MISKOLC ÉS A MAGYAR VÁROSHÁLÓZAT A 20. SZÁZADBAN
Dr. Nagy Zoltán PhD, tanszékvezetı, egyetemi docens Miskolci Egyetem Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet, Világgazdaságtani Tanszék
According to the Bennett method, Miskolc is positioned among the regional centres of the country (Debrecen, Miskolc, Pécs, Gyır and Szeged), as well as among the county seats of the Eastern part of the country (Békéscsaba, Eger, Kecskemét, Nyíregyháza, Salgótarján and Szolnok), actually among its potential competitors. The Bennett method calculations have two parts: one presents the period between 1900 and 1980, and the other presents the period between 1995 and 2004. Rank one of Miskolc in the ranking of 1900 indicates that the ‘secondary’ and ‘tertiary’ sectors obtain major roles in the employment structure of the commercial-industrial town that enjoyed a significant growth in its population in the 19th century. However, a largescale increase in population and a ranking based on employment and the rate of companies does not express the level of development completely; in the hierarchy of the network of towns Miskolc is then preceded by Debrecen, Szeged and Pécs. In 1920 it is again the regional centres that are at the head of the ranking (with Miskolc in the 3. place), and similarly to 1900, Pécs, Gyır and Miskolc with their ‘more modern’ structure of employment (higher rate of wage earners in the industry and commerce) and a higher number of companies per 1000 inhabitants precede Debrecen and Szeged. By 1949 the town of Miskolc is pushed into place 6 of the development ranking, and then by 1980 it rises into position 4. Practically this investigation with its longer time-scale shows a similar loss of position then rise for the town as the investigations into the 1990s and 2000s. At the same time the rankings of Miskolc prove that the town belonged to the circle of regional centres not only on the basis of hierarchy, but also according to development based on specific data as well in all periods investigated. The data for the times 1995-2004 show the leading position of Debrecen in each of the times examined. In the development ranking the other four regional centres follow Debrecen. After its rank 3 in 1995, Miskolc obtained rank 4 by 2000, and was again ranked 3 by 2004 thanks to, among other things, its more favourable accessibility.
Városok versenye, városok pozíciói
Az újkori városi vetélkedés két szakaszra osztható, a 18-19. századtól az 1970-es évekig tartó elsı szakasz jellemzıje volt, hogy nemzetállami kereteken belül ipari üzemek telepítéséért, oktatási intézményekért, infrastrukturális fejlesztésekért folyt a „harc”. Az 1970-es évektıl napjainkig is tartó második szakasz már „városversenynek” is tekinthetı. Ekkor a városok versenyképességének javítása, az alulról szervezıdı várospolitika kerül elıtérbe a felülrıl lefelé irányuló fejlesztési politika helyett (Lengyel I.- Rechnitzer J. 2000). A transznacionális vállalatok elıretörése, a gazdaság alapvetı változásai, a gazdasági szervezetek megújulása új kihívásokat állítottak a telephelyek, a munkaerı, a szállítás az infrastruktúra, és ezek egyik legfıbb színtere a városok elé. Ezek az új kihívások a változást, a megújulást követelik meg a településektıl, azt, hogy a „New Economy” céljainak is megfelelıen mőködjenek. Egyre jelentısebbé válik a városok versenye a privát és az állami szféra beruházásaiért, a különbözı gazdasági elınyökért, a különféle támogatásokért, a polgárokért. Jellemzıen a történelem folyamán általában a legtöbb város (kivéve talán csak a fıvárosokat) az országhatárokon belüli vetélytársak versenyében vett részt- manapság ez a verseny nemzetközivé bıvül, külföldi „ellenfelek”kel kell megküzdeni. Enyedi Gy. (1998) szerint rendkívül fontos a tartós emelkedés zálogaként tekinthetı olyan helyi tényezık megléte, mint a tudásalapú innovatív ipari környezet, az információáramlási csomópontok, az információ-gazdag környezet. Napjainkban a globalizáció alapját a