Mi az angol romantika?

Mi az angol romantika?

A tiz en n y o lca d ik század u tolsó év tized éb en m ű k ö d ö tt L o n d o n b an eg y lap - és könyvkiadó, Joseph Johnson (1 7 3 8 -1 8 0 9 ), akinek könyvesbo ltja a City szívében a St P a u l’s C h u rch y a rd o n a ra d ik á lis érte lm iség ta lálk o zó h e ly e v o lt. K ö zé jü k ta rto zo tt R ich a rd P rice (1 7 2 3 -9 1 ) teo ló g u s, un itáriu s lelk ész, Jo sep h P riestley (1733-1804) term észettudós és unitárius igehirdető, W illiam G odw in (17 5 6 -1 8 3 6 ) író és társadalom filozófus, M ary W ollstonecraft (1 7 5 9 -1 7 9 7 ) kritikus, p u b lic is­ ta és re g é n y író , W illia m B lak e (1 7 5 7 -1 8 2 7 ) réz m etsző , festő és k ö ltő , H en ry Fuseli (Füssli: 1741-1825), svájci zw ingliánus lelkész, aki otthoni politikai k o n ­ fliktusai m iatt áttelepedett L ondonba, s ekkorra m ár lidérces, látom ásos festm é­ n y eirő l és illu sz trá c ió iró l híres festő v o lt, W illiam W o rd sw o rth (1 7 7 0 -1 8 5 0 ), a F ra n ciao rszág o t k étszer is m eg járt republikánus érzelm ű fiatalem b er, aki épp hogy b efejezte cam bridge-i tanulm ányait, szorgalm asan látogatta az alsóház ü lé ­ seit, s csak afelől v olt biztos jö v ő jé t illetően, hogy az egyetem i diplom a adta le ­ h ető ség g el nem ó h ajt élni, nem kív án anglikán lelkész lenn i, és S ám uel T ay lo r C oleridge (1 7 7 2 -1 8 3 4 ) u n itárius v allási nézeteket hirdető, rad ik ális forradalm i elv ek et v alló p o litik ai p u b lic ista, aki szintén C am b rid g e-b en d iák o sk o d o tt, de anélkül hag yta o tt az egyetem et, hogy m egszerezte volna az egyházi p ály ára j o ­ gosító dip lo m át, valam int T hom as P aine (1 7 3 7 -1 8 0 9 ), a k vék er apától született alsó k ö zép o sztályból érkező, az elit m űveltségéből teljesen kirek esztett politikai gondolkodó, aki nem rég tért vissza A m erikából, ahol publicisztikájával az am e­ rikai kolóniákon virágzó rabszolgaság intézm énye ellen m ozgósította a k ö zv é le­ m ényt, hatásosan tám ogatta a függetlenség eszm éjét m eghirdető politikai erőket, s h ozzájárult a F üggetlenségi N yilatkozat m egszületéséhez. Ez a főképp nonkonform ista laza társaság úgy vélte, a fran cia esem ények h atásá ra k ialak u lt an g liai közhangulatban sikerülhet korlátozás nélküli vallásszabadságot kiharcolni, és v á ­ lasztójogi refo rm o t k ierőszakolni a francia nem zetgyűlés által m eg fo g alm azo tt alk o tm án y m ó d o sítás m intájára. A z idősebbek k özülük koráb b an tám o g atták az am erikai k o lóniák elszakadási törekvését, s tevékeny részt vállaltak a rab szo lg a­ ság in ié /m é n y é n e k eltö rlésé ért m egin d u lt m ozgalom ban. E bből a szellem i k ö ­ zegből null ki a/, angol rom antikus irodalom .

7

A IlMKlillr le..... . után egy héttel, 1789. jú liu s 21-én a M orn in g P o st cím ű l...... ............ iil.i|>(yy lelkesedett: l i .i il .i.l ma olyun angol, akit nem tölt el tisztelet és csodálat látván, mily fenséges stílusban zaj..... . .i viliirlíii ténelem egyik legfontosabb forradalm ának esem ényei, az teljesen érzéketlen kell, lm).'y Iryycii .1/ erény és a szabadság fogalm a iránt; bárki honfitársaim közül, akinek olyan szerencse m iaum , hogy tanúja lehetett az elm últ három nap fejlem ényeinek, igazolni fogja, hogy nem ragadtaloin túlzásokra magam.

1790. április 15-én az alsóházban Charles Jam es Fox, a w hig ellenzék vezetője k i­ je len tette: az új francia alkotm ány „a szabadság leglenyűgö ző b b és legdicsőbb építm énye, am elyet bárhol és bárm ikor is em eltek az em beri integritás alapzatán” . 1789. n ovem ber 4-én a dicsőséges forradalom századik év fo rd u ló ját a L o n ­ don R ev o lu tion S ociety (ilyen, a dicsőséges forradalom ra h iv atk o zv a p arlam en ­ ti refo rm o k at sürgető társaságok országszerte m űködtek) díszvacsorán ü n n ep el­ te m eg , m ely en R ichard P rice u n itárius lelk ész h ird etett igét. A fran ciao rszág i e sem én y ek et a dicsőséges forradalom hoz hasonlította, s m egjósolta, hogy a sza­ b ad ság szeretete át fog terjedni E urópa m inden országára: M icsoda eseménydús kor ez! Örülök, hogy láthatom. Megláthattam a tudás szétterjedését, ami alá­ ásta a babonát és a tévedést; m egélhettem , hogy az em berek jogait jobban értik, m int valaha; és a nem ­ zetek szabadság után vágyakoznak, ami m ár elveszett eszm ének látszott. M egéltem , hogy láthatom , am int harm incm illió em ber, haragos és eltökélt, felrúgja a rabszolgaságot, és szabadságot követel el­ lenállhatatlan erővel[...] És m ost azt hiszem, látom a szabadság szeretetét terjedni, az emberi ügyek ál­ talános javulása kezdődött, a királyok uralma átalakul a törvény uralm ává, és a papok uralm a a lelki­ ism eret és az értelem uralm ává. [...] H álás vagyok, hogy m egérhettem az idők beteljesedését, s m ár-m ár azt mondom . M ostan bo­ csásd el, Uram, a te szolgádat békességben, mert látták az én szem eim a te üdvösségedet.1

A p réd ik áció 1790-ben nyom tatásban is m egjelent, m égpedig az E m b eri és P o l­ g á ri Jo g o k N yilatkozatával összefűzve A D iscourse on the L őve o fO u r C ountry cím m el. Id ő k ö z b e n F ra n c ia o rsz á g b a n a h arm a d ik ren d e lő re tö ré se és az A lk o tm án y o zó N em zetg y ű lés, valam in t X V I. L ajos k ö zö tt az ellen tét k iélező d ése, a k a ­ to lik u s eg y h ázi b irto k o k k isa já títá sa és a n ép szu v e re n itá s d ek larálá sa k ez d ett n ém i b iz o n y talan ság o t k iv á lta n i w hig k ö rökben, am elyet a k o rszak le g h a tá so ­ 1. Ford. M olnár Attila Károly. M olnár Attila Károly; E dm und B ürke Századvég, 2000. I IS

8

sabb p o litik ai pam fletje, E dm und B ürke T ö p ren g ések a fr a n c a i fo rr a d a lo m ró l d m ű 1790 n o v em b er 1-jén m e g jelen t k ön y v e je le z . E dm u n d B ü rk e (1 7 2 9 -9 7 ) wliig refo rm -p o litik u s volt; a d u b lin i T rin ity C o lleg e -b a n m e g sze re ze tt d ip lo ­ m ája után n éh án y évvel h u sz o n h ét éves k orában m e g írta a szó szo ro s é rte lm é ­ ben k o rsza k fo rm á ló é rte k e z é sé t a fe n sé g e srő l és a sz ép rő l (m ely n ek h atása , m int ism eretes, tö b b e k k ö zö tt D id ero t, K an t és L essin g esz té tik a i g o n d o la ta i­ nak alak u lására is igen je len tő s h atást gyakorolt). 1774-től k épviselő v o lt a p a r­ lam en tb en , ahol tö b b e k k ö z ö tt e líté lte a k o rm án y m e g to rló in té z k e d é se it az am erik ai k o ló n iá k ellen. B ürke k ö n y v terjed elm ű v ita ira tá t m o n d h atn i ro m an n k u s iro d alm i m ű fa jb a n , le v é lfo rm á b a n írta m eg eg y C h a rle s-Je a n -F ra n g o is De pont n em esi csa lá d b ó l sz árm az ó fiatale m b erh ez : az élő b eszé d illú z ió já t k eltve az é rz e lm e k re a p e llá lt re n d k ív ü l h atáso s reto rik á v a l. (K iv ég z ése e lő tt X VI. L ajo s állító lag B ürke T ö p ren g éseib ő l m e rített erő t.) M e g jó so lta - az anlíol p o lg á rh á b o rú ta p a sz ta la tá ra h iv a tk o z v a - a k áo szt, a k ato n ai d ik ta tú rát, és a k h iliasz tik u s v ára k o záso k v esze d elm e s elterje d ésé t. Ő v o lt az első , aki nem UiKX-ban lá tta a fra n cia fo rrad alo m elő k ép ét, han em az 1644-től k ez d ő d ő anpol p o lg á rh á b o rú b a n . R ich a rd P ric e -t eg y e n esen az in d e p en d e n s le lk é sz h e z , I lugh P ete rsh e z, C ro m w ell h a d se re g é n e k k áp lán já h o z h aso n líto tta, ak it a re s­ tau ráció u tán I. K áro ly k iv é g zé sév e l k ap cso lato s b ű n rész essé g v ád jáv al k iv é ­ g eztek. É szrev ette, hogy a fra n cia fo rradalom id e o ló g iá ja a p u ritán o k te o ló g i­ ai alap o k ra ép ített érvelésével m u tat ro k o n ság o t .2 A z állam és az egyház k ö zötl i szükségszerű kapcsolat m ellett érvelt, a m ú lt és a je le n k ö zö tti organikus k apcso lat m e g ő rz ése cé ljá b ó l a jo g fo ly to n o ss á g sz ü k sé g e ssé g é t h a n g s ú ly o z ta ; a te rm é sz e tre h iv a tk o zo tt, de a társad alm i előjogok és k iv á ltsá g o k v éd elm éb en érv elt az „ésszerű sz ab a d ság ” érdekében: N égyszáz év m ú lt el felettünk, de úgy vélem , alapjában véve nem változtunk m eg azóta. Hála .1/ újítással szem beni dacos ellenállásunknak, hála nem zeti jellem ünk csigaszerű lom haságának, m a­ riinkon hordjuk atyáink bélyegét. A hogy én látom , nem veszítettük el a tizennegyedik századi gon­ dolkodás n em eslelkűségét és m éltóságteljességét; s nem is finom ultunk vadem berré. N em vagyunk l-'iui',

a au

m egtértjei, sem V oltaire tanítványai; Helvetius közöttünk nem ért el sikereket. Nem ate-

i .luk ,i prédikátoraink, s nem őrültek a prédikátoraink^..] Mi A ngliában m ég nem forgattuk ki telje'«•ii /sik erein k et is; m ég érezzük m agunkban, s gondozzuk és ápoljuk is azokat a term észetadta ér/i-a 'k n , am elyek kötelességeink hűséges őrzői, hogy m int valam i m úzeum ban kiállított m adarakat ki Kiülhessenek pelyvával m eg hitványfpngyokkal, az emberi jogokról szóló kopott papírfoszlányokkal, A ss/es éi /elm ünket csonk italian, ősi-tformájukban őrizzük, tudálékosságtól és hitetlenségtől meg-

I

M olnár Aitilu Károly, 79.

«sí

rontatlanul. K ebelünkben valódi hús-vér szív dobog. Féljük Istent; áhítattal tekintünk a királyokra, ragaszkodással a parlam entre, kötelességtudattal az elöljárókra, tisztelettel a papokra, s hódolattal a nem ességre. Hogy m iért? Azért, m ert am ikor szellem ünket ilyen eszm ék foglalkoztatják, term észe­ tes, hogy így válaszoljon; m ert m inden m ár érzés ham is és helytelen, m egrontja lelkünket, foltot ejt erkölcseinken és alkalm atlanná teszti az em bert az ésszerű szabadságra; s m ert szolgai, szabados és alantas arcátlanságra tanít, ami néhány pihenőnapra alacsonyrendű szórakozásunkká válva tökélete­ sen alkalm assá tesz a szolgaságra, m elyre ily m ódon életünk végéig valóban rá is sz o lg álu n k .3

B ürke pam fletje m egosztotta a közvélem ényt, és pam fletháborút idézett elő a p o ­ litikai fenségjog eredetéről. A szerzők m indenütt, akárcsak a parlam enti vitákban a p o litik u so k , egyszerre hivatkoztak a term észetre és a B ibliára, po litik a és te o ­ ló g ia sz étv á laszth a tatlan u l összefo n ó d o tt a reto rik áb an , ahogy W o rd sw o rth és C o lerid g e korai költészetében és B lake lírai, valam int próféciás m eg n y ilatk o zá­ saiban, g rafikai m űveiben egész pályája során. A ro m an tikus g o ndolkodás- és beszédm ód k ialakulása szem p o n tjáb ó l k ü lö ­ nösen két válasz tűnik fontosnak. A z egyik M ary W ollstonecraft nagy indulattal, h áro m h ét alatt m egírt Johnsonnál m egjelent k iáltv án y a A z em b er jo g a in a k vé­ d elm éb en . W ollstonecraft m aga is tagja volt a London Revolution Societynak, Richard P rice-nak jó barátja, de főleg a francia forradalom ideológiájának lelkes híve. A z észre és term észet-sugallta igazságérzésre hivatkozott a hagyom ányos intézm é­ n yek átalakítása és az ősi kiváltságok eltörlése érdekében. Szem beállította Bürke há­ rom korszakát: a szép és a fenséges fogalm áról írt rendkívül nagy hatású esszé szer­ zőjét, az am erikai kolóniákkal kapcsolatos felvilágosult politikát szorgalm azó ál­ lam férfit és a francia jakobinusok ateizm usa láttán a hagyom ányok által m egszen­ telt régi rend védelm ezőjét: Ö n v olt az alsóházf...] C icerója évekig[...] M ég m ost is nagy em ber, noha elhagyta helyét és az állam egyházról szóló dicséretekbe tem ette lelkesedését, ami egykor arra késztette, hogy a tehetsége m inden súlyát a Szabadság és a term észetes jogok oldalán vesse latba akkor, am ikor a nem zeti aka­ rat elnyom ta az am erik aiak at.4

A zzal v ád o lta B urke-öt, hogy ham is retorikával, szentim entális érv eléssel d o l­ g o zik , a fenséges és a szép m egfogalm azásában rejlő lehető ség ek et ak n ázza ki: teh át a lélektani ráhatás eszközéhez folyam odik politikai tárgyú fejtegetéseiben. W o llsto n e craft v o lt az első, aki m eglátta a kap cso lato t B ürke esztétik ai és p o li­

3. E dm und, Bürke: T öprengések a fra n cia forradalom ról. Budapest, Atlantisz, 1990. ('ordította, a B evezetőt, a Jegyzeteket és a M utatót írta Kontler László. 177-8. 4. Idézi M olnár Attila Károly, 89.

10

tikai eszm éi között. K ülönösen elfo g ad h atatlan n ak tarto tta, hogy B ü rk e-ö t M arie-A n to in e tte és a k irály i csalá d szenv ed ése jo b b a n m e g re n d íti, m in t az o k tó ­ ber 5 -én V ersaille s-b a v onuló szeren csétlen nők töm ege. B ürke ug y an is így írt a k irály i család tragikus sorsáról: [...] m egvallom Ö nnek uram , hogy a szenvedő szem élyek m agas rangja, s kiváltképp am a szám os királytól és császártól leszárm azott asszony nem e, szépsége és nyájassága, no m eg a királyi csöpp­ ségek zsenge kora, kiket csak gyerm eki m ivoltuk és ártatlanságuk tesz érzéketlenné a szüleik ellen elkövetett kegyetlenségek iránt, szám om ra egyáltalán nem örvendetes, hanem éppen a szom orú eset feletti felin d u láso m at táplálja[...] T iz en h at vagy tizenhét év telt el azóta, hogy V ersailles-ban lát­ tam F ranciaország trónörökösnójét, azaz a m ai királynét; s bizonyos, hogy soha nem ragyogott elragadóbb látvány e földtekén, m elyet m intha nem is érintett volna lába. Éppen a látóhatár felett pil­ lantottam m eg, am int felékesíti és felderíti a m agasztos szférát, m elybe akkor kezdett belépni - haj­ nalcsillagként ragyogott, teli élettel és öröm m el[...] Úgy hittem , tízezer kard repül ki hüvelyéből, hogy m egbosszuljon ak ár egyetlen pillantást is, m ely sérelem m el fenyegeti. - De a lovagiasság ko­ ra a m últé.5

S zenvelgés h ely ett M ary W ollstonecraft a racionális érvek szükségességére h ív ­ ja fel B ürke figyelm ét, m inthogy a term észet az em bert racionális lénynek terem ­ tette: Az érzelgősség [sensibility] a kor m ániája és az együttérzés olyan erény, am ely bűnök garm adá­ ját fedi el [...] talán nehéz az ön szám ára, hogy visszahozza a kifinom ult szívét a term észethez és úgy f rezzen, m int egy f é rf i.6

W ollstonecraft érvelésénél sokkal általánosabb érvényességgel és sokkal rad ik á­ lisabb hangnem ben fogalm azott T hom as Paine A z em ber jo g a i cím ű k ö nyvében (1 7 9 1 -1 7 9 2 ), m ely et G eorge W a shingtonnak ajánlott. B unyan A za rá n d o k útja cím ű plebejus puritán allegóriája óta írott m ű ilyen hatással nem volt a tö m eg ek ­ re: k étszázezer p éld án y b an kelt el, m íg a vitát b ein d ító B ürke T öprengései harm in cezerb en . É szelvű érv e lésé b en b ib liai allú zió k ra építő k h iliasztik u s re m é ­ nyeknek adott kifejezést. Ú jfajta reto rik át használt: nem a p o litik ai elitet akarta m egszólítani, hanem a m agas k ultúrától és hagyom ányos politikai retorikától el/¡irt réteget, m ely et B lake k ép v iselt a rom antikus k ö ltő k k ö zü l, s egy oly an d is­ kurzus! h o zo tt létre, m ely az aisóbb osztályok n yelvhasználatára épült, n ém ileg ¡> V Hurkc, 165, 166.

() Időzi M olnár Attila Károly, i. m., 90.

1I

a szerint a logika szerint, m elynek alapján később W ordsw orth fo g alm azta m eg n y elv i ideálját. P a in e sz ark asz tik u s m o d o rb an id é zte B u rk e-ö t, aki v élem é n y e sz e rin t „az e lső sz ü lö ttsé g a risz to k ra ta tö rv én y é rő l szó lv án azt m ondja: ez n álu n k a fö ld ­ b irto k ö rö k lé sé n e k á llan d ó tö rv én y e, m e ly n ek k étség k ív ü l van egy o lyan irá ­ n y u ltság a , és azt g o n d o lo m , szeren csés irán y u ltság a , hogy ó v ja a je le n té k e n y és kiv áló je lle m e t” . P ain e ezzel szem ben a te rm észet törvén y ére h iv a tk o zo tt, s az em b er je lle m e re jé n e k g a ra n c iá já t éppen az eg y en lő ség g o n d o la tán a k é rv é­ n y esíté séb e n látta: N oha nem áll szándékom ban sem m ilyen szektás vallási elvet érinteni itt, m égis érdem es m egje­ gyezni, hogy K risztus genealógiáját A dám ig vezetik vissza. M iért nem vezeti akkor vissza az em ber jo g ait az em ber terem téséig? M egválaszolom a kérdést. Azért, m ert volt néhány korm ányzat, am ely közbefurakodott, és önhitten m unkálkodott, hogy elrontsa az em bert. ..M ózes elbeszélését a terem ­ tésről, akár isteni, akár pusztán történeti érvényt tulajdonítunk neki, áthatja ez az üzenet, az em ber egységének vagy egyenlőségének üzenete. A m egfogalm azás kizár m inden vitát. „És m ondá Isten: T erem tsünk em bert a mi képünkre. Isten képére terem té őt: férfivé és asszonnyá terem té őket.” (I. M ózes 26, 27) A nem ek közötti különbséget aláhúzza, de más különbségre m ég csak nem is utal: Ha e z nem isteni parancs lenne, akkor legalábbis történelm i parancs, és azt m utatja, hogy az em ber egyenlősége távolról sem m odem tan, hanem a legrégibb, am it feljegyeztek. 7

V allási vonatkozásban a felekezetek feletti vallásos érzület m ellett foglalt állást: B ár ebben a m unkában sok és sokféle tém át vetettem fel és vizsgáltam , a vallásról m indössze egyetlen szakasz szerepel, m égpedig az, hogy „m inden vallás jó, am elyik arra tanítja az embert, hogy legyen jó .” [...] a vallásból nagyon helytelen politikai eszközt kovácsolni, és ha ezt teszik, m egsem ­ m isítik igazságát[...] M iért ne tételezhetnénk fel, hogy a m indenség nagy atyját öröm m el töltheti el az odaadás kinyilvánításainak sokfélesége, és hogy az elkövethető legnagyobb bűn az, ha gyötörjük és szerencsétlenné tesszük egym ást?[...] Nem zeti vallásokról körülbelül annyirta helyénvaló beszél­ ni, m int nem zeti istenekről. Ez vagy politikai fortély, vagy a pogány rendszer m aradványa, am ikor m inden nem zetnek m egvolt a m aga saját külön istensége. 8

1791-ben a francia oktatásügyi m iniszter a nem zetgyűlés elé terjesztette egy általános állam ilag szubvencionált iskolarendszer kiépítésére vonatkozó jav asla-

7. T hom as Paine: A z em ber jo g a i. Politikai filozófia. B udapest, O siris Kiadó - Readcrs Inlernatio nal, 1995. Ford. Pap M ária. 39, 40. 8. Paine i. m., 241, 242.

