Milyen jelek utalhatnak arra csecsemõ-, illetve kisgyermekkorban (0 3 éves korig) hogy az Ön gyermeke súlyos fokban látássérült?

Útmutató a szülõknek

Ebben a fejezetben szeretnénk eligazítást nyújtani Önöknek ahhoz, hogy vak vagy fényérzékeny gyermeküket hogyan segítsék a jól látó gyermektársakkal közös nevelés-oktatás feltételei között. Igen sokat tehetnek, mert többek között a családban szerzett jó és sokoldalú tapasztalatszerzés is hozzájárul ahhoz, hogy látó társaikhoz hasonlóan fejlõdjenek. A súlyos fokban látássérültek pedagógiai szempontú alcsoportja közül kettõt emelnék ki: Vakok azok, akik fényt sem érzékelnek, vizusuk 0. A fényérzékenyek ugyan az aliglátók csoportjához tartoznak, de a fényérzés fejlesztésén kívül nevelésük-oktatásuk nagyban megegyezik a vakokéval (ezért is foglalkozunk ebben a fejezetben velük), jóllehet tájékozódásukat nagy mértékben segítheti látásmaradványuk. Fontos tudni, hogy a vak gyermek milyen életkorban vesztette el a látását, hiszen ha késõbbi életkorban (pl. 5 éves kora után), akkor rendelkezik már látós élményekkel, melyeket fel lehet használni az élet bármely területén: az oktatásinevelési folyamatban, az önállóságra nevelésben. Annak a gyermeknek aki vakon született vagy igen korai életszakaszban vesztette el a látását egészen más képe alakul ki a világról, mint a késõbb megvakultaknak. Õk több odafigyelést, tapasztalatszerzési lehetõséget igényelnek.

Milyen jelek utalhatnak arra csecsemõ-, illetve kisgyermekkorban (0 – 3 éves korig) hogy az Ön gyermeke súlyos fokban látássérült? – nem reagál a fényre vagy csak erõs, a szemébe világító fényre reagál – nem nyúl a tárgyak után/ a kezébe adott tárgyakat csak tapogatja, ízlelgeti, esetleg hangokat kelt velük – csak a hangkeltõ tárgyak érdeklik – figyelmen kívül hagyja a gyermekek számára általában vonzó, színes tárgyakat – nem utánoz – mozgásfejlõdése nem korának megfelelõ, – bátortalan/ mozgás közben nekiütközik a bútoroknak, tárgyaknak/elesik azokban – tapogatva halad – nem mer felmászni, lemászni; a távolságokat, mélységet/magasságot nem tudja megítélni – jellemezheti a tétlenség, a hallgatva figyelés – csak kísérõvel változtat helyet

85

Hogyan gyõzõdhet meg arról, hogy gyermeke érzékeli a fényt? – erõs fényt (pl. elemlámpa, asztali lámpa) irányít a szemébe, s figyeli, reagál-e rá (hunyorog, eltakarja a szemét, sírni kezd, érdeklõdik a fényforrás iránt, nem reagál) – megvizsgálhatja, hogy követi-e a fény irányát: vízszintesen, függõlegesen; nyúl-e a fényforrás felé, figyel-e a közelében villogtatott lámpára – arra fordítja-e a fejét, stb.)

A korai fejlesztés A szemészeti vizsgálatok eredménye és a családtagok tapasztalatai alapján már a korai életszakaszban megállapítható, hogy a gyermek vak vagy fényérzékeny. A korai szakszerú fejlesztés elkezdése érdekében célszerû felkeresni a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságot és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központot (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 06 (1) 343 9645/17). A jelentkezést követõen a bizottság munkatársai értesítik Önöket a vizsgálat idõpontjáról. A vizsgálatra való utazás – vasúton – ingyenes. Utalványt a gyermekorvos és a bizottság ad a gyermek és kísérõje számára. A vizsgálat eredményeképpen – Önökkel egyeztetve – javasolhatnak korai fejlesztést, bölcsõdei, integrált vagy speciális óvodai/ iskolai elhelyezést. A döntés joga az Önök kezében van! Korai fejlesztésre Budapesten kívül a legtöbb megyében lehetõség van. A vidéken mûködõ korai fejlesztõkkel a bizottság munkatársainak segítségével vehetik fel a kapcsolatot. A fejlesztés elsõsorban a mozgásra, játékra, önkiszolgálásra, esetenként a látásnevelésre irányul. A korai életszakaszban elkezdett speciális megsegítés csökkentheti a lemaradásokat. A korai fejlesztõk – igény szerint – felkeresik otthonukban is Önöket, és segítenek a gondozási teendõk megszervezésében, a játékok kiválasztásában, a gyermek tartózkodási helyének kialakításában, s tanácsokat adhatnak a berendezési tárgyak elrendezésére vonatkozóan is. A családok számára szervezett összejövetelek lehetõséget nyújtanak más – hasonló helyzetben lévõ – családok megismerésére, tapasztalatcserére, s felmerülõ kérdéseikre szakemberektõl is kaphatnak választ.

A vak (fényérzékeny) gyermek az éplátásúak közösségében A látókkal együtt történõ nevelés elsõsorban ép értelmû óvodás/iskolás vak gyermekek számára javasolt. A családban – nem bentlakásos intézményben – nevelkedõ súlyos fokban látássérült gyermek fejlesztése – elsõsorban a család feladata ép társaikhoz hasonlóan

