2
Tátrai Zsuzsa
AZ ORCHIDEÁK GONDOZÁSA
3
Tátrai Zsuzsa: Orchideák / Kézikönyv az orchideák gondozásához c. mű átdolgozott, bővített kiadása
A színes képeket Tátrai Zsuzsa és Visnyei Mihály készítette
© Tátrai Zsuzsa, 2011
ISBN 978-963-286-612-3 ISSN 1785-8968
Mezőgazda Kiadó — az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének tagja — 1036 Budapest, Lajos u. 48-66. B/2. Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Wenszky Ágnes Műszaki vezető Körösi Andrea A sorozat borítótervét Környei Anikó tervezte Borítófotó Tátrai Zsuzsa Megjelent 10,8 (A/5) ív terjedelemben, 143 színes képpel Digitalizálta: egy kedves jóakaró , 2014 MGK711 3052/11
4
TARTALOM Kedves olvasó! ........................................................................................................... 11 AZ ORCHIDEÁK TÖRTÉNETE........................................................ 13 Legrégebbi ismereteink az orchideákról ....................................................... 13 Az orchideatartás kezdetei .............................................................................. 15 AZ ORCHIDEÁK SZAPORÍTÁSA ...................................................... 17 AZ ORCHIDEÁK BEPORZÁSA – A CSÁBÍTÁS TRÜKKJEI .................... 21 ÁLTALÁNOS GONDOZÁSI TANÁCSOK.......................................... 25 Fény .................................................................................................................... 26 Hőmérséklet ...................................................................................................... 27 Öntözés .............................................................................................................. 28 Páratartalom ...................................................................................................... 29 Tápozás .............................................................................................................. 29 Ültetőközeg ....................................................................................................... 30 Cserepek, ültetőedények .................................................................................. 31 ÉLETTEREK........................................................................................ 35 Orchideák a lakásban ....................................................................................... 35 Fény .............................................................................................................. 35 Hőmérséklet ................................................................................................ 36 Páratartalom ................................................................................................ 36 Öntözés ........................................................................................................ 37 Tápozás ........................................................................................................ 40 Orchideák kertekben és teraszokon .............................................................. 40 Fény .............................................................................................................. 42 Hőmérséklet ................................................................................................ 43 Nedvesség / páratartalom ......................................................................... 43 Öntözés ........................................................................................................ 43 Tápozás ........................................................................................................ 45 TÉLIKERTEK - KIS ÜVEGHÁZAK.................................................... 47 SZOBAVITRINEK, FLORÁRIUMOK ................................................ 53
5
FAJOK ISMERTETŐJE ....................................................................... 57 Bulbophyllum.................................................................................................... 57 Cattleyák és rokonaik ....................................................................................... 59 Botanikai fajok .................................................................................................. 62 Cattleya aurantiaca ...................................................................................... 63 Cattleya amethystoglossa ........................................................................... 63 Cattleya bicolor ........................................................................................... 64 Cattleya intermedia ..................................................................................... 65 Cattleya labiata ............................................................................................ 66 Cattleya mossiae.......................................................................................... 66 Cattleya skinneri.......................................................................................... 67 Cattleya walkeria ......................................................................................... 68 Cattleya-rokonság ............................................................................................. 69 Cymbidiumok.................................................................................................... 73 Dendrobiumok ................................................................................................. 75 Dendrobium phalaenopsis ........................................................................ 79 Dendrobium nobile típusú hibridek ........................................................ 81 Botanikai fajok .................................................................................................. 82 Dendrobium cuthbertsonii ....................................................................... 82 Dendrobium densiflorum ......................................................................... 84 Dendrobium farmeri .................................................................................. 85 Dendrobium kingianum ............................................................................ 86 Dendrobium loddigessii ............................................................................ 87 Masdevalliák és Draculák ................................................................................ 89 Miltoniák és Miltoniopsisok ........................................................................... 91 Odontoglossumok és rokonaik ...................................................................... 92 Oncidiumok és hibridjeik ................................................................................ 97 Phalaenopsisok és hibridjeik ........................................................................... 99 Botanikai fajok ................................................................................................106 Phalaenopsis amabilis ..............................................................................106 Phalaenopsis bellina .................................................................................107 Phalaenopsis cornu-cervi.........................................................................107 Phalaenopsis equestris .............................................................................108
6
Phalaenopsis gigantea...............................................................................109 Phalaenopsis hyerogliphica .....................................................................110 Phalaenopsis stuartiana ............................................................................110 Phalaenopsis schilleriana .........................................................................111 Paphiopedilumok és rokonaik ......................................................................111 Botanikai fajok ................................................................................................115 Paphiopedilum armeniacum ...................................................................115 Paphiopedilum bellatulum ......................................................................115 Paphiopedilum delenatii ..........................................................................116 Paphiopedilum sukhakulii .......................................................................116 Paphiopedilum insigne.............................................................................117 Paphiopedilum rotschildianum ..............................................................118 Vandák és rokonaik ........................................................................................119 Botanikai fajok ................................................................................................123 Ascocentrum .............................................................................................123 Neofinetia ..................................................................................................124 Renanthera .................................................................................................125 Rhyncostylis ...............................................................................................126 Zygopetalum..............................................................................................127 EGYÉB ORCHIDEAFAJOK ...............................................................131 Aerides........................................................................................................131 Angraecum-félék .......................................................................................132 Brassavola ..................................................................................................133 Calanthe......................................................................................................134 Catasetum / Cycnoches / Mormodes...................................................135 Coelogyne ..................................................................................................135 Comparettia ...............................................................................................137 Cymbidiella ................................................................................................138 Dendrochilum ...........................................................................................138 Encyclia ......................................................................................................139 Epidendrum-félék.....................................................................................140 Lepanthes ...................................................................................................141 Stanhopeák és Gongorák ........................................................................142
7
ORCHIDEÁK BLOKK-KULTÚRÁJA ............................................... 145 AZ ORCHIDEÁK ÁTÜLTETÉSE..................................................... 148 KÁRTEVŐK ÉS BETEGSÉGEK ....................................................... 153 Vírusfertőzés ...................................................................................................153 Gombák és baktériumok ...............................................................................155 Rovarkártevők .................................................................................................157 ORCHIDEAKIÁLLÍTÁSOK ÉS BEMUTATÓK................................ 161 HAZAI ORCHIDEÁK ........................................................................ 165 HOGYAN EJTSÜK AZ ORCHIDEÁK NEVÉT?.............................. 168 IRODALOMJEGYZÉK ...................................................................... 169 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ............................................................... 170
Cymbidium hibrid
8
9
10
KEDVES OLVASÓ!
Elöljáróban meg kell említenünk, hogy ezt a könyvet nem szakemberek kertészek, botanikusok, biológusok - írták szakembereknek, hanem egy lelkes orchideagyűjtő, aki hobbiból, a szabadidejében foglalkozik az orchideákkal. Sok évvel ezelőtt vettem az első tő orchideámat, és ma már több száz darabot tesz ki a gyűjteményem. A több éves gyakorlat során szerzett tapasztalataimat gyűjtöttem össze, és adom közre ebben a könyvben azoknak, akik szeretik az orchideákat, esetleg gondoznak is egy párat az ablakpárkányon. E kötet már a harmadik, átdolgozott kiadása az eredeti kiadványnak. Orchideákat nevelni az egyik legbékésebb, legmegnyugtatóbb tevékenység a világon, és sikerélményt ad nap, mint nap. Úgy gondolom, hogy az egyik legtartalmasabb és legizgalmasabb időtöltés az orchideákkal való foglalkozás, amely boldoggá és kiegyensúlyozottá tesz, és a közvetlen környezetünknek is örömet szerez. Kedves Olvasónak azt kívánom, hogy legalább annyi örömet találjon ebben a szép hobbiban, mint én. A Szerző
11
12
AZ ORCHIDEÁK TÖRTÉNETE
Legrégebbi ismereteink az orchideákról Az orchideák története egyidős az emberiség történetével. Az első írásos feljegyzés i. e. 580-ból maradt ránk: Konfucius nevezte az orchideákat az „illatos növények királyának”. Az orchidea névadója Theophrastus (i. e. 370-295) volt, a szó maga a görög eredetű „orchis” (here) szóból ered, mellyel a névadó a növény két föld alatti „here formájú” hagymájára célzott. A névadásban minden bizonnyal szerepet játszott a korabeli emberek vallásos hite is, miszerint a természet a növények formájával hozza tudomásunkra hasznosításuk módját, és valóban, néhány orchideafajt az ókortól kezdve afrodiziákumként is használtak. Az orchideák hasznosítása sokrétű volt és jelenleg is az. Használták élelmiszerként, gyógyszerként, és még ma is az illatszergyártás fontos alapanyaga. Egyik legfontosabb és közkedvelt fűszernövényünk, a vanília szintén az orchideák családjába tartozik. Az azték Füveskönyv 1552-ben tesz említést a vaníliababról, mint az édes italok ízesítőszeréről. A Füveskönyv ajánlása szerint a vanília nemcsak fáradtságűző, hanem szíverősítő és regenerálószer is. 17. századi feljegyzések szerint pedig a Cynorchis gyökerének főzete „férfiasabbá teszi a férfiakat, az asszonyoknak segít kihordani magzatukat”. Sokféle hasznosításuk ellenére azonban a fő felhasználó évszázadokon keresztül az illatszeripar volt.
Laelia purpurat
13
14
Az orchideatartás kezdetei A jelenlegi ismereteink szerint az első orchidea 1731-ben került Angliába a Bahama-szigetekről. A következő feljegyzés 1794-ből származik, amikor a londoni Királyi Botanikus Kert 15 darab orchideát hozatott Dél-Amerikából. Az európai orchideatartásban és -termesztésben az igazi áttörést az üvegházak építése jelentette. Ezek a I9. században Európa-szerte oly divatos építmények tették lehetővé sok trópusokról származó növény, többek között az orchideák termesztését. Az orchideákat elsősorban angol tengerészek és kereskedők hozták magukkal a tengerentúlról, főleg Dél-Amerikából, angliai kertészetek megrendelésére. William Cattley, egy angol főúri család kertésze, aki erősen vonzódott a különleges megjelenésű növényekhez, egy növényszállítmány csomagolóanyagául szolgáló „töltelék” növényt gondozni kezdett, kivirágoztatott és ebből a „satnya kis gaz”-ból az addig ismert legcsodálatosabb orchidea lett. Ekkor 1818-at írtak, a növényt pedig később John Lindley Cattleya labiata-nak nevezte el, első európai termesztője után. A Cattleyák azóta is az orchideaipar jelentős szereplői, és a legtöbb gyűjtőnek a szíve vágya Cattleyákat tartani. A viktoriánus Angliában divattá vált az orchideatartás, gazdag családok szalonjai elképzelhetetlenek voltak egy-egy cserép orchidea nélkül. De nemcsak dekorációként használták ezeket a gyönyörű növényeket, hanem festett képeikkel díszített porcelánokból étkeztek, sőt divattá vált a teás és dohányos dobozokat is orchideák képeivel díszíteni. Ahogy nőtt a kereslet az orchideák iránt, úgy kaptak egyre több megbízást orchideák behozatalára az úgynevezett „orchideavadászok”. Az orchideagyűjtés már nem más célból utazgató kereskedők „melléktevékenysége” volt többé, hanem fő úti céllá változott, és kalandot kedvelő, gyors meggazdagodást kereső, merész fiatalemberek százainak vált fő foglalatosságává. Ezek az orchideavadászok úgy ismerték az Amazonas környéki esőerdőket, az Andok lejtőinek orchidealelőhelyeit, mint a tenyerüket. A kezdetleges egészségügyi és közlekedési viszonyok között sokszor az életüket tették kockára egy-egy ritkább növény megszerzéséért. Nagyon sokan elindultak és soha nem tértek vissza: bennszülött indián törzsek végeztek velük, sziklákról zuhantak le, trópusi Phalaenopsis equestris hibrid
15
betegségek vetettek véget életüknek. Ahogy egyre nagyobb méreteket öltött az orchideák iránti igény, úgy kellett egyre mélyebbre és mélyebbre hatolni az esőerdőkben, egyre ismeretlenebb és veszélyesebb vidékekre merészkedni a zsákmányért. A különböző „orchideavadász” csoportok nemegyszer véres háborút folytattak egymással egy-egy gazdag lelőhely birtoklásáért. A nehéz munkával, életük kockáztatásával megszerzett „árunak” pedig nagy része tönkrement a hosszú hajóúton. Az orchidea Európában ritka, különleges kincsnek számított, mert kevés volt belőle, és ennek megfelelően méregdrága volt. Mivel azonban ugyanakkor státuszszimbólummá is vált, a gazdag nemesi családok minden pénzt megadtak egy-egy ritkább tőért. A hatalmas keresletet látva, az angliai kertészetek megpróbálták az orchideák magvetéssel való szaporítását. A kezdeti nehézségek után szép eredményeket értek el, egyre nagyobb lett a kínálat a piacon. A legnagyobb orchideakertészet a Sander-család kertészete volt Londonban. Ezzel egy időben a kontinensen is megindult az üvegházépítés, és ezáltal az orchideaszaporítás is természetesen legelőször Párizsban, a Tuilleriák kertjének üvegházaiban. A 20. század elején már léteztek mesterséges, ember által létrehozott hibridek is. Kiderült, hogy az orchideák rendkívül jól keresztezhetők, és viszonylag könnyű új és még újabb hibrideket előállítani, akár különböző nemzetséghez tartozó orchideákból is. A kertészetekben lázas munka kezdődött... Az egymást rövid időn belül követő két világháború, mint annyi minden mást, az orchideatermesztést is visszavetette. Az üvegházak tönkrementek, lebombázták őket vagy egyszerűen nem tudták fűteni a tulajdonosok, ami pedig működőképes maradt, ott inkább zöldséget termesztettek az ínség enyhítésére. Hatalmas törzsállományok mentek akkor veszendőbe. A nagyobb kertészetek, hogy megakadályozzák állományuk teljes pusztulását, inkább eladták azoknak, akik pénzt tudtak adni érte. Ezek az akkor létesülő északamerikai, kaliforniai és floridai nagy kertészetek voltak, amelyek az Angliából és Franciaországból megvásárolt törzsanyaggal kezdték meg működésüket. Ma ezek közül a kertészetek közül nem egy a világ élvonalához tartozik az orchideanemesítés terén, és a világ orchideapiacának fontos szereplője.
16
AZ ORCHIDEÁK SZAPORÍTÁSA
Ma már nem tartozik az elérhetetlen luxus kategóriájába megvenni egy tő különleges orchideát. Az orchideák ára egyre alacsonyabb, a növények könynyebben elérhetőek, már bármelyik igényes kertészetben vagy virágboltban megvásárolható több fajtájuk. Mindez a szövetkultúrás szaporítási eljárásnak köszönhető. Nem mást jelent ez, mint a klónozást. Egy növényből ezerszámra tudnak újabb növényeket előállítani, méghozzá ugyanolyan tulajdonságokkal, mint az anyanövény. A magról történő szaporítás esetében ugyanis az eredmény mindig bizonytalan, az utódok soha nem lesznek teljesen egyformák, és főleg az nem biztos, hogy az esetleg díjnyertes anyanövényre fognak
Orchideacsemeték steril táptalajon
17
hasonlítani. A klónozásnál ez az esetlegesség kivédhető. Ezzel az eljárással teljesen biztos, hogy az anyanövénnyel mindenben megegyező utódok fognak létrejönni, hatalmas számban. A nagy kertészetek modern laboratóriumai szerte a világban százezerszámra dobják piacra a nagyüzemileg előállított orchideákat. Ennek a tömegtermelésnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Kétségtelen előnye, hogy az egyforma, jó minőségű növények alacsony áron elérhetővé válnak mindenki számára. Egy-egy új, kedvezőbb tulajdonságokkal, szebb virágzattal rendelkező növény nagyon hamar eljut a világ bármelyik részébe, bárkihez. Az ipari méretű szaporítás hátránya viszont, hogy az orchideák a tömegtermelés miatt előbb-utóbb elveszítik különleges értéküket. De remélhetőleg ez az idő még messze van, most még élvezzük gondtalanul az orchidea-tömegtermelés előnyeit. Vegyük meg azt a növényt, amihez kedvünk van (és persze amit megengedhetünk magunknak), és neveljünk otthon, lakásunkban, üvegházunkban minél több, minél szebb, egészséges orchideát!
Odontoglossum hibrid
18
19
20
AZ ORCHIDEÁK BEPORZÁSA A CSÁBÍTÁS TRÜKKJEI
Darwin nem túlzott, amikor azt állította, hogy az orchideák beporzásukra irányúin rafinált és ötletes technikái túltesznek a legfantáziadúsabb emberi elképzeléseken is. O azt állította, hogy minden növénynek megvan a maga beporzó állatfaja, és a növény minden tekintetben ezekhez az állatokhoz idomult az idők során. Az orchideákat — néhány önbeporzó fajtól eltekintve rovarok, illetve madarak porozzák be. Darwin olyan aprólékosan és behatóan tanulmányozta e témát, és olyan megállapításokra jutott „Az orchideák beporzásának módszertana” című, 1862-ben megjelent művében, amelyet a kritikusai sem akkor, sem most, 140 évvel később nem tudnak megcáfolni. Darwin műve tehát kiállta az idők próbáját. Mindazonáltal Darwin nem volt túl népszerű ezzel az elméletével a kortársak körében. Köznevetség tárgyát képezte például az az állítása, hogy a madagaszkári Angraecum sesquipedale beporzását valószínűleg egy ehhez a növényhez tökéletesen illő állat végzi, tudniillik ennek az orchideának 30 cm mély tok rejti a virágporát. 1003-ban valóban felfedezték azt a madagaszkári lepkefajt, amely pontosan 30 cm bosszú szívókával rendelkezik, és így kiválóan alkalmas az Angraecum beporzására. Darwinnak az orchideák beporzásával kapcsolatos teóriáit még közvetlen kollegái és barátai is némi szkepticizmussal kezelték. Azóta Darwin minden állítása igazolást nyert, és ma már biztosak vagyunk abban, ami akkor vad képzelgésnek hatott csupán: az orchideák a legfurfangosabb csábítási trükkökkel rendelkeznek. Az egyik ilyen vonzó trükk az illat. Az Englossiae méh hímje, amely a Zygopetalumok, Catasetumok, Stanhopeák beporzását végzi, illóolajat gyűjt a mellső lábain, amit később a potrohára továbbít. Hogy ezt miért teszi, az rejtély. Epidendrum cinnabarinum
21
Feltételezhetően a méhek párosodásiban játszhat szerepet, mert ugyanezt a nőstények nem teszik. Az illatanyag összetétele mindig fajspecifikus attól függően, hogy melyik állatfajt kívánja megcélozni. A legkisebb minőségi vagy mennyiségi változás az illatban azt eredményezi, hogy egy másik állatcsoport fogja megcélozni a növényt, és a továbbiakban elvégezni a beporzást. Egyes orchideafajok olyan illatot bocsátanak ki, amely nagyon emlékeztet a feromonra, a termékeny nőstény rovar illatára, így ezeket a növényeket a hím egyedek porozzák be nagy lelkesedéssel. A beporzás programozásában az időnek is nagy szerepe van. A legtöbb orchidea egy bizonyos napszakban illatozik a legerősebben, méghozzá akkor, amikor a számára fontos rovarok érkezésére számítani lehet. Vannak kora reggel vagy délben illatozók, de vannak olyanok is, amelyek éjszaka illatoznak a legintenzívebben. Ők az éjszakai lepkéktől várják a beporzást. Az orchideák egy másik csoportja az alakjával hívja fel magára a figyelmet. Ilyen például az európai Ophysok nemzetsége. A virág színét tekintve kifejezetten hasonlít egy nőstény méhre, mind formában, textúrában (tudniillik szőrős), mind illatban. A hím egyedek ezeket a virágokat nőstényeknek nézik, rárepülnek, és mire konstatálják a tévedést, már el is végezték a beporzást. A mimikri oly tökéletes, hogy néha egész csapat szerelmes méh ostromolja az orchideát. Ugyanez a helyzet néhány ausztrál orchideafajjal is. A Drakaena, a Spiculaea, a Caladenia ugyanezzel a módszerrel gondoskodik beporzásáról. Néhány orchideafaj bőséges élelemforrást kínál a beporzó rovaroknak, és ezt színével, illatával is hangsúlyozza. Ilyen például az erős mézillatot árasztó orchidea. De ezt a lehetőséget használják ki a sötét színű, erős dögszagot árasztó virágok is, amelyek nyilván a döglegyeket kívánják magukhoz vonzani. Más fajok viráguk felépítését óhajtják a beporzás szolgálatába állítani. A Masdevalliák kis „leszállópályát” kínálnak a méheknek, és gondoskodnak arról, hogy a méhek csak egyetlenegy módon tudjanak hozzáférni a nektárhoz. Miközben a nektárt kortyolják, a hátukra ragad a pollínium (virágporból képzett kis csomagocska), amellyel továbbrepülnek, és az a következő Masdevallidnak a ragacsos anyaggal bevont bibéjére ragad. Ezzel a beporzás megtörtént. Lényeges szerepet játszik a csábításban a virágok színe is. A madarak és pillangók közreműködésére számot tartó orchideák szinte kivétel nélkül
22
élénksárgák vagy pirosak és nem illatosak (pl. Comparettia). Felesleges lenne ugyanis energiát fektetni az illat előállításába, hiszen a madarak szaglása meglehetősen gyenge. A rovarok előnyben részesítik a fehér és kék virágokat, mert ők ezeket a színeket érzékelik a legintenzívebben. Az éjszakai lepkék látogatására számító orchideák (Angraecum, Brassavola) virágai világosak, fehérek, krémszínűek, zöldesek, világossárgák és illatosak. Mindezekből látható, hogy az orchideák teljes egészében a fajfenntartáshoz szükséges módon alakították ki virágzatukat, annak alakját, színét, illatát mind a beporzásnak rendelik alá. Mert akárcsak az állatoknak, a növényeknek is elsődleges feladata a szaporodás, az élet továbbvitele.
AZ ORCHIDEA NEVE Az orchideák cserepében rendszerint kis lapocskát találunk a növény nevével és egyéb jelölésekkel, pl: Paphiopedilum Maudiae ’Magnificum’ FCC/RHS (P. callosum x P. lawrenceannm) Vegyük szemügyre alaposabban ezeket a jelöléseket: Családnév: Paphiopedilum Faj név: Amelyik fajhoz tartozik a növény a családon belül: pl. callosum Paphiopedilum micranthum Hibrid név: Két orchideafaj keresztezéséből létrejövő harmadikat hibridnek nevezzük. A hibrideknek saját nevük van, amelyet regisztráltatni kell Londonban, a brit Királyi Kertészeti Társaságnál, pl: Maudiae Rokonság: Hibrideknél - jó esetben - zárójelben feltüntetik a szülőket, amelyekből a növényt létrehozták, pl.: (P. callosum x P lawrenceannm) Fantázianév: A variáns neve, a hibrid csoporton belül, pl. ’Magnificum’. A növény neve után rendszerint feltüntetik, hogy hol, milyen díjjal tüntették ki: Pl: FCC/RHS - a brit Királyi Kertészeti Társaság első díja, FCC/AOS - az Amerikai Orchidea Társaság első díja, AM/AOS - az Amerikai Orchidea Társaság érdemrendje stb.