12

lát - csak fiúknak. M ary W o llsto n ecraft A nők jo g a in a k védelm ében (V in d ic a tion o f the R ig h ts o f W om an) cím ű p am fletjé b en eg y fem in in ro m an tik u s program ot fogalm azott m eg v álaszul, m elyben igyekezett dialektikus egységben feloldani az ész és az érzékenység, az erény és a spontán érzések konfliktusát, ezt ¡1

R ousseau-tól szárm azó örökséget. E lhíresült figura lett belőle, m indenki olvas-

la, m in d en ü tt v itatták . É rv e lé sén e k h a tá sa k im u tath ató B lak e tö p ren g éseib en . J Shelley k ö ltői filozófiájában, fenntartás nélküli híve v o lt M ary S helley is. A v i- i lairat a n em ek k ö zö tti v iszo n y b an , a n ő k társad alm i szerep é n ek m e g ítéléséb en l( u radalm i szem léletváltás szükségességét hirdette m eg. A ngliában a radikális kö rö k rem ényeik igazolását lá ttá k a forradalm i h ad sereg gy ő zelm ében a V alm y -csata során, m ajd ezt követően, m ik o r a n em zetg y ű ­ lés F ranciaországot köztársasággá nyilvánította, B lake m egírta A szabadság é n e ­ ke cím ű b iblikus szabadversét, m elyet először röplapként je len e te tett m eg, m ajd A M enny és P o ko l házasságába illesztett bele. E bben m egh ird ette sajátos e v a n ­ gélium át a „tűz fián ak ” m egszületéséről, s m egjövendölte g yőzedelm ét a „fé lté­ keny király” felett: a forradalm i energia, az „újszülött te rro r” p orrá zúzza a féltéI. í ny király tíz parancsolatát, m ajd „örökkévaló m énjeit az éj aklából m in d kien erd i, üvöltve: NINCS TÖBBÉ BIRODALOM! OROSZLÁN, FARKAS NINCS! MEG­ SZŰNT ÖRÖKRE!”9 W ordsw orth m indeközben im m ár m ásodszor a forradalo m során F ra n cia o r­ szágban tartózkodott. Első alkalom m al a svájci A lpokban tett gyalogtúráját k ö v e­ tő m hazafelé haladva m egtapasztalta a B astille lerom bolásán ak első év fo rd u ló ­ im! rendezett ü nnepségek hihetetlen összetartó erejét és o ptim ista hitét: Európa borzongott az örömtől, Arany napokat élt Franciaország, M intha em berlétünk születne újjá!10

Musi a gironde ideológiájával azonosult, republikánusnak vallotta m agát, sőt felnu i lill benne, hogy esetleg aktív politikai szerepet is vállal. E kkor írta szeptem I>i i l>i n o któberben a L eíró vázlatok cím ű versét (D escriptive Sketches), am ely a valam ivel korábbi tájleíró v ersév el, az E sti sé tá v al (A n E ven in g W alk) eg y ü tt luhnsonnál jelent m eg 1793-ban. A L eíró vázlatokban W ordsw orth is a S zab ad ­ n i' rs/m ó jé n e k diadalát jó so lta m eg, egy új ég és egy új föld m egszületését (JeU nést'k 21):

%, í>

Ntigy I ,<Wló lonlítiisn. In

I itiulorl l

I o m I íiiín j i .

* 13

1

Örülj, hős föld, bár rom lott gőg okád A pokolból hivott tüzet reád, M ert új eget szül, lám, e lángözön, S ez az új ég egy újjászült földnek köszön.11

A szabadság-élm ényt W ordsw orth F ranciaországban egy szenvedélyes szerelm i kapcsolaton keresztül is m egtapasztalta: A nnette Vallon 1792 decem berében m eg­ szüli W ordsw orth első gyerm ekét. A ddigra azonban W ordsw orth m aga m ár kény­ telen volt visszatérni A ngliába, hogy franciaországi életének m egterem téséhez n é­ m i tőkét kölcsönözzön. A háborús esem ények m iatt azonban egészen 1802-ig nem talált rá lehetőséget, hogy visszatérjen szerelm éhez és gyerm ekéhez. A z eg yre feszü lteb b k ö zh an g u lato t v alósággal sokkírozta T óm P ain e 1793b an k ö z z é te tt T he A g e o fR e a s o n (A z ész kora) cím ű v itairata, m ely b en az ész v allását v édte az ateizm us ellen épp úgy, m int a k eresztén y eg y h ázak d o g m ati­ kus állásp ontjával szem ben. É rvelése a rom antikusok egyik leg fo n to sab b teo ló ­ giai p ro b lém áját érinti, a Szenthárom ság fogalm át, Jézus szerep én ek értelm ezé­ sét; B lake, C oleridge és S helley töprengéseivel m utat ném i szellem i rokonságot. H ogy létezett egy em ber, aki olyan volt, m int Jézus Krisztus, és hogy keresztre feszítették, ami akkoriban a kivégzés szokásos m ódja volt, történelm i esem ény, am ely szigorúan a valószínűség ha­ tárán belül van. Tanításaiban a lehető legnem esebb erkölcsiséget hirdette és az az em berek egyenlő­ ségét; de tanításaiban a zsidó papok rom lottságáról és kapzsiságáról is szólt...A két hatalom között (a zsidók és a róm aiak) ez az erényes reform átor és forradalm ár elveszítette az életét[...] A keresztény m itológusok, akik m agukat a keresztény egyháznak nevezték, erre[...] az egyszerű tényekből össze­ álló történetre építették fel azt a m esét, m elyet abszurditásában és képtelen túlzásában semmi nem tud fölülm úlni, ami az ókori m itológiákban található.

Ú gy vélte, hogy a kereszténység barbár pogány hagyom ányokra épült, s a term é­ szetre h ivatkozott m int az isteni egyetlen m egnyilatkozására; D e lehet, hogy egyesek azt m ondják majd; „A kkor hát nem részesülünk Isten igéjében - nem lá­ tunk jelen ések et?” Erre én azt válaszolom : D e igen, Isten igéje létezik, a jelenések léteznek. I S T E N IG É J E A T E R E M T É S , M E L Y E T L Á T U N K ; és Isten ezen az igén keresztül be­ szél hozzánk, m elyet em beri találm ány sem m egham isítani, sem m egváltoztatni nem tud. 12 11. Szegő G yörgy fordítása. 12. T hom as Paine, R epresentative Selections, w ith Introduction, Bibliography, and Nolcs by H arry H ayden Clark. Am erican Century Series. New York: Hill and W ang, 1961. ,M I ; 257.

M

Az 1792 szeptem beri m észárlások, m ajd X V I. L ajos kiv ég zése 1793 ja n u á r­ jában, 1793 februárjában pedig A nglia hadba lépése erősen m egosztotta a k ö zv é­ lem ényt. A korm ányzat a legszigorúbb intézkedéseket léptette életbe, hogy m in ­ den forradalm i vagy radikális választójogi propagandát elhallgattasson. 1794 m á­ z s á b a n felfü g g esztették a habeas corpust, s az összes reform -társaság v ezető it eliáv o líto tták a politikai porondról. B ár W ordsw orth-t A ng lia és F ran ciao rszág konfrontációja m élyen m egrendítette, m ég m indig a republikánus francia h adsei ep győzelm éért im ádkozott az E lőszó tanúsága szerint, a jak o b in u s diktatúrát e r­ kölcsileg azonban nem tudta ig azolni önm aga szám ára: saját k o rábbi le lk esed é­ ül im m áron a term észettől való elidegenedés következm én y én ek tekintette úgy vélte, szíve „a T erm észettől k ü l-v életlen ek útján - m eg zav aro d v a - e lh ajo lt,” s liil és hit k ö zött erkölcsi zsákutcába került: ...hitetlen voltam , hittem m egint, összekuszáltam jó vagy rossz indítékokkal a szent kötelesség alapját s rendszerét; form ai bizonyságot követeltem m indenütt, m eggyőződésem apadt, végül betegen, fáradtan, a sok ellentm ondás közt felőrlődve hagytam ott az erkölcsi kérdések v ilá g á t.13

Z a v a ro s

lelkiállapotának m egrendítő dokum entum a az 1793 ny ara és 1794 m á­

in.a között írt „S alisbury P iain ” (Salisbury-síkság) cím ű verse: ez az első k ö lte­ m ényé, m elyben em ber és táj organikus v iszonyba kerül egym ással, s m elyben e viszonynak valam i titokzatosan m élységet ad az em beri szenvedés (a háború nyo­ m án járó pusztulás és veszteség) láttán tám adó evangélium i szeretet. K aotikus érzelm i állap o tán ak lecsillap ítása céljából W o rd sw o rth W illiam ( iodw in (1 7 5 6 -1 8 3 6 ) racio n ális tá rsa d alo m filo zó fiá ját k ezd te tan u lm án y o zn i, i iodw in ilissze n te r lelk ész fia v olt, s m aga is d isszen ter le lk észk én t m ű k ö d ö tt I / TI és 1782 között. L egfontosabb m űve, az 1793-ban Johnsonnál m egjelent En-

,11111 v ( 'o n c cm in g P olitical Ju stice (V izsgálódás a p olitikai igazságosság kérdé\e h en ) az an arch ista társa d alo m filo zó fia első m egfo g alm azása: a felv ilág o su lt (m m lolkodás és az em ber tökéLgtesíthetősége az az eszm ény, am elyben G odw in i h am ia forradalom által (elvétéit kérdésekre a v álaszt látta: I i I (írd l'mulori Dezső.

*

15

H a az esküdtbíróságok végre lem ondanának a döntésről és m egelégednének a felszólítás jogával, ha az erőszak fokozatosan feladhatná állásait, és az em ber egyedül az értelem ben bízna, nem arra éb­ rednénk-e egy napon, hogy m agukat az esküdtbíróságokat is - m inden más közintézm énnyel együtt - félretehetnénk m in t fölöslegest? Egyetlen bölcs em ber érvelése nem lesz-e ugyanolyan hatásos, m int egy tucat m ásiké? N em lesz-e elég a közism ertséghez, m inden választási cerem ónia nélkül az, hogy az em ber ért hozzá, hogyan kell felebarátait tanítani? Lesz-e sok bűn, am it büntetni kell, és konokság, hajlítani való? A z em beri tökéletesedés egyik legem lékezetesebb állom ása ez. M ily öröm ­ m el kell, hogy várja az em beriség m inden m űvelt barátja ezt a nagyszerű korszakot, m elyben eltöröl­ tetik a politikai hatalom , ez a kegyetlen szerszám , m ely az em beriség bűneinek egyetlen kiapadhatat­ lan forrása, és am ely, ...oly sokféle, lényegétől elválaszthatatlan bajt hordoz m agában, hogy azokra nincs m ás ír, m int m agának a politikai hatalom nak teljes m egsem m isítése.14

A szeptem beri m észárlás és a király kivégzése után érvelése szinte felm érhetetlen hatással volt a radikális gondolkodókra. H azlitt szerint „senkiről annyit nem beszél­ te, senkire annyira fel nem néztek, senkinek a társaságát annyira nem keresték,” mint G odw inét. W ordsw orth átm eneti m egnyugvást talált Godw in erkölcsfilozófiájában és em bereszm ényében; Coleridge fenntartásokkal kezelte e tanításokat, ateizm ust gyanított az érvelés mögött, de cam bridge-i barátaival kidolgozott terve, hogy em ig­ rálnak A m erikába, ahol Pennsylvaniában egy kom m unisztikus kolóniát alakítanak pantiszokrácia néven, nagyrészt G odw in társadalom filozófiájából m erített bátorí­ tást. Godw in m ég a következő nem zedéknek, pályája elején elsősorban Shelley-nek fontos tanácsadója volt, s a G odw in által m egfestett kép a jövő anarchista társadal­ m áról nála jelenik m eg legm agasztosabb form ában A m egszabadított Prom étheusz végső látom ásában, a felszabadult világegyetem és az em beri faj üdvözült állapotá­ ban egy politikai intézm ényektől ment, az észre és a szeretette, a platonikus É rász­ ra alapított kreatív életm ódban egyesül a terem tés m inden élőlénye. 1793 m árciusából W ord sw orth-nek fennm aradt egy n y ílt lev ele dr. R ichard W atso n h o z, L la n d aff püspökéhez, a ja k o b in u s p án ik leghan g o sab b szó szó ló já­ ho z a fiatal francia k öztársaság védelm ében, a levelet repub lik án u sk én t írta alá, d e óv ato s volt, nem je len tette m eg. A k h iliasztikus rem ények m ég m indig m agabiztos hangon szólnak 1794-ben C oleridge R eligious M usings (V allásos töprengések) cím ű m editativ költem ényé­ b en és B lak e E u ró p a cím ű próféciájában. A fra n cia fo rradalo m által éb resztett o p tim izm u s szellem éb en m indketten M ilton K a rá cso n yi ó d á -ját írtá k „ú jra” : m in t ah ogy az egész rom antika párbeszéd a puritán protestáns h agyom ányt kép-

14. A narchizm us. M odern Ideológiák. Válogatta, szerkesztette, jegyzeteket, bibliográfiát összeállí­ totta és az U tószót írta Bozóki András és Sükösd M ihály. 2 8 -9 . Ford.N áday Judit.

I()

viselő M iltonnal, akinél a politikai és a teológiai problém ák o lyan elv álaszth atat­ lanul összefonódtak, m int a tizennyolcadik század utolsó évtized éb en in duló ro ­ mául ikus költészetben. C oleridge is és B lake is felhasználja a G yerm ek m eg szü ­ letésének m otívum át, am ely M ilton him nuszában m egjöven d ö li a keresztén y ség r vi'/.elm ét a pogány istenek felett, A V allásos töprengésekb en és az E urópában i/i >nban egy m ásodik prófécia is m egszólal: a francia esem én y ek K risztus m ásoilik eljö v etelét ígérik: a Jézussal azonosított „O rcus [a fo rrad alm i energia] m egjelenik F rankhon szőlőiben,” illetve C oleridge a m editáció vég én az idő b etelje\edesét és m egszűntét jó so lja m eg: Isten báránya im m ár feltörte az ötö d ik pecséle i a szétnyíló fellegek között m egjelenik a m egváltó Isten trónusa, am elyből elkO p/,élhetetlen ragyogás árad, s e rag y o g ás egy etlen fén y su g árb an eg y m ásh o z aleli „a földet, a m en n y et és a p o k o l le g m ély ét” (3 9 8 -4 0 1 . sor). A z isten em b er le /n s, „a szelíd galileai” (V allásos töprengések, 161. sor) m in d k ét v ersben a viI.irhán s/,étáradó isteni élettel kap cso lato t létesítő em beri k ép zelet m eg testesítő ­ ié a / em ber, „ha m ajd szent együttérzésben a világm inden ség et / m int egyetlen i'iil tudja látni! O lyan énnek, m ely nem ism er önnön m agán kívül semmit! / O lyan rím ek, m ely olyan addig tágul, am ed d ig a k ép zelet rö p ü ln i tud! / O lyan én n ek , mely hígul egyre tovább! E lfelejtvén azt, m i csak az övé, / birto k áb a veszi a m inilenségcll E z a Hit! / Ez a M essiás sorsszerű g y ő ze lm e !” (R elig io u s M u sin g s, I ■' 1 158). B lake-nél O rc és Jézus neve felcserélhető, az isteni költő prófétás k é ­ pességét jelö li a név, am ely a létegészet helyre tudja állítani. B lake-nél az O rc fir in a saláni jellegzetességekkel rendelkezik, hisz a francia forradalom id eo ló g iá­ in ihleti, ahogy C oleridge is lan k ad atlan u l vívja a h arc át a h o sszú vers során az i’liyliá/.i és világi hatalm akkal. M indkét költem ény ötv ö zi a b ib liai n y elv ezetet i h>li•)’ a Je le n ése ke t) a p o litik ai reto rik áv al s m in d k ét versszö v eg k ie g ész ü l a ■■/el /ok sajátos kom m entárjával: B lake-nél az illusztrációk, C oleridge-nál a jeg y i h l állal. A/. Európában az 5. laphoz tartozó képen kígyópikkelyekkel borított ilnl látható két kis szarvval, aki feltehetően az intézm ényes egyházi hatalom je ll- p e 1 , s a/, alak arca W illiam P ittet idézi, illetve a Y orki h erceget jelen íti m e g . 16 Kr-s< ihb Uri/.en, a vallási és világi hatalm ak elnyom ó politikáját szim bolizáló m itohif.’iai alak a/, illusztráción III. G yörgy arcvonásait v ise li . 17 C oleridge ped ig a

1'

k éjt nli ..link, s a pöttöm nőstény nőstény m ár süldő korában / M inden rejtett útra hálót kerít...” Wílliiini Hlnkc: Versek és Próféciák. 199. W eöres Sándor fordítása, li' I Miilliiillen, K inrn, “ Nikiit Thoii: kis, Blake’s Iconographic R um inations (and Iconological RevrlulioHN)." The A noC hronist 2001, 14. I / .Album Angyala rm ctkcdcll a/, ívj Kövén. / Látó Urizent az Atlanti hullám okon, /é s rezes Könyw , / M i i másollak Papok ás K irályok, / T erjedt északról délre....W illiam Blake, Versek és Próféi ló k, Wrílrc« Sándor fordítása

17

láb jeg y zeteiben d irek t k apcsolatot létesít saját szövege és p éldául a francia fo r­ rad alo m m al kapcsolatos parlam enti v iták között. 1795-ben C oleridge B ristolban n yilvános elő ad ásso ro zato t tarto tt, s az e lő ­ adásokban racio n alista vallásos nézeteit, unitárius tételeit ism ertette, s ezek k ap ­ cso latát a fran cia forrad alo m ideoló g iájáv al és egyházp o litik ájáv al. E g y ik elő ­ adásában a pódium ról kijelentette: Bárki, aki nem hajlandó elhinni, hogy a világ Teremtője teremtménnyé lett, hogy a mindenütt jelen­ lévő Isten kilenc hónapra egy asszony méhébe költözött, és hogy az elérhetetlen Örökkévaló halálkíno­ kat szenvedett el és m eghalt a kereszten, bárki, aki nem hajlandó elhinni, hogy az Atya a tökéletes egy Is­ ten, a Fiú a tökéletes egy Isten, és a Szent Lélek a tökéletes egy Isten, ugyanakkor viszont a három töké­ letes egy Isten, egyetlen tökéletes Isten, s ez a maga összességében szemlélt Isten egyetlen összetevőjé­ nél sem nagyobb, bárki, aki ezt, ami kétséget kizáróan az egyetem es hit, nem hajlandó elhinni, az örök időkre elkárhozik, és ami m ég ennél is súlyosabb, a Vilmos és Mária által hozott s azóta is érvényben lé­ vő törvények értelmében olyan bűntényt követ el, amely felett nincs joga egyházi ítélőszék előtt felelni. A m ikor a keresztények ráálltak, hogy a Szenthárom ság bálványim ádó doktrínáját és a M egvál­ tás m ég végzetesebb dogm áját evangélium ként elfogadják, nincs m it csodálkoznunk rajta, hogy lét­ rejött egy hierarchikus egyházszervezet, az ilyen alapoknak leginkább m egfelelő felépítm ény. 18

W ordsw orth és C oleridge nézeteiben a radikális fordulatot Svájc lerohanása h oz­ ta: N apóleon egy szabad dem okratikus köztársaságot k eb elezett be, s C oleridge és W ordsw orth egyaránt úgy vélték, erre nem lehet politikai vagy erkölcsi igazo­ lást találni, ebben csakis az új birodalom agresszív terjeszkedő étvágya nyilvánul m eg. C oleridge m egírta a „F ranciaország, ó d a” cím ű verset, m elyben n y ilv án o ­ san m eg v o n ja szim pátiáját a forradalom országától, s levonul a po litik ai k ü zd ő ­ térről, hogy a T erm észetben találja m eg az em ber igazi lakhelyét: A féktelen, kom or harc m it sem ért: Saját önkényed gyűr le, szolganép! B ilincset nyert, ki láncát zúzta szét. S rákarcolták a Szabadság nevét!

U gy an eb b ő l az időből való a „Fears in S olitude” (Félelm ek a m agányban) cím ű verse is, m ely a társadalm iból az egyéni létbe való kivonulás szükségességét fogal­ m azza m eg, és az egyedi elm e valam int a term észetben élő Isten közötti harm óni­ ában véli felfedezni a szabadságot. Itt je len t m eg először Coleridge költészetében 1 8 .1. m .,4 0 .

