A REHABILITÁCIÓS MUNKACSOPORT:

SZOCIÁLIS ÉS GYERMEKVÉDELMI SZABÁLYOZÓK: A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ

A R EHABILITÁCIÓS M UNKACSOPORT : I RÁNYELV - TERVEZET

B U D A P E S T , 2007.

F EB R U Á R

File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 1/18 old.


A R EHABILITÁCIÓS M UNKACSOPORT I RÁNYELV - TERVEZETE 1 ÖTÖDIK , SZAKMAI VITÁRA MENŐ VÁLTOZAT

1. Tartalomjegyzék 1. Tartalomjegyzék..................................................................................................................... 2 2. Bevezetés: a munka célja és a Komplex Rehabilitációs Munkacsoport tevékenysége.......... 3 2.1 Cél, célcsoport, koncepció, szükségesség .................................................................... 3 2.2 Kapcsolat a többi normatív szabályozóval................................................................... 3 3. Hazai és nemzetközi tapasztalatok, legfrissebb tudományos eredmények szakirodalmi áttekintése................................................................................................................................... 3 3.1 Ami fölött eljárt az idő ................................................................................................. 3 3.2 Új, szégyenlős paradigma feltűnése ............................................................................ 4 4. Meglévő hazai szabályozások (normatív dokumentumok) .................................................... 6 5. Lehetséges módszerek, eljárások, megoldási módok (alternatívák) ...................................... 6 5.1 A rehabilitáció régi és új definíciója ............................................................................ 6 5.2 A rehabilitációs rendszer működése............................................................................. 8 5.3 Az állapotfelmérés........................................................................................................ 8 5.4 A fizikai szükségletek kielégítésének megszervezése ................................................. 9 5.5 A rehabilitáció folyamata ............................................................................................. 9 5.6 A rehabilitációs team tagjai, képzettségi területük, és a szakképzettség foka ........... 10 5.7 A rehabilitáció alapvető elvei..................................................................................... 12 5.8 A rehabilitáció egyes területeinek tartalmi jellemzői................................................. 12 6. A rehabilitációt megvalósító intézmény menedzsmentjével és stábjával kapcsolatos irányelvek ................................................................................................................................. 16 6.1 Szabályozottság.......................................................................................................... 16 6.2 Megbízhatóság ........................................................................................................... 16 6.3. Belső képzés, szupervízió ......................................................................................... 16 6.4 Kooperáció ................................................................................................................. 16 6.5 A menedzsment .......................................................................................................... 17 7. Előnyök, hátrányok, feltételek ............................................................................................. 17 8. Az Irányelv alkalmazására vonatkozó javaslatok ................................................................ 17 9. Alkalmazásának személyi, tárgyi feltételei .......................................................................... 17 10. Fogalommagyarázat ........................................................................................................... 17 11. Hivatkozások...................................................................................................................... 17 12. Mellékletek, függelékek ..................................................................................................... 18

1

A Munkacsoportnak, az NCSSZI által felkért – legalább egy saját részanyagot leadott – rendes tagjai: Bulyáki Tünde (SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika; Ébredések Alapítvány – szociális munkás), Füzessy Józsefné (Regionális Szociális Forrásközpont Kht. ügyvezető igazgató), Könczei György (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, egyetemi tanár) voltak; aktív önkéntes tagja: Póti Viktória (Vakok Állami Intézete, projekt-menedzser) voltak. Munkánk során minden rendelkezésre álló értékes forrást felhasználtunk, amelyek itt tételesen nem kerülnek idézésre. A rendelkezésre álló idő iszonyatos rövidsége miatt számos értékes megfontolás nem került bedolgozásra – ezt a következő, immár véglegesnek szánt változatban végezzük el. File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 2/18 old.


2. Bevezetés: a munka célja és a Komplex Rehabilitációs Munkacsoport tevékenysége 2.1 Cél, célcsoport, koncepció, szükségesség A feladatot a Rehabilitációs Munkacsoport minimális rendelkezésre álló külső forrás felhasználásával 6 hónap alatt végezte el. Munkájának hátteréül saját, zárt tudásbázist és kommunikációs felületet hozott létre, ahol az összes, tagjai által írt és gyűjtött ismeretet egybegyűjtötte 2 . Tevékenységének eredményét ezúton az Nemzeti Családvédelmi és Szociális Intézet közreműködésével országos szakmai vitára bocsátja. Az eredeti feladat a szociális törvényben jelenleg definiált rehabilitációs tevékenység mögé irányelv, vagy standard, vagy protokoll készítése volt. Mivel azonban a komplex rehabilitációt az országos rendszer szintjén is értelmezni kellett, az intézményen belüli, vagy kívüli (másutt megvalósuló) komplex rehabilitáció közötti különbségtételnek nincsen értelme, és a szabályozás még nem érett meg keményebb irányadó dokumentum, így standard, vagy protokoll elkészítésére, feladatát úgy értelmezte, hogy az olyan irányelv elkészítése, amely figyelembe veszi a rehabilitációt szabályozó és körülölelő jelenleg működő, valamint szélesebb és átalakulásban lévő rendszert egyaránt. 2.2 Kapcsolat a többi normatív szabályozóval A későbbiekben kerül kimunkálásra. 3. Hazai és nemzetközi tapasztalatok, legfrissebb tudományos eredmények szakirodalmi áttekintése 3.1 Ami fölött eljárt az idő A szakirodalom legalább egy évtizede a persons/people with disabilities fogalmat használja, ahol a személy áll elöl, hogy ez váljék hangsúlyossá, a fogyatékosság stigmatizáló hangsúlyozása helyett. A magyarban ezt a fogyatékossággal élő ember/személy (vagy rosszabb, de még elfogadható esetben a fogyatékos ember, személy) vált használatossá 3 . Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO 1980-ban publikált meghatározása még megkülönböztet egymástól három, fokozatilag és tartalmilag különböző fogalmat. A „károsodás” – angolul impairment – az ember pszichológiai, fiziológiai szerkezetének, funkciójának bármiféle rendellenessége, esetleg hiányossága (hiányzó vagy sérült testrész, szerv). Nyelvünkben ennek az „egészségkárosodás” fogalom felel meg. A fogyatékosság – disability – módosult, csökkent képessége az ember bizonyos tevékenységeinek: közlekedésnek, evésnek, ivásnak, mosakodásnak, munkának, írásnak és így tovább. A fogyatékosság mérésekor is felhasználják ezt a tényt külföldön: egy skála különböző számértékeit rendelik a hiányzó, illetve meglévő képességekhez, az említetteken túl például akár a körömvágáshoz, lépcsőjáráshoz, bevásárláshoz, autóbusz eléréséhez. A legsúlyosabb a „hátrány” – handicap –, amely 2 3