23
24
ÁLTALÁNOS GONDOZÁSI TANÁCSOK
A nálunk kapható sok különféle igényű orchidea - gondozását tekintve néhány ponton hasonlóságot mutat. Úgy gondolom, hogy az eredeti élőhely bemutatása hozzásegíti az orchideatulajdonosokat ahhoz, hogy otthonukban meg tudják teremteni a minimális feltételeket ahhoz, hogy növényeik jól érezzék magukat, megfelelően fejlődjenek, és bőségesen virágozzanak. A virágüzletekben kapható, a kiállításokon látható, és otthon, akár az ablakpárkányon is tartható orchideák a szubtrópusi és a trópusi éghajlatú területekről származnak. Ezen belül viszont változó helyeken, tengerpartokon, csöpögős esőerdőkben, hegyoldalakon különböző magasságokban, az ún. köderdőkben vagy éppenséggel félsivatagos szavannákon élnek. Az orchideákra egyaránt jellemző a magas fényigény. Az Egyenlítőhöz közeli területeken a fény intenzitása sokkal erősebb, mint a mérsékelt égövi területeken, és egész évben egyenletesen éri a fény a növényeket, mert a nappalok és éjszakák hossza között nincs túl nagy különbség. Az orchideák ezeken a területeken epifiton életmódot folytatnak. Ez azt jelenti, hogy a növények magasan, a lombkorona szintjén, ágvillákban összegyűlt humuszban vagy léggyökereikkel a faágakra kapaszkodva élnek. A gyökereik szabadon vannak, szabadon éri őket a víz és a levegő. Itt kell rögtön eloszlatnom egy félreértést. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az orchideák paraziták, és a fákból vonják el a tápanyagot. Ez nem így van! Az orchideák nem paraziták, a fák ágait csak támasztékul használják, hogy közelebb kerüljenek a fényhez, mert az esőerdők mélyén nem jutnának hozzá az éltető napsugárhoz. Az orchideákat a rendszeresen ismétlődő trópusi záporok öntözik, és időnként az esővízben oldott madárguanó szolgál számukra tápanyagul. Paphiopedilum 'Winston Churchill'
25
Ezek a langyos záporok, amilyen hirtelen jönnek, olyan gyorsan tovább is vonulnak, ismét kisüt a nap, és feltámad a szellő. A meleg hatására az esővíz elpárolog, a levegő relatív páratartalma pedig megemelkedik. Az orchideák rövid időn belül ismét szárazak lesznek. A fény még a lombok takarásában is erős. Az orchideák számára éppen ezért a fény, a hőmérséklet, az öntözés, a levegő páratartalma és a tápozás az az öt legfontosabb, egymástól függő és egymással összefüggő szükséglet, amelyekre állandóan tekintettel kell lennünk, ha sikeresen szeretnénk orchideákat tartani és virágoztatni.
Fán élő (epifiton) orchidea (Trudelia cristata)
FÉNY Ami mindegyik orchideára, még a magashegységekben élő, hidegházi fajokra is érvényes, az a nagy fényigény. Fény nélkül az orchideák nem tudnak virágozni,
26
de még létezni sem. Ezért a legfontosabb a lehető legtöbb fény biztosítása orchideáink számára. Ez megvalósítható egy világos, keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkányon, télikertben, üvegházban vagy egy jól megvilágított szobai floráriumban (virágvitrinben) is. A tűző, közvetlen napfényt az orchideák nem viselik el, ezért gondoskodjunk számukra védelemről a déli égető napsugarak elleni védelemről, akár egy vékony függönnyel is.
A fény felé forduló lepkeorchidea
HŐMÉRSÉKLET A trópusi, szubtrópusi orchideák számára télen az átlagos lakáshőmérséklet megfelelő. Ahol az emberek jól érzik magukat, ott az orchideák is jól fogják érezni magukat. Napközben az ideális hőmérséklet 20-24, éjszaka 16-18 °C legyen. Nagyon fontos szerepe van az állandó légmozgásnak. Az orchideák
27
nem szeretik az állott levegőt, ezért gyakran kell szellőztetni, és lehetőség szerint a közelben elhelyezett kis ventilátorral kell biztosítani a szükséges légmozgást. Erre több ok miatt is szükség van. Egyrészt a ventilátor mozgásba hozza a levegőt, gondoskodik róla, hogy a növények környezetében a hőmérséklet állandó legyen (ne legyenek túlzottan felmelegedő, illetve lehűlő pontok a növények környezetében), a mozgó levegő felszárítja a levelekről a nedvességet, a növény gyökerei az öntözés után hamarabb leszáradnak, és megakadályozza a pangó nedvesség következtében kialakuló gombás betegségek megjelenését. Nyári nagy melegben a levelek felszínét hűti is a légmozgás, így a növények könnyebben elviselik a hőséget.
ÖNTÖZÉS Az orchideák igényesek a jó minőségű öntözővízre. A csapvíz nem alkalmas öntözésre, mert túl kemény. Legjobb az összegyűjtött esővíz, ennek hiányában azonban léteznek különféle pótmegoldások. Jó megoldás lehet például az öntözővizet felforralni, megvárni, amíg lehűl, és ezzel locsolni vagy kis vászonzacskóba savanyú tőzeget kötni, és ezt egy csapvízzel megtöltött kannába lógatni 24 órára. Jó még öntözésre az ioncserélt víz is. Az orchideák többsége nem viseli el, ha teljesen kiszárad az ültetőközege XE “ültetőközeg”, ezért rendszeresen vízhez kell juttatni a növényeket. Hogy mikor és mennyit öntözzünk, ezt több tényező befolyásolja. Az öntözés gyakorisága elsősorban a környezet hőmérsékletétől függ. Meleg időszakban gyakrabban kell locsolni, mint télen, amikor az alacsonyabb hőmérséklethez kevesebb fény is társul. Az öntözés gyakoriságát befolyásolja az ültetőközeg is, amelyben a növény él: ha tömörebb, jobban tartja a vizet, ritkábban kell öntözni, ha darabosabb, könnyen átereszti a vizet, akkor gyakrabban lehet az öntözőkanna után nyúlni. Ha agyagcserépben van a növény, gyakoribb öntözést kíván, a műanyag cserép jobban tartja a nedvességet. Ha a növény méretéhez képest a cserép kicsi, akkor hamarabb kiszárad, míg a nagyobb cserépbe ültetett növények tovább nedvesek maradnak. Az orchideák egyébként a saját méretüknél jóval nagyobb ültetőedényekben nem érzik jól magukat.
28
Fontos felhívni a figyelmet azonban arra, hogy a levegő alacsony páratartalmát nem lehet a gyakoribb öntözéssel pótolni, a levegő párásítására ezért más módszereket kell alkalmazni. Ez talán első hallásra egy kicsit bonyolultnak tűnik, de higgyék el, nem az! Rövid időn belül kialakul a készség, és szinte automatikusan nyúlunk az öntözőkanna után akkor, amikor arra a növénynek szüksége van.
PÁRATARTALOM Az orchideák nehezen viselik a nálunk nyáron megszokott meleg, száraz levegőt, és télen a szobák túlfűtött, száraz légterét. A számukra megfelelő relatív páratartalom minimum 40-50%, nyári melegben még ennél is magasabb, 60-70%.
TÁPOZÁS Az orchideáknak a fejlődéshez szükségük van rendszeres tápozásra is. A lakásokban leggyakrabban tartott Phalaenopsisok télen nem tartanak pihenőidőt, tehát ezeket egész évben el kell látni a szükséges tápanyaggal. Nyáron, a fő vegetációs időszakban, amikor a növények fejlődnek, hetente lehet tápozni őket, de csak a gyári előírás felére, negyedére hígított tápoldattal. (Pl. ha a gyári előírás úgy szól, hogy 1 l vízhez egy kupaknyi tápoldatot adjunk, akkor mi az orchideák számára csak ½-¼ kupaknyit mérjünk 1 l vízhez). Ez azért fontos, mert az orchideák gyökérzete kimondottan érzékeny a túl erős tápokra, amelyeket a növény ilyen mennyiségben nem tud felvenni. A felesleges tápanyag sók formájában kicsapódik az ültetőközegben, és ez a sós közeg inkább előbb, mint utóbb tönkreteszi a gyökereket. Ezért fontos, hogy havonta egyszer tiszta, lágy vízzel öblítsük át az ültető közeget: locsoljuk meg úgy a növényeket, hogy a víz szabadon átfolyjon a cserépen. Az általában kapható folyékony tápok három fő alkotóelemet tartalmaznak: nitrogént (N), káliumot (K) és foszfort (P). (Ennek a három elemnek az
29
arányát ilyen sorrendben tüntetik fel a tápok csomagolásán is. Pl: 10-5-5 arány azt jelenti, hogy nitrogénből többet tartalmaz a táp, mint káliumból és foszforból. 5-10-10 arány azt jelenti, hogy a nitrogén kevesebb a tápban, mint a foszfor és a kálium.) A növények hajtásainak fejlődéséhez, új gyökerek és levelek születéséhez (tavasszal és nyáron) olyan tápanyagra van szüksége az orchideáknak, amely több nitrogént tartalmaz. A hajtások beéréséhez, a téli felkészüléshez és a virágzás beindulásához viszont foszforból kell többet juttatni. A nyári intenzív tápozást ősszel és télen csökkenteni kell, két tápozás között nagyobb szüneteket kell tartani. (Nálam jól bevált az a gyakorlat, hogy télen minden harmadik öntözésnél tápozom az orchideáimat.) Orchideák tápozására csak olyan tápot használjunk, amely klórmentes!
ÜLTETŐKÖZEG Szót kell ejteni az orchideák cserepében lévő ültetőközegről, amely nem virágföld, mint ahogy az a szobanövényeknél természetes, hanem különféle anyagokból kevert közeg. Ma már a nagyobb kertészeti áruházakban készen lehet kapni orchidea ültetőközeget, de előfordulhat, hogy valamilyen ok miatt ez nem felel meg orchideánk igényeinek. Például túl tömör, ami abból adódik, hogy túl sok benne a tőzeg, vagy nem tartalmaz faszenet, vagy nem elég darabos a fenyőkéreg a keverékben. Röviden felsoroljuk azokat az alkotóelemeket, amelyek összetevői lehetnek az ültetőközegnek. Fenyőkéreg - vörösbarna kéregdarabok különféle nagyságban - ez a leggyakrabban használt összetevő; Tőzeg - barnásfekete rostos anyag - jó víztartó; Sphagnum moha - lombosmoha, világossárga - általában kiszárított, préselt formában kapható; Páfrányfa - vékony, fekete darabok különféle hosszúságban - gyakran használják önmagában vagy perlittel keverve; Osmunda - nagy darabos rostos fekete páfránygyökerek - ma már nagyon
30
ritka, régebben kedvelt ültetőanyag volt; faszén - fekete faszéndarabok különböző méretben - sok keverékben van jelen kis mennyiségben, fertőtlenítő hatású, gombaölő; Perlit - kis fehér gömbök különféle méretbe - nem bomlik, tartja a vizet, levegőssé teszi az ültetőközeget; Kavics, lávakő - szervetlen, nem bomló anyagok - kezdőknek nem ajánlott; Hungarocell - préselt, ragasztott műanyag golyók - jó lazítóanyag; Kókuszrost - kókuszdió héján található rostos fonadék - a tőzeggel azonos hatású.
CSEREPEK, ÜLTETŐEDÉNYEK A cserepek tekintetében többféle megoldás képzelhető el: - Lehet agyagcserépbe ültetni az orchideát, ennek előnye, hogy az agyag porózus, tehát a gyökerek jobban szellőznek benne, hátránya viszont, hogy gyorsabban kiszárad a növény, így gyakrabban kell öntözni. Főleg olyan növényekhez javasolható, melyek nagy, súlyos virágzati szárakat nevelnek, és ettől egy könnyű cserépben borulékonnyá válnak. - A műanyag cserép, főleg a most elterjedőben lévő, átlátszó orchideacserép több szempontból is hasznos. Egyrészt jobban tartja a nedvességet, ritkábban kell öntözni a növényt, a gyökerek nem tapadnak rá szorosan az edény belső falára, és így átültetésnél nem károsodnak. Átlátszó cserépben jobban lehet ellenőrizni az ültetőközeg állapotát is. Ha a gyökerek fehérek, és a cserép túl könnyű, akkor itt az ideje az öntözésnek. Ha a cserép súlyos, és a gyökerek zöldek, akkor még van nedvesség az ültetőközegben. - A léckosár az alkatuk miatt felfüggesztést kívánó orchideafajok számára nélkülözhetetlen. Ilyen például a Vanda, és ennek rokonai, illetve hibridjei, amelyek hosszú léggyökeret növesztenek, és hagyományos ültetőedényekben nem férnek el. Ilyenek többek között a Stanhopeák és Gongorák is, amelyek lefelé növesztik a virágzati száraikat.
31
Fontos megemlíteni a lakásdekorációs célt szolgáló kaspókat (díszcserép), amelyekbe cserepestől helyezik a növényeket. Ebben is lehet tartani az orchideákat, de ez fokozott gondosságot követel, mert öntözéskor a cserépből kifolyik a víz, megáll a kaspóban, a növény gyökere nem tud levegőhöz jutni, és orchideánk rövid időn belül a komposztra kerül. Ha kaspóban akarjuk tartani a növényt, öntözéskor mindenképpen vegyük ki belőle, és csak akkor tegyük vissza, ha már lecsöpögött róla a felesleges öntözővíz. Ha ezeket az orchideák számára legfontosabb dolgokat szem előtt tudjuk tartani, és valamennyire kielégítő mikroklímát tudunk számukra biztosítani, akkor növényeink nagyon jól fogják érezni magukat, és színpompás virágokkal hálálják meg a gondoskodást. A fent ismertetett gondozási tanácsok általában vonatkoznak az orchideákra. Részletesebb, az adott fajra jellemző útmutató a fajok ismertetésénél található. -
Lyukacsos cserépbe ültetett Dracula gorgona
32
33
34
ÉLETTEREK
ORCHIDEÁK A LAKÁSBAN Hála az egyre újabb, „sokat tűrő” hibrideknek, ma már azok is nevelhetnek lakásukban orchideát, akik nem a trópusokon élnek, sőt üvegházzal sem rendelkeznek. Ma már a szobanövények a lakásdekoráció fontos részét képezik, minden feltétel adott ahhoz is, hogy virágzó orchideák színpompáját élvezhessük lakásunkban. A téli, hideg hónapokban az orchideák ragyogóan növekednek a lakásban, nyáron pedig védett helyen a kertben is tarthatók. Ahhoz, hogy lakásban tartott orchideánk virágzásában évekig gyönyörködhessünk, néhány, tartásukra vonatkozó alapszabállyal tisztában kell lennünk.
Fény Egyetlen virágos növény sem fejlődik jól elegendő fény nélkül, és ez az orchideákra is igaz. A lakásba bejutó fény mennyisége sok körülménytől függ (az ablak árnyékoltsága, a fény beesési szöge stb.). Az orchideák számára legmegfelelőbb egy keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkány vagy az ablak közvetlen közelében elhelyezett virágállvány. A déli ablakpárkányok még függönnyel árnyékolva is túl melegek, az északra néző ablakpárkányok pedig nem biztosítanak elegendő fényt a növények számára. Télen, fényszegény időszakokban pótmegvilágítást kell biztosítani orchideáinknak. Eredeti élőhelyükön napi 12 órán keresztül éri őket a fény. A mi éghajlati viszonyaink mellett a téli sötét és rövid nappalokat pótfényforrás beállításával lehet meghosszabbítani. Phalaenopsisok lakásban
35
Fényforrásként egy falra szerelt, a növényre irányított lámpa is megteszi, de ha kifejezetten „luxus” körülményeket szeretnénk teremteni virágunk számára, akkor a falikar foglalatába úgynevezett „növénynevelő” égőt csavarjunk. Ezeket a növénynevelő égőket különböző erősségben (40 W, 60 W, 100 W) a legtöbb elektromos szaküzletben be lehet szerezni. A pótmegvilágítás lehetővé teszi, hogy télen virágzó orchideáink teljes virágpompájában gyönyörködhessünk. Használhatunk széles spektrumú neon fénycsövet is, amelyet a növény fölé 15-20 cm-es magasságban célszerű elhelyezni.
Hőmérséklet A lakásban tartott orchideák számára éjszaka 16-18, napközben 22-24 fok az ideális. Az évszaknak megfelelően néhány fokos eltérés megengedhető, azonban az ablakpárkányon az éjszakai lehűlés és a nappali felmelegedés a kívántnál erősebb lehet, ezektől a szélsőségektől lehetőleg védeni kell orchideáinkat.
Páratartalom A téli hidegben a fűtött lakások páratartalma rendszerint a 30%-ot sem éri el, ez az orchideák számára kevés. Ilyen esetben mindig gondoskodni kell a levegő párásításáról a növények környezetében spricceléssel, több növény egy csoportba állításával vagy úgy, hogy egy nagyobb tálba vizet öntünk, ebbe kavicsokat helyezünk, és a kavicsok tetejére állítjuk a cserepet úgy, hogy a cserép alja ne érjen a vízbe. Jó megoldás, ha felfordított cserépalátétekre állítjuk az orchideákat. Külföldi virágüzletekben komplett szetteket lehet kapni, különféle színekben, egy nagyobb tálca, és bele helyezhető műanyag rács. Ezek a szettek elég költségesek, az orchideák számára egyszerűbb itthoni megoldások is megfelelnek. Az orchideák számára a megfelelő páratartalom 50-60%. Jó megoldás az is, ha orchideáinkat páfrányokkal vesszük körül, és ezeket rendszeresen spricceljük. A páfránylevelek nagy felületen párologtatnak, ami megfelelő mikroklímát biztosít az orchideáknak. Természetesen az elektromos párásító is jó szolgálatot tesz.
36
Nedves agyaggranulátummal töltött tálca segít fenntartani a megfelelő páratartalmat
Öntözés Az öntözéssel a téli hónapokban óvatosan kell bánni, mert a kevesebb fényhatására a növények anyagcseréje lelassul, és így a vízigényük is kevesebb. A legtöbb orchidea pusztulását a túlöntözés, és az ennek következtében fellépő gyökérkárosodás okozza. Az öntözésnél alapelv, hogy inkább ritkábban, de bőségesen öntözzünk, mint naponta keveset. A téli időszakban a legtöbb orchidea számára megfelelő a hetenként egyszeri bőséges öntözés. Természetesen a növényeknek ekkor sem szabad a vízben állni. Nyáron a hőmérséklettől függően gyakrabban kell öntözni, forró, száraz időszakban akár naponta is, és nagyon gyakran kell spricceléssel párásítani a levegőt az orchideák környezetében.
37
38
LAKÁSBAN TARTHATÓ ORCHIDEAFAJOK: Cattleya hibridek: Lakásba a kistermetű hibridek közül válasszunk. Fényigényük miatt délkeleti ablakpárkányra megfelelőek. Javasolt hibridek: Slc. Mahalo Jack, Pot. Free Spirit ’Rock’, Pot. Burana Beauty ’Burana’, Sl Wendys Valentiné ’June’. Dendrobiumok: Nagyon szép törpe fajok is kaphatók. Fényigényesek. Oncidiumok: A kisebb növésű hibridek megfelelőek lakásban tartásra. Fényigényesek. Paphiopedilumok: A papucsorchideák remekül nevelhetők lakásban, kedvelik a félárnyékos helyeket, és hosszan virágoznak. A fokföldi ibolyával azonos elhelyezést igényelnek. Különösen ajánlhatók a mintás levelű melegházi fajok. Phalaenopsisok: A leginkább javasolhatók lakásban tartásra. Félárnyékos helyet igényelnek, és egész évben hálásan virágoznak. Phalaenopsis hibrid
Rhyncholaelia dygbiana
39
Tápozás Az orchideáknak rendszeres tápozásra van szükségük. Kiegyenlített tápoldatból (amelyben egyenlő arányban található a három fő alkotóelem: a nitrogén, a foszfor és a kálium) a gyári előírás negyedét-felét tegyük az öntözővízbe, télen minden harmadik öntözés alkalmával. Nyáron gyakrabban, minden második öntözésnél lehet tápoldatozni a növényeket, mert ilyenkor a növények ismét fejlődésnek indulnak, és ehhez több tápanyagra van szükségük. Mésztartalmú tápoldattal ne öntözzük az orchideákat! Megfelelő tápoldat számukra a guanós táp, a Wuxal vagy a Trópusi Doktor. Ezek bármelyik növénykereskedésben beszerezhetők. Léteznek kifejezetten orchideák számára készült tápoldatok is, de ezeket egyelőre csak külföldön, illetve egy-egy nagy virágkiállítás alkalmával a kifejezetten orchideákra és broméliákra szakosodott kereskedőknél lehet beszerezni.
ORCHIDEÁK KERTEKBEN ÉS TERASZOKON A helyesen megválasztott és jól gondozott orchideák a leglátványosabb és legegzotikusabb díszei lehetnek a kerteknek és a teraszoknak. Hazai éghajlatunk nyáron a legtöbb nálunk kapható orchidea számára megfelelő hőmérsékletet biztosít. Akinek kertje vagy terasza van, késő tavasztól őszig kint nevelheti orchideáit a szabadban. A melegházi orchideákat csak az első hűvös őszi napok beköszöntével kell bevinni a lakásba, de néhány orchideafaj az első fagyokig kint maradhat, és az őszi napsütésben kielégíthetik magas fényigényüket. Ezeket a növényeket csak az első fagyok elől kell fedett helyre vinni. Ősztől az orchideákat tovább lehet nevelni a szobában az ablakpárkányon, némi pótmegvilágítást és megfelelő páratartalmat biztosítva nekik. A sikeres gondozás alapvető feltétele az orchideafélék helyes megválasztása, hogy a növények igényeit összhangba tudjuk hozni lehetőségeinkkel.
Laelia pumila kertben
40
41
Az orchideák zárt teraszon telelnek
Fény Tavasszal és nyáron a kert vagy a terasz ideális helyet biztosíthat orchideáinknak, azonban fajtától függően több-kevesebb árnyékot kell biztosítani növényeinknek, védeni kell őket a déli, koradélutáni égető napsugaraktól. Tavasszal fokozatosan szoktassuk őket az erősebb fényhez. A közvetlen napfény csúnya foltokat éget az orchideák érzékeny leveleire, ahol később a különféle gombás fertőzések is megtelepedhetnek. A szabad levegőn, természetes fényben a növények megerősödnek, és jó kondícióban tudják átvészelni a következő telet.
42
Hőmérséklet A nyáron szabadban tartott orchideáknál a hőmérsékletet a természet biztosítja, amit mi árnyékolással tudunk némileg befolyásolni. Az orchideák a saját természetes élőhelyüktől függően igénylik a magas, mérsékelt vagy alacsony hőmérsékletet. Hazai nyári viszonyaink leginkább a meleg- és mérsékeltházi orchideáknak kedveznek. Ezek jól tolerálják a meleg nappalokat és a hűvösebb éjszakákat, és az őszi, téli időszakban lakásban továbbnevelhetők.
Nedvesség / páratartalom Öntözött kertekben a levegő hőmérséklete megfelelő páratartalommal párosul, nyári melegben is minimum 40-50%, ami a legtöbb orchidea igényét kielégíti, de a nagyon meleg nyári napokon szeretik, ha langyos vízzel permetezik őket.
Öntözés Az öntözés nagymértékben függ az orchidea fajtájától, és attól, hogy a szabadban fedett helyen tartjuk-e vagy éri-e némi természetes csapadék is. Általános szabály, hogy mivel az orchideák szeretik az állandó légmozgást a gyökérzetük körül, ezért a túlöntözést és az ültetőközegben pangó nedvességet kerülni kell. Nyári nagy melegben a szabadban tartott orchideákat (ahogy más növényeket is) gyakrabban kell öntözni, mint a csapadékos, hűvös időszakokban. A legtöbb orchidea fő vegetációs időszaka a nyár, ekkor fejlődnek a legerőteljesebben. Az ültetőközeget ilyenkor nem szabad hagyni kiszáradni. A nagyobb cserépben élő Cymbidiumokat ne tegyük közvetlenül a földre, mert a cserép lefolyónyílásai eltömődhetnek, és a csapadék nem tud szabadon távozni a cserépből. Jó megoldás lehet két téglára vagy két deszkalapra állítani a cserép szélét, hogy légréteg maradjon a föld és a cserép között.
43
44
Tápozás Az orchideák rendszeres tápanyag-utánpótlást igényelnek, különösen nyáron, a vegetációs időszakban. Jobb gyakrabban, kevesebb tápoldatot juttatni nekik (a gyári előírás felét-harmadát), mint ritkábban nagy mennyiséget, mert ez könnyen gyökérkárosodáshoz vezethet. E szabály alól kivételek a nyáron kertben tartható Cymbidiumok, melyeknek sok tápanyagra van szükségük a vegetatív időszakban.
JAVASOLT FAJTÁK: Cattleya hibridek - Szűrt fényt igényelnek, a hőmérséklet-változásokat jól tolerálják. Szinte valamennyi hibridet lehet nyáron a kertben tartani. A sárga virágú, illetve a mini hibridek érzékenyebbek az éjszakai Cymbidium hibrid lehűlésre, ezeket nyáron sem tanácsos kitenni a szabad ég alá. Cymbidiumok — Olyan területekre javasolható, ahol nyáron is jelentős az éjszakai lehűlés. Majdnem teljes napfényt igényelnek, csak a déli órák tűző napsütésétől kell védeni őket. Késő őszig a szabadban maradhatnak. Dendrobiumok — Hatalmas választék áll rendelkezésre. Encyclia fajok és hibridek - Jól tolerálják a hőingadozásokat. Epidendrumok — Majdnem teljes napsütést igényelnek, hőmérséklettoleránsak Oncidhimok - Fényigényesek, de a déli tűző naptól védeni kell őket. Paphiopedilumok - Papucsorchideák, árnyékos helyekre valók. Phaius - Széles levelekkel, hosszú virágzati szárral, félárnyékos helyre. Az ültetőközeget mindig nedvesen kell tartani. Spathoglottis - Széles, pálmaszerű levelekkel, bordó és sárga virágokkal; szűrt fényre vagy félárnyékos helyre ajánlható.
