ÉNEKEK A BIBLIÁBAN. A BIBLIA VERSBEN ÍRT SZÖVEGEIT az eredeti nyelvekből (héber, arám, görög) versben lefordította. SOÓS LÁSZLÓ református lelkész

ÉNEKEK A BIBLIÁBAN

A BIBLIA VERSBEN ÍRT SZÖVEGEIT az eredeti nyelvekből (héber, arám, görög) versben lefordította

SOÓS LÁSZLÓ református lelkész

2009

2 ELŐSZÓ

A Bibliában - különösen az ÓT-ben - meglepően sok szöveg van versben írva. Ennek az a magyarázata, hogy a régi időkben a legtöbbször lantpengetés mellett adták elő mondanivalójukat a hírnökök, a próféták éppúgy, mint a régi idők magyar regösei. Ezek általában spontán előadott versek, természetesen a művészi kidolgozás igénye nélkül. Dávid is lantot pengetett Saul udvarában (I Sm 18:10). Éppen ezért a próféták könyveinek (Is - Ml) legnagyobb része versben írt, a maga idejében énekszóval előadott szöveg. A bölcsességirodalomnak (Hi - Ct, Thr, Dn) szinte az egész része versben van írva, de ezek a versek már - mivel nem spontán előadás formájában keletkeztek - igényesebb kivitelűek, némelyikük héber irodalmi remekmű. A történelmi könyvekben (Gn - Esth) is vannak versben írt részek, de jóval kisebb számban, mivel a történészek nem szóban adták elő, hanem írásban rögzítették mondanivalójukat. Ezekben a könyvekben főként a próféták beszédei képezik a verses betéteket. Az ÚT-ben lényegesen kevesebb verses szöveg van, az is túlnyomórészt ÓT-i idézet. A tudományos bibliafordítás természetesen nem fordíthatja verses formában a versben írt szövegeket, mert az a fordítási hűség rovására menne. Én viszont elengedhetetlennek tartom, hogy ami versben van írva az eredetiben, az versben is le legyen fordítva. Ezért fogtam hozzá ehhez a nagyon nehéz munkához. A bölcsességirodalomból a zsoltárokat már lefordítottam a genfi zsoltárok dallamára, és az nyomtatásban meg is jelent, kivéve azt a néhány zsoltárt, amelyik kiállta az idők próbáját, ezért gyülekezeteink valóban éneklik is, mivel azt a kiadványomat énekeskönyvnek szántam. Ez viszont bibliafordítás, ezért az abból kihagyott zsoltárokat itt fordítottam le. A zsoltárok fordításánál elsődleges követelmény a dallamhűség volt, mivel ott megadott dallamra fordítottam. Így a szöveghűség a második - de nagyon fontos - helyre szorult vissza, és ezt követte az a törekvés, hogy a szókincs lehetőleg egyezzék az egyháztagjaink kezében levő legújabb, hivatalosan elfogadott bibliafordításunk szókincsével, amitől csak fordítási kifogás esetén tértem el. A többi szöveg fordításánál megcserélődik a sorrend, mert most nincs megadott dallam, tehát most a szöveghűség volt az első követelmény, természetesen a verselési lehetőség keretei között. Az 1990-es bibliafordításunk szókincséhez való ragaszkodást itt is fontos követelményként kezeltem, hogy a verses fordítás is minél közelebb álljon a prózai fordításhoz, és bibliaolvasó híveink versbe öntve is az ismerős szöveget kapják. Az eredeti héber-arám-görög szöveget természetesen mindenütt figyelemmel kísértem, illetve alapul vettem, az említett szempontok megtartása mellett. Mivel nem kívánhatjuk meg még a legbuzgóbb bibliaolvasó híveinktől sem, hogy a bibliai szöveghez tárgyi magyarázatokat tartalmazó könyvekkel rendelkezzenek, a zsoltárfordításomhoz hasonlóan itt is mellékelek tárgyi magyarázatokat, mert csak annak a szövegnek van értéke, amelyiknek minden szavát érti az olvasó. A névmutató a könnyebb eligazodást hivatott segíteni, az időrendi táblázatot pedig azért tartom fontosnak, hogy az olvasó történelmi távlatba tudja helyezni az eseményt vagy nevet, amelyről olvas. A bibliai könyvek rövidítésénél a Nestle-féle görög Bibliában ajánlott rövidítéseket alkalmazom, amelyek a tudományos használatban általában elfogadottak. Adja Isten, hogy aki olvassa, a holt betűn és a verstani alakzatokon túl, sőt azok felett az Ige élő mondanivalójával találja magát szemben!

3 ÓSZÖVETSÉG TÖRTÉNETI KÖNYVEK PENTATEUCHOSZ TEREMTÉS Genezis (Mózes I. könyve) AZ ÉDENKERTI ÁTOK Gn 3:14-19. 1. Mivel ezt tetted, átkozott légy Állatok, mezei vadak között, Mindig hasadon járj, porral élj, Örökké te legyél az üldözött! Az asszonynak itt e világon Te légy a legnagyobb ellensége! Utóda a te utódodon Győzedelmeskedni fog majd végre.

3. Azt mondta, az lesz büntetésed, Hogy vágyakozol a férjed után, De uralkodik rajtad férjed, Mostan is és majd sok idő múltán. Az emberhez is szólt az Isten: Mivel feleségedre hallgattál, Gyümölcsöt mely csábított frissen, A tiltott fáról leszakítottál.

2. Ő majd a fejedet tapossa, Te meg mindig a sarkát mardosod. Ez örökké a kígyó sorsa, Mert az Úristen így határozott. Az átok az asszonyt elérte, Ő is kihívta Isten haragját. Az Úr így neki megtetézte Terhességének gyötrő fájdalmát.

4. Világosan megmondtam nektek, E két fa tiltott a kert közepén, Arról semmit le ne vegyetek, Parancsszavammal csak ezt kértem én. Parancsomat durván megszegted, Ezért a föld legyen temiattad Átkozott! Hagyd most el e kertet, S menj oly földre, mely töviseket ad!

5. Nem találsz majd mást, csak bogáncsot A mezőn, melynek növényét eszed, Keserűség kínozza arcod, Verejtékezve eszed kenyered. Végül oda, honnét vétettél, Visszatér fáradt, meggyötört tested, Porrá lesz, hisz porból lettél, Sorsodat bűnöddel te kerested.

IZSÁK ÁLDÁSA JÁKÓBON Gn 27:27-29. 1. Az én szeretett fiamon érzem A mezőnek oly kedves illatát. Életedre esdekelve kérem Az Örökkévaló áldó szavát.

3. A népek, melyek körötted élnek, Legyenek mind szolgáid teneked! Nemzetek boruljanak elébed, Tisztelettel mondják ki nevedet!

2. Adjon az Isten égi harmatot, Zsíros földet és jó sok gabonát! Poharadba öntsön az Úr mustot! Halljad atyai áldásom szavát!

4. Te parancsoljál testvéreidnek, Mindegyik boruljon le előtted, Homloka érintse mindegyiknek Lábadnál alázattal a földet!

5. Ha valaki megátkozna téged, Legyen átkozott annak a neve, De ki áldással lép teelébed, Legyen áldott az emlékezete!

4 JÁKÓB ÁLDÁSA JÓZSEFEN Gn 48:15,16. 1. Az Isten előtt jártak őseim, Ábrahám és Izsák. Nekem nincsenek már hőstetteim. Ő szeret mint fiát.

4. A fiam s fiait minden bajban Az Isten védje meg! Mint ahogy áldása nyugszik rajtam, Őrizze meg őket!

2. Az Úristen nekem a pásztorom, Mióta csak vagyok. Mind a mai napig őt imádom Úgy, mint az angyalok.

5. Nevemről nevezzék el mind őket, Izsák és Ábrahám Nevét viseljék, s az elődöket Kövesse mind ahány!

3. Angyalt küldött az Úr, ki megváltott, Ő az én oltalmam, Ki elvett rólam sokfajta átkot. Áldja meg a fiam!

6. Utódaiknak nagy sokasága E földet sokfelé Töltse meg, és az Isten áldása Legyen e nemzeté!

JÁKÓB ÁLDÁSA JÓZSEF FIAIN Gn 48:20. 1. A ti nevetekkel mondanak majd Áldást Izraelben, Efraim és Manasse előtt hajt Térdet minden ember.

2. Milyen Efraim és Manasse volt, Legyetek olyanok Az Úristen áldása legyen ott, Amerre ti vagytok!

JÁKÓB ÁLDÁSA TIZENKÉT FIÁN Gn 49:3-27. 1. Rúben! Te vagy elsőszülöttem, Férfierőm első termése. Törzsed élén te állsz erősen, Te lettél néped jó vitéze.

6. Jákóbban széjjelosztom őket, És elszélesztem Izraelben. Rajtam a csalódás erőt vett, Szomorú miattuk a lelkem.

2. De mint a víz, úgy kiszáradtál, Ezért nem maradsz te az első. Nyoszolyámban is meggyaláztál, Nem lesz tied többé az erő.

7. Júda! Téged a testvéreid Nagy tisztelettel magasztalnak. Félnek tőled ellenségeid, Hőse leszel a diadalnak.

3. Simeon és Lévi két testvér, Fegyverük erőszak eszköze. Nem örvendek közösségükért, Lelkemnek hozzájuk nincs köze.

8. Fiatal oroszlán vagy, Júda! A sok prédától naggyá lettél. Félve csodálja, aki tudja, Mindazt, amit te eddig tettél.

4. Nagy haragjukban embert öltek, És a bikát megbénították, Más szenvedésének örültek, Jóindulatom eljátszották.

9. Mint hím oroszlán elnyújtózol, Vagy pihensz mint nőstény oroszlán. Felkelteni nem mer, az úton Ha valaki feléd poroszkál.

5. Tetteikben haragjuk izzik, Erőszakosak mind a ketten. Ezért bennük lelkem nem bízik, Dühöngésük átkozott legyen!

10. A jogar nem távozik tőled, Királyi pálcád tartja térded, Míg Silóból emberek jönnek, Akiknek engednek a népek.

5 11. Szamarukat szőlőhöz kötik, És nemes tőkéhez a vemhét. Borral ruhájukat öntözik, Rácsorgatják a szőlő nedvét.

20. Naftáli mint gyors lábú szarvas, Úgy fut a mezőn nagy sebesen. Beszéde oly üde, oly hamvas, Szép szavakat mond kellemesen.

12. A szemük erős fényben ragyog, A foguk fehérebb a tejnél. Oly félelmesek, hatalmasok, Velük szembeszállni nem mernél.

21. József mint termő fának ága Lombot hajt a források mellett. Messze illatozik virága, Ága átér a kőfal felett.

13. A tengernél lakik Zebulon; Ott, ahol a hajók kikötnek. Közel határos vele Szidón, Hova távolról népek jönnek.

22. Ezért keserítik, nyilazzák És kergetik őt az íjászok, Sokan irigységből zavarják. Ő áll a szirten, jól vigyáz ott.

14. Issakár a nagy csontú szamár, Az aklok között heverészik. Most még csendes nyugalomra vár, De nem nyeri el másképp részit,

23. Íja megfeszül, mozdulatlan, Aztán izmos kezébe fogja. Ha rátámadnak minduntalan, Ő áll fenn, övé a vár foka.

15. Csak úgy, ha vállát teher alá Hajtja, s robotos szolgává lesz, A földnek válik munkásává, Amit jónak lát, mindent megtesz.

24. Ő lesz Jákóbnak erőssége, Izrael Pásztora segíti, Erősíti ősei vére, Amikor íját megfeszíti.

16. Dán ítéli a maga népét, Mint bármely törzse Izraelnek. Magára veszi kígyó képét, Vipera réme ösvényeknek.

25. Atyád Istene segít téged. A Mindenhatótól légy áldott! Izrael Kősziklája véd meg. Boldog, aki téged így látott.

17. A lovaknak csűdjébe harap, Úgyhogy a lovas hanyatt esik. Jöjj! Várom szabadításodat, Uram, a te szavad lelkesít!

26. Fentről rád száll az ég áldása, Egész a lenti mélységekbe, Hogy már anyád ölében lássa Szemed, mit rejt a jövőd képe.

18. Martalócok megmarják Gádot, De ő beleharap sarkukba, S ki sok nyomorúságot látott, Elébük mer állni útjukba.

27. Atyádnak áldása erősebb, Mint az örök hegyek áldása, És sokkal gyönyörűségesebb, Mint örök halmok látomása.

19. Ásérnak kövér a kenyere, Királyi csemegéket termel, A sarlót szorítja tenyere, Vígan tér haza a teherrel.

28. Az áldás megszentelt szavai Szálljanak Józsefnek fejére! Legyen testvérei közt, mint ki Méltó atyja szeretetére! 29. Benjámin ragadozó farkas, Aki zsákmányt oszt korán reggel, S mikor a fű harmattól hamvas, Megverekszik az ellenséggel.

6 KIVONULÁS Exodus (Mózes II. könyve) MÓZES HÁLAÉNEKE Ex 15:1-18. 1. Az Úrnak énekelek, Mert igen fenséges, Erős és kegyelmes. Lovat a lovasával Végtelen hatalmával Vízzel elnyeletett.

7. A sok víz feltornyosult, És a futó habok Megálltak menten ott, Megindultak a szelek, A víz megmerevedett, Ki ott volt, mélybe hullt.

13. Hűségesen tereled Kövér legelőre, Mindig csak előre, Ahol már nincs ellenség, Hol nem éri vereség, Megváltott népedet.

2. Az Úr énnekem erőm, Róla énekelek, Vele örvendezek, Mert megszabadít engem, Ő én erős Istenem És az én megmentőm.

8. Az üldözők ujjongtak. Ezt mondták: „Elérem Őket, nem kímélem, Töltöm haragom rajtuk, Elvész egész csapatuk, Elfutni nem tudnak.

14. Népek, melyek ezt hallják, Félve megremegnek, Tetőled rettegnek, Kínjukban vonaglanak, Keserves fájdalmuknak Jeleit mutatják.

3. Ő atyáim Istene. Őt dicséri dalom, Mindig magasztalom. Ő erős hadakozó, Aki Örökkévaló, Mert ez az ő neve.

9. Kiirtja őket kezem, Gyorsan kardot rántok, Bosszút állok rajtuk, Zsákmányt fogok ejteni, Seregem azt kedveli, Ezen örvendezem.”

15. Filisztea népei Tőled messze futnak, És megzavarodnak Edóm fejedelmei, Senki köztük nem leli, Hol van menedéke.

4.A fáraó seregét, Üldöző hadait, Vitéz harcosait Fullasztotta a vízbe, Csúfos halálba küldte Lovát és szekerét.

10. Szeledet rájuk fújtad, És mind elmerültek, Egy sem menekült meg, Mint ólom a mély vízben Elmerültek hirtelen, Nem leltek kiutat.

16. Móáb hatalmasai Ijedten reszketnek, Ha rád tekintenek, Kik Kánaánban élnek. Mindenkor tőled félnek E föld lakosai.

5. Elborította a víz A hős katonákat, Kardokat, dárdákat. Mint kő hulltak a mélybe, Süllyedtek az örvénybe, Elhulltak halomba.

11. Olyan nagy isten nincsen, Mint ki Te vagy, Uram! Ezt régóta tudom. Ki szentségben lakozol, Mindenen uralkodol A mennyben és itt lenn.

17. Rettenetes félelem Ejti rabul őket, A gaz cselszövőket. Válnak néma kövekké, Úgy rettegnek örökké. Nincs nekik kegyelem.

6. Uram! A te jobb kezed Duzzad az erőtől, Ellenséget megöl. Az ellened támadót Elsöpri nagy haragod, Százakat, ezreket.

12. Félelmesek tetteid. Kinyújtod jobbodat, Látjuk csodáidat, És összes ellenséged Rettegi szent felséged. Te vagy az Isten itt.

18. Néped biztosan vonul Át a nagy hegyeken, Mindenütt győztesen. Karod segíti őket, Az új hont keresőket Jó földet otthonul.

19. Lakhelyet készítettél Vándorló népednek. Benned reménykednek A szent helyre igyekvők. Tebenned hisz, mentsd meg őt, Kinek hont ígértél!

20. Ő az Örökkévaló, Aki uralkodik. Mindenki megbukik, Aki ellene támad, E fenség ellen lázad. Ő a Mindenható.

7 MIRJÁM ÉNEKE Ex 15:21. Az Úrnak énekeljetek, Aki a nádasba vesztett Lovat lovasával! Ő a dicső, erős Isten, Aki uralkodik itten Örök hatalmával.

NÉPSZÁMLÁLÁS Numeri (Mózes IV. könyve) ÁRONI ÁLDÁS Nu 6:24-26. Az Úristen megáldjon És őrizzen meg téged, Fénylő arca mutasson Könyörületességet, Feléd fordulva adjon Teneked békességet! ISTEN SZAVA ÁRONHOZ ÉS MIRJÁMHOZ Nu 12:6-8. 1. Halljátok meg beszédemet, Mirjám s Áron, figyeljetek! Ha van köztetek próféta, Ahhoz menten szólok, még ma, Megkeresem látomásban, Beszélek hozzá álmában.

3. Vele szemtől szemben állok, Mint a bokor előtt állt ott, Amikor megszólítottam, Most is szólok hozzá nyíltan. Mit neki mondok, világos. Jól figyeljetek hát rám most!

2. Mózes viszont egészen más, Hozzá nem szólhat látomás. Mózesre mindent rábíztam, Szolgálatomra elhívtam. Ővele másképp beszélek. Ezt eszetekbe vegyétek!

4. Ő engem láthat merészen, Nem homályban rejtélyesen. Előtte nekem nincs titkom, De azt nektek is megtiltom, Hogy ellene lázadjatok. Értsétek meg, amit mondok! 5. A kijelentés sátrában Álljatok elém mindhárman! Felhőből most én beszélek. Szolgámat megbecsüljétek! Többé egyiktek se merjen Szólani e szolgám ellen! IZRAEL DALA A KÚTNÁL Nu 21:17,18.

Buzogj fel kút - Zengjétek dalát! Oltsad el a nép szomjúságát! Ezt ásták dicső fejedelmek, Nekik vezérek segítettek.

A kormánypálcát felemelték, A vezérek botját lengették. Ez a pusztának ajándéka. Jöjjön, ki szomjas, igyék még ma!

8 REGÖSÉNEK SZÍHON ELLEN Nu 21:27-30. 1. Jöjjetek Hesbonba, Hogy jól megépüljön Az elfoglalt város Elhagyott szérűkön!

3. Hesbonból sűrű füst Felfelé gomolyog, Szíhon palotája Üszkösen leomlott.

5. Móáb, te se gondold Hogy megmenekülhetsz! Kemós népe, ne hidd, Hogy ellenszegülhetsz!

2. Építsétek gyorsan Szíhonnak városát, Mert kemény harcosok Földig lerombolták!

4. Móáb ellensége Láng martaléka lett, Pusztulás mindenütt Arnon dombja felett.

6. Fiaid elűzve Messzire bujdosnak, Kenyerét eszik ők A földönfutóknak.

7. Leányaid Emór Királya elfogta, Mindegyik a gőgös Szíhonnak lett foglya.

8. Hesbontól Díbonig, Majd tovább Nófahig Mindent leromboltunk Egész Médebáig.

BÁLÁM ÁLDÁSA Nu 23:7-10. 1. Arámból hozatott ide Bálák, Keleti hegyekről móábi király, Hogy mondjam el a próféta átkát, Mert kitört a két nép között a viszály.

5. Sziklacsúcson állva messze látok, Amint elárasztják mind a halmokat. Ajkamra semmiképp nem jön átok. Lelkem összeroppan e teher alatt.

2. Hívott, hogy átkozzam meg Jákóbot, És kárhoztassam Izraelnek népét, A hegyről szétnézve akit látok, Zúdítsam rája gyűlölet beszédét.

6. Egyedül fog lakni ez a nemzet, Soha nem vegyül el más népek között. Hogy ítélkezhetném e nép felett, Mely ennyi megpróbáltatást legyőzött?

3. De nem tudom, én hogy gyalázhatnám, Akit nem gyaláz a hatalmas Isten, Félek, hogy az átok visszahull rám, S az Úr haragja lesöpörhet innen.

7. Ki számolhatná meg majd Jákóbot, Melynek mint a por, olyan sok lesz száma? Negyede is sok annak, mit látok. Vajon hol lesz majd Izrael határa?

4. Hogyan hangozzék számból kárhozat, Mikor az Úr nem rontja meg e népet, Kit sorsa ily nagy útra kárhoztat, S e hosszú úton kit az Isten védett?

8. Bár én is úgy élhetnék, mint e nép, Olyan elszántan és annyira bátran! Ha majd oda kell állnom teeléd, Így teljesüljön minden, mire vágytam!

BÁLÁM PÉLDABESZÉDE Nu 23:18-24. 1. Hallgass csak rám, Bálák, Cippór fia, figyelj, Mindenre, mit láttál, Igen nagyon ügyelj!

3. Amit mond, megteszi , Meg nem bán semmit sem, Szavát teljesíti, Hiszen Ő az Isten.

5. Jákóbban nem látok Semmiféle rosszat, Nem szólhatok átkot Akkor sem, ha bosszant.

2. Nem hazudik Isten, Mivel nem ember Ő, És nincsen semmi sem, Ami nem az övé.

4. Nekem úgy parancsolt, Hogy most áldást mondjak, De amit Ő nem szólt, Nem mondhatok olyant .

6. Semmi nyomorúság Izraelben nincsen. Ez itt az igazság: Vele van az Isten.

9 7. Én ujjongást hallok, Királyt dicsőítőt, Én mást nem mondhatok, Így kell dicsérnem őt.

10. Varázslat Jákóbon Úgysem fog, ha mondom. Békére vágyódom, Ez most az én gondom.

13. Mint nőstény oroszlán, Olyan lett ez a nép, Les, prédára várván, Nem hagyja el helyét.

8. Egyiptomból Isten Hozta ki rég népét. Nem űzöm el innen, Akit az Isten véd.

11. Semmilyen igézet Izraelen nem fog, Ezért mást, mint szépet, Róla nem mondhatok.

14. Mint a hím oroszlán, Oly hirtelen támad, Prédájára várván. Míg csak kell, ott állhat.

9. Nagyon erős e nép, Mint a bölény szarva. Nem szólhatok másképp, Mint Isten akarja.

12. Jákób és Izrael Időben megtudja, Isten mit rendelt el, És mi az ő útja.

15. Mint a vad elejti A kiszemelt prédát, E nép úgy kergeti Szét mind, ki elé állt.

BÁLÁM PRÓFÉCIÁJA Nu 24:3-9. 1. Így szól Bálám, Beór fia, Akinek soha sincs titka Sem emberek, sem az Isten Előtt. Tudja, mit hirdessen.

7. Aloék ott virágoznak, Lombja int a cédrusoknak, A víz partján nagyra nőnek Magas fái az erdőnek.

2. Szeme megnyílt, szól az ajka, Isten szavát mindig hallja. A Felségest ő ismeri, A Mindenhatót tiszteli.

8. A víz lehull tárházából, És a földműves hálából Imádja kegyes Istenét, Ki így öntözi a vetést.

3. A nagy Úr előtt leborul, Alázattal hozzá fordul, S míg térde a földet éri, Kijelentéseit kéri.

9. Izrael királya nagyobb, Mint mely nagy király Agág volt, Hatalma mindig gyarapszik, Ajkán hálaének hangzik.

4. Látomást kér, látomást kap, Isten magára nem várat, Üzenetét neki adja, S ő nyitott szemmel fogadja.

10. Egyiptomból őt az Isten Kihozta, és mostan itten Megerősíti hatalmát, Szilárdítja birodalmát.

5. Jákóbnak szépek sátrai, És Izraelnek fiai Be fognak jönni e földre, Hogy itt éljenek örökre.

11. Erős mint a bivaly szarva, Ezért tartós lesz uralma, Az ellenséget meggyötri, Gyors nyilait összetöri.

6. Hosszan húzódnak a völgyek, Erdők, mezők ott mind zöldek. A folyók mentén a kertek Friss gyümölcsöket teremnek.

12. Mint a hím oroszlán, pihen, S mint a nőstény, nyugszik itten. Ki merné őt felkelteni? Messze kerüli mindenki.

13. Ki téged áld, legyen áldott, Mint aki jobb sorsra vágyott, De ki átkozni mer téged, Megbánja e merészséget.

10 BÁLÁM JÖVENDÖLÉSE IZRAEL ELLENSÉGEI ELLEN Nu 24:15-24. 1. Így szól Bálám, Beór fia, Akinek soha sincs titka Sem emberek, sem az Isten Előtt. Tudja, mit hirdessen.

5. Sét fiait sem kíméli, Fejükre csapását méri, Koponyájukat szétveri, Bátran küzdnek emberei.

9. Kainnak szilárd lakhelye, Fészke a szikla teteje, De amikor eljön Assúr, A kéni sereg lelassul.

2. Szeme megnyílt, szól az ajka, Isten szavát mindig hallja, A Felségest ő ismeri, A Mindenhatót tiszteli.

6. Edómot birtokba veszi, Ezt mind Izrael cselekszi, Még Széírt is eltiporja, Ellene áll csatasorba.

10. A kőszikla jó menedék, Próbára teszi erejét Az ellenségnek, de végül Kain népe sem menekül.

3. Nem most látom, amit látok, Mint egy csillagot, Jákóbot, Kezében királyi pálca. Ekképp szól próféciája.

7. Jákób mindenkit eltapos, Aki menekülve futkos, És aki fut a városból, Azt a mezőn éri utol.

11. Ha megjelenik az Isten, Itt e földön senki nincsen, Ki napjait tovább élné, Mint ahogy Isten engedné.

4. Izrael Móábra támad, Serege mint árvíz árad, Feléje sújtja dárdáját, És bezúzza halántékát.

8. Amáléknak nagy a népe, Mégis pusztulás a vége, Sokszor győzött már fegyvere, De nagyobb az Úr ereje.

12. Ahogy elrendeli Isten, Mindenki addig él itten. Megszabja életünk hosszát, És irányítja a sorsát.

13. Kittimből hajósok jönnek, Gőgös népeket letörnek, Assúrt, Hébert megalázzák, Elpusztítják a hazáját.

14. Mindenki, ha Istent féli, A pusztulást is túléli. Boldog, aki figyel rája, Annak nem vész el hazája.

TÖRVÉNY Deuteronomium (Mózes V. könyve)

TIZENKÉT ÁTOK Dt 27:15-26. 1. Átkozott az, aki bálványt készít, Amelyet mesterember faragott! Arra az Úr utálattal néz itt, S méltán vált ki Istenből haragot. Az egész nép zengjen rá ekképpen: Ez az Úr szava, ez mind úgy légyen!

4. Átkozott az, aki a vak embert, Ha az úton jár, félrevezeti, Aztán mikor a rossz úton elment, Utána nézve jól kineveti! Az egész nép...

2. Átkozott az, ki apját gyalázza, Vagy aki anyját ekképp illeti! Az méltó az Isten haragjára, Nem is bocsát Ő soha meg neki. Az egész nép...

5. Átkozott legyen, aki az árvát Vagy az ő földjén élő jövevényt Becsapja, elcsórja kis vagyonát S magának veszi el az özvegyét! Az egész nép...

3. Átkozott, aki úgy akar földet A maga hasznára megnövelni, Hogy arrébb teszi a határkövet, Mely a két föld mesgyéjét követi! Az egész nép...

6. Átkozott, ki apja feleségét A saját ágyába beengedi! Semmi sem enyhíti annak vétkét: Apja takaróját felemeli. Az egész nép...

11 7. Átkozott, aki bármely állattal Testileg érintkezésbe kerül! Nagyon keményen kell bánni azzal, A büntetéstől ő nem mentesül. Az egész nép...

10. Átkozott legyen, aki titokban Agyonüti a felebarátját! Az ilyen ember ellen legottan Emelje fel a közösség szavát! Az egész nép...

8. Átkozott az, ki nővérével hál, Apjának vagy anyjának leányát Megszeplősíti! Ki ilyent csinál, Érezze tettének a hátrányát! Az egész nép...

11. Átkozott, aki vesztegetésért Az ártatlan embert kész megölni! Az ilyen embernek ezt a vétkét Semmilyen áldozat le nem törli. Az egész nép...

9. Átkozott legyen, aki anyósát A maga ágyába kényszeríti, És vele tölti az éjszakáját! Az Úr kegyelmét az elveszíti. Az egész nép...

12. Átkozott legyen, ki e törvénynek Az igéit soha meg nem tartja! Az Istent hívő szent közösségnek Megvetése lesz mindig őrajta. Az egész nép...

MÓZES ÉNEKE Dt 32:1-43. 1. Figyeljetek rám, ti Egek, hadd szóljak A föld is hallja meg számnak szavát! Eső hulljon, hol száraz napok voltak, Az ég árassza oda harmatát! Tanításom mint az eső, Lelje meg a vízkereső! Permet hulljon gyenge fűre, Hogy a napfényt jobban tűrje!

5. Az Úr része az ő saját népe, E nép az, amelyet Ő választott, És Jákób neki kimért öröksége, Útjára Ő hint gyenge harmatot. Puszta földön talált reá, Körülvette, gondja volt rá, Kietlen, vad sivatagban Óvta népét szélviharban.

2. Én bizony az Úrnak nevét hirdetem, Hogy magasztaljátok Istenünket. Kőszikla Ő, az én erős Istenem, Ki ismer és megsegít bennünket. Ő igaz és tökéletes. Nem hitszegő Ő, egyenes. Minden útja igazságos. Hű az Isten, tudjuk már most.

6. Mint ahogy a sas fészkét kirebbenti, És mint fiókái felett repdes, Őket kiterjesztett szárnyára veszi, Nála oltalmat talál, ki keres. Az Úr népét el nem hagyta, Vezette és oltalmazta, Idegen isten nem volt ott, Ő viselt népére gondot.

3. De akik most ezen a földön laknak, Ők már mind fonák s hamis nemzedék, Nem Isten fiai. Ők már hitványak, Bolond és esztelen már mind e nép. Az Úrnak ti így higgyetek, Hiszen Ő az, ki teremtett, Bölcsességével alkotott, Erőssé tett, Atyátok volt.

7. Magaslatokon Ő hordozta népét, És a sziklából mézzel táplálta, Ő tette elé a mező termését, Kőszikla olajával ellátta. A tejnek és vajnak javát, Básánról a kosok hadát És a bárányok kövérjét Neked adta, védte népét.

4. Emlékezzetek a régi időkre, Melyekről atyáitok beszélnek, A rég volt és elmúlt nemzedékekre: Hogy volt életük véreiteknek! A felséges Isten nekik Részt adott, ahogy érdemlik, Számba vette a fiakat, Megszabta a határokat.

8. A búzalisztnek a legjavát etted, Szőlőnek vérét, színbort ihattál. Az Úristen így őrködött feletted, Az ő oltalmában maradhattál. Jesurun hogy így meghízott, A hámból bizony kirúgott, Amint hájas és kövér lett, A maga útjára lépett.

12 9. Elvetette az Urat, alkotóját, Idegen istenek ingerelték, Elhagyta szabadító Kőszikláját, A szívét már mások vezérelték. Szellemeknek áldozatot A magaslatokra hordott, Ott hódolt oly isteneknek, Kiket eddig nem ismertek.

15. Először szét akartam zúzni őket, Kitörölni még emléküket is, De mint láttam az őket gyűlölőket, Mily sokan vannak ellenfeleik, Féltem, hogy ezt félreértik, Saját győzelmüknek vélik, Azt hiszik, amit Isten tett, Ők aratták e győzelmet.

10. Akikről csak nemrégen hallottak, És atyáik nevüket nem félték, Nem ismerték s nem tisztelték azokat, Bizalmukat az Úrban vetették. De te Istent elfeledted, Kőszikládat megvetetted, Elhagytad, aki alkotott, Aki a világra hozott.

16. Milyen tanácstalan is ez a nemzet, Milyen értelmetlenek a fiai! Ha bölcsek lennétek, megértenétek, Mit takarnak az Úr parancsai. Hogyan kergethet egy ezret, Hogy űzhet kettő tízezret? Úgy, hogy az ő Kősziklájuk Védő sátrat borít rájuk.

11. Az Úristen ezt amikor meglátta, E nemzedék fiait, lányait, Bosszúságában nagyon megutálta, Megvonta őtőlük áldásait. Ezt mondta akkor az Isten: Ebben semmi hűség nincsen, Állhatatlan e nemzedék, Hamar elhagyja Istenét.

17. Az Úristen őket kiszolgáltatta, Mert csak neki van erre ereje, A Mindenható őket odaadta, Hogy pusztítsa ellenség fegyvere. Nem erős a kősziklájuk, Nincs, aki vigyázzon rájuk, De van, aki vigyáz reánk, Erősebb a mi Kősziklánk.

12. Istenekkel, melyek mit sem érnek, Ingereltek engem s bosszantottak, Én sem adok már ezentúl e népnek Semmi jót, nem én a lázadóknak. Én is semmit érő néppel És esztelen nemzedékkel Ingerlem őket ezután, Boldoguljanak a pusztán!

18. Sodomából hoztak szőlőfürtöket, Gomora szőlőhegyéről jöttek, Csakhogy e szőlőfürtök keserűek, Sőt még meg is mérgezhetik őket. Az ő boruk kígyóméreg, Ki issza, csúf véget érhet. Viperák kegyetlen mérge Az ő hegyeik termése.

13. Nagy tűz lobban fel az én haragomtól, A pokol lángja mindent elborít, A földön, ami volt, mindent lerombol, Felgyújtja a hegyek alapjait. Veszedelmet hozok rájuk, El fog pusztulni hazájuk, Nyilaim feléjük szórom. Ez mind így lesz, ahogy mondom.

19. Enyém a bosszú, enyém a megtorlás. Lábuk nemsoká megtántorodik, Rájuk nem is várhat semmi akkor más, Nem érdemelnek ők jobb sorsot itt. Hamar eljön Ő ítélni, De szolgáit megkíméli, Rajtuk Isten megkönyörül, Minek kicsi és nagy örül.

14. Éhség gyötri, láz emészti meg őket, Keserű halál rabjai lesznek. Így büntetem én meg a hitszegőket, Vadaktól és kígyóktól rettegnek. Odakint gyilkol a fegyver, Itt benn fél csecsemő s ember, Ifjú és szűz mind megrémül, Ijedtség lesz úrrá végül.

20. Az ő isteneik vajh merre vannak, Meg tudják-e majd őket védeni? Az a szikla, amelyben bizakodtak, Eljön-e őket megsegíteni? Kik áldozatukból ettek, Kik boraikból vedeltek, Nosza rajta, segítsenek, Rejtsenek el benneteket!

13 21. Lássátok végre be, hogy csak én vagyok Egyedül Isten, nélkülem nincs más! Halált s életet egyedül én adok, Rólam szól az ígéret s az írás. Kezemmel én összezúzok, De gyógyítani is tudok. Én vagyok az erős Isten, Kezemből nincs, ki megmentsen.

22. Kezemmel betakarom az egeket, Villogó kardom megélesítem. Ha ítéletre nyújtom ki kezemet, Bosszút állok ellenfeleimen. Nyilaim részegítem vérrel, A harcban elesettekével, És hússal jóllakik kardom. Ezzel le is zárom harcom.

23. Dicsérjétek, Nemzetek, annak népét, Ki megfizet ellenfeleinek, Aki megtorolja szolgái vérét, És megbocsát a föld népeinek! A foglyok szenvedésének, Őszinte könyörgésének Hangja száll fel őfeléje. Hittel állhatunk eléje.

MÓZES ÁLDÁSAI Dt 33:2-21. 1. Az Úr jött a Színairól, Széírről rájuk ragyogott, Fényét mutatta Páránból, A sereg ott táborozott. Isten szereti népét, Megvédi örökségét. Lábadhoz telepednek Hallgatni beszédedet.

5. Aki azt mondja, hogy nem néz Sem apjára, sem anyjára, Maga marad. Olyan merész, Nem gondol többé fiára. Testvérét nem ismeri, De színedet keresi, Megtartja parancsodat, Elismer mint uradat.

2. Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének. Az Úr lett a mi Istenünk, Jesurun vándor népének. Az Úr lett a királyuk, Mindenható bírájuk. Eljöttek vezetőik, Egybegyűltek törzseik.

6. Jákóbot is ők tanítják, Hogy törvényed megismerje. Tömjénfüstben ragyog orcád, Néped oltárod kereste. Amije van, te áldd meg, Hódolatát is várd meg, Törd össze gyűlölőit, Ne bántsák az övéit!

3. Éljen Rúben, ki ne haljon! Növekszik népének száma. Ha kevés is, megmaradjon, Isten legyen oltalmára! Júda szavát hallgasd meg, És népe között tartsd meg! Mikor harcolnia kell, Te védelmezd kezeddel!

7. Benjámint az Úr vezeti, Biztonságban lakik nála. Magasra szöknek hegyei, Számít Isten oltalmára. Az Úr Józsefnek földjét, Megáldotta mezejét Felülről bő esővel Meg a lenti vizekkel.

4. Tummimodat, úrimodat Add oda Lévi népének! Megtartotta parancsodat, Jelét adta hűségének. Mikor ott volt Masszában, A próbát állta bátran, Majd Meribá vizénél Megmutatta, hogyan él.

8. Övé az, mit a nap érlel, Vagy amit kisarjaszt a hold, Él a hegyek erejével, S amit nyújtanak a halmok. Övé, mit a föld adott, Ő mindazzal jóllakott. Mit a csipkebokor ad, Övé mind az ég alatt.

14 9. Áldás szálljon a fejére, Övéi közt legyen áldva! Ő borult apja keblére, Ő volt neki nagyon drága. Pompás, mint első bika, Erős, mint bölény szarva, Népeket győz le velük, Bátran harcol ellenük.

13. Dán olyan, mint az oroszlán, Amely Básánból tör elő. Naftáli az Úr áldásán Nő fel, övé lesz az erő. Ásér mint áldott gyermek, A többi kedvence lett. Lába olajban fürdik, Házát rézzárak őrzik.

10. Mind Efraim tízezrei, Mind Manassé ezerei Előtte hódoljonak Népei országoknak! Zebulon örvendezzen, Issakár boldog legyen, Odakint útjaiban És otthon sátraiban!

14. Nagy Jesurunnak Istene, Az égen át száguld hozzád Úgy siet segítségedre, A fellegeken siklik át. Az örök Isten neked Biztos hajlékod lehet. Sok ellenséget elűz, Mint vadul pusztító tűz.

11. A népet hegyükre hívják, És a tengernek kincseit Sorban a felszínre hozzák, Felfedezik rejtekeit. Áldott legyen mindig Gád, Tere legyen széles, tág! Mint oroszlán, elfekszik, Jóllakva heverészik.

15. Izrael békében lakhat Gabona- s musttermő földjén, Ahol az ég harmatot ad Jákób forrása környékén. Izrael! Boldog lehetsz, Az Úr téged védelmez. Nincsen hozzád hasonló. Véd az Örökkévaló.

12. A legjobb részt kiszemelte, A törvényes részt megkapta, Mikor a vezetők összeGyűltek, s ott él ma is rajta. Igazság szerint járt el, Amit az Isten várt el, Ha együtt döntött a nép; Soha nem volt ez másképp.

16. Ő a te védőpaizsod, Biztonságban lehetsz nála. A te dicsőséges kardod Békességedet vigyázza. Ellenséged hízeleg, Úgy keresi kedvedet, S te győzelmed napjain Lépdelsz magaslatain.

HONFOGLALÁS JÓZSUÉ KÖNYVE JÓZSUÉ FOHÁSZA Jos 10:12,13. Ott, Gibeonban maradj veszteg, nap! Ajjálon-völgyben álljon meg a hold! Semmi ne mozduljon az ég alatt! Oly csata dúl most, ami még nem volt. A nap veszteg maradt, A hold nem mozdult. Az álló nap alatt Így álltunk bosszút.

15 BÍRÁK KORA BÍRÁK KÖNYVE DEBORA ÉNEKE Jdc 5:2-31. 1. Feltámadt Izraelben az élet, A boldog nép imádja Istenét. A győzelem a hős seregé lett, Hazájáért önként felkelt a nép. Királyok, meghalljátok, Fejedelmek, lássátok A dalt, amelyet zengek Izrael Istenének!

7. Az itatóvályúnál pásztorok Hangján csendül fel, amit az Úr tett, Izrael népével mit a korok Távoli fénye elénk vetített. Így vonult Isten népe Kapukhoz énekelve Az Úr igaz tettiről. Jól hallatszik messziről.

2. Uram! Széírből mikor kijöttél, Lábad taposta Edóm mezejét. Megszeppent minden, ami csak ott él, A föld érezte lépted erejét. Rengett a föld mindenütt. Tudták, Te vagy Istenük, A népek s a fellegek, Mik vizet csepegtettek.

8. Serkenj fel, kelj fel gyorsan, Debóra! Kelj fel Abinóam fia, Bárák! Nyissad fel ajkadat énekszóra! Szavadat sokan figyelve várják. Eljött, aki megmaradt A kemény harcok alatt, És eljöttek a hősök. Róluk szólnak regösök.

3. Az Úr színe előtt rengett a hegy, Még a nagy Színai sziklája is. Ahol Izrael Istene elmegy, Sűrű felleg szórja villámait. Anát fia ide jött, Samgar mindent legyőzött, Jáéltől megijedtek Ellenséges seregek.

9. Efraim és Amálék, e két nép, Utána Benjámin eljött velük. A másik Mákirból hozta népét, Zebulon fia velük van együtt. Issakár is velük jött, Elfoglalta a völgyet. Kik Rúbennel lakoztak, Mindent jól megfontoltak.

4. Az ösvények arra mind kihaltak, Mindenki rejtett utat keresett. Elrejtőztek a lombos fák alatt, Nem lehetett látni embereket. Izraelben nem voltak Vezérek már, csak holtak Hevertek nem kevesen Kinn a csatatereken.

10. Miért maradtál a karámoknál, Ahol a pásztorok furulyáztak, Miközben a jövőt fontolgatták, Akik Rúbennek földjén tanyáztak? Gileád a Jordánnál, Dán marad a hajóknál, Ásér a tengert nézi, És a múltat idézi.

5. Amikor ezt láttam én, Debóra, Népemnek élére oda álltam. Hogyha Izrael hallgat e szóra, Felkel és csatasorba áll bátran. Hívtak új isteneket, Mindenütt verekedtek A kapun belül s kívül Dárda és paizs nélkül.

11. Zebulon népe halált megvető Bátorságáról híres mindenütt, Naftálival ő is a nagy mező Magaslatait keresi együtt. Kánaán királyai Taanaknál - mint ami Megiddó vizet mellett Van - együtt verekedtek.

6. Izrael népének vezérei, Kik önként a sereg élén álltok! Tietek szívem jó érzései. A mindenható Istent áldjátok! Kik fehér szamarakon Nyargaltok az utakon, Vagy ültök szőnyegeken: Szívetek övé legyen!

12. Ezüstöt ott ők nem zsákmányoltak De az égből a fénylő csillagok Hős Sisera hadával harcoltak, S a földön hevert szerte sok halott. Az ősi Kisón patak Elvitte a holtakat, Ló patája csattogott, Sok csődör elvágtatott.

16

13. Átkozzátok meg Méróz lakóit, Mert nem segítették az Úr népét! Az Úr angyala ekképpen szólt itt, Miközben sok hős ontotta vérét. Jáél asszony, légy áldott! Héber neje megállt ott Sisera feje mellett, S belevert egy cöveket.

16. Hol van a fiam harci kocsija? Miért késik? Már hiába várom. Az anyának hiányzik a fia. Nem látom sehol messzi határon. Szól hozzá udvarhölgye: Messzi a csata völgye. Ő ismétli szavait, De csak nincs a fia itt.

14. Vizet kértek, és ő tejet adott, És tejszínt hozott díszes csészébe’, Kezébe egy sulykolót felkapott, S cöveket vert Sisera fejébe. Megütötte Siserát, Bezúzta halántékát, Addig verte, amíg élt. Nem szólt már segítségért.

17. Lehet, hogy gazdag zsákmányt találtak, Sőt talán egy-két rabnő is akadt, S nincs még vége az osztozkodásnak; Így tesznek ilyenkor a férfiak. Sok tarka ruha van ott, Mit Sisera zsákmányolt. Festett kendő nyakamra. Így gondolok fiamra.

15. Sisera leroskadt lába elé, Térde megroggyant, a földre esett. Így vált a hős hirtelen semmivé, Nem mutatott már semmi életet. Anyja az ablakon át, Nézte, várta a fiát. Mikor nem jött, jajgatott, Hangja messze elhatott.

18. Uram! Ma nagy diadalt arattunk, Mert elpusztult ádáz ellenséged. Kérünk, kegyesen könyörülj rajtunk, Többé ne szenvedjünk vereséget. Akik téged szeretnek, Ők olyanok legyenek, Mint kelő nap fényében, Hatalmas erejében!

JÓTÁM PÉLDÁZATA Jdc 9:7-15. 1. Egyszer a fák mit gondoltak: Elindultak, vándoroltak, Királyt keresni elmentek, És ekképpen elmélkedtek:

6. Majd a szőlőhöz fordultak, Hogy megkérjék királyuknak. Nem tetszett ez a szőlőnek, És így szólt a kérdezőnek:

2. Válasszuk meg az olajfát, Legyen övé a királyság, De őneki ez nem tetszett, Ezért ily beszédbe kezdett:

7. Az én mustom isteneket Is víg örömre deríthet. A fák fölé miért menjek Hajladozni embereknek?

3. Az istenek s az emberek Jó olajomért tisztelnek. Nem akarok uralkodni, Más fák felett hajladozni.

8. A tüskebokor volt még ott, Hozzá is szóltak néhány szót: Legyél te a mi királyunk Mondták -, s mi mind melléd állunk!

4. Megkérdezték a fügefát, Kell-e neki a királyság, De az ettől nem lett boldog, S nekik ilyeneket mondott:

9. A tüskebokor így felelt: Hogyha akartok engemet Valóban királlyá tenni, Ne akarjatok elmenni,

5. Talán nincs már édességem, Nem pompás már a termésem, Hogy én hozzátok elmenjek Hajladozni a fák felett?

10. Jöjjetek az árnyékomba, Mert ha nem, így azon nyomba Kicsap emésztő tűz lángja A bokorból a sok fára!

17 11. A tűz éget, a tűz pusztít, Megemészti cédrusait Libánonnak, bármily nagyok, Azoknál én nagyobb vagyok.

SÁMSON TALÁLÓS KÉRDÉSEI Jdc 14:14,18. Abból, ami eszik, étel kerül elő, Édes annak íze, s mindez őbenne nő. Annál, ami a méz, mi lehet édesebb,

Büszke oroszlánnál mi lehet erősebb? Akkor, ha nem az én üszőmmel szántotok, Találós kérdésem ki nem találjátok.

DIADALÉNEK SÁMSON FELETT Jdc 16:23,24. Dágón templomában felcsendült az ének, A filiszteus nép hódolt istenének: Kezünkbe adta őt most a mi istenünk

Azt a férfit, aki sokat ártott nekünk. Ő az, aki földjeinket pusztította, Közülünk oly sokat megölt évek óta.

RUTH KÖNYVE RUTH HŰSÉGESKÜJE Rth 1:16,17. 1. Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, Hogy visszatérjek régi hazámba! Azt szeretném, hogy veled maradjak. Ahova te mégy, az a hazám ma. Ahova te mégy, oda megyek, Most és mindenkor veled leszek.

4. Ahol te meghalsz, meghalok ottan, Temessenek el azon a földön, Annak hantjai alatt nyugosszam, Ott legyen sírom mindig, örökkön! Ahova te mégy, oda megyek, Most és mindenkor veled leszek.

2. A te szállásod az én szállásom; Néped népem lesz ezek után már; Ami a sorsod, az az én sorsom, Mindazt vállalom, mi veled rám vár. Ahova te mégy, oda megyek, Most és mindenkor veled leszek.

5. Úgy bánjon velem mindig az Isten, Hogy csak a halál választ el tőled! Akit szeretnék kívüled, nincsen. Takarják rám azt az áldott földet! Ahova te mégy, oda megyek, Most és mindenkor veled leszek.

3. Akit te imádsz, én Istenem lesz, Ezentúl én is csak őt imádom; Aki téged véd, tudom, velem lesz; A te világod az én világom. Ahova te mégy, oda megyek, Most és mindenkor veled leszek.

6. Veled leszek, és már csak a halál Választhat el kettőnket egymástól. A nap s az éjjel ahol ránk talál, Élni ott akarok, sehol máshol. Ahova te mégy, oda megyek, Most és mindenkor veled leszek.

18 KIRÁLYOK KORA SÁMUEL KÖNYVEI Sámuel I. könyve ANNA HÁLAÉNEKE I Sm 2:1-10. 1. Szívem az Úrban örvendez, Mert erőmet visszaadta, És engem már nem keserget Többé a csúfolók hada. Áldom jóságodat, Szabadításodat.

5. Az Úr megöl és feltámaszt, Sírba visz, és onnét felhoz; Ki büszke, megalázza azt; Vagyont ad, vagyont elkoboz. Az Úr felmagasztal, Máskor elmarasztal.

2. Nincs olyan szent, mint az Isten. Ő mi Kősziklánk, mi Urunk. Rajta kívül senki sincsen, Aki előtt hódolhatunk. Ő a mi Istenünk, Mindig jót tesz velünk.

6. A porból a szűkölködőt Maga mellé felemeli, És a szegény kéregetőt Az asztalfőre ülteti. Főhely lesz az övé, Ott marad örökké.

3. Ne beszéljetek oly sokat, Ne szóljatok oly gőgösen, Ne hagyja el a szátokat Egyetlen büszke beszéd sem! Mindent tud az Isten, Nála titok nincsen.

7. Úré a föld oszlopai. Ő azokon helyezte el Híveit, kiknek lábai Állnak e szilárd helyeken. De elvesz a bűnös, És nem lesz többé hős!

4. A hősök íja eltörik, De a gyengék erőt nyernek. Ki jóllakott, most éhezik, Kik éheztek, ünnepelnek. A meddő hetet szül, Ki gyászolt, ma örül.

8. Magától hős nem lesz senki, S kik szembeszállnak az Úrral, Azoknak kell szégyenkezni S számot vetni önmagukkal. Mennydörög ellenük Hatalmas Istenük. 9. Az Úr ezt az egész földet Igazságosan ítéli, Letöri a törtetőket, Királyát megerősíti. Védi fejedelmét, Megáldja felkentjét.

SÁMUEL ÉNEKE I Sm 15:22,23. 1. Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak Az égő és a véres áldozat, Mintha a népek hozzá fordulnak: Tiszta szívűek s alázatosak? Mert az engedelmesség többet ér Feláldozott kosok kövérénél.

2. Bizony olyan az engedetlenség, Mint a varázslás, mit tilt a törvény. Mint bálványimádás a hűtlenség, Az ellenszegülés és az önkény. Aki megveti az Úr Igéjét, Királyként nem vezetheti népét.

19 KÖRTÁNC I Sm 18:7; 21:12; 29:5. 1. A szép asszonyok így énekeltek Mindig, mikor körtáncot lejtettek, A hős Dávidnak dicsőségére, Saul királynak irigységére: Megölt Saul ezer embert, De Dávid megölt tízezert.

2. Amikor Dávid kezdett futásba A filiszteusok táborába, Felismerte őt az udvari nép, S ekként közölte Ákissal hírét: Megölt Saul ezer embert, De Dávid megölt tízezert.

3. Dávid mikor indult a csatába, A többi hadvezér útját állta. Nem bíztak benne már a vezérek, Felrémlett nekik a régi ének: Megölt Saul ezer embert, De Dávid megölt tízezert.

DÁVID VALLOMÁSA I Sm 24:14. 1. Mikor Dávid a barlang sötétjében Meglepte Sault, s az nem vette észre, Megölhette volna akkor sebtében, De ajka inkább nyílott e beszédre: A gonoszoktól gonoszság ered, De én nem emelek terád kezet.

2. Régóta üldözte már őt királya, Felingerelte nagy népszerűsége, De Dávid mégsem emelet kezet rája, Ily gondolatot ébresztett hűsége: A gonoszoktól gonoszság ered, De én nem emelek terád kezet.

3. Köpenyének sarkát titkon levágta, Majd szelíd szóval hozzá odalépett: Hogy nem akarlak megölni, ím lásd ma, Mert vallom a régi példabeszédet: A gonoszoktól gonoszság ered, De én nem emelek terád kezet.

Sámuel II. könyve DÁVID SIRATÓÉNEKE II Sm 1:19-27. 1. Amidőn elesett Izraelnek gyöngyszeme, Vele együtt hullottak el a hősök. Ezt ti nehogy el hirdessétek világszerte, Ne beszéljenek erről a regösök! Gátban ezt el ne mondjátok, Nehogy sokan megtudják ott Az Askelonban sétálók, Mind a filiszteus lányok!

3. Eső se hulljon, harmat se szálljon le rátok, Boruljatok gyászba, ti véres mezők! A hősöknek pajzsát ott érte szégyen s átok, Így érte a szörnyű halál ott el őt. Saul pajzsát sebbel-lobbal Nem kenik már friss olajjal, Oda népünk ékessége. Így lett a csatának vége.

2. Ne vigadjanak a körülmetéletlenek S azoknak lányai, kik ott harcoltak, Nehogy azok a hősök, akik ott elestek, Szégyenbe kerüljenek, kik ott voltak! Gilboa magas hegyei, Távoli völgyek erdei, Kik áldozatra vártatok, Gyászéneket most mondjatok!

4. Az ellenséget sűrűn vágta Saul kardja, Jónátánnak íja is osztott halált, A sebesültek vére a földet takarta, Ha a kard és az íj férfiba talált. Saul és fia, Jónátán Földi életük folyamán Egymást erősen kedvelték, Halálban el nem engedték.

20

5. Erősebbek voltak ők, mint az oroszlánok, A túlerő ellen is győzni tudtak, Fegyverük a sasoknál is gyorsabban vágott, .Kik rájuk törtek, sorra elhullottak. Ifjú izraeli lányok, Saul királyt sirassátok, Ki bíborba öltöztetett, Arannyal felékesített!

6. A nagy harcban a hősök sorra elhullottak, Halmaidon halt meg a hős Jónátán. Sírva idézem fel emlékeit a múltnak, Elszorul a szívem e hír hallatán. Téged jobban szerettelek, Mint bármely nőt e föld felett. Elhulltak a drága hősök, Velük a harci eszközök.

ABNÉR SIRATÁSA II Sm 3:33,34. 1. Milyen gyalázatos Abnérnak halála, Pedig nem is volt most Bilincsben a lába.

2. Nem volt a keze sem Megkötve kötéllel. Eljöttél csendesen, S álnokul vesztél el.

SEBA KÜRTJE II Sm 20:1. 1. Seba kürtje messze zengett, Király trónja belerengett, Mert Bikri fia Dávidot Szidalmazva így kiáltott:

2. Nincs semmi közünk Dávidhoz. Mindenki térjen sátrához! Isai fiát nem tűrjük Királyunkként, és elűzzük. 3. Izrael elpártolt tőle, Szívéből őt kitörölte, De Júda hűséges maradt Királya zászlaja alatt.

DÁVID ÉNEKE II Sm 22:1-51. 1. Az Úr énnekem kősziklám, Váram Ő és menedékem. Őriz engem, és vigyáz rám, Ő az én erős Istenem. Az Úr az én paizsom, Oltalmam, szabadítóm.

4. Nyomorúságomban hittel Kiáltottam Istenemhez. Engem biztos helyre vitt el, Oltalmában elhelyezett. Hangom fülébe jutott, És nekem vigaszt nyújtott.

2. Ő énnekem fellegváram, Ki megvéd az erőszaktól. Az Úr az én biztos sátram, Ahol mindig béke honol. Az Úrhoz felkiáltok, És rajtam nem fog átok.

5. Megrendült és rengett a föld, Meginogtak alapjai, Ami volt, mind halomba dőlt, Dörögtek az Úr szavai. Az egek is féltek ott, Mert Isten haragudott.

3. Ellenségim körülvettek, A halál örvénye rettent, De ha Istenre tekintek, Szabadulást csak Ő jelent. Sír kötele körülvett, Lelkem csapdába esett.

6. Orrából füst szállt magasba, Szája szörnyű tüzet lövellt. Izzott szikrázó parazsa, Megemésztette a földet. Az egekből leszállott, Lába homályban gázolt.

21

7. Kérubokon ülve repült, Megjelent a szelek szárnyán, Majd a sötétségben eltűnt A fellegek gomolygásán. Előtte jár fényözön, Lépked az izzó tűzön.

15. A hűségest, feddhetetlent, A tisztát Isten szereti, De a hamisnak áll ellent, Kegyelmébe be nem veszi. Örök hűség van nálad, De nem tűrsz el hibákat.

8. Az Isten ott fenn az égben Mennydörög felséges hangján, Nyilai a messzeségben Zúgnak fények villanásán. Villámai cikáznak, Minden alvót felráznak.

16. A szegény nyomorultakat Megsegíted, felemeled, Az elbizakodottakat Megalázod és elveted. Te vagy, Uram, mécsesem, Fénysugarat adsz nekem.

9. Az Úr szele fúvásától A tenger medre feltárult, Haragvó dorgálásától Vihar tombolt, morajlás dúlt. Ott fenn az ég megzendült, Míg a vihar el nem ült.

17. Ha Te erőt adsz énnekem, A rablóknak nekirontok; Ha Te leszel segítségem, Átugrom, ha fal is van ott. Tökéletes az Isten, Amit mond, igaz minden.

10. A magasból lenyúlt értem, A nagy vizekből kiemelt. Álnok volt az ellenségem, Jó szóra fegyverrel felelt. Bár van, ki gyűlöl nagyon, Az Úr az én támaszom.

18. Pajzsa Isten mindazoknak, Akik hozzá menekülnek. Más istenük van másoknak, Mi hódolunk Istenünknek. Erős kőszikla nekünk A mi örök Istenünk.

11. Tágas térre vitt ki engem, És megmentett, mert szeretett. Az Úr gyönyörködik bennem, Tőle kapok szeretetet. Ő az, aki megmentett, Ha ellenség körülvett.

19. Isten nekem menedékem, Vezet az ő igaz útján, Azt, ki mindig feddhetetlen, Várja szilárd magaslatán. Biztos lábon állhatok, Mint a fürge szarvasok.

12. Igazságom szerint velem, Mikor bajban, vészben voltam, Bánt az én erős Istenem, Részesített jutalomban. Útjára az Istennek Mindig vigyáznom kellett.

20. Harcra tanít én Istenem, Ércíjat feszít karom. Védőpaizst adtál nekem, Kérésem elmondhatom. Biztos léptekkel járok, Bokám soha nem inog.

13. Soha nem lettem hűtelen, Az Istent én el nem hagytam, Törvényére jól ügyeltem, Rendelését megtartottam. A bűntől őrizkedtem, Így voltam feddhetetlen.

21. Üldözöm az ellenséget, Pusztítom, ki árt nekem, Addig vissza én nem térek, Míg él az én ellenem. Ki rám támad, szétszúzom, Lábam elé tiporom.

14. Az Isten megjutalmazott, Mert jól látta igazságom, S míg szent keze oltalmazott, Megőriztem tisztaságom. Isten előtt így jártam E földön igazságban.

22. Nagy erővel felruháztál, A harcra már készen állok. Minden gonoszt megaláztál, Aki ellenem támadott. Térdre kényszerítetted, Aki szembeszállt veled.

22 23. Ellenségem mind elfutott, Nincs már, aki gyűlöl engem. Ártani nekem nem tudott, Mert mellettem állt Istenem. Szabadítójuk nincsen, De mellettem áll Isten.

26. Hozzám jönnek idegenek, Hogy szavamat megismerjék, Alázattal hízelegnek, És elhagyja mind rejtekét. Hatalmamtól reszketnek Ezek az idegenek.

24. Összezúztam mint föld porát Az ellenem támadókat; Tapostam mint utca sarát Alattomos lázadókat. Lábam összetiporta, S rúgta őket a porba.

27. Él az Úr, az én Kősziklám. Magasztaltassék szent neve! Sok veszély közt is vigyáz rám, Ő a népek nagy Istene. Ő áll bosszút énértem Ellenséges népeken.

25. Megmentettél a népemtől, Amely fellázadt ellenem. Nagy veszélyben is megőrzöl, Sokféle nép szolgál nekem. Népem vezére vagyok. Mindig csak rád gondolok.

28. Ellenségemtől megmentesz, Megvédsz erőszakosoktól, Támadóim fölé emelsz, Kiszabadítasz a bajból. Magasztallak, szeretlek, Zsoltárt zengek nevednek.

29. Az Úr nagy győzelmet ígér Királyának, kit felkentek, Mert hűsége örökké él, Vezére lesz a nemzetnek. Az Úr mindig Dáviddal Lesz és utódaival. DÁVID UTOLSÓ SZAVAI II Sm 23:1-7. 1. Ekképpen szól Dávid, Isainak fia, Izrael magasra felemelt férfia, Kit Jákób Istene nevére felkentek, S amikor énekelt, oly nagyon kedveltek:

4. Ugye, hogy ilyen a házam Isten előtt! Örök szövetséget Isten velem kötött, Benne elrendezett s biztosított mindent. Tőle van örömem, dicsérem az Istent.

2. Énhozzám mindenkor Istennek Lelke szólt, Mint a kősziklának, olyan ereje volt: Igaz uralkodó, emberek vezére, Lelke istenfélő, igaz mind beszéde.

5. Nem így vannak az elvetemült emberek: Olyanok, mint tövis, melyet szél kergetett. Senki sem fogja meg azokat kezével, Száradtan hevernek mindenfelé széjjel.

3. Amint a felkelő nap reggeli fénye, Mint felhőtlen reggel, oly szép az erénye, Melynek sugarától a szomjazó földön Eső után mindig a fű dúsan zöldül.

6. Ha hozzájuk akar nyúlni, legyen bárki, Mint hideg lándzsanyél, olyan az, akármi. Ahol megtalálják, tűzzel megégetik, Amikor elhamvad, a szemétre vetik.

A KIRÁLYOK KÖNYVEI Királyok I. könyve LÁZADÁS ROBOÁM ELLEN I Rg 12:16. 1. Roboám makacs király volt, A népre ő nem hallgatott, Ezért bátran elé álltak, Nagy merészen kiabáltak:

2. Dávidhoz nincs semmi közünk, Takarodjék miközülünk Isainak ivadéka! Elszakadunk tőle még ma.

3. Izrael menjen sátrába, Dávid háza meg Júdába! Törődjék az ő dolgával, Ne Izrael királyával!

23

MÍKÁJEHÚ PRÓFÉCIÁJA I Rg 22:17. 1. Míkájehú, a próféta Samária kapujában Ezt a próféciát mondta Két királynak hamarjában:

2. Én Izrael népét látom 3. Széjjelszórva a hegyeken Így kiáltva: Nincs sátorom, Elhagyott az én Istenem.

Ekképpen szól az Úristen Míkájehú szája által: Ezeknek gazdájuk nincsen, Elkullognak mindahányan.

Királyok II. könyve ÉSAIÁS ÜZENETE II Rg 19:21-28. 1. Sion szűz lányai gúnyolnak tégedet, És Jeruzsálemben, kik ott élnek, lányok, Amikor meghallják említni nevedet, Megrázzák fejüket, haragusznak rád ott. Kit gyaláztál, káromoltál? Ki az, kiről rosszat mondtál? Kire néztél gőgös szemmel? Izrael Szentjét veted el?

4. Most pedig én mindezt véghez is vihetem, Hogy azok az erős városok halomra Dőljenek, és többé semmi ott ne legyen, Mindenki rémülten nézzen a sok romra. Lakosainak ereje Elfogyott e küzdelembe’. Voltak, akik megrémültek, Mindnyájan megszégyenültek.

2. Elküldted követed, gyalázza Istened, Gőgösen mondottad, sok harci kocsiddal Büszkén letarolod a magas hegyeket, Ahol a meredek, ősi Libánon van. Kivágtam a cédrusait, Válogatott ciprusfáit. Eljutok a legvégére, Erdeinek sűrűjébe.

5. Olyanok lettek mind, mint a fű a mezőn Vagy mint az a gyenge fűszál, amely gyéren, Naptól szárítottan ott nő a háztetőn, S nem lesz rá ideje, hogy szárba szökkenjen. Én tudom, hogy ha te leülsz, Hogyha kimégy, vagy ha bejössz, Tombolsz mindig velem szemben Tehetetlen nagy dühödben.

3. Kutat ástam ottan, és sok vizet ittam, Másoknak a vizét, mit tőlük elvettem. Nehéz lépteimmel mind kiszárítottam Nílusnak sok ágát, amerre csak mentem. Nem hallottad azt, hogy ezt én Mindennek még a kezdetén, Már régóta elvéteztem, Jó előre kiterveltem?

6. Tudom, hogy mit teszel: Velem szemben tombolsz, S ellenem miket szólsz elbizakodottan, De hiába minden, akármit is gondolsz, Az biztos, hogy nekem fülembe jut nyomban. Horgomat orrodba vetem, Zablámat a szádba teszem, Hogy arra az útra menjél, Amelyiken ide jöttél.

A KRÓNIKÁK KÖNYVEI Krónikák I. könyve AMÁSZAJ HŰSÉGNYILATKOZATA I Chr 12:19. 1. Így beszélt Amászaj társai nevében: Hozzád jöttünk, Dávid! Áldjon meg az Isten! Isainak Fia! Mind a tied vagyunk, Tégedet segítünk, mind teveled tartunk. Békesség neked, segítőidnek! Megsegít téged a te Istened.

24

DÁVID HÁLAADÓ ÉNEKE I Chr 16:8-36. 1. Mindnyájan az Úrnak nagy hálát adjatok, Nevét a népek közt szerte hirdessétek, Segítségül csak az ő nevét hívjátok, Jóságát hirdesse mindenütt az ének! Zsoltárt neki zengjetek, Szépen énekeljetek! Ő sok híres csodáját, Hirdessétek hatalmát!

7. Itt, e földön senki elnyomni nem tudta E népet, amelyet akkor Isten védett; Királyokat dorgált meg Isten miatta, Neki megőrizte e szép örökséget. E nép az én felkentem, Mindig rajta van szemem, Neki prófétát adok, Kit soha ne bántsatok!

2. Akik az Úristent félitek szüntelen, Nevét dicsérjétek zengő zsoltárokban! Szívből örüljetek, hiszen Ő az Isten E földön mindenütt, messzi országokban! Hozzá folyamodjatok, Mert Ő a ti uratok! Keressétek orcáját Évek hosszú során át!

8. Te, egész széles Föld, az Úrnak énekelj, Hatalmát mindennap hirdessed szerteszét, Dicsőségéről te mindenkinek beszélj, Add hírül, amit tett, magasztald erejét! Nemzeteknek nagy nevét Hirdessétek messze szét! Minden nép megismerje, Mily nagy az Úr ereje!

3. Gondoljatok vissza sok áldott tettére, Mindenütt jól ismert, híres csodájára, Tiértetek hozott sok bölcs döntésére, Ami nektek itt mind történelem már ma! Izrael utódai, Ti, mind Jákób fiai, Akiket kiválasztott, Szolgáinak fogadott.

9. Méltó az Isten, hogy mindenhol dicsérjék. Az Úr félelmetes, minden másnál nagyobb. A többi csak bálvány, nem találod lelkét, De az még ma is áll, mit az Úr alkotott. Méltóság jár előtte, Fenséges az ő neve. Erő és öröm van ott, Ahol az Isten lakott.

4. Ő minekünk urunk, kegyelmes Istenünk, Ki az egész földnek döntéseket hozott. Ma is úgy, mint régen, mindig itt van velünk, Őbenne tiszteljük a bölcs törvényhozót. Áldott szövetségére, Elmondott beszédére, Emlékezünk ma rája, Minden adott szavára.

10. Népeknek törzsei, őt magasztaljátok, Áldjátok hatalmát, az Úr dicsőségét Hirdessétek messze, és sok ajándékot Hozzatok őneki, imádjátok nevét! Elé leboruljatok, Mert Ő soha nem inog! Dicsérjétek kedvesen Ünnepi öltözetben!

5. Ábrahámmal régen szövetséget kötött, Fiának, Izsáknak Ő ünnepélyesen Isteni szavával akkor megesküdött, Hogy mindig rajta lesz szeme Izraelen. Szent szövetséget kötött, És újból megesküdött Szent Izrael népének, Jákób nemzetségének.

11. A föld örvendezzen, az ég is örüljön Annak, hogy az Isten uralkodik rajtunk! Minden nemzet felett Ő az úr e földön, Mi pedig mindenkor hű népe maradunk. Örvénylő tenger zúgjon, Mező és vad viduljon, Ujjongjon majd az erdő, Amikor az Úr eljő!

6. Megmondta őnekik, hogy Kánaán földjét Kiosztja birtokul, saját örökségül. Bár kevesen voltak, adott ígéretét Tartotta, s e földet adta nekik végül. Mindenfelé bolyongtak, Népek közt vándoroltak Egyik néptől másikig, Így lehetnek mostan itt.

12. Adjatok hálát a jóságos Istennek, Aki megszabadít, és örökké szeret! Mindenkor vigyáz ránk, és megsegít minket. Szabadító úr Ő, végtelen szeretet. Távoli népek közül Kit összegyűjtesz, örül, Magasztalja nevedet, Mely végtelen szeretet.

25 13. Szentséges nevednek most is hálát adunk, Magasztaló szóval csak téged dicsérünk, Örökös hűséggel melletted maradunk, Tied a nemzetünk, tied a mi népünk.

Izraelnek Istene, Áldott az ő szent neve. Szívünk, lelkünk az övé Mostan és mindörökké.

Krónikák II. könyve A NÉP SZAVA ROBOÁMHOZ II Chr 10:16. 1. A király makacs volt, rájuk nem hallgatott, Jogos kérésüket elutasította, Ezért a nép ilyen kemény választ adott, Mivel trónjától a királyt megfosztotta: Dávidhoz nekünk nincs semmi közünk, Isaival mi nem közösködünk. Izrael saját sátrába térjen, Dávid hagyja el e tért egészen!

2. Izraelnek népe szépen elment haza, Roboám király meg Júdába hazatért. Nem volt már egységes a régi szép haza, Izrael nem állt ki Dávidnak házáért. Roboám király Jeruzsálembe Menekült, nehogy veszedelembe Kerüljön csapata, s maga végül Senkit ne hívhasson segítségül.

MÍKÁJEHÚ PRÓFÉCIÁJA II Chr 18:16. 1. A király szólt: Míká! Prófétálj minekünk, De csak az igazat mondd, ahogy máskor is! Mondd, mi lesz akkor, ha hadsereggel megyünk Arám ellen! Szavad akkor hogy bátorít? 2. Míkájehú pedig ekképpen válaszolt A városkapuban ülő királyoknak, Noha más próféták igéje másról szólt, Ő bátran ellene mert szólni azoknak: 3. Látom én Izraelt messze a hegyeken Szétszórva, bolyongva, mint egy megvert nyájat, Mint a pásztor nélkül kétségbeesetten Menekülő népet s elvesztett csatákat. 4. Az Úr azért mostan ekképp szól hozzátok: Ne mint a vesztesek menjetek csatába, Ne mint a bujdosók, kiknek nincs hazájuk! Ki-ki békességgel térjen otthonába!

ÉNEKESEK AZ ARCVONALBAN II Chr 20:21. 1. Tekóa pusztáján a kürtszó felharsan. Kora reggel van még, alig kelt fel a nap. Jósáfát serege gyülekezik lassan, Vontatottan indul, alig-alig halad.

2. A vezér megszólal biztató szavakkal, Harcra buzdítja az elcsüggedt sereget. Az ellenség felé megindul a haddal, És előre küldi az énekeseket.

3. Megzendül az ének az arcvonal előtt: Bizakodva nekivághattok az útnak, Isten vezet, kinek szeretete örök, Ezért már most hálát adhattok az Úrnak.

26

BÖLCSESSÉGIRODALOM JÓB KÖNYVE 1. fejezet A bajban is istenfélő „AZ ÚR ADTA, AZ ÚR VETTE EL” Hi 1:21. Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, És úgy meztelenül is megyek el innen.

Az Úr azt vette el, mit vettem kezéből. Legyen áldott az Úr neve! Ő az Isten.

3. fejezet Jób panasza ÁTKOZOTT NAP Hi 3: 2-10. 1. Vesszen el az a nap, amelyen születtem, S az éjjel, melyen tudták, hogy fiú fogant! Legyen az sötét! Ne törődjék az Isten Vele fenn, s ne érje napsugár itt alant!

3. Ne kerüljön az az év napjai közé, Ne számítsák be a hónapok számába! Az a nap legyen minden nap közt meddővé, Senki se törjön ki akkor ujjongásba!

2. Vegye birtokba azt a halál árnyéka, És nappal is felhő tegye azt sötétté. Éjjel a vak sötét magával ragadja! Mindenki számára legyen az rémessé!

4. Kik képesek rá, rontsák meg azt a napot! A nappalt szörnyű szavakkal átkozzák meg! Ne világítsanak éjjel a csillagok, És ingereljék fel a tengeri szörnyet!

5. Az a nap ne lássa a hajnal sugarát, Nehezedjék rá mindenkor sötét átok,

Mert nem zárta be anyám méhe ajtaját, És nem rejtette el a nyomorúságot!

„MIÉRT NEM HALTAM MEG?” Hi 3:11-19. 1. Miért nem haltam meg, mikor megszülettem, Amikor az anyám méhéből kijöttem? Miért is vett anyám akkor a térdére, Hogy szopjak, miért helyezett emlőjére?

4. Mért nem lettem olyan, mint a koraszülött, Amelyet elástak, mikor világra jött? Mért nem lettem olyan az emberek között, Mint világosságot nem látott csecsemők?

2. Akkor most nyugodtan és békében lennék, Mert az örök csendben nyugalmat találnék, Együtt lehetnék a föld királyaival, Főnemeseivel, tanácsosaival.

5. Ott már a bűnösök nem nyugtalankodnak, Ellankadt erővel csendesen nyugosznak. Ott minden fogoly elnyeri a nyugalmát, Mert nem hallja többé a hajcsárok hangját.

3. Ezek kőhalmot építettek maguknak, A fejedelmek örültek aranyuknak, Mellyel házukat teljesen megtöltötték, És ezüstjeiket otthon dédelgették.

6. Ott egyformák lesznek a kicsik és nagyok, Nem lesznek szegények, s nem lesznek gazdagok. Ott a rabszolga is szabad lesz örökre, Nem kell figyelnie folyton az őrökre. ZAKLATOTT LÉLEK Hi 3:20-26.

1. Mért ad a nyomorultnak világosságot, A megkeseredett lelkeknek életet? Ezek inkább keresik már a halált ott, S jobban óhajtják, mint a rejtett kincseket.

2. Ezek a lelkek ujjongva örvendeznek, Mikor megtalálják végre a sír mélyét. Ezek útvesztőbe kergetett emberek. Isten rendelte így életüknek végét.

27 3. Mielőtt eszem, belőlem az ordítás Kitör, és megkeseredve sóhajtozom. A panasz folyik belőlem, mint vízfolyás, Nem tudok mást tenni, folyton siránkozom.

4. Az jött rám, amitől leginkább rettegtem, Amitől remegtem, éppen az ért utol. Nincsen pihenésem, nincsen csendességem, Le kell mondanom a békés nyugalomról.

4. fejezet Elifáz szavai „PUSZTULT-E EL VALAKI ÁRTATLANUL?” Hi 4:2-11. 1. Fáraszt-e, ha beszélni próbálok veled? Ki tudja itt a szót magába fojtani? Hiszen az elcsüggedőket te intetted, Erősítetted, ki kezdett már lankadni.

4. Amint látom, kik hamisságot szántanak, És vészt vetnek, azok ugyanazt aratják. Isten leheletétől mind elpusztulnak, Nem tudják elviselni az ő haragját.

2. A botladozókat talpra állítottad, A roskadó térdeket erősítetted. Most, mikor a csapást te kell hogy hordozzad, Megzavarodsz? Hova lett a régi hited?

5. A pusztaságban az oroszlán ordíthat, A fiatal oroszlán pedig bömbölhet, Az oroszlánkölyök foga kicsorbulhat, Mire büszke volt, annak már nem örülhet.

3. Nem ad bizodalmat az istenfélelmed? Nem ad reménységet feddhetetlen múltad? Bántottak-e becsületes embereket? Volt-e, akit ártatlanul kiirtottak?

6. Akkor a hímoroszlán martalék nélkül Elpusztul, híjával szükséges ételnek, A nőstény oroszlán kölykei meg végül A nagy pusztaságban szanaszét szélednek.

"HALK HANGOT HALLOK" Hi 4:12-21. 1. Énhozzám egy titokzatos szó jutott el, De csupán suttogást fogott fel a lelkem. Az éjszaka egy látomás izgatott fel, Mikor éppen mély álomba szenderedtem.

4. Igaz-e az Isten előtt a halandó, Alkotója előtt tiszta-e az ember? Hiszen egyetlen szolga sem megbízható, Még az angyalok is hibáznak a mennyben.

2. Rettegés fogott el engem, és reszkettem, Félelem töltötte el minden csontomat, A szőr is felborzolódott a testemen, Mikor szellő suhintotta meg arcomat.

5. Még inkább hibáznak, kik agyagházakban Laknak, melyeknek porból van az alapja, És mint a molyt, mely megbújik a ruhákban, Szétmorzsolja a táj legenyhébb viharja.

3. Megáll, de nem ismerem fel, amit látok, Megjelenik egy alak a szemem előtt. Hallom a hangot, de csak döbbenten állok, Senkit sem látok, hiába keresem őt.

6. Reggeltől estig szétzúzhatják ezeket, Észrevétlenül örökre elpusztulnak. Sátruk összeomlik, nem nyújt már védelmet, Bölcsesség hijával mindnyájan meghalnak.

5. fejezet Csak Istentől jön segítség REMÉNYSÉGE LESZ A NINCSTELENNEK Hi 5:1-16. 1. Kiálts csak! Válaszol-e valaki? De vajon melyik szenthez fordulhatsz? Csendben az ostoba nem bírja ki, A bosszúság fogja megölni azt, És a balgát halálba kergeti Heves természete, mely ellepi.

2. Láttam, hogy ostoba gyökeret vert Lakóhelyén, majd hamar elkorhadt Fiait segítni senki sem ment, Láttam, hogy eltaposták azokat. A kapuban próbáltak keresni Segélyt, de szavukra nem ment senki.

28

3. Gabonáját tövis közt aratja; Mit levág, megeszi az éhező. Szomjazó lesi, van-e vagyona, S ha sikerül neki, megszerzi ő. A hamisság nem a porból hajt ki, A vész pedig nem földből sarjad ki.

.

4. A vészt az ember mind maga szüli, Melynek szikrái magasba szállnak, De lelkem az Istent átöleli, Őtőle várok ügyemre választ. Isten művel hatalmas dolgokat, Mit az ember nem ért, olyanokat.

5. Amit tesz, az kikutathatatlan, Nem lehet csodáit megszámolni. Esőt ad oda, hol most aszály van, A mezőt nem hagyja kiszáradni. Emeli, ki alant van, magasra, A gyászolókat megoltalmazza. 6. A ravaszok tervét tönkreteszi, Nem alkothat kezük maradandót. A ravasz bölcseket leszereli, A cselszövők nem adnak tanácsot. Nappal is sötétben botorkálnak, Délben, mint éjjel, semmit sem látnak.

7. A szegényt Isten megszabadítja, Hamis száj fegyverétől megmenti. Az erőszakost eltántorítja,

A gyengét bántani nem engedi. A nincstelen reménye kivirul, A csalárdság örökre elnémul.

ÉRETT KORBAN TÉRSZ A SÍRBA" Hi 5:17-27. 1. Bizony, boldog az az ember, Kit megfedd az erős Isten. Ha fenyít a Mindenható, Ne vesd meg, az helyénvaló!

4. Éhínségben a haláltól, Majd fegyver pusztításától Megszabadít háborúban, Ezért bízzál csak az Úrban!

7. Szerte a mező kövei Sorsod szövetségesei. Ott kinn a mezőn a vadak Veled békében maradnak.

2. Megsebez erős kezével, Bekötöz szeretetével. Összezúz, amikor fenyít, De mert szeret, meg is gyógyít.

5. Nyelvek ostorától elrejt, Szavak nyilát ne rettegjed. Ha pusztulást szabadít rád, Ő lesz a megmentő bírád.

8. Megéred, hogy sátraidban Békesség lesz napjaidban. Ha otthonodat vizsgálod, Dolgait rendben találod.

3. Ha kell, Ő hatszor is megment, Megóv, és a veszedelmet Elkerülöd hetedszer is; Javadra válik, ha ver is.

6. A pusztulást kineveted, Az éhséget nem ismeredA föld vadjaitól ne félj, Tőlük segítséget remélj!

9. Megéred, hogy sok utódod Lesz, és annyi sarjadékod, Amennyi a fű a földön. Ebben lesz igazi öröm.

10. Érett korban térsz a sírba, Ahogyan az meg van írva. Mint a kévét idejében Takarítják be a réten.

11. Minden sorjában történik, És megy a maga rendjén itt. Kerestük, s így találtuk ezt. Hallgass rá, és jól megjegyezd!

6. fejezet Jób első válasza JÓB SZENVEDÉSEINEK SÚLYA Hi 6:2-7. 1. Bárcsak igazán mérnék meg Az elkeseredésemet, Tekintve szenvedésemre, Azzal tennék a mérlegre!

3. A Mindenható nyilai, Testem, lelkem fájdalmai Kezdettől vannak énbennem, Mérgüket issza a lelkem.

5. Tán a fűben a vadszamár Ordít, mikor jóllakik már? Ökör a takarmány mellett Bőg-e, ha evett eleget?

2. Súlyosabb a szenvedésem, Mint homok a tengerszélen. Szavaim is balgák voltak, Érthetetlenül hatottak.

4. Isten rettentési menten Szép sorban elérnek engem. Nagy félelem tombol bennem, Nem bírom el szenvedésem.

6. Ha ízetlen, nem esik jól Az étel, akkor sótlanul Megeszik-e, s nem ízetlenE a tojás csak úgy, nyersen?

29

7. Annak érintésétől is Iszonyodom. Mint a tövis, Olyan szúrós íze annak, Mint a romlott halnak, vadnak. „NEM KAPOK SEGÍTSÉGET” Hi 6:8-13. 1. Bárcsak teljesülne az én kívánságom, Beteljesítené Isten reménységem. Éltem fonalának elvágását várom. Hogy összezúz, bárcsak úgy döntene Isten!

3. A várakozásra honnan vegyek erőt, Hogyha meghosszabbodik még az életem? Nem vagyok, mint a kő, erős Isten előtt, S nem ércből van, ezért törékeny a testem.

2. Akkor talán lenne nekem is vigaszom, A szenvedésem bármilyen kíméletlen, És bár elviselhetetlen e fájdalom, Nem tagadtam meg az Istent beszédemben.

4. Én már sehonnét sem kapok segítséget? A szabadulás el van zárva előlem? Egyedül viseljem a szenvedéseket? Ily töretlen erőt vártok el éntőlem?

„ATYÁMFIAI HŰTLENEK” Hi 6:14-23. Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek Még akkor is, ha elhagyta a Mindenható félelmét. Atyámfiai, akár a patak vize, oly hűtlenek, Mint mikor apad a patak, s nem lehet találni vizét. Olyan a hűtlen barát, mint az eltűnő patak vize, Mikor zavaros a jégtől s a lassan olvadó hótól. Visszahúzódik, ha eljön az apadásnak ideje, Majd fenékig kiszikkad a forrón tűző napsugártól. A sivatagban letérnek útjukról a karavánok, S ha kietlen helyre jutnak, étlen-szomjan elpusztulnak. Téma karavánjai és a Sébából jött vándorok Nézelődnek, reménykednek, tájékozódni nem tudnak. Aztán megszégyenülnek azért, mert bennük bizakodtak, Keserűen csalódniok kell, amikor odaérnek. Így lettetek semmit érők. Most látjátok a borzalmat, Reménységtek semmivé lett, mindnyájan ugyanúgy féltek. Mondtam-e azt, hogy adjatok valamit, vagy javatokból Valakit az én érdekemben ti megvesztegessetek? Kértem-e, hogy mentsetek meg az ellenség karmaiból, Vagy a zsarnokoknak értem valamit is fizessetek? „FÁJDALMAS AZ ŐSZINTE BESZÉD” Hi 6:24-30. 1. Tanítsatok, és elhallgatok! Mondjátok meg, miben tévedtem! Beszédeitek fájdalmasok, És a feddéstek értelmetlen.

3. Az árvára is sorsot vettek, Barátotokra alkudoztok. Mostan végre rám tekintetek, Szemetekbe nem hazudozok.

2. Szavakért akartok feddeni? Hiszen az, ki kétségbe esett, Szélnek szól, nem tud semmit tenni, Bár akarna bármily keveset.

4. Hagyjátok! Ne legyen álnokság! Hagyjátok! Igazam van nekem. Nem érezné ínyem a romlást? Szólt-e álnokságot a nyelvem?

30 7. fejezet Jób újabb panasza „KÜZDELEM A HALANDÓ SORSA” Hi 7:1-10. 1. Csak küzdelem a földön a halandó sorsa; Napjai úgy telnek, mint a napszámosoknak, Miképpen eped árnyék után a rabszolga Mint a napszámosnak garasai fontosak.

3. Fedi testem porkéreg, s a férgek megrágják, Bőröm, ha beforrad is, csak újra kifakad. Napjaim gyorsabban repülnek, mint a takács Vetélője, s reménytelen minden újabb nap.

2. Nekem jutottak hiábavaló hónapok, Nyomorult éjszakákkal fizettek ki engem. Mikor kelhetek fel? Az esték oly nyomasztók, S hajnalig nyugtalanul kell itt fetrengenem.

4. Jól gondoljad meg, hogy csak szellő az életem, E földön többé már semmi jót nem lát szemem. Nem pillant meg engem már reám tekintő szem, Szemed felém fordítod, de már nem látsz engem.

5. Eltűnt a felhő, messze szállt, nem jön vissza már. Senki sem jön vissza a holtak hazájából, Nincsen, aki a házába onnét visszajár, Hogy hol van, nem tudják, mert eltűnt a házából. „MEGVETEM AZ ÉLETEMET” Hi 7:11-16. 1. Nem is tartóztatom meg a számat, Szólni fogok forrongó lélekkel. Sorsom miatt eláraszt a bánat, És panaszkodok keserű szívvel.

3. Látomásokkal rettentesz engem, Rémítenek az álmok ágyamban. Jobb lenne talán halálba mennem, Mint hogy itt senyvedjek csontvázamban.

2. Tenger vagyok, vagy szörny a tengerből, Hogy őrséget állítasz ellenem? Panaszkodok kemény fekhelyemről, Nyoszolyám sem vigasztal meg engem.

4. Megvetem e szenvedő életem, Nem akarok tovább így vergődni. Már csak egy lehelet maradt nekem. Hagyjál hát békében elköltözni!

„MIT KÖVETTEM EL?” Hi 7:17-21. 1. Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, És hogy ily nagy gonddal törődsz mindig velem? Minden áldott reggel újra megvizsgálod, Szemed előtt pereg az egész életem.

3. Miért tettél a céltábláddá engemet? Nem tudsz elviselni? Tán terhedre vagyok? Miért nem bocsátod meg már vétkeimet? Bárhova megyek, rám figyelve te vagy ott.

2. Miért nem veszed le rólam a szemedet? Még a nyálamat sem engeded lenyelni. Ellened mit tettem? Sorold fel vétkemet! Emberek őrzője, mért akarsz elnyelni?

4. Miért nem lehet a bűnömet elnézned? Hiszen nyomorultul már porban heverek! Tehetetlen vagyok, mert elért a végzet. Meglásd, mikor keresel, én már nem leszek!

8. fejezet Bildád első beszéde „MEDDIG BESZÉLSZ ILYENEKET?” Hi 8:2-7. Meddig beszélsz még efféle dolgokat? Meddig lesz heves szél szádnak beszéde? Igaz-e szava a Mindenhatónak? Jog és igazság-e az ő erénye? Ellene fiaid hogyha vétkeztek, Hibájukért nekik Ő megfizetett.

Ha a mindenható Istent keresed, És ha hozzá tiszta szívből könyörögsz, Ő igazságosan őrködik feletted, Nyugodt és békés otthonnak örülhetsz. Bár lehet, hogy kicsiny voltál először, Meglátod, végül igen naggyá leszel.

31

NÁD ÉS SÁS Hi 8:8-19. 1. Kérdezzed csak meg az első nemzedéket! Jegyezd meg, amit az atyák kikutattak! Mi csak nemrég ismerjük még az életet, Fiatalok vagyunk, nem tudunk még sokat. A mi életünk csak árnyék itt, a földön, Nem maradunk itten örökké-örökkön.

3. Így járnak, kik Istenről elfeledkeznek. Elvész az elvetemültek reménysége. Bizakodásukban csalódottak lesznek, Miként a pókháló, mikor vihar tépte. Nem marad meg, ki házára támaszkodik, Nem állhat meg, habár belekapaszkodik.

2. Atyáink megtanítnak, s megmondják neked, Az értelmes szavak mind tőlük származnak: A nád mocsár, a sás víz nélkül nem nő meg, Ezek akkor éppen csak hogy kihajtanak. Még ha őket senki le nem is szakasztja, Elszáradnak előbb, mint a fűnek sarja.

4. A zöld növény virul ma még a napfényben, Még a kerítésen is túlnő indája, Gyökerei átbújnak szilárd köveken, Kapaszkodó nekik kemény kő rakása. Nem gátolja őket kerítés, kőhalom, Mik előtte vannak, áthatol azokon.

5. De ha kiirtják a megszokott helyéről, Megtagadja őt mind, aki csak meglátja. Szól: Nem láttalak, nem hallottam e névről.

Csak ennyi öröm kerül neki útjába. Ott marad a föld, de más nő ki belőle, Soha senki nem hall többé már felőle.

„MEGTÖLTI MÉG SZÁDAT NEVETÉSSEL” Hi 8.20-22. Nem veti meg Isten a feddhetetlent, És a gonosztevőt nem fogja kézen. A nevetés szádban vidáman felcseng,

Ajakad ujjongással zeng, merészen. Szégyen lesz a sorsuk gyűlölőidnek, Nem lesz többé sátruk a bűnösöknek.

9. fejezet Jób második válasza ISTENNEK MINDIG IGAZA VAN Hi 9:2-12. 1. Az embernek az Istennel Szemben hogyan is lehetne Igaza? Ha vele perben Állna, biztos nem felelne Ezer kérdésből egyre sem. Így van ez, én elismerem.

3. Rázza a föld oszlopait, Még a napnak is parancsol, Hogy ne ontsa sugarait Le a földre a magasból. Elfedi a csillagokat, Lepecsételi azokat.

5. Művel hatalmas dolgokat, Mind kikutathatatlanul. Elénk állít nagy csodákat, De megszámlálhatatlanul. Ha elvonul énfelettem, Elsuhan, észre nem veszem.

2. Van-e oly bölcs szívű ember, Kinek olyan az ereje, Hogy nagy hatalmával szemben Könnyen felülkerekedne? Hegyek vannak hatalmában, Elmozdítja haragjában.

4. Tengeren hullámhegyre lép Ő, ki égboltot alkotott, Teremtette a Nagy Medvét És a nagy Kaszás-csillagot; Itt a híres Fiastyúkot Délen, amennyit csak tudott.

6. Hogyha valamit elragad, Ki vonhatja őt kérdőre? Ki akadályozza meg azt, Ki veheti el őtőle? Nem kérdezheti senki sem: Mit teszel? - mert Ő az Isten.

„FEDDHETETLEN VAGYOK” Hi 9: 13-24. 1. Isten nem vonja vissza haragját, Őelőtte mind meghunyászkodnak, Akik földön-égen támogatják A szörnyeteget, mikor harcolnak. Hát én neki hogy válaszolhatnék, A szavak közt hogy válogathatnék?

2. Még akkor sem, ha igazam lenne, Válaszolhatnék neki, bírámnak. Nekem csak könyörögnöm kellene, Megválogatva szavait számnak. Ha kiáltanék, és válaszolna, Akkor sem figyelne a hangomra.

32

3. Ő zúgó viharral kerget engem, Sebemet ok nélkül szaporítja. Még lélegzetet sem enged vennem, A keserűséget rám zúdítja. Bánat és gyász, amivel jóllakat. Hogy találhatnék erre szavakat?

5. Még ha igazam lenne is nekem, Szája úgyis bűnösnek mondana. Hiába lennék én feddhetetlen, Ő akkor is hamisnak találna. Feddhetetlen vagyok. Nem törődöm Magammal, bárhogy alakul jövőm.

4. „Itt vagyok” - szól a hatalmaskodó Erőszakkal szólító szavára, S megkérdi tőle a Mindenható: „Ki idézhet engem tárgyalásra?” Törvény elé senki sem hívhatja Istent olyan, ki e földnek fia.

6. Őneki mindegy, hogy feddhetetlen Vagy bűnös vagyok, lesújt ostora. Gúnyolja, ha csügged a bűntelen, Bűnös kézbe jut az ország sorsa. Ki az, ki bírák arcát elfedi? Senki más, egyedül ezt Ő teszi.

ELSUHANÓ NAPOK Hi 9:25-35. 1. Napjaim gyorsabbak a futárnál, Elszaladnak, és jót nem láttatnak. Mint sáscsónak suhannak az árnál, Mint mikor sasok zsákmányra csapnak.

4. Ha lúggal tisztítanám kezemet, Akkor is sárba lökhetnél engem. Még ruhám is megvetne engemet, Igazságomért nincs hova mennem.

2. Ha panaszom felejtni akarom, És változtatni arcom vidámra, Megborzadok, mert sok a fájdalom, S nem számíthatok ártatlanságra.

5. Ő nem ember, neki nem mondhatom, Hogy menjünk egymás ellen törvénybe. Nincsen a földön olyan hatalom, Mely köztünk döntőbíró lehetne.

3. Ha úgyis bűnös vagyok, hiába, Nincs értelme, hogy fárasszam magam. Engem a hó sem tenne tisztába, Hiába, hogy abban mosakodjam.

6. Ha levenné rólam a vesszejét, S nem ijesztene már rettentése, Akkor beszélnék, tőle nem félnék, De magamtól ennek nincs esélye.

10. fejezet Jób kutatja szenvedése okát „KUTATOD BŰNÖMET” Hi 10:1-7. 1. Lelkemből megutáltam életem, Panaszom szabadjára engedem. Hadd beszéljek keserű lélekkel, Hadd szóljak e szavakkal Istennel!

3. Közben a bűnösök tanácsának Kedvezel, e hamis társaságnak. Vajon testi szemed van teneked, Mint ember látod az embereket?

2. Ne tarts bűnösnek, de add tudtomra: Mért perelsz velem? Ne légy goromba! Ha nyomorgatsz, az miért jó neked; Az, hogy kezed munkáját megveted?

4. Vajon olyanok a te napjaid, Miként a halandók napjai itt? A te érveid olyanok szintén, Mint ember érvei a föld színén?

5. Hiszen kutatod az én bűnömet, Ugyanúgy vétkemet is keresed. Pedig tudod, hogy nincs bűnöm, vétkem, Mégsem ment senki tőled meg engem.

33 „EMLÉKEZZ CSAK!” Hi 10:8-17. 1. Kezed formált és alkotott engem, Mégis elfordulsz tőlem ekképpen? Miért akarsz így elpusztítani? Szembefordított velem valami?

4. Mégis szívedben ezt rejtegetted, Szándékod ez volt, el nem feledted, Hogy számon tartod, mikor vétkezem, Bűnöm alól nem mentesz fel engem.

2. Mint agyagedényt úgy megformáltál, Most újra mégis porba taposnál? Nem úgy öntöttél, miként a tejet, S mint sajtot beoltottál engemet?

5. Ha bűnös vagyok, akkor jaj nekem, De úgysem emelhetem fel fejem, Ha nem vétkeztem, ha igaz vagyok. Vedd már el tőlem a gyalázatot!

3. Bőrbe és húsba felöltöztettél, Inakkal és csontokkal átszőttél. Adtál életet és szeretetet, Gondosan megőrizted lelkemet.

6. Inkább lássad meg nyomorúságom, Hiszen ha gőgös lennék, jól tudom, Oroszlánként énreám rontanál, Nagy hatalmaddal törnél énreám.

7. Ellenem új tanút állítanál, És újabb bosszúsággal sújtanál. Sok, eddig nem ismert ellenségem Sorozatban támadna ellenem. „BÁR KIMÚLTAM VOLNA!” Hi 10:18-22. 1. Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bárcsak szem nem látott volna meg engem! Olyan lennék, mint ki az életétől Elfordult volna, bár nem is élt itten.

3. Újra tudnék örvendezni, mielőtt Elmegyek, ahonnan vissza nem térek, Ahol a halál árnyéka nagyra nőtt, Hol látni mást nem lehet, csak sötétet.

2. Úgyis rövid időm. Hogyha megszűnnék Ez a baj, és most elmaradna tőlem, Úgy érzem, újra kissé felvidulnék, S feltörne reménység hangja belőlem.

4. Ott van a halál vak sötét országa; Ott, ahol semmi sem ragyog a fényben, Ahol nincs rend, csak a halálnak árnya, Ahol a fény is elvész a sötétben.

11, fejezet Cófár első beszéde BÁRCSAK MAGA ISTEN SZÓLALNA MEG! Hi 11:2-11. 1. Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza? Fecsegésed hogy hat az emberekre? Gúnyolódsz, s meg nem szégyenülsz miatta?

4. Ki tudod-e találni te magadtól, Hogy a titka mi lehet az Istennek? Te messze vagy még a Mindenhatótól, Tetteid nem olyan tökéletesek.

2. Ezt mondtad: Tanításom helyes nekem, A te szemedben mindig tiszta voltam. Bárcsak Isten szólna teveled szemben, Ő maga szólalna meg hallhatóan!

5. Tökéletesebb Ő a magas égnél, Te semmit nem tehetsz hozzá hasonlót. Tudása mélyebb a tenger mélyénél, Nem tudhatsz semmit, mi őróla szól ott.

3. Szólna a bölcsesség titkáról neked, Ami neked kétszeresen is elég! Megtudnád, hogy kegyelmesen elenged Nyílt és eltitkolt bűneidből egy részt.

6. A széles földnél hosszabb terjedelme, Szélesebb a világ sok tengerénél. Ha gyűlés elé állít ő felsége, Nem állhat elé, ki e földön még él.

7. Ismeri Ő a hitvány embereket, Úgy tudja számon tartani ezeket, Látja, hogy milyen sok itt az álnokság. Hogy oda sem néz, mégis tudja, mit lát.

34 „ELFELEJTED A NYOMORÚSÁGOT” Hi 11:12-20. Az üresfejű is válhat értelmessé, A szamárcsikó is születhet emberré. Amikor a szíved őfelé fordítod, S kiterjeszted kezed, mely hord álnokságot, Távolítsd el róla, tisztítsd meg kezedet, Csalárdságot sátradban lenni ne engedd!

Szégyen nélkül lehet akkor őrá nézned, Erős leszel, nem kell semmitől sem félned. Nem lesz már szádban a nyomorúság íze, Úgy gondolsz rá, mint a rég elmúlt árvízre. Déli verőfénynél jobban fénylik élted, A homály, mint reggel, úgy borít be téged.

Akkor majd lesz bizodalmad s reménységed; Körülnézel, és nyugodt lesz lefekvésed. Senki sem riaszt fel, amikor leheversz, Hízelegnek neked, kiket nem is ismersz. De elsorvadnak a bűnösök szemei, Reménytelenül lelkét mind kileheli. 12. fejezet Jób harmadik válasza „NYUGTUK VAN A PUSZTÍTÓKNAK” Hi 12:2-6. 1. Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, És veletek kihal majd a bölcsesség Nekem is van annyi eszem, mint nektek, Én is tudok szólni ilyesféléket.

3. Aki biztonságban él, azt gondolja, Hogy a szerencsétlenekkel nincs dolga, Azokról úgysem lehet ott hallani, És a tántorgót fel kell taszítani.

2. Barátaim nevetségessé tettek, Pedig kik Istenhez imát rebegtek, Azokat Ő meghallgatta kegyesen, Mégis nevetséges a feddhetetlen.

4. Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, Kik Istent ingerlik gondolatukban. Ők azt hiszik, hogy elérhetnek mindent, Sőt kezükben is tarthatják az Istent.

CSAK ISTEN BÖLCS ÉS HATALMAS Hi 12:7-25. 1. Kérdezd csak meg az állatokat! Az állatok is tanítanak. Nézd a madarakat az égen! Viszik a hírt északon, délen.

6. Hatalmában van a tévelygő, Szintúgy a tévelygésbe ejtő. Bolonddá tesz tanácsadókat, És gúny tárgyává tesz bírókat.

2. Gondolkozz a földről, s elmélkedj! A halak is beszélnek neked. Ki ne tudna ezekről többet: Az Úr keze alkotta őket.

7. Kinyitja sok király bilincsét, Derekára köti az övét. Bolondokká tesz Ő papokat, És balgákká hatalmasokat.

3. Az ő kezében van az élet És az embernek adott lélek. A szavakat a fül érti meg, Az íny fogja fel az ízeket.

8. Megvonhatja azoktól a szót, Kik voltak addig megbízhatók. Megvetést zúdít gazdagokra, Hatalmasok övét lazítja.

4. Bölcsek itt az öreg emberek, Megfontoltak, kik hosszan élnek. Ő tart bölcsességet, hatalmat, És ad értelmes tanácsokat.

9. Leleplez mély, sötét titkokat, Előhoz homályos dolgokat. Nagyokká tehet kis népeket, De el is pusztíthatja őket.

5. Amit leront, nem építik fel, Kit bezár, azt nem engedik el. Csak Ő ad az embernek erőt, Sikerre viszi az igyekvőt.

10. Népek határát kiterjeszti, Őket azután elkergeti. Vezetőknek elveszi eszét, Bolyonganak aztán szerte szét.

35

11.A sötétben tapogatóznak, Világosság nélkül bolyongnak. Hagyja, hogy szerte széledjenek, S bolyongjanak, mint a részegek. 13. fejezet Elutasított vádak JÓB VÁDOLJA BARÁTAIT Hi 13:1-12. 1. Mindezt saját szememmel láttam, Fülemmel hallottam s értettem. Nem élek alávalóságban, Amit ti tudtok, azt mind értem.

4. Isten érdekében beszéltek Álnokságot és hamisságot? Istent kell talán megvédnetek Vagy a perben mellé állnotok?

2. Ezért most a Mindenhatóval Akarok szólni és kérdezni. Megvádoltatok hazug szóval; Mihaszna orvos itt mindenki.

5. Majd megvizsgál Ő benneteket, És őt ti be nem csaphatjátok, Mert Ő szigorúan megbüntet, Ha személyválogatók vagytok.

3. Bár elhallgatnátok egészen! Akkor bölcsek maradhatnátok. De engedjetek csak kérdeznem, Ellenvetésem hallgassátok!

6. Fenségétől nem ijedtek meg? Nem kell rettegésben járnotok? Hamuba írt szó beszédetek, És sáncaitok agyagsáncok.

JÓB ISTEN ELÉ AKAR ÁLLNI Hi 13:13-23. 1. Hallgassatok már el! Én is hadd beszéljek! Bármi történjék is velem, bárhogy éljek, Fogaimmal miért szaggatnám testemet, Miért is tenném kockára életemet?

3. Hallgassatok fületekkel már szavamra, Jól figyeljetek a magyarázatomra! Engedjétek ügyemet hogy előadjam, Hiszen jól tudom, hogy nekem van igazam!

2. Ő megölhet engem. Nem is reménykedem. Hagyjátok előtte utamat védenem! Nekem már az is komoly segítség lehet, Hogy elvetemültekhez nem kerülhetek.

4. Akad-e valaki, ki perbe száll velem? Elhallgatok akkor, s életem leteszem. Csak arra kérlek, hogy kettőt ne tégy velem, Színed elől akkor magam el nem rejtem.

5. Vedd le rólam kezed, s hagyj magamba néznem, Ne rémítsél és ne ijesszél meg engem! Szólj hozzám, és engedj engem is beszélnem, Vagy én beszélek, és Te felelj énnekem! „MIÉRT REJTED EL ARCODAT?” Hi 13:24-28. 1. Mi a bűnöm, mi a vétkem? Ismertesd meg hitszegésem! Arcodat el miért rejted? Nem vagyok én ellenséged.

3. Hogy ily sok keserűséget Róttál rám, ez mit jelenthet? Talán mostan ítéled meg Ifjúkori bűneimet?

2. Mit rémítget szent Felséged? Egy elsodort falevelet Vagy egy száraz szalmaszálat Üldözöl, mely elhullt nálad?

4. Béklyót tettél a lábamra, Jól figyelsz minden utamra. Megjegyzed, amit más nem lát, Lábam elmosódott nyomát.

36

5. Korhadtan mállik szét éltem; Azt is bánom, amit éltem.

Olyan vagyok, mint moly rágta Ruha, mely van, de hiába.

14. fejezet A halál után nincs reménység „VAN-E TISZTA EMBER?” Hi 14:1-6. 1. Rövid életű az ember, Aki asszonytól született . Nem nyugodhat; este, reggel Félti e rövid életet.

3. És Te még az ilyen embert Is rossz szemmel nézegeted! Azt is, aki szólni sem mert, Törvény elé idéztetted.

5. Ha megmérted a napjait, És ha határt szabtál neki, Számon tartod hónapjait, S e határt át nem lépheti,

2. Kihajt, mint a színes virág, Majd eltűnik, mint az árnyék. Hamar elveszti a szirmát. Ennyi, mit az élet rámért.

4. Van-e vajon tiszta ember, Kiben nincs tisztátalanság? Úgy gondolom, nincsen egy sem, Bármily nagy is ez a világ.

6. Akkor légy elnéző vele, Hogy élhessen békességben, És legyen annyi öröme, Mint napszámosnak éltében!

„HA AZ EMBER KIMÚLIK, HOVA LESZ?” Hi 14:7-12. Még a fának is van reménysége: Újból kihajt, hogyha ki is vágják . Ha elvénül is földben gyökere, Akkor is meghozza új hajtását. A víztől lesz neki új ereje, Ágakat hajt, miként a csemete.

De a férfi, hogyha lehanyatlik, S az ember kimúlik, mi lesz vele? A víz a tengerből elfogyhat itt, A folyónak kiszáradhat medre, És kiszikkad a föld körülötte, Pusztasággá lesz a környezete.

Az ember meg többé fel nem kelhet, Ha egyszer lefekszik porsátrában. Mély álmából ő fel nem ébredhet, Míg a csillag elfárad jártában. Azok, kik ekképpen elaludtak, Nem ébrednek fel, ők úgy maradnak. „ÉS ELTÖRÖLNÉD BŰNEIMET” Hi 14:13-17. 1. Bárcsak elrejtenél a holtak honában, És rejtegetnél, míg elmúlik haragod! Kiszabnád időmet, amint az nálad van, Majd ismét rám fordítanád gondolatod!

3. Ha Te szólnál hozzám, válaszolnék neked. Kívánkoznál kezed alkotása után, Akkor Te megszámlálnád a lépteimet, S életem titkai után is kutatnál.

2. Ha a férfi meghal, életre tud kelni? Én akkor egész küzdelmes életemben Tudnék csendben várni, s tudnék reménykedni A fordulatig csendben és türelmesen.

4. De a vétkeimet nem tartanád számon, Hanem úgy tekintenéd minden vétkemet, Mint pecsétes titkot a sors zacskójában, S eltörölnéd elkövetett bűneimet.

A HALANDÓK REMÉNYTELENSÉGE Hi 14:18-22. 1- Még a hegy is megmozdul, ha ledől. A köveket a víz lekoptatja. A kőszikla elmozdul helyéről, A föld porát az ár elsodorja.

2. Így pusztítod el a reménységét Az e földön élő halandóknak; Megszabod itt életüknek végét, Alávetve hatalmaskodóknak.

37

3. Úgy bocsátod el, hogy az ő arcát Eltorzítod, ne lásson, ne halljon. Nem ismeri fiainak sorsát, Kiket tisztesség ér minden napon.

4. Ha pedig őket semmibe veszik, Azt sem veszi észre, mert a teste Csak saját fájdalmával törődik, És csak magát gyászolja a lelke.

15. fejezet Elifáz második beszéde „SAJÁT SZÁD TESZ BŰNÖSSÉ” Hi 15:2-6. 1. Szólhat-e a bölcs akkor, ha A tudása légből kapott? Nincs semmije neki, csak ha Keleti szél felfújja ott.

3. Te már az istenfélelmet Is bizony semmibe veszed. Megcsonkítod kegyességed, Ha Istennel van beszéded.

2. Vitatkozhat haszontalan És semmit érő szavakkal Az, ki bölcs, bár minduntalan Hadakozik jó nagy hanggal?

4. Bűn tanítja erre szádat, S a ravasz emberek nyelvét Választottad, de a vádat Saját ajkad tárja eléd.

„HOVA RAGADOTT EL A SZÍVED?” Hi 15:7-16. 1. Talán te születtél először e földön, Előbb annál, hogy a halmok keletkeztek? Talán kihallgattad, amit Isten közöl, Vagy bölcs döntései a tieid lettek?

3. Kevés neked Isten vigasztaló szava És hozzád szelíden intézett beszéde? Mi az, mi szívedet ekképp elragadta, Miért villog szemed úgy, mintha beszélne?

2. Mit tudsz te, amit mi ne tudnánk ugyanúgy? Mihez értesz te, ami nálunk nincsen meg? Ősz is, meg öreg is van itt, ki sokat tud A te apádnál mindegyikük öregebb.

