MINŐSÉG A SZAKKÉPZÉSBEN EU Szakmai Munkacsoport

EUROPEAN COMMISSION Directorate-General for Education and Culture Vocational training Development of vocational training policy

BRÜSSZEL, 2004. JÚNIUS 24.

„MINŐSÉG A SZAKKÉPZÉSBEN” EU Szakmai Munkacsoport

A SZAKKÉPZÉS EURÓPAI „KÖZÖS MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI KERETRENDSZERÉNEK” (CQAF) ALAPJAI

Az európai szakmapolitikai környezet A Tanácsi Határozat és az Európai Oktatási Miniszterek Nyilatkozata az európai szakképzésben való fokozott együttműködés elősegítéséről az alábbiakban határozta meg a szakképzési minőségbiztosítási politika feladatát: „A minőségbiztosításban való együttműködés elősegítése, különös tekintettel a szakképzés minőségével kapcsolatos modellek, módszerek, általános kritériumok és alapelvek egymással való megosztására.” Ezt a feladatot egy szakmai munkacsoport (TWG) hajtja végre, egy részletes munkaprogramnak megfelelően. A CEDEFOP 1 és az Európai Képzési Alap fontos segítséget nyújt e program megvalósításához. A szakmai munkacsoport munkája a (fentebb említett) Határozat és Nyilatkozat által egyaránt megfogalmazott négy alapelvet követi, amelyek megerősítik a szakképzésben való fokozott együttműködést: (i) „az együttműködésnek – az Európai Tanács által a részletes munkaprogrammal és a Célkitűzések megvalósulását nyomon követő jelentéssel összhangban meghatározott –, a 2010-ig elérendő célokon kell alapulnia”; (ii) „az intézkedéseknek önkéntességen kell alapulniuk, és alapvetően lentről felfelé irányuló együttműködéssel kell azokat kifejleszteni”; (iii) „a kezdeményezéseknek a polgárok és a felhasználó szervezetek igényeire kell fókuszálniuk”; (iv) „az együttműködésnek befogadó jellegűnek és teljes körűnek kell lennie: ki kell terjednie a tagállamokra, a Bizottságra, a tagjelölt országokra, az EFTA-EGT országokra és a szociális partnerekre”. A szakmai munkacsoport (TWG) 2003. év során végzett munkájának legfontosabb eredménye a tagállamokban és azok között meglévő, létező gyakorlatok és ismeretek áttekintésén alapuló „Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer” (CQAF) kialakítása, és a jó gyakorlatok elemzése volt. Ezek szilárd alapot biztosítottak a Közös Keretrendszerrel kapcsolatos vitára, a kölcsönös tanulásra és a konszenzusépítésre. A CQAF azért jött létre, hogy közös referencia-rendszerrel és konkrét referencia-eszközökkel segítséget nyújtson a tagállamoknak és a résztvevő országoknak a saját rendszereik és gyakorlataik fejlesztésében, javításában, monitorozásában és értékelésében. Ezt a megközelítést nemrégiben az Oktatási Miniszterek Tanácsa is jóváhagyta a „Szakoktatás és szakképzés minőségbiztosításáról szóló, 2004. május 28-i Döntéseiben”. A Döntések hangsúlyozzák, hogy a Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) „hozzájárulhat a tagállamok szakképzési szakmapolitikai kezdeményezései növekvő áttekinthetőségéhez és konzisztenciájához, míg teljes mértékben tekintetbe veszi a saját rendszereik (ki-)fejlesztéséért való felelősségüket”, és „a minőségbiztosítás megfelelő közös európai keretrendszerét és rendszerszerű, szisztematikus megközelítését alkotja”.

1

CEDEFOP = Európai Szakképzés-fejlesztési Központ

2

A (2004. évi) Tanácsi Döntések felkérik a tagállamokat és a Bizottságot, hogy saját hatáskörükben:  ösztönözzék és támogassák a CQAF (önkéntes alapon történő) alkalmazását, és ebben a lehető legjobban használják ki a már meglévő és a jövőben rendelkezésre álló nemzeti és Közösségi (szakma)politikai eszközöket.  az érintett érdekelt felekkel együtt dolgozzanak ki gyakorlati intézkedéseket a CQAF-nak az országos, regionális és intézményi szintű szakképzési (minőségbiztosítási) rendszerek fejlesztéséhez hozzáadott értékének felmérésére.  a Koppenhágai Nyilatkozattal és a Közös Időközi Jelentéssel való összhang elősegítése érdekében nemzeti és regionális szinten koordinálják a tevékenységeket a szakképzésért felelős főbb szereplők között.  támogassák az együttműködésen és az önkéntességen alapuló hálózatok – kísérleti jelleggel történő – létrehozását. Ez lehetővé teszi az oktatási és a képzési programok jelenlegi és jövőbeli generációin alapuló legjobb gyakorlatok nemzetek közötti kicserélését.  ahol csak lehetséges, vizsgálják meg közös mérési eszközök alkalmazásának lehetőségét, annak érdekében, hogy elősegítsék a tagállamok rendszereinek monitoringját és értékelését.

