Misericordia Domini 2009. április 26.
Jézus Krisztus, a jó pásztor Textus: János 10,11−16 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai/kortörténeti megértés 11. v. Jézus Krisztus a jó pásztor, aki életét adja a juhokért. Ez a szakasz Jézus önkijelentései közé tartozik, az un. ejgwv eijmi mondások egyike. oJ poimh;n oJ kalov": Nem Jézus hasonlít egy jó pásztorra, hanem Jézusra tekintve tudjuk meg azt, hogy milyen a jó pásztor. Jézus Krisztus nem egy a jó pásztorok közül, hanem a jó pásztor. „th;n yuch;n aujtou' tivqhsin uJpe;r: Ez a formula János evangéliumának fontos szótériológiai formulája. A jó pásztor kockáztatja az életét, leteszi az életét, a lelkét is kiteszi a juhokért. Egyes kéziratokban divdwsin, azaz „adja” szerepel, de a János evangéliumában a tivqhmi a domináns. Az elıbbi a megtörtént önfeláldozás, míg az utóbbi az arra való készség. A uJpevr a szereztetési igékre emlékeztet: „tiérettetek”. 12−13.v. A jó pásztorral szemben a béres nem igazi pásztor, elfut a farkas elıl, a nyáj pedig a farkas martaléka lesz. oJ misqwtov": a béres, fizetett alkalmazott, bérért szolgáló ember. Jobban félti saját életét, mint a juhokét. Elhagyja a juhokat (ajfivhsin), elfut (feuvgei). A tolvaj, farkas (oJ luvko") elveszi a juhok életét, elrabolja ıket (aJrpavzei), és szétszórja ıket (skorpivzei). Ezzel szemben a jó pásztor életét adja azokért. Jézus a Zak 13,7-re utal: „Vágd le a pásztort, széledjen szét a nyáj”. A 13. vers az elızı vers tartalmát erısíti meg, a béres lelkületet pontosítja, hogy a béres nem törıdik a juhokkal. mevlei moi: gondom van valamire, szívemen van, aggódom valamiért, izgat valami, törıdök valamivel.1 14−15.v. A jó pásztor ismeri az övéit, és az övéi is ismerik a jó pásztort. Ahogy az Atya ismeri a Fiút, és a Fiú az Atyát. Ebbıl az következik, hogy az Atya azért küldte a Fiút, hogy életét adja az Övéiért. Ennek a szakasznak ez a legfontosabb üzenete, ami a 11. versben hangzott el, de amit a 15. vers ismét megerısít. Ezeknek a verseknek a kulcskifejezése a ginwvskein ige, amely az Atya, a Fiú és az Övéi bensıséges kapcsolatára utal. Az ismeret itt nem intellektuális ismeret, hanem személyes kapcsolatokon alapuló ismeret.2 Jézus az a pásztor, akiben Isten maga törıdik a nyájával. Vele összehasonlítva minden „vetélytársat” a tolvajok és rablók közé kell besorolni.3 16. v. Jézus Krisztusnak más juhai is vannak (kai; a[lla provbata e[cw), amelyek nem ebbıl az akolból (ejk th'" aujlh'" tauvth") valók. Jézus Krisztus azokhoz 1
Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat. Budapest, 1983, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. 2 Johannes Schneider: Das Evangelium nach Johannes. Theologischer Handkommentar zum Neuen Testament. Berlin, 1976. 203. 3 Biblia magyarázó jegyzetekkel. Budapest, 1996, Kálvin Kiadó. 1272.
