12
4
VALÓSÁG
n(íségi intézményeknek, hogy húzzák a többit. Az integrációval az a legfőbb baj, hob'Y nem a stratégiai kérdésre ad választ, miközbe II azt a hitet keltheti, hogy erre is válaszol. A stratégiai kérdés ub'Yanis az, hogyan lehet eb'Y olyan idószakban, amely gazdasági sokkokkal és tiirésekkel is ján, tömegessé tellni a felsóoktatást. Nekünk erre a kérdésre kell választ keres.. l nun,c
(Az interjút Liskó Ilona készítette)
Mesterházi Zsuzsa, az ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar főigazgatója E: Ön szerint mikor és hol született az integráció gondolata a magyar felsőoktatásban? Mesterházi Zsuzsa: A felsóoktatás mab'Yarországi integrációja valószínűleg külföldi minták nyom~ín ll1dulhatott el. B,ír elképzelhetó, hogy ennek voltak belsó forrásai is, mert ha az imegráció hazai irodalrnát végignézzük, akkor ebben publicisztikát, tudományos írásokat, különbözó interjúkat olvashatunk az integrációról. Vagyis azt tapasztalhatjuk, hogy ennek Magyarországoll is megvoltak az elózméllyei. Sót, úgy emlékszem, hogy már a két világháború közötti idószakban is felvetódött az, hogy milyen felsóoktatási intézméllyhálózat vall Mab'Yarországoll, és hogyha ezt összehasolllítjuk más fejlett kultúrával rendclkezó országok felsóoktatási imézményhálózatával, akkor ebból természetesen különböző megállapításokat lehet levonni. Ennek az összehasonlításnak különbözó szempomjai, indítékai lehetnek. Az biztos, hogy egy ilyen kicsi országnak és egy olyan sajátos nyelvvel rendelkezó orsz,ígnak, mim Magyarország, mindenféleképpen érdeke, és szükséges is, hogy ezeket az összehasonlításokat fólyamatosan megtegye. Az viszont egy további kérdés, hogy ebból az összehasonlításból milyen következtetéseket vonunk le. Ha az az egyénelmLí következtetés, hogy pl. egy 150 milliós népességszámú országban vagy eb'Y 80 milliós országball milyen a fels6oktaeás imézményhálózara, és azt vesszlik modellként, akkor nem biztos, hogy Magyarorsz;ígon is szerencsés végeredménnyel fog j,üni. Úgy gondolom, hogy a népességszám, a közigazg;ltásl tagozódás, a kultLtr,ílis tradíció, a Fels60ktatási intézmények fejlődéstörténete az elsiiclletéeS, amikor egy ilyen nab'Y horclerejű döntést hoznak meg. Nyilvánvaló, hogy egy hata! mas ország ~ egy sokmiii icís lakosú ország - területi felépítése, településszerkezete, közigazgatási struktúrája nem hasonlítható egy ilyen kis országéhoz. Tehát ha az integráció eredetéréíl, forrásairól beszélünk, akkor ez az egyik forrás, az összehasonlítás. Ez jogos szempont lehet, de az ebb611evont következtetések nem biztos, hogy elég egyértelműek és ezekben a következtetésekben sok elem ütközhet egymással. A másik fórrása egy teljesen természetes nemzetközi tenclencia, amir nemcsak a felsóoktatásban, hanem az iparban, a kereskedelemben, a politikában, a kultúrában, az élet különböúí szfcr~íiban érzékelhetünk. Egybjta összpontosításra törekvés, az erók összevonása. EZl nevezik ma globalizáci6nak lS. Egy ilyen tendencia is meghúzódik a háttérben. Az a rendszel, ami l Cclsóokratásnak nevezünk, nem vonhatja ki magát nagyobb rendszerek múködéezek hatása itt is megjelenik. Ez nén IS merr a cenrraliz,íciós törekvések ellenrérben állnak a demokratizáló törekvésekkel. Hiszen olt éppen a decentralizáLís iránya dominál politikailag és a mindennapi életben lS. Az iparban, a kereskedelemben és a pénzügyi s7Júáhan is egy nagyon erós centralizáló törekvést találunk. Nyildnvaló, hogy egy fdsóoktatás, ami Ci,'Y oktatási rendsze] része, és önmagát nem tudja finanszírozni, tehát befolyása alá kerLiI más egyéb érdekelmclc
VALÓSr\G
r· IV}
12)
Ji~hd/ flZ
szempontbó! de mds szemponthó! nem? kettéválasznni, mert ha köl tségvetési szempontból haszna van, vagy haszna lenne - ezt ma még nem lehcc tudni - akkor biztos, hogy haszna kell, ,n oktat:lsban és ,l kutatásban is. intézményen belül a a szcrVClUI és a s/.tcra nagyon szorman összetartozik. Tehát, ha költségvetési szempontból jó egy IlltéznH;n'(nl~k, akkor következményeiben, ele nem bi'LCos, hogy minden érdekében' te.sz Egy olyan amelynek nincsenek adóssága, és jól gazdálkodik, biLtos, hogya és a kLltat,lsra ls jóval többet wd flJrdítanl.