2. Értelmezés A CQAF egy olyan, a legfontosabb létező minőségbiztosítási modellek kulcselemeire építő európai referencia keretrendszer, amely biztosítja és elősegíti a szakképzés minőségének a fejlesztését. Olyan, átfogó helyzetértékelő eszköznek (cross reading instrument) is tekinthető, amely mind a koncepcióalkotóknak, mind a gyakorlati alkalmazóknak segítséget nyújt a létező minőségbiztosítási modellek működésének jobb áttekintéséhez, a képzési tevékenység és szolgáltatás fejlesztésre szoruló területeinek beazonosításához, ezeknek a területeknek a közös kvalitatív és kvantitatív referenciák alapján történő fejlesztéséről szóló döntések meghozatalához; valamint tagállamokszerte tekintetbe veszi a jó gyakorlatok megismerésének, gyűjtésének és osztályozásának, besorolásának szempontjait. A CQAF a szakképzési rendszere szintjén (rendszer-szint) és a szakképző intézmények szintjén (intézményi szint) egyaránt alkalmazható, ezért alkalmas a szakképzés hatékonyságának a mérésére. Különös hangsúlyt helyez a szakképzés „végeredményének” és „végtermékének” a foglalkoztathatóság növelése, a munkaerő-piaci kereslet és a képzési kínálat illeszkedésének javítása és az élethosszig tartó képzésbe – különösen a hátrányos helyzetű emberek számára – való könnyebb bekerülés szempontjából történő értékelésére. Összességében, a CQAF alkalmazásából származó előnyök úgy foglalhatók össze, mint a hatékonyság, az átláthatóság, és a szakképzési rendszerekben való kölcsönös bizalom az egyes országokon belül és azok között egyaránt. A minőségbiztosítás és a minőségfejlesztés folytonos folyamatok. A CQAF maga sem kivétel ez alól. Bizonyos összefüggésekkel és a meglévő minőségi megközelítésekkel szembeállítva, a különböző környezetben, különböző körülmények között megvalósított gyakorlati kezdeményezések, intézkedések mérésével, értékelésével rendszeresen felül kell vizsgálni, ugyanakkor megőrizve a Keretrendszer legfőbb jellemzőjét, a „környezet-függetlenséget”. Ez egy olyan kifinomult eljárás, amelyben a visszacsatolásnak kulcsfontosságú szerepe van a Keretrendszer közös referenciaeszközeinek (az alapvető minőség kritériumok és az indikátorok) felülvizsgálatában, növelve ezzel az európai hozzáadott értékét.

3

3. Működési jellemzők A CQAF alkotóelemei: -

egy modell, amely elősegíti a rendszerek megtervezését, gyakorlatba átültetését, működtetését, értékelését és felülvizsgálatát a megfelelő szinteken,

-

egy megfelelő módszertan a rendszerek értékelésére és felülvizsgálatára, a folyamatos fejlesztés előmozdítása céljából: a hangsúly a külső értékeléssel egybekötött önértékelésen van;

-

egy monitoring rendszer: egy külső szerv általi monitoring nemzeti vagy regionális szinten (lehetőség szerint európai szintű Peer Review 2 alkalmazásával kombinálva);

-

egy mérőeszköz: adott számú referencia mutató kifejlesztése, amelyek célja, hogy segítse a tagállamokat saját rendszereik országos vagy regionális szintű ellenőrzésében és értékelésében.

3.1. A CQAF Modell A CQAF Modell az alábbi, egymáshoz kapcsolódó elemekből áll:    

2

Tervezés Megvalósítás / Végrehajtás Mérés (assessment) és értékelés (evaluation) Felülvizsgálat

Peer Review = „barátságos” külső értékelés, azonos tevékenységet végzők / társak egymás általi értékelése

4

A MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI MODELL

TERVEZÉS (cél és terv)

FELÜLVIZSGÁLAT (visszacsatolás és a változ(tat)ás eljárásai)

MÓDSZERTAN

MEGVALÓSÍTÁS / VÉGREHAJTÁS

MÉRÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

A fenti elemek mindegyikéhez alapvető minőség kritériumok kerültek meghatározásra. Figyelembe véve a tagállamoknak a szakképzés minőségbiztosításával és minőségfejlesztésével kapcsolatos gyakorlatai széles palettáját, a kulcsfontosságú kritériumok úgy kerülnek bemutatásra, mint azon specifikus kérdésekhez kapcsolódó lehetséges válaszok, amelyek a létező szakmapolitikák, koncepciók áttekintésekor, felülvizsgálatakor bármely szakképzési rendszer vagy szakképző intézmény számára „átvihetőek”, értelmezhetőek.

3.1.1. Tervezés (cél és terv) A tervezés a (szakma)politikákra, eljárásokra, feladatokra és emberi erőforrásokra vonatkozó, egyértelmű és mérhető célok kitűzéséről szól. Kapcsolódik továbbá a minőségbiztosítás megtervezését és végrehajtását támogató célokkal kapcsolatos bemeneti (input) és kimeneti (output) standardok meghatározásához, valamint az egyének tanúsításához vagy a szakképzési intézmények és/vagy programok akkreditációjához szükséges referencia (viszonyítási) pontok megadásához. A célokat és célkitűzéseket egyértelmű, érthető kifejezésekkel kell megfogalmazni, és lehetőség szerint mérhető indikátorok definíciójával kell társítani, mivel ez teszi lehetővé a tervezett célkitűzések elérésének ellenőrzését, értékelését a későbbi fázisokban. A szakképzés minősége elsődlegesen nem csak szakmai kérdés. Mindig összefüggésben van a szakképzéshez kapcsolódó, specifikus politikával, és az időkereteknek megfelelően elérendő intézményi és/vagy egyéni célokkal, célkitűzésekkel. Ezért alapvető fontosságú, hogy a nemzeti, regionális és helyi szinten az érintettek részt vegyenek a szakképzés minőségét érintő célokkal, célkitűzésekkel kapcsolatos döntéshozási folyamatban.

