Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is

2 Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Lektor: Gál Veronika Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf Borítófotók: Fortepan

ISBN 978-963-607-840-9

© Dr. Jász István, 2011 © Mercator Stúdió, 2011 Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály u. 17. www.akonyv.hu és www.peterybooks.hu www.facebook.com/Mercator.Studio Tel: 06-26-301-549 Mobil: 06-30-305-9489 e-mail: [email protected]

Jász István: Csobbanó idő

2011.

4

Tartalom Tartalom ........................................................................................ 4 Előszó ........................................................................................... 7 ...a címzett... .................................................................................. 9 ...minden olyan személy... ........................................................... 14 ...vagy jogi személy... .................................................................. 20 ...akit a náci rendszer üldözött... .................................................. 24 ...vagy üldözni rendelt... .............................................................. 29 LÁMPÁS ...................................................................................... 32 ...mert zsidó... .............................................................................. 34 ...vagy roma... ............................................................................. 38 ...Jehova tanuja... ........................................................................ 45 Tánciskola ................................................................................... 51 ...homoszexuális.......................................................................... 55 ...testileg... ................................................................................... 61 ...vagy szellemileg... .................................................................... 68 …fogyatékos volt… ..................................................................... 76 …vagy ezt vélték róla… .............................................................. 81 ...bármely svájci bankban... ....................................................... 102 ... vagyoni eszközökkel... .......................................................... 108


5

...rendelkezett... ......................................................................... 116 ...követeléssel élhet... ................................................................ 122 ...követeléssel élhet... ................................................................ 129 ...Mindazon személyek és örököseik... ...................................... 135 ...tekintet nélkül arra, hogy... ..................................................... 140 Sofortbildkamera ....................................................................... 150 ...áldozatai, vagy célpontjai voltak-e, vagy sem... ..................... 159 ...azoknak.. ................................................................................ 167 ...bármely svájci jogi személy... ................................................. 179 ...tulajdonában lévő... ................................................................ 188 ...általa ellenőrzött, vagy működtetett... ..................................... 195 ...kényszermunkát végzett... ...................................................... 205 ...a per... .................................................................................... 212 ...a svájci bankok ... ................................................................... 222 ...ellen folyik............................................................................... 230 ...a holocausttal kapcsolatos... .................................................. 236 ... és a második világháború alatt, vagy után.... ........................ 242 ...állítólagos... ............................................................................ 252 ...morális... ................................................................................. 266 ...magatartása.... ....................................................................... 274 Korkérdések .............................................................................. 284 Utószó ....................................................................................... 298


6 Vakok mennek az ázott hegytetőre s ott köveket dobálva játszanak. Egyik kilép és úgy ügyel előre, hallgatja a tájat, hogy száll a hang. Sötétedik. Az idő egyre tágul, ahogy mélyül a szakadék, a fény. Az ember vaksin kő után, ha bámul, egyszerre gőgös és nagyon szerény. Gőgös, mert ami nincsen, arra büszke: a kő zuhant csak, nem maga repült. Mikor megtudta, kövét hova küldte, nagyon szerény kívánság teljesült. Ilyen a múlt. Van, ami idekössön, magához húz a szép nehézkedés, mélyén lebeg apám és minden ősöm a földerengő magamra ébredés: vakok mennek az ázott hegytetőre, s csak koppannak a visszhangzó szavak; apám behullt a csobbanó időbe, mindig kevesebb emlékem marad. 1963


7

Előszó A hatalmas borítékból egy nyolc– vagy tízoldalas kérdőív került elő. A Mazsihisz kísérőlevele egy kicsit zavaros volt, de annyi kiderült belőle, hogy valami újabb kárpótlásra volna módjuk azoknak, akik még élnek és képesek emlékezni. A svájci bankok rájöttek ugyanis, hogy a második világháború alatt ott letétbehelyezett mérhetetlen német vagyon náci eredetű, úgy rabolták össze. A kárpótlási igény bejelentővel a zombori legendakör materializálódott. Felmenőim, a szép zsidó doktor, a felesége, aki még saját lányának (az édesanyámnak) írott leveleit is úgy írta alá, Ilona, nagynéném, akitől a nevemet kaptam, – ő írt Jász Elly néven a Bácsmegyei Naplóba, mind adathordozóvá váltak, ráadásul pontos határidővel, csak azért, hogy édesanyám kilencvenegy évesen valamivel nagyobb életjáradékot kaphasson. Ez neki a létminimummal együtt azt a jóleső tudatot is biztosíthatta, hogy a fiának nemcsak anyagi, hanem írói segítséget is nyújthatott. Mert annak a száz esztendőnek a kilenctizedét, amely a nagyszüleim házasságkötésétől, tehát 1900-tól kezdve telt el, ő nemcsak szemtanúként élte át. Apám történetét 1956-57 telén igyekeztem megismerni. Ő ifjúkorában gyorsírással rögzített naplót vezetett. Ma már ezt a


