MIKROÖKONÓMIA. 1. Alapfogalmak, általános összefüggések

Bevezetés a közgazdaságtanba – jegyzet

összeállította: Mangó Éva

MIKROÖKONÓMIA 1. Alapfogalmak, általános összefüggések közgazdaságtan (elméleti gazdaságtan): a társadalomtudományok egyike, mely az emberi magatartást vizsgálja. Keresi azokat az elveket, amik alapján a szűkös erőforrásokat a lehető legjobban lehet hasznosítani, vagyis a lehetőségek közötti választás tudománya. A közgazdaságtan főbb területei: mikroökonómia: a gazdaság szereplőinek (egyén) magatartását elemzi, és az itt tapasztalható szabályszerűségek alapján készít modelleket. makroökonómia: a gazdaság egészét vizsgálja, és az összgazdasági folyamatokat modellezi. nemzetközi gazdaságtan: az országok közötti kapcsolatok általános összefüggéseit tárja fel. A közgazdászok az összegyűjtött adatokat rendszerezik, elemzik, mindez alapján általánosításokat tesznek. A megvizsgált kapcsolatok rendszeréből modelleket készítenek. A modellek a valóság egyszerűsített, áttekinthető leírásai. Az egyszerűsítés oka, hogy a valóságban egyszerre több tényező változik. A modellek lehetővé teszik, hogy az adott gazdasági folyamatot meghatározó tényezők közül csak egyet változtatunk meg, és így vizsgálódunk (ceteris paribus feltétel = minden más változatlansága mellett). A modellezés veszélyei: a modellek meghatározott feltételek között érvényesek; csak a szabályszerű eseményekre képesek magyarázatot adni, a rendkívüliekre nem. Időtávok: azt mutatják meg, hogy milyen módon képes a gazdálkodó a piaci eseményekre reagálni. ➢

Piaci időtáv: ezalatt az időszak alatt a vállalat csak az árainak nagyságát tudja befolyásolni

➢

Rövid táv: az a periódus, amelyen belül a vállalat egy termelési tényezője változhat, miközben legalább egy másik adott. Tehát módosulhat a kínálat

➢

Hosszú táv: ezen belül a cég valamennyi termelési tényezőjének mennyisége változhat.

➢

Nagyon hosszú táv: az az időtáv, melyben a vállalat minőségileg új technikát képes bevezetni, egészen más céggé alakulhat.

-1-



Gazdasági körforgás Gazdasági tevékenység: minden olyan tevékenység, mely a szükséglet-kielégítést szolgálja. Fő területei a termelés, elosztás, csere, fogyasztás. Minden gazdaság működését a szükségletek indítják el. A szükségletek kielégítéséhez javakra és szolgáltatásokra van szükség. Jószág (többesszámban javak): minden olyan kézzelfogható dolog, amely hasznos, tehát szükségletet elégít ki. Szolgáltatás: munkavégzés, mely közvetlenül elégít ki szükségletet, nem tárgyi eredmény. A javakat és szolgáltatásokat a termelés során hozzák létre. Előállításukhoz termelési tényezőkre van szükség. Termelési tényezők: mindazok a dolgok és tevékenységek, melyeket a termelésben felhasználunk a termékek és szolgáltatások előállításához. Fajtái: M munka: emberi tevékenység. Munkaerő az ember fizikai és szellemi képessége, amelyet a munkavégzés során mozgásba hozhat. A munka jövedelme a munkabér. T

tőke: olyan termelt jószágok, amelyek a további termelési folyamatokban mint tényezőráfordítások használhatók fel. Lehet reáltőke (pl. gép, épület) illetve pénztőke (nem azonos a pénzzel!) Jövedelme a kamat.

T természeti tényezők – föld: mindazon erőforrások, amelyek természetes formájukban használhatók fel javak előállítására (pl. ásványkincsek, földterület, vizek) Tulajdonosának jövedelme a járadék. V vállalkozó: az az egyén, aki valamilyen célra egységbe szervezi, működteti és irányítja a termelési tényezőket. Jövedelme a profit. A termelési tényezők segítségével megtermelt javak eljutását a fogyasztókhoz a csere biztosítja. A csere helyszíne a piac. A fogyasztás után újabb szükséglet merül fel (mai vacsora nem pótolja a holnapit). A termelést tehát folyamatosan ismételni kell → gazdasági körforgás A közgazdaságtan alapkérdései: Mit Hogyan termeljünk? Kinek

-2-



2. A fogyasztói döntést befolyásoló tényezők 

belső igények: szükséglet, hasznosság, preferencia-rendszer

SZÜKSÉGLET:

az ember biológiai és társadalmi létéből fakadó hiányérzet, amelynek megszüntetésére törekszik. A szükségletek kielégítéséhez javak és szolgáltatások kellenek. Többféle módon csoportosíthatjuk: – egyéni / társadalmi szükségletek – létszükségletek / alapvető szükségletek / választott szükségletek – Maslow féle szükséglet-hierarchia (lásd ábra)

