Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is

2 Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Lektor: Gál Veronika Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf

ISBN 978-963-365-109-4

© Dr. Jász István, 2013 © Mercator Stúdió, 2013

Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály u. 17. www.akonyv.hu és www.peterybooks.hu www.facebook.com/Mercator.Studio Tel: 06-26-301-549 Mobil: 06-30-305-9489

e-mail: [email protected]

Jász István: Tér-idő scrabble

Brisbane – Budapest 2012-13.

4

Tartalom 1.1 if = ha, feltéve hogyha ................................................................. 6 1.2 if+jqsag – ifjúság = Youth, young age, young people In Hungarian .......................................................................................... 9 1.3 ifjqság – queer = furcsa, gyengélkedő ....................................... 11 1.4 queer – coolie = ausztrál tenyésztésű kutyafajta ....................... 13 1.5 coolie – circular = kör alakú; körhöz tartozó .............................. 15 1.6 circular – isteni........................................................................... 19 1.7 isteni – bribe = megvesztegetés ................................................ 20 1.8 bribe – boredom = unalom ........................................................ 22 1.9 boredom – otthon = at home ..................................................... 24 2.1 otthon – overdose = túladagolás ............................................... 28 2.2 overdose – good = jó, árú .......................................................... 32 2.3 otthon– investigate =nyomoz, utánajár ...................................... 36 3.1 good – jót = something good (az ékezetek nem számítanak) ... 39 4.1 investigate – akarsz = you want ................................................ 43 4.2 jót – fabrication = készítmény .................................................... 45 4.3 fabrication – technics = technika ............................................... 50 4.4 technics – alkotó = creative ....................................................... 52 4.5 alkotó – tréfa = joke ................................................................... 56 4. 6 tréfa – Zita ................................................................................ 60 4.7 Zita – Magdi ............................................................................... 64 4.8 Magdi – taiga = jungle in Siberia (angolos helyesírással) .......... 68 Jász István: Tér-idő scrabble

5

4.9 Taiga – Yenisei River in Siberia (angolos helyesírással) ........... 71 4.10 Yenisei – nyelvek = languages ................................................ 74 5.1 Yenisei – drost .......................................................................... 77 5.2 drost – este = evening ............................................................... 80 6.1 este – tagadd ............................................................................. 83 6.2 tagadd – diagonal = átfogó, pont ellenkező .............................. 86 7. 1 tagadd – a = a definite article in Hungarian .............................. 93 8.1 tagadd – rosszat = bad .............................................................. 96 8.2 rosszat– motorway = autópálya ............................................... 100 8.3 motorway – Malev (Hungarian airlines) ................................... 103 8.4 motorway – airline ................................................................... 104 8.5 airline – netovább = not any more! .......................................... 108 8.6 netovább – cunning = ravasz , fortélyos .................................. 110 8.7 cunning – gólya = stork............................................................ 112 8.8 gólya – Cinderella = Hamupipőke ............................................ 115 8.9 Cinderella Cswd = csőd = Bankruptcy .................................... 118


6

1.1 if = ha, feltéve hogyha 2010-ben hatalmas munkába fogtak a lakásunkban. Fel kellett újítani jóformán mindent, a fűtéstől kezdve az elektromos vezetékekig. Már vagy öt évvel azelőtt a kihívott villanyszerelő azt mondta, hogy, ha nem akarunk egy kedves és hangulatos karácsonyi máglyát a lakásban, akkor ki kell szedni az elöregedett kábeleket a falból. Az elektromos tüzet közismerten nehéz oltani, bár egy tűzoltó készülék vagy tíz éve várja az előtérben a rendeltetésszerű felhasználást. A lányunk vette, hogy, ha betörő találna jönni, fejbe vághassa vele. Betörési kísérlet legfeljebb egyszer volt – és azóta a kis palack tényleg csak mint furkósbot tölthette volna be a hivatását, hiszen a hajtógáz ugyanúgy elillanhatott belőle, mint a tűz oltására alkalmas freon, ha jól emlékszem a nevére. A felújítás a nyílászárók cseréjével kezdődött. Akkor tudtam meg, hogy, az ablakok és az ajtók együtt milyen néven szerepelnek az építőipar szakmai szótárában – de azt is meg kellett tudnom, mik a jó és kevésbé jó megoldások a nyugati szél, (Shelley ódájából közismert) hatásainak kiküszöbölése, vagy legalább enyhítése céljából. A család nyaralt, én kedvenc szórakozásomnak hódoltam, a vasúttörténeti parkban tanulmányoztam a hatalmas mozdonyokat. Tízéves korom óta foglalkoztatott, hogyan lehet vezetni egy ilyen monstrumot? Akkor kaptam ifj. Gaál Mózes regényét, a “A nyár szigetén”– t , – amely azzal kezdődik, hogy két fiú, Lali és Gazsi felszállnak egy vicinális mozdonyra , és elindulnak vele. A fiúknak éppen olyan nehéz volt a mozdonyt megállítani, mint nekem a fantáziámat.. Megpróbáltam folytatni a történetet, a lókötők, (inkább mozdonykötőknek lehet őket nevezni) fennragadnak a vágtató járművön és a váltó a jövőbe irányítja őket. Abba a jövőbe, amit én 1953 körül már biztosan ismertem, de ők 1914-ben nem tudhattak.


7

Mindenesetre egy akkortájt készült óriási gőzmozdony vezetőfülkéjét nézegettem éppen, amikor megszólalt a mobiltelefon – Figyelj, Apu – kezdte Adri az oktatásomat. – holnap mindenképpen legyél otthon, mert jönnek az ablakosok.

Eszembe jutott az ablakos tót és a hanyatt esés. Körülbelül úgy szerettem mesteremberekre várni, de mit tehettem, a család néha áldozatokkal jár. Másnap megláttam, mekkorával. Hatalmas vas horoggal szabadították ki a falból a nyugati szél tépázta ajtókereteket, és megláthattam, mivel szigetelték a szüleim a külvilágot, hogy valóban meleg környezet vehessen körül. A Szabad Száj néhány száma mellett néhány családi fotó is előkerült. A fényképen unokatestvéreim, Kraus Péter és Pali, az édesanyjuk és apukájuk, Imre integettek ki egy vasúti kocsi ablakából, feltehetőleg, akkor, mikor kivándorlásuk első állomásaként Bécsbe, az akkor még szovjet megszállás alatt lévő osztrák fővárosba készültek utazni. Egy másik fotón, immár Ausztráliában az első kocsijukat, egy azóta az ismeretlenség homályába veszett Nasht mutogatta büszke tulajdonosa, a nagybátyám. + + + Úgy indult a történet, mintha Sommerset Maugham vagy Agatha Christie írta volna. Nagyon készültünk a másnapra, pontosabban én készültem, mert arról volt szó, hogy a Bribie Islanden található családi házból, elindulunk északi irányban az Australia Zoo-ba, ahol a vombattal a játék-mackóra emlékeztető koalával és a barátságos és csak mérsékelten emberevő sósvízi krokodillal ismerkedhettem vol-


8

na meg személyesen, de beállt a monszun és vagy csepergett, vagy zuhogott. Nem hogy az ausztráliai állatkertbe nem lehetett eljutni, hanem a vasútállomásra is nehezen. Lehettünk vagy nyolcan. Unokatestvérem, a vendéglátónk, Heather, a felesége, az én feleségem Zsuzsi, meg Philip felesége, Fiona a három gyerekével. Az ausztrálok mind nagyon igyekeztek, hogy megértsenek, mialatt én a tankönyv-angolommal próbáltam megértetni magam. Ők pedagógiai ütemben válaszoltak, hogy értsem én is. Kétnyelvű scrabble-t játszottunk, hogy elüssük valamivel az időt; az angol nyelvből hiányzó magyar betűket a magyarban kevéssé gyakori kockákkal helyettesítve. Mindenképpen kellett valamit csinálni, különben megevett volna a nemzetközi unalom. De hála az ausztrál játékiparnak, volt miből gazdálkodni, hiszen az angol nyelv tele van q-val és w-vel, sőt, amit a magyar variánsból olyannyira hiányoltam, még az y is előfordult, bár gyakorisága miatt kisebb pontértéket képviselt. Megegyeztünk abban is, hogy könnyítésül, mindenki vehet pótkockákat, sőt a tulajdonneveket is elfogadjuk.


9

1.2 if+jqsag – ifjúság = Youth, young age, young people In Hungarian (A „ u” and „a” with an acute accent. But the accents do not matter in the play. Az ékezetek nem számítanak a játékban!) Mikor vesegyulladást kaptam, az Őrnagy utcai iskolában voltam orosztanár. Egyik tanítványom, egy igen értelmes tizenhárom éves kislány azzal az érdekes megfigyeléssel örvendeztetett meg, hogy – Apukám azt mesélte, hogy az ő gyerekkorában német megszállás volt. Akkor németet tanultak. Mi ezért tanulunk oroszul?

Nem sok jóval bíztatott ottlétem abban az általános iskolában, ahol attól lett tekintélye egyik kollégámnak, hogy olyan pofont adott valakinek, hogy az illető hanyatt esett. Én úgy teremtettem meg a kívánt fegyelmet az osztályban, hogy miközben minden diákom a székén hintázott, csak azért, hogy kiborítson; többszöri figyelmeztetésem ellenére („ne hintázzatok, mert még hátraestek”) – a legszemtelenebb lány alól kirúgtam a széket. A kislány, (nem az, aki olyan jól kérdezett) pont valamilyen helyi potentát gyermeke volt. Tehát, ha meg akartam úszni fegyelmi vizsgálat és eltávolítás nélkül, el kellett menekülnöm. Az Őrnagy utca közel volt az orosz kolóniához. A gyerekek mikor összeverekedtek, nem egyszer úgy szidták egymás anyját és felmenőit, hogy rohadt ruszki, vagy mocskos görög. A görög polgárháború politikai menekültjei is arrafelé kaptak lakást, többnyire az Igazságügy Minisztériumtól, mert általában, mint börtönőrök helyezkedtek el. Azoknak nem sokat kell beszélniük, a


10

szókincsük azokra a szitokszavakra terjedt ki legfeljebb, amiket gyermekeik verekedés közben használhattak. A nemzetközi konfliktust az általános iskola igazgatója azzal vágta el, hogy behívta az irodájába a két békétlent és megkérdezte tőlük, milyen valutában kapja édesatyjuk a fizetését. – Magyar forintban. – volt a válasz. – Akkor magyarok vagytok mind a ketten – vágta el a gordiuszi csomót az ügyes igazgató. Utóbb számomra is kiderült, hogy a gyönyörű történet csak legenda; az orosz gyermek eltartásáról rubelben gondoskodott hazája, a hatalmas Szovjetunió. Nekem meg úgy fájt a vesém, hogy alig lehetett elviselni. Huszonévesen nem akartam megöregedni, de még meghalni sem. A családorvos javaslatára, tehát beiratkoztam a MarxizmusLeninizmus Esti Egyeteme esztétika szakára – hiszen az ezzel járó tanulmányi szabadság alatt bőven ki lehetett gyógyulni a vesebántalmakból. Az egyetem minden hallgatója ezért járt oda. A szabadság, az a jelentős tanulmányi szabadság vonzotta a mély meggyőződés felé a tv technikus Harmat Lajost éppen úgy, mint Gyalog Ödönt, a Belvárosi Színház színművészét. Társaságukban sajátítottam el a filozófia alapjait.


11

1.3 ifjqság – queer = furcsa, gyengélkedő Miután Ausztráliából hazaérkeztem, az utcán árulták az esztétika tankönyvét. Fillérekért lehetett megvenni, hiszen úgy selejtezték ki egy közkönyvtárból, nyilván a szemétből szedte elő az árus. Minden eszembe jutott. A testes piros ruhás fiatal nő, aki felvett, az első tanáraink, akik közül egyik megpróbált rávenni, hogy írjam meg helyette a doktori disszertációját, de legalább az anyaggyűjtésben segítsek neki. Utóbb a legrosszabb megoldást választottam, ledoktoráltam magam, de akkor a vesegyulladásból kellett kigyógyulnom a marxista széptan segítségével. Az esztétikum sajátosságait én Lukács György után a különösségben véltem felfedezni. Magdinak hívták és már egyetemista korában férjnél volt. Teniszezni jártunk együtt a Feneketlen tóhoz; még filmfelvétel is készült rólunk. A filmfelvételt egy arra járó kisfiú készítette, aki rendszeresen visszadobta a kirepült labdákat. Mikor végignézett a partneremen, elfüttyentette magát. – Jó csaj. Csak egyetérteni lehetett vele. A jó csajjal még versenyeztem is. Vegyes párost játszottunk, nekem jó volt a felső szervám ő meg nagyon szeretett röptézni a hálónál. Volt abban valami sors-szerű, ahogy vesztettünk egy döntőben. Én visszaadtam egy visszaadhatatlan labdát, de elestem, és éreztem, hogy éles fájdalom hasít az oldalamba. Mikor felálltam, már minden lélegzetvétel szúrt, tudtam, hogy eltört a bordám, nem sokáig húzhatom. Meccslabda következett, én szerváltam.


12

Az adogatás pontosan a megfelelő helyre érkezett, a szemben lévő lány nagy nehezen tudta csak visszakanalazni. Magdinak mindössze bele kellett volna tartania az ütőjét. De kihagyta. Nem nézett hátra, tudta, hogy ott vagyok az alapvonalnál és megmentem a pontot. Belém szúrt az a törött borda, attól kezdve semmire sem mentünk. – Nem lehet rád számítani. – mondta Magdi, mialatt az izzadtságot törölgette a homlokáról. Dühös lettem, de a bordatörés azt is megakadályozta, hogy hangosan tiltakozzam. – Hiába nyöszörögsz – mondta, – ami elment, az elment. Aznap reggel együtt indultunk a pályára. Én előbb a lakásuk előtt vártam, de mivel nem nagyon akart kijönni, elhatároztam magam, és felmentem az Alkotmány utcai ház első emeletére. A konyhában ült és reggelizett. – Ne csöngess! – mondta, mert meglátott a függőfolyosón. – A többiek még alszanak. Megkínálhatlak? Tejeskávét ivott, az pedig a halálom. – Köszönöm, nem kérek. Nem kéne annyit enned! – mégis csak nagy verseny előtt voltunk és Magdi egy hatalmas zsíros kenyérrel birkózott. – Kövérnek találsz? – azzal kihúzta magát. – Nem, csak ma van a döntő. – Nekem nem számít. – mondta. – Ha veszítünk, csak miattad veszthetünk. Lesöpörte magáról a morzsákat és felállt. A pályán azután mindjárt ütögetni kezdett, Be se, kellett melegítenie, hogy igaza legyen. Mikor visszafelé jöttünk a pályáról, csak futólag jegyezte meg. – Tudtam már otthon is. Legalább a zsíros kenyér megvolt. Kérdő pillantásomra válaszul megjegyezte. – Az apám lánya vagyok. Az apja bíró volt, amennyire tudtam. Ő is így hoz ítéleteket? – Hát persze. Meg a tények alapján. Nem bizonyítékokat mondott. Tényeket.


13

1.4 queer – coolie = ausztrál tenyésztésű kutyafajta

Philip, aki kommandósnak készült, azzal töltötte az idejét, hogy különböző gyakorlatokat végzett. Például egy erős szalagot kötött a saját lábához és úgy húzogatta fel magát a karjával. Közben a gyerekei a ház kutyájával és a vendég kutyával játszottak. A vendég – körülbelül fele akkora volt, mint a házigazdánk ebe, – termetének megfelelő kisebbrendűségi érzéseit nemcsak agresszivitással kompenzálta, hanem fogta magát, és megszökött. Hogy hogyan csinálta, addig nem tudtunk rájönni, ameddig kelepcét nem állítottunk neki: minden kijáratot elzárva figyeltük mire képes egy ilyen zsebkutya? A rácsos kerítésen kapaszkodva jutott ki az utcára. Annak idején még voltak kertmozik. Oda hívtam Magdit, de mire megérkeztünk már minden jegy elfogyott. Annak a kertmozinak ugyanolyan kerítése volt, mint a Bribie Island-i háznak. – Nem baj, majd bemászunk! – Nem akarok. – húzódozott, – beakad a szoknyám. – Na hiszen, túl nagy meglepetés nem ér. Valóban, az arasznyi szoknya nem sok mindent takart. – De nem akarom, hogy elszakadjon. – Érdekes, a múltkor nem húzattad így magad, amikor átemeltelek a szabadtéri színpad kerítésén! Magdi elnevette magát, de kicsit dühösen. – Az valaki más volt. Egy furcsa külsejű kutya keringőzött körülöttünk, nyilván gazdát keresett. Keverék jószág volt, az egyik hátsó lába fekete, a többi világosbarna, a teste drapp.


14

Magdi lehajolt hozzá, és dédelgetni kezdte. Irigyen figyeltem az állatot, egy pillanat alatt sokkal közelebb került a lányhoz, mint én. Eszembe jutott, hogy akit átemeltem, az is kutyás volt. Mialatt az előadást figyeltük a kerítés mellett a bokrok alján, az a kutya idegesen szimatolt a túlsó oldalon, Talán attól tartott, hogy elveszíti helyét a két tagból álló falkában. Különösebb veszély nem fenyegette, Ideiglenes gazdája nem tetszett, csak baráti szívességből segítettem hozzá a kulturális élményhez. Majdnem biztosan ugyanez a kutya lehetett – a bal hátsó lábán a szőr azon is fekete volt. Ilyen kutyájuk volt vendéglátóimnak is . Ahogy elmagyarázták coolie fajtájú nem puli, és nem kuli, hanem kúli hosszú ú val, amit angolul két o-val jelölnek. A queer szó második e-jéhez lehetett illeszteni.


15

1.5 coolie – circular = kör alakú; körhöz tartozó Magdi apósát a filmhíradókból ismerhettem. Őt láttam kiszállni a korszak luxus kocsijából, egy ZIM-ből, Varsóban, a „Tudomány és Kultúra”, – akkor éppen a „Világpolitika Palotája” előtt, amint az akkor megbonthatatlannak vélt szocialista világ önvédelmi paktumát, a varsói szerződést készül ellátni kézjegyével. A férje kicsit idősebb lehetett nálam, mindenesetre, már akkor pozícióban volt. A bölcsészkar kommunista ifjúsági szervezetét vezette, függetlenített párttitkárként, és, komoly beleszólása lehetett az elhelyezkedésbe is. Közvetve miatta kerültem az Őrnagy utcába. Folyamatosan figyeltük a kifüggesztett álláshirdetéseket. Alsómocsolád neve akkor rögzült a tudatomban, amikor eldöntöttem, hogy oda aztán nem megyek. De nem kellett nagyon tiltakoznom. Vagy százan gyűltünk oda végzősként az elhelyező Bizottság ülésére. Egyre másra hívták be mindazokat, akiknek biztos állásuk volt. Magdit is ott láttam meg először. Mikor kiszédült, megkérdeztem. – Na, mi történt? – Jaj, hát csodálatos! – simította maga alá az akkor is extra rövid szoknyáját és fészkelődni kezdett a padon. – Még azt is megkérdezték, mit szeretnék jobban, hétfő – szerda-pénteket, vagy kedd– csütörtök-szombatot? – Hát hol tanítanak minden második nap? – Az MTI-ben. Csak elképzelni tudom, hogy, történhetett. – Foglaljon helyet! – fordulhatott hozzá Turján Elek, mialatt igyekezett megőrizni a helyzet, de főleg a saját helyzetének méltóságát.


16

– Tegezés vissza? – kérdezte az elhelyezendő, aki jellegzetes mozdulattal igazította el magát a széken. A korszak legígéretesebb női ruhadarabját viselte, a mondjuk, hogy combtőig érő hasított bőr szoknyát, amit patentsor tartott a derekán. Százszor is megfordult a fejemben, milyen remek lehet, amikor ezek a patentgombok szétnyílnak. – Most nem otthon vagyunk, Magdi. – Az egyetem az én második otthonom. – Azon leszünk, hogy a jövendő munkahelyed is az legyen. – A Magyar Távirati Iroda? – Mi az egyetem gyakorló gimnáziumára gondoltunk. Remekül sikerült a próbatanításod. – Így gondolod? – Miért? – Mert nem kaptam rá jelest. Magdi vezető tanára a férje volt. Nyilván el akarta kerülni az elfogultság látszatát is. – Attól még dolgozhatsz ott. – Nem dolgozhatok. – Miért? – Mert engem az Isten is újságírónak teremtett. – Nem mondtad, hogy újra vallásos lettél. – Nem is mondom, bár meg vagyok keresztelve. De, ha nem kapom meg az MTI-s állást, újra templomjáró leszek. – Miért? – Imádkozni fogok. – Az állásért? – Nem. Hanem, hogy a férjem szeressen. – Mit mondanának rólam? – Hogy miattam azt is vállalod, hogy feláldozod a karrieredet. Ez látod, szerelem. Voltak a várakozók között szoptatós kismamák, akiknek időre haza kellett menniük, hogy az éhes csecsemőjükről gondoskodjanak. Miután kiderült, hogy minden hasonló helyzetű végzős hallgató öszszes igényét kielégítették, és Magdi is el tudta dönteni, hogy melyik párosítást választja a Magyar Távirati Iroda hírszolgálati ügyeletén – a férje kilépett a bizottság addig zárt ajtaján. Jász István: Tér-idő scrabble

17

– Elvtársak, ne lopjuk egymás idejét. – Szóval? – én sosem tudtam befogni a szájamat. – Szóval a bizottság befejezte a munkáját, hazamehettek. te is megetetheted a bébit. – fordult évfolyamtársunkhoz, a kismamához. – Tisztába is kell tenni! – Hát arra is lesz időd. Ti pedig ott helyezkedtek el, ahol tudtok. Nincs semmi megkötés. Tudjátok, mit jelent ez? Akkor még csak nem is sejtettük. Én mindenesetre beiratkoztam egy idegenvezetői tanfolyamra. Ott, a vizsgán találkoztam újra Magdival. A Hősök terén került rá a sor, tőle hallottam először angolul, hogy ami a középső arkangyallal díszített oszlopot körbeveszi és a magyar királyok szobrait és életük fő eseményeit megörökítő domborműveket tárja a csodálkozó angol turista elé, az egy semicircular collonade. Egyik társunk azonban megbukott ezen a vizsgán, mert, noha szinte szó szerint fújta el az összes adatot, olyan halkan beszélt, hogy még a vizsgabiztos sem hallotta. Magdi bezzeg sokkal erőteljesebben nyilvánult meg., Mikor a magyar fővárosban rendezendő világkiállításról volt szó, és valakinek eszébe jutott, hogy hang és fényjáték keretében a magyar történelem legdöntőbb pillanatait a semicircular collonade felhasználásával mutassuk be, magyar– és angol nyelvű színészek tolmácsolásával, mint főleg kultúrával foglalkozó újságíró, aki ekkor már a városvezetésben is részt vett, ő ellenezte , a leginkább, talán, mert jó volt az ötlet, de nem neki jutott eszébe, és a megvalósítás során senki sem kereshetett volna rajta elég sokat. Minderre azonban vagy tizenöt évvel az idegenvezetői vizsga után kerülhetett sor. Akkor csak annyit sikerült elérnie, hogy a külföldi, elsősorban angol nyelvű kulturális körutazások magyar idegenvezetését, látta el. A fiával Brisbaneben találkoztam. Már Pestről szerettem volna felvenni a kapcsolatot egy magyar származású filmrendezővel, hiszen idehaza sem volt túl nagy szerencsém a dolgaim megfilmesítését tekintve, bár egyik regényem ügyében két évig jártam egy budapesti filmrendező-producer nyakára.


18

Ezért reménykedtem egy kicsit a Brisbane-i fiúban. Ahogy megtapasztaltam, ugyanígy volt ő is velem, kölcsönösen pénzt reméltünk egymástól Egy darabig próbálkoztam, a kölcsönkapott mobiltelefonnal, aztán feladtam, visszamentem Bribie Islandre, az esőbe. Várt ránk a scrabble. a jövendő kommandós pedig találhatott szorgalmi feladatot magának.