Cambria hibrid
45
46
TÉLIKERTEK - KIS ÜVEGHÁZAK Az álom: egy gyönyörű télikert vagy üvegház, ahová mindig besüt a nap, ahol az év minden szakában illatos növények virágoznak, ahol egy-egy fáradt, stresszes nap után le lehet ülni egy csésze kávéval a kezünkben, és átadni magunkat az élvezetnek, amelyet az egzotikus növények látványa nyújt. Egy hely, ahol visszakaphatunk egy darabkát az annyira nélkülözött természetből, felüdülhetünk, és egy pillanatra megfeledkezhetünk a rohanó világról. Egyre többen válthatják valóra ma már ezt az álmot, egyre többen rendelkeznek télikerttel, a ház falához épített „kis üvegházzal” vagy nagyobb méretű üvegezett terasszal. Ezek az építmények ideális helyet biztosítanak a növények számára, sőt el sem lehet képzelni ezeket növények nélkül. Lehetőséget nyújtanak olyan növények nevelésére is, amilyeneket a lakásban nem tarthatnánk. Ilyenek például a különleges igényű orchideák is. A legideálisabb elhelyezés e trópusi kincsek számára az üvegház, ahová bőven árad a fény, és olyan körülmények biztosíthatók, amelyek a legjobban megközelítik azt, ami az orchideák eredeti élőhelyét jellemzi. Hőmérséklet szempontjából az üvegházak három típusát különböztethetjük meg: 1. A hidegházat, amelyet télen csak épp annyira fűtenek, hogy a fagymentességet biztosítsák, a hőmérséklete 5 °C körüli. 2. A melegházat télen fűtik, a hőmérséklet itt átlagos szobahőmérséklet, 1824 °C közötti. 3. A mérsékeltház az előző két típus közötti átmenet, a hőmérséklet télen 1217 °C. A mérsékelt- és melegház alkalmas különböző fajú orchideák tartására. Nyáron ezeket az üvegházakat árnyékolni kell az erős napsugárzás ellen, és biztosítani kell az állandó légmozgást, hogy a túlzott felmelegedést elkerüljük. A növényekkel megfelelően berendezett üvegházak páratartalma magas, mert a sok növény állandóan párologtat.
Dendrobium nobile hibrid
47
Fényben fürdő Cattleya hibrid Üvegházban nyíló orchideák
48
Mérsékeltházba való orchideák: - Cattleyák, - Miltoniák, - Oncidiumok, - Dendrobiumok egyes fajai, - Zygopetalumok. Melegházi orchideák: - Phalaenopsisok, - Vandák és hibridjeik, - Paphiopedilumok egyes fajai, - Dendrobiumok egyes fajai. Hidegházi tartásra a Cymbidium, a Coelogyne, Masdevallia, Dracula, Pleurothallisok és még sok más, hűvös hegyvidéki lejtőkön élő orchidea alkalmas.
A mérsékelt-hideg hőmérsékletet kedvelő Masdevallia
49
A felsorolt orchideák közül néhány faj kifejezetten csak üvegházi körülmények között tartható, mert a lakás nem biztosítja számukra a szükséges fénymennyiséget. Ezek kifejezetten a Vandák és hibridjeik és a legtöbb Dendrobium. Szintén a fényigényes fajok közé tartoznak a Zygopetalumok és az Oncidiumok is. A Cattleyák szintén üvegházban érzik magukat a legjobban, de egyes mini fajtái az ablakpárkányon is virágzásra bírhatok. Amíg csak egy-két cserép orchideát tartunk, mondjuk egy jól berendezett télikertben, addig azt kísérő növényekkel lehet kellemesebbé, páradúsabbá, a növény számára otthonosabbá tenni. Ilyen kísérő növények lehetnek egy fűtött üvegházban vagy télikertben a páfrányok, Spathyfillumok, Anthuriumok, Ficus fajták, pálmák, broméliák, levélkaktuszok. Ha már nemcsak egy-két cserép orchideánk van, hanem a kezdeti sikereken felbuzdulva elkap bennünket az „orchidealáz”, és már összevásároltunk jó pár darabot különféle fajokból - mert olyan szép, és egyébként is ki kell próbálni -, akkor sincs veszve semmi. Az egyéb növényeket szépen sorban kiszorítják az orchideák, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy szinte már semmi más nincs az üvegházunkban, mint orchidea. Méghozzá különféle fajú és igényű orchideák! Előbb-utóbb szinte mindenki eljut idáig, mert nehéz ellenállni a kísértésnek. Ilyenkor egy üvegházon belül kell megteremteni a megfelelő «körülményeket a különféle igényű orchideák számára. Az egyik lehetséges megoldás az orchideák fényigény szerinti csoportosítása. A legvilágosabb részen, a tető alatt felakasztva kaphatnak helyet a Vandák, a Cattleyák és a Dendrobiumok. A középső, kissé árnyékosabb részen foglalhatnak helyet a Phalaenopsisok, Oncidiumok, Miltoniák és ezek rokonai. Legalul, ahol a leghűvösebb a levegő, ott helyezzük el a Cymbidiumokat, és a pihenő idejüket töltő Cattleyákat. Ez természetesen csak javaslat. Ezen kívül még sok más jó megoldás is létezhet, a növények legjobb elhelyezését mindenki a saját tapasztalati alapján döntheti el. Az üvegházban és télikertben egyaránt fontos a jó szellőzés és az állandó légmozgás. E célból érdemes ventilátorokat elhelyezni az üvegházban, akár beépített formában is. A szellőzést jól biztosítják a tetőablakok is. Az ajtó- és ablaknyílásokat szúnyoghálóval tanácsos védeni a különféle rovarok ellen, melyek nemkívánatos vendégek az orchideáink között, ugyanis, ha beporozzák a virágokat, azok napokon belül elhervadnak és lehullanak.
50
A fényigényes Dendrobiumok
A megfelelő páratartalomról több módon is lehet gondoskodni. Jó módszer például egy víztároló medence vagy esővizes hordó elhelyezése a növények között, amely állandó, jó minőségű, temperált öntözővizet biztosít, ugyanakkor az állandó párolgás következtében növeli a levegő relatív páratartalmát. Szintén jó módszer, de egy kicsit költségesebb az elektromos párologtatók beszerzése. Nyári napokon a növények napi kétszeri permetezése, és gyakori öntözése is mind hozzájárul a megfelelő páratartalom fenntartásához.
51
AZ ORCHIDEÁK OSZTÁLYOZÁSA növekedési formák szerint Az alábbi pár sor ahhoz nyújt segítséget, hogy a különböző orchideafajok gondozási tanácsaiban elkerülhetetlen idegen kifejezéseket megértsük, és ezzel együtt az orchideák titokzatos világa is közelebb kerüljön hozzánk. Az orchideák egyik osztályozási kategóriája a növekedési forma. Az orchideák vagy monopodiális (közA monopodiális növekedésű Vanda hibrid alapos) vagy szimpodiális (áltengelyes) növekedésűek. A monopodiális növekedésű orchideák függőlegesen nőnek egy végpont felé, ez azt jelenti, hogy a növény magasabb lesz, de szélesebb már nem. Jó példa a monopodiális növekedésre a Vanda, melynek egy rövid, felfelé növő szára van, ennek végéből nőnek ki az újabb és újabb levelek. A szimpodiális orchideák vízszintesen, rizómával terjeszkednek. A rizómából fejlődik alul a gyökér és oldalról felfelé a hajtások. Ezek a hajtások egy bizonyos magasságig nőnek csak, azután leáll a növekedésük, és az újabb hajtások oldalirányban jelennek meg, vízszintesen terjeszkednek. A szimpodiális növekedésre jó példa a Cattleya. A Cattleya rizómája rátelepszik az ültetőközeg felszínére, és lefelé gyökereket növeszt, felfelé pedig új hajtásokat hoz, melyeknek szára megvastagodik, víz- és tápanyag tárolására alkalmassá válik. Ezt a megvastagodott szárrészt pszeudobulbának vagy röviden csak bulbának nevezzük. A pszeudobulbák csúcsán egy vagy több levél fejlődik.
52
A professzionális üvegházak technikai berendezéseinek ismertetése meghaladja e könyv kereteit, erről egyébként részletes szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére.
SZOBAVITRINEK, FLORÁRIUMOK Sokan vágynak arra, hogy különleges, magas igényű, trópusi orchideákat tartsanak lakásukban, akár több nemzetség több fajából álló gyűjteményeket is. Nem mindenkinek van azonban lehetősége arra, hogy kerti üvegházat vagy télikertet építsen és rendezzen be kedvencei számára. Az igényes trópusi orchideák, főleg a botanikai fajok legtöbbje viszont nem nevelhető a lakásban, mert sem a fény-, sem a hőmérsékleti viszonyok, sem a levegő páratartalma nem megfelelő számukra. E probléma áthidalására kínálnak megoldást a különféle szobai növényvitrinek, floráriumok. Anyaguk lehet üveg vagy víztiszta polikarbonát, a váz készülhet fából, fémből. A vitrinek kialakításánál figyelembe kell venni a növények speciális igényeit. Feltétlenül gondoskodni kell a megfelelő szellőzésről és légmozgásról, akár egy számítógép-ventilátor beszerelésével. Fontos szempont a növények fényigényének kielégítése. Ezt fénycsövek beszerelésével lehet megoldani, a szaküzletekben már különféle méretű, növénynevelő fénycsövek is kaphatók. A harmadik, szintén nem elhanyagolható szempont a megfelelő páratartalom biztosítása. Ehhez ultrahangos vagy egyéb párásító berendezést kell elhelyezünk a növényvitrinben. E könyv terjedelme nem teszi lehetővé a pontos és részletes műszaki tanácsadást, de ebben a témakörben több könyv is elérhető az érdeklődők számára. Ha kész a vitrin, már nincs is más dolgunk, mint betelepíteni a növényeket. Ez sem egyszerű dolog, mert tekintettel kell lennünk a növények egyedi igényeire. Különböző éghajlatú területeken élő, más-más környezeti feltételekhez alkalmazkodott növényeket ne társítsunk, mert vagy az egyik, vagy a másik faj számára nem lesznek ideálisak a feltételek. Ilyenkor a legjobb módszer, ha azonos területen élő orchideanemzetségek különböző fajaiból válogatjuk össze a növényeket.
53
54
A növények kiválasztásánál fontos szempont, hogy mekkora lesz a vásárláskor esetleg még kicsi növény. Ezt feltétlenül érdeklődjük meg, mielőtt megvásárolunk egy orchideát. A nagytermetű, nagyra növő vagy hosszú virágszárat hordozó fajok nem alkalmasak floráriumi elhelyezésre. Figyelembe kell venni a növények fényigényét is. A fény iránt érzékenyebb növényfajokat helyezzük el alul, felül pedig a több fényt kívánó orchideák fogják jól érezni magukat. Egy-két hónap után, ha megfelelő a vitrinben a belső klíma, nagyon szép, jól működő biotopot sikerülhet kialakítani, és gyönyörködhetünk a sok, különféle színű orchideánk virágzásában.
Florárium a mini orchideák számára
55
56
FAJOK ISMERTETŐJE
BULBOPHYLLUM A Bulbophyllumok az orchideák családjának legnépesebb fajához tartoznak, de méreteik miatt legkésőbb kerültek a gyűjtők listájára. Hazai gyűjteményekben az Elizabeth Ann Buckleburry a leggyakoribb képviselője a Bulbophyllumoknak. Az egyik legfőbb ok, ami a Bulbophyllumok tartása mellett szól, az a virágok hatalmas formagazdagsága és színválasztéka. Változatos a virágok elhelyezkedése is, ami lehet esernyőformájú, egyedül álló vagy ülhet virágzati száron csoportosan is. A szakirodalomban Bulbophyllum címszó alatt 2700 név szerepel, de figyelemmel a szinonimák tekintélyes számára, körülbelül 1200-1400 tiszta fajról beszélhetünk e nemzetségen belül. A Bulbophyllum igazi transzkontinentális növény, amely megtalálható minden földrész trópusi övén. A Bulbophyllumok közé tartozó orchideák sokféleségéből adódóan egységes gondozási tanácsokat szinte képtelenség adni. Ami általánosságban elmondható róluk, az az, hogy szeretik a melegházi körülményeket. Éjszaka minimum 13-14 °C-ot kell biztosítani számukra, ami napközben akár 32—33 °C is emelkedhet, sőt ennél magasabbra is, ha a páratartalom megfelelő. Mint a legtöbb orchideánál, a Bulbophyllumoknál is a levél a legjobb útmutató a kívánt fénymennyiségre vonatkozóan. Minél vékonyabb és puhább a növény levele, annál több árnyékot kíván. A kemény, merev levelű fajok fényigényesebbek. Nagyon sok nagyméretű Bulbophyllum azért nem virágzik, mert kevés a rendelkezésre álló fény mennyisége. A Bulb. rotschildianum, a Bulb.
Bulbophyllum ornatissimum
57
wendlandianum és a Bulb. Elizabeth Ann hibrid legjobban az ablak közvetlen közelében érzi magát, ahol annyi fényt kap, amennyire csak szüksége van. Ültetőközeg gyanánt a durva darabos kéreg, némi sphagnum mohával keverve a legideálisabb a Bulbophyllumok számára. Sok Bulbophyllum szeret szétterjedni, ezért szélesebb ültetőedényt igényel, amelynek mélysége 7,5-10 cm legyen. A mélyebb edényeket 4—5 cm magasságban agyaggranulátummal célszerű megtölteni. A csüngő típusú növények számára ideális a parafalap, amelyre némi sphagnum mohával „alapozva” lehet felerősíteni a növényt. A legtöbb Bulbophyllum szereti a magas páratartalmat, amelyet meleg napokon többszöri permetezéssel lehet elérni. Különösen érvényes ez a lapra erősített növényekre, amelyek hamar kiszáradnak meleg, nyári napokon. Az egyre nagyobb számban alkalmazott automata légnedvesítők megkímélhetnek bennünket a fáradságos kézi permetezéstől, és a hatásfokuk is jóval nagyobb. A Bulbophyllumok környékén állandó légmozgásról is gondoskodni kell. A legjobb megoldás a ventilátort a Bulbophyllumok közelébe telepíteni. Tápozásra nyáron 2—3 hetenként, télen havonta egyszer kerüljön sor. Bármilyen kiegyenlített hatóanyag-tartalmú, más orchideáknál bevált tápoldat megfelel.
Bulbophyllum sumatranum
58
CATTLEYÁK ÉS ROKONAIK A Cattleya nemzetség hivatalosan a mérsékeltházi növények közé tartozik, azonban egyes fajtái és hibridjei világos lakásban is tarthatók. Lakásban tartásra mindenképpen a mini fajták közül válasszunk. A növény termetéhez képest hatalmas virágai, azok színpompája és hosszú élettartama az egyik legkedveltebb orchideává tették a világon. A Cattleyák Dél-Amerika különböző éghajlatú területeiről származnak. Két fő csoportra oszthatóak: az egylevelű és a kétlevelű Cattleyákra.
Blc. Summer Song
59
60
Az „egylevelű” fajok virágzási szokásaikat és növekedésüket tekintve egyöntetűbbek. A száraik bulbává (ld. keretes cikk) alakulnak, melynek végéből egyetlen levél tör elő. Virágaik nagyobbak, mint a kétlevelűeké, és mivel élőhelyük hegyvidéki területeken található, így mérsékelt körülmények között tarthatók, a hőmérséklet iránt toleránsak. Néhány nagyon szép fajta, amelyeket a hibridek létrehozásánál is gyakran használnak: C. warscewiczii, C. mossiae, C. dowiana.
Cattleya Daffodil
A „kétlevelű” Cattleyák szára botszerű, leveleik száma kettő vagy annál több, virágaik kisebbek, mint egylevelű rokonaiké, viszont sokkal több virágot hoznak. Egy-egy kifejlett példányon nem ritkaság a 30 virág sem. Élőhelyük általában alacsonyan fekvő trópusi területeken található, így magasabb hőmérsékletet igényelnek, mint „egylevelű” fajtársaik. A levegő hirtelen lehűlését rosszul Cattleya intermedia x Cattleya pumila
61
viselik. Méretüket tekintve a nagy növésű és a törpe fajták egyaránt megtalálhatók közöttük. A kereskedelemben leggyakrabban kapható fajok: a C. guttata, a C. bicolor, C. velutina, C. skinneri és a C. violacea. A Cattleya — az orchideák királynője — sokak szemében nagyon sokáig e növénycsoport egyedüli megtestesítője volt. Ha az orchidea bárhol, bármikor szóba került, mindenki lelki szemei előtt megjelent a Cattleya labiata gyönyörű formája és ragyogó lila színe. Annak ellenére, hogy a C. labiata volt az első ilyen orchidea, amely egy angliai kertész keze nyomán kivirágzott, később nagyon hosszú időre ismét nyoma veszett. Mivel a növény egyéb virágszállítmány csomagolóanyagául szolgáló „zöld tömegként” érkezett Angliába, senki nem tudta biztosan, hogy honnan is származott, hol gyűjtötték be. Gyűjtők indultak keresésére, és egymás után érkeztek Angliába az újabb és újabb Cattleya-szállítmányok. Olyan új és értékes fajokat ismertek meg és írtak le, mint a C. mossiae, a C. trianaei, a C. mendelii, de az igazira, az orchideák legszebbikére, a C. labiata-12. nem akadtak rá. Húsz év múltán Rio de Janeiro körzetében találtak néhány példányt, de kiderült, hogy az erdőt, ahol feltételezhetően élőhelyük volt, kiirtották, és a helyén kávéültetvény művelésébe kezdtek. 50 év múltán Pernambuco környékén viszont hatalmas, kiterjedt élőhelyeket fedeztek fel, így újra hatalmas lelkesedéssel foghattak hozzá a C. labiata begyűjtéséhez, amelyek azután a londoni növény-árveréseken rekord összegekért keltek el.
BOTANIKAI FAJOK Aki már sikeresen nevel egy-két Cattleya hibridet, és a megfelelő környezeti adottságokat is meg tudja teremteni számukra, az nyugodtan megpróbálkozhat botanikai fajok tartásával is. Ezek a növények nehezebben beszerezhetőek mint a hibridek, az áruk is magasabb, és tartásukhoz már speciális termesztőberendezések szükségesek, pl. üvegház, florárium, télikert stb. Az alábbiakban ismertetek néhány szép és érdekes botanikai fajt, amelyek tartását gyakorlottabb orchideagyűjtőknek javaslom.
62
Cattleya aurantiaca Közép-amerikai faj, fákon, sziklákon, gyakran szélsőséges körülmények között él. Virágai 3 cm nagyságúak, világító narancssárgák, az ajkak piros csíkosak. Fürtökben nyílnak virágai, tavasztól őszig bármikor. A kertészek előszeretettel alkalmazzák e fajt keresztezéseknél, mert erős, sárga színét örökíti.
Cattleya aurantiaca
Cattleya amethystoglossa Brazíliai faj, tengerparti sziklákon, fákon él, teljes napsütésben. Az egyméteres virágzati száron harmincnál több 10 cm-es virág nyílik. A virág színe fehér, lila pöttyös, az ajak színe lila. Meleg, párás, világos helyen tartsuk. Nyáron bőségesen öntözzük, télen tartsuk hűvösebben (16-17 °C) és szárazabban.
63
Cattleya bicolor Brazíliai kétleveles Cattleya. 10 cm-es, illatos virágai ősszel nyílnak. A virág színe barnás-zöld, az ajak lila. Látványosan szép orchidea, és különösen vonzóvá teszi finom illata. A virágokban több hétig is gyönyörködhetünk. Gondozása megegyezik az eddig ismertetett brazíliai Cattleya-fajok gondozásával.
Cattleya bicolor hibrid
64
Cattleya intermedia Dél-amerikai faj, a gyűjtők és a kertészek körében is nagyon népszerű, mert könnyen tartható, nem túl kényes, hamar bokros példánnyá növekszik, viszont nem nő túl magasra. Általában a faj és a hibridjei is nyáron virágoznak, és egy több éves, kifejlett példány egy időben rengeteg virágot bont. Nagyon sok színvariációja létezik, az alapfaj virágának a színe rózsaszín, az ajak egy árnyalattal sötétebb. Eredeti élőhelye az óceán közvetlen közelében van, ahol a páratartalom mindig magas. Ezt kultúrában is igényli. Nyáron a kertben, félárnyékban jól érzi magát. Bőségesen öntözzük és rendszeresen tápozzuk. Télen világos ablakpárkányon, nem túl meleg hőmérsékleten tartható.
Cattleya intermedia teljes virágzásban
65
Cattleya labiata Gyűjteményekben elterjedt, népszerű növény, és egyúttal az első Cattleya-faj, amely Európában kivirágzott a 19. században. E fajt elsőként vonták be a modern orchidea-nemesítési munkálatokba, nagyon sok, nagyszerű hibridnek az őse. Színe lila, sötétebb, bordóslila ajakkal. Nyáron sok fényt és vizet kíván, a hajtásnövekedés befejeződése után, télen szárazabban kell tartani. A Cattleya labiata és hibridjei ősszel virágoznak, a bimbóképződés a rövidebb nappalok hatására indul meg.
Cattleya labiata hibrid
Cattleya mossiae Venezuelai egyleveles faj. Könnyű tarthatósága miatt a gyűjtők körében meglehetősen népszerű. A virága nagy, 15-17 cm ármérőjű, halvány rózsaszín, az ajak a szirmok színével azonos, sötétlilával erezett, a torokban sárga folttal. A tavaszi hónapokban virágzik. Nyáron bőséges öntözést és tápozást, télen
66
határozott nyugalmi időszakot kíván alacsonyabb hőmérséklettel, kevesebb öntözéssel, jól szellőző, világos helyen.
Cattleya skinneri Közép-amerikai kétleveles faj, szárgumói 20-25 cm-esek. Egy-egy száron több szép, lila virágot hoz. Nem túl igényes növény, kis odafigyeléssel könnyen tartható. Télen hűvös környezetet és kevés vizet igényel. Mérsékelt hőmérsékleti körülmények között fejlődik legjobban (télen 14—16 °C, nyáron 22—26 °C). Tavasztól őszig a kertben, teraszon, félárnyékos helyen tartható.
Cattleya skinneri
67
Cattleya walkeria Az egyik legszebb Cattleya-faj. Megjelenését érdekessé teszik gömbölyű szárgumói, és az azok csúcsán ülő egy, vaskos, ovális levél. A növény jellegzetessége, hogy rövid rizómákon hozza új hajtásait, és minden második hajtás virágrügy. Terjeszkedő, oldalirányú növekedése miatt a cserépből hamar kilógnak a gyökerei és levelei. Az alapfaj virágának színe rózsaszín, de létezik hófehér (alba) változata is. A gyökérzete érzékeny a túlöntözésre, ezért lehetőleg felfüggesztett kosárban neveljük.
Cattleya walkeria alba
68
CATTLEYA-ROKONSÁG A Cattleyák rokonai közé tartozik a Sophronitis, a Laelia, a Brassavola, a Broughtonia, az Epidendmm stb. Ezekkel a fajokkal rengeteg hibridet hoztak létre a nemesítők. A Sophrocattleyák például örökölték a Cattleyák nagy virágait és a Sophronitisek pirosas színét és hidegtűrését. A Brassocattleyák a Brassovoláktól örökölték fodros virágukat, és még sorolhatnánk a rengeteg hibrid különböző szülőktől örökölt jó tulajdonságait. Mindezeket figyelembe véve azt gondolom, hogy az egyéni adottságok ismeretében ma már mindenki talál a saját igényeinek megfelelő hibrid fajtát, színben, méretben, fény- és hőmérsékletigényben. Van olyan Cattleya hibrid, amelynek „felmenői” között kilenc különféle fajt számlálhatunk. Az egész Cattleya-rokonságra - a hibrideket is beleértve - jellemző, hogy nagyon igényesek a jól szellőző, darabos, laza ültetőközegre. Nagyon sokan például tiszta fenyőkéregbe ültetik a Cattleyákat (természetesen itt nem arra gondolunk, amelyet talajtakarónak árulnak a kertészetek, hanem minőségi, kifejezetten ültetési célokat szolgáló fenyőkéregre). A fenyőkéreghez minimális mennyiségű sphagnum mohát és durva darabos faszenet lehet keverni. Az ültetőközeg minősége akkor megfelelő a Cattleyák számára, ha a víz szabadon átfolyik a cserépen.