http://moodle.disabilityknowledge.org/course/view.php?id=30 Van szakirodalmi forrás, amely képtelen ezzel a feladattal megbirkózni. Vö.:pl.: Juhász 2004, 3-74. File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 3/18 old.


károsodásból vagy fogyatékosságból eredő társadalmi hátrány; korlátozza, esetenként meg is akadályozza, hogy az egyén betöltse kortól, nemtől, társadalmi és kulturális tényezőktől függő normális, mindennapi szerepét. A hátrány ily módon tehát nem más, mint a károsodás, a fogyatékosság társadalmivá válása, mely igen súlyos kulturális (tanulás), társadalmi (önellátás), gazdasági (önellátás) és egyéb következményeket von maga után az egyén mindennapi életében. A súlyosságot is mutató három jelenség a következő – az időközben publikált kritikák szerint nem lineáris, mert más dimenziójú elemekből álló – jelsorozattal írható le, melyhez itt hozzátettük a betegséget is. Jelzi ez egyrészt, hogy leggyakrabban eredendően betegségek teszik szükségessé a rehabilitációt, másrészt utalást jelent egy lehetséges tágabb értelmezésre is, hiszen szokás rehabilitációról minden súlyosabb betegség után is beszélni (lásd az 1. ábrában). 1. ábra

A fogyatékosság levezetése 1980-1997-ig

BETEGSÉG → KÁROSODÁS → FOGYATÉKOSSÁG → HÁTRÁNY

3.2 Új, szégyenlős paradigma feltűnése 1997-re az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a szakirodalomban is publikált kritikák – pl.: a fogyatékosság jelenségét valójában egyéni, személyes problémára látszik leszűkíteni –, és a nemzetközi fogyatékos-mozgalom nyomásának hatására új, megfelelő használat és értelmezés esetén forradalmi jelentőségű paradigmaváltás előidézése is lehetőséget adó, új fogalomhasználattal rukkolt elő – ld. a 2. ábrát (WHO 1997) 4 . 4

Az új paradigma egyik első bemutatása a magyar szakirodalomban: Könczei (1999). Érdekes, hogy Kullmann (2000) egy évvel később lelkesen bemutatja az új ábrát, és közben nemcsak előveszi, hanem használja is a fogalmak két évtizedes, régi meghatározását. Persze, az FNO is cselesebb, mint gondolnánk. Miközben - már a klasszifikáció címe is szemmel láthatóan megváltozott, „A károsodások, fogyatékosságok és hátrányok nemzetközi osztályozásá”-ról „A károsodások, tevékenységek és részvétel nemzetközi osztályozásá”ra (ENSZ 2003, 1), - és a szöveg maga így szól: „Ezek a fogalmak /Testi funkciók és struktúrák, Tevékenységek és részvétel; KGy/ – amelyek felváltják a korábban használt ’károsodás, ’fogyatékosság’ és ’rokkantság’ fogalmakat – úgy bővítik az osztályozást, hogy általuk a pozitív tapasztalatok is leírhatók legyenek.” (ENSZ 2003, 3). Ennek alapján, logikusan úgy vélhetnénk, hogy, ha ez így van, akkor az FNO-paradigmán belül írott szakszövegekben pl. a károsodás fogalma már nem használható. - Eközben a szöveg másutt így fogalmaz: „Az FNO 1. főfejezetében a Funkcióképesség és a fogyatékosság alkotóelemei két módon fejezhetők ki. Egyrészről használhatók problémák leírására (pl. károsodás, tevékenység akadályozottsága vagy a részvétel korlátozottsága, amelyeket a fogyatékosság gyűjtőfogalom foglal össze); másrészről leírhatják az egészség és az egészséghez kapcsolódó állapotok nem problémás (vagyis semleges) oldalait (amelyeket a funkcióképesség gyűjtőfogalom foglal össze)”. Ráadásul a károsodás szó közel 250szer(!) szerepel az FNO-ban, ami bizonyosan több annál, mint amennyi közvetlenül egy paradigma-váltás után indokolt lenne… Azaz: a szerzők szemmel láthatóan képtelenek eldönteni, hogy a régi és az új közül melyik paradigma oldalára álljanak, vagyis: meghirdetik az újat, de azonnal vissza is veszik. Pedig a vagy – vagy rájuk is érvényes: vagy modern vagy, és akkor légy következetes a terminológiában is, vagy ne is akarj modernnek látszani. File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 4/18 old.