19

1.6 circular – isteni Bribie Island vasárnapjait az istentisztelet koronázta meg. Kicsit furcsálltam, hogy a feltehetőleg anglikán rítusú szertartásra készülődve vendéglátóm egy kipát (a vallásos izraeliták pici sapkáját) tette a fejére, de megnyugtatott, az ökumené ott annyira érvényesül, hogy a zsidókat – aminek ő is tartotta magát, – kifejezetten szívesen látják. Más kérdés, hogy minden étkezést anglikán áldással kezdett el, amelyet alkalmanként másik unokája mormolt végig. Persze én egy szót sem értettem a félig zárt szájjal elsuttogott szövegből. Bezzeg az istentisztelet! Ott azután minden érthető lett. Egy kérdéssel kezdődött. Bár utóbb, – ami a fő prédikáció tartalmát illeti, többé – kevésbé megfelelt a marxizmus-leninizmus és Kant-Laplace elméleteinek, a végkövetkeztetés nekem kicsit furcsán következett az előzményekből – How big is our Lord? – kérdezte a miniszoknyás prédikátor, rögtön rácáfolva mindarra, amit tíz éves korom óta az angol nyelvről tudni véltem. Ami szellemi, az „great”, ami anyagi az „big” – tanultam a nyár szigetén, – de ez a szabály akkor és ott, a Bribie Islanden és a bőségesen illusztrált világmindenségben nem volt érvényes. Mert egy hosszú előadás következett a világmindenségről, a fekete lyukaktól kezdve egész a napkitörésekig – nagyjából materialista alapon. – Hát ilyen nagy a mi Urunk Istenünk – fejezte be az érvelést a miniszoknyás – hogy ezt az egészet hat nap alatt képes volt megteremteni.


20

1.7 isteni – bribe = megvesztegetés Mielőtt elindultunk volna, a lányunk összetörte az autót. Valami baj volt a fékkel és belecsúszott a Szabadság-hídon az előtte blokkoló kocsiba. Más kérdés, hogy nem ment gyorsan, hogy az előtte haladó Volkswagen vészfékezni kényszerült, mert egy motoros kanyarodott elé, – de, hát koccanás esetén mindig a hátulról érkező a felelős . Mindenesetre az ügyintézés megrövidítette a várakozás idejét. Miután örömmel tapasztaltam, hogy sem neki, sem a másik autósnak nem esett baja, csak a két kocsi egymással találkozó részei károsodtak, – autómentőt hívtam, kiszállíttattam a járóképtelen járművet a javítóműhelybe, és elindítottam a biztosítási eljárást: a másik autó kárát a felelősség biztosításunkból, a miénket a CASCO-ból fedezve. Azután elrepültünk először Frankfurtba, aztán Singapore-on át Brisbane-be, onnan mentünk kocsival Bribie Islandre. A mi autónkat meg közben javították Budapesten. Mi legalábbis így gondoltuk. De nem így történt. A Skype hosszú kísérletezés után működni kezdett, és mi, a három gyerek és a kutya ausztrál lármája közben képekkel illusztrálva értesülhettünk róla, hogy a kocsit, – amely ekkor kilenc éves volt, – csak akkor nyilvánítják javíthatónak, ha jelentős összeggel támogatnánk a biztosító társaság kárbecslőjének életszínvonalát. Ellenkező esetben kapunk valamilyen összeget, ami még egy használt gépkocsi vásárlására sem elég. Vendéglátóim ekkor elmagyarázták, hogy náluk is van olyan, hogy egy öreg autót karambol után nem érdemes felújítani, de ekkor a lényegesen méltányosabb összeg kifizetésével a kocsi a biztosító tulajdonába mehet át. Ekkor a „roncsot” ócskavas árában eladják az eredeti tulajdonosnak és az illető szabadon dönthet, hogy rendbe hozatja-e, vagy sem.


21

Micsoda anarchia! – gondolhatta a magyar biztosító, az autószerelő és mindenki, aki csak a mi kárunkon nyerni akart, és nyert is. Mert mondanom sem kell, hogy hazaérkezésünk után a kívánt és az autószerelő által megelőlegezett csúszópénz leszámítolásra került, totálkárosnak ítélt gépkocsink ugyanolyan jó lett, mint a koccanás előtt. Nekem meg eszembe jutott az a régi Skoda, amit még az Őrnagy utcai iskolában akartak nekem eladni, de csak baloldalra volt hajlandó menni és egy későbbi autóm egy Dacia, amelynek a gyártásából kimaradt a hátramenet, a szervizben pótolták szintén jelentős jutalom ellenében, egy másik autóból, amely így újabb bevételi forrásnak bizonyulhatott. Addig töretlenül haladt a lenini úton.


22

1.8 bribe – boredom = unalom Rövid időre abbamaradt a zuhogás. Úgy éreztem, hogy feltétlenül ki kell mennem a tengerpartra, mert megőrülök a zárt tértől. Bribie Island partján hosszú fasor vezet a hídig. Ez volt az egyetlen összeköttetés a szárazfölddel, ami most általában véve hatalmas pocsolyák sűrű hálózatának látszott. A parton rögtön megpezsdült az élet. Egyre másra tették vízre a járműveket; sőt, egy kölcsönző is lehetőséget látott a felszakadó felhőzetben. Én meg jól elintéztem a fejemet, bíborvörösre égett a homlokom, ahogy a híd lábánál egy számomra teljesen ismeretlen lány figyelmeztetett rá. Persze, ő látta, amit én nem láthattam. – Nagyon leégtél, miért nem hordasz sapkát? – Nem szoktam. – Szokjál! Az ausztrál Nap nagyon erős. Nem vagyok biztos benne, hogy pont ezt mondta, de ezt vettem ki a szavaiból. De a lány aránylag csinos volt, és én már nagyon akartam igazi ausztrálokkal beszélni. – Itt laksz? – Most már igen. – Hogy-hogy most már? – Nemrég költöztem ide. – Honnan? – Melbourne-ből. – Ott még nem jártam. – Miért, hol jártál? – Budapesten. – Az hol van? – Magyarországon. – Európában? – Ott. Voltál már ott? – Elég nagy Ausztrália. Jász István: Tér-idő scrabble

23

– Oroszországról tudsz? – Hát hogyne. Az is Európában van? – Meg Ázsiában. A világ legnagyobb országa. – Miért érdekes ez? – Én egy oroszt kérdeztem, hogy járt-e máshol? És ő ugyanezt felelte. – Hogy? – Nem jár külföldre, mert elég nagy a hazája. – Nahát, erről leszoktak. Tele vagyunk oroszokkal. Valóban, már New Yorkban is csak oroszok voltak a taxisofőrök.

– Itt is taxisok? – Nálatok azok? – Nem. New Yorkban. – Ott is jártál? – Szeretek utazni. – Látom. Én csak szeretnék. De nincs miből. – Mi a foglalkozásod? – Szociál terapeuta vagyok. Nem biztos, hogy ezt a kifejezést használta, de így értettem. – Az mit csinál? – Általában, vagy én személy szerint? – Általában és te személy szerint. – Általában nem tudom. De én a családon belüli erőszakkal foglalkoztam. – És meg tudtad előzni? – Csak utólag. – Hogy-hogy? – Ha előfordult, akkor feljelentést tettem és az illetőt távol tartották egy darabig. – És azután? – Kezdődött minden elölről.


24

1.9 boredom – otthon = at home Caras Pali hívott telefonon. Mikor kiérkeztek, akkor jöttek rá igazán, milyen okosan változtattak nevet annak idején. A Krausból úgy lett Kárász Magyarországon, hogy „C”-vel és „z ”nélkül írva angol családnév is lehetett belőle. A névválasztásban Szegednek is lehetett valami szerepe, az ottani sétáló utcát keresztelték el az apró édesvízi halról. Szegeden is éltek rokonok. Még egy ilyen ismerősöm volt. Kisiskolás osztálytársam, Kenedi Oszkár, aki később Amerikában a nagyhatalmú Kennedy család rokonának is kiadhatta volna megát, Ő azzal írta be a nevét a család történetébe, hogy egy közös játék alkalmával nálam felejtette a labdáját, de az én uzsonnámat magával vitte. Édesanyja, Márika ezek után levélben fordult anyámhoz a félreértések elkerülése érdekében rögzítve a szomorú tényállást, mire az édesanyám szintén levél útján válaszolt. Azt írta, hogy a labdát rövidesen visszakapja, de addig is focizzon Oszika az uzsonnával. Különben a Kenediek igen furcsán éltek. Az édesapa, a fiával 1956 őszén Amerikába távozott, az anyuka a nagylánnyal Pesten maradt. 1957 tavaszáig aránylag könnyen ment volna a családegyesítés, de akkor a nagylány megkötötte magát. Nem akart Amerikába menni. A korszak (egyben középiskolás korom) abszurd vicce volt, hogy, „Apuka, nekem nincs kedvem Amerikához! – Csönd, kislányom, csak ússzál tovább!” Azt hittem, szerelmes itthon valakibe, de inkább az apját utálta, mint utóbb megtudtam, ő volt, aki talán először alkalmazta ezt viccbeli finom nyomást, amely hatását tekintve minden erőszaknál kellemetlenebb volt, legalábbis családon belül. Idősebb Kenedi Oszkár, miközben fűvel-fával csalta Márikát odakinn, meggyanúsította a feleségét, hogy azért nem mennek utánuk, mert az asszony itthon ugyanezt műveli. Pedig a könnyedén adogatott útlevelek kora lejárt, nem tudom, hogy találkoztak-e valaha, valahol. Jász István: Tér-idő scrabble

25

Mi történt velük, nem tudom, de arra nem volt nehéz rájönni, mi a helyzet Caraséknál. Első ausztrál látogatásom idején, 1989-ben Pali és Péter közül Palival voltam inkább barátságban. Péter ugyan a csillagokat lehozta volna nekem az égről, de Pali megengedte, hogy automata autóját vezessem egy elhagyott falucska néptelen utcájában, de baloldalon, ahogy az Ausztráliában kötelező. Kicsit rokon lélek is lehetett, hiszen bölcsészetet végzett, és angolt tanított bevándorolt ázsiai fiataloknak, Én meg magyart tanítottam a gödöllői Agrártudományi Egyetemre érkezett külföldeknek. Abból az időből őrzök egy nyelvgyakorlatot. Magyar nyelven kellett levelet írniuk a tanítványaimnak, én meg azon az állásponton voltam, hogy csak akkor olvashatom el a műveiket, és javíthatom ki a hibákat, ha a levelek nekem szólnak. Édes drágám, tanár úr, drága szerelmem! Mikor megmondtak hogy te leszel tanár úr, még senki sem tudott, hogy mennyit fog nevetni az óráján annak, aki olyan szellemdús mint Te és ilyen csinos ember. De viszont te nem tudhatol , mennyit én sírok miattad, aki vagy hozzám olyan kedves és mindazonáltal kegyetlen! Nem észreveszed, hogyan szeretlek, és mennyit tanulok miattad a kuttya nehéz magyart, de amikor rám te nézel, azzal a kék szemeiddel, én nekem remegni kezd a lábaim és az én szemeim sírni. Nem haragudjál rájam, mert ilyesmikről én írok, de te mondtál, hogy csak akkor olvashatsz el másnak levelét, ha neked szól. Hát mostan én írok neked, és reménykedem, hogy sem nem kigúnyolódsz, sem nem haragudol rám vagy velem, hanem mi ketten boldogok egymáson, nálunk vagy nálatok, de otthon. Milliószor csókol, nem csak pusziz, Betty. – Biztos átjavíttatta egy magyar barátnőjével. – mondta kicsit irigyen Pali , akinek a kínai tanítványai mind fiúk voltak. – Megmutatnád?


26

– Nincs nálam, otthon maradt, – mondtam akkor, de el kellett gondolkodnom, hogy, ha a fekete lány reményei teljesültek volna, és viszonzom az érzelmeit, vajon Afrikában lennék-e herceg, vagy vándortanító, esetleg felcser egy mentőállomáson. – Rég volt, many years ago. Mindezt akkor, 1989-ben meséltem el neki, talán hálából, mert vezethettem az autóját azon az elhagyott falusi utcán. Most viszont a telefonban Pali ismert hangján egy tökéletes politológiai elemzés következett a magyar viszonyokról, – és nyilván a helyi, még csak nem is ausztrál, hanem Newcastle kisvárosának külföldi sajtószemléiből merítve. – Ha valaki, akkor én tudom, mi az egy világbirodalom romjain önálló politikát művelni. Nálatok is van valami ilyesmi, ahogy hallom, valami Kígyósival az élen. Pali szóáradatából ezután valami teljesen más kezdett kibontakozni. – Mondd, van neked valami közöd Ukrajnához? – Miért, neked van? – A prosztatámnak igen. Azt hittem, rosszul hallok. – Nézd, én nagyon beteg vagyok az orvosom szerint már tíz éve meg kellett volna halnom. – Ne viccelj! – Az ilyesmivel nem viccel az ember. Előírtak nekem az ég világon mindent, kemoterápiát, amitől kihullott a hajam, de nem lettem jobban, besugárzásokat, na, abból aztán nem kértem. Hanem... – Hanem? – Van egy csodaszer, Ukrain-nak hívják. Azzal kezeltem és kezelem magam sikeresen. De most kifogyott. A nevéből ítélve Ukrajnában gyártották, vagy ott olcsóbb. Tudnál szerezni nekem? Apám halála előtt ők küldtek nekünk cortisont. Rajta ugyan csak kétszer tudott. segíteni, de engem mégis kötelez. Tettem egy halvány ellenvetést. – Van Budapesten egy focicsapat, a Ferencváros. És tudod, hogy hívják a középcsatárt? Somáliának. Úgy, mintha Ausztrália néven lenne egy játékosotok. – Van. Ő is színes. Hát akkor szerzel? Jász István: Tér-idő scrabble

27

– Megpróbálom. Egy idegenvezetésem alatt, akadt két ismerősöm Ukrajnából.


28

2.1 otthon – overdose = túladagolás Idegenvezetésből akartam megélni. A Budapest Tourist nevű, azóta diadalmasan megszűnt utazási irodában a pultos beosztó szánakozva nézett rám, – Szóval ráér. – mondta, vagy kérdezte inkább. – Nagyon is. – mondtam, mert reménykedtem benne, hogy belsős lehetek. Bír napi kettőt? – kérdezte. Hármat is. Akkor tessék. Jön egy csoport orosz. Végig kell őket kísérni Magyarországon. Tudja, hol van az Ezüst Ponty? Hogyne tudnám. A temető mellett. Kicsit alatta. Fő, hogy nem a föld alatt. – nevettem el magam, pedig inkább sírni volt kedvem. Az előző munkahelyem úgy ért véget, ahogy majdnem mindegyik másik is. A főnököt Liliom Józsefnek hívták.

– Maga nagyon érdekel bennünket, fiatal barátom, – mondta. – Miért? – Mert kétszer is bizalmi munkakörbe kerül. Maga fogja vinni a nemzetközi ügyeket, és a kiadványok szerkesztését. Tetszik? – Mi az, hogy! – Van útlevele? – Éppenséggel van, de a kiutazást már kihasználtam. – Nem baj, majd szolgálativá tesszük. Magyarország Magdi apósának miniszterelnöksége alatt lett az Egyesült Nemzetek tagállama. Liliom József mielőtt hazatért volna, Genfben a Népszövetség egykori székházában mellékfoglalkozása gyanánt az Egyesült Nemzetek Könyvtárát vezette. Nyilván megvolt az alapja a királyi többesnek, ezt is el tudta intézni.


29

Mikor beálltam, megmondták, hogy Liliom elvtárs maga jött és keresett nekem helyet, egy galérián. Azután is kitüntető figyelme kísérte minden lépésemet. Amelyek néha külföldre is vezettek. Egyszer még kamaszkorom végének helyszínére is kilátogathattam, legalább is lélekben, mert Bibó István fiának monográfiája, – amelyet mi adtunk ki , – arról az ásatásról szólt, amelyen három napig én is részt vehettem. Moszkvába pedig Liliom elvtárs vitt magával, hogy előkészítsük a hét országra szóló lakodalmat, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának minden kiterjedő budapesti konferenciáját, Kezdve azon a tényen, hogy a Szovjetunió földjét arcra borulva érintettem meg, (a Seremetyevói Repülőtér göröngyös aszfaltján hasra estem,) egészen a Nagyszínházban tett látogatásomig, elég érdekes kalandokban volt részem. Példának okáért felszedtem egy idegenvezető kislányt a Vörös téren. A legmaradandóbb emlékem róla az volt, hogy a Moszkva folyó partján rámutatott egy hatalmas épületre. – Ez a híres ház a rakparton. – mondta. – Mitől híres? – Te nem olvastál Trifonovot? – Szégyenkezve vallom be, hogy nem. – A leghíresebb regénye. Ez az a ház, ahova Sztálin a barátait elhelyezte. Akikről később kisütötte, hogy nem csak neki, hanem az egész rendszernek az ellenségei. Már az építésnél bemikrofonoztak minden szobát. – A WC-t is? – kérdeztem, mert aktuális volt. Egyre nagyobb kínban hallgattam a lány elbeszélését arról, hogy az épületnek külön bejárata volt a politikai rendőrség autói számára. A moziban nem jutott eszembe, most meg már nem a mindent tudni akarás feszült bennem. – Innen vitték el nagyapámat is. – mondta szomorú mosollyal a lány. Én meg azon gondolkoztam vajon nem fog ugyanez velem is megtörténni, ha egy fa mögött könnyitek magamon? Ki tudja, hogy fogja fel a közszemérmet Szovjetunió?


30

Aztán elmentünk táncolni is; a lokálban nagyon tiszta illemhely fogadott. Ő jutott eszembe az Ezüst Ponty vendéglőben, mialatt a csoport ebédjére várt. Ott is rendben volt a mosdó. A rendelést én intéztem, a szovjet partner segítségével. – Remélem, tudja, barátom, hogy mi csak madarat eszünk. – vont félre a partner idegenvezető. Attól kezdve minden étkezés előtt lázas telefonálásba kezdtem, hogy kellő változatosságot tudjak az ebéd és vacsora menünél biztosítani. A buszon miután a magyar történelmet nagy vonalakban ismertettem, körbejártam, hogy engem is megismerjenek. Két fiatal nő között csináltak nekem helyet. Az egyik platinaszőke volt, fehérbőrű, a másik piros arcú, molett. Odafordultam a moletthez. – Maguk mohamedánok? Azok nem ehetnek disznóhúst. A másik lehetőség fel sem merült. A jó alakú szőkeség válaszolt – A fenét. Az a pasas szereti a csirkét. Tehát nekünk is szeretni kell. – Őt is? – Őt aztán nem! – nevette el magát a molett piros arcú asszony. – De tarthatunk tőle. Eszembe jutott egy oroszra is lefordítható vicc. – Azt ismeritek, hogy egy öreg férfi felkeresi a felesége nőorvosát és megkérdezi tőle; „Mondja doktor úr, remélhetem még, hogy a feleségemnek gyermeke legyen? A válasz: „Reménykedni ne reménykedjen, de tarthat tőle.” Már tegeztem őket, de főleg a szőkét. Az úton Fehérvár felé a lányok mindenféle orosz nyelvtörőkkel szórakoztattak, amiket utánuk mondani sem tudtam, nemhogy megjegyezni és elhadarni. Székesfehérváron azután megtekintettük a romkertet, Magyarország legrégibb mai is működő szállodáját és a történelmi jelentőségű patikát. A vacsoránál a platinaszőke elmondta nekem, hogy elvált asszony, van egy három éves kisfia, és testnevelő tanár. Mikor a válás okairól kérdeztem, szomorú mosollyal válaszolt. Jász István: Tér-idő scrabble

31

– A férjem azt mondta rólam, hogy elviselhetetlenül erőszakos vagyok. Pedig csak gyereket akartam. Ők jöttek Ukrajnából… Sosem szerettem a szőke lányokat. Válja pedig, ha nem is volt albínó, de nagyon fehérbőrű északi típus lehetett. Pompás kisportolt testtel, hosszú combokkal, ideális modellje lehetett volna akármelyik német rasszistának. Nem mondom, hogy rögtön összebarátkoztunk volna, mert rámutatott a csoportra, és azt mondta. – Látod, ezeket? Mind orvos és mind zsidó. Oroszok csak ketten vagyunk, én, meg Ljuba. Én tudom, hogy nem látszik meg rajtam, meg a vallásom sem az, de ilyenkor talpra ugrik bennem a fajvédő cionista. – Én is az vagyok. És, ha a hoholokat szidják, akkor ukrán. Ha a romákat, akkor cigány. Válja némi tisztelettel nézett rám. Nem mondom, hogy felnézett, mert legalább akkora volt, mint én, ha nem magasabb. – Ez szép. A mieink ilyenkor el szoktak hallgatni. Azzal belém karolt. Este, mikor kicsomagoltam, derült ki, hogy a bőröndből kimaradt a pizsama. Nem hiányzott.


