Misericordias Domini 2012. április 22. A vasárnap elnevezését a 89. Zsoltárról kapta: „Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké” („Misericordias Domini in aeternum cantabo”). A vasárnapot a Jó Pásztor vasárnapjának is szokták hívni.
Gyülekezetvezetés szemmagasságból − a pásztori karizma Textus: 1Péter 5,1−4 1. Amit a textusról tudni kell − exegetikai/kortörténeti megértés Péter első levelének megszólítása eleve kis, kiválasztott csoportok tagjaihoz szól: a kis-ázsiai provinciák „szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre” (1Pt 1,1). Textusunk ezeknek a kis keresztyén közösségeknek a vezető csoportját szólítja meg. Az első keresztyén gyülekezetek vezetésében a személyes (episzkoposz és diakónusok), illetve a közösségi (presbiterek kollegiális irányítása) modell egyaránt megtalálható volt.1 Hasonlóan korabeli más közösségekhez (zsinagóga, egyes egyletek), a gyülekezet vénei a presbuvtero"-ok koruk és tekintélyük alapján töltötték be tisztségüket. Még egy nem pontosan megszilárdult struktúrában éltek az első gyülekezetek, belső hierarchiájuk kialakulóban volt. Péter önmeghatározása a köszöntésben (presbuvtero" kai; mavrtu") egyrészt közösséget jelent − ő is gyülekezeti vezető −, másrészt hangsúlyozza a Péter levél nagyon fontos szempontját: a világban idegen, a jövő felől tájékozódó keresztyén önértelmezést. Olyan tanú, aki a múlt meghatározó eseményei mellett, a zord jelenen túl a dicsőséges jövőnek is részese. Ebből az önértelmezésből kell, hogy a presbiterek kiinduljanak, ha szolgálatuk lényegét szeretnék megérteni. A pásztor jól ismert képét állítja eléjük. Legeltessék a nyájat. Három ellentétpárral írja le a textus, hogy mit jelent a pásztor munkája, a nyáj legeltetése. Az első ellentétpár az Istentől kapott és elfogadott szolgálati jelleg önkéntességét hangsúlyozza. A második az anyagi visszaélés lehetőségétől óv, és a belső elhatározás motivációját állítja szembe a nyereségvággyal.2 A harmadik ellentétpárban a katakurieuvw ige az uralkodást kifejező kurieuvw ige negatív értelmét, az erőszakos elnyomást jelenti. A diktatórikus uralom önkényével uralkodó gyülekezeti vezetővel a közössége elé saját életével példát adó vezetőt állítja szembe. A három ellentétpár pozitív oldala a pásztor kifejezésben már benne rejlő finom tartalmat fejti ki, mely a keresztyén közösség vezetésének kedves és érzékeny módját hangsúlyozza az erőszakos agresszív vezetéssel szemben (önként, készségesen, példaképei a nyájnak). Az első Péter levél teológiájára 1THEISSEN:
Az őskeresztyénség élményvilága és magatartásformái, 371. The first letter of Peter, 235.
2FELDMEIER:
202
1Péter 5,1−4
jellemzően a jutalmat nem az ellenséges földi környezetben kell várnia a hűséges pásztoroknak, hanem a jövőben, a főpásztor visszatértekor. Az első Péter levél teológiai alapgondolataként húzza alá Udo Schnelle a párhuzamot Krisztus szenvedése és a keresztyének jelen szenvedése között.3 A szenvedés már csak rövid ideig tart (vö. 1Pt 1,9−10), és a cél a swthriva, a levél kortárs szenvedést megélő olvasóinak kézzel fogható közelségben van. Nem része a kijelölt szakasznak az 5. vers, mégis fontos textusunk jobb megértéséhez. Itt a fiatalokhoz (életkor és gyülekezeti tekintély szempontjából) szól az engedelmességre felhívó figyelmeztetés. Az első 4 vers szempontjából azonban az egymás közötti viszonyt meghatározó alázat, a tapeinofrosuvnh a fontos. Mert „Isten a gőgösnek ellenáll az alázatosnak kegyelmet ad”. Összefoglalásként elmondhatjuk: a római világban meghatározó erőszakos uralommal szemben a keresztyén közösségben alternatív értékrendnek kell a vezetésben is megnyilvánulnia.