4. Isten ellen miért fordítod lelkedet? Szádon miért ejtesz ki ilyen szavakat? Azt hiszed, hogy a halandó tiszta lehet? Asszonytól születettnek ki ad igazat?

5. Isten nem bízhat még a szentjeiben sem, Szemében még a menny sem eléggé tiszta. Mennyivel kevésbé a megromlott ember, Ki az álnokságot, mint a vizet, issza. A BŰNÖSÖK MENTHETETLENÜL ELPUSZTULNAK Hi 15:17-35. 1. Tanítalak téged, de hallgass rám, kérlek, Mert amit megláttam, én azt beszélem el. Mit a bölcsek nem titkoltak el, hirdettek, S atyáiktól tanultak, hadd elbeszélnem!

3. Rémítő hangokat hall ő a fülében, Rátör a pusztító békének idején. Tudja ő is, hogy elvész a sötétségben, Mert fegyver les reá házának küszöbén.

2. Egyedül nekik adatott ez az ország, És akkor közöttük nem járt itt idegen. Mindig gyötrődik, ki járja bűnök útját, Évei meg vannak számolva idelenn.

4. Kenyér után bolyong, de nem akad rája, A sötétség napja közel van őhozzá. Ijesztheti a szükség, és szorongatja, Mintha egy rohamra kész király támadná.

38 5. Mindez azért van, mert ő az Isten ellen Nyújtotta ki kezét, és őt nem tisztelte, Aztán a mindenható Istennel szemben Hősködött, elfelejtvén, mily nagy ereje.

9. Sötétség lesz neki ezután a sorsa, Nagy hőség szárítja el a friss hajtását. Istennek a szele messze elsodorja, És sehol sem tudja megvetni a lábait.

6. Úgy, mintha hős lenne, neki szegzett nyakkal Ellene rohant, túlbecsülve erejét. Díszes szegekkel sűrűn kivert pajzsával Azt hitte, ő uralja a harc mezejét.

10. Soha ne bízzék hiábavalóságban, Mert nagyon keserves lesz a csalódása! Így nem talál értelmet a valóságban, S nem marad más, mint hiábavalósága.

7. Eltorzult arcát a zsír csúnyán fedte be, És a tomporára vastag háj rakódott. Éltét pusztuló városokban tengette, És lerombolásra szánt házakban lakott.

11. Hamar vége lesz, és nem zöldül ki ága, Éppen úgy, mint ahogy a szőlő ledobja Az éretlen szemet, s a kert olajfája Virágát - bármily szép - sorra lehullatja.

8. Nem gazdagodik meg e földi életben, Vagyona nem marad meg, és nem lesz háza, Nem gyönyörködhet földjének termésében, És nem hajlik földig szárán a kalásza.

12. Mert az elvetemült emberek csoportja Terméketlen marad, és tűzvészben ég meg Az olyan hatalmaskodóknak a sátra, Akik azt vesztegetéssel szerezték meg.

13. Az ilyen emberek csak nyomorúságot Fogannak, és mindenfelé csak bajt szülnek.

Méhükben érlelik már a csalárdságot, Nem marad látható gyümölcse kezüknek.

16. fejezet Jób negyedik válasza „ÉN IS TUDNÉK ÚGY BESZÉLNI” Hi 16:2-5. Ilyesmit eleget hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok. Üres beszéd ez; már meguntam. Mondjátok, velem mi bajotok! Akkor én erősíthetnélek Titeket szájjal, szép beszéddel.

Én is tudnék ám így beszélni, Csak az én helyemben volnátok! Tudnék szép szavakkal hencegni, Gúnyosan nevethetnék rátok. Kínotokban enyhíthetnélek Ajakaimnak részvétével.

„FELTÁTOTTÁK ELLENEM SZÁJUKAT” Hi 16:6-17. 1. Ha beszélek, attól nem enyhül fájdalmam, Akkor sem múlik el, hogyha abbahagyom. Megragadtál, és kimerültem a bajban, Elpusztítottad már az egész családom. Elesett állapotom támadt ellenem, Tanúvá lett, és folyton csak vádol engem.

3. Az álnokoknak kiszolgáltat az Isten, És a bűnösöknek a kezére juttat. Összetört. Nincsen többé nyugalmam itten, Nem látom jövőmet, siratom a múltat. Nyakon ragadott, és széjjelzúzott engem, Nyomorult voltomban céltáblája lettem.

2. Haragja marcangolt és üldözött engem, S a fogait dühösen rám vicsorgatja, Villogó szemmel néz reám ellenségem, És száját ellenem nagyra feltátotta. Ezek gyalázkodva arcul vernek engem, Összefognak, s együtt vonulnak ellenem.

4. Körülvettek engem az ő íjászai, Kíméletlenül felhasítja vesémet, Epém kegyetlenül a földre ontja ki, Sehol nem találok immár menedéket. Rést rés után tör majd vadul ő énrajtam, És hős harcosként a csatában rám rohan.

5. Bőrömre fájdalmamban gyászruhát varrtam, És büszkeségemet a porba hajtottam. Arcom kivörösödött, ahogyan sírtam, Szempillám a halál árnyékába vontam. Pedig a kezemhez erőszak nem tapad, Tiszta szívvel mondom el imádságomat.

39

„ÁLMATLANUL TEKINTEK ISTENRE” Hi 16:18-22. Föld, ne takard el vétkemet! Kínos segélykiáltásom Többé már el ne mémuljon! Ki hallja meg kérésemet? Most is van tanúm a mennyben, Aki bizonyít mellettem. Mert eltelik e néhány év, Aztán én vissza nem térek Az útról, melyen elmegyek.

Csúfolnak a barátaim. Álmatlanul tekintek fel Istenre, hogy jöjjön már el, S igazolja a szavaim, S mint embert emberrel szemben Igazságomban megvédjen. Nem tudom, ki vár itten még. Más övvényre lép a lábam, El is felejtem, mit láttam.

17. fejezet Megkeseredve ÖSSZETÖRT LÉLEKKEL Hi 17:1. Összetört a lelkem, Nincs már több reményem.. Éltem kialvóban, Örök nyugovóban Leszek nemsokára. A temető árka Fogad be engemet, Meggyötört testemet. ROSSZINDULATÚAK JÓB BARÁTAI Hi 17:2-10. 1. Bizony, gúnyolódásban van részem, Gáncsoskodás miatt virraszt szemem. Tedd meg: Vállalj értem kezességet! Nincsen más, kit erre megkérhetek.

4. Minden tagom olyan, mint az árnyék. Erősítést vajon kitől várnék? Ezen csodálkozva elszörnyednek A becsülettel élő emberek.

2. Szívükből elűzted az értelmet, Ezért felül nem kerekedhetnek. Ki társait feljelenti pénzért, Hiába sóvárog fiaiért.

5. Felindítja az ártatlanokat, Amit az elvetemültek mondtak. A maga útjához ragaszkodik Az igaz, nem keres más utat itt.

3. A népek előtt szóbeszéd lettem. Itt állok, szinte arcul köpötten. Tekintetem elhomályosodott, Mit keserves bosszúság okozott.

6. A tiszta kezű ereje megnő, S aki közületek újra eljő, Látni fogja, hogy énvelem mi lett, De bölcset nem találok köztetek.

JÓB KÉSZÜL A HALÁLRA Hi 17:11-16. Napjaim elmúltak, szétfoszlott a testem, Szívem minden vágya semmivé lett bennem. Beképzeltségükben a sötét éjszakát Fényes nappallá változtatni akarják, Mintha a világosság közelebb lenne, Mint a homály, hogy senki el ne tévedne.

Talán abban kelljen nekem reménykednem, Hogy a holtak sötét honába kell mennem, És többé nem lehet reménységem, vágyam, Mert a sötétségben vetettem meg ágyam? Vagy talán a sírgödör lesz nekem atyám, És a férgek benne nénéim meg anyám?

40 Reménytelen szívvel tőletek megkérdem: Hol találhatom meg az én reménységem? Megtalálhatom a menekülés útját,

Vagy láthat itt valaki még reménysugárt? Mikor belehanyatlunk a föld porába, Együtt szállunk le majd a holtak honába.

18. fejezet Bildád második beszéde MIÉRT MARCANGOLOD MAGAD? Hi 18:2-4. Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, aztán beszéljünk! Összetévesztesz az állatokkal, Mint ostobákkal beszélsz mivélünk.

Azt hiszed, ha magad marcangolod, Miattad a föld talán elpusztul, Ha nem csendesedik el haragod, A kőszikla helyéről kimozdul?

A BŰNÖSÖKNEK PUSZTULÁS A SORSUK Hi 18:5-21. Sőt kialszik a bűnösöknek világossága, Nem lobban fel többé vörös színnel tűzük lángja. A világosság elsötétedik a sátrában, Mellette kialszik a mécses a vak homályban. Lassan megrövidülnek erőteljes léptei, Saját tanácsából lesz a pusztulása neki, Mert a lába belebonyolódik a hálóba, Kelepcébe kerül, és mindenki lemond róla. Sarkát csapda ragadja meg, s ráfeszül a hurok, És útjában kötél van, amiről nem tudott ott. Alattomos csapda van elrejtve az ösvényén, Hiába néz széjjel, és reszket a szíve mélyén. Félelem fogja körül, s kergeti lépten-nyomon, Nyomorúság les rája, és várja, hogy elbukjon. Lassan, darabonként rágja le róla a bőrét, A halál ilyen módon veti ki rá a tőrét. Biztonságos sátrától már el kell szakadnia, S a borzalmak királya elé kell állania. Sátrában többé már nem a szerettei laknak, És lakóhelyére pusztító kénkövet szórnak. Gyökerei elszáradnak, az ága lefonnyad, Nem emlékeznek rá, róla jót többé nem mondnak, Világosságból beletaszítják a sötétbe, Elűzik, nem térhet többé vissza a földjére. Utóda és sarjadéka nem lesz népe között, Lakóhelyén senki nem maradt, mind elköltözött. Akik Nyugaton laknak, végnapján elszörnyednek, Iszonyattal néznek rá, akik Keleten élnek. Bizony, ez a sorsa az álnokok hajlékának, Kik Istenről tudni nem akarnak, mind így járnak. A lakóhelye mindannak e sorsra fog jutni, Ki oly gőgös, hogy az Istenről nem akar tudni.

41 19. fejezet Jób ötödik válasza „ISTEN NYOMORÍTOTT MEG” Hi 19:2-6. Meddig kínozzátok még a lelkem Szavaitokkal? Még meddig akartok Összetörni és gyalázni engem? Szégyelljétek, hogy így sanyargattok!

Ha úgy gondoljátok, hogy tévedtem, Tévedésem csak énrajtam marad. Azt akarjátok elérni velem, Hogy rajtam maradjon a gyalázat?

Mostan azért ti mind megtudjátok: Isten nyomorított meg engemet, Ő vetett az én utamba hálót, Csapdába ejtette életemet. JÓBOT ELHAGYTÁK AZ EMBEREK Hi 19:7-20. 1. Ha erőszak miatt kiáltozom, Szómra sehonnét nem kapok választ. A segítséget hiába várom, A törvény őrzőt nekem nem támaszt.

6. Szolgáim, és kik házamban élnek, Elidegenedtek lassan tőlem, Engem többé már meg sem ismernek, Mint akik nem hallottak felőlem.

2. Végül utamat eltorlaszolta, Így semmiképp tovább nem mehetek, Előttem sötétbe borította Ösvényemet, amelyen lépdelek.

7. Ha hűséges szolgámnak kiáltok, Semmit sem szól, mintha nem hallana. Könyörögve válaszára várok, Mind hiába, nincs mit mondania.

3. Dicsőségemtől megfosztott engem, A koronát fejemről letépte, Mint rossz fát, tépte ki reménységem, Tönkrementem, életemnek vége.

8. Feleségem, hogyha rálehelek, Undorodva fordul el éntőlem. Testvéreimhez hogyha beszélek, Iszonyodva elfutnak előlem.

4. Ellenem fellángolt a haragja, S engem ellenségének tekintett; Együtt támadt rám minden csapata, Sátram körül ezek tábort vertek.

9. Még a kisgyermekek is megvetnek, Ha fel akarok kelni, csúfolnak. Akik örültek szeretetemnek, Utálkozva ellenem fordulnak.

5. Messze űzte el rokonaimat, Elidegenedtek, kik ismertek. Sehol nem lelem szomszédaimat, Ismerőseim elfelejtettek.

10. Bőröm és húsom, mi még rajtam van, Összeaszva a csontomhoz tapadt. Csak fogam húsa olyan, mint hajdan, Mind mostanig épségben megmaradt.

JÓB HISZ ABBAN, HOGY LESZ MÉG MEGVÁLTÓJA Hi 19:21-29. 1. Könyörüljetek! Esdeklek. Énrajtam könyörüljetek! Higgyétek, ha kijelentem: Isten keze vert meg engem!

3. Bárcsak beszédem leírnák, Egy nagy könyvbe belezárnák, Íróvesszóvel, ólommal Kősziklába vésnék gyorsan!

2. Mért üldöztök ti is engem, Amiként üldöz az Isten? Végre elégedjetek meg Testemmel, mit Isten vert meg!

4. Mert én tudom, van megváltóm, Ki él, és lesz szabadítóm. Ő tudja, hogy még mire vár, De a por felett majd megáll.

42 5. Ha lefoszlik is e bőröm, De szeretetét meggyőzöm, Amint szabadulok, menten Meglátom Istent testemben.

7. Ha kényszerítni akartok, Hogy végre megtaláljátok Minden bajomnak gyökerét, Rettegjetek! Most már elég!

6. Saját magam látom meg őt, A mindenható Teremtőt. Bár vesém megemésztetik, Megváltóm mellettem lesz itt.

8. Mert a nagy harag fegyveres Büntetést hoz rá, ki keres Mindig másban nagy bűnöket, Azt majd bíró ítéli meg.

20. fejezet Cófár második beszéde INGERÜLT FELELET Hi 20:2,3. Azért kényszerít engem ingerültségem Feleletre, és van nyugtalanság bennem, Mert megszégyenítő kioktatást hallok, De arra értelmesen majd válaszolok. HULANDÓ A GONOSZOK JÓLÉTE Hi 20:4-23. 1. Tudod- e te azt, hogy ős időktől fogva, Amióta csak ember került a földre, Rövid a bűnösöknek vigadozása, És egy pillanat a gonoszok öröme?

7. Szívja vipera mérgét, és áspiskígyó Marása gyilkolja meg, és lehanyatlik, Nem lesz többé gyönyörűsége a folyó, Amelyben tej és méz bőséggel patakzik.

2. Ha égig nőne is ezek büszkesége, És a fejük elérné a fellegeket, Ganéjként lesz semmi éltük dicsősége, S kik látták, hiába keresik már őket.

8. Elveszti azt, amit e földön szeretett, Nem élvezheti már, mi kedves volt neki; Gazdagságát, mit cserével gyűjtögetett, Elveszíti, neki nem marad meg semmi.

3. Elrepül, mint az álom, és nem találják, Akképpen eltűnik, mint látomás éjjel. Nem látja már senki szeme ragyogását, Nem is törődnek már a lakóhelyével.

9. Hiszen tönkretette a nincsteleneket, Cserbenhagyta őket, mikor bajban voltak, S a házán tovább már semmit sem építhet, Amelyet ő és barátai raboltak.

4. Fiai keresik nincstelenek kedvét, És a vagyonát kiereszti kezéből. Csontjai őrzik tán még ifjú erejét, De porba hanyatló roncs lesz életéből.

10. Mivel a gyomra nem tudta, mi az elég, Nem mentheti meg behabzsolt értékeit. Falánkságában mind befalta ételét, Ezért nem élvezi jóléte éveit.

5. Még ha édes is a gonoszság szájában, És a nyelvével élénken tapogatja, Élvezni akarja, míg lehet, magában, És sokáig ínye között tartogatja.

11. Bár pillanatnyilag még nagy bőségben él, Szorult helyzetbe jut nem is oly sokára. Az összes nyomorult keze hozzá elér, És lesújt rá akkor, amikor nem várja.

6. Átváltozik a gyomrában eledele, Olyan lesz az benne, mint vipera mérge; Gazdagságot nyelt, de nem marad meg benne, Mert az Isten azt ekképpen megítélte.

12. Mikor meg akarja tölteni a hasát, Izzó harag zúdul rája, mint a zápor, A végső romlás gyilkosan karolja át, Összeomlik gyáván, ki egykor volt bátor.

43 „LELEPLEZI BŰNÉT AZ ÉG” Hi 20:24-29. 1. Amikor menekül vasfegyver elől, Ércíjjal lövik át Kihúzza hátából és epéjéből, Rémület járja át.

3. Ki sátrába fut, veszedelem éri, A legnagyobb hőst is. Elrejtett bűnét az ég leleplezi, Rátámad a föld is.

2. Rejtett kincseire a sötétség vár, Szem hiába nézi. A még fel nem szított tűz mindent átjár, És mind megemészti.

4. Háza jövedelmét széjjelhurcolják, Hiába gyűjtötte. Ha megéri Isten haragja napját, Elveszik őtőle.

5. Ezt kapja az Istentől osztályrészül Mindaz, aki bűnös. Ezt örökli beszédéért Istentől, Legyen bármily erős.

21. fejezet Jób hatodik válasza „RESZKETÉS FOGJA EL TESTEMET” Hi 21:2-6. 1. Szavamat figyelmesen meghallgassátok, Ezzel vigasztaljatok! Tűrjétek el, ha én is szólok hozzátok! Aztán majd gúnyolhattok.

3. Forduljatok felém, és szörnyedjetek el Attól, amit itt láttok! Szátokat fedjétek el a kezetekkel! Szörnyűség les itt rátok.

2. Hiszen én nem ember miatt panaszkodom, De nem is csak ok nélkül. Ha türelmetlenkedem, megvan rá okom, Szenvedek végtelenül.

4. Meg is zavarodok, ha csak rá gondolok, S emésztem magam folyton, És egész testemben rettegek, vacogok, Nincs, aki vigasztaljon.

„JÓLÉTBEN TÖLTIK NAPJAIKAT” Hi 21:7-15. 1. Hogy maradhatnak a bűnösök életben? Meggazdagodnak, és tisztes kort érnek el. Ivadékaik velük járnak jómódban, Sarjadékuk velük él az otthonukban.

3. Fiaikat kieresztik, mint juhokat, Előttük játszanak, vígan ugrándoznak. Citera- s dobszóra szépen énekelnek, A síp hangjánál mindnyájan örvendeznek.

2. Házukban békesség van, és nincs rettegés, Mert Isten vesszeje nincsen őrajtuk még. Bikájuk gyakran hág, és nem is hiába, Tehenük ellik, és lesz borja, bikája.

4. Napjaikat jólétben töltik e földön, De nem maradhat itt senki sem örökkön. Csendesen leszállnak a holtak honába, A meghaltaknak sötét birodalmába.

5. Ezt mondták Istennek: Távozz el mitőlünk! Utaid nem járjuk, téged nem keresünk. Ki a Mindenható, hogy neki szolgáljunk? Mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?

44 „KIOKTATHATJA-E VALAKI AZ ISTENT?” Hi 21:16-22. 1. Nincs nekik a kezükben jólétük. Elzárkózom a bűnös tanácstól. Gyakran kialszik az ő mécsesük. Pusztulás lesz Isten haragjából.

3. Saját szemével látja romlását, A Mindenható haragját issza. Ki megélte hónapjai számát, Háza népéhez nem jön már vissza.

2. A bűnösök mind olyanok lesznek, Mint a polyva, mit visz a forgószél. Kire hoz az Isten veszedelmet? Megtudja, aki tőle nem is fél.

4. Kioktathatja valaki Istent? Senki sem mondhat rá ítéletet. Hiszen Ő ítélkezik idelent És a magasság lakói felett.

EGYFORMA VÉG Hi 21:23-26. Van, ki meghal erőnek teljében, Mentesen gondoktól és nyugodtan. Ágyéka tele van kövérséggel, És csontjaiban zsíros velő van.

Van, ki meghal keserű lélekkel, Mert itten a jót nem élvezhette. Mind a porban fekszenek férgekkel, Egyforma sors vár mindkettőjükre.

„KIVISZIK A TEMETŐBE” Hi 21:27-34. 1. Látjátok: Tudom, hogy mit gondoltok, És az ellenem szőtt fondorlatot. Ezt kérdezitek: Az előkelők Hol laknak s mely házban a bűnösök?

4. Ki vetheti szemére dolgait, Kinek bármi legyen a sorsa itt? Tetteiért ki fizet meg neki? Ezt ember a földön nem teheti.

2. Mért nem kérdeztétek meg azokat, Akik oly gyakran utazni szoktak, És vajon miért nem ismeritek Sokszor elhangzott intéseiket?

5. Mikor kiviszik a temetőbe, Sírdombja felett állnak őrségbe. Édesek neki a völgy hantjai, Mikor itten elmúltak napjai.

3. A veszedelem napját az Isten A gonoszoknak tartja fenn itten, És arra viszi őket, amerre A harag napja csap le mindenre.

6. Akkor sok ember vonul utána, S nagy az előtte haladók száma. Hiábavalóságot mért szóltok? Rossz indulatú minden választok.

22. fejezet Elifáz harmadik beszéde „HASZNÁLHAT-E AZ EMBER ISTENNEK?” Hi 22:2-11. 1. Használhat-e az ember Istennek? Az okos csak önmagának használ. A Mindenható tán örvendezhet, Ha téged jónak s igaznak talál?

3. Talán azért száll perbe teveled, Mert jólétedet őtőle várod? Bizony, jól látja Ő bűneidet, Mert neked is sok a gonoszságod.

2. Van-e haszna abból az Istennek, Ha te feddhetetlen életet élsz? Vagy tán épp azért fenyít tégedet, Mert féled őt, s tőle áldást remélsz?

4. Hiszen atyádfiaitól vettél Ok nélkül sok esetben zálogot. Sokat meztelenre vetkőztettél, Ki valamivel neked tartozott.

45 5. A szomjazónak nem adtál vizet, S a kenyered attól megtagadtad, Aki szegénységében éhezett, Könyörgését csak meg sem hallgattad.

7. Az árvák karjait összetörted, Ezért vannak körülötted csapdák, És hirtelen rémület ijesztget, Nem látsz magad körül mást, csak csapdát.

6. Hatalmaskodóké ez az ország, És benne kiváltságosok laknak. Az özvegy hiába fordult hozzád, Te üres kézzel elbocsátottad.

8. Körülötted mély sötétség támad, Semmit sem látsz, hiába nézel szét. Elborít zuhogó vízáradat, Melyben ki csak él, érzi a vesztét.

„KÖVETED AZ ŐSIDŐK ÖSVÉNYÉT” Hi 22:12-20. 1.Mennyei magasságban van fenn az Isten. Nézd, mily magasan ragyognak a csillagok! És te azt kérdezed fennhéjázva itt lenn, Hogy mit tud az Isten, ismerhet-e titkot?

4. Ezt mondták Istennek büszkén: Távozz tőlünk! Ugyan mit tehet értünk a Mindenható? Ha itt vagy mivelünk, annak nem örülünk. Ő mégis adott nekik mindent, mi csak jó.

2. Ítélkezhet-e Ő felhőkön keresztül? Hiszen nem lát, mert sűrű felhők rejtik el. Miért csak Ő tudna ítélni egyedül? Hiszen nincs itt, mert az ég peremén jár-kel.

5. Bűnös tanácsoktól távol tartom magam, És ha ezt látják, örülnek az igazak. A bűnösök napja leáldozik lassan, S az ártatlan ajkán fakadnak e szavak:

3. Az idők ösvényén tudod követni őt, Melyet álnok emberek már kitapostak, Akik elragadtattak időnap előtt, És az ár elmosta gyenge alapjukat?

6. Bizony, kiirtották ellenségeinket, Nincs már itt a gonosz, ki házunkból elűz. Többé nem fenyegetnek romlással minket, Maradékukat is megemészti a tűz.

JÓBNAK MEG KELL TÉRNIE Hi 22:21-30. 1. Légy bizalommal Istenhez! Békülj ki vele, mert ennek, Meglásd, jó eredménye lesz! Áldott békesség lesz benned. Fogadd el tanításait, És szívleld meg mondásait!

4. Akkor a Mindenhatóban Gyönyörködsz, és az Istenhez Emeled arcod valóban, Benne drága kincset lelhetsz. Ha könyörögsz, Ő meghallgat. Teljesítsd fogadalmadat!

2. Hogyha a Mindenhatóhoz Megtérsz, erőt nyersz, felépülsz, Nem közelít már sátradhoz Álnokság; annak nem örülsz. Porba dobod az aranyat, Elnyeli azt a gyors patak.

5. Meglesz, mit elhatározol. Beragyogja világosság Utad, s ha megaláztatol, Ismerd be, hogy gőgös voltál! Mert az Isten azon segít, Aki lesüti a szemét.

3. Drága ófíri aranyad Elsodorja sebes vízár. Sokkal drágább kincsed marad: Mindenható karjába zár. Ő lesz neked minden kincsed, Válogatott színezüstöd.

6. De Ő még azt is megmenti, Aki nem egész ártatlan, Mert Ő azokat szereti, Akikben mély alázat van. És ha tiszta lesz a kezed, Biztosan megmenekülhetsz.

46 23. fejezet Jób hetedik válasza „HOL TALÁLOM ISTENT?” Hi 23:2-9. Most is csak lázongás lesz, ha panaszkodom, Ezért kezemmel elfojtom sóhajomat. Bár megtudnám, hogy az Istent hol találom! Elvinném a trónusához panaszomat. Eléje terjeszteném az én ügyemet: Kegyesen tekintse meg az életemet! Vitatkoznám vele becsületes szívvel. Végleg felmentene Bírám akkor, tudom. De ha kelet felé megyek, sehol sincsen,

Akkor szám szemrehányással lenne tele, Hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, S hogy megtudjam, mi nekem az üzenete, Mi rejlik beszédében, mikor hozzám szól, Hogy teljes erővel perel-e majd velem, Vagy amit irántam mutat, csak figyelem. Ha nyugat felé tartok, ott sem találom. Ha északon működik, nem látom ottan, Ha délre fordulok, ott sem látom jobban.

„AZ Ő ÚTJÁN MARADOK” Hi 23:10-17. 1. Csak Ő tudja, milyen úton járok; Ha megnéz, látja, hogy merre vagyok. Szorosan járok az ő nyomában, Az ő útján maradok szilárdan.

3. Amit kiszabott rám, teljesíti, Ilyesfélét gyakran szokott tenni. Ezért megrettenek színe előtt, Gondolataimban is félem őt.

2. Parancsaiból én nem engedek, Mondásai töltik meg keblemet. Ő nem változtatható meg nyilván, Véghez viszi, amit lelke kíván.

4. Isten csüggesztette el szívemet, A Mindenható rettent engemet. Nem sötétség miatt kell elmúlnom, Nem homály miatt, mely ül arcomon.

24. fejezet Vétek és büntetés „NINCS MENEDÉKHELYÜK” Hi 24:1-12. 1. Mért nincsenek a Mindenhatónál Ítéletre fenntartott idők? A napot, melyen rájuk bíró vár, Mért nem látják az őt ismerők?

6. Harapnivalót a pusztaság ad A mindig éhes gyermekeknek. A bűnösök földjén kapargatnak, És szőlejükben szedegetnek.

2. Elmozdítnak régi határokat, És elrabolnak mindenfelé A mezőn legelésző nyájakat, S vezetik más legelők felé.

7. Meztelenül, ruhátlanul hálnak, A hidegben sincs takarójuk; Ha jön a zivatar, akkor áznak, És nincsen hova elbújniuk.

3. Az árváknak szamarát elhajtják, Az özvegyek ökrét elveszik, És zálogul maguknak megtartják, Így növelik éltük terheit.

8. Az árvát letépik az emlőről A szegénytől, s viszik zálogul. Éhezve jönnek be a mezőről, S csupaszon járnak, ruhátlanul.

4. Az utakon járó szegényeket Leszorítják az utak mellé, És az arra járó embereknek Lapulniok kell mindenfelé.

9. Olajat mások házában ütnek, És a borsajtókban taposnak, Egész nap a bor körül sürögnek, Ennek ellenére szomjaznak.

5. Olyanok ők, mint a vadszamarak, A pusztaságban melyek élnek. Keresnek betevő falatokat A felnövekvő csemetéknek.

10. A városban nyögnek a haldoklók, És kiáltanak segítségért A ,megsebzettek, de jajszavuknak Hangja az Istenhez el nem ér.

47

A VILÁGOSSÁG ELLENSÉGEI Hi 24:13-17. 1. Vannak, akik a világosságnak Ellenségei, nem ismerik Útjait, és az ismerős tájnak Ösvényét nem róják lépteik.

3. A parázna meg a homályt este Lesi, s leplet borít arcára, Hogy senki őt fel ne ismerhesse, Úgy indul el titkos útjára.

2. A gyilkos felkel virradat előtt, Hogy megölje a nyomorultat. A tolvaj vigyáz, hogy ne érje őt Fény; éjjel járja az utakat.

4. Sötétben törnek be a házakba, De még nappal is bezárkóznak, Hogy mi folyik benn, senki ne lássa, Éjjel-nappal csak titkolódznak.

5. Mert mindnyájuknak sűrű sötétség A reggelük, hiszen megszokták

Nappal is az éjszaka sötétjét, A rémítőt és a vak homályt.

„ÖSSZETÖRIK AZ ÁLNOKSÁG” Hi 24:18-21. Hirtelen eltűnnek mind a víz színén, Birtokuk átkozott lesz az országban, Nem láthatók a szőlőskertek mentén, Nem vesznek részt többé ott a munkában.

Elnyeli a hó levét a nagy hőség, A vétkezőket a holtak hazája, Az anyaméh is elfelejti őt még, Többé már senki sem emlékszik rája.

Nem lesz más, csak a férgek csemegéje. Az álnokság mint a fa összetörik. Bántalmazzák, akinek nincs gyermeke, És az özvegyeket gonoszul gyötrik.

„ELCSÜGGEDNEK, ELENYÉSZNEK” Hi 24:22-25. A hatalmasoknak életét megnyújtja Istennek ereje, de ha még áll is, nem Bízhat éltében, mégis életútja Biztonságban van, mert gondol rá az Isten, Lépteit vezérli, és neki nyújt támaszt, Ha bajban lesz, akkor neki őrzőt támaszt.

Felülemelkednek, de kis idő múlva Nincsenek, elenyésznek és elcsüggednek. Hamarosan véget ér életük útja, Mint kalászt levágják, és vége mindennek. Így van. Engem senki meg nem hazudtolhat. Vajon ki tehetné semmivé szavamat?

25. fejezet Bildád harmadik beszéde „HOGYAN LEHETNE IGAZ A HALANDÓ?” Hi 25:2-6. Rettegést kelt mostan Istennek hatalma, Lehet-e halandó igaz Isten előtt? Békességet szerez a magasságban. Lehet tiszta, ki asszonytól született? Megszámlálhatatlan, oly sok a csapata, A hold sem ragyogó az ő szeme előtt, Bárkire ragyog a világosságban. S szemében a csillagok sem fényesek. Hát még akkor mit mondhat ez a halandó? Előtte nem nagyobb ő, mint egy féreg. Még az emberek sem többek, mint egy hernyó. Ki szemben áll vele, komolyan félhet.

48 26. fejezet Jób nyolcadik válasza „SEGÍTETTÉL-E AZ ERŐTLENNEK?” Hi 26.2-4. Segítettél-e az erőtlennek? Támogattad-e a tehetetlent? Az oktalan, együgyű embernek Adtál-e tanácsot, ha tégedet Kérdezett meg, hogy akkor mit tegyen , Merre menjen, és hogy mit beszéljen?

Hasznos volt-e neki tanításod, Amivel sokszor okosítottad? Hogy adtad át neki tudományod, Ki által mondtad el szavaidat? Kinek a lelke beszélt belőled? Erősítetted-e az erőtlent?

ISTEN HATALMÁNAK DICSŐÍTÉSE Hi 26:5-14. 1. Megremegnek az imbolygó árnyak, Amelyek a víz alatt nyugosznak. A holtak hazájabeli tájak Isten előtt nyíltan sorakoznak. Őelőtte mindez leplezetlen, A pusztulás helye is fedetlen.

3. Trónusát felhővel eltakarta, És határt szabott a nagy vizeknek, Hol a világosság megtalálja Határvonalát a sötétségnek. Az ég oszlopai megrendülnek, Fenyegetésétől összedűlnek.

2. Északot Ő széjjelterjesztette A kietlen pusztaságok felett, Majd a földet megerősítette, S befedte vele a semmiséget. Fellegekbe zárta a vizeket, Alattuk a felhő nem reped meg.

4. Erejével lecsillapította A tengert, és a nagy szörnyeteget Értelmével teljesen szétzúzta, Leheletével pedig az eget Kiderítette, s a menekülő Kígyót erős kézzel átdöfte Ő.

5. Pedig ez csak szegélye útjának! És milyen halk itt még az ő szava! De van más jele is hatalmának, Azt kemény mennydörgésben hallatja! Ott nem állhat meg előtte senki, Hiszen ki tudná azt elviselni? 27. fejezet Jób befejező beszédei JÓB VÉDI ÁRTATLANSÁGÁT Hi 27:2-6. 1. Az élő Istenre mondom, Igazamtól ki megfosztott, És a Mindenhatót hívom, Ki lelkemben szomorított:

3. Tőlem bizony távol legyen, Hogy igazat adjak nektek! Az életem feddhetetlen, Ebből soha nem engedek.

2. Amíg e földön lélegzem, Ajkam nem szól álnokságot. Míg Isten Lelke van bennem, Nem mond nyelvem hamisságot.

4. Addig, míg csak meg nem halok, Igazamhoz ragaszkodom. Engem ti ne gyalázzatok Egy napért se! Ezt nem hagyom.

49 „VAN-E REMÉNYE AZ ELVETEMÜLTNEK?” Hi 27:7-10. Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember S mint az álnok, mind, aki énellenem támad! Az elvetemült pedig reménykedni hogy mer, Mikor életéről Isten előtt számot ad? Akkor majd az ilyen ember gyönyörködhet-e Minden erő Urában, a Mindenhatóban?

S ha Isten úgy dönt, hogy véget vet életének, Lehet-e még akkor e földön reménysége? Ha élte úgy alakul, hogy lát végszükséget, Kiáltása eljut-e Istene elébe? Vagy talán bármikor segítséget kérhet-e Istentől, ha bűneit megbánja valóban?

ROSSZRA FORDUL A GONOSZOK SORSA Hi 27:11-23. 1. Megtanítlak titeket az Isten hatalmára. Nem titkolom el, hogy mi a Mindenható terve. Hiszen jól érthető ez mindnyájatok számára, Miért van hiábavalósággal szátok tele? 2. Ilyen örökség jut Istentől bűnös embernek: A Mindenhatótól az erőszakos megkapja. Ha lesz is sok gyermeke, prédája lesz fegyvernek, Utódainak kenyere nem lesz, mint akarja. 3. A dögvész elviszi sírba a maradékait, Nem siratják őket az itt maradt özvegyeik. Lehet, hogy egymásra halmozza ezüst tárgyait, És lesz neki, akár a por, annyi ezüstje itt. 4. Készíttethet magának olyan sok öltözéket, Mint a földben sokfelé megtalálható agyag, Ártatlanok viszik el az ezüst edényeket, Ruháit pedig magukra öltik az igazak. 5. Háza, mit épített, olyan lesz, mint a molyfészek Vagy mint a csősz építette értéktelen kunyhó. A gazdag lefekszik, s mire felébred, szegény lett, Semmije sem lesz, mert milye volt, az volt csak múló. 6. A rémület, mint az árvíz, akképpen meglepi, A sötét éjben pedig forgószél elragadja. Keleti szél kapja fel, és messzire repíti, Lakóhelyén meglepi, és hirtelen felkapja. 7. Reménytelenül próbál meg elfutni előle, De hiába fut, ezt elkerülni csak nem tudja. Ki csak látja lakóhelyén, mind felszisszen tőle, Összecsapja tenyerét, ha arra visz az útja. 28. fejezet Jób tovább beszél A TERMÉSZET KINCSEINEK KIAKNÁZÁSA Hi 28:1-11. 1. Az ezüstnek bányája van, az aranyat mossák, Rezet kőzetből, vasat a földből előhozzák. Az ember végigkutatja a mély sötétséget, A sűrű homályból előhozza az értéket.

50

2. Lakatlan helyen a föld mélyébe aknát törnek, Akik arra járnak, róluk el is feledkeznek. Az emberektől messze, a nagy mélységben vannak, Gerendákon, köteleken függnek, himbálóznak. 3. A föld, amely idefenn szép, lágy kenyeret terem, Ott lenn olyan, mint tűz pusztította, sötét verem. A zafír megtalálható a kemény kőzetben, Az arany viszont kicsike, apró rögöcskékben. 4. Ösvényét a ragadozó madár nem ismeri, A sólyom sem pillantja meg, szeme nem észleli. Ragadozó vadállatok nem taposnak arra, Bozontos sörényű oroszlán sem lépked rajta. 5. Még a legkeményebb köveket is megrongálja, Nem kíméli a hegyek kőzetét, mind feldúlja. A sziklákban folyosónak hasít új járatot, S ott a mélyben a szem meglát minden drágaságot. 6. A vizet, ha beszivárog a kivájt járatba, Eltömi, belőle semmi be nem juthat abba. Ami most még el van rejtve lenn, a sötét mélyben, Felhozza onnét, hogy ragyogjon itt a napfényben. A BÖLCSESSÉGET NEM LEHET MEGVENNI Hi 28:12-19. 1. Hol található meg a bölcsesség? Hol van az értelem legfőbb helye? A halandó nem tudja értékét, Élők földjén nem jössz össze vele.

3. Ófír aranya érte nem elég, Nem ónixban, nem zafírban mérik. Arany s üveg érte mind kevés még, Drága ékszerekért sem cserélik.

2. A mélység ezt mondja: Nincsen benem. Színaranyért nem lehet megvenni. A tenger ezt mondja: Nálam sincsen. Árát ezüstben nem lehet mérni.

4. Korall s kristály nem egyenlő vele, Gyöngyöknél is drágább a bölcsesség. A kúsi topáz sem áll felette, Érte még a színarany sem elég.

EGYEDÜL ISTEN ADHAT BÖLCSESSÉGET Hi 28:20-28. 1. Honnan is jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? A madaraktól elfedi az ég, És szemünk elől is el van rejtve.

3. Isten jól látja a földnek szélét, Mert az ég alatt Isten mindent lát. Ő szabta meg a szélnek erejét És a vizek mélységét, nagyságát.

2. A halál s a pusztulás ezt mondja: Mi csak fülünkkel hallottuk hírét. Az utat őhozzá Isten tudja, Ő mondhatja meg a lelőhelyét.

4. Ő szabta meg az esőnek rendjét, A mennydörgő viharfelhő útját. Sorra rávetette tekintetét, Hisz Ő ismeri mindnek a múltját.

5. A bölcsességet elkészítette, Az embereknek pedig ezt mondta: A bölcsesség az Úrnak félelme. Értelmed ne irányítsd a rosszra!

51 29. fejezet Jób visszagondol régi boldogságára AZ EGYKORI BOLDOG NAPOK Hi 29:2-6. Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani napokban, A régi napokban, mikor Isten óvott engem!. A sötétben is világosságánál járhattam, S megvilágította az ő mécsese a fejem. Bár lehetnék olyan, mint ifjúkorom idején, Mikor sátramban közösségben éltem Istennel, Amikor a Mindenhatóval együtt jártam én, S körülöttem ott volt velem sok drága gyermekem Abban az időben népeim boldogok voltak, Bőségben tapostak mindig, s tejszínben fürödtek. Lábaim tejjel s mézzel folyó árban tocsogtak, S a kősziklából is olajpatakok ömlöttek. JÓB EGYKORI TISZTESSÉGE Hi 29:7-10. Amikor a város kapujához mentem, S a kaputéren elfoglaltam a helyem, Az ifjak, ha megláttak, hátra húzódtak, Az öregek felkeltek, s állva maradtak.

A vezetők abbahagyták beszédüket, És a szájukra tették a tenyerüket. A fejedelmek megálltak, s a beszédük Elnémult, és az ínyükre tapadt nyelvük.

„IGAZSÁGOT ÖLTÖTTEM MAGAMRA” Hi 29:11-17. 1- Aki a fülével hallotta, ki vagyok, Boldognak mondott engem. Aki a szemével rám nézett, és látott, Tanúskodott mellettem.

4. Igazság palástját öltöttem magamra, S az is felöltött engem. Jogosságot cselekedtem napról napra, És az lett a süvegem.

2. Mert én megmentettem minden nyomorultat, Aki hozzám kiáltott. Az árvák közül segítettem sok olyat, Kit más nem támogatott.

5. A vaknak, ha hozzám fordult, szeme voltam, És lába a sántának. Szegények ügyéért atyjukként harcoltam, Még ma is rám várnának.

3. A veszendő ember hálatelt áldása Mindig énreám szállott. Az özvegy szíve, ha volt szomorúsága, Vidám szívvé változott.

6. Az álnok állkapcsát viszont összetörtem, És a fogai közül A zsákmányt kiráncigáltam jó erősen, Megrendíthetetlenül. ÁLMODÁS Hi 29:18-20.

Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, S mint a főnix madár, még sokáig élhetek, Gyökerem a vízig ér, ágamra harmat száll, Kifeszített íjamra is új dicsőség vár.

52 „ÉLÜKÖN ÜLTEM” Hi 29:21-25. Figyelmesen hallgattak rám, s ha tanácsot adtam, Elnémultak, mert permetként hullt rájuk a szavam. Vártak rám, mint tavaszi esőre, szomjas szájjal, Ha nevettem, ők rám néztek vidám kacagással. Én választottam meg nekik, mikor mit tegyenek, Köztük laktam, s élükön ültem az embereknek. Együtt jártam velük, mint a király a csapattal, Mint aki bátor szívvel gyászolókat vigasztal. 30. fejezet Elfordultak Jóbtól MINDENKI MEGVETI ŐT Hi 30:1-10. 1. Most azonban kinevetnek engem Mind, kik fiatalabbak énnálam, Kiknek még apját sem emlegettem Egy sorban néhány juhászkutyámmal.

4. A népek kiközösítik őket, Rájuk kiáltnak, mint tolvajokra. Félénken elrejtőznek a völgyek Mélyén, nem mennek ki a szabadba.

2. Az ő kezük nem ért semmit nekem, Hiszen odalett életerejük. Éhezve, gyengén és erőtlenen Most a kopár föld az eledelük.

5. Keresik a sziklás üregeket, Mindenhol szakadékokban laknak, A csalánok alatt gyülekeznek, És a bokrok között kiáltoznak.

3. A már rég elpusztult pusztaságon Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, S mivel nem találnak mást e tájon, Eledelük rekettyegyökér lett.

6. Ezek bolondok, sőt becstelenek, Hiszen korbáccsal verték ki őket Az országból. Most rólam fecsegnek, Gúnyolódnak rajtam s élcelődnek.

7. Ha meglátnak közeledni engem, Utálkozva messze távolodnak. Sőt mi több, még le is köpnek menten, S aztán szemtelenül elkotródnak. „LÁBAMNAK GÁNCSOT VETNEK” Hi 30:11.15. Íjam húrját meglazította az Isten, Ezért zabolátlanok most velem szemben. A csőcselék jobb felől énreám támad, Elém áll, és elgáncsolja a lábamat, Sőt egész utat épít ki énellenem Azért, hogy visszatartson s megrontson engem.

Ahol járok, elrontják az ösvényemet, Hogy minél előbb romlásba kergessenek, Pedig nem is akad segítőjük nekik, Amit tesznek, azt mind egyedül cselekszik. Ez a csőcselék most mind ellenem támad. Garázdálkodásuknak hogy vessek gátat?

Úgy özönlenek rám, mint valami résen, Meg mernek támadni most, nem úgy, mint régen. Nagy rémület fog el, mert méltóságomat Szélvész űzi el, én már nem is látom azt. Szétfoszló fellegnek tűnik boldogságom, Nem jön vissza többé, hiába is várom.

53 „FOGYTÁN VAN MÁR A LELKIERŐM” Hi 30:16-19. Fogytán van már a lelkierőm, A nyomorúság foglya vagyok. Éjszaka nyilall csontom, velőm, És kínjaim el nem fogynak ott.

Nagy erővel öltözetemet Megragadja, s bedob a sárba. Hamu és por fedi testemet. Jobb lenne nem is lennem már ma.

„AHOL MINDEN ÉLŐ TALÁLKOZIK” Hi 30:20-23. Segítségért kiáltok hozzád, De a választ hiába várom. Eléd állok, s bár szemed jól lát, Segíthetnél bármilyen áron, Te csak nézel és figyelsz engem, Nem könyörülsz feldúlt lelkemen.

Irántam kegyetlenné lettél, Erős kézzel üldözöl engem. Messze sodor el innen a szél, És a vihar szétmállaszt menten. Tudom, úti célod a halál, Viszel a minden élő útján.

„SAKÁLOK TESTVÉRE LETTEM” Hi 30:24-31. A roskadozó nem tudja kezét kinyújtani? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? Nem sírtam, ha nehéz napokat élt át valaki? Nem szomorodott-e el lelkem a szegényekért? Jót reméltem, és jött a rossz, Fényt vártam, és homály lett ott .

Nincs már nyugtom, mert elért a nyomorúság napja. Feketén járok, de nem a nap égetett így le. Jusson a gyülekezethez kiáltásom hangja! Segélykérésemet a testvérekhez elvigye A szél vagy az Úr kegyelme! Most is Ő szívem reménye.

Sakálok testvére lettem és a struccok társa. Az emberek elkerülnek, nincs már, ki segítsen. A bőröm megfeketedett, és a csontom rázza A kínzó láz; fájdalmamra segítség itt nincsen. A citerám szól gyászosan, És a sípom sír hangosan. 31. fejezet Jóbnak tiszta a lelkiismerete „VESZEDELEM VÁR AZ ÁLNOKRA” Hi 31:1-12. 1. Szövetséget kötöttem a szememmel, Hogy a szűz leányokra ne tekintsen. Akkor mi lett volna részem Istentől És a Mindenhatótól onnan fentről? Hisz veszedelem vár az álnokokra És szerencsétlenség a gonoszokra.

3. Ha úgy látja, hogy az útról letértem, És a szememet követte a szívem, És ha netán a kezemhez szenny tapadt, Akkor mindazt, ami énnekem sarjadt, Gyökerestül szaggassák ki hirtelen, És más egye meg, amit én vetettem!

2. Jól láthatja utaimat az Isten, Szeme rajta van minden lépésemen. Hogyha lábam hamis úton sietett, Hozzon, hogy megmérjen, igaz mérleget! Látja, hogy kezem csalásra nem hajlott, És megtudja, hogy feddhetetlen vagyok.

4. Ha a szívem bolondult asszony után, És leselkedtem barátom ajtaján, Akkor másnak örüljön feleségem, És mások hajoljanak rá kedvesen! Isten ezért biztosan megítélne, Lelkem akkor őtőle joggal félne.

54 5. Ez bizony gyalázatos dolog volna: Oly bűn, mellyel bírónak lenne dolga. Olyan tűz lenne ez, melynek ereje Pusztítana, s mindent megemésztene, Gyökerestül kiirtaná énnekem Az eddig összegyűjtött jövedelmem. „RETTEGTEM ISTEN CSAPÁSÁTÓL” Hi 31:13-23. Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, Mikor perük volt ellenem, vajon mitévő lennék? Ha most rám támadna Isten, s kérné az igazolást, És ezért mind számon kérne, akkor most mit felelnék? Őt nem Ő alkotta-e, ki engem, az anyaméhben, Vagy talán nem Ő formált mind a kettőnket egységben? Ha a nincstelenek kívánságát meg nem hallgattam, Az özvegyek szemét pedig engedtem epekedni, És hogyha a falatomat megettem mind egymagam, De az árva hiába kért, neki nem adtam enni, Akit ifjúsága óta apjaként én neveltem, És anyám méhétől fogva útjain én vezettem, Ha elnéztem, hogy a veszendő mennyire ruhátlan, És a szegény embernek nincs takarója mellettem, S ha nem részesített volna engemet az áldásban, Hisz juhaim gyapjától felmelegedni engedtem, Ha az árva ellen felemeltem volna kezemet, Mikor a kapuban állva várta segítségemet, Akkor ne maradjon fenn a vállam a lapockámon, És akkor mind a két karom szakadozzék le tőből, Akkor mindez az isteni ítélet rám szakadjon, És akkor szálljon rám nyomorúság a Teremtőtől! Hiszen Isten csapásától én mindig is rettegtem, És soha nem volt erőm, hogy fenségét elviseljem. „HA CSAK TITOKBAN IS” Hi 31.24-28. Ha reménységemet aranyba vetettem, S azt hittem, hogy a színaranyban bízhatok, Ha örültem, hogy sokat szerzett a kezem, És felhalmoztam hatalmas gazdagságot, Az is oly bűn lenne, amivel én itt lent Bírák elé kellene hogy oda álljak,

Ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, És a holdat, hogy miként halad pompásan, Ha csak titkon is tettem oly bolondságot, Hogy csókot hintettem kezemmel formásan, Hiszen megtagadtam volna vele Istent, Aki odafentről mindennek irányt szab.

„NEM HÁLT JÖVEVÉNY AZ UTCÁN” Hi 31.29-34. 1. Nem örültem gyűlölőim vesztének, Mikor őket baj érte, nem ujjongtam. Nem voltam híve az átkos beszédnek, Számmal vétkezni én soha nem szoktam.

2. Nem mondhatták a vendégek sátramnál, Hogy nem tudtak jóllakni hússal nálam. Ha jövevény jött, az nem hált az utcán, Az utas előtt ajtómat kitártam.

55 3. Ha szokás szerint eltitkoltam volna Vétkeimet, ahogy azt sokan teszik, S keblemben őrizném bűnöm titkolva, Mint ahogyan azt mások is elrejtik,

4. Akkor tarthatnék a nagy tömegektől, És megvethetnének a nemzetségek, Sőt retteghetnék gúnyos lenézéstől, S félnék attól, hogy ajtómon kilépjek.

„VÁLASZOLJON A MINDENHATÓ!” Hi 31:35-37. Bárcsak meghallgatna engem valaki! Végszómat végül, íme, hadd mondjam ki: Válaszoljon nekem a Mindenható, Írjon vádiratot nekem a vádló!

Bizony, akkor azt én vállamra venném. És mint koronát a fejemre kötném. Lépteim számát is közölném vele, S elé állnék mint nagy nép fejedelme.

„TÖVIS TEREMJEN BÚZA HELYETT!” Hi 31:38-40. Ha ellenem kiáltott termőföldem, És ha valamennyi barázdája sírt, Ha termését fizetés nélkül ettem,

És ha agyonhajszoltam munkásait, Akkor búza helyett tövis teremjen, Árpa helyett a gyom mindent felverjen!

32. fejezet Elihú első beszéde JÓB BARÁTAI ROSSZUL ÉRVELTEK Hi 32:6-14. 1. Én még fiatal vagyok, ti öregek, Ezért féltem szóba állni veletek. Gondoltam, szóljanak a korosabbak, Az idősek mondjanak okosabbat.

4. Nagyon figyeltem rá, hogy mit mondotok, De nem tudta egyikőtök sem Jóbot Megcáfolni, s amit ő mondott nektek, Nem sikerült rá bölcsen felelnetek.

2. De csak a lélek az a halandóban, A Mindenható Lelke, ki valóban Értelmessé tehet, nem ők értenek Ítélethez, akik vének, idősek.

5. Ne mondjátok, hogy olyan bölcsességet Találtatok, mit csak Isten győzhet meg, Mire felelni ember nem alkalmas, Mert nincs az emberek közt oly hatalmas!

3. Ezért most arra kérlek, hogy hallgass rám. Mit tudok adni, mondja el azt a szám! Én kivártam, amíg ti beszéltetek, Amíg a szavakat keresgéltétek.

6. Jób szavait nem énhozzám intézte, Amikor belekezdett a beszédbe. Ezért nem a ti mondásaitokkal Felelek most neki, egész másokkal.

„TELE VAGYOK SZAVAKKAL” Hi 32:15-22. 1. Megijedtek, többé nem válaszoltak, Mert mind cserbenhagyták őket a szavak. Vártam, de ők többé semmit sem szóltak, Nem beszéltek, néma csendben maradtak.

3. Mostan én is tele vagyok szavakkal, És engem a lélek belül szorongat Olyan bensőm, mint tömlő, tele borral, Nincs nyílása., s így a tömlő széthasad.

2. Hadd mondjam el én is most a magamét! Hadd mondjam el, amit csak tudok, én is! Mert nekem szavaim, bizony, vannak még, Fiatal vagyok, de hadd szóljak mégis!

4. Új bortól a régi tömlő szétpukkad. Hallgassátok meg, amit most én mondok! Azért fújok, hogy levegőhöz jussak, Megnyitom hát számat, és válaszolok.

5. Személyválogató én most nem leszek, Mert tudom, ha hízelgésről szólna szóm, Noha én nem is értek az ilyenhez, Hamarosan elragadna Alkotóm.

56 33. fejezet Isten megbocsát a megtérőknek „MOST MÁR KINYITOM A SZÁMAT” Hi 33:1-7. Ezért halld meg, Jób, szavamat, Figyelj minden beszédemre! Most már kinyitom ajkamat, Szavak tódulnak nyelvemre. Most őszinte szívvel szólok, Mint a tudós válaszolok.

Engem az Isten alkotott, És a Mindenható éltet. Ezért tőled választ várok. Készíts ellenem beszédet! Készülj, és állj ki ellenem, Aztán várd a feleletem!

Isten előtt olyan vagyok Én is, éppen olyan, mint te. Isten, akár az agyagot, Úgy formált meg, és tett ide. Ne félj tőlem, ne ijedj meg! Erővel nem kényszerítlek.

„MIÉRT PERELTÉL VELE?” Hi 33:8-22. 1. Te ezt mondtad fülem hallatára, És én hallottam hangos szavadat: Tiszta vagyok, szívem szavad várja. Ismerjed el ártatlanságomat!

5. Szól hozzánk álomban, látomásban, Mély álomban, csendes szendergésben. Kijelentést ad minden formában, Lepecsételt figyelmeztetésben.

2. Isten mégis talált bűnt énbennem, Lát bennem kifogásolnivalót, Sőt az ellenségének tart engem, Azért tette lábamra a béklyót.

6. Így térít el rossz cselekedettől, Kevélységtől óvja meg az embert. Életét így védi a fegyvertől, És sok lelket a sírtól így megment.

3. Ellenőrzi minden ösvényemet. Te ezt mondod, de én ezt felelem: Nincs igazad, és soha ne feledd: Minden halandónál nagyobb Isten!

7. Így fegyelmezi őt fájdalommal Fekvőhelyén, és a csontjainak Meg nem szűnő, vad háborgásával Ad intelmet neki s fiainak.

4. Miért pereltél vele? Mért mondtad, Hogy egyetlen szóra sem ad választ? Ő válaszol, hol ilyet, hol olyat, De az emberek nem értik már azt.

8. Megutáltatja vele ételét. Sovány lesz, húsa alig látható. Sírgödörhöz közelíti lelkét, Élete holtakhoz lesz hasonló.

„MEGVÁLTOTT ENGEM” Hi 33:23-33. 1. Ha a sok közül akad egy angyal, Aki melléje áll az embernek, S megmondja neki, Isten mit akar, Akkor örülhet könyörületnek. Így szól Isten: Ő sírba ne jusson, A váltságdíjat én elfogadom.

3. Ő pedig énekben ekképpen szól: Vétkeztem, mert lám, görbévé tettem Az egyenest, de Ő bánt velem jól, Nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott, hogy ne jussak a sírba, S ragyogjon éltem világossága.

2. Teste duzzad a fiatalságtól, És ő ismét Istenhez könyörög. Kegyelmes lesz hozzá, és ő újból Megtalálja benne az örömöt. Megengedi, hogy nézze az arcát, És elismeri az ő igazát.

4. Figyelj, Jób, mit én mondok most, arra! Légy csendben addig, míg én beszélek! Aztán én figyelek majd szavadra, És legyen igaz benned a lélek! De ha nem, akkor legyél csak csendben! Én megtanítlak élni bölcsebben.

57 34. fejezet Elihú második beszéde „NEM VAGYOK HITSZEGŐ” Hi 34:2-6. Bölcsek, szavaimra hallgassatok, És figyeljetek rám, ti tudósok! A fül úgy vizsgálja, amit mondok, Mint ahogyan én ételt kóstolok. Az igazságot együtt keressük; Ami jó, azt mi is jónak vesszük.

Hiszen ezt mondja Jób: Igaz vagyok, De Isten megfosztott igazamtól. Ha mondom: Nincs igazam, hazudok, S az igazat elvetem magamtól. Meglőtt engem halálos nyílvessző, Pedig én nem is vagyok hitszegő.

„MELYIK EMBER OLYAN, MINT JÓB?” Hi 34:7-15. Melyik ember olyan, mint Jób, Ki egy társaságban forog A gonoszokkal, s mint vizet Issza a gúnyt, nem keveset, És a bűnös emberekkel Együtt jár este meg reggel?

Azt mondja, hogy az embernek Nem használ, ha az Istennek Közelében örömöt lel. Így beszél az emberekkel: Ti, okos emberek, tehát Halljátok Elihú szavát:

Az bizonyos, hogy Istenben Törvényszegés soha nincsen, És a Mindenható soha Az igazat el nem rontja. Ki az, ki mindent rábízott? Ki alkotta a világot?

Távol van Istentől a bűn, Az álnokságnak nem örül. Akképp fizet az embernek, Ki-ki amint cselekedett. Megtalálja így mindenki, Mit keresett, mi kell neki.

Ha csak magára gondolna, Ő mindent magához vonna, Magához venné a lelkét, Visszavonná leheletét. Minden kimúlnék egyszerre, Az ember a porba térne.

ISTEN NEM IGAZSÁGTALAN Hi 34:16-30, 1. Ha elég értelmes vagy, akkor halld meg ezt, Jól figyeld meg az én kemény szavaimat! Kormányozhat-e, ki a törvényt veti meg? Bűnösnek tarthatod-e te az igazat?

5. Az ember útját Ő mindig szemmel tartja, Megfigyeli az ember minden lépését. Nem rejtőzhetnek a halál árnyékába A sötétségben bujkáló gonosztevők.

2. Ő olyan hatalmas, hogy a királyokat Semmirekellőknek nevezheti joggal, És bűnösöknek nevezhet Ő másokat, Fejedelmeket is, teljes hatalommal.

6. Őneki nem kell sokáig figyelnie Senkit sem ahhoz, hogy küldje ítéletre. Vizsgálgatás nélkül nagyokat zúz össze, Azután másokat állít a helyükre.

3. Nem személyválogató a vezetőkkel Szemben, s nem helyezi Ő a gazdagokat A nincsteleneknél előbbre egy hellyel, Hiszen egyformán Ő alkotta azokat.

7. Ismeri minden tettüket, majd egy éjjel Ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. Hol mindenki látja, ellenük ott lép fel, S méri rájuk kiszabott büntetésüket.

4. Csak egy szempillantás, s mindnyájan meghalnak Éjnek idején, s megrendülnek a népek, És távoznia kell minden hatalmasnak; Nem emberi erő, mitől elenyésznek.

8. Elfordultak tőle, útjain nem jártak, Miattuk száll hozzá nincstelenek hangja, Ő pedig azokat, kik hozzá kiáltnak Nyomorúságukban rendre meghallgatja.

58 9. Ha tétlen maradna, ki ítélhetné el? Ki láthatná, ha elrejtené orcáját? Nem közli Ő magát sem egy egész néppel, De még egy embernek sem fedi fel magát.

10. Nem engedi meg, hogy az elvetemültek A többi ember felett uralkodjanak, És kik csalárdul tőrbe csalják a népet, Azoknak semmiképpen nem ad hatalmat.

„JÓB BESZÉL, DE ÉRTELMETLENÜL” Hi 34:31-37. Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, ezentúl nem leszek Rossz? Taníts meg arra, mit nem látok, És ha elkövettem álnokságot, Akkor többé ilyent én nem teszek, Hallgatok rád, és járok teveled.

Megtorolja tán azt, mit te megvetsz? Teneked kell eldöntened most ezt? Nem én döntök, neked kell felelned, Előtte neked kell megjelenned. Sok értelmes ember ezt mondja majd, S a bölcs férfiú is engem hallgat:

Jób szól ugyan, de értelmetlenül Beszél és nagyon felelőtlenül. Bár soká viselne próbatételt, Mivel mint az álnokok úgy felelt! Vétkét megtetézi hűtlenséggel, És jön az istentelen beszéddel.

35. fejezet Elihú harmadik beszéde „MEGADOM RÁ NEKED A VÁLASZT” Hi 35:2-4. Jogosnak gondolod-e, hogyha ezt mondod: Nekem igazam van az Istennel szemben? Jogosnak tartod-e, hogyha ezt gondolod: Mi hasznom van abból, hogyha nem vétkezem?

Én neked megadom erre a válaszom, Hogy értsd, mit gondolok a te helyzetedről. Neked és barátaidnak válaszolom, Amit gondolok a hallott beszédekről.

ISTEN MAGASAN VAN AZ EMBER FELETT Hi 35:5-8. Tekints az égre, és lássad meg, Hogy tefeletted a fellegek Milyen magasan vonulnak el! Mit ártasz neki, ha vétkezel? Bűnöd csakis a magadfajta Embernek árt, mást nem ránt bajba,

Bármennyi sok bűnöd is lenne, Ugyan mit tehetnél ellene? Mit adhatsz neki, ha igaz vagy, Vagy pedig Ő neked mit adhat? Igazságod nem használ másnak, Egyedül az ember fiának.

JÓB A HIÁBAVALÓSÁGOT SZAPORÍTJA Hi 35:9-16. 1. A sok elnyomás miatt a Halandók kiáltoznak, És a hatalmasok karja Miatt folyton jajgatnak.

2. De nem mondják: Vajon hol van Teremtő, nagy Istenünk, Ki nekünk az éjszakában Szánkba adja énekünk?

59

3. Annál többre tanít minket, Mint a föld állatait, S nekünk bölcsebb dolgot hirdet, Mint a madaraknak itt.

6. Akkor is, ha azt mondanád, Hogy ezt nem veszed észre, Ügyed ott van, Ő mindent lát, Várnod kell a döntésre.

4. A gonoszok kevélysége Miatt ők kiáltanak, De e reménytelenségbe Az Isten választ nem ad.

7. Mivel még nem büntetett meg Úgy, mint ahogy kellene, És hogy milyen nagy a vétek, Tudomásul nem vette,

5. A hiábavalóságot Isten meg nem figyeli, S bár kérik a Mindenhatót, Tekintetbe nem veszi.

8. Sok hiábavalóságra Azért nyitja Jób száját, S tudatlanul szaporítja A mondanivalóját.

36. fejezet Elihú negyedik beszéde „FELVILÁGOSÍTLAK” Hi 36:2-4. Legyél egy kis türelemmel! Én majd felvilágosítlak, Mert van, mit még mondanom kell, Hogy Istenről tanítsalak.

Messziről hozom, mit tudok, Hogy Alkotóm igazoljam. Hidd el nekem, nem hazudok, Tökéletes minden szavam!

„MEGNYITJA FÜLÜKET” Hi 36:5-15. 1. Milyen hatalmas az Isten, Mégsem vet meg minket itten. Hatalmas és erős szívű, Elé állhat mind, ki hithű.

4. Ha pedig bilincsbe verik, Fogva tartják, megkötözik Nyomorúság kötelével, Rabsággal és szenvedéssel,

7. Ha azután rá hallgatnak, S őt szolgálják, napjaikat Jólétben töltik, vígságban, Éveiket boldogságban.

2. A bűnösöket nem tartja Életben, ha nem akarja, De igazságot szolgáltat Szenvedő nyomorultaknak.

5. Azzal nekik a tettüket 8. Adja tudtukra, s vétküket Feltárja nyilvánosságnak, Mert ők így felfuvalkodtak,

De ha nem hallgatnak rája, Átüti őket a dárda, És tudatlanságuk miatt Kimúlnak, mint a rossz fiak.

3. Az igazat őrzi, védi, Királyi trónra ülteti, Örökre felmagasztalja, Tekintete nyugszik rajta.

6. És megnyitja a fülüket, Hadd értsék az intelmeket, S engedi, hogy térjenek meg Gonoszságukból, míg lehet.

9. Az elvetemült szívűek Dacosak lesznek, nem hűek, Istenhez nem könyörögnek, Mikor megkötözi őket.

10. A lelkük már fiatalon Elhal, nem marad semmi nyom Utánuk, elpazarolják Éltüket, mint a paráznák.

11. A nyomorultat megmenti, Nyomorúságban is védi, És fülét sanyargatással Nyitja meg Isten, nem mással.

60 „FENSÉGES AZ ERŐS ISTEN” Hi 36:16-25. 1. Kivezetne téged Isten A nyomorúság honából. Tágas helyre vinne innen Az állandó szorultságból. Asztalodra zsíros étel Kerülne mindig bőséggel.

3. Ha csapás ér, vigyázz arra, El ne ragadjon indulat! Ne számíts nagy váltságdíjra! Segélykérésed eljuthat, Minden nyomorúságodból Hozzá? Vajon figyel rád jól?

5. Tőle számon ki kérheti Bármilyen magatartását, És azt mondani ki meri, Látva tettét, hallva szavát, Hogy amit tett, az álnokság, Abban nincs semmi igazság?

2. Tele van a te beszéded Jogtalan ítélkezéssel. Jogosan ér utol téged Az ítélet szenvedéssel. Igaztalanok szavaid, Rád már senki sem hallgat itt.

4. Ne vágyj olyan éjszakára, Amikor népek tűnnek el! Ne tekintgess gonoszságra, A nyomort ne azzal űzd el! Ne felejtsd: Fenséges Isten! Ilyen tanítód más nincsen.

6. Inkább tetteit magasztald, Amelyekről énekelnek Nagy hatalmát megtapasztalt, Nevét dicsérő emberek! Minden halandó rá tekint, De fénye csak messziről int.

ISTEN DICSŐSÉGE A TERMÉSZETBEN Hi 36:26-33. 1. Milyen magasztos az Isten, De nem ismerhetjük őt meg, Léte kifürkészhetetlen. Összegyűjt dús vízcseppeket, Amelyekkel a fellegek Locsolják az embereket.

3. Ő ezekkel ítélkezik A népek felett, de juttat Bőségesen eledelt is Annak, ki élelmet kutat. A bűnöst Ő elítéli, Az éhezőt megsegíti.

2. Érted, hogy a viharfelhő Mért terül szét, és mért dörög Annak sátra, és merről jő, S hova tart a felhők között? Világot áraszt szerteszét, Befedi a tenger mélyét.

4. Kezét villámfény borítja, S ráküldi ellenségire. Hírt ad a mennydörgés róla, És ki figyel jeleire, Érzi azt még a jószág is, Hogy Ő közelebb van máris.

37. fejezet Elihú tovább beszél ISTEN HATALMA A FÖLD FELETT Hi 37:1-13. 1. Bizony, ettől megremeg a szívem, És csaknem kiugrik a helyéből. Dörgését halljátok figyelmesen, S morajlását, mely szájából kijön!

4. Isten megparancsolja a hónak, Hogy nagy pelyhekben a földre hulljon, És utasítást ad a zápornak, Hogy felhőszakadásként zuhogjon.

2. Az egész ég alatt szétteríti Villámfényét a föld pereméig, Majd a földet dörgés remegteti, Fenséges hangja hallatszik végig.

5. Lefog itt minden emberi kezet Azért, hogy megtudja minden ember, Hogy mostan az Isten cselekedett, Vele szembeszállni senki nem mer.

3. Csodás hangon mennydörög az Isten, És hatalmas tetteket visz véghez, Melyeket senki meg nem ért itten, S ezek fényébe ember nem nézhet.

6. Rejtekébe bújik a vadállat, Hol senki sem látja, ott tanyázik. Kinyitja Isten a nagy kamrákat, S északról hideg vihar áramlik.

61 7. Isten leheletétől jég támad, A víz színe összeáll páncélként, Majd a fellegből nedvesség árad, A felhő villámot szór szerteszét.

8. Minden irányban körbe gomolyog, Hogy teljesítse engedelmesen Az Istentől származó parancsot Mindenfelé a földkerekségen.

9. Isten egyszer mindezt büntetésből Küldi a földre, mit Ő birtokol, Máskor ugyanazt szeretetéből Bocsátja az emberre mindenhol. ISTEN IGAZSÁGOSAN BÁNIK AZ EMBEREKKEL Hi 37:14-24. 1. Jób, figyelj csak ide! Állj meg, s jól meggondold, Hogy milyen csodákat cselekszik az Isten! Tudod-e, hogy miután Ő úgy parancsolt, A felhők ragyogtak csodás villámfényben?

4. Szóljak-e neki, ha beszélni akarok? Mondta tán az ember, hogy el akar veszni? Nem látszik a napfény, bár már ottan ragyog A felhők mögött, s Ő a szélt kiereszti.

2. Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, Melyek a tökéletes tudás csodái? Ha a déli szél nyugton hagyja a földet, Hogy melegszenek át az ember ruhái?

5. Északról kitisztul, s aranyló szél támad, Isten körül pedig félelmes ragyogás Hol a Mindenható van, oda nem láthat Ember szeme, mert hatalma olyan csodás.

3. Ott voltál-e, mikor a felhőt formálta, Mely miként az öntött tükör, olyan szilárd? A sötétség hozzá utunkat elállja, Nem kérdezhetjük meg, hogy mit miért csinált.

6. Mégsem nyomja el a teljes igazságot, Ezért félik az emberek, de kik bölcsnek Tartják magukat, Ő nem is szól azokhoz, De még csak nem is vet rájuk tekintetet.

38. fejezet Isten első beszéde Jóbhoz ISTEN JÓBHOZ FORDUL Hi 38:2,3. Ki akarja elhomályosítani örök rendemet? Értelmetlen szavakkal ki akar zavarni engemet? Övezd hát fel derekadat férfiasan! Arra kérlek, Amit csak tudsz, add tudtomra okosan, mikor kérdezlek. „TUDSZ VALAMI OKOSAT?” Hi 38:4-7. Hol voltál, mikor a földnek én alapot vetettem? Ha erre tudsz szólni okosan, akkor mondd el menten! Tudod-e, hogy ki szabta meg ennek pontos méretét, Vagy tudod, ki fogta a mérőzsinórnak a végét?

Mire vannak erősítve a földnek oszlopai, És ki tette sarokkövét, ahol most van, oda ki, Mikor a hajnali csillagok együtt vigadoztak, És eközben boldogan ujjongtak az istenfiak?

KI SZABTA MEG A TERMÉSZET RENDJÉT? Hi 38:8-11. Ki zárta el a tengert ajtókkal, Én azután határt szabtam neki, Mikor a föld gyomrából előtört, Raktam rá ajtókat, és raktam zárt, Mikor sűrű homállyal takartam,Majd megmondtam, meddig terjedhet ki, És mikor felhőalakot öltött? S hullámainak is szabtam határt.

62 „ÖSSZETÖRI A FELEMELT KART” Hi 38:12-15. Mióta élsz, lett-e reggel parancsodra, Kijelölted-e a hajnalnak a helyét, Hogy jól megragadja a földnek a szélét, És a bűnösöket mind lerázza róla?

Formálódik, mint agyag a pecsét alatt, S előtűnik a föld jól felöltöztetve, A fényt a bűnösöktől így takarja le, S összetöri azt, ki felemeli a kart.

„MEGFIGYELTED-E A FÖLDET?” Hi 38:16-21. Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a földnek a mélypontjait? Láttad-e a halálnak kitárt kapuit , És rád borította-e az árnyékait?

Figyelted-e a földet szélességében? Melyik út visz a világosság helyéhez? Amit erről tudsz, azt mondd el most egészen! Tudod-e, hogyan jutsz el a sötétséghez?

KI IRÁNYÍTJA A CSAPADÉKOT? Hi 38:22-30. 1. Eljutottál-e a hó raktáráig, A jégeső raktárát elérted-e? Tartogatom ezt a harcok napjáig És a nyomorúságok idejére.

3. Hogy esőt adjon a lakatlan földre És az ember nem lakta pusztaságra, Vizet adjon a zöldellő növényre, S a kopár sivatagot megáztassa?

2. Mely útról oszlik el a világosság? A keleti szél éjjel honnan árad? A zápornak ki készített csatornát? A mennydörgő viharfelhő hol támad,

4. Ki nemzette az esőt s a harmatot? Kinek méhéből jön jég , s hullik dara? A vizek mint a kő összeállnak ott, S az ég a mélység színét betakarja.

„ISMERED-E AZ ÉG SZABÁLYAIT?” Hi 38:31-38. Össze tudod-e te kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag kötelét meg tudod-e oldani? Fel tudod-e kelteni az állatöv csillagait? Tudod-e a Nagymedvét s fiait irányítani? A világ szabályait vajon meg tudtad ismerni? A földön talán te határozod meg az uralmát? Hangod a magas felhőkig el tudod-e küldeni, Hogy magadra irányíthasd azok vízáradatát? El tudod-e útjukra a villámokat engedni? És vajon mondhatják-e majd azok neked: Itt vagyunk? A sötét felhőkbe ki tud bölcsességet küldeni? Tán az égi tüneményeknek értelmet adhatunk? Ki oly bölcs, hogy megszámlálhatja az ég fellegeit, S onnét a vizestömlőket ki tudja üríteni, Amikor a föld, akár az öntvény, megkeményedik, És egymáshoz tapadnak annak kemény göröngyei?

63 „KI SZEREZ ELEDELT A HOLLÓNAK?” Hi 38:39-41. Tudsz-e zsákmányt ejteni a nőstény oroszlánnak Vagy csillapítani éhségét a kölykeinek, Amikor azok a rejtekhelyükön lapulnak, Vagy a bokrok között a leshelyükön fekszenek? Vajon ki szerez eledelt az éhes hollónak, Mikor fiókái felkiáltanak Istenhez, És mivel nincs mit enniök, szerte kóvályognak? Ki tud hozzászólni bölcsen az ilyen helyzethez? 39. fejezet Isten további szavai „TUDOD-E?” Hi 39:1-4. Tudod-e, hogy mikor ellik a kőszáli zerge? Megfigyelted-e, hogy a szarvas mikor borjazik? Megszámláltad-e, meddig tart ezek vemhessége, S mikor ellenek meg, mikor születnek fiaik? Ezek lefekszenek, és megellik borjaikat, És ezzel minden fájdalmuktól megszabadulnak. Borjaik a legelőn erősítik magukat, Majd elszélednek, és többé vissza nem fordulnak. PUSZTALAKÓ ÁLLATOK Hi 39:5-8. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarakat: A zebráknak ki oldozta el a köteleit? Otthonukul kiosztottam nekik a pusztákat, S a kopár szikes földek lesznek lakóhelyeik.

A városi sokadalmat ottan kinevetik, Mert ott nem hallják a hajcsárok kiáltozását. A hegyeken vannak nekik kövér legelőik, Ahol a zöld növényeket egész nap kutatják. A BIVALY Hi 39:9-12.

A bivaly hajlandó-e neked szolgálni, Ott hál-e a jászolodnál? Kötéllel barázdába tudod-e fogni, Netán utánad boronál?

Bízhatsz-e benne? Hiszen nagy az ereje! Rábízhatod-e munkádat? El tudod-e képzelni, hogy a szérűdre Behordja a gabonádat? A STRUCC Hi 39:13-18.

A struccmadár vígan verdes szárnyával. Az nem toll, s nem gólya szárnya. Tojásait kikölteti a porral, A földön magára hagyja. Elfelejti, hogy láb eltiporhatja, És a vad eltaposhatja.

E madár fiaihoz oly mostoha, Mintha nem övé volnának. Nem retteg, hogy kárba vész fáradsága, Híjával van okosságnak. De a lovon és a lovasán kacag, Mert ha fut, sebesen halad.!

64 A LÓ Hi 39:19-25. 1. A szilaj lónak az erőt te adod-e? Te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? Akárcsak egy szöcskét, te ugráltatod-e? Büszke horkantása eltölt félelemmel.

3. A tegez hangosan meg-megcsörren rajta, A lándzsa, a kopja csillog, mikor vágtat. Dübörögve fut, a föld dobog alatta, Ha zeng a kürt szava, ő veszteg nem marad.

2. Kapálja a csatateret erejével, Örvend az erőnek, a fegyvert megveti, A kard elől nem fut vissza ő félénken, Nem remeg, mert a rettegést nem ismeri.

4. Nyerít, valahányszor a kürt hangját hallja, És már jó messziről megérzi a harcot, Amikor felharsan a vezérek hangja, Zúg a harci zaj, és vad kiáltás harsog.

AZ ÖLYV ÉS A SAS Hi 39:26-30. Te adsz erőt az ölyvnek, hogy szárnyra keljen, És a szárnyait kiterjessze dél felé? Te parancsolsz-e, hogy a sas hol fészkeljen, És milyen magasan szálljon az ég felé?

Kősziklákon lakik, ott van a tanyája, A bérctetőn és magas sziklafalakon. Onnan kémlel, az egész környéket látja, Ennivaló után kutat messze tájon.

Éles tekintete jó messzire ellát, Fiókái mindig mohón vért szívnának, Ezért amerre egy sebesültet meglát, Menten ott terem, mert azt nem adja másnak. 40. fejezet Jób első válasza ISTEN MEGSZÓLÍTJA JÓBOT Hi 40:2. Miért perlekedik a Mindenhatóval Az akadékoskodó?

Aki vitatkozik az isteni szóval, Az legyen válaszadó!

JÓB VÁLASZOL Hi 40:4,5. Bizony, könnyelmű voltam. Mit felelhetnék neked? Kezem már a számon van,

Többet ilyet nem teszek. Egyszer szóltam, aztán nem. Kétszer? Többször nem teszem.

AZ ÚR VÁLASZA A VIHARBÓL Hi 40:7,8. Övezd fel derekad férfiasan! Én kérdezlek, te oktass okosan? Mit gondolsz, az igazságom semmi? Én bűnös, s te igaz akarsz lenni? „ÉKESÍTSD FEL MAGAD! Hi 40:9-14. Miként az Istennek, van-e olyan karod? Tudsz-e mennydörögni, mint Ő, olyan hangon? Öltsél magadra fenséget s méltóságot, Ékesítsd fel magad, és pompád ragyogjon?

A gőgösökre öntsed ki haragodat, Dühösen nézz rájuk, és alázd meg őket! Tipord le a bűnösöket, hol csak vannak, És igázd le a gőgösen hencegőket!

65

Mélyen a föld alá ásd el valamennyit! Gondosan zárd el őket egy rejtett helyre! Akkor látni fogom, hogy jobbod megsegít, És még én is méltatlak majd dicséretre. A VÍZILÓ Hi 40:15-24. 1. Nézd csak a vízilovat! Azt is én teremtettem, Akárcsak téged itten. Láttál már ily izmokat?

4. Ez Isten remekműve. Fegyverrel is ellátta Hatalmas alkotója, S ha kimegy a mezőre,

7. Lótuszbokrok árnyában A fűzek körülveszik A parton, és elrejtik; Ott van ő biztonságban.

2. Legel az, mint a marha. Bár izmai kemények. Inai egybeérnek, S mily erős a dereka!

5. A vadak mind mellette Játszadoznak, mert neki Ételét a hegy termi, Bármilyen nagy termete.

8. Az áradástól nem fél Akkor sem, bármilyen nagy A vize a Jordánnak, Még ha szájáig is ér.

3. Mint a cédrus, a farka, Lábszárai vasrudak, Izmai ráfonódnak, És érccső minden csontja.

6. A lótuszbokrok alatt Hever, és a mocsaras Víznek szélén a nádas Jó rejtekhelye marad.

9. Lehet-e szemtől szembe Elfogni, és karikát Az orrán ki húzhat át? Megvédi nagy tömege.

A KROKODIL Hi 40:25-32. A vízből kifoghatod A krokodilt horoggal? Talán le szoríthatod Nyelvét vastag fonallal?

Tudsz húzni valahogyan Kemény orrába kákát? Át tudod-e kampóval Szúrni a vastag állát?

Madárként játszhatsz vele? Lányodnak megkötheted? Alkudoznak-e érte Cimborák, kereskedők?

Könyörög-e majd neked, Vagy szelíden szól hozzád? Köt veled szövetséget, Vagy lesz talán a szolgád?

Vethetsz nyársat orrába, Talán fejébe szigonyt? Menj csak a közelébe, S érzel majd szörnyű iszonyt!

41. fejezet Isten második beszéde Jóbhoz A VADÁLLATOK KIRÁLYA Hi 41.1-26. 1. Aki ebben reménykedik, az csalódik, Attól is összeroskad, ha csak meglátja. Ki fel merné verni, olyan nem adódik, De olyan sem, aki ellene kiállna.

4. Ki olyan bátor, hogy szétnyissa a száját? Fogai körül vad rémület lakozik. Büszkén mutogatja pikkelyei sorát, Mindez szoros pecsétként felsorakozik.

2. Ki szállhat e földön úgy szembe énvelem, Hogy én őt sértetlenül hagynám elmenni? Hisz’ az ég alatt mindent én teremtettem; Minden az enyém, s én nem hagyom elvenni.

5. Ezek ott egymáshoz olyan közel vannak, Hogy még a szél sem hatolhat be közéjük. Összekapcsolódnak, egymáshoz tapadnak, Nincs az az erő, mely rést ezek közé üt.

3. Nem hallgathatom el csodaszép alakját, Jól formált tagjait, hatalmas erejét. Ki nyúlna szájába megnézni a fogát? Van-e oly merész, ki lehúzná a bőrét?

6. Felvillanó fényt sugároz tüsszentése, Szemei mintázzák a hajnal sugarát, Szájából mint fáklyáknak előtörése, Akként sziporkáznak kifelé a szikrák.

66 7. Tűz tör elő kitágult orrlyukaiból, Mint amikor gőz száll fel a forró üstből. Lángot lövell ki nagyra tátott szájából, A parázs lángra lobban leheletétől.

11. Nem futamodik meg sebes nyílvesszőtől, Rajta a parittyakő is széjjeltörik. Nem ijed meg dorong fenyegetésétől, Ha suhognak is a dárdák, őt nem gyötrik.

8. Nagy erő van felhalmozva a nyakában. Kik látják, rémülten futnak szét előle. Az alsóteste is jó kemény magában, Szinte mozdíthatatlanul rá van öntve.

12. Mint hogyha éles cserép lenne a hasán, Mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. Mint egy fazékban, úgy fortyog a víz nyomán, A tengert is felkavarja nagy iramban.

9. A szíve, akárcsak a kő, olyan kemény, Mint az a malomkő, amelyik alul van. Ha felemelkedik, már futni sincs remény, Fejvesztve állnak meg előtte, bénultan.

13. Maga után fényes ösvényt hagy a vízben, Őszbe csavarodik a mély tenger vize. Nincs hozzá hasonló a földkerekségen, A félelmet soha kicsit sem ismerte.

10. Ha eltalálja a fegyver, nem árt neki, Megveti a nyilat, a lándzsát, a kopját. A vasat, mint a szalmát, annyiba veszi, Úgy tekinti a rezet, mint egy korhadt fát.

14. Bátran nekitámad minden hatalmasnak, Nem retten meg tőle, nem ismer félelmet, Mert ő a királya minden vadállatnak, Ő nem fél semmitől, de tőle rettegnek.

42. fejezet Jób új élete JÓB BŰNBÁNATA Hi 42:2-6. 1. Tudom, hogy mindent megtehetsz, S olyan szándékod nem lehet, Mit meg nem valósíthatnál, Mert nagyobb vagy a nagyoknál.

3. Csodálatosabbak ezek, Mint hogy felfognák emberek. Hallgass meg hát, hadd beszéljek, Oktassál, hogyha kérdezlek!

2. Ki merne az örök rendre Homályt borÍtani rendre? Ezért mondtam, hogy nem értem, És magyarázatod kérem.

4. Csak hírből hallottam rólad, De most szememmel láttalak. Ezért mindent visszavonok, Amit eddig ajkam mondott.

5. Komoly bűnbánatot tartok, És bocsánatodra várok. Porban és hamuban ülök, És jóságodnak örülök.

67 ZSOLTÁROK KÖNYVE PSALMI PS I. könyv 1. ZSOLTÁR IGAZAK ÉS BŰNÖSÖK 1. Az az ember lehet mindig boldog, Aki nem ül be a csúfolódók Székébe. s ki a vétkesek útjára Nem lép rá, de mindig figyel Urára, S elmélkedik mind éjjel, mind nappal Isten törvényéről alázattal.

3. A bűnösök bizony nem így járnak, Hanem mint a szél fútta polyvának Lesz sorsuk az ítélet idejében, Mert ők az igazak közösségében Nem állhatnak meg, és ott nem lesz helyük, Elkárhoznak a vétkesekkel együtt.

2. Olyan lesz ő, mint a fa, amelyet Bővizű folyó mellé ültettek. Betartja a gyümölcsérés idejét, És idejében megtermi gyümölcsét. Üde lombját soha el nem veszti; Minden, amit tesz, sikerül neki.

4. Jól ismeri az Úr mindenkinek Útját, főleg az igaz embernek, Akinek a lépteit Ő vezeti, De a bűnösöket semmibe veszi, Ezért aztán elvész azok útja, S ott maradnak elhagyva, magukra.

4. ZSOLTÁR DÁVID ESTI IMÁDSÁGA HÚROS HANGSZERRE, A KARMESTERNEK 1. Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, Én igazságos Istenem! Kiutat vajon hol találok, Ha szorult helyzetben hányódok? Hallgass meg vergődésemben! Emberek! Meddig gyalázzátok Én féltett dicsőségemet? Üres beszédre míg vágyódtok, És míg kedveltek hazugságot, Míg szóltok ily beszédeket?

3. Hozzatok igaz áldozatot, S bízzatok mindig az Úrban! Meghallgatja az Úr imátok, És mindig gondja van tirátok, Ma is éppúgy, mint a múltban. Sokan vannak, akik ezt mondják: Jó napokat bár láthatnánk? Bár mindnyájan nézhetnénk orcád Ránk ragyogó világosságát, S kegyesen nézne Urunk ránk!

2. Tudjátok meg: Az Úr csodákat Tesz a benne hívő néppel, Meghallja a kiáltásokat, Várja a hozzáfordulókat, Kik elé borulnak hittel. Akkor is, hogyha felindultok, Ne vétkezzetek dühösen, Előbb inkább gondolkozzatok, S könnyebben lecsillapodhattok Kedves fekvőhelyeteken!

4. Nagyobb az örömem tebenned Azoknál, kiknek van boruk, És a magtáraik megtelnek Búzával, melyben bővelkednek, Szívem mégsem húz hozzájuk. Békében fekszem le ágyamban, És azonnal el is alszom. Tudom, hogy nálad biztonságban Lehetek ébren és álmomban. Én ezt mind az Úrtól várom.

5. ZSOLTÁR DÁVID ZSOLTÁRA FÚVÓS HANGSZERRE, A KARMESTERNEK 1. Uram! arra kérlek tégedet, Hogy amikor sóhajtozom, És tehozzád fohászkodom, Hallgassad meg ezt a te híved, Ki keres téged.

2. Figyelj hangos kiáltásomra, Én Istenem és Királyom, Mikor hozzád imádkozom! Jól figyeljél minden szavamra, Imádságomra!

68 3. Uram, énnekem meghallgassad Minden szavamat! Jó reggel! Készülök hozzád jó szívvel. Halld meg alázatos szavamat! Csak téged várlak.

8. Vezess, Uram, igazságodban, Mert sok az én ellenségem, Aki feltámad ellenem! Egyengesd előttem az utat! Várom az Urat.

4. Istenem! Tudom, Te nem leled Örömöd a gonoszságban, Bűnben, gyalázatosságban, A gonoszt hozzád nem engeded, Sőt elkergeted.

9. A gonoszoknak hazug szájuk, Igaz szó onnét ki nem jön, Álnokság van a nyelvükön, Bűzlik belül a romlottságuk, Nyitott sír torkuk.

5. Nem állhatnak meg szemed előtt, Hiszen Te gyűlölöd őket, Az aljas gonosztevőket, És nem tűröd meg a dicsekvőt Sem színed előtt.

10. Derítsd ki vétküket, Istenem! Gonosz fondorlataikba Bukjanak bele ők még ma! Taszítsd el őket sok vétkükben, És űzd el innen!

6. Elpusztítod a hazudozót És minden vérszomjas embert, Ki másokat bajba kevert. Utálja az Úr az álnokot, A kárt okozót.

11. Örülni fog majd mindenki, Aki elmenekül hozzád, Mert benned oltalmazót lát; Mind, aki nevedet szereti, S ajkára veszi.

7. De én bemehetek házadba, Mert Te nagyon szeretsz engem. Nálad tiszteletem teszem. Belépek hozzád leborulva És hálát adva.

12. Uram! Te megáldod azokat, Akik igazságban járnak, És mindig szavadra várnak. Rájuk terjeszted oltalmadat, Mintegy pajzsodat.

12. ZSOLTÁR DÁVID ZSOLTÁRA MÉLY HANGRA, A KARMESTERNEK 1. Segíts, Uram! Elfogytak a kegyesek, És eltűntek az emberek közül Mind, akik hozzád voltak hűségesek, Nem forgolódnak már széked körül.

5. Ezt mondja az Úr: Most viszont felkelek, Mert elnyomják a nyomorultakat. Hallom, miként sóhajtnak a szegények. Én megmentem az elnyomottakat.

2. Ezek, amikor beszélnek egymással, Nem mondanak mást, csak hazugságot. Minden szavuk, mit szólnak sima szájjal, Kétszínű; nem szólnak igazságot.

6. Az Úrnak ígéretei oly tiszták, Mint ezüst, mit hétszer tisztítottak; Formába öntötték, s azt földbe vájták, Amit máskor is csinálni szoktak.

3. Irtson ki az Úr minden sima szájat És minden nyelvet, mely mond nagyokat, Hogy az emberek soha ne hallják azt, Amit ezek egymásnak mondanak!

7. Uram! Te megtartod ígéretedet, Bennünket pedig megoltalmazol, És tőlünk ezt a gonosz nemzedéket Jó messzire elűzöd mindenkor.

4. Ezt mondják egymás között beképzelten: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk. Úrrá mirajtunk ki lehetne itten, Uralmát ki erőltethetné ránk?

8. Még akkor is, ha bűnösök járkálnak Körülöttünk, és ha az emberek Alávalóságokat kiabálnak, Te megvédesz, így félnünk nem lehet.

69 13. ZSOLTÁR DÁVID ZSOLTÁRA, A KARMESTERNEK 1. Mondd meg, meddig tart ez, Uram! Megfeledkeztél énrólam? Mondd: Meddig rejted el orcádat Előlem, hogy ne láthassalak, S mily dicső vagy Te, ne tudjam?

3. Tekints rám, hallgass meg engem, Én áldott Uram, Istenem! Őrizd meg szemem ragyogását, Vedd el rólam álom látását, Mely halálos lehet nekem!

2. Mondd: Meddig kell tanakodnom És a szívemben bánkódnom? Meddig támad fel még ellenem Vadul rám törő ellenségem, És meddig kell még bujdosnom?

4. Ne mondhassa ellenségem: Ezúttal őt kivégeztem! Gaz ellenségem ne ujjongjon, Engem ingadozni ne lásson, Vesztemen ne örülhessen!

5. Bízom a te hűségedben, Ezért ujjongok szívemben. Hogy megsegítesz, azt jól tudom. Énekemet az Úrnak mondom, Hiszen Uram jót tett velem. 15. ZSOLTÁR DÁVID ZSOLTÁRA 1, Uram! Ki lehet sátradnak Vendége, és te szent hegyeden Teveled ki tartózkodhat, Ottan fenn ki sátorozhat? Vajon ki lakhat e szent helyen?

3. Ki nyelvével nem rágalmaz, És aki felebarátjával Jót tesz, senkit nem bántalmaz, És semmi rosszat nem tesz az Ő közeli embertársával.

2. Aki él feddhetetlenül, Aki törekszik az igazságra, És aki a szívén belül Csak rád gondol szüntelenül, És jól ügyel minden szavára.

4. Aki az alávalókra Megvetéssel tekint mindenkor. Tisztelettel néz azokra, Kik hittel néznek urukra, Esküjét megtartja bármikor.

5. Ki nem ad pénzt uzsorára, De megvesztegetni sem hagyja Magát mások rovására,

Vigyáz az ártatlanokra, Ki nem tántorodik meg soha.

19. ZSOLTÁR DÁVID ZSOLTÁRA, A KARMESTERNEK 1. Az egek hirdetik Isten nagy tetteit, Az ő dicsőségét. Keze munkájáról itt és ott mindjárt szól A magas menny s az ég. Nappal a nappalnak, A világosságnak Szavait mind átadja. Éjjel az éjjelnek Az erős Istennek Nevét felragyogtatja.

2. Nincs szó, és nincs beszéd, Meg sem rezzen a lég, Nem hallatszik hangjuk. Most oly csendes minden, Nem jut zaj ki innen, Szavukat sem halljuk. Hangjuk eljut mégis A világ végéig Mindenhova a földre. Szavuk szerte hangzik, S mindenhol visszhangzik, És zúgni fog örökre.

3. Sátrat ver a napnak, Amely úgy haladhat, Miként a vőlegény Kijön szobájából; Úgy fut messze, távol A földnek peremén. Mint egy hős, elindul A föld peremén túl Az egeknek széléig. Az egész égen át Lövelli sugarát, Mindenfelé melegít.

70 4. Törvénye az Úrnak Teljességet mutat, Felüdít lelkeket. Szava határozott; Okost és bolondot, Éppúgy bölccsé tehet. Amit az Úr hirdet, Melenget sok szívet, És szavai helyesek. Világos parancsa, Fel is ragyogtatja Sugarával a szemet.

5. Az Úrnak félelme Tiszta, és örökre Minden szava megáll. Döntése mind igaz; Mit elhatároz, az Helyeslésre talál. Kívánatos hangja, Mint a föld aranya, Színaranynál fényesebb. Sok ékes beszédnél, Mint csurgatott méznél Minden szava édesebb. 7. Kevély szolgád engem Ne fenyegethessen, Ne legyen rajtam úr! Akkor feddhetetlen Leszek, bűntől menten, Megronthatatlanul

6. Szolgád is meghallja: Hogy ha ezt megtartja, Jutalma bőséges. Ha figyelmeztetik, Felnyitják szemeit, Az már elégséges. A tévedéseket, Eltévedt lépteket, Ki észleli ezeket? Tárd fel titkaidat! Rejtett bűnök miatt Ne büntess meg engemet!

Számnak a mondását, Szívem gondolatát Fogadjad el kedvesen! Kősziklám csak Te vagy. Megváltóm, el ne hagyj, Maradj velem Istenem!

23. ZSOLTÁR DÁVID ZSOLTÁRA Pásztorom az Úr, én nem szűkölködöm, Terelget engem füves legelőkön. Hűs folyóvízhez, mely lágy csobogással Csörgedez, az Úr hív szelíd hívással. Csendes víz partján az én Uram vár rám. Bár fényes arcát örökké láthatnám! Asztalt terítesz nekem ellenségem Előtt, s olajjal megkened a fejem, És a poharam csordultig van töltve.

Lelkemet az Úr Lelke felüdíti, Léptemet igaz ösvényére viszi. Járjak a halál árnyéka völgyében, Semmi félelem nincs szívem mélyében, Mert Te velem vagy, én erős Istenem, Vessződ és botod megvigasztal engem. A te jóságod kísér minden napon, És az én Uramnak házában lakom Egész életemben, most és örökre. 27. ZSOLTÁR DÁVIDÉ

1. Az Úr életemnek világossága És segítsége. Hát kitől félnék? Minden erőm az Úr támogatása. Ki volna hát, akitől rettegnék? Ha a gonoszok rám támadnának, Szorongató, gonosz ellenségek, S várnák, hogy szétmarcangolhatnának, Megbotlanának és elesnének.

3. Az Úr megóv sátorában engemet, A veszedelem napján vigyáz rám. Sátra mélyén biztonságban rejteget, Velem együtt magas kősziklán áll. Ezért felemelt fővel állhatok Rám törő ellenségeim között. Örvendezve hozok áldozatot Az Úrnak, s énekben dicsérem őt.

2. Ha egy egész tábor jön is ellenem, Még őtőlük sem fél az én szívem. Ha háború tör rám, nincs mitől félnem, Mert bizakodom én Istenemben. Az Úrhoz most azért esedezem, Hogy mindenkor házában lakhassam, Szép templomában gyönyörködhessem, Jóságát mindenkor megláthassam.

4. Halld meg, Uram, mikor hívlak tégedet, Szent színed elé jusson el hangom! Könyörülj rajtam, kérésemet értsd meg, Szálljon szent helyedre imádságom! Mikor arra szólítasz fel engem, Hogy fényességed elé járuljak, A válasz így csendül meg szívemben: Uram! Tehozzád járul hű fiad.

71

5. Uram, ne rejtsd el orcád énelőlem, Ne utasítsd szolgád el haraggal, Hiszen csak Te vagy az én segítségem! Istenem, jöjj szabadításoddal! Te vagy az én megmentő Istenem, Ezért ha elhagyna apám, anyám, Tudom, Te magadhoz fogadsz engem, És nem utasítod el az imám.

6. Arra kérlek, hogy taníts meg utadra, És vezessél helyes ösvényeken. Teveled biztosan indulok hadba A rám támadó ellenség ellen. Ne dobj oda ellenségeimnek Indulatára, kik rám támadnak! Ellenem ők mind bosszút lihegnek. Ne higgy a hamis tanúk szavának!

7. Hiszem, hogy valamikor még meglátom Az élők földjén az Úr jóságát, Ezért nyitott szívvel mindig csak várom, Hogy énfelém fordítsa orcáját. Arra kérlek, reménykedj az Úrban, Az ellenségtől sohase rettegj, Erős szívvel járj minden utadban, És egyedül az Úrban reménykedj. 36. ZSOLTÁR DÁVIDÉ, A KARMESTERNEK A bűnös ember szívében Nincs semmi istenfélelem, Mélyében suttog bűne. Magának azzal hízeleg, Hogy szítni tud gyűlöletet, Sok ártatlant elűzne. Szája beszél csalárdságot, Ajaka meg rontást károg, Nem akar okos lenni. Rontást agyal ki ágyában, Csak arra gondol álmában, A rosszat kieszeli.

Uram! A te szereteted Ostromolja a kék eget, És a fellegekig ér. Igazságod, mint a hegyek, Mint a mélység, ítéleted, Felelős vagy mindenért. Milyen drága szereteted! Menekülnek az emberek Szárnyadnak árnyékába. Szent házadnak bőségében Dúslakodnak. s örömében Részesülnek mindnyájan.

Nálad az élet forrása; Szemünknek világossága A te világosságod. Maradj tovább is hűséges A tiszta szívű népekhez, Álljon meg igazságod! Ne taposson a gőgösök Lába rám, és a bűnösök Bujdosója ne legyek! A gonosztevők elbuknak, Felkelni többé nem tudnak, A földön elterülnek.

2. könyv 42. ZSOLTÁR KÓRAH FIAINAK ÉNEKE, A KARMESTERNEK 1. Mint szarvas folyó vizére Szomjasan kívánkozik, Lelkem vágyik Istenére, És hozzá fohászkodik. Szomjúhozik én lelkem Teutánad, Istenem! Úgy szeretnék hozzád menni, Színed előtt jelen lenni.

3. Miért csüggedsz el, én lelkem? Ne veszítsd el hitedet! Miért háborogsz énbennem? Van még neked Istened. Bízzál! Veled van Isten, Félni semmi ok nincsen. Felé még ma elindulok, Általa megszabadulok.

2. Hulló könnyem lett kenyerem, Mert éjjel-nappal hallom, Hogy hol van az én Istenem, Min lelkemben bánkódom. Arra jól emlékezem, Hogy sok embert vezettem Ünneplő gyülekezetben Hozzád, zengve énekekben.

4. Mikor elcsügged a lelkem, Mindig csak rád gondolok. Tudom, nem hagysz el, Istenem! Színed előtt hódolok. A Micár- s Hermón-hegyen Velem van én Istenem. Ha a Jordán földjén járok, Ott is Istenemre várok.

72

5. Örvény kavarog örvényben Zuhatagok zajában. Minden hab átcsap felettem Hullámok vad táncában. Szeretetedet nappal Érzem minden bizonnyal. Éjjel éneket adsz számba, S öntöm szívem imádságba.

6. Ezt mondom én Kőszálamnak: Miért felejtettél el? Mért hagyod, hogy gyászban járjak, S harcoljak ellenséggel? Mintha csontom tördelnék, Mikor gyaláz ellenség. Egész nap azt kérdik tőlem, Hogy hol van az én Istenem.

7. Miért csüggedsz el, én lelkem, Bennem miért háborogsz? Hiszen nagy az én Istenem, Hozzá mért nem fohászkodsz?

Bízzál mindig Istenben! Hálát adok lelkemben Szabadító Istenemnek, Reménysége Ő szívemnek.

67. ZSOLTÁR A KARMESTERNEK, HÚROS HANGSZERRE Legyen kegyelmes hozzánk Isten, És Ő áldjon meg bennünket! Szent nevét magasztalja minden, Dicsérjük szent Istenünket. Nézzük fényes arcát, Látjuk ragyogását. A te utadat Lássák minden fölött, És a népek között Áldják Urukat!

Erős Isten! Magasztaljanak E földön téged a népek! Téged, akinek hatalma nagy, Áldjanak a nemzetségek! A népek örülnek Erős Istenüknek, És ujjonganak, Mert a nemzeteket Hűséggel vezeted, Mind együtt vannak.

Magasztaljanak a nemzetek, Minden nép tégedet áldjon! Szent egyetértésben legyenek, Mind csak téged magasztaljon! A föld jó termését Meghozta, gyümölcsét. A mi Istenünk Szereti ő népét. Hívei őt féljék, Mert jót tesz velünk! 75. ZSOLTÁR A „NE VESZÍTS EL” ÉNEK DALLAMÁRA, A KARMESTERNEK 1. Magasztalunk, Istenünk! Tégedet magasztalunk. Légy közel hozzánk, Urunk, Maradj mindig mivelünk! Csodáidat hirdetjük, Szent nevedet dicsérjük.

3. A kérkedőknek mondom: Itten ne kérkedjetek, Gőgösek ne legyetek! A bűnösöket óvom: Ne legyetek nyakasak, Szóljatok szép szavakat!

5. Pohár van a kezében A mi kemény Urunknak, És fűszeres borunknak Le kell nyelni sebtében Seprőjét is. A földön Nem könyörül bűnösön.

2. Amikor igazságot Szolgáltatok, az időt, Hol áldják a Teremtőt, Én állapítom meg ott, És ha a föld meginog, Tartok minden oszlopot.

4. Mert a felmagasztalás Nem nyugatról, keletről , Nem is a puszta felől Jön, de a megalázás Istentől jön, ki hamar Megaláz s felmagasztal.

6. Ezeket mindenkoron Hirdetem a népeknek, És Jákób Istenének Nevét hirdetni fogom. A bűnöst összetöröm, Az igaznak lesz öröm.

73 76. ZSOLTÁR ÁSZÁF ÉNEKE. HÚROS HANGSZERRE, A KARMESTERNEK 1. Istent ismerik Júdában, Neve ismert Izraelben. Ismerős ott nagyságában. Lakhelye a Sion-hegyen, Az ő sátra Sálémba kerül, Ismerik a városon belül.

4. Félelmes vagy haragodban. Ki állhat meg teelőtted? Győztél sok viadalodban, Mikor ellened feljöttek. Mikor ítélkezel a mennyben, Megijed a föld, és lesz csendben.

2. Tüzes nyilakat tört össze, Sőt mi több: pajzsot és kardot, S mi csak volt harci eszköze Az ellennek, elpusztult ott. A hegyeknél hatalmasabb vagy, Ahol este zsákmányt osztanak. ,

5. Ítéletet tart az Isten És annak ad szabadulást, Aki alázatos itten. Még az is, ki él haragvást, Megtér majd, és magasztal téged Mert haragját Te megfékezed.

3. Mind, akik elbizakodtak Sorban kifosztottak lettek. Akik vívták a harcokat, Azok álomba merültek. Jákób Istenének ereje A lovast is megrettentette.

6. Tegyetek Isteneteknek, Az Úrnak szent fogadalmat! Illik teljesítenetek Az elmondott szép szavakat. Nektek, kik körülötte vagytok, Komoly legyen fogadalmatok!

7. Vigyetek szent ajándékot A félelmetes Istennek! Félik őt földi királyok, S dicsőítik fejedelmek. Ne legyetek büszkék előtte! Hatalmasok is félnek tőle.

82. ZSOLTÁR ÁSZÁF ZSOLTÁRA 1. Isten ott áll az isteneknek Közösségében, és ezeknek Népes seregei felett Mond Ő kemény ítéletet. Ti vajon meddig ítélkeztek Álnokul az emberek felett, És ilyent meddig csináltok, Hogy a bűnöst pártoljátok?

3. Azok pedig, az úgynevezett Istenek semmit nem értenek, S miközben sötétben járnak, Földi tájak ingadoznak. Lennétek tán Isten fiai, Ti mégis mind meg fogtok halni. Hivatkoztok a Felségre, Mégis mentek ítéletre.

2. Sokan inkább védelmezzétek4. Igazságát a nincstelennek! Az árvát, szegényt védjétek, Ki nyomorult, segítsétek! A nincstelent őrizzétek meg, Óvjátok meg a szegényeket, És ragadjátok ki őket Kezéből a bűnösöknek!

Ti is úgy, minta közemberek, Szavamra mind semmivé lesztek, Vagy mint itt a főemberek, Úgy jártok, istentelenek. Jöjj, mi Istenünk, légy bírája A földnek! Szavad vajh ki állja? Végy magadhoz minden népet, Hisz mind a te örökséged!

74 4. könyv 90. ZSOLTÁR MÓZES IMÁDSÁGA 1. Urunk! Nekünk biztos hajlékunk voltál, Megóvtál nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegy nőtt fel a sík vidékre, Te már a világ felett uralkodtál. Hatalmad kiterjeszted a földre; Te úr vagy, és úr leszel örökre.

5. Ha ránk zúdítod kemény haragodat, Napjaink, éveink, rövid életünk, Mint egy sóhajtás, úgy múlnak el velünk. Adsz hetven évet vagy talán nyolcvanat, Hiábavaló annak nagy része, Eltűnik, hogy alig vesszük észre.

2. A halandó embert a földi porba Visszatéríted, mert ez a parancsod: Térjetek vissza, akik porból vagytok! Ezer év lepereg előtted sorba, S annyi, mint egy nap elmúlásában Vagy egy őrváltás az éjszakában.

6. Ki tudja, hogy milyen kemény haragod, És hogy milyen félelmetes minekünk Felháborodásod, mitől rettegünk? Ezért taníts számolni minden napot Olyan formán, hogy bölcs szívhez jussunk, És megérthessünk téged, bölcs Urunk!

3. Ha a mi éveinket elragadod, Olyanok lesznek, mint álom reggelre, Mint a mezőnek felnövekvő füve: Hajnalra Te szép virágba borítod, Aztán mint halad a nap előre, Megfonnyad, s száraz gaz lesz belőle.

7. Urunk! Fordulj hozzánk! Meddig késel még? Arra kérünk, szolgáidon könyörülj. Reggelenként, mikor a nap felderül, Könyörgünk, hogy hozzánk akkor kegyes légy, Örül, s imát zeng neked a lelkünk. Kérünk, mindenkor maradj mivelünk!

4. Bizony elmúlunk nagy haragod miatt, Indulatod miatt megsemmisülünk; Leplezetlenül áll előtted bűnünk, S jól ismered, mit vétkeztünk mindennap. Arcod előtt mi rejtett bűneink Nyilván vannak, és titkolt vétkeink.

8. Kérünk, hogy örvendeztess meg bennünket, És annyi napon át megvidámítsál, Ahány napon át eddig megaláztál, S annyi éven át vidítsd fel lelkünket, Ahány éven át gonosz volt sorsunk, És nyomorúságban szomorkodtunk!

9. Tetteid mindig láthatók legyenek Szolgáidon, és a te méltóságod! Legyen velünk a te jóindulatod! Szeretetét érezhessük Istennek! Kezünk munkáját tedd állandóvá, Amit alkotunk, maradandóvá! 94. ZSOLTÁR ISTEN IGAZSÁGOS ÍTÉLETE 1. Urunk! Megrovásnak Istene, Jelenjél meg, jöjj közénk ide! Jöjj mennyei ragyogásban! Emelkedj fel, föld Bírája, S mi a gőgös tettek ára, Fizesd meg nekik búsásan!

3. Uram! Eltiporják a népedet, Nyomorgatják örökségedet, Az özvegyeket gyilkolják, Sanyargatják a jövevényt, A nincstelent és a szegényt És minden védtelen árvát.

2. Urunk! Mondd meg nekünk, hogy meddig Fognak a bűnösök bűneik Tengerében örvendezni! Az aljas bűnelkövetők És a hitvány gonosztevők Meddig fognak még kérkedni?

4. Azt hiszik, hogy az Úr nem látja, És Jákób Istene nem bánja. Ostobák, térjetek észre! Mire vártok, esztelenek, Mikor jön meg az eszetek, Mikor nyugosztok már végre?

75 5. Az, aki a fület alkotta, Lehetetlen, hogy ne hallana. Jól lát a szem teremtője. Ne büntetne, ki népeket Fenyít meg, s ismereteket Tanít, titkok ismerője?

9. KI véd meg a gonoszok ellen És a gonosztevőkkel szemben. Hogyha nem segített volna Kegyelmesen az Úr rajtam, Akkor kellene hogy lakjam Ott, merre van a csend hona.

