Minőségi felmérés. Szegénység és kirekesztés az idős uniós polgárok körében

Szegénység és társadalmi kirekesztés – Összesítő jelentés

Minőségi felmérés

Szegénység és kirekesztés az idős uniós polgárok körében

Minőségi felmérés – TNS Qual+

Összesítő jelentés 2011. január

A felmérés az Európai Parlament felkérésére készült. A dokumentum nem az Európai Parlament véleményét képviseli. A dokumentumban foglalt értelmezések és vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.

1


Minőségi Eurobarométer-felmérés

SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS

A TNS Qual+ által az Európai Parlament felkérésére elvégzett felmérés

TNS Qual+ Avenue Herrmann Debroux, 40 1160 Bruxelles Belgium 2


TARTALOMJEGYZÉK 1.

ÖSSZEFOGLALÁS.......................................................................................... 5

1.1. 1.2. 1.3. 1.4. 1.5. 2.

Főcím-összefoglaló...................................................................................................6 A médiában és a társadalomban kialakult felfogás, valamint a válaszadók saját tapasztalatai..............................................................................................................7 A döntéshozók felfogása a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekről ...........................................................................................8 A szegénység elleni küzdelemre irányuló uniós politikák – ismeretek és elvárások 9 Konkrét kérdések – internet, életkörülmények és foglalkoztatás..............................9

CÉLKITŰZÉSEK ÉS MÓDSZERTAN ............................................................... 11

2.1. Háttér és célkitűzések.............................................................................................11 2.2. Módszertan és mintavétel.......................................................................................11 2.2.1. Kialakítás ..........................................................................................................11 2.3. A beszélgetések tartalma .......................................................................................13 2.3.1. Időtartam...........................................................................................................13 3.

LEGFŐBB PROBLÉMÁK................................................................................ 14

3.1. 3.2. 3.3.

Legfontosabb megállapítások.................................................................................14 A szegénység és a társadalmi kirekesztés bemutatása a médiában .....................15 A válaszadók életére kiható, szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések .............................................................................................18 3.3.1. Megélhetési költségek ......................................................................................19 3.3.2. Egészségügyi szolgáltatások és ápolási otthonok............................................21 3.3.3. Életkörülmények és a környezet.......................................................................22 3.3.4. Generációkon átívelő szegénység....................................................................23 3.3.5. Munkanélküliség ...............................................................................................24 3.3.6. A támogatás hiánya ..........................................................................................24 3.3.7. Bürokrácia.........................................................................................................24 3.4. A társadalom szegénységről és társadalmi kirekesztésről kialakult nézete ...........24 3.5. A szegénység és társadalmi kirekesztés média általi bemutatásából hiányzó szempontok ............................................................................................................27 4.

A SZEGÉNYSÉG ÉS A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS MEGÉRTÉSE ................... 33

4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 5.

POLITIKA................................................................................................... 42

5.1. 5.2. 5.3. 5.4. 5.5. 6.

Legfontosabb megállapítások.................................................................................33 Mennyire értik a döntéshozók a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját? ...........................................................................................................33 Kérdések, amelyekről úgy tartják, hogy azokat jól ismerik .....................................38 Kérdések, amelyekről úgy tartják, hogy azokat nem jól ismerik .............................39 A megértés javításának módja ...............................................................................41 Legfontosabb megállapítások.................................................................................42 Az EU szegénység elleni politikájával kapcsolatos tájékozottság ..........................42 Mit tegyen az EU a szegénység problémájának megoldása érdekében? ..............44 Legfontosabb üzenetek a döntéshozók számára ...................................................49 Az az egy dolog, amit a döntéshozóknak meg kellene tenniük ..............................51

KONKRÉT KÉRDÉSEK .................................................................................. 53

6.1. Legfontosabb megállapítások.................................................................................53 6.2. Internet-hozzáférés.................................................................................................53 6.2.1. Az internet-hozzáférés (és hiányának) hatása .................................................56 6.2.2. Mit tegyenek a döntéshozók az internet-hozzáféréssel kapcsolatban?............57 6.3. Életkörülmények és lakókörnyezet .........................................................................59 6.3.1. A válaszadók által említett szempontok............................................................59 6.3.2. Mit tegyenek a döntéshozók az életkörülményekkel kapcsolatban? ................61 6.4. A munkahelykeresés nehézségei ...........................................................................63 6.4.1. A válaszadók által említett konkrét szempontok...............................................63

3


6.4.2.

Mit tegyenek a döntéshozók az idősek munkahelyi elhelyezkedésével kapcsolatos nehézségek megoldása érdekében?............................................65

Országrövidítések1 Belgium

BE

Cseh Köztársaság

CZ

Dánia

DK

Franciaország

FR

Németország

DE

Görögország

EL

Magyarország

HU

Írország

IE

Olaszország

IT

Lettország

LV

Málta

MT

Lengyelország

PL

Portugália

PT

Románia

RO

Szlovákia

SK

Spanyolország

ES

Svédország

SE

Egyesült Királyság

UK

1

A jelentés szövegében a tagállamok zárójelben történő feltüntetése azt jelzi, hogy az adott témát eredetileg a rövidítéssel jelölt ország állampolgárai vetették fel. 4


1. ÖSSZEFOGLALÁS Mivel csaknem 84 millió európai él úgy, hogy az elszegényedés veszélye fenyegeti, az Európai Unió (EU) összefogott a tagállamaival, hogy a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánítsa. A legfontosabb célkitűzések közé tartozott, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét ezen kérdésekre, valamint megújítsák az EU és tagállamai részéről a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem iránti politikai elkötelezettséget. A 2010-es év vezérelve az volt, hogy hangot adjanak mindazok aggályainak, akik a szegénység és társadalmi kirekesztés körülményei között kénytelenek élni, valamint hogy arra ösztönözzenek minden európai polgárt és más érdekelt feleket, hogy foglalkozzanak ezekkel a fontos kérdésekkel.2 Ennek alapján az Európai Parlament megbízást adott, hogy 18 uniós tagállamban készüljön minőségi felmérés azon személyeket érintő problémák feltárása érdekében, akik szegénységben élnek és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek. A kutatás alapján tett, ezen összesített jelentésben foglalt megállapítások közvetlen információkat nyújtanak az uniós polgárok agorája számára, amelyre 2011 januárjában kerül sor a válság és szegénység tárgyában. A tanulmány általános célkitűzései a következők voltak: 

azon egyéneket érintő konkrét problémák azonosítása, akik szegénységben élnek és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek – illetve ki vannak téve a veszélyének –, hogy meghatározzuk azokat a területeket, amelyek a 2011-es polgári agora elé terjeszthetők; valamint



ennélfogva a 2011-es polgári agorán közvetlen betekintést nyújtani az uniós döntéshozók számára a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élők gondjaiba.

A 18 kiválasztott tagállamban összesen 160, legalább 60 éves, a saját hazájában a szegénységi küszöb alatt élő válaszadó vett részt a felmérésben. A válaszadóknak:

2



kétharmada nyugdíjas volt, akiknek kis része vonult nyugdíjba rokkantság, illetve egészségügyi okok miatt. A nyugdíjas válaszadók csekély hányada egészítette ki a nyugdíjból származó jövedelmét különmunkával.



egyharmada még nem vonult nyugdíjba, körülbelül 50%-uk állt alkalmazásban, 50%uk pedig munkanélküli volt. A munkahellyel rendelkezők különféle állásokat töltöttek be, volt köztük takarító, gondozó, reklámtábla-készítő, biztonsági őr, szabó, virágkereskedő, gyermekfelvigyázó stb. Egyeseknek mellékállásuk is volt, illetve önálló vállalkozóként működtek.



alig több mint egyharmada volt házas, illetve élettársi kapcsolatban élt, míg a fennmaradó kétharmaduk között volt egyedülálló, elvált, különélő, illetve özvegy. Néhány válaszadó – jóllehet a kisebbség – vagy a gyermekével élt együtt, vagy valamilyen módon pénzügyi támogatást nyújtott számára.

http://www.2010againstpoverty.eu/about/?langid=en 5


1.1. Főcím-összefoglaló A kutatás a lakosság azon csoportját mutatja be, amelynek tagjai úgy érzik, hogy a társadalom szélesebb rétegei figyelmen kívül hagyják őket, és úgy gondolják, hogy a domináns média nem ad hírt életükről, valamint úgy vélik, hogy a döntéshozók nem értik, milyen is azok élete, akik szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek. A szegénység anyagi és mindennapi vonatkozásai a legfontosabb kérdések – a megélhetési költségek, a foglalkoztatás, a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás. A kevésbé kézzelfogható tényezők is lényegesek – a társadalmi kirekesztésnek az önbecsülésre gyakorolt hatása, valamint a társadalom odafigyelése és elismerése iránti igény. A semmibevétel és a kirekesztés érzését gyakran még fokozza a szegénység miatti megbélyegzés, valamint a több válaszadó által tapasztalt szégyenérzet és feszélyezettség. A vizsgálat a következő lényeges témákat tárta fel:  Az idősebb szegény emberek úgy érzik, hogy ők maguk, illetve mindennapi

küzdelmeik senkit sem érdekelnek. „Legyünk őszinték, senki sem törődik a szegényekkel, ez régen is így volt, és most is ez a helyzet.” (EL, 70 éves férfi) 

A média nem foglalkozik sorsuk bemutatásával. „Úgy gondolom, hogy a média nem túl sokat foglalkozik a szegénység kérdésével, szerintem a televízióban inkább a gazdagságot mutatják be… Mindenki gazdag, mindenki szép, mindenki karcsú, a médiában nem látni túl sokat a szegénységből… Valószínű, hogy az emberek a világ jómódú oldalát szeretnék látni, nem a szegénységet.” (UK, 64 éves nő)



A döntéshozók statisztikai szempontból tisztában vannak a szegénységgel, de keveset tudnak a valós helyzetről. „Semmi sem történik, mert ha megkérdezzük tőlük, mennyibe kerül egy liter tej, nem tudják. Nincsenek tisztában az árakkal. Nem kell vásárolni járniuk. Tudnak arról, hogy létezik szegénység, de nem tudják, milyen is az. Hatalmas a gazdagság és a szegénység is.” (HU, 60 éves férfi)



Az idősebbek úgy érzik, hogy kevés a beleszólásuk. „Beszélgetniük kellene az idősekkel, hogy megértsék, hogyan élnek, egyedül, teljesen elszigetelten.” (PT, 72 éves nő)



Az étkezéssel, biztonsággal, lakhatással, egészséggel és kapcsolatos alapvető kérdések foglalkoztatják őket leginkább.

foglalkoztatással

„Vannak olyanok, akik naponta mindössze 3 zlotyt költenek élelmiszerre. Ez azt jelenti, hogy vízzel hígítják a tejet, és egész hétre egy liter tejet és néhány szelet kenyeret vásárolnak.” (PL, 69 éves férfi) 

Az is foglalkoztatja őket, hogy legyen feladatuk a társadalomban, és életükben némi méltóságra tegyenek szert. „Hogy méltóságteljesen és emberhez megöregszünk.” (DE, 62 éves nő)

méltóan

élhessünk,

amikor

6

Szegénység és társadalmi kirekesztés – Összesítő jelentés  A nyugdíjból származó jövedelemmel és a foglalkoztatással kapcsolatos kérdések

szinte az összes lényeges aggály kapcsán felmerülnek, és a szakpolitikáknak éppen ezen területekre kell hangsúlyt helyezniük nemzeti és uniós szinten egyaránt. „Az egészségügyi ellátás az egész nyugdíjat felemészti.” (SK, 63 éves nő)  A válaszadók gyakran szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy ehhez megvan-e

a politikai akarat. „[A döntéshozók] olyan serényen vitatnak meg ezt meg azt a tárgyalóasztalnál, hogy aztán újabb ülést kell tartaniuk, hogy megtárgyalják, amit az első találkozón megvitattak, de valójában semmit sem intéznek el.” (UK, 69 éves nő)

1.2. A médiában és a társadalomban kialakult felfogás, valamint a válaszadók saját tapasztalatai 

A válaszadók körében az volt az uralkodó nézet, hogy egyáltalán nem foglalkoznak eleget a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdéseivel. A leglényegesebb okként azt hozták fel e kérdések mellőzésére, hogy a média érzékelhetően rögeszmésen ragaszkodik a gazdagsággal, jómóddal, szépséggel és fiatalsággal kapcsolatos történetek bemutatásához. Úgy vélik, hogy az emberek maguk is ezekre vágynak, és ezért ezeket tartják piacképesnek, illetve hírértékűnek.



A válaszadók szerint amikor a média a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja, eltúlozza vagy pontatlanul mutatja be azokat, például: o

számadatok (számok/statisztikák) és vizuálisan megindító képek (például éhező emberek, magány és elszigeteltség, valamint a közvetlen környezetben tapasztalható nyomor) formájában, illetve

o

szélsőségesen és szenzációhajhász módon.

Ezeket az ábrázolásokat pontatlannak és félrevezetőnek ítélték. 



A szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek a médiában megfigyelhető, nem valósághű bemutatásával szemben a válaszadók számos olyan témát említettek meg, amelyek véleményük szerint kihatnak mindennapi életükre. Ezek jellemző módon a szegénységgel való együttélés alapvető anyagi vonatkozásait érintették, és a leglényegesebbek a következők voltak: o

megélhetési költségek,

o

egészségügyi szolgáltatások és gondozóközpontok,

o

életkörülmények és a környezet,

o

generációkon átívelő szegénység – támogatni kell a gyermekeiket, illetve aggasztják őket a fiatalok foglalkoztatási kilátásai.

A válaszadók azt is kifejtették, hogy ezek a tényezők, például a magas megélhetési költségek és az alacsony nyugdíjak, miként vezetnek társadalmi kirekesztéshez és elszigeteltséghez.

7

Szegénység és társadalmi kirekesztés – Összesítő jelentés 

A válaszadók általában úgy gondolták, hogy a társadalom a médiának a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések bemutatására vonatkozó szemléletmódját tükrözi, amely őket jórészt figyelmen kívül hagyja, valamint hogy helyzetüket nem értik meg, illetve túlságosan leegyszerűsítve vizsgálják. A válaszadók a társadalomból kirekesztettnek érzik magukat, továbbá úgy vélik, hogy a társadalom részéről hiányzik az empátia, a cselekvés és az érdeklődés a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések tekintetében, mert úgy tűnik, hogy ezen kérdésekkel csak akkor törődnek az emberek, ha személyesen érintettek.



A válaszadók többsége úgy véli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés média általi bemutatásából épp a valós életből származó példák, illetve a szegénységben élőkről készített esettanulmányok hiányoznak, amelyek azt is megvizsgálják, hogy miként oldják meg a valós, mindennapi problémákat.



A válaszadók szeretnék, hogy a média arról számoljon be, ami: o

felhívja a figyelmet a nyugdíjasok életkörülményeire, például lakhatási körülményeire és lakókörnyezetére, alacsony jövedelmére, arra, hogy milyen kevés pénzből kell megélniük, valamint az öregedéssel járó problémákra, a magas közüzemi és bérleti díjakra stb.

o

megvitatja azon különféle szegénységre jutnak.

okokat,

amelyek

miatt

az

emberek

1.3. A döntéshozók felfogása a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekről 

A válaszadók körében az volt a legelterjedtebb nézet, hogy a helyi, nemzeti és európai szintű döntéshozók és politikusok nem túlzottan értik a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdéseket. Ennek fő okát abban látták, hogy a döntéshozók kiváltságos helyzetben vannak, magas a fizetésük, és ennélfogva nem fenyegeti őket az a veszély, hogy szegénységre jutnak vagy társadalmi kirekesztéssel szembesülnek.



A döntéshozók részéről a megértés hiánya nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs tudomásuk ezekről a kérdésekről. A válaszadóknak azonban az volt az érzése, hogy a döntéshozók részéről hiányzik a cselekvés, az érdeklődés, illetve az empátia.



A válaszadók gyakran úgy vélekedtek, hogy a döntéshozók jól ismerik az adatokat, például a szegénységben élők számával kapcsolatos statisztikákat, valamint a szociális nyugdíjakra, illetve segélyekre juttatott pénzösszegeket. Egyesek szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a döntéshozók ismerik a mindennapi életük valóságát – úgy vélik, ezzel kevéssé vannak tisztában.



Mivel a döntéshozókról azt tartják, hogy kevés közvetlen tapasztalattal rendelkeznek a szegénységet és a társadalmi kirekesztést illetően, egyesek azt javasolták, hogy a társadalomból kirekesztett polgárok, illetve a szegénységben élők lehetnének a döntéshozók tanácsadói ezen kérdésekkel kapcsolatban.

8


1.4. A szegénység elleni küzdelemre irányuló uniós politikák – ismeretek és elvárások 

Általánosságban a válaszadók nem nagyon tudtak a szegénység elleni küzdelemre irányuló uniós politikákról, de feltételezték, hogy az EU napirendjén szerepelnek szegénységgel kapcsolatos, általánosabb jellegű pontok. Következésképpen a válaszadók csak néhány olyan uniós politikát vagy beavatkozást tudtak példaként megemlíteni, amelyekről voltak ismereteik vagy tapasztalataik.



A válaszadóknak számtalan elképzelésük volt azzal kapcsolatban, hogy az EU-nak mit kellene tennie a szegénység leküzdése érdekében. A két leggyakrabban említett elképzelés a következő volt: o

a munkanélküliség problémájának megoldása,

o

az életkörülmények és a lakókörnyezet javítása.

Más területeket is megemlítettek, ahol az EU-nak fel kellene lépnie, ezek közé tartozik a nyugdíjemelés, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a szolgáltatások megfizethetőségének javítása, szociális segély biztosítása a rászorulóknak, valamint jelentős arányban említették a szegényekkel és a társadalomból kirekesztettekkel való kommunikációt annak feltárása érdekében, hogy mely problémák foglalkoztatják őket. 

A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy az ilyen beavatkozások nem csupán a válaszadók anyagi szintű életminőségét javítanák, de számtalan lélektani előnyük is lenne. Ide tartoznak a következők: a méltóság helyreállítása, mivel a szegénységet még mindig szégyenletesnek és kínosnak tartják; elősegíteni az emberek számára, hogy (például foglalkoztatás révén) aktívabbak legyenek, és ezáltal kevésbé magányosak; valamint segítséget nyújtani a bizonytalanságérzet és a félelem leküzdéséhez, ami az emberekben kialakulhat a jövőjük miatt.



Arra a kérdésre, hogy mi az az egyetlen legfontosabb dolog, amivel a döntéshozóknak foglalkozniuk kell, a válaszadók több kezelendő szempontot is újra megemlítettek, például a munkanélküliség elleni küzdelmet, a gazdaság és az infrastruktúra (például az egészségügyi ellátás és a lakhatás) középpontba helyezését, valamint az idősek és a szegények, illetve a társadalomból kirekesztettek véleményének meghallgatását. Újból említést tettek azon beavatkozásokról, amelyek nem csupán az idősek és a szegények, illetve a társadalomból kirekesztettek anyagi szükségleteinek kielégítésére irányulnak, hanem értelmet és célt is adnak az életüknek, mint például a kulturális tevékenységekben való részvétel vagy szakmai készségeik átadása a fiatalabb korosztálynak.

1.5. Konkrét kérdések foglalkoztatás 

–

internet,

életkörülmények

és

A válaszadóknak körülbelül egyharmada rendelkezik internet-hozzáféréssel vagy otthoni számítógépen, egy családtag (például a gyermekük) számítógépén, vagy könyvtárban, illetve helyi képzésszervező szervezetekben. Az internethozzáféréssel nem rendelkezők a költségeket és az új technológia elsajátítását nevezték meg az internet-hozzáférés legnagyobb akadályaként. Az internethozzáféréssel nem rendelkező válaszadóknak vegyes nézeteik voltak azzal

9


kapcsolatban, hogy szeretnének-e hozzáférést ehhez a technológiához. Sokak esetében éppen az azzal járó hatás, hogy egyáltalán nem vagy korlátozott internethozzáféréssel rendelkeznek, hozzájárul a magány, az elszigeteltség, a stressz és aggódás, valamint a társadalmi kirekesztettség érzéséhez. A válaszadók szeretnék, hogy az EU döntéshozói ingyenes vagy rendkívül kedvezményes internethozzáférést és számítógépes tanfolyamokat tegyenek elérhetővé. 

A válaszadók többsége aggodalmát fejezte ki rossz életkörülményei és/vagy azon környezete miatt, ahol él. Aggályaiknak adtak hangot több különböző tényező miatt, amelyek közül a következők voltak a legjelentősebbek: antiszociális magatartás és biztonság; a válaszadók lakóhelyéül szolgáló épületek karbantartásának és állagmegóvásának hiánya; valamint az utcák tisztasága. Nem meglepő, hogy a válaszadók azt szeretnék, hogy az EU döntéshozói részéről beavatkozásokra kerüljön sor a következő konkrét kérdésekben: nyugdíjemelés, a nyugdíjasok által fizetendő adó csökkentése, valamint a közüzemi és bérleti díjak támogatása, mivel így maradna pénzük a lakóhelyükül szolgáló épületek alapvető karbantartási költségeire.



A válaszadók több olyan kérdésről is említést tettek, amelyek kihatnak arra, hogy képesek-e munkát találni. Ezek közül a leginkább szembetűnő a korhatár, illetve az életkor alapján történő megkülönböztetés, valamint az általánosságban növekvő munkanélküliségi ráta volt. E problémák megoldása érdekében a válaszadók azt szeretnék, hogy az EU döntéshozói több munkalehetőséget teremtsenek; vezessenek be intézkedéseket az életkor alapján történő munkahelyi megkülönböztetés elleni küzdelem jegyében; valamint szeretnék, hogy a munkaközvetítő irodák nagyobb elkötelezettséget tanúsítsanak aziránt, hogy megfelelő munkahelyet találjanak az időskorú munkavállalók számára.

10


2. CÉLKITŰZÉSEK ÉS MÓDSZERTAN 2.1. Háttér és célkitűzések Mivel csaknem 84 millió európai él úgy, hogy az elszegényedés veszélye fenyegeti, az Európai Unió (EU) összefogott a tagállamaival, hogy a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánítsa. A legfontosabb célkitűzések közé tartozott, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét ezen kérdésekre, valamint megújítsák az EU és tagállamai részéről a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem iránti politikai elkötelezettséget. A 2010-es év vezérelve az volt, hogy hangot adjanak mindazok aggályainak, akik a szegénység és társadalmi kirekesztés körülményei között kénytelenek élni, valamint arra ösztönözzenek minden európai polgárt és más érdekelt feleket, hogy foglalkozzanak ezekkel a fontos kérdésekkel.3 Ennek alapján az Európai Parlament megbízást adott, hogy 18 uniós tagállamban készüljön minőségi felmérés azon személyeket érintő problémák feltárása érdekében, akik szegénységben élnek és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek. A kutatás alapján tett, ezen összesített jelentésben foglalt megállapítások közvetlen információkat nyújtanak az uniós polgárok agorája számára, amelyre 2011 januárjában kerül sor a válság és szegénység tárgyában. A tanulmány általános célkitűzései a következők voltak: 

azon egyéneket érintő konkrét problémák azonosítása, akik szegénységben élnek és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek – illetve ki vannak téve a veszélyének –, hogy meghatározzuk azokat a területeket, amelyek a 2011-es polgári agora elé terjeszthetők; valamint



ennélfogva a 2011-es polgári agorán közvetlen betekintést nyújtani az uniós döntéshozók számára a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élők gondjaiba.

2.2. Módszertan és mintavétel 2.2.1. Kialakítás A vizsgálat két szakaszból állt, amelyek közül ez a jelentés az elsőt helyezi középpontba. Az első szakaszban egy 18 tagállamból álló mintán belül egy sor fókuszcsoport jött létre, amelyek legalább 60 éves, szegénységben élő és társadalmi kirekesztéssel szembesülő egyénekből álltak. Egy csoport vizsgálatát – amely körülbelül 90 percig tartott – minden egyes országban 8–12 résztvevővel végezték el, akik mindnyájan a lakóhelyük szerinti országban érvényes szegénységi küszöb alatt élnek.4 Ezen túlmenően azzal számoltak, hogy

3

http://www.2010againstpoverty.eu/about/?langid=en

4

Minden egyes tagállam vonatkozásában egyedi szegénységi küszöb alkalmazására került sor, és ezek a jelentéshez csatolt függelékben szereplő részvételi előválogató dokumentumban tekinthetők meg. Az egyes résztvevőket az alapján vonták be a felmérésbe, hogy a háztartásuk rendelkezésére álló jövedelem a megállapított küszöbérték alatt maradt, a háztartásban élők számától függően. 11


csoportonként legalább négy válaszadó társadalomból kirekesztettnek is tekinthető5. A csoportok tagjai között voltak férfiak és nők egyaránt, valamint nyugdíjasok, munkanélküliek és dolgozók is. A résztvevők tagállamonkénti bontása alább található.

