K uTATUúto n az É L Ő V ILÁ G B A N ^
írta: Mirtse Áron
I
o o D iak
A/legkötöm lovamat Háziállataink dalban, versben és képekben
2
A z őshonos m agyar á lla tfajtá k egy ré s z é t honfoglaló
ő sein k h o z h a ttá k m agukkal, m á s ré sz ü k itt, a K árpátm ed en céb en a la k u lt ki. Á llatok n élk ü l e lk é p z e lh e te tle n le tt volna az é le t - e z é rt nem h ián y o z h atn a k a n é p d a lo k ból, m esékből és k öltem ényekből sem
S zo b o r egy ló n a k A bábolnai arab lovak a Sbaqya nevű telivér mén leszármazottai
Az em ber és a ter mészet békés egymás mellett éléséhez az eredeti, tájhonos fajták és gazdálkodási módok megőrzése is hozzátartozik. Az őshonos állatfajták előnye, hogy a helybeli környezethez tökélete sen alkalmazkodtak. Az elmúlt évszázadban háttérbe szorították őket a mennyiségi termelésre alkalmas fajták, s utolsó meg maradt csordáikat, nyájaikat af féle „eleven múzeumoknak” te kintették, manapság azonban új ra növekvőben van gazdasági je lentőségük is. Ezek az állatok a
IstallotarsaK Őseink a lovat nem zárták istállóba, banem a szabadban, ménesben tartották
szabadban tarthatók, természe tes táplálékot fogyasztanak, így tejük, húsuk egészségesebb. Persze az ember nem szívesen gondol bele, hogy ezeket a szép és kedves állatokat levágják, de a háziállatok fennmaradása csak addig biztosított, amíg felhasz nálják őket - ki tartana disznót, ha senki nem enne sonkát? 3
r
Szegények h á ta s a
A parlagi szamár elsősorban a juhászoknak volt nélkülözhetetlen segítőtársa
Az egri ménes mind szürke A honfoglalás idejében a lovat el sősorban hátasállatként használ ták, de fejték is, a húsát pedig et ték. A Hét Vezér lovainak egye nesági leszármazottait azonban ma már hiába keresnénk: ezek a mokány, vadlóhoz hasonlatos ál latok eltűntek. Csontjaikat^ leginkább sírokból ismer-':
Mokány hegyi póni^j A mai lófajták közül a hucul emlékeztet legjobban a hon foglaló magyarok hátasára
hetjük, szokás volt ugyanis a harcosokkal együtt lovuk fejét és lábvégeit is eltemetn A mai lófajták közül talán leginkább a hucul emlékeztet ^ az egykori magyar hátasokra. Ezt a kistermetű, hegyi lovat „a Kárpátok pónijának” is nevezik. Több nemzet is magáénak vallja: Szlovákiában, Ukranában, Romá niában és Lengyelországban is tenyésztik. Az Aggteleki Nemzeti Parkban élő hucul ménest a Bu dapesti Allatkert gondozza. Bár az ősmagyarok lova már kihalt, azért számos lófajta lé tezik, amelynek története a hazai legelőkhöz köthető. Ilyen pél dául a lipicai, a híres bécsi lova siskola lova, mely kocsiba fogva is remekül megállja a helyét: a vi lághírű magyar fogathajtó-ver senyzők is lipicait használnak.
r r ilT ili In rfli
shagya-arab ősei között is. Saj nos ma is van olyan lófajtánk, amelyet a kipusztulás veszélye fenyeget: ilyen az egykori huszá rok lova, a sárga színű gidrán, vamint az egyetlen eredeti ma gyar hidegvérű lófajta, a mu raközi.
Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani A marha a gazdagság jel képe: akinek tehene van, az már igazán szegény nem lehet. Mi, magyarok pedig e tekintet ben különösen gazdagnak mond hatjuk magunkat, hiszen hosszú ideig a mi szürkemarhánk húsát becsülték a legtöbbre egész Európában. A csordákat lábon hajtották a Hortobágytól egészen Németországig, ahol a vágóhidakon nem is engedtek más húst kimérni aznap, amikor a magyar gulya megérkezett. A jobb tejter melő fajták elterjedése később kiszorította a szürkemarhát, és csak nemzeti parkokban maradt fenn. Napjainkban azonban újra „felfedezték”, már csak azért is,
„Feldobban két nagy ló, kop-kop-kop, nyolc patkó, nyolc patkó, kop-kop-kop, csönd-zsákból, hangot lop” W eöres Sándor Érdekessége e fajtának, hogy sötéten születik, de felnőtt korá ban majdnem mindig szürke. A lipicai ménes immár több mint fél évszázada Eger közelében, a Bükk hegységben fekvő SzilKalotás Zsolt felvételei
vásváradon legel. Főként fogatba való ló a nóniusz, amely nevét egy 1816-ban hadizsákmányként M agyarországra került angol ménről, a fajta ősapjáról kapta. Angol és arab telivérek szerepel nek a magyar félvérek (kisbéri és mezőhegyesi), valamint a K I
Erős, m in t a b iv a ly A Balaton melletti Kápolna pusztán ma is láthatsz bivaly csordát legelni. Egykor a bivalyok nehéz terhet húztak és tejet adtak
5
„Ez a legény olyan fo rm a, m in th a bivaly bom yw volna" A házi bivaly őse Indiából származik, de történelmi emlékek szerint Magyarországon már a XI. században tartották. Igénytelen állat, hiszen még a kákát, mocsári növényzetet is örömmel legeli. Még hatalmasabb von tatóerőt tud kifejteni, mint a marha, ráadásul nehéz, süppedős terepen! Ha az ökrös szekér megreked a sárban, a bivalyok könnyűszerrel kihúzzák aztán a jól végzett munka jutalmaként kényelmesen beleheverednek a dago nyába. Erdélyben még ma is látni bivalyok vontatta szekeret. A Balaton északi partján, Kápolnapusztán rezervátum őrzi az emlékét annak az időnek, amikor a bivaly még igen gyakori háziállat volt itt a „magyar tenger" környékén.
mert a rideg tartásnak köszön hetően mentes az em berre is veszélyes „kergemarhakór
Boci, boci, tarka A magyar tarka szarvas marha az erős szürkemarha és a jól tejelő szimentáli keresztezésével jött létre
tói”. Ez a hatalmas, nemes meg jelenésű állat elválaszthatatlanul hozzátartozik az Alföld képéhez. Méretének megfelelő az ereje is, amely legalább olyan hasznos volt egykor, mint a húsa, hiszen az ekét és a szekeret akkoriban
Kovács Gyula felvételei
nem lovak, hanem a jámbor ökrök húzták. Bár korábban azt feltételezték, hogy a fajta hon foglaló őseinkkel együtt érke zett, a csontleletek ennek ellent mondanak: az akkori marhák ki sebbek voltak, és a szarvuk sem volt ekkora. Ma ismert formáját és jellegzetes, „címeres” szarvát tehát már itt, a Kárpát-medencé ben nyerte el, az akkor még itt élt őstulokkal kereszteződve. 6
A magyar szürke tehenek fejét is tekintélyes szarvak ékesítik, így akár bikának is nézhetné őket az ember - amíg meg nem pillantja az igazi bikát, tekintélyt paran csoló, kormos homlokával, a sze me körül sötét „ókulával”. A szi laj magyar bika súlya csaknem egy tonna, szarva olyan hosszú, mint az ember karja - nincs az a torreádor, akinek esélye lenne vele szemben!