/5. Ezt nem lehcr
1;,1 tell'lJI.1RtrltflS e;~pfIn2;11Í)'cI ijsszefiiggésben dl! az
N! Zs:
tijre!wésekke!?
de az expanzió is egy következmény. Következménye a rendszerváltásnak, a gazlassú fellendülésének, és annak, hOb'Y nagyon er6tdjes kapcsolacok és infórmáció,írarnLís indult el cl felsőokrad.si intézmények között. Bár ezek a kapcsolatok korábban is megvoltak, legalábbis a mi intézményünknél igen. De ez most nab'Yságrendekkel megváltolott. Ez az érdeke az egész országnak, a feJséíoktatási intézményeknek, az egyénnek. AIX lehet tapasztalni, hogy ez egy flJl1[()S érdek, ahol nincsenek a különböz6 szintek kiizött érdekeikntétek. fh j ntegdcicíval kapcsolatban ll1'\s feLsőoktatási intézmények érvrendszerét kevésbé ismerem, de ez nem jelenti azt, hogy csak a mi intézményünk szemszögébéíllácom CH a kérdést, mnr al ember óh'Hatlal1ulis kapcsolatba kerül másokkal, Folyóiracokat olvas, vitákon vesz résLt. f\z ellenzés a bIZCJJ]ytaiandg miatt alakult kl. Minden intézmény, amely kialakította a maga s/.nvezerét, jól-rosszul valaho6'Y müködött, gazdálkodott. Kialakította a képzési rend,)7,eréL Olyan tudtak azonosulni a tanárok és a hallgatók az intézménnyel, hogy el fogadták annak mindenkori állapotát. Ez azt jelentette, hogy ezt a viswnylag biztonságos st~lbilicíst és mlikiidést, aminek perspektív~íja is volt, egy bizonytalan jÖV() kedvéért nem szívesen adra fel senki. Tehát az integd.ció ellenzésének szubjektív alapja is volt. Emellett nagyon nehezen áttekinthetlí, h06'Y ez milyen ellínyökkel jár. Azok az cllínyök, anlelvel·ccr az. inregLlciiit iisztiinzlík felsorakoztattak, rés7JJCn gazdasági, részben képzési elónviikriíl szóltak. De el.ek csak a feltevések szintjénllJgalmaziidtak meg. "Iehát olyan ellízetes S7.,\m íc,\sok, megval('lsítási és hatástanulmányok nem készültek, amelyben megfogalmazódon volna, hogy ez pon[()san milyen következményekkel jár. Ezek voltak talán a !cgelslí rClkciók az ·lmegLl'=lóra. F: Mi a az szabd!yozdsdrrJ!? M Zs: Ez egy rapid fl)lyamat volt. Én egy gyors munkavég7,éslÍ ember vagyok, szeretek 6'Yotsan dolgozni, nem elnyújtani a dolgokat. Bennem ez a rapiditás nem váltott ki különös konf1iktusélményt, de akinek más a temperamentuma és munkastílusa, azokban ez a gyors tempcí JS ellenérzést válthatott ki. Egy ilyen nagyszabású döntést meghozni nagyon merész vállalkozás, és nem lehet elhúmi a folyamatokat. Viszont minden gyors ütemezésü munkafolyamat sokkal több hibával jár együtt és több konf1iktust is okoz. Mégis ezt másképpen nem lehetett bevezetni, nem mintha én teljes mértékben egyetértenék ezzel. Figyelembe véve azt a kiizhanglllatot, ami egyes