Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Készítette: Komjáthi Beáta. Általános és igazságügyi mediátor szak hallgatója

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar

A mediáció, mint a szakellátásban élő gyermekek és szüleik, nevelőszüleik között a kapcsolattartás során felmerült konfliktusainak megoldási lehetősége Készítette: Komjáthi Beáta Általános és igazságügyi mediátor szak hallgatója

Konzulens: Kelemen Katalin

Miskolc 2015

University of Miskolc Faculty of Law and Political Sciences Faculty of General and Judicial Mediator

Mediation, the means of communication to resolute conflict arising from maintaining regular contact amongst children under official care, natural parents and foster parents

Written by: Beáta Komjáthi

Consultant: Katalin Kelemen

Miskolc 2015

Személyes háttér, motiváció ....................................................................................... 1 Bevezetés ...................................................................................................................... 3 1. Az „állami gondozott” gyermekek ........................................................................ 5 1.1. Az állami gondoskodás jogi háttere ................................................................... 5 1.2. A szakellátásban élő gyermekek sajátosságai ................................................... 6 1.3. A nevelésbe vételt megelőző időszakból származó lelki sérülések ................... 7 1.4. A nevelésbe vétel traumája ................................................................................ 9 1.5. A gyermekotthoni életből fakadó problémák ................................................... 9 2. A nevelőszülői vállalás .......................................................................................... 11 2.1. A nevelőszülővé válás feltételei ...................................................................... 11 2.2. A nevelőszülő motivációi ................................................................................ 11 2.3. A nevelőszülő feladatai .................................................................................... 12 2.4. A nevelőszülő dilemmái .................................................................................. 13 3. Kapcsolattartás a szülővel, hozzátartozóval ....................................................... 14 3.1. A kialakult gyakorlat ....................................................................................... 14 3.2. Kapcsolattartás során felmerülő problémák, konfliktusok .............................. 15 4. A konfliktus ........................................................................................................... 18 4.1. A konfliktus fogalma ....................................................................................... 18 4.2. A konfliktus okai ............................................................................................. 19 4.3. A konfliktus fázisai .......................................................................................... 21 4.4. A konfliktusok lehetséges megoldási módjai .................................................. 22 5. A kommunikáció ................................................................................................... 22 5.1. Verbális és nem verbális csatornák .................................................................. 22 5.2. A kommunikáció lehetséges akadályai ............................................................ 25 5.3. Kommunikáció gyerekek és felnőttek között .................................................. 27 6. A mediáció ............................................................................................................. 29 6.1. A mediáció fogalma ......................................................................................... 29 6.2. A mediáció jellemzői ....................................................................................... 29 6.3. A gyermekvédelmi szakellátásban alkalmazható közvetítői eljárásról ........... 30 7. Az eset bemutatása................................................................................................ 32 7.1. Egy kiválasztott kapcsolattartás egy ülésének leírása...................................... 32 7.2. Az eset lehetséges értelmezése, a konfliktus és feloldásának lehetősége ........ 36 Összegzés.................................................................................................................... 40 Irodalomjegyzék........................................................................................................ 43 Jogszabályjegyzék ..................................................................................................... 44

Személyes háttér, motiváció Személyes indítékok vezettek szakdolgozatom témájához. A kezdeti személyes érintettség rövid idő alatt tudományos igényű érdeklődéssé vált. 2008 januárjában ismertünk meg négy veszélyeztetett (mint kiderült rokon) gyermeket. Fél évnyi rengeteg konfliktussal járó küzdelmünk után a gyámhatóság kiemelte őket veszélyeztető környezetükből, és a gondozásunkra bízta őket. Négy hónappal később kiderült, örökre. Ombudsmani vizsgálat állapította meg, hogy nemcsak vérszerinti szüleik sodorták veszélybe a gyerekeket, de a gyermekvédelmi rendszer velük kapcsolatba került tagjai is. Időközben igyekeztünk felkészülni az előttünk álló feladatra hivatalosan is, ezért elvégeztük a TEGYESZ (most már Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szociális, Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) szervezésében indított nevelőszülői tanfolyamot. Bár kétgyermekes anyukaként úgy gondoltam, sok újat nem hallhatok, a mai napig visszanyúlok az ott tanultakhoz is. Hab volt a tortán, hogy a gyermekek megérkezése utáni héten kiderült, felvettek az Eszterházy Károly Főiskola szociálpedagógia szakára. Csodálatos dolgokat tanulhattam, tanáraim olyan munícióval láttak el, melyet alkalmazva az eltelt 7 év alatt behoztuk a fejlődési hátrányt, jó néhány viselkedési, magatartási zavart számoltunk fel közösen a gyerekekkel, akik most már a jó szociális környezetbe született társaikat megelőzve fantasztikus eredményeket produkálnak. Rengeteg konfliktus részesei, vagy csak tanúja voltunk, melyeket több-kevesebb sikerrel sikerült megoldanunk. Ezen alkalmakkor tapasztaltam meg, mennyire fontos a további életünk során, hogy megértessük magunkat egymással, hogy lássuk-lássák a másik szemében a megbocsátást, a megbánást, a megértést, hogy mindannyiunk számára elfogadható megoldásokat találjunk a problémáinkra. Negyedik féléves főiskolásként találtam rá a mediációra, mint olyan eljárásra, mely segítségemre

lesz

abban,

hogy

a

későbbi

konfliktusainkat

fájdalommentesebben, sokkal kevesebb veszteséggel oldhassuk meg.

1

hatékonyabban,

Voltaképp ajándék gyerekeim veszteségei motiváltak igazán, hiszen ők a családból való kiemelés során egy pillanat alatt vesztették el kapcsolataikat, biztonságérzetüket. Hiszem, hogy jelen tudásom birtokában találtunk volna egy olyan megoldást, mely minden résztvevő számára megnyugtató és elfogadható folytatást eredményezhet. A törvényi előírásnak megfelelően félévente részt veszek továbbképzésen, melyeken a nevelőszülők (magunkat nem tartom annak, nálunk ez csak az üzemeléshez szükséges formai

megnyilvánulás,

mi

visszavonhatatlanul

igazi

szülei

lettünk

ajándék

gyermekeinknek is) elbeszélései alapján sok család életébe pillanthatok be. Az egyetemi képzésemmel párhuzamosan végeztem az 500 órás OKJ-s nevelőszülő képzést, melynek megléte feltétele a további működésünknek. Ennek során sajnos sokkal több panaszt hallottam, mint örömhírt. Szinte állandósult konfliktusokat a gyermekkel, kellemetlen találkozásokat a vérszerinti szülővel, vagy meghiúsult kapcsolattartás után napokig tartó feszültséghegyeket. Beszélgetéseink közben gyakran éreztem úgy, hogy az adott konfliktus hatékonyabb megoldását eredményezhette volna, ha több információval bírnak önmagukat, vagy egymást illetően, ha tudatosabbak érzelmeikben, kommunikációjukban, vagy ha segítséget kérnek problémájuk megoldásához. Néhányan érdeklődtek a mediáció, mint olyan konfliktuskezelési technika iránt, mely hatékony megoldás a személyközi konfliktusok esetén, kézenfekvő volt, hogy minél több információt átadjak róla. Beszélgetéseink során azt tapasztaltam, hogy: 

A nevelőszülők nem érzékelik, vagy nem veszik komolyan a vérszerinti szülők problémáit.



A nevelőszülők és a vérszerinti szülők előítéletesek egymással.



Nem ismerik a mediációt, mint olyan módszert, mely a

konfliktusukban

megfelelő segítséget nyújthat számukra. Feltételezésem szerint: A mediáció alkalmas módszer lehet arra, hogy ebben a roppant érzelmi töltettel bíró helyzetben a konfliktusban érintett felek segítségére legyen.

2

Bevezetés Egy gyermek születése megváltoztatja azok életét, akik felelősek a felneveléséért, és ezért ők maguk is új ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodnak. Bár a kulturális tanulás folyamata sokkal intenzívebb csecsemő-és kisgyermekkorban, mint később, a tanulás és alkalmazkodás életciklusunk végéig fennmarad. Egy gyermek életének első néhány hónapja az anya számára is az intenzív tanulás időszaka. Az anyák - a gondozók - megtanulják a kisbaba viselkedése által közvetített üzeneteket és azt, hogy miképpen válaszoljanak ezekre. A bizonyos személyek iránt érzett vonzódás a szocializáció egyik alapvető lépcsőfoka. Az elsődleges kapcsolat olyan viszonnyá válik, mely erős érzelmi tartalommal telítődik, és ennek alapján komplex társadalmi tanulási folyamatok indulnak el. A gyermek és az anya közti kapcsolat a gyermek egyéves kora körül megváltozik. A gyermek ekkor kezd el beszélni és ez idő tájt áll fel, tanul meg egyedül járni. A gyerek megtanulja, hogyan nyugtathatja meg és hogyan bosszanthatja fel a körülötte lévőket. A kétéves gyermek nyugtalan, ha az egyik szülő mérges a másikra, és gyakran átöleli azt, aki láthatóan feldúlt. Nagyjából egy éves korától kezdve életét a játék tölti ki. Eleinte főként egyedül játszik, majd egyre inkább igényel játszótársat. A játékon keresztül a gyerekek tovább javítják testkoordinációjukat és bővítik a felnőtt világról meglévő ismereteiket. Később egyre gyakoribbá válik az asszociatív játék, amelyben a gyerekek a saját viselkedésüket már másokéhoz viszonyítják. Négyéves kor körük alakulnak ki a kooperatív játékok, vagyis azok a tevékenységek, melyek megkövetelik, hogy mindegyik gyerek együttműködjék a másikkal. Ötéves korára a gyermek meglehetősen autonóm személyiséggé válik. Már nem kisbaba, hiszen csaknem teljesen önállóan el tudja végezni a legalapvetőbb otthoni feladatokat, és már kész a külvilág további felfedezésére. Már képes túlzott nyugtalanság nélkül hosszú órákat a szüleitől távol tölteni (Bagdy,1977). Egyetlen gyermek sem juthat el erre a szintre a szülei vagy más felnőtt éveken át tartó gondoskodása és oltalmazása nélkül. Mivel a gyermek életének korai szakaszában az anya-gyermek kapcsolat minden másnál fontosabb, amennyiben ez a kapcsolat bármilyen formában megsérül, súlyos következmények léphetnek fel.

3

Giddens (2000) szerint Bowlby arra a következtetésre jutott, hogy az a gyermek, akinek nincs szoros és szeretetteljes kapcsolata az édesanyjával, a későbbi élete során súlyos személyiségzavarokkal fog küzdeni, valamint hogy az a gyermek, akinek az édesanyja szülés után meghal, szorongani kezd, és ez hosszú távon is kihat a személyiségére. A gyermek biztonságérzete szempontjából az számít, hogy kialakulhassanak benne a korai érzelmi kötődés következetes mintái. Ehhez nem feltétlenül szükséges az anya jelenléte, vagyis az anyamegvonás kifejezés némileg félrevezető. Az a lényeg, hogy a gyermek legalább egy emberrel stabil, érzelmileg szoros kapcsolatot tudjon kialakítani csecsemő és kisgyermekkorban. Az ilyen kapcsolatok teljes hiányának következménye például hathónapos és négyéves kor között a szorongás. A nagyobb gyermekek szenvedése általában kisebb, és nem tart olyan hosszú ideig. A

korai

szoros

kapcsolattól

való

megfosztottság

gyakran

okoz

tartós

viselkedészavarokat, a beszéd és szellemi fejlődés retardációt mutat, később pedig nehezen tud tartós és szoros kapcsolatot kialakítani. Hat-nyolc éves kor után ezeknek a jellegzetességeknek a megváltoztatása egyre nehezebbé válik.