86

– ehhez kaphatnak Önök segítséget a szakemberektõl. Az eredményes „munka” érdekében célszerû a családtagoknak megosztaniuk a teendõket. Az ép látású testvérre ne háruljanak olyan feladatok, melyek teherként jelehetnek meg az életében. Célszerû a „más”-ság elfogadtatása érdekében a vak kisgyermeket is kimozdítani otthonról – lehetõséget teremtve számára a látókkal való kapcsolatteremtésre, s arra, hogy a társak minél hamarabb elfogadják õt. Az elfogadás, a megfelelõen kialakított napirend, a gyermekkel szemben kialakított reális elvárások meghozzák gyümölcsüket – a vak kisgyermek is képes lesz beilleszkedni a látó társak csoportjába. A vak kisgyermek a hangok, a tapintási, ízérzékelési, szaglási élmények birtokában fedezi fel a világot – lehetõvé kell tenni számára, hogy minél több érzékszervi tapasztalatot szerezzen. Ismerkedjen meg a gyermek – a lakásban hallható zajok, hangok forrásával (pl. folyik a víz a kádba – kád és a vízcsap megmutatása; cseng a telefon – a telefonkészülék kézbe adása, elõkészületek az evéshez – ismerkedés az evõeszközzel, tányérral, stb.); – a hétköznapi élet tárgyainak kézbeadásával: mindenféle evõeszköz, tányérok, bögrék, szappantartók, szappanok, tej dobozban, zacskóban, zöldségfelék eredeti alakjukban, esetleg eredeti helyszínen, stb.; – a lakás különbözõ helyiségeinek, „szagos” tárgyainak tipikus illatával; – a különbözõ ízekkel (édes, savanyú, keserû, sós). A lakáson kívül is nevezzék meg az udvaron, utcán hallható hangok forrását, az érezhetõ szagok eredetét, a tapintható tárgyakat, növényeket, állatokat. A szavak tartalommal való megtöltése ily mõdon is segíti a gyermek fejlõdését. A sok beszéd, tapasztalatszerzési lehetõség biztosítása mellett a játéknak is nagy szerepe van a gyermek fejlõdésében. A látás kiesése miatt a vak gyermek nem tudja utánozni pl. a társak játékát – ezért meg kell ismertetni vele az adott tárgyat, s annak használatát – a kezdetektõl fogva adják a gyermek kezébe a játékokat, tárgyakat, s mondják meg a nevét. Hagyják, hogy megízlelje (ha lehet), ütögesse, hangot keltsen vele, majd mutassák meg, hogy mit lehet vele tenni. Mozogjon sokat együtt a felnõtt, a testvér a vak gyermekkel – különféle – a vak gyermek számára kedves játékokkal késztesse helyváltoztatásra, ismertesse meg azt a teret, amelyben mozog. Miközben beszéddel is kíséri a tevékenységeket a vak gyermek számára is hozzáéférhetõvé teszi a számára elérhetelennek tûnõ dolgok mibenlétét.

A bölcsõdébe adás lehetõsége Amennyiben a vak kisgyermek valamilyen oknál fogva (pl. a szülõ 4 órás munkát vállal, a testvérek ellátása miatt a vak kisgyermek elhelyezését így kell megoldania, a gyermek fejlõdése csak segítséggel biztosítható) bölcsõdei elhelyezést nyer – igyekezzenek a gondozókkal együttmûködve egységes módon – a

87

szakemberek útmutatása, az Önök tapasztalatai alapján –, nevelni a gyermeket. Az otthon/bölcsõdében elért „eredményeket”, önállósodási törekvéseket mindkét helyszínen használják fel a további fejlõdés/fejlesztés érdekében. Figyeljen mindenki arra, hogy a kisgyermek által elsajátított mozgások, tevékenységek gyakorlására legyen lehetõsége a vak (fényérzékeny) gyermeknek is. Környezetének tárgyait, személyeit meg kell ismertetni vele, hogy érezze – biztonságot jelentenek számára. Otthon és a bölcsõdében is legyen lehetõsége a felfedezésre, önálló tevékenységekre (korától, „eredményeitõl” függõen hagyják mozogni, közlekedni (csúszni, mászni, járkálni), játszani (rakosgatni, tárgyakat összehasonlítani és ismerkedni a lehetõségekkel), vetkõzni, öltözni, kezet mosni, bilit vagy WC-t használni, stb.) Ha a gyermek már képes önálló helyváltoztatásra, akkor a bölcsõde helyiségeinek megismertetése mellett legyen lehetõség az udvar és az ott elhelyezett játéktárgyak felfedezésére is. Tanítsák meg a gyermeknek az udvarra kivihetõ játékok nevét, használatát is. Kezdetben Önök is segítségére lehetnek a gondozónõknek, ha a bölcsõde vezetõje hozzájárul ehhez.

A gyermek integrált óvodai nevelése Az óvodáskorú kisgyermeket a legtöbb szülõ igyekszik maga mellett tudni, s az adott településen íratja be gyermekét – a szakértõi bizottság javaslata alapján – óvodába. Ezzel a lehetõséggel egyre több szülõ él, hiszen a látó közösségben a gyermek együtt nevelkedhet hasonló korú társaival, sokat tanulhat tõlük, s a látó társak is megtanulják a másság elfogadását. A látássérült gyermeket fogadó óvoda dolgozóit, a leendõ csoporttársak szüleit általában az óvónõ tájékoztatja arról, hogy vak (fényérzékeny) kisgyermek kerül a közösségbe. Törekedjenek Önök is arra, hogy elmondhassák azt, miért kerül a gyermekük látók közé, mit tud már és miben szorul segítségre. A gyermek beilleszkedését megkönnyítheti a család azzal, ha otthon is mindent megismertet a gyermekkel (pl. a testrészeket, a lakás részeit és a bennük való közlekedési útvonalakat), ha önállóságra szoktatja – hagyja, hogy megcsinálja azt, amire már képes – önállóan vetközni, öltözni, enni, inni, segíteni a terítésben, kezet mosni, WC-t/bilit használni, elõvenni és elrakni a játékait, ruháit, eljutni a lakás különbözõ helyiségeibe, stb. A vak kisgyermek természetesen ebben a korban is sokkal több odafigyelést igényel, mint látó társai. Számára a beszéddel kísért cselekvés továbbra is elsõdleges: ha mód van rá, minden érzékszervét (fül, ujjak, orr, nyelv esetleg szem) használják fel ahhoz, hogy megismerje környezetét – a használati tárgyakat, a játékait, ruháit, stb. Azt amit csinálunk, mondjuk is el a gyermeknek. A hangok, érintések továbbra is tudósítják a gyermeket a vele foglalkozók/társak érzelmi állapotáról, helyzetérõl, tevékenységérõl. Kérjék meg az óvodapedagógust, hogy – az otthoni gyakorlatnak megfelelõen – tájékoztassa minden esetben a gyermeket arról, hogy mellette van, s távozáskor is hívja fel a