IH

.1/ egyéni és társadalm i bűntudat, m elytől m egszabadulni sose fog tudni: az ártal lanságát vesztett gyerm ek kész m egtérni az anyához, a franciák ellen hadat viselő A ngliához. A z „É jféli fagy” (F ro st at M idnight) ún. conversation p oem , éjszakai vallomás, m elyet alvó kisgyerm eke jelenlétében tesz: a gyerm ek m ár a T erm észet vHágában fog felnőni, ahol „Isten öröktől fogva m agyarázza / m agát m indenben s m indent m agában.” C oleridge szellem i és költői fejlődése innen kezdve befelé

.1

lonluló vallásos útkeresés; esztétika és teológiai spekulációi szorosan összefonódi iák, s végül az unitárius Coleridge Jézusa a Szenthárom ságot K risztusban, testi inl a nációjában m integy szim bolikusan jelenvalóvá teszi az em beri tudat szám ára. I langsúlyoznunkkell, hogy esztétikája kifejezetten teológiai m egalapozottságú. W o rd sw orth a fran cia fo rrad alo m m al k ap cso lato s em lék eit fele lev e n ítv e IK2 1 -ben ezt írta Kezdettől fogva elítéltem a F ranciaországgal való háborút, m ert úgy véltem , m eglehet tévesen, liu|'v cl lehetett volna kerülni; de m iután Napóleon m egsértette Svájc függetlenségét, a szívem szem in lóidul! vele, s szem befordult azzal az országgal is, am ely készséges eszköze volt ennek a gyalázatmik

ii

véghezvitelében. Ez volt az a pillanat, am ikor érzelm ileg elfordultam a w higek képviselte ál-

M'!|k>ii Uó I,

s

bizonyos fokig csatlakoztam ellenfeleikhez.

I ai mink kell, hogy m ire C oleridge legfontosabb esztétikai írásait m egfogalm az la nagy költői k orszaka m ár szinte le is zárult. W ordsw orth-ben viszont az erköli a válság és az ifjúkori tap asztalato k lefojtása a k reativ képesség teljes kib o n ta kn/.asához vezetett. C oleridge k ité rt az elől, hogy a nagy rad ik ális k orszakának tapasztalatait m egvonja, a fela d ato t W ordsw orth-re testálta. 1799 szeptem beré i" ii így sü rgette W ordsw orth-t, hogy szentelje m inden energ iáját egy nagy filo /ö liái költem ény, ^ R e m e te m egírásának: I )rií(!a Barátom! Nagyon kérlek, folytasd a munkát a Rem etén; s igencsak óhajtanám , ha írnál egy I allrin é n y t blank verse-ben m indazoknak, akik a francia forradalom teljes bukása következtében m inden hitüket elvesztették arra nézve, hogy az em ber állapotát m eg lehetne javítani, és szinte epi I in (Misi önösségbe m erültek, m elyet a m agánéletben érzelm i kötelékek gyöngéd cím ével fednek cl, vagy n vizionáló philosophe-oV. iránti m egvetés m ögé rejtenek.

I l ()H hói való B lake jegyzete L la n d aff püspökének Tóm Paine ellen kiadott val In a vitairata m argóján: „17%8-ban m egvédeni a B ibliát az em b eréle té b en kerül licl, A I rn ev ad és a N agy Parázna m a korlátlanul uralkodik." A Jelenésekből köl i sönzötl l'enevaclon az állam halaim at, a Nagy Paráznán az anglikán egyházat ér lelte. A ro m antika alakulása szem pont jából fontos tény, hogy egészen a naprtle << l‘>

oni h áb o rú k végéig sem m iféle radikális p olitikai tevékenységre és radikális esz­ m éket hirdető irodalm i m űvek közzétételére A ngliában nem v o lt sem m i esély: a m áso d ik nem zedék, B yron és Shelley tragikus k itaszítottság a látványosan érzé­ k elteti m ajd ezt a körülm ényt. M ég egy centrum a volt Johnson könyvesboltján kívül a fiatal Blake világának, a platonikus, újplatonikus hagyom ányok felélesztésében úttörő szerepet játszó Thom as T aylor és köre, s Blake személyén keresztül ez a két centrum egym ás közelébe került A két radikális társaság W ollstonecrafton át is kapcsolódott egym áshoz, ő ugyanis egy időben T aylor házában bérelt m agának szobát. T aylor híres-hírhedt figurája volt L ondon szellem i életének. O lyan m ély hatást gyakorolt rá az antik görög kultúra, hogy m inden kom olyabb egyetem i klasszika-filológiai tanulm ányok nélkül elkezdte angolra fordítani és kom m entálni Platón, Plótonosz és a Plótinosz-tanítványok írása­ it. O lyannyira azonosult tanulm ányainak szellemiségével, hogy ham arosan politeistának vallotta magát. 1783-ban Blake barátjának, a szobrász Flaxm annak a házában tizenkét előadást tartott, ezeken Blake is jelen volt. Legfontosabb fordítása, Plótinosz értekezése a szépről (I. enneász 6 ), 1787-ben jelen t meg. M int ism eretes, ez az esz­ m efuttatás a rom antikus esztétikák kialakulására nagy hatással volt Németországban is. A z angolok közül Coleridge nyilván eredetiben olvasta, de például Blake szám á­ ra, s bizonyos feltételezések szerint K eatsnek is, akik nem olvastak görögül, feltehe­ tően fontos forrás volt Taylor fordítása. Taylor az empirikus hagyom ányokkal szem ­ ben ezoterikus és misztikus világmagyarázatokban vélte m egtalálni a kulcsot a spiri­ tuális igazság feltárásához. E gyik somm ás ítélete így hangzik: Mr. Locke szerint a lélek nem több, mint tabula rasa, üres edény, m echanikus üresség. Platón sze­ rint egy újra és újra teleírt lap, a form ák összessége, vitális intellektuális energia.19

P lató n - P lótinosz értelm ezésében - legalább annyira je len van a ro m an tik u so k teó riáin ak hátterében, m int S pinoza és R ousseau. W ordsw orth és C oleridge le g ­ n ag y o b b k ö ltő i m űvei, m e ly ek a m áso d ik g eneráció szám ára m ár k ritik u san k e z e lt h ag y om ányt k épviseltek, a panteista (P lótinosz, S pinoza) és a keresztén y világ látás közötti feszültségből nyerik intenzitásukat. T aylor egyáltalán nem tekinthető véletlenül tám adt egzotikus jelenségnek. Az angliai intellektuális életben a neoplatonikus hagyom ány a reneszánsz óta folyam a­ tosan jelen volt. K itüntett szerepet játszottak a hagyom ány ápolásában az ún. cam b-

19. Idézi Raine, Kathleen, “Taylor, Blake and the English Rom antic M ovcm cnl” in Rainc, Kathlcen: B lake a n d the New A ge. London: George Allén and Unwin Ltd., 1979. 80.

20

i ii I jt i platonisták, akik puritán h áttérből indultak, s a keresztény etikát és a renen/ iI iis /,

hum anizm ust igyekeztek összebékíteni. A z isteni bölcsességben való részé­

nél lést minden rítus és dogm a fölé helyezték, s az erkölcsiséget oly m értékben h ang­ ul) lyi >/,iák a dogm ákkal szem ben, hogy egyesek unitáriusként sőt ateistaként k ö n y ­ veltek el őket. A z ő hagyom ányaikat folytatta Shaftesbury (1671-1713), akinek hatd mi lúllépte A nglia földrajzi határait. K ülönböző m orális és esztétikai tém áknak s/fiiirli írásait egybegyűjtve az élete végén tette közzé (C haracteristics o f Meri, i\ l min i v. Opinions, Times), m elyek aztán a felvilágosodásra, Kantra, majd a rom anlikusok esz tétikai és etikai nézeteire, A ngliában elsősorban Coleridge-ra és W ordswortli ív nagy hatást gyakoroltak. A z általa bevezetett „m orális érzület” (m orál senw ) és „érdeknélküli jóakarat” (disinterested benevolence) fogalm a az em ber vele■ III n n i vonzódását fogalm azza m eg az erény iránt, m égpedig az örömre apellálva, n/ erény gyakorlása ugyanis nagyobb öröm et kínál, m int a bűné. Ez a fajta, a jó v al i". a s/,éppel kapcsolatos öröm érzés alapm otívum a az angol rom antika legtöbb eszlei ikai lejtegetésének, különös szerepe van W ordsw orth-nél, Coleridge-nál és Shelleyuel, a/, „érdeknélküli jó a k arat” pedig m ajd K eats fejtegetéseiben bukkan fel, s I*( >/vei len kapcsolatba kerül az alkotó m űvész attitűdjével, a költő szükségszerű önve v ie sé ve 1.2o Shaftesbury a reneszánsz neoplatonikusok nyom án hangsúlyozza eszlenka es m oralitás kapcsolatát a m űvész terem tő látásm ódjában, s ebben az összeIlim esben esztétikai fejtegetéseit a romantikus képzelet-fogalm ak előzm ényének teI inthet jük. ligyik, tém ánk szem pontjából fontos passzusában írja: llr kell vallanom , nem igen találni a halandók közt érdektelenebb fajtát, m int, akiket mi m oderiii k |iil>!) htytin hajlandóak vagyunk Költőknek nevezni csak azért, m erthogy zengzetesen tudnak szól­ ni vlítiumul m ivel elm éjüket és fantáziájukat véletlenszerű kiszám íthatatlansággal használják. A z I •. ml. iii. ,iki valóban és joggal kiérdem li a Költő cím et, és a m aga nem ében igazi m esterként avagy i'|nii ./keni képes em bereket form álni és leírni viselkedésüket, m egfelelő alakban és arányokkal ábiil/nivii r ielekedetciket, ha ugyan nem tévedek, nagyon is m ásfajta lény. A z ilyen Költő valójában iii.htiilik l eiem lő: igaz Prom étheusz Jupiter m ellett. M iként am a fenséges m űvész vagy egyetem es leii'inlrt lei m eszel, önm agában összefüggő és arányos egészet alkot az összetevő részek m egfelelő i HviiiiIü nlií rendelésével. M egfigyeli a szenvedélyek h atáraités m egvizsgálja azok pontos tónusát és iin' ne kei, minek következtében helyesen ábrázolja őket; m egm utatja az érzelm ek s a tettek fenségesH’rí i e-i mei'klIUinhö/.tcli a szépet a rúttól, a szeretetrem éltót a gyűlöletestől. Az erkölcsnem esítő műi i i/ , iiki ily módon im itálja a T erem tőt és ennyire ismeri em bertársai belső form áját és alkatát, felte

SS. •’ t titl') le l........... írt naplólcvél G eorge és G eorgiana K eatsnek, ¡11.1818. okt. 27-én kelt I. w le Wiiiiillimise mik, K eats levelei. (S/.crk. Péter Ágnes). Budapest, Nem zeti Tankönyvkiadó, I9Q6 |7 h*i , 69 /". ii

hetően, aligha tudatlan vagy tanácstalan önm agát vagy azokat az arányokat illetően, am elyekből lét­ rejön az elm e harm óniája. H iszen a gazság merő disszonancia és aránytalanság. S legyenek a gonosz­ tevők bár erős karakterűek s próbáljanak bár term észetes indíttatásból cselekedni, képtelenség, hogy igaz ítélőképesség és eszesség lakozzék ott, ahol hiányzik a harm ónia s a b e c sü le t.21

S h afteb u ry szem léletm ódja - m iszerint az esztétika m orális jelleg ű , és „az eszté­ tika szorosan összefügg a társadalm i igazságosság politikai és társadalm i erén y é­ vel és a világrend harm óniájával ” 22 - m eghatározza a rom antikusok kiinduló p o ­ zícióját. A szép, jó és igaz összekapcsolódik nála a cselekvésben m egnyilvánuló h arm ó n iáv al és becsülettel. A klasszicista norm ák felbom lásának történetében kitüntetett szerepet kell tu ­ lajdonítani E dw ard Y oungnak (1683-1765). E urópát hatása didaktikus verses el­ m élkedése, a blank verse-ben fogalm azott, több m int 1 0 0 0 0 soros drám ai m ono­ ló g ja, az É ji g ondolatok (The C om plaint: or, N ig h t Toughts... 1 7 4 2 -4 5 ) k ö zv etí­ tésév el érte el, s d ivatot terem tett a m elankolikus optim izm usnak, de h ely t adott a vallási érzület sötétebb, félelm etesebb, szorongatóbb aspektusaiak is, m elyek a g ó tik u s iro d alo m b an , s a g ótikus fenséges fogalm ában k erü ltek m ég e g y é rte l­ m űbben felszínre. H atásában talán m ég nagyobb jelentőség ű az eredetiségről írt esszéje (C o njectures on O riginal C om position, 1759), m ely A ngliában a zsen i­ elm életn ek legfontosabb m eghatározása. A z ésszerű tudással és a klasszikus m o­ d ellek u tánzásával szem beállítja a befelé fordulás m ozzanatát, m ely az ig azság ­ h oz a k ü lső esem ények m egfigyelésénél közelebb visz, s elő feltétele az ered eti­ ség eszm ényének. N ála m ű és élet, egyéni m orál és esztétikai érték nem v álik el, tö b b re tartja az erényt, m int az eredeti tehetséget: ez az a pont, m elyben a rom an­ tik u so k m ajd túllépnek rajta. A m űalkotás lélektani hatásm echanizm usában a fenséges és a szép élm én y é­ n ek a b rit em pirikus hagyom ányokhoz illeszkedő m eghatározása E dm und B ürke P h ilo sp h ica l E nquiry intő the O rigin o fo u r Ideas o fth e S ublim e a n d the B eautif u l (1 7 5 6 ) cím ű esszéjéb en a fenséges h atásá n ak sötétebb árn y a lata ira k erü l a h ang sú ly , a felindultságban a rettegés és szorongás, a talajtalanság és a végesség tu d a ta k erü l előtérbe a k o ráb b i fejteg etése k k el szem b en (m ely ek k ö zü l legjelentősebb Joseph A ddison P leasures o fth e Im agination cím ű esszésorozata, s a fen sé g es m eg tap a sztalá sa a retteg ésen való felü lem elk ed ésb e és a v ég telen 21. Shaftesbury, T hird Earl o f (A nthony A shley C ooper): C haracteristics o fM e n , M anners, Opinions, Tim es. Ed. by Law rence E. Klein. Cam bridge: C am bridge University Press, 1999. 108-109. Ford. D ózsái Rita. 22. Szécsényi Endre: T ársiasság és tekintély. E sztétikai politika a 18. századi A ngliában. D oktori m esterm unkák. Budapest, O siris Kiadó, 2002. 28-29.

22

m ejísejtetésébe torkollik.) B ürke közös em beri tapasztalatokról b eszél ,2 3 W o rd sworth majd m eghatározza a fenségesnek egy újabb változatát, m elyet Keats W ordsw orlh-értelem zésében használt kifejezésével egotistical sublim e-nak lehet nevezni. A/ eredetiség és a fenséges fogalm ának tisztázódása párhuzam osan zajlott a 18. •./a/ad során Shakespeare és M ilton újrafelfedezésével, akiket végül a rom antikusok saját értékeik m entén kanonizáltak. S Blake m ár nem tartotta abszurdnak - m ég ha a k
ven, m égpedig úgy, hogy ugyanannak a m űnek is m inden egyes példánya k ü lö n ­ bözzön a többitől, nehogy rögzüljön a m űalkotás referencialitása. M ásrészt elszi­ geteltségében fontos tényező, hogy olyan szociális és kulturális közegben n ő tt fel i ". élte le életét, m elynek hagyom ányai szinte egyáltalán nem érintették se a 18. szá­ zad kanonizált irodalm át, se a rom antika új kánon m egterem tésére irányuló tö rek ­ véséit. L átásm ódja radikális szakítást jelentett a brit em pirikus hagyom ányokkal: M ost nekem négyes látom ás ragyog, Négyes látom ás részese vagyok, N égyes a látás gyönyöröm m élyén, És hárm as szelíd Beulah éjén, A kettős Á llandó. Egyszeres látástól, S N ew ton hitétől tartson Isten távol. 24

A/, érzéki tapasztalatoktól a lélek a spirituális valóság felé különböző szin te­ ken

ju th at el: a kettős látással az én túllép önm agán, s értéket tulajdonít a tap asz­

talati világnak, B eulah 25 a tudatalattiba (vagy az erotikus élm énybe) lem erült lé ­ lek korlátja vesztett gyönyörűsége, s a négyes látás az Ö rökkévalóval egyesült lé ­ lek

eksztázisa. Blake alapélm énye a létegész elvesztését szenvedő lélek vágya volt

.M. i„ k m ., 140-49. % M. A / 1822. novem ber 22-én kelt Thom as Buttshoz írt levélből. Blake: V ersekés Próféciák 144-5. Ford. Vámosi IMI. ” > l'v.iiiás 62.-t, illetve Bunyannál (A zarándok útja, The Pilgrim Progress: 1678,1684) a Földi Pariid lcN o m .

><

23

az egység után. D alaiban {Az Á rtatlanság illetve A tapasztalás d a la i) és próféciás könyveiben a B árány szelídségének és a T igris destruktív energiájának összehan­ g o lására törekedett. A z egyre feszültebb politikai hangulat k ö vetkeztében, v ala­ m in t ahogy egyre m élyebbre hatolt a lélek centrum a felé irányuló u tazása során, egyre bonyolultabb kifejezési form ában jelen tek m eg felism erései. R ousseau-hoz hasonlóan abban az egy m eggyőződésében sosem ingott m eg, hogy az em ber ere­ dendően jó : a rossz a torz társadalm i szokások és intézm ények hatása, az em ber és Isten közé papi hierarchiát beékelő intézm ényes egyház dogm atikus látásm ó d já­ nak érvényesülése, s végül az ész kizárólagos uralm a, m inek k övetkeztében ela­ p ad tak az em b er érzelm i és spirituális energiái. K özlendője érd ek éb en le k ellett b o n tan ia a 18. századi k öltői d ik cióját ugyanúgy, m int a keresztény hagyom ány bűntudatra és aszkézisre építő etikai kódexét. A polgárháború ó ta üldözött szélső­ séges, antinom ista puritán szekták szóhasználata, felfokozott indulatai és egyen­ lő ség re tö rekvése épp úgy je lle m zi, m in t a be nem avatottak tó l való rettegése, vagy a velük szem ben m utatott fölénye; a gnosztikusok eretnek világértelm ezése, és B öhm e m isztikus élm énye az isteni és em beri lényeg összefü g g éseirő l s a K ab b ala tradíciói épp úgy felbukkannak nála, m int az alkim isták ezoterikus spe­ k u láció i, S w edenborg korreszpondencia-elve, vagy a szabad k ő m ű v esek em blem atikája. Sok esetben nem is igazán lehet bizonyítani, m ilyen teológiai vagy filo­ zófiai forrásokat használt, de nem is fontos: irodalm i elődeiben, elsősorban D an ­ iéb an , M iltonban és B unyanban elégséges gondolati és allegorikus-szim bolikus k ép i anyagot talált. M űvét feloldhatatlan ellentétek tartják m ozgásban: egyrészt a v ilág eg y ség , az anyag m in t Isten ruhája („A z Ö rökkévalóság szerelm es az Idő g yerm ekeibe”26) szem ben áll a gnosztikus anyaggyűlölettel (pl. „Tirzához”); a test m in t az isteni adom ányok hordozó edénye, a testi szerelem m int bepillantás az e l­ v esze tt P aradicsom ba (pl. E urópa: Jö ven d ö lés, bevezetés) egym ás m ellé k erü l a szex u alitással m int az anyagot, a „televényt” (G eneration) ú jjászülő, a lelk et az anyagisághoz kötő em beri irányultsággal („A K ristály-Szoba”, „Az A rany H áló”). B lak e a v erb ális és a vizu ális je le k e t úgy á llíto tta egym ás m ellé, h o g y azo k d ia le k tik u s p á rb e sz é d re lé p je n e k eg y m ássa l, m ajd a le g u to lsó k o rsz a k á b a n a n y elv rö g z ü lt re fe re n c ia litá sá n a k fella z ítá sá b a n elju to tt a v ég ső p o n tig : a Jób illu sztrá ció ib an saját szö v eg et m ár n em is h aszn ált, hanem ó- és ú jtestam en tu m i sz ö v eg ek et h ely ezett egym ás m ellé és azo k egym ással és az ik o n o g ráfiái j e ­ le k k el eg y ü tt olyan szem antikai m ezőt h oznak létre, am elyn ek érte lm e zh e tő sé­ g e m eg ő rzi képlék en y ség ét és stim uláló erejét. K épzőm űvészk én t éles h atárvo-

