MI ÚJSÁG? [MI ÚJŠÁG? ČO JE NOVÉHO?]

MI ÚJSÁG ? [MI ÚJŠÁG? – ČO JE NOVÉHO?]

Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji X. ročník, 43. číslo október 2014 Az egyházfai plébániaközség lapja X. évfolyam, 43. szám 2014. október

Rok Sedembolestnej Panny Márie

43.

ČÍSLO/SZÁM

Drahocenný čas Už ste sa niekedy zamysleli nad tým, koľko času strávite starostlivosťou o svoje telo? Od umývania, strihania, natierania, lakovania, farbenia až po športovanie či relaxovanie. Samostatnou kapitolou je stravovanie, resp. držanie rôznych diét – niekedy dobrovoľných, inokedy nedobrovoľných. Samozrejme, je dobré, keď sa primerane staráme o svoje telo a zovňajšok. Určite ste sa stretli aj s rôznymi očisťovacími kúrami – detoxikačnými, odtučňovacími, s hladovkami… Človek pri tom všetkom každodennom zhone na seba naberie veľa toxického odpadu. Je múdre, ak sa aspoň raz začas snaží tieto jedy zo svojho tela odstrániť. Naše telo sa cíti lepšie, zdravšie, výkonnejšie a určite sa to prejaví pozitívne aj na našej psychike. A čo naša duša? Tá nie je zanesená, zatoxikovaná? Nie je naše srdce a cit otupený zo všadeprítomného zhonu, rivality, širokých lakťov, nechutností v médiách, nespravodlivosti vo svete? Koľko času venujeme nášmu duchovnému životu? Koľko času venujeme modlitbe, meditácii, evanjelizácii? Je to len o povinnosti dennej modlitby a omše vo sviatok, alebo túžime sa s Bohom rozprávať slobodne, bez nátlaku? Boh chce naše šťastie a vie, že len s čistou dušou môžeme prežívať pokojný život už tu na

zemi a je to dobrý štart pre život vo večnosti. Je na nás, koľko času venujeme nášmu duchovnému rozvoju. Nevyhnutnosťou a zároveň veľkou pomocou sú nám sviatosti, ktoré nám Cirkev ponúka. Hodová slávnosť, presnejšie odpust, (od slova odpustiť, teda máme sami odpúšťať, aby aj nám bolo odpustené) je jedinečná príležitosť, kedy si môžeme vykonať spoveď a pri splnení tradičných podmienok získať pre seba plnomocné odpustky. Boh presne vie, čo potrebujeme. Vieme to aj my? Záleží len na nás, či si dôkladne očistíme aj svoje duše. Po takej očiste sa naša duša cíti lepšie, zdravšie, výkonnejšie a určite sa to prejaví pozitívne aj na našich vzťahoch. Povzbudzujem Vás k blízkemu vzťahu s Pannou Máriou, Ježišovou i našou matkou, patrónkou našej farnosti, ktorá nás privádza k svojmu Synovi. Zároveň Vás všetkých pozývam na Farské hody, ktoré budú v Kostolnej pri Dunaji v nedeľu 5. októbra 2014 o 11:00 vo farskom kostole. Po sv. omši môžete ochutnať kvalitný grinavský burčiak, deti a šoféri sladký mušt. Váš farár Pavol Gajdoš

42. číslo/szám

2

MI ÚJSÁG?

Desatoro – 6. prikázanie – Nezosmilníš – 4. časť Zasvätené osoby – rehoľníci

„ Vodu kážu, víno pijú. “ Aj

takto mnohí z nás buď povedali, alebo aspoň počuli hovoriť na adresu kňazov. Boh si skrze čistotu pripravuje ľudí celých, nie polovičných. Osobitne pre slobodných laikov a osobitne pre manželov. Zasvätené osoby sú však niečím špecifické. Zriekajú sa pohlavného života, aby sa celí zasvätili Bohu. História celibátu by určite mohla zabrať nielen samostatný článok, ale aj celú knihu. Téma čistoty u rehoľníkov je v dnešnej dobe veľmi diskutovaná. Len nedávno náš Svätý otec František začal robiť prieskum v Cirkvi. Asi nás neprekvapí, že kresťanov a najmä neveriacich najviac trápi práve celibát kňazov – aspoň podľa médií. Dôvodov je hneď niekoľko – je to neprirodzené, majú tajné „známosti.“, trápi sa... Nedávno – v Roku kňazov – sa akoby roztrhlo vrece s prípadmi, kde kňazi boli páchateľmi sexuálneho násilia. Pre neveriacich a ľudí, ktorí nenávidia Cirkev (často ani sami nevedia prečo) to bola voda na mlyn. Okrem vlny odporu (oprávneného) a nenávisti, ktorú prejavovali, mali ihneď po ruke riešenie – zrušiť celibát. Veriaci prežívali situáciu pri týchto kňazoch možno o čosi ťažšie. Veriť tým informáciám, či nie?

Z takého množstva prípadov sa ťažko uniká. Na jednej strane príslušnosť ku Kristovej nesmrteľnej Cirkvi a na druhej strane obrovské sklamanie z tých, ktorí v nej slúžia, ba dokonca ju vedú. Rozčarovanie, hnev, sklamanie boli úplne legitímne. V každom prípade na Cirkev pribudla veľká čierna škvrna, na ktorú ťažko zabudnúť. Okrem trestania skutočných vinníkov sa však stáva stále aktuálnejšia otázka celibátu zasvätených osôb. Pod tlakom jednostranných argumentov, ktoré sa na nás valia zo všetkých strán, sa ťažko objektívne rozhoduje. Pre korektnú odpoveď sa na túto delikátnu problematiku treba pozrieť komplexne. Od spoločnosti, ktorá je prioritne zameraná na konzum, sexuálnu slobodu, nezodpovedný prístup k rodine... len ťažko môžeme čakať seriózny prístup. Nehovoriac už o tom, že veľmi negatívnu úlohu tu zohrávajú médiá. Tak teda kde hľadať?

Veď dôvera Cirkvi je takto naštrbená. Naozaj? Veď Cirkev (aj skrze pápeža) jasne zaujala stanovisko, kde takéto správanie odsudzuje. Ku koreňu celibátu

Ježiš Kristus sa sám vyjadril o zasvätených osobách žijúcich v čistote ako o blahoslavených. On sám si tiež zvolil takúto cestu. Aj keď by ho niektorí radi (aj dodatočne v dnešnej dobe – viď nedávne fámy v médiách) oženili- ženatý nebol. Keďže kňazi sú jeho nasledovníkmi, tak praktizovanie celibátu je logické. Od Ježišových čias už prešlo mnoho storočí a okrem Nového Zákona nám o pozitívnom prínose celibátu vypovedajú mnohí svätí a sväté. Mnohí z nich získali aj titul „učiteľ Cirkvi“. Totiž nielen slovami, ale aj svojím životom ukázali krásu a prínos celibátu. Toto je cenný materiál aj pre moderného človeka. Zvlášť nám môžu byť blízki rehoľníci z nedávnych čias – blahoslavená matka Tereza, svätý páter Pio, svätý Ján Pavol II. Len ťažko by sme si ich vedeli predstaviť ženatých, či vydaté. Je pravda, že osobe žijúcej v manželstve sa to s ľahkosťou píše. Tiež možno pozorovať to, že o ženenie kňazov sa viac zaujímajú laici ako duchovenstvo. Iste, vzdať sa pohlavného života nie je jednoduché a romantické rozhodnutie. Ako spomínal istý slovenský kňaz, že sa nevzdávajú „smetného koša.“ Pre odpoveď na našu otázku a lepšie pochopenie nám však nejaké historické dôvody nemusia stačiť. Azda viac by nám pomohlo, ak uvidíme pozitívny prínos celibátu pre Cirkev, ale aj pre samotné zasvätené osoby. A nielen to. „Cirkev“ môže niekomu znieť neosobne. Naša bezprostredná skúsenosť by nás mohla osloviť – jednou z mnohých situácií to môže byť napr. dôvera preukázaná spovedníkovi. Možno by sme predsa len chceli našich duchovných otcov oženiť, aby mali skúsenosť skutočných otcov a manželov. Lenže lekár nemusí mať hneď rakovinu, čí nejakú „vychytenú“ chorobu, aby porozumel príznakom a vedel pa-

ČO NOVÉHO?

