A TARTALOMBÓL: Magyarország: tökéletes . . . . . . . . . . . . . . 2 Isten nem bottal ver. . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Fából vaskarika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A tervezett program 2006-2008-ra . . . . . 7 Rosszabbul fogunk élni, mint ma . . . . . . . 8 Szegény Kóka: se helikopter, se autó. . . . 9 Gyurcsány megmondta: a KISZ. . . . . . . 10 megerõsödik és visszavág Megmradani . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A kádárizmus rehabilitálása folyik. . . . . 13 A köztársaság barátai . . . . . . . . . . . . . . . 14 A magyar ellenzékiség . . . . . . . . . . . . . . 16 Az MSZP uniós forrásokból szerezné. . . 17 vissza népszerûségét Orbántól jobbra is van élet . . . . . . . . . . 18 Magyarország jövõjét fenyegetõ . . . . . . . 19 eszeveszett program Nagyot buknak az önkéntes pénztárak!. 20 Nyílt levél egy elmebeteghez . . . . . . . . . 21 POLITIKK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Tisztelt Legfõbb Ügyészség! . . . . . . . . . . 22 Kinek nincs ki az öt karikája? . . . . . . . . 23 VIGYÁZZ A HAZÁRA! . . . . . . . . . . . . 26
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Mint ahogyan a „faji etnikai hovatartozáson és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés különösen erõsen beágyazódott a társadalomba, áthatva a munkahelyeket és a közszolgáltatást“, olvasható a Freedom House jelentésének magyar részérõl készült washingtoni MTI-tudósítás. A kérdést persze fel kellene tenni: vajon a Freedom House nyilvántartást vezet arról, hogy a médiában megjelenõk közül ki horvát, román, cigány, zsidó, kun vagy jász? Nagyjából ugyanolyan mélyreható változás következett be az egykori és a mai Freedom House, mint az amerikai népnek az elnökeirõl korábban és ma vallott felfogása között. A június elejei felmérés szerint az amerikaiak véleménye szerint legnépszerûbb elnökük Ronald Reagan volt, a legnépszerûtlenebb pedig George W. Bush. Nagyjából ennyi a különbség az egykori antikommunista Freedom House és mai, neokonzervatív változata között, amelynek évente kiadott jelentései szomorú pontossággal jósolhatóak meg. Csak két név ennek bizonyítására. A mai kuratóriumi elnökség egyik tagja az a Mark Palmer, aki a rendszerváltás idején oly sokat tett azért, hogy budapesti amerikai nagykövetként elérje a néhai, ‘56-os tevékenysége miatt hosszú éveken át börtönben ült, megfélemlíthetetlen Krassó György televíziós szereplésének blokkolását. Nehogy Krassó katalizátorként hasson a rendszerváltás folyamatában. Tanácsadója pedig az a Charles Gati, akinek politikai kötõdését Magyarországon a nevét ismerõk közül kevesen kérdõjelezik meg. Így azután már elõre sejteni lehetett: Magyarországon idén is minden „szuper-OK“ lesz, míg Lengyelországban a „demokratikus barométer“ bizony rohamosan süllyed. Hogy miért? Mert míg Varsóban egy csontjobboldali konzervatív kormány, addig Budapesten a mai neokonzervatív irányultságú Freedom Housenak oly kedves koalíció kormányoz. Az, hogy az elmarasztalt Len-
gyelországban ma messze jóval kiegyensúlyozottabb a média és jóval szabadabb, mint nálunk? Ha ez így van, annál rosszabb a tényeknek. Azt is elõre vártuk - ismerve a jelentéstevõket -, hogy Magyarországon melyek azok a területek, amelyekért a Freedom House aggódni fog. A világért sem a sajtószabadságért, amelyben ma ott tartunk, hogy nagyjából az észak-koreai állami televízión való ellenzéki jelenlét esélyével egyenlõ például egy olyan közszolgálati – de akár kereskedelmi televíziós – sajtóbeszélgetés Budapesten amelyen egyaránt megjelenhetnének a két, egymással szögesdróttal elválasztott két oldal markánsabb képviselõi.
A Freedom House szerint Magyarországon a „romák elleni diszkrimináció továbbra is széleskörû“. Vajon melyik európai országban nem az? Mint ahogyan a „faji etnikai hovatartozáson és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés különösen erõsen beágyazódott a társadalomba, áthatva a munkahelyeket és a közszolgáltatást“, olvasható a Freedom House jelentésének magyar részérõl készült washingtoni MTI-tudósítás. A kérdést persze fel kellene tenni: vajon a Freedom House nyilvántartást vezet arról, hogy a médiában megjelenõk közül ki horvát, román, cigány, zsidó, kun vagy jász? Az, hogy a Freedom House Magyarországon a korrupciót is problematikusnak találja, nem igazán meglepetés, hiszen ismerve a társaság filozófiáját, nekik nem ez az igazán kényes terület. Az viszont feltétlenül figyelemre méltó, hogy világrangsorolásukban szerintük Magyarországon a polgári és politikai jogok éppen olyan tökéletesen biztosítottak - vagyis a lehetõ legjobb, „1"-es osztályzatot kapták -, mint a skandináv országok. Az, hogy ott a rendõrség nem ver szét gumibottal, majd tilt be politikai tüntetéseket, nem ver véresre fotóriportereket és állítja elõ, illetve veti zárkába a legálisan tiltakozókat, akiket késõbb a bíróság ment fel, az e neokonzervatív társaságot nem érdekli. Ahogyan az sem, hogy a héttõl egyig tartó skálán szintén a legjobb eredményt kapta e szervezettõl saját országa, az az Egyesült Államok, amely a világ mérhetetlen felháborodására tartja fenn guantánamói fogolytáborát, annak a nyugati igazságügyi normák szerint ártatlan lakóit a legjobb esetben halálba kergetve, ha a most odasietõ Nemzetközi Vöröskereszt még ennél kedvezõtlenebb következtetésre nem jut. A Freedom House értékelése szintén 1-es osztályzatot érdemel, magyar értelemben. Forrás: Lovas István – Magyar Nemzet
HIVATALOS VERZIÓ? Lapzárta után szerkesztõségünk eddig meg nem erõsített információkhoz jutott, mely szerint a pécsi polgármester Dr. Toller László közúti balesete nem egészen úgy zajlott le, ahogyan az a sajtóban hivatalos változatként megjelent. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az alábbiakat sem megerõsíteni, sem megcáfolni nem tudjuk, mindenesetre elgondolkodtató. A hivatalos változat: „A korábbi hírekkel szemben nem egy, hanem két teherautót elõzött az a Mercedes, amely szembejött Toller Lászlóék autójával, s amelynek kikerülése közben a baleset bekövetkezett. A Toller gépkocsiját szabályosan vezetõ sofõr – a szemtanúk elbeszélése szerint – megijedhetett, és félrekapta a kormányt, nehogy frontálisan ütközzön a sávjába áttért Mercedessel. Toller kocsiját ezután a jobboldali útpadka „megdobta”, és áttért a menetirány szerinti baloldalra, ahol egy árokba borult.” Forrás: Index Információink szerint a baleset nem egészen így történt. Mint ahogyan azt a sajtóból már hallhattuk, a Mercedes vezetõje nem akar vallomást tenni. Nem véletlenül. A másik változat szerint ugyanis a polgármester gépkocsija volt az, amelyik a teherautókat elõzte, még pedig nagy sebességgel, nem pedig a Mercedes. Ha valóban így történt, ez azt jelentené, hogy a polgármester gépkocsivezetõje volt a baleset okozója, õ vezetett szabálytalanul, és a balhét rá akarják verni a Mercedes és a teherautó vezetõjére. Információk szerint a teherautó vezetõje nyomta a dudát – magasabban ült, elõbb láthatta, hogy gond lesz – és a polgármester gépkocsivezetõje azért kapta el a kormányt, hogy ne kerüljenek a kamion alá (az minden bizonnyal bedarálta volna az autót) innentõl kezdve már stimmel a sztori, a padka megdobta a kocsit, a többit meg már tudjuk. Juhász elvtárs is feltûnõen hamar ért a helyszínre, hamarabb, mint a rendõrség, mint ezt a híradásokból megtudhattuk. Egyes információk szerint más is jelen volt a baleset helyszínén, ám beparancsolták autójába és elküldték onnan, mondván õ ott sem volt, nem tud semmirõl. Eztán jöttek csak meg a rendõrök. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezeket az információk egyelõre sem megerõsíteni, sem cáfolni nem tudjuk, erõs fenntartásokkal kell kezelnünk õket, mindenesetre annak tükrében elgondolkoztatóak, hogy a baleset után nem mindegy az, ki lép majd a polgármester helyére, s mivel most Szili Katalin kezébe került az irányítás Pécsett, már pedig Juhász elvtárs az õ embere, van benne logika, hogy a maguk kedvére alakítsák az ügyet. Még valamire felhívnám a tisztelt Olvasó figyelmét! Ne feledkezzünk meg arról, hogy olyan országban élünk, ahol egyes emberek rendõröket gázolhatnak halálra, akkor is megússzák a dolgot, emlékezzünk csak a popsztár Császár Elõdre („A bíróság 2001-ben jogerõsen felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki Császárra. Az ítélet szerint egy év hat hónap fogházat kapott, amelyet három évre függesztettek fel. Emellett százezer forint pénzbüntetés megfizetésre kötelezték, és négy évre bevonták a vezetõi engedélyét.”). Egyeseknek mindent lehet, másoknak meg semmit.
2
jó ha figyelünk
– avagy Egyszer mindenkinek benyújtják a számlát –
Itt még a fogantyúba, a valóságban azonban az életéért kapaszkodik Mediterrán Moszkva rettegett ura Élet és halál közötti szûk határmezsgyén lavírozik ezekben a napokban Mediterrán Moszkva rettegett ura. A Don földi porhüvelyét a Pécsi Idegsebészeti Klinika intenzív osztályán próbálják megmenteni az élet számára a kitûnõ orvosok. Így múlik el a világ dicsõsége. Egy röpke pillanat alatt. A médián edzõdött átlagpolgár persze tökéletesen tisztában van vele, ahova nemzetközi hírû orvosdoktort kell hívni, ott igen nagy a baj. A pécsi bürgermeister halálhírérõl szóló pletykák szinte azonnal lábra kaptak a városban. Jól mutatja, mennyire kedvelhetik itt ezt az embert, nagyon sokan vannak, jó ha figyelünk
akik a halálát kívánják. Ahogyan egyik ismerõsöm oly találóan megfogalmazta, a helyi szocialistáknál most állítják egymás hátába a nagykést a hatalomi torzsalkodások, az új helyosztó közepette. Hogy ebbõl mi igaz és mi nem, azt persze nem tudhatjuk. Más vélekedések szerint – melyek valamelyest rímelnek a fenti megfogalmazásra –, a polgármester már csak gépekkel tartható életben, s amíg kipucolják a megfelelõ irodákat, eltüntetik az eltüntetendõ papírokat (ki tudja ki vagy kik, következnek ezután, s mi után fognak majd vizsgálódni?) addig életben is tartják, jogilag még õ a polgármester, sõt, õt
tekintik polgármester-jelöltnek az õszi helyhatósági választásokon is. Hallottuk a helyi MSZP fõ hallja kendtõl, úgy kezelik a dolgot, mintha Toller László szabadságra ment volna. Meg aztán itt volt a Bush-látogatás, megy a foci világbajnokság, a megszorító intézkedések bejelentését sem idõzíthették volna jobbkorra, hiszen nem nagyon van hírértéke a pórnép között, mit érdekli õket mi lesz itt õsszel, javában zajlik a futball cirkusz, szeptemberben meg ki emlékszik majd arra, mi volt a nyár elején. A pécsi városvezetõ esetlegesen bekövetkezõ halálhíre sem szólna olyan nagyot, mint mondjuk a nyári uborkaszezonban. És itt álljunk meg egy pillanatra! A félreértések elkerülése végett szögezzünk le néhány dolgot. 1. A magam részérõl ma Magyarországon semmin nem lepõdöm meg. Mindent és annak ellenkezõjét is elképzelhetõnek tartom. (Az elmúlt négy esztendõben erre számos példát láthattunk.) 2. Magyarország, a magyar társadalom egy túlmediatizált (vagyis a média által jelentõs mértékben befolyásolt, befolyásolható) társadalom. 3 Az MSZP – különösen a Gyurcsányféle – a médián, a médiából élõ párt. (Ezt is láthattuk az elmúlt ciklusban) 4. Gátlástalanok és haszonelvûek. Ha Toller László állapotában kedvezõtlen változások állnának be – és ezzel nagyon is számolnunk kell, hiszen az orvosi jelentések is életveszélyes állapotról tesznek említést, nem is beszélve az állandó altatásban tartásról – szóval, ha ez megtörténne, valakinek pótolnia kell õt. De vajon kinek? Ezt a kérdés azért sem kerülhetik meg a szocialisták, mert ha a város-dirigens fel is épül a balesetbõl, kérdés, mennyire áll helyre az egészségi állapota, és mennyi idõ alatt? Lehet szeretni, vagy nem szeretni Toller Lászlót, de azt nem lehet elvitatni tõle, hogy a párt karizmatikus alakja, szava van az MSZP-ben, sokakra van hatással és kiterjedt kapcsolatrendszerrel bír. Városi viszonylatban pedig az egyik, ha nem a legtekintélyesebb alakja a helyi közéletnek. Egy ilyen emblematikus figura pótlása nem könnyû feladat, fõként akkor nem, ha minden egy emberre lett felépítve. Megint mások azt mondják, nem is biztos, hogy baleset történt. A túl nagy hatalomra és befolyásra szert tett pécsi erõsember valakinek, valakiknek útjában állhatott. Mindenesetre nem tart semeddig kifigyelni a célszemély szokásait, közlekedési útvonalait stb. Nem tudom. Persze összeesküvés-elmélete3
ket könnyû gyártani, de azért abban van valami igazság, hogy a közéleti szamárlétrán fölfelé araszolgatva jó csomó ember tyúkszemére ráhághatott a Don. Egy azonban egészen bizonyos. Isten nem ver bottal, elõbb vagy utóbb, de mindenkinek benyújtja a számlát. Mit ér a hatalom, a vagyon, ha ott fekszel kiterítve egy kórházi ágyon és csak gépekkel tudnak életben tartani? Milyen élet ez? Élet ez egyáltalán? Az igazi értékek pénzért nem megvásárolhatók, figyelmeztet minket az Isten! Jó Ha Figyelünk rá! Ezúttal is! Az igazi értékek pénzért nem megvásárolhatók, azt csak egymásnak adhatjuk, mégpedig önzetlenül. Csak egy életünk van, nem vagyunk halhatatlanok. Rövid az idõ, amit ajándékba kaptunk, használjuk hát ki minél jobban. Vigyázzunk az egészségünkre, õrizzük meg az emlékeinket, nevettessük meg a barátainkat, szeressük a szeretteinket! Ez az élet! Ez a lényeg! Minden más, csak ezután jön. És az Úr látá, hogy ez jó. Visszatérve még néhány gondolat erejéig a Toller Lászlóval történtekre. Az egyik televíziós mûsorban feltették a kérdést, mi lesz most az Európa Kulturális Fõvárosa dologgal, merthogy állítólag Toller László az egyetlen, aki teljes egészében átlátja a projektet. Hát, itt is meglehetõsen érdekes a helyzet. A lóvé még meg sem érkezett, de már megy a pofozkodás. A fõmufti már ideje korán beültette embereit a megfelelõ pozíciókba, jól jönnek majd, ha pénzosztásra kerül a sor. Az sem véletlen, hogy távozott a gyõztes pályázat megírásában kulcsszerepet játszó Takáts József irodalomtörténész, aki 2004 õsze óta dolgozott a Pécs2010 projekten. A híradások beszámolója szerint: „Szûkszavú e-mailben tudatta az érintettekkel távozása tényét Takáts József, indoklás
4
nélkül. A projekten június hatodikáig fõtanácsadói minõségben dolgozó irodalmár a távozását firtató kérdésünkre csupán annyit közölt, hogy belefáradt. Tavaly augusztusban még Takáts mutatta be a Város határok nélkül címû, gyõztesnek bizonyult pécsi pályázati anyag könyv megjelenését, és a tevékenysége elismeréseként idén március 15-én Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet kapta.” Azt hiszem egy kultúrával foglalkozó ember életében talán egyszer, maximum kétszer adódik ilyen lehetõség. És ha figyelmesen olvasták a híradás szövegét, Takáts úr nem azt közölte, hogy elfáradt, hanem azt, hogy belefáradt. De vajon mibe fáradt bele? Hogy nem a dolog szakmai részébe, az egészen bizonyos. Mindenesetre ez is beszédes, sok mindent elárul a Mediterrán Moszkvában uralkodó állapotokról. A magam részérõl – látva a polgármester úr eddigi tevékenységét – kizártnak tartom, hogy Toller László valaha is valamikor is tett volna valamit önzetlenül. Fõleg ezért a városért nem. Persze ez az én magánvéleményem. Lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni vele. Véleményem szerint az Európa Kulturális Fõvárosa címû projektért az egyik legtöbbet tevõ ember épp most hagyta ott az egészet. Egy dolog felépíteni valamit, egy másik, egy egészen másik dolog pedig a hasznot lefölözni mások munkájából. Újra hangsúlyozom, ez az én magánvéleményem. Lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni vele. Magam is többször leírtam e helyt is, hogy a kommunizmus utolsó déli fellegvárának számító város gyakorlatilag a jelenlegi polgármester hitbizományának tekinthetõ, s õ úgy is tekint rá, Pécs a kézileg vezérelt település minta példája. Járja mifelénk egy mondás, ami úgy szól, „halottakról vagy jót, vagy semmit. A polgármester úr azonban még él, legalábbis
amikor ezt a cikket írom, még itt van közöttünk. Arra kérek minden pécsit, minden tükét (tõsgyökeres pécsi lakos, régebben, akinek szõlõje is volt Pécsett – A szerk.) emlékezzen arra, mit köszönhet ez a város jelenlegi vezetõjének! Mára már nyílt titok, vezetésével a kormánypárti frakciók tökig eladósították a várost, elmaradt és lemaradt térséggé váltunk. Ja és nemrégiben a Heti Válasznak adott interjújában kijelentette, hogy ide nem kell autópálya, mer’ az aztán piszok drága, elég lesz nekünk a gyorsforgalmi út is. (Megint csak így halkan, zárójelesen, ahogy szoktam: Ha történetesen autópályán száguldozott volna a Don, nagyságrendekkel kevesebb lett volna az esélye arra, hogy balesetet szenvedjen, lévén az extrém eseteket leszámítva egy autópályán nem nagyon van szembeforgalom.) Mindannyian – így a Don is – Isten kezében vagyunk. Vajon véget ér egy korszak a város életében, vagy sikerül a nagy visszatérés, mint annak idején a vaskoronába kényszerülõ kis-nagy embernek, akinél mérhetõ szavazatokat hozott az elesett ember iránt megnyilvánuló tömeges szánalom? És mielõtt még felháborodottan törölné merevlemezérõl ezt az írást, vagy kukába dobná a kinyomtatott újságot, még egyszer felhívnám a kedves Olvasó figyelmét, ön Tévé-országban él, egy buta, birkatürelmû nép között – Homo Kádárikusz –, akik azt is nyekkenés nélkül tûrik, hogy az éppen most ügyeletes médiasztár-politikus vezetésével egy újabb réteg bõrt nyúzzanak le róla! Errõl ne feledkezzen meg semmilyen körülmény között sem! A JHF egyszemélyes szerkesztõbizottsága jobbulást kíván Toller László polgármester úrnak! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
– avagy Ifjú posztkommunisták kabaréba illõ töketlenkedései sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában – Igaz, ez így, ebben a formában azért nem teljesen igaz, mert Tévé-országban nekik, a kis számú csókosnak, annak a kivételezett sorsú százezernek mindig és mindenkor, így most is jó. Már arról is olvashattunk, hogyan nyerészkedik Fletó exportorientált cégén keresztül a forint gyengülésen. Örüljünk hát az ócsított (copyright by Megyó) forintnak, mer’ jó az az exportõröknek, no meg a multinacionális cégeknek, akik gyakorlatilag adózás nélkül kivihetik a hasznukat az országból. Csak nekünk, szerencsétlen sorsú tízmillió magyarnak, akik nem illünk bele a világbanki tervdokumentáció számunkra fenntartott szûkös, 6-8 milliós rubrikájába, nekünk nem jó ez az egész globalista vircsaft. De hát kit érdekel, hogy nekünk mi a jó? Akinek nem tetszik: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” Erre a késõbbiekben majd még visszatérünk!