HASZNOSSÁG:

az a szükséglet-kielégítési fok, amit a termék vagy szolgáltatás elfogyasztása biztosít. Más néven a termék vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságai. A mikroökonómiában azt feltételezzük, hogy a fogyasztó tisztában van a szükségleteivel és mindig a számára legkedvezőbb eredményt biztosító vásárlásokat végzi. A hasznosság mérésének két módja van: – kardinális: feltételezzük, hogy a fogyasztó pontosan mérni tudja a hasznosságot (pl. valamilyen egységben meg tudja mondani, hogy adott termék mekkora szükségletkielégítést ér neki) – ordinális: a fogyasztó csak rangsorolni képes a javakat és szolgáltatásokat (ez a reálisabb) Hasznossági függvény: azt mutatja meg, hogy milyen kapcsolat van az elfogyasztott termék és az általa nyert összhaszon között. Teljes haszon vagy összhaszon (TU): olyan mérőszám, mely kifejezi, hogy az elfogyasztott javak összessége mekkora szükséglet-kielégítést okoz a fogyasztónak. Nincs mértékegysége, inkább rangsor, arány. A hasznossági függvény alapján leolvasható, hogy a teljes haszon minden elfogyasztott jószágegység után nő egy bizonyos pontig, a telítettségi pontig. Telítettségi pont: egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó teljesen kielégítette az adott szükségletét, a mennyiség további növelésével az összhaszon nem nő tovább. Határhaszon (MU): megmutatja, hogy mennyire értékeli a fogyasztó az utoljára elfogyasztott jószág-egységet, azaz mennyivel változik a fogyasztó összhaszna, ha valamely termék fogyasztását egységnyivel növeli. MU = ∆TU ∆Q Gossen I. törvénye, azaz a csökkenő határhaszon elve azt az összefüggést fejezi ki, hogy az egymást követő újabb jószágegységek elfogyasztásával a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a szükséglet egyre inkább telítődik. A csökkenő határhaszon elve nem mindig érvényesül (pl.: bélyeggyűjtő, szenvedélybeteg)

-3-



Haszonmaximalizálás több termék esetén A fogyasztók jövedelmüket nem egyetlen termék fogyasztására költik, szükséglet-kielégítésüket ezért úgy kell maximalizálni, hogy minden fontos szükségletüket kielégítsék. A fogyasztóknak azonban a jövedelem, az árak és a hasznosság ismeretében kell dönteniük. Sokszor azért nem elégítik ki teljes mértékben valamely szükségletüket, hogy más irányú hiányérzetüket is csillapíthassák. A fogyasztóknak dönteniük kell, hogy milyen mennyiséget vesznek a két v. több termékből. Ezért meg kell nézniük, hogy 1 forint elköltésével mekkora hasznossághoz jutnak az egyes termékeknél. Ha felcseréljük az egyik termék egy részét a másik termékre, akkor nem ugyanannyi hasznossághoz jutunk. Ehhez persze fel kell áldoznunk egy bizonyos hasznosságot, ez a feláldozott haszon. Ha a nyert haszon nagyobb, mint a feláldozott haszon, a cserét érdemes volt végrehajtani. A növekvő mennyiségű jószág határhaszna fokozatosan csökken, míg a csökkenő mennyiségűé növekszik. Az előnykiegyenlítődés elve: a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszon meghaladja a feláldozott haszon mértékét. A fogyasztóknál azonban érvényesül a "több az jobb" elv, valamint az átlagos összetételű fogyasztói kosarat nem cseréli fel szélsőségesre. (fogyasztói kosár: egy adott időben a szükségletek kielégítésére szolgáló termékek összessége) Gossen II. törvénye: a fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos. MUa MUb MUz = = ... = Pa Pb Pz PREFERENCIA RENDSZER:

a fogyasztó a saját ízlése alapján felállított szükségleti rangsora.

Közömbösségi görbe: azon jószágkombinációk összessége, amelyeket a fogyasztó azonos hasznosságúnak ítél, azaz közömbös számára, hogy ezen kombinációk közül melyiket szerzi meg. A közömbösségi görbe a fogyasztó preferencia-rendszerét mutatja meg. közömbösségi térkép: a közömbösségi görbék rendszere. A közömbösségi görbék tulajdonságai: 1. Egy közömbösségi görbe azonos hasznossági szintet fejez ki. Az origótól távolabb levő görbe magasabb hasznosságot képvisel. A görbék csak rangsort fejeznek ki. 2. Két görbe nem metszheti, vagy nem érintheti egymást. 3. Egy közömbösségi görbe mentén haladva az egyik termék mennyiségét növelni, a másik termék mennyiségét csökkenteni kell. helyettesítési határráta: azt fejezi ki, hogy milyen arányban helyettesíti két termék egymást változatlan szükséglet-kielégítés mellett, azaz egységnyi x termék mennyi y-t képes helyettesíteni változatlan összhaszon mellett. (pl.: a csokinak a keksszel való helyettesítési rátája) RS = ∆Qy = mit = ∆csoki ∆Qx mivel ∆keksz A közömbösségi görbe mentén a helyettesítési ráta egyre kisebb, azaz amint a fogyasztó újabb és újabb mennyiséget szerez meg a szűkös jószágból, egyre kisebb mennyiséget hajlandó feláldozni helyette. A csökkenő élvezetek elve a helyettesítés csökkenő határrátájában mutatkozik meg.