Az új értelmezés megtartja az egészségi állapotot mint kiindulópontot, de többszintűvé és többdimenzióssá válik. Röviden így verbalizálható: az egészségkárosodás korlátozza a személy aktivitását, ez pedig a társadalomban történő részvételét. Ez két olyan összefüggés, melyet a fogyatékos-mozgalmak évtizedek óta kiemelkedő fontosságúnak ítélnek. Mindebből két kapcsolódó háttértényezőt (az eredetiben: „contextual factors”) vezet le: egyik a környezeti, másik pedig az egyéni. Így – ráadásul, hogy előre kerül a környezeti tényezőket magába foglaló elem – végre a súlyok is a helyükre kerülnek. Következmény: a „fogyatékosság” mint negatív konnotációkkal is bíró fogalom, a rokkantsággal együtt 5 eltűnik az ábrából. Helyét a kliens élete szempontjából releváns, de nagyjából semleges „tevékenység” és a kifejezetten pozitív hangsúlyú „részvétel” szavak váltják fel. Mások mellett pl. Roberts, M. – Roberts, A. (1979) is megállapítja hogy egy fizikai vonás, jellegzetesség csak akkor jelentkezik fogyatékosságként, ha azt egy adott cél elérését alapvetően gátló állapotnak tartják. Azonban akkor sem az aktuálisan okozott korlátozottság miatt, hanem csakis abban az esetben, ha akadályozza a személy szociális kapcsolatainak kibontakozását, vagy a cél megvalósulásának hiánya ütközik a személy értékrendszerével. Az új WHO-értelmezés (ENSZ 2003, FNO: „a fogyatékosság nemzetközi osztályozása”) tehát kikerüli a korábbi kritika élét: világossá teszi egyrészt a két valóságos vezérszempontot, ami a tevékenység és a részvétel; másrészt utal rá, hogy van egyén-fölötti, egyén mögötti összefüggés: a környezet. Így válik egyértelművé a társadalom felelőssége és az, hogy gyakran nem, vagy nem elsősorban az állapot, hanem a közeg tesz fogyatékossá. 2. ábra: A „fogyatékosság” értelmezése az FNO alapján 6

5

Az FNO maga a részvételbeli korlátozottság fogalmával váltja le a régi handicap-fogalmat (ENSZ 2003, 211). Szakmai szempontból legalábbis nehezen érthető, hogy a magyar irányelvek mégis visszacsempészik a mindennapi használatba – Juhász (2004), 31, 46, stb. 6 Ahány idéző, annyiféleképpen nyilazza, szövegezi magyar nyelven az eredeti ábrát. Ez itt most az autentikus ábra és szöveg. File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 5/18 old.


4. Meglévő hazai szabályozások (normatív dokumentumok) Kigyűjtésük lezajlott, de erőforráshiány lépett fel, ezért csak későbbiekben kerülnek beillesztésre.. 5. Lehetséges módszerek, eljárások, megoldási módok (alternatívák) 5.1 A rehabilitáció régi és új definíciója A régi paradigmán belüli WHO-definíció tartalma szerint még a következőképpen hangzott: olyan szervezett segítség, melyre egészségükben, testi, szellemi épségükben tartósan vagy véglegesen károsodott emberek rászorulnak a társadalomra, a közösségbe történő visszailleszkedésük érdekében. Orvosi, szociális, pedagógiai és foglalkozási intézkedések koordinált, személyre szabott összessége célja, hogy a rehabilitált megelégedett, boldog és lehetőleg teljes értékű polgára maradhasson a társadalomnak. Az alábbiak szempontjából döntő fontosságú az a tény, hogy az FNO nem határozza meg a rehabilitációt. Ezért – figyelembe véve az új paradigma elveit, erre az alábbiakban teszünk kísérletet: Az új paradigmán belül kétirányú tevékenységgé vált. A rehabilitáció a fogyatékossággal élő és/vagy megváltozott munkaképességű személyeket a mindennapi életbe, a munkába visszavezető, belátható perspektívát átfogó, kétirányú szakmai tevékenység. Egyik iránya a kliensközpontú irány, amely egyik alanya, a kliens helyzetének megváltoztatását jelenti (ld.: 4. ábra). Másik iránya a társadalom-központú irány, amely másik alanyának: szűkebb értelemben a fogyatékos ember környezetének, tágabb értelemben a társadalomnak az átalakítását jelenti. Ha pedig ez így van, akkor a rehabilitáció feladata nem csak a kliens rehabilitálása, hanem a társadalom, a közeg rehabilitálása: megfelelő átalakítása. Ezt mutatja be a 3. ábra. A Rehabilitáció egyik alanya tehát a kliens: a rehabilitációs szolgáltatásokban részesülő, fogyatékossággal, vagy megváltozott munkaképességgel élő személy, másik alanya maga a társadalom, amely azáltal, hogy a fogyatékossá lett ember befogadására adott állapotában képtelen, maga is rehabilitálásra szorul. Szakképzett művelői különféle szakmák képviselői: a rehabilitációs szakemberek. A rehabilitáció főbb területei: az egészségügyi, a szociális, a foglalkozási, a pszichológiai, a és a környezeti rehabilitáció, valamint az empowerment (részletesebben ld. később)..



3. ábra: A „rehabilitáció” új paradigmája az FNO alapján, avagy a kettős irány © Könczei – Horváth – De Sign® 2007