3

42. číslo/szám

cienta aj liečiť. Rukolapným dôkazom toho, že aj osoby zasvätené (určite pochádzajú z nejakej rodiny) rozumejú problematike manželstiev, výchovy,... sú mnohé veľmi kvalitné knihy, ktoré napísali. Na druhej strane kňaz nemusí byť manželským poradcom – on je predovšetkým duchovným poradcom, sprievodcom – a na to nemusí predsa žiť v manželstve.

te, sú medzi nimi aj nečestní, ale to nie je dôvod na uposlúchnutie „dobrých rád“ verejnosti. Ani do manželstva nejdeme povoliť neveru, len preto, že nevera je ich veľkým problémom. Rehoľníci majú dôsledne žiť čistotu srdca aj tela – len takto si môžu získať späť stratenú dôveru mnohých. Veriaci, aj všetci, ktorí sa s nimi akýmkoľvek spôsobom stretávame im v tom máme byť náJe to iba teória, knihy, poučky? pomocní. Aj oni sú len ľuďmi z mäsa a kostí. Don Pre týchto znalcov ľudských duší to však Bosco to prirovnáva k otvorenému ohňu, ktorý bola (a je) predovšetkým prax. Svätý don Bosco, priložíme k slame – čo sa stane asi všetci tušíme. či sv. Filip Neri svoju príručku napísali svojim žiPrajem Vám, aby ste v duchovných osovotom. Ich pedagogický prístup funguje aj v tých bách objavili ich radosť z toho, že celí patria najťažších podmienkach už niekoľko desaťročí. Bohu už tu na Zemi. Podobne by sa dali nájsť iné osobnosti aj na Slovensku – Marián Kuffa, p. Milan Bubák, o. Pavol Hudák a ďalší. Médiá sa snažia urobiť z reholníkov čudáMartin Šiška, kov, ľudí – ktorí túžia iba po zrušení celibátu. IsHrubý Šúr Aj v tomto roku Sedembolestnej Panny Márie pozývame k pôstu a modlitbám za kňazov. 40­dňová reťaz pôstu a modlitieb trvá od sviatku Sedembolestnej Panny Márie, teda od 15. 9. do 24. 10. 2014. Ak sa zapojíte, môžete si vybrať ľubovoľný deň (prípadne aj viac) v tomto období a obetovať ho za našich duchovných otcov. http://kostolna.fara.sk/40-dnovy-post-za-knazov-2014/

Púť k Sedembolestnej Panne Márii do Šaštína

15. septembra sme absolvovali púť do Šaštína. K našim farníkom sa pridali aj z farnosti Kráľová pri Senci. Počas cesty sme sa modlili, spievali si a niektorí aj spali. Keď sme dorazili, uvideli sme veľkú Šaštínsku baziliku, okolo ktorej už vtedy stálo mnoho veriacich. Na omši, ktorú celebroval kardinál Jozef Tomko bolo približne 50 tisíc ľudí. V jej závere sme spoločne predniesli modlitbu zverenia Slovenska Sedembolestnej Panne Márii. Po skončení omše sa mi podarilo ísť aj dovnútra baziliky. Pri hlavnom vchode nás púšťali

dnu, ale iba menšie skupinky, takže to chcelo veľa trpezlivosti. No stálo to za to, je tam naozaj krásne. Posilnení na duchu a z vlastných zásob aj na tele sme sa všetci šťastne vrátili domov. Som veľmi spokojná s púťou a určite pôjdem aj nabudúce.

text a foto

Rebeka Baricová, 14 r.,

Kostolná pri Dunaji

4

42. číslo/szám

MI ÚJSÁG?

Modlitba zverenia sa Panne Márii Preblahoslavená Panna Mária, prichádzame k tebe, našej Sedembolestnej Matke. Tu, v Národnej mariánskej svätyni v Šaštíne si pripomíname chvíľu, keď si stála pod krížom svojho Syna, Ježiša Krista. V duchu počúvame jeho slová, ktoré nám povedal o tebe: „Hľa tvoja Matka! Hľa, vaša Matka!“ Spolu s apoštolom Jánom sme ťa prijali a stále prijímame s veľkou dôverou a nádejou ako našu Matku. Sme ochotní počúvať a poslúchať tvoje slová na svadbe v Káne Galilejskej, kde si nás pozvala urobiť všetko, čo nám – tvoj Syn Ježiš Kristus – povie. Chceme plniť jeho vôľu podľa tvojho vzoru. Lebo ty, Sedembolestná, si prijala plnosť bolestí v oddanosti do jeho vôle. Ty nás učíš, že bolesti prežívané tu na zemi v plnosti lásky sú cestou k plnosti slávy v nebi. Preto my, pozemskí pútnici a mnohokrát neverní hriešnici, si znovu obnovujeme a potvrdzujeme naše krstné sľuby. Odprosujeme tvojho Syna za odmietanie Božieho plánu pseudokultúrou smrti, za odmietanie Božej zvrchovanosti nad počatým životom i životom vyhasínajúcim.

Zriekame sa navždy zlého ducha a odovzdávame sa celí Ježišovi Kristovi, aby sme ho po všetky dni svojho života nasledovali nesúc svoj kríž vernejšie, ako doposiaľ. Matka Sedembolestná, volíme si ťa dnes za svoju Matku a Kráľovnú. Všetko, čím sme, čo máme a čo konáme, vkladáme do tvojich rúk a zverujeme pod tvoju ochranu. V úplnej poddanosti a láske sa skrze teba, Sedembolestná Matka, zasväcujeme Ježišovi Kristovi: seba osobne, svoje rodiny, spoločenstvá i celú spoločnosť – náš národ na všetkých úrovniach jeho jestvovania, jeho prítomnosť i budúcnosť. Prosíme ťa, veď nás cestou láskyplného prijímania každodenných ťažkostí, aby sme mali účasť na moci víťazného kríža tvojho Božského Syna. On svojím zmŕtvychvstaním ukazuje, že vernosť vôli nebeského Otca nás otvára pre jeho všemohúcu lásku, ktorá premáha zlo a utrpenie a vedie k víťazstvu lásky, života a radosti v časnosti i vo večnosti. Amen. zdoj: TK KBS, www. tkkbs. sk

Reményik Sándor – Templom és iskola (1925) Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát! E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! A koldusnak, a páriának, A jöttmentnek is van joga Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia.

Csak nektek ajánlgatják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

5

ČO NOVÉHO?