-4-

Bevezetés a közgazdaságtanba – jegyzet 


külső feltételek: szűkösség, jövedelem, ár

szűkösség: a rendelkezésre álló erőforrások általában korlátozottak. A szűkösség ezért választásokra kényszeríti az embereket. költségvetési egyenes: azon jószágkombinációk összessége, melyeket a fogyasztó adott pénzjövedelméből megvásárolhat annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A fogyasztó döntésének korlátja. A költségvetési egyenes a fogyasztás maximalizálásának célját is tartalmazza: adott jövedelemből ezek a maximálisan megvásárolható jószágkombinációk. Feltételezzük, hogy a fogyasztó mindig elkölti teljes jövedelmét (költségvetési kényszer). I = Px * Qx + Py * Qy Jövedelem változásának hatása a költségvetési egyenesre: a jövedelem növekedése I origóból kifelé irányuló párhuzamos eltolását eredményezi. - meredekség nem változott, tengelyeket máshol metszi - fogyasztó helyzetében bekövetkezett változások: mindkét termékből egyidejűleg többet vásárolhat magasabb szinten elégítik ki szükségleteiket. Az ár változásának hatása a költségvetési egyenesre: a költségvetési egyenes meredekségét a két termék árának aránya határozza meg. - megváltozik a költségvetési egyenes meredeksége - változott a reáljövedelem - a fogyasztó csak az egyik termékből tud többet vásárolni az árcsökkenés hatására árcsökkenés Optimális gazdasági döntés: adott feltételek mellett a gazdasági szereplő számára legkedvezőbb választás. A racionális gazdasági magatartás egyik jellemzője. A fogyasztó akkor választ optimálisan, ha a jövedelmét úgy költi el, hogy a költségvetési egyenes és a legmagasabb közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó kosarat választja.

Ha a fogyasztó jövedelme növekszik, akkor - változatlan piaci árak esetén - egy magasabb közömbösségi görbére juthat, tehát nő a fogyasztás. Ha az egyik termék ára növekszik, akkor egy alacsonyabb görbén levő kombinációt tud megvásárolni, a fogyasztás (és ezzel a reáljövedelem) csökken. A különböző árakhoz - különböző meredekségű költségvetési egyenesekhez - az optimális választások alapján hozzárendelhetjük a vásárolni kívánt mennyiséget. Ezzel megkapjuk a fogyasztó egyéni keresleti görbéjét, ill. függvényét.

-5-



3. Kereslet, kínálat, piaci egyensúly A kereslet, mint piaci jelenség: Kereslet (D): a vevők egyértelműen kinyilvánított szándéka bizonyos áruk vásárlására. Ezalatt mindig fizetőképes keresletet értünk, ill. mindig konkrét termékmennyiségre irányul. A kereslet egy árat és a hozzá tartozó termékmennyiséget jelenti. A keresletet legpontosabban termékmennyiségben határozhatjuk meg. Több termék együttes keresletét azonban pénzben kell kifejezni (mivel az az összehasonlítás alapja). A keresletet célszerű egy meghatározott időtartamra megállapítani; milyen vevőkörnek van ekkora kereslete; ill. a keresletet összesíthetjük egyénenként, termékenként, termék-csoportonként és mindezt különböző időtartamokra is. - egyéni kereslet (d): egy termék egy fogyasztójának kereslete. Ezt 4 tényező határozza meg: a termék hasznossága, a termék helyettesíthetősége, jövedelem korlátozó szerepe, haszonmaximalizálásra való törekvés. - piaci kereslet (D): egy termék összes fogyasztójának kereslete. Az egyéni keresletek összegzésével határozható meg. A piaci keresletet több tényező határozza meg: ár, mennyiség, jövedelem, más termékek ára, fogyasztói ízlés, termék minősége, hasznosság ... A fizetőképes szükséglet a teljes szükségletek azon része, amelyet a fogyasztó piaci vásárlások útján szándékozik kielégíteni, tehát képes és hajlandó megvásárolni bizonyos termékeket. A fizetőképes szükséglet a piacon keresletként jelentkezik. A reáljövedelem határozza meg, mivel csak azok a szükségletek tartoznak ide, amelyek a fogyasztó lehetőségei szerint jelenleg vagy a közeljövőben elérhetők. A kereslet törvénye: ha az árak nőnek, a kereslet csökken; ha az ár csökken, a kereslet nő. A keresletet nem lehet meghatározni ha nem ismerjük az árakat, ezért a kereslet mindig egy árat és egy hozzá tartozó mennyiséget jelent. keresleti függvény (D): megmutatja azt az összefüggést, ami a termékek saját ára és a fogyasztók kereslete között van, azaz azt, hogy különböző árak mellett a vevők mennyit hajlandóak az adott termékből vásárolni. A keresleti függvény inverz (fordított arányú), negatív meredekségű függvény. keresett mennyiség (Q): a termék azon mennyisége, melyet adott árnál vásárolnak keresleti ár (P): az az ár, amely mellett a vevők hajlandóak az adott mennyiséget megvásárolni. Mind a piaci, mind az egyéni keresleti függvényre hat a kereslet törvénye, de meredekségük eltérő lehet. A piaci kereslet a vevők változását is tükrözi az egyéni értékítélet mellett (árváltozás → vevők számának és/vagy összetételének változása). Függvény menti elmozdulást okoz az ár ill. a keresett mennyiség megváltozása. A függvény balra tolódik, ha ugyanazon ár mellett a fogyasztók kevesebb mennyiséget hajlandók megvenni a termékből, vagy ugyanazt a mennyiséget a vevők alacsonyabb áron is hajlandóak megvenni. Fogyasztói többletnek nevezzük a ténylegesen kifizetett pénzmennyiség és a megszerzett hasznosság különbségéből eredő töblet-haszont, melynek nagyságát az egyéni keresleti ár és a piaci ár különbsége határozza meg. Geometriai úton a piaci keresleti függvény segítségével határozhatjuk meg. A piaci kereslet esetében a vevők összessége jut ehhez a többlethez. A keresletet meghatározó tényezők: a termék árának változása, a fogyasztó reáljövedelme és más termékek ára.