A rehabilitáció tartalma: a főbb területeken megvalósított tevékenység eredményeként a kliens és a társadalom együttes átalakítása, a kliens érdekében. A rehabilitáció feladata: segítséget nyújtani abban, hogy aki korábban is aktív, hasznos tagja volt a szűkebb közösségnek, valamint a társadalomnak az – részben a neki, részben a közösségnek nyújtott szolgáltatások révén – ismét azzá válhasson. 5.2 A rehabilitációs rendszer működése A fogyatékossá válás mind az egyénnek, mind a közvetlen környezetének krízis-helyzetet eredményez. Az érintettek – függetlenül attól, hogy a fogyatékosság a születés körül, vagy később következik be – a halálhoz hasonló veszteséget élnek át. Ennek során nem csak a fizikai változással kell szembe nézniük, de élethelyzetük is gyökeresen átalakul, pl. időlegesen megnövekedik az egészségügyi ellátás iránti igény, át kell alakítani a lakókörnyezetet, eddig ismeretlen segédeszközök jelennek meg a lakásban, megváltozik a család, háztartás jövedelmi helyzete, stb. Egyszerre kell feldolgozni a fogyatékossággal járó pszichés sokkot és kialakítani egy teljesen új életstratégiát. Ehhez az érintetteknek jelentős környezeti támogatást igényelnek, miközben a környezeti erőforrások mozgósítása lényegesen megnehezül. A rehabilitáció lényegéhez tartozik, hogy komplex és rugalmas tevékenységrendszerként a klienst és családját saját lakókörnyezetében segíti a krízis feldolgozásában, az új élethelyzethez való alkalmazkodásban, az új életstratégia kialakításában. Ezért törekedni kell arra, hogy az igénybevevőket csak akkor és annyi időre emeljük ki a megszokott környezetükből, amikor és amennyire feltétlenül szükséges. 5.3 Az állapotfelmérés A jelenleg működő rendszerben a központi Intézmény, az Országos Orvosszakértői Intézet (az ún. OOSZI) testi, lelki, stb. funkciók sérülését, károsodását méri, és azt, hogy ez befolyásoltae a funkcióképességet 7 és a keresőképességet. Azok a személyek, akiknél ez bekövetkezett, rehabilitációs járadékban és szolgáltatásokban részesülnek. Az állapotfelmérésen megjelenő személy (fogyatékossággal élő és/vagy megváltozott munkaképességű személy: a továbbiakban kliens) állapotának értékelésekor felhasználják a korábbi állapotfelmérés(ek) eredményét, de azt többféle szakma szakembere által végzett állapotfelméréssel is kiegészítik. E tevékenység részesei legalább a következő szakemberek: a munkaerő-piaci szakember, a munkapszichológus, a szociális szakember (van-e TB-kártya, jogosult-e szociális szolgáltatásokra stb.), a foglalkozás-egészségügyi szakember (többféle alkalmassági vizsgálatokat végez el), fogyatékosság előzetes vélelme esetén minden esetben az adott fogyatékossággal élő személy, és esetenként a gyógypedagógus. A fent említett szakmák képviselőit alkalmazzák az interprofesszionális állapotfelmérés területén.

7

Ld.: FNO. File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 8/18 old.


Munkájuk eredményeként értékelve a helyzetet, az OOSZI összefoglalót állít össze a kliens állapotáról. Ezt követően a megyei kirendeltségeken Állami Foglalkoztatási Szolgálat Regionális munkaerő-piaci központjain belül működő munkacsoportok, és helyi illetőségű rehabilitációs referensek fogadják a klienst és saját forrásaik felhasználásával ők maguk vásárolják meg a kliensek számára a rehabilitációs szolgáltatásokat. 5.4 A fizikai szükségletek kielégítésének megszervezése A rehabilitációs fejlesztést, terápiát nyújtani csak akkor lehet, ha a kliens fizikai szükségletei kielégültek, vagyis fel tud kelni az ágyból, fel tud öltözni, van mit ennie, és el is tudja fogyasztani, stb. Ha a kliens nem tudja magát ellátni, meg kell szervezni, hogy segítse valaki. Nem feltétlenül a családtag a legjobb választás, lehet, hogy hivatásos segítőt, önkéntest, vagy valamely szervezet munkatársát kellene bevonni. A szociális munkás feladata egyebek mellett az, hogy a klienst és családját támogassa a szükségletek és azok időtartamának meghatározásában, mozgósítsa a potenciális segítőket, és figyelemmel kísérje az érdekelt felek együttműködését. A személyi segítés biztosításában szerepük van a támogató szolgálatoknak, lehetőleg ügynökségi (agency) formában. Ezen belül alkalmazhatnának segítőket, de fontosabb lenne, hogy rajtuk keresztül legalizálható és finanszírozható legyen az igénybevevő lakókörnyezetében élő laikus segítők bevonása. A személyi segítés egy rendkívül intim, bizalmi kapcsolaton alapuló tevékenység, melynek során fontos, hogy a segítő elérhető legyen, amikor szükség van rá, illetve tudjon viszonylag gyorsan reagálni a szükségletekre. E szolgáltatás intézményesen akkor szervezhető meg minden igényt kielégítően, ha a szervezet rugalmas keretek között, elegendő számú segítővel dolgozik, illetve ha a szolgáltatás igénybevevői nagy tömegben kis sugarú körben élnek. Ez meglehetősen drága, és miért is kellene egy egész intézményt létrehozni egy-két fő ellátása céljából. Ehelyett egy ügynökségen keresztül szerződhet az igénybevevő és segítője, így adminisztrálható, ellenőrizhető és finanszírozható lenne a tevékenység, az ügynökség rendszeresen szervezhetne képzéseket, és szükség esetén mediálhatna a felek között, stb. Ezáltal mind a két fél védve lenne, az igénybevevő a szükségleteinek megfelelő segítséget kaphat, a lakóközösség vállalkozó szellemű, szabad kapacitással rendelkező tagjai pedig némi plusz jövedelemhez jutnának. Ugyanakkor az ügynökséget elég a nagyobb (apró falvas térségekben 10.000 fő, városiasodottabb területeken pl. 20.000 vagy 50.000 főnél nagyobb településeken megszervezni. 5.5 A rehabilitáció folyamata Az állapotfelmérést követően a rendszerben maradó kliensek 8 számára rehabilitációs járadékot ítélnek meg, és átkerülnek a munkaügyi szervezethez. Rehabilitációs szerződést kötnek velük, amelynek tartalma az, hogy térítésmentesen jutnak rehabilitációs szolgáltatáshoz és a rehabilitációs járadékot is folyósítják számukra. A rehabilitációs szerződés tartalmazza az egyéni rehabilitációs tervet, és egyebek mellett kitér az egészségügyi, a szociális és a foglalkozási rehabilitáció – ezek mögött konkrét szakterületi törvény és intézményrendszer áll –, szükség esetén pszichológiai rehabilitáció területén megvalósítandó tevékenységekre. Az egyéni rehabilitációs terv tartalma és ütemezése az egyes, ismertetett területek egyszerű egymásutánisága helyett, egymást előre hajtó, fogaskerékszerű 8