Cattleya forbesii
69
Öntözni nyáron bőségesen kell, friss esővízzel. A Cattleyák május végétől szeptember elejéig nyugodtan kint tarthatók a kertben vagy a teraszon. A tűző nap ellen védeni kell! A közvetlen napsugárzás foltokat éget a levelekre, amelyek elcsúfítja a növényt, ráadásul a szétroncsolt szöveteken hamarabb megtelepszenek a gombák is. Nyáron a kora reggeli vagy a késő délutáni nap közvetlenül érheti a növényeket, délben azonban árnyékra van szükségük. Egy-egy frissítő nyári zápor kifejezetten jót tesz a Cattleyáknak. Nyáron, a fő vegetációs időben hetente egyszer tápozzuk, és ne engedjük kiszáradni a növényt. Nyári hőmérsékletigénye 22-27 °C, de átmenetileg a magasabb hőmérsékletet is elviseli megfelelő légmozgás mellett. Tartósan 30 °C feletti hőmérsékletnél a Cattleyák fejlődése leáll. Télen a növény pihenőt tart, a hőmérsékletigénye csak 14-18 °C, ilyenkor kevesebbet öntözzük, tápozni pedig elég havonta egyszer, a gyári előírás felére hígított tápoldattal. Két öntözés között száradjon ki az ültetőközeg. Huzamosan azért ne hagyjuk víz nélkül a növényt, mert ilyenkor a szárgumói összeráncosodnak, és nagyon nehezen regenerálódnak. Az átültetés időszaka a tavasz, amikor az új hajtások jelentkeznek, és a gyökérfejlődés is megindul. Az átültetésnél legyünk óvatosak, nehogy az éppen mutatkozó gyökereket letörjük. Átültetésre nem sok idő áll rendelkezésre, mert ha az új gyökerek nagyon hosszúak (8-10 cm), akkor már nem lehet átültetni a növényt, ugyanis a gyökerek óhatatlanul letörnek. Szintén nem lehet átültetni a növényt nyáron, de télen sem, amikor pihenőidőt tart. A Cattleyák érzékenyek az átültetésre, ezért a rosszul megválasztott időpont a növény pusztulását okozhatja. (Télen véletlenül levertem egy cserép Cattleyát a polcról, és a cserép fele letörött. Összeszedtem a földről a növényt a cserépdarabokkal együtt, és ahelyett, hogy átültettem volna, óvatosan beletettem egy másik, kissé nagyobb cserépbe, és visszatettem a helyére. A Cattleyám így várta meg a tavaszt, és szerencsére semmi baja nem lett. Az eset tanulsága, hogy a téli átültetést még szélsőséges helyzetekben is érdemes elkerülni.) A Cattleyák virága a levelek alapjából emelkedik ki, egy ideig tasakban fejlődnek a bimbók, majd amikor a megfelelő nagyságot elérték, előbújnak a tasakból, és már a szabad levegőn fejlődnek tovább. A Cattleya hibridek virágai nagyon tartósak (nem egy közülük hónapokig él), és sok fajtájának a virága
70
illatos (pl. Cattleya bicolor hibridek). A mini Cattleyákat parafa lapra kötözve is lehet nevelni, ilyenkor a gyökereket vegyük körül sphagnum mohával, ami nedvességet tart a gyökerek környezetében. A lapra kötözött növényeknél az öntözésre, spriccelésre figyelni kell, mert sokkal hamarabb kiszáradnak, mint a cserépbe ültetett növények, így nyári melegben naponta többször is meg kell permetezni őket. Ilyen kistermetű, parafa lapon nevelhető faj pl.: a Cattleya aclandiae.
Sophronitis coccínea parafa lapra kötözve
71
72
CYMBIDIUMOK A Cymbidiumok világszerte a leggyakrabban tartott, legnépszerűbb orchideák közé tartoznak. Eredeti élőhelyük a Távol-Kelet, Kína, Japán, Délkelet-Azsia, a Himalája déli lejtői és a Fülöp-szigetek. A Cymbidiumok gond nélkül tarthatók ott, ahol lehetőség van nyáron a szabadban tartani őket, télen pedig fedett, világos helyen, 8-12 °C-os hőmérsékleten. Nyári hőmérsékleti igényük 20-25 °C, de megfelelő légmozgás esetén ennél magasabb hőmérsékletet is elviselnek. Ezekből az adatokból is látható, hogy a Cymbidiumokat hazánkban úgy lehet tartani, mint a legtöbb mediterrán dézsás növényt, pl. a citromfát, az Agapanthust, a leándereket, a bugenvilleákat stb. Nyáron a déli tűző nap ellen védjük árnyékolással a Cymbidiumokat. Fényigényük magas, különösen az őszi hónapokban. Egészen az első fagyokig kint lehet hagyni őket a kertben. Teleltetésük során annyi fényt biztosítsunk számukra, amennyit csak lehet, ugyanis kevés fényben rosszul virágoznak vágyéi is maradhat a virágzás. A Cymbidiumok jellemzően két csoportra oszthatók, őszi, illetve tavaszi virágzású hibridekre. A legújabb hibridek között már olyan is akad, amely évente kétszer virágzik. A kis növésű mini Cymbidiumok melegebb tartási körülményeket igényelnek, ezeket már lehet világos, nem túl meleg szobában is tartani. A virágok színe rendkívül változatos, a fehértől a vajsárgán, rózsaszínen, zöldön keresztül a pirosig szinte minden színben megtalálható. A nemesítés legújabb eredményeként már csüngő virágú, nagyon dekoratív Cymbidiumokat is lehet kapni. A Cymbidiumokat kora tavasszal, virágzás után ültessük át, de csak akkor, ha a növény már teljesen kitölti a cserepet. Az általános orchidea ültetőközeg megfelelő. Én egy vödör ültetőközegbe egy marék szárított marhatrágyát is keverek, ez fedezi a Cymbidiumok magas tápanyagigényét. Átültetés után a növényt egy-két hétig nem kell öntözni, hogy a gyökérképződés hamarabb meginduljon. Nyáron bőséges öntözést igényel. Kéthetente a gyári előírás felére hígított műtrágyával kell tápozni. (A tápozást azért nem szabad túlzásba vinni, mert az ültetőközegben feldúsult tápsó a levélcsúcsok fekete elszíneződését okozhatja). Cymbidium hibrid
73
A Cymbidiumok télen, hűvösebb körülmények között, sok más orchideafajhoz hasonlóan kevesebb öntözést igényelnek. Ilyenkor a túl sok nedvesség gyökérrothadást vagy gombás fertőzést okozhat. Két öntözés között rövid időre mindenképpen hagyjuk kiszáradni az ültető közeget. A jól tartott Cymbidiumok ellenállóak a betegségekkel szemben. Túl meleg telelőhelyen levéltetvek, atkák károsíthatják. A Cymbidiumok egyik legsúlyosabb fertőző betegsége a mozaikvírus (ld. Kártevők, betegségek). Ez sajnos gyógyíthatatlan, a vírusos növényektől mielőbb meg kell szabadulni. A hosszú virágzati szárakon akár 20-40 virág is nyílhat egy időben. A virágok tartósak, vázában is sokáig, hetekig élnek. (A virágüzletekben egyesével, átlátszó dobozokban vagy vegyes csokrokba kötve árulják.) Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy a Cymbidium nem szobanövény! A lakás fény- és hőmérsékleti viszonyai nem megfelelőek a növény egészséges fejlődéséhez és virágzásához. A Cymbidiumokat azoknak ajánlom, akik kerttel, és a téli tartáshoz hűvös, világos (pl. lépcsőház), fedett hellyel rendelkeznek.
Cymbidium hibrid
74
DENDROBIUMOK Az igazat megvallva, imádom a trópusi orchideákat, legyenek azok miniatűr fajok, kedves, apró virágokkal vagy hatalmasra növő, látványos példányok. De mégis talán a Dendrobiumok a legkedvesebbek számomra. A Dendrobium-nemzetség az orchideák között az egyik legnépesebb, vetekszik a Bulbophyllumokkal és Pleurothallisokkal. Neve a görög dendron (fa) és bios (élet) szóból adódik, és szószerinti fordításban „fán élőt” jelent, ami utal a nemzetség epifiton életmódjára. A Dendrobiumok között azonban előfordul sziklán élő (litofiton) és talajlakó (terreszter) is. Több mint 1500 különféle faja él a Himalája lejtőin, Kínában, Koreában, Japánban, Thaiföldön, Indonéziában, a Csendes-óceáni szigetvilágban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Új-Guineában. Lenyűgöző a variációk száma, amely a növények és virágok megjelenésében tapasztalható. Vannak Dendrobiumok, amelyek 3 méteres magasságot is elérnek, ugyanakkor a legkisebbek alig haladják meg az 1 cm-t, de a túlnyomó többség e két méret között az arany középutat képviseli. A legtöbben a közepes, illetve a nagy növésű fajokat részesítik előnyben, de én mindenkinek ajánlom, hogy tegyen kísérletet a törpe fajokkal is: apró virágaik elragadóak, és gondozásuk is különleges élmény. A nobile-típusú, botszárú Dendrobiumok ismét egy másik világot képviselnek robosztus termetükkel, extravagáns külsejükkel és virágaik sokféleségével. A Dendrobiumok szára lehet lapos vagy duzzadt, szőrős vagy sima, esetleg barázdált. A leveleik úgyszintén nagy változatosságot mutatnak. Vannak közöttük lombhullatók, melyek késő ősszel elhullatják levelüket, és kora tavasszal a kopasz szárakat elárasztják a virágok. Vannak olyanok, amelyeknek bőrszerű levelei több évig élnek, vannak vastag, húsos, majdnem pozsgás levélzetűek, és természetesen örökzöldek is. A levelek alakja és külleme is változatos. Van közöttük fényes sima, szőrös és érdes tapintású, mint a macska nyelve, és van, amelyik olyan, mint egy kis uborka, a neve is erre utal: Denobium. cucumerium. De a Dendrobiumok igazán a virágzatok terén nyújtanak nagy változatosságot. A virágok elrendeződése, alakja és színe ezerféle. Vannak Dendrobiumok, melyek egyetlen virágot hoznak, vannak, amelyek több száron sok-sok virágot nyitnak. A virágok mérete a néhány milliméterestől a 12 cm-esig terjed, vannak virágzatok, melyek csak néhány napig élnek, és vannak, amelyek több hónapig
75
76
virítanak. A leghosszabb életű virágai a Dendrobium cuthbertsonii-nak vannak, kedvező körülmények között 9 hónapig is gyönyörködhetünk bennük. A virágok színei között megtalálhatók a csillogó kristályfehérek, a pasztellszínek és az egészen mély, telt, sötét tónusok.
Dendrobium margaritaceum x cruentum
Dendrobiumok a tengerszinttől egészen a 3500 m-es magasságig megtalálhatók, a legkülönbözőbb hőmérsékletű területeken. Sok Dendrobium vígan él és virágzik mérsékelt vagy hűvös éghajlati körülmények között. Ezek a növények általában rendszeres téli pihenő időszakot tartanak. A meleg, trópusi klímát kedvelők viszont egész évben növekednek, és nincs kifejezett pihenő időszakuk.
77
Dendrobium loddigesii
Nagyon sokszor hallottam és olvastam már, hogy a téli pihenőt tartó Dendrobiumokat szárazon kell tartani, öntözés nélkül. Való igaz, hogy eredeti élőhelyükön a tél rendszerint száraz, nagyon kevés a csapadék. De még a legdrágább, legjobban felszerelt üvegház sem tudja reprodukálni az erdők párás hajnali szellőjét, a ködöket, a tenger felől érkező nedves-sós levegőt vagy a hegyoldalakon lecsapódó könnyű párát. így saját tapasztalatomból kiindulva azt tanácsolom, hogy ne szárítsuk ki egészen növényeinket, téli pihenő ideje alatt is gondoskodjunk a megfelelő páratartalomról, és legalább havonta egyszer öntözzük meg őket. Mivel ugyanabban az üvegházban az orchideák széles skáláját tartom, így ugyanolyan öntözési és tápozási menetrend szerint ápolom őket. Majdnem minden öntözés alkalmával tápozom is a növényeket, a gyári előírás negyedére hígított tápoldattal, minden harmadik öntözés viszont tiszta esővízzel történik. A hőmérséklet az üvegházon belül változó, de télen az éjszakai hőmérséklet nem csökken 16 °C alá, ami nappal 20—24 °C-ra emelkedik. A Dendrobiumok a szükséges maximális fénymennyiséget kapják, vigyázva, hogy a leveleik ne égjenek meg. Kivételt képez az a néhány Dendrobium-faj, amely a félárnyékot igényli.
78
Dendrobium phalaenopsis
Dendrobium phalaenopsis
Kertészetekben, virágüzletekben az egyik leggyakrabban előforduló orchideafajta. A kifejlett, virágzóképes korú növény kb. 60 cm magas, de vannak másfél méteresre megnövő hibridjei is. Kis helyre, mini növények közé nem való. Változatos színekben létezik, a leggyakoribb a lila vagy a rózsaszín valamilyen árnyalata és a fehér. Hosszú virágzati szárán akár 20—30 virág is nyílik egyszerre. A virágok hosszú életűek, hónapokig nyílnak. Eredeti élőhelye: Északkelet-Ausztrália, Cape York félsziget parti területei. A növény nagyon világos helyen, alacsony fákon, sziklákon, ligetekben él.
79
Fényigény: Magas, különösen az őszi-téli hónapokban igényel sok fényt. A nem elégséges téli megvilágítás miatt a virágzás elmaradhat vagy a bimbók lehullhatnak még kinyílás előtt. A D. phalaenopsis különleges téli igényei miatt átlagos fényviszonyú lakásban pót megvilágításra van szüksége. Megfelelő hely számára egy fűtött, üvegezett terasz vagy lodzsa, illetve a lakásnak olyan része, ahol a lehető legtöbb fényt kapja a növény (tetőtéri, nagy ablakkal rendelkező szobák stb.) Hőmérséklet: Nyáron napközben 29-30 °C, éjszaka 22 °C, télen napközben 24 °C, éjszaka 17 °C. Páratartalom: Egész évben 60-65 % körüli. Öntözés: Nyáron és kora ősszel bőséges öntözést kíván. Télen szárazabban kell tartani a növényt, de teljesen nem szabad kiszárítani. Nyáron fontos a spricceléssel történő reggeli párásítás, amit este meg lehet ismételni, ha a hőmérséklet meghaladja a 30 °C-ot. Tápozás: Hetente, a gyári előírás felére-negyedére hígított tápoldattal. Nyár közepéig magas nitrogéntartalmú tápanyaggal, késő nyáron és ősszel pedig magas foszfortartalmú tápanyaggal tápozzuk. Nyugalmi időszak: Eredeti élőhelyén a téli átlagos nappali hőmérséklet 24-26 °C, az éjszakai 17-19 °C. Négy hónapon keresztül (télen és tavasszal) a csapadék mennyisége is kevés, és hajnali harmat is ritkán fordul elő. Ennek megfelelően a szárazabb nyugalmi időszak a virágzás után kezdődjön. A növényeket ettől kezdve ritkábban öntözzük, és két öntözés között hagyjuk egy kicsit megszáradni az ültetőközeget, de a növénynek nem szabad megráncosodnia a szárazságtól, mert rendkívül nehezen regenerálódik. Esetenként a reggeli párásítás segít átvészelni az öntözések közötti hosszabb szünetet. Tavasszal, amikor az új hajtások megjelennek, fokozatosan lehet többet és gyakrabban öntözni. Az új hajtások érzékenyek a nedvességre és könnyen rothadnak, ezért óvatosan kell öntözni, amíg el nem érik az 5-8 cm-es nagyságot. A tápozást a minimumra kell csökkenteni télen, azután tavasszal, a gyakoribb öntözéssel együtt lehet újra kezdeni. Ültetőközeg: Darabos, levegős orchidea ültetőközeg, némi sphagnum mohával keverve megfelelő számára. A cserép mérete az okvetlenül szükségesnél ne legyen nagyobb. Mivel a növény fejnehéz, könnyen felborul, ezért érdemes nehezebb agyagcserépbe ültetni vagy a műanyag cserép aljára 2-3 cm vastagon agyaggranulátumot szórni ennek megakadályozására.
80
Dendrobium nobile típusú hibridek
Dendrobium nobile hibrid
A D. nobile 60-90 cm magas, oldalhajtásokkal szaporodó növény. A levelek két évig élnek, utána végleg lehullanak, ez természetes élettani jelenség ennél a fajnál. A csupaszon maradt szárakat is érdemes megtartani, mert néha ezeken is fejlődnek virágbimbók. Több rövid virágzati szár képződik egyszerre mind a fiatal leveles, mind a levél nélküli, idősebb szárakon. Fény: A D. nobile és hibridjei fényigénye magas. Nyáron a dézsás növényekhez hasonlóan kitehetjük a kertbe vagy a teraszra. Az erős napsugárzás tavasztól őszig enyhe árnyékolást szükségessé tehet a szabadban tartott növényeknél. Annyi fényt kell biztosítani a növény számára, amit még károsodás nélkül elvisel. Gyűjtők véleménye szerint a kora tavasztól kihelyezett növények az árnyékolás nélküli, teljes napsütést is jól bírják, ha ehhez megfelelő légmozgás társul. A fénymennyiség akkor elegendő a növénynek, ha a levelek színe világoszöld.
81
Hőmérséklet: nyári nappalokon átlagosan 26-28 °C, éjszaka 19-20 °C fok. A kinti hőmérséklethez szoktatott növények azonban az éjszakai 10 C°-ot is károsodás nélkül viselik el. Páratartalom: nyáron 80 %, télen ez az érték lecsökkenhet 60 %-ra. Öntözés: az aktív növekedési időszakban bőséges öntözést igényel, ősztől az öntözés mennyiségét fokozatosan csökkenteni kell. Tápozás: a növekedési időszakban, tavasztól nyár közepéig magas nitrogén- tartalmú tápanyaggal a gyári előírásnak megfelelő hígításban, hetente történjen. Késő nyáron és ősszel a virágzás megindulásának elősegítésére káliumban és foszforban gazdag műtrágyával folytassuk a heti tápoldatozást. Nyugalmi időszak: eredeti élőhelyükön a nappali hőmérséklet télen 24— 28 °C, éjszaka 9—10 °C vagy néha annál is kevesebb. A saját D. nobile hibridjeimet télen az üvegezett, fűtött teraszon tartom, az ajtóhoz közel, a földön, ahol a hőmérséklet hűvösebb, és a légmozgás erősebb. Ezek a növények általában december közepén kezdenek virágozni, akkor szemmagasságba állítom őket, hogy gyönyörködni tudjunk bennük. Télen kevesebb öntözést igényelnek, de teljesen soha nem szabad kiszárítani őket. Ültetőközeg: az ültetőközeg tekintetében a D. nobile nem tartozik az igényes növények közé. Bármilyen jó vízáteresztő, jól levegőző orchidea ültetőközeg megfelel. A nagyobb, fejlettebb növények durva, darabos közegbe (fenyőkéreg) is ültethetők, amennyiben nyáron a rendszeres napi öntözésük biztosítható. Átültetésük kétévente szükséges. Lehetőleg olyan méretű cserépedényt válasszunk növényünk számára, ami kétévi fejlődést lehetővé tesz, de annál nem nagyobb. Az átültetésre a virágzás utáni időszak a legalkalmasabb, amikor az új gyökerek fejlődésnek indulnak.
BOTANIKAI FAJOK Dendrobium cuthbertsonii Új-Guinea nedves, hegyvidéki erdeiből származó miniatűr orchidea. Élőhelyén a levegő hűvös, és állandóan párás. Ez a körülmény teszi problémássá a
82
növény tartását a mi szárazföldi éghajlatunkon. A Dendrobium cuthbertsonii csak hűtött üvegházban nevelhető, ahol a levegő relatív páratartalma állandóan 80% körüli. A növény maga apró, levelei mindössze 3 cm-esek, és szinte teljesen eltakarják az 5 cm nagyságú, élénk színű virágok. A kifejlett növény bokros növekedésű, a virágok hónapokig nyílnak.
Dendrobium cuthbertsonii
83
Dendrobium densiflorum Élőhelye: a Himalája lejtői, Mianmar (Burma), Thaiföld, India, Nepál. Mérsékeltházi tartást kedvel, sok fénnyel. Epifiton, 30 cm-es száron 3—5 bőrszerű levelet hoz. Nyáron bőségesen öntözzük, télen a növény pihenőt tart, ilyenkor szinte teljesen száron kell tartani. Féllombhullató, télen a levelei egy részét lehullatja. Tavasszal hozza a kb. 20 cm virágzati szárat, mely tömve van 4 cm-es kénsárga virágokkal. A virágok ajka bársonyos, sötét sárga. Világos, mérsékelt klímájú télikertben, üvegházban gond nélkül nevelhető.
Dendrobium densiflorum
84
Dendrobium farmeri A gyűjtők egyik kedvence viszonylag könnyű tarthatósága miatt. A Himalája déli lejtőin él a nyári monszun övezetben, ami azt jelenti, hogy nyáron rengeteg csapadékot kap, télen viszont száraz körülmények között pihenőt tart. A fény télen-nyáron egyformán intenzív eredeti élőhelyén, de a nálunk nyáron megszokott tűző napfényt nem viseli el. A kertben félárnyékos helyet válasszunk számára. A Dendrobium farmeri tavasszal, a téli pihenő idő után virágzik. 20-25 cm-es lecsüngő virágzati száron sűrűn nyílnak halvány rózsaszín vagy sárga virágai.
Dendrobium farmeri
85
Dendrobium kingianum Mérsékelt hidegházi, közepes termetű növény, Kelet-Ausztráliából származik. Nem túl igényes, főosztással könnyen szaporítható. Virágai aprók, lilásrózsaszínűek, fehérek, vajsárgák, illatosak. A növény a szárak végén hozza 3— 4 kemény, sötétzöld levelét. Kevés fénynél nem virágzik. Télen rövid pihenő időszakot tart (november-december). Januárban jelennek meg apró, illatos virágai, amelyek szinte az egész növényt beborítják.
Dendrobium kingianum
86
Dendrobium loddigessii Élőhelye: Dél-Kína, Laosz, Hongkong. Lapra kötözve vagy kis kosárban felfüggesztve is nevelhető. 20-30 cm-es elágazó szárain hozza kis, világoszöld leveleit. Meleg hőmérsékleten gyorsan nő, de nem virágzik. A virágzáshoz téli hűvös (10-12 °C), száraz pihenőidőre és sok fényre van szüksége. A lapra kötött példányokat nem szabad teljesen kiszárítani, havonta egyszer permetezzük meg őket. A növény féllombhullató, de a csupasz szárakon is hozza világos rózsaszínű, rojtos szélű, enyhén illatos virágait. Virágzási ideje tél vége, tavasz eleje. Egy kifejlett példány megkapó látványt nyújt a rengeteg, szép színű virággal, amelyek szinte teljesen eltakarják a növényt. Tartása nem könnyű feladat, csak tapasztalt gyűjtőknek ajánlott.
Dendrobium loddigessii
87
88
MASDEVALLIÁK ÉS DRACULÁK A Masdevalliák és a Draculák a dél-amerikai Andok magashegységeinek gyönyörű növényei. Két különböző faj, de eredeti élőhelyük, környezeti igényeik és tartásuk főbb vonásokban megegyezik. Mindkét faj a hűvös-hideg, páratelt levegőt és az erős, de szűrt fényt szereti. Eredeti élőhelyükön a Masdevalliák az erdők szélén, út mentén, mezőkön, sziklákon telepednek meg, a Draculák a fák mohos ágain élnek, és virágaikat lefelé lógatják. E tulajdonságukat figyelembe kell vennünk, és lehetőleg kosárba ültetve, felakasztva tartsuk őket. Az öntözővíz minőségére mindkét faj kifejezetten érzékeny, esetükben a csapvíz még átmenetileg sem elképzelhető. Csak tiszta esővízzel öntözzük őket, két öntözés között pár nap szünetet tartva. A Masdevalliák fajai és hibridjei között vannak olyanok is, amelyek jobban tolerálják a környezetük magasabb hőmérsékletét, ezeket lakásban, növényvitrinben is lehet tartani. Nyári nagy meleg hatására e növények elkezdik hullatni a leveleiket, és pár óra leforgása alatt tönkremennek. Nyáron feltétlenül ventilátort állítsunk a közelükbe, és erősen árnyékoljuk a növényeket. Nem kezdőknek való növény, de ha a környezeti feltételeket meg tudjuk teremteni számukra, gyönyörű gyűjteményt lehet összeállítni a különböző fajokból.