intézményekben kialakult, azokat a gazdálkodási, szervezési pl'Oblémákat, amelyek ezzel a gyors tempóval eb'Yütt jártak, néha ezek nagyon kritikus határokhoz érkeztek. Az. IIltegráció hosszabb ideje készült eló. Az elmúlt hat-nyolc évben, mie16tt a döntés megsúi!ctcn, az intézmények [(Jglalkoztak enel a kérdéssel. Tehát azt nem lehetett mondani, hogy derült égből villámcsapásként sújtott ránk. Hogy ez konkrétan milyen ügyintézési menetrenddel, határicléíkkel valósul meg, ennek a kormányclöntésnek volt a kiivetkezmé-
126
VALÓSÁG
nye. Ezeket a hat,íridéíket csak rendkívül feszes munkatempóval lehetett követni. Én ezt végigéltem, és nyugodtan mondhatom, hogy eléíre fülmérni azt, hogy ez milyen rohammunkákat jelent - és még nem vab'Yunk a végén -, akkor egész biztos, hogy még nagyobb lett volna az ellenállás a felséíoktatási intézmények részéről. De amikor az ember m,ír benne van egy munkarc)lyamatban, akkor az már pörög. Ezek többé-kevésbé teljesíthetéí határidéík voltak, de nem a herr 40 órás munkaidőben. Nem túlzás, hogy azok, akik az integrációs munkafolyamatokat végezték ezen a főiskolán, herr 70-80 órás munkaidőben dolgoztak. Se éjjel, se nappal, sc hérvége nem volt számukra. Akik ezzel foglalkoztak, kénytelenek voltak mindent félretenni, és csak ezeket az ügyeket intézni. Az egyik rövidtávú veszteség, ami az integrációval kapcsolatos, éppen ebből a felfokozott munkatempóból adódik, mert ez azzal ján, hOb'Y azok, akik ezekkel a munkákkal foglalkoztak, erre az időre kénytelenek voltak a munkaerejüket visszafogni a szakmai tennivalóiktól. Az oktatás és kutatás minősé ge sínylette meg. -rehát valamennyivel több időt kellett volna hab'Yni az átállásra, talán néhány munkasorrendet is meg kellett volna változtatni a szabályozásban. Dc ezek inkább apróbb részletkérdések. Nagyon letargikus idöszak volt ez. Nagyon sokáig próbáltunk önálló intézmény maradni. Megpróbáltunk m,ís szervezeti konstrukcióban részt venni. Aztán végül ez a döntés nyáron született, és ez bennünket is váratlanul ért. Bár ennek is voltak előzményei. Ez a féíiskola J ')00 óta működik, mindig önálló volt. Ennyi idéí alatt egy intézmény balakítja a maga értékrendjét, kapcsolatrendszerét, a képzés minőségér. Megtalálja azokat az érdekcsoportokat, akik dmogatni tudják. Jellegzetes volt mindig is a jelentkező hallgatók köre, részben érdekJóclésük és elkötelezettségük miatt.1ehát az a főiskola eb'Y szuverén módon lérezéí intézmény volt a felséíoktads intézményrendszerén belül. Nagyon jó kapcsolarokkal is rendelkezett, teh,ít nem voltunk elszigeteltek. Úb'Y éreztük, hogy továbbra is önállóan wdunk müködni.