2. A perikópa megértése − teológiai összefüggések feltárása Az egyház- és gyülekezetvezetői önértelmezésben ad kulcsfontosságú segítséget igeszakaszunk. Egyházfelfogása nem az egyszemélyi karizma episzkopális erejére, nem a hierarchikus egyházjogi felépítésre épül, hanem a közösségben vezető szerepet betöltők beilleszkedésére a levélíró által felvázolt ethoszba. Theissen kiemeli a személyes karizma átalakulását az első keresztyén közösségekben, ahol a vándorkarizmatikusok helyett egyre inkább a tisztségkarizma kerül előtérbe. A tartós földi gyülekezeti létnek az első század végén kevésbé a radikális vándorkarizmatikusok irányítására, mint inkább az elnyomásban a belső összetartást építő közösségi erőre van szüksége. Sok strukturális változás és sok évszázad egyháztörténet után sem veszít jelentőségéből semmit ez a kérdés. Hol van az egyéni karizma határa, ahol a gyülekezetet és az egyházat már nem építi, hanem veszélyezteti? Hol a különbség az egyéni ambíciók és a közösség céljai között? Textusunk válasza az alázat, ami egészen más, mint a Nietzsche által éles kritikával átírt lukácsi ige: aki megalázza magát, az azt akarja, hogy felmagasztalják. A tapeinofrosuvnh Krisztusra tekintve nyeri el értelmét. Ahogyan Krisztus az emberekkel közösséget vállalt, és magáról szelíd és alázatos szívűként beszél a Mt 11,29-ben, az az Istennek tetsző alázat példaképévé válik. Ehhez szorosan kapcsolódik a Jó Pásztor képe, aki ragaszkodik övéihez, és szelíden, de biztonságot adva vezeti őket. Jézus a pásztor, és ez minden pásztorolás alapja a keresztyén közösségben. 3. Prédikációvázlat 3.1. Megtalálni a megfelelő személyt Életünk egyik legfőbb feladata megtalálni a megfelelő személyt. Közösségeink egyik legkritikusabb feladata megtalálni a megfelelő személyeket, akik képesek a közösség irányítására. Különböző pozíciókra hol könnyebb, hol nehezebb vala3SCHNELLE:
Einleitung in das Neue Testament, 459.
203
Misericordias Domini
kit találni. Az elvárások nagyok, a kritika gyors és kíméletlen. Hogyan találhatjuk meg a szükséges embereinket: a társat, a barátot, a munkatársat és a vezetőt? A gyülekezeti tisztújítás még friss emlékként élhet bennünk. Hogyan kereste a gyülekezet az alkalmas személyeket? Nagyobb közösségekben is megfigyelhető a kiválasztás feszültsége. Németországban a köztársasági elnöki pozícióban szükségessé vált a megbukott elnök után új és a kialakult helyzet miatt mindenképpen méltó személy megtalálása. A választás egy aktív közéleti szerepet betöltő protestáns lelkészre esett, de a folyamatban még egy korábbi, ma már nyugdíjas protestáns püspök neve is komolyan felmerült. Mit tudhat a német egyház? Valamit tudnia kell! Valamiben jónak, hitelesnek és naprakésznek kell lennie! Joachim Gauckról az egyik cikk kiemeli, hogy szemmagasságban tud prédikálni a pusztaságban.4 Olyan jelenlétről van szó, ahol nem a szószék magasából szólal meg valaki, hanem a szilárd értékekkel rendelkező kortárs azonos szintről beszél a már nem egyházias nyelvet beszélő társadalomhoz. Olyan alapvető értékekre mutat kortárs nyelven, amelyek összekötik a modern pluralista társadalmat. És ez a közösség nyitottan, lelkesen fogadja. Minden egyházi feladatvállalónak jó lenne, ha ilyen szemmagasságban találna rá a közössége! De vajon ott is tud-e maradni, ilyenné tud-e válni? 