Masdevallia tovarensis
Dracula gorgona
Masdevallia veitchiana x decumana
89
90
MILTONIÁK ÉS MILTONIOPSISOK A Miltoniák és a Miltoniopsisok két külön faj, különböző környezeti igényekkel. Hasonló virágaik alapján sokan összetévesztik őket. A Miltoniopsisok DélAmerika trópusi magashegységeiben élnek, Kolumbia hűvös köderdeiben. A kereskedelemben nagyon sok, nagy virágú, szép hibridje kapható, a gondok a virágok elnyílása után kezdődnek. Ilyenkor már a növény is érzi, hogy nem a párás-hűvös üvegházban van, hanem egy száraz levegőjű lakásban, és ez nem nagyon tetszik neki. Az új hajtások rendszerint harmonikásan gyűröttek lesznek a nem kielégítő páratartalom miatt, aztán nemsokára a levelek kezdenek sárgulni a meleg miatt. Ha Miltoniopsis hibridet vásárolunk vagy kapunk ajándékba, próbáljuk megtalálni számára a lakás leghűvösebb, félárnyékos sarkát, ahol párásítani is lehet anélkül, hogy a bútorok megsínylenék orchideák iránti odaadásunkat. Felülről ne öntözzük, inkább a cserépalátétbe tegyünk rendszeresen lágy vizet, amit a növény a gyökereivel felszív. Télikertben, üvegházban nagyobb esély van a Miltoniopsisok megtartására és újravirágoztatására. A Miltoniák Brazíliából származnak, alacsonyabb területeken élnek, ezért jobban bírják a nálunk megszokott nyári meleget. Egyébként mérsékelt hőmérsékleten jól tarthatók. A Miltoniopsisoknál kevésbé érzékenyek, a környezetükkel szemben toleránsabbak. Ültetőközegként sphagnum mohával kevert, apró szemű fakéreg a megfelelő, ha szükséges tavasszal, a virágzás után ültessük át őket. A bolygatásra a Miltoniák gyökere érzékeny, ezért lehetőleg minél ritkábban válasszuk szét a töveket. A fő virágzási idejük a tavasz és nyár eleje, de egy-egy virágzati száron egész nyáron át megmaradhatnak a virágok. A Miltoniák melegházi tartást igényelnek, legalább 60%-os relatív páratartalommal, a Miltoniopsisok ennél hűvösebbet, (nyáron 24-26 °C-nál nem magasabbat) és szintén egész évben magas páratartalmat. Mindkét faj érzékeny a kiszáradásra, ezért az ültetőközeget állandóan nedvesen kell tartani. A Miltoniák fényigénye magas, a nagyon világos, de nem tűző napos helyeken érzik jól magukat. A Miltoniopsisok a félárnyékot szeretik.
Miltoniopsis hibridek
91
Nyáron hetente fele töménységű, nitrogéntúlsúlyos tápoldattal tápozzuk a növényeket, ősz elejétől pedig a kálium legyen több a műtrágyában, amely elősegíti a virágzást, és segít a növénynek felkészülni a téli pihenőre.
Miltonia hibrid
ODONTOGLOSSUMOK ÉS ROKONAIK Eredeti élőhelye Latin-Amerika, Mexikótól Észak-Brazíliáig. Főleg az Andok lejtőin élnek 2500-3000 m-es tengerszint feletti magasságban. Ezekkel a növényekkel csak azok kísérletezzenek, akiknek üvegházuk van. A növényt mérsékelt-hideg körülmények között kell tartani, nyáron is temperált üvegházban, mert a nálunk szokásos nyári hőséget nehezen viselik. A
92
fényigényük magas, többek között ezért sem javasolhatók lakásban tartásra. Az ültetőközeg minél darabosabb és szellősebb legyen, főleg fenyőkéregből, perlitből és kevés sphagnum mohából álljon. A növény a túl savanyú kémhatású ültetőközeget nem szereti, ezért kevés kalcium-karbonátot és magnéziumot lehet adagolni hozzá. A megfelelő pH-érték: 6. Tanácsos évente tavasszal átültetni, közvetlenül virágzás után, amikor az új gyökérképződés megindult, és az új gyökerek már 4—5 cm hosszúak. Ha a virágzás a kora nyári hónapokig elhúzódik, akkor ősszel is át lehet ültetni a növényt. Mint nagyon sok orchideanemzetség, az Odontoglossumok is szárgumóval (bulbával) rendelkeznek, amelyben vizet és tápanyagot tartalékolnak. Ebből a plusz tápanyagforrásból nevelik a virágzati szárakat. Ez a raktár nagyon fontos a növény számára, ezért soha nem szabad annyira kiszárítani a növényt, hogy a bulbák megráncosodjanak. Az ültetőközeget állandóan nedvesen kell tartani, de nem szabad lucskosra locsolni, mert a finom gyökérzet a sok nedvesség hatására elrothad. Az erős tápozást a növény nem viseli el, ezért nyáron hetente, a gyári előírás negyedére hígított tápoldattal tápozzuk. Havonta egyszer bőségesen locsoljuk meg a növényt tiszta esővízzel, hogy a gyökerek között maradt tápsómaradványok kimosódjanak. Nyáron maximum 24—27 °C-on tartható, erős légmozgás és megfelelő páratartalom biztosítása mellett. A levelek pirosas elszíneződése arra utal, hogy túl sok számukra a közvetlen fény vagy a tápanyag. A téli minimum hőmérséklet 10 °C, de szárazabb körülmények között átmenetileg ennél alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel. Az Oncidiumok és egyéb hasonló fajok bevonásával nagyon sok szép, látványos virágzatú hibridet hoztak létre az elmúlt években, ezeket egységesen Cambria néven forgalmazzák a kereskedelemben. Mindegyik hibridnek megvan a maga saját, nyilvántartott neve, de ezek a nevek általában hosszúak, és nehezen megjegyezhetők, így megmaradtak Cambriának. A Cambriák toleránsabbak a környezetük iránt, magasabb hőmérsékletet is elviselnek, mint az Odontoglossumok, és alacsonyabb páratartalommal is beérik. Lakásban különösen azok a hibridek tarthatók jól, amelyek felmenői között szerepelnek az Oncidiumok.
93
94
Nagyon szép, otthoni tartásra javasolható hibridjek még: Colmanara, Vuystekeara, Odontioda, Wilsonara, Beallara, Burrageara. Ezek gondozása főbb vonalaiban megegyezik az Odontoglossumok gondozásával, de annál toleránsabbak a hőmérséklet és a páratartalom vonatkozásában.
Cambria, teljes nevén Degarmoara 'Stars and Stripes'
Odontoglossum hibrid, a hűvöset kedveli Odontocidium Wild Cat 'Bobcat'
95
96
ONCIDIUMOK ÉS HIBRIDJEIK Eredeti élőhelye Dél-Floridától Észak-Brazíliáig húzódik. Az Oncidiumok családjában megtalálhatók a mérsékelt- és a melegházi növények egyaránt. Rokonsági körükbe tartozik pl.: a mérsékelt körülményeket kedvelő Miltonia és Odontoglossum is. Amikor azt a szót halljuk, hogy Oncidium, rendszerint hosszú, lágy száron ringatózó, parányi balerinákhoz hasonlító, élénksárga virágú, puha, nagy levelekkel rendelkező növényre gondolunk. Ezek az üzletekben leggyakrabban kapható, legismertebb Oncidiumok. Gondozásukat tekintve nem tartoznak a problémás növények közé. Ha sikerül kielégíteni a fényigényét, akkor megbízhatóan virágzik, általában ősztől tavaszig. Az ültetőközegre nem érzékeny, bármely jó vízáteresztő közeg megfelel számára. Szárgumóval rendelkező növény, de nem szereti, ha kiszárad az ültetőközege. A virágzati szárat a bulbák két oldalán neveli. Ha a bulbák a szárazság miatt összeráncosodnak, akkor szinte biztos, hogy az a búiba már nem tud virágzati szárakat nevelni. Állandóan nedvesen, de nem lucskosan kell tartani. A spricceléssel óvatosan kell bánni, mert puha levelei nedvesség hatására hajlamosak a gombásodásra. Ha apró barna vagy fekete pöttyök jelennek meg a levélen, ez általában gombás vagy baktériumos fertőzés jele. Ilyenkor helyezzük a növényt szellősebb helyre, ne spricceljük a levelét, és használjunk gombaölő szert. A sárga virágú, középtermetű Oncidium csak egy a rengeteg faj közül. Méretben és színben az Oncidium-család nagy változatosságot mutat. Vannak egészen miniatűr fajai is, melyeket parafa lapra kötözve, felakasztva tarthatunk. Az Oncidiumoknak nagyon sok hibridje létezik, vannak két-három-négy nemzetségből származó felmenőkkel rendelkező hibridek is. Az egyik legbájosabb hibridje a bordó, apró virágú, egy virágzati száron rengeteg virágot hozó Oncidium Sharry Baby ’Sweet Fragrance’, jellegzetessége a virágok finom csokoládé illata.
Oncidium 'Aloha Iwanaga'
97
Oncidium Sharry Baby 'Sweet Fragrance’
Egy bájos Oncidium hibrid, a 'Jungle Monarch'
98
PHALAENOPSISOK ÉS HIBRIDJEIK A Phalaenopsisok (ejtsd: falenopszisz) vagy magyarul a lepkeorchideák az ázsiai trópusi erdők ékkövei. Megtalálhatók Délkelet-Azsiában, Malajziától Tajvanig és a Fülöp-szigetektől Új-Guineáig. Jelenleg mintegy 70 faját ismerjük. A Phalaenopsis első leírása 1750-ből maradt ránk. 1825-ben sorolták önálló nemzetségbe, ez volt az az időpont, amikortól kezdve gyors egymásutánban érkeztek Angliába a különféle Phalaenopsis-fajok: először a Phal. aphrodite (1837), ezt követte 1840-ben a Phal. equestris, azután a Phal. schilleriana 1858-ban, majd a Phal. stuartiana 1881-ben. A Doritis pulcherrima-x. 1830- ban írták le először, ezt a fajt most ismét a Phalaenopsisok családjába sorolták. Az első virágzási adatok 1847-ből maradtak ránk (Phal aphrodite). A Phalaenopsisok Angliába szállítása talán még a többi orchidea transzportjánál is körülményesebb volt, mivel ezek a növények nem rendelkeznek víz- és tápanyag-tárolásra szolgáló bulbákkal, így sokkal hamarabb kiszáradtak a hosszú tengeri úton, mint pl. a Cattleyák. Szinte csodaszámba ment, ha egyegy példány élve megérkezett Angliába. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy a Phalaenopsisok sokkal később váltak ismertté, népszerűvé és később kerültek be a vagyont érő gyűjteményekbe.
Európában legelőször kivirágzott Phalaenopsis aphrodite
99
100
A 20. század közepétől a Phalaenopsis az egyik legkedveltebb orchidea lett. Rengeteg színpompás hibridje létezik (kis virágú, nagy virágú, csíkos, pöttyös, foltos és a legújabb fekete színű). A Phalaenopsis-nemesítés központja az elmúlt évtizedekben Tajvan lett, ahonnan évente több tíz újabb hibrid kerül a virágpiacokra. Az elmúlt húsz év egyik legnagyobb sikere a sokvirágú, ún. multiflora hibrid volt. Ezeknek a hibrideknek a felmenői között megtalálható a Phal. equestris, amely átörökíti erős virágzási hajlamát, és lilás-rózsaszín színét. Ezek a hibridek kisebb termetűek, lakásban, ablakpárkányon jobban elférnek, szinte egész évben virágoznak, és egyik jellegzetességük, hogy a virágzati szárak elágaznak, és az oldalhajtásokon is rengeteg bimbó fejlődik.
Egy szép példány az Ever Spring sorozatból
Az utóbbi évek másik szenzációja az ún. „fekete” Phalaenopsis (az „Ever Spring” sorozat, illetve a „Black Butterfly” és a „Black Jack” hangzatos nevekre hallgató hibridek). Ezek a virágok átmenetet képeznek a mélybordó és a mélylila között, tehát igazából nem feketék, csak nagyon sötétek. Főleg fehér rokonaik társaságában mutatnak jól, mert a fehér (a színek királynője) kiemeli sötét virágaik szépségét. Nagy virágú Phalaenopsis hibrid
101
A mindig népszerű sötétlilák
Egy sokvirágú multiflora hibrid
Az apró virágú Phalaenopsis equestris
Orchideák kertészetben
102
A lepkeorchideákat könnyű kezelhetőségük miatt a kezdők orchideájának is nevezik. Valóban, a Phalaenopsisok számára lakásban sem nehéz megteremteni az ideális körülményeket. Félárnyékos helyet kívánnak, a tűző naptól védeni kell őket, ezt elhelyezésüknél vegyük figyelembe. Az ablakpárkányon függönnyel kell árnyékolni a növényeket, mert üvegen keresztül a közvetlen napfény nagyon csúnya égési foltokat tud okozni. Természetes módon a levelek és a virágzati szárak is a fény felé fordulnak. Nem javaslom, hogy forgassuk a növényt, mert ezzel csak azt érjük el, hogy a levelek tölcséressé válnak, a jobbra növő virágzati száron pedig esetleg bal felé fognak nyílni a virágok. Legjobb nyugton hagyni őket, a virágzati szárat ajánlatos vékony rúdhoz kötni, hogy ne tapadjon rá teljesen az ablaküvegre. Amikor már nyílnak a virágok, akkor meg lehet fordítani a növényt, hogy a szobából tudjunk gyönyörködni bennük. Elvirágzás után a virágzati szárakat le lehet vágni valamelyik szártag felett. Ebben az esetben a megmaradt részből hamarosan új virágzati szárat növeszt a növény, és ismét virágzik. A másik lehetőség - és én ezt a gyakorlatot követem - a tőnél kivágni a virágzati szárat, hogy lehetőséget adjunk a növénynek a pihenésre, és ne késztessük szüntelen virágzásra. Ebben az esetben a növény néhány hónapos pihenőidőt tart, megerősödik, új leveleket és gyökereket nevel, és ősszel megjelennek az új, erős virágzati szárak, amelyen ismét hónapokig nyílnak az újabb és újabb virágok. A hosszú virágzati száron a bimbók két oldalon, szimmetrikusan ülnek, és alulról felfelé fokozatosan nyílnak ki. A virágok - a környezeti adottságoktól függően - több hónapig is nyílnak. Az idősebb példányok egy időben akár kéthárom, olykor négy virágzati szárat is nevelhetnek. Lakásban tartott orchideáknál előfordul, hogy a növény „elrúgja” a bimbóit, vagyis a bimbó sárgás színűre változik, beszárad és leesik. Ennek általában a fényhiány az oka. Igaz, hogy a Phalaenopsisok a félárnyékos helyeket szeretik, de - mint már erre utaltunk a bevezetőben is — a fényigényük még így is magasabb, mint egy átlagos szobanövényé. Ha azt tapasztaljuk, hogy a bimbók kezdenek lepotyogni, állítsuk világosabb helyre a növényt. A Phalaenopsisok a monopodiális növekedési típusú orchideák közé tartoznak (azaz felfelé törekednek, oldalra nem hoznak új hajtásokat). A leveleik szélesek, vaskosak (víz tárolására szolgálnak), általában sötétzöldek, de vannak szürke, márványozott levelű fajták is. Ha a növényt stressz éri (kiszáradás, túlöntözés, hirtelen lehűlés, gyökérrothadás), akkor az leghamarabb a levele-
103
ken látszik meg. Ilyenkor a levelek összeráncosodnak, petyhüdten lógnak. Ilyen állapotából a Phalaenopsis a mi éghajlatunkon nagyon nehezen regenerálódik. Ennek az állapotnak leggyakrabban a túlöntözés az oka, amely több orchidea pusztulását okozza, mint az összes többi betegség vagy kártevő együttvéve. Ha azt tapasztaljuk, hogy növényünk erre utaló jeleket mutat - a levelek elveszítik merev tartásukat és elkezdenek gyanúsan ráncosodni és lógni -, az egyeden lehetséges orvosság, amivel megpróbálkozhatunk, az azonnali átültetés. Mivel a Phalaenopsis nem tart pihenő időszakot, így gyakorlatilag bármikor átültethető, ha a szükség úgy hozza. Az első és sajnos a legfájdalmasabb teendő ilyenkor a virágzati szárak levágása (vázában még sokáig eltartható). Erre azért van szükség, hogy a virágok táplálása ne vonjon el még több energiát az amúgy is haldokló növénytől. A friss ültetőközeg legyen enyhén nedves. A kiemelt növény gyökerei közül rázzuk ki a régi, vizes ültetőközeg darabkákat, és vegyük szemügyre a növény gyökereit. A halott, megbámult, elrothadt gyökereket vágjuk le, nem baj, ha csak két-három egészséges gyökere marad a növénynek. A megmaradt gyökereket spricceljük le gombairtóval, és így helyezzük bele az új ültetőközegbe, óvatosan! Tegyük a növényt párás, nem túl hideg helyre, ahol a légmozgás is megfelelő, és egy pár hétig ne bolygassuk. Öntözni nem kell, mert a szárazabb ültetőközeg jobban ösztönzi a növényt új gyökerek nevelésére. Teljesen azonban ne hagyjuk kiszáradni a növényt, ezért másnaponként langyos esővízzel spricceljük meg az ültetőközeg felszínét (a leveleket ne!). Tápozni a növényt ebben az állapotában tilos! Körülbelül 4-5 hét múlva megjelenik az első új levél, ez már azt jelenti, hogy sikerült megmenteni a növényt. Az egyszer már megfonnyadt levelek soha nem lesznek a régiek, merevebbé válnak ugyan, de a ráncosodás megmarad rajtuk. Ez nem olyan nagy baj, mert ahogy a növény tovább növekszik, és hozza egymás után az új, egészséges leveleket, úgy fokozatosan megszabadul majd az alsó leveleitől. Ez hosszabb folyamat, akár egy évig is eltarthat, de ez a növényt a virágzásban nem befolyásolja. A levelekkel kapcsolatban még egy fontos dologra szeretném a figyelmet felhívni. A Phalaenopsisok legalsó, legöregebb levele időnként elsárgul, és egy idő múlva leesik. Ez nem betegség, hanem természetes élettani jelenség. A Phalaenopsisok az elöregedett leveleiktől úgy szabadulnak meg, hogy előbb a számukra még értékes ásványi sókat és nyomelemeket kivonják a levélből, és
104
amikor ez megtörtént, leválasztják magukról. Ez a folyamat akkor indul be, amikor egy-egy öreg levél már több energiát használ fel a fotoszintézishez, mint amennyit termelni tud. Azt javaslom, hogy ne vágjuk le túl korán a sárgulásnak indult levelet! Egyrészt még tartalmazhat fontos tápanyagokat a növény számára, másrészt a vágás helyén nyílt, nedvedző seb keletkezik, ami különféle fertőzések számára nyit kaput. A növény magától le fogja dobni ezt a levelet akkor, amikor ez számára már veszély nélkül megtehető. Az átültetés tekintetében megoszlanak a vélemények, van aki kétévente ülteti át a Phalaenopsisokat. Nálam a legjobban az évenkénti átültetés vált be. Amikor a növények befejezik a virágzást — ez általában tavasz vége, nyár eleje -, levágom az elnyílott szárakat, és nagyobb cserépbe, friss ültetőközegbe ültetem a növényeimet. Az átültetést felhasználom arra, hogy alaposan átvizsgáljam a gyökereket, és az elhalt, megbámult részeket levágjam. Azt tapasztaltam, hogy ezt az évenkénti átültetési gyakorlatot a növényeim nagyon szeretik. Átültetés után azonnal elkezdenek hajtani, új gyökereket és leveleket nevelnek, és őszre ismét megjelennek rajtuk az új virágzati szárak. Az öntözővíz minőségére a Phalaenopsisok is kényesek. Kemény csapvíz szóba sem kerülhet, a legjobb a tiszta esővíz. Nyáron minimum hetente kétszer kell őket locsolni, de kánikulai időszakban ennél gyakrabban is szükséges lehet. Az öntözést, főleg télen, a kora reggeli órákra kell időzíteni, hogy estére a gyökerek megszáradjanak. Nyáron minden harmadik öntözésnél ajánlatos a gyári előírás felére hígított tápoldattal locsolni a növényeket. A túltápozásra a gyökerek érzékenyek, és a gyökérzónában feldúsult tápsó a gyökerek pusztulását okozhatja. Havonta egyszer nagy mennyiségű öntözővízzel érdemes átmosatni az ültetőközeget, hogy a felgyűlt tápsók kimosódjanak. Lehet-e nyáron a kertben tartani a Phalaenopsisokat? Erre vonatkozóan is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a Phalaenopsisnak egész évben szobában vagy üvegházban van a helye. Vannak, akik szerint a friss levegő, a meleg nappalok, a hűvös éjszakák, a nyári záporok jót tesznek a növénynek. Magam is az utóbbi csoportba tartozom. Minden tavasszal, május végén, amikor már az éjszakák nem hűvösebbek 14—16 °C-nál, kihordom az összes Phalaenopsisomat a kertbe, és felaggatom őket a fenyőfára. A fa ágai kellő árnyékot tartanak napközben, közvetlen napfényt csak kora reggel és késő délután kapnak a növények. A kertem négy oldalról védett, és mivel rendszeresen
105
öntözzük a gyepet, így a páratartalom is magas. Állandóan éri őket a szellő, a langyos nyári esők és a friss levegő. A növények nyáron megerősödnek, szinte „kicsattannak” az egészségtől, és sokkal jobban elviselik a téli fényhiányos időszakot. Természetesen azok a kertek, amelyek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, túl naposak, szárazak, forrók, esetleg huzatosak, valóban nem ideális helyek az orchideák számára. A kérdést tehát úgy lehetne eldönteni, hogy mediterrán jellegű, védett kertekbe a Phalaenopsisokat ki lehet tenni nyárra. Egyéb esetekben viszont tényleg jobb, ha nyáron is fedett helyen maradnak.
BOTANIKAI FAJOK Phalaenopsis amabilis Eredeti élőhelye: Indonézia, Új-Guinea, Fülöp-szigetek, Északkelet-Ausztrália alacsonyan fekvő, meleg, nedves erdőségei. A keresztezésekben a leggyakrabban ezt a fajt használják remek tulajdonságai miatt, melyeket utódainak is átörökít. A Phal. amabilis a nagy növésű orchideák közé tartozik, egy-egy kifejlett példány levelei a 40 cm-t is elérik. Virágzati szára 50 cm-es, amelyen gyönyörű, hófehér, 8 cm átmérőjű virágok nyílnak, egy időben akár 25 db is. Az ajak belső része pirosassárga. Meleg- és fényigényes faj, üvegházi tartást igényel.
Phalaenopsis amabilis hibrid
106
Phalaenopsis bellina Eredeti élőhelye: Malajzia, Szumátra, Borneó. Lecsüngő levelei 25 cm hosszúak, világoszöldek. A virágzani száron egyszerre csak 1-3 virág nyílik, amely zöldesfehér, lefelé haladva egyre sötétebb lila. Nagyon illatos, nagyon szép, de kényes növény. Az állandó meleg mellett állandóan magas páratartalmat igényel, azaz hamisítatlan esőerdei klímát. Az erős napsütést nem viseli el. Üvegházba vagy floráriumba való.
Phalaenopsis bellina
Phalaenopsis cornu-cervi India, Jáva és Borneó esőerdeiben elterjedt epifiton növény. Levele 20 cm hosszú, virága 4-5 cm-es, sárga, barnával mintázott. Egyszerre egy virágszáron 1-3 virág nyílik, de több virágszáron folyamatosan virágzik egész nyáron. Érdekessége, hogy a virágzati szár nem hengeres, hanem lapított, és ugyanazon a száron évekig hozza az újabb és újabb virágokat, ezért a
107
virágszárat soha ne vágjuk le. A többi Phalaenopsis fajnál fényigényesebb, de a tűző napot nem szereti. Tartása nem nehéz, bármely hibriddel azonos körülmények között jól nevelhető, hálásan virágzó faj.
