MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Név:Bardóczy István

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZAKDOLGOZATI FELADATKIÍRÁS Neptun kód: SLNK3B

Képzés megnevezése (képzési forma és tagozat): BA Történelem

Szak: Történelem alapszak

Szakirány:Levéltár

Illetékes intézet:Történettudományi Intézet

A szakdolgozat címe: A tápióbicskei ütközet

Konzulens neve, beosztása: Dr.Fazekas Csaba

A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja: 2014.09.04.

Miskolc, 2014.09.04.

A témát elfogadtam. p. h. ……………………………………… …………………………… Hallgató aláírása

Konzulens aláírása ……………………………………. Intézetigazgató aláírása

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR KONZULTÁCIÓS LAP Hallgató neve: Bardóczy István

Netpun kód: SLNK3B

Szakdolgozat címe: A tápióbicskei ütközet

Konzulens neve: Dr. Fazekas Csaba Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja












Dátum:2014.11.11.

A szakdolgozat beadható: ………………………….. Konzulens aláírása

EREDETISÉGI NYILATKOZAT

Alulírott

Bardóczy István (SLNK3B)

a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy A tápióbicskei ütközet című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít:   

szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül; más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése.

Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és e-mailben a [email protected] címre benyújtott) példányai szövegükben, tartalmukban megegyeznek.

Miskolc, 2014.11.11. …………………………………………….. hallgató

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelem alapszak

A tápióbicskei ütközet Szakdolgozat

Készítette: Bardóczy István

Konzulens: Dr. Fazekas Csaba egyetemi docens

2014. Miskolc

Tartalomjegyzék

Bevezetés ..................................................................................................................................... 6 1.A szabadságharc kezdete .......................................................................................................... 7 2.A tavaszi hadjárat ..................................................................................................................... 9 2.1.A kápolnai csata ................................................................................................................. 9 2.2. A hadvezetés ................................................................................................................... 10 3.A tápióbicskei ütközet ............................................................................................................ 12 4.Az ütközet kérdőjelei .............................................................................................................. 19 5.A csata hadtörténeti feldolgozása ........................................................................................... 21 Összegzés .................................................................................................................................. 24 Bibliográfia ................................................................................................................................ 25 Zusamenfassung ........................................................................................................................ 26 Mellékletek ................................................................................................................................ 27

6

Bevezetés Az 1848-49-es szabadságharc hadtörténete nem szűkölködik magyar diadalokban, a legsikeresebb hadjáratunk 1848/ 1849 folyamán mégis a tavaszi hadjárat volt, amikor is a császári főerőktől sikerült nagymértékben megtisztítani az országot. Dolgozatomat ennek a dicsőséges hadjáratnak, annak is egy sokáig vitatott csatájának szentelném, célom a tápióbicskei csata bemutatása legfőbb momentumaival és jeles eseményeivel. A csata megírása számomra személyes jelentőséggel is bír, hisz tápióbicskei lakosként rengeteget hallottam a csata lefolyásáról, Sebő és Riedesel párbajáról és az ott harcolok bátorságáról. A településen mai napig komoly hagyományőrzés folyik a csata emlékének a tiszteletére. A szakirodalmat tekintve az alapművet Hermann Róbert és Kucza Péter könyve jelentette 1848-1849 Szabadságharc a Tápióvidéken címmel. Továbbá a fennmaradt emlékiratok, korabeli források és a későbbi tudományos munkák felhasználásával igyekeztem a csata lefolyását több szempontból is megvizsgálni. A dolgozat több részre osztható fel, elsőként szeretnék beszélni az előzményekről, a tavaszi hadjáratról, majd a terjedelmesebb részben magáról az ütközetről és annak kimeneteléről.

6

1. A szabadságharc kezdete

“Tápióbicskénél Klapka kezde harcot, S egyenest Jellasics hadtestének tartott, Amely a Tápió vize mellé álla; De futni kényszerül innen nem sokára.”1

Szabadság, egyenlőség, testvériség. A három szó, amely mozgatórugója lett a XVIIIXIX. századi forradalmi eseménysorozatnak Európa szerte. 1789. július 14-én a francia nép megostromolta Bastille-t és bevette. Kezdetét vette a polgári átalakulás, vagyis a korábban uralkodó rendek hanyatlásnak indultak és végül meg is buktak. A végbemenő radikális változások lehetővé tették, hogy az addig hatalomban részt nem vevő társadalmi rétegek elinduljanak egy demokratikusabb és felvilágosultabb irány felé. A francia események futótűzként terjedtek tovább és hamarosan áttevődtek Európa többi részére. Az uralkodói dinasztiák félve nézték az eseményeket és mindent megtettek, annak érdekében,

hogy

megakadályozzák

eme

gyökeres

változások

megvalósulását.

Az

ellenintézkedések első momentuma volt a Szent Szövetség megalakulása 1815-ben, amely egy időszakos megnyugvást eredményezett, azonban Pandora szelencéje nem sokáig maradhatott zárva. 1848 tavaszára Európa szerte felrobbantak a forradalom lángjai. A „népek tavasza” végigsodort Berlinen, Prágán, Párizson, majd Bécsben is megvetette lábát. 1848. március 15én Pestre érkezett és kitört a forradalom.

1

Jámbor Lajos: 1848-49. A legszentebb magyar szabadságharc története. In: Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.36.