32

2.2 overdose – good = jó, árú Oláh Magdi a magyar hanglemezgyár szerkesztőségének folyosóján került elém. Azt tudtam róla, hogy remekül beszél angolul – többször is hosszú szemesztereket töltött angol nyelvterületen olyan ösztöndíjjal, amiket nyilván csak és kizárólag neki tarthattak fenn. Amire engem alkalmaztak, azt ő sokkal jobban el tudta volna látni. Pénztáros voltam egy szabad strandon – a hanglemezek olvasószerkesztője lettem.. A borítón és címkén kívül, amit szintén nyomdai úton állítottak elő, tehát ellenőrizni kellett, a magyar operalemezek e librettót is tartalmazták, hol négy, hol öt nyelven. Róla tudtam, hogy alapos, sőt precíz, én gyors gondolkodású, de felületes vagyok. De akkor megint kifutott alólam egy munkahely, és én úgy éreztem, nem bírom az eltartott státuszt. – Hát te? – Most kerültem ide. Remélem, jól kijövünk egymással. Nem tudtam, mi a hivatala. – Ajánlom is. – A férjed? – Köszönöm, jól van. – Több is veszett Mohácsnál? – Félrebeszélsz? – Jaj, hát nem ismered? „Most is meg van a hűtelen, de másnál, ej, de hiszen több is veszett Mohácsnál.” – Tudsz még ilyen falvédő versikéket? – Hogyne tudnék. „Az én uram rendes, tiszta, nem is kívánom a lányságom vissza.” Hát én visszakívánom. Mármint a te lányságodat. Akkor még voltak esélyeim. – Udvarolsz? – Persze. – Hát ne igyekezz, mert a hűtelen nem hűtelen, és nálam van. – A fenébe! Jász István: Tér-idő scrabble

33

– De azért jól esik, hogy udvarolsz. Ez minden nőnek jól esik. – Te nem vagy minden. – Valaha a mindened voltam. – Az régen volt. „És soká lesz” – idézett Magdi egy másik népies műdalt, ami úgy folytatódik, hogy „amíg nekem göndör hajú babám lesz,” Ránéztem a fejére, a fodrász csodálatosan kisimította a különben göndör haját. Meg is szőkült. – Megváltoztál. – Te is. – Én nem. – Tudom. Változatlanul meg akarsz kapni. – Így van. Utóbb kiderült, hogy Magdi elindult felfelé a lejtőn, ahogy egy filmvígjáték címe is hordozta. A hanglemezgyár propaganda osztályát vezette,, különböző lemez bemutatókat szervezett elsősorban Nyugaton, és gyakorlatilag alig volt itthon. Gyanakodtam rá, hogy ez csak a mellékfoglalkozása, de sosem tudtam volna bebizonyítani. Mindenesetre, mivel a kis irodákban nem tudtak nekem helyet adni, további intézkedésig beraktak Magdi csodálatos és egyszemélyes igazgatóhelyettesi szobájába. Ő ugyanis Isten tudja, hol terjesztette a magyar zene– és prózai lemez kultúrát a borítók és szövegkönyvek hathatós támogatásával. Ott mentem végig betűről betűre az ötpéldányos kefelevonaton, amelyben a Rágalomária eredeti olasz nyelvű, majd a német– angol– francia– és orosz változatának helyesírását kontrolláltam. A stílusát már nem voltam képes ellenőrizni, mert annyira egyik nyelvet sem tudtam. Erre legfeljebb egy ottani nagyon értelmes ember lett volna képes, de csakis az anyanyelvén. Közben el kellett gondolkodnom, hogy tizenkilenc éves korom óta ugyan mi változott? Akkor a Nemzeti Bank okmánylevelezési osztályán majdnem ugyanezt csináltam, de már csak haladó tisztviselő koromben. Az okmány– meghitelezés (akkreditiv) ellenőrzése folyt ugyanígy, a kiteregetett különböző bizonylatok adatait kellett összevetni. Ekkor nyílt az ajtó, és egy közepesen híres színésznő érkezett.. Jász István: Tér-idő scrabble

34

Nyilván csak a beosztást nézte meg, a fölötte lévő nevet nem, mert rögtön azt hitte, nálam lehet, sőt kell is elintézni mindent. – Hogy van kedves barátom a sporttal? – Köszönöm, jól. Eszembe jutottak a teniszmeccsek a Feneketlen tónál. Sőt. Magdi is minibbnél minibb tenisz szoknyácskájában. – Nahát, akkor jó napom lesz. – Miért, Sportolni fog? – Mások fognak. – És ettől lesz jó napja? – Igen, Mert maga nem fog akadályozni. Gondoltam, az ugratás az akadályverseny része. – Én ugyan nem. – Akkor mehet? – Tőlem? – Magától hát. – Mehet. Fogalmam nem volt róla, mihez adtam a beleegyezésemet, de a beszélgetőpartnerem se tudta, kitől kapta. Mindenesetre hálás volt. – Meghívhatom akkor az előadásra? – Hogyne. – Akkor vasárnap délután háromkor. Azzal átnyújtott három jegyet. – A kedves felesége, és a gyermek is jöhet. Titokban azt reméltem, addigra Magdi itt lesz és együtt nézhetjük meg a sportoló színésznő előadását, amely nyilván hanglemezre kívánkozik. Nem jött meg, de én ott voltam a produkción, amelynek a legjobb része az volt, amit legfeljebb filmen lehetett volna rögzíteni. A művésznő bevonta a közönséget, amennyiben egy labdát dobott a színpadról valamelyik néző felé, aki elkapta és visszahajította. Hogy mi lett az előadásból, nem tudom, de nekem nem származott előnyöm belőle. Azzal kezdődött, hogy ugyanoda (Magdi reprezentatív szobájába, ahol immáron ő üldögélt két útja között egyedül), beállított a közepesen híres színésznő nagyon híres kollégája, és prózában előadta Basilio mester fő – (rágalom) áriáját a Sevillai borbélyból. Jász István: Tér-idő scrabble

35

– Dolgozik itt maguknál egy ember – itt az én nevem következett, – aki megfúrta a kolléganőm lemezét. Ezt követte a fegyelmi eljárás, majd a munkajogi per. Engem kidobtak, mert nem irtottam ki a neves magyar zenetörténész kísérő tanulmányában a szóismétléseket, és mikor egy opera tartalmi ismertetésében előfordult, hogy az apácafőnöknőt valaki valamiről tájékoztatta, azt az alá-fölérendeltségi viszonyok semmibevételével jelentette, nem pedig bejelentette, ahogy pedig egy ilyen esetben elvárható lett volna. Magdinak ezek után nyilván (be) jelentették, hogy miként távoztam. A munkaügyi pert később megnyertem, mégis volt, aki azt mondta, hogy, nem lehet véletlen, hogy minden munkaviszonyom ilyen véget ért. Magdi.


36

2.3 otthon – investigate =nyomoz, utánajár Annyi publikáció után miért ne lehetnék én újságíró? A Lapkiadó Vállalatnál legalább száz lap szerkesztése folyt, részben az akkori Lenin körúton, részben meg másutt, különböző furcsa lakásokban vagy szerkesztőségekké átalakított magán fészkekben. Nem éreztem feladatomnak az újságírók erkölcseinek karbantartását, bár a fészekrakás lehetőségét mi biztosítottuk nekik az alkotóházak igazgatóságán. Mert az lett az én ideiglenes otthonom. A trösztnek volt hat kastélya, többnyire kétágyas szobákkal. Eszembe jutott, amit az idegenvezetői tanfolyamon tanítottak nekünk,, hogy soha ne próbáljunk valamilyen erkölcs magaslatáról ítélkezni, vagy pláne beleavatkozni a kialakult párok alvási és egyéb szokásaiba, mert a legtöbb szingli azért fizet be magának és a partnerének az útra, hogy pillanatnyi magányát enyhítse. Ha valakit nem engednénk félrelépni, attól kezdve rossz lesz a program, égett vagy nyers a hús, és főleg felkészületlen az idegenvezető. Tehát csak azokat osztottam be egy szobába, akik akarták. Kollégáim, furcsábbnál furcsább figurák, egytől egyig valahonnan menekülőben pihentek meg a Lapkiadó kötelékében. A főnök – kiugrott pap, igen óvatos ember volt. Egyik kolléganőm, (bőven túl a hatvanon) úgy ült le mindig, hogy egyébként is rövid, de mindig frissen vasalt szoknyáját felemelte, és így látni engedte ingerlőnek gondolt combjait. Másik kollégám a kiadó párttitkára volt, és úgy tartotta, ha Magyarországon kapitalizmus lenne, a lapkiadó vezérigazgatója milliomos lehetne, olyan vállalkozó kedve van. A nagy találkozásra egy kastély kertjében került sor. Kígyósi Róbert, a vezérigazgató nagy híve volt a népi lakomáknak. Az, egyébként azóta újra gazdátlan kastéllyal nagy tervei volJász István: Tér-idő scrabble

37

tak, bevezetés gyanánt pörkölt főző versenyt és garden partyt (kerti ünnepséget) hirdetett. Mivel a kastély alkotó– és bordélyháznak számított, természetesen ott volt az osztály helye. Persze aznap mindenkit felmentettek a munka alól, így tehát a vezérigazgató elvtárs és közvetlen munkatársai is részt vehettek a szabadtéri rendezvény örömeiben. Mialatt nagy igyekezettel próbáltam életet lehelni abba a melegítő alkalmatosságba, amely fölött egy láncon lógó bogrács szolgált a készülő pörkölt főzőedényének, egy ismerős hang hallatszott. – Ne bénázz már annyit! Oláh Magdi volt, aki a szó szoros értelmében öntött olajat a tűzre. – Nem tudtam, hogy ehhez is értesz. – Én? Mindenhez. – Hogy kerülsz ide? – Én mindenhol ott vagyok. A férje volt az összekötő kapocs, aki ekkor szintén feltűnt a tűz mellett. – Ismeritek egymást? – Jaj, nagyon régen. Még a bölcsészkarról. Elhelyező bizottság. – Ne haragudj, nem emlékszem a nevedre. Én ugye egyedül voltam, ti meg annyian… Kígyósi ragadta magához a szót. – Akkor én leszek a tamada. – A micsoda? – A házigazda. Tudjátok, voltam az ázsiai köztársaságokban is, ahol még élnek a hagyományok. – Csak madarat esznek? – Jutott eszembe a szovjet turisták csoportja. – A nyavalyát. Esznek azok mindent, főleg bárányt. Ott láttam, milyen egy igazi tamada. Magdi érdeklődve nézett a nagyhatalmú lapvezérre. – Milyen? – Hát az enyém olyan volt, hogy összemarkolt egy csomag darált húst, krumplit, zöldséget, gombóccá gyúrta, és a szájamba tömte. Nekem meg le kellett nyelnem, ha nem akartam megbántani a vendégbarátságot. Magdinak villant a szeme, de a keze is dolgozott. Jász István: Tér-idő scrabble

38

Mit csinálsz? A férj szemében a hideg borzongás villogott. Az összegyúrt nyers húsgombócot, némi öklendezés árán ugyan, de a felesége nemzetközi pályájának egyengetése céljából, a családi béke érdekében, a véleményével együtt nyelte le.


39

3.1 good – jót = something good (az ékezetek nem számítanak) Oláh Magdi önálló karrierje azt hiszem ott és akkor indult el. Addig is sínen volt, és a férje révén jóformán mindent elért, de egy hozzá hasonló erős egyéniségnek saját feladatra volt szüksége. Elkezdett magyar nyelvet oktatni egy nemzetközi előkészítő intézetben. Színes bőrű szerelmi levelezőm is odajárt, és ahogy elmesélte nekem: – Ott a tanárok is tanulnak. – Mit? – Amit mi. – Magyar nyelvet? Annak semmi értelme. Ők csak tudják az anyanyelvüket! Nekem magyar nyelv és irodalomból volt diplomám, de hiába jelentkeztem ebbe az intézménybe, oda csak Magdit vették fel, mert ő kiválóan tudott angolul. Ekkor akartam ledoktorálni. Amit megtaláltam, mint témát, már a címével is lenyűgözött. A Független Színpad tevékenységét akartam monografikusan feldolgozni. A szellemi mozgalom, (mert az volt), a német megszállást közvetlenül megelőző években próbált németellenes színházat játszani, mialatt spiritus rectoruk náciellenesre igazította át a felvilágosodás magyar irodalmát. Így lett Csokonai Mihály Tempefőije, (a bolond, aki poétává lett Magyarországon) antifasiszta hős, az őt letartóztató zsandárok német vagy magyar csendőrök, és az elhangzott mondat „a börtön nem fáj, ha szégyen nem jár vele” világsiker a budapesti Csikágóban, a Bethlen téri Színház hatvan nézője és a Független Színpad baráti köre előtt. Véletlenül jutottam a nyomukra. Ekkor már nem volt állásom, tehát külső munkatársként halottakat gyűjtöttem a Színházi Intézet adattárában. Az életrajzi lexikonJász István: Tér-idő scrabble

40

ban önálló ismertetést csak az kaphatott, akinek az életrajza nem szorult további kiigazításokra, – így mindenféle napi – és hetilapok gyászjelentéseit kellett összeszednem, hogy a megfelelő mennyiségű halott színésszel, rendezővel, vagy dramaturggal bővíthessem a közönség enciklopédikus ismereteit. Ekkor jöttem rá arra, hogy az Intézet igazgatója, az egykori szabadságharcos, partizán ellenálló, mint harci elefánt békeidőben ezt a funkciót kapta a múlt számára létrehozott állat– és növénykertben. Ott pedig mással sem törődött, mint, hogy hősi múltjának minden dokumentumát összeszedje. Azután nyugalomba küldték, és nem volt ideje, hogy az összehordott anyagban rendet csinálva feldolgozza, vagy feldolgoztassa. Nekem időm, az volt bőven. Még valami eszembe jutott. A Független Színpad megalakulásának kerek évfordulója közeledett. Ha nincs fegyvered, szerezz az ellenségtől, gondoltam, és jelentkeztem a Munkásmozgalmi Intézet igazgatójánál. Mit tesz a marxista , sőt utóbb anglikán Úristen, Liliomnak hívták őt is. Előző főnököm testvéröccse volt. – Mit óhajt? – Tetszik tudni, hogy doktori vizsgára készülök. – Közöm van hozzá? – A disszertációm tárgya egy olyan szellemi mozgalom, aminek köze lehet, vagy van is a nemzetközi munkásmozgalomhoz. – Tudományos kérdésekkel forduljon a kutatási osztály vezetőjéhez. Most éppen itthon van. – Hogy hívják? – Oláh Magdolna. Nyert ügyem van, gondoltam, és úgy is volt. Magdi lenyűgöző kedvességgel fogadott. – Remélem, most már nem fáj az oldalad. – Emlékszel még a meccsünkre? – Mi az, hogy! Azóta is bánt a lelkiismeret. – Ugyan, miért? – Utálok veszteni. Annál csak azt utálom jobban, ha valaki másra keni a dolgot.


41

Ez új volt, hogy Magdi elismerje, komisz volt, és furdalja érte a lelkiismeret! – Hát akkor mit tehetek érted? Feljössz a hálóhoz, vagy maradsz az alapvonalon? – Inkább az utóbbi. Nézd, én le akarok doktorálni. – Nincs jobb dolgod? – Éppenséggel lenne. – kezdtem reménykedni. – Még mindig játszol? – Időnként. – És nagyban? – Nem értem. – Gondoltam valami komolyat. Teniszezni még én is szoktam. És? Mi van a doktorival? – A Független Színpadról írnék. Tudod, akik németellenes színházat csináltak. A vezetőjük valami megveszekedett dilettáns volt színházi embernek, de hősnek hős volt. Annyira érdekel, hogy még saját darabot is írok belőle. – Ez jó. – mondta. – Mennyit kérsz? – Semennyit. Illetve állandó munkát, mert látod, hogy tudok önállóan kutatni. Te meg a kutatási osztály vezetője vagy. – Ideig-óráig. – Hogy érted ezt? – Hát csak úgy, hogy, ha itthon vagyok. – És, ha nem vagy itthon? – Akkor külpolitikai újságíró vagyok. Tudod, hogy a Távirati Irodánál kezdtem. – Én ne tudnám? – És minek neked a lekötöttség? Nem jobb szabadon? – Mit ér a szabadság fizetett szabadság nélkül? – Ahogy elnézlek, remek kondiban vagy. Magdi tekintetében megint volt valami a lóvásárok értékeléséből, ahogy az állatok fogán a korukat lemérik. – Hát igen. De, ha beteg lennék, nekem nem jár táppénz. Azon fölül a kmk még nem tűnt el a BTK-ból. – KMK. BTK. Mik ezek?


42

– Jó neked, hogy nem tudod. Az egyik a büntető törvénykönyv rövidítése, a másik a közveszélyes munkakerülésé. A kurválkodást hívják így finoman. – Hát miért nem hagysz békét a lányoknak? – Én? – Nekem se hagytál. – Térjünk a tettek más mezejére! Szóval? – Megpróbálom. És hogy képzeled? – Megismételnénk a Független Színpad egyik szavalóestjét a még életben lévő színészekkel. Megrendezem én, sőt bevezető előadást is tartok. – Add be írásban! Beadtam. Az emlékest megvalósult, a Rádió és a Televízió nemcsak hírt adott róla, hanem fel is vette. Egy kulturális műsorban a moderátor azt mondta „ezzel a produkcióval Oláh Magdolna olyan remek szerkesztői munkát végzett, nem is beszélve a rendezés kiválóságáról és a bevezető előadás magas színvonaláról, hogy az anyaggyűjtés nehézségeiről ne is szóljunk, hogy kisdoktori értekezésnek is felfogható lenne”.


43

4.1 investigate – akarsz = you want A Lapkiadó Vállalat kerti ünnepségének az lett a közvetlen következménye, hogy elkerültem egy pincehelyiségbe, ahol szinte önálló vállalkozóként működhettem. Kígyósi Róbert kapitalista szelleme itt öltött testet. Kitalálta, hogy az elektronikus sajtófigyelésben pénz lehet. Veszélyeken kívül. Mert, aki a televízió vagy a rádió közelébe került, az számíthatott rá, hogy előbb-utóbb megszólal a telefon ilyen vagy olyan megnyilvánulását követően. Tehát az elektronikus sajtót igenis figyelték, de vagy esetleges feljelentés reményében, önszorgalomból, vagy hivatali kötelességből, havi fizetésért. Pedig abban nagy pénz van. – Figyeljen, barátom, – mondta Kígyósi, mikor behívatott. – Maga elgaloppirozta magát azzal a Független Színpaddal, de mi nem vagyunk olyan szigorúak. Adunk egy újabb lehetőséget. Sőt. Kinevezzük osztályvezető helyettesnek. Az lesz a feladata, hogy hozzon üzletet, és bonyolíttassa le, és a végén szedje be a pénzt. Magának tetszett a kapitalizmus, hát csinálja. – Nekem? – Na, ne mondja, hogy a Független Színpad szocialista vállalkozás volt! – A résztvevői kommunisták voltak! – Egy időben minden nyilas kommunista volt. – Meg ellenálló. – Erről van szó. A magyar demokratikus ellenzékről. Akik titokban, vagy már nem is olyan titokban a nagy változás előkészítésén gondolkodnak. – Nahát, ez stimmel. A Független Színpad akkori résztvevői úgy gondolták, hogy rendszerváltás következik. De mikor? – Nem maga tett közzé a lapokban, sőt a mi lapjainkban egy ilyen hirdetést? Jász István: Tér-idő scrabble

44

Azzal megmutatta a hirdetésemet. „A nagy hagyományú Független Színpad újabb közreműködőket keres.” Nem színészt, rendezőt, függönyhúzót – közreműködőt. Ne gondoljon minket butábbaknak, mint amilyenek vagyunk. Azt hittem, az adú ászt húzom elő. – A megemlékezésen éppen Oláh Magda tartotta a bevezető előadást! Nem akartam azt mondani, hogy ő lopta el az ötletet. – Ez az. – Mi az, hogy ez az? – Hát, csak hogy, ha nem olyan világos fejű, elsikkadt volna az egész. De mondom, megvan bocsájtva, ha jól végzi a munkáját, többé soha nem kerül elő. Új munkahelyem nem sok jóval bíztatott. Az osztályvezető viszont! – Hát te hogy kerülsz ide!? Turján Elek volt, az elhelyező bizottság elnöke, a volt miniszterelnök fia, Oláh Magdi férje. A válasz nem kevéssé volt meglepő. – Meguntam a királynő férje állást. Továbbá az apám fia sem akarok lenni ezután. Azért jöttem, hogy bebizonyítsam, minden öszszeköttetés nélkül, a magam erejéből is vagyok valaki. Nagyon megbánthatta a felesége.


45

4.2 jót – fabrication = készítmény Aki lélekben immár nem volt sem férje, sem fia senkinek, körvonalazta a tennivalókat. – Ha valaki megjelenik a televízióban, világhírű lesz egy negyedórára. Hivatkoznak rá, jobb helyzetbe kerül, egyáltalán nagyobb lesz az értéke. De beszélni mindenki tud. Mi viszont bizonyítékot adunk a kezébe. Írásos bizonyítékot. – Azaz? – Figyeljük a rádiót és a televíziót. Ha valaki fontos személynek minősül, vagy az akar lenni, megbízást ad nekünk, hogy a rögzített adás szövegét legépelve, dossziéba gyűjtve megkaphassa., – Hát ez a feladat? – Igen. Először is szerezz megbízásokat. – Honnan? – Az a te dolgod. Otthon vagy az idegenforgalomban, hát nézz körül a kiutazó csoportok háza táján! Aki külföldre utazik, az elég tehetős, aki meg bejön, az úgyszintén. Rámeredtem a falaknál sorakozó készülékekre. – Ezekkel a vackokkal próbáljak elektronikusan rögzíteni? – Hát persze. Azzal, ami van. – És egyedül? – Azzal, aki van. Csak a megalakulásnál voltam olyan árva. Újabbnál újabb munkatársak jelentkeztek; minden egyes kollégám valakinek a valakije volt. Pedig Turján saját tapasztalatai is arra sarkalhatták, hogy mindenkit a saját érdemei szerint értékeljen. Ez tetszett benne, egyébként pedig elég ellentmondásos egyéniség lehetett. A legelső jelentkezővel igazán nehéz volt mit kezdeni. – Mit csináltassak egy karikaturistával? – kérdeztem a főnökömet, aki habozás nélkül felelte.


46

– Karikatúrát. – És miből fizessük? – Hát a honoráriumból. – Hogy van ez? – Hát nézd, Hajlós úr… – Hogy hívhatnak egy karikaturistát Hajlósnak? – Ahogy Kajánnak. Valóban a legnagyobb magyar karikaturista Kaján Tibor néven rajzolt. Ahogy utóbb megtudtam, eredetileg Kalász Tibor volt a neve. Az ő lánya volt a következő munkatársam. De a kollégáim között találkozhattam a Kossuth-díjas költő vejével, az alakuló könnyűzenei nagyság feleségével, volt még két kislány, aki közül az egyik vezeték neve (véletlenül) azonos volt az akkori belügyminiszterével, és valaki, aki tizennyolc évesen, egy gimnáziumi érettségivel újságíró akart lenni. Joggal reménykedhetett, mert maga Kígyósi hozta le. Hajlós úr azután lerajzolta az összes magyar hírességet, igazán komoly tiszteletdíj fejében, amit persze az osztály keretéből kellett neki kiutalni. Ahogy a költő vejének verseskötetét is mi adtuk ki, és a könnyűzenei együttes hangszervásárlását is támogattuk. A kiutalásokat nekem kellett aláírnom. Ekkor már tudtam, hogy miért kerültem ide. Elhatároztam, hogy megvédem magam. Az első dolgom, volt, hogy kiírtam az iroda falára: „Ez nem kocsma, akinek nincs dolga, ne rontsa itt a levegőt.” Azután nekikezdtem és mindenkinek megírtam a munkaköri leírását. Turján nem mondhatni, hogy nagy örömmel fogadta volna. – Hallom, hogy miket csinálsz. – mondta – Miket csinálok? – kérdeztem, mert engem is érdekelt, mit hallott ő. – Holmi munkaköri leírásokat fabrikálsz. – Fabrikálok? – Másnak nem lehet nevezni. Mondhatnám azt is, hogy ábdálsz össze. – Nem mondhatnád. – Miért nem? – Mert helyetted csinálom.


47

– Hát ne csináld! Se helyettem, se magad helyett. Maradjunk abban, hogy először én megmondom, neked mi a dolgod, utána meg te találd ki, hogy mit csináljanak a többiek! – Akkor mit tegyek? – Amit akarsz. Ameddig Kígyósi nekem nem mondja meg, hogy mit csináljak én, addig neked se tudok mit mondani. Hanem tudod, mit? Én úgy mellékesen szerkesztem a balatoni helyi lapokat. – Lapokat? – Igen, lapokat. Minden városban és faluban van mutáció, amit egy ottani ember készít, azokkal vedd fel a kapcsolatot. Veled megy Zita is. Lehet egy hét. Zita volt a tizennyolc éves kis kedvenc. Mielőtt a balatoni turnéra elindultunk volna, főnökömnek elromlott az autója. Ekkor már saját Dáciával közlekedett, nem kívánta sem apjának, sem pedig a feleségének a hivatali kocsiját igénybe venni. Neki magának meg ebben a pozícióban nem járt. – Valami baj van a kormánnyal, – mondta. – Értesz hozzá? – A Dácia kormányához? – Naná, az országéhoz. – Az előbbihez jobban értek. – Azért vagy közöttünk, mi? És nem valamilyen független színpadon. Szóval? – Megpróbálom. Kicsavartam, becsavartam – a kocsi kormányzárja, – amit a slusszkulcs behelyezésével oldani lehetett, a kulcs behelyezése után oldódott, és ettől kezdve az én helyzetem is könnyen irányíthatónak látszott. De csak látszott. – Akkor indulsz? Egy hét, itt az ellátmány, és, ha lehet, kétágyas szobában aludjatok. –Hogy érted ezt? – Hogy két egyágyas sokkal drágább. Utólag elszámolsz vele. Megint gyanakodni kezdtem. Hátha Zituka beavatását ő már elvégezte volna, és most minden következményével és a várható erkölcsbotránnyal együtt rám kenné. Bejártuk a Balatont és vidékét, minden faluba belátogattunk, és esténként, a vendéglátó szobák tulajdonosainak legnagyobb csoJász István: Tér-idő scrabble

48

dálkozására, minden szétszedhető franciaágyat szétkaptam, azt hiszem, Zita bánatára. – Nem érdekel, mit gondolsz rólam. – mondtam neki, – de a kislányok megrontása az el nem készült munkaköri leírásomban nem szerepel, már pedig én csak azt csinálom, amiért megfizetnek. Hát ilyen hülye voltam. Azt hittem, liliomtiprásba fog belekeverni, de más bűnöm akadt. Azzal kellett megküzdenem, amit a mai gazdaságpolitika is első számú közellenségének tart. Nagy nehezen felhajtottam egy rendelést. A hirdető táblán megjelölt időpontban, (én jelöltem meg,) csak ketten hallgattuk meg az expozémat. A miniszter vezetéknevű Ildikó unalmában az ablakot pucolta, – Mi van? – kérdezte ártatlanul. – Fizetős munka van. A környezetvédelem szerint egy farkas kószál szabadon a Zemplénben az arról szóló híradásokat kell rögzítenünk. Pénzért. Ez az első referencia munkánk, hát úgy csináljátok. Ildikó letette a rongyokat, és bekapcsolta az őskori tévét és a hozzá kötött magnót. Egyik se működött. Szerencsére még garanciális volt mind a két készülék. Őrült telefonálás után a megjavított kormányú Dáciával bevittem őket a szervizbe, kikönyörögtem két csere készüléket, de mire visszaértem, már Ildikót sem találtam. Helyette egy cédula fityegett a hirdetőtáblán: „Elmentem egy másik kocsmát kitakarítani.” Hajlós úr rajzolt, a költő veje saját verseskötetét rendezte sajtó alá, a könnyűzene múzsája a következő turnéjukat szervezte. Én meg rátapaszthattam a fülem a készülékre, el is csíptem azt az öt percet, amit a farkasra szántak. Piroskára is kíváncsi lettem volna, de ő egy Grimm mesében volt érdekelve. Rögzítettem magam, átgépeltem magam, leszállítottam a megrendelőnek magam, kiállítottam a számlát, és vártam az elismerést, amely az átutalással együtt elmaradt. Turján Elek, ekkor még olyan volt, amilyennek egy volt miniszterelnök fiához illik. – Többen és többször csalódtunk benned. – mondta. – Nem tudtál üzletet hozni, azt nem jól teljesítetted, nem vagy jó főnök, és még Jász István: Tér-idő scrabble

49

a számla ellenértékét sem tudod kipiszkálni a megrendelőkből. Sajnálom, hiszen mi elég jól megvoltunk.