183
Misericordia Domini
is küldetett, azokat is vezetnie (aj[gw) kell. Ehhez a tényhez két ígéretet főz az Ige. Azok is hallgatni fognak a jó pásztor hangjára (th'" fwnh'" mou ajkouvsousin). Így eljön majd az az idı, amikor lesz egy nyáj, és egy pásztor (genhvsontai miva poivmnh, ei|" poimhvn). Egy akolban egyszerre több nyáj is volt. Így a nyáj egységét nem a közös akol, hanem a közös pásztor biztosította. A szövegben nem más akolról, hanem más juhokról van szó. Az akolnak addig van értelme, amíg a pásztor meg nem érkezik, és a juhait ki nem vezeti a legelıre. A „más juhok” megnevezés a pogányokra utal, akik Krisztushoz térnek. Ez a pogányok közötti misszió fontosságára utal, amelynek csírái már az ószövetségben jelen vannak, fıleg Ézsaiásnál és Jézus igehirdetésében is (Mt 8,11; 28,19, Lk 13, 29).4 Jézus megszünteti az ószövetségi választott nép és a pogányok között fönnálló különbséget (Ef 2,14−15): az Egyház Isten új választott népe, mely különbség nélkül a föld minden nemzetségébıl összegyőjti Isten fiait.5 „Nem személyválogató az Isten” (ApCsel 10,34). A Vulgata fordítása e ponton téves. Nem egy akolról és egy pásztorról, hanem egy nyájról és egy pásztorról van szó. Kritikai apparátus vizsgálata A kritikai apparátus vizsgálata során egy lényeges megjegyzést kell tenni. Hieronymus tévedését, miszerint a Vulgatában az „egy nyáj”-at (miva poivmnh) egy akolnak fordítja (unum ovile), egyetlen kézirat sem támogatja. Kortörténeti megértés Igénk megértéséhez fontos az akkori pásztori élet ismerete, hiszen ezt használja fel Jézus ebben az önkijelentésében. Izrael a Biblia korában fıképp pásztorkodással foglalkozott. A gazda fia volt a pásztor, de foglalkoztatott fizetett béreseket is. A nyájat az év nagy részében a szabadban tartották. A pásztor mindig a nyáj elıtt járt, a juhok követték. Nappal jó legelıket kerestek a nyájnak, védelmet biztosítottak a juhoknak a ragadozók és a rablók ellen, s gondoskodtak az ivóvízrıl. Éjszakára a juhokat akolba terelték. Ez egy fedetlen, körülkerített terület, egyetlen szők ajtóval. A pásztor ilyenkor az ajtóban állt, a botja alatt egyenként engedte be a juhokat az akolba, s közben megszámolta ıket. Egy akolba több gazda nyáját is beterelték, s reggel minden pásztor a maga vezérjuhának nevét kiáltotta, ezek elindultak a pásztor után, és a nyájhoz tartozó juhok követték a vezérjuhot. A pásztor ilyenkor egy különleges torokhangot adott ki, amelyik persze minden pásztornál más és más. Az Ószövetségben Isten népének pásztora, aki gondoskodik nyájáról. Az Isten azonban nyájáról való gondoskodása során eszközöket használ fel, ezek a próféták és a bírák, illetve a politikai vezetık, fejedelmek, királyok. A próféták hirdették az igazi pásztor eljövetelét, aki az elveszettek, eltévedtek után megy; aki a szétszéledt nyájat egybetereli, s aki a pogány népek pásztorává is lesz.6 (Jn 10,16) Hermeneutikai megértés
4
Bor de Werner: Das Evangelium des Johannes. Wuppertaler Studienbibel, Wuppertal, 1982. 316. Békés Gellért - Dallos Patrik: Újszövetségi Szentírás. Róma, 1982. 239. 6 Bolyki János: Igaz tanúvallomás. Kommentár János evangéliumához. Budapest, 2001, Osiris Kiadó. 274. 5
184
János 10,11−16
Itt egy képes beszédrıl van szó, amelynek görög megfelelıje a paroimiva, ez a parrhsiva ellentéte. A képes beszéd interpretációt igényel. Héber megfelelıje a „másál”, amely rejtvény, talány, példázat. A szinoptikusok parabolhv-nak fordították. A „paroimia” értelmezésénél kerüljük el az allegóriát, azaz minden részlet átvitt értelemben történt magyarázatát, itt a fı mondanivalót kell megtalálni, és a részleteket annak fényében megérteni! Fordítások összevetése Károli fordítás 11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. 12. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jıni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. 13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. 14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, 15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. 16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbıl az akolból valók: azokat is elı kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. Új fordítás A dolgozatban a revideált új fordításra hivatkozunk végig. Ravasz László fordítása 11. Én vagyok a jó pásztor: A jó pásztor életét adja a juhokért. 12. Aki béres, és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a juhokat, és elfut. És a farkas elragadozza és szétszórja a juhokat. 13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. 14. Én vagyok a jó pásztor; én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, 15. amint ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. 16. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebbıl az akolból valók, azokat is vezetnem kell, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.7 Csia Lajos fordítása 11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért. 12. Aki béres, és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, - amikor észre veszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja ıket. 13. Az ilyen ugyanis béres, és nem törıdik a juhokkal. 14. Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem, 15. mint ahogy az Atya is ismer engem, és én is ismerem az Atyát. 16. Én lelkemet adom oda a juhokért. 16. Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebbıl a karámból valók. Azokat is elı kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd, és egy pásztor. Békés Gellért - Dallos Patrik fordítása 11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas eljön és szétkergeti ıket. 13. A béres azért fut el, mert béres, és nem törıdik a juhokkal. 14. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéi7
Újszövetség. Magyarországi Gedeon Társaság, é.n.
185
Misericordia Domini
met, és enyéim ismernek engem, 15. mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. 16. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebbıl az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor.
2. A perikópa megértése - teológiai összefüggések feltárása Bibliai és rendszeres teológiai összefüggések A jó pásztorról szóló példázat csúcsa a 11. vers, ahol Jézus Krisztus isteni igényt kinyilvánító ünnepélyességgel kinyilatkoztatja, hogy ı a jó pásztor. Jézus az egyetlen igazi Pásztor, benne valósul meg mindaz, ami valakit igazán pásztorrá tesz. Itt nem egy hasonlatról van szó, hanem képes beszédrıl. Nem azt mondja az Evangélium, hogy Jézus küldetése hasonlít egy jó pásztor feladatához, hanem ellenkezıleg, minden, amit a világban az ember „pásztor”-nak szokott mondani, az Jézus Krisztus pásztorságán méretik le. A jó pásztor küldetése, hogy életét adja a juhokért. Azaz, az igazi pásztor nem önmagáért él, hanem a juhaiért. Ez valósult meg Jézus Krisztus golgotai kereszthalálában és feltámadásában. A bérest az különbözteti meg a pásztortól, hogy a béres önmagának él, saját érdekét és hasznát keresi: ha látja közeledni a veszedelmet (farkast), nem száll szembe vele, nem védi meg a juhokat, még kevésbé veti önmagát oda áldozatul, hanem elmenekül. Jobban félti saját életét, mint a juhokét, mert az nem az övéi. A farkas így könnyedén elragadja vagy szétszórja a juhokat. Jézus a halála elıtti éjszakán idézi a Mk 14,27-ben a Zak 13,7-et, miszerint, ha megverik a pásztort, szétszéled a nyáj. Jézus elfogatása és kereszthalála során valóban ez történt, s azóta is ez történik az İ egyházában, a hitünk nem elég erıs İbenne. Akkor tudunk egyek lenni, ha egymáshoz is közelebb kerülünk, Krisztushoz közelebb kerültünk. A jó pásztor törıdik a juhokkal, név szerint ismeri ıket. A Megváltónak és övéinek viszonyára a kölcsönös ismeret jellemzı, de ez az ismeretség több a közvetlen személyes viszonynál, a teljes feltárulkozást jelenti, az ember teljes feltárulkozását Krisztusa elıtt. Ez az ismeretség nem elméleti tudás Jézus Krisztus viszonylatában, mert az ember nem csak tudja, hanem megtapasztalta az életében, hogy kicsoda Krisztus, és mit végzett benne és általa. Vagyis, ebben a kölcsönös ismeretben válik Krisztus megváltóvá, ugyanis a jó pásztor nemcsak tud a nyájról, nemcsak életét adja a nyájért, hanem megváltja ıket. Másfelıl viszont a juhok ismerik ıt pásztornak, uruknak, akinek szolgálnak és élnek. Ezt a viszonyt példázza az Atyának és a Fiúnak viszonya. A Fiú az Atyában van, az Atya pedig a Fiúban, mert a Fiú egy az Atyával. Így a jó pásztor és juhai is eggyé válnak ebben a koinoniában. A juhok a pásztortól nyerik életüket, tulajdonai a pásztornak, s a pásztorukért élnek. A 16. vers új mozzanattal gazdagítja a jó pásztorról szóló példázatot. Jézus kijelentése szerint minden juha az egyetlen nyájba, az İ nyájába tartozik. Jézus beszél ugyan más juhokról, akik más akolból valók, de éppen azt hangsúlyozza, hogy ezek a más akolból való juhok is az İ nyájába tartoznak, vagyis Jézus Krisztus a pogányok között is keresi a juhokat, nemcsak a zsidók közt. A pogányok a maguk „aklában” is hallják, és meghallják Krisztus hívó szavát.
186
János 10,11−16
A jó pásztor nekik is életet akar adni. A juhok mind egy nyájba tömörülnek származás szerint, megváltottságukban azonban egyek.8 Így lesz „egy nyáj és egy pásztor”.
3. Prédikációvázlat Nagy igehirdetık igehirdetései a szakaszról Az elımeditáció, az exegetikai munka, a tényleges meditáció és saját vázlatom elkészítése, valamint az egyes kommentárok és ide vonatkozó írásmagyarázatok9 olvasása után, textuáriumom segítségével tanulmányoztam, hogy nagy igehirdetık hogyan prédikáltak e szakaszról. Most Gyökössy Endre10, Joó Sándor11, Farkas József12, és Gert Otto13 prédikációira utalok. Az elsı két igehirdetı e szakasz homiletikumának klasszikus lehetıségeivel élt, míg a másik két prédikátor nem a megszokott úton indult el a magyarázat során. Az alább olvasható vázlat inkább szintén a klasszikus utat követi. Farkas József és Gert Otto magyarázatára a IV. fejezetben utalok. Igehirdetés-vázlat Hangsúlyozom, hogy az alábbi sorok csak egy igehirdetés-vázlatot tartalmaznak, és nem kidolgozott igehirdetést. Csupán a meditáció után elrendezett és a szakasz homiletikumából következı gondolatok ezek. A szakaszból megelevenedı és éppen aktuális üzenet megtalálásáért és kidolgozásáért mindenkinek magának kell megszenvedni. Ezt senki sem spórolhatja meg. János evangéliuma 10. fejezetének 11−18. szakasza Jézus Krisztust, mint jó pásztort mutatja be. Jézus Krisztus személyének titkát, s küldetésének lényegét a 11. vers fejezi ki: „a jó pásztor életét adja a juhokért”. A prédikáció tagolása eszerint:14 a mi Urunk Jézus Krisztus, a jó pásztor, aki 1. életét adja a juhokért, 2. ismeri a juhokat, 3. egybetereli a nyáját. 1. A Jó pásztor életét adja a juhokért János evangéliuma 10. fejezete ötször említi meg e kijelentést, amely Jézus Krisztus golgotai keresztáldozatára utal. Jézus Krisztusnak hatalma van arra, hogy „letegye
8
Karner Károly: A testté lett Ige. Budapest, 1950. 157. Walter Lüthi: Johannes Evangelium. Basel, 1942. – Mátyás Ernı: János evangéliuma. Írásmagyarázat, Sárospatak, 1950. – Viktor János: János evangéliuma. Csendes Percek. Budapest, 1986, Református Sajtóosztály.– Szathmáry Sándor: Élı víznek folyamai. Budapest, 1997. – Szabó Andor: Lábam elıtt mécses a Te Igéd. Budapest, 1986, Református Sajtóosztály. - Apostol Imre: János evangéliuma. Evangélumi Kiadó, 1994. 10 Gyökössy Endre: János evangéliuma. 1999, Örökségünk Bt Kiadó. 137-141. - Gyökössy Endre: Én vagyok, aki mindig vagyok. Kézfogások a magasból-76. – Szent Gellért Kiadó és Nyomda. 26., Én vagyok a jó pásztor. 11 Joó Sándor: Halálból az életbe. Budapest, 2001. 74-78. 12 Farkas József igehirdetése a Jézus-képekrıl, 1974.03.31-i igehirdetés a Zsid 7, 14-16 alapján. Csak hanganyag. 13 Otto Gert: Protokoll einer Vorbereitung. Predigt als Rede. 1976. 73. 14 Szénási Sándor: A jó pásztor. Igehirdetés-vázlat. Református Egyház, 1986. 98. 9
187
Misericordia Domini
életét, és azt újból felvegye azt. Az İ teljhatalma és engedelmessége nem zárja ki egymást (17−18. versek). A váltsághalál Jézus Krisztus küldetése. A kép e küldetés kifejezését illetıen azért tökéletes, mert a pásztor élete a bibliai idıkben igen kemény volt, vagyis nem a hagyományos idillikus, bukolikus pásztoréletrıl van szó. A pásztorok sokszor kemény küzdelmet folytattak a ragadozókkal és a rablókkal. Keresték a tenyérnyi legelıket és a ritka forrásokat, kutakat. Nem egyszer életüket áldozták a nyájért. Erre utalást találunk több helyen a Szentírásban: „ha eljött az oroszlán és a medve, szembeszálltak vele” (1Sám 17,34). A jó pásztor nemcsak tetszeleg e névben, hanem tesz is a nyájért. Áldozatot hoz a nyájért; a nyájért él. Feláldozza magát a juhokért. İt követve ez a mi küldetésünk is. Aki Krisztusban újjászületett, az pásztor lelkülető emberré lesz, azaz nemcsak önmagának él, mint a béresek, hanem átadja amije van, „átadott” élető ember lesz minden tekintetben, a hitben és a mindennapi életben egyaránt. De amit odaad, azt többszörösen kapja vissza, mert „aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, de aki elveszti az életét én érettem, megnyeri azt.” (Mt 16,25) A béres a haszonért és önmagáért él, áldozatot nem hoz, a farkastól elfut, a nyájat magára hagyja, kiszolgáltatja a juhokat a tolvajnak, aki lop, öl és pusztít. 2. A Jó pásztor ismeri a juhokat A jó pásztor ismeri az övéit, ez azt jelenti, hogy név szerint tud rólunk, számon tart bennünket Jézus Krisztus, soha nem tömeget, egy átláthatatlan masszát lát. Nem statisztikai szám vagy hővös adat vagyunk számára, hanem egyen-egyenként tud rólunk, mint teremtményeirıl. Róla olvassuk a 147. zsoltár 4−5. verseiben, hogy elrendeli a csillagok számát, mindnyájukat névrıl nevezi. Ha az általa teremtett világmindenséget, benne a milliárdnyi csillagokat is név szerint számon tartja, akkor hogy ne tenné ezt velünk! Azért ismert bennünket, mert szeret bennünket. Nem mulasztásainkat nézi, hanem szeretettel tekint ránk, és ez a szeretet képes megváltoztatni, újjászülni a tıle elszakadt embert, azaz eltévedt juhokat visszavezetni a jó pásztor által az élı Istenhez. A jó pásztor ismer, mert szeret, és mivel szeret, ezért vezeti és óvja a juhokat, elıttük jár, védi a juhokat a külsı és belsı veszélytıl, és otthagyja a kilencvenkilencet az egyért. Este pedig védett helyre, a karámba vezeti ıket. A jó pásztor ismer, azaz erejével ajándékoz meg. Megerısít a legelın a farkasok között. A jó pásztor, aki reggel kivezet a karámból a legelıre, ott elıttünk jár, véd és oltalmaz, megerısít, és este visszavezet az akolba, a hívık közösségébe, ahol különösen átélhetjük az Isten közelségét, „amely igen jó nekünk”, hogy aztán másnap újból legyen erınk kimenni a legelıre. A jó pásztor, mivel ismer, felemel, akármilyen mélységben, nehézségben, betegségben, kételyben vagyunk is. Ez a megváltás. Olyan mélységbıl hoz ki, ahonnan a saját erınkbıl soha nem tudnánk kikapaszkodni. Ez a tény, hogy így ismer bennünket, és az, hogy ennek az ismeretnek ennyi áldott következménye van, örömmel tölti el az ember szívét, ahogy ezt a 100. zsoltár megfogalmazza: „az İ népe vagyunk, legelıjének nyája, ezért menjünk be kapuin hálaénekkel”. A legelın ugyanis pásztor nélkül járni életveszélyes, és elıbb-utóbb a bárány halálához vezethet. Az akolba azonban csak a pásztor segítségével lehet bejutni. A kortörténeti leírások szerint a karámnak egy nagyon kicsi ajtaja volt, vagy egyáltalán nem volt ajtaja, hanem ahol alacsonyabb volt a kerítés, ott a pásztor leguggolva 188
János 10,11−16
szinte „bakot” tartott a bárányoknak, és rajta keresztül jutottak be a védett helyre. Így még pontosabban érthetı Jézus kijelentése, hogy İ az ajtó, a juhoknak az ajtaja a karámba. Aki rajta át bejut az akolba, az megtapasztalja Istennel való megváltó közösségét, és átéli, hogy a legelın (odakint, a karámon kívül, a világban) is van pásztora. 3. A Jó pásztor egybetereli a nyáját, hiszen más juhai is vannak neki Jézus Krisztus minden nép megváltója, ezért megszólítja a samáriaiakat; az érdeklıdı görögök ezért akarják látni Jézust; ezért parancsolja, hogy tegyünk tanítványokká minden népeket. Ezért tér meg a kapernaumi százados és Kornéliusz százados, vagy az etióp kincstárnok. Ézsaiás próféta hangsúlyozta Isten eme gondolatát: „Népek szövetségévé teszlek, pogányok világosságává…kevés az, hogy nekem szolgám légy Jákób nemzetségének megépítésére. Népeknek is világosságául adtalak. Üdvöm a föld végsı határáig terjed!” (Ézs 42,6 és 49,6). Már Ábrahám kiválasztásánál ezt hangsúlyozza az Úr: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége!” (1Móz 12,3) Nem lehetünk tehát Isten kegyelmét illetıen irigyek, önigazultak, türelmetlenek, a másként hívıket kiátkozók. Nincs egyedül üdvözítı egyház vagy felekezet, vagy közösség, csak egyedül üdvözítı Jézus Krisztus van. Jézus Krisztusban bízva, aki az egyetlen pásztor, tartozunk az İ nyájához, alkotjuk az İ testét, az egyházat. Anyaszentegyházunk azért is az Ige egyháza, mert komolyan veszi, hogy a testet öltött Igéhez, Krisztushoz közelebb kerülve közelebb kerülünk egymáshoz is, hogy elhiggye a világ ránk tekintve (azt látva, hogyan szeretjük egymást), hogy Jézus Krisztus a világ megváltója. Ez természetesen akkor valósulhat meg, ha: 1. Tudom, hogy mint keresztyén ki vagyok, hova tartozom, ha van református identitásom, rendszeresen gyakorolt református kegyességem, amely Isten helyesen értelmezett Igéjére figyelve napról napra megújul és tisztul. Éppen ettıl református. 2. Tudom azt, hogy rész szerint van bennünk az ismeret, és a rész nem egyenlı az egésszel. Korlátok között élünk, és másokra vagyunk utalva.
4. Példák, képek, szemelvények Ezt a fejezetet most nem a szokványos, homiletikai értelemben dolgoztam ki, tehát nem elsısorban az igehirdetéshez felhasználható szemléltetı anyagot győjtöttem itt egybe, hanem magát a szemléltetés teológiai, homiletikai problémáját érintettem e szakaszban, mert alapigénkben ott feszül ez a probléma. Mindezt azonban két ide vonatkozó igehirdetéssel tettem, így ez a saját igehirdetésünk szemléltetését is segítheti, amellett, hogy szeretne az alapigéhez való klasszikus hozzáállásunk mellett más nézıpontokat (scopusokat) is felajánlani. Gert Otto a Jézus-képekrıl Gert Otto15 szinte jegyzıkönyvszerő pontossággal írja le azt, hogy hogyan született meg „Nevetı Jézus” c. prédikációja, amit egy egyetemi istentiszteleten tartott a Jn 10,11−16 alapján. Gert Otto szerint az a gondolat, hogy Jézus 2000 évvel ezelıtt egy ma is érvényes áldozatot hozott, a mai ember számára egyszerően felfoghatat15
Gert: i.m. 73.
189
Misericordia Domini
lan. Sokkal inkább szimpatikus az a gondolat – szerintük –, hogy Jézus átfogó életpéldát adott az emberiségnek. Gert Ottot a jánosi textus alapján az izgatja, hogy hogyan is állunk ma a reánk hagyományozott Jézus-képekkel? Mit mond nekünk a pásztorról szóló kép? Vannak-e új képek? Szükségünk van-e egyáltalán képekre? Mit jelent ma az, ha a nyáj és az egyház képét egymás mellé tesszük? Kötelezık-e ma is a Biblia képei? Van-e lehetıségünk Jézusról új képeket alkotni? Ha érthetıvé akarjuk tenni kortársaink számára, hogy kicsoda Jézus, képekben kell Róla beszélnünk, és nem csak a régmúlt (akár ó és újszövetség) képeivel, hanem ha lehetséges, a mi korunk képeivel. Max Frisch szerint ha valakit szeretünk, nem tudunk róla fix képet alkotni. Gert Otto keresgélni kezd, hogy újabb mai modern képeket találjon Jézus Krisztus személyére és a Krisztus esemény kifejezésére... Farkas József a Jézus-képekrıl Farkas József is a „Jézus-képek” felıl közelíti meg a kérdést.16 Problémafelvetése ugyanaz, mint Gert Ottoé. Jézus Krisztus személyének titkát a Zsidókhoz írt levél szentírója a „fıpap” képével próbálta kifejezni és érzékeltetni. Alapigénk a pásztor képével. Ma milyen képekhez fordulhatunk? „Itt van az igazi nehézség, Testvéreim, hogy minden szó megüresedett ma. Nincs szó, nincsenek szavaink. Zörgı dióhéjak vannak, betők vannak, levegırezgés van, de tartalmas szavak nincsenek. Érzitek, mi a probléma? Jézus nagy. Átlagon felül nagy. Ezt a nagyságot valami szóval kellene jelölni. De milyen szóval? Minden szó üres lett! Ha azt mondom, hogy Jézus a Király, a gyerekeink elkezdenek nevetni: a király az egy mesealak! Az öreg király, meg a fiatal pásztorlegény, aki kijátssza a királyt, stb. Szóval a „király” ilyen módon ma nevetséges. Ha azt mondom, hogy orvos, vagy pedagógus, vagy pszichiáter, vagy szupersztár? Ugyanez a helyzet. Milyen szavakat mondjunk Jézusra? Vajon ilyen orvos Jézus? Ha azt mondom, hogy Jézus a pszichiáter, ez már egy modern szó. Igen, de a pszichiáternek a nimbusza is nagyon megtépázott nimbusz: manipulál a lélekkel, bogyókkal, dilibogyókkal eteti, mert tehetetlen vele szemben. Jézus a pszichiáter, jó szó ez? Vagy: Jézus a szupersztár. Bedobták ezt az új szót. Érdekes ez a szó: szupersztár. Az egész ügynek a zajosságát, a sikermozzanatát hangoztatja. Jó, mert új, és rossz, mert nem a lényeget mondja, hanem csak valami kápráztató dolgot mond. Hol van az a szó, mi az a szó, amit ma mondhatunk Jézusra? Érzékelitek, Testvéreim, hogy nem olyan egyszerő a mi helyzetünk. Mert hasonló a szituáció a Krisztus után 80-as éveknek a keresztyén szituációjához, de akkor szinte frenetikusan hatott az, hogy „Jézus Fıpap, vagy pásztor”! De hol van az a szó, amit mi ma így tudunk behozni a keresztyének gondolkodásába, amikor a szavaknak a nagy devalválódásában élünk, amikor semmi jelentése nincs igazában a szavaknak! Testvéreim, ha egyáltalán merészkedünk egy szót használni, hogy Jézus ilyen vagy olyan, akkor szinte mindig-mindig oda kell mondani: „de erıltesd ám meg a fantáziádat, mert mérhetetlenül több annál, mint amire gondolsz!”
16 Farkas József igehirdetése a Jézus-képekrıl, 1974.03.31-i igehirdetés a Zsid. 7, 14-16 alapján. Csak hanganyag.
190
János 10,11−16
Ha Jézus ma eljönne a mi világunkba megint test szerint, milyen foglalkozást választana vajon magának? Pap lenne? Egy palástot venne magára, és úgy járna a világban? Bizony, mondom nektek, hogy nem. Pap nem lenne, az biztos. Akkor mi lenne? Úgy vélem, inkább lenne bányász, mint pap. Inkább lenne valaki más, mint ahogy mi gondoljuk. Ha Jézus ma eljönne, akkor valami népvezér lenne, vagy valami miniszterelnök? Nem! Sem nagy politikus nem lenne, sem népvezér, sem pap, sem fıpap, se pápa nem lenne, biztos, hogy nem. Mi lenne akkor? Nem megdöbbentı, hogy vannak ma az irodalomban mővek, amelyek Krisztust megjelenítik? Sokan beszéltek mostanában az „Adáshiba” címő darabról. Megjelenik Jézus, mint Albérlı. Egy albérlı. Számomra az egyik legmegrendítıbb irodalmi élmény volt mostanában egy ilyen könyvnek az elolvasása: „Száll a kakukk fészkére”. Csodálatos könyv egy zárt intézet életérıl. Ott is megjelenik a Krisztus, egy – nem akarok most modern szavakat mondani, hogy milyen − fiatalember képében, aki végül az életét adja az idiótákért. De ezek nagyon árulkodó dolgok, hogy az írók tudják, hogy valahol itt kell lenni Krisztusnak, itt jár közöttünk valahol. De hol? Testvéreim, az én hitem szerint Jézus az emmausi barát módján van jelen ebben a világban – emlékeztek az emmausi tanítványok történetére. Odacsatlakozik hozzájuk valaki csöndesen, alázatosan, egyszerően, és elkezd beszélgetni velük. Krisztus korában elıször jöttek a Krisztus-szavak, és abból fakadt valami Krisztus-valóság. Ma fordítva kell lenni, elıször a Krisztus-valóságnak kell megjelenni valami módon. Ma a Krisztus-valóságot kell megélni, továbbadni, és abban a Krisztust megjeleníteni. S ha kérdeznek, vagy ha úgy látjuk kérdezés nélkül is, hogy most már itt valami Krisztus-valóság megjelenik, akkor nagyon csöndesen bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. Sok ilyen Krisztus-valóságot kell megjeleníteni, ilyen élményben részesíteni az embereket, és akkor egyszer csak megérik a helyzet, hogy csöndesen elmondjuk a hitelvesztett, régi szavakat: Megváltó Krisztus, Úr Jézus Krisztus, Pásztorunk, Barátunk a Jézus Krisztus. Szóval ne higgyétek, Testvéreim, hogy ha ti nagy erıvel mondjátok: „üdvözítı a Krisztus”, ebbıl biztosan térdre omlás lesz és kezeket föl, és megadjuk magunkat Krisztusnak. A Krisztus-valóság roskasztja térdre az embereket.”