Akinek nem tetszik, el lehet menni! Még mondják azt, hogy rosszabbul élünk mint négy éve! Ugyan kérem, micsoda marhaság! Ki volt az a barom, aki ilyen hülyeséggel próbált etetni minket? Még hogy rosszabbul élünk! Hát ki hiszi ezt el, amikor azt olvashatjuk, hogy az elmúlt évben 13 (gyengébbek kedvéért kiírom betûkkel is: tizenhárom) milliárd forint bevétel folyt be a két kereskedelmi csatornához, csak emelt díjas sms-ekbõl. Kilóg a seggünk a gatyából, de mi azér’ rázzuk a rongyot ezerrel, ahogy az köll. Így mulat a magyar. Miközben megyünk lefelé megalázóba. Szintén ezerrel. A gátlástalan, néha személyiségzavarral küzdõ paprijó ha figyelünk
kajancsi még turbófokozatra is kapcsolja a középosztályt le- és elkaszáló országos méretû fûnyírógépezetet, senki nem mer szólni neki, hogy már négy éve lefelé száguldunk a lejtõn, megy az már magától is, nem kéne tán még taszajtani is rajta egyet, de Fletó se lát, se hall, csak megy elõre, mint a vak ló. Tudják, az, amelyik olyan bátor ha jön a fal. Egyes vélemények szerint visszatért a hetvenes évek vége, nyolcvanas évek eleje, késõ kádári nosztalgiázás állami kiadásban. Mások szerint viszont ez, ami most van, sok tekintetben már azon is túl tesz. Minden várakozásunkat felül (vagy talán alul?) múlja. Tévé-ország bamba népe, amelyik Frutti helyett lazán szét szórt 13 milliárdot emelt díjas sms-ekre, hörögve szemléli az üzleti szférából visszatérõ ifjú posztkommunisták kabaréba illõ töketlenkedéseit sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában. 1 elemzés a sok közül: Pénzbehajtás és tõkediktátum Nem történik más csupán pénzbehajtás, távlatos elképzelésekrõl szó sincs, miközben a globális tõke diktálja a feltételeket – kommentálta az Info Rádiónak Szalai Erzsébet, szociológus, a Baloldali Értelmiségiek Társaságának alapító tagja a Gyurcsány-csomagot. A gazdasági elit nyílt hatalomátvétele, a politikai elit lefejezése zajlik – nyilatkozta az InfoRádiónak Szalai Erzsébet szociológus annak kapcsán, hogy üzletemberek irányítják az ország stratégiai fejlesztésével foglalkozó kormányzati szervezeteket. A globális tõke diktálja a feltételeket, itt a félperiférián a kormányok nem tehetnek mást, minthogy végrehajtják a tõke kívánságait – kommentálta az InfoRádiónak Szalai Erzsébet szociológus, a Baloldali Értelmiségiek Társaságának alapító tagja a Gyurcsány-csomagot. A kormányoknak egyetlen választási lehetõségük maradt, azt eldönteni, hogy kire hárítják a válság terheit, a középosztályra, vagy a legszegényebbekre – tette hozzá Szalai Erzsébet. Az elemzõ példaként említette, hogy az elmúlt napokban Magyarország több figyelmeztetést is kapott, amelyek szerint a tervezettnél is szigorúbb intézkedésekre van szükség, ellenkezõ esetben kivonul a tõke. A szociológus szerint a kormány által bejelentett megszorító intézkedések a társadalom valamennyi rétegét kedvezõtlenül érintik, de nagyobb terhet rónak a lakosságra, mint a tõkére. Nem történik más csupán pénzbehajtás, távlatos elképzelésekrõl szó sincs – mondta Szalai Erzsébet, aki szerint a politikai elit lefejezését jelenti, hogy az ország fejlesztési stratégiáját meghatározó testületeket üzletemberek vezetik. InfoRádió – fidesz.hu
Aztán itt 1 másik, ez már magától a nagyságos és fényességes tekintetû miniszterelnök elvtárstól, Allah növessze hosszúra a szakállát, s egyúttal az Isten rogyassza rá az eget! Az alábbi kis opusz az OÉT (Országos Érdekegyeztetõ Tanács – ha egyáltalán van még bármi értelme is ennek az elnevezésnek) legutóbbi ülésén hangzott el. Ímé a veretes szavak (aki látta a felvételt az a türelmét vesztett akarnok stílusát is felidézheti magában: „- Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni! – mondta Magyarország miniszterelnöke.” Az üzleti élet nagykutyái közül tán éppen Demján Sándor ücsörgött ott nagy kínosan egynehány kollégájával egyetemben, mint valamiféle érdekegyeztetõ fõmufti, és kénytelen kelletlen tûrte, hogy ez a mihaszna pernahajder, taknyos kis országrontó, pimaszul kioktassa õket. Ahelyett, hogy felállt és otthagyta volna a puffogó vipera pózába merevedõ ripacsot, Demján barátunk, no meg az egész díszes kompánia csak ült ott, mint lólány álma a hideg vízben. De ha nem is hagyja ott – lévén Demján is gentlemanus, vagy legalább is annak próbál mutatkozni a nagy nyilvánosság elõtt – szóval a minimum az lett volna, hogy a kormányfõi kirohanás után, a lenyugodás perceiben, amikor Fletót benyugtatózzák és vérnyomáscsökkentõt adnak be neki, Demján úr, vagy valamelyik szerencsétlen kollégája megereszthetett volna 1 keresetlen mondatot az egykori mûminiszterelnöknek, annál a résznél, amikor azt kérdezi „Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan?” Valahogy így, hogy aszongya: „Ferikém! (Vagy ha a bizalmas stílus a kamerák és a firkászok jelenléte miatt gáz lenne, Miniszterelnök eftárs!) Mondjuk úgy fizethetnék ki a nyugdíjakat, hogy vissza tetszenének adni a gengszterváltáskor a Társadalombiztosítástól elrabolt vagyont! Mer’ hogy ottan ingatlanoktól kezdve miegymásig bezárólag ölég sok minden vót, ami most bizony termelhetné a lóvét a népnek. Vazzeg! No, hát így valahogy, Ferikém! Ha jól emlékszem, kendtek mondták ki a jogutódlást. Ki kellett mondani, különben oda a 5
hatalmas összeharácsolt vagyon. Nem így volt? De ha csak ez lenne! A nyugdíj kifizetésének a kérdése? Hát istenkém, a magyar úgy sem él sokáig, sokszor meg sem éri a nyugdíjkort. Ez ám a bombabiztos bevétel az államnak, kiadás nélkül. A temetési költségek a hozzátartozókat terhelik. Mindeközben ifjú posztkommunistáink kabaréba illõ töketlenkedései sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában zavartalanul folynak tovább. Itt van például a közlekedés. Épp most olvashattuk néhány sorral elõrébb, hogy rettegve tisztelt miniszterelnökünk biztat bennünket a mozgásra, arra kér legyünk mobilak: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” Hallottunk mi már ilyeneket tõle korábban is. Akkor még a fiatalok voltak a kiszemelt célcsoport, most már a vállalkozók is. Nem számít kicsi vagy nagy, ha valakinek nem tetszik ami van, „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” Aki nincs ellenünk, az velünk van! Aki nincs velünk az ellenünk van! Aki nincs velük az velünk van! Aki nincs velünk, az velük van! Aki meg egyikünkkel sincs, az elmehet Magyarországról, itt hagyhat bennünket. (Megint csak úgy halkan, zárójelesen, ahogy szoktam. Azért én szíves figyelmébe ajánlanám a KISZ-emlõkön, pártállami csecseken, valamint a dialektikus materializmuson nevelõdött Fletó Fletovics Jemelján, musktáliherélõ szakon végzett karriertörtetõ aparatcsiknak, hogy a lóvét, na azt bizony a középosztály termeli. És ha kendnek ki tetszik irtani, el tetszik üldözni kis hazánkból a társadalomnak ezt az egyre vékonyodó rétegét, akkor bizony tényleg elkezdhet rettegni, mert arra a kérdésre: „Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan?”, valóban nem fog tudni válaszolni. De tegyünk fel magunknak egy másik kérdést, ami elsõ látásra talán semmilyen rokonságot nem mutat a nyugdíjak és a gengszterváltáskor elrabolt TB-vagyonnal, pedig ha hátrébb lépünk egy lépéssel és kicsikét tágabb szemszögbõl vizsgáljuk meg a dolgot, kristálytisztán kirajzolódik elõttünk egy szörnyû kép, melybõl legalább ily szörnyû felismerés támad, hogy itt bizony a „jobb kézzel bal fül vakarás” faramuci nyakatekert szemléletmódjával van dolgunk. Elég, ha csak a legújabb õrületre, az autós társadalmat megsarcoló súlyadó módosításra gondolunk. Minél újabb, minél korszerûbb (kevésbé környezetszennyezõ) autója van valakinek, annál több adót fog fizetni. Ezt józan ésszel érti valaki? De hát hogyan is érthetnénk? Hogyan is érthetnénk olyan emberek észjárását, mint például a derék Stern, aki ugyan a maga 6
idejében még valódi miniszterként, nem holmi papír alászignáló pojácaként tengette napjait hivatalában, szóval a derék Csillag, aki most hirtelen többedmagával frankón megokosodott, amikor megkérdezték tõle, hogy ma Magyarországon ki számít jó módúnak, gazdagnak, azt találta mondani, hogy aki hó végén félre tud tenni. Nosza, rajta, kedves barátaim!, illetve kedves eftársak, ott még van egy ki zsé, azonnal le kell csapni rá, küggyük az APEH-ot ide vele, de ízibe! A hibás szemléletmód, vagy a helyes káros mértékû torzulása az, ami összeköti ezeket a „jobb kézzel bal fül vakarás” jellegû dolgokat, s egyúttal lehetetlenné teszi, hogy megálljunk és visszaforduljunk a romlásba vezetõ lejtõn. „Jobb kézzel bal fül vakarás”. Az elõzõ részek tartalmából: Emberünknek nincs meg az adott poszt betöltéséhez szükséges iskolai végzettsége? Sebaj! Megváltoztatjuk az idevonatkozó törvény(eke)t, hogy az emberünknek is jó legyen. Ha minden kötél szakad, hozunk egy új törvényt. Beszólt az Unió, hogy nagy a hiány? Sebaj! Pártunk és kormányunk nem esett kétségbe, alkalmazta az általam csak Gergényi-metodika névre keresztelt adminisztrációs eljárást. Ezúton kérek elnézést a ftkapitány úrtól, nincsen énnékem tvele semmi bajom, pusztán a média nagy nyilvánossága elttt az t esetében találkozhattunk eltször ezzel az eljárással nagy port felvert módon, médiasegédlettel. Visszamenõleges hatállyal módosítunk a tervszámokon (kedvezõbb színben tûnik fel az ötéves terv, korrigáltak az elvtársak a TervhivatalbanJ). De ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet überelni, hát nagyon tévednek. Lehet. Hogyan takarít meg pénzt a Gyurcsánykormány az utak felújítására szánt összegeknél? Soha ki nem találnák. Visszaminõsítik az utakat alacsonyabb rendûvé, így már nem jár nekik a felújításra szánt összeg. Erre szokták azt mondani pajkosan összekacsintva az MSZP-szavazók, hogy ügyes. Van az a mondás, „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. No, hát kérem szépen sehogy se jó, senkinek se jó ország vadkapaitalizmusában rettegve tisztelt ifjú posztkommunistáink kabaréba illõ töketlenkedései közepette Mohamednek ugyan egy tapodtat sem kell mennie sehová. Naphosszat legyeztetheti magát rabszolganõivel, kortyolgathatja a mézédes serbetet, ugyanis házhoz viszik neki a hegyet. Tízszer annyiba kerül, hússzor bonyolultabb, százszor annyian belerokkannak, de mit számít az! Semmit. A nagyember aszonta, hogy ennek már pedig így köll lenni! Itt apellátának helye nincs! Egyszer aszontam hogy így lösz, akkó’ így
Fletó: minden dõlni fog!!! lössz! Értve vagyok? Mer’ ha nem, „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” Úgy tûnik tényleg van valóságalapja a fentiekben idézett elemzésnek. A jelek szerint az üzleti szférának véget ért a türelme, sokéves várakozás után most benyújtja a számlát, fiatalítás címén – talán az emblematikus figurákat kivéve – most szemrebbenés nélkül kipaterolja a hatalomból az egykori állampárti elitet. Az ideológiai mindenhatóság helyébe a gátlástalan, mindenen és mindenkin átgázoló profitmaximalizálás lép. A budapesti utca emberének kabaréba illõ megfogalmazásával élve: Marx, Engelsz, Leninsz átadja helyét Mammonnak, a Pénz istenének. Operett-országban, a végletekig túlmediatizált közép- európai banánköztársaságban, a térség egyetlen kuriózumaként, ahol nem skanzen jelleggel még aktívan tevékenykednek a múlt árnyai, a múlt eszméivel, a bután kiskorú nép csendesen éli tovább szürke hétköznapjait. Fel-fel hördül ókor-ókor, amikor megorrontja a vész elõszelét, de egyelõre még nem veszi komolyan, hiszen esténként lerogyva a tévénézõ fotöjbe a foci vb éppen aktuális összecsapására koncentrál. Tudja ezt az ámerikai PR-csapat is, ezért mostanra, a futball világbajnokság idejére idõzítették a rossz hírek közlését. Ki van ez találva. Most már csak arra kell vigyázniuk, nehogy öngólt rúgjanak õsszel. Addig is az egykori zseniális sportriporter, a néhai Knézy Jenõ szabadalmilag levédett jelmondatával búcsúzom önöktõl: Jó estét, jó szurkolást! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Ebben az évben mintegy 350 milliárd, 2007-ben ezermilliárd forinttal könnyít a költségvetés helyzetén a Gyurcsány Ferenc által szombaton bejelentett Új egyensúly program. Ez egyelõre közel azonos mértékben tartalmaz kiadáscsökkentõ és bevételnövelõ tételeket. A következõ két évben az egyenlegjavulás 40 százaléka kiadáscsökkentõ és 60 százaléka bevételnövelõ intézkedések eredménye lesz. Összefoglalónk a legfontosabb lépéseket tartalmazza. KIADÁSCSÖKKENTÉS • Áremelések (ártámogatás-csökkentések) • Augusztus 1-jétõl 30 százalékos gázáremelés • Augusztus 1-jétõl 14 százalékos lakossági, 10 százalékos nagyfogyasztói villamosenergiaár-emelés • Gyógyszeráremelés – gyógyszertámogatások csökkentése – gyógyító-megelõzõ kasszában zárolások (egyszeri, idei 40 milliárdos korrekció) • BKV-, MÁV- és Volán-jegyáremelések (új támogatási rendszer) KÖZPONTI KÖZIGAZGATÁS • 5 százalékos azonnali zárolás a központi költségvetésben (csak idei korrekció) • Minisztériumok száma csökken • Megfelezik a minisztériumi felsõ vezetõk számát • 20 százalékkal csökken a minisztériumi dolgozók száma • 318 minisztériumi gépkocsi eladása (42%-os csökkentés) • Több mint a felével, 190 ezer négyzetméterrel csökken a kormányhivatalok irodaterülete • Országos hatáskörû szervek megyei szervezeteibõl regionális JÖVÕ JANUÁRI VÁLTOZÁSOK szervezetek lesznek (192 egység érintett: pl. APEH, rendõrség • További 1 százalékos munkavállalói járulékemelés megyei szervei) • Megszûnik a lakáshitel adókedvezménye (csak azoknak jár, akik addig vettek fel hitelt, és ezt még öt évig érvényesíthetik) • Hasonló jellegû szervezetek összevonása (119 szervezet érintett, 4400 fõs létszámcsökkentés) • 3,4 millió forint feletti jövedelem esetén nem vehetõ igénybe az 32 intézmény megszüntetése (4100 fõs létszámcsökkentés) adókedvezmények többsége (befektetési, õstermelõi, tandíjked• vezmények), megszûnik a szellemi tevékenység kedvezménye KÖZALKALMAZOTTAKAT ÉRINTÕ VÁLTOZÁSOK • Üdülési csekk adómentessége szigorodik, felhasználási feltételek szigorúbbak • Teljesítményalapú bértábla bevezetése • Hat hónapos extra végkielégítési garancia eltörlése, a munka • Hatmilliós jövedelem felett 40 százalékos lesz az adó (4 százalétörvénykönyvében foglaltaknál nem jár több kos szolidaritási adó) Alkalmatlanság miatt elbocsáthatók • • A 18 százalékos szja-sáv határa 1,55-rõl 1,7 millió forintra emelkedik ÖNKORMÁNYZATI ÁTSZERVEZÉS • Gépjármûvek átírási illetéke emelkedik, a súly helyett a teljesítmény a gépjármûadó alapja • Regionális önkormányzatok kialakítása megyeiek helyett • Kötelezõ kistérségi társulás • Cigaretta ára jövõ áprilistól és szeptembertõl ismét emelkedik a jövedéki adó növelése miatt (3,2-3,2 százalékkal) • Ezer fõ alatti településeken nincs önálló polgármesteri hivatal, kötelezõ körjegyzõség (300 érintett község) • Maradnak a munkáltatók által fizetett járulékok • Ötszázalékos költségcsökkentés • Elvárt járulék: a minimálbér kétszerese után kell fizetni járulékot minden vállalkozónak (kivételt kérni kell) • Önkormányzati képviselõk száma, tiszteletdíja csökken • Bevételek (adók) növelése • Társasági nyereségadó 4 százalékos szolidaritási adóval egészül ki (16-ról 20 százalékra nõ az alapkulcs) IDEI INTÉZKEDÉSEK • Elvárt adó: a vállalkozóknak a forgalmuk (eladott áruk beszerzési értékével csökkentett részének) 2 százaléka után minden• 2,5 százalékkal emelkedik a munkavállalók járuléka (januártól még 1 százalékponttal) képpen meg kell fizetniük a – megemelt – nyereségadót • 20 százalékos kamat- és tõzsdei árfolyamnyereségadó (csak a • Továbbra is él a bankadó, biztosítókra is kiterjed, mértéke még hosszú távú állampapír és a befektetési jegy adómentes) kérdés • A természetbeni juttatások adója 44-rõl 54 százalékra emelke- • Adózik a házipénztár: a napi záróegyenleg „üzletileg indokolt“ dik, adóköteles a cégtelefon (de nagyobb áfát írhatnak le utána része 20 százalékos adóval terhelt a cégek) • Vagyonellenõrzések száma néhány százról tízezerre emelkedik, erõsítik az adónyomozást • A 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelkedik, így 4 százalékkal drágul az élelmiszer, a busz és a vonatjegy • Tízszázalékos adófizetés mellett hazahozható a külföldön tartott feketevagyon • A jövedéki adó emelése miatt drágul a cigaretta (6,8%-kal), és a szeszes ital (8,4%-kal) – a bor kivételével. 2008-TÓL VÁRHATÓ • Októbertõl 15-rõl 25 százalékra emelkedik az EVA kulcsa Novembertõl megmarad a havi 1950 forintos, munkavállalók • • Ingatlanadó az átlagosnál nagyobb értékû lakó- és üdülõingatlanokra által minden dolgozóra fizetett egészségügyi hozzájárulás Forrás: Népszabdság – Munkatársunktól jó ha figyelünk
7
Ha készpénznek vesszük, hogy az állam mintegy 1500 milliárd forintot akar megtakarítani, illetve behajtani rajtunk a következõ másfél évben, akkor nagyon egyszerûen kiszámolhatjuk, hogy minden egyes magyar állampolgár 150 ezer forinttól esik el, vagy magasabb adók, vagy magasabb árak, vagy meg nem kapott állami támogatások formájában. Nem kevés pénz, még akkor sem, ha közben azért valamelyest emelkedni fognak a bérek és a nyugdíjak is, és még akkor sem, ha tudjuk (de már elfelejtettük), hogy az elmúlt négy-öt évben legalább háromszor ennyivel megnõtt az évi jövedelmünk. Csak érzékeltetésül: évente kétszer annyi lakás épül, mint 2000-ben, és majdnem kétszer annyi új autót adnak el, mint akkor, márpedig ezek a nagy ugrások hatalmas életszínvonal növekedést jeleznek. Mindegy, ahhoz a pénzhez már hozzászoktunk, de hogy a már megkapottból visszavegyenek, lényegében elfogadhatatlannak tartjuk. Bizony, a munkavállalóknak azonnali csapás lesz, hogy két és fél százalékkal csökken a fizetésük a tb-járulék emelése miatt, ráadásul az energia- és az élelmiszerárak növekedését senki nem tudja kikerülni, legföljebb ésszerû takarékoskodással mérsékelni. Az evások kapásból milliókkal fizetnek majd többet (azért valljuk be: az a 15 százalék feltûnõen kedvezõ volt), és meg vagyunk még kínálva néhány egyéb várható adóemeléssel is. Már megint miért azok viselik a terheket, akik eddig is, kérdezik sokan, amire sajnos csak az lehet a válasz, hogy tessék körülnézni. Ha szerelõt, mestert hívok a lakásomba, vajon adnak-e vagy kérek-e tõlük számlát, szóval adózik-e a vállalkozó? Ha jön a takarítónõ, bejelentett tevékenységet végez-e? Ha elmegyek teniszezni, vajon a pályadíj ellenében kapok-e számlát, a pályamunkás vajon melyik környezõ országból jött át illegálisan, az edzõk vajon a keresetük hányadrészét vallják be (hasonlóan természetesen az orvosokhoz, a fodrászokhoz és az építõmunkásokhoz)? Igen, tisztában vagyunk azzal, hogy ez az ország jórészt feketemunkából mûködik, és
8
csodálkozunk, hogy az államnak nincs adóbevétele. A helyzet lehetetlen, mégis úgy látszik, az egyetlen lehetséges helyzet, mert senki nem képes megváltoztatni. Szigorú ellenõrzésrõl ugyan sokan papolnak, ám szeretném én tudni, hogyan, mennyire eredményesen lehetne egyenként végigvizsgálni és egymástól megkülönböztetni a minimálbéren tengõdõ százezreket a minimálbérre bejelentett gazdagok tízezreitõl és a minimálbéres középosztálybeliek százezreitõl. De ez csak az egyik (reménytelen) dolog, a másik az, hogy nem lehetne-e másképp spórolni? Például úgy (ahogy többen is állítják), hogy ne az állami bevételeket növeljék magasabb adókkal, hanem a kiadásokat csökkentsék. Dehogynem lehetne. Nagyvállalkozók többször is elmondták az elmúlt években, hogy kétszázezerrel csökkenteni kellene a közalkalmazottak számát. Csakhogy akkor a nagyrészük munkanélkülivé válna, ennek emberi, társadalmi és gazdasági következményeivel együtt. Vagy drasztikusan vissza lehetne fogni az egészségügyi kiadásokat, a családtámogatást és a nyugdíjakat, ám ez ugyebár ugyanúgy jövedelem-elvonás, ha nem is adóemeléssel. Vagyis nincsenek csodák, tessék tudomásul venni. Ezért a kérdés nem az, hogy lehet-e fájdalom nélküli mûtétet végrehajtani, hanem hogy nem lehetne-e más módszerrel. Szerintem lehetne, és kellene is. Bármennyire fontos ugyanis a gazdasági lehetõ-