6. Az Úr tudja, hogy az emberek Gondolatai mennyit érnek. Uram! Boldog az az ember, Akit olykor megfenyítesz, Törvényeddel megismertetsz, És így téged jól megismer.

10. Mikor gondoltam, és úgy láttam, Hogy roskadozik az én lábam, Támogatott szereteted. Hogyha aggódom szívemben, Vigasztalásod énbennem Felüdíti a lelkemet.

7. Istenünk! Te saját népedet A rossz napoktól óvod, véded. Népedet megvédelmezed. Míg a bűnösöknek sírját Ellenségei megássák, Te óvod a tieidet.

11. Vajon lehetsz-e közösségben Romlottak ítélőszékével, Mely a törvény látszatával Nyomorúságot hoz létre, S az igazak életére Tör aljas hamisságával?

8. Nem taszítja el az Úr népét, És nem hagyja el örökségét. Diadalra jutsz még egyszer, Melyet most nehéz meglelni, De akkor fogja követni Minden tiszta szívű ember.

12, Énnekem az Úr erős váram, Kősziklám Ő és én oltalmam. Gonoszok ellen fordítja A saját igazságukat, És minden gonoszságukat A mi Urunk elpusztítja.

5. könyv 121. ZSOLTÁR ZARÁNDOKÉNEK 1. A hegyekre feltekintek. Az én segítségem Csak onnan remélem. Kitől kapok segítséget? Az Úrtól, aki eget, És ki földet teremtett.

3. Jobb kezed felől vigyáz rád A te hű oltalmad. Nem árt neked a nap, Éjjel a hold sem árt. Az Úr a te őriződ, Senki le nem győzi őt.

2. Ő nem engedi, hogy lábad Az úton, ahol mégy, Kőben megbotoljék. A te őriződ nem szunnyad. Izrael ura vigyáz, Figyel rád, bármit csinálsz.

4. Az Úr minden bajtól megvéd, Kezével óv téged, Megőrzi életed, Vigyáz rád, bármerre is mégy. Jártodban, keltedben Ő Oltalmazó, őriző.

125. ZSOLTÁR ZARÁNDOKÉNEK 1. Akik az Úrban bizakodnak, Mint a Sion hegye, Mely megáll örökre, Ők mindig olyanok maradnak, Soha nem inog meg a lábuk, Mert van támaszuk.

2. Jeruzsálemet magas hegyek Jól körülölelik, Az Úr népét pedig Átkarolja, s az ellenséget Még közelébe sem engedi, Megvédelmezi.

76 3. A bűnösök nem haladhatnak Igazak ösvényén, Azok örökségén Többé már nem uralkodhatnak, Nehogy őket is eltérítsék, És bűnbe vigyék.

4. Uram! Az igazszívűeket Tekintsd meg kegyesen, S ki nem egyenesen Jár, azt keményen megbüntessed, Hogy aztán áldott béke legyen Itt, Izraelben.

127. ZSOLTÁR ZARÁNDOKÉNEK, SALAMONÉ Hogyha nem építi az Úr A házat, úgy az építők, Akár csak a várost őrzők, Bár nem járnak el hanyagul, Mindhiába építenek, S nem ér semmit, hogy őrködnek.

Hiába keltek fel korán, És le csak későn feküsztök, S ami kenyeret megesztek, Azt is nagy fáradság árán, De az Úr annak, kit szeret, Álmában is ad eleget.

Mint hős kezében a nyilak, Épp olyanok a családban, Amint jönnek sorban, bátran A szépen serdülő ifjak. Így szép a családi élet, Ez jelent jó békességet.

Bizony az Úr ajándéka A sok gyermek a családban, Mikor élnek boldogságban. Istennek áldott jutalma Az anyaméhnek gyümölcse, És a család jó erkölcse.

Bizony boldog az az ember, Aki mindig ilyenekkel Tölti meg nagy szeretettel Tegzét, és akkor sem szégyell Megjelenni a kapuban, Ha ellensége van ottan.

130. ZSOLTÁR ZARÁNDOKÉNEK 1. A mélységből kiáltok Tehozzád, én Uram! Színed elé vágyódok, Feléd visz az utam. Uram, halld meg szavamat! Füled fordítsd felém, Buzgó imádságomat Mikor eléd tenném!

3. Várom az Urat hittel, Igaz szívvel várom. Az Urat várja lelkem, Tartózkodjam bárhol. Lelkem várja az Urat Úgy, mint a katonák, Kik őrzik a kapukat, A reggelt óhajtják.

2. Hogyha Te a bűnöket 4. Bízz az Úrban, Izrael, Számon tartod, Uram, Mert csak őnála van Teeléd ki kerülhet Megváltás és kegyelem! Tisztán és boldogan? Ha hívod, jön hamar. De mivel a bocsánat Az Úr gazdag és erős, Szintén tenálad van, Megválthat tégedet. Ezért védelmet várnak Csendes szava ismerős, A te árnyékodban. Szólítja nevedet. 133. ZSOLTÁR ZARÁNDOKÉNEK, DÁVID ZSOLTÁRA Milyen szép, és milyen gyönyörűséges, És a jó testvérek közt lehetséges, Hogy mindig egyetértésben Együtt éljenek, csendben, békében; Közösségben, mint a jó testvérek, S zengjen a zarándokének.

Olyan ez, mint mikor drága olajat A fejre öntenek, és az a hajat Beteríti, mint régente Áron hosszú szakállával tette. Neki olyan szép volt a szakálla, Hogy leért a gallérjára.

77

Olyan ez, mint a Hermón-hegy harmata, Mely csendben leereszkedik hajnalra. A testvéri egyetértés, Mint a harmat, oly üdítő, békés. Csak oda küldi az Úr áldását, A boldog élet forrását.

134. ZSOLTÁR ZARÁNDOKÉNEK Ti mind az Urat áldjátok, Akik hű szolgái vagytok , Kik éjjelente házában Őrséget álltok mindnyájan!

Tartsátok fel kezeteket, Bizalommal tekintsetek A szenteknek szentje felé, És boruljatok le elé!

Áldjon meg az Úr tégedet A Sionról, ki az eget S földet teremtő szavával Megalkotta, hatalmával!

138. ZSOLTÁR DÁVID ZSOLTÁRA 1. Teljes szívből magasztallak És áldalak Mindenek felett. Más isteneknél nagyobb vagy. Én csak rólad Zengek éneket. Templomodban leborulok És hódolok, Áldom nevedet, Mely mindennél magasztosabb, Hatalmasabb, S megáll hűséged.

3. Dicséretem énekben szól Útjairól E dicső úrnak, Mert nagy a te dicsőséged, Fényes neved, Mit sokan tudnak. Bár az Úr nagy és fenséges, Mégis kedves A szegényekhez. Ismeri a fennhéjázót, És szól jó szót Az elesetthez.

2. Mikor hozzád kiáltottam, Engem ottan Te meghallgattál. Lelkembe erőt öntöttél, Segítettél S bátorítottál. Uram! Tégedet magasztal Szép szavakkal Sok földi király. Mikor szavadat meghallják, Megcsodálják Mind, amit mondtál.

4. Ha szorult helyzetben vagyok, Te megtartod Az életemet, És ellenségeim ellen Megvédsz engem, Kinyújtod kezed. Az Úr minden én ügyemben, Pereimben Javamra ítél. Örökké tart szereteted, Erős kezed Sok áldást ígér.

78 PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE PROVERBIA PRV 1. fejezet Gonoszok útján AZ ÚRNAK FÉLELME Prv 1:2-7. Ismerd meg a bölcsességet és az intést, És értsd meg az értelmesek mondásait! Fogadd el az okos emberek beszédét, Becsületet s a törvény igazságait!

Ezek az együgyűnek értelmet adnak, Az ifjúnak ismeretet s megfontolást. Az értelmes ember ezekre ráhallgat, Útmutatást nyer, s gyarapítja tudását.

Megérti a példázatot, hasonlatot, A bölcs szavakat s találós kérdéseket.

Bár a bölcs intést megvetik a bolondok, De ki féli az Urat, nyer ismeretet.

„ÉKES KOSZORÚ EZ A FEJEDEN” Prv 1:8,9. Hallgass, Fiam, apád intésére, És ne hagyd el anyád tanítását, Mert fejednek ez ékességére Szolgál, s nyújtja ékszer ragyogását!

„NE JÁRJ VELÜK!” Prv 1:10-19. 1. Fiam! Ha vétkezők csábítanak, Ne engedj nekik, és ha ezt mondják: Jöjj velünk! - s mennek, hogy vért ontsanak, S elállják az ártatlanok útját,

4. Fiam! Ne járj egy úton ővelük, Ne lépjél rá az ő ösvényükre, Mert vérontás az ő törekvésük, S rossz utakon futnak a vesztükbe,

2. És mondják neked: Nyeljük el őket, Mint elnyeli a holtak hazája Tökéletesen mind az élőket, S ahogy őket a sír szája várja,

5. De a hálót hiába feszítik A röpködő szárnyasokkal szemben, Életüket csak veszélybe viszik, Saját vérük ellen állnak lesben,

3. találunk sokfelé drága kincset, Házunkat megtöltjük sok zsákmánnyal, Ha sorsod ránk bízod, lesz sok kincsed, Tele lesz erszényünk drágasággal,

6. Életük kárára ólálkodnak, Minden haszonleső ekképpen jár, Tulajdon életüknek ártanak, Mindegyikükre veszedelem vár.

ENGEDETLENEK VESZEDELME Prv 1:20-32. 1. A bölcsesség az utcán kiált, A tereken hallatja szavát, Hallatja szavát utcák sarkán, Városkapuk bejáratánál.

2. Együgyűek! Míg szeretitek A ti együgyűségeteket? Csúfolásban míg gyönyörködtök, S gyűlölitek az ismeretet?

79 3. Ha megdorgállak, térjetek meg, S kiárasztom rátok lelkemet, Megismertetem majd veletek Az én éltető Igéimet.

7. Akkor majd hozzám kiáltanak, De választ tőlem nem hallanak. Engem mindenfelé keresnek, De sehol nyomomra nem lelnek.

4. Kiáltottam, vonakodtatok, Soha énrám nem hallgattatok. Felétek nyújtottam kezemet, De ti énrám nem figyeltetek.

8. Azért, mert gyűlölték a tudást, S nem az Úr útját választották, Tanácsaimmal nem törődtek, Megvetették feddéseimet,

5. Tanácsom semmibe vettétek, 9. Tetteik gyümölcsét eszik majd, Feddésemmel nem törődtetek, Jóllakhatnak tanácsaikkal, Rajtatok ezért én nevetek, És akkor az együgyűeket S gúnyollak, amikor rettegtek. Ellenkezéseik ölik meg. 6. Viharként jön, amitől féltek, S forgószélként jön ínségetek. Eljön rátok a nyomorúság, Nem lelitek menekvés útját.

10. Az ostobáknak pusztulásuk Lesz az elbizakodottságuk. Biztonságban lesz, ki rám hallgat, Semmi baj nem rettenti majd azt.

2. fejezet A bölcsesség Isten útján vezet GÖRBE ÖSVÉNYEK, HAMIS UTAK Prv 2:1-15. 1. Fiam! Ha megfogadod mondásaimat, És ha magadba zárod parancsaimat, Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, És ha szívből törekszel az értelemre,

5. Megérted, mi a törvény és az igazság, A becsületesség, a jó úton járás. Eltölti a bölcsesség a te szívedet, S az ismeret gyönyörködteti lelkedet.

2. Ha kiáltva keresed a bölcsességet, És hangos szavakkal kéred az értelmet, Hogyha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, S úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,

6. Megfontolás őrködik mindig feletted, És majd az értelem oltalmaz tégedet. Lépteid megmenti a helytelen úttól, S a homályosan beszélő álnokoktól.

3. Akkor megérted, mi az Úrnak félelme, És rájössz, hogy mi az Isten ismerete, Mert bölcsességet csak a mi Urunk ad itt, Szájából ismeret s értelem származik.

7. Kik elhagyják az egyenes ösvényeket, Sötét utakon vezetik lépteiket, Az ilyenek különösképpen örülnek, Ha bármerre, hol járnak, rosszat tehetnek.

4. A becsületesnek jutalmat tartogat, A feddhetetlenül élőknek pajzsot ad. Vigyázva védi a törvény ösvényeit, S útjaikon megőrzi az ő híveit.

8. Gonosz fonákságokon ezek vigadnak, És útjaik, melyeken járnak, hamisak. Bármerre mennek, görbék az ösvényeik, Aki azokon jár, azt félrevezetik. „A BŰNÖSÖK KIVESZNEK” Prv 2:16-22.

1. A bölcsesség megment a más asszonyától És a hízelgő szavú idegen nőtől. Ki elszakad ifjúságának társától, Megfeledkezik Isten szövetségéről.

2. Mert halálba süllyed az ilyennek háza, Útja pedig sötét árnyék közé vezet. Ki bemegy, az a kiutat nem találja, Nem lel életre vezető ösvényeket.

80 3. Te azért mindig ott járj, hol a jók járnak, Sohase térj le az igaz ösvényekről! A becsületesek lesznek majd e tájnak Lakói, ők nem távoznak el e földről.

4. Itten fognak lakni a feddhetetlenek. Ők e földön tovább is megmaradhatnak, De kivesznek innét a bűnös emberek, A hűtlenek mind egy szálig kipusztulnak.

3. fejezet Istenfélelem és bölcsesség SZERETET ÉS HŰSÉG Prv 3:1-4. Fiam! Ne felejtsed el tanításomat, Parancsaimat őrizze meg a szíved, Mert azok neked magas életkort adnak, S e földi életben jólétet szereznek!

Szeretet és hűség el ne hagyjon téged, Kösd azokat fel erősen a nyakadba! Istennél s embereknél lelsz kedvességet, Ha ezt most felvésed szíved táblájára.

„BÍZZÁL AZ ÚRBAN!” Prv 3:5-12. 1. Teljes szívedből az Úrban bízzál, Ne támaszkodj a magad eszére! Minden utadon őrá gondoljál, Térj rá mindig az ő ösvényére!

3. Az Urat tiszteljed vagyonodból És a te egész jövedelmedből! Akkor must árad a sajtóidból, És bőség származik csűrjeidből.

2. Ne csak magadat tekintsed bölcsnek!4. Fiam! Az Úr intését meg ne vesd, Féljed az Urat, s kerüld a rosszat! És meg ne utáld, ha dorgál téged, Gyógyulás lesz ez a te testednek, Mert az Úr megdorgálja, kit szeret, S megerősíti ez csontjaidat. S mint apa kedvelt fiát, ha vétett!

A BÖLCSESSÉG HASZNA Prv 3:13-18. Boldog az az ember, ki a bölcsességet Megtalálja, és az, aki nyer értelmet, Mert bizony jelent ez jóval több értéket, Mintha kapnál arany- vagy ezüstkincseket.

Drágább ez a gyöngynél, s miben kedved leled, Mert ez hosszú élet, gazdagság, dicsőség. Ösvénye bölcsesség, s élet fája lehet Mindenkinek, aki rá bízza életét.

„NE KÉSS JÓT TENNI!” Prv 3:19-30. 1. Az Úr bölcsességgel jó alapot adott A földnek, s megerősítette az eget. Értelemmel aztán bölcsen szétválasztott Sok mélységes vizet s magas fellegeket.

3. Amikor lefekszel, nem fogsz felrettenni, Édesen alszod majd végig az éjszakát. Attól, hogy felriadsz, neked nem kell félni, Sem hogy a bűnösök viharként törnek rád.

2. Fiam! Ezt ne feledd, és vigyázzál arra, Hogy megfontolt maradj, s mindig okos legyél! Ez élteti lelked, s ékszer ez nyakadra. Lábad nem ütöd meg, csak jó úton menjél!

4. Ha az Úrban bízol, megőriz csapástól. A rászorulóval ne késsél jót tenni! Amid van, ne vond meg azt embertársadtól, S ne mondd: Holnap gyere, akkor adok enni!

81

5. Vádakat ne koholj embertársad ellen, Aki gyanútlanul lakik temelletted!

Ok nélkül ne pörölj az olyan emberrel, Aki még sohasem bánt rosszul teveled!

„NE IRIGYKEDJ!” Prv 3:31-35. Ne irigykedj, ha látsz erőszakos embert! Vigyázz, annak egyik útját se válasszad, Mert elfogadja az Úr a becsületest, De utálja a rossz utakon járókat! A bölcs emberek az Úrtól dicsőséget És e földön gazdag áldást örökölnek,

Az Úr átka van a bűnösöknek házán, De az igazak lakóhelyét megáldja. Felgerjed a csúfolóknak csúfolásán, De kegyelmet kap, ki magát megalázza. De az ostobák nem nyernek örökséget, Csak gyalázatot, de annak nem örülnek.

4. fejezet A bölcsesség felmagasztalja az igazakat „FOGADD EL MONDÁSAIMAT!” Prv 4:1-19. 1. Hallgassatok, Fiaim, az atyai intésre, És odafigyeljetek az okos tudományra! Adok nektek tanulságot lelki épülésre. Tanításomon kívül ne figyeljetek másra! 2. Ott voltam kicsiny gyermekként apám s anyám mellett, Kik megtanítottak sok jóra, s ezt mondták nekem: Szavunkra támaszkodj, és fordítsd felénk szívedet! Élni fogsz, ha megtartod e rendelkezéseket. 3. Szerezz békességet, és keresd a jó értelmet, Szavainkat ne felejtsd el, és ne térj el tőlük! Parancsunkat tartsd meg! Azok megőriznek téged, Megoltalmaznak, és új élet fakad belőlük. 4. A bölcsesség kezdete ez: Szerezz békességet, És keresd az értelmet minden szerzeményeddel! Becsüld nagyra, jól őrizd meg, s felmagasztal téged, Megdicsőít, s magadhoz ölelheted jó kedvvel! 5. Koszorút tesz fejedre, s ajándékoz koronát. Azért fogadd el, Fiam, az én mondásaimat, Mert azok élted éveit megsokasíthatják, Zárd hát szívedbe, és őrizd tanításaimat! 6. Megtanítottalak a bölcsességnek útjára, És a helyes ösvényen vezettelek én téged. Amikor futsz, nem kell gondolnod az elbukásra, És jártodban semmi sem gátolja meg léptedet. 7. Ragaszkodj az intelemhez, és ne térj el tőle! Úgy vigyázz rá, hogy ez jelenti az életedet! Bűnösök ösvényén ne járj, ráléphetsz egy kőre, Gonoszok útjára ne vezesd soha léptedet!

82 8. Ne menj arra, kerüld el őket, lépkedj másfelé! Ők nem tudnak aludni, ha rosszat nem tehetnek. Álmatlanul hánykolódnak este s reggel felé, Hogyha másnak, ki arra, jár, gáncsot nem vethetnek. 9. Bűnnel szerzik kenyerüket, amelyet megesznek, És erőszakkal szerzett bort isznak este-reggel, De az igazak világosságban menetelnek, Minek növekszik fénye, amíg csak a nap delel. 10. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály, Amelyben a vermeket nem látják maguk előtt. Nem tudják, életükre milyen veszedelem vár, Könnyen megbotlanak, s felkelni nem nyernek erőt. „FIGYELJ SZAVAMRA!” Prv 4:20-27. 1. Fiam! Figyelj szavaimra, Hajtsd füled mondásaimra, Szemed elől el ne téveszd, Őrizze azokat szíved!

3. Minden dolognál, amelyet Féltve őrzöl, jobban óvd meg És őrizd meg szívedet, mert Belőle indul életed!

5. Szemed előre tekintsen, Magad elé, egyenesen! Ügyelj arra, hogy a lábad Léptednek milyen irányt ad!

2. Életet adnak azoknak, 4. Tartsd távol a csalárdságot Akik velük foglalkoznak.Szádtól, és a hamisságot Gyógyulást hoznak testüknek, Távolítsd el ajakadról, Új erőt mindegyiküknek. Légy mindig távol azoktól!

6. Akkor biztos lesz az utad, Ha lábad jó irányt mutat. Ne térjél le a jó útról, Lábad tartsd távol a rossztól

5. fejezet „Ne kívánd más asszonyát!” „NEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉT JÁRJA” Prv 5:1-6. Fiam! Jól figyelj az én bölcsességemre, Hallgassad meg az én értelmes szavamat! Legyél megfontolt, ügyelj a beszédedre, Csak okos szavakra nyissad az ajkadat! Lábai a halál felé visznek téged, Léptei a holtak hazájába mennek.

Más asszonyának ajkáról színméz csepeg. Vigyázz, mert az ínye simább az olajnál, De mint az üröm végül keserű lehet, Sőt élesebb lehet a kétélű kardnál! Nem az élet ösvényét járja ő véled, Maga sem tudja, de léptei tévesek.

„NYÖGNI FOGSZ MAJD” Prv 5:7-14. 1. Most azért, Fiaim, énrám hallgassatok, És ne térjetek el attól, amit mondok! Vigyázz! Az ilyen nőt messze kerüljed el, Háza ajtajához soha ne menj közel!

3. És a végén nyögni fogsz majd keservesen, Sírva tönkrement testeden, életeden. Sajnálod majd, miért gyűlölted az intést, És hogy miért utáltad szívből a feddést.

2. Különben másoknak adod méltóságod, És kegyetlenekre éveid pazarlod. Bitorlók élik majd fel életerődet, Kereseted idegen házba kerülhet.

4. „Tanítóm szavára miért nem hallgattam? Oktatóimat figyelmen kívül hagytam. Ezért majdnem minden rosszba bekerültem, És e csoportban sok rosszat elkövettem.”

83

„A MAGAD KÚTJÁBÓL IGYÁL VIZET!” Prv 5:15-23. 1. A magad kútjából igyál mindig vizet, Csörgedező vizet magad forrásából! Patakjaid ne öntsék el a tereket, Vizeid legyenek messze az utcától!

3. Szép feleséged szerelmes szarvasünő. Dús keblei mindenkor gyönyörködtetnek. Mint kedves őzike, oly neked ez a nő, Hű szerelme mámort jelent a szívednek.

2. A tieid azok, ne oszd meg másokkal! Legyen a forrásod áldásokkal teljes! Boldogan legyél együtt életpároddal, Kibe ifjúkorodban lettél szerelmes!

4. Miért mámorosodnál más asszonyától? Miért ölelnéd más asszonyának keblét? Az Úr mindent tud az emberek útjáról, És figyeli mindegyiküknek lépését.

5. Mert a bűnöst megfogják saját bűnei; Saját vétkei, nem másé, kötözik meg. Neki nem kellenek az Úr intései, Őt mámoros bolondságai ölik meg.

6. fejezet Könnyelmű, rest, álnok és házasságtörő „NE ENGEDJ ÁLMOT SZEMEIDNEK!” Prv 6:1-5. Fiam! Ha embertársadért kezességet Vállaltál, s ha idegenért adtál kezet, S kijelentésed miatt csapdába estél, És megfog téged az, amit elbeszéltél, Ne aludj el, és ne szunnyadjon szempillád, Fáradt szemed mostan ne hozzon álmot rád!

Akkor így cselekedj, hogy megmeneküljél, Mikor embertársaid kezébe estél: Hogy ő menjen el tehozzád, ne várjad azt, Te menj hozzá, s ostromold embertársadat! Mint gazella, menekülj a vadász elől, Mint madár, szabadulj madarász kezéből!

„MEDDIG FEKSZEL, TE REST?’ Prv 6:6-11. 1. Eredj a hangyához, te rest; Figyelj, hogy mit tesz, és okulj! Vezére nincs, de mégsem rest, Munkálkodik, és boldogul.

3. Te Rest! Mondjad, meddig fekszel, Mily sokáig fogsz aludni? Heversz összetett kezekkel, Nagyon szeretsz szunyókálni.

2. Nincs neki elöljárója, De kenyerét biztosítja. Nem uralkodik úr rajta, De élelmét összehordja.

4. Így tör terád a szegénység, Mint fegyveres útonálló. Jellemző rád a szűkösség, De dolgozni bezzeg nem jó.

„A MIHASZNA ÉS ROSSZINDULATÚ EMBER” Prv 6:12-15. 1. Az az ember, ki mihaszna, És aki rosszindulatú, Jár-kel, és hamis a szája, Egészében rovott múltú.

2. Szemével mindig kacsintgat, Ujjával pedig integet, Lábaival jeleket ad, Becsapja az embereket.

84

3. Fonákság van a szívében, És Mindenkor rosszat kohol, Viszályt szít a beszédében, Lelkében álnokság honol.

4. Így aztán a veszedelem Rátör egy pillanat alatt. Összetörik nagy hirtelen, És segítség nélkül marad.

MIT GYŰLÖL AZ ÚR? Prv 6:16-19. Hat dolgot gyűlöl az Úr, és hét dolgot utál: Nagyravágyó szemeket és hazug nyelveket, Meg oly kezet, amely ártatlan vérben turkál, Szívet, amely koholja a gonosz terveket,

A rossz után sietve szaladó lábakat, Hamis tanúkat, kik hazugságot beszélnek, S embereket, kik mondanak olyan vádakat, Melyek sokat ártanak a jó testvéreknek.

A HÁZASSÁGTÖRŐ SAJÁT VESZTÉBE ROHAN Prv 6:20-35. 1. Őrizzed meg, Fiam, apád parancsát, Soha el ne hagyd anyád tanítását! Tartsd mindenkor azt szívedre kötözve, És hordozzad a nyakadra feltűzve!

6. Aki parázson jár, annak a lába Biztosan megég, és minden hiába. Pedig így jár, aki bambán ténfereg, S embertársa feleségéhez bemegy.

2. Jártodban vezessen, és mikor fekszel, Őrizzen meg, s amikor ébredezel, Gondolataidat az irányítsa, Előtted az utat megvilágítsa!

7. Aki más feleségét megérinti, Biztos, hogy büntetését az elnyeri. A tolvaj, hogyha lop, bár nem vétkezik, Ha azért teszi, mert nagyon éhezik,

3. A parancs olyan, mint egy égő lámpás, Előtted világosság a tanítás. Életútja intés, figyelmeztető, Nincs nagyobb veszedelem, mint egy rossz nő.

8. Mégis hét annyit kell megfizetnie, Ha elkapják, s akkor oda mindene. Más asszonyával ki házasságtörő, Esztelen, mert önmagát rontja meg ő.

4. Az idegen nőnek a nyelve hízeleg, Szépsége megsebzi gyenge szívedet. Tekintete olyan, mint a zivatar. Meg ne fogjon téged szempilláival!

9. Egymás után éri szégyen és csapás, Letörölhetetlen a gyaláztatás, Mert akkor a féltékenység a férfit Haragra lobbantja, s bosszúja ég itt.

5. A parázna nő egy darab kenyérre, De a férjes asszony az életedre Vadászik. Senki a tüzet keblében Nem hordhatja úgy, hogy ő meg ne égjen.

10. Megbocsátani nem tud, nincs szánalma, Az lesz a szörnyű bosszúállás napja. Nem fogad el semmiféle váltságot, Kár vinni neki gazdag ajándékot.

7. fejezet Hízelgő szavak veszélye „ÉLVEZZÜK A SZERELMET!” Prv 7:1-27. 1. Fiam! Őrizzed meg szavaimat, És zárd magadba parancsaimat! Azokat azért, hogy élj, tartsad meg, Tanításom őrizd, mint a szemed! Ujjadra kösd, és írd a szívedbe, Hogy emlékezz rá most és örökre!

2. A bölcsességet hívd nővérednek És az értelmet ismerősödnek! Őrizzen meg más feleségétől, Hízelgő szavú idegen nőtől! Azoktól bölcsen tartsd távol magad, Ne tévesszenek meg hiú szavak!

85

3. Házam ablakán mikor kinéztem, Ott az ifjak között észrevettem Egy fiút, ki még tapasztalatlan Volt, így esztelen s meggondolatlan. Az utcán egy ház felé elindult, Mikor sötétbe az alkonyat hullt.

7. Pénzeszacskóval ment férjem messze, Megjön majd, ha eljön a holdtölte. Hízelgő szóval elcsábította, Az meg követte, hova csak mondta, Mint a bika megy a vágóhídra, Mint egy bolond, bilincsbe szorítva.

4. Akkor egy asszony termett előtte, Paráznanőnek volt felöltözve. Az ilyen féktelen, fecseg folyton. Lábai nem nyugodhatnak otthon. A tereken s az utcasarkokon, Ha meglát valakit, mellé oson.

8. De végül nyíl hasít a májába, Úgy jár, mint az ártatlan madárka, Amely a kelepcébe berepül, Pedig ez az életébe kerül. Ő sem tudta, hogy mi lesz a veszte, Az élvezetet mikor kereste.

5. Megragadta a nő, megcsókolta, Szemtelen képpel neki ezt mondta: Elhoztam békeáldozatomat, Teljesítettem fogadalmamat. Eléd jöttem, hogy megkeresselek; Örülök, hogy mostan megleltelek.

9. Ezért, Fiaim, hallgassatok rám! Figyeljetek, mert hozzátok szól szám! Ilyen nő felé ne vigyen szíved, Mert ez az út nem a te ösvényed! El ne tévedj ilyen nő szavára Házasságtörők bűnös útjára!

6. Fekhelyemre tettem terítőket, Színes egyiptomi szőtteseket. Heverőmet illatosítottam Mirhával, fahéjjal, aloéval. A gyönyörtől illatosodjunk meg, Élvezzük az önfeledt szerelmet!

10. Ez a nő már sok embert megejtett, Mikor csalárdul neki hízelgett. Akiket meggyilkolt szép beszéddel, Tele voltak mind életerővel. Háza a holtak honába vezet, A halál felé nyújtod ott kezed.

8. fejezet A bölcsesség mindennél nagyobb kincs „HALLGASSATOK RÁM!” Prv 8:1-11. 1. Nem kiált a bölcsesség élesen? Nem hallatja szavát az értelem? Kiáll a magaslatok ormára, Keresztutak találkozására.

4. Az én szám mindig igazságot szól, Ajkam irtózik minden gonosztól. Amit én mondok, az nem csalárdság, Távol esik tőlem a hamisság.

2. Hangosan kiált városkapuknál, Hallatja szavát bejáratoknál. Férfiak! Most hozzátok kiáltok, Emberekhez szól szavam. Halljátok!

5. Mind világos az értelmeseknek, Igaz ismeretet kik keresnek. Ezüst helyett szavam fogadjátok! A tudás a színaranynál is jobb.

3. Legyetek okosak, Együgyűek! Ostobák! Legyetek értelmesek! Hallgassatok rám! Fontosat mondok. Felnyitom ajkam. Helyes, mit szólok.

6. A bölcsesség sokkal értékesebb, Mint a gyöngy. A csillogást ne keresd! Nincs drágaság, mely hozzáfogható; Igaz kincs az, életre mutató.

86 „ÉN VAGYOK AZ ÉRTELEM” Prv 8:12-21. 1. Én, a bölcsesség az okossággal Együtt lakozom, és énnálam van A megfontolt tudás. Bizony okkal Hallatom szavamat a városban.

5. Az elöljárók igazságosan Ítélkeznek. Kik szeretnek engem, Azok mind megtalálnak biztosan, Mivel azokat én is szeretem.

2. Aki az Urat őszintén féli, Az biztosan gyűlöli a rosszat, Az álnok beszédet nem tűrheti, Sem a kevélyt s a helytelen utat.

6. Van nálam megbecsülés, gazdagság, És maradandó az én vagyonom. Mert nálam van a teljes igazság, Ki keres, arról én gondoskodom.

3. Enyém a tanács és a jutalom, És én vagyok a tiszta értelem. Én úr vagyok, enyém a hatalom, Királyok is szolgálnak énnekem.

7. Gyümölcsöm drágább a színaranynál, A színezüstnél a jövedelmem. Járok mindig a törvénynek útján, Az igazság ösvényét követem.

4. Irányítom az uralkodókat, És énáltalam a fejedelmek Adnak igazságos parancsokat, A vezérek általam vezetnek.

8. Azért, hogy bő örökséget adjak Azoknak, akik szeretnek engem, És hogy megtöltsem a kincstárukat, Akik urukat látják énbennem.

„HALLGASSATOK AZ INTÉSRE!” Prv 8:22.36. 1. Az Úr útjának kezdetén Valamikor réges-régen, Az ősidók legelején, Kezdetben megformált engem.

7. Amikor a nagy tengernek Kijelölte határait, Mikor kimérte a földnek Teherhordó alapjait,

2. Mikor mélységek nem voltak, Akkor én már megszülettem, És amikor a források Nem voltak még vízzel telten.

8. Én, a bölcsesség ott voltam Mint kedvence, kísérője. Színe előtt játszadoztam Mint az ő gyönyörűsége.

3. Mielőtt még a nagy hegyek És a halmok létrejöttek, Megszülettem, mikor ezek Helyükre még nem kerültek.

9. Ott voltam játékos kedvvel A széles földkerekségen, És gyönyörűségem leltem Az ott élő emberekben.

4. Amikor még nem alkotta Meg a földet, a rónákat, Porszemekből még nem rakta Össze ezt a nagy világot.

10. Fiaiam! Jól hallgassatok Rám, és értsétek szavaimat. Mert csakis azok boldogok, Kik megőrzik útjaimat!

5. Ott voltam, mikor az eget Végig megszilárdította, És mikor a mélység felett A látóhatárt lerakta.

11. Hallgassatok az intésre, Hogy mindig bölcsek legyetek, A bölcsességnek beszéde Legyen mindig tiveletek!

6. Miikor megerősítette Odafent a fellegeket, S mikor előkerítette Nagy mélységből a vizeket.

12. Boldog ember, ki rám hallgat Ajtófélfámat őrizve, Ajtóm előtt áll mindennap Vigyázva és rám figyelve.

87 13. Mert aki engem megtalál, Megtalálja az életet. Azt nem rettenti a halál, Mert az Úrtól nyer kegyelmet.

14. De ki ellenem vétkezik, Az mind saját magának árt, Mert gyűlölőim azt teszik, Ráküldik a sötét halált.

9. fejezet A bölcsesség és a balgaság hívogatása „TANÍTSD AZ IGAZAT!” Prv 9:1-9. 1. A bölcsesség házat épített magának, Azután faragott hozzá hét oszlopot, Előkészített mindent egy lakomának, Marhát vágott, és megfűszerezte a bort .

4. Hagyjátok végre el az együgyűséget, Járjatok mindig az értelemnek útján! Ha meggondoljátok magatokat, éltek. Senki se töprengjen az elhagyott múltján!

2. Lányokat küldött ki, hogy kiáltozzanak A városban minden feljebb fekvő ponton, És mindazoknak meghívást átadjanak, Tapasztalatot kik nem szerezek otthon.

5. Az fog pironkodni, ki a csúfolódót Meginti, és aki a bűnöst megfeddi. Az hiába vesztegeti rá a jó szót, Mert akit megfeddett, az őt meggyűlöli.

3. Sorra mind meghívták az eszteleneket: Jöjjetek, egyetek az én kenyeremből, Utána igyatok dúsan fűszerezett, Mindenkit jókedvre derítő nedűmből!

6. De fedd meg a bölcset, és ő szeret téged, És ha adsz neki, ő attól még bölcsebb lesz. Tanítsd az igazat, s boldogan nézheted: Gyarapítja a megszerzett ismeretet!

„A BÖLCSESSÉG KEZDETE AZ ÚRNAK FÉLELME” Prv 9:10-12. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, És értelmet ad a Szent megismerése. Én sokasítom meg a te napjaidat, És éveid énáltalam gyarapodnak. Amiképpen bölcs is lehetsz csak magadnak, Ha csúfolódó vagy, árát adod annak. „A LOPOTT VÍZ ÉDES” Prv 9:13-18. Mint fecsegő asszony, olyan a balgaság, Együgyű az, és nincs benne semmi tudás. Kiül egy székre házának ajtajába, Hogy jól lássák, a város magaslatára.

Így szólítja meg az arra járkálókat, Akik az egyenes ösvényeken járnak: Ki tapasztalatlan, mind térjen be ide! Az esztelennek ekképpen szól az ige:

Amiképpen a lopott víz nagyon édes, Úgy sokaknak az eldugott kenyér kedves, De nem tudnak az árnyakról, mik ott vannak, S vendégei halál mélyébe zuhannak.

88 10. fejezet A bölcsesség gyümölcse igazság „AZ IGAZ SOHA MEG NEM INOG” Prv 10:1-32. 1. A bölcs fiú örömet szerez az apjának, Az ostoba szomorúsága az anyjának. Nem jó az annak, aki bűnnel kincset szerzett, De az igazság még a haláltól is megment.

9. Az életnek ösvényén jár az olyan ember, Aki az intés szerint él este és reggel, De aki a dorgálást folyton csak megveti, Tévelyegve lépked, s az utat eltéveszti.

2. Nem hagyja az igaz embert az Úr éhezni, De a bűnösök mohóságát nem szereti. Hamar elszegényedik, ki lustán dolgozik, A szorgalmas munka sok embert meggazdagít.

10. Gyűlöletet rejteget a sok hazug ajak, És az ostoba terjeszt gonosz rágalmakat. Aki sokat beszél, az sokat is tévedhet, Megfontolás jellemzi mind az eszeseket.

3. Forró nyári időben gyűjt az eszes fiú, De ki aratáskor alszik, szégyellni való. Igazak fejére száll az Úrnak áldása, Erőszakot rejteget a bűnösök szája.

11. Színezüst az igaz úton járóknak nyelve, De a bűnösök beszédének nincs értelme. Az igaz szó sok embert a jó útra vezet, De meghalnak mindazok, akik esztelenek.

4. Aki igaz, áldott lesz az emlékezete, De a bűnös embernek semmivé lesz neve. Megfogadja a bölcs szívű a parancsokat, Elbuktatja a sok beszéd a bolondokat.

12. Meggazdagszik az, aki az Úrtól nyer áldást, De erőltetni nem tudják a gyarapodást. Az ostoba öröme galádságban telik, Okosak örömüket bölcsességben lelik.

5. A feddhetetlen biztonságban járja útját, De ki görbe úton jár, azt hamar megtudják. Ki kacsintgat, az másnak fájdalmat okoz itt, S elbukik, beszédével aki bolondozik.

13. Mitől retteg a bűnös, ő azzal szembesül, Az igaznak pedig kívánsága teljesül. Forgószél fúvására a bűnös nincs többé, De biztos alapon az igaz él örökké.

6. Az igaz ember ajka életnek forrása, De erőszakot rejt a bűnösöknek szája. Viszályt terem emberek között a gyűlölet, Eltakarja a hűtlenséget a szeretet.

14. Amilyen a szemnek a füst, ecet a fognak, A rest ember olyan az ő megbízóinak. Az Úr félelme gyarapítja a napokat, A bűnösök évei jól megfogyatkoznak.

7. Bölcsességet szól az értelmeseknek ajka, De bot való az esztelennek a hátára. A bölcs emberek tudásukkal tartózkodók, De a szája romlásba viszi a bolondot.

15. Mit az igazak várnak, az örömre fordul, A bűnösök reménye sehova sem mozdul. Az Úr útja erősség a feddhetetlennek, De ez az út romlás lesz a gonosztevőknek.

8. A gazdagoknak erős város az ő kincsük, De a nincstelenek romlása szegénységük. Az igazak keresetéből fakad élet, De a bűnös jövedelméből csak a vétek.

16. Az igaz szilárdan áll örökké-örökkön, De a bűnösök nem maradnak meg a földön. Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, Az álnok nyelve, ha megszólal, kivágják azt.

17. Mindig olyan az igaz embernek az ajka, Hogy csupán kedves szavak jelennek meg rajta. Semmi más az álnok száján nem jelenik meg, Mint álnokság, mert ő csak ilyent jelenít meg.

89 11. fejezet Az igazság áldást, a bűn átkot terem „AZ IGAZ MEGMENEKÜL” Prv 11:1-31. 1. A hamis mérleget az Úr meggyűlöli, De ki pontos súllyal mér, azt Ő kedveli. Eljön a szégyen, ha eljön a kevélység, Együtt jár a szerénységgel a bölcsesség.

9. Jó asszony, ki ragaszkodik tisztességhez, Az erőszakos ragaszkodik a kincsekhez. Önmagával tesz jót az ember, ki szeret, Maguknak ártanak mind a kegyetlenek.

2. A feddhetetlenek mind becsületesek, Romlottság pusztítja el a hűtleneket. A vagyon nem ment meg a harag napjától, Megszabadít az igazság a haláltól.

10. A bűnös ember hamis keresményt szerez, De igaz bérhez jut, ki igazságot vet. Él az, ki ragaszkodik az igazsághoz, De a rossz ember közel van a halálhoz.

3. A feddhetetlen embereknek az útját Elegyengeti előttük az igazság. A bűnös embernek bukás lesz a vége, Romlásba vezeti őt feslett élete.

11. Utálja az Úr az álnok szívűeket, Kedveli viszont a feddhetetleneket. Biztos nem marad büntetlenül a gonosz, De megmenekül az, ki igazságot oszt.

4. A becsületest igazsága megmenti, De a hűtlent mohósága rabul ejti. Ha meghal a bűnös, reménye odalesz, S a vágy mely fűzte az erős emberekhez.

12. Mint aranykarika a disznó orrában, Olyan a szép asszony ízlés hiányában. Az igaz emberek csak jóra várhatnak, A bűnösök pedig haragot aratnak.

5. Nyomorúságból az igaz megszabadul, Helyette a bűnös marad ottan alul. Az elvetemültek szájukkal is ölnek, Az igazak a tudással megmenekülnek.

13. Mégis gyarapszik az, ki osztogatni mer, De ínségbe juthat a szűkmarkú ember. Az ajándékozó a bőségnek örül, Aki mást felüdít, maga is felüdül.

6. Vigad a város az igazaknak javán, És ujjong a bűnösöknek pusztulásán. Várost épít a becsületes áldása, Romlásba taszít a bűnös ember szája.

14. Átkozzák, ki visszatartja a búzáját, Ki eladja, veszi másoknak áldását. Aki jót akar, jóakaratot szerez, Ki rosszat hajhász, az a rosszba belevesz.

7. Embertársát kigúnyolja az esztelen, Csendben van, és hallgat az értelmes ember. Aki rágalmaz, az feltárhat sok titkot, De a hűséges elleplezi a dolgot.

15. Kik gazdagságukban bíznak, elpusztulnak, Az igazak, mint a fa lombja, virulnak. Ki övéinek kárt okoz, arat szelet, A bölcsnek a bolond csak szolgája lehet.

8. Elbukik a nép okos vezetők nélkül, Sok tanácsadó viszont jön segítségül. Rosszul jár, ki kezeskedik idegenért, Biztonságban él, ha nem áll jót senkiért.

16. Az igaz gyümölcse életnek a fája, Lelkek megnyerése a bölcsnek áldása. A földön az igaz elnyeri jutalmát, A bűnös és vétkes pedig kárhozatát.

90 12, fejezet A bölcs és a bolond viselkedése „AZ IGAZSÁG ÖSVÉNYÉN ÉLET VAN” Prv 12:1-28. 1. Tudást nyer, aki az intelmet fogadja, Ki megveti a feddést, marad ostoba. A jóra rászáll az Úr jóakarata, De az alattomost Ő bűnösnek tartja.

8. Amit mond az ember, annak gyümölcséből Lakik jól, gazdagszik saját beszédéből. Cselekvésének is megvan a visszhangja, Mert amit tesz, neki azt fizetik vissza.

2. Ki bűnökben él, az nem állhat szilárdan, Az igazak gyökere mozdíthatatlan. A derék asszony urának koronája, A szégyentelen mint a csontszú lárvája.

9. A bolond büszkén lép a maga útjára, A bölcs ember pedig hallgat a tanácsra. A bolondnak bosszúsága kitudódik, Az okos pedig szégyenével elbújik.

3. Az igazak gondolatai helyesek, A bűnösök csalárd szándékot rejtenek. A bűnösök vérszomjasan beszélgetnek, De szavuk menti a becsületeseket.

10. Igazán az szól, aki mond igazságot, De a hamis tanú beszél csalárdságot. Van, kinek tőrdöfés az ő fecsegése, De gyógyító ír a bölcseknek beszéde.

4. A bűnösökre borzalmas romlás szakad, De az igaz emberek háza megmarad. Az embert értelme szerint dicsérgetik, A fondorlatos szívűeket megvetik.

11. Az igazak ajka mindig állhatatos, A hazug nyelv szava folyton csak zavaros. A rosszat koholók szívében csalárdság Van, de boldogságot szül a békés tanács.

5. Jobb annak az embernek, kit lebecsülnek, De van szolgája, és ennek ő örülhet, Mint annak, ki folyton beszél dicsekedve, De enni ha akar, alig van kenyere.

12. Az igazakat veszedelem nem éri, A bűnösök életét sok baj kíséri. A hazug ajkakat az Úr nem szereti, De az igazságban élőket kedveli.

6. Az igaz még állatával is törődik, De a bűnös irgalmatlanul vergődik. Ki földjét műveli, jóllakik kenyérrel, Hiábavalóságot űz az esztelen.

13. Az igaz nem dicsekszik a tudásával, Az esztelen kérkedik bolondságával. A szorgalmas emberek majd uralkodnak, A lusták és restek pedig robotolnak.

7. A bűnös gonoszsággal szerzi zsákmányát, Az igaz ember megtalálja hazáját. Veszedelmes csapda a vétkes ajaka, De az igaznak elmúlik minden baja.

14. Levertté lesz, aki szívében aggódik, A jó szó azonban mindenkit felvidít. Az igaz ember másnak is utat mutat, Tévesen járják a bűnösök útjukat.

15. A lusta nem süti meg a vadászzsákmányt, Pedig a szorgalom elnyeri jutalmát.

Az igazság ösvényén van boldog élet, Mert annak útja nem halál felé vezet.

13. fejezet A bölcs és a bolond „AZ IGAZ JÓLLAKÁSIG EHET” Prv 13:1-25. A bölcs fiú megfogadja apjának intését, A csúfoló nem hallja a dorgáló beszédét. Beszédük gyümölcsével az igazak jóllaknak, A hűtlen emberek mégis erőszakra vágynak.

91 Aki vigyáz a szájára, életét megtartja, De aki feltátja száját, csak romlás vár arra. A lusta ember lelke hiába vágyakozik, De a szorgalmas lelke mindenben bővelkedik. Az igaz ember gyűlöli a sok hazugságot, A bűnös pedig okoz szégyent és gyalázatot. A feddhetetlent az igazság mindig megtartja, De a bűn a vétkeseket sorra lebuktatja. Van olyan ember, ki magát gazdagnak mutatja, Pedig semmije sincs, talán még ruha sincs rajta. Van olyan ember, ki úgy tesz, mintha szegény volna, Pedig valójában igen nagy az ő vagyona. A gazdagság váltságdíja lehet az életnek, De a fenyegetést nem hallják meg a szegények. Vígan lobog az igazaknak világossága, Ugyanakkor kialszik a bűnösök lámpása. A kevélységből egyedül csak civódás lehet, A tanács megfogadása bölcsességre vezet. A könnyen szerzett vagyon épp oly könnyen elúszik, De aki keze munkájával gyűjt, az gyarapszik. A szívet beteggé teszi a hosszú kivárás, De az élet fája a beteljesült kívánság. Eladósodik az, aki az igét megveti, De ki tiszteli a parancsot, jutalmát nyeri. A bölcs tanítás jó az élet elnyerésére És a halál csapdáinak kikerülésére. Amint mindenkit kedvessé tesz a jóindulat, Éppúgy a hűtlenek okozzák ő romlásukat. Az eszes emberek mind okosan cselekszenek, De az esztelenek bolondságot terjesztenek. A gonosz követ a saját fejére csak bajt hoz, Az igaz küldött mindenfelé gyógyulást okoz. Gyalázat éri azt, aki megveti az intést, De tisztelik azt, aki elfogadja a feddést. A teljesült kívánságot könnyű jól megélni, Utálja a bolond, ha a rossztól el kell térni. Bölcs emberré lesz maga is a bölcsek barátja, De az ostobát barátja kergeti romlásba. Minden bajban üldözötté lesznek a vétkesek, Az igazak jutalomra lesznek érdemesek. Ki jó, az unokáira hagyhat örökséget, Az igazra száll vagyona annak, aki vétkes. A szegények szántóföldje terem sok eledelt, De tettei romlásba viszik a törvénytelent.

92 Aki a botját kíméli, az fiát gyűlöli, Ki szereti fiát, idejében megfenyíti. Az igaz ember oly sokat ehet, hogy jóllakhat, Ezzel szemben a bűnösök hasa üres marad. 14. fejezet A bölcsesség és a balgaság gyümölcse „AZ ÚRNAK FÉLELME AZ ÉLET FORRÁSA” Prv 14:1-35. 1. Az asszonyi bölcsesség építi a házat, A bolondság kezei meg lerombolják azt. Ki egyenes úton jár, az féli az Urat, De megveti őt, ki eltéveszti az utat.

10. A rossz emberek leborulnak a jók előtt, És az igaz emberek előtt a bűnösök. A szegény nem talál egy igaz jóbarátot, Azt szeretik, ki felhalmoz sok gazdagságot.

2. Gőg és kevélység sarjad a bolond szájából, A bölcseket megőrzi ajkuk a romlástól. Mikor nincsenek barmok, üres lesz a jászol, Bő a termés, ha jármot erős ökör vonszol.

11. Vétkezik, ki megveti a felebarátot, Boldog, ki segíti az alázatosokat. Tévelyegnek mindazok, kik rosszat akarnak, A szeretet és a hűség csak jót akarhat.

3. Nem hazudik az igaz tanú, ő beszél jól, Hamis tanú az, aki csak hazugságot szól. A csúfoló hiába keres bölcsességet, Az értelmesek mindent könnyen megismernek.

12. Minden munkának megvan megérdemelt haszna, De ínséget lát, kinek sokat jár a szája. A bölcs embernek koronája a gazdagság, De az ostobák bolondsága csak bolondság.

4. Az ostoba embert jó messzire kerüld el, Mert annak ajkáról tudást soha nem szerzel! Az okos azért bölcs, mert jól érti a dolgát, De az ostobákat bolond módon becsapják.

13. Életmentőnek fogadják az igaz tanút, De a csalónak mindegyik szava csak hazug. Aki az Urat féli, Ő annak ereje, Sőt még fiainak is Ő lesz menedéke.

5. Csúffá teszi a vétek mind a bolondokat, De a becsületesek közt van jóakarat. A szívnek jól ismert az ő keserűsége, Nem avatkozhat idegen ő örömébe.

14. Életnek forrása lesz az Úrnak félelme A halál csapdáinak kikerülésére. Nagy nép ad a királynak igaz méltóságot, De elvész a király is, ha a nemzet elfogy.

6. A bűnösök házából mindenki kipusztul, De a becsületesek élete kivirul. Az az út, amelyik túl egyenesnek látszik, Csak utólag derül ki, hogy a halálba visz.

15. Felettébb értelmes a hosszútűrő ember, De a türelmetlen bolondságot követ el. A testnek a szelíd szív ad hosszú napokat, De az indulat elrohasztja a csontokat.

7. A szív a vidám nevetés közben is fájhat, Ugyanúgy lehet az öröm vége is bánat. Amiképpen jóllakik az, ki romlott szívű, Úgy életmódja szerint boldogul a hithű.

16. Aki eltiporja a védtelen nincstelent, Annak Alkotóját gyalázza ő: az Istent, De ki a szegénynek ad gazdag alamizsnát, Az dicsőíti ezzel annak Alkotóját.

8. Hajlik a tapasztalatlan a szép beszédre, De az okos ember vigyáz a lépésére. A bölcs fél a rossztól, és elkerüli messze, Az ostoba féktelen, s nincsen ott az esze.

17. A bűnös elbukik a gonoszsága miatt, De ha halálán van is az igaz, vigaszt kap. Az értelmes szívében bölcsesség lakozik, De mi az ostobákban van, mind kitudódik.

9. A hirtelen haragú csinál bolondságot; Gyűlölik, ki elkövet alattomosságot. Az együgyűek örökölnek bolondságot, Tudás ékesíti az okos társaságot.

18. Az igazság felmagasztalja a népeket, Gyalázatba viszi a bűn a nemzeteket. Az értelmes ember dolgát segíti Ura, De a haszontalanokat haragja sújtja.

93 15. fejezet A bölcsesség élet, a bolondság halál „AZ ÚR FÉLELME BÖLCSESSÉGRE INT” Prv 15:1-33. 1. Ha higgadt választ adsz, elszáll az indulat, De a bántó beszéd csak haragot támaszt. A bölcsek nyelve valódi tudást mutat, Az ostobák szája balgaságot áraszt.

9. A kevés is jobb az Úrnak félelmével, Mint sok kincs, ha nyugtalanság jár ővele. Jobb a főzelék őszinte szeretettel, Mint a hízlalt ökör gyűlölettel tele.

2. Az Úr mindazt, ami történik, jól látja, Egyaránt figyeli a gonoszt és a jót. A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, De összetöri a lelkeket a romlott.

10. Az indulatos ember a viszályt szítja, A türelmes csendesíti a perpatvart. A lustának tövises sövény az útja, A becsületes talál sima utakat.

3. A bolond atyjának intését utálja, De elfogadja az okos a dorgálást. Nagy kincset rejteget az igazak háza, De a bűnös széthullatja a vagyonát.

11. Örömet szerez a bölcs fiú apjának, De az ostoba saját anyját megveti. Az esztelen örül az ostobaságnak, Az okos a sima utakat szereti.

4. Széthinti a tudást a bölcseknek ajka, Az ostobának nem tiszta a szíve sem. A bűnös áldozatát az Úr utálja, Az igaz imáját meghallja kedvesen.

12. Ha nincs tanácskozás, a terv meghiusul, De megvalósul, ha van sok tanácsadó. Örül az ember, ha könnyedén válaszol, S milyen jó az idejében kimondott szó!

5. Az Úr utálja a bűnösök útjait, Az igazságra törekvőket szereti. Nehezen fogadja az intés szavait, Aki a jó ösvényt lába alól veszti.

13. Felfelé visz az értelmes ember útja, Messze kikerülve a holtak hazáját. A gőgös házát ledönti az ő Ura, De megszilárdítja az özvegy határát.

6. Aki a dorgálást gyűlöli, meghal az, A halál és az elmúlás az ő helye. Az Úr előtt van, ki semmit el nem halaszt, És még inkább ott van az emberek szíve.

14. Gonosz gondolat nem kedves az Úr előtt, A kedves szó viszont tisztán cseng őneki. Nagy kár éri házában a nyerészkedőt, De él az, ki a vesztegetést megveti.

7. A csúfolódó nem szereti, ha feddik, Éppen ezért ő nem is jár a bölcsekhez. Szép annak az arca, aki örvendezik, A csüggedt szív összetöri a lelkeket.

15. Az igaz szívében minden szót megfontol, De árad a rossz a bűnösök szájából. Távol van az Úr az átkos gonoszoktól, De arra odahallgat, mit az igaz szól.

8. Tudásra törekszik az, aki értelmes, De az ostobák bolondságon rágódnak. Mindig rossz napja van annak, ki elcsügged, De ünnepelnek, kik jókedvűen járnak.

16. A csillogó szemek vidítják a szívet, A jó hír pedig a testet felüdíti. Kinek füle meghallja a feddéseket, Az minden napját a bölcsek között éli.

17. Magának árt az, ki az intést megveti, De értelmes lesz, ki a dorgálásra hallgat. Az istenfélőt a bölcsesség vezeti, A tisztességet megelőzi alázat.

94 16. fejezet Az Úr szereti a benne bízókat „BÍZD AZ ÚRRA DOLGAIDAT!” Prv 16:1-33. 1. Az ember értelme mindig csak tervezget, De hogy mit mond a nyelv, az Úrtól szerzed meg. Az ember minden útját helyesnek tartja, De a lelkeket az Isten vizsgálgatja. Bízzad az Úrra dolgaid, S teljesülnek szándékaid!

6. Éltet a király arcának ragyogása, Mint esőt hozó felleg, jóakarata. Aranynál is jobb szerezni bölcsességet, A színezüstnél jobb szerezni értelmet. A becsületes útjára Vigyáz, s életét megtartja.

2. Az Úristen mindent rendeltetésének S céljának megfelelően elkészített. A bűnös embert is az Úr bizonyára Jól felkészítette a veszély napjára. Egyetlen felfuvalkodott Büntetlenül nem marad ott.

7. A gőg kísérője csúnya összeomlás, A bukás előtt jár felfuvalkodottság. Jobb alázatosok közt szelídnek lenni, Mint a gőgösök közt zsákmányon osztozni. Boldog, ki az Úrban bízik, S megérti az ő Igéit.

3. A bűnt jóvá lehet tenni szeretettel, Rossztól távol lehet maradni hűséggel. Akinek életútját az Úr kedveli, Ellenségeivel is össze békíti. Igaz úton jobb a kevés, Mint a törvénytelen szerzés.

8. A bölcs szívűt értelmesnek elnevezik, A nyájas ajkak meg a tudást növelik. Kinek van, élet forrása az értelem, De a bolondot inteni értelmetlen. Lépesméz a kedves beszéd, Teljes gyógyulásra elég.

4. Az ember értelme kiterveli útját, De az Úr keze irányítja járását. Kijelentés hangzik a király ajkáról: Óvakodj téves ítélet mondásától! Az Úré az igaz mérleg, Zacskójában a súlykészlet.

9. Van olyan út, amely egyenesnek látszik, De végül is a halál felé irányít. Maga hasznára van a munkás munkája, Dolgozik, mert arra kényszeríti szája. Perzselő tűz a mihaszna Embereknek gonosz ajka.

5. Utálatosak a király rossz tettei, Mert a trónt szilárddá az igazság teszi. Kedves a királyoknak az igaz beszéd, Szeretik az igazmondót, az őszintét. Haragját halál követi, De a bölcs kiengeszteli.

10. Az álnok ember a viszályt feltámasztja, Ki rágalmaz, barátait szétválasztja. Az erőszakos embertársát rászedi, Becsapja, és nem a jó úton vezeti. Behunyt szem lát álnokságot, Zárt ajak szól gonoszságot.

11. Az ősz haj olyan, mint az ékes korona, Fellelési helye az igazság útja. A türelmes ember a hősnél többet ér,

A szelíd több, mint várost hódító vezér. A sorsvetést ember végzi, A döntést Isten intézi.

17. fejezet A bölcs ember minden szavát meggondolja „A SZÍVEK VIZSGÁLÓJA AZ ÚR” Prv 17:1-28. Jobb a száraz falat ott, ahol békesség honol, Mint ahol lakoma van, de veszekedés tombol. Az eszes szolga fölé kerül a rossz fiúnak, S vele a testvérek az örökségen osztoznak.

95 Az ezüsthöz tégely, az aranyhoz kemence kell, Az Úr meg vizsgálódik az emberi szíveken. A gonosztevő az álnok ajakára figyel, A hazug ember pedig a gonosz nyelvre ügyel. Alkotóját gyalázza, ki gúnyolja a szegényt, És nem marad büntetlen, ki élvezi a veszélyt. Koronái az öreg szülőnek az unokák, A fiak ékessége nevelőik: az atyák. A bolondhoz nem illik szép szó, választékosság, Sem az előkelőhöz beszédben a hazugság. Ajándékot aki ad, az bizonnyal úgy véli, Bárhova fordul vele, azzal célját eléri. Ki szeretni akar, a vétekre fátyolt borít, A sok beszéd mindenkit barátjától elszakít. Az értelmesnek többet jelent enyhe dorgálás, Mint a bolondnak a száz bottal reámért csapás. A rossznak a pártütés az élete eleme, De kegyetlen követet küldenek majd ellene. Jobb találkozni egy bocsát elvesztett medvével, Mint a megzavarodott, ostoba emberekkel. Annak házából, aki a jóért rosszal fizet, Nem távozik a baj, mert helyét ottan leli meg. Olyan az, ha valahol elkezdődik a viszály, Mint amikor nagy robajjal megindul a vízár. A perpatvartól maradj távol, amikor kitör, Mert ahova rázúdul, ottan mindent összetör! Utálja az Úr, ki a bűnöst mondja igaznak, S azt is, ki bűnösöknek mondja az igazakat. Mire való vételár az ostoba kezében, Holott esze sincs arra, hogy bölcsességet vegyen? Mindig tud szeretni a barát, de nem eléggé, Mert csak a nagy nyomorúságban válik testvérré. Esztelen, ki kezet ad bármilyen barátságért, És aki kezességet vállal a barátjáért. Aki veszekedni szeret, az a bűnt kedveli, Ki nagyra tátja száját, az romlását keresi. Jó végük nem lesz az álnok szívű embereknek, Bajba kerülnek, kik csalárdul sokat beszélnek. Szüleinek bánatot okoz, aki ostoba, Nem tud örülni a bolond fiúnak az apa. Minden időben legjobb orvosság a vidám szív, De a bánatos lélek minden csontot kiszárít. Aki bűnös, elfogad titokban vesztegetést, És azért elfedezi az igazság ösvényét.

96 Az okos előtt a bölcsesség megmutatkozik, Az ostoba szeme a föld végén kalandozik. Az ostoba fiú bosszantja az édesapját, És elkeseríti a szerető édesanyját. Nem szép dolog az igaz embert megbírságolni, Sem a becsületes elöljárót megbotozni. A tudós ember mindig takarékos beszédű, És az értelmes, megfontolt ember higgadt lelkű. Az ostoba is bölcsnek látszik, amikor hallgat, S megfontoltan mondja ki az együgyű szavakat, De azt az embert mindenhol értelmesnek látják, Aki, ha nem kell szólni, csukva tartja a száját. 18. fejezet A különc a maga kívánsága után jár „ERŐS TÖRÖNY AZ ÚR NEVE” Prv 18:1-24. A különc a maga kívánságát hajszolja, kergeti, S minden jóravaló dolog ellen mindig hadakozik. Az ostoba az értelmet semmiképpen nem kedveli, Saját eszét fitogtatja, és csak azzal szórakozik. Ahova bűnös érkezik, a megvetés is ott terem, A szégyentelenséggel meg egyszerre jön a gyalázat. Mély víz az ember beszéde, oly mélységes, mint a verem; A bölcsesség forrása olyan, mint mikor patak árad. Kedvezni a bűnösöknek bizony nem szerencsés dolog, Jogaiból kiforgatni az igaz embert nem illik. Az ostoba ember ajka mindenhol perpatvart okoz, Szájával mit előidéz, az vereségbe torkollik. Az ostoba saját szája lesz erejének romlása, Önmagának csapdájává alakul az ő ajaka. A rágalmazó szavai mint jó falatok rágása, Behatolnak a test belsejébe, mint egy gyilkos kardja. Aki munkáját hanyagul, éppen csak hogy összecsapja, Testvére az annak, ki maga körül mindent tönkretesz. Az Úr neve a benne bízó hívőknek erős tornya, Az Úr hatalma mindenkit, ki hozzá fut, megvédelmez. A gazdagnak nagy vagyona elképzelt erős városa, Falai közt magát biztonságban levőnek képzeli. A szíve felfuvalkodik, akinek eljő romlása, De aki alázatos lesz, azt a dicsőség övezi. Aki arra felel, amit soha el nem mondtak neki, Azt bolondnak tartják, és mint ilyent jól megpirongatják. Ha erős az ember lelke, a szenvedést elviseli, De ezt, akik összetörnek, bizony el nem hordozhatják.

97 Az értelmes ember szíve megszerzi az ismeretet, Ugyanúgy a bölcsek füle ismeretekre törekszik. Az ajándék elvezeti tág térre az embereket, Ki ilyent ad, az előkelőkkel is megismerkedik. Igaznak látszik az, aki előbb szólal meg a perben, De amikor ellenfele sorra kerül, megcáfolja. A sorsvetés békét teremt viszálykodó emberekben, És az erőszakosokat szép csendesen szétválasztja. A rászedett testvér, mint egy erős város, bezárkózik, A viszály pedig olyan, mint egy megvasalt kapun a zár. Mit mond az ember, annak gyümölcséből teste jóllakik, Aztán mit beszéde terem, azzal kell jóllaknia már. Hatalmában van a nyelvnek mind az élet, mind a halál, Annak a gyümölcsét eszi, amelyiket megszereti. Drága kincsre lel az ember, ki jó feleséget talál, És az Úr jóakaratát az biztosan elnyerheti. Szerényen és könyörögve szólal meg a szegény ember, De a gazdagnak válasza magabiztos, rideg, kemény. Van olyan ember, ki mindenkit folyton csak bajba kever, És van barát, aki jobban ragaszkodóbb, mint a testvér.

19. fejezet A kegyes és a csúfolódó A KEGYES SZEGÉNYSÉG LELKILEG GAZDAGÍT Prv 19:1-9. 1. Jobb a szegény, ki feddhetetlenül él, Mint az ostoba, ki álnokul beszél. Nem jó a törekvés, ha nincs ismeret, A gyors lábú ember is félreléphet.

3. Nem marad büntetlen a hamis tanú, És nem menekül meg a hazug szavú. Hízelegnek annak, ki előkelő, Sok barátja van annak, ki bőkezű.

2. Az embert bolondsága viszi félre, Mégis az Úr ellen lázad fel szíve. Sok barátja van, kinek van vagyona, A nincstelentől elpártol barátja.

4. A szegényt testvérei is gyűlölik, Bár unszolja őket, de elkerülik. Ki értelmet szerez, magát szereti, Jóra lel, ki tudását védelmezi.

5. A hamis tanú nem marad büntetlen, Az ítélet reázúdul szüntelen. Elpusztul, aki hazugságot beszél, Hazug szívvel sokáig senki sem él. A CSÚFOLÓDÓT UTOLÉRI BÜNTETÉSE Prv 19:10-29. Nem illik a fényűzés az ostobához, A szolga se uralkodjék a vezetőn! Az értelmes ember türelmes társához, Díszére válik, ha megbocsát elnézőn.

98

Ha a király haragszik, az éppen olyan, Mint amikor morogni kezd az oroszlán, De kész, hogy jóakaratot gyakoroljon, S az olyan, mint fűn a harmat reggel korán. Az ostoba fiú az édesapjának Szerencsétlensége az ő életében, A zsémbes asszony olyan, mikor házának Teteje szüntelen csepeg télen-nyáron. Apai örökség a ház és a vagyon, De az okos feleséget az Úr adja. Mély álomba merül, ki rest, minden napon, És éhezik az az ember, aki lusta. Ki a parancsot pontosan teljesíti, Az az ember megtarthatja az életét, De kinek elmaradnak a teendői, Az halálba taszíthatja testét-lelkét. Aki a nincsteleneken megkönyörül, Az Úr úgy veszi, hogy neki ad az kölcsön, Annak jótéteménye dúsan megtérül, Az Úrnak van arra gondja itt, e földön. Fenyítsd meg fiadat addig, míg van remény, Hogy a dorgálás nem hangzik el hiába, De indulatod ne legyen olyan kemény, Hogy az beletaszítsa őt a halálba! 8. Mind az olyan ember, aki nagyharagú, Okvetlenül fizesse meg a bírságot! Ne engedd el neki, ne légy nagyvonalú, Mert akkor csak tovább szítja a viszályt ott! Hallgass mindig a bölcsen adott tanácsra, És fogadd el a bölcs szívvel mondott intést! Csak a jó szóra figyeljél, semmi másra, Hogy bölcs emberként lépjél meg minden lépést! Sokféle szándék van az ember szívében, De csak az Úr tanácsából lesz valóság. Kedves az, aki hűséges életében, A szegények szava jobb, mint a hazugság. Az életet jelenti az Úr félelme. Az istenfélő ember elégedetten Alszik, nem lesz a gonoszoktól sérelme, Őt sohasem fenyegeti veszedelem. A rest ember olyan, mint aki a kezét Belenyújtja nagy lendülettel a tálba, De úgy érzi, hogy ez neki untig elég, És az ételt már nem viszi a szájába.

99 Jól figyelj! Ha a csúfolódót megveted, Abból az egyszerű és együgyű okul, De lássad csak, hogyha az okost megfedded, Az megérti azt, és így javára fordul. Az a fiú, aki bántalmazza apját, Bizony szégyellnivaló és gyalázatos, Éppúgy annak, aki elkergeti anyját, Ez a tette is gonosz és sajnálatos. Vigyázz, Fiam! Ha az intésre nem hallgatsz, Tévelyegni fogsz, bármerre jársz, utadon, Mert akkor okos tanítás nélkül maradsz, És elvéted lépteidet minden napon. A haszontalan tanú, mikor megszólal, Csúfot űz a törvényből minden szavával. A bűnös beszéde sem ér többet sokkal, Csak álnokságot terjeszt, ha szól, szájával. A csúfolódókat pedig készen várja Az ítélet, mely sújtja magát és házát, De nem jár jobban az sem, aki ostoba, Mert szaporán sújtja ütleg az ő hátát.

20. fejezet A bölcs tanács óv a könnyelműségtől „FEDDHETETLENÜL ÉL AZ IGAZ” Prv 20:1-30. 1. A bor csúfolódóvá tesz, És a részegítő ital Lármássá tesz. Ki ilyent vesz, Bölcs emberré nem lesz azzal, De az italtól tántorog, S körülötte minden forog.

4. Nem szánt ősszel a rest ember, De ha majd aratni akar, Nézhet tágra nyitott szemmel, Nem ő lesz az, ki betakar. Nem lesz neki mit aratni, Télire nem marad semmi.

2. A király haragja olyan, Mint az oroszlán morgása: Ki felfedezi, rárohan, És az lesz annak halála. Legyél tőle mindig távol, Keresgéljél ne ott, máshol!

5. Az ember szívének terve A mély tengerhez hasonlít, De ki okos, úgy kezd bele, Hogy mindent sorban bonyolít. A fejét el nem veszíti, A sok vizet kimeríti.

3. Dicsőség a perpatvartól Minél távolabb maradni. Bolond az, ki nem vigyáz jól, És arra akar haladni. Ahol veszekednek sokan, Jobb távol maradni onnan.

6. Sok ember van, ki hirdeti, Hogy ő mindenkor hűséges, De ha az ember keresi, Akkor alig lehetséges Egy megbízhatót találni, Arra kell sokáig várni.

100 7. Az igaz feddhetetlenül Él, és fiaival együtt, Kik ővele szüntelenül Összetartanak mindenütt, Mindnyájan boldogok lesznek, Együtt járnak, el nem vesznek.

15. A terveket tanácsadás Erősíti meg bizonnyal, S megfelelő irányítás Kell mindezzel együtt nyomban Sikeres hadviseléshez, Ahol a tett el nem késhet.

8. Mikor a felséges király Ítélőszékébe beül, A tekintete körbejár, Mindent meglát maga körül. Észrevesz ő jót és rosszat, Így ítélkezik naphosszat.

16. A rágalmazó titkokat Fed fel, azért fecsegővel, Ki szüntelen beszél sokat, Ne barátkozz, kerüld őt el! Az ilyen csak veszedelmet Hoz rád, mert nem tart fegyelmet.

9. Ki mondhat ilyen igéket, És szólhat magabiztosan: Tisztán tartottam szívemet, Tiszta vagyok, és biztosan Nincsen nekem semmi vétkem, Magamat tisztának érzem?

17. Ki az apját vagy az anyját Átkozza, annak mécsese Elveszti világosságát, Ráborul az éj sötéte. Kikövetelt örökségen Nincs áldás sem most, sem régen.

10. A kétféle súlyt és vékát Az Úr egyaránt utálja. Gyermekének szívébe lát, Aki tetteit jól látja. Őelőtte világos lesz, Tiszta és helyes-e, mit tesz.

18. Ne te akarj megfizetni A rosszért, hagyd azt az Úrra! Benne lehet reménykedni, Ő rásegít a jó útra. Kétféle súly, hamis mérleg Az Úrnak jelent nagy mérget.

11. Halló fület, látó szemet Egyedül az Úr alkotott. Ha a nagy alvást szereted, Elvesztesz sok jó falatot. Ha nyitva tatod a szemed, Megsokasodik kenyered.

19. A férfiak lépéseit Az Úr biztosan vezeti. Az ember nem értheti itt, Hogy Ő azt hogyan teheti. Ezért bízzad őrá magad, Mert Ő csak jó utat mutat!

12. Mindent rossznak mond a vevő, De mint elmegy, már dicsekszik. Akkor is, ha elegendő Arany is és gyöngy is lesz itt, A legdrágább kincs itt ma már Az okos szót kimondó száj.

20. Aki meggondolatlanul Akármit is odaszentel, Rejtett csapda ejti foglyul, Szabadulni lehetetlen. A fogadalom elhangzik, S ő már hiába bánkódik.

13. Aki másért kezességet Vállal, annak a ruháját Vedd el, s bármilyen mentséget Találna ki, fogd be száját! Az idegenért ezeket Jó keményen zálogold meg!

21. A bölcs király leteríti A bűnösöket azonnal, És őket megsemmisíti Áthajtva rajtuk kocsival. Így győz biztosan a király, És nem támad újra viszály.

14. Hazugsággal szerzett kenyér Mindig ízlik az embernek, De végül is nem sokat ér, Mert akik ilyenből esznek, Kaviccsal lesz tele szájuk, Keserű sors vár őrájuk.

22. Az ember lelke az Úrtól Kapott mécses, mely egészen Befelé vet fényt az útról, S világosság lesz testében. Belsejébe talál utat, És ott mindent jól átkutat.

101

23. A királyt hűség, szeretet Támogatja, s trónját őrzi. Ősz haj díszít öregeket, Az ifjút erő jellemzi. Neki még dísze az erő, Míg az enyészet el nem jő.

24. Zúzódások és mély sebek Tisztítanak a gonosztól, S a test belsejében érzett Csapások is gyógyítnak jól. Mindaz, aki ekképp szenved, Megtisztított lelket nyerhet.

21. fejezet Áldás és ítélet „AZ ÚR VIZSGÁLJA MEG A SZÍVEKET” Prv 21:1-31. 1. Az Úr kezében a király szíve Olyan, mint egy hűvös patak vize. Az Úr vezeti, merre akarja, Igaz ösvény az ő akaratja.

9. A bűnös lelkében rosszat kíván, Gonoszsággal van telítve nyilván. Nem néz jóindulattal senkire, Barátját sem becsüli semmire.

2. Az ember útját helyesnek tartja, De a szíveket az Úr vizsgálja. Az ember tévedhet, rejtegethet, De ismeri az Úr a szíveket.

10. Ha a csúfolót megbírságolják, Az együgyűt úgy bölcsnek találják, De amikor oktatják a bölcset, Okul belőle, és lesz még bölcsebb.

3. Az igaz és törvényes cselekvést, Nem úgy, mint a sok áldozati vért, Az Úr mindenkor többre becsüli, Mint ami az oltárról kerül ki.

11. Az igaz ember jól szemmel tartja A bűnös házát s azt, mi van rajta; Romlásba dönti a bűnösöket Úgy, hogy senki meg nem menti őket.

4. A kevély szív s a bűnös tekintet De sokan mentegetik ezeket A bűnösöknek mécsese: vétek, És ezek nem igazi értékek.

12. Aki fülét erősen bedugja, A nincstelen sóhaját nem hallja, Csakhogy akkor ő sem kap majd választ, Ha jajszavával mindent eláraszt.

5. A szorgalmas embernek tervei Hasznot hoznak másoknak és neki, De mindaz, ki elsieti dolgát, Ínségbe sodorja a családját.

13. Az ajándék, mit titokban adnak, Megenyhítője a nagy haragnak, De a zsebbe dugott vesztegetés Eredménye lesz indulatkeltés.

6. Olyan a hazug nyelvvel szerzett kincs, Mint a szálló pára, amelyben nincs Tartalom, és mint halálos csapda, Az Úrnak áldása nincsen rajta.

14. Az igaznak szolgál örömére, Amikor a törvény jut érvényre, De az a gonoszoknak rettegés, Semmiképpen nem megkönnyebbülés.

7. A bűnösöket mind elsodorja Erőszakosságuk. Nem akarja Egyik sem híven teljesíteni A törvényt, mit Isten adott neki.

15. Az az ember, aki az értelem Útjáról letéved, bár véletlen, Jut az árnyak gyülekezetébe, Innét eltávozottak helyére.

8. A bűnösök útja tekervényes, A tiszták eljárása egyenes. Jobb fenn lakni a tetőnek sarkán, Mint a zsémbes asszonnyal egy házban.

16. Ínségre jut, aki vigadozni Szeret, az nem fog meggazdagodni. Vedeli a bort és az olajat, Melléje eszik jó falatokat.

102

17. Az igazakért az, aki bűnös, Váltságdíj lesz, bármilyen különös. Éppúgy a becsületesek helyett Váltságdíjjá lesznek a hűtlenek.

22. Ki vigyáz nyelvére és szájára, Nem lesz annak több nyomorúsága. A kevélynek csúfoló a neve, Dühöngő és gőgös a jelleme.

18. Jobb lakni a sivár puszta földjén, Élni inkább a természet ölén, Mint lakni az asszonnyal, ki zsémbes, Aki mindig bosszús, mindig mérges.

23. Aki rest, azt a vágya megöli, Nem dolgozik, csak kezét tördeli, Mert ő naphosszat csak vágyakozik, De az igaz ad, nem fukarkodik.

19. A bölcs embernek a hajlékában Tömérdek drágakincs és olaj van, De az az ember, aki ostoba, Mindazt, mije van, eltékozolja.

24. A bűnös embernek áldozata Utálatos, ha oltárra hozza, Kivált akkor, ha galád dologér’ Hozza; úgy biztos, hogy nem sokat ér.

20. Aki törekszik az igazságra, S hogy hűséges legyen, minden vágya, Az élte folyamán igazságot És hol van, megbecsülést talál ott.

25. Az, aki tanúsít hazugságot, Nem találja meg a biztonságot, De aki az ügyről meggyőződött, Az mindig beszélhet mások előtt.

21.A bölcs a hősöknek városába Behatol, az ellenség házába, S a megbízhatónak vélt erődöt Lerombolja kemény harcok között.

26. Szemtelen képet vág minden bűnös, De a becsületes mindig rendes. Nem használ bölcsesség, sem értelem, Sem semmi tanács az Úrral szemben.

27. A csata napján felsorakozik Sok ló, s harcra készen várakozik, A kürtszó ezt mind csatába hajtja, A győzelmet viszont az Úr adja. 22. fejezet Az Úr gondviselése AZ ÚR GONDOT VISEL A JÓAKARATÚ EMBEREKRŐL Prv 22:1-16. Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, A jóindulat minden ezüstnél s aranynál. Egy helyen él a gazdag a szegény emberrel, Mindegyiket az Úr alkotta meg kezdetben. Az okos, ha látja, hogy jön a veszedelem, Elbújik, de ott marad az együgyű ember. Bőséges jutalma lesz az Úr félelmének: Gazdagság meg dicsőség és maga az élet. Tele vannak a görbe utak tövisekkel, S találkozik, ki azokon jár, kelepcékkel, De ki vigyáz magára, az messze elkerül Minden ilyen utat, és akkor megmenekül Neveljed megfelelő módon gyermekedet, Hogy később se felejtse el az intésedet! Így mikor már messze lesz ifjú napjaitól, Amit tőled megtanult, nem tér el majd attól.

103

A gazdagok a szegényeken uralkodnak, Az adós meg szolgája a kölcsönadónak. Aki álnokságot vet, az a bajt aratja, És aztán megsemmisül haragjának botja. Áldott lesz a jóságos tekintetű ember, És annak a kenyeréből kap a nincstelen. A csúfolódót űzd el, s nem lesz perlekedés, Megszűnik a gyalázat és a veszekedés. Az, aki minden időben tiszta szívvel él, Amikor megszólal, jóindulattal beszél. Hogy kivel áll szóba, azt ő megválogatja, Az ilyen embernek a király is barátja. Az Úr szeme jól ügyel az ismeretekre, Nem hallgat felelőtlen, üres beszédekre, Sőt meghiusítja a hűtlenek beszédét Maga körül, amerre meghallja, szerteszét. Ezt mondja a rest ember, amikor kitekint: Úgy látom, hogy egy nagy oroszlán van odakint, Emiatt én maradok inkább csak idebenn, Mert ha kimegyek, biztos, hogy az megöl engem. Az idegen nő szája veszedelmes verem; Mély, s aki beleesik, elpusztul odalenn. Aki annak rabja lesz, az nem éli azt túl, Beleesik, akire megharagszik az Úr. A gyermek szívében mindenkor benn rejtezik Az ostobaság, mert az még hozzátartozik, De a fenyítő bot, ha nem rejtik el tőle, Az ostobaságot is kiűzi belőle. Az, aki a nincstelent bármikor elnyomja, Hogy maga gyarapodjék, csak arra van gondja, Pontosan olyan lesz, mint ki a gazdagnak ad, És végül ínségre jut, mert neki nem marad. HALLGASS A BÖLCSEK SZAVÁRA! Prv 22:17-21. 1. Ide fordítsad füledet, Hallgass a bölcsek szavára, Énnekem szenteld elmédet, Figyelj a jó tudományra!

3. Legyen az Úrban bizalmad! Ezt tanítom ma én neked. Írtam neked tanácsokat. Ne felejtsed el ezeket!

2. Mert nekem gyönyörűséget Szerez, ha ezt te magadban Állandóan megőrized, És ott lesz minden szavadban.

4. Megtanítottalak arra, Hogy ezek igazmondások, Hogy aki küldött, az hallja A megtanult igazságot.

104 „NE RABOLD KI A SZEGÉNYT!” Prv 11:22-27. Ne foszd ki a nincstelent, hiszen szegény ő, És azt, aki nyomorult, kapuban ülő, Ne tipord el, mert az Úr perli perüket, Megvédi a fosztogatóktól éltüket!

Barátja ne légy gőgös természetűnek, Kísérője se légy a heveskedőnek, Mert akkor megszokod az ő ösvényeit, És csapdába viszed a magad lépteit

Ne tartozz azok közé, kik kezet adnak, Miért vennék el alólad fekvőhelyed, És adósságért kezességet vállalnak! Amikor neked nem lesz miből fizetned? „NE MOZDÍTSD EL AZ ŐSI HATÁRT!” Prv 22:28,29. Ne mozdítsad el az ősi határt, Melyet még őseid jelöltek ki! Figyeld meg: Az szolgálja a királyt,

Aki ügyesen dolgát végezi, S csak az ő szolgálatában marad, Nem szolgál alacsony rangúakat.

23. fejezet Józanság és mértéktartás NE LÉGY TELHETETLEN! Prv 23:1-5. Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, Jól gondold meg, hogy ottan mi van előtted! Eszedbe ne jusson telhetetlenkedni, Mert torkodon késsel láthatod jövődet! Ha bármire rászáll sóvár tekinteted, Mindaz igen gyorsan eltűnik előled,

Ne kívánj jó falatot, mert az csalétek, És ne fáradj azon, hogy meggazdagodjál! Magad belátásából vess neki véget, És maradj meg mindig szerény asztalodnál! Az ég felé repül, te nem követheted, Mint a saskeselyű, messze száll már tőled.

„NE EDD AZ IRIGY EMBER KENYERÉT!” Prv 23:6-9. Ne edd az irigy ember kenyerét, Ne kívánd az ő jó falatait, Mert nem láthatod csavaros eszét, Nem fürkészheted gondolatait! Hogyha ostobát látsz magad körül, Ne beszéljél füle hallatára,

Egyél, igyál! - így kínálgat téged, Valamit ad is, de nem szívesen. Kedves szavaid elvesztegeted, S kihányod az ételt emésztetlen. Mert okos szavadnak ő nem örül, Megveti, mit szólsz, nem figyel rája!

„NE MOZDÍTSD EL AZ ŐSI HATÁRT!” Prv 23:10-25. 1. Ne mozdítsd el az ősi határt! Ne menj az árvák mezejére! Ha valaki az árvának árt, Lesz, aki felkel védelmére. Erős az ő megváltója, Peres ügyében őt óvja.

2. Szívleld meg az intést, és hallgass Az okos beszédre! Jól figyelj! Gyermekedre fenyítéssel hass, Rossz gyermeket mindig bottal verj! Ha így teszel, ő nem hal meg, Holtak honától megmented.

105 3. Fiam! Hogyha bölcs a te szíved, Annak az én szívem is örül, És ha szólsz őszinte beszédet, Örülök a lelkemben belül. Vigad bensőm, mikor ajkad Mond őszinte bölcs szavakat.

5. Ne tarts azokkal, kik bor mellett Dőzsölnek, vagy akik falánkan Húst esznek, mert elszegényednek, S kik kedvüket lelik alvásban, Azok öltöznek rongyokba! Boldog, kinek ez nem gondja.

4. Ne irigyeld a vétkeseket, Inkább az Urat féld mindennap! Nem semmisül meg reménységed, És jövőd fényesen ragyoghat. Hallgass rám, legyél bölcs, fiam, Lépteid hadd irányítsam!

6. Apádra hallgass, mert ő nemzett, S ha öreg lesz, ne vesd meg anyád Vedd meg, s ne add el az értelmet, Maradjon tied az igazság! Az igaznak apja örül; Ki bölcset nemz, az lelkesül.

7. Örüljön neked apád s anyád, Vigadjon az, aki szült téged! Ha megöregszik, akkor vár rád,

Hiszen ő szült, ő a te véred, Intését mindig megfogadd, És tiszteletet neki adj!

MÉLY VEREM ÉS SZOROS KÚT Prv 23:26-28. Fiam, add nekem a szívedet, És tartsd szemed előtt utamat! Paráznanő jelent mély vermet,

Idegen asszony szoros kutat. Mint egy rabló, úgy leselkedik, Vele is több lesz a hűtlen itt.

A BOR VESZEDELME Prv 23:29-35. 1- Kinek jaj! Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek sok a gondja? Kit vernek véresre? Kiken fedezel fel zavaros szemeket? Azokon, kiknek a bor eszét elvette, Akik fűszeres bort kóstolgatni járnak, Kiknél vége-hossza nincs a mulatásnak.

3. Zavaros dolgokat lát akkor a szemed, S értelmetlenül beszélsz akkor te magad. Úgy leszel, mintha tenger lenne fekhelyed, Vagy árbockosárban lelnéd nyugalmadat. Jól vigyázz, mert a bor könnyedén tönkretesz S ha kijózanodsz, már hiába keseregsz!

2- Ne nézzed a bort, hogy miképpen vöröslik, És hogy mint gyöngyözik feljebb a pohárban, Mert az a torkodon könnyedén lecsúszik, De meghalsz tőle, mint a kígyómarásban! Miként a vipera, úgy mar meg az téged , Szomorú vigasság lesz úgy a te véged.

4. Ütöttek engem, zuhogott rám a verés. Nem tudom, hogy lehet, de nem fájt énnekem, Pedig amennyit én kaptam, nem is kevés, És mégsem tudta felfogni az értelmem. Amint felébredek, mi volt, azt folytatom, Azt keresem, s ugyanazt az utat járom.

24. fejezet Meggondolatlanság és restség „A BÖLCS FÉRFI ERŐS” Prv 24:1-9. 1. Ne irigyeld a rossz embereket, És ne kívánj mindig velük lenni, Mert csak pusztításon töprengenek, S bántó szavakat szoktak ejteni.

2. A bölcsesség építi a házat, És megszilárdítja az értelem. Ismeret tölti meg a szobákat, Melyek tele vannak értékekkel.

106

3. Erős a bölcs és a tudós ember, Nagy erőt jelent a bölcsességük. Hadviseléshez nem elég fegyver, De tanácsadók és segítségük.

4. Magas a bölcsesség a bolondnak. A kapuban ne nyissa ki száját! Aki gonosz tetteket fontolgat, Alattomos embernek azt hívják.

5. Sunyi, alattomos bolondozók Vannak köztünk; amit tesznek: vétek. És az emberek a csúfolódót Megutálják s a sok rút beszédet. „MEGFIZET AZ EMBERNEK CSELEKEDETE SZERINT” Prv 24:10-12. Ha gyenge vagy a nyomorúságban. Azért van, mert nincsen elég erőd. Ne hagyj senkit elveszni halálban, S kiket elhurcolnak szemed előtt, Hogy a vesztőhelyre vigyék őket, Elveszni ne hagyd a szenvedőket!

Ha elfordulnál, és azt mondanád, Hogy te minderről nem tudsz semmit sem, Ki a szívet vizsgálja, beléd lát, Aki a lelkedet őrzi, ismer, És Ő megfizet az embereknek Aszerint, ahogyan cselekesznek.

BÖLCSESSÉG ÉS JÖVENDŐ Prv 24:13,14. Egyél, fiam, lépesmézet, Mert az jó lesz az ínyednek! Tudd meg, ilyen a bölcsesség: Benne rejlik a reménység, Lelkedet megcsendesíti, Jövendődet kivetíti. „NINCS JÖVŐJE A GONOSZNAK” Prv 24:15-22. Te bűnös, ne ólálkodjál Az igaz lakóhelyénél! Légy csendben, és megnyugodjál A mások nyugvóhelyénél!

Az igaz, ha el is esik, Akár hétszer, mégis felkel. Ha a bűnöst földhöz verik, Elbukik, többé fel nem kel.

Ne haragudj a gonoszra, És ne irigyeld a bűnöst, Mert jövője válik rosszra, Mécsese már régen eltört!

Ne örülj, ha ellenséged Elesik, és ha elbukik! Ne vigadozzék a szíved! Rajta az Úr kegye nyugszik.

Féld az Urat és a királyt! Lázadókhoz ne keveredj! Nem kerülik el a viszályt, S a pusztulás egyre terjed.

IGAZSÁGOS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Prv 24:23-26. Személyválogatás a törvénykezésben Nem jó. Kerülni kell az ítélkezésben. Ki igaznak mondja a bűnöst, a népek Átkozzák, és kárhoztatják a nemzetek.

Jó dolguk lesz azoknak, kik igazságot Szolgáltatnak, mert az Úr rájuk áldást hoz, És úgy tekinti, hogy ajkakat csókol az, Aki a feltett kérdésre jó választ ad.

107 A REST EMBER ROMLÁSA Prv 24:27-34. 1. Lásd el kinti tennivalód, És végezd mezei munkád, S házadban, ha mindez megvolt, Végezz építési munkát!

4. Elmentem a lusta ember Földje mellett, és megnéztem, Aztán ott volt az esztelen Szőleje mint egy gaztenger.

2. Ok nélkül ne tanúskodjál Soha embertársad ellen, Hiszen csak zavart okoznál, És rászednéd beszédeddel!

5. Láttam, hogy elfedi a gyom, És kerítése összedől. Ezen el is gondolkozom, És okulás szerzek ebből.

3. Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, Én is úgy bánok majd vele, Megfizetek szépen, rendben Kinek mi cselekedete!

6. Egy kis alvás, kis szunnyadás És összetett kézzel fekvés Olyan, mint az útonállás, És mint a nagy szűkölködés.

7. Így tör majd rád a szegénység, Akár egy fegyveres ember. Nem használ már a szerénység, A gyom és gaz mindent felver.

25. fejezet Bölcs hasonlatok gyűjteménye ARANY ALMA EZÜST TÁNYÉRON Prv 25:2-13. Isten dicsősége az, hogy elrejti a dolgokat, A király dicsősége, hogy kikutatja azokat. Az ég magassága, valamint a földnek mélysége Éppúgy kikutathatatlan, mint a királyok szíve. Távolítsad el az ezüstből az összes salakot, És akkor az ötvös abból sok formás edényt alkot. Távolítsad el a király elől a bűnösöket, Akkor a király trónja igazságtól lesz erősebb. Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők Helyére ne állj, mert jobb, ha mondják neked: Jöjj előbb, Mintha az előkelő előtt téged megaláznak, Aki ott áll előtted, és kit magad is jól láthatsz! Mikor perelsz, soha ne állj ki elhamarkodottan, Inkább maradj csendben, s várd meg, hogy mi történik ottan, Mert mit csinálsz a végén, és akkor mi lehet veled, Ha felülkerekedik, s megszégyenít ellenfeled! Mindig csak a magad perét pereld ellenfeleddel, De vigyázz, hogy másoknak a titkát soha ne fedd fel, Mert hogyha azt valaki meghallja, szidalmaz téged, De visszavonni rágalmadat nem lesz képességed!

108 Mint az arany alma ezüst tányéron, éppen olyan A helyén mondott ige és az ékszer, mely színarany, Valamint az arany függő olyan, mint a bölcs feddés, Mely a szófogadó fülnek épp elégséges intés. Olyan a hűséges követ, mint aratás idején A hideg hó, amikor lehull a hegyek tetején, Kellemesen felüdíti urainak a lelkét, Miközben hűségesen teljesíti küldetését. ELLENTÉTEK Prv 25:14-20. 1. Felhő és szél eső nélkül Olyan, mint ki meg nem adott Ajándékkal dicsekeszik. A türelem hatására A fejedelem is enged, A csökönyös is megtörik.

3. Az olyan ember pöröly, kard És éles nyíl, ki hamisan Tanúskodik mások ellen. Mint rossz fog és tántorgó láb Hűtlenek bizakodása Nyomorúság idejében.

2. Ha mézet találsz, amennyi Jólesik, csak annyit egyél. De többet ne, mert kihányod! Ritkán tedd be a lábadat Embertársadnak házába: Megunja látogatásod!

4. Mint ki leveti ruháját, Amikor beáll a hideg, Vagy mint ki kever ecetet Lúggal, olyan, ki rosszkedvű Ember előtt dalolni kezd, És neki mond szép éneket.

„SOK MÉZET ENNI NEM JÓ” Prv 25:21-28. Ha éhezik, aki gyűlöl téged, Hogy jóllakjék, adj neki kenyeret, És ha szomjasan vizet kéreget, Ne tagadjad meg tőle a vizet, Mert a fejére gyűjtesz parazsat, S az Úr megfizeti, mit neki adsz! Az igaz ember, aki meginog, Mint a felkavart vizű kút, olyan. Túl sok mézet enni nem jó dolog,

Az északi szél esőt szül menten, A suttogó nyelv haragos arcot. Jobb a tető sarkán lakni ott fenn, Mint eltűrni lenn a zsémbes asszonyt. Mint hideg víz a tikkadt vándornak, Olyan, ha jó hírt messziről hoznak. S nagyon nehéz kutatni titkosan. Mint a sok rés a város kőfalán, Olyan, ki nem győz az önuralmán.

26. fejezet Ostobák és restek OSTOBÁK Prv 26:1-12. 1. Mint hó nyárhoz, és mint eső aratáshoz, Úgy nem illik dicsőség az ostobához. Mint elszáll a madár, s a fecske elrepül, Úgy az ok nélküli átok sem teljesül.

2. Ostor való lónak, zabla a szamárnak, Úgy való a bot az ostobák hátának. Az ostoba mit beszél, arra ne felelj, Mert ha így teszel, hozzá hasonló leszel!

109

3. Figyelembe véve az ő bolondságát, Elégítsd ki válaszoddal az ostobát, Hogy lényegét értve a te beszédednek, Ne tarthassa magát - mint gondolja - bölcsnek!

5. Mint aki a parittyába tesz köveket, Úgy jár, ki ostobának ad tiszteletet. A tövis a részeg kezébe beakad, Mint az ostoba szájába a példázat.

4. Levágja a lábát, s erőszakot szenved, Aki ostobával küld el üzenetet. Lóg lába annak, ki szenved bénaságban, Mint a példázat az ostoba szájában.

6. Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, Olyan, ki ostoba csavargókkal kikezd. Miként a kutya megkeresi hányását, Az ostoba úgy ismétli bolondságát.

7. Láttál olyan embert itten vagy odaát, Ki egész komolyan bölcsnek tartja magát? Az ostobához sokkal több reményt fűzhetsz, Mint a magát ilyen bölcsnek hitt emberhez. RESTEK Prv 26:13-28. 1. Ezt mondja a rest: OroszlánKölyök van kinn téren, úton. Forog az ajtó a sarkán, A rest meg forog az ágyon.

7. A rágalmat szító szavak, Mint jó falatok, eleve Hatás nélkül nem maradnak, Belehatolnak a testbe.

2. A rest tálba nyújtja kezét, De lusta szájához vinni. Azt gondolja, bölcsebb, mint hét Értelmesen szóló férfi.

8. Az ezüstmáz csillogóan Bevonja az agyagedényt, A sima ajk kihívóan A gonosz emberek szívét.

3. Kóbor kutyát ragad fülön Az ember, ki olyan perbe Avatkozik bele külön, Melyhez neki semmi köze.

9. A gyűlölködő szavával Álcázni tudja szándékát, Míg kigondolja magában Minden alattomosságát.

4. Mint ki tüzes nyilat lövel, Olyan, aki embertársát Becsapja, majd így szövegel: Csináltam most egy jó tréfát.

10. Annak, akinek kedvesség Rejtőzködik beszédében, Ne higgy, mert van legalább hét Utálatosság szívében!

5. Mikor elfogy a tűzifa, A tűz szép lassan kialszik. Ha nincs, aki rágalmazna, Akkor viszály sem parazslik.

11. Csalással a gyűlöletet Lehet kicsit elleplezni, De végül a gyülekezet A gonoszt fel fogja fedni.

6. A fa fellángol hevesen, A szén izzóan parázslik, A viszálykodó meg menten, Amint csak tud, perpatvart szít.

12. Ki vermet ás, beleesik, És aki eldob egy követ, Arra a kő visszaesik, Azután már nem dob többet.

13. Gyűlöli a hazug nyelvű Azt az embert, kit eltiport, Éppúgy a sima beszédű Előidéz bukást, nyomort.

110 27. fejezet „Ne dicsekedj a holnapi nappal!” „MÁS DICSÉRJEN TÉGED!” Prv 27:1-10. 1. Ne dicsekedj a holnapi nappal, Mert nem tudod, mit hoz az a nap! Szóljon rólad dicsérő ajakkal Az idegen, de ne te magad!

4. A jóllakott szétrúgja a mézet, Éhesnek édes a keserű. Mint madár, mely elhagyja a fészket, Olyan, ki távozik hűtlenül.

2. Súlyos a kő, és nehéz a homok, Bosszantni bolondot nehezebb. Kegyetlen indulat szül haragot. Ki védhet ki féltékenységet?

5. Vidámít az olaj, a jó illat S a jó baráttól kapott tanács. Soha ne hagyd cserben barátodat, S ne hagyd cserben apád barátját!

3. Jobb nyílt feddés titkolt szeretetnél, Jó szándékú a baráti seb, És hogyha csókot kapni szeretnél, Kerülj csalárd gyűlölködőket!

6. Testvéred házába, ha bajban vagy, Segítséget kérni be ne térj! A távoli testvér könnyen elhagy, Többet ér a közeli szomszéd.

„LÉGY BÖLCS!” Prv 27:11-27. 1. Légy bölcs, Fiam, és vidíts fel engem, Gyalázómnak hogy megfelelhessek! Az okos, ha jön a veszedelem Elbújik, a buták ott rekednek.

6. Ahogy a víz tükrözi az arcot, Ki-ki úgy tükröződik szívében. Amily telhetetlen a halál volt, Oly telhetetlen az emberi szem.

2. Az embert, ki vállalt kezességet, Zálogold meg, és vedd el ruháját! Ki reggel nagy hangon áld más embert, Azt őneki átoknak számítják.

7. Mint olvasztótégely az ezüstnek, Olvasztókemence az aranynak, Olyan jó hírneve az embernek, Őrizni kell tekintélyét annak.

3. Ha esik, és a háztető csepeg, Mint a zsémbes asszony, az éppúgy hat; Ki feltartóztatja, az fog szelet, Vagy tán jobbjával markol olajat.

8. Ha porrá töröd is a bolondot Kemény mozsártörővel mozsárban, Nem csalsz ki belőle egy okos szót, Megmarad ő bolondozásában.

4. Vassal formálják a másik vasat, Így nyeri el a kívánt alakját, Mint az egyik ember a másikat Formálja: testét, magatartását.

9. Ismerd meg egyenként juhaidat, És törődj a nyájakkal gondosan, Mert örökké a te javaidat Nem tarthatod meg, mint vannak mostan!

5. Az, aki a fügefát gondozza, Eszi annak megtermett gyümölcsét, És akinek urára van gondja, Az elnyeri annak becsülését.

10. Mikor a szénát betakarítják, A sarjú a mezőről eltűnik. Lehordják a hegyről a takarmányt, És a mezei munka megszűnik.

11. Akkor a bárányaidért ruhát, És mezőt vehetsz a kecskéidért. Abbahagyhatod a kemény munkát, Jól megdolgoztál házad népéért.

111 28. fejezet Tisztes szegénység - bűnös gazdagság „A KEMÉNYSZÍVŰ BAJBA ESIK” Prv 28:1-16. 1. Ha nem is üldözik, futnak a bűnösök; Az igazak, mint az oroszlán, biztosak. A vezető sok, ha jönnek a pártütők; Soká fenntartják a rendet az okosak.

8. Ki a becsületest rossz útra csábítja, Az végül maga esik be a verembe, De feddhetetlenül az útját ki járja, Annak szép örökség lesz az osztályrésze.

2. Ha a szegény ember lesz a nincstelennek Az elnyomója, az olyan lesz bizonnyal, Mintha felhőszakadás után nem esznek Frissen sült kenyeret, nem laknak jól azzal.

9. A gazdag azért, mert neki sok a pénze, Ha nem is túl okos, bölcsnek tartja magát, De a nincstelen, ha van neki értelme, Az ilyen embereken egyhamar átlát.

3. Kik elhanyagolják a tanítást, azok Pontosan a bűnösöket dicsérik meg, De a tanítást készséggel megfogadók Épp a bűnösöket támadják s vetik meg.

10. Ha az igazak vigadnak, örvendeznek, Az mindenkor jelent nekik dicsőséget, De ha a bűnösök felülkerekednek, Akkor már keresni kell az emberséget.

4. A rossz emberek a törvényt nem értik meg, De akik az Urat keresik, megértik. Jobbak a becsülettel élő szegények, Mint a gazdagok, kiknek görbék útjaik.

11. Aki a vétkeit féltve takargatja, Egész biztosan annak nem lesz jó vége, De aki vétkeit megvallja s elhagyja, Az irgalmat nyer, és lesz jó békessége.

5. Értelmes fiú az, ki a tanításra Ügyel, de az, aki jár a dőzsölőkkel, Az emberek előtt szégyent hoz apjára, Mert viselkedésére nem ad, nem ügyel.

12. Boldog az az ember, ki mindenhol, mindig Istenfélő, és az igazak útján jár, De a keményszívű ember bajba esik, És embertől segítséget hiába vár.

6. Aki kamattal, sőt mi több, uzsorával Növeli és gyarapítja a vagyonát, szán, Az annak gyűjt puszta jóindulatával, Ki felkarolja a nincstelenek sorsát.

13. Olyan a bűnös ember, aki a szegény Népen uralkodik, és senkit meg nem

7. Aki könnyelműen fülét elfordítja, És aki nem hallgat a jó tanításra, Utálatos annak minden imádsága, És az Úrnál nem talál meghallgatásra.

14. Ha esztelen s beképzelt a fejedelem, Nagy lesz az elnyomás annak országában, De hogyha fellép a nyerészkedés ellen, Hosszú ideig él földi boldogságban.

Mint az éhes medve a rengeteg mélyén, Vagy mint pusztaságban ordító oroszlán.

A SZORGALOM DICSÉRETE Prv 28:17:20. Akit vérontás bűne terhel, Fusson a sírig! Ne segítsd meg! Élete kinek feddhetetlen, Az biztos, hogy kap segítséget, De aki görbe utakon jár, Arra végül az elbukás vár.

Aki megműveli a földjét, Annak jut enni elég kenyérre; Ki hiába tölti idejét, Az mindig megmarad csak szegény. Bő áldást kap a megbízható, De bűnbe esik a csavargó.

112 A TELHETETLENEK ÉS AZ ÚRBAN BÍZÓK Prv 28:21-28. 1.A személyválogatás jóra nem vezet, Egy falat kenyérért is vétekbe vihet. A kapzsi ember vagyont akar szerezni; Nem tudja, hogy végül csak ínség jut neki.

3. A telhetetlen ember mindig viszályt szít, De aki az Úrban bízik, az gyarapszik. Bízik az ostoba a maga eszében, De megmenekül az, ki él bölcsességben.

2. Az olyan, ki az embert figyelmezteti, Kedvesebb annál, mint ki hízeleg neki. Az, aki az apját és anyját meglopja, Hogy az bűn, talán azt meg nem is gondolja.

4. Nem szűkölködik, ki a szegényt segíti, De aki elfordul tőle, átok éri. Rejtezz el, ha a bűnös felemelkedik! Ha elvész, az igazak sokan lesznek itt.

29. fejezet A lélek fegyelmezése jóra vezet „A HARAGOS EMBER VISZÁLYT SZÍT” Prv 29:1-27. 1. Ki a fenyítés után is nyakas marad, Nyomban összetörik gyógyíthatatlanul. Örül a nép, ha igazak uralkodnak, De ha a bűnösök, nyög vigasztalanul.

8. Ha az uralkodó hazugságra hallgat, Udvarában bűnösök lesznek a szolgák. A szegény s a zsarnok egymás mellett laknak, De az Úrtól kapta mind szeme világát.

2. Ki szereti a bölcsességet, apjának Örömet szerez, s megvidámítja napját, De ki barátja lesz néhány paráznának, Elpazarolja könnyelműen vagyonát.

9. Ha a király tisztán és igazságosan Ítéli székében a nincsteleneket, Akkor a trónja megmaradhat biztosan, És szilárdan megáll, soha meg nem remeg.

3. A király igazsággal őrzi országát, De romba dönti, ha ajándékot vesz el. Az, aki körülhízelgi embertársát, Lábai elé az útra hálót vet el.

10. A fenyítés bölccsé teszi a gyermeket, De a kényeztetett szégyent hoz anyjára. Ahol sok a bűn, az sok bűnöst jelenthet, De az igaz várhat azok bukására.

4. A gonoszt csapdába juttatja a vétke, Az igaz ember viszont ujjongva örül. Megérti a nincstelent az igaz lelke, Senki nem érti meg a bűnösök közül.

11. Fegyelmezd fiad, s nyugodt lehetsz felőle, És akkor sok örömöt találhatsz benne. Elvadul a nép, ha nincs kijelentése, De tanításodtól boldog lesz a lelke.

5. Az öntelt emberek könnyen fellázítják A várost, és nagy felfordulást szítanak, De a bölcsek okosan lecsillapítják A haragot, s mindnyájan nyugton maradnak.

12. Csupán puszta szóból nem okul a szolga, De ha megérti, akkor sem ad rá semmit. Több reménységre ad okot az ostoba, Mint az, ki elhamarkodja beszédeit.

6. A bölcs ember az ostobával nyugodtan Vitatkozik, s az ingerülten háborog, Vagy pedig nevet, de kiszámíthatatlan, Hogy mit is csinál, de nyugton nem marad ott.

13. Aki már gyermekkorától kényezteti Szolgáját, a végén az már nem bír vele. A haragos ember a viszályt gerjeszti, Sok bűnt követ el az indulat embere.

7. A feddhetetlent a vérszomjas gyűlöli, De a becsületes gondoskodik róla. A buta indulatát meg nem fékezi, De a bölcs végül is csendben megnyugtatja.

14. Az embert megalázhatja kevélysége, De az alázatost tisztesség övezi. Ki tolvajjal tart, az maga ellensége, S az is, ki az átkozódást nem jelenti.

113 15. Ki fél az emberektől, esik csapdába, De ki az Úrban bízik, oltalmat talál. Sokan igyekeznek király bizalmába, Pedig igazság nincs máshol, csak az Úrnál.

16. Az igazak utálják az olyan embert, Akinek lelkét az álnokság uralja, De a bűnös lelkében ennek mond ellent, S a helyes úton járó embert utálja.

30. fejezet Agúr beszéde „ELFÁRADTAM” Prv 30:1-4. Így szólt ez a férfi: Uram! Elfáradtam. Istenem! Elfáradtam, mindjárt végem van, Mert én mindenkinél nyugtalanabb vagyok, Már az emberi értelmem is elhagyott. Nem tanultam bölcsességet, Szent dolgokat nem ismerek.

Ki ment fel az égbe? Ki szállott le onnan? A szelet ki szedte markába fogottan? Ki öntötte be a vizet köntösébe? Ki szabta meg, a földnek hol legyen vége? Tudod talán, mi a neve, Milyen nevű a gyermeke?

„KÉT DOLGOT KÉREK” Prv 30:5-9. 1. Istennek minden szava színigaz, Pajzs Ő a hozzá menekülőknek. Vigyázz! Könnyen hazugságban maradsz, S nem tűnsz többé szavahihetőnek.

3. Ne adjál szegénységet énnekem, S ne árassz el engem gazdagsággal! Adjad, hogy legyen meg eledelem, S ami szükséges, mértéktartással!

2. Halálom előtt kérek két dolgot: Kérlek, ne tagadd meg ezt éntőlem: Soha ne beszélj hiábavalót, S arcod fordítsd hazug beszédtől el!

4. Nehogy jóllakva megtagadjalak, S hogy kicsoda az Úr, azt kérdezzem! De szegény se legyek, hogy ne lopjak, És soha ne gyalázzam Istenem!

„MICSODA NÉPSÉG AZ...” Prv 30:10-14. Gazdája előtt ne rágalmazd a szolgát, Mert meg fogsz bűnhődni akkor, ha megátkoz! Micsoda népség az, mely átkozza apját, S nem áldással közelít édesanyjához? Micsoda az a népség, amelynek kardok Fogai, és agyarai éles kések,

Micsoda nép, mely magát tisztának tartja, Pedig szennyéből még ki sem mosták eddig? Ki az, aki szemét kevélyen forgatja, És mindenkire csak fennhéjázva tekint? A földön megenné a nyomorultakat És az emberek közt a szegény népséget?

KETTŐ, HÁROM, NÉGY Prv 30:15,16. A piócának két lánya van: Add ide! Add ide! A három nem lakik jól, a négynek nincs elég vize. Nem elég a meddő asszony és a holtak hazája, Soha nem telik meg vízzel a föld széles határa. A tűz sem mondja, hogy elég, Ezért benne minden elég.