26. A M enny és P okol házassága, A Pokol Közmondásai. Blake. V ersekés Próféciák, 163., Babits M i­ hály fordítása.

n aiat ad o tt a fo rm á k n ak , g o n d o lk o d ó k é n t azo n b an irtó z o tt a le z á rts á g tó l, az eg y é rte lm ű sé g tő l. K é p z e le te le g in k á b b az alá z u h a n á stó l és a b e z á rts á g tó l rettegett. K ét olyan szál m utatható ki B lake költészetében, m ely - tőle teljesen fü g g et­ lenül - világirodalm i jelen tő ség re tett szert. R óbert L ow th 1753-ban latin nyelvű e lő ad ásait a zsid ó k szent k ö lté sz e té rő l Joseph Jo h n so n 1787-ben k ia d ta an g o l lordításban. L ow th a B ib liá t - első so rb an a Jób kö n y v ét, a p ró fé ták írása it és a Jelen éseket - m in t k ö ltői szöveget tárg y alja s B lake a p róféciáib an a L o w th á l­ lal kiem elt retorikai, alakzati eszközökre épít ritm usban és m o n d a tsz erk esz tés­ ben, L ow th elem zését feltehetően Jam es M acpherson is ism erte, s többek k ö zö tt I ow lh elem zése szerint p ró b álta „helyreállítani” elenyésző m ennyiségben fen n ­ m aradt ősi szöv eg ek b ő l ritm ikus pró záb an a 3. századi k e lta bárd, O ssian e p o ­ szait. M acphersonnak sikerült létreh o zn ia a világirodalom leghíresebb és leg h alasosabb h am isítv án y ait, m ely ek a h ősi nem zeti m ú lt utáni n o sztalg ia, eg y á lta ­ lán valam i h ajd an v o lt p rim itív érték ű civilizáció d okum entu m ak én t a görög h a ­ gyom ánnyal szem ben a zord észak i tájhoz k ötődő m isztik u s és m élab ú s epikus ideál doku m entum aiként egész E urópa képzeletét m egindították. B lake p ró fé c i­ áiban eg y szerre za jlik p o litik ai, teo ló g iai és lélektani drám a: az ossziáni n ev ek bonyolult le lk i ta rtalm a k at k ö zv e títen e k s b u rkolt p o litik ai allú zió k at rejten ek . N égyes ren d sz erb en áb rá z o lja az em b eri te rm ész ete t: U rizen a ra c io n á lis én i ugyanakkor az elnyom ó p o litik ai hatalom és a d ogm atikus egyház szem b en álItisa a term ész eti em b erre l), U rth o n a a terem tő k é p z e le t, L u v ah a sz erelem és I lá rm á s az érzék ek em blém ája és m itikus m egfelelője; ők a négy zoa ( a „négy lelkes á llat” E zék ie l 1 ,4 - 1 4 ; J e le n é se k 4, 6 ; az apokalipszis négy lo v asa, J e le ­ m n ek 6 , 2 - 8 ), k ik szükségszerűen további differenciálódáson m ennek k eresztül, míg végül is L os, a pró féta és E nitharm on, a spirituális szépség ö leléséb ő l m egn/,illetik O rc, a forradalm i eszm e, m ely ú jra és ú jra aláhull, m ajd felem elk ed ik . ( )ic tö rté n eté t m e séli el A M en n y és P o ko l h á zassága, az A m e rik a , az E u ró p a , a / 1Irizen könyve és a Vala, avagy a négy zoa. A hogy a történ etet k övetjük, n y il­ vánvalóvá v álik, hogy B lake egyre inkább a belső lélektani tartalm ak felé halad, \ utolsó próféciájában, a Jeruzsálem ben O rc h elyét M ilton fo g lalja el: a tá rsa d a­ lmi] átala k ítá sát c élzó történelm i esem ények, a p o litik ai harc h ely ét a k ö ltészet, .i lói i ad alm ár helyét a látno k -k ö ltő veszi át. A Jeru zsá lem bizak o d ó han g n em e \ M enny és P okol h á za ssá g á n a k optim izm u sáh o z m érh ető , jó lle h e t az esem éiiv< I i lélekben belül történne^, de a prófécia az ősi egység h elyreállásával v ég ­ ződik A lbion

az isteni potenciálja teljében felm agasztosu lt em b er - k eb eléb e

b e a d ja U ri/.onl, I .uvaht, T h arm ast és U rthonát:

><

23

A négy élő terem tm ény, az em beriség szekerei, titkosak, Istentől valók, A pom pás Paradicsom ban szétterjeszkednek. Az Éden négy folyója. Az em beriség négy arca, négy égtáj ellenében, E lőre haladva, diadallal előre, ö röktől-örökig.27

É lete végén B lake költészete visszatért az egyszerű, áttetsző gondolati lírához, am ellyel pályája indult. 1818 körül írta A z Örökkévaló Evangélium cím ű fragm entu­ m ait, am elyben forradalm ár Jézusa küldetését tárgyalja újra: az egyszerű és népsze­ rű him nusz-strófák m etrikai képletét használja, s a vallásos érzület vallási rendsze­ rek, felekezetek feletti egyetem ességét hangsúlyozza. K ét parancsolatot hagy az em ­ berre Blake Jézusa: a kiüresedett dogmák elutasítását s a bűnök bocsánatát. Blake ren­ dületlen hitét hirdeti ez a Jézus a szellemi valóság szépségében és igazságában: Alázat: kétség, tép, nyom orgat, K ioltja a N apot s a Holdat, S tüskés szárai elfödik A Lélek drágaköveit. Az élet a Lélek Ö t Ablakán át Nem látja, csak torzult világát, S hited lesz egy hazug világ, Ha csak szem eddel s nem szem eden át Látod, m it az éj ad s elvesz az éj, M íg fényárban a lélek álm a m é ly .28

C oleridge 1797 nyarán elhatározta, hogy m egkeresi W o rd sw o rth -t, m ert ek ­ ko r m ár ugyancsak kétséges volt szám ára, igazolhatják-e valaha a történelm i ese­ m é n y ek a p o litik ai rem ényeit, s egy költészeti forradalom m eg v ív ását rea lisz ti­ kusabb célkitűzésnek érezte. W ordsw orth átütő tehetségét m ég cam bridge-i egye­ tem i tanulm ányai során, 1793-ban felfedezte, am ikor a L eíró vázlatokat olvasta: az v o lt a b enyom ása, hogy „nagyon ritkán fordult elő, ha egyáltalán b árm ik o r is előfordult, hogy egy eredeti költői tehetség az irodalom horizontján ilyen ev id en ­ ciáv al je le n t volna m e g ,” m int ahogy W ordsw orth em e korai v ersével. D orothy v isszaem lékszik rá, hogy oly izgalom m al és türelm etlenül k ö zeled ett kis h ázu k ­ hoz, m ely et ekkoriban R acedow nban, D orsetben béreltek, hogy nem a já r t ö sv é­ nyen sietett feléjük, hanem a sövénykerítésen a kaput átugorva rézsutosan a bú-

27. W eöres Sándor fordítása. 28. Képes G éza fordítása.

2(1

nahlán át. K ésőbb W ordsw orth-ék m entek C oleridge u tán a B ristoli-öböl k ö ze­ lébe, ahol négy m érföldre C oleridge-tól egy kis falu, H olford m ellett b éreltek ki i’l’V A lfoxden nevű udvarházat. K örülbelül egy évig éltek itt, 1797 júliusától 1798 ',/c p le m b eréig , s az itt tö ltö tt id ő sz ak a hárm ó ju k k ö zö tti zav artalan b ará tság i aiespontja volt: C oleridge m eghatározása szerint „egy lé lek v o ltak három te st­ ben " olyan szoros szellem i és érzelm i kapcsolat alakult ki köztük. G yakorlatilag i s/a b a d ég alatt éltek, fáradhatatlanul bolyongtak a csodálato s szépségű Q uanloi kx dom bvidéken és a tengerparton. N em szakadt m eg a k ap cso latu k a bristoli * a londoni radikális körökkel, híres reform párti ag itátorok jö tte k ide ho zzáju k In >v./ahb-rövidebb látogatásokra. Szabados, m inden konvenciót felrúgó életm ódluk szem et szú rt a k ö rn y ék b e liek n e k , s elterje d t rólu k , hog y fran cia k ém ek , s míiilliogy ekkoriban fennállt egy esetleges francia invázió veszélye, a h atóságok poliiikai d etektívet küldtek a h elyszínre m egfigyelésükre. K ószálásaik során ben /(Ív eléseik k ö zben itt alakultak k i erk ölcsfilozófiái és esztétik ai nézeteik , m eIv«•ki•t később elm életi írásaikban m egfogalm aztak, m ajd átfogalm aztak, s itt ír­ lak m ondhatni, együtt, eg y ik n ek a m ásik iránti le lk esed ésétő l felszab ad u ltan , l>vnkran egym ás ö tle te it is felh aszn álv a a v ersek et a L íra i b a lla d á k cím ű k ö tetInv. M inden d okum entum arra utal, h o g y egy m ásra m in t ö n m ag u k ellen tété re voli szükségük p szichológiailag is és költőként is. A l.írai balladák 1798. szeptem berében je len t m eg a szerző k nevének feltűnleiese nélkül. A kötetet lezáró verset, a „Sorok a tin tem i apátság fölött” cím ű önt'l* h a j/i vallom ását, W ordsw orth p ontosan nyolc évvel az első franciaországi útl >ni,in írta, 1798 jú liu s 13-án, és öt év v el korábbi ö nm agáv al, leg ra d ik álisa b b eveinek gondolkodásm ódjával néz szem be, s a v áltozásról ad m agyarázatot benm V álasz a vers C oleridge p á r hónappal korábban, feb ru ár és április k ö zö tt írt verseire, „A z éjféli fagy,” a „F ranciaország, óda” és a „Fears in S olitude” (Féleliii*I

.i m agányban) cím ű k öltem ényeire, m elyeket Joseph Johnson pár h éttel k oi rtbban adott ki. A politikai rem é n y ek összeom lását köv ető en C oleridge b ű n tu ilaia és erk ölcsi v álság a e v erse k b izon y ság a szerint sokkal szem élyiségrom bolobb hatással volt, nem tudott k apcsolatot találni m últ és je le n között csak a m últ i' I |i s leladásával; W ordsw orth-nek sikerül ellensúlyozni a veszteség és a kudarc ■ i .Min a term észetet átható szellem i je len lét, a „fenséges értelem ” élm én y év el, mely az em ber erkölcsi érzékének (m orál sense) forrása, és az em lékezet ad o m á­ ié ni.ik lelism crésével, m ely organikus kapcsolatot terem t - m indenfajta rem én y '. s/le s ellenére a m últ és a ja jén között. W ordsw orth-nek sikerült m eg o ld an ia i/i a problém ái, m ely C oleridge sz ám á ra m ajd csak a panteizm us feladása árán a ken s/ié n y hagyom ányhoz való m egtérése után lesz lehetséges: az em lékezés élmi iiy ./e r v e /o m unkája révén az én m egőrzi au to n ó m iáját, s nem o szlik szét

27

id e n titá sát feladva a p an teista term észet szem élytelen közegében. A term észet­ ben m u n k álk o d ó „fenséges érte lem ,” C o lerid g e k ifejezé sé v el az „E g y E le t,” e p an teisztik u s p szeu d o v a lláso s élm ény C oleridge „V allásos tö p ren g é sek ” cím ű v erséb ő l ju to tt el W ordsw orth-ig, s e p an teista term észetlátás terem t eg y ség et a L íra i b a lla d ák k ötetben közreadott egym ástól igencsak eltérő d arabok által k ia ­ lak u ló költői világban. A k ö tet m egjelenése után N ém etországba m entek: F ranciaország alám erü lé­ se után N ém etországban rem éltek ösztönző környezetre lelni. W ordsw orth és h ú ­ g a azo n b an elv o n u lt a H arz hegység le g b elsejé b e egy k ö zép k o ri k isv á ro sáb a G oslarba. Itt írta W ordsw orth az ún. L ucy-versek nagy részét, em e egyszerű balladai strófákban m egfogalm azott dalszerű verseket, m elyeket a halandóság tu d a­ ta és a h atatlanság sejtelm e hat át, s m elyekben a visszaem lékező én g y ak o rlati­ lag elp u sztítja a visszaem lékezés tárgyát. S itt fogott hozzá, hogy m eg írja az ö z­ v eg y e által halála után közreadott önéletrajzi költem ényét, az E lő szó t (The P re­ lude). A z E lőszó a 19. század legnagyobb „hosszú verse:” Á goston és R ousseau n yom án m iltoni blank verse-ben az em lékezés gesztusa által k itü n tetett p illan a­ tokból ö sszeálló beszám oló, m elyben a m últ m agyarázza a jelen t, s a je len érte l­ m et és főleg értéket ad annak, am i elm últ. A term észetben örökkön jelen lév ő fen­ séges és szép a legfontosabb hatás, m ely az em ber intellektusát, érzelm eit és e r­ k ö lcsi érzékét kialakítja. C oleridge a göttingai egyetem en keresett olyan szellem i környezetet, ahol v á­ laszt talál etikai és fiozófiai-teológiai problém áira, hogy képes kiem elkedni a k i­ ü re se d e tt lelk i és szellem i állapotból, m ely a „francia élm én y ” k ö v etk eztéb en u ralk o d o tt el benne. N ém et k ö ltészettö rtén ettel, H erder n yelv elm életév el, L essinggel és S chillerrel foglalkozott, az egyetem en Johann F ried rich B lum enbach term észetfilozófiái és Johann G ottlieb E ichhorn bibliakritikai elő ad ásait k ü lö n ö ­ sen nagy lelkesedéssel hallgatta. K itágult a látásm ódja, kilépett az angol in tellek ­ tu ális élet elszigeteltségéből, és m agáévá tette - K ant, A. W . Schlegel és Schelling nyom án - a ném et irodalom kritika tendenciáját, a filozófiai és esztétikai k é r­ d ések összekapcsolását, am i felé saját szem élyes intellektuális hajlam ai is erősen v o n zo tták . H azatérvén W ord sw o rth -ék után a T ó-vidékre k ö ltö z ö tt. C o lerid g e egyre nagyobb csodálattal figyelte W ordsw orth pályáját, W ordsw orth az E lőszó ban v ég ig C oleridge-hoz beszél m int kongeniális szellem hez, de a szem léletb eli tá ­ v o lság k ö zöttük egyre m élyebb lett. A z egym ással dialógusra lépő k ét nagy ó d á­ b an , W o rd sw o rth „A h alh ata tla n ság sejtelm e a k o rag y erm ek k o r em lék e ib ő l” (1802. m á rc iu s-1 8 0 6 . m árcius), illetv e C olerigde „C sügged és” cím ű ódájáb an (1802) igen sarkítva kerül szem be egym ással az én és a valóság kapcsolódásának k ét szélsőséges m eghatározása. W ordsw orth az én és a m ásik (a term észet) kap-

.'H

I solatában a reciprocitás lehetőségét em eli költői tételévé, a költői m űalkotás előIcllételévé, C oleridge v iszont az én végső elidegenedésének ijesztő le h ető ség é­ vel néz szem be. A B io g ra p h ia -ban íg y fogalm az: „H o sszú id eig nem tu d tam Ö sszeegyeztetni a szem élyességet a végtelen képzetével, g on d o lataim at S pinoza I <>i( Vite le, de szívem teljesen Pál és János m ellett m aradt.” S pinoza erkölcsi em elI t i lettségét és intellektuális bátorságát sose vonta kétségbe, de szem élyes ta p asz­ talata az volt, hogy a panteizm us nem ad teret az én önálló akaratának, k ö v etk e­ zésképpen a k épzelet k épességének, hogy je len tést adjon tapasztalatainak. A d i­ lem m a az alk o tó k ed v e t vagy az alk o tó k ép e ssé g et felő rü lte b en n e. 1804 elején W ordsw orth-nek így vallott lelkiállapotáról: Ó, igen drága és igen nagyra becsült W illiam ! A z a benyom ásom , erkölcsi érzéseim ben egyre i lóilrnebb le s z e k - é s m indentől, ami rákényszerít, hogy szem benézzek azzal, ami szem élyesés vé­ li III

iisatű , m egrém ülök,

alábukom és szorongás fog el, a Remény Szellem e elhagy, hom ályos érzés

Inc rl. m intha kivonultam volna az életből!...] vágy, bárcsak kővé lehetnék s ne kellene m ozdulnom , VHüV biíicsak eloszolhatnék a szében s m egszűnne önálló létem [...]

\ 11 ii,séges dém oni aspektusát kidolgozó, szem élytelen, m ágikus hatású b alladák i AVt v a vén tengerészről, C hristabel) és a hipnotikus zenében, illatozó színekben i'lnioiulott paradicsom i látom ás (K ubla kán ) m ellett C oleridge szem élyes hangú, iiiilloni blanke verse-ben fogalm azott, az élő beszédhez közelített nyelven írt ö n ­ életrajzi vallom ásai, a conversation p o e m n zk nevezett drám ai m onológjai ellen ­ it ii hő ség ü k kel m intha je lez n ék a belső m egosztottságot. E „k ét” költő, és a te o lofMis és ¡1/ esztétikai elm életíró és a m egdöbbentően m élyre hatoló pszichoanaItukii:. m eg látásai nem v álasz th ató k el egym ástól, m ég ak k o r sem , h a a m ag a y vni loll a m ítosz szerint k ö ltői én jén e k „halálára” v o lt szükség, hogy m eg tu d ja lódulnia/,ni elm életi konklúzióit. 11 lv e d e :a g

y i on T hom as M edw innek azt m ondta, hogy Svájcban 1816-ban Shelley ém eiö m te belé W o rd sw o rth -t. „E m lékszem , nag y örö m m el olv astam né-

Inliiv d arab ját. V alah a a te rm ész eth e z sajátos érzés k ö tö tte, am ely szinte a term t'N/ri isle n íté sé ig fo k o zó d o tt: e z é rt szerette S h e lle y an n y ira a k ö lté s z e té t.” I I I . Ii:in nia Byron a C hilde H a ro ld III. énekét, am ely k ü lö n ö sen erős W o rd s« IH III halasi m ulat, m ajd az 1 8 17-ben k eletk e ze tt M a n fred b a n az A lp o k T ü n ­ d é i é m in th a W ordsw orth T e n y é sz e té n e k szellem e v o ln a , M an fred azo n b an a I' ........ iá Icm iés/o tb cn való feloldódás lehetőségét visszau tasítja. B yron n agyn lu'i slllle W o rd sw o rth ben a/, eg y sz e rű sé g e t, m ely a L íra i b a lla d á k k ö te té I m i i olyan n y ilv án v aló an sik eres tö rekvés voll, de p o litik ai p álfo rd u lását s azt,

20

hogy a klasszicista h agyom ányokat a nem zeti tradíciók folytonosságából m intha k i ak arta vo lna iktatni, nem bocsátotta m eg. M eg v olt róla g yőződve, hogy am int a politikai hatalom bérencévé szegődött, W ordsw orth elvesztette költői érzékeny­ ségét. C oleridge-dzsal valam ivel elnézőbb volt, súlyos zavarokkal küzdő szem é­ ly iség e iránt talán v alam i szánalm at érzett, és felism erte korai ko rszak án ak zse­ n ia litá sát; a k o rtársa k k ö zü l ő v o lt az eg yetlen, aki m eg látta a K u b la kán és a C h rista b el jelen tő ség ét, s saját kiadójával adatta ki. C oleridge p edig B yron k ö l­ tői n y elv én ek tiszta ang o lság át d icsérte a B io g ra p h ia L itera ria -bán , s egyetlen találk o zásu k alkalm ából teljesen foglyul ejtette B yron fizikai vonzereje: Ha láttad volna Lord B yront, aligha lettél volna képes kételkedni benne - ilyen szép arcot m ég sose láttam - fogai m egannyi sose szűnő m osoly —szem ei a nap nyitott kapui - fényből vannak és fényre vannak - és a hom loka tágas tér, de csupa m ozgás, egyik pillanatban sim a, m int a m árvány, m ajd százféle kanyargó barázda és m élyedés hálózza be az érzésnek és érzelem nek megfelelően, m e­ lyet szavai fejeznek ki.

B yron p ályája sok-so k ellentm ondásával, sok-sok sokkírozó és h ő sies g esz­ tu sáv al egy autonóm szem élyiség m egnyilvánulása. K öltészete p éld a arra, hogy az új k ritik á t épp úg y nem tekinthetjük általános érvényű értelm ezési m ó d szer­ nek, m int a d ekonstrukciót; hogy az irodalm i m űalkotás nem m inden esetben au ­ tonóm és zárt form a, s nem csak jelrendszerekre redukálható, s így viszonylagos o b jek tiv itással kezelhető nyelvi jelen ség , hanem m orál, szem élyiség, történelm i tap asztalat is. „B yron költészetének vonzereje éppen abban a tényben keresendő, hogy e költészetet B yron írta[...] B ebizonyítja, am it sok kritikus lehetetlennek k i­ álto tt ki, hogy egy k öltem ény elsődleges h atását m int történ eti és b iográfiai d o ­ kum entum éri el. A kritikai p roblém a, am ely ebben a jelenség b en m egnyilvánul, n em csak B yron m egértése szem pontjából alapvető, hanem az irodalom nak m int o ly an n ak a m egértése szem pontjából is , ” 29 figyelm eztetett m ár 1963-ban N o rth ­ rop Frye, s körülbelül ekkor kezdődött m eg Byron kissé hosszadalm asan zajló re ­ h ab ilitá ció ja. A z új h istorizm us állítja n apjainkban vissza B y ro n t a ro m an tik u s k án o n b an az őt m egillető helyre, s b izonyítja be ism ét azt, am i a 19. század le g ­ nag y o b b kritikusai szám ára (M atthew A rnold, S w inburne, O scar W ilde) v ilágos volt: a század európai költészete B yron „köpenyéből” b újt ki. B yron nem v olt hajlandó különbséget tenni élet és m űvészet k özött, szán d é­ k o san azt az illú zió t k eltette olvasóiban, akik a korszakban a leg n ép eseb b o lv a­ só tá b o rt alk o tták , h o g y életéb ő l szervesen nő ki az írás, s v ég ü l m ag a az élete 29. Frye, Northrop, „Lord B y r o n F ables ofld en tily. New York, 1963. 174.