ségek növelése szempontjából az autópálya-építés, most be kellene fejezni, kivéve a budapesti körgyûrût, amely életbevágó. A nagyvárosokba gyakorlatilag már el lehet jutni, Pécs az egyetlen kivétel, oda pedig félautópályát kéne építeni lassabban és olcsóbban. A másik módszerbeli változás az lehetne, ha az elvonások mellé a kormány azonnal odatenné az átalakítások reformtervét és határidejét. Igen, most ennyit be kell fizetnünk, ám 2008-tól úgy alakul át az egészségügy, hogy tiszta, rendes, korszerûen mûködõ kórházak és rendelõintézetek lépnek be folyamatosan és finanszírozhatóan, ilyen és ilyen rendszerben. Vagy most ugyan ennyiféle adót kell fizetnünk, de 2009-tõl úgy változtatjuk meg a rendszert, hogy a terheket így és így csökkentjük vagy igazságosabbá tesszük. Szóval a mostani sokkból meg kell mutatni a kivezetõ utat, mert minden áldozatvállalásnak csak így lehet értelmet adni. Ez nemcsak józan, emberi, érzelmi szempontból fontos, hanem politikai okokból is, mert legalább valamilyen támaszt nyújtana a kormánypártoknak a következõ hónapokra, évekre. A mostani válsághelyzet (mert bizony arról van szó, ne finomkodjunk: lelki és pénzügyi válságról, amely mindazonáltal nem gazdasági válság) tudniillik nemcsak azzal a veszéllyel jár, hogy a szocialisták elveszítik az önkormányzati választásokat, hanem azzal is, hogy az MSZP alapjaiban rendül meg (valahogy úgy, ahogy a lengyel szocialisták). Gyurcsány Ferencben megvan az erõ, a képesség és a vízió arra, hogy megmutassa, mit mi-ért kell megcsinálni, mint ahogy arra is képes, hogy a hibáit gyorsan beismerje. Tessék felvázolni, hogy két-három éven belül honnan, hová jutunk, mert az emberek alapvetõen mégiscsak racionálisak. Ja igen: és tessék gyorsan megegyezni Demszkyékkel (Demszkynek meg velük), mert a budapesti veszekedés és vereség súlyos következményekkel jár. Ha már rosszabbul fogunk élni, legalább legyünk okosabbak! A szerzõ újságíró Bolgár György – Népszava
jó ha figyelünk
Nyilvánosak a képviselõi vagyonnyilatkozatok Péntek délelõtt óta nyilvános a magyar országgyûlési képviselõk vagyonnyilatkozata. Gyurcsány Ferenc tavaly 87 millió forint tulajdonosi osztalékot vett fel, de csak 2,5 milliója maradt meg belõle. A pártelnökök vagyonában sok változás nincs. Hiller István inkább kézpénzben tartja vagyonát, Kóka miniszternek pedig nemhogy helikoptere, de még autója sincs. Viszont rendelkezik egy darab folyosóval, bérlõként. Vagyonnyilatkozata szerint Gyurcsány Ferenc egy 50 négyzetméteres pápai lakótelepi lakás tulajdonosa. Ezt még 1995-ben vette. A miniszterelnöknek ezen kívül 2 és fél millió forintnyi bankbetétje van, ebbõl 360.624 forint feleségével, Dobrev Klárával közösen. Saját gépkocsija nincs a miniszterelnöknek. Gyurcsány Ferenc tavaly tulajdonosi osztalékként 87 millió 669 ezer 38 forintot vett fel az Altus Befektetési Rt.-tõl, melynek 100 százalékos tulajdonosa. A kormányfõ ezen kívül 4,4 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik az Aldo Kft.-ben és 8,3 százalékkal az Ark Rt-ben. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki fizetése havi bruttó 1 millió 365 ezer forint. ORBÁN: NINCS MEGLEPETÉS A Fidesz elnöke, Orbán Viktor a nemrég kiadott 20 év címû könyvéért 2 millió 703 ezer forintot kapott. A volt kormányfõ vagyonnyilatkozata nagy meglepetést nem tartogat. Orbán Viktor egy 193 négyzetméteres társasházi lakás felével rendelkezik, emellett egy 2001-ben vásárol Volkswagen Golfja van – áll a dokumentumban. Bankban feleségével közösen 4 millió forintot tart, 2002-ben pedig 20 millió forint hitelt vett fel, amelyet jelenleg is törleszt. Feleségének Felcsúton van lakóháza és mezõgazdasági ingatlanja. A Fidesz elnöke a képviselõi jövedelme mellett pártjától havonta 662 ezer forintos elnöki tiszteletdíjat vesz fel. A politikus 20 év címû könyvéért 2 millió 703 ezer forintot kapott. Vagyonbevallása szerint gazdasági érdekeltsége nincs. HILLER NEM BÍZIK A BANKOKBAN Hiller István MSZP-elnök négyötöd részben tulajdonosa egy budapesti 113 négyzetméteres lakóháznak, felerészben pedig egy kõvágóõrsi üdülõnek is. Úgy látszik, a szocialista politikusok nem kedvelik a jármûveket: Hillernek sincs semilyen autója, de semmilyen nagyobb értékû ingósága sem. Pártelnökként eddig 600 ezer forintot keresett havonta, ezt mostantól felváltja a miniszteri 1 millió 200 ezres fizetés. Az MSZP jó ha figyelünk
elnöke nem nagyon bízhat a hazai bankokban, mert vagyonbevallása szerint 42 millió forint és 2700 euró készpénzt tart otthon. Viszont kijelenti: kiskorú gyermekei nevén semmi nincs. KUNCZE A MOL-BAN BÍZIK Egy 400 négyszögöles balatonakarattyai telken álló 90 négyzetméteres lakóházzal, 131 darab MOL-részvénnyel (ez péntek délelõtti árfolyamon 2 millió 521.750 forint) és 14 millió 800 ezer forint bankbetéttel rendelkezik Kuncze Gábor – áll a liberális politikus vagyonbevallásában. Az SZDSZ elnöke ugyanakkor tartozik is, mégpedig 18 és fél millió forinttal. Pártvezetõként havi bruttó 265 ezer forintot keres. Kuncze Gábor juttatásként egy-egy változó értékû mobiltelefont és személygépkocsit használ, valamint az országgyûlési képviselõknek járó, 655 ezer forint értékû laptopot. DÁVID IBOLYA A II. KERÜLETET SZERETI Az MDF elnökének a fõváros II. kerületében két ingatlanban is van érdekeltsége. Dávid Ibolya 2003 óta egy 150 négyzetméteres lakás felével és egy garázs egyhatod részével rendelkezik. Ezen felül életjáradéki szerzõdése van egy – szintén a kerületben található -113 négyzetméteres lakás felében 1999 óta. Az MDF elnökének Zamárdiban van egy 90 négyzetméteres üdülõben egyharmados tulajdonrésze, szülei azonban holtig tartó haszonélvezeti jogot élveznek. A legkisebb ellenzéki párt vezetõjének nincs gépjármûve, védett mûalkotása. Pénzintézetnek 13 millió forinttal tartozik. Dávid Ibolya pártjától nem kap fizetést. SEMJÉN RENDJELEKET GYÛJT Semjén Zsolt, a KDNP elnöke egy budapesti lakással (123 négyzetméter) felerészben és egy balatonfenyvesi üdülõ haszonélvezeti jogával rendelkezik. A keresztény demokrata politikusnak családi örökségként antik bútorai, valamint rendjelgyûjteménye is van. Másfél millió forint kézpénz is szerepel a vagyonbevallásában. VERES: LAKÁSOK, SZÁNTÓK, ERDÕK Veres János pénzügyminiszter vagyonnyilatkozata szerint számos ingatlannal rendelkezik. Örökölt egy nyírbátori, 120 négyzetméteres családi házat, emellett a városban van még egy 200 négyzetméteres háza, és egy 72 négyzetméteres lakás negyede is az övé. Felerészt tulajdonosa egy debreceni lakásnak és egy ga-
rázsnak, egy vásárosnaményi nyaralónak, és tulajdonrésze van egy hajdúszoboszlói társasüdülõben is. Nyírbátorban, Piricskén és Bátorligeten vannak szántói, erdõi, gyümölcsösei és szõlõje, összesen több mint 30 hektárnyi területen Csaknem 34 millió forint értékû értékpapírral is rendelkezik, emellett 6 millió forintot tart a bankban, számlakövetelése pedig meghaladja a 169 millió forintot. Társtulajdonosa egy kereskedelmi szolgáltató kft.-nek, és övé a Nyírbátori Tésztaipari Kft. is, valamint egy gyógyszertár harmada. Veres János pénzügyminiszteri fizetése 1 millió 234 ezer 300 forint, megyei önkormányzati képviselõként pedig 144 ezer forintot keres. KÓKA: GARÁZSA VAN, JÁRMÛVE NINCS, HELIKOPTER SEM A gazdasági miniszter vagyonnyilatkozata szerint Budapesten egy 81 és egy 64 négyzetméteres lakás száz százalékos tulajdonosa, és övé egy 200 négyzetméteres ház negyede is. Sõt, Kóka János büszke bérlõje egy 3,29 négyzetméteres folyosórészletnek is a dokumentum szerint. A szabad demokrata politikusnak Verõcén van nyaralója. Rendelkezik garázzsal is, jármûvet azonban nem tüntetett fel a bevallásában. Sem szárazföldi, sem vízi, de még légi jármûvet sem, így a közismert helikopteréhez sincs ezek szerint semmi köze. Kója János csaknem 66 ezer dollárral (14 millió forinttal) és 13 ezer euróval (35 millió forinttal) is rendelkezik értékpapírok formájában. További bankbetétei vannak 182 millió forint értékben, és 122 milliós pénzköveteléssel is bír. Viszont tartozik is egy banknak, egymilliónál is többet költött hitelkártyájával. A politikusnak egy gazdasági társaságban van érdekeltsége, a Rumed 2000 Kft.-ben, amelynek 51 százalékban tulajdonosa. (Forrás: InfoRádió, parlament.hu) MNO – Nézõ László
A TÉESZ fõkönyvelõbõl lett pénzügyminiszter, az egyik leggazdagabb ember a parlamentben
9
„A kommunisták újra praktikáznak valamit“ „Rohadjon meg az összes büdös kommunista!“ – fakadt ki egyik reggel a boltosom, meghallva a rádióban, hogy újra emelik a benzin árát. Majd kifejtette nézetét, miszerint nem jó irányba vezeti az országot ez a kormány. Nem szálltam vitába vele. Hogy magyaráztam volna meg neki: nemhogy a benzin árához nincsen köze a kormánynak, hanem már kommunisták sincsenek. Legalábbis ez derül ki a miniszterek hivatalos életrajzaiból. Bár a kormánytagok döntõ része egykori KISZ és/vagy MSZMP vezér volt, e tényt jótékony hallgatással igyekeznek elfedni, számomra egyébként érthetetlenül. Kedvenc eladóm sommás véleményébõl mindenesetre kiderül: az emberek egy része még mindig azt hiszi, az állam (a kormány) mindenható, másrészt az is kiviláglik: nem igaz, hogy senkit nem érdekel már a kommunistázás. Mert mostanában az a hivatalos verdikt – lassan már a jobboldalon is -, hogy hagyjuk a fenébe a komcsizást, nem érdekli ez az embereket, zárjuk le a múltat stb. Ezzel akár egyet is lehetne érteni, ha nem kellene még mindig „félig bevallott életek“ és tételek között élnünk. Az alaptételrõl ugyanis megfeledkezni látszanak a felejtést ajánlók: a rendszerváltozás óta egyebet sem teszünk, csak a régi szemetet igyekszünk eltakarítani, persze kevés sikerrel, és olykor új szemetet is hagyva magunk után. Az államadósság, a hiány, a gazdasági bajaink, de fõképpen társadalmi nyavalyáink: öngyilkosság, alkoholizmus, „korai öregség“, demográfiai katasztrófa
10
- meddig lehetne sorolni! – nem most keletkeztek. Mindezekben igen jelentõs szerepet játszott az a negyven év is, amit 1989-90-ben magunk mögött hagytunk. Joggal mondhatják persze, hogy mennyit fejlõdött az ország az államszocializmus négy évtizedében, de mennyit fejlõdött volna az államszocializmus nélkül! Igaz, ez történelmietlen megközelítés – mondják -, éppen úgy, ahogy történelmietlen a felejtést ajánlani, a megbocsátást bûnbánat nélkül. A bûnbánat azonban elmaradt. A felejtést pedig azok ajánlják legerõsebben, akikre emlékeznünk kellene. Mindig éppen azok a történelmi bûnök évülnek el, amiket õk követtek el. Mert emlékeznünk kellene azokra, akik a rendszert mûködtették, fenntartották. Nem a „nép“, nem a mi érdekünkben. A saját érdekükben, a pártjuk, a Szovjetunió, az internacionalista szocializmus érdekében. Nem igaz, hogy mindenki, aki akkor élt, egyformán bûnös, pedig újabban már ezt is el akarják hitetni (téged nem Kádár taníttatott ingyen?- kérdezik például). A láncban mindannyian szemek voltunk, de nem a lánc a hibás a rabságért, hanem azok, akik rátekerik azt a rab lábára, kezére, s bezárják õt egy cellába. Na jó: barakkba, a legvidámabba, ahogy mondják. Emlékezzünk csak: kinek nem volt dolga – persze, ha már akkor is élt – szemét, gonosz, buta, rosszindulatú fõiskolai-egyetemi KISZtitkárral, munkahelyi, falusi, városi párttitkárral? Volt-e dolgunk másfélével? A többi-
ekkel egyszerû halandó nem nagyon találkozhatott, bár a televízióban gyakran megcsodálhattuk a párt/ KISZ felsõ vezetésének európai mûveltségét, kulturált beszédmódját, mindenoldalú tudását. És most „visszaömlött a régi szemét“. (Marx ezt egy kicsit erõsebben fejezte ki A német ideológia elõszavában – „Die ganze Scheisse kommt zurück“- , igaz, más összefüggésben, de egy másik, magyarban sz-betûvel kezdõdõ szót használva.) A kormányt elfoglalták a KISZ-esek, MSZMP-sek. A 12 miniszterbõl legalább heten – plusz Gyurcsány Ferenc – vezetõ szerepet vállaltak az MSZMP-ben vagy a KISZ-ben. Két másik kormánytag aktív párttag volt, a fejlesztési ügynökség leendõ vezetõje pedig szintén az ifjú kommunisták között ismerte meg a miniszterelnököt. Lehetne ez akár véletlen is – az egyik politológus szerint „Magyarország történelmi múltjából adódóan alacsony azoknak az értelmiségieknek száma, akiknek ne lett volna közük az MSZMP-hez vagy a KISZ-hez“. (Az most mindegy is, hogy a jeles politikai szakértõnek nem elõször nincs igaza!) Hogy nem véletlen, mi sem mutatja jobban, mint hogy -nyilván nem figyelmetlenségbõl- Gyurcsány kivételével elfelejtették múltjuk e részét életrajzukban megemlíteni. De hiába: bizottsági meghallgatásaikon kiderült, velük nemcsak a papírszobrok térnek vissza, hanem a 70-es, 80-as évek kicsit bumfordi, nájloninges-izzadós mozgalmi szelleme is. Szekeres hadügyér, aki szakértelmét
jó ha figyelünk
veszprémi KISZ, majd MSZMP titkárként szerezte, úgy tudja, azért nem vitték el katonának, mert egyetemre járt – ó, ha ennyivel megúszhatták volna mások is! Veres pénzügyminiszter, aki nyírbátori városi párttitkárként szerezte meg azt a szellemi tõkét, ami késõbb sokszoros milliomossá tette, büszkén bevallja: megtiltotta a minisztériumban, hogy a választások elõtt kiszámolják a valódi hiányt, mert az még kiszivárogna. És ez az ember nem mond le ezek után (le sem váltják, persze), hanem még boldog is, hogy milyen kemény szabolcsi gyerek õ. Kiss Péter, a KISZ KB Intézõ Bizottságának tagja, az univerzális csere-ember, aki bárhol bevethetõ, ahol nem veszélyezteti Gyurcsány pozícióját. Szegény Göncz Kinga – õ ugyan nem viselt párt/KISZ funkciót, de pszichiáterként úgy látszik, elég empátiával rendelkezik ahhoz, hogy átvegye ezt a tempót -, aki külügyi hozzáértését azzal bizonygatja, hogy dolgozott már nemzetközi cégnél. (Szegény? Dehogy az! Nem muszáj miniszternek lenni. Igaz, nem láttam még olyan disznót, aki hanyatt esett volna a moslékos vályúnál – tartja a mondás.) Vagy itt van ez a Petrétei, az igazság(ügy) bajnoka, a rendõrök védõszentje, aki a Magyar Nemzet megvert fotósa kapcsán annyit tud mondani, hogy „a rendõri intézkedésnek mindenki köteles alávetnie magát, még akkor is, ha az nem jogszerû“. Ezek szerint, ha legközelebb gyorshajtáson ér valakit egy korrupt rendõr, aki tízezerért cserébe eltekint a büntetéstõl, nyugodtan fizessünk, mert bár nem jogszerû az ügylet, de kötelességünk alávetnünk magunkat az intézkedésnek. Azt hiszem, rajtunk röhög az egész világ! Nekem, speciel nincs olyan jó kedvem. Itt van aztán Gyurcsány Ferenc, aki hivatalos életrajzában egyetlenként bevallotta mozgalmi múltját, már-már kérkedve, Pál apostoli lángolással a szemünkbe vágva, mert: „Minden szabad nékem“ (1 Kor. 6,12). Persze nem ártana, ha kormányfõnk figyelne az apostoli levél folytatására is: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.“ (1 Kor. 10,23-24) – írja Pál. Miniszterelnökünkkel jó lesz egyébként vigyázni, valódi próféta õ, jövõbelátó tehetségével már igen korán kitûnt kortársai közül: „A KISZ pozíciója szemmel láthatóan romlik, amik felmerültek, csak válaszkísérletek. (...) Minden válaszkísérletünk azt a reakciót vonja maga után, hogy jé, ezek a kommunisták újra praktikáznak valamit, újra taktikai gúnyt ûznek belõlünk, most engednek, mert engedniük kell, de holnap, hogyha megerõsödnek, vissza fognak vágni.“ – mondta az egykori KISZ-vezetõ, mostani miniszterelnök 1989-ben egy ifjúkommunista értekezleten. Úgy látszik, megerõsödtek és visszavágtak. Nézõ László
jó ha figyelünk
Senki sem játszhatja el, hogy meg van lepve. A bejelentett Legbokrosabb Csomag benne volt Gyurcsány–Leisztinger elsõ fellépésében, a cigányok által a nyílt utcán megerõszakolt MSZP-s fiatalember elsimított gyalázatában. Mindenki tudta, tudhatta, hogy Gyurcsány a legbalabb, legmoszkovitább Apró-klán, és az eszközökben nem válogató KISZ-nagytõke frontembere, maffiafõnök, vagy a maffiafõnök strómanja. Aki most meg van lepve, az nem olvassa a Magyar Fórumot és sok mást sem és nem õszinte. Gyurcsány nem hintapolitikus, mint ahogy egy legfrissebb hír szerint valamelyik Fidesz-vezetõ mondja szépelegve, hanem egy gátlástalan vállalkozó, aki vállalta Magyarország teljes zsidó bekebelezése elõtt a megrogyasztás elvégzését. Megbízók közölték a frontemberrel, hogy a földhöz igen olcsón, a maradék vagyonhoz szinte ingyen, és a nagyobb haszonhoz a társadalom teljes megtörésén keresztül akarnak eljutni. A frontember vállalta a feladatot. A többi blöff, mese. Érdekes módon a Párizsban élõ szociológus, aki a rendszerváltás idején SZDSZ-Fidesz színekben hallatta a hangját, Hegedûs Zsuzsa, most sokkal érvényesebb látleletet ad odakintrõl, mint a hazai ellenzék a butácska hintapolitikával. Megmondja nyíltan, hogy a kormány és intézkedései a globális nagytõke érdekeit szolgálják. A hatékonyság, ami varázsszava Gyurcsánynak, félrevezetõ. Ami ugyanis a tõke és a profit szempontjából hatékony, az kisebb bért és kevesebb dolgozó embert jelent, olcsóbb termelést, nagyobb környezetpusztítást és ebbõl nagyobb hasznot. Az állam úgy nem lehet hatékonyabb, hogy nem szervez meg tisztességes oktatást, nem ad pénzt az egészségügyre és az egykor kalákában felépített házat, mert most már többet ér harmincmilliónál, még egyszer megfizettet azzal az állampolgárral, a dolgozó emberrel, aki egyszer már adózott azért, hogy az államtól szolgáltatást kapjon. Ma minden a nagytõke, a pénztõke érdekében történik, és minden a kisember, a dolgozó ember ellen irányul. Az egészben semmi meglepõ nincs. Ezt nem lehet kompenzációs alapítványokkal kiegyenlíteni, részben azért, mert ezeket a pénzeket ellopják és a maradékot felélik, a kisnyugdíjasnak gázszámlára végül semmi sem jut, de eltart egy csomó kompenzációs léhûtõt. Milliárdos vagyonok keletkeztek az elõzõ MSZP-s kompenzációból. De az már mégiscsak felháborító, hogy mindez az Európai Unióban történik, amelyrõl pedig az ellenzék és a mai kormány is azt állította, hogy a problémáink, gondjaink, életünk megoldásának, helyzetünk javításának, felzárkózásunknak a céljait szolgálja. Belépéskor a Szent István-i sorsfordításhoz lett a dolog hasonlítva. Valóban: amennyiben Koppány felnégyelésére gondolunk, igen. Európával kapcsolatban együtt hazudtak kormány és ellenzéke. Nem „kicsit jobb” lett nekünk az unióban, miként Orbán mondta, hanem sokkal rosszabb, és bajaink tekintélyes része – nem az egész, de sok – éppen az unióba való belépésünknek, függetlenségünk elvesztésének, gazdasági kiszolgáltatottságunknak köszönhetõ. Az unió a gyarmatosításunk egyik szervezõje. Nem az egyetlen, mert unión kívüli erõk is szervezik, Izraelbõl és New Yorkból is szervezik a gyarmatosításunkat és az alávetettségünket, de az unió ránk erõszakolt és betarthatatlan szabályai nagymértékben okozzák a mai nyomorúságos helyzetünket. De ki beszél errõl? Errõl hallgatni nem hintapolitika? Hol a pénz? – tettük fel a kérdést 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is. Soha nem kaptunk rá választ egyik féltõl sem. Kénytelenek voltunk megválaszolni: idegenek, idegen bankok, bankárok, tõkés csoportok, egy vékony kisebbség, a komprádorburzsoázia kezében. Azoknak a kezében, akik most kormányon vannak és milliárdjaik kunhalmairól a Legbokrosabb Csomagot teszik a hátunkra. (Megjegyzés: a kunhalom elsõ tagja más magánhangzóval is ejthetõ.) Ha Mariska néni kimegyen a piacra, hogy egy régies, ma már alig gyakorolható képpel éljek, és el kíván adni egy kis krumplit, paradicsomot vagy gyümölcsöt, helypénzt kell fizetnie. Ha idejön egy külföldi világvállalat, egy plazaépítõ izraeli cég, egy áruházlánc óriási tõkével, hogy a mi kis régies piacunkon adjon el mindent, amit akar, annyiért, amenynyiért akarja, olyan hatékonyan, ahogyan õ akarja, vagyis olyan kevés bért fizetve és terhes-gyanús asszonyokat nem alkalmazva, annak nem helypénzt nem kell fizetnie, hanem az adómentességet kap. Elõtte ugyan egy bajba jutott önkormányzattól nagy korrupcióval megveszi a telket, a földet, zöldmezõssé teszi a beruházást, de már az elsõ percben akkora haszonnal kezd dolgozni, maga az építés is hatalmas hasznot hajt a saját építõ cégének, illetve az építéssel megbízott másik külföldi testvércégnek, hogy az mesebeli. A környékben közben kimerülnek a magyar kis- és kényszervállalkozók, kiskereskedõk, iparosok, a beszállítók és a termelõk, mert nem bírják a versenyt, és a helypénzt nem fizetõ világcég pedig annyi profitot visz ki, amennyit nem szégyell, csak a saját, külföldön termelt áruit forgalmazza, és a behozatalt növelve növeli a magyar államháztartási deficitet. Az állam kénytelen hitelt felvenni ugyanattól a banktól, amelyik a nagy céggel együtt van itt, esetleg az a cég is a tulajdonában található, és kénytelen busás kamatot fizetni a hitelért. De hát szégyelljük ezt újra és újra elmondani, annyiszor elmondtuk már, hogy ki is kellett kerüljünk a parlamentbõl. 11