Évente hozzávetőleg 40.000 új olyan ügyfél választódik ki az állapotfelmérésre jelentkező a 100.000-ből, akinek számára a rokkantsági nyugdíj megítélésre kerül. Ebből erős becslés szerint 20.000 kliens rehabilitációja lehetséges. File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 9/18 old.


egymásba-kapaszkodását valósítja meg. (A rehabilitációs szolgáltatások lehetséges sokszínűségét és két különféle: „befelé”, a kliens felé mutató irányát csak példaszerűen, de részletezően a 4. sz. ábra illusztrálja.) 4. sz. ábra: A „befelé” mutató irány

5.6 A rehabilitációs team tagjai, képzettségi területük, és a szakképzettség foka A 4. sz. ábra szolgáltatásokra utaló példa-nyilai azt is jelzi, hogy a sikeres rehabilitáció teammunkában zajlik. A team tagjai: foglalkozási rehabilitációs szakember (mentor, munkaasszisztens) a lakóhely szerinti családsegítő szolgálat szociális munkása rehabilitációs központ szociális munkása, szociális asszisztens gyógypedagógus, a fogyatékosság/megváltozott munkaképesség típusának megfelelő szakosodással (fejlesztő pedagógus, tiflopedagógus, logopédus, gyógypedagógus) gyógypedagógiai asszisztens foglalkoztatási szakember mozgásterapeuta, a fogyatékosság típusának, okának megfelelő szakosodással (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor), masszőr szakorvos pszichiáter, hiányában klinikai szakpszichológus File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 10/18 old.


személyi segítő szakképzett ápoló akadálymentesítési szakmérnök A helyi szintű különböző szolgáltatások között az alábbiak szerint oszlanak meg a szakemberek: alternatív munkaerő-piaci szolgálat: foglalkozási rehabilitációs szakember (mentor, munkaasszisztens stb.-szociális, egészségügyi, pedagógiai területen főiskolai/egyetemi végzettség, 2 éves gyakorlat) lakóhely szerinti családsegítő: szociális munkás, szociális asszisztens általános, középiskola, vagy/és pedagógiai szakszolgálat: gyógypedagógus, a fogyatékosság típusának megfelelő szakosodással (fejlesztő pedagógus, tiflopedagógus, logopédus, gyógypedagógus), klinikai szakpszichológus és/vagy pszichiáter helyi egészségügyi szakrendelő: mozgásterapeuta, a fogyatékosság típusának, okának megfelelő szakosodással (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor), masszőr, szakorvosok foglalkoztatási szakszolgálat: foglalkoztatási szakember lakóhely szerinti háziorvos: szakképzett ápoló lakóhely szerinti támogató szolgálat, gondozási központ: személyi segítő Minden szakemberre vonatkozó speciális szakismeretek: (szakmai továbbképzés keretében megszerezhető) a fogyatékosság különböző típusaira vonatkozó alapvető információk (létrejöttének lehetséges okai, a fogyatékos emberek képességei, lehetőségei és korlátai, a fogyatékosság egészségügyi következményei, segédeszközök,) kríziskezelésre, veszteség feldolgozásra vonatkozó alapszintű ismeretek alapszintű szociális és foglalkoztatáspolitikai ismeretek alternatív kommunikációs technikák konfliktuskezelési technikák. Az egyes szakterületekhez kapcsolódó kiegészítő ismeretek (szakmai továbbképzés keretében megszerezhető): foglalkozási rehabilitációs szakember: munkaerő-piaci integrációhoz szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek (foglalkozási rehabilitáció, jogi ismeret, fogyatékossági ismeretek, munkaerő-piaci ismeretek, önismeret, tárgyalástechnika, egyéni rehabilitációs terv készítéséhez elméleti, gyakorlati ismeret, munkáltatói hálózat kiépítéséhez szükséges ismeret, társadalompolitikai ismeret) szociális munkás: konfliktuskezelési technikák, a veszteség feldolgozáshoz kapcsolódó speciális ismeretek, csoportvezetési technikák, pályaválasztási, pályaorientációs, foglalkoztatáspolitikai ismeretek klinikai szakpszichológus: a különböző fogyatékossági csoportok körében alkalmazható diagnosztikai, állapotfelmérő eszközök (tesztek), egyéni és csoportos pszichoterápiai ismeretek, konfliktuskezelési technikák, a veszteség feldolgozáshoz kapcsolódó speciális ismeretek, csoportvezetési technikák, pályaválasztási, pályaorientációs, foglalkoztatáspolitikai ismeretek, családterápiai ismeretek, a pszichés betegségek gyógyszeres kezelési módozatai. gyógypedagógus: különböző, alternatív terápiás lehetőségek (bazális-, zene terápia, kézműves technikák, alternatív kommunikáció oktatása, stb.), az informatikai eszközök alkalmazása a fogyatékos emberek fejlesztése során. File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 11/18 old.