3.2. A pásztorok munkanapjai Miután megtörtént a kiválasztás, az elhívás a megfelelő adottságok alapján, a feladat végzése során derül majd ki, sikerül-e megmaradni jó felelősségvállalónak. Ahogy az egyházi általános tisztújítás után már látszik, milyenek az új testületek, helyes volt-e a választás. De egyéb kiválasztásainknál is az idő múlásával látszik, valóban olyan-e a választott, amilyennek gondoltuk. Később derül ki, milyen ismeretlen tulajdonságai jöttek elő. A vezető személyeknek megerősítésre, visszajelzésre van szükségük időről időre. Önkéntes vállalásuk, elköteleződésük, belső motivációjuk fenntartásához fontosak ezek az impulzusok. Itt szólít meg igénk, útközben, amikor már nem a kezdet ünnepélyességénél járunk. Egy hasonló helyzetben lévő keresztyén szólít meg, olyan személy, aki szintén felelősséget hordoz. Szemmagasságból beszél, nem a magasból. Nem kioktatóan. És szemmagasságú vezetést javasol presbitertársainak, ókori kis-ázsiai gyülekezetektől kezdve mai magyarországi protestánsokig. Minél tágasabb a tér, minél több a lehetőség és a feladat, annál jobban kísért a nyerészkedés, a kényszer és az uralomvágy. Mai keresztyén közösségeink nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, kialakultabb szervezeti formák között működnek, mint az előző generáció. Ezért az uralom, a nyereség, az érdekellentétek kísértése fokozottan jelen vannak. Munkaadóként, a hit tapasztalt embereként, lelkészként, tanárként, szülőként, házastársként az élet minden felelősséget hordozó fölérendelt szerepében ott vannak a kísértések. Kiégéssel, csalódással és megkeményedéssel szemben Péter levele visszahelyez a kezdeti kiinduló lelkesedésbe azzal, hogy emlékeztet a 4
http://www.zeit.de/2012/09/Joachim-Gauck
204
1Péter 5,1−4
célra és a valódi főnökre. 3.3. A Jó Pásztor A Jó Pásztor vasárnapján arra hív igénk, hogy a ránk bízottaknak valódi pásztorai legyünk, példamutatással vezetve. Nem valamiféle emberfeletti tökéletesség példájaként, hanem a kudarcokkal is keresztyén módon megküzdő megváltott emberként. Lehet, hogy a vezetőnek éppen egy kudarcból való felállása válhat igazán közelivé a többiek számára. A szemmagasság testvéri perspektívája olyan közösséget teremt, amiben jó lenni, és amely saját falain kívülre is kisugároz. Nem kioltja a talentummal, karizmával felruházott személyt, hanem a többiekért engedi kibontakozni képességeit. A megtiszteltetés, hogy a Jó Pásztor munkatársa lehet valaki, hozzá, mint példát adóhoz köti, és mindenkor fennálló tökéletlenségét, korlátait juttatja a pásztor eszébe. Kegyelemből él, kegyelemből lett azzá, aki, és naponta rá is szorul erre a kegyelemre.
4. Példák, képek, szemelvények 4.1. Gerd Theissen egy katolikus pap kritikáját hozza fel az őskeresztyének idézett könyvében: „mindannyian csak szolgálni akarunk, de lehetőleg vezető beosztásban”5 4.2. Schakleton-módszer Schakleton sarkkutatóként expedíciójával zátonyra futott az Antarktiszon. Két éven keresztül kellett túlélniük a jég fogságában reménytelen körülmények között. Schakleton kiemelkedő vezetési képességének köszönhetően mindenki túlélte az utat. Ma cégvezetők tanulják a humánus vezetés modelljét. Két példa a jég fogságából: Négyszemközti beszélgetések „A Főnök vagy a kora reggeli, vagy a késő esti órákban szeretett beszélgetni az embereivel. Többnyire azt csinálta, hogy kiment az őrökhöz és elszívott velük közösen egy-egy cigarettát. Mivel váltásban őrködtek, így idővel mindenkire rákerült a sor. A legénység egyik tagja emlékszik rá, hogy egy alkalommal hajnali négykor jelent meg a Főnök, csak azért, hogy oldja éjszakai magányát az őrségben. Forró kakaóval és egy verseskötettel felfegyverkezve és nekiállt "végtelen verseket" felolvasni.” Gyűjtögetőből raktárost „Orde-Lees-t a Főnök eredetileg motorszakértőnek vette fel. De hamar kiütközött, hogy Orde-Lees a legjobban attól retteg, hogy kifogynak valamiből. A legénység tudta, hogy ha valamit nem találnak, akkor az egészen biztosan OrdeLees ágya alá került. Ezért aztán az egyik nap a Főnök odalépett Orde-Lees elé és így szólt: "Mostantól te vagy a raktáros." Orde-Lees állandó aggodalmaira megnyugtatólag hatott a döntés, és az út során már nemigen foglalkozott más problémákkal.” 5
THEISSEN: Az őskeresztyénség élményvilága és magatartásformái, 364.