114

SZÜLŐGYALÁZÓK Prv 30:17. Aki az apját gúnyolja, vagy az anyját megveti, Annak - mert ő engedetlen - a patak mentén a hollók Szemét kivájják, vagy azt a kőszáli sas megeszi. Így járnak mind az apjukat s az anyjukat gyalázók. „NÉGY DOLGOT NEM ÉRTEK” Prv 30:18-20. E három dolog csodálatos előttem, A házasságtörő nő útja ilyen forma, Sőt négy dolog is van, amelyet nem értek: Aki bőven eszik, majd megtörli száját, A sasnak nem értem útját fenn az égen, Aztán fogja magát, és bátran kimondja, A kígyót a kősziklán, ha reánézek. Büszkén verve mellét, saját igazságát: Mély tengeren a hajó útját nem értem, Mind igaz, amit mondok, az én beszédem. S férfi útját a lánnyal, hiába nézem. Tudom, mit csináltam, rosszat én nem tettem. HÁROM VAGY NÉGY Prv 30:21-23. Három dolog, mely miatt megrendül a föld. Sőt négy, melyet elviselni már nem lehet: Mikor a szolga királyi palástot ölt, Vagy ha többet eszik a bolond, mint lehet. Ha férjhez megy a jól ismert, megvetett nő, És amikor a szolgálóból lesz úrnő. KI A LEGERŐSEBB? Prv 30:24-31. 1. Van ezen a földön négy oly kicsiny állat, Amely mégis nagyon okos, ha megnézzük: Figyeljük csak meg jól a kicsi hangyákat! Nyáron mind beszerzik, mire lesz szükségük.

3. A gyík megfogható, akár puszta kézzel, Ott van mégis a királyi palotákban. Ez a három lépked rendezetten, szépen, S megjelenik mind a négy szépen jártában.

2. Nem hatalmas nemzet a mormoták népe, Mégis sziklák közt épít magának házat. A sáskahadnak sem király a vezére, Vonulása mégis rendezett hadjárat.

4. Az oroszlánnak van legnagyobb ereje, Oly erős, hogy vissza nem riad senkitől. Erős a felingerelt ló s a bakkecske S a király, ki áll a hadseregben elöl.

HÁROM VAGY NÉGY Prv 30:32,33. Ha fennhéjázásból bolondságot tettél, És rájöttél, gyorsan tedd kezed a szádra! Vajat fogsz kapni, hogyha tejet köpültél. Az orr vérezni kezd az erős fújásra. Per lesz abból, hogyha haragot szítanak, Semmi haszna nincsen az ilyen haragnak.

115 31. fejezet Jó tanácsok a király számára AZ IGAZSÁGOS KIRÁLY Prv 31:1-9. 1. Mit mondjak, fiam, méhem gyermeke, Akiért fogadalmat én tettem? Erőd ne vesztegesd el a nőkre, Királyokat megrontókhoz ne menj!

4. A veszendőnek, nosza, adjatok Szeszes italt, hogy igyék kedvére, És az elhagyottnak bort hozzatok, Ne gondoljon keserűségére!

2. Lemúél! Tudd meg, a királyokhoz Nem illik sehogyan sem borivás, Sem fejedelmi uralkodókhoz Szeszes ital utáni sóvárgás!

5. Igyék, hogy szegénységéről aztán, Mely lelkét nyomja, megfeledkezzék, És ne töprengjen nyomorúságán, Arra többé már ne emlékezzék!

3. Ha iszik, könnyen elfeledkezik A törvényes rendelkezésekről, Aztán helytelenül ítélkezik Nyomorultakról és szegényekről.

6. A némáért te nyisd meg a szádat, A mulandó emberek ügyéért, Védd meg a szegények igazságát, Küzdj ügyük helyes ítéléséért!

A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE Prv 31:10-31. 1. Derék asszonyt kicsoda találhat? Sokkal többet ér az igazgyöngynél. Uránál bizalmat nyer magának, Pénze több minden földi göröngynél.

6. Tenyere nyitva a nyomorultnak, És nyújtja kezét a szegényeknek. Nem fél attól, ha hópelyhek hullnak, Mert házában melegen öltöznek.

2. Egész életén át az urának Javát munkálja és nem a kárát . Gyapjút és lent szerez be magának, És jókedvűen végzi munkáját.

7. Színes szőttest készíttet magának, Vászonba és bíborba öltözik. A városkapuban akik állnak. Férjét a vénekkel jól ismerik.

3. Akárcsak a messziről jött hajók. Ha kell, távolból is hoz eledelt. Parancsára várnak a szolgálók, És ha kell, nappá teszi az éjjelt.

8. Finom inget készít, és eladja, Még övet is ad el a kalmárnak. Erő és méltóság árad róla, Nevetve néz elé a holnapnak.

4. Ha gondolja, vásárol egy mezőt, Szőlőt telepít sajátkezűleg, Derekával fejt ki komoly erőt, Karjai keményen megfeszülnek.

9. Bölcsességre nyílik az ő szája, És szeretetet tanít a nyelve. Ügyel háza népének dolgára, A semmittevés nem a kenyere.

5. Érzi, mily hasznos tevékenysége. Mécsese el nem alszik éjjel sem. Megy neki a guzsaly kezelése, És az orsót tartja tenyerében.

10. Fiai őt mind boldognak mondják, És komolyan megdicséri ura: Sok nő van, ki végez derék munkát, De a te munkád mind felülmúlja.

11. Tűnő a báj, s mulandó a szépség, De az asszony, ki az Urat féli, Hadd élvezze munkája gyümölcsét, Mert a dicséretet megérdemli!

116 PRÉDIKÁTOR KÖNYVE ECCLESIASTES Eccl 1. fejezet NINCS SEMMI ÚJ A NAP ALATT Eccl 1:2-11. Mi haszna van az embernek minden fáradozásából? Minden hiábavalóság - ekkép szól a Prédikátor. Jönnek-mennek nemzedékek, s fáradoznak a nap alatt; Ők elmúlnak névtelenül, a föld örökké megmarad. Felkel a nap, lemegy a nap, Minden a régiben marad. A szél először délre fúj, utána északra fordul, Majd visszatér ugyanoda, és onnan újra elindul. A föld összes nagy folyója beleömlik a tengerbe, De a tenger e sok víztől még ezután sem lesz tele. Vizét a föld sok folyója Újra ugyanoda hordja. Egésznap az életünkben minden dolog, melyet végzünk Kimondhatatlanul nehéz fáradságot okoz nékünk. Bárhogy meresztjük szemünket, mégsem láthatunk eleget, Amit fülünkkel meghallunk, nem ad elég mozgásteret. És ami tegnap megtörtént, Holnap ugyanaz lesz főként. Naponta hiábavaló újra aggódnunk jövőnkért, Hiszen ma is ugyanaz lesz, ami egyszer már megtörtént. Van bizony sok olyan dolog, amiről mi azt gondoljuk, Hogy új, pedig már rég megvolt, csak mi rossz helyre soroljuk. Nincs semmi új a nap alatt, Ami rég volt, továbbhalad. Ami jóval előttünk volt, arra már nem emlékezünk, És akik utánunk jönnek, nem tudják mi történt velünk. Sok ma élő ember előtt a nap sötét homályba vész, Az sem lesz sokkal okosabb, ki merőn a jövőbe néz. Semmire nem emlékeznek, Akik majd ezután lesznek.

3. fejezet A MEGSZABOTT IDŐ Eccl 3:1-8. 1. Mindennek megvan a megszabott ideje, A saját ideje megvan az ég alatt. Megvan az, hogy mikor kell megszületnie Valakinek, s megvan, amikor meghalhat.

2. Megvan az ideje, mikor kell ültetni Bármilyen ültetvényt a maga földjébe, S megvan az ideje, mikor kell kiszedni, Mikor kell valami mást tenni helyébe.

117

3. A megölésnek is megvan az ideje. Ugyanígy ideje van a gyógyításnak, Az embernek mikor kell építenie, Mint ahogy ideje van a rombolásnak.

6. Megszabott ideje van az ölelésnek És az attól való megtartóztatásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek S a meglevő javak szétaprózásának.

4.. Éppígy van megszabott ideje sírásnak, Mint ahogy ideje van nevetésnek is. Megvan a megszabott ideje a gyásznak, S megszabott időben lehet táncolni is.

7. A megőrzésnek is megvan az ideje, S ugyanígy ideje van az eldobásnak. Az eltépésnek is van lehetősége S az elszakadt ruha összevarrásának.

5. Ideje van, mikor kell a nagy köveket Szerteszéjjel szórni a környezetükben, S annak is, hogy mikor lehetne ezeket Újra a helyükre tenni nagy sebtiben.

8. Ideje van annak, mikor hallgatni kell, De van ideje az értelmes beszédnek. Megszabott idejét szintén ismerni kell A szeretetnek is és a gyűlöletnek.

9. Megszabott idő van háborúskodásra, Ha meg kell védenünk hazánkat, népünket, De mikor béke van, ne figyeljünk másra, Csak arra, hogy Isten tartson meg bennünket.

7. fejezet Mértéktartás HASZNOS A BÖLCSESSÉG. Eccl 7:1-14. 1. Jobb a hírnév a drága olajnál, Halál napja születés napjánál. Jobb bemenni a gyászoló házba, Mint másoknak mulatozásába. Ez mindennek vége. Ki él, ezt megértse!

5. A bölcset megrontja az elnyomás, Oktalanná teszi a támadás. A szívet megrontja az ajándék, Fényesen csillogó, hamis érték. Ki amit befejez, Jobb, mint amit elkezd.

2. Az őszinte bánat nagyobb érték, Mint amikor korlátlanul mérték S felelőtlenül a sok nevetést, Mert nem ad az tartós megbékélést. Ha az arc szomorú, Szívet nem éri bú.

6. Legyél türelmes, ne legyél kevély! A hirtelen harag nem jó erény. Hogy bosszankodni jó, az nem igaz, Ostobák szívében tanyázik az. Ne legyél hirtelen Haragvó lelkedben!

3. A bölcsnek az van gondolatában, Hogy mi van a gyászolók házában. Az ostoba ezt másképp szemléli, Ő a vigadozók házát nézi. Mit szíve rejteget: Ki gyászol, ki nevet.

7. Ne mondd, mi régen volt, az volt a jobb, Jobbak voltak a hajdani napok! Nem bölcs dolog, ha ilyent kérdezel, Nem fogsz bölcsebbnek látszani ezzel. Az örökség mellett Bölcsesség is kellett.

4. Jobb hallgatni a bölcs dorgálását, Mint ostobának vigadozását. Olyan az ostoba nevetése, Mint a tűzben tövis sercegése. Ez is ostobaság, Hiábavalóság.

8. A bölcsesség, mint pénz, oly oltalom, De ha valaki tudja, nagy haszon, Hogy kiknek Isten adott jó sokat, A bölcsesség élteti azokat. Az Úr alkotását Jól figyeld, munkáját!

118

9. Jó napokban a jóval is élhetsz, De a rossz nap belátásra késztet. Ezt is, azt is Isten készítette,

Az emberek sorsát Ő tervezte. Hogy mi jön, ne tudjad, Mert tudja azt Urad!

NE LÉGY BOLOND! Eccl 7:15-18. 1. Hiábavaló életemben Én eddig már sok mindent láttam, Tovasuhanó éveimben Sokféle ember között álltam.

3. Ha a gonosz sokáig élhet, Akkor ne légy fölöttébb igaz, Ne túlozd el a bölcsességet, Ha nem tudod kihasználni azt.

2. Találtam olyan embereket, Kik igazak voltak éltükben, Mégis ők lettek a vesztesek, Míg mások tobzódtak bűnükben.

4. Ne legyél bűnös se fölöttébb, És főképpen ne legyél bolond, Hiszen nem vár téged öröklét, Akkor is élj, ha élni nagy gond!

5. Ragadj meg mindent, amit lehet, Semmit se engedj ki kezedből!

Figyeld meg jól az embereket: Ki féli Istent, megmenekül!

NINCS, KI NEM VÉTKEZIK. Eccl 7:19-22. A bölcsnek bölcsessége többet ér, Mint akár tíz városi vezető, És olyan ember e földön nem él, Kinek vétkei nem jönnek elő.

Ne figyelj hasztalan szóbeszédre, És ne sértődj meg, ha átkoz szolgád! Vegyed őszinte emlékezetbe, Amikor te másokat átkoztál!

8. fejezet ENGEDLMESSÉG Eccl 8:1-8. 1. Van-e olyan bölcs ezen a földön, Aki mindent meg tud magyarázni? A bölcsnek arcán látszik az öröm, Kemény redői el fognak szállni. A szigor megenyhül, Ha öröm van belül.

4. A bölcs tudja, hogy jön az ítélet, Mivel az emberek gonoszsága Elhatalmasodott, s már oly nagy lett, Hogy szinte minden megromlott mára. Jön az Úr haragja, Az ítélet napja.

2. Meg kell tartani, mit a király mond, Mert erre megesküdtünk mindnyájan. Ki rosszat gondol, nem bölcs az: bolond, Hatalmában vagyunk valahányan. Hatalmas a szava, Kemény a parancsa.

5. Senki nem mondhatja meg azt soha, Hogy legközelebb mi fog történni. Senki sem tudja, mi lesz a sorsa. Megmondani ki tudná azt néki? Hogy hogy lesz, nem tudod, Rejtve van a sorsod.

3. Ki a parancsot mindig megtartja, Nem ismeri meg a veszedelmet, Mert a bölcs ember nagyon jól tudja, Nem kerüli el az ítéletet. Ideje van minden Cselekvésre itten

6. Nem tartja az ember hatalmában, És bezárni sem tudja a szelet. Sem életében, sem halálában Nem rendelkezik a sorsa felett. Jő, bár nem akarja, Halálának napja.

119

7. Ha háború dúl, senki nem mehet Szabadságra el ilyen időben, És a bűn soha senkit nem ment meg,

Ha elkövette, mikor rádöbben. Kerüld hát ezeket A bűnös tetteket!

TÖBBET ÉR A BÖLCSESSÉG. Eccl 9:17,19. Rá kell hogy hallgassál a bölcsek szavára, Amikor nyugodtan beszélnek tehozzád, És nem az ostobák kiabálására. Ne hidd el azoknak egyetlenegy szavát!

A bölcsesség minden fegyvernél többet ér. Egyetlen vétkes is nagyobb kárt csinálhat. Erősebb vagy te a harci eszközöknél. A bölcs sok harcossal párbajra kiállhat.

10. fejezet A bölcs és az ostoba A HIGGADTSÁG EREJE Eccl 10:1-7. 1. Egy döglött légytől büdös lesz, és megerjed A kenőcskészítő olajos készlete. Egy kevés ostobaság eredményesebb, Mint a bölcs emberek minden tisztessége.

4. Olyan rossz dolog is lehet a nap alatt, Mely a hatalmas urak tévedéséből, Rosszul végrehajtott tetteiből fakad, És ilyenkor sok baj lehet a kevésből.

2. A bölcs ember mindig csak a jóra gondol, De az ostoba a rossz felé kacsintgat. Kevés az ő esze, bármerre barangol, Ő hiszi a másikról, hogy az meghibbant.

5. Ostobák kerülhetnek nagy méltóságra, És akik arra érdemesek lennének, Azok nem juthatnak ezért soha másra, Csak alacsony sorsra, mit nem érdemelnek.

3. Ha az uralkodó terád megharagszik, Ne hagyd el helyedet, maradj ott mellette! Ebben az esetben ki higgadtnak látszik, Megakadályozhat súlyos vétket vele.

6. Láttam rabszolgákat ülni a lóháton, Láttam gyalog járni a fejedelmeket. Ilyen dolgok is történnek e világon, Ezért hát jól véssed eszedbe ezeket!

AKI MÁSNAK VERMET ÁS... Eccl 10:8-11. 1. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Kinek nem kell kerítés, azt kígyó megmarja. Aki követ fejt, annak megsérül a keze, Ki fát hasogat, annak eltörhet a karja.

2. Ha a vas kicsorbul, és nem köszörülik ki, Akkor nagyobb erő kell azzal a munkához. Úgy hasznos a bölcsesség, ha azt jól fejtik ki, Akkor jut el értelme mások tudatához.

3. Ha a kígyó valakit éppen akkor mar meg, Mielőtt azt a kígyót megbűvölték volna,

Akkor sajnos biztos, hogy az anélkül hal meg, Hogy a kígyóbűvölő segíteni tudna.

SZÓSZAPORÍTÁS Eccl 10:12-15. A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, De hogyha az ostobát meghallgatja valaki, Leszerepel előtte gyorsan és mindörökre, Mert őt saját kimondott szavai teszik tönkre. Beszédének kezdete elképesztő butaság, Ha a végét hallgatod, az szörnyű ostobaság.

Az ostoba szavait egyre csak szaporítja, Hallgatóit gagyogó beszéddel beborítja. Pedig azt megmondani most még nem tudja senki, Hogy a jövőben velünk mi is fog majd történni. A buta embert hamar kifárasztja munkája, Nem ér be a városba, mert nem bírja a lába.

120

ÖNURALOM Eccl 10:16-20. 1. Jaj teneked, ország, ha gyermek királyod, És vezéreid már reggel lakomáznak! Jó, ha sorsod azoknak kezében látod, Kik pontosan ebédelnek, vacsoráznak, Vezetőid, akik minden Dolgukat végzik időben.

3. Víg mulatozásért lakomát rendeznek, Életüket a bor vidámmá így teszi, De megvan az ára borsosan ezeknek, Mert nincsen, aki ezt pénz nélkül viseli, Sőt jó sok pénz kell mindehhez: Bor is, pénz is elcsörgedez.

2. Hogyha rest az ember, a gerenda roskad, És mikor eső lesz, a háztető csöpög. Ki ölbe tett kézzel tölti a napokat, Üresen szalad el az idő afölött. Ki nem cselekszik időben, Az megázik az esőben.

4. Még gondolatban se átkozzad a királyt, Hálószobádban se átkozd a gazdagot, Mert elviszi szavad a sok égi madár, És beszéded elárulják a szárnyasok! Jól vigyázz, hogy mit is mondasz! Mi bajt hozhat rád, ne mondd azt!

11. fejezet Ésszerű magatartás A SZÉL ÚTJA Eccl 11:1-8. 1. Szállíts élelmet a tengeren, Idő múltával visszanyered! Oszd hétfelé egyenletesen, De nyolcfelé is szétszedheted. Légy óvatos, mert nem tudod, Milyen csapásban lesz sorsod!

3. Aki a szelet nézi, nem vet, Ki fellegeket les, nem arat. A szél útját nem ismerheted, Sem a formálódó csontokat. A terhes asszony méhében Vajon mi történik éppen?

2. Ha vízzel telnek meg a fellegek, Bő esőt hullatnak a földre. Ha a fák bármerre ledőlnek, Ugyanott maradnak örökre. Akár északra, vagy délre, Teljesen mindegy elvégre.

4. Az Isten mindent megalkotott, De munkáját nem ismerheted. Korán reggel már vesd a magot, És este se pihentesd kezed! Nem tudod, hogy mi sikerül, Használatba hogy mi kerül. 5. Édes élmény a világosság, Ha szemünkkel látjuk a napot. Azért élni soká boldogság, De lesz, ki sötétet láthat ott. És jön a rideg valóság: Ez mind hiábavalóság. ISTENFÉLELEM Eccl 11:9,10.

Örvendezz, Ifjú, míg fiatal vagy, A bosszúságot jó messze űzd el Ifjú napjaidban csak örvendezz! Szívedből, és a rosszat tartsd távol! Éljél úgy, ahogy szíved vágya hajt, Ami elszomorít, azt kerüld el, Hogy jónak látod, mindent úgy rendezz! Legyél vidám életedben bárhol, De ne feledd, hogy az Isten Mert az ifjúkor elmúlik, Mindenért megítél itten! Te sem lehetsz azon túl itt!

121 12. fejezet ÖSSZETÖRIK AZ ARANYPOHÁR. Eccl 12:1-8. Ifjúságod idején gondolj Teremtődre! Jönnek még rossz napok is, nem lesz így örökre, És élhetsz még e földön olyan esztendőket, Amelyekről ezt mondod: Nem szeretem őket. Eljön az idő, mikor a napfény sötét lesz, Homályos lesz nap és hold, amely egykor fénylett. Az eső után pedig hiába vársz felhőt, Nem kérheted esőért újra a Teremtőt. Akkor pedig majd a ház őrzői reszketnek, És az erős férfiak támolyogni fognak, Megállnak a lányok, kik malomban őrölnek, Nem tudják, mit tehetnek, mert kevesen vannak. Az ablakok akkor majd elhomályosulnak, És sorra bezárulnak az utcai ajtók, A malmok is megállnak, többé már nem zúgnak, Nem hallani ezentúl éneklő madárszót. Olyan fáradtak lesznek, hogy az emelkedőn Csak nehezen mennek fel, alig vánszorognak, A mandulafa is kivirágzik a mezőn, Még a fürge sáskák is nehezen mozognak. Kik asztalhoz ülnek, nem élvezik a fűszert, És minden ember elmegy örök otthonába, Üres lesz már a hajlék, üres a szérűskert, Az utcákon sok sirató kezd jajgatásba. Ezek után elszakad kinn az ezüstkötél, A kezekben eltörik benn az aranypohár, Csak törött korsót vihetsz oda, honnan jöttél, Beesett a kerék a kútba, s ott marad már. A por a földbe visszatér, ott lesz örökre, A lélek az Istenhez tér, ki örök jóság. Ne nézz vissza ezekre a földi rögökre, Hiszen itten minden csak hiábavalóság! ÉNEKEK ÉNEKE CANTICUM CANTICORUM Ct 1. fejezet A vőlegény és a menyasszony találkozása A VŐLEGÉNY DICSÉRETE Ct 1:2-4. 1. Csókoljon meg engem szája csókjaival! A bornál is sokkal jobb az ő szerelme. Olaja énfelém szál illataival, És mint a kiöntött olaj az ő neve.

2. Ezért a sok leány szeret is mind téged. Te pedig vígy engem magaddal, és fussunk! Legyen szobádban királyi feleséged Velem, úgy örüljünk együtt és ujjongjunk!

122

3. Emlegessük újra fel a te szerelmed, Amely jobb a legjobb itt termett boroknál! Ezért van, hogy méltán szeretnek tégedet, Dicsérve hódolnak előtted trónodnál. A MENYASSZONY SZÓZATA JERUZSÁLEM LÁNYAIHOZ Ct 1:5-8. 1 Jeruzsálem leányai! Én barna vagyok, de szép, Akárcsak Kédár sátrai, Boldog, ki oda belép, S mint Salamon szőnyege, Sátrának ékessége.

3. Kiküldtek a szőlőjükbe, Hogy őrizzem naphosszat. A nap engem ott sütött le, S elviseltem sok rosszat. Bár nekem is volt szőlőm, Őrizni nem volt időm.

2. Ne nézzétek, hogy én milyen Barna bőrű lány vagyok! A nap sütött így le engem, Fivéreim haragot Tápláltak énirántam, De én azt bátran álltam.

4. Most azt mondd meg énnekem te, Kit lelkemből szeretek, Hogy te vajon hol jársz messze, Nyájaddal hol deleltetsz! Ne keresselek máshol, S ne légy tőlem oly távol! 5. Asszonyoknak szépe! Ha nem Tudod, vajon hol találsz, Nyájam nyomán meglelsz engem, S ott leszek, hol te is állsz. Kecskéket ott legeltess, Pásztorok nyomán keress!

A VŐLEGÉNY SZÓZATA A MENYASSZONYHOZ Ct 1:9-11. A fáraó kocsijába fogott paripákhoz Vagy hasonlítható, drága Kedvesem! Tekintetem láncocskák közt jut el orcácskádhoz, Szép gyöngysoraidban kedvemet lelem. Aranyláncot, ezüstgolyót Adok neked, úgy hódolok. A VŐLEGÉNY SZERELMES SZAVAI Ct 1:12-17. 1. Ha a király asztalnál ül, Illatát árasztja nárdus. Menyasszonya, lám, mit csinál? Mint a mirhaosztó árus Nyugszik kebelemen Az én szerelmesem.

3. A te szemed éppen olyan, Mint a galamb, ha felröppen. Csodálom, és nézem hosszan, Nincs is más ily szép e földön. Szép vagy te, Szerelmem! Gyönyörű vagy nekem.

2. Szerelmesem nekem olyan, Mint Éngedi szőlőiben Ciprus fürtje, mit boldogan Hoznék neki nagy sebtiben De szép vagy, Kedvesem! Úgy tetszel énnekem!

4. Lesz nekünk szép fekvőhelyünk. Gerendái cédrusokból. Üde zöld lesz, oda megyünk. Szerelmes szavam hozzád szól. Ciprusfa teteje, Két szív a melege.

123 2. fejezet A szerelem öröme A VŐLEGÉNY ÉS A MENYASSZONY PÁRBESZÉDE Ct 2:1-7. 1. Sáron nárcisza vagyok én, Liliom a völgyekben; Olyan, mint puszta tövisén, A lányok közt kedvesem; Mint erdőben almafa, Szerelmesem olyan ma.

3. Borozóhelyre vitt engem, S én örömmel követtem. Jelvénye annak: szerelem, Vele együtt örvendtem. Aszú szőlő és alma A szerelmes vigasza.

2. Szerelmesem árnyékában Megpihenni vágyódom. A legények csapatában A legszebbnek őt látom. Mint a gyümölcs ínyemnek, Olyan ő a szívemnek.

4. Bal karja a fejem alatt, Jobbjával meg átölel. Míg az idő gyorsan halad, Szeme szerelmet lövell. Jeruzsálemi lányok! Hallgassátok, mit mondok: 5. Gazella szökell a hegyen, Szarvas legel a mezőn; Szerelmesem kebelemen Nyugoszik pihentetőn. Senki őt ne zavarja, Amíg ő nem akarja!

A MENYASSZONY MEGÉRKEZÉSÉNEK ÖRÖME Ct 2:8-17. 1. Szerelmesem hangját hallom. Hozzám siet. Alig várom. Ugrálva jön a hegyeken, A halmokon vígan szökdel.

7. Szikla résében Galambom, Magasan fenn a kőszálon! Mutassad meg szép arcodat, Hallassad zengő hangodat!

2. Olyan ő, mint a gazella. Nyitva áll szobám ablaka. Mint egy szarvas, jön kecsesen, Hogy a rácson betekintsen.

8. Szerelmesem arca bájos, Minden vonása szabályos. Oly kellemetes a hangja, Felfigyel rá mező vadja.

3. Megszólított szerelmesem: Gyorsan kelj fel, én Kedvesem! Én Szépségem, jöjj már hozzám, Hadd fordítsam feléd orcám!

9. Fogjátok meg a rókákat, Mert sok szőlőt már megrágtak! Irtsátok ki kölykeiket, Ne rágják a venyigéket!

4. Nézd, a télnek vége van már! Vidáman repdes a madár, Az esőzés elmúlt végre. Ne is emlékezz a télre!

10. Enyém az én szerelmesem, Hozzá szólok most kedvesen. Liliomok közt találom, Ő marad mindig a párom.

5. A földön üde virágok Virítnak, amerre látok. Az erdőben búg a gerle, Itt az éneklés ideje.

11. A hűvös szél ha feltámad, Hosszúra nyúlnak az árnyak. Gyere vissza szerelmesem Át völgyeken és hegyeken!

6. Fügefa gyümölcse érik, Szőlő illatát megérzik. Te is kelj fel, én Kedvesem, Jöjj már felém szépségesen!

12. Szökellj úgy, mint egy gazella, Ne legyél távol tőlem ma! Mint a szarvas, úgy siessél, És karomban megpihenjél!

124

3. fejezet A vőlegény érkezése A MEGTALÁLT SZERELMES Ct 3:1-5. 1. Ágyamon éjjel kerestem őt, Az engemet szívből szeretőt. Soká kerestem, nem találtam, Pedig álmomban sokszor láttam.

5. Egy kissé tőlük tovább mentem, S máris szerelmesemre leltem, Kit lelkem mélyéből szeretek. Mostantól fogva vele leszek.

2. Ezért sebtiben útra keltem, Városszerte csak őt keresem. Bejártam tereket, utcákat, Kérdeztem azt, ki bármit láthat.

6. Megragadtam, el nem engedem, Anyám házába bevezetem, Szülőmnek szobájába viszem, Erősen dobog érte szívem.

3. Elhatároztam, megkeresem, Mert lelkem mélyéből szeretem. Kerestem őt, de nem találtam, Sok mindent leltem, őt nem láttam.

7. Leányok, mostan kérve kérlek, Akik Jeruzsálemben éltek, A szirteken a gazellákra, Lent a mezőnek szarvasára:

4. Éjjel az őrök rámtaláltak, Kik a városban szertejártak. Láttátok-e akit keresek, Kit lelkem mélyéből szeretek?

8. Míg ő maga azt nem akarja, Amíg felém nem nyúl a karja, A szerelmet fel ne keltsétek, Mert abba avatkozni vétek!

SALAMON ELJÖVETELE Ct 3:6-11. 1. Mi jön ott a puszta felől Mint valami tűzoszlop? Tömjénillat veszi körül, Mirhaillatot oszt ott, Mint aki hozza át Illatszerek porát.

3. Harcedzett katonák ezek, Mind ügyes kardforgatók. Oldalukon a fegyverek, Bátran hadra foghatók. Mindnyájan vitézek, Éjszaka sem félnek.

5. Ezüstből van az oszlopa, Bíborból az ülése, És arany a támla rajta; A király büszkesége. A hintó belsejét A lányok hímezték.

2. Gyaloghintajában ülve Jön a király, Salamon. Hatvan vitéz körülötte Poroszkál az utakon: Izrael fiai, Király harcosai.

4. Gyaloghintót csináltatott Magának a nagy király, Fát Libánonból hozatott. Őt csodálja mind, ahány Leány meglátja őt, Szerelmét keresőt.

6. Sion Lányai! Jertek ki, Nézzétek meg a királyt, Az ötvös hogyan verte ki Aranyból a koronát! Anyja maga tette Fiának fejére.

7. Salamon nászának napja, Mikor eljött ideje, Megkoronázta őt anyja,

Ez lett szíve öröme. Kik Sionban éltek, Jertek és nézzétek!

125 4. fejezet Csodaszép menyasszony A HIBÁTLANUL SZÉP MENYASSZONY Ct 4:1-8. 1. De szép vagy, Kedvesem, De szép vagy énnekem! Mint a galamb, szemed, Fátylad mit elfedett. Hajad mint kecskenyáj; Árad rólad a báj.

5. Mint karmazsin, ajkad, Csodálkozik rajtad Mind, akivel beszélsz, Kérdi, vajon hol élsz. Bájos vagy, Kedvesem, Érted dobog szívem!

9. Melleid olyanok, Mint őzek, melyek ott A mezőn legelnek Liliomok mellett, Vagy mint gazellapár, Mely hűs harmatra vár.

2. Mint a nyáj messziről, Gileád hegyéről, Hullámos fürtökbe Fejedről omlik le. Arcodon a fátylad, Csak a király láthat.

6. Mint a gránátalma, Rejtett halántéka Fejednek oly csinos, De felfedni tilos. Fátylad mögött őrzöd, Ott jól elrejtőzött.

10. Ha hűvös szél támad, S megnyúlnak az árnyak, Mirhahegyre megyek, Ahol rád lelhetek, Vagy tömjénhalomra, Hol zárlak karomba.

3. Olyan a fogsorod, Mint mikor a juhot Megnyírják, oly fehér, Hova szem el nem ér. Ily rejtett szépséget Senki el nem felejt.

7. Olyan karcsú nyakad, Hasonló nem akad E széles vidéken, Hol magaslik szépen A torony, amelyet, Dávid építtetett.

11. Olyan szép vagy nekem! Semmi hibád nincsen Messze a Libánon. Drága Menyasszonyom, Várlak, gyere hozzám, Simítsad meg orcám!

4. Mint megfürdött juhok, Olyan két fogsorod, Akárcsak az ikrek, Kik együtt születtek, Mindegyik oly bájos, Nincs köztük hiányos.

8. Nyakadon az ékek, Mint a hős vitézek Pajzsai, díszlenek, Mindegyik szép kerek. Fényük messze csillog, Nem rejtenek titkot.

12. Magas az Amáná, Ahonnan belátná Az egész vidéket, Ki a csúcsra lépett A Széír hegyormon Vagy fenn a Hermonon.

13. Oroszlánbarlangok Közt arra bolyongok. Párducok hegyéről

Jöjj hozzám, messziről! Lépteidet várom, Szépséged csodálom.

A MENYASSZONY SZÉPSÉGE Ct 4:9-11. A szívem erősen dobog, Amikor terád gondolok, Kicsi Húgom, Menyasszonyom! Pillantásodat lopkodom. Színméz csepeg ajakadról, Méz és tej az, ha nyelved szól. Oly illat, mely száll ruhádról, Nem jön messzi Libánonról.

Nyakadat szép lánc díszíti, Szerelmed szívem frissíti. Jobb szerelmed a jó bornál, Olajod minden balzsamnál.

126 A SZERELEM ÉDES GYÜMÖLCSE Ct 4:12-16. Kicsi húgom, menyasszonyom olyan, mint a bezárt kert, Mint a bekerített forrás vagy a lepecsételt kút, Paradicsomkert nőtt rajta, melyben sok gyümölcs hevert, Szerteszét a gránátalma, mely után sok vándor fut. Bőven hever nárdus ott, Díszlenek a ciprusok. Van ott nárdus, és van páfrány, illatos nád és fahéj, Tömjénnek is van ott fája, és balzsam mindenfelé. Láthat ott a vándor mirhát, és láthat ott aloét, A Libánonról csörgedez élő víz lábad elé. Kertekben hűs vizű kút, Hozzá visz egyenes út. Támadj fel most északi szél, déli szél is jöjj elő, Fúj rá erősen kertemre, hogy áradjon illata, Gyenge fuvallatod legyen illatokat terelő. Szerelmesem kertembe jön, kecsesen lépked rajta. Legyen kertem vendége, Édes gyümölcsét egye! 5. fejezet A vőlegény szépsége BOLDOG TALÁLKOZÁS Ct 5:1. Bejöttem kertembe, Húgom, Menyasszonyom! Mirhám a kezembe', Másikban balzsamom. Lépesmézem eszem, Színmézem kedvelem.

Gyorsan iszom borom, Máskor a tejemet. Hívom sok barátom: "Énvelem egyetek! Kóstoltok szerelmet, És megrészegedtek."

A VŐLEGÉNY KOPOGTAT. Ct 5:2,3. Csendesen aludtam, de ébren volt szívem Szerelmesem vártam; s kopogtat sebtiben. Nyiss ajtót én Húgom, Kedvesem, Galambom, Én Gyönyörűségem! Szerelmed óhajtom. Fejemet befedte a reggel harmata, Közben az éjszaka fürtjeim áztatta. Felsőruhámat is gondosan levettem. Szerelmesem mellett hogyan ölthetném fel? Mikor a sötétben ide beosontam, Lábamról az útnak porát is lemostam. Nem piszkolhatom be szerelmesem ágyát, Mikor hozzá hoztam vágyaim világát.

127 A VŐLEGÉNY ELMENT. Ct 5:4-16. Szerelmesem megjelent, és az ajtó résén Benyújtotta a kezét, bebocsátást kérvén. Szívem erre megdobbant, felindult iránta, Érte égő szerelem lelkem minden vágya. Felkeltem, hogy kinyissam ajtóm szerelmemnek, Miközben ő illatát érezte kezemnek, Amelyet a mirhával valóban bekentem, Annak illatát érezhette a kilincsen. De mikorra előtte az ajtót kitártam, Szerelmesem az ajtó előtt nem találtam. Amíg én a kezemet mirhával bekentem, Megfordult, és csendesen elment a szerelmem. Beszédét ha hallottam, megindult a lelkem, És vágyakozó szívvel folyton őt kerestem. Kerestem, de hiába; akkor már nem volt ott, Kiáltottam, de arra senki sem válaszolt. Szerelemtől kábultan szerte kóboroltam, Aztán a sötétben az őrökbe botlottam. A várfalak őrei testemet megverték, Megsebeztek, vállamról kendőmet letépték. Jeruzsálem Lányai, esdekelve kérlek, Legyetek megértői szívem szerelmének! Szerelmesemet mikor ti megtaláljátok, Mondjátok meg neki, hogy mindig csak rá várok. Úgy szeretem, betege vagyok szerelmemnek, Ő az egyetlen vágya szívemnek, lelkemnek. Megkérdezik éntőlem: "Mondd, Asszonyok Szépe: Mért különb szerelmesed, mint más ékessége?" "Nem értjük, szerelmesed mért különb másoknál. Lehet, hogy az ő arca fényesebb azoknál? Szerelmesed keresve mért hogy így esdekelsz? Mint az eszelős, bolyongsz, hogyha reá nem lelsz." Szerelmesem ragyogó, piros az orcája, Tündököl, mikor a nap sugara hull rája, Más tízezer közül is kitűnik szépsége. Egyedül csak ő az én szívem reménysége. Színtiszta arany feje, haja mint a holló, Oly fekete, reggeli napfényben ragyogó. Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, Tejben fürdenek, ha a víz mellett delelnek. Arca mint a virágágy balzsam illatával, Illatos növények és virágok csokrával. Ajka, mint a liliom, melyre lecsepegnek Illattal megtelített, gazdag mirhacseppek.

128 Keze, mint aranyhenger, topázzal borítva, Elefántcsont dereka, zafírokkal rakva. Combjai, mint oszlopok, faragott márványból, Talapzata, melyen áll, készült színaranyból. Olyan, mint a Libánon gyönyörű termete, Mint amelyen pompázik cédrusok erdeje. Csupa édesség ínye. Olyan kívánatos Rajta minden! Szerelmem mindig csodálatos. Az én szép szerelmesem ilyen. Láthatjátok, Jeruzsálemben élő, gyönyörű Leányok! Ilyen az én kedvesem, ilyen szerelmesem. Ha nem tudom, merre van, folyton csak keresem.

6. fejezet Az egymásra találás öröme HOVA MENT SZERELMESEM? Ct 6:1-3. 1. Hova ment szerelmesed, Asszonyok Szépe? Te őt messze keresed. Hol az út vége? Elmegyünk veled együtt, Mindenfelé keressük.

2. Kertjébe ment szerelmem, Virágágyakhoz, Hogy virágokat szedjen, S hozzon balzsamot. A kertjében szertejár, Sok liliomot talál.

3. Szerelmesemé vagyok, ő pedig enyém. Szedett sok liliomot, S elhozta elém. Ezekben gyönyörködöm, Vele lesz nagy örömöm.

CSODASZÉP MENYASSZONY Ct 6:4-7. Szép vagy, én Kedvesem, Mint Tirca városa, Vagy mint Jeruzsálem Utcáinak sora: Ámulatba ejtő, Mint egy zászlóerdő.

Vedd le rólam szemed, Mert megzavarsz engem! Csak nézem szép fejed S hajad a fejeden. Olyan, mint kecskenyáj, Ömlik róla a báj.

Olyan a fogsorod, Mint a juhok nyája, És mindegyiknek van Köztük ikerpárja. Mindegyik arányos, Nincs köztük hiányos.

Gileádnak hegyén Sok kecskenyáj legel. Szerelmesem fején Sok szép hajszál hever. Messze a Gileád, Szerelmed itt vár rád.

Sűrű fátyol védi Csinos halántékod. Nincs oly, aki érti, Hogy az milyen szép ott. Mint a gránátalma, Olyan volt, s olyan ma.

SZEBB, MINT HATVAN KIRÁLYNÉ. Ct 6:8-10. Királyné van hatvan, meg nyolcvan feleség, Leány meg számtalan, mind csupa kedvesség, De az én galambom, az csak egy van nekem, Ő a csodálatos, én csak őt kedvelem. Anyja egyetlenje, Szülei kedvence.

129

A lányok nézik őt, és mondják boldognak, Királynéknak tetszik s másodrangúaknak. Úgy ragyog, mint hajnal, szép mint hold sugára. Hát még mikor a nap fénye ömlik rája! Ámulatba ejtő, Mint egy zászlóerdő.

AMINÁDÍB KOCSIJA Ct 6:11,12. Lementem a diófák kertjébe, A zsendülő gyömölcsfák völgyébe. Megnéztem, hogy fakad-e a szőlő, S bimbózik-e az almafavessző.

Nem tudom, hogy mi is történt velem. Egy fényes hintóba tettek engem. Aminádíb e kocsi gazdája, Észrevétlen tettek kocsijába.

7. fejezet Boldog együttlét SZULAMIT SZÉPSÉGE Ct 7:1-6. 1. Fordul, fordul, szép Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk, Mert rajtad csodálni van mit, Amikor táncolni látunk!

5. Mint a tiszta vizű tavak A batrabbimi kapunál, Olyan kecses vékony nyakad, Mint torony, mely az úton áll.

2. Mily szépen lépkedsz sarudban, A lányok közt fejedelem! Csípőd ragyog domborúan, Mint a dísz az ékszereken.

6. Elefántcsontból sem lehet Kifaragni annál szebbet, Mint hogy díszíti fejedet Rám szegezett szelíd szemed.

3- A köldököd kerek csésze, Megtöltve fűszeres borral. Búzahalom tested része, Szegélyezve liliommal.

7. Mint torony a Libánonon, Amely Damaszkusz felé néz, Gyönyörködöm szép orrodon; Ilyent nem is alkothat kéz.

4. A két melled, mint őzike, Vagy olyan, mint gazellapár. Nyakad szépsége űz ide; Ilyent lát, ki Hesbónban jár.

8. Mint a Karmel, olyan fejed, Hajad mint a bíbor rajta. Egy szerelmes király lehet Ennyi szépségnek a rabja.

GYÖNYÖRKÖDÉS A SZÉPSÉGBEN Ct 7:7-10. Milyen szép vagy, milyen kedves, Gyönyörűséges Szerelmem! Mint a pálma a termeted, Szőlőfürt melled kebledben. Bár felmehetnék e fára, Enyém lennél valahára!

Olyan a te leheleted, Mint az almafa illata. Oly jó csókolózni veled! Mint a bor, ajkad zamata. Már a vágyam is álmomban Megnedvesíti az ajkam.

130 CIPRUSOK KÖZÖTT Ct 7:11-14. Az én szerelmesemé az én szívem, Ő pedig énutánam vágyik híven. Most jöjj hát el énvelem, Szerelmesem, Menjünk el a mezőre nagy sebesen! Háljunk ott a ciprusok Között! Legyünk boldogok!

Korán reggel menjünk el a szőlőkbe! Vajon megvan-e mind a szőlőtőke? Fakad már a szőlőnek a virága? Rügyezik-e a mező almafája? Oda gyere, Kedvesem! Neked adom szerelmem!

Ott illatoznak már a mandragórák, Ott várnak reánk a szerelmes órák. Sok édes gyümölcs van az ajtónk előtt, Friss is, meg aszalt is van ezek között. Ezt azért hagytam ottan, Mert neked tartogattam.

8. fejezet Mindennél drágább szerelem NE ÉBRESSZÉTEK FEL A SZERELMET! Ct 8:1-4. 1. Bárcsak bátyám lennél, Ki anyámnak mellén Velem együtt szopott, Mikor csecsemő volt!

3. Anyámnak házába Vinnélek el már ma. Tanítgatnál engem, Hogyan kell szeretném.

5. Szerelmem bal karja Fejemet takarja. Átölel jobbjával, Elaltat csókjával.

2. Ha az utcán látlak, Megcsókolhatnálak. Senki meg nem szólna, Ajkam ha csókolna.

4. Borral itatnálak, Musttal kínálnálak, Mit gránátalmából Kipréseltek bárhol.

6 Jeruzsálem Lánya! Itten valahára Tehozzád fordulok: Tegyél úgy, mint tudod!

7. Benneteket kérlek, Fel ne ébresszétek

A szerelmet, csak ha Ő is úgy akarja.

A PUSZTÁBÓL JÖTT LÁNY Ct 8:5-7. Ki ez a lány, aki eljön a pusztából, Szerelmesét fogja, egyedül hozzá szól? Az almafa alatt felébresztettelek, Hol anyád vajúdott, és megszült tégedet. A szívedre tegyél engem, mint pecsétet, Vegyél a karodba, mert az megvéd téged!

Erős a szerelem, olyan, mint a halál; Olyan erős szenvedély lehet az, akár A sír, mert az oly tűz, melynek lángja lobog, Zakatol, mint ahogy szerelmes szív dobog. Úgy lobog ez a tűz, mint az Úrnak lángja, Aki elaltatja, az nagyon megbánja.

Sok vízzel sem lehet a hű szeretetet Eloltani, folyók vizével sem lehet E zuhogó árat durván elsodorni, Semmi kinccsel nem lehet félre kotorni. Ki a szeretetért sok kincset kínálna, Oly megvetett lenne, mint anyátlan árva.

131 KICSI MÉG Ct 8:8-10. Kicsi még a mi húgunk, nincsen neki melle, Őt nem érte még utol szívének szerelme. Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik? Mikor lesz az, amikor szerelme beérik? Hogyha kőfal, rárakunk ezüst pártázatot; Hogyha ajtó, teszünk rá cédrusfából tokot. Kőfal vagyok, melleim olyanok, mint tornyok. Ha szerelmem meglelem, leszek nagyon boldog. KERTEKBEN LAKÓ LÁNY Ct 8:11-14. Szőlője volt Salamonnak kinn Baal-Hámónban, Ezer ezüstért rábízta tegnap az őrökre, De a magam szőlőjéért én magam dolgoztam, Éjjel-nappal én vigyázok arra a szőlőre. Az az ezer ezüst legyen a tied, Salamon! Kétszáz az öröké, s többé nincs rá semmi gondom. Szavad lesik barátaid, kertekben lakó Lány! Engedd meg, hogy szavad én is meg tudjam hallani! Szerelmesem, mint gazella, oly gyorsan jön hozzám, Mint fiatal szarvas, amely nagyot tud ugrani. Siessél hát át mindenen! Fuss hozzám, Szerelmem! Balzsam illatú hegyeken át keress meg engem!

JEREMIÁS SIRALMAI THRÉNI (Thr) 1. fejezet Elpusztult Jeruzsálem. MINT AZ ÖZVEGY Thr 1:1. Jaj, de magára maradt az egykor népes város! A népek között nagy volt, mint özvegy, olyan már most. Ő volt a tartományok jól megbecsült úrnője, Most már mint kényszermunkás, bizonytalan jövője. SENKI SEM VIGASZTALJA. Thr 1:2. Sírva sír az éjszakában, Nincs vigasza bánatában.

Az arcát könnyek áztatják, Kik szerették, mind elhagyták.

Barátai mind elhagyták, Ellenségeivé váltak.

NEM TALÁL NYUGODT HELYET. Thr 1:3. Nyomorúságos és terhes szolgálat volt, amit végzett. Mostanra fogságba esett, pogányok közt talál helyet. Ott lakik, de nincsen nyugta. Messze földön, fogságában Üldözői utolérik terhes nyomorúságában.

132 SION GYÁSZA Thr 1:4. 1. Nagy gyász van Sion útjain, Az ünnepekre nem járnak. Nem lépnek át a kapuin, Magukat átadták gyásznak.

2. Papjai mind sóhajtoznak, Felettük beborult az ég Szűzei meg szomorkodnak. Nincs ott más, csak keserűség.

SOK VÉTKE MIATT Thr 1:5. Az elnyomói mind felülkerekedtek, Az ellenségei meg jólétben élnek. E nyomorúságot rájuk Isten adta,

Utolérte őket az Úr nagy haragja. Gyermekeiket elvitték Fogságba jó messze innét.

ERŐTLENÜL Thr 1:6. 1. Odalett Sion leányainak Sok ékessége még a mai nap. Vezérei mind olyanok lesznek, Mint a szarvasok, ha nem legelnek.

2. Erőtlenül és nagyon fáradtan Vánszorognak, már nem futnak gyorsan. Tántorognak az üldözők előtt, Nem találnak már füves legelőt.

NEM VOLT SIRATÓJA. Thr 1:7. 1. Visszagondol Jeruzsálem, Mi volt az elmúlt időkben. Most hontalan és nyomorult, Ami szép volt, az mind elmúlt.

2. Ellenség kezébe esett, Neki senki nem segített. Örvendtek sok baja láttán, Nevettek nyomorúságán.

LÁTTÁK GYALÁZATÁT. Thr 1:8. Sokat vétkezett Jeruzsálem Bűneivel szennyezve magát Régen tisztelték, de ma már nem.

Mert látták sötét gyalázatát. Ő maga is sóhajtozott, Elfordult, és már nem volt ott.

NINCS VIGASZTALÓJA. Thr 1:9. Ruhája szegélye piszkos, Nem gondolt a jövendőre Így elérte azt, hogy nincs most,

Ki el ne fordulna tőle. Nézd, milyen nyomorult vagyok! Üldözőm felfuvalkodott.

SION DRÁGA KINCSEI Thr 1:10. Kinyújtja kezét az ellenség Sion minden drága kincsére.

Látnia kell, mint ment be a nép Tisztátalanul a szentélybe,

Azok, kikről Te azt mondod, Hogy nekik semmi helyük ott.

KENYERET KERESGÉLNEK. Thr 1:11. Az egész nép sóhajtozik, Mindenki kenyeret keres,

Élelemért imádkozik, Kéregetni senki sem rest.

Tekintsél ránk, s lásd meg, Isten, Hogy lenéz bennünket minden!

133 AZ ÉN FÁJDALMAM Thr 1:12. Mindnyájan, akik erre jártok, Nézzetek ide, és lássátok, Van-e még olyan nagy fájdalom, Mint az én szomorú bánatom,

Amelyet nekem most okoztak, Mikor ilyen helyzetbe hoztak, Mert elhagyatva állok itt, lám, Az Úr izzó haragja napján!

ELHAGYOTTÁ TETT. Thr 1:13. Tüzet bocsátott fentről ellenem Csontjaimba, és eltiport engem.

Ekképp tett engem tehetetlenné, Hálót feszített lábaim elé,

Elhagyottá tett, Megbetegített.

MEGRENDÍTETTÉK ERŐMET. Thr 1:14. Számon tartotta vétkeimet, És összefonódtak kezében,

Aztán körülvették fejemet, És az erőm elhagyott éppen.

Akiknek átadott, olyanok, Nekik ellenállni nem tudok.

SAJTÓBA TAPOSVA Thr 1:15. Az Úr hőseimet elvette, Ifjaimat mind összetörte,

És Júda szűz lányát az Isten Betaposta sajtóba itten.

MESSZE VAN VIGASZTALÓM. Thr 1.16. Ezek miatt sírok én, szemem könnybe lábadt, Mert messze van éntőlem az én vigasztalóm. Olyan segítség eddig e földön nem támadt,

Ki feléleszt, akiben nyugodtan megbízom. Fiaimnak nincs segítség, Olyan erős az ellenség.

NINCS VIGASZTALÓJA. Thr 1:17. Sion a kezét kinyújthatja, De vigasztalót nem talál.

Elnyomók kezére juttatja Az Úr. Jákóbra vár halál.

Jeruzsálemet mind úgy nézték, Mint tisztátalant, elítélték.

IGAZSÁGOS AZ ÚR. Thr 1:18. Igazságos az Úr énvelem, Mert parancsával szembeszálltam. Lássátok mindnyájan, mit tettem!

Ezért van ilyen nagy fájdalmam. Szűzeim és ifjaim mind Ott vannak a fogságban kint.

CSERBENHAGYTAK. Thr 1:19. Hívtam azokat, akik szerettek, De ők engem mind jól cserbenhagytak. Papjaim s véneim odavesztek

Mind, akik a városban maradtak, Amikor ennivalót kerestek, Hogy éhségükben feléledjenek.

ENGEDETLEN VOLTAM. Thr 1:20. Nézd, Uram, milyen szomorú vagyok, Még bensőmben is minden háborog! Vergődik bennem dobogó szívem,

Mert előtted voltam engedetlen. Fegyver öli kinn gyermekeimet, Otthon a halál karja integet.

134 HALLOTTÁK, HOGY SÓHAJTOZOM. Thr 1:21. Hallották, hogy sóhajtozom Azért, mert nincs vigasztalóm.

Örvendezett ellenségem, Hogy ekképpen tettél velem.

Engem innen messze űztél. Járjanak ők is úgy, mint én!

BIZONY, SOKAT SÓHAJTOZOM. Thr 1:22. Jusson eléd minden gonoszságuk! Arra kérlek, hogy velük is bánj úgy, Mint ahogyan Te bántál énvélem,

Amiatt, mert sok volt az én vétkem. Bizony, sokat sóhajtozom, Beteg szívemet hordozom.

2. fejezet Isten haragja IZRAEL ÉKESSÉGE Thr 2:1. Jaj, milyen sötét felhőt borított Az Úr haragja Sion lányára!! Izrael tiszta volt, fenn virított,

Az égből most a földre lehányta. Haragja napján arra nem gondolt, Hogy e nép lábának zsámolya volt.

KÍMÉLETLENÜL Thr 2:2. Elpusztította kíméletlenül Jákóbnak az Úr összes hajlékát, És ledöntötte mindezen felül Júda lányának minden várfalát,

És a földdel egyenlővé tette Ezt a letiport, szegény országot. Meggyalázta, és jól összetörte Vezéreit, meg egy sem állhatott.

MINT LÁNGOLÓ TŰZ Thr 2:3. Izrael hatalmát összetörte Engesztelhetetlen, nagy haraggal, És amikor ellenség gyötörte,

Nem állt melléje segítő karral. Tovafutó lángként megperzselte Jákóbot, tűzben megemésztette.

PERZSELTE JÁKÓBOT. Thr 2:4. Íját felvonta, mint az ellenség Mint támadója, úgy állt eléje. Mi kívánatos, szemnek kedvesség,

Azt mind megölte. Ez lett a vége. Sion szép leányának sátrában Elpusztított mindent haragjában.

PUSZTÍTOTTA IZRAELT. Thr 2:5. Olyan volt az Úr, mint az ellenség, És elpusztított mindent útjában. Amerre járt, ott nem volt segítség,

Pusztított várban és palotában. Nem kímélte Júdának leányát, Megsokszorozta búját és baját.

FELDÚLTA HAJLÉKÁT. Thr 2:6. Feldúlta hajlékát, mint egy kertet, Lerombolta ünneplése helyét. Elfeledtette a szent ünnepet,

Szombaton sem tűrt már meg ünneplést. Bosszús haragjában királyt, papot Megutált, és táplált nagy haragot.

135

ELHAGYTA SZENTÉLYÉT. Thr 2:7. 1. Az Úr oltárát elvetette, Elhagyta szentélyét. Ellenség kezét rávetette, Feldúlta mindenét.

2. Fallal körülvett palotáit Földig lerombolták. Az Úr házában kiáltásit Mindnyájan hallották.

AZ ÚR AKARTA. Thr 2:8. Az Úr akarta, hogy lerombolják Sion leánya várfalát.

Mérőzsinórral végigkotorják, És soha abba ne hagyják.

Az erőd s a várfal gyászol, Omladozik a romlástól.

FÖLDBE SÜLLYEDTEK KAPUI. Thr 2:9. 1. Földbe süllyedtek kapui, Zárai mind összetörtek. Vezérei, királyai Pogányok közé vitettek.

2. Ottan nincsen kijelentés, Nem hangzik az Úrnak szava, Látomás, isteni intés Prófétákhoz nem jut soha.

ZSÁKRUHÁBA ÖLTÖZTEK. Thr 2:10. 1. Némán ülnek mind a földön Sion lányának vénei, Porral, hamuval fejükön Jeruzsálemnek szűzei.

2. Mind zsákruhába öltöztek, Fejüket a földre hajtják. Idegen földre költöztek, Szent hazájukat siratják.

A FÖLDRE ROSKADTAM. Thr 2:11. Szemem könnybe lábadt, és bensőm háborog, A földre roskadtam, felkelni nem tudok.

Népem leányának romlását hogy láttam, Alélt kisdedeket a téren találtam.

HOL VAN KENYÉR ÉS BOR? Thr 2:12. Kérdezik anyjuktól: „Kenyér és bor hol van?” Mint a sebesültek, úgy hevernek ottan.

Csendben elalélnak a város főterén, Kiadják lelküket anyjuknak kebelén.

KI GYÓGYÍTHAT MEG? Thr 2:13. Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Vagy milyen példával, hogy vigasztaljalak?

Jeruzsálem lánya! Nagy a te romlásod. Kitől is lehetne a te gyógyulásod?

NEM LEPLEZTÉK LE BŰNÖDET. Thr 2:14. Sok hiábavalót prófétáid mondtak, Hamis látomással téged ámítottak, De sajnos nem leplezték le bűneidet,

És így félrevezették embereidet. Sorsodon nem fordítottak, Sőt mélyebbre taszítottak.

136 ÖSSZECSAPJÁK KEZÜKET. Thr 2:15. 1. Összecsapják kezüket miattad Mind, akik csak arrafelé járnak. Felszisszennek, fejüket csóválják, Jeruzsálem lányát hogy így látják.

2. Ez a város, amelyikről mondták, Hogy milyen szép, boldog az az ország, Ahol ilyen lányok találtatnak, Az egész föld örömeként hatnak.

ERRE A NAPRA VÁRTUNK. Thr 2:16. Feltátották rád szájukat vad ellenségeid, Felszisszentek, és fogukat bőszen csikorgatták. Büszkén hirdették tefeléd népük győzelmeit,

Örültek, mert földeteket mind elpusztították. Csak erre a napra vártunk, Megérte, amit megláttunk.

ROMBOLT, ÉS NEM KÍMÉLT. Thr 2:17. Véghezvitte az Úr, amit eltervezett. Valóra váltotta mind, amit megmondott. Most teljesedett be, amit rég elrendelt,

Semmit sem kímélt, csak pusztított és rombolt. Az ellenségnek szerzett örömet, Szarvát ha felemelte ellened. NE CSILLAPODJ LE! Thr 2:18.

Sion lányának várfala miatt Szívük az Istenhez felkiáltott.

Könnyed áradjon úgy, mint a patak, Éjjel és nappal le ne csillapodj!

Ne nyugodjék meg a szemed, Vergődjék a lélek benned!

ELALÉLTAK AZ ÉHSÉGTŐL. Thr 2:19. 1. Kelj fel, és jajgass az éjszakában Az első őrváltásnak kezdetén! Öntsed ki szívedet fájdalmában, Mint vizet a kiszáradt föld színén!

2. Emeljed fel hozzája kezedet, Gyermekeid életéért kérjed! Az utcasarkon látod ezeket, Akik nem bírják már az éhséget.

NÉZD, URAM, ÉS LÁSD MEG! Thr 2:20. 1. Nézd, Uram, és lásd meg azt, Akivel így bántál: Az őrült asszonyokat! Gondold meg, mit láttál!

2. Gyermeküket megeszik, Akit dédelgettek, Bármily nagyon szeretek Is csecsemőiket.

3. Az Úrnak szentélyében Papokat gyilkolnak. Nincs kegyelem szemében A vad gyilkosoknak.

FEGYVERTŐL ESTEK EL. Thr 2:21. 1. Az utcákon feküsznek kinn a csupasz földön A gyermekek s a vének, kiket meggyilkoltak. Senkinek a szívében nem lehet itt öröm, A tereket borítják szerte a halottak.

2. Szűzeink és ifjaink fegyvertől elestek. Áldozatul estek ők haragod napjának. Menedéket bárhol is hiába kerestek, Vége-hossza nem volt ott a nagy mészárlásnak.

MINTHA ÜNNEPNAP LETT VOLNA Thr 2:22. 1. Mintha ünnepnap lett volna, Elhívtad mind azokat, Kiktől szívem iszonyodna, Ha őket látná sokat.

2. Az Úr haragjának napján Senki szökni nem tudott. A sok pusztulásnak láttán Szívem megszomorodott.

3. Akiket én dédelgettem, És karom kiket védett, Mind, akiket felneveltem, Velük ellenség végzett.

137 3. fejezet A kegyesek szenvedése AHOL NINCS VILÁGOSSÁG Thr 3:1-3. 1. Én vagyok az a férfiú, Ki nyomorúságot látott. Harag elől nem volt kiút, Sötétben is űzött, hajtott.

2. Ott is üldöz az ellenség, Ahol nincsen világosság. Ellenem fordítja kezét, Magamon érzem haragját.

ELTÖRTE CSONTJAIMAT. Thr 3:4-6. Elsorvasztotta húsom és bőröm, És csontjaimat mind összetörte . Bástyákat épített körülöttem,

Fáradtsággal éltem megmérgezte. Engem sötétbe helyezett, A holtakkal egy helyre tett.

SÚLYOS BILINCSBE VERT. Thr 3:7-9. Falat emelt körém, nem jutok ki onnan, Elzárkózott, szívét megkeményítette. Az akaratomat is bilincsbe verte. Utamra faragott kőből falat emelt, Mikor segélykérő imádságom mondtam,Szerte minden ösvényt járhatatlanná tett. FELVONTA ÍJÁT. Thr 3:10-12. Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, Mint a rejtekhelyén megbúvó oroszlán. Lábamat az útról durván elkergette,

Pusztulást hoznak a napok egymás után. Felvonta íját ellenem, Az ő céltáblája lettem.

NEVETSÉGES LETTEM. Thr 3:13-15. Veséimbe eresztette tegzének a nyilait, Ezzel nevetségessé tett engem minden nép előtt. A tömeg énekli rólam egész nap gúnydalait, Mindenki énrajtam nevet, ki barátom volt előbb. Keserűséggel laktam jól, És bánat lett az italom. ELVETTE BÉKESSÉGEMET. Thr 3:16-18. Kavicsot rágatott velem, Hamu lett az eledelem.

Elvette békességemet, Elfeledtem jólétemet.

Azt gondoltam, remény nincsen, Nem segít meg az Úristen.

ELCSÜGGED A LELKEM. Thr 3:19-21. 1. Gondolj nyomorúságomra, Nehéz hontalanságomra, Az ürömre s a méregre! Mindig ez jut az eszembe.

2. Mindig erre gondol lelkem, És szívem elcsügged bennem, De ha újra meggondolom, Reménységem visszakapom.

138 AZ ÚR AZ ÉN OSZTÁLYRÉSZEM. Thr 3:22-24. Szeret az Úr, azért nincs még végünk, Mert még nem fogyott el nagy irgalma. Minden reggel újul reménységünk,

Nagy az Úr hűsége és hatalma. Az Úr az én osztályrészem, Benne vetem reménységem.

JÓ CSENDBEN VÁRNI. Thr 3:25-27. Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, Megmenti azokat, akik hittel hozzá mennek.

Az Úr szabadítására jó lesz csendben várni, Jó, ha az fijú igát hord, legyen vele bármi.

HAJTSA PORBA FEJÉT! Thr 3:28-30. Üljön hát magányosan, és maradjon csak néma, Hajtsa porba a fejét, és reménykedjék még ma!

Ha megütik, tartsa oda arcát alázattal, Tűrje, mikor elárasztják undok gyalázattal!

NEM VET EL ÖRÖKRE AZ ÚR. Thr 3:31-33. 1. Nem vet el az Úr örökre, Még ha meg is szomorít. Rátekint a könyörgőkre, Szeretete elborít.

2. Nem szíve szerint alázza Ő meg az embereket. Ha a szomorúság rázza, Él benne a szeretet.

NEM NÉZI EL AZ ÚR. Thr 3:34-36. Amikor lábbal tiporják egy országnak jogait, Vagy amikor jogaiból az embert kiforgatják. Ha álnokul teszik tönkre az emberek dolgait,

S a felséges Úrral szemben meggyalázni akarják, És megcsalják perében, Azt az Úr nem nézi el.

NINCS ÉRTELME SIRÁNKOZNI. Thr 3:37-39. Amikor bekövetkezik, mit megmondott valaki, Nem lehet még az sem másképp, csak az Úr parancsából. Hogy rossz legyen valakinek, vagy legyenek javai, Nem függhet semmi mástól, csak a Felséges szavától. Nincs értelme siránkozni, Inkább Istenben kell bízni. TÉRJÜNK MEG AZ ÚRHOZ! Thr 3:40-42. 1. Jobb lenne, ha útjainkat Kutatnánk és megvizsgálnánk, S úgy töltenénk napjainkat, Hogy az Isten elé állnánk.

2. Emeljük hát fel kezünket És szívünket is Istenhez, Ki a mennyből néz bennünket, S kegyelmes minden emberhez!

3. Mi voltunk engedetlenek, És nem nyertünk bocsánatot. Ezt megvalljuk mos teneked, S gyakorolunk alázatot.

ELZÁRKÓZTÁL HARAGODBAN. Thr 3:43-45. Elzárkóztál haragodban és üldöztél, Hagytad, hogy kíméletlenül gyilkoljanak. Elzárkóztál sűrű, sötét felhőd mögé,

Nem hagytad, hogy imáink hozzád jussanak. Így lettünk söpredékké, Népek megvetettjévé.

139 PUSZTULÁS ÉS ÖSSZEOMLÁS Thr 3:46-48. 1. Ránk tátotta száját Minden ellenségünk. Hozott ránk nagy csapást, Csapda lett a részünk.

2. Rettegés, pusztulás Bennünket ijesztget. Teljes összeomlás: Mindezt ránk ereszted.

3. Könnyes szemmel néztem Népemnek a sorsát. Soha nem képzeltem Ilyen összeomlást.

FÁJ A LELKEM. Thr 3:49-51. Szemem szüntelen könnyezik, Megállás nélkül csak sírok, Míg az Isten le nem tekint

A mennyből, hogy nézze, mi volt. Fáj a lelkem, ha látom, Mivé lett a városom.

KÖVEKET DOBTAK RÁM. Thr 3:52-54. 1. Vadásztak rám, mint a madárra, Ellenségeim ok nélkül. Mit mondtam, nem figyeltek rája, Nem fogadták el mentségül.

2. Letaszítottak mély verembe, És dobáltak rám köveket. A víz is feltört, és vesztemre Összecsapott fejem felett.

NE FOGD BE A FÜLED! Thr 3:55-57. 1. Segítségül hívtam nevedet, Mély veremből kiáltottam. Hittel vártam segítségedet, Egyedül tebenned bíztam.

2. Keserves sóhajtásom előtt, Kérlek, ne fogd be füledet! Félelmem ottan csak egyre nőtt, De vártam segítségedet.

3. Amikor hozzád kiáltottam, Végre felém közeledtél. Biztató szavadat hallottam, Így beszéltél hozzám: Ne félj!

ÍTÉLD MEG IGAZSÁGOMAT! Thr 3:58-60. Te perelted, Uram, peremet, És megváltottad életemet! Te láttad, Uram, hogy megcsaltak.

Ítéld meg én igazságomat! Bosszúvágyó ellenségem Sok mindent tervez ellenem.

CSAK ENGEM GÚNYOLNAK. Thr 3:61-63. Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, Mi mindent terveztek énellenem! Támadóimnak a szája egész nap

Meg nem szűnik, hogy rágalmazzon engem. Akár ülnek, akár állnak, Mindig engemet gyaláznak.

ÜLDÖZZE HARAGOD ŐKET! Thr 3:64-66. Kérlek, Uram, fizess meg nekik Mindazért, mit kezükkel tettek! Add, hogy boruljon el elméjük,

És mind átkozottak legyenek! Üldözzed őket haragoddal, És törd össze pusztításoddal!

4. fejezet Jeruzsálem ínsége ELVÁLTOZOTT A SZÍNARANY. Thr 4:1. 1. Jaj, az arany hogy kifeketedett, És a színarany hogy elváltozott!

Hogy szétszórták a drágaköveket! A szél sokat a sarokra hordott.

140

CSERÉPEDÉNYNEK TEKINTETTÉK. Thr 4:2. Sion drága fiait, kik aranyat értek, Nem tekintették másnak, csak cserépedénynek,

Mit a fazekas formál korongján kezével Azután a piacra viszi tömegével.

KEGYETLENEK LETTEK. Thr 4:3. 1. Még a sakál is táplálja Emlőivel fiait, De népemnek sok leánya Felelőtlen lett ma itt

2. Az állatok kölykeiket Emlőikkel táplálják, De lányaink kegyetlenek, S mint a strucc, azt csinálják.

KENYERET KÉRTEK. Thr 4:4. A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt, Alig liheg már a szomjúság miatt.

A gyermekek kértek egy kis kenyeret, De senki nem adott. Ajkuk elepedt.

ÉHEN PUSZTULTAK. Thr 4:5. Akik csemegéket szoktak Enni otthon nap mint nap,

Kik bíbor ruhában jártak, Most szemétben turkálnak.

MINT SODOMA VÉTKE Thr 4:6. Nagyobb volt népem bűne, Mint Sodomának vétke, Mely egy pillanat alatt

Eltűnt a mély föld alatt. Benne egy emberfia Kezét sem mozdíthatta.

PIROSABB VOLT, MINT A KORALL. Thr 4:7. Előkelői tisztábbak voltak, Mint a hó, s tejnél fehérebbek,

Testük pirosabb, mint a korallok, Mint mit zafírból kimetszettek.

ELSZÁRADTAK, MINT A FA. Thr 4:8. Testük feketébb lett, mint a korom, Bőrük szinte a csontjukhoz tapadt

Nem ismerni rájuk az utcákon, Mindegyik, mint a fa, úgy kiszáradt.

ÉHEN HALTAK. Thr 4:9. 1. Talán azok jártak jobban, Kiket megöltek fegyverrel, Mint kik haltak éhen-szomjan, Mikor nem volt már eledel.

2. Azokat átdöfte fegyver, Ezek pedig azért haltak, Mert e földön nem volt ember, Kitől enni, inni kaptak.

A GYENGÉD SZÍVŰ ASSZONYOK Thr 4:10. A gyengéd szívű asszonyok Gyermekeiket megfőzték,

Mikor népem összeomlott, S az éhezést már nem győzték.

141 AZ ÚR IZZÓ HARAGJA Thr 4:11. Haragjának az Úristen szabad folyást engedett, Izzó tűzzel lángba borította a Sion-hegyet.

Haragját ha kiöntötte, Siont megemésztette, Izzó tűzzel alapját is egészen tönkretette.

NEM HITTÉK. Thr 4:12. Ezt nem hitték a föld királyai, Sem az egész világon kik laknak,

Hogy a kapukon be tud hatolni Jeruzsálembe a nagy áradat.

PRÓFÉTÁK ÉS PAPOK BŰNE Thr 4:13. Prófétáinak vétkei miatt És bűnei miatt papjainak

Nagy, rettenetes ítélet alatt Vérét ontották az igazaknak.

VÉRTŐL BESZENNYEZVE Thr 4:14. Az utcákon vakon botorkáltak Vértől beszennyezett öltözetben.

A hősök is ott halálra váltak Abban a borzalmas fergetegben.

FÉLRE AZ ÚTBÓL! Thr 4:15. Tisztátalan, tisztátalan! Térjetek ki! Félre! Így kiáltoztak mindenhol, s hullott testük vére. Tisztátalanok vagyunk mi, nem érinthettek meg: Reményvesztett emberek és elkárhozott lelkek. Botladozva pogányokhoz ha el is jutottak, E szerencsétleneknek ők is utat mutattak. Nem maradhattok itt tovább - s elkergették őket, Sehol be nem fogadták a sebből vérezőket. NEM TEKINT RÁJUK TÖBBÉ. Thr 4:16. Maga az Úr szolgáltatta ki e ténfergőket, Nem tekint rájuk, nem segíti meg többé őket.

Nem adtak tiszteletet a papok személyének, S éppígy nem kegyelmeztek meg sehol a véneknek. HIÁBA Thr 4:17.

Már a szemünk is belefáradt, Segítséget hiába vártunk.

Őrhelyünkről lestük a tájat, Szabadítót sehol sem láttunk.

ELKÖZELEDETT A VÉG. Thr 4:18. Még lépteinket is figyelték, Nem mehettünk ki a szabadba.

Éreztük a vég közeledtét, Betelt időnk. Isten akarta.

142 MINT A SASOK Thr 4:19. Üldözőink gyorsabbak voltak Annál, mint a sasok az égen.

A hegyeken minket hajszoltak, Kerestek a puszta vidéken.

FOGLYUL ESETT. Thr 4:20. Az Úr felkentje foglyul esett. Ő volt éltető leheletünk.

Népünk pedig úgy reménykedett, Hogy oltalma alatt élhetünk.

ÖRVENDEZZ, EDÓM! Thr 4:21. 1. Örülj, örvendezz, Edóm népe, Aki Úcnak földjén lakozol, De a nagy harcnak nincs még vége, Te most még korán vigadozol!

2. Neked is kezedbe kerülhet A pohár, hogy lerészegedjél. Sorsod téged is azzal büntet, Te is pőrére levetkezzél.

VÉGET ÉRT BŰNTETÉSED. Thr 4:22. 1. Véget ért, Sionnak leánya, Büntetésed, mit rád mért Isten. Nem visznek többé el fogságba,! Boldogan élhetsz most már itten.

2. De tőled, Edóm, számon kéri Az Isten álnok bűneidet! A büntetést reád kiméri, Leleplezi a vétkeidet.

5. fejezet Könyörgés irgalomért SION PUSZTULÁSA Thr 5.1-18. 1. Emlékezz, Uram, mi történt velünk, Tekints ránk, nézd meg gyalázatunkat! Lásd, bitorlókra szállt örökségünk, Idegenek vették el házunkat! Apátlan árvák lettünk. Ki törődik már velünk?

4. Mirajtunk most azok uralkodnak Kezükből nem tudnak kiragadni -, Akik valaha csak szolgák voltak, Most minekünk kell őket szolgálni. Most másképpen van minden, Mint mikor védett Isten.

2. A vizünket is pénzért isszuk már, Ha fára van szükségünk, fizetünk. Rajtunk segítni senki sem tud már, Mások kezükben van az életünk. Akik hajszolnak minket, Itt vannak, nem pihennek.

5. Amikor élelemért kell mennünk, Mindig életünket kockáztatjuk. A pusztalakók vannak mellettünk, Fegyvereiktől nincsen nyugalmunk. Bár kemence nincs közel, Bőrünk éhségtől tüzel.

3. Asszíriának és Egyiptomnak Adtunk kezet, hogy legyen kenyerünk. Vétküket hordozzuk atyáinknak, Akik már nem is élnek mivelünk. Mi hordjuk bűnük terhét, Esszük fogság kenyerét.

6. Asszonyainkat Sionnak hegyén, Szűzeinket meg városainkban Gyalázták meg, Júda területén Megcselekedték bármerre nyíltan. Véneket s vezéreket, Mind megölték ezeket.

143 7. Az ifjak malomkövet forgatnak, Cipelnek nehéz fát a gyermekek, Ifjaink többé nem muzsikálnak, A kapuban nem ülnek a vének. Örvendve nem táncolunk, Ehelyett csak gyászolunk.

8. Fejünkről leesett a koszorú. Jaj nekünk, mert bizony mi vétkeztünk! Homályos szemünk mindig szomorú, Ezért lett beteg s keserű szívünk. Sion hegye pusztaság, Ott futkosnak a rókák.

NE HARAGUDJ RÁNK ENNYIRE! Thr 5:19-22. Te, Uram, a trónodon ülsz örökké, És királyi széked szilárd, megmarad, Mert az soha nem is válhat semmivé, Nemzedékről nemzedékre ugyanaz.

Rólunk miért hogy így megfeledkezel, És oly sok időn át elhagysz bennünket? Ígérted, hogy újra királyunk leszel. Fogadd el őszinte megtérésünket!

Újra legyenek napjaink olyanok, Mint ahogy voltak a régi időkben! Hisszük, hogy nem tart örökké haragod, És nem vetsz el minket majd a jövőben.

DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE 2. fejezet DÁNIEL HÁLAÉNEKE Dn 2:20-23. Héber szöveg Isten neve legyen áldott örökké, örökké! A bölcsesség és hatalom egyedül csak övé. Ő szabja meg az időket és az alkalmakat, Ha akarja, királyokat trónról letaszíthat. Ha pedig a bölcsessége s hatalma úgy látja, Kit Ő akar, az lesz ismét országa királya. Ő ad bölcsnek bölcsességet, tudósnak tudományt, Mélyen rejtett titkot tár fel, s megfejt minden talányt. Ismeri a sötétséget, tudja, mi van benne; Nincsen, aki harcba szállni vele ottan merne. Nála lakik, mert Ő maga örök világosság, Mindent, ami megtörténhet, az Úristen ott lát. Magasztallak és dicsérlek, atyáim Istene! Bölcsességet adtál, s Te vagy lelkemnek ereje. Most még azt is tudtul adtad, amit tőled kértünk; Nehéz helyzetünkben te vagy a mi reménységünk, Hiszen nekünk tudtul adtad a királynak dolgát Tudhatja már, hogy mit jelent, amit álmában lát.

144 3. fejezet NEBUKADNECCAR ISTENT DICSÉRŐ ÉNEKE Dn 3:33. Arám szöveg Mily nagyok az ő jelei, Mily hatalmasak csodái! Királysága örökké tart, És uralma is megmarad Nemzedékről nemzedékre. Ez az Isten rendelése. 4. fejezet NEBUKADNECCAR ÁLMA Dn 4:7-14. Arám szöveg 1. Láttam egy fát a föld közepén, Amely igen magas volt. Lombja fenn volt az ég peremén, Takarója az égbolt. Láthatták a föld széléről, Kik nézték bármely messziről

5. Csakhogy a tövét gyökerestül Hagyjátok benn a földben! Azt ki ne tépjétek tövestül, Maradjon a mezőben! Hadd áztassa ég harmatja, A föld füvét harapdálja!

2. Szép volt lombja és gyümölcse is, Bárki leszakíthatta. Helyet találtak a mezei Állatok is alatta. Égi madarak fészkeltek Ágain, és róla ettek.

6. Hadd boruljon el ép elméje, Csak állati értelem Maradjon benne, és a vége Legyen neki gyötrelem! Hét időszak így teljék el, Az értelmét így vegyék el!

3. Aztán láttam fekvőhelyemen Látomásban csendesen Egy angyalt szállni le a mennyből. Jó hangosan, hevesen Az angyal hozzám kiáltott, Velem szemben amint állt ott.

7. Így határoztak az angyalok, A szentek így döntöttek. Tudjátok meg mind, kik itt vagytok: Ő igazgat élőket! Uralkodik a felséges, Igazságos, emberséges.

4. Ezt a fát mostan döntsétek ki, Ágait kivágjátok, Ne maradjanak levelei, Gyümölcsét szétszórjátok! Meneküljenek a vadak, Ágairól a madarak!

8. Kiterjeszti dicső hatalmát Az összes királyságra, Mindegyiket annak adja át, Akinek Ő akarja. Bárkit trónra felemelhet, Legegyszerűbb embereket.

7. fejezet Dániel látomásai LÁTOMÁS A TŰZFOLYAMRÓL Dn 7:9,10. Arám szöveg Több nagy trónt állítottak fel, Egy öreg ember ült rajta, Ki hófehér ruhát vett fel, S mint gyapjú, olyan a haja. A trón égő tűzben lángolt, Kereke is mind parázsolt.

Belőle tűzfolyam áradt, Szolgáltak neki sok ezren, Előtte tízezren álltak Neki hódoló tömegben. Összehívtak törvényszéket, És felnyitottak könyveket.

145

ÉJSZAKAI LÁTOMÁS Dn 7:13,14. Arám szöveg Felhő az égből valakit hoz, Ki hasonló Emberfiához. Egyenesen tart a trón felé, Odaviszik az öreg elé.

Őnála van most a hatalom És a királyi uradalom. Övé a földön a dicsőség, És őt tiszteli sokféle nép.

Örök hatalom lesz az övé, Uralma így válik dicsővé. Az ő hatalma így lesz örök, Király marad a népek fölött.

9. fejezet DÁNIEL LÁTOMÁSA A FOGSÁG IDEJÉRŐL Dn 9:24-27. Héber szöveg Hetven hét van kiszabva népedre s a városra, Ami eddig rejtve volt, most kerül világosra. A hitszegés véget ér, és megszűnik a vétek, Igazságban élnek majd akkor nálunk a népek. A bűn engesztelést nyer, Boldog lesz minden ember. Egyszer majd eljön hozzánk is az örök igazság, Beteljesedik mindaz, amit sok próféta lát, És akkor majd felkenik nálunk a szentek szentjét. Ezért jól értsétek meg Isten kijelentését Arról, hogy Jeruzsálem Újjáépül odafenn! Figyeljétek az időt, számoljatok hét hetet, Mert ezután felkenik a dicső fejedelmet! Aztán hatvankét hetet annak rendjén számolnak, S megújulnak a terek, felépülnek a falak. Mindez, mikor agyonnyom Mindnyájunkat a nyomor. Az idő továbbhalad, eltelik hatvankét hét, Erővel letörik a fejedelem erejét, És ki akkor majd eljön, a győztes fejedelem A várost és a szentélyt elpusztítja sebtiben. Ez így elvégeztetett, Ekképpen ítéltetett. Így alakult a végzet: Pusztán állnak a falak, Aztán - ki tudja, honnét - jön majd egy nagy áradat. Majd ha ez megtörténik, a háború véget ér, Akkor már csak rom lesz itt, a hatalom mit sem ér. Ez így lett elrendezve, Ez az időknek rendje.

146 Erős szövetséget köt, de az csak egy hétig tart. Nem jöhetett oltárhoz, aki áldozni akart. Hogy ez megtörténhetett, milyen szomorú látvány: A templom szegélyén áll egy iszonyatos bálvány, Majd a csatazaj elül, S a bálvány megsemmisül. A FELTÁMADÁSRÓL Dn 12:1-3. Héber szöveg Abban az időben eljön Míkáél, a nagy vezér, Nagy haderővel felvonul, hogy megvívjon népedér’'. A sok nyomorúság miatt rossz emléke lesz annak, Amilyen még sohasem volt, mióta népek vannak. Nyomorúság lesz akkor, Hallani lehet arról. De azokban az időkben megmenekül majd néped, Ki a könyvbe be van írva, akkor majd mind felébred. Ki a föld porában alszik, az visszajön a földre, És azok között némelyik életet nyer örökre. Másik megy gyalázatra És örök utálatra. Amint a fénylő égbolton ragyognak a csillagok, Úgy fognak majd fényleni a feltámadott okosok. Ott lesznek mind azok, akik megtévedt embereket A jó út felé tereltek, s igazságra vezettek. Fénylenek az okosok, Mint ragyogó csillagok. PRÓFÉTAI KÖNYVEK ÉSAIÁS PRÓFÉTA BESZÉDEI A FOGSÁG ELŐTT 1. fejezet Ámóc fiának látomása IZRAEL ROMLÁSA Is 1:2-9. 1. Halljátok, egek, és föld, figyelj ide, Mert az Úr szól: Felneveltem fiaimat, Fel is magasztaltam őket, s bár senkire Nem támaszkodhattak, tőlem elpártoltak.

2. Az ökör ismeri jól saját gazdáját, A szamár is tudja, hol urának jászla, De Izrael nem ismeri ura házát, És nem érti meg szavát, bár sokszor hallja.

3. Jaj, vétkező nemzet és bűnnel terhelt nép, Gonosz utódok és romlott lelkű fiak! Hűtlenül megvetették Izrael Szentjét, Az ő Istenüktől messze elfordultak. 4. Makacs nemzet! Ti minél több verést kaptok, Annál jobban ellenálltok, ellenkeztek, Már a fejetekben is betegek vagytok, És veszedelmesen legyengült szívetek.

147

5. Testeteken tetőtől talpig nincs ép hely, Csupa zúzódás, meg gennyes seb és kék folt, Nem nyomtátok ki, és nem kötöttétek el, Sebeteken semmiféle gyógyír nem volt.

6. Pusztasággá lett egykor szép országotok, Városaitokat csúnyán felperzselték. Idegenek letarolták, amitek volt, Országotokat feldúlta a szemét nép.

7. Olyan maradt, mint a kunyhó a szőlőben, Sion lánya, mint csőszház uborkaföldön, Vagy amilyen egy város ostromgyűrűben, Nincs benne vidámság, megszűnt minden öröm. 8. Ha a Seregek Ura nem hagyott volna Meg közöttünk csupán néhány menekültet, Akkor olyanok lennénk most, mint Sodoma, S Gomorához hasonlítanának minket.

„VÉR TAPAD A KEZETEKHEZ” Is 1:10-17. 1. Halljátok az Úr Igéjét, Vezetői Sodomának! Szólítom Gomora népét, Engedjen az Úr szavának.

4. Ki kívánja azt tőletek, 7. Hogy udvarom tapossátok, Előttem megjelenjetek, És hozzatok áldozatot?

Ezek így terhemre vannak, S ha nyújtjátok kezeteket, Én nem örvendezek annak, Ezért felétek sem nézek.

2. Az Úr ekképp kezd beszélni: A sok véres áldozattal Nem tudok én mit kezdeni, Sem a tömérdek sok kossal.

5. Az így hozott áldozatnak Még a füstjét is utálom, Az újholdnak s a szombatnak Ünneplését nem kívánom.

8. Bármennyit is imádkoztok, Mert vér tapad kezetekhez, Imátokra nem hallgatok, Kezetekre nem nézhetek.

3. A hízott marhák kövérjét, Bikák, bakok és bárányok Oltáron kiontott vérét Én elém ti ne hozzátok!

6. A bűnt nem tűröm el együtt Képmutató ünnepléssel. Ne legyen együtt ünnepük Újholddal és bűnözéssel!

9. Mosakodjatok tisztára, És gonosz tetteiteket Ne hozzátok az oltárra, Többé rosszat ne tegyetek!

10. Tanuljatok meg jót tenni, Szüntelen törekedjetek Igazságot cselekedni, Mindig szelídek legyetek!

11. Sőt jó útra térítsétek Az erőszakoskodókat! Védjétek az özvegyeket, Óvjátok meg az árvákat!

„DE HA ELPÁRTOLTOK...” Is 1:18-20. Jöjjetek, szálljunk vitába! Hangzik az Úr kiáltása. Ha vétkeitek pirosak, Hófehérekké válhatnak.

Ha, mint a bíbor, vörösek, Mint a gyapjú, oly fehérek Lesznek, hogyha rám hallgattok, Nyílt szívvel hozzám fordultok.

De hogyha ti vonakodtok, És éntőlem elpártoltok, Fegyver pusztít el titeket. Az Úr így figyelmeztetett.

148 „HŰSÉGES VÁROS” Is 1:21-28. 1. Milyen paráznává lett a hűséges város! Igazság lakott benne, most pedig gyilkosok. Tiszta fényű ezüstöd ronda salakká lett, Tisztán gyöngyöző borod vízzel keveredett.

4. Kezemet keményen teellened fordítom, Salakodat, mint a lúg, akként kiolvasztom, És belőled az összes ónt eltávolítom, A bűnt, melyet elkövetsz, ellened fordítom.

2. Fővezéreidnek barátai tolvajok, Megvesztegethetők, s hajhásznak ajándékot, De a szegény árváknak igazát nem védik, És az özvegyek ügye nem kerül eléjük.

5. Adok olyan bírákat teneked, mint régen, Olyan tanácsadókat, kik voltak kezdetben. Akkor igaz s hűséges városnak neveznek, Sionban új életük lesz a megtérteknek.

3. Ezért így szól az Úr, a Seregeknek Ura, Izrael Istene, ki minden titkod tudja: Elégtételt veszek majd ellenfeleimen, És végül bosszút állok ellenségeimen.

6. A vétkesekkel összetörnek a hűtlenek, Akik elhagyják az Urat, megsemmisülnek. Az Úr szava ekképpen szól most tihozzátok, És ítélettel hozza el az igazságot.

„MEGSZÉGYENÜLTÖK” Is 1:29-31. Megszégyenültök a cserfák miatt, Amelyekben gyönyörködtetek, És azért is, mit a kertek alatt Tettetek, amit kedveltetek. Kenderkóccá lesz majd a hatalmas, Munkája pedig lesz szikrává.

Ti a cserfához hasonlók lesztek, Amelynek a lombja elhervadt, S hasonlítani fogtok a kerthez, A vize amelynek elapadt. Együtt égnek el, bármily borzalmas, És lesznek szél fútta hamuvá.

2. fejezet Látomás Júdáról és Jeruzsálemről A BÉKE KORSZAKA Is 2:2-5. 1. Az utolsó napokban szilárdan fog állni A hegyek tetején az Úr házának hegye. A halmok közül büszkén fog kimagaslani, Hozzá fog özönleni népeknek serege.

2. Seregestül jön el a sok nép, és ezt mondja: Jöjjetek mind, és menjünk fel az Úr hegyére! Azért, hogy tanítson meg az ő útjaira, Járuljunk mind Jákób szent Urának elébe!

3. Mindig az Úrnak sima ösvényein járunk, Hiszen Sion hegyéről jön a bölcs tanítás, És amire mindnyájan epekedve várunk, Jeruzsálemből jön hozzánk eligazítás.

4. Ítéletet tart az Úr a nemzetek felett, És sok népet, mely ellenáll neki, megfenyít. Lándzsáikból készítenek metszőkéseket, Kardok helyett a kovács kapákat élesít.

5. Nép a népre ezentúl kardot már nem emel, Hadakozást többé itten senki nem tanul. Jákób háza népe, az Úrhoz közel jövel, Világosságában járj! Ezt kívánja az Úr.

149 „TELE VAN AZ ORSZÁG BÁLVÁNYOKKAL” Is 2:6-9. Népedet eltaszítottad, Jákób házát, Mivel keleti szokásokkal van tele. Vannak, akik a jeleket magyarázzák, Akárcsak a filiszteusok serege. Ezen túl idegenekkel Barátkoznak, más népekkel.

Tele van az ország ezüsttel, arannyal, Se szeri, se száma nincsen kincseinek, És tele van az ország harci lovakkal, Se szeri, se száma nincs szekereinek. Bálványokkal tele vannak, Azok előtt leborulnak.

Ezért meg kell hajolnia az embernek, A halandónak meg kell alázkodnia, Mert Te soha nem bocsátasz meg ezeknek,

Nem segít őrajtuk kezük csinálmánya. Olyant hiába imádnak, Amit ujjaik csináltak.

„CSAK AZ ÚR MAGASZTALTATIK FEL” Is 2:10-18. 1. Menj a sziklák közé, rejtőzz el a porba Az Úr félelmetes méltósága elől! A halandók nagyságát a porba hajtja, És a kevély ember előtte földre dől. Ama napon, kik ezt látják, Csak az Urat magasztalják.

3. Eljön a Libánon cédrusai ellen, Amelyek olyan magasra emelkednek, Básán tölgyei ellen magas hegyeken És a tornyok ellen, melyek büszkélkednek. A halom nem büszkélkedik, És a várfal összetörik.

2. Jön a Seregek Urának ama napja, Ami ellene lesz kevélynek, magasnak, És mindenki, aki magát nagyra tartja, Találja magát mélyen megalázottnak. Megaláztatnak a népek, A büszkék és a kevélyek.

4. Minden tarsisi hajó ellen is eljön, És eljön minden gyönyörű gálya ellen. Az emberek büszkesége a porba dől, Nem lesz magasztosság halandó emberen. Az Urat magasztalják ott, És eltűnnek a bálványok.

„NE BÍZZATOK AZ EMBERBEN!” Is 2:19-22. 1. Elrejtőznek majd a sziklabarlangokba, A repedésekbe az Úrnak félelmes Méltósága elől. Ha felkel haragja, A megrémült ember búvóhelyet keres.

3. Bebújnak a sziklák szakadékaiba Az Úr félelmetes méltósága elől, Elrejtőznek kövek hasadékaiba, Ha az Úr a földet megrémítni eljön.

2. Ama napon odadobja majd az ember Sorra az ezüst- és aranybálványait A vakondokoknak és denevéreknek; Nem imádja többé már csinálmányait.

4. Soha ne bízzatok halandó emberben, Hiszen csak lehelet van az ő orrában! Hogy lehetne az Úr előtt becsületben, Hiszen neki semmi sincsen hatalmában?

3. fejezet Jeruzsálem nyomorúsága „NEM AKAROK SEBKÖTÖZŐ LENNI” Is 3:1-7. Az Úr, a Seregek Ura Júdából, Jeruzsálemből A támaszt eltávolítja, Ne legyen elég kenyérből, A vízben is hiány legyen, Az egész nép nélkülözzön.

Eltávolít hőst, katonát, Varázslókat és véneket , A bírót és a prófétát, Hadnagyot s főrendűeket, Tanácsost, az ügyes mestert S ki a varázsláshoz értett.

Ifjak lesznek a vezérek, Sihederek uralkodnak. Egymást támadják a népek, Akit tudnak, sanyargatnak. Rátámad ifjú a vénre, Hitvány a tekintélyesre.

150 Ha valaki így unszolja Rokonsága egyik tagját: Te légy e népnek az ura, Mivel neked még van ruhád, A mi vezetőnk te legyél, A zavarban rendet tegyél,

Akkor az így fog felelni: Kenyér, ruha nincs házamban, Sem a sebeket kötözni Nem akarom gyászruhában. Ne tegyetek főemberré, Népemnek vezetőjévé.

„ELŐLÉP PERELNI AZ ÚR” Is 3:8-15. 1. Bizony, Jeruzsálem elbukik, És egész Júda is elesik, Mert nyelvével és tetteivel Szembefordul a nagy Istennel, És dicsőségével szemben Az egész nép engedetlen.

4. Népem! Gyermekek sanyargatnak, Asszonyok uralkodnak rajtad, Vezetőid félrevezetnek, És mindnyájan tévútra visznek. Előlép az Úr perelni, Népe felett ítélkezni.

2. Förtelmes személyválogatók; 5. A vének s a vezérek felett Olyan mind, miként Sodoma volt. Az Úr törvénykezni érkezett: Vétkeiket fennen hirdetik, A szőlőt ti letaroltátok, Nem titkolják; így jaj lesz nekik. És a szegényt kiraboltátok. Bajt másnak ők nem okoznak, Házatokban találhatók, Egyesül saját maguknak. Miket összeraboltatok. 3. Mondjátok meg az igazaknak: Jó dolguk lesz, mert ők aratnak Tetteikről jó gyümölcsöket, De jaj a gonosz embereknek, Nekik bizony rossz lesz dolguk, Munkájuk szerint lesz sorsuk.

6. Összezúzni hogyan meritek Én sokat szenvedett népemet? Hogyan meritek az ég alatt Összetörni a nyomorultat? Így szól a Seregek Ura, Ez mind az ő kemény szava.

A JÚDAI NŐK HIÚSÁGA Is 3:16,17. Sion lányai büszkélkednek, És a fejüket fennen hordják. Mind kacsintgatva járnak-kelnek, Lábukat kényesen kapkodják.

Csilingelők vannak lábukon, Ezért halljátok az Úr szavát: Egész kopaszra lenyíratom Sion lányainak a haját.

KIFOSZTVA A FÖLDÖN Is 3:24-26. Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz, A fodorított haj helyén kopaszság, És a szép leányok megszégyenülnek, Kötél övezi a férfi derekát. Daróc lesz díszköpeny helyett. A nők szépsége hova lett?

Fegyvertől hullnak el az embereid, Vitézeid odavesznek a harcban. Gyászolnak és szomorkodnak népeid, És magukba roskadnak a kapukban. A földön kifosztva ülnek, Elvesznek, megsemmisülnek.

151 4. fejezet Az új Jeruzsálem dicsősége „VEDD LE RÓLUNK A GYALÁZATOT!” Is 4:1. Hét asszony lesz akkor ott s egyetlen férfi Azon a napon, és ezt mondja mind neki: Köztünk ki-ki a saját kenyerét eszi,

Mindegyikünk saját ruháját viseli, Csak azt kérjük, hogy nevedet viselhessük, Múljék el rólunk gyalázatunk, szégyenünk!

„AKIK IZRAELBŐL MEGMARADNAK” Is 4:2. Azon a napon ékes és dicső Sarjat ad az Úr, És a föld lesz dúsan gyümölcsöző,

Sőt még azon túl Sok dísz és pompa jut majd azoknak, Akik Izraelből megmaradnak.

5. fejezet Terméketlen szőlő - dőzsölő gazdagok DAL A TERMÉKETLEN SZŐLŐRŐL Is 5:1-7. 1. Dalt éneklek kedvesemről, Szerelmesem szőlejéről. Szőleje volt kedvesemnek Kövér oldalán a hegynek.

6. Nektek én most elbeszélem, Hogy mit teszek a szőlőmmel: Lerombolom kerítését, Vad fürtjeit hadd legeljék.

2. Felásta s megtisztította, Kőtől megszabadította, Azután nemes vesszővel Beültette, jó szőlővel.

7. Kidöntöm kemény kőfalát, Hogy a vadak letiporják. Nem kapálják, és nem metszik, Elvadul, felveri tövis.

3. Majd benne tornyot épített, Aztán sajtót telepített. Finom szőlőre számított, De az csak vad szőlőt hozott.

8. Parancsszavamra a felhők Nem adnak rá többé esőt. Így tönkremegy a szép szőlő, Nem terem már bort a vessző.

4. Kik laktok Jeruzsálemben, Júdában és a hegyekben, Közöttem és szőlőm között Ti legyetek, kik döntötök.

9. Seregek Ura szőlője Izraelnek minden törzse, És gyönyörű ültetvénye Júdának sok férfinépe.

5. Mit kellett volna még tennem Szőlőmmel, mit meg nem tettem? Vártam, jó szőlőt teremjen. Miért hoz vad szőlőt nekem?

10. Várta, hogy lesz törvényesség, Lett helyette önkényesség. Míg az Úr igazságra várt, Az, mi lett, virágzó gazság.

„SOK HÁZ ROMBA DŐL” Is 5:8-10. Akik házhoz házat ragasztanak, És mezőt mező mellé szereznek, Úgyhogy semmi hely másnak nem marad, Az Úr ezt mondja: Jaj lesz ezeknek!

Akkor az országban csak ti laktok, Sok, egykor szép ház üresen hever. Tíz hold szőlő ad már csak egy bat bort, Tíz véka mag csak egy vékát terem.

152

„MEG KELL ALÁZKODNIOK” Is 5:11-17. 1. Jaj a korán ital után tekergőknek, Kik estig mulatnak, s bor hevíti őket. A citera zeng, szól a lant, dob, fuvola, Bor mellett megy végbe dőzsölő lakoma.

4. Az embernek bizony meg kell hajolnia, A halandónak meg kell alázkodnia. Akik eddig kevélyen tekintettek szét, Sorsuk fordulását alázattal nézzék!

2. De nem veszik észre ők az Úr tetteit, És kezének munkáját sem látják meg itt. Habár még nem tudja, fogságba megy népem, Sok ember szomjan eped, és meghal éhen.

5. De magasztos lesz majd a Seregek Ura, Mikor jön, s ítéletet kell tartania. Akkor a szent Isten szentnek bizonyul ott, Mikor megjelenik, és tesz igazságot.

3. Ezért lesz az, hogy a sír kitátja torkát, És mérhetetlenül felnyitja a száját. Oda kerül köznép és hatalmaskodók, Oda a zajongók és a vigadozók.

6. Bárányok legelnek ott a legelőkön, És a romokon, hol kő nem marad kövön, Hol a gazdagok házai romba dőltek, Ottan most a jövevények élősködnek.

„CSELEKEDJÉK HAMAR!” Is 5:18,19. Jaj azoknak, kik a gonoszság kötelén Bűneiket maguk után huzigálják, És mint a kocsit, húzzák az utak mentén Vétkeiket, s közben folyton csak ezt mondják:

Siessen az Úr, és hamar cselekedjék Izraelnek Szentje, hogy mielőbb lássuk, S hadd ismerhessük meg mi is az ő tettét, És teljesedjék be, mert régóta várjuk.

„AZT ÁLLÍTJÁK...” Is 5:20. Jaj azoknak, akik azt mondják, Hogy a jó rossz, és a rossz jó, És azoknak, kik állítják, Hogy a sötétség csillogó!

Azt mondják, hogy sötét a fény, S a keserűről állítják, Hogy az csupa édes lepény, S az édes keserű, mondják.

„MEGRENDÜLNEK A HEGYEK” Is 5:21-25. 1. Jaj azoknak, akik azt hiszik, hogy bölcsek, És azt tartják magukról, hogy ők okosok! Jaj azoknak, kik a borivásban hősök, És keverednek kezükben az italok!

4. Miként a por, ugyanúgy elszáll vígságuk, Mivel megvetik a Seregek Urának Tanítását, és ezt mondják: Mi utáljuk Izrael Szentje beszédét, s odébb állnak.

2. Jaj azoknak, akik megvesztegetésért A bűnös embereket igaznak mondják, De nem állnak ki az igaz emberekért, Hanem az ő igazukat elvitatják.

5. Ezért gerjedt az Úr végtelen haragra Népe ellen. Kezét kinyújtja, s megveri. Megrendülnek a hegyek, sok lesz a hulla, Mint a szemét, és el senki sem temeti.

3. Ezért ahogyan a learatott tarlót A lángnyelvek por-hamuvá megemésztik! Mint a széna a tűzben összeroskad ott, Úgy korhad el nekik rothadó gyökerük.

6. Mindezzel nem múlik el az Úr haragja, Amely népe ellen felgerjedt lelkében. Semmi sem múlt el, még karja ki van nyújtva, A villogó kard még ott van a kezében.

153 „JELT AD EGY TÁVOLI NÉPNEK” Is 5:26-30. 1. Ekkor az Úr jelt ad egy távoli népnek, Magához szólítja a földnek végéről, Az pedig, mint hangját hallja e beszédnek, Felkel, s sebbel-lobbal, mert hívja, elé jön.

3. Nyilai élesek, íja fel van vonva, Mint a forgószél, suhannak kerekei. Lovai patája mintha kova volna, A lábát mindegyik vágtára emeli.

2. Nem lesz közte fáradt, nem lesz botladozó, Senki el nem alszik, és senki sem szunnyad, Derekán az öve sem lesz megoldható, És jól megköti lábán a saruszíjat. 5. Ama napon rámordul, mint zúgó tenger, És ha valaki rátekint az országra,

4. Mint az oroszláné, olyan ordítása, És mint oroszlánkölyök hallatja hangját. Mint a szélvész, lecsap, hallatszik morgása, És menthetetlenül elviszi zsákmányát. Mindenfelé csak nyomort láthat az ember, És sötétséggé lesz a világossága.

6. fejezet Ésaiás elhivatása ISTEN DICSŐSÉGE Is 6:3. Szent, szent, szent a Seregeknek erős Ura, Dicsősége betölti az egész földet. E világ minden országát Ő uralja, És őneki ad minden nép dicsőséget. „BŰNÖD EL VAN VÉVE” Is 6:5-7. Jaj nekem! Elvesztem. Tisztátalan ajkam, És tisztátalan ajkú nép között laktam. Szememmel láttam a Seregeknek Urát. Hozzám repült egy szeráf, kezében parázs.

Ő azt az oltárról fogóval vette le, Aztán hozzám repült, s számhoz érintette: Mivel ezzel ajkad most meg van érintve, Vétked megbocsátva, bűnöd el van véve.

„ITT VAGYOK” Is 6:8-10. 1. Majd az Úr szavát hallottam, Aki ezt mondta nekem: Követségbe ki megy nyomban? Én mondtam: Küldj el engem!

3. Kövérítsd meg e nép szívét, És fülét tedd süketté, Azután kösd be a szemét, Tedd látásképtelenné.

2. Így válaszolt: Mondd népemnek: Halljatok, ne értsetek! Lássátok képét mindennek, De mégse ismerjetek!

4. Hogy ne lásson a szemével, A fülével ne halljon, Meg ne értsen a szívével, Soha meg ne gyógyuljon!

„MEDDIG TART EZ, URAM?” Is 6:11-13. Megkérdeztem: Meddig tart még ez, Uram? Így felelt: Addig, míg el nem pusztultok, Míg a föld helyén nem lesz más, csak ugar, S lakatlanok lesznek a nagy városok.

Ember nem lesz sehol sem a házakban, Kopár s elhagyott lesz az egész ország. Ha csak egy tizede marad meg ottan, Még ezt a keveset is elpusztítják.

154

De ahogyan a csernek és a tölgynek Kivágás után is gyökere marad, Az élet erői előre törnek, És ez a gyökér lesz akkor a szent mag. 7. fejezet A szír-efraimi háború „HA NEM HISZTEK...” Is 7:7-9. Az én uram, az Úr ezt mondja: Nem lehet, Ez sohasem lesz így, ez nem sikerülhet, Még ha Damaszkusz is Arám fővárosa, S Recin Damaszkusznak nagy hatalmú ura.

Hatvanöt év, és vége lesz Efraimnak, Habár fővárosa Samária annak, S bár Remaljá fia az ő vezetője, Ha nem lesz hite, akkor nem lesz jövője.

LEGYEK, MÉHEK, BOROTVA Is 7:18-20. Azon a napon majd az Úr ide hívja Egyiptom folyói mellől a legyeket, S ide hívja ugyanúgy majd Asszíria Földjéről az ottan röpködő méheket.

Eljönnek onnét, és itt letelepesznek Sziklahasadékokban és mély medrekben, A tövisbokrokon mindenütt hemzsegnek, S megtalálhatók az itatóhelyeken.

Ama napon az Úr megborotváltatja Az asszír királlyal a folyamon túlról Bérelt késsel a szakállt, és levágatja A hajat a fejről s a szőrt a lábakról. TÖVIS ÉS GAZ Is 7:21-25. Azon a napon mindenki Csak egy üszőt s két juhot tart, Mégis lesz majd tejük annyi, Tejszínnel zárják napjukat. Ki megmarad az országban, Tejszínt s mézet eszik ottan.

Ama napon minden helyen, Hol ezer ezüstöt érő Szőlőtőke van a hegyen, Tövis s gaz lesz, nem legelő. Nyíllal és íjjal járnak majd, S a földet felveri a gaz.

A hegyekre sem mennek fel, Melyeken szoktak kapálni. Azokat tövis lepi el, S a gazban nem lehet járni. Nem jár más ott, csak a barmok, És legelésznek a juhok.

8. fejezet Babonások ítélete ÍTÉLET Is 8:6-10. 1. Mivel megvetette e nép A Siloah csendes vizét, És Remaljáhú fiának Örül Recin hatalmának.

3. Medréből mindenütt kilép, Partjai felett gátat tép, Még Júdán is végigzúdul, Nyakig ér, és el nem mozdul.

5. Ti népek, csak tomboljatok! Később majd rettegni fogtok. Ti messze levő országok, Most jól ide hallgassatok!

2. Ezért az Úr rázúdítja Az Eufrátesz folyója Vizét zúgó hullámával, Asszíria királyával.

4. De ha széltében-hosszában Hömpölyög is az országban, Akkor sem pusztulunk mind el, Mert mivelünk lesz az Isten.

6. Lehet, hogy most fegyverkeztek, De nemsokára rettegtek. Terveztek, de nem lesz siker, Mert mivelünk van az Isten.

155 KELEPCE ÉS CSAPDA Is 8:12-15. 1. Ne mondjátok azt, hogy mind összeesküvés, Mit e nép annak mond! Ne legyen rettegés! Ne féljetek attól, amitől e nép fél! Semmi ok rettegni, nincs akkora veszély.

3. De az Izraelnek két háza számára Olyan kő lesz, meglátjátok nemsokára, Melybe beleütköznek, és olyan szikla, Melyben mindenkinek megbotlik a lába.

2. Ti a Seregek Urát tartsátok szentnek! Őtőle kell félnetek és rettegnetek. Ha ti őt félitek, és őt tisztelitek, Akkor veletek lesz, s megszentel titeket. összetörnek.

4. Jeruzsálem lakóinak lesz ez csapda, És sokan közülük elterülnek rajta. Oly kelepce lesz ez, mely megfogja őket, Aztán elesnek, és csúnyán

„ELREJTETTE ORCÁJÁT” Is 8:16-18. 1. Lezárom ezt az intelmet. Erre a tanításomra Ráteszem a pecsétemet, S hagyom tanítványaimra.

3. Én pedig és sok gyermekem, Akit az Úr nekem adott, Jelek vagyunk Izraelben, Velük az Úrra mutatok.

2. Én mostan az Urat várom, Aki Jákób háza elől Arcát elrejtette titkon. Szívem dobog a reménytől.

4. A Seregek Ura pedig, Amit akar, mindent megtesz. Ő a Sion hegyén lakik, S mit csak akar, az mind meglesz.

„HOMÁLYBA TASZÍTVA” Is 8:21-23. Szomorúan és éhesen Bolyong a nép az országban. Fellázad Istene ellen, És a királyt haragjában Gyalázza, felháborodik, És Így táplál haragot itt.

Felfelé néz, majd a földre Tekint, de nyomorúságot Lát, s bámul a sötétségbe, Nem talál mást, csak homályt ott. De nem lesz mindig sötétség, Hol most nyomor van és ínség!

9. fejezet A Messiás uralma „VILÁGOSSÁG RAGYOG” Is 9:1-4. A sötétben járó nép lát fényességet. Halál árnyékának földjén világosság Ragyog, s Te megszaporítod ezt a népet, Nagy örömet szerzel neki, és lesz vígság.

Örülnek, mint aratáskor, színed előtt, Vigadoznak, mint mikor zsákmányt osztanak. Összetöröd igáját, az őt terhelőt, Eltöröd vesszejét sanyargatójának.

Minden dübörögve menetelő csizma És a sok vérben megáztatott köpenyeg El fog égni, és lesz tűznek martaléka. Mint Midián napján, úgy lesz most teveled.

156 A BÉKESSÉG FEJEDELME Is 9:5,6. Egy gyermek születik, egy fiú adatik, Felettünk akkor majd csak ő uralkodik. Neve: csodálatos; neve: erős Isten, Mert örökkévaló atya lesz ő itten, És tanácsosnak is hangzik az ő neve, Mivel ő lesz a békesség fejedelme.