8 gyorsírási rendszert nem nagyon ismerik. Hiába van nálam a napló: nagyon öreg embert kellene találnom, hogy segítsen megfejteni mindazt, amit most a fantáziámmal egészítettem ki. De a hangjára még ma is emlékszem. Mint ahogy nem felejtem el személyes találkozásomat Zombor városával sem. 1982-ben történt: Bulgáriába indultunk és Jugoszlávián keresztülhaladva megálltam Zomborban is. Előzőleg a határon vagy egy óráig nézegette a szerb határőr meghúzott Wartburgomat. A zombori piactér sarkában álltam meg. Össze akartam hasonlítani a valóságot Hangya Bandi cigányfestő képével (Zombori piac, 80x60 cm, papír, pasztell, akvarell, tempera, olaj vegyes technika, magántulajdon); friss kenyeret és zombori túrót akartam vásárolni. Nyúlok a kesztyűtartóba, ott az útlevél, de a pénz, az a két hétre szóló svájci frank és német márka nincs sehol. Rögtön eszembe villant a szerb határőr és a tüzetes kocsiszemle a határon – biztos ottfelejthettem azon az írópulton, mikor kipakoltam az iratokat. Az meg sem fordult a fejemben, hogy el is lophatták azt a pénzt. Magyar nyelvterületen vagyunk, szinte otthon. Elvágtattam a piac sarkán lévő Vadászkürtbe (a nagyapám törzshelye volt), és a portással próbáltam Európa minden nyelvén megértetni, arra kérem, telefonáljon ki a határra, érdeklődje meg, nem hagytam-e ott a pénzt? A portás az Isten tudja miért nem akart megérteni. Legyintettem és azon kezdtem gondolkodni, vajon forduljak-e rögtön vissza, vagy a maradék benzinnel menjek el Újvidékig és ott kérjek a konzultól segítséget. De mire visszaértem az autóhoz, a feleségem vidáman integetett. Előkerült a pénz. A padlószőnyeg alatt várta, hogy megtalálják. Akárcsak ezek az emlékek. Hogy a gáz, vagy a fék alá gurultak, azt döntsék el mások. Budapest, 2000. január elsején.


9

...a címzett... A fennmaradt fényképen nagyapám, a szép zsidó doktor már teljesen kopasz. Nagyanyám szája öröklődött. Én már nem hordozom a vonásait, de anyám annál inkább. A bekeretezett fényképen János és Elli, anyám testvérei, továbbá Janó, az Elli férje, akit Jenőnek hívtak tulajdonképpen, gyászt viselnek, szalagon, vagy teljesen feketébe öltözve. A nagyapám 1939-ben halt meg. Orvos fia még megpróbálta visszaráncigálni az életbe, de Ilona könyörgött neki. – Ne gyötörd tovább! Így aztán János azzal a tudattal nem adta be az injekciót, hogy ezzel az édesapja halálát okozta. Később talán ugyanez a gondolat adta meg a neki a felmentést is. Megőrizte a haldokló illúzióit. Van az emberi életnél nagyobb érték is a világon: az emberhez méltó halál. Nagyapám emberhez méltó életet élt, úgy is halt meg. 1872-ben született a Bács-Bodrog vármegyében található Szenttamáson. Apja tyúrakos, azaz szűrszabómester létére orvost nevelt legnagyobb fiából. És, bár Józsi nagyon művelt ember lett, ha valami olyasmit olvasott, amit nem értett, azt mondta, biztos az az Ady írta. Az az Ady öt évvel volt fiatalabb nála.