kommunikációs, és még inkább az információs technológiák ugrásszerő fejlıdése jelenti. Mivel a kommunikációs technológiai újítások azokra a földrajzi helyekre irányulnak ahol a várható haszon a legnagyobb, kialakulnak az információs világ számára „fontos” helyek (Bernek Á. 2000). Ezeknek a folyamatoknak, jelenségeknek hatására egyaránt megerısödnek a globális szintő kommunikációs hálózatok és ezen hálózatok központjai is (Dicken P. 1992), így a városok, régiók, országok egymás versenytársai is lehetnek. A nemzetgazdasági szint feletti (nemzetközi integrációk) és alatti térségi szintek (regionális gazdaság, lokális gazdaság) szerepe egyre fontosabbá válik. A transznacionális vállalatok, a nemzetközi bankok tevékenységében a nagytérségi erıterek és az országok mellett egyre inkább elıtérbe kerülnek a régiók, a térségek, a települések
A mai – nagyobb kiterjedéső – nagyvárosi régiók többközpontúvá váltak, szemben a 19. és 20. századi városi agglomerációk szerkezetével. A nagyvárosi régiók települései között jelentıs a funkcionális munkamegosztás, ennek következményeként termelı, kutatásfejlesztési, kulturális, oktatási funkciók is települhetnek a külsı településekbe. A nagyvárosi régiók kiemelkedése a településhálózatokon belüli egyenlıtlenségeket növeli, a vonzáskörzetek kitágulnak, átléphetik az országhatárokat is. „A kisvárosok egy része elveszíti önálló funkcióit, betagozódik egy nagyvárosias térségbe, vagy beleszürkül falusias környezetébe.”1 Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ESDP 1999) több célt is meghatároz, például: kiegyensúlyozottabb és többközpontú városrendszerek kialakítását, új kapcsolatok megteremtését a város és vidéke között, a fejlett infrastruktúrához való hozzáférés biztosítását, a természeti és kulturális örökség fokozott védelmét. Az európai területi fejlıdés egyik fókuszába a város került, mivel térbeli folyamatai meghatározóak térségeik fejlıdésében. A városrendszerek fejlıdésében célként jelenik meg a városok közötti kooperációk erısítése. A fejlesztéspolitika másik fontos célkitőzése kell, hogy legyen a dinamikus és versenyképes városok megteremtése, fejlıdésük segítése, hiszen általában a régiók versenyképességének fontos összetevıi a városok, mint a gazdasági növekedés motorjai.
Miskolc város pozícionálása a kelet-magyarországi versenytársai között fejlettség szerint
Társadalmi-gazdasági fejlıdés, fejlettség törvényszerőségének meghatározásához sokszor szükség van bizonyos ágazatok, alágazatok, gazdasági szférák fejlettségének jellemzésére. Erre alkalmasak lehetnek egyes mutatók (GDP, villamosenergia-felhasználás…). Azonban szükség lehet egy sokrétő naturális mutatórendszert felhasználó módszer alkalmazására. Általánosságban elmondható, hogy egy-egy mutató mozaik-szerően jellemez, a rendszer pedig komplexen, összetetten. A Bennett-módszer segítségével heterogén mutatókból juthatunk szintetizált mutatóhoz.2 A módszer lényege, hogy minden mutató esetében azon területegység adatát tekintjük bázisnak, amelynél a mutató értéke a legnagyobb. Bennett az egy-egy területegységre kapott viszonylagos értékek összegét tekintette a számítás eredményének (pontszámának). 1 2
Enyedi Gy. (2003, 11. old). Dobosi E. (2003) kistérségek fejlettségi vizsgálatánál alkalmazta a módszert.
A Bennett-módszert a városok pozícionálására a következı városok összehasonlításával végeztem el: Békéscsaba, Debrecen, Eger, Gyır, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szolnok. A vizsgálandó városok kiválasztásának szempontja volt, hogy a pozícionálás során Miskolc és a számára versenytársnak tekinthetı városok szerepeljenek. Ez egyrészt jelentette az ország regionális központjait (Debrecen, Miskolc, Pécs, Gyır, Szeged)3, valamint a keleti országrész megyeszékhelyeit (Békéscsaba, Eger, Kecskemét, Nyíregyháza, Salgótarján, Szolnok).4 Ez a lehatárolás megfelel Lengyel I. és Rechnitzer J. (2000) véleményének is, akik szerint a verseny lényegében a nagyvárosok, a megyeszékhelyek, megyei jogú városok között zajlik.