50

4.3 fabrication – technics = technika Ebben az időben lehetett, hogy Turján elköltözött otthonról. Magdi szomorú mérgesen kiáltotta utána: – Az apád veled megy, akárhova kerülsz. – De te nem jössz velem! – fortyant fel Turján, de azért tudta, az asszonynak igaza van. Valami segítséget kapott Kígyósitól, hiszen volt hova mennie. Az alkotóházak igazgatóságának volt néhány lakása Budapesten is; így került az Andrássy útra, a külügyi szállóba. Nekem fogalmam nem volt róla, hogy ilyesmi létezik. Csak akkor szereztem róla tudomást, amikor Turján belihegett a Sajtóinformáció pincehelyiségébe, ahol én a technika ördögeivel viaskodtam éppen. A magnetofon, aminek a segítségével a televízió adását akartuk rögzíteni, úgy döglött be, hogy nem lehetett kábel összeköttetést biztosítani a két készülék között, tehát mikrofonnal rögzítettem az utcazajt és Turján hangját a farkasokról szóló riport helyett. A főnököm azonban rám kiabált. – Hagyj abba mindent! Nem kellett kétszer mondania. – Miért? – Külföldi kormánydelegációt fogadunk a Balatonnál. – Én is? – Te tudsz oroszul. – Kicsit. – az ukrán lányokra és a nyelvtörőikre gondoltam. – Nahát, ehhez eleget fogsz tudni. Csupa frázis lesz a testvéri szeretetről, barátságról, de azért valami fontos is elhangzik majd, hiszen ezért jönnek. – És te? – Én meg azért megyek. Sejtettem valamit az elhelyező bizottság volt elnökéről, de hogy ilyen nyíltan beszéljen valakivel, aki a Független Színpaddal foglalkozik, nem gondoltam volna. Jász István: Tér-idő scrabble

51

– Megváltoztál, Elek. – Senki sem marad ugyanaz. – Kivéve a feleségedet. – Válófélben vagyunk. – Miért? Turján Elek megint meglepett. – Mert okosabb nálam. – Lehetséges az? A kérdésemet nagy hahotával jutalmazta, de engem megint furkálni kezdett a megnyíló lehetőség. – Akármilyen furcsa, de igen. Nézd, ő most lépett be a pártba, amikor az éppen kilépett belőlem. – Te kiléptél a pártból? – Egyelőre nem fizetem a tagdíjat, majd kizárnak maguktól. – Akkor mit keresel a delegáció körül? – Még nem volt revízió. Nem ismertem a pártpénztárak belső rendjét – ma sem vagyok tisztában vele, – de egy ilyen ember esetében nyilván van valami türelmi idő, azután biztos jön három felszólítás, hogy rendezze a tartozását, de az is lehet, hogy valaki a zsebébe nyúl és kifizeti helyette, hogy ne kelljen semmilyen visszavonhatatlan lépést tenni. Turján a szemembe nézett. – Én gondoltam valamire, de nem árulhatom el. – Személy? – Ne barkochbázz! – Ezért jöttek? – Gondolom. Egyeztetni. A volt elhelyező bizottsági elnök újra gyakorolja régi mesterségét? – Menj előre a Szántód pusztai tanyára és rendelj egy tíz személyes vacsorát. – Mennyiért? – Semmi sem drága. Mire odaértem, Magdi már az ételeket is kiválasztotta. Ő lett az este háziasszonya, tehát mindenhol ott volt, ahol nekem Turján Elek megbízásából tolmácsolni és figyelni kellett volna.


52

4.4 technics – alkotó = creative Kígyósit nem érte váratlanul a rendszerváltás, hiszen másodszor csinálta. Egyszer már közreműködött ilyesmiben, 1956-ban újságíró gyakornok volt Nyíregyházán, a keleti határon, tehát a testvéri segítség beözönlését, vagy ki sem szivárgását nemcsak közelről látta, hanem tevékeny részt vállalt benne. Meg nem erősített hírek szerint ő fogalmazta a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány első fejének, Kádár Jánosnak a beszédeit is, amit az illető lelkiismeretesen megtanult és a spontán lelkesedéssel 1957. május elsején összeverődött többszázezres tömeg előtt jeles osztályzattal fel is mondott. Minden valószínűség szerint ugyanez a lelkesedés ültette őt a lap– könyv– és egyéb kiadó vezérigazgatói székébe is. Talán ezért nem volt soha a vállalatnál státusz problémája, ha valakit fel akart venni, felvette. Igaz, puritán jellem volt, például, mikor engem felvett, maga cipelte be az özönvíz előtti írógépemet, az Alkotóházak Igazgatóságra, ahol a helyemet kijelölte. 1989-ben, első ausztráliai látogatásom idején azt hiszem, barátai és ismerősei értesítették arról, hogy mi készül, tehát első dolga volt, hogy a kiadót részvénytársasággá alakítsa, és a privatizálási folyamat során részvénytöbbséget szerezzen. Magdi igyekezett lebeszélni róla.

– Rá fog fizetni, – mondta. – Ugyan miért, Magdika? – Mert most már nem lesznek szovjet lapok. A kiadó legfőbb bevételét azok a lapok fedezték, amiket eladott példányszámtól függetlenül a szovjet nagykövetség propagandakerete biztosított. – De van bulvár! És főleg lesz!– mondta a zseniális üzletember, és milyen igaza volt!


53

Ekkor határozott úgy Oláh Magdolna, hogy belép a frissen alakult Kisgazda pártba. – A kommunisták hülyeségeket csináltak. – mondta. – Talán csináltunk? – mondta Turján, aki azt tartotta, hogy egy legyőzött mellett is ki lehet tartani. – Ti csináltatok. Én csak sodródtam az árral. – Más, aki sodródik és más, aki sodor. Turján Elek ekkor már csak sodrott cigarettákat szívott, főleg azért, hogy leszokjon. A Kukkantó megalakításakor egy kicsit habozott, amikor új gazdái régi kötődései felől faggatták, de azután határozottan jelentette ki: – Én nem meggyőződésből, hanem csak opportunizmusból lettem a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. Belülről akartam bomlasztani, és ahogy látják az elv…akarom mondani kedves barátaim, nem minden siker nélkül. Továbbá ne is kapacitáljanak, a szerkesztőség munkájában nem akarok részt venni, legfeljebb csak a tanácsaimmal segítek itt-ott, a kapcsolati tőkémet fektetem be néha, és azonkívül, ha úgy gondolják, hát, de ne szaladjunk olyan előre!

Kukkantó! Pillantás a pártállam kulisszái mögé Hosszas egyeztetés után különtudósítónk felkereste az egykori diktátor, Rákosi Mátyás utolsó hívét. Szerencsénkre az illető úr meglehetősen tud magyarul, hiszen elég hosszú ideig tartózkodott ideiglenesen zuglói öröklakásában, amely, – micsoda véletlen! – 1945 és 1947 között Rákosi lakása is volt. Kérésére riportalanyunknak csak a kereszt– és apai nevét közöljük Riporter: Ön nevében is őrzi Rákosi emlékét. Így van? Matvej Ignatovics: Igen. Bár én személyesen nem ismertem, és tisztában vagyok vele, hogy milyen népszerűtlen figura a hazájában. Az édesapám volt, aki az ő tiszteletére a Matvej azaz Mátyás, vagy Máté keresztnevet adta nekem, igaz névadó ünnepségen, és ezzel


54

ellentétes álláspontra helyezkedett, mint ahogy mindennek ellenállt, ha nem is látványosan, ami a tespedés korszakára jellemző lehetett. Riporter: Miben még? Matvej Ignatovics: Ha lehetett, segítette anyagilag a magyar demokratikus ellenzék tagjait. Riporter: Rákosi Mátyás elkötelezett híve? Matvej Ignatovics: Ő az emberiesség elkötelezett híve volt. Akit abban a kisvárosban megismert, egy agyongyötört és személyében is megalázott öregember volt már, akinek százféle betegségét nem tudták csak a köztársaság fővárosában kezelni, már pedig, a paciens nem tudott időben megjelenni a kezeléseken. Nem csak anyagi okokból. Apám elég gyakran adott pénzt is neki Riporter: Megengedhette magának? Matvej Ignatovics: Nekünk mindig volt pénzünk. Riporter: Furcsa az ön apai neve. Matvej Ignatovics: Értem, mire céloz. Mi igenis zsidók vagyunk, és büszkék nemcsak a származásunkra, hanem, Oroszországra is, ahol nemcsak pogromok voltak, hanem élt Lev Tolsztoj, Csehov és annyian mások, akik kiálltak a kisebbségi jogok mellett. Ami pedig a meggazdagodás forrását illeti, ha valaki Szibériában próbál szerencsét, biztosan sikerülni fog neki. Nem vagyunk egyedül, hasonló adottságokkal dicsekedhetnek a grúzok is, akik Sztálint adták a világnak és az örmények is. Mind a két állam nyögte az orosz birodalmi gondolat csapásait, de mind a két immár független állam hozzájárulhat minden szegényebb sorsú ember boldogulásához. Riporter: És most mi hozta Magyarországra? Matvej Ignatovics: A nosztalgia. Meg akarom mutatnia a fiamnak, Ignat Matvejevicsnek, milyen országból jött az én névadóm, és hol voltam igazán fiatal. Érdekes módon találkoztam egy régi tanárommal is. Riporter: Ez érdekes. Ki az? Matvej Ignatovics: Most éppen az önök munkatársa, ahogy hallom. Riporterünk összehozta a találkozást. Matvej Ignatovics: Emlékszik rám a tanár úr?


55

A volt tanár nem járult hozzá, hogy a nevét közzétegyük, de beleegyezett, hogy az érdekes beszélgetést leközöljük. A tanár úr: Hát hogyne. Te verekedtél össze a göröggel. Matvej Ignatovics: Én nem voltam verekedős. Össze tetszik téveszteni valakivel a kolóniából. Engem a Dunából tetszettek kihúzni. A tanár úr: Emlékszem már! Tudja, valamilyen munkaügyi okokból nekem a tanév után még egy hetet le kellett volna dolgoznom abban az általános iskolában. Arra meg csak úgy volt lehetőség, hogy felügyelő tanár lettem a margitszigeti nyári táborban. Valamilyen akció volt, egy üdítőt reklámoztak. Ha vett valaki egy üveggel, kaphatott egy sapkát, vagy kitűzőt, – persze a táboron kívül. A gyerekek megőrültek tőle, ki-kiszökdöstek. Egy rendőr jött be a táborba két gyerekkel, akiket úgy halászott ki a vízből. Én voltam az ügyeletes, mondtam is a rendőrnek, micsoda felelőtlen pedagógusok vannak, akik így vigyáznak a rájuk bízott gyerekekre. Aztán kiderült, hogy az a felelőtlen pedagógus én vagyok, az egyik gyerek pedig te voltál, ugye. Matvej Ignatovics: De nem szólt senkinek a tanár úr, örökre hálás leszek érte. Hát többek között ezért is jöttem ide, A tanár úr: A fiad is akkora csirkefogó? Matvej Ignatovics: Nem. Ő sokkal szelídebb. Csak üzletet nem szabad kötni vele, az apját is becsapja. A cikk megjelent, Magdi csodálkozva nézett a vezérigazgatóra. – Hol van ebben a pártállam és annak kulisszatitkai? – A folytatásban – mondta titokzatosan a vezér. És a részletekben. – Miféle részletekben? – Amik nem jelentek meg. – Állambiztonsági okokból? – Anyagi okokból. Az asszony szeme villant, de a szája nem mozdult.


56

4.5 alkotó – tréfa = joke Újabb néhány év elteltével már Ignat Matvejeviccsel találkoztam Budapesten. Az édesapja bíztatására keresett fel. Rövid tanári pályámon hálásabb tanítványom nem volt. Mondani sem kell, hogy ő éppen olyan jól beszélt magyarul, mint az apja. – Jó, hogy találkozunk, tanár úr! – köszönt rám az utcán. – Mondjon egy jó viccet! – Nem tudok. – jöttem zavarba. – Hogy-hogy nem tud? Pesten? A viccek hazájában? Most hogy magyarázzam meg neki? Az oroszok nem a humorukról híresek. – Na, jó. Tegyük fel, hogy az Orosz Birodalmat felvennék az Európai Unióba. Miért bukna meg? Mármint az Unió? – Nem tudom. – Mindenkitől átvennének valamit. A németektől a humorukat, az angoloktól a konyhát, a franciáktól a precizitást, az olaszoktól a célratörő szűkszavúságot. A szervezést meg ők tanítanák meg mindenkinek. Ifjú orosz barátom még csak a száját se húzta el. – Mikor ilyen kicsi voltam, ennek már ekkora szakálla volt, – mutatta a kezével. – Újabb vicc nincs? – Nincs. – Különben is téved a tanár úr. Illetve a vicc. Mert szervezést, azt igenis lehet tanulni tőlünk. De térjünk vissza az alapkérdésre. Hogyhogy kiszáradt a humor zöld fája? – A humor zöld fája akkor virágzik, amikor a szabadság friss forrása elapad. Soha nem voltak olyan jó viccek, mint az apukája névadójának idejében, Magyarországon. – Vicclap sincsen? – Hát az még volna, de milyen? Nézze, Ignat Matvejevics. – Ne tegeződjünk? Jász István: Tér-idő scrabble

57

– Akkor szervusz. – Szervusz tanár úr. – Nem vagyok én tanár. – Hát mi vagy? – Lézengő ritter. – A Bánk Bánból? Ezt is tudta. – Nem. Budapestről. Szóval, hogy befejezzem, van egy-két vicclap, de a szabadság árt a vicceknek. Ahol mindent ki lehet mondani és ki is mondanak, ott nem lehet összekacsintani senkivel. Mióta csak egyetlen Németország van, ki érti ezt a viccet? „Találkozik a nyugatnémet a keletnémettel a Balaton partján. Kérdezi a nyugatnémet „Hogy vagy?” Mire a válasz: „Nézd, van egy lakásom, kétszobás, panel, van egy kocsim, egy Trabant, nem panaszkodhatom. És te?” Nekem van egy hétszobás villám, a kocsim Mercedes és panaszkodhatom.” – Nahát, segítünk majd rajta. Ignat Matvejevics nem sietett, de nem is késett le semmiről. Körülnézett, és először is felhajtotta Hajlós urat, a karikaturistát. – Milyen lapba dolgozott, barátom? – kérdezte tőle. – A Ludas Matyiba – válaszolta a kérdezett. – Ez nemde ama Fazekas Mihály alkotása? – kérdezte Ignat Matvejevics,, nyilvánvalóan tanult régies magyarsággal. – Mit jelent ez? – Hát a megbosszult igazságtalanságot, – foglalta össze az alkotás lényegét a rajzoló. – Hogy van ez? – Ludas Matyit igazságtalanul megvereti a földesúr Döbrögi. Matyi megígéri, hogy háromszor veri vissza. Meg is teszi, először, mint vándor olasz ács, azután, mikor a földesúr a verés után lábadozik, mint orvosdoktor, végül pedig úgy, hogy valakit beállít a maga helyére és mialatt Döbrögi minden szolgája ezt az illetőt üldözi, ő egyedül marad vele és jól helybenhagyja. Különben vándor motívum, – tette hozzá a művelt karikaturista, – a francia népmesék között is van ilyen. – Jó történet. De mi köze van ennek egy vicclaphoz?


58

– Talán a megbántott igazság, amely nevetségessé teszi a hatalmaskodókat. Viszont nem tudom, hogy ismeri-e Ignat Matvejevics azt a magyar szólást, hogy valaki, aki tehet valamiről, az ludas benne. Hát az innen származik. – Rémlik valami. – Még az apja névadójának idején. – A kőkorszakban? – Mondjuk. Szóval a Rákosi diktatúra idején így ordított a rikkancs: Szabad a nép! A Szabad Nép volt a párt napilapja. De nem hagyta abba, hanem folytatta, hogy Ludas a Matyi! – Matyi? Miféle Matyi? – Hát Rákosi Mátyás, a nép szeretett, bár szigorú édesatyja. Akkoriban volt ez is vicc, hogy a bíróságon két bíró beszélget, „Olyan jó viccet hallottam az előbb”. „Meséld el!” – mondja a másik. „Nem lehet, most adtam érte két évet.” Ezt sem lehet mostanság elmondani. Ignat Matvejevics már tudta mit fog tenni. – Felhívná nekem Kígyósi urat? – Miért nem hívja maga, Ignat Matvejevics? – Aki maga hív, annak nincs titkára. – Akkor a titkárának tarthatom magam, Ignat Matvejveics? – Ha jól esik. Hajlós már tárcsázta is a számot – Róbert, itt a megoldás. Kígyósi kezdetben nem értette. – Miféle megoldás? – Hát a nagybefektető. Aki megmenthet bennünket. – Ignat Matvejevics? – Ő. Találkozni akar veled. – Hol van? – New Yorkban. – Még szerencse, hogy tíz évre szóló vízumom van. – Hülye vagy. Pesten, a New York kávéházban. Ami úgy mellesleg az övé. Ignat Matvejevics úgy érezte, nem kell eltúlozni a dolgokat. – Csak a részvénytöbbség. – majd hozzátette – de egy szállodával együtt. Jász István: Tér-idő scrabble

59

– Szervusz – mondta barátságosan a milliomosnak, aki könnyen a fia lehetett volna. – Tiszteletem, Kígyósi úr. – válaszolta kiváló magyarsággal a Dunából kiszedett férfi fia – Hát beütött az újság? – Nem mondhatni. – mondta keserűen a lapvezér. – a mostani szponzoraink olyan kicsinyesek. – Az sem, amit nem jelentetett meg? – Nem. Ha mindenki zsarolható, akkor senki se fél a zsarolástól. – Talán te vagy kevéssé gazduram? – A pártot úgy hívják, hogy kisgazda és polgári párt. Polgár pedig vagyok. – Nyárspolgár. – Nem. Állampolgár. Kígyósinak valami eszébe jutott. – Nem akarsz beszállni a magyar sajtóba? A magyar humor világhírű.


60

4. 6 tréfa – Zita Kígyósinak volt annyi esze, hogy míg a sajtó dolgait Magdival beszélte meg, egyéb nagyralátó terveibe Turjánt avatta be. A férfi nem mondhatni, hogy kitörő örömmel fogadta volna, hiszen Zita egy szál törölközőbe csavarva ugrott az ajtón lévő kukucskáló lyukhoz. – Kukk. – mondta elképedve, mikor a lyuk túloldalán az egykor nagyhatalmú sajtócézár balszemét láthatta, ahogy az úgyszintén bekukucskált. – Beengedsz, Zita? – kérdezte Kígyósi, – aki, mikor a lány enyhén pironkodva állt el a bejárati ajtóból, még csak egy futó pillantást sem vetett rá, pedig igazán jó melle volt és a törölköző csak a csípője körül hullámzott. – Láttam már ilyesmit, – vetette oda inkább Turjánnak, mint a lánynak. A férfi innen tudta, hányszor átjátszott szeretője van. – Talán éppen ezt, – morogta, és Zita csak bólogatni tudott. – Zituka, főzz nekünk egy jó kávét, most nem érünk rá gyönyörködni. – Még bennem sem? – húzta fel az aranyosan fitos orrát a frissen érettségizett újságíró. – Sajnos. – mondta Kígyósi, mert tényleg sajnálta. – Hát idefigyelj, Elek! – Csupa fül vagyok. – Én meg csupa… -kotnyeleskedett bele a már nem csitri. – Ki ne mondd! – és mind a hárman tudták, hogy mire gondol. A lány azonban kedves mosollyal fejezte be a mondatát. – … szappan. Mert a kádból ugrottam ki ajtót nyitni. – Akkor mosd le magad, öltözz fel és csinálj egy kávét. Ha van krasznaja Moszkvád, használd azt is. – Krasznaja Moszkva? Mi az? – Kölnivíz volt a Szovjetunióban. – Hol van az már! Givenchy jó lesz? Jász István: Tér-idő scrabble

61

– Mit tudom én, milyen ízlése van ennek az orosznak. – Bevetés lesz? – kérdezte Zita, a fiatal felnőtt. – Meglátjuk. – mondta a volt és leendő sajtócézár titokzatosan. Mikor egyedül maradtak, Kígyósi lehalkította a hangját. – Na, Elek, ha ez beüt, mi leszünk a visegrádi négyek, de talán az egész Unió Murdochjai. – Kicsodák? – Milliárdosok. – Mint Ignat Matvejevics? – Mint ő. Vagy még inkább. Tudod, hogy megy mostanában a privatizálás? – Mit tudom én. Nekem a sajtóinformáción nem volt ilyen feladatom, tehát még azt sem sejtem, hogy az elektronikus sajtóban mit írnak róla. Azóta meg éppen hogy megélek. – Nézd, manapság, ha valaki nagyot akar szakítani, vesz egy gyárat. – Én honnan vegyek? – Majd én megmondom. De neked nem kell gyárat venni, ezt csak úgy példának mondtam. A gyárat először tönkreteszi. Késve szállít, rosszat szállít, a garanciára fütyül, ennek megfelelően nem fizetik ki a munkákat, tehát ő sem tud fizetni sem a munkásoknak, sem a hitelezőknek – s gyár mondjuk, egy évig ráfizetést termel csak, a tulajdonos állam már fizetne érte, hogy megszabadulhasson tőle. Ekkor meghirdetik, és ekkor veszi meg az a bérlő, aki a csődtömeget összehozta. – Bagóért. – Így van. – Ezt tudtam eddig, mi ebben az újdonság? – Hogy van egy terület, amit még nem privatizáltak. – Hol? – Lispén. – Hol a frászban? – Zala megye – mondta Zita szobalány jelmezben. Ott párolgott a kezében a kávé. – A szülőfalum. – És mi van ott? – Mi nincs? – Mi nincs? Jász István: Tér-idő scrabble

62

– Olaj. És befektető. – Emlékszem már! Ott volt a magyar olajkutatás egyetlen eredménye, a háború előtt, míg ki nem merült. – Hát mi nem fogunk. – Mit nem fogunk? – Kimerülni. – Kígyósi Zitára nézett. – Olyan jó ez a kávé. Zita megértette a szótlan intést, felkapta a kabátját és kiment. – Megvesszük a lispei olajmezőt. – Te megőrültél. – Most jött meg az eszem. – Miből? – Ignat Matvejevics pénzéből. – Gondolod, adni fog? – Zitának biztosan. Ő aztán olyan mélyre fúr, hogy biztos talál valamit. Ezek után történt, hogy a Lispén maradt olajpala feldolgozását egy zseniális feltaláló szabadalmának felhasználásával újabb termelésre lehetett bírni. Aki bagóért megvette, nagyon sokat nyert rajta és a feltaláló sem járt rosszul. Az olaj és egyéb folyékony vagy gáznemű energiahordozók szállítását már régen csővezetéken volt a legbiztonságosabb megoldani, de egy-egy nagyon ritka alkalommal, ha valamelyik olaj– vagy gáztársaság csőd közelébe került, vagy más baj volt, bevetették a régi gördülő transzportot. A nehézséget az okozta, hogy az Orosz Birodalom és a frissen megalakult Ukrajna között elszámolási vita támadt. Tehát az oroszok elzárták a vezeték csapját – ez pedig Nyugat Európának okozott átmenetileg nagy, de leküzdhető nehézséget. Hiszen a nyugati határszélen újra működött a magyar olajmező. Ignat Matvejevicsnek elég fáradságába került,, hogy az orosz csapokat elzárassa, hiszen a hirtelen keletkező hiány betöltése nemcsak extra profittal kecsegtetett, hanem az ömlő közel-keleti, afrikai és norvég olajnak is alá lehetett kínálni. Egy vonatrakomány olaj indult el Magyarország egykori keleti átrakó állomásáról Nyugat-Európa felé, mintegy bizonyítva, hogy döntsön az orosz kormány akárhogy, verekedjen Ukrajna az alacsonyabb nagykereskedelmi árért akármilyen elkeseredetten – aki Jász István: Tér-idő scrabble

63

Matvej Ignatovics szibériai cégével szerződést köt, az kap olajat, ha esik, ha fúj. A szerelvény megérkezett Záhonyba, (ez volt az átrakó állomás, ahol a kocsik alatt kicserélték a forgózsámolyokat orosz nyomtávúról európaira,) de soha el nem hagyta Magyarországot, vagy ha igen, teljes azonosságcserével. Matvej Ignatovics tajtékzott. Fel is hívta rögtön a fiát. Az oroszok igazán ügyesek voltak eddig minden gazemberségben, de egy teljes vonatot ellopni! Kígyósinak a történetről egy újabb vicc jutott eszébe, fel is hívta Magdit, hogy hozzájáruljon az újra megjelentett Ludas Matyi anyagához. – Azt ismeri, hogy megáll a vonat a tajga közepén. „Mi ért állunk? „kérdezi egy utas. „Cserélik a mozdonyt” a válasz. Jön az újabb kérdés. „Mire?” „Vodkára”. Magdi nem volt elragadtatva a régi vicctől, sőt, kicsit aggodalmaskodott. – Nem lesz baj belőle?