A falu bikaja A magyar szürke bika színét daruszínűnek mond ják. A szarvára helyezett szarvgomb a többi állatot védi, és egyúttal a szarv hegyes végét is óvja a töredezéstől 7
Juhászlegény, szegény juhászlegény Juhásznak lenni több, mint foglal kozás: kultúra. Egykoron a juhász nemcsak a jószághoz értett: mind egyikük mestere volt a fafaragás nak, s egytől egyig tudtak furu lyán, dudán játszani. A juh az egyik legfontosabb háziállat volt, melynek minden részét felhasz nálták: gyapját, irháját, ízletes húsát, s a tejét, amelyből sajtot, túrót készítettek. A magyar lege lőket egészen a XVIII. századig csak hazai jufajták taposták, s csak ezután jelentek meg a kül honi fajták, főként a Spanyolor szágból származó merinói juhok, melyeket a magyar juhászok ne hezen fogadtak be: számuk-J ra mindig is a racka volt^
V olt nekem egy kecském, tudod-e? A magyar parlagi kecskét a szegény ember tehenének szokták mondani, és nem véletlenül: ez a derék állat a legsilányabb növényekkel is beéri, és sok féleképpen hasznosítható: teje még a tehéntejnél is egészségesebb, húsának magas a fehérjetartalma, bőréből pedig a pásztorok dudát készítettek.
V illás dugóhúzó A hortobágyi racka egyedül álló „védjegye" a villásan szétálló, pödrött szarv
8
Czéher György felvétele
„A juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra Terelgeti nyáját, fújja furulyáját, Bú nélkül éli világát. ” (N épdal) az igazi juh, a többi „csak” birka. A kettőt szigorúan megkülönböz tették egymástól a hatósági elő írásokban is: az idegen fajtájú kosok nem legelhettek a racka nyájakkal együtt, nehogy keresz teződjenek. Legismertebb és leg régibb juhfajtánk a racka: hozzá hasonló juhot a világon alig talál ni. A hortobágyi racka félreismer hetetlen „védjegye” egyenes villá ban kettéálló, dugóhúzószerúen pödrött szarva, mely nemcsak a hím, hanem a nőstény állatok fején is látható. Gyapja laza tincses szerkezetű, nem olyan finom, mint a meri-
Hol já rtál, báránykám ? Az anyajuh a tömegben is felismeri a saját kicsinyei bégetését
nóé, viszont kiválóan nemezelhető. Kétféle színben tenyésztik: lehet fekete és fehér. Hegyvidéki fajtája, a gyimesi racka fehér színű, a fején olykor fekete foltok kal, a szarva pedig egészen más alakú: laza csigába csavarodó, a nőstényeken gyakran hiányzik. Kevésbé ősi, de jellegzetesen
Füstös k é p ű ju h o k A cigája gyapja fehér, feje és lábai viszont feketék
Szeplős kos A gyimesi racka az erdélyi havasok jellegzetes juhfajtája
magyar fajta a cigája, melynek gyapja fehér, a feje és a lábai vi szont kormos feketék, néha sötét barnák. A sváb juhnak is nevezett ciktát eredetileg Tolnában és Baranyában tenyésztették; ez a fajta teljesen fehér, és sokszor még a kosoknak sincs szarva.
Fagyálló s z a lo n n a Gyapjas bundájának köszön hetően a mangalica télennyáron jól érzi magát a szabadban
A mangalica azonban távol áll et től a képtől: hosszú orra inkább vaddisznóra emlékeztet, testét pedig durva, gyapjas szőrzet bo rítja. E tulajdonságainak köszön h e tő , hogy ez a sertés télen-nyáron remekül
E g yik szőke, m á s ik fecske
Elszaladt a siskadisznó kilenc malacával A disznó két kedvenc tevékeny sége a túrás és a dagonyázás. Mindkettőhöz nedves, laza talaj szükséges, ebből következik, hogy a sertés sok vizet igényel, nem úgy, mint az igénytelen juh. Nem csoda, hogy a száraz, sivata gos területeken élő népek nem tartanak disznót, sőt, vallási elő írásokkal tiltják húsának fogyasz tását. A honfoglalás utáni Ma gyarország, tem érdek tölgye sével, vízjárta földjeivel kiválóan alkalmasnak bizonyult a tartásá ra. Számos ősi sertésfajtánk, így például a szalontai vörös, a siska és a bakonyi disznó azonban sajnos mára kipusztult. Megma radt viszont a mangalica, mely az eredeti magyar disznóknak szerb sertésekkel való kereszteződésé vel alakult ki. „Az Óperenciás tengeren
is túl, hol a kurtafarkú kismalac túr... ” (N épm ese-kezdet) A malacot a városi gyerekek ál talában turcsi orrú, rózsaszín, gömbölyded állatkaként képzelik el, így ábrázolják a rajzfilmekben vagy a mesekönyvek ábráin is.