TAGÁLLAM

NEM FÉ N RFI Ő

ÉLETKORTARTOMÁN Y 60–73 60–65

SZEGÉNYS ÉGI KÜSZÖB ALATT Mind Mind

TÁRSADALO MBÓL KIREKESZTE TT 8-ból 8 8-ból 4

Belgium Cseh Köztársaság Dánia Franciaország Németország Görögország Magyarország Írország Olaszország Lettország Málta Lengyelország Portugália Románia Szlovákia Spanyolország Svédország Egyesült Királyság

4 4

4 4

5 3 4 4 4 3 5 3 6 4 3 3 3 5 3 1

6 6 6 4 4 5 4 7 4 4 5 6 5 4 7 8

A FÓKUSZCSOPORT HELYSZÍNE Brüsszel Prága

64–81 60–75 60–75 60–70 60–65 63–71 63–70 59*–78 60–82 60–69 63–74 60–86 61–78 60–72 62–74 62–69

Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind Mind

11-ből 10 9-ből 9 10-ből 10 8-ból 4 8-ból 6 8-ból 4 9-ből 9 10-ből 8 10-ből 9 8-ból 6 8-ból 8 9-ből 8 8-ból 8 9-ből 6 10-ből 8 9-ből 8

Koppenhága Párizs München Athén Budapest Dublin Milánó Riga St. Julians Varsó Lisszabon Bukarest Pozsony Madrid Göteborg London

* A lett csoportban az egyik válaszadó 59 éves volt Ezek a csoportok 18 tagállamból összesen 160 válaszadót foglaltak magukban. A válaszadóknak: 

kétharmada nyugdíjas volt, akiknek kis része vonult nyugdíjba rokkantság, illetve egészségügyi okok miatt. A nyugdíjas válaszadók csekély hányada egészítette ki a nyugdíjból származó jövedelmét különmunkával.



egyharmada még nem vonult nyugdíjba, körülbelül 50%-uk állt alkalmazásban, 50%uk pedig munkanélküli volt. A munkahellyel rendelkezők különféle állásokat töltöttek be, volt köztük takarító, gondozó, reklámtábla-készítő, biztonsági őr, szabó, virágkereskedő, gyerekfelvigyázó stb. Egyeseknek mellékállásuk is volt, illetve önálló vállalkozóként működtek.



alig több mint egyharmada volt házas, illetve élettársi kapcsolatban élt, a fennmaradó kétharmaduk között volt egyedülálló, elvált, különélő, illetve özvegy. Néhány válaszadó – jóllehet a kisebbség – vagy a gyermekével élt együtt, vagy valamilyen módon pénzügyi támogatást nyújtott számára.

A vizsgálat következő lépése abból áll, hogy a fókuszcsoportokból kiválasztott résztvevőket 2011 januárjában meghívják Brüsszelbe, hogy részt vegyenek egy második beszélgetésen 5

A válaszadókat a társadalomból kirekesztettek csoportjába sorolták, amennyiben a részvételi előválogató dokumentum 4. kérdésében foglalt legalább négy állításra azt válaszolták, hogy „érvényes rám”. 12


az agorához való hozzájárulás kialakítása érdekében. Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy hány személyt fognak kiválasztani a 18 tagállam mindegyikéből. ORSZÁG Belgium Cseh Köztársaság Dánia Franciaország Németország Görögország Magyarország Írország Olaszország Lettország Málta Lengyelország Portugália Románia Szlovákia Spanyolország Svédország Egyesült Királyság ÖSSZESEN

A MÁSODIK RENDEZVÉNYRE KIVÁLASZTOTT SZEMÉLYEK SZÁMA 1 1 1 2 2 1 1 1 2 0 0 2 1 2 0 1 1 2 21

2.3. A beszélgetések tartalma A beszélgetés annak kiderítésével kezdődött, hogy a válaszadók általánosságban mit gondolnak arról, hogy a média hogyan mutatja be a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, hogy a válaszadóknak melyek a legnagyobb gondjai mindennapi életükben, valamint hogy szerintük a társadalom miként vélekedik a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről. Ezután következett annak megvitatása, hogy a válaszadóknak milyen egyéni nézetei és prioritásai vannak azzal kapcsolatban, hogy szerintük a döntéshozók mely vonatkozásait ismerik mindennapi életüknek, és hogy milyen intézkedéseket várnak az európai döntéshozóktól. Az agorával összefüggésben a válaszadókat három konkrét érdeklődési területről kérdezték ki alaposan – az internetről és más korszerű kommunikációs technológiákról, életkörülményeikről és a válaszadók lakóhelyi környezetét érintő környezetvédelmi problémákról, valamint az álláskereséssel kapcsolatos tapasztalataikról, amennyiben munkanélküliek voltak. Végül a válaszadókat arra kérték, jelöljenek meg egyetlen olyan dolgot, amit különösen szeretnének, hogy az EU döntéshozói megtegyenek a szegénység és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések megoldása érdekében. A felmérés során alkalmazott, a beszélgetésekre vonatkozó forgatókönyvet függelékként a jelentéshez csatoltuk.

2.3.1. Időtartam A felméréshez szükséges terepmunka elvégzésére 2010. december 6–10. között került sor.

13


3. LEGFŐBB PROBLÉMÁK Ez a fejezet a válaszadók által a mindennapi életben tapasztalt legnagyobb problémák közül tár fel néhányat. Annak megállapítása érdekében, hogy melyek is ezek a problémák, a válaszadókat először arra kérték, gondolják át, hogy a média hogyan és milyen felfogásban mutatja be a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdéseket. E módszer alkalmazására annak biztosítása érdekében került sor, hogy személy szerint az egyes válaszadók ne érezzék magukat kényelmetlenül a beszélgetés tárgyát képező, potenciálisan kényes téma miatt, valamint hogy kialakuljon egy keret saját problémáik csoporton belüli, későbbi megvitatásához. A válaszadóktól azt is megkérdezték, hogy véleményük szerint mi hiányzik az említett kérdések média általi bemutatásából, és min változtatnának, valamint hogy szerintük a társadalomban milyen nézet alakult ki a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről.

3.1. Legfontosabb megállapítások 

A válaszadók körében az volt az uralkodó nézet, hogy – a különböző típusú médiumokat alapul véve – a média egyáltalán nem foglalkozik eleget a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekkel. A leglényegesebb okként azt hozták fel e kérdések mellőzésére, hogy a média érzékelhetően rögeszmésen ragaszkodik a gazdagsággal, jómóddal, szépséggel és fiatalsággal kapcsolatos történetek bemutatásához. Úgy vélik, hogy az emberek ezekre vágynak, és ezért ezeket tartják piacképesnek, illetve hírértékűnek.



A válaszadók szerint amikor a média a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja, főleg számadatokat közöl (számokat és statisztikákat felhasználva) és vizuálisan megindító képeket (például éhező emberek, magány és elszigeteltség, valamint a közvetlen környezetben tapasztalható nyomor), vagy szélsőséges és szenzációhajhász módon foglakozik a témával. Ezeket az ábrázolásokat pontatlannak és félrevezetőnek ítélték.



A szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek a médiában megfigyelhető, nem valósághű bemutatásával szemben a válaszadók számos olyan témát említettek meg, amelyek véleményük szerint kihatnak mindennapi életükre. A leglényegesebbek a következők voltak: megélhetési költségek, egészségügyi szolgáltatások és ápolási otthonok, életkörülmények és lakókörnyezet, valamint a generációkon átívelő szegénység. A válaszadók azt is kifejtették, hogy ezek a tényezők, például a magas megélhetési költségek, miként vezetnek társadalmi kirekesztéshez és elszigeteltséghez.



A válaszadók általában úgy gondolták, hogy a társadalom a médiának a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések bemutatására vonatkozó szemléletmódját tükrözi, amely őket jórészt figyelmen kívül hagyja, valamint hogy helyzetüket egyáltalán nem értik meg, illetve nem pontosan értik, és azt túlságosan leegyszerűsítve vizsgálják. A válaszadók a társadalomból kirekesztettnek érzik magukat, továbbá úgy vélik, hogy a társadalom részéről hiányzik az empátia, a cselekvés és az érdeklődés a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések iránt, mert úgy tűnik, hogy ezen kérdésekkel csak akkor törődnek az emberek, ha személyesen érintettek.



A válaszadók többsége úgy véli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés média általi bemutatásából éppen a valós életből származó példák, illetve a 14


szegénységben élőkről készített esettanulmányok hiányoznak, amelyek azt is megvizsgálják, miként oldják meg a valós, mindennapi problémákat. 

A válaszadók szeretnék, hogy a média arról számoljon be, ami felhívja a figyelmet a nyugdíjasok életkörülményeire, például lakhatási körülményeire és lakókörnyezetére, alacsony jövedelmére, arra, hogy milyen kevés pénzből kell megélniük, az öregedéssel járó problémákra, valamint a magas közüzemi és bérleti díjakra. Úgy vélik, hogy a médiának a különféle okokról is be kell számolnia, amelyek miatt az emberek szegénységre jutnak, és amelyek miatt szegények maradnak.

3.2. A szegénység és a társadalmi kirekesztés bemutatása a médiában Bizonyos fokig valamennyi válaszadónak van köze a médiához, tévét néz (hírműsorokat, szappanoperákat vagy dokumentumfilmeket), rádiót hallgat vagy újságot olvas, de természetesen mindezt különböző mértékben és különböző médiumokon keresztül teszi. A válaszadók körében az volt az uralkodó nézet, hogy – a különböző típusú médiumokat alapul véve – a média egyáltalán nem foglalkozik eleget a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekkel (UK, SK, EL, DE, PL, DK, MT, LV, IE, RO, IT, PT, CZ, ES). Úgy gondolják, hogy ezeket a problémákat gyakran elkendőzik (UK, SK, DK, CZ). „A tévében még soha nem láttam egyetlen komoly műsort sem a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről.” (EL, 65 éves nő) „Sokan egyszerűen nem is akarnak hallani erről. Becsukják a szemüket és a fülüket, mert nem akarnak szembenézni a szegénységgel kapcsolatos kérdésekkel.” (DK, 81 éves nő) „Úgy gondolom, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy legyenek olyan tévéműsorok, amelyek pontos ábrázolást adnak az emberekről és a nehézségeikről. Szüntelenül erről kell beszélniük. A média nem látja el a feladatát megfelelően.” (BE, 60 éves férfi) „A médiában senki sem akar a szegényekről hallani. Az nem hírértékű, hogy valakinek nincs valamije. Az emberek odafenn nem akarnak tudni erről.” (CZ, 64 éves nő) „Az újság közölte, hogy ötszáz új munkahely létesül. Azt azonban nem tették hozzá, hogy közben meg hétszáz megszűnik Pesten…” (HU, 61 éves férfi) A leglényegesebb okként azt hozták fel e kérdések mellőzésére, hogy a média érzékelhetően rögeszmésen ragaszkodik a gazdagsággal, jómóddal, szépséggel és fiatalsággal kapcsolatos történetek bemutatásához. Ezek azok a dolgok, amelyek után az emberek vágyakoznak (UK, SE, ES, PL), amelyek piacképesek, illetve hírértékűek (a fiatalok, a gazdagok és a hírességek élete), és amelyek nagyobb nézettséget eredményeznek, és ehhez fűződik a média pénzügyi érdeke (SE, RO, SK, HU, EL, PL). Néhány válaszadónak az volt a véleménye, hogy az amerikai tévéműsorok importja még inkább hozzájárult ezen ideálok előtérbe helyezéséhez (UK). „Úgy gondolom, hogy a média nem túl sokat foglalkozik a szegénység kérdésével, szerintem a televízióban inkább a gazdagságot mutatják be… Mindenki gazdag,

15


mindenki szép, mindenki karcsú, a médiában nem látni túl sokat a szegénységből… Valószínű, hogy az emberek a világ jómódú oldalát szeretnék látni, nem a szegénységet.” (UK, 64 éves nő) „A mindennapi élet nem vonzó. Jobban tennénk, ha nem mutogatnánk ezt a szegénységet mindenfelé.” (PL, 64 éves férfi) Amikor idős és nyugdíjas embereket mutatnak be, rendszerint olyanokról van szó, akik rendelkeznek anyagi forrásokkal és kellemes életet élnek. A szegény idős vagy nyugdíjas emberek bemutatása kínos lenne. (SE) „Az idős/szegény és nyugdíjas emberek úgy jelennek meg a médiában, mint a felső osztályhoz tartozók, akik külföldi utazásokon vesznek részt és szórják a pénzt.” (SE, 67 éves nő) Amikor a média a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja, a válaszadók szerint azt a következőképpen mutatja be: 

A médiáról úgy tartják, hogy többet foglalkozik a számadatok (számok/statisztikák) ismertetésével és a szegénység vizuális megjelenítésével (éhező emberek, magány és elszigeteltség, valamint a közvetlen környezetben tapasztalható nyomor), mint az emberi életekhez kapcsolódó esetek konkrét és részletes bemutatásával. Információt szolgáltat ugyan a munkanélküliségi rátáról és arról, hogy az épp növekszik vagy csökken, de maguk a számok semmit sem árulnak el arról, hogyan élnek azok, akikre vonatkoznak (PT, DE, HU, DE, IT, BE). Ezenkívül úgy gondolják, hogy a számok eltérő értelmezéseknek adnak teret – az emberek annak megfelelően értelmezhetik a számadatokat, ahogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját látni szeretnék (BE). „A tévében elég gyakran látni utcán alvó embereket, de ezek csak képek.” (PT, 63 éves nő) „Nálunk időnként említést tesznek a szegény emberek százalékos arányáról. Arról azonban sosem hallani, hogy a kérdést alaposan megvizsgálnák.” (DE, 62 éves nő) „[Csak] a százalékarányt közlik.” (HU, 60 éves férfi)



Ahelyett, hogy egy meglehetősen nagy embercsoport mindennapi valóságaként mutatnák be a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, azt inkább szélsőségesen, szenzációhajhász módon, illetve a legrosszabb eshetőségre koncentrálva ábrázolják, így például egy hajléktalant mutatnak be, aki a zord időjárási viszonyok miatt életét veszti, vagy egy nagyon súlyos betegségben szenvedő embert; (SK, IE, CZ, ES, EL, IT, BE). „Ha valaki rákos beteg lesz, soha nem a kisujja rákosodik el, mindig agydaganatról van szó vagy valami kifejezetten súlyos betegségről, amit nem élnek túl.” (IE, 71 éves férfi) Ehhez kapcsolódik a szegények felszínes, sztereotip ábrázolása, például a televíziós szappanoperákban, mint akik lusták, nem akarnak dolgozni és minden létező trükköt bevetnek az állami jóléti rendszer kiszipolyozására (DE, DK, SK). Ezenkívül a szórakoztatóiparról – például a drámákról és a vígjátékokról – úgy tartják, hogy a szegényeket végtelenül szerencsétlennek, piszkosnak és szánalmasnak mutatja be. 16


Azért túlozzák el és sarkítják a karakterek ábrázolását, hogy a film érdekesebb, viccesebb legyen, vagy hogy sokkal egyértelműbb határvonalakat húzzanak. Ez azonban nem igazán felel meg a valóságnak (DK). 

Nemzetközi szinten sokkal többet foglalkoznak a szegénység kérdésével, mint nemzeti vagy helyi szinten. (UK, PT, MT) „Foglalkoznak Haitivel, Mexikóval… Afrikával…, bemutatják az ott élő embereket, azt azonban nem, hogy mi a helyzet nálunk [a szegénység tekintetében]... Szeretnénk tudni, mi folyik körülöttünk, és olyan sok a szegény a környezetünkben…” (UK, 68 éves nő) „Az emberek pénzt küldenek Haitire, de az itthoni dolgokra nem jut semmi.” (BE, 60 éves férfi)



A média beszámol a szegény emberek irányába tanúsított jótékonyság eseteiről, de ezek általában egyszeri alkalmak a szükségben lévők megsegítésére, pl. egy kerekes szék megvásárlása, élelmiszerről való gondoskodás stb. (SK), vagy azt az érzést kelti, hogy az állami és egyéb hatóságok kellő segítséget nyújtanak a szegényeknek – hogy amit biztosítanak, az elegendő a tisztességes élethez (HU).



A szegénységgel kapcsolatos beszélgetések többnyire a jelenlegi világgazdasági válsággal és annak nemzeti következményeivel foglalkoznak. (IE)



A média olyan kis csoportnak mutatja be a szegényeket és az időseket, amelyre nem érdemes figyelmet fordítani, illetve amely nem elég érdekes. (SE)



A tévésorozatokban és szappanoperákban az ilyen emberek sorsa mindig jóra fordul, ami nem felel meg a valóságnak. (PT) „A tévésorozatokban és a szappanoperákban a szorult anyagi helyzetek mindig jóra fordulnak, de a valós életben a szegénység nem így működik.” (PT, 67 éves nő)



Túlságosan nagy hangsúly kerül az alkoholra és a kocsmázásra. Úgy vélik, hogy a szegények életének ábrázolásához az alkohol mindig hozzátartozik, a kocsmák és a bárok pedig gyakran nem csupán a társadalmi élet, hanem maguk a közösségek központjai is. Egyes, belvárosi közösségben élő válaszadók számára ez közösségük pontos ábrázolásának tűnt; a külvárosban élők viszont úgy gondolták, hogy vannak más lehetőségek is, amelyeket kihasználhatnak, ha társadalmi életet akarnak élni. (IE) „Az emberek nem mindig inni térnek be [a kocsmába], csak szeretnének más emberekkel találkozni, és erre sehol máshol nincs lehetőség.” (IE, 63 éves nő)

Az említett ábrázolásokat általában véve nem tartják pontosnak, és erre vonatkozóan a válaszadók számos indokot hoztak fel: 

A társadalomban a szegénység bizonyos fokig rejtett jelenség és nehezen felismerhető, mivel az emberek a látszat fenntartására törekednek és kínosan érzik magukat a helyzetük miatt. (DK, ES, SK, IT)6

6

Érdekes megjegyezni, hogy a szegénység rejtett dimenziója a fókuszcsoportokban is megnyilvánult, például a német csoportba tartozók nem vonakodtak attól, hogy saját magukat szegénynek és 17


„Manapság a szegénység introvertált jelenség, a filmekben pedig extrovertált. A filmekben mindig felismerhető, ha valaki szegény. A valós életben viszont nem, mivel ezt rejtegetik az emberek. (DK, 71 éves férfi) „A rejtett szegénységet leplezik.” (SK, 63 éves nő) 

A médiáról úgy tartják, hogy nem mindig független, és a médiavállalatok vagy az újságok tulajdonosainak – akik bizonyos esetekben politikusok is – érdekeit szolgálhatja a szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez kapcsolódó kérdések elkendőzése (RO, CZ, ES, BE), hiszen ha a problémákról nem tájékoztatnak, intézkedésre sincs szükség a megoldásuk érdekében. A különböző hírközlő médiumokhoz kötődő ellenzéki politikai pártok arra használták a médiát, hogy a szegénység valóságáról eltérő változatokat mutassanak be, hogy egymást leleplezzék (MT). Úgy vélekednek, hogy olyan interjúalanyokat választanak ki, akik nem beszélnek a zord életkörülményekről, vagy akik hajlandóak az igazságról olyan változatot előadni, amelyet előnyben részesítenek, illetve akik óvatosan fogalmaznak a problémák elkenése érdekében (HU).



A média nem valósághűen mutatja be a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, mivel a médiáról úgy tartják, hogy nincs ideje vagy épp nincs meg benne a hajlandóság ahhoz, hogy megismerje a helyzetet, illetve nem fordít időt a problémák alapos megértésére. (SE, RO)

3.3. A válaszadók életére kiható, szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések Mivel az összes válaszadót annak alapján választották ki, hogy a saját hazájában érvényes szegénységi küszöb alatt él, továbbá egyesek még társadalmi szempontból is kirekesztettek, mindnyájuknak volt véleménye arról, hogy a saját életükre kiható kérdések hogyan kapcsolódnak a szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez. A válaszadók aggodalmuknak adtak hangot egy sor olyan kérdés miatt, amelyek kihatnak az életükre, és ezeket – részletesebb kifejtésük előtt – az alábbi táblázat foglalja össze a leggyakrabban említettektől a legkevesebbszer említettek felé haladva. Tárgy

Megélhetési költségek

A VÁLASZADÓK ÉLETÉRE KIHATÓ KÉRDÉSEK Példa

Nincs elegendő pénz a napi megélhetési költségekre. Nincs pénz a többletkiadásokra, például arra, hogy valamivel megajándékozzák saját magukat vagy másokat.

A válaszadók származási országa: UK, SE, DE, DK, HU, ES, EL, PL, LV, FR, BE

A váratlan kiadások fedezése nehézséget jelent. Az adót a nyugdíjjövedelem alapján állapítják meg.

társadalmi szempontból kirekesztettnek tekintsék; a svéd csoportban egyes válaszadók hajlandók voltak nyíltan beismerni, milyen helyzetben vannak, míg mások kevésbé; ugyanakkor az ír és a lett csoportban a válaszadók nem tartották magukat szegénynek vagy társadalmi szempontból kirekesztettnek (jóllehet ennek alapján választották ki őket), és úgy gondolták, hogy másokat kell szegénynek tekinteni, akik hozzájuk képest rosszabb helyzetben vannak. 18


Sokba kerül az utazás.

Egészségügyi szolgáltatások és ápolási otthonok

Életkörülmények és lakókörnyezet

Társadalmi kirekesztés és elszigeteltség, ami annak a következménye, hogy nem elegendő a jövedelem, továbbá az ezzel járó érzelmi és lélektani hatások. Az egészségügyi intézményekben és ápolási otthonokban nyújtott ellátás minősége aggasztja a válaszadókat. A nem támogatott gyógyszerek költsége jelentősen megterheli költségvetésüket. Lakóhelyük karbantartási költsége. Azért járó büntetés, mert nem megfelelően gyűjtik a hulladékot.

HU, DE, UK, LV, PT, FR, BE

UK, ES, EL, LV, FR

Egyesek a szegénység miatt vesztették el otthonukat. A lakóhelyeken tapasztalható rossz körülmények, illetve a helyszűke. A bűnözés és az antiszociális magatartás negatív hatást gyakorol a válaszadók környezetére. Az önkormányzat bezárja a helyi szabadidős létesítményeket, aminek a következtében a fiataloknak iskola után nincs mit csinálniuk és nincs hova menniük. Generációkon átívelő szegénység Munkanélküliség Támogatás hiánya Bürokrácia

Zajos szomszédok. Anyagi támogatás gyermekeiknek, bár a válaszadók már maguk is nehezen boldogulnak. Munkanélküliek, akik főleg a világgazdasági válság miatt vesztették el állásukat, és nehezen találnak új munkát. A szegények és a társadalomból kirekesztettek úgy vélik, hogy helyzetük a szociális háló vagy a családi támogatás hiánya miatt egyre nehezebbé válik. A bürokrácia (pl. papírmunka és idő) megnehezíti a válaszadók számára a pénzügyi vagy egyéb segítséghez való hozzájutást.

UK, MT, ES, HU, FR ES, PL, FR ES MT

3.3.1. Megélhetési költségek A válaszadók életét befolyásoló tényezők közül a leggyakrabban a megélhetési költségek kerültek szóba. Az volt az általános nézet, hogy azoknak, akiknek alacsony jövedelemből, és különösen kizárólag az állami nyugdíjból kell megélniük, nincs elég pénzük a számlák kifizetésére, nem is beszélve az olyan „fényűzésekről” az életben, mint hogy például valamivel megajándékozzák saját magukat vagy családtagjaikat, többek között unokáikat (UK, SE, DE, DK, ES, PL, LV, HU, ES, FR, BE). „Már nem szeretek karácsonyi vásárba járni, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy ott bármit is vásároljak. Esetleg hébe-hóba egy pohár forralt bort, de mást nem.” (DE, 66 éves nő) Még azoknak is oda kell figyelniük a napi kiadásokra, akik ki tudják fizetni számláikat és többletkiadásaikat. Alaposan meg kell gondolniuk, hogy mire költik pénzüket, és le kellett faragniuk a jelentősebb kiadásokat ahhoz, hogy ki tudják fizetni számláikat (DE, HU, UK, BE).