5. További szempontok az istentisztelet alakításához Ez az igehirdetés a „Misericordia Domini” vasárnapon hangzik el. Ennek a vasárnapnak az elnevezése a 33. Zsoltár 5b. versébıl való, amely így hangzik: „ az Úr szeretetével tele van a föld”. Április 26-án ezt a vasárnapot a Jn 10,11−16 alapján jó pásztor vasárnapnak nevezik. Ez a vasárnap az evangélium központi üzenetét fejezi ki, azt, hogy „a jó pásztor életét adja a juhokért”. A golgotai keresztáldozat, s a húsvéti diadal tényében, valamint Jézus Krisztus állandó kegyelmi jelenlétében lett ez az ígéret valósággá. Lekcióként felvehetı ezen a vasárnapon a 33. Zsoltár akár teljes egészében, akár az elsı 9 verse, valamint a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének ide kapcsolódó versei (20. verstıl): „a békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halálból a juhok nagy pásztorát, a mi Urunk Jézus Krisztust, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, s munkálja bennünk azt, ami kedves ıelıtte Jézus Krisztus által, akinek dicsıség örökkön örökké”. Itt arról van szó, hogy Krisztus, akinek húsvéti diadala tel191
Misericordia Domini
jessé tette a váltságmővét, ennek részesévé kívánja tenni nyájának minden tagját. Lekcióként ajánlható továbbá az 1Pt 2,21−25, amely az evangéliumi szakasszal egységben hirdeti, hogy Krisztus szenvedett és meghalt, a mi bőneink büntetését hordozza el, hogy mi az İ sebe árán meggyógyuljunk, mert olyanok voltunk, mint a tévelygı juhok, de megtérve İhozzá újjászülettünk. Énekek: RÉ 23; 33; 229; 462; 434; 466
6. Ajánlott irodalom Apostol Imre: János evangéliuma. Evangélumi Kiadó, 1994. Békés Gellért - Dallos Patrik: Újszövetségi Szentírás. Róma, 1982. Biblia magyarázó jegyzetekkel. Budapest, 1996. Kálvin Kiadó. Bolyki János: Igaz tanúvallomás. Kommentár János evangéliumához. Budapest, 2001, Osiris Kiadó.
Boor de Werner: Das Evangelium des Johannes. Wuppertaler Studienbibel. Wuppertal, 1982. Farkas József igehirdetése a Jézus-képekrıl, 1974.03.31-i igehirdetés a Zsid. 7, 14-16 alapján. Csak hanganyag. Gert, Otto: Protokoll einer Vorbereitung. Predigt als Rede. 1976. Gyökössy Endre: Én vagyok, aki mindig vagyok. Kézfogások a magasból-76 – Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 26., Én vagyok a jó pásztor. Gyökössy Endre: János evangéliuma. Budapest, 1999, Örökségünk Bt. Kiadó. Joó Sándor: Halálból az életbe. Budapest, 2001. Karner Károly: A testté lett Ige. Budapest, 1950. Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat. Budapest, 1983, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Lüthi, Walter: Johannes Evangelium. Basel, 1942. Mátyás Ernı: János evangéliuma. Írásmagyarázat. Sárospatak, 1950. Schneider, Johannes: Das Evangelium nach Johannes. Theologischer Handkommentar zum Neuen Testament. Berlin, 1976. Szabó Andor: Lábam elıtt mécses a Te Igéd III. Budapest, 1988, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Szathmáry Sándor: Élı víznek folyamai. Budapest, 1997. Szénási Sándor: A jó pásztor. Igehirdetés-vázlat. Református Egyház, 1986. Szikszai Béni: János evangéliuma. Budapest, é.n. Újszövetség. Magyarországi Gedeon Társaság, é.n. Victor János: János evangéliuma. Csendes Percek. Budapest, 1986, Református Sajtóosztály. Steinbach József (Pápa)
192