30

lm m ű a lk o tá ssá m ár a k o rtársa k szem ében. E rre m u ta to tt rá n agy é leslátá ssal Kcuts 1819 februárjában egyik levelében: lígy em ber élete, ha értékes, folyam atos allegória - s kevesen látnak bele élete titkaiba - olyan i In az, m int a Biblia, jelképes[...] Lord Byron látványos jelenség, de nem jelképes. Shakespeare éleIr iillogória volt, m űvei m agyarázzák rejtett értelm ét.

M i jel szeptem berben B yron s önm aga k özött a különbséget így fogalm azza m eg: Kellőnk között ez a különbség: ő azt írja le, am it lát, én azt, am it elképzelek. A z enyém a nehezebb i' ludat.

A v ersírást B yron egyébként csak jo b b híján gyakorolta. A z aktív élet vonzáMrtban élt; h ih e tetlen en e rg ia h a jto tta m inél inten zív eb b en m eg tap asztaln i m in i Iont, am i az em b er életét adja. S zerette hangsúlyozni, hogy ren d k ív ü l k ö n nyen, i Nitk m ellékesen ír, például a L ara cím ű keleti m eséjét - azt állíto tta - akö zb en m i, hogy b álo k ró l, álarcos m u latság o k ró l h azaérve le v etk ő zö tt. Ez p ersze m íi " './ . m elyet előszeretettel k öltött saját alakja köré, de tudjuk, hogy am int lehető'.i'l'C nyílt valam i valóban értelm es aktív szerepet vállalni, se anyagi lehetőségeil se szellem i képességeit nem v olt rest fenntartás nélkül felajánlani az itáliai k ar­ ín m; ni k, m ajd a görög szabadságharcosok ügyének szolgálatában. 1813 novem berében egy naplófeljegyzés mutatja, hogy Byront, aki a hím év csú■'..m volt m int költő, m int szerelm i drám ák főhőse, az előkelő világ kedvence, a i ivai spolgár elfojtott vágyainak m egtestesítője, az arisztokraták irigységének tárgya, nk i m indent m ert és m indent elnyert, elviselhetetlen unalom gyötörte, életfájdalom : A / elsőnek lenni - nem diktátornak, nem Sullának, hanem W ashingtonnak vagy Ariszteidésznek "I vannak, akit tehetsége és igaza tesz v e z é r r é - e z m ár-m ár isteni! Franklin, Penn, vagy am i m ajdIIdill ennyi, Clissius vagy Brutus - vagy akár M irabeau, Saint-Juste! Sose lesz belőlem valam i, vagy lukill>h mindig sem mi leszek. Legfeljebb abban rem énykedhetem , hogy valaki azt mondja majd: „Le!>' li ii volna, ha akarta volna.”30

M esszire kellett m ennie otthonról, hogy m egtalálja a m aga T herm opüléjét. Politikai k érdésekben soha nem ingott m eg: a b rit p o litik ai b eren d ezk ed ést lm f.velessel bírálta, a társaságijaiét álszentségétől ham arosan elundorult, republil .iiiiis érzelm ű, a/, első következetesen liberális gondolkodású szellem volt A ngliMim: Naplók. trvch'k lludupcsi. l urópu Könyvkiadó, ll)7X. 21. Tótfalusi István fordítása. *

II

lia történetében. A L ordok H ázában szűzbeszédében befolyásos w hig barátai ta­ n ác sa ellenére a lud d iták m ellett érvelt a k orm ányzattal szem ben, m ely ez en g e­ d etlen szeren c sétlen e k ellen a halálb ü n tetés b ev e ze té sét ja v a so lta . B y ro n alig hogy m eg jött k eleti utazásáról, s m ost a parlam entben kijelentette: Alkalm am volt ellátogatni a legelnyom ottabb török provinciák ném elyikébe, de a pogány kor­ m ányok legzsam okibb form ája alatt sem tapasztaltam olyan elborzasztó nyomort, m int am it itt vissza­ tértem után egy keresztény ország szívében.

A z em beri term észet sokkal jobban izgatta, m int a m etafizikai kérdések. S zeren­ cséje volt, hogy fejedelm i lehetőségei következtében olyan táj- és k u ltu rális-civilizáció s élm ényekben volt része, hogy nem k ellett fikcióra tám aszkodnia a leg ­ inkább önm agáról szóló történetei egzotikus hátterének m egfestéséhez. A m i k ép ­ zeletb eli, az a ténynek az intenzív érzelm eken indulatokon való átizzítása. N y i­ latk o zo tt ő is a képzeletről, de ugyancsak frivol hangon: M anapság divat nagy hangsúlyt fektetni arra, am it képzelőerőnek és invenciónak neveznek, ho­ lott ez a két legközönségesebb képesség. Egy ír paraszt, ha kicsit fejébe szállt a whiskey, m ég többet is el. tud képzelni és ki tud találni, m int am ire egy m odern költem ényhez szükség van.

K öltészetének alapm otívum a az a nagy szem élyiséghasadás, am ely a m odem k öl­ té sz e t tém ája lesz. G oethe, aki a század le gnagyobb te h etség én e k tarto tta, u g y an csak ellentétekben ragadta m eg: se nem antik, se nem rom antikus, m ondta róla, s k ielégíthetetlenségét és harcias hajlam át em lítette E ckerm ann-nak; n y u g ­ talan ság és m elankólia, cinizm us és lankadatlan h ajszolása a m eg ism erésh ez, a felism eréshez vezető tapasztalatoknak, elvágyódás a világtól, de csillapíthatatlan k én y szer az élet és az em ber tényeinek m egism erésére egyszerre jellem zi p ály á­ já t. V ég ü l valószínűleg, ahogy Jerom e M cG ann állítja, m egértette, e kettősség ha v an n ak is előzm ényei, a m élabús Jacques-ban, H am letben vagy S terne-nél a felvilágosodást k övető em ber szükséges adottsága, nem m egszüntethető, érték ­ k én t tekinthető inkább, m int tehernek . 31 A kérdés az. vajon lehet-e pontos egyensúlyt létrehozni e széttartó szem ély i­ ségjeg y ek között. N apóleon volt a hőse és R ousseau, ki m áshoz is m érh ette saját titán i énjét, de pontos önism eretre vall, hogy m eg ró tta m indkettőt, m ivel fék te­ len tetterejüket, illetv e érzelm i en erg iáju k at nem vo ltak k ép e se k k o rláto k közé

31. M cGann, J. Jerom e: Fiery Dúst. B yron’s Poetic Developm ent. Chicago and London: The University o f Chacago Press, 1968.61.

V.1

.znrílani. E z a problém ája a nyilvánvalóan önéletrajzi k iindulású M anfrédnak is, i lausti fig u rán ak , k i k ép telen m e g találn i a p ercet, m e ly n ek azt m o n d an á, „oly N/.ép vagy, ó m aradj, ne m e n j ! ” , 3 2 s az összes szellem i érzelm i és érzéki ta p a sz ­ talainak b irtokában, am i csak em b ern ek m egadathatik, a halála elő tt így b ú csú ­ zik a világtól: „m eghalni nem olyan n eh éz ”

. 33

A C hilde H a ro ld zará n d o kú tja B yron sajátos önéletrajza, fö ld rajzi és lélek Iuni utazás. E lle n té tb e n W o rd sw o rth -sz e l {E lőszó), ő nem az életn e k eg y m a ­ ca', p illan atából, a felism erés csú csá ró l néz vissza, hanem ép p en h o g y a tu d a t­ lanok m a g ab iz to ssá g áv a l indul el, s az írás e g y b e esik a ta p a sz ta la tsz e rz é sse l: itt»/,ás közben, „a hely szín en ” jö n n e k a n agy felism erések. „C élhoz ért a Z arán i!i>1 ”, m ondja az elbeszélő a IV . énekben, „kettőnknek v álni k e ll,” s az e lb esz é­ li' eltáv o lítja m a g átó l a h ősét, aki ed d ig n y ilv án v aló an altereg ó ja v o lt, ső t a z o ­ nos önnön m ag áv al, a za rán d o k la t v égén a ten g ert írja le, am ely a p u sztu lás és U|> aszüáetés ö rö k ellen téte által fe n n ta rto tt lé tezés szim b ó lu m a. A zarán d o k ú t \ epéhez sose ér, csak részleg es tu d á st hoz ö n m agunkról, az em b eri te rm é sz e t­ in!. s e részleg es tudás újab b u ta z á sra csáb ít m ajd, hogy m ég lejjeb b h ato lju n k ft ludas m é ly p o n tja felé: ...a bátrat, m enjen bárhova, a kikötők csábítják vissza künt, de van olyan öröklét-vándora, ki csak keres, bolyong, horgonyt se vet soha. III. 70.34

I tarold, aki „saját beteg gondolataitól m enekül” (III. 74), aki „saját sötét g o n d o ­ lta in a k szám kivetettje” (III. 3), önm agától nem szabadulhat, csak biztatást talállim a Szent P éter-b azilik a fölséges form ájában, m ely m egtestesíti az em bernek, „a becsvágyó p o rn ak ” (K áin) eleve k u darcra ítélt aspirációját: az időtlenbe nyúlii átlép rom láson és a term észetnek a term észetfeletti ö sszefü g g ését láth ató v á I m i . A szenvedélyes vágy és az érzelm ek k áoszával szem ben „a g o n d o lk o d ás­ hoz való jo g az u tolsó és eg y etlen m e n ed ék ü n k ,” m o n d ja a IV . ének b en (127. >ci ss/.ak). K étségbeeséstől kétségbeesésig ju t el, a m agabiztos szellem egyre kö/i Icltb kerül a szakadékhoz, de a m egism erés, a tudás jo g á ró l nem m ond le sem ­ mi ilh i/ió kedvéért. A kétségbeesésből m erített erőt K ierkegaard, Baudelaire, N ii iz .chc b y ro n izmusa.

* ’ 1« ki ly Zuluin fordítása. 1 i ( hIniii ( Mló InRUtána.

M Itidoi Andi ás fordítása,

U

A K áin cím ű m isztérium S helley szerint apokaliptikus élm ény, am ely olyan re jte tt je le n té se k e t tá r fel az o lvasónak, am ely e k et soha sem m i fo rm áb an m ég senki nem közölt. G oethe a C ainról írt recenziójában k ijelen tette: „az egész d a­ rab o n átdereng a m eg v áltásn ak v alam iféle sejtelm e,” s hogy a három utolsó szó a le g jo b b ö ssz efo g la lása annak, am it bárki is m in t erk ö lcsi v ag y v alláso s ta n í­ tá st a v ilág n ak n yújtan i tu d . 35 A három (m agyarul kettő) utolsó szó: „L eljen b é­ k e s s é g re ! ”

36

F rie d rich S ch leg el sz erin t B yron L u cifere m ag asz to sa b b G o eth e

M e fisztó ján ál, ő „a m ély ség es szak ad ék k irá ly á t a m aga teljes cso d ála tram é ltó sá g áb a n állítja e lé n k . ”

37

B lake B yron m iszté riu m át olyan je le n tő sn e k ta rto t­

ta, h o g y n y ilv án o san v álasz o lt rá saját „Á bel sz ellem e” cím ű m ű v év el, m elyet L o rd B y ro n n ak ajá n lo tt „a p u sz ta sá g b a n ” . A dém o n i ro m an tik u s té m á t és fe l­ ad a to t v ég zi el itt B yron: L u cife r szellem ét idézi m eg a hala ndóságra terem tett em b er nev ében, s M ilton E lv e sze tt P aradicsom ának S átán ját M ilto n n ál sokkal eg y értelm ű bben m in t L ucifert, fényhozót, v ilágosságot g yú jtó t állítja a m odern g o n d o lk o d ás elé. A D o n Jüanban B y ro n n ak sikerült e ltáv o líta n ia m agátó l h ősét, s így képes v o lt feloldani az ellentétet a m editativ és a cselekvő élet között. A tizenhat én ek ­ b ől álló töredék a 19. század egyik legnagyobb szatírája, m elyben a hős nyom án B y ro n b ejárja E urópát, egészen S zentpétervárig ju t el, m ajd A n g liáb a, s a felk í­ n ált ism eretek k im e ríth etetlen tárával, tö rtén elm i és fiktív fig u rá k h iteles p o rt­ réjáv al olyan szellem es, őszinte, illúzióm entes képet ad az em beri term észetről, am ely m ár túllép a ro m an tik a határain. C haucer óta nem v o lt ilyen elb eszélő az an g o l k ö ltészetben, és senki nem tudta ilyen m eggyőzően azt az illú zió t kelteni, h o g y m int ősrégen, valódi m esét hallunk, hogy az elbeszélő elő ttü n k ül, s h o z­ zán k b eszél („M úzsám cseveg, fesztelen, könnyedén, / M int séta v agy lovaglás k ö zb en én .” X V . 1 9 .38) - legtöbbet a kitérőkben m agáról - de h ő sérő l is, e n a ­ iv fiatal fiúról, aki lassacskán felnőtté érik szerelm i kalandjai és a történelm i ese­ m én y ek m egtapasztalása révén, és az irodalom ról, és egész E urópáról. B yron az érzelm esség vagy érzelgősség m aga terem tette pózait, a h it illú zió it valam iféle in te lle k tu á lis fin to rral sorban lerom bolja, a rom antikus iró n iát táp láló 18. sz á ­ zadi „w it” segítségével csúfolja m eg a tettetést, az elvtelenséget, a fellengzős ájta to ssá g o t s a társad alm i és pszichológiai v alóságról táplált ham is illúziókat.

35. Goethe, J. W.: Schriften zur Literatur. Historisch-kritische Ausgabe. 7 Bände. Berlin: A kadem ieVerlag, 1 9 7 0 -1 9 8 2 .2 .1 3 8 . 36. Eörsi István fordítása. 37. F riedrich Schlegel, „Lam artine vallásos költem ényeiről” , August W ilhelm Schlegel és Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások. 647., T andori Dezső fordítása. 38. Fordította Ábrányi E m il, átdolgozta Görgey G ábor.

De m ost erkölcstelen leszek: olyannak írom le a világot, am ilyen, s nem am ilyennek lenni kéne. Annak, aki csupán a külszínt látja, nem való az erkölcs jó ekéje. Az csak piszkál, de nem szánt egy vonalra sem a televényen, m elyen Bűn a trágya, hogy régi árán keljen gabonája. XII. 4 0 .39

A/ Isteni kom édia m ellé B yron m egírta az E m beri kom édiát, ahogy m aga figyelItir/lelle Itáliából barátait, akik igy ek eztek rábeszélni, kezdjen végre valam i erM>li sösebb mű m egírásába. S zarkasztikus, cinizm usba h ajló h u m ora (m ellesleg uni'Y i nkán gyöngédsége) p azar stílusú leveleiben kitűnően érvényesül. I ty ron P ercy B ysshe S helleyt őszintén szerette, barátságuk épp olyan nagy j e ­ lentőségű m indkettőjük p ályájának alakulásában, m int annak idején W ordsw orth ft* ( oleridge kapcsolata volt, de B yron gondolkodásától Shelley idealizm usa igen távol ¡¡III. „Am i szegény Shelley-t illeti, írta annak tragikus halála után, - [...] m egnr lesem szerint ő a legkevésbé önző és egyúttal a legkedvesebb em ber a világon toliliet áldozott fel boldogságából és egyéni érzelm eiből m ásokért, m in t bárki, ni uol hallottam . S pekulatív nézeteihez sem m i közöm , és nem is kívánom , hogy h jtyen. u> Byron unitárius m ozzanatokkal keveredő d eista álláspontjával szem ­ ben m elyben a kálvinizm us és a katolicizm us hatása is felfedezhető - , determ iiic./1 iKiis nézeteivel ellentétben Shelley hitt az em ber tökéletesíthetőségében, „gövoli és nem keresztény, nem Jézus visszajöttét várta, hanem egy b oldog At¡mvkor v isszatértének leh ető ség éb en hitt, m ég ha ez a hit ú jra és ú jra m eg b ii .nkloii is, s szkepszisbe, m ajdhogynem nihilizm usba torkollt. K ettőjük legjobb |itiiiie|iil talán Shelley rajzolta m eg a „Julián és M addalo” cím ű versében. Shelley a legelvontabb költő az angol költészetben. A legm élyebb ösztönzést íoi a hajló alkatából m erítette, s legfőbb tém ája a gondolkodó elm e m un-

lin 'd iiiu

I all odasa volt intenzív érzelm i állap o tb an . Ez az in ten zív érzelm i állap o t az ő • n telién leginkább m agának a g ondolkodás szépségének szem lélete k özben jö n ti in Intellektusának m élysége és kifinom ultsága C oleridg e-éh ez m érhető. C o ­ li i idge figyelte, együttérzéssel és elism eréssel nyilatkozott róla (nincs rá adat, de inl ni ..i|.ii ifjúkori radikalizm usát és ifjúkori képességét a nyelvi m ágia g y ak o r­ ló n i i '.odália benne):

% is

I millión.i Ábrányi t uiit, átdolgozta Görgey Gábor. In llynm ; /Vi//i/iU, levetek, 437., Gy. Horváth László fordítása.

t*i

Nem sokkal azután, hogy Oxfordból távozott, a T ó-vidékre ment, szegény fiú! És az volt a rem é­ nye, m int azóta m egértettem , hogy találkozhat velem; de én akkor nem voltam ott, s helyettem Southey fogadta. Ez pedig épp az ellentéte annak, m i történhetett volna száz a kilencvenkilenchez eséllyel ellenkező esetben: én hasznára lehettem volna, Southey viszont nem tudott segíteni; m ert én szim pá­ tiával kezeltem volna költői-m etafizikai álm odozásait, (és Southey m ár a m etafizika szótól is irtózik [...] Engem az ateizm usa nem riasztott volna m eg - az én szem em ben olyan lett volna, m int a félig át­ látszó lárva, amely ham arosan leválik, s am elyem át én m egláttam volna a valódi formát-, a végső m e­ tam orfózist. Különben is én m indig úgy gondoltam , hogy ez a fajta ateizm us a kereszténység után a legjobb vallás.41

A z ateizm usról való gondolkodás C oleridge filozófiájának vezérfonala. V élem é­ ny e szerint: E zer em ber közt nincs egyetlen, akiben m egvolna a gondolkodás ereje és a szív jósága ahhoz, hogy ateista legyen. Megismétlem: tízezer em ber közt nincs egyetlen, akiben m egvolna a gondolkodás ere­ je és a szív jósága ahhoz, hogy ateista legyen, S ha nem volnék keresztényt...] Spinozához csatlakoz­ nék és ateista lennék[...] Igaz, hogy az negatív ateizm us, az pedig a kereszténység után közvetlenül az em beriség legtisztább szellem ét tükrözi! 42

A z ateizm u s, m ely et C oleridge S helley n ek tu lajdonít, épp en az a p an teizm u s, am ellyel nagy korszakában ő is azonosult, bár az eredeti bűn go n d o lata akkor is b e é p ü lt a rendszerébe. S helley v olt talán az a rendkívül b áto r go n d o lk o d ású és m ély érzésű em ber, akiről C oleridge beszél, aki következetesen v állaln i m erte a S pinoza-féle pan teista világélm ényét. Ez az élm ény azonban ú jra és ú jra b eleü t­ k ö zö tt tapasztalatában a valóság tényeibe. A valóság korlátozó h atalm ától S hel­ ley m in d en vonatkozásban igyekezett m egszabadulni. A korlátozás m inden fo r­ m á ja felháborította, és az em ber eredeti isteni m ivoltával ö sszeeg y ezteth etetlen ­ n ek tartotta. A politikai zsarnokság ellen épp úgy lázadt, m in t a családon belül a g y engébbnek, a nőnek, a gyereknek az elnyom atása ellen, a test fizik ai korlátjai ellen ép p úgy, m int a k ifejezés nyelvi k o rlátjai ellen. A társad alm i átalak u lás szükségessége, sőt elkerülhetetlensége (m ég ha m egjósolhatatlan kockázatokkal is já r: „O da a N yugati S zélhez”) épp annyira hittétele volt, m in t a S zerelem m in ­ denhatósága. A politikai változásokkal kapcsolatban m ég m indig a francia forra­ d a lm a t s azt k ö v ető világ n ézeti és m orális v álság o t tekin tette k o ra le g n ag y o b b leck éjén ek , s az írástudók felelősségét abban látta, hogy a m orális felem elkedé41. Idézi M cFarland, Thom as, R om anticism and the H eritage o f Rousseau. Oxford: Clarendon Press, 1995. 146. Coleridge, Collected Letters, vi. 849-50, 850. 42. Idézi M cFarland, 146 -7 . Letters, Conversations a n d Recollections o fS . T. Coléi idge. [ed. T h o ­ mas Allsop] New York: H arper and Brothers, 1836. 61.