64

4.7 Zita – Magdi Magdi ekkor már nem sokat törődött a vicclappal, sőt vicclapokkal, mert egy békülési kísérlet eredményeképpen teherbe esett, sőt hamar kiderült, hogy fiuk lesz. Gondolta az anyósa majd csak fog segíteni neki, de a volt miniszterelnök felesége mással volt elfoglalva: egy számítóközpont élére helyezte a friss piac gazdaság egyik tőkés csoportja. A számítóközpont az én életem nagy kalandja is lett, mert ott lettem szakkönyvtáros, anélkül, hogy akár a szakot akár a könyvtárosság lényegét ismertem volna. De nem bírtam már a munkanélküliséget, és mikor találkoztam Magdival, panaszkodni kezdtem. – Nem vesznek fel még autóbuszsofőrnek sem. – Miért? Jelentkeztél? – Képzeld, igen. Ki is próbáltak, egy nagy Ikaruszt körbevittem a visegrádi parkolóban. Azt is el tudtam vezetni. Titokban azt reméltem, hogy Magdi állapotára való tekintettel bejuttat a sajtóba; végeredményben dolgoztam én már kismamák helyett. Főszerkesztőnek éppen úgy el tudtam képzelni magam, mint mondjuk rovatvezetőnek.. – A sajtóinformáció nem működik? – Mostanában? Igaz, hogy most indulnak a kereskedelmi televíziók. Ez is némi reménnyel töltött el, végeredményben kinézek valahogy, és még beszédtechnikára is jártam, mikor idegenvezetéssel foglaltam le magam. – Szóval lesz egy csomó tévé csatorna, de ők maguk írják le mindazt, ami elhangzik, és nekik lesz pénz belőlük. Különben is Kígyósi, meg a férjed jobban tudják, hogy mi a helyzet. Ők se tudták, mint ahogy senki a világon. De Magdi megszánt.

– Ha gondolod, lehetnél szakkönyvtáros az anyósomnál. – Könyvtárosnak lenni nem férfinak való.


65

– Lézengő ritternek inkább? Már megint! Nekem senki se mondja, hogy nem tudom eltartani magam. – Akkor szólsz az anyósodnak? Szólt. Felvettek. És tényleg nem volt férfinek való. Neki annál jobban, mert ki tudja miért, a fejébe vette, hogy az elektronikus újságírást fogja művelni. Azt pedig csak Londonban lehetett kitanulni. Az Internet akkor volt születőben, de a zseniális üzletasszony már tudta, az első honlapot ő fogja megcsinálni. Ráadásul humorosat. Ez lesz az újjászületett Ludas Matyi online változata. Így szaladt bele abba a kilőtt rakétába, aminek az ő karrierjét kellett volna, hajtani. Mert alig melegedett bele a londoni tanfolyamba, amikor Ignat Matvejevics ottani irodájába hívatta. (Az orosz milliárdos minden eshetőségre készen ott is élt időnként.) A férfi belenézett Magdi mélybarna szemébe. – Mondja, asszonyom, milyen viszonyban volt maga Kígyósi Róberttel? – Abban. – Miben? Ennyire nem tudok magyarul. – Viszonyunk volt. – És a férje? – Úgy tett, mint aki nem vesz észre semmit. De már elváltunk, úgy, hogy sok köze nincs hozzá. Magának sincs. – Nekem aztán! Nem ez érdekel. Hanem, hogy Kígyósi úrnak van fogalma a szerzői jogról? – Sajtócézár volt, és azt hiszem, már megint az. – Csak szeretne lenni. – Tudom, Ignat Matvejevics, maga az egész világon már az, de ő azon a kis Magyarországon még lehet. – Menjünk tovább. Maga valami olyasmit tanul itt, ami nekünk nagyon sokat jelenthet. Ignat Matvejevics már a holnaputánra gondolt. Magdi ki akarta ugratni a nyulat a bokorból. – Mi baj van, Ignat Matvejevics? – Nincs baj. És, ha okos, akkor sosem lesz. Vagy legalább magának nem lesz baja. De Kígyósi… – Mi van vele? Jász István: Tér-idő scrabble

66

– Ismeri maga a Tanár úrat? – Hát hogyne. Folyamatosan udvarol nekem. – És segített rajta? – Bizonyos szempontból. – Értem. – az orosz cinkosan mosolygott. – Na, nem úgy, ahogy ő szerette volna. – Hanem? – Beszereztem a volt anyósomhoz szakkönyvtárosnak. – Mi köze neki a számítástechnikához? – Semmi. De a havi fizetéshez van. Mégse legyen olyan koldus. – Hát ő írt nekem. – Megint összebalhézott valakivel? – Kígyósival. – Vele nem nehéz. Azért nem is próbáltam meg bevinni a Ludashoz, – Aminek az Internetes változatát fogja szerkeszteni? – Igen. – Nahát, a két ügy összefügg. – Már hogy függne össze? – Nézze Magdi, a maga szerelmese elvállalt és lefordított egy hatalmas könyvet Hemingway életéről. Óriási siker lehetett volna, hiszen a Nobel – díjas legalább olyan balhés volt, mint a Tanár úr, csak kicsit több szerencséje volt. – Azzal, hogy elsült a kezében a fegyvere? – Ez bármelyikünkkel megeshetik. – Volt Ignat Matvejevics hanghordozásában valami fenyegetés. – De, hogy a lényeget mondjam, ő, ahogy írta nekem, egy éves keserves munkával lefordította azt a könyvet. – Akkor nem értem, miért ment el szakkönyvtárosnak. – Mert nem kapott Kígyósitól semmit. – Nem volt szerződése? – Neki volt. Sőt. Nagyon jó szerződése volt. – Akkor meg? – Nagyon sok pénzt kapott volna. – Ha? – A szerződés szerint a bruttó bevétel három százaléka lett volna az övé. Jász István: Tér-idő scrabble

67

– De? – De nem volt bevétel. Mert Kígyósi úr vagy nem tudta, vagy nem akarta megszerezni a fordítás és kiadás jogát, talán valamilyen régi szovjet hagyomány élhetett benn. Tehát elmaradt a kiadás, és így a Tanár úr honoráriuma is. – Nagyon szomorú. De mi közöm hozzá? Azon felül, hogy mindig, amikor csak lehetett, mellé álltam, a doktoriját is népszerűsítettem, ahol tudtam. – Hát csak annyi, hogy a régi Ludas közreműködői a szerzői jogok birtokában most beperelnek engem, vagy magát, vagy mind a kettőnket, mert az újság címe is le van védve, nemzetközileg, – És nem lehetne kiegyezni velük? Az olajból tellene. – Nahát, ez a harmadik. Ekkoriban kezdett udvarolni Magdinak egy ausztrál férfi, aki később el is vette feleségül. A fiát is adoptálni szerette volna, de az asszony azt mondta, a gyerek történelmi nevet visel. Az ausztrált viszont Murdochnak hívták.


68

4.8 Magdi – taiga = jungle in Siberia (angolos helyesírással) Persze nem az a Murdoch volt, de ez Magdit ugyanúgy hidegen hagyta, mint bármi más, ami a karrierje útjába állhatott. Kellett neki a nemzetközi védettség, bár a kettős állampolgárság sem óvhat meg minden ellen. Angliában sok az eső, és az esernyős ember, de nem minden esernyős szúrja meg véletlenül egy nemzetközi kém lábát és nem is minden esernyő vége készül harminc év alatt lebomló polóniumból, amely nemcsak sugároz, hanem idegméreg is. Ha Magdi ideges volt vagy mérges, arra meg volt minden oka, hiszen a dolgok nem egészen úgy folytak sem Magyarországon, sem a világon, mint, ahogy elképzelte.

Az olajcsövekben legkevésbé. A lispei új életre kelt kutak ontották az olajpalából kinyert üzemanyagot – az új eljárás igen olcsónak bizonyult. Ignat Matvejevics ekkortájt hívta Szibériába Kígyósit először, de az maga helyett Turján Eleket küldte. Ő meg ragaszkodott hozzá, hogy vele menjek, mint tolmácsa. Hiába mondtam, hogy Ignat Matvejevics, jobban tud magyarul, mint én valaha oroszul fogok tudni, Turján két okból is ragaszkodott hozzám. Először, mert arra volt kíváncsi, mit mond az orosz a saját embereinek, másodszor pedig, Magdi elmúltával egy újabb nőben reménykedett, ahol a lényeget tekintve nem kellett nagy szókincs, de az odavezető úthoz igen. Nem került sok fáradságába, hogy az édesanyja cégénél az anynyira kívánt szabadságra mehessek. Ráadásul kétszeresen is fizetett szabadságra, hiszen ő is honorálta a tevékenységemet. . A Jenyiszej partján tett látogatás bepillantást nyújtott a tajgába. Gyerekkorom emlékei között ott szerepelt egy film Csuk és Gek története, akik a szibériai fakitermelésen tesznek látogatást az ott dolgozó édesapjuknál, mialatt egy hétig a vonaton éltek és számos Jász István: Tér-idő scrabble

69

kalandjuk volt az emberekkel és a szibériai állatokkal, akik között (felnőtt fejjel végiggondolva) a farkasok az embereknél sokkal szelídebbek lehettek. Ignat Matvejevics sem volt sokkal kedvesebb. Talán irántam való rokonszenvből,(hogy a tiszteletdíjat kiérdemeljem), oroszul beszélt. – Mondd meg a barátunknak, hogy mindenre jó az olaj, de pénzmosásra nem. Lelkiismeretesen lefordítottam. – Hogy érti ezt Ignat Matvejevics? – Hogy az olajjal legfeljebb összekoszolhatja magát. – Csak nem gondolja? – Nem gondolom. Tudom. Nézze barátom, nekünk volt egy nagy írónk… – Tolsztoj. – Most Csehovról beszélek. – Ő is járt itt. – Messzebb járt. Szahalin szigetén. – Mit keresett ott? – Az igazságot. Turján ismerhette a cári viszonyokat is.

– Hát azért sokan odakerültek. – Csehov nem úgy volt ott. annak nézett utána, hogy akik úgy voltak, milyen körülmények közé kerültek. Mondd… – Miért ne tegeződnénk, Ignat Matvejevics? – Veled szívesen. Azt mondja, hogy tegeződjetek össze, fordítottam Turján Eleknek az orosz mondatokat. – És kivel nem? – Kígyósival. – Miért? – Mert gazemberekkel nem tegeződöm. – Csehovról volt szó – tereltem vissza a fősodorba a beszélgetést – Na, szóval Csehov a szahalini látogatása után nagyon beteg lett. Rövidesen meg is halt. Ez vele is megtörténhetik. Eszembe jutott egy vicc, amit akár a Ludas Matyi on line is leközölhetett volna, ennek is megszűnt az aktualitása.


70

– Tüdőgyulladás? – kérdeztem már a magam nevében. – Esetleg. – mondta Ignat Matvejevics. Én magamban hozzátettem a poént: „hideg lesz a kés, amit a hátába szúrnak.” Matvej Ignatovics, ekkor Turjánhoz fordult– Nem volna kedvetek egy hajókiránduláshoz? – Dehogynem! – Tudjátok, Verne, (ő úgy mondta, Vern) írt egy könyvet Strogoff Mihály küldetéséről, amiben a cár futárja úgy kelt át a szibériai folyókon, az Obon és a Jenyiszejen, hogy nagy felfújt hólyagokat kötött a lovas kocsi oldalára – úgy úsztatott át. Nahát, Kígyósi ilyen felfújt hólyag. Ki fog pukkadni. De a kocsi azért megy tovább. – Milyen kocsi? – kérdezte Turján, mintha nem értette volna. – Hát a mi közös szekerünk. Elek megmakacsolta magát. – Nekünk nincs már semmi közös dolgunk. – Azt csak úgy gondolod, barátom. Itt van például közös ismerősünk, a Tanár úr. Turján rám nézett. – Amennyire tudom, ő is nagy híve a nagyságos asszonynak. Furcsa volt a tanult nyelven ez a régies kifejezés. De hát Oroszországban is megváltozott a világ, úgy láttam, ők is valami régit gondolnak újra. A szovjet himnusz dallamára új szöveg készült, amit a cári család kétfejű sasos címere és háromszínű zászlók előtt énekeltek az eltökélt és újra nacionalista orosz hazafiak. Közben beleültünk a csodálatos motorcsónakba és Ignat Matvejevics végig vitt a Jenyiszej érintetlen vidékén. Ha jól tudom az útról egy rövid dokumentumfilm is készült. – Az olajmezőkre csak helikopterrel tudunk eljutni. – mondta az orosz milliárdos. – Ezért is érdekel az utóbbi időkben a légiközlekedés.


71

4.9 Taiga – Yenisei River in Siberia (angolos helyesírással) Az aranypolgár bevonatából, kezdett kilátszani a réz. Az a kapitalizmus, ami a kilencvenes évek elején dühöngött Magyarországon ugyan minden marxista tankönyvben szerepelt – mi is tanultunk róla az esti egyetemen, de mindenki úgy gondolta, hogy ami a tizenkilencedik század közepén befejeződött Angliában, nem fog újra kezdődni a Szovjetunió egykori barátai és örök fegyvertársai között. Kígyósi rögtön találkozni akart Turjánnal, amint hazatért Oroszországból. Nem volt nehéz dolga, a külügyi szállóban lakott még mindig. Igaz, haragudott kicsit rá Magdi miatt, de tudta, hogy az aszszony már szakított vele, sőt, már a kitelepülését intézi. A külügyi szálló halljában beszélgettek – Na, – kérdezte kíváncsian Kígyósi. – Mit végeztél vele? Turján nem mondott semmit, de magában azt gondolta. Ő végzett veled, fogatlan oroszlán. – Csak egy üzenetet hoztam. – Mit? – Hogy ne moss olajjal. – Mit mosok én? – Pénzt. – Ezt honnan veszed? – Ő honnan veszi? – A vak is látja. – Én nem látom. Nem látom be, hogy amit mindenki csinál, nekem miért nem szabad? – Ezzel a múlttal? – Miféle múlttal? – Nézd Robi, egyszer még az egyetemi években parkolóhelyet kerestem a Magyar Távirati Iroda székháza előtt, és találtam is, de


72

elzavart a portás. Azt mondta, ez az ezredes úr helye. És akkor begördültél te az elegáns saját használatodra szánt Mercedeseddel. – Azóta minden megváltozott. – Te nemigen. – Dehogynem. – Nem vagy már ezredes úr. Pedig abból a testületből nem lehet nyugdíjba menni. – Én csak tudom. De tényleg mit intéztél? – Nézd, én azt hiszem, ezekkel barátkozni jó, kikötni nem érdemes. Innen jut eszembe. Van neked vitorlásod a Balatonon? – Van. – Hát akkor hívd meg Ignat Matvejevicset, mikor legközelebb itt jár. Szeret csónakázni. Vitorlás embernek azt mondani a yachtjáról, hogy csónak, a legnagyobb sértés. Turján Elek pontosan tudta, és szándékosan így fejezte ki magát. Kígyósi fel is szisszent. – Szívesen látom Ignat Matvejevicset a hajómon. – Majd írok neki. Megtörtént, és azon a hajón fejtette ki Kígyósi Róbert terveit . – Ignat Matvejevics, hallom, hogy neheztelsz rám. – Meglehetősen. – Mi egy vonatrakomány olaj neked? A Nyugat-szibériai kutak egy nap alatt kitermelik. – Nem erről van szó. – Hanem? – Aki tőlem lopni mer az vagy nagyon erős, vagy nagyon hülye. – Hát én hülye nem vagyok. Mondd, Ignat, hallottál te a multi level marketing systemről? – Hallottam, de nem érdekel. – Zituka például mostanában így dolgozik. – Ő egy kicsit jobban érdekel. Zita is ott tündökölt a hajón tanga fürdőruhájában. A parton Turján Elek fogta a kötelet. Az orosz átlépett a hajóra. – Mit csinálsz Zita? – Toalettszereket árulok. – Ilyen multi level system keretében?


73

– Igen, Elek. – Turján csak látszólag törődött a lánnyal, minden idegszálával a két nagyvadra figyelt. – Miért fontos ez? – kérdezte Ignat Matvejevics. Zita úgy érezte, eljött a pillanat.. – Ez úgy van, – magyarázta, – hogy aki legalul kezdi, igyekszik az ismerősei körében minél több viszonteladót találni, akik a haszonból leadnak neki egy kis részt. Mondjuk, százan dolgoznak alattam, mindenkinek van két százalék haszna, de ebből leadnak nekem egy százalékot. Az már száz százalék; ebből én nyugodtan leadhatok a felső kapcsolatomnak tízet, még mindig marad kilencven. Ő már, ha ő alatta is százan dolgoznak, már százszor tiz százalékot, azaz ezret kap, és így tovább. Mindenki jól jár. – Hát ilyen lesz az én politikám is. – mondta Kígyósi. – Mindenki jól jár, aki alám dolgozik. Turján Elek ekkor érezte először, hogy valami megcsikordul benne. – Hát én nem fogok. – Magdi miatt dühöngsz? Igazán nem érdemes. Akad olyan száz is. – Nem hiszem, különben nem kattantál volna rá. – Az más volt. Térjünk az üzletre. – Hogy gondolod? – Több szintű politikai marketing rendszer. – Amennyiben? – Mindenkinek megígérni mindent. – Hol van itt a több szint? – Ha sikerül, mindenki kívánságát teljesítem. – Hogyan? – Mínusz a százalék. Mindenkinél tíz, legalul, az középszinten tízezer, legfelül meg millió. – Forint? Euró? Dollár? – Rubel.


74

4.10 Yenisei – nyelvek = languages Kukkantó! Lapunk külső munkatársa, a jelentős kulturdiplomata Oláh Magdolna most valami olyasmire készül, amire legalább is a közelmúlt magyar történelmében nem volt példa, a világ történelmében is csak ritkán. Riporterünk felkereste a különben ragyogó külsejű asszonyt, aki készséggel válaszolt a feltett kérdésekre. Riporter: Igaz, hogy a világűr meghódítására készül? Oláh Magdolna: Így van. Riporter: Hogy jutott eszébe? Oláh Magdolna: Nézze, én eddig a kulturális élet határait feszegettem. Most a fizikai élet határvidékét szeretném bejárni. Amerikai kolléganőm sajnos egy levált hőszigetelő csempe áldozata lett, Valentyina Tyereskova, az űrben járt szovjet űrhajósnő, bebizonyította, hogy egy ilyen kirándulás után még gyermeket is lehet szülnie egy jól felkészült nőnek. Nekem már van egy kisfiam. Riporter: És? Oláh Magdolna: Milyen érdekes volna, ha ő is felnézne rám. Riporter: Hát ezt a szó szoros értelmében megteheti, ha a tervei sikerülnek. Mi kellett hozzá? Oláh Magdolna: Elsősorban egy tanfolyam. Riporter: És azután? Oláh Magdolna: Sikeres vizsga. Riporter: Pénz? Oláh Magdolna: Az már megvan. Családunk és népünk nagy barátja, Riporter: Ezt mintha már hallottam volna valahol. Jász István: Tér-idő scrabble

75

Oláh Magdolna: Sztálinról mondták valaha. De ez az ember tényleg a barátunk. A barátom. Riporter: Milyen értelemben? Oláh Magdolna: Tisztességes értelemben. A fiam lehetne. Egy olyan olajmilliárdos, aki tudja, hogy a földi energiaforrások kifogyhatnak, és a következő nyersanyagokat lehet hogy az űrből szerezzük. Mindenesetre onnan a legkönnyebb felfedezni. Ezért is foglalkoztam olyan behatóan az űrből való fényképezéssel is, . Riporter: Nem voltak nyelvi nehézségei? Oláh Magdolna: Alapképzettségemet tekintve, angol-orosz szakon végeztem, úgy, hogy a két űrnagyhatalom Amerika és Oroszország kommunikációs szempontból igazán közel állnak hozzám. Riporter: Megtudhatjuk a nagylelkű szponzor nevét? Oláh Magdolna: Nem. Szerény ember, nem kér egy még ilyen nem olcsó reklámból sem. Riporter: Annyit azért kérhetünk a Kukkantó nevében, hogy helyszíni tudósítónk legyen az űrben? Oláh Magdolna: Azt megígérhetem. A cikk megjelenése előtt Ignat Matvejevics már átutalta a kérdéses összeget, (egy olajmező teljes évi termését, Magyarország akkori államadósságának felét) az orosz űrhivatalnak. Kicsit epésen jegyezte meg. – Ebből a pénzből én olyan barátnőt tarthatnék, de hármat, aki a földön is bombázó. Magdi ellenérve azonban erősebb volt. – Nézze, Ignat Matvejevics, ha nem tudná jól felhasználni azokat a fotókat, amiket csak maga látna, még mindig rárepülhetne az űrturizmusra. Annak pedig én leszek az eleven reklámja. Attól pedig ne féljen, hogy mindig újra ennyit kell befektetni a rakétákba – az orosz ipar legalább ugyanolyan magas színvonalú, mint a szovjet volt. Ahogy a hangsebességnél gyorsabb repülőgépet is hamarabb fejlesztették ki a nyugati kollégáknál, a többször használható űrrepülőgép is majdnem készen van, Ignat Matvejevics pontosan tudta, hogy a TU 144-est a szovjet ipari kémkedés csúcsteljesítményét nem lehetett forgalomba állítani, mert az ellopott dokumentációból valami hiányzott, tehát a bemuJász István: Tér-idő scrabble

76

tatás napján, a párizsi repülőgép kiállításon csapódott a földre, de a Burán (Szélvihar) kipróbálás nélkül, de készen várakozott egy áldozatkész befektetőre. Magdi azután felszállt; az új harci repülőgép csak a sztratoszféra határáig vitte. A súlytalanság érzésével azonban itt is találkozhatott, ahogy elmesélte ennél csak a szüzességének elvesztése volt nagyobb élmény. A Buránt egyszer sem vetették be, hiszen amiről lelopták, az amerikai űrrepülőgépeket is kivonták a forgalomból. De Ignat Matvejevics sem hevertette hiába a pénzét; az elkészült fotók alapján két területre koncentrálhatott. A másik a lassan csődbejutó magyar légitársaság részvénytöbbsége volt.