5

E tekintetben európai szinten alapvető kérdés az, hogy a szakképzési rendszerek fejlesztésére irányuló európai célkitűzések mennyiben tükröződnek vissza a minőségügyi rendszerek tervezési szakaszában meghatározandó célokban és célkitűzésekben. A tagállamokat, a Bizottságot, a tagjelölt országokat, az EFTA-EGT-országokat és a szociális partnereket is mozgósító, bevonó európai együttműködés megfelelő eszköz e kérdés megválaszolásához. 1. táblázat TERVEZÉS: A MINŐSÉG KRITÉRIUMAI Kulcskérdések

Lehetséges válaszok rendszer szinten – alapvető minőség kritériumok

Egyértelműek és mérhetőek-e a szakképzési politikában megfogalmazott célok/célkitűzések?

A szakképzés nemzeti és európai szinten meghatározott céljai és tervei ismertek az érintettek számára. A jövőbeli szükségleteket azonosító, felismerő szisztematikus eljárások megléte. A minimum-célok és standardok meghatározásra kerültek.

Melyek az Önök rendszerének/intézményének a szak(Célok/célkitűzések leírása) képzéssel kapcsolatos céljai/célkitűzései? Tartalmazzák-e a szakképzés- Akcióterv készült az európai célok sel kapcsolatos európai céloelérésére. kat* és célkitűzéseket az Önök által meghatározott célok? Hogyan történik annak mérése, hogy ezek a célok milyen mértékben valósultak meg?

Írja le a tervezési folyamat eljárásmódját az alkalmazott minőség megközelítésen belül!

A célokat kommunikáljuk a szakképző intézmények felé. Bizonyos indikátorok eredményeit rendszeresen gyűjtjük.

(Az eljárásmód leírása.)

Lehetséges válaszok a szakképző intézmények szintjén – alapvető minőség kritériumok Az európai, nemzeti és helyi célok az egész intézményben ismertek.

(Célok/célkitűzések leírása) Néhány európai célra való fókuszálás, más tagállamok szakképző intézményeivel való együttműködés keretében. Az önértékelés minden második évben megtörténik. A részlegek a vezetési szint részére specifikus indikátorokkal támogatott jelentéseket készítenek. (Az eljárásmód leírása.)

* Itt olyan célokra gondolunk, mint pl. a szakképzésben a munkaerő-piaci kereslet és a képzési kínálat jobb összehangolása, valamint a speciális igényű/szociálisan érzékeny csoportok képzési szükségletei.

6

3.1.2. Megvalósítás / Végrehajtás Alapvető fontosságú a tervezett tevékenységek végrehajtását elősegítő, kulcsfontosságú elvek meghatározása, annak érdekében, hogy a tervezett célok és célkitűzések elérésének hatékonyságát biztosítsuk. Ezeknek az alapelveknek a kitűzött célokkal koherenseknek kell lenniük. Ezt a koherenciát több módon is el lehet érni, mint például szabályzatokkal, szabályozásokkal, finanszírozással történő ösztönzéssel, a helyi szintű megvalósítás irányelveinek biztosításával, illetve a kulcsszereplők minőségügyi kérdésekkel kapcsolatos ismereteinek képzéssel, illetve a szakképző intézményi szintű belső minőségügyi rendszereknek a külső értékeléssel való kombinációjával való bővítése segítségével. Bármely megközelítést is választjuk, alapvető fontosságú, hogy az elvárások átláthatók legyenek, és az eljárás lépései – beleértve az időtartamokat és a teljesítendő feladatokat is – egyértelműek legyenek a folyamatban részt vevő valamennyi érdekelt fél számára. A munkatársak, a tanárok, az oktatók és a tanulók, a képzésben részt vevők bevonásának, bevonódásának és a személyes motivációjának megteremtése a célok, célkitűzések és a végrehajtás közötti koherencia elérésének fontos előfeltétele. 2. táblázat MEGVALÓSÍTÁS / VÉGREHAJTÁS: A MINŐSÉG KRITÉRIUMAI Kulcskérdések

Lehetséges válaszok rendszerszinten – alapvető minőség kritériumok

Hogyan történik egy megtervezett tevékenység végrehajtása?

Jogszabályalkotással: - átfogó, széles körű és szűkített körű szabályozások, jogszabályok és előírások; - nemzeti szinten egységes minőség megközelítés; - igény egy egységes minőség megközelítésre a szakképző intézmények szintjén. Finanszírozással: - Inputon alapuló támogatás; - Outputon alapuló támogatás.

Írja le a végrehajtási folyamat eljárásmódjának alapelveit!

A szociális partnerekkel való együttműködésben. A szakképző intézményekkel való együttműködésben. A végrehajtásért a szakképző intézmények teljes körű felelős7

Lehetséges válaszok a szakképző intézmények szintjén – alapvető minőség kritériumok Szisztematikus minőség megközelítés és terv megléte. Ennek másokkal való megosztása. A helyi szereplők bevonása, és a helyi igényeknek megfelelő adaptálás. A szakképző intézmény stratégiáin és tervein alapuló humán erőforrás-politika megalkotása és kommunikálása. A feladatok, hatáskörök és felelősségek rendezése, összehangolása.