19


„Nem fizetek ki minden számlát, mindaz, amit kapok [állami nyugdíj és a pénzügyi támogatás egyéb formái] alig elég arra, hogy bármit is vegyek. Az élelmiszerek megvásárlásán vagy a számlák kifizetésén kívül szeretném még megvendégelni az unokáimat, amikor meglátogatnak, ez az egyetlen dolog [amit szeretnék], ezért ez a helyzet tarthatatlan.” (UK, 67 éves nő) „Minden biztosításomat fel kellett mondanom. Csak a temetkezési biztosítást és a felelősségbiztosítást tudom megtartani. (DE, 64 éves nő) „Választanunk kell, hogy gázolajat veszünk vagy fizetjük az internetet, vagy mondjuk eszünk, gyakran zsonglőrködünk a hitelkártyákkal.” (BE, férfi, 60 éves) „Az emberek nem gondolják, hogy ez problémát jelent. Nincs elég pénzed egy új tévére? Menj el a bankba és adnak hitelt! Munkanélküli vagy? Menj és végezz el egy átképző tanfolyamot! Ennyi az egész… semmi probléma. Mindenre van okos megoldás. A valós életben azonban ez nem így működik.” (CZ, 65 éves férfi) Ugyanakkor a válaszadók stratégiákat dolgoztak ki vásárlóerejük maximalizálására, valamint hogy megpróbáljanak pénzt megtakarítani. (FR) „A hús annál olcsóbb, minél közelebb van a szavatossági idő lejárta. Én azt csinálom, hogy a szavatossági idő lejártának napján veszem meg a húst – ilyenkor még fogyasztható –, időnként fél áron.” (FR, nő) Különös nehézséget okoz a válaszadók számára, ha meglehetősen váratlanul jelentős költségeik adódnak. (DE) A válaszadóknak az volt a véleménye, hogy túl sok adót fizetnek a nyugdíjjövedelmük után, és ez hozzájárul a pénzhiányukhoz (SE, UK). Azok a válaszadók, akik egész életükben dolgoztak, úgy érzik, hogy emiatt életük jelenlegi szakaszában „büntetésben” részesülnek. Elmondták például, hogy jóllehet amíg dolgoztak, a válaszadók mindvégig jövedelemadót és társadalombiztosítási hozzájárulást fizettek, most pedig a munkájuk alapján megállapított nyugdíj után fizetnek adót, amit széles körben igazságtalannak tartanak. Ezen túlmenően azok, akik a magánnyugdíjat választották, bosszantónak találták, hogy a magánnyugdíjból származó jövedelem miatt nem jogosultak állami nyugdíjjuttatásra. (UK) „Éppen ez esik rosszul; dolgoztam egész életemben… és hirtelen akárhova nézek, csak büntetnek. Minden adót, társadalombiztosítást, mindent megfizettem, és hirtelen áldozat lett belőlem.” (UK, 62 éves férfi) A válaszadók közül egyesek a tömegközlekedési költségeket is túl magasnak és megfizethetetlennek tartják, és véleményük szerint az is hozzájárul elszigeteltségükhöz, ha nem engedhetik meg maguknak, hogy kimozduljanak, mivel így saját otthonukban vagy közvetlen környezetükben rekednek. Vannak, akik kénytelenek családjukra vagy másokra támaszkodni ahhoz, hogy elvigyék el őket oda, ahova el szeretnének jutni. (DK) „A fiam időnként elvisz autóval, de nem szeretem zaklatni. Leginkább egyszerűen nem megyek el, mivel könnyebb és olcsóbb otthon maradni.” (DK, 73 éves nő) A számlák kifizetésével kapcsolatos gondokat különösen aggasztónak találták a válaszadók egészségére gyakorolt hatás miatt. Beszámoltak olyan esetekről, amikor a válaszadókat bírósági eljárással fenyegették, mivel egy minimális összegű közüzemi díjat nem tudtak kifizetni. Ez komoly aggodalmat okozott, mivel gyakran úgy érezték, hogy nincs olyan terület a költségvetésükben, ahol csökkentésre lenne lehetőség, mert már így is „épphogy a létminimumon” élnek. (UK)

20


„Igen, havi 20 fontot fizetek és ez nem elég, pedig én nem tudok többet fizetni ennél. Különben nem jutna ennivalóra. Meg kell vennem magamnak az ételt.” (UK, 68 éves nő) Az, hogy nem elegendő a jövedelmük az alapvető szükségletek fedezésére, vagy hogy nem tudnak megtakarítani, kihat a válaszadók érzelmi állapotára, valamint társadalmi kirekesztéshez és elszigeteltséghez vezet. Mivel kínosnak érzik helyzetüket, kevés válaszadó fogad el jótékony adományokat (a jóléti szervezetek munkavállalói által felajánlott élelmiszer, a szociális jóléti szolgálatok által biztosított ruházati cikkek stb.), és szinte egyáltalán nem tudnak részt venni a kulturális és társadalmi életben, ami miatt a társadalomtól visszavonultan élnek. (DE) Úgy vélik, hogy a nyugdíjba vonulásuk óta önállóságukat is elvesztették, mivel mások pénzügyi és egyéb segítségére szorulnak, és emiatt bizonyos fokig úgy érzik, hogy már nem tudják irányítani saját sorsukat. (FR) Különösen nehéz megbékélni ezzel a helyzettel, mert másfajta életet szoktak meg, amikor sokkal több dologra költhettek, kulturális tevékenységekben vettek részt és egyszerűbb kedvtelésekkel is foglalkozhattak (DE, LV). A pénzügyi akadályok miatt azonban nem járhatnak különféle kulturális rendezvényekre, például színházba, ami azt jelenti, hogy az egyedül élő idős emberek otthon maradnak, valamint magányossá és elszigeteltté válnak (LV). Az is hozzájárul a résztvevők elszigeteltségéhez, hogy úgy érzik, az állam nem ismeri el az egész életük során végzett kemény munkát. Ezzel szemben úgy gondolják, hogy – meglehetősen igazságtalanul – ugyanúgy bánnak velük, mint azokkal, akik véleményük szerint kevésbé érdemlik meg a támogatást: a munkanélküli ellátásból élő munkakerülők és a külföldiek. (DE, PL) „Az emberek úgy gondolják, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa.” (CZ, 64 éves nő) A válaszadókat a náluk tehetősebb nyugdíjasok is bosszantják, valamint a hatalmas fizetésekkel rendelkező összes politikus és vezető beosztású személy. (DE, HU, FR)

3.3.2. Egészségügyi szolgáltatások és ápolási otthonok A válaszadóknak az egészségügyi szolgáltatásokkal és idősgondozó intézményekkel kapcsolatos aggályai a szolgáltatások minőségére és költségére vonatkoznak. A válaszadók közül egyeseknek az volt a véleménye, hogy az egészségügyi és a gondozási szolgáltatások (például az ápolási otthonok) irányítása nem hatékony, és hátrányos a társadalomból már kirekesztett csoportokra, például az idősekre és a fogyatékkal élőkre nézve. Az aggodalomra okot adó tényezők közé tartoznak a beteggondozók, sőt a beteglátogatók hiányával kapcsolatos kérdések, valamint az ápolási otthonok és kórházak észlelhető szakszerűtlen irányítása. (UK, IE) „Az ápolási otthon az egy másik hely… azok a fogyatékosságok, amelyekkel ott az emberek rendelkeznek, és soha nincs elegendő személyzet, hogy gondját viseljék az embereknek…” (UK, 69 éves nő) Ezek a kérdések különösen aggasztották a válaszadókat, mivel az idősek egészségi problémákkal küszködnek, és mivel vagy ismertek ápolási otthonban élőket, vagy úgy gondolták, hogy ezek a kérdések hamarosan őket is érintik majd. (UK, PT) 21


„Félelemben élek, mert nem tudom, hová menjek, ha már nem tudok magamról gondoskodni. Nem tudok megfizetni egy jó szeretetotthont.” (PT, 72 éves nő) Ezen túlmenően az a nézet, miszerint a válaszadók közül sokan nem tudják megfizetni az egészségügyi magánszolgáltatásokat, további aggodalmat váltott ki ezen kérdésekkel kapcsolatban. (UK) További szempontot alkotnak a gyógyszerekkel kapcsolatos költségek, valamint ezeknek a válaszadók költségvetésére gyakorolt hatása, mivel nem minden rendszeresen szedendő gyógyszer (pl. antidepresszánsok, rák elleni gyógyszerek) tartozik a támogatott gyógyszerek körébe, és ezeket pénzügyi támogatás nélkül kell megvásárolniuk. Ezek havi költsége olykor jelentősen megterheli a válaszadók kasszáját, és néha az élelmiszerrel és lakhatással kapcsolatos költségeket kénytelenek csökkenteni ahhoz, hogy ki tudják fizetni a gyógyszerek árát. (HU, DE, LV, FR, BE) „Amikor nehéz helyzetbe kerülök, nem kapok semmilyen támogatást… Ennyiből egyetlen olyan gyógyszert sem tudok megvenni, ami rákos betegeknek való… hasztalan kérek szociális támogatást, van egy lakásunk, autónk, így azt mondják, viszontlátásra, nem törődnek velem.” (HU, 64 éves nő) „A szemészet és a fogászat a luxuskategóriába tartozik.” (BE, 60 éves férfi)

3.3.3. Életkörülmények és a környezet A válaszadók úgy vélekedtek, hogy életkörülményeik színvonala gondot okoz számukra, és hozzájárult ahhoz, hogy életüknek része lett a szegénység és a társadalmi kirekesztés. Az egyik ilyen kérdés a lakáskarbantartással kapcsolatos költségeket érinti, amelyet vagy nekik kellett magukra vállalniuk és nem tudták megfizetni, vagy amelyért az állam volt felelős, de nem végezte el rendszeresen. Lakóhelyük elhanyagolt állapota az elidegenedés érzéséhez és társadalmi kirekesztéshez vezetett (UK, EL, LV, FR). „Nálunk, nálam például nem olyan rossz a helyzet, meleg van, és olyan, mintha minden rendben lenne, bár az ablakok olyan rossz állapotban vannak, hogy félek hozzájuk érni; idén még a helyükön vannak, de nem vagyok biztos abban, hogy ez jövőre is így lesz.” (LV, 65 éves nő) Egy másik, a válaszadók számára problémás kérdés a szemét- és a szelektívhulladékgyűjtéssel, valamint az azon lakók megbüntetésére vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos, akik nem végeznek megfelelő szelektívhulladék-gyűjtést. Úgy vélték, hogy ez nem tisztességes a kirekesztett csoportokkal, vagyis azokkal szemben, akiknek nem az angol az anyanyelve, továbbá a fogyatékkal élőkkel és azokkal szemben, akiknek nehézségeik vannak az írás és az olvasás terén. Úgy gondolták, hogy az ilyen eljárások még hátrányosabb helyzetbe hozzák az említett csoportokat gazdasági szempontból, valamint a tájékoztatás módja miatt. (UK) „Mi a helyzet az idősebb emberekkel, azokkal, akik nem beszélik a nyelvet, mindazokkal, akiket kisemmiznek, mert fizetniük kell, ha nem végeznek szelektív hulladékgyűjtést.” (UK, 64 éves nő) Bizonyos esetekben olyan helyzet is előfordult, hogy emberek elvesztették otthonukat azért, mert szegénységre jutottak. (ES)

22


A válaszadók körében gyakori volt annak éreztetése, hogy azok a területek, ahol élnek, szociális szempontból hátrányos helyzetűek, valamint ki vannak téve a bűncselekmények és az antiszociális magatartás előfordulásának (lásd a jelentés 6. fejezetét). Úgy vélték, hogy ezek a kérdések jelentős hatást gyakorolnak a helyi közösségekben és a válaszadók életében tapasztalható szegénységre. A válaszadóknak az volt a véleménye, hogy e problémák kialakulását elősegítette, hogy a jelenkori társadalom nélkülözi a normákat és az erkölcsöt, és a materializmusra helyezett hangsúly – különösen a fiatalabb generációk körében – szintén súlyosbította ezt a problémát. (UK) „A feltörekvő fiatalok divatos cuccokat szeretnének, tetszetős dolgokat, iPodot, iPhone-t meg mindent. Éppen emiatt válnak bűnözővé…” (UK, 62 éves férfi) A válaszadók azt állították, hogy a helyi szabadidős létesítmények bezárása következtében sok fiatalnak az utca a gyülekezőhelye, antiszociális magatartást folytatnak és az idősebbek megfélemlítésével töltik az idejüket, ezáltal helyi közösségükben még inkább a szegénység érzete alakul ki. „Megszüntették a foci- és krikettpályákat, mindent, aminek köze volt a sporthoz, minden megszűnt. Mit csinálhatnak a gyerekek? Hová mehetnek? […] Semmilyen lehetőségük nincs. Mindenféle bűncselekmény elkövetéséhez folyamodnak.” (UK, 64 éves nő) Ezen túlmenően a zajos szomszédokkal kapcsolatos aggályokat is felvetették, amiről szintén úgy vélték, hogy hozzájárul az rossz életkörülményeikhez. (UK)

3.3.4. Generációkon átívelő szegénység A saját megélhetési költségeiket illetően kifejezett aggályokkal összefüggésben a válaszadók aggodalmuknak adtak hangot amiatt is, hogy a jövőbeni generációk – különösen gyermekeik és unokáik – hogyan lesznek majd képesek fedezni a megélhetési költségeket. Ez fölöttébb problémás kérdés volt azon válaszadók számára, akik együtt laknak a gyermekeikkel, és akiket anyagilag vagy más módon is támogatniuk kell vagy azért, mert nem tudtak munkát találni, vagy pedig egészségügyi, illetve fogyatékossággal kapcsolatos problémáik voltak (UK, MT). Bár a 2. fejezet említést tesz arról, hogy a válaszadóknak csupán csekély hányada lakik egy háztartásban a gyermekével, egyértelmű, hogy anyagi támogatásuk még inkább növeli terheiket. „Nyomás nehezedik a hozzánk hasonló idősebb emberekre, mert aggódom miattuk, és biztos vagyok benne, hogy azok, akiknek vannak gyermekeik és családtagjaik, aggódnak értük, mert mindenkinek megvannak a maga gondjai, anyagi gondjai, és az ember aggódik értük, mert adott esetben őket is ki kell segíteni.” (UK, 64 éves nő) Olyan vélemény alakult ki, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, a munkahelyek megszűnése és a munkalehetőségek hiánya, valamint a felsőoktatás emelkedő költségei tovább növelik az idősebbekre nehezedő nyomást, hogy most és a jövőben is támogatniuk kell családtagjaikat. Ez aggasztotta a válaszadókat, mivel már így is küszködnek, hogy eltartsák saját magukat és adott esetben társukat. (UK, ES, FR) „A húgomnak van egy fogyatékos lánya, ápolási díjat kap, mert a gyerek miatt nem vállalhat munkát, de az ápolási díj évek óta nem emelkedett, még a minimálbér összegét sem éri el. És ez az összeg már 5 éve változatlan. (HU, 62 éves férfi)

23


3.3.5. Munkanélküliség A munkanélküliség olyan probléma, amely kihat a szegények és a társadalomból kirekesztettek életére, és a válaszadók közül is egyesek elvesztették munkahelyüket, elsősorban a világgazdasági válság következtében (ES). A nyugdíjasok és a nyugdíjkorhatárhoz közeledők nehezen találnak munkát, és ezért nem tudják kiegészíteni jövedelmüket (PL, FR).

3.3.6. A támogatás hiánya A szegények és a társadalomból kirekesztettek gyakran úgy vélik, hogy helyzetük a szociális háló vagy a családi támogatás hiánya miatt még nehezebbé válik majd a jövőben. (ES)

3.3.7. Bürokrácia A válaszadók megemlítették, hogy rengeteg bürokráciát jelent, ha valamilyen segítséghez szeretnének hozzájutni, és ez olykor a formanyomtatványok és dokumentumok kitöltésének hosszas folyamatával jár együtt, ami nem vezet jelentős eredményre. (MT)

3.4. A társadalom szegénységről és társadalmi kirekesztésről kialakult nézete A válaszadóktól megkérdezték, hogy a média által alkalmazott ábrázolásmód mit árul el arról, hogy a társadalom egésze mit gondol az ilyen helyzetben élő emberekről, továbbá mi az, amivel a társadalomnak tisztában kellene lennie, és milyen hatással járna, ha a társadalom többet tudna mindezen dolgokról. A válaszadók általában úgy gondolták, hogy a társadalom a médiának a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések bemutatására vonatkozó szemléletmódját tükrözi, amely őket jórészt figyelmen kívül hagyja, valamint hogy helyzetüket egyáltalán nem értik meg vagy nem pontosan értik, és azt túlságosan leegyszerűsítve vizsgálják. (CZ, FR, EL, ES, UK, RO, PT, DE, SK, LV, BE) „Az emberek nem gondolják, hogy ez [a szegénység] problémát jelent. Nincs elég pénzed egy új tévére? Menj el a bankba és adnak hitelt! Munkanélküli vagy? Menj és végezz el egy átképző tanfolyamot! Ennyi az egész… semmi probléma. Mindenre van okos megoldás. A valós életben azonban ez nem így működik.” (CZ, 65 éves férfi) A válaszadók egyike említést tett arról, hogy sokszor érzett sajnálatot az emberek részéről, de megértéssel nem találkozott. (MT) „Mindenki sajnál, mert a fiam jön-megy (az elmegyógyintézetből), de tudja mit mondott a szociális munkás, amikor felhívtam? Azt mondta, hogy pakoljak össze és menjek az idősek otthonába…” (MT, 67 éves nő) A társadalom szegénységgel kapcsolatos felfogásában megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy az emberek általában a saját hazájukban élő szegényeket azzal vetik össze, amit a más országokban élő szegényekről tudnak, és ezért a máshol élő szegényekről azt gondolhatják, hogy reménytelenebb helyzetben vannak. (MT)

24


Úgy vélték, hogy azoknak, akik nem szegények, téves elképzeléseik vannak a szegénységről, és azt sztereotípiákkal és szélsőséges esetekkel kapcsolják össze, jóllehet jelentős különbség van azok között, akik véletlenül kerülnek egy bizonyos helyzetbe, illetve akik azt választják saját hibájuk vagy jellemük miatt. A passzív szemlélő saját tétlenségének igazolására használja fel az ilyen téves elképzeléseket. (HU, BE) „Hajléktalan vagy huligán, hencegő vagy felületes, nem ugyanaz…” (HU, 60 éves férfi) Az emberekben a szegénységről kialakult képet erősen befolyásolják a médiában elhangzó tudósítások az ellátásokkal visszaélőkről és a szociális ellátások túlzott mértékéről, amelyek lehetővé teszik a kedvezményezettek számára, hogy drága elektronikus berendezéseket, divatos ruhákat és nagy lakásokat engedhessenek meg maguknak. (DE) Előfordulhat, hogy a társadalom nem is érti, sőt nem veszi komolyan a szegénységet azért, mert a szegénység gyakran rejtett, tehát nincs állandóan az emberek szeme előtt, hogy foglalkozzanak vele. (DK) „Életem során gyakran hallottam azt a véleményt, miszerint a szegény emberek sokkal jobb helyzetben lehetnének, ha erőfeszítést tennének. Hogy csak azért szegények, mert lusták. Úgy gondolom, ez nagyon rossz. Ha azonban az emberek szégyenkeznek a helyzetük miatt és nem szólalnak meg, ez a vélemény soha nem fog megváltozni.” (DK, 73 éves nő) A válaszadók erőteljes érzelmeket fejeztek ki az általuk érzékelt társadalmi kirekesztéssel kapcsolatban. Kifejezésre juttatták, hogy úgy érzik, elidegenedtek a társadalomtól, nem értékelik őket, és úgy vélik, hogy a társadalomnak fogalma sincs, mit kezdjen az idősekkel és hogyan vegye hasznukat (SK). A válaszadók közül egyesek úgy érzik, hogy terhet jelentenek a társadalom számára – nem dolgoznak, többségük krónikus betegségekben szenved, és nem hoznak hasznot (SK). Ugyanakkor a válaszadók dühösek, mert úgy gondolják, hogy egész életüket a társadalomra áldozták, és amikor megöregszenek, figyelemre sem méltatják őket (SE). Úgy tapasztalják, hogy a társadalom nem barátságos és nem is biztonságos hely a szegény és nyugdíjas idősek számára. Sokaknak senkijük sincs, akihez fordulhatnának, hogy könnyítsen pénzügyi terheiken, vagy más jellegű segítséget nyújtson helyzetük javítása érdekében (SE). „Azt szeretnék, hogy adjuk be a kulcsot.” (SK, 61 éves nő) „Amikor megfelelő jövedelmem volt, azt érezhettem, hogy értékes vagyok. Az ember öntudatlanul is értékeli önmagát.” (SE, 63 éves férfi) Ugyanakkor a saját helyzetük miatt érzett szégyen azt jelenti, hogy a szegények elég gyakran hajlamosak kirekeszteni magukat a társadalomból, mivel úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy részt vegyenek a társadalmi tevékenységekben. Ezen túlmenően a saját maguk által választott kirekesztés ördögi körré válhat, amelyből nehéz kitörni, mivel egyre nehezebb kilépni az ajtón. Következésképpen ritkán hallgatják meg őket, mivel nem hallatják a hangjukat. (DK, SE, BE) „Minél hosszabb ideig elszigeteli magát az ember, annál nehezebb kilépni és felvenni a kapcsolatot másokkal. Az ember elkezd magában beszélni és elveszti az önbecsülését. Olyan elszigeteltség alakul ki, amelyet nem lehet kezelni, és amelyből nem lehet szabadulni sem… ha nem jár-kel az ember és nem találkozik másokkal, nem hallják meg a hangját. Senkivel sem kerül kapcsolatba, és a problémák rejtve maradnak” (DK, 67 éves férfi).