E: Ki/du! á!lta/, /wjJcso!athar!? lvJZs Szinte minden pedagógusképzéí intézménnyel kapcsolatban álltunk/állunk és más egyetemekkel is. NagYOll sok külföldi kapcsolatunk is volt, hiszen ebben az országban sehol máshol nem képeztek gyógypedagógusokar. Ahhoz, hogy szakmai partnereket találjunk, külf(jJdre kellerr mennünk. Külföldön általában mindenhol egyetemen képzik a gyógypedagógll.\okar. Ebben az összefüggésben nagyon érdekes voll', hogya külföldi partnereink mindig is arra ösztönöztek bennünket, hogy ez egyetemi szintű képzéssé váljon. A kü][(ildi partnerek nab'Y örömmel verrék ezt az egyetemi integrációr. Tehát nem lehet azt mondani, hOb'y fehér vagy fekete az integráció, hiszen mindent több szempontból is meg kell vizsgáini. Ennek ellenére, hogy az inregrációnak ugyan bizonyos eléínyei is látszottak, úgy él'eztük, hOb'Y gazdaságilag is meg rudunk a saját lábunkon állni, vagyis önállóak szerel'tünk volna maradni. felmértük azonban, hogy ennek rendkivül kicsi az esélye. Ha mindenképpen szlikség(~s eb'Y integrációban részt venni, akkor több pedagógusképzö inrézményböllétrejöhetllC egy budapesti pedagógusképzéí féíiskola. A tanítóképzöböl a tanárképzéíbéíl és a mi [('íisko]ánkból. Ez egy háromkarú új fl5iskola lehetett volna. 1998 szeptemberében kezdrünk CI velük cárgyallll. Mi magunk sem voIcunk ebben bizrosak, hogy ez lenne nekünk jó. Különbözö biwttságokban beszéltLink erréíl, érveket és ellenérveket sorakoztatva fel. Felmeriilt az ElTE, a SOTE is. Sokfele gondolat röppent fCil. Azt kerestük, hogy mi az, ami plllílljában legközelebb esik hozzánk, amibCíl mi is nyerhetünk. Olyan szakmai kapcsolat épiill'ck ki korábban, amire esetleg lehet egy ilyen együttmúködést építeni. TCllát mi is
VALcJsiG
IJIí:onytaianok voltunk. kikristályosodott, hogy talán ez a pedagógusképzéí lenne a j(í. Ha m:l1 integr;ílódunk, akkor a több rossz közül talán ez a legkevésbé rossz. Aztán volt egy olyan idéíszak, amikoI ebben a tan;írképzéí is partnernek látszott. A tanító;l/dn másf'C'leképpen gondolta. "lehát nem voltak olyan ;ílláspontok, SZInle naponta últozó vélemények voltak, hónapokon keresztül. Biwnyos szakaszhatárokon döntések voltak, fóiskolai tanácsülés testületi döntések. Ezeket lcírtllk, elküldtük a minisztérwmnak Ezután a febru;íri kormánydöntés arról, hogy nem jön lérre a budapesti pedagógus féíiskoia, hanem az Eötvös Loránd líldományegyelemnek leszünk a része. éppen akkreditációs látogatásll!1 voltam egy másik fclsóokratásl lHl:z.nll'llV[Xll, olt értek utol a minisztériumból tcld
VALÓsAG
sát, a rektorválasztásr, a különböző szabályzatokat, a 2000. év költségvetését. Egy igen {C)J1ros döntés is született, az, hogy ebben az évben még ez a fóiskolai kar és a másik integrálódó f6iskola is részjogkörü gazdálkodási szerv lesz. Ez egy törvényi kategória, lehet{ívé teszi, hOh,), az átmeneti idószakban biwnyos önállóságot meg tudjunk tartani. Ennek most Lítjuk az értékér, és kicsit félve gondolunk a jövóre, hogy mi ha ez megszünik. Nem müködünk úgy, mint eddig, mert pl. megszúnt a bankszámlaszámunk, teh:ít közös számLíra érkeznek a befizetések és a gazdálkodás müködésében Cf)')' szervezet kialakíLlsa most