4

1. Az „állami gondozott” gyermekek 1.1. Az állami gondoskodás jogi háttere Szigorú törvények szabályozzák a gyermekek családból való kiemelésének feltételeit és körülményeit. Az intézményes ellátás alapvető indokoltsága többnyire az, hogy a gyermekvédelmi alapellátás során a család számára nyújtott segítség kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a gyermek

helyzete

rendeződjön,

vérszerinti

családjában

a

veszélyeztetettsége

megszűnjön. A családból történő kiemelés leggyakoribb okai az elhanyagolás, a rossz szociális körülmények, a szülők alkohol, vagy drog függése, a szülők kapcsolati problémái, pszichés megbetegedése, a bántalmazás. Magyarország Alkotmánya szerint a gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény kimondja: 6.§ (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. 7.§ (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. (2) A gyermeknek joga van - örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában - a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez.

5

A tizenkét év alatti gyermek átmeneti gondozását és otthont nyújtó ellátását befogadó szülőnél kell biztosítani, kivéve, ha a gyermek tartósan beteg, súlyosan fogyatékos, a testvéreket nem lehet együttesen a befogadó szülőnél elhelyezni vagy más okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása, továbbá gyermekek átmeneti gondozása esetén az intézményes elhelyezést a szülő, törvényes képviselő kéri és az nem ellentétes a gyermek érdekével.

1.2. A szakellátásban élő gyermekek sajátosságai A családjukból kirekesztett, kiemelt és intézetben, nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek másképpen szocializálódtak, mint a családban nevelkedők. A családi intim mikrokörnyezet

hatása

helyett

a

nagycsoportos,

uniformizált,

többé-kevésbé

személytelen nevelési feltételek válnak elsődleges élményükké, főként a csecsemőkortól a felnőttség küszöbéig intézetben nevelkedők esetében. Az intézeti kisgyermekben nem bontakozik ki olyan erős identifikációs mechanizmus, ami a családban élő gyermekben megalapozza az én és a felettes-én formálódását, mert az identifikáció nem alakulhat ki abban a viszonylatban, amelyből hiányzik az állandóság, a folyamatosság, a kapcsolat perspektivikussága (Murányi,1988). Serdülőkorban a gyermekotthonokban nevelődött gyermek magatartásában egyre gyakrabban tapasztalható, hogy énfejlődése infantilis fokon reked meg, érzelmei szegényesek, indulati reakciói kiszámíthatatlanok, inadekvátak. Személyisége úgy épül fel, hogy énje és felettes-énje nem vált eléggé hatékonnyá, a fiatal nem képes arra, hogy ösztönkésztetéseit megbízhatóan alárendelje környezete reális elvárásainak, a társadalmi normáknak. A családjukból kiemelt gyerekek zöme az alábbi szociokulturális feltételek között élt: 

Ingerszegény

családi

környezetben,

elhanyagoltan,

pszichoszomatikus

fejlődésében retardáltan, szülők nevelési képtelensége mentén. 

Deviáns családban, brutális bánásmódtól traumatizálva.



Széthullott családban, többnyire a kezdeti jó légkör után, a szülők ellenségeskedése miatt neurotizáltan.



Rosszul strukturált és strukturálatlan családban, patogén kapcsolatok és jelentős nevelési hibák miatt elmagányosodva, családjukkal és a társadalommal szembefordulva. (Murányi, 1988)

6

A nem vérszerinti gyermek egy élettörténettel érkezik új családjába. Némelyikük több évnyi szenvedéssel és rengeteg fejlődési elmaradással a háta mögött próbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ezért a gyermek viselkedését mindig teljes összefüggésében kell megérteni, és nem csak a viselkedésre reagálni. Ezek a gyermekek tapasztalataik következtében fejlődési elmaradásban vannak, nem várhatjuk a fejlettségük és az életkoruk egybeesését. A nevelőiknek meg kell érteniük a gyermek működési szintjét a fejlődés minden területén. Ha a gyermeket elkülönítjük azoktól, akik bántalmazták, elhanyagolták, csak a rossz bánásmód szűnik meg, de ebből nem következik törvényszerűen a gyerek normális fejlődése. A gyermekvédelmi gondoskodásba kerülő gyermekek nevelése speciális területe a pedagógiának, mivel ezeknek a gyerekeknek többszörös hátránnyal kell megküzdeniük. A jellemzően előforduló traumatizáló tényezők 3 csoportba oszthatók (Kothencz, 2009.): 

A nevelésbe vételt megelőző időszakból származó a lelki sérülések



A nevelésbe vétel traumája



A nevelőotthoni életből fakadó problémák

1.3. A nevelésbe vételt megelőző időszakból származó lelki sérülések A gyermek születése előtti időszak károsító elemei: Nem kívánt, elhanyagolt, titkolt terhesség. Ezt a gyermek már a méhen belüli életben érzékeli és károsító hatását elszenvedi, ami aktuális és későbbi testi, lelki fejlődését is negatívan befolyásolja. (Pl. csökkent önbizalom, depresszív reakciók alakulhatnak ki.) A terhesség időszakában az anya nem megfelelő életmódja, táplálkozása. (Pl. alkoholizmus, dohányzás, hiányos táplálkozás, kábítószer-fogyasztás stb.) súlyosan károsíthatja a gyermek testi és lelki fejlődését. Szülés utáni időszakból származó károsító hatások: Elhanyagolás Az elhanyagolás több területen jelentkezhet: 

testi,



értelmi és



érzelmi vonatkozásban.

7

A testi elhanyagolás nélkülözést jelent: rossz táplálkozás, szoptatás hiánya, hiányos ruházat, nem megfelelő lakásviszonyok, állandó anyagi gondok. Ezek közvetlen károsító

hatásukon

túl

a

gyerekben

állandó

feszültséget,

reménytelenséget,

létbizonytalanságot okozhatnak. Az értelmi téren jelentkező elhanyagolás azt jelenti, hogy gyakran az a környezet, amiből a gyermek származik, ingerszegény. Nem beszélgetnek a gyerekkel, nincsenek játékai, nem mesélnek neki, nem ismeri a papírt és ceruzát stb. Mindez értelmi elmaradást okoz, késik a beszédfejlődés, a rajzkészség fejlődése, az általános ismeretek, tájékozódási készség fejlődése. Az egyes pszichés funkciók fejlődése meghatározott időszakokhoz kötődik, ezek kritikus periódusok az adott funkció kibontakozása szempontjából. Ha ekkor nem érik a gyermeket olyan hatások, amelyek elősegítik a képesség fejlődését, később a pótlásuk már nagyon nehéz, esetenként lehetetlen.

Az érzelmi téren történő elhanyagolás kötődési zavart okozhat. A gyermek nem tud, nem mer, vagy nem akar kötődni, szeretni. Esetleg ennek kompenzációjaként a túlzott, válogatás nélküli kötődési készség vagy figyelemfelkeltő magatartás jelentkezhet. Az elhanyagolásnak személyiségkárosító következménye lehet még, hogy lazább személyiségstruktúra lesz jellemző, mivel a gyermek nem kapja meg nevelése során azokat a támpontokat, nem ismeri meg azokat a határvonalakat, korlátokat, amelyekre a tájékozódása szempontjából szüksége lenne. A kriminalitás felé sodródás veszélye megnő. A család atomizálódik. A családtagok elszigetelődnek egymástól, nem alakul ki összetartás, az összetartozás érzése, az elköteleződés egymás iránt, illetve a kölcsönös egymásra figyelés. Mindenki csak magára figyel, magával van elfoglalva. Nagyon sokszor oka a gyermek gondozásba vételének, hogy valamelyik szülő bántalmazza. Ez nemcsak testi, hanem lelki sérüléseket is okoz a gyerekeknél. Állandó szorongásban élnek, mely frusztrációt, agressziót, vagy regresszív viselkedést vált ki belőlük. Az így keltett ellenérzést viszont a gyermek nem tudja az agresszor irányába kifejezni, ezért dühével mások felé fordul. A drogozó, alkoholizáló szülők szerfüggősége akkor is súlyos traumát okoz a gyerekben, ha ez nem jár együtt bántalmazással.

8

Azok a gyerekek, akik ilyen kiszámíthatatlan, instabil családban élnek bizonytalanná válnak és túl korán kénytelenek felnőni. Sokszor a nagyobb gyermek veszi át a kisebb gondozása, ellátása szempontjából a szülői szerepet. Bűnöző életmódot folytató, prostituálódott szülő torz értékrendet közvetít a gyermek felé, aki emiatt a normális erkölcsi szabályokat nem tudja elsajátítani. Ezek után nehezen értik meg miért fontos beilleszkedni a társadalomba. Családi traumák, átélt erőszakos jelenetek, bűncselekmények okozhatnak olyan tüneteket, melyek segítség nélkül egyre erősödnek, ezek ráadásul gyakran bűntudattal és önváddal is társulhatnak. (Kothencz, 2009.)

1.4. A nevelésbe vétel traumája A

gyermekotthonokban,

nevelőszülőknél

élő

gyerekek

jelentős

hányada

személyiségfejlődésében már korábban megzavart gyermek. Ennek fő oka az állami gondozottságukat szükségessé tevő szociális státuszuk. Az állami gondozásba vételkor a gyermek érzelmileg újabb súlyos megrázkódtatáson esik át még akkor is, ha belátja, hogy az intézkedés az ő érdekében történt. Az intézeti élet pozitívumait elnyomja annak a tragikus élménynek a hatása, hogy szüleik nem tudtak, vagy nem akartak róluk gondoskodni.

Szüleik

iránt

érzett

érzelmeik

tisztázatlansága

még

nagyobb

önbizalomhiányt és önértékelési zavart okoz bennük. Az eltaszítottság érzése többnyire dühöt és dacot vált ki belőlük, és megrendül saját szeretetreméltóságukba vetett hitük. (FIKSZ.,1998)

1.5. A gyermekotthoni életből fakadó problémák Intézeti feltételek között az anyával való intim kapcsolat hiánya jelenti a legfőbb problémát. A gondozó sem gyakoriságában, sem intenzitásában nem tudja a gyermek számára azt nyújtani, amit egy anya igen. Intézményi keretek között az egyedi jelzések számontartása, a különbségek észrevétele nem oldható meg maradéktalanul a gondozási folyamat során. Egy-egy gyermek gondozásában 4-5 gyermekfelügyelő vesz részt, így a gyereknek kevés a lehetősége arra, hogy egyvalakihez jobban kötődjön. A gondozók szinte egy kollektív anyaképpé válnak, ami lazább, kevésbé körvonalazott. A gyereknek szüksége van arra is, hogy ne csak intézeten belül ismerjen meg embereket, családja tagjaival is biztosítva legyen számára a találkozás lehetősége.

9

A külső kapcsolatok által megismer családi otthonokat, ugyanis a családi nevelési minta a család légkör megtapasztalásával épül be a gyerek életébe. Bár a családi nevelést az intézeti élet nem tudja másolni, de viszonyítható hozzá. (Murányi, 1988.) Az állami gondozott gyerekek hatéves korukban általában még nem iskolaérettek, ezért csak hét-nyolc éves korukban kerülnek át az iskolás gyermekek otthonába. Mivel a gyerekek nélkülözni kénytelenek azt az intenzív érzelmi kapcsolatot, amely a felnőttel történő intim játék, mese és sikerélmény kapcsán érzelmi biztonságot nyújtana nekik, ezért képességeiket sem tudják eléggé kibontakoztatni. A velük foglalkozó pedagógusok módszereiben gyakran tapasztalható büntetés a szeretetmegvonás. A játéktól való eltiltás, büntetés, fenyegetés, megszégyenítés hatására a gyerek feszültté válik, még fegyelmezetlenebb, ellenszegülőbb lesz, vagy szorongó, bohóckodó. Mivel ezek a reakció sémák idővel rögzülhetnek, a gyerek érzelmileg retardálttá válik. Ennek egyik típusa a felületesen kötődő, aki mindenki kedvében jár, szeret szerepelni, gátlásoktól mentes. Az ingerlékeny, agresszív, dühkitörésekkel, féktelen indulatokkal küszködő gyerek szélsőséges hangulatváltozásokat él át. A túlérzékenyek sokat sírnak, nyűgösködnek, különböző helyzetekben félénkek, gátoltak. A gyermekotthonban élő gyermekeket, - ahogy az előbb már utaltam rá, például iskolába kerülés esetén,- koruknak megfelelően, vagy egyéb okok miatt új lakóhelyükre helyezik. Az igazi hányattatást azok a gyerekek élik át, akik több helyen,- vér szerinti szülőnél, csecsemőotthonban, nevelőszülőnél nevelődnek. A többszöri áthelyezés hatására megszakadnak érzelmi kapcsolataik, változnak a szabályaik, az életük eddigi rendje, pedig a kicsik pszichikus szükséglete a környezet stabilitása.( Murányi,1988) Nagyon fontos, hogy minden gyermek egyénként, saját szokásokkal, gondolatokkal rendelkezzen. Jellemző az intézetben nevelkedő gyerekekre, hogy az őrá irányuló kérdésre mindannyiukra vonatkozó választ ad, mintegy felszívódik a közösségben, ami nem fogható fel a közösségi nevelés pozitív eredményének. Igen fontos időszak minden gyerek életében a dackorszak. Senkinek sem szabad azt éreznie, hogy nem szabad akarnia. Mindamellett, hogy egy csoport mindennapi életét a napirend és a szabályok teszik tervezhetővé és végrehajthatóvá, ezek rugalmas alkalmazásával meg kell oldani, hogy változtathasson és ellenkezhessen annyit a gyermek, amennyit megértő szülők által nevelve megtehetne. Így kipróbálhatja akaraterejét, megtanul kompromisszumot kötni.