-6-



Keresletrugalmasság: I. kereslet árrugalmasság: azt fejezi ki, hogy ha a termék árát 1%-kal változtatjuk, hány %-kal változik a kereslet. Ep =

D %-os változása ár %-os változása

Q1 - Q0 Q0

P1 - P0 P0

A kereslet árrugalmasságának értéke általában negatív, ezt a kereslet törvénye magyarázza. Ha a kereslet árrugalmassága pozitív, a kereslet törvénye nem érvényesül. Ekkor beszélhetünk pl.: sznobhatásról, spekulációs hatásról, minőségi hatásról, Giffen-hatásról (P↓ Q↓ nő a jövedelme nem kínait vesz, hanem márkásat) Típusai: 1. rugalmas keresletű termékek - /Ep/ > 1 az árrugalmasságuk abszolút értéke nagyobb, mint 1. P 1%-kal változik, D több, mint 1 %-kal változik. pl.: ruházati cikkek, tartós fogyasztási cikkek 2. árrugalmatlan kereslet - 0 < /Ep/ < 1 kereslet árrugalmasságának abszolút értéke 1 és 0 között P 1%-kal változik, D kevesebb, mint 1%-kal változik pl.: alapvető szükségleti cikkek (mindig kell venni mennyiségben)

valamilyen

3. teljesen rugalmatlan kereslet - /Ep/ = 0 kereslet árrugalmasságának értéke 0 bárhogy változik P, D nem változik pl.: élvezeti cikkek - alkohol Teljesen rugalmatlan kereslete egy konkrét terméknek szinte sosincs, a kereslet ilyen típusa csak egy termék, v. termékcsoport összesített kereslete lehet.

A kereslet árrugalmasságát befolyásoló tényezők: - a termék használati tulajdonságai - a termék helyettesíthetősége: annál nagyobb az árrugalmasság, minél több helyettesítő terméke van - helyettesítő termékek árának közelsége: minél közelebb van a helyettesítő termék ára, annál nagyobb a vizsgált termék árrugalmassága - jövedelem és az árak közelsége: annál nagyobb az árrugalmasság, minél kisebb a távolság az ár és a jövedelem között.

-7-



II. kereslet jövedelem rugalmasság: azt fejezi ki, hogy a jövedelem %-os változása, hány %-kal változtatja meg a keresletet. J1 - J0 Ej = D %-os változása = Q1 - Q0 ár %-os változása Q0 J0 A mutató értéke általában pozitív (jövedelem növekedésével nő a termékek többségének a kereslete) Típusai: 1. normál javak - /Ej/ ≈ 1 azok a termékek, amelyeknek a jövedelemrugalmassága egységnyitől nem tér el lényegesen jövedelem 1%-kal változik, D is 1%-kal változik 2. magasabb rendű javak - /Ej/ > 1 jövedelem 1%-kal változik, D nagyobb, mint 1%-kal változik pl.: luxusjavak 3. alacsonyabb rendű (inferior) javak - -Ej jövedelemrugalmasság kisebb, mint 0 jövedelem nő, D csökken pl.: gyenge minőségű áruk

III. keresztárrugalmasság: megmutatja, hogy egy (B) termék árának 1%-os változása hány %-kal változtatja meg egy másik (A) termék keresletét "A" keresletének %-os változása Q1A - Q0A P1B - P0B EA/B = = "B" árának %-os változása Q0A P0B Típusai: 1. helyettesítő termékek: ugyanazt a szükségletet elégítik ki, fogyasztását az ízlés jelentősen befolyásolja (pl.: kenyér - kifli) PA ↑, DA ↓, DB ↑ ⇒ EA/B + 2. kiegészítő termékek: a szükségletet csak együttes fogyasztásukkal tudjuk kielégíteni (pl.: autó - benzin) PA ↑, DA ↓, DB↓↓ ⇒ EA/B 3. független termékek: olyan szükségletet elégítenek ki, amelyek semmiféle kapcsolatban sincsenek egymással (pl.: ceruza - kabát) nem befolyásolják egymást ⇒ EA/B = 0

Kínálat: kínálat (S): a megtermelt és a piacon eladásra felajánlott termék- vagy szolgáltatásmennyiség. Nagyságát a vevők igényei és a haszon mennyisége határozza meg. Szolgáltatások esetében a kínálatot a vevőknek felajánlott termelési kapacitások jelentik. Kínálat törvénye: ha az árak nőnek, a kínálat is nő. Ha az árak csökkennek, a kínálat is csökken.