88

figyelmet erre a tényre. Mindig tudja a gyermek, hogy kik vannak vele, s mit fognak csinálni. Ha a gyermekkel megismertetik az óvoda helyiségeit, azok berendezési tárgyait, a játékok helyét úgy, hogy egyénileg odavezetik a helyszínre, akkor kellõ begyakorlás után a vak kisgyermek önállóan tud közlekedni az ismert környezetben (csoportszoba, mosdó, az óvoda egyéb helyiségei, udvar), megtalálja a berendezési tárgyakat, a polcokon, szekrényekben elhelyezett játékokat, tárgyakat, ruháit. A környezet és a társak megismerését segítheti az óvodában alkalmazott vagy más intézménybõl érkezõ gyógypedagógus. Amennyiben nincs az óvodában ilyen foglalkozású segítõ, akkor az óvónõ, a dajka vagy esetleg Ön is átsegítheti gyermekét a kezdeti nehézségeken. Ez utóbbi megoldáshoz (hogy Ön segít) természetesen az óvodavezetõ hozzájárulása szükséges. A rend, az állandõ hely kialakítása minden gyermek számára hasznos, a vak gyermek számára pedig nélkülözhetetlen – sok kellemetlen ütközéstõl, keresgéléstõl óvja meg a látássérültet. Az udvari játékoknak, kirándulásoknak, játszótéri foglalkozásoknak is részese kell legyen a gyermek. Megkönnyíthetik Önök az óvónõk munkáját azzal, ha kiviszik a gyermeküket Önök is ezekre a helyszínekre és megismertetik vele a környezetet és a játéktárgyakat. A homok, a különféle talajminõségek, felszíni viszonyok, a játszótéri eszközök (csúszda, mászóka, hinta) mind-mind segítik önállóságának kialakulását, környezetének megismerését. Ismert környezetben a háromkerekû bicikli használatát is képesek elsajátítani! Hagyni kell, hogy ugráljon, futkározzon, labdázzon a többiekkel (megismertetés, gyakorlás után). A kirándulásokra õ is cipeljen olyan tárgyakat amelyekre szükség lesz (hátizsák, labda, homokozóeszközök, stb.), így fejlõdik egyensúlyérzéke, s egyben érezheti õ is, társai is, hogy meg tud tenni õ is olyan dolgokat, mint a többiek. A napirend betartása továbbra is fontos abban, hogy segítse a gyermeket a rendszeres életritmus kialakításában, a napszakok megkülönböztetésében, s az idõ fogalmának kialakulásában.

Önkiszolgálás Étkezésekkor el kell mondani a gyermeknek, hogy mit kap enni, s mit hol talál meg a tányérján. Kérjék meg az óvodapedagógust, hogy kezdetben engedje meg, hogy a gyermek megvizsgálja szaglás, esetleg tapintás útján az ételt, italt. „Balesetek” (kiborul, feldõl, leesik valami) természetesen elõfordulhatnak, mint mindenki másnál, de sok-sok türelem, gyakorlás után elérhetõ a cél: önállóan étkezni tudó gyermek. A vak kisgyermek is képes – hosszabb – rövidebb ideig tartó gyakorlás után a naposi teendõk ellátására (terítés, asztal letörlése, szalvéta hajtogatása, kiosztása, ügyesebbeknél víz töltése, öntözés, stb.).

89

Öltözködéskor, vetkõzéskor törekedni kell az önállóságra otthon és az óvodában is. Eleinte természetesen lassabban készül el, de a rendszeres gyakorlás e téren is meghozza eredményét. Ruháit olyan helyre kell tenni, amit önállóan is megtalál – fogason, szekrényen legyen tapintható jele – melynek kiválasztásába a gyemeket is bele lehet vonni, a szülõ is tehet javaslatot. Ilyen jelek lehetnek pl. a gyermek számára kellemes tapintású ábra, felragasztott fél dió, vagy egyéb termény (bab, borsó), kavics, fonalból, gyufából készített ábra, stb. Az így kiválasztott jel kerülhet aztán a gyermek által készített tárgyakra, „mûvek”re is. Ne felejtsék, a 4 év körüli vak kigyermek képes az önálló öltözködésre, vetkõzésre. Ahhoz, hogy a látássérült gyermek 3 évesen képes legyen önálló kéz- és arcmosásra, fogmosásra, ismernie kell minden eszköznek (csap, szappan, törülközõ, fogkefe, fogkrém, pohár) a helyét és helyes használatát. Célszerû itt is a tapintható jel-, a többiekétõl eltérõ anyagú törölközõ használata. Napi kapcsolat az óvodapedagógussal. Kérjék meg az óvodapedagógust arra, hogy a gyermek által megismert tárgyakról, tevékenységi formákról tájékoztassa Önöket – így otthon is tudják gyakoroltatni vele azok felismerését, önálló elvégzését. Önök is meséljenek az otthon elért eredményekrõl. A napi kapcsolat, az összehangolt foglalkozások lehetõvé teszik azt, hogy a gyermek egyre több ismeret birtokába jusson. A finommozgások otthoni fejlesztése mellett újabb színtér lehet az óvoda – válogasson, ki- berakodjon, fûzögessen ott is a vak gyermek. Fontos, hogy a nagyobb méretektõl haladjunk az egyre kisebbedõ tárgyak használata felé. A mesék eljátszása minden gyermek számára nagy élményt jelent – a látássérült gyermek játékát is megkönnyíti a szerepre utaló tárgyak, jelmezek használata. Õ is szívesen lesz. pl. Hamupipõke, aki lencsét válogat (bab, borsó, búza közül) – s ezzel játékosan fejlõdnek finommozgásai is a tapintóérzék fejlõdésén kívül. Ez a játék az emlékezet, figyelem, feladattudat, stb. fejlõdésére is jó hatással van. A vak gyermek épen maradt érzékszerveit fejleszti, s a látók számára is élvezetes játék lehet – a hangok, szagok, ízek, tapintással megkülönböztethetõ tárgyak világa. Bekötött szemmel a társak is szívesen kapcsolódnak be az ilyen jellegû tevékenységekbe. Fejlesztõ játékszerek. Nagy segítségére lehetnek Önök (esetleg a társak szülei) az óvodapedagógusnak, ha saját maguk készítenek pl. szagos játékot (orvosságos üvegekbe rejtett szaganyagok (illatszerek, fûszerek) – Keresd a párját! Mit rejt az üveg? Hol érezheted ezeket az illatokat?, stb. játékhoz). Olcsóbb megoldás és változatosabb, mint a készen kapható érzékelõ játékok, hiszen a készlet bõvíthetõ, változtatható. Erre a mintára készülhet különbözõ anyagminõségû kártya (kartonlapra ragasztott selyem, szövet, bársony, papír, stb.) – memóriajáték, kártya, párkeresõ lehet belõle, s a mesék illusztrációjaként is felhasználható (pl. selyembõl készült a királylány ruhája, papírbõl készítettek csákót, stb.). A mindennapi élet tárgyai is bekerülhetnek az óvodai polcokra (pl.