42. číslo/szám

Modlitbové trojdnie jún 2014 Keď som po rodičovskej dovolenke nastúpila do práce, deň pred som zažila panický záchvat ako z učebnice. Tento nával úzkosti z odlúčenia od môjho dieťaťa sa opakoval, keď som videla matky s deťmi cez obedňajšiu prestávku. Pomohlo mi opakovať si, že anjeli strážni sú stále s ním a Pán Boh ho ochráni a že či sme spolu, alebo nie, aj tak sme všetci v Božích rukách. Blízkosť môjho pracoviska k Božiemu chrámu mi tiež pomáha. Môžem sa v ňom zastaviť ráno, alebo cez obed, poďakovať Bohu a prosiť o ochranu, pomoc a pokoj. Tiež je dobré prehodiť pár slov s kolegyňami matkami a podporiť sa v spoločných radostiach a starostiach. Modlitbové trojdnie bolo iste vymyslené pre úzkostlivé matky ako ja, ktoré potrebujú podporu iných matiek, počuť ich príbehy a vyznania, aby si pripomenuli, že sme všetci v Božích rukách, že Pán miluje naše deti viac ako my a že ich vie chrániť viac ako my. V spoločných piesňach nachádzam svoje myšlienky a city, ktoré často neviem dať do slov a takto môžem vyspievať starosti a túžby duše. Vďaka, že môžeme byť spolu, milé matky, a že naše deti môžu tento čas využiť rovnako s nami. Je povznášajúce spolu ďakovať a prosiť, je dobré si pripomenúť, že Boh miluje naše deti viac ako my. Deti majú radi piesne, hudobné nástroje a aktivity spojené s modlitbami. Veselé a milé bolo

napríklad spoločné maľovanie srdiečka. Keď môj syn išiel domaľovať srdiečko s ostatnými deťmi,prišiel mi povedať: „Je trošku škaredé, ale je pekné.“ Som si pomyslela: Tak ako my – niekedy sme „škaredí“, ale pre Pána sme stále pekní:) Malé agapé je milé. Môj syn sa veľmi tešil, že koláčiky, ktoré sme spolu piekli, a aj takto sa pripravovali a hovorili o modlení a modlitebnom trojdní, všetkým chutili. Aj ráno cestou do práce sa ľahšie kráča, keď si spievam pesničku z modlitebného trojdnia: „ … lebo Ty si Pán, veľké veci robíš nám, nikto nie je ako Ty… “

Ďakujeme, Pane, za dar modlitby. Silvia,

Hrubá Borša

Naša farníčka v divadle Spirit Theatre je ďaleko a chýba nám, ale teší nás, že vo svojej viere sa snaží žiť aj tam. Emika účinkovala v divadelnom predstavení Mučeníci Slova. Toto predstavenie sme videli v Žiline a Terchovej, kam účinkujúci prileteli na pozvanie miestnych pánov farárov. Veľká vďaka! Emika Nagyová

O Slovenskej katolíckej misii v Londýne

Bola zriadená z rozhodnutia Konferencie biskupov Slovenska pre Slovákov žijúcich vo Veľkej Británii. Je miestom slávenia a prežívania živej viery pri bohoslužbách a iných liturgických

sláveniach. Jej hlavným poslaním je poskytnúť duchovnú podporu svojím veriacim. Zároveň je miestom stretávania sa slovenských krajanov a trávenia voľného času pri spoločenských, kultúrnych i športových podujatiach. V jej priestoroch príležitostne vznikajú aj divadelné predstavenia. Posledným predstavením, nacvičeným a prezentovaným v kostole SCM, sú práve Mučeníci Slova. Emília Nagyová (mama) ,

Hrubý Šúr

42. číslo/szám

6

MI ÚJSÁG?

Szent István király ünnepéről A nyári hónapokban Magyarországon és rális okok miatt, mondhatni létfontosságú kérdés Szlovákiában is megtartjuk a nagy ünnepét egy, volt, hogy melyik szentek, Szent Cirill és Metód illetve két középkorban élt szentnek. Míg Ma- vagy pedig Szent István király tettek-e többet az gyarországon Szent István itteni kereszténységért. királyt és az ő érdemeit Viszont egyik szentnek a tisztelik, addig nálunk, tisztelete sem zárhatja ki Szlovákiában inkább Szent egy másik szentnek a tiszCirill és Metód érdemeit teletét, sőt! Az említett emelik ki. Ezen ünnepek szentekkel kapcsolatban az mindkét országban a legén véleményem az, hogy nagyobb egyházi/nemzeti Szent Cirill és Metód ünnepek közé tartoznak. lerakták környékünkön a Sajnos az utóbbi időben kereszténység alapjait, plébániaközségeinkben amire aztán Szent István eléggé háttérbe szorult tartósan kiépítette a KárSzent István királyunk ünpát-medencei keresztény nepe. Míg Szent Cirill és egyházat. És ahogyan a Metód ünnepét rendszereház sem ér sokat jó alapok sen megtartjuk (ebben vanélkül, ugyanúgy az alalószínűleg közrejátszik az poknak sincs értelmük ráis, hogy ez a nap államünjuk épített ház nélkül. nep, tehát munkaszüneti Szent István Szent nap is), addig mára már Imre hercegnek címzett Inszinte nem is törődünk vetelmeinek 8. fejezetében le, hogy Szent István ünne- A balatonlellei templom oltárképe Szent Cirillel és Metóddal ezt írja: „A legnagyobb kipén van-e szentmise a rályi ékesség, az én tudáplébániakörzetünkben, községünkben, vagy nincs. som szerint, a királyelődök után járni, a szülőket És sajnos nem is nagyon teszünk semmit, hogy el- utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak lensúlyozzuk ezt a hiányosságot. Vaatyai elődei, az isteni törvényekre jon hányan voltunk ünnepi misén sem ügyel.” Szent István az ősök és Szencen, Rétén, Jókán vagy bárhol szülők tiszteletére, szeretetére, szomáshol, akik megtehettük volna? kásaik megtartására tanította a fiát. Akinek pedig ez nem állt módjában, Ezt az intelmet ma akár így is mondvajon meghallgatta-e legalább a tehatnánk: aki hűtlen ősei kultúrájához, levízióban vagy a rádióban Oroš szokásaihoz, nyelvéhez, könnyen eliJános püspök atya budapesti szentdegenül Istenétől is. Szent István király (Képes krónika) beszédét? Ne hagyjuk hát, hogy Szent IsPedig Szent István király is tett legalább tván királyunk, és az ő öröksége elhomályosuljon annyit, (ha nem többet – ezt ma már nagyon közöttünk, és utódaink számára egyetlen (semmitnehéz megállapítani) a Kárpát-medencei keresz- mondó) névvé változzon a nagyszombaton imádténységért, mint Szent Cirill és Metód. Ezzel ter- kozott Mindenszentek litániájában! mészetesen nem szeretném ezen utóbbi két szent érdemeit sem csökkenteni, az ilyen 19. századi filozófiát mára már illene magunk mögött hagynunk. Az akkori Magyarország népei számára Baráth Gábor, ugyanis különböző politikai, társadalmi és kultuHegysúr

7

ČO NOVÉHO?