10

2. A nevelőszülői vállalás 2.1. A nevelőszülővé válás feltételei A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 54. paragrafusa szerint nevelőszülő lehet, aki: 

huszonnegyedik életévét betöltötte,



nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság és támogatott döntéshozatal hatálya alatt,



büntetlen előéletű,



a gondozásába helyezett gyermeknél legalább tizennyolc, de legfeljebb ötven évvel idősebb,



legalább 8 általános iskolai végzettségről bizonyítvánnyal rendelkezik,



rendszeres jövedelemmel bír,



egészségi és pszichés állapota, körülményei tekintetében alkalmas a feladat ellátására,



az Országos Képzési Jegyzékben szereplő nevelőszülő szakképesítéssel rendelkezik.

2.2. A nevelőszülő motivációi Hosszú ideig nem volt érték, és ma is meglévő kettősség, hogy míg a laikus ismeretek, gyermeknevelési, családszervezési tapasztalatok fontosak és jól használhatók ugyan a nevelőszülői feladatok elvégzésénél, de mégis szükség van speciális ismeretekre, mely a saját család esetén is fontos lenne, de nem írható elő, mint feltétel a gyermekvállalásnál. Egy Angliában végzett kutatás tapasztalatai szerint a gyermekneveléssel és háztartásvezetéssel foglalkozó, nem kvalifikált nők többnyire azért vállalkoznak erre a feladatra, mert ezen a területen hasznosítható és társadalmilag elismertethető tudással rendelkeznek. (Herczog, 1995.) Ugyanakkor biztonságot is ad, mert nem kell kimozdulni a jól ismert környezetből. Természetesen egyéb más motivációk is vannak – munkanélküliség, pénz, hasznosság-igény, nagy ház kihasználatlansága, érzelmi indítékok, jótétemény, hit, stb.

11

A leendő nevelőszülőnek és párjának mielőtt a nevelőszülői hivatás mellett végleg leteszik voksukat, fontos tisztázniuk magukban, hogy milyen szándékok, motivációk vezették el őket a döntésig. Ugyanis csak elhatározásuk mozgatórugóinak ismeretében tudnak munkájukban eredményesek lenni. Tudnak-e majd segíteni a gyereknek, tiszteletben tartva a vér szerinti szülőkhöz való hazagondozás prioritásának elvét. Fontos tudatosítaniuk, milyen előzetes elvárásaik, elképzeléseik vannak a leendő gyermekkel kapcsolatban, és hogy ez mennyire reális. Mérlegelniük kell, hogy eredeti elképzelésükhöz képest mennyire kell módosítani vállalásukat, és ez milyen szintig fogadható el a számukra. Motivációik között milyen súllyal esett latba ez a hivatás, mint csak álláslehetőség, vagyis egy esetleges menekülési útvonal a munkanélküliség elől.

2.3. A nevelőszülő feladatai A nevelőszülő feladata, hogy otthont nyújtó ellátást biztosítson a családjukból veszélyeztetés miatt kiemelt gyerekeknek, életkorukhoz, szükségleteikhez igazodó nevelést, gondozást, személyiségük kibontakozását, fejlődését elősegítő támaszt biztosítson. A gyerekek a nevelőcsaládokba átmeneti jelleggel kerülnek. A nevelőszülők, a számukra segítséget nyújtó szakemberek, a gyerekek vér szerinti szülei és az őket segítő gyerekjóléti szolgálatok együttműködésének közös célja, hogy a gyermek és a családja közötti kapcsolat megtartását elősegítse, támogassa a gyerekek családjukba való visszagondozását, amennyiben ez nem lehetséges, a nevelőszülő segítse a gyerek örökbefogadását. A felnőttkor eléréséig a nevelőcsaládban élő gyereket készítse elő önálló életkezdésre, az önálló életvitelre. Működjön együtt a nevelőszülői tanácsadóval, a gyermekvédelmi gyámmal, valamint a szakmai felügyeletet ellátó szervezetekkel és a gyermekkel kapcsolatban álló egészségügyi, oktatási és jóléti intézményekkel. Vezesse az előírásoknak megfelelő dokumentumokat, és tegyen eleget beszámolási kötelezettségének.

12

2.4. A nevelőszülő dilemmái A nevelőszülők általában már akkor szembesülnek dilemmákkal, amikor emellett a hivatás mellett döntenek. A nevelőszülők többnyire hosszú időre kapják a gyerekeket nevelésre, az elfogadott és elvárt normák szerint igyekeznek sajátjukként szeretni és nevelni őket. Részben a gyakori anyagi indítékot feltételező vádak miatt is saját gyerekként akarják a gyerekeket kezelni, de érzelmi indítékaik is nagyon erősek. Az elfogadott és támogatott anyu-apu megszólítás tovább erősíti ezt, de önmagában nem szolgálja a gyerek kötődését. Pedig a gyerek szeretetének megnyerése, a hála, a rossz szülő megtagadása olyan konfliktusokhoz vezet, melyekben a nevelőszülő nehezen fedezheti fel a valódi okot. Nem könnyű eldönteni azt sem, hogy milyen tulajdonságokkal bíró gyermek nevelését tudják vállalni. Szakmailag az a helyes, ha egy ilyen fontos és több évre szóló vállalás esetében mindenki az erejéhez és testi-lelki lehetőségeihez mérten vállalja a feladatot. Ugyanakkor, ha mindenki könnyebben nevelhető és bizonyos külső és belső tulajdonságokkal bíró gyerekeket vállal, akkor egyfajta kontraszelekció alakul ki, ami elfogadhatatlan. Természetesen a gyermek érdekei a legfontosabbak, így e miatt is fontos, hogy a nevelőszülők ne vállalják magukat túl, hiszen nemcsak a befogadó családnak, hanem magának a gyermeknek is nagyon nehéz sorsa lehet egy olyan szituációban, ahol a család nem tudja teljes mértékben elfogadni, szeretni valamely tulajdonsága miatt. Sok esetben meginoghat a nevelőszülő önbizalma saját kompetenciájával kapcsolatban, mind szakemberként, mind szülőként. A nevelt gyermekek jelentős részénél tapasztalhatók bizonyos szintű emocionális, kognitív és szocializációs hiányosságok. Ezek egy részénél könnyen el lehet érni változásokat. Komolyabb kihívások esetén viszont a gyermek számos kudarccal szembesülhet, és a nevelőszülő nem feltétlenül tudja motiválni. Ebből később számos konfliktus adódhat, aminek kihatása lehet a nevelőszülő és a gyermek közötti viszonyra is.

13

3. Kapcsolattartás a szülővel, hozzátartozóval 3.1. A kialakult gyakorlat A családjukból kiemelt gyerekek vérszerinti kapcsolatai régebben meglehetősen esetlegesen alakultak. Manapság sok szó esik a vérszerinti család fontosságáról, a gyereknek a múltjához, származásához, identitásához való szükségességéről és jogáról. Ennek gyakorlati megvalósulása, mikéntje nagyrészt a nevelő, illetve a segítő meggyőződésén, aktivitásán, akaratán múlik. Sok nevelési és kapcsolatbeli kudarc kerülhető el, ha a nevelőszülő tiszteletben tartja a vérszerinti szülő és a gyerek jogait. Mára a szakemberek jelentős része sokféle formában segíti a családban tartást, és ha a gyereket mégis kiemelik, kellő figyelmet fordítanak arra, hogy ne veszítse el viszonyítási pontjait, azokat a momentumokat, melyek korábban biztonságot nyújtottak a számára és biztosítják visszatérését. Gyakori például olyan nevelőszülők választása akik közel laknak, így a gyerek korábbi lakóhelye, iskolája, rokonai,

barátai könnyen elérhetőek, hiszen egy szülő

nevelésképtelensége miatt nem kell megfosztani a gyereket fontos kötődéseitől. Az átmeneti nevelésbe vett gyermek szülője jogosult és köteles a gyermeke gondozását ellátó személyekkel, intézményekkel a nevelés érdekében együttműködni, gyermekével a törvényben meghatározott módon kapcsolatot tartani. Emellett köteles minden tőle elvárhatót megtenni gyermeke családba történő visszahelyezéséért, tiszteletben tartani a nevelőszülő családját és otthonát. (1997.XXXI.tv.13§(2),(3).) A Polgári Törvénykönyv negyedik könyvének XVIII. fejezete rendelkezik a kapcsolattartásról: 4:178. § [A kapcsolattartás joga] (1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. (2) A gyermekétől különélő szülő - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.

14

(3) A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel, kivéve, ha a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll. (4) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, a) akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette; (5) A (4) bekezdés szerinti esetben a szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartásra való feljogosításáról a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy - ha a gyermeket nevelésbe vették - a gyámhatóság dönt. 4:179. § [Kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók] (1) A kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és - ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult. (3) A kapcsolattartásra - ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett - kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.

4:180. § [A kapcsolattartási jog tartalma] (1) A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására.

3.2. Kapcsolattartás során felmerülő problémák, konfliktusok Ezen látogatások során adódnak olyan helyzetek, melyek konfrontációhoz vezetnek. Nemcsak a szülőnek kötelessége látogatni a gyermeket, hanem a nevelőszülőnek is feladata a kapcsolatot biztosítani a gyerek családjával. Erre lehetőség van a nevelőcsalád otthonában, vagy erre a célra kijelölt helyiségekben.