A finanszírozás megszervezése és allokációja az alábbi

séggel rendelkeznek. A szakképző intézmények által teljesítendő minimumkritériumok meghatározása. Egy bizonyos minőség megközelítés alkalmazásának meghatározása valamennyi szakképző intézmény számára.

területekre: - pénzügy és erőforrások, - a partnerségi kapcsolatok, együttműködések, - a vezetés, irányítás, - a folyamat-menedzsment, - az oktatók képzése, - az oktatási anyagok. Az átláthatóság és a célokkal való koherencia megkövetelése. Különböző szereplők bevonása a munkába. Jó munkakörülmények és munkafeltételek biztosítása a szervezetben.

3.1.3. Mérés és értékelés Az Értékelés a képzési program szolgáltatásának, megvalósításának a tanulói adatokat is magukban foglaló célkitűzések alapján történő értékelését, és a Mérés az eredmények elérésének mérését jelenti rendszer szinten és az egyén szintjén egyaránt. Magában foglalja az értékelő mechanizmusok – adott viszonyoknak megfelelő – kialakítását, az értékelések gyakoriságának és kiterjedésének meghatározását, valamint alátámasztó bizonyítékok szolgáltatását az értékelés ténymegállapításairól, eredményeiről az érdekelt felek számára – beleértve az erősségeket, a fejlesztendő területeket, és a cselekvési, fejlesztési javaslatokat, ajánlásokat is. Általánosságban a mérés és értékelés fázisa két részből áll: az adatok összegyűjtéséből és feldolgozásából, valamint az elért eredmények megvitatásáról. Fontos szempont (és egyben kihívás is) a felesleges adatok gyűjtésének elkerülése. A mérés hatékonysága nagymértékben függ az adatgyűjtés módszertanának és rendszerességének egyértelmű meghatározásától, valamint az adatgyűjtés és az előzetesen meghatározott indikátorok koherenciájától, másrészt pedig az adatgyűjtés és az elérendő célok és célkitűzések közötti koherenciától. Az érdekelt feleknek, azaz a jelenlegi és a korábbi oktatóknak, munkatársaknak, a munkaadók, és szakszervezetek képviselőinek mindenképpen részt kell venniük az eredmények értékelésével kapcsolatos megbeszéléseken.

8

3. táblázat MÉRÉS ÉS ÉRTÉKELÉS: A MINŐSÉG KRITÉRIUMAI Kulcskérdések

Írja le az alábbiak mérésének folyamatát:  Bemeneti követelmények (Input)  Folyamatok  Kimeneti követelmények (Output)  Eredmények

Hogyan biztosítják, hogy a mérések és értékelések relevánsak és szisztematikusak legyenek és rendszeresen elvégezzék azokat?

Lehetséges válaszok rendszerszinten – alapvető minőség kulcskritériumok Az alábbiak alkalmazásával és segítségével:  Ellenőrzési rendszerek.  Tanfelügyelőségek közreműködése.  A világhálóhoz való általános hozzáférés.  Benchmarking (más szakképző intézményekkel együtt).  Az inputra, folyamatokra és az outputra vonatkozó országos (nemzeti) standardok segítségével. Az eredmények és a szakképzési szakmapolitika prioritásai közötti koherencia mérésével. Az adatgyűjtés rendszeres eljárásaival:  Indikátorok használatával  Mérésekkel

Mely közreműködők, szereplők vesznek részt a mérési és értékelési folyamatban? Milyen szerepe van a különböző közreműködőknek, résztvevőknek?

A rendszer szint és a szociális partnerek. Valamely minőségügyi intézet. Az érdelelt felek az alábbi tevékenységekben vehetnek részt:  Kezdeményezések, gyakorlati intézkedések elindítása  Döntéshozás  Értékelés  Tanúsítás  Szakpolitikai támogatás  A szakpolitikai döntések legitimálása Mikor történik a monitoring, a A szakképzés megújítása alkalmérés és az értékelés? (gyako- mával: riság) Előzetes, közbenső és utólagos értékelések Minden 3-5 évben.

9

Lehetséges válaszok a szakképző intézmények szintjén – alapvető minőség kritériumok Az alábbiak alkalmazásával és segítségével:  önértékelés  külső értékelés, vizsgálat,  belső minőségellenőrzés. A kapott eredmények öszszehasonlítása az elvárt eredményekkel. Az oktatás/képzés eredményei és a tanulási eredmények. Munkatársakkal kapcsolatos eredmények. Kulcsfontosságú eredmények. Társadalmi eredmények. A gyakorlati alkalmazóknak a megkérdezésével  az indikátorok használatáról,  a mérésekről. Vezetők, tanárok, diákok, szülők és munkaadók. Az érdekelt felek a tevékenységek széles körében részt vesznek, pl.:  Kezdeményezések elindításában  Döntéshozásban  Értékelésben  Tanúsításban  A munkaerő-piaccal való kapcsolattartásban. A képzési tevékenység előzetes, közbenső és utólagos értékelése.