7

A Habsburgok tétlenül álltak a hatalmas vihar előtt, a biztonság érdekében kénytelenek voltak engedményeket tenni. 2 A vér nélküli forradalomnak és az áprilisi törvényeknek azonban sikerült elérniük az átalakulást. Viszont azzal mindenki tisztában volt, hogy a császár előbb utóbb megindítja a katonai támadást. Ebben a szorongatott helyzetben az első felelős magyar kormány egy önálló haderő felállítását szavazta meg. Így jött létre az első önálló magyar honvédség. Az ország számára létfontosságú volt a védelem, hisz a hatalmas katonai fölénnyel rendelkező ellenség minden oldalról fenyegette hazánkat. Délvidéken és Erdélyben véres polgárháború kezdődött a szerbekkel és a románokkal, Szlavónia felől pedig a horvátok készülődtek. Országunknak azonban Európa egyik legerősebb seregének a támadásával kellett szembeszegülnie. Mégis büszkén állíthatjuk a súlyos megpróbáltatások ellenére a magyar haderő kitűnően helytállt. A másfél éves harcok alatt kitűnő harci szellemről és erényekről tettek tanúbizonyságot. Kitűnő hadvezérek egész sorra nevelkedett ki, Damjanich, Klapka György vagy éppen Görgey Artúr. Ezen férfiúk és honvédek tízezrei önfeláldozásának hatására még a hatalmas császári fölény ellenére is sikeresen fel tudták venni a harcot. 3

2

Magyarország története a 19. században.(szerk.: Gergely András). Budapest.2005.236-240.

3

Magyarország története a 19. században.(szerk.: Gergely András). Budapest.2005.241-249.

8

2.A tavaszi hadjárat

2.1.A kápolnai csata A tápióbicskei csata ismertetéséhez azonban mindenképpen szükséges a korábbi napok eseményeiről beszélni. 1849. február 26.-án Henryk Dembinski altábornagy vezette magyar sereg Kápolnánál két napos csatát vívott a Windisch- Grätz vezette császári csapatokkal. A magyar sereg súlyos vereséget szenvedett ennek következtében kénytelen volt visszavonulni a Tisza vonala mögé. Windisch Grätz az udvarhoz küldött jelentése alapján így számol be az 1849. február 26.-án történt kápolnai csatáról: „.a lázadó csordákat, melyeket Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel, szétszórtam és nagyrészt megsemmisítettem. Maradékaik a Tiszán át menekültek. Remélem, hogy néhány nap alatt Debrecenben leszek és a pártütés eme fészkét hatalmába kerítem.”4 A bekövetkezett mezőkeresztesi csata után azonban a császári vezetésnek a lovasság kiegészítése érdekében kellett lépéseket tenni. A győzelemről írt dús jelentések persze tovább növelték az udvar tekintélyét. 1849. március 4.-én Ferenc József kiadta az Olmützi alkotmányt, amely a birodalom lakosságára fegyverrel rákényszerített oktrojált alkotmányt jelentett, és amely a centralizáció legerőteljesebb elvével kívánta az államot újjászervezni. Országunkat Ausztria részévé, úgynevezett koronaállammá szerette volna formálni, amely mindenképp jelentős visszalépést jelentett a korábbi állapotokhoz képest. Koronatartományi státuszt kapott a Háromegy Királyság, amely Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát foglalta magában, valamint a Szerb Vajdaság. 5

4

Magyarország Hadtörténete. (Szerk.: Liptai Ervin). I kötet. Budapest, 1985.505. Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.3-7. 55

9

Az új státus egy látszólagos önállóságot jelentett volna, mivel az alkotmány az alapvető szektorokat, többek között a külügyet, hadügyet, pénzügyet az újonnan létrehozott birodalom hatásköre alá kívánta szervezni.6 A

birodalmi

gyűlés

azonban

az

egyszemélyi

végrehajtó

hatalomnak

volt

alárendeltje.7Az ellenforradalmi célok nyílt manifesztálása azonban komoly hatást gyakorolt a magyarság számára. A politikai életet tekintve a debreceni országgyűlésben elég erőteljes jobboldalra való tolódás volt megfigyelhető. Megnőtt azoknak a száma, akik abban a meggyőződésben hittek, hogy katonai patthelyzet

alakult

ki,

vagyis

Ausztriának

mindenképpen segítségre volt szüksége, viszont a magyar honvédseregünk sem volt képes a győzelemre. 1.2. A hadvezetés A politikai eseményeket tekintve is változás történt. Szemere Bertalan leváltotta pozíciójából Dembinskit és Görgei Artúrra bízta a fővezérséget. Hamarosan azonban őt is leváltották, és Kossuth Lajos Vetter Antal altábornagyot, a helyettes hadügyminisztert nevezte ki erre a posztra március 8.-án. Az általa vezetett csapatok az I. II. és III. hadtest március 16. és 17. folyamán átkeltek a cibakházi hídon, hogy Nagykőrös felé haladva megállítsák az ellenséget a Pest- Szolnok vasútvonalon. Ezzel egy időben Görgei vezette VII. hadtestnek Tokajnál kellett átkelnie, a Miskolc- Gyöngyös- Eger vonalon, hogy a figyelmet rájuk szegezzék. Görgei március 16-án vonult be a Miskolcra, március 18.-án hadosztálya már Füzesabonynál, Szihalomnál és Mezőkövesdnél állomásoztak. Március 22.-én a Tarna vonalán szálltak meg és itt is állomásoztak egészen a hónap végéig.8

6

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848-49.évi szabadságharcban. Budapest, 2000.39-44. Magyarország Hadtörténete. (Szerk.: Liptai Ervin). I kötet. Budapest, 1985.505-509. 8 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848-49.évi szabadságharcban. Budapest, 2000.39-44. 7