77

5.1 Yenisei – drost Oláh Magdi fiára rögtön ráismertem. Egy filmklubban találtam egy prospektusban a nyomára. Az ismertetés szerint ő Brisbaneben élt, én meg oda készültem. A klubba úgy kerültem,, hogy egy magyar filmproducert kergettem. Megmondták nekem, hogy, ha nem tanít Erdélyben, nem vág filmet Budapesten, vagy nem zsűrizik Chilében, egyedül ott lehet megtalálni. Mialatt a producerre vártam, (a sötét nézőtérre osont be, de elcsíptem a vetítés után) a kirakott reklámcédulákat nézegettem, ott találtam az egy tételes filmográfiára. A helyszínen aztán megbeszéltük, hogy a Brisbane-i pályaudvaron vár majd rám a taxiknál. Ma már rajtam kívül azt hiszem, senki sem tudja, mi a droszt (taxiállomás, telepített vezetékes telefonnal) – úgy hogy nem is említettem neki. Mégis elkerültük egymást. A taxik az állomás felső szintjén várták az utasaikat. Már vagy egy félórája hessegettem szolgálatkész taxisokat, amikor megszólalt a kölcsön kapott mobiltelefon. Ő volt. – Itt várlak, a bejáratnál. – De hát, azt mondtad, a taxisoknál fogsz várni! – A bejáratnál áll meg minden taxi. – Ha csak úgy nem! – Mit mondasz? – Hogy várj egy percig, mindjárt ott vagyok és együtt elmehetünk valamilyen nyugodt helyre. Nem tudtam, hol találok egy nyugodt helyet, de csak van ilyesmi Queensland fővárosában. Leültünk egy európainak nevezett cukrászdában. A társalgás magyarul folyt, mindketten ezt tudtuk jobban. Igyekeztem angolul beszélni, de mikor láttam, hogy fülig szalad a szája, én is elnevettem magamat.


78

– Tudod, hogy hívták a taxikat magyarul? Ez volt a drosztokra is kiírva. – A mikre? – A taxiállomásra. Az, hogy „géperejű bérkocsi.” Gondolom, így beszélek én is angolul. – Hát… – Akkor térjünk át a magyarra! Tudod, hogy én hallottam rólad? – Kitől? – A nagymamádtól. – Már mikor meghalt! – Mikor halt meg? – Mielőtt kijöttünk. – És a nagypapa? – Él és virul. – Te, idefigyelj, nem akarnál egy tv-sorozatot rendezni? Felcsillant az öröm a szemében. – Dehogynem. Hol? – Itt és Budapesten. – Te vagy a producer? – Mondjuk. – Hát akkor, kezdjünk a tervezéshez! Könyved van? – Hogyne lenne. Hét megjelent, a többi kiadatlan. – És miről szólnak? – Az egyik arról, hogy a történelem olyan, hogy mindent meg lehet magyarázni, de semmit sem lehet meg nem történtté tenni. – Ez jó. – Tudom én. – Van olyan, hogy mindenki szeretne megöregedni, de senki sem szereti az öregséget. – A nagymamám! – Hogy sosem vagy egyedül, ha van kit szeretned. – Nagyszerű! Egyik jobb, mint a másik. Elhoztad őket? – Hogyne. Itt van a zsebemben. Valóban, a teljes életművem elfért egy pendrive felén. A fiú bedugta egy laptopba, e már az elején elkedvetlenedett– Ezek regények. – Hát persze. Mit gondoltál? Jász István: Tér-idő scrabble

79

– Hogy forgatókönyvek. Annyit értettem a szakmához, hogy azt mondjam: – Majd te megírod őket. – Nem technikai könyvre gondoltam. Irodalmira. – Hát éppen megírhatom, de arra volna egy újabb témám. – Micsoda? Nem akartam egyenesen megmondani, hogy az édesanyád, hát egy példázattal válaszoltam. – Tudod, mi indította el a számítástechnikát? – Nem én. De nem is érdekel. – Én mégis elmondom. Amikor a harci gépek már gyorsabban repültek, mint az általuk kilőtt golyó, előfordult, hogy egyik másik beleszaladt a saját lövedékébe. Feltűnően gyorsan reagált. – Tisztára az anyám. – Miért, vele mi történt? – Mindenfelé elkötelezte magát, – Különböző pártokba lépett? – Úgy valahogy. – És ez nem jó? – Neki nem jó. Itt van, diplomáciai megbízatással, de unatkozik. Nekem meg egy húszéves emlék jutott az eszembe.


80

5.2 drost – este = evening Nemcsak az amerikai elnök jött Pestre, és tépte szét az előre megfogalmazott beszédét, hogy rögtönzött, de ideillő szónoklattal helyettesítse, hanem a római pápa is. Az a Karol Wojtyla, akinek megválasztása idején éppen Lengyelországban voltam – és ott is összefutottam Magdival. Ritka munkahelyeim egyike, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára küldött ki, hogy a szocialista országok akadémiai és nemzeti könyvtárainak társaságában tanácskozzunk és döntsünk a szovjet javaslat felől. – Ez úgy, ahogy van, marhaság, – mondtam az akkor már tekintélyes asszonynak. Aki ugyan nem volt a Magyar Széchenyi Könyvtár, vagy az Egyetemi Könyvtár, esetleg az Akadémiai Könyvtár kiküldöttje, de a varsói szerződés aláírójának menye volt már akkor is. Annak a varsói szerződésnek, amelynek nevében 1956-ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában, s 1980-ban Lengyelországban hogy finoman fejezzem ki magam, „rendkívüli állapotok” uralkodtak. Ekkor azonban még csak a pápaválasztás hírétől volt hangos a vidék, de Magdi nem ezzel volt elfoglalva. – Hogy mondhatsz ilyet? – fordult hozzám, kicsit talán annak az érzékeltetésével is, hogy ne beszéljek ilyesmit, olyan helyen, ahol a falnak is füle van. De neki is. Odahajoltam hozzá. – Akkor tudod mit, beszéljünk fontosabb dolgokról. Tudod, mi vonzott benned mindig? Az a kacifántos füled. Az asszony csiklandósan nevetett. – Én meg mindig megakadtam rajta, hogy tudsz ilyesmiket mondani? – A füledről? Mert ilyen. – Nem. A javaslatról. – Az meg olyan. Marhaság. Jász István: Tér-idő scrabble

81

– Nem drágák a külföldi könyvek? – De drágák. A füled azonban… – Hagyjuk a fülemet! – Pedig szeretnék belesuttogni. – Miért marhaság? – Na, nézd, egy külföldi szakkönyv, az valóban drága. De még mindig olcsóbb, mint egy másolat és a másolat sokszorosítása a különböző könyvtárak számára. – Hát azt azért ki lehet gazdálkodni. – De a jogdíjat, a perköltséget, a vesztett per után nem. Mert, hogy beperelnek, az biztos, és hogy elveszítjük azt a nemzetközi pert az még biztosabb. De tegyük fel, hogy nem így történik, és sikerül egy példányban megvásárolni azt a szakkönyvet, amit aztán borzasztó drágán fénymásolnak tíz példányban a baráti országok könyvtárainak, – és mondjuk, hogy anyagilag jól jönnek ki belőle. Akkor az következik, hogy a magyar szakkönyveket, amiket aztán iszonyatos áron fordítottak angolra, ugyanilyen alapon lopják el a külföldi terjesztők. Azt azután nem tudja kigazdálkodni senki. – Bemegyünk a városba? – Naná. Krakkótól néhány kilométerre volt az a régi lengyel grófi kastély, ahova a küldötteket elszállásolták. Sem ő, sem én nem bírtuk ki, hogy mindjárt az első este meg ne lépjünk, és ne bóklásszunk a legszebb lengyel településen. Krakkóba onnan egyszerű volt bemenni, de a kijövetelnél, egy pontból csillag alakban ezerfelé indulhatott az ember. A buszpályaudvaron egyetlen lerobbant öreg autóbusz várta az utasait, nagy nehezen megérttettük a sofőrrel, hova igyekszünk. Ahol kirakott, a hóborított esti semmibe léphetett az ember. Átkaroltam, és éreztem, hogy a drága bunda alatt remeg. – Fázol? – Nem. – Hát? – Félek. – Mitől? – Nem jár itt senki. – Attól ne félj! Jász István: Tér-idő scrabble

82

Már a szájába suttogtam. – Nem vagyok már olyan fiatal, hogy mint a pornófilmekben, a havon… Jobb egy szállodában. Vagy kastélyban. Magdi szemében megjelent az a cirmos egyetértés. – Tényleg jobb. De te tudod, hol vagyunk? – Azt nem igazán. A csikorgó hóban mind a kettőnk cipője átázott, ahogy végre elértünk egy elágazásig. Útjelző mutatta: Oswiecim – Krakkó… Magdi megrázkódott. – Az apám onnan került haza. – Honnan? Tabu lehetett náluk, mert nem mondta ki csak rámutatott az Oswiecim felé mutató útjelzőre. Németül Auschwitznek hívják, a németek megsemmisítő tábort tartottak fenn abban a faluban, ahol meghalt az Isten. A pápalátogatás idején, egy másik este pont mellette álltam, amikor azt a megjegyzést tette: – Nézd csak! A kommandósok mind hátat fordítanak a pápának! Valóban, ők nem az eseményre, hanem a közönségre voltak kíváncsiak.


83

6.1 este – tagadd Kígyósi is arra volt kíváncsi abban az időben, Összehívta az egykori Sajtóinformáció /akkor már csak klub/ tagjait. Hajlós művész úr szorgalmasan skiccelte a közreműködők et. Egy-egy vázlata párttagsági könyvecskének is számított a későbbiekben, – természetesen az első tíz sorszám viselőinek számára. A pop együttes vezetője, – egykori munkatársnőnk férje, egy szinkronizátor billentyűzete előtt törte a fejét a mozgalom himnuszának dallamán és hangszerelésén. A főnök belenézett a kottába. A fiú elfütyülte neki a dallamot. – Nem rossz. – mondta Kígyósi. – Akkor értitek a módszert? – Nem egészen mondta a nagy költő veje, maga is kis költő, (egy kötet után.) – Na, szóval: mi az orosz természetgyógyászat eredményeit fogjuk terjeszteni. multi level marketing system segítségével, ahogy Zituka már mesteri fokon műveli. Mellékesen ki fogjuk építeni azt a pártot, amelyik a következő választások egyikén már a kormányerőt adja. – Hogy van ez? – kérdezte Zita, aki nagyon szeretett volna pártigazgató, de legalább aranykoszorús terjesztő lenni, aki a teljes bevétel 210 százalékát is megkaphatja a viszonteladók leadott pénzéből. – Nagyon egyszerű. – mondta Kígyósi – Hülye voltam, hogy a bulvár sajtóra, vagy a poraiból feltámadt lispei olajmezőre alapoztam az újabb felemelkedést. Ezek részletkérdések. – Való igaz. – mondta a karikaturista. – Az én rajzaim is a fő vonalakat ragadják meg. Az a jellemző. – Nem így értettem, – intette le a nagy stratéga. – Politikai hatalom kell. – Az már bonyolult. – szólalt meg Magdi.


84

– Ismerjétek meg a helyettesemet, Oláh Magdolnát, aki részletesen kifejti a módszert. – Az már maga a lényeg. – mondta a közepes költő, megjelent kötetének biztos tudatában. Magdi vette át a szót. – Oláh Magdolna vagyok, eddig csak azt vették észre belőlem, a mi kívül van. – Már nem olyan szép, – súgta oda Zita a mellette ülő pop menedzser lánynak. Valóban, Magdi ekkor már negyvenes éveinek elején, egyre több időt töltött el azzal, hogy még mindig olyan legyen, mint volt. – Van, aki a pop szakmából ismer, van, aki onnan, hogy megjártam a sztratoszférát is, de most többet szeretnék. – Többet? – horkant fel Kígyósi. – Igen. Ha minden stimmel, én fogom vezetni azt az űrhajót, ami mindegyikünket a saját pályánk csúcsára juttat. – Azért szálljunk le a földre! – próbálta kijózanítani Hajlós úr a leendő politikust, – Mi tehát a módszer? – Marketing és piackutatás. Mialatt elkezdjük mondani, hogy Magyarország nemzeti tragédiája, – A széthúzás. – szólt közbe Kígyósi. – A parlagfű. – szögezte le Magdi, aki ekkorra már a homeopatikus orvoslásban is otthon volt, – szóval a parlagfű a világ minden betegségét meggyógyítja, – – A lábizzadást is? – kérdezte Zita, akinek ez volt a legnagyobb baja. – Mindent, ha mondom, Csak hinni kell benne. Két történelmi példát is tudok rá, hogy mi minden jóval jár, egy ilyen kampány. Az első a régebbi. A szűznemzés, vagy valami ahhoz hasonló. Kígyósi Zitára nézett, és azt gondolta, na erről már lekéstél. – Mi az? – kérdezte Zita kíváncsian. – Hát a francia forradalom idején egy arisztokrata hölgyet ki akartak végezni, és csak az menthette meg, ha gyermeket vár. Mondanom sem kell, hogy a női börtönben, ahol a börtönőrök is asszonyok voltak, nem volt lehetséges teherbe esnie, ő mégis képes volt a terhesség minden tünetét idegi alapon produkálni,


85

– A gyereken kívül. – tette hozzá a pop menedzser asszony, aki ismerte az álterhességek kóroktanát. – Mi a másik példa? – Hát ez teljesen pozitív. Tudjátok, mi az egyik hatalmas párt jelképe Amerikában? – A szamár. – kockáztatta meg a karikaturista. – Az elefánt. Madagaszkár szigetén, ahol folyamatosan feszültség van a földművelők és a nagyétvágyú pártjelvények között, kitalálták, sőt, be is bizonyították, hogy az elefántok ürüléke minden másnál több cellulózt tartalmaz, tehát a legokosabb abból gyártani a papírt. – Tehát? – szólt közbe Hajlós, aki unta a hosszú felvezetést. – Tehát azok az emberek, akik a termés védelmében addig irtották az ormányosokat, most meg a trágya jó felhasználásának reményében tenyészteni kezdték őket. – Hogy jön mindez ide? – Ez lehet a pártunk agrárpolitikája, A parlagfű természetes gyógymód a horkolás és lábizzadás ellen, meg lehet vele és rajta gazdagodni. Tehát minél több parlagfüvet, de, ha már megtermett, takarítsuk is be! Terítsük szét! – A parlagfűtől allergiás leszek! – mondta a karikaturista. – Vagy pártelnök. Aztán miniszterelnök. A ciklus lejártával a magyar-orosz olajipari egyesülés magyar elnöke. Azt elfelejtettem még mondani, hogy egy másik vastagbőrű esetében is akadt megoldás, hogy ne irtsák ki a gyengült férfiasságú urak Délkelet Ázsiában őket. – Az orrszarvúakról beszélsz? – kérdezte Zita. – Róluk bizony. Kiderült, hogy, ha lefűrészelik a szarvukat, akkor már értéktelenek lesznek, és még az orv vadászok is megkímélik őket.


86

6.2 tagadd – diagonal = átfogó, pont ellenkező Magdi nemcsak átvitt értelemben adta oda magát a mindenkori hatalomnak. De, a rendszerváltás után valami betyárbecsület tartotta ott a valaha nagyformátumú lapvezér, majd botcsinálta energetika szakértő – végül multi level marketing rendszergazda mellett. Tehát mialatt teljes erőbedobással küzdött a többszintű politikai piackutatás, egyben a szerelmi lázgerjesztő sikeréért, úgy gondolta, a dolognak nagyobb az idegi alapja, mint sokan gondolnák. – Valaha volt az a vicc, hogy mi a különbség a szocializmus és a feleség között? Semmi, ez van, ezt kell szeretni. – mondta meglehetősen lehangoltan, mikor újra elmaradt a kívánt elragadtatás. – Talán meg kellene kettőzni az adagot. – vélte Kígyósi a könyökére támaszkodva. – A nyavalyát. – gyújtott rá Magdi egy búfelejtő cigarettára. – Mind a kettőnket fel kellene váltani. Téged három húszévesre, engem meg? Hát az az érzésem, hogy ez az egész humbug. És ez a fő baj. Hogy nem hiszek benne. Mert a hit hegyeket mozgat, de a szocializmusról is kiderült, hogy van más is. – Elekkel is ez volt a baj? – kérdezte Kígyósi. – Vele pont az ellenkezője. Hiába csaltam meg, nem tudtam örülni neki. Nem szeretek „bosszú hímmel lesben állni” – Ezt a figurát nem ismerem. – mondta Kígyósi, aki fiatalabb korában mindenféle szex artistával találkozott, még, ha a háromszoros szaltót nem is próbálta ki. Mostanában, jó, ha egyszer ment valahogy. – Na, mindegy, próbáljuk meg a parlagfű teát Courvoisier-val, – mondta egykedvűen Magdi, akinek így kellett rájönnie, hogy a partnere, noha a magyarországi (igaz szovjet) lapok főszerkesztője volt, az „elbocsájtó szép üzenet”-ről és Ady Endréről nem hallott sokat, igaz az elbocsájtást nem is egyszer a tökélyre vitte. De konyakjai Jász István: Tér-idő scrabble

87

voltak, sőt, olyan minőségben, hogy a barátnőjének egy korty után keresztbe állt a szeme. – Hát ez aztán parlagfű! – mondta Magdi, – Ezt aztán lehetne hirdetni! Mind a két nem számára. Ekkor villant Kígyósi agya. „Elégedetlen a partnerével? Akár férfi, akár nő, szárnyakat adunk vágyainak!” Magdi elismerően tette hozzá. – Ez olyan jó, hogy még hozzád is kedvet kap az ember. Kígyósi nagyot nyelt és a különben eredményes pásztoróra után azt mondta az elvált asszonynak. – Jó, hogy visszatértél a tegezésre. A szeretőimet magázni szoktam. Mikor az üzlet már tényleg nagyon ment, akkor kezdte pártját építeni Kígyósi Róbert. Minden egyes flakon mellé egy újabb használati utasítás került. – ezt már Ignat Matvejevics fogalmazott meg kiváló magyarsággal. „Elégedetlen a rendszerrel? Forduljon hozzánk.! Berkovits úr, az alanyi költő a párt indulójának szövegén törte a fejét. Itt derült ki, hogy tömegdalt sokkal nehezebb alkotni, mint modern szabad verset az elidegenedésről. A Kukkantó most már a mindenkori kormánytagok hálószobájába leselkedett; megírta, milyen zavarba jött a miniszter és utána hogyan segítette ki a zavarából a parlagfű alapú főzet. Még csúfolódni is lehetett a pártcsírával; velük egy időben alakult meg a kétfarkú kutya párt. De Berkovitsnak nagyon jól jött az új feladat. – Tudod, Robi, hogy mióta megszűnt a Sajtóinformáció, milyen rossz formában vagyunk? – Talán te vagy rossz formában. – mondta némi megértéssel az egykori sajtócézár. – Én is. De a kedvesem is, aki valahogy elhidegült tőlem. És én így nem tudok alkotni! – Nagy baj. – Bizony nagy. Itt van ez a pártinduló: a szövegét kellene összehoznom, hogy a kolléganő, vagy a bandája megzenésítette. Azután meg elmegyünk minden középiskolás buliba, – Csajozni, mi? Jász István: Tér-idő scrabble

88

– Hirdetni a pártunkat és a… a… parlafrodi-t. – A micsoda? – Ez lesz az új szer magyar és nemzetközi neve. Parlagfű és afrodiziákum, együtt rövidítve parlafrodi. Kígyósi elismerően csóválta meg a fejét. – És még azt mondják, egy költő nem jó semmire. Mit szólsz hozzá? Magdi szavait nehezen lehetett egyértelmű helyeslésnek gondolni. – Csak ez hiányzott. – mondta. – Különben miből él Berkovits? – Mindenből. Tudtam, hogy valahol a közelünkben lakik, de mégis el kellett csodálkoznom, amikor a tulajdonosok évi közgyűlésén, mint a házak közös képviselőjeként került nehéz helyzetbe, majd vágta ki magát. Az intézőbizottságot bepörölték a tulajdonosok, A pert ugyan fényesen megnyerte az a nyugdíjas könyvelő, aki, megindította, a vezetőséget mégsem lehetett leváltani. – Nem értem, mi bajuk van velem? – panaszkodott a várakozási időben Berkovits. – A házakban minden remekül működik, egyetlen kiégett villanykörte nincs, amit egy órán belül ki nem cserélnének. – A lakók. – mondta egy tulajdonostárs, mint utóbb kiderült, jogász. – Én vagyok az, aki kicserélem, és én ki is cseréltem mindig. A saját körtémmel, a saját időmből. – Na, tetszik látni. – szűrte le a tanulságot Berkovits. – ami a költségeit illeti, idehozza nekem a számlát, és én már ki is fizettem. – Nagyon jól tudja, hogy számlám az nincsen. – Hogy-hogy nincsen? – Van egy csomó tartalék lámpám, azokból pótoltam a hiányzó fényforrásokat. – Na, nem baj, majd csinálunk. egyet. Gondolom most már letelt az előírt fél óra, úgy, hogy hozzákezdhetünk. – Miféle előírt fél óra? – A társasházi törvény előírja, hogy, ha nincsenek itt a tulajdoni hányad arányában megfelelő számban a lakók illetve tulajdonosok, akkor fél óra elteltével meg lehet ismételni a közgyűlést már létszámarányra való tekintet nélkül. Tehát… Jász István: Tér-idő scrabble

89

Most egy elég unalmas ügyrendi szervezés következett, aminek során megválasztották a jegyzőkönyv vezetőt, a jegyzőkönyv hitelesítőt és a levezető elnököt. – Az ülést megnyitom. – mondta a levezető elnök. Valami furcsa fülbevalót viselt, amiről kiderült később, hogy telefon. – Menjetek a megadott címre. Hogy-hogy nem találtok oda? És a GPS? Tervezze újra az útvonalat! Pardon. – ez már a közgyűlés résztvevőinek szólt. – Ne haragudjanak, én egy fuvarozó vagyok, az üzlet nem állhat. Tehát, ha jól hallottam, önök a jegyzőkönyv hitelessége érdekében hangfelvételt is óhajtanak készíteni. A közgyűlés hozzájárul? Mindannyian megszavaztuk. – Akkor az első napirendi pont¸ a múlt évi költségvetés után megnyert, vagy elveszített per következményeinek tisztázása. Meg kellett kérdezni

– Hogy-hogy megnyert vagy elveszített?t – Hát csak úgy, – mondta a nyugdíjas könyvelő, – hogy a felperes lakóközösség megnyerte, az eddigi vezetőség, Berkovits úrral az élen elvesztette a pert, amelynek végső soron a pénzügyi fegyelem és tisztánlátás volt a célja. – Maguk nem látnak tisztán! – horkant fel Berkovits. – Nálam minden számla megvan, el van téve, minden törvény be van tartva rendesen. – Csak nem igazságosan vagy tisztességesen. – Hogy tetszik ezt gondolni? – Maguk a számlákkal úgy manipulálnak, mint Jégtőrő Mátyás:. – Nem a Mátyás téren! A Mátyás király úton! – igazította útba költöztető csapatát a levezető elnök. – Igazis, hol tartottunk? – Jégtörő Mátyásnál, – mondta Berkovits, aki érezte, hogy baj lesz. – Hogy jön ez ide? – Az is, ha nem talál jeget, akkor csinál. Kedves barátunk, Berkovits úr az előbb ajánlotta fel, hogy teremt számlát a becsavart villanykörte tőrvények kifizetése érdekében. Hangfelvétel is bizonyítja és ragaszkodunk hozzá, hogy bekerüljön a jegyzőkönyvbe. A jogász diadalmasan nézett körül.