Phalaenopsis cornu-cervi
Phalaenopsis equestris Eredeti élőhelye: a Fülöp-szigetek és Tajvan. Kis növésű, szobai floráriumokba ideális növény. Sötétzöld levele 10 cm-es, lecsüngő virágzati szára folytonosan növekszik, és az apró, fehér vagy rózsaszínű virágok tömött fürtöket alkotva folyamatosan nyílnak. Szinte egész évben virágzik. Meleg, párás környezetet igényel.
108
Előfordul, hogy a virágzati szár végén új növényke fejlődik. Ezeket a kis növényeket le lehet vágni, és el lehet ültetni aprószemcsés orchidea-ültetőközegbe (részletesen lásd: Átültetés címszó alatt).
Phalaenopsis equestrís
Phalaenopsis gigantea A Phalaenopsis-család legnagyobb, robosztus tagja Borneó esőerdeiből származik. Levelei lefelé csüngenek, 70 cm hosszúak. Az 50 cm-es virágzati szár szintén lefelé lóg, ezért, és nagy súlya miatt erős, felfüggesztett kosárban tartandó. Virágai 5 cm-esek, fehér alapon barnáspiros mintázattal. Általában nyár végén virágzik, a virágzáshoz sok fényre van szüksége. Meleg- és páraigényes növény.
109
Phalaenopsis hyerogliphica A Fülöp-szigetek nedves, félárnyékos esőerdeiben őshonos. Levelei bőrszerűek, 30 cm hosszúak. Virágai 30-40 cm-es virágzati száron nyílnak, zöldesfehér alapon barnáspiros haránt csíkokkal. A mintázat folyóírásra hasonlít, innen adódik a növény neve. Egész évben meleg, párás helyen tartandó. Idővel hatalmas példánnyá nőhet.
Phalaenopsis hyerogliphica
Phalaenopsis stuartiana A Fülöp-szigeteken őshonos. Párás, félárnyékos, meleg helyet kedvel. Sötétzöld, kemény levelei ezüsttel mintázottak, virága fehér, az alsó szirmok sárgásbarnával pöttyözöttek. Lehajló virágszárain sok, tartós virágot hoz egyszerre. Nagyon dekoratív növény. A hideg, száraz levegőre különösen érzékeny.
110
Phalaenopsis schilleriana Szintén Fülöp-szigeteki faj, fő vonásaiban és környezeti igényében megegyezik az előbbi fajjal, de a virágai halvány rózsaszínűek, 5-6 cm szélesek, egy-egy virágzati száron akár 30 virágot is hozhat. Nagyon nagy példánnyá növekedhet, de érzékeny növény. Üvegházi elhelyezést igényel.
PAPHIOPEDILUMOK ÉS ROKONAIK A Paphiopedilumok (ejtsd: Pafiopedilum) a Cypripedilinea alcsaládba tartoznak, a Phragmipediumokkal (dél-amerikai faj), a Cypripediumokkal és a Selenipediumokkal együtt. (E két utóbbi faj a mérsékelt égövi Európában és a Távol-Keleten honos.)
Paphiopedilum sp.
A Paphiopedilumok (nálunk papucsorchideának is hívják) Délkelet-Ázsia kiterjedt területein őshonosak. Vannak közöttük hegyvidéki fajok, melyek hűvös tartást igényelnek, de léteznek a trópusi területekről származó, melegi-
111
112
gényes fajaik is. A levelek színéből következtetni lehet a növény igényeire. A zöld levelűek hűvösebb tartást igényelnek, a pöttyös, mintás levelűek a melegházi növények közé tartoznak. Történetük hasonló sok más orchideafaj történetéhez. A19. század elején jelentek meg először nyugat-európai gyűjtők kollekcióiban, és a többi orchideához hasonlóan szenvedtek a túlfűtött, levegőtlen, túlpárásított „trópusi” üvegházakban. A növényeket Indiából, Kínából, Burmából és egyéb ázsiai országokból szállították Európába. A legtöbb növény már a hosszadalmas tengeri utazás során elpusztult. Mivel az akkori tartási körülmények sem voltak ideálisak, így valójában nagyon kevés papucsorchidea létezett Európában, és ennek megfelelően az áruk is csillagászati volt. Az első papucsorchidea 1819ben virágzott ki Angliában. Ez a könnyen tartható, azóta is népszerű Paph. venustum volt.
Paph. chamberlainianum x Prince Edward of York Paphiopedilum micranthum
113
A Paphiopedilum az egyik leghálásabb, lakásban tartható orchidea, nem túl igényes, nem foglal sok helyet, és megbízhatóan virágzik. Azt mondják, hogy ahol a fokföldi ibolya megél, ott a papucsorchidea is jól érzi magát. Talán ezeknek a jó tulajdonságoknak köszönheti hatalmas népszerűségét a világ minden táján. Ma már rengeteg jól sikerült, könnyen gondozható hibridje érhető el, hatalmas színválasztékban. Az ültetőközeg iránt nem igényes, bármely készen kapható orchidea-ültetőközeg megfelelő számára, amely biztosítja a gyökereknek az állandó nedves környezetet. A cserép aljára 1—2 cm magasan ajánlatos agyaggranulátumot tenni, amely segíti a jobb vízelvezetést. Évente tanácsos friss közegbe ültetni, ezt a Paphiopedilumok nagyon meghálálják. Ha úgy látjuk, hogy a növény betegeskedik, szintén meg kell próbálkozni az azonnali átültetéssel, ami talán még megmentheti a növényt. Az ültetőközeget állandóan nedvesen kell tartani, de kerüljük a túllocsolást, mert ez a gyökerek rothadásához vezethet. A gyökérzónában feldúsult tápsókra különösen érzékeny, ezért csak a gyári előírás felére, negyedére hígított tápoldattal öntözzük, nyáron hetente, télen kéthetente. A Paphiopedilumok árnyékkedvelő növények, de a túl sok árnyék a virágzás rovására mehet. Nyáron erősen kell árnyékolni, védeni a növényeket a tűző naptól, ősszel és télen viszont több fényt kaphatnak. A levegő páratartalma a növény környezetében 50-60% körül legyen. A Phragmipedium a papucsorchideák egyik legszebb változata, a hibridek szülei között a legtöbb esetben megtalálható a Phragmipedium besseae, amely nyár végén és ősszel hozza gyönyörű narancspiros virágait, hosszú virágzati száron, olykor többet is. Gondozása a fentiekhez hasonló, azzal a kiegészítéssel, hogy mivel még több nedvességet igényel, ezért ültetőközegét télen sem szabad kiszárítani. Átültetés szintén évente aktuális, de van, aki félévente átülteti a növényeit, ragyogó eredménnyel. Nagyon érzékeny a gyökérzónában felhalmozódó tápsókra!
114
BOTANIKAI FAJOK Paphiopedilum armeniacum Pöttyös levelű délkelet-ázsiai faj, levele 5-6 cm hosszú, 2 cm széles. Virága élénksárga, és a növény méretéhez képest nagy, 8-10 cm. Eredeti élőhelyén a túlgyűjtés következtében már szinte teljesen kihalt. Hazája a nyári monszun övezetben található, így kultúrában is határozott pihenő időszakra van szüksége. Ilyenkor kevesebbet öntözzük, és tartsuk hűvös, félárnyékos helyen.
Paphiopedilum armeniacum hibrid
Paphiopedilum bellatulum Az érdekes, pöttyös virágú papucsorchidea Mianmar, Thaiföld és Dél-Kína mészkőszikláin honos. 14 cm hosszú, 5 cm széles levelei szintén pöttyösek. Általában tavasszal vagy nyár elején virágzik, virága 5-8 cm széles. Mérséklet fényt és hűvös környezetet igényel.
115
Paphiopedilum delenatii Vietnam hegyvidéki területein él, 800-1500 m-es magasságban. 10 cm hosszú, 3 cm széles levelei sötétzöld-világoszöld pöttyösek. 20 cm-es virágzati szárán egy-két virágot nevel. A virágok színe halvány rózsaszín. Kultúrában árnyékos helyen kell tartani, a tűző napot nem szereti. Az ültetőközeget állandóan nedvesen kell tartani.
Paphiopedilum delenatii
Paphiopedilum sukhakulii Észak-Thaiföld egy meghatározott, szűk területén él, 1000 m-es magasságban. Levelei 13 cm hosszúak, sötétzölddel pöttyözöttek. Virágainak átmérője 13 cm, rendszerint tél végén, tavasz elején nyílik. Egész évben tartsuk nedvesen az ültetőközegét, és évente ültessük át. Rendszeresen tápozzuk folyékony orchideatáppal.
116
Paphiopedilum sukhakulii
Paphiopedilum insigne var. sanderae
Paphiopedilum insigne Nepál és Észak-India 2000 m magas mészkőszikláin őshonos, nagytermetű, erőteljes papucsorchidea, nagyon sok hibridnek az őse. Zöldeskrém színét és erőteljes növekedési hajlamát örökíti. Levele szíj formájú, 40 cm hosszú, 2 cm széles. Virágzati szára 30 cm hosszú, a virág átmérője 10-12 cm. Mérsékelthűvös hőmérsékleten jól fejlődik, és megbízhatóan virágzik. Nem túl érzékeny növény, ezért kezdőknek is ajánlható.
117
Paphiopedilum rotschildianum A papucsorchideák között az egyik legszebb, legdekoratívabb faj. Borneó szigetén őshonos. A fokozottan veszélyeztetett fajok közé tartozik a túlgyűjtés, illetve élőhelyi környezetének megváltoztatása miatt. Levele 60 cm hosszú, 2 cm széles. Esetenként 2-4 virágzati szárat is hozhat egyszerre, 4-6 virággal. A virágok átmérője 15—20 cm. Tartása nem jelent különösebb nehézséget, de a szétültetést (tőosztást) rosszul viseli, ilyenkor előfordulhat, hogy évekig nem virágzik.
Paphiopedilum rotschildianum
118
VANDÁK ÉS ROKONAIK Hatalmas, csillogó, tányér formájú virágok a szivárvány minden színében, a földszín tónusoktól a pirosig, liláig, kékig, sárgáig, fehérig, zöldig. A nedves, forró esőerdők üzenetét hordozza a Vanda. Aki egyszer is látta virágozni, biztos, hogy soha nem felejti el a látványt. A Vanda és rokonsága a legtrópusibb az összes orchidea között. A meleg napfény élteti, a hűs zápor öntözi, friss szellő gondoskodik róla, hogy a fülledt párásság elviselhető legyen. Azt mondják, hogy a Vandák az orchideák királynői. Megtestesítői a déli szépségnek, a trópusi erdők varázsának. Minden orchideagyűjtő legtitkosabb vágya: egy Vandát birtokolni, életben tartani, virágoztatni olyan éghajlaton, ami közel sem hasonlít ahhoz, amit eredeti élőhelyén megszokott. Ez az igazi kihívás! Azonban, ahogy múlik az idő, és egyre előbbre halad az orchideanemesítés elmélete és gyakorlata, úgy kerülnek elénk újabb és újabb hibridek, amelyek egyre szebbek és egyre könnyebben kezelhetőek. Ma már sokféle különböző színű, méretű, virágformájú és igényű Vanda hibrid áll a gyűjtők rendelkezésére.
Vascostylis 'Fuchs Saphire'
119
120
Csak azoknak ajánljuk ezt a növénycsodát, akiknek üvegházuk van. A Vandák a monopodiális növekedésű orchideák közé tartoznak, felfelé növekednek, a merev, két oldalra ívelő levelek közül törnek elő a virágzati szárak, melyek legtöbb esetben mereven felfelé állnak, és 6-8, olykor több virágot hordoznak. A Vanda a legrégebben felfedezett orchideák közé tartozik, Európában már az 1790-es években ismert volt. Az európai klíma nem éppen megfelelő a Vandák számára, így majdnem száz évbe került, mire megbízhatóan tudták nevelni és virágoztatni az üvegházakban. A legkorábbi sikerek két hegyvidéki fajhoz, a V cristata-hoz és a V coerulea-hoz kötődnek. Mindkettő a Himalája déli lejtőin él, és hűvösebb klímához szokott eredeti élőhelyén. A 20. századi nagy hibridizálási láz másik főszereplője, a V sanderiana 1882 óta ismert. Ez a növény már melegigényes, igazi trópusi kincs. A Vandák rokonságához tartozik még többek között: a Renanthera, az Aerides, a Rhyncostylis, az Ascocentrum és a Neofinetia. Ezekkel a fajokkal sok sikeres, könnyebben nevelhető hibridet hoztak létre, például a Cattleyákkal együtt tartható Ascocendákat. A Vandák gondozása némileg eltér az eddig ismertetett orchideákétól. Ez egyrészt abból adódik, hogy hatalmas léggyökereket növeszt, amit semmilyen cserépbe nem tanácsos belegyömöszölni. Csak kosárban felfüggesztve nevelhető, nagyon kevés ül tető közegben vagy anélkül. Mivel az ültetőközeg nem játszik szerepet a növény életében, így az öntözésre különös gondot kell fordítani, mert a gyökerek körül nincs kitöltőanyag, amely megtartsa a nedvességet. Naponta legalább kétszer alaposan meg kell spriccelni a szabadon lógó gyökereket, meleg nyári napokon akár többször is. Nyáron, a gyors kiszáradás ellen jó módszer két-három naponta egy esővízzel teli vödörbe mártani, és megvárni, amíg jól megszívják magukat a gyökerek. A gyors kiszáradást elkerülendő, állandóan figyelemmel kell kísérni a levegő páratartalmát, ami nyári melegben legalább 70-80% legyen ideális esetben. A tápozás vízben oldott tápanyaggal, a gyári előírás negyedére hígítva, nyáron hetente, télen ritkábban történjen. A botanikai fajok tartása még fűtött üvegházban is bonyolult dolog, ezért otthoni tartásra, hobbi kertészeknek inkább az Ascocendákat ajánlanám. Vanda 'Robert's Delight'
121
Az Ascocendákat a Vandák és az Ascocentrumok keresztezésével hozták létre. Virágaik is és a növény termete is kisebb, mint a Vandáké, ezért könnyebben kezelhető. Fényigénye megegyezik a Cattleyák fényigényével. Hőmérsékletigénye nyáron 26—28 °C, de télen beéri a 22—24 °C fokkal. Szintén rengeteg színben és mintázatban elérhető. Talán legnépszerűbbek a Vanda coeruleá-ra leginkább hasonlító kék kockás Ascocendák, pl. az Ascocenda Princess Mikasa ’Blue’. A Vanda-nemesítés a II. világháború után vett igazi lendületet, amikor a hagyományos Vanda-termesztő területek, Thaiföld és Hawaii mellett megjelentek a dél-floridai nagy orchideafarmok. Ezek a kertészetek hatalmas tőkével rendelkeznek, és ezt a tőkét egy cél szolgálatába állítják, hogy minél több és minél szebb Vanda hibridet hozzanak létre, minél nagyobb mennyiségben, hogy a világ tengerentúli területeit el tudják látni virágokkal. Az európai virágüzletekbe és kertészetekbe a hollandiai virágbörzén keresztül vagy közvetlen úton Thaiföldről érkeznek a Vandák és a Ascocendák. Akinek a körülményei megengedik, annak feltétlenül javaslom, hogy tegyen próbát ezekkel a csodálatos növényekkel!
Ascocenda 'Suksamran Sunlight’
122
BOTANIKAI FAJOK Ascocentrum Az Ascocentrumok a Vandák csoportjába tartoznak, igényeik is hasonlóak. Eredeti élőhelyük Délkelet-Ázsia. Virágaik színe a lila, a narancs- és a korallpiros különféle árnyalata. Habitusra a Vandákhoz hasonlítanak, csak miniatűr méretben. A virágzati szárak a levelek közül emelkednek ki, olykor egy növény egyszerre több száron is hozza apró, gyönyörű virágait. Ez a faj azok számára lehet érdekes, akik helyhiány miatt a nagyobbik testvérrel nem próbálkozhatnak. Az Ascocentrumok egy megfelelően berendezett szobai floráriumban is jól érzik magukat. A Vandákhoz hasonlóan szintén hosszú léggyökereket eresztenek, amit naponta spriccelni kell, és gondoskodni a levegő megfelelő páratartalmáról, mert száraz levegőn a növény hamar elpusztul. Három legszebb faja az Asc. ampullaceum, az Asc. miniatum, és az Asc. curvifolium. E két fajjal több gyönyörű Ascocenda hibridet hoztak létre, valamint Neojinetia-val keresztezve az Ascofinetia-t.
Ascocentrum miniatum
123
Neofinetia A Neofinetia falcata kis termetű, 15 cm magas epifiton, Kínában, Japánban, Koreában és a Ryukyu-szigeteken őshonos. Az elmúlt néhány évben vált nagyon népszerűvé amerikai és nyugat-európai gyűjtők körében. Magyarországon kereskedelmi forgalomban még nem árusítják. A növény rendkívül jól keresztezhető egyéb orchidea-fajokkal, így jöttek létre az alábbi gyönyörű hibridek: Neostylis (x Rhyncostylis), Ascofinetia (x Ascocentrum), Vandafinetia (x Vanda). Jelenleg körülbelül 60 hibridje létezik, amelyekben szerencsésen öröklődik tovább a növény kis termete, jó virágzóképessége, és hidegtűrése. E faj kiválóan alkalmas ablakpárkányon vagy mesterséges fény alatti tartásra. Kis termete miatt a szobai floráriumokban is kiemelt helye van. A virágok finom, enyhe vaníliaillata az egész szobát betölti. A legtöbb hibridje szintén illatos.
Az apró termetű Neofinetia hibrid (Ascofinetia 'Sherry Blossom')
A nyári növekedési időszakban a N. falcata bőséges öntözést és magas légnedvességet kíván, enyhe árnyékolással. Télen a növény pihenőt tart, ilyenkor a gyökerek nem fejlődnek. Ennek megfelelően mérsékelni kell az öntözést és a tápoldatozást. Hőmérsékletigénye nyáron nappal 26—31 °C, éjszaka 19-23 °C. A téli minimális hőmérséklet ne legyen kevesebb, mint 10-12 °C. Fényigénye magas, a levegő páratartalma iránt is igényes, nyári melegben minimum 7080% legyen. Soha nem szabad teljesen kiszárítani az ültetőközeget. Nyáron
124
enyhe tápoldatozást igényel. Téli időszakban szüneteltetni kell a tápozást mindaddig, amíg az első új hajtások meg nem jelennek. Télen is nagy a fényigénye, lakásban tartásnál pótmegvilágítást igényel. Nevelhető sphagnum mohában parafára kötözve vagy kis cserépben, levegős ültetőközegben is. Japánban elterjedt gyakorlat, hogy a bonszai fák mellé, a mohába ültetik aljnövényzetnek. Ha sikerül megfelelő tenyészhelyet biztosítani e kis orchidea számára, a gondoskodást éveken keresztül szép és illatos virágaival hálálja meg.
Renanthera A növény nagyobb termetű, mint ami egy közepes gyűjteményben még kényelmesen kezelhető. Trópusi területeken nagy mennyiségben termesztik, és vágott virágként értékesítik. Akinek nagyon sok helye van, megpróbálkozhat a tartásával. Környezeti igénye a Vandákéval azonos. A virágzati szárak gyakran elágaznak. Nagyon sok, ragyogó piros színű virágot nevel. A hibridizációban a virágok színét örökíti.
Renanthera monachica
125
Rhyncostylis Kertészetekben három alapfajával lehet találkozni, ezek a Rhyn. gigantea, a Rhyn. retusa és a Rhyn. coelestis. Mindhárom kezelhető méretű, méltán népszerű tagja a gyűjteményeknek. Lefelé bókoló vagy mereven felfelé növekvő virágzati szárakon hozzák tömegesen gyönyörű virágaikat. Mindhárom faj melegházi elhelyezést kíván. Virágaik fehérek, halványlilák, pöttyösek vagy borvörösek lehetnek, kellemesen illatosak. Virágzási idejük nincs évszakhoz kötve, szinte egész évben virágozhatnak, de leggyakrabban télen örvendeztetnek meg bennünket hosszan tartó virágzásukkal.
Rhynchostylis gigantea - rókafark-orchidea
126
Zygopetalum A mintegy 18 fajt számláló Zygopetalum nemzetség az úgynevezett „lágy levelű” orchideák csoportjába tartozik, levélzete az Oncidiumok, Odontoglossumok, Cambriák levelére hasonlít. Leveleivel ellentétben ennek az orchideának a virága valódi különlegesség: színei a zöld, a bordó, a burgundi vörös, a krémbarna és a málna színeiből tevődnek össze, különböző mintázatokkal. A virág intenzív illata a jácint és a nárcisz illatára emlékeztet. A legtöbb Zygopetalum faj talajlakó, de vannak közöttük epifitonok is. Eredeti élőhelye Közép- és Dél-Amerika, különösen Brazília magasabban fekvő területei. Ma már több gyönyörű hibridje könnyen elérhető a gyűjtők számára. A legszebbek pl. Zygo. Arthur Elle ’Bright and Blue’, a Zygo. Blue Eyes ’Ben Húr’ és a Zygo. Louisendorf. A Zygopetalumok tartása nem túl nehéz feladat. A növény nevelésének azonban sarkalatos pontja a szükséges fénymennyiség biztosítása. A Zygpetalumok meglehetősen fényigényesek, de a tűző napsütést nem viselik el. A levelek színén látható, hogy adott fénymennyiség elegendő-e a növény számára. A jó kondícióban lévő Zygopetalum levélszíne világoszöld. A sötétzöld levélszín kevés, míg a sárgászöld túl sok fényre utal. Lakásban világos ablakpárkányt válasszunk számára, de óvjuk a közvetlen napfénytől. Az üvegházban nevelt Zygopetalum 55%-os árnyékolást igényel. Hőmérsékleti igénye tág határok között mozog. Nyáron szabadban, kertben, teraszon tartható, a tűző naptól védett helyen. Itt elviseli akár a 30 °C-t is. Szereti azonban a hűvösebb, 16—18 °C-os éjszakai hőmérsékletet. A Zygopetalum nyáron, aktív fejlődési időszakában igényli a bőséges öntözést, de kerülni kell a pangó nedvességet. Hetente-kéthetente ajánlatos alaposan megöntözni, hogy a cserépen átfolyjon a víz, és alaposan átmossa az ültetőközeget, mivel a Zygopetalum különösen érzékeny a gyökérzónában felhalmozódott, sók formájában kicsapódott tápanyagokra. Erre utaló jel, ha a növény levelei elkezdenek feketedni. Télen takarékosabban kell öntözni, de soha nem szabad hagyni teljesen kiszáradni a növényt. Szívesen veszi a reggeli permetezést.
127
128
Tápanyagellátás tekintetében a Zygopetalumok a közepes igényű orchideák közé tartoznak. A fejlődési időszakban, február és augusztus között kéthetente magas nitrogéntartalmú, folyékony táp adagolása ajánlott kéthetente, a gyári előírás felére hígítva. Augusztus és október között a virágzás elősegítésére foszforban dús műtrágyát, míg a téli időszakban havonta egyszer kiegyenlített műtrágyát érdemes használni. Páratartalom. A növény számára az ideális páratartalom 60%. Igényli a légmozgást. Átültetés. Átültetés 2—3 évente szükséges, akkor, amikor a gyökerek már teljesen kitöltik a cserepet, lehetőleg a virágzás után. A tő megosztására is az átültetés alkalmával kerülhet sor. Jól szellőző, nedves orchidea-ültetőközegbe ültessük, és átültetés után néhány hétig kevesebbet öntözzük, tartsuk levegős, árnyékos helyen, amíg az új gyökérképződés megindul. A Zygopetalum úgynevezett rövid nappalos növény. A virágzás akkor indul meg, amikor a nappalok észrevehetően rövidülnek. Késő ősztől tavaszig virágzik.
Zygopetalum mackayi
129
130
EGYÉB ORCHIDEAFAJOK
Az alábbiakban szót ejtünk néhány egyéb orchideafajról, melyeket azoknak ajánlunk, akik üvegházzal rendelkeznek, és már van némi gyakorlatunk az orchideák gondozása terén.
Aerides Az Aerides-félék a trópusi Ázsia növényei. Rengeteg léggyökeret fejlesztenek, ezért fontos a levegő állandóan magas páratartalma, és - főleg nyáron - a napi többszöri spriccelés. A növény megjelenésében a Vandákra hasonlít, azonban a virágzati szárak gyakran lefelé csüngenek. A virágok tökéletes állapotban 4 hétnél is tovább nyílnak. Tartása megegyezik a Vandákéval.
Aerides sp.
Psychopsis Mariposa
131
Angraecum-félék Eredeti élőhelyük az Afrika egyenlítői területei és Madagaszkár. E fajokat általában éjszakai pillangók porozzák be, ezért a virágok színe jellemzően hófehér, és éjszaka illatoznak. A családhoz tartozó nemzetségek: Angraecum, Jumellea, Aeranthes, Aerangis, Amesiella. Ezek közül az Angraecum eburneum nagy növésű, sok helyet igénylő növény, míg az Aerangis luteoalba var. rhodosticta és az Amesiella philippinensis egészen apró növésű, szinte alig foglal helyet. Meleg, párás körülmények között fejlődnek jól, de vannak közöttük olyan fajok is, amelyek élőhelyén pár hónapig nem esik az eső. Eredetüktől függően együtt tarthatók a Cattleyákkal, illetve Phalaenopsisokkal. E fajok közül számomra a legkedvesebb az Aerangis luteoalba var. rhodosticta, melyet parafa lapra kötözve, felfüggesztve érdemes nevelni. A lecsüngő virágszárak két-két oldalán, szimmetrikusan elhelyezkedve nyílnak a hófehér, szép formájú virágok, apró, piros pöttyel a közepükön.
Angraecum birrimense
132
Brassavola A Brassavolák a könnyen kezelhető orchideák közé tartoznak. Ez a tény és virágaik bizarr szépsége tette őket népszerűvé az orchideagyűjtők körében. A Brassavolák Közép- és Dél-Amerikából származnak, epifitonként fákon élnek. Az üvegházakban is felakasztva, a tető alatt érzik magukat a legjobban. A legtöbb Brassavola faj virága illatos, főként este és éjszaka érezteti különlegesen finom illatát. Növekedési időszakában, tavasztól őszig bőséges öntözést kíván, pihenő időszaka alatt, a tél folyamán azonban csak nagyon keveset öntözzük. Fény- és hőmérsékletigényük a Cattleyákéval azonos. Gyűjteményekben a két leggyakrabban megtalálható faj a Brassavola nodosa és a Brassavola cucculata.
Brassavola cucullata x flagellarís
133
Calanthe Hosszú virágzati szárával és sok, hosszú életű virágával a Calanthe az egyik különleges kedvence az orchideagyűjtőknek. Melegházi körülmények között könnyen nevelhető, és kezdő orchideásoknak is ajánlható. Több mint 150 faja ismert, élőhelye Dél-Afrikától Ázsián keresztül Közép-Amerikáig terjed. A Calanthékat két fő csoportba lehet sorolni: az örökzöldek, illetve a lombhullatók csoportjába. A lombhullatók nagy, erőteljes bulbákat nevelnek, a növekedési időszakban bőségesen kell öntözni és tápozni őket. A koratéli hónapokban a levelek elsárgulnak, és lehullanak. Ekkor az öntözést fokozatosan csökkenteni kell. A téli virágzási időszak elmúltával lehet átültetni a növényt laza, jól szellőző ültetőközegbe. Az örökzöld csoportba tartozó Calanthékat ugyanígy gondozzuk, azzal a különbséggel, hogy ezeknek nincs határozott pihenő időszaka.
Calanthe vestita
134
Catasetum / Cycnoches / Mormodes E fajok gondozása jelentősen eltér az eddig ismertetettekétől, mivel ezek a fajok a fél-lombhullatók csoportjába tartoznak, fejlődési ciklusuk évszakhoz kötött. A növények megjelenése extravagáns, a virágok egzotikus színűek, bizarr formájúak, és csak egy-két hétig élnek. A növényeket télen sem tápozni, sem öntözni nem szabad! Ilyenkor ledobják leveleiket, és hosszú pihenő időszakot tartanak. Tavasszal, amikor az első hajtások megjelennek, el lehet kezdeni a bőséges öntözést és tápozást, hogy a növény minél hamarabb fejlődésnek induljon. Télen hűvös helyen kell tartani, nyáron kikerülhet a kertbe, a szabad ég alá.
Catasetum 'Jack of Diamond'
Cychnoches 'Wine Delight'
Coelogyne A Coelogynék családjába több mint száz faj tartozik. Némelyek a Himalája lejtőin élnek hűvös éghajlaton, mások viszont trópusi tájakon találhatók DélkeletÁzsiában és a Csendes-óceáni szigetvilágban. A Coel. pandurata és a Coel. speciosa az ázsiai monszun erdők lakója, melegházi körülményeket igényel, a hidegtől óvni kell. A Coel. pandurata terjedelmes növekedésű, ahhoz, hogy igazán jól fejlődjön és szépen virágozzon, tágas helyre van szüksége.
135
Coelogyne cristata
A hegyvidéki fajok hűvösebb hőmérsékleten érzik jól magukat. Ilyen például a Coel. cristata és a Coel. ochracea, amelyek télen a Cymbidiumokkal együtt tarthatók. Ezek közül gyűjteményekben a legelterjedtebb a Coel. cristata, igazi látványosság, amikor virágzik.
136
Comparettia Kicsi, de érdekes család, kevesebb, mintegy tucat fajt számlál. Fő elterjedési terülte a dél-amerikai Andok hegyvidéke. A növényt apró termete és rengeteg, ragyogó színű virága teszi értékessé a gyűjtők szemében. Jól árnyékolt, hűvös helyen kell tartani, mérsékeltházi növény. A fő növekedési időszakban bőséges öntözést, és gyakori spriccelést igényel. A Comparettia nem gyökerezik mélyen, ezért parafa lapra kötözve vagy alacsony cserépben jól nevelhető.
Rodrettia (Rodriguezia bracteata x Comparettia speciosa)
137
Cymbidiella A Cymbidielliák Madagaszkár szigetén őshonosak. Nevük hasonlít a Cymbidiumokéra, de ezzel vége is a hasonlatosságnak. A Cymbidiellák ugyanis melegigényes trópusi növények. Csak azoknak javasoljuk a tartását, akiknek tágas üvegházuk van, mivel jó körülmények között a Cymbidiella hatalmasra nő. Virága igen érdekes, zöldes színű, nagyméretű, az ajak tűzpiros. Nagyon dekoratív növény. Gondozását tekintve nem túl kényes, meleg környezetet, magas páratartalmat és rendszeres öntözést kíván. Tápozni híg tápoldattal lehet, nyáron hetente, télen kéthetente.
Dendrochilum A Dendrochilumok Indonéziában, főleg Borneó szigetén élnek. Gyűjteményben nagyon jól tarthatók a Cattleyákkal azonos körülmények között. Egy kicsivel több árnyékra és egy kicsivel több nedvességre van szükségük, mint a Cattleyáknak. A virágaik hosszú füzérekben lógnak, és főként ősszel virágoznak. A legnépszerűbb fajok: a Dend. cobbianum, a Dend. magnum és a Dend. filiforme.
Dendrochillum frangrans
138
Encyclia Az Encyclia-félék Mexikóból származnak, meleg-mérsékeltházi körülmények között könnyen nevelhetők. Darabos, jól szellőző, jó vízáteresztő közegbe kell ültetni, nem szereti a túlöntözést, könnyen elpusztul a gyökérzete. Egyik legismertebb és legkedveltebb faja az Encyclia cochleata. Virágai különleges formájúak, zöldes árnyalatúak, illatosak. A tűző naptól óvjuk a növényt. Kertben, teraszon, árnyékos helyen, nyáron jól érzi magát.
Encyclia cochleata
139
Epidendrum-félék Az egyik legnépesebb család az Epidendrumoké, közel 1000 faj tartozik ide. Közép- és Dél-Amerikában őshonosak, méretre, virágzatra, színre, formára rendkívül különbözőek, abban azonban megegyeznek, hogy a virágzati szárak a búiba csúcsán képződnek. A virágok folyamatosan, egymás után bontják ki szirmaikat, így a virágzás hónapokig elhúzódik. Fajtól függően hideg-, illetve mérsékeltházi növények tartoznak ide. Gyűjteményekben az egyik leggyakrabban megtalálható faj az Epidendrum ibaguense, illetve ennek különféle hibridjei. Leveles szárai 60-150 cm magasra nőnek, és a száron sok apró, kerek, bőrszerű levelet, valamint sok léggyökeret fejlesztenek. A virágai 2,5 cm átmérőjűek, narancsszínűek vagy pirosak. Az egyszerre nyíló apró virágok ernyős virágzatot alkotnak. Mérsékletházban, jó fényviszonyok mellett szinte egész évben virágoznak.
Epidendrum pseudepidendrum
140
Lepanthes Több, mint 800 faja ismert, megtalálhatók Mexikótól Brazíliáig. Kistermetű vagy miniatűr növények, gyűjtőkörökben nagyon népszerűek különleges megjelenésük okán. A leveleik szélesek, gyakran fodrozott szélűek, nemritkán mintázottak. A virágszárak jellegzetessége, hogy a levélnyél felső részéből indulnak, és a virágok a levél közepén helyezkednek el. A virágok általában élénk színűek, szépek, de nagyon sérülékenyek. A fajok többsége hűvös, nedves köderdőkben él. Nem tartoznak a könnyen tartható orchideák közé, környezetük hőmérsékletére és páratartalmára igényesek. Csak üvegházban kísérletezzünk tartásukkal.
Lepanthes calodictyon - levél és virág közelről
141
Lepanthes calodictyon
Stanhopeák és Gongorák E fajok szintén az egzotikus megjelenésű orchideák közé tartoznak. Egyedülálló jellegzetességük, hogy a virágzati szárat lefelé növesztik, ezért csak kosárba ültetve, felfüggesztve nevelhetők. A virágok érdekes formájúak gyakran tigriscsíkosak vagy pöttyösek - és illatosak. Sajnos a virágok csak négyöt napig tartanak. A növény levelei a kukoricalevélhez hasonlítanak, nagyra nőnek, és egy-két év alatt a növény tekintélyes nagyságot ér el. Ültetőközegüket soha nem szabad kiszárítani. Fényigénye a Cattleyákéval
142
megegyezik. Gyakran kell tápozni, de gyenge tápoldattal. A túltápozás következtében a leveleken fekete foltok jelentkezhetnek. A növények leveleit rendszeresen ellenőrizni kell, mert hajlamosak a tetvesedésre. A Stanhopeák virága rendszerint nyár végén jelenik meg a felfüggesztett kosár aljából kinyúlva, kellemes, erős vaníliaillatuk van.
Stanhopea tigrina
Gongora armeniaca
143
144
ORCHIDEÁK BLOKK-KULTÚRÁJA
A trópusi orchideák túlnyomó többsége eredeti élőhelyén a fák koronájában, ágakra, törzsekre csimpaszkodva vagy ágvillákban összegyűlt levéltörmelékben él. Ez az életmód a mi szempontunkból azt jelenti, hogy ezek az orchideák szeretik, ha a gyökereik szabadon vannak, éri őket a levegő, a napfény és a bőséges trópusi eső. Kultúrában tartva természetesen ezek a növények az ültetőedényeket is elfogadják, de igazi lételemük a „lógás”. E különleges kívánságuknak teszünk eleget, amikor faágra vagy parafa lapra kötözve tartjuk őket. E tartásmód elengedhetetlen feltétele egy üvegház, télikert vagy szobai florárium (növényvitrin), ahol állandóan magas a páratartalom. A szabadon lógó gyökerek ugyanis száraz levegőn hamar kiszáradnak. Előnye A növény az eredeti élőhelyén megszokott módon él, a gyökereit szabadon éri a levegő, és a gyökerek között nem marad felesleges, pangó öntözővíz, ami a gyökerek pusztulásához vezetne. Hátránya Sokkal igényesebbek a magas páratartalomra. Gyakrabban kell öntözni, spriccelni, mint a beültetett növényeket. Ebből következik, hogy hosszabb időre nem lehet magukra hagyni őket, és a lakásban tartásuk sem megoldható. Milyen orchideafajok számára ajánlható ez a tartási mód? • Elvileg minden epifita orchidea nevelhető ilyen módon. Gyakorlatilag azonban a kultúrában tartásnál léteznek korlátok, például a növény mérete. Fiatal növény vásárlásánál mindig tájékozódjuk, hogy mekkora lesz a növény felnőtt mérete. Felkötözésre főleg a kistermetű, illetve a miniatűr növények alkalmasak.
Rodriguezia satipoana
145
• Figyelemmel kell lenni a döntésnél a növény páratartalom iránti igényére is. Például a kistermetű Dendrobium-fajok, amelyek eredeti élőhelyükön is szárazabb körülmények között élnek, kiválóan alkalmasak erre a tartási formára. A Phalaenopsisokkal viszont már óvatosabban kell bánni, mert gyökereik nagyon magas páratartalmat igényelnek (80-90%), e nélkül hamar kiszáradnak. A levegő páratartalmának hiányát a gyakori öntözés sem pótolja. A blokk-kultúra kellékei • Megfelelő faág vagy falap, amire fel lehet kötözni a növényt. Erre megfelel egy öreg szőlőtőke egy darabja, egy gyümölcsfaág a kertből. A puhafák, mint pl. a fenyő, nem megfelelőek, mert hamar begombásodnak, elkorhadnak, az akácfa pedig több élősködőnek nyújthat szállást, ezért használata kerülendő. Másik nagyon jó megoldás az, ha alkalmunk nyílik trópusi fák kérgéből szerezni darabokat. (Természetesen nem a természetből való begyűjtéssel!) Ilyen kéregdarabokat nagyobb orchideakiállításokon kereskedőktől lehet vásárolni. Szintén itt szerezhető be az apró trópusi fadarabkákból préselt lap, a xaxim, amely megfelelően vastag és víztartó, mint általában a trópusi fák. A mini orchideafélék, pl. az Aerangisek különösen szeretik. • Kell még a növény felerősítéséhez megfelelő kötözőanyag. A drót nem felel meg, mert elvágja a növény gyökereit, ugyanezért nem jó az erős műanyag szál sem. Jó viszont a puha rafia, a kertészeti kötözőzsinór és jó megoldás még a nejlonharisnya. Ez utóbbi a legtöbb háztartásban van, olykor fölös mennyiségben is. Ebből vágjunk vékony csíkokat. Ennek az anyagnak az az előnye, hogy rugalmas, puha, ellenáll a nedvességnek, és semleges színe miatt szinte alig látszik, nem rontja el látványt. A blokk-kultúra technikája • Kevés szálas sphagnummohából készítsünk alapot a felkötözni kívánt növény számára. Ezt szorosan rögzítsük zsineggel a fához. • A felkötni szándékozott növény gyökérzetét tisztítsuk meg, az elhalt darabokat vágjuk le. • A növényt illesszük rá a falapra, lehetőleg figyelembe véve a növény természetes növekedési irányát. A növényt ne kényszerítsük számára nem természetes irányba. (Például az eleve lefelé csüngő növényt ne akarjunk felfelé felkötözni.) Ha megtaláltuk a megfelelő pozíciót, rögzítsük a növényt erősen a laphoz. A zsineget a lap hátoldalán csomózzuk meg, és vágjuk le a
146
felesleges kötözőanyagot. • Spricceljük meg a növényt, és akasszuk a helyére. Néhány blokk-kultúrában tartásra ajánlott növény: • Mini Dendrobium-fajok (D. loddigesi, D. sulcatum, D. moniliforme, D. phalaenopsis var. compactum stb.), • Tolumnia variegata és hibridjei, • Sophronitis-fajok (S. coccinea), • Kistermetű Laelia-fajok és hibridek (L. rupestris, L. sincorana, L. milleri stb.), • Neofinetia falcaid, • Restrepia-fajok (striata, condorensis), • Mini Cattleya-fajok és hibridek (C. aclandiae), • Rodrigezia-fajok, • Cattleytonia. Ezen kívül természetesen még egy sor orchidea nevelhető felkötözve könnyen, egyszerűen. A gyengélkedő, beteges, nem virágzó, satnya, ültetőedényben nevelt epifita orchideánk még megmenthető, ha kiemeljük a cserépből, a gyökerek elhalt részeit levágjuk, és gombaölő oldattal lepermetezzük. Ezután megfelelő parafát vagy xaxim lapot keressünk szármára, és a fent ismertetett módon kötözzük fel. Ilyenkor még van remény, hogy a gyökerek regenerálódnak, hamarabb, mint az ültetőközegben, és sikerül megmenteni növényünket.
Sophronitis coccinea blokk-kultúrában
Pteroceros semiteretifolium xaxim lapra kötözve
147
AZ ORCHIDEÁK ÁTÜLTETÉSE
148
Az orchideák átültetéséhez szükséges ültetőközeget már készen be lehet szerezni a nagyobb kertészeti szakáruházakban, nem szükséges különféle alkotórészekből magunknak kevernünk. Különösen akkor nincs szükség erre, ha csak két-három cserép orchideánk van otthon. A különféle orchideafajok azonban gyakran különféle ültetőközeget igényelnek. Ültetőközeg szempontjából az orchideákat három csoportba lehet osztani: 1. csoport - Cattleya típusú orchideák 2. csoport - Phalaenopsis típusú orchideák 3. csoport - Paphiopedilum típusú orchideák
durva, jó vízáteresztő, nagy darabos ültetőközeget, közepesen darabos, több sphagnum mohát tartalmazó, de jó vízáteresztő közeget, apró darabos, több tőzeget és sphagnumot tartalmazó, jó vízáteresztő közeget igényelnek.
Általában kétévente minden orchideát át kell ültetni. Phalaenopsisoknál évente, a Phragmipediumoknál akár félévente is aktuálissá válhat az átültetés. Minden esetben át kell ültetni az orchideákat, ha azt tapasztaljuk, hogy az ültetőközeg nem engedi át a vizet vagy csak nagyon nehezen folyik át rajta az öntözővíz, illetve, ha azt látjuk, hogy az ültetőközeg összetömörödött, sűrűvé, „virágföldszerűvé” vált. Az átültetéshez szükséges eszközök: — Új vagy tisztára mosott, használt virágcserép, — Vödör, — Újságpapír, — Steril vágóeszköz, — Pálcák, rizómacsipeszek, virágkötöző spárga, — Növénycímke, alkoholos filctoll, — Nedves ültetőközeg, — Egy kisebb vödörben valamilyen gombaölő szer (pl. Fundazol-oldat), — Egy marék agyaggranulátum (nem okvetlenül szükséges).
149
Az agyagcserepeket néhány órára áztassuk vízbe, hogy jól megszívják magukat. Kiterített újságpapír fölött dolgozzunk, és minden cserép növényhez új papírt terítsünk le. A legtöbb orchidea könnyen kijön a cserépből, ha lefelé fordítjuk, úgy, hogy a növény a bal kezünk mutató- és középső ujja között legyen, a jobb kezünkkel pedig óvatosan leemeljük róla a cserepet. Az ültető közeg darabkáit kirázzuk a gyökerek közül. Az elhalt, megbámult gyökereket levágjuk, és a növény gyökérzetét néhány percre a gombaölő oldattal töltött vödörbe mártjuk. Az új cserép aljára néhány cm vastagságban agyaggranulátumot vagy ültetőközeget szórunk. Jobb kezünkkel beleállítjuk a növényt a cserépbe, lehetőleg középre, bal kezünkkel pedig óvatosan köré szórjuk az ültető közeget, és enyhén megnyomkodjuk. Cattleyáknál, mivel az ültetőközeg durva darabos, szükség van a növény megtámasztására, hogy ne dőljön ki a cserépből. Erre szolgálnak a rizómacsipeszek, amelyekkel a növényt rögzíteni lehet. Ha túl hosszúak a levelek, és elhúzzák a növényt, akkor pálcához kötve szükséges rögzíteni. Végül a növény címkéjén tüntessük fel az átültetés idejét. A frissen átültetett növényt ne locsoljuk meg! Helyezzük félárnyékos, párás helyre, és két-három hétig lehetőleg ne bolygassuk, ne helyezzük át! Egyrészt az átültetés komoly stresszt jelent az orchideák számára, időt kell adni nekik, amíg magukhoz térnek, másrészt ilyenkor még nem állnak elég szilárdan a cserépben. Öntözni néhány hétig nem kell, mert a szárazabb ültetőközeg jobban inspirálja a növényt új gyökerek fejlesztésére. Természetesen azért kiszáradnia sem szabad teljesen, minden nap meg kell spriccelni az ültetőközeg felszínét, hogy a közeg nedves maradjon. Három-négy hét múlva már látszik, hogy a növény növeszti az új gyökereket, és az új levelek is megjelennek. Ilyenkor vissza lehet helyezni eredeti helyére. A Phalaenopsis hibridek virágzati szárán időnként új, fiatal növénykék is fejlődhetnek. Ezeket a kis palántákat hagyjuk a száron növekedni, amíg legalább 3—4 db, 4—5 cm hosszú léggyökeret fejlesztenek, ez után le lehet vágni a szárról a kifejlett növénykét, és el lehet ültetni aprószemcsés orchideaültetőközegbe. A műveletet a következő képsorozat mutatja be:
150
151
152
KÁRTEVŐK ÉS BETEGSÉGEK
Aki orchideákkal foglalkozik, az jól tudja, hogy sajnos ezek a növények sem mentesek a betegségektől és a különféle kártevőktől. Sőt! A nagyobb gyűjteményekben nevelt orchideák hajlamosabbak a különféle fertőzésekre, mint a szabad természetben élő társaik. Ez ellen a legfontosabb teendő a megelőzés. A megelőzéshez viszont tudni kell, hogy mikor, mi ellen védjük növényeinket.
VÍRUSFERTŐZÉS A növényvírusok létezéséről nem olyan régóta tudunk. Ez az egyik legalattomosabb kór, ami megtámadhatja növényeinket, mert sajnos - a tudomány jelenlegi állása szerint - a vírusos növény nem gyógyítható. A vírusok jelenlétére több tünet is utalhat. Diagnózist nehéz felállítani, mert ugyanaz a vírus több különféle formában is jelentkezhet. A leginkább észrevehető tünet a leveleken mutatkozó sárga, barna vagy fekete csíkozottság vagy gyűrű alakú fekete foltok jelenléte, a virágon színtörés vagy a virágzat korcs, retardált formája. Nagyon gyakran viszont egyáltalán nem látszik a növényen a fertőzés, csak esetleg kevésbé erőteljesen fejlődik vagy az erőteljes növény hirtelen visszaesik, gyengélkedni kezd. De az is előfordulhat, hogy még ennyi jele sincs a vírusfertőzésnek, viszont a tünet nélküli vírusos növények is fertőznek. A vírus növényről növényre terjed, és nagy állományokat is viszonylag rövid idő alatt képes megfertőzni. Jelenlétét csak laboratóriumi vizsgálati módszerekkel lehet kimutatni. A fertőzésveszély miatt okvetlenül fontos, hogy a legkisebb gyanú esetén is forduljunk szakemberhez és vizsgáltassuk meg a növényt. Orchideaállományokban a három leggyakrabban előforduló vírusforma: Csigarágás
153
a Cymbidium mozaikvírus, a dohány mozaikvírus és az Odontoglossum gyűrűvírus. A kevés és enyhe tüneteket mutató növény sem gyógyítható; ha egy helyen, pl. a levél kicsi csücskén mutatkozik a vírusfertőzés, az akkor is azt jelenti, hogy az egész növény vírusos. Ilyenkor az egyetlen lehetséges teendő a növény könyörtelen megsemmisítése, lehetőleg elégetése a többi egészséges növény védelme érdekében. A vírusfertőzés elkerülése érdekében a legfontosabb szabály a megelőzés. A szerszámokat, az eszközöket, amelyekkel a növényházban dolgozunk, alaposan fertőtleníteni kell, például sorozatos átültetésnél minden egyes növény után el kell végezni az eszközök fertőtlenítését. A fertőtlenítés történhet szabad lánggal vagy fertőtlenítő oldatok alkalmazásával. Hatékony pl. a Clorox 20%-os oldata.