90

fazék, lábos, mosogatószivacs, tojástartó, stb. a szerep-játékokhoz), így lehetõség nyílik a játéktárgyak nagyságával való összehasonlításra is (nagyság, anyag, használat). Az Önök és az óvodapedagógus fantáziája szabhat csak határt az olyan eszközök elkészítésének, melyek használata minden gyermek számára örömteli lehet. A vak (fényérzékeny) gyermeket is be lehet vonni a különbözõ foglalkozásokba. Az elõzetes (utólagos) otthoni gyakorlás, tapasztalatszerzés azonban nélkülözhetetlen. A testnevelés foglalkozások során a dajka, a gyógypedagógus, esetleg a társak segíthetnek azzal, hogy beállítják a látássérült mozdulatait vagy engedik, hogy letapogassa az õ testhelyzetüket, s így utánozza le a mozgást. Ennek természetesen elõfeltétele, hogy a gyermek tisztában legyen saját testrészeinek nevével és elhelyezkedésével. Otthon aztán sor kerülhet a további gyakorlásra (az óvodapedagógus tájékoztatása alapján: pl. a kartartásokat tanultuk, pókjárást, törpejárást stb. ismerte meg a gyermek). Ha otthon is sokat mozog a vak gyermek s nem üldögél tétlenül, akkor a mozgásának fejlõdésén kívül az értelmi képességei is jobban fejlõdnek Matematikai alapfogalmak elõkészítése. A több, kevesebb, kisebb, nagyobb, nehezebb, könnyebb, stb. fogalmának kialakítására is az Önök segítségére van szükség. Méricskéljen, rakosgasson sokat a gyermek, ismertessék meg vele az üzletekben kapható árukat eredeti formájukban is (pl. élelmiszerek: zacskós/dobozos tej, konzervek, egész kenyér; méterárúk, stb.). Játszhatnak otthon boltost – az áruk a kamrából, hütõszekrénybõl is elõkerülhetnek, de megelõzheti egy közös bevásárlás is. Ötletek: a gyermek az eladó – kérjünk tõle 1 narancsot, a család másik tagja kettõt – kinek van több/kevesebb narancsa? Játékpénzekkel (esetleg valódi fémpénzekkel) lehet fizetni is. Melyik zacskó nehezebb? Amelyikben 1 narancs, vagy amelyikben 2 narancs van? Melyik a könnyebb? Vehetünk 1 liter vagy 2 liter tejet (játékból otthon vagy a boltban – a gyerek részese lehet annak is, hogy 1 literbõl jut több a család tagjainak vagy kettõbõl. Játszhatnak vele azonban más tárgyakkal is – lényeg az, hogy a gyermek meg tudja állapítani, hogy mibõl van több/kevesebb (pl. cukorka, csoki, lego, gyümölcs, zöldség, baba, autó, gomb, étel, innivaló, stb.), melyik a nehezebb/könnyebb a játéktárgyai közül, mi a rövidebb/hosszabb (pl. fakanál nyele, sál, fonaldarabka), melyik a kisebb/nagyobb (pl. kanalak, játéktárgyak), ki/mi alacsonyabb/magasabb (pl. családtagok, társak; lépcsõfokok, asztal, szék).

Iskolás lesz a gyermek Az iskolaválasztás. Elsõsorban az ép értelmû vak (fényérzékeny) gyermekek szülei számára lehet reális választási lehetõség a vakok speciális bentlakásos iskolája mellett a látókkal közös beiskolázás. Külföldön ez már egy elterjedt lehetõség, hazánkban még csak kialakulóban van.

91

A beiskolázás éve elõtt fel lehet venni egy olyan gyógypedagógussal a kapcsolatot, aki megismerteti a vak gyermekkel a pontírást, -olvasást – a Braille-t). Önök is együtt tanulhatják gyermekükkel – így segíthetik a gyakorlást, s az iskolai évek alatt is hasznosíthatják tudásukat. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében vagy külföldön (pl. Csehország, Németország, Ausztria) beszerezhetõ az ehhez szükséges írógép és speciális papír (rajzlap is használható). Érdeklõdni a megyei szervezeteknél is lehet. Gyermekük érdekében ismét kérjék a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ munkatársainak vizsgálatát – õk tesznek javaslatot az iskolaválasztásra (speciális vagy látókkal együttes). A lakóhelyen történõ iskolaválasztáshoz is segítséget nyújthatnak, ha Önök ezt igénylik. Még a beiratás elõtt természetesen célszerû felkeresni az Önök által megfelelõnek tartott, vagy a bizottság munkatársai által javasolt iskola vezetõségét, a gyermek leendõ pedagógusát, s tájékozódni arról, hogy fogadják-e az Önök látássérült gyermekét, s milyen feltételeket tudnak biztosítani a számára. Alkalmat kell keresni arra is, hogy a gyermekkel megismerkedhessenek. Ha a gyermek fogadásától nem idegenkednek, s az a tapasztalatuk, hogy szívesen, érdeklõdve várják, érdekli õket, hogy mit tud, mire képes, hogyan lehet vele foglalkozni, akkor nyugodtan beirathatják oda a gyermeket. Amennyiben elsõsorban arra figyelnek, hogy mire nem lesz képes a gyermek, akkor nézzenek más iskola után. A bizottságnál való megjelenés, illetve az onnan kapott javaslat lehetõvé teszi majd, hogy a fogadó iskola – a bevezetõben részletezett – emelt összegû támogatást kapjon a vak (fényérzékeny) gyermek utáni neveléshez, oktatáshoz. Önök, a gyermekkel eddig foglalkozó gyógypedagógus vagy a fogadó iskola igazgatója, tanára már ebben az idõszakban vegye fel a kapcsolatot az utazótanárokkal. Csak a gondos elõkészítés teszi lehetõvé, hogy sikeresen fejlõdjön látó társai között a látássérült gyermek. Az utazótanár segítségével a leendõ pedagógus, valamint Önök is betekintést nyerhetnek a vakok iskolai életébe, az alkalmazott speciális módszerekbe, eszközök használatába, beszerzési, elkészítési lehetõségeikbe – mindez megkönnyíti a vállalt feladatok teljesítését. Kérjék meg az osztályfõnököt, hogy tájékoztassa a többi gyermek szüleit, a gyermekeket, a kollégákat, s azokat akik napi kapcsolatban lesznek a gyermekkel arról, hogy vak gyermek érkezik az osztályba. Kérhetnek tõle lehetõséget arra, hogy Önök mondják el iskolaválasztásuk okát, s beszélhessenek gyermekükrõl is a többi szülõnek. Legyenek segítségére abban, hogyan ismertetheti meg a gyermeket a szûkebb és tágabb környezetével. A beilleszkedést könnyíti, ha felhívják a gyermek figyelmét arra, hogy: – mindig forduljon afelé, akivel beszél, vagy aki beszél hozzá;