Magyarországnak, a magyar társadalomnak az a baja, hogy a magyar munka eredménye, az ebbõl a munkából véletlenül képzõdõ magyar tõke, beleértve a kisnyugdíjasok apró vásárlásokkal és áfa-fizetéssel egybekötött nem munkaszerû tevékenységét, azaz életfenntartását, és beleértve a fiatal nõk terhesség-megszakításait, vagy sterilizációs költségeket és védekezését is, hogy ne legyen a szerelembõl gyermekük – kifelé megy. Minden kifelé megy. Minden lenyelt falat, minden orgazmus, minden sóhaj és minden veríték kifelé megy. Az élet megy ki Magyarországról idegen kezekbe, és ami bent marad, az is az idegen hatalomé, a törpe kisebbségé. Hányszor elmondtuk? Most Gyurcsány úgy tesz, mintha vergõdnék. De ez sem igaz. Egyáltalán nem bántja a dolog. Gyõzött, végrehajtotta azt, amivel megbízták, megtette az elsõ kapavágást a hátunkba. Minden le van vajazva. Nem lesznek nagy sztrájkok, nem történik semmi, az Országgyûlésben odamondogatnak, a helyi tüntetéseket szinte élvezni fogja a hatalom, és a félpályákon folyik tovább a közlekedés. Majd elterelnek. Reform? Ugyan. Már csak egy reform értelmes: az ellenállás. Amikor 1882-ben a tiszaeszlári per felmentõ ítélete után, a gyilkosság vádja alól felmentett Scharfokat, apát és fiát egy Szabolcsi nevû zsidó újságíró felhozta Pestre jutalomüdülésre, Pesten a péklegények és más kültelkiek antiszemita tüntetésbe rándultak. Krúdy Gyula bölcs iróniával írta meg ezt a dolgot 1931-ben. Nagy „randarír” volt az akkori Kerepesi úton. Ma az a rész Rákóczi út. A pesti zsidók azonban ezt nem hagyhatták annyiban, összeálltak õk is, és megindultak a másik tüntetõ banda felé, és azt kiabálták kórusban a Verhovayt éltetõk felé: „Todschlagen!” Ami annyit tesz: agyonütni. Ez szerintem egy tisztességes reformelképzelés volna ma is. Természetesen az agyonütendõk helyes és közmegvitatás utáni kiválasztásával. Az államot is meg kell reformálni, ha a rendszert már megreformáltuk, pontosabban megszüntettük. Mert elsõsorban a rendszer rossz, és csak azután az, ami benne van. A szipolyozás, a kamatos kamat rendszere rossz. Meg kellene érteni, hogy a szipolyozó tõkének az érdeke az, hogy mi többet költsünk, mint amennyit ilyen körülmények között a gyarmati sorsban meg tudunk termelni, hogy hitelfelvételre kényszerüljünk és kamatot fizessünk. Ezért tehát a benyomuló nyugati, izraeli, amerikai tõke nem hagy bennünket termelni, dolgozni. Nem szabad megtermelnünk a magunk szerény önfenntartását. Mert akkor nem tartozunk. Neki. A szipolyozó tõke érdeke, hogy több autó fusson a magyarországi utakon és utcákon, mint amennyire szükség van, hogy egy emberrel járjanak munkába a tehetõsek, és egy embert szállító autócsordák fogyasszák a drága üzemanyagot, mert a haszon a Bank of New Yorké, a MOL tulajdonosáé. Meg kellene érteni, hogy igen, mindannyiunknak takarékosabban, természetbarátibb módon kellene élnünk, többet kellene törõdnünk fizikai és lelki egészségünkkel, örömöt kellene találnunk a mûvelõdésben és a saját kultúránkban és mindenekelõtt – jaj, hányszor elmondtuk már ezt is! – csak az emberért, a magyar emberért, annak testi és lelki épüléséért, tanulásáért, egész emberré válásáért való reformokról kellene gondolkoznunk. És a haszonra dolgozó, idegen célokat szolgáló televíziókat meg kellene szüntetni. Most egy siserahad milliós fizetésekért hazudik nekünk és vezeti félre a társadalom hiszékenyebb és nagyobb részét. Hányszor megírtuk már azt is, hogy a kereskedelmi tévé, mint olyan, egy blöff, mert a reklámozott áruk árába, akármilyen termék reklámjáról van szó, bele van kalkulálva a reklámköltség, amit a kedves vásárló úgy fizet meg, mint az áfát. Vagyis aki Passatot vesz, megfizeti a passzátszelet is, és csak azután ülhet bele a kitûnõ kocsiba, hogy a továbbiakban a Bank of New Yorknak adózzék vele. A választás elõtt sajtónk és televízióink arról tudósítottak bennünket, hogy az EU elhalasztotta az úgynevezett konvergencia-program számonkérését a kormányon, tekintettel arra, hogy a választási kampányban egyik fél sem kötelezhetõ igazat beszélésre. Már akkor megírtuk, hogy ez milyen roppant feslettség, hogy ez végül Európa pusztulása, a szabad választás megcsúfolása, engedély a korlátlan hazudozásra. Most itt az eredmény: kormányra az került, amelyik nagyobbat 12
tudott hazudni és a hazudozásának nagyobb támogatást szerzett a tévékben és a sajtóban. Mindenki tudta, mondják most egyöntetûen, hogy a választás után ennek kell következnie, ami bekövetkezett, a választás pedig már a múlt, nézzünk közösen a jövõbe. Vagyis: a magyar társadalomtól még azt a kicsi és viszonylagos szabadságot is elveszik, amit a sok csalással terhelt szabad választás jelenthetne, mert nem adják meg neki a realitásokkal szembenézõ programok, a tények közötti választás lehetõségét sem. Ez rosszabb, mint az egypártrendszer, mint a diktatúra. Ezt a rendszert el kell törölni. Ehhez a magyar népnek semmi köze nincs. Most mégis vele akarnak megfizettetni mindent. Évtizedek óta látható, hogy az Oroszországgal szembeni olaj- és elsõsorban földgáz-kiszolgáltatottságnak súlyos ára lesz. Most a vörös hadsereg végelgyengülése után megszervezõdött az orosz hatalom kezében az olaj- és gázfegyver, tetszés szerint emelik az orosz cégek a gáz árát. Tehetik, mert szövetségesük és üzlettársuk, Amerika pusztító háborút folytat az olaj- és gázlelõhelyek térségeiben, és kikapcsol hatalmas részesedéseket a világpiacból. Oroszország hatalma nõttön nõ. Egész Európa ki van szolgáltatva nekik. De legjobban mi, mert mi álltunk rá legnagyobb mértékben a gázfogyasztásra. Már csak néhány tanyán az öregek fûtenek fával, izikkel*, elégethetõ hulladékkal, már megszûntek a bérházakban a fáspincék, sõt az olajtûzhelyeket is beadták ócskavasnak, mindenki modern, mindenki gázzal fût. És közben kimúlunk. A szolgáltatást, az óraleolvasást és a papírmunkát, a gázzal és a villannyal való kereskedést pedig eladtuk nyugati cégeknek, s ezek újabb hasznot zsebelnek be – semmiért. A hasznot pedig kiviszik az országból. A kormány egyetlen válasza: emeli a gáz árát. De hát nem kéne legalább a szolgáltatást visszaállamosítani? Nem kéne megtalálni a módját, hogy saját magunk termelte fával, kóróval, mit tudom én mivel, elefántfûvel fûtsünk? Amiért esetleg le kell menni a pincébe reggelenként avagy esténként. Nem egy ostoba, felelõtlen, már az úgynevezett szocialista korszakban is ostoba, buta és felelõtlen politika, kormányzás áldozatai vagyunk? Kik szájaltak itt modernségrõl, felzárkózásról, életszínvonalról? Mikor lesz elég ebbõl? Reform? Nem kellene végre a szemébe mondani a magyarságnak, hogy így nem élhet, mert azzal a könnyed mozdulattal, amellyel kinyitja a gázcsapot, ahelyett, hogy lemenne a pincébe egy kas fáért – persze, ha volna kémény a lakótelepeken... – magát teszi tönkre, az unokája, a gyermeke elõl, végeredményben maga alól éli el az életet. Azzal, hogy egy szál magában bevágódik a kocsijába és tíz, húsz, harminc kilométert bumlizik, lassan és dugóból dugóba szorulva, idegesen és gyötrõdve, a gazdasági helyzet alap megoldatlanságához járul hozzá. Sokkal komolyabb szembenézésre volna szükség. Erre az idõ könyörtelenül rákényszerít mindenkit. Nem csupán bennünket, magyarokat, hanem az egész világot. Az nyer, az marad meg, aki elõbb elkezdi ezt a szembenézést az új helyzettel, a természet és az ember, az Isten és az ember új viszonyával. Ha mi ilyen Gyurcsány-féle reformocskákkal bíbelõdünk, ha mi Gyurcsánnyal és Szilvásyval, Leisztingerrel és Kókával vacakolunk, egészen bizonyosan eltörölnek bennünket a föld színérõl az erõsebb népek. A mi menedékünk csak egy hatalmas oktatási, nevelési, sportolási és egészségügyi program lehet. Támogatást, felmentést, sok ingyen pénzt csak az az anya kapjon, aki szül és szül, és a család, amelyik nevel és nevel. Munka kell, lapáttal és tollal, profittermelés nélkül. Pontosabban: lehet profitot termelni – nekünk, a közösségnek. Rá kell kényszeríteni a bankokat, hogy ne szponzorálgassanak tetszés szerint és üzleti érdekeik szerint, hanem minden nagy magyar és külföldi bank legyen rákényszerítve meghatározott számú iskola, egészségügyi intézmény, egyetem, kutatóhely és kutatási program fenntartására. A nagybankárok személyes vagyonát, beleértve a LeisztingerGyurcsány-vagyont is, nem vizsgálni kell, nem országgyûlési bizottságokban kell édelegve tárgyalgatni, hanem el kell venni. Adja, nem adja, kommandóval kitépni a kezébõl, mint ahogy az Orbán-kormány által kinevezett ORTT-elnök alatt kitépték a falból a Pannon >> jó ha figyelünk
A minap, Nagy Imre kivégzésének évfordulóján, a kormányzati befolyás alatt álló Magyar Televízió Kádár János utolsó beszédét ígérte leadni. Mint tudjuk, ezt az „utolsó beszédet“ a már nagybeteg Kádár 1989. április 12-én, elõzetes egyeztetés nélkül mondta el az MSZMP Központi Bizottságának ülésén. Pestiesen szólva: helyzet van. A film elsõ és legfontosabb, mondhatjuk egyetlen célja Kádár János rehabilitálása. Nagy Imre kivégzésének évfordulóján. Mire alapozzuk ezt a megállapításunkat? Elõször is: a filmet nagy apparátussal, költséget és fáradságot nem kímélve állították össze. A készítõk emblematikus figurája az a Korniss Mihály, aki – ha jól emlékszünk – azt találta volt mondani az Antall-kormány idején generált antiszemitizmus-hullámban, hogy: „Mi jobban gyûlölünk titeket, mint ti minket“; na szóval ez a Korniss régóta foglalkozik Kádár személyiségének dramaturgiai felfejtésével, írt már drámát vagy mit is errõl. A másik súlyos gond, hogy a beszédet igencsak szétcincálja a film. Teleszövi Korniss megjegyzéseivel, ráadásul mindenféle képi utalás jön a szövegre, ami természetesen felülírja a kádári mondanivalót. Korniss és a készítõk persze azt szeretnék elhitetni, hogy õk magyarázzák, érthetõbbé teszik Kádár „zavaros“ mondatait, pedig ennek az ellenkezõje folyik: félremagyarázzák Kádárt, a maguk történelmi koncepciója szerint. A harmadik gonddal kellett volna talán kezdenem: nem az eredeti Kádár-szöveget dolgozza fel a film, hanem egy szerkesztett-vágott anyagot! A filmbéli Kádár-beszéd ugyanis nagyon különbözik A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzõkönyvei (MOL Bp., 1993., 1. kt. 758-767. pp.) szó szerinti textusától. Emlékezetes, hogy a baloldal mélyen fel volt háborodva az említett jegyzõkönyvek kiadásakor. Emlékezetes, hogy Marjai és Fekete elvtársak magas állami kitüntetésben részesültek nemrégiben, és amikor a köztársasági el-
nök gesztusnyelven jelezte egyet nem értését, akkor ezért a balsajtó a torkára tette a kést. Most pedig megismerkedhettünk a Kádár-beszéd apológiájával. Mi is a rehabilitáció tárgya? Megítélésünk szerint nem Kádár János személye. A mozgalomban egyes személyek abszolút értéke amúgy is nulla volt; ha kellett, szoborba öntötték õket, ha kellett, felakasztották. Rehabilitációra érettnek minõsül a mostani hatalom szemében a Kádárrendszer. Történelmi sorsforduló elõtt állunk. Halk, a lakosságot látszólag nem különösebben érintõ sorsforduló ez. Olyan, mint a nyolcvanas évek elején a belépésünk az IMF-be és a Világbankba vagy a kisvállalkozások engedélyezése volt. Csöndes, ám meghatározó változás. Rehabilitálják a kádárizmust. Több okból fontos ez. A kádárizmus legfõbb ismérve a szimpatizánsok szemében az volt, hogy „nem történik semmi“. Nem kell erõlködni, a kormányzat végeredményben úgyis gondoskodik mindenkirõl. Lesz segély, nem lesz követelmény és lehet lopni. Aki élelmes, megtalálja a számítását. Nem kell a hatalmat froclizni, õk elvannak odafönt, mi idelent. A politika amúgy is úri huncutság, és aki ugrál, ne csodálkozzon, ha pofára esik. Langyos víz, tespedés. Az MSZP szavazóbázisa már alig várja, hogy ismét itt tartsunk – ezt érzékeli a hatalom, és ezt az életérzést kívánja erõsíteni. Erre megy ki a mostani „reform“ egész üzenete. Valakik majd befizetik az adótöbbletet, õk
a „gazdagok“, fizessenek csak, ne siránkozzanak. Akinek van, az amúgy is gyanús. Majd megvizsgáljuk, mibõl vagyonosodott meg. És vannak az emberfölötti emberek, az élcsapat (szabad német fordításban Übermensch). Hozzájuk nem érhet föl kritika, õk per definitionem jók, az õ vagyonuk istentõl származik, õk a nép vezetõi. Na, ez utóbbi réteg most azért sürgeti a kádárizmus rehabilitálását, mert maga is abból vétetett. A késõ-kádári elit a maga hatalmának történelmi igazolását kívánja megteremteni a kádárizmus rehabilitációjával. Így lett Apró Antalból jó ember, így lett Kádárból olyan áruló, akinek „mi sokat köszönhetünk“. Így lesz a mi szellemi õsünk Nagy Imre, egyszersmind õsünk a gyilkosa is. Kádár áruló volt, de árulásával elhozta mindnyájunk számára a jólétet. És ez szentesíti tettét. Nagy Imrének szobrot állítunk és megkoszorúzzuk ünnepnapokon, Kádárnak meg áldjuk a nevét hétköznapokon. Íme az új kor fundamentuma. És ne higgyük, hogy ez irreális elképzelés. Irracionális, de reális. Amint az volt a Kádár-korszak is, vagy a maga módján az volt a Horthy-korszak is, vagy tovább visszafelé a kiegyezés. Ha Ferenc József miniszterelnöke lehetett a „Szép Akasztott“, ha Horthyék egy korszakot alapozhattak az általuk aláírt trianoni béke revíziójára, ha H. E. illegális kommunista az ÁVO-n, agyonverése közben, Rákosi elvtársat éltethette, akkor miért pont ez ne sikerülne? Még sokan félreértik a közelmúltban lezajlott országgyûlési választások eredményét. Nem a MSZP gyõzött, nem a Fidesz vesztett, nem a koalíciót szeretik. Az egyetlen érdemi üzenet: ma a lakosság egyetlen kérdésben alkot többséget: többen gyûlölik Orbán Viktort, mint szeretik. Haza nincs, van itt egy kifosztandó latifundium, amely érzelmi értelemben a senki földje, és az jár jól, aki gátlástalanabbul meri lerabolni. Az élet addig tart, ameddig én élek, és utánam az özönvíz – ez volt a kádári fíling 1956 után, és ennek feltámasztásán dolgozik a mostani hatalom. Forrás: Nyiri János – gondola
rádió sugárzó antennáját. Mert azt kell észrevenni, hogy õk ugyan üldözik a radikalizmust, a mi közösség és a megmaradás érdekében elmondott javaslatainkat nacionalistának és antiszemitizmusnak minõsítik, de õk közben velünk szemben, a magyar néppel szemben végtelenül radikálisok. Egy harmincszázalékos gázáremelés ugyan mi, ha nem radikalizmus. Megírták a bulvárlapok, Csányi, az OTP vezérigazgatója egyetlen napon másfél milliárd forintot vesztett az OTP-részvények árfolyamcsökkenésén. Irigylem. Sok más íróval együtt szeretnék én is egy nap alatt másfél milliárdot veszteni. Csurka István
jó ha figyelünk
13
VERES JÁNOS A jelenlegi pénzügyminiszter szép lassan, fokozatosan járta végig a lépcsõfokokat... A jelenlegi pénzügyminiszter szép lassan, fokozatosan járta végig a lépcsõfokokat, s bár pénzügyminisztériumi államtitkárként elsõsorban fõnökei, László Csaba és Draskovits Tibor hátát kellett védenie az ellenzéki interpellációkkal szemben, igazi izgalmat csak a rendes évi vagyonbevallások során okozott: évrõl évre õ bizonyult az egyik leggazdagabb parlamenti képviselõnek Neve lehetséges utódként is felmerült Medgyessy Péter rituális feláldozásakor, igaz, ettõl a lehetõségtõl a személyi kérdésekben legendásan bátor MSZP visszarettent. A parlamenti frakció szimpátiavoksolása után néhány percig Veres nyeregben érezhette magát, bár ezzel nem csak õ volt így. Kovács Tibor (van ember e hazában, ki a nevet nem ismeri?) tiszaújvárosi szocialista országgyûlési képviselõ hivatalos parlamenti önéletrajzában büszkélkedik azzal, hogy bizony, bizony, õ is ott lehetett volna prájmminiszter. Veres mindenesetre bírja a Fõamõba bizalmát, hiszen nemcsak kabinetfõnökeként szolgált egy ideig, hanem a nemzetközi hitelminõsítõk negatív osztályzatait is Gyurcsány Ferenc-i magabiztossággal verte vissza. A magyar államháztartással és költségvetéssel semmi gond, ha meg mégis, akkor arról az ellenzék tehet – íme, a szakértõ pénzügyér. Azonban Veres János is igazi szocialista fából van faragva, álmában õ is megszorítana picit. Ha elkapja az õszinteségi roham, az elkövetkezõ két évre 700 milliárdos kiadáscsökkentést vizionál. Persze, kétségünk ne legyen: amikor arról nyugtatgat bennünket, hogy ezt nem mind elbocsátásokból kell fedezni, hanem a nagy ellátórendszerek reformjából is lehet megtakarítást elérni, nyugodtan lekapcsolhatjuk a villanyt az egyetemeken és feladhatjuk az apróhirdetéseket a kapósabb kórházépületekre. Veres nemcsak a hazának, pártjának is jó katonája, gyakorlatilag csak a csillagközi szenátusban nem képviseli a szocialista színeket. Bár arról sejtelmünk sincs, mi a fenét keres vajon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyûlésében. Az kizárt, hogy a tiszteletdíj lenne a fontos. A köztársaság ellen ármánykodó honi és külföldi erõkkel vívott küzdelem azonban olyannyira lefoglalhatja minden erejét, hogy a megyei munkára már bizonyosan nem marad ereje. 14
FÁSY ÁDÁM Fásy Ádám a magyar audiovizuális kultúra állócsillaga. Legyen szó szépségkirálynõ-választásról vagy a köztársaság lelkiségét legjobban kifejezõ mulatós zenérõl, rá bizton lehet számítani. Fásy mindig az elsõk között érkezik, ha szólítja a köztársaság. Amikor arra volt szükség, a 2002-es választások elõtt a szocialisták majd’ minden jelöltjével mélyinterjút készített a köztársaság és az élet aktuális kérdéseirõl. Manapság inkább személyes varázsát állítja a jó ügy szolgálatába. Ha kell, Kárpáti Zsuzsával ad finálét Vámosmikolán, ha kell, a drága kicsi szívemmel õrjíti meg az egri Nõtagozatot. Máskor rock oratóriummal kedveskedik a szolnokiaknak, természetesen a városvezetés jóvoltából és akkor is lehet rá számítani, ha egy Gyurcsány-performansz elõtt kell tûzbe hozni az érett közönséget. A Mester persze nem megélhetési politikus, a Miss World tartományfõnökeként és televíziós mûsorvezetõként amúgy is nyakig benne van a showbizben. Mûsorában (hívják azt éppen akár Fásy Mulatónak, akár Zeneexpreszsznek) a magyar mulatós mûfaj olyan jelenségei kapnak szereplési lehetõséget, mint Bunyós Pityu és Liszter Sanyi. Kiemelt figyelmet szentel az utánpótlásnak, így folyamatosan tûnnek fel nála az ifjúteheccségek – a nézõtéren és a színpadon egyaránt. A Mester nagy barátja az internetnek is, ezért egy nagy tapsot üzen a köztársaság netpolgárainak!
FEKETE JÁNOS A köztársaság élõ legendájának nevét már harminc éve is áhitattal ejtették ki a Pártközpont füstös irodahelyiségeiben, ha egy kis zsozsóra volt szüksége a nép köztársaságának. Fekete János hajlott kora ellenére rendszeresen elõmászik a legsúlyosabb kádárizmus homályából, hogy kiossza a köztársaság ellenségeit. Szerencsére János bátyánkat igen vastag arcbõrbõl faragták, s idén március 15-e alkalmából is jól odamondott az érdemeit megkérdõjelezõ fasisztáknak. „Büszke vagyok arra, hogy hosszú idõn keresztül részese voltam Magyarország finanszírozásának” – válaszol a kritikákra János bátyánk, aki évtizedekig személyesen vezényelte Magyarország eladósítását a néphatalom (köztársaság version 1.0) fennmaradása érdekében. Annak idején a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét is megkaptam – magyarázza tizenhat évvel a rendszerváltást követõen. A Nagy Machinátor kitüntetése még a köztársasághoz amúgy kutyahûséggel ragaszkodó Kuncze Gábornak is soknak bizonyult. A jobboldali elfogultsággal nem vádolható Várhegyi Éva fõpénzügykutató pedig sietett leszögezni: Fekete még a kétszintû bankrendszer 1987-es létrehozásakor sem tartozott a reformerek közé. Kicsit ciki. Persze érteni véljük a köztársaság hálájának okát. A Németh-kormány annak idején mindössze nyolc napi pénzügyi tartalékkal adta át az irányítást Antall Józsefnek. A költségvetési hiány és államadósság mai adatait nézve ez most ambíciózus céltervnek tûnik.
ÚJHELYI ISTVÁN Hajdanán ugyancsak reszkettek gatyájukban a fasiszták, mikor a Köztársaság gyermek-, ifjúsági-, média- és orbánviktorhatárolódjonelügyi kormánymegbízottja a mikrofonhoz lépett. E dicsõség azonban mára a múlt homályába vész. A mi Pistánknak ugyanis van egy különleges ismertetõjegye: a nagy számok törvényének is ellentmondva egyszerûen képtelen megnyerni az ellene rágalmazásért és hitelrontásért indított pereket. Emiatt aztán Pista szavahihetõsége napjainkban csupán rés és nem bástya a Köztársaság Frontján. Pedig Pista igazi csupaszív mozgalmár alkat, legalulról küzdötte fel magát a Köztársaság Mindenesévé. A rosszindulatú szegedi pletyka egyébként – nyilvánvalóan megalapozatlanul – úgy tartja számon: Pistánk annak idején, a pre-köztársasági idõkben elõször a Fideszbe akart betörni új idõknek új szeleivel. Elvei azonban megálljt parancsoltak neki és az MSZP-ben kötött ki. Pista alapító tagja az 1989 óta percenként nyolcszor megújuló és modernizálódó MSZP pár éve alakult, Mozaik nevû platformjának – technokrata pártbéli fiatalok életkor alapján szervezõdött érdekcsoportjának -, amely még a többi platformnál is jobban akart újulni és modernizálódni, jól ráijesztve ezzel a sokat újult modern öregekre. Amióta azonban az MSZP Fercsi útmutatásával a legújabb megújulási korszakát éli, a Mozaikról sem igen hallani. A platform egy meghatározó alakja úgy fogalmazott: Gyurcsány Ferenc nem szívleli a szervezett formációkat, mert azokat a pártot megosztó szekértáboroknak tartja. Hiába. Ahol köztársaság van, ott köztársaság van. jó ha figyelünk
GÁL J. ZOLTÁN Dzsunior a Köztársaság Ostora. Szavai nyomán pusztul a fasizmus és álmában még Mészáros Tamás is összerezzen egy picit. Dzsunior a független és mindigellenzéki Népszabadságnál kezdte parlamenti tudósítóként, amikor apuci az elõzõ rendszer nehéz évtizedei után éppen házelnökként szolgálta a köztársaságot. Értékes összeköttetéseivel azonban nem sokra ment a kritikus véleményformáló értelmiség. A diplomát nem sikerült elintézni, s Dzsunior állítólag egyébként is annyira használhatatlan volt a Köztársaság Harsonája számára, hogy az még Eötvös „Telleres” Pálnál is kicsapta a biztosítékot. Így aztán Dzsuniort belsõ pártvonalon a kicsit cikibb Népszavához irányították. (Ott a képességeivel rögtön fõszerkesztõ-helyettes lehetett.) A 2002-es kampány Dzsuniort már Komássy Ákos bátor elõfutáraként találja: rendszeresen hordozhatta Megyó táskáját. Késõbb, már a Köztársaság Szóvivõjeként fáradhatatlanul harcolt a tomboló fasizmus meg-megújuló széllökései közepette – igaz, közben még az igazán elvhû bértollnokokkal is sikerült megutáltatnia magát. Dzsunior egyébként a hegeli dialektika és a magyar progresszió igazi bajnoka: világosan meglátta, hogy a történelmi fejlõdés mikor haladta meg Megyót. Manapság Dzsunior két fasisztaüldözés között – bár angolul egy szót sem tud – rendszeresen Londonban tanulmányozza Tony Blair kampánystratégiáját. S mikor Fercsi igazán aljasat akar ütni, õt küldi ringbe.
KÓKA JÁNOS A köztársaság elsõ számú Gyurcsány-imitátorával – akirõl települést és diszkót is neveztek már el, – példaképe ajándékozta meg a magyar politikát. Az orvosi egyetemen szerzett diplomájával az Elender Computer ügyvezetõ igazgatójaként kezdte pályáját. A mindaddig nem túl jelentõs piaci szereplõ Elender akkor fogta meg az Isten lábát, amikor 1997-ben elnyerte a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium megbízását a Sulinet kiépítésére és 6 éves üzemeltetésére. A 6 év leteltével a vállalat vitatott körülmények között újra elnyerte az üzemeltetés jogát. Politikusi önképe rendkívül összetett. Egyrészt az õ aláírásával futottak (a minisztérium reklám-költségvetését némiképp túllépve) azok a hirdetések, amelyek szerint „minket irigyel Németország, Franciaország és Olaszország“ és azok is, amik szerint a jelenlegi kormány maga a változás. Másrészt SZDSZ-es miniszterként jelölte kitüntetésre Fekete Jánost, a Kádár-rendszer ikonját, aki az MNB alelnökeként saját hedge fundjaként kezelte a magyar devizaeszközöket. A miniszter úr makroökonómiai ismeretei vélhetõen hagynak maguk után kívánnivalót, de ez nem akadályozza abban, hogy nagyvonalú gazdasági prognózisokkal vigye elõre a köztársaság ügyét. Szabadidejében is igyekszik megfelelni a 100 leggazdagabb magyarral szemben támasztott nagyfokú társadalmi elvárásoknak. Kampányoldalának tanúsága szerint elõszeretettel alkuszik tevére, valamint szeret James Bondnak öltözve hajókázni és helikoptereznii
SAS JÓZSEF Az a vicc, hogy fütyi – néhány évtizede ezzel kacagtatja a köztársaság munkában, harcban megfáradt népét Sas József. A nagy nevettetõ poénostora a buta paraszton, a kirekesztõ jobboldalon csattan. Nem kímél senkit és semmit: egyszer a legnagyobb ellenzéki párt elnökén, másszor az 1998-2002 közötti idõszak miniszterelnökén nevethet a dolgozó. Õ bizony a poén nélküli humor koronázatlan királya – Teddy mûvész úr csak szánalmas kezdõ az emberiséget a Józsi, hol vagy? címû opusszal és a zsarukabaréval megajándékozó Józsi bácsi mellett. Vegytiszta, levédett kádárizmusát nemcsak a Mikroszkóp nézõterén kucorgók habzsolják. Egyik kereskedelmi csatornánk jóvoltából idõrõl-idõre egy ország élvezheti, ahogy kajla bajuszba és csicsás szûrbe öltözve csapkodja a táncos macák seggit. A vészterhes idõkben õt is ott találjuk a barikádokon. Társulata nemrégen Veres János pénzügyminiszter, szocialista képviselõjelölt meghívására látogatott el a keleti végekre. A hálás közönség könnyezõ szemmel mulatta végig a darabot, néhány ajánlószelvény igazán nem nagy ár a mûvészetért. Persze, a köztársaság ellenségei nem nyugszanak, Józsi bácsit holmi adócsalási ügyekkel vegzálják és felróják, hogy még érettségije sincs – ami nélkül a törvények szerint még a zseni sem igazgathatna színházat. Meg a Mikroszkóp színpadot sem. Nagy kópé a köztársaság Józsija! Amúgy meg félre a nemzeti közép ideológiájával, az új Magyarországgal, a modern szociáldemokráciával! A kisemberizmus kell nekünk! Ahogy eszmei alapvetésében, a Józsi hol vagy? címûben Gyurcsány Ferenc-i lázas igazmondásával a mágus fogalmaz: „Sikerült telibe találnom egy hangulatot, egy érzést, amely minden embert elöntött. Az egész világ valamennyi kisemberét. Féltünk, kérem tisztelettel. Féltünk? Félünk!”.
VADAI ÁGNES A köztársaságnak szüksége van nõkre, talán semmire nincs akkora szüksége, mint rájuk. Ifjú, köztársaság-párti politikusnõkre meg aztán pláne szükség van. Nem csoda hát, hogy nehéz Vadai Ágnesre másként tekintenie egy meggyõzõdéses republikánusnak, mint isteni ajándékra. A köztársaság dominájának élete örökös küzdelem. Ha úgy hozza a sors, az egyik vizsgálóbizottságban az ellent üti, a másikban a köztársaságot védelmezi. Közvetlenül a köztársaság atyja mögötti sorokban harcol az árnyékállam rémképével. Akkor is lehet rá számítani, ha európai szocialista konferenciák és szemináriumok sikeréhez kell hozzájárulna elõadásával. Természetesen a legharciasabb amazonnak is lehet szíve, õ is megpihenhet nagy ritkán a köztársaság védelmében. Szeret örömet szerezni magának, a párttagságnak és a Magyar Köztársaságnak. Lokálpatriótaként Karcagon tartja a szoros kapcsolatot kiterjedt családi és baráti körével. jó ha figyelünk
15
Most, amikor a negyvenöt évig a Falanszter-jövõ megmutatásával elõkészített és tizenhat éve ténylegesen dühöngõ diktatúra megszorító intézkedéseivel a magyarság végleges elpusztítására törekszik, tisztán kell látni, hogy mit jelent az ellenzékiség, ki a „nemzeti és keresztény“, vagyis mit takar a parlamentben és a parlamenten kívüli erõk ellenzékisége. Mindenkinek tudnia kell, hogy amikor az egyik vagy a másik párt vagy társadalmi szervezet vezetõjét hallgatja, hogy a kimondott szavak, az ékesszólóan hozzá intézett üzenetek mögött milyen szándék áll. A célokat tekintve Magyarországon kétféle ellenzékiség van: kormányellenzék és rendszerellenzék. A hatalom és agymosó eszköze, a média csak a kormányellenzékrõl vesz tudomást. Eszközökben is különbözik a kormányellenzék és a rendszerellenzék. A kormányellenzék nem tartja szükségesnek a gyarmati sor tényleges árának nyilvánosságra hozását, sõt, annak – és az azt helyettesítõ természetes megoldásnak – a társadalmi megismerését minden eszközzel meggátolja, a rendszerellenzék pedig azt mondja, hogy a teljes függetlenséghez vezetõ elsõ lépés a sorsunkat befolyásoló események, helyzetek minden hatásának megismerése éppúgy, mint a megoldást jelentõ ellenintézkedéseknek. A kormányellenzék elfogadja a kapitalista gazdasági rendszert, a judeo-kereszténységet, mint lelki alapot, továbbá fenntartja a társadalmat megosztó pártrendszert és megelégszik az ország látszat-függetlenségével; a rendszerellenzék pedig teljes lelki-, szellemi és gazdasági megújulást hirdet meg, amelynek alapja a XXIII. János pápa által meghirdetettek szerint megtisztult kereszténység, gazdasága az igények és lehetõségek harmóniáján alapszik, a természetes, pártnélküli képviseleti rendszert határozza meg az ország vezetõjeként, és mûködésének feltételeként tekinti Magyarország tényleges függetlenségét. Tudom, nehéz szembenézni azzal, hogy eddig félrevezettek, becsaptak bennünket a „nemzeti, keresztény“, vagy „hazafi szocialista és liberális“ jelmezbe öltözött kormányzó és kormányellenzéki pártok és vezetõk. Most viszont kötelezõ, mert e nélkül önmagunkat okolhatjuk azért, hogy a diktatúra visszafordíthatatlan károkat okoz a magyarságban. Ezért mindenkit tisztelettel és szeretettel kérek: olvassa el az alábbiakat, és ha egyetért, jelezze, de ha az a véleménye, hogy a leírtak valamit nem az igazságnak megfelelõen tartalmaznak, vállalja a vitát a nyilvánosság elõtt. A kormányellenzék elfogadja a jelenlegi rendszert, csak a megvalósulás irányítását 16
nem tartja megfelelõnek. A kormányellenzék lényegi kérdésben egyetért a kormánnyal: Magyarország maradjon a talmudista diktatúra gyarmatbirodalmának része, ennek összes következményével. A parlamenten kívüli kormányellenzék azt a látszatot kelti, hogy rendszerellenzék, és egy „rugalmas átmenet“ elsõ lépésének állítja be a parlamenti kormányellenzékkel történt összefogást, amit azzal indokol, hogy „belülrõl kell megváltoztatni õket“. Miután a parlamenti kormányellenzék éppúgy része a diktatúra helytartóságának, mint a kormányt támogató politikai erõ, ez az érv pusztán a választók megtévesztésére szolgál. A parlamenten kívüli politikai erõ rendszerváltó-ellenzék részének egységet alkotva kell fellépnie a diktatúrával szemben, kimondva és gyakorolva elvként: „nem csak kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség“. A rendszerváltás 1956 mindhárom (Szent Korona eszmén alapuló) jelmondatának megalkuvás nélküli érvényesülését jelenti. Vagyis: „Szabad és független Magyarországot!“, „Magyarország a magyaroké!“, „A sajátos Magyar Utat követjük, amely nem szocializmus és nem kapitalizmus!“ Ez a kormányellenzék (és a kormány) gyakorolt alapelveivel szöges ellentétben áll, ugyanis õk a következõt teszik: úgy mondunk le minden szabadságjogunkról (jogalkotási, kulturális, társadalmi – benne nemzetiségi -, területi és gazdasági), hogy látszatra minden szabadságjogunkat megõrizzük. Ez a következõkben nyilvánul meg (mindegyik pont részletes bizonyítása az Igazság-ismertetõ beszélgetéssorozat „füzeteiben“ szerepel): 1. Van választási demokrácia, ami azt jelenti, hogy választani lehet a kormány és a kormányellenzék között. A talmudista diktatúra a kormány és a kormányellenzék által együttesen gyakorolt eszközével – amit a pártrendszer mûködtetésével és a média támogatásával tesz hatásossá -, azt akadályozza meg, hogy a rendszerellenzék választhatósági helyzetbe kerüljön. A választási demokráciának ezzel a látszatával lehet irányítani, hogy melyik „oldal“ kerüljön kormány- és kormányellenzéki helyzetbe. A 2006-os választásokon a bal-liberális erõ kormányra kerülését azzal érték el, hogy a kormányellenzéki, MIÉP-Jobbik Harmadik Út országgyûlésbe jutását megakadályozták. 2. Van magyar Országgyûlés és Kormány, de az Országgyûlés – tagjainak és pártjaink választóik elõtt történõ önigazolására – önmaga korlátozta jogalkotási szabadságát (EU Alkotmány alkotmányellenes megerõsítése – 2004. december 20.), a Kormány pedig a magyar érdekek helyett a
diktatúra által meghatározott idegen érdekeket képviseli. Ennek nem tartalmát, hanem formáját vitatja a kormányellenzék. 3. Van magyar családpolitika, de nem azt támogatja, hogy a család az ember életre-teremtõje legyen, hanem azt, hogy munkaerõ-elõállító mûhellyé alázódjon. Ezért nem támogatja a család egységét, a magzat-, a gyermek-, az anya- és a szülõ védelmét, vagyis nem biztosítja a család alapfeladatai ellátásának feltételeit. Az ember ezzel válik közösségi életet élõ Teremtmény helyett piacra szánt áruvá. A kormányellenzék a látszat-kapcsolatok megõrzését kéri csupán számon a kormánytól. 4. Van magyar oktatás-neveléspolitika, ami nem nevel-oktat, hanem munkaerõ-utánpótlásra idomít. A kormányellenzék nem a szakbarbárképzõ-ipar mûködése, hanem annak egyértelmû kimondása ellen tiltakozik. 5. Van magyar kultúrpolitika, de az nem hagyományaink követõje, hanem a kozmopolita lélek- és agymosás eszköze a média támogatásával. Így a hagyomány, a mûvészet és a tudomány idegen érdeknek alárendelt díszlet, nem értékteremtõ erõ. Nem az életet adó gyökér erejének közvetítõje, hanem karanténbeli õskövület. Nem a Tudás erõt adó gyümölcse, hanem önbecsülés és önazonosságvesztõ kábítószer. Nem életet szolgáló kegyelem, hanem önpusztító barbárság. A kormányellenzék mindaddig tiltakozik ez ellen, amíg hatalomra nem jut. Ekkor szerepcsere történik. 6. Van magyar településpolitika, de a település nem természetes élettér, hanem munkaerõ-utánpótlási raktár. Ennek minél lakhatóbbá tétele és nem természetes funkciójának visszaállítása mindössze a kormányellenzék célja. 7. Van magyar egészségpolitika, ami nem a lélek-, szellem és test harmóniáját biztosítja állami természetes feladatként, hanem az ember áru-testének használható állapotban tartását, a „javítási költséget“ a használhatóvá tett árura hárítva. A kormányellenzék – miközben kormányzása alatt önmaga indította el az ember-áru javításának üzletté tételét – nem megváltoztatási szándékkal, hanem a támogatók számának növelése miatt tiltakozik ez ellen. 8. Van magyar gazdaságpolitika, ami nem az embert szolgáló, igény-lehetõség harmóniája alapján álló értékteremtés, hanem – a liberalizált (magyarul: idegen kézbe adott) termelõeszköz-tulajdonnal – pénzt szolgáló haszonforrás. A profitorientált (kapitalista) piacgazdasággal (vagyis azzal, hogy az értékteremtés jó ha figyelünk
Elhibázott a Gyurcsány-csomag kommunikációja Az idénre tervezett tényleges hiánymértéket lényegében csak Gyurcsány Ferenc és Veres János ismerte – mondták a Világgazdaságnak az MSZP vezetõ politikusai. Taktikai megfontolásból még a pártközvéleménnyel sem ismertették a számokat, mert csökkent volna a gyõzelmi esélyük. A koalíciós pártok a valódi számokat csak a választások utáni elsõ egyeztetésen tudhatták meg. Az érintettek taktikai okokból nem kívánták megosztani ezt az információt a szélesebb pártnyilvánossággal, mivel annak „terítése“ csökkentette volna a gyõzelmi esélyeket. Korábban vezetõ szocialista politikusok azt mondták a Világgazdaságnak: számolnak azzal, hogy az intézkedésekkel együtt jár a párt népszerûség-vesztése, de úgy vélik, az uniós források felhasználásával az visszaszerezhetõ lesz. Gyurcsány is elhibázottnak tartja a pénzügyi egyensúlyt teremtõ csomag kommunikációját – tudta meg a lap. A kormányfõ sérelmezi, hogy az intézkedések tartalmát nem magyarázták el világosan az embereknek, és a kedvezõtlen lépések csupán hozzá kötõdnek. A szocialista politikusok hiányolják: egyáltalán nem „ment át a médián“, hogy a csomag – szerintük – alapvetõen figyelembe veszi a szociális szempontokat, a liberálisok pedig azt fájlalják: eddig hiába figyelmez-
tették koalíciós társukat, hogy a megszorítások önmagukban nem állnak meg, azokat csak a reformokkal lehetne „eladni“, s mindez együtt vezet érdemi kiadáscsökkentéshez. Az SZDSZ csak a változtatásokkal és az egykulcsos adó ígérete mellett vállalja a csomagot. Veres János pénzügyminiszter kedden, a kormányszóvivõi tájékoztatón annyit mondott: a bejelentett intézkedéseket „nem kommunikálták kellõ mértékben“, ezért nem mindenki látta jól és pontosan annak hatásait és az ahhoz kapcsolódó folyamatokat. Azt a koalíciós politikusok is elismerik, hogy az intézkedések elõtti egyeztetés jól sikerült, azaz nem ért váratlan meglepetésként senkit sem. A szocialista frakció is azért fogadta a várakozásokkal ellentétben jól az intézkedéseket, mert a lépések több eleme már megjelent a sajtóban, és felkészültek rájuk (illetve az ingatlanadó kapcsán a miniszterelnök – kérésre – a képviselõcsoport ülésén „puhította fel“ az eredeti javaslatot). A csomag megjelenése utáni kommunikáció azonban „mégsem sikerült annyira profira“ – tették hozzá koalíciós politikusok. Bár, ha az ezen esett csorbát Veres János köszörülné ki, az sem lenne igazán jó megoldás – vélik. Az eredeti tervek szerint is erõs, központi tájékoztatást tervezett a kormány a nyilvánosság számára, és ezt fogja megvalósítani – mondták a lapnak kormányzati politikusok. (vg.hu)
A TÍZSZÁZALÉKOS INFLÁCIÓ A CÉGEK ÖTÖDÉT TESZI VESZTESÉGESSÉ A gyenge forint ára: Sokkal nagyobb mértékben veti vissza a hazai kis- és középvállalkozások fejlõdését a forint gyengülése, mint az erõsödése – állapítja meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb felmérése, amely szerint tízszázalékos forintgyengülés esetén minden ötödik cég válik veszteségessé. A jegybanki kimutatás azért is bír jelentõséggel, mert idén január óta a magyar valuta 11 százalékkal értékelõdött le az euróval szemben, ám a hazai vállalkozások mindössze 4 százaléka biztosítja be magát az árfolyam ingadozása ellen. Összességében az MNB vizsgálatai azt mutatják, hogy a forint gyengülése negatív, erõsödése pedig pozitív hatást gyakorol a hazai vállalkozásokra. Forrás: Magyar Nemzet
ne a létrehozó érdekét szolgálja, hanem az érték teremtése váljon el az annak hasznát élvezõtõl) a kormányellenzék is egyetért, csupán a szociális biztonságot akarja érvényesíteni, ami alapvetõ érdekellentét miatt megvalósulhatatlan. 9. Van magyar valláspolitika, de a hatalom által támogatott judeo-kereszténység a természetellenesség eltûrésének diktátori eszköze, nem pedig a természetes értékrendre vezetõ lelkiismereti szabadság. (Ld. XVI. Benedek pápa: „az EU a liberalizáció és világiasodás felé halad a keresztény értékek ellenében“, és „A pápa a keresztény gyökerekhez nyúlna vissza“ – Ezzel ellentétes a püspöki körlevél és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata.) A kormányellenzék azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a kormány ateizmusa is oka a megszorító intézkedéseknek, holott az általa szövetségesnek tekintett fõpapság is – látszatra krisztusi szeretetet hirdetve – ugyanazt az ósdi judaizmust támogatja, ami azonos a gyakorlati ateizmussal. 10. Van magyar nemzetiségi politika, ami semmit nem tesz az ellen, hogy a Triajó ha figyelünk
nonnal megosztott szentkoronai nemzetiségeket továbbra is a gyûlöletkeltéssel szított megosztottság szétszakítsa el egymástól és a természetes különbözõség egymást erõsítõ, szerves egységének részeként éljenek. A kormányellenzék kettõs bûnt követe el a nemzetiségekkel szemben: egyrészt a magyarság összetartozását megakadályozó gyarmatbirodalmon belül hirdeti meg az egység visszaállíthatóságát, másrészt pedig nem tesz lépéseket afelé, hogy a szentkoronai nemzetek megbékéljenek egymással és visszaállítsák – a természetes szerves egység egymást kiegészítõ, erõsítõ részeiként – együttélésüket. 11. Van magyar költségvetési politika, de az államháztartás egy vetületét helyezi kirakatba, a teljesség eltitkolásával, így nem a nemzeti vagyon növekedésének felhasználását szabályozza, hanem az eltitkolt sarcfizetéssel történõ eladósítás és elszegényítés kényszer-eszköze. A kormányellenzék nem a gazdaságpolitika EU által ránk kényszerített kényszer-helyzetének következményeit tárja fel, hanem a kormány által ennek következtében hozott kényszerintézkedéseket bírálja,
végrehajtható, feltételekkel rendelkezõ megoldás-ajánlat nélkül. 12. Van magyar védelmi politika. A védelem nem azt biztosítja, hogy az ember biztonságban éljen, értékei saját érdekeit szolgálják, hanem a világterrorista támadógépezet társtettesévé alázott kengyeltartója. A kormányellenzék egyetértésével gyakorlatilag megszûnt a magyar honvédelem, ezzel katonailag fenyegetetté vált a tényleges rendszerváltás. 13. Van magyar külpolitika. Ez a külpolitika azonban nem önálló, hanem része az Európai Unió külpolitikájának. Nincs sem államigazgatási, sem jogalkotási, sem gazdasági, sem nemzetiségpolitikai, sem biztonságpolitikai önállóságunk. A kormányellenzék azért nem vállal kormányzást, mert a diktatúra más változatban történõ továbbélése érdekében fenn akarja tartani annak a látszatát, hogy õ nemzetkiszolgáló külpolitikát folytat – közben olyan külpolitikai lépéseket tesz, amelyek a gyarmati kötõdés fennmaradását szolgálja. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József
17
Orbán – ráérezve az egyre fokozódó társadalmi feszültségekre – még tovább radikalizálná saját pártját, hiszen változatlanul igényt tart a Miép-Jobbik által megszerzett 2,2%-os mandátumra. Minden áron meg kívánja semmisíteni a tõle jobbra álló nemzeti radikalizmust. Még akkor is, ha ebbe az egész jobboldal belepusztul. Kerül, amibe kerül. Matt. Csend és kiáltás? Van valami furcsa visszahúzódás az emberekben. Mélyrétegekbe visszaáramló feszült várakozás. Valami belsõ, elszánt, szinte láthatatlan remegés. Apály a dagály elõtt. Az országgyûlési választásokon bevitt övön aluli ütés most kezd késleltetve végighullámozni a testeken. Érezhetõ a megroggyanás. A hosszú évtizedek óta áldozati szerepre kényszeríttet lakosság most kezdi csak érzékelni a nagy átverésekbõl és hazugságokból fakadó sokkhatást. Ijesztõ ez a néma, visszacsorgó apátia. Ijesztõ ez a most még befelé forduló, önmarcangoló, halkan dünnyögõ dühöngés. Sokkal rémisztõbb a megsarcolásokkal szembeni össztársadalmi csend és némaság, mint a hirtelen jött harsány ellenállás. A nyári melegben egyre csak gyûlik a forró gõz, s nincs semmiféle szelep, amely a fokozódó indulatokat levezetné. A dac, az önemésztés, a becsapottság érzete egyre jobban szorongatja és rágcsálja a lelkeket. Hangos nyár van, miközben mindenkiben különös csend honol. Ellentmondás. A pofátlan hazugságoktól, az öntelt és arrogáns pojácák szemtelenségétõl lassan és némán ökölbe rándul minden kéz. Még nem harcos, cselekvõ ellenállás szervezõdik. Még nem visszacsapás készül. Nem. Csak hangtalanul kinyílik a kiélezett bicska. A kiüresedõ zsebekben. A társadalom érzékelhetõen feszült és ideges. A magyarok hosszú évtizedek óta a fal mellett állnak és élnek. Áldozatként bolyonganak az élet sötét oldalán. Félnek. Nem akarják még maguknak sem bevallani tévedéseiket. Nem akarnak szembenézni a kádári diktatúrával, az elhazudott rendszerváltással, az elrontott uniós belépéssel, de még ezzel a baloldalinak mondott aljas technokrata bagázzsal sem. Most még mindenki illúziókat kerget. Vészesen fogyatkozó illúziókat. A vegetáló középosztálybeliek két kézzel kapaszkodnak a tönkrevert orbáni mítoszba. A nyomorult és kifosztott urbánus prolik meg ájultan borulnak a tolvajlásba belevörösödött /?/ milliárdosok lábai elé. Érthetõ. Ha egyszer mindkét világnézeti oldalon felébrednének a becsapottak ebbõl az össznemzeti kómából, akkor itt végre mindenkinek személyre szabottan kellene szembenézni ezzel a kis kényelmes, provinciális, hazugságokra épülõ saját belvilággal. Ezzel a törékeny nippekkel körbeaggatott, féltett vitrinléttel. Az ön-áltatások és köz-árulások miatt, itt majd mindenki felköphetne és a lecsorgó nyálfolyam alá állhatna. Mert ez a beteg társadalom ön18
becsapásokra és kollektív hazugságokra épült. Régóta. Giccsfalva poros és régimódi lakói még maguknak is hazudnak. Ide vezetett az állandó önfeladás, megalázkodás, törleszkedés. A végtelenített konfliktuskerülés. Itt mindenki eljátszotta inkább a hétrét görnyedt, bágyatag hülyét. Miközben a látszatbékesség fenntartása érdekében hagyja magát vakon átveretni, megvezetni. Most a végelszámoláshoz közeledve nehéz benyújtani és kifizetni a számlát. Visszaadni a kölcsönt, a felhalmozódott törlesztést. Rá kellene ébredni végre, hogy a becsapottakat senki sem kárpótolja! Fel kellene oldani végre ezt a legtitkosabb, legszégyenteljesebb és legszörnyûbb ellentmondást. Önmagunk nyomasztó magányában kellene elõször nekifeszülni, eltakarítani a ránk települõ félelmeket. Mert megnyomorítás és lázadás között nem feszül semmiféle ellentmondás. Leges legbelül a szellemileg elfáradt és gazdaságilag kivéreztetett népességben, forr a csendes indulat. Nem jön a jegesember. A felszín alatt mindenki keresi a kitörési pontokat. Már sokan látják, hogy reménytelen kísérlet lesz áldozatvállalás nélkül kikecmeregni ebbõl a megtervezett csapdából. Mégis reménykednek, hogy személyes kockázatvállalás nélkül majd megint sikerül túlélni ezt a kegyetlen helyzetet. Egyéni válságmenedzseléssel, kreatív kibúvókkal lehetõség lesz felszínen maradni. Mindenki érzi, hogy hamarosan zsebekbe nyúlnak, rongyos pénztárcákba kotorásznak. A tudatlan tömeg érzi, hogy megint velük, a kisemmizett örökös balekokkal fizettetik meg a számlát. A vesztesekkel, ahogy illik. Zsigereik remegnek, ösztöneik háborognak, de átmosott agyuk még ellenáll.
Csendesek és mozdulatlanok a hajnalok. Azt remélik, hogy megmaradnak a kiskapuk, az örök túlélési játékszabályok és technikák. Fennmaradhat a hazugságokra épülõ posztkádári kiegyezés. Ez a képmutató társasjáték. S benne szent és sérthetetlen marad megint minden megkövesedett ellentmondás. Mégis egyre kevesebben bizakodnak, kevesebben reménykednek a nem létezõ csodákban. Belereménytelenednek ebbe a kibaszott és becsõdölt elitbe. Égre nézve fohászkodnak. Abban hisznek, hogy zárt körökben még tovább lóghatnak a szeren. A szétvert és ellopott állam elapadt csöcsén. Reménykednek, hogy majd a táltos Orbán meg a pojáca Gyurcsány befizeti helyettük a villany meg a gázszámlát. Felülrõl. A szociálisan érzékeny lelki szegények még most sem akarják elhinni, hogy véget ért a soha nem létezõ „magyar csoda”. Gulyáskommunizmus után vágyakozik bennük a növekvõ koplalás. De van itt más is. A baloldalra szavazókat nem sajnálom, most végre megint szembesülnek a szörnyû valósággal. Nekik maguknak kell feldolgozniuk a primitív átverésekbõl fakadó ellentmondásokat. A Fideszeseket viszont végtelenül szánom. A vereség után még mindig nem ébredtek fel. Lucskos, csatakos lázálmokban rángatóznak. Nem képesek felfogni, hogy együvé terelt csordákban, védekezésre képtelen szekértáborokban soha nem törhetnek gyõzelemre. Most szét kell szóródni az egyben maradáshoz! Ideiglenesen el kell hogy váljon egymástól király, pap, katona. Földmûves és vadász. Ellentmondás. Néhányan már érzik ezt. Sajnos kizárólag a baloldali média tudósított arról a két belsõ válságtanácskozásról, ahol szó esett a szétszóródásról. Arról, hogy külön kell választani a tüzet és a vizet. Mielõtt szétrobban. Beszélni kell errõl nyilvánosan, hiszen Orbán és a Fidesz viszonya maga az igazi ellentmondás. A pártban három markáns irányzat ütközik. Az elsõ a Batthyány-kör professzorai és Antall egykori tanácsadói által megjelenített erõ, amely egyfajta mérsékelt centrista politikát felvállalva közeledne a számukra elfogadható baloldalhoz. A másik markáns tömörülés a polgári liberálisoké (Schmidt, Martonyi, Pokorni, Kósa, Fónagy), akik kihasználva nemzetközi befolyásukat a modern szabadelvûség és az SZDSZ felé tolnák el pártjukat. Végül ott van a polgári körösökkel és radikálisokkal (Wittner, Mikola, Kövér, Kubatov) körülbástyázott Orbán, aki egyre inkább saját pártjában is két tûz közé kerül. A Fidesz lassan megroggyan a média által démonizált Orbán-képtõl, miközben Viktor népnemzeti karizmája nélkül nincs Fidesz. Sakk. Ez az igazi nagy és végzetes ellentmondás. De a baj általában nem jár egyedül. Orbán ugyanis – ráérezve az egyre fokozódó tárjó ha figyelünk
A Munkáspárt értékelte a második Gyurcsány-kormány programját.
sadalmi feszültségekre -, még tovább radikalizálná saját pártját, hiszen változatlanul igényt tart a Miép-Jobbik által megszerzett 2%-os mandátumra. Orbán minden áron, minden eszközzel meg kívánja semmisíteni a tõle jobbra álló nemzeti radikalizmust. Még annak az árán is, ha ebbe mindenki, az egész jobboldal belepusztul. Kerül, amibe kerül. Matt. A történetnek azonban nincs vége. Minden ellentmondás feloldható. A Fideszben és holdudvarában jelenlévõ nemzeti érdekvédõ és radikális értelmiségnek önállóan keresni kell a kapcsolatot a vállalható Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjaival. Segíteni kell õket, hogy bemutathassák programjukat. Elzárkózás és elhallgatás helyett új hidakat kell építeni a kölcsönös bizalomra alapozva, akár Orbán akarata ellenében is. Nem fordulhat elõ még egyszer, hogy a polgári Szövetségbe tömörült fanatikus nemzetiekkel veretik szét a más stratégia mentén gondolkodó radikálisokat. Most minden életképes politikai erõre szükség van a megújuláshoz. Soha ilyen kedvezõ társadalompolitikai konstelláció nem lesz az új és önálló magyar nemzeti radikalizmus megszületéséhez, mint most. Ellentmondás az is, hogy mindezt a Gyurcsány-kormány hazugságai és megszorításai hívják életre. Minden rosszban van valami jó. A Fidesztõl jobbra is van élet. Kedves barátaim, ne féljetek tõlünk! Küzdjünk tovább, harcoljunk együtt! Forrás: Molnár Tamás
jó ha figyelünk
Eszerint a program a külföldi és a hazai nagytõke modernizációs és terjeszkedési programja. Semmi köze a baloldalhoz, a liberális erõk erõltetik rá akaratukat a társadalomra. Káros az emberek többségének, veszélyezteti a magyar nemzeti érdekeket. A Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága szerint ezért ideológiai és világnézeti különbségektõl függetlenül minden olyan erõ széles körû párbeszédére és cselekvésére van szükség, aki ellenzi és kész cselekedni a társadalom széles rétegeit, Magyarország jövõjét fenyegetõ eszeveszett program ellen. A Munkáspárt által kiadott értéjkelés úgy véli: a kormányprogram a külföldi nagyvállalatoknak és a velük együttmûködõ magyar nagytõkének jó. Megnyitja az utat a tõke elõtt olyan területeken, ahol ez eddig nem, vagy csak korlátozottan volt lehetséges. Ezt jelenti a magántõke bevonása az egészségügybe, az oktatásba. A Gyurcsány-kormány csökkenti a tõke társadalmi költségeit, a tõkére háruló terheket azáltal, hogy korlátozza az állam szociális, kulturális, egészségügyi feladatait, csökkenti kiadásait. Csökkenteni akarja az állami költségvetéshiányát, ezzel problémamentesebbé teszi az országot a külföldi tõke számára. A Munkáspárt szerint viszont a program nem jó a lakosság többségének, nem jó a dolgozó tömegeknek.
Nem jó a kis-és középvállalkozóknak, de igazából nem jó a nyugdíjasok többségének sem. A gazdaság rendbetételének, az egyensúly megteremtésének költségeit a lakossággal, a dolgozó emberek tömegeivel fizettetik meg. Az árak emelkedése, a munkanélküliek számának növekedése kivétel nélkül mindenkinek rossz. A munkanélküliség nem csökken, hanem várhatóan nõ, a jövõben sem lesz mindenkinek munkája, aki dolgozni akar. Az emberek tömegeit kiszolgáltatottá teszi a tõkével szemben. A tõke beengedése az egészségügybe, az oktatásba, a szociális ellátásba azt jelenti, hogy a tõke egyéni érdeke lesz a fontos, s nem az emberek érdekei – értékelt a párt vezetõsége, akik szerint a program nem oldja meg a társadalom egyik legnagyobb problémáját, az emberhez méltó lakhatást. Lakásra csak az számíthat, akinek pénze van. A lakás, a rezsi egyre elviselhetetlenebb terheket ró az emberekre. Az euró erõltetett bevezetésével nem a nyugdíjas fog jól járni, hanem a nagytõkések, akiknek nem kell átváltani a pénzüket, ha az egyik országból a másikba mennek. Az ország fejlõdését nem a magyar szellemi és vállalkozói erõkre alapozza, hanem a multinacionális vállalatokra, és a hozzájuk kapcsolódó magyar nagytõkére. Õket engedi be a gazdaság kulcságazataiba, õket támogatja a magyar vállalkozókkal szemben. A Munkáspárt közleményében kiemeli: elítélik az MSZP-SZDSZ –kormány programját, mivel arcátlanul a dolgozó emberek ellen irányul. A Gyurcsány-kormány programjának semmi köze a szolidaritás, a társadalmi segítségnyújtás baloldali eszméjéhez és más értékeihez. Liberális, jobboldali program baloldali jelszavakkal és elvont eszmefuttatásokkal leöntve. A Munkáspárt ezért széles körû párbeszédet és cselekvést kezdeményez – ideológiai és világnézeti különbségektõl függetlenül – minden olyan erõvel, aki érti, hogy e program megvalósulása négy év alatt tönkre veri a szegényrétegeket, de csapást mér a középosztályokra is. Nem szabad megengedni, hogy a Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló tõkés körök megvalósítsák programjukat! Forrás: MNO
19
Az adótörvény-tervezetben tulajdonképpen az a legnagyobb meglepetés, hogy a jogalkotók a jelenleg hatályos törvény több pontját is érintetlenül hagyták. Miközben ugyanis – mint arról már hírt adtunk – az önkéntes pénztári befizetések töredékét teljesítheti majd adómentesen a munkaadó, a béren kívüli juttatások esetében a mostani szisztéma nem változik. Az évi 400 ezer forintos korlát vonatkozik az önkéntes egészség- és önsegélyezõ pénztári befizetésre, és például (szigorodó szabályozással) az üdülési csekk, nethasználati térítés, ruhapénz- és bérletjuttatásra együttesen. (Nem tévedés, bármennyire inkoherens, ez a passzus így maradt bent.) A tandíjtámogatás beharangozott eltörlése elmaradt, és a számítógép beszerzésére is érvényesíthetõ maradhat az évi 60 ezer forint. Elvérzett viszont a szellemi tevékenység adókedvezménye, miközben az õstermelõknél (a 100 ezer forintos korlát meghagyása mellett) jövedelmi feltételt is meghatároztak. Az az õstermelõ érvényesíti maradéktalanul az adókedvezményt, akinek az éves jövedelme hatmillió forint alatti.
20
A nyugdíj-elõtakarékossági számlákhoz (nyesz) kapcsolódó szja-kedvezmény sem módosult. Itt is megjelent azonban egy (ebben az esetben ésszerûnek is tûnõ) rendelkezés. E szerint a nyesz-re átutalt összeget húsz százalékkal növelten kell a magánszemélynek arra az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani, az adót pedig megfizetni, ha idõközben a számláról nyugdíjszolgáltatásnak nem minõsülõ kifizetés történt. Korábbi értesüléseinkkel ellentétben tehát az szja-kedvezmények rendszerében a nyilvánosságra hozottakhoz képest inkább enyhítést, mint szigorítást mutatnak a tervezetek. Ilyen körülmények között külön meglepõ, hogy az öngondoskodási formákat miért „büntetik“ kiemelten a jogalkotók. A szintén most közzétett pénztártörvényben ugyanis a költségkorlátozás (NAPI Gazdaság, 2006. június 14., 3. oldal) mellett igen figyelemreméltó még, hogy az egészségpénztáraknál az eddig egységes adókedvezménnyel támogatott, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásokat kiegészítõ egészségbiztosítási és életmódjavító szolgáltatásokra bontja.
Utóbbiakat pedig nem sorolják a támogatotti körbe. Bolvári László, az egészségpénztárak szövetségének elnöke szerint azzal, hogy az igazi egészségmegõrzést, betegségmegelõzést, egészségnyereséget jelentõ szolgáltatások, a sport, rekreáció, egészségkúrák (ezek az „életmódjavító“ szolgáltatások) támogatása megszûnik, a kasszák valóban tipikus betegsegélyezõkké válnak. A most parlament elé kerülõ törvényjavaslatok (az elõbbi mellett az adószigorítás és a felszámítható költség korlátozása) Bolvári szerint valóban szó szerint ellehetetlenítik a pénztárak mûködését, ami a tagok körében tovább növeli a bizonytalanságot és bizalomvesztéssel jár. Lapunk információi szerint az önkéntes pénztárak szövetségei (az egészségpénztáraknál már két ilyen is mûködik) minden lobbierejüket bevetve küzdenek, hogy legalább a munkáltatói befizetéseknél felállított korlát enyhüljön. Úgy tudjuk, némi enyhítésre ezen a téren hajlik is a szaktárca. A kasszák többsége azt valószínûleg elfogadná, ha a behatárolás a minimálbér 20 százaléka helyett annak 50-60 százalékára szólna. B. Varga Judit – napi.hu
jó ha figyelünk
Te Elmebeteg! Azt, hogy végighazudtad a választási kampányt és ezzel választási csalást követtél el, hagyján! Mindenki tudta, hogy egy volt kommunistától senki sem várhat mást. Az, hogy alkotmányellenes az, hogy titkolózol, és nem hozod nyilvánosságra az állam valós gazdasági helyzetét, hogy emberek százezreit, millióit teszed tönkre, mert rosszul kormányoztatok négy évig, hogy volt céged sumákolása elévült, s hogy azért van mégis amiért céged ellen eljárás folyik, hogy két és félmillió embert semmibe veszel kit érdekel. Hogy az állam, és annak fizetõeszköze a te ostoba és rossz gazdaságpolitikád és hülye elszólásaid miatt ma már a béka segge alatt van, megérdemli mindaz, aki rád szavazott és téged soraiban eltûr. Ám az, amit ma megengedtél magadnak az tûrhetetlen. Mert te vagy teljesen hülye vagy, és azért vagy alkalmatlan a Magyar Köztársaság miniszterelnöki székének betöltésére, vagy hazaáruló vagy, aki pedig ezért nem alkalmas hivatalára. Mert aki magyar állampolgárok millióit akarja külföldre, emigrációba küldeni csak azért, mert nem tetszik egy õrült uralma a
normális többség fölött, az alapvetõen alkalmatlan ezt a hivatalt betölteni. Remélem milliók nevében követelem, hogy azonnal mondj le, és ha ez a követelés nem tetszik, akkor takarodj el innen. Minek képzeled magad? Hogy jössz ahhoz, hogy magyarok millióinak efféle tanácsot adj, beteges felháborodásodban? Mit gondolsz, milyen véleménnyel vannak rólad ezek után az európai kormányfõk, elnökök, akik eddig is tudták, hogy hatalomvágyad betegesen nagy? Kikérem magamnak a magyar nemzet nevében, hogy ilyen aljas és megalázó kijelentést tégy saját érdekedben! Mert ami ma van, azt nem azok tették ilyenné, akik ebben az országban élnek, hanem te és kormányod, pártod és szimpatizánsaid! Nincs itt elmúlt tizenhat év, nincs itt 2001-tõl való gazdasági romlás. 2004-tõl ti tettétek tönkre az országot, ti, akik már nem egyszer követtétek el ugyanezt a bûnt a nemzet ellen! De még egyetlen egy elõdödnek sem volt ahhoz pofája, hogy javasolja az ország elhagyását mindazoknak, akiknek nem tetszik a program. Beteg vagy, de nagyon! Vagy aljas! Sajnálatos dolog, hogy a köztársaság elnöke sem kéret magához emiatt, bár õ is bizo-
nyította hozzád való köteles hûségét akkor, amikor minden fennebb fölsorolt bûnöd ellenére téged nevezett ki miniszterelnöknek. Ám, most talán õ is rádöbben, és reagál, bocsánatot kér vagy valami ilyesmi. Ugyanis amit ma javasoltál emberek millióinak, az mindennek a teteje, az a pofátlanság legszemetebb fajtája, az a cinizmus vérlázító, proli és aljas megnyilvánulása. Hát nem megyünk el! Pedig gondolkodtam rajta, de nekem nem te fogod megmondani, hogy mit csináljak. Nekünk nem te fogod megmondani, hogy mi tessék és mi ne tessék, s ha nem tetszik, akkor mit tehetünk, tegyünk! De ne feledd el, hogy nem a magam nevében írok. két és félmillió nem rád szavazó van ebben az országban, akikhez sokan csatlakoztak azóta, hogy látják: egyetlen õszinte szavad nem volt az elmúl hónapokban. Átverted az országot, és ma nyilatkoztál elõször õszintén, magyargyûlöletedben tobzódva, és felismerve saját alkalmatlanságodat! Mi nem megyünk el! De neked javasoljuk. elõször kezelésre, majd a bulgár tengerpartra. De nem biztos, hogy ott is szeretni fognak!...