15

Ilyenkor, ha nézeteltérés van a felnőttek között, a gyerekben megjelenhet a dilemma, kinek az oldalára álljon. Érthető okokból, de sokszor a vér szerinti szülők nem segítőnek fogják fel a nevelőszülőt, hanem vetélytársnak, ellenfélnek, aki elveszi, elszereti tőlük a gyereküket. Ez a helyzet nemcsak a felnőttek számára nehéz, hanem a gyereknek is. A gyereket egyrészt szüleihez kötik a vérségi szálak, mely kötelék még akkor is elvághatatlan, ha a nevelés, gondozás feladatát nem is teljesítették, másrészt a nevelőszülők határozzák meg és töltik ki mindennapjait, sok szempontból tőlük függ. Így a szeretet mellett komoly érdeke is fűződik ahhoz, hogy nevelőszülei jó szándékát megtartsa. Annak érdekében, hogy a vér szerinti szülők önértékelésüket, önbecsülésüket valamilyen szinten helyreállítsák sokszor tesznek felelőtlen ígéreteket gyermekeiknek, ami hamis illúzióba ringatja a kicsiket, azt sugallva számukra, hogy a nevelőcsaládban való tartózkodása hamar véget fog érni. Ez eredményezheti azt, hogy a gyerekek nem is törekszenek az alkalmazkodásra, a korábbi helytelen szokások megváltoztatását még nehezebb elérni. Miután nem teljesülnek szüleik ígéretei, teljesen érthető módon óriási a csalódásuk, frusztrációjuk, kiábrándultságuk. Az ilyen, vagy hasonló szituációk nagyon nehéz feladatot jelentenek a nevelőszülő számára, aki átérzi a rábízott gyerek fájdalmát. Ilyenkor a nevelőszülő egyik legnehezebb feladata, hogy saját ellenérzéseit is kordában tartsa, ne mondjon, vagy tegyen olyat, amely a gyermek helyzetét nehezíti, és legfeljebb saját frusztrációjától szabadítja meg. Sok esetben nem is szükséges, hogy a vér szerinti és a nevelőszülő rivalizáljon egymással, a gyermek már attól is nehéz helyzetben van, hogy szülei mellett egy másik, hasonló funkciót ellátó felnőttet is megszeret. Ilyenkor úgy gondolhatja, bármelyik fél felé mutatja ki szeretetét, az a másiknak rosszul esik, és elveszítheti az övét. Ez a kettős kötödés rendkívül nagy feszültséget generálhat a gyerekben. A gyermek nevelése során a korábbi nevelési elvek, praktikák nem feltétlenül lesznek működőképesek a nevelt gyermek esetében is. A vérszerinti gyerek születésétől fogva a családban van, a szülő a viszonyítási pont vele kapcsolatban, sokkal több idő állt rendelkezésre a normák és magatartásminták elsajátítására. Ezzel szemben a nevelésbe vett gyerek esetében szinte szabályszerűen jelen van valamilyen nevelési anomália, mulasztás, veszélyeztetés vagy bántalmazás, kedvezőtlen esetben mindegyik.

16

Ezek következménye az érzelmi zavar valamilyen formája, az alacsony frusztrációs tolerancia, a rossz konfliktuskezelés vagy a téves énkép. Ezek többnyire rejtve tudnak maradni addig, ameddig a gyereket nem éri valamilyen stresszel teli szituáció, aminek nem tud eleget tenni, vagy csak egy olyan érzelmi állapot, aminek a terhét nem tudja megfelelően levezetni. Az ilyen szituációkban a nevelőszülő jól bevált taktikái könnyen kudarcot vallhatnak. Néhány ilyen alkalmat követően, amikor a nevelőszülő nem tudja megfelelően kezelni a helyzetet, tehetetlensége, sikertelensége miatt ő maga is frusztrálttá válik. A nevelő és a vér szerinti szülő anyagi helyzete között az esetek többségében jelentős a különbség a nevelőszülő javára. Gyakran előfordul olyan helyzet, amelyben a gyermekek hiányt szenvednek saját családjukban, élelmezésben, ruházkodásban, hiányos bútorzat, iskolai felszerelés. Ez a szakellátásban nem fordulhat elő, így a vér szerinti szülő rossz érzései eredhetnek abból is, hogy ő ezt nem volt képes megadni a gyermekének. Fokozhatja frusztrációját, ha látja, hogy a nevelőszülő a saját gyermekei mellett az ő gyermekeit is képes ellátni, így egyértelmű, ki a „sikeresebb”. Miután az alkalmatlanság érzését nehezen lehet elviselni, előfordulhat, hogy a vér szerinti szülő azzal vádolja a nevelőszülőt, hogy az valami módon anyagi hasznot húz a nevelt gyermekből. Ezzel is próbálja a másik érdemét kisebbíteni. Nehézséget jelenthet az is, ha ilyenkor a nevelőszülők nem kérnek, vagy nem kapnak megfelelő segítséget a szakemberektől. Ekkor elkezdődhet a bűnbakképzés folyamata, a genetika okolása, mely csak a felelősség alóli felmentést igyekszik szolgálni, a megoldást semmiképp. Konfliktusba kerülhet a nevelőszülő az őt segítő szakemberekkel is, miután mind a ketten a nevelt gyermek érdekeit kívánják érvényesíteni, de más-más szemszögből látják ugyanazt a problémát. Ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket megfelelő módon tudjuk kezelni, ismernünk kell a konfliktus alapvető jellemzőit.

17

4. A konfliktus 4.1. A konfliktus fogalma Nem könnyű meghatározni a konfliktus fogalmát. A felek összeütközésbe kerülnek, melynek során igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek kerülnek egymással szembe. Önmagában nem káros, akár előremozdító is lehet. A változások konfliktust okoznak, de a konfliktusok a változás megteremtői (Barcy, 2012). Konfliktusról akkor beszélünk, ha egyének vagy csoportok között, csoportokon belül látszólag összeegyeztethetetlen célok, törekvések, vagy érzelmek jelentkeznek. Az ellentétek még önmagukban nem okoznak konfliktust, kell az összeütközés, vagy egy szikra, mely

szembesíti az ellentétekkel a konfliktus szereplőit, s valamiképpen

reagálniuk kell azokra. A hétköznapi felfogás a konfliktusokat és az ellentéteket káros jelenségnek tartja, de valójában ezek az összeütközések természetes, törvényszerű események, amelyek minden emberi közösségben előfordulnak. Voltaképp a szocializáció egy formája, hiszen a fejlődéshez kell a diszharmónia, ösztönzi az új szabályok, normák, intézmények létrejöttét. Bár sokszor bomlasztó hatását érzékeljük, de felszabadítja az érzelmeket, felszínre hozza az eltérő véleményeket, segíti az emberi kapcsolatok alakulását. Bizonyos idő elteltével a kapcsolatokban bekövetkeznek összeütközések. Ilyenkor általában a már meglévő rejtőzködő ellentétek éleződnek ki, de a körülmények megváltozása is kiválthatja ezek nyílttá válását. A konfliktust időnként azonosítják a problémával, pedig a probléma egy olyan konfliktushelyzet, amelyben a bonyodalom okozói nem a részt vevő személyek, hanem tőlük függetlenül létező események, jelenségek.

18

Az ellentétek tudatosulása többnyire megelőzi a nyílt összecsapást, és konfrontációkor ezek nyilvánvalóvá válnak. Érdekes elgondolkozni azon, hogy a rejtett konfliktusokat is, vagy csak a már manifesztálódottakat gondoljuk-e konfliktusnak. Minden esetre az ellentétek felismerése, tudatosulása mindenképp feltétele annak, hogy konfliktusról beszélhessünk (Barcy, 2012).

4.2. A konfliktus okai Az ütközésekhez vezethetnek: 

különböző érdekek, értékek látszólagos, vagy tényleges különbsége,



információhiány,



személyes

kapcsolatok

megromlása,

melyet

okozhat

torz

percepciók,

sztereotípiák eluralkodása, stb., 

strukturális ellentétek,



territoriális okok, a személyes tér beszűkülése, hatalom és befolyásolás,



valamilyen ki nem elégített szükséglet.

A kapcsolati konfliktusokat gyakran kommunikációs zavarok, a másikról való leegyszerűsítő gondolkodás, vagy a másik fél számunkra negatív viselkedése miatt kialakuló erős elutasító érzelmek okozzák. Ugyanakkor az interperszonális szinten megjelenő összecsapást a kommunikáció megromlása, diszfunkcionalitása, a felek érzelmeinek jelentős átalakulása, mint elhidegülés, ellenségesség, kognitív jellegű megítélések, mint előítéletesség, sztereotípiák kíséri. Az érdekkonfliktusok gyakran nem materiális és nem eszmei jellegűek, hanem értékkonfliktusok formájában eszmék, prioritások, célok, felfogások különbözőségei robbanthatják ki. A strukturális konfliktusok kifejlődhetnek a felek erőforrásainak, hatalmi pozícióinak, érdekérvényesítési képességeinek egyenlőtlensége és kedvezőtlen külső környezeti tényezők együtt járásából. Emberi viszonyokban is meghatározó a territoriális konfliktus, személyes befolyásunk, a csak nekünk kiadott feladatok, a csak ránk bízott információk, a hivatali rangunkhoz társuló előjogok védelme. (Barcy, 2012) 19

A konfliktusok alapja lehet szimbolikusabb, vagy anyagi jellegű forrásokért való harc. Ebben a helyzetben az ellentétekkel szembesülők viszonya irányulhat egymás ellen, kiegyezhetnek egymással, de akár segíthetik is egymást. Reálissá válik a konfliktus, ha a résztvevők erőforrásaikat szűkösnek, de mindannyiuk számára értékesnek érzékelik, ezért harcolniuk kell a megszerzéséért. Minél inkább azt érzékeli valaki, hogy apadnak a forrásai, valaki(k) őelőle veszi(k) el a munkát, jobb feltételeket, stb., annál erősebb a küzdelem, és annál kisebb az esély, hogy cselekvéseiben a másik érdekeit is figyelembe vegye. A relatív depriváció elmélete szerint a környező emberek, csoportok helyzetéhez mérjük magunkat, hozzájuk hasonlítjuk a saját helyzetünket, a szűkösség érzete viszonylagos. Sokszor feszültségek forrása, ha a másik embernek jobban megy, mintegy be kellene érnünk őt. Tehát a konfliktusok szimbolikus értékek mentén is kialakulhatnak, esetenként mélyebb ellenérzéseket szülhetnek, mint az anyagi jellegű, pusztán önérdekeken alapuló ellentétek. Ahhoz, hogy egy konfliktus kialakuljon, elkerülhetetlen, hogy veszélyben érezzünk valamit, ami rendkívül fontos számunkra, vagy a többi fél számára. Ez lehet tényleges erőforrás, lehetőség, eszmei érték. Persze akkor is megnőhet az adott dolog értéke számunkra, ha a másik fél valamit kiemelkedő fontosságúnak kezel. A konfliktus kialakulásához kell, hogy az ellentétekből valóban konfliktus kerekedjék, hogy a résztvevők észleljék is a problémás helyzetet. Néha az egyik fél is elég ahhoz, hogy az általa problémásnak érzékelt helyzetben valóban összeütközés keletkezzen. A konfliktusok sokszor nem fejlődnek ki direkt formában, hanem megmaradnak intrapszichés szinten, mint a külsők előzményei, illetve következményei. A belső konfliktusokat úgy lehet elképzelni, mint a társadalmi elvárások és a belső késztetések harcát, a Freud által leírt strukturális modell alapján. Az Én gyakran kénytelen letiltani az Ösztön-Én törekvéseit, vagy a Felettes-Énnel próbálhat az Ösztön-Én harcolni, de az Én is sokszor a Felettes-Éntől való félelmében kénytelen eljárni. (Barcy, 2012.) Ezek a folyamatok tulajdonképpen a belső vágyak ambivalenciáját jelentik, tudattalan szinten. Ha az énünk képes lenne a vágyból eredő összes katasztrófát elhárítani, nem éreznénk többé szorongást. A szorongás elhárítására alakulnak ki ezek az énvédő mechanizmusok, melyek elejét veszik a morális és egyéb tudattalan fenyegetettségnek.

20

E célra kiválóan beválnak az elhárító mechanizmusok, viszont torzítják a valóságot. Valamiféleképpen meghamisítják a realitást, lehetetlenné téve a tisztánlátást a személy helyzetét, a többiek szerepét, a cselekedetek fogadtatását illetően. Amikor viszont interperszonális jellegű konfliktusokról beszélünk, akkor a felek megpróbálnak hatni egymásra, igyekeznek módosítani a másik magatartását. A felekben érzelmi, tudati és viselkedési szinten mutatkoznak jellegzetes változások. Ideiglenes ellátásban élő gyermekek nevelése során roppant széles skáláját találjuk a konfliktusoknak, és mindezek mellet egy nagyon fontos tényező, hogy milyen stádiumban van, mennyire fajult el a helyzet a felek között. A kapcsolattartás során tapasztalataim szerint a leggyakoribb konfliktusforrások a ki nem elégített érzelmi szükségletek, mint szeretetigény, a vérszerinti családhoz való tartozás vágya, a fontosság érzésének, a megbízhatóságnak a hiánya. Nagyon gyakran fellelhető még részinformációkból, vagy információk hiányából eredő konfliktus.