42. číslo/szám

Úrnapi körmenet Úrnapi körmenet keretében idén is elkísértük az Oltáriszentségben jelen lévő Úr Jézust a falu utcáira, hogy tanúságot tegyünk a kenyér színe alatt lakozó Istenünkről. Hegysúron immár hetedik alkalommal vehettünk részt körmeneten június 19-én a csütörtöki úrnapi szentmise után. Prédikációjában a Gajdoš Pál atya az örök életet adó táplálékra hívta fel a figyelmünket. Napjainkban, mikor akkora jelentőséget tulajdonítunk az egészséges táplálkozásnak, áttanulmányozzuk az élelmiszerek öszszetevőit, hogy pár évvel meghosszabbítsuk földi életünket, nem szabad megfeledkeznünk az örök életet adó Kenyérről. Majd a plébános atya Szent Tarzíciusz történetét idézte föl, aki fiatal kora ellenére életét adta, miközben testével a Szentostyát védelmezte. A jó Isten gyönyörű idővel ajándékozta meg a

körmeneten szép számban összegyűlt híveket, szervezőket, szolgálatot teljesítőket és a szépen feldíszített oltárok ügyes kezű készítőit. Június 22-én, vasárnap Egyházfán, a plébániatemplomban bemutatott szentmise után is sor került úrnapi körmenetre, melyen az egész plébániaközség hívei részt vettek. A templomba visszatérve a felcsendülő Te Deummal dicsőítettük az Istent. Hálát adunk Neki, hogy plébániaközségünkben két körmenetet is tarthattunk az Eucharisztia tiszteletére. Gujber Zsuzsanna,

Hegysúr

A gördeszkás pap Ezen a nyáron, pontosabban június 26-án, meglátogatott bennünket a boldogfai templomban a magyarországi Rédics plébánosa, Lendvai Zoltán, ismertebb nevén a „gördeszkás pap“. Sokan összegyűltünk a környező községekből: Rétéről, Szencről, Hegysúrról, sőt még Bősről is akadt itt ember. A szentmise kezdete előtt mindenkit szívélyesen üdvözölt Zoltán atya, mindenkihez volt egy kedves szava. Prédikációját hallgatva érezni lehetett, hogy igazán meg tudja találni a kapcsolatot a fiatalabbakkal is, és közelivé tudja nekik tenni a vallást. A mise után átvonultunk a kultúrházba, ahol először tartott egy kis gördeszkás bemutatót, így élőben is láthattuk, hogy miről is híres Zoltán atya. A bátrabbak kipróbálhattak pár egyszerűbb mozdulatot is. A kultúrházban az atya egy prezentáción keresztül bemutatta azt az embert, akit ő példaképének tart, vagyis II. János Pál pápát. Elmondta, hogy a pápa ugyanúgy szerette a sportot, a gyerekeket meg a vidámságot, mint ő. A rövid beszámoló után kötetlen beszélgetéssel folytatódott az este. Sokan arra voltunk kíváncsiak, hogy honnan is jött a „gördeszkás pap”, mint név. Örömmel válaszolt min-

den kérdésünkre. Részletesen elmesélte híressé válásának történetét, hogy gördeszkapályát építtetett a fiataloknak, s hogy azóta milyen sok helyre is hívták őt vendégnek. Elmondta, hogy Rédicsen, ahol plébános, hogyan viszonyulnak a fiatalok a valláshoz. Mesélt arról, milyen különböző csoportok működnek a környéken, a szentmisékről is ejtett néhány szót. Az volt a legjobb, hogy az atya mindent nagyon érdekesen, humorral átszőve adott elő, ezzel mindenki érdeklődését fel tudta kelteni. A beszélgetést még egy utolsó gördeszkázás zárta. Zoltán atya többféle „járművön” is tett néhány kört, reverendája csak úgy szállt utána. Egy kis noszogatás után, még a boldogfai polgármester is kipróbálta a gördeszkázást, majd én is összeszedtem ehhez a bátorságomat. Nagy meglepetésemre még dicséretet is kaptam, hogy milyen jól megy. Később mindenki elbúcsúzott Lendvai Zoltán atyától. Mondtuk neki, hogy örömmel várjuk legközelebbi látogatását. Ezek után mindenki testileg és lelkileg felüdülve tért haza. Gujber Gabriella,

Hegysúr

8

42. číslo/szám

MI ÚJSÁG?

Z Vašej poézie Odpusť mi, Pane, že napriek tomu, veľakrát zabúdam, že v mojom Odpusť mi, Pane, že tak nespravodlivo trpel si aj žití, Ty máš vždy prvé miesto, za mňa na kríži, aký som naozaj, len Ty to vidíš, naozaj vieš to... aká to veľkosť lásky, že až tak hlboko ku nám sa Ako len často vo svojich slabostiach do hriechu zníži... padám, To všetko len preto, že si ma vo svojej dobrote, od ako Ťa o pomoc veľakrát prosím, volám a hľadám! počiatku tak veľmi miloval, z lásky sa ku mne narodil, pre mňa žil, trpel, Odpusť mi, Pane, že stále neviem ako Ty, s láskou zomrel, život obetoval! sa nezištne blížnemu darovať, nehľadieť na seba, zahodiť sebectvo, viac sa obetovať... Len dobre o druhom zmýšľať, lásku a radosť vôkol rozdávať, ochotne vždy pomôcť, tak svojim životom vieru vyznávať! Odpusť mi, Pane... !

Odpusť mi, Pane, odteraz už chcem, Tvoje milosrdenstvo vo svojom srdci nosiť, už viac neustať, ani zaváhať, keď bude treba aj po stýkrát o neho prosiť... Si predsa náš Otec, milujúci a trpezlivý, čo rád odpúšťa vždy v každom čase, vrátim sa, Pane, s nádejou, dôverou, prosiť Ťa, o milosť zase!

Eva Horčinová,

Senec

Ilustrovala: Bronislava Szikhartová, 14 r.

Citáty a myšlienky •„ Čo pre mňa znamená celibát? Sloboda pre Krista. “

bl. Matka Tereza

•„ Zvlášť v hriechu smilstva duša otročí telu, takže v tom okamihu sa nedá človeku na nič iné myslieť.“

sv. Augustín

•„ Ak je kňaz priemerný, skončí skôr v pekle ako v očistci. “

sv. Jozef Cafasso

• „ Po rímskych záhradách behala srna s nápisom – nedotýkaj sa ma, patrím cisárovi. Zasvätená osoba má tiež nápis. . .“

A. Dermek

• „ Nevravte, že máte čisté duše, ak sú neskromné vaše oči, lebo neskromné oko je známkou nečistého srdca. “

sv. Augustín

9

ČO NOVÉHO?

42. číslo/szám

Kresťan a voľby Kresťan a politika? Ide to vôbec spolu? Veď sa všeobecne vraví, že politika je „pánske huncútstvo“. Nie, nechcem spomínať vysokú politiku. Blížia sa komunálne voľby a je namieste vyjadriť sa aj k tejto téme. Častokát vieme, že politika ľudí skôr rozdeľuje. Málokedy funguje logický úsudok, skúsenosť či argumenty. Možno ste neraz počuli, že „kresťanstvo“ nemáme ťahať do politiky... A kde ho máme nechať? Za múrmi kostola? Vari niekoho ohrozujeme? Sú vari kresťania občanmi druhej kategórie? Prinášajú snáď niečo zlé, chcú niekomu škodiť, nasilu obracať na vieru? Veď celá dnešná európska civilizácia je vybudovaná na židovsko-kresťanskej morálke. Kresťania sú, resp. by mali byť, nositeľmi a šíriteľmi morálnych ideálov. Sú to práve kresťania, ktorí dodržiavajú nielen občianske zákony – ktoré môžu byť nedokonalé až zlé, ale idú ďalej – dodržiavajú Boží zákon, ktorý je dokonalý. Za naše skutky sa zodpovedáme Bohu. Všetci – aj neveriaci. Dovolím si poznamenať, že nie všetci kresťania naozaj žijú kresťanské hodnoty – tých skutočných kresťanov je, žiaľ, veľmi málo – kresťan totiž (etymologicky) znamená nasledovateľ Ježiša Krista. Dobro však nemáme konať zo strachu, ale z lásky – vždy s úctou a rešpektom k ľuďom. Kandidátov do volených funkcií nemá motivovať moc, peniaze či osobné ambície. Hlavnou motiváciu má byť konanie dobra, pomoc iným a osobný dobrý vzťah nielen k ľuďom, ale aj k obci, kde sa uchádzajú o volenú funkciu. Ak si poslanec/starosta váži občanov obce, tak ich nepodrazí – neuprednostní svoje záujmy a ani záujmy úzkej skupiny ľudí pred spoločným dobrom spoluobčanov a obce, ktorá je ich domovom. Takýto zástupca voličov bude ako dobrý otec rodiny, ktorý oduševnene háji záujmy celej rodiny, nielen svoje vlastné. Voliči majú dbať na to, aby svoje hlasy odovzdali zodpovedne. Podobne, ako v rodine pri