36

. u keresztül fokozatos, erőszakm entes előrehaladást szo rg alm azzan ak (A Zűravar fa r s a n g ja cím ű alleg ó riá ja a p asszív ellen állás p o litik á já t h ird eti m eg). A m eg tisztuláshoz - ő úgy v élte - az erotikus élm ény visz k ö zeleb b , am ely b en 11/

önm agában tökéletlen lélek egyesül elvesztett s örökké k eresett m ásik felével,

•.ha eljön az A ranykor az egész m indenséget a S zerelem fo g ja gravitációs erővel összetartani. A m eg sza b a d u lt P ro m eth e u s IV . felv o n ásáb an az eg ész k o zm o s Ö sszeolvad a S zép ség és a S zerelem h arm óniájában, a F ö ld és a H o ld szerelm i vallom ása így hangzik: A FÖ LD K eringek az éj-piram is alatt, gyönyörű álm ában az égre mutat, diadalt susog, és elbűvölt szunnyadozásom örül; m int ifjú, akit szerelem itat, hever szépsége árnya alatt, m ely őrzi a fényt s m eleget boldog pihenése körül.

AHOLD Édes, könnyű elgyengülés, lelkek közti szeretkezés, a szem elködösül, a tüzes szív elpihent; éppígy m ikor árnyad rám borul és betakarsz, m indenem elcsitul, pom pás Égitest, ha szivem szivedre lelt, telt, ó de telt!43

Shelleyt a term észet épp úgy nem érdekelte, m int B lake-et: „M indig valam i iilynsmit keresek abban, am it látok, am i a tapinthatón túl v an ,” vallotta m eg egyik k u n iján ak . E z az elfordulás az anyagi tényéktől, s a külvilág b an a g ondolkodás loly.unatnak érzékeket lebilincselő szim bólum át látni „csupán,” a befelé fordulás, n I ’lótinosz által ösztö n zö tt ö nelem zésre való késztetés p arad o x m ódon az aktív . lei uián való vággyal kapcsolódik nála össze, a politikai reform , a történelm i foriliil.ii előidézésében való szerepvállalással, h a m ásképp nem , legalább költészetén l . ii s/iiil. Hiti benne, de a hitet szkepszisre hajló gondolkodása és a tények h atá­ sa ra újra és újra felülbírálta, hogy a költészet képes alakítani a közösség sorsát. < ¡yakran em legetett szim bolizm usát inkább m itológiai látásm ódnak nevezném ,i ,/im bnlum koncentráltságável izem ben olyan képanyagot halm oz fel verseiben, I \ Wiener; Sándor rorclílámi.

37

m ely ek éppenhogy m egkérdőjeleznek m inden konkrét m eghatározottságot, referencialitást, s kinetikus hatásukkal és zeneiségükkel terem tik m eg az olvasóban azt az érzelm i és tudatállapotot, am ely a lét m élyebb m egértése felé vezethet. Shelleynél a k ö ltészet kapcsolata a valósággal, a nyelv k apcsolata a gondokodással szinte m egoldhatatlanul problem atikussá válik. H a azt m ondtuk, hogy C o­ le rid g e a „C sü g g ed és” cím ű ódában az én elid eg en ed ésén ek le h ető ség év el vet szám ot, S helleynél a tudat teljes m egsem m isülésének veszélye is felm erül a m á­ sikkal való érintkezésben, illetve a nyelvben. (A tém a legizgalm asabb m eg fo g al­ m azása a „M ont B lan c” cím ű vers.) O a nyelvet egyenesen p lág iu m n ak g ondol­ ta. V élem énye szerint: Nem ügyelünk kellőképpen arra, ami bensőnkben történik. Szavakat kapcsolunk össze, am elye­ ket ezerszer összekapcsoltak. Am ikor filozofálunk, elm énkben teljes vélem ényeket tételezünk, s e vé­ lem ények kifejezésére kész, összefüggő frázisokat használunk. Plagizálunk, m i kifejezési stílusun­ kat és érzésm ódunkat teljesen m egfertőzi, önállóságunkat m egszűnteti. Szavaink holtak, gondolata­ ink m ások kihűlt gondolatai.44

V ala h a arról v o lt szó, hogy a m úzsák szállják m eg a k ö ltő k et, m o st v iszo n t a nyelv: a nyelv autonóm játékszabályai h atározzák m eg azt, am it a k ö ltők m on d a­ nak, s am it a n yelv kim ond, azt a költői intenció nem képes ellenőrzése alatt ta r­ tan i. H iáb a p ró b á lja a nyelv zenei le h ető ség eit m ax im álisan k ih aszn áln i (s W o rd sw o rth sz erin t m ind n y áju k n ál nagy o b b m űvész v o lt a n y elv k ezelésb en m egn y ilv án uló m esterségbeli tudás vonatkozásában), hiába p ró b álja a nyelvtani kötöttségeket, a m ondatszerkesztést fellazítani, ú jra és újra elér az A bszolút m eg ­ rag ad ására tett igyekezete során egy olyan pontig, am ikor beleütközik a nyelvbe. S zerelm i him nuszában, az „E pipszükhidión” cím ű versében az érzelm i in ten zi­ tás csúcspontján, am ely a platonikus É rosz term észete szerint a m egvilágosodás p illan ata is egyben, paradox m ódon a kim ondhatatlan a ki-nem -m ondás által sej­ lik csak fel: ...O, jaj nekem! A szárnyaló szók, m ik m egostrom olnák a szerelem m indenségének ormát, leláncolják lángröptű lelkem et... zihálok, roskadok, kiszenvedek.45

44. M etafizikai vizsgálódások, Fejérvári B oldizsár fordítása. 45. K álnoky László fordítása.

ÍK

A túr \<szabadított P rom étheusz cím ű lírai drám ájában D em ogorgon, aki a világmiiuksnségben érvényesülő platonikus értelem ben v ett racionális rendet k ép v ise­ li, n szabadság és szükségszerűség dialektikus kapcsolatát, m ely az erk ö lcsi töI rlcii’sség állapotába em elkedett em ber szám ára fel kell hogy táruljon, a szépség plvoni fogalm át m egtestesítő A sianak, a terem tő gondolkodást-k ép zeletet je lk é|ii /o P rom étheusz szerelm esének a végső titokról kijelenti: Bár a m élység Felhányhatná titkait... De nincs szó, A m ély igazság kép nélkül való. II. 3.46

Ki'iiis jó l érzékelte ebben az id eológiai m egalapozottság ú esztétikában rejlő Vi"./i lyl, am ikor azt írta S helleynek „A C enciek”-re reflektálva: M egérkezett a Cenci[.„] Én egyetlen vonatkozásáról tudok csak ítélni, költői erejéről és drám ai jHlfMról, am elyre m anapság sok ítész úgy tekint, m int Mam m onra. A m odem m űnek célja kell hogy yen, m ondják, s m eglehet, ez a cél az Isten, - a m űvész azonban igenis áldozzon M am m onnak pfatlilKiíhu tem etkezve,” sőt talán ném i önzéssel kell hogy dolgozzék. Biztos vagyok benne, m egbo|lA |!|n. ha őszintén m egm ondom , m eg kellene kissé fékeznie lelke rajongó szárnyalását, s nagyobb

(ii mi Int fordítania a m esterségre, hogy nyersanyagának „m inden repedését” vasérccel töm je ki. Az cl vágyódás az ideák tökéletes világába olyan intenzitást ér el néhány híres vn sIh'ii, hogy a halál elfogadását, sőt vágyát sugallja. A z énvesztés és az alkotás I- n| ii solalát először az A lastor cím ű lírai elbeszélőköltem ényében igyekszik feltárni, t eltol kezdve a problém a nyilvánvalóan gondolkodásának centrális m agja lesz. Az „AiliMinis” című, K eats halálára spenseri stanzákban írt elégiában általános érvényű liléiként fogalm azódik meg. A reneszánsz hagyom ányoknak m egfelelően a költő ...... . m esterem ber, a költő m int tanító és a költő m int isteni m egszállottságtól veze­ ti n c'nekes egyszerre van itt jelen. E hárm as tradíció Shelley szám ára bizonyos m érli I n ./i niélytelenséget eredm ényez: azA donais az a lírai verse Shelleynek, am ely­ ben ií hosszú és igen gazdag hagyom ányok által szentesített m űfaji konvenciók, az l|H'ii >-■<mdosan m egszerkesztett struktúra, a m íves, dekoratív stílus és bonyolult ze­ nei modulációk m ögött szinte teljesen eltűnik Shelley „izgatott arca ” .47 Az egész haliilnin;, költem ény keresi a jelenlét (a Szép és Jó jelenlétének és egyben a halott köl*1

|íi Wi'ítn

Sándor fordítása.

I I Yi iii i W. A.: „ The Syinbollsm o f Poetry,” 20lli Century Literary Criticism. Ed. by Dávid Lodge. I uiiilon iVt N rw York, 1972, 34.

* M)

tő jelenlétének) és a hiány (a változó jelenségek és a halandóság világa) összebékítésének lehetőségét. A halál jelenvalóságát a Shelleynél ritkán tapasztalható realisz­ tikus részletezés hansúlyozza; a term észet újjászületése a test m úlandóságát nem tudja elfeledtetni. A z új tavasz szellem e m egérinti a halott tetemet: A z oszló hulla, ha a szellem éri, m agát zsenge virágba leheli, m int asztráltest, ha illatra cseréli fényét, s a halált benne fürdeti, s a boldog férget gúnnyal illeti, sem m i se hal m eg. Azt vágná agyon a vak villám , ki kard volt s keresi tűnt hüvelyét? - kirobban az atom, de máris ráborul a jeges nyugalom .

M ajd a halál és halandóság kapcsolatának m akacs újra- és újrafogalm azása során a híres versszakban S helley rábukkan a szim bólum ra, am ellyel érzékeltetni tu d ­ ja alig v erb alizálh ató sejtelm ét az érzéki v ilág spirituális term észetérő l, a h alál értelm érő l, s a felism erés a halál utáni vágyba torkollik: A sok változva száll, m arad az Egy; a földi árny fut, örök fény az Ég; az élet, m int szines ablaküveg, töri az Ö röklét tündökletét, m íg a Halál szilánkra zúzza. - Légy halott, hogy am ire áhítozol. elérd! Kövesd a többit! - R óm a kék ege, virág, rom, zene, szó, szobor kevés zengeni őt, ki m ár bennük honol.48

K öltészetével m ajdhogynem egyenértékű esztétikai hatásában S helley A kö l­ té szet védelm e cím ű vitairata, m ely nyelvezetében neoplatonikus, a k ö ltészet lé ­ n y eg é t a je len ség ek v ilág át átható a káosz m ögött felsejlő ren d , egy ség , a Szép felm u tatá sá b an je lö li m eg, m ely eg y szersm in d a jó felism eréséh ez is elvezet. N y elvfelfogásában azonban és a m űalkotásra való hivatkozásaiban m eghaladja e n eo p lato n ik us hagyom ányt, ugyanis egyaránt kiolvasható egy org an ik u s és egy 48. Som lyó G yörgy fordítása.

40

t le konstrukciós m űalkotás-koncepció belőle. Ez a k ét ellentétes m űalkotás-konu 'p d ó a je l stab ilitására v o n atkozóan k é t egym ással ellen tétes n ézetet e re d m é­ nyi1/ a pam fletben. E gyrészt b ár S helley a végső soron P latón ra v isszavezethető prolotipikus álláspontra utal, s a m ű organikus egységét hang sú ly o zza, első so r­ ban a ludat képességére hivatkozva, am ely előre m eg nem jó so lh ató p illan a to k ­ ban képes felfedni a szépséget a je len ség ek világa m ögött. U gyanakkor azt is á l­ lnia. s ez m ár az organicitás eszm ényének szinte elérhetetlen je lle g ét im plikálja, Hogy a koncepció (vagyis a S zépség, a létegész in tu itív belátása) és a k ifejezés kft/,(Itt óriási a szakadék: Senki se m ondhatja: „V erset fogok írni.” M ég a legnagyobb költő sem m ondhat ilyet: hiszen a ........

ludat olyan, m int a kihunyó széndarab, am elyet, m int valam i állhatatlan szél, egy láthatatlan

h u tin ö múló ragyogásra éleszt: ez az erő belülről fakad, akár a virág színe, am ely fejlődésének megMi-lrtcn halványul és változik, s term észetünk tudatos része sem közeledtét, sem távozását nem tud|il m egjósolni. Elképzelni sem lehet, m ilyen csodás volna az eredm ény, ha e hatóerő oly m aradandó vitlim, m int am ilyen eredeti tisztaságában és erejében: de am ikor az alkotás m egkezdődik, az ihlet Ulái hanyatlóban van, és valószínűleg a legfenségesebb költem ény is, am ely valaha eljutott a világ­ h ír , pusztán halovány árnyéka a költő eredeti elképzelésének.

A/,rtllal, hogy szem beállítja a m ű fogantatását a tudatban és a m ű anyagi m egjel< nlliisét, S helley a m űalkotást annak ideális organikus form ájában a k o m m u n i­ kálás, a nyelv szükségszerű k ö zb elép ése m ia tt eleve m e g v aló síth atatlan n ak teI mi i ezzel m egkérdőjelezi a je lö lő és a je lö lt közötti stabil k apcsolat m eg terem ­ tésének leh etőségét. A z írás m ag a egy olyan „elidegenítő közeg, am ely a je lö lő r , jelölt k ö zö tti résb en h ely ez k ed ik e l”49. M indez azt sugallja, hogy v ag y eg y olyan o lv asó ra van szükség, aki rekonstruálni tudja az intenciót, vagy egy olyan olvasóra, aki k épes az ún. divinatórikus olvasásm óddal a diskurzus h iátu sait k i­ tölteni. S helley feltehetően erre a divinatórikus olvasóra gondol, am ikor a k ö lté.1 1

pozitív m orális hatását így definiálja:

Az erkölcsi jó nagy eszköze a képzelet, s a költészet a hatáshoz járul hozzá, am ikor az okra hat. A I (sll< . . i m egnagyobbítja a képzelet határait, m ert mind újabb gyönyörűséget nyújtó gondolatokkal li ........ re., m elyek képesek saját természetükhöz vonzani és önmagukhoz hasonítani m inden egyéb gon­ dilláiul

am elyek újabb réseket és hézagokat terem tenek, s az új űr örökké friss táplálékot követel.

*> S I1) Kaján. Tilotlam a: l'lic Suitylem rnt o f R iw li ng. 1'igure.tof Understanding in R om anticTheory and l'n it iii i1 Ilimen and London: ( 'orncll University Press, 1990.35.

A szöveg Shelley szerint szükségképpen elliptikus, kihagyásos, vákuum ok szag­ g atják szét az organikus egységet, s ezeket az olvasónak kell kitöltenie, vagyis az ideális k o n cepcióhoz képest alásüllyedt szöveget az olvasónak kell rek o n stru ál­ nia. A szöveg m aga ugyanis a „réseivel” és „hasadékaival” állandóan lebontja ö n ­ m ag át, k io ltja saját je le n té sé t. A hogy S helley h angsúlyozza, a k ö ltő i k ép zelet anyagilag, a nyelvben - a nyelv m etaforikus, figuratív term észetén ek k ö szö n h e­ tően - tud m egnyilvánulni, s m aga a m etafora asszociatív kép zettársításo n alap­ szik. Ez a fajta asszociatív képzelet azonban változást jelen t a tizennyolcadik szá­ zadi asszociatív elm életekhez képest, am ennyiben a rom antikus asszociáció org an ik u sab b : nem csak egym áshoz k ap c so lja az elem eket, h an em az elem ek az asszociáción keresztül kreatív kölcsönhatásba is kerülnek egym ással, s ezáltal v é­ g eláth atatlan folyam atban ú jra és ú jra átértelm eződnek, am ennyiben az o lv asó ­ ban beindul az asszociációs folyam at. M indenesetre az alkotás épp úgy, m int az o lv a sás, v éget nem érő folyam at, és S helley félreé rth ete tle n ü l h an g sú ly o zza, h o gy a költem énynek m agának m int folyam atnak, nincs igazi zárlata s nincs o r­ ganikusan kiteljesedő, autonóm , lezárt, önm agán belül egyértelm ű je len tést h o r­ dozó világa. Minden magas költészet végtelen; olyan, m int az első makk, amely lehetőségében az összes tölgyet m agában foglalja. Egymás után ránthatjuk le lepleit, de jelentésének legbenső, m eztelen szépségét so­ hasem hozhatjuk felszínre. A nagyszerű Költemény forrás, amely mindörökké túlcsordul a bölcsesség és a gyönyörűség vizeivel; s ha egy személy és egy kor kimerítette az egész isteni kiáradást, am elynek befogadására sajátos viszonyai képessé teszik, újabb, s m egint újabb lép a nyomába, m ind m ás és más összefüggéseket fedezve fel benne, előre nem látott s el nem is képzelhető gyönyörűség forrását.50

E zek re az im plikációkra term észetesen a dekonstrukció válaszo l legnagyobb é r­ zék en y ség gel, s a dekonstrukció elm élete és gyakorlati m ódszere olyan új értel­ m ezését hozta létre az életm űnek, m ely S helleynek az új kritik a által olyannyira m eg k érd ő jelezett státusát v isszaállította a rom antikus kánonban. A zó ta, hogy a p reraffa eliták és T en n y so n cam bridge-i b aráti k ö re, az ún. A p o sto lo k felfedezték, K eats m egkérdőjelezhetetlenül ott van „az angol k ö ltő k k ö z ö tt,” ahogy m aga m inden lesújtó és nyilvánvalóan osztályszem pontos k ritik a ellen ére rem élte, sőt tudta. Jelentősége a 20. század legellentétesebb kritikai te n ­ d en c iá in a k érték eléséb en m áig is egyre nő. A z ő p ály ája p é ld áz za le g e g y é rte l­ m ű b b en , hogy A ngliában a rom antika a nem zeti hagyom ányok ú jrafelfed ezését 5o. Fejárvári B oldizsár fordítása.

Is jelentette. A hazai költészet történetének m eghatározó alakjai kultikus státu sz­ ig em elkedtek: elsősorban S hakespeare és M ilton, de az „édes S penser” (ahogy W ordsw orth nevezte) is bevonul a rom antikus panteonba, m ajd a 18. század tra ­ gikus k ö ltő figurái, ak ik a k la sszicista értékrendből k irek e sztett k ö zép k o ri v ilág fiieluilkus, d ekoratív, m isztikus szépségét, illetve a nép k ö ltészeti h ag y o m án y o k term észetes egyszerűségét k ín álták volna fel, de az elit k özv élem én y t k épviselő ki il¡ka eln ém ította őket: C hatterton és B urns m ártír-sorsa állandóan k ísérti a romnnlikus képzeletet. Keats költészete alapvetően esztétikai ihletettségű: legnagyobb verseinek o l­ vasm ányaiban és k épzőm űvészeti élm ényeiben leh et m egtaláln i az in díttatását. S|ti nser az első k ö ltő , akin ek d ek o ra tív és édes zen g ésű zenéje m eg b ab o n ázta, inaid H om érosz a 16. századi C hapm an fordításában, k ésőbb M ilton epikus táv Itiinival, D ante allegorikus lá to m á sai, de m in d en ek elő tt S hak esp eare m e ta fo ri­ kus, in tellek tu álisan sű rített nyelv e és d rám áin ak m ély trag ik u m a. K eatsn ek a w ílkségszerű a p a -fiú h arcot S hakespeare-rel k ellett m egvívnia. E lőször ez akkor viliik nyilvánvalóvá, am ikor az E n düm iónon dolgozott, am ely n ek m eg írását in"VeiK iója p ró batételeként feladatul szabta k i m agának, s azért, hogy létrehozzon ii kitítészét szerelm eseinek szavakból egy ||M p

ni

líilókertet, ahol kedvükre válogatva szabadon szakíthatnak a virágokból, s jártukban-keltük-

| | l t ennyi tündökletes képre bukkannak, hogy nagyját nyugodtan el is feledhetik, hisz új öröm et lel­ nek mnjil bennük, ha m ásodszori olvasáskor ism ét rájuk akadnak[...]

A/ intenzív m u n k a által m eg g y ö tö rt idegei S hak esp eare-h ez m e n ek ü ltek , aki (tg vN/erre v olt rá felem elő és elbátortalanító hatással. E zt írta barátjának: I | |(lé|i sose leltem ennyi szépséget a szonettekben - úgy érzem , tele vannak olyan gyönyörűségekkt I, mikrt v é le tle n ü l-a hasonlat m egragadásának lázában m ond ki Képes ezt em ber e lv is e ln i? -h a li­ val 1mik I

S hogy ejti lom bját a sok büszke fa, Mely alatt nem rég tikkadt nyáj hüsölt, S hogy hág kévék ravatalaira A borzas-ősz szakállú nyári zöld

.% •....