10

Windisch- Grätz időközben megindította csapatait Tiszaalpár és Cibakháza felé. Március 14.-én arról tudósította tábornokait, hogy eljött az ideje a Tiszán való átkélésnek, amit azért is sürgetni kell, mert nincs információ a Tisza mögött állomásozó magyar csapatok erejéről, de abban a pillanatban, ahogy megtörténik az átkelés, a magyarok szándéka is lelepleződik. Így a császári csapatok pontosan ott vonultak, ahol a magyarok támadni szerettek volna.9 Március 17.-én este a kocséri erdőnél a magyar sereg letáborozott, mit sem sejtve az ellenség hadmozdulatairól. A magyar csapatoknak másnap reggel hat órakor kellet volna megindulni Nagykőrös felé, azonban a hóesés miatt ezt elhalasztották. Nem sokkal később megérkezett a táborba Egressy Sámuel, Pest vármegye korábbi tiszti főügyésze és kijelentette, hogy Nagykőrösön 40.000 császári és királyi katona tartózkodik.

10

A Vetter által összehívott haditanács azt javasolta, hogy a sereg forduljon Abony felé és az ott állomásozó ellensége balszárnyat támadja meg. A tervet támogatta Klapka György ezredes is, az I. hadtest főparancsnoka és Nagysándor József ezredes, a hadsereg lovasságának parancsnoka. Aulich Lajos és Damjanich János tábornok viszont ellenezték a tervet, véleményük szerint, ha a támadás kudarcba fullad a sereg a visszavonulásra kényszerül Cibakháza felé, mert a szolnoki hidat Dembinski leégette, a szükséghíd pedig nem megfelelő az átkelésre. A haditanács végül a Cibakházán át történő visszavonulás mellet döntött. Március 18- 19.-én a magyar főerők így visszatértek a Tisza bal partjára, a fővezér pedig észak felé indította csapatait.11

9

Breit József: A feldunai hadtest 46-57. Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14. 11 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848-49.évi szabadságharcban. Budapest, 2000.39-44. 10

11

2.A tápióbicskei ütközet

1849. április 3.-án a magyar hadtestek Jászberény térségében egyesültek. A Görgei által kiadott diszpozíció szerint a Klapka- hadtest Jászberényből pontosan 4 órakor indult el és Nagykátán át Tápióbicskére vonult, őket követte a III. vagyis a Damjanich -hadtest Nagykátára 5 órakor, a Szekulits István alezredes áltat vezetett hadtest 6 órakor indult el Jászberényből és Farmosra vonult. A hadtestparancsnokok által kiadott részletes utasítás nem ismert, de hogy a Görgei által készült diszpozíció szerint történtek az események, az bizonyítható Klapka Sulcz Bodóghoz intézett rövid parancsának köszönhetően, amely az indulási időt hajnali 3 órára határozta meg. Ismert az a tény is, hogy a nap során feloszlatásra került a tartalékot alkotó Máriássy- hadosztály is. Máriássy azonban 3.-án a hideglelését jelentős mennyiségü egri vörösborral oszlatta el, ebből kifolyólag a 4.-i indulást átaludta, így csapatait csak a délután folyamán tudta utolérni, vagyis a tápióbicskei csata után. Ha hinni lehet a hátra maradt emlékiratának, távolléte idején Kazinczyt bízták meg az ő hadosztálya vezetésével.12 Az elindulás elhúzódott, Klapka jelentései szerint az I. hadtest csak 6 órakor indult meg Nagykátán át Tápióbicskére. Klapka arról értesült, hogy Jellasics csapata előző este Tápióbicskén táborozott le, de már csak néhány poggyász és katona maradt hátra a területen. Klapka úgy döntött rajta üt a könnyű prédán, de hamar változás állt be. Tápióbicskére közben megérkeztek Leopold Sternberg ezredes vezette lovasdandára és Daniel Rastic vezérőrnagy gyalogdandára13.

12

Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14. 13 Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14.

12

A támadó oszlopot a Dipold -dandár alkotta, majd a Bobich, a Sulcz és a Zákó dandárok követték, aztán a Dessewffy Arisztid vezette lovashadosztály következett. Klapka visszaemlékezései alapján a Dipold-dandár átkelt a Tápión és századoszlopokban nyomult be a faluba, azonban itt a Rastic- dandár határőreivel került összetűzésbe és jelentős vereséget szenvedett. 14 A horvát határőrök majdnem egy teljes napja meneteltek, még is rendkívül hamar reagálni tudtak a magyarok megjelenésére Az elöl haladó magyar dandár a falu lakóházai között gyilkos kereszttűzbe került, a honvédek pánikszerűen menekülni kényszerültek.15 A gyalogság futva menekült a Tápió hídja felé, Bobich dandára is átkelt a folyón, felállították a lovasüteget, azonban a futó Dipold- dandár magával sodorta mind a gyalogságot, mind a tüzérséget, sőt még a Klapka által előre rendelt Sulz - és Zákó- dandárokat is. A hadtest így elvesztette egy teljes ütegét.(1. melléklet) Klapka a lovasságot és az 1. (császári) valamint a 8. ( Koburg) huszárezred századait rendelte előre. Az 1. huszárezred elején Sebő Alajos őrnagy, megrohamozta a honvédeket üldöző horvát báni huszárezredeket, a szembenálló felek két legrosszabb lovas alakulata került így szembe egymással. (2. melléklet)