90

– Hát megvan? – mondta a telefonjába. – Akkor hozzá is kezdhetünk. – Mihez? – kérdezte a jegyzőkönyvvezető. – Hát a kirakodáshoz. Akarom mondani az érdemi tárgyaláshoz. Itt merült fel annak a gyanúja, hogy Berkovits úr mintegy számlagyárként működtette a társasházat, ha ez bizonyítást nyerne, a büntetőjogi felelősségre vonást sem lehet elkerülni. Vigyázzatok a tükörre! Berkovits érezte, hogy őt fogják odadobni – Az egészből egy szó sem igaz. Jóindulatúan felajánlottam, hogy kifizetek valamit akár a magam pénzéből, – kezdte remegő hangon – Nem kell a pénze! Azt akarjuk, hogy az egész vezetőség menjen! – De hát itt megrendelt munkák várnak megvalósításra! – vetett közbe az intéző bizottság elnöke. – Kinél megrendelt munkák? – Nagyon rendes cég. – próbálta menteni a menthetőt Berkovits – kiváló referenciamunkái vannak. – Nem leverték a vakolatot? – szólt a telefonjába a levezető elnök. – Nem elég levonni a béréből. El kell zavarni a fenébe! Valami ilyesmit fontolgatott a felperes jogász és a teljes közgyűlés is az addigi intéző bizottság személyi összetételét tekintve is. – Akkor szavazásra teszem fel a kérdést! – folytatta a levezető elnök. – Ki van amellett, hogy a meglévő intéző bizottságot leváltva új IB megválasztását tűzzük ki egy következő közgyűlésre? A szavazás megtörtént, míg a számlálás folyt, újabb belső megbeszélésre is sor kerülhetett. A levezető elnök jóindulatúan szólt oda Berkovitsnak. – A fuvar végén még a teherautót is megvetetik veled, akármilyen rozzant. Még, ha mozgásképtelen, téged még mindig elvihet, – Hova? – kérdezte Berkovits, de ismerte az úti célt. – Akkor inkább lemondok magamtól. A szavazatszámlálók elvégezték a munkájukat. Ekkor derült ki, hogy az intéző bizottság tagjai felkészült emberek. Nem lehetett őket leváltani, hiszen annyi nyitott megbízólevél birtokában szavazták meg, hogy a kérdés a következő közgyűlésen ne kerüljön napiJász István: Tér-idő scrabble

91

rendre, hogy a levezető elnök megelégedéssel fejezhette be mind a két tevékenységét. – Megállapítom, hogy a rakomány elérte célját, néhány apró sérüléstől eltekintve, melynek orvoslására Berkovits úr maga vállalkozott, a szabályszerűen kitöltött és cégszerűen aláírt számlát be lehet nyújtani. Ezzel a megjelenteknek megköszönöm a figyelmet, a dolgozóimnak a fáradozást és az ülést bezárom. Berkovits ezután egy ideig valamilyen tanulmányi intézmény gondnoka volt, ott azért telt ki az esztendeje, mert új vezetés új gondnokot kívánt, „Új műsorhoz új férfi kell” idézte a klasszikus operett slágert. Az apósa segítségével a Bazilikában lett teremőr és idegenvezető, igaz nyelvtudás nélkül, de el tudta mondani az anyanyelvén, hogyan omlott be a budapesti templom óriási kupolája, mert a tervező ambíciója meghaladta a statikai tudását, továbbá hogyan állt az építkezés kicsit tovább, mint a budapesti metró első és negyedik vonala. Aztán kiderült, hogy túlságosan élt a költői szabadsággal; kétszer adta el a belépőjegyeket. Ezek után került megint kapcsolatba Magdival. – Tudja, mi a foglalkozásom? – Nem tudom. – Próbavásárló vagyok. – Micsoda? – Bemegyek egy üzletbe és utána megírom a feljelentést. Elég egy hónapban négy próbavásárlás és a pénzemnél vagyok. A tisztességes munka nem szégyen. Az asszony elszörnyedt. – Csak van valami mestersége? – Tanítónak tanultam. A főiskolán ismertem meg a feleségemet. – A nagy költő lányát. – A kis költőt. – És az apósa? Nem segíti magukat? – Válófélben vagyunk. – Csak nem? – Csak igen. Megcsalt. Magdi végignézett a rossz külsejű vézna alakon. – Meg tudom érteni.


92

– Én nem értem. Ha eltekintenénk a külsőmtől, az anyagi és társadalmi helyzetemtől, már csak a tehetségem okán is ki kellett volna tartania mellettem. Oláh Magdolna következő mondata már eloszlatta a lehetséges félreértéseket. – Itt minden okafogyottá vált.


93

7. 1 tagadd – a = definite article in Hungarian A parlafrodi nemcsak egy lett a Magyarországon, sőt Kelet –közép Európában bevezetett afrodiziákumok között, hanem ez lett a serkentőszer. A terjesztés tekintetében viszont sok vita volt egykori és jelenlegi főnököm, munkaadóm, vagy mondjam barátom, Turján Elek és Kígyósi Róbert között. Mindenről úgy szereztem tudomást, hogy megkerestek egy orosz parafenomén ismerőseiként, hogy tolmácsoljak nekik, egymástól függetlenül, én meg óvakodtam bármelyikük tudomására hozni, hogy kapcsolatban állnék velük. – Idefigyelj, – mondta Turján. – Küldjük el azt a Berkovitsot ahhoz az orosz csajhoz, hogy próba vásároljon nekünk abból a csodaszerből. Berkovits lelkesen tért vissza. – Ez tényleg csoda, ez a nő! Képzeljétek, a hegyes csúcsára állított egy tojást, úgy, hogy nem gurult le az asztal széléről sem. – És a te hegyes feleddel mi van? – kérdezte Turján tapintatlanul. – Azt nem tudta élére állítani… – Olyan ótvar volt a nő? – Nem arról volt szó. – Parlafrodit árult legalább? – Azt nem. Hanem? – Pártigazgatást. – Micsodát? – Kiderült, hogy Kígyósi hozta magával, Oroszországból. Ignat Matvejevics küldte. Mert kitalálta, hogy visszatér egykori tanulmányai színterére. – Micsoda? Turján Elek szemében először láttam komoly felháborodást Jász István: Tér-idő scrabble

94

– Miután kitakarodtak, mint megszállók, most a tőke erejével akarnak visszatérni? Mivel a Marxista-Leninista Esti Egyetem hallgatói voltunk mind a ketten, úgy éreztem, meg kell szólalnom. – Te, Elek, ma már sem a kapitalizmus, sem az elképzelt szocializmus nem olyan, mint ahogy Marx, Engels, Lenin és Sztálin elképzelték. Magyarország krónikus tőkehiányán csak a tőkeerős külföld tud segíteni. – Hagyd ezeket a dumákat, a Dumára! – A mire? – kérdezett bele a közgazdasági társalgásba Berkovits. – Dumának hívták a cári Oroszország látszat országgyűlését. – imádtam magyarázni. – És, ami a többpárti Oroszországban most van, az sem sokban különbözik tőle. – Honnan veszed? – rökönyödött meg Turján. – Ignat Matvejevics mondta, mikor rákérdeztem, miért lakik Londonban, ha minden érdekeltsége Szibériába vonzza, ráadásul még az egyik hatalmas terület kormányzója is. – Tudod, mit válaszolt? Hogy Londonból könnyebb Londonba emigrálnia, amennyiben egy próbavásárló feljelentené és bebörtönöznék. – Ugyan miért? – Mert az általa forgalmazott tojás legurul az asztal széléről. Mind a hárman értettük, miről beszél, a döntő érvet azonban Turján Elek mondta ki. – Hát én minden erőmmel meg fogom akadályozni, hogy ez az asszony megszólaljon Magyarországon. – Pedig azt mondta, hogy a parlafrodi óriási siker az orosz aszszonyok körében. Ők ugyanis elégedetlenek a párjaikkal. – Nem kelnek szárnyra a vágyaik? – Mondjuk. – sóhajtott fel Berkovits. – Legfeljebb csak a földön csapkodnak. Talán ez az én bajom is. – Neked nem segít a parlafrodi? – Dehogynem. Egyébként a parafenoménnek nem kell beszélnie. Beszél helyette más. – Kicsoda? – Magdi. Oláh Magdi tényleg beszélt. Nem csak a Kukkantó, hanem az egész világsajtó tele volt a nyilatkozataival. Miután hazatért a kozJász István: Tér-idő scrabble

95

moszból, az egyik kabaré szponzorául szegődött el, Megint Ignat Matvejevics pénzén, aki nem hagyott fel azzal a törekvésével, hogy, gyermekkora kedves színterén a politikai viccet, minden fejlődés motorját régi jogaiba. visszahelyezze – Nagyon helyes, – mondta Kígyósi – Hát akkor lássuk a medvét. – Az orosz medvét? – – Naná, az amerikait. – Az se rossz. – mondta Magdi azon a taktikai megbeszélésen a New York kávéházban, ahol mind a két főszereplő otthon érezhette magát, hiszen az orosz részvény többségi tulajdonban lévő épület valaha a sajtócézár fő hadiszállása volt. – A grizzly medve is hatalmas jószág. És a kamcsatkai rokona. De mi most Szibériában vagyunk érdekelve. Tehát nem lehet a mostani kormánynak olyan próbálkozása, hogy arról valamilyen vicc ne szülessen. Mi meg a kabaréban útjára bocsájtjuk. Én ugyan szoprán vagyok, de a volt férjem basszus, ő, meg csak el tudja fújni a rágalom áriát, Nem igaz, tanár úr? Magdi egykori közös munkahelyünkre a hanglemezgyárra célzott. – Nem, Magdi, ebben én nem veszek részt. – Pedig híresen jó humorod van. Olyan jó vicceket meséltél, hogy a nevetéstől leestünk az ágyról. A még mindig gyönyörű nő a szeme sarkából a hatást figyelte, hiszen rajtam kívül mind a két férfi közelről ismerhette. De csak a külsejét, akármilyen mélyen hatoltak is esetleg a palafrodi hatására a tudatalattijába. Nekünk kifejtette a véleményét. – Mindenkinek meg kell ígérni mindent és senkinek nem szabad elárulni semmit. A szabad magyar választásokon meg kell szerezni az abszolút többséget, és akkor aztán virágozhat a magyar humor! Mindenesetre nagyon furcsán hatott, mikor már a mindent eldöntő kétharmad birtokában a kabaré, amelynek olyan gavallér szponzora volt, pusztán gazdasági okokból bezárt. A színház vezető művésze viszont magánszámában (igaz, sokadik ismétlésként és felvételről) az egyik még aránylag független kereskedelmi tévé csatornán előadta kalandomat az orosz parafenoménnal.


96

8.1 tagadd – rosszat = bad Hajlós először az egykori sajtósokat kereste fel. Természetesen adódott, hogy azt a volt kollégáját, akinek a felesége a sajtóinformációról volt az ismerőse és a volt belügyminiszter nevét viselte. – Nézd, – mondta régi barátjának. – mi most mindannyian a tőkeszegény kultúra rabszolgái lettünk. Hát akkor legyünk inkább a szerelem nagykövetei. Egyben az alakuló zöld párt csíra nevelői is. – Milyen zöldségeket beszélsz? – Csak annyit, hogy a politika eddig csak pénzünkbe került. Most először fogunk keresni rajta. – Már aki. – Te, meg én, meg mindenki a világon. – Nem értelek. – Pedig egyszerű. A parlafrodi segít a férfiakon, ettől hálásak lesznek a nők. – Ezt értem. De hogy fogok keresni én? – Vannak ismerőseid? – Vannak. – Hol dolgozol? – Szégyellem megmondani. – A rosszat nem szégyellni kell. – Hanem? – Tagadni. Legyőzni. A szolgálatunkba állítani. – Úgy látom, te állsz az ő szolgálatában. – Kinek? Minek? – A rossznak. Te valamit terjeszteni akarsz, amiből százalékot kaphatsz, és ami, azt elhiszem, hogy neked segít. – Na, akkor hol dolgozol? – Képzeld, egy út– és vasúttervező nagyvállalat sajtósa lettem. Én! – Miért, mi voltál? – A Turf főszerkesztője. Pedig abban látod, tényleg van pénz. Jász István: Tér-idő scrabble

97

– Hogyan kerültél ki onnan? – Jött ez a tipp mix. – Micsoda? – Hogy egyszerre csak mindenre lehetett fogadni. – És te fogadtál. – És nyertél. Hallottam róla. – Először nyertem, azután rajtavesztettem. Rövid leszek; a bunda botrány után örültem, hogy szabadlábon megúsztam. Pedig nem is a magam érdekében bundáztam. – Talán nem is a magad pénzén? – Talán. – És mit szólt mindehhez a feleséged? – Úgy tett, mint, aki nem tud semmit semmiről. Hát pedig miatta csináltam. Hajlós úr Ildikót is felkereste, mikor a férje nem volt otthon. A csinos fiatal nő pajkos mosollyal fogadta. – Csak nem a palafrodi hatását jöttél ellenőrizni, László? A karikaturista boldogan elmosolyodott. – Arról is beszélhetünk. – Ildikó szája szögletében keserű mosoly jelent meg. – Beszélni könnyű. – Nem könnyű. Arról, ami engem foglalkoztat, nagyon nehéz. – Csak nem szerelmes? A szent cél érdekében akár hazudni is lehet. Meg még le is eshet valami. Az asszonyka nyilván kielégítetlen, vagy megcsalták és dühös, és, a bosszú hímmel történő lesben állás, esedékes nála. – Mióta a kollégám lettél folyamatosan az vagyok. – Belém? Hajlós úr nagyot nyelt. – Igen. – Akkor ki kell ábrándítsalak, Laci. Kedve s fiú vagy, de azon kívül, hogy az apám lehetnél, nem is tetszel nekem. – De legalább lerajzolhatlak? – Azt megengedem. – Közben beszélgethetünk. Most miket csinálsz? – Mindenfélét. – Nem riporterkedsz? Jász István: Tér-idő scrabble

98

– De igen. – Kinek? – A „Bazalt és Féltéglá”nak – Bazalt és micsoda? – Az útépítőipar lapja. – Hogy kerülsz te az útépítőiparba? – Az az eredeti szakmám. Útépítő mérnök vagyok, az apám is az volt. – A miniszter? – Csak névrokon. Miért érdekes ez? – Akkor nagy az ismeretségi köröd. Sok emberrel találkozol, nap mint nap. – Így van. Hajlós most Ildikó merész orrának ívét húzta meg egy lendületes vonallal. – Tehát sok embert tudsz megszervezni. Ildi tudta, miről van szó. – Aha. Multi level. Hagyd a fenébe! – Itt nem csak egy áru terítéséről van szó. Egy zöld pártról! Nagyon jól emlékszem rá, hogy mit tépted magad a zempléni farkasok ügyében. – Rosszul emlékszel, akkor nem magamat tépem. – Hanem? – A férjem macáját. Mellesleg ő is a kollégánk volt. A pop menedzser, tudod. El is akartam válni, de aztán meggondoltam, Itt volt a gyerek a férjemet se akartam akkora szarban hagyni, mint a főnököt. Akit ott hagytam küszködni az őskori tévékkel és magnókkal. – Miért? – Mert akkor kaptam a telefont, hogy éppen édelegnek. És hát akkor téptem meg a kisasszonyt. A férjemnek akkor volt az a nagy botránya. – A Turfnál? – Igen. Pedig az is csak kampány pénzekért folyt. És ő lett a bűnbak. De most nem hagyom. – A férjedet? – Nem. A tervet. – Miféle tervet? Jász István: Tér-idő scrabble

99

– De igen! Ildikó egy pillanatig habozott, azután rájött, ha valaki el is lopna egy mesterhegedűt, még nem tud rajta játszani. – Nézd, Laci, még csak alakul a dolog, de, ha zöld párti céljaink vannak, most itt állok a megvalósulás kapujában. És nem állok egyedül. – Szövetségeseid vannak? – Igen. – Kicsoda? – Turján. – A volt főnökünk? – Nagyon megváltozott. – Kutyából nem lesz szalonna. Pláne egy vegetariánus vendéglőben. Ildi elhallgatott, mert érezte, hogy Hajlós, ha beszél, el fog fecsegni mindent. És, ha meg nem is valósíthatja egy út-vasúttervező mérnöknő, (sajtóinformációs gyakorlattal) álmait, de a keserű ébredéshez bizony hozzájárulhat.


100

8.2 rosszat– motorway = autópálya Ignat Matvejevics (magyar hangja Oláh Magdolna) ekkor még nem szakított félig-meddig szövetségesével, Kígyósival. Mikor megtudta, mi készül, az asszony kereste fel orosz mentorát, és igyekezett magyar beruházásokra bírni. – Ne törődj az öreggel. – egykori szeretője már csak így szerepelt, – nem sokat számít az a néhány apróság, amit a számlájára írhatnál. – Ellopott egy egész tehervonat olajat! – Csak a lispei olajkutakat keltette életre! Próbálj meg nem hiúsági kérdést csinálni az üzletből. – Nem álltam meg apám előtt a lábamon. – mondta Ignat Matvejevics. – Úgy megvert? – Soha egy ujjal nem nyúlt hozzám. Szégyenemben, hogy egy ilyen barom át tudott rázni. – Nem olyan barom az, aki egy ekkora beruházás kurátora. – Mije? – Nálunk törvény írja elő, hogy a nagy állami beruházásokat meg kell pályáztatni; ő a pályázat bíráló bizottságának az elnöke. – Nyögd ki már, miről van szó? – Hát a magyar autópályákról. – Smafu. Egész Magyarország nem nagyobb, mint egy orosz megye, mit lehet egy ilyen autópályával nyerni? – Tudod, mi volt a tizenkilencedik század legnagyobb panamája? – Persze. A Panama csatorna. Onnan jön a fogalom. – Hát nem. A vasútépítés. És ott sem maga a vasút. – A beszállítók? – Tévedsz. A kisajátítás. Aki tudta, merre fog menni a vasút, ott vett bagóért telket, és az állam a vasút érdekében kisajátította a telkeket.


101

Berkovits, az alanyi költő, egy kötet után, és annyi viszontagsággal a háta mögött, úgy tűnik, révbe ért. Ingatlan ügynöksége, amely minden bizonnyal a vezető ügyességének köszönhetően virágzott, ha nem is volt tele ügyfelekkel, néhány komolyabb befektetőt is oda tudott vonzani. Sorra vásárolták a magyarországi üres telkeket, és, hogy az eredeti párt– és férfiasság fejlesztés gondolata se sikkadjon el, a műveletlen és művelhetetlen földeken óriási mennyiségben termett a parlagfű. Nem tudhatta, amit Magdi biztos forrásból sejtett, hogy azok a bizonyos telkek, amelyek különböző magyar tulajdonosok nevén, de Ignat Matvejevics pénzéből az ország jóformán minden vidékén gyűltek, egytől egyig a későbbi autópályák nyomvonalát követték. „Földjeinken az idő érik hangtalanul és félelmesen.” idézte a költő József Attilát, amikor régi kolléganője, Ildikó az irodájában felkereste. – Telket akarsz? – kérdezte tőle, nagy reményekkel, hiszen az egykori sajtóinformációs kollégái közül nem is egy ilyen ügyben kereste és találta meg. – Nem. Egy telefonszámért jöttem. – Ki kéne, ha volna? – Turján. – Mit akarsz tőle? – Majd neki megmondom. – Akkor nem tudom a számát. – Megtalálom én nélküled is. A férfi biztos volt benne, hogy Ildikó táskájában ott a megbízás a következő telek megvételére, sőt az átutalás is megjöhet egy percen belül Londonból, vagy Moszkvából, esetleg a Jenyiszej partjáról. – Jól van, megmondom. Mikor Ildikó felhívta egykori főnökét, az először nem nagyon emlékezett rá. – A sajtóinformáció ablakait tisztítottam meg… – Köszönöm, de van bejárónőnk. – Aha. Akit ugyanúgy hívtak, mint… – Már akkor is mondtam, hogy csak névrokon. – Hát nem ártana tisztán látni. Jász István: Tér-idő scrabble

102

– Mit? – Mindent. Ebben a nagy szabadságban úgy összekeveredtek a dolgok. – Én tisztázhatnám. – Mi kell hozzá? – Maga, főnök. – Nem vagyok főnök, és nem tegeződtünk? – Tegeződhetünk. Szóval te kellesz. De személyesen. – Miért? – Mert nagy térképeket akarok mutogatni. – Jól van. Tőlem kiteregethetsz mindent. Volt a társalgásban valami pikáns kétértelműség, de a személyes találkozás során Turján Elek meggyőződhetett róla, az egykori újságíró, aki a sajtóinformáció után eredeti szakmájában, útépítőként helyezkedett el, nemcsak igazat beszél, hanem az egész általa körvonalazott elképzelés Kolumbusz és nem egy parafenomén tojása. – Nézd, Elek, itt magad előtt láthatod az egész európai autópálya rendszer terveit. Ha minden marad a régiben, pontosabban, ha ott fog menni, ahova tervezték,, minden országnak lesz egy külön autópálya rendszere, a fővárossal, mint középponttal és onnan csillagalakban szétfutó utak hálózatával. Ha viszont minden sztráda egy kicsit máshol menne, össze lehetne kötni őket és Európában egy teljesen szerves fejlődés érrendszerét lehetne kialakítani. Turján egy pillanat alatt átlátta, Ildikónak igaza van. Bár az eredeti tőkefelhalmozás idejét éltük, egész jövendő tevékenységét annak rendelte alá, hogy a nagyszerű terv megvalósuljon. Nem csak azért, hogy Magdinak ne sikerüljön, amit akart. Az asszony ekkor már kormány szóvivőként magyarázott meg mindent és mindennek az ellenkezőjét.


103

8.3 motorway – Malev (Hungarian airlines) Kisebb vita alakult ki a játék résztvevői között, hogy lehet-e betűszót vagy rövidítést belefoglalni a a kialakuló keresztrejtvénybe? Én voltam soron, és, mivel a betűkészletem megengedte, az airline szóval helyettesítettem a kétséges helyzetbe került Malévet.