4.3. A konfliktus fázisai A konfliktus fontos jellemzője, hogy mennyi ideje dúl, és milyen érzelmi feszültséggel vesznek részt benne a felek. (Kertész, 2010.) A felek konfliktusban való viselkedése szerint Kertész Tibor (2010) hat fázisát különbözteti meg a konfliktusnak: 

A jelzés, amikor a felek egymás tudomására hozzák a másikkal szembeni konfliktust.



Vita, itt már érzelmileg erősen érintettek, de még kommunikálnak. Ekkor még viszonylag könnyen meghallják a másik fél álláspontját, szükségleteit.



Polarizáció során az álláspontok megmerevedtek, mindenki kialakította saját álláspontját a konfliktusról, és ragaszkodik is ahhoz.



Amikor már képtelenek a felek a közvetlen kommunikációra, csak a negatív érzelmekre koncentrálnak, már a kiváltó vita okára sem emlékeznek, szeparációról beszélünk.



A destrukciós szakaszban a kapcsolat már szélsőségesen megromlott, a felek a másik fél rombolására, tönkretételére törekszenek.



Kimerülés fázisában a magas érzelmi feszültség fenntartása nehéz, ilyenkor kimerül a konfliktus, igyekeznek szabadulni a felek ettől a helyzettől.

21

4.4. A konfliktusok lehetséges megoldási módjai A vitás helyzeteket többféle eljárás során lehet rendezni, ezek formailag és tartalmilag is jelentősen eltérnek egymástól. 

Az elkerülés olyan stratégia, melyben a felek tudatosan nem fordítanak energiát a konfliktusra, így viszont megoldása sem várható. A már fentebb említett rejtett konfliktus megoldási módja, amikor fontosabb a baráti, családi kapcsolat fenntartása, mint maga a megoldás.



A tárgyalás során még közvetlen a kapcsolat a felek közt, és akarnak beszélni is és megállapodni is a vitás kérdésekről. Kérhetik hozzá facilitátor segítségét is, de alapvetően anélkül is működőképes.



A mediáció során már szükséges a harmadik, semleges fél, a mediátor, aki segíti a feleket, akik már közvetlenül nem képesek megegyezni.



Döntőbíráskodás során az arbitrátor, aki magas szintű szakértője az adott kérdésnek, képes szakszerű döntést hozni. De ez sem kötelező erejű a felekre nézve, csak a bizonyítékok alapján általa látható megoldási lehetőség.



A bírósági per olyan ellenőrzött és államilag finanszírozott döntéshozatali rendszer, amelyben a bírák a bizonyítékok alapján eldöntik, melyik félnek van igaza. A döntés a felekre nézve kötelező jellegű, de biztosított a jogorvoslati lehetősége.



Önkényes megoldás során a felek egyike nyomást gyakorol a másikra az ügy számára kedvező lezárásának szándékával. (Kertész, 2010.)

Ezen lehetséges megoldási módok bármelyikét is választják a konfliktusban érintett felek, mindenképpen szükségük lesz eszközként a kommunikációra, mint olyan csatornára, melyen gondolataikat, érzéseiket továbbíthatják egymás felé.

5. A kommunikáció 5.1. Verbális és nem verbális csatornák Minden szituációban, de a konfliktusban különösen lényeges szerepet játszik a kommunikáció.

22

A kapcsolattartás során a kommunikáció az 1.2. alpontban jelzett gyakori szociokulturális háttér és különbségek miatt magában hordozza a kommunikációs nehézségek egész sorát. Hogy ezt megértsük, tekintsük át a kommunikációelmélet legfontosabb fogalmait, elemeit. A gyermek előzetes szociális tudása, az interakciók iránti érzékenysége biztosítja a nyelv elsajátításának gyors folyamatát. Jerome Brunner elmélete szerint a gyerekek nemcsak a nyelvet tanulják meg, hanem azt is, hogyan kell szociális interakciókat folytatni és kommunikálni. A nyelv és a kulturális kategóriák között szoros kapcsolat van, a nyelv sokszor meghatározza a gondolkodást, a világlátást is. A nyelvi kulturális különbségek legnyilvánvalóbban a szókincsben mutatkoznak meg. A gondolkodásnak többféle eszköze is lehet. Támaszkodhat az érzékszervi-mozgásos információkra, a képzeletre, a beszédre és absztrakt jelrendszerekre. A beszéd fokozatosan válik a gondolkodás eszközévé, a szó jelentése a gondolatnak és a nyelvnek szoros ötvözetét reprezentálja. Mivel a mindennapi kommunikációnk során a társalgásaink többnyire akadálytalanul folynak, feltételezhető, hogy a felek észrevétlenül is figyelnek egymásra a társalgás közben. Ez nagyobbrészt ösztönösen működik. Ez irányban támasztott elvárásunk a partnerrel szemben akkor jár igazán következményekkel, ha akarva, vagy akaratlanul megszegjük ezt az együttműködést. Az emberi kommunikáció jellemzője, hogy sok csatorna igénybevétel történik. Mondanivalónknak csak kis részét, egyes kutatások szerint kb. 7%-át fejezzük ki szavakkal, a verbális csatorna mind közül a legbonyolultabb kóddal rendelkezik. (Réger, 2002.) Mindemellett önmagában is csaknem teljesen alkalmas arra, hogy információt továbbítson. Ehhez szorosan kapcsolódik, de már a nonverbális csatornák közé tartozik a vokális csatorna. Nagyobb súllyal esnek latba a beszéd vokális jellemzői, mint a hangszín, hangerő, hangnem, a hanghordozás, a beszéd gyorsasága (Réger, 2002). A tartalmi üzenet finom árnyalásában a vokális kommunikáció nagyon fontos szerepet kap, hatása jelentős a benyomáskeltés és a meggyőzés szempontjából is. A vokális csatorna igen gazdag az érzelemkifejezésben, mely információt szolgáltat az attitűdről, a kapcsolati viszonyulásról.

23

Az emberi hang nagyon jól tükrözi a beszélő belső feszültségét, izgalmi állapotát érzelmeit. A beszédtempó, a hangerő, a dallamívek kiválóan alkalmasak az érzelmek kifejezésére. Mimikai kommunikációban a jelzéseket a száj és a szem körüli izmok finom rendezett mozgásai keltik. A tekintet képet ad arról, hogy a másik mit vesz észre a kommunikációs helyzetben. A tekintetnek túlélési értéke van, általa észleljük, hogy másik lény percepciós terében vagyunk. A mindennapi kommunikációban a tekintet a mimika szerves része, így az érzelmek felismerésében is. Számos vizsgálat igazolta, hogy a nők nagyobb mértékben használják a pillantást, mint a férfiak. Gyakrabban néznek másokra, hosszabban fenntartják

a szemkapcsolatot. Ez összefügg azzal, hogy a nők hajlamosabbak a

figyelésre, meghallgatásra. Kommunikálunk a mozgás révén, hiszen gesztusaink, a kéz mozgásai jól tükrözik tudattalan gondolatainkat és érzelmeinket is. A testi kontaktus a kommunikáció alapvető formája, egyrészt kifejezheti a bizalmat, a rokonszenvet a másik felé, másrészt befolyásoló erővel rendelkezik (Buda, 1985.). Bizonyos érintések, gesztusok a vélt tulajdonosi jogokat éppúgy kifejezik, mint az érzelmeket. A testtartás változásai érzékenyen tükrözik a gondolatok, érzések, szándékok változásait. A testtartás fontos érzelemnyilvánító funkciót tölt be pl. a szeretet, megvetés, zárkózottság, nyitottság, bizonytalanság kifejezésében. Az egymással szoros kapcsolatban lévő emberek öntudatlanul is átveszik egymás testtartását. Jelentősége van annak a távolságnak, amelyet az interakció során az emberek egymástól felvesznek. Minden kapcsolatban, sőt a kapcsolat különböző fázisaiban is más és más az elfogadott térköz. A kommunikáció dinamikájában nagy jelentőséggel bír a térköz változása. A különböző érzelmek, indulatok és hangulatok egyéni módon ötvöződnek, az érzelemkifejezés a személyiség viszonyulását fejezi ki a másik emberhez és a kommunikációs szituációhoz.

24

Képesek vagyunk felismerni az arcon tükröződő érzelmeket, mint öröm, szomorúság, harag, félelem, undor, meglepetés, érdeklődés, és ezen emóciók alapján intuitív villámítéletet hozni. A társas együttlétek stresszhelyzetet jelenthetnek az olyan emberek számára, akik énképük jelentős részét el akarják titkolni. A nevelt gyermekek kapcsolattartása során zajló kommunikáció tartalmazza a fenti elemeket, mégis gyakran előfordul, hogy valami akadályozza egymás megértését.

5.2. A kommunikáció lehetséges akadályai A kommunikációs kompetencia szempontjából a hatékony kommunikáció alapfeltétele az önismeret, pontosabban önmagunk elfogadása, valamint az érzékenység és nyíltság mások iránt (Barcy, 2012.). A kommunikációs kompetencia azt is jelenti, hogy az egyén változatos cselekvési készségekkel

rendelkezik,

mint

az

empátia,

ön-kifejezésbeli

jártasság,

konfliktusmegoldó képesség, együttműködési készség, pozitív gondolkodás és kreativitás. A pozitív elfogadás iránti szükséglet mindenkire jellemző. Legtisztábban a gyermeknek a szülői szeretet iránti vágyában jut kifejeződésre. A gyermek énképét a szülők feltételekhez kötött, értékfüggő szeretete alakítja. Ha a szeretet feltétele összetűzésbe kerül a gyermek tényleges tapasztalataival, akkor beáll az inkongruencia állapota, amit énvédő mechanizmusnak is felfoghatunk, amivel a gyerek elkerüli a kellemetlen konfliktus tudatosulását. A kapcsolattartás résztvevői, bár kommunikációs céllal érkeznek, gyakran saját maguk gátolják azt. Carl Rogers és Thomas Gordon munkássága nyomán beszélünk a közléssorompókról, vagyis a hatékony kommunikáció akadályairól. Ezek legfőbbike az ítélkezésre, kritizálásra való hajlam. A címkézés esetén nem egy személy, hanem egy kategória áll előttünk, megakadályozza önmagunk és a másik megismerését. A diagnosztizálás károsítja, megfertőzi a kapcsolatokat, sérti az egyenjogúságot.

25

A dicséret azon formája, melyet csak azért alkalmazunk, hogy megváltoztassuk a másik viselkedését, igazából manipulációs szándék. Az utasítás, fenyegetés alárendelt pozíciót eredményez, rombolja az önértékelést, ellenállást eredményezhet. A moralizálás demoralizál, szorongást és színlelést szül, gátolja a hiteles kommunikációt. A kérdezés egyoldalú erőltetése személytelenné teszi és aláássa a kommunikációt, bizalmatlanságot szül. Problémamegoldás esetén kéretlen tanácsok osztogatása sérti a másik személy önállóságát, bizalmatlannak tűnünk a másik kreatív erőforrásait illetően, nem segíti a probléma igazi megértését. Érzelmileg telített konfliktushelyzetben a felfokozott érzelmek megnehezítik a logikai érvekre való odafigyelést, ezért inkább akadályozzák, mint segítik a megoldási lehetőségek keresését. A megnyugtatás a felszínes segítségnyújtás megnyilvánulása, azokra jellemző, akik nem igazán tudnak szembenézni a kellemetlen érzelmekkel, a vigasztalás inkább akadályozza, mint segíti a másik személy megértését. Az átlagembernek általában nemcsak az érzelmek kifejezésével, hanem az azonosításával is problémája van, ezért esetleg helyettesíthetik azt. Az elsődleges, alapvető érzelmeinket másodlagos érzelmekkel helyettesítjük. A kapcsolattartások folyamán gyakran találkoztam a fentebb felsoroltakkal, főleg a felnőttek kommunikációjára volt jellemző. Bár nem akadály a kommunikációs folyamatban, de az egyik legnehezebb feladat az empátia, ezért itt érzem fontosnak megemlíteni. Ez a nehézség sajátos észlelési jellegéből adódik. A szociális észlelés szorosan kapcsolódik az értékelési folyamatokhoz. Az empátia pedig azt jelenti, hogy a másik érzelmi világába való beleélés során tartózkodunk ezektől a címkézésektől, kategorizációs folyamatainkat ideiglenesen felfüggesztjük. Márpedig

tapasztalataim

alapján

a

vérszerinti

kommunikációban ez a jelenség fellelhető.