92

– az alapvetõ viselkedési szabályokat õ is tartsa be – tudjon kérni, megköszönni, udvariasan elutasítani, elfogadni és adni, stb.; – ne szolgáltassa ki magát, amire képes próbálja önállóan megoldani. Az utazótanárokat a vakok speciális iskolája biztosítja (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39). Õk a vak gyermekek speciális és integrált oktatására, nevelésére vonatkozóan már több éves tapasztalattal rendelkeznek. A gyermek jövõje érdekében igyekeznek minden felmerülõ nevelési-oktatási helyzetben segíteni. A tantárgyakban rejlõ lehetõségekre, korlátokra felhívják a vak gyermeket tanító pedagógusok valamint az Önök figyelmét. A gyógypedagógus tanácsokat ad, nem bírál. Ezek a tanácsok kiterjedhetnek arra, hogyan vonhatja be a tanár a vak gyermeket a közös munkába, hogyan lehet átalakítani az egyes eszközöket, segít a speciális eszközök beszerzésében. A tankönyvek átirattatásában (pontírásba vagy hangos könyvvé), fejleszti a gyermek szükségleteinek megfelelõ képességeket, megpróbálja pótoltatni a gyermekkel a tantárgyakban rejlõ hiányosságokat. Az utazótanár segít a fehér bot használata tanításának megszervezésében, a továbbtanulásra való felkészítésben, a lehetõségek feltérképezésében. Tájékoztatja Önöket is az elért eredményekrõl, a gyermek iskolai helyzetérõl, tanácsokat ad az otthoni tanulásra vonatkozóan. Az önállóvá válás alapvetõ feltétele, hogy amire képes a gyermek, azt engedjék neki megcsinálni – még ha lassabban is megy, mint másoknak. Az utazótanári megsegítés nem mindennapos, általában havonta egy alkalommal kerül sor a látogatásra. Szükség esetén gyakoribbak is lehetnek ezek, de ritkulhatnak is, ha problémamentes az integráció. Lehetõséget biztosíthat a helyi önkormányzat gyógypedagógiai asszisztens alkalmazására, aki akár naponta is segíti a gyermeket a látássérültek pedagógusa vagy utazótanára, a gyermek tanárainak útmutatása alapján. Az alábbiakban néhány – kiemelt jelentõségû tantárgy kapcsán – speciális módszerre és eszközre hívjuk fel a figyelmet: Az olvasás-írás elõkészítése; anyanyelv/ magyar nyelv és irodalom: – nagy – és kis hatrekeszes doboz (6 rekeszes tojástartó) – gombás tábla (pötyi játék) Ezeknek az eszközöknek a segítségével a gyermek megismerkedik a hat pontelhelyezkedésével (bal felsõ, bal középsõ, bal alsó; jobb felsõ, jobb középsõ, jobb alsó), s számozás szerinti elnevezésével (egyes, kettes, hármas; négyes, ötös, hatos). Mindez játékos módon történik – garázsba mennek az autók, virágokat ültetnek a kertbe, stb. A szülõk gyakoroljanak sokat együtt a gyermekükkel. – szöges tábla (házilag is elkészíthetõ, de kölcsönzi a vakok iskolája is) – pontírógép (Pict-gép, „Mónika” pontírógép, Perkins Brailler, stb.) használatát – ha nem ismeri még a gyermek – az utazótanár (pontírást ismerõ más szakember) útmutatása alapján könnyen el lehet sajátítani. A vakok isko-

93

–

–

– –

lájában az elsõ osztály anyagát két év alatt sajátítják el a gyermekek. Az 1/1 osztályban ismerkednek meg a pontírógép használatával. Az írást megelõzõen szöges táblán rakják ki az adott betû pontszámát (pl. a = egyes). rajzlap, illetve braille-papír Az elsõ osztályban ismerkednek meg a vak gyermekek a pontírógép használatával, s ekkor az írást megelõzõen rakják ki a szöges táblán az adott betû pontszámát – pl. a=1-es. Braille-tábla, pontozó (jegyzetelésre nagyobb gyermekek használhatják – Külön gyakorlásra van szükség, hiszen az olvasható szöveg megjelenéséhez jobbról balra haladva kell a pontozó segítségével leszúrni a betûk pontszámát (tükörképet írnak) irattartó az elkészült lapok tárolására (füzetet helyettesíti) számítógép hangos vagy pontírású kijelzõvel, nyomtatóval (felsõbb osztályfokon)

A pontírás- olvasás megtanulása a szülõ, segítõ (nem látássérültek tanára/terapeutája, hanem pl. asszisztens, a helyi bizottság munkatársa, önkéntes) számára is ajánlott – jobban tudja segíteni, ellenõrizni a vak gyermek munkáját. Az elõkészítés és a betûtanulás idõszakában is a szülõ gyakoroltassa a tanult helyzetek, számozások, pontszámok kirakását, leírását, majd leolvasását a gyermekkel. Az osztályban tanító pedagógus a gyermekek írásbeli munkáját – ha nem ismeri a pontírást – csak az utazótanár/a segítõ átírásában tudja ellenõrizni. Nagyobb gyermekeknél támaszkodhat az elkészült munka tanuló által történõ felolvasására, írógéppel/számítógéppel elkészített dolgozatok, feladatok beadására is. Ember és természet ( környezetismeret, fizika, kémia, biológia) – speciális tananyagok pl: tájékozódási, érzékelési gyakorlatok – utazótanári, szülõi segítséggel – gyakoribb bemutatás, valóságos tárgyak szemléltetése, érzékeltetése (preparátum, modell, makett, stb.) – a valóság bemutatására gyakran otthon, a család, vagy a segítõ közremûködésével kerülhet csak sor – kísérleteknél (a nem veszélyes!) meg kell ismerje a vak tanuló az eszközöket, a folyamatról pedig szóban kell tájékoztatni. Hang, hõ, szag számára is érzékelhetõ, fényérzékenyeknél a fényjelenség is. Földünk és környezetünk (földrajz) – terepasztal (homokasztal) használata, a gyurmázás, a modellek, a makettek a felszíni formák szemléltetésére kiválóak, de nem pótolja a kirándulások, séták során szerezhetõ tapasztalatokat – a szülõk, a segítõ szerepe itt is jelentõs – a domború térképek (készülhetnek mûanyagból leszívással vagy speciális domborító géppel) kölcsönzése nehézkes. Házilag is készülhet gumiragasztó,