A Bennett-módszer szerinti pozícionálás 1900 és 1980 között
A fejlettséget megjelenítı mutatók elérése jelentıs nehézségeket okozhat. Az 1900 elıtti elérhetı népszámlálási adatok (a vármegyei szintő adatközlés miatt) Miskolc esetében csak a lakosságszámot és a lakások számát tartalmazták. Az 1900-as népszámlálási kiadványokban már szerepelt az össznépesség mellett néhány foglalkoztatottsági adat (ipari, kereskedelmi és hitel, közlekedési, közszolgálati és szabadfoglalkozású keresık száma) valamint a vállalatok száma. Ez lehetıséget adott számomra a fajlagos adatok alapján történı összehasonlításokra. Természetesen ezen mutatók alkalmazása csak a fejlettség egy részletét mutatja be, de mindenképpen fontos adalék a városok pozícionálásában.5
3
Ezek a városok a hierarchiában elfoglalt pozícióik (regionális központ), és népességi nagyságrendjük szerint kerültek a vizsgálatba. 4 Ezen városok fıleg területi „közelség” vonatkozásában, (és egyes esetekben: Kecskemét, Nyíregyháza 100.000 fınél népesebb lévén akár népességszám vonatkozásában) lehetnek Miskolc versenytársai 5 A Bennett-módszer szerinti fejlettségi számítások mutatószámrendszere, és a vizsgálat idıpontjai: 1900: össznépesség, ipari keresık 1000 lakosra jutó száma, kereskedelem és hitel területén foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma, közlekedési keresık 1000 lakosra jutó száma, közszolgálatban foglalkoztatottak és szabadfoglalkozásúak 1000 lakosra jutó száma, vállalatok 1000 lakosra jutó száma; 1920: össznépesség, ipari keresık 1000 lakosra jutó száma, kereskedelem és hitel területén foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma, közlekedési keresık 1000 lakosra jutó száma, közszolgálatban foglalkoztatottak és szabadfoglalkozásúak 1000 lakosra jutó száma, vállalatok 1000 lakosra jutó száma, 1000 lakosra jutó keresık száma; 1949: össznépesség, ipari keresık 1000 lakosra jutó száma, 6 évesnél idısebb népességbıl fıiskolát végzett %, kereskedelmi foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma, bank- és biztosítási foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma, közszolgálati foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma, villanyvezetékkel felszerelt magánlakások aránya, vízvezetékkel felszerelt magánlakások aránya; 1980: lakónépesség száma az év végén, ipari keresık 1000 lakosra jutó száma, villanyvezetékkel felszerelt lakóházak aránya, vízvezetékkel felszerelt lakóházak aránya, aktív keresı a népesség %-ában, ipar nemzetgazdasági ágban dolgozó az összes aktív keresı %-ában, szállítás és hírközlés nemzetgazdasági ágban dolgozó az összes aktív keresı %-ában, kereskedelem nemzetgazdasági ágban dolgozó az összes aktív keresı %-ában, gázvezetékkel rendelkezı lakóházak aránya, vízöblítéses WC-vel rendelkezı lakóházak aránya, 1000 lakosra jutó boltok száma, 1000 lakosra jutó ker. vendéglátóhelyek száma, kereskedelmi eladás 1000 lakosra jutó forgalma M Ft, 1000 lakosra jutó mőködı kórházi ágyak száma, 1000 lakosra jutó középiskolai tanulók száma, színházi látogatások 1000 lakosra jutó száma. Forrás: saját összeállítás
Az idıpontok megválasztását befolyásolta az elérhetı adatok mennyisége, részletessége, ezért kerültek a népszámlálási évek az összehasonlításba. Az 1900-as év volt az elsı, amely a vizsgált városok teljes körére is tartalmazott az össznépességen kívül adatokat. Az 1920-as népszámlálás Trianon, az 1949-es a 2. világháború utáni elsı népszámlálás volt, így a meghatározó változások ezekben az adatokban jelenhettek meg. Az 1980-as népszámlálási adatok alkalmazását az indokolta, hogy a rendszerváltás elıtti utolsó népszámlálásként a városfejlıdés (és Miskolc fejlıdésének) szocialista korszakbeli jellemzıirıl szolgáltat megfelelı mutatókat.(1. ábra)
évek 1900
1920
1949
1980
0
Szolnok Gyır 2
Eger Miskolc
helyezésszámok
4
Szeged 6
Pécs Debrecen
8
Békéscsaba Salgótarján
10
Kecskemét 12
Nyíregyháza
1. ábra: A vizsgált városok rangsorai 1900-ban, 1920-ban, 1949-ben és 1980-ban a Bennett-módszer szerinti számítások alapján Forrás: KSH népszámlálási adatbázisok adatai alapján saját számítás, saját szerkesztés
A kisszámú mutató alkalmazása (és a foglalkoztatottsági adatok túlsúlya) miatt is az 1900as évben látható eredmény kissé eltér a Beluszky P. (1999) által a századfordulóra vonatkozóan felállított hierarchia szintek megoszlásától. Sokat mond azonban Miskolc elsı helyezése abban az összefüggésben, hogy a 19. sz. során jelentıs népességnövekedést elért kereskedelmi-ipari város foglalkoztatottsági szerkezetében a „szekunder” és a „tercier” ágazatok fontos szerephez jutnak, amit Gyır és Pécs helyezése is bizonyít. Veres L. (2003) számításai is azt bizonyítják, hogy az iparosok, kereskedık aránya szerint Miskolc Debrecent és Szegedet is megelızte a 19-20. század fordulóján. Veres L. (2003) Keleti K.