-8-



Piaci egyensúly: Marshall kereszt: egy általános alakú keresleti és kínálati függvény egy koordináta-rendszerben ábrázolva. A piaci mozgások elemzésére szolgál, nevét első alkalmazójáról, Alfred Marshallról kapta. ár (P): a piac legfontosabb jellemzője, az a pénzmennyiség, amennyiért egy árut a piacon meg lehet vásárolni, ill. el lehet adni, tehát amin az áru gazdát cserél. A piaci ár az az ár, amin ténylegesen lezajlik a csere. Rendszerint eltér a keresleti és a kínálati ártól. A kereslet és a kínálat törvényéből következik, hogy a vevők és az eladók érdekei ellentétesek, a vevők minél olcsóbban szeretnének vásárolni és minél több terméket, az eladók pedig minél drágábban szeretnének eladni. Ezért a piaci ár mindig tükrözi a kereslet és a kínálat arányát. piaci egyensúly: akkor jön létre, ha a kereslet éppen megegyezik a kínálattal, a vevők éppen annyit akarnak eladni, mint amennyit a vevők vásárolni, és éppen olyan áron akarnak vásárolni, amekkora áron ezt a mennyiséget kínálják. Piaci egyensúlynál a keresleti és kínálati ár megegyezik, és a keresleti mennyiség megegyezik a kínálati mennyiséggel.

A piaci mechanizmus működése A piac képes arra, hogy a termelést összehangolja a szükségletekkel. A piac ezen feladatára akkor van szükség, ha a kereslet és a kínálat letér egymástól. A kereslet és a kínálat azonban csak akkor egyezik meg egymással, ha a piacon egyensúly van. A piaci egyensúly pedig csak véletlenül jöhet létre, ugyanis az eladók nem ismerik pontosan a vevők által keresett árat és mennyiséget. Túlkereslet mellett az eladók csak a vevők egy részét képesek kielégíteni. Azok a vevők, akik nem jutnak hozzá elegendő mennyiséghez az adott termékből, megpróbálnak az áruért többet kínálni. Az eladók ezért emelni fogják az árakat. Az eladók reagálhatnak a túlkeresletre úgy is, hogy megváltoztatják a termelést, tehát növelik azt. Ehhez azonban több termelési tényezőre van szükség, aminek beszerzése vagy előállítása időt igényel. Ezért a kínálat csak bizonyos idő elteltével tud reagálni a túlkeresletre. Piaci időnek nevezzük azt az időtartamot, amely alatt az eladók nem tudják megváltoztatni a termelést és csak az árak változásával igazodnak a kereslethez. A túlkereslet következménye tehát az árak növekedése. Ha az árak nőnek, a kereslet csökken. Túlkínálat alakul ki. Ebben a helyzetben az eladók többet akarnak kínálni, mint amennyit a vevők keresnek. Ezért az eladó kénytelen csökkenteni az árakat, csak így fogyhat el a teljes kínált mennyiség. Ennek hatására azonban újra túlkereslet alakulhat ki. A piac az egyensúlytól való eltéréseken keresztül tereli a vevőket és az eladókat az egyensúly felé. A piac túlkereslet és túlkínálat között ingadozik, folytonosan közeledik az egyensúlyihoz, de csak nagyon ritkán éri el azt. Ezt nevezzük pókháló-tételnek. A piaci ár gazdasági szerepe az, hogy az egyensúlyi állapot felé terelje a vevőket és az eladókat. -9-



4.Gazdasági elemzések költségoldalról A termelés különböző termelési tényezők felhasználását igényli. A termelés költségei mindazok a kiadások, melyek a termeléshez szükségesek, a termelési tényezők használatáért azok tulajdonosainak fizetett ellenérték. Csoportosítása: 1. a döntés lehetősége szerint 2. felmerülés időpontja és a megtérülés módja szerint 3. a közvetlen pénzmozgás szükségessége 4. az elszámolhatóság formája 5. a termelés változásával való kapcsolat 1. A döntési lehetőség és a költségek Elsüllyedt költségek (sunk cost, elveszett kiadások): melyek nagyságát már nem tudjuk befolyásolni, adott időpontban döntésünkkel már nem tudjuk megváltoztatni. Már megtörtént kiadást, ill. a ráfordítást jelentenek. Alternatív költség (opportunity cost): mindaz a várható költség, ami azért merül fel, mert erőforrásokat akarunk felhasználni a termeléshez. Ezekről még nem döntöttünk, még csak mérlegeljük őket. Egy vállalatnál mindig vannak elsüllyedt és alternatív költségek. ezek aránya attól függ, hogy milyen időtávra mérlegeljük helyzetüket. Az időtáv gazdasági döntési lehetőséget jelent. - piaci időtáv szempontjából elsüllyedt költség - rövid táv: egy része elsüllyedt költség, másik része alternatív költség - hosszú táv: alternatív költség 2. Befektetés és költség A termelés megindításához szükséges előzetes befektetés is költség. befektetett eszközök: a termelés megindításához szükséges termelési tényezők egy része, mely hosszú időn keresztül működtethető és csak lassan használódik el. A befektetett eszközök elhasználódási és megtérülési folyamatát értékcsökkenésnek (amortizáció) nevezzük. Értékcsökkenési leírás a befektetett tőke adott évben megtérült értékrésze, az adott évre jutó költsége. A befektetett eszközök mellett szükség van forgóeszközökre is, melyek a termék előállítása és értékesítése során azonnal megtérülő ráfordítások. Lekötött (befektetett) tőke: a termelés beindításához szükséges egyszeri, nagy összegű és fokozatosan megtérülő ráfordítások. Folyó költségek: adott évben felmerülő és a termék eladásából még ugyanezen időszak alatt megtérülő ráfordítások. A folyó költségek és a befektetett tőke nem egymást kiegészítő, hanem egymást részben átfedő kiadások. Megnevezés vagyontárgy jellege tőkeigény (lekötött tőke) megtérülés folyó költség nagysága