14


13

Sebő Alajos 1829-ben még közhuszárként kezdte, 15 év alatt küzdötte fel magát a főhadnagyi rangra. 1848 októberében nevezték ki a 13. (Hunyadi) huszárezred őrnagyává, ezt követően helyezték át a császári huszárokhoz.16 Sebő a Győr közelében fekvő Csiliznyárádon született 1811-ben. 1838-ban hadnagyi címet kapott, 1844-ben főhadnagy lett a cs.kir.1. huszárezredében.1848 áprilisában elsőként az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz, majd a hadügyminisztériumhoz került.1848.október 20.-án kapta kinevezését, a 13. huszárezred őrnagyává nevezték ki, két százada a feldunai hadsereg nádasi dandárában szolgált. 1849. január 5.-én betegsége miatt arra kényszerült, hogy lemondjon beosztásáról, így Komáromba menekült. Miután azonban meggyógyult a dunai feldunai hadsereg keresésére indult. Február 10.-én azzal a kéréssel fordult Görgeihez, hogy vagy helyezzék vissza eredeti beosztásába vagy az 1. huszárezredbe, Görgei azonban semmi képen sem akarta visszahelyezni a Hunyadi-huszárokhoz. Március 29.-én alezredesi rangba került vissza a Császár-huszárokhoz, azonban a Hadügyminisztérium kinevezését csak május 25.-én erősítette meg.17 Április 4.-én zajlott le Riedsel tábornokkal vívott párbaja. Tettéért április 30.-án kapta meg a Magyar Katonai Érdemrend III.osztályát. Május közepétől pedig az ezred ideiglenes parancsnoka lett. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, de aztán enyhítettek a vádon és végül 16 év várfogságra ítélték. Munkácson raboskodott, de 1853.december 12.-én kegyelmet kapott, később, a kiegyezés időszakában a győri honvédegylet tagja volt. A tápióbicskei csata, talán egyik legismertebb hőse 1882-ben a Győr megyei Csiliznyárádon halt meg szülőfalujában.18(3. melléklet)

17

Az 1848-49.évi országgyűlés történeti almanachja.(Szerk.: Pálmány Béla). Budapest.2002.

18

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848-49.évi szabadságharcban. Budapest, 2000.619.

14

Ha a másik oldalról vizsgáljuk az eseményt, a báni huszárezred őrnagyát tekintve, Hermann Riedesel a cs. kir. hadsereg egyik leghíresebb párbajhősei sorába tartozott. Pár héttel korábban kapta meg az őrnagyi kinevezést és nyílván benne volt a szándék, hogy bizonyítson, így érthető, hogy az őrnagy párbajra hívta ki Sebőt.19 Nemeskürty István: Kik érted haltak, szent Világszabadság című munkájának harmadik kiadásában arról számol be, hogy Sebő volt a kezdeményező fél, valamint Riedselt a 4. vértesezred századosának mondja, pedig ekkor már a báni huszárezred őrnagya volt. Sebő utólag elmondta, hogy ő biztos volt Riedesel győzelmében, azonban katonáinak igyekezett jó példát statuálni. Az első összecsapás folyamán egyikük sem ejtett sebet a másikon. A második párbajban azonban seb érte Sebő kezét, majd ezt követően meglökte Riedesel lovát és egyetlen arcvágással leterítette az őrnagyot. A magyar huszárok sikeres előretörését azonban az ellenséges tüzérség és gyalogság állította meg, Rastic határőrei megrohamozták a lovasságot, így a magyar huszárok is kénytelenek voltak visszavonulni. Klapka így elszakadt csapataitól, csak jóval délebbre tudott átkelni a Tápión. Teljes káosz és felbomlás történt, a Rastic és a visszaforduló Sternberg dandár átkelt a Tápió-hídján, előrehozott ütegeivel tovább lőtte a visszavonulókat, a terep azonban nem volt alkalmas lovas harcra. Ekkor érkezett meg a harctérre Görgei, aki megpróbálkozott a futó csapatok rendbetételével, igen kevés sikerrel. A vereséggel kezdődő ütközetet végül Damjanich vezette Wysocki- hadosztály fordította meg, amely Görgei parancsára nyomult előre. A 3. és 9. honvédzászlóaljak között vita alakult ki a Tápió- hídjánál, amiatt hogy melyikük induljon hamarabb rohamra.20

19 20

Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság“. Budapest, 1977. 171-172. Breit József:Magyarország 1948/49 függetlenségi harcának katonai története.Bp.1930.109-131.

15

A helyzetet Földváry Károly őrnagy a 3. zászlóalj parancsnoka (mások szerint Szikszay Lajos hadnagy) oldotta meg, amikor is kicsavarta a 9. zászlóalj zászlaját a zászlótartó kezéből és a hídra rohant vele. A golyózápor átzúdult a hídon, előbb a falu előtere majd a település került megtisztításra. Az ellenség visszavonulását a Sternberg- lovasdandár fedezte.21 Földváry Károly 1809-ben született a székelyföldi Gyergyószentmiklóson. A szegedi katonai nevelőintézetben nevelkedett.1848.június 19.-én a 3. honvédzászlóalj főhadnagyává, szeptemberben pedig a honvédzászlóalj századosává nevezték ki. December 12-től egy önkéntes csapat őrnagyaként szolgált a bánsági hadtestben. A tápióbicskei csata során nyújtott tevékenységéért április 6.-án alezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III.osztályát. Földváry Károly vezette a váci Gombás-patak hídja elleni győztes rohamot, vitézségét mutatja, hogy a roham során két lovat is kilőttek alóla. Társai csak úgy emlegették, mint a „bátrak bátrát”. Május 17.-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 2. osztályát. Június 20-tól kezdve pedig a III. hadtest egyik gyaloghadosztályának