mozgásterapeuta: alternatív terápiás lehetőségek (lovasterápia, vizitorna, stb.), a különböző mozgásfejlesztő eszközök, gépek, kondicionáló gépek alkalmazási lehetőségei, kontraindikációi, segédeszközökre, beszerzésükre vonatkozó ismeretek, alapvető pszichológiai ismeretek. A fentiekben vázolt rendszer működését törvényi szintű szabályozás hangolja össze. A 3. ábra a rehabilitációnak már nem a kliensre, befelé, hanem a környezetre, a társadalomra kifelé mutató összefüggés-, és hatásrendszerét mutatja be. Lehetséges hatásait a következő fő területek mutatják: a lakókörnyezet szellemi és fizikai akadálymentesítése, a szórakozóhely szellemi és fizikai akadálymentesítése, a munkahely szellemi és fizikai akadálymentesítése, az információáramlás akadálymentessége, egyetemes tervezés, ésszerű alkalmazkodás az oktatásban és a munkahelyen, fogyatékossággal élő személyeknek az emberi sokszínűség és humanitás részeként való elfogadása, diszkrimináció-mentesség, a társadalmi tudatosság növelése, hozzáférhető támogató szolgálatok kialakítása, a támogatott döntéshozatal modelljének befogadása, az előítéletek és a stigmatizáció redukálása, a teljességgel inklúzív közeg kialakítása, 5.7 A rehabilitáció alapvető elvei I. A rehabilitációs szolgáltatások minden kliens számára elérhetőek, megismerhetőek és akadálymentes közegben nyújtottak; II. A rehabilitációs rendszer működése átlátható és nyilvános valamennyi szereplője számára; III. A rendszer működése kiküszöböli a szegregációt, IV. A szolgáltatások működésük révén integrálják a klienst, V. Kiküszöbölik a diszkriminációt; VI. A rendszer minden résztvevője megfelelően tájékozott minden őt érintő ügyről; VII. A rendszeren belül a választás szabadságának maximalizálása biztosított; VIII. A vonatkozó nemzetközi jogi szabályok által garantált emberi jogok a rendszerben tartózkodás teljes tartama alatt biztosítottak; IX. Személyre szabott rehabilitáció. 5.8 A rehabilitáció egyes területeinek tartalmi jellemzői 5.8.1 Az egészségügyi rehabilitáció: tartalma a kliens egészségügyi állapotának megfelelő szintre hozatala, stabilizálása. Képviselői az orvos és az egészségügyi szakszemélyzet, akiknek kompetenciái a következők: … 5.8.2 A szociális rehabilitáció: a társadalomba, a közösségbe való visszakapaszkodást célozza a szociális szolgáltatások rendelkezésre állásának ellenőrzése, szükség esetén pótlása útján.



A szociális rehabilitáció célja annak elősegítése, hogy a fogyatékossá vált kliens, illetve család a korábban elért társadalmi pozícióját megőrizhesse. Ennek egyik legfontosabb eszköze megváltozott élethelyzetből fakadóan a kieső, vagy csökkenő jövedelem minél teljesebb pótlása. Ezen primer funkció mellett a szociális rehabilitáció lényeges feladata a kliens és családja támogatása kapcsolati hálójának megőrzésében, bővítésében. Ennek során törekedni kell arra, hogy a képességek, készségek, életlehetőségek javításában szerepet játszó formális kapcsolatokon túl, fennmaradjanak és bővüljenek a kliensek informális családi, baráti, lakókörnyezeti kapcsolatai is. A szociális rehabilitáció a kliens és családja aktív részvételére épül, amelyben a szociális szakember a kísérő, segítő, és információs híd szerepét játssza. A rehabilitáció során a döntés joga mindvégig a kliens kezében marad, a szociális szakember annak előkészítésében játszik kulcsfontosságú szerepet. A szociális szakember harmadik fontos feladatköre a kliens és környezete mindennapos pszichés támogatása, annak érdekében, a kliens és környezete feldolgozhassa a fogyatékossá válás okozta krízist, megbirkózzon a mindennapok nehézségeivel, fennmaradjon, illetve erősödjön a rehabilitáció sikerébe vetett hite. Képviselője a szociális munkás, akinek kompetenciáját ld. az alábbiakban: információ nyújtás a fogyatékos személy és családja számára a különböző szolgáltatások, támogatások tekintetében, folyamatos támogatás az új élethelyzethez való adaptáció folyamatában, segítségnyújtás a környezet akadálymentesítésében, a kliens helyzetében, állapotában bekövetkező változás figyelemmel kísérése, szükség esetén beavatkozás kezdeményezése, a fogyatékos személy által igényelt segítő, rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, ide értve a különböző pénzbeli támogatások igénybevételét, a különböző területeken dolgozó szakemberek állapotfelmérő, értékelő tevékenységének koordinációja, a rehabilitációs program/terv elkészítésének koordinációja, a fogyatékos személy által igényelt, igénybevett szolgáltatások, összehangolása, a pályaválasztás, pályamódosítás, szakképzés, átképzés támogatása, a munkavállalás előkészítése és elősegítése. a kliens és környezete jogainak, méltóságának védelme, az egyenlő bánásmód előmozdítása, ennek érdekében beavatkozás kezdeményezése. A környezetre, a társadalomra irányuló szociális rehabilitációs tevékenység fontos része a népesség felvilágosítása. Edukatív előadások szervezése, ún. antistigma programok rendezése szerves részét képzik a szociális rehabilitációnak. A szociális munkás feladata a népesség felvilágosítása a fogyatékosságról , az egészségkárosodásról, pszichiátriai betegségekről, velük kapcsolatos félreértések, félelmek, a tévhitek eloszlatása ezzel segítve a betegséggel élők, hozzátartozóik és környezetük helyzetét. A szociális rehabilitációs tevékenységek másik fókuszpontja az egyén. Az egyén képessé tétele, hogy aktív résztvevője lehessen a mindennapos társadalmi életnek. Pszichiátriai, fogyatékossággal élők gyakran a teljes elszigeteltségben élnek. Hiányoznak, módosulnak azok a képességek melyek a társas, társadalmi élethez nélkülözhetetlenek. A személyes célok elérése érdekében gyakran elengedhetetlen az életviteli készségek fejlesztése. Készségfejlesztés: Alapvető önellátási készségek fejlesztése File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 13/18 old.


Társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok teremtéséhez szükséges készségek fejlesztése Munkavállaláshoz kapcsolódó készségek fejlesztése 5.8.3 A pszichológiai rehabilitáció: A pszichológiai rehabilitáció feladata a kliens és családja pszichés támogatása az új helyzet elfogadásában, a veszteség feldolgozásában és megoldásában, pl. a testkép, az énkép helyreállításában. A gyász elakadása akadályozhatja a rehabilitáció hatékonyságát, szélsőséges esetekben pszichés betegségekhez, akár a család, a támogató környezet széteséséhez vezethet. Edukatív foglalkozások szervezése a kliens és családja részére, a betegség, a fogyatékosság minél teljesebb megismerésére. Problémamegoldó technikák elsajátítása a személyes célok hatékonyabb elérése érdekében. Hatékony stresszt kezelő technikák – hatékony kommunikáció. 5.8.4 A környezeti rehabilitáció: fókusza a környezet széles értelemben vett átalakítása. Célja: a hozzáférhetőség mellett az akadálymentessé, a hozzáférhetővé tett környezet elsajátításának támogatása. Filozófiájának kiindulópontja: ha a világ, a társadalom nem képes a fogyatékossá vált személyt „visszafogadni”, számára a többiekkel azonos módon otthont biztosítani, akkor a világ is fogyatékossá lett, következésképpen rehabilitációra szorul. Ennek a rehabilitációnak a valóra váltását valósítja meg, választékos eszközrendszerrel a környezeti rehabilitáció. 5.8.5 A foglalkozási rehabilitáció: A foglalkozási rehabilitáció az a folyamat, amely képessé teszi a fogyatékos embereket a megfelelő munka vállalására, megtartására ,előmenetelre és ezáltal javítja a társadalomba való beilleszkedésüket, illetve újra beilleszkedésüket. (ILO egyezmények) A foglalkozási rehabilitációban jelentős szerepet vállalnak azon civil szervezetek, amelyek alternatív munkaerő-piaci szolgálatot működtetnek, amelyekben foglalkozási rehabilitációs szakemberek dolgoznak. Az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokkal szemben támasztandó alapkövetelmények: mindenki számára hozzáférhető legyen; személyre szóló, valós igényeket elégítsen ki; az integrált foglalkoztatás elérését célozza; ne lépje túl a kompetencia határokat; a szolgáltatást végzők megbízható szakmai felkészültséggel rendelkezzenek; a segítségnyújtás az elhelyezkedést, a diszkrimináció elleni küzdelmet és a beilleszkedés stabilitását szolgálja. A foglalkozási rehabilitációs szakember kompetenciái: Szükséges tudás, szakmai ismeret és készség ahhoz, hogy az ügyfelekkel hatékony és megfelelő kapcsolatot tudjon kialakítani és fenntartani. Jártasság az információgyűjtésben, a problémák felismerésében és tisztázásában. Legyen képes az egyéni rehabilitációs/karrierterv hatékony végrehajtására. Legyen tudatába a szakmai szerepének és felelősségének. Tudja kezelni a diszkrimináció jelenségét, minden szituáció értékelésekor. (fogyatékos ember, kolléga, munkáltató)



A foglalkozási rehabilitációs szakember feladata: a fogyatékos ember preferenciáira, szükségleteire, valamint készségeire, képzettségére alapozott foglalkozási rehabilitációs terv/egyéni karrierterv készítésében való közreműködés; a fogyatékos ember szakértő által történő, lehetőleg valós helyzetekben való felmérésének segítése – munkapróba; feltárja a munkalehetőségeket, munkaalkalmakat, közreműködik a fogyatékos ember adott munkahelyi felkészítésében, segíti a munkahelyi beilleszkedést; biztosítja a folyamatos, a fogyatékos ember szükségleteire és helyzetére szabott támogatást. A munkaerő-piaci szolgálatok foglalkozási rehabilitációjának folyamata: 1. A célcsoportba tartozók megkeresése, feltérképezése: Információk, tájékoztató anyagok eljuttatása a célcsoporthoz. A fogyatékos ember bejelentkezésének fogadása, adatainak felvétele. Munkaerő-piaci információk nyújtása. 2. Az egyén helyzetének feltárása, ügyfél profil készítése: Mélyinterjú segítségével azon problémák (család, lakhatás, közlekedés, jövedelem, iskolai végzettség, eddigi munkahelyek) felderítése, amelyek nagymértékben befolyásolják az ügyfél elhelyezkedési esélyeit. Az ügyfél képességeinek, szociális helyzetének, egészségügyi állapotának, iskolai végzettségének, munkatapasztalatának megismerése 3. Munkavállalást akadályozó tényezők feltárása: Irányított beszélgetéssel olyan mentális, egészségügyi problémák megismerése, amely a munkahelyszerzést alapvetően meghatározzák. A beszélgetés során felszínre került problémák megoldásához a munkaasszisztens külső segítséget is igénybe vehet. (családsegítő, pszichológus,) 4. Ügyfél felkészítése a tudatos munkavállalásra: Az egyén képességeinek, érdeklődési körének, az egyes munkakörökről alkotott elképzeléseinek számbavétele. A munkával kapcsolatos viselkedési minták feltérképezése és az adott munkakörökben elvárt magatartásminták összevetése. A munkanélküliséggel kapcsolatos érzelmek feldolgozása. Életút elemzése, az elért sikerek, kudarcok okainak feltárása. Önértékelés hiányainak helyreállítása, én-kép korrekció. Önérvényesítés technikái, kudarc – és sikerstratégiák. Munkafolyamatok kipróbálásának segítése. Pályaorientáció, életvezetési és munkaerő-piaci tanácsadás nyújtása. 5. Az információk írásos összegzése, egyéni karrierterv készítése. 6. Az egyéni karrierterv megvalósításának végrehajtási terve (időpont, elvégzendő feladat, a megvalósításban közreműködők, az általuk végzett tevékenység, az igénybe vett szolgáltatás formája, tartalma, szolgáltatásban közreműködő szakemberek megnevezése).