Uralma növekszik, békéje örök lesz Dávid trónján, összegyűjti az erőket. Dávidnak országát ő megszilárdítja, Törvénye erősen áll és igazsága. Seregek Urának féltő szeretete Indítja el ezt, és ő viszi majd végbe.

„NEM MÚLT EL HARAGJA” Is 9:7-11. Egy igét küldött az Úr Jákóbnak, Mely ige Izraelhez eljutott. Efraimnak és Samáriának Népe is erről mindent megtudott, Pedig e népnek szíve oly dölyfös, De még a tekintete is gőgös.

Ezt mondták: Leomlottak a téglák, De mi építünk faragott kőből. A vadfügefákat mind kivágták, De mi cédrust hoztunk az erdőből. Az Úr felbújtja Recint ellene, Rázúdul az ellenség serege.

Elölről jönnek rá az arámok, A filiszteusok meg hátulról. Minden ellenség reátámad ott, Falja Izraelt, nem fél az Úrtól. Mindezzel nem múlt el még haragja, Keze feléje ki van még tartva. TÉVÚTRA VEZETETT NÉP Is 9:12-16. De a nép ostorozójához nem tért meg, És nem is kereste a Seregek Urát, Ezért az Úr kiirtotta mind a népet: A fejet, a farkat, a pálmát s a kákát. A vén, a főrendű a fej, a zsarnok volt, A hazug próféta pedig volt a farok.

Tévútra vitték vezetői a népet. Akiket vezettek, mind megzavarodtak. Ezért az ifjak nem okoznak örömet Mint valamikor régen - többé uruknak. Úgyhogy már még az árvákon sem könyörül, És nem gondoskodik többé özvegyeiről.

Mindenki gonosztevő és elvetemült, Minden száj hazudik, s Júda bolondot szól, És csak felfordulás látható mindenütt, Sehol nem szólnak félelemmel az Úrról, De mindezzel sem múlt el még a haragja, És búsulásában ki van nyújtva karja. EGYMÁSRA TÁMADNAK Is 9:17-20. 1. A gonoszság pedig mint a tűz fellángol, A gazt is, meg a tövist is megemészti. Az erdő bozótja meggyullad lángjától, Gomolygó füstjét a lenge szél kergeti.

3. Olyan éhes, hogy a jobbját megharapja, Balját is megenné, mert nem tud jóllakni, S bármilyen értékes neki mindkét karja, Kínjában kész lenne azt is megharapni.

2. Azért, mert haragszik a Seregek Ura, Lángokba borítja az egész országot, És a nép is lesz a tűznek martaléka, Embertársának már senki sem kíván jót.

4. Manassé Efraimra, az Manasséra, Azután mindketten Júdára támadnak, De mindezzel nem múlt el még nagy haragja, Keze ki van nyújtva a hadak Urának.

157 10. fejezet Asszíria A GONOSZ VEZETŐK ÍTÉLETE Is 10:1-4. Jaj a jogtalan rendeletet hozóknak, Mert irataik a népre terhet rónak, A nincstelen emberek perét elnyújtják Jogától megfosztják a nép nyomorultját , És kizsákmányolják ők az özvegyeket, Kifosztják az árvát s a védteleneket!

De a megtorlás napján majd mit csináltok, Amikor ítélet jön messziről rátok? Akkor segítségért futni kihez fogtok, És kincseiteket vajon hol hagyjátok? Ki nem térdel a foglyok közé, elesik, De az Úr haragja még nem kevesbedik.

JAJ ASSZÍRIÁNAK! Is 10:5-11. 1. Jaj Asszíriának, haragom botjának, Melynek kezében van dühömnek vesszeje! Elvetemült nép lesz tárgya haragjának, Zsákmányt szerezni lesz neki ott ereje. Elmegy prédálni ott magának nagy prédát, Úgy eltapos mindent, mint az utca sarát.

3. Vajon nem az történt egykoron Kalnóval, Ami később Karkemissel is megtörtént? És ami megtörtént egykoron Arpaddal, Hamátnak ugyanúgy dúlta szét a földjét Vajon nem ugyanúgy járt Samária itt, Amint Damaszkusznak szétverte falait?

2. Csakhogy ő ezt nem egészen így képzeli, Szíve mélyén ezt nem ekképpen gondolja. Neki nincs más célja: mindent tönkretenni, Serege számos nép földjét lerombolja. Érződik a fenséges gőg beszédein: Nem királyok-e mind az én vezéreim?

4. Ahogy a bálványok büszke országait Elérte kezem, bár több bálványszobruk volt, Mint amennyit az ember megtalálhat itt, Én bálványaikkal mégis elbántam ott Úgy fogok elbánni most Jeruzsálemmel, A sok bálványával, s mije van, mindennel.

AZ ASSZÍR KIRÁLY BÜNTETÉSE Is 10:13,14. 1. A dölyfös asszír király így dicsekedett: Kezem erejével vittem én ezt véghez, És bölcsességemmel, mert értelmes vagyok. Elsöprök mindenkit, kicsit is meg nagyot.

3. Elérte kezem a népek gazdagságát, S ahogy megszerzik a fészekből tojását A madárnak, én is éppúgy megszereztem Az egész földet, és magamévá tettem.

2. Megszüntettem a népeknek határait, Elvettem mindegyiktől az aranyait. Kik utamban voltak, mind letaszítottam Trónjukról, hol ültek, az én hatalmammal.

4. Nem akadt ott senki, aki ijedtében Szárnyával verdesett volna a fészkében. Senki sem tátotta ottan ki a csőrét, Hogy csipogásával megvédje a földjét.

ASSZÍRIA BÜNTETÉSE Is 10:15-19. 1. Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, Aki vág vele, vagy fontosabb a fűrész Annál, aki húzza, favágó vagy erdész, Ki dolgozik ott a sűrű rengetegben.

3. A Seregek Ura, a mi Urunk azért Asszíria kövéreire sorvadást Bocsát, s mindenki láthatja a lobogást, Amely fellángol az Úr dicsőségére.

2. Mintha a bot suhogtatná azt az embert, Aki felvette, és a vessző venné fel Azt, ki nem fából van, s az ember kezével Simogatná azt, ki mindent összekevert.

4. Ez a tűz lesz Izrael világossága, És Szentje az a láng, amely megemészti Majd a tövist, és a gazt is elégeti Egyetlen napon, mikor senki sem várja.

158 5. Pompás erdejét és kertjét hamarjában Megsemmisíti éppúgy, mintha sorvadás

Sorvasztaná, s erdejében nem marad más, Mit akár egy gyermek összeír magában.

A MARADÉK MEGTÉRÉSE Is 10:20-22. Azon a napon többé nem támaszkodik Maradék Izrael ostorozójára, És Jákób házából, aki megmarad itt, Támaszkodik az ő szabadítójára. Megtér a maradék, Jákób maradéka, És Izrael Szentje lesz oltalmazója.

Izrael! Ha annyi volna is a néped, Mint amennyi a tengerparton a homok, Abból is csupán egy kis maradék tér meg, Mert elrendelte Urunk a pusztulásod; És az Örökkévalótól igazságos Ítélet szakad rád. Ez lesz a te sorsod.

A SZABADULÁS Is 10:27. Azon a napon lekerül a válladról Asszíria kemény igája, nyakadról.

A kövérség miatt leszakad majd róla Az iga, nem lesz többé sanyargatója.

AZ ASSZÍR SEREG TÁMADÁSA Is 10:28-32. Ajba megérkezik, átvonul Migrónon, És felszerelését Mikmászba rendeli. A hegyek között átvonul a hágókon, Azután Gebában tér a had éjjeli Szállásra, és Ráma népe is megrendül, Saul Gibeája ijedten menekül.

Sikoltsál hangosan, Gallimnak leánya! Figyelj rá, Lais, és felelj rá, Anátót! Menekült Madméná s Gébim lakossága Elrejtőzött. Asszíria célja ma Nób. Onnan fenyegeti Sionnak leányát, Öklét rázva szidja Jeruzsálem dombját.

A SEREGEK URA KÖZBELÉP Is 10:33,34. De az Úr, a hatalmas Seregek Ura Kegyetlenül levagdalja az ágakat. A sudár termetűeket mind kivágja, És elterülnek, akik magasba vágytak. Kivágja fejszével az erdő bozótját, És ledönti Libánon büszke cédrusát. 11. fejezet A Messiás békéje, Izrael összegyűjtése A MESSIÁS BÉKÉJE Is 11:1-9. 1. Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéből, 3. Igazság lesz az ő öve a derekán, És friss hajtás sarjad ki gyökereiről. És a hűség öve lesz csípője táján. Bölcsesség, értelem, tanács s erő lelke Akkor majd a farkas lakik a báránnyal, Nyugszik meg rajta, és az Úrnak félelme, Párduc gödölyével, borjú oroszlánnal. Valamint az Úr világos ismerete Oroszlán és marha együtt legelésznek, Lesz mindörökké az ő gyönyörűsége. Csupán egy kis fiú terelgeti őket. 2. Nem a látszat után ítél, s nem hallomás Után dönt. Ez lesz az igaz bíráskodás. Méltányosan dönt a nincstelen ügyében, Igazságosan a szegények perében. Megveri a földet szájának botjával Megöli a bűnöst lehelő ajkával.

4. A tehén is a medvével együtt legel, Együtt heverészik gyermek a gyermekkel. Az oroszlán szalmát eszik, mint a marha. A kisded a kezét bátran oda tartja A viperalyukhoz, s az épp elválasztott Gyermek mérges kígyók felé hadonász ott.

159 5. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, Az erőszakoskodót lesz, ki leinti. Tele lesz a föld az Úr ismeretével, Megtalálja őt mindenki értelmével, Aki csak előtte a szívét megnyitja, Eltölti azt, mint a tengert víz borítja. ISAI GYÖKERE Is 11:10. Azon a napon Isai gyökeréhez Járulnak a nemzetek, és ő közülük Zászlóként magaslik ki, s dicsőséges lesz Székhelye, és benne lesz az ő örömük. A SZÉTSZÓRT IZRAEL ÖSSZEGYŰJTÉSE Is 11:11-16. 1. Azon a napon kinyújtja az Úr kezét Másodszor, hogy megverje megmaradt népét, Mely megmaradt Egyiptomban és Patroszban, Élámban, Asszíriában, aztán Kúsban, Sineárnak és Hamátnak vidékein, És akik laknak a tenger szigetein.

4. Összefogva repülnek a tenger felé, A filiszteusok lejtőjén lefelé, És prédául ejtik a keleti népet, Ammón fiai is engedelmeskednek. Móábra, Edómra ráteszik kezüket, A népek rettegve ejtik ki nevüket.

2. Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izrael fiait, senkit nem kerül ki. Akik szétszórattak Júda lányaival, Egybegyűjti, és takarja szárnyaival. A föld négy széléről ide hozza őket, Az elhurcoltakat és a csellengőket.

5. Az Úr pedig Egyiptom tengere öblét Kiszárítja, elpárologtatja vizét. Eufráteszt öklével megfenyegeti, És forró szellővel hét ágra kergeti. Saruban járható lesz a föld, hol tenger Volt, s többé nem fél mély vizétől az ember.

3. Akkor megszűnik Efraim irigysége, És kivész Júda ellenségeskedése. Efraim nem irigykedik már Júdára, Júda sem támad Efraim országára. Nem lesz már közöttük többé viszálykodás, Feledésbe vész a régi patvarkodás.

6. Olyan útja lesz népe maradékának, Kik Asszíriából hazafelé vágynak, Amilyen útja volt akkor Izraelnek, Az Egyiptomból menekülő seregnek. Tajtékzó víz mélyén ők mind száraz lábbal Keltek át, az Úr iránti nagy hálával.

12. fejezet Istent magasztaló ének „ERŐM ÉS ÉNEKEM AZ ÚR” Is 12:1-6. 1. Azon a napon te is ezt mondod: Uram! Teneked én hálát adok, Mert noha énrám megharagudtál, Haragod múltán megvigasztaltál.

4. Azon a napon majd ezt mondjátok: Az Úrnak mindig hálát adjatok, Mindenfelé hirdessétek nevét, Hogy megismerjék ő sok jótettét!

2. Íme, Isten az én szabadítóm. Nem rettegek, mert őbenne bízom, Mert az Úr nekem erőm s énekem, Veszélyből megszabadított engem.

5. Neve magasztos. Emlékezzetek, És hogy milyen fenséges tetteket Vitt véghez, arról énekeljetek, Hogy azt az egész föld ismerje meg!

3. Örvendezve fogtok vizet merni A forrásból, melyhez fogtok menni, Mert az a szabadulás forrása, Oda vár az Úr hálaadásra.

6. Kiálts és ujjongj, Sion lakója, Hogy az egész világ tudjon róla, Köztetek mily nagy Izrael Szentje! Zengjen erről ének világszerte.

160

13. fejezet Babilónia pusztulása FENYEGETÉS BABILÓNIA ELLEN Is 13:2-8. 1. A kopár hegyekről jelt adjatok, És hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek: Bevonulhattok, Előttetek minden kapu megnyílt.

5. Messziről, az ég széléről jönnek Az Úr haragjának eszközei. Fergetegesen előre törnek, És az egész föld őket rettegi.

2. Én már megszentelt harcosaimnak Parancsot adtam, mellyel elhívtam Vitézeimet, kik szavaimnak Engedelmeskednek azon nyomban.

6. Jajgassatok mind, mert közeledik Az Úrnak mindent elsöprő napja. A Mindenható ítélete itt, S ránk zúdul majd annak pusztítása.

3. Haragomat ezek végrehajtják, És felségemnek ők vigadoznak, A nemesek kapuit kitárják, A seregek mind felsorakoznak.

7. Ezért mindegyik kéz lehanyatlik, És minden ember szíve megdermed. Az erősek is megriadnak itt, S félelmükben a földön hevernek.

4. A hegyek felől felvonul zúgva, S morajlik a nagy összegyűlt sereg. Megszemléli a Seregek Ura A harcra felkészült embereket.

8. Mint a szülő nő, mind úgy gyötrődik, Riadtan tekint ki-ki egymásra. A másikkal senki sem törődik, Arcát égeti forró tűz lángja.

IZZÓ HARAG NAPJA Is 13:9-16. 1. Az Úr napja eljön kegyetlenül. Haragja, mint izzó tűz, felhevül. A földet sivár pusztává teszi, A vétkeseket megsemmisíti.

5. Ezért én megrendítem az eget, Helyéből kimozdítom a földet. Ez a Seregek Urának napja, Mikor ránk zúdul izzó haragja.

2. Az égen a sok csillagalakzat Világító fényként nem ragyoghat. A felkelő nap tompán sötétlik, A hold világa többé nem fénylik.

6. Mint űzött gazella, eltévedt juh, Mindenki saját országába fut. Nincs, aki őket összeterelné, Mindenki elindul hazafelé.

3. Megbüntetem a gonoszságokat, Bűnösökre eljő a kárhozat. Kevélyek gőgjének véget vetek, Megalázom, ki erőszakot tett.

7. Akit csak elérnek, mind leszúrják, Kit utolérnek, karddal levágják. Férfit, nőt és gyermeket elejtik, Meglepik őket, mikor nem sejtik.

4. A színaranynál ritkábbá teszem A halandót. Ekképpen büntetem. Oly ritkán leled az ember nyomát, Akár Ofír értékes aranyát.

8. És asszonyainknak szeme előtt Szétzúznak minden féltett csecsemőt. A házakat feldúlják, kifosztják, És az asszonyokat meggyalázzák.

161 A MÉDEK TÁMADÁSA Is 13:17-22. 1. Íme, ellenük indítom a népeket; Azokat, akik ezüsttel nem törődnek, És akik, akármily sok van, az aranyban Nem gyönyörködnek, és nem is bíznak abban.

4. Ottan nem telepszik többé már le senki; Aki ott lakott, az igyekszik elmenni. Sátrat az arabok ottan már nem vernek, A pásztorok többé ott nem deleltetnek.

2. Íjaikkal szétzúzzák a gyermekeket, Sehol nem kímélik az újszülötteket, És a fiaikat soha meg nem szánják, Aki utjukba áll, durván eltiporják.

5. Hanem tanyáznak ott a pusztai vadak, Baglyok lepik meg elhagyott házaikat. Azon a helyen legelésznek a struccok, És vígan szökdelnek ottan a démonok.

3. Akkor Babilon, országok ékessége, A káldeus népnek dédelgetett dísze Úgy jár, ahogy Isten feldúlta Sodomát, S eltörölte a föld színéről Gomorát.

6. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, Sakálok tanyáznak szép palotáikban. Ennek az ideje eljön nagyon hamar, Napjai nem késnek, nagy lesz a zűrzavar.

14. fejezet Gúnydal a babiloni király bukásáról „VÉGE VAN A SANYARGATÓNAK” Is 14:4-21. 1. Vége van a sanyargatónak, És erőszak sem lesz már többé. Összetörte már a gonosznak Vesszejét az Úr mindörökké. Eltörte a zsarnok botját, Ne űzhesse gonoszságát.

6. Leestél a sötét égboltról, Pompásan fénylő Hajnalcsillag! A földre hulltál a magasból, Ki népeken vettél diadalt. Aki itt mindent legyőztél, Földre hullott csillag lettél.

2. Aki dühében vert népeket Megállás nélkül, szüntelenül, Aki taposott nemzeteket Dühösen és kíméletlenül, Mostan viszont azt üldözik, Nem kímélik, tépik, verik.

7. Pedig a trónod fel akartad Vinni az égbe, a csillagok Fölé, s akartál ülni magad, Végigszelve távol északot, Az isteneknek hegyére, Mint egy isten, fel az égbe.

3. Nyugodt már s csendes az egész föld, És az emberek ujjonganak. Örül a cédrus, az örökzöld, És a ciprusok hajlonganak. A Libánon hegységében Favágó már nem jár régen.

8. A felhőknek csúcsán akartál Hasonlítni a Felségeshez, De ehelyett a sírba szálltál A földről elköltözöttekhez. Lehulltál gödör mélyébe Holtakhoz, nem dicsőségbe.

4. Megrendült lent a holtak hazája Lépteidnek közeledtére. Felriad a halál sok árnya, A föld összes hatalmas népe. Felkel sok nemzet királya, Melynek trónon ült az árnya.

9. Bámulnak azok, kik meglátnak, És ezt mondják: Ettől reszketett A föld, és az egész világnak Ez osztott halált vagy életet? Az országok ettől remegtek? Azok most mind rajtad nevetnek.

5. Akkor mind ezt mondja neked: Erőtlen lettél, mint mi, olyan, Sírba hullt gőgös nevetésed, Lantjaid sem zengnek már ottan. Féreg neked derékaljad; Pondró az, mi betakargat.

10. A világot pusztává tetted, Leromboltad a városokat, És többé haza nem engedted A magaddal hurcolt foglyokat. Sok király itt tisztességben Nyugszik a földnek mélyében.

162 11. Téged azonban úgy eldobnak Temetetlenül, mint hitvány gazt, És mint egy hullát eltaposnak, Holttestek alatt néma maradsz. Akiket karddal megöltek, Kőhalom alatt hevernek.

12. Nem úgy temetnek el majd téged, Mint temetik a királyokat, Hiszen te gyilkoltad a néped, És pusztítottad országodat. Gonosztevők fia lettél, Emléked már sehol sem él.

13. Kiknek ősei bűnben éltek, Állítsatok a fiaiknak Vágóhidat, ha felélednek, Nehogy újra talpra álljanak, S elfoglalják az országot, És betöltsék a világot! „MEGESKÜDÖTT A SEREGEK URA” Is 14:24-27. Úgy lesz minden, ahogy én azt elterveztem, Az következik be, mit elhatározok. Asszíriát országomban tönkreteszem, Hegyeimen minden asszírt eltaposok. Lekerül róluk igája, Mindnek szabad lesz a válla.

Az egész föld ellen ezt elhatároztam, Kezemet így nyújtom ki minden nép ellen. A Seregek Ura, én ezt így kimondtam. Ki hiusíthatja meg mit elterveztem? Hogyha én kinyújtom kezem, Nincs ki visszafordít engem.

ÍTÉLET A FILISZTEUSOK ELLEN Is 14:29-32. 1. Ne örvendezzetek, Filiszteusok, Hogy összetört a titeket verő bot! Vipera sarjad a kígyógyökérből, És repülő sárkány lesz gyümölcséből.

3. Jajgass, kapu! Kiálts, város! Féljetek, Filiszteusok! Ti mind rettegjetek! Füst gomolyog északról tifelétek, Kijelölt helyén áll ellenségetek.

2. Jól élnek ott majd a legszegényebbek, S a szegények biztonságban hevernek, De tieidet éhhalállal sújtom, Minden maradékodat meggyilkolom.

4. Mit szólnak majd a népek követei? Sion alapját az Úr úgy megveti, Hogy a szegények oda menekülnek, S kik ott oltalmat találnak, örülnek.

15. fejezet Jövendölés Móáb ellen „ELNÉMUL ÁR-MÓÁB” Is 15:1-9. Éjnek idején elpusztul és elnémul Ár-Móáb. Éjnek idején elpusztul és elnémul Kír-Móáb. Templomba mennek. Díbón a magaslatokon zokog, Móáb Nébó és Médeba miatt szomorkodik ott. Minden fejet megnyírtak, Minden szakállt levágtak. Az utcákon zsákruhában járnak most az emberek, Jajgatás tölti be a háztetőket s a tereket. Hesbón s Elálé könnyezik, segítségért kiabál, Hangjuk elhallik Jahacig, de visszhangra nem talál. Megriad Móáb lelke, Reszket fegyverén keze.

163 Móáb miatt egész Cóarig szívemből kiáltok. Eglat-Selisijjáig csak menekülteket látok. Sírva mennek a Lúhit-hágón, Hórónaim útján, Összetörve jajveszékelnek, földjüket siratván. Pusztává lesz Nimrimben Minden víz most íziben. Kipusztul a pázsit, és nem marad meg a növényzet. Mindent, amijük megmaradt, akképpen megőriznek, Hogy átviszik a pusztának csörgedező patakján, Míg körös-körül jajveszékelnek Móáb határán. Eglaimig jajgatnak, Beér-Élimig sírnak. Dímón vizei bizonnyal piros vérrel megtelnek, Azonkívül hozok még Dímónra más veszedelmet. Móáb menekültjeire hozok oroszlánokat, És mindenkire, ki ezen a földön még megmarad. A föld maradékára Hull az éj sötét árnya.

16. fejezet Júda lesz Móáb menedéke ELŰZÖTT MÓÁBIAK Is 16:1-5. 1. Küldjetek bárányokat az uralkodónak, Szelából a pusztán át Sion leányának! Az Arnón gázlóinál Móáb leányai Olyanok, mint a bujdosó madár fiai. Olyanok, mint feldúlt fészek, Megtépázottak, nem szépek. 2. Tartsatok tanácsot, és bölcs döntést hozzatok! Mint éjjel, olyanná tedd délben az árnyékod! Rejts el a hozzád menekült üldözötteket! Kik bujdosnak, bujtasd el, és fel ne jelentsed! A hozzád jött móábiak Nálad lakást találjanak! 3. Mikor jön a pusztító, te légy rejtekhelyük, Hogy ennél több erőszak ne történjék velük! A pusztítás mindenfelé meg fog már szűnni, Az országot tipróknak el kell innét tűnni. Vége lesz az erőszaknak, A népek békében laknak. 4- Kegyelem által fog egy trón elkészülni, S megingathatatlanul fog a trónon ülni Az igazságos bíró Dávid sátorában, Ki törődik a joggal, s ítél igazságban. Ő a jogot szorgalmazza, Az igaznak lesz igaza.

164 „ODALETT AZ ÖRÖM” Is 16.6-12. 1. Hallottuk, hogy Móáb népe mily gőgös volt, Fennhéjázó, dölyfös, üres és hencegő, Ezért az összes móábi jajgatni fog. Elveszett minden: a szőlő és az erdő.

4. Ezért elsiratom Szibmának tőkéit Éppen úgy, mint ahogy Jazért elsirattam. Elárasztom Hesbón s Elálé vidékit Könnyemmel elkeseredett bánatomban.

2. Kír-Hareszetnek szép aszúszőlőjéért Nyögni fogtok szomorúan, összetörten; Éppúgy Hesbón elhervadt szőlőhegyéért Összeroskadtok, és nincs ki felemeljen.

5. Szüretkor és aratáskor nincs kurjantás, Nincs öröm s vigadozás a szőlőskertben. Nem hallatszik messze onnét az ujjongás, Azt még a borsajtókban is megszüntetem.

3. Szibmá tőkéiről levágták a vesszőt, Pedig Jazérig is elértek pompásan, Befutották a pusztát, a sok hegytetőt, Ágai túlnőttek nagy tengerárakon.

6. Ezért zeng bensőm Móábért mint citera, Kír-Hareszetért reszketek a keblemben. Móáb is hiába megy áldozni arra, Ahol a halmai ott állnak üresen.

7. Sok kegyes ember hiába fáradozik, Ha imádkozni be is megy a szentélybe,

Bármilyen szép dolgokért is óhajtozik, Semmit sem ér ez, csak kiált a vak éjbe.

MÓÁB MEGALÁZÁSA Is 16.14. Nem telik el egészen három esztendő, Mint ahogy a bérlők idejében tették Móábban, ha van közember, s előkelő, Mind megalázzák a lakosság tömegét. Mi marad még benne, Kicsi lesz és gyenge. 17. fejezet Arám és Izrael DAMASZKUSZ Is 17:1-3. Damaszkusz nem lesz többé már város, Csak omladék és rom marad benne. Éppúgy nem maradhat meg örökké Aroér városai serege. Damaszkusz sem lesz királyság többé, Ugyanígy jár Arám maradéka,

Mostantól ottan nagy birkanyájak Heverésznek háborítatlanul, És megváltoznak szerte a tájak, Efraim sem lesz erőd ezentúl. Izraelnek a sorsa lesz övé. Így szól az Úr, a Seregek Ura.

KALÁSZSZEDEGETÉS Is 17:4-6. Lehanyatlik Jákób dicsősége, És kövér teste lesoványodikAz arató kezében a kéve, S jobb kezétől a kalász leomlik. Mint amikor Refaim völgyében Szegény ember kalászt tart kezében.

Mint mikor az olajbogyót verik, A fák koronájának tetején Két-három bogyó lesz, azt leszedik, Csak ennyi marad a szüret végén. Csupán négy-öt az ágak gyümölcse. Így szól az Úr, Izrael Istene.

165 GYÓGYÍTHATATLAN FÁJDALOM Is 17:9-11. Azon a napon olyan lesz majd ott Sok város, mint az elhagyott erdő, Mint a hegycsúcs, amelyet elhagyott Sok Izrael elől menekülő. Pusztasággá lesz ott minden, Mint amiben élet nincsen.

Mindez azért, mert elfeledkeztél A te szabadító Istenedről, A Kőszikládra nem emlékeztél, Gondoskodsz inkább ültetvényedről, Amelyet teletűzdelsz idővel Isten előtt idegen vesszőkkel.

Ültetés után be is keríted, Reggelre kisarjadnak a magvak. Mindez hiába, csal elveszíted, Ha aratás idején elhervad. Gyógyíthatatlan fájdalom járja Át szívedet a nagy pusztulásra. „MORAJLANAK A NEMZETEK” Is 17:12-14. 1. Jaj, zúg a sok nép! Zúgása olyan, Mint a végtelen tenger morgása, S olyan a nép morajlása ottan, Mint a hatalmas vizek zúgása.

3. Amint a szél a polyvát kergeti, Mikor száguld a nagy hegyek között, És mint az ördögszekeret veri A szélvihar a pusztaság fölött.

2. Mint amikor a nagy víz morajlik A föld népei úgy morajlanak, De ha az Úr kemény szava hallik, Akkor azok messzire elfutnak.

4. Leszáll az est, rémületbe esnek, Nem lesznek sehol mire megvirrad. A fosztogatók elkergettetnek, S eléri sorsuk a prédálókat.

18. fejezet Etiópia „INDULJATOK GYORSAN, KÖVETEK” Is 18:1-3. 1. Jaj a szárnysuhogás országának Etiópiának folyóin túl! Papíruszhajók suhognak, járnak, Követ jön, és innét követ indul.

3. Rettegett nép, elsöprő erővel, Sok folyóval átszelt messze földön. Ha megindul, meg nem áll, úgy jő el. Minden nemzet jól ide figyeljen!

2. Induljatok sima arcú néphez, Szálas néphez közel és távolban, Melynek nincs hasonló erejéhez Sem e földön, sem a messze honban!

4. Lássátok meg a jelt a hegyeken, S amikor megfújják a kürtöket, Jól figyeljen e zengésre minden, És alá ne becsüljétek őket!

„OTT NYARAL A RAGADOZÓ MADÁR” Is 18:4-6. Az Úr szólt hozzám e szavakkal: Nyugodtan nézem hajlékomból, Mint izzó hőség fényes nappal, Mint esőfelhő aratáskor.

Szüret előtt, virágzás után, Ha megérnek a szőlőszemek, Egyik vesszőt a másik után Vágják le, és a vad szemeket.

Akkor ott marad mindenestül A ragadozó madaraknak. Nyáron a madár ottan hűsöl, S telelőhely az állatoknak.

166 19. fejezet Egyiptom bukása „ODALESZ EGYIPTOM BÁTORSÁGA” Is 19:1-4. 1. Száguld az Úr gyors felhőn, Egyiptomba megy, Egyiptom sok bálványa előtte remeg. Megdermed keblében Egyiptomnak szíve, Egy testvér sem lesz már a másiknak híve.

3. Akkor megkérdezik a bálványaikat, A szellemeket és a halottaikat. Jövendőmondók és a halottidézők Próbálják kifürkészni a sötét jövőt.

2. Egymásra uszítok embert ember ellen, És két várost, hogy egymás ellen felkeljen, Egyik tartomány a másikkal harcoljon, S tanácstalan legyen a bátor Egyiptom.

4. Kiszolgáltatom az egyiptomiakat Egy erős királynak, keménykezű úrnak, És rajtuk ezentúl majd ő uralkodik. A Seregek Urának e szava hallik.

„HOL VANNAK BÖLCSEID?” Is 19:5-15. Kiapad a tenger vize, és kiszikkad a folyam, Bűzössé válnak a folyók, és a Nílus leapad, Majd kiáradnak a Nílus ágai Egyiptomban, A vízben a zúgó nád és a káka is elfonnyad. A part menti tisztások a Nílus torkolatánál S minden vetés a Nílus mellett elszárad, eltűnik. A halász szomorúan áll elszakadt hálójánál, Ki hálót vet a vízre, bosszankodni meg nem szűnik. Szégyent vallanak azok, akik a lent megmunkálják, Velük együtt a vászonszövők s a gerebenezők. A napszámosok elmaradt napszámukat siratják, Elcsüggednek és levertek lesznek a kötélverők. Milyen ostobák is Caón bölcsnek hitt vezérei! A fáraó tanácsadói rossz tanácsot adnak. Azt mondjátok, ti vagytok nagy királyok gyermekei. Mondjátok meg, az ország igaz bölcsei hol vannak! Tudjátok-e, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől? Hisz bolondok Caón vezérei. Nóf vezérei becsapódtak, s vezették tévútra Egyiptomot, ők s a tartományok főemberei. Mert beléjük öntötte az Úr az ámítás lelkét, Hogy félrevigyék Egyiptomot, végzetes tévútra. Ahogyan a részeg ember elvéti minden léptét, Ők éppen úgy buknak bele sok vállalkozásukba. Nem sikerül Egyiptomnak semmi vállalkozása, Bármire is vállalkozik ottan a fő s a farok, Az eredmény olyan lesz, mint pálmaág vagy a káka: A végeredmény kicsi, az erőlködések nagyok.

167 A SEREGEK URÁNAK AZ ÁLDÁSA Is 19:24.0 Légy áldott, én népem! Légy áldott, Egyiptom És Asszíria, én kezem alkotása!

Izrael is legyen áldott, tulajdonom! A Seregek Urának ez az áldása.

21. fejezet Babilon, Edóm, Arábia BABILON Is 21:1-10. Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, Úgy közeledik Babilon a félelmetes földről. Szörnyű látomásban tudtam meg, hogyan csal a csaló, S miképpen pusztít el mindent útjában a pusztító. Élám, vonulj fel ellene! Média, légy ellenfele! Minden sóhajtásnak véget vetek. Görcsös fájdalom S mint a szülő nő kínjai, azt érzem derekamon. Nem hallok, megzavarodtam. Megriadtam, nem látok. Reszketés fogott el, és a szívem szörnyen háborog. Rettenetes az alkonyat, Pedig eddig úgy vártam azt. Terített asztal mellett és szép, puha szőnyegeken Dőzsöltök, de a pajzsotok a kezetekben legyen! Az Úr ezt mondta nekem: Menj el, és állíts őrszemet! Az őrszem jelentette: Lovast látott, nem is egyet. Szamarakon és tevéken Nyargaltak a sík vidéken. Figyelt az őr, és miként az oroszlán felordított: Uram! Mindennap és éjjel az őrhelyemen állok. Én látom, hogy jönnek már a lovasok kettesével. Ezt látom az őrhelyemen, ha nézem nappal s éjjel. Akkor megszólalt, és mondta: Az Istentől így hallotta: Elesett a nagy Babilon, és minden istenszobra Földön hever összetörten. Betelt rajta a sorsa. Óh én agyoncsépelt népem! Óh én megtiport népem! Mint a Seregek Urától hallottam, azt akképpen Jelentettem, mint hallottam Az Istentől azon nyomban. DÚMÁ Is 21:11,12. Kiáltást hallok Széírből: Meddig tart még az éjszaka? Meddig az éj? Mit mond az őr? És ez az őrnek válasza:

Közeleg a reggel, de még Éjszaka van. Kérdezhettek, Bár ne kérdezzetek most még Inkább majd ha visszajöttök!

168 ARÁBIA Is 21:13-15. Arábia bozótjában töltsétek az éjszakát! Dedán karavánjai, és a szomjazóknak vizet Hozzatok, hisz látjátok ezeknek keserű sorsát, Ezért a menekülőknek nyújtsatok át kenyeret! Fegyver elől menekülnek s kivont, gyilkos kard elől, Kifeszített nyilak elől, mielőtt a harc eldől. 22. fejezet Jeruzsálem megaláztatása „MI TÖRTÉNT VELED?” Is 22:1-14. 1. Mi történt a Látomás völgyében? Miért ment mindenki a tetőkre? Nagy lárma van a város szívében, Vigadozás vár a várvédőkre.

8. Gyönyörű völgyeid mind megtelnek Harci kocsikkal és lovasokkal. Sorban mind a kapu elé mennek Íjaikkal és a paizsokkal.

2. Nem kard sebezte az embereket, Nem harcban estek el a halottak. Vezetőid vagy elmenekültek, Vagy harc nélkül fogságra jutottak.

9. Júda védelmét most leleplezték. Megnézhetitek azon a napon Az Erdő házának sok fegyverét, És hogy mily sok rés van a falakon.

3. Ha el is futottak bármily messze, Akit csak valahol megtaláltak, Elfogták, és nem volt menekvése, Ott mindnyájan fogságra jutottak.

10. Dávid falain van sok repedés, De ti gondosan összegyűjtitek Az Alsó-tó életadó vizét, S a házakat is számba veszitek.

4. Ezért ezt mondom: Ne nézzetek rám, Akik olyan keservesen sírtok! Ne zaklassatok, hiszen ha tudnám, Vigasztalást adnék, de nem tudok.

11. Egyes házakat leromboltatok, Hogy a falat megerősítsétek. Két fal közt medencét csináltatok, S a Régi-tavat oda vittétek.

5. Pusztulóban van most az én népem: Zűrzavar, eltiprás kavarodás Napja lesz a Látomás völgyében. Az Úrtól jön reánk e pusztulás.

12. De azzal, aki mindezt cselekszi, Nem törődtök, és azt nem látjátok, Aki ezt már régóta készíti, Azt ti most is elhanyagoljátok.

6. A falat mindenhol aláássák, És a hegy felé kiáltás hangzik. Élám felveszi a tegzét, íját, Ha kitör a harc, a vér patakzik.

13. Pedig az Úr, a Seregek Ura Sírásra, gyászra hív ama napon. Ő mindenki szakállát lenyírja: Legyen kopasz, és gyászruhát hordjon!

7. Harci kocsik dübörögve jönnek, Emberek és lovasok is velük. Kír is pajzsot ragad. Özönlenek A harcosok. Nincs irgalom bennük.

14. Most még tart a vigasság, az öröm, Leölik a juhokat, marhákat, Esznek, és a bor folyik mint özön, Mert közel látják napját halálnak.

15. Ezt mondotta a Seregek ura: Nem engesztelődöm irántatok, Mert itt senkinek sincs bűntudata, Bűn zsoldja lesz a ti halálotok.

169

AZ ÚJ UDVARMESTER Is 22:15-24. A Seregek Ura így szól: Menj el Sebna mesterhez, A királyi palotának jól ismert gondnokához, Aztán kérdezd meg ezt tőle: Ki engedte meg neked, Hogy itt készíts magadnak egy sziklába vájt sírboltot? Magas helyen készítetted Magadnak ezt a sírhelyet. Pedig az Úr tégedet majd megfog ezért keményen, Aztán messzire elhajít jó erős hajítással. Mint egy labdát, egy csomóba összegöngyöl egészen, Ott halsz meg egy tágas földön gyalázatos halállal. Szekereid ragyogása Urad háza gyalázata. Kivetlek tisztességedből, állásodtól megfosztlak, Hilkijjá, Eljákim fia lesz a szolgám ezentúl. Övedet ráerősítem, s ráadom palástodat, Hatalmadat neki adom, itt most már ő lesz az úr. Gondját viseli Júdának, Jeruzsálem lakóinak. Dávid palotája kulcsát ráteszem a vállára. Amit kinyit, azt ezután nem zárja be senki már, S ha valamit bezár, annak nem nyílik ki a zára. Övé lesz itt a hatalom, és minden, mi vele jár. Szilárd helyre erősítem, Mint egy szöget, úgy beverem. A díszhely ezután ő lesz atyja fényes házában. Ráaggatják a ház díszét: mindegyik ivadékát, Minden apró edényt, korsót és tálakat sorjában, Elé hozzák, őrá bízzák az összes sarjadékát. A házban ő lesz a díszhely, Kit az egész háznép tisztel.

23. fejezet Tírusz és Szidón pusztulása „JAJGASSATOK!” Is 23:1-10. 1. Jajgassatok ti, tarsisi hajók, Mert Tírusz, a nagy város leomlott! Nincs egy ház sem, nincs már hova menni. Ciprusiak, mondjátok ezt neki!

3. Sihór gabonáját ott vették meg, S mit a Nílus vidékéről vittek. Akik messziről oda hajóztak, Azok a népek ott vásároltak.

2. Némuljatok el, ti parti lakók, Szidóni kereskedők, utazók, Követei kiknek a nagy tengert Átszelik, a mélységes vizeket!

4. Szidón, szégyenkezz! Így szól a tenger, Büszke erődítmény a tengerben: Olyan lettem, mint aki vajúdött, De gyermeket szülni már nem tudott.

170 5. Mint aki nem nevelt fel ifjakat, És ki nem dédelgetett lányokat. Gyötrődnek, kik hallják Tírusz hírét, Kiknek Egyiptomról szól a beszéd. 6. Ti, akik a tengerparton laktok, Menjetek Tarsisba, s jajgassatok! Ez lenne a ti ősi várostok, Ahol gondfeledten vigadoztok? 7. Ez az, mely fennáll ősidők óta, Majd messzire elment sok lakója Azért, hogy ottan letelepedjék, Hogy meglelje nyugodalmas helyét.

8. A koronás város, Tírusz felől Kicsoda végzett ily kegyetlenül? Vezérek voltak kereskedői, Kiknek sokan voltak tisztelői. 9. A Seregeknek Ura végzett így, Hogy meggyalázza dicsekvéseit, És hogy megalázzon minden pompát, S mindenkit, kinek tisztelték rangját. 10. Hagyjátok el mostan az országot, Mint ahogy a Nílus folyik át ott, Ti, tarsisi hajók, hiszen itten Kikötő számotokra már nincsen!

„ELPUSZTULT ERŐDÍTMÉNYETEK” Is 23:11-14. 1. Az Úr kinyújtotta kezét a tengerre, És a királyságokat megrendítette. Megparancsolta aztán, hogy Kánaánnak Erődítményeit szerte-széjjel hányják.

3. Íme, ez a káldeusoknak országa. Ez a nép még nem is volt, s már Asszíria Tíruszt hajóinak jól kiépítette, De az ostromművek felálltak ellene.

2. Ezt mondta: Nem fogsz már vigadozni többé, Szidón lánya, te csak szégyenkezz örökké! Mint egy meggyalázott szűz leány, olyan vagy. Kelj át Ciprusra, de ott sem lelsz nyugalmat!

4. Palotái mostan romokban hevernek, Ledőlt falán a gyomok gyökeret vernek. Tarsisi hajók, ti most mind jajgassatok! Erődítményeitek most már csak romok.

ELFELEJTIK HETVEN ÉVIG Is 23:15,16. Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, Ameddig egy király él, aztán Tírusz úgy jár, Ahogy azt a szajha nótájában éneklik: Elfelejtett szajha, játssz a citerád húrján, Járd be vele a várost, dalaidat pengesd, Dalolj, hogy mindenkit magadra emlékeztess! 24. fejezet Ítélet a világ felett „GYÁSZOL, HERVAD A FÖLD” Is 24:1-13. 1. Az Úr a földet felforgatja, pusztítja, Feltúrja felszínét, szétszórja lakóit. A köznép, mint a pap, a szolga, mint ura, Olyan lesz. Mind egymáshoz lesz hasonló itt.

3. A föld elpusztul, mert teljesen kifosztják, Ahogy az Úr Igéjét kijelentette. Gyászol, elalél és elhervad a világ, Oly a föld, mint mikor a termést jég verte.

2. Az úrnő nem lesz nagyobb, mint a szolgáló. A vásárló olyan lesz, mint aki elad. Aki kér, olyan lesz, mint a kölcsön adó, Az adós pedig olyan, mint ki kölcsön ad.

4. Lakói bizony meggyalázták e földet, Mert újra és újra a törvényt megszegték, Megmásították a rendelkezéseket, Elvetették Isten örök szövetségét.

171 5. Ezért szörnyű átok emészti a földet, És tetteikért lakói megbűnhődnek. Egyszer csak meglátják, hogy a föld üres lett, S akik megmaradnak, csak kevesen lesznek.

7. Nem is borozgatnak már nótaszó mellett, Keserű az ital annak, aki issza. Elpusztult a város, minden csupa rom lett, A bezárt házakba nem térnek már vissza.

6. Gyászba borul a must, és búsul a szőlő, S kik jókedvűek voltak, most sóhajtoznak. Nincsenek dobolók, nincs már örvendező, És a citerán a húrok már nem zsongnak.

8. Az utcákon folyton borért kiáltoznak. Bealkonyult ottan már minden örömnek, És a földön többé már nem vigadoznak, A városkapuk is romokban hevernek.

9. Mert olyasmi történt most ezen a földön A népek között, mint mikor olajbogyót Vernek szüret után, s az elhagyott szőlőn Semmit sem lelnek a fürt után kutatók. „RECSEG, ROPOG A FÖLD” Is 24:14-20. 1. Azok hangos szóval ujjonganak Az Úr fenségének, Kiáltoznak A tengerről. Világosság támadt. Boldog az, ki őneki hálát ad. Izrael nagy Istenének nevét A tenger szigetein dicsérjék.

3. A menekülő esik verembe, Ha kijön, ott vár rá a kelepce. Nyílik a magas ég csatornája, A föld alapját remegés rázza. A föld mindenfelé recseg, ropog, Ami szilárd volt, most az is inog.

2. Énekszót hallunk a föld széléről, Az igazaknak dicsőségéről., De én ezt mondom: Nekem végem van, Jajgatok a reám szakadt bajban. Kelepce fenyeget, s csal a csaló, És reszket minden e földön lakó.

4. Tántorognak a kemény földrészek, Botorkálnak, mint valami részeg, S mint a kunyhó, mit széjjelszór a szél, Düledezik minden, remeg és fél. Súlyos vétke reánehezedik, Többé már fel sem kel, úgy elesik.

A SEREGEK URÁNAK DICSŐSÉGE Is 24:21-23. Azon a napon majd az Úr megbünteti A magasság seregét a magasságban; A föld királyait a földön megveri, És megsemmisíti őket haragjában.

Akkor egy csomóba gyűjti össze őket, Miként a foglyokat gyűjtik a verembe, Akképp börtönbe zárják a felkelőket, A büntetés senkinek sincs elengedve.

S sápadt hold elpirul a sötét éjben, Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben És szégyenkezik az égbolt izzó napja. Dicsőségben ragyog a Seregek Ura. 25. fejezet Hála, öröm, alázat „SZÓLTAM A ZIVATARBAN” Is 25:1-5. 1. Uram! Te vagy én Istenem. Neved mindenütt dicsérem. Csodáidért magasztallak. Hirdetem igazságodat.

2. Mert a várost kőhalommá Tetted, és a várat rommá. A bitorló megszégyenül, Kastélya már fel nem épül.

172 3. Ezért tisztel a nép téged, Félnek hatalmas nemzetek. Ereje vagy a szegénynek, Oltalma a nincstelennek.

5. A hatalmaskodó dühe, Szó sincsen, hogy megenyhülne; Olyan az, mint a kővárra Zúduló zivatar árja.

4. Erő a nyomorúságban, Menedék a zivatarban, Hűvös árnyék a hőségben, A tikkasztó, forró délben.

6. Mint hőség a szikkadt földet, A zajongó tömegeket Úgy alázod meg azokat A ránk törő bitorlókat.

7. Mint a felhőnek árnyéka A hőséget csillapítja, Te akképp nyomod el végképp Az elnyomók vad énekét. LAKOMA A SIONON Is 25:6-8. 1. Készít majd a Seregek Ura Ezen a hegyen minden népnek Mi elképzelhető lakoma, Olyan ínycsiklandozó étket.

3. A hegyen leveszi a leplet, Amely ráborult minden népre, S mi betakart minden nemzetet, A takarót lerántja végre.

2. Lesznek abban zsíros falatok, Finom falatok sok velővel, És lesznek letisztult új borok A szőlő kiforrott levével.

4. Az én Uram, az Úr örökre Véget fog vetni a halálnak, És nem fakadnak már könnyekre, Mert vége lesz gyásznak, bánatnak.

5. És leveszi az ő népéről A gyalázatot itt, a földön.

Halljatok az ígéretéről, Mert beteljesedik örökkön! „ITT VAN AZ ÚR” Is 25:9.

Megmondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, Aki megszabadít minket. Őbenne reménykedünk. Vigadjunk és örüljünk! Itt van az Úr közöttünk. MÓÁB MEGALÁZTATÁSA Is 25.10-12. Az Örökkévaló keze nyugszik ezen a hegyen, De Móábot eltapossák, hol van, azon a helyen. Amint a szalmát tapossák a trágyának levébe, Móábot úgy taszítják a pusztulás tengerébe. A kezét széttárja benne, ahogy az úszó teszi, Mikor úszás közben kezét a vízbe bemeríti. De az Úr megalázza az ilyen embert gőgjében, Hiába is erőlködik hadonászó kezével.

173 Fellegváradat kőfallal jól megerősítetted, Ő mégis lerombolja azt, bármily erősen véded. Izzé-porrá zúzza a te letört büszkeségedet. Móáb! Lakóhelyeden tapossák széjjel nevedet. 26. fejezet Isten népének hálaéneke „AZ ÚR A MI KŐSZIKLÁNK” Is 26:1-6. 1. Erős városunk van. Kőfalat és bástyát Állított az Úr fel annak védelmére. Az őrök a kapukat szélesre tárják Az igaz nép előtt. Azon hadd lépjen be!

3. Az Úr a magasból könnyen letaszítja Az ott lakót, s a megerősített várost Földig lerombolja, ízzé-porrá zúzza, Ki önerejéből szabadulást vár ott.

2. Ki hűséges marad, s szilárd a jelleme, És ki benned bízik, megőrzöd békében. A mi kősziklánk az Úr. Bízzatok benne! Örökké lehettek az ő védelmében.

4. Lábbal tapossák majd azt a szegény népek, Sok nyomorult ember lába dobog rajta. Ide-oda futnak ott a nincstelenek, Felveri a csendet lépteiknek zaja.

„LELKEM HOZZÁD VÁGYÓDIK” Is 26:7-11. 1. Egyenes az igaz embernek ösvénye. Te egyengeted az igaz ember útját. Csak tebenned van mi szívünknek reménye Ítélet idején is. A népek tudják. Arra vágyik lelkünk, Hogy téged dicsérjünk.

3. A bűnös, hogyha elnyeri a kegyelmet, Akkor nem tanulja meg az igazságot, Akkor ő nem nézi felséges nevedet, Becsületes nép közt folytat álnokságot. Nem látják a népek Felemelt kezedet.

2. Hozzád vágyódik lelkem az éjszakában, Még ott is teljes szívből kereslek téged. Mikor ítéletet tartasz a világban, Akkor igazságot tanulnak a népek. Kik e földön élnek, Megismernek téged.

4. Meglátják, hogy néped mily féltőn szereted, Amikor ellenséged tűz emészti meg. Akkor jönnek rá, hogy szereted népedet, Mikor ellenségét örökre megvered. Lelkem hozzád vágyik, Kitárt szívvel vár itt.

„CSAK A TE NEVEDET DICSÉRJÜK” Is 26:12-19. Uram! Te szerzel minekünk békességet, Hiszen mindent Te tettél, mi velünk történt. Tudjuk ezt, Istenünk! És most kérünk téged, Bocsásd meg, hogy másokhoz fordultunk önként, És mások voltak a gazdáink sokáig. Mi mégis csak téged dicsérünk mindmáig. A halottak már nem élnek, és az árnyak Nem támadnak fel. Ezért büntetted őket, Kiirtottad őket. Talpra már nem állnak, Még emlékezetüket is eltörölted. Uram! Te e népet megszaporítottad, Országodban megdicsőítetted magad.

174 Az ország határait kiterjesztetted, És téged kerestek a nyomorúságban, Amikor pedig őket megfenyítetted, Tehozzád fordultak halk fohászkodásban. Olyanok voltunk e sok háborúságban, Amint a terhes nő kiált fájdalmában. Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet Szültünk, de szabadulást mi nem szereztünk Ennek az országnak, és igaz emberek Nem jöttek világra, nem élnek mivelünk. Lesz, mikor életre kelnek a halottak, És a holttestek mind sorra feltámadnak. Ébredjetek ti, akik a porban laktok! Ujjongjatok, mert eljön a ti időtök! Fényesség harmata lesz a te harmatod, És melyet lábaddal taposol, az a föld, Ha eljön az idő, ha eljön az a nap, Visszaadja majd az elrabolt árnyakat. BŰN ÉS BŰNHŐDÉS Is 26:20,21. Ébredj népem, és menjél be a szobádba, Ott zárd jól magadra annak az ajtaját! Rejtőzzél el ott egy rövid pillanatra, Amíg elfelejti az Úr nagy haragját!

Mert jön már felénk az Úr lakóhelyéről Azért, hogy a föld lakóit megbüntesse. Akkor számot fognak adni bűneikről; Semmi, amit tettek, nem lesz elfeledve.

Akkor a kiontott vért a föld feltárja, Nem takarja többé be a megölteket. A bűnös remegve büntetését várja, Semmi sem fedi el a megtörténteket. 27. fejezet Isten összegyűjti szétszórt népét „VIRULNI FOG IZRAEL” Is 27:1-6. 1. Azon a napon majd az Úr megbünteti 3. Nem bántok senkit, és nincs harag énbennem, A tengeri kígyót erős, nagy kardjával, De hogyha tövis vagy gaz kerül énelém, A gyors kígyót, amely a vizeket szeli, Akkor azt semmiképp el nem viselhetem, A tekergő kígyót egyetlen csapással. S ha meglátnám, kegyetlenül elégetném. A tengerben lakó, dühös szörnyeteget, A haszontalan gaz semmire sem való, Megöli, ne bánthassa az embereket. Egy szálig kiirtja az Örökkévaló. 2. Azon a napon vígan énekeljetek, Daloljatok a színbort adó szőlőről! Én, az Úr őrizem a szőlőhegyeket, Vigyázok rájuk, s minduntalan öntözöm, Mert nagyon drága az én szőlőm énnekem, Éjjel-nappal benne vagyok, s védelmezem.

4. De aki rábízza magát oltalmamra, Járuljon elém, és béküljön meg velem! A jövőben Jákób kerül hatalomra, Aztán gyökeret ver, és virul Izrael. Termésével ezt az egész nagy világot Elárasztja, lesz sok gyümölcs és virág ott.

175 „FELTÁMADT A KELETI SZÉL” Is 27:7-9. 1. Megverte-e őt annyira, Mint azokat, kik őt verték? Gyilkolta-e, ahogy bírta Őt is, mint kik őt kergették?

3. Jákób bűne ezáltal nyert Engesztelést, s ez lesz vétke Mellyel megsebzett sok embert Bocsánatának gyümölcse.

2. Elűzted és elvetetted, Mindig csak pereltél vele. Támasztottál erős szelet, S elsodortad jó messzire.

4. Olyan lesz az oltár köve, Mint mészkő, ha összetörik, S az oltár tömjénezője Nem füstöli szent fák tövit.

„LAKATLAN HELY” Is 27:10,11. Milyen árván maradt a megerősített város! Elhagyott és lakatlan hely lett, akár a puszta. Sok legelésző borjú kevés füvet talál ott; Keres, de nem talál mást, a bokrokat szaggatja.

Az elszáradt ágakat az asszonyok letörik, S hazaviszik tüzelni. Sajnos ez a nép dőre. Bűneit sok íziglen fiai is öröklik, Ezért nem ad irgalmat neki a teremtője.

„AZON A NAPON” Is 27:12,13. Azon a napon az Úr a kalászt elcsépeli Eufrátesztől egész Egyiptom patakjáig, De titeket, Izrael választott gyermekei, Egyenként összeterel a kegyelem napján itt.

Azon a napon a nagy kürt megharsan hirtelen, S visszajönnek azok, kik asszír földön elvesztek, És kik Egyiptom földjén, ott a nagy messzeségben Szétszóródtak, azok is újra itt együtt lesznek.

Akkor együtt majd a szent hegyen Jeruzsálemben Földig leborulnak az Örökkévaló előtt, És egymásra találva, vigasságban, örömben Újra itt, a szent honban együtt dicsőítik őt. 28. fejezet „Halljátok az Úr Igéjét!” SAMÁRIA PUSZTULÁSA Is 28:1-6. 1. Jaj a büszke koszorúnak, Mit Efraim részegei Viselnek, mert elhervadnak A virágok lágy szirmai, Amelyek díszítik őket, A mámorban hencegőket.

3. Küldi már az Úr feléjük Az erőset, hatalmasat. Nem lesz tőle menedékük, Olyan az, mint egy áradat, Mint jégverés. Itt is van már, Akár egy tomboló orkán.

5. A termékeny völgyre néző Hegycsúcson Efraim népe Ma még büszke és dicsekvő, De lehullik ékes dísze, Elhervad tarka virága, Nehéz napok jönnek rája.

2. Mámorosak még a bortól Azon a magas hegycsúcson, Mely lenéz a hegyoromról, Túl az ott kanyargó úton, Arra a termékeny völgyre, Hol összegyűlnek dőzsölve.

4. Olyan, mint mindent elsöprő Zúgó vizek áradata. Nagy erővel tör elő ő, És földre terít hatalma. Akkor majd lábbal tiporják A részegek koszorúját.

6. Úgy jár, mint korai füge, Mikor gyümölcsérés előtt Nézi valaki, mily üde, És a kezébe veszi őt. Látja. mint kezébe veszi, Éretlen, mégis lenyeli.

176 7. Akkor a Seregek Ura Lesz népe maradékának Újra díszes koszorúja. Nem szolgál már e nép másnak. Homlokán ékes korona, S e föld lesz az ő otthona.

8. Ő lesz az igazság lelke Azokban, kik igazságot Szolgáltatnak, és ereje Lesz azoknak, kik várják ott A kapuk ellen törőket, És vissza is verik őket.

A PAPOK ÉS A PRÓFÉTÁK BŰNE Is 28:7,8. A papok és a próféták bortól támolyognak A sok bevedelt italtól mind megzavarodtak. Tántorognak mikor megjön az ő látomásuk, És vigadoznak, amikor döntést kell hozniuk. Undoksággal vannak tele az ő asztalaik, Ahol ők vannak, tiszta hely ott nem találtatik. KINEK PRÓFÉTÁLHAT AZ ILYEN? Is 28:9. Ez kinek akarja elmondani tudományát, Kivel akarja megértetni kijelentését? Azzal, ki most hagyta el az anyatej szopását, Ki nem szopja mostantól édesanyjának mellét? „ITT EGY KICSI - OTT EGY KICSI” Is 28:10-13. 1. Ez a parancs, az a parancs. Ez a szabály, az a szabály. Oly kevés, mint valami roncs, Ami betartatásra vár.

3. A nyugalom itt is van már, Ide jönnek a fáradtak. Felüdülés, mi rájuk vár, De azok rá nem hallgatnak.

2. Ezért dadogó ajakkal És érthetetlen nyelveken Nem értenek szót azokkal, Kik szólnak hozzájuk szépen:

4. Az Úr Igéje ebben áll, Ez a parancs, az a parancs, Ez a szabály, az a szabály, S olyanok lesznek, mint a roncs.

5. Essenek hanyatt, ha járnak, S a csapdában, mit nem látnak,

Törjék össze jól magukat, Leljék csúfos halálukat!

A CSÚFOLÓDÓK Is 28:14,15. Ezért halljátok az Úr Igéjét Ti, akik oly sokat csúfolódtok, És Ti, kik Jeruzsálemnek népét Ma uralmatok alatt tartjátok! És ha jön az elsöprő áradat, Az biztos, hogy nem ér el bennünket,

Ti ezt mondtátok magabiztosan: Mindnyájan szövetséget kötöttünk A holtak hazájával komolyan, S a halállal egyezségre léptünk. Mert hazugságban lelünk oltalmat És hamisságban rejtekhelyünket.

177

SAROKKŐ A SIONON Is 28:16-22. 1. Az Úr, az én Uram így mondja ezt: A Sionra alapul leteszek Szilárd követ, drága sarokkövet. Ha nem hisztek, nem menekülhettek.

5. Az áradat jön reggel felétek, Aztán jön nappal és minden éjjel, És a kijelentést megértitek, Ha majd éltek örök rettegésben.

2. A törvényt zsinórmértékké teszem És az igazságnak mércéjévé, A hazugságot a jég veri el, S vízben lesz a rejtekhely semmivé.

6. Kinyújtózkodni rövid lesz az ágy És beburkolózni a takaró. Bármily erős lesz bennetek a vágy, Rátok tör majd az Úr, a haragvó.

3. Szövetségetek, mit a halállal Kötöttetek, csakhamar felbomlik; Egyezségtek holtak hazájával, Nem lesz más, mint értéktelen lom itt.

7. Felindul, mint a Perácim-hegyen, Haragszik, mint Gibeon völgyében. Tettét véghez viszi, bármi legyen, Munkálkodik nagy felgerjedésben.

4. Ha jön az ostorozó áradat, Teljesen elborít benneteket. Mikor rátok tör a vad zuhatag, Elragad, nem maradhattok itt meg.

8. Mostan azért ne csúfolódjatok, Mert szorosak lesznek a bilincsek! Az országban mind elpusztulhattok, Mert a Seregek Ura megintett.

ISTEN BÖLCS CSELEKVÉSE Is 28:23-29. 1. Figyeljetek! Halljátok meg szavamat, Ügyeljetek jól az én beszédemre! Tán mindig csak szántja a barázdákat A gazda, ha vetni akar a földbe? Csak a földjét barázdálja, A szántását boronálja?

3. Mert a kaprot bizony nem cséplőszánnal, A köményt pedig nem cséplőhengerrel Csépelik s nyomtatják, hanem pálcával Verik a köményt szorgalmas kezekkel, A kaprot meg bottal verik. Így kerül sorra mindegyik.

2. Nem úgy van-e, hogy ha elegyengette, Hint bele kaprot, vagy szór bele köményt? Talán vet búzát a kijelölt földbe, Esetleg árpával veti be földjét, És tönkölyt vet a szélére? Így szoktatta őt Istene.

4. Talán szétzúzzák a kenyérgabonát? Ha ráhajtanak is cséplőhengerrel, Vigyáznak, hogy ne tegyenek benne kárt, És ne zúzzák durva kövekkel széjjel. Ezt így a Seregek Ura Tervezte és végrehajtja.

29. fejezet Jeruzsálem ostroma és szabadulása AZ OSTROM Is 29:1-4. Jaj Ariélnak, a nagy városnak, Annak, ahol Dávid táborozott! Évek és ünnepek váltakoznak, S Ariélra ostromot indítok. Megalázottan beszélsz a földből, Megtörten hangzik a porból szavad.

Akkor lesz sírás, és lesz jajgatás, A várost égő oltárrá teszem. Körülötted tábor és sáncásás, És támadlak nagy ostromművekkel. Hangod mintha jönne kísértettől, Szavaid meg a porból suttognak.

178 A SZABADULÁS Is 29:5-8. Izzé-porrá törik majd szét Ellenségeid serege. Erőszakosok seregét Az Úr porként szórja szerte, És egy szempillantás alatt Belőle semmi sem marad.

Mert a Seregeknek Ura Akkor meglátogat téged. A forgószél nagy zúgása Hangzik, aztán földrengés lesz. Mennydörgés és vihar tombol, Tűz emészt, és minden lángol.

Az éhező azt álmodja, Hogy eszik, de ha felébred, Érzi, hogy üres a gyomra, Csak a semmiségbe réved. Azt álmodja a szomjazó, Hogy iszik, s a víz nagyon jó.

Olyan lesz az, mint egy álom, Mint egy éjjeli látomás Ariél áll a várfalon, Rázúdul a vad támadás. Valamennyi nép serege Ostromot indít ellene.

De tikkadt lesz, ha felébred, És érzi a szomjúságot. Ez gyötri majd mind a népet, Mely oly sokat hadakozott A szent Sion hegye ellen. Most elkotródik megverten.

A NÉP ELVAKULTSÁGA Is 29:9,10. Ámuljatok csak és bámuljatok, Vakoskodjatok s megvakuljatok! Legyetek részegek, de ne bortól, Tántorogjatok, de ne italtól!

Mert az Úr tirátok árasztotta Háborúság lelkét, és bezárta Vak szemeteket: a prófétákat, S elvakította a látnokokat.

Izrael Istenétől rettegnek, S akkor észre térnek a tévelygők. Tanulság lesz nekik, kik perelnek S zúgolódnak, akkor dicsérik őt. HOMÁLYOS ÉRTELEM Is 29:13,14. Ekképpen szól az Úr: Mert ez a nép Csak a szájával jön közel hozzám, Ajkával elmondja dicséretét, De a szívével nem gondol énrám, És istenfélelme sem mond sokat: Betanult emberi parancsolat.

Ezért én úgy bánok majd e néppel, Hogy csodálkozni fog igen nagyon, Mert a bölcsek a nagy bölcsességgel Hiába dicsekszenek nagy hangon, Vége lesz híres bölcsességüknek, Csak homálya ragyog értelmüknek.

FAZÉK ÉS FAZEKAS Is 29:15,16. Jaj azoknak, akik el akarják Titkolni tervüket az Úr elől! Tettüket sötétben végrehajtják, És nem gondolkoznak semmi felől, Mert ezt gondolják: Ki lát bennünket, Ki ismerheti itt a nevünket?

Micsoda fonákság! Egyenlőnek Látszik az agyag a fazekassal? Netán mondhatja a teremtőnek: Ő nem tett semmit ez alkotással? Szólhat a fazék alkotójához, Hogy az semmit sem ért a dolgához?

179 VÉGE LESZ A ZSARNOKSÁGNAK Is 29:17-21. 1. Már csak kevés idő van minekünk hátra, És a Libánonnak hegye kertté válik, De olyan lesz a kert, mint az erdő fája: Kevés fa lesz benne, de az soknak látszik.

3. Az alázatosak újra örömüket Lelik az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentje előtt vígan szívüket Kiöntik, és nagy örömükben nevetnek.

2. Azon a napon a süketek meghallják, Hogy mi beszéd van az írásban elrejtve, S a vakok megnyíló szemükkel meglátják A homály után, hogy mi van írva benne.

4. Mert vége lesz akkor a gonosz zsarnoknak, És végre elpusztul a gaz csúfolódó. Azokat kiirtják, kik rosszra gondolnak, S kiknek minden tettük életet romboló.

5. Kik peres ügyekben vétkesnek jelentik Az igazat, s aki őket a kapuban

Feddeni merészeli, azt tőrbe ejtik, Azok sem maradhatnak háborítatlan.

„SZENTNEK VALLJÁK NEVEMET” Is 29:22-24. Azért ekképp szól Jákób házához az Úr, Ki atyánkat, Ábrahámot megváltotta: Soha meg nem szégyenül Jákób ezentúl, És többé nem sápad meg Jákóbnak arca.

Az ő gyermekei, amikor meglátják Kezemnek munkáját, akkor a nevemet, Melyet megismernek, bizony szentnek vallják, És Jákób Szentjét is akkor vallják szentnek.

30. fejezet Egyiptom és Asszíria EGYIPTOM NEM AD SEGÍTSÉGET Is 30:1-5. Jaj a pártütő fiaknak, akik nélkülem terveznek, S akaratom ellenére kötnek meg szerződéseket. Ekképpen szól az Úr: Ezek vétket vétekre halmoznak, Engem nem kérdeznek, de a fáraónál fáradoznak. Folyton Egyiptomba járnak. Tőle kérnek segítséget, Egyiptomnak árnyékában keresik a menedéket. De ti majd szégyent vallotok a fáraó oltalmában, És majd pironkodni fogtok Egyiptomnak árnyékában.! A vezetők Cóanba is segítségért elfutottak, És a követek Hánészig kérésükkel eljutottak. De ott mind szégyent vallanak eme haszontalan néppel: Segítséget nem kapnak, de övék lesz gyalázat, szégyen! DÉL BEHEMÓTJA Is 30:6,7. Szamarak hátán vagyonuk, és tevék púpján kincseik, Az elnyomás országába haszontalan népnek viszik. Ottan él a sok oroszlán, repülő sárkány s vipera, Ott él Egyiptomnak népe, Délnek a nagy Behemótja. Hiábavaló fáradság tőle kérni segítséget, Nem más ő a népek között, csak tehetetlen szörnyeteg.

180 „HAGYJATOK BÉKÉT NEKÜNK!” Is 30:8-11. 1. Most pedig menj el, és írd fel Jelenlétükben táblára, Egy nagy könyvbe mind jegyezd fel, Írj annak minden lapjára, Hogy mindvégig megmaradjon, Örök okmányként szolgáljon!

3. Ezt mondja a látnokoknak: Ne lássatok valóságot! Szóljatok a hallgatóknak Sok hízelgő hamisságot! Mindig olyant beszéljetek., Mi tetszik az embereknek!

2. E nép bizony engedetlen! Nem mások ők: hazug fiak. Beképzelt és figyelmetlen E nép, ezért semmit sem ad S nem hallgat az Úr szavára, Nem figyel tanítására.

4. Csakhogy én nektek azt mondom, Ezt a módszert elhagyjátok, És ezen az eljáráson Sürgősen változtassatok, S minket Izrael Szentjével Felejtsetek el békével! „CSALÁSBAN BÍZTOK” Is 30:12-14.

Izrael Szentje felétek Így szól: Mert megvetettétek Ezt az Igét, s zsarolásban Bíztok és hazug csalásban, Abban van reménységetek, Az én szavamnak nem hisztek,

Mert ezekre támaszkodtok, Bűnötökkel majd úgy jártok, Mint mikor a magas kőfal Akármelyik pillanatban Fenyegethet leomlással, Összedőléssel, romlással.

Összetörik, ha megreped, Mint a fazekas korsója, Nem találsz ott egy cserepet Sem, amely arra jó volna, Hogy a tűzről parazsat végy, Vagy merítsd a tócsa vizét.

„TI NEM AKARJÁTOK” Is 30:15-18. 1. Az Úr, az én Uram így szól, Izrael Szentje ezt mondja: Megtérésről, higgadtságról Gondolkozzatok! Jó volna, Ha a bizalom s a béke Lenne szívetek reménye.

3. Ha csak egy ember fenyeget, Előle elfuttok ezren. Ha öten jönnek felétek. Szétszaladtok, csak a hegyen Marad vissza egy zászlórúd, Más nem, mert mindenki elfut.

2. De ti ezt nem akarjátok, Inkább vágtattok lóháton. Hát ha ez a kívánságtok, Akkor ki akar, vágtasson, De ne azért, hogy üldözzön, Hanem hogy menekülhessen!

4. De még vár az Úr keveset, Hogy nektek kegyelmezhessen. Halasztja az ítéletet, Hogy még irgalmas lehessen. Bár ura Ő ítéletnek, Boldogok, kik reménykednek.

BŐSZ HARAG Is 30:27,28. A távolból maga az Úr Jön, és lángol nagy haragja. Ajkán, nyelvén bősz harag dúl, Perzselő tűz indulatja.

Lehelete, mint a patak, Mely nyakig ér, úgy kiárad. Rostélya is már kiszakadt, Mellyel a népekre támad.

Zablát vet a nép szájába, Tévútra vezető zablát. Szakadozott a rostélya, Kimutatja nagy haragját.

181 „PERZSELŐ TŰZ LÁNGJÁBAN” Is 30:29-33. 1. Úgy fogtok énekelni, mint ünnepszentelés éjjelén, Szívetek pedig úgy örül, mint az a boldog zarándok A fuvolaszó mellett, ki ujjongva megy az Úr hegyén Oly rég óhajtott Urához: Izrael Kősziklájához.

3. Az Úr szavától akkor majd Asszíria is megretten, Valahányszor bottal veri. s lesújt büntető vesszővel. Ő pedig felemelt kézzel küzd egyre keservesebben. Dob pereg, és citera szól, és a csata ottan dől e.

2. Felmorajlik az Úr szava, és felragyog őfensége, Látható lesz sújtó karja, felbőszülten dúl haragja. Perzselő tűz lángja lobban, az ő jötte jég verése, Orkán fénye veszett dühe, ítéletek zivatarja.

4. Régóta kész a vesztőhely, elég mély, és elég széles. Készen áll a királynak is, fa is, tűz is van ott bőven. Az Úr kemény lehelete akképp, akár egy kénköves Patakot, lángra lobbantja, szelíd szavát követően.

31. fejezet Jeruzsálem szabadulása „JAJ AZOKNAK” Is 31:1-3. Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek Segítségért, s kik lovakban reménykednek, Akik bíznak harci kocsik tömegében, És bíznak a lovasok nagy erejében, De nem veszik számba Izraelnek Szentjét, És nem kérik az Úr biztos segítségét!

De az Úr bölcs Isten, és hoz veszedelmet, Nem másítja meg szavát, és nem mond nemet, Hanem rátámad a gonoszok házára És mindazoknak a gonosz csapdájára, Akik segítséget azoknak ígérnek, Kik ártani akarnak Isten népének.

Hiszen Egyiptom csak ember és nem Isten, A lova is csak test, melyben lélek nincsen.! Amikor az Úr kinyújtja erős kezét,

A segítő elveszti minden erejét. Elesnek, kiknek segített, valahányan, Együtt pusztulnak el a harcban mindnyájan.

JERUZSÁLEM MEGMENTŐJE Is 31:4,5. Az Úr ekképpen szólt hozzám, és mondta el e beszédet: Ahogy morog az oroszlán vagy kölyke a zsákmány felett, Amikor az összes pásztor összegyűlik őellene, Kiáltásuktól nem ijed meg, és nincs félelem benne. Zajuktól nem hunyászkodik meg a puszták oroszlánja, Mert érzi erejét, s tudja: ő az állatok királya.

Úgy jön a Seregek Ura harcolni Sion hegyéért, Dombjáért és házaiért, erős kőkerítéséért, Mint fiait féltő anya és repdeső madársereg, Úgy jön a Seregek Ura védeni Jeruzsálemet. Harcol érte erős karral, megmenti és oltalmazza, Az ellenségtől megvédi, szeretetében megtartja.

182 ELBUKIK ASSZÍRIA Is 31:8,9. Elbukik majd Asszíria, De nem férfiak karjától. Menekül, de minden fia Szenved a kényszermunkától.

Kőszála kijön ijedten, Menekül, és megrémülnek Vezérei, majd félénken Zászlót hagyva messze térnek.

Így szól az Úr, kinek tüze Fenn van a magas Sionon, Tűzben izzó kemencéje Jeruzsálemi dombokon.

32. fejezet Boldog jövő A MESSIÁS URALKODÁSA Is 32:1-8. 1. A király igazságosan uralkodik, A vezérek törvényesen vezetnek. Mindegyikük megvédi alattvalóit, És mindnyájan oltalmazóik lesznek.

4. A bolondot már nem nevezik nemesnek, És nem tisztességesnek a gazembert. A bolondok csak bolondot beszélhetnek, Szívükben forralnak álnok terveket.

2. Mind olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen Vagy mint fedett hely zivatar idején; Olyan, mint patak a kiszáradt földeken, Mint kőszál árnyéka szikkadt föld színén.

5. Ők csak tévelygést hirdethetnek az Úrról, Az éhes embert hagyják, hogy éhezzék; És elveszik az italt a szomjazótól, Hogy szomjan hal, talán azt is elnéznék.

3. És ha látni kell, nem lesz homályos a szem, Figyelmes lesz a fül, ha kell hallani; És mindenki gondolkozik értelmesen, Senki sem fog beszédében dadogni.

6. A gazembernek gonoszak eszközei, Hazug beszéde galádság talaja; Az alázatosokat semmibe veszi Még ha a szegénynek van is igaza.

7. Nem így cselekszik, aki nemes lelkű lett, Mert az mindig nemesen gondolkozik, És mindig kitart a nemes dolgok mellett, S ha kell, a jó dolgokért hadakozik. JÚDA BÜSZKE ASSZONYAI Is 32:9-14. 1. Ti, könnyelmű asszonyok, Halljátok meg szavamat! Elbizakodott lányok, Figyeljétek hangomat!

3. Mindnyájan borzadjatok, Ti, könnyelmű emberek, És kik elbizakodtok, Ti pedig reszkessetek!

5. A termő szőlőtőkét, Melyet felver gaz, tövis, Népemnek termőföldjét, Meg mi van, a többit is,

2. Alig egy év telik el, Ti, elbizakodottak, És senki sem szüretel, Nem hord gyümölcskosarat.

4. Mindent levetkőzzetek, Ágyékkötőt hordjatok! A gyönyörű mezőket Sírva meggyászoljátok!

6. A vigadozó város Mindegyik vidám házát Ti elsirassátok most Lakóit s gazdagságát!

7. Mert bizony, nemsokára A kastélyt is elhagyják; Elnémul a lármája, Vidám népek nem lakják.

8. A várhegy és a bástya Barlang lesz mindörökre. Szilaj zebrák tanyája Lesz a nyáj legelője.

183 BOLDOG JÖVENDŐ Is 32:15-20. 1. Végül a magasból árad ránk a lélek, És akkor a kopár puszta majd kertté lesz. Még a pusztában is uralkodik a jog, S a kertben megtalálod az igazságot.

3. De jégeső hullik, és ledől az erdő, E meglepő kép is egyre közelebb jő. A város egyszer csak elsüllyed a mélyben, Minden oly sötét lesz, mint a komor éjben.

2. Akkor az igazság örök békét teremt, Ami biztonságban szolgálja az embert. Az én népem békés helyen lakik akkor, Jutalma lesz neki gondtalan nyugalom.

4. Boldogok vagytok, kik víz mellett vethettek, Gondtalanul szabadjára engedhettek Szamarat és ökröt, meg minden jószágot, Hiszen bőséges táplálékot talál ott.

33. fejezet Szabadulás és boldog élet „JAJ NEKED, PUSZTÍTÓ!” Is 33:1-6. 1. Jaj neked, pusztító, Akit még pusztulás Nem ért, és te, rabló, Kit nem rabolt ki más!

3. Uram! Kegyelmezz, mert Benned reménykedünk! Ha várjuk a reggelt, Te légy segedelmünk!

5. A zsákmányt úgy szedik Össze, mint a sáskák A termést legelik, Mint szöcskéktől látják.

2. Te, ki pusztítottál! Elér majd a végzet. És te, kiraboltál! Kirabolnak téged.

4. Dörgő haragodtól Elfutnak a népek; Zúgó ostorodtól A nemzetek félnek.

6. Fenséges az Úr, ki Lakik magasságban. A Siont betölti Régi igazsággal.

7. Nyugodt lesz életed, Bölcs és szabad leszel; Gazdagság lesz kincsed Az Úr félelmében. „DE MOST FELKELEK” Is 33:7-12. 1. A küldöttek ott kinn kiáltoznak, A követek sírnak keservesen. Pusztává lettek az országutak, Senki sem jár már az ösvényeken.

3. A föld elalél, és a Libánon Hervadozik, levele megsárgul. Mint a puszta, olyanná lesz Sáron, Karmelnek s Básánnak lombja lehull.

2. A pusztító szövetséget szegett, És megvetette a városokat, Semmibe veszi az embereket, Maga mögött üszkös romokat hagy.

4. De az Úr ezt mondja: Most felkelek, Felmagasodom, felemelkedem. Ti mind szalmával vagytok terhesek, Polyvát szültök, s lihegtek a tűzben.

5. E nagy tűz megemészt benneteket, A népek égetett mésszé lesznek, S mint a gaz, mit a földből kiszedtek, A perzselő lángokban elégnek.

184 „AKI IGAZSÁGOSAN ÉL” Is 33:13-16. 1. Halljátok meg, távol lakók, Hogy mit cselekedtem, És ti, akik közel vagytok, Lássátok, mit tettem!

3. Ki tartózkodhat közülünk Perzselő láng mellett, És ki bírja ki közülünk Az izzó tüzeket?

5. Elhárítja azt kezével, És bedugja fülét, Nem verekszik véres kézzel, Becsukja a szemét.

2. A Sionon a vétkesek Bizony megrettentek, És mind az elvetemültek Rémülten reszkettek.

4. Aki igazságosan él, Nem szed nyereséget, Meg aki őszintén beszél, Soha nem veszteget.

6. Fellegvára sziklaerőd Az ilyen embernek. Lesz neki kenyere elég, Nem lesz híján víznek.

SION ÖRÖME Is 33:17-24. 1. Saját szemeddel nézheted A király szépségét. Láthatsz régi rémségeket S hazád tépett földjét.

6. Nem húzzák ki a cövekit, Nem szakad kötele, És az Úr dicső tetteit Hallgathatod benne.

2. Hol van már az összeíró, Hol az adószedő? A toronyra adót ki ró? Régmúlt időké ő.

7. Lesznek ottan nagy folyamok, Messze elágaznak, De nem úsznak rajta hajók, És gályák sem járnak.

3. Nem látod a galád népet, Mely szól homályosan, Sőt még dadogó beszédet Sem hallasz te mostan.

8. Mert az Úr lesz a mi bíránk, A mi törvényadónk. Király ő, úgy tekint miránk, Ő lesz oltalmazónk.

4. Nézd, hogy miképpen ünnepel Sion, a nagy város! Ott lehetsz Jeruzsálemben, Az is téged vár most.

9. Meglazulnak a kötelek, Árbocot nem tartják, Többé már nem feszítenek Dagadó vitorlát.

5. Az most nyugalom hajléka, Mint az olyan sátor, Mit nem bontanak le soha, Üssék fel azt bárhol.

10. Lesz ott drága kincs, tömérdek, Azon osztozhatnak, Még a sánták is bőséges Zsákmányhoz juthatnak.

11. Sionnak népe nem mondja Többé, hogy ő beteg.

A város minden lakója Bocsánatot nyerhet.

34. fejezet Edóm pusztulása A MEGTORLÁS ÉVE Is 34:1-15. 1. Jöjjetek ide népek! Halljátok! Figyeljetek jól, mind ti nemzetek, És kik e földön lakást találtok, Hiszen e világ szült benneteket!

2. Megharagudott mindegyik népre Az Úr, és erős haragra gerjedt. Haragszik erre a nemzedékre, S vágóhídra viszi e sereget.

185 3. Az elesettek szerte hevernek, A hullák szörnyű bűzt árasztanak. A vértől megolvadnak a hegyek, A kősziklák is széjjel mállanak.

9. Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, És füstje folyton-folyvást gomolyog. Sem magányosan, sem erős haddal Ember többé már nem fordul meg ott.

4. Széthull az égnek minden serege, És összekavarodik az égbolt. Mint régi idők ódon tekercse, Darabokra szakad az, mi ép volt.

10. Birtokba veszi a bölömbika, Pelikán, füles bagoly és holló. A földmérő is fordul ott vissza, Puszta már az a föld, nagyon olcsó.

5. Mint a levél lehull a szőlőről, És ahogy lehull füge a fáról, Mennyei kardom izzik a vértől, Mert én már ítélkeztem Edómról.

11. Nemesei már nem választanak Senkit királlyá, és vezetői Semmivé lesznek. A palotáknak Véres köveit a gaz felveri.

6. Akkor csurom vér lesz az Úr kardja, Bárányok, bakok, kosok vérétől, Mert áldozóhely lesz akkor Bocra, Nem sok marad meg Edóm népéből.

12. Erődjében csalán, tüskebozót Ott tanyáznak majd a struccmadarak, Otthont találnak ott a sakálok. Ember nem él ott, de ők maradnak.

7. Elhullanak az erős bivalyok Együtt a bikákkal s a tulkokkal. A föld a vértől bambán tántorog Kövérjétől zsírossá lett porban.

13. Ott találkozik majd a vadmacska A hiénával, és a pusztának Démonai, kiknek sötét hada Ott ad éjjel találkát egymásnak.

8. Ez az Úr bosszúállása napja, Megtorlás éve Sion perében. Szurokká válik minden patakja, Mint kénkő, ég el a tűz hevében.

14. Ottan pihen meg majd a boszorkány, Ott talál magának nyugvóhelyet. Ott fészkel a bagoly azon a fán, Ahonnét fürkészi a terepet.

15. A tojásait is ott költi ki, És gondozza lombok árnyékában. A kányapár is azt szemeli ki, Ott él az anyamadár párjával. „AZ ÚR PARANCSA EZ” Is 34:16,17. Nyissátok ki az Úr könyvét, És elolvassátok! Az Úr adta ezt a törvényt, Lelke hagyta rátok.

E földet Ő adta nekik, Ő mérte ki rájuk. Örökre birtokba veszik, Ez lesz a tanyájuk.

35. fejezet Hazatérés „VIGAD A PUSZTASÁG” Is 35:1,2. Örvendezik a puszta és a szomjas föld, A pusztaság vigad, a nárcisz virágzik, Az egész mező tarka virágruhát ölt, A táj - amerre ellátsz - egy nagy virágdísz.

Részesülhetsz a Libánon pompájában, A magas Karmel és a Sáron díszében. Láthatod Istenünket méltóságában És az Örökkévalót dicsőségében.

186 „UJJONGVA VONULNAK” Is 35:3-10. 1. Erősítsétek a lankadt kezeket És velük együtt a roskadt térdeket! Mondjátok: Akiknek remeg a szívük, Erősek legyenek, velük Istenük!

5. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, Hűs szél ringatja a sást és a nádat.. Ott egy jól megépített út vezet át, Egyenes lesz, ameddig a szem ellát.

2. Ím, jön Istenetek, és Ő bosszút áll, Azonnal megfizet, tovább már nem vár. Jön Ő, akinek ti mindig hittetek, Hatalmával megszabadít titeket.

6. Akkor ezt az utat szent útnak hívják, Ezt tisztátalanok nem használhatják. Ezen az Úr népe járhat, senki más, Nem tévedhet rá, kinek esze hibás.

3. Akkor kinyílnak a vakok szemei, És megnyílnak a süketek fülei, A sánta szökellni fog, mint a szarvas, A néma kiált elfeledt szavakat.

7. Ezen az úton nem lehet oroszlán, Ragadozó vad sem járhat csapásán. Aki ott jár, ilyen nem árthat annak, Ezen csak a megváltottak járhatnak.

4. Éltető víz fakad a pusztaságban, Patakok erednek a rónaságban, A sík földön tóvá lesz a délibáb, A szomjas réten bő víz csörgedez át.

8. Hazájukba amikor visszatérnek, Kiket az Úr kiváltott, ott az ének Ujjongva fakad fel buzgó ajkukon, Sionra vonulnak ezen az úton.

9. Öröm koszorúzza fáradt fejüket, Boldogság tölti el az életüket.

Mi rég volt, a gyötrelmes sóhajtozás, Elmúlik örökre, mint egy látomás.

37. fejezet Biztató üzenet „KIT GYALÁZTÁL?” Is 37:22-25. 1. Megvet, gúnyol téged, Sionnak szűz lánya, Jeruzsálem lánya mögött fejét rázza. Kit gyaláztál, és ki ellen emeltél szót, Kire zúdítottad rá a gyalázatot?

3. Sok harci kocsimmal én bátran felmegyek A legmagasabb hegyekre, s a meredek Libánon hegyére is felhatolhatok. Felmentem, és nagy pusztítást végeztem ott.

2. Gőgös szemmel vajon kire tekintettél? Izrael Szentje az, kit így megvetettél. Sőt még a szolgáiddal is gyaláztattad Az Urat, és közben gőgösen ezt mondtad:

4. Sorra kivágtam én sudár cédrusait, Nem kíméltem válogatott ciprusait. A legtávolabbi csúcsra eljutottam, A legsűrűbb erdőbe is behatoltam.

5. Aztán kutat ástam, és ittam sok vizet, Majd Egyiptom felé vettem lépteimet. Ottan a bő vizű Nílus minden ágát, Kiszárítom s tönkreteszem az országát. „RÉGÓTA ELVÉGEZTEM” Is 37:26,27. Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, Jó előre kiterveltem, és most csak véghezviszem., Hogy az erős városok halomra összedőljenek, Bármily szilárdan álltak is, romhalmazzá legyenek.

187 Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, Akik egykor büszkék voltak, mostan megszégyenültek. Olyanok lettek, mint gyenge növény ott kinn a mezőn, Mint a gyenge fűszál, amely ott fenn nő a háztetőn. Bár sokat vártak tőle, de mielőtt szárba szökkent, Elveszett minden ereje, a szára is tönkrement. Nem borítja többé már a napsütötte háztetőt, Nem is borította, mert elpusztult mielőtt megnőtt. „VISSZAVISZLEK” Is 37:28,29. Én tudom, ha leülsz, Ha kimégy, vagy bejössz, Tombolsz velem szemben Minden beszédedben.

Mert elbizakodott Szód fülembe jutott, Horgomat orrodba Vetem, zablám szádba.

Innét elkergetlek, Aztán visszaviszlek Az úton, amelyen Ide jöttél régen.

38. fejezet Hálaének ÉSAIÁS GYÓGYULÁSA Is 38:10-20. 1. Már azt gondoltam, hogy életem delén El kell mennem a holtak hazájába, És nem érem meg a többi évem én, Megérkezem a holtak kapujába.

6. Mit szóljak, hiszen csak amit megmondott, Azt tette velem? Így múlnak éveim. A lelkem keserűségben nyomorgott, Kétségbeesésben hulltak könnyeim.

2. Azt gondoltam, hogy nem láthatom többé Az Örökkévalót az élők földjén, S nem mehetek a föld lakói közé, Hogy embert lássak a természet ölén.

7. Uram! E földön mindenkit az éltet, Engem is csak az éltet ezek után, Hogy gyógyító kezed erőssé tehet. Engem is ez a remény éltet csupán.

3. Gondoltam, hogy lebontják hajlékomat, Mint a sátrakat, s megfosztanak tőle, Ahogy elvágja a takács a vásznat, Éltem fonalát elvágják örökre.

8. Bizony, javamra vált a keserűség. Az enyészet vermétől megmentettél. Szívemben fellobbant feléd a hűség, Hisz minden vétkemről elfeledkeztél.

4. Igyekeztem megnyugodni reggelig, De úgy összetörte minden csontomat, Mint egy oroszlán, és reggeltől estig Végez velem s befejezem napomat.

9. Mert téged nem a holtak hazájában Magasztalnak, és nem is a halottak Dicsőítnek, s nem a sír magányában Reménykednek, kik hallották szavadat.

5. Mint a fecske vagy a rigó csipogtam, És mint a galamb, én éppen úgy nyögtem, Szemem felakadt, és így imádkoztam: Szenvedek, Uram! Jöjj, legyél énvelem!

10. Téged csak az élő ember magasztal Úgy, akárcsak én mostan magasztallak. Az apák megtanítják a fiakkal, Hogy Te hűséges vagy. Ezért áldalak.

11. Tudom, hogy az Úr megszabadít engem, Ezért jertek most, pengessük a lantot, És életünknek minden napján legyen Örömünk házadban! Velünk maradj ott!

188 JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE 1. fejezet Jeremiás elhívása „MIELŐTT A VILÁGRA JÖTTÉL” Jr 1:5. Mielőtt megformáltalak, Akkor már az anyaméhben Akkor is, ha nem láttalak Ismertelek nagyon régen.

Mielőtt világra jöttél, Akkor már megszenteltelek, És édesanyádnak ölén Már prófétává tettelek.

„VELED LESZEK” Jr 1:7,8. Ne mondd nekem, hogy fiatal vagy! Menj el, ahová küldelek! Hirdesd, amivel megbíztalak! Ne félj, mert én veled leszek!

Ne félj tőlük! Én megmentelek! Így szólt az Úr, az én Uram. Bízzál, mert mindig veled leszek! Járd az utat: az én utam!

„SZÁDBA ADOM ÍGÉMET” Jr 1:9,10. Én most a szádba adom Igémet. Meglátod, hogy én e napon Országok, népek fölé rendellek. Bátran indulj el útamon!

Irts és gyomlálj, pusztíts és romboljál, Ha az ítélet hangja szól, De ugyanakkor építs és plántálj, Mit üzenek, beszélj arról!

AZ ÉSZAKI VESZEDELEM Jr 1:14-16. 1. Észak felől tör rá a veszedelem Az ország egész lakosságára. Az északi népet ide terelem Engedetlenek pusztulására.

3. Júdának is az összes városában Körülveszik ők a várfalakat. A népeknek e nagy kavargásában Senki sem űzi el e hadakat.

2. Felállítja trónját Jeruzsálemben Mindegyik e nagy nemzetek közül. Ott fog állni az a kapukkal szemben, Kemény harcosok állnak akörül.

4. De én felettük ítéletet mondok Az ő összes gonoszságuk miatt: Azok előtt, akik csak néma szobrok Borultak le az apák s a fiak.

5. Elhagytak engem, másnak tömjéneztek, Imádták kezük alkotásait. Helyettem más oltárok felé néztek, Ezért kő kövön nem maradhat itt.

189 „NE IJEDJ MEG TŐLÜK!” Jr 1:17-19. 1. Kösd azért derekadra övedet! Indulj el mostan, és szólj hozzájuk! Elküldlek mint isteni követet. Lépj a földre, mely az ő hazájuk!

3. Megerősített várossá teszlek, Te leszel az ércfal, a vasoszlop. Minden támadástól megvédelek, Nem törhetnek rád a vad poroszlók.

2. Tőlük semmiképpen ne ijedj meg! Ha nem leszel köztük elég bátor, Akkor velük én ijesztelek meg. Szembeszállni velük ne félj bárhol!

4. Megvédelek az egész országgal, A királlyal és a vezetőkkel, Júda országának papságával S népével szemben teljes erőmmel.

5. Erős seregek törnek ellened, De legyőzni még azok sem tudnak, Mert én veled leszek, megmentelek. Ez a szava tehozzád az Úrnak.

2. fejezet A hűtlen Izrael ítélete A HŰTLENNÉ VÁLT NÉP Jr 2:2-13. Emlékszem rád, ifjúkorod hűségére, Mátkaságod önzetlen szeretetére, Amikor követtél engem a pusztában, Be nem vetett földön, hosszú bolyongásban. Akkor Izrael termésének legjava Az Úrnak volt természetes tulajdona, Csakhogy akik ették, ők mind meglakoltak, Rossz végük lett. Így szól Igéje az Úrnak. Halljad meg az Úr Igéjét, Jákób Háza, Hogy hol van az Úr türelmének határa! Figyeljetek, Izrael Nemzetségei! Ezek az Úristen intő beszédei. Mi rosszat találtak bennem őseitek? Miért távolodott el tőlem népetek? Mindig csak a hitványságok után jártak, És ezzel maguk is hitványokká váltak. Még csak meg sem kérdezték, hogy az Úr hol van, Aki kivezette ezt a népet onnan, Ahol szolgaságban teltek el éveink: Egyiptomban voltak rabságban őseink. Vezetett bennünket sivár pusztaságban, Hol a vándor vizet nem talál útjában. Kóboroltunk szikkadt, szakadékos földön, Hol senki nem jött, hogy minket üdvözöljön.

190 Dúsan termő földre hoztalak titeket, Hol sok gyümölcsöt s minden jót élvezhettek, De ez országba amikor bejöttetek, Itt ti mindent tisztátalanná tettetek. A papok nem kérdezték, hogy az Úr hol van, A törvénytudók sem vártak engem ottan, Sőt a vezetők is hűtlenül elhagytak, Mindig haszontalanságok után jártak. Mindezért én perbe szállok tiveletek, Még az unokáitokkal is perelek. A kittiek szigetein szétnézzetek, Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek! Történt-e, hogy a pogány nép isteneket Cserélt, bár azok nem valódi istenek? Népem felcserélte haszontalansággal Igaz dicsőségét, sok néma bálvánnyal. Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, Csak szörnyülködjetek és csodálkozzatok, Mert kétszeres rosszat cselekedett népem! Az Úristen tovább is beszél ekképpen. Engem, a folyóvíz forrását elhagytak, Hogy repedt falú víztartókat vájjanak, Amelyek a vizet biztos hogy nem tartják. És mindezért élő Urukat elhagyják! A HŰTLENSÉG KÖVETKEZMÉNYEI Jr 2:14-19. 1. Szolga-e Izrael? Tán annak született? Ha nem, másoknak zsákmányává miért lett? Ordítanak reá az oroszlánkölykök, Nagy hangjuk szétterjed a pusztaság fölött.

4. Egyedül okoztad e bajt tenmagadnak, Mivel Istenedet, az Urat elhagytad. Amikor jó útra akart vinni téged, Nem hallgattad meg az értelmes beszédet.

2. Sivataggá tették virágzó országát, Lakatlanná annak sok büszke városát. Ellenség feldúlta, házai leégtek, Nincsen menedéke ott a szegény népnek.

5. Most is ugyan miért járkálsz Egyiptomba, Milyen célból mentél át az asszír honba? Azért, hogy a széles Nílus vizét igyad, Vagy az Eufráteszből oltsad szomjadat?

3. Tahpanhész fiai és Nóf velük együtt Betörnek, és nincsen könyörület bennük. Eljönnek, és fejedet kopaszra nyírják, Elkergetni őket fiaid nem bírják.

6. Ne feledd el, megver saját gonoszságod, Hűtlenül az Istentől elpártolásod! Lehet, hogy nem látod, lehet, hogy nem tudod, Hogy az, amit tettél, mily keserves dolog.

7. Gonoszul elhagytad az Urat, Istened, Elbizakodottan már nem félsz engemet. A Seregek Ura, az Úr szól most hozzád, S téged vár még mindig. Fordítsd felé orcád!

191 A HŰTLEN JÚDA Jr 2:20-28. Réges-régen összetörted már igádat, Széttépted köteled. Keserves volt neked a nehéz szolgálat, Fárasztott tégedet. Felmentél a bálványoknak tömjénezni Minden magas dombra És minden zöld, buja fa alá vétkezni Úgy, mint egy parázna. Mint a nemes vesszőt, úgy ültettelek el, Mint valódi magot. Hogyan változtál át úgy, mint egy idegen, Mely vad szőlőt hajtott? Ha lúgban mosakszol, és a drága szappant Magadra pazarlod, A bűnöd előttem akkor is szenny marad, Attól nem leszel jobb. Hogy mered mondani: Lám, én tiszta vagyok, Rosszat nem csináltam, A baalok után én soha nem járok, Melletted kiálltam? Lásd be, hogy a völgyben hogyan viselkedtél, Mint egy nőstény teve! Énelőttem olyan gonoszságot tettél, Melynek nincs mentsége. Olyan vagy, mint egy vadszamár a pusztában, Mely szerteszét csapdos, És fékezhetetlen, vad kívánságában Levegőért kapdos. Senki fékezni nem tudja gerjedelmét, Hiába kergeti. Nyugodtan hagyja fel annak keresését! Egyszer majd megleli. Vigyázz, mert végül még lejárod a lábad, Kiszárad a torkod! Idegenek után űz téged a vágyad, És ezt ki is mondod. Ahogyan a tolvaj mentem megszégyenül, Mikor tetten érik, Izrael szégyenbe viszi mindenestül Királyát, vezérit. A papok és a próféták mondják együtt A kőnek s a fának, Hogy ezentúl ezek lesznek az istenük, Kik előttük járnak. Énfelém pedig a hátukat fordítják És nem az arcukat, De ha bajban lesznek, csak nevemet hívják, Nem a bálványukat.

192 Isteneid hol vannak, miket csináltál? Nem segítnek rajtad? Keljenek fel, segítsenek kiket hívtál, Bajodon, ha tudnak! Júda! Hiszen most már oly sok az istened, Ahány városod van, De ha bajban vagy, mégsem ők segítenek. Bízzál hát Uradban! „MIÉRT PERELTEK VELEM?” Jr 2:29-32. 1. Miért pereltek velem? Ti hagytatok el engem Hűtlenül és merészen. Az Úr szól most ekképpen.

3. Bár volt sok prófétátok, Fegyverrel irtottátok, Mint a vad oroszlánok, Őket pusztítottátok

5. Mint a kiszáradt göröngy? Mint homályba borult föld? Népem mostan azt mondja, A maga útját járja.

2. Fiaitokat vertem, Hiába fenyítettem, Rajtuk semmi sem fogott, Bűnük csak halmozódott.

4. Az Úrra figyeljetek Jól, ti mai emberek! Izraelnek én milyen Uruk s Istenük lettem?

6. Aztán elfordul tőlem, Nem is hall már felőlem. Elmegy nagyobb úrhoz tán, Hogy már nem jön el hozzám?

7. A lány ékszereiről, Vagy a díszes övéről Elfeledkezhet vajon A szépséges menyasszony?

8. Rólam elfeledkezett Népem, mikor vétkezett. Számtalanszor imádott Sok utálatosságot.

ISTEN ÍTÉLETE Jr 2:33-35. De nagyon érted, hogyan kell szerelmet keresni! A rossz nőket tanítod, hogy kell pénzért szeretni. Beszennyezett, utálatos a ruhád szegélye, Megtalálható azon sok szegény ember vére. Nem betörés volt a bűnük sohasem ezeknek, Csak annyi, hogy ellene voltak ők mindezeknek. Elbizakodva ezt mondod: Én ártatlan vagyok, És úgy érzem, hogy elfordult éntőlem haragod. Pedig hiába mondod, hogy nincsen benned vétek, Attól én tégedet még bizony most megítéllek. Ilyen üzenetet küld neked most a nagy Isten: Vége a sok hazugságnak, ítélet lesz itten. HIÁBA BIZAKODSZ Jr 2:36,37. Miért változtatod meg könnyelműen utadat? Az ítélet utol fog érni Egyiptom miatt, Mint ahogy Asszíria miatt megszégyenültél, Amikor Urad helyett másokhoz menekültél.

Akképpen jössz el onnan, hogy kezedbe temeted Arcod a szégyen miatt, és akkor majd megérted, Hogy akiben bizakodsz, elveti azt az Isten, És kihez ragaszkodsz, nem érsz el nála semmit sem.

193 3. fejezet Júda és Izrael „SOK BARÁTODDAL PARÁZNÁLKODTÁL” Jr 3:1-5. 1. Hogyha az elbocsátott feleség Átpártolna egy másik férfihoz, Majd úgy érezné, hogy ott is elég, És visszatérne régi urához,

5. Ezért elmaradt az őszi eső, Aztán nem hullott eső tavasszal. Kiszikkadt, s szárazzá lett a mező. Ezt okoztad paráznaságoddal.

2. Nem lenne ezzel az egész ország Bizony gyalázatos és megvetett? Miután sok barát bejárt hozzád, Visszatérnél hozzám, mint ki szeret?

6. Mint egy paráznáé a homlokod, Mert félredobtál minden szemérmet. Bezzeg most arcod hozzám fordítod, És újra tőlem kérsz segítséget.

3. Tekintsél csak fel a hegytetőkre! Hol nem háltak veled? És az útra! Kiültél eléjük. S a mezőkre! Hívtad őket, s jött, ki hol vagy, tudta.

7. Atyám! - Így szólsz most. - Vajon haragod Meddig tart? Örökké így bánsz velem? Ifjúságomtól fogva te tartod Az erőt és a lelket énbennem.

4. Akárcsak az arab a pusztában, Hivalkodtál paráznaságoddal. Gyalázatos lettél az országban Sokfelé űzött gonoszságoddal.

8. Haragod megmarad-e mindvégig? Így beszélsz, és aközben folytatod, Ahol csak tudod, máshol is és itt Rossz életedet, ahogy csak bírod.

„TÉRJ MEG, ELPÁRTOLT IZRAEL!” Jr 3:12,13. 1. Térj meg, elpártolt Izrael! Így szól az Úr. - Nem haragszom. Én hű vagyok. Higgyed hát el: Nem tart örökké haragom.

3. Minden irányban futkostál Az idegen bálvány után. Buja, zöld fák alá bújtál Azokkal, kikkel csak tudtál.

2. Csak ismerd el bűneidet, Azt, hogy hűtlenül elhagytad Az Urat, te Istenedet, S nem lesz többé átok rajtad!

4. Bizony, ilyenek voltatok! Az Úr így szól most hozzátok: Szavamra nem hallgattatok, De már nem haragszom rátok.

„ÚGY HAGYTATOK EL HŰTLENÜL” Jr 3:19,20. Azt mondtam, szeretnék úgy bánni veletek, Mint fiaimmal, nektek adni a földet, Amely kívánatos, és az örökséget, Amely a népek között a legékesebb.

Még azt is gondoltam, atyádnak hívsz engem, És hogy szeretni fogsz, nem fordulsz ellenem. Ezt gondoltam, ez volt az én kívánságom, Erre volt oly nagyon nekem vágyódásom.

De ahogy egy asszony hűtlenül elhagyja Házastársát, engem Izraelnek háza Elhagyott, és elment épp olyan hűtlenül, Pedig őt szerettem sok nép közt egyedül.

194 „TÉRJETEK MEG!” Jr 3:21,22. Hang hallatszik ott, a magas hegytetőkön, Izrael fiai keserves sírása. Lábuk nem jár már az igazi ösvényen, Istenért egyiknek sincs szívdobbanása.

Elpártolt Fiaim! Térjetek meg hozzám! Ha betegek vagytok, én meggyógyítalak. Bár elpártoltatok, nem gondoltatok rám, Mindig szerettelek, én el nem hagytalak.

„MI IS, ŐSEINK IS” Jr 3:23-25. 1. Itt vagyunk. Eljöttünk hozzád, Mert Te vagy a mi Istenünk. Szabadulást csak tőled vár Bizakodva a mi népünk.

4. Azokra elpazaroltuk A marhákat, a juhokat, A bálványoknak áldoztuk A fiakat, a lányokat.

2. Csak csalás folyt a halmokon, És zajongás a hegyeken. Gyalázatos bálványokon Járt eszünk, semmi egyében.

5. Fetrengünk a gyalázatban, És szégyenpír a takarónk, Mert vétkeztünk szépen sorban, Nincs már nekünk oltalmazónk.

3. Őseinknek szerzeményét Kora ifjúkorom óta A bálványok emésztették, Nekik áldoztunk azóta.

6. Az Úr ellen őseinkkel Együtt mind a mai napig Vétkeztünk mi sorban, rendben, Nem hallgattuk meg szavait.

4. fejezet Új kezdet, régi kesergés „NE INGADOZZ!” Jr 4:1,2. Izrael! Így szól most tehozzád az Isten: Ha meg akarsz térni, hozzám térj meg itten! Förtelmes bálványod távolítsd el tőlem! Többé ne ingadozz! Döntsél közte s köztem!

Ha az élő Úrra őszintén esküszöl, Törvénynek s igazságnak megfelelően, Akkor áldást kapnak abból majd a népek, Tisztelik az Urat, s vele dicsekesznek.

„FELLÁNGOL HARAGOM” Jr 4:3,4. A júdaiaknak ezt mondja az Isten: Hallgassatok rám ti, mind Jeruzsálemben! Szántsatok fel ősszel új szántóföldeket, Távolítsátok el a vad töviseket!

Az Úristenért metélkedjetek körül, Távolítsátok el, mit kell, szívetekről! Ti mind, a férfiak, kik Jeruzsálemben És Júdában laktok Isten félelmében!

Különben fellángol, mint a tűz, haragom, És égni fog soká elolthatatlanul. Mindez azért, mert ti gonosz tetteitek Elém jutottak, s büntetést érdemeltek.

195 ÉSZAKI VESZEDELEM Jr 4:5-8. 1. Adjátok hírül Júdában, Azután Jeruzsálemben, Hirdessétek hamarjában, Hogy jön a nagy veszedelem.

5. Lesz itt igen nagy pusztulás, Mint amikor az oroszlán Megjelenik. Csak a futás Használ akkor, az is ritkán.

2. Fújjátok meg a kürtöket, Országszerte kiáltsátok Ti mindnyájan: Szemeteket Észak felé fordítsátok!

6. A népeknek pusztítója Elindult, és felénk tart már Országoknak rombolója, Nincs előtte már akadály.

3. Gyülekezzetek, és menjünk Biztonságos városokba! Aki csak tud, fusson velünk Minél előbb, azon nyomba’!

7. Városaid romba dőlnek, Lakatlanná lesz a sok ház. Zsákruhába beöltöznek, Kik még élnek. Sír az ország.,

4. Sion felé mutassátok Az irányt az embereknek, Mert veszedelem vár rátok, Észak felől egyre jönnek!

8. Sírjatok és jajgassatok, Mert még nem fordult el rólunk, Sőt táplál izzó haragot A mi mindenható Urunk!

„AZON A NAPON” Jr 4:9-12. 1. Ekképp szól az Úr: Azon a napon Odalesz a király bátorsága, Félelem vesz erőt a papokon, A vezéreknek reszket a lába.

3. Ezt mondják akkor ennek a népnek: Viharos szél fúj a hegytetőkről, S azokra, kik a pusztában élnek, Zúgó förgeteg jön a mezőkről.

2. Ezt mondják akkor: Uram, Istenem! Nagyon rászedted Jeruzsálemet. Azt mondtad béke lesz a hegyeken, S most fenyíti fegyver a népeket.

4. Nem olyan szél ez, mit a gabonaSzelelésekor örömmel vesznek. Romboló vihar ez, mely ahova Lecsap, ott jaj lesz az embereknek.

5. Ez nagyon erős szél. Rám is támad. Ezért mindnyájatoknak hirdetek, Ami elsöpör házat és várat, Az Úr által küldött ítéletet.

„JAJ NEKÜNK!” Jr 4:13-18. 1. Úgy jön, mint zúgó fellegek; Harci kocsik, mint forgószél. Megrémülnek az emberek, A hírnök reszketve beszél.

3. Tisztítsad meg a szívedet, Jeruzsálem, a gonosztól, Hogy mitől minden nép retteg, Te megszabadulhass attól!

2. Lovai jóval gyorsabbak Az eget szelő sasoknál. Halált hozva száguldanak, Nincs olyan hős, ki ellenáll.

4. Mondd, álnok gondolataid Meddig maradnak még benned! Hozzád szól az Úr szava itt. Figyeld ezt az üzenetet!

196 5. Hírnök szava hangzik Dánból, Aztán Efraim hegyéről . Nem fogy ki a kiáltásból, Ki szól a közelgő vészről.

7. Ostromlók jönnek messziről Júda városai ellen. Kiáltoznak mindenfelől, Hogy mindenki megijedjen.

6. Gyorsan figyelmeztessetek Minden népet közel s távol! Hívjátok Jeruzsálemet Bűnbánatra! Ne szólj másról!

8. Akárcsak a mezőőrök, Úgy veszik körül népemet, A népet, mely pártot ütött: Ez fog történni teveled.

9. Keserves lesz az ítélet, Szívedig ér, majd meglátod.

Nem más tette ezt tevéled, Csakis a te gonoszságod.

„NEM BÁNOM MEG” Jr 4:19-28. 1. Egész benső részem gyötrődik énbennem, Elszorul a szívem, nem nyugodhatok. Riadót hallok, és kürtszó ver fel engem, Háborog a lelkem, nem hallgathatok. 2. Romlás jön romlásra, elpusztul az ország, Hirtelen omolnak össze sátraim, Hirtelen szakadnak szét a sátorponyvák. Megremeg a szívem a kürt hangjain. 3. Meddig kell még látnom a sok hadijelvényt, Meddig kell még a kürt szavát hallanom? Senki nem élt még át ily borzalmas élményt: Özönlik a sok nép át a falakon. 4. Bizony, bolond népem, és nem ismer engem, Még saját fiaim sem értelmesek. Egyiknek sincs esze arra, hogy jót tegyen, Arra van eszük, hogy rosszat tegyenek. 5. Látom a földet, mely puszta és kietlen, Az égboltozaton nincs világosság. Minden remeg, reszket a magas hegyeken, A halmokon sincsen semmi biztonság. 6. Amerre szétnézek, sehol sincs egy ember, És mind elmenekült az ég madara. A dúsan termő föld már semmit sem terem, Összeomlott e föld minden városa. 7. Az Úr tekintetétől puszta lett minden, Lángoló haragja mireánk zúdul. Így lesz az egész ország sivár, kietlen, Bár nem pusztítja el ezt az Úr rútul. 8. Ezért gyászol a föld, és az ég sötét lesz, Mert végre kimondtam, mit határoztam. Nem bánom meg és nem másítom meg én ezt, Kitartok mellette határozottan.