parancsnoka volt, augusztus 4.-én

pedig már ezredessé léptették elő. Augusztus 13.-án Szöllősnél kapitulált, a császári és királyi hadbíróság novemberben halálra ítélte. Ítéletét azonban november 16.-án kegyelemből 18 év várfogságra ítélte, de 1850-ben kegyelemben részesült.1852-ben letartóztatták egy székelyföldi függetlenségi szervezkedésben való részvétele miatt, majd 2 vizsgálati fogsága után Salzburgba aztán később Pestre internálták.1859 folyamán emigrált, majd belépett az olaszországi magyar légióba. A kiegyezés időszakában hazatért és 1883. december 14.-én hunyt el Cegléden.

21

(4. melléklet)

Breit József:Magyarország 1948/49 függetlenségi harcának katonai története.Bp.1930.109-131.

16

Egyes munkák szerint a tápióbicskei ütközet leplezte le a tavaszi hadjárat haditervét Windisch- Grätz számára, ám ennek csekély valószínűsége van. Igazából Windisch- Grätz nem tulajdonított a tápióbicskei ütközetnek nagy jelentőséget, és Jellasics tudósításából sem derült ki a vereségük. A cs. kir. fővezér arra utasította Jellasicsot, hogy a csapatai egy részével üldözze a magyarokat, a többiek pedig észak felé haladjanak. Windisch - Grätz terve ugyanis az volt, hogy április 5.-én támadást indít a Hatvan- Gyöngyös –Járokszállás vonalán feltételezetten állomásozó magyar főerők ellen. Miután értesült arról, hogy a magyar csapatok április 5.-ére elhagyták Hatvan térségét, csak egy erőszakos szemlét indított a város felé, a derítő akcióból csak az derült ki, hogy a magyarok serege súlyos veszteséget szenvedett. A tanácstalan Windisch- Grätzet Jellasics nemsokára arról tájékoztatta, hogy délen mégis csak ott állomásozik a magyar haderő, így félő volt, hogy a magyar csapatok vagy a Jászságon vagy a Felvidéken át kerülik meg jobb valamint bal szárnyát. Vagyis a magyarok vagy Pest felől szorongatnák, meg őket vagy Komárom megmentésére sietnének. A megakadályozás érdekében Franz Schlik altábornagy III. hadteste Gödöllőnél, míg Jellasics I. hadteste Isaszegnél került felállításra.22 Görgeinek is kétségei akadtak, félő volt, hogy az ütközet le fogja leleplezni a magyar haditervet, ám a terv megváltoztatása időveszteséghez vezetett volna és nem akarta veszélynek kitenni a Hatvannál tartózkodó VII. hadtestet. 23

22

Breit József:Magyarország 1948/49 függetlenségi harcának katonai története.Bp.1930.109-131. Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14. 23

17

A modernebb szakirodalomban gyakran találkozunk azzal a kérdéssel, hogy nem lett volna- e elegendő, ha csak az I. hadtestet veti be Görgei? Szükséges volt- e bevetni a III. hadteste is? Hiszen a III. hadtest fejlesztése árulta el a magyar erők mozgatását az ellenfél számára. A válasz azonban két gondolatot von maga után. Az I. hadtest is akkora tömeggel rendelkezett, hogy az már magában felhívta a figyelmet, másrészt, ha mindenki belegondolja magát abba helyzetbe, hogy milyen teljesítmény várható el, egy olyan hadtesttől, amely már az első ütközés folyamán vereséget szenved? Akkor mindenkiben rögvest megfogalmazódik a válasz. Valamint az sem mellékes helyzet, hogy az ebből adódó lelki sérelmek mennyire hatnak ki a katonák további tevékenységeire.24 Klapka kudarcának kapcsán semmi képpen sem vetődhet fel az, hogy katonái elfáradtak, az bizonyos, hogy nem volt túl okos dolog a felsőbb pozíciókban a vezetők cseréjére egy ütközet előtt. Peter Driquet őrnagyot váltó Bobich János alezredes azonban a legvitézebb tisztek közé tartozott saját korában. A dandárparancsnokok pedig azon voltak, hogy mindent megtegyenek a győzelem érdekében, de a pánikon nehéz volt úrrá lenni.25

24


18

3.Az ütközet kérdőjelei

Mennyire játszottak fontos szerepet a tápióbicskeiek és igaz –e hogy az ő árulásuk vezetett a vereséghez? A legcsalódottabb, maga Klapka egy szót sem ejt az árulásról, csak arról ír későbbi jelentésében, hogy a hadtest tudtára jutott, hogy „az ellenségnek csak gyalogsága van a községben, és maga részéről semminemű őrszemet nem állított ki „saját maga ezért döntött a támadás indítása mellett. Prágay János, az egyik táborkari tiszt szerint Klapka elmulasztotta a felderítést és nem vette komolyan feladatát. Karsa Ferenc azt állítja, hogy a kiküldött huszárjárőrök hozták a hírt „hogy Tápióbicskén sok a poggyász, muníció meg az ágyú is, de a katona kevés.” A tápióbicskeiek „árulásáról” egyetlen hivatalos dokumentumban sem olvashatunk, csupán a szóbeszéd tárgya egyes félhivatalosnak mondható feljegyzésekben.26 A hadászati eszközök veszteségét tekintve a forrásokban eltérő jelentések maradtak ránk. A magyar ágyúk vesztesége kapcsán Jellasics első feljegyzésében 4 ágyúról ír, másnap azonban Ladislas Wrbna 17 darab elvett ágyúról számol be. Welden táborszernagy hadijelentésében az írja, hogy 12 ágyú került elfoglalásra, ebből négyet magukkal vittek és nyolcat beszögezve hagytak maguk mögött. Ha az emberi veszteségeket vesszük szemügyre, a Rastic számára kiadott bizonyítvány alapján a dandár 120 foglyot fogott, közülük kettő tisztet, a sebesült foglyok számát pedig 200 főre becsüli, ugyan ezek az adatok kerültek bele a Johann Nobil vezérőrnagy, Windisch Grätz vezérkari főnökének beszámolójába. Jellasics véleménye alapján, a magyarok közül körülbelül háromszázan estek el. A cs. kir. veszteség 48 halottat, 182 sebesültet , 2 foglyot és 58 eltüntetet tett ki.27

26 27

Ernest Bauer: Joseph Graf Jellachich de Buzim Banus von Kroatien. Wien- München, 1975.228-229. Rudolf Kiszling: Die Revolution im Kaisertum Österreich 1848-1849.Bécs, 1948.62-63.

19

A későbbi emlékiratok azonban jóval nagyobb veszteségekről számolnak be, a helyszínen jelen lévő Teofil Lapinski tüzérszázados 1500 magyar és 1000 horvát halottról tesz említést. Prágay János 1000- 1000 főnyi veszteségről számol be. Szalkay Gergely a 6. honvédzászlóalj parancsnoka saját csapatainak veszteségét 100 főre datálja.28 A sebesültek száma, ha szemügyre vesszük a történelem valamennyi csatáját mindig kétszerese a halottak számának. 29

28

Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14.

20

4.A csata hadtörténeti feldolgozása

A tavaszi hadjárat és annak kapcsán a tápióbicskei csata számos feldolgozásáról van ismeretünk. Az elsődleges leírások, magukhoz a résztvevőkhöz fűződik. A legkorábban elkészült munka Johann Nobili vezérőrnagynak, Windisch Grätz vezérkari főnökének köszönhető. Nobili véleménye szerint a magyarok elkerülő hadművelete még idejében lelepleződhetett volna az ütközet kapcsán, ám a valós történések ennél sokkal bonyolultabbak voltak. Windisch Grätz csak a hatvani előőrsi ütközet után, április 5.-én jutott arra a döntésre, hogy jobb, ha még Pest előtt összevonja csapatait.30 Az osztrák oldalt vizsgálva később Rudolf Kiszling összefoglalója ad számot nagyobb terjedelemben a csata lefolyásáról, véleménye szerint a tápióbicskei csata kimenetele jelentősen hozzájárult Windisch-Grätz elbizonytalanításához, de nem ennek okán történt meg a császári csapatok visszavonulása Gödöllő környékére.(6. Melléklet). A Jellasics életrajzok jelentős részének témája a horvát vitézség és bátorság hirdetése.31 Magyar vonatkozásban fennmaradt néhány névtelen kézirat, de elsőként Klapka és Görgei adtak számot az eseményekről. Klapka művében inkább a feldolgozás, mint olyan erősebb Görgei munkája pedig inkább visszaemlékező jelleggel bír. Görgei kemény kritikával illeti Klapka aznapi tetteit, ahogyan mások is, ő is úgy gondolja a tápióbicskei csata leplezte le a magyar haderő megkerülő hadműveletének tervét. Asbóth Lajos minden valószínűség szerint Klapka, Nobili és Görgei leírásait összevetve adott számot a csata lefolyásáról.32

30

Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14. 31 Ernest Bauer: Joseph Graf Jellachich de Buzim Banus von Kroatien. Wien- München, 1975.228-229. 32 Asbóth Lajos: A hadvezér és hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva.Pest,1868.II.kötet.99-101.

21

Szintén ugyan ezen alapmunkákat használja később Charles –Louis Chassin és Irányi Dániel francia összefoglalója.33 A svájci Wilhelm Rüstow karikatúra jellegűen számol be a királyi haderő telhetelen viselkedéséről, Jellasics katonai pontatlanságáról és Windisch-Grätz döntésképtelenségéről ad számot.34 A kortárs leírások apparátusát bővíti Gelich Rikhárd munkája. Művében nagy hangsúlyt fektet az ütközet előnyős következményeire, véleménye szerint Görgei tévesen ítéli meg azt, hogy a tápióbicskei csata leleplező jelleggel bírt volna a későbbi haditervet tekintve. Ugyanezen álláspontot képviseli később Breit József két ízben, először 1898-ban majd 1930ban megjelent, hatalmas jelentőséggel és máig legnagyobb terjedelemmel bíró műve. Márki Sándor azon meggyőződés híve, hogy az ütközet minden képen hasznos volt, abból a szempontból, hogy sikerült Windisch- Grätzet összezavarni, mert a császáriak parancsnoka így a Hatvan helyett Budapest és Komárom védelmét tűzte ki céljául.35 Nem feledkezhetünk meg a magyar marxista történetírás momentumairól sem. Ahogyan azt már a korábbi tendenciák mutatják az efféle történetírásban alapjellemzője a múlt teljes „átértékelése”. Spira György szemlélete szerint a tavaszi hadjárat jelentette a szabadságharc bukását, „a hadjárat egészének szempontjából vizsgálva –felért egy vereséggel”.36 Spira György később még nagy hatást gyakorolt más népszerűsítő munkákra is.

33

Irányi- Dániel –Charles –Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története 1847-1849.(Ford.: Szoboszlai Margit).Budapest,1989.II.kötet.164. 34 Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14. 35 Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002.12-14. 36 Spira György : A magyar forradalom.1848-49-ben.Budapest.1959.470-74.

22

A marxista munkákat tovább vizsgálva, látható, hogy Pusztaszeri László Görgeymonográfiájában még saját magával is ellentmondásba kerül Windisch- Grätz kételkedését illetően, ahogy mások is korábban, arra a döntésre jutott, hogy a tápióbicskei ütközet leleplezte a későbbi haditervet, azonban pár sorral később azt olvashatjuk művében, hogy Windisch – Grätz maga sem tudja, mitévő legyen, „Pest vagy Komárom ellen készül átkarolást végrehajtani.” 37 Ha a jelenkori műveket vesszük kezünkbe, Kedves Gyula vagy Bona Gábor professzor úr munkáit, akkor láthatjuk, hogy a jelenkori történelemszemlélet szerint a tápióbicskei csatát már nem tekintik döntő befolyásoló tényezőnek a tavaszi hadjárat végkimenetele szempontjából. Semmi képen sem hangsúlyozzák e munkák, hogy leleplezte volna a későbbi haditervet.38

37 38

Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban.Budapest.1984.246-252. A szabadságharc katonai története.(Szerk.: Bona Gábor). Budapest.1998.210-211.

23

Összegzés Az elmúlt több mint százötven évben rengeteg feldolgozás készült az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kapcsán, annak ellenére, hogy az időszak nem bővelkedett fényes győzelmekben. A rengeteg szakirodalom ellenére azonban még mindig rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan. Főként kevés az olyan feldolgozás, amely egy kalap alá venné mindkét fél álláspontját, így van az a tápióbicskei csata kapcsán is. Dolgozatomban igyekeztem mind a két fél álláspontját szemügyre venni és ennek tükrében írni az eseményekről. Szakdolgozatom célja a tavaszi hadjárat egyik kiemelkedő eseményének a tápióbicskei csatának az ismertetése volt, kezdve a kápolnai csata eseményeivel és eljutva az ütközet végső pontjáig. Megvizsgálva a forrásokat, egybe vetve a kor emlékirataival és későbbi korok forrásainak felhasználásával. 1848 áprilisában megkezdődött a szabadságharc katonai történetének legsikeresebb szakasza a tavaszi hadjáratra, a magyar fősereg április 2.-án Hatvannál, április 4.-én pedig Tápióbicskénél, majd április 6.-án Isaszegnél aratott fényes győzelmet. Ugyanakkor a mellékhelyszínen is kedvező helyzet alakult ki, 1849 májusára az ország területének nagy része felszabadult. A tavaszi hadjárat még be sem fejeződött, amikor 1849. április 14.-én Debrecenben sor került a Habsburg-ház trónfosztására, az ország függetlenségének kinyilvánításra.

24

Bibliográfia

Szakirodalom: Asbóth Lajos: A hadvezér és hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva.Pest,1868.II.kötet. A szabadságharc katonai története.(Szerk.: Bona Gábor). Budapest.1998. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848-49.évi szabadságharcban. Budapest, 2000. Breit József:Magyarország 1948/49 függetlenségi harcának katonai története.Budapest.1930.

Ernest Bauer: Joseph Graf Jellachich de Buzim Banus von Kroatien. Wien- München, 1975. Irányi- Dániel –Charles –Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története 18471849.(Ford.: Szoboszlai Margit).Budapest,1989.II.kötet. Hermann Róbert – Kucza Péter: 1848-49. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet. Budapest, 2002. Magyarország története a 19. században.(szerk.: Gergely András). Budapest.2005. Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság.” Budapest, 1977. Magyarország Hadtörténete. (Szerk.: Liptai Ervin). I kötet. Budapest, 1985. Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban.Budapest.1984. Rudolf Kiszling: Die Revolution im Kaisertum Österreich 1848-1849.Bécs, 1948. Spira György : A magyar forradalom.1848-49-ben.Budapest.1959.

25

Zusamenfassung Die Revolution in Ungarn begann am 15. März 1848, als in Pest und Buda gewaltlose Massendemonstrationen den kaiserlichen Gouverneur dazu zwangen, alle 12 Punkte der ungarischen Revolutionäre zu akzeptieren, in denen unter anderem Pressefreiheit, die Aufhebung von Zensur und Frondienst gefordert wurden. Darauf folgten mehrere Aufstände im gesamten Königreich, die dazu führten, dass die ungarischen Reformkräfte eine neue Regierung für Ungarn mit Lajos Batthyány als Premierminister ausriefen. Die neue Regierung verabschiedete umfassende Staatsreformen, die so genannten April- oder auch Märzgesetze, die die Schaffung eines demokratischen Staates in Ungarn zum Ziel hatten. Sie beinhalteten auch, dass die ungarische Regierung die volle Hoheit über die Verwendung aller in Ungarn erhobenen Steuern sowie den Oberbefehl über die ungarischen Regimenter der k.k. Armee erhalten sollte. Tápióbicske wurde seit der am Dorfrand am 4. April 1849 stattgefundene siegreichen Schlacht denkwürdig. Die Erinnerung an diesen ruhmreichen Tag bewahren geographische Benennungen, literarische Werke und Werke von der bildenden Kunst, Grabmäler (z.B. Speerholz von Jóska Szabó, Riedesel-Eisenkreuz) Der glorreichste Tag in der Geschichte von Tápióbicske war der 4. April 1849. Während des Frühlingsfeldzuges von 1849 erreichte an der Brücke des oberen Armes der Tápió die für die Unabhängigkeit des Landes kämpfende ungarische Armee den Sieg über die Österreicher. Vor den Augen mehrerer hundert Soldaten duellierte der Major Alajos Sebő und der Oberstleutnant Baron Hermann Riedesel. Sebő tötete den österreichischen Offizier, damit zeigte er seinen Husaren Kraft und Mut. Das andere bekannte und heldenhafte Ereignis der Schlacht von Tápióbicske spielte sich bei der Brücke der oberen Tápió ab. Trotz der Überzahl der kaiserlichen Truppen haben die Soldaten des Generals Damjanich aus Kaschau unter der Anführung von Oberstleutnant Paul Kiss und das 3. Bataillon aus Szeged unter der Anführung von Karl Földváry die Brücke erobert und damit den Sieg für die ungarische Seite gesichert.

26

Mellékletek 1. melléklet

Than Mór 1867-ben készített rajza a Tápió folyóról Forrás: Internet 2. melléklet

Than Mór festménye Riedsel és Sebő viadaláról Forrás: Internet 27

3. melléklet

A hídi csata, Than Mór festménye Forrás: Internet 4. melléklet

A csata egyik legnagyobb hőse, Földváry Károly Forrás: Internet

28

5. melléklet Jászberény, 1849.április4. Kossuth levele Görgeihez Nagykátán az ellenség visszavonulásáról és a főhadiszállás áthelyezéséről. E szempillantásban vett hiteles tudósítás folytán a Tábornok urat egész bizonyossággal értesíthetem, hogy az ellenség bagi és aszódi állomását tegnap délután elhagyta, és Gödöllőre vonult. Nagykátáról Gödöllő felé Dánynak viszen az út, de minthogy Zsámboknak is út megyen, s pedig a dányinál rövidebb, azon esetre, ha a Hatvanban lévő sereget szintén Gödöllő felé akarná indítani, barátságosan arra figyelmeztetem, hogy Zsámbok mind a hatvani, mind a nagykátai útnak középpontja, s alkalmas főhadiszállásul szolgálhat. Ha Tábornok úr azon tekintetnél fogva, mivel Zsámbok a két útnak középpontja, főhadiszállásul kitűzné, magam értesítetni kérem. 6. melléklet Gödöllő, 1849.április 4. Windisch-Grätz utasítása Jellasicshoz Nyugtázom, mindkét, e hó 3-án kelt, 482.és 483/op. számú jelentését. Egyben tudatom Nagyméltóságoddal, hogy Schlick gróf, altábornagy úr tegnap hajnalban anélkül, hogy az ellenség üldözte volna, a gödöllői állásba húzódott vissza, ahol délután Vácról oda vont Csorich –hadosztály és Bellegarde- dandár is csatlakozott hozzá. Minden hír szerint az ellenség igen jelentős erőkkel a Zagyva mögött áll, és Hatvan erősen megszállva tartja. Hír szerint Árokszállást és Hevest is megszállva tartja. A kiadott diszpozíció szerint még ma Bagig és Aszódig szándékozom előnyomulni, ott állást foglalni, és esetleg egészen Hatvan felé előnyomulni. A lázadó sereg elleni támadás akképen rendeltetik el, hogy azt jobb oldalán megkerüljük és Gyöngyös felé történő visszavonulási útjától el, és Dél- Magyarország felé nyomjuk, miáltal Nagyméltóságod számára is lehetségessé válnak ellene sikerrel működni.

29

Miután azonban a velem szemben álló ellenség erejét igen jelentősen állítják, ésmiként mondatik - Hevest és annak környékét is megszállva tartaná, s ehhez még a legtöbb hír szerint az ellenség erővel és túlerővel Pest felé nyomulni szándékozna, a legnagyobb fontosságúnak tűnik az Árokszállásról és Jászberényből Pestre vezető utakat, s ezzel együtt a Zagyva fényszarui átkelési pontját jól megfigyelni , amire nagyméltóságod dányi és kókai állomása egészen megfelelő , ahonnan és szükséges száguldó csapatok kiküldendők , hogy az ellenség közeledését időben megtudjuk. A Monoron állomásozó dandárnak a legnagyobb figyelmet kellene ajánlani és utasítani, hogy a nála lévő lovasággal az előtte lévő vidéket a Tisza felé lehetőleg derítse fel. Evégett az elővédnél állandóan egy mozdonyt kellene hírek Budára való gyors továbbítása érdekében tartani. Minden, Nagyméltóságodnál előforduló fontos eseményéről jelentsen mind nekem, ide, Gödöllőre, valamint szükség esetén a budai katonai kerület parancsnokságának, mindaddig, amíg másképp nem rendelkezem. Ugyanígy különlegesen súlyt helyezek az 1. és III. között száguldó csapatok által történő összeköttetésre, mely végből Nagyméltóságod is küldjön ki egyet Bag felé. Nagyméltóságod utasítása a Monoron állomásozó Mihic ezredest, hogy mindent jelentsen a budai katonai kerület parancsnokságának is, mivel egyelőre annak parancsai alatt kell maradnia, mivel szükség esetén is onnan várhat segítséget, amiről Wrbna gróf, altábornagy urat is értesítem.

30

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Recommend Documents