94

fonal, cérna, zsineg, zsinór, kötél, papírcsík – s még számtalan egyéni ötlet – segítségével, elkészítésében segíthet az utazótanár is, s az eszközhasználatára is megtaníthatja a gyermeket és a vele foglalkozókat) Matematika (matematika, rajz és ábrázolás) A gyermeknek sok tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy számfogalma kialakuljon. – Vak (fényérzékeny) gyermekek esetében a szóbeli mûveletvégzés gyakoribb. Az írásbeli mûveletvégzést az ún. abakusz helyettesíti (használatára az utazótanár tanítja meg a gyermeket, hozzátartozóit, tanárát. Nehezített a geometriai részek elsajátítása, de segíti a rajz- ábrázolás. A speciális rajztábla és mérõeszközök (vonalzó, körzõ, szögmérõ, pontozó) segítségével képesek szerkeszteni. Derelyevágó, rajzlap/mûanyag fólia segítségével egyszerû ábrák is készíthetõek számukra. Mindezek függvényábrázolásra is alkalmasak. Az egyszerû geometriai alakzatokat kemény kartonból kivágott sablonnal szemléltethetjük. A felszín fogalmának kialakításához dobozokat, stb. lehet kiteríteni. További eszközök: – szögestábla gumival (geometriai alakzatok megismerése) – a színes rudakat speciális dobozban elhelyezve tudja használni a vak tanuló – domború számkártyák – dobókocka tapintható felülettel – tapintható beosztású mérõeszközök (részben kölcsönözhetõk, részben átalakíthatóak a látók számára készültek) – logikai készlet tapintható változata (házilag elkészíthetõ – érdes, sima, bársonyos,stb.) – MINIMAT készlet – számegyenes (házilag elkészíthetõ papír- vagy mûanyagcsíkra pontírású számokkal) – speciális törtdoboz (kölcsönözhetõ, de házilag is készíthetõ a mindennapi életben elõforduló lehetõségeken – pl. csokoládé, „kocka”sajt – kívül) – Dienes készlet kiegészítve tapintható helyiérték táblázattal – matematikai jelek pontírásban az írásbeli munkák elvégzéséhez – hang- illetve pontírású kijelzõvel ellátott kalkulátorok A

TÁBLAI MUNKÁT MINDIG SZÖVEGGEL KÍSÉRJÉK.

ÍRÁSBELI HÁZI FELADATOT!

A

VAK GYERMEK IS KÉSZÍTSEN

Mûvészetek Ének-zene. A hangok világa nagyon közel áll a gyermekekhez. A dalokat hallás útján tanulják meg. A vak (fényérzékeny) gyermekek képesek a zenehallgatás anyagának elemzésére, a dal ritmusának visszaadására. Ha van az iskolában énekkar s képességei alapján lehetséges – legyen tagja a vak gyermek is. Kottaolvasásra csak a hangszeres zenét tanuló gyermekeket kell megtanítani, de

95

néhányan akár hallás útján történõ tanulással is képesek kiemelkedõ eredményeket elérni. Rajz, mûvészettörténet. Rajzórákon – amennyiben a tananyag lehetõvé teszi – formázhat gyurmából, agyagból a vak gyermek vagy ragasztással s egyéb technikákkal elõállíthatja (segítséggel) a készítendõ mûvet. (A vakok iskolájában a rajz- ábrázolás óra keretében mértani alapfogalmakkal, szerkesztési ismeretekkel, eszközhasználattal foglalkoznak.) A mûvészettörténeti tananyag tõlük is számonkérhetõ. Ember és társadalom Történelem – a képek, filmek csak szöveges kísérettel érthetõek – az idõszalag domborított változatban elkészíthetõ – domború térkép a földrajz tárgynál leírtak szerint elkészíthetõ – a korra jellemzõ zenemûvek hallgatása, a múzeumi séták, színházlátogatások segítik a megértést – házi dolgozatokat képesek (segítséggel – pl. felolvasás, hangjáték) készíteni számítógéppel vagy síkírású írúgép segítségével is – ha ezen eszközök használatát már elsajátították Informatika Számítástechnika. A számítógép használatát megelõzheti a gépírás tanulása megkönnyítve ezzel a klaviatúra (billentyûzet) használatát. A számítógépekhez beszerezhetõk a speciális kiegészítõk (pl. hangos kijelzõ, pontírású kijelzó). Az iskola vagy a szülõ/gyermek is pályázhat a speciális eszközökhöz szükséges pénzre (pl. Vakok Világa c folyórat, alapítványok felhívása, stb. alapján). Testnevelés Kiemelt szerepet játszik a mozgás és tájékozódás fejlesztése. Törekedjen mindenki arra, hogy a vak gyermek is sokat mozogjon – csak orvosi utasításra mentsék fel a tanulót, de ha lehetséges járjon gyógytestnevelésre, könnyített tornára ez esetben is! Általában kímélõ testnevelésre van szüksége annak a gyermeknek, akinek pl. glaucomája van. Õket óvni kell az ütközéstõl, az emeléstõl, az ugrálástól, rázkódástól, a fordított testhelyzetektõl (pl. lovaglás, bukfenc, fejenállás). Erre általában a szemészorvos hívja fel a szülõk figyelmét. Az úszás, lovaglás, a téli sportok aktív részese lehet a gyermek megfelelõ segítséggel, hangirányítással. Kerékpártúrákon tandem – kétüléses kerékpár – segítségével részt tud venni a vak (fényérzékeny) gyermek is.) A fehér bot használatának elsajátítását csak az erre a feladatra kiképzett tréner végezheti! Gyakoroltatni a szülõ is képes útmutatás alapján. Sajnos jelenleg a kellõ számú tréner hiányában ez a lehetõség többnyire csak felsõ tagozatos gyermekek részére biztosított.

96

Idegen nyelv Kezdetben hallás után tanulhat idegen nyelvet a gyermek, de az adott nyelv pontírásának elsajátítása után olvasásra, írásra is képes. Hangfelvételek, CD ROM-on lévõ szótárak könnyítik a vakok(fényérzékenyek) nyelvtanulást. Összefoglalva: a látók által elsajátítandó tananyag – idõnként módosítva, kiegészítve, speciális módszerek és eszközök felhasználásával oktatva – a vak (fényérzékeny) gyermek által is megtanulható. Ne engedjék, hogy több tárgyból is felmentsék gyermeküket!