3.1.4. Felülvizsgálat (visszacsatolás és a változtatás eljárásmódjai) A minőségbiztosítás és minőségfejlesztés folyamatos és szisztematikus (rendszeres és módszeres) tevékenység. Állandó, folyamatos felülvizsgálatnak kell alávetni, az önértékelés és a külső testület általi értékelés együttes alkalmazásával, a visszacsatolások feldolgozásával és változtatások eljárásmódjainak megszervezésével. Annak ellenére, hogy a minőségbiztosítási ciklus többi eleme csak akkor értékelhető, amikor a következtetések és a tanulságok levonása, és ezeknek a gyakorlatba történő átültetése már megtörtént, az eddig áttekintett minőségirányítási rendszerek elemzése azt mutatja, hogy a gyakorlatban gyakran éppen a ciklus ezen utolsó fázisa – vagyis a tervezés felülvizsgálata, a minőséggel kapcsolatos célok és a minőségirányítási tevékenységek finomítása – a leggyengébb. E folyamat kulcsfontosságú faktora a minőségértékelési eljárás eredményeinek nyilvánossá tétele, valamint az érdekelt felekkel az egyes eredményekre hatással lévő tényezőkkel kapcsolatban a nyílt viták elősegítése. Továbbá, az összehasonlítható területek között benchmarking folyamatok kialakítása elősegítheti, erősítheti a kölcsönös tanulást, különösen akkor, ha az a jó gyakorlatokra és a további jobbításra vonatkozó ösztönzéssel, ösztönzőkkel egészül ki. 4. táblázat FELÜLVIZSGÁLAT: A MINŐSÉG KRITÉRIUMAI Kulcskérdések

Lehetséges válaszok rendszerszinten – alapvető minőség kritériumok

Hogyan szervezik meg a viszszacsatolást és a változtatási eljárásokat?

A visszacsatolási eljárásokat szabályzatok határozzák meg, és a szakképzési rendszer megújításakor, három-ötévente felülvizsgáljuk és módosítjuk azokat. A visszacsatolás előre meghatározott terv szerint történik. A visszacsatolás ad hoc módon történik. Az adatoknak és a következtetéseknek a honlapon való közzétételével. A szakképzés minőségével kapcsolatos szemináriumok, konferenciák szervezésével. A folyamat átláthatóságával, nyilvánosságra hozatalával. A tanfelügyeleti szervek segítségével. Panaszkezelési eljárás létrehozásával. Szankciókkal és jutalmazással/finanszírozással.

Hogyan biztosítják a rendszeres visszacsatolást? Hogyan teszik a szakképzés minőségével kapcsolatos viszszajelzéseket nyilvánossá?

Hogyan biztosítják, hogy az értékelések és a mérések eredményei felhasználásra kerüljenek?

10

Lehetséges válaszok a szakképző intézmények szintjén – alapvető minőség kritériumok A visszacsatolás és a változtatási eljárások a szakképző intézmények saját tanuló szervezetének szerves részét képezik. Minden részlegnek egy rögzített tervnek megfelelően kell beszámolnia a vezetőség felé. Valamennyi információ hozzáférhető a szakképző intézmény honlapján vagy papír alapon. Az ellenőrző és a fejlesztő értekezletek együttes megtartásával az intézmény különböző részlegeiben. Valamennyi érdekelt félnek a felülvizsgálati munkában való részvételével.

Hogyan kapcsolják össze a célokat/célkitűzéseket az értékeléssel és a mérésekkel?

A szakképzési rendszerek megújításakor, reform intézkedések bevezetésekor. Az éves tenderek odaítélésekor.

Részlegszintű és intézményi szintű értekezleteken, a döntéshozatali rendszer szisztematikus részeként.

3.1.5. Módszertan A módszertan fontos transzverzális dimenzió, amely a Modell valamennyi elemében jelen van. Magában foglalja a részvételi mechanizmusokról, a mérésekről és az indikátorokról szóló döntéseket; a mérési és értékelési eszközök kialakítását; a tervezés, a végrehajtás és a visszacsatolás eljárásmódjait; és valamennyi elemnek – egy egységes rendszer létrehozása érdekében történő – kombinálásánaak módjait. A szakmai munkacsoport (TWG) különös hangsúlyt fektetett a rendszerek mérésére, értékelésére és felülvizsgálatára irányuló, külső monitoringgal kiegészített önértékelésre. 5. táblázat MÓDSZERTAN: A MINŐSÉG KRITÉRIUMAI Kulcskérdések

Lehetséges válaszok rendszerszinten – alapvető minőség kritériumok

Milyen módon alkalmaznak valamilyen szisztematikus minőségbiztosítási megközelítést?

A Minisztérium rendes eljárásait követve.

Mi a szerepe az önértékelésnek az Önök minőségbiztosítási megközelítésében?

Az önértékelést egy koordinált keretrendszerben, valamennyi szinten alkalmazzuk. Az önértékelés a szakképző intézmények valamennyi tevékenységéről rendszeres és általános képet ad.

Milyen közreműködők, szereplők vesznek részt az Önök által alkalmazott minőség megközelítés különböző lépéseiben, és milyen szerepük van? Milyen eszközöket és eljárásokat alkalmaznak az adatgyűj-

Lehetséges válaszok a szakképző intézmények szintjén – alapvető minőség kritériumok A minőség megközelítés kiválasztása valamely standard minőségbiztosítási rendszer alapján, pl. ISO 9000 vagy EFQM. Az önértékelést, mint a szervezet teljesítménye javításának eszközét rendszeresen alkalmazzuk, mivel ez rávilágít az elsődleges fejlesztendő területekre.

Nemzeti szinten a szociális partnerek a politikai szereplőkkel együtt kiemelkedő szerepet játszanak.

