Meséld el versben a világot!

FORDÍTOTT VILÁG Meséld el versben a világot! Versek Rólad, Rólunk, Rólatok…

- nyomtatható verzió –

Fordított világ

Egyik éjjel álmomban, Visszafelé számoltam. Tízes volt az egy és egyes lett a tíz, Vízoltók tüzet hordtak, mert égett a víz. Macskát üldözött egy vad egér, Lovat húzott az echós szekér. Tűzött az eső és esett a nap, Fejet viselt magán, egy csinos kalap. Én voltam a felnőtt és apa lett a gyerek, A futball labda téglalap, a kapu pedig kerek. Anya nem dolgozott, csak hétvégén két napot, Együtt töltöttük, az összes hétköznapot. Végül egy dologért, nagyon megijedtem, A nagymama fiatal, én meg idős lettem. Éreztem, bölcs vagyok, értem a világot, Minden rezdülését, minden furcsa álmot. Napfénnyel jött a reggel, s mit eddig sosem tettem, Nővéremet a mosdóba, magam előtt… beengedtem.

2016 © Minden jog fenntartva

Állatkerti Fordított Világ

Állatkert nagy kapujában zöld szmokingos elefánt, Jegyet kér az ormányával, ne aggódj, mert sose bánt. Beljebb lépve, nagy ketrecben, fel-alá jár öreg portás, Verset rajzolgat a falra, nem klasszikus, hanem kortárs. Szembe jön egy kedves tigris, perec van a kezébe, Ijesztgetni gyerekeket, dehogy jutna eszébe. Hangszóróból maki üvölt, szól a sláger, maki - dal, Fagylalt kocsit tol egy zsiráf, s néha - néha belenyal. Lábujjhegyen rollerezve, gurul csinos vízi - paci, Nagy pocakján épphogy elfér, piros pöttyös kertésznaci. Teve ül egy kopott padon, láthatóan szomorú, Három büszke hegyes púpja, mint a völgy oly homorú. Jegesmedve barlangjában, brummog néhány óvodás, Két nyugdíjas óvó néni, hatalmas nagy lyukat ás. Rosszallóan fejet csóvál, görkorcsolyás barnamedve, Vigyorogva továbblibben, ahogy mindig, jó a kedve. Tópart szélén, fateraszon, oroszlánok popcornt esznek, Marhahúsos hamburgerbe, éhes nyuszik mustárt tesznek. Tó közepén, kacsák helyén, gyereksereg integet, Úgy tűnik, hogy nem is fáznak, megvárják ott a telet. Három gondos anyafarkas, nevetgélnek bizony jókat, Gondozgatják jókedvűen, a szegény állatgondozókat. Nyírfa ágán kígyó olvas, kezében egy kalandregény, Hóna alatt egér pislog, pápaszemes, nem lát szegény. Zöld az ég és kék a fű, nem repül a luftballon, Tiszta káosz, ami itt van, s pont ezen a hajnalon!? De jő a reggel, nemsokára, a gondos álom - gondozó, Visszakerül mind helyére, gyermek, állat és az összes gondozó.


Egy eszkimó Hongkongban

Hatalmas a csődület. Sürgés, forgás, nyüzsgés, pörgés, Meleg, napfény, vihar, dörgés, Fények, ízek, illatok…

Egy eszkimó, ki Grönlandon, Soha nem volt még strandon, Nem látott mást csak jeget, Nyert egy repülőjegyet.

Hongkong, végre itt vagyok! Választhatott merre megy, Egész nap csak ámuldozott, Riksásokkal száguldozott, Szegény feje, kongott – bongott, Míg bejárta fél Hongkongot.

Mivel neki egyre megy, Iglujából kiköltözött, Szép ruhába felöltözött. Hosszasan átgondolta, Míg kabátját gombolta, A reptéren majd kiderül,

Pálcikákkal tanult enni, Alkudozva ruhát venni. Teázott egy teabárban, Kávézott egy kávéházban. Riksa elől ugrott félre, Fáradtan dőlt le egy székre.