Befektetett eszközök Forgóeszközök hosszú ideig használható a ki- egy termelési periódusban eltermelésben, és egyszeri nagy használódik összegű kiadást jelent. az eszköz teljes értéke 1 termelési periódusban szükséges eszközök értéke több éven keresztül fokozatosan azonnal megtérül, de nem vonható történik és átmenetileg felhasz- ki a termelésből nálható értékcsökkenési leírás az eszköz teljes értéke - 10 -



3-4. Költségek csoportosítása a pénzmozgás és az elszámolhatóságuk szerint 1. explicit (kifejezett) költségek: adott időszakban közvetlen pénzkifizetést igénylő költségek (számlán megjelenik) 2. implicit (rejtett) költségek: adott időszakban felhasznált erőforrások, melyek az adott időszakban nem járnak közvetlen pénzmozgással. a.) elszámolható implicit költségek: könyvelésbe kerülnek pl.: amortizáció b.) nem elszámolható implicit költségek: mindazon alternatív költség, amely a vállalat tulajdonában lévő erőforrások értéke, de az adott időszakban nem fizetnek érte közvetlenül. pl.: a vállalkozó-tulajdonos által végzett munka, befektetett pénztőke áldozati ára normálprofit: a vállalkozás tulajdonában lévő erőforrások alternatív költsége, a következő legjobb felhasználási lehetőség jövedelme. A vállalkozó szabja meg. Elszámolhatóság szerint: számviteli költség - azok a ráfordítások, melyeket el lehet számolni gazdasági költség - olyan összeg, amely egyben a vállalat minimálisan elvárható árbevételét is jelenti 5. A termelés és a költségek A piaci viszonyok állandóan változnak, így a vállalatoknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó kereslethez. A termelés megváltozásával legtöbbször megváltoznak a költségek is, mert meg kell változtatni a felhasznált termelési tényezők mennyiségét. költségfüggvény: megmutatja, hogy milyen összefüggés van a termelés nagysága és a termelés költségeinek alakulása szerint. - piaci időtávon: állandó (fix) költség (FC) – konstans összegű a termelés változásával nem változnak - rövid távon: változó költség (VC) - pl.: munka + állandó költség (FC) - pl.: tőke___ összes költség (TC) - hosszú távon: VC - a termelés változásával változnak termékegységre jutó költségek: megmutatják, hogy a termelés változásával hogyan változik a termelés egységére jutó költség. Úgy számíthatjuk ki, hogy az összesített költségeket osztjuk az adott termékmennyiséggel. átlagos fix költség (AFC = FC / Q): az összes fix költség és a termelés hányadosa. Az átagos fix költség a termelés növekedésével csökken. Átlagos változó költség (AVC = VC / Q): megmutatja, hogy mekkora a termékegységre jutó változó költség. Az összes VC kezdetben lassabban nő, mint a termelés, ezért az AVC csökken. Amikor a VC már gyorsabban nő, mint a termelés az AVC növekszik. Az átlagos változó költség U alakú. Átlagos összköltség (AC = TC / Q = AFC + AVC): szintén U alakú függvény, mivel azonban az AFC folyamatosan csökken, az AVC és az AC függvények közelednek egymáshoz. Határköltség (MC = ΔTC / ΔQ): a termelés egységnyi növekedésének költsége, a termelésváltozás hatására bekövetkezett összköltségváltozás. Az MC függvény U alakú: kezdetben csökken, majd egy bizonyos termelési mennyiség után elkezd növekedni. Az AVC és AC függvényeket azok minimumában metszi.

- 11 -



Bevétel Összbevétel (TR = P * Q): a termékek eladásából származó teljes összeg. Az ár és az eladott mennyiség szorzata. Meredekségét az ár határozza meg, tehát az összbevétel az eladott mennyiséggel arányosan nő. Határbevétel (MR = ΔTR / ΔQ): az a bevételváltozás, ami az eladások egy egységgel való növeléséből származik. Kiszámítása: az összbevétel változása osztva a mennyiség változásával.

Profit Összprofit (Tπ = TR - TC): adott termelési mennyiség eladásából származó összbevétel és adott mennyiség előállításához szükséges összköltség különbsége. Határprofit (Mπ =ΔTπ / ΔQ): megmutatja, hogy mennyivel változik az összprofit, ha a termelést egy egységgel növeljük. Profit maximum: a maximális profitot biztosító termelésnél a határprofit (Mπ) nulla, a határbevétel (MR) megegyezik a határköltséggel (MC). Tπ max. → MR=MC

5. A tökéletesen versenyző vállalat kínálata különböző árak mellett Tökéletesen versenyző piac az a piacforma, ahol feltételezzük, hogy a vállalat nem tudja befolyásolni a vevőket, az árat és a termékeket. A tökéletes verseny v. komparatív piac jellemzői: - sok piaci szereplő → egy-egy szereplő részesedése csekély - homogén termékek: nem különböznek egymástól, a termékek tökéletesen helyettesítik egymást - adott piac ár → a vevők számára közömbös, hogy melyik eladótól vásárolnak - a piacra való be- és kilépésnek nincsenek korlátai, tehát bárki szabadon létrehozhat új vállalatot, vagy felhagyhat a termeléssel A vállalatnak nem kell számolnia a kereslet változásával, mert a piaci ár adott, vagyis a TVV kereslete rugalmas. A TVV-nak a piaci árat el kell fogadnia, és a profitmaximalizálás érdekében (ami elsődleges célja) úgy kell alakítania a termelését, hogy minél kevesebb költséggel járjon. A tökéletesen versenyző vállalat rövid távú kínálati függvénye A kínálat törvényei: 1. TVV kínálati fv-e egyenlő az MC fv Ü pont feletti szakaszával. 2. Rövid távon a TVV veszteség mellett is termel, amennyiben a piaci ár eléri az AVC minimumát. 3. Hosszú távon a TVV legalább F ponton kell termelnie, ekkor normálprofitot realizál.