197 SZÖRNYŰ PUSZTULÁS Jr 4:29-31. 1. A lovasok s az íjászok Mindenfelé kiáltoznak. Menekül az egész város, A fegyverek halált hoznak.

3. Hát te, pusztulásra ítélt? Talán bíborba öltözöl? A sok ékszer semmit sem ért, Ha jött a vad emberözön.

5. Mintha a vajúdó asszony Hangját hallanám, először Szülő nő szavát, oly hangon Kiált népem, kit kín gyötör.

2. Mennek a sűrű erdőbe, És felmásznak a sziklákra. Ki tud, elfut a mezőre, Nem tér vissza városába.

4. Festékkel kikened szemed, Hiába szépíted magad, Aki szeretőd volt, megvet, Életedre tör a vad had.

6. Kitárja Sion leánya Kezét szörnyű félelmében, Aztán zihálva kiáltja: Segítsetek tovább élnem!

7. Jaj nekem! Összeroskadok, Pedig még szeretnék élni. Reám törnek a gyilkosok. Szabad-e itt még remélni?

5. fejezet Jogos ítélet ISTEN SZÖRNYŰ ÍTÉLETE Jr 5:1-3. 1. Járjátok be Jeruzsálem utcáit, Nézzetek szét, és tudakozódjatok. Kutassátok, hogy az ember mit lát itt A tereken, s a falakon mi van ott!

4. Akkor is, ha azt mondják, hogy él az Úr, Ezzel együtt ők hamisan esküsznek, De Te, Uram, nem tűröd, hogy hazugul Mondott szavakkal megmeneküljönek.

2. Ha található ott akár egy ember, Aki mindenkor a törvény szerint él, Ki élni szeretne becsületesen, És mindig az igazság szerint ítél,

5. Megverted őket, de az nem fájt nekik. Irtottad őket, de csak nem akarták Megfogadni az intést, és keresik Az alkalmat, hogy az embert becsapják.

3. Akkor én megbocsátok a városnak, De félek, hogy ily embert nem találok. Akkor is, ha szembe szépet mondanak, Valójában beszélnek hamisságot.

6. Kőkemény maradt az arcuk, megtérni Nem akartak, járták a maguk útját. Ezért igazságod most megítéli Szívüknek minden gonosz indulatát.

A VEZETŐK BŰNE Jr 5:4-14. 1. Azt gondoltam, hogy csak a nincstelenek Olyan oktalanok, hogy nem ismerik Az Úrnak ő útját, és az Istennek Törvényeit ők ezért nem követik

3. De éppen ők törték össze az igát, És ők szaggatták le a köteleket. A törvényeket éppen ők lépik át. Nem lehet tűrni e gonosztetteket.

2. Ezért elmegyek az előkelőkhöz, Mert ők egészen biztosan ismerik Az Úr útját, s értenek a törvényhez, Úgyhogy érdemes lesz beszélni nekik.

4. Ezért az erdőből jövő oroszlán S a pusztai farkas megöli őket. Párduc ólálkodik városaiknál, És széttépi az onnan kijövőket.

198 5. Ők sokszor vétkeztek, és tévelyegnek. Hogyan bocsáthatnék én meg teneked? Hiszen fiaid elhagytak engemet, És nem Istenre mondják esküjüket.

9. Izrael és Júda háza hűtlen lett, Megtagadta az Urat, és ezt mondta: Nincs Ő, és nem hozhat ránk veszedelmet, És rólunk nem lehet rossz gondoltatja.

6. Jól tartottam őket, csakhogy ők mégis Házasságtörők lettek, paráznákhoz Járnak, és az Úr törvényét nem nézik, Azt teszik, mi őrá gyalázatot hoz.

10. Nem látunk fegyvert, és nem éhínséget, A próféták össze-vissza fecsegnek. Az Úr nem fog ránk mérni vereséget, Ezért ennyibe kell venni ezeket.

7. Vad és viháncoló ménekké lettek, Mind a másik feleségére nyerít. Szól az Úr: Ne toroljam meg ezeket? Ők az én kemény bosszúmat elnyerik.

11. Végül így szól a Seregek Istene: Meglássátok jól, hogy így beszéltetek, Halljátok, hogy mit mond az Úr Igéje: Tirátok küldöm most ítéletemet.

8. Most a szőlőhegyekre menjenek fel, És pusztítsanak, de ne véglegesen. A vadhajtásokat lemetszeni kell, Mert azokat nem tűri meg az Isten.

12. Én most tűzzé teszem szádban Igémet, Ezt a népet pedig fává teszem én, És a tűz megemészti az egészet, Mely ellenem támadt a föld kerekén.

FÉLELMETES ELLENSÉG Jr 5:15-17. Egy messziről való népet hozok majd fel ellened. Ősidőből való nép ez, a nyelvét sem ismered. Tegze olyan, mint nyitott sír, mindegyik harcosa hős. Idegen nép ez minekünk, orcája sem ismerős. Megemészti kenyeredet és az aratásodat, Megemészti fiaidat, éppúgy leányaidat, Megemészti juhaidat és minden legelődet, Megemészti fügefádat, megemészti szőlődet. Eljön városaid ellen, melyekben nagyon bízol, Fegyverrel rád támad, és azután mindent lerombol. Erős városaid voltak, romhalmaz lesz belőlük. Bárki száll is hadba velük, senki sem bír el velük. DACOS SZÍVŰ NÉP Jr 5:20-25. 1. Mondjátok Jákób házának, És hirdessétek Júdában: E nép oktalanságának Nagy híre van a pusztában.

4. A homokból gátat szabtam A tajtékzó hullámoknak Örökre határt mutattam Kavargó, zúgó haboknak.

7. Az hogy Istent, Urát félje, Eszébe sem jut e népnek, Pedig tudja, hogy élete Kezében van Istenének.

2. Nem lát e nép, bár van szeme, Füle is van, de mégsem hall. Nem szent neki az Úr neve, Minden tette ellene vall.

5. Ostromolja víz a partot Állandó hullámveréssel. Nem bír ez, bárhogy zajlik ott, Az isteni rendeléssel.

8. Ő adja az őszi esőt, És Ő ad esőt tavasszal, Megöntöz erdőt és mezőt, Nem lesz gond az aratással.

3. Így szól az Úr: Nem fél engem, Még csak nem is remeg tőlem. A tengert túl nem engedem A határán egy felől sem.

6. Ennek a népnek lázongó És kemény, dacos a szíve, Ide-oda kicsapongó, Nem szilárd az istenhite.

9. Bűneitek miatt ezek Elmaradnak úgy, mint régen, És mindezektől elestek Vétkeitek miatt szépen.

199 „MEGHÍZTAK, KÖVÉREK” Jr 5:26-29. 1. Bűnösök vannak most népem között. Mint madarászok, úgy leselkednek, Nem madárra, mely ott fenn körözött, Hanem tőrt vetnek az embereknek.

3. Meghíztak, és mindnyájan kövérek, Gonosz beszédüknek nincs határa, Előttük az árvák s a szegények, Olyanok, kiknek nincs igazsága.

2. Mint a kosár, mely madárral teli, Alattomosság úgy van házukban. Kincseit ki-ki így gyűjtögeti, Dölyfösködnek hatalmasságukban.

4. Ekképp szól az Úr: Most mit tehetek? Ne álljak bosszút egy ilyen népen? Ne toroljam meg e gaztetteket, Melyeket tettek mostan és régen?

HAZUG PRÓFÉTÁK ÉS PAPOK Jr 5:30,31. Szörnyű és borzasztó dolgok Történnek most az országban. A próféták hazugságot Szólnak itt s minden határban.

Tetszésük szerint a papok Hatalmaskodnak, de a nép Nem tűri ezt, és majd azok Mit tesznek, ha itt lesz a vég?

6. fejezet A menthetetlen nép KÖZEL A VÉG Jr 6:1-8. 1. Benjámin fiai! Meneküljetek el Jeruzsálemből, és fújjátok a kürtöt Tekoában, azután Bét-Hakkeremben Adjatok vészjelet, mert rajtatok ütött Az ellenség észak felől, Nincsen menekvés az elől.

3. Készüljetek háborúra, vonuljatok Ellene fel délben, mert akkor jaj nekünk, Amikor megnyúlnak az esti árnyékok, Lefelé megy a nap, s ők jönnek ellenünk! Még éjjel törjetek rájuk, Házaikat pusztítsátok!

2. Sionnak leányát, a szépet, gyönyörűt Elpusztítom, pásztorok jönnek ellene, Ellepik a mezőt nyájaikkal együtt, Felverik sátrukat mindenütt körüle, És mindegyik ott legeltet, Ahol talál füves helyet.

4. A Seregek Ura ekképp szól: Vágjatok Ki fákat, és aztán Jeruzsálem ellen Töltést emeljetek, és e bűnös várost Büntessétek meg tűzzel, vérrel, fegyverrel! Nem jár a kegyelem annak, Kinél zsarolt javak vannak.

5. Mert ahogyan a kút vizét frissen tartja, Éppen úgy ő frissen tartja gonoszságát. Elnyomás, erőszak az ő akaratja, Betegség és sebek, mit az ember ott lát. Fogadd el a fenyítésem, Hogy ne légy sivár, kietlen!

200 A PRÓFÉTA HARAGJA Jr. 6:9-15. 1. Így szól a Seregek Ura: Az utolsó szemig szedd meg Izraelt, hogy mind megtudja, Én vagyok a te Istened!

6. Férfi és nő foglyul esik, Öreg, aggastyán egyaránt. Másé lesz a feleségük, Másé lesz a föld és a ház.

2. Izraelre, mintha szőlő Lenne, tedd rá a kezedet, Mintha szüretelővessző Lenne, vele úgy cselekedj!

7. Mert amikor a kezemet Az országnak lakóira Kinyújtom, úgy mindezeket Mindenki megtapasztalja.

3. Vajon kinek mondhatom el, Vajon kit hívjak tanúnak, Hogy jó messze hatoljon el, Oda, hol figyelni tudnak?

8. Hiszen az apraja, nagyja Közöttük mind nyerészkedik. Prófétája és a papja Hamisságban jeleskedik.

4. Fülük körülmetéletlen, Így figyelni ők nem tudnak. Lázadnak az Ige ellen, Ellenségei az Úrnak.

9. Népemnek ezt a romlását Csak könnyelmű beszédekkel Egyszerűen úgy gyógyítják, Hogy mondják: Béke. - De nincsen!

5. Eltölt most az Úr haragja, Magamban nem tarthatom már. Töltsd ki dühöd az ifjakra S a gyerekekre az utcán!

10. Szégyenkezniök kellene, Mert utálatos, mit tettek, De ők nem hajlandók erre, Mert ők nem olyan emberek.

11. Ők már pirulni sem tudnak. Ha itt lesz az összeomlás S a megtorlás, mind elbuknak. Az Úr mondja mindezt, nem más. „HIÁBA” Jr. 6:16-21. 1. Így szól az Úr: Az utakra Álljatok ki s nézzetek szét, Amelyik jó, jertek arra, Keressetek ősi ösvényt!

5. Íme, veszedelmet hozok Most erre a makacs népre, Amely ismét nem hallgatott Az értelmes, szép beszédre.

2. Lelketeknek így nyugalmat Találhattok, megígérem. De ők meg sem hallgatták azt, Amit az Úr mondott éppen!

6. Gondolataik gyümölcsét Leszedhetik azon nyomban. Tanításom megvetették. Így döntöttem haragomban.

3. Őröket is állítottam, Figyeljenek a kürtszóra, De ők nem figyeltek ottan, Nem voltak készek a jóra.

7. Minek nekem a sok tömjén, Amely Sebából érkezik, S a nád, mely nő azok földjén, Kik ott illatát élvezik?

4. Ezért halljátok meg, Népek, És tudd meg, te Gyülekezet, Mi vár rájuk, mit remélhet Ez a nép és ez a sereg!

8. Égő áldozataitok Nekem ugyan nem kedvesek, S melyeket véresen hoztok, Azok éppúgy nem tetszenek.

201 9. Így szól az Úr: Buktatókat Állítok fel e nép elé, Az apákat s a fiúkat Elbuktatom errefelé.

10. Abban elbuknak egyaránt Az apák és a fiaik És bűnrészeseik gyanánt Barátaik, szomszédaik.

ÉSZAKI ELLENSÉG Jr 6:22-26. 1. Így szól az Úr: Íme, egy nép Közelget észak földjéről. Nagy nemzet hozza seregét, Mely felkel a föld széléről.

4. Ne menjél ki a mezőre, És ne járkáljál az úton, Mert vár rád ellenség tőre, Lépten-nyomon iszonyodol!

2. Íjat és kopját ragadnak, Hangjuk úgy zúg, mint a tenger. Vadak ők, nem irgalmaznak, Jó a ló, éles a fegyver.

5. Hallgass rám, népem leánya! Gyászolj, és hamuban fetrengj! Öltözzél fel zsákruhába, Mert van miért kesergened!

3. Mint harcosok, sorakoznak Ellened, Sion Leánya. Akár a szülő asszonynak, Olyan szívünk szorongása.

6. Zokogjál csak keservesen, Van is miért szomorkodnod! A pusztító jön hirtelen, S feldúlja házad, országod.

CSALÓDOTT PRÓFÉTA Jr. 6:27-30. 1. Népem megvizsgálójává Rendeltelek, hogy kutassad Életét, s tedd láthatóvá, Ami belőle megmaradt.

3. Habár zihált a fújtató, Csak ólom jött ki a tűzből, Mind hiába, az olvadó Fém nem tisztult meg a tűztől.

2. Mindnyájan elvetemültek, Lázadók, és rágalmakat Mindenfelé terjesztenek: Közönséges rezek, vasak.

4. A gonosz csak gonosz maradt. Ami meg nem tisztítható Az ezüstből, az csak salak. Elveti a mindenható.

7. fejezet Oly nép ez, amelyet az Úr eltaszított GYÁSZÉNEK A HEGYTETŐKÖN Jr 7:29. A hajkoronádat nyírd le és elhajítsd! A hegytetőkön zengd gyászének hangjait! Oly nép ez, amelyet az Úr eltaszított, Mert megvetette őt. Rá megharagudott.

202 8. fejezet Konokság, ítélet, gyász IZRAEL KONOKSÁGA Jr 8:4-9.

1. Mondd meg nekik, hogy így szól az Úr: Aki elesik, nem kel-e fel, És aki rossz úton csatangol, Az nem visszafelé menetel?

5. A gólya, mely fenn száll az égen, Tudja költözésének napját, A gerle, daru s fecske régen Az ismert utakon halad át.

2. Ez a nép miért tért tévútra? Jeruzsálem miért tévelyeg? Miért csalárdság az ő útja? Megtérnie mért nem lehetett?

6. Vigyáz, hogy mikor repüljön el, S mikor lesz az, hogy hazatérjen, De az Úr adta törvényekkel Nincsen tisztában az én népem.

3. Figyeltem, s akkor azt hallottam, Hogy nem őszintén beszélgetnek, Gonoszságát nem bánja ottan Senki sem. Hamis, amit tesznek.

7. Azt mondjátok, hogy bölcsek vagytok, Pedig az írástudók tolla Hazug, és ti is hazudoztok, Sosem éltek igazat szólva.

4. Mindenki össze-vissza futkos, Mint a harcban száguldó lovak. Senki nyíltan nem szól, csak sugdos, S mindnyájan konokul hallgatnak.

8. De a bölcsek szégyent vallottak, Megijedtek, zavarba jöttek. Az Ige, mit meg nem tartottak, Végül beteggé tette őket.

SORSÁRA HAGYOTT NÉP Jr 8:10-13. 1. Asszonyotokat másoknak adom, Mezőiteket a hódítóknak, Mert szorgalmasan dolgoztok azon, Hogy nyerészkedjetek magatoknak. Nézd a prófétát s a papot, Hogy művel mind hamisságot!

3. Ezért az összeomlás idején Ezek mindnyájan csúful elesnek, A megtorláskor mind, aki még él, Elbukik. Sorsuk ez lesz ezeknek. Az Úr szólt. Ne feledjétek! Mit mond, komolyan vegyétek!

2. Népemnek baját úgy gyógyítgatják, Hogy könnyelműen ezt hallja a nép: Békesség - hisz mind ezt mondogatják, De valójában nincsen békesség. Szégyenkezniök kellene, De nem pirulnak el bele.

4. Elmentem hozzájuk szüretelni, De nincs füge fán, nincs szőlő tőkén. A fa ott áll hervadt levelekkel, Nincsen termés a száradt venyigén. Így sorsukra hagyom őket, Nem vigyázom jövőjüket.

„VÉTKEZTÜNK AZ ÚR ELLEN” Jr 8:14-17. 1. Miért maradnánk mi veszteg? Oda, hol nagy biztonság van, Jertek gyorsan, siessetek! Csak jobb a nagy városokban.

2. Csakhogy az Úr úgy ad nyugtot, Hogy ad inni mérget nekünk, Nem szőlőlevet, nem mustot, Hisz’ az Úr ellen vétkezünk.

203 3. Óhajtozunk békességre, De nem köszönt ránk a jólét. Gyógyulni szeretnénk végre, De csak rettegés jön onnét.

5. Ha megjönnek, megemésztik Kegyetlenül az országot. A lakókat sem kímélik, Feldúlják az összes várost.

4. Dán felől már jól hallhatod Paripáik prüszkölését. Még a föld is reng alattuk, Hallod mének nyerítését.

6. Mérges kígyót küldök rátok, Az majd megmar benneteket, Nem fog rajta varázslástok. Ezt üzeni az Úr nektek.

HIÁBAVALÓSÁGOK Jr 8:18-20. Gyógyíthatatlan vagyok, terhelnek a gondok, Még a szívem is beteg, mert kiáltást hallok. Messze földről jön felém népemnek sírása, És ezt kérdik: Sionnak nincsen már királya?

Miért bosszantottatok engem bálványokkal, Hiábavalósággal, hamis áldozattal? Elmúlt a nyár, és véget ért már az aratás, De hozzánk csak nem jött meg a várt szabadulás.

„GYÁSZOLOK” Jr 8:21,22. Engemet is összetört népem pusztulása, Elfogott a rémület, nagy szívemnek gyásza. Nincs balzsam Gileádban? Nincsen ottan orvos? Népem sebe ekképpen be nem gyógyul ott most. NEGHOLTAK SIRATÓJA Jr. 8:23. Bárcsak fejem a víznek s szemem a könnyeknek Forrásává válnék! Éjjel-nappal azoknak, akiket megöltek, Siratója lennék! 9. fejezet Siratóének a halott nép felett AZ EGÉSZ NÉP ROMLOTT Jr 9:1-8. 1. Bárcsak lenne a pusztában Egy kunyhóm az út mentén! Ott hagynám népem magában, Jó messze elkerülném, Mert hűtlen lett ez a nép, Mint a nő, ki félrelép.

3. Elkövet sok gonoszságot, Egyet a másik után. Soha nem szól igazságot, Dadog csak kurtán-furcsán. E nép engem nem ismer. Így panaszkodik Isten.

2. Olyan e népnek a nyelve, Mint a kifeszített íj, Hazugsággal van meg telve, Mint a vadra kilőtt nyíl. Mind csak hatalmaskodik, Ha szól is, hazudozik.

4. Ki-ki felebarátjától Vigyázzon óvatosan! No meg az atyafiaktól! Csalják alattomosan. Felebarát és testvér Álnok rágalmat beszél.

204 5. Mind becsapják az emberek Egymást, csak hazudoznak, És koptatják a nyelvüket, Keverik a szavakat. A tanyájuk álnokság, Minden tettük romlottság.

6. Így szól a Seregek Ura: Megolvasztom e népet, Mert így cselekszik, bár tudja, Ellenem mennyit vétett. Gyilkos nyíl ennek nyelve, Álnok minden beszéde.

7. Egymással szépen megférnek, De ha vannak magukban, Cselt szőnek, és mit beszélnek, Méltó, hogy megtoroljam. És én bosszút ne álljak, Ha ők velem így bánnak? SIRATÓÉNEK Jr 9:9,10. Zokogva siratom a hegyeket, Gyászolom a puszta legelőket. Ember nem jár arra, mert kiégtek, Arra már egyetlen nyáj sem béget. Az állatok elköltöznek, Madarak fenn nem köröznek.

Jeruzsálem kőhalommá válik, Már egyetlen zarándok sem jár itt. Ott fognak tanyázni a sakálok, De ember ezentúl már nem jár ott. Júda városait pedig Lakatlanná teszem eddig.

„MIÉRT?” Jr 9:11. Miért pusztul el az ország, Belőle mért lesz pusztaság, Olyan föld, hol senki sem jár? Egy vándor sem jön erre már. SIONRÓL HANGZIK SIRATÓÉNEK Jr 9:16-18. A Seregek Ura ezt mondja most nektek : Siratóasszonyok mind ide jöjjenek! Mind, aki sirat és zokog temetésen, Nehogy késlekedjék, gyorsan erre térjen!

Sietve kezdjetek elsiratni minket! A mi szemünkből is hulljanak a könnyek, Mert siratóének hangzik a Sionról, Mely ehhez a néphez és ez országhoz szól!

„BELÉPETT A HALÁL” Jr 9:19,20. Hallgassatok, Asszonyok, az Úrnak szavára! Fogja fel a fületek, amit Ő mond nektek! Mindenki jól figyeljen saját leányára, S tanítson meg neki szomorú gyászéneket!

Palotáink ablakán belépett a halál, Kiirtotta az utcákról a gyermekeket. Az ellenség lesben áll, és már csak arra vár, Hogy megtisztítsa ifjainktól a tereket.

205 HALOTT MINDENFELÉ Jr 9:21. Beszélj így - szól az Úr -, a rengeteg halott Úgy hever szanaszét, mint trágya a mezőn S kéve, mit a kaszás maga mögött hagyott, De össze nem szedik sem korán, sem későn. „ÉN VAGYOK AZ ÚR” Jr 9:22,23. Az Úr ezt mondja: A bölcs ne dicsekedjék Bölcsességével, se erejével a hős! A gazdag gazdagságával ne kérkedjék! Ne bizalkodjék el senki, mert ő erős!

Aki dicsekedni akar, az csak azzal Dicsekedjék, hogy ő tudja, én ki vagyok! Én vagyok az az Úr, aki hatalommal Gyakorol jóságot, igazságot, jogot.

A földön én teremtettem meg a szelet Azért, mert ezekben telik az én kedvem. Lelkemből tinektek adom mindezeket. Így szól az Úr: Ez most az én üzenetem. 10, fejezet Isten és a bálványok HIÁBAVALÓ BÁLVÁNYOK Jr. 10:1-5. 1. Pogány szokásokat el ne tanuljatok! Az égi jelektől soha ne féljetek! Kik ezektől félnek, azok a pogányok, Ők minden ilyentől eleve rettegnek.

3. Aztán feldíszítik ezüsttel, arannyal, Kalapáccsal rögzítik, hogy el ne dőljön. Mint madárijesztő egy kerek kalappal, Olyan ez, mint az kinn az uborkaföldön.

2. A pogány bálványok mind hiábavalók, Hiszen csak egy fát vágnak ki az erdőben, S a mester abból készít imádnivalót. De hiszen attól az csak egy fa merőben!

4. Ezek nem beszélnek, hordozni kell őket, Mert élettelen fák ők, menni nem tudnak, Nem járják be, honnan jöttek, az erdőket, Nem tudnak ők tenni jót, úgy sem, mint rosszat.

„NINCS HOZZÁD HASONLÓ” Jr 10:6-9. 1. Uram! Nincsen tehozzád hasonló. Nagy vagy Te, és nagy a te hatalmad. Te vagy e földön a Mindenható, És félelmetes a te uralmad.

3. Hozzád hasonló bölcs sehol nincsen. Máshol vannak ostobák s bolondok, Kik bálványt imádnak, mely nem Isten, De téged nem dicsőítenek ott.

2. Tisztelnek téged, népek Királya! Ez a tisztelet megillet téged. Nincsen e földnek olyan országa, Amelyben téged ne ismernének.

4. Ezüsttel, melyet Tarsisból hoznak, És arannyal a messzi Ufázból Sok tehetetlen bálványt bevonnak, De az így sincsen másból, csak fából.

5. Ügyes mesterember megcsinálja, Színes bíborba felöltöztetik, Ötvös mesterek keze munkája, Nem Isten, nem él, csak fa mindegyik.

206 AZ ÖRÖKKÉVALÓ KIRÁLY Jr 10:10. Csak az Úr az igaz Isten, És Ő az örökkévaló. Ha háborog, remeg itten A föld, s minden alattvaló

Bosszús hangját földi népek Nem bírják el, félnek tőle. Tőle éppen azért félnek, Hiszen király Ő örökre.

„Ő A MINDENSÉG FORMÁLÓJA” Jr 10:12-16. 1. Az Úrnak ereje alkotta a földet, Bölcsen a világot megszilárdította. Értelmesen kifeszítette az eget, És mindezt egymással jól összehangolta.

3. Minden embernek megáll a tudománya, Készítményével szégyent vall minden ötvös, Hiszen lélek nélkül áll ottan bálványa, Korhadó fadarab az csak, nem örökös.

2. Mennydörgő szavára az égen víztömeg Támad, és felhőt hoz a földnek széléről. Villámokkal együtt hozza az esőket, Titkos kamráiból messze zúgó szél jön.

4. Hitvány, nevetséges dolgok ezek itten, A megtorlás idején semmivé lesznek. Jákób osztályrésze azonban nem ilyen, Mivel az Úr nem hasonmása ezeknek.

5. Isten az ő ura, világ formálója, Kinek tulajdona Izraelnek törzse. Az ő neve ismert: Seregeknek Ura, Ő védi és óvja hű népét örökre. ELŰZÖTT LAKOSOK Jr 10:17,18. Szedd fel a földről batyudat, Ostromlott város lakosa, És hallgassad meg Uradat, Aki ítéletét mondja:

Parittyámból kirepítem Az országnak lakosait. Mindegyiket bekerítem, És ráküldöm gyilkosait.

TELJES ÖSSZEOMLÁS Jr 10:19-22. 1. Jaj nekem, mert összetörtem, Gyógyíthatatlan a sebem! Itt fekszem most összetörten, Ép tag nem maradt énbennem.

3. Eltépték a köteleket, És fiaim is elhagytak. Olyanok itt már nincsenek, Kik kifeszítnék sátramat.

5. Ezért nem is boldogultak, Egész nyájuk szétszóródott. Védekezni már nem tudtak, Ellenállás már nem volt ott.

2. Azt gondoltam, e bajomat Majd csak kibírom valahogy, De ledöntötték sátramat A dühösen rám támadók.

4. A lehullt sátorlapokat Nem vonja fel senki többé. A pásztorok buták voltak, Nem álltak fel uruk mögé.

6. Zúgás hangzik észak felől. A városok mind pusztává Válnak Júdában, és e föld Lesz sakálok tanyájává.

207 JEREMIÁS KÖNYÖRGÉSE Jr 10:23-25. 1. Tudom, Uram, hogy az ember Nem ura az életének, És e földön bárhol jár-kel, Nem vezére lépteinek.

3. Öntsd ki tüzes haragodat Mindazokra a népekre, Amelyek nem tudnak rólad, S nem várnak segítségedre!

2. Fenyíts ezért minket, Uram, De könyörgök, csak mértékkel! Fellobbanó haragodban Ne tégy semmivé végképpen!

4. Jákóbot megemésztették, Megsemmisítették végleg, Tönkretették lakóhelyét, Nincs hol élnie e népnek.

11. fejezet Letördelt ágak FELESLEGES ÁLDOZAT Jr 11:15,16. Mit akarsz, én kedves Népem, templomodban? Ott akarod sok ravasz terved elérni? Talán szent hússal elfüstölt áldozattal Akarsz bűneidre bocsánatot kérni?

De ha tőled messze jár a veszedelem, Azután már megint csak egy jót nevetnél? Az Úristen viszont nem nevetgél ezen, Számon tart Ő mindent, mit ellene tettél.

Az Úr téged szépen zöldellő gyümölcsű, Formás növésű olajfának nevezett, De zúgó viharban romboló és szörnyű Lángokban, ágaid tépve, elégetett. SZÍVEK VIZSGÁLÓJA Jr 11:20. Seregeknek Ura! Te, az igaz Bíró, Aki a szíveket, veséket vizsgálod, Add látnom, miképpen leszel bosszúálló Rajtuk, hiszen minden titkomat Te látod! 12. fejezet Szerencsés bűnösök - elpusztult ország AZ ÖLDÖKLÉS NAPJA Jr 12:1-4. Igaz vagy, Uram! Hogyha perlek is veled, Hadd szóljak néhány szót most az igazságról! A bűnösök, mondjad, miért szerencsések, S kik csalárdul járnak, mért élnek mégis jól! Elültetted őket, gyökeret is vertek, Szépen fejlődnek, és gyümölcsöt is hoznak. Szájukkal tehozzád közelebb kerültek, De szívükkel annál messzebb kalandoznak.

208 Uram! Te jól ismersz, hiszen megvizsgáltál, És látod, hogy teljesen tied a szívem. A szolgálatomra nem hiába vártál, Amikor csak küldesz, én elmegyek híven. Válaszd külön őket, miként a juhokat, Melyeket különválasztanak levágni! Készítsd fel a végzetes napra várókat Gyilkosaiknak fegyvere elé állni! Ki tudja, hogy a föld vajon meddig gyászol, Meddig marad száraz még a mező füve! Állat és madár, mely találtatik bárhol, Elpusztul, mert súlyos a lakosok bűne. Ők pedig tévesen most is azt gondolják, Hogy nem ismeri az Úr az életüket, Ezért amit kezdtek, tovább is folytatják, Azt hiszik, Isten nem látja meg végüket. „MIT CSINÁLSZ A JORDÁN SŰRŰJÉBEN?” Jr 12:5. Ha a gyalogosokkal futva kifáradsz, A lovakkal hogyan fogsz majd versenyezni? Csak ha nyugodt földet magad körül láthatsz, Úgy tudod magad biztonságban érezni. Akkor mit csinálsz a Jordán sűrűjében, Hiszen ott nehéz lesz élni békességben? ELPUSZTULT ORSZÁG SZOMORÚ NÉPE Jr 12:7-13. 1. Elhagytam házamat és örökségemet, Ellenségnek adtam, akit nem kedvelek. Úgy bánt velem örökségem, mint oroszlán Az erdőben, ő is éppúgy ordított rám. Ezért meggyűlöltem Az én örökségem.

3. Szőlőmet sok pásztor folyton pusztította, Drága osztályrészem csúnyán megtaposta. Azok, mik itt voltak, mind gyászba borultak, Oly sivárrá lettek, akár a sivatag. Az ország sivatag, Senki sem bánja azt.

2. Az én örökségem, mint a tarka madár, A többi madár között a középen áll. Ti, mezei vadak, itt összegyűljetek! Jöjjetek sietve, mindent megegyetek! Jertek ti, madarak És mezei vadak!

4. A kopár hegyeken jönnek a pusztítók, Mint az Úr fegyvere, dúlják az országot. Az egyik végétől a másik végéig Tönkretesznek mindent, nincsen békesség itt. Egyetlen embernek Békéje nem lehet.

5. Búzát vetettek ők, de tövist aratnak, Sokat fáradnak, de hiába dolgoznak. A termésükkel ők csak szégyent vallanak. Ez a vége az Úr tüzes haragjának. Az ember csak tövist arat A lángoló harag miatt.

209 13. fejezet Elbizakodottság - romlás „NE LEGYETEK KEVÉLYEK!” Jr 13:15-17. Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, Mert az Úr szól, ti pedig dicsérjétek Istenteket! Még mielőtt sötétséget s homályt bocsátok rátok És mielőtt a hegyeken félve botladoznátok, Az Úristent dicsérjétek, És ne legyetek kevélyek! Ti világosságot vártok, de a halál árnyékát Hozza rátok, és sötétbe borítja a tájékát Házatoknak, földeteknek, mert rá nem hallgattatok, Ezért kevélységetekben titokban sírni fogtok. Szememből sűrű könny árad, Fogságban látom a nyájat. „KÖRÜL VANNAK ZÁRVA” Jr 13:18,19. Mondd el a királynak, A király anyjának: Megalázkodjatok, Mert a koronátok Büszke fejetekről Leesik majd egyből!

Júdában sok város, Mely déllel határos, Jaj, körül van zárva Kemény ostromzárba! Viszik nemsokára Júdát a fogságba.

PANASZDAL JERUZSÁLEM FELETT Jr 13:20-27. 1. Jeruzsálem! Tekints fel és nézzed: Északról jönnek feléd a népek! Hol van a juhnyáj, melyet rád bíztak, A pompás birkák, melyek meghíztak?

4. Ha a néger bőrét megmásítja, Vagy a párduc foltjait ritkítja, Csak akkor fogtok ti majd jót tenni, És tudjátok a rosszat elvetni.

2. Mit szólsz majd, hogyha az Úr megbüntet? Mikor azok föléd kerekednek, Akik régen barátaid voltak, Nem szakadnak rád a nagy fájdalmak?

5. Szétszórom őket úgy, mint a puszta Szele a polyvát messze sodorja. Ezt mérem én rád, ez lesz a sorsod, Mert nem tűröm már el hazugságod.

3. Ha azt kérdezed, hogy miért lesz ez, Bűneid miatt ér ez tégedet: Lerántják majd a ruhát terólad, Megszégyenít a durva erőszak.

6. Ruhád én is arcodra borítom, Hogy gyalázatod messze virítson, Halomban látom paráznaságod A mezőn s vele minden bálványod.

7. Jeruzsálem, így hát jaj teneked!! Ha nem tisztulsz meg, mi lesz teveled? Sok a te mocskod, nagy néped vétke. Tudod-e, mi lesz ennek a vége?

210 14. fejezet „Csak rettegünk” A NAGY SZÁRAZSÁG IDEJÉN Jr 14:2-6. 1. Gyászba borult egész Júda, Kapuiban ájuldoznak, Földjüket ellenség dúlja, És országszerte gyászolnak.

4. Visszahozzák edényüket, De egy csepp víz sincsen bennük. Eltakarják a fejüket, Hogy ne láttassék szégyenük.

2. Erős jajkiáltás hangzik Jeruzsálem házaiban. A gazdagok vízért küldik Szolgáikat innen-onnan.

5. Rémüldöznek a termőföld Miatt, mert eső sehol sincs. Mindenkit a szégyen eltölt, Mert nincsen víz, ez a nagy kincs.

3. A mocsárhoz is elmennek, Elviszik edényeiket, De vizet még ott sem lelnek; Visszajönnek, szégyenkeznek.

6. A szarvas is, ha megellik, Ott hagyja fiát a mezőn. A vadszamár csak bóklász itt Az üres, kopár hegytetőn.

7. Levegő után kapkodnak, Mint az ordító sakálok. Erre-arra tántorognak, De füvet senki sem lát ott. IZRAEL REMÉNYSÉGE Jr 14:7-9. Ha ellenünk szólnak is bűneink, A te nevedre légy tekintettel! Szomorítottak téged tetteink, Sokszor megbántottunk vétkeinkkel. Uram! Úgy bánj velünk, Más urunk nincs nekünk!

Te vagy Izraelnek reménysége, Szabadítója nagy nyomorában. Ne légy csak a néped jövevénye, Ki vándorként jár-kel az országban! És ne csak éjjelre Térj be hozzánk végre!

Ne légy olyan, mint egy riadt ember, Mint férfi, ki nem tud segíteni, Hiszen Te köztünk vagy este-reggel, Ne hagyjál hát bennünket elveszni! Kit rólad neveznek, Soha el nem veszhet. SÚLYOS SEBEK Jr 14:17,18. Mondd el nekik ezt az Igét: Hullik már szememből a könny. Nézzed népem súlyos sebét! Összeroppan tőle rögtön.

Mert fájdalmas csapás érte Népem kedves szűz leányát. Hogyha kimegyek a rétre, Látom holtak sokaságát.

A városba ha bemegyek, Látok éhes szenvedőket. Papok, próféták elmennek, Ahol nem ismerik őket.

211 „BÉKESSÉGRE VÁRTUNK” Jr 14:19-22. 1. Ennyire megvetetted Júdát, És Siont szívből megutáltad? Végzetes csapásoknak súlyát Mireánk miért bocsátottad? Vártunk békességet, De csak rettegés lett.

3. Ne engedd trónod meggyalázni, Ne bontsad fel a szövetséget! Tudnak-e vajon esőt adni A bálványok, vagy békességet? Ki ad záporesőt? Siess, keresd meg őt!

2. Gonoszságunkat elismerjük, Atyáink bűnét is bevalljuk. Ellened mindnyájan vétkeztünk , Azért van ez a csapás rajtunk. Nevedért mi kérünk: Legyen békességünk!

4. Te vagy egyedül a mi Urunk, Csakis tebenned reménykedünk. Egyedül tehozzád fordulunk, Rajtad kívül nincs más Istenünk. Hiszen mindezeket Csak Te teremtetted.

15. fejezet A próféta kesergése KI MIRE MÉLTÓ Jr 15:2. Ki halálra méltó, az megy a halálba, Ki fegyverre méltó, az fegyver elé megy, Ki fogságra méltó, az megy a fogságba, Ki éhezni méltó, szenved éhínséget. JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA Jr 15:5-9. 1. Ugyan ki könyörül, Jeruzsálem, rajtad? Sorsodat ki szánja, és ki tér be hozzád? Vajon ki kérdezi meg tőled, hogy hogy vagy? Ha egyedül leszel, ajtót majd ki nyit rád?

4. Több lesz ott az özvegy, mint homok a parton. Az anyát, az ifjút éppen fényes délben Könyörtelen ellenséggel elpusztítom, S félelmet bocsátok rájuk nagy hirtelen.

2. Így szól az Úr: Sajnálom, te dobtál engem, Elég csúnyán nekem hátat fordítottál. Ezért úgy döntöttem, hogy kinyújtom kezem, S elpusztítlak, oly sok bánatot okoztál.

5. Hétgyermekes anya kileheli lelkét, Lemegy neki fényes nappal már a napja. Nehezen bírja elviselni szégyenét, Elviselhetetlen lesz a gyalázatja.

3. A szórólapáttal széjjelszórom őket Az ország különböző városaiban. Nem tarthatják karjuk között gyermeküket, Mert nem tudtak hozzám térni bajaikban.

6. Még maradékukat is kiszolgáltatom Az ellenség halált hozó fegyverének. Ez az üzenete - figyeljetek nagyon Az Úristen hozzánk szóló Igéjének.

PERLEKEDŐ PRÓFÉTA Jr 15:10. Jaj nekem, Anyám, mert arra szültél, Hogy perlekedjem és vitatkozzam, És amit érzek, mondjam el tüstént, Röviden szóljak róla vagy hosszan!

Kölcsönt nem adtam, és nem is kaptam, És mégis átkoz mindenki engem. Köszörülik ők nyelvüket rajtam, Ezért kell vitatkoznom s perelnem.

212 LÁNGRA LOBBANT HARAG Jr 15:11-14. 1. Az Úr ezt így mondta: Javadat munkáltam, Közbeléptem érted az ellenség ellen, A veszedelemben és nyomorúságban, Hogy megmentselek, csak arra törekedtem.

3. Ezt teszem teveled a sok vétked miatt, Melyet országszerte gyakran elkövettél. Fel fogom sorolni veled szemben mindazt, Valaha is amit én ellenem tettél.

2. El lehet-e törni az északi vasat, Szét lehet-e zúzni az ottani rezet? Mert prédára vettem a te vagyonodat, Nem kapsz érte semmit, elveszem kincsedet.

4. A te ellenségednek foglyává teszlek, És olyan országba hurcolnak el téged, Amelynek népei mind ismeretlenek, Mert haragom lángra lobbant, pusztít, éget.

„MINT A CSALÓKA PATAK” Jr 15:15-18. 1. Ismersz, Uram, engem! Kérlek, gondolj velem! Fogd az én pártomat, Bosszuld meg bajomat!

3. Igéd ha eljutott Hozzám, vidámságot Szerzett, hiszen engem Rólad neveztek el.

5. Én nem vigadozom, Nem is tréfálkozom. Magamra maradtam, Mert kezed van rajtam.

2. Az ellenség keres. Ne legyél türelmes, Hisz’ tudod, hogy érted Mily gyalázat érhet!

4. Seregek Istene! Te vagy, kinek neve Jelent nekem jövőt, Szívbéli örömöt.

6. Elöntött a bánat, Érzek nagy fájdalmat. Csak sírok szüntelen, Nem gyógyul a sebem.

7. Én olyannak látlak, Mint csalóka patak, Amelyben áradó Víz nem található. ISTEN VÁLASZA Jr 15:19-21. 1. Hogyha megtérsz, megengedem, Szolgálatomba állj újra, De ne legyen értéktelen, Amivel kiállsz az útra!

3. Bevehetetlenné teszlek, Mint az ércfal, velük szemben. Küzdnek, de nem bírnak veled, Mert állsz erős védelmemben.

2. Akkor te szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniök. Elküldlek hozzájuk, mehetsz, Velük töltheted az időt.

4. Így szól az Úr: Megsegítlek, És a gonoszok kezéből Megszabadítlak, kiveszlek, És megmentelek e néptől.

16. fejezet Ígéret A POGÁNYOK IS MEGTÉRNEK Jr 16:19-21. 1. Óh Uram, én erőm és mentsváram, Menedékem a nyomorúságban! Tehozzád jönnek majd a nemzetek Jó messziről, és ezt mondják neked:

2. Bevalljuk, hogy hamis isteneik Voltak elődeinknek még régen. Azok közül egyik sem ér semmit, Nem urak ők sem földön, sem égen.

213 3. Jól tudjuk, hogy azok nem istenek, Melyeket fából csinált az ember, Fafaragó mester elkészített, De hiába bízott ő ezekben.

4. Ezért most megmutatom, hogy tudják, Hogy az én nevem: Örökkévaló. Megismerik majd kezem hatalmát, Mert e földön nincs hozzám hasonló.

17. fejezet Bűn és oltalom JÚDA BŰNE ÉS BŰNHŐDÉSE Jr 17:1-4. 1. Júda bűne fel van írva Vasból készített vesszővel, És a szívük táblájára Fel van vésve gyémánt heggyel.

4. Másoknak zsákmányul adom Vagyonodat, kincseidet, Mert te csak halmozod folyton Ellenem a vétkeidet.

2. Fiaik bálványaikkal Törődnek magas halmokon, Bajlódnak oltáraikkal Zöld fákkal fedett dombokon.

5. Undok áldozóhalmaid Ott vannak minden vidéken. Lobognak áldozataid Az egész területeden.

3. Azok után futkároznak Ég felé törő hegyeken, És oltáraiknak hoznak Áldozatot egyen-egyen.

6. Elveszíted örökséged, Amelyet én neked adtam. Mások szolgájává teszlek Téged idegen országban.

7. Mindezt azért, mert haragom Izzó lángra lobbantottad,

S ezt a lángot égni hagyom, Nem mérséklem haragomat.

AZ ISTENBEN BÍZÓK ÉLETE Jr 17:5-8. 1. Ezt mondja az Úr: Átkozott Az a férfi, ki emberben Bízik, s keres fogódzkodót Saját testi erejében.

3. A pusztában nem reméli, Hogy jó sorsa köszönt rája. Életét tengetve éli, Befordulva magányába.

5. Mint víz mellé ültetett fa, Gyökereit a folyóig Ereszti, és üde lombja Vizet nyer a folyótól itt.

2. Ugyanakkor pedig szíve Az ő Urától elfordul. Mint a száraz bokor színe, Az ő szíve úgy eltorzul.

4. De áldott lesz az a férfi, Ki mindig az Úrban bízik. Ő életét másképp éli, S őt mások is másképp nézik.

6. Nem fél, ha eljön a hőség, Lombja akkor is zöld marad, Mindig meghozza gyümölcsét, Nem roskadoz gondok alatt.

AZ EMBERI SZÍV ISMERŐJE Jr 17:9-13. 1. Csalárdabb a szív mindennél. Ki tudná azt kiismerni? Ez lehetetlen embernél, De az Úr ezt is megteszi.

3. Én úgy bánok mindenkivel, Ahogy ő azt megérdemli, Amit vetett tetteivel, Gyümölcsét annak szedheti.

2. A szívek megvizsgálója, A lelkek megítélője Vagyok, mindenek bírója, Titkoknak is ismerője.

4. Olyan, ki törvénytelenül Gyűjt magának gazdagságot, Mint madár, mely más fészkén ül, Nem az övék a tojások.

214 5. Annak élete derekán Mindent itten kell hagynia, Nem élvezi, hogyha netán Mindenki bolondnak tartja.

7. Uram! Izrael reménye Te vagy, s mind megszégyenülnek, Kik tetőled messze térve Takargatják szégyenüket.

6. Kezdettől fogva felséges És dicsőséges a trónod, Ahol állnak a szentélyek, S azok előtt én hódolok.

8. Azok nevét porba írják, Akik tőled elpártolnak, Hiszen azok mind elhagyják Forrását a nagy folyóknak.

IMA ISTEN OLTALMÁÉRT Jr 17:14-18. 1. Gyógyíts meg, Uram, és akkor meggyógyulok! Szabadíts meg engem, és megszabadulok! És akkor én mindig csak téged dicsérlek. Szívemből tehozzád száll fel ez az ének.

3. Te jól tudod, hogy mi jött ki az ajkamon. Kérlek, hogy azon a veszedelmes napon Ne okozzál nekem oly nagy rémületet, Hiszen amit mondtam, ismert volt előtted!

2. Ők ugyan ezt mondják: Hol az Úr Igéje? Mikor teljesedik be minden beszéde? Én nem vonakodtam, hogy pásztorod legyek, Nem én kívántam a végzetes időket.

4. Az én üldözőim szégyenüljenek meg, Ne én legyek az, aki megszégyenülök! Akik rám támadtak, azok remegjenek, De hogy én remegjek, azt Te ne engedd meg!

5. Rájuk hozd el a veszedelemnek napját, Ellenségemnek pusztítsd apraját-nagyját! Kérlek, hogy ismételten zúzd össze őket, Így semmisítsd meg a gonosz cselszövőket. 18. fejezet Hűtlenség és összeesküvés ÉRTHETETLEN HŰTLENSÉG Jr 18:13-17. 1. Kérdezzétek csak meg a népeket: Ki hallott ilyesmit? Borzalmas dolog, mit elkövetett Izrael lánya itt. Izraelnek szűz leánya: Befedi hűtlenség árnya.

3. Eltántorították messze őket A régi ösvényről. Elcsábították a tévelygőket Őseik földjéről. Egyenetlen úton járnak, Más csapásokat találnak.

2. A Libánon sziklás tetejéről Eltűnik-e a hó? Kiszárad-e az idegen földről Csörgedező folyó? De engem elfelejt népem, Másnak tömjénez, nem nékem.

4. Így teszik pusztává országukat, S így marad örökre. Akik arra járnak, megborzadnak, Ha néznek ezekre. És az, aki csak ezt látja, Mindegyik fejét csóválja.

5. Keleti szélként szétszórom őket Az ellenség előtt, És a vesztük napját keresőket. Mind, aki erre jött, Arcom látni nem engedem, Csak hátulról láthat engem.

215 ÖSSZEESKÜVŐK JEREMIÁS ELLEN Jr 18:19-23. 1. Figyeljél rám, Uram! Halld meg, mit beszélnek Az ellenfeleim, kik rosszal fizetnek A jóért!! Amellett vermet ásnak nekem. Mutasd meg, hogy akkor mit lehetne tennem!

4. Férfiaikat terítse le a halál! Ifjaik közül aki háborúba száll, Ottan közülük mind vágják le fegyverrel! Ekképpen bánjál el ott mindegyikükkel!

2. Emlékezzél arra, hogy én eléd álltam, Szót emeltem értük, s szívből arra vágytam, Hogy elfordíthatnám róluk haragodat, Soha nem akartam nekik semmi rosszat!

5. Házaikból hangozzék ki jajkiáltás! Martalócok mindegyikük sírját ássák! Nagy erővel rájuk törjenek hirtelen! Közülük ekképpen bánj el mindegyikkel!

3. Fiaikat azért büntesd meg éhséggel, És törjenek rájuk fegyvernek élével! Asszonyaik legyenek meddők s özvegyek, Soha ne szüljenek többé gyermekeket!

6. Nekem mindenfelé ezek vermet ástak, És a lábam elé raktak le csapdákat. Arra törekedtek, hogy így megfogjanak. Mindaz csak rossz, amit ők nekem akarnak.

7. De Te, Uram, ismered gyilkos tervüket, Ezért kérlek, ne bocsássad meg bűnüket,

És ne töröld el színed elől vétküket. Roskadjanak össze mindnyájan előtted!

20. fejezet Jeremiás kesergése „KIÁLTANOM KELL” Jr 20:7-10. Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj! Megragadtál, és hatalmadba ejtettél. Hogy egész nap nevetnek rajtam, nem mindegy, És mindenki előtt gúny tárgyává tettél. Mikor megszólalok, mindig azt hirdetem, Hogy uralkodik az erőszak s elnyomás. Amit az Úr szava eddig szerzett nekem, Az mindössze gúny volt s gyalázat, semmi más. Előbb azt gondoltam, nem törődöm vele, És nem szólalok meg az Úrnak nevében, De az Ige csontjaimba van rekesztve, És perzselő tűzzé vált az én szívemben. Hosszan erőlködtem, hogy magamban tartsam, Hogy ne szóljak semmit ily nehéz helyzetben, De rájöttem, hogy nincsen rajta hatalmam, És ha az Úr elküld, nekem el kell mennem. Hallom, hogy sokan ezt suttogják: Mindenütt Iszonyat. Ezt kiáltják: Jelentsétek fel! Aztán zúg a tömeg: Mi fel is jelentjük, Dühünk elől mostan nem menekülhet el. Akik jóakaróim voltak, ők mostan Bukásomra várnak: Tán rá lehet szedni. Ellenem fordulnak mind alattomosan: Gyorsan hatalmunkba tudjuk őt ejteni.

216 „ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK!” Jr 20:11-13. Az Úr énvelem van, mint egy erős vitéz . Üldözőim ezért mindnyájan elbuknak. Gyalázatuk előjön sokszor, majd ismét Megszégyenülnek, és kudarcot vallanak.

Seregek Ura, ki gyakran megpróbálod Az igazat, s belelátsz szívbe, vesébe, Hadd lássam, hogy töltöd bosszúdat ki rajtuk, Hiszen rálátásod van az én peremre!

Énekeljetek az Úrnak, s dicsérjétek Őt, ki a gonosz hatalmából a szegényt Kiragadja, és megóv minden életet! Ő az, ki adhat a nyomorultnak reményt. „ÁTKOZOTT AZ A NAP” Jr 20:14-18. 1. Átkozott az a nap, amelyen születtem, Melyen anyám engem szült, áldott ne legyen! Átkozott, ki hírül vitte az apámnak, Hogy fia született, és örüljön annak.

3. Miért nem öltek meg anyámnak méhében? Kínlódhatott volna örökre terhében, És akkor az anyám lett volna a sírom, De mit most látok, elviselni nem bírom.

2. Úgy járjon az az ember, mint a városok, Amelyeket az Úr rommá változtatott! Jajkiáltás s harci zaj törjön fel ottan Reggel is, délben is az ilyen városban!

4. Amit itt látok, az szenvedés, gyötrelem, Napjaim egymás után telnek szégyenben. Ez a nyomorúság soha nem ér véget. Ily gyötrelmek között mondom e beszédet.

21. fejezet Elpusztul Jeruzsálem „AHOGYAN MEGÉRDEMLITEK” Jr 21:11-14. 1. Halljátok az Úr Igéjét!3. Dávid háza, figyelj ide! Ki meghozza ítéletét, Azt igazságosan tegye!

Különben kitör haragom, S mint olthatatlan tűz lobog. Tetteiket megbosszulom, Elpusztulnak a gonoszok.

5. Most azt gondoljátok, senki Tireátok törni nem mer, Nem tudja ezt tönkretenni Sem vadállat, sem vad ember.

2. Reggelenként törvényesen Hirdessetek ítéletet! Senki többé ne engedjen Eltiporni szegényeket!

4. Rátok támadok, akik lenn A völgyek mélyén lakoztok, Vagy fenn a sziklás hegyeken. Erre mindig gondoljatok!

6. Titeket én megbüntetlek, Tüzet gyújtok erdőtökben. Kapjátok, mit érdemeltek, Mindentek elég a tűzben.

22. fejezet Fenyegető jövendölések „PUSZTÁVÁ TESZLEK” Jr 22:6,7. Ha olyan volnál is, miként a Gileád Vagy a Libánonnak csúcsa, Nem kímélnélek meg, romlást hoznék terád. Legyél csak lakatlan puszta!

Ellened küldöm a durva pusztítókat, A fegyveres embereket, Aztán ők kivágják minden cédrusodat, És minden fát tűzre vetnek.

217 SIRATÓÉNEK Jr 22:10. Ne a halottat sirassátok, Ki nem él, ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy,

És kinek visszatérte nem lesz! Nem látja többé szántóföldjét, Végleg elhagyja örökségét.

„ELNYOMÓ ÉS ZSAROLÓ VAGY” Jr 22:13-17. Jaj annak, ki nem az igaz úton építi a házát, És jogtalanul építi bele a felsőszobáját, Embertársát dolgoztatja, de nem fizet semmit neki, Mit számára ingyen tesznek, abból akar gazdag lenni! Mondja: Építek palotát jó tágas felsőszobákkal, Ablakokat vágok rája, és burkolom cédrusfával, S azokat vörösre festem. Attól te nem leszel király, Hogy a cédrust felhalmozod, s elveszed, mi neked nem jár. Apád talán nem is ivott, és lehet, hogy nem is evett, Mégis törvényesen járt el, s igazsággal ítélkezett. A szegényt s a nyomorultat jogaihoz segítette, Sora mindig azért ment jól. mert igaz volt minden tette. Így tesz, aki ismer engem - ekképpen szól mostan az Úr -, De neked szemed és szíved sokszor énellenem fordul. Nem törődöl senki mással, csakis a magad hasznával, Kiontod az ártatlan vért, és gyarapodsz zsarolással. CSÚFOS VÉG Jr 22:18,19. Jaj bátyám! Jaj öcsém! Így sem siratják el: Jaj uram! Jaj felség! Ki fog így jajgatni?

Őt mint egy szamarat, csak úgy temetik el, Jeruzsálem kapuin fogják kidobni.

JERUZSÁLEM PANASZOS ÉNEKE Jr 22:20-23. 1. Menj fel a Libánonra, és jajgass! A Básánon is hallasd hangodat! Az Abárimon szintén elsirasd, Kit tönkretettek, sok barátodat!

4. Barátaid meg fogságba mennek, Téged pedig ér szégyen-gyalázat. Azért, mert nem hittél beszédemnek, Fizetsz most velük együtt nagy árat.

2. Én intettelek már akkor téged, Amikor még békességben éltél. Mindezt hiába tettem meg érted, Rám nem hallgattál, tőlem eltértél.

5. Úgy érzed, trónolsz a Libánonon, És cédrusok között van fészked? Nem leszel úrrá a fájdalmakon, Mert nem érted a józan beszédet.

3. Te így éltél ifjúságod óta, És az én szómra sosem hallgattál, Ezért messze a szél elsodorja Vezetőid nem sokkal ezután.

6. Hogy fogsz majd nyögni, ha a fájdalmak Rád jönnek, mint a szülő asszonyra! Vége nem lesz a nagy vajúdásnak, Sírva nézel a feldúlt otthonra.

218 JÖVENDÖLÉS KONJÁHÚRÓL Jr 22:28-30. Ez a Konjáhú kidobnivaló, Hitvány holmi, mely senkinek sem kell? Ő már csak olyan országban lesz jó, Amelyet nem ismerhet az ember?

Ország! Hallgassál az Úr szavára! Az Úr így szól: Úgy tartsátok számon Ezt az embert, s vigyázzatok rája, Nincs neki helye már e világon.

Olyan, mintha nem lenne gyermeke, És nem sikerül ivadékának Dávidnak trónjára felülnie, S uralkodója lenni Júdának. 23. fejezet Hűtlen pásztorok, hamis próféták BÖLCSEN URALKODÓ KIRÁLY Jr 23:5,6. Eljön majd az idő, mikor igaz sarjat Támasztok Dávidnak, éppen olyan királyt, Aki bölcsen távol tartja a bajokat, S elfojtja mindenütt a veszélyes viszályt.

Igazság s jog szerint jár el az országban, És szabad lesz Júda az ő idejében, Izrael is élhet boldog biztonságban, És többé senki sem lesz itt már veszélyben.

„ROSSZRA IGYEKEZNEK” Jr 23:9-12. Összetört a szívem, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint aki bortól elázott. Ha az Úrra és Igéjére volt gondom, Hallottam, amint sok ember elátkozott. Házasságtörőkkel tele Az egész ország belseje. Elhervad az ország, szárazak a mezők, Az emberek mindig rosszra igyekeznek. Nem találtatnak igazságot keresők. Kiknek hatalmuk van, azzal visszaélnek. A próféta elvetemült, És a pap is megszégyenült. Az Úr ekképpen szól: Még a házamban is Megtalálom förtelmes gonoszságukat. Járhatnak ők fényben, avagy homályban is, Én síkossá teszem mindegyik útjukat. Síkos úton mind elesnek; Így járnak, kik mást keresnek. Lesz úgy, hogy én hozok rájuk veszedelmet, Büntetésüknek keserves esztendejét. Kik hűtlenek lettek, nem kapnak kegyelmet, El kell szenvedniök az Úr ítéletét. Így szól az Úr: Hallgassátok! Üzenete ez hozzátok.

219 HAMIS PRÓFÉTÁK Jr 23:13-18. 1. Samária prófétái Botrányos dolgot művelnek: Mind Baal nevében áll ki, S megrontója lesz népemnek.

4. Olyanok ők, mint Sodoma Vagy Gomora énelőttem. Így szól a Seregek Ura Hamis prófétái ellen.

7. Saját szívük látomását Hirdetik, nem amit Isten Üzen. Aztán váltig mondják Mindenkinek, ki hitetlen:

2. Jeruzsálem prófétái Hasonló rosszat csinálnak, Gonoszok bátorítói, Hazugságot prófétálnak.

5. Ürömmel etetem őket, Aztán méreggel itatom, A bűnt s romlást hirdetőket Nem kerüli el haragom.

8. Békességetek lesz nektek Ezt mondják minden embernek Nem éltek át veszedelmet. Ezért nem hisznek Istennek.

3. Házasságtörők emellett, És ezért gonoszságából Eddig még senki sem tért meg Sem itten, sem sehol máshol.

6. Jeruzsálem prófétái Szívükben elvetemültek, Nem tudnak jól prófétálni. Ne higgyetek beszédüknek!

9. Ki volt az Úrhoz oly közel, Hogy őt megismerte volna? Hozzá a nép nem is jött el, Inkább ment áldozódombra.

10. Nem figyeltek Igéjére, Hagyták bármit is beszéljen, Tudták, nem fognak végtére Megtérni engedelmesen. AZ ÚR LÁNGOLÓ HARAGJA Jr 23:19-22. 1. Íme, az Úr forgószele, Lángoló haragja árad, És mint a szélvész ereje, A bűnösökre rátámad.

3. A legutolsó időkben Halljátok az Úr beszédét! Figyeljetek hát, és közben Jól fogjátok fel értelmét!

5. Ha énmellém álltak volna, Akkor az én Igéimet Szólták volna ide s tova, S hirdették volna a népnek.

2. Nem szűnik az Úr haragja, Míg el nem végzi tetteit, És míg meg nem valósítja Elhatározott terveit.

4. E prófétákat nem küldtem, Mégis nagyon igyekeztek. Velük semmit nem üzentem, De ők folyton csak beszéltek.

6. Visszahozták volna őket Az ő gonosz útjaikról És a messze tévelygőket Bűnös dorbézolásukból.

A MINDENHATÓ Jr 23:23,24. Így szól az Úr: Nem csak a közelben vagyok Isten. Az vagyok én még a távolban is. Én itt is és messze, mindenhol jól látok S ismerek mindenkit, még ha máshol van is.

Talán nem én töltöm be az eget s földet, Vagy talán nem én uralkodom mindenütt? Felettem senki sem arathat győzelmet, Népeknek itt s távol én vagyok Istenük.

SZIKLAZÚZÓ PÖRÖLY Jr 23:28,29. A szalmának mi köze a tiszta búzához? Hasonló az én Igém a tűznek lángjához. Mint sziklazúzó pöröly, olyan a hatalmam. Így szól az Úr: E föld mind az én birodalmam.

220 25. fejezet Népek pusztulása „HARSOG AZ ÚR” Jr. 25:30,31. Harsog az Úr a magasban Mennydörög szent hajlékában. Rákiált legelőjére, Az ország egész népére. Miként a szőlőtaposók, Az Úr hangja úgy harsog ott.

Elhallatszik nagy zúgása A föld végéig, hogy lássa Mindenki az Úr hatalmát, Népek feletti uralmát. A bűnösöket kardélre Hányja, keményen ítélve.

„INDUL A VÉSZ” Jr 25:32. Így szól a Seregek Ura: Indul a vész néptől néphez. Mint forgószél, megy. Ki tudja, Honnét indul, és hol végez? „JAJGASSATOK!” Jr 25:34-38. Pásztorok! Jajgassatok, Kik vezettek nyájakat! A mészárlás ideje Eljött, és már nincs messze. Nincs, hova elfutnotok, Menekülni nem tudtok.

Kiáltsatok, Pásztorok! Elpusztult a nyájatok. Jajgassatok, Vezetők! Elvesztek a legelők. A jó delelőhelyek Most már nem a tietek.

Sőt az oroszlánkölyök Is messzire költözött, Mert pusztává lett a föld, Ott már a madár sem költ. Az Úr izzó haragja Miatt van így ez rajta.

30. fejezet Vigasztaló ígéret „NAGY NAP LESZ” Jr 30:5-7. Riadt lármát hallok. Rettegés van. Békesség nincsen e széles honban. Szokott-e nálunk szülni a férfi? Kezét lágyékára miért teszi? És az arcok miért lettek Fakó sárgák? Megijedtek?

Azért lett így, mert az lesz a nagy nap. Senki sem tudja, mi lesz az alatt. Nyomorúság napja lesz Jákóbnak, Abból csak nehezen szabadulhat. De megszabadul belőle, Később már nem retteg tőle.

„VISSZATÉR JÁKÓB” Jr 30:10,11. 1. Te azért ne félj, Szolgám, Jákób! Szól az Úr: Ne reszkess, Izrael! Hazahozlak, nem maradsz távol, Visszatérsz onnét gyermekeddel.

2. Hazatér Jákób, s békében él. Csendben lesz. Nem riasztja senki. Gondtalanul él, és csak remél, Hogy jólétet ad Isten neki.

221 3. Szól az Úr: Mindig veled leszek, Biztosan megszabadítalak, És minden népnek véget vetek, Amely közé széjjelszórtalak.

4. De neked én nem vetek véget. Megfenyítlek igazságosan. Nem kerülöd el büntetésed, De rád tekintek irgalmasan.

„BEKÖTÖZÖM SEBEIDET” Jr 30:12-17. 1. Azt mondja az Úr, hogy halálos a bajod, Gyógyíthatatlan sok gennyes zúzódásod. Sebeidet senki nem is orvosolja, Gyógyír és kötszer sincsen itt már számodra. Szeretőd mind elfelejtett, Senki sem törődik veled.

3. Mivel sok a bűnöd, és súlyos a vétked, Ezért bántam én most ekképpen tevéled, De pusztítód többé nem tud leteperni, Minden ellenséged fogságba fog menni. Fosztogatóid kifosztják, Prédálóid elprédálják.

2. Megvertelek, mintha ellenség vert volna. Csak kegyetlen ember lehet ily goromba. Mindez azért, mert már régen sok a bűnöd, Ily súlyos vétkeket én tovább nem tűrök. Miért jajgatsz? Mi a bajod? Halálos a zúzódásod?

4. Bekötözöm sebed - így szól az Úr hozzád. Meggyógyítom zúzódásod, hogy te jól lásd, Gondolok rád, kit eltaszítottnak hívnak, De én téged hívlak az én Sionomnak. Veled nem törődik senki, Már csak én tudlak szeretni.

„HÁLAÉNEK HANGZIK” Jr 30:18-22. Jákób sátrainak sorsát jóra fogom fordítani, Lakóhelyeinek pedig megbocsátok, irgalmazok. A romok helyén a város olyan lesz, mint a hajdani, Ahol régen, ott most megint új paloták találhatók. Bentről hálaének Hangzik. Örvendeznek. Majd megszaporítom őket, és létszámukban nem fogynak. Aztán megbecsültté teszem, ne legyenek lenézettek. Olyanok lesznek fiai, amilyenek hajdan voltak. Szilárdan állnak előttem ezek a gyülekezetek. Akik sanyargatták, Büntetésem kapják. Uralkodik majd a közülük származó fejedelem, És közelembe engedem, mikor közeledik hozzám. Életét ki kockáztatná, hogy énhozzám közel legyen? Így szól az Úr - de elvárom, buzgó hittel tekintsen rám. Én népemmé teszlek, Istenetek leszek. „AZ ÚR FORGÓSZELE” Jr 30:23,24. Íme, az Úr forgószele, Lángoló haragja árad. Szélvész űzi mindenfele, És a bűnösökre támad.

Nem szűnik izzó haragja Addig, amíg szándékait Végül meg nem valósítja, Mindazt, amit csak akar itt.

Ezt az utolsó időkben Fogjátok majd megérteni. Mit eldöntött időközben, Akkor fogja elvégezni.

222 31. fejezet Hazatérés és bűnbánat JÖVENDÖLÉS A HAZATÉRÉSRŐL Jr 31:2-6. 1. Kegyelmet kapott a pusztában A fegyvertől megmenekült nép. Izrael a sok vándorlásban Elfáradva keres már békét.

3. Felépítlek még, és felépülsz, Felékesíted még magadat. A vigadókkal táncra perdülsz, És vered a kézi dobokat.

2. Nyugalma felé tart Izrael. Ott, a távoli messzeségben Is együtt volt az Úristennel, Körülvette szeretetével.

4. A hegyeken ültetsz szőlőket Samáriában, s te, ki ültetsz, Hallod a víg szüretelőket, Mert a szőlőről te szüretelsz.

5. Eljön a nap, mikor az őrök Efraim hegyén kiáltanak: Sion várja a megtérőket. Engedj az Úr hívó szavának! HAZATÉRÉS Jr 31:7-9. 1. Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, És a népek élén is vigadozzatok! Hirdessétek, dicséretet mondva: Most már, Izrael! Téged az Úr megszabadított.

3. Vak és sánta is lesz egyaránt közöttük. Nagy gyülekezetként térnek vissza hozzám. Sírva jönnek azért, mert nagy az örömük, Fohászkodnak, és hálával gondolnak rám.

2. Hazahozom őket északnak földjéről. Izrael maradékát mind összegyűjtöm, És visszahozom a földnek pereméről Azért, hogy az egész nép együtt örüljön .

4. A folyóvizekhez vezetem majd őket Egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Szeretettel várom a hazatérőket. Efraim népének én vagyok az atyja.

„NEM HERVADOZNAK TÖBBÉ” Jr 31:10-14. 1. Halljátok meg az Úr Igéjét, ti Népek! A távoli szigeteken hirdessétek, Hogy aki szétszórta Izraelnek népét, Mint a pásztor összegyűjti drága kincsét!

3. Gabonát és mustot, juhot és marhákat, Terméssel bőven megrakott olajágat Ad nekik majd az Úr, s olyan lesz a lelkük, Mint a vízzel jól megöntözött, dús kertjük.

2. Az Úr kegyesen Jákóbot megáldotta, Az erős kezéből megszabadította. Sion magaslatán vígan ujjonganak, És élvezik az Úrtól kapott javakat.

4. Nem hervadnak többé s táncolva a szűzek, Ifjak és a vének mind együtt örülnek. Gyászukat végtére örömre fordítom, Aki sokat szenvedett, megvigasztalom.

5. Sok szenvedés után szerzek sok örömet, Nekik adom újra ezt az ősi földet. A papokat is elárasztom bőséggel, Együtt örülhetnek a jóllakott néppel.

223 „RÁHEL SIRATJA FIAIT” Jr 31:15-17. Hangos jajgatás, megrázó sírás Hangzik Rámában, Ráhel siratja Fiait. Neki nincs vigasztalás, Mert őket soha többé nem látja.

Az Úr ezt mondja: Hagyjad már abba A hangos sírást! Miért szomorkodsz? Szenvedésednek meglesz jutalma; Lesz idő, mikor örvendezni fogsz.

Az Úr ígéri, hogy visszatérnek Fiaid az ellenség földjéről. Látod majd, amikor hazaérnek, S gondoskodhatsz azok jövőjéről. EFRAIM BŰNBÁNATA Jr 31:18-20. 1. Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy fiatal borjút. Én elszenvedtem kezed verését, Amikor lelkem tőled elfordult.

3. Sokat szégyenkeztem, pironkodtam, Hordtam ifjúságom gyalázatát, Ezért volt kezed súlya énrajtam. Most kérem uram bűnbocsánatát.

2. Tartsál meg engemet, hogy megtérjek, Mert Te vagy nekem, Uram, Istenem! Megbántam már e könnyelmű vétket, S belátva bűnöm, mellemet verem.

4. Nem drága fiam Efraim nekem? Vele akkor is mindig törődöm, Valahányszor csak megfenyegetem, Mert megtérése nekem nagy öröm.

5. Irgalmaznom kell neki mindenképp, Hiszen a bensőm remeg őérte. El nem engedem többé semmiképp. Így szól az Úr, ez az ő beszéde. ISTEN IRGALMA Jr 31:21,22. Állíts magadnak jelzőoszlopot, És rakj mindenfelé útjelzőt! Jól figyeljed meg az országutat S jegyezd meg, merre jártál azelőtt! Izrael szűze, térj vissza Elhagyott városaidba!

Vajon még mily soká tétovázol, Leány, ki soha szót nem fogadtál? Az Úr a földön, ahol lakozol, Újat teremt, amit még nem láttál. Úgy lesz a rend ezek után, A nő jár a férfi után.

AZ EGRES Jr 31:29. Régen az egrest az apák Ették meg, másnak nem adták, De végül az lett belőle, Elvásott a foguk tőle, Kik megették, a fiaknak, Nekik, és nem az apáknak.

224 „HA MAJD ELTŰNIK EZ A REND” Jr 31:35-37. 1. Ezt mondja az Úr: Ki adott napot, Hogy világítson mindenütt nappal? A sötét égre ki ad csillagot, Hogy világítson együtt a holddal?

3. Így szól az Úr: Amikor ez a rend Örökre színem elől eltűnik, Izrael magva megszakad itt lent, S az én népemnek lenni megszűnik.

2. A mi Urunk az, aki a tengert Felriasztja, s dúl a hullámtusa, E földön számon tartja az embert, Mert az ő neve: Seregek Ura.

4. Ha mérni lehet ott fenn az eget S itt kutatni a föld alapjait, Akkor mindazért, mit elkövetett Izrael, megvetem utódait.

33. fejezet Sorsforduló „ÖRÖKKÉ TART SZERETETE” Jr 33:11. Adjatok hálát a Seregek Urának, Köszönetet mondjatok ő jóságának, Mert mindörökké tart az ő szeretete! Ezért is Seregek Ura az ő neve. 38. fejezet Hűtlen barátok „CSERBENHAGYTAK” Jr 38:22. Megcsaltak, és hatalmukba kerítettek Legjobb barátaid, S mikor népeid ingoványba merültek, Ők cserbenhagytak itt. 46. fejezet Jövendölés idegen népek ellen AZ EUFRÁTESZ MELLETT Jr 46:3-6. Készítsétek a pajzsot és a vértet, És induljatok el gyorsan a harcba! Öltsetek páncélt! A lándzsát fenjétek! Sisakosan álljatok be a sorba!

De mit látok? Megrettennek, hátrálnak, Hanyatt-homlok menekülnek, mert félnek Vitézeiket leverik, és futnak. Iszonyat mindenütt! Vissza sem néznek.

De a gyors sem futhat el, és a vitéz Nem menekülhet meg, mert megbotlanak. Majd északon, messze az Eufrátész Folyó mellett sírnak a hontalanok.

225 A KARKEMISI CSATA Jr 46:7-12. 1. Mi az, ami árad, mint a Nílus, És vizei zúgnak, mint a folyók? Egyiptom folyama, mikor vízdús, Mindent eláraszt, s ez az ár zúg ott.

5. A Seregek Urának a napja Lesz az a nap, mert ellenségein Tombol az Úr bosszuló haragja, És győz azoknak a seregein.

2. Az Úr szól: Elárasztom a földet, Lakosokkal együtt városokat. Derekatokra kössetek övet, Hozzátok ki a harci kocsikat!

6. A fegyver pusztít, amíg csak bírja, Csorog a vér a kivont kardokról. Ez az Úrnak véres áldozatja Az Eufrátesz folyón is túlról.

3. Vágtassatok, lovak, s a vitézek Vonuljanak ki a paizsokkal! Indítsátok el a hadi népet, Szerelkezzetek fel az íjakkal!

7. Gileádba menj balzsamot venni, Mert beteg vagy, Egyiptom szűz lánya! De tudd meg., úgysem gyógyít meg semmi, Bár van sok orvosságod - hiába!

4. Szálljanak most hadba a kúsiak, S a pútiak jöjjönek fel velük! Nyilaikat lőjék a lúdiak, Mert hatalmas sereg jön ellenük!

8. Gyalázatodat hallják a népek, A föld tele van jajgatásoddal. Egymásba botlanak a vitézek, És mindnyájan összeesnek holtan.

EGYIPTOM ELESTE Jr 46:14-19. 1. Mondjátok el Egyiptomban, És Migdólban hirdessétek, Tahpanhészban, aztán Nófban, Mindenfelé kürtöljétek:

3. A te hatalmas Istened, Az Ápisz miért menekül? Ellenállni ott nem lehet, Mert most az Úr győz egyedül.

5. Egyiptom erős királyát, A nagy hatalmú fáraót Most gyáva szájhősnek hívják, Ki sok alkalmat mulasztott.

2. Állj elő, és legyél erős! Fegyver pusztít körülötted. Nem tud ellenállni a hős, Összetörik fegyveredet.

4. Sokan egymásra hullottak, Vagy tántorogva ezt mondták: Ne állj ellen a gyilkosnak! Meneküljön, ki merre lát!

6. Seregek Ura, a Király Megesküszik, hogy biztosan, Miként a Tábor-hegy ott áll, Úgy történik meg ez gyorsan.

7. Mint a Karmel áll egy helyben, Ez éppúgy bekövetkezik. Gyors nép jön rátok fegyverben, Vitézetek mind elvérzik.

8. Készülj! Fogságba kell menned, Egyiptomnak lakossága, Mert már Nóf is pusztává lesz, Tűzben vész el minden háza!

„MEGSZÉGYENÜL EGYIPTOM” Jr 46:20-24. 1. Egyiptom szép, kövér üszőborjú, De bögöly száll rá messze északról. Van sok zsoldosa, de mind megfordul, Megijed a rátámadó hadtól.

3. Északról nagy haderő tör rájuk, Ők pedig éppúgy, mint a favágók, Kezükben erdőirtó baltájuk, És így várják a rájuk támadót.

2. Nem áll helyt, ha a büntetés napja, A veszedelem ideje eljön. Mint kígyó sziszegése, a hangja A haderőnek, amely reá tör.

4. Így szól az Űr: Kivágják erdejét, Noha sűrű, áthatolhatatlan. Rájuk bocsátom sáskák seregét, Melynek raja megszámlálhatatlan.

226 5. Egyiptom lánya most megszégyenül, Mert a nagy erővel reá törő Északi népnek kezébe kerül, És mi megmentse, nincs olyan eről. „NE RETTEGJ, IZRAEL!” Jr 46:27,28. 1, Te ne féljél, szolgám, Jákób, És ne rettegjél, Izrael! Hazasegítlek, légy bárhol. Bízzál bennem erős hittel!

3. Így szól az Úr: Jákób, ne félj! Szolgám! Mindig veled leszek, És ahol fogságban éltél, Minden népnek véget vetek.

2. Téged a nagy messzeségből Hazahozlak, s ivadékod A hosszú fogság földjéről Elhozom, s békében él ott.

4. De neked nem vetek véget, Büntetés nélkül sem hagylak, Igazságosan fenyítlek, Aztán magamhoz ragadlak.

47. fejezet Jövendölés a filiszteusokról „JÖN AZ A NAP” Jr 47:2-7. Víz indul el északról, és lesz áradó folyó, Elpusztul minden város és minden benne lakó. Az országban mindenki segítségért kiabál, Mindenütt jajgat a nép, menedéket nem talál. A ménesek patája csattog majd az utakon, Harci kocsik kereke gördül végig azokon. Az apákon erőt vesz nem tapasztalt félelem, Bátorságuk odalett, fiuknak nincs védelem. Aki erős harcos volt, az most menekülve fut, Biztosan eljön a nap, mely minden filiszteust Elpusztít. Tírusz s Szidón segítőit kiirtja. Ki Kaftorról jött, annak nem marad meg a fia. Askelonban kik eddig daloltak, elnémulnak. Nem lesz vége naphosszat szívet tépő gyászuknak. Kopaszra fogják nyírni Gázában a hajukat. Völgyek maradék népe, meddig vagdalod magad? Úrnak kardja! Mondd, meddig nem tudsz még megnyugodni! Maradj veszteg, és ne akarj megint lesújtani! Csillapodj le, és húzódj vissza a hüvelyedbe! Honnan van e fegyvernek ekkora nagy ereje! Hogyan is maradhatna nyugton, amikor az Úr Askelon ellen vonul a parton, sőt azon túl. Parancsot adott neki, mellyel oda rendelte, S az egész ország ellen szólította fegyverbe.

227 48. fejezet Móáb „AZ ELLENSÉG PUSZTÍTÁSA” Jr 48:1-6. 1. Jaj Nébónak, mert elpusztul, Kirjátaim megszégyenül, Miszgábot leverik rútul, S elfoglalják mindenestül!

4. Hórónaimból kiáltás Hangzik. Nagy a romlás ottan. Menekülni nincs kilátás A veszélyből, amely ott van.

2. Hol van Móáb dicsősége? Hesbónban most gonosz tervet Titokban szőnek ellene: Irtsuk ki - így szólnak -, jertek!

5. Móáb bizony összeomlott, Cóárig hangzik a nagy zaj. A Luhit-hágón sokaság Futna, de eléri a baj.

3. Madmén! majd te is elnémulsz! Hamar utolér a fegyver. Elfutni semerre sem tudsz. Nem marad ott élő ember.

6. Hórónaim lejtőjéről Jajkiáltás hangzik messze. Mind, aki az ösvényen jön, Jajgat, hogy elpirul bele.

7. Életeteket mentsétek, S mindig olyanok legyetek, Mint a bokor, mely elégett A pusztában előttetek! „ELJÖN A PUSZTÍTÓ” Jr 48:7-10. 1. Mivel alkotásaidban Bíztál, és a kincseidben, Nem maradhatsz az országban , Lakni fogsz majd idegenben.

3. Akkor eljön a pusztító Hozzád minden város ellen. Úrrá lesz itt a népirtó, És legyőz egy vad idegen.

5. Móábnak szárnyat adjatok, Hogy messzire elszállhasson. Itten többé nem lakhattok, Nem élhettek a romokon.

2. Tégedet is elfoglalnak, Kemóst is fogságba viszik. Ez lesz sorsa minden papnak És kik a népet vezetik. .

4. Odalesz a jól termő völgy, És a fennsík is elpusztul. Egyik sem lesz már üde zöld, Ahogyan megmondta az Úr.

6. Átkozott, ki az Úr dolgát Félig-meddig végezi el, És átkozott, aki kardját Vértől megkíméli itten!

MÓÁB JÓLÉTE Jr 48:11. Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, És úgy pihent nyugodtan, mint a seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből másikba, Nem vitték el fogságba, maradhatott otthon. Ezért maradt meg zamata, És nem változott illata.

228 „KÖZELEDIK MÓÁB VESZEDELME” Jr 48:14-17. 1. Hogy mondhatnátok: Vitézek vagyunk, És harcra termett, erős férfiak, Van minekünk sok erős városunk, Kemény kezünkből szállnak a nyilak?

3. Közeledik Móáb veszedelme, Hamar eléri végső romlása. Mind, akik laktok őkörülötte, Nézzetek szánakozva reája!

2. Elpusztul Móáb, és városait Megszállja szilaj hódító sereg. Elviszik vágóhídra fiait, Holtan borítják a csatateret.

4. Mondjátok: Az erős bot összetört, Bemocskolódott az ékes pálca. Végül a Király serege győzött: Seregek Ura e harc Királya. „MI TÖRTÉNT OTT?” Jr 48:18-20.

1. Dicsőségetekből szálljatok le Mindnyájan, akik Dibónban laktok! Felvonult az ellenség serege, És elpusztítja egész Móábot.

3. A menekülőt kérdezzétek meg: Mondd meg nekünk, hogy mi történt itten? Móáb lakói megszégyenültek, Összezúzták, már semmijük sincsen.

2. Üljetek porba, így gyászoljatok! Erődeiteket lerombolja. Ti pedig, kik Aróérben laktok Széttekintni álljatok az útra!

4. Az Arnón mellett mind jajgassatok, Aztán mindenfelé hirdessétek: Elpusztult Móáb. Így kiáltsatok: Ez a harc vetett őneki véget.

„LETÖRTÉK MÓÁB SZARVÁT” Jr 48:25. Letörték Móábnak szarvát És összezúzták a karját. Így szól az Úr: Jól halljátok! Én ítéltem meg Móábot. „HAGYJÁTOK EL A VÁROSOKAT!” Jr 48:28. Hagyjátok el mind a városokat, És lakozzatok kinn a kősziklán, Mint a galamb, és a barlangokat

Keressétek meg mindjárt, szaporán! Mind, kik Móábban laktatok, Értsétek meg: Elbuktatok!

A GŐGÖS MÓÁB PUSZTULÁSA Jr 48:29-33. 1. Hallottunk Móáb gőgjéről Gőgös, dölyfös és büszke nép És keményszívűségéről; Ismerjük őt mind elég rég.

3. Ezért sírok Móáb miatt, Sorsa miatt sóhajtozom. A Kir-Hereszben lakókat Fájó szívvel elsiratom.

2. Tudom, hogy milyen féktelen Így szól az Úr -, meg hogy hazug, Sok hamis tette végtelen, Fecsegni is nagyon jól tud.

4. Jazérnál jobban siratlak; Sajnállak, Szibmá szőlője. Nézem dús hajtásaidat, Elterültek messze földre.

229 5. A gyümölcsöt nem szedted le, Mások szüretelnek arról. Rátört gazdag földjeidre A pusztító had északról.

6. Nincs öröm, nincs vigadozás Móáb földjén s kertjeiben, Nem hallatszik kurjongatás, Nem tapsolnak berkeiben.

„ELPUSZTUL KEMÓS NÉPE” Jr 48:40-47. 1. Mint a sas, lecsap Móábra Kiterjesztett szárnyaival. És betör városaiba, Sorra végez váraival.

4. Rettegés, verem és csapda Fenyegeti ezt a népet. Az Úr szól: Móáb lakosa! Nagy veszély ér el most téged.

7. A menekülők megállnak Hesbón hűvös árnyékában, S miközben pihenni vágynak, Megperzselődnek a lángban.

2. Olyan lesz azon a napon Móáb vitézei szíve, Akár egy vajúdó asszony, Kinek nincs miben hinnie.

5. Aki menekül, mert retteg, Beleesik a verembe, S ha elhagyja is a vermet, Megfogja őt a kelepce.

8. Mert ég Szihón palotája, És Hesbón is lángokban áll, A lármázók koponyája Megég Móáb országútján.

3. Móáb akkor nem lesz többé, Mert nagyon felfuvalkodott, S magát tette az Úr fölé, Ezért hamar elpusztul ott.

6. Így szól az Űr: Most elhozom 9. Móáb, hidd el, jaj lesz neked! A büntetés esztendejét Kemós népe most elpusztul. Móábra, mert azt akarom, Fiaid fogságba mennek Ne hordja oly fenn a fejét. Messze észak folyóin túl

10, Lányaid pedig rabságba Kerülnek idegen földre. Így gondolj Móáb sorsára És az utolsó időkre!

11. De végül is Móáb sorsát Jóra fogom fordítani Szól az Úr -, mert az ítélet Nem fog örökké tartani.

49. fejezet A környező népek ítélete AMMÓN Jr 49:1-6. 1. Izraelnek talán nincsenek fiai? Talán már nem is él neki örököse? Hova lettek az ő ősi városai, Azokban nem lakik közülük senki se’.

5. Jajgassatok a pusztuló Hesbón miatt! Rabbá leányai. mind kiáltozzatok! Gyászruhát öltsenek a vének s az ifjak, Tántorgó léptekkel jertek, gyászoljatok!

2. Miért vette Milkóm birtokába Gádot? Miért lakik annak városában népe? Annak, aki ilyen felfordulást látott, Hamar beleszökik a vér a fejébe.

6. Fogságba megy Milkóm papjaival együtt, És a vezetők is vele mind ott lesznek. Itthon nem maradhat, ott lesz mindegyikük, Csak a kőfalak közt bolyongnak némelyek.

3. Ezért így szól az Úr: Eljön még az idő, Amikor majd harciriadó hallatszik, S az ammóni Rabbá lakossága kijő, Mert felégetik körülötte falvait.

7. Miért dicsekszel termékeny völgyeiddel? Elbizakodott lány? Kincseidben bízol? Tán biztonságban vagy itt a tieiddel? Senki sem törhet rád? Maradsz mindig itthon?

4. Akkor romhalmazzá lesz Ammón vidéke, S Izrael birtokba veszi örökségét. Akkor Ammónnak fog menekülni népe, Csak ki kell várni a háborúnak végét.

8. A Seregek Ura így szól: Jól figyeld meg! Rettegést bocsátok én rád mindenhonnan. Jönnek mindenfelől pusztító seregek, Biztonságban senki sincs épp ott, ahol van.

230 9. Ki merre lát, elfut, és mind szétszóródtok, Senki sem gyűjti a bujdosókat össze. Végül mégis jóra fordul a sorsotok. Így szól az Úr, fogadjátok ez el tőle! „RABLÓK JÖNNEK ÉJJEL” Jr 49:7-11. 1. Témánban újabban már nincsen bölcsesség, És semmivé lett az értelmesek terve? Vagy talán kiveszett innen a tisztesség? Megzavarodott minden értelmes elme?

3. Mikor szüretelők jönnek teellened, Böngésznivalót sem hagynak a tőkéken. Éjjel a sötétben a rablók itt lesznek, Rombolnak, senki sem tartja őket féken.

2. Dedán lakosai, innen elfussatok, Bujkáljatok el a völgyeknek mélyére, Mert Ézsaura nagy veszedelmet hozok, Nem sokára itt a büntetés ideje.

4. Felfedem Ézsau minden rejtekhelyét, Teljesen elpusztul minden ivadéka, Senki számára sem lesz sehol menedék, Elvész sok szomszédja, egész rokonsága.

5. Egy ember sem mondja: Hagyd rám árváidat, Gondoskodom róluk, és eltartom őket, Menedéket talál nálam minden fiad, Megsegítlek. Bízzad rám özvegyeidet! EDÓM EGYEDÜL MARAD Jr 49:14,15. Hírt hallottam, az Úrtól Követ jött a népekhez: Jöjjetek minden útról, Gyilkos harcra keljetek!

Nagyon kicsiny nép leszel, Megvetnek az emberek, Hozzád senki nem megy el, Senki sem marad veled.

„ONNAN IS LEDÖNTELEK” Jr 49:16. Az szedett rá téged, Hogy rettegtek tőled, Kevély volt a szíved, Futottak előled.

Lakhatsz sziklák között, Jó magas halmokon, Akár felhők fölött, Akár hegyormokon.

Fészkelhetsz magasan, Mint a szirti sasok, Ledöntelek onnan, Mert az Úr én vagyok.

PUSZTÁVÁ TETT LEGELŐK Jr 49:20,21. Még a kis bárányokat is elhurcolják, És pusztává teszik a legelőjüket. Hangjuktól megrendül a föld, s akik hallják Jajkiáltásukat, befogják fülüket.

A Vörös-tengerig hangzik jajgatásuk, Siratják az elpusztított legelőket. Hangos jajkiáltás kíséri bukásuk, De vajon lesz-e, aki megszánja őket?

231 „EDÓM VITÉZEINEK A SZÍVE” Jr 49:22. Felszáll, akár a sas, majd lecsap Bocrára, Árnyat vet a földre kiterjesztett szárnya. A napon Edóm vitézeinek szíve, Mint a vajúdó asszony szíve, olyan lesz, Nem lehet tudni, hogy küzdeni még bír-e, Lélek nem lesz benne, ereje odalesz. DAMASZKUSZ Jr 49:23-27. 1. Megdöbbent Hamát és Arpád, Remeg mind, mert rossz hírt hallott. Félelem tölti el partját A tengernek, nagy baj van ott.

2. Szorongás fogta el őket, És nagy fájdalom tört rájuk, Amiképp a szülő nőket Kínozza erős fájdalmuk.

2. Damaszkusz is erőtlen lett, Készül a menekülésre. Lakosai megrémültek, Nincs erő védekezésre.

4. A várost miért nem hagyták El, akármilyen dicső volt? Az időt vígan mulatták, És ott sok örvendező volt.

5. Ifjai ezért elesnek A tereken, s a harcosok A küzdelemben elvesznek, Élve senki sem marad ott. ARABOK Jr 49:28-33. 1. Rajta! Vonuljatok fel mind Kédár ellen, 5. Rajta! Vonuljatok fel most e nép ellen, És pusztítsátok el e keleti népet! Amely biztonságban és békében lakik Amijük van: sátruk és nyájuk elvesszen,Annyira, hogy zárja, sőt kapuja sincsen! És vegyenek el tőlük minden értéket! Így szól az Úr: Ezért üssetek rajta itt! 2. Tevéiket is egytől egyig elviszik, Aztán hangosan így kiáltnak feléjük: Nem tudjátok magatokat védeni itt, Csupa gyalázat és iszonyat mindenütt.

6. Értékes tevéik mind prédára jutnak, És a vad harcosok el is zsákmányolják Tömérdek sok és jól tartott jószágukat, Megvédeni tőlük biztosan nem fogják.

3. Fussatok messzire, és elbujdossatok! Szól az Úr hozzátok, Hácórnak lakói, Mert gonosz tervvel támadnak most tirátok Nebukadneccar kegyetlen harcosai!

7. Aztán szétszórom a lenyirthajúakat Saját hazájukból minden égtáj felé. Veszedelmet hozok rájuk, és azokat Ekképpen szól az Úr - teszem vesztesekké.

4. Babilónia királya támad rátok, Gonosz terveket eszelt ki ellenetek. Segítségre bárhonnét hiába vártok, Mert e harcban senki nem lesz mellettetek.

8. Ezután Hácórban tanyáznak sakálok, És puszta marad annak földje örökre. Embert arra többé sehol sem találtok, Nem jön ide lakni már senki e földre.

232 ÉLÁM Jr 49:35-38. Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét, Majd négy szelet feltámasztok, s küldöm Élám ellen A négy égtáj felől, s széjjelszórom Élám népét, Hogy a föld minden népe közt Élámból is legyen. Megrémül az ellenségtől, amely életére Tör. Így szól az Úr: Én pedig izzó haragomban Nagy veszedelmet zúdítok Élámnak népére: Fegyvert küldök rá, amely megsemmisíti nyomban. A trónomat Élámban fogom felállítani, Elpusztítom királyát a vezetőkkel együtt, De később sorsukat jóra fogom fordítani Az utolsó időkben, és megbékélek velük. 50. fejezet Babilon „ELFOGLALTÁK BABILONT” Jr 50:2. Mondják-e a népeknek: Mindenfelé hirdessétek? Titkolódzva ne éljetek Többé! Zengjen örömének!

Babilont már elfoglalták, Megszégyenült Bél istene, Mardukot meg összezúzták, Bálványa már nincsen vele.

„BUJDOSSATOK EL!” Jr 50:8-10. Bujdossatok el Babilonból, A káldeusok országából! Távozzatok el jó messzire, Ne jöjjetek már soha ide!

Vigyázzatok jól magatokra! Gondoljatok csak a kosokra, Ahogy a nyáj előtt ők mennek, Hozzájuk hasonlók legyetek!

Ellene mind felsorakoznak, Minden nagy várost elfoglalnak. Nyilaik mint tüzes vitézek, Hullanak előttük a népek.

Én most a népeknek tömegét Indítom, és hozom erejét Észak felől Babilon ellen, Hogy hatalma többé ne legyen.

Zsákmánnyá lesz a káldeus föld, A győztes mindent zsákjába tölt. Mindent rabolnak, mit csak tudnak. Ez szava hozzátok az Úrnak.

„LEOMLOTTAK VÁRFALAI” Jr 50:11-16. 1. Örvendezzetek és vigadozzatok, Kik örökségemet kifosztottátok! Ugrándozzatok mint nyomtató üsző! Ki most így örül, majd megszégyenül ő.

3. Lakatlan lesz az Úr haragja miatt, Merő pusztaság lesz, száraz sivatag. Aki csak elmegy majd Babilon mellett, Megborzad, hogy ez az ország mivé lett.

2. Amiként a ménes, úgy nyerítsetek! Pironkodni fog anyátok veletek, Hiszen utolsó lesz a népek között, Övé lesz a puszta, a kiszikkadt föld.

4. Jöjjetek mindenfelől ti, íjászok, Babilon ellen felsorakozzatok! Ne sajnáljátok a nyilat, lőjétek Őt, hiszen ő az Úr ellen vétkezett!

233 5. Diadalkiáltás őkörülötte Harsanjon fel s zúgjon most és örökre!! Elbukott, és ledőltek oszlopai, Leomlottak sorra büszke falai.

7. Irtsatok ki onnét minden magvetőt És mind, ki sarlót fog aratás előtt! Babilonból űzzétek el messzire, Ne engedjétek őket többé ide!

6. Az Úrnak bosszúállása van ma ott. Ti is azért bosszút rajta álljatok! Éppen úgy bánjatok ti is ővele, Mint ahogyan azt ő másokkal tette.

8. Mindenki fut a gyilkos fegyver elől. Nem kétséges, mi lesz, ha a harc eldől. Mindenki menekül saját népéhez, Mert ragaszkodik saját életéhez.

MERÁTAIM ÉS PEKÓD Jr 50:21-27. 1. Vonulj fel Merátaimnak földje ellen! Kaszabold le Pekód lakóit egészen! Így szól az Úr: Figyelj arra, amit mondtam, Úgy tegyél mindent, ahogyan parancsoltam!

4. Az Úr ellen harcoltál, így rád találtak, Vadul reád törtek, aztán megragadtak. Az Úr kinyitotta gazdag fegyvertárát, Kardot ragadott, s kiöntötte haragját.

2. Erős harci lárma hangzik országszerte. Nagy az összeomlás, mert az Úr megverte Azt a büszke népet, és a föld pörölyét Végül is levágták, végképp összetörték.

5. A Seregek Urának van teendője. Meg is teszi menten, s összeomlik tőle A káldeusoknak oly kevély országa, Miként más is, ha az Úr haragszik rája.

3. Babilon uralkodott országok fölött, De lám, most borzasztó lett a népek között. Meg vagy fogva, mert csapdába ejtettelek, Babilon, nem vagy már úr a népek felett!

6. Törjetek rá, nyissátok ki raktárait, Semmi érintetlenül ne maradjon itt! Amit találtok, mind halomra hányjátok, Semmisítsétek meg e hitvány országot!

7. Az összes birkáját mészároljátok le! Ne sajnáljátok! A vágóhídra vele! Jaj lesz nekik, mert most eljött az ő napjuk, Büntetésük ideje betelik rajtuk. „TETTEI SZERINT” Jr 50:29-32. 1. Hívjátok össze Babilon ellen A lövészeket, az íjászokat! Senki onnan ne menekülhessen, Úgy verjétek le táborotokat!

3. A tereken elesnek ifjai Azon a napon, és mind elvesznek A népeket gyötrő harcosai. Így szól az Úr, és ezek így lesznek.

2. Úgy fizessetek meg, ahogy ő tett Másokkal, éppúgy bánjatok vele! Az Úrral kevélyen viselkedett, Izrael Szentjét ő nem tisztelte.

4. Így szól az Úr, a Seregek Ura: Kevély Babilon! Én rád támadok. Hatalmad megmenteni nem tudja Senki e földön. Eljött a napod.

5. Én véget vetek kevélységednek. Senki sem tudja megállítani Haragomat, ezért mind elégnek Az egész környéken városai.

234 „BÁLVÁNYSZOBROK ORSZÁGA” Jr 50:35-38. 1. Így szól az Úr: Én most fegyvert küldök A káldeusok országa ellen. Vezetők! Még ti sem menekültök. Elhatároztam, hogy ez így legyen. Akik Babilonban laktok, Az Úr keze lesz rajtatok.

3. A harci kocsik s a lovak ellen Fegyvert küldök. Legyenek olyanok, E keverék nép épp olyan legyen, Miként otthon a gyenge asszonyok! Látjátok a raktárakat, Fosszátok hát ki azokat!

2. Lehetnek közemberek vagy bölcsek, De hogyha a szívükben hazugok, Kiket küldök, fegyverrel rájuk törnek. Derüljön csak ki, hogy ők bolondok! Az erős vitézek Most rémüljenek meg!

4. Majd fegyvert küldök a vizek ellen, Folyók és tavaly áradjanak ki! Ennek a népnek nem kell az Isten, Törjenek össze bálványszobrai! Imádtok szörnyalakokat, Összezúzom országtokat.

51. fejezet Babilónia pusztulása „RÁTÁMADNAK MINDENFELŐL” Jr 51:1-6. 1. Ekképpen szól az Úr: Pusztító szeleket Támasztok Káldea őslakói ellen. Babilónia ellen idegeneket Küldök, hogy ez az ország pusztává legyen. Sok felől rájuk támadnak, Mindenfelé szétszóratnak. 2. Az íjász feszítse ki a kemény íját! Ne kíméljétek az országnak ifjait! A harcos öltse fel ragyogó páncélját! Az egész sereget irtsátok ki ma itt! Hulljanak a megsebzettek, Vesszenek a ledöföttek!

3. A Seregek Ura nem hagyta magára Izraelt és Júdát, mert Ő az Istenük, Akkor sem, ha napról napra újra látja, Izrael Szentjével szemben sok a vétkük. Bár a föld megtelt vétekkel, Az Úr kegyelmes népével.

4. Babilonból gyorsan meneküljetek el! Mindenki mentse, ahogy tudja, életét! Az ő bűne miatt ti ne vesszetek el! Őneki megfizet az Úr tetteiért. Itt a bosszúállás napja, Izzó tűzzel ég haragja.

„BORÁBÓL ITTAK A NÉPEK” Jr 51:7-10. 1. Aranyserleg volt Babilon Az Úristen kezében. A népek ittak borából Jóízűen, merészen. Meg is részegedtek, Elhagyták eszüket.

3. Ezért hagyjatok mindenkit Elmenni a hazájába, Mert felér a fellegekig Az ítélet magassága! Az Úr ítélete Ott lebeg felette.

2. Babilon gyorsan, hirtelen Összeomlott. Jajgassatok! Itt maradt súlyos sebével. Szerezzetek rá balzsamot! Mi meg is próbáltuk, Gyógyítni nem tudtuk.

4. Az Úr a mi igazunkat Kiderítette. Jöjjetek! Mondjuk el az igazságot A Sionon! Figyeljetek! Elbeszéljük nektek, Amit Istenünk tett.

235 „RABLÁSOD VÉGET ÉRT” Jr 51:11-14. 1. Hegyezzétek a nyilakat, Készítsétek a pajzsokat, Mert az Úr felindította A méd királyokat arra, Hogy Babilont ők feldúlják! A szél szórja szét hamuját.

3. Állítsatok őrszemeket, Mindent megerősítsetek! Csapatokat állítsatok Lesbe, hogy ha jönni láttok Nagy erővel ellenséget, A támadást kivédjétek!

5. Te nép a nagy vizek mellett, Ne gyűjtsél tovább kincseket, Mert már rád is eljött a vég, Rablásod gyorsan véget ért! A Seregek Ura végre Megesküdött nagy nevére.

2. Ez az Úr bosszúállása 4. Mert az Úr elhatározta, 6. Ha van is annyi embered, Templomáért, hogy jól lássa S akaratát végrehajtja. Mint a sáska, tefeletted Mindenki, a jelvényeket Mit Babilon lakóiról Felhangzik diadalének, Tűzzétek ki! Az őrségetMondott, az éppen úgy lesz jól. Legyőztek téged más népek. Erősítsétek mindenütt, Ezt üzeni Babilonnak Nem győz többé a sáskaraj, Sokan legyenek ott velük! S azoknak, akik ott vannak. A népek közt nem lesz több jaj. „A MINDENSÉG FORMÁLÓJA” Jr 51:15-19. 1. Az erős Úr alkotta a földet, Bölcsessége az egész világot Megszilárdította, és az eget Kifeszítette mint egy kárpitot.

4. Az ötvös szégyent vall bálványával, És öntvényében nagyot csalódik. Bár odavan nagy tudományával, Lélek abba sehogy sem adódik.

2. Az ő mennydörgő szavára ott fenn Az égen egy nagy víztömeg támad, Azután ottan fenn a felhőkben Alkot nagy hangon dörgő villámot.

5. Ezek nevetséges, hitvány dolgok, A megtorláskor semmivé lesznek, De nem ilyen lesz majd akkor Jákób, Ő birtokosa marad e földnek.

3. Felhőt hoz elő a föld széléről, És kamráiból szelet bocsát ki. Messze van ez az emberi észtől, Nagy titok ez, mit nem lehet látni.

6. Seregek Ura, aki formálta Csodálatosan a mindenséget, Izrael törzse a tulajdona Neki, Ő választotta e népet.

ISTEN KALAPÁCSA Jr 51:20-23. Fegyverem voltál és kalapácsom, Összezúztam veled nagy népeket, És mindenfelé a nagy világon Tönkretettem hős hadseregeket. Földművest és igásállatokat Teveled zúztam mindenütt össze.

Összezúztam veled kocsit, lovat, Férfit és nőt, öreget, fiatalt. Összezúztam veled szűzet, ifjat, Pásztorokat és nagy juhnyájakat. Helytartókat és elöljárókat Elpusztíttattam veled örökre.

A ROMBOLÁS HEGYE Jr 51:25,26. Te, rombolás hegye! Ellened fordulok, Aki ezt az egész földet lerombolod. Így szól az Úr: Kezem kinyújtom ellened, És a nagy sziklákról lehengerítelek.

Égő heggyé teszlek, nem vesznek belőled Már sem sarokkövet és sem alapkövet. Elpusztulsz örökre. Az Úr ezt üzeni. Még ha nem hinnéd is, be fog következni.

236 BABILÓNIA BŰNE ÉS BŰNHŐDÉSE Jr 51:27-40. 1. Gyorsan tűzzetek ki hadijelvényeket! Fújjátok meg a kürtöt a népek között! Ellene indítsátok meg a népeket! Ő az, akit eddig senki le nem győzött.

8. A Seregek Ura, Izrael Istene Így szól: Babilonnak olyan lett leánya, Mint a földművesek gabonaszérűje, Mikor ledöngölik, s úgy taposnak rája.

2. Askelón, Ararát, Minni országait Hívjátok ellene, és nevezzétek ki Az összeírókat! A had lovasait Mint sáskahadat küldjétek harcot vívni!

9. Már csak egy kis idő, s eljön az aratás. Nebukadneccar, Babilonnak királya Megevett, tönkretett engem, nem maradt más, Mint üres edény és a gabona szára.

3. Indítsátok el ellene a népeket, Királyt és helytartót, minden elöljárót És kit csak találtok, az erős népeket S az uralmuk alatt álló lakosságot!

10. Elnyelt mint egy sárkány, megtöltötte hasát Csemegéimmel, aztán elűzött engem. Erőszakot követett rajtam. Hassa át Ezért a fájdalom, békéje ne legyen!

4. A föld megvonaglik, és a föld megrendül, Mert beteljesednek az Úr szándékai. Babilon földjén és ahol az elterül, Lakatlan lesz minden, nem lesznek kútjai.

11. Az erőszak szálljon vissza őreája. Sionnak minden lakója csak ezt mondja. Jeruzsálem mondja: Vérem Káldeára És az ottan élő mindegyik lakóra!

5. Babilonban abbahagyták a vitézek A harcot, és gyáván erődbe vonultak. Régi bátorságuk mára semmivé lett, Mintha asszonyok lettek volna, elbújtak.

12. Ezért így szól az Úr: Én perlem peredet. Kiszárítom tengerét, és a forrását Elapasztom, így bosszullak meg tégedet, És senki sem leli ottan maradását.

6. Babilon házait sorra felgyújtották, Kapuiról pedig letörték zárait. Futárok, hírnökök keresik a királyt, Hogy tudassák vele mindazt, mi folyik itt.

13. Kőhalommá lesz majd a büszke Babilon, Sakálok tanyája, iszonyatos puszta. Lakatlanná válik a hajdan híres hon, Omladozó romjait a szél befújja.

7. A városba minden irányból betörtek, Aztán birtokukba vették a gázlókat. A harcosokat elfogta a rémület, Amikor felgyújtották a nádasokat.

14. Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, És mint az oroszlánkölykök úgy morognak. Meghívom majd őket fényes lakomához, És lerészegítem őket. Vigadjanak!

15. Az Úr szól: Ők örök álmot aludjanak, Mert én, az Úr vágóhídra viszem őket, Mind a bálványokat, kosokat, bakokat, És nem fogok hagyni köztük túlélőket. VÉGE VAN BABILONNAK Jr 50.41-45. Hogy elfoglalták Sésakot, Az egész föld büszkeségét! Pusztává tették Babilont, Dicsősége így véget ért.

És rázúdult Babilonra A tenger. Hullámok árja Nagy múltját elborította, Jövőjét sötéten látja.

Mostan Bélt is megbüntetem Babilonban, és szájából, Amit elnyelt, mind kiveszem, Nem keresik messze tájról.

Pusztává lett sok városa, Földje mind parlagon hever. Kiszikkadt földek országa, Nem jár arra egy ember sem.

Leomlik Babilon fala. Jaj, én népem, jöjj ki onnan! Eléri az Úr haragja Azt, ki tovább is ottan van.

237 „TELJESEN LEROMBOLJÁK” Jr 51:58. Így szól a Seregek Ura: Babilon széles várfalát, Mert megvédeni nem tudja, Mind a földig lerombolják.

Magas kapui elégnek A tűzben, mely ottan tombol, És ha a nagy lángba néznek, Látják, az mindent lerombol.

Így dolgoznak a semmiért A népek, melyek ott vannak. Ott maradniok nincs miért, Csak a tűznek fáradoznak.

A SZÁMŰZÖTTEK PRÓFÉTÁI EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE 15. fejezet A haszontalan szőlőtőke példázata A MEGÉGETT SZŐLŐVENYIGE Ez 15:2-5. Emberfia! Gyorsan válaszoljál arra, Mennyivel különb a szőlőtőke fája A többi fánál, és hogy a szőlővessző Lehet-e a többi fa közt a vezető, Felhasználhatják-e fáját Arra, hogy jól megmunkálják!

Kifaraghatják-e azt olyan cöveknek, Amelyre mindenfélét reá tehetnek? Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. Aztán mikor már parázslik a közepe, Alkalmas-e valamire? Nem alkalmas az semmire.

Hiszen amíg ép volt, addig sem csináltak Semmit sem belőle, mert nem jó az fának Még akkor sem, ha ép, hátha tűz emészti, Nincs az a mester, aki azt elkészíti Valami hasznos dolognak. Minden ilyent félredobnak. TŰZRE VETETT JERUZSÁLEM Jr 15:6-8 Ezért így szól az Örökkévaló Ahogy a szőlőtőkének fáját, Amely megmunkálásra nem való, Az erdő fái közt tűzre hányják, Úgy hányom Jeruzsálem lakóit Tűzre, mert másra már nem valók itt.

Ellenük fordítom az arcomat, Hogy akik a tűzből kikerültek, S nem akarták hallani hangomat, Lassan eméssze meg a tűz őket. Tudják meg végre: Itt és ezentúl Az egész földön én vagyok az úr!

És az országot, amelynek népe Hűtlenné vált hozzám, az urához Pusztává teszem. Tudja meg végre Az engedetlenség csak romlást hoz! Az én uram, az Úr ekképpen szólt. Mindenki értse meg e kemény szót! 17. fejezet Szőlőtőke és saskeselyű „ELSZÁRAD EGÉSZEN” Jr 17:3-10. 1. Nagy szárnyú és hosszú tollú saskeselyű, Melynek sűrű és tarka a tollazata, Szállt le Libánonra, és a magas hegyű Cédrusfának a tetejét leharapta.

2. Hajtásai végét mindenütt letépte, És elvitte kereskedők városába. Elszállt vele a kalmároknak földjére, Messzire hallatszott szárnya csattogása.

238 3. Majd magával vitt az országból egy magot, És egy termékeny mezőben elültette Olyan helyre, ahol az ki is hajthatott: Folyóvíz partjára, fűzfák mellé tette.