26

és

a

nevelőszülők

közötti

Önmagában a beleélés nem egyenlő az empátiával. Ahhoz az is szükséges, hogy az élményt tudatosan feldolgozzuk, a másik emberből megértett összefüggéseket – emóciókat,

indítékokat,

törekvéseket

-

önmagunk

számára

megnevezzük

és

értelmezzük. (Barcy, 2012.) Az empátiás attitűd akarati kontroll alatt ál, szükséges hozzá az odafigyelés szándéka, az erőfeszítés. A másik ember érzelmi viszonyulás sémáinak megértéséhez már empátia kell. Az empátia és a tolerancia nem egyenlő fogalom. Az empátia arra való, hogy azt értsük meg, amit az illető önmagának sem igazán tud megfogalmazni, vagy titkolni próbál önmaga elől. Az empátia nem a másik titkának meglesése, hanem érzelmiértékszemléleti állapotának a feltárása. (Buda, 1985.) A kommunikációs távolságtartás – közöny, kerülés, lejáratás – verbális és nem verbális jelekben nyilvánulhat meg. Nem feltétlenül káros jelenség, fontos lehet a nem kielégítő, boldogtalan, ellenséges viszonyok fenntartásában. Ilyen eszközt gyakran alkalmaznak kiskamasz, kamasz korú nevelt gyermekek a vérszerinti szülővel szemben, hogy „törlesszenek” a vélt és valós sérelmekért.

5.3. Kommunikáció gyerekek és felnőttek között A gyerekek és a felnőttek kapcsolatában sokáig más a kommunikáció jelzésrendszere. A jelzésazonosság a beszédtanítással alakul ki. Buda Béla szerint a jelzések különböző értelmezéséből nagyon sok nevelési hiba következik, valamint sok ártalom származik. Komoly kommunikációs zavarokat is előidézhet, esetleg a szülő az ellenkezőjét váltja ki a gyerekben, mint amit szeretne. A szülői viselkedés sokféle jelzést tartalmaz, és más-más életkorban, illetve különböző kapcsolati feltételek mellett más jelzések hatásosak. A gyerek folyamatos változásban, fejlődésben van, a vele kapcsolatos régi tapasztalatok elveszíthetik érvényességüket, a szülői szándék vélttől elütő hatása nagyon gyakori. Az empátia szerepe ebben a helyzetben az, hogy a szülő felfigyeljen a gyerek kommunikációjában arra, hogy nem a tervezett hatást váltotta ki, a gyermek mást értett meg belőle. Tehát az empátia segít, hogy a szülői és gyermeki közlés és felfogás közötti jelentésazonosság létrejöjjön. A gyermeki nyelv még nagyobb, jól beszélő gyerek esetében is sokkal több nonverbális elemet tartalmaz, mint a felnőtté.

27

A nevelés folyamatában a szülők többnyire hamar reagálnak a zavaró körülmények megszüntetése érdekében, és igyekeznek elérni szabályozási céljaikat. Ritkább, hogy azért kezdenek kommunikációt a gyerekkel, hogy megértsék, mi is zajlik épp benne. Nagyon sok szorongást, mozgásos nyugtalanságot, értelmetlennek látszó szokást is meg lehetne érteni, ha a felnőtt bele tudná élni magát a gyerek lelkiállapotába. A megértést elősegítő kommunikációban

elsősorban a gyermek szükségleteit kell

kielégíteni, ha ez nem valósul meg, a gyermek ismétlésre kényszerül: regresszíven reagál, sír, stb. ( Buda, 1985.) A gyermeknevelés szükségszerűen fejleszti az empátiát, hisz minden szülő-gyermek kapcsolatban van olyan helyzet, amikor a szülők számára teljesen érthetetlen a gyerek viselkedése, és ez kikényszeríti az odafigyelést, amikor is a felnőttes gondolkozási sémákat szinte teljesen mellőzni kell. Mivel a gyerekek, főleg a kisebbek, a szülőkapcsolatok viszonyaiban élnek, és szinte minden szükségletük erre a kapcsolatra épül, ebből értelmezhető, minden vágyuknak, félelmüknek és magatartászavaruknak van valamilyen összefüggése a szülőkapcsolatokkal. Mivel a gyerekekben kialakulnak elemi vágyak, ha észlelik, hogy a szülők különösen reagálnak valamire, manipulálnak is ezekkel. Tehát igen nehéz megítélni, hogy mely gyermeki megnyilvánulás ered személyisége mélyéből, és melyik az, amit a szülői viselkedés tesz önállóvá, vagy erősít meg. Annak a gyermeknek, aki idegen családban kényszerül élni, múltja tele van traumákkal, jövője bizonytalansággal, a kommunikációja sem feltétlenül egyértelmű. Túlélésre rendezkedett be, érzelmeit elrejti, úgy érzi, ellensége az egész világ. Egy semleges, harmadik fél hatékony segítség lehet ebben a helyzetben.

28

6. A mediáció 6.1. A mediáció fogalma A szó eredeti jelentése szerint középen állni, egyeztetni, közbenjárni, közvetíteni, békéltetni. (Barcy-Szamos, 2002.) A mediáció egy olyan folyamat, amelyben a konfliktus érintettjei közös erőfeszítéssel együtt dolgoznak a probléma olyan megoldásán, mely mindannyiuk számára megfelelő. (Kardos, 2011.) A mediáció olyan speciális konfliktuskezelési módszer, amikor két fél vitájában, azok beleegyezésével egy semleges harmadik fél jár közbe, aki segít tisztázni a konfliktus természetét és olyan megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő. (StrasserRandolph, 2008.) Célszerű alkalmazni, ha a felek között nyílt konfliktus támad, ha a résztvevők nem tudják belátható időn belül, vagy konstruktívan megoldani, és ha szükség van a további együttműködés fenntartására.

6.2. A mediáció jellemzői A vitázó felek egy olyan folyamatban vesznek részt, amelyben a mediátor tartja kézben a vitát, melyet két egyenrangú fél tárgyalásává alakít, és olyan megállapodáshoz juttatja a feleket, melyben ők határozhatják meg a témákat, megállapodásuk tartalmát, és mindkét fél nyertesnek érzi magát végül. A felek által hozott vádak, érzelmek mögött szükségletek állnak, a mediátor feladata hogy a mediáció során ezeket felismerje, összegyűjtse, feltárja, a felek számára is kézzelfogható formába öntse, így lesznek képesek együttműködni, együtt gondolkodni a probléma megoldásában. Ennek eredményeképpen kapcsolatokban hosszú távú változást eredményez, emelkedik a konfliktuskezelési gyakorlat színvonala, és a felek máshol is alkalmazható szemléletmódot sajátítanak el.

29

Mediáció alkalmazására az élet számos területén lehetőség van, mint pl.: 

közigazgatásban,



egészségügyben,



oktatásügyben,



a szolgáltatások kapcsán,



büntetőügyekben,



polgári peres eljárások során,



gyermekvédelemben,



családi kapcsolatokban.

Mivel a mediáció egy szabadon választható eljárás, az azon való önkéntes részvétel feltétele a folyamatnak. Bizonyos viták sajnos nem oldhatók meg a mediáció segítségével, pl.: 

amennyiben valamelyik fél testi biztonsága veszélyben van,



drog vagy alkohol fogyasztása esetén,



ha a konfliktusban fennáll a veszélye az erőszaknak,



illetve bármilyen olyan okból, ahol a felek a tárgyalásra vagy a megegyezésre képtelenek.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény tételesen felsorolja azokat az eljárásokat, melyeknél tiltja a mediációs eljárás lefolytatását. { 1 §. ( 3 ) } 2006. évi CXXIII. törvény rendelkezik a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről.

6.3. A gyermekvédelmi szakellátásban alkalmazható közvetítői eljárásról A gyermekvédelmi szakellátásban élő, nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban nevelésbe vett gyermek és szülője között a rendszeres kapcsolattartást a járási gyámhivatal által szabályozott keretek között lehet gyakorolni. Ez jelentheti a gyermek meglátogatását, hétvégére vagy hosszabb szünetekre való hazavitelét, telefonon vagy egyéb módon való kapcsolatot.

30

Kapcsolattartás során legjellemzőbb a gyermek és vérszerinti szülei, illetve a vérszerinti szülők és a nevelőszülők között konfliktus. Az elfojtott érzelmek, a szokás és értékrendbeli különbségek, az egymásra aggatott címkék megkeserítik ezeket a találkozásokat. Amennyiben a kapcsolattartás gyakorlása a gyermek szülei között vagy a gyermek és szülő között nem zavartalan, a járási gyámhivatal a 149/1997.(IX.10.) Kormányrendelet 30/H.§(4) bekezdése szerint - 2014. március 15 után - elrendelheti a közvetítői eljárás igénybevételét. Erre az eljárásra a járási gyámhivatalhoz kérelmet nyújthat be a szülő vagy a gyermek gyermekvédelmi gyámja is, de hivatalból is elrendelhető, ha a gyámhivatal indokoltnak tartja. A közvetítői eljárást a felkért közvetítő a közvetítői tevékenységről szóló 2002.évi LV.törvény alapján folytatja le, és a közvetítő közreműködik abban, hogy a felek között a gyermek érdekeinek megfelelő megállapodás jöjjön létre. Közvetítő lehet az NRSZH Gyermekvédelmi Szakértői Névjegyzékéből vagy az igazságügyért felelős miniszter által vezetett névjegyzékből kiválasztott, illetve a megyei területi gyermekvédelmi szakszolgálat által alkalmazott közvetítő. A felek által kiválasztott közvetítőt a gyámhivatal kéri fel és, annak időtartamára a folyamatban lévő gyámhivatali eljárást maximum 4 hónapra felfüggeszti, ami azt jelenti, hogy addig a hivatali eljárás a gyámhivatalban szünetel. Ha a felek között (kiskorú gyermek esetén a törvényes képviselője bevonásával) megállapodás jön létre, azt a közvetítő megküldi a gyámhivatal részére, és a gyámhivatal azt – amennyiben nem ellentétes a jogszabályokkal és a gyermek érdekeivel – határozattal jóváhagyja. A határozatban foglaltak végrehajtása mindenki számára kötelező.

31

7. Az eset bemutatása 7.1. Egy kiválasztott kapcsolattartás egy ülésének leírása Dolgozatomban egy nevelőszülőknél élő kislány és vérszerinti anyukája kapcsolattartás során zajló konfliktusát szeretném megfigyelni abból a szempontból, hogy szemléltessem, ez a típusú konfliktus is azok közé tartozik, melyeknél eredményesen alkalmazhatunk mediációt segítő eljárásként. Helyszíne a Gyermekvédelmi szakszolgálat épületének földszinti tartózkodója, mely székekkel, asztalokkal, kávéautomatával berendezett, de nyitott, mindenki számára elérhető része az épületnek. A szakszolgálat dolgozói, a befogadó otthon kis lakói, az ügyeiket intéző nevelőszülők, időnként betérő rendőrök ezen tartózkodón keresztül jönnek- mennek. Szereplői: A dolgozatban szereplő személyek nevét megváltoztattam. Ildikó A számomra legkedvesebb nevelőszülő ismerősöm. Kedves, csupa szív, rengeteget mosolyog, és őszinte elfogadással áll embertársainkhoz. Három bátyja után érkezett a családba, a fiúkat taníttatták, neki a háztartás vezetése volt a tananyag, pedig igen vágyott iskolai babérokra. Az OKJ-s képzésen részt vevő csoporttársaim legfelkészültebb, és lelkiismeretesebb tagja. Vérszerinti nagylánya egyetemista, édesanyját rendszeresen ellátja tanulnivalóval. Ildikó három lurkót nevel, az 5 és 7 éves fiú testvérpárt és Fannit.