Szabadidõs programok, lehetõségek A látók között élõ gyermek számára is nagyon jelentõsek az osztályában szervezett programok: közös játékok, kirándulások, vetélkedõk, tanulmányi versenyek, s egyéb ünnepekhez, népszokásokhoz kapcsolódó mulatságok, kulturális programok, nyári táborok. Ragaszkodjanak Önök és a gyermekük is ahhoz, hogy részt vegyen(ek) az ilyen jellegû rendezvényeken, s ne csak tétlenül üldögélve. A vak gyermek is tud hegyet mászni, gyalogolni (idõnként természetesen segítséggel), versenyezni, sportolni (pl úszni), vetélkedni, jelmezt viselni, énekelni, zenélni, stb. Önök is kiránduljanak sokat gyermekükkel – íly módon is bizonyítva, hogy képes rá, s kevesebb gond lesz vele akkor, ha már vannak otthoni tapasztalatai is. A szakkörök, klubfoglalkozások is kitünõ színhelyek a látó társakkal való együttlétre, ahol bizonyítani tudja azt a vak gyermek, hogy õ is képes sok dologra – szövés, kerámiázás, számítógép kezelése (megfelelõ változtatásokkal), ének/ zene, karének, irodalmi, foglalkozások, úszás, sakkozás, stb. Pontírású tartalomjegyzékkel, esetenként (megyei szervezeteknél) pontírásban is hozzáférhetõ a Zsiráf c. gyermekújság (utazótanár is szállíthatja). A vakok iskolájának tanárai rendszeresen írnak át gyermekkönyveket pontírásba – elérhetõségérõl, választékáról szintén az utazótanártól kaphatnak felvilágosítást. A látássérült gyermekek számára olyan összejöveteleket, táborokat, felzárkóztató programokat szerveznek a gyógypedagógusok (utazótanárok), ahol lehetõségük van a látássérült gyermekeknek arra, hogy egymással is beszélgessenek, elmondják a látók között szerzett tapasztalataikat, ötleteket adjanak egymásnak a beilleszkedés megkönnyítésére, a tanulás eredményesebbé tételére. Ezen túlmenõen segítséget kapnak önmaguk megismeréséhez, egyéni gondjaik leküzdéséhez, problémáik megoldásához (pszichológussal beszélgethetnek). A különbözõ szabadidõs programok fejlesztik mozgásukat, lehetõséget teremtenek kultúrális tevékenységek megismerésére, élvezetére; ismereteket, gyakorlatot szerezhetnek a háztartási munkák végzésére vonatkozóan, stb. Figyeljenek arra, hogy az itt szerzett ismereteit, tudását használja is a gyermek!

97

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) szerepe a látókkal együttes oktatás segítésében Az MVGYOSZ érdekvédelmi szervezet, a látássérültek 14 éves koruktól lehetnek tagjai. Az ország valamennyi megyéjében megalakult a helyi szervezet. Az általános iskolát végzett fiatalok számára folyamatosan továbbtanulási és szakirányú képzési lehetõséget biztosít, gondoskodik tankönyveik elõállításáról. Hangos- és Braille-könyvtárat üzemeltet, rendszeres folyóirata a Vakok Világa. Segédeszközöket árusít (óra, pontírógép, Braille lap, Braille-tábla és pontozó, Braille ABC , vasúti térkép, Magyarország úthálózata, Budapest térkép, iránytû, nyelvkönyvek, szórtárak, kézimunkakönyv, verses kötetek, hangoskönyvtári katalógus, kazetták, néhány kötelezõ olvasmány, szabócenti, abakusz, kalkulátorok, fehér botok, játékok, stb. – a készlet változó, telefonon is lehet érdeklõdni). Esetismertetés: T. koraszülött vak kislány. A szülõknek már a szülést követõ hetekben tudomására hozták, hogy baj van a gyermek látásával. A szülõk sosem rejtegették, tartották a négy fal között a kislányt – így környezete elsõ perctõl kezdve ismerte T. történetét. A szülõk T. 3 és fél éves korában a helyi óvodában jelentkeztek felvételre. Havonta jártak Budapestre a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság korai fejlesztõihez, s ott tanácsolták a szülõknek a „normál” gyermekközösséget. Az látó gyermekek szülei természetesen fogadták a hírt, hogy a kislány az õ gyermekükkel együtt fog óvodába járni. Az elsõ szülõi értekezleten az óvónõ elmondta, hogy a kis létszámú, osztatlan csoportban biztonságos, nyugodt, családias légkör uralkodik – nem fognak hátrányba kerülni az ép látású gyermekek. Sõt! Megtanulhatják elfogadni a másságot, fejlõdhet alkalmazkodóképességük. A kislány viselkedése, értelmi képességei korának megfelelõek voltak, mozgása azonban visszamaradott, összerendezetlen. Önállóan nem mert közlekedni, csak kapaszkodva mert megállni. Az óvodai beszoktatás folyamatosan történt: két hétig 2 órát töltött édesanyjával együtt a többiekkel, akik elfogadták, s T. is jól érezte magát közöttük. Ezt követõen már egyedül is ott lehetett hagyni – folytatták a környezettel való megismertetését, próbálkoztak önálló helyváltoztatással: a szekrénysorba kapaszkodva eljutott a kislány önállóan az építõszõnyegig, s szívesen rakosgatta ott a kockákat. Az óvodában eltöltött idõ hosszabbodtával az udvarra is megpróbálták kivezetni – T. sírni kezdett, kapaszkodott az óvónõbe. Nem akart kimenni, de mégis rábeszélték erre. Végig pityergett és az anyukáját hívta. Néhány napos betegség miatti hiányzás után már nem is érezte magát jól az óvodában. Családlátogatásra ment tehát az óvónõ, ahol kiderült, hogy otthon is csak a lakásban érzi jól magát. A szomszédból gyakran hallatszik