veľkých rozhodnutiach si dôkladne zisťujeme fakty, tak aj pri voľbách by sme mali konať podobne. Nevoliť podľa emócií či podľa prázdnych (a často nesplnených) sľubov... Rozhodovať sa treba rozumne s chladnou hlavou pre takých zástupcov, ktorí spĺňajú nielen odborné, ale aj ľudské predpoklady na výkon funkcie. Tu sa nehráme na delenie podľa politických strán. Ak túžime, aby sa naša obec menila k lepšej a zdravšej podobe, nestačí zostať len pri chcení. Naše hlasovanie tomu musí aj zodpovedať. Dobré je, ak medzi kandidátmi nájdeme takých, ktorí reálne (teda nielen deklaratívne) majú podobné postoje ako my. Ďalšou indíciou pre správnu voľbu by mohla byť nenaviazanosť kandidátov, ktorá by im mohla zväzovať ruky pri ich rozhodovaniach. Neustále horekovanie a sťažovanie sa pri „pive“ nestačí – treba začať pri voľbách. Dať zodpovedne svoj hlas osobe/osobám, ktoré nás budú korektne zastupovať a nezabudnú na to, že sú tu pre všetkých a na celé volebné obdobie. Veď sú nakoniec platení z našich daní – sú teda akoby naši zamestnanci. Na tých, ktorí ešte nemajú zmenené trvalé bydlisko, aby mohli voliť, by som apeloval, aby neboli ľahostajní. Dedina je malé spoločenstvo, ale veľká rodina. Hlas občana má väčšiu váhu. Následky poslaneckej/starostovskej svojvôle môžu mať veľmi negatívne a dlhodobé následky na život všetkých občanov. Bola by škoda nevyužiť svoju šancu ovplyvniť veci verejné a mať z obce iba noclaháreň. Voľbami to však nekončí – na obecných zastupiteľstvách je možné vyjadriť svoj názor na aktuálne dianie v obci. Myslím si, že aj osobné rozhovory môžu pomôcť k pozitívnym zmenám. Náš volebný hlas je ako talent v biblickom podobenstve – nesmieme ho zakopať – treba ho použiť tak, aby priniesol čo najväčší zisk – pre všetkých. Martin Šiška,

Hrubý Šúr

10

42. číslo/szám

MI ÚJSÁG?

Irány Róma! Végre elérkezett a várva várt nap, pontosabban augusztus 17-e. A nap, amikor Róma felé vettük az irányt. Az egyházfai mise után tízen (Pali atya, Szaky, Andy, Moncsi, Dávid, Józsi, Gyuri, Szabi, Jarka és én) beszálltunk Pali atya és Tibi autójába, és indulhatott a nagy kaland. Bécs után még öten csatlakoztak hozzánk Kuchyňából Marek atya vezetésével. Miután végigautóztunk egész Ausztrián, elértük első állomásunkat, mégpedig Velencét. Csodálatos kilátás nyílt a Szent Márk térről, pont

naplementére értünk oda. Nem hiányozhattak az erőszakos rózsaárusok sem, így hát mi, lányok nem úsztuk meg az ottlétet vörös rózsák nélkül. Majd Pali atya elvitte a fiúkat csónakázni, amit biztos nem fognak egy ideig elfelejteni. Mi, többiek pedig Marek atya vezetésével visszaindultunk az autókhoz mindenféle kerülőutakon. A parkolónál rögtön „jó” hír várt bennünket: büntetést kapott mindhárom kocsi. Nem volt nagy öszszeg, szóval nem okozott akkora gondot. Ezután folytathattuk utunkat Assisi felé. A két és fél órányi alvás után nem csodálkoztam, hogy sokunknak kissé morcos kedve volt. De hát, ha valamit látni akarunk, azért meg kell küzdeni. Reggel hétkor részt vettünk egy olasz szentmisén, majd bejártuk az Assisi Szent Ferenchez kapcsolódó helyeket. A reggelire persze csak valahogy 11 körül sikerült időt szánnunk, a sok látnivaló mellett nem jutott idő az evésre. Bejártuk Assisit, ezt a csodálatos, hangulatos várost. Megnéztük a Szent Klára-kolostort és a plébános úr elmondta Assisi Szent Ferenc és Szent Klára történetét.

Assisi után már csak Rómában álltunk meg, és maradtunk is. Hétfőn délután érkeztünk meg. Először megpihentünk kicsit a Szent Péter téren, majd elfoglaltuk szálláshelyünket, amely közvetlenül a Vatikán falai mellett volt. Közben a három sofőr elvitte az autókat leparkolni, de nem akármilyen helyre. Ahogy Szaky leírta: a római Bronxba. Este a plébános úr elküldte a fiúkat, hogy keressék meg Marek atyát, aki útközben lemaradt. Kedden a Szent Péter-bazilikában voltunk misén, ahol csatlakozott hozzánk egy másik csoport is Szlovákiából. A bazilika hatalmas, az egész délelőttöt ott töltöttük. Felmentünk a kupolába, ahonnan csodálatos látvány tárult elénk: beláthattuk szinte egész Rómát. Ebéd után bejutottunk a Vatikáni Múzeumba. Megcsodáltuk a Sixtus-kápolnát meg azt a rengeteg képet. Azt sem tudtam, hová nézzek, hisz azok a festmények gyönyörűek! Így hát nem is csoda, hogy Józsi és én kicsit elkeveredtünk a többiektől. Ez nem lett volna probléma, ha tudjuk, hogy mikor és hol találkozunk, a mobiljaink meg persze felmondták a szolgálatot. Szerencsére szlovák szót hallottam, így hát tudtam telefont kérni, és felhívtam a plébánosunkat, hogy merre vannak. Csak utána gondoltam bele, hogy ekkora szerencsénk már nem lehet, biztos nem volt véletlen, hogy épp egy szlovák szerzetesnővérbe botlottunk. Délután végignéztük (vagy inkább végigfutottuk?) a közelben lévő nevezetes templomokat, épületeket. Egyik legnagyobb élményem az volt, mikor a három bősi fiú felvitt minket: Andit, Moncsit és engem a Spanyol lépcsőn. Persze nem akárhogy, hanem a nyakukban. Bementünk a Pantheonba, végigsétáltunk a Piazza Navonán, megnéztük a Trevi-kutat, amelyet épp renoválnak. Sötétedéskor értünk el a Piazza Del Popolóhoz, ahonnan láthattuk messziről kivilágítva a Szent Péter teret. Visszafelé pedig az Angyalvár mellett haladtunk el. Este mindenki holtfáradtan esett az ágyába. Szerdán audiencián vettünk részt, vagyis láthattuk Ferenc pápát, aki kb. 5 méterre haladt el mellettünk. Hihetetlen élmény volt. Nem hittem volna, hogy valaha ilyen közel lehetek majd a katolikus egyház fejéhez.