Vírusfertőzés nyoma levélen
154
Vírusos színtörés Laelia purpurata virágán
GOMBÁK ÉS BAKTÉRIUMOK A gombák és baktériumok rendszerint együtt támadják meg a növényeket, holott biológiai értelemben két különböző, egymáshoz nem hasonlító létformáról van szó, mégis egyforma kezelést igényelnek. A gombás-baktériumos fertőzés legtipikusabb megjelenési formája a különböző növényi részek rothadása (levél-, gyökér-, koronarothadás). Ilyenkor a megtámadott rész megbarnul, vizenyőssé válik és elpusztul. Az ilyen típusú fertőzés rendszerint akkor fordul elő, ha magas a légnedvesség, és ez nem jár együtt megfelelő légmozgással, de jelentkezhet akkor is, ha a növények zsúfoltan állnak. Teendő ilyenkor a rothadt rész kivágása az egészséges szövetig, a vágási felület beszúrása gombairtóval (nekem jó tapasztalataim vannak az őrölt fahéjjal!), a növény bepermetezése szisztémikus (felszívódó) permetszerrel, esetleg a növény átültetése, ha a gyökerek rothadásától kell tartani.
155
Gombás fertőzés
Gombás fertőzésre utalhatnak még a növény levelén vagy virágán megjelenő apró, fekete pöttyök (erre különösen hajlamosak az Oncidiumok és a Zygopetalumok). Ilyenkor elsősorban a tartási körülményeken kell javítani, több levegőt kell juttatni a növénynek, a permetezést szüneteltetni kell, hetente egyszer pedig gombairtóval kell kezelni a növényt. Téli időszakban, amikor a növények jobban ki vannak téve a gombás fertőzéseknek, megelőzésképpen is érdemes havonta egyszer az egész állományt gombairtóval lepermetezni. Bizonyos orchideafajták fiatal hajtásai - túlöntözés hatására — hajlamosak a rothadásra (Oncidium, Dendrobium, Cattleya). Ezeket a növényeket mérsékelten, vigyázva öntözzük, és semmiképpen ne permetezzük vízzel egészen addig, amíg az új hajtás el nem éri a 10 cm-es nagyságot. A baktériumos rothadás különösen erősen pusztít nedves körülmények között. Ilyen esetben, ha lehet, érdemes kivinni szabad levegőre a növényeket, védve őket a tartós esőtől és a tűző napfénytől.
156
Különösen ügyelni kell a fiatal növényekre, mert ezeket egy gombás, baktériumos fertőzés hamar és végérvényesen el tudja pusztítani. Általános elv az, hogy a növényeket naponta ellenőrizzük, mert egy gombás fertőzés hamar végigsöpör az állományon, és ha sikerül is megmenteni ilyenkor a fertőzött növényt, a fertőzés nyomai megmaradnak, és elcsúfítják a leveleket. Gombás fertőzés könnyen kialakul a napégést szenvedett, roncsolt szöveteken, korompenész-fertőzés léphet fel a tetvek által kibocsátott, levelekre tapadt mézharmaton. Előbbi esetben a helyes eljárás, ha a napégette foltot azonnal bekenjük valamilyen gombaölő szerrel, utóbbi esetben a tetűfertőzést kell megszüntetni, a korompenészt pedig langyos vizes ruhával le kell mosni a levelekről. Egyéb penész- gomba-fertőzések jellemzően csak a rosszul szellőző, nagyon nyirkos helyeken fordulnak elő, jól gondozott gyűjteményekben nem kell számolni velük.
ROVARKÁRTEVŐK Mint minden növénynek, az orchideáknak is sok ellenségük akad a rovarok között. A legjelentősebb kártételt a különféle tetvek (pajzstetű, gyapjas pajzstetű, levéltetvek), az atkák, a gyászszúnyog, illetve a csigák, hernyók, ászkák okozzák. A tetűfertőzés meleg levegőn alakul ki, amikor viszonylag alacsony a légnedvesség. A tetvek jellemzően az orchideák fiatal hajtásait vagy virágbimbóit támadják, de felfedezhetők a kifejlett levelek fonákján is. Az első és legfontosabb teendő: megfelelő légmozgást biztosítani az orchideák körül, és emelni a levegő páratartalmát. A tetveket el lehet távolítani szappanos lemosással, ezután pedig érdemes valamilyen rovarölő szerrel bepermetezni a növényeket. A tetvek elleni védekezés két ok miatt is nagyon fontos: először is a tetvek a növényi nedvek szívogatásával legyengítik a növényt (esetleg még vírusfertőzést is közvetíthetnek a növények között), másodszor pedig az általuk kiválasztott mézharmaton gombák telepedhetnek meg. Minél hamarabb fedezzük fel az állományban a tetűfertőzést, annál könnyebb ellene a védekezés. Szintén nem kívánatos a hangyák túlzott érdeklődése növényeink iránt. Közvetlen kárt ugyan nem tesznek a növényekben, de ahol sok a hangya, ott előbb-utóbb számolni kell a tetvek megjelenésével is.
157
Pajzstetvek Brassavola levelén
Az atkák szintén a szívó kártevők csoportjába tartoznak, és jelentős károkat tudnak okozni. Szabad szemmel nem láthatók, jelenlétüket csak különféle jelekből lehet felfedezni. Az egyik ilyen jel a finom, pókhálószerű szövedék a szárak és a levelek között, fehéres bevonat a levelek fonákján, ami később piszkos barnára vagy feketére színeződik, és a levél elpusztul. Az atkafertőzés alattomos dolog, nehéz a védekezés ellene. Az atkák a pókfélék családjába tartoznak, ezért a rovarirtók nem hatásosak. Speciális atkairtó szerekkel kell védekezni ellenük. A méhek kártétele más jellegű. Ha a virágzó orchideák közelébe férkőznek, összegyűjtik róluk a pollent, ami a virágok gyors és hirtelen elnyílásához vezet. A bogarak közül az ászkák kártétele jelentős, mert beférkőznek a cserepekbe, és az ott lebomló növényi részekből táplálkoznak. Étvágyuknak a növény gyökere is áldozatul eshet. Különféle házi módszerekkel (pl. a cserép néhány percre történő víz alá merítésével) és rovarirtókkal lehet védekezni ellenük. A csigák és meztelen csigák főleg éjszaka támadnak, és hatalmas
158
darabokat képesek kiharapni az orchideák leveleiből, valamint lelegelik a virágbimbókat is. Már egyetlen éjszaka alatt is komoly károkat tudnak okozni. A különféle csigairtó granulátumokon kívül még hasznos a csigák összeszedése éjszaka. Hatásos lehet még félbevágott krumpli elhelyezése a vonulási útvonalukon, amit állítólag nagyon kedvelnek, és amiről könnyen össze lehet gyűjteni őket. A tripszek 1 mm-es szárnyas rovarok. Jelenlétükre utal, ha a bimbó kinyílása akadályba ütközik és a szirmok szakadozottak, esetleg ha a kinyílott virágokon barna pöttyöket vagy egyéb elszíneződést látunk. Általában az orchideák virágait támadják meg, száraz meleg levegőn szaporodnak. Tripszfertőzés esetén fokozottan ügyelni kell a levegő párásítására és a megfelelő légmozgásra. Ezen kívül ajánlatos lepermetezni a növényeket szisztémikus rovarölő szerrel, ami a bimbókban megbújó tripszek ellen is hatásos. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy külső szimptómák alapján általában nem könnyű a betegségeket és a kártevőket beazonosítani, mert több betegségnek is lehetnek nagyon hasonlóak a tünetei. Az orchideák igényeinek megfelelő környezeti feltételek között azonban a növények jól fejlődnek, erősek lesznek és a legtöbb betegséggel szemben ellenállókká válnak. Jobb és könnyebb a betegségeket és a kártevők felbukkanását megelőzni, mint utólag kezelni az állományt, amikor már valamelyik kártevő súlyos veszteségeket okozott növényeink között.
Gyapjas tetű Cattleya levelén
159
160
ORCHIDEAKIÁLLÍTÁSOK ÉS BEMUTATÓK
Az orchideanevelés, mint hobbi az egész világon elterjedt. Világszerte különféle szakmai szervezetek és szövetségek tömörítik az orchideakedvelőket. Nálunk a Magyar Orchidea Társaság az a szervezet — ma már közhasznú, amely több mint 25 éve nyújt segítséget a tagoknak és az érdeklődőknek az orchideák nevelésében, gondozásában. A Társaságnak mindenki tagja lehet, aki úgy érzi, hogy szeretne találkozni és tapasztalatokat cserélni azokkal, akik szintén az orchideák gondozásának szentelik szabadidejüket. Sokáig egyedül foglalkoztam az orchideákkal, és próbáltam magam rájönni az orchideatartás és -nevelés nyitjára. Volt, amikor sikerült, volt, amikor nem. Évekkel ezelőtt beléptem a Magyar Orchidea Társaságba, és ezt a lépést soha nem bántam meg! Sőt! Hálás vagyok azért a rengeteg segítségért, tanácsért, útmutatásért, amit a tagtársaimtól kaptam és kapok. A Társaság évente kétszer rendez orchidea- és broméliakiállítást, rendszerint márciusban, illetve novemberben. A kiállításon a tagok mutatják be gyűjteményük legszebb darabjait. A kiállításokon az ősszel, illetve tavasszal virágzó orchideák tekinthetők meg, de vannak gyönyörű fajok, amelyek nyáron vagy éppen a tél közepén virágoznak, ezeket egyelőre sajnos nem láthatja a nagyközönség. Kiállításokat és bemutatókat világszerte — a környező országokban is - tartanak évente több alkalommal, sőt rendszeresen sor kerül európai és világkiállításra is. Az Európai Orchidea Kongresszust, valamint a világkiállítást is háromévente rendezik különböző helyszíneken. Ezeken a kiállításokon a világ nagy orchideatermelő kertészetei és a nemzeti orchideatársaságok állítják ki szebbnél szebb orchideáikat. Természetesen ezek a nemzetközi kiállítások egyúttal orchideavásároknak is helyt adnak, ahol meg lehet vásárolni a Bécsi orchideakiállítás
161
különlegességeket, az új hibrideket és a díjnyertes növények klónozott utódait, sőt, a világ minden tájáról érkező kereskedőknél igazi botanikai fajok és különlegességek is fellelhetők. Ezeket az európai, illetve világkiállításokat tudományos kongresszus is kíséri, amikor a világ legismertebb szakemberei, botanikusai tartanak előadásokat az orchideakultúra és -védelem különböző tárgyköreiben. A következő világkiállítás 2011 novemberében Szingapúrban lesz. Ezeket az európai és világtalálkozókat használják fel a szakemberek arra, hogy szakmai előadásokat szervezzenek, és megvitassák a szabadon élő orchideák védelmének ügyét is. A kiállításokon nemzetközi szakmai zsűri bírálja el a benevezett növényeket, és adományozza oda a különféle, nagy eszmei értékkel bíró díjakat. A zsűri felelőssége nagy, tudniillik a továbbiakban ezekből a díjnyertes növényekből jönnek majd létre a piac számára a klónozott növények tízezrei, és ezek a növények lesznek a további hibridek szülői is. A bírálók döntése tehát egy-egy ilyen európai, illetve világkiállításon a fejlődés további útját jelöli ki.
Orchideavásár
162
Ezeket a regionális és nemzetközi kiállításokat és bemutatókat rengeteg ember látogatja, így nagymértékben hozzájárulnak az orchideák népszerűsítéséhez, és azt reméljük, hogy minél többen ismerik és szeretik meg ezeket a különleges és gyönyörű növényeket, annál biztosabbá válik jövőjük eredeti élőhelyükön is. A következő Európai Orchidea Kongresszus helyszíne Budapest, időpontja: 2012. április 13-15. A Kongresszust a Magyar Orchidea Társaság rendezi a Syma Csarnokban. Minden orchideákat gyűjtő, azok iránt érdeklődő kedves Olvasót szeretettel várunk.
HOL VÁSÁROLJUNK ORCHIDEÁKAT? Ha lehet, ne vásároljunk orchideát „hirtelen felindulásból”, mert megláttuk, megtetszett, jól mutatna a tévé tetején stb. Először gondoljuk át, hogy hol fogjuk tartani az orchideánkat, milyen helyet tudunk biztosítani a számára, és nézzünk utána, hogy az adott körülményeknek melyik faj felel meg leginkább. Ha végleg elszántuk magunkat a vásárlásra, akkor keressünk fel egy jó nevű, megbízható kertészetet — ilyenből több is van -, sőt van már kifejezetten orchideaárusításra szakosodott kertészet is. Minden évben ősszel és tavasszal az orchidea- és egyéb virágkiállításokon is széles választékban lehet nagyon jó minőségű orchideákat vásárolni. Lehetőleg ne vegyünk orchideákat huzatos piacokon, aluljárókban stb. Ezeken a helyeken nincs meg a kellő szakértelem az orchideák gondozásához, és rendszerint a növények már akkor betegek, amikor a polcokra kerülnek. Az orchideáknak megvan az a — kereskedők számára - jó tulajdonsága, hogy csak hetek múlva kezd látszani rajtuk, hogy valami baj van, valamilyen károsodás érte őket. Lehet, hogy megveszünk egy egészségesnek látszó növényt, és otthon egy-két hét múlva tönkremegy a leggondosabb ápolás mellett is. Érdemes a vásárlásra egy kicsivel több időt szentelni, és akkor, megfelelő gondozás mellett évekig gyönyörködhetünk orchideánkban.
163
164
HAZAI ORCHIDEÁK
Mint azt a bevezetőben is említettük, az orchideák a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók, így hazánkban is több fajuk él. Természetesen hazai orchideáink sokban különböznek a trópusi égöv orchideáitól, mint ahogy a mi éghajlatunk is sokban különbözik a trópusok éghajlatától. Az Európában őshonos 215 orchideafajnak négy, egymástól nagymértékben különböző évszakhoz kell alkalmazkodnia, sőt túl kell élniük a kemény és havas teleket is. így a hazánkban élő orchideák valamennyien a talajban gyökereznek, s ott van a hagymagumójuk is, amely az áttelelést biztosítja. Mivel itt több rovarfaj végzi a beporzást, ezért a viráguk nem olyan feltűnő, mint a trópusiaké, aminek következtében kevesebben is ismerik őket. Orchideáink között sok a réti, fűszerű növény, vannak erdei fajok is, de általában mind kicsik. Az egyetlen nagyvirágú magyar orchidea a Cypripedium calceolus, amelyet - aki ismeri - boldogasszony papucsának, rigópohárnak nevez. A nálunk honos orchideák kapcsán szólnunk kell a természetvédelemről, mert a nekik otthont nyújtó biotopok száma a rétek mezőgazdasági művelésbe vonásával, illetve az intenzív földműveléssel, a műtrágyázással, a vizes élőhelyek lecsapolásával, kiszárításával egyre csökken. Az orchideák hazánkban is fokozottan védettek, ezért kirándulás közben ne szedjünk orchideacsokrot, ugyanis e növények leszedését több tízezer forint bírsággal sújtják, arról nem is beszélve, hogy nem szeretik a vázát, hamar elhervadnak, így tehát többszörösen is kár értük. A hazai orchideák védelme mindannyiunk közös ügye. Vigyázzunk rájuk, hogy unokáink is gyönyörködhessenek bennük!
Orchis purpurea - Bíboros kosbor
165
Székely ujjaskosbor
Madársisak
Agárkosbor
166
A CITES Washingtonban 1975-ben, 80 ország részvételével létrejött a veszélyeztetett állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó egyezmény, amelyet azóta az angol nevéből képzett rövidítéssel CITES-ként ismernek minden országban. Az egyezmény függelékét képezi az I., II. és III. számú lista, amely a veszélyeztetett, illetve a súlyosan veszélyeztetett vagy a kihalás szélén lévő állat- és növényfajokat tartalmazza. Mindezen veszélyeztetett fajok kereskedelmét részlegesen vagy teljes mértékben tiltja az egyezmény. Magyarán tilos ezeket az állat- és növényfajokat eredeti élőhelyükről elmozdítani, és kereskedelmi vagy gyűjtési céllal más országokba vinni. Ezeken a listákon az orchideák is szerepelnek, tehát eredeti élőhelyükön begyűjteni, más országokba exportálni vagy kereskedni velük nem szabad. Mivel az egyezmény nem tesz különbséget a tiszta (természetben található) fajok és a hibridek között, így az a visszás helyzet alakult ki, hogy minden cserép orchideához, amelyet egyik országból a másik országba akarnak szállítani, CITES-engedélyt kell beszerezni, még akkor is, ha az az orchideahibrid soha nem látta az esőerdőket, hanem mondjuk egy német, angol vagy osztrák kertészetben látta meg a napvilágot, több ezer társával együtt. Mivel Magyarország 2004 májusa óta tagja az Európai Uniónak, mely egyúttal vámuniót is jelent, így az Unió országaiban vásárolt, ott termesztett hibrid orchideák szabadon behozhatok az országba. Ezekhez nem kell CITES-engedély, ellenben minden más országból, pl. Thaiföldről, Hawaii-szigetekről, az USA-ból, Brazíliából stb. behozott orchideákhoz kell nemcsak CITES-engedély, hanem érvényes behozatali engedély is, amelyet a Vidékfejlesztési Minisztérium állít ki. Ha valakinek szándéka lenne az Európai Unión kívüli országokból orchideát behozni saját vagy kereskedelmi célokra, az előbb érdeklődjön a szükséges eljárásról a Vidékfejlesztési Minisztérium CITES-ügyekkel foglalkozó előadójától (1860 Budapest, E-mail:
[email protected]).
167
HOGYAN EJTSÜK AZ ORCHIDEÁK NEVÉT?
Az orchideák botanikai neve általában latin, vagy görög eredetű, és néha bizony problémát okoz a kiejtésük. A helyes kiejtés elsajátításához szeretnénk segítséget nyújtani ezzel a fonetikai szótárral, amely a könyvben leggyakrabban előforduló orchideanevek helyes kiejtését tartalmazza. Aerangis Ascocentrum Angraecum Bulbophyllum Cattleya Cambria Cychnoches Coelogyne Encyclia Laelia Neofinetia Phalaenopsis Phragmipedium Paphiopedilum Rhyncostylis Stanhopea Zygopetalum
ejtve: érengisz aszkocentrum angrékum bulbofillum katleja kambria ciknohesz cöloginé enciklia lélia neofinécia falenopszisz fragmipedium pafiopedilum rinkosztilisz sztanhopea zigopetalum
168
IRODALOMJEGYZÉK
PRIDGEON, Alec (1992): The Illustrated Encyclopedia of Orchids, Timber Press Inc., Portland, USA COOTES, Jim: The Orchids of the Philippines, Timber Press Inc., Portland, USA WHITE, Judy: Taylor’s Guides: Orchids, Houghton Mifflin Co., New York, USA LECOUFLE, Marcel (2004): Le traité des Orchiées, Edition Artemis LAWARACK-WAYNE-STOCKER: Dendrobium and Its Relatives, Timber Press, Portland, USA
[email protected] www.orchideatarsasag.hu
169
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
A
Calanthe 134 Cambria hibrid 45 Catasetum 135 Cattley 15 Cattleya 39, 45 Cattleya amethystoglossa 63 Cattleya aurantiaca 63 Cattleya bicolor 62, 64 Cattleya dowiana 61 Cattleya forbesii 69 Cattleya guttata 62 Cattleya intermedia 65 Cattleya labiata 15, 62, 66 Cattleya mendelii 62 Cattleya mossiae 61,66 Cattleya skinneri 62, 67 Cattleya trianaei 62 Cattleya velutina 62 Cattleya violácea 62 Cattleya walkeriana alba 68 Cattleya warsewiczii 61 CITES 167 Coelogyne 49, 136 Coelogyne cristata 136 Coelogyne ochracea 136 Coelogyne pandurata 135 Coelogyne speciosa 135 Colmanara 95 Comparettia 137 Cycnoches 135 Cymbidiella 138 Cymbidium 45, 49 Cymbidium hibrid 45, 73 Cymbidium mozaikvírus 154
Aerangis luteoalba var. rhodosticta 132 Aerides 121, 131 agyagcserép 31 Amesiella philippinensis 132 Angraecum 132 Angraecum sesquipedale 21 Ascocenda 121 Ascocenda Princess Mikasa 'Blue' 122 Ascocentrum 121, 122, 123 Ascocentrum curvifolium 123 Ascocentrum miniatum 123 Ascofinetia 124 Átültetés 148
B Beallara 95 Brassolaeliocattleya Summer Song 59 Blokk-kultúra 145 Brassavola 69, 133 Brassavola cucculata 133 Brassavola nodosa 133 Brassocattleya 69 Broughtonia 69 bulba 52, 61 Bulbophyllum Elizabeth Ann 58 Bulbophyllum 57 Bulbophyllum sumatranum 58 Bulbophyllum rotschildianum 57 Bulbophyllum wendlandianum 58 Burrageara 95
C
Cattleya acclandiae 71 Caladenia 22
170
H
Cymbidiumok 73 Cynorchis 13 Cypripedilinea 111 Cypripedium 111 Cypripedium calceolus 165
Hazai orchideák 165 hibrid 16 hungarocell 31
K
D
kaspó 32 klónozás 17 kókuszrost 31
Dendrobium 39, 45, 75 Dendrobium cucumerium 75 Dendrobium cuthbertsonii 77 Dendrobium densiflorum 84 Dendrobium farmeri 77, 85 Dendrobium kingianum 86 Dendrobium loddigesii 78, 87 Dendrobium nobile 81 Dendrobium nobile hibrid 47 Dendrobium phalaenopsis 79 Dendrochilum 138 Dendrochilum cobbianum 138 Dendrochilum filiforme 138 Dendrochilum magnum 138 Doritis 99 Doritis pulcherrima 99 Dracula 49, 89 Dracula gorgona 89 Drakaena 22
L Laelia 69 Laelia pumila 40 Laelia purpurata 13 léckosár 31 litofiton 75
M Masdevallia 49, 89 Masdevallia tovarensis 89 Miltonia 91 Miltoniopsis 91 monopodiális 52 Mormodes 135 műanyag cserép 31
N
E
Neofinetia 121, 124 Neofinetia falcara 124 Neostylis 124
Encyclia 45 Encyclia cochleata 139 Epidendrum 45, 69, 140 Epidendrum cinnabarinum 21 Epidendrum ibaguense 140 epifiton 25, 75
O Odontioda 95 Odontoglossum 92 Odontoglossum gyűrűvírus 154 Oncidium 39, 45 Ophrys 22 osmunda 31
F faszén 31,69 fenyőkéreg 30 Florárium 53
P
G
páfrányfa 30 Paphiopedilum 39, 45, 111
Gongora 142
171
S
Paphiopedilum armeniacum 115 Paphiopedilum bellatulum 115 Paphiopedilum delenatii 116 Paphiopedilum insigne 117 Paphiopedilum micranthum 23 Paphiopedilum rotschildianum 118 Paphiopedilum sukhakulii 116 Paphiopedilum venustum 113 parazita 25 perlit 31 Phaius 45 Phalaenopsis 29, 39, 99 Phalaenopsis amabilis 106 Phalaenopsis aphrodite 99 Phalaenopsis bellina 107 Phalaenopsis Black Butterfly 101 Phalaenopsis Black Jack 101 Phalaenopsis cornu-cervi 107 Phalaenopsis equestris 99,108 Phalaenopsis gigantea 109 Phalaenopsis hyerogliphica 110 Phalaenopsis schilleriana 99, 111 Phalaenopsis stuartiana 99 Phragmipedium 111,114 Phragmipedium besseae 114 Pleurothallis 141 Pleurothallisok 49 pollínium 22 Potinara Burana Beauty 'Burana' 39 Potinara Free Spirit 'Rock' 39 pótmegvilágítás 35 pszeudobulba 52
Selenipedium 111 Sophrocattleya 69 Sophrolaelia Wendy's Valentiné 'June' 39 Sophrolaeliocattleya Mahalo Jack 39 Sophronitis 69 Sophronitis coccinea 71 Spathoglottis 45 sphagnum moha 30, 69 Spiculaea 22 Stanhopea 31, 142 szimpodiális 52 szobavitrin 53
T
terreszter 75 tőzeg 30
U ültetőközeg 28,30, 104, 149
V Vanda 31 Vanda coerulea 121,122 Vanda cristata 121 Vanda hibrid 52 Vanda sanderiana 121 Vandafinetia 124 vegetációs időszak 29 vírusfertőzés 153 Vuystekeara 95
W
R
William Cattley 15 Wilsonara 95
Renanthera 121 Rhynchostylis 121, 126 Rhyncholaelia dygbiana 39 Rhynchostylis gigantea 126 Rhynchostylis retusa 126 Rhynchostylis coelestis 126 Rovarkártevők 157
Z
Zygopetalum 50, 127 Zygopetalum Arthur Elle 'Bright and Blue' 127 Zygopetalum Blue Eyes 'Ben Húr' 127 Zygopetalum Louisendorf 127
172