.pi'iiu- m indenről mindéin ehnondcSI már, nem hagyott nekünk semmit, am it még érdem es len­

ni t I i i i u i h I i i i i II

I

« 43

S h ak ep eare-n él, a L ea r k irá ly olvasásáv al p ró b ál valam i fen n tartó erő t találn i, am ikor tizennyolc éves öccsét ápolja s követi szörnyű agóniáját halálig, 1818. d e­ cem b er 1-jéig. A n agy korszak, az „annus m irabilis” (1818. szeptem berétől 1819 szeptem beréig) k ö ltem ényeit nehéz m egérteni e haláltapasztalat és a S hakespeare-trag éd ia hatásának szám bavétele nélkül. K épzőm űvészeti élm ényei legalább ilyen m eghatározóak voltak. S zem léleté­ ben, szépség-kultuszában, am ely, m int láttuk, a p álya elején, az E ndüm ión-korszakban, öncélú artisztikum ra való törekvés inkább, m int filozófia, radikális v ál­ tás fig y elh ető m eg a P arthenonról szárm azó archaikus szobor- és fríztö red ék ek h atására. A „P arthenon sz o b ra ira” cím ű szonettben kerü l elő szö r k ö zv etlen ü l egym ás m ellé az elm úlás gondolata és a m űvész igyekezete e tragikus tudást esz­ té tik a i élm énnyé szublim álni: N ietzsche szépség -fo g alm án ak k ö zeléb e ju tu n k . H ih etetlen arányérzék tartja eg y ensúlyba az elm úlás felé hajtó v ág y a t és az idő harap ásáv al szem beszegülő alkotóerőt: A lelkem fél; az elm úlás nehéz Hivatlan álom ként zuhan le rám, S az égi szenvedés vad hegyfokán S m élyén is hallom: légy halálra kész M int egy beteg sas, m ely az égre néz. De m égis sírhatok, hogy nincs remény, Nem frissít szél, hogy addig éljek én, Míg rám tekint a nap s az éj enyész. A z agy föleszm él, vak hom álya száll, S rá benn a szív vad háborgásba kap; Ez itt a fájdalom csodája már, Hogy összeforr: m it vén idő harap, G örög fenség - tajtékos tengerár, A nagyság órjás árnya és a nap.51

N em csak szobrok, de épületek, képek, m indenekelőtt a görög v áza d o m b o rm ű ­ v ei és kecses form ája is kitapintható élm énnyé lesznek K eats költem ényeiben: ő az ek p h ra sis le g n ag y o b b m estere a ro m an tik u so k k özül. S h elley zen eiség év el K eats plaszticitását szokás szem beállítani, Shelley anyagtalan, fényből em elt k ö l­ tő i v ilág áv al ö ssz eh a so n lítv a K eatsnek az érz ék ek et szinte fo jto g a tó an g azdag anyagszerűsége nyűgözi le. A zonban az érett korszakban (s e rövid pályáján a fej51. R adnóti M iklós fordítása

Ii'(les szédületes tem pója izgató, de m egfejthetetlen rejtély m arad) a m etaforikus I llr |c/,ésm ódban a v áratlan, gyakran szinesztéziás kapcsolat a valóság érzéki je li ii .i j-i-i között m indig valam i m eglepő intellektuális felfed ezést is közöl. A lobbi rom antikus vallom ásos, közvetlenül szem élyesen az olvasót m eg szó ­ lni i Kifejezésmódjához hasonlítva K eats verseit autonóm m ű tárgyaknak érezzük, melyek teljesen le v áln ak az életrajzró l és form ai k o m p lex itásu k k al, a k issé art llfll/iíló

nyelvük sűrítettségé vei, a paradoxonokkal, a szövegek szem iotikái beha-

Irii i ilhalatlanságával a legszem élytelenebb k öltészetet h o zza létre A ngliában ebht n ii/, időben. A szem élytelenség és szem élyesség alap p ro b lém ája e k ö lté sz et­ nek : híres kijelen tései az in tezitásró l és a negatív k ép e ssé g rő l , 52 a „m o d em ” és »1/ ei/seh etk o ri k öltők gyakori összev etése 53 végül „m esterén ek ” , W ordsw orthHt>k igen alapvető je lle g zetesség étő l való elhatárolódásához vezet. W ordsw orth IH* y nőiesében k ritikai érzékének m élysége nyűgöz le: H azlitt és C oleridge is k i­ ll

li m elle, hogy W ord sw o rth S hak esp eare és M ilton u tán k ö v etk ezik n ag y s ág ­

ai milieu az angol h agyom ányban, K eats azonban azt is felfed ezi, hogy W o rd s«m ill érzelm ileg sokkal összetettebb, „m élyebb M iltonnál[...] m ert M ilton nem pm iloll bele az em beri szívbe, m int W ordsw orth.” M égis saját alkotói tapasztaliilíii n lapján clhatárolódik W ordsw orth-től: Allll a költő term észetét illeti (a költőknek arra a fajtájára gondolok, am ilyen én is vagyok, ha Ittfllith ln költőnek hihetem m agam , s m elyet m eg kell különböztetni a W ordsw orth-féle típustól, |i |y l «

/ n önm agába m erült m agasztosságától [egotistical sublim e], am ely egyedi jelenség és külön

11

M i gdl In) arról annyit, hogy nem létezik - a költőnek nincs sajátos lé n y e g e -, a költő m indenes sem ­ mi

Nliics saját term észete - épp úgy élvezi a fényt, m int az árnyékot - lényege az intenzitás, bár-

iiiii utt m id jen is, rútat vagy gyönyörűt, m agasröptűt vagy alantast, gazdagot vagy szegényt, közönj f t " 11 viii'.y e m e lk e d e tte t- É p p olyan gyönyörűség neki egy Jágót m egterem teni, m int egy Im ogent. ¡HMlIrtl ii/ i'u'iiyes bölcs visszahőköl, abban a kaméleon-költő igaz öröm et talál. És nem árt vele, hogy i'|i|i i*1v ,/( nvcdéllyel vonzódik a dolgok sötét oldalához, m int ahogy a fényest szom júhozza, hisz It in . n KÖlcM egyaránt elm élkedésbe torkollik.

A ........ elyisi'g szükséges k io ltásán ak tétele vagy ta p asz talata m ár a szim b o lizttuiH i ■a m odernizm us felé m utat. I

In a lobbi rom antikus a panteizm us és az ortodox-hit közötti választással néz

lliMiiln R eals pályáját a Pán és A pollón közötti ellen tét tartja fenn: az é rz ék ié­ in - ii p y u n y o i ií le i l u e s z e i b e n v tló feloldódás, szétoszlásra hajtó ösztön, és a tiszk í ! l 1« v Ifi
•h

tánlátás erkölcsi parancsa, vagyis az élet teljes szépségének és teljes trag ik u m á­ n ak egyszerre történő m egragadása. Ez az igyekezet hatja át a H yperion-töredék ek et, és ez az igyekezet g y őzedelm eskedik abban a W inck elm an n eszté tik á já­ n ak szellem ében fogant, neoklasszicizm us által olyan nagyra b ecsü lt szerenitásélm ényben, m elyet A z Ő szhöz cím ű óda nyújt. K eats k iadója John T aylor (178 1 -1 8 4 8 ) m eglehetősen biztos és m inden újra n y ito tt esztétikai ízléssel rendelkezhetett, hogy vállalta K eats m űv ein ek go n d o ­ zását, s p ártfogásába vette a kor egyik ugyancsak rendhagyó k ö ltő jét, John Clare-t (1 7 9 3 -1 8 6 4 ), akit m arginalizált p ozíciójából az új historikus szem lélet em el b e m ostanában a rom antika fővonalába: az angol B urnst látják benne. C lare egy H elpston nevű kis faluban született, am i alig volt nagyobb, m int egyetlen sor nyo­ m orú ság o s kunyhó. A pja m ezőgazdasági bérm unkás volt, anyja írástudatlan p a­ rasztasszony. A helyi iskolában épp csak hogy m egtanult írni, olvasni és szám ol­ ni, és hétéves korától kezdve a m ezőn dolgozott a szülei m ellett. T izenhárom éves v o lt, m ik o r véletlenül, az anyja cukroszacskóin Jam es T hom son szöv eg ek et ta ­ lált, s ettől kezdve elkezdett m aga is írni, m inden fecnire, am i a keze ügyébe k e ­ rü lt. K öltészetére T hom sonon kívül a n épballadák hatottak, m iket szüleitől h al­ lo tt kisgyerekkorában, a B iblia, Isaac W atts vallásos him nuszai és W illiam Cow p er versei. K öltészete m egőrizte a szájhagyom ány útján terjedő v ersek tisztasá­ gát, egyszerűségét. L egfontosabb élm ényei a m ezőgazdaság iparosításával v o ltak kapcsolatban: a k ö zleg elő k k isajátítása következtében gyerm ekkorának term észeti k ö rnyezete fo k o zato san átalakult, elnéptelenedett, elszegényedett. A m od ern ip ari tá rsa d a­ lom lé trejö ttén e k kö v etk ezm én y eit W ord sw o rth -n él sokkal szem ély eseb b é l­ m én y k én t élte m eg és írta m eg. A term észet szere te te, a leg h étk ö zn ap ib b élő lé­ ny ek , növények, állatok és az egyszerű falusi em berek hétköznapi élete adta e l­ ső k ö tetén ek alaptém áját. R endkívüli tehetségére ham ar felfigyeltek, s p atrónuso k siettek segítségére, így a k ötet 1820-ban m egjelenhetett a vállalk o zó kedvű Jonh T aylom ál, s nagy sikert aratott. C lare ekkor felm ent L ondonba, s m egism er­ k ed e tt a k o r néhány vezető k öltőjével és kritikusával, találk o zo tt tö b b ek k ö zö tt H azlitt-tel, C oleridge-dzsal, C harles L am b-m el D e Q uinceyvel, ak ik m inden je l szerint egyenrangú félként érintkeztek vele. A kritika azonban m int egzotikus k ü ­ lö n leg ességet, m int őstehetségű p arasztköltőt könyvelte el, s p atrónusai k iad ó já­ v al eg y ü tt ig y e k ez tek n y eseg etn i stílusát, k o rrig á ln i h ely esírását, m eg fo sztan i n y elv ét eredetiségétől, szókincsét, versritm usát az általa haszn ált d ialek tu s fo r­ dulataitól, helyi ízeitől. Szeretetteljes m egfigyelésen és a jelen ség ek pontos leírá sán alapuló h elyzet- és életképeit, tájleíró v erseit valam i intellektuálisabb irány

4 (>

nKurták fejleszten i. T ay lo r azt ta n ácso lta, p ró b á lja sz em léle tét „kissé m eg -

I mi

tMiirlni” , igyekezzen m inden hónappal „filozofikusabban beszélni a term észet je litMM>’,i'iről...” E gy patrónusa arra ösztönözte, hogy „bizonyítsa be, nem csak m ah ritk ró l és virágokról tud beszéln i” . H am arosan nyelvi gettóba zárva érezte m ayill, idegennek abban a körben, am ely repu táció ját m eg terem tette. M int valam i ülik us/i m utatványosra, úgy n éztek rá: „nem hagynak nyugton élni, m int v alaha iiii|>nnta kétszer, három szor is kikü ld en ek értem a m ezőre s idegenek előtt kell produkálnom m agam , m int valam i m utatv án y o sn ak ...” - p an aszo lta T aylornak. I l|nlib kötetei ráadásul m eglehetősen visszhangtalanok m aradtak. Súlyos identi■ K n v u rai tám adtak, m ély d ep re sszió b a esett, s 1837-ben elm eg y ó g y in téz etb e ki'Ildi elhelyezni. V iszonylag szabadon k ijárhatott az in tézetet környező m ezőkn

.11

lo ly ó p artra sétálni, azonban m égis börtönben érezte m agát. V égül is m eg-

Ví'kiHl, és g yalog tette m eg a nyolcvan m érföldet szülőfalujába, fillér n élkül, az #»i nliill hálva, s gyakran az útszélről letépett fűcsom óval csillap ítv a éhségét. M i­ kin lm/,aért, nem találta m eg a rég i arco k at és helyeket. A z élm én y t n ap ló szerű foniiiihan m eg írta m in teg y fele ség é h ez beszélv e, fele ség e h ely ére azon b an jiM im rkkori szerelm ét képzelte, aki ekkor m ár rég h alott volt. 1842-ben egy m álllt inir/,m ényben helyezték el; itt élt haláláig huszonhárom éven át, s előkelő lálllgiiloinak legnagyobb öröm ére folytatta a versírást: az ún. téb o lyda-versekben i h .vlnm poem s) identitását k u ta tja és Isten t keresi m egrendítő m ódon, h o g y táItlih/pontot találjon a világban. 1860-ban odaadta a ‘T he D aisy ’ cím ű v ersén ek mü .nl.u.il egy látogatójának, akinek kérdéseire állapotának em e ijesztő leírásá ir.i-ik a lejem et és kiszedték belőle az ábécé b e tű it- a z összes m agánhangzót és m ássalhang|(1l

i'm k iluí/.ták őket a fülem en keresztül; és azt várják tőlem , hogy így írjak verset! K éptelen va-

(vik irt.vl Hm szem élyesen nem találkoztak, K eats is nyilatkozott C lare-ről, és fennm aimli < íme m egállapítása is K eats költészetéről. K eats szerint C lare ,,[t]erm észeii I i'pi-i ugy jelennek m eg, hogy nincs sem m i sajátságos érzület, m ely indokolttá li mii iclenléliikel | ...] A leírás elrejti vagy elfojtja azt, am i az uralkodó g o ndolat Ki Ucnc hogy le g y en .” C lare pedig ezt m ondta K eatsről (talán m egérezte a k itau/ 11111r ..i(■.11 a/ elit kultúrából: egyik levelében T aylornak K eatset útitársának neve/ie az élet rögös útján):

^ si

*•

iMlvölgyi I.fdlii IbrdíiáN ii.

47

Az Endiim ión nagyon eredeti, elegáns stílusban m egírt költem ény, de, am ikor K eats az erdőről kezd beszélni, biztos, hogy m egjelennek a driádok és faunok, s azt hiszi, a patak környéke kihalt, ha nincsenek a partján najádok, s ez a klasszikus kíséret fárasztóvá válik az olvasó számára, am ikor m in­ den rózsabokor m ögött egy Vénuszt kell keresni, s m inden babérbokor alatt egy húrjait pengető A pol­ lóm.

C lare egyáltalán nem v olt ösztönös költő. H elyzete - társadalm i és nyelvi elszi­ g eteltség e, sőt v allási k ü lö n állása - 1824-ben b elép ett a fan atik u s ran ters nevű szek táb a - ném iképp B lake-ére em lékeztet. H agyom ányos versform ákban is írt, p éldául szonetteket, ódákat, bibliai parafrázisokat (különösen szép a 137. zsoltár feldolgozása: a babiloni fogság szem élyesen m egélt élm ényként hat a versben), n ép d a lsz erű lírai v ersek et, s az elm ebaj első je le k é n t „C hilde H aro ld ” cím en spenseri strófákban egy lírai betétekkel m eg-m egszakított hosszú verset, m ely az önm eghatározásért folytatott keserves küzdelm ének dokum entum a. Prózai írásai m u tatják , hogy k ritik ai ítéletét a közízlés egyáltalán nem b efo ly áso lta, D onne-t tanulm ányozta, am ikor alig-alig olvasta m ég bárki is, C haucerről, P ope-ról nagy elism eréssel írt, de m indenki előtt B yron és B um s v olt a legnagyobb költő a sze­ m ében. A rom antikus költészet a nem ek közötti viszony átalakulását is előrevetíti, sőt b izo n y ítja is annak lehetőségét három kiem elkedő tehetségű n ő nek a rom antikus k ö ltő k életében betöltött szerepén és saját írásaikon keresztül. M ary W ollstonecraft szellem i kapocs a felvilágosodás és a rom antika között, a fem inista k ritika a férfiak által m eghatározott rom antikának fem inin változatát látja m űveiben. R egényeket írt és felvilágosító m unkákat. A legnagyobb hatással - m ondhatjuk, E urópa szellem iségének történetére - a nők jo g ain ak védelm ében írt könyv terjedelm ű v itairata volt, a fem inizm us első írásos dokum entum a. Igen egyszerű családi háttérből szárm azott, zsarnoki apja a patriarchális férfi v iselk e­ dési m ód elrettentő p éld ája leh etett szám ára. F üggetlenség i v ág y a igen ham ar m egm utatkozott, s tizennyolc éves korában sikerült is elszakadnia családi k örnye­ zetétől, s ettől kezdve em ancipált értelm iségi nőként tartotta el m agát. A szokásos sém a szerint először nevelőnőként dolgozott, de a függőséget elviselhetetlennek érezte, úgyhogy később m agániskola létesítésével kísérletezett. V égül L ondonba m ent, ahol ham arosan találkozott Joseph Johnsonnal, és az ő radikális lapjának, az A n a lytica l Review-ndk. lett m unkatársa. 1792-ben Párizsba m ent, hogy kö zeleb b ­ ről lássa az esem ényeket. S W ordsw orth-höz hasonlóan a korai lelkesedése aggo­ d alom m al és szorongással v egyült a véres fordulat láttán. H azatérve Joseph Jo h n ­ son adta ki a forradalom védelm ében írt p am fletját, am elyben többek között ezt m ondja:

48

Mty.líi biztos vagyok benne, be tudom bizonyítani, hogy az em berek alapjában véve jók[...] Ebt«i|

.1

kmiilkus anyagból egy szebb korm ány fog kiem elkedni, m int am ilyen valaha is m egpróbálta a

BpglM ílg öröm eit elterjeszteni a világban. D e a dolgoknak szükségük van ném i időre, hogy a mérir ti' i (Hidaljanak.

M indeközben hihetetlenül intenzív érzelm i életet élt. L egvégzetesebb k övetkezp lity c k k e l G ilbert Im lay-vel, egy am erikai ü zletem berrel fo ly tato tt szerelm i vipOHVM járt: a kapcsolatból gyerm eke született, Fanny Im lay, m ajd partnere fokowtiNiui clhidegült, ő p edig elhagyatottságában és az érzelm ileg kilátástalan helyj l <>Ih' ii öngyilkosságot kísérelt m eg. K ésőbb szenvedélyes és m egpróbáló viszo1 1

voll I uselivel, m ajd a sok g yötrelem után m egadatott neki egy olyan b aráti-

■ l i. imi k apcsolat élm énye W illiam G odw innal, am elyben k isz o lg á ltato ttsá g IU I! Ili, szexuális és szellem i v o n atk o zásb an eg y arán t egyenrangú társa le h ete tt ■ gy lebilincselő in te llek tu sú férfin ek . C sak am ikor terh es lett, akkor d ö n tö ttek HHv, hogy összeházasodnak, hiszen a házasság intézm ényében egyikük sem hitt, t | | |i házasság, am elyben fen n ta rto ttá k fü g g etlen sé g ü k et m in d en szerelem és ih >ni"

<1 összetartozás-tudat ellenére, nem tartott sokáig: a gyerm ek, M ary G od-

H I •> mi ^születése után tizenegy nappal M ary W o llstonevraft m eghalt. Politikai és női em ancipációs elm életei, tételei a konzerv atív körökben h ih e­ tetlen i llciiszcnvet váltottak ki: jakobinus volt politikailag, vallási téren ateista, erBMuwllou pedig alig több, m in te g y szajha a szem ükben. F em inim ideológiájának |>liilnkiilas.ira nagy hatással volt R ousseau: igyekezett összeegyeztetni az ész és az itt u tun k jogait: az ésszerű gyönyör (M ilton) volt az eszm énye, am inek elő felté­ tele ti mik m egbecsülése többek között azáltal - s ez az a pont, ahol R ousseau-val fiit ii 1 Alisán szem b e h ely e zk e d ik -, hogy a férfiakkal egyenlő m űvelődési, tanulási | h(?l(W>Hi kapnak s a szexuális k ap csolatban egyenrangú félk én t k ezelik őket. Ht. Xiuliiiilviai útleírása rem ek m egfigyelőképességről, a p olitik ai berendezkedés Hm i in >lt helyzete iránt m utatott tájékozott érdeklődésről tanúskodnak. A tájleíráItil ti i

1 1 'lo bb 1 ,ény

jelenlétét keresik s vélik m egtalálni az egzotikus északi tájon.