(1871) és Beluszky P. (1990) vizsgálatait idézi, és saját hierarchikus beosztást is készít az idıszakra, melynek alapjául az 1970-1910 közötti szabad királyi és törvényhatósági jogú városok népességfejlıdésének dinamikáját veszi. Eszerint 1910-ben a 27 szabad királyi és törvényhatósági jogú város sorában a jelenlevı népesség alapján Miskolc a 11. helyet foglalta el, míg a tényleges és természetes szaporodás alapján a 6. (1870: 21.635 fı, 1910: 51.459 fı). Ez a szerzı véleménye szerint azt jelenti, hogy a város munkát, jobb életkörülményeket biztosított a korábbiaknál a beköltözıknek, és ez a fejlıdés egyik meghatározó eleme. Természetesen a fentebb említett népességfejlıdési dinamika, a foglalkoztatottságra, vállalatok arányára támaszkodó rangsorolás nem fejezi ki teljes mértékben a fejlettséget, a városhálózat hierarchiájában Beluszky P. (1999) kutatásainak megfelelıen Miskolcot többek között Debrecen, Szeged és Pécs is megelızi, de ez nem jelenti azt, hogy egyes adatok szerint a város nem mutathat kedvezı, kedvezıbb képet.6 Érdekes adalékot nyújthat a vizsgált városok népességfejlıdésének grafikonja (2. ábra), hiszen a népességszám szerinti osztályozásnak, és sok esetben a városhierarchiában betöltött szerepnek is meghatározó tényezıje.
250000
Debrecen 200000
Miskolc Szeged Pécs
150000 fı
Gyır Nyíregyháza 100000
Kecskemét Szolnok
50000
Békéscsaba Eger Salgótarján
0 1869
1880
1890
1900
1910
1920
1930
1941
1949
1960
1970
1980
1990
2000
2004
évek
2. ábra: A vizsgált városok népességszámának alakulása 1869 és 2004 között Forrás: KSH népszámlálási adatai, Területi Statisztikai Évkönyvei adatai alapján saját szerkesztés
6
Beluszky P. (1999) is megjegyzi, hogy Miskolc kereskedelmi szerepe ebben az idıben meghaladta Pécs, sıt Kassa kereskedelmi funkcióit is.
Miskolc népességszáma 1869-ben Szeged, Debrecen és Kecskemét után a 4. volt az összehasonlításban szereplı városok között. Dinamikus növekedés után 1900-ra elızte meg Kecskemétet, 1941-re Szegedet. A 2. világháborút követıen egészen 1990-ig minden vizsgált város jelentısen növelte népességét, közülük is Miskolc volt az egyik legdinamikusabb, és 1960-tól már Debrecent is megelızve a legnépesebb vidéki várossá vált. A rendszerváltás óta azonban jelentısen visszaesett népessége (1990: 216.469 fı; 2004: 175.701), és ismét Debrecen lett Budapest után a legnépesebb magyar város. A teljes 1869-2004 közötti idıszakot nézve Miskolc népességszám-növekedése (1869 és 2004 között 5,72-szeres) Salgótarján (10,31-szeres) és Pécs (6,25-szörös) mögött a harmadik legnagyobb mértékő volt, Debrecent (4,43-szoros) és Szegedet (3,2-szeres) jócskán felülmúlva. 1920-ban is a regionális központok vezetik az összehasonlítást (1. ábra), és hasonlóan 1900-hoz a „modernebb” foglalkozási szerkezettel (ipari, kereskedelmi keresık magasabb aránya), és 1000 lakosra jutó nagyobb vállaltszámmal rendelkezı Pécs, Gyır és Miskolc megelızik Debrecent és Szegedet. Érdekes módon itt az összehasonlításban nem szereplı 1000 lakosra jutó kórházi ágyak, és 1000 lakosra jutó orvosok száma alapján is ez a három város jobb ellátottsággal rendelkezik, mint a két alföldi nagyváros7. Az addig megfigyelhetı tendencia, miszerint a regionális központok vezetik az összehasonlítást 1949-ben kissé módosul, ugyanis Eger megelızi Debrecent és Miskolcot. Ez a 6 évesnél idısebb népességbıl fıiskolát végzettek és a közszolgálati foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma mutatóknak köszönhetı, amelyekben Eger a legmagasabb adattal rendelkezik. Az 1980-as rangsor kissé váratlan átrendezıdést mutat, Szolnok megelızi a regionális központokat köszönhetıen annak, hogy négy mutató szerint is a „legfejlettebb” (aktív keresı a népesség %-ában, 1000 lakosra jutó mőködı kórházi ágyak száma, kereskedelem nemzetgazdasági ágban dolgozó az összes aktív keresı %-ában, szállítás és hírközlés nemzetgazdasági ágban dolgozó az összes aktív keresı %-ában). Ez esetben sem szabad elfeledkezni arról, hogy jelen számításokban a fajlagos adatok szerepelnek, amelyek a „kisebb” városok jobb szereplését jelenthetik. Ez a rangsor is alátámasztja Illés I. véleményét, mely szerint „a regionális központok viszonylagos lemaradásának fı oka „megyei jogú” státuszuk volt. Így a megyei jogú városok esetében nem volt lehetıség a megyei erıforrások átcsoportosítására megyeszékhelyek felé. A másik ok a szocialista 7
Az 1000 lakosra jutó kórházi ágyak, és 1000 lakosra jutó orvosok száma adat csak Debrecen, Gyır, Kecskemét, Miskolc, Pécs és Szeged esetében volt elérhetı, ezért nem szerepel a számításokban.