25


„Amikor gazdasági szempontból elszegényedünk, társadalmi szempontból még szegényebbé válunk.” (BE, 68 éves nő) Ez a szegények és problémáik képviseletének hiányával, illetve a „hallgatás” kérdésével is összefügg. Vannak olyan nyugdíjas szervezetek, amelyek legfőbb feladata, hogy növeljék az idősek társadalmi befolyását, valamint találkozóhelyet biztosítsanak a közösség, a személyes fejlődés, a boldogság és az egészség érdekében. Ugyanakkor e szervezeteknek kitartóbbnak kell lenniük a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekben. (SE) „Miért nem kitartóbbak a nyugdíjas szervezetek a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekben?” (SE, 63 éves férfi) Az azonban nem segít, ha az emberek kizárják magukat az effajta kezdeményezésekből azáltal, hogy nem vesznek részt ilyen rendezvényeken és tevékenységekben, mert nem szeretnének beszélni arról, hogy szegények és társadalmi szempontból kirekesztettek. (SE) Továbbá úgy vélik, hogy a társadalom részéről hiányzik az empátia, a cselekvés és az érdeklődés a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekben, mert úgy tűnik, hogy ezen kérdésekkel csak akkor törődnek az emberek, ha személyesen érintettek. (ES, FR, EL, SK, PT, CZ, BE) „Nem akarnak ezzel foglalkozni; nem akarnak erről hallani; nem akarnak róla tudni. Mert ha tudnának róla, valahogy meg kellene oldaniuk – bele kellene nyúlniuk a saját zsebükbe.” (CZ, 60 éves férfi) Egyes válaszadók szerint senki nem ismeri el, hogy ők az évek során milyen szerepet játszottak a társadalom felépítésében, valamint azon feltételek megteremtésében, amelyek előnyeit most a fiatalabb nemzedékek élvezik, például az ingyenes felsőoktatást. (HU) „Azt mondják, sok nyugdíjast kell támogatni. A nyugdíjasok azonban dolgozni szeretnének, ha lenne rá lehetőség. És azok az emberek, akik most kérkednek, megfeledkeznek arról, hogy a nyugdíjasok pénzén tanultak.” (HU, 64 éves nő) A válaszadók közül egyesek úgy gondolták, hogy a társadalom általában véve nem akar foglalkozni például a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekkel, mivel az emberek ezekről nem szeretnek hallani (DK), bár a világgazdasági válság egyik kihatása következtében vannak, akik felismerték, hogy a szegénység bárkit elérhet (ES). „Mindenki szereti az olyan tévésorozatokat, mint a Dinasztia vagy a Dallas. Senki sem akarja egy rakás szegény ember életét nézni – csak akkor, ha valaki a semmiből indul és valóra váltja az amerikai álmot.” (DK, 71 éves férfi) Ami még rosszabb, egyesek azt tapasztalták, hogy olyan személyek, akik nem is szorultak igazán segítségre, igénybe vették a közösségi központok kínálatait, pusztán azért, mert nem akartak olyan szolgáltatásokért fizetni, amelyekhez ingyen is hozzájutnak. (DK) „Tagja vagyok egy egyházi szervezetnek, amely minden évben karácsonyi ajándékokat oszt szét. Mindig arra törekszünk, hogy az egyedülálló szülőknek adjunk ajándékokat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy karácsonyi ajándékot vegyenek gyermekeiknek. Néha azonban látom, hogy az emberek leparkolnak az autófelhajtón, majd bemennek átvenni az ajándékot. Ha valaki megengedheti magának, hogy autója legyen, azt is megteheti, hogy karácsonyi ajándékot vegyen a gyermekének. Rangsorolás kérdése az egész, és amíg egyesek

26


ilyen módon kihasználják a rendszert, a társadalom soha nem fogja figyelembe venni, hogy odakint vannak olyan emberek, akik valóban szegények. (DK, 64 éves férfi) „Azok, akik megjelennek, hogy átvegyék az ajándékokat [a karácsonyi ajándékokat] és az ingyenételt, szégyentelen emberek, akiknek nincs is igazán szükségük segítségre, miközben azok, akik valóban segítségre szorulnak, otthon maradnak, mert elrejtőznek és már feladták.” (DK, 79 éves nő) Csupán a válaszadók csekély része ismerte el valamelyest, hogy lehetnek olyanok a társadalomban, akik megértik a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját (RO). Olykor a helyzet ismerete továbbra is közömbösséggel társul (MT); míg más esetekben a társadalom tagjai segítik egymást (LV). A válaszadók eltérően vélekedtek arról, hogy milyen értéke van annak, ha az emberek tájékozottabbak. Bizonyos értelemben a válaszadók úgy vélik, hogy némiképp felesleges, hogy az emberek többet tudjanak a szegénységről, mivel az az általános nézet uralkodik, hogy a jó anyagi helyzetben lévők nem törődnek azokkal, akik nem képesek a tisztességes életvitelre. (MT) Jóllehet a válaszadók kifejezésre juttatták a magányosság és a kirekesztettség érzését, különböző módokról is beszámoltak arra vonatkozóan, hogy miként kezelik azt, hogy nem engedhetik meg maguknak ugyanazon dolgokat, mint sokan mások. Ez a következőket öleli fel: 

segítség a család és a barátok részéről: szállítás, internet-hozzáférés (DK)



látogatás a közösségi központba, hogy keressék mások társaságát, valamint tevékenységekben vegyenek részt és ott töltsék az idejüket (DK)



ingyenes szabadtéri tevékenységek: kerékpározás vagy túrázás az erdőben (DK) „Rossz egészségi állapotom miatt sokat vagyok egyedül. De rosszabb is lehetne. Hetente kétszer elmegyek a közösségi központba kártyázni és kávézni. És a fiaim is sokszor meglátogatnak.” (DK, 75 éves nő) „Frusztrált voltam, de szerencsére nagyon élvezem a szabadtéri tevékenységeket, és vannak barátaim, akik ezekért ugyanúgy rajonganak, mint én. Ha ez nem lenne, komoly depresszióba estem volna, ezért könnyen el tudom képzelni, hogyan éreznek mások, amikor elszigetelődnek és elhagyatottá válnak, ahogy én is annakidején.” (DK, 65 éves férfi)

3.5. A szegénység és társadalmi kirekesztés bemutatásából hiányzó szempontok

média

általi

A válaszadóktól megkérdezték, hogy szerintük mi az, ami nyilvánvalóan hiányzik a szegénység és a társadalmi kirekesztés média általi ábrázolásából, valamint hogy egy dokumentumfilm készítőjének mit kellene a filmjében bemutatnia, ha a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről szeretne valósághű képet adni. A válaszadók többsége úgy vélte, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés média általi bemutatásából éppen a valós életből származó példák, illetve a szegénységben élőkről és a tényleges, mindennapi problémáikról szóló esettanulmányok hiányoznak. Szeretnék, ha a média ezt mutatná be (RO, PT, ES, DE, HU, IE, PT, UK, CZ, IT, PL, LV, BE). Ez a társadalom tagjainak is segítene megismerkedni a szegénység valós arcával, és

27


így lehetővé tenné, hogy kezdeményező szerepet vállaljanak a szegénység leküzdésére irányuló megoldások meglelésében (RO, PT, DE). Az ilyen ábrázolás a következőkre terjedne ki:



A válaszadók olyan médiatudósításokat szeretnének látni, amelyek felhívják a figyelmet azon körülményekre, amelyek között a nyugdíjasok kénytelenek élni. Azok mutassák be magukat a nyugdíjasokat és mindennapi életüket, valamint meggyőző, konkrét példákkal tárják a politikusok és a nyilvánosság elé, hogy mennyire bizonytalan a nyugdíjasok egzisztenciája, például mutassák be lakhatási körülményeiket és lakókörnyezetüket, azt, hogy milyen csekély jövedelemmel rendelkeznek, milyen kevés pénzből kell kijönniük, és foglalkozzanak az öregedéssel kapcsolatos problémákkal, valamint a magas közüzemi és bérleti díjakkal is. Részletesen be kellene mutatni küzdelmeiket és életkörülményeiket, olyan szempontokra helyezve a hangsúlyt, mint a környezet, hogyan töltik el az idejüket és hogyan szeretnék azt eltölteni, hogyan kezelik az elszigeteltséget és a magányt, valamint azt, hogy nincs elegendő pénzük gyógyszerekre, megfelelő étkezésre és a költségek fedezésére, továbbá mit gondolnak arról, hogy nincsenek megfelelő állapotú ápolási otthonok a szegények számára, miközben nincs pénzük arra, hogy megfizessék a megfelelő feltételeket kínáló otthonokat. (PT, DE, MT, CZ, IE, LV, ES, UK, IT, PL) „El kellene menniük az otthonokba és megnézni… megnézni, milyen a fürdőszoba… meg kellene vizsgálniuk, miért van az, hogy egyes emberek otthonában nincs áram, hogy miért nem fizették a számlákat.” (MT, 64 éves férfi) „El kellene menniük a hajléktalanok közé és filmet készíteni történeteikről – egyből érthető lenne, milyen könnyen az utcára lehet kerülni. Még egyetemet végzettek is alszanak az utcán, és ők bizonyára nem egyetlen meggondolatlan tett miatt lettek hajléktalanok.” (CZ, 64 éves férfi) „A televíziónak semmi köze a mindennapi élethez.” (PL, 60 éves nő) „Tudja, mi jár mindig az eszemben? A semmitmondó, borzalmas valóságshow-k helyett készíthetnének egy komoly valóságshow-t egy hétköznapi családról, reggeltől estig, estétől reggelig, egészen a hónap végéig… hogy az emberek láthassák, mi történik a hétköznapokban, és ezzel sokan tudnának azonosulni..." (IT, 63 éves férfi)



Beszélni kell a különböző okokról, amiért az emberek elszegényednek és azok is maradnak, például arról, hogyan szegényednek el az emberek az alacsony nyugdíjak miatt vagy mert elveszítik munkahelyüket; továbbá azokról, akik önhibájukon kívül és egy egész életen át végzett kemény munka után ebben a helyzetben, a szegénység küszöbén találják magukat; vagy egyéb okokról: nem akarnak takarékoskodni és visszafogottan költeni a pénzüket; a szerencsejátékok és a játékshow-k, amire az emberek elköltik kevéske pénzüket; vagy a világgazdasági válság. (CZ, PT, ES, SK, MT, DE, DK, ES, LV) „Egész életemben dolgoztam, és a végén ínséges nyugdíjat kaptam, ez a valós helyzet.” (PT, 72 éves nő) „Az elszegényedés természetes folyamatához tartozik a munkahely elvesztése… az emberek alacsony béreket kapnak, így pedig alacsony nyugdíjakat, ezért beköszönt a szegénység.” (SK, 70 éves nő)

28


Úgy tűnik, hogy Szlovákiában a válaszadók meglehetősen filozofikusan közelítették meg azon okokat, amelyek miatt az emberek elszegényednek és azok is maradnak. Saját nemzeti viszonyaik között ezt bizonyos mértékig a szocialista és demokratikus idők közötti különbségeknek, valamint annak tulajdonították, hogy az előbbi mire kondicionálta az emberek jelenlegi magatartását. Míg például a szocialista időkben mindenkinek volt munkája, most az embereknek munkát kell keresniük, ami más gondolkodásmódot és készségeket igényel. Emellett az emberek nem mindig állnak ki jogaikért és szólalnak fel azért, amire szükségük van, mert nincsenek ehhez hozzászokva, hiszen a szocialista érában elnyomták az egyéni véleményeket. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az emberek vonakodnak munkát keresni, mivel pénzügyi támogatást kapnak az államtól. Az elszegényedés okainak bemutatásakor azon csoportokra is fontos figyelmet fordítani, amelyeket a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget. Ide tartoznak a következő csoportok: szenvedélybetegek és alkoholisták; egyszülős háztartások sok gyerekkel; egyedülálló/özvegy idős emberek, akik csak állami nyugdíjjal rendelkeznek és magas bérleti díjat fizetnek; a börtönből a büntetésük letöltését követően szabadult elítéltek; munkanélküliek, akik a legalacsonyabb szociális ellátásokban részesülnek; bevándorlók, akik csökkentett szociális ellátásokat kapnak, mert az állam kényszeríteni akarja őket arra, hogy dánul tanuljanak. (DK, SK) „Az egyedülálló szülők sorsa olykor igen küzdelmes. Én is sokat voltam egyedül három gyermekemmel. Mind futballfelszerelésre vágyott és mindenféle dologra, ahogy az összes barátjuk is. Mindent megadtam nekik, amit csak tudtam, és még életben vannak – haha –, szóval őket kérdezzék arról, hogyan élték meg a gyerekkorukat” (DK, 75 éves nő). „A fiatal családok vonatkozásában is megmutatnám a valós helyzetet. Olykor a nőknek meg kell szakítaniuk a szülési szabadságot, hogy visszamenjenek dolgozni, mert több pénzre van szükségük, de még akkor is fizetniük kell a gyerekfelügyeletért, ami felemészti jövedelmük nagy részét. És amikor egy nő egyedül van egy gyerekkel, az katasztrófa.” (CZ, 64 éves nő)



A médiának általánosabb szemszögből kell bemutatnia a szegények és az idősek életét, és nem csak a szélsőséges eseteket kiemelve. (SE, IE, PT, RO, IT) „A médiának azonban az idősek/szegények és nyugdíjasok tágabb csoportját kell bemutatnia, akik esetleg nem éheznek, és van elég pénzük a bérleti díj, az élelmiszerek és a megfelelő gyógyszerek kifizetéséhez; van pénzünk a megélhetéshez, de semmi több.” (SE, 63 éves férfi) „Az idősekről csak ritkán esik szó; esetleg télen, amikor valaki meghal az utcán a hideg miatt… a csavargóról beszélnek, aki megfagyott.” (IT, 66 éves férfi) „Az embereknek látniuk kell, hogy az idősek hogyan jönnek ki a rendelkezésükre álló pénzből… meglátnák, hogyan küszködnek az emberek, hogy kifizessék a felírt gyógyszereket és az ehhez hasonló dolgokat.” (IE, 63 éves férfi) „Beszélgetniük kellene az idős emberekkel, hogy megismerjék, hogyan élnek: egyedül, teljesen elszigetelten.” (PT, 72 éves nő) „El kellene mondaniuk a teljes igazságot. Emberek, ez a helyzet, és ez nagyon rossz. Ez egyszer korrektek lehetnének…” (RO, 67 éves nő)

29


A válaszadók ezenkívül a következő pontokat vetették fel azzal kapcsolatban, hogy a média szerintük hogyan mutassa be a szegénységet és a társadalmi kirekesztést:



A média oktató szerepet tölthetne be azáltal, hogy tájékoztatja a szegényeket és a társadalomból kirekesztetteket arról, hogy hol juthatnak pénzügyi segélyhez és más segítséghez. (PT, MT, IT, LV)



A szegényeket és a társadalomból kirekesztetteket a nehézségeik ellenére becsületes, tiszteletre méltó embereknek kell bemutatni, nem pedig olyan sztereotípiákat követve, miszerint lusták, nem akarnak dolgozni stb. (HU, DE, CZ)



A médiának be kell mutatnia a szegénység különböző típusait, illetve aspektusait. Ez magában foglalja a látható szegénységet, például a hajléktalanokat; a rejtett szegénységet, például azon nyugdíjasok szegénységét, akiknek a költségei meghaladják a jövedelmüket; valamint azokat, akik nem akarnak dolgozni és nem akarnak pénzt megtakarítani. (SK, ES, MT)



A médiának figyelembe kell vennie, illetve ábrázolnia kell a társadalom változó jellegét, és ennélfogva a szegénység változó arcát. Mivel például azon országok, amelyeket korábban példaértékűnek tekintettek a szegénység és a társadalmi kirekesztés hiánya miatt, most gazdasági nehézségekkel szembesülnek, ez pedig kihat a társadalomra, aminek következtében az emberek elszegényednek. A helyzet állandóan változik. (SE)



Amikor a divatiparral foglalkozik, a médiának az időseknek szánt divatra is hangsúlyt kell helyeznie. Ugyanakkor a válaszadók magát a divatipart is bírálták amiatt, hogy csak azon kevés idős emberre figyel oda, akik megengedhetik maguknak, hogy drága ruhákat vásároljanak, miközben a válaszadók számára egyre nehezebb, hogy a pénztárcájuknak megfelelő ruházatot találjanak. (SE)



A médiának többet kellene foglalkoznia az alacsony jövedelmű nők helyzetével és otthonteremtő szerepükkel. Ezeket a nőket sajátos módon érinti a szegénység, például házastársuk halála vagy válás miatt szegényednek el, és gyakran a mások gondozásával járó teher is rájuk hárul. (SE) „Jó ötlet lenne felmérést végezni azzal kapcsolatban, hogy Svédországban hányan szegényednek el. Úgy gondolom, hogy amikor a gazdasági helyzet nehézre fordul, ez többnyire azokat a nőket érinti, akik házasok voltak, de ilyen vagy olyan oknál fogva egyedül maradnak.” (SE, 74 éves férfi)



A válaszadók közül egyesek rendszeres televíziós tudósításokat szeretnének látni arról, hogy a kormány hogyan költi el a költségvetési forrásokat (RO), valamint beszélgetéseket vagy vitaműsorokat, amelyekre politikusokat hívnak meg (IT).



Egyes válaszadók esettanulmányokat szeretnének arról, hogyan élnek az emberek a fejlettebb uniós tagállamokban. Ezek a válaszadók úgy gondolják, hogy ha a nyilvánosságnak ilyen példákat mutatnak be, a politikusok erőteljesebben törekednének a nemzeti és helyi szintű szegénység megoldására, az emberek pedig követelőzőbbé válnának és készek lennének megvédeni jogaikat. (RO) „Valami olyasmit szeretnék látni… hogy hogyan élnek az emberek más országokban, talán a vezetőink is meglátják és komolyabb erőfeszítéseket tesznek... minden uniós országból mutassanak be példákat, most már részesei vagyunk a globalizációnak, az

30


EU-hoz tartozunk, mutassák meg nekünk, hogyan élnek külföldön, majd végezzenek összehasonlításokat és hozzanak intézkedéseket…” (RO, 71 éves nő) Ugyanakkor annak megvitatása ellenére, hogy szerintük mi hiányzik a médiatudósításokból és miről szeretnének a médián keresztül értesülni, egyes válaszadók úgy vélték, hogy nem feltétlenül reális e változások elvárása. Ezzel összefüggésben a következő indokokat említették:



Az idős emberek alulreprezentáltak a médiában. A fiataloknak téves nézeteik lehetnek az idősebbekről, és eleve hajlamosak arra, hogy ne foglalkozzanak az idős emberek problémáiról szóló műsorokkal. Ahhoz, hogy változzanak a dolgok, feltétlenül meg kell oldani az idősek alulreprezentáltságának problémáját. (SE) „Kevés ember dolgozik a médiában a mi korosztályunkból.” (SE, 64 éves férfi)



Azok, akik nem élték át ugyanazon viszontagságokat, gyakran nehéznek találják megérteni, elhinni és bemutatni azokat a megpróbáltatásokat, amelyeken mások mennek keresztül. (MT) „Ugyanúgy, ahogy Önök beszélgetnek velünk és hallanak bizonyos problémákról, és Önök, akik bennünket hallgatnak, maguk sem hiszik el, hogy ez így is van.” (MT, 64 éves férfi)



Egyes válaszadók úgy vélték, hogy még akkor is, ha a televíziós vagy filmproducerek figyelmet fordítanának a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekre, nem valószínű, hogy bárki is megnézné ezeket a műsorokat, mivel unalmasnak tartanák a témát. Ezért fontos a valóság és a szórakoztatás közötti egyensúly megteremtése, és jóllehet a szegénységben vagy annak küszöbén élők tapasztalatainak közvetítése során fontos kiemelni azokat a mindennapos tényezőket, amelyek hatást gyakorolnak az emberek életére, ezt érdekesen és szórakoztató módon kell véghezvinni. (IE, ES, LV) „Ha valósághű lenne, unalmas lenne. A forgatókönyvíróknak szerelmi viszonyokról és alkoholizmusról, ehhez hasonló dolgokról kell írniuk az érdekesség kedvéért.” (IE, 66 éves nő)



A szegénység és a társadalmi kirekesztés összetettsége és különböző dimenziói megnehezítik annak ábrázolását, ezért az a közönség számára nehezen megfoghatóvá válik, kivéve, ha például az egyszerűen követhető és érdekes történeti szál fenntartása céljából egyetlen személyen vagy családon keresztül kerül sor annak bemutatására. (DK) „Gondolom nehéz minden szempontot figyelembe venni. Olyan sokféle nézet van, a szegénységnek pedig annyi különböző oka. Úgy vélem, a nézőknek egyszerűen nehézségeket okoz mindezek befogadása, ezért van az, hogy igen egyoldalú az ábrázolás” (DK, 71 éves férfi)

Voltak olyan válaszadók, akik szerint előfordulhat, hogy a nyugdíjasok saját tehetetlensége az oka annak, hogy helyzetükkel nem foglalkozik kellőképpen a média. Kitérnek a figyelem elől, mert szégyenkeznek saját helyzetük miatt, nem ismerik a tiltakozás kultúráját, és beletörődnek körülményeikbe, mert a háború utáni nemzedék tagjaiként szerény életvitelhez szoktak. (DE)

31


„Ezenkívül úgy gondolom, hogy valójában nem is akarunk ott megjelenni, mert szégyenkezünk amiatt, hogy ennyire mélyre csúsztunk, pedig keményen dolgoztunk egész életünkben." (DE, 66 éves nő)

32


4. A SZEGÉNYSÉG ÉS A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS MEGÉRTÉSE A válaszadóktól megkérdezték, hogy véleményük szerint az életüket befolyásoló döntéshozók (azaz a helyi, nemzeti és európai politikusok és köztisztviselők) mennyire ismerik az ő valós helyzetüket. Azt a kérdést is feltették nekik, hogy szerintük a döntéshozók a hétköznapjaik mely vonatkozásait értik meg jobban, és melyeket kevésbé.


A válaszadók körében az volt a legelterjedtebb nézet, hogy sem a helyi, sem pedig a nemzeti és európai szintű döntéshozók és politikusok nem értik a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések súlyosságát. Ennek fő okát abban látták, hogy a döntéshozók kiváltságos helyzetben vannak, magas a fizetésük, őket nem fenyegeti elszegényedés vagy társadalmi kirekesztés.



A megértés hiánya abban is megnyilvánul, ahogyan segítségnyújtást biztosítanak a rászorulók számára, és a válaszadók példákat hoztak fel személyes tapasztalataikból.



A döntéshozók részéről a megértés hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs is tudomásuk e kérdésekről. A válaszadók mindemellett úgy érzik, hogy a döntéshozók keveset tesznek és érdektelenek, hiányzik belőlük az együttérzés.



A válaszadók alig tudtak olyan vonatkozásokat említeni életükből, amelyeket szerintük a döntéshozók jól ismernek, ezzel szemben konkrét adatokra – statisztikákra – hivatkoztak a szegénységben élő idős emberek számával, valamint a szociális nyugdíjakra, illetve segélyekre juttatott pénzösszegekkel kapcsolatban.



A válaszadók szerint számos kérdést a döntéshozók kevésbé jól értenek, ezek közül a legjelentősebb, hogy nem ismerik a szegények és a társadalomból kirekesztettek valós életét, valamint a meglévő politikák által a szegényekre és a társadalomból kirekesztettekre gyakorolt teljes hatást.



Mivel a döntéshozóknak kevés közvetlen tapasztalatuk van a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések terén, és mivel elfoglaltak, nincs mindig idejük arra, hogy személyesen is meggyőződjenek a problémákról. Ezért azt javasolták, hogy a társadalomból kirekesztett polgárok, illetve a szegénységben élők lehetnének a döntéshozók tanácsadói ezen kérdésekben.

4.2. Mennyire értik a döntéshozók a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját? A válaszadók körében az volt a legelterjedtebb nézet, hogy a helyi, nemzeti és európai szintű döntéshozók és politikusok nem értik a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések súlyosságát. (UK, SK, RO, PT, MT, IE, DE, SE,

CZ, EL, ES, LV, PL, FR, BE) „Úgy gondolom, nem értik, bizonyára nincs nagy fogalmuk olyan dolgokról, mint például a lakhatás.” (UK, 69 éves nő) „Egyáltalán nem értik, fogalmuk sincs róla.” (SK, 61 éves nő)

33


„Egyszerűen túlságosan eltávolodtak a hétköznapi emberektől.” (DE, 62 éves nő) „Egy jóllakott ember soha nem fogja megérteni azt, aki éhes.” (PL, 67 éves férfi) „Nem ismerik a hétköznapi élet valóságát, és még csak nem is törekednek arra, hogy megismerjék.” (CZ, 64 éves férfi) „Semmi sem történik, mert ha megkérdezzük tőlük, hogy mennyibe kerül egy liter tej, nem tudják. Nincsenek tisztában az árakkal. Nem kell vásárolni járniuk. Tudnak arról, hogy létezik szegénység, de nem tudják, milyen is az. Hatalmas a gazdagság és a szegénység is.” (HU, 60 éves férfi) A válaszadók többek között a következő indokokat jelölték meg arra vonatkozóan, hogy a döntéshozók érezhetően nincsenek tisztában a dolgokkal:



A politikusok és a döntéshozók kiváltságos helyzetben vannak, magas a jövedelmük, és ezért nincs közvetlen tapasztalatuk a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről, sőt ezek veszélye sem fenyegeti őket. (SE, SK, RO, PT, UK, MT, IE, HU, CZ, EL, IT, PL) „Orbán azt mondta, hogy megszünteti a bérkülönbségeket. És mi volt az első dolga? Hogy megszavaztatta a saját fizetését (fizetésüket), és nem törődik azzal, hogy mit esznek a szegények holnap vagy karácsonykor.” (HU, 64 éves nő) „Ők jól megvannak. Így aztán azt gondolják, ugyan miért panaszkodnak ezek az emberek?” (CZ, 60 éves férfi)



Az empátia érezhető hiánya a döntéshozók részéről (SE, IE, EL, ES). Ez az érzés abban gyökerezik, hogy a válaszadók szerint a politikusok tetteire nem vonatkozik politikai vagy jogi elszámoltathatóság. Az elszámoltathatóság érezhető hiánya miatt a válaszadók úgy érzik, nem áll módjukban változtatni a rendszeren (IE). „Az az érzésem, hogy a döntéshozók tisztában vannak a helyzetünkkel, csak nem törődnek vele.” (SE, 67 éves nő) „Mi pusztán számokat jelentünk nekik.” (EL, 66 éves nő) Egyes válaszadók számára az empátia hiányát az szemlélteti, hogy a döntéshozók nem látogatnak el hozzájuk, és nem szánnak időt arra, hogy meghallgassák az emberek gondjait. (EL) „A szomszédom tudja, hogyan élek, mert mellettem lakik, a döntéshozók viszont nem jöttek el megnézni és megérteni a gondjaimat.” (EL, 62 éves nő) A válaszadók csekély hányada magát okolja azért, mert nem gyakorolt kellő nyomást a döntéshozókra helyzetük erőteljesebb kifejezésre juttatása és utcai demonstrációk révén. (DE)



A döntéshozók, valamint az idősek és a nyugdíjasok közötti korkülönbség miatt helyzetüket nem érthetik meg teljes mértékben. (SE)



A politikusok részéről a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdéseinek megoldásához szükséges szakértelem hiánya. (IE)

34


„Senki nem küldene fogorvost a hentesüzletbe, hogy húst áruljon.” (IE, 71 éves férfi)



A döntéshozókról úgy tartják, hogy nem is akarják megismerni a szegénység és a szociális kirekesztés valóságát, hogy semmit ne kelljen tenniük a helyzet megoldása érdekében. (BE)

Véleményük szerint az, hogy a döntéshozók érezhetően nem ismerik a szegények életét, a segítségnyújtás módjában, valamint abban is tükröződik, ahogy a döntéshozók viszonyulnak a szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez. A válaszadók a következő példákat hozták fel azon döntésekre, amelyek szerintük nem voltak megfelelőek vagy hatékonyak, illetve azon hozzáállásra, amelyet szerintük a döntéshozók tanúsítanak ezen kérdésekkel kapcsolatban, ami szemlélteti a megértés hiányát:



A szegénység és a társadalmi kirekesztés olyan kérdések, amelyekre választási kampány idején helyeznek hangsúlyt, amikor a döntéshozók gyakran beszélnek arról, hogyan lehetne javítani a szegények, az idősek és a nyugdíjasok helyzetén; de az nem tapasztalható, hogy a választások után betartják ígéreteiket. (SE, DK, ES, IT, LV, RO, FR) „Semmit sem értenek, és nem is érdekli őket az egész. Csak amikor a szavazatunkra van szükségük, akkor jönnek és adnak egy tasakot, egy csomagot. Egy üveg olajat, egy zacskó cukrot…” RO, 71 éves nő)



A segélycsomagok nem felelnek meg a hétköznapi szükségleteiknek (MT, EL, BE), illetve a segélycsomagokat másoknak szánják, például a fiatal munkanélkülieknek (BE). „Az ember elmegy az orvostól, a szociális munkástól és még ki tudja kitől kapott összes papírral, és olyan helyet kellene kapnia, ahol nincsenek lépcsők, ehelyett pedig olyan helyet adtak, ahol három emelet van lépcsőkkel.” (MT, 64 éves nő) „Manapság a fiatalok rögtön megkapják a munkanélküli ellátást, nekünk meg várnunk kell.” (BE, 68 éves nő)



A döntéshozókról úgy tartják, hogy nem mindig a szegények, idősek és a társadalomból kirekesztettek legfőbb érdekében lépnek fel. (SE) „Szerintem ez szándékos stratégia a döntéshozók részéről; szándékosan csökkentik a munkanélküliek biztosítási alapját és a kompenzáció minden egyéb mértékét; mivel a döntéshozók azokból profitálnak, akik dolgoznak és pénzt hoznak a jóléti rendszernek. (SE, 63 éves férfi)



Bizonyos döntéshozókról úgy tartják, hogy arrogánsak a szegényekkel szemben, és azt állítják, hogy lusták és csak az állami támogatásra várnak. (RO)



A nyugdíjkorhatárt megemelték, ami azt jelenti, hogy az embereknek hosszabb ideig kell dolgozniuk. (EL) „Megemelték a nyugdíjkorhatárt. Teljesen elegem van az egészből, nem dolgozhatok halálomig.” (BE, 60 éves férfi)

35




Az idősek magas adókat fizetnek. (IT)

Annak ellenére, hogy a döntéshozók körében a megértés hiánya érezhető, a válaszadók több különböző országból felvetettek egy fontos észrevételt, miszerint a megértés hiánya nem jelenti azt, hogy a döntéshozók nincsenek tisztában a problémákkal. A válaszadóknak mindemellett az volt az érzése, hogy a döntéshozók részéről megfigyelhető a cselekvés, az érdeklődés, illetve az empátia hiánya. (SE, UK, RO, HU, DE, MT, IT) „Nem akarnak tudni erről, semmibe veszik a nincsteleneket. Csak saját maguknak és az őket körülvevő embereknek adnak mindent. Kit érdekel a Parlamentben az, hogy én hogyan élek? A parlamenti képviselőt nem érdekli, pedig a szomszédban lakik. Az a fő, hogy jól élhet és beülhet a Mercedesébe.” (HU, 64 éves nő) „Egy adott ponton megértik az embert, és úgy tesznek, mintha segítenének, de aztán mindennek vége. Ahogy az én esetemben is, három évig havonta 100 máltai líra összegű lakbért fizettem... a választások közeledtével sok ígéret hangzik el… és aztán semmit sem kaptam.” (MT, 61 éves férfi) Olyan esetekben, amikor a válaszadók olyan példákat idéztek fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a döntéshozók megértik a szegénységet és tesznek is érte valamit, szerintük ez csak a döntéshozók politikai arculatának javítására szolgált, mivel gyakran felkérték a médiát is, hogy tudósítson az eseményről. (RO) „Vannak bizonyos esetek… amikor árvíz volt, voltak olyanok [a döntéshozók között], akik mentek és segítettek… de elhívták a médiát, szponzori pénzeket szereztek, továbbra is saját érdekükben…” (RO, 67 éves nő) Azon döntéshozók körében, akikről úgy tartották, hogy bizonyos fokig megértik a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni intézkedést hiányolták. Túl sok időt fordítottak a beszédre (UK, DK). „[A döntéshozók] olyan serényen vitatnak meg ezt meg azt a tárgyalóasztalnál, hogy aztán újabb ülést kell tartaniuk, hogy megtárgyalják, amit az első találkozón megvitattak, de valójában semmit sem intéznek el.” (UK, 69 éves nő) Bizonyos mértékben elismerték azonban, hogy ezek a problémák nehezen oldhatók meg, mivel jelentősebb társadalmi és politikai kérdésekbe – például a társadalmi integráció és a növekvő munkanélküliségi ráta kérdésébe – ágyazódnak (DK). A válaszadók általában nem tettek különbséget a helyi, nemzeti vagy európai szintű döntéshozók között. Úgy vélték, hogy mindegyik szint felelős a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések megoldásáért (UK). Amikor azonban a válaszadók külön-külön említették ezeket a csoportokat, a következő véleményeket juttatták kifejezésre: 

Helyi szintű döntéshozók:

o A helyi politikusokról úgy tartják, hogy több kapcsolat fűzi őket a valós élethez, mivel ugyanott élnek, ahol a polgárok, és így közelebb állnak hozzájuk, míg a nemzeti parlamenti képviselők túlságosan távol vannak ahhoz, hogy valóban megérthessék a válaszadók életét befolyásoló kérdéseket. (DK) 

Nemzeti szintű döntéshozók:

36


o Rendszerint a nemzeti kormányzatot okolják azért, hogy nem hajtanak végre kellő intézkedést a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos problémák megoldása érdekében. (UK, PL, DK, BE) „Túl nagy a távolság az egyes emberek és a döntéshozók között. Nem a szomszédban laknak, így nem érzik, hogy felelősek bármiért is. Úgy fogják fel, hogy ez egy kilenctől ötig tartó munka, és minden nap elégedetten mennek haza. Nem találják szembe magukat döntéseik következményeivel.” (DK, 73 éves nő)

o A politikusokról úgy tartják, hogy hiányzik belőlük a személyes felelősség, és inkább a társadalmi szempontból lényegtelen kérdésekkel töltik az idejüket, ahelyett, hogy a szegénységet és a társadalmi kirekesztést helyeznék a középpontba. (PL, IT)

o Az a felfogás alakult ki, hogy a nemzeti szintű politikusok hajlamosak eltitkolni vagy elkendőzni a szegénységgel kapcsolatban hazájukban tapasztalható problémákat annak érdekében, hogy külföldön és otthon is megvédjék a róluk kialakult képet. (ES)

o Ezenkívül úgy ítélték meg, hogy a nemzeti szintű politikusok az előttük álló akadályok miatt – amelyekre nincs befolyásuk – semmit sem tudnak tenni a szegénység enyhítése érdekében. (ES) „A politikusok soha semmit nem tesznek ez ügyben. Teljesen mindegy, ki van hatalmon. A hatalomra kerülő politikusok mindegyike akadályokba ütközik azok részéről, akik a tőkét biztosítják, valamint a bankok, a munkáltatók, Brüsszel és az uniós előírások részéről. Egyetlen politikus sem mondhatja azt, hogy bármit is tenni fog…” (ES, 63 éves férfi) 

Európai szintű döntéshozók:

o Az egyik válaszadó úgy vélte, hogy nagyobb mértékű a korrupció az Európai Unióval foglalkozó politikusok körében. (MT)

o Egy másik nézet szerint a legerősebb döntéshozók a leggazdagabb uniós országok, amelyek mindenképpen legfőbb érdekeiknek megfelelően fognak lobbizni és döntéseket hozni, és nem feltétlenül fognak törődni a más országokra nehezedő problémákkal, például a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel. (ES)

o Egyes válaszadók úgy vélték, hogy az EU döntéshozói egyáltalán nincsenek tisztában az idősebb szegények problémáival, mivel az adott élethelyzetektől fizikai szempontból eltávolodtak. (CZ) „Brüsszelben nem ismerik az egyes államokat és a polgárok mindennapi problémáit. Hazánk problémáiról nyilvánvalóan nem értesülnek azon politikusoktól, akiknek állítólag képviselniük kellene bennünket.” (CZ, 62 éves nő)

o Az Európai Parlament nemzeti képviselőiről az a vélemény alakult ki, hogy a nemzeti érdekű kérdések helyett főként más országok vagy kontinensek (például Afrika) problémáival foglalkoznak. (LV)

37


o Az EU-t nem tekintik a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem élharcosának, és azt nem is várják el tőle. (FR)

o A válaszadók úgy vélték és remélték, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen európai szinten hozott intézkedések hatékonyabbak lehetnek a nemzeti és a helyi szintűeknél. Számos indokot hoztak fel e vélemény mellett, többek között az alábbiakat: a szegénység Európa-szerte egyre növekvő probléma, amely átfogóbb (európai szintű) irányítást tesz szükségessé; valamint az újabb uniós tagállamokból a régebbiekbe történő migráció hozzájárul a szegénység mértékének növekedéséhez a régebbi uniós tagállamokban, a migránsok pedig legalábbis ugyanolyan összegű szociális segélyben részesülnek, mint a helybéliek. (BE) A Cseh Köztársaságból és Lettországból származó válaszadók véleménye szerint helyi szinten az irodai dolgozók és hivatalnokok voltak azok, akik semmilyen megértést nem tanúsítottak helyzetük iránt és különösen közömbösnek tűntek. A válaszadók több példát is fel tudtak hozni személyes tapasztalataikból: „Gerincműtétre várok, addig nem tudok járni. Rokkantsági nyugdíjért folyamodtam, de úgy döntöttek, hogy csak mérsékelten vagyok munkaképtelen, így aztán fellebbeztem… [az ügy] a Szociális Minisztériumhoz került, és végül elismerték teljes rokkantságomat. Három héttel később visszamentem a helyi hivatalba, vittem az összes dokumentumot, de ott azt mondta a hölgy, hogy semmilyen papír nincs erről… a polgármesteri hivatalban kötött ki – és végül ő segített nekem. Hát így bánnak az emberekkel.” (CZ, 64 éves férfi) „[Az önkormányzat alkalmazottai] mindenfélének elmondanak azért, mert az ember feliratkozik a szociális szolgáltatásra.” (LV, 60 éves férfi)

4.3. Kérdések, amelyekről úgy tartják, hogy azokat jól ismerik A válaszadók általánosságban nehezen tudtak megnevezni olyan területeket saját életükből vagy mások életéből, akik szegénységben élnek és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek, amelyeket szerintük a döntéshozók jól ismernek. A válaszadók szerint a döntéshozók többek között az alábbi kérdésekkel foglalkoznak és ezeket ismerik jól: 

az adatokat, például a szegénységben élő idősek számával kapcsolatos statisztikákat, valamint a szociális nyugdíjakra, illetve segélyekre juttatott pénzösszegeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ismerik a szegények életének realitásait. (PT, HU, BE) „Szerintem az életem egyetlen területét sem ismerik, esetleg azt tudhatják, hogy mennyi nyugdíjat kapok.” (PT, 67 éves férfi)



Valamelyest elismerték, mit is tesznek a kormányok a szegénység leküzdésének elősegítése érdekében (DK, DE), például támogatnak bizonyos klubokat, hogy a kevésbé szerencsés helyzetben lévő gyermekek ingyen járhassanak fociedzésre. A kormányok közösségi központok számára is támogatást nyújtanak, hogy legyen olyan hely, ahol az alacsony jövedelmű idősek társasági életet élhetnek (DK).

38


4.4. Kérdések, amelyekről úgy tartják, hogy azokat nem jól ismerik A válaszadóknak az volt a véleménye, hogy a döntéshozók a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos alábbi kérdéseket, illetve saját életük következő aspektusait nem ismerik jól:



A szegények és a társadalomból kirekesztettek életének realitásai. (PT, MT, IE, EL, ES, LV, DK, CZ) Egyes válaszadók szerint a döntéshozók nem ismerik pontosan a válaszadók életét és azt, hogy milyen szenvedéseken mennek keresztül, például hogy alacsony nyugdíjból kell megélniük, valamint problémáik vannak az életkörülményeikkel és környezetükkel, továbbá nem ismerik a munkakeresés nehézségeit, azt, hogy gondot okoz az alapvető szükségletek és a gyógyszerek költségének kifizetése, hogy az orvosi ellátás terén hosszú sorok, illetve várólisták jellemzőek, hogy szükség van megfelelő feltételekkel rendelkező ápolási otthonokra stb. (PT, MT, IE, CZ, EL, ES) „245 EUR a nyugdíjam, a napokban egy gyógyszerért, amely korábban ingyenes volt, 8,89 eurót fizettem. Ezután hogyan tudom majd megvenni a gyógyszereket? Ezt vajon megértik-e? Nem, nem értik meg.” (PT, 72 éves nő) „Szívesen odaadnám nekik a nyugdíjamat, és azt mondanám: tessék, éljenek meg abból a 800 koronából, ami marad, miután kifizetem a lakbért és a számlákat. Bezzeg, ha ilyen összegekből kellene megélniük!” (CZ, 65 éves férfi) Ezenkívül egyes válaszadók úgy gondolták, hogy hiányzik a szegénység fogalmának egységes meghatározása, valamint nem ismerik el annak létezését. Ez azt jelenti, hogy a problémák rejtve maradnak, és azokat nem vitatják meg. (DK) „A jelek szerint az a vélemény alakult ki, hogy Dániában nincs szegénység. De ez egyszerűen nem igaz, igenis létezik, és amíg ezt el nem ismerik, nem fog javulni a helyzet.” (DK, 77 éves nő) Ezenkívül úgy vélték, hogy a döntéshozók nincsenek tisztában azzal, hogy a tisztességes életszínvonal hiánya milyen hatást gyakorol a válaszadók érzelmi állapotára és céltudatosságára. (EL, LV) „Nem értik meg, hogy nincsenek boldog időszakaink, pillanataink, mivel évezredek óta nem ültünk be valahova enni vagy inni valamit. Sajnos csak egy életünk van, és szomorúsággal tölt el annak felismerése, hogy ez a legjobb, amit kaphatunk...” (EL, 66 éves nő)



A meglévő politikák teljes körű hatása a szegényekre és a társadalomból kirekesztettekre. (RO, PT, HU, SE, BE) Az élelmiszerekre és a gyógyszerekre kivetett magas adók hatása a szegényekre; csökkentett szülési szabadság az anyák számára; a bürokrácia (túl hosszú átfutási idő) hatása a szegénységgel kapcsolatos rendelkezések hatékony végrehajtására – mindezeket nem értik meg teljes mértékben (RO, PT, HU). Továbbá úgy vélték, hogy a politikusok vakon, a szegények sajátos problémáinak és a jogszabályok hatásának figyelembevétele nélkül törvénykeznek (PT).

39


„Elmentem a bankba, hogy felvegyem a nyugdíjamat, de megszüntették a számlámat, mert adótartozásom volt. 15 eurót kell befizetnem egy központban az étkezésért, és most nem tudok enni, mert nincs pénzem. Nem gondolnak az ilyen helyzetekre, amikor efféle törvényeket hoznak.” (PT, 74 éves férfi) A svédországi válaszadókat különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémájának decentralizált kezelése aggasztotta, mivel az ezzel kapcsolatos felelősség nagy része az egyes önkormányzatokra hárul, ami a válaszadók szerint azt eredményezi, hogy nem fordítanak azonos figyelmet a szóban forgó kérdésekre, sőt némi zavarodottság is tapasztalható körükben, mivel nem mindig vannak tisztában jogaikkal és kötelességeikkel. (SE) 

A kiadások rangsorolása. (UK, MT, DK) A válaszadók úgy vélték, hogy a döntéshozók nem tudják, hogyan lehet a legmegfelelőbben rangsorolni a kiadásokat. Ez nem csupán a nemzeti és európai költségvetésen belüli szociális kiadásokra vonatkozik, hanem a társadalomban szélesebb körben tapasztalható egyenlőtlenségre is – azaz azt állítják, hogy nincs elegendő pénz a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémájának megoldására, a politikusok pénzügyi helyzetének megerősítésére azonban a jelek szerint van (UK, MT). „Úgy tűnik, nem megfelelően rangsorolnak a tekintetben, hogy mire kell költeni a pénzt. Ezért is gondolom, hogy nem látják át kellően a kérdést” (UK, 67 éves nő) Emellett bizonyos struktúrák, illetve szervezetek, amelyek támogatják a szegényeket és a társadalomból kirekesztetteket, például a közösségi központok és az álláskereső irodák nem rendelkeznek elegendő pénzügyi forrásokkal, aminek következtében nem folyamatos a rászorulók támogatása (DK). „Állandóan változik az ügyintézők személye, és nem adják tovább az információkat, dokumentumok kallódnak el stb.... De hát ez van, ha nem kapnak elegendő forrást, ami szükséges lenne ahhoz, hogy tényleges változást hozhassanak…” (DK, 67 éves férfi)



A cselekvés szükségessége. (UK, IE, LV, FR) Azon túlmenően, hogy a döntéshozók odafigyelnek a szegényekre és a társadalomból kirekesztettekre, illetve valamennyire megértik a helyzetüket, az is rendkívül fontos, hogy a döntéseket tett kövesse. (UK, IE, LV) Az is lényeges, hogy a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos problémákkal folyamatosan foglalkozzanak, mivel egyes válaszadók úgy vélték, hogy ezek a problémák háttérbe szorulnak recesszió idején, amikor a rangsorban az üzlet és az ipar kerül az első helyre, vagy amikor a döntéshozóknak költségvetési megszorításokat kell végrehajtaniuk. (UK, IE, LV)



A szegénység és a társadalmi kirekesztés egyéni és változó jellege (SE, DK, BE) A válaszadók szerint bizonyos fokig el kell ismerni, hogy a korábban jómódúnak számító országokban pillanatnyilag szintén vannak olyanok, akik a globális és nemzeti gazdasági viszonyok és személyes anyagi helyzetük változásai miatt megtapasztalják a szegénységet és a társadalmi kirekesztést (SE). Ezenkívül mivel

40


az emberi igények igen eltérőek, fokozottan személyre szabott és rugalmas támogatásra van szükség (DK). „Az állam évekig havonta megtérítette a mosodai költségeimet. Mivel három fiam van, elképzelheti, hogy az évek során ez milyen nagy összeget tett ki. Ez egy átgondolatlan intézkedés volt. Ha egyszerűen csak adtak volna egy mosógépet, nem kellett volna hetente kétszer esténként egyedül hagynom a gyermekeimet, hogy elmenjek az utca végi önkiszolgáló mosószalonba. Végeredményben az állam sokkal többet fizetett azért, mert ott mostam a ruhákat, hiszen három fiúra mostam! Olyan sok időt töltöttem a mosószalonban, hogy azt az időt a gyermekeimmel is eltölthettem volna.” (DK, 75 éves nő) Az egyént a maga teljességében, nem pedig életkora alapján kell szemlélni, és a döntéshozóknak az emberek különböző feladatok ellátására irányuló képességét kell figyelembe venniük ahelyett, hogy megszabják a korhatárt, amelyen felül valaki már túl idős ahhoz, hogy dolgozzon (SE). Emellett a szociális segélyre való jogosultság megállapítására bevezetett szigorú kritériumokkal olyan emberek is kizárhatók, akik rendkívül bizonytalan helyzetben vannak, aminek következtében rövid idő leforgása alatt elszegényednek (BE).



Minden szinten a politikusok, a szociális jóléti rendszerben foglalkoztatottak és a rászorulók közötti világos kommunikáció jelentősége annak érdekében, hogy az emberek megfelelő támogatást kapjanak, és véleményük meghallgatásra találjon. (DK)

4.5. A megértés javításának módja Egyes válaszadók javaslatokkal éltek arra vonatkozóan, hogy a döntéshozók hogyan ismerhetik meg jobban a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élők életét. Úgy gondolták, hogy a döntéshozóknak kevés közvetlen tapasztalatuk van a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések terén, és mivel elfoglaltak, nem mindig jut idejük arra, hogy első kézből értesüljenek a problémákról. Ezért azt javasolták, hogy a társadalomból kirekesztett polgárok, illetve a szegénységben élők legyenek a döntéshozók tanácsadói a szóban forgó kérdésekben. (UK, IT) „Amikor üléseznek, néhány szegény embernek is részt kellene vennie ezeken az üléseken, hogy – amint ön is mondta – felszólalhassanak, mert azok, akik az országot irányítják, nem tudják, milyen is ez… Nem szenvednek úgy, ahogy mi.” (UK, 69 éves nő) Egyes válaszadók úgy vélték, hogy a döntéshozóknak tudatosabban kellene törekedniük az említett problémák megértésére azáltal, hogy ők maguk a szegények bőrébe bújva alacsony jövedelemből próbálnak kijönni és szegénységben élnek, majd pedig tapasztalataikról beszámolnak a médiában. (SE) Végül úgy vélték, hogy a helyi önkormányzati szerveknek jobban tisztában kellene lenniük a saját térségükben tapasztalható szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel, és szorosabb kapcsolatot kellene ápolniuk a helyi lakossággal annak érdekében, hogy jobban átláthassák helyzetüket. (PT) „A helyi politikusoknak intenzívebb kapcsolatot kellene ápolniuk a helyi lakosokkal, hogy jobban megismerhessék egyéni helyzetüket.” (PT, 66 éves nő) 41


5. POLITIKA Ez a fejezet a válaszadók arra vonatkozó konkrét nézeteit és prioritásait ismerteti, hogy az európai döntéshozóknak mit kellene tenniük a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos problémák megoldása érdekében.


Általában véve a válaszadóknak nem igazán volt tudomásuk a szegénység elleni uniós politikákról, de feltételezték, hogy az EU napirendjén szerepelnek szegénységgel kapcsolatos, általánosabb jellegű kérdések. Következésképpen a válaszadók csak néhány olyan uniós politikát, illetve beavatkozást tudtak példaként megemlíteni, amelyről voltak ismereteik vagy tapasztalataik.



A válaszadóknak számtalan ötlete volt azzal kapcsolatban, hogy az EU-nak mit kellene tennie a szegénység leküzdése érdekében. A két legjelentősebb elképzelés a munkanélküliség problémájának megoldásához, valamint az életkörülmények és a környezet javításához kapcsolódott. Emellett javasolták, hogy az EU tegyen intézkedéseket a nyugdíjemelés, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a szolgáltatások megfizethetőségének javítása terén. Szintén fontosnak tartották a rászorulóknak nyújtandó szociális segélyt, valamint a szegényekkel és a társadalomból kirekesztettekkel folytatott kommunikációt problémáik feltárása érdekében.



A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy az ilyen beavatkozások nem csupán a válaszadók életminőségét javítanák anyagi szempontból, hanem számos lélektani előnnyel is járnának, amilyen például a méltóság helyreállítása, mivel a szegénységet még mindig szégyenletesnek és kínosnak tartják. Emellett segítséget nyújtana az idős szegényeknek és a társadalomból kirekesztett egyéneknek abban, hogy (például foglalkoztatás révén) aktívabbak legyenek, és ezáltal kevésbé magányosak, valamint a bizonytalanságérzet és a félelem leküzdésében is segítene, ami az emberekben a jövőjük miatt kialakulhat.



Az EU döntéshozóinak szóló leglényegesebb üzeneteikben, valamint annak meghatározása során, hogy mi az az egyetlen legfontosabb dolog, amivel a döntéshozóknak foglalkozniuk kell, a válaszadók több szempontot is újra megemlítettek, például a munkanélküliség elleni küzdelmet, a gazdaság és az infrastruktúra (például az egészségügyi ellátás és a lakhatás) középpontba helyezését, valamint az idősek és a szegények, illetve a társadalomból kirekesztettek véleményének meghallgatását. Újból említést tettek azon beavatkozásokról, amelyek nem csupán az idősek és a szegények, illetve a társadalomból kirekesztettek anyagi szükségleteinek kielégítésére irányulnak, hanem értelmet és célt is adnak az életüknek, mint például a kulturális tevékenységekben való részvétel vagy szakmai készségeik átadása a fiatalabb korosztálynak.