- 12 -



A tökéletesen versenyző vállalat kínálata különböző piaci árak mellett I.

P1 > AC min. Tπ = TR - TC TR = P1 * Q1 TC = AC * Q1

Tπ +

Ha P1 nagyobb, mint a TVV átlagköltségének minimuma, a vállalat gazdasági profitot realizál

II.

P2 = AC min. TR = P2 * Q2 TC = AC * Q2 Tπ = TR - TC = 0

Ha P2 egyenlő az AC minimumával, akkor a vállalat fedezeti (F) ponton termel, vagyis bevételei fedezik a költségeit → a TVV normálprofitot realizál

III.

AVC min < P3 < AC min TR = P3 * Q3 TC = AC * Q3 Tπ = TR - TC Tπ -

Ebben az esetben a TVV veszteséget realizál, de még érdemes folytatnia a termelést, mert változó költségei teljesen, fix költségei pedig még részben megtérülnek és az átlagköltséget csökkentő eszközökkel a TVV-nek lehetősége van a veszteség csökkentésére, majd profit elérésére.

IV.

P4 = AVC min TR = P4 * Q4 TC = AC * Q4 Tπ = TR - TC

Tπ -

Ekkor a TVV veszteséget realizál, fix költségei egyáltalán nem térülnek meg, a vállalat üzemszüneti (Ü) ponton termel. Ha ez alá esik az ár, az üzemet be kell zárni.

- 13 -



6. Monopolpiac Monopólium: olyan piacforma, ahol csak egyetlen eladó van a piacon, tehát képes meghatározni a piaci árat. A monopólium által szabott egyéni ár a piaci ár is. A monopólium nem csak a piaci árat, hanem a kínált mennyiséget is meghatározza. A monopólium alkalmazkodásának egyetlen korlátja a kereslet. Természetes monopólium olyan ágazatokban alakul ki, ahol a termelés megkezdése jelentős beruházásokat igényel, de a kibocsátás növekedésével a költségek folyamatosan csökkenek. A monopólium csak úgy tudja biztosítani helyzetét, ha megakadályozza, hogy versenytársak jelenjenek meg a piacon. A piacra való belépést a következő tényezők akadályozhatják meg: 1. természetes monopólium esetén, amikor egyetlen vállalat alacsonyabb átlagköltséggel képes kielégíteni a teljes piaci szükségletet, mint 2 vagy több vállalat együttesen (pl.: csatorna). Gazdasági jellegű korlát. A természetes monopóliumok tevékenységét a legtöbb országban államilag igyekeznek kordában tartani. 2. szabadalmakkal védett termékek és eljárások 3. állami engedéllyel végezhető tevékenység. Az állam teremti a monopolhelyzetet 4. természeti erőforrások korlátja 5. külföldi termelők kizárása a hazai piacról (állam - vámok, engedélyek) 6. a versenypiac résztvevői képesek megegyezéssel monopolista helyzetet teremteni. pl.: kartell 7. törvénytelen eszközök alkalmazása A monopólium profitmaximalizálása Mivel a monopóliumot a kereslet befolyásolja, nagyobb termelést csak csökkenő piaci áron tud értékesíteni. Ezért összbevétele egyre lassabban és nem egyenletesen nő az eladott termelés növekedésével, majd csökkeni kezd. A határbevétel nem azonos a piaci árral, mert a monopólium számára az ár nem adottság. A határbevétel mindig csökken és kisebb, mint az érvényes piaci ár. TR nő → MR + TR max → MR = 0 TR csökken → MR A monopóliumnak abban az ártartományban kell kialakítania kínálatát, ahol a határbevétel még pozitív. A monopólium a profitmaximalizálás során az összes költség megtérülésére törekszik. Mπ = 0 ⇒ Tπ max. MR = MC (MR ≠ P) Tehát a maximális profitot biztosító kínálati mennyiség az MC és MR metszéspontjában van. Az ehhez a mennyiséghez tartozó piaci árat pedig a vállalat a keresleti függvény segítségével határozza meg. A monopólium esetében a kínálat nem egyenlő a határköltséggel. A kínálat a kereslettől és a határköltségtől is függ, mert az árat a kereslet határozza meg. Minden piaci helyzetben újra és újra meg kell határozni a Tπ max. biztosító kínálatot. Ezek a mennyiségek a kínálati függvény egy-egy határpontját fogják jelenteni. De a monopólium esetében a vállalatnak nincs pontosan meghatározható kínálati függvénye, csak a kínálat meghatározásának módszere adott.