7. Azt akarta, hogy őt a nagy sas táplálja, Nem pedig a talaj, melybe elültették, Pedig várta őt szép mezők vizes tája, Gyökereit amelybe leeresztették.

4. Abból kihajtott egy terebélyes tőke, Amely leveleit lefelé fordítja. Alacsony növésű szőlő lett belőle, Indát eresztett, s azt sok vessző borítja.

8. Jó földbe ültették, hogy vesszőket hajtson, És legyen pompás szőlőtőke belőle, Szemet gyönyörködtető gyümölcsöt hozzon. Ezt várta volna el, ki ültette, tőle.

5. De aztán jött egy másik nagy saskeselyű 9. Az én uram, az Úr ilyenformán beszélt: Nagyon nagy szárnyakkal és nagyon sok tollal, Jó vége lesz ennek? Nem szaggatja majd ki És a tőke gyökerét az arra eső Gyökereit, s nem tép le róla sok levélt, Irányba eresztette el nagyon hosszan. Úgyhogy elszárad, és többé nem is hajt ki? 6. Levelét is arrafelé fordította, Gyökerét is az irányba eresztette, Amerről a sas feléje suhogtatta Szárnyait, felé nézett minden levele.

10. Nem kell hozzá sok nép, nem kell nagy hatalom, Hogy a szőlőt kiszakítsák gyökerestül. Könnyen elszáradhat azon a talajon, Melyből kihajtott, és elvesz mindenestül. „FELLÁZADT ELLENE” Ez 17:13-15.

1. Vett egy ifjú fejedelmet, Szövetséget kötött vele. Bár neki hűségesküt tett, Főembereit elvitte.

Tette árnyékkirálysággá, Nehogy még felemelkedjék. Legyen más nép szolgájává, S védje kényszerszövetségét!

Kért tőle harci lovakat És mellé sok hadinépet. Várhat ez jóindulatot? Megszegte a szövetséget.

Mégis fellázadt ellene. Egyiptomba követeket Küldött, és azt arra kérte, Segítse e merész tervet.

Lehet-e ennek jó vége? Mit remél, ki ilyent csinál? Megmenekülhet-e népe, S hova lesz az ilyen király?

„FEJÉRE OLVASOM” Ez 17:19-21. Az én uram, az Úr szólt hozzám ekképpen: Életemre mondom, fejére olvasom A hűségesküt, melyet letett előttem. Most semmibe veszi, és megszegi folyton.

Kifeszítem hálóm, és csapdába ejtem Hűtlenségéért, amelyet elkövetett. Babilóniába el is viszem menten, És ott mondok őfelette ítéletet.

Csapataiból aki megfutamodott, Elhullott fegyvertől, és a többi ottan, Aki megmaradt, az mind széjjelszóródott. Akkor megtudjátok: Én, az Úr ezt mondtam. IZRAEL HELYREÁLLÍTÁSA Ez 17:22-24. 1. Így szól az Úr, az én uram: Az egyik ágat letépem, Mely a magas cédruson van, És aztán itt elültetem.

3. Izraelnek magas hegyén Ültetem el, hogy majd ágat Növeljen, s annak idején Hozzon gyümölcsöt néhányat.

2. Egy gyenge hajtást ha látok Annak hegyén, azt letépem, S egy nagy hegyet ha találok, Annak ormán elültetem.

4. Pompás cédrussá növekszik, És sok madár fészkel rajta, Sokféle szárnyas menekszik Lombjainak árnyékába.

239

5. Akkor minden fa a mezőn Megtudja: Én, az Úr teszem, Az egyik magasra nőjön, A másik alacsony legyen.

6. A zöldellőt kiszárítom, A száraz lesz virulóbbá. Mindezt nem hiába mondom: Mit mondtam, lesz valósággá.

18. fejezet Egyéni felelősség AZ EGRES Ez 18:2. Egykoron az egrest az apák megették, S fiaik foga az, mely elvásott tőle. A körtáncban gyakran ezt így énekelték, És mostanra már közmondás lett belőle. 19. fejezet Oroszlán és szőlőtőke A NŐSTÉNY OROSZLÁN Ez 19:2-9. 1. Mi volt az anyád? Ő nőstény oroszlán volt, Ott hevert az ifjú oroszlánok között. Felnevelt egy kölyket, mely sokat zsákmányolt, Embert is evett. Úr volt a puszták fölött.

4. Az oroszlánok közt ezután ő járt-kelt, Ő lett a többiek ifjú oroszlánja. Ő az, aki mostantól kezdve zsákmányt ejt, Embert is eszik, ha kedve úgy kívánja.

2. Aztán összehívtak ellene sok népet, Foglyul ejtették, és verembe vetették, S az oroszlánt, amely sok zsákmányt széttépett, Egyiptom földjére megláncolva vitték.

5. Aztán lerontotta nagy palotáikat. Rettegett is tőle mind az egész ország, Mert romhalmazzá tette városaikat, Mindenhol hallották hangos ordítását.

3. Mikor anyja látta, hogy hiába várja, Végre is odalett minden reménysége, Egy másik kölyke lett ifjú oroszlánja, És ezután az lett az ő büszkesége.

6. A környező tartományokban a népek Végül ellene mindnyájan összefogtak, Verem foglya lett, és terve semmivé lett, Mikor kivetették rája hálójukat.

7. Láncra verve zárták mint foglyot ketrecbe, Babilónia királyához elvitték, Ne jöhessen többé vissza a hegyekbe, Nehogy hallják hangját valamikor itt még. A PUSZTÁBA KITELEPÍTETT SZŐLŐTŐKE Ez 19:10-14. 1. Mint szőlőskertben szőlő, olyan volt anyád, Melyet vizek mellé, jó helyre ültettek. Egymás után hozta termékeny hajtását, Vesszei a víztől gazdagon termettek.

3. De gyökereit a harag kiszaggatta, Földre zuhant, s a keleti szél gyümölcsét, Mert vesszei letörtek, kiszárította, És nagy tűz perzselte fel a venyigéjét.

2. Királyi pálcának valók a vesszei. A fák lombja közül is kiemelkedett. Hangosan zúgtak a szélben levelei, Még a nagyra nőtt fákkal is vetekedett.

4. Majd pusztába, szikkadt földbe elültette. Tűz csapott ki vesszejéből, s elégette Hajtását, gyümölcsét. Nincs erős vesszeje, Királyi pálcává már senki sem tette.

240 21. fejezet Isten kivont kardja „KIÁLTS ÉS JAJGASS!” Ez 21:14-18, 1. A kard ki van köszörülve, És ki is van fényesítve, Hogy veszettül mészároljon, És hogy villámokat szórjon.

3. A kard ki van köszörülve, És ki is van fényesítve, Arra való, hogy megfogják, Gyilkosok kezébe adják.

5. Népemmel együtt elvesznek. Fájdalmadban melledet verd! Megvolt bár a próbatétel, De azzal vajh ki mit ér el?

2. Örülhetünk-e ma annak, Hogy megvan az én fiamnak Fényes királyi pálcája, Mikor megveti minden fa?

4. Kiálts, jajgass, Emberfia,! Ez történik népemmel ma: Izraeli vezetőket, Mind kardélre hányják őket.

6. Ha van még királyi pálca, Sehol sem tisztelik már ma. Megvetett lett, nem marad meg. Az én Uram így szólalt meg.

„SEBEKET OSZTÓ KARD EZ” Ez 21:19-22. Emberfia, te csak tovább is prófétálj, Kezedet csapd össze! Sokszoros lesz a kard Sebeket osztó ereje, mely köztük jár, És ami tartja, jól meghúzza azt a kart.

Hogy sokan elessenek, és öldököljön, Kardot küldtem minden városkapu ellen Hogy villámot szórva sokakat megöljön. Azért küldtem, essék kétségbe sok ember

Vágj előbb jobb felé, majd bal felé vágjál! Ahova fordítnak, ott oszd a sebeket! Haragom akkorra talán nem lángol már. Én, az Úr szóltam, s összecsapom kezemet. 23. fejezet A harag pohara „KI KELL INNOD” Ez 23:32-34. Az én uram, az Úr ezt mondja most nekem: Ki kell innod nénéd mély, öblös poharát. El kell tűrnöd, rajtad mindenki nevessen, Jó sok fér bele, idd ki egész tartalmát!

Lerészegedsz, gyötrelemmel leszel tele, Mert e pohár szörnyű borzalom pohara. Számodra töltött ebbe sok italt bele A te nénéd, kinek neve: Samária.

Ki kell ürítened, fenékig kell innod. Hadd tépjed csak fájdalmadban a melledet! Kínodban még cserepét is rágni fogod. Megmondtam. Figyeljed jól meg e beszédet!

241 24. fejezet Rozsdás fazék „KIONTOM A VÉRÉT” Ez 24:3-8. 1. Tedd fel e fazekat, vizet is tölts bele, Jó húsdarabokkal rakjad egész tele! Ne sajnáld bele a combot, a lapockát És rakjad mellé a csontoknak is javát!

3. Mondja az Úr: Jaj a vérontó városnak! Örökké jaj legyen e rozsdás fazéknak! Mivel többé nem megy le a rozsda róla, Ezután sem lesz ez jó semmire soha.

2. A nyáj legjavából végy, s rakd körbe fával! Főzd a húst, míg meg nem fő tűznek lángjával! A csont is legyen mind benne a fazékban, Ne maradjon semmi kívül tartalékban!

4. Szedd majd ki belőle az egyik darabot A másik után, egy darabot se hagyj ott! A vér, mit kiontott, most is ott van benne, A rozsdás fazék ezekkel meg van telve.

5. Ott van a vér, melyet csupasz kőre ontott, Nem a földre, hogy a por takarná be ott. Így keltett haragot, s indított bosszúra. Én is ontom vérét. Jól figyelj az Úrra! „JAJ A VÉRONTÓ VÁROSNAK!” Ez 24:9-14. 1. Ezért az Úr, az én uram mondja: Jaj lesz a vérontó városoknak. Jöjjön, ki a sok fát összehordja, S akik jönnek, nagy máglyát rakjanak!

3. Aztán hagyjátok úgy a parázson, Hadd tüzesedjék át a rézfazék! A tisztátalanság megolvadjon, Égjen le a rozsda s mi maradt még!

2. Gyújtsatok tüzet, a húst főzzétek, Hadd főjön mindegyik szét teljesen! A csontokat is elégessétek A máglyán, minden porig elégjen!

4. Kimerítően sokat fáradtak, De mégsem ment le a rozsda róla, Maradtak galád tisztátalanok. Így te nem is tisztulhatsz meg soha.

5. Beteljesedik rajtad haragom. Amit akartam, azt véghezviszem. Rajtad többé már nem szánakozom, Ahogyan éltél, azt megítélem. 26. fejezet Tírusz pusztulása „ÖSSZETÖRT A NÉPEK KAPUJA” Ez 26:2. A népek kapuja összetört csúnyán, Szabadon járhatok a város útján. Nyitva a város, mert rommá lett minden, Sok zsákmányt szerzek, s gazdag leszek itten.

242 „LEROMBOLJÁK TÍRUSZ VÁRFALAIT” Ez 26:3-6. 1. Ezért mostan így szól az Úr, az én uram: Tírusz! Ellened fordulok hamarosan, Felhozom ellened népek csapatait, Mint a tenger hozza zúgó hullámait.

3. Hálót szárítanak a tenger közepén. Zsákmány lesz, semmi más, a népek tengerén. Az Úr, az én uram szólott most ekképpen. Mindenki gondolkozzék el e beszéden!

2. Ezek lerombolják Tírusz várfalait, Majd döntögetik egymás után bástyáit, Én pedig róla még a port is leseprem, Aztán a várost csupasz sziklává teszem.

4. Fegyverrel irtják ki a földön falvait, Nem hagyják életben benne a fiait. Az ellenséges had durván mindent feldúl. Így ők is megtudják, hogy én vagyok az Úr.

„MEGRENDÜLNEK VÁRFALAID” Ez 26:8-14. 1. Falvaidat, mik a szárazföldön vannak, Fegyverrel kiirtja. Mind veszélyben vannak. Veled szemben felállít ostromgépeket, Sáncot emel, s pajzsok alatt tör ellened.

4. Földre zuhannak a hatalmas oszlopok. Zsákmánnyá lesz felhalmozott gazdagságod. Felprédálják összegyűjtött áruidat, Ledöntik gonddal épített falaidat.

2. Várfalad rombolja faltörő kosokkal, Bástyáidat szétveri csákányaival. Belep a por, amelyet felver sok lova. Megrendül a zajtól a vár vastag fala.

5. Gyönyörű épületeid lerombolják, Egymás után hullanak le a gerendák. Mi neked kedves volt, azt mind összehordják, A port is a tenger közepébe szórják.

3. A harci kocsik sok keréken gördülnek, Mikor az ostromlott városba betörnek. A lovak patái az utcát tiporják, Kit előtalálnak, fegyverrel gyilkolják.

6. Aztán megszüntetem éneklésed zaját, Nem hallani többé a citera hangját. Nem lehetsz más, mint csupasz szikla teteje, A halászhálóknak szárítkozó helye.

7. Soha többé téged fel nem építenek, Nemsokára rád már nem is emlékeznek. Én, az Örökkévaló ezt mind megmondtam. Ekképpen szólt hozzám az Úr, az én uram. „MEGRIADNAK A TENGER SZIGETEI” Ez 26:17,18. Jaj, de elpusztultál, dicsőített város, Néped a tengernek közepében lakott. A tenger volt neked biztos erősséged, Rettegett is az egész környék tetőled.

Most, mikor elbuktál, elfog a rémület, A tengeri népek féltik szigetüket. Hogy ilyen véged lett, attól megriadnak Mind, akik a tenger szigetein laknak.

27. fejezet Tírusz összeomlása „SZÉPNEK ÉPÍTETTEK” Ez 27:3-10. 1. Tírusz, emlékezzél rá csak, hogy mit mondtál! Ezt mondtad: Én tökéletesen szép vagyok. Birodalmad körülveszi a nagy hullám, Ki le akart győzni, mind kudarcot vallott.

2. Szenir ciprusából készült oldaldeszkád, Libánoni cédrusból van az árbocod, Eveződhöz Básánból hozattál tölgyfát, Fedélzeted dísze csupa elefántcsont.

243 3. Ciprust a kittiek hoztak akkor neked, Egyiptomi tarka vászon a vitorlád, A szél abból készült zászlókat lengetett, Elisá szigetéről való a ponyvád.

5. Kik Gebálban voltak legtapasztaltabbak, Sérüléseidet azok javítgatták. Hajók és hajósok nálad megfordultak, Kereskedésüket hogy ott gyakorolják.

4. Akik Szidónban és kik Arvadban laktak, Azok lettek neked az evezőseid. Kik Tíruszban a legjobb matrózok voltak, Azok most a legügyesebb embereid.

6. Jöttek perzsák, lídek, és jöttek pútiak, Hogy erősítsék a te hadseregedet, Rád tették sisakjukat és pajzsaikat, Ha hadba vonultál, azok díszítettek.

„MOST PEDIG HAJÓTÖRÖTT VAGY” Ez 27:25-36. 1. A tenger közepén nagy volt tekintélyed, Evezőseid jó messze vittek téged, De keleti szél összetörte hajódat, Nem megy már messzire a büszke hajóhad.

6. Aztán fájdalmukban siratóéneket Rólad énekelni ekképpen kezdenek: Ki pusztult el összeomlása idején Úgy, amint Tírusz a tengernek közepén?

2. Összeomlásodkor sorra elsüllyedtek Hajósok, matrózok, kik veled eveztek: Kik sérüléseidet megjavították: A kereskedők és az összes katonád.

7. Piaci áruid tengerről érkeztek, Sok népet mindenkor kielégítettek. Kincseket érő nagy tömegű áruid Gazdagították sok ország királyait.

3. A rajtad levő hatalmas embertömeg A tenger közepén akkor mind elsüllyedt. Matrózaid jajkiáltásait hallva Megrendül mindenfelé a tenger partja.

8. Most pedig hajótörött vagy a tengeren, Emberek, áruk elsüllyedtek a vízen. A környező szigetek minden lakója, Hogy mi történt veled, szörnyülködik rajta.

4. Kiszállnak a hajókból, akik eveznek, Hajósok, matrózok szárazföldre lépnek. Miattad hallatják kínos jajszavukat. Mindannyian keservesen kiáltoznak.

9. Rémület ragadja el királyaikat, Eltorzítják sima arcvonásaikat. A népek kereskedői temiattad Felszisszennek, és mind sajnálkoznak rajtad.

5. Hajukra nagy fájdalmukban port hintenek, Mélységes gyászukban hamuban fetrengnek. Kopaszra nyírják miattad a hajukat, Mindnyájan keservesen téged siratnak.

10. Szörnyű elgondolni, hogy milyen véged lett, Ki egykor uralkodtál a tenger felett. Rettenetes arra mostan rágondolni, Hogy belőled soha nem lehet már semmi.

28. fejezet Tírusz és Szidón A FELFUVALKODOTT VÁROS Ez 28:2-5. Szólj, Emberfia, Tírusz fejedelméhez, Mondd el, hogy az Úr, az én uram mit üzen: Mikor felfuvalkodtál, akkor így vélted: Én isten vagyok a tengerben középen. Pedig hiába tartod oly nagyra magadat, Nem vagy te isten, te is csak halandó vagy.

Csak te tartod magad oly nagyon okosnak, Azt hiszed, hasonló lettél az Istenhez. Dánielnél ugyan bölcsebbnek gondolnak, Nincs homály előtted, jól értesz mindenhez. Kétségtelen, hogy e földi bölcsességgel Töltötted meg raktárad gazdag kincsekkel.

244 Összegyűjtöttél sok ezüstöt, aranyat, Megtöltötted azokkal kincstáraidat. Bölcsen kereskedtél, és sokra is vitted, Szépen felhalmoztad a drága kincseket. Aztán amikor már jól meggazdagodtál, Sikereden gőgösen felfuvalkodtál. „KARDOT RÁNTANAK ELLENED” Ez 28:6-10. 1. Ezért ezt mondja az Úr, az én uram: Mivel oly okosnak tartottad magad, Mint amilyen Isten vagyok én magam, Ezért idegenek ütnek majd rajtad. A legkegyetlenebbeket Küldöm én majd teellened.

3. Hiába mondod ezt gyilkosaidnak: Isten vagyok. Ezt nem fogják elhinni. Megölőid nem hisznek szavaidnak. Ember vagy, és többre nem tudod vinni. Ki vagy nekik szolgáltatva. Ki-ki úgy tesz, mint akarja.

2. Szép is és bölcs is lehetsz, az nem számít, Kardot rántanak akkor is ellened. Gondolhatsz, próbálhatsz ellenük bármit, Véget fognak vetni fényűzésednek. Halálos, mély sebeket kapsz, Sírba taszítanak, meghalsz.

4. Úgy halsz meg, mint egy körülmetéletlen, Kiszolgáltatva az idegeneknek. Megmondtam. Ami meglesz, nem véletlen. Higgy jobban az isteni üzenetnek! Így szól az Úr, az én uram. Ne higgy másnak minduntalan!

„TE VOLTÁL A MINTAKÉP” Ez 28:12-15. Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, Tökéletes szépségű az Éden kertjében. Rubin, topáz és jáspis mind téged borított, Hordtál ónixot, nefritet és krizolitot. Karbunkulus volt rajtad, sőt zafír és smaragd, Ékszerekkel szépen feldíszítetted magad.

Voltak színaranyból készült foglalataid, És elkészültek a teremtésed napjáig Véseteiddel együtt, aztán adtam melléd Felkent kérubot, aki minden bajtól megvéd. Akkor még ott fenn, Istennek szent hegyén voltál, Biztos léptekkel tüzes kövek közt járkáltál.

Feddhetetlen voltál teremtésedtől fogva, Életedet gonoszság még be nem mocskolta. Mindez addig volt így, amíg nekem szolgáltál, Akkor mindig még az én szavaimra vártál. Addig volt így, míg álnokság nem lett úr benned, Míg rajtam kívül nem volt neked más istened. SIRATÓÉNEK TÍRUSZ BUKÁSÁN Ez 28:17-19. 1. Szépségedben jól felfuvalkodtál, És rosszra használtad bölcsességed, Hogy léha életet folytathassál, És megőrizhessed fényűzésed.

3. Ezért tebenned tüzet gyújtottam, Nagy tüzet, mely megemésztett téged, És így mindenki láthatta ottan, Hogy büszkeséged hamuvá égett.

2. Én azonban most a földre doblak, Hogy királyoknak jó látvány legyél. Nem felejtem kalmárkodásodat, Mert sok az így meggyalázott szentély.

4. Akik e földön téged ismertek, Azok már csak szörnyülködnek rajtad. Rettenetes, hogy milyen véged lett; Semmi belőled meg nem maradhat.

245 SZIDÓN PUSZTULÁSA Ez 28:22,23. Szidón! Most teellened fordulok, Dicsőségem megmutatom rajtad. Majd megtudják, hogy az Úr én vagyok; Én vagyok, ki ítéletet tarthat.

Megmutatom azt is, hogy szent vagyok. Az utcán vérontás söpör végig, A népre pedig dögvészt bocsátok. Mit most nem hisznek, akkor megértik.

Hullanak a halálra sebzettek, Fegyverrel törnek be mindenfelől. Mit komolyan eddig sosem vettek: Én vagyok az Úr, a csata eldől. 29. fejezet Egyiptom hanyatlása „HA KÉZBE FOGTAK, ÖSSZETÖRTÉL” Ez 29:3-7. 1. Én ellened fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg. Hol ágakra szakad a Nílus folyó, Az ágak közt van heverészőhelyed.

4. A halakkal, melyek a pikkelyedhez Ragadtak, kidoblak én a pusztába. Sík mezőre esel, fel nem szedhetnek, Ott kell elpusztulnod nem is sokára.

2. Te ezt mondod: Enyém a Nílus folyó, Azt én alkottam, ezért hát az enyém., De nekem van horgom, mely arra való, Hogy álladba vetve az enyém legyél.

5. Ott téged senki sem fog eltemetni, Ételül leszel a földi vadaknak. Nyomorultul fogsz te ottan elveszni, Eledelül adlak a madaraknak.

3. A pikkelyes páncélodhoz ragasztom A halakat, hogy aztán velük együtt Téged is rántson el a halászhorgom. Együtt vergődsz majd a szárazon velük .

6. Megtudja Egyiptom minden lakója: Én vagyok az Úr. Hisz te olyan voltál Támaszként - immár hosszú idő óta Izraelnek, mint nád viharos tónál.

7. Összetörtél, amikor kézbe fogtak, És végighasítottad a vállukat. Összeroppantál, ha rád támaszkodtak, És megroskasztottad a derekukat. 30. fejezet Ítélet jön Egyiptomra EGYIPTOM SZÖVETSÉGESEI Ez 30:2-5. Közel van az Úr napja. Jajgassatok miatta, Mert az bizony borús nap, Nagy napja az az Úrnak!

Akkor pusztító fegyver Jön el Egyiptom ellen. Reszket Etiópia S Egyiptom minden fia.

Etiópok, pútiak, Lídek s kik a nap alatt Élnek itten szanaszét, Többféle keverék nép.

Sebesültek hullanak, Kincseket elrabolnak. Egyiptomot vad hordák A földig le rombolják.

Kúb szövetségesei, Más országok népei Mindnyájan, nem kevesen Fegyver által esnek el.

246 „MIGDÓLTÓL SZEVÉNÉIG” Ez 30:6-9. 1. Ezt mondja az Úr: Elesnek Egyiptom támogatói. Mindnyájan vesztesek lesznek Szevénétől el Migdólig.

3. Elpusztulnak ez országok, És pusztává lesz a földjük. Rommá lesznek a városok. Egy ép sem marad közöttük.

5. Elküldöm azon a napon A gondtalanok honába Követeimet hajókon Messze Etiópiába.

2. Azok, akik ottan laknak, Gyilkos fegyvertől esnek el. Ez szava az én Uramnak, E szavak nem enyésznek el.

4. Megtudják: Az Úr én vagyok, Mikor lángokba borítom Az oly gőgös Egyiptomot, Segítőit is megrontom.

6. Hogy felriasszák álmából. Akkor reszketés jön rája Attól, ami Egyiptomból Lesz, ami e földet várja.

NEBUKADNECCAR PUSZTÍTÓ SEREGE Ez 30:10-12. 1. Ezt mondja az én uram, az Úr ő népének: Véget vetek Egyiptom népe tömegének. Nebukadneccart küldöm el ez ország ellen, Hogy végrehajtóm Babilon királya legyen.

3. Kardot rántnak Egyiptom egész népe ellen, Megtöltik az országot a megölettekkel. Kiszárítom a Nílus bővizű ágait, Gonoszoknak adom át az ország fiait.

2. Babilonból elhozom őt és harcos népét, A legkegyetlenebbek pusztító seregét Ennek az országnak az elpusztítására. Nincs mivel dicsekedjék, összeomlás várja.

4. Idegenek pusztítják el ezt az országot, Aki benne él, az mind csak romokat lát ott. Higgyétek el, hogy ez mind megtörténik gyorsan, Mert én vagyok az Úr, és ezt én megmondottam!

BÁLVÁNYOK PUSZTULÁSA Ez 30:13-19. 1. Ezt mondja az én uram, az Úr: Elpusztítom a bálványokat, Kiirtom a határokon túl Nófból is a néma szobrokat.

4. Ez volt Egyiptom erős vára. Őt is kiirtom, mint Nó népét. Tűzbe borul Egyiptom háza, Szín sem győzi le a félelmét.

2. Nem lesz már többé Egyiptomban Fejedelem, ki félelmet kelt. Rettegnek majd ez ősi honban Hatalmamtól ott az emberek.

5. Nóf falain réseket törnek, Nót fényes nappal ostromolják. Ifjait Ónnak s Pí-Beszetnek Megölik, vagy messze hurcolják.

3. Elpusztítom Patrószt, és füstbe Borítom Cóant, ítéletet Tartok Nó felett, aztán Színre Pusztító haraggal tekintek.

6. Tahpanhészben sötét lesz nappal, Eltöröm Egyiptom igáját, Nagy gőgjének vége lesz azzal, Hogy fogságba viszem sok lányát.

7. Tahpanhészt elborítja felhő, És megítélem Egyiptomot. E földön pedig minden erő Ismerni fogja hatalmamat.

247 31. fejezet Asszíria intő példája A LEDŐLT CÉDRUS Ez 31:2-14. 1. Kihez hasonlítasz nagyságodban? Asszíria is éppen olyan volt, Mint egy magas cédrus Libánonban, Volt sok ága, volt rajta árnyas lomb. Nőni volt elég ereje, Felhőkig ért a teteje-

7. Ez a fa most nagyon magasra nőtt, A felhők közé nyúlt fel teteje, Ezért aztán én megalázom őt, Mert gőgössé tette nagy ereje. Népek urának kezébe Adom, bármit tehet véle.

2. A mélyről jövő víz növesztette, A folyók a tövéhez áradtak. Csak a patakokat eresztette Azokhoz, mik máshol találtattak. Ágai megnövekedtek, Hosszú hajtásai lettek.

8. Bűnei miatt eltaszítottam, És kivágták őt az idegenek. Oly népeket is rá uszítottam, Amelyek a legkegyetlenebbek. Ezek a földre döntötték, Nem sajnálták, nem kímélték.

3. Minden égi madár fészket rakott Ágain, melyek oly nagyra nőttek, Hajtásai alatt megfiadzott Mindenféle vadja a mezőnek. Nagyon sokféle nép volt ott, Amely árnyékában lakott.

9. A hegyekre is, meg a völgyekbe Lombokkal dús ágai hullottak, Hajtásai a patakmederbe Letöredezve belepotyogtak, És árnyékából a népek Elmentek, vissza sem tértek.

4. Ez a cédrus szép volt nagyságával, Ágai jó messzire kinyúltak. Gyökereinek sokaságával A vízáramlásnak nyitott utat. Ily cédrus már nem volt régen Az Isten díszes kertjében.

10. Törzsére rászálltak a madarak, S ott tanyáztak a friss hajtásain A fa alatt a mezei vadak, És nem nőtt már több lomb az ágain. Törzsén tanyáztak madarak, Hajtásain meg a vadak.

5. Még a ciprusoknak sem voltak ott Őhozzá hasonló, nagy ágai, Pedig voltak ottan nagy platánok, De nem voltak olyan hajtásai. Ha bejárod Isten kertjét, Nem találsz fát, mely ilyen szép.

11. Ezért túl magasra fel ne nőjön Egyetlen fa se a vizek mellett, És ne nyúljék feljebb a felhőkön, Mert könnyen ledől, mi túl magas lett. Nem jó az, hogy ha az erdők Magasabbak, mint a felhők.

6. Őt dús lombjaival széppé tettem. Irigyelte a kert minden fája. A legszebb volt az Éden kertjében, Isten kertjében, mindenki látta. Ekképpen szólt ekkor Uram, Amit én továbbítottam.

12. Ne bizakodjék el nagyságában Senki akkor, ha a víz táplálja! Lakóhelye lesz a föld gyomrában, Mert még őt is eléri halála, És együtt lesz ott ezekkel A sírba szállt emberekkel.

248 32. fejezet Siratóének Egyiptom felett „LEDOBLAK A FÖLDRE” Ez 32:2-8. 1. Oroszlán voltál a népek között, De véged lett. Mint szörnyeteg a hullámok fölött, A tengerek Lakója lettél, Vizet kevertél.

5. Kidobom a hegyekre testedet S a völgyekbe. Kiontom haragomban véredet A földekre. Hullád szétszórom Délen, északon.

2. Hullámokat vertél a folyókban Igen gyorsan, Lábaddal kavartad folytonosan Igen hosszan A folyók vizét, Mélyét, felszínét.

6. A patakmedrek is mind megtelnek A véreddel. Mikor kimúlsz, befedem az eget A kezemmel. Sok csillag pedig Elsötétedik.

3. Ezt mondja most az Úr, az én uram Bizonyosan: Hálómat kivetem rád nyugodtan, Hol vagy, ottan. Együtt sok néppel Kihúzlak kézzel.

7. A napot eltakarom felhővel, Nem világít. A holdat letakarom kendővel, Nem is látszik. Az égitestek Elsötétedtek.

4. A földre doblak, mezőre vetlek, Sík mezőre. Égi madarat rád telepítek Jó előre. Veled jól tartok Minden állatot.

8. Sok égitestet elsötétítek Temiattad. Akik keresik, nem lelhetik meg Országodat. Ekképp szól Uram, Amint mondottam.

EGYIPTOM ELSIRATÁSA Ez 32:11-16. 1. Az Úr, az én uram most ezt mondja: Elér tégedet Babilónia Királyának a fegyvere. Tömegestül leterítlek téged, És elpusztítja nagy büszkeséged A hősök vitéz ereje.

3. Többé nem zavarja ember lába, Nem zavarja állatok patája Ezeket a nagy vizeket. Ezek akkor majd úgy megtisztulnak, Hogy a folyók is olajként folynak. Az Úr mondja, elhiheted.

2. kegyetlen népet küldök ellened, Egyiptom! A te büszkeségedet Összetöri majd ez a nép. Én kipusztítok minden állatot A nagy vizek mellől, mely ott lakott, Eltűnik mindegyik onnét.

4. Egyiptomot én pusztává teszem, Az egész országot elveszejtem, És elpusztul mindenestül. Aztán pedig majd minden lakóját Megverem, hogy kik látják, megtudják: Az Úr én vagyok egyedül.

5. Ez éneket sírva énekeljék! Siratóének ez, ne feledjék! Minden népnek leányai

A népekről, amelyek ott élnek Egyiptomban, így énekeljenek! Ezek az Úrnak szavai.

249 A BABILONBAN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI Deutero-Ésaiás - Is 40-55. 40. fejezet Örömhír a fogságban „LETELT RABSÁGA” Is 40:1,2. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! Így szól Istenetek. Ekképpen szóljatok Jeruzsálem szívéhez, És ezt hirdessétek: Rabsága letelt, már megbűnhődött bűnéért És minden vétkéért. „ÉPÍTSETEK UTAT!” Is 40:3-5. Egy hang kiált: Építsetek a pusztában Egyenes utat az Úrnak, Készítsetek Jól járható ösvényeket hamarjában A kietlenben, mert jön már Istenetek!

A völgyek mindenütt felemelkedjenek, És süllyedjenek le a hegyek és halmok! Az egyenetlenek gyorsan egyenesek Legyenek! Síksággá legyenek a dombok!

Mostan megjelenik az Úr dicsősége. Ezt egyaránt minden ember látni fogja. Az ő dicsőségének sosem lesz vége. Higgyétek el, mert ezt maga az Úr mondja! „ELSZÁRAD A FŰ” Is 40:6-8. Így szól egy hang: Kiálts! Mit kiáltsak? - kérdem. Azt, hogy minden test csak fű, s minden szépsége Olyan, mint gyorsan múló virág a réten: Szépen virít, aztán egyszerre csak vége.

Elszárad a fű, és elhervad a virág, Amikor reá fúj az Úr forró szele. A fű elszárad, nem marad meg a virág, De örökre megmarad az Úr Igéje.

„KIÁLTS ERŐS HANGON!” Is 40:9-11. 1. Magas hegyre menj fel, aki a Sionnak Viszed a mi Urunk örömüzenetét! Messzire hallassék csengése hangodnak, Ha hirdeted Jeruzsálem megmentését!

3. Szilárdan megőrzi drága szerzeményét, Miért oly hosszú időn át fáradozott. Ezután úgy őrzi, mint a szeme fényét, Mint amit szívének legmélyén hordozott.

2. Kiálts! Ne félj! Júda városainak mondd: Itt van az Úr, az én uram, Istenetek. Jön nagy hatalommal, amelyet karja hord, Mikor uralkodik, és itt lesz veletek.

4. Ő most már mint pásztor legelteti nyáját, Karjával öleli a kis bárányokat. Ölében hordozza, féltve valahányát, Szelíden tereli az anyajuhokat.

250 „MINT EGY VÍZCSEPP A VÖDÖRBEN” Is 40:12-16. 1. Ki mérte meg markával a tenger vizét? Vagy ki az, ki arasszal mérte az eget? Ki vékával mérte a bort, az vajh mit ért? Vajon ki tette mérlegre a hegyeket? Mérlegserpenyőbe a halmokat, Nem teheted be soha azokat.

3. Olyanok előtte halandó emberek, Mint egyetlenegy kis vízcsepp a vödörben, Vagy csak annyit érnek, miként a porszemek, Ha mérni lehetne mérlegserpenyőben. A nagy Úrhoz képest az emberek Olyanok, mint vízcsepp és porszemek.

2. Ki irányította a mi Urunk Lelkét? Tanácsadója ki volt, és ki oktatta? Ki világosította fel az elméjét? Helyes eljárásra őt ki tanította? Tudományt ki tudott adni neki? Ki oktatta, hogy kell cselekedni?

4. A szigetek annyit számítanak neki, Mint a homokszemek a tengerek partján. A Libánon fája ő számára semmi, Ami állat van ott, kevés az oltárán. Kevés a Libánon minden fája, Az állat nem elég áldozatra.

„A NÉPEK MIND SEMMIK ŐELŐTTE” Is 40:17-20. Őelőtte mind semmik a népek, Őket puszta semmiségnek tartja. Ki készíthetne az Úrról képet? Őt senkihez nem hasonlíthatja.

Bálványszobrot önt a mesterember, És az ötvös bevonja arannyal, Feldíszíti nagy szakértelemmel Egy hozzáforrasztott ezüstlánccal.

Ennyi áldozatot ki nem bír el, Az keres mást, de nem korhadó fát, Majd egy ügyes mestert arra hív fel, Készítse el abból bálványszobrát. „NEM TUDJÁTOK...” Is 40:21-24. 1. Nem tudjátok, és nem hallottátok, Nem mondták el nektek régtől fogva, A föld alapozása milyen volt, S az ég peremét vajh mi tartotta.

3. A bírákat s a fejedelmeket Nagy hatalmával megsemmisíti. Nem vert törzsük a földben gyökeret, Még csak a bimbójuk sem bomlik ki.

2. Ki trónol a föld pereme felett, Honnét az emberek mint a sáskák Olyannak látszanak, Ő az eget Kifeszíti mintegy lakósátrát.

4. Hogyha rájuk fúj az Úrnak szele, Mert gyökerük gyenge, kiszáradnak. A rájuk törő vihar ereje Viszi mint a polyvát, és elhalnak.

„TEKINTSETEK A MAGASBA!” Is 40:25,26. Kihez hasonlíthatnátok ti engemet? Kivel mérhetnétek össze? - kérdi a Szent. Felemelt fejjel magasba tekintsetek, Nézzétek, az eget ki teremtette fent!

Előhívja szám szerint a seregüket, És megszólítja a kevély királyukat. Magához parancsolja mindegyiküket. Nem hiányoznak, mert tisztelik Urukat.

251 „DE AKIK AZ ÚRBAN BÍZNAK...” Is 40:27-31. 1. Miért mondod ezt így, Jákób, Miért beszélsz így, Izrael: Az Úr mért adott ily sorsot, Mi dolgom van az Istennel? Rejtve sorsom őelőtte, Mi jót remélhetnék tőle?

3. Erőt ad a megfáradtnak, Felemeli az erőtlent. Az ifjak is ellankadnak, Meggyengülnek az erősek. A hosszú harc kimerítő, Sok lankadót kisegít Ő.

2. Nem tudod, vagy nem hallottad, Hogy Isten örökkévaló? Ő teremtett fent és alant Mindent, mert Ő mindenható. Nem fárad, és nem lankad el, Segítsége nem marad el.

4. De akik az Úrban bíznak, Szárnyra kelnek, mint a sasok, Futnak, és el nem lankadnak, Bár az akadályok nagyok. Az ő erejük megújul, Mert erőt nyernek az Úrtól.

41. fejezet Szabadulás ígérete „ÉN, AZ ÚR VAGYOK AZ ELSŐ” Is 41:1-6. Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek Ereje! Jöjjenek ide, És azután szálljunk perbe Egymással, de beszéljetek, Mondjátok, mi van veletek!

Ki az, aki napkeletről Küldte azt, ki győzelemről Beszélhet, amerre csak jár, Mert ő oly hatalmas király? Ő letipor királyokat, És romba dönt országokat.

Ki tette ezt régtől fogva? Ki az, ki ezt létrehozta? Ki teremtett nemzedéket És olyan sokféle népet? Én, az Úr, ki első vagyok, És mindvégig az maradok.

Mindent porrá zúz ereje, Senki sem állhat ellene. Íja előtt szétszóródnak, Mint a polyva porba hullnak. Útjába állni hiába: Úgy megy, ösvényt sem ér lába.

Láttára a szigeteken Félelem fut végig minden Népen. Mindenhol reszketnek, És egymáshoz közelednek. Gyengét segít, ki tehetős, Így biztatja: Legyél erős!

SZÉP ÖTVÖSMUNKA Is 41:7. Simítókalapács az ötvös kezében, Miközben a mester biztatja ekképpen: Jól meg kell erősíteni a szegekkel,

Hogy el ne mozduljon, álljon meg feszesen A forrasztás, amit elvégzett az üllőn, Hogy aki kezébe veszi, mind örüljön.

„SZOLGÁM VAGY” Is 41:8-16. 1. Izrael szolgám, és Jákób választottam, Ábrahám utódját barátomnak mondtam. Megragadtalak a föld végén tégedet, Elhívtalak, és szolgámnak neveztelek. Kiválasztottalak, - Így mindig velem vagy.

2. Semmitől se féljél! Én vagyok teveled. Soha se csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, és új erőre hozlak, Győzelmes jobbommal mindig támogatlak. Megerősítelek, - És megsegítelek.

252 3. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek Mindenhol azok, akik téged gyűlölnek. Semmivé lesznek, és rútul elpusztulnak Mindazok, akik teveled perbe szállnak. Kik téged gyűlölnek, - Azok mind elvesznek.

5. Maroknyi Izrael és férgecske Jákób! Megsegítlek, és én leszek a megváltód. Teszlek új és éles fogú cséplőszánná, Hegyeket csépelsz, s törsz össze pozdorjává. Összezúzol magad - Hegyeket s halmokat.

4. Keresed, és nem találod meg azokat, Akik téged galád módon megtámadnak. Kik ellened harcolnak, megsemmisülnek, Én fogom a kezed, és ők menekülnek. Ne félj, arra kérlek, - Mert én megsegítlek.

6. Feldobod őket, és a szél széjjelhordja, Majd jön a szélvihar, és szanaszét szórja, De te ujjongani fogsz nagy örömödben, És dicsekedni fogsz Izrael Szentjével. Izrael, dicsekedj! - Az Úr lesz teveled.

„FOLYÓKAT FAKASZTOK” Is 41:17-20. 1. A nyomorultak és a szegények Vizet keresnek, de nem találnak. A szomjúságtól mind elepednek, Nyelvük kiszárad, és elfáradnak, De én, az Úr megragadom Őket, soha el nem hagyom.

3. A pusztaságban növesztek cédrust, Mellette olajfát és akácot, Borókafenyőt is, sőt még mirtuszt Is telepítek, nőjön nagyra ott. Találsz ott ciprust, kőrisfát, Ezek töltik meg a pusztát.

2. A kopár hegyen folyót fakasztok, A völgyek mélyén forrás tör elő, Hol puszta volt, bővizű tó lesz ott, A szomjú földben lesz újra erő. Hol puszta volt, forrás lesz ott, Bőven ihat, ki szomjazott.

4. Azért cselekszem így a pusztában, Hogy tudják meg, és mind jól meglássák, Kik nem voltak eddig tudatában Ennek, most értsék, s jól gondolják át: Az Úr keze vitte végbe Ezt, Izrael Szentje tette.

„SEMMIK VAGYTOK” Is 41:21-24. 1. Álljatok elő mind peres ügyetekkel, Hozakodjatok elő érveitekkel! Ezt mondja az Úr, így szól Jákób királya, Akinek mindig igazságot szól szája.

3. Mondjátok meg azt is, hogy mi lesz ezután! Tudjuk meg, hogy istenek vagytok ti talán! Akár jót tesztek, vagy akár tesztek rosszat, Csodálkozva lássuk, szemléljük azokat!

2. Sorban adják elő, és mondják meg nekünk, Mi volt régen, hogy így mindent megszívleljünk, És tudhassuk meg, hogy most mi fog történni, Tudjuk a jövendőt előre idézni.

4. De azt tudjátok-e, hogy ti semmik vagytok? Rosszul tette az, ki titeket választott, És semmit sem ér az, mit ti cselekesztek, Utálatos dolog választni titeket.

„ITT VANNAK MÁR” Is 41:25-29. 1. Északról elindítottam, és jött, Keletről jött hirdetni nevem, Ki eltiporja a vezetőket, Mint a fazekas nagyon keményen Az agyagot, amikor tapossa, Hogy sárból az edényt meg alkossa.

2. Ki mondhatta meg vajon ezt régen? Nem is lehet ezt tudni előre. Ezt senki nem nevezte még néven, Senki nem is gondolt ily erőre, Mely megteheti ezt, nem is tudta, Mert nem hirdették, így nem hallotta.

253 3. Sionnak legelőször én mondtam, Hogy itt vannak már, s Jeruzsálembe Küldtem az örömhírt, ahogy tudtam, S küldtem azt, aki ezt meghirdette. Hiába nézek jobbra vagy balra, Nincs olyan, ki tanácsot adhatna.

4. Ha kérdezem, ők egy szót sem szólnak, Mert bizony ők mindannyian semmik, És mindenfelé csak bálványoznak, Nem is érnek a tetteik semmit. A bálvány soha semmit nem beszél, Olyan az mindig, mint a puszta szél.

42. fejezet Az Úr szabadító szolgája „NEM KIÁLT, NEM LÁRMÁZ” Is 42:1-4. Ez az én szolgám, kit támogatok, Választottam, kiben gyönyörködöm. Lelkemből kapott ajándékokat, Hirdeti a népeknek törvényem.

Nem kiált ő, és nem is csap lármát, És az utcán szavát nem hallatja, Nem töri el a megrepedt nádat, A füstöltő mécsest el nem oltja.

A törvényt hitelesen hirdeti, És amíg annak érvényt nem szerez, Nem alszik addig, mert őt élteti, Hogy szavait várják a szigetek. „ÉN VAGYOK AZ ÚR” Is 42:5-9. 1. Az eget az Úristen teremtette, s szilárddá Tette a földet, fölé az eget terítette. Növényeket sarjasztott ki, és tett virágzóvá, S a népre, mely a földön él, Lelkét kitöltötte.

3. Én megajándékozom népem szövetségemmel. Nyisd meg a vakok szemét, hozzad ki a foglyokat A börtönből, s a fogházból eresszed ki menten, Akiket a sötétben ottan fogva tartottak!

2. Ő üzeni: Én, az Úr megfogom a kezedet, Mert én az igazságért téged már el hívtalak, Ezért téged mindenkor a földön megőrizlek, S a népekkel benned közlöm világosságomat.

4. Én vagyok az Úr. Nekem ez a jól ismert nevem. Én másoknak nem adom soha dicsőségemet. Egy bálványnak sem lehet része a dicséretem, Minden olyant megvetek, és meg is semmisítek.

5. Miket régebben mondtam, már be is teljesedtek, Ezért mondok most nektek, hogy halljátok, újakat, S azért közlöm mindezeket gyorsan tiveletek, Hogy tudjátok meg még mielőtt kibontakoznak. „ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK!” Is 42:10-13. 1. Énekeljetek az Úrnak új éneket, A föld széléig mondjatok dicséretet! Énekeljetek, kik a tengerre szálltok, És akik a tenger szigetein laktok!

3. Mindannyian dicsőítsétek az Urat, Kik találtatok a szigetekre utat! Hirdessétek mindenhol ő dicsőségét, Mindenki ismerje meg az ő szent nevét!

2. Zengjenek a puszták és a városaik És a falvak, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak, kik a kősziklákon laknak, És akik a hegytetőkön kiáltoznak!

4. Az Úr, mint egy hős katona, úgy elindul, Mint harcos a küzdelemben, úgy felbuzdul. Akármerre megy, harsányan kiáltozik, Minden ellenségén diadalmaskodik.

254 „SOKÁIG HALLGATTAM” Is 42:14-17. 1. Sokáig hallgattam, némán türtőztettem Magam, de most nyögök, zihálva lihegek Mint egy szülő asszony, és a nagy hegyeken Teljesen elszárítom a növényeket.

3. Viszem őket ismeretlen ösvényeken, És világossággá teszem a sötétet. Mit elhatároztam, azt mind véghezviszem, A rögös úton készítek ösvényeket.

2. Aztán letarolok hegyeket, halmokat, A folyókon pedig gázlókat készítek. Kiszáradt mocsáron vezetek vakokat, Olyan úton, melyet eddig nem ismertek .

4. Akik bálványokban bíznak, meghátrálnak, Tévelygésükben csúful megszégyenülnek. Hiába mondják ezt a néma szobroknak: Benneteket tartunk a mi istenünknek.

„TI SÜKETEK, HALLJATOK!” Is 42:18-25. Ti süketek, halljatok! Ti vakok, felnézzetek! Láttok olyan vakot, amilyen vak az én szolgám? Vagy mint az én követem, vannak-e oly süketek? Mert ezek nem látnak, és azok nem hallgatnak rám. Vajon van-e olyan vak, mint az én megbízottam? Található-e olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láthattál már, de nem érdekelt komolyan, A füled is nyitva volt, csakhogy nem a hallásra. Az Úr akart felséges és nagy tanítást adni, Hogy az igazságot mindenki jól megismerje, De senki nem volt, aki jött volna meghallgatni, Az Úr szólt, de nem volt, ki törődött volna vele. Éppen ezért lett e nép kirabolt és kifosztott. Beleestek mindnyájan csapdába és verembe. Mindenki a saját kesergésében osztozott, Nem volt, ki a másikat pártfogásába vegye. Ügyel-e erre vajon valaki közületek? A jövő érdekében ki hallgat figyelmesen? Hogy Jákóbot kifosszák, vajon ki engedte meg, Meg azt, hogy ilyen rablás megessék Izraelben? Vajon nem az Úr az, aki ellen mi vétkeztünk, Akinek az útjain haladni nem akartunk, Kinek tanítására még csak nem is figyeltünk? Ő az, akire bizony mi soha nem hallgattunk. Ezért ontotta ki ránk az Úr heves haragját, Engedte, hogy háború tomboljon körülöttünk, De amikor köröttünk már minden lángokban állt És égett, intéséből semmit meg nem szívleltünk.

255 43. fejezet Isten Izrael magváltója „NE FÉLJ!” Is 43:1-7. 1. Így szól hozzád az Úr, ki téged teremtett, Jákób és Izrael, ki téged megformált: Én vagyok megváltód, ne legyen félelmed! Enyém vagy, hiszen neveden szóltam hozzád.

4. Becsesnek, drágának tartalak, szeretlek, Ezért tehelyetted embereket adok, A te életedért adok nemzeteket. Ne félj, mert mindenkor én teveled vagyok!

2. Ha vízen kelsz át, én akkor veled vagyok, És nem sodorhatnak el a sebes folyók. Ha tűzben jársz, nem perzselnek meg a lángok, Nem éghetsz meg, amíg én vagyok vigyázód.

5. Visszahozom keletről gyermekeidet, És összegyűjtelek téged napnyugatról. Északnak ezt mondom: Add ide ezeket! Délnek meg ezt: Mondjál le a foglyaidról!

3. Én vagyok az Úr. Én vagyok az Istened, Izraelnek Szentje a te szabadítód. Egyiptomot és Szebát adom helyetted, S Etiópiát, mit kárpótlásul adok.

6. Hozd ide fiaimat és lányaimat! Elmegyek értük akár a föld végére. Kit csak nevemről neveznek, mind ide add, Mert őket teremtettem dicsőségemre!

„HOZD KI A NÉPET!’” Is 43:8-10. 1. Hozd ki a népet, mert vak ez a nép, Sőt süket is még, pedig van füle, Hogy ezután e nép ne legyen szét, Legyen nemzetek gyülekezete!

3. Az Úr így szól: Tanúim ti vagytok, Szolgáim, kiket kiválasztottam. Ismerjétek meg, hogy én ki vagyok, Hogy értsétek mindazt, mit mondottam!

2. Mondja meg, aki tudja közülük, Hogy mi is volt a régi időkben! Ki tanú lehet, ha van közöttük, Az jöjjön, s az mondja rá ezt: Igen!

4. Értsétek már meg, hogy csak én vagyok! Még soha előttem nem lett isten. Én vagyok az, és én megmaradok, Utánam sem lesz isten senki sem.

„ÉN VAGYOK AZ ÚR” Is 43:11-15. 1. Én vagyok az Úr, nincs rajtam kívül Senki sem olyan, ki megszabadít. Ezért adtam mindenkinek hírül: Ne hallgassátok mások szavait!

3. Akkor az úgy lesz, mint én cselekszem, Senki sem másítja meg, mit tettem. Izrael Szentje, ez az én nevem. Én vagyok megváltótok, az Isten.

2. Így szól az Úr: Tanúim ti vagytok. Bizonyítsátok: Én vagyok Isten! Ezután is én leszek s maradok, Nincs, ki titeket tőlem elvegyen.

4. Elküldök most Babilóniába Egyedül a ti érdeketekben. Letörik ott minden kapu zárja, S jajveszékelnek ők ijedtükben.

5. Én, az Úr vagyok a ti szentetek, Izrael teremtője, királya, A ti mindenható Istenetek, Kinek - mert nincs más isten - nincs párja.

256 „ÚJAT CSELEKSZEM” Is 43:16-21. 1. Ezt mondja az Úr, ki vezéretek: Én voltam az, ki a nagy mocsárba A vízen száraz utat készített, Ösvényt, mit el nem mos a víz árja.

4. Ne ami rég volt, azt említsétek, Ne tűnődjetel a régmúltakon! Én újat cselekszem, azt nézzétek, Amint mostan kibontakoztatom!

2. Én hagytam azt, hogy kivonuljanak A harci kocsik mind a lovakkal, Csapatok, melyekben sokan vannak, Előre törjenek diadallal.

5. Figyeljetek csak, és meglátjátok, Hogy utat készítek a pusztában, A sivatagban folyót fakasztok, Senki népemnek nem áll útjában.

3. De ezek mostan mind ott fekszenek, Nem kelnek fel többé, elaludtak, Mint mécses, melyben elszenesedtek A kanócok, ott úgy elhamvadtak.

6. Engem dicsérnek mezőn a vadak, A struccokkal együtt a sakálok, És a sivatagban folyó fakad, A pusztában én vizet támasztok.

7. Inni adok választott népemnek, Mert e népet magamnak formáltam.

Ő hirdesse majd dicséretemet, És csak énbennem higgyen szilárdan!

IZRAEL HŰTLENSÉGE Is 43:22-28. 1. Jákób! Te nem engem hívtál segítségül. Izrael! Te pedig nem értem fáradtál. Hoztál áldozatul bárányt, csakhogy végül Nem nekem hoztad, azzal másnak áldoztál.

4. Az is én vagyok, aki mostan eltörlöm, Mégpedig magamért, az álnokságodat, És vétkeidre többé nem emlékezem, Sőt többé szóba sem hozom már azokat.

2. Véres áldozattal idegen oltáron Áldoztál, és nem engem dicsőítettél. Nem volt örömem ételáldozatodon, És nem én voltam, akinek tömjéneztél.

5. Ha emlékeztetni akarsz, törvénykezzünk! Mondd el, mivel igazolhatod magadat! Sok álnok szószólód volt már miközöttünk, Sőt még ősatyád is énellenem támadt.

3. Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, Nem nekem adtad áldozatod kövérjét, De én szolgáltam neked vétkeid miatt, S én voltam, ki megfizetett bűneidért.

6. Ezért e szentélynek a fejedelmeit Elvetettem, s hagytam Jákóbot pusztítsák. Fájó haragomban megengedtem nekik, Hogy Izraelt, én népemet káromolják.

44. fejezet Az Úr Lelke és a szabadító „NE FÉLJ!” Is 44:1-5. 1. Most hallgass rám, szolgám, Jákób És Izrael, választottam! Ezt mondja a te alkotód, Ki segít folyamatosan:

3. Szárazon folynak patakok, Kiárasztom a lelkemet. Mit éreznek az utódok? Megáldom a gyermekeket.

2. Ki szolgám vagy, Jákób, ne félj, Se Jesúrún, választottam! A szomjas föld vizet remélt, Én pedig rá árasztottam.

4. Nőnek mint a fű víz mellett, Mint fűzfák csatornák mentén. Az egyik szól az Úr mellett, A másik meg Jákób nevén.

257 5. Harmadik írja kezébe: Én pedig az Úré vagyok, S azt hirdeti dicsekedve, Hogy Izrael legyen áldott. „AZ ELSŐ ÉS AZ UTOLSÓ” Is 44:6-8. Ezt mondja most az Úr, Izrael Királya, A Seregek Ura, népe Megváltója: Én vagyok első, s én leszek utoljára, Egy Isten és a világ parancsolója.

Van-e olyan isten, amilyen én vagyok? Ha lenne, mondja meg, hogy vajon mi történt, Mióta a kezem egy népet alkotott, Aztán ismertesse meg a jövendőjét!

Ne rettegjetek, és soha se féljetek! Már régen megmondtam: Ti tanúim vagytok. Énrajtam kívül van-e más istenetek? Nincsen más kőszikla, olyanról nem tudok. „MEGVÁLTOTTALAK” Is 44:21-23. 1. Jákób, gondoljad meg mindezeket, Mert te, Izrael az én szolgám vagy! Én formáltalak, ezért nem lehet, Hogy én megfeledkezzem terólad.

3. Az Úr így tett. Ujjongjatok, egek, Harsogjatok, földnek mélységei! Ujjongásban törjetek ki, hegyek, Ujjongjanak a völgyek erdei!

2. Eltörlöm minden hűtlenségedet, Mint a felleget, és mint a felhőt, Úgy törlöm el a te vétkeidet. Megváltottalak. Jöjj minél előbb!

4. Az Úr Jákóbot, választott népét Bűnből kegyelmesen megváltotta, Izraelen pedig dicsőségét Az egész világnak megmutatja. ÚJJÁÉPÍTÉS Is 44:24-28.

1. Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Aki megformált az anyaméhben: Én, az Úr vagyok a te alkotód, Én parancsolok földön és égben.

5. Azt is én mondom, hogy ők lakjanak Ezután mindig Jeruzsálemben, Júdában pedig a városokat Építsék fel. Romhalmaz ott minden.

2. Én feszítettem föléd az eget, A földet is én tettem szilárddá. Hiába adnak a csalók jelet, Én elkergetem őket világgá.

6. Én mondom azt is, hogy a mély tenger A nagy mélységekig kiszáradjon, Legyen száraz minden folyómeder, Járhassatok száraz lábbal azon.

3. A varázslókat bolonddá teszem, És a bölcseket meghátrálásra Kényszerítem, aztán leleplezem, Hogy mi tudományuk bolondsága.

7. Círuszt pedig mondom pásztoromnak, Ki kívánságomat teljesíti, És érvényt szerez akaratomnak, Őket építésre lelkesíti.

4. Szolgáim szavát valóra váltom, És a követeimnek tanácsát Úgy, ahogy mondják, megvalósítom. Hogy igaz mindaz, mindnyájan lássák!

8. Építsétek fel Jeruzsálemet, És a templom szilárd alapjait Rakjátok le, mert mindez engemet Dicsérni fog majd, és dicsér ma itt.

258 45. fejezet Círusz AZ ÚR FELKENTJE Is 45:1. Ezt mondja az Úr felkentjének, Círusznak, akinek jobb kezét Megfogtam, s a földön sok népnek Ő irányítja történetét.

Én majd sok népet leterítek Előtte, és királyok övét Megoldom, és neki segítek, Hogy velük vívja ki győzelmét.

Az ajtók sorra kitárulnak Előtte, és amerre halad, Én parancsolok a kapuknak, Nyíljanak ki, s azok kinyílnak.

„ÉN MEGYEK ELŐTTED” Is 45:2-7. 1. Rögös utakon megyek előtted, Azokat mind el is egyengetem És hogy az ércajtókat betörhesd, A vaszárakat sorra leverem.

4. Én vagyok az Úr, nincsen más isten Rajtam kívül e széles világon. Te nem ismertél, noha más ismer. Felövezlek, hogy mindenki lásson.

2. A sötétségben kincseket adok Neked, s elrejtett drágaságokat, Hogy megtudjad, hogy az Úr én vagyok, Ki téged néven szólítottalak.

5. Hadd tudják meg kelettől nyugatig, Hogy rajtam kívül senki más nincsen, Én vagyok az Úr, csak én vagyok itt, Földön és égen én vagyok Isten!

3. Én vagyok Izraelnek Istene, Választottam ő, Jákób, én szolgám. A te nevednek elmegy a híre; Bár nem ismertél, fordulj most hozzám!

6. Én alkottam a világosságot, Én teremtettem a sötétséget. Ha akarom, megnőnek a bajok, Ha akarom, szerzek békességet.

„ÉN TEREMTETTEM” Is 45:8. Egek, ti fentről harmatozzatok! Igazság hulljon a fellegekből, És a föld teremjen szabadságot,

Igazság sarjadjon ki ezekből! Én, az Úr vagyok az Isten; Ami van, én teremtettem.

„JAJ ANNAK!...” Is 45:9,10. Jaj annak, aki alkotójával Perbe száll! Bár azonos a földből Készült edények sokaságával, Ő is csak egy azok tömegéből .

Mondhatja mesterének az agyag: Mit csinálsz? - vagy: Nem ügyes a kezed? Kérdezheted a vajúdásokat Anyádtól, vagy apádtól, hogy nemzett?

„HAZA KÜLDI FOGLYAINKAT” Is 45:11-13. 1. Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje És alkotója: Kérdőre vonni kinek van mersze? Tegyél le róla! Ne légy oly merész, Amikor beszélsz!

2. Ti parancsolni akartok nekem, Hogy én mit tegyek? Embert a földre én teremtettem, S az egész földet. Mit alkot kezem, Az az én ügyem.

259 3. Kezem kifeszítette az eget, S minden serege Parancsomra nyert ebben életet. Így lett rendelve. Én egyengettem Útját előttem. 5. Haza is küldi a foglyaimat, Nem fizetségért. Felszabadítja a fiaimat,

4. Én indítottam el győzelmesen A maga útján. Városaim felépíti menten Jól, egymás után. És egyenes lett, Amin lépkedett. Nem ajándékért. Ím, ezt mondja a Seregek Ura.

„NINCS MÁS ISTEN” Is 45:14-17. 1. Ezt mondja az Úr az ő népének: Ez Egyiptomnak a szerzeménye, Ez az etiópok nyeresége; Ezek ezután tieid lesznek.

3. Elismerik, hogy egyedül nálad Van Isten, máshol semerre nincsen. Izraelben Te vagy az egy Isten, Bár az ember elől rejted magad.

2. A szábaiak magas férfiak, Tehozzád mennek bilincsbe verve. Vonulnak telesen reményt vesztve, S feléd fordulva eléd borulnak.

4. Szabadító vagy. Szégyent vallanak, És mindnyájan gyalázatba esnek, Kik maguknak bálványt készítenek, Ők mindnyájan gyalázatra jutnak.

5. Az Úr Izraelt megszabadítja, És szabadsága tart majd örökké. Szégyen nem ér benneteket többé, Neveteket senki sem gyalázza. „IGAZAT MONDOK” Is 45:18,19. Ezt mondja az Úr, aki az eget Teremtette, s a földet formálta, Alkotta és megszilárdította. Nem teremtette azt kietlennek, Hanem lakóhelynek Adta az embernek.

Én vagyok az Úr, nincsen más isten. Nem rejtélyesen szóltam hozzátok A sötétben, hol senki sem látott, Nem ott, ahol egy fénysugár sincsen. Én nyíltan beszéltem, Érthető volt minden.

Engem megismerhetnek igaznak, Hogy a hiábavaló dolgokban Keressenek, hisz nem lelnek ottan,

Nem mondtam Jákób utódainak, Mert igazat mondok, Csak a valóságot

„CSAK ÉN, AZ ÚR” Is 45:20,21. 1. Gyülekezzetek, jöjjetek ide! Lépjenek ki, és legyenek elöl, Akiknek az Úr megsegítette A földön élő seregek közül Menekülésüket! Áldják Istenüket!

2. Akik fából készült bálványokat Hordoznak, azok nem tudnak semmit. Kik olyan istenhez imádkoznak, Aki - mert nem tud - nekik nem segít, Azok mindhiába Bíznak a holt fába’.

260

3. Mondjátok meg és adjátok elő! Tanácskozzatok végre egymással! Ősidők óta volt-e oly erő, Amely lett volna ilyen hatással A többi nemzetre, Ezeket hirdetve?

4. Ezt egyedül csak én, az Úr tettem, Mert nincsen más isten rajtam kívül. Én szabadító és igaz Isten Vagyok. Ezt küldöm hozzátok hírül: Rajtam kívül nincsen Szabadító isten.

„RÁM FIGYELJETEK!” Is 45:22-25. A föld legvégéről is rám figyeljetek, És megszabadultok! Egyedül én vagyok a ti Istenetek, Nincsen más uratok. Esküt én magamra mondtam, Szavam megmásíthatatlan.

Minden térd előttem hajol meg bizonnyal, És mind rám esküszik. Ahol megszólalnak, csak ezt mondják rólam: Előtte eltűnik Minden erő és hatalom, A gonosznak nincs irgalom

Csak az Úrnál van az igazság s az erő, És akik gyűlölték, Azok mind megszégyenülve lépnek elő,

És dicsérik nevét. Izrael minden utóda Előtte megáll hódolva.

46. fejezet Isten és a bálványok „LEROSKADNAK, ÖSSZEROGYNAK” Is 46:1.2. Leroskadt Nebó, Bél összerogyott, Csakhogy ezek a megterhelt barmok Állatokra rakták szobraikat. A terhet nem tudják megmenteni. Amit nektek kellett hordoznotok,Fáradtak. Sorra leroskadnak ott, Azzal terhelik jószágaikat. Honnét már nem tudnak tovább menni. Fáradt állatokat Ottan elterülnek, Terhelnek naphosszat. Fogságba kerülnek. „ÉN MENTELEK MEG” Is 46:3,4. Hallgassál rám, Jákób háza És Izrael maradéka! Mióta megszülettetek, S hogy a világra jöttetek, Én hordoztalak titeket, Ahova kell, csak én viszlek.

Vénségetekig hordozlak, Ősz korotokig gondozlak. Én alkottalak, én viszlek, Én hordozlak, s mentelek meg. Aki voltam, az maradok, A gondviselőtök vagyok.

„NEM VÁLASZOL” Is 46:5-7. 1. Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem? Ugyan kivel mérhetnétek engem össze? Egybevetni engem mással lehetetlen, Más képmásába sem gyömöszölhettek be.

2. Az edényekből kiöntik az aranyat, És az ezüstöt kimérik a mérlegen. Azután gondosan egy ötvöst fogadnak, Hogy nekik mindezekből istent készítsen.

261 3. Mikor elkészül, leborulva imádják. Ha helyére teszik, akkor az ott marad, Majd a vállukra veszik, és úgy hordozzák, Így imádják az ezüstöt, az aranyat.

4. Mikor kiabálnak hozzá, nem válaszol, És a nyomorúságból meg nem szabadít. Rá sem tekint arra, aki őhozzá szól, Mert csak tehetetlen szobor az arany itt.

„MEGVALÓSUL TERVEM” Is 46:8-11. Emlékezzetek és piruljatok! Szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek! Jöjjenek elő a régi dolgok! Értsétek: Én vagyok Istenetek! Értsétek meg: Nincs más Isten, Nem hasonlít rám senki sem!

Előre megmondtam nektek a jövendőt, Azokat, mik még meg sem történtek. Megteszek minden nekem kedvezőt, Előttem vannak a jövő tervek. Megvalósul minden tervem, Úgy lesz, ahogy tetszik nekem.

Egy saskeselyűt hívok keletről, Aki tervemet majd végrehajtja. Nagy sietséggel jön messze földről,

Parancs neki az Úr akaratja. Elgondolom, és megteszem, Alig szólok, s már megleszen.

„HALLGASSATOK RÁM!” Is 46:12,13. Hallgassatok rám, Konokszívűek, Kik messze vagytok az igazságtól! Igazságom nincs messze tőletek, Nem késik soká szabadításom.

Énnekem Izrael ékességem. Neki a Sionon szabadulást Szerzek. Ő az én választott népem. Dicsérje örökkévaló Urát!

47 fejezet Babilónia bukása „ÍGY JÁRSZ” Is 47:1-15. 1. Szállj le, és ülj porba, Babilon szűz lánya, Káldeusok lánya! Mivel már nincs trónus, Csak a földre ülhetsz, nincs már hagyománya Annak, hogy fiú voltál, vagy már csak koldus. Nem vagy már dédelgetett, Amid volt, mind elveszett.

4. Népemre megharagudtam, s örökségem Eltaszítottam, és adtam a kezedbe, De te irgalmatlanul tartottad népem Úgy, hogy igát raktál ifjúra, öregre. Vagy talán azt gondoltad, Mindig úrnő maradhatsz?

2. Fogd a kézimalmot, és őröljél lisztet, Vedd le a fátyladat, s emeld fel a ruhád, Ne takarja semmi mezítelenséged, Kitakart combokkal a folyón gázolj át! Lássák gyalázatodat! Ne sírd vissza múltadat!

5. Te mindezt nem gondoltad meg alaposan, Hogy mi is történhet, nem gondoltad végig, És könnyelműen ezt gondoltad magadban: Biztonságban lakom, s marad a jólét itt. Csak én vagyok az Úr itten, És rajtam kívül más nincsen.

3. Ezt mondja megváltónk, Izraelnek szentje: Kérlelhetetlenül rajtad bosszút állok. Ő Seregek Ura, ez az ismert neve. Te menj sötét helyre, és üljél némán ott! Országok úrnőjének Többé már nem neveznek.

6. Azt hitted, nem tudod meg, mi az özvegység, És a gyermektelenség vajon mit jelent. Most megtapasztalod mindkettőnek terhét, Végiggondolhatod a múltat s a jelent. Hiába a varázslás, Emlék ez már, semmi más.

262 7. Gonoszságban bíztál, azt hitted, nem látnak Bölcsesség, ismeret mind félrevezetett. Ezt gondoltad: Nekem már semmi sem árthat, Rajtam kívül nincs más, az isten én leszek. Pedig a baj utolért, Nem tudsz már varázsigét.

9.Tervezgetésekkel csak fárasztod magad. Azt várod, hogy előállnak, segítenek, Kik az égen vizsgálják a csillagokat, Újholdkor megmondják, mi történik veled. Kik az eget vizsgálják, Sorsodat tán megmondják?

8. Nem háríthatod el a rád szakadt veszélyt, Hirtelen utolér a nem várt pusztulás, De ha úgy gondolod, mondj még varázsigét, Hátha visszajön még az elszállt ifjúság! Hátha tehetsz valamit, Űzd el sorsod bajait!

10. Amint a tarló jár, ők is majd úgy járnak. Lángok hatalmából ki menti meg őket? Nem olyan tűz az, hol melegségre vágynak, Megperzseli az a mellette ülőket. Tűz égeti a tarlót, Forró láng a varázslót.

11. Akikkel vesződtél ifjúságod óta, Most, mikor baj van, így jársz a varázslókkal. Most, amikor eljött az utolsó óra, Senki sem törődik a te nagy bajoddal. Hanyatt-homlok menekül, Ki tud, nincs segítségül. 48. fejezet Hűtlen Izrael - hűséges Isten KÉPMUTATÓ IZRAEL Is 48:1-11. 1. Halljátok, kik Jákób háza népe vagytok, Ti, akiket Izraelről neveztek el, Akik mindannyian Júdától származtok, Az Úr nevét hívjátok az eskütökkel, És Izrael Istenét emlegetitek, De nem igazán és nem híven teszitek!

2. Ők a szent városról nevezik magukat, És támaszkodnak Izrael Istenére, De nem tiszta szívből tisztelik Urukat, Habár a Seregek Urának nevére Hivatkoznak mindig, és arra esküsznek, Csakhogy már nem sokan hisznek beszédüknek.

3. A korábbiakat rég kijelentettem, Azokat mind az én számból hallhattátok. Mit hirdettem, azt hirtelen véghezvittem, Mit mondtam, az mind bekövetkezik rátok. Tudom, hogy te makacs vagy, és vasból vannak Érchomlokod mellett nyakadban az inak. 4. Ezért neked ezt már rég kijelentettem, Hogy ne hivatkozhassál a bálványokra, Még mielőtt meglett, én már kihirdettem, Szavamra lett minden, nem a szobor mondta. Mindezt jól hallottad, és mindezt jól láttad, Tanúskodhatsz róla széles e világnak.

5. Mostantól fogva új dolgokat hirdetek, Melyekről még nem tudsz, oly rejtett dolgokat. Ezek még nem voltak. Mindent most teremtek, Nem tudtál róluk, ezeket nem hallottad, Mert neked sohasem volt nyitva a füled, De már akkor ismertem hűtlenségedet.

6. Születésed óta hívnak hitszegőnek. Csak nevemért tűrtem én ilyen sokáig, És fékeztem magam, mert hívnak dicsőnek, S nem pusztítottalak el egész idáig. De most megolvasztalak tűznek lángjában, Megpróbállak nyomorúság kohójában.

7. Mindent, amit mondok, magamért cselekszem. Hogy is engedhetném, hogy így gyalázzanak! Senki másnak nem engedem dicsőségem, És hatalmamat is megtartom magamnak. Magamra, magamra mondom én ezeket, Soha nem adom másnak dicsőségemet.

263 „HALLGASSATOK IDE!” Is 48:12-15. Jákób, hallgassál rám! Hallgass rám, Izrael! Az első és az utolsó is én vagyok. A föld alapját én igazítottam el, Én feszítettem ki az eget, mit láttok. Ha szólítom őket, - Rögtön előjönnek.

Mind gyűljetek össze, hallgassatok ide! Mondjátok, ki mondta azt meg közületek, Hogy kit az Úr szeret, az hajtja majd végre Szavát a káldeus ivadékok között! Én hívtam őket el. - Járjanak sikerrel!

„LELKÉT ADTA NEKEM” Is 48:16. Jöjjetek hozzám! Ezt most nektek beszélem. Régen sem beszéltem soha rejtélyesen. Most, hogy ez történik, én itt jelen vagyok. Az Úr most Lelkéből nekem lelket adott. Azzal az erővel küldött el engemet, Mely erősítette Lelkéből lelkemet. „BÁRCSAK...” Is 48:17-19. Ezt mondja az Úr, aki a te megváltód, Ő szól így hozzád most: Az Úr itt én vagyok, Én, a te Istened, aki megtanított, Hogy melyik az az út, amelyen kell járnod.

Bárcsak figyeltél volna a parancsomra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, És az igazság, mint a tenger hulláma, Úgy töltené el mindnyájatoknak szívét.

Mint homok a parton, sok utódod lenne; Oly sok lenne, mint por, méhednek gyümölcse. Soha nem vesznék ki előlem a neve, És nem pusztulna el nemzetsége, törzse. „NEM SZOMJAZNAK” Is 48:20,21. Menjetek ki Babilóniából, Fussatok a káldeusok közül! Ne fogyjatok ki az ujjongásból, Vigyétek a jó hírt körös-körül!

Az Úr megváltotta hű szolgáját, Jákóbot, hogy az ő útján járjon. Nem szomjazik, míg megy a pusztán át, S integet feléje már az új hon.

A kősziklából ő vizet fakaszt, A kemény kő megnyílik előtte. Mi történik, a nép látja mindazt. Nem szomjazik, víz ömlik belőle. „NINCS BÉKESSÉGÜK A BŰNÖSÖKNEK” Is 48:22. Az Úr most még azt is elmondja tinektek, Hogy a bűnösöknek nincsen békességük: Titeket én mindig népemként szeretlek, De a lázadóknak pusztulás lesz végük.

264 49. fejezet A hazatérés öröme AZ ÚR A NÉPEKHEZ KÜLDI SZOLGÁJÁT Is 49:1-6. 1. Hallgassatok mostan rám, ti szigetek!4. Távoli nemzetek, jól figyeljetek! Elhívott az Úr már anyám méhében, Tart azóta is emlékezetében.

Ennek ellenére nála van ügyem, Megjutalmazza munkámat Istenem. Ő az Úr, aki már anyám méhében Szolgájává lenni teremtett engem.

2. Számból már akkor formált éles kardot, És azóta keze ügyében tartott. Hegyes nyíllá átváltoztatott menten, Aztán bedugott a tegzébe engem.

5. Azt akarja, Izraelt hozzá gyűjtsem, Jákób egész házát hozzá térítsem. Az Úr ilyen nagyon megbecsült engem. Bármi legyen, erőm az én Istenem.

3. Szolgám az Izrael, - ezt mondta nékem, Megmutatom őrajta dicsőségem. De én mondtam: Semmiért fáradoztam, Erőmet is hiába pazaroltam.

6. Azt azonban Ő kevésnek tartotta, És mint szolgájának ezt meg is mondta, Hogy én csak Jákóbnak és Izraelnek Ügyét hozzam rendbe. Nem! Sokkal többnek.

7. Világosságává tett pogányoknak, Hogy szabadítást azoknak is hozzak,

És ne hagyjam abba küldetésem itt, Hirdessem nevét a földnek széléig.

„UJJONGJATOK!” Is 49:7-13. 1. Ezt mondja az Úr, Izrael megváltója, A Szent annak, kit megvetnek az emberek, Aki a zsarnokoknak kiszolgálója, Akit mindenfelé utálnak a népek:

5. A foglyoknak ezt mondd: Ti most kijöjjetek, Jöjjetek a sötétségből napvilágra! Útközben, ha mentek, lesz majd élelmetek, Legelőt adok a kopár kősziklákra.

2. Királyok kelnek fel, ha meglátnak téged, Előtted a fejedelmek leborulnak Az Úrért, aki mindig mutat hűséget, Izrael Szentjéért, s hódolnak az Úrnak.

6. Többé nem éheznek, és nem szomjúhoznak, És a nap heve sem bántja most már őket. Ki könyörül rajtuk, ők ahhoz tartoznak, Ő ad forrásvizet s kövér legelőket.

3. Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején Meghallgatlak téged, és a szabadulás Napján jóvoltomból megsegítelek én, Jöjjön bár vízáradat vagy földindulás.

7. Minden hegyen kimagaslanak az utak, Könnyen lépkednek, kik messze földről jönnek, Lehet a hazájuk észak, avagy nyugat, Szinim földjéről is sokan özönlenek.

4. Téged megőrizlek, s megajándékozom Általad szövetségemmel én népemet. Te hozz mindent rendbe a feldúlt országon, És te oszd szét az elpusztult örökséget!

8. Vigadozzál, föld, és ujjongjatok, egek, Mert az Úr megszánta sanyargatott népét! Törjetek ki ujjongásban, magas hegyek! Ő a szenvedőknek nyújtja segítségét.

„TENYEREMBE VÉSTELEK” Is 49:14-21. 1. Ekképp szólt Sion: Az Úr engem elhagyott, Az én Uram énrólam megfeledkezett. Csecsemőt az anya soha nem hagyhat ott, A szülő nem adja másnak a gyermeket.

2. Ha mások megfeledkeznének is rólad, Én terólad soha meg nem feledkezem. Tenyerembe véslek, gondolok rád sokat, Falaid ott vannak előttem szüntelen.

265 3. Fiaid ezután már hozzád sietnek. Ki rombolt, pusztított, kivonul belőled. Sokan jönnek el hozzád, és összegyűlnek, Ha felnézel, látod őket körülötted.

4. Ekképpen szól az Úr: Életemre mondom, Hogy ékszerként veszed fel majd valamennyit, Magadra aggatod őket, mint menyasszony. Ha az Úr mondja, meglesz. Ne aggódj semmit!

5. Pusztítóid eltávoznak az országból, És a feldúlt romok az ottan lakóknak Szűkek lesznek, nem férnek majd el egymástól, Kevés lesz a hely a hazavándorlóknak. 6. Akkor ezt mondják majd neked gyermekeid, Akiket hosszú ideig nélkülöztél: Szűk nekünk ez a hely, már nem férünk el itt. Mi ide telepszünk, te máshova menjél! 7. Akkor ezt gondolod: Ki szülte ezeket? Hiszen én meddő és gyermektelen voltam. Száműzve töltöttem el hosszú éveket, Hol ezek felnőttek, én nem voltam ottan.

8. Vajon ki nevelte akkor fel ezeket? Én a messzeségben egyedül maradtam. Mondja meg valaki, honnan valók ezek, Akikről sokáig semmit sem hallottam!

„FÖLDRE BORULNAK ELŐTTED” Is 49:22,23 Ekképpen szól az Úr, az én uram: Intek kezemmel a nemzeteknek, A népeknek jelt adok legottan, S kik távol vannak, mind haza jönnek.

Hazahozzák ölben fiaidat, Leányaidat vállukra veszik, Királyok viselik gondjaidat, És dajkáid királynők lesznek itt.

Előtted ezek földre borulnak, Lábadnak pedig porát nyaldossák.

Nem vallnak szégyent, kik bennem bíznak, Boldog mind, aki rám bízza sorsát.

„JÁKÓB ERŐS ISTENE” Is 49:24-26. El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől? Erőszakostól a foglyok menthetők-e? A zsákmányt el lehet venni az erőstől, És a fogolynak is lehet megmentője. Perlőiddel én perelek, Fiaidat én mentem meg.

Elnyomóid megeszik saját húsukat, És a saját vérüktől megrészegednek. Akkor megismerik a népek Urukat, Mert én vagyok az Úr. Nincs más Istenetek. Jákób Istene megváltód, Erős Isten, szabadítód.

50. fejezet Szenvedés éri az Úr szolgáját ISTEN NEM VETETTE EL NÉPÉT Is Is 50:1-3. 1. Halljátok! Ez az Úrnak beszéde: Hol van anyátok válólevele? Nem küldtem el őt. Nincs hitelezőm, Én nem adtalak el kötelezőn Senkinek, fiaim, benneteket, Soha nem adtam válólevelet.

2. Bűneitek miatt adtalak el, És ezért küldtem el anyátokat. Amikor hívlak, senki sem felel Senki sem szólt, ha szólítottalak. Amikor oda akartam menni, Vajon miért nem válaszolt senki?

266 3. Talán olyan rövid már a kezem, Hogy tégedet sem tud megváltani? Lehet, hogy nincs már annyi erőm sem, Hogy meg tudnálak szabadítani? Miért nem hiszed, hogy megmentelek? Nem hiszed, hogy én vagyok Istened?

4. Megdorgálom a tengert, s kiszárad, És a folyók is pusztává lesznek. Bűz van akkor, ha a víz nem árad, Szomjúságukban mind elepednek. Gyászba öltöztetem az egeket, Zsákruhában járnak az emberek.

„KI MER PERBE SZÁLLNI VELEM?” Is 50_4-9. 1. Az én uram, az Úr megtanított engem, Hogy kik elfáradtak, azoknak hirdessem Igéjét, ezért felébreszt minden reggel, Hogy mint tanítvány hallgassam figyelemmel.

3. De az én uram, az Úr megsegít engem, Nem hagy Ő sokáig gyalázatban lennem. Mint a kovakő, olyanná tettem arcom, Mert így nem vallok szégyent, én ezt jól tudom.

2. Az én uram, az Úr megnyitotta fülem. Nem hátráltam meg, vártam engedelmesen. Verték a hátam, és tépték szakállamat, Gyalázkodva leköpködték az arcomat.

4. Közel van, aki igazságot ad nekem. Ki az, aki perbe merne szállni velem? Hol van az én vádlóm? Álljunk elő együtt! Lépjen ki, s az igazságot megkeressük!

5. Ím az én uram, az Úr megsegít engem. Ki az, ki engem bűnösnek kijelentsen? Mindnyájan szétmállanak, miként a ruha, Azt a molyrágás már régóta pusztítja. „SAJÁT TÜZETEK LÁNGJÁBA KERÜLTÖK” Is 50:10,11. Aki köztetek féli az Urat, Hallgassa meg jól szolgája szavát! Aki sötétben nem talál utat, Keresse Istenben a támaszát!

Mindnyájan, akik tüzet szítotok, S akik gyártotok gyújtó nyilakat, A tűz lángjában, mit gyújtottatok, Ti égtek el egy pillanat alatt.

Az én kezem teszi ezt veletek. Soha erről ne feledkezzetek! Jól jegyezzétek meg, amit mondok: Bizony, kínok közé kell jutnotok! 51. fejezet Régi csoda - új teremtés ISTEN MEGTARTJA ÍGÉRETÉT Is 51:1-3. 1. Hallgassatok rám, akik igazságra Törekedtek, s az utat keresitek! Tekintsetek fel mind a kősziklára És a kútra, amelyből vétettetek!

3. Bizony, Siont az Úr megvigasztalja, És megvigasztalja az összes romot. Mint az Éden, olyanná lesz a puszta, Kertté változtatja a kopárságot.

2. Nézzetek atyátokra, Ábrahámra És Sárára, aki szült benneteket! Egyedül indult hívásom szavára, Megáldottam, és nemzett sok gyermeket.

4. Boldog örvendezés lesz akkor benne, Hallatszani fog a magasztalás. Felzeng majd benne a zsoltár éneke, Messzire hallatszik el az ujjongás.

267 ÍTÉLET A VILÁG FELETT Is 51:4-6. Figyeljetek rám, ti népek! Hallgassatok rám, nemzetek! Tanítás származik tőlem, Mely benne van a törvényben.

Közel van már igazságom, És jön már szabadításom. Karommal népet ítélek. Reménykednek a szigetek.

Lakói úgy elhullanak, Mint a legyek, és nem marad Belőlük semmi elvégre, Hiába néztek az égre.

Most az égre felnézzetek, A földre letekintsetek! Mint a füst, az ég szétfoszlik, Mint ruha, a föld szétbomlik.

De az én szabadításom Megmarad, és igazságom Örökre, és nem rendül meg, Ha a hegyek le is dőlnek.

„HALLGASSATOK RÁM!” Is 51:7,8. 1. Hallgassatok rám, emberek, Ti, akik az igazságot Már régóta ismeritek, Nem is egyszer hallottátok!

3. Szitkaik ne ijesszenek, Mert mint a ruha, úgy járnak! Attól meg ne rendüljetek, Mert a ruhán molyok rágnak!

2. Népem a szívébe zárta Tanításom. Ne féljetek, Bármilyen gyalázkodásba Kezdenek is az emberek!

4. Rágja a gyapjút a féreg, De igazságom megmarad, Megőrzik a nemzedékek, S várják szabadításomat.

„UJJONGVA ÉRKEZNEK” Is 51:9-11. Úr karja, ébredj fel! Szedd össze erődet, Ahogy azt régebben már megszokták tőled! Te voltál az, ki Ráhábot ketté vágta, A tengeri szörnyet küldte a halálba.

A tenger mély vizét Te kiszárítottad, És szárazon keltek át a megváltottak. Kiket az Úr megváltott, így térnek vissza, Ujjongva érkeznek majd meg a Sionra.

Öröm koszorúzza fejüket örökre, Eljön majd a vígság a sok gyötrelemre. Mint a föld, elmúlik a sok sóhajtozás, A csendet felveri a nagy vigadozás.

„ÉN VAGYOK VIGASZTALÓTOK” Is 51:12-16. 1. Én vagyok a ti vigasztalótok. Halandó embertől miért féltek, Hiszen mindnyájan annyit már tudtok, Hogy mint száraz fű, ők elenyésznek?

3. Miért rettegsz mindennap szüntelen Az elnyomó izzó haragjától? Szeretne elpusztítani menten, De elmúlik haragja magától.

2. Talán alkotód elfelejtetted, Aki az eget kifeszítette? Szilárd alapot vetett a földnek, S mindezt hatalmas erővel tette.

4. A megkötözött is hamarosan Megszabadul, nem kerül a sírba. Lesz mindig elég kenyere ottan, Nem fogy el, és ő nem fakad sírva.

268 5. Én vagyok az Úr, a te Istened, Aki a tengert is felriasztom: Seregek Ura. Ismerd e nevet! Úr vagyok a zúgó hullámokon.

6. A te szádba igéimet adom, Betakarlak kezem árnyékával. A földet újra megalapozom, És befedem az ég kárpitjával.

Végül is a Sionnak megmondom: Te voltál, és te vagy az én népem.

Sokan tanyáznak majd a Sionon, Ott ragyog fel az én dicsőségem.

VÉGE A NÉP NYOMORÚSÁGÁNAK Is 51:17-23. 1. Ébredj már, ébredj már, kelj fel, Jeruzsálem! Kiittad keményen a harag poharát. Öblös pohár volt ez, te ittad ki, más nem. Ezt az Úr tartotta eléd, hogy te vedd át. Ezt kiürítetted, Tántorogva lépkedsz.

3. Mint az antilop a hálóban, fiaid Minden utcasarkon aléltan feküdtek. Így teljesült rajtuk az Úr haragja itt. Isten dorgálja őket. Rá figyeljetek! Nagyon részeg lettél, De nem bort vedeltél.

2. Fiai, akiket szült, nem álltak mellé; Nem fogták meg kezét, akiket felnevelt. Tekintened kellett nagy elnyomás elé, Éhínség és fegyver pusztított, tizedelt. Nem szán senki sem, Vigasztalód sincsen.

4. Ezt mondja neked az Úr, a te Istened, Ki népéért perel: Kezedből kivettem E nehéz poharat. Nem kell ürítened, A harag öblös poharát elvetettem. Adom most cserébe Kínzóid kezébe.

5. Ők ezt mondják neked: Hajolj le, hogy rajtad Vagy mint az utca, hogy azon kergessenek. Tapossunk. - Hátamat te olyanná tetted, Végzete a sorsnak: Mint a föld, hogy azon vígan tapossanak, Terajtad taposnak. 52. fejezet Örömhír „ÉBREDJ, SION!” Is 52:1,2. Ébredj, ébredj, Sion! Szedd össze erődet! Jeruzsálem, te szent város, öltözz gyorsan Fel ékes ruhába, mert nem látsz itt többet Körülmetéletlent! Ez már más, mi most van.

Jeruzsálem, akit fogságba elvittek, Kelj fel, és rázd le a port gyorsan magadról! Te pedig rázd le nyakadról a bilincset, Sion lánya, s szabadulj meg fogságodból!

„SZABADULÁST HIRDET” Is 52:7-10. 1. Milyen szép az, ha feltűnik a hegyeken Az örömhírt hozó lába, s békességet Hirdet, hogy e népnek szabadulás legyen, Ne szenvedjen többé átkos vereséget!

3. Vígan ujjongjatok együtt ti, mindnyájan Jeruzsálem romjai! Megvigasztalta Népét az Úr. Akik vagytok, valahányan Örüljetek! Az Úr népét megváltotta.

2- Ezt mondja Sionnak: Uralkodik Isten. Őrállóid, halld, hangosan kiáltanak: Az Úr visszatért. Láthatjátok őt itten, És akik őt látják, együtt ujjonganak.

4. Kinyújtotta Sion felé ő szent karját. Tette mindezt minden nép szeme láttára. A föld egész határán mindnyájan látják: Számíthatunk az Úr szabadítására.

269

„AZ ÚR JÁR ELŐTTETEK” Is 52:11,12. Távozzatok, távozzatok! Vonuljatok ki onnan! Semmiféle tisztátalan dologhoz ne nyúljatok! Vonuljatok ki mindnyájan tisztán, határozottan, Akik az Úr edényeit kezetekben tartjátok! Sietnetek viszont nem kell, nem kell futva mennetek. Menjen minden sorban, rendben mindenkor közöttetek, Mert az Úr jár előttetek, ezért sose féljetek, És Izrael Istene lesz mindenhol mögöttetek! A FÉLREISMERT SZOLGA DIADALA Is 52:13-15. Szolgám eredményes munkát fog végezni, Hatalmas lesz, és magasra emelkedik. A külseje torz volt, és rossz volt ránézni, Alakja nem volt szép, és nem vonzott senkit. Sokan iszonyodtak tőle, Elsonfordáltak előle.

De majd bámulatba ejt szolgám sok népet. Királyok befogják előtte szájukat. Olyan dolgot látnak, miről nem beszéltek, Megtudnak olyant is, miről nem hallottak. Akkor esnek ámulatba, S úgy néznek rá, mint urukra.

53. fejezet Az Úr szenvedő Szolgája „KI HITTE?” Is 53:1-9. 1. Ki hitte volna, amit hallottunk? Vajon ki előtt volt nyilvánvaló Az Úr hatalma, miről nem tudtunk? Pedig a hír nem téves, mind való!

5. Azt gondoltuk, hogy Isten csapása Sújtotta, és kínozza szüntelen, Pedig emberi vétkeink átka, Sorsa rejlik a mi bűneinkben.

2. Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, Mint gyökér tört fel a szikkadt földből. Alakjában nem gyönyörködhettünk, Szépség benne nem volt már kezdettől .

6. Azért bűnhődött, hogy legyen békénk, Meggyógyultunk a sebei árán. Mi jártunk tévelygések ösvényén, Mindnyájunk bűne volt az ő vállán.

3. Külseje nem volt kedvelni való, Megvetett volt ő és elhagyatott. Szenvedő volt, fájdalmat hordozó, Betegségektől gyakran zaklatott.

7. Mikor kínozták, alázatos volt, Szája sohasem nyílott zokszóra. Mint vágásra vitt bárány hallgatott, Mint juh nem nézett az őt nyíróra.

4. Arcunkat eltakartuk előle. Megvetett volt. Nem törődtünk vele, Pedig betegségünket viselte, Fájdalmainkat magára vette.

8. Fogságra vitték ítélet nélkül, Kortársai nem törődtek vele. Hogy kiirtják őt az élők közül Népe vétke miatt, ez végzete.

9. A bűnösök közt sírt neki adtak, Gazdagok közt volt halála után. Nem követett el gonosz dolgokat, Álnokság soha nem jött ki ajkán.

270 „AZ ÚR AKARATA VOLT” Is 53:10-12. Az Úr volt, ki úgy rendelte, Hogy betegség törje össze. Ha fel is áldozta magát, Látni fogja sok utódát.

Az Úr, ki célhoz juttatja Gyötrelmétől szabadulva. Utódain tekintete, S meg lesz velük elégedve.

Részt adok neki a nagyok Között, és a hatalmasok Mellett részesül zsákmányban, Ki önként vett részt halálban.

Lám, igaz szolgám sokakat Ismeretével igazgat. Tekintve gyengeségüket, Ő hordozza bűneiket.

Jutott bűnösök sorsára, Ki sokak vétkét magára Vállalta, s a bűnösökért Közbenjárt, és kegyelmet kért.

54. fejezet Isten örök hűsége és irgalma „IRGALMAZOK NEKED” Is 54:1-10. 1. Ujjongj, meddő, ki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál! - az Úr úgymond -, Mert több fia lesz nálunk az elhagyottnak, Mint a házasságban élő asszonyoknak!

2. Széles helyre verjed fel a sátraidat, Szélesre feszítsed ki a ponyváidat! Gondosan húzzad meg tartóköteleit, Erősen verd le a földbe cövekeit!

3. Terjeszkedni fogsz majd mind balra, mind jobbra, Követ téged utódaid hosszú sora. Ők lesznek, kik népek örökébe lépnek, Elpusztult városokat benépesítnek. 4. Ne félj, mert biztos, hogy te szégyent nem vallasz! Ne pironkodj, téged nem érhet gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, Meg azt is, hogy milyen volt az özvegységed. 5. A Seregek Ura, ki alkotott téged, Ne felejtsd el, hogy ő mostan a te férjed, És ki megváltott, az Izraelnek Szentje, Ő az egész föld mindenható Istene!

8. Most örök hűséggel irgalmazok neked Ezt mondja megváltó Urad és Istened. Úgy teszek, mint Nóé idejében tettem, Amikor őneki ekképpen esküdtem:

6. Úgy szólít meg téged az Úr, mint elhagyott, Fájó lelkű, és magára maradt asszonyt, Mint ifjú menyasszonyt, kit sok nép megvetett. Most megszólít, s ezt mondja a te Istened:

9. Özönvíz nem árasztja el már a földet Neked pedig így mondom most el eskümet: Nem fogok haragudni terád örökké, Ekképpen nem próbállak meg téged többé.

7. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, De összegyűjtelek, magadra nem hagylak. Kis időre túláradó haragomban Nem fordultam kegyesen feléd arcommal.

10. Hegyek, halmok inoghatnak, eltűnhetnek, De hozzád való hűségem nem szűnik meg. Békességem szövetsége szilárd marad Mondja az Úr, ki megkönyörül ma rajtad.

271 „IGAZSÁG ÁLTAL LESZEL ERŐS” Is 54:11-17. 1. Te nyomorult, akit vihar tépett! Vigasztalan, lásd, én felépítek Drágakövekből neked falakat, Lerakom zafírból alapodat.!

4. Az elnyomás távol marad tőled, Rettentésben sem lesz részed többet. Aki rád támad, azt nem én küldöm; Elesik, mert hogy bántson, nem tűröm.

2. Rubinból készül falad párkánya, Briliánsból lesz kapud kirakva, Csupa gyémánt lesz minden határod. Ki eljön hozzád, csak újat lát ott.

5. Hiszen én teremtettem kovácsot, Aki a harchoz fegyvert kovácsolt. Az öldöklőt is én teremtettem, Hogy pusztítson, és mindent szétverjen.

3. Minden fiad a tanítványom lesz, Kiben te is nagy békességet lelsz. Az igazság által leszel erős. Ne félj, mert mindig te maradsz a hős!

6. Az ellened kovácsolt fegyverek A harcban sorra célt tévesztenek. Aztán meghazudtolsz minden nyelvet, Amely törvénykezni merne veled.

7. Kik az Urat szolgálják, azoknak Ez az örökségük; kik Uruknak

Szavára figyelnek, igazságot Nyernek e földön és boldogságot.

55. fejezet Isten hívó szava AZ IGE DIADALA Is 55:1-5. 1. Ti szomjasok, mind jöjjetek vízért, Még ha nincs is pénzetek! Sem nem pénzért, sem nem fizetségért Vigyetek bort és tejet!

4. Hallgassatok rám, hozzám jöjjetek, És akkor élni fogtok! Szövetséget kötök én veletek, S Dávidhoz hű maradok.

2. Azért pénzt vajon miért adnátok Hiába, mi nem kenyér, Ha vele jóllakni nem tudnátok A keresményetekért?

5. Tanúvá tettem a népek között, Sőt nagy fejedelemmé, Parancsolóvá nemzetek fölött Őt, az én emberemmé.

3. Hallgassatok csak rám, és jó ételt Fogtok ezentúl enni, Élvezitek a sok kövérséget, Ha rám fogtok figyelni.

6. Te pedig olyan népet hívsz, melyet Te még csak nem is ismersz, És futnak majd hozzád olyan népek, Amelyeket nem kedvelsz.

7. Istenedért, Izrael Szentjéért, Érte, aki dicsővé

Tesz téged, az Úrnak szent nevéért Legyetek mind az övé!

ISTEN IGÉJE ELÉRI CÉLJÁT Is 55:6-11. Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Amíg közel van, segítségül addig hívjátok! A bűnös ember váljék meg eddigi útjától, Gondolatait hagyja mostantól el az álnok! Az Úrhoz térjen mindenki, mert irgalmaz neki, Térjen Istenünkhöz, mert Ő kész megbocsátani!

Gondolataitok nem az én gondolataim, Útjaitok nem az én útjaim - így szól az Úr. Magasabbak útjaitoknál az én útjaim, Amint magasabb az ég a földnél, mely itt alul Terül el az ég alatt, úgy a ti útjaitok Nem érnek fel énhozzám, sem gondolataitok.

272 Ahogy az eső és a hó soha nem tér vissza Az égbe, honnét lehull, és öntözi a földet, Mely termő lesz, miután az ég áldását issza, Magot ad a vetőnek, éhezőnek kenyeret, Úgy Igém sem tér vissza hozzám soha üresen, Hanem célját eléri, amiért oda küldtem. „TÖVIS HELYÉN CIPRUS” Is 55:12,13. Örömmel jöttök ki, és békességben vezetlek. Hegyek, halmok ujjonganak majd tielőttetek, És a mezőnek fái mind egyszerre tapsolnak.

Ahol tövis azelőtt nőtt, ott mostan nő ciprus, A csalán helyén pedig virulni fog a mirtusz. Ez lesz dicsőségére örök jelül az Úrnak.

A HAZATÉRÉS UTÁN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI Trito-Ésaiás, Is 56-66. 56. fejezet Az idegenek és a vezetők A TÖRVÉNY MEGTARTÁSA Is 56:1,2. Ezt mondja az Úr: A törvényt megtartsátok, Igazságban járjatok, s szabadításom Rövid időn belül elhozom hozzátok, S nyilvánvalóvá lesz az én igazságom.

Boldog az a halandó, ki így cselekszik, Vigyáz, hogy soha meg ne sértse a törvényt, Annak minden parancsához igazodik, Nem tesz rosszat, a szombatnak szerez érvényt.

AZ IDEGENEKNEK IS SZÓL A KEGYELEM Is 56:3-8. 1, Ne mondjon ilyent az az idegen, Ki az Úr népéhez csatlakozott: Bizony az Úr elkülönít engem, Pedig én szívből az övé vagyok.

5. Az idegenek csatlakozhatnak Az Úrhoz, hogy ők is őt szolgálják. Jöhetnek, akik arra vigyáznak, Hogy a szombatot híven megtartsák.

2. Még a herélt se beszéljen ekképp: Én most már csak kiszáradt fa vagyok. Ezt mondja az Úr: Íme, a herélt Jöjjön, és tartsa meg a szombatot!

6. Akik tisztelik az Úrnak nevét, És szövetségemhez ragaszkodnak, Azok láthatják az Úr szent hegyét, És én örömet szerzek azoknak.

3. Ha azt választja, ami kell nekem, És ragaszkodik szövetségemhez, Akkor neve emlékét megmentem, Hogy róla meg ne feledkezzenek.

7. Ők is ott lesznek abban a házban, Hol mindnyájan hozzám imádkoznak, És részt vehetnek az áldozásban, Fogadom, mit oltáromra hoznak.

4. Házamban és falaimon belül Neve lesz, ha nincsen is gyermeke. Örök neve lesz mindenen felül, Soha nem vész el emlékezete.

8. Ezután az én házamnak neve Imádság háza lesz minden népnek. Ez hozzátok az Úr üzenete. Boldogok, kik e házba belépnek.

273 9. Izraelt, amely széjjelszóródott, Én messze földről is összegyűjtöm, S más népeket is gyűjtök azokhoz, Kik hozzám jönnek, én el nem küldöm. FELELŐTLEN VEZETŐK Is 56:9-12. 1. Mezei vadak, ti mind jöjjetek És egyetek! Jöjjetek ti is, erdei vadak És madarak! Jöjjetek, egyetek Mindnyájan eleget!

3. Álmodoznak. Nem tudnak ugatni, Csak szunnyadni. Rossz az étvágyuk, enni nem tudnak, Jól nem laknak. Ügyetlen pásztorok, Csak elméláznak ott.

2. Az őrök, kik csak vannak, mind vakok, Kicsik és nagyok. Nem vesznek ezek már észre semmit, Sem ott, sem itt. Mind néma ebek ők, Nem jó megfigyelők.

4. Mind fut a remélt nyereség után A maga útján. Kivétel nélkül ilyenek ezek, Részegesek. Jöjjetek! Bort hozok. Vígan borozzatok!

5. Mi is magunkat igyuk részegre Nagy sietve! A holnap legyen olyan, mint a ma,

Nosza rajta! Vagy talán még jobb is, Vigadozzunk ott is!

57. fejezet A bálványok és az Isten „AKI EGYENES ÚTON JÁRT” Is 57:1,2. Az igaz ember mind elvész, Nem törődik vele senki. Kimúlik, kiben van hűség, Senki sem fog rá figyelni.

A sok gonosz ember miatt Aki jár egyenes úton, Az igaz kimúlik ugyan, Az eljut a békességre, De ki járja a jó utat, Fekvőhelyén pihen nyugton, Annál már semmi sem úgy van. És biztonságban lesz végre. A BÁLVÁNYIMÁDÓK ÍTÉLETE Is 57:3-13.

1. Jöjjetek csak ide gyorsan Fel, boszorkányivadékok! Mondjátok csak meg itt mostan, Hogy miért is csúfolódtok! Szájatokat jártassátok, Nyelveteket kidugjátok!

3. Meggyilkoltok gyermekeket A sziklahasadékokban. Ily módon isteneteket Tisztelitek áldozatban. Istenetek néma bálvány. Mit csináltok, szörnyű látvány.

2. Ti vagytok a hűtlen népség, Mindenféle hazug fajzat. Amit csináltok, nagy vétség, Minden buja, zöld fa alatt. Bujálkodtok a tölgyfáknál, Völgyek mélyén patakoknál.

4. A patakból sima követ Kapsz magadnak osztályrészül. Örökségeddé azt tetted, Istened is az lesz végül. Ital- s ételáldozatot Mutatsz be bálványodnak ott.

274 5. Belenyugodjam én ebbe? A magasba nyúló hegyen Mentél fel fekvőhelyedre, Hogy áldozatod ott legyen. Oda is fel szoktál járni Bálványaidat imádni.

9. Alaposan elfáradtál A nagy mesterkedésekben, De semmit abba nem hagytál Hasztalan igyekvésedben. Aztán új erőt gyűjtöttél, Soha meg nem betegedtél.

6. Ott az ajtó mögé tetted, S a félfához támasztottad A bálványos jelképeket, És vitted áldozatodat. Tőlem messze elszakadtál, És ottan paráználkodtál.

10. Kitől tartottál és féltél, Hogy így kellett hazudoznod? Velem miért nem törődtél? Kellett volna rám gondolnod. Nem hallgatok olyan régen, Hogy senki engem ne féljen.

7. Levetkőztél meztelenre, Széles fekvőhelyre mentél, Rátaláltál szeretődre, Vele menten megegyeztél, Mert fekvőhelyét szereted, Hol fajtalankodik veled.

11. Én megmondom, hogy boldogulsz, De az, amit te most teszel, Hogy a bálványokhoz fordulsz, Attól boldogabb nem leszel. Az semmit sem használ neked, És nem is nyújt segítséget.

8. A Molokhoz sok olajjal S megrakva illatszerekkel Igyekeztek sebbel-lobbal Jókor korán minden reggel. Messze küldted követeid, A holtaknak hazájáig.

12. Tud-e rajtad segíteni Bálványaidnak tömege? Ha a szél elkezd lengeni, Elsodorja innen messze. Azt elfújja a lágy szellő, Ha kérdezed, nem felel ő.

13. De ki hozzám folyamodik, Az örökli az országot. Az szent hegyemen osztozik, S boldog attól, amit lát ott. Az részt kap én szent hegyemen, És ott lesz örökké velem. „KERESSÉTEK AZ UTAT!” Is 57.14. Az utat feltöltsétek, Szépen egyengessétek Lába előtt népemnek,

Hogy akik arra mennek, Ne találjanak olyat, Amibe megbotlanak!

FELSÉGES, KÖNYÖRÜLŐ ISTEN Is 57:15-21. 1. Ezt mondja a Magasztos, a Felséges, Aki örök hajlékában lakozik, Kinek szent a neve és dicsőséges, És a földön lakókról gondoskodik:

3. Felüdítem az alázatos lelket, A megtört szívet pedig megújítom, És az elkeseredett embereket Biztató beszédemmel vigasztalom.

2. Magasságban és szentségben lakozom, De a szegény, alázatos lelkűvel A sorsáról én együtt gondolkozom, És együtt érzek a megtört szívűvel.

4. Nem örökké perlek, és nem haragszom. Ne aléljon előttem el a lélek, És az emberek, kiket én alkottam, Ha énrám gondolnak, sose féljenek!

275 5. A haszonlesés miatt haragudtam, Haragomban megvertem, s elrejtőztem, Ő meg elpártolt, s nem járt az utamban, Önfejűen messze sodródott tőlem.

7. Ajkára adom a hála gyümölcsét, S így kiált: Békesség közel és távol! Érezheti az új élet örömét, Betegségéből hamar meggyógyítom.

6. Láttam ezt, de én mégis meggyógyítom, Vezetem, s vigasztalással fizetek Neki, s gyászolóit is vigasztalom, És ha kell, segítségükre sietek.

8. A bűnös, akár a háborgó tenger, Olyan, mely nem tud soha megnyugodni. Mivel ő békességet sohasem lel, Iszapot kavarnak fel hullámai.

58. fejezet igaz istentisztelet A HAMIS BÖJTÖLÉS Is 58:1-5. 1. Kiálts! Ne sajnáld a torkod! Mint a kürt harsogjon hangod! Mondd meg népemnek, mi bűne! Kérdezd: Jákób háza hű-e?

5. De ti a böjti napokon, Bár magatok vagytok nyugton, A munkásokkal pöröltök, Őket hajszolva böjtöltök.

2. Mindennap keresnek engem, És hogy utaimra leljen, Mindent megtesz azért e nép, Harcol az igaz tettekért.

6. Pörölve és veszekedve Böjtötök, ököllel verve A védtelent és a gyengét. Böjtölni nem így illenék.

3. Megőrzi a törvényeket, És kér tőlem döntéseket. Szeretne közelebb lenni Istenhez s imát rebegni.

7. Nem akarom, hogy meghalljam Hangotokat a magasban. Nekem az a böjt nem tetszik, Hol az ember lelkét gyötrik.

4. Ezt kérdik: Miért böjtölünk, Magunkat miért gyötörjük, Ha Te azt nem látod soha, És nem akarsz tudni róla?

8. Fejet hajt, akár a káka, Aztán hamut szór magára. Az, hogy ezt nevezik böjtnek, Nem tetszik a Teremtőnek.

9. Hogyha zsákba is öltözik, Szomorú arccal böjtöl itt,

Az nem az Úr kedves napja, Ő nem hatódik meg rajta.

A HELYES BÖJTÖLÉS Is 58-6-14. 1. Nekem a böjt akkor tetszik, Amikor a bilincseket A bűnösre bár ráteszik, Leoldják, mert nyer kegyelmet. Bocsásd el az elnyomottat, És törd össze a jármokat!

3. Eljön majd világosságod Úgy, mint a hajnalhasadás. Előtted jár igazságod, Sebeidre lesz gyógyulás. Akkor az Úr dicsősége Lesz életed kísérője.

2. Osszad meg a kenyeredet Azokkal, akik éheznek! A bujdosó szegényeket Hajlékodba beeresszed! A mezítelent ruházd fel, Testvéredtől ne zárkózz el!

4. Amikor az Urat hívod Segítségül, Ő válaszol. Ha az ő nevét kiáltod: Itt vagyok - szól -, sehol máshol. Így felel a te Istened, Így ad neked feleletet.

276 5. Amikor nem raksz majd jármot Senkire, és nem mutogatsz Ujjal rá, és nem lesz álnok Szavad, igaz lesz, mit mondasz, Az éhezőt megeteted, A nyomorultat segíted.

8. A réseket befalazod, És hol eddig romok voltak, Újra emberek laknak ott, S találnak új otthonokat. Ha nem volt eddig otthonuk, Gondoskodik róluk Uruk.

6. Akkor a sötétben ragyog Világosságod, s homályban Déli fénnyel ragyog napod, És járhatsz ott bátorságban. Ha mindig az Úrra nézel, Kopár földön sem éhezel.

9. Ha a nyugalomnak napján Nem űzöd kedvtelésedet, És szent napodnak hajnalán Nekem mondasz dicséretet, Minden munkád abbahagyod, Ügyeidet nem tárgyalod.