„Indulatosan reagált Gyurcsány Ferenc a munkaadók felvetéseire az Országos Érdekegyeztetõ Tanács mai ülésén. A munkaadói szervezetek a tervezett adóemelések egyensúlyjavító szándékát kérdõjelezték meg. Gyurcsány Ferenc emiatt élesen bírálta a munkaadókat, és közölte velük: akinek nem tetszik a programja, elhagyhatja az országot.“ (Hír tv)
– Menni vagy maradni? –
Így aztán nem fog bejönni a terved. Ismétlem: Ha valami nem tetszik, neked is el lehet menni, Feri! Inog a miniszterelnöki szék. Kérem Sólyom Lászlót, vonja vissza Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kinevezését! 1. Gyurcsány Ferenc megszegte hivatalos esküjét azzal, hogy külföldre akarja kényszeríteni a munkáltatókat. Ezzel szándékosan megfosztaja a bevételtõl Magyarországot, és ellehetítleníti, de csomagjával szándékosan tönkre teszi a nemzetet. 2. Alkotmányellenes. Félrevezette mellébeszéléseivel az embereket, amelyek a fenti videon láthatók és hallhatók. Az 1. pontban megjelölt módon is az ország elnéptelenítésére törekszik, ami kimeríti a hazaárulás fogalmát, mert más országok javát szolgálja és nem a Magyar Köztársaságét. Amennyiben, mint köztársasági elnök, ön továbbra is támogatja Gyurcsány Ferenc további – hazát kisöprõ – miniszterelnökségét, akkor mondjon le ön is. END
Feri! Á, még mindig nincs programotok – rendes. Valahonnan egy „sötét sarokból“ rángattátok elõ azt, amit el akarsz mindenkivel fogadtatni. Na, ez nem tetszik az országban a többségnek; már a szocialistáknak sem. Feri, a fenti videók beszédesek ám; a te szavaid. Szeretnéd, ha csak szocialistákból állna Magyarország, ugye? Azt mondod, hogy akinek nem tetszik a programod, az elhagyhatja az országot? Nos, közlöm veled, hogy túl sok embernek nem tetszik a programod, és a fenyegetõzéssel, meg a felelõtlen kijelentéseiddel
jó ha figyelünk
meggyorsíthatod azt a folyamatot, amire úgy látszik nem is gondolsz. Nevezetesen, ha neked nem tetszik valami Feri, akkor te is nyugodtan szedheted a cókmókodat és elhagyhatod az országot. Az emberek maradnak. Te, innen nem küldhetsz el magyar embert! És ne merészelj fenyegetõzni, mert azt aztán nem veszi jónéven senki tõled! Viselkedj miniszterelnökhöz méltóan. Amennyiben ez nem megy, akkor mondd le a miniszterelnökséget! Mert ugye, meg találom kérdezni, hogy hova lett a nyugdíj és a TB összege az ominózus rendszerváltáskor? Ugyanis a munkáltatók tisztességgel levonták az emberek bérébõl és átutalták nektek. Hova tettétek? Na, látod, ha nem tünt volna el, akkor most nem te lennél a miniszterelnök. Csúnya dolog így beszélni a munkáltatókkal.
Stoffán György
Szõnyi Bartalos Mária
21
Alulírottak, feljelentést teszünk különösen nagy értékre, és milliók sérelmére, aljas indokból elkövetett csalás, valamint hûtlen kezelés bûntettének megalapozott gyanúja miatt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, valamint Kóka János életmûvésszel szemben az alábbiak szerint: Btk. 318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el. Btk. 319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebbõl folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hûtlen kezelést követ el. Gyurcsány Ferenc és Kóka János az elmúlt napokban szinte minden médiában nyíltan elismerték, hogy mintegy másfél éve tudatosan és célzatosan tévesztették meg, majd tartották tévedésben a magyar választópolgárokat az ország általuk elõidézett gazdasági helyzete terén egészen a választásokig azzal a céllal, hogy megnyerhessék a választást. Elismerték, hogy ez a cél vezérelte õket abban is, hogy nem engedték nyilvánosságra hozni a választások elõtt a hiánymutatókat. Ezzel Gyurcsány Ferenc és Kóka János a milliós tömegek sérelmére elkövetett tévedésbeejtést, illetve tévedésben tartást elismerték, ugyanakkor az sem kétséges, hogy megállapítható a jogtalan haszonszerzés célzata is, miután akár a miniszterelnöki szék, akár a gazdasági miniszteri szék tisztességtelen módon történõ megtartása természetesen jogtalan haszonnal is jár. Nevezettek azonban a tévedésben tarthatóság érdekében az általuk elismert másfél éves idõszakban nem is tettek semmit az általuk jól ismert gazdasági válsághelyzet megoldása, javítása céljából. Nem kell gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk: a gazdaság olyan, mint a beteg: ha idõben nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, az állapota folyamatosan romlik, egyre súlyosabbá válik, a „gyógyítás” egyre többe kerül, egy idõ után pedig akár lehetetlenné is válhat. Abban gyakorlatilag minden elismert nemzetközi elemzõ egyetért, hogy másfél évvel ezelõtt még párszázmilliárdos megszorítással helyre lehetett volna hozni azt, amit ma már csak párezermilliárdos megszorítással lehetséges – talán!!! – helyrehozni a másfél éves késlekedésnek köszönhetõen. Tényszerûen megállapítható tehát a csalás törvényi tényállásának másik lényegi kritériuma is, a károkozás, mégpedig különösen nagy értékre, és milliós tömegek sérelmére. Természetesen az ügy kapcsán a különösen nagy értékre elkövetett hûtlen kezelés bûntettének alapos gyanúja is felmerül, a két bûncselekményi tényállás egymással halmazatban van. 22
Ha éppen nincs kéznél helikopter, jó lesz az Aston Martin is Az aljas indok vonatkozásában megítélésünk szerint egyértelmû a helyzet: Gyurcsány Ferenc és Kóka János elismerték, hogy tettüket a választási gyõzelem, és az ezzel járó elõnyök, mint mindenek felett álló cél motiválta, azaz a pártérdeket és mindenek elõtt a saját magánérdeküket az ország érdekei elé helyezték, amivel gyakorlatilag megszegték a beiktatásukkor tett esküjüket is. Végezetül egy büntetõjogi szempontból különösen lényeges eljárási kérdésre térnénk
ki: a hatályos büntetõeljárási törvény, az idevágó alkotmánybírósági határozattal összhangban kimondja: a büntethetõség kérdésének vizsgálata az eljárás központi kérdésévé válik, ha adatok merülnek fel az elkövetõ beszámítási képességének hiányára, vagy korlátozott mivoltára nézve. Az elmúlt másfél évben – de már azt megelõzõen is – számos olyan normálistól eltérõ – esetenként komoly diplomáciai problémát is okozó – megnyilvánulása volt Gyurcsány Ferencnek, amely minden a pszichológiához csak kicsit is konyító emberben kétkedést váltott ki a beszámítási képességét illetõen. Számos neves orvos-szakember is megfogalmazta a kételyeit ebben a vonatkozásban, több szervezet fel is szólította Gyurcsány Ferencet, hogy vesse alá magát egy pártatlan elmeszakértõi vizsgálatnak, amire mindmáig nem került sor. Megnyilvánulásai rendre skizofrén-paranoid elemekkel tûzdeltek, miután viszont ez a körülmény korlátozhatja, vagy akár ki is zárhatja a büntethetõségét, feltétlenül szükségesnek tartjuk ennek a kérdésnek igazságügyi elmeorvos-szakértõ kirendelése útján történõ tisztázását. Forrás: villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
Aki azt gondolja, hogy most olimpiára van szüksége az országnak, annak nincs ki az öt karikája – mondta pár évvel ezelõtt Medgyessy Péter, aki a 2002-es kampány hevében még maga is kézjegyével támogatta a Fidesz kezdeményezését az olimpiai játékok megrendezésére. Pedig akkortájt még tényleg dübörgött a gazdaság, szárnyalt a BUX, stabil és nagy volt a jólét, legalábbis ezt állította a liberálisok magyar pumája, Kóka és a csillárt lízingelõ Gyurcsány Ferenc is, akinek személyében ma Magyarország miniszterelnökét tisztelhetjük. Derült égbõl villámcsapásban már volt részünk az utóbbi napokban, amikor megtudhattuk, hogy ma mégsem nagy a jólét, és a pannon puma is kicsit csenevészebb, mint azt Kóka miniszter úr gondolta néhány héttel ezelõtt. A nagy villámlás közepette most mégis újabb meglepetés körvonalazódik: Demszky Gábor azt javasolja, hogy tartsunk népszavazást a majdan Budapesten megrendezendõ olimpiai játékok társadalmi elfogadottsága érdekében. Bár a közvetlen demokrácia támogatója volnék, de a határon túli magyarok állampolgárságáért lefolytatott december 5-i népszavazás kormányzati – értsd: szocialista és szabad demokrata – kampánya mély nyomokat hagyott bennem. Én már nem vagyok annyira lelkes, mint korábban, ha meghallom a szót: referendum. Elõször is: a népszavazás minimum ötmilliárd forintba kerül, amire normális politikai körülmények között semmi szükség nem lenne, hiszen 2002 februárjában a lakosság kétharmada egyetértett az olimpia megrendezésének céljával. Normális körülmények között az emberek túlnyomó többsége ma is támogatná. Csakhogy. Csakhogy
azóta Demszky Gábor barátai és elvtársai a szakadék szélére sodorták az országot. Másodszor: a jelenlegi égzengés közepette ki figyelne oda egy ezermilliárdokat (egyébként ebben az esetben kivételesen hasznosan) felemésztõ ötletre? Ezek után nem nehéz megjósolni, hogy a becsapott magyarok se biopoliszt, se olimpiát nem akarnak. Legalábbis nem, ha úgy érzik, ehhez tovább kell húzni azt a bizonyos nadrágszíjat. Más kérdés, hogy a közelgõ önkormányzati választások Demszky számára érhetnek majd fel egy villámcsapással. Érthetõ, hogy igyekszik feltornászni magát, de nem ártana, ha a választási kampányra gyúró fõpolgármester ragyogó PR-ötletei bedobása elõtt
egyeztetne pártelnökével, Kuncze Gáborral. Aki két lábbal a földön járva azt mondta valamikor 2003 elején: „Egyszer valakinek ki kell mondania, hogy az errõl való gondolkodást nyugodtan abba lehet hagyni, mert ennek semmilyen realitása nincsen.“ Így utólag Kuncze Gábornak is el kellene ismernie, hogy a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának köszönhetõen akkoriban némileg mégiscsak több „realitása“ volt az olimpia ötletének, mint most. Ráadásul nem ártana megzabolázni megbokrosodott fõvárosi emberét és elküldeni a Fõvárosi Közgyûlés jogi bizottságába egy szakmai konzultációra, ugyanis bajosan lehetne alkotmánysértés nélkül a központi költségvetés számára ötezermilliárd forint kiadással járó kérdésben népszavazást rendezni. Mindezek ellenére: természetesen a magyarok is szeretnék vendégül látni a világ sportoló ifjait, szeretnék, ha olyan stabil és nagy lenne a jólét, úgy dübörögne a gazdaság, hogy házigazdái lehetnénk egy ilyen impozáns rendezvénysorozatnak. Ám 2003-ban a Fõvárosi Közgyûlés egyszer már megtárgyalta az olimpia ötletét, sõt határozatot is hozott. 2003-as forintárfolyamon számolva háromezermilliárd forintra becsülték a szükséges költségvetési forrást, ezen felül 750 milliárd forint uniós támogatással is számoltak, és rá kellett jönniük, hogy bár Budapestnek kellene pályáznia a játékok megrendezéséért, ám ehhez kormányzati támogatás szükségeltetik. Nos, ha korábban nem engedték meg nekünk a grandiózus terv szövögetését sem, akkor vajon most, Kuncze szavával élve, ugyan mi a realitása? Persze lehet, csupán arról van szó, hogy valakinek megint egy karikával kevesebb van, mint kéne. Forrás: Torkos Matild – Magyar Nemzet
A SZOCIK NEM HÁTRÁLTAK MEG, CSAK NYITOTTAK VOLTAK
Rövid idõ alatt kétszer is kiderült, hogy finoman fogalmazva nem tökéletes a két koalíciós párt között a kommunikáció. Elõször Kunczénak saját bevallása szerint az autórádiójából kellett értesülnie arról, hogy az OÉT-en bejelentették, hogy valószínûleg 17 és 23 százalékos ÁFA-kulcsok lesznek. Most meg állítólag még csak nem is hallottak az SZDSZ-nél arról, hogy a Hiller ma délután a történelmi egyházak vezetõivel tárgyal. Aztán nem kell ám annyira sajnálnunk a jó szabad demokratákat, hiszen a történet azért mégis csak úgy folytatódott, ahogy õk szerették volna. Maga Gál J. Zoltán, a magasságos MEH álamtitkára jelentette be ugyanis, hogy ez a 17-23% csak annyit jelentett, hogy a kormányzat képviselõje nyitottságot mutatott az OÉT-en. Különben meg a szocialisták kötik magukat a koalíciós megállapodáshoz, amely szerint csak olyan módosító indítványokat ildomos benyújtani, amelyekre mindkét koalíciós partner egységesen rábólint. A mi szocialistáink tehát egy kicsit játszották a szociálisan érzékenyet, aztán jött a telefon, avagy a farok intenzív mozgásba (csóválásba) kezdett, amibõl értve rögvest vissza is vonultak az eredeti verzióig. Már csak azon aggódom, hogy ez a történelmi egyházakkal eszközölt találkozó, és az itt születõ esetleges megállapodás is hasonló sorsra jut majd, mint a kettõs ÁFA-kulcs. Forrás: Pálffy Lajos – MNO
jó ha figyelünk
23
– és egy levélváltás – E levél írói és aláírói úgy véljük, hogy MagyarFelhívjuk a Fidesz, a KDNP és az MDF veország sorsa most a parlamenti pártok kezében zetõinek figyelmét, hogy ha a kormánykoalíció van. Belátjuk és elfogadjuk, hogy (köz)életünk szóban forgó vezetõi e nyilatkozat megtételére számos területén erõteljes és kényszerû váltonem mutatnának hajlandóságot, törekvéseik zásokra (reformokra, megújulásra) van szükbármilyen támogatása nyílt elfogadása lenne ség ahhoz, hogy gazdaságunk ne omoljon annak a politikai, közéleti magatartásnak, össze, hogy versenyképességünk növekedjék, amely bármilyen megtévesztésre, hazugságra, hogy az éles világpiaci verseny közepette más csalásra és lopásra képes a hatalom önérdekû országokkal, más nemzetekkel, vagy akár a tõmegszerzése, megõrzése és gyarapítása kehatalmakkal szemben állni tudjuk sarat. érdekében. Ezért arra bíztatjuk a Országgyûlés ellenzéki Budapest, 2006. június 11. Varga Domokos György (újságíró, Budapest) pártjainak vezetõit, hogy mindazokhoz a kormánypárti törekvésekhez, amelyekrõl úgy ítéKovács János (Nemzeti Hírháló mindenes, Tollik meg, hogy Magyarország fejlõdését, megna), Lázár Tibor (fotós, Káva), Lázár Zsuzsanna erõsödését szolgálnák, személyükben és párt(grafikus, Káva), M. Szabó Imre (újságíró, Budajukkal nyújtsanak határozott szellemi és pest), Danielisz Adrienne (ny. könyvtáros, Budapolitikai támogatást – ámde szigorúan csak a pest), Szabó Gergely (közgazdász-MBA), Szabó következõ feltétellel! Imréné (vállalkozó, Budapest), Beck György A kormánykoalíció pártjainak legfonto(nyugdíjas informatikus, Budapest), Adámy Sánsabb, leginkább meghatározó (párt- és kordor (nyugdíjas, Miskolc), Lászlo Erica (Budamánybeli) vezetõi aláírásukkal hitelesített, kö- Varga Domokos György pest), Boros Béla István (tud.tanácsadó), Szabazös nyilatkozatban nyilvánítsák ki: – Mivel felelõsséget érzünk a mai helyzet kialakulásáért, dos János (mérnök, Szentendre), Licskai Attila, Vámos Józsefné (nyug– s mivel belátjuk, hogy a néhány héttel, hónappal, évvel ezelõtti díjas, Budapest), Dr. Szitányi György (ny. újságíró, fõisk. docens, választási ígéreteink élesen szemben állnak a most beharango- Gödöllõ), Péteri Attila Árpád (okl. népmûvelõ, Budapest), Czirok Zsuzott, drasztikus megszorító intézkedésekkel; zsi (gyeden lévõ anyuka), Borbély Tibor (nyugdíjas, Tokaj), Dombai – s mivel belátjuk, hogy az ilyen fokú politikai célú megtévesztés József (vállalkozó, Kaposvár), Polgár Ferenc (szoftverfejlesztõ, Budanormális társadalomban semmiképp nem nyerhet szokásjogot, pest), Fehér Józsefné (magánvállalkozó, Szentendre), Balla József (jahiszen ez mindenféle reform értelmét és sikerét megkérdõjelezné, pán-német szakos tanár, Brisbane), Csongrádi Béla (nyugdíjas), – ám Magyaroszág sorsának jobbítását olyannyira õszintén kíván- Bartha Szabó József (szabadúszó tollforgató, Budapest), Csaba juk, hogy ennek érdekében mi is hajlandók vagyunk meghozni a Kenessey (az MVSZ Svájci Tagozata fõtit! kára), Gál Elemér (író, magunk áldozatát, Eger), Littvay Emese (háziasszony, Budapest), Lázár Vilmos (tenisze– ezért egybehangzóan kijelentjük, hogy ha mind az ellenzék, zõ), Rozgonyi Ernõ közgazda (volt országgyûlési képviselõ, Velence), mind a magyar nép támogatni fogja mostani reformtörekvésein- Kocsisné Nagy Margit (tanár), Kocsis József (mûszerész, Pécs), Dr Veket, valamint az ezekhez szükséges megszorító intézkedéseket, ress László (orvos, Szeged), Csanád Bálint (okl. gépészmérnök, Buda– akkor a soron következõ országgyûlési választások elõtt lemon- pest), Debrõdi Lajos (TV szerelõ, Tiszaszõlõs), Földi Judit (fõnõvér, dunk minden állami és pártvezetõi tisztségünkrõl, és legalább Budapest), Nagybákay Antal János („polgár“, Budapest), Galgóczy négy éven át semmilyen szerepet nem vállalunk a közéletben, Sándor (nyugdíjas, Budapest), Hajdú Szabolcs (‘56-os közlegény), – továbbá a negyedik év végén a köz javára lemondunk minden Káplár Tamás (mérnök, Budapest), Szalay Csilla (kertészmérnök, Buolyan többletjövedelmünkrõl és vagyongyarapodásunkról, ame- dapest), Bihari Erzsébet (ny.tanár, Szentmártonkáta), Dr. Ott János lyet a most elõttünk álló négy év alatt szereznénk. (ny. erdõmérnök, Szentmártonkáta)
SURJÁN LÁSZLÓ VÁLASZA A FELHÍVÁSRA Kedves Varga Domokos György! Mint a KDNP egyik vezetõje, érdeklõdéssel olvastam „a Fidesz, a KDNP és az MDF vezetõihez“ intézett felhívásodat. Sietek kijelenteni, hogy elsõ látásra nekem tetszik. Másodikra is. A harmadik olvasat után fogadást ajánlhatok bárkinek: a kívánt nyilatkozatot az érintettek nem fogják megtenni. Persze fogadás sem lesz, mert nem lesz, aki tartsa. Az ötlet nagyon jó, mert világossá tenné, mennyire galád emberekrõl van szó. Az elgondolás ugyanakkor naiv is: ha az illetõk õszintén kívánnák az ország sorsának jobbrafordulását, nem is tartanánk itt. Semmiféle áldozathozatalra nem tartom õket képesnek. 24
Amennyiben jogos kívánság, hogy az illetõk négy évre távozzanak minden állami és párttisztségbõl, miért kell ehhez most éveket várni? Amit tettek, bûntett: a választási törvény megszegése. Csalás. Alkalmas volt a választók megtévesztésére. Kisebb dologért, azért az állításért, hogy a bal-liberális kormány szüntette meg a sorkatonaságot, Fodor Gábort elítélték. Jogerõsen. Hát ez a nagy átverés nem ítéltetik el? Ekkora hazugság után lehet érvényes választásról beszélni? Nem arra volna szükség, hogy Belgrád és Kiev példáját követve a becsapott választók addig tüntessenek, amíg el nem takarodik az egész hazug társaság? jó ha figyelünk
Pedig ezt kellene tenni. Úgy látom azonban, hogy nem lesz olyan Jogos lenne. helyzet, hogy ez a megfontolás szembe állítson De azt hiszem, Kedves Domokos, hogy te minket egymással. sem hiszed, hogy kellõ keménységgel és elIlyen dilemma elé ugyanis csak akkor kerülszántsággal megtenné ezt a nép. nénk, ha a kormány olyan javaslatokkal állna Ha hinnél benne, akkor nem akarnál távozáelõ, amelyek valóban érdemben javítanák a si nyilatkozatot kivenni a pillanatnyi urakból. helyzetet. Akkor hinnél abban is, hogy ez a becsapás Sajnos nem látok ilyen javaslatot. nem ismétlõdhet meg 2010-ben. Mindaz, amit a kormány elõterjesztett, a De nem hiszel, mert már 2002 után is csalátszatok világába tartozik. lódtál. Tûzoltásra jó, vagy arra sem. Velem együtt. Két példa: akik az adóprés fokozásával Akkor is azt reméltük, hogy 2006-ben nem akarnak pénzhez jutni, csak a fekete-szürke kábíthat többet a látszatprogramok csalóka gazdaságot növelik; akik a felsõoktatás mai tükrére vetített hazugság. Megtette. helyzetében csak öt-hat év múlva várható beMeg akarod szakítani a folyamatot. vételeket terveznek, elijesztve sokakat a felsõÉrtelek és helyeslem. fokú tanulmányoktól, azok jó esetben nem A választó, és a gondolatait megfogalmazó, tudják, hogy mit cselekszenek. közvetítõ publicista illetve a politikus között Ilyen körülmények között nincs mirõl lényeges különbség: a felelõsség a politikusra egyezkedni, nincs mit támogatni. hárul, s tõle várható el a kellõ körültekintés és Surján László Javaslatodat megköszönve arra kérlek, azoknak is a mérlegelése, amik nem feltétlenül hogy tegyünk meg mindketten mindent, hogy nyilvánvalóak. a következõ választásokon a valóságról s ne ilItt és most meg kell fontolni: szabad-e megfogadni javaslatodat lúziókról döntsenek a polgárok. és ezzel meggátolni a kibontakozást, hiszen biztosak lehetünk abHa így lesz, szükségtelenné válik minden külön nyilatkozat. ban, hogy feltételeidet a kormány nem fogja teljesíteni, vagy sem. Barátsággal köszönt: Surján László Ha errõl az oldalról tekintek a felhívásra, már nem tetszik annyira. Mi – tudva és akarva – nem árthatunk Magyarországnak. Mi ko- PS.: Mondd, ha mégis aláírnák az általad javasoltakat, meg is tennék, amit ígérnek? Szavatartó népeknek véled õket? molyan vesszük az eskünket.