féJlyik. De bizonyos döntéseket jelenleg még helyben hozhatunk meg. A képzést érintette eddig a legkevésbé az integráció, inkább a gazdálkodást és a szervezetrn üködést. Minden intézménynek három különböző na!:,')' alrendszere van, az egyik a gazlHI koc.Hs, a másik szervezet, a harmadik a képzés és kutatás. A szervezetm üködésben érzékeIem, hogy a szálak összevarrása rendkívül problemarikus. Nagyon na!:,'Y összevisszaság van. Nagyon sok p:irhuzamosság alakult ki, a döntési folyamatok még nem látszanak. Például mmden korábban létez{í ELTE testületbe delegájtunk tagokat. Ez azt jelenti, hogy múködik minóségbizwsítási, pedagógusképzési, kollégiumi stb., összesen 10 bizottság. Ezek a bizotrságok korábban nálunk is múködtek. Jelenleg is megvannak. Nem egészen hogy dijntések, hol születnek meg, ezek hogyan illeszthetók össze. A döntési s/.imek nem világosak, ebból egy sor kaotikus helyzet alakul ki. A szervezeti és múkijdési szabályzatur még most iéJgjuk elfogadni. Ez nagyvonalakban tiszlázza a dötJtési hat<Ísköröket, de nem rész1ctezi azokat. Példa erre a kollégiumi Ez egy fél1lwS szempont. Kérdés, ho b')' a hallgatók hány kollégiumi féróhelyet íéJgnak Nagyon sokat kapnI. Eddig nálunk l OO%H1S volt a kollégiumi féróhelyigény dolgoztunk azért ai elmldt években, hob'Y nJinden hallgatót el cudjunk helyezni. Van egy saj:it kollégiun1llnk, béreltünk helyeket. Ez azért l1af,')'on félI1tos, mert ez egy olyan kép/.6intézmény, amely beiskojáz,ísú, tehát ide nemcsak budapesti vagy környékbeli hallgatók jönnele JvIost az integrációval eb')'ütt kiderül, hogy ez a kollégiumi féróhely kielégítés meSS/.e nem leSI. lO()'YtH1S, lehet, hogy csak 4()-DO%-OS lesz. Ez már a hallgatók körében nagyoll rossz visszhangot váltott kl. Ez egy nagyon F: il hogyrm r:rintl (/2, ini·('v)'fir.·/rJ? l\1/.I: V'lltozatl,ullll egy (,íiskobi kar vagyunk. N'lgyon sok féírulJ10t szervcztün k a hallgatóknak. A hallgatók egyik kérdése volt, ho!:,')' most ók egyetemre járnak-e. Ök egy fcíisko!ai kar fejiskolai képzésében vesznek részt továbbra is. Ebben a pilbnatban, a hen nem jelenik meg az integráció hatása. Ennek jóval hosszabb kifutás i ideje Iesz. Párllllzamos egyébként a mi esetünkben nincs. Az egyes tanszékeken fCJlyó alapképzések is annyira speciális rananyagot tartalmaznak, hogy nem lehet összevonni m,)5 EerE tanszékek Az elképzelhet{í, ho b')' a hallgatók olyan szakpárokat vchetnek {éJI pl., hogy a gyógypecbgógiai szakol kombinálj<1l< valamilyen ErrE tanári szakkal. Ezt ki kell dolgozni, ez hosszú távú dolog lesz. Elképzclhet6, külünösen a luedirrendszer bevezetésével, hogy a hallgatók nagyobb választékhól rakhatják össze a szakpárjaikat. Visszatérve a nekünk az integráció eddig konkrét Inr, mert hozz,í kell j:mdnunk n ELr,!': kÖ·f.Donti kölísé(,~v(:té:,él:c! helues"zük ehhe :1 k(jzii"
VALÓSÁG
12 9