11

ČO NOVÉHO?

Pali atyának sikerült elintéznie egy szlovák szerzetes közreműködésével, hogy bejuthassunk a Vatikáni Kertekbe. Nem tudtuk hova kapni a fejünket, annyi szépet láttunk. Szökőkutak, szobrok, növények az egész világból, és a háttérben végig ott volt a Szent Péter-bazilika kupolája. Elmondhatjuk magunkról, hogy olyan helyen voltunk, ahova nem juthat el mindenki. A nap további részében elmondhatom, hogy egy kisebb maratont tettünk meg. Gyors tempóban elgyalogoltunk a lateráni bazilikához, ami egyáltalán nincs közel. Már alig bírtunk menni, örültünk, mikor leülhettünk kicsit. El se tudtuk képzelni, hogy Pali atyának honnan van ennyi energiája. Térden állva felmentünk a Szent Lépcsőkön is. Átszeltük a legnagyobb melegben a Circus Maximust, és végre eljutottunk a Colosseumhoz. Sajnos be már nem jutottunk, de azért így is nagy élmény volt megkerülni ezt a sok mindent átélt épületet. A következő nap már-már pihentető volt az előzőekhez képest, hisz metróval utaztunk. Eljutottunk a Szent Pál-bazilikához, ahol volt időnk imádkozni. Utána lehetett választani, ki hová szeretne menni. Marek atya a katakombákat szerette volna megnézni, Pali atya pedig a tengert. Így hát négyen elmentek a katakombákhoz, mi, többiek pedig a tenger felé vettük az irányt. Olyan jó volt belemenni a hűs tengerbe az egész napos hőség után! Párszor átcsaptak a hullámok a fejünk felett, de ez nem szegte kedvünket. Kis bolyongás után vonattal és metróval mentünk vissza a szállásra.

42. číslo/szám

Elérkezett az utolsó vacsora ideje Rómában. Ekkor már természetesnek vettük, hogy a Szent Péter téren sétálunk, vagy hogy az Angyalvárat látjuk este kivilágítva. A Piazza Navona mellett találtunk egy éttermet, ahova beültünk mind a tizenöten. Sokan pizzát rendeltek, valaki spagettit, én személy szerint igazi olasz lasagnát. Nagyon finom volt. Az utolsó napon már csak összerakodtunk és elbúcsúztunk a kuchyňaiaktól, mivel ők más úton indultak hazafelé. Búcsút intettünk Rómának, ennek a régi, kultúrában gazdag városnak, ahol sok élménnyel gazdagodtunk. Úton hazafelé megálltunk még San Marinóban. Ez a kis városállam magasan fekszik, így csodálatos kilátás nyílt a várost körülvevő falakról. Sétáltunk egyet, majd beszálltunk az autókba, és ismét hosszú út várt ránk hazáig. Az estét az olasz–osztrák határnál elterülő Wörthersee mellett töltöttük. Szombaton ébredés után még olyan ötórányi út várt ránk. Egy óra körül meg is érkeztünk. Elmondhatom, hogy egy feledhetetlen zarándoklat és egyben kirándulás is volt ez. A fáradtságot kárpótolja a rengeteg élmény és az új barátok. Köszönjük Pali atyának, hogy elvitt minket ide!

Gujber Gabriella,

Hegysúr

Cserkésznek lenni jó! Ebben az évben a szokásos nyári táborunkat a Triebecs-hegységben, Zlatno falu mellett szerveztük meg. Bős csapatával táboroztunk együtt. Mint mindig, ebben az évben is sok új élménnyel, baráttal gazdagodtunk. De ahelyett, hogy egy cserkészvezető írna arról, miért is jó táborba menni, a résztvevő fiatalok véleménye sokkal hitelesebb... Először is nézzük, milyen élmény, ha padot kell készíteni „valamiből” a természetben: – Volt három deszkánk, és két bősi fiú utánunk

jött, hogy odaadjuk-e nekik. Mi mondtuk, hogy valamit valamiért. Azt mondták, hogy csinálnak érte nekünk padot, így beleegyeztünk. Valamivel később lábakat látunk a sátor előtt. Kilesünk, és a két srác szalad a deszkánkkal, a megígért padunk meg sehol. Ezért gyorsan utánuk futottunk, de Niki meg közben megbotlott, jól elvágódott. Őt ez nem érdekelte, futott tovább visszaszerezni a padnakvalót. Jött Szaky, és mondja nekem: „Ide kellett jönnöm, hogy lássam full HD-ban”. És még a padunk is elkészült! ...de annyit nevettünk. Nagy volt!

42. číslo/szám

Tablet helyett túra? – Péntek reggel, mikor eljött a nagy túra napja, én a nagy, 24 órás túrát választottam, ami nagy élmény volt számomra. Nagyon jó volt, és sok jó emlékem van. Igaz, hogy „picit” kificamodott a bokám, de megérte elmenni. – A táborban a legjobb élményem a 24 órás túra volt. Igaz, hogy nagyon elfáradtunk, de a gimesi várból való kilátás kárpótolt mindenért. Az esti tábortűznél pedig nagyon jó volt a hangulat, a „menjünk medvét vadászni Szaky által” vitt mindent. Számomra ez a 24 óra feledhetetlen marad. Most címszavakban, mit is rejt egy tábor: – pancsolás, miközben a medence a padokból van elkészítve, – vidám kis túra, – szerenád, – a felejthetetlen esti tábortüzek, – az őrstagokkal eltöltött pillanatok... – A tábor a cserkészeknek egy jutalom az egész évi munkáért, és még nagyobb, amikor az őrsükkel vehetnek részt rajta. Ezért is volt annyira jó számomra az idei tábor is. A legjobb pillanatok azok, melyeket az őrsömmel töltöttem el.

12

MI ÚJSÁG?

– Az idei tábor más volt, mint bármelyik ezelőtti. Idén részt vett benne a Kenyérbúza őrs is. Négy kislányból állt az őrs (sajnos Lea megbetegedett még tábor előtt). Ez a tábor nem csak ezért volt különleges. Az élmények mély nyomot hagytak bennünk. A sok eső megviselte a sátrunkat, ami azt jelenti, hogy úszott a fél sátor a hátizsákokkal együtt. Szerencsére a lányok jól vették ezt a megpróbáltatást, sikeresen átköltözünk a másik sátorba, amelyet a törzs állított nekünk. Gondolván, hogy már rosszabb nem lehet, meglepetésünkre beköszöntöttek a repülő hangyák. Naivan hittem, hogy nem bántanak, de nem! A jó Isten megáldotta őket csípőkepésséggel, tehát költözhettünk vissza az első sátrunkba, amely már szerencsére kiszáradt. Jött a pozitív hozzáállás, hogy már ennél rosszabb tényleg nem lehet! ...jöttek a kullancsok. A napi ellenőrzés rendszeresen találattal járt. Voltak, akik nagyon féltek az elsőktől, és ez sikítással járt, de akadtak bátrabbak is, akik tűrték a fájdalommentes kullancsszedést. Ezzel meg szeretném köszönni Móninak, hogy türelemmel és kitartassál járt a sátrunkba nap mint nap még a legnehezebb időkben is. A tábor vége felé már a kislányok is beleszoktak a cserkészéletbe, és tudták, hogyan kell viselkedni úgy a zászló felés levonásnál, mint a tábortűznél is. Sok új dolgot tanultunk egymásról, és az őrsünk jobban megismerte a tagjait. Talán kicsit korán kezdtük a tábori életet, de minden nehézség ellenére hálás vagyok a lehetőségért.