5.2. Az EU szegénység tájékozottság

elleni

politikájával

kapcsolatos

Általánosságban a válaszadóknak nem igazán volt tudomásuk az EU szegénység elleni politikáiról (PL, ES, PT, RO, SK, UK, DK, HU, IE, LV, IT, EL, CZ, FR, BE), de feltételezték, hogy az EU napirendjén szerepelnek szegénységgel kapcsolatos, általánosabb 42


jellegű kérdések (SK, UK, IT). Nem tudtak arról, hogy 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve volt (UK, HU). „Eddig még semmilyen intézkedésről nem hallottam.” (PT, 67 éves férfi) A válaszadók azonban fel tudtak hozni néhány példát olyan uniós politikákra, illetve beavatkozásokra, amelyekről voltak ismereteik vagy tapasztalataik:



A máltai válaszadók közül egyesek néha kapnak élelmiszert egy EU által finanszírozott program keretében. A programot jónak tartják, bár a válaszadók szerint túl kevés ételt kapnak, és az sem mindig olyan, amire szükségük van. Voltak, akik másoktól hallottak erről a programról, és akadtak olyanok is, akik a kormány révén értesültek róla. (MT)



Valamennyi ismerettel rendelkeztek arról, hogy az EU részt vesz a szegénység elleni küzdelemre irányuló, nemzeti szintű kezdeményezésekben. „Árvaházakat építettek az utcán élő gyermekek számára… uniós pénzekből. Sok hasznát látnánk az uniós pénzeknek, de nem tudjuk, hogyan lehet ezekhez hozzájutni…” (RO, 61 éves férfi)



Valamennyit tudtak arról, hogy az EU részt vesz a szegénység elleni küzdelemre irányuló kezdeményezésekben az EU-n kívül, például Afrikában. (LV)



A múlt század végén az EU által az ír infrastruktúrához való hozzájárulást az államoknak nyújtott közvetlen támogatás bizonyítékaként említették, míg az EU és az IMF által Írországnak biztosított pénzügyi támogatást is megemlítették, a kevésbé jómódúaknak szóló közvetett segítségnyújtás példájaként. (IE)



A válaszadók egyetlen esetben tettek említést a társadalmi kirekesztés terén végrehajtott uniós kezdeményezésekről. A válaszadók tisztában voltak azzal, hogy az európai intézmények, többek között a bíróságok, milyen szerepet játszottak az egyenlőség biztosításában az ír polgárok számára, például a homoszexualitás és a válás terén (IE). A cseh válaszadók az Emberi Jogok Európai Bíróságára is hivatkoztak, a hétköznapi embereknek nyújtott segítség példájaként.



Egy valaki megemlítette, hogy a tagállamoknak biztosított uniós kohéziós források egy részét kifejezetten a szegénység elleni küzdelemre különítették el. (ES)



Az uniós támogatások közvetlen hatást gyakorolhattak a szegények életére. (CZ) „Igen, 10 milliárdot fizetünk be, de 70 milliárdot kapunk, mert szegény országnak számítunk. Azaz összességében segítséget kapunk. (CZ, 65 éves férfi)



Végezetül egy válaszadó felhozott egy homályos példát, amire úgy emlékezett, hogy volt valamilyen uniós beavatkozás a szegénység elleni küzdelem terén, de nem tudta felidézni a részleteket. (PT) „Hallottam valamit egy olyan uniós projektről, amely a szegénység elleni küzdelemhez kapcsolódik és 2008 márciusában indult…” (PT, 67 éves férfi)

Az ismeretek hiánya nem gátolta meg a válaszadókat abban, hogy pozitívan reagáljanak az EU szerepvállalására, amelynek keretében intézkedéseket hoz a szegénység és a 43


társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében. A nemzeti kormányokhoz viszonyítva az EU-ról azt tartják, hogy nagyobb hangsúlyt helyez a hátrányos helyzetű egyénekre, pénzt biztosít számukra (PT, IT), sőt időnként megbízhatóbbnak is tekintik, mint a nemzeti kormányokat (IT). „Úgy gondolom, hogy intézkedéseket kellene tenni.” (PT, 66 éves nő) Ugyanakkor több különböző ország válaszadóinak is fenntartásai voltak az EU szerepvállalásával kapcsolatban a szegénységet és a társadalmi kirekesztést érintő kérdésekben. Ezek a fenntartások ahhoz kapcsolódtak, hogy az EU megértheti-e, illetve ismerheti-e a hétköznapi emberek mindennapi életét, mivel az EU-ról úgy tartják, hogy eltávolodott ezen kihívásoktól (még inkább, mint a nemzeti kormányok, amelyeket a válaszadók már eleve bírálnak (DE)), és a helyi kérdések helyett inkább a nemzetközi témákkal foglalkozik (SK, DK, IT). „Tájékoztatniuk kellene bennünket arról, hogy mit tesznek, és mit tesznek Szlovákiáért.” (SK, 70 éves nő) Ezenkívül úgy vélekedtek, hogy az EU inkább ahhoz ért, hogy bizonyos érdekcsoportoknak segítsen, és ezért felmerült a kérdés, hogy ténylegesen vajon mit tudna tenni az egyénért. (IE) „Semmit. Ha nem tartozol valamilyen csoporthoz, semmit sem tehetnek érted.” (IE, 63 éves nő) Ugyanakkor bizonyos fokig elismerték, hogy az EU nehéz feladat előtt áll, különösen ami a szegénység egységes meghatározását illeti, mivel összetett fogalomról van szó. (DK) „A szegénység nem feltétlenül ugyanazt jelenti minden országban. Minden relatív, így nehéz hajszálpontosan meghatározni az európai szinten szükséges erőfeszítéseket. Például bizonyos országokban lehetnek olyanok, akik lebontásra ítélt épületekben tengődnek fűtés és minden nélkül. Nálam bevezették a fűtést és használom is, de én sem engedhetem meg magamnak, hogy olyan nagyon fűtsek, legalábbis nem annyira, amennyire szeretnék. És mindannyiszor rettegek, amikor megérkezik a fűtésszámla – akkor én nem vagyok szegény?” (DK, 67 éves férfi)

5.3. Mit tegyen az EU a szegénység problémájának megoldása érdekében? A válaszadók egy sor javaslattal álltak elő arra vonatkozóan, hogy szerintük mit tegyen az EU a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémájának megoldása érdekében. Ezen elképzeléseket az alábbi táblázat tartalmazza, amelyben legelöl a leginkább támogatott ötletek szerepelnek. A válaszadók csekély hányada azonban nem tett javaslatot, mivel úgy gondolták, hogy a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések sokkal inkább a nemzeti kormányok hatáskörébe tartoznak (DK). Amiatt is aggodalmukat fejezték ki, hogy az ilyen beavatkozások megsérthetik a tagállamok szuverenitását, valamint hogy e beavatkozások előnyei a bürokrácia miatt elveszhetnek a végrehajtás során (CZ). Ezen felül a görögországi válaszadók csekély hányada dühös volt a nemzeti kormányra és az EU-ra, és semmi mást nem akart kérni tőlük, csak tisztességes nyugdíjat és megfelelő lakóhelyet.

44


MIT TEGYEN AZ EU A SZEGÉNYSÉGGEL KAPCSOLATBAN? Intézkedést Javaslatok A válaszadók igénylő területek származási országa: PT, DE, RO, Foglalkoztatás Az alacsony bérek és a minimálbérek emelése. SE, IE, SK, Kedvezőbb jogszabályi és adózási feltételek teremtése MT, UK, HU, többletjövedelem szerzése érdekében. IT, ES, LV, Több munkahely teremtése az uniós pénzekhez való EL, DK, DE hozzáféréssel kapcsolatos eljárások egyszerűsítése révén. Álláskeresés során az idősek életkor alapján történő megkülönböztetése elleni küzdelem. „A döntéshozóknak hatékonyabb jogszabállyal kellene rendelkezniük az életkor alapján történő munkahelyi megkülönböztetésről… a döntéshozóknak küzdeniük kell a munkáltatók idősekkel szembeni hozzáállása ellen a munkaerőpiacon. A jelek szerint a munkáltatók úgy gondolják, hogy csak azért, mert valaki 60 éves, nem képes megérteni valamit vagy lassú, de én ezzel nem vagyok hajlandó azonosulni.” (SE, 62 éves nő) A kis- és középvállalkozások támogatása. Több forrást szánni a diszlexiás idősekre és a fogyatékkal élőkre, akik szeretnének és képesek is dolgozni.

Lakókörnyezet és életkörülmények

Nyugdíjemelés

Makroszinten az EU segíthet a munkahelyteremtésben. „Nincs munka. Alamizsnát nem igazán szeretnék… szóval munkára van szükségünk…” (IT, 63 éves férfi) Az szegények életkörülményeinek javítása, mivel az emberek magányosnak érzik magukat, félnek és bizonytalanok. Nagyobb jelzálog-biztosítás gazdasági problémák esetére, és ha az embereket az a veszély fenyegeti, hogy a jelzálog fizetésének elmulasztása miatt elveszítik otthonukat. A válaszadók olyan nyugdíjat szeretnének, amely kifejezné az egész életük munkájáért járó megfelelő elismerést, és amelyből meg tudnak élni. „Elvben a nyugdíjakat másképp kellene megállapítani. Mindenki, aki 40 évig dolgozik, nyugdíjjogosultsággal rendelkezik, függetlenül attól, hány éves.” (DE, 63 éves férfi) „246 EUR összegű nyugdíjamat meg kellene emelni, hogy elérje a minimálbért, mindössze ennyit kérek.” (PT, 67 éves férfi)

SE, IT, ES, EL, PT, UK, IE, DK, HU, RO, UK, MT, DE

DE, PT, SK, SE, PL, IT, EL, CZ, FR, BE

A nyugdíjakra kivetett adók eltörlése, mivel aránytalanok a nyugdíjasok jövedelméhez képest. Annak elismerése, hogy a szegénység eltérően hathat a férfiakra és a nőkre a kijelölt vagy feltételezett nemi szerepek miatt, például gyakran a nők vállalják a gyermekek vagy más, igen csekély nyugdíjjal rendelkező rokonok gondozásának oroszlánrészét.

Egészségügyi

A nyugdíjak és a megélhetési költségek közötti eltérések felismerése. Pénzt kell fektetni az egészségügyi ellátásba, hogy

SE, SK, DE, 45

Szegénység és társadalmi kirekesztés – Összesítő jelentés ellátás

Kommunikáció a szegénységben élő és társadalmi kirekesztést megtapasztaló emberekkel

rövidebbek legyenek a várólisták, megfizethetőbbek a szolgáltatások és a gyógyszerek, az időseknek kevesebb hozzájárulást kelljen fizetniük, valamint hogy a szolgáltatások hatékonyabbak és eredményesebbek legyenek. „Az egészségügyi ellátás felemészti a teljes nyugdíjamat.” (SK, 63 éves nő) Pénzügyi támogatás biztosítása azok számára, akik beteg rokonaikat gondozzák. A szolgáltatások javítása az idősotthonokban, például legyen helyben egy geriáter szakorvos, hogy kevesebbet kelljen különböző orvosokat és kórházakat látogatni. Javasolták, hogy a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekről és stratégiákról konzultáljanak azokkal, akik már szegénységben élnek, mivel leginkább ők tudnak tanácsot adni arra vonatkozóan, hogyan válnának be az egyes politikák. „A politikák kialakításakor konzultálni kell azokkal, akik már szegénységben élnek…” (UK, 64 éves nő)

IE, RO, PL, UK, ES, FR

UK, DE, SE, IE, ES, EL, LV

A politikusoknak oda kell figyelniük a nyugdíjasokra és problémáikra, és komolyan kell venniük aggodalmaikat. „Odafigyelés. Meg kell hallgatniuk bennünket ahelyett, hogy egyszerűen csak leráznak.” (IE, 63 éves nő) A döntéshozók képzeljék bele magukat a szegénység által veszélyeztetett emberek helyzetébe, sőt egyesek azt is javasolták, hogy a döntéshozók töltsenek el egy időszakot úgy, hogy munkanélküli ellátásban, állami nyugdíjban vagy minimálbérben részesülnek, hogy teljesen átérezhessék azok helyzetét, akiknek az említett kifizetésekből kell megélniük. Megvalósíthatóbb lenne az a megoldás, hogy a döntéshozók fokozottan jelen vannak a közösség életében, nem választási kampányt folytatva, hanem bekapcsolódva az általuk vagy más közösségi munkások által szervezett közösségi tevékenységekbe. „A következőt mondanám nekik: csak egy hétig éljen közöttünk, hogy megértse a dolgokat.” (EL, 63 éves nő)

Szociális támogatás

A döntéshozók egyúttal világosan tájékoztassák az érintetteket döntéseikről. „Mondják el az igazságot… és érthetően, hogy mindnyájunk számára világos legyen.” (IE, 71 éves férfi) Kellő szociális támogatást kell biztosítani a rászorulóknak, például a fogyatékkal élő gyermekeket nevelőknek, hogy könnyebb életük legyen.

MT, PT, RO, SE, CZ, UK, ES

Ápolási otthon biztosítása azok számára, akik nem tudnak érte fizetni – a szolgáltatás legyen ingyenes és megfelelő minőségű. „Jó állapotú gondozóhelyek, nem olyan elhanyagoltak.” (PT, 72 éves nő) Megoldásokat kell találni azok számára, akiknek nincs tisztességes lakóhelye. Megkönnyíteni az egyedülálló vagy elvált nyugdíjasok helyzetét az anyagi túlélés érdekében, mivel nem rendelkeznek egy társ pénzügyi és egyéb jellegű támogatásával.

46


Az EU és a tagállamok közötti kapcsolat

Olyan szegénységi küszöb megállapítása, amely alatt az emberek nem élhetnének segély nélkül. Az EU felügyelje a tagállamokat, hogy megbizonyosodjon a polgárok jogainak tiszteletben tartásáról, különös tekintettel a munkavállalók jogaira és a velük szemben alkalmazott tisztességes bánásmódra.

HU, IE, SK, PL, PT, EL, CZ

Az EU felügyelje a gazdaság irányítását, és e tekintetben bocsássa szakértelmét a tagállamok rendelkezésére. Egyúttal nyújtson támogatást a gazdaság talpra állításához, és kövesse nyomon az uniós pénzek nemzeti felhasználását. „Az uniós tisztviselők alaposan ellenőrizzék, hogy a kormány mire használja fel az uniós pénzeket.” (PL, 67 éves férfi)

A javak újraelosztása / a gazdaság

Mérsékeltebb követelések az EU részéről a tagállamok irányába, mivel az ilyen követelések felemészthetik a szegények számára elkülönített összegeket, pl. környezetvédelmi előírások, amelyeket az országoknak be kell tartaniuk, és amelyek végrehajtása pénzbe kerül. A javak igazságosabb elosztásának elősegítése az emberek között oly módon, hogy csökkentik a gazdagok bérét, és az ebből származó pénzt kiosztják a rászorulók körében. „Azt mondanám a politikusoknak, hogy azt a különbséget kell megszüntetni, ami a szakmai tevékenységekért járó, túlzott mértékű bérek és azon szánalmas bérek között fennáll, amelyekből lehetetlen megélni. Ezek között megfelelő egyensúlyt kell teremteni.” (IT, 68 éves férfi)

MT, RO, SE, LV, IT, UK, BE

Az infrastruktúrával és az iparágakkal kapcsolatos beruházások, amelyek elősegítenék a szegénység megfékezését, mivel munkahelyeket biztosítanak, ahogy például a mezőgazdaság is.

A kulturális tevékenységekbe n való részvétel ösztönzése és támogatása

Az árak ellenőrzése/megé lhetési költségek Oktatás Az uniós pénzeszközök rendelkezésre állása és igazgatása

Lobbizás a szegényebb uniós országokba irányuló közvetlen befektetésért, vagy uniós források biztosítása számukra a szegénység elleni küzdelemhez. Igény van arra, hogy a nyugdíjasok értelmes módon vállaljanak aktív szerepet saját közösségükben. „Abban segítsenek, ami az egyedül élők részéről igényként felmerül, pl. tagsági díj kifizetése kluboknak, szervezeteknek és bizonyos tevékenységekre, amelyek keretében a szegények hódolhatnak érdeklődési területeiknek, találkozhatnak másokkal és kiszakadhatnak az elszigeteltségből.” (DK, 67 éves férfi) A közüzemi díjak és egyéb szükségletek ellenőrzése, mert a gazdagok és a szegények ugyanazokat a költségeket fizetik. „Az élet számunkra ugyanolyan költséges, mint a gazdagok számára.” (MT, 64 éves férfi) Tanfolyamok szervezése idősek számára. Úgy vélik, hogy az EU-nak szerepet kell játszania a szegénység elleni küzdelemben, például a munkahelyteremtésben, valamint az egészségügyi rendszerek hatékonyabbá és megfizethetőbbé tételében, uniós források rendelkezésre bocsátásával. Az uniós források megpályázásának folyamatát hosszadalmasnak és körülményesnek ítélik, ezért azt

SE, DK, ES

MT, SK

PT, ES SK

47


A szegénység és a társadalmi kirekesztés miniszteri szintű kezelése

egyszerűsíteni kell. Emellett gondosan ellenőrizni kell a források felhasználásának módját és egyes területeit, annak biztosítása érdekében, hogy azokat a szegények és a társadalmi szempontból kirekesztettek javára fordítják. Az Európai Unión belül létre kell hozni a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel foglalkozó miniszteri feladatkört. E funkció hozzájárulna a problémák jobb megértéséhez, és nagyobb nyomást gyakorolna a többi döntéshozóra, hogy ők is cselekedjenek. „A Parlament hozza létre a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel foglalkozó miniszter posztját, a miniszternek pedig a jog rendelkezése szerint úgy kell élnie, mint egy szegény embernek, hogy megtapasztalhassa, milyen is az… így megismerné a valós életet.” (UK, 62 éves férfi)

UK

A válaszadók szempontjából ezek az intézkedések kifejezetten hasznosak lennének, mivel közvetlen hatást gyakorolnának mindennapi életükre a következőképpen:



Azt jelentenék, hogy havi költségvetésükben nem lenne hiány, és fedezni tudnák az alapvető költségeket, például a víz-, gáz-, villamos energia-díjakat, az élelmiszerek és a gyógyszerek árát (PT). Az olyan nyilvánvaló tényezők biztosításán kívül, amelyekre a válaszadóknak szükségük van a túléléshez, a megfelelő anyagi helyzet lélektani előnyökkel is jár, például hozzájárul az emberi méltósághoz, mivel a szegénységet még mindig szégyenletesnek és kínosnak tartják (DE). „Egyedül élek [és] nagyon nehezen tudom kifizetni a víz és a villamos energia díját, a bérleti díjat és az élelmiszereket. 25–26-a körül meg kell kérnem a barátaimat, hogy adjanak kölcsön, így húzom ki a következő nyugdíjig.” (PT, 67 éves férfi) „Hogy méltó és emberi módon élhessünk, amikor megöregszünk.” (DE, 62 éves nő)



Egyes intézkedések, például a tanfolyamok, hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek aktívabbak éljenek vagy aktívabbnak érezzék magukat, és így könnyebben elviseljék a magányt. (PT) „Tanfolyamok szervezése az idősebbek számára, hogy visszanyerjék önbecsülésüket, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy valamivel foglalkozzanak.” (PT, 67 éves férfi)



Az olyan intézkedések, mint például a nyugdíjemelés és az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítása, hozzájárulnak az azzal kapcsolatos bizonytalanság és félelem leküzdéséhez, hogy életük végén nem lesz tisztességes lakóhelyük. (PT) „Hogy legyen elegendő pénzem ahhoz, hogy egy otthonba vonuljak, hogy ne kelljen könyörögnöm a gyerekeknek, hiszen vannak olyan gyerekek, akik nem törődnek a szüleikkel.” (PT, 72 éves nő)



Intézkedéseket javasolnak, amelyek célja segítséget nyújtani az embereknek ahhoz, hogy kilábaljanak a szegénységből, például munkahelyteremtés révén, ahelyett, hogy alapértelmezett módon szociális segélyt biztosítanának számukra, és ezen intézkedések arra hivatottak, hogy a szegénységben élő és társadalmi kirekesztéssel 48


szembesülő személyek megőrizhessék méltóságukat, valamint gyakorlati megoldásokat kínálnak arra vonatkozóan, hogy miként kerülhetnek ki az említett helyzetekből. (ES)

5.4. Legfontosabb üzenetek a döntéshozók számára A válaszadóktól megkérdezték, hogy mit mondanának azoknak, akik az uniós politikáért felelősek, ha lehetőségük lenne közvetlenül beszélni velük. A következő legfontosabb üzeneteket fogalmazták meg: A munkanélküliség elleni küzdelem középpontba helyezése a következő intézkedések végrehajtása révén, illetve az alábbi problémák ismerete mellett:



Mindenki számára több munkahelyet és képzési lehetőséget kell teremteni. (UK, HU, LV, ES, EL) „Tényleg azt reméljük, hogy bízhatunk az EU-ban, és tud rajtunk segíteni. Én ebben hiszek. És azért fog segíteni, mert fel kell zárkóztatnia az országokat, máskülönben szégyenletes lenne az EU számára, hogy milyen szegénységben élünk. Hátul kullogunk sok uniós országhoz képest. Én optimista vagyok. Öt év múlva… Lehet, hogy én már nem érem meg, de az unokáimnak jobb lehet… Ha lesznek munkahelyek, és eltűnik a feketegazdaság, működni fog a dolog.” (HU, 62 éves nő) „Megindítani az ipart, akkor mindenkinek lenne munkahelye, és mindenkinek lenne mit enni.” (LV, 74 éves nő)



Egyenlőbb feltételeket kell kialakítani a bérezés terén. (UK)



Meg kell vizsgálni a foglalkoztatás akadályait, például azt, hogy az emberek az EU-n belül máshol akarnak dolgozni. (HU) „Nem mehetek külföldre dolgozni, mert korlátozzák. A szabad munkavállalás és a szabad kereskedelem valójában nem létezik az EU-n belül. Ha a politikusok őszinték lennének, akkor működne.” (HU, 60 éves férfi)



Törekedni kell a bérek és jövedelmek nagyobb fokú egységesítésére EU-szerte, annak érdekében, hogy az országok között nagyobb egyenlőség alakuljon ki. (HU)



Egyes válaszadók úgy gondolták, hogy az illegális bevándorlók hozzájárulnak a nemzeti munkanélküliségi ráta alakulásához, mivel hajlandóak alacsonyabb bérekért dolgozni. (MT)

A gazdaság és az infrastruktúra középpontba helyezése a következő módokon:



az egészségügyi ellátási szolgáltatások javítása; (RO, UK, ES)



a szociális lakhatás fejlesztése; (UK, ES)



befektetők vonzása a szegényebb uniós országokba; (RO)

49




a szegényebb uniós országok infrastruktúrájának fejlesztése; (RO)



a mezőgazdaság támogatása, amely élelmiszert és foglalkoztatást biztosít. (RO)

A szegények véleményének meghallgatása:



Ahogy a jelentés előző részeiben is, a válaszadók ismételten kiemelték annak fontosságát, hogy a döntéshozók odafigyeljenek a szegényekre, hogy megérthessék, milyen problémák befolyásolják az életüket és hogyan lehet ezeket hatékonyabban kezelni. (IE, LV, EL, BE) „Gondoljanak bele, hogyan élünk… és figyeljenek oda ránk.” (IE, 66 éves nő)

„Adjanak lehetőséget, hogy elmondjuk a véleményünket, beszélnünk kell.” (EL, 70 éves férfi) A szegények és a társadalomból kirekesztettek védelme a növekvő megélhetési költségekkel és a pénzügyi kiszolgáltatottsággal szemben:



Azon személyek által szerzett jogok garantálása és védelme, akik hosszú éveken át fizették a társadalombiztosítási hozzájárulást, és ezért megilleti őket a tisztességes nyugdíjhoz való jog. (ES, LV)



Az alapvető szolgáltatások – például a közművek, a villamos energia, a víz és gáz – emelkedő költségének határok közé szorítása. (ES, EL)

A szegényekkel és a társadalomból kirekesztettekkel szemben tanúsított hozzáállások figyelemmel kísérése:



A döntéshozóknak úgy kell tekinteniük a szegényekre, mint egyenlő felekre, akik nem rosszabbak náluk, mivel minden embert egyenlő jogok illetnek meg. (MT, EL)

A szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdések megvitatása, valamint tanulságok levonása a különböző országok intézkedései alapján, a legmegfelelőbb megoldás megtalálása érdekében:



Az EU-n belüli szegénységgel és nyugdíjazással kapcsolatos kérdések megvitatása, okulva más olyan országok példájából, ahol a szegények és a nyugdíjasok életkörülményeit kedvezőbbnek értékelik. (SE) „Meghallgatni más kollégákat a többi európai országból, például Hollandiából, Németországból, Svájcból és Angliából, és tanácsot kérni tőlük.” (SE, 62 éves nő)



A döntéshozóknak egymással és a nyilvánossággal is világosan kell kommunikálniuk, valamint fel kell szólalniuk – világos és érthető nyelven – a szegénységgel kapcsolatos kérdésekben és a meghozandó intézkedésekről. (IE)

Kevesebb beszéd, több tett:

50




Bár meg kell vitatni a szegénységgel kapcsolatos kérdéseket, alapvetően intézkedésekre van szükség, a döntéshozókról pedig úgy tartják, hogy nem hoznak elegendő intézkedést. (PT) „Aktívnak kell lenniük.” (PT, 63 éves nő)



Miközben elismerték, hogy a jelenlegi gazdasági légkör megnehezítette több hivatkozott probléma megoldását, úgy érezték, hogy lehetne többet tenni. (UK)