S az első géppel elrepül. Szerencséje volt nagyon, Mert ezen a hajnalon, Nem indult gép Afrikába, A szeles, hideg Skóciába, De indult gép, szép Budapestre, Sajnos nem most, hanem este. Így maradt a választása, Hosszú, nagy út Ázsiába. Repülőről letekintett, Toronyháznak visszaintett, Mennyi ember, őrület,

S mikor leszállt a neonfényes este, Hotel szobájában igluját kereste. Ágy helyett a szőnyegen aludt, Éjszaka egy Grönlandi falut Gondolt, érzett és látott, Elmesélte nekik a hatalmas világot. A sok csodás kalandot, a hongkongi mókát, Álmában beengedte, az összes fázós fókát.


Szupermodell (Divatba hozzuk a verset) Ahány korszak, annyi divat, s én követem a divatot, Egyik nap bölcs igazgatónk, a tanáriba hivatott. Szigorúan végigmért, de tudtam, hogy nem haragból, Ruházatán rögtön láttam, hozzá értő divatból. Festett köröm, divatszoknya, sorolta az összes okot, Ezért kellett megmásznom ma, hatvanhárom lépcsőfokot. Magas sarkú, Gucci táska, iskolába mindez téves, Sminkkészlet, sok piros rúzzsal, alig vagy még kilenc éves! Álltam bátran, szembe nézve, kerestem a szavakat, Elmesélve összes álmom, megvédem majd magamat. Mindenkinek meg van írva, sorsában, hogy mi legyen, Álmaiban megálmodja, mit tegyen, s mit ne tegyen. Évek óta, minden éjjel, egy hatalmas nagy kifutón, Mosolyt küldök integetve, hogy jól mutassak a fotón. New York, Hongkong, Róma, Párizs, bejárom a világot, Számolatlan gyűjtöm össze, a rajongói virágot. Odabent az öltözőben, nagy a nyüzsgés, izgalom, Új divatot megmutatni, itt a legjobb alkalom. Hatalmas szép tükör előtt, izgatottan sminkelek, Ugyan lányok, nem izgulok - póker arccal linkelek. Kint a színpad feldíszítve, színes háttér, érdekes, Tegnap este itt lépett fel, néhány híres énekes. Kigyúlnak a reflektorok, a vendégsereg izgatott, Gyorsan még a pezsgőbárban, koccintanak egy nagyot.

Felharsan a vagány zene, a sok fotós startra kész, Nem igaz, hogy minden modell, butácska és csenevész. Elindul a nagy divat-show, a főrendező végre beint, Harminchárom modell sétál, a legújabb divat szerint. Divat zene ütemére, ütemesen lépdelünk, Reflektorok melegétől, némi sminket szétkenünk. Előttem egy Szupermodell, csípőn tartja két kezét, Különleges, szép járása, sálja libben szerte szét.

Tapsvihar a színpad előtt, villannak a fényes vakuk, Fotó készül sok ezernyi, merülnek az erős akkuk. Elégedett minden este, publikum, s a rendező, Divatmodell, csinos ruha és a híres tervező. Megszólalt egy éles csengő, azt sem tudtam hol vagyok, Visszahoztak álmaimból, földre szállt kis angyalok. Ott voltam a tanáriban, mesém alatt körbe gyűltek, Tanárok és tanár nénik, támaszkodtak, álltak, ültek. Mindannyian tátott szájjal hallgatták mit meséltem, Éljeneztek, megtapsoltak, bizony nem is reméltem. Az igazgató szigorú volt, kereste a szavakat, Közel lépve megborzolta, hosszú szőke hajamat. Látta milyen boldog vagyok, kipirulva szárnyaltam. Megenyhült a sikeremtől, így fogalmazott árnyaltan. Körülnézett megrovón, de mégis szólt vidám hangon, Te leszel a szupermodell, iskolánkban… farsangon!


Fröccsöntött szöcske Egy kínai kisvárosban, egy kínai úgy

Törte fejét, gondolkozott, okos tervvel úgy

döntött, Játékot gyárt, sok milliót, mely műanyag és fröccsöntött.

döntött, Szöcskét gyártat műanyagból, mely cuki lesz és fröccsöntött.

Nekilátott, csinált formát, sok szép sablont készített, Kis házából, hatalmas nagy játékgyárat épített.

Csomagolta díszdobozba, mert ajándéknak szánta, Buta tettét azóta is, számtalanszor bánja.

Gyárának a megnyitóján, több száz munkást köszöntött, Beszédében elmondta, hogy minden játék fröccsöntött.

Hisz, ahogy szép csomagolás, a szöcskéről lekerült, A babonás játék gyáros fejvesztetten menekült. Szertefutott minden munkás, gyárnak

Műanyagból készült koca, kecske, ló és katona, Minden állat, csak szöcske nem, mert erős itt a babona.

összes embere, Ezt a csúfos jelenetet, száz kamera vette le.

Kattogott a futószalag, dübörögtek gyártó gépek, Fogyott a sok gyerekjáték, örültek a gyereknépek. Híres lett a fröccsöntő gyár és gazdag lett a gazdája, Garázsában sorakozott tizenhárom Mazdája. Egyik nap a felesége, ki Európából érkezett, Szülinapja alkalmából, meglepetést tervezett.


Mától mosolyogni fogok

Ma reggel, ismét, fontos döntést hoztam, Gurgulázva éppen a fogamat mostam, A tükörbe néztem, és vágtam egy grimaszt, Olyan kis csibészest, éppen hogy pimaszt. Kivillant a napfény, egy bárányfelhő felett, Búcsúztatva lágyan, a hosszúra nyúlt telet. Felvidultam rögtön, jobb is lett a kedvem, Zabpelyhemből tüstént két adagot szedtem. Éreztem az én napom jön, más lesz, mint a többi, Megtanulok egyedül majd, végre cipőfűzőt kötni. Soha többet nem leszek én rosszkedvű és konok, Mindenkire egész nap ma… mosolyogni fogok.


Pó – ka – mó – ka Egy pince zugos rejtekében szövögette terveit, Magányos volt, de kitartó, nem adta fel elveit. Várakozott három nappal, hogyha kellett három éjjel, Mesterművét nem volt erő, ki erővel tépje széjjel. Büszke volt a munkájára, de önmagába zárta, Zugos pince vendégeit szerénységgel várta. Mintha nem is ő lett volna, hálószövés mestere, Ki különleges tudományát őseitől leste le. Egon hősünk, pók volt bizony, ezért minden este, Hálójában ki akad fent… kíváncsian leste. Lett is pánik, riadalom, a rovarnép csapot, papot, Otthagyva a pince zugát, keresett egy másik lakot.

Egonunk várt türelemmel, de okos pók volt és nem léha, Tudta, hogy a cselszövésbe hiba csúszhat bizony néha. Ezért aztán sátorfáját és szőtt hálóját összeszedte, Munkahelyét néhány szinttel, azon nyomban odébb tette. Felköltözött, fel a házba, hol terjeszkedni kezdett, Szobák sarkát áttekintve, rájött, hogy a vég a kezdet. E történelmi pillanatban, rögvest munkához is látott, Az összes szoba négy sarkába, szép hálóra vágyott. Áldotta a jó szerencsét, hogy felköltözni meglett oka, Harminc sarok, harminc háló, harmincszoros hatásfoka. Mutatja e kis példa is, hogy ravaszabb volt, mint egy róka, Világért sem hagyta volna, hogy véget érjen a pó – ka – mó – ka.


7 nap a hét

A hétfő mindig nehéz, Nehezen indul be az ész. Kedden már boldogabb vagyok, Pedig a feladatok még nagyok. A szerda, épp hogy kevesebb, mint a fele, Szívem, boldog, hiú reménnyel lesz tele. Csütörtök, friss az agyam, mindent tudok, Este azért, villámgyorsan ágyba bújok. Mert jő a péntek, legszebb ünnep a héten, Minden bajt, problémát, úgy tűnik túléltem. Szombaton tombolnék, ezerfelé vinne a vágy, Hiába alhatnék, ma nem húz még vissza az ágy. Vasárnap már újra gondok árnyékolják lelkemet, Egy pillanat és itt a hétfő, hangos vekker kelteget.


Sámli

Húúúú… figyeljeteeek, sámlin állok! Végre levegyenek, éppen arra várok. Szédítő magasság, de felmászni nem volt nehéz, Mégis, ha most lenézek, hát… megáll az ész. Úgy kezdődött minden, hogy önállósultam, A konyhába reggel, titokban bevonultam. Sohasem értettem, miért kell oly fent, Tartani a lekvárt, én meg itt lent! Gondolkoztam mit csináljak, de nem sokáig tettem, Kredenc alól kedvenc sámlim, nyomban elővettem. Tétováznom sosem kellett, mert gyors vagyok és bátor, Egyszer talán megváltozom… lehet, hogy épp mától? Csoki, keksz és baracklekvár, bármennyire csábít, Lekerüljek egyszer innét, most már csak ez számít. Bejött nagyi elsápadva, s rám nézett megremegve, Nem értem, hogy miért ijedt meg, hisz én vagyok megijedve!


Csak egy kutyát szeretnék

Csak egy szőrös kis gombolyagra vágyom, Ki csendesen pihegve, ott fekszik az ágyon. Nyelvét nyújtogatja, s kis gomb szemével, Néz rám csibészes, mégis ártatlan képpel. Ha meglát, vidáman hozzám szaladjon, Bújjon egész nap, s az ölemben maradjon. Focizzunk a kertben, rúgjuk vadul a labdát, Hogy meg ne fázzon télen, adok rá majd sapkát. Legyen kicsi, közepes vagy óriás a mérete, Kis lábosban fő majd, mindig kedvenc étele. Mindegy, hogy színe fekete vagy világos, Tiszta e bundája vagy éppen sáros. Fajtiszta vagy keverék, netán kóbor, Csak hogy kutya legyen, s értsen a szóból. Sétáltatnám reggel és sétáltatnám este, Fürdetném kádunkban, hogy tiszta legyen teste. Ha leszáll majd a sötét, fekszünk ketten az ágyon, De szép is lenne,…óóó, csak egy kutyára vágyom!


A süntelen Más volt, mint a többi sün, csúfolták is szüntelen, Sündisznónak született, még akkor is, ha süntelen. Ezért aztán furcsán nézték, bármerre is totyogott, Ráadásul mindenkinél sokkal többet lotyogott. Cserfes sün volt az már biztos, meg is védte önmagát, Mindenkinél kétszer jobban végezte az iskolát. Nem volt tüske kicsiny hátán, nem volt rajta védelem, Mégsem volt az életének, témája a félelem.

Így éldegélt sündisznócskánk, mígnem egyszer egy napon, Rálelt pöttöm kisfiúcska, hol mászott lent, az avaron. Sünit soha ne végy kézbe, tanították szüntelen, Arra soha nem gondoltak, amit talál, süntelen. Szólt a kicsiny, pöttöm gyermek – Tüskés hátú barátom, Fölösleges volt az intés, azt hiszem, már belátom. Egy óvatos mozdulattal, a süntelent letette, Búcsúzóul búcsút intett, s almával megetette.

Egyedül az aggasztotta, nem maradt meg hátán alma, Nehéz volt, ha azt gondolta, megállna és egyet falna. Helyette egy kicsiny táskát, akasztottak nyakába, Abból aztán jót ehetett, a nap minden szakába.


Szerény görény

Büdösvári barlangjában, mikor már épp pizsamában, olvasgat egy szerény görény, lát egy képet, min egy bölény, vágtat, közben habzik szája, bőre alatt reng tokája. Meg is ijedt szegény görény, látta, nagy az erőfölény. Mily nagy óriás, mily nagy állat, nyaka köré tekert sálat, hogy felkeresse professzorát, mert tisztelte az öreg korát, ami tudjuk, ma már erény. Mert nem mindenki olyan szerény, mint hősünk, ki elindult egymagába, egy szál, piros, harántcsíkos pizsamába. Ajándékba vitt kalácsot, kérlek proffom, adj tanácsot, ki ez a nagy csúnya állat, mely e képen felém vágtat? S mutatja a fotót félve, professzora ugrik félre, fejből mondja, hiszen tudja, egyetemen ezt tanítja, ettől retteg minden görény, édes fiam ez egy ...bölény.


Meséld el versben a világot!

Recommend Documents