Ki az, aki feladja a puha ágyikó kényelmét? – Az őrssel eltöltött pillanatokról az éjjeli csúszdázás jut az eszembe. A sátrunkat kisebb dombocskára építettük, mert lusták voltunk a sátorállításnál elegyenesíteni a talajt. De mivel cserkészek vagyunk, és mindenből kihozzuk a Ehhez már nincs mit hozzátenni, mert legjobbat, úgy döntöttünk Sziszivel, hogy éjjeli cserkésznek lenni jó! programnak csúszdázást szervezünk – az ember el se hinné, mennyire csúszik egy hálózsák a kari- Írta: Kiss Viktória, Horváth Viktória, Szakáll maton. Néha sikerült a cipzáron is túljutni (Végül Andrea, Szakáll Mónika, Leczki Szilvia is mindenki szereti a kihívásokat :-) ) és összeállította Gujber Mónika

...és egy friss őrsvezető vallomása:

13

ČO NOVÉHO?

42. číslo/szám

Vascserkész Csapatunk két fiatal vezetője múlt éve azzal a gondolattal jött elő a vezetői megbeszélésen, hogy szervezzük meg a Vascserkész elnevezésű versenyt. Sokat hallottak róla, mivel magam is kétszer sikeresen részt vettem rajta, de sajnos már csaknem tíz éve nem szervezték meg. S hogy mi lett ennek az ötletnek a vége? Augusztus 29-e és 31-e között a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 13 csapata találkozott Limpak (Limbach) falu mellett a természetben, és elkezdődött a Vascserkész.

Miről is volt szó? A maximum hattagú csapatoknak 24 órájuk volt arra, hogy gyalog teljesítsék az 50 kilométeres távot a Kis-Kárpátokban kijelölt útvonalon 10 kilós hátizsákkal a hátukon, amelybe a víz és az étel nem számítódik bele. A teljes távon különböző versenyszámok várták őket, amelyeket a csapat egy-egy tagja külön teljesített: 47 kilométer kerékpározás, 2 kilométer futás, 1 kilométer kajakozás, 800 méter úszás, célba lövés 20 méterről. Ki nyert? Szepsi csapata lett az első. Az egyházfai öregcserkészek, nevezetesen: Matus

Valter, Hideghéty Róbert, Szikhart Krisztián (egészségi okok miatt nem fejezte be), Ruman Andrej, és Csenkei Ádám a 8. helyen végeztek. A fiatalok: Szakáll Tibor, Ruman Bernard, Oroš

Dávid, Baráth Márk a 7. helyen zártak. Cserkészeink sikeresen befejezték a versenyt, és büszkék lehetünk rájuk. Ez ugyanis nem sikerült minden csapatnak: a szakadó eső, a gyenge felkészülés, a kificamodott bokák, tönkrement térdek, a rossz tájékozódás stb. jól megtizedelték a versenyzőket. A csapat nevében szeretnék köszönetet mondani ifj. Oroš László segédtisztnek (st.) mint főszervezőnek és minden segítőnknek. Külön köszönet a plébános úrnak, aki balesetet szenvedett. U.i.: Szervező: – Miért mentetek jobbra, ha a térkép a sárgával jelzett úton balra küld benneteket? Versenyző: – Mert a jobb oldalon találtunk sárga jelet. Gondoltuk, rossz a térkép. Borš Ervin st.,

Egyházfa

Redakcia oslovuje Touto cestou si Vás dovoľujem osloviť v mene celej redakcie nášho spoločného farského časopisu „MI ÚJSÁG?“. Srdečne privítame príspevky, články, reportáže, postrehy, fotky, kresby, umeleckú tvorbu (poéziu, prózu...), vlastné príspevky... Nenechajte si svoj talent iba pre seba, ale podeľte sa s ním s našimi čitateľmi. Verím, že v našej farnosti sa nájde veľa tvorivých ľudí všetkých vekových kategórií, ktorí radi zverejnia svoju tvorbu vo farskom časopise. miujsagconoveho@gmail. com

- MŠ -

14

42. číslo/szám

MI ÚJSÁG?

Splav Malého Dunaja Ani tento rok našu farnosť neminul další ročník splavu Malého Dunaja s trasou začínajúcou vo Vlkoch a končiacou v Jelke pri mlyne.

jednoduchšiu prepravu späť sme zahájili splav spoločnou fotkou, modlitbou a naloďovaním na rieku. Cesta trvajúca cca 5 hodín nás obohatila o nových priateľov, zážitky, opálenia a vnútorný oddych. Po vylodení v Jelke pri mlyne sme hladní docupitali k ohnisku, kde sme sa tešili z romantickej atmosféry počas opekania rôznych gurmánskych kúskov jedál a chytľavej hudby hranej na gitare v podaní nášho pána farára Paliho Gajdoša. Myslím si, že každý si tu prišiel na svoje – rodičia, deti (aj tie najmenšie), dôchodcovia, školáci… Vedenie splavu malo absolútne špičkovú organizáciu a vytvorilo priateľskú náladu

Všetci sme sa zišli vo Vlkoch a ako nedočkaví morskí vlci sme sa pripravili na niekoľko hodinový splav kde bolo cítiť atmosféru nadšenia a vzrušenia z dobrodružnej cesty. Po návrate šoférov, ktorí odviezli autá do Jelky pre

Veronika Anderkovičová,

Hrubá Borša

Humoresky Ako Chorváti vyhrali majstrovstvá Európy vo futbale

V roku 2008 som bol v Chorvátsku na ostrove Vir v čase, keď prebiehali majstrovstvá sveta alebo Európy vo futbale. Aj keď som jednu sezónu hral za miestny klub futbal ako predstopér, nemám k futbalu žiaden vzťah. Pre mňa sú to jednoducho biele mravce, ktoré sa na tráve naháňajú s červenými mravcami o bielu kuklu a stráži to celé jeden čierny roháč. Proste som taký „účetní“ bez futbalu, bez piva a žien. Okrem toho, že neviem zapadnúť do mužskej spoločnosti som, inak bežný muž. Chlapi mi raz povedali, že viem veeeeľmi pútavo rozprávať, ale nech ich pri debate neruším. Futbal proste nie je pre mňa a nezaujímal ma ani v Chorvátsku. Každý druhý deň na tom ostrove som ráno vstal, obliekol sa, zobral auto a šiel nakupovať do obchodíku tak 500 m ďaleko. Furt, každý krát som stretol pojašených fanúšikov, vlajky, zástavy, handry, otvorené okienka, audio v autách revalo góóóól, mávali na mňa, revali ako diví, ukazovali rukami aj

päsťami... Len si kričte, pomyslel som si, ja ešte teraz ako tučko som ukazoval vyšportovaným a osvaleným fešákom v kancelárii, ako sa robia kliky na jednej ruke, premet alebo totálny takedown súpera, proste submission. Ale nech, mám rád ľudí, tak som nahodil úsmev, tešil som sa z ich radosti, a tak som začal kričať aj ja, mával som na nich, vystieral ruky... Prešlo však 10 dní, a mne bolo čudné, že tí energickí Chorváti stále mávajú, kričia, blikajú a hučia. To snáď nie, vari sú Chorváti majstrami sveta alebo čo? 11. deň som stiahol na aute okienko, aby som počul čo to furt revú a z druhého auta zaznelo: „ Zle ideš, jednosmer!“

Martin Sninčák,

Senec

ČO NOVÉHO?