7. Csontjaid megerősödnek, Mint egy szép kert, olyan leszel Amelyet jól megöntöznek Forrásból fakadó vízzel. A romokat felépíted, Mit felraktak a régiek.

10. Akkor gyönyörködsz az Úrban, S én a föld magaslatain Hordozlak úgy, mint a múltban, Mint őseidnek napjain. Élsz Jákób örökségében. Maga az Úr szól ekképpen.

59. fejezet Bűn, bűnbánat, bűnhődés BŰN Is 59:1-8. 1. Az Úr keze ahhoz nem rövid, Hogy benneteket megsegítsen, Sőt összeszedi az erőit, Hogy tiveletek jót tehessen.

6. Szólnak hiábavalóságot, És mindig újra csak bajt szülnek, Így fogannak nyomorúságot, Mikor rosszat tesznek, örülnek.

2. Az ő füle nem süket ahhoz, Hogy benneteket meghallgasson, A ti sok bűnötök választott El az Istentől minden napon.

7. Mérges kígyónak tojásait Költik ki, és szőnek pókhálót. Meghal az, ki abból jóllakik, S viperát rejtnek a tojások.

3. Vétkeitek miatt rejtette Arcát az Úr el előletek. Kezetek vérrel van szennyezve, Ezért nem hallgat meg titeket.

8. Ruha nem lesz pókhálójukból, Azzal ők nem takarózhatnak, S az elkövetett erőszakból Különféle bajok származnak.

4. Ujjaitokhoz sok bűn tapad, És hiúságot szól ajkatok. A ti nyelvetek el nem hallgat, Ha szólni lehet álnokságot.

9. Gonosz cél után fut a lábuk, És az ártatlan vért kiontják. Ártó nekik sok gondolatuk, Amihez nyúlnak, azt megrontják.

5. Senki sem emel igaz vádat, És helyesen nem ítélkezik. Csak haszontalanságot látnak, Kik tetteiteket keresik.

10. Nem ismerik a béke útját, És eljárásuk nem törvényes. Kik ösvényeiket tapossák, Nincsen közük a békességhez.

277 BŰNBÁNAT Is 59:9-13. 1. Ezért van távol tőlünk a törvény, Az igazság nem ér el mihozzánk. Amerre járunk, sehol sincs napfény, Sőt mindenfelé csak éj borul ránk.

3. Úgy morgunk mindnyájan, mint a medvék, És mint a galambok, nyögdécselünk. Keressük, de nincsen törvényesség, A segítség is távol van tőlünk.

2. Tapogatjuk, mint vakok, a falat, Mint kiknek nincsen eszük, tévelygünk. Úgy járunk délben, mintha alkonyat Volna, és sötétségben lépkedünk.

4. Veled szemben sok bűnt elkövettünk, És vétkeink ellenünk beszélnek. Gonoszságunkat be kell ismernünk, Mert vége-hossza nincs bűneinknek.

5. Bűnösök vagyunk, mind megtagadtuk, S hűtlenül eltértünk Istenünktől.

Ajkunkkal nem az igazat mondtuk, Lázadás vágya tört fel szívünkből.

BŰNHŐDÉS Is 59:14-20. 1. Háttérben a törvény, távol az igazság, Elbukik a hűség, győzni fog a gazság. Nincs, aki az igaz embert még becsüli, Zsákmánnyá lesz, aki a rosszat kerüli.

4. Tettei szerint fizet meg mindenkinek, Haraggal fizet az ellenfeleinek, Ellenségeinek aszerint, mit tettek, S tetteik szerint bűnhődnek a szigetek.

2. Jól látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, Hogy nincs törvényes rend, s nincs, ki közbelépne, Akkor őt megsegítette saját karja, És a saját igazsága támogatta.

5. Napnyugaton félni fogják az Úr nevét, Keleten is hirdetik majd dicséretét, Amikor eljön Ő mint egy sebes folyam, Az Úr zúgó szelétől felkorbácsoltan.

3. Az igazságot mint páncélt felöltötte, És fejét egy fényes sisak védelmezte. A bosszú ruháját öltötte magára, Felindulása mint köpeny borult rája.

6. De a megváltó akkor eljön Sionhoz, Sietni fog, hogy jókor érjen Jákóbhoz, Mikor bűneiből Istenéhez megtér. A mindenható Úr az, ki most így beszél.

60. fejezet A megváltott nép öröme „TÜNDÖKÖLJ!” Is 60:1-7. 1. Kelj fel, kelj fel, tündökölj! Eljött világosságod. Szabadságodnak örülj! Az Úr fénye rád ragyog.

4. Összegyűltek mindnyájan, Ide jönnek tehozzád Fiaid valahányan, S lányaid ölben hozzák.

7. A tömjént is sietve Lábaid elé teszik, És közben dicsőítve, Mit az Úr tett, hirdetik.

2. Habár a föld még sötét, Homályban a nemzetek, Rád ragyog a dicsőség, Mert az Isten van veled.

5. Lásd meg, örömre derülsz, Repesve tágul szíved, Tenger sok kincsnek örülsz, Nagy gazdagság lesz tied.

8. Kédárból a nyájakat Mind tehozzád terelik, Nebájótból kosokat Hoznak, mind a tieid.

3. A te fényedhez népek Jönnek nagyon messziről, Királyok hozzád lépnek, Megigézve a fénytől.

6. Jön tevék sokasága Midjánból és Éfából, Aranyat a vásárra Hoznak sok más országból.

9. Az oltáromra kerül Mind mint kedves áldozat. Így díszítem fel velük Ékes, nagy templomomat.

278 „KAPUID LEGYENEK NYITVA!” Is 60:8-12. 1. Kik ezek, kik mint a felhő, úgy repülnek, És mint a galambok, szállnak dúcaikba? Parancsomra várnak mind, és összegyűlnek Tarsis hajói, Ők is szavamra várnak.

3. Idegenek építik várfalaidat, És királyok állnak a szolgálatodra. Bár haragomban akkor megdorgáltalak, Kegyesen hallgatok bűnbánó szavadra.

2. Messziről elhozzák ide fiaidat Ezüstjükkel és az aranyukkal együtt. Így dicsőítik Istenedet, Uradat, Izrael Szentjét, s mi is dicsérjük velük.

4. Kapuid legyenek nyitva éjjel-nappal, Hogy elhozhassák a népek gazdagságát. Királyok jönnek eléd nagy szolgahaddal, S eléd rakják országaid ajándékát.

5. De azok a népek s azok az országok, Amelyek nem hajlandók szolgálni téged, És melyek nem ismerik el méltóságod, Kipusztulnak, és így érnek csúfos véget. „AZ ÚR VÁROSA” Is 60:13,14. Hozzád kerül a Libánon dicsősége: Ciprus, kőris és fenyőfa egyaránt Azért, hogy mind szent helyemet ékesítse. Így teszem dicsővé lábam zsámolyát.

Sanyargatóid fiai meghajolnak Előtted, és borulnak lábad elé, És neveznek téged az Úr városának, Sionnak, amely Izrael Szentjéé.

„LETELNEK GYÁSZOD NAPJAI” Is 60:15-22. 1. Bár elhagyott voltál, és mindenki gyűlölt, Feléd sem ment senki, veled nem törődött, De én felségessé teszlek mindörökre, S örvendezel nemzedékről nemzedékre.

5. Szabadításomat hívod kőfaladnak, Az Isten dicséretét meg kapuidnak. Nem a nap lesz neked többé napvilágod, És nem a hold ad neked világosságot.

2. Népek tejét szopod, s királyi emlőkön Növekedsz. Szívedben őrizzed erősen: Jákóbnak hatalmas Istene én vagyok, A te szabadítód és a te megváltód.

6. Hanem az Úr lesz már neked örök fényed, Ő lesz az Istened, Ő lesz ékességed. Nem megy le a napod, nem fogy el a holdad, S letelnek a napok, melyeken gyászolnak.

3. Réz helyett hozatok én ide aranyat, És a kő helyett hozatok ide vasat, A vas helyett viszont hozatok ezüstöt, És rezet hozatok ide a fa helyett.

7. Az Úr lesz neked örök világosságod, Néped birtokolja az egész világot. Valamikor egy facsemetét ültettem, Ez mutatja most meg az én dicsőségem.

4. Békét adok, hogy a béke irányítson, Igazságot adok, hogy az parancsoljon. Nem lesz híre országodban erőszaknak, Határodban pusztulásnak és romlásnak.

8. A kevés is megnő tömeggé, ezerré, A kicsiny pedig lesz egy hatalmas néppé. Amit hallasz, gyorsan teneked elmondom Én, az Úr, és hamar meg is valósítom.

279 61. fejezet Eljön a kegyelem ideje ÖRÖKKÉ TARTÓ ÖRÖM Is 61:1-7. 1. Uramnak, az Úrnak Lelke nyugszik rajtam, Mert felkent engem az Úr, hogy az örömhírt Elvigyem, s az alázatosaknak adjam, Hogy arcukra, mely sápadt, csaljon örömpírt.

5. Ők lesznek ezentúl az Úr ültetvénye, Mindenkor hirdetik az ő dicsőségét. Aki romok közt él, mostan lesz reménye: Elkezdik a romok újjáépítését.

2. Küldött, hogy bekössem a megtört szíveket, És szabadulást hirdessek a foglyoknak, Szabadon bocsátást megkötözötteknek, Örömhírt nekik, kik az Úrhoz tartoznak.

6. Helyreállítják a régi omladékot, Felépítik a lerombolt városokat, És ahol most megindul az új élet, ott Nemzedékeken át láttak csak romokat.

3. Hirdetem a kegyelemnek esztendejét És Istenünk bosszúállásának napját, Hogy ne éljenek át többé már szenvedést, Minden gyászolónak hozok vigasztalást.

7. Jelentkezni fognak majd az idegenek, Hogy ők legeltetik a nyájaitokat, És ti más népek soraiból vehettek Földműveseket és szőlőmunkásokat.

4. Hamu helyett fejdíszt, kik Siont gyászolják, Gyászfátyol helyett meg illatos olajat. Legyen az ő nevük ezután: igazság, Örömének rázza fel a csüggedt hadat!

8. Benneteket hívnak az Úr papjainak, Mert az örök Isten szolgái lehettek. Büszkélkedhettek, amit ide hordanak, Azzal a kinccsel, azt mind ti élvezitek.

9. A kétszeres szégyen és szidalom után Ujjongani fognak az osztályrészüknek, Mert kétszer annyi jut nekik már ezután, És örök örömben ők részesülhetnek. „HÍRESEK LESZNEK” Is 61:8,9. Mert én, az Úr szeretem az igazságot, Gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom jutalmukat, mit érdemelnek, És részesei lesznek szövetségemnek.

Híresek lesznek mind az ő utódaik, Népek, nemzetek közt az ivadékaik. Aki látja őket, az most már mind tudja, Hogy ezt a népet az Úr itt megáldotta.

ÖRÖM AZ ÚRBAN Is 61:10,11. 1. Nagy örömöm telik az Úrban, Víg örömre indít Istenem, Mert az üdvösség ruhájában Lehet előtte megjelennem.

3. Mint a vőlegény, ki fejdíszét És ékszereit a menyasszony Feltéve dicséri Istenét, Őelé vágyik lelkem nagyon.

2. És az igazságnak palástját Rám terítette az én Uram, S feldíszítve ekképp szolgáját Visz őelébe engem utam.

4. Ahogy a föld növényeket hajt, A kert sarjaszt veteményeket, Uram majd igazságot sarjaszt, És felgerjeszt öröméneket.

280 62. fejezet Eljön a kegyelem ideje ÖRÖKKÉ TARTÓ ÖRÖM Is 62:1-5. 1. Nem hallgathatok el Sion miatt, Jeruzsálem miatt nem nyughatok, Amíg csak - amint a hajnalcsillag Fényesen igazsága nem ragyog, Vagy amíg csak - mint az égő fáklya Messze nem világít szabadsága.

3. Nem mondanak többé elhagyottnak, És nem lesz pusztaság az országod, Hanem gyönyörűségemnek hívnak, És férjnél levőnek az országot. Az Úr pedig gyönyörködik benned, S az országban hívják őt férjednek.

2. Szabadságodat látják a népek, És dicsőséged az összes király. Akkor majd új nevet adnak néked, Amelyért maga az Úr is kiáll. Korona leszel az Úr kezében, Királyi fejdísz a tenyerében.

4. Ahogyan az ifjú a hajadont Elveszi, aki téged felépít, Úgy vesz el téged majd, mint menyasszonyt Az Úr mint vőlegény, s felékesít. Úgy örül neked a te Istened, És örök boldogságban él veled.

„JÖN MÁR SZABADÍTÓD” Is 62:6-12. 1. Jeruzsálem! Falaidra Őröket állítottam: Figyeljenek mindig arra, Éjjel-nappal, ami van! Emlékeztessétek A ti Istenteket!

3. Az Úr esküre emelte Jobb kezét, erős karját. Az ellenségnek - hirdette Nem ad többé gabonát. Nem iszik az mustot, Aki nem dolgozott.

5. A kapun át vonuljatok, S a népnek készítsetek Jól feltöltött országutat, Ne hagyjatok köveket A nép lába előtt, S tegyetek útjelzőt!

2. Ne engedjétek, hogy néma Maradjon, míg szent helyét Újra helyre nem állítja, Jeruzsálem hírnevét, Hogy őt ott dicsérjék, És nevét hirdessék!

4. De akik betakarítják, És kik leszüretelik A mustot, majd azok isszák, Ízét azok élvezik. Udvaromban isznak, Dicsérik urukat.

6. A mi Urunk hírül adta Sion szűz leányának, Hogy jön már szabadítója, Kire régóta várnak. Vele szerzeménye Jön, és eredménye.

7. Az Úr megváltottainak Neveznek s szent népének, És látogatott városnak Hívnak. Örvendj e névnek! Már nem elhagyatott Vagy, hanem megváltott. 63. fejezet Ítélet és könyörgés ÍTÉLET A NÉPEK FELETT Is 63:1-6. 1. Ki jön ott Edómból vérvörös ruhában, Bocrából vajh ki jön pompás öltözetben, Erős lépésekkel, nem csak úgy futtában? Ki az, ki felénk jön siető léptekkel?

2. - Én vagyok az, aki igazat beszélek, Mert nekem van erőm a szabadításhoz. - Miért olyan vörös a te öltözeted, Mint ki egész nap a borsajtóban tapos?

281 3. - Egyedül tapostam én a borsajtóban,4. A népek közül nem volt velem senki sem. Tapostam őket felindult haragomban, Öltözetem a nevükkel beszennyeztem.

Bosszúállás napja ez most a szívemben, És ez volt a megtorlásnak esztendeje. Feltekintettem, de nem volt, ki segítsen, Csodálkoztam, hogy nem támogat senki sem.

5. Felindulásomban hős karom segített, Népeket tapostam el nagy haragomban. A földre öntöttem dühösen nevüket, S széjjelzúztam őket felindulásomban. BŰNBÁNÓ IMÁDSÁG Is 63.7-14. 1. Az Úrnak hűségét magasztalom, És dicsőítem az ő tetteit. Amit értünk tett, mind elsorolom, És hirdetem jótéteményeit.

6. Végül népe visszaemlékezett Mózesre és a régi időkre. Hol van, ki a vízből kivezetett Egy népet, és mint nyáját terelte?

2. Sok jót tett Izraelnek házával, Mindig irgalmasan bánt mivelünk. Gondoljunk ezért rá nagy hálával! Ő a mi megbocsátó Istenünk.

7. Hol van, ki beleöntötte Lelkét, És hol van, aki dicső karjával Erősen fogta Mózes jobb kezét, S a nép ment nyájának pásztorával?

3. Népének minket mégis elismert, Mely nép nem tudja meghazudtolni. Nyomorúságunkból Ő kiemelt, És kiszabadított fogságunkból.

8. Előttük a vizet ketté vágta, Így örök nevet szerzett magának. A nép a vizet szárazon járta, Miként lovak a pusztán vágtatnak.

4. Ő maga szabadított meg minket, Nem csak egy követ, nem csak egy angyal. Szeretetet és könyörületet Gyakorolt felénk nagy irgalommal.

9. Úgy jártak, soha meg sem botlottak, És mint a jószág megtér a völgybe, S ott talál éjszakára nyugalmat, Úgy pihentetett meg az Úr Lelke.

5. Sajnos mi engedetlenek voltunk, Ő szent Lelkét megszomorítottuk, És mivel mi ellene fordultunk, Ő ellenségként ellenünk fordult.

10. Így terelgetted, Urunk, népedet, Dicső nevet szereztél magadnak. Ebből látjuk nagy szeretetedet, És vallunk mindörökké Urunknak.

KÖNYÖRGÉS SZABADÍTÁSÉRT Is 63:15-19. 1. Tekints le az égből, dicső hajlékodból! Hol van szereteted, és hol van hatalmad? Vajon miért maradt tőlem olyan távol Szívednek megindulása és irgalmad?

4. Kis ideig bírta néped szent helyedet, Azután azt ellenségeink taposták. Mintha nem is viseltük volna nevedet, Szent helyedet idegenek bitorolták.

2. Hiszen Te vagy a mi Atyánk, de Ábrahám Nem ismer bennünket, s nem törődik velünk Izrael. A mi Urunk Te vagy igazán, Akit régóta megváltónknak nevezünk.

5. Mintha nem is uralkodtál volna rajtunk, Mintha nem is nevedet viseltük volna, Pedig mi mindig tehozzád ragaszkodtunk. Mások tiportak le, nem tehetünk róla.

3. Miért engedsz utaidról letévedni? Fordulj szolgáidhoz, te örökségedhez, És ne engedd szívünket megkeményedni? Mutasd meg, hogy néped csakis téged félhet!

6. Bárcsak szétszakítanád a magas eget, És leszállnál onnét e megtiport földre, Hogy meginogjanak előtted a hegyek, De Te maradjál itt mivelünk örökre!

282 64. fejezet Tűz és rőzse „RESZKESSENEK TŐLED A NÉPEK! Is 64:1-6. 1. Ahogy a tűz a rőzsét lángra lobbantja, És ahogy a tűz felforralja a vizet, Ismerje meg az ellenség, mi hatalma Van az Úrnak, s féljenek tőle a népek!

4. De vétkeink miatt megharagudtál ránk. Hogy megszabaduljunk, régen várunk arra. Tisztátalan lett előtted minden ruhánk, Mint a szennyes ruha lelkünk igazsága.

2. Ha félelmes dolgokat majd váratlanul 5. Cselekszel, meginognak tőled a hegyek. E széles világon senki más, csak az Úr A benne bízókért nem cselekszik ilyet.

Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, Miként a szél, úgy sodornak el bűneink. Itt minden a te igazságodról beszél, És mint a tűz égetnek undok vétkeink.

3. Találkozol olyanokkal, kik örülnek, Mert minden igaz, amit ők cselekesznek. Irányítója Te vagy minden tettüknek, A te utaidról soha le nem térnek.

6. Nincsen, ki segítségül hívná nevedet, Aki buzgón ragaszkodnék hozzád, nincsen. Orcádat a szemünk elől elrejtetted, Nem tudunk úrrá lenni a bűneinken.

„ROMBA DŐLT MINDEN” Is 64:7-11. Uram! Atyánk vagy Te mégis, S mi vagyunk kezedben agyag. Te alkottál bennünket így, S Te formálsz minket mindennap.

Ne haragudj ránk ennyire, És ne emlékezz örökké A mi undok bűneinkre! Te ismertél el népeddé.

A mi ékes, szent templomunk, Ahol őseink dicsértek, Rommá lett, s mi szomorkodunk A felett, mi ott megégett.

Szent városaid pusztává Lettek - a Sion is köztük, Jeruzsálem lakatlanná Lett - senki sem lakik bennük.

Még ezek után is, Urunk, Türtőzteted-e magadat? Miért nem könyörülsz rajtunk? Miért maradsz ily hallgatag?

65. fejezet Bálványimádás, menekülés, új teremtés BÁLVÁNYIMÁDÁS Is 65:1-7. 1. Megkereshettek volna, de nem kérdeztek. Megtalálhattak volna, de nem kerestek. Megmondtam tinektek: Itt vagyok, itt vagyok, De segítségül hívni nem akartatok.

4. Disznóhúst eszik és sok undok moslékot. Mondja: Ne közelíts hozzám, mert szent vagyok! Éppen olyan ez, mint amikor egész nap Égő tűznek füstje csavarja orromat.

2. Naphosszat kitártam kezem a nép után, Amely fellázadt, és nem a jó úton jár. Ez a nép megint csak újra bosszant engem, Gondolatai után fut, s dacol velem.

5. Ez mind fel van írva. Csendben nem lehetek, Míg meg nem fizetek, de én megfizetek. Ezt mondja az Úr: Mindez bűneitekért Következik be, gonosz tetteitekért.

3. Körülöttünk szerte kertekben áldozik, Néma oltárokon folyton tömjénezik. Az éjszakát titkon tölti a kriptákban, Naphosszat üldögél sötét sírkamrákban.

6. Már őseitek is sok bűnt elkövettek, Akik a hegyeken titkon tömjéneztek, És akik a halmokon gyaláztak engem. Régi bűnük büntetését rájuk mérem.

283 „NEM PUSZTÍTOM EL VALAMENNYIT” Is 65:8-12. 1. Ezt mondja az Úr: Hogyha a szőlőfürtben Mustot találnak, ne pusztítsák el menten! Szolgáimat én is ugyanígy tekintem, Valamennyiüket én sem pusztítom el.

4. De ti uratokat csúnyán elhagytátok, Szent hegyemre egyáltalán nem gondoltok, Szerencseistennek asztalt terítetek, Itallal áldoztok a sors istenének.

2. Jákób utódai ősüket követik, Júdának fiai hegyemet öröklik. Választottaim veszik majd birtokukba Földemet, s az én szolgáim laknak rajta.

5. Ezért tinektek fegyver lesz a sorsotok, Vágóhíd felé visz utolsó utatok. Én szóltam nektek, de ti nem feleltetek, Beszéltem, de soha rám nem figyeltetek.

3. Sárón lesz ezután juhok legelője, Ákór völgye pedig marhák delelője. Népem birtoka lesz határa e földnek, Mindez azoké lesz, kik engem keresnek.

6. Hanem azt tettétek, amit rossznak látok, Mi nekem nem tetszik, azt választottátok. Így magatok akartátok sorsotokat, Ezért ne hibáztassátok uratokat!

„FELEDÉSBE MENNEK A RÉGI BAJOK” Is 65:13-16. 1- Az én uram, az Úr így szól hozzátok: Szolgáim esznek majd, ti meg éheztek, Szolgáim isznak majd, ti meg szomjaztok, Szolgáim vigadnak, ti szégyenkeztek.

3. Neveteket csak átok formájában Hagyjátok az én választott népemre. Az Úr így öljön meg nagy haragjában, Szolgáit pedig más névvel nevezze!

2. Szolgáim ujjongnak és örvendeznek, Ti pedig fájó szívvel kiáltoztok. Nem lesz vigasz összetört lelketeknek, A porban fetrengtek, és csak jajgattok.

4. Aki áldást mond majd ezen a földön, Teszi azt az igaz Isten nevében, S ha kezét emeli esküre, rögtön Az igaz Istenhez fordul lelkében.

5. Feledésbe mennek a régi bajok, És lassan eltűnnek a szemem elől, Mert én megbocsátó Istentek vagyok, Aki minden régi vétket eltöröl. ÚJ TEREMTÉS Is 65:17-25. 1. Én új eget és új földet teremtek, A régire már nem is emlékeznek, Az már senkinek nem jut az eszébe. Ami régi, merüljön feledésbe!

4. Nem lesz ottan többé olyan csecsemő, Kit pár nap múlva elnyel a temető. Nem lesz öreg, aki magas kort nem ér, Ott mindenki jó hosszú ideig él.

2. Ezért örüljetek és vigadjatok Annak, mit a teremtésben kaptatok! Jeruzsálemet vígságra teremtem, Népe benne mindig csak örvendezzen!

5. A legfiatalabb is él száz évet. Akik ennél korábban sírba térnek, Azok ott átkozottnak számítanak, Ha fiatalabb korukban meghalnak.

3. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, S örvendezni fogok az én népemmel. Nem lesz többé ottan sírás, jajgatás, De lesz öröm, és lesz vidám kacagás.

6. Házakat építenek, s laknak bennük, És bőven terem sokféle gyümölcsük. Szőlőt is ültetnek, és ők élvezik A szüret után annak gyümölcseit.

284 7. Nem engedik meg, hogy más lakjék abban, Senki más nem élvezheti azt jobban. Olyan hosszú lesz, mint a fák élete Az én népemnek e földön létele.

9. Biztosan nem veszedelemre szülnek, Boldog lesz a jövője gyermeküknek, Mert ők lesznek az Úrnak áldott népe, Boldog ivadékoknak nemzedéke.

8. E földön választottaim, míg élnek, Örülnek munkájuk eredményének. Örülhetnek szőlejüknek, kertjüknek, Mert meglesz a gyümölcse verejtéküknek.

10. Mielőtt kiáltnak, már válaszolok, Mit beszélnek, arra odahallgatok. A farkas a báránnyal együtt legel, Mert az örök béke így jön ide el.

11. Mint marha, az oroszlán eszik szalmát, És a kígyó többé senkinek nem árt. Senki nem pusztít többé szent hegyemen. Ekképpen szól az Úr. Ez a kegyelem. 66. fejezet Hamis vallások, jövendő boldogság „A MENNY AZ ÉN TRÓNUSOM” Is 66:1,2. Így szól az Úr: A menny az én trónusom, A föld pedig lábaimnak zsámolya. Milyen az a ház, ahol kell lakoznom? Milyen legyen uratoknak otthona?

Hiszen mindent az én kezem alkotott. Így lett minden. - Így szól az Úr: Halljátok! Én a megtört szívűekre tekintek, Azt szeretem, ki tiszteli Igémet.

„SZÓLTAM, DE NEM FELELTEK” Is 66:3,4. 1. Bikákat vágnak le, de ölnek embert is, Juhot áldoznak, s a kutya nyakát szegik, Ételáldozatot visznek az oltárra, S disznóvér is folyik a kövek aljára.

3. Én is megválasztom ezután, hogy őket Mivel bántsam meg, a hitvány hitszegőket, És rájuk hozom azt, amitől borzadnak, Büntetlenül semmiképpen nem maradnak.

2. Emlékeztetőül nekem tömjéneznek, Ugyanakkor bálvány elé is térdelnek. Maguk választották meg saját útjukat, És a förtelmes bálványokhoz járulnak.

4. Hiába szóltam, ők soha nem feleltek, Én beszéltem, de ők reám sem figyeltek. Ők mindig, amit rossznak látok, azt tették, Az én tetszésemet soha nem keresték.

„HALLJÁTOK AZ ÚR IGÉJÉT!” Is 66:5,6. 1. Az Úr Igéjét halljátok, Akik tisztelitek szavát: Engem honfitársaitok Gyűlölnek, s nektek ezt mondják:

3. Nevem miatt benneteket Maguk közül kitaszítnak. Nagyon gyűlölik nevemet, De végül szégyent vallanak.

2. Mutassa meg dicsőségét Az Úr! Mi akarjuk látni A ti szívetek örömét, Azt akarjuk megvizsgálni.

4. Zúgás hangzik a városból, Az Úr hangja, ki megfizet Szent helyéről, a templomból, Mint érdemli, kinek-kinek.

285 „KI HALLOTT ILYET?” Is 66:7-9. 1. Már szült is, mielőtt vajúdott volna, Mielőtt a fájdalom őt elérte. Ezután gyermekét világra hozta, Megszülte biztosan, el nem vetélte.

3. Hiszen a Sion még alig vajúdott, És lám, a fiait máris megszülte. Halljátok, hogy erre az Úr mit mondott: A szülést vajon ne én vezessem le?

2. Ki látott, ki hallott ehhez foghatót? Vajon egy napot egy országért elég Vajúdni, és vajon olyant ki hallott, Hogy csak úgy egyszerre születik egy nép?

4. És én, aki a szülést levezetem, Világra jöttét annak a gyermeknek Megakadályozzam? Ezt nem tehetem. Tőled ezt kérdezi a te Istened.

„ÖRÜLJETEK JERUZSÁLEMMEL!” Is 66:10-16. 1. Örüljetek mindnyájan Jeruzsálemmel, Akik szeretitek! Ti mind vigadjatok, És örvendezzetek szívvel és lélekkel., Kik eddig Jeruzsálemet gyászoltátok!

4. Ahogyan az anya fiát vigasztalja, Éppúgy vigasztallak én mostan titeket. Jeruzsálem lesz majd a népek vigasza. Meglátjátok ezt, és örül a szívetek.

2. Most már mindnyájan jóllakásig szophattok Dús emlőiből, melyek vigaszt nyújtanak. Megtelt mellét gyönyörködve szívhatjátok. Az Úrtól a szavak ekképpen áradnak:

5. Miként a fű, úgy fog virulni testetek, Mert az Úr az ő szolgáit támogatja. Ugyanakkor bünteti az ellenséget. Aki ide figyel, az mindezt láthatja.

3. Folyamként árasztom rá békességemet, Megáradt patakként a népek kincseit. Megszoptatnak, és karjukkal átölelnek, Majd elringatnak, mint anya gyermekeit.

6. Eljön az Úr tűzben harci kocsijain, Amelyek, mint a forgószél, olyan gyorsak. Haragja fellobban a tűznek lángjain, Fenyítésétől mindenki földre roskad.

7. Az Úr izzó haragjában tűzzel ítél, És azok, akiket megöl, sokan lesznek. Lánggal villogó kardja mindenkit elér, Nem kegyelmez az álnok ellenségeknek. „ÚJHOLDRÓL ÚJHOLDRA” Is 66:22-24. Ekképpen szól az Úr: Ahogyan megmarad Az új ég s az új föld, melyet én alkotok, Éppúgy megmarad népem utódainak Neve itt közöttünk, és akárhol vagytok.

Azután pedig majd újholdról újholdra Szól az Úr hozzátok mindenkor ekképpen: Minden ember eljön szombatról szombatra, S tiszteletét téve leborul előttem.

Amikor távoznak, akkor majd meglátják Azok holttestét, kik hűtlenül elhagytak. Azokat a férgek soha el nem hagyják, S akik arra járnak, undorodni fognak.

286 KISPRÓFÉTÁK HÓSEÁS Hos (ho) 2. fejezet Mint hűtlen asszony ISTEN ÚJRA MEGKÖNYÖRÜL NÉPÉN. Hos 2:1-3. 1. Lesz még Izraelnek annyi fia, Mint a homok kinn a tengerparton. Nincsen ember, ki azt megszámolja, Nincs mérleg, mely arról számot adjon.

3. Izraelnek s Júdának fiai Egy akarattal majd összegyűlnek, És egyetlen ember lesz csak, aki Választható lesz fejedelmüknek.

2. Ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: „Ti pedig most már nem vagytok népem”, Lesz idő, amikor meghirdetik: „Fiak vagytok, Atyátok az Isten.”

4. Az országból majd mind ide jönnek, Mert nagy lesz még Jezréelnek napja. „Népem”, mondjátok testvéreteknek, Mert nagy a mi Urunknak irgalma.

ISTEN PERBE SZÁLL NÉPÉVEL. Hos 2:4-15. 1. Pereljetek atyátokkal! Pereljetek! Ő nem feleségem, s én nem vagyok férje. Tűnjenek el róla e parázna jelek, Melyeket rakott arcára és mellére!

8. Ezért végül kénytelen lesz ezt mondani: „Jobb lesz az első férjemhez visszamennem, Ott mindig volt a számomra is valami, Jobb dolgom volt, mert ott bőven volt mit ennem.

2. Ha pedig ezt megtenni ő nem akarja, Levetkőztetem, s oly meztelenné teszem, Mint amikor semmi ruha nem volt rajta, Amilyen volt születése perceiben.

9. Nem tudta, hogy neki én adtam a mustot, Én adtam a gabonát és az olajat De ő Baalnak hívei után futott, Ráköltötték ezüstömet, aranyamat.

3. Mint a puszta, én akkor olyanná teszem, Haragomban szikkadt földdé változtatom. Terméketlen, kopár földre én elviszem, S a pusztában szomjan halni ottan hagyom.

10. Ezért aratás idején a gabonát, Szüretkor a mustot tőle én elveszem, Letépem a lent róla s a gyapjúruhát, Hogy a szemérmét elfedni ne lehessen.

4. Irgalmazni nem fogok a fiainak, Mert azok rút paráznaságból születtek, Hisz’ parázna volt a neve az anyjuknak, Gyalázatos szülőnek fattyúi lettek.

11. Szeretői előtt testét leleplezem, Csupasz testét hadd láthassák mindenfelé. Senki sem lesz, ki megmentené őt tőlem. Így állítom gyalázatul mások elé.

5. „Szeretőim után - mondta - én elmegyek, Nekem gyapjút, lent, olajat, italt adnak, Ők biztosítják vizemet s kenyeremet, És énrólam ilyen módon gondoskodnak.”

12. Minden örömünnepét is megszüntetem, Nem lesz többé sem újholdja, sem szombatja. Szőlőjét és fügefáját tönkreteszem, Mert azokat büszkén magáénak mondta.

6. Ezért én most az ő útját elrekesztem, Tövisből kerítést húzok őelébe. Továbbmenni ilyen módon nem engedem, Így eltéved, s nem talál rá ösvényére.

13. „Ez mind az én keresményem - ahogy mondta -, Mert ezt mind a szeretőim adták nekem.” Pusztítsa el mindezt a mezőnek vada! Minek örült, azt most mind vadonná teszem.

7. Szeretői után futkosni megpróbál, De nem tudja utolérni soha őket. Bármerre fut, ki segítné, azt nem talál, Csak hiába keresi a szeretőket.

14. Azokért a napokért most megbüntetem, Melyeken a baaloknak tömjénezett. Gyűrűit és nyakláncait is elveszem, Amelyekkel oly kacéran ékeskedett.

287 15. Nagyon hamar megtörtént, hogy elfelejtett, Hűtlenül futkosott szeretői után. Ti pedig, kik halljátok e történetet, Mélyen gondolkozzatok el az Úr szaván! „FÉRJEDNEK FOGSZ HÍVNI.” Hos 2:16-19. 1. Azért most én csábítom őt, A pusztába elvezetem. Szólok hozzá, mint azelőtt, Szavaimmal becézgetem.

3. Ő pedig úgy felel nekem, Mint ifjúságának napján, Mint amikor kivezettem Egyiptomból, át a pusztán.

2. Szőlőjét is visszaadom, Utána az Ákor völgyét, Reménységgé változtatom, Szívemen hordom jövőjét.

4. Így szól az Úr: „Ama napon Férjednek fogsz hívni engem.” Soha többé nem is hagyom, Hogy baalként emlegessen. ÚJ KEZDET Hos 2:20-25.

1. Azon a napon majd szövetséget kötök Mezei vadakkal, égi madarakkal, Amelyek repkednek a tengerek fölött És a földön csúszó, mászó állatokkal. Kiirtok az országból háborút, kardot, Biztonságban élnek, nem látnak már harcot.

3. Meghallgatja a föld akkor a gabonát, Hallgatja a mustot, szintúgy az olajat, Azok meg hallgatják Jezréelnek szavát, Így élik át újra ők majd e napokat. Bevetem a földet, hogy újra teremjen, Áldásom megpihen akkor Jezréelen.

2. Magamnak örökre téged eljegyezlek Igazság és törvény, szeretet, irgalom S a hit ajándékával, hogy megismerjed Az Urat, s megtudjad, kié a hatalom. Az eget, a földet én azon a napon Így szól az Úr - szeretettel meghallgatom.

4. Akinek neve volt eddig: „Nincs irgalom”, Ahhoz ezek után én irgalmas leszek, És aki „nem népem” volt, annak meg mondom: Mostantól népem vagy, el nem felejtelek. Ő pedig ezt mondja: Te van „én Istenem”, S közöttünk béke lesz úgy, mint volt kezdetben.

4. fejezet A nép és a papok bűne „PERE VAN AZ ÚRNAK” Hos 4:1-3. Halljátok meg, mit mond az Úr, Izraelnek fiai! Vele haladéktalanul Perben állnak lakói Az országnak, hol nincs hűség, Nincs igazság s nagylelkűség.

Esküdöznek, hazudoznak, Lopnak, sőt még ölnek is. Mindenhol garázdálkodnak, Azontúl betörnek is. Az Úristent nem ismerik, Ezért sehol sem tisztelik.

A lakosság gyászolni fog, És elalél az ország. Elpusztul a mezei vad, Nem lesz többé boldogság, És a halak a tengerben Halomra pusztulnak menten.

288 „SZÁRNYÁRA KAPJA A SZÉLVÉSZ” Hos 4:4-19. 1. Perelni ne merjen senki, Másokra ne vádaskodjék! Te pap! Téged kell perelnem, A te bűnöd, nem a másét.

10. Tanácsot a fától kérnek, Kijelentést a botjuk ad, Paráználkodni nem félnek, És nem tisztelik Urukat.

2. El fogsz bukni fényes nappal, S a próféta veled együtt Még ez éjjel, és anyáddal; Szintén ez történik velük.

11. Áldoznak a hegytetőkön, A dombokon tömjéneznek, Cserfán, nyárfán és a tölgyön Habzsolják az élvezetet.

3. Ugyanúgy elpusztul népem, Mert Istenét nem ismeri. Mivel megvetettél engem, Papnak ne nevezzen senki!

12. Ezért paráznák a lányok, A menyek házasságtörők, S mert a büntetéssel várok, Azt hiszik, hogy jól tesznek ők.

4. Nem törődtél Isteneddel, Nem érdekelt, hogy mit tanít. Az ilyent én nem kedvelem, És nem gondozom fiait.

13. A férfiak félre mennek, Együtt áldoznak kéjnőkkel. A nép, hol ilyenek lesznek, Elpusztul a vétkezőkkel.

5. Amint egyre többen lettek, Úgy vétkeztek ők ellenem. Én ezért dicsőségüket Most gyalázatukká teszem.

14. Izrael! Ha te parázna Vagy, csak Júda ne vétkezzék! Senki ne menjen Gilgálba, Bét-Ávent is elkerüljék!

6. Népem vétekáldozatot Az oltárra hord, s a papok Maguk fogyasztják el azt ott; Jól élnek, s lopják a napot.

15. Az Úrra ne esküdjetek, Mert ma is élő Isten Ő! Áldozatot ne vigyetek Oda, ahol a fű sem nő!

7. Úgy jár a pap is, mint a nép, Megfizet mindazért, mit tett. Megbüntetem útjaiért, Megbánja még e gaztettet.

16. Ha Izrael olyan szilaj, Akárcsak egy tehén, lenne, Tágas helyen bálványokkal Együtt akkor sem legelne.

8. Esznek majd, de nem laknak jól, S miközben paráználkodnak, Bármit csinálnak maguktól, Szám szerint nem szaporodnak.

17. Efraim is elszegődött A bálványokhoz. Csak tegye! Csak mulatozott és dőzsölt, Mintha nem lenne Istene.

9. Mindez azért, mert elhagyták, Ki védte őket: az Urat, Boraikat iszogatták, És kóstolgatták mustjukat.

18. Egyre csak paráználkodnak, A bálványt jobban szeretik, Mint Istent, kihez tartoznak, Oltalmát már nem keresik.

19. A szélvész szárnyára kapja Az ilyen hűtlen fiakat, S elkullognak szégyent vallva Bálványoltáraik miatt.

289 5. fejezet Fenyegetés Izrael vezetői ellen IZRAEL, EFRAIM, JÚDA Hos 5:1-7. 1. Halljátok meg ezt, ti Papok! Figyelj jól, Izrael Háza! Hallgassatok rám, Királyok! Haragját felétek rázza.

5. Tetteik nem engedik meg, Hogy Istenükhöz térjenek. Az Urat nem ismerik meg, Mert lelkük eltévelyedett.

2. Tudjátok meg, hogy Micpában Ti mind csapdává lettetek, S hálóvá, mit hamarjában Táboron feszítettetek!

6. Gőgje Izraelt lerántja, És elbukik Efraimmal. Elönti a bűnök árja Őket a júdaiakkal.

3. Hűtlenül bemerültetek Aljas erkölcstelenségbe. Keményen megfenyítelek Mindnyájatokat most végre.

7. Juhot és marhát áldozva Mennek keresni az Urat. Ő messze van, bezárkózva, Nem lelik hozzá az utat.

4. Efraimot én ismerem, Izrael nincs rejtve nálam, De tisztátalan Izrael S mindkettő paráznaságban.

8. Az Úrhoz hűtlenek lettek, És törvénytelen fiakat Bűnös szívvel ők nemzettek, Így ingerelték Urukat.

9. De majd felemészti őket Újholdjuknak ünneplése,

Földi kincset keresőket Birtokuknak elvesztése.

SENKI SEM TUD GYÓGYÍTANI Hos 5:8-15. 1. Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, És a trombitát fújjátok Rámában, Aztán Bét-Ávent jól fellármázzátok, Benjámint álmából felriasszátok!

5. Efraimban én ezért olyan leszek, Amilyen a moly, aztán tovább megyek Júda házához, hol mint a rothadás, Olyan leszek, és jön az összeomlás.

2. Efraim pedig a fenyítés napján Puszta lesz, és csak nézik csodálkozván. Ezt a döntésem így elhatározom, S Izrael népének tudtára adom.

6. Jól látta Efraim a betegségét, Júda is felismerte a fekélyét. Efraim elfutott Asszíriába, Követet küldött e nagy királyságba.

3. A fejedelmek határrontók lettek, Júdában ezért én, akár a vizet, Zúdítom rájuk kemény haragomban, És megbüntetem őket azon nyomban.

7. Csakhogy az nem tud gyógyítani fekélyt, És én nem adok Efraimnak esélyt. Mint az oroszlán, úgy támadok rája, Mint oroszlánkölyök Júda házára.

4. Elnyomás éri Efraimnak népét, És megítélem elvetemültségét. Hiábavalóság, amit ő követ, Bűnei súlya alatt összetörhet.

8. Én magam tépem szét, aztán elmegyek, Majd felkeresem a lakóhelyemet. Menthetetlenül őket én elviszem, Egyiket sem hagyom többé már itten.

9. Elhagyom őket, míg meg nem bűnhődnek, Amíg csak újra hozzám nem szegődnek. Megkeresnek majd nyomorúságukban, És elém borulnak bűnbánatukban.

290 6. fejezet Hamis bűnbánat CSAK MÚLÓ HANGULAT A NÉP BŰNBÁNATA Hos 6:1-6. 1. Jöjjetek, jöjjetek! Az Úrhoz térjünk meg! A megsebzett bűnöst kegyelme kíséri. Ő megver, de Ő be is kötöz bennünket, Oltalmazó kézzel életünket védi.

4. Júda, mondd meg nekem, veled mit csináljak! Hűségetek olyan, mint reggeli felhő, Mint a hajnal korán tűnő harmatának Lágyan fúvó szele, felhőket kergető.

2. Az Úr minket két nap múltán életre kelt, Harmadnapra pedig halálból feltámaszt, Az elaléltakba lehel új életet. Ismerjük meg őt, ki ily kegyelmet áraszt!

5. Prófétákat küldtem ostorozni őket, Gyilkos beszédekkel keményen dorgálni. Eléri ítéletem a tévelygőket, Haragom napvilágra jön, lehet látni.

3. Oly biztosan eljön, mint hasad a hajnal. Eljön, mint az őszi és tavaszi eső, Mely a földet megáztatja friss harmattal, És sok szeretettel újra megkeres Ő.

6. Hűséget kívánok, de nem áldozatot, Isten ismeretét, alázatos szívet. Nem kedvelem, ki égő áldozatot hoz, Várom a bűnbánót, megtérőt és hívet.

PAPOK ÉS VEZETŐK BŰNEI Hos 6:7-11. 1. A szövetséget ők Ádámban megszegték Azzal, hogy énhozzám mind hűtlenek lettek. Gileád városát vérrel beszennyezték, Mert gonosztevők ők, és engedetlenek.

3. Izrael házában szörnyű dolgot láttam: Ott paráználkodik Efraimnak népe. Izrael dobzódik tisztátalanságban, Engedetlenségének ez lett a vége.

2. A papok mindenestül fogva olyanok, Mint valami útonálló rablóbanda. Sikemben rosszul jár nagyon sok utas, ott Minden galádságot elkövetnek rajta.

4. Júda! Számodra is eljön az aratás, Amikor fordítok népeimnek sorsán. Részemről készen lesz ott a megbocsátás: Megkönyörülök majd szenvedésed láttán.

7. fejezet Asszíria vagy Egyiptom? ÖSSZEESKÜVÉS A KIRÁLYI UDVARBAN Hos 7:1-7. 1. Amikor Izraelt gyógyítni akartam, És lelepleződött sok bűn Efraimban, Samária gonoszsága is előjött. Álnokul élnek, a házakba betörnek, Utcán fosztogatnak, mindenkit gyötörnek, Rablóbandák uralkodnak a nép fölött.

3. Házasságtörők ők, és éppen olyanok, Mint a pék, mikor a kemencébe rakott Sok tüzelőt, és azt izzóra fűtötte, Aztán a tüzelést szépen abbahagyta, Míg a tészta - mert azt jól megdagasztotta Meg nem kelt, és akkor azt onnét kivette.

2. Eszükbe sem jut, hogy én erre emlékszem, Minden gonoszságukat szívembe vésem, Pedig körülöttük ott vannak tetteik. Azok is mind színem elébe kerültek, Királyaik álnok dolgoknak örültek, Hajlamosak hízelgésre vezéreik.

4. Tüzes borral királyunknak a vezérek Ünnepnapján okoznak majd betegséget, Ő pedig kezet nyújt a hangoskodóknak. Álnokul beférkőztek a közelébe, Olyan, mint kemence, szívük egészébe’: Reggelre gyullad fel lángja haraguknak.

291 5. Úgy, mint a kemence, mindnyájan izzanak, Életüket megemésztik bíráiknak, Éjjel alszik lángjuk, de reggel kigyullad. Királyaik mindnyájan sorra elbuktak, Bajukban énhozzám ők nem kiáltottak, Erejük fellángol, de aztán kifullad.

IDEGEN NÉPEK KÖZT Hos 7:8-10. Efraim a népek közé keveredett, Mint a meg nem fordított lángos, olyan lett. Erejét emésztették az idegenek, Mégis mindebből ő semmit észre nem vett.

Ősz haja fehérlik, azt sem veszi észre Izrael, hogy most is gőgje a vezére. Istenéhez a nép még ekkor sem tér meg, Urát nem keresi, halmozza a vétket.

IDEGENEKBEN BÍZVA Hos 7:11-16. 1. Efraim olyan lett, mint együgyű galamb: Asszíriába jár, kiált Egyiptomhoz. Akárhol jár is, nem válik be e kaland, Kifeszített hálót elé Egyiptom hoz. Mint madarakat, elfogom őket, Amint meghallom sereglésüket.

3. Nincs elég gabona, a must is hiányzik, Fekvőhelyükön ők ezen keseregnek. Engem elhagynak, ha valami hibádzik, Én neveltem őket, ők mégsem keresnek. Karjukat még én erősítettem; Rosszat gondolnak, nem bíznak bennem

2. Jaj nekik - ezt mondom, mert elhagytak engem, És hűtlenségükben pusztulás vár rájuk Nem bíztak énbennem, elpártoltak tőlem, Mindenfelé hallom aljas hazugságuk. Ezek után is szeretem őket, És megváltanám e hitszegőket.

4. Megtérnek, de nem a felséges Istenhez, Mint a meglazult íj, ők most is olyanok. Hiába nyúltak vezéreik fegyverhez, Miközben a nyelvük folyton szitkozódott. Egyiptomban ők így lesznek csúffá, Idegen nemzet lesz rajtuk úrrá.

8. fejezet A szövetségszegés következményei „HARAGRA GYULLADTAM.” Hos 8:1-14. 1. Kürtöt a szádhoz, mert az ellenség Sasként tör reá az Úr házára, Szövetségemet mert ők megszegték, És nem hallgattak az Úr szavára! Ellenszegültek Minden beszédnek.

3. Királyt választottak, de nélkülem, Olyan vezért, kit én nem ismerek. E hűtlenséget én nem tűröm el. Bálványt ezüstből ők készítettek. Hozták az aranyt, Csináltak bálványt.

2. Izrael akkor így kiált hozzám: Istenünk! Lásd, mi ismerünk téged, De a jót elvetette, ezt mondván: Kikerüljük mi az ellenséget. De az ellenség Őt üldözi még.

4. Samária! Borjúdat eldobom, Mert haragra gyulladtam miatta. Büntetés nélkül ezt én nem hagyom, Megbűnhődik ezért Samária. Van bennem harag, Ez így nem marad.

292 5. Ez a bálvány Izraelből való, Ezt csak egy mesterember csinálta. Porrá törik, nem örökkévaló Samáriának ez a bikája. Aki szelet vet, Viharba eshet.

9. Efraim ott sok oltárt épített, Amely őt aztán vétekbe vitte. Törvényt neki hiába hirdetek, Mert Ő azt úgyis veszi semmibe. Nem tart be törvényt, Mert követ önkényt.

6. Kalászt hozni nem fog a gabona, És sohasem liszt nem lesz belőle, Vagy ha lesz is, azt nem adják oda, Idegenek laknak majd jól tőle. Akkor elpusztul Izrael rútul.

10. A véres áldozatot szeretik, Az áldozati húst bemutatják, Aztán ők az egészet megeszik, Hogy az Úrnak nem tetszik, nem bánják. Most is úgy van ott, Régen ahogy volt.

7. Olyan lesz majd ő a népek között, Mint egy tárgy, amelynek nincs értéke, Mert ő Asszíriában lődörgött, Kóborló vadszamár lett ő végre. Efraim meg ott Szeretőt tartott.

11. Bűnükről az Úr megemlékezik, Vétkeik miatt őket bünteti, És semmiről meg nem feledkezik, Sőt Egyiptomba is visszaviszi. Aki vétkezik, Most elvérezik.

8. Ha bért fizetnek is a népeknek, Én akkor összegyűjtöm majd őket, És kis időre fellélegeznek, Megszabadítom a szenvedőket. Izraelt, népem Kimenekítem.

12. Izrael rólam elfeledkezett, Emelt nagy, fényűző palotákat. Júda sok erős várost épített, Tűzzel pusztítom el mindahányat. Kit az Úr elűz, Megemészti tűz.

9. fejezet Isten megbünteti hűtlen népét. ELJÖN A BÜNTETÉS IDEJE Hos 9:1-17. 1. Ne ujjongj, Izrael, és ne örülj Úgy, mint ahogy azt más népek teszik! Azt várod, hogy Isten megkönyörül? Ő nem felejti hűtlenségeid. Paráznaság bérét várod, Mint szérűn ki gabonát hord.

4. Mit készítetek majd Uratoknak? Mit hoztok neki ünnepnapjára? Hogyha elhagyjátok országtokat, Egyiptom összegyűjt nemsokára. A messze földre menőket, Memfisz temeti el őket.

2. A szérű nem ad elég gabonát, És a sajtóból must sem folyik már. Nem lakhatja már az Úr országát, Efraim, mert most Egyiptomba jár, Vagy él majd Asszíriában, S mit ott eszik, tisztátalan.

5. Benövi csalán értékeiket, Amelyeket ezüstön szereztek. Nem viszik magukkal kincseiket, Ezért hiába verejtékeztek. Ez a megtorlás ideje, Amely eljön bűneire.

3. Az Úrnak már bort sem áldozhatnak, És véres áldozat sem kell neki. Kenyerük, akár a gyászolóknak, Tisztátalan lesz mind, aki eszi. Megehetik kenyerüket, Az Úr elé nem kerülhet.

6. Akkor majd Izrael is megtudja, Eszelős-e a lélek embere, És vajon bolond-e a próféta, Vagy talán mégis Isten van vele. Mivel nagyon sok a bűnöd, Ugyanúgy sok a gyűlölőd.

293 7. Efraim, Istenemnek a népe Ólálkodik a próféta körül. Minden úton csapdát tesz elébe, Még csak az Úr házában sem örül. Amint egykor Gibeában, Oly romlott ő mostanában.

11. Fiaikat ha fel is nevelik, Én azután majd elveszem tőlük. Őket akkor hiába keresik, És sohasem lesz ember belőlük. Rémesek lesznek a napok, Mikor tőlük elfordulok.

8. Bűneikről meg nem feledkezik Az Úr, és most megbünteti őket, Vétkeik miatt majd ítélkezik, És utoléri a hitszegőket. Mélységesen megromlottak, Akik ellene fordultak.

12. Úgy láttam Efraimnak alakját, Mint a mezőkön elültetett fa, De oda kell adni minden fiát Gyilkosainak most, hamarjába. Adjál nekik meddő méhet, És adj elapadt emlőket!

9. A pusztában olyannak találtam Izraelt, mint a szőlőfürtöket. Mint a zsengét, mely a fügefán van, Úgy tekintettem őseiteket. De Baal-Peórhoz értek, Gyalázatra vetemedtek!

13. Gilgálban kezdődött gonoszságuk, És én már ott meggyűlöltem őket El is űzöm, mert haragszom rájuk Sok gonosz tettet elkövetőket. Vezéreik mind pártütők, Nekem már nem kedvesek ők.

10. Azután melyet pedig szeretett, Olyan förtelmessé lett ez a nép. Efraim híre, mit régen szerzett, Mint a madár, úgy száll most szerteszét Nem lesz fogamzás, sem szülés, És többé nem lesz terhesség.

14. Nagy csapás érte most Efraimot, Gyökere elszáradt, nincs gyümölcse. Hogyha szülne is még több magzatot, Megölöm, hogy ne legyen gyermeke. És az így elszáradt élet Végül gyümölcstelenné lett. 15. Elveti őket ezután Isten Azért, mert őreá nem hallgattak. Bujdosók lesznek e földön itt lent, A pártütők magukra maradtak. Bujdosók lesznek a népek Között ők, mert eltévedtek.

10. fejezet Fenyegetés és ígéret MOST MEGLAKOLNAK Hos 10:1-4. 1. Dús lombú szőlőtő Izrael, Bőségesen terem gyümölcsöt. Gyümölcsének száma amint nő, Épít ő oltárt annál többet, És ahogy szebb lesz az országa, Nő szent oszlopainak száma.

3. Akkor majd ezt mondják: Királyunk Nincs, mert nem féltük mi Urunkat, És most nem tudjuk, mit csináljunk. Akik csak hallották szavunkat, Tudják, hogy hamisan esküdtünk, Rossz szerződéseket kötöttünk.

2. A szívük csalárdul elhajol Istentől, ki őket szereti, De aki csalárd, az meglakol, Isten ezt tovább nem engedi. Elpusztítja szent oszlopait, És lerombolja oltárait.

4. Hova lett mostan az igazság? Olyan mint gaz, melytől a mező Virít, de ez csupa hamisság, Mert a gaz mérges, nem ehető. A mezőn tarkán virít a gaz, Amit Izrael tesz, hamis az.

294 SAMÁRIA BÁLVÁNYIMÁDÁSA Hos 10:5-8. 1. Bét-áveni borjú miatt Aggódnak Samáriában. Gyászolják öregek, fiak, És jajgatni fog kínjában Sok bálványpap, hiszen vége, Odalett már dicsősége.

3. Samária elvész szintén, És olyan lesz, mint királya, Mint a forgács a víz színén, Nem lesz többé királysága. Áldozóhalmoknak vége, Ahol nőtt Izrael vétke.

2. Elviszik Asszíriába A népet a nagy királynak Ajándékul. Mindhiába, Vége van már az országnak. Efraim is szégyenbe jut, Izrael pedig vele fut.

4. Majd gaz és bogáncs növi be Oltárait, s a hegyeknek Azt mondják, hogy most sebtibe Mindnyájunkat befedjenek. Aztán a halmok ezt hallják: Most gyorsan omoljatok ránk!

JÁKÓB, JÚDA, EFRAIM Hos 10:9-11. Már Gibea óta vétkes vagy, Izrael! Ellenem támadt fel, de őt is eléri A háború. Semmiképpen nem hagyná el Büntetésem őt sem, akárhogy is kéri. A gonosz emberek miatt Elpusztulnak apák, fiak.

Én tetszésem szerint megfenyítem őket. Összesereglenek ellenük a népek. Kettős bűnükért akkor majd megbűnhődnek, Nem megy feledésbe semmiféle vétek. Bűnre jön a számonkérés, Lázadásra elítélés.

Olyan Efraim, mint betanított üsző, Ki szeret nyomtatni levágott gabonát. Eddig megkíméltem, de eljön az idő, Amikor nyakába teszem majd az igát. Akkor szántani fog Júda, Jákób a boronát húzza. ÁLDÁS A MEGTÉRŐKNEK Hos 10:12-15. 1. Vessetek magatoknak igazságot! Akkor biztos, hogy hűséget arattok. Új szántóföldet gyorsan felszántsatok! Keressétek meg, hol van az Uratok! Ő pedig jön, és megkeresi népét, Rátok hullatja igazság esőjét.

3. Most zendülés támad néped körében, Országodnak sok erődítményében. Nagy pusztulás lesz úgy, ahogyan Salman Elpusztította Bét-Arbélt is hajdan. Az anyákat is kis gyermekeikkel Lemészárolták, úgy lesz az majd itten.

2. Akkor ti, kik bűnösen szántottatok, Utána álnokságot arattatok. A hazugságnak gyümölcsét ettétek, Isten segítségét nem kerestétek. Bíztatok a magatok tetteiben És sok harcosotoknak erejében.

4. Bételben is így veletek elbánnak Büntetésül a szörnyű gonoszságnak, És felvirrad majd egy szomorú hajnal, Eltelve gyásszal, jajgatással, bajjal. Akkor elpusztul Izrael királya, Menthetetlenül elvész az országa.

295 11. fejezet Isten hűséges szeretete „PEDIG ÉN TANÍTOTTAM JÁRNI” Hos 11:1-7. Izrael még gyermek volt, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki mint saját fiamat. Minél jobban hívtam, és ahogyan kerestem, Annál jobban kereste ő a bálványokat. Tőlem eltávolodott, Bálványoknak áldozott. Pedig én tanítottam járni Efraimot, Kézen fogtam mindenkor, és viseltem gondját, De úgy látszik, hogy erről ő semmit sem tudott. Szeretet kötelével fontam át az arcát, És neki enni adtam, Tápláltam jóságosan. De ő inkább visszatér Egyiptomba tőlem, Inkább Asszíria lesz neki a királya, Mert nem akar megtérni, akárhogy is kérem, Városaiban nagy lesz fegyver pusztítása, Mert nem akar megtérni, Sem bocsánatot kérni. Ott akkor majd vége lesz üres fecsegésnek, Nagyvonalú terveiből ott nem lesz semmi, Többé nem nyújtja kezét már a Felségesnek, Mint aki megdermedt, nem akar hozzá menni. Arrafelé néz az Úr, De ott senki nem mozdul. „HOGYAN ADNÁLAK ODA?” Hos 11:8,9. Hogyan adnálak oda, Izrael és Efraim? Titeket ha elvesztlek, kik lesznek a fiaim? Nem adlak úgy, mint Admát, annál jobban szeretlek, És úgy, mint Cebóimmal, soha nem bánnék veled. Elfogott szánalom, Szívemben bánatom. Ha izzik is haragom, veled rosszul nem bánok, Én ezentúl romlásba nem döntöm Efraimot. Én nem olyan vagyok, mint kik vannak sokan itten, Mert nem ember vagyok, de téged szerető Isten. Szent vagyok köztetek, És szelíden jövök.

296 „LETELEPÍTEM MAJD ŐKET” Hos 11:10,11. Az Urat fogják követni, Ki ordít, mint oroszlán. Mindnyájan fognak remegni, Hangja olyan, mint orkán. Nyugat felől jönnek, Uruknak örülnek.

Remegve jönnek mindnyájan Egyiptomból mint a madár, Mint a galamb, valahányan Asszíroktól itt vannak már. Jönnek házaikba Ők és fiaik ma.

12. fejezet Efraim hűtlensége és büntetése EFRAIM ÉS JÚDA Hos 12:1,2. Hazugsággal fordult Efraim énhozzám, Izrael háza alattomos, De Júda még mindig az Isten útján jár, A szentek népe állhatatos.

Efraiim egész nap a keleti szelet Űzi, és hazugságot beszél, És míg Asszíriával köt szövetséget, Egyiptommal olajat cserél.

HAMIS REMÉNYSÉG Hos 12:3-12. 1. Pere van az Úrnak Izraellel, Jákóbot pedig úgy bünteti meg, Ahogy megérdemli tetteivel, Neki majd azonképpen megfizet.

5. Kalmár lett. Hamis mérleg kezében, Újabban harácsolni is szeret. Efraim így szól: Mily gazdag lettem, Milyen nagy vagyon üti kezemet!

2. Az anyaméhben csalta testvérét, Később pedig az Istennel küzdött. Bételben összemérte erejét Álmában az angyallal, és győzött.

6. Így szól: Nem találhatnak bűnt bennem, Én semmit sem szereztem vétkesen. De minden utad én jól ismerem, Én soha nem ítélek tévesen!

3. Bételben talált rá az angyalra, Ott beszélt vele, sírva könyörgött. Seregek Urának nevét hallva Sorsába ottan beletörődött.

7. Tudom, mit csinálsz Egyiptom óta, És újra sátorlakóvá teszlek. Olyan leszel, mint egykor, régóta. Ahonnan jöttél, oda menesztlek.

4. Izrael, térj hát meg Istenedhez, És tartsd meg a törvényt hűségesen! Hozzá fordulni sürgősen elkezdj, És reménykedjél benne szüntelen!

8. Régebben szóltam a prófétákhoz, A sok látomást én adtam nekik. És lám, mit szóljak most Gileádhoz? Megsemmisülnek gonosz tetteik.

9. Bikákat áldoznak fel Gilgálban, De oltáraikból - majd meglátják -

Semmi sem marad meg egy rakásban, A szántóföld szélén széjjelhányják.

„BOSSZANTOTTA URÁT” Hos 12:13-15. Jákób Arám mezejére menekült, Izrael ottan szolgált egy asszonyért. Őrizte a nyájat, hol letelepült, Csak egy asszonyért, és semmi haszonért.

De próféta által hozta ki az Úr Egyiptomból Izraelt, az ő népét, És így is őrizte meg őt azontúl, Hogy elhagyta szolgaságának földjét.

297 Izrael bosszantotta Urát tovább, Sokszor egész az elkeseredésig, De Isten megtorolja a vérontást, A gyalázatért megfizet mindvégig. 13. fejezet Efraim hűtlensége és büntetése HALÁLOS VÉTEK Hos 13:1. Ha Efraim megszólalt, Mindenki csak rettegett. Amikor állást foglalt, Népek vezetője lett, De vétkezett Baallal, S szembesült a halállal. FÜST ÉS POLYVA Hos 13:2,3. Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csinálnak Ezüstből maguknak, és áldoznak a bálványnak. Ezeket mesterember fémből, fából csinálta. Ők e borjút csókolják, s imádják, de hiába. Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, Mint a lehulló harmat, aztán korán eltűnő. Mint a polyva, mit a szél elsodor a szérűről, Vagy a füst, mit a szellő messze fúj a kéményről. „RÁJUK TÁMADOK” Hos 13:4-8. 1. De én, az Úr, vagyok a te Istened, Egyiptom óta én vagyok teveled. Rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, Szabadításért hozzám menekülhetsz.

3. Úgy bánok veletek, mint az oroszlán, Párducként lesek majd rátok a pusztán, Mint bocsát vesztett medve, megtámadlak, Mellkasodat feltépem, és ott hagylak.

2. Én gondoskodtam rólad a pusztában, A kiszikkadt földön a vándorlásban, De mikor dús legelőkön jóllaktál, Engem nyomban elfeledtél, elhagytál.

4. Mint egy nőstény oroszlán, úgy felfallak, Majd otthagylak a mezei vadaknak. Szaggassanak széjjel, én megengedem. Így teljesedik be az ítéletem.

„HOL VAN KIRÁLYOD?” Hos 13:9-11. Izrael! Az vitt tégedet romlásba, Hogy fellázadtál a segítőd ellen. Népemnek hol van az erős királya, Ki megmenti városait fegyverrel? Bíráid hova lettek? Nem látok vezéreket.

Hiszen te kértél királyt s vezéreket! Adok királyt neked, de haragomban, Mert el nem felejthetem a sok vétket, Elveszem tőled felindulásomban. Királyaid nem lesznek, De én Istened leszek.

298 „HOL VAN A TÖVISED?” Hos 13:12-14. Össze van gyűjtve Efraim bűne, És nálam el van téve a vétke. Nagy fájdalmai lesznek, és szülne, De idétlen gyermeket szül végre.

Holtak honában nem hagyom ottan, Megváltom őt, és nem lesz tovább ott. Halál! Mondjad, hogy tövised hol van! Holtak hazája! Hol a fullánkod?

„KISZÁRÍTJA KÚTJÁT” Hos 13:15. Legvirágzóbb ő lesz testvérei között, De hogyha keletről eljön az Úr szele, Amely végigsöpör a nagy puszta fölött,

Kiszárad a kútja, nem lesz többé vize. Elapad forrása, Elvész gazdagsága.

14. fejezet Hűtlenség, büntetés, kegyelem „MEGBÜNHŐDIK SAMÁRIA” Hos 14:1. Megbünhődik Samária, Engedetlenek országa. Elpusztítja gyilkos fegyver, Nem marad ott élve ember.

Csecsemőit a sziklára Az ellenség odavágja, És a terhes asszonyokhoz Kíméletlen, mint másokhoz.

„BOCSÁSS MEG!” Hos 14:2-4. Izrael! Térjél meg Istenedhez, Mert bűnöd miatt buktál el! Hidd el! Alázatosan Uradat kérd meg: Bűnöm bocsásd meg, fogadj szívesen! Ha ajkunk gyümölcsét eléd visszük, Te hozzánk kegyelmes leszel, hisszük.

Asszíria nem segít meg minket, Ezután lóra sem ülünk többé. Mit kéz csinált, nem hívjuk istennek, Az árva benned bízik örökké. Mit ember csinált, az néma bálvány, Élettelen mind, halott csinálmány.

„HARMAT LESZEK IZRAELNEK” Hos 14:5-10. 1. Kigyógyítom őket hűtlenségből, És szívem szerint szeretem őket. Elfordult haragom Izraeltől, Visszafogadom a megtérőket.

4. Akkor Isten oltalmában élnek, És gabonát fognak termeszteni, Borai szerte híresek lesznek, Virágoznak a szőlővesszei.

2. És Izraelnek én harmat leszek, Virágozni fog, mint a liliom. Termékeny földbe ereszt gyökeret, Amint a nagy fák a Libánonon.

5. Efraimnak már nincs semmi köze Többé a faragott bálványokhoz, Ezentúl majd én törődöm vele, Ha elém igaz bűnbánatot hoz.

3. Ágai mindenhol szétterülnek, Olyan ékes lesz, mint az olajfa. Olyan illata lesz, mint erdőnek, Sok énekes madár fészkel rajta.

6. Mint zöldellő ciprus, olyan vagyok. Ha hozzám fordulsz, én meghallgatlak. Gyümölcsödet majd éntőlem kapod, Ellenségnek már többé nem adlak.

299 7. Aki bölcs, az belátja ezeket, Aki értelmes, az mind megérti, Ha figyel rájuk, e beszédeket, Hogy egyenesek az Úr mesgyéi.

8. Egyenesek az Úrnak útjai, És az igazak azokon járnak, De a vétkes nép és ő fiai Elbuknak, ott ösvényt nem találnak. JÓEL Joel (Jl)

1. fejezet Sáskajárás és bűnbánat AZ ÚR NAPJÁNAK ELŐHÍRNÖKE Joel 1:2-12. 1. Jól hallgassatok most ide, ti Vének! Figyeljen az ország minden lakója! Ha a múltba őseitekre néztek, Történt-e ilyen akkor vagy azóta?

6. Rátámadt egy nép az én országomra. Hatalmas nép ez, bizony száma sincsen. Oroszlánfogakkal tör romlásomra, Mint nőstény oroszlán, úgy harap itten.

2. Beszéljétek el ezt fiaitoknak S tovább a következő nemzedéknek! Fiaitok mondják el fiaiknak, Hadd tudják meg, hogy mikor mik történnek!

7. Jól termő szőlőmet elpusztította, Fügefámat mind sorra letördelte, Törzséről a kérgét lehasította, Ágát elszórta mindenfelé szerte.

3. Mindent, amit csak a hernyó meghagyott, Jött a sáskaraj, és azt mind megette. A sáska után már nem sok maradt ott, De ami maradt, megette a szöcske.

8. Mint a szűz, ki gyászolja vőlegényét, Keseregj, hiszen az Úrnak házában Nincs már áldozat, a tömjénnek füstjét Senki sem érzi, csak sír bánatában.

4. És ha mégis maradt volna valami, Azt is mind megette a cserebogár. Ti Részegesek! Ez az itt most, ami Meggondolásra és bűnbánatra vár.

9. A papok, az Úr szolgái gyászolnak, Elpusztult a rét, a termőföld gyászol, Nem lett olaj, sem must, s a gabonának Termése nem ért be, sem itt, sem máshol.

5. Ébredjetek sírjatok ti, Borivók És mindannyian mostan jajgassatok! Jöjjetek már rá, ti Semmirevalók, Hogy már kivették szátokból a mustot!

10. A sok paraszt szomorkodik magába’, És sírva jajgatnak a vincellérek, Mert az idén nincs sem búza, sem árpa, Nem maradt semmi, mit szüretelnének.

11. Elhervadt a fügefa, és elszáradt A szőlő, a gránátalma, a pálma,

A koldus már küzdeni is elfáradt, A kopár mezőt nem veri fel lárma.

FELHÍVÁS BŰNBÁNATRA Joel 1:13,14. Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti Papok, Az oltárnál szolgálók jajgassatok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát! Nincsen, ki bemutassa áldozatát. Kiáltsatok az Úrhoz szent házában, Mindenki szálljon magába gyászában!

Ünnepeljetek, s szent böjtöt tartsatok! Az országban mindenhol kit találtok, Gyűjtsétek össze ide a véneket, Uratoknak zengjetek dicséretet! Teljes szívből az Úrhoz kiáltsatok, Tartsatok töredelmes bűnbánatot!

300 AZ ÚR NAPJA Joel 1:15-18. Közel van már az Úr napja. Jaj, micsoda nap! Ez a pusztulás alkalma, Ami ránk szakad. Szemünk előtt tűnik el A vígság s az élelem.

Az elvetett mag elszárad A kemény földben. Üresek már a magtárak Itt, Izraelben. Beomlottak a vermek. A gabona hova lett?

Hogyan nyögnek az álaltok, Hogy kóborolnak! Terelgetik a nyájakat, Messze bolyongnak. Nyoma sincs legelőnek, A juhnyájak sínylődnek.

„HOZZÁD KIÁLTOK, URAM!” Joel 1.19,20. Én Uram! Hozzád kiáltok. A pusztán a legelőket Tűz égette, s merre látok, Látok felperzselt mezőket. A mező sok régi fája Elhalt, nem ismerni rája.

A mezei vadak jönnek, Szomjan hozzád sóhajtoznak, Némán vízért könyörögnek Partján kiszáradt folyóknak. A pusztának legelőit Tűz égette ki mindenütt.

2. fejezet Csapás és ígéret JÖN AZ ÚR NAPJA Joel 2:1,2. A Sionon fújjátok meg a kürtöket, Fújjatok riadót az én szent hegyemen! Az Úr napja jön. Halljátok a hírnököt, Az országnak minden lakosa reszkessen! Az a nap sötétség napja, A földet homály takarja.

Miként a hegyekre terülő szürkület, Jön egy nagy nép, amelynek nagy a hatalma Azzal, hogy eltipor, fenyeget bennünket. Ily nagy veszedelem itt még nem volt soha. Később sem lesz ily áradat, Míg ember él az ég alatt.

RETTEGNEK A NÉPEK Joel 2:3-9. 1. Előtte tűz megy, utána láng perzsel. Előtte mint Éden kertje volt az ország. Utána pusztaság, sivatag, víztelen. Nem menekülhet meg tőle a lakosság. Olyan az alakjuk, mint a vadlovaknak, Mint szilaj lovasok akképp száguldoznak.

3. Felhágnak mint harcosok a kőfalakra, Mindegyik a maga útján továbbhalad. Mindenhol ügyelnek a harcalakzatra, Fegyelmet tartanak a támadás alatt. Még a fegyvereken is keresztültörnek, Feltartóztathatatlanul hömpölyögnek.

2. Amikor ugrálnak fenn, a hegycsúcsokon, Mint a harci kocsik, olyan nagy zajt csapnak, Vagy mint tűz ropog az elszáradt tarlókon, S mikor egy nagy sereg nekikezd a harcnak. Minden arc elsápad, rettegnek a népek. Száguldnak szerteszét úgy, mint a vitézek.

4. A várost rohammal egyhamar beveszik, Hirtelen, sebesen futnak a várfalon, Még a házaknak belsejét is ellepik, Ha másképp nem megy, bemásznak az ablakon. Mint a tolvaj, mindenhova behatolnak, És erőszakosan mindent elrabolnak.

301 „KI BÍRJA KI AZT?” Joel 2:10,11. Reszket előtte a föld, megrendül az ég, A nap és hold sötét lesz. Lesz-e csillag még? A nagy táborból feltörő sereg előtt Hatalmas erejével az Úr mennydörög.

Igen nagy s félelmetes az Úrnak napja. Nagy a sereg, mely parancsát végrehajtja. Mindenki elveszti akkor bátorságát. Lesz-e, aki kibírja az Úrnak napját?

ÚJABB FELHÍVÁS MEGTÉRÉSRE Joel 2:12-17. Még most is így szól az Úr: „Térjetek meg hozzám Teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggatva figyeljetek jól rám, Ne a ruhát hozzátok széjjeldarabolva!” Hiszen irgalmas az Úr, nagy az ő kegyelme, Szeretete el nem fogy, és hosszú türelme. Ha veszedelmet hoz rátok, később megbánja Lehet, hogy talán most is áldást hoz reátok. Italáldozatotok talán kedves nála, Az ételáldozatra a válasz nem átok. Azért hozzatok étel- s italáldozatot, Mert sohasem felejt el titeket uratok! A Sionon ünnepélyesen kürtöljetek, Hirdessetek ünnepet, tartsatok szent böjtöt! Szent gyűlésre hívjátok össze mind a népet, Véneket, gyermekeket, sőt a csecsemőket! A vőlegény is jöjjön ki a lakásából, A menyasszony lépegessen ki szobájából! A templomnak csarnoka és az oltár között Az Úrnak hű szolgái, sírjanak a papok! Így szóljanak: „Hallgass meg, ha a nép könyörög, Szánj meg, és vedd le rólunk ezt a gyalázatot! A pogányok ne csúfolhassanak bennünket, Ne mondhassák: Nem találják meg Istenüket!” „NEM ENGEDEM TÖBBÉ” Joel 2:18-20. Szánalomra indult az Úr országa iránt, Megkönyörült népén, és ezt mondta vigaszul: „Adok nektek most már mindazt, ki-ki mit kívánt: Gabonát, mustot, olajat, nem jártok rosszul. Többé nem lesz helye annak, Hogy pogányok gyalázzanak.

Az északi ellenséget messze elűzöm Sivár, puszta földbe, sőt bele a tengerbe Keletre is, nyugatra is, s többé nem tűröm, Hogy az én népem az ellenség leteperje. Bűze felszáll, és a hullaszaga az égre, Akármilyen nagy pusztítást hajtott itt végre.”

302 ISTEN ÍGÉRETE Joel 2:21-23. Ne félj, termőföld, vigadj és örülj, Mert nagy tetteket vitt az Úr véghez! Minden kizöldül a puszta körül, A füge s szőlő így jut terméshez. Kertekben a fák gyümölcsöt hoznak, A mezei vadak vigadoznak.

Sion fiai, vigadozzatok! Tudjátok, hogy ki ti istenetek. Tudjátok, hogy Ő a ti uratok, Ami szükséges, megadja nektek. Zápor fog hullni a szomjas réten, S az zöldell tavasszal úgy. mint régen.

4. fejezet Megpróbáltatás és béke JÓSAFÁT VÖLGYE Joel 4.9-12. Hirdessétek ezt ki most a népek között, És készüljetek fel a szent háborúra! Vonuljanak fel a vitézek, a hősök, Harcosok jöjjenek buzdításotokra! Dárdákat kovácsoljatok, Kapáitokból kardokat!

Érezze a gyáva, mintha vitéz lenne! Mindenfelől gyülekezzenek a népek! Urunk, veled jöjjön vitézek serege, Vezesd oda őket, hol lesz az ítélet! Jertek a Jósafát-völgybe Szomszédokkal egyetembe’!

„NAGY A GONOSZSÁGUK” Joel 4:13. Eresszétek neki a sarlót! Érett már az aratnivaló. A kádba jöjjenek taposók, Mert csordultig van már a sajtó! Nagy a gonoszságuk, Nem lesz maradásuk. „A NAP ÉS A HOLD ELSÖTÉTÜL” Joel 4:14-17. Az ítélet völgyében hatalmas a tömeg, Mert közel van az Úr napja. A nap és hold sötét lesz, a csillag nem fénylik, Felharsan az Úrnak hangja. Jeruzsálemből mennydörög, Megrendül az ég és a föld.

Népét megoltalmazza az Úr őfelsége, És Izrael fiainak, Majd megtudjátok, hogy Ő lesz az erőssége, S ott lesz, hol övéi vannak. Az ég és a föld megrendül, Isten lesz az úr egyedül.

Akkor megtudjátok majd, én vagyok az Isten, S szent lesz akkor, mert ott lakom, Sion hegye, és vele szent lesz Jeruzsálem. Az lesz szent helyem, otthonom, És akkor majd idegenek Oda többé be nem mennek.

303 JÚDA BÉKÉJE Joel 4:18-21. Azon a napon majd must csorog a hegyről, És a halmokról is tej csörgedez alá, Az Úr házából forrás fakad fel egyből, Ahol szárazság volt, az most lesz patakká. Sok víz folydogál Júdában, Sittim völgyén s a pusztában.

Pusztává lesz viszont akkor majd Egyiptom Az erőszak miatt, melyet elkövetett. Sivár pusztasággá átváltozik Edóm, Végrehajtja Isten ott az ítéletet, Mert ártatlan vért ontottak, Mindnyájan garázdálkodtak.

Júdában azonban laknak majd örökre, És pontosan így lesz ez Jeruzsálemben, Mely megmarad nemzedékről nemzedékre, Gyönyörködni fogok ottan én népemben. A vérontást megtorolom, Büntetés nélkül nem hagyom.

ÁMÓS Am 1. fejezet Fenyegető próféciák AZ ÚR MENNYDÖRÖG Am 1:2. Az Úr hangja a Sionról felharsan, Az Isten Jeruzsálemből mennydörög. A legelőknek minden füve, hantja Gyászba borul, sírnak a száraz rögök. Elszárad a Karmel teteje, Félelmetes az Úr ereje. DAMASZKUSZ Am 1:3-5. Így szól az Úr: „Három, sőt négy vétke miatt Damaszkusznak soha én meg nem bocsátok, Mert elfelejteni soha nem lehet azt, Hogy cséplőszánokkal ölte Gileádot. Hazáél házára én tüzet bocsátok, Ben-Hadad házai mind elhamvadnak ott.

Damaszkusz zárait én sorra letöröm Kiirtom Áven-völgyből az uralkodót, Bét-Édenben sem lesz többé már nagy öröm, Nem kerülheti el Arám a fogságot. Őt Kírbe száműzöm, ott él majd ezentúl, Mert elhatároztam.” Így mondja ezt az Úr. GÁZA Am 1:6-8.

Három, sőt négy vétke miatt Nem bocsátok meg Gázának. Elhurcolták foglyaikat, S kiszolgáltatták Edómnak. Tüzet bocsátok Gázára, Házaira, várfalára.

Asdódból az uralkodót Kiirtom s a fejedelmet Askelonból, majd fordulok Ekron ellen azon rögvest. Filisztea azon nyomba’ Elpusztul. Ezt az Úr mondja.

304 TÍRUSZ Am 1:9,10. Három, sőt négy bűne miatt Nem bocsátok meg Tírusznak, Mert elfogott fiainkat Kiszolgáltatta Edómnak.

A testvéri szövetséggel Ezek, sajnos, nem törődtek, Ezért Tírusz tűzben ég el. Ekképp ítélem meg őket.

EDÓM Am 1:11,12. Három, sőt négy vétke miatt Nem bocsátok meg Edómnak. Soha nem ismert irgalmat, Átka lett a testvérhonnak, És fegyverrel támadt rája, Szüntelen rombolt dárdája.

Témánra tüzet bocsátok, Mely szikrázó, heves lángban Emészti a palotákat Abban a gőgös Bocrában. Dühe bárhogy rombol végig, Lángok csapnak fel az égig.

AMMÓN Am 1:13-15. Három, sőt négy vétke miatt Nem bocsátok meg Ammónnak. Sírnak a gileádiak, Mert a terhes asszonyoknak Hasukat felhasogatta, Hogy a földjét gyarapítsa.

Tüzet gyújtok Rabba falán, Felégetem palotáit, S szélvészben a vihar napján Rabba elveszti csatáit. A király fogságba kerül Vezérivel, nem egyedül.

2. fejezet Fenyegetés minden nép ellen MÓÁB Am 2:1-3. Három, sőt négy vétke miatt Nem bocsátok meg Móábnak. Megégette csontjaikat Edómnak és királyának. Emberi csontok elégtek, Én nem tűröm el e vétket.

Tűz fog égni Kerijjótban, És a vétkes Móáb népe Elpusztul a csatazajban, Harsog majd a kürt zengése. A bíráját elüldözöm, S minden vezérét megölöm. JÚDA Am 2:4,5.

Három, sőt négy vétke miatt Nem bocsátok meg Júdának. Magabiztos júdaiak A törvénynek fittyet hánynak. Az Urat semmibe veszik, Nem tartják meg törvényeit.

Tévelygésbe vitték őket Bálványaik, amelyeket Az elődeik követtek, Ezért most Júdára tüzet Bocsátok, és Jeruzsálem Palotáit felégetem.

305 IZRAEL Am 2:6-8. Három, sőt négy vétke miatt Izrael most nem kap reményt, Mert eladja az igazat, Egy pár saruért a szegényt. Az igazat pénzért adják, És a szegényt sem sajnálják.

Várják, hogy a nincstelenek Port szórjanak a fejükre, És közömbös lett ezeknek A nyomorultaknak ügye. Egy nőhöz jár fiú s apja . Ez nevemnek gyalázatja.

A papok az oltár mellett Olyan ruhán nyújtózkodnak, Amelyet zálogba vettek, És melyet vissza nem adnak. Isten házában ők isszák A megbírságoltak borát.

„PEDIG ÉN...” Am 2:9-12. Pedig az emóriakat Előlük kipusztítottam, Akik oly magasak voltak, Mint a tölgyek, melyek ottan Felnőnek a cédrusokkal. Gyümölcsük s gyökerük hol van?

Kihoztalak benneteket Egyiptomnak országából. A pusztában vezettelek, Semmiből lakattalak jól. Ha a gyökér elpusztul lent, Nem érik a gyümölcs be fent.

Prófétákká én magamnak Elhívtam fiaitokat. Ifjaitokból, kik vannak, Támasztottam názírokat, De ti mondtátok ezeknek, „Prófétálni ne menjetek!”

„EZÉRT ÉN...” Am 2:13-16. 1. Ezért én megingatom3. A földet alattatok, Mint szekér az utakon, Melyre sokat raktatok.

3.A vitéz sem lesz képes Életét megmenteni, És nem lesz elégséges Ereje verekedni.

5. A lovas sem menti meg, Hiába fut, életét. A bátor szívű sereg Elhajítja fegyverét.

2. Hiába gyors a lába, Csak nem lesz menekvése, A bátor is hiába Bízik nagy erejébe’.

4. Az íjásznak ereje Nem lesz nyilakat lőni, Aki futni szeretne, Nem tud elmenekülni.

6. Ama napon mindezek Mint az Úr előadta Sorra bekövetkeznek, Mert ez lesz az Úr napja.

3. fejezet A próféta küldetése a választott néphez AZ ÚR SZAVA IZRAELHEZ Am 3:1. Az Igét meghallottátok, Melyet az Úr mond rólatok. Kegyelmes volt tihozzátok, Egyiptomból is kihozott. Szól az egész nemzethez, Mikor szól Izraelhez. „CSAK VELETEK...” Am 3:2. Csak veletek léptem közösségre A föld minden nemzete között. Ezért kerül most megítélésre Minden elkövetett bűnötök.

306 „AZ ÉN URAM, AZ ÚR...” Am 3:3-8. Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg? Az oroszlán ordít-e az erdőben, hogyha Mindhiába vadászott, és semmit sem ehet, Mert nem sikerült semmit sem zsákmányolnia? Az oroszlánkölyök sem ordít barlangjában, Ha nem sikerült aznap semmit sem fognia. Egy madár sem vergődik vadász csapdájában, Ha nem vetnek tőrt neki, amelyik megfogja. A csapda nem pattan fel, ha semmit sem fogott. Ha megfújják a kürtöt, nem rémül meg a nép? Ha a várost baj éri, nem az Úr keze volt, Ki ítéletében megmutatja erejét? Az én uram, ki nagy úr, semmit sem tesz addig, Amíg a prófétáknak, kik szolgálnak neki, Mint a bánya mélyében megőrzött titkait, Nyilvánosságra hozza, s nekik kijelenti. Ha az oroszlán ordít, vajon ki ne félne? És mikor az én Uramnak a hangját hallja, Amely messze szétterjed időbe és térbe, Vajon ki lenne olyan, hogy ne prófétálna?

SAMÁRIA FÉNYŰZÉSE Am 3:9-12. Asdódban hirdessétek a ház tetejéről, Egyiptomban a palotákról kiáltsátok, Samáriában pedig a hegy gerincéről, Mondjátok el mindennek, hogy onnan mit láttok! Ott van zűrzavar meg más Erőszakos elnyomás. A jóra nincs tehetségük, semmit nem tudnak, Csak a népet zsarolva gyűjteni kincseket. Eszükben sincs hallgatni szavára az Úrnak, Nem tudják, hogy helyesen vajon mit tehetnek. Ezért az Úrnak szava Eljut palotájukba. Ellenség fogja körülvenni országodat, Díszes palotáidat sorra kirabolják, Te pedig elveszíted minden hatalmadat, Palotáid kincseit szerteszét hurcolják. Hatalmad így ér véget. Várjad az ellenséget!

307 Amiként a pásztor az oroszlán szájából, Ha megment két lábszárat és még egy fülhegyet, Izraelnek fiai a nagy pusztulásból Menekülni csak ily módon lesznek képesek. Itt van még az oroszlán, Nem is megy el soha tán. Samáriában akik az ágy szélén ülnek, Damaszkuszi pamlagon lustán heverésznek, E világi gyönyörnek ők most még örülnek, Nem fogják fel közeledtét a nagy veszélynek. Ők a veszélyt nem érzik, Bajukat csak tetézik. JÁKÓB HÁZA Am 3:13-15. Halljátok meg, Emberek, és tanúskodjatok! Jákób háza ellen most mind felvonuljatok! A Seregek Ura szól, jól megfigyeljétek: Megbüntetem Izraelt, megbüntetem Bételt. Szarvai az oltárnak Sorra földre hullanak.

Mostan a téli házat ledöntöm e helyütt, És lerombolom azt a nyári házzal együtt. Ami elefántcsontból készült, annak vége, Nyoma sem marad annak, bármilyen sokféle. Így szól az Úr, halljátok! Ez a sors vár tirátok.

4. fejezet Hiába a fenyítés SAMÁRIA ASSZONYAI Am 4:1-3. Halljátok meg ezt az Igét, ti básáni Tehenek Samária hegyén, akik szegény nincsteleneket Sanyargattok, bántalmaztok, s mondjátok uratoknak: „Hozzatok bort, hadd igyunk!” - s leisszátok magatokat! Uram, az Örökkévaló szentségére esküdött, Hogy tinektek nemsokára lesz még olyan időtök, Amikor majd benneteket elhurcolnak szigonnyal, Aki pedig megmarad, azt húzzák halászhoroggal. Egymás után vonultok ki a leomlott falon át. Hiába néz vissza bárki, nem látja már a honát Mindnyájatokat a Hermón-hegy felé elhajtanak. Ez a figyelmeztetése hozzátok Uratoknak. ÖNKÉNTES ÁLDOZATOK Am 4:4,5. Jöjjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! Mindezt pedig Gilgálban megtetézzétek! Áldozatot hozzatok minden hajnalon, S hozzátok a tizedet harmadnapokon!

Égessetek kovászos áldozatokat! Hirdessétek mindenhol, hogy ti azokat Magatoktól és önként hozzátok ide, Izraelnek fiai! Ez ma az Ige.

308 KENYÉRHIÁNY Am 4:6. 1. Én most azt tettem veletek, Hogy a városaitokba’ Nem volt kenyér, mit egyetek,

Mégsem szálltok magatokba. Nagyon sok a vétketek, Hozzám meg nem tértetek.

ESŐ NÉLKÜL Am 4:7,8. Én az esőt is megvontam Tőletek három hónappal Éppen az aratás előtt. Az egyik föld kapott esőt, A másik meg nem kapott, Ott senki nem aratott.

Az egyik városnak adtam, A másiktól visszavontam. Sok városból támolyogtak Másikba, hogy ihassanak, De mégsem tértetek meg. Így szól most Istenetek.

ASZÁLY ÉS GABONAROZSDA Am 4:9. Megvertelek benneteket És földeteket aszállyal Szőlőtöket, kerteteket Rémes gabonarozsdával.

Fügefátok, olajfátok Nagy részét leette sáska, De hiába várok rátok, Nem tértek az Úr szavára.

DÖGVÉSZ Am 4:10. 1. Dögvészt küldtem rátok, miként Egyiptomra, Ifjaitokat fegyver ölte halomra. Ellenség zsákmányává lett sok lovatok,

Táborotok bűzét érezte orrotok. Ti mégsem tértetek hozzám. Hívlak, de nem hallgattok rám.

MINT SODOMA ÉS GOMORA Am 4:11. 1. Olyan pusztítást hoztam rátok, Mint Sodomára s Gomorára, És mint a tűzből kiragadott

Fa, olyan országtok sok vára. Hozzám ti mégsem tértek meg, Szólíthatlak, kérlelhetlek.

SEREGEK ISTENE Am 4:12,13. 1. Ezért bánok így veled, Izrael! Készülj találkozni Isteneddel! Aki teremtett hegyeket, szelet, Ki kijelentéseket ad neked,

Ki formál hajnalt és alkonyatot, Megjár mélységet és magaslatot, Tudd meg hát végre! - annak a neve: Seregeknek hatalmas Istene!

309 5. fejezet Izrael siratása HALLD AZ IGÉT! Am 5:1. 1. Halljad most meg ezt az Igét! Jól figyelj, Izrael háza!

Urad siratóénekét Vésd be elméd tudatába!

SZÁZBÓL TÍZ Am 5:2,3. Elesett, és többé már soha fel nem kel A szűz Izrael, és nincs, ki felemelje. Ha kivonul ezer, visszavárni nem kell Száznál többet. Nincs, ki a többit temesse.

És ha a városból kivonulnak százan, Jó, ha azokból tízen visszatérhetnek. Az Úr ítélete ez Izrael házán. Az én Uram így szól, azért figyeljetek!

BÉTEL MIATT Am 5:4-7. Ezt mondja az Úr Izrael házának: Keressetek engem, akkor bizton éltek! Tájára se menjetek most ti Gilgálnak, Ne keressétek Beérsebát, se Bételt!

Csak az Urat keressétek, s élni fogtok! Másképp megemészti a tűz József házát. Bétel miatt lesz az ítélet rajtatok. Szól az Úr. Hallgassátok meg akaratát!

Ekképp szól az Úr: Mert a törvényt méreggé Teszitek mindenhol, és az igazságot Akár itt, akár ott, sehol sem kevésbé, Mint a másik helyen - földre tipornátok. CSILLAGOK ÉS TENGER Am 5:8,9. A Fiastyúkot az égen Ő alkotta, A Kaszás-csillagot szintén oda rakta. Ő változtatja meg a homályt reggelre, A fényes nappalt meg éji sötétségre.

Ráparancsol csak egy szóval a tengerre, És az kiönti vizét a szárazföldre. Pusztulást hoz Ő a büszke vitézeknek, És összeomlást az erős erődöknek.

GONOSZ IDŐ Am 5:10-13. 1. Gyűlölik azt, aki a városkapuban Dorgálni mer, s utálják az igazmondót, A nincstelent kihasználják minduntalan, És beszedik tőle a gabonaadót.

3. Én tudom, hogy milyen sok a ti bűnötök, És vétkeiteknek számát is ismerem. Tudom, hogy nálatok nyomorult üldözött Lett az igaz, s bosszút álltok a szegényen.

2. Ezért házatokat, bár faragott kőből Építettétek, nem fogtok benne lakni, És a szép sorjában ültetett szőlőből, Bármily szép is, nem fogtok ti bort nyakalni.

4. A megvesztegetést is elfogadjátok A városkapuban, és a szegényeket Szemérmetlenül tovább is elnyomjátok. Gonosz idő ez, ti hát csendben legyetek!

310 JÓZSEF MARADÉKA Am 5:14,15. Törekedjetek a jóra, ne a rosszra! Akkor élni fogtok, és akkor veletek Lesz a Seregeknek Ura, de gonoszra Soha semmiképpen ne törekedjetek! Rosszat gyűlöljetek, Csak jót szeressetek!

Mikor a kapuban bölcsen törvénykeztek, A törvénynek mindig szerezzetek érvényt! Akkor az Úr talán megkegyelmez nektek, S jóságából szerezhettek drága élményt. József maradéka Örülni fog még ma.

JAJVESZÉKELÉS Am 5:16,17. Ezért így szól Ő, ki úr a seregeken: Minden téren sírnak, sok utcán jajgatnak, Ha a munkások kinn vannak mezeiken, Behívják őket onnan, hogy gyászoljanak.

Jajveszékelnek a halottat siratók. Azok is sírnak, kik művelik a szőlőt. Szól az Úr, s jól teszitek, ha ráhallgattok, Amikor átvonul soraitok között.

AZ ÚR NAPJA Am 5:18-20. Akik az Úr napját hívják, jaj lesz nekik. De vajon minek is nektek az Úr napja? Akkor a világos is elsötétedik, És kiömlik rátok az Úrnak haragja.

Olyan lesz az a nap, mint mikor valaki Oroszlán elől fut, s rátámad a medve, Bemegy a házba, s ott a kígyó fogai A kezébe marnak, nem futhat semerre.

Bizony sötét nap lesz akkor az Úr napja, Nem lesz ottan többé semmi sem világos, Vaksötét lesz, s a fényt bár látni akarja, Nem jut a halandó semmi fénysugárhoz. TÖRVÉNY ÉS IGAZSÁG Am 5:21-24. Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, És ünnepségeiteket sem állhatom. Áldozataitokat ha égetitek Az oltáron, azt én tőletek nem várom. Sem égő áldozat, sem ételáldozat, Sem békeáldozat nem kell, nem várom azt.

Távozzatok tőlem hangos énekléssel! Hallani sem akarok ily tiszteletet. Ne zavarjatok meg a lantpengetéssel! Ily áldozatra nem várlak benneteket! Törjön be a törvény, mint a vízáradat, És az igazság, mint a bővizű patak!

SZIKKÚT ÉS KIJJÚN Am 5:25-27. Véres áldozatot s ételáldozatot Akképpen hoztatok nekem a pusztában Negyven éven át, hogy közben hordoztátok Szikkútot a bálványisten képmásában, És mellette Kijjúnt, csillagistenteket, Amelyet ti magatok készítettetek.

Ezért elküldelek titeket fogságba Bálványozástokért, amelyet gyűlölök, Egy Damaszkuszon túl levő nagy országba, Hogy ott jusson eszetekbe e bűnötök. Ezt mondja most az Úr, Izrael Istene, Akinek Seregek Istene a neve.

311 6. fejezet A kevélység büntetése VÉGE LESZ A MULATÁSNAK Am 6:1-7. 1. Sionon jaj a gondtalanoknak, És ugyanúgy Samária hegyén! Jaj azoknak, kik elbizakodnak! Ezt mondta az Úr, így lesz ez rendjén. Eléri majd a népnek nagyjait, Akikhez Izrael folyamodik.

3. Hogy messze van még, azt gondoljátok, Tőletek a veszedelem napja? Az erőszakot közel hoztátok, S akiknek elefántcsont az ágya, Gőgösen azokon heverésznek, Drága pamlagokon terpeszkednek.

2. Járjátok be Kalnét, nézzetek szét, Onnan menjetek a nagy Hamátba! Járjátok be a föld sok nemzetét, Menjetek a filiszteus Gátba! Különbek vagytok ez országoknál? Nagyobbak ők ti határotoknál?

4. A hízlalóból ők a borjúkat És a nyájból a bárányt megeszik. Hárfakísérettel csak dúdolnak, Mint Dávidé, zenéjük, azt hiszik. Kelyhekből isszák ők a borukat, Olajjal kenegetik magukat.

5. József romlásával nem törődnek, Foglyok élén ők mennek fogságba. Ott végük lesz a terpeszkedőknek, Nem vesznek részt több mulatozásba’. Mert ottan majd másképpen lesz minden, Nem dőzsölhetnek ott úgy, mint itten. ROMOK KÖZÖTT Am 6:8-11. A Seregek Istene önmagára esküdött: Jákóbnak kevélységét én szívemből utálom, Gyűlölöm palotáit, és ezért mindenüket: A várost és ami van, prédára odahányom.

Ha egy házban megmarad mindössze csak tíz ember, Az is meghal odabenn, és hogyha felemeli Nagybátyja vagy rokona, és ezt mondja: Kiviszem, Megkérdezik: A házból ki akar még kimenni?

Így felelnek: Odabenn egyáltalán senki sincs, De hozzáteszik, hogy Csitt! Ki nem ejtsd az Úr nevét, Mert az Úr szavára a nagy házat széthúzzák mind, A ki s házakból pedig lesz egy csomó törmelék! LÓDEBÁR, KARNAIM Am 6:12-14. Futhatnak a kősziklán a lovak, És szántani lehet az ökrökkel. Megbántottátok az igazakat, Méregként bántatok a törvénnyel.

Nagy vígan örültök Lódebárnak, S ezt mondjátok: Magunk erejével Lettünk az urai Karnaimnak. Ekképpen szóltok dicsekvéstekkel.

A Seregek Istene megszólal: Én népet indítok ellenetek Hamáttól egész a patak hol van, És az majd sanyargat benneteket.

312 7. fejezet Fenyegetések SÁSKARAJ Am 7:1-3. Ezt mutatta nekem látomásban Az én uram, a Seregek Ura: Egy sáskaraj jött nagy sokaságban A kaszálás után a sarjúra.

De amikor mindent majd megettek, A kicsiny Jákóbért könyörögtem, S az Úr mondta: Ez nem történik meg, Megbántam, hogy erről így döntöttem.

PERZSELŐ TŰZ Am 7:4-6. Ezt mutatta nekem látomásban Az én uram, a Seregek Ura: A nagy mélység égett tűz lángjában, De a földet perzselni nem tudta.

Ekkor ezt kértem: Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hisz oly kicsiny? Az Úr szólt, hogy már ezt is megbánta, Változtatni fog a döntésein. FÜGGŐÓN Am 7:7-9.

Ezt mutatta nekem az Úr látomásban: Egy meredek falon, kézben függőónnal Ott állt, s megkérdezett, mert én is ott álltam, Hogy mit látok, és én feleltem azonnal: Függőónnal látlak, De nem szólok másnak.

Ekkor az Úr ismét odafordult hozzám: Megvizsgálom függőónnal ezt a népet, Izraelt, és többé meg nem bocsátanám Az ellenem elkövetett súlyos vétket. Látom a vétkeit, Ismerem bűneit.

Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, Sorra mind romba dől Izrael szentélye. És fegyverrel döntöm össze mindazt, ami Jeroboámé itt, így lesz neki vége. Jeroboám háza Elvész nemsokára. „ELHÍVOTT ENGEM AZ ÚR” Am 7:14-17. 1. Amacjának Ámós ekképpen válaszolt: Próféta nem vagyok, ily nevem sosem volt, És nem vagyok prófétáknak tanítványa, Mezőimen legel juhaimnak nyája, És juhaim mellett Fügét is termesztek.

3. Izrael ellen te soha ne prófétálj, És Izsáknak háza ellen se prédikálj! Parázna lesz feleséged a városban, Lányaid megöli fegyver hamarosan. Így jár a családod, Nemsokára látod.

2. Elhívott engem az Úr juhaim mellől. Így szólt: Prófétálj, és kérd számon népemtől, Szívébe fogadta az Úrnak Igéjét? Híven teljesíti kapott küldetését? Aztán felém hajolt Az Úr, és ismét szólt:

4. Földjeidet mérőkötéllel felosztják, És ahol meghalsz, az tisztátalan ország. Izrael fogságba megy saját földjéről. Ennyit hirdessél ki népem jövőjéről! Izrael elé állj, Ekképpen prófétálj!

313

8. fejezet Hamis mérleg - hamis istenek ÉRETT GYÜMÖLCS Am 8:1-3. 1. Ezt mutatta nekem látomásban Az Úr, az én Uram. Egy csomó gyümölcs volt a kosárban. Kérdezte, mit láttam.

3. Elérte a vég Izrael népét, Többé nincs bocsánat. Nem hallom többé népem énekét, Csak a jajgatását.

2. Feleltem, hogy látok egy kosárban Érett gyümölcsöket. Azt mondta, hogy ott népemet láttam, Jól nézzem meg őket.

4. Azt is mondta még, hogy mindenfelé Tömérdek hulla lesz. Csendben rakják majd őket lefelé. Nincs, aki tudja ezt.

CSALÓ KERESKEDŐK Am 8:4-6. 1. Halljátok meg ti, akik a szegények Vesztét kívánjátok! Ti, akik az ország sok szenvedő népét Ölni akarjátok!

3. Az ünnepek után használatba vesszük A hamis mérleget. Az így szerzett pénzen könnyen megvehetjük A nincsteleneket.

2. Ezt kérditek: Mikor múlik el az újhold, Újra árulhassunk? Kisebbek a vékák, nagyobbak a súlyok, Múljék el szombatunk!

4. Nem kell többet adnunk a szegény emberért, Csupán egy pár sarut. Gabona is van itt, igaz, hogy hulladék, Azt is eladhatjuk.

JÁKÓB BÜSZKESÉGE Am 8:7,8. 1. Jákóbnak büszkeségére megesküdött Az Úr, és ezt mondta: Sohasem felejtem A sok gaztettet, mely van Izrael mögött. Ezért ne rendüljön meg a föld? - kérdezem,

És ne gyászoljon annak minden lakója? Akár csak a Nílus, úgy megemelkedik, Aztán leapad, mint Egyiptom folyója. Az Úr nem felejti Izrael tetteit.

SÖTÉTSÉG LESZ DÉLBEN Am 8:9,10. 1. Az Úr most megszólal: Sötétség lesz nappal, Naplemente délben Lesz, ahogy ígértem.

3. Gyászruhát öltötök, Kopasz lesz fejetek, Gyászban derekatok, Miközben jajgattok.

2. Az ünnepek gyásszá Válnak, jajgatássá, S hallani dal helyett Sirató éneket.

4. Mikor újszülöttet Gyászoltok, sirattok, Oly keserves lehet Majd az a napotok.

314 SAMÁRIA BÁLVÁNYAI Am 8:11-14. Az én Uram, az Úr újra ekképpen szól: Eljön majd az idő, amikor a földre Éhséget bocsátok, de értsétek meg jól, Hogy éhezni fogtok, csakhogy nem kenyérre, Szomjazni is fogtok nagyon, de nem vízre, Hanem keservesen az Úr igéjére.

Tengertől tengerig akkor támolyognak, Bolyongani fognak északtól keletig. A szép szűzek s ifjak egyaránt szomjaznak, De az Úr igéjét semerre sem lelik. Samária bálványára ők esküsznek, És tovább folytatják sorát beszédüknek:

Amit mondok, mondom: Én Dán istenére Avagy Beérseba útjára esküszöm. Beszédüknek ekképp lesz szomorú vége, De az ily beszédet semmiképp sem tűröm. Elesnek, elvesznek nem kelnek fel többé, Ez lesz az ítélet, s így marad örökké. 9. fejezet Ítélet - kegyelem NINCS MENEKVÉS Am 9:1-4. 1. Láttam az Urat az oltárnál állni. Ezt mondta nekem: Üss az oszlopfőre, Rendüljön meg a föld, lehessen látni, Hogy reng a küszöb, hogy hull kő a kőre, Mindnyájuk fejére! Csak rom marad végre.

3. Ha úgy gondolják, felmennek az égbe, Őket én onnan azonmód lehozom. Ha eljutnak a Karmel tetejére, A hegy tetején őket felkutatom. Onnan is lehozom, Elfutni nem hagyom.

2. Aki megmarad, azt megöli fegyver, Közülük senki sem fog menekülni. Aki elfutna, nem lesz olyan ember. Az álnok népet nem fogom eltűrni. Elmehet akár a Holtaknak honába.

4. Hogyha a tenger mélyére rejtőznek Szemem elől, én ott is parancsolok. Ottan a kígyó marja majd meg őket, S ha választanák netán a fogságot, Akkor pedig fegyver Végez mindegyikkel.

5. Én szemmel tartom, akármerre mennek, Őket, s elfutni sehova nem hagyom. Az ellenséges erők rájuk törnek, Vesztüket és nem javukat akarom. Menekvés nincsen, Így döntött Isten. MEGRENDÜL A FÖLD Am 9:5,6. Mikor a Seregek Ura ezt a földet Megérinti, akkor itt minden megrendül. Sírnak lakói, mert gyász töri le őket, A Nílus vize felfordul fenekestül, Utána leapad, És medrében marad.

Az Úr fenn a mennyben épített palotát, Melynek boltozatát a földre vetette. Szárazföldre önti a víz áradatát. Aki mindezt tette, az Úr az ő neve. Ura földnek, mennynek, Száraznak, tengernek.

315 MEGROSTÁLOM Am 9:7-10. Nem olyanok vagytok-e előttem Így szól az Úr -, mint az etiópok? Egyiptomból népem kivezettem, És kijöttek a filiszteusok Kaftórból, és Kírből az arámok. Különös gonddal tekintek rátok.

Szemmel tartja a vétkes országot Az Úr, a föld színéről letörli, De egészen nem pusztul el Jákób, Haragjában nem fogja megölni. Így szól: Parancsolok a népeknek, Számon tartom vétkét a vétkesnek.

Megrostálom Izraelnek házát, De vigyázok, ne essék a földre Egy szem se, de akik azt gondolják, Hogy hozzájuk a veszély nem tör be, Azokra a romlás rájuk talál, Népem vétkeseit éri halál. FELÁLLÍTOM DÁVID SÁTRÁT Am 9:11,12. Azon a napon majd felállítom Dávid házának összetört sátrát. Réseit betömöm, kijavítom, És megállítom annak romlását. Felépítem, olyan lesz, mind hajdan, Senki sem látja, hogy mily nagy baj van.

Átveszik majd Edóm maradékát, Birtokukba veszik a népeket, Helyreállítják azok hajlékát, Akik éntőlem kapnak új nevet. Így szól az Úr, s ha senki sem hiszi, Így határozott, s ezt véghez viszi.

ÖRÖMHÍR Am 9:13-15. Így szól az Úr: El fog jönni majd az idő, Mikor követi a szántó az aratót, A magvetőt pedig követi a szőlőTaposó, s ontanak a hegyek s a halmok Rég óhajtott édes mustot, Mely szőlőfürtökből csurog.

Akkor Izraelnek, népemnek a sorsát Jóra fordítom. Majd sorra felépítik Országuknak sok-sok elpusztult városát, Bennük laknak, s szépen művelik kertjeit. Ültetik a szőlők sorát, S vidáman isszák a borát.

Elültetem őket földjükbe, és többé Nem téphetik őket ki abból a földből, Melyet nekik adtam. Ott lesznek örökké. Hozzám térnek, s akkor sírnak az örömtől. Az Úr, ki erős Istened, Ezeket üzeni neked. ABDIÁS (Ob) FELHÍVÁS EDÓM ELLEN Ob 1 Abdiás látomása. Az Úristen ezt mondta: Hírt hallottunk az Úrtól, Amely ím ekképpen szól:

Most küldtek követeket, Felkérve a népeket: Edóm ellen keljetek, Háborúba menjetek!

„MEGCSALT TÉGED KEVÉLY SZÍVED” Ob 2-7.

316

1. A népek között kicsinnyé teszlek. Meglátod, nagyon megvetett leszel, Mert megcsal tégedet kemény szíved, Amikor ekképpen elmélkedel:

4. Ha a tolvajok hozzád betörnek, Vagy éjszaka megtámadnak rablók, Tudod, milyen nagyon tönkretesznek, Ellopnak minden megmozgathatót.

2. Sziklahasadék most a lakásod, Magasan van a te lakóhelyed. Elbizakodva mostan úgy látod, Onnan ledöntni téged nem lehet.

5. Ha szüretelők ellepnek téged, Böngésznivalót sem hagynak nálad, Ézsaunál keresnek értéket, Elrejtett kincseket megtalálnak.

3. Ha, mint a sas, felszállsz oly magasra, Csillagok közé fészkedet rakod, Az Úr szól: Ne bízd magad a sasra, Ledöntlek, még ha nem is akarod.

6. Szövetségeseid messze űznek, Megcsalnak a legjobb barátaid, Utadra titkon csapdákat tűznek. Melybe beleakadnak lábaid.

„AZON A NAPON” Ob 8,9. Ekképpen szól az Úr ama napon: A bölