Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi kar Történelem-Régészet BA
Eger-Dobó tér Egy 17. századi cserzőgödör leletanyagának a feldolgozása Szakdolgozat
Készítette: Somodi Zoltán
Konzulens: P. Fischl Klára (Ph.D.habil) Egyetemi adjunktus
Miskolc, 2016.
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm Halász Ágostonnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a leletanyagot, Havasy Orsolyának a dolgozathoz nyújtott észrevételeit, illetve köszönettel tartozom mindazoknak, akik tanácsokkal láttak el. Varga Annának a helyesírási hibákra felhívta a figyelmem és azoknak, akikkel megoszthattam a felmerült problémákat, kérdéseket.
2
Tartalom
Bevezetés ............................................................................................................................... 5 Rövid történeti áttekintés Eger törökkoráról ................................................................... 6 A vár visszafoglalása és a török uralom vége ................................................................ 8 Az ásatásról röviden .......................................................................................................... 10 Az objektum rövid leírása................................................................................................. 11 Előzmények a cserzőgödrökhöz ....................................................................................... 13 Dendrokronológia vizsgálatok .......................................................................................... 14 A 15-ös objektum famintáinak az elemzése ................................................................. 14 Kerámiák ............................................................................................................................ 17 Mázak .............................................................................................................................. 17 Írókázott kerámiák ........................................................................................................ 17 Sávos festésű fazekak és korsók .................................................................................... 19 Fehér fazekak és korsók ................................................................................................ 21 Talpastálak és tálak........................................................................................................ 22 Szürkekerámia ................................................................................................................ 24 Sütőtálak ......................................................................................................................... 24 Fedők ............................................................................................................................... 25 Egyéb kerámiák .............................................................................................................. 25 Szalagfülek ...................................................................................................................... 26 Habán kerámia ............................................................................................................... 26 Fajansz és Porcelán ........................................................................................................ 28 Cseréppipák .................................................................................................................... 28 Kályhakerámiák ............................................................................................................. 30 Fémek .................................................................................................................................. 32 Olló................................................................................................................................... 32 Lakat................................................................................................................................ 32 Kések ............................................................................................................................... 33 Sarokvasalások ............................................................................................................... 33 Sarkantyú ........................................................................................................................ 35 Bronztárgyak .................................................................................................................. 35 Szögek .............................................................................................................................. 35
3
Vaspánt............................................................................................................................ 37 Azonosítatlan vaseszközök ............................................................................................ 37 Bőrök és textilek ................................................................................................................ 38 A talpak értékelése ......................................................................................................... 40 Felsőrészek, bélések és szárak értékelése ..................................................................... 41 Textilmaradványok ........................................................................................................ 42 Üveg .................................................................................................................................... 44 Üvegkarperec .................................................................................................................. 44 Üveggyöngy ..................................................................................................................... 44 Üvegedények ................................................................................................................... 45 Fa leletek ............................................................................................................................. 46 Fakanál ............................................................................................................................ 46 Azonosítatlan faeszköz ................................................................................................... 46 Hordó tetők ..................................................................................................................... 46 Összegzés ............................................................................................................................ 48 Summary ............................................................................................................................ 50 Rövidítések ......................................................................................................................... 50 Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 53 Katalógus ............................................................................................................................ 61 Táblák jegyzéke ................................................................................................................. 88 Képtáblák ........................................................................................................................... 89
4
Bevezetés 2014 elején kezdődtek meg Egerben a Dobó téri munkálatok (maga a lelőhely a vár alatt, a patak mellett található), ami során több kora újkori objektum vált megfigyelhetővé, lakóépületek és műhelyek nyomai kerültek elő. Még ebben az évben Halász Ágoston ásatásvezetővel konzultálva megkaptam szakdolgozat témának az általam is bontott 15. számú cserzőgödör leletanyagát. Dolgozatomat nyolc fő fejezetből állítottam össze. Az elején Eger rövid török kori történelmét ismertetem. Majd szót ejtek a favizsgálatok eredményéről, ami nagyban megkönnyítette a leletanyag pontos datálását. A leletanyagot anyagtípusokként különítettem el, a gödör anyagának 90 százaléka került bele a dolgozatomba. A maradékot két fő ok miatt hagytam ki: az egyik, hogy kisméretű jellegtelen töredékek voltak; a másik hogy már nagy számban szerepeltek az adott tárgytípusból a dolgozatban (itt főként a sávos festésű, illetve fehér kerámiákra gondolok). Az állatcsont anyaggal sajnos nem tudtam foglalkozni, mivel eddig még nem sikerült elküldeni archeozoológushoz (idén 2016-ban feltehetőleg már elküldésre kerül a Dobó téri ásatás teljes állatcsont anyaga). A teljes feldolgozást csak ezután lehet megvalósítani. A feldolgozás során az alap szakirodalom mellett a legfrissebb közléseket próbáltam felkutatni és használni. Nagy segítséget nyújtott a leletek meghatározásában Gere László, Tomka Gábor és Ringer István munkássága. A leletanyag egyelőre leltározatlan. Érdekességként megjegyezném, hogy közölve tímár műhely vagy cserző gödör a középkor-koraújkorból csak három volt eddig az országban.1
1
GÖMÖRI 2010; PUSZTAI 2010; RINGER 2014.
5
Rövid történeti áttekintés Eger törökkoráról Eger már az ősidők óta lakott volt, központi szerepe a középkor elejétől vált jelentőssé. Szent István uralkodásától a város püspökség, egészen az elfoglalásáig. A város 1596-os elfoglalása után III. Mohamed azonnal hozzálátott az egri vilajet kialakításához: a budai vilajetből négy szandzsák elcsatolásával – név szerint a hatvani, a füleki, a szolnoki és a szegedi – hozták létre. A beglerbég székhelye Eger lett, míg alajbégje Hatvanban tartózkodott.2 A beglerbégség létrehozása után első és legfontosabb lépés a vár és a város helyreállítása volt. Mohamed egyik első döntése a várszékesegyház átalakításáról szólt, közvetlenül az ostrom utána mecsetté alakítatta.3 A későbbi években több keresztény templomot is dzsámivá építettek át, egyedül a mai Rác-templomot hagyták keresztény kézben. 1599-re már az első törökök által épített templomot is átadták a belsővár területén.4 Evlia Cselebi 1663-ban egri tartózkodása alatt, azt írja Egerről, hogy az elfoglalás után az egyik legnagyobb erősséggé alakították ki a várat. Ez köszönhető annak is, hogy az 1597-1605 között Mehmed szultán parancsára évente 12 ezer ráját hoztak a város helyreállításához Szerbia és Szalanik területeiről. Cserébe adókedvezményt kaptak és mentesültek a fent említett területek a robot alól. A város felújításaira a pénzt Bosznia és Hercegovina, illetve Szerbia szandzsákjainak az adóiból teremtették elő.5 A várban a Szép-bástyát felújították (ez volt a vár legmagasabb bástyája), amire 20 hosszú csövű ágyút állítottak fel. A belső vár délkeleti fülesbástyájából kialakítottak egy kapuvédő bástyát. A beglerbég szálláshelye a gótikus püspöki palota lett. A janicsárokat és egyéb védőket a külső várban helyezték el.6 Hegyi Klára munkásságából tudjuk, hogy 15961605 között körülbelül 966 katona állomásozott Egerben, bár azt hozzá kell tenni, hogy a fenn maradt források erősen hiányosak, így feltehető, hogy ez az állandó létszám magasabb lehetett. 1606-1607 között a várban állomásozók száma 1900 főre tehető.7A belsővárban
2
VASS 1983, 163.
3
NAGY 1978, 132.
4
LÉNÁRT 1985, 32-33.
5
VASS 1983, p. 165-167.
6
SUGÁR 1991, 134-137.
7
HEGYI 2007, 1503-1509. 6
kaptak helyet a kormányzóság egyéb vezetői, a defterdárok, a világi és egyházi bírók is. A vár területén bazárok nem működhettek és nők, gyerekek sem tartózkodhattak.8 A várost ötszögletű alaprajzú fal vette körül, amin öt nagykapu kapott helyett. A későbbi években még számos gyalogkaput nyitottak a falakon, hogy így könnyítsék meg a városfalon kívül található kertekben dolgozók életét. A falakon 12 tornyot alakítottak ki. Cselebi leírásai szerint 12 kerületre osztották fel Egert, de Sugár István kutatásiból kiderül, hogy csak 7 kerület volt Egerben. Az is kiderül, hogy a mohamedán lakosság inkább a vár és a patak között telepedett le, míg a keresztény lakosság a városfal nyugati részénél és az Eger patak között élt. Cselebi szerint a városban 46 dzsámi, 21 mohamedán kolostor, 4 mohamedán iskola, 3 fürdő és 20 közkút volt.9 A három fürdő meglétét és helyét későbbi kutatások is bebizonyították. Ebből ma már csak a vár alatt található Valide Szultána fürdő látható. Sugár István és Molnár József munkásságának köszönhető a többi fürdő is sikerült rátalálni.10 Az 1606-ban megkötött bécsi és zsitvatoroki békét követően Eger lassan fejlődésnek indult.11 Az ezt követő időkben a bécsi udvar és a török porta is a békés együttélésre törekedett. Kisebb betörések és összecsapásokra így is került sor, de ezeket a villongásokat mindkét fél diplomáciai úton oldotta meg.12 1638-39-ben körülbelül 1500 rácot telepítettek be Egerbe, kiknek új városrészt is létrehoztak. 1658-ban építik meg a városban a janicsárok által őrzött lőportornyot és még erre az évre tehető Kethüda dzsámi befejezése is. A dzsámi minaretje a mai napig látható.13 A korból számos oklevél és levelezés maradt fent, de ezek tartalma főként törökmagyar panaszlevelek, illetve a beglerbégek különböző rendeletei voltak, amik a vilajet területén lévő jobbágyságot érintették.14 Az egri vilajet keresztény lakossága a 17. században körülbelül 29000 főre tehető. A török népesség becsült értéke 15.000 fő. Eger népessége, Nagy József számításait alapul véve összesen 10-12000 fő lehetett. Ebből 7-8000 török, míg 4-5000 magyar.15 A városban
8
NAGY 1978, 135-137.
9
VASS 1983, 168.
10
NAGY 1978, 152-153.
11
NAGY 1978, 138.
12
NAGY 1978, 140-146.
13
VASS 1983, 170.
14
PATAKI
15
VASS 1983, 170-172. 7
élő magyarság helyzete meglehetősen jobb volt, mint a városon kívül élőké. A jobbágyok a házaikban a szobákat pénzért adtak bérbe, így feltételezhető, hogy kettőnél több osztatú házakban élhettek. A magyar lakta városokban a magyar népességnek saját önkormányzata volt. 1596 előtt 270 ház állt Egerben. A vár visszafoglalása után 810 ház volt.16 Az 1690-es császári összeírások alapján a lakóházak 62 százaléka közös telekre épült. Az új épületek kialakítását a kertek felszámolásával érték el. A lakóházak 42 százaléka két helyiségből, míg 25 százaléka három helységből állt. Az épületek 42 százaléka rendelkezett pincével.17 Ezen kívül a fennmaradt forrásokból és a lakosság összetételéből következtethetünk arra is, hogy viszonylagos vallásszabadságot élveztek a vilajet területén élők. Egyik ilyen forrásban 1667-ben Ibrahim beglerbég óva inti a gyöngyösi keresztényeket, hogy hagyják békén a kálvinistákat, különben karóba huzatja a keresztény bírákat.18 A század végére Eger jelentős kereskedelmi központ lett. Cselebi leírása szerint 600 üzlet volt Egerben, bár ez az adat meglehetősen túloz. De az bizonyos, hogy az itt rendezett vásárokra a királyi Magyarországról is rendszeresen jártak kereskedők. A vásárokat kiegészítette a rabszolgapiac, itt vehettek a tehetős török urak foglyokat. Ők később hitlevéllel megválthatták a szabadságukat.19 Akik nem tudtak fizetni, úgynevezett kótyavetyére kényszerültek, ilyenkor a rabok a vallási helyek közelében kéregették össze a megváltásukhoz szükséges pénzt.20 A vár visszafoglalása és a török uralom vége 1680-as évekre a török félhold halványodni kezdett mind Egerben, mind a hódoltság területén egyaránt. XI. Ince pápa elérkezettnek látta az időt, hogy a törököket kiszorítsák Európából. 1684-ben újra megalakult a Szent Liga. 1686-ban megkezdődött Buda ostroma. Buda visszafoglalása után a császári csapatok elfoglalták Szegedet, így elvágva az északabbra fekvő török várakat az utánpótlástól. Így a siroki, hevesi, szarvaskői és cserépvári várat feladva a helyőrség Egerbe vonult. Ennek következtében1687 tavaszán Eger teljesen
16
NAGY 1978, 149-153.
17
VASS 1983, 168.
18
PATAKI.
19
NAGY 1978, 154-157.
20
LÉNÁRT 1985, 35-38. 8
elszigetelődött a hódoltság többi területétől.21 Bár már 1684 nyarán számos török nő és gyermek hagyta el a várost.22 1687 nyarán Miska Emánuel bajor választófejedelem d’Oria altábornagyot küldte Eger elfoglalására. Ez év júliusára körülbelül 10000 fő vegyes sereg vette szoros blokád alá a várost körül. A magyar csapatok vezére gróf Koháry István volt. A tárgyalások 1987 november 28.-án kezdődtek el, ahol Rusztem pasa kíséretével tárgyalt a méltányos megadás feltételeiről. A feltételek között szerepelt, hogy a várban és a városban maradt török lakosság és katonaság szabadon elvonulhat, zászlóikat, fegyvereiket megtartva. Az elvonuláshoz a császáriak kocsikat és kíséretet biztosítottak és így kísérték a törököket Nagyváradig, illetve megállapodtak, hogy a törökök közül, akik Eger városában kívánnak maradni, vagyonukat, rangjukat és földjüket megtarthatják, és bántódásuk nem eshet.23 Antonio Caraffa tábornok erre a hírre Eperjesről Egerbe utazott, ugyanis meghagyta, hogy a törökökkel semmiféle egyességet nem lehet kötni.24 A hír hallatán Rusztem pasa, úgy döntött, hogy felrobbantja a várat és a benne tartózkodókat, de parancsnokainak sikerült lebeszélni erről, és meggyőzték, hogy adja föl a várost és a várat.25 Eközben Bécsből futár érkezett, hogy méltányosnak találták a török megadási feltételeit, és elfogadják azt. Így 1687 december 17.-én Rusztem pasa 3500 fővel kivonult a várból, és átadta a császáriaknak.26 Egerben 100-120 családnyi, csaknem 600 muzulmán maradt, akik áttértek a keresztény hitre. Így 91 év után a város ostrom nélkül felszabadult.27
21
NAGY 1978, 157-159.
22
SUGÁR 1991, 137.
23
LÉNÁRT 1985, 38-42.
24
SUGÁR 1991, 166-167.
25
NAGY 1978, 159-160.
26
LÉNÁRT 1985, 38-42.
27
NAGY 1978, 160. 9
Az ásatásról röviden28 A munkálatok Eger török kori város részére, illetve a középkori "Theatrum" városrészre estek. Maga a feltárás 150 négyzetméteren zajlott, 159 méter tengerszintfeletti magasságon.
A szakfelügyeletet a Dobó István vármúzeum látta el. A munkálatok
szakaszosan folytak le: január 27. és február 14; február 19. és március 19; valamint május 22. és június 3. 3 között. A munka során 64 objektumot sikerült azonosítani, az első két ütemben 52, majd a harmadikban még 12 objektumot. Az objektumok jelentkezési szintje már az alapozási szinttől kezdve láthatóak voltak. A terület északkeleti-délnyugati részén egy későközépkori-törökkori épület fala került elő (2. objektum), és két cölöpfalú gödör, ami a feltételezhető tímárműhely cserző gödrei voltak (3-4. objektum).
A 2. objektumhoz több fázisú, könnyűszerkezetes
melléképület csatlakozott (27. és 50. objektum). Északi sarokban egy kőkemence került elő (5. objektum), aminek több építési és használati fázisát sikerült azonosítani. Több cserzőgödröt sikerült feltárni (3; 4; 9. és 15. objektum). Nagyszámú állatcsont és kerámia mellett számos bőr maradvány került elő. Ezen kívül fa használati tárgyak, láncing, ágyúgolyó, aranyozott ruhadíszek, ollók stb. alkották a leletanyagot. A 3. és 15. objektum alaprajza négyzetes, míg a 4. és 9. objektum kör és ovális alakú volt. A cserzőgödröket cölöpsorral rakták ki, amik egész vagy ketté hasított rönkök voltak. A 16. objektum egy téglalap alaprajzú fabéléses tároló verem volt. Gazdag leletanyaga a cserzőgödrökhöz hasonló. A 19. és 58. objektum cölöpsorokból állt, ami feltehetőleg a cserzőgödrök szárítószínje lehetett. A szökőkút északkeleti negyedében egy könnyűszerkezetes épület nyomait figyelhettük meg (7. és 8. objektum). Ezenkívül több kisebb gödröt és számos török kori járószintet sikerült beazonosítani. 29
Összesítő rajz: I. tábla. Itt szeretném megköszönni Halász Ágostonnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a feltárás teljes jelentését. 28 29
10
Az objektum rövid leírása A 15. objektum az ásatás nyugati szélén helyezkedett el (I. tábla). A 210x240 cm négyzetes alaprajzú, sarkain enyhén lekerekített (IV. tábla), a bontási felszíntől ~ 220 cm mély cserzőgödör oldalai főként tölgyfából származó sűrű cölöpsorral volt megerősítve. A cölöpök között a bontás során kötőanyagot nem találtunk. Több famintát is elraktunk, amiket elküldtük dendrokronológiai vizsgálatra. A gödör funkciója feltehetőleg cserzőgödör lehetett. Ezt maga az objektum formája és a cölöpszerkezet alapján feltételezhető. A gödörből 195 leletkísérővel ellátott csomagolási egység került a múzeumba, ami bizonyítottan a 15. objektumhoz tartozik. Ebből 40 egység volt kerámia (jelen esetben kerámiának vettem a kályhacsempéket/szemeket, pipákat, habán kerámiát és a porcelánt is), 20 egység a különböző fémek mennyisége, 22 egységnyi az állatcsont, illetve csonteszközök, 13 egység volt a szövet és bőrök, 8 egységnyi az üveg és 93 egységnyi az egyéb, ami többek között talajminta, faminta, magminta, kő és patics. Az objektum félbebontása 2014. február 20-án kezdődött és február 28-án ért véget. A második fele 2014. március 5-én folytatódott és március 14-én fejeződött be. A bontás során a csomagolást és a bontást is megnehezítette a rétegek egymáshoz való viszonyulása. A rétegbontást nem lehetet megvalósítani, mert a betöltés szerves anyagban gazdag, rendkívül nedves kötött agyag volt, amibe belesüllyedt az ember. A nagyméretű kövektől körülbelül 1 méter mélyen egyfajta féltető szerkezetre utaló fagerendák nyomai maradtak meg (III. tábla), de ez csak egy lehetséges felvetés a gerendák funkcióját tekintve. Mivel rétegek egyfajta „beszakadás” szerűséget rajzoltak ki (II.tábla), így a restaurálást megkönnyítve, 3 jól elkülönülő stratigráfiai tömböt alkottunk. Ezzel próbáltuk az esetleges 18. századi leleteket kiszűrni. A restaurálás végére azonban kiderült, hogy a legfelső planírozási rétegből előjött anyag is 17. század végi. Fentről lefelé haladva a következők voltak:30 1. tömb: 1-2. réteg, melyek a felső planírozási rétegekhez tartoztak, amit a 2. nagyméretű kövekkel lefedett réteg zár. Ez volt a legbizonytalanabb korú, de a feldolgozás során bizonyossá vált, hogy a felső rétegek betöltése 17. században zajlott le.
30
A rétegek részletes leírása a metszetrajzon látható: II. tábla. 11
2. tömb: 3-8. rétegek. Itt a 6.-8. réteg között figyelhető meg egyfajta féltetőre emlékeztető faszerkezet maradványa. Az előkerült deszkákból mintákat vettünk, amit el is küldtünk vizsgálatra. Ennek eredményét lentebb tárgyalom. 3. tömb: ide a legalsó 9-14. rétegeket soroltuk. Itt már megjelennek a vastag, összefüggő magvas (lehetséges, hogy a cserzéskor használt magvakat töltötték vissza, mivel az előkerült magvak csersavban gazdagok) betöltések (9. és 11. réteg), illetve a markáns, szürke, főként kötött szerves anyagban és leletanyagban gazdag, agyagos betöltések. Mivel bontás közben, mint már említettem centiméter adatot nem kaptak az elcsomagolt leltek, így ezt a 3 elkülöníthető bontási fázist hoztuk létre. Főként a leletanyag értelmezése miatt. A fázisok határai a gödör alja, a faszerkezet (esetleges féltető) maradványa, illetve a záró kövek voltak. Felmerült a gyanú, hogy a gödör teljes feltöltése a 18. században fejeződött be, de ezt a lehetőséget feldolgozás során kizártam. A gödör feltöltése a rétegek helyzete alapján nem egyszerre, de rövid időn belül megtörtént. Véleményem szerint az objektum legkésőbbi pusztulása a város 1687-es visszafoglalásig megtörtént.
12
Előzmények a cserzőgödrökhöz Már a bevezetésben is említettem, hogy az általam felhasznált szakirodalmakban összesen három tímárműhellyel találkoztam, ami ez idáig közölve lett. Az egyik legkorábbi ásatás Sopronban volt az 1950-es években. 2006-2007 között Sárospatakon, illetve 2010ben Szikszón találtak bőrkészítéshez köthető műhelymaradványokat. Sopronban 1952-ben zajlott ásatásokon sikerült azonosítani több cserzőgödröt is. A 14-18. század között több forrás is említi – gyakran név szerint – tímárműhelyek, tímárokat és bőr készítésével, előállításával foglalkozó személyeket. Sopronban a Várkerült 5. szám alatt azonosítottak tímárműhelyt, ami 1420-1430-as években működött, de forrásokból tudjuk, hogy a következő évszázadokban is több tímármester élt és dolgozott itt (Várkerület 11. 13. 17.). A Szent György utca 12. hátsópincéjében az 1520-as évekre tehető műhely maradványait azonosították. Ez Steiner Jakab tímár műhelye volt. Sikerült dokumentálni a kővel kirakott cserző és áztató gödröket, amik kör és négyzetes alaprajzúak.31 2006-2007-ben Sárospatakon Ringer István tárt fel lábbeli készítő műhelyt. Sárospatakon is több forrás említ bőrfeldolgozással és lábbeli készítéssel foglalkozó műhelyeket és személyeket a 16-17. századból. Maga a feltárás 147 négyzetméteren zajlott a Retel utca 361. helyrajzi számú telken. A felszíntől -450 cm-es mélységben jelentkezett a tömör altalajt. Több objektum is előkerült. Több helyen megfigyelhetők voltak a szúrós szagú, szerves anyagban gazdag rétegek, amiből főként cserzett bőr került elő. Az objektumok teljes kibontása nem valósult meg, mert azok kívül estek a feltárási területről. Végeredményként
több
láda
bőr
anyag,
számos
sarokvasalás
és
jellegzetes
bőrmegmunkáláshoz szükséges szerszám került elő, elhanyagolható mennyiségű kora újkori kerámiával együtt.32 Szikszón a Táncsics Mihály út 4-2. számú telkén 2010-ben folyt megelőző feltárás Pusztai Tamás vezetésével. Több 13-15. századi jelenség mellett sikerült beazonosítani a 15. századi ház felett egy tímárműhely maradványát. A műhelyhez három nagyméretű verem és több kővel kirakott cserzőgödör tartozott. A cserzéshez kapcsolódó számos eszköz és használati tárgy is előkerült.33
31
GÖMÖRI 2010, 207-213. RINGER 2014, 172-182. 33 PUSZTAI 2010, 1-2. 32
13
Dendrokronológia vizsgálatok Az évgyűrűkeltezést, vagyis a dendrokronológia modern alapjait egy amerikai csillagász, A. E Dougless fejlesztette ki a 20. század elején. De ezt az újítást csak az 1930as évek végén vezették be Európában is. Jelenleg a dendrokronológiának kétféle régészeti felhasználása ismert. Az egyik a radiokarbon dátumok kalibrálása, a másik az abszolút keltezés meghatározása.34 Maga a vizsgálat a fák növekedési sajátosságaira épül, melyek szerint növekedés közben minden évben évgyűrűk képződnek. Bizonyos időjárási változásokra az évgyűrűk sajátosan reagálnak, és az azonos jellegű egy területről származó minták évgyűrűi nagymértékben megegyeznek.35 A fa szerkezetének három jól elkülöníthető része van. A legkülső réteg a kéreg, ami védi a fa testét a külső sérülésektől, illetve védi a kéreg alatt elhelyezkedő szaporító sejteket. A kéreg alatt a szijács található. Ez alkotja a fa belső részét. Itt raktározza a fa a talajból felvett nedvességet és ásványi anyagokat és ennek segítségével juttatja el ezeket a fa koronájába. A legbelső részt a geszt alkotja, ami lényegében nem más, mint a megszilárdult szijács. Ez tartja, szilárdítja a fát. A szijácshoz állandó évgyűrűszám tartozik. Amint egy évgyűrű elgesztesedik, újabb keletkezik, ami az előző gyűrűtől kijjebb fog elhelyezkedni. Ha ismerjük az adott fa fajtáját és területi elhelyezkedését valamint a hozzá tartozó szijácsévgyűrű-számot, akkor meg lehet határozni a pontos kivágási dátumát. A kéreg hiányában ez néhány éves hibahatárral mondható meg. Például a 2014-es Eger, Dobó tér, Szökőkút alap ásatásán előkerült fa minták alapján megállapítható, hogy a 4. objektum mintái 65 évvel idősebbek, mint a 15. objektumból vett minták. A 15-ös objektum famintáinak az elemzése A 15.-ös objektumból 15 fa mintát küldtünk el vizsgálatra. A vizsgálatokat Gryneaus András végezte. E fejezetben az ő eredményeinek rövid ismertetése történik. Itt hivatkozni kell a Gryneaus jelentésre. A Xylotómiai (fafaj meghatározás) vizsgálatok következtében megállapíthatóak, hogy egy minta kivételével (13. minta) gyűrűslikacsú szöveti szerkezetű fafajtához tartozik. A lángnyelv alakú elvékonyodások miatt tölgyfélére lehetett következtetni. A vizsgálatok
34
RENFREW–BAHN 2005, 127.
35
GRYNAEUS 2002, 266. 14
során a mintákat a kocsányos tölggyel (Quercusrobur L.) azonosították. Ez a tölgyféle folyók közelében, illetve mocsaras nedves helyeken fordul elő. Ennek és az eddigi kutatások eredményeként kijelenthető, hogy ez a fafaj a kora újkorban tipikusnak mondható. Kivételnek számít a 13. minta, amit a szöveti képe alapján a bükkfával (Fagussylvatica L.) azonosítható. A bükkfélék alkalmazása ritka volt, épület szerkezeti alkalmazása nem gyakori, de a Bükk-hegység közelsége miatt nem szokatlan ezen a térségen a megjelenése. A vizsgált mintákon érdemi megmunkálást nem lehetett felfedezni, illetve a legkülső évgyűrűk minden esetben már kialakultak, így egyértelműen kijelenthető, hogy a vegetációs időszak végén kerültek kivágásra, ami november és március közé tehető. Ezeknek az adatoknak a tükrében kijelenthető, hogy a felhasználók nem törődtek a faanyag minőségével és megmunkálásával, így nem az épület tartósságára törekedtek, hanem gyors felépítésére és használatára. A dendrokronológiai elemzés során, a mintákon két sugár mentén mérték az évgyűrűk vastagságát. E mérések eredményeit átlagolták, majd az így nyert adatsort hasonlították össze egymással, majd az ezekből összeállított, az objektum faanyagára jellemző adatsort vetették össze más objektumok adataival, illetve az abszolút datálással rendelkező kronológiákkal. A mintákon a következő évgyűrűk számát lehetet meghatározni:36
2. minta: 110 darab évgyűrű, (ebből 16 tartozik a szijácshoz)/gerenda/
3. minta: 64 darab évgyűrű, (ebből 19 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
13. minta: 10 darab évgyűrű /deszka/
21a. minta: 17 darab évgyűrű, (ebből 12 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
21c. minta: 46 darab évgyűrű, (ebből 18 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
36. minta: 50 darab évgyűrű /deszka/
40a. minta: 54 darab évgyűrű /deszka/
40c. minta: 41 darab évgyűrű /deszka/
46. minta: 122 darab évgyűrű, (ebből 18 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
47. minta: 59 darab évgyűrű, (ebből 16 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
48. minta: 47 darab évgyűrű, (ebből 6 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
49. minta: 32 darab évgyűrű, (ebből 14 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
50. minta: 56 darab évgyűrű, (ebből 16 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
A gerenda megnevezés a cölöpöket, illetve a faszerkezetből vett mintákat jelenti (a szakvéleményben is így szerepelt a megnevezés). 36
15
51. minta: 35 darab évgyűrű, (ebből 24 tartozik a szijácshoz) /gerenda/
52. minta: 35 darab évgyűrű, (ebből 13 tartozik a szijácshoz) /gerenda/ A fentebb közölt minták alapján kijelenthető, hogy viszonylag fiatal (90-120 évnél
fiatalabb) fák kerültek kivágásra. A vizsgált anyag adatsorát sikeresen össze lehetett vetni a Kárpát-medence középső részére felállított adatsorra. Ehhez hasonló adatot adott ki a máramarosi és bécsi medencékben összeállított adatsor is. Így az adatok alapján kijelenthető, hogy a fák kivágása 1660. november és 1661 márciusára tehető. Mivel a mintákból az is kiderül, hogy kezelés nélkül került bele a gödörbe, nagy valószínűséggel kijelenthető az is, hogy az objektum keletkezése is ezekre az évekre tehető37. Végezetül szeretném megköszönni Dr. Grynaeus Andrásnak az elvégzett sikeres vizsgálatokat, illetve azt, hogy rendelkezésemre bocsátotta annak eredményeit.
37
GRYNAEUS 2015, 24-29. 16
Kerámiák38 A gödörből előkerült leletanyagban a legnagyobb számban a kerámiák voltak. Megközelítőleg ~1600 kerámiatöredék került elő. Az edények egy jelentős része összeillő töredék, így restaurálás után összesen 108 kerámia tárgyat dolgoztam fel dolgozatomban. A használati tárgyak között megtalálhatóak a mázas és mázatlan darabok egyaránt. A legnagyobb számban a különböző méretű fazekak vannak jelen. Ezt követik a talpastálak és a korsók. Az írókázott anyagból és a sütőtálakból már kevesebb volt a gödör betöltésében. Legszerényebb számban a pipák képviseltetik magukat. Ezeken kívül még beazonosítható volt pár érdekesebb formavilágú töredék is, amit lentebb e fejezetben részletesebben is kifejtek majd. Mázak Még elöljáróban a mázakról szeretnék pár sort írni. Megkülönböztetünk ólom és ón (vagy más néven) opakmázas kerámiákat. Az ólommáz áttetsző (de nem minden esetben színtelen). Olvasztóanyaguk többnyire ólom-oxid. Megkülönböztetünk egyszerű és összetett ólommázat.39 Az edényeket mázazás előtt kiégették. Majd a por alakban kimért mázat vízzel összekeverték majd mázőrlő kövön összeőrölték. Az ebből kapott folyós mázat vitték fél a kerámiára. A laposabb edényeknél általában öntéssel az öblösebb edényeknél a mázat az edény belsejébe öntve körbelötykölték majd a felesleget visszaöntötték. A mázazás után az edényeket másodszor is kiégették.40 Írókázott kerámiák Az írókázott kerámiák általában finomhomokkal soványított, leggyakrabban vörösre, rózsaszínre, barnásvörösre vagy szürkés-vörösre, ritkábban sárgára vagy fehérre égetett nem túl kemény kerámia.41 Díszítésük alapján két nagy csoportra lehet osztani. Az első csoportba az egy, ritkább esetben kétszínű edények tartoznak. Általában díszítetlenek.
38
A tárgyak részletes leírása a katalógusban szerepel.
39
PAPP–KOVÁCS 1999, 449.
40
PAPP–KOVÁCS 1999, 451.
41
TOMKA 2005a, 37. 17
A második nagy csoportba a színtelen ólommáz alatt engóbozott, valamilyen alapszínre írókával felvitt motívumokkal díszített edények sorolhatóak.42 Az
edények
díszítése lehet geometrikus szerkesztésű, világos alapozású,43 növényi díszű,44illetve sötét alapú.45 Az írókázott kerámiák díszítéséről bővebben Vida Gabriella összefoglaló munkájában46 és Tomka Gábor doktori disszertációjában47 olvashatunk. A leletanyagban hét darab írókázott töredék található. Ebből egy szalagfül (V. tábla 3.), két tál (esetleg tálasedény) (V. tábla 2; 4.), egy korsó nyak (V. tábla 1.), egy majdnem egész profilt kiadó korsó (V. tábla 6.) és két edény (V. tábla 5; 7.) töredéke. A nyak töredék alapszíne a fehér és a váll kiindulásánál két fekete körbefutó kontúrvonal díszíti. A 2. tárgy fehér alapon zöld és halvány-vörös virággal és sötét kontúrral díszített rácsos levélkés tál aljtöredéke. Ehhez hasonlót közöl Tomka Gábor is.48 A 3. tárgy különböző színű vízszintes vonalkákkal díszített fülkarimás korsó szalagfül töredéke. A 4. tárgy zöld és vörös feltehetőleg ujjas-rozettás tál vagy tányér alj töredéke. A díszítést fekete kontúr veszi körbe. Hasonló díszítésű tányért Miskolcról ismerek.49Az 5. és 7. töredék díszítése feltehetőleg virág motívum, de töredékessége miatt pontosabban megállapítani nem lehet. A 6. tárgy egy korsó töredéke. A kerámia színe fehér. A töredék peremétől a has közepéig sötétbarna mázas. A korsó teste zöld kontúrral hat függőleges részre tagolódik. Ebből három keskenyebb, amit függőlegesen lefutó különálló spirális kacsok díszítenek. A nyak, a váll és a test közepe vízszintesen körbefutó fehér sávokkal tagolt. A korsó nyakának felső részén fehér ovális körök futnak körbe, míg a sávok alatt a nyak alsó részén fektetett hullámvonalkák (talán kacsok motívum?) futnak körbe. A megmaradt három nagyobb részből kettőben ismétlődnek a minták. A zöld kontúr két oldalán két-két spirális kacs fut le. A kacsok között fehér pontcsoportok vannak, aminek az alját egy félköríves zöld kontúr zár. Az utolsó harmad a fül alatti részt díszíti. Itt is szintén spirális kacsok díszítenek, csak itt vízszintesen helyezkednek el. Közölt anyagban párhuzamát nem találtam. A Dobó István Vármúzeum leltározatlan anyagában található egy hasonló példány, ami az egri Valide
42
VIDA 1999, 15-16.
43
VIDA 1999, 16.
44
VIDA 1999, 20.
45
VIDA 1999, 28.
46
VIDA 1999, 15-37.
47
TOMKA 2005a, 42-44.
48
TOMKA 2005a, 186-188. tárgy.
49
VIDA 1999, 17; 4. kép. 18
Szultána fürdő ásatása során került elő az 1970-es években,50 illetve 2012-ben a regéci várból ismerünk szintén hasonló darabot.51 A leletanyagban megtalálható írókázott darabok a felsorolt párhuzamok alapján 17. század harmadik harmadára datálhatóak. Sávos festésű fazekak és korsók A 16. században két felől is hatás éri a magyar fazekasságot. Nyugatról a habánok, míg keletről a törökök által. Ezek a forma és díszítésben megjelent változatosságok nem minden esetben elkülöníthetőek. Legtöbbször a két stílus/hatás összeforr a fazekasság keze alatt. A hódoltságot megelőzően a díszítések kezdetlegesek, de a török hatásnak köszönhetően már növényi vagy figurális motívumokkal díszítettek (itt megjegyezném, hogy ez csak Kalmár János megállapítása52, személyes tapasztalataim alapján még nem találkoztam se növényi, se figurális sávos festésű edénnyel) csaknem az összes edénytípust. A 16. században indul meg a népi díszített mázas kerámiák készítése és a 17. századra kialakul a magyar népi konyhai és szobai edénykészlet.53 A sávos festésű kerámiák a leggyakoribb leletek a kora újkori ásatásokon. Anyaga világos színű, melyet festett barna vagy vörös körbefutó széles sávokkal-csíkokkal, hullámvonalakkal, ívekkel és visszakarcolt vonalakkal-vonalkötegekkel és rovátkákkal díszítettek. A díszesebb zónák főként az edény felső részén helyezkednek el, de gyakori, hogy a talp felett egy-egy festett vonalat helyeznek el. Belsejük gyakran mázas.54 Funkciójukat és méretüket tekintve a fazekakat és korsókat több típusra lehet osztani. Lehetnek főzőfazekak vagy tároló edények. A tárolóedényeket tovább lehet bontani szilkére, bödönre, köcsögre és bögrére. A korsókat lehetnek kis;- korsó;- nagy korsók, butykosok, kanták, bokályok, kancsók, kulacsok és butellák.55 Lajkó Orsolya Egerre lebontva elkülönítette a fazekak típusát a méretei alapján. Ehhez a régészeti leleteket és a néprajzi terminológiát használta. Egerben a bögre pereme 7-
50
Halász Ágoston szíves szóbeli közlése alapján.
51
Havasy Orsolya szíves szóbeli közlése alapján.
52
KALMÁR 1959, 32.
53
KALMÁR 1959, 32-33.
54
TOMKA 2005a, 82-83.
55
LAJKÓ 2015, 38-41. 19
10 cm, feneke 5-6 cm, magassága 13-14cm. Kisfazék pereme 11-15 cm, feneke 7-10 cm, magassága 16-18cm. Fazék pereme 13-20 cm, feneke 10-12 cm, magassága 19-23 cm.56 A leletanyagban egy darab sávos festésű korsó oldal és nyak töredéke (XI. tábla 29.) és három sávos korsó aljtöredéke (XII. tábla 32; 33; 35.) volt. A 29. egy fülkarimás korsó töredéke. A szája hiányzik. A fülkarimából csatlakozik be a széles szalagfül, ami a has közepéig tart. Nyaka íves. A fülkarima alatt egy bordával díszített. A vörös sávos és hullámvonalas festett díszítést csak a hason töri meg egy visszakarcolt vonalkötegekből álló díszítéssor. Hasonló formát és díszítést képviselnek az Észak-kelet Magyarországról közölt57 korsók. A 33. és 35. aljtöredék alja fölött egy festett körbefutó vörös sáv látható. A 32. töredéknek az oldalát két vékony párhuzamosan körbefutó festett vörös sáv díszíti. Kialakítása íves, legközelebbi párhuzama Észak-kelet Magyarországról ismert.58 A 33. és 35. töredékek függőleges falúak, párhuzamaik Észak-kelet Magyarországról ismertek.59 A sávos fazekakból 9 darabot dolgoztam fel a dolgozatomba. Ebből négy teljes profilt ki ad. Egy bögre (XIII. tábla 37.), kettő kisfazék (XIII. tábla 38; 39.) és a többi a fazék csoportjába (XIV. tábla 40; 41.; XV. tábla 42; 43.; XVII. tábla 47.) sorolható Lajkó Orsolya meghatározásai alapján. Két oldaltöredék a sávos kerámiákhoz tartozik, de jellegtelensége alapján nem tudtam eldönteni, hogy fazekak vagy korsók (XIX. tábla 54; 55.) lehettek-e. A fentebb említett fazekak mindegyikén használatból eredő égésnyomok figyelhetőek meg. Legtöbbször a füllel szemközti oldalán. A töredékek egy részén látható a széles szalagfül is vagy annak töredéke, illetve helye. Peremük profilált, belül fedőhoronnyal kialakított. A sávos festéseket visszakarcolt párhuzamosan körbefutó vonalakkal, visszakarolt vonalka kötegekkel vagy lefelé hasasodó vonalka-kötegekkel díszítik. Párhuzamokat csak a teljesség igénye nélkül vonnék, hiszen gyakori leleteknek számítanak. A legújabb feldolgozások közül Lajkó Orsolya és Tomka Gábor képtáblái között lehet találni ilyen típusú fazekakat.60 Elterjedésük a 16-17. századra tehető. A dolgozatban szereplő tárgyak a 17. század harmadik harmadára keltezhető.
56
LAJKÓ 2015, 81-82.
57
TOMKA 2005a, 333-344. tárgy.
58
TOMKA 2005a, 105.; 553. tárgy.
59
TOMKA 2005a, 556-558. tárgy.
60
TOMKA 2005a, 352-404. tárgy; LAJKÓ 2015, 20. tábla. 20
Fehér fazekak és korsók Tomka Gábor a mázas, de festett díszítés nélküli edényeket az ólommázas kerámiák csoportjába sorolja. Jellemző ezekre a darabokra, hogy belül sárgásbarna, barna illetve zöld mázzal borítottak.61 A korsók közül a fülkarimás darabok a legelterjedtebbek. Leggyakrabban csak a külső oldaluk mázas. Testük tojásdad alakú vagy gömbös. Talpuk általában profilált. Szájrészük karcsú, többségük szopókával ellátott, de előfordulnak megvastagított szájúak is. Anyaguk legtöbbször fehér, sárgásfehér. Finomhomokkal soványított. A fülkarima alatt általában bordadísz/díszek futnak körbe.62 A fazekak típusai megegyeznek a fentebb említett sávos fazekak típusaival. A fazekak anyaga fehér. Peremük legtöbbször homorúan kihajló vagy galléros (Tomka Gábor a galléros, bordákkal többszörösen tagolt peremet rámázott peremnek nevezi, amit néprajzi terminológiából vett át63). Az edényt legtöbbször bordákkal díszítették, de előfordulnak festett sávok is, de nem olyan mértékben, mint a sávos festésű kerámiáknál. A fazekak alja általában elsimított. Ritkább esetben talpkarimát kaptak.64 A leletanyagban két fehér anyagú korsó aljtöredéke (XII. tábla 34; 13.) és egy nyak (XI. tábla 31.) töredéke volt. A 34. számú tárgy aljánál egy talpkarima látható. A 31. nyak töredék barna mázas. Fülkarimás kialakítású. A szopóka csonkagúla alakú. A fül becsatlakozása alatt két bordával tagolt. Nyaka keskeny, karcsú. Hasonló darab került elő Szendrőből.65 11 darab fehér kerámiához tartozó fazekat lehetett azonosítani. Ebből két egész profilt kiadó (XV. tábla 42.; XVIII. tábla 44.), négy darab perem vagy oldaltöredék (XVI. tábla 45; XVII tábla 46; 48.; XIX. tábla 56.) és öt darab aljtöredék volt (XVIII. tábla 49.53.). Az aljtöredék 50. és 53. kivételével profitáltak. A 48. és a 44. füles fazék pereme profilált, enyhén kihajló. Belül fedőhorony kialakítású. A perem alatt egy-egy borda fut körbe. A 42., 45. és 46. darabok galléros pereműek, amit benyomkodással tagoltak, alatta egy-egy borda dísz látható. Az 56. tárgy egy ritkább peremkiképzésű. A pereme fodros. A fazekak belseje, illetve a perem egy része sárgás-barna mázas. Ez alól csak a 44. fazék a kivétel, ahol a máz színe sötétbarna. Azokon a darabokon, ahol a nyak is megmaradt, minden
61
TOMKA 2005a, 98.
62
TOMKA 2005a, 100-101.
63
TOMKA 2005a, 96-97. (1095. lábjegyzet)
64
TOMKA 2005a, 109-113.
65
TOMKA 2005a, 506. tárgy. 21
esetben egy borda dísz figyelhető meg. A szalagfül közvetlenül a perem alatt csatlakozik be és a has középvonaláig tart. Párhuzamaikra Tomka Gábor disszertációjában találhatunk jó példát.66 Talpastálak és tálak A talpastál, mint forma már az őskortól jelen van az emberiség történetében. Magyarországon a talpastálak a középkor folyamán a török időkben terjedtek el és főként a bizánci formát követik. Kovács Gyöngyi meghatározása szerint a talpastáltípusok megegyezőek, de mind a talp, mind a tálrész és mind a perem kialakítása változatosságot mutatnak. Ez a tál típus a hódoltságkori leletanyagban az egyik legelterjedtebb. Ez a forma csak a hódoltság korára tehető. Elsősorban az étkezésekkor játszott fontos szerepet. Főzelék és pörköltféléket és különféle hígabb ételeket fogyasztottak belőle. 67 Maga a talprész az egyszerű talpgyűrűtől a csőtalpig megjelenhetnek. Szinte minden talpastál formájának van rézből készült megfelelője. A török és bolgár nyelvben szahan-nak nevezik.68 A tálak anyaga leggyakrabban rózsaszín és téglavörös, de lehetett világosszürke, barna, sárga,69 de nagyon ritka esetben lehet fehér is.70 Gerelyes Ibolya elmélete szerint a fehér, szürkésfehér színű tálak csak formára törökök, készítését tekintve magyar fazekas termékek.71 Díszítést és formát tekintve megkülönböztetünk álsgraffito mintás72, kihajló szélű73 és egyszerű felül gömbölyített végződésű peremű tálakat.74 A leletanyagban 8 talpastál töredéke található meg. Mindegyik darab vörösre égett. Négy egész profilt kiadó, majdnem egész példány. A teljes profilt adó darabok és az alj töredékek mindegyike 1 cm magas csonka kúp alakú talpgyűrűn áll. Az egyszerű felül gömbölyített végződésű peremű tálhoz a 8; 9. és 10. számú tárgyat (VI. tábla 8-10.) lehet sorolni. A 11; 12. és 15. jelzésű (VII. tábla 11; 12.; VIII. tábla 15.) a kihajló szélű típushoz tartozik. A 13. (VII. tábla 13.) aljtöredéke kívül belül zöld mázas, a 14. (VII. tábla 14.)
66
TOMKA 2005a, 619-646. tábla.
67
KOVÁCS 1984, 36-37.
68
GAÁL 2011, 231-232.
69
ÉDER 2014, 283.
70
BENCZE–PAPP 2004, 35-36.
71
GERELYES 1991, 26.
72
GAÁL 2011, 232.
73
GAÁL 2011, 234.
74
GAÁL 2011, 238. 22
aljtöredék kívülről díszítetlen, belül barna alapon sárga csurgatott mázas. A 8. és 10. tálak kétszínmázasak. A belsejük sárgás-barna mázas, míg a külsejük zöld-világoszöld mázas. Közölt anyagból egyelőre csak Budáról ismertek.75 9. tárgy kívül belül sárgásbarna mázas. Formában a legközelebbi párhuzama Egerben található. Különbsége csak annyi, hogy az egri példány kívül beül zöld mázas.76 11. tárgy csak belül mázas. Barna alapon sárga csurgatott máz díszíti. Pereme kihajló szélű, amit kívülről két bordával tagoltak. Párhuzama Egerből77 és Szekszárdról is ismeretes.78 A 12. tál csak belül sárgásbarna mázas. Pereme kihajló, kívülről sűrűn rovátkolt. Ilyen rovátkolt kihajló peremet Budáról találtam.79 15. töredék kívül belül zöld mázas. A kihajló peremén bekarcolt hullámvonal fut végig, amit még a mázazás előtt karcoltak bele az agyagba. Párhuzamát szintén Budáról találtam.80 Ide soroltam még a leletanyagból két tál töredéket. A 16. és 17. tál (VIII. tábla 16; 17.) peremtöredéke. A 16. tárgy pereme függőlegesen tagolt, kívülről két borda között bekarcolt rovátkák díszítik. Színe sötétzöld mázas. A 17. töredéke pereme rovátkákkal díszített, színe világoszöld, mázas. Legközelebbi párhuzama Egerben található. Fehér Géza közlésében81 látható egy nagyon hasonló darab csak talpastálként lett restaurálva. A közlésben meg is jegyzi, hogy a talp része egyáltalán nem volt látható, de ugyan erről a lelőhelyről (a tárgy alján Valide Szultána lelőhely van megnevezve) található egy szinte teljesen megegyező, ugyanúgy 28 cm átmérőjű tál82 is, de az egyelőre még a leltározatlan anyagok közt szerepel. Így nem látom indokoltan a Fehér Géza által közölt tálat talpastálként kezelni. Bár a talpastálak, főként a rovátkolt pereműek már a 16. században is megjelentek83 a hódoltság területén, de jelen esetben a dendrokronológiai adatokat figyelembe véve a 17. század harmadik harmadára datálhatóak a talpastálak és a tálak is.
75
HAVASY 2013a, 22.; 105. IV. tábla 2. rajz.
76
FEHÉR 1972, 207. V. tábla 1-2. tárgy.
77
FEHÉR 1972, V. tábla 3. tárgy.
78
GAÁL 2011, 236.
79
GERELYES 1991, 41.; 42.; 45.
80
GERELYES 1991, 67. 12. tábla.
81
FEHÉR 1972, 205. III. tábla 5. tárgy.
82
Halász Ágoston szíves szóbeli közlése alapján.
83
GERELYES 1991, 65. 23
Szürkekerámia A szürkekorsók a redukált égetésű szürkekerámiához tartoznak, amit homokkal soványítanak és kisebb-nagyobb mértékben fényesre políroznak. A külsejük a szürke különféle
árnyalatára
színeződnek.84
Tomka
Gábor
4
csoportba
sorolja
a
szürkekerámiákat.85 Az edények e csoportja a 14. századtól kezdve válnak népszerűvé. A korújkori redukált égetésű kerámiák párhuzamait először Garády Sándor vezette vissza a keleti típusok alapján, majd később Fehér Géza és Duma György foglalkozott velük. A kerámia színét az edények magas széntartalma adja.86 Leggyakoribb díszítésük a hullámosan és (vagy) bordákkal tagolt nyak, a bekarcolt vonalak, fésűs girlandok, hullámvonalkötegek illetve a rádlis díszek.87A balkáni típusú edények formájukkal a balkáni réz és ezüstedényeket utánozzák.88 A leletanyagban öt redukált égetésű edény töredéke került elő. Ebből négy alj (IX. tábla 18; 20-22), egy pedig egy váll (IX. tábla 19) töredéke. A töredékek közül csak a váll díszített. Két halvány plasztikus bordadísz látható rajta. Az aljtöredékek díszítetlenek. Pontos meghatározásuk töredékességük miatt kérdéses. A válltöredék feltehetőleg egy korsóhoz tartozhatott, amit ez alapján a II. csoportba lehet sorolni,89 míg az alj részek korsóhoz vagy kancsóhoz tartozhattak. Ha korsóhoz, akkor a pontos típusukat nem lehet megállapítani, de kancsóhoz, akkor a II. csoportba tartozhattak. 90 Töredékességükből kifolyólag pontos párhuzamokat nem találtam, de többen is közöltek redukált égetésű edényeket az elmúlt évtizedekben.91 Sütőtálak A sütőtálak már a 16. században megjelentek a hódoltság területein. A délszláv étkezési kultúra hatására vették át hazánkban. A tálak nem csak agyagból, de fémből, ritkább
84
TOMKA 2005a, 75.
85
TOMKA 2005a, 78-80.
86
NÁDAI 2013, 36-37.
87
GAÁL 2012, 256.
88
TOMKA 2002, 301.
89
NÁDAI 2013, 40.
90
NÁDAI 2013, 41.
91
NÁDAI 2013; TOMKA 2002; TOMKA 2005a; GAÁL 2012; KOVÁCS 1984. 24
esetben fából is készülhettek.92 A leletanyagban található sütőtálak a laposedények csoportjába tartoznak.93 6 töredék került elő, amit sütőtálként lehetett beazonosítani. Mindegyik darab pelyvával soványított, kézzel formált perem és alj töredék. A perem profilálatlan, enyhén megvastagszik. A töredékek átlagos vastagsága 1-2 cm közé tehető. Ezek az adatok megegyeznek az Ozoráról közölt sütőtálak méreteivel.94 Hasonló darabok kerültek elő Szolnokról és Egerből,95 illetve a Jeni-palánk, Törökkoppányból és Ipolydamásdból is.96 Fedők A leletanyagban két fedő töredéke került elő. Ebből a 61-es számú (XX. tábla 61) szinte teljes egészében megmaradt. A palástja belső oldala megtörik. A fedőgombján vas nyomai találhatóak, ami feltehetőleg egy dísz maradványa, ami teljesen elkorrodált. Anyagát tekintve lágyra égetett, szinte „nyers”. Hasonló formájú fedő került elő Mohin.97 A 62-es (XX. tábla 62) fedőtöredék anyaga fehér. Fedőgombja ferdén van rátéve. Díszítés nem látható rajta.98 Egyéb kerámiák Az alfejezetben a különlegesebb formájú edényekkel foglalkozok. Ide soroltam egy ibrik töredékét (XI. tábla 30.), egy kanna oldaltöredéket (XIX. tábla 57.) és egy gügüm oldaltöredékeit (XIX. tábla 58-60). Az ibrik kiöntőcsöves vizes korsó. Formáját tekintve a balkáni rézedényeket utánozza. Maga a szó eredete török. A 30. tárgy fehér anyagú, világoszöld mázas. Tölcséres nyakú. A nyak középen csatlakozik be a kisméretű szalagfül (töredékes). A szalagfül vonalánál egy bordával tagolt. Párhuzamát e formának nem találtam. – lentről felhozva A gügüm szintén egy balkáni eredetű kiöntőcső nélküli vizeskorsó.
99
Az 58-60.
töredékek feltehetőleg összetartoznak, de nem összeillőek. Anyaguk vörös, mindkét oldaluk 92
KOVÁCS 1984, 30-31.
93
VIZI 2008, 234.
94
VIZI 2008, 234-235.
95
KOVÁCS 1984, 42.
96
VIZI 2008, 235.
97
TOMKA 2005a, 648. tárgy.
98
TOMKA 2005a, 647. tárgy.
99
KOVÁCS 1984, 41-42. 25
sötétzöld mázas, a külsejükön bekarcolt hullámvonalkötegekkel. Töredékessége miatt párhuzamát nem találtam az általam használt szakirodalomban. Hasonló ibrik és gügüm töredékeket közölt szakdolgozatában Havasy Orsolya.100 Az 57. tárgy egy gerezdelt falu kanna oldal töredéke. Alapszíne vörös, fehér engóbbal festett, rajta áttetsző máz. Néhol a kerámia alapszíne látható. Sárga és zöldes árnyalatot alkot. Párhuzamát csak habán leletanyagból találtam.101 Szalagfülek A leletanyagban 13 fül töredéke volt (az írókázott szalagfüllel együtt 14). Ebből három (XXI. tábla 73-75) hurka fül, tíz (XXI. tábla 63-72.) pedig szalagfül. Öt fül mázas. A 74. darab anyaga vörös. 75. példány igen érdekes. A mázazást és anyagát tekintve egy rosszul sikerült habán utánzat. Hét töredék gerincén látható valamilyen díszítés. A díszítések vörös vagy sötétbarna színűek. A 67-est vörös vízszintes sávok díszítik. A 70-est vörösesbarna ferde vonalkák, 64; 69; 71-es darabot függőlegesen lefutó pontokkal díszítettek. A 66os darabon a gerincen lefutó sáv látható, míg a 68-on egy festett pötty. Ezek a típusú töredékek általánosan jellemzőek a 17. századra, így szinte minden koraújkori feltáráson jelen vannak, ezért pontosabb párhuzamát nem hozom. Habán kerámia A habán kutatással az elmúlt évtizedekben legtöbbet Katona Imre foglalkozott.102 De a közelmúltban többen is dolgoztak fel habán anyagot. Legújabban Ringer István közölt nagyobb anyagot a disszertációjába,103 illetve Havasy Orsolya az OTDK dolgozatában közölt le egy nagyobb töredékszámú anyagot.104 Habánoknak nevezzük a német nyelvterületről származó letelepedett anabaptista népcsoportot. Európa szerte szinte mindenhol üldözték őket. A 16. században telepedtek meg nagyobb csoportok Erdély, Észak- és Nyugat- Magyarország váraiban.105 Több néven is
illették
őket:
újkeresztényeknek,
100
HAVASY 2013b, 30-31.; 26-27.
101
KATONA 1976, 38. tárgy.
102
KATONA 1976.
103
RINGER 2014, 107-169.
104
HAVASY 2013b.
105
KATONA 1976, 10-11.
NeoChristianus-nak,
neuerChrist-nek,
26
ChristianusNoviter-nek, újrakeresztelkedők, morva testvérek és fekete németeknek.106 A habán elnevezést a kerámiaműhelyeikről kapták, amit németül Haushaben-nek neveztek.107 Zárt lakóközösségben éltek, a településen belül is fallal vették körbe magukat. Hétköznapjaikat pontosan lejegyezték. Vagyonuk és földjük közös volt.108 Telepeik és anyagi kultúrájuk a 17. században élte fénykorát, de még a 19. században is tevékenykedtek a Felvidéken és a Dunántúlon.109 A habán kerámiák jellegzetessége a fehér ónmázas fajansz. A fehér alapra négy féle színnel festettek: sárga, kék, zöld, ibolya. A későbbiekben a fehér alap mellett megjelent a kék. Díszítésük igen sokféle lehetett. A leggyakoribbak a különböző növényi motívumok, illetve gyakori az évszámmal ellátott edény is.110 Ezenkívül foglalkoztak kályha111 és üveg112 készítéssel is. Katona Imre állítása szerint Egerben az 1687-es visszafoglalás után 43 anabaptista maradt, akik habánok voltak.113 Soós Imre véleménye szerint fenntartásokkal kell kezelni Katona egri habán anabaptista állítását.114 A leletanyagban megközelítőleg háromtucat habán töredék van. Ebből 15 darabot emeltem be a dolgozatomba. Ebből tizenkettő tartozik a fehér alapú (XXII. tábla H1-H6; H9; XXIII. tábla H10-14) és három a kék alapú csoportba (XXXII. tábla H7-8; XXXIII. tábla H15). A fehér darabok szürkés elszíneződését a cserzőgödör markáns sötétszürke, szerves anyagokban gazdag betöltése okozta. Díszítésük a H1 – H9-ig virágmotívum. A pontos díszítést töredékességükből kifolyólag megállapítani nem lehet. A H10-12-ig pedig egy-egy párhuzamosan körbefutó világoskék sáv díszíti. A H2-es töredéken látható egy 2-es szám. Az évszám így nem rekonstruálható, de feltételezhető, hogy 1660 utáni darabról van szó. Két töredékről lehetett megállapítani a pontos típusát. A H4-es egy gömböstestű edény, míg a H1-es egy kancsó darabja. Összeillő részek nem voltak a leletanyagban. Koruk a 17. század
106
KATONA 1975, 126-127.
107
KATONA 1976, 10.
108
HAVASY 2013b, 3.
109
KATONA 1976, 5.
110
KATONA 1976, 22-28.
111
KATONA 1976, 52.
112
VERES 2006, 129.
113
KATONA 1975, 133-136.
114
SOÓS 1975,137-142. 27
harmadik harmadára tehető. A leletekhez – mint már említettem –pontos párhuzamot nem találtam, de Katona Imre feldolgozásának a képtáblái hasznosnak bizonyultak.115 Fajansz és Porcelán A leletanyagban egy-egy porcelán és fajansz töredék van (XXIII. tábla KP1; PF2). Ezek anyagukban és díszítésükben jól elkülöníthetőek. Párhuzamok és pontos korszakolásuk meglehetősen nehéz a töredékességükből és csekély számukból kifolyólag. A Kp1-es porcelántöredékhez hasonló töredéket közölt Éder Katalin116 Kínai porcelán már a 14. század második feléről is került elő Budán. A leletanyagban található töredéket a kínai kék fehér csoportba lehet sorolni, ami a 16-17. században terjedt el. Díszítésük lehet változatos és egyszerű. Fehér alapon kék, kobalt kék színű vonalakkal, virág, gyümölcs és madár ábrázolásokkal vagy virágmotívumokkal díszítettek. A porcelánok kívül-belül is díszítettek lehetnek.117 A perzsa fajansz töredék is szintén a kék-fehér csoportba sorolható, ami a 17. századra tehető. A fajanszok díszítését tekintve erős kínai hatást lehet felfedezni. A festésük erőteljesen különbözik a kínai porcelánétól, de díszítésük már jobban hasonlít. A fajanszokat is legtöbbször indás-virágmotívumokkal dekorálták.118 Az elterjedésüket tekintve főként a jelentősebb Hódoltság területére eső várakban és városokban találkozhatunk porcelán és fajansztöredékekkel, de a kereskedelemnek köszönhetően ezeken kívül eső területeken is előfordulhatnak.119 Keltezésük a 17. század második felére esetleg végére tehető. Cseréppipák A dohányzási szokások már az őskortól jelen vannak az emberiség történetében. De széleskörű elterjedése Amerika felfedezése után történt. Nyugat-Európába Sir Walter Raleigh segítségével honosodott meg.120 A Magyar királyságba a nyugati zsoldosok és a törökök hozták be magukkal. Így tehát két irányból vették át a pipázási szokásokat, de a 16. század közepére a török hatás erősebbé vált. Kezdetben főként a katonaság használta ezeket
115
KATONA 1976, 1-154. tábla.
116
ÉDER 2012. 158, 11-12. kép.
117
HOLL 2006, 263-266.
118
HOLL 2006, 261.
119
HOLL 2006, 269.
120
OSSKÓ 2010a-b, 13-15. 28
az újfajta élvezeti cikkeket. Később terjedt el a lakosság köreiben is. Nagyváradról 1660 előtti rétegekből ismerünk pipákat, Pécsről 1680 előttről, Fülek 1682, illetve Budáról már a 16. századtól ismerünk pipákat.121 A pipafej két részből tevődik össze. A fejből és a nyakrészből. A fejhez tartozik a tűztér. A nyak szélesedhet vagy nyakgyűrűvel látják el, és ebbe csatlakozik bele a szerves anyagból készült pipaszár (ami legtöbbször nem marad fenn az utókorra). A szájnyílásra előgyűrűk kerülhetnek. Párkánynak nevezik a fej felé eső újabb gyűrűt. A nyakon lévők kisebb gyűrű a gallér. Tőkének nevezzük a nyak becsatlakozását a tűztérhez. A fej alsó része a csésze, felső része a kémény. A váll a kémény és a csésze összekötése.122 Két fő típust lehet megkülönböztetni. A holland jellegűt és a török pipát. A holland jellegű pipák nyugatról származnak. Főként a felvidéki várakban terjedtek el. A nyomott forma, fehér szürke szín, fényezett felület jellemzi. A kosara (tűztere) előredől, alja lapos. Plasztikus díszekkel, virág és indamotívumokkal dekorálták. A török pipák változatos formákkal rendelkeztek. Típusaik sokrétűek.123 Kovács Béla az egri pipák alapján négy csoportot különböztetett meg. A holland, a török, a vegyes és a magyar jellegű pipákét. Ezeket további altípusokra bontotta. A törököt két típusra: díszített és díszítetlen. A vegyest nyugati és törökformára. A magyart pedig szegletes, gömbös és lapos típusra.124 A leletanyagban két pipa töredéke volt. A P1 (XXIV. tábla P1) egy hétköznapi, feltehetőleg török közpipa nyaktöredéke. Általános formája miatt a legtöbb török kori ásatásból előkerül. A P2 tárgy (XXIV. tábla P2) már izgalmasabb formát mutat. Kovács Béla tipológiája alapján a vegyes típusú pipák I. csoportjába lehet sorolni.125 A rozettás pipatöredéknek a legközelebbi párhuzama talán Tomka Gábor által közölt anyagból került elő. A bepecsételt díszítés és a forma megegyezik, de színben az ónodi anyagtól eltérő. Hazai anyagban ez a forma és díszítés a 17. századtól van jelen.126 Hasonló forma, csak plasztikus rozettás töredék
121
TOMKA 2000, 26-29.
122
KONDOROSY 2008, 331.
123
TOMKA 2000, 26-29.
124
KOVÁCS 1963, 237.
125
KOVÁCS 1963, 246.
126
TOMKA 2005b, 617.; 620. 5. tábla 1. tárgy. 29
található a szekszárdi múzeumban.127 Mindkét töredék a 17. század harmadik harmadára keltezhető. Kályhakerámiák A leletanyagban több kályhacsempe és kályhaszemet is sikerült azonosítani. A kályhacsempék pontos meghatározása szinte lehetetlen a töredékességükből fakadóan. Nyolc töredéket lehetett biztosan kályhacsempeként meghatározni, ebből haton látható valamilyen díszítés (XXVI. tábla KCS1-6). A töredékek kivétel nélkül zöldmázasak. A díszítésük plasztikus indás-leves motívumokat alkotnak. Ez a domború díszítés elterjedt volt a reneszánsz korszaktól.128 Tomka Gábor véleménye szerint az indamotívumok a 17. századi végtelen mustrákkal rokoníthatók. Feltehetőleg ez a díszítés típus a Miskolci Mihály-körbe tartozhatott, de kevésbé volt elterjedt, különböző változatai egyelőre nem ismertek.129 A diósgyőri várból előkerült anyagból nem találtam hozzá párhuzamot.130 Egerből is számos feltárásból ismerünk növényi motívumokkal ellátott kályhacsempéket a 15-18. századból.131 Két nagyon hasonló mintázatú töredéket tudtam előzményeként megtalálni. Mindkét tárgyat Gyuricza Anna közölte.132 A bögre alakú kályhaszemek főként a hódoltság korára jellemző, bár a későbbiekben szinte egységesen elterjed az egész Alföld területén is. A kör alakú szájuk átmérője változó, némelyikről hiányozhat a jellegzetes hornyolt perem. Az edényekhez hasonlóan korongon készítik.133 A későbbi példányok már eltérnek a hódoltságkoriaktól és inkább az alföldi csoportra kezdenek hasonlítani. Itt már megjelenik a jellegzetes kihajló, bordázott perem.134 A leletanyagban hat darab bögre alakú kályhaszem található. Ebből öt zöld mázas perem vagy oldal töredék és egy mázatlan aljtöredék (XXV. tábla KSZ6). Négy töredéken jellegzetes kihajló perem van (XXIV. tábla KSZ1-3; XXV. tábla KSZ5), míg egynek a pereme
127
GAÁL 2005, 278. 48. leírás; IV. tábla 48. tárgy.
128
KNÉZY 2002, 183.
129
SÖMJÉNI 2014, 131.
130
BOLDIZSÁR–KOCSIS–SABJÁN 2010.
131
FODOR 2002, 55-56.
132
GYURICZA 1992, 101. 79. tárgy; 91. 54. tárgy.
133
SABJÁN 2002, 61.
134
SABJÁN 2001, 305-307. 30
profilálatlan (XXV. tábla KSZ4). Legközelebbi párhuzama jelenleg is a Dobó István Vármúzeum raktárában található,135 keltezése 17. század második felére tehető.
135
FODOR 2002, 84. Kat. 69. 31
Fémek136 Ebben a fejezetben ismertetem részletesen az objektumból előkerült különböző fém leleteket. A meghatározásokhoz alapul Gere László 2003-ban megjelent összefoglaló munkáját használtam. Olló A cserzőgödörből egy szépen kidolgozott szabóolló (XXVII. tábla F1) került elő. Sajnos pontos párhuzamát az általam fellelt szakirodalomban nem találtam, bár már többen is közöltek 17. századra datálható ollókat,137 de se a méretük, se a kialakításuk nem hasonlít. Kialakítását tekintve díszes. A száraiba apró vájatokat véstek, illetve a pengék szegecseinél egy-egy réz lemezke is megfigyelhető. Mérete alapján feltételezhető a szabóolló mivolta. Lakat A leletanyag fém tárgyai közül egy darabot lehetett lakatként azonosítani. A bross típusú lakat (XXXIX. tábla F12) a 15. század második felében jelenik meg. A két fő csoport közül az elsőbe tartozik, tehát a vasból készített csúsztatókulcsos lakatokhoz. A másik csoport az egyszerű bross, amit bronzból készítettek. A lakat két fő részből tevődik össze, a lakattestből és a kengyelrendszerből. A kengyel két részből, a rögzített és a mozgó kengyelből áll. A hengeres testben helyezkednek el a zárhoz tartozó mozgóalkatrészek. A test kisebbik része, hossznégyszög alakú, amit beforrasztott lemezek segítségével osztottak fel. A lakatot csúsztatókulcs segítségével lehetett nyitni vagy zárni. A kulcs két fő részből áll, a fülből és a fülből kinövő taréjból.138 Ehhez nagyon hasonló lakatot közölt le Temesváry Ferenc,139 Magyar Kálmán,140 illetve Kovács Gyöngyi és Rózsás Márton a barcsi palánk anyagából.141
136
A tárgyak részletes leírása a katalógusban szerepel.
137
MAGYAR 2009, 143. 15. tabló; GERE 2003, 180-182. 36-38. tábla ollók; PUSZTAI 1994, 543. 2. kép 3. tárgy;
TÓTH 2013, 68. X. tábla, 4-7 tárgy. 138
TEMESVÁRY 1961, 162-164.
139
TEMESVÁRY 1961, 162. 52. ábra 1; 4 rajz.
140
MAGYAR 1998, 180. VI. tábla 2. tárgy.
141
KOVÁCS–RÓZSÁS 1996, 176. 16. tabló 7. tárgy. 32
Kések A leletanyagban három késtöredéket lehetett azonosítani. Ebből kettő csontnyelű, egy pedig fanyelű késtöredéke. Az F2 (XXVII. tábla F2) tárgyat Gere László feldolgozásai alapján a 2/a típusként lehet azonosítani. De az általa közölt tárgy pontos datálását nem sikerült megoldani, mivel rendkívül kevert rétegből került elő. Feltételezhető, hogy legkorábbra a késő középkorra,142 jelen esetben kora újkorra keltezhető. Az F4 (XXVII. tábla F4) szintén egy csontnyelű késtöredék. A 2/c típushoz lehet sorolni, az ozorai leletanyag alapján. Keltezése a 17. század második fele és a 18. század eleje közé tehető.143 Kalmár János a füleki vár leletanyagából is közölt meglehetősen hasonló késnyéltöredéket.144 A kés formája és kialakítása „habán stílusú”.145 Az F3 (XXVII. tábla F3) egy fanyelű kés töredéke. Az 5. típushoz lehet sorolni. Korát a 17. század közepére, második felére lehet meghatározni.146 A kést díszítő rézpánt lefut egészen a kés nyeléig. Ez a díszítési mód már megjelenik a 14-15. század fordulóján.147 A késekhez soroltam az egyetlen megmunkált csonttárgyat is (XXX. tábla Cs1a-b). A csonttárgyat 9/a típusú kés hengeres nyaka vagy nyélborítása lehetett. Az ozorai anyagban talált tárgyat a 16. századra keltezhető,148 a Dobó térit 17. század második harmadára lehet tenni a kísérő leletek alapján. A Gere által közölt töredéken kívül a füleki várból149 és Bajcsa várából találtam párhuzamot.150 Sarokvasalások Írásné Melis Katalin a patkókat két formára osztja. Az oválisra és a félkör alakúra. Ezenkívül a sarokrészt védő vasalásokat négy csoportra osztja: vasalások, sarokvasak,
142
GERE 2003, 70.; 188. 44. tábla 8. tárgy; 237. 98.tábla 1. rajz.
143
GERE 2003, 71.; 188. 44. tábla 13. tárgy; p. 237 98.tábla 4. rajz.
144
KALMÁR 1959, XXVIII. tábla 3. tárgy.
145
GERE 2003, 79.
146
GERE 2003, 75.; 195. 51.tábla 2. tárgy.
147
GERE 2003, 78.
148
GERE 2003, 76.; 53. tábla 2. tárgy.
149
KALMÁR 1959, XXVIII. tábla 3. tárgy.
150
KOVÁCS 2002, 187. 233. tárgy. 33
patkók, sarokpatkók és talpvasalások.151Ezzel szemben Gere László az ozorai vasalásokat 5 fő és 28 alcsoportba határozza meg.152 A leletanyagban négy sarokvas került elő önmagában és még három a lábbeli talpakhoz erősítve. Az ozorai leletanyagból megalkotott tipológiát vettem itt is alapul, de a vasalások csekély száma miatt a pontosabb alcsoportokra való bontását már nem sikerült minden darabon megállapítani. Az F6 (XXVIII. tábla F6), KT2 (XXXIII. tábla KT2a-b) és KT4 (XXXIV. tábla KT4ab) vasalásokat Gere 5. csoportjába lehet sorolni. A 16. századtól egészen a 18. századig jelen voltak.153 ’C’ alakot formáznak. Mindegyik darabot három tüskével lehetett felerősíteni a sarokrészhez. Az F7 (XXVIII. tábla F7) tárgyról csak a fő típust lehetetett megállapítani. A 2 csoportba tartozik. Az ozorai anyagban 17. századtól jelenik meg.154 Három tüskével van ellátva. Szárai ’U’ alakot formáznak. Az F8 (XXVIII. tábla F8) a 3/b. csoportba tartozik. A hódoltság korára lehet datálni.155 Besorolását könnyítette, hogy ez az egyetlen darab a leletanyagban, aminek 5 felerősítő tüskéje van. ’C’ alakot formáz. Az F9 (XXVIII. tábla F9) jelzetű sarokvas szárai ’U’ alakúak és három szegeccsel lehetett felerősíteni. Ezek alapján Gere 4/b típusához sorolható, amit a 17. század második felétől a 18. század végéig keltezhető.156 Az utolsó sarokvas (XXXV. tábla KT5ab) egy talptöredéken maradt fent. ’C’ alakú. 3 tüskével felerősíthető. Erősen korrodált. Legközelebbi párhuzamát Kalmár János közölte a füleki vár leletanyagából 1959-ben.157 Rossz állapota miatt csak nehezen tipologizálható, de nagy hasonlóságot mutat Melis Katalin által közölt sarokvashoz, így Melis 3. típusába sorolható.158 A fentebb leírtak és a párhuzamok, illetve az előkerülés körülményeit megvizsgálva a sarokvasalások a 17. század harmadik harmadára datálhatóak.
151
ÍRÁSNÉ MELIS 1974, 275-228.
152
GERE 2003, 106-116.
153
GERE 2003, 112-120.; 217-220. 73.-76. tábla; 248-250. 104-106. tábla.
154
GERE 2003, 106-108. 211-213.; 67.-69. tábla; 244-245. 100-101. tábla.
155
GERE 2003, 109.; 213. 69. tábla, 9. tárgy; 245. 101. tábla 5. rajz.
156
GERE 2003, 110.; 215. 71. tábla 5-9. tárgy; 246-247. 102-103. tábla 5,1. rajz.
157
KALMÁR 1959, XIX. tábla 13-16. tárgy.
158
ÍRÁSNÉ MELIS 1974, 278.; 286. 12. kép 3. tárgy. 34
Sarkantyú A sarkantyúk közül két fő típust lehet megkülönböztetni. Az egyenes és az ívelt szárúakat. Az egyenes szárú sarkantyúkat a talp fölött 2-5 cm-re helyezték el, amíg az íveltszárúakat a lábbelik szárára erősítették fel és az íves kialakítás a boka elkerülését szolgálta.159 A gödörből egy darab sarkantyú maradt meg, szinte teljes egészében (XXVIII. F10). A legközelebbi párhuzamát Ozoráról találtam. A vár 1686-os pusztulási rétegéből került elő, így az ozorai sarkantyút a 17. század végére lehet datálni.160A Dobó téri lelet keltezését könnyíti, hogy a gödör alsó rétegéből került elő, így a kísérőleletekkel azonos korúnak, tehát 17. század harmadik harmadára keltezhető.
Bronztárgyak A fémek közül két bronztárgy került be a múzeumba. Egy bronz csörgőgomb alsó része (XXIX. tábla, F14) és egy bronz rozettás pártaövveret (XXIX. tábla F15). A csörgőhöz hasonló deformálódott félgömb került elő Ozoráról, Bácsalmásról és Katymárról is. 16-17. századra jellemző.161 A pártaövverethez hasonló került elő Ozoráról, amit szintén áttöréssel alakítottak ki. Az ozorai anyagból származó leletet a 16. század első felére lehet datálni. 162 Jelen esetben ez kitolódik a 17. század harmadik harmadára. Szögek A fém leletanyag számottevő részét a vasszegek képezték. A több mint 150 előkerült szögből mintegy 67 darabról lehetett használható méretadatot venni és összesen 36 szöget lehet fejforma szerint elkülöníteni. A fejformák alapján két típusra lehetett bontani őket. 22 darab tartozott a laposfejű szegek közé, míg 14 darab a kúposfejű szegek közé. A fejformákon kívül még négy csoportba lehetett felosztani a szögeket méretük és vastagságuk alapján. Az első általam alkotott csoport az „ács szögek”(XXX. tábla FSZ1-8). Feltehető, hogy nagyobb méretű 159
GERE 2003, 25.
160
GERE 2003, 24; 155. 11. tábla 4. tárgy.
161
GERE 2003, 92.; 207. 63. tábla 2. tárgy; WICKER 2006, VII. tábla 11-17. tárgy.
162
GERE 2003, 93-94.; 207 63. tábla 12. tárgy. 35
faelemeket tarthattak (talán gerendát). Átlagos hosszuk 12-18 centiméter között változott, vastagságuk a fej alatt 1,5 cm, míg a végeken 0,3centiméter. A fejátmérők a leletanyag megtartásából kifolyólag erősen változóak, de a mérhetőek közül átlagosan 2,5-1,9 x 0,9-1,4 cm között váltakoznak. 8 szöget lehetett ebbe a csoportba sorolni. A második csoportba (XXX. tábla FSZ9-20) a hosszú és közepesen vastag szögeket soroltam. Átlagos hosszuk 8 cm, míg vastagságuk 0,8-0,2 cm, a fejátmérőjük töredékességük miatt nem mérhető. 12 darabot lehetett idesorolni. A harmadik csoportba (XXXI. tábla FSZ21-26) a kisebb méretű, közepesen vastag szögek kerültek. Átlagos hosszúságuk 5-8 cm között változik, vastagságuk 1-0,2 cm. 6 darab tartozik ide. A legnagyobb számban a negyedik csoport (XXXI. tábla FSZ27-34; XXXII. tábla FSZ35-67) szögei voltak. Ide 41 szeget lehetett sorolni. Átlagosan 5-8 cm hosszúak, vastagságuk 0,4-0,1 cm. A szárak vastagsága minden esetben a fej alatti és a szár hegyénél mért adatok alapján lettek leírva. A szögeket kovácsolással alakították ki, így két egyforma méretű és formájút nem lehet köztük találni. A legtöbb szög szárának a keresztmetszet négyzetet vagy téglalapot formáz, de néhány darabnál előfordul a trapéz alak is (bár ez lehet, hogy a korróziónak köszönhető). A szögekről ezeken felül pontos tipológiai meghatározásokat lehetett megállapítani, mert felhasználási módjuk igen sokrétű volt és feltehetőleg nem alakítottak ki külön formákat különböző munkafolyamatokhoz. Így a koporsószegek is ugyanolyan formavilággal rendelkeztek, mint a tetőácsoláshoz vagy épp egy akármilyen faeszköz összeerősítéséhez használt szögeknek. Jelen esetben feltételezhető, hogy a cserzőgödör felé szerelt tetőszerkezet részét képezhették. Erre utal az is, hogy az alsóbb rétegekből nem kerültek elő leletek, csak a kő és a deszka/gerendaszerkezet közé eső betöltésből származnak szögek. Szögekről részletesebb leírást egyedül Bajcsa-Vár leletanyagában találtam.163
163
KOVÁCS 2002, 111. 5-111. tábla. 36
Vaspánt A fémtárgyak közül egy nehezen beazonosítható, feltehetőleg ajtó vagy láda pánt (XXIX. tábla F11) töredéke került elő. Az ozorai anyagban is találhatóak, ehhez hasonlók, bár állapotuk jelentősen jobb.164 Azonosítatlan vaseszközök A leletanyagban két beazonosítatlan fémtárgy van. Az F5 (XXVII. tábla F5) jelzésű tárgyra Magyar Kálmán leírását használva, „köpűs hegyes tárgy”–ként azonosítottam és az általa közölt segesdi kovácsműhelyből került elő pontos párhuzam.165 A második beazonosítatlan tárgy az F13 (XXIX. tábla F13). Ehhez hasonló tárgyat egyik általam használt szakirodalomban sem találtam. Rendeltetése ismeretlen. Esetleg egy öv „díszeként” használhatták. Ezt indokolhatja a réz szegecs a lekerekített végén, illetve az ovális karika a töredék alsórészén.
164
GERE 2003, 126-127.; 229. 85. tábla.
165
MAGYAR 2009, 139. 11. tabló 5. tárgy. 37
Bőrök és textilek166 A koraújkori cipők és bőrök régészeti leleteit csekély mértékben vizsgálták az elmúlt évtizedek során. Az első hódoltságból származó lelet együttest Kaposvári Gyula tárta fel Szolnok mellett a Tisza-mederből. 102 darab keleti típusú talp és talptöredék került elő. Ezeket később az egri és nagykanizsai leletekkel Gáborján Alice dolgozta fel. Holl Imre a kőszegi vár feltárása során közölt 16. századi rétegekhez tartozó lábbeli maradványokat. Kövecses Varga Etelka Esztergomból publikált, míg Siklósi Gyula 16-17. századi jó állapotban megmaradt talpakat tett közzé. Az egyik legjelentősebb anyag a tatai várárok rétegeiből került elő, de sajnos ez az anyag még közöletlen.167 Írásné Melis Katalin által vizsgált bőr leletek pontosan datálhatóak, illetve átfogó képet nyújthatnak a későközépkori-koraújkori lábbelikhez. Jelentősebb feldolgozásai a budai várnegyedhez kapcsolódnak, bár a leletek túlnyomó része kora és késő középkorra tehető,168 de mindenképp jól összehasonlítható adatokat nyújt a két kor hasonlóságához vagy eltéréséhez. E fejezet írásához Ringer István doktori disszertációjának idevonatkozó fejezeteit veszem alapul, mivel ez az egyik legfrissebb közlés a 17. századi lábbelikhez kapcsolódóan. Írásné Melis Katalin a középkorra három alapformát csoportosított a cipők terén: bocskor, félcipő, szárascipő. Ezek a viseletek a törökök megjelenéséig szinte változatlanok maradtak.169 A lábbeliket több féleképpen is felvehette a viselője. A budavári Szent György téren feltárt kútból több leletnél is megfigyelhető volt, hogy egyes cipőket gomblyukkal láttak el, míg másokat fémcsattal, bőrfűzővel vagy bőrpánttal lehetett felerősíteni a lábra.170 Ezzel szemben a 16. századra a lábbelik divatja megváltozott. Az oszmán könnyűlovasság viseletének egyfajta módosítását kezdték átvenni a magyar hadak is. Mivel a ruházat könnyed volt és szabad mozgást biztosított, így hamar elterjedt a köznép körében is. Ez később mind a Királyi Magyarország és a Hódoltság alá eső területeken is mindennapivá vált. A keleti típusú lábbeliket szintén három fő típusba lehet sorolni: csizma, papucs és
166
A tárgyak részletes leírása a katalógusban szerepel.
167
RINGER 2014, 183-184.
168
ÍRÁSNÉ MELIS 1973a, 88-102.
169
ÍRÁSNÉ MELIS 1973a, 88.
170
NYÉKHELYI 2003, 37-38. 38
bőrkapca.171 A 16-17. századi lábbeliket öt csoportra osztotta fel Írásné Melis Katalin, bár megjegyezte, hogy idővel ezek a csoportok változhatnak.172 Készítéstechnikailag is jól elkülöníthetőek a magyar és a keleti típusú lábbelik. Míg a magyar mesterek a bőrt késsel szőrtelenítették, és cserzés helyett timsóval és konyhasóval kenték be, és áztatás közben taposták meg. Timsóval készült bőrök a nedvességre érzékenyek maradtak, így gyakran utólag olvasztott faggyúval kezelték. Mivel a bőrről a sörtét késsel borotválták le, így a bőrök barkájában jól megfigyelhetőek a bent maradt gyökerek. Ezzel az eljárással készített bőrök sokkal szilárdabbak voltak és nagyobb szakítószilárdsággal rendelkeztek. A növényi cserzéssel készített bőrök ezzel szemben puhábbá váltak, de szakítószilárdságuk is csökkent. Cserzéssel kikészített bőrökből a sörtéket kiszakították, így a bőrön apró lyukak maradtak, aminek köszönhetően a csersav könnyen behatolt a szövetbe is, így hozva létre a puha bőrt. A magyar bőrök Európa szerte keresett termékek voltak. A timsós eljárás a török hatásra kezdet elmaradni, illetve külön válni, mivel eddig a tímár készítette a bőröket és állított elő késztermékeket, de a csersavas eljárás megjelenésével a timsós bőrkészítés túlnyomó részt a tobakosokhoz került.173 A magyar tímárok főként marha, ló és borjúbőröket csereztek és a fő cserzőanyaguk a makkgubacs volt.174 A törökök telepítették be az országba a cserszömörcét, ami a török tímármestereknek a cserzéshez volt szükséges. A keleti cserzés mód lényege abban állt, hogy zsákot varrtak kecske vagy juh bőrből, amit megtöltöttek cserszömörce termésével és más növényi cserző anyaggal és vízzel.175 Eger városából a 18. századtól kezdve ismerünk bőrművességgel és készítéssel foglalkozó céheket és mestereket, de a 17. századról adatokat szórványosan lehet csak fellelni. A 17-19. századról Csiffáry Gergely könyvében a következő bőrrel foglalkozó műhelyek keletkezési dátumáról olvashatunk: „egri cipészek 1712, német cipészek 1820, csizmadiák 1695, szíjgyártók 1818, magyar szűcsök 1701, a szűcs céh 1696, német szűcsök 1814, német tímárok 1745, magyar tímárok 1766.”176 A műhelyek közül számunkra a csizmadiák és a szűcs céh dátuma fontos, hiszen ez áll korban legközelebb a Dobó téri 171
RINGER 2014, 183-184.
172
ÍRÁSNÉ MELIS 1974, 275-728.
173
BALASSA– ORTUTAY 1980, 282-309.
174
CSIFFÁRY 1996, 79.
175
CSIFFÁRY 1996, 78-79.
176
CSIFFÁRY 1996, 314. 39
objektumokkeltezéséhez,
de
Csiffáry
összeírásával
szemben
a
Magyarország
Céhkataszterében megtalálható egy Egerben működő, önálló csizmadia céhről tett említés is, aminek alapítását 1669-re keltezik.177 Két dátum eltérését személy szerint azzal magyaráznám, hogy a város 1687-es visszafoglalásakor a török kézben lévő műhelyeket megrongálták vagy elpusztították, így a visszafoglalás utáni újjáépítéskor magyar mesterek vették át a bőrkikészítést illetve már megjelenhettek a feldolgozóipar új ágai is, amit ez idáig nem szabályoztak. Példa erre, hogy II. Rákóczy György Sárospatakon 1656-ban már törvénybe szabályozta, hogy csizmadia varga terméket nem csinálhat és fordítva. Ezzel megakadályozta a versengést, mivel a csizmadiák termékei jobb minőségűek voltak, ellenben drágábbak is.178 A talpak értékelése A gödörből kilenc talp töredék látott napvilágot (XXXIII.-XXXVI. tábla KT1abKT9ab). Ebből három teljesen épen megmaradt. Négy töredékes állapotba került megőrzésre, illetve kettőt csak rossz állapotban sikerült konzerválni. A kilenc leletből nyolc biztosan keleti típusú talpakhoz tartozik, de egy kérdéses, mivel a formája alapján nyugati típusra hasonlít, de a varrástechnikáját tekintve a keleti típust követi.179 A keleti típust jól jellemzi, hogy az orr rész hegyesen végződik, a talpfej széles, a lágyékrésznél elkeskenyedik.180 A kilenc mintából – egy kivételével – mindegyiknél találunk sarokvasra, patkóra utaló nyomot. A nyolc talpból háromnál maradt meg a patkó (XXXIII. tábla KT2ab; XXXIV. tábla KT 4ab; XXXV. tábla KTab), amit tüskékkel erősítettek a talpra és kalapáltak laposra. Egy talpon csak a tüske töredéke maradt meg, míg két mintán szegecsek nyomát lehet felfedezni. A patkók sarkon lévő elhelyezése a használatból adandó kopás meggátolását segítette. Három talpnak a sarka teljesen elhasználódott és kilyukadt. Illetve azokon a mintákon, aminek az orr része megmaradt megfigyelhető a járótalp felöli oldalon a bütyökrésznél is a kopás. Ezen kopások alapján négy talprészről meg lehetett állapítani, hogy hármat jobb, egyet pedig ballábon hordtak.
177
BALASSA– ORTUTAY 1980, 41-151.
178
RINGER 2014, 174-175.
179
Szabóné Gavallér Erika textil restaurátorral konzultálva arra a véleményre jutottunk, hogy
nagyvalószínűséggel a keleti típushoz lehet sorolni. 180
RINGER 2014, 190-191. 40
Négy talprészről lehet megállapítani, hogy csizmához tartozott. Kettő feltehetőleg saru vagy papucs talp, míg három hovatartozását nem lehet beazonosítani. Ezenkívül két mintán a varrás helyén még láthatóak a cérnaszálak is. Mint a sárospataki leletanyagban itt is megfigyelhető, hogy két féle varrási technikát használtak a készítők.181 Egészen a sarokig bújtatott, úgynevezett varratlécben vezetett kéttűs varrás látható, amit csak a színoldalon lehet
megfigyelni, míg a sarokrésznél
áthatoló
kéttűs
varrás
látszik,
sűrűbb
varrásnyomokkal. Ezen kívül még több belső talpbélés is beazonosítható a leletanyagban (XXXIX. tábla BTB1-4). Két teljes egészében épen megmaradt csizmatalpak közül a nagyobb hossza 305 mm, a talpfej szélessége 120 mm, a lágyékszélesség 82 mm, a vastagsága 5 mm. A kisebbik hossza 253 mm, talpfej 103 mm, lágyékszélesség 83 mm, a vastagsága 4 mm. A mértetek alapján összevetve a ma használt méretekhez az előbbi talp egy 40-41-esnek, míg az utóbb egy 43-44-es lábnak felel meg fordítva. A két saru vagy papucs talp közül csak egyről lehet pontos méreteket levenni. Hossza 195 mm, talpfej szélessége 73 mm és a sarka 53 mm. A talpak anyaga feltehetőleg marhabőr, de vizsgálatok hiányában ez csak feltételezés. Felsőrészek, bélések és szárak értékelése A lábbelik felső részei sajnos csak igen töredékesen maradtak meg. Így értékelésük meglehetősen nehéz. Annyi bizonyos, hogy a fent maradt leletekből öt a belső sarokrészhez tartozott (XXXVII.-XXXVIII. tábla BSB1-5). Ebből egy darabot sikerült szinte teljes egészében megőrizni. Feltételezhető, hogy a megmaradt darab is keleti típusú lábbeli része volt. Erre utal, hogy a barkaoldal a láb felé néz és az áthatoló kéttűs talpvarrás kifelé fordul. Fontos még megemlíteni, hogy sikerült megőrizni a sarokrészhez tartozó fakéreg bélést, amin még az odaerősítés nyomai is láthatóak (XXXVII. tábla BSB1ab; BKB1). Több ilyen fakéreg maradvány is konzerválva lett (XXXVII. tába BKB2), de a bőrök állapota miatt nem lehet meghatározni a pontos rendeltetését, lehetséges, hogy méretükből adódóan csizmaszárak kéreg bélései. A fent maradt másik négy sarokrész töredékessége miatt pontos típusát nem lehet megállapítani (bár feltételezhető, hogy szintén keleti típusú lábbelikhez tartoztak). Több külső sarokrész is fennmaradt (XL. tábla KSR1-5). A KSR2 jelzésű a legjobban megőrzött. A töredékek barkája kifelé néz. A varrás nyoma minden esetben látható. Egy
181
RINGER 2014, 191. 41
töredéket lehetett bőrsarok töredékeként azonosítani (XXXIX. tábla MS1). Láthatóak az apró szegecsek helyei, célja a sarok kopásának a csökkentése volt. Több részből állhatott, amit rétegesen erősítettek egymásra. Hasonló ábrázolás látható Bendefy Márta egyik közlésében.182 Ezen kívül Gere László közölt le az ozorai feldolgozásában egy kitűnő összesítő képet a bőrből készült sarkakról a budapesti Dísz tér 1. számú kútjából. Itt látható a pontos réteges felépítése a sarkaknak.183 Egy bőrdarab maradt fenn, ami feltehetőleg a talpfej felső részét alkotta, erre utal a kialakítása is (XXXIX. tábla KF1ab). Mivel a bőr rendkívül puha, így feltételezhető, hogy csizma külső részéhez tartozott. Itt is megfigyelhető az áthatoló kéttűs varrás, de a talpvarrás befelé fordul és a bélés és az azt fedő bőr réteg barkája a láb felé néz. Szárként csak egyetlen bőrtöredéket sikerült azonosítani (XL. tábla CSSZ1). Két öltéslyuk maradt csak meg, a barka kifelé néz, illetve a két lyuk sarkantyú helyére utal. Töredékessége miatt típusát nem lehet megállapítani. Fenn maradt még egy (feltételezhetően) fűző töredéke is (XL. tábla FLY1). Feltételezhetően egy bocskor vagy cipő fűzője lehetett. Ezt indokolja a töredék egyik végén lévő ovális alakú átlyukasztása is. Ezen kívül még számos bőr maradt meg, de töredékességük miatt pontos rendeltetésüket megállapítani nem lehet (XLI. tábla). Mivel a dendrokronológiai vizsgálatokból következtethetünk az objektum korára, így az előkerült bőr leletekről kijelenthető, hogy a 17. század végére datálhatóak. Egyelőre a magvak (XLVI. tábla) vizsgálta is várat még magára, így a jövőben derülhet csak ki, hogy a cserzőgödör tímárjai török technológiai újítással vagy már a bevett nyugati technikával készítették elő a bőröket. Magvakról makroszkopikus vizsgálat alapján előzetesen megállapítható, hogy vannak köztük, szőlő, dinnye, meggy/cseresznye, szilva és barackmagok. Érdekesség, hogy a betöltésből még előjött fügemag és pisztácia is. Ezek kizárólag kereskedelem útján kerülhettek Egerbe. Textilmaradványok A szerves anyagok közül szerencsésen megmaradt néhány textiltöredék (XLV. tábla Sz1; Sz2). Az Sz2 jelzésű pontos anyagát nem sikerült megállapítani. Az Sz1 jelzésűét viszont igen. Feltehetőleg selyemzsinór, amit vörös posztóra hímeztek rá. Ez feltehetőleg
182
KISSNÉ BENDEFY 2004, 93. 13. kép.
183
GERE 2003, 211. 77. tábla 1-2. kép. 42
egy papucs külsejének a díszítése lehetett.184A posztó sajátos módon szinte teljesen elkövesedett. Restaurálás közben csak a képen látható mennyiséget sikerült megőrizni. Maga a szövetmaradvány egy fazék töredékéből került elő a legalsó magvas betöltésből.
184
Szabóné Gavallér Erika textilrestaurátor szíves szóbeli közlése alapján. 43
Üveg185 Közvetlenül 15. objektumból nyolc kisméretű zacskónyi üveglelet került beszállításra. Ebből öt tárgy került bele a dolgozatomba. Üvegkarperec Egy fél karperecet sikerült „épségben” megőrizni (XLII. tábla Ü1). Az üvegkarkötők a kora újkorban, és főként a hódoltság alá eső területeken tipikusnak mondhatóak. Gazdag és változatos formákban voltak jelen és szinte minden kora újkori feltáráson megtalálhatóak. Ezt azzal is lehet indokolni, hogy az üvegből készült karperecek előállítása és így az ára is sokkal olcsóbb volt, mint a réz-bronz vagy éppen a nemesfémekből készült társaik. Az alapszíneket tekintve is igen változatosak. A sötétebb árnyalatoktól egészen a világosabb színekig fellelhetőek. Átmérőjük átlagosan 4-6cm, vastagságuk 0,3-0,7 cm között változik. A díszítésük is változó és sokrétű. Különböző színű körbefutó vonalakkal, vonalkákkal, kiemelkedő dudorokkal, cseppekkel, színes foltokkal, keresztirányú vagy ferde sávokkal és meanderrel díszítették.186 A leletanyagból származó karkötő világossárga alapszínű, kéregszerű bevonattal, rajta különböző színű ferde csíkokkal. Spaer D csoportjába lehet a töredéket sorolni.187 Legközelebbi párhuzama talán Jeni-palánkvárból lelhető fel. A Gaál Attila által közölt 31. tárgy188 alapszíne és csíkos díszítése szinte teljesen megegyezik, kivéve a plasztikus díszítést, illetve a 14. tárgy189 hasonlít rá rendkívüli módon. Üveggyöngy A leletanyagból egy üveggyöngyöt sikerült azonosítani (XLII. tábla Ü2), ami egy sötétkékszínű kásagyöngy.
185
A tárgyak részletes leírása a katalógusban szerepel.
186
GAÁL 2005, 214-217.
187
SPAER 1992, 48-49.
188
GAÁL 2005, 247. 31. tárgy.
189
GAÁL 2005, 247. 14. tárgy. 44
Üvegedények A gödörből előkerült egy üveg palack töredéke (XLII. tábla Ü3), egy bordó üvegedény perem és oldaltöredéke (XLII. tábla Ü4) és egy tölcséres formájú díszítetlen üvegserleg töredéke (XLII. tábla Ü5). Budáról került elő, egy a palack töredékhez nagyon hasonló, csak színben eltérő egész üvegpalack, amit Gyürky Katalin a 13. típus B változatába sorolt,190 illetve Szécsényről került elő rendkívül hasonló töredék.191A párhuzamok keltezése a 16-17. század fordulójára tehető, de a Dobó-téri anyagban ez kitolódik a 17. század második harmadára. Az üvegedény peremtöredékről sokat nem lehet elmondani. Pontos beazonosítása a töredékességéből fakadóan lehetetlen. Az serlegtöredékére párhuzam192 is szintén Budáról került elő. A tölcsér alakú, díszítetlen sima fala alapján a serlegek 6. típusába lehet sorolni.193
190
H. GYÜRKY 1986, 51.; XXI. tábla/3.
191
MAXIM 2010, 18. 6. ábra 5/a.
192
H. GYÜRKY 1986, XXXV. tábla/2.
193
H. GYÜRKY 1986, p.77. 45
Fa leletek194 A régészeti faanyagok pontos meghatározása és értékelése igen nehéz, mivel az általam fellelt szakirodalmakban szinte semmilyen említést nem tesznek konzervált 17. századi fa leletekről. Az elrakott fa minták közül négy darabról derült ki a konzerválás után, hogy használati tárgyak voltak. Fakanál A faeszközök közül egy fakanál fejét (XLIII. tábla FA1) lehetett azonosítani. A 1920. századról Heves megyéből (Gyöngyössolymos) ismerünk olyan háziiparosokat, akik kifejezetten e fajta eszközöket gyártottak, és az egész régiót el tudták látni. A korábbi századokból csak a készítés technikáról maradtak feljegyzések. A fakanalakat az úgynevezett kanálvájó késsel alakították ki (a 19-20. században már kézi esztergagépeket használtak), úgy, hogy a lehető legkevesebb mozdulattal próbálták megalkotni azt. Erre legtöbbször az egyéb munkákból megmaradt fa hulladékokat használták fel.195 Közölt anyagban koraújkorról származó fakanál töredéket nem találtam, de a 13-14. századi darabokhoz képest eltérés nem mutatkozik.196A gödör betöltéséből és a dendrokronológiai adatok alapján a 17. század harmadik harmadára keltezhető. Azonosítatlan faeszköz A leletanyagban egy érdekes formájú tárgy (XLIII. tábla FA2) került megőrzésre. Rendeltetésére egyelőre még nem sikerült rájönnöm. Eddigi lehetséges felhasználására két változat született. Az egyik, hogy egy kisebb méretű prés alkatrésze vagy esetleg egy kézzel vagy lábbal hajtott esztergagéphez tartozhatott. Hordó tetők A leletek közül két hordó tetejét sikerült azonosítani (XLIV. tábla FA3-4). Átmérőjük 39 cm és 44 cm. Ezek a méretek a jelenleg is a piacon lévő hordók közül az 50-
194
A tárgyak részletes leírása a katalógusban szerepel.
195
BALASSA– ORTUTAY 1980, 412-464.
196
ÍRÁSNÉ MELIS 1973b, 202. 12-13. kép.
46
100 liter között hordóknak felelnek meg. A töredékek vastagsága kisebb hibával is, de megegyeznek a jelenlegi dongák vastagságával.197 Ezen adatok és Bogdán István munkásságának köszönhetően nagyvalószínűséggel sikerült megállapítani, hogy a hordók az úgynevezett 1 akós hordók közé tartoztak. Bár általánosságban egy akó az 50-55 liter között volt,198 de egy 1700-1728 közötti adatból kiderül, hogy egy egri akó az 4 borköböl, ami 100,72 liter. Ez az adat helyi sajátosság,199 így feltételezhető, hogy a hordók ~100 literes űrtartalommal rendelkeztek.
197
Dynamis Kft.; Kalina Kádárüzem; Boroshordó Borászati szaküzlet méreteivel vetettem össze.
198
BOGDÁN 1991, 29.
199
BOGDÁN 1991, 137. 47
Összegzés Eger városa jelentős szerepet játszott a magyar történelemben már a középkor elejétől is. A törökök által 1596-ban elfoglalt város szintén megőrizte a régión belüli jelentőségét. A 17. századra jelentős fejlődésen ment át, mind kulturális mind gazdasági szempontból. A 17. század végi gazdasági tevékenység jeleit tárták fel 2014. év elején, ahol több épület mellett jelentős számú cserzőgödör is előkerült a város főterén. Az objektumot a kialakítása, a cölöpszerkezet és a mellette található objektumok alapján cserzőgödörként határoztuk meg. A dolgozatom célja a lelőhely 15. számú objektumának a leletanyag-feldolgozása volt. A leletanyag főként a 17. század végére jellemző típusokból áll. Mind az objektum, mind a leletanyag datálását könnyíti a faminták elemzése, ami alapján kijelenthető, hogy a gödör keletkezése legkésőbb 1661 tavaszára tehető. Magát leletanyagot 1661-től a század végéig lehet keltezni. Igaz, hogy a tárgyak egy bizonyos részének van 16. századi párhuzama, de a dendrokronológiai eredmények kapcsán bizonyossá vált, hogy a leletanyag összességében a 17. század harmadik harmadára datálható. Feltételezhető, hogy a gödör betöltődése véleményem szerint legkésőbb az 1687-es visszafoglalás után megtörtént. A Dobó téri ásatáson előkerült 15. objektum leletanyagának csaknem 90%-át sikerült bemutatnom a dolgozatomban. A fennmaradó töredékeket azért hagytam ki, mert típusaik már nagyszámban szerepeltek a bemutatott tárgyak között vagy épp töredékességük miatt nem láttam értelmét a bemutatásnak. A gödörben megtalált leletek az objektum betöltése során kerültek be, mint szemét. A leletanyag egésze nem kapcsolódik magához a cserzés folyamatához. A nedves környezetnek és az oxigénhiánynak köszönhetően a tárgyak – főként a bőrök és fémek – jó állapotban maradtak meg. A kerámiaanyag kapcsán kijelenthető, hogy a tipikus hódoltág kori és koraújkori formák vannak jelen. A sávosfestésű korsóktól és fazekaktól a talpastálakig, habánokig és fajanszokig került elő töredékek. A gödör teljes leletanyagát restauráltattuk, ami után több egészprofilt kiadó fazék és tál darabjai jöttek össze. A házikerámiák mellett elvétve is, de megtalálható a korra jellemző habán kerámiák, bár számuk a leletanyaghoz képest csekély és töredékes. Ezenkívül azonosítottam két pipa maradványát, amiből az egyik egy gazdagon díszített, redukált égetésű pipa, ami a leletanyag egyik legdíszesebb töredéke. A fémek már kevésbé változatosak, de a használati eszközöket jól lehet korszakolni és tipologizálni. Fontosnak tartom kiemelni a gödörből előkerült bőrleleteket. Közülük a lábbeli talptöredékek voltak a legérdekesebbek, mivel itt egy-egy példányon már megfigyelhetőek 48
a keleti és nyugati típusok közötti átmenet, illetve sikerült megfigyelni és konzerválni a sarokhoz tartozó kéregbéléseket is. Igaz, hogy a kerámia és fém anyaga mindennaposnak mondható, de eddig Heves megye területére tudtommal nem volt még cserzőgödör feltárva vagy közölve. Ezenkívül a bőr leletanyag nem csak a megyéből, de országosan is ritkaságnak számít. A későbbiekben se szeretném hanyagolni a lelőhelyet. Távlati céljaim között szerepel a teljes ásatás leletanyagának a feldolgozásában való részvétel, illetve a 16-18. századi bőr leletek feldolgozása Eger városából.
49
Summary The town of Eger played a major role in Hungarian history from the beginning of the middle ages. The town - occupied in 1596 by the Turks - have sustained it's magnitude inside the region. By the 17th century it went under considerable development both in the economical and cultural sense. In early 2014, signs of economical activities were discovered from the late 17th century including buildings and a considerable number of tanning pits from the main square of the town. According to it’s configuration, the structure of the posts and the other objects around it, we determined the object to be a tanning pit. The aim of my Thesis was to process the findings from the station’s 15th object. The findings were mainly types representative of the late 17th century. Dating them was made easier by the wooden samples, according to which the formation of the pit was at spring 1661 at the latest. The findings are dated from 1661 to the end of the century. Although it is true that part of the objects has a parallelism with the 16th century, the dendochronological results have clarified that the findings on the whole are dated at the third tierce of the 17 th century. In my eye the, the filling of the pit happened after the retaking in 1687. In my thesis, I have succeeded in presenting almost 90% of the findings discovered in object 15. during the excavation of Dobó Square. The remaining fragments were left out because they were already present in great numbers amongst the objects or because of their fragmented nature I found it pointless to include them. The findings from the pit got there during its filling as trash. The entirety of the findings is not in connection with the process of tanning. Thanks to the wet and oxygen deprived environment, the objects – mainly the leathers and metals – remained in good condition. Apropos of the ceramic findings, it is declarable that the typical forms are present from the early neolitic and the age of thralldom. Fragments were discovered from the strippainted mugs and cooking pots to the soled pots, habans and wares. After restoration of all the findings of the pit, fragments of several whole-profile pots and cooking pots came together. Beside the domestic ceramics there were also haban ceramics that are characteristic to the age, although in scarce numbers compared to the whole of the findings. Apart from the above were two pipe fragments, one of which is a richly adorned pipe with reduced burning. This is one of the fanciest fragments of the findings. The metals are less diverse, but the everyday tools can easily be periodized and typologised.
50
The leather findings discovered in the pit hold great importance. All of which the footwear sole fragments were the most interesting as the transition between the eastern and western types is already observable on some pieces, respectively I managed to observe and conserve the counter sheathing that belonged to the heels. At last I think the findings of the object are very important. Although the ceramics and the metals are quotidian, according to my understanding no publication or excavation have been made concerning tanning pits from Heves County so far. Beyond that, the leather findings are a rarity not only on a county, but also on a country level too. I would not like to neglect the station later on. One of my long range goals is to be part of processing the whole findings of the excavation, also processing the 16-18th century leather findings from the town of Eger.
51
Rövidítések - nem mérhető ArchÉrt - Archaeológiai Értesítő BudRég - Budapest Régiségei D - átmérő EMÉ - Egri Múzeum Évkönyve Folia – Folia Archeologica H - hossz Homé - Herman Ottó Múzeum Évkönyve M - magasság MFMÉ - Móra Ferenc Múzeum Évkönyve MOL - Magyar Országos Levéltár PD - Peremátmérő SMK - Somogyi Múzeumok Közleményei StudEthn – Studia Ethnographica Sz - szélesség TBM - Tanulmányok Budapest Múltjából TD - talpátmérő V - vastagság WMMÉ - Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve
52
Felhasznált irodalom BALASSA– ORTUTAY 1980
Balassa Iván – Ortutay Gyula, Magyar néprajz Békéscsaba 1980.
BENCZE–PAPP 2004
Bencze Zoltán – Papp Adrienn, ’Török kerámia egy Dísz téri sziklagödör feltárásából’ BudRég 38. (2004) 35-49.
BOGDÁN 1991
Bogdán István, Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek
1874-ig,
Levéltártan
és
történeti
forrástudományok7. (MOL kiadványai IV.) Budapest 1991. BOLDIZSÁR–KOCSIS–SABJÁN 2010 Boldizsár Péter–Kocsis Edit–Sabján Tibor, A diósgyőri vár 16–17. századi kályhacsempéi Miskolc, 2010. CSIFFÁRY 1996
Csiffáry Gergely, Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében, Eger 1996.
ÉDER 2012
Éder Katalin, ’Újabb török kori díszkerámiák a Budapest-Víziváros területéről’ BudRég XLV (2012) 151-159.
ÉDER 2014
Éder Katalin, ’Hódoltságkori gödör a Víziváros területéről,
Egy
szemeskályha
maradványai
és
kísérőleletei’ BudRég XLVII. (2014) 283-311. FEHÉR 1972
Ifj.
Fehér
Géza,
’Adatok
Eger
török
agyagművességéhez’ EMÉ 10. (1972) 191-214. FODOR 2002
Fodor László, ’Kályhacsempék és kályhaszemek a Dobó István Vármúzeum középkori régészeti anyagából’ In: Havassy Péter, Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori
kályhacsempék
az
Alföldről
és
peremvidékéről, Gyulai katalógusok 11, Gyula 2002, 5157.
53
GAÁL 2005.
Gaál Attila, ’Kínai porcelánok és utánzataik, valamint üvegkarperecek a Jeni-palánki török palánkvárból’, WMMÉ 37 (2005) 205-258.
GAÁL 2011
Gaál Attila, ’Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából II. Talpastálak, kiöntőcsöves korsók’ WMMÉ 33. (2011) 231-289.
GAÁL 2012
Gaál Attila, ’Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából III. Cserépkorsók, kanták’ WMMÉ 34. (2012) 255-319.
GERE 2003
Gere László, Késő középkori és kora újkori fémleletek az ozorai várkastélyból, Opuscula Hungarica IV, Budapest 2003.
GERELYES 1991
Gerelyes Ibolya, ’Törökleleteggyüttes a budavári palotából (1972-1981)’ TBM 23. (1991) 21-77.
GÖMÖRI 2010
Gömöri János, ’Két későközépkori soproni tímárműhely régészeti maradványai' In: Gömöri János, Csont és bőr. Az
állati
eredetű
nyersanyagok
feldolgozásának
története, régészete és néprajza, Budapest 2010, 205213. GRYNAEUS 2002
Grynaeus András, ’Dendrokronológiai kutatások és eredményei Magyarországon’ Földtani Közlöny 132 (2002) 265-272.
GRYNAEUS 2015
Gryneaus András: Vizsgálati eredmény az egri Dobó István vármúzeum ásatásain előkerült famaradványok dendrokronológiai elemzéséről, 2015. (kézirat)
GYURICZA 1992
Gyuricza Anna, Reneszánsz kályhacsempék ÉszakkeletMagyarországról, Miskolc 1992.
54
H. GYÜRKY 1986
H. Gyürky Katalin, Az üveg. Katalógus, Monumenta Historica Budapestensia V, Budapest 1986.
HAVASY 2013a
Havasy Orsolya, Kora újkori leletegyüttes a Budai Várból, a mai Szent György tér területéről, Budapest 2012. (kézirat)
HAVASY 2013b
Havasy Orsolya, Kék alapszínű habán edények a budai várból, Budapest, 2013. (kézirat)
HEGYI 2007
Hegyi Klára, A török hódoltság várai és várkatonasága, Budapest 2007.
HOLL 2006
Holl Imre, ’Külföldi kerámia Magyarországon III. (1417. század)’ BudRég XL. (2006) 253-293.
ÍRÁSNÉ MELIS 1973
Írásné Melis Katalin, ’A budai középkori lábbeli viselet XIII-XIV. században’ ArchÉrt100 (1973) 88-102.
ÍRÁSNÉ MELIS 1973b
Írásné Melis Katalin, ’A budavári Dísz tér 8. sz. telken feltárt kút leletei’ BudRég 23. (1973) 195-210.
ÍRÁSNÉ MELIS 1974
Írásné Melis Katalin, ’Régészeti adatok a későközépkor lábbeliviselet kutatásához’ ArchÉrt 101 (1974) 275-290.
KALMÁR 1959
Kalmár János, A füleki (Filakovo) vár XV-XVII. századi emlékei, Régészeti Füzetek IV, Budapest 1959.
KATONA 1975
Katona Imre, ’Habánok Egerben’, Agria 13. (1975) 125136.
KATONA 1976
Katona Imre, A habán kerámia Magyarországon, Budapest, 1976.
KISSNÉ BENDEFY 2004
Kissné Bendefy Márta, ’Keleti és nyugati hatások a magyar lábbeliviseletre a XIII-XVII. században’ In: Éri László (szerk.), Restaurálási tanulmányok TímárBalázsy Ágnes emlékkönyve, Budapest 2004, 89-98. 55
KNÉZY 2002
Knézy Judit, ’Szemeskályhák Somogyban’ SMK XV (2002) 162-186.
KONDOROSY 2008
Kondorosy Szabolcs, ’A szegedi vár pipái I.’ MFMÉ Stud Ethn 6 (2008) 331-364.
KOVÁCS 1963
Kovács Béla, ’Egri pipák’ EMÉ 1 (1963) 235-262.
KOVÁCS 1984
Kovács Gyöngyi, Török kerámia Szolnokon, Szolnok megyei múzeumi adattár 30-31, Szolnok 1984.
KOVÁCS 2002
Kovács Gyöngyi, Weitschawar/Bajcsa vár, Egy stájeri erődítmény Magyarországon a 16. század második felében, Zalaegerszeg 2002.
KOVÁCS–Rózsás 1996
Kovács Gyöngyi – Rózsás Márton, ’A barcsi török palánkvár’ SMK 12 (1996) 163-192.
LAJKÓ 2015
Lajkó Orsolya, „Cserepén ismerem, minemű fazék volt…”, Adatok a kora újkori edényművesség és a magyar népi kerámia eredetének a kutatásához, Szeged, 2015
LÉNÁRT 1985
Lénárt Andor, Szemelvények Eger történetéből, Eger 1985.
MAGYAR 1998
Magyar Kálmán, ’A segesdi mezőváros XVII. századi kovácsműhelye
(Régészeti
leletek
az
1987-es
feltárásból…)’ SMK 13 (1998) 155-184. MAGYAR 2009
Magyar Kálmán, ’A somogyi középkori vasművesség (kovácsművesség) emlékei I.’ In.: Nagy Zoltán – Szulovszky János (szerk.), A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében, Szombathely 2009, 119-148.
MAXIM 2010
Morovin Maxim, ’Egy 17. századi üveg-leletegyüttes Szécsényből’, In: Patay Pál Festschrift, Budapest 2010, 18. 56
MÜLLER 2011
Müller Róbert, Régészeti kézikönyv, Budapest 2011.
NÁDAI 2013
Nádai
Zsófia,
’Kora
újkori
kerámia
a
budai
Vízivárosból. redukált égetésű folyadéktároló edények’ In: Rácz Tibor Ákos (szerk.), A múltnak kútja, Fiatal középkoros
régészek
V.
konferenciájának
tanulmánykötete, The Fountain of thePast, Styvolume of theFifthAnnualConference
of
Young
MedievalArchaeologists, Szentendre 2013, 25-35. NAGY 1978
Nagy József, Eger története, Budapest 1978.
NYÉKHELYI 2003
Nyékhelyi Dorottya, Középkori kútlelet a budavári Szent György téren, Monumenta Historica Budapestiensia XII, Budapest 2003.
OSSKÓ 2010a
Dr. Osskó Irnák, ’A dohányzás útja Amerikából Európába’ In: Haider Edit – Orgona Angelika – Ridovics Anna (szerk.), A magyar pipa története, Budapest 2010, 13.
OSSKÓ 2010b
Dr. Osskó Irnák, ’A dohányzás útja Amerikából Európába’ In: Haider Edit – Orgona Angelika – Ridovics Anna (szerk.), A magyar pipa története, Budapest 2010, 13-15.
Papp–Kovács 1999
Papp Ildikó – Dabcsán Norbert – Kovács Árpád, ’Kora újkori kerámiamázak, Az ónodi és muhi feltársok kerámiamázainak anyagtudományi elemzése’, HOMÉ 37 (1999) 447-469.
PATAKI
Pataki János
Vidor (gyűjtötte),
Oklevelek
Eger
múltjából. 1596.jan.9-1850, XII. kötet. (kézirat) PUSZTAI 1994
Pusztai Tamás, ’Ollós temetkezés Zsámbékon a 17-18. század fordulójáról’ In: Lőrinczy Gábor (szerk.), A
57
kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára, Szeged 1994, 531-543. PUSZTAI 2010
Pusztai Tamás, Előzetes jelentés Szikszó, Táncsics M. u. 4-2. sz. alatt végzett megelőző feltárásról, 2010. (jelentés)
RENFREW–BAHN 2005
Renfrew, Colin – Bahn, Paul, Régészet, elmélet, módszer, gyakorlat, Budapest 2005.
RINGER 2014
Ringer István: Uradalom és mezővárosi műhelyek a 17. századi
Sárospatakon.
A
régészeti
kutatások
eredményei, Budapest 2014. SABJÁN2001
Sabján Tibor, ’Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai’ In.: Cseri Miklós – Tárnoki Judit (szerk.) Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18.
századig,
A
Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei
Múzeumok közleményei 58, Szolnok 2001, 281-330. SABJÁN 2002
Sabján Tibor, ’Bögrésszemeskályhák az Alföldön’ In: Havassy Péter, Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori
kályhacsempék
az
Alföldről
és
peremvidékéről, Gyulai katalógusok 11, Gyula 2002, 5772. SOÓS 1975
Soós Imre, ’Lektori vélemény Katona Imre: A habánok Egerben című tanulmányról’, Agria 13. (1975) 137-142.
SÖMJÉNI 2014
Sömjéni Anikó, ’15–17. századi kályhacsempe leletek a váci várból’ In.: Rajna András (szerk.), Múltunk a föld alatt.Újabb
régészeti
kutatások
Pest
megyében,
Szentendre 2014, 119-153. SPAER 1992
Spaer, Maud. ’TheIslamicGlassBracelets of Palestine: Preliminaryfindings.’ Journal of Glass Studies 34 (1992) 44-62. 58
SUGÁR 1991
Sugár István: Az egri vár históriája, Budapest 1991.
TEMESVÁRY1961
Temesváry
Ferenc,
’Kulcstípusok
és
zár-
mechanizmusok fejlődése a XV. században’ Folia 1961, 152–176. TOMKA 2000
Tomka Gábor, ’Régészeti feltárásokból származó XVII– XVIII. századi cseréppipák. In: Haider Edit – Orgona Angelika – Ridovics Anna (szerk.), A magyar pipa története, Budapest 2010,25–32.
TOMKA 2002
Tomka Gábor, ’Findzsák, pipák, szürke korsók, Borsodi végvárak kerámialeleteinek török kapcsolatai’ In: Gerelyes Ibolya – Kovács Gyöngyi (szerk.), A hódoltság régészeti kutatása, Budapest 2002, 299–308.
TOMKA 2005a
Tomka Gábor, Északkelet-Magyarország kora újkori kerámiája, Budapest 2005, (Kézirat)
TOMKA 2005b
Tomka Gábor, ’Cseréppipafejek az ónodi vár ásatásából’ HOMÉ 44 2005, 607-626.
TÓTH 2013
Tóth Balázs, A salgói vár fém anyagának feldolgozása, Budapest2013. (kézirat)
VASS 1983
Vass Előd, ’A törökkori Eger és az egri vilajet’ In.: Bodó Sándor – Szabó Jolán (szerk.), Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században, Studia Agriensia 3, Eger 1983, 165-186.
VERES 2006
Veres László, Üvegművességünk a XVI-XIX. században, Miskolc 2006.
VIDA 1999
Vida Gabriella, A miskolci fazekasság a 16-19. században, Miskolc 1999.
59
VIZI 2008
Vizi Márta, ’ Két kerámia tárgytípus az ozorai várkastélyból. Sütőtálak és mázatlan tányérok’ WMMÉ 30. (2008) 233-264.
WICKER 2006
Wicker Erika, Rácok és vlahok a hódoltság kori ÉszakBácskában, Budapest 2006.
60
Katalógus 1.
Írókázott korsó nyaktöredéke(V. tábla)
Szürkés-fehérre égett, homokkal soványított, gyorskorongolt írókázott korsó nyaktöredéke. Kívül mázas. Alapszíne fehér engób. A váll kiindulásánál két sötétbarna körbefutó párhuzamos vonal, alatta egy enyhén kiemelkedő bordadísz, az alatt pedig egy újabb sötétbarna vonaldísz. M:6,9cm, Sz:5,6cm, v:0,4cm. 2.
Írókázott tál töredéke(V. tábla)
Világosbarnára égett, homokkal soványított. Fehér alapon fekete kontúrral zöld halványvörös rácsos-levélkés díszű tál aljtöredéke. H:9,3, Sz:5,4cm, V:0,5cm. 3.
Írókázott korsó szalagfül töredéke(V. tábla)
Homokkal soványított, szürkés-fehérre égett. Sárgás-barnás zöld alapszínű, a fül gerincén fekete- vörös-fekete vízszintes rovátkák futnak le. M:12,6cm, Sz:2,4cm, V:0,9cm. 4.
Írókázott tál töredéke(V. tábla)
Világosbarna, homokkal soványított. Fehér alapon zöld és vörös feltehetőleg ujjas-rozettás tál vagy tányér alj töredéke. A díszítést fekete kontúr veszi körbe. H:5,6, Sz:5,4cm, V:05cm 5.
Írókázott edény oldaltöredéke(V. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított, gyorskorongolt. Fehér alapon feltehetőleg virágmotívumokkal díszített. A pontos díszítés töredékessége miatt nem megállapítható. M:4,9cm, Sz:6,4cm, V:0,3cm 6.
Írókázott korsó oldaltöredéke(V. tábla)
Gyorskorongolt, homokkal soványított, piszkosfehérre égett. Vöröses-barna engóbon sötétbarna máz. A nyaktól a has közepéig mázas, az alatt három vöröses-barna engóbos sáv. A korsó teste zöld kontúrral hat függőleges részre tagolódik. Ebből három keskenyebb, amit függőlegesen lefutó különálló spirális kacsok díszítenek. A nyak, a váll és a test közepe vízszintesen körbefutó fehér sávokkal tagolt. A korsó nyakának felső részén fehér ovális 61
körök futnak körbe, míg a sávok alatt a nyak alsó részén fektetett hullámvonalkák (talán kacsok motívum?) futnak körbe. A megmaradt három nagyobb részből kettőben ismétlődnek a minták. A zöld kontúr két oldalán két-két spirális kacs fut le. A kacsok között fehér pontcsoportok vannak, aminek az alját egy félköríves zöld kontúr zár. Az utolsó harmad a fül alatti részt díszíti. Itt is szintén spirális kacsok díszítenek, csak itt vízszintesen helyezkednek el. M:22cm, Sz:15cm, V:0,5cm 7.
Írókázott edény oldaltöredéke(V. tábla)
Piszkosfehérre
égett,
homokkal
soványított,
gyorskorongolt.
Sárgás-barnás
zöld
alapszínű.Feltehetőleg virágmotívumokkal díszített. A pontos díszítés töredékessége miatt nem megállapítható. M:7cm, Sz:5,3cm, V:0,5cm 8.
Talpastál(VI. tábla)
Vörösre égetett, finomhomokkal soványított, gyorskorongolt. Világoszöld mázas kívülről, helyenként sötétebb mázfoltokkal tarkított, közvetlenül a talp felett sötétzöld. Belül sárgásbarna mázas. Az edény talpa csonka kúp alakú, 1cm magas. A perem keskeny, enyhén kihajló, profilálatlan. M:9cm, PD: 12cm, TD: 6,5cm, V:05cm. 9.
Talpastál(VI. tábla)
Vörösre égett, homokkal soványított gyorskorongolt kisméretű talpastál. Kívül-belül sárgásbarna mázas. A talpon helyenként fehér engób foltok láthatóak. A talp csonka kúp alakú, 1cm magas. A tagolatlan pereme elkeskenyedve enyhén kihajlik. M:9cm, PD:14cm, TD: 7cm, V:0,5cm. 10.
Talpastál(VI. tábla)
Vörösre égett, a törésfelülete néhol szürkés árnyalatú, homokkal soványított, gyorskorongolt. Teljesprofilt ad, körülbelül a 80% maradt meg. Külseje sötétzöld mázas, helyenként sötétebb foltokkal, belseje sárgászöld mázas, amin helyenként szintén sötétebb foltokkal tarkított. A pereme enyhén kihajlik, profilálatlan. A talp csonka kúp alakú, 1cm magas. M:10,5cm, PD:17,5cm, TD:8,5cm, V:0,5cm
62
11.
Talpastál(VII. tábla)
Vörösre égett, finom homokkal soványított, gyorskorongolt. Kívül mázatlan, helyenként fehér engób foltokkal. Belül mázas, alapszíne barna, csurgatott sárgás mázzal tarkítva. Az edény csonka kúp alakú, 1cm-es talpon áll. A perem vízszintesen ugrik ki, majd függőlegesen fut fel. A perem kívül eső részét két bordával tagolták. Belül a függőleges törésnél fedőhorony. M:9cm, TD: 9,5cm PD: 21,5cm. V:0,5cm 12.
Talpastál peremtöredéke(VII. tábla)
Vörösre égett, gyorskorongolt, homokkal soványított. Kívül fehér engóbos. Belül sárgásbarnás, mázas. A tagolt perem vízszintesen kihajló peremű, közvetlenül a perem gerincén függőlegesen bekarcolt rovátkák díszítik. A rovátkák barnák, de alatta még keskenyen folytatódik a sárgás máz. M:2,9cm, Sz:7,2cm, V:0,5cm, PD:20cm, 10%. 13.
Talpastál aljtöredéke(VII. tábla)
Vörös anyagú, gyorskorongolt, homokkal soványított. Kívül-belül zöldmázas. Az edény oldala 1 cm magas csonka kúpalakú talpon áll. Belül az alján nagyon halványan, mintha egy textil mintát lehetne felfedezni. M:3cm, Sz:11,2cm, TD:8,5cm 14.
Talpastál aljtöredéke(VII. tábla)
Vörösre égett, homokkal soványított, gyorskorongolt. Belül helyenként még látszódnak a fehér engób nyomai, belül barna áttetsző máz, sárgás csurgatott mázdísszel. A talp csonka kúpalakú, 1 cm magas. M:3,1cm, Sz:11,4cm, V:0,6cm, TD:7,5cm 15.
Talpastál(VIII. tábla)
Vörösre égett, homokkal soványított, gyorskorongolt. Kívül-belül zöldmázas. A vízszintesen kiinduló perem bekarcolt hullámvonalköteggel van díszítve. M:2,2cm, Sz:7cm, V:0,7cm
63
16.
Sinces tál peremtöredéke(VIII. tábla)
Szürkésfehér, homokkal soványított, gyorskorongolt.. Belül zöldmázas. Sinc enyhén törik meg. A pereme függőleges, tagolt, kívül két enyhe borda között függőlegesen bekarcolt rovtkák díszítik. H:7,4cm. Sz:19,1cm, V:0,4cm, PD:28cm, 23% 17.
Tál peremtöredéke(VIII. tábla)
Fehér alapszínű, homokkal soványított, kívül belül zöldmázas, homokkal soványított, korongolt. A peremen ferde rovátkákkal van díszítve. H:4,5cm, Sz:7,4cm, V:0,5cm, PD:29cm, 5% 18.
Szürkeedény aljtöredéke(IX. tábla)
Homokkal soványított, szürkére égett, gyorskorongolt kancsó vagy korsó aljtöredéke. A külseje sötétszürkére polírozott. M:2,8cm, Sz:3,2cm, V:0,7cm, FD: 19.
Szürkeedény oldaltöredéke(IX. tábla)
Homokkal soványított, szürkére égett, gyorskorongolt kancsó vagy korsó töredéke. A külseje sötétszürkére polírozott. A váll vonalánál két párhuzamosan körbefutó plasztikus bordadísz található. H:5,3cm, Sz:5,7cm, V:0,5cm. 20.
Szürkeedény aljtöredéke(IX. tábla)
Homokkal soványított, szürkére égett, gyorskorongolt kancsó vagy korsó aljtöredéke. A külseje sötétszürkére polírozott. M:2,9cm, Sz:5,8cm, V:0,7cm, FD:10cm, 15% 21.
Szürkeedény aljtöredéke(IX. tábla)
Szürke anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt kancsó vagy korsó aljtöredéke. Belül a korongolás nyomát nem simították el, kívül szürkére polírozott. M:6,6cm, Sz:7,8cm, V0,8cm, FD:12cm, 11% 22.
Szürkeedény aljtöredéke(IX. tábla)
Homokkal soványított, gyorskorongolt szürke anyagú nagyméretű kancsó vagy korsó aljtöredéke. A külseje sötétebb-szürkére polírozott. M:7cm, Sz:15,1cm, V:1,1cm, FD:16cm, 50% 64
23.
Sütőtál töredéke(X. tábla)
Világosbarnára égett. Kézzel formált, nagyméretű díszítetlen töredék. Pelyvával soványítva, vastag fallal. M:6,9cm, Sz:21,8cm, V:1,5-2,5cm, PD:26cm, 20%, FD:23cm, 20% 24.
Sütőtál töredéke(X. tábla)
Kézzel formált, díszítetlen pelyvával soványított perem és fenéktöredék. Világosbarnára égett. A pereme töredékessége miatt nem mérhető. M:6,9cm, Sz:15,4cm, V:1,5-2cm, PD: , FD:20cm, 15%. 25.
Sütőtál peremtöredéke(X. tábla)
Kézzel formált, pelyvával soványított sütőtál pereme. Világosbarnára égett. Az acélkékre elszíneződött foltokat a cserzőgödör betöltése okozta. Pereme töredékessége miatt nem mérhető. M:6,7cm, Sz:8,4cm, V:2,2cm, PD: 26.
Sütőtál peremtöredéke(X. tábla)
Kézzel formált, pelyvával soványított sütőtál pereme. Világosbarnára égett. Pereme nem mérhető. M:7,5cm, Sz:6,4cm, V:1,7cm, PD: 27.
Sütőtál peremtöredéke(X. tábla)
Kézzel formált, pelyvával soványított sütőtál pereme. Világosbarnára égett. Pereme nem mérhető. M:6cm, Sz:8,2cm, V:2,3cm, PD: 28.
Sütőtál peremtöredéke(X. tábla)
Kézzel formált, pelyvával soványított sütőtál pereme. Világosbarna anyagú. M:5,7cm, Sz:13,6cm, V:2,2cm, PD:24cm, 12%
65
29.
Korsó nyak és oldaltöredéke(XI. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt fülkarimás korsó töredéke. Töredékes. Sávos festésű. A szalagfül a nyakból indul és a has közepéig tart. A fül gerincén függőleges vöröses-barna sáv fut le. A fülkarima alatt egy enyhén kidomborodó plasztikus borda látható. A vörös engób sávok között vízszintesen körbefutó festett hullámvonal, alatta visszakarcolt körbefutó vonalköteg, alatta feltehetőleg egy újabb körbefutó hullámvonal. M:18cm, Sz:20cm, V:0,3-0,6cm. 30.
Ibrik perem és fül töredéke(XI. tábla)
Fehér, homokkal soványított, gyorskorongolt. Kívül belül zöld mázas, a nyak és a perem tölcséres kialakítású, A szalagfül keskeny, zöldmázas. A fül becsatlakozásánál a nyakat egy bordával tagolták. M:4,5cm, Sz:3,7cm, V: 0,5cm, SzD:5,5cm. 31.
Korsó száj és nyaktöredéke(XI. tábla)
Fehér agyag, homokkal soványított, gyorskorongolt fülkarimáskorsó száj és nyak töredéke. A szalagfül becsatlakozásánál 3 vastag bordával tagolt a nyak. A szájnyílás enyhén kihajlik, profilálatlan. A szájnyílás belül és a töredék kívül barna foltos mázas. M:7cm, Sz:3cm, SzD:1,8cm, V:0,5cm. 32.
Korsó aljtöredéke(XII. tábla)
Világosszürkére égett, homokkal soványított, gyorskorongolt. Belül világosbarna engób nyomai. Kívül a töredék oldalán két festett, párhuzamosan körbefutó vöröses-barna sáv. A talpból a korsó fala kecsesen fut fel. M:9,3cm, Sz:9,6cm, V:0,4cm, FD:7,3cm. 33.
Korsó aljtöredéke(XII. tábla)
Világosbarnára égett, homokkal soványított, gyorskorongolt. A fenék felett kívül egy vastagabb barna festett körbefutó sáv fut körbe. M:7,5cm, Sz:6,4cm, V:0,6cm, FD:6cm, 20%. 34.
Korsó aljtöredéke(XII. tábla)
Homokkal soványított, fehér, gyorskorongolt. Díszítés nélküli, de belül mintha elvétve világosbarna engób nyomai láthatóak. M:6,3cm, Sz:12,5cm, V:0,4cm, FD: 8,5cm. 66
35.
Korsó aljtöredéke (XII. tábla)
Szürkésfehérre égett, homokkal soványított, gyorskorongolt. Közvetlenül a fenék felett kívül egy keskeny festett barna körbefutó sáv díszíti. M:4,3cm, Sz:8,3cm, V:0,4cm, FD:6,5cm. 36.
Korsó aljtöredéke(XII. tábla)
Szürke anyagú, homokkal és aprókaviccsal soványított, gyorskorongolt. Vastag falú. M:10,3cm, Sz:17cm, V:0,6cm, FD:11,5cm. 37.
Bögre(XIII. tábla)
Piszkosfehér alapszínű, gyorskorongolt, homokkal soványított. Belül a nyak vonaláig, kívül pedig a perem gerincéig barna mázas. A tagolt peremből indul ki a kismérető szalagfül. (M:6cm, Sz:1,8cm, V:1cm). A perem alatt egy világosbarna sáv fut körbe, a nyak alatt két párhuzamosan futó festett barna sáv között egy festett szintén világosbarna hullámvonal fut körbe. Az oldalán lévő fül végződésénél két ferde festett világosbarna vonalka. A perem felett 0,8cm-el a festett halvány-vörös sáv fut körbe. Erőteljes használat nyoma is megfigyelhető. M:13cm, Sz: 10,9cm, FD: 6cm, PD: 9,5cm, V:0,5cm. 38.
Kisfazék peremtöredéke(XIII. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt. Beül a perem sötétzöld mázas. Kívül a perem egy része zöld mázas. A festett díszítés egy jelentős része lekopott. Helyenként még látszik a vörös sávos festés. A perem alatt két-két párhuzamosan futó visszakarolt vonal között függőlegesen visszakarcolt, lefelé hasasodó vonalka-kötegek láthatóak. A pereme tagolt. M:10,8cm, Sz: 14,5cm, V:0,3cm, PD:13cm, 75% 39.
Kisfazék peremtöredéke(XIII. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt. Belül a perem világosbarna mázas. A perem alatt a töredéken váltakozó méretű festett, világos-vörös festett sávok futnak körbe. A kisméretű szalagfül közvetlenül a perem vonalából indul ki és a has közepén végződik. A perem tagolt, enyhén kihajló. Belül fedőhoronnyal tagolva. M:8,7cm, Sz:8,8cm, V:0,3cm, PD:11cm, 18%
67
40.
Fazék(XIV. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt fazék. Teljes profilt ad, de töredékes. Belül világossárga engób nyomai láthatóak. Belül a perem a váll vonaláig barna mázas, ami helyenként kicsit megfolyt. Kívül a perem egy része barna mázas. Alatta a nyakon egy festett világos-vörös festett körbefutó sáv. Az alatt két-két párhuzamosan futó visszakarcolt vonal között függőlegesen visszakarcolt, lefelé hasasodó vonalka-kötegek láthatóak. A hason világos-vörös festett körbefutó sávok között festett hullámvonal fut körbe. Pereme tagolt, belül fedőhorony. Használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:28cm, Sz:22cm, V:0,4cm, FD:12cm, PD:18cm, 23%. 41.
Fazék(XIV. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt fazék. Teljes profilt ad, de töredékes. Belül világossárga engób nyomai láthatóak. Belül a perem a váll vonaláig barna mázas, ami helyenként kicsit megfolyt. Kívül a perem egy része és a szalagfül töredéke barna mázas. Közvetlenül a perem alatt különböző méretű festett vörös sávok futnak körbe. A vállon kétkét párhuzamosan futó visszakarcolt vonal között függőlegesen visszakarcolt, lefelé hasasodó vonalka-kötegek láthatóak. Alatta a vörös festett sávok között egy keskeny festett vörös hullámvonal fut körbe. Pereme tagolt, belül fedőhorony. A szalagfül közvetlenül a perem alól indul. Használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:21cm, Sz:15,4cm, V:0,4cm, FD:9cm, PD:14cm, 12%. 42.
Fazék(XV. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt. Teljes profilt ad, de töredékes. Belül világossárga engób nyomai. Belül a perem a nyak vonalági barna mázas. Pereme galléros, újbenyomkodással tagolt, belül fedőhorony. A gallár alatt a szalagfül becsatlakozásánál egy halvány borda dísz. A nyakon szintén egy halvány borda. A díszítetlen szalagfül közvetlenül a galléros perem alól indul és a has közepéig tart. Használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:22cm, Sz:19cm, V:0,4cm, FD:9,5cm, PD:15,5cm, 60%. 43.
Fazék(XV. tábla)
Fehér anyagú, gyorskorongolt, homokkal soványított. Teljes profilt ad, de töredékes. Belül szürkés-barna engób nyomai, pereme zöld mázas. A peremen helyenként vörös pöttyök láthatóak. A nyak alatt a vállon széles festett vörös sáv, amibe egy visszakarcolt körbefutó vonal alatt függőlegesen visszakarcolt, lefelé hasasodó vonalka-kötegek láthatóak. Alatta 68
elnagyolt festett körbefutó hullámvonal, alatta egy festett sáv, festett pöttyökkel. Pereme tagolt, belül fedőhorony. A szalagfül közvetlenül a peremből indul ki és a has középig tart. Használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:21cm, Sz:14,6cm, V:0,4cm, FD:9,5cm, PD:14cm, 50%. 44.
Fazék(XVI. tábla)
Piszkosfehér anyagú, homokkal soványított gyorskorongolt. Két összetartozó, de csak egy kis ponton összeillő részből áll, így teljes restaurálása nem valósult meg. Belül piszkosfehér engóbon áttetsző máz. A pereme barna mázas, a vállon helyenként sötétzöld mázfoltokkal. A pereme tagolt, belül fedőhorony. Kívül a perem alatt, illetve a nyakon egy-egy bordadísz. Használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:~23,5cm, Sz:15,1cm, V:0,3cm, FD:8,7cm, PD:13cm, 50% 45.
Fazék peremtöredéke(XVI. tábla)
Fehér anyagú, gyorskorongolt, homokkal soványított. Belül világossárga-piszkosszürke engób nyomai. Pereme belül barna foltos mázas. Kívül a perem és a fül eleje mázas. A galléros enyhén kihajló pereme újbenyomkodással tagolt. A perem alatt és a nyakon egyegy bordával díszítettek. A szalagfül közvetlenül a perem alatt a borda vonalából indul ki és a has közepéig tart. M:10,4cm, Sz:10,9cm, V:0,3cm, PD:14cm, 15%. 46.
Fazék peremtöredéke(XVII. tábla)
Fehér, homokkal soványított, gyorskorongolt. Belül sárgás-barna foltos mázas. Pereme tagolt, belül egy fedőhoronnyal. Kívül a perem alatt egy bordadísz fut körbe. M:10,5cm, Sz:19cm, V:0,3cm, PD:16,5cm, 47.
Fazék perem és oldaltöredéke(XVII. tábla)
Fehér anyagú, gyorskorongolt, homokkal soványított. Belül piszkosfehér engób nyomai, pereme zöld mázas. A nyak alatt a vállon széles festett vörös sáv, amibe egy visszakarcolt körbefutó vonal alatt függőlegesen visszakarcolt, lefelé hasasodó vonalka-kötegek láthatóak. Alatta elnagyolt festett körbefutó hullámvonal, alatta egy festett sáv. Pereme tagolt. A szalagfül közvetlenül a peremből indul ki és a has középig tart. A fül gerincén egy függőleges festett sáv fut le. Pereme nem mérhető. M:15,9cm, Sz:14,5cm, V:0,4cm, PD:
69
48.
Fazék perem és oldaltöredéke(XVII. tábla)
Fehér, homokkal soványított, gyorskorongolt. Belül fehér engób nyomai. A perem belül barna mázas, helyenként megfolyt. Pereme tagolt, belül fedőhorony, kívül a perem alatt és a vállon egy-egy bordadísz fut körbe. M:8,8cm, Sz:9,1cm, V:0,4cm, PD:15cm, 13% 49.
Fazék aljtöredéke(XVIII. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított gyorskorongolt, kisfazék vagy fazék fenéktöredéke. Belül világosbarna máz. Kívül használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:14,4cm, Sz:16cm, V:0,3cm, FD:9,5cm. 50.
Fazék aljtöredéke(XVIII. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított gyorskorongolt, kisfazék vagy fazék fenéktöredéke. Belül barna engób nyomai. Kívül használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:10,2cm, Sz:14,5cm, V:0,4cm, FD:10cm. 51.
Fazék aljtöredéke(XVIII. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított gyorskorongolt. Belül barna engób nyomai, helyenként sárgás mázfoltokkal. M:12,8cm, Sz:17,8cm, V:0,4cm, FD:10,5cm. 52.
Fazék aljtöredéke(XVIII. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított gyorskorongolt, kisfazék vagy fazék fenéktöredéke. Belül áttetsző mázas. M:15cm, Sz:16,6cm, V:0,4cm, FD:9,5cm, 50%. 53.
Fazék aljtöredéke(XVIII. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított gyorskorongolt. Belül szürkésbarna engób. Kívül használatból adódó égésnyomok megfigyelhetőek rajta. M:5cm, Sz:14,5cm, V:0,4cm, FD:10,5cm. 54.
Edény oldaltöredéke(XIX. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt. Belül fehér engóbos, helyenként barna mázfoltokkal. Kívül vörös sávos festés díszíti. Fentről lefelé: festett vörös sávba 70
visszakarcolt lefelé hasasodó vonalka-kötegek, egy visszakarcolt körbefutó vonal, alatta két párhuzamosan körbefutó festett hullámvonal, amit egy festett körbefutó sáv választ el. M:5,5cm, Sz:10,9cm, V:0,4cm. 55.
Edény oldaltöredéke(XIX. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt. Belül fehér engóbos, helyenként barna mázfoltokkal. Kívül vörös sávos festés díszíti. Fentről lefelé: vörös alapon visszakarcolt pontsor kötegek, alatta három visszakarcolt párhuzamosan körbefutó vonal, alatta festett hullámvonal, festett vastag sáv, alatta sűrű vastag festett hullámvonal, ami alatt festett körbefutó szaggatott vonal, festett vastag sáv, alatta sűrű vastag festett hullámvonal, ami alatt festett körbefutó szaggatott vonal. M.15,5cm, Sz: 11,3cm, V:0,4cm. 56.
Fazék peremtöredéke(XIX. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt fazék vagy kisfazék peremtöredéke. Belül és kívül sárgás-barna mázas. A galléros perem újbenyomkodással tagolt, alatta egy halvány bordadísz. M:3,6cm, Sz:5,9cm, V:0,4cm, PD:13cm, 10%. 57.
Kanna perem és válltöredéke (XIX. tábla)
Vörös alapszínű, homokkal soványított. A perem nem mérhető. Fehér engóbon színtelen máz, ami így sárgás-zöld árnyalatot alkot, belül sárgás-zöld máz fehér engóbon, alatta áttetsző, a kerámia színe látható. A váll törésénél az oldala gerezdelt kialakítású és egy enyhe bordával díszített. M:7,9cm, Sz:6,8cm, V:0,5cm, PD: 58.
Gügüm oldaltöredéke(XIX. tábla)
Vörös anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt töredék. Kívül belül zöld mázas, kívül bekarcolt hullám és vonalkötegek díszítik. H:5cm, Sz:3,3cm, V:0,5cm 59.
Gügüm oldaltöredéke(XIX. tábla)
Vörös anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt töredék. Kívül belül zöld mázas, kívül bekarcolt hullámvonal köteg díszíti. H:2,3cm, Sz:2,4cm, V:0,6cm
71
60.
Gügüm oldaltöredéke(XIX. tábla)
Vörös anyagú, homokkal soványított, gyorskorongolt töredék. Kívül belül zöld mázas, kívül bekarcolt hullámvonal köteg díszíti. H:1,8cm, Sz:1,4cm, V:0,4cm 61.
Fedő(XX. tábla)
Barnára égett, homokkal és aprókaviccsal soványított, gyorskorongolt kúp alakú. A fedőgomb átmérője 4cm. Feltehetőleg a fedőgombon egy vas „veret” lehetett. Erre utalnak a gomb tetején lévő erőteljes korrózió nyomok. A fedő rosszul kiégetett, majdhogynem nyers. M:5,7cm, V:0,8cm PD:16cm. 62.
Fedő töredék(XX. tábla)
Fehérré égett, homokkal soványított, gyorskorongolt kúp alakú fedő töredéke. Átmérője nem mérhető. A fedőgomb átmérője 3,7cm. A gomb ferdén van rátéve, szürkés-barna engób nyomai megfigyelhetőek. M:3,6cm, Sz:10,8cm, V:0,6cm. 63.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Szürke, homokkal soványított kézzel formált szalagfül töredéke. A gerinc homorú kialakítású, barna mázas, sárgás mázfoltokkal. M:7,2cm, Sz:2,2cm. V:0,6cm. 64.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Piszkosfehér, homokkal soványított kézzel formált szalagfül töredéke. A töredék sárgásbarna foltos mázas, ami alatt a fül gerincén sötétbarna engóbbal festett folt látható. M:2,4cm, Sz:3,5cm, V:0,7cm. 65.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított kézzel formált szalagfül töredéke. A töredék sötétbarna mázas. A gerinc homorú kialakítású. M:4,8cm, Sz:3,1cm, V:0,7cm.
72
66.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, kézzel formált szalagfül. A perem és vízszintes kiugrás között egy sötétzöldmázas csík látható. A gerinc homorú kialakítású, amit egy függőlegesen lefutó barna-vörös sávval díszítettek. M:12cm, Sz:3,2cm, V:0,8cm. 67.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Fehér anyagú, homokkal soványított, kézzel formált szalagfül töredéke. A perem és a vízszintes kiugrás között zöld mázcsík látható. A gerinc enyhén homorú és két vízszintes festett halványvörös sáv díszíti. M:6,7cm, Sz:2,9cm, V:0,8cm. 68.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Fehér, homokkal soványított, kézzel formált szalagfül töredéke. A gerinc kissé homorú, egy barna, festett engób folttal. H:4,4cm, Sz:2,2cm, V:0,7cm. 69.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Fehér, homokkal soványított, kézzel formált szalagfül töredéke. A gerinc kissé homorú, barna engóbbal festett, függőlegesen lefutó pontokkal díszítették. A has becsatlakozásánál vízszintesen festett barna sáv részlete látható. M:3,5cm, Sz:3,6cm, V:1cm. 70.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Fehér, homokkal soványított, kézzel formált szalagfül töredéke. A gerinc kissé homorú, vörös engóbbal festett, függőlegesen lefutó ferde vonalkákkal díszítették. M:6cm, Sz:3cm, V:1cm. 71.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Fehér, homokkal soványított, kézzel formált szalagfül töredéke. A gerinc kissé homorú. Szürkés engóbbal festett függőlegesen lefutó pontokkal díszítették. M:3,8cm, Sz:2,2cm, V:0,7cm 72.
Szalagfül töredéke(XXI. tábla)
Fehér, homokkal soványított, kézzel formált szalagfül töredéke. A gerinc kissé homorú. M:9,4cm, Sz:3,5cm, V:0,9cm. 73
73.
Fül töredék(XXI. tábla)
Vörös, homokkal soványított, kézzel formált fül töredék. A fül körbe fehér engób alapon áttetsző sárga mázas. H:6,5cm, Sz:3,4cm, V:1,6cm. 74.
Fül töredék(XXI. tábla)
Vörös anyagú, homokkal soványított, kézzel formált fültöredék. A törésfelületén szürkés elszíneződés. A töredék körbe sötétzöld mázas. H:2,5cm, Sz:3,5cm, V:1,4cm. 75.
Fül töredék(XXI. tábla)
Piszkosfehérre égett, homokkal soványított, kézzel formált fültöredék. Habanizáló hatást kelt, de feltételezhetően egy silány minőségű kópia. A töredék fehér engóbon, elnagyolt fehér ónmáz. H:6cm, Sz:1,8cm, V:1,8cm.
H1.
Habán kancsó töredéke(XXII. tábla)
Feltehetőleg egy gömbös testű habán kancsó oldal és váll töredéke. Gyorskorongolt, finomhomokkal soványított, piszkosfehér törésfelületű kerámia. Ónmázas. Fehér alapon sárga színű fekete kontúrú virág (feltehetőleg tulipán), alatta menta zöld színű levélábrázolással. A virágot és a levelet fekete szárak kötik össze. A váll kiindulásánál egy keskeny kék sáv látható. A szürkés elszíneződést a cserzőgödör betöltése okozta. Sz:3,2cm, M:5,4cm, V:0,4cm. H2.
Habán edény oldaltöredéke(XXII. tábla)
Gyorskorongolt, finomhomokkal soványított, piszkosfehér törésfelületű habán edény oldaltöredéke. Ónmázas. A fehér alapon sötétkék színű levélmotívum látható. A töredék évszámos, de csak az utolsó számjegye látszik a két növény között, ami egy 2-es. A szürkés elszíneződést a cserzőgödör betöltése okozta. Sz:2,2cm, M:4,2 cm, V:0,4cm.
74
H3.
Habán edény oldaltöredéke(XXII. tábla)
Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel. Ónmázas. Fehér alapon királykék színű levél fekete kontúrvonallal. Oldalt sötétbarna indaábrázolás. A szürkés elszíneződést a cserzőgödör betöltése okozta. Sz:2,2cm, M:3,6cm, V:0,4cm. H4.
Habán gömbös testű edény oldal és váll töredéke(XXII. tábla)
Gyorskorongolt, finomhomokkal soványított. Törésfelülete piszkos fehér. Ónmázas. Alapszíne fehér. Rajta sötétbarna kontúrral egy sárga (feltehetőleg) virágmotívum töredéke. A váll kiugrásánál két kék sáv, a sávok közét pedig egy borda díszíti. A szürkés elszíneződést a cserzőgödör betöltése okozta. M:4cm, Sz:3,7cm, V:0,5cm. H5.
Habán edény oldaltöredéke(XXII. tábla)
Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel. Ónmázas. Fehér alapszínű, rajta világosbarna kontúrvonallal határolt sárga virágmotívum királykékbibével, amit világosbarna sugarak vesznek körbe. A szürkés elszíneződés a cserzőgödör betöltése okozta. M:4cm, Sz:2,5cm, V:0,4cm. H6.
Habán edény oldaltöredéke(XXII. tábla)
Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel. Ónmázas. Fehér alapszínű, rajta sárga virágmotívum. A szürkés elszíneződés a cserzőgödör betöltése okozta. M:4,3cm,Sz:2,4cm,V:0,4cm. H7.
Habán edény oldaltöredéke(XXII. tábla)
Finomhomokkal soványított, piszkosfehér törésfelületű, gyorskorongolt kisméretű oldaltöredék. Ónmázas. Belül fehér, kívül kék. Kívül sárga, fehér és világoszöld máz díszíti. A motívumok nem azonosíthatóak. M:1,8cm, Sz:2,7cm, V:0,3cm. H8.
Habán edény oldaltöredéke(XXII. tábla)
Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel. Ónmázas. Belül kobaltkék, kívül sötétkék alapszínű. Kívül világoskék és sárga máz látható. A motívumokat nem lehet azonosítani. M:1,8cm, Sz:1,9cm, V:0,3cm. 75
H9.
Habán edény oldal és válltöredéke(XXII. tábla)
Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel. Ónmázas. Fehér alapszínű. Kívül sötétkék és halványzöld máz díszíti. A motívumok nem beazonosíthatóak. A váll kiindulásánál egy halványkék sáv látható. M:3cm, Sz:2,1cm, V:0,4cm. H10. Habán edény oldal töredéke(XXIII. tábla) Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel, töredékes füllel. Ónmázas. Fehér alapszínű. A fül kiindulásának az oldalainál két sötétkék színű párhuzamos vonal fut körbe. A fül vastagsága 1,9X1,4cm. A szürkés elszíneződést a cserzőgödör betöltése okozta. M:4,2cm. Sz:5,7cm, V:0,4cm. H11. Habán edény oldaltöredéke(XXIII. tábla) Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel. Fehér, ónmázas. Kívül a fehér alapon két – körülbelül 3mm és 5mm – vastag kék párhuzamos vonal díszíti. M:3,5cm, Sz:3,6cm, V:0,4cm. H12. Habán edény oldaltöredéke(XXIII. tábla) Finomhomokkal soványított, gyorskorongolt, piszkosfehér törésfelülettel. Fehér, ónmázas. Kívül a fehér alapon két kék párhuzamos vonal díszíti. M:2,7cm, Sz:3,4, V:0,4cm. H13. Habán edény oldal és fenék töredéke(XXIII. tábla) Finomhomokkal soványított, törésfelülete piszkosfehér, gyorskorongolt. Fehér ónmázas. A fenéknek csak csekély része maradt meg. Fehér alapszínű, díszítés nem látható rajta. A felmenő oldal kiindulásánál egy kis talpkarima látható. M:3,6cm, Sz:3,9cm, V:0,5cm, FD: 9cm, 7%. H14. Habán edény oldaltöredéke(XXIII. tábla) Gyorskorongolt, finomhomokkal soványított, piszkosfehér törésfelületű. Fehér ónmázas. A váll kiugrásánál egy kék mázzal festett vonal látható. A szürkés elszíneződést a cserzőgödör betöltése okozta. M:3,7cm, Sz:3,5cm, V:0,5 cm.
76
H15. Habán edény oldaltöredéke(XXIII. tábla) Gyorskorongolt, finomhomokkal soványított, piszkosfehér törésfelületű. Kék ónmázas. Díszítetlen. M:3,5cm, Sz:2,2cm, V:0,5cm. KP1. Porceláncsésze töredéke(XXIII. tábla) Jó minőségű porceláncsésze peremtöredéke. Pereme nem mérhető. Felülete fényes, törésfelülete tömör, fehér. Fehér alapon világoskék díszítés. Kívül-belül a peremtől 2mm-re két halványkék párhuzamos sáv fut körbe. Feltehetőleg a sávok alatt egy virág és szár motívum látható, ami kobaltkék színű, de a töredék mérete miatt a motívum pontos beazonosítása bizonytalan. A belsején egy apró lyukszerű bemélyedés látható, míg a külsején, egy kidudorodó apró gömb. Feltehetőleg készítési hiba. M:2,7cm, Sz:2,2cm, V:0,2cm. PF2.
Fajanszcsésze töredéke(XXIII. tábla)
Kék fehér perzsa fajansz csésze oldaltöredéke. Törésfelülete piszkosfehér, helyenként rózsaszínes elszíneződéssel. Alapszíne fehér. Belül egy kék festett vonal. Kívül kék színű indás-virágos dekoráció látható. A motívum pontos beazonosítása a töredék méretéből adódóan bizonytalan. M:2,4cm, Sz:3,6cm, V:0,5cm. P1.
Cseréppipa töredék(XXIV. tábla)
Vörös anyagú mázatlan közpipa nyak töredéke. A füstcsatorna tölcséresen befelé szűkül. Kezdeti átmérője 0,9cm, a töredék végénél 0,6cm. A nyakgyűrű végződésénél egy bekarcolt halvány körbefutó vonal látható. Maga a nyak hengeres kialakítású. H:2cm, Sz:2,1cm, D:0,9cm. P2.
Cseréppipa töredék(XXIV. tábla)
Redukált égetésű, szürke törésfelületű pipa csésze és kémény töredéke. Kívül feketére polírozott. A gömbölyű csésze két oldalán egy-egy körközepű bekarcolt hét duplaszirmú rozetta díszíti. A szirmok körül egyik oldalt 14 a másik oldalon 16 darab bekarcolt kör található. A nyak és a kémény kiindulásán két bekarcolt, párhuzamosan körbefutó vonal látható, illetve a kémény kifelé néző oldalán a vonaldíszek fölött 2mm-el duplavonallal bekarcolt koncentrikus kör. A bekarcolt díszek mészbetétesek. M:2,9cm, Sz:2,2cm. FüstcsatornaD:0,3cm, Kémény jelenleg is láthatóD:1,2cm.
77
KSZ1.
Bögre alakú kályhaszem töredéke(XXIV. tábla)
Gyorskorongolt
bögre
alakú
kályhaszem
peremtöredéke.
Halványbarna
agyag,
aprókaviccsal soványítva. Belül zöld mázas. A perem vízszintesen kihajlik, a felső részén két borda fut körbe. M:2,9cm, Sz:5,3cm, V:0,5cm, PD:16cm, 5%. KSZ2.
Bögre alakú kályhaszem töredéke(XXIV. tábla)
Gyorskorongolt bögre alakú kályhaszem oldaltöredéke. Halványbarna agyagú, homokkal soványított. A belseje zöldmázas. Kívül fehér engób nyomai. SZ:6,7cm, H:3,3cm, V:0,5cm. KSZ3.
Bögre alakú kályhaszem töredéke(XXIV. tábla)
Gyorskorongolt, bögre alakú kályhaszem perem töredéke. Halványbarna agyag, durvahomokkal soványítva. Belül fehér engóbón zöld máz, kívül fehér engób nyomai. A perem vízszintesen kihajlik, a felső részén két enyhe borda. SZ:9,3cm, M3,2cm, V:0,6cm, PD:16 cm, 22%. KSZ4.
Bögre alakú kályhaszem töredéke(XXV. tábla)
Szürke színű, gyorskorongolt, bögre alakú kályhaszem perem és oldal töredéke. A perem átmérője nem mérhető. Homokkal soványított. Belül fehér engóbon zöld mázas, kívül fehér engób nyomai láthatóak. Sz:3cm, M:4cm, V:0,5cm. KSZ5.
Bögre alakú kályhaszem töredéke(XXV. tábla)
Szürkésbarnára égett, durvahomokkal soványított, bögre alakú kályhaszem peremtöredéke. Gyorskorongolt. A perem átmérője nem mérhető. Belül és a perem fehér engóbon zöldmázas. A perem vízszintesen kihajlik. Sz:4,1cm, M:3,4cm. V:0,6cm. KSZ6.
Bögre alakú kályhaszem töredéke(XXV. tábla)
Gyorskorongolt, fehér, homokkal soványított bögre alakú kályhaszem aljtöredéke. M:5cm, V:0,5cm, FD:4cm.
78
KCS1.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Formába nyomott, fehérre égett agyag. Homokkal soványított kályhacsempe lapjának a töredéke. Kívül zöldmázas, plasztikus indás-leveles díszítéssel. Sz:7,4cm, H:7,7cm, V:0,6cm. KCS2.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Formába nyomott, fehérre égett agyag. Homokkal soványított kályhacsempe lapjának a töredéke. Kívül zöldmázas, plasztikus indamotívummal. Az indák szára sárgás-barna színű. Sz:7cm, H:3,2cm, V:0,6cm. KCS3.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Formában nyomorr, homokkal soványított, fehérre égett kályhacsempe lapjának a töredéke. Kívül zöld mázas, plasztikus inda (esetleg kacs) díszítéssel. Sz:6,2cm, H:3cm, V:0,5cm. KCS4.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Formába nyomott, fehérre égett, homokkal soványított kályhacsempe lapjának a töredéke. Kívül zöld mázas, plasztikus levél motívummal. Sz:5,2cm, H:2,5cm, V:0,5cm KCS5.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Piszkosfehérre égett, formába nyomott, homokkal soványított kályhacsempe lapjának a töredéke. Kívül zöldmázas, plasztikus díszítéssel. Töredékessége miatt a díszítés beazonosítása kérdéses. Sz:5,7cm, 2,6cm, V:0,6cm. Szürkés KCS6.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Fehérre égett, formába nyomott, aprókaviccsal soványított kályhacsempe saroktöredéke. Kívül zöld mázas, plasztikus díszítéssel. A pontos díszítés beazonosítása a méretéből adódóan bizonytalan. M: 5,6cm, H:3,9cm, Sz:3,8cm, V:0,7cm. KCS7.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Piszkosfehérre égett, kályhacsempe peremtöredéke. A pereme zöld mázas. Belsejében sötétszürke égésnyomok. Sz:6,8cm, H:2,7cm, V:1,1cm. 79
KCS8.
Kályhacsempe töredéke(XXVI. tábla)
Fehérre égett, aprókaviccsal soványított, kályhacsempe peremtöredéke. Két darabból áll. A pereme zöld mázas. Belsejében sötétbarna égésnyomok láthatóak. SZ:7,9cm, H:4cm, V:0,8cm. F1.
Olló(XXVII. tábla)
Kisméretű –feltehetőleg szabó – olló. A penge végei töröttek. A penge mindkét oldalán a szegecselésnél egy-egy amorf formájú réz lemezkét erősítettek. A szárakon körbefutó bevésés látható, amibe nyomokban még megtalálható az odaerősített rézgyűrűk lenyomata. A szár ovális gyűrűben végződik. H:9,7cm, GyűrűkSz::4,1cm, GyD:2X1,5cm, PengeV:0,2cm. F2.
Kés töredéke(XXVII. tábla)
Csontnyelű kés töredéke. A pengének csak az első 1,5cm-re marad meg. A markolat csontból készült. A penge foka és az éllemez egy vonalba esik. A faragott csont markolatot 3 apró vas szegeccsel erősítették össze. A markolat vége kissé kiszélesedik. Gere a 2/a típusba sorolja. H:11,1cm, SZ:2,6-1,6cm, V1,4-1,9cm, PengeV:0,2cm. F3.
Kés töredéke(XXVII. tábla)
Fa berakású kés töredéke. A nyél és a penge találkozásánál egy réz lemezke díszíti. Nyél alatt a penge kissé kiugrik. Gere az 5. típusba sorolta (17.század második fele). H:5,6cm, Sz:1,4-1,5cm, V:0,3cm. F4.
Kés töredéke(XXVII. tábla)
Csontnyelű kés töredéke. A pengéje nincs meg. A markolat vége félkörösen kialakított. A csont berakás közepén egy kis vájat van kialakítva, ebben található a 3 kisméretű szegecs, amivel a csontborítást felerősítették. 2/c típus. 16.századtól-18.század elejéig. H:5,3cm, Sz:0,8-1,2cm, V:0,7-1,1cm. F5.
Vaseszköz(XXVII. tábla)
Köpüs hegyes tárgy. (Magyar Kálmán leírása alapján) H:2,2cm, Sz:0,4-1,5cm, V:0,2-0,5cm.
80
F6.
Sarokvas(XXVIII. tábla)
Kovácsoltvas. C-alakú keleti típusú sarokvasalás. A szárak kissé megvastagodnak. A szárak találkozásánál elvékonyodik, erőteljes kopásnyom a használatból adódóan. A patkót 3 tüskével lehetett felerősíteni. H:5,2cm, Sz:8,2cm, V0,4cm-0,8cm. F7.
Sarokvas(XXVIII. tábla)
Kovácsoltvas. U alakú, nyugati típusú sarokvas. A végei töröttek. A szárak laposak. Feltehetőleg 3 tüskével volt ellátva, de csak egy maradt meg. Használatból adandó kopásnyomokat nem lehet megfigyelni rajta. H:5,5cm, Sz:5,4cm, V:0,3cm. F8.
Sarokvas(XXVIII. tábla)
C alakú, keleti típusú sarokvas. Laposra kovácsolt. Öt darab tüskével van ellátva. Használatból eredő kopásnyomok megfigyelhetőek. H:6cm, Sz:7,7cm, V:0,3cm. F9.
Sarokvas(XXVIII. tábla)
Kovácsoltvas U alakú. Nagyvalószínűséggel összeillő darabok. 3 szegeccsel lehetett felerősíteni. A szárak szimmetrikusak, laposak. Használati nyomok erőteljesen látszódnak. H:6cm;6,2cm, Sz:3,4cm;2,5cm, V:0,3cm. F10.
Sarkantyú(XXVIII. tábla)
Szárai kissé íveltek, kovácsoltvas sarkantyú. Nyak hengeresen kiképzett és 9 ágú taréjban végződik. Három szegeccsel lehetett felerősíteni. H:8.2cm, Sz: 7,8cm, M:2,4cm, V.0,6cm. F11.
Vaseszköz(XXIX. tábla)
Kisméretű vasajtó vagy láda pántja. H:13,2cm, Sz:3,2cm, V:0,5cm. F12.
Vaslakat(XXIX. tábla)
Lemezekből kialakított bross típusú lakat töredéke. A lakattest szinte teljesen épp, de a kengyel töredékes. M:4,8cm, Sz: 7,9cm, Vátlag:1,5cm.
81
F13.
Vaseszköz(XXIX. tábla)
Vasból készült tárgy. Talán szíj vég. A végén egy 0,7cm átmérőjű réz szegecs korrodált bele. A tárgy alsó részén egy karika van kialakítva. H:5,2cm, Sz:7,5cm, V:0,2cm, KarikaV:0,5cm, KarikaD:1,2cm. F14.
Bronz csörgőgomb töredéke(XXIX. tábla)
Vékony bronz lemezből kialakított nyomott félgömb alakú csörgőgomb alsó része. D:2,5X2,2cm. V:0,1cm. F15.
Bronz pártaövveret(XXIX. tábla)
Bronzból készült rozettás pártaövveret. A rozetta áttöréssel kialakított. D:1,6X1,5cm, V:0,2cm. FSZ1-8.
Szegek(XXX. tábla)
Kovácsoltvasból készült szegek. Átlag H: 12-18cm, Átlag V:1,5-0,3cm. FSZ9-20.
Szegek(XXXI. tábla)
Kovácsoltvasból készült szegek. Átlag H:8cm, Átlag V:0,8-0,2cm. FSZ21-26.
Szegek(XXXI. tábla)
Kovácsoltvasból készült szegek. Átlag H:8-5cm, Átlag V:1-0,2cm. FSZ26-67.
Szegek(XXXII. tábla)
Kovácsoltvas szögek. Átlag H:8-5cm, Átlag V:0,4-0,1cm. CS1a-b.
Csonteszköz(XXIX. tábla)
Csontból faragott késnyelet díszítő faragvány. Az oldalán 5 körbefutó párhuzamos vonal van bevésve. M:1,8cm,SZ:1,9-2,1cm,V:0,4cm, D:1,6X1,7cm;1,1X1cm. KT1a-b.
Lábbeli talp(XXXIII. tábla)
Jobb lábhoz tartozó keleti típusú nagyméretű csizmatalp. A lágyékrésznél enyhén beszűkül. A sarokrészénél három lyuk látható, amiből kettőbe még megtalálható a csizmapatkó 82
hornyai. A sarokrész enyhén homorú, az orrész hegyesen felível. A talp külső részén helyenként még látszódnak, a keményebb bőrréteg maradványai. TalpH:30,5cm, TalpSZ:12cm, TalpV:0,5cm. KT2a-b.
Lábbeli talp(XXXIII. tábla)
Nagyméretű csizmatalp. Keleti típushoz tartozik. A kemény második bőrréteg szinte teljes egészébe lekopott. A sarok és a talp ívének a találkozásánál helyenként megfigyelhető a bőrcérna maradványa. A sarok részén egy kör alakú kivágás figyelhető meg. Feltételezhető, hogy az apró lyukak javításokhoz köthetőek. A töredék alján három tüskével felerősített C alakú sarokvas figyelhető meg. A patkó szára ívesek, megvastagodnak, a szárak találkozásánál enyhén ellaposodik. A sarokrészénél erőteljes kopás nyomai figyelhetőek meg. Kovácsoltvas. TalpH:25cm,
TalpSZ:10,5cm,
TalpV:0,4cm;
SarokvasH:6,2cm,
Sarokvas
SZ:8,6cm,SarokvasV:0,3cm. KT3a-b.
Lábbeli talp(XXXIV. tábla)
Nagyméretű csizmatalp. Típusa kérdéses. A formája alapján Nyugati típusú, de varrástechnikai szempontból inkább a Keleti típushoz tartozik. Formáját és a kopásnyomokat tekintve jobb lábhoz tartozott. A sarokrésznél is erőteljes használati nyomok láthatóak. A saroknál három szegecs töredéke látható, ami a patkóhoz tartozott. Az orr rész kissé felível, enyhén hegyesen végződik. A varrások nyomai végig megfigyelhetőek. A vastagabb bőrből készült járórész csak a lágyékrésznél maradt viszonylag éppen. TH:25,4cm, TSZ:10,5cm, TV:0,4cm. KT4a-b.
Lábbeli talp(XXXIV. tábla)
Kisméretű keleti típusú papucs vagy saru talptöredéke. Szinte teljesen épp. Orra felfelé ível, hegyesen végződik. A talpán a második bőrréteg csak az orrnál tűnik el. A sarokrészhez három horonnyal ellátott C alakú sarokvasaterősítettek. A szárai magasak és keskenyek, a kiindulásuknál vastagabb. A patkó sarkánál használati kopásnyomok láthatóak. Kovácsoltvas. TalpH:49,3cm,
TalpSZ:6,9cm
TalpV.03cm;
SarokvasH:3,9cm,
SarokvasSZ:5,8cm,
SarkvasV:0,3cm.
83
KT5a-b.
Lábbeli talp(XXXV. tábla)
Keleti típusú csizmatalp töredéke. A sarok részénél egy majdnem szabályos kör alakú kivágás figyelhető meg. A lábfej része teljesen hiányzik. A sarokrészhez egy C alakú sarokvasat erősítettek fel három tüskével. A szárak kissé ívesek, magasak. A patkó erősen korrodált. Kovácsoltvas. TalpH:13,5cm,
TalpSZ:7cm,
TalpV:0,4cm.
SarokvasH:5,1cm,
SarokvasSZ:6,6cm,
SarokvasV:0,4cm. KT6a-b.
Lábbeli talp(XXXV. tábla)
Keleti típusú cipőtalp. Az orrész enyhén íves, hegyesen végződik. Kopásnyomokból ítélve ballábra való volt. A sarokrésznél egy korrodált szegecs nyoma látható. TalpH:23,5cm, TalpSZ:8,1cm, TalpV:0,3cm. KT7a-b.
Lábbeli talp(XXXVI. tábla)
Keleti típusú csizmatalp töredéke. A talpnak csak egy kisrésze maradt meg. Sarka és a lábfej része teljesen hiányzik. A lágyékrésznél keresztirányú varrás nyomai láthatóak. Feltehetőleg egy korábbi javítás nyomai. TalpH:10,3cm, TalpSz:8,1cm, TalpV:0,4cm. KT8a-b.
Lábbeli talp(XXXVI. tábla)
Keleti típusú csizmatalp töredék. Három tüskével felerősített patkó nyomai láthatóak a sarokrésznél. Egy tüske bele is tört. A sarokrésznél lyukas. A talprészen helyenként még látható a második keményebb bőrréteg nyomai. A lábfej része szinte teljesen hiányzik. TalpH:24,2cm, TalpSz1,9cm, V:0,4cm. KT9a-b.
Lábbeli talp(XXXVI. tábla)
Saroktöredék. A töredéken három, feltehetőleg patkóhoz tartozó lyuk látható. Feltételezhető, hogy levágták a teljes talpról. Erre utal a szinte szabályos leválasztás. TalpH:9,4cm, TalpSZ:7,2cm, TalpV:0,3cm. BKB1-2.
Kéregbélés(XXXVII. tábla)
Különböző méretű fakéreg bélések, amik a lábbelik sarkaihoz, esetleg a csizmaszárakhoz taroztak.
84
BSB1a-d.
Belső sarokbélés(XXXVII. tábla)
Belső sarokbélés. Feltehetőleg keleti típusú. A barka befelé néz, a varrás kifelé fordul, követve a talp sarokvonalát. A belső oldalán kopottan, de még látszik a belső kéregbélés nyoma, amihez a BKB1 táblán látható kéregdarabok tartoztak. H:7,6cm, Sz:6,9cm, v:0,1cm. BSB2-5. Belső sarokbélések(XXXVIII. tábla) Különböző méretű belső sarokbélések. Típusuk töredékességük miatt nem meghatározható. MS1. Sarokrész(XXXVIII. tábla) Megemelt sarok legalsó járófelülete. Félhold alakban levágva. Az apró lyukak a felvarrás nyomai (esetleg a felszegecselésé, bár ez erőteljesen kérdéses). H:3,7cm, Sz:6,4cm, V:0,3cm. KF1. Lábbeli fejrésze(XXXIX. tábla) Keleti típusú csizma vagy papucs fejrésze. Igen töredékes. A szín oldal kifelé néz, a varrás befelé fordul. Két vékony, puha bőrrétegből tevődik össze. H:8cm, Sz:8,2cm, V:0,15cm. BTB1-4.
Talpbélések(XXXIX. tábla)
Különböző méretű és formájú belső talpbélések. Kialakításukból kifolyólag lehet következtetni a rendeltetésükre, de töredékességük miatt a pontos típusokat megállapítani nem lehet. KSR1-5.
Külső sarokrészek(XL. tábla)
Különböző méretű külső sarokrészek. Kialakításukból lehet következtetni arról, hogy ez a sarok külső részéhez tartozhatott. Erre utal, hogy a barka kifelé néz. FLY1.
Fűzőlyuk(XL. tábla)
Feltehetően lábbelihez tartozó fűzőlyuk bőrtöredéke. H:6,2cm, Sz:1,4cm, V:0,3cm. CSSZ1.
Csizmaszár töredéke(XL. tábla)
Feltehetőleg csizmaszár töredéke. A töredéken található 2 apró méretű lyuk elhelyezkedése esetleg sarkantyú szegecselésének a nyomai lehetnek. H:12,4cm, SZ:3,1cm, V:0,25cm.
85
Ü1.
Üvegkarkötő töredéke(XLII. tábla)
Töredékes. Világossárga alapszínű üvegkarkötő. A domború felületét kéregszerű fehér üveggel vonták be, rajta sötétbarna és világos barna ferde csíkokkal ellátott díszítés található, amin helyenként a sötétbarnát türkizkék szín váltja fel. D:6cm, V:0,4cm. Ü2.
Üveggyöngy(XLII. tábla)
Sötétkék alapszínű üveggyöngy, Kissé szabálytalan, nyomott hordó formájú. D:0,8cmX0,7cm. Ü3.
Üvegpalack töredéke(XLII. tábla)
Négyzetes falú üvegpalack váll töredéke. Világosbarna színű, hat bordával díszített. M:22cm,Sz:2,6cm, V:0,2cm. Ü4.
Üvegedény töredéke(XLII. tábla)
Bordó színű üveg edény perem és oldaltöredéke. Díszítés nem látható rajta. H:4cm, Sz:2,6cm, V:02cm, D:5cm, 5%. Ü5.
Üvegserleg töredéke(XLII. tábla)
Vékonyfalú, tölcsér formájú színtelen üvegserleg perem és oldaltöredéke. Öt összeillő darabból összeragasztva. Díszítetlen. Az oldalán vas-oxid foltok láthatóak. M:7,5cm, V:0,2cm, D:6cm. FA1. Fakanál töredék(XLIII. tábla) Nem túl öblösre faragott fakanál fej. Töredékes, nyele hiányzik. Két darabról lett összeragasztva. H:9cm, Sz(legnagyobb): 3,9cm, V(átlag):0,4cm. FA2. Fa tárgy(XLIII. tábla) Deszkából kifaragott fa szerkezet része (talán egy présé). Az eszköz közepén egy négyzet alakú 3,2X3,2cm-es rés látható, illetve az egyik hosszanti szélén egy téglalap alakú kivágás, ami 4,1X3,5cm. H:18,8cm, Sz:5,2cm, V:1,4-1,9cm.
86
FA3. Fahordó tető töredéke(XLIV. tábla) Egy kisebb „akós” hordó tető töredéke. Négy darab apró lyuk található rajta elszórtan, fa szegecsek nyomaival. Enyhén homorú. Sz:14cm, V:1,4cm-0,4cm, D:39cm, 50%. FA4. Fahordó tető töredéke(XLIV. tábla) Kisméretű „akós” hordó tetőtöredéke. H:25cm, Sz:6cm, V:1,7cm-0,8cm, D:44cm, 20%.
87
Táblák jegyzéke I. Tábla II. Tábla III. Tábla IV. Tábla V. Tábla VI. Tábla VII. Tábla VIII. Tábla IX. Tábla X. Tábla XI. Tábla XII. Tábla XIII. Tábla XIV. Tábla XV. Tábla XVI. Tábla XVII. Tábla XVIII. Tábla XIX. Tábla XX. Tábla XXI. Tábla XXII. Tábla XXIII. Tábla XIV. Tábla XXV. Tábla XXVI. Tábla XXVII. Tábla XXVIII. Tábla XXIX. Tábla XXX. Tábla XXXI. Tábla XXXII. Tábla XXXIII. Tábla XXXIV. Tábla XXXV. Tábla XXXVI. Tábla XXXVII. Tábla XXXVIII. Tábla XXXIX. Tábla XL. Tábla XLI. Tábla XLII. Tábla XLIII. Tábla XLIV. Tábla XLV. Tábla XLVI. Tábla
Az ásatás összesítő alaprajzrajza 15. objektum metszetrajza és fotója 15. objektum részletrajza és fotója 15. objektum felszínrajza és fotója Írókázott kerámiák Talpastálak I. Talpastálak II. Talpastálak III. és tálak Redukált égetésű edények Sütőtálak Korsók I. Korsók II. Fazekak I. Fazekak II. Fazekak III. Fazekak IV. Fazekak V. Fazekak VI. Edények Fedők Fülek Habán kerámiák I. Habán kerámiák II. és fajansz és porclán Pipák és kályhaszemek I. Kályhaszemek II. Kályhacsempék Olló és kések Sarokvasalások és sarkantyú Lakat, fém eszközök, réz, bronz és csont tárgyak Vas szegek I. Vas szegek II. Vas szegek III. Lábbeli talpak I. Lábbeli talpak II. Lábbeli talpak III. Lábbeli talpak IV. Belső sarokbélések I. és kéreg bélések Belső sarokbélések II. és sarok rész Lábbeli fejrésze és talpbélések Külső sarokrészek, fűzőlyuk és csizmaszár Bőrhulladékok Üvegkarkötő, Üveggyöngy és üveg töredékek Fa eszközök I. Fa eszközök II. Szövet maradványok Magvak 88
Képtáblák
89
I. tábla
90
II. tábla
91
III. tábla
92
IV. tábla
93
V.tábla
94
VI. tábla
95
VII.tábla
96
VIII. tábla
97
IX. tábla
98
X. tábla
99
XI. tábla
100
XII. tábla
101
XIII. tábla
102
XIV. tábla
103
XV. tábla
104
XVI. tábla
105
XVII. tábla
106
XVIII. tábla
107
XIX. tábla
108
XX. tábla
109
XXI. tábla
110
XXII. tábla
111
XXIII. tábla
112
XXIV. tábla
113
XXV. tábla
114
XXVI. tábla
115
XXVII. tábla
116
XXVIII. tábla
117
XXIX. tábla
118
XXX. tábla
119
XXXI. tábla
120
XXXII. tábla
121
XXXIII. tábla
122
XXXIV. tábla
123
XXXV. tábla
124
XXXVI. tábla
125
XXXVII. tábla
126
XXXVIII. tábla
127
XXXIX. tábla
128
XL. tábla
129
XLI. tábla
130
XLII. tábla
131
XLIII. tábla
132
XLIV. tábla
133
XLV. tábla
134
XLVI. tábla
135