98

át a fûrészgép hangja – ez lehetett az oka T. ellenkezésének. Ekkor arra gondolt az óvónõ, hogy talán túl korai volt T. óvodai elhelyezése. Egy teljes embert kívánt: ölben érezte csak jól magát, játszani nem akart, ha letette csak feküdt tétlenül. Elõlrõl kezdték tehát a beszoktatást – sikerrel! Egyszercsak elindult, félénken, de egyedül is ment. Egy év kellett ahhoz, hogy önállóan közlekedjen a csoportszobában. Játszott egyedül és társaival is – a lányok bevonták szerepjátékokba. Ismét megpróbálkoztak az udvari játékok fokozatos ismertetésével – szívesen hintázott, homokozott. Önbizalma nõtt, kiegyensúlyozott lett. Öt éves korától önállóan ment ki a mosdóba, használta a WC-t, tisztálkodott. Az ismeretek elsajátítására törekedett – T. jó természetû, érzelmieleg kiegyensúlyozott, vidám, a legapróbb dolgoknak is örülni tudó gyermek. Nagy önfegyelemmel rendelkezik, társaival nyílt, közvetlen, barátkozó. A közös tevékenységekben, foglalkozásokon mindig részt vett. Természetesen több munkát, odafigyelést kívánt, mint a többiek. Matematikai foglalkozásokra tapintható eszközöket készített számára az óvónõ s felhasználták az ép érzékszervek általi ismeretszerzés lehetõségét elsõsorban valós tárgyak megmutatásával. Az irodalmi, zenei anyag nem okozott különösebb problémát – arra kellett figyelni, hogy a szavakat tartalommal is megtöltsék – amit lehetett többoldalúan is megtapasztaltattak vele (hallás, tapintás, szaglás, ízlelelés, bõrérzékelés...). A körjátékokban, páros táncokban õ is részt tudott venni, csak elõtte meg kellett mutatni neki az adott mozgást. Testnevelés során szorult a legtöbb segítségre: a dajka, a társak jó partnerek voltak ebben. A vizuális tevékenységek helyett vagdosott, tépett, gyurmázott, válogatott, stb. Az óvónõ egyénileg is sokat foglalkozott T.-vel: izomfejlesztés, tapintásfejlesztés, téri tájékozódóképesség fejlesztése, stb. Az óvónõ nem maradt soha magára – budapesti gyógypedagógusok, fõiskolai hallgatók/oktatók segítették munkáját hospitálási, konzultálási lehetõség biztosításával a vakok speciális intézményében, szakirodalom ajánlásával. T. közel 7 éves volt, amikor a lakóhelyéhez közel sikerült egy olyan tiflopedagógust találni, aki elkezdte tanítani a kislánynak a pontírást, – olvasást. Az õ útmutatása alapján az óvónõ tanította az olvasást, az édesapa pedig az írást. Segítségükre volt még egy fõiskolai hallgató is, aki kutatási program keretében 2 hetente foglalkozott T. speciális fejlesztésével, iskolai elõkészítésével. A Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság munkatársai T.-t 1995ben iskolaérettnek találták: „ ... javasoljuk, hogy integrált tanulóként kezdje meg tanulmányait a helyi általános iskola 1. osztályában. ... További harmonikus fejlõdése érdekében speciális módszerek biztosítására feltétlenül szükség van.” Ez utóbbiakat sikerült is biztosítani számára. Az óvodában eltelt 4 év alatt a társak megtanulták elfogadni a másságot, megtanulták, hogyan segítsék a rászorulót, alkalmazkodóképességük finomult.

99

„Bíztatni és bátorítani szeretnék minden szülõt és pedagógust, akik hasonló feladat elé kerülnek: merjék vállalni.” (Hartdégen Józsefné: Tapasztalataim vak gyermek integrált óvodai nevelésérõl c. írása nyomán) T. összevont osztályban (1-3.) tanult utazótanári (gyakorisága: alkalmi vagy havi), gyógypedagógusi (heti) segítségadás mellett. Továbbra is elfogadták másságát, hiszen ismerték már az óvodából, de az újonnan jövõk számára is jó példát mutattak a „régi” osztálytársak. A tanítónõ szintén óvodás korától ismerte T.-t. Még az iskolakezdés elõtt megtanulta a magyar Braille-t, majd késõbb a németet is – T. munkáit ki tudta javítani, feladatait elõre ki tudta jelölni, esetenként meg tudta írni. Számára ez nagy segítséget jelentett a gyermekkel való foglalkozás során. Jelenleg egy közeli falu 5. osztályos tanulója T. Tanárainak egy része ismeri a Braille-t, igyekeznek a specialitások figyelembevételével T. számára megteremteni az ideális feltételeket. Jelenleg már „csak” utazótanári megsegítésben részesülnek, de mindíg lehetõség van arra, hogy lemaradásait (elsõsorban mozgási, eszközhasználattal kapcsolatos) pótolják, ismereteit kiegészítésék „vakos” ismeretekkel. A tanárok számára a speciális iskola rendszeresen indít akkreditált tanfolyamot, nyílt napokat szervez – melyek eredményesebbé tehetik a súlyos fokban látássérültek tanítási – tanulási folyamatát. T. integrációja tudatosan elõkészített, folyamatosan figyelemmel kísért integrációnak mondható. Nem valósulhatott volna meg a szülõk odaadása, okos gyermekszeretete; a tiflopedagógusok segítsége; s a lelkes óvónõ, tanítónõ, tanári gárda felelõségteljes munkája és T. pozitív személyisége, tanulni vágyása nélkül. A vak kislány fejlõdéséról, az óvodai majd az iskolai életrõl három videofilm készült eddig. További folytatásra is sor kerül abban a reményben, hogy megtekintésével segíteni lehet az érdeklõdõ befogadó intézmények pedagógusainak munkáját. Amennyiben Önöknek további kérdéseik lennének gyermekükkel kapcsolatban – a következõ – speciális intézmények állnak rendelkezésükre: •

•

•

Fõvárosi Önkormányzat Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon (vakok), 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 06 (1) 343 9645 Vakok Batthyány László Gyermekotthona Római Katolikus Óvoda, Általános Iskola, 1125 Budapest, Mátyás király út 29. T.: 06 (1) 274 4755 Világ Világossága Alapítvány Látássérült Gyermekek Rehabilitációs és Oktatási Központja, Óvoda, Általános Iskola és Kollégium, Látássérült Fiatalok Rehabilitációs Szakiskolája és Kollégiuma 7635 Pécs, Bálicsi út 29. T.: 06 (72) 326 919

100

• •

Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, 1146 Budapest, Hermina út 47. T.: 06 (1) 321 0440 – és a megyei szervezetek Látássérült Gyermekek Szüleinek Egyesülete, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 06 (1) 343 9645

101