205
Misericordias Domini
További történetek olvashatóak: Réz Nagy Zoltán: Shackleton – parabolák a jég hátáról. Néha létkérdés, hogy kinél van az irányítás. http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/692/ (2012. febr. 20.) 4.3. Lars von Trier filmje: A főfőnök A dán rendező egyetlen vígjátékában egy színészt bérel fel a cégvezető, hogy játssza el az addig soha nem látott amerikai főnök szerepét az üzletfelek és a munkatársak előtt. A céget helyettesként vezető megbízó éveken át a kényelmetlen döntéseket a valójában nem is létező amerikai főnök nyakába varrva őrizte meg népszerűségét. A színész túl jól játszva szerepét valóban irányítani kezdi az eseményeket, és kiderül az igazság. 4.4. Jó Pásztor misszió A Jó Pásztor misszió nevet viselte a második világháború alatt az a reformátusevangélikus gyermekmentő szolgálat, ahol Sztehlo Gábor evangélikus lelkész megkezdte szolgálatát. A későbbiekben az egyház püspöki tanácsa túl veszélyesnek ítélve leállította a kezdeményezést, de a gyermekmentők a nevet megtartva kitartottak, és rengeteg életet mentettek meg hűségükkel. A háború vége után a Gaudiopolis nevű gyermekköztársaságban a demokratikus közösségszervezés gyönyörű példáját élték meg egészen a kísérlet néhány évvel későbbi bezáratásáig. 4.5. További segédanyagként felhasználható Szabó Lajos (szerk.): „Tarts, Uram, a kezedben – Személyes szavak presbiterekhez” című kiadvány. (Részletes könyvismertető a 364. oldalon található) 5. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Jn 10,11−16 Imádság Urunk helyet adtál a közösségben. Embereket bíztál ránk, hogy meglássuk mire van szükségük de sokszor üres kézzel távoznak. Kérdéseket kapunk más generációktól és csak dadogva válaszolunk. Vezetőkké tettél, és rögtön nélkülözhetetlennek tartjuk magunkat. Messzire kéne tekintenünk, de csak mindennapi túlélésre játszunk. A feladat nagy és sok a hibánk. Mégse véletlenül vagyunk ott, ahol állunk, hanem a te megbízásodból. Ez adja a reményt, hogy neked tetsző módon is betölthetjük hivatásunkat. Ebben segíts! Légy a mi Jó Pásztorunk, hogy pásztorolhassuk a ránk bízottakat! Ámen 206
1Péter 5,1−4
6. Felhasznált és ajánlott irodalom FELDMEIER, REINHARD: The first letter of Peter: a commentary on the Greek text, Waco TX, University Press, 2008. SCHNELLE, UDO: Einleitung in das Neue Testament, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht. 1994, 2004. SZABÓ LAJOS (szerk.): Tarts, Uram, a kezedben, Személyes szavak presbiterekhez, Budapest, Luther Kiadó, 2012. THEISSEN, GERD: Az őskeresztyénség élményvilága és magatartásformái, Budapest, Kálvin Kiadó, 2008.
Szabó András (Budapest-Pestújhely)
207