volt. Most készítjük az elkövetkezendő 10 fejlesztési tervét. Esetleg majd az ELTE is benyújt q,'Y ilyen célú a viLígbankhoz. De amíg ebből ténylegesen beszerzés, alkaladdig sok idő fog még eltelni. mazás Egy ilyen nagyszabású átalakítás megtapasnalható következményeihez minimum 2-:) év kell. Ez a legkevesebb idő, ami után azt lehet mondani, hogy mérhetó, bizonyított követIce'lInl'1lw'I«-'!' meg lehet állapítani. Most még nem. Készülnek a programok, elökészületben vannak a pályázatok, pénzforrások felkutatása fólyik. E: !vIi az Pl. mi fog történni a kari gazdálkodássaf? /VI7s. Nem tudok pontosan válaszolni. A részjogkörü gazdálkodás meghosszabbítása nem bzárt. Ha erre lenne lehetőségünk, akkor ezt mindenképpen szeretnénk. Ha nincs erre mód, akkor az ELrE gazdálkodásának része leszünk. De nem lehet előre megítélni, hogy annak milyen következményei lesznek, mennyire lesz számunkra pozitív vab'Y negatív hatása. Visszatérve a menetrendre, az ELTE-nek is januártól új rektora, új gazdasági vezetlíje van. Ezeknek először is egy Lij müködési rendet kell kialakítaniuk. EI kell készíteni az intézményi fejlles:aésl' tervet az elkövetkezendő] O évre. Most éppen ezzel foglalkozunk. Ez a fejlesztési terv tartalmazza - adminisztratív, kutatási, fejlesztési szempontból - azokat a fejezeteket, ClnldvL)en leírják, hogy hogyan képzeli k el ennek az intézmények a müködését, milyen feltételeket kell hozzárendelni, ehhez milyen pénzforrásokra lesz szükség, milyen pályázatokat kell benyLijtani. Tehát most egy tervezési időszakban vagyllnk. Ez abból a szempontból kedvezéí, hogy némi perspektívát ad a munkatársaknak. Tehát az ember elkezd a jövőről gondolkozni, ha nem is váb'Yálmokat kerger, de látja a reális továbblépés irányait. Ez egy kicsi jövőtudatot segít kialakítani. Aztán ebbéíl majd mi valósítható meg és milyen pénzforrások lesznek, ezt nem lehet tudni. Ji: Ml ehhen a ftjleJztéJi tervhen? M 7J. Például. hogy ennek a karnak a belséí szervezeti átalakítását hogyan kívánjuk megcsinálni. En az átalakítást úgy tudjuk elképzelni, hogy valamennyi szervezeti egységgel egy olyan munkaértekezlctet csináltunk, amiben leírcuk a jelenlegi állapotot - az adott szervezeti hány féíbó] áll, milyen feladatokat lát el, hány hallgatót képez stb. - ezután azt néztük meg, hogy hOb'Yan lehet átstrukturálni, összevonni az egyes szervezeti egységeket. bxn dolgoztunk az elmúlt három hónapban.lchát már van egy belséí, jól átgondolt strukL}"_'L\L'\ terv. Most fóglalkozunk a kutatási stratégia kidolgozásával. Ez egy-két héten helül készül cl, de ennek is töhb hónapos munka az eléízménye. A következö az adminisztcU'''''''i<""" átalakídsa. Erréíl is van már anyagunk. A minőségbiztosítás egy m,ísik A tudományos fokozattal rendelkezéí oktatók számának a növelése is l(llltOS feladat. A nemzetközi kapcsolatrendszer szintén egy fejezetet képvisel. Milyen új szakokat akarunk indítani, hOi,'YaI1 akarjuk növeIni a képzésbe bekerülő hallgatók számát. Minden ilyen fejezetet a hallgatói önkormányzat képviselöivel is megvitatunk. Nab'Y0n jó gondolatokat, ötleteket kapunk tőlüle E: HugYf17l értékeli az eddig történteket? /VI Zs: Az események nem sarkítottan történnek, nem tudok egyértelmúen pozitív vagy negatív választ adni. F· Vim és ti mdsil, integrált fl/iJkola közijtt? /V! Zs: b.r nem ,d,artuk eréílretni. Mi nlÍnden egyes karral vagy testülettel próbáltuk a kapcso!awt kialakíLltli. A másik fóiskolán másEljta érdekek fogalmazódtak meg, mint n,ílllnk.
[3°
E Milyen
VALÓSÁG
. vanna/c?