7. Állásfeltárás: a munkáltatók kiválasztása és felkeresése az egyéni karrierterveknek megfelelően, a munkáltatók felkészítése az ügyfelek fogadására, folyamatos kapcsolattartás foglalkoztatásra irányuló kérdések megbeszélése; a munkáltatók tájékoztatása a támogatási lehetőségekről; munkafolyamatok betanítása. 8. Utókövetés: Segítségadás a fogyatékos embernek és a munkáltatónak a foglalkoztatás során felmerülő problémák során. Munkahelymegtartó képesség segítése. Igény szerint konfliktuskezelés, meditáció. Munkavállalók klubjának működtetése. 5.8.6 Empowerment Ezt részletesebben a következő, a széles szakmai vitát követő változatban dolgozzuk ki. 6. A rehabilitációt megvalósító intézmény menedzsmentjével és stábjával kapcsolatos irányelvek 6.1 Szabályozottság A folyamat valamennyi résztvevője (kliens, szakember) számára megismerhető, prioritásokat is meghatározó szabályrendszerrel rendelkezik, amelyben az intézmény vezetésére, az intézmény stábjára, és a kliensekre vonatkozó koherens szabályokat lefekteti, minőségellenőrzésüket biztosítja. 6.2 Megbízhatóság A vezetés és a stáb megbízható és megfelelően képzett szakembereket tömörít. 6.3. Belső képzés, szupervízió Az intézmény a munkatársaknak folyamatos képzését, a kiégés elleni védelmét és szupervízióját biztosítja.. 6.4 Kooperáció A rendszer megépítettsége folytán a munkatársak kölcsönös kooperációja biztosított a kliensekkel, családjukkal, az önkéntes szakemberekkel, File-név: 5-valtozat Dátum: 2007.02.26. 16/18 old.


a sorstárs segítőkkel, a hivatalokkal, a kapcsolódó NGO-kkal. 6.5 A menedzsment az intézményen belül és külső kapcsolatrendszerében szerződéses viszonyokat alakít ki, belső információs rendszert hoz létre és tart fenn, elfogadja belső ellenőrzési szabályzatát, szabályozza a belső konfliktuskezelés módját, szabályozza a stáb működési feltételeit, a hatályos jogszabályok alapján garantálja, hogy a kliensek személyiségi jogai nem sérülnek. 7. Előnyök, hátrányok, feltételek A Munkacsoport javaslata, hogy a jelen javaslatot bocsássuk országos szakmai vitára, és az ennek eredményeként előálló új eredménnyel kapcsolatban, részben a vita következtetései alapján is, külön szülessék meg az alkalmazásáról szóló javaslat és döntés. 8. Az Irányelv alkalmazására vonatkozó javaslatok A Munkacsoport javaslata, hogy a jelen javaslatot bocsássuk országos szakmai vitára, és az ennek eredményeként előálló új eredménnyel kapcsolatban, részben a vita következtetései alapján is, külön szülessék meg az alkalmazásáról szóló javaslat és döntés. 9. Alkalmazásának személyi, tárgyi feltételei A Munkacsoport javaslata, hogy a jelen javaslatot bocsássuk országos szakmai vitára, és az ennek eredményeként előálló új eredménnyel kapcsolatban, részben a vita következtetései alapján is, külön szülessék meg az alkalmazásáról szóló javaslat és döntés. 10. Fogalommagyarázat A jelen változatban külön ilyen nem készül, mert az alapfogalmakat magában a szövegben rendeztük. A szakmai vitát követően szándékunkban állösszeállítása. 11. Hivatkozások Albrecht, G., Seelman K. D., Bury M. (2001). Handbook of disability studies. Thousand Oaks, California. “1 9 4 5 - 1 9 6 5 : The Age of the Scientist and the Professional” 675-6. Albrecht, G. et. al. (2005). Encyclopedia of Disability. Sage Publishing, Thousand Oaks, CA. “Supported Employment”: 1528-1532, és “Vocational Rehabilitation”: 1612-3.



Barnes, J. C. – Mercer, G. – Shakespeare, T. 1999. Exploring Disability. A sociological introduction. Cambridge, Polity Press Colvert, A. L.& Smith, J. W. (2000). What is reasonable? Workplace communication and people who are disabled. In D. O. Braithwaite& T. L. Thompson (Eds.). Handbook of communication and people with disabilities. Lawrence Erlbaum Associates, Mahwah, New Jersey, pp. 141-158. ENSZ Egészségügyi Világszervezet (2003): A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. WHO, Bp. Juhász F. (2004). Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez. ESZCSM–OEP, Bp. Kálmán Zs.—Könczei Gy. (2002). A Tajgetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Bp. Könczei Gy. (1999): A hátrányos helyzetű csoportok védelme az Európai Unióban (Idősek fogyatékossággal élő személyek). In: Az Európai Unió szociális dimenziója, (Szerk: Gyulavári T.).OFA, Budapest, 125-146. Kullmann L. (2000). Az orvosi rehabilitáció sajátosságai. In.: Huszár I.—Kullmann L.—Tringer L. szerk. (2000). A rehabilitáció gyakorlata Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 13-21 Roberts, M. & Roberts, A. (1979): Psychosocial Rehabilitation of the Handicapped. Proceedings of 1st International Conference on Lifestyle and Health. University of Minnesota, Minneapolis, 22.

12. Mellékletek, függelékek A jelen változathoz nem készültek.


A REHABILITÁCIÓS MUNKACSOPORT:

Recommend Documents