A kiadások megfelelő rangsorolása:



Olyan problémákra kell pénzt költeni, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják a szegények és a társadalomból kirekesztettek életére, és nem szabad elvesztegetni a forrásokat az EU működésével kapcsolatos bürokráciára, például minden kommunikáció lefordítására. (DK)

Egyenlő feltételek és támogatás minden tagállamnak:



Minden tagállamot egyenlőnek kell tekinteni az EU-ból származó támogatások és finanszírozások szempontjából, pl. ami a mezőgazdaságot illeti. (LV) „Minden európai tagállam számára egyenlő feltételek biztosítását kell kérni, nem úgy, hogy az új és a régi tagállamokra más-más feltételek vonatkoznak…” (LV, 60 éves férfi)

5.5. Az az egy dolog, amit a döntéshozóknak meg kellene tenniük Amikor megkérdezték, hogy mi az az egy dolog, amit a válaszadók szeretnének, ha a döntéshozók megtennének, amennyiben tudnák, hogy az meg is valósul, a válaszadók megismételték azokat a pontokat, amelyeket korábban felvetettek az arról szóló részben, hogy mit tegyen az EU a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatban, így például a következőket: nyugdíjemelés, az egészségügyi ellátási rendszer hatékonyságának és megfizethetőségének javítása, munkahelyek teremtése, az emberek életkörülményeinek és lakókörnyezetének javítása, valamint a politikák kidolgozása során konzultációt folytatni a szegényekkel és a társadalomból kirekesztett személyekkel mindennapi életükről. Két további szempont tűnik ki a válaszadók fenti kérdésre adott válaszából. Az egyik, hogy arra összpontosítanak, ami saját életükben nyilvánvalóan a lesürgetőbb és legégetőbb egyéni szükségleteknek felel meg, más szóval olyan szempontokra, amelyek gondolataikat leginkább lefoglalják és megoldást igényelnek. Ezek többek között az alábbiak:



Halaszthatatlan javítások lakóhelyükön. (PT) „Csak azt kérem, hogy végezzék el a javításokat azon az épületen, amelyben lakom, mert nagyon rossz állapotban van.” (PT, 73 éves nő)



Hozzáférés egy tisztességes lakóhelyhez idős korukban, illetve az ezzel kapcsolatos megnyugvás. (PT) „Az egész nyugdíjamat odaadnám egy jó állapotú lakóhelyért, mert azt nem tudom megfizetni, hogy otthonba költözzek, azok nagyon sokba kerülnek, körülbelül 1500 euróba, az én nyugdíjam meg 245 EUR.” (PT, 72 éves nő) 51




Jobb tájékoztatás a nyugdíjasok jogairól és kötelezettségeiről, például az egészségügyi támogatásokat illetően, amelyekért folyamodhatnak, mivel az emberek nem mindig vannak ezekkel tisztában. (SE)

A másik szempont, amely kirajzolódott azon kérdés kapcsán, hogy mi lenne a döntéshozóknak szóló legfontosabb üzenet, az, hogy helyezzék középpontba mindazon tényezők javítását, amelyek nem csupán az emberek fizikai életkörülményeit változtatnák meg, hanem értelmet és célt is adnának az életüknek. Ezek között említhetjük meg az alábbiakat:



Jóllehet már nyugdíjasok, a válaszadók szeretnék megtanítani a szakmájukat – például a bútorrestaurálást és a vízvezeték-szerelést – a fiataloknak. Ez lefoglalná őket, és újra úgy érezhetnék, hogy a társadalom értékes tagjai. Ugyanakkor a fiatalok megtanulnának valamilyen hasznos szakmát. (PT) „Még aktívnak érezzük magunkat, és a tétlenség, a semmittevés nem egészséges.” (PT, 63 éves nő)



A kulturális életben való részvétel, például színházba járás, koncertlátogatás stb. támogatása. (SE, LV) „A kultúra tekintetében meg kell szüntetni az idősek előtt álló minden akadályt. Ha az EU ugyanúgy tudná támogatni a kultúrát, ahogy a gazdaságokat, az összes színház, operaház stb. tele lenne.” (SE, 63 éves férfi)

52


6. KONKRÉT KÉRDÉSEK A válaszadóknak számos konkrét témáról tettek fel kérdéseket, többek között az internethozzáféréssel, valamint annak az életükre gyakorolt hatásával kapcsolatos nézeteikről; a saját lakókörnyezetükben és közösségeikben uralkodó életkörülményekről; valamint a munkakereséssel kapcsolatos problémákról. E három terület különösen fontos az agora összefüggésében, és a válaszadókat azért faggatták ezen témákról, hogy megállapítsák, azok milyen hatást gyakorolnak az életükre, és felvilágosítást kérjenek arról, hogy a döntéshozóknak mit kellene tenniük az említett kérdésekben. A jelentés utolsó fejezete ezen témákat veszi sorra.


A válaszadóknak körülbelül egyharmada rendelkezik internet-hozzáféréssel vagy otthoni számítógépen, egy családtag (például gyermek) számítógépén, vagy könyvtárban, illetve helyi képzésszervező szervezetben. Akik nem rendelkeztek internet-hozzáféréssel, a két fő akadályt a költségekben és az új technológia elsajátításában látták. Azok a válaszadók, akik nem rendelkeztek internethozzáféréssel, vegyes álláspontot képviseltek azzal kapcsolatban, hogy szeretnéneke hozzáférni ehhez a technológiához. Az internet-hozzáférés hiányával vagy a korlátozott hozzáféréssel kapcsolatban a legtöbbször említett hatás, hogy ez hozzájárul a magány, az elszigeteltség, a kirekesztettség, a depresszió, a stressz és a szorongás, valamint a társadalomtól való eltávolodás érzésének kialakulásához; ezzel szemben az internet-hozzáférés megléte segíthet ezen érzések leküzdésében. A válaszadók azt szeretnék, ha az EU döntéshozói ingyenes vagy rendkívül kedvezményes internet-hozzáférést és számítógépes tanfolyamokat tennének elérhetővé.



A válaszadók többsége egyfajta aggodalmát fejezte ki rossz életkörülményei és/vagy lakókörnyezete miatt. Aggályaiknak adtak hangot több különböző tényező miatt, amelyek közül az alábbiak voltak a legjelentősebbek: antiszociális magatartás és biztonság; a válaszadók lakóhelyéül szolgáló épületek karbantartásának és állagmegóvásának hiánya; valamint az utcák tisztasága. Nem meglepő, hogy a válaszadók beavatkozásokat várnak az EU döntéshozóitól az alábbi konkrét kérdésekben: nyugdíjemelés, a nyugdíjasok által fizetendő adó mértékének csökkentése, a közüzemi és bérleti díjakhoz nyújtott támogatás, mivel akkor lenne pénzük a lakóépületek alapvető karbantartási költségeinek fedezésére.



A válaszadók számos olyan dolgot említettek, amelyek hatással vannak arra, hogy munkahelyet találjanak. Ezek közül a legjelentősebbek közé tartozik a korhatár, illetve az életkor alapján történő megkülönböztetés, valamint az általánosságban növekvő munkanélküliségi ráta. Ezen problémák megoldása érdekében a válaszadók azt szeretnék, ha az EU döntéshozói munkalehetőségeket teremtenének; intézkedéseket vezetnének be az életkor alapján történő megkülönböztetés ellen; az állásközpontok részéről pedig nagyobb fokú elkötelezettséget várnak az iránt, hogy megfelelő munkahelyeket találjanak az idősebb munkavállalók számára.

6.2. Internet-hozzáférés A válaszadók körülbelül egyharmada rendelkezett internet-hozzáféréssel otthoni számítógépén, egy családtag számítógépén, vagy könyvtár, illetve egy képzésszervező szervezet számítógépén keresztül. Nem egyértelmű, hogy a válaszadók közül hányan 53


képesek önállóan is böngészni az interneten, mert néhányan megemlítették, hogy néha családtagjaik szerzik meg számukra az információkat. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a válaszadók között vannak olyanok, akik önállóan is képesek használni az internetet, az alábbiakban felsorolt célokra:



Általános információforrásként, pl. újságcikkek olvasása, mert ez olcsóbb megoldás, mint az újság megvásárlása, továbbá vasúti menetrendi információk, az időt és a postai csekkekkel történő sorban állást megspóroló internetes banki ügyintézés, valamint az önsegélyező csoportokkal történő kapcsolatfelvétel. (SK, DE, CZ, IT, PL)



Álláslehetőségek figyelemmel kísérésére. (HU, ES, PL)



Szabadidős, illetve szórakozási célokra. (RO, HU „Arra használom az internetet, hogy beszélgessek pár barátommal, meg különös jelenségekkel, UFO-kkal kapcsolatban kutatok az interneten, történelmi cikkeket és paranormális jelenségekről szóló írásokat olvasok…” (RO, 77 éves nő) „Átmegyek a művelődési házba internetezni, ez ott teljesen ingyenes. A lányoméknál is használom az internetet. Böngészni szoktam. Ablakot nyit a világra, bármit megtalálhatok, ami csak érdekel, és ez nagyon szórakoztató elfoglaltság.” (HU, 63 éves nő)



Termékek vagy gyógyszerek vásárlására az interneten. (DE)



Barátokkal, családtagokkal vagy másokkal történő kommunikációra. (CZ) „Fontos kommunikációs csatorna az egyén és a nagyvilág között. Hasznos a kommunikációban, a vásárlásban és a különböző hivatalokkal történő kapcsolatfelvételben.” (CZ, 60 éves férfi)

Akik rendelkeztek internet-hozzáféréssel, azok azt szórakoztatónak, számukra szabadságot és több lehetőséget biztosító eszköznek találták. Egyesek könnyebben, mások nehezebben tanulták meg annak használatát, de a legtöbb esetben a számukra szükséges alapvető dolgok elsajátításától való kezdeti félelem messze nagyobb volt, mint azok a tényleges nehézségek, amelyekkel szembesültek. (IE) „A férjem halála után kénytelen voltam több dolgot magam intézni [és megtanulni a számítógép kezelését]. Sosem felejtem el a pillanatot, amikor először ott álltam a gép [a számítógép] előtt. Szó szerint remegett a térdem, [attól tartottam] hogy valamit el fogok rontani.” (IE, 66 éves nő) Akik nem rendelkeztek internet-hozzáféréssel, azok a két fő akadályt a költségekben (PT, IE, DK, CZ, ES, EL, IT, PL, LV, BE), és az új technológia elsajátításában látták (PT, UK, DK, ES, LV), amit az életkoruk miatt tartottak nehéznek (UK, IE, DE, DK, ES, IT). „Tetszene a dolog, ha kicsit több nyugdíjat kapnék... Csak egy tévém van 4 csatornával, meg a telefon, ha ki kell hívni a mentőket.” (PT, 66 éves nő) „Be kell szerezni... fizetni kell érte... semmi sincs ingyen.” (LV, 67 éves nő) „Nem akarom használni, minek bonyolítsam ezzel az életemet?” (EL, 63 éves nő)

54


Volt viszont számos egyéb akadály, ami a fókuszcsoportokban folytatott beszélgetések során került a felszínre. Ezek az akadályozó tényezők egyúttal a szegénységhez kapcsolódó hagyományosabb problémákhoz köthetők: 

írástudatlanság vagy alacsony iskolázottság (DK, EL)



a lehetőségek ismeretének hiánya. (DK)



érzelmi akadályok, például szégyenérzet és az új dolgok elsajátításától való félelem. (DK) „Nincs internetem, nem engedhetem meg magamnak. Tudom, egyes könyvtárakban vannak számítógépek internet-hozzáféréssel, de nem tudom, mit kell csinálni, sosem tanultam meg számítógépet kezelni, és nem, nem iratkozom be internetes tanfolyamra, mert nem akarok oda menni csak azért, hogy az idejüket pocsékoljam, és butának érezzem magam, mert semmit sem értek.” (DK, 67 éves férfi)

Arra vonatkozóan, hogy miként lehetne leküzdeni ezeket az akadályokat, a válaszadók többek között a következő javaslatokat tették:



Internetes tanfolyamok kimondottan az idősek számára (PT). Sok biztatásra is szükség lenne ezeken a tanfolyamokon, mert az internet használatának elsajátítása komoly kihívást jelentene számukra. (UK, SE)



Az olyan helyeken, ahol már elérhető az idősek számára az internet és a használatának elsajátításához nyújtott segítség, talán jobban kellene tájékoztatni őket az elérhető lehetőségekről, mert lehet, hogy nem tudnak róluk. (SE)

Azok a válaszadók, akik nem rendelkeztek internet-hozzáféréssel, vegyes álláspontot képviseltek azzal kapcsolatban, hogy szeretnének-e hozzáférni ehhez a technológiához:



Voltak, akiket érdekelt az internethez való hozzáférés és ennek elsajátítása. (PT, UK, DE, DK, EL, BE)



Néhány válaszadót látszólag egyáltalán nem érdekelt az internethez való hozzáférés, vagy használatának elsajátítása, illetve a meglévő hozzáférési lehetőség bővítése, ha családtagokon keresztül esetleg már volt hozzáférésük (PT, DE, DK). A felsorolt indokok között volt az írástudatlanság (PT, DK), valamint hogy nem ismerték fel az internet előnyeit, mert egész eddigi életükben megvoltak nélküle (SE, EL), ezért nem tartják különösen fontosnak (ES, EL). „Semmit sem értek belőle, nincs is hozzám köze, sem olvasni, sem írni nem tudok.” (PT, 73 éves nő) „Nekem nem hiányzik, inkább kimegyek a szabadba.” (SK, 66 éves férfi) „Nincs számítógépem, de néha elmegyek a fiamhoz, és ő segít nekem, ha valamire szükségem lenne az internetről. Ha lehet, akkor viszont elkerülöm, telefonon vagy levélben jobban szeretek ügyeket intézni” (DK, 79 éves nő) „Nincs még egy rendes hely sem, ahol lakhatnék... egyáltalán nem érdekel az internet.” (EL, 62 éves nő)

55




Néhány válaszadó szívesen venné, ha jobban hozzáférhetne modern kommunikációs eszközökhöz, de a mobiltelefonokat részesítik előnyben az internettel szemben. (MT)

A válaszadók kifejtették az internettel kapcsolatos általános hozzáállásukat is. Azt gondolták, hogy az internet általában véve hasznos. Foglalkoztatta őket az, hogy néhány ember rossz célokra használja, és lehetséges, hogy káros a gyermekek számára, mivel úgy tűnik, hogy a valós életről szerzett tapasztalatokat felcserélik egy virtuális életre (RO). Gyermekeknél előforduló szem- és hátproblémákat is tulajdonítottak az internetnek (RO). Az internetet olyan dolognak tartják, ami sokkal inkább a fiatalabb korosztályhoz illő és nekik való, mintsem a válaszadók korcsoportjának (SK). Megfigyelhető volt némi szkepticizmus is azzal kapcsolatban, hogy az nem a mindennapi élet szükséges része, hanem sokkal inkább csak az idő eltöltésére szolgál, és így más elfoglaltságoktól vesz el időt (DE, LV). „Kevesebb idő jutna a sétára, kevesebbet lennénk a szabad levegőn.” (LV, 74 éves nő)

6.2.1. Az internet-hozzáférés (és hiányának) hatása A válaszadók kifejtették, hogy az internet-hozzáférés megléte, illetve annak hiánya miként hat az életükre.



Úgy tűnik, hogy az internet-hozzáférés hiányával vagy korlátozott mértékével összefüggésben a legtöbbet említett hatás, hogy hozzájárul a magány, az elszigeteltség, a kirekesztettség, a depresszió, a stressz és a szorongás, valamint a társadalomtól való eltávolodás érzésének kialakulásához; ezzel szemben az internethozzáférés megléte segíthet ezen érzések leküzdésében. (PT, RO, UK, DK, IE, BE) „Zavar a dolog, mert… ha nem tudod használni, akkor lemaradsz, mert a világ halad előre, te pedig visszafelé.” (UK, 62 éves férfi) „Enyhítené a depressziót, a stresszt és a magányt, az egyedüllét érzését, azt az érzést, hogy nincs mit csinálni, miközben az aktív élet érzetét kelti... a tétlenség okoz néhány ilyen mentális problémát.” (PT, 63 éves nő) „Kiszélesíti a látókörünket. Azt érezheted, hogy a fiatalok között vagy, közéjük tartozol.” (IE, 66 éves nő) „Előnyben vannak az internetet használók, mert több hírhez és egyéb olyan információhoz jutnak hozzá, ami számunkra nem elérhető.” (RO, 61 éves férfi)



Úgy vélték, hogy a számítógépekhez való nagyobb mértékű hozzáférés fejleszti az emberek képességeit is, különös tekintettel azokra, akik munkát keresnek, mivel elismerték, hogy az információs és kommunikációs technológiában szerzett jártasság fontos tényező a jelenlegi munkaerőpiacon. (UK) „A kormánynak ösztönöznie kellene az embereket, még a nyugdíjasokat is… ha rendelkezésre áll ez az oktatási központ, egy számítógépes központ, akkor az ő képzésükben is tudnának segíteni.” (UK, 66 éves nő)



Az internet-hozzáféréssel rendelkezők több hírhez és információhoz is hozzájutnak (például álláshirdetésekhez), mint a hozzáféréssel nem rendelkezők (RO, DE, HU, IT). Akik pedig nem rendelkeznek hozzáféréssel, de szeretnének, azok

56


rádióhallgatásra, a barátokkal Skype-on folytatott kommunikációra, álláslehetőségek felkutatására és újságolvasásra használnák az internetet (LV). „Ők [az internet-hozzáféréssel rendelkezők] előnyben vannak, mert több hírhez és egyéb olyan információhoz jutnak hozzá, ami számunkra nem elérhető.” (RO, 61 éves férfi) Vannak viszont olyan válaszadók, akik neheztelnek amiatt, hogy a hozzáféréssel rendelkezők nagyobb mértékben jutnak hozzá hírekhez. Úgy vélik, hogy sok híradó és újság egyre inkább csak a hírek főcímeire hivatkozik, és arra kérik az embereket, hogy olvassák el a többit az interneten. Véleményük szerint ez a jelenség diszkriminatív, és elszigetelté teszi azokat, akiknek nincs internet-hozzáférése. (DK, RO) „Gyűlölöm, amikor állandóan az internetre hivatkoznak! Mit kezdjek ezzel? Maradjak tájékozatlan és buta? Manapság már csak rövid híreket mondanak, a többit pedig a honlapjukon lehet elolvasni.” (DK, 72 éves nő) Emellett néhány válaszadó meglehetősen dühös és ingerült volt amiatt, hogy a szolgáltatások egyre inkább az internet használatán alapulnak, ami megnehezíti az életüket és a kirekesztésükhöz vezet. (DK, IE) „Az egyik barátnőm, aki már járni is alig tud, képtelen elérni a szakszervezetnél, hogy egy hagyományos levelet küldjenek neki a nyugdíjáról szóló információkkal, mert ők ragaszkodnak az e-mailhez. Neki viszont nincs számítógépe vagy internet-hozzáférése, ezért kénytelen buszra szállni, hogy személyesen vegye át a levelet, hogy hozzájuthasson a pénzéhez...” (DK, 81 éves nő) „Minden olcsóbb az interneten, még a parkolás is, az M50 útdíja is, minden. Ez azoknak jó, akiknek van internet-hozzáférésük… nekünk viszont nem jó.” (IE, 63 éves férfi) Elhangzott egy javaslat, miszerint az legyen a döntéshozók fő prioritása, hogy minden területen megállítsák az internetes szolgáltatások gyors előretörését, vagy biztosítsanak egy alternatív lehetőséget azok számára, akik nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel. (IE) Néhány válaszadót az is aggasztott, hogy álláslehetőségeket szalasztanak el, mivel azokat csak az interneten teszik közzé. Nem hiányzik nekik az internet-hozzáférés, de jobban szeretnék, ha az álláshirdetéseket a napilapokban hirdetnék meg. (HU)

6.2.2. Mit tegyenek kapcsolatban?

a

döntéshozók

az

internet-hozzáféréssel

A válaszadók a következő javaslatokat tették azzal kapcsolatban, hogy a döntéshozóknak mit kellene tenniük:



Emeljék a nyugdíjakat, hogy az idősebb emberek is megengedhessék maguknak, hogy legyen számítógépük és internet-hozzáférésük, vagy biztosítsanak számukra olcsó számítógépeket, ingyenes vagy támogatott internet-hozzáféréssel (PT, IE, ES, EL, IT, LV, BE), vagy hozzanak létre olyan központokat, ahol ingyenes az internethozzáférés az idősek számára (PT, DK, CZ, EL).

57


„Annyi nyugdíj kellene, amiből futná arra, hogy vegyek számítógépet és internetet.” (PT, 66 éves nő) „A hozzánk hasonló, tanulni vágyó emberek számára olyan központokat kellene létrehozni, ahol lenne internet-hozzáférésünk.” (PT, 63 éves nő) „Azt üzenném az EU-nak... tegyék ingyenessé az internetet mindenki számára!” (CZ, 65 éves férfi) Érződött az az igény, hogy kifejezetten helyben legyen internet-hozzáférés, mert néhány ember, különösen az idősek és a fogyatékkal élők számára nehézséget jelent az utazás annak érdekében, hogy internethez jussanak. (UK, IT) „Túl nagy erőfeszítés ez nekem, hogy elmenjek a könyvtárba, meg ilyesmi... így [otthoni hozzáféréssel] nem kell elmenni otthonról, hogy beüljünk valahova máshova, inkább a lakásokban kellene ezt megoldani.” (UK, 68 éves nő) „Tarthatnának oktatási kurzusokat a parókián.” (IT, 63 éves nő) 

Ingyenes vagy jelentősen támogatott számítógépes képzések (DE, IE, UK, DK, SE, CZ, EL, IT, BE). Az oktatást csoportokban, életkorhoz igazítva kellene tartani, például a 60 éven felüliek számára, és nem mutatkozott túl nagy lelkesedés az új képességek elsajátítására egy fiatalabbakkal közös csoportban, akik szerintük sokkal tempósabban akarnak haladni a tanulásban. (UK, SE) „Nagyon is szeretnék jobban érteni ehhez. Látom a fiatalokat netezni, bármit meg tudnak rendelni, mindenhová be tudnak lépni. Én meg inkább csak félek, hogy rossz árut fogok kapni, meg ilyesmi.” (IE, 66 éves nő) „Alkalmazniuk kellene olyan embereket, akik ingyen tanítanak bennünket. Nagyon szeretnék egy olyan helyet, ahova elmehetnék, és megtanulhatnám, hogyan használjam.” (EL, 66 éves nő) Az ehhez hasonló kezdeményezésekről tájékoztatni is kellene a célközönséget. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a helyi szociális segélyezési irodákban, a postahivatalokban és templomokban, vagy akár lakásokra kiküldött levelek útján kellene ezt reklámozni. (IE)



Voltak olyan válaszadók is, akiknek nem volt konkrét javaslata arra vonatkozóan, hogy mit is kellene tennie a döntéshozóknak az internet-hozzáféréssel kapcsolatban (RO); mások pedig úgy gondolták, hogy nem jár nekik alanyi jogon számítógép vagy internet-hozzáférés, ezért nem akartak politikai beavatkozást kieszközölni (DE, FR). A munkanélküli és nyugdíjas válaszadók szerint az EU-nak nem kell tennie semmit ez ügyben, mert a szegénység elleni küzdelemben ez nem elsődleges kérdés. (EL). „Ha már a szegénységről van szó, beszéljünk róla komolyan, elfogadhatatlan, hogy internetről beszélünk, miközben az embereknek nincs mit ennie.” (EL, 64 éves férfi)

58


6.3. Életkörülmények és lakókörnyezet Ez a rész a válaszadóknak az életkörülményükkel és lakókörnyezetükkel kapcsolatos konkrét aggodalmait tárgyalja, valamint azt, hogy ez milyen hatással van az életükre, és mit várnak a döntéshozóktól e téren.