!vJ Zs: Nem admk fel a reményt. Azt váram, hogy a kari autonómia ténylegesen kialakítható lesz. Úgy gondolom, hogy ezen a fóiskolán is múlik az, hogy milyen képet alakítunk ki egy nagyobb Sl.ervezeten belül, hogyan rudjuk az érdekeinket érvényesíteni. Azok a kollegák, akik a különbözó testületekben vesznek részt, milyen minőségben tudják képviselni ennek a karnak az érdekeit, illetve gazdasági szempontból is, hogyan tudunk jövedelemtermeléíkké válni. Bi70nyos szabályzatok kialakításán is múlik, hogy ha beindítunk egy új képzést, annak hány százaléka lesz az ELrE-é és hány százaléka marad itt. Ezek a szabályok még nincsenek kialakírva. Itt állandóan mérlegelni kell, borotvaélen táncolva, hogy ami az egyik olcblon abból hogyan lehet nyereséget csinálni. Ezek még abszolút nyitott kérdések. Mi nagyon fel vagyunk késúilve arra, hOb'Y minden területen nem adjuk fel az érdekeinket. Ehhez a technikákat is meg kell tanulni. Ezek a dolgok azon múlnak, hogy felismerjük az adon szittl'íciót és reagálni tudjunk r~L Néha intézményen belül is meg kell vívni a csatát. Intézményen belül is ki kell alakítani, hogy ki milyen érdeket tan fontosnak. Itt pl. egy jc!entós gazdasági érdek állhat szembe egy kutat~lsi érdekkel. A gazdasági érdek az, hogy pl. biztonsági fejlesztést csináljunk, a kutatási érdek az, hogy erre fordítSLIk a pénzt. Ha a klltatúsra í(lrdítjuk a pénzt, nincs biztonsági berendezés, aminek az lesz a következménye, hogya kutatások eb'Y biztonsági probléma eWfordulása esetén rosszabb helyzetbe kcrLilhetnek, mint korábban voltak. oreh~ít ilyen dolgokat kell naponta mérlegelni. Azt kell timi, hogy ami pillanatnyilag látszik, az milyen ös:;zefügg1éslJt:n és ebból hogyan lehet mégis valami viss7.att'fülést elérni. Hogyan lehet a 1<1,,'1'<11<1."""1' Id(liYLllnl, érveket f-i:!sorakoztatni, rendcletismeretrel rendelkez.ni - manapság a jogi ismedolgokat. ret nagyon [(lI1tos -, hogyan lehet idCíben /:. ez II Iwr ho! el ti tóbbi /wrhoz ti !hJiérÍlI! tekmtctébm? 1\1 Zs. NekLink van a legkisebb hallgatói létszám unk. 1800 körül vagyunk (lJ:lppaii, esti, levelezCí tagozat együttesen) a továbbképzések. Nálunk eb'yáltalán nem várható A hallgatói létszám növel és két különbözéí csoportra vonatkoztatható. Az n államilag r1nanszíro7.0tt és a hallgatók. Az álblinanszírowtt hallgatói létszám növekszik. A létszám valanltT1l1\,iv'c'l dolog oktató stb.) IwvclllClil. de ez az h:í1a istennek, mint ní,c;ypeci:lg()gusra nincs akkora Mi nem akarunk ennél lenni.
Rezs6, a E: lviiért l/ált az úz"ev.r{Ú·ÚF 1\1é.rzároJ ReZSI!: j-la szabad, egy kicsit távolabbról indítan:ím a mondanivalómat, mondjuk, a 20-as évektCíl. Ez azért rCJ!l(()s, mert az lI1tegráció legfiíbb indokainak - hogya magyar FclsCíoktat:ís fugyon szétf(Jrg:ícsolt - a gyökerei valójában a mab'Y~u fdsóoktarás területi rendszerének kialaku/:ís:íra vezethetók vissza. A Trianoni Békeszerzódés után az új hadron kívülre csCí magyar terülere!uCíl, az cltávolították és az akkori magyar politika ror~ék:onijf volt arra, hogy ezeket az új határokon belülre tclepítse. került :l Ko!w.sviri Fécsre a közel abban az idéíben létesült a Debrece-