korszak felülrıl jövı fejlesztéseiben keresendı, ahol az ipari és infrastrukturális beruházások bizonyos fokú kiegyenlítıdést hoztak a városhálózatban. Ezt támasztja alá a vizsgált városok közti jelentıs különbségek megszőnése, az adatok kiegyenlítıdése, hiszen amíg 1900-ban 2,13-szoros volt a különbség az elsı és a tizenegyedik helyezett város összes százalékos adata között, addig 1980-ban már csak 1,17-szeres. A vizsgált idıszak jelentıs változásokat mutat majd minden város esetében. A legstabilabb pozíciót Gyır és Kecskemét esetében láthatjuk. A pozíciók ilyen mértékő változásai egyrészt köszönhetıek a fajlagos adatok alkalmazásának, másrészt a megyeszékhelyek felzárkózásának a regionális központok mögé, harmadrészt annak, hogy a különbözı idıpontokban
különbözı
mutatók
figyelembe
vételére
volt
lehetıség.
Miskolc
helyezésszámai mindenképpen azt tükrözik, hogy nemcsak a hierarchia, hanem a fajlagos adatok szerinti fejlettség terén is a regionális központok közé tartozott minden vizsgált idıpontban. Debrecen, Szeged és Pécs viszonylagos rosszabb szereplésének oka (az 1980as idıpontban) is a nagyobb lakosságszám, és az egyébként fejlett egészségügyi, vagy oktatási infrastruktúra a fajlagos adatok miatt kevésbé kedvezı képet mutat, mint egy kisebb megyeszékhelyen.
A Bennett-módszer szerinti pozícionálás 1995 és 2004 között
Az 1995, 2000 és 2004 közötti idıszak vizsgálatánál a mutatók kiválasztásakor szem elıtt tartottam, hogy a városok „fejlettségének” több dimenzióját is megjelenítsék, ezért a következı mutatószámcsoportok kaptak helyet: • a település demográfiai, a lakosság képzettségi adatai; • a település szolgáltatási, egészségügyi infrastrukturális adatai; • a település idegenforgalmi infrastruktúrájának, idegenforgalmának adatai; • a település gazdasági szervezeteinek, nonprofit szervezeteinek adatai; • a települési önkormányzati gazdálkodás adatai; • a település lakosságának jövedelmi, vagyoni viszonyainak adatai; • a település kulturális adatai; • a település elérhetıségének adatai.