6.3.1. A válaszadók által említett szempontok Nem mindegyik válaszadónak vannak gondjai életkörülményeivel és lakókörnyezetével (PT, SK, DE, IE, IT). Ennek az az egyik oka, hogy egyes válaszadók ugyanabban a lakókörnyezetben élnek, ahol a nyugdíjba vonulás előtt is laktak, vagy régóta laknak ott, és ezért otthon érzik magukat saját környezetükben (SK, DE). Továbbá a régebbi szerződésekhez kapcsolódó bérleti díjak viszonylag alacsonyak (DE). Úgy tűnik, hogy egyes válaszadók számára nagyon fontos, hogy ismerős környezetben laknak, és ezt csak akkor áldoznák fel, ha tényleg muszáj (DE). Ezen túlmenően ha valaki kellemes környezetben és jó körülmények között él, az hozzájárul lelki egészségéhez, ami különösen fontos az idősek számára, akik szegények és társadalmilag kirekesztettek (PT). „Már 58 éve lakom itt. Ha valaki ezen a környéken nő fel, akkor minden embert ismer.” (DE, 64 éves férfi) „Szerintem az a legfontosabb, hogy a lakosságot egészségben tudjuk megtartani, ha valaki elégedett, akkor már félig garantált, hogy mentálisan is egészséges, különösen igaz ez az idős emberekre, akik már kevésbé elfoglaltak.” (PT, 63 éves nő) A válaszadók többsége viszont egyfajta aggodalmát fejezte ki rossz életkörülményei és/vagy lakókörnyezete miatt (RO, DK, PT, IE, HU, UK, BE). Aggodalmak a következő tényezőkkel kapcsolatban merültek fel:



Antiszociális magatartás, személyes biztonság és közbiztonság. Ide tartoznak olyan tényezők, mint például a kóbor kutyák, a kutyapiszok, a helyi közösségek és a bevándorlók közötti, rosszul működő integráció, a vandalizmus, a hajléktalanok és a drogfüggők. (RO, UK, DK, IE, CZ, IT, PL, BE) „Tudja, ez a legszörnyűbb… nem hagyhatjuk magára a gyerekeket a szabadban játszani a ház környékén, az utcán, mert attól félünk, hogy megtámadják őket. A 15 éves unokánkért is elmegyünk az iskolába, hogy haza hozzuk… Lehetetlen helyzet, nagyon bosszant a dolog.” (RO, 77 éves nő) „Drogosok vannak a házam körül...” (CZ, 60 éves nő) „Volt, hogy megtámadtak, már meg is vertek. Félek.” (BE, 68 éves nő)

Általános az a vélekedés, hogy a társadalom perifériájára került emberek azokon a környéken koncentrálódnak, ahol alacsonyak az ingatlanárak, és ugyanitt élnek a válaszadók is. (DK) „Folyamatosan érezhető, hogy egyre több, társadalmilag lecsúszott személy érkezik a környékünkre. Azok, akik nem találnak munkát, és többnyire más nemzetiségűek [nem dánok].” (DK, 71 éves nő)

59




A válaszadók lakóépületei karbantartásának és állagmegóvásának hiányosságai, pl. a lépcsőházak és a közösen használt területek piszkossága. (PT, DK, HU, LV) „Az épületünkön repedések vannak, és néha darabok is esnek le róla.” (PT, 73 éves nő) „A tulajdonosok végre kitakaríthatnák és helyrepofozhatnák már a lépcsőházat és a padlást.” (LV, 74 éves nő)



Hatással van a szegények életére az elszállítatlan hulladék és utcai szemét, a nem elegendő számú szemetes kuka (PT, UK, ES, EL) és az aggodalom amiatt, hogy miként tervezik megbüntetni azokat, akik nem megfelelő módon rendszerezik a hulladékot (UK). „Szemét van az utcákon, és nagyon ritkán látni, hogy szemétszállító teherautók járnának errefelé.” (PT, 66 éves nő)



Rossz közlekedési állapotok (RO), tömegközlekedés (HU) és a forgalmas utak közelében lakók esetében a közlekedéssel járó zaj. (DK) „A fiatalok kijönnek az iskolából és törnek-zúznak. A busz- és villamosmegállók üvegtábláit kirugdossák, a padok töröttek, az egész környék tele van grafittivel... Lehet hallani a tévében és a rádióban, olvasni az újságokban, hogy milyen sokba kerül mindannak a helyreállítása, amit ők tönkre tesznek. Nincs javulás, még mindig ugyanezek az állapotok uralkodnak, ugyanez ismétlődik.” (HU, 65 éves férfi)



A lakókörnyezeti infrastruktúra vagy létesítmények hiánya (PT, IE, ES). Ide tartozik a sportlétesítmények, idősotthonok és olyan létesítmények hiánya, ahol a fiatalok focizhatnak, az idősek pedig összejöhetnek és társas tevékenységekben vehetnek részt (PT, IE).



A fűtés és a melegvíz-szolgáltatás központosítása a lakótelepeken, ahol a válaszadók élnek. A lakók arányosan osztoznak a költségeken, de ha valamelyik lakó nem fizet, akkor a szolgáltató az egész házban elzárja az ellátást. (HU)



A lakások mérete, vannak olyanok például, akik a lakásukban végeznek valamilyen részmunkaidős tevékenységet. (PT) „Nem keresek túl sok pénzt azzal, amit csinálok, de egy egyszobás lakásban élek, ahol ugyanaz a bútor az étkező- és a munkaasztalom is... mit is tehetnék?” (PT, 67 éves férfi)



Zöldövezet hiánya. (EL) „Nincsenek fák a környéken; csak a szürke épületek vesznek körül.” (EL, 70 éves férfi)



Magas lakbérek. (BE)

60


6.3.2. Mit tegyenek a döntéshozók az életkörülményekkel kapcsolatban? Úgy vélik, hogy a döntéshozók nincsenek tisztában a válaszadók életkörülményeivel vagy lakókörnyezetével, illetve nem teljesen ismerik azokat. (IE, LV) „Nem tudnak semmit és nem is akarnak tudni semmit." (IE, 63 éves nő) Az uniós döntéshozókról úgy tartják, hogy teljes mértékben eltávolodtak ezektől a problémáktól, és ezért nincsenek tisztában azokkal a gondokkal, amelyekkel a válaszadók nap mint nap szembesülnek (DK). A csehországi válaszadók szerint az életkörülményekkel és a lakókörnyezettel kapcsolatos problémák megoldása kizárólag a helyi politikusok, nem pedig az egyéb szinteken működő döntéshozók hatáskörébe tartozik, bár pozitív példaként említették, hogy az EU forrásokat biztosított egy helyi park létrehozásához. A válaszadók azon a véleményen voltak, hogy a döntéshozók csak a választási kampány hevében tanúsítanak érdeklődést és figyelmet a szegény lakókörnyezetben élő lakosság iránt. Ilyen formán tisztában vannak a szóban forgó területeken tapasztalható körülményekkel, de a választások után minden marad a régiben. (PT, FR) „A választások közeledtével mindegyik ellátogat a szegények által lakott helyekre, kérdezgetünk ezt meg azt, azt mondják, majd meglátják, mit tehetnek, de semmi változást nem tapasztalunk.” (PT, 66 éves nő) A döntéshozókról úgy tartják, hogy semmi empátiát nem tanúsítanak e kérdések kezelésében (RO, UK, ES, EL), vagy többnyire a „könnyen szerzett győzelmek” érdeklik őket, például annak megakadályozása, hogy a gyermekek olyan helyeken játsszanak, ahol nem kellene (UK). „Nekem az a tapasztalatom [a helyi önkormányzattal], hogy csak az egyszerű esetekkel foglalkoznak, fiatalok, 14–15 évesek, bemegy az ember, hogy a sérelmének hangot adjon, de ha az idegesítő lármára vagy bármi komolyabb dologra terelődik a szó, már nem képesek megoldani, fogalmuk sincs az egészről.” (UK, 69 éves nő) És jóllehet a döntéshozók esetleg tehetnek bizonyos erőfeszítéseket, hogy megoldják e kérdéseket, de az végül mégis csak a válaszadók gondja marad. (HU, LV) A válaszadók a következő javaslatokkal álltak elő azzal kapcsolatban, hogy a döntéshozók mit tehetnének az életkörülményeik és lakókörnyezetük ügyében.



Emeljék a nyugdíjakat, csökkentsék a nyugdíjasok által fizetendő adó összegét, nyújtsanak támogatást a közüzemi és bérleti díjakhoz, mivel akkor maradna pénzük a lakóépületek alapvető karbantartási költségeinek fedezésére, valamint ésszerű áron tisztességes lakóhelyet engedhetnének meg maguknak. (RO, SE, MT, HU, ES, EL, PL, BE) „A lakásügyi hivatal azt akarja, hogy egy üres házba költözzek be, a homlokzat még bevakolva, illetve lefestve sincs…a hátsó falat meg kell javítani… a mester meg nem is tudom hány ezer eurót kér a hátsó fal bevakolásáért, a hivatalban meg azt mondják, hogy ilyen állapotában kell oda beköltöznöm. Nincs konyha, fürdőszoba, nincs semmim…” (MT, 64 éves nő)



Biztosítsanak több fizetést a rendőröknek (RO), valamint nyilvánvalóbb rendőri jelenlétet, ami meggátolná az antiszociális magatartást. (UK, BE) 61




Fektessenek be nagyobb összegeket a lakókörnyezetben lévő közösségi helyekbe, amelyeket mindenki használhat. Ilyen helyek létrehozása érdekében beszélni kell a közösséggel igényeik feltárása érdekében; azután forrásokat kell befektetni az ilyen épületek felhúzásába, amelyek legyenek könnyen megközelíthetők, pl. az idősek számára ne az épület legfelső emeletén helyezzék el a kártyaszobát; valamint gondoskodjanak a létesítmény takarításáról és arról, hogy azt bármikor használni lehessen (IE). Fontos konzultálni az emberekkel az igényeikről, mielőtt infrastrukturális beruházásra vagy korszerűsítésre kerül sor (MT). „Egy közösségi ház, amely a hét minden estéjén nyitva tart, és valaki, aki ellátja a felügyeletét. Az idősek kapnak egy csésze teát, ilyesmit. Sőt, azok is bejöhetnek, akik még nem olyan idősek, lejátszhatják a CD-jüket vagy bármi, csak ne az utcán kallódjanak”. (IE, 63 éves nő)



Intézkedés A döntéshozókról úgy tartják, hogy nem tesznek semmit, tehát azonosítaniuk kellene a problémákat, majd pedig megvizsgálni és megoldani. Ilyen értelemben a helyi döntéshozók fontos szerepet játszanak, mivel ők ismerik az emberek életkörülményeit. (PT) „A helyi döntéshozóknak fontos szerepük van a problémák azonosításában, és aztán a többi politikus tájékoztatásában… ők legalább abban a helyzetben vannak, hogy jobban ismerik a problémákat.” (PT, 63 éves nő)



Az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítása az adott területen (RO)



Arra ösztönözni a vállalkozókat, hogy gyűjtsék össze a kiselejtezett és újrafelhasználható, hasznos építőanyagot más, kevésbé szerencsés helyzetben lévő családok számára. (MT) „Azokból, amiket a szeméttárolókban látok, egy egész házat fel lehetne építeni… ahol épületet bontanak, mindent kidobnak… ott van sok kidobott üveg és ablak, ajtó meg kacat, acél- és fagerenda… ezeket újra lehetne hasznosítani, hogy lakóhelyeket építsenek az embereknek.” (MT, 64 éves férfi)



Többet kell foglalkozni azok lakhatási problémáival, akik betegek, fogyatékkal élnek, valamint idős koruk miatt nehezen tudnak gondoskodni magukról. (DE, ES) „Igazolásom van arról, hogy súlyos fogyatékossággal élő ember vagyok, és tudták, mennyi nyugdíjat kapok, ezek után egy 6. emeleti és túl drága lakást ajánlottak nekem.” (DE, 64 éves nő)



A válaszadók nem akarják, hogy kiszakítsák őket saját lakásukból és megszokott környezetükből. Egyesek számára, akik megözvegyültek vagy munkanélküliek, a saját otthonuk által biztosított meghittség és védelem jelenti az egyedüli biztonságot. (DE)



A környezet szebbé tétele fák ültetésével, terek, járdák, illetve sétálóhelyek kialakításával stb. (EL)

62


Ami a prioritásokat illeti, általánosságban úgy gondolták, hogy a döntéshozóknak kiemelt fontosságot kell tulajdonítaniuk az életkörülményeknek és a lakókörnyezetnek, mivel ezek kihatnak a szegények és a társadalomból kirekesztettek mindennapjaira.

6.4. A munkahelykeresés nehézségei A csoportok összetételéből adódóan a munkahelykeresés kérdése nem minden válaszadó számára volt releváns, mivel egyesek már nyugdíjasok voltak (DK, IE, PT, RO, SE). Ennek ellenére a válaszadóknak volt véleményük a témával kapcsolatban, és mint kiderült, néhányuk megtapasztalta a munkanélküliséget aktív évei során. Természetesen voltak olyanok is, akik számára a munkahelykeresés aktuális élmény volt, mert például munkanélküliek voltak. A szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez kapcsolódó más szempontokhoz hasonlóan nem csak anyagi vagy pénzügyi előnyei vannak a munkahelynek a nyugdíjasok számára: a munkahely elfoglaltságot is jelent, és ami még ennél is fontosabb, az önbecsülés érzését adja. (IE) Csak a magyar csoportban merült fel az a kérdés, hogy vállalhassanak-e munkát azok, akik már nyugdíjba vonultak. Egy munkanélküli nő kifejtette, hogy az álláskeresés során a munkanélkülieket előnyben kellene részesíteni az életkoruk alapján nyugdíjazottakkal szemben, mert a nyugdíjasok nyugellátásban részesülnek (HU). Ezt az érvet a csoport a jelek szerint elfogadta. Ők azt tartanák igazságosnak, ha azok, akik már nyugdíjasok vagy már elérték a nyugdíjkorhatárt, nem dolgoznának tovább, és a munkahelyüket átadnák a fiatalabbaknak, különösen a fiatal diplomás álláskeresőknek. Ennek az az oka, hogy a fiatalok munkanélkülisége (a válaszadók gyermekeinek nemzedéke) még inkább aggasztja őket, mint saját munkanélküliségük. (HU) „A lányom három hónapja veszítette el a munkáját, és gyógyszereket vett be, öngyilkos akart lenni. Azt mondta, hogy nem bírja idegekkel ezt a helyzetet, kilátástalan az egész. Nem halt meg. Túlélte, de azóta is itthon van és nem dolgozik.” (HU, 60 éves férfi) „Azokak nem engedném, hogy dolgozzanak, akiknek 100 000 forint feletti magas nyugdíjuk van. Át kellene adniuk a helyüket a fiataloknak.” (HU, 64 éves nő) De voltak olyan válaszadók is, akik úgy érezték, hogy lehetne kisebb, részmunkaidős állásokat létrehozni az idősebbek számára, ami egyeseknek anyagi szempontból előnyös lenne. Azok a nyugdíjasok, akiknek a nyugdíja csak az alapvető szükségletek kielégítésére elegendő, dühösek amiatt, hogy a plusz keresetük kétharmadát adóként levonják vagy a többletjövedelmük miatt elveszítik szociális ellátásaikat. Ezért gyakran nem motiváltak arra, hogy dolgozzanak. (DE, MT)

6.4.1. A válaszadók által említett konkrét szempontok A válaszadók több olyan tényezőt is megemlítettek, amelyek hatással vannak arra, hogy munkahelyet találjanak. Ide tartoznak a következők:



Életkori korlátok / életkor alapján történő megkülönböztetés, szándékosan vagy nem szándékosan. (DE, PT, IE, MT, UK, SK, CZ, ES, EL, IT, PL, LV, BE)

63


Az 50-es éveikben járók féltik az állásukat, mert nagyon nehéz munkát találni, ha valakinek már csak néhány éve van a nyugdíjig (SK). Úgy gondolják, hogy a társadalom szemében nem elég értékesek ahhoz, hogy alkalmazzák őket, tehát életkoruk alapján megkülönböztetik őket (SK). „Rendkívül nehéz. Amikor kimondom, hogy hány éves vagyok, csak azt mondják, hogy ó, nem, fiatalabb személyt keresünk.” (PT, 63 éves nő) „Vannak benne néhányan [a közösségi rendszerben], és semmi esélyük sincs, hogy elhelyezkedjenek. Soha nem fognak munkát kapni, különösen az olyan korúak, mint mi.” (IE, 63 éves férfi) „Már csaknem felhagytam az álláskereséssel… Nem kapok semmiféle segítséget. Az életkorom a gond, mert már majdnem 63 éves vagyok, és ez már önmagában is nagy probléma, mert nincs olyan vállalat, amelyik egy hozzám hasonló korú embert alkalmazna. Kihez fordulhatok segítségért?" (UK, 62 éves férfi) „A korommal van a baj. Rengeteg önéletrajzot elküldtem Belgium egész területére, és hajlandó lettem volna elköltözni Brüsszelből is, de csak egyetlen választ kaptam, amelyben azt közölték, hogy helyettem két 30 éves személyt tudnának alkalmazni.” (BE, 60 éves férfi) A válaszadók azt is elmondták, hogy a magánszférában érezhetően nincs érdeklődés a korcsoportjukba tartozók munkahelyi alkalmazása iránt. (IE) „Szobafestő-mázoló voltam, de most egyszerűen nincs munka [a magánszférában]. Most a közösségi [vissza a munkába] rendszerben vagyok, heti 19 és fél órát dolgozom, és egy kicsivel többet keresek, mint ha munkanélkülin lennék [azaz ha szociális jóléti ellátásban részesülne álláskeresési támogatás vagy segély formájában].” (IE, 63 éves férfi)



Általánosan növekvő munkanélküliségi ráta. (PT, CZ, EL, IT, LV) „Ha a fiataloknak is nehéz munkát találni, akkor képzelhetik, milyen nehéz az idősebbeknek.” (PT, 63 éves nő)



A munkakeresés költséges folyamat. ((UK, DK, DE, BE) A munkakeresés pénzbe kerül. Viszonylag kevés költséggel jár, hogy valaki tömegközlekedéssel eljusson az állásinterjúra vagy kinyomtassa az önéletrajzokat, de gondot okoz, amikor valaki eleve kevés pénzből próbálja kigazdálkodni az említett költségeket. (UK, DK) „Az álláskeresés pénzbe kerül, az egyszer biztos… Erre is kell egy kis pénz, arra is kell egy kis pénz. Ez visszatart attól, hogy állást keressek.” (UK, 62 éves férfi)



Az állásközpontok vagy munkaügyi hivatalok részéről a támogatás hiánya, és az idősebb munkavállalókkal szembeni negatív hozzáállásuk. (DE, UK, IT) „Bejelentkeztem az állásközpontba munkanélküli álláskeresőként... de nem mentem többet vissza, mert undorító volt, ahogyan az egész helyzetet

64


kezelték. Nem éreztem, hogy mindent megtennének azért, hogy nekem munkát találjanak… úgy bánnak az emberrel, mintha egy másik bolygóról jött volna, csak azért, mert munkanélküli, csak mert bejelentkezik oda, azt gondolják, hogy vaj van a füle mögött… (UK, 62 éves férfi)



Egészségi akadályok. (DE, DK, CZ) Azok az emberek, akiknek az egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy teljes munkaidőben dolgozzanak, de akik tudnának dolgozni, nem kapnak kellő figyelmet. Ahelyett, hogy teljes összegű szociális ellátásban részesülnek, heti 10–15 órát dolgozhatnának. (DK) A fizikai egészség befolyásolja, hogy az idősek mennyire képesek még dolgozni és állást keresni. (DE)



Több költség a vállalatoknak és kisebb rugalmasság. (SK, PL) Felismerték, hogy a nyugdíjkorhatár előtt állók sokkal több tapasztalattal rendelkeznek, és a vállalatnak többe kerül ilyen embereket alkalmazni, mint fiatal, tapasztalatlan diplomásokat (SK). A fiatalokkal szemben az idősebbeknek már megvannak a saját, megszokott munkamódszereik, amelyeken nehezebb változtatni, ezért az idősebbek alkalmazása kevésbé tűnik vonzónak. (SK) Az emberek készségei ugyanakkor elavultak is lehetnek a munka nélkül eltöltött időszakok miatt. (ES)



Általában véve hiányzik az ipari tanulói foglalkoztatás. A mesterek csak olyan tanulókat akarnak befogadni, akik ajánlással érkeznek. (DK)



Idegen nyelv ismeretének követelménye az álláskereséskor, jóllehet soha nem kell majd használni. Ez a fiatalabbaknak kedvez, mivel nekik már többféle nyelvet is tanítanak. (CZ)



Olcsóbb munkaerő. (IE) Itt elsősorban külföldiekről van szó, akik hajlandók alacsonyabb bérért dolgozni, mint a helyiek, és akiket előnyben részesítenek a helyi munkavállalókkal szemben. (IE)

6.4.2. Mit tegyenek a döntéshozók az idősek munkahelyi elhelyezkedésével kapcsolatos nehézségek megoldása érdekében? A munkahelyi elhelyezkedés előző szakaszban megvitatott akadályai után a válaszadók néhány javaslattal szolgáltak arra vonatkozóan, hogy miként lehetne orvosolni ezt a helyzetet:



Munkalehetőségek teremtése. (MT, PT, EL, LV) „Több munkahelyet kellene teremteniük.” (PT, 67 éves férfi) Vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek segítik az időseket abban, hogy megtartsák anyagi függetlenségüket azáltal, hogy saját vállalkozást működtetnek. Emellett adókedvezményeket kellene bevezetni, amelyek lehetővé teszik, hogy egy fix adóösszeg helyett a megszerzett jövedelem után fizessenek adót. (PT)

65


„Saját vállalkozást tudnék elindítani, otthon ételeket készítenék és eladnám – de akkor fix összegű társadalombiztosítást kellene fizetnem, függetlenül attól, hogy eladok-e valamit vagy sem. Ezért inkább egy olyan rendszert kellene létrehozni, amelyben csak akkor kell fizetni, ha eladunk valamit vagy az után, amit eladunk.” (PT, 63 éves nő)



Az életkor alapján történő megkülönböztetés elleni intézkedések. (IE, SK, CZ) A válaszadók felismerték, hogy ez nehéz kérdés, és nem igazán tudtak javaslatokkal szolgálni a megoldásra vonatkozóan (IE, CZ), bár némiképp úgy érezték, hogy intézkedéseket kellene bevezetni annak érdekében, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen (MT). Egyfelől el kell ismerni, hogy az életkor alapján történő megkülönböztetés létező dolog a munkahelyen, és nehéz bizonyítani. (IE, SK) „Nem tehetsz semmit, mert senki nem hisz neked... kivéve, ha ott vannak ők is az interjú alatt.” (IE, 63 éves nő) Az egyik megoldás az lenne, ha megkönnyítenék az emberek számára a saját vállalkozás elindítását, mind pénzügyi szempontból, mind pedig az új vállalkozások indítását hátráltató bürokrácia felszámolása révén. Egy másik megoldás az lenne, ha képzési és „vissza a munkába” programokat szerveznének, amelyeket több álláskeresőre is kiterjeszthetnek, és amelyeket jobban kommunikálhatnának a potenciális résztvevők felé. (IE) Néhány válaszadó kételkedett abban, hogy a döntéshozók valóban tudnak-e tenni az életkor alapján történő megkülönböztetés ellen és az időskori foglalkoztatás érdekében, mivel ez a társadalom hozzáállásától függ, és attól, hogy ez a hozzáállás változik-e (SK). Valaki felvetette, hogy talán ösztönzőket kellene kínálni a munkáltatóknak annak érdekében, hogy alkalmazzák a 60 év felettieket (ES, EL).



A válaszadók nagyobb fokú elkötelezettséget várnak az állásközpontok részéről az iránt, hogy megfelelő munkahelyeket találjanak az idősebb munkavállalók számára. (DE, UK, EL) A munkaügyi hivataloknak tanácsadóként kellene alkalmazniuk néhány álláskeresőt, akik segítenének a munkanélküliséget érintő kérdésekkel kapcsolatos döntésekben. Így szerintük a szakpolitikákat egy olyan ember szemszögéből is megvizsgálnák, aki a problémákat első kézből tapasztalta meg. (UK) „Én is ott lehetnék az alkalmazottak között… Mivel én a dolog másik végén vagyok, így tudnám, mik a problémák.” (UK, 62 éves férfi)



A szakképzést és az ipari tanulók foglalkoztatását napirendre kell tűzni és újra be kell vezetni ott, ahol mindez már eltűnőben van, továbbá vonzóbbá kell tenni a mesterek számára az ipari tanulók befogadását. (HU, DK)



A rendszert a lehető legrugalmasabbá kell tenni, hogy az olyan emberek számára, akik nem tudnak teljes munkaidőben dolgozni, lehetővé váljon a 10–15 órás munkaidő. (DK)



A munkanélküliek számára ingyenes havi bérletet kell biztosítani a tömegközlekedési eszközökre, hogy tudjanak utazni és munkát keresni. (DK)

66




A nyugellátásban vagy szociális ellátásban részesülők kiegészítő jövedelme tekintetében meg kell emelni a küszöböt, hogy jobban megérje részmunkaidőben dolgozni. (DE)



A külföldiekkel való verseny korlátozása a munkahelykeresésben. (IE, ES)

Amint arra a jelentésben többször is utaltunk, a válaszadók úgy érezték, hogy az idősek foglalkoztatásának kérdésében fontos lenne, ha az európai döntéshozók elbeszélgetnének azokkal az emberekkel, akik ilyen problémákkal szembesülnek, és többet megtudnának mindennapi életükről. (MT)

67

Minőségi felmérés. Szegénység és kirekesztés az idős uniós polgárok körében

Recommend Documents