Az önértékelést a benchmarking alapjaként alkalmazzuk. Számos különféle szereplő bevonása megtörtént – a szociális partnerektől a szülőkön át a diákokig.

Az akkreditációért felelős ügynökségeknek szintén jelentős szerepe van. Rendszer szinten számos eszköz és eljárásmód került kidolgozásra,

A külső tanácsadók részt vesznek a tevékenységek néhány részelemében. Közös kérdőívek, minőségmérési eszközök,

11

tésre, a mérésre, az elemzésre, a következtetések levonására és a végrehajtásra?

mint pl. egységes, közös kérdőívek és mérési skálák.

benchmarking, stb. kialakítása, a többi szakképző intézmény egy kiválasztott Indikátorokat alkalmazunk. csoportjával való együttműködés segítségével. Hogyan motiválják a szerepA külső szereplőket, közreműkö- A külső szereplőket a szaklőket abban, hogy a feladatudőket a Szakképzési Tanácsadó képző intézményekre – pl. kat megfelelően lássák el? Testületben való részvétellel és igazgatósági tagként – gyaaz ezen keresztül kifejthető korolt befolyásuk motiválja. (szak)politikai befolyással motiIntézményen belül a fő váljuk. motiváció a személyes fejlődés. A munka világával való szoros Az intézmény együttműködéssel. imázsának/eredményeinek figyelemmel kísérése. Mely stratégiák biztosítják a A politikai döntéshozási folyamat A minőségügyi rendszer változtatások bevezetését, és a közreműködők, szereplők szisztematikus felépítése végrehajtását? folyamatba való bevonásának magában foglalja a változás, számos különböző eszköze. változtatás egyértelmű stratégiáit. A piaci erők gyakorolnak ránk nyomást a változ(tat)ások irányába. Milyen módon és esetben Problémák esetén, és a nemzeti A terveket követő audittal. alkalmazzák a külső értékelést? értékelési terv eredményeként.

3.2. Önértékelés Az önértékelés a minőség mérésének és értékelésének, valamit a minőség rendszer szintű és intézményi szintű fejlesztésének és biztosításának releváns eszköze. Magában foglalhat egy, több, vagy valamennyi faktort, amelynek hatása van a szakképzés minőségére, beleértve a szakképzési rendszerek/ szakképző intézmények szervezetét, a mechanizmusokat, eljárásmódokat és az erőforrásokat, a pedagógiai szaktudást, valamint a külső környezettel való kapcsolatot is. A TWG mindkét szinthez készített minta önértékelési irányelveket. A szakképzési rendszerek és intézmények hatékonyságuk javításának növekvő szükségességével szembesülnek, annak érdekében, hogy a gazdasági és a társadalmi környezet gyors változásaira reagálhassanak és megfelelő, adekvát válaszokat adhassanak az érintettek/felhasználók igényeire, új technológiákat alkalmazva. Az önértékelés segítséget nyújt a szakképző intézmények számára az ezen kihívásokra adott válaszaik elemzésében, és a változást igénylő területekről megfelelő visszajelzés adásában. Rendszer szinten az önértékelés segíti a jó kormányzás javítását, továbbfejlesztését, amely szükséges a megfelelő törvényi rendelkezések meghozatalához, a szükséges erőforrás-allokációhoz, az eredmények ellenőrzéséhez és azok megfelelő időben történő visszajelzéséhez, lehetővé téve a szakképző intézmények számára, hogy reagálni tudjanak, és megtegyék a szükséges változtatásokat.

12

Az önértékelésben két fő megközelítést különböztethetünk meg. Alkalmazhatják a nemzeti/országos szervek, testületek a szakképzés minőségének irányítására és támogatására: ebben az esetben az önértékelés elsődlegesen a nemzeti szakképzési célokra, azok megvalósulásának értékelésére vonatkozik, és a végrehajtása ország-specifikus szabályozási kereteknek megfelelően történik. A második esetben az önértékelést a szakképző intézmények intézményi szinten, önkéntesen alkalmazzák, mint a képzési kínálat racionalizálásának és áttekinthetősége javításának eszközét, és mint az elismerés, az imázs- és bizalomépítés kihívásainak való megfelelés eszközét egy igényes és versenyképes piacon. Az „Európai önértékelési útmutató” elsősorban a szakképző intézményeknek szól és konkrét minőség kritériumokkal és magyarázó megállapításokkal, valamint különböző szakképzési rendszerekből vett mintákkal illusztrálva útmutatást ad az önértékelés elvégzésének módjairól. Útmutatást ad az önértékelés rendszer szinten történő megvalósításához is, valamint áttekintést ad az önértékelés különböző létező keretrendszereiről is.