15

42. číslo/szám

Pre deti Kamarátky veveričky Na lúke žili kamarátky veveričky. Domčeky mali vysoko na stromoch. Veverička Janka bola rozvážna, trpezlivá, nehrnula sa hneď do všetkého. Evka bola netrpezlivá a všetko chcela mať hneď. Jedného dňa sa spolu hrali a Evka zbadala na strome čerešne. „Janka, poď ideme na čerešne“, hovorí Evka. „Ale Evka, veď tie čerešne ešte nie sú zrelé, musíme počkať pár dní a budú krásne červené a sladké.“ Ale Evka o tom nechcela ani počuť. „Ja mám na nich obrovskú chuť, nechce sa mi čakať pár dní. Poď, ideme z nich trocha ochutnať.“ „Ja si na nich radšej počkám,“ hovorí Janka a pobrala sa domov. Evka skočila na strom a najedla sa čerešní. Večer, keď Janka prechádzala okolo Evkinho domčeka, počula tichý plač. „Prečo plačeš, Evka?“ „Jój, veľmi ma bolí bruško. Nevedela som sa dočkať, a tak som sa najedla nezrelých čerešní.“ Janka kamarátke uvarila liečivý čaj a keď sa jej uľavilo, takto jej vraví: „Evka, všetko má svoj čas. Ak dokážeš byť trpezlivá, môžeš jesť chutné a sladké čerešne.“ Otázky: 1. Ako sa volali kamarátky veveričky a aké vlastnosti mali? 2. Na aké ovocie mala Evka chuť? 3. Prečo ho Janka ešte nechcela jesť? 4. Prečo bolelo Evku bruško? 5. A čo ty, dokážeš na niečo čakať, alebo chceš mať všetko hneď? Úloha: Ako sa nazývajú dni, pri ktorých ďakujeme a prosíme za úrodu? Odpoveď je v tajničke. 1.patrón motoristov; 2.Mojžišov brat; 3.mesto, kde kázal Jonáš; 4.kniha Zákona; 5.anjel, ktorý sprevádzal Tóbiho; 6.brat apoštola Petra; 7.sídlo pápeža; 8.kráľovná, ktorá zachránila Židov pred vyhubením (jej meno nesie aj jedna kniha Starého zákona)

1 2 3 4 5 6 7 8

Ilustrovala: Gabriela Gujberová, 18 rokov, Hrubý Šúr

Pripravila: Ľubomíra Šišková, Hrubý Šúr

MI ÚJSÁG ?

FARA HLÁSI – PLÉBÁNIAHIRDETÉSEK:

Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji. S cirkevným povolením vydáva Rímskokatolícky farský úrad Kostolná pri Dunaji. Zodpovedný: farár farnosti. Redakcia si vyhradzuje právo úpravy textov. Vyšlo v náklade 860 ks v spolupráci s firmou HI­Reklama. Časť nákladov na toto číslo pokrylo Združenie Senec a okolie. Chodí do každej poštovej schránky štvrťročne v troch obciach:

Od vydania posledného čísla sme počas letných mesiacov svätým krstom do Cirkvi prijali: Hanu Hittnerovú z Hrubého Šúra, Chloe Kovácsovú z Hrubej Borše, Michaelu Kissovú a Norberta Schramka z Hrubého Šúra, Gabriela Szabóa a Emu Schavelovú z Kostolnej pri Dunaji. Rodičom blahoželáme a prajeme im, aby boli tými najlepšími rodičmi pre svoje deti, nezabúdajúc na živý kresťanský príklad každodenného života, ako to sľúbili pri krste. Po ročnej príprave bola pokrstená aj Petra Heryánová (25), ktorá okrem nastávajúceho manžela našla v našej farnosti aj vieru, ktorú vyjadrila konverziou do Katolíckej cirkvi.

Az egyházfai plébániaközösség lapja. Egyházi jóváhagyással kiadja az egyházfai római katolikus plébánia. Felelős: a plébános. A szerkesztőség a szövegek átdolgozásának a jogát fenntartja.

Bezprostredná príprava na prvé sv. prijímanie pre deti tretieho ročníka základných škôl začne hneď po Vianociach.

Kostolná pri Dunaji, Hrubý Šúr a Hrubá Borša.

Kontakt: Rímskokatolícky farský úrad Panny Márie Ružencovej, 903 01 Kostolná pri Dunaji 16 Tel.: 0902 / 359859 Mail: [email protected] www.kostolna.fara.sk Najbližšie číslo vyjde k Vianociam. Uzávierka: 7. 12. 2014 Grafická úprava: Ing. Martin Šiška Jazyková úprava: Mgr. Zsuzsanna Gujber

Prihlášku k sviatosti birmovania si treba vyzdvihnúť do konca októbra v kostole alebo na fare. Vek na prípravu je najmenej 13 rokov. Sviatosť manželstva pred tvárou Cirkvi prijal: Roman Pipík z Prešova s Marcelou Klučikovou z Hrubej Borše, Marek Zvončan z Trnavy s Petrou Szalayovou zo Senca, Zoltán Takáč z Kostolnej s Petrou Heryánovou z Staříča (ČR), Tomáš Kevežda z Hrubého Šúra s Magdalenou Takáčovou z Kostolnej, Martin Matoš s Ivicou Matušíkovou z Hrubej Borše a Ladislav Kovács z Jelky s Anitou Hencovou z Kostolnej. Novomanželom taktiež úprimne blahoželáme a prajeme im, aby nezabúdali na manželský sľub vyjadrený pred oltárom „v dobrom, zlom, po všetky dni svojho života“! Kresťanským pohrebom sme sa rozlúčili s p. Otíliou Borsovou rod. Sáhoovou (79) v Hrubom Šúre, Antonom Rumanom (73), Bernardínou Szalayovou rod. Hervayovou (86) v Kostolnej pri Dunaji a Máriou Mériovou rod. Füleovou (65) v Hrubom Šúre. Všetci boli zaopatrení sviatosťami (t.j. bol pri nich kňaz, prijali sviatosť zmierenia, sväté prijímanie, príp. sviatosť pomazania chorých), začo ďakujem najmä ich najbližším príbuzným. Nech odpočívajú v Božom pokoji! Boj s chorobou prehral 4-mesačný Damianko Tomanovič z Hrubého Šúra. Rodičom vyjadrujeme úprimnú sústrasť. Váš farár Pavol Gajdoš IMMO

s.r.o.

Veľká Mača

Inzercia

domáca tradícia praženia kávy Kostolná pri Dunaji 21 6 lokše - placky - palacinky Alexander Szabó: 0905 849 607 www.ciernaperla.sk 031 7858161 www.lokse.sk

miesto pre Vašu reklamu, kontaktujte redakciu

PP Solution s.r.o.

• nafukovacie hrady • šmýkľavky, trampolíny • ródeo býk, párty stany • pop-corn, potlač tričiek

... všetko čo potrebujete pre dobrú zábavu

0902 332 1 92 www.ppsolutions.sk