^ li'iliiiiin le nséges fogalm a talán nála jelen ik m eg legelőször. Ú tleírása szerint a I. un |V \ ,r| való találkozásban nem a férfiakra je lle m ző pszich o ló g iai fo ly am at jtii ...hl le, vagyis konfrontáció, ellenállás, m ajd kisajátítás, hanem a szubjektum .(• ul i|t ki mii közötti distinkció teljes feloldása a képzeleten keresztül, a tén y és IiIm in kO/oili halál vonal m egszűntetése a fantázia m űködése által. %

....... «Hív W ordsw orlh (1 7 7 1 -1 8 5 5 ) m ásfél évvel W illiam után született; hét#vt i volt. niikoi id i sanyjuk, s tizenkettő, m ikor édesapjuk m eghalt. A háro m fi..........II lalakiiló igen szoros ér/e lm i kapcsolat volt a legfontosabb tényező, m ely t‘i ....... intellektuális fejlődéséi irányította. G yerm ekkora nagy részét azonban i*

49

fivéreitől távol töltötte, m inthogy azok, lévén fiúk, term észetesen bentlakásos is­ k o lá k b a, m ajd eg y etem re já rta k , s ez nagy m egpró b áltatás v o lt szám ára. 1795ben, huszonnégy éves korában nyerte el azt a gyám októl, idősebb rokonoktól v a­ ló fü g getlenséget, m elyet roppant eredeti egyénisége, korai lev elein ek tanúsága szerint, rendkívül intenzíven igényelt. E ttől kezdve W illiam m ellett élt haláláig, 1799 decem berétől a T ó-vidéken, W illiam házasságkötésétől kezdve annak n ö ­ v ek v ő családja tag jak én t, b ár az ifjúság ab szo lú t szabadságát, m ely et W illiam m el kettesben, m ajd gyakran Coleridge társaságában A lfoxdenben élvezett, soha sem m ifajta öröm nem hozhatta vissza. É lete a fivérére form ált k izárólagos érzel­ m i igény elfo jtásá ra és az egyre nehezebb körü lm én y ek alázato s elfo g ad ására épült: utolsó húsz évét elborult elm ével ágyhoz kötve töltötte. D orothy W ord sw o rth m űvész volt, akinek írásai azon túl, hogy érdekes d o ­ k u m en tu m ai W illiam W ordsw orth p ályáján ak , s függetlenü l attól is, hogy W il­ liam gyakran ezekben a feljegyzéskben találta m eg azokat a term észeti képeket, m e ly ek h e z egy -eg y v ersé h ez szükége v o lt, önm ag u k b an is eszté tik a i élm én y t n y ú jta n ak . N ap ló i, le v ele i és ú tle írása i (v ersek et is írt, csak a g y ere k ek sz ó ra ­ k oztatására, W illiam egy párat beletett egyik kötetébe) a term észetből fakadó é r­ zéki g y ö n y örűséget ü n n ep ü k közvetlen egyszerűséggel, póztalan u l és m etafiz i­ k ai sp ek u lációk n élkül; a földön, égen, tengeren áradó fénny el és árnyékkal, s a m in d en t átjáró széllel azonosuló szellem szabadságának öröm ét kö zv etítik . E gy tá jk é p fe stő sz em év el lá t, de a fo rm ák ra, színekre, fén y ek re ép p o ly an é rz é k e ­ n y en reag ál, m in t a legap ró b b m occanásokra és a m indent átjáró sz élro h am o k ­ ra, v ag y éppen a m o ccan atlan csöndre. K ülönös füle v o lt felfo g n i az apró h a n ­ g o k at, b o g ara k cirp elését, láth atatlan m a d arak csirip elé sét-d a lát, le v ele k zizeg ését, de leginkább az állandó m orajt, a te n g er szüntelen h u llám zásán ak d a lla ­ m á t m eg h allani a távolból. írásai ugyanakkor azt m utatják, épp olyan részvéttel fig y elte az egy szerű szegény em berek életét, m in t fivére, részv éte talán an n y i­ b an m ég őszintébb, hogy nem keres m agyarázatot, nem k om m entál, nem általá­ n o sít: eg y szerűen a m inden em ber iránti kíváncsiság vezeti és a szánalom . Csup a-c su p a triviális esem én y t je g y ez le - m ég ha fő szereplői eseten k én t W illiam W o rd sw o rth vag y S. T. C o lerid g e is - a női m e g fig y elő ö n z e tle n ség é v el, aki nem ak arja kisajátítani azt, am it lát, nem akarja saját eg y én iség én ek m e g fe jté s­ h ez felh asználni, s am i m ég feltűnőbb, nem keres a je len ség ek m ö g ö tt ö n ig a zo ­ lá su l sem m it, am i azo k lé tez ésé n ek v alam i m agasabb értelm et adna. L eírásain m ég is valam i látnoki fény borong, a tárgyaiban m égis valam i m egragadhatatlan élet m unkál. C oleridge 1797-ben röviddel azután, hogy m egism erte, ezt m o n d ta róla:

50

Igazi nő, úgy értem a gondolkodásában és érzéseiben, m ert am i alakját illeti, az olyan, hogy mm Unyiben az em ber azt várja, hogy egy csinos nővel fog találkozni, m eglehetősen hétköznapinak gimi tolja, ha viszont egy hétköznapi nőre szám ít, m egragadónak látja m ajd vonásait. M odora egyszeiii, érdeklődéssel néz m indenre, s oda kell rá figyelni. M inden m ozdulatában oly ragyogó bizonysá­ gul Ifi gondolkodásának ártatlansága, hogy aki látja, kénytelen azt m ondani magában: „K éptelen gonpnlllt, hogy bűn tapadhatna hozzá.” T ájékozottsága széles körű. Szem e kifinom ult, s a term észet leg■i|nn|>|) jelenségeire is figyelm es, ízlése pedig tökéletes elektrom éter: m eghajlik, m egnyúlik vagy ■ d ¡»húzódik, am int a szépség legfinom abb m egnyilvánulása vagy valam i rejtőző gyarlóság közeléI»1kertll.

I ><* Q uincey így em lékszik v issza rá: A legterm észetesebb [wild] lény volt, akit valaha ismertem, s egyben a legigazabb, legautentikullh h . I Igyanakkor senki ilyen gyorsan nem azonosult akár öröm m el, akár fájdalom m al találta szem lt*>fflugál, akár kacagással, akár könnyekkel, akár az élet tényeinek világával, akár a költők univerzállmihli világaival.

I >i' Q uincey m egem lékezett D orothy „cigányosan napbam íto tta bőréről” , s a szeiim 1 6 I, m it m indenki em legetett: nem m erészség v olt a tekintetében, m ondta, haiii m valam i „fékezhetetlen [wild] és felpezsdítő” erő. I is W illiam is újra és újra k öszönetét m ond: „szem e” v o lt D orothy és „fü le” li (¡1 ¡1/, Előszó bán, s ugyanott elm ondja, D orothy női érzékenysége hogyan fékezli1 mí g érzelem világának m orbid vonásait: K egyelm ek szelídségére a lelkem Nem hajlott volna, túlzó m agabízás Béklyózta volna kom oran, akár egy Sziklát, zuhatagosat, fellegek És csillagok kedvencét: ám virágokat T e ültettél hasadékaiba, Cserjéket, szélben fénylő levelekkel. Hol m adarak fészkelni tanulnak, Csicseregni, bújván.

I

torolihy ki is m ondja, h ogjw iaplót csak azért v ezet, m e rt ö rö m et szerez v é ­

li

W illiam n ek . U g y an ily en T ejtezk ed ő aláz at je lle m z i M ary S h elle y I I I') / 1851) (n'isail is. liléié során m egtapasztalt m indent, am i egy nő életé n ek h u il n d im rn /ió i ¡ni: éd esanyja p ár nappal a születése után m eghalt, s en n e k (minin o lyan m ély Irmimakónl éli benne, m elyet soha teljesen feldolgozni nem

M

tu d o tt. Ö t sz o ro n g á ssal m e g é lt te rh e ssé g b ő l eg y ab o rtu ssza l zá ru l, n ég y élve szü letett gyerm eke kö zü l kettő csecsem őkorban, egy három évesen m eghalt. K i­ fin o m u lt in te lle k tu sa és k é p z e le te á llan d ó sz ellem i é h sé g e t ta rto tt fel b en n e, am ely alkotó ö sztönével és tehetségével együtt örök ö sszeü tk ö zésb en áll a g y e ­ re k e k é rt érz ett felelő ssé g tu d attal és elv esz tésü k m iatt érzett b ű n tu d attal. S v é­ g ü l h u sz o n ö t éves, m ik o r férje v ára tlan h alála u tán egyedü l m arad , a ö sszeropp an tó ü resség et, am i id ő b en h átra volt, eg y etlen életben m a ra d t g y erm ek e n e­ v elésév el töltötte ki és P ercy B ysshe S helley h agyatékának ápolásával. A z írást lev elei, naplói tanúsága szerint teljesen m ellékes cselekvésnek érezte, soha nem ig y e k ez ett saját eg y én iség én ek titk ai után k u tatni, saját létén ek ö n álló értelm e­ z é sé t adni. 1824-ben, két évvel férje halála után így írt John M urray-nak: M íg életem m indennapi esem ényei egyáltalán érdekesek voltak szám om ra, vezettem valami nap­ lószerűséget - inkább a dátum ok m iatt, m int bárm i m ás céllal.

1834-ben ezt írja naplójában: H irtelen rájöttem , m ilyen tökéletlen képet adnak rólam ezek a siránkozással teli lapok (csak h át senki nem fogja olvasni őket). A zért van, m ert azt jegyzem fel, am it érzek, nem am it elk ép ze­ lek.

S ehol nem találni ezekben a nagyon p riv át jelleg ű feljegyzésekben olyan k i­ je len tések et, m elyek irodalm i m űveinek m egfejtéséhez, indítékainak m eg értésé­ h ez kö zelebb vihetnének. E gy igen je llem ző P ercy B ysshe-nek 1816. d ecem ber 5 -én k elt lev él, m ely a trad icio n ális női alázat m a m ár szin te fájd alm asan ható m egnyilvánulása: Édes Hobgoblin!55 M a reggel gyönyörű kisbabám ébresztett fel és sikerült elég gyorsan rendbe szednem m agam , hogy M r W est m egtarthassa az órát, s (h ál’istennek) végre befejeztem azt a rém es, unalm as képet, am ivel olyan rég óta bajlódom . - Befejeztem a Frankenstein 4. fej.-ét is, ami nagyon hosszú lett s azt hiszem , elégedett leszel vele. És Te hol vagy? És m iket csinálsz, áldott szerelmem ? Remélem és bízom benne, az én kedvemért ebben a szörnyű időben egész nap ki se mozdultál.

55. Byron nevezte el S helleyt E lfnek

I / ii hihetetlen rejtezkedés szinte összeegyezhetetlen azzal az ered eti szem lélet­ móddal és rendkívüli intellektussal, am ely a F rankensteinben a terem tő kép zelet limimitikus koncepciójának félelm etes kritikáját adja. Az angol ro m an tik a ko ra az esszé m ű fajtö rtén e tén e k csú csp o n tja. A z an g o l r v ./r általában ö n m e g h atáro zás, filo z ó fia és eg yben stílu sb rav ú r. M in d h áro m vniuiikozásban a m űfaj eg y ik le g érd ek e seb b k é p v ise lő je W illiam H a z litt I

I / /X 1830) v olt, a ko r le g tájék o z o ttab b és leg n ag y o b b fo rm átu m ú k ritik u sa ,

mni'iilMztos ítéletű, autonóm egyéniség. U nitárius k ö rnyezetb en n ő tt fel, ő t m a ­ lmi is apja nyom dokán lelkészi pály ára szánták. Ő azonban nem érzett k észtetést t hivatáshoz, s a n o n k o n fo rm ista felek ezetek n ek fen n tarto tt A cad em y t an élk ü l ti jezte be, hogy m e g sze re zte v o ln a a dip lo m át. E lő sz ö r a fe sté sz e t v o n zá sá b a fcn Ült, tanult festeni, s fen n m arad t néhány képe, m ely ek k ö zü l k ü lö n ö sen é rd e­ lük egy ön arcképe. K ésőbb az onban m ég erősebb vo n zerő t g y ak o ro lt rá az iro ­ dalom és a filozófia. Ő v olt az első, aki felism erte C oleridge és W o rd sw o rth je Ipiiiőségét, gyak ran láto g atta m eg őket, főleg A lfo x d en b en , m ajd az első id ő k ­ ig n a T ó-vidéken, részt vett csatangolásaikban, a költészetrő l való vitákban, kénftbb azonban eltávolodtak egym ástól életszem léleti és főleg p o litik ai ellen tétek minii. W o rd sw o rth nag y je le n tő sé g é t fennen h ird e tte , S h ak esp eare és M ilto n hm 111' á llíto tta k ö ltő i n a g y ság á t te k in tv e , C o lerid g e k ö lté sz e té v e l, a m á g ik u s, Ali»tűszerű, hom ályos értelm ű v erseivel s elm életi írásaival nem tudott azo n o su l­ ni l . i'gyetlen, de m élyenszántó kritik ák at írt róla (C oleridge pedig elism erte re ­ mi k képességeit, de politikai nézeteit m orbidnak találta és jak o b in u s je lle m érő l jllliiyosan n yilatkozott). M etafizikai m unkákat írt, és irodalm i, illetve k ép ző m ű ­ vészet i tan u lm án y o k at, szín h ázi k ritik á k at, p o litik ai elem zések et. íz lése, g o n ­ dolkodásm ódja, irodalo m elm életi tételei szorosan k ap c so ló d n ak a felv ilág o so ­ dáshoz, szellem iségét a b rit em pirikus hagyom ányok h atáro zták m eg. T ávol állt iolt' minded; m iszticiz m u s és irra c io n a litá s, A k ö lté sz et érte lm e zé séb e n , a 18. *( rt/mli hag yom ányoknak m egfelelően történelm i sz em pon to k ra tám aszk o d o tt, 11 o / ízlésre hivatkozott. H azlitt m unkásságát a felvilágo so d ás civ ilizált h angItnnlozása és az apokaliptikus k o r közötti láncszem ként le h et értékelni. F o n to s

i m m enynek sz ám íto tta k L on d o n b an n yilvános elő ad ásai S h ak esp eare d rám ai lio.i n o | ( IHI7 18), az. angol k ö lté sz e ttö rté n e té rő l (1 8 1 8 -1 9 ), a h u m o ro s író k ­ tól i i s 1 0 ) cs az erzsébetkori drám áról (1820). A z első k ét előadás-sorozatot K e ­ ni . is látogatta, s így Coleridge S.hakespeare-értelm ezése, bár az ő előadásai írásI.......m ii jelenlek m eg, m in th o g y az o n b an H azlitt h allo tta ném elyiket, rajta keu ./in l elju tottak egy fiatalabb nem zedékhez, köztük a S hakespeare irán t külö...... ... nagy ulTinitást m utató K eatshez.

33

T hom as De Q uincey (1785-1859) egy gazdag m anchesteri kereskedő fia volt. A p já n a k és k ét k ish ú g á n ak ko rai h alála ö rökké k ísé rtett em lék ei közt. A város legjobb iskolájába íratta be anyja, ahol kiugróan tehetséges diáknak bizonyult, de tizen h ét éves korában elszökött, gyalog bebolyongta W alest, m ajd L ondon alvi­ lágában rejtőzött el körülbelül k ét évre, ahol egy tizenöt éves prostituálttal kötött b arátságot, akinek lénye újra és újra felbukkan álm aiban. A családja m egtalálta, s O x fo rd b a k üldte tanulni, ahol azonban nem b írta a v izsgad ru k k o t, s rászo k o tt az ópium ra. N ém et irodalom m al foglalkozott, K antot, S chellinget és F ich tét ta­ nulm ányozta, s készült k idolgozni saját filozófiai rendszerét. M ajd anélkül, hogy a diplom át m egszerezte volna, elvonult O xfordból, m égpedig a T ó-vidékre, ah o ­ v a W ordsw orth és C oleridge társasága v onzotta, akiknek k ö ltészetét igen n ag y ­ ra becsülte. A fegyelm ezett életvitelű W ordsw orth-ben apafigurát látott, Coleridg e-h o z p edig az ópium -p ro b lém a vitte szinte veszélyesen közel. Iro d alo m k ritikus és szépíró lett, önéletrajzi írásai a valóság és az álom kapcsolatát, a képzelet m ű k ö d é sét elem zik. A z E gy a ngol ó p iu m ev ő vallom ásai ú jabb ro m an tik u s ö n ­ életrajz R ousseau nyom án (bár ő, ahogy bevallja, nem fogja a teljes igazat elm on­ dani): ön m agát leginkább álm ain keresztül igyekszik m eghatározni, lero m b o lja a h atárt álom és ébrenlét, valóság és fikció, a tudatalatti és az álm ok viszonyának term észetét igyekszik m egfejteni. S zecessziós stílusa, zenei m egszerkesztettségű m o n d atai és szövegegységei Poe-n k eresztül a szim bolistákra volt különösen nagy hatással. C harles L am b (1 7 7 5 -1 8 3 6 ) szerény társadalm i háttérből szárm azott, s egész életén át a K elet-indiai K ereskedőház hivatalnokaként tartotta el m agát, m ajd h a­ m aro san h ú g át is, aki időszakos őrületben szenvedett, s a téb o ly eg y ik ro h am á­ ban m egölte édesanyjukat. E ttől kezdve b áty ja v állalta érte a felelősséget, hogy ne k ellje n té b o ly d áb a v onulnia. K ü lönösebb isk o lázo ttság n élk ü l L am b a kor eg y ik le g sze lle m eseb b és le g tájék o zo ttab b , rag y o g ó , k ic sit arch aizáló stílu sú esszé istá ja és irodalom kritikusa lett; verseket, színdarabokat is írt. N agyon szé­ p e k az esszé-form ában írt önéletrajzi visszaem lékezései, s a húgával együtt G odw in ö sztönzésére írt S hakespeare-m esék. Igen jó barátságban v o lt W ordsw orthtel, D e Q uinceyvel, H azlitt-tel, de élete nagy irodalm i élm énye v alószínűleg C o­ lerid g e volt, akit m int iskolatársát igen korán m egism ert, s akit haláláig m inden v á lság á b an és b eteg sé g éb e n őszinte b arátság g al és g y ö ng éd iró n iá v al k ezelt. „K issé m egtépázott arkangyalnak” nevezte. H enry C rabb R obinson (1 7 7 5 -1 8 6 7 ) ügyvéd v olt és a The T im es külföldi tu ­ d ósítója, aktív előm ozdítója a rabszolgaság intézm ényének eltörléséért folytatott

5-1

dll#pl<>m nak. 1800 Jénába m ent az egyetem re tanulni, ahol Schelling elő ad ása­ it linllp.nita, K antot olvasott, nem szűnő lelkesedéssel tanulm án y o zta F ichte filoP lirtjíii és a Schlegel fivérek írásait. Ö t évet töltött N ém etországban, ahol találllt/o ii

.1

ném et irodalm i élet néhány m eghatározó egyéniségév el, tö b b ek k ö zö tt

■ H itié v el, S chillerrel és H erderrel, s hazatérte után sokat tett a n ém et filozófia, ■ »«'Ilkái gondolkodás és költészet m egism ertetésért. (M ellesleg M m e de S taël | | p i c szerezte inform ációi egy részét a n ém et filo zó fiáró l, m ely et a D e l ’A lleHhiij/h1 bán feld o lg o zo tt. 1804-ben B elinbe hívta: „Si vous avez un m o m en t de IdUli pour m ’écrir quelque chose sur K an t vous augm enteriez m es richesses m ofMlt'N i ar je n ’entends reins q u ’à travers vos idées.”) F ontos szereplője v o lt az an ­ yui m nia Imi életnek a rom antikus esztétika kialakulása idején. E urópai látóköre Hm*¡¡könnyítette

neki, hogy felism erje a fontos új tendenciákat az angol irodalom -

hun (K en d k ívüli k ritik a i é le slá tá sá t ta n ú sítja, hogy m á r 1820-ban fe lism e rte MRIn zsenialitását.) Szinte m indenkivel jó barátságban volt, aki valam ilyen m ójjtii) hozzájárult a k or szellem iségének kialakulásához. N aplói és a W ordsw orthttdiH'l folytatott levelezése igen érdekes, elfogultságoktól m entes képet ad a korm K ih I a szellem i és politikai életről s barátairól. * * *

Á M in id volt tanárom , Szenczi M iklós (190 4 -1 9 7 7 ) em lékén ek ajánlom . H álá­ in Hón az A kadém ia K iadó felkérésére készü lt ö sszeállítani egy ilyen an to ló g i­ ái!, n jellegzetes tanári gesztu sáv al felkért, v egyek rész t a válogatásban. M aga a M'trt végül nem készült el, de m egm aradt a lista azokról a szövegekről, m elyeket (tinink idején nagyon alapos tájékozottsága alapján ő kiválogatott. A m ostani k ö ­ ti'! Na/, ö (ervezete m utatja, m ennyire m egváltozott a rom antikus kánon az elm últ Iliin un évtizedben. N ála egyáltalán nem szerepeltek volna a politikai-vallástörtéII» 11 és esztétikai előzm ényeket reprezentáló írások, a nőírók és John Clare, bőségi'bcbli v álo g atást adott volna a B io g ra p h ia L iteraria-ból, k iseb b h an g sú ly t k a ­ pun volna S helley, nem szerepeltek v olna K eats levelei, (az E urópa B yron-kötet* mlilipin m egjelent, tehát B yron sincs rajta a listán), viszont ő közölt vo ln a egy• r ii ást T hom as C arlyle-tól, L eigh H unttól, E m ersontól, M atthew A rnoldtól és Hii ikintól. A I o n t ö sszeállításában nagy segítségem re voltak d iákok és doktori h a llg a ­ tni

,ii ¡kel volt vagy van szerencsém taníthatni. A fordítás az ő teh etség ü k et és

lelkét,/llllsénU kct dicséri. N éhány szöveget újrafordítottunk, hogy a kötetben, de li )>i"l i pp i )'.y egy szerző írásaiban egységesítsük a term inológiát. P éter Á gnes

55