10 Feleségét Igló városából szerezte neki Kisnéni. Azért lett, kis– és nem nagynéni, mert az unokaöccse egy időben született vele, sőt, talán egy kicsit idősebb is volt nála. Az ötödik gyermekét szoptatta éppen Schlesingerné chliniki Neuberger Mária, mikor az unokája születéséhez hívták. Nem is ment. Viszont Kisnénitől elég hamar megszabadult. Tizenhat évesen adta férjhez Debrecenbe egy Kende Ignác nevezetű kultúrmérnökhöz. A kis menyasszony aztán egy év alatt tanult meg a vőlegénye kedvéért úgyahogy magyarul, a férje kedvéért aztán egy hanggal sem többet. "Tudok", mondogatta még nyolcvanévesen is, "hogy ez nekem jól áll." Unokahúga, Ilona viszont igyekezett minden nyelvet tökéletesen megtanulni. Tizennyolc évesen a százkötetes Jókait kérte és kapta születésnapjára. Iglón található a Szepesség legnagyobb tisztán gótikus katolikus temploma. A szlovákok, akiket akkoriban még tótoknak hívtak, evangélikus vallásúak. Az ő templomuk is ott áll az orsó alakú főtéren. Zsinagógáról egyetlen útikönyvben sem esik szó. Kende Ignácot aztán feleségestől Zomborba helyezték, ahol Kisnéni hírét vette, hogy egy jóképű orvos is praktizálni kezdett. Wollheimer Józsi huszonnyolc éves volt ekkor és általában csak úgy hívták: a szép zsidó doktor. Akkor szerezte ezt az állandó jelzőjét, mikor egy álarcosbálon nagyon összemelegedve táncolt a partnernőjével. – Nem ismerlek – mondta és a lány szemét elfedő álarchoz nyúlt. Ilona elnevette magát. – Ha a hasamat látnád, bezzeg rám ismernél, te szép zsidó doktor! Valóban, a doktor csak néhány napja operálta a vakbél irritáció miatt kórházba került Ilonát. A szép doktor megcsóválta a fejét. – És máris bálozik?


11 – Ezért érdemes. – Ilona nem részletezte, hogy miért, de Kisnéni biztosan tudta, miről lehet szó, mert aggódva figyelte a Vadászkürt nagytermében alakuló flörtöt. Ha ezek nélküle is egymásra találnak, semmi öröme. – Doktor úr! – Mit parancsol, Kisnéni, drága? – Már a doktor is kisnénizte a mérnök feleségét. – Nem ismerte meg az unokahúgomat? – Ruha volt a hasán. – Jaj, maga szemetlen ember! – Éppen, hogy van szemem, Kisnéni! – Tudja jól maga importunens, mit mondom. Tetszik az Ilonka? – Mi az, hogy! – Majd közvetítem, fiam! – Mit közvetít, Kisnéni? Minek? – Nem illik csak úgy! – Egy doktornak? Annak illik minden! – De el van kényezve, fiam! – Maguk kényeznek el engem, Kisnéni! – Mink? – Maguk hát! Tudom én, hogy hívnak engem a városban az asszonyok. – Maga mindent tud? – Mindent nem. Például azt sem, hogy hívják az Ilonkát. – Találja ki, fiam. – Mit találgassak én, Kisnéni? Majd megkérdezem valakitől. – Csak a Nácitól ne kérdezze, Józsikám!


12 – Aztán miért ne? – Mert ő se nem lum, se nem fenom! – De nagy fariz! Akkor mondja meg már nekem, Kisnéni! – Hogy hívják? Hát úgy, mint engemet. – Kendéné nagyságos asszonynak? – Schlesingernek. Schlesinger Róza vagyok én fiam, de a Gyulus már Szegő. – Az meg kicsoda? – Ilonka bátyja. Tudja, hogy hívták a gimnáziumban Gyulát? Flamingónak. Mert mindig vörös fuszeklit hordott. Wohlheimer Józsi 1900-ban vette feleségül Flamingó húgát. Ekkor Flamingó már a jogi egyetemre járt, politikusnak készült, még az is megfordult a fejében, hogy egy európai nagy, vagy inkább középhatalom diplomatái között fogja megállni a helyét. Kossuth Lajos már meghalt, de Görgey még élt. Én gyakran elgondolkoztam azon, milyen rövid is az az idő, mely a történelem tanítómestere. Anyám még megkérdezhette nagyanyámat, aki még engem is ringatott, vajon milyen érzés volt Arany Jánossal egy időben élni? Az Elferek és Krauszok Dél Magyarországról származtak. Egyik ükapám zsidó kántortanító volt Zomborban. A Wollheimer gyerekeket is tanította. Nagyon nagy büszkeséggel töltötte el, hogy Ellike háromévesen megtanulta azt, amit Jánoska fejébe akart gyömöszölni, viszont ótestamentumi átkozódásokban tört ki, amikor a doktor házát disznóvágás hangjai verték fel. Én már nem tudtam, hogy egy zsidó nem ehet disznóhúst. Minden a helyén volt Zombor városában különben, a magyar imperialisztikus politikától kezdve az ifjúszerbekig: a zsidó kántortól kezdve a plébánosig. Csak Wohlheimerék lógtak ki a sorból. Ilona imádott édesapját a helyszínre kivitt fizetésekért gyilkolták meg Ogulinban. Schlesinger Adolf a fakitermeléssel ugyanis ekkorra már Horvátországba került. Sem a pénz, sem a gyilJász István: Csobbanó idő

13 kosok nem kerültek elő a mai napig. Apai nagyapám, Elfer Ödön viszont nem egy esetben saját zsebéből előlegezett a Magyar Állami Gépgyár megszorult munkásainak. A gyár pénztárosaként mikor elért egy aránylag komolyabb fizetést, meg is nősült. A zombori kántortanító lányát, Pollák, új nevén Pártos Hermint vette el, vele élt a Hernád utca hétben előbb a harmadik, majd az első emeleten. A lakásra jól emlékszem: hosszú előszobából nyílt a konyha, a cselédszoba, a WC, a spájz. A hálószobába a fürdőszobán át kellett bemenni, de volt egy kijárata a középről nyíló nappaliba is, ahonnan jobbra egy harmadik úriszobába jutott az ember. Az előszobában egy félelmetes gépezet állt: a mángorló. Ez, elképzelésem szerint embereket mángorolt újságképekké. Az úriszoba neobarokk íróasztalán ott állt az öntöttvas kutya, zsákmányával a szájában. Mikor már vagy negyven éve borítékolta a Gépgyár munkásainak a fizetést, a hálás vezetőség lepte meg a vadászkutya szobrával. Minden kosztümös tévéjáték elengedhetetlen dísze lett: a tévé kelléktára vette meg. Nagyapa túlélte valamivel a második világháborút. Az a munkás, aki a családot Kőbányán bujtatta, rendszerint azzal a felkiáltással lépett bármilyen akcióba, hogy "ne gatyázzunk!" Ezt a megjegyzést rendszerint nagy hahota jutalmazta. Hogy a derék munkás hősies helytállását mivel jutalmazza a család megmaradt része, utóbb nagy vitában döntötték el. Az éjszakáig tartó eszmecserére is emlékszem, hiszen ezen az estén mondtam, hogy "ne beszélgessetek, ne zavarjatok, mert akkor összekeverem, hogy miről akarok álmodni és boszorkáról álmodom. " A kutya szóba sem kerülhetett, hiszen azt én örököltem és kótyavetyéltem el.


14

...minden olyan személy... Apám jövőre lenne százéves, ha nem halt volna meg ötvenöt évesen. Szemüveges volt már gyermekkorában is, és soha nem tudott bánni az idővel. Emlékszem egyszer délután háromkor határozott úgy, hogy az oldalkocsis DKW-val /Das Kleine Wunder, des Knaben Wunsch: a fiú vágya, a kis csoda/ kerüljük meg a Balatont. Hétéves lehettem, a motor meg frissen volt apám birtokában, villogni akart vele. Már, ahogy egy hadviselt akkor már legalább tízéves motorral lehetett. Anyám kicsit gondolkodóba esett, de én nagyon lelkesedtem. Reményeim szerint Mackó úrral is találkozhatnánk, akit valahogy addig mindig elkerültem, pedig a könyv szerint ő is a Hullám szállodában lakott. Mackó úron kívül sok híresség lakott a Balaton-parti szállodában. Egy filmrendező, Keleti Márton a kislányával, aki három- vagy négyévesen állandóan utánam futkosott és azt kiabálta, "imádom, imádom!". Volt ott egy doktor is, akivel a szüleim szódavíz kartellt kötöttek: egyik nap ő vette a szódát, másik nap anyám vagy atyám. Én nem tudtam erről a megállapodásról, tehát kicsit epésen jegyeztem meg, hogy nem vezethet az jóra, ha a doktor bácsi mindig a mi vizünket issza. Neki is volt egy kislánya. Ő iránta már én érdeklődtem. Szegény gyerek addig egyáltalában nem hallott mesét. Én tehát meséltem neki mindenfélét, de nem hitte el. A nők már ilyenek. Jász István: Csobbanó idő

Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is

Recommend Documents