104

8.4 motorway – airline

Matvej Ignatovics nagyot bukott az ingatlan üzleten. Igazán az apjával volt vitája, aki az egészet némi szkepszissel fogadta. Kígyósi megint engem kért meg, hogy legyek a tolmácsa a szerecsenmosdatás idején. – Mondd meg neki, hogy a világon senki sem számított a kormányváltásra. Ötször számolták újra a szavazatokat, mindig más eredmény jött. ki. – De egyszer sem az, amit te akartál. – Ezért számoltattuk újra meg újra. A különbség nem volt két százaléknál nagyobb. Az pedig a hiba határon belül van. – Én meg magamon kívül vagyok. Nézd, Róbert, a régi jó kapcsolatra való tekintettel, egyetlen újabb esélyt kaphatsz. Én ugyan lemondtam rólad, de az apám ragaszkodott hozzád. – Na, látod. – Ne örülj, mert a döntő érve az volt, hogy… na de majd meglátod te is. Van újabb ötleted? – Képzeld, van. – Éspedig? – A magyar légiközlekedés. – Le van robbanva. – Az a jó. – Mi benne a jó? Mondjuk a gépek. De azokat iszonyú pénzeken lízingelik. Ha le se szállnak, és nem kell repülőtéri parkolást fizetni, ha elmennek a nap erejével és ezért nem kell üzemanyagra költeni, – Hát ez az utóbbi megvan. – Hol van meg? – Nálad, illetve nálatok, Ignat Matvejevics. Olyan szibériai útvonalakon megyünk, amelynek az egyik állomása nálatok, a ti olajkútjai-


105

tok egyikénél található. De, ha akárhova mentek, a kerozin, amit elfogyaszt a gép, az minden a te illetve a ti profitotokat növeli. Ignat Matvejevics gondolkodóba esett. – Van benne valami – mondta. Azzal kiment a szomszéd szobába és számítógépe segítségével jó néhány pakett részvényt vásárolt a frissen alakuló fapados légitársaságok egyikében. Így tudott megfelelni az édesapja intelmének, aki azzal mentegette Kígyósi gazdasági hozzá nem értését, hogy „iránytűnek jó lesz, csak mindig csináld az ellenkezőjét annak, amit tanácsol.” Ez volt az a félmondat, amit a tisztelettudó, de tőkeerős orosz lenyelt atyai mentora előtt. De az igazi konfliktust más robbantotta ki. Társasága, amit most Kelet-Nyugati Befektetési ZRT-nek (zártkörű részvénytársaságnak) hívtak, megnyerte a magyar légitársaság privatizálási tenderét. Nagy volt a diadal. Ignat Matvejevics hivatta is rögtön az alvállalkozóit, hogy belefogjanak a nagyszabású tervek megvalósításába, de legnagyobb megdöbbenésére, Ildikó, aki az egykori belügyminiszter vezetéknevét viselte, nagyon húzódozott. – Nem lehet ilyen összegért felhúzni azokat a hangárokat. – De Ildikó! – vetette fel kiváló magyarsággal az orosz project menedzser trösztvezér. – Semmi Ildikó! – mondta a most már építőipari nagyvállalkozó. – Nem is beszélve az új forgalmi épületről. – Ezt nem tudtuk eddig is? – Tudtuk. de arról nem volt szó, hogy óriás gépek leszállását is biztosítani kell. – Igazgatóasszony! – Vezérigazgató! – Vezérigazgató asszony! Mikor akkorát buktam az autópályákon, az apám azt mondta, hogy aki kitalálta a sztrádák összekötését, azt tönkre kell tenni. Én mondtam,, hogy – Most már némi akcentus hallatszott az idegen anyanyelvű férfi szavaiban. – ellenkezőleg, aki ilyen világosan gondolkodik, azt nemcsak védeni kell, hanem segíteni is. Nem segítettünk? – Köszönöm szépen. Jász István: Tér-idő scrabble

106

– A Kelet-Nyugati Befektetési ZRT-nek volt annyi ereje, hogy megalapítsa veled a Földi Szárnyak Építő céget, és belőled vezérigazgatót csináljon. – Boldogabb voltam a sajtóinformáción. – Miért? – Mert, ha ott megpucoltam az ablakot, láttam, mi van az utca túloldalán. – Miért, most nem látod? – Nem. Van valami. Ami miatt vissza kell lépni a tender győztesének. – Nekünk. – Igen, nekünk. – Mi az? – Hogy, ahogy mondtam, nem lehet megcsinálni. – Nem mondtam, hogy kínáljunk alá mindenkinek! El tudom azt érni, hogy a legrosszabb ajánlattal is mi legyünk a győztesek. – Ezt igen. – És mit nem? – Hogy alvállalkozók nélkül meg tudjuk csinálni. – Miért, mi van az alvállalkozókkal? A harmadik alvállalkozó (aki a repülőtér biztonsági rendszerét akarta volna kiépíteni) a végén nyíltan megmondta. – Közölték velünk, hogy, ha elvállaljuk ezt a kiemelt beruházást, ez volt az életben az utolsó munkánk. Az is lehet, hogy ki se tudják fizetni, hiszen a ZRT előző vállalkozása az autópálya építkezésekkel kapcsolatban, rettenetes bukás volt. Nem egy esetben adó és illetékbefizetési csalás lehetősége is felmerült, a megrendelő a garanciális javítások befejezéséig visszatartja a kifizetéseket. – És ki volt, aki az új kormány képviseletében ezt közölte velük? – Egyik hölgyismerősöd.


107

Kukkantó! Az Állami Beruházásokat Pályáztató Intézet közleménye szerint a magyar légiközlekedés fejlesztésére kiírt pályázat nyertese technikai okokból a megvalósítástól visszalépett, így az eddigi második helyezett került a helyére. Kígyósi Róbert egykori sajtócézár vezette nagybefektetési tanácsadó iroda szóvivője régi ismerősünk, az a bátor magyar aszszony, eddigi kormány szóvivő Oláh Magdolna, aki a sztratoszféra határára is elvitte a magyar merészség hírét, így oszlatta el a valóban természetesen felmerülő aggályokat: – Ami az esetleg megszűnő munkahelyeket illeti, megnyugtathatok minden alvállalkozót; a mostani nyertes is csak velük fogja elvégezni a munkát, Legfeljebb annyi a különbség, hogy, mivel a mi pályázatunk valós adatok birtokában igazi költségekkel és munkabérekkel számolt – ezért sem tudott első körben nyerni, – jobban meg lesznek fizetve.


108

8.5 airline – netovább = not any more! Magdi ekkorra már szilárd meggyőződésének megfelelően mindig az éppen kormányzó párt szóvivőjeként kamatoztatta emberismeretét. Nagy meglepetéssel értesült róla, hogy a frissen átalakult kormány nem kívánja a továbbiakban igénybe venni. – Enyhe szemrehányással kereste meg a volt férjét. – Elek, megint politizálsz ? És pont ellenem? – Pont ellened. – Pont te? – Én. És pont. – Te is megcsaltál. – Igen. – Neked se volt örömed belőle. – Valami azért volt. – Zita a lányod lehetett volna, – Kígyósi a nagyapád. – Te is tudod, hogy miért. Az nem számít. – Dehogynem. – Ha színésznő lettem volna, ilyen lett volna a rendező. Én beléd voltam szerelmes. És megbocsájtottam neked az összes Zitát, te nézd el nekem az egy Róbertet. Miért kell bolhából elefántot csinálni? – Mert muszáj – válaszolt meglepő őszinteséggel a volt férje. – Nézd, Magdi, eddig mi összevissza hazudoztunk, – Egymásnak. – Egymásnak is. – Hazudtunk reggel délben meg este. – Éjszaka. – Akkor is. Én azt mondtam, hogy szeretlek, pedig utáltalak. – Igen? Jász István: Tér-idő scrabble

109

– Akkor már igen. – De lefeküdtél velem. – Jobb híján. – Fault de mieux. – Most dicsekedj el vele, hogy franciául is tudsz. – Te meg nem tudsz. – Nem. Nem tudok. Veled nem. – Vettem észre. – Hazudni nem tudok tovább. És nem akarok. Sem reggel, sem délben sem este, sem éjszaka. Sem neked, sem senki másnak. És te, mint szóvivő csak ezt tetted. – Én. – Te bizony. Ha nem magadtól, akkor megbízásból. De nyelvtani hibák nélkül, és meggyőző erővel. Kitűnő volt a kiejtésed. Hát ennek vége. – Ezért? – Ezért. Itt az ideje a tiszta beszédnek. A később elhíresült tiszta beszéd lett Turján Elek politikai pálfordulásának első mozzanata. A párbeszéd Liliom József közvetítésével került előbb a Kukkantó, majd a jobb oldali magyar, később az európai világlapok hasábjaira. Ettől teljesen függetlenül, kizárólag szakmai szempontok alapján választották őt a magyar légiközlekedés élére. A vállalat bonyolult ügyeiről Oláh Magdolna szakavatott angol nyelvű tolmácsolásában szerezhetett tudomást a nemzetközi szaksajtó. De nem állt meg félúton, kiváló nyelvtudásának köszönhetően a külügyek terén hasznosította tudását. Ilyen minőségben nyilatkozott külföldön is. Magam is láttam, (de nem hallottam, mert a közvetítő vonal zavarai miatt, a hang valahol elveszett), hogyan vezetett végig egy sajtókonferenciát. Valahányszor mondott valamit, kinézett a kamera mögé.


110

8.6 netovább – cunning = ravasz, fortélyos

Kukkantó on line Egy jellem halálára Eltávozott körünkből valaki, akit sokan úgy gyászolhatnak, hogy nem is tudtak a létezéséről. Pedig tevékeny részese volt a múltunknak, jelenünknek, sőt, ha példája követőkre talál, a jövőnkre is. Meghalt Kígyósi Róbert. Munkahelyén, a diplomáciai testület kiküldöttjeként érte nehéz élete után a békés, sőt kibékítő befejezés. Nagyon messziről érkezett, parasztfiúból lett vezető újságíró, sőt lapok főnöke, de mindvégig úriember volt és az is maradt. Akik ismerték, csak a felületet látták. Ez lehetett érdes, – a Jóisten őrizzen meg a sima modorú diplomatáktól! – de látható lépései egyenesek, a láthatatlanok meg jó szándékúak voltak. Már úgy hazafias értelemben. Soha nem engedte hazájának döntéshozóit öngyilkos kalandokba bocsátkozni, de igyekezett mindig megóvni a gyilkosoktól. Az, hogy az újonnan megalakult harmadik Magyar Köztársaság minden kormányának minden titkosszolgálata átvette, sőt aktív korszakának végén a szolgálatok vezetőjének nevezte ki, csak arra enged következtetni, hogy a munkáját minden bizonnyal eredményesen és a lehető legkisebb áldozattal végezte. Segített mindenkinek, a nőknek, a férfiaknak, az újságíróknak és olvasóknak, az olajbányászoknak, útépítőknek, telektulajdonosoknak és a polgári repülőknek egyaránt. Az információ fegyver; ha nem a mi kezünkben, akkor mindenkori ellenfeleink birtokában harcolnak vele.


111

Korábbi társai is csodálkoztak rajta, hányszor és hányféle módon tudott megújulni ez az acélos jellemű férfiú, aki hajlékony volt, de nem törékeny, éles, de nem alattomos. Nyugdíjba vonulásáig a magyar külképviseletek katonai vagy sajtó –attaséjaként képviselte hazánk érdekeit most újabb kiküldetésre várt, ahogy hallottuk, éppen oda, ahol régi tanítványa, lett a magyar kultúra képviselője; Ausztráliába. Ekkor érte az a szívinfarktus, amely nemcsak a családját, hanem a hazáját is megfosztotta egy igazi úriembertől. Nagyon hiányozni fog, nemcsak azoknak, akik a tevékenységét ismerték, hanem mindenkinek.


112

8.7 cunning – gólya = stork Kicsit derült, úgy, hogy lassan gondolkodhattunk valamilyen kiránduláson. Annál is inkább, mert a gyerekek nyugtalankodtak, A hozott kutya időről időre összeverekedett a házi kutyussal, a kislány legnagyobb bánatára szétválasztottuk őket, pedig az némi színt vitt az egyébként unalmas hatesztendős életébe. Tíz éves bátyja már lassan abba a korba jutott, amikor a lányokat egyre kevésbé tűrik a fiúk. Pláne a náluk kisebbeket, akikre külön vigyázni kell. Pedig Keila nem volt se nyafka, se gyáva, néhány évvel azelőtt, mikor megkérdezték tőle, mi akar lenni, azt mondta, „nagy fiú” és ezt azt hiszem komolyan is gondolta. Ahogy visszaemlékszem a magam gyerekkorára, a kislányoknál csak a fiúk zavartak jobban. A szomszéd Jutkát és Esztert, akik átjöttek hozzám játszani, kezdetben szépen, szelíden figyelmeztettem, hogy menjenek haza, ők persze nem azért jöttek, hogy rögtön távozzanak, de később anyám kérdésére válaszul közöltem, hogy „úgy felidegesítettem őket, hogy már maguktól is elmentek. ” Bezártam őket a WC-be. Valahogy így érezhetett az a kutya is, akit egy aránylag szűk belső udvaron engedtek csak futkározni, pedig az adott fajtának nagy a mozgásigénye. Jake, a coolie vagy háromszor akkora volt, mint látogatóba érkezett barátja., Az új kutya engem arra a kisfiúra emlékeztetett, aki egy látogatásuk alkalmával azt mondta a mamájának, „menjünk innen, elegem van ezekből!” – míg nekem csak annyi megjegyzésre futotta, „de utálatos kis jószág ez!” Az utálatos kis jószág ugyanis megjavíthatatlanul szétszedte legnagyobb kincsemet, azt a villanymotort, amit egy zseblámpa elem is hajtani tudott és fémépítőm legjobb erőforrása volt.Akkor éppen egy propellert szereltem rá, így a nagy melegben hordozható ventillátor-


113

ként funkcionált. Volna. Ha az utálatos kis jószág nem gondoskodott volna az ellenszeréről. Most bezzeg nagy szükség lett volna rá, mert ahol sütött a nap, ott nagyon meleg volt. Az ismeretlen szociálterapeuta igazat mondott. Az ausztrál nap igen erős. Annál csak Keila akarata lehetett erősebb. A kislány nem csinált mást, mint meghatározott, de előre kiszámíthatatlan időközönként megszólalt. – Mikor megyünk? – Tudod. Már elállt az eső, úgy, hogy, amikor nagyapa elkészül. – Sose készül el. Valóban, nagyapa három computerével vergődött. A két laptop és az egy desktop, vagy egymással, vagy a gazdájukkal nem volt kompatibilis. Tehát, amit át akart másolni, az eltűnt, vagy eltorzult, nem is szólva arról, hogy órákba telt, míg az ember azt a programot, ami azután nem működött, megtalálta. – Mikor megyünk? Gondoltam, kikapcsolom Keila megállíthatatlan makacsságát és eléneklem neki Gólya Gabi történetét. (Szöveg B. Radó Lili, zene: Kazacsai Tibor) Persze úgy kezdtem, hogy a magam angolságával bevezetőként elmeséltem, hogy a második világháború előtt megjelent illusztrált gyerek könyv a nagyapja kedvence is volt, és én nekem is elénekelhették vagy százszor. El is fújtam neki magyarul, a kislány önfeledten nevetett, mert az általam produkált dallamvezetés nem volt a legkülönb. – Nem is tudtam, hogy ilyen mulatságos vagy. – mondta elismerően. – Na, mi volt azzal a gólyával? Nehéz volt elmagyarázni angolul, hogy a fehér gólya, (náluk fekete) költöző madár, aki a tél elől (ott nincs hó, legfeljebb New Zealandon) délre, (náluk északra) szokott elrepülni. Ahelyett, hogy szorgalmasan repülni tanult volna, mindig a Keila által kedvelt mondatot ismételgette. „Nilus felett hamarosan elfáradt a szárnya,/ szegény Gabi megijedt, hogy bizony pórul jár ma;/ mi lesz velem, mi lesz velem, jaj de rossz a kedve/, végül lassan leszállott egy picike szigetre/. A kis sziget egy darabig türelmesen tartja, /aztán lassan óvatosan kiúszik a partra. /Mert a sziget nem volt egyéb, mint a Jónás háta,/ így jutott el Gólya Gabi messze Afrikába.” Jász István: Tér-idő scrabble

114

– Hogy van ez? – A nagyapa előkerült a számítógépek mellől. Tudott még magyarul, de olyan finomságokat nem, hogy a hipo – (víziló) budapesti keresztneve Jónás, – egy régen elpusztult állatkerti barátunk emlékét őrizve. Ezt is elmeséltem mind neki, mind hatéves kislány unokájának, aki máris jobban tudott angolul, mint én valaha fogok. – Mikor megyünk? – kérdezte újra vaskövetkezetességgel, megvalósítva a családon belüli erőszakot. – Most. – adta meg magát az apja, – Különben is mennem kell. Nem kérdeztük hova, csak sejtettük. A jövendő kommandós feltápászkodott a padlóra terített törölközőről, összecsavarta azt a szalagot, amibe kapaszkodva a hasizom gyakorlatait végezte. Megcsókolta a feleségét, a gyerekeit, velem és az apjával kezet rázott. Az anyja könnyes szemmel nézett utána.


115

8.8 gólya – Cinderella = Hamupipőke Alig figyeltünk már a scrabble-re , hiszen a feleségem már annyival vezetett, hogy hárman is keservesen tudtuk volna beérni. – Persze, – mondtam, – mert annyit játszik magával. – Miket beszélsz? – kérdezte a vendéglátónk, Peter, aki természetesen félreértette a mondatot. – A jobb kezével játszik a bal ellen, mindegyik kocka hátáról tudja, milyen betű és milyen pontértéke van, nem is szólva a tábláról, ami le van fényképezve a fejében. – Nincs valami a tévében? – kérdezte Heather, hogy a konfliktus lehetőségét is kikapcsolja. – Dehogynem. Ausztrália napon mindig van valami. – Menjünk moziba! – mondtam, mert nagyon untam már az otthon ülést. – A gyerekeknek is kell egy kis mozgás. Valóban Peter unokái már megunták a sakkot meg a babák öltöztetését. Az idősebb fiút pedig már nyilván a vetkőztetés érdekelte volna, (a televízióban volt felnőtt csatorna) de a nagyszülei nem engedték nézni. – Akarsz repülőgépet vezetni? – kérdezte Péter, és én majd kibújtam a bőrömből. – Hát hogyne! Lehet ilyen időben? – Csak ilyen időben érdemes. Ha majd kiderül, elmegyünk és repülünk tényleg. Van egy szimulációs programom. Kis szünet következett, akkor vagy nyolcszor törtem össze leszállás és felszállás közben a képernyőn a rendelkezésemre bocsájtott szimulált kis gépet. A monitor egyben a televízió képernyőjeként is működött. Peter az órájára nézett, és hirtelen átkapcsolt a számítógépről a televízióra. Minden csatornán az Ausztrália napot közvetítették, de a központin egy ismerős arc tűnt fel. – Apu! – kiáltott fel a kislány, aki szeretett volna játszani a szimulátorral , de ha már sem ezt, sem pedig a scrabble finomságait nem Jász István: Tér-idő scrabble

116

érte fel ésszel vagy ügyességgel, valamivel csak fel akarta hívni magára a figyelmet. – Csacsikám, – húzta az ölébe a nagyanyja. – Hogy lenne ott az édesapád? Philipp csak most tanulja a kommandót. Talán ez lehetett az ausztrál mondat értelme, de nem biztos. A kislány azonban ragaszkodott az elképzeléséhez. – Apu az ott. Láttam. Mind felkaptuk a fejünket és a képernyőre meredtünk. A bemondó most azt magyarázta, amit láttunk. A helyszín biztosítását a kezdő kommandósokra bízták. Talán ezért nem viseltek csuklyát. A canberrai felvonulás a diplomáciai negyed végén, egy téren állt meg, ahol egy elég nyomorúságos kunyhó szégyenkezett. – Ausztrália őslakosainak tiltakozása foglalja el a főhelyet a diplomáciai negyed közepén. – Hogy van ez? – kezdtem érdeklődni, mert egy másik ismerősömet is megláttam a díszvendégek között. Magdi volt, mint a Magyar Köztársaság nagykövetségének kultúrattaséja. Ő is a kunyhó irányába nézett. – Mi az? – kérdezte Philipp középső fia. – Ki az? – kérdezte a feleségem, aki talán sejtett valamit arról, ami Magdihoz köthetett. Peter csak az unokája kérdésére tudott felelni. – Az aboriginal elképzelés szerint az Ausztrália nap nem a föderáció örömünnepe, hanem az ő függetlenségük elvesztésének gyásznapja. Mint nálatok Mohács – fordult felénk, – meglepően komoly történelmi műveltségről téve tanúságot. Nekem meg eszembe jutott, hogy Magdi apósának barátai hogy ünnepeltették meg velünk a Felszabadulást – amit az ötvenes évek humora a török– és tatárdúlás mintájára, szintén hosszú „ú”-val ejtett, – bár hivatalosan nagy kezdőbetűvel írtuk. „Április négyről szóljon az ének,/ felszabadulva zengje a nép/, érctorkok harsogva zúgják a szélnek/, felszabadítónk hősi nevét” A tömegdal dallamát is fel tudtam idézni, elég fülbemászó volt. – Mi ez a nóta? – kérdezte a kislány, akinek sokkal jobb füle volt nálam.


117

– A magyar nap nótája – próbáltam érzékeltetni. – Mi sem szerettük jobban, mint a sötétbőrű honfitársaitok a „God Save the Queen”t. – Nálatok is vannak aboriginy-k? – Csak azok vannak. – És bevándorlók? – Mind azok. Ezt sem magyar származású vendéglátónk, sem skót felesége, de még ausztrál unokáik sem értették. Nem lehet mindent megmagyarázni. Közben a képernyőn felgyorsultak az események. Közelről láttuk a kunyhót, amire nagy betűkkel volt ráírva: Embassy of the Australian Aboriginals. Belőle olyan ruhában bújtak elő a polgárjogi harcosok, mint amilyen kosztümöt csak gyermekkoromban láttam, akkor is csak egyszer. Óvodai társnőm, Hajdu Julika születésnapján az édesapja egy gyárból kikölcsönzött amatőr vetítővel mese mozit rendezett. A rajzfilm végén kannibálok ugrálták körül a kondérban készülő misszionárius levest – miközben megjelent a nyilván a lelkes amatőrök által és gúnyból becsempészett felirat: „Éljen a szabad május elseje!” De annak a jelenetnek Canberrában a fele sem volt tréfa Nem vette viccnek a miniszterelnöknő sem, – menekülésre fogta a dolgot. Hogy-hogy-nem kilépett a magas sarkú cipőjéből, és fél lábon ugrált a testőrei közé. Azok soraiban vélte Philippet felfedezni a kislánya. De a történtek fényesen igazolták, hiszen a kommandósok közül éppen ő volt az, aki a félcipőt megtalálta és visszaszolgáltatta jogos tulajdonosának. Képe a cipővel és a mosolygó politikus asszonnyal bejárta a világsajtót. – Tudtam, hogy az én apukám a legügyesebb – mondta a kislány, de kicsit csalódottan tette hozzá. – Nem baj, hogy nem volt csók, én a Hamupipőkét szebbnek képzeltem. Philipp hosszú kommandós pályafutása során ez volt az egyetlen éles bevetése.


118

8.9 Cinderella Cswd = csőd = Bankruptcy Egész ausztráliai tartózkodásom alatt egyetlen egyszer sem vettem elő a saját mobil telefonomat. Hogyne, hogy a helyi hívás megkerülje a világot és úgy jusson Bribie Islandről Bribie Islandre, hogy közben az összes nemzetközi tarifát felszámítsák nekem, és mire hazaérek a bankszámlám teljes mínuszba érjen! Hazaindulás előtt azonban vetettem egy pillantást a beérkező sms-ekre. SÜRGŐS ! FONTOS ! – ordították a betűk. Az az utazási iroda értesített, ahol a repülőjegyeket vettem. A MALEV CSŐDJE A HAZAUTAZÁS EGY SZAKASZÁT (FRF – BLF) IS ÉRINTI. Nem hittem a szememnek. Hogy a Budapesti repülőteret a tavalyi Liszt év alkalmából átkeresztelték, azt tudtam. Hogy a szokásos BDP rövidítés is megváltozott, az meglepetésként ért, de, hogy a magyar légitársaság csődbe menjen, azt egyszerűen nem hittem el. – Előbb mennek csődbe a Lehmann testvérek, – mondogattam, valahányszor a magyar gazdaság szóba került. És valóban. Lehmann testvérek New York-i bankháza már 2008ban csődbe ment. Ez indította el azt a gazdasági világválságot, ami úgy látszik a Malév-et sem kerülte el. – Biztos ők is magyar mobil telefonnal indítottak Ausztráliából helyi beszélgetést. Hogy hazajussunk, az ausztrálok összevissza telefonáltak (otthoni tarifával) – a vége az volt, hogy FRF (Frankfurt)-ból egy Lufthansával érkeztünk a Budapesti Liszt Ferenc Repülőtérre. (BLF) . A máskor olyan nyüzsgő hatalmas épületegyüttes kongott az ürességtől, a szállingózó hóesésben egyetlen gép szállt csak le; a miénk. Jász István: Tér-idő scrabble

119

És mialatt a felfagyott rámpán csúszkáltam nyári könnyű cipőmben, megfogalmazódott bennem, hogy sem családon, sem országon belül erőszakkal nem lehet elérni semmit. Talán még egy Melbourne-ből Brisbane-, Bribie Island-re költözött szociálterapeuta sem képes rá. Bribie Island, 2012 január 20 – Budapest, 2012 augusztus 28 – 2013 január 27. március 13

Jász István


Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is

Recommend Documents