VARGA DOMOKOS GYÖRGY VÁLASZA SURJÁN LÁSZLÓNAK Kedves Surján László! Köszönöm barátságos szavaid, körültekintõ érvelésed. A következõt gondoltam és gondolom: Valóban nem fenyeget a veszély, hogy a szóban forgó nyilatkozatot aláírják, hiszen ez 1) nyílt beismerése lenne annak, hogy a régi-új kormánykoalíció vezetõi felelõsek a mostani helyzet kialakulásáért; 2) nyílt beismerése lenne annak, hogy loptak, csaltak, hazudtak; 3) s bár mindezek alól valamelyest felmentést kaphatnának, ha aláírásukkal hitelesítve, a haza érdekében hajlandóságot mutatnának a hatalmukról való lemondásra, ám kötve hiszem, hogy ekkora áldozatot bármikor is meghoznának. Márpedig ha elmarad az aláírás, abból az õket felszólító ellenzéki pártok csakis jól jöhetnek ki, õk meg rosszul: hiszen választóik azzal az igen kiábrándító „üzenettel“ szembesülnének, hogy választottja-
ik õket bármilyen présbe hajlandók beletenni, bárhogyan és bármennyire hajlandók megszorongatni, ám saját maguk már vonakodnak igazi, komoly áldozatot hozni. De tegyük fel, hogy mégis aláírnák a nyilatkozatot. Ekkor két eset lehetséges: vagy a – nevezzük így – hazaszeretet moccant meg bennük – ezzel pedig, végül is, mindenki jól járna; vagy – ahogy Te véled – a politikai sandaság. Vagyis ismét ígérnének, de megint nem tartanák be. Nos, errõl a következõt gondolom: ha egy ilyen, teljesen egyértelmû, aláírással megpecsételt, ország-világ elõtt megfogadott ígéretet nyíltan megszegnének, ez már a választóik zömének is sok lenne. Ha mégse – ha négy év múltán mégis újraválasztanák õket -, akkor ezzel a néppel, ezzel a demokráciával, ezzel a színjátékkal okos embernek nincs mit kezdenie. Az erõszakosoknak talán még igen. Szívélyes üdvözlettel, Varga Domokos György Forrás: gondola
KÖSZÖNÕ LEVÉL! „Kedves Elv társak!“ Nyilvánosan szeretném megköszöni nektek, hogy szavazataitokkal, hazug mocskos politikátokkal, ismételten hozzájárultatok, hogy a nemzetben gondolkodó ember, még rosszabbul éljen. Ti, akik becsaptatok a múltban, félrevezetettek a jelenben, most azon agyaltok, hogy jövõnket milyen módon tegyétek még elviselhetetlenebbé. Én már nem kérek belõletek, nem igénylem sunyi képmutató barátságotokat, ami színlelt mosolygásotokba fúl. Aljas farizeus, magyargyûlölõ senkik vagytok szememben. Eladtátok atyáink által megteremtett értékeinket és most azon fáradoztok, hogy az embereket is kiárusítsátok. Ti, akik március 15-én a Nemzeti dalt szavaljátok, bár a szövegét nem tudjátok, mit tennétek, ha valóban megelevenedne Petõfi nagyszerû versének elsõ két sora. Hová, merre menekülnétek? Ti, akik zsebembe nyúlkálva nyilvánosan, magatok törvényei szerint zsebeltek ki munkába megöregedett nyugdíjasokat, a ma még aktív vállalkozókat, és mindazokat, akik bár rogyadozva, de talpon vannak. Hol vannak a beígért munka helyek? Hol van a társadalmi jólét? Elvtárskáim, most miért tagadjátok, hogy hová szavaztatok! Hol vannak a piros pólók, hová lettek a piros széldzsekik, és hová lett a gerincetek? Hol bujkáltok most párt katonák, alamizsnán megvett, félrevezetett emberek. Dalotok csupán két hónapig volt a slágerlistán; Igen-Igen! Ezt jól megcsináltátok, de a letépett virágot, most velünk szagoljátok. Igen-Igen! Tamás István közíró
jó ha figyelünk
25
Foggal, körömmel Mottóm: Ne hidd, hogy akadhat olyantársaság, vagy akár olyan ember, akivel beszélgetned haszontalan volna. Senki sem olyan jelentéktelen, hogy valami tapasztalatot, vagy elgondolkozásra alkalmasat ne rejtene magában. (én) Engedjék meg, hogy mielõtt mondandómba kezdenék, idézzem gróf Klebelsberg Kuno, volt kultuszminiszterünk, példaadó, nemes gondolatát: „Nem akarunk mindig félárnyékban ülni, nem akarunk mindig nyomorogni és nélkülözni, pusztulni és tengõdni, hanem az erkölcs és a tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka erejét, mert a munka révén módosabbak, függetlenebbek és mindenekfelett öntudatosabb magyarok akarunk lenni. Mind ezek megvalósításához,hazafias, mûvelt, vallásos és pozitív magyar emberekre van szükség!“ Ugye kedves gnómlelkû -neoliberális barátaink e sorok értelme, éppen olyan rémisztõ hatással van rátok,mint ördögre a tömjén füstje, amikor azt az orra alá dugják. Higgyétek el, mára ismét tudatára ébredt a tizenötmilliós magyar nemzet. Már tudjuk, hogy lusta és kapzsi, parazita fajtátok lesben várakozik. Lesben álltok és várakoztok, mert a génjeitekbe kódolt pénzcsörgés és bankjegy susogás zaja riadót fújt. Brüsszel felõl pénzkonc szagát fújja felétek a szél. Már csak karnyújtásnyira a régóta várt EU – támogatás forint milliárdjai. Jó hír ez nektek, hiszen"üvegzsebeiteket, tiszta kezeitekkel" ismételten degeszre tömhetitek, meghagyva nekünk a majdani gazdagodás hamis illúzióját, mint egykoron a kommunizmus mézesmadzagát. Negyven és kétszer négyévi élõsködésetek nemzetünkön, éppen olyan dögvészt hozott ránk, mint Muhi – Mohács- Arad – Trianon, de mint látjátok; él nemzetünk tovább a honán. Mibõl gondoljátok, hogyha tatár, török, osztrák, orosz nem volt képes a térképrõl letaposni végleg hazánkat, akkor majd ti, csámpás lúdtalpaitokkal megtehetitek? Elõbb lesz ismét hatvannégy vármegyénk, mint neoliberális bölcsõiteknek, valaha is hely a Kárpát medencében. Kedves magyar testvéreim éppen ezért a cél ma ismét a nemzet megtartása és egyesítése, mint oly sokszor már, ha bandita népek törtek hazánkra és szétszakadni kényszeríttettek nemzetünk egységét. Így volt ez a 48-as Szabadságharc idején, és így volt ez 1956 Októberében is. 26
Most ismét veszély fenyegeti hazánkat! Ha idõben nem megyünk elébe, a neoliberális ármánykodás még ezt a csonka kis országunkat is, tovább darabolja, hogy üveg zsebeibe, pénzünkkel együtt, kapzsi módon, kényelmesen belegyömöszölhesse. Ma még csak kétfelé, de holnap már négyfelé és azután. Ezt megakadályozandó, mindenerõt és önfeláldozást a magyarság önvédelmének szolgálatába kell állítanunk a gnómlelkû – neoliberális banda mesterkedéseinek megfékezésére. Ebben az emberfeletti erõkifejtést igénylõ munkában, a hagyományainkban rejlõ nemzetfenntartó erõ lehet csak segítségünkre. Ez az erõ õseink bölcsességén és iránymutatásain át jelöli ki a helyes irányt jelenünk útvesztõjében, neoliberális – vagdalkozó -fosztogató ellenségeink labirintusában. A hagyományaink tisztelete, és megbecsülése – ne féljen senki – nem jelent haladás ellenességet, azzal nem ellentétes, inkább egymást kiegészítõ fogalmak. Hiszen csak az a hagyomány lehet értékálló, és marad fent, amely forrása tud lenni a haladásnak s csak az a haladás helyes irányú, mely szerves továbbépítõje lesz, nemzetünk majdani hagyományainak. „Kis népek számára – írta egykoron Antal István volt nemzetvédelmi miniszterünk – a hagyományok egyenesen nemzetvédelmi jelentõségûek, mert azokban a nép és a nemzet lelkiségének, életformáinak olyansajátságos és egyedülálló értékei tükrözõdnek, amelyek megkülönböztetik más nemzetektõl, és útját állják annak, hogy a nemzeti élet és törekvések feloldódjanak, valamely nemzet fölötti, híg univerzalizmusban.“ Például; ma abban segíthetnek nemzeti hagyományaink és az azokban megjelölt helyes irányok, hogy ne süllyedjünk bele a neoliberális, globalista mocsárvilágba, melyben, ha egyszer megmártózunk a ránk ragadó szennytõl és sártól, még egymást sem leszünk képesek megkülönböztetni. Csak ettõl az uniformizált, kölcsönökbõl és segélyekbõl élõ neoliberális társadalomtól ments meg Uram minket! Nekünk magyaroknak az erdélyi,felvidéki, bánáti õsi, tisztes, fejlõdõképes hagyományainkhoz, életformáinkhoz és kultúránk és államvezetésünk jellegzetes egyéniségére van szükségünk. E hagyományokhoz most még fokozottabban kell ragaszkodnunk, mert Európa és a világszámára csak akkor és addig jelentünk értéket, míg az európai kultúrát sajátos,egyéni, magyar színeinkkel tudjuk gazdagítani.
Hankiss János egykori kultuszállamtitkárunk ezt e képen fogalmazta meg, akkoriban a jövõ nemzedéke számára: „Minket, magyarokat csak akkor becsül a külföld, ha egészen magyarok vagyunk és a világ népeinek szivárványában, önálló színünk van.“ Hogy ez mennyire így van,nézzünk körül a szentistváni országunk megmaradt és elszakadt részein. Habár évszázadokon keresztül,nem magyar ajkú testvéreink, közös hazánkban, épségben megõrizhették kultúrájukat, nyelvüket, vallásukat és volt hazájukba szabadon, bármikor visszavándorolhattak volna, mégis bennünket, magyarokat választottak, itt maradtak. (Kivétel, a neoliberális kommunisták által, a II. Világháború után, hazánkból kitelepített sváb és tót lakosság esete.) Erõszakkal elszakított magyar és magyarérzelmû testvéreink ellenben, a fenyegetõ körülményeik ellenére is, nemcsak, hogy megõrizték nyelvüket, kultúrájukat és vallásukat – sok esetben ugyan,csak a templomok falain belül sikerülhetett- hanem, az õket olykor gyûlölettel körülvevõ idegen népek egyes, sorsukkal együtt érzõ lelkei, tõlük azokat eltanulták, és általa saját személyiségüket gazdagították. Ma is tapasztalhatjuk, hogy nemzetünk hagyományai és kultúrája a bárhol a világon, a haladásnak szerves kovásza tud lenni, melyet éppen ezért joggal irigyel tõlünk; „Németország,Franciaország, Spanyolország“sõt az egész világ. Figyelj rám magyar, mert különben világ csúfjává révedsz! A közvéleménynek és leendõnemzeti vezetõinknek, egyaránt szakítaniuk kell ezután legnagyobb nemzeti hibánkkal – ez egyben választási vereségünk legfõbb oka is – önmagunk, a magyarember tehetségének lebecsülésével. A megújítandó magyar életben újszellemiségnek kell érvényt szerezzünk a régi, gnómlelkületû – neoliberális hanta – bandázásra épülõ csalárd illúziókkal szemben, ami majd szárnyat ad minden, ma még elnyomott magyar tehetségnek, hogy tovább gyarapítsák nemzeti mûveltségünk színvonalát és kultúránk kincsesházát, mert csak ez segítheti elõ,hazánk anyagi gyarapodását, felemelkedését és nemzetközi megbecsülését. Tiszta és magyar szellemnek kell mindenben érvényesülni, figyelembe véve persze magyarérzelmû nemzetiségeink, haladást segítõ kulturális és gazdasági igényeit is. Különb és öntudatosabb magyarokat kell nevelnünk, ha nem akarunk elveszni a jó ha figyelünk
gnómlelkû – neoliberális,globalista posványban. A magyar öntudatra valónevelést már az óvodákban el kell kezdeni. Nem véletlen, hogy a nemzetparazitái, éppen ezeknek, az intézményeinknek a mûködését igyekeznek, oly nagy szorgalommal, ellehetetleníteni. Itt és az iskolák alsó tagozataiban, vissza kell állítani, a Kodály módszerén alapuló ének és zeneoktatást, mert csak is, gazdag népdalvilágunk és csodás népköltészetünk azok, melyek képesek ezt a magasztos, de biztos sikert ígérõ, feladatot megvalósítani. Továbbá népiskolákat kell szervezni városokban és falvakban egyaránt, ahol a hátrányos helyzetû, önhibájukon kívül az oktatásból kimaradt gyerekeket – például a romákat is-nemzeti öntudatra és hazaszeretetre lehet nevelni, értelmi színvonaluknak megfelelõ képzéssel. Középiskolákba kötelezõ tananyag kell, hogy legyen ismét- ahol vallásos nevelés még nincs – az erkölcstan, a hungarológia és nemzeti alapokon újra feldogozott magyar – és egyetemleges történelemoktatás. Mindennapossá kell tenni a magyar nyelv és irodalom oktatását, nemzeti himnuszunk és nemzeti költészetünk kiemelkedõ verseinek memorizálását. Az iskolákba vissza kell állítani olyan nemzeti mozgalmakat, mint a cserkészet és a leventenevelés. Mind,ezeket a feladatokat, ha becsülettel elvégezzük, biztosak lehetünk a felõl, hogy az új nemzedék nem gnómlelkû – neoliberális melegmozgalmakban és kendermagos egyesületekben fogja az idejét elfecsérelni, hanem töretlen magyar hûséggel és öntudattal lép majd ki felnõtt korára a gyakorlati életbe, hogy hazáját és nemzetét segíthesse gazdasági elõrehaladásában. Tisztelni fogják szüleiket és az idõsebbeket és megbecsülik a családi fészek melegét!
Komoly feladatunk még a falvak és városok lakóinak lélekben, kultúrában, megbecsülésben történõ újraegyesítése. Természetesen a gnómlelkû – neoliberális, globalista gazdaság elemi érdeke e két- különbözõ módon szocializálódott, de mindig is egymásra utalt népesség, érdekellentétének szítása. Hiszen a másikra mutogató és haragvó falusi és városi lakosság egymás munkáját és eredményeit – mint azt a jelenkor példái is mutatják(2005-ös gazdatüntetés, vagy a december 5. – i tragikus népszavazás) – csakhamar lebecsülik, sajátjukat felértékelik a másikét alantasnak, kisebbrendûnek bélyegzik. Ezért lesz aztán szükségkülföldi élelmiszereket és iparcikkeket árusító szupermarket – colokra vidéken és városokon egyaránt, nemzeti parazitáink legnagyobb örömére és hasznára. Nos, hogy e mesterkedéseiknek is gátat tudjunk szabni, a falusi és a városi életformát is a nagy nemzeti célok érdekében kell egyesíteni és egymással, mihamarabb szervesen összeforrasztani. A városnak el kell vinni falvainkba a kultúrát, az internetes magas színvonalú könyvtárakat, színielõadásokat – a lélekromboló gnómlelkû -neoliberális szellemiségû tévémûsorok helyett – továbbá a fizetõs autópályákkal szemben, jó minõségû, ingyenes autóutakat, korszerû, falvakat összekötõ sín – autóbuszjáratokat kell építeni, hogy számukra is elérhetõ legyen – akárcsak a városi embereknek – a szellemi és technikai mûveltség minden vívmánya és az értelmiség minden más eszköze is. A város viszont hozzon a falvakból, mély magyar érzést, a gyermek és a család megértõ szeretettét, tisztaerkölcsiséget, tiszta egyenes gondolkodást és értékítéletet, tiszta õsi gyökerekbõl táplálkozó áldozatkésséget, hitet és legfõbb ként; munkaszeretetet.
Végezetül engedjék meg, hogy Szinyei Merse Jenõ egykori vallás – és közoktatásügyi miniszterünk megszívlelendõ és ide illõ szavaival zárjam mondatómat: „A népzenét Bartók és Kodály nyomán fedeztük fel. Amint Bartók és Kodály világviszonylatban is elsõrangú mûveket alkottak népzenéink és népdalaink ihletébõl, éppen úgy a falu erkölcsi és szellemi kincseit hozzuk a városba és alkossunk magasrendû értékeket belõlük, méghozzá olyan igazságokat és szépségeket, amelyekben falu és város, tehát az egész magyar nemzet – elcsatolt részeinket is beleértve – találkozni képes. Legyen a város nemzeti értékeink gyûjtõhelye a magas és mély szellemek találkozási pontja, mert bármely nemzet,ha egyszer válságba kerül, csak is a koncentráltan összevont nemzeti erejére, és nemzeti értékeire támaszkodhat.“ Kedves barátaim e követésre érdemes intelmek betartása nélkül, aligha sikerülhet a hazánkban eluralkodott,gátlástalanul garázdálkodó és fosztogató, gnómlelkû – neoliberális rablóbandát meghátrálásra bírnunk. Cselekedjünk, míg nem késõ! Hakell foggal, körömmel, de hazánkat és nemzetünket szabadítsuk meg e parazita hordától! „Éljen a Magyar Szabadság, éljen a Nemzet!“ Köszönöm figyelmüket: Horváth Tamás (2006.)
E szavakat is rólunk mondták egykoron: „Ha hallom azt a szót: magyar! szûk lesz a német plundra rajtam, mert õk bajnok és büszke hõsök...“ Heinenémet költõ, 1799 – 1836
„Amíg a függetlenség, az erény,a hõsiesség és a szabadságvágy élni fog, Magyarország is élni fog!“ Victor Hugó francia író, 1802 – 1885
„A magyar név büszke név lesz .úgy zeng, mint gyõzelmi szózat.“ Heinrik Ibsen norvég író, 1828 – 1905
POLITIKAILAG ERKÖLCSÖS HAZUDNI? GYURCSÁNY SZERINT HA POLITIKAILAG SZÜKSÉGES, EL LEHET HALLGATNI AZ IGAZSÁGOT Élesen elválasztotta egymástól a közerkölcsöt a politikaitól Gyurcsány Ferenc a Népszabadságnak adott interjúban. Szerinte politikailag erkölcsös és racionális volt „nem kibontani az igazság minden részletét” a választási kampányban. A kormányfõ ismét a Fideszt okolta a bajokért, mondván, õk tértek le a helyes útról, igaz, az MSZP követte õket. Egy darabig. „Van egy erkölcsi dilemma: Miként mondható el az embereknek, hogy a politikai és a hétköznapi erkölcs között idõnként felmerülõ különbség olyan helyzetet diktál, amelyben, ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a szerdai Népszabadságban megjelent interjúban. A miniszterelnök szerint a kampányban a kiigazításokról csak esetlegesen beszélt, de ezt õ nem tartja hazugságnak, csak – ahogy fogalmazott: nem bontotta ki az igazság minden részletét. Mindezt politikailag racionális lépésnek nevezte, mert „megteremtette egy igaz fordulat esélyét”. „És fordítva: a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna. Ha ugyanis a költségvetés ügyei kerülnek a kampány centrumába, akkor semmirõl nem beszélhetünk, amit a ciklusban meg akarunk és meg is fogunk csinálni” – tette hozzá. Gyurcsány ellenben a Fideszt azzal vádolja: „nem egyszeru"en torzította az igazságot, hanem a hat éve járt hibás politikai úton akart továbbmenni”. „2001-ben a Fidesz letért a racionalitás pályájáról, úgy tett, mintha az ország már bármit megengedhetne magának” – mondta a kormányfõ, elismerve, hogy az MSZP is elfogadta ezt az „alternatívát” kormányra kerülve is. Azonban Gyurcsány szerint õk már a mostani választási kampányban szakítottak ezzel, bár ezt csak a „vájt fülu"ek vették észre”. Az ellenzéket vádolta azzal is, hogy – miközben a kormány számára kiderült, „nem lehet nyugodt tempójú átalakításba kezdeni”, mert kevés az idõ –, az „ellenzék ekkor jött azzal, hogy az áram árát tíz százalékkal csökkenteni kell, mert luxusprofit van benne”. Most pedig az ellenzékkel már beszélni sem lehet – jelentette ki Gyurcsány – pedig próbált velük... A miniszterelnök úgy értékelte, hogy a mostani „kiigazítások” sokkal kevésbé lesznek fájdalmasak, mint annak idején a Bokros-csomag volt, ugyanakkor sajnálja, hogy az emberek sokszor nem értik meg, amit a kormány akar, mert „szégyentelenül a percnek élünk. Lekezelõen bánunk mindennel, ami ezen túl van. Sokszor nem az a kérdésünk, hogy milyen, hanem csak az, hogy mennyi.” Példaként Bush amerikai elnök látogatását hozta fel, „aki ezzel a gesztussal 17 év után szimbolikusan is beemelte Magyarországot a gyõztesek közösségébe. Mégis: csak a vízum érdekel mindenkit”. Gyurcsány – ahogy mondta –, mindezek miatt szenved most a környezetével és az egész balliberális értelmiséggel együtt. Forrás: NOL jó ha figyelünk
27
28
jó ha figyelünk