Ezen mutatók mellett mások alkalmazására is szükség lett volna a reális kép megjelenítése érdekében,8 de ezek nem voltak számomra elérhetıek, a használt T-STAR adatbázis, a KSH Területi Statisztikai Évkönyvei nem tartalmazzák a településsoros adatokat. A KSH adatgyőjtés idıszakai is okozhatnak problémákat az idısorok vizsgálatainál, például az 1995-ös évre a 2000-ben, és 2004-ben használt mutatók egy részét a T-STAR adatbázis nem tartalmazza. Az adózásra vonatkozó adatok (adófizetık aránya, SZJA adóalap) pedig 2001-tıl 2002-ig szerepeltek a T-STAR adatbázisban ami szőkíti a tényleges elmozdulások vizsgálati lehetıségeit.9
évek 1995
2000
2004
0
Debrecen Szeged
2
Miskolc Gyır
helyezésszám
4
Pécs 6
Nyíregyháza Kecskemét
8
Eger Szolnok
10
Békéscsaba Salgótarján
12
3. ábra: A vizsgált városok rangsorai 1995-ben, 2000-ben és 2004-ben a Bennettmódszer szerinti számítások alapján 8
Ilyenek a foglalkoztatottsági adatok, szektorális foglalkoztatottsági adatok, vállalkozások mérete szerinti foglalkoztatottsági adatok, munkanélküliségre vonatkozó adatok, mőködı vállalkozások, egyéni vállalkozások aránya, külföldi befektetésekre, vegyes vállalatokra, beruházásokra vonatkozó adatok, hozzáadott-értékre vonatkozó adatok, kutatás-fejlesztésre vonatkozó adatok stb. 9 1995-2004: lakónépesség száma az év végén, vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken, összes kereskedelmi szálláshely szállásférıhelyeinek száma, az év folyamán épített lakóépületek száma, összes mőködı kórházi ágyak száma, regisztrált vállalkozások 1000 lakosra jutó száma, 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma, regisztrált egyéni vállalkozások 1000 lakosra jutó száma, 1000 lakosra jutó mőködı háziorvosok száma, nappali tagozatos középiskolai tanulók száma**, mozilátogatások 1000 lakosra jutó száma; 2000-2004: a helyi önkormányzatok helyi adó bevételei**, a helyi önkormányzatok tárgyévi kiadásai**, mőködı nonprofit szervezetek száma, kábeltelevíziós hálózatba bekapcsolt lakások száma, egyéni és üzleti távbeszélı fıvonalak száma 1000 lakosra jutó száma*, adófizetık 1000 lakosra jutó száma***, 1 lakosra jutó SZJA-alap összege***, felsıoktatásban résztvevı hallgatók száma minden tagozaton**, állandó színházak 1000 lakosra jutó látogatóinak száma; 2000: 18-x éves népességbıl legalább érettségivel rendelkezık aránya, 18-x éves népességbıl legalább egyetemi, fıiskolai oklevéllel rendelkezık aránya, aktivitási arány %, vezetı értelmiség aránya a foglalkoztatottakból; 2004: MTA köztestületi tagok száma (lakcím alapján), 2006. dec közúti elérhetıség ideje Bp-rıl (perc), 2007. jan. 8. vasúti elérhetıség ideje Bp-rıl (perc), 2007. jan. 8. vonatkapcsolatok száma Bp-el (hétköznap), 2007. jan. 8. bankfiókok száma, 2006. dec. a felsıfokú képzésben résztvevı hallgatók száma a karok székhelye és tagozatok szerint (az összes képzési szinten), 2005/2006; Forrás: KSH T-STAR, KSH Területi Statisztikai évkönyvek, Oktatási Minisztérium Statisztikai Tájékoztató Felsıoktatás 2005/2006, MTA adatközlés, www.bankkartya.hu, www.utvonalterv.hu, www.elvira.hu alapján saját összeállítás *2004-ben Távbeszélı fıvonalak száma (ISDN vonalakkal együtt) 1000 lakosra jutó száma ** 2000-ben adathiány miatt a 2001-es adat szerepel *** 2004-ben adathiány miatt a 2002-es adat szerepel
Forrás: KSH T-STAR adatbázisok, KSH Területi Statisztikai Évkönyvek adatai alapján saját szerkesztés
A számítások a 3. ábrán Debrecen vezetését mutatják a vizsgált idıpontok mindegyikében. A fejlettségi rangsorban egyértelmően a másik négy regionális központ következik. Miskolc az 1995-ös 3. helyezés után kisebb visszaeséssel a 4. pozícióba, majd 2004-re ugyanekkora emelkedéssel a 3. pozícióba került. A regionális központok közül leginkább Pécs pozíciói romlottak 2004-re (1995-ben és 2000-ben még a 2. pozícióban volt) és csak a 5. helyet foglalta el, fıként a rosszabb elérhetısége miatt. Szeged fejlıdése a legjelentısebb, az 1995-ös 4. és 2000-es 3. helyezése után a 2. helyet szerezte meg 2004ben. Debrecen és Szeged kiemelkedı tudományos szerepét az MTA köztestületi tagjainak száma mellett az Magyar Tudományos Akadémia rendes és levelezı tagjainál is látható fölénye is mutatja.10 Debrecen vezetésének különbsége a 2004-es idıpontban kisebb Szegedhez viszonyítva, mint 2000-ben. Gyır, az 5. helyrıl a 4. helyre lépett elı 2004-re, és megelızte a legnagyobb visszaesést produkáló Pécset. Az összesített adatok alapján ez az öt város, az öt regionális központ kiemelkedik a többi vizsgált megyeszékhely, megyei jogú város közül, megfelelve mások más módszer szerinti elemzéseinek (Beluszky 1999; Beluszky P. – Gyıri R. 2006; Nárai M. 2005; Csizmadia Z. és Rechnitzer J. 2005; Rechnitzer J. – Grosz A. – Czizmadia Z. 2003; Gál Z. 2000; Dıry T. – Ponácz Gy. M. 2003). A vizsgált többi kelet-magyarországi megyeszékhely közül Szolnok, Békéscsaba, Salgótarján és Nyíregyháza pozíciói egyértelmőek, mindhárom idıpontban azonos helyezést foglalnak el. Nyíregyháza az 1995-ös, a 2000-es és a 2004-es idıpontban is a regionális központoktól jelentısen lemaradva, viszont a követıket jelentısen megelızve 6. Szolnok 1995-ben, 2000-ben és 2004-ben is 9; Békéscsaba 10. a vizsgált városok között, Salgótarján pedig minden alkalommal 11; ezek a városok az összesített adatok alapján egymástól jelentékeny távolságra vannak. Eger az elsı két idıpontban 7. 2004-ben a rosszabb elérhetısége miatt Kecskemét mögé kerül. Ezek az eredmények hasonlítanak Süli-Zakar I. - Csomós Gy. (2005) a megyei jogú városok között végzett vizsgálatainak eredményeire, annak ellenére, hogy különbözı módszer szerint történtek az elemzések.
10
Az MTA honlapján látható elérhetıségek alapján összeszámoltam a rendes és levelezı tag számát, ennek megjelenítéséét a Bennett-számításoknál a sok város esetében látható egy vagy nullás adat miatt nem láttam indokoltnak. Rendes tagok száma: Debrecen 13; Eger 1; Gyır 1; Kecskemét 1; Miskolc 4; Pécs 6; Szeged 15, A levelezı tagok száma: Debrecen 9; Miskolc 2; Pécs 4; Szeged 8.
Miskolc város pozícióinak romlása, és újbóli javulása is megjelenik mindkét vizsgálatban.11 Érdemes megvizsgálni az összesített rangsort alkotó elemeket, mutatókat, amelyek jelezhetik az elmaradott vagy a kiemelkedı értékeket egy-egy város esetében. Miskolc a lakosság jövedelmeit, jólétét jelzı mutatókban foglalja el a leggyengébb pozíciókat a vizsgált három idıpontban. Elgondolkodtató, hogy az év folyamán épített lakóépületek fajlagos száma 36, 41 és 20%-os arányt mutat 1995-ben, 2000-ben és 2004-ben, az adott évben legjobb adattal rendelkezı városhoz képest. Az adófizetık aránya az elérhetı két évben (2000-ben, és 2004 helyett 2002-ben) a vizsgálatban részvevı 11 város közül a legalacsonyabb. Ez a mutató a foglalkoztatottak arányára enged következtetni, és vetít kedvezıtlen képet. Az alacsony arány nemcsak a régióközpont, hanem szinte az egész régió problémája is. A régióban a férfiak aktivitási rátája a 15-64 éves lakosság körében nemcsak országos szinten, hanem az Európai Unióban is az egyik legkisebb (az Unió 260 régiója közül a 254.) 55,6%-al (Illés I. 2006). Az egy fıre jutó személyi jövedelemadó alap összege 2000-ben Salgótarján után a 2; míg 2002-ben Salgótarján és Nyíregyháza után a 3. legalacsonyabb. Az alacsony bérszínvonal hasonlóan az aktivitási rátához nemcsak Miskolc, hanem az egész megye, és a régió nagy részének is évtizedes problémája (Ekéné Zamárdi I. 2001). A személygépkocsik száma is jelentıs lemaradást mutat a többi regionális központhoz (Debrecen, Szeged, Pécs és Gyır) képest. A felsıoktatásban résztvevık hallgatók száma is alig fele a szegedi és pécsi adatnak, és kétharmada a debreceninek. Miskolc pozíciói az önkormányzati kiadások, a kábeltelevíziós hálózat, a mőködı kórházi ágyak száma és a nappali tagozatos középiskolai tanulók száma tekintetében tartoznak a legjobbak közé.
Összegzés
Garelli S. (2005) gondolatából kiindulva, miszerint a nemzeti versenyképesség legfontosabb célja a lakosság életszínvonalának növelése, elképzelhetı, hogy egy régió, egy térség, egy város számára is a versenyképesség egyik fı összetevıje a polgárok életszínvonala. Miskolc esetében mindenképpen tükrözıdik a jövedelmi, vagyoni helyzet elmaradása a többi régióközponttól. 11
Süli-Zakar I. - Csomós Gy. (2005) a 90-es évek változásai közül megemlítik, hogy Miskolc 1994-ig vezette a listát, akkor azonban Debrecen megelızte. Miskolc egészen a negyedik helyig esett vissza az évtized végére, viszont a 2000-es évek elején ismét a második pozícióba emelkedett. Szerintük Szeged, Pécs és Gyır helyzete stabilnak látszik, ıket Székesfehérvár és Nyíregyháza követi.
Véleményem szerint Miskolc város számára a bemutatott (sokszor kedvezıtlen) kép, a nem minden esetben kedvezı pozíciók ellenére adottak a lehetıségek a fejlıdésre, a pozíciójavításra; a késın jövık elınyének kihasználására alapozva bízom benne, hogy pozitív irányú, gyorsabb arányú változások következhetnek, következnek. Miskolc számára a sikeres városra jellemzı tulajdonságoknak elérése lehet a fejlıdés egyik alapja, amely fejlıdés erısebb pozíciókat jelenthet a városok versenyében.
Irodalomjegyzék
Beluszky P. 1990: A polgárosodás törékeny váza – Városhálózatunk a század-fordulón. Tér és Társadalom 3-4. sz. pp. 13-57. Beluszky P. 1999: Magyarország településföldrajza. Dialóg-Campus Kiadó, BudapestPécs. 584 p. Beluszky P. – Gyıri R. 2006: A magyar városhálózat funkcionális verseny-képessége. In.: Horváth Gy. (szerk.) Régiók és települések versenyképessége. MTA RKK, Pécs. pp. 236294. Bernek Á. 2000: A globális világ „új gazdaságföldrajza”. Tér és Társadalom 4. sz. pp. 87107. Csizmadia Z. és Rechnitzer J. 2005: A magyar városhálózat innovációs potenciálja. In: Grosz A. – Rechnitzer J. (szerk) 2005: Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA RKK, Pécs-Gyır. pp. 147-181. Dicken P. 1992: Global Shift. The Internationalization of Economic Activity. Paul Chapman Publishing Ltd, London. Dobosi E. 2003: A komplex regionális fejlettség matematikai-statisztikai elemzése. Területi Statisztika. 1. pp. 15-33. Dıry T. – Ponácz Gy. M. 2003: Az infokommunikációs ágazatok szerepe és súlya a magyar városhálózatban. Tér és Társadalom 3. sz. pp. 165-181. Ekéné Zamárdi I. 2001: Munkaerıpiacok Kelet-Magyarországon a rendszerváltás után. A Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei, SZTE TTK, Természeti Földrajzi Tanszék, Szeged. Enyedi Gy. 1998: A sikeres város. Ezredforduló 3. sz. pp. 3-7. Enyedi Gy. 2003: Városi világ – városfejlıdés a globalizáció korában. Pécsi Tudományegyetem, Pécs 25 p.
ESDP
1999:
European
Spatial
Development
Perspective.
Brussels.
Europen
Comission.(Adopted by the European Council of EU Ministers Responsible for Spatial Planning, in Potsdam, 10-11/05/99. Gál Z. 2000: A regionalizmus kihívásai: a magyarországi bankrendszer fejlıdése és területi struktúrája. In.: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. pp. 374-397. Garelli S. 2005: Competitiveness of Nations: The Fundamentals. IMD World Competitiveness Yearbook 2005. Lausanne. pp. 608-619. Illés I. 2006: Regionális folyamatok az elmúlt évtizedben. Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek, 1. sz. pp. 100-117. Keleti K. 1871: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statisztika szempontjából. Budapest. Kocziszky Gy. 2006: Az Észak-magyarországi régió felzárkózási esélyei. Északmagyarországi Stratégiai Füzetek, 1. sz. pp. 128-146. Lengyel I. – Rechnitzer J. 2000: A városok versenyképességérıl. In: Horváth Gy. – Rechnitzer J. (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. pp. 130-152. Nárai M. 2005: A megyei jogú városok innovációs potenciálja. In: Grosz A. – Rechnitzer J. (szerk) 2005: Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA RKK, Pécs-Gyır. pp. 181-221. Rechnitzer J. – Grosz A. – Czizmadia Z. 2003: A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón. Tér és Társadalom 3. sz. pp. 145-163. Süli-Zakar I. – Csomós Gy. 2005: Debrecen helye a nagyvárosi hierarchiában. Debreceni Szemle 2. sz. pp. 280-289. Veres L. (szerk.) 2003: Miskolc története 1848-tól 1918-ig. Borsodi Nyomda, Miskolc. 1233p.