3.3. Monitoring rendszer Az önértékelés a minőségbiztosítás fontos módszere, amely az „öröklött” tudásra épít. Ugyanakkor „introspektív”, azaz befelé tekintő eljárás, és éppen ezért elfogult is. Emiatt szükséges azt nemzeti, regionális vagy szektorális szintű, független és megfelelő külső testület általi, időszakos monitoringgal kiegészíteni. A kettő együttes alkalmazása előfeltétele a szakképzési eredmények értékelésében a hitelesség, a legitimitás és az elismerés biztosításának, valamint a felülvizsgálat alátámasztásának, támogatásának. A külső monitoring a szigorú kontroll (ellenőrzési) és elszámoltatási intézkedésektől a sokkal nyitottabb rendszerekig terjedhet, amelyeknél az ellenőrzés szintén fejlesztési célokat szolgál elsődlegesen, lehetőség szerint az önkéntes Peer Review-val kombinálva. A monitoring rendszerek, mechanizmusok és eljárások a kormányzási szabályozási funkció részét képezik, és olyan változatosak, sokfélék lehetnek, mint amilyenek a nemzeti rendszerek, alrendszerek és az intézmények. A decentralizált kormányzás irányába mutató trend – támogatva és támaszkodva a helyi know-how-ra és kreativitásra – a belső és a külső eljárások közötti növekvő stratégiai komplementaritással jár együtt. Számos országban a tanfelügyeleti rendszer jelenti az önértékelést kiegészítő, általános külső monitoring eljárást az államilag támogatott, finanszírozott szakképző intézményekben. Segít abban, hogy a belső mérések eredményeit rendszeresen megkérdőjelezzék, felülvizsgálják, és egy osztályozási rendszer és a közzétett jelentések segítségével egyértelmű és összehasonlítható elemzést ad a szakképzés minőségéről. A kontroll (ellenőrző) funkcióval együtt a legtöbb országban a tanfelügyelő szervek munkájának részeként, a szakképzés minőségének fejlesztése céljából, a szakképző intézmények szakmai támogatását és tanácsadását is megoldják. A kontrollhoz közel álló specifikus monitoring eszköz a szakképző intézmények akkreditációja, amelyet számos tagállam a szakképző intézmények változatos körének harmonizálására és legitimálására használ. Ez azt jelenti, hogy arra ösztönzik a szakképző intézményeket, hogy teljesítsenek egy sor meghatározott minimumkövetelményt, annak érdekében, hogy – legalább egy időre – részei legyenek a szakképzési rendszernek. Ez különösen fontos a folyamatos szakmai oktatás és (tovább)képzés (CVET) szempontjából, amely eddig gyakran csak kevéssé volt szabályozott és minőségi szempontból felülvizsgált. Ilyen kezdeményezéseket az állami hatóságok – növekvő

13

mértékben a pénzügyi, finanszírozási ösztönzőkhöz kötötten –, és önszabályozó mechanizmusként maga a CVET piac is tett. A minőségügyi rendszerek harmadik fél általi felülvizsgálatát, verifikálását (pl. ISO 9000 szabvány szerinti tanúsítás és az EFQM) szintén alkalmazzák, amelyek számos országban széleskörűen elterjedtek, annak ellenére, hogy gyakran ítélik túlságosan „folyamat-orientáltnak” őket. A Peer Review – a monitoring rendszerek részeként – releváns eszköz lehet az országokon belül és azok között. Az értékelési, felülvizsgálati eljárás segít a jó gyakorlatok azonosításában és értékelésében, valamint annak értékelésében, hogy a jó gyakorlatok hogyan adhatóak hatékonyan tovább, és elősegíti az egymástól való tanulást is rendszer szinten és intézményi szinten egyaránt.

3.4. Mérési eszköz A minőségnek és összetevőinek valamennyi szintre kiterjedő mérése a minőségirányítás nagy feladata. A Modell (ld. fentebb a 3.1. pontban ) egyes elemeiben az indikátorokra vonatkozó referenciák, hivatkozások mutatják azok jelentőségét a teljes minőség ciklusban. A CQAF javaslatot tesz a szakképzés minőségének mérésére és értékelésére vonatkozó közös indikátorok első csoportjára (ld. az 1. sz. Mellékletben). A cél annak elősegítése, hogy a tagállamok biztosítsák a saját rendszereik minőségének fejlesztését közös kvalitatív és kvantitatív referenciákon alapuló, megfelelő és következetes figyelését és értékelését. A TWG által elkészített indikátorcsoport használható „reflektorfényként”, amely a szakképzési folyamatra irányítja a figyelmet nemzeti szinten, valamint a tapasztalatok és a jó gyakorlatok cseréjének alapjául is szolgál. Két ésszerű indok vezette a megfelelő referenciaindikátorok kiválasztását: az egyik a minőségirányítási rendszerek alkalmazásának intézményi és rendszer szinten való támogatása volt. A másik indok volt a minőségirányítási (menedzsment) tevékenységek összekapcsolása a szakképzési rendszerekre vonatkozó, európai szinten megállapított szakmapolitikai célkitűzésekkel. Ezek célja a munkaerő foglalkoztathatóságának növelése, a szakképzésbe való bekerülés javítása – különösen a munkaerőpiac érzékeny csoportjai számára, és a szakképzési kereslet és kínálat illeszkedésének javítása. A kiválasztott indikátorok környezeti információkat, valamint az inputhoz, a folyamathoz, az outputhoz és az eredményekhez kapcsolódó információkat tartalmaznak. A szakképzés outputjának és eredményeinek mérésére összpontosító indikátorok külön figyelmet kaptak. A kiválasztott indikátorok közül három esetében meglévő európai szintű adatforrások használhatók, két indikátor esetében pedig a meglévő felmérések kiterjeszthetők. Kiegészítő adatgyűjtésre lesz szükség három indikátor esetében: a minőségirányítási rendszereket alkalmazó szakképző intézmények részaránya; az oktatók képzésébe való befektetés, és a szükséges képességek/készségek munkahelyi kihasználtsága esetében.

4. Gyakorlati kezdeményezések A CQAF alkalmazása önkéntes. Hozzáadott értéke abban rejlik, hogy olyan módszereket és eszközöket foglal magába, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tagállamok progresszíven fejlesszék saját szakképzési politikájukat és gyakorlatukat, és amelyek elősegítik a tapasztalatcserét és a kölcsönös – egymástól való – tanulást. Ezáltal hozzá kíván járulni Európa országaiban a szakképzés 14

minőségének fejlesztéséhez és az európai célkitűzések irányába mutató nagyobb konvergencia eléréséhez. A CQAF alkalmazása és legitimitása erősen függ ezen hozzáadott érték fel- és elismerésétől, és az érintett felek fokozott bevonása, annak elősegítése iránti politikai elkötelezettségtől. A CQAF-ot a gyakorlati kezdeményezések értékelését követően konszolidálni kell, és rendszeresen felül kell vizsgálni, megőrizve legfőbb jellemzőjét: a különböző körülményektől való függetlenségét. Ezeket a kezdeményezéseket megvalósítani, monitorozni és felülvizsgálni csak a tagállamokban/által és a többi résztvevő tagállamban/által lehet, az érintett érdekelt felek bevonásával, valamint a meglévő és a jövőbeli nemzeti és közösségi szakmapolitikai eszközöknek a legjobb kihasználásával. Ezen a szinten több tagállam is támogatja az együttműködési és önkéntes hálózatok létrehozását és a Peer Review-k szervezését a CQAF-nek konkrét célkitűzésekké és gyakorlati tevékenységgé való lefordítása érdekében. Néhány országban a CQAF a szakképzési rendszer átalakításáról szóló vita részét képezi. A Leonardo da Vinci Program az 1. Tematikus Akció keretében növekvő számú kipróbálási jellegű (pilot) projektet támogat a minőségbiztosítás terén, és a programok következő generációjával együtt a minőségbiztosítás terén az európai szintű intézményi együttműködés támogatására fogják használni. A Tanács 2004. május 28-i döntései az európai szakképzés minőségbiztosításáról nagy lendületet adnak az e területen való együttműködésnek. Az előttünk álló nagy kihívás ezen döntéseknek a konkrét cselekvéssé való átalakítása, és az együttműködés fenntarthatóságának és koherenciájának biztosítása. A Koppenhágai Folyamatból eredő tevékenységekről és eredményekről további információ található a „Minőségbiztosítás a szakképzésben” Virtuális Közösség honlapon (ld. 2. számú Melléklet). A Virtuális Közösség honlapján megtalálható továbbá a szakképzés minőségbiztosításának terén, európai szinten megszületett összes háttéranyag, valamennyi jelentés, útmutatók, valamint számos vitaanyag és esemény leírása is.

15

1. számú Melléklet

A CQAF rendszer szintű közös indikátorok szint

SorA MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS „ÁTFOGÓ” INDIKÁTORAI A SZAKKÉPZÉSBEN szám környezeti/bemenet 1 (A CQAF követelményeinek megfeleltethető, pl. ISO, EFQM) minőségirányítási rendszert alkalmazó szakképző intézmények aránya bemenet/folyamat 2 A képzők képzésére fordított befektetések

adatforrás új új

A SZAKMAPOLITIKAI PRIORITÁSOKHOZ, MINŐSÉGCÉLOKHOZ RENDELT INDIKÁTOROK foglalkoztathatóság a szakképzésbe való bekerülés, a szakképzési kereslet és kínálat hozzáférés megfeleltetése környezeti

3

környezeti

4

bemenet/folyamat kimeneti

5

kimeneti /eredmény

eredmény

Munkanélküliségi ráta, különböző csoportokra vonatkozóan

Munkanélküliségi ráta, különböző csoportokra vonatkozóan

-

Eurostat

Hátrányos helyzetű, érzékeny, veszélyeztetett csoportok „súlya”, aránya

-

Eurostat

A szakképzésben és az élethosszig tartó tanulásban való részvételi arány

A szakképzésben és az élethosszig tartó tanulásban való részvételi arány - összevetve a veszélyeztetett csoportok arányával

A szakképzésben és az élethosszig tartó tanulásban való részvételi arány

6

A szakképzésbe jelentkezők és az azt sikeresen elvégzők aránya

A szakképzésbe jelentkezők és az azt sikeresen elvégzők aránya, összevetve a veszélyeztetett csoportok arányával

-

7

A hallgatók alkalmazotti státusza a képzés befejezése után hat hónappal (a szerzett képesítést figyelembe véve)

-

-

A hallgatók alkalmazotti státusza a képzés befejezése után hat hónappal (a szerzett képesítést figyelembe véve)

Eurostat LFS/CVT

LFS

új

eredmény

8

A megszerzett készségek alkalmazása a munkahelyen

-

A megszerzett készségek alkalmazása új a munkahelyen

környezeti/bemenet

9

-

-

folyamat

10

-

Rendszer, mely támogatja a szakképzésbe történő jobb bekerülést (információk biztosítása, útmutatók, támogatási formák)

KVALITATÍVV INFORMÁCIÓK

17

Fejlesztési mechanizmus, amely biz- A fő követelmétosítja a szakképzési rendszer munka- nyeknek kell tarerő-piaci igényekhez történő igazítá- talmaznia sát -

A fő követelményeknek kell tartalmaznia

2. számú Melleklet A Virtuális Közösség honlap szerkezete