- 14 -



A monopólium termelése különböző árszintek mellett I. P > PF (F ≠ AC min) Tπ + → nyereséget realizál

II. P = AC TR = TC → Tπ = 0

III. PÜ < P
IV. P = AVC TR = VC → Tπ - (-Tπ = FC) Üzemszüneti ponton termel Rövid távon a monopólium az üzemszüneti pontnak megfelelő áron lép be ill. ki a piacról.

- 15 -



A monopólium és a tökéletes verseny összehasonlítása Az összehasonlítás legfontosabb szempontja: magasabb szintű szükséglet-kielégítés Milyen különbség adódik az árban és a mennyiségben, ha ugyanazt a kínálatot TVV vagy monopólium elégíti ki? Előfeltevések:

1. hosszú távú vizsgálat 2. hosszú távon a vállalatok nem érnek el gazdasági profitot 3. a határköltség állandó és megegyezik az átlagköltséggel 4. piaci egyensúly ott van, ahol a kereslet és a határköltség (kínálat) metszi egymást

Összegzés: - ha egy iparágban a piaci keresletet egyetlen termelő elégíti ki, akkor kevesebbet fog kínálni, magasabb áron, mint tökéletes verseny esetén. - a termelés alacsonyabb szintje miatt kisebb lesz a fogyasztói többlet. A kieső fogyasztói többlet egy része a monopólium Tπ válik, egy része pedig elvész a gazdaság számára, holtteher veszteség lesz. - a monopólium a nagyobb termelési méretekből adódó előnyök alapján képes megnövelni az iparág termelési lehetőségeit. Többet tud fordítani kutatásokra, ezért ezeknél a hatalmas cégeknél több technikai újítás keletkezik, ezek pedig növelik a hatékonyságot és csökkentik a C-ket. A monopólium ugyan tetemes Tπ-ra tehet szert, ez a Tπ azonban nagyrészt olyan termékmennyiségből származik, ami nélküle nem is jött volna létre. Ezért nem mondhatjuk egyértelműen, hogy a monopólium gazdaságilag kevésbé hatékony, mint a tökéletes verseny.

- 16 -



7. További piaci szerkezetek A piaci szerkezet mindazon jellemzők összessége, amelyek meghatározzák és befolyásolják a vállalatok piaci magatartását. Eddig a tökéletes versennyel illetve a monopóliummal ismerkedtünk meg. További jellemző piactípusok: Oligopólium: az a piaci forma, amikor néhány nagyobb termelő kínálata látja el a teljes piacot. A piacon termelők ismerik egymás fontosabb termelési vagy eladási adatait. Nem egyeztetik a tevékenységüket, de külön-külön mindegyiküknek “letapogatható” közelségben van a piaci keresleti függvény, azaz képesek alkalmazkodni egymáshoz. Az új belépő kemény munkával, óriási reklámkampánnyal kénytelen megdolgozni a piacot, mert vagy befér a piacra, kiszorítva valakit, vagy újabb keresletet támaszt és bővül a piac. Jellemző a piacra való korlátozott belépés. Az oligopolista piac legfontosabb jellemzője, hogy néhány eladó kínálja a terméket – ezért a piac szereplői hatással vannak egymásra. Így döntéseiknél nemcsak a piac várható alakulását kell figyelembe venniük, hanem a versenytársak reakcióit is. A döntés tehát sokszoros bizonytalansággal jár. Az oligopolisták versenyeznek az árakkal, a termékkel, széleskörű marketing tevékenységet alkalmaznak, azonban nem tudják egymást teljesen kiszorítani a piacról (egy vállalat nem lenne képes kielégíteni a keresletet). Ezért az oligopolisták versenye gyakran valamilyen megegyezéshez vezet. A vállalatok közötti megegyezést, szövetséget, melynek célja a profit növelése, eszköze pediga a piaci verseny korlátozása és az árak növelése kartellnek nevezzük. A maximális profitot a termelés visszafogásával érhetik el. A kartell tagjai között termelési kvótákat állapítanak meg és különböző eszközökkel serkentik a tagokat a megállapodás betartására. A kartellen kívülállók viszont kedvező helyzetbe kerülnek, hiszen nem kell korlátozni termelésüket. A nagyobb profit érdekében a vállalatok megpróbálnak kilépni a kartellből, mely az fokozatosan felbomolhat, a piac visszaszabályozza önmagát. Monopolisztikus verseny: abban különbözik a tökéletes versenytől, hogy a termelők megkülönböztetik termékeiket, azaz nem tökéletesen azonos termékeket kínálnak. Az árverseny szűk határok között mozog. A verseny elsősorban a termékkel, a szolgáltatással folyik: egyre jobban igyekeznek különbözőek lenni. Monopszónium: az a piaci forma, amikor csak egyetlen vevő és sok eladó van a piacon Egyes piaci formák tulajdonságai: Szereplők

Termék jellege

Piacra való belépés

Tökéletes verseny

Sok eladó – sok vevő, homogén azonos gazdasági erővel

korlátlan

Monopolisztikus verseny

Sok szereplő, gazdasági erővel

csaknem korlátlan

Oligopólium

néhány nagyvállalat, Homogén vagy egymásra hatnak megkülönböztetett

korlátozott

Monopólium

egyetlen eladó

korlátozott

Monopszónium

egyetlen vevő

korlátozott

kis

megkülönböztetett

- 17 -

MIKROÖKONÓMIA. 1. Alapfogalmak, általános összefüggések

Recommend Documents