10
A mangalica színváltozatai közé tartozik a közismert szőke, valamint a fecskehasú
érzi magát a szabadban: nem árt neki sem a hideg, sem a perzselő nap, táplálékát pedig képes saját maga kitúrni a földből, éppúgy, mint azt vadonélő rokonai teszik. Vaddisznóra emlékeztető, ősi tu lajdonsága az is, hogy malacai csíkos háttal jönnek a világra. Három színváltozata van: a sző ke, a vörös és a fecskehasú, melyről könnyen kitalálható, hogy a háta fekete, a hasa pedig fehér. A mangalica az elmúlt év század során kis híján kipusztult, és csak az utóbbi években derült fény arra, hogy húsa és szalon nája sokkal ízletesebb és egész ségesebb, mint a modern fajtá ké.
,'\ v ö rö s/d iszn ó
irta-. Kovács Zsolt
/
Pusztai Allatkert a Hortobágyon Bizonyára hallottál már a Hortobágyról: a végtelennek tűnő rónáról, a Kilenclyukú hídról, csikósról, gulyásról, csendesen kérődző szürkemarhákról, vágtató ménesről. Itt élnek a csavartszarvú rackák is, fehéren-feketén, terel a puli, őrködik a komondor
A vörös m an ga lica va g y új-szalontai őse a szalontai disznó és a szőke m angalica
A magyar pusztához fogható táj sehol másutt nincs a világon. Ezért persze különlegesek az itt élő háziállatok is. Nem csoda hát, ha minden természetbarát kíváncsi rájuk. A hatalmas rónaságon még csak-csak megtalál juk a szürke marhákat, jó eset ben a rackákat, esetleg egy-két csacsit - ám a magyar pusztán mások is élnek, s őket is érde mes megismerni! Ezért létesült a Pusztai Allatkert, az őshonos magyar fajtákat felvonultató be mutató, amely Kilenclyukú híd tól kis sétával könnyen elérhető. Az 1997-ben megnyílt létesít mény célja az állatok megis mertetése mellett az, hogy minél többet elmondjon az egykori hor tobágyi állattartásról. Ezért be mutatásra kerülnek az állatok tar tásának különböző módjai, tárgyi eszközei is. Persze az állatoké a főszerep, amelyek tágas férőhe lyeken, igen jó és esztétikus kö rülmények között élnek. Külön-
legességnek számít a ma már nagyon ritka mezőhegyesi ne mesített szamár, amelynek mar magassága megközelítheti a 170 centimétert, vagyis akkora, mint egy ló. A szalontai sertés és a szőke mangalica keresztezéséből kialakult, vörös színű új-szalontai sertés azért különösen érdekes, mert időközben egyik őse, a sza lontai teljesen kipusztult. A kopasznyakú tyúk eredeti leg Erdélyből származik. Jelleg zetessége a tollatlan, izmos, de sohasem vaskos nyak. Több színváltozatban tenyésztik. E faj ta igen értékes, lévén ellenálló, edzett, gyorsan nő, kitűnő tojástermelő, és a tojás súlya a 70 grammot is meghaladhatja! A fodrostollú magyar lúd igazi különlegesség. Főleg szárnyfedőtollai, combtollai, de kisebb mértékben faroktollai is puhák, hosszúak és fodrosak. Látványos tollazata miatt némiképp dísz madárnak is tekinthető.
11
E rre, kakas, erre , tyúk! Valamirevaló parasztudvart el képzelni sem lehet baromfi nél kül. A magyarok régtől fogva tar tottak háziszárnyast - erről árul kodnak azok a csontok is, ame lyek ősrégi sírokból kerültek elő, a „hosszú útra” szánt elemózsia maradványaként. Mivel a tyúk őshazája Ázsia, s őseink is abból az irányból érkeztek, lehetséges, hogy hoztak is magukkal háziszárnyast. Mindenesetre a ma gyar parlagi tyúknak számos vál tozata van: sárga, fehér, fogoly színű és kendermagos. Ugyan csak több színváltozatban létezik az erdélyi kopasznyakú is. Az edzett, szabadban tartott tyúkok persze nem nőnek olyan gyorsan és olyan nagyra, tojást sem toj nak annyit, mint a tenyésztelepeken „sokszorosított” hibridek, de mennyivel boldogabb élete van a szemétdombon kukoréko ló kakasnak, árokparton kapirgáló tyúkanyónak - arról már nem is beszélve, hogy mennyivel sárgább a háztáji tojás!
Hej, Halászok, Halászok Bármilyen meglepő, a halastavak ban tenyésztett pontyok is háziál latnak számítanak. Bár az ember a hentesnél leginkább csak „halat" vásárol, ezeknek az állatoknak éppúgy számos fajtájuk ismert, mint a juhoknak, szarvasmarhák nak vagy akár a kutyáknak. Sokat közülük Magyarországon neme sítettek: ilyen például a biharugrai tükrös ponty vagy a tatai pala szürke pikkelyes ponty.
12
Cirmos cica, haj! A macskát a magyar ember sohasem céltudatosan tenyésztette: a ház körül éldegélő és egerésző cirmosok között a természetes kiválasztódás szabályai ér vényesültek. így aztán kimondottan ma gyar macskafajtáról nem beszélhetünk. Ennek ellenére kiemelt szerepet töltött be a régi emberek életében: erről tanús kodik az, hogy sokkal gyakrabban adtak neki emberi nevet, mint más állatoknak (pl. Cili, Mici, Bandi stb.). Mint hivatásos egerésznek, szabad bejárása volt min den helyiségbe: az istállók, padlások, ga bonatárolók ajtaján vágott kis macska bejáró biztosította a bejutását, ő volt az egyetlen állat, aki beléphetett a házba is, és helyet foglalhatott a kemencepadkán.
A kacsát, libát mindenki isme ri, de azt már kevesebben tudják, hogy ezekből is létezik kimon dottan magyar fajta, ilyen például a magyar fodros lúd. Ke vésbé ősi, de hazánkban.
K u k u rik ú ú ú ! Az erdélyi kopasznyakú kakast sokon a tyúk és a pulyka keverékének vélték
„Ej, mi a kő, tyűkanyó, kend A szobában lakik itt bent?” P ető fi S ándor kitenyésztett fajta a réz- és bronz pulyka. Ami pedig a galambokat illeti, felsorolni is nehéz volna számtalan fajtájukat, melyek né ha olyan előkelő hangzású neveBagosi Zoltán felvétele]
Szárnyas postás Egy a több tucat magyar galambfajta közül A fodros m ag yar lúd kusza tollazatú
Az állatpark sétányszerű útjai ról pazar kilátás nyílik a szürke marhákra, bivalyokra, magyar parlagi szamarakra, rackákra és társaikra. Miután az állatokat ala posan szemügyre vettük, sőt le is fényképeztük, megnéztük az egykori állattartó-épületeket, ko csikat, eszközöket, térjünk be a kiállító terembe is! Itt megis merkedhetünk legfontosabb há ziállatfajtáink sokszor kalandos történetével. Ne feledjük: az ő történetük egyúttal tükrözi az egész magyar történelmet is. H a gyo m ányő rző lovasíjászat a pusztán
G y e rte k haza, ludaim! A magyar Iádnak sima és fodros változata létezik
két viselnek, mint „hódmezővá sárhelyi ernyőszemű kerin gő” vagy „magasröptű magyar deres”. Emlős létére némiképp kilóg a baromfiak sorából, de említést érdemel a magyar óriás nyúl is. Ugye, hogy fel sorolni is eltart egy ideig élő nemzeti kincseinket? 13