Fanni 12 éves, 5. osztályos kislány. Bár nem beszélgettünk, de találkoztunk már korábban, amikor elkísérte nevelőanyját a vizsgákra. Az elmúlt hónapokban nagyot nyúlt, komolyodott, gyakran nézik idősebbnek koránál. Szemlélődő típus, nemcsak úgy bambul a világra, hanem figyeli. 4 éve él nevelőcsaládjában, úgy látom jól érzi magát közöttük. Modern táncot tanul szabadidejében, az iskolai osztályzatain sikerült javítania, de van még mit behoznia. Élő baráti kapcsolatai vannak.

32

Éva Fanni édesanyja, korát nehezen tudnám meghatározni, húszas évei végén járhat. Vékony testalkatú, ruhája egyszerű és tiszta, domborodó pocakja félidős terhességet sejtet. Jobbján három éves forma kislányt húz maga után. A konfliktus Fanni és édesanyja közt tart, immár negyedik hónapja. Nem könnyű dolog beülni egy kapcsolattartásra. A nevelőszülők, a gyerekek és a kapcsolattartáson megjelent szülők részéről nem tapasztaltam ellenállást, partnerként álltak a kérésemhez, a saját kétségeim nehezítették meg a dolgomat. Ha egy gyereknek kéthetente két órája van arra, hogy az édesanyjával, apukájával, testvéreivel szót váltson, hogy jövök én ahhoz, hogy kakukkfiókaként belerondítsak ebbe. Még akkor is, ha ez a két óra veszekedéssel és vádaskodással teli. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg az első percekben megfeledkeztek rólam, hisz a kapcsolattartás helyszínéül szolgáló földszinti társalgó olyan forgalmas, amiben fel sem tűnik egy plusz ember jelenléte. Amíg vártunk az anya érkezésére, figyeltem a „lányokat”. Fanni csendes volt, mereven ült, és a kistáskáját szorongatta. Ildikó igyekezett beszédbe elegyedni vele, kérdezte inna-e, de csak fejrázás volt a válasz. Megérkezett az édesanya, köszöntek egymásnak, anyuka megpuszilta lányát, aki úgy viszonozta ezt, mint amikor a kellemetlen nagynénit kell köszönteni. Előkerült az ajándék csokoládé, amit a gyerek az unszolás ellenére sem bontott fel arra való hivatkozással, hogy otthon, a fiúkkal együtt szeretné elfogyasztani. Miközben ezt mondta, Ildikónak felszaladt a szemöldöke és rám nézett. Az anyuka Ildi felé fordulva kérdezte: -

Ugye mondtad neki, a múltkor, hogy beteg a lány, azért nem jöttem?

-

Mondtam. Elég gyakran beteg, így sokszor elmarad a kapcsolattartás, nem tudnád valakire rábízni arra az időre?

-

Á, nem marad ez senkivel csak velem, a vécére is vinni kell, igen anyás.

Eközben egyikőjük sem fordult Fanni felé, így nem láthatták, hogy hátrébb húzódott, feszengett és közben vágott egy hitetlenkedő fintort.

33

Anyuka nem a gyerekhez fordult elnézést kérni, aki láthatóan nem is hitte el a betegségről szóló magyarázatot. Éva megdicsérte Fanni frizuráját, amit Ildikó nagylánya készített, majd érdeklődött hogyléte felől. Fanni egy rövid „nincs semmi”-vel lerendezte a választ és már vissza is kérdezett: -

Ti hogy vagytok?

Nem nézett az anyjára, kishúgát figyelte, aki a szomszédos asztal körül ülő társasághoz csapódott és láthatóan jól érezte magát, két kezében kekszet markolt, azt majszolta. -

Már megint terhes vagy?

Ez volt az a kérdés, amely csak leírva tűnik kérdésnek. Ebben semmi érdeklődést nem lehetett hallani, a vokális csatornán egy nagyon kemény megállapítás jött át, egy kis fenyegetést is ki lehetett hallani, lefordítva számomra az hangzott el, hogy „ugye nem mondod, hogy már megint szülni fogsz?” Éva arcán láttam a kérdés hatására megjelenő érzést, de nem szomorúságot amiatt, mert nagylánya nem örül a jövevénynek, hanem szégyenfélét, mint akit rajtakapnak valami olyan dolgon, amit bizony nem lett volna szabad csinálni. Ildikó megkérte Fannit, hozzon nekik az automatából két kávét, maguknak pedig vegyen forró csokit. Fanni felrántotta vállát, visszakérdezett: -

Neki is?

Ez a kishúgára, Mónikára vonatkozott, aki bár úgy hallottuk, roppant anyás, de ennek ellenére jó ideje felénk sem nézett, a terem másik végében rángatott egy játék babakocsit nagyon jókedvűen. Fanni először elhozta a kávékat, majd visszament az automatához a két csokiért. Aztán számomra nagyon érdekes dolog történt. Fanni a húgához ment odahúzott egy széket és odaadta neki a poharat. Látszott, hogy a kicsi bizonytalanul tartja, ez nem túl merev falú pohár, meg biztos meleg is volt az ital, úgyhogy visszaadta a nagyobbnak, aki időnként odakínálta-megitatta a kislányt.

34

Mónika kivette a babakocsiból a játék babát, és kérte nővérét, hogy „neki is”. Fanni ugyan szótlanul, de belement a játékba. Aztán Mónika leült Fanni mellé, teljesen odahúzódott, és egy ideig csendben szürcsöltek. Közben Ildikó próbálta magyarázni Évának, hogy biztosan azért viselkedik így Fanni, mert kamaszodik, nemrég nagylány lett, és hát biztos megzavarja most ez a hormonális változás. Éván látszott a megkönnyebbülés, mert elhangzott egy olyan magyarázat, amelyet bárki könnyen elfogadhat, és még véletlenül sem kell belegondolni a valós okokba. Ildikón láttam némi zavart, majd felszínes társalgásba kezdtek a tavasz végének változékony időjárásáról, hogy ez milyen nehéz a kismamáknak, és jaj de milyen nehéz lesz ebből a szempontból a nyár. Nem esett szó az édesapáról, az orvosi vizsgálatokról, a születendő gyermek részére szükséges holmik vásárlásáról. Úgy éreztem, kerülnek minden olyan témát, amelyben Évának konkrét elvárásoknak kell megfelelnie. Fanniéknak elfogyott az itókája, odaszóltak, hogy kimennek a mosdóba. Amikor visszajöttek, egy ideig rajzolgattak, beszélgettek mellettünk, majd Mónika el kezdett nyűgösködni. Éván és Fannin is megkönnyebbülést láttam, a csapat legfiatalabb tagja mindenki számára elfogadható okot adott az asztalbontásra. Éva köszönésképpen megemlítette, hogy Fanni ott tölthetne suli végén néhány napot. A kislány kelletlen hangon válaszolta, hogy a táncos fellépéseinek még nem tudja a dátumát, de majd persze, majd… Éva és Mónika elköszöntek, Fanni feszülten fordult Ildikó felé, hogy mennek akkor megrendelni a nevelőapa szülinapi tortáját? És akkor Fanni megkérdezte: -

Most nagyon csúnyán viselkedtem, ugye?

Ildikó átölelte, aztán elindultak.

35

7.2. Az eset lehetséges értelmezése, a konfliktus és feloldásának lehetősége

Ennyire szűkszavú esetre nem számítottam, de a nonverbális reakciók széles tárháza bőséges információval látott el az érzelmeket illetően. Mindnyájan láthattunk már az életben olyan példát, amikor a szülőnek nehezére esik a gondoskodás, gyenge és labilis, és a gyermeke szinte átveszi a gondoskodó, szigorú, számonkérő felnőtt szerepét. Fanni 8 éves korában élte át a kiemelés traumáját. Az azt megelőző történésekről nincs tudomásom, szándékosan nem kérdeztem rá, mert nem szerettem volna, ha befolyásol megfigyelés közben. Fanni feszült volt a várakozás alatt. Nem tiltakozott az ellen, hogy megjelenjen a kapcsolattartáson, de negatív érzelmeket generált benne a helyzet. Intraperszonális konfliktust él meg, mert a jelen is lennék, meg nem is, feszültséget okozott számára. Mediátorként érdekelt volna ennek a két ellentétes iránynak az oka. Vágyott látni édesanyját, mégis rosszul érzi magát ebben a helyzetben. Végig elutasítóan viselkedett édesanyjával. Bár

jelenlétével

jelezte

Fanni

az

együttműködési

készségét,

az

érzelmi

megnyilvánulásai azt közvetítették, hogy így, ebben a formában ez nem szíve szerint való. Ekkor szívesen megkérdeztem volna, hogy: 

Hogyan képzelne el Fanni egy kapcsolattartást?



Milyen helyszínen?



Kik lennének jelen?



Milyen időközönként és mennyi ideig tartana egy ilyen anya-lánya találkozó?



Mért szeretné, ha az általa elképzelt formában zajlana a kapcsolattartás?



Ez a jelenlegi forma miért nem jó Fanni szerint?



Édesanyja miként vélekedik az elhangzott javaslatokról? Ha tetszik neki az ötlet, tudunk-e beszélni a konkrét megvalósításról, milyen segítséget igényel hozzá?



Ha problémái merülnek fel anyukának az ötlettel kapcsolatban milyen egyéb lehetőséget lát ő, vagy Fanni, mellyel hasonló eredményt érhetnénk el?

36

Az Éva által hozott ajándék csokoládé esete - amit a gyerek az unszolás ellenére sem bontott - fel volt a következő érdekes momentum. Ildikó erőteljes nonverbális jelzése hívta fel rá a figyelmemet, észre veszem-e, hogy mi történt. Fanni és a csokik kapcsolatáról úgy általában eddig nem volt információm, de a nevelőanya mimikája számomra azt jelezte, hogy a leányzót alapból nem hagyja hidegen ez a fajta édesség, illetve, hogy nem általános viselkedés a srácokkal való nasizás. 

Bár egy családban nevelkedik az 5 és 7 éves fiukkal, de inkább adna nekik a csokiból, mint a jelen lévő 3 éves kishúgának?



Vagy az anyjukat már birtokolja húga, belőle Fanninak csak morzsák jutnak, akkor ő megpróbálja azt az egyet kisajátítani, amire lehetősége van?

Az első párbeszéd a két felnőtt között zajlott, átbeszélve Fanni feje felett, holott őt magát is kérdezhette volna Éva. Azzal, hogy róla informálódott, de nem hozzá intézte szavait egyfajta távolságot tartott, mintegy védőfalat emelt kettejük közé. Sejtésem szerint így kisebbnek gondolta az esélyt arra, hogy Fanni szemrehányással illeti. Itt szívem szerint visszatereltem volna a szót a gyerek felé. 

Mondja el anyuka a lányának a kicsi betegségét, mesélje el mi döntötte le a lábáról Moncsit.



Miért nem Fannival közölte az információt a múltkor, miért a nevelőanyával üzent?



Fanni mit érzett az elmaradt kapcsolattartás miatt? Hiszen a hallottakat hitetlenkedő fintorral fogadta.



Szeretett volna megbízni anyjában, hogy a megbeszélt időpontokban megjelenik a kapcsolattartáson?



Mi segítené elő, hogy Fanni elhiggye egy elmaradt kapcsolattartásról, hogy az valóban nyomós ok miatt történt?

A fiziológiai szükségleteink kielégítése után a legégetőbb vágy a bizalom iránt jelentkezik. Biztonságban tudni magunkat fizikálisan és érzelmileg. Egy gyermek részéről ez automatikusan a szülő felé fogalmazódik meg, minél kisebb, annál erőteljesebben. Fanni rögtön a találkozó elején szembesült anyja áldott állapotával, amely láthatóan váratlanul érte, ezért dühös volt rá. 37

Ebben a rejtett tranzakcióban Fanni volt a kritikus szülői, anyja pedig az alkalmazkodó gyermeki én- állapotban, és a kritizálás, a számonkérés kellemetlen az azt elszenvedő számára. Érzelmei mögött a „hozzád tartozom, közöm van hozzád, tudni akarok rólad” szükséglet bújt meg, amely feltételezné, hogy az ilyen fontos, bennfentes információk az elsők között jussanak el az összetartozókhoz. A „Már megint” kezdetű és dühös hangú mondatok tapasztalataim szerint gyakran hangzanak el olyan helyzetben, amikor valamilyen negatív cselekmény újból előfordul az esetleges tiltás ellenére. Csalódás, lemondás, bizalomvesztés hallatszik ki belőle, lefordítva valami olyasmi, hogy nem hiszem el, hogy a kérésem ellenére megtetted! Szerette volna, ha anyja végre felelősséggel áll az élethez (már megint terhes), akkor talán egyszer Ő, Fanni is sorra kerül, mint olyan valaki, akiért felelősséget vállal. Szerette volna ha kizárólagos figyelmet kap tőle legalább erre a kéthetenkénti (vagy ritkább) két órára. Szerette volna, ha törődik vele anyukája, ahogy teszi húgával. Ehelyett most itt a következő kicsi, akivel törődni kell, mindezt Fanni kárára. 

Miért nem örül édesanyja terhességének?



Hogyan változott volna Fanni dühe, ha anyja elmagyarázza titkolózása okát?



Mit gondol Fanni, milyen egy édesanya, milyen feladatai vannak, és milyen újabb teendők adódhatnak egy újszülött gondozása kapcsán?



Ez vajon milyen változásokat okoz az időbeosztásában?



Mennyivel jut kevesebb ideje majd az eddigi dolgaira?



Éva hogyan fog tudni megfelelni a feladatainak?



A kapcsolattartások változnak-e és ha igen, akkor hogyan a szülés után?



Mit gondol Éva Fanni félelmeiről?



Mivel tudná megnyugtatni lányát?

Éva kizárta nagylányát a kapcsolattartás kezdetén a kommunikációból, a másállapotát érintő információból. Érthetőnek tűnik, hogy Éva igyekezett kerülni minden olyan helyzetet, melyben megnő az esélye annak, hogy számára nehezen megválaszolható kérdéseket kap lányától.

38

Fanni, azzal hogy nem nevezte nevén húgát, függetleníteni akarta magát tőle. 

Mennyi időt töltöttek együtt a testvérek, volt- e idejük összeszokni, hisz Moncsi születésekor Fanni már Ildikónál élt?



Mit érez Fanni Mónika iránt?



Milyennek látja testvérét?



Mit gondolhat arról, hogy míg neki nevelőszülőknél kell élnie, Mónikát édesanyjuk neveli?

Fanni a forró csoki ivásakor a roppant érzékletesen láttatta az előző kérdésekre a választ. Amikor húga leült mellé, ő nem húzódott el, beengedte a kicsit az intim zónájába, pedig többnyire csak olyan családtagoknak adunk „belépési engedélyt”, akik érzelmileg közel állnak hozzánk. Fanni nem távolodott el a kicsitől, márpedig ebből arra következtettem, hogy mégsem áll érzelmileg olyan messze testvérétől, mint azt az előbb érzékeltetni próbálta. Amint anyjától távolabb ment, közelebb engedte magához húgát. Kire dühös valójában? 

Miről beszélgettek a testvérek az együtt töltött idő alatt?



Milyen ötlete lenne Fanninak arra, hogy húgával több időt tölthessenek együtt?

Anya és gyermeke között kommunikációs gátat tapasztaltam, melyet az anyuka elkerülő magatartásával igyekezett is fenntartani. Félt nyíltan kommunikálni gyermekével, ennek oka lehetett a lelkiismeret furdalás, melyet okozhat annak tudata, alkalmatlan a saját gyermekének a nevelésére, hogy nem képes eszközeit gyermeke „visszaszerzésének” ügyébe állítani. Ezen gát áttöréséhez, a gyermekkel a harag kimondatásához alkalmas módszer lehet a mediáció, hiszen a fent leírt nyitott kérdésekkel képessé tehetőek a felek érzelmeik kifejezésére, a másik fél érzelmeinek megértésére.

39

Összegzés A családomban 7 évvel ezelőtt megélt sorsfordító változások olyan irányba terelték a figyelmem, mely addig számomra teljesen ismeretlen területét képviselte az életnek. Hiányos információval rendelkeztem az állami gondoskodásban élő gyerekekről, szüleikről, és a szakellátásban dolgozókkal kapcsolatban is igen hézagosak voltak az ismereteim. Saját magamon is megtapasztalhattam, milyen, amikor a megfelelő tudás hiánya, a téves információk, a másikról való leegyszerűsítő gondolkodás előítélethez vezethet. Szakdolgozatomban arra kerestem választ, hogy a nevelőszülőknél élő gyermekeknek a szüleikkel való kapcsolattartása során manifesztálódó konfliktusa milyen jellemzőkkel bír, milyen kiváltó okai lehetnek, mennyire mélyül el a konfliktus, miközben többnyire kéthetenként találkoznak az abban részt vevők, és hogy a mediáció alkalmas módszer lehet-e arra, hogy egy ilyen különösen szenzitív helyzetben a felek segítségére legyen. Ehhez segítségül hívtam főiskolai tanulmányaimat, felidézve a gyermekek fejlődéséről, az életkori jellemzőikről, az életkori sajátosságaikról tanultakat. Nem csak tanultam róla, de meg is tapasztaltam, hogy az anya-gyermek kapcsolat zavara hosszú távon is kihat a gyerekek személyiségére. Sajnos ez fokozottan jelenik meg abban az esetben, ha a gyermeket a vérszerinti családjában való veszélyeztetettsége miatt ki kell emelni eddigi környezetéből. Ez gyakran olyan szociokulturális körülmények után történik, amelyből eredő sérülések nem feltétlenül láthatóak rögtön a gyermek későbbi gondozója, a nevelőszülő számára és összeütközésekhez vezethetnek. Pedig a nevelőszülő igen összetett feladat ellátására képesített szakember, aki nagyon sokféle konfliktussal szembesül munkája során, a nevelőszülővé válás dilemmájától kezdve a nevelt gyermekkel, a vérszerinti szülőkkel, vagy akár a gyermekkel kapcsolatban álló szakemberekkel szemben.

40

Tapasztalataim szerint az érintettek fokozottan konfliktusos helyzetként élik meg a nevelt

gyermek

akadályozhatja

és a

vérszerinti

legfontosabb

hozzátartozójának

kapcsolattartását,

cél,

mielőbbi

a

gyermek

ez

pedig

hazagondozásának

megvalósulását. Szakdolgozatom készítése során ezt a helyzetet tanulmányoztam, ehhez a megfigyelés módszerét alkalmaztam. Bár a látottak-hallottak szubjektív megítélése téves irányba is terelhetett volna, bíztam benne, hogy az eltelt évek során kialakult elfogadásom és a mediátor hallgatóként tanult semlegességem segít a tényszerű észlelésben. A pártatlanságom némileg számon kérhető. A gyerek irányában abban az értelemben elfogult voltam, hogy az ő szükségleteinek a kielégítését tartottam a legfontosabbnak, de ez esetben mindez nem ellenkezett az anya érdekeivel. Feltételezésem vizsgálatához nyolc gyermek kapcsolattartását figyeltem meg, melyből kiválasztottam

azt,

melynek

kapcsán

a

legkevesebb

előzetes

információval

rendelkeztem az esetet illetően, így itt volt legnagyobb esélyem az objektív munkára. Tartottam tőle, hogy a körülmények kedvezőtlen volta negatívan befolyásolja magát a kapcsolattartást, de ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Egy nagyon érzékeny konfliktusos helyzet tanúja voltam. A vizsgálat alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az általam tapasztalt ellentét magán hordoz jó néhány olyan jellemzőt, mely azon konfliktusok sajátja, melyek esetleges megoldására a mediáció alkalmas lehet. A dolgozatban elemzett eset tapasztalata kíváncsivá tett, van-e arról statisztikai adat, hogy hány esetben fordultak kapcsolattartás során közvetítőhöz az érintettek? Bár hivatalos információt nem sikerült szerezni, de a saját nem reprezentatív felmérésem szerint, melyet az általam ismert nevelőszülők, nevelőszülő tanácsadók és gyermekvédelmi gyámok körében végeztem, nem hallottak még olyan esetről, amikor konfliktussal terhelt kapcsolattartás miatt fordultak volna mediátorhoz. Sajnos gyakori visszakérdezés volt a válasz : mi az a mediáció?

41

Dolgozaton kívül egy másik alkalommal Fanni és nevelőanyja beleegyezésével (édesanya kórházi kezelése miatt nem tudott jelen lenni) leültünk átbeszélni azokat a kérdéseket, melyek az első alkalommal tapasztalt viselkedésük, gondolataik kapcsán felmerültek bennem. Jegyzeteim alapján sikerült viszonylag pontosan felidézni az akkori történéseket, így elég hamar visszataláltunk az előző találkozás hangulatához. Fanni elmesélte, hogy milyen körülmények között szeretne találkozni édesanyjával, hogy mely szükségleteiben szenved hiányt, hogy jólesne neki az őszinteség, hiszen segítene számára elfogadni anyja alkalmatlanságát. Elmondta, hogy milyen fájdalmat élt át, amikor úgy érezte, ő nem kell, nem szerethető, értéktelen. Hiszen ha nem ilyen lenne, érte harcolna az anyja, nem egy másikat, egy jobbat szülne. Az, hogy nevelőanya megismerte neveltlánya fájdalmát és kétségeit, elindított egy olyan őszinte (és már tőlem független) beszélgetést, melyre, mint Ildikó későbbi telefonhívásából megtudtam, még nem volt példa. Mind a ketten úgy hitték eddig, ha nyíltan kimondják ami bennük tombol, azzal ártanak egymásnak. Jobb nem felizgatni a másikat, jobb elterelni a szót a kellemetlen témáról, hiszen az így nem sokáig bántja a másikat. Pár nap múlva Fanni bement édesanyjához a kórházba, és megkérte Ildikót, csak a kórterem ajtajáig kísérje. Beszélgetne az édesanyjával… És itt volt az a pont, amikor kitört eddig elfojtott szociálpedagógus énem, és forrongva követelte a team munkát annak érdekében, hogy az anya megkapja azt a segítséget, mely képessé teszi arra, hogy anyai feladatainak megfelelhessen. Jó úton halad efelé, hiszen kisebbik lányának nevelésére képes és alkalmas.

Oscar Wilde szavaival búcsúzva: „ Az ember először szereti a szüleit, aztán meggyűlöli őket, de végül megbocsát nekik.”

42

Irodalomjegyzék Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. Barcy Magdolna: Konfliktusok és előítéletek. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2012. Barcy Magdolna-Szamos Erzsébet: „Mediare necesse est”. A mediáció technikái és társadalmi alkalmazása. Animula Kiadó, Budapest, 2002. Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Animula Kiadó, Budapest, 2000. Csemáné dr. Váradi Erika: Konfliktuskezelési alapismeretek. Konzultáción kiadott tantárgyi segédlet, 2011. Giddens, Anthony: Szociológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. Felelősség Információ Kompetencia Szülőknek. Család, gyermek, ifjúság, Budapest, 1998. Herczog Mária: A nevelőszülők helye és szerepe a gyermekvédelemben. Esély, 1995/2, 82-101. old. Dr. Kardos Ferenc: Gyermekközpontú közvetítés. Kapcsolat 2000 BT, Budapest, 2011. Kelemen Katalin: Kommunikáció. Konzultáción kiadott tantárgyi segédlet, 2011. Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2010. Kothencz János: Róluk… Értük… II., Ágota alapítvány, Szeged, 2009. Murányi Kovács Endréné-Kabainé Huszka Antónia: A gyermekkori és a serdülőkori személyiségzavarok pszichológiája. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988. Új nevelőszülők képzése. Oktatói segédanyag, Szent István Társulat, 2013. Réger Zita: Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány. Soros Alapítvány és az MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2002. Strasser, Freddie- Randolph, Paul: Mediáció, a konfliktusmegoldás lélektana. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008.

43

Jogszabályjegyzék 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, 2002. évi LV. törvény a közvetítői eljárásról, 2006. évi CXXIII. törvény a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről, 2011. évi CCXI. törvény a családok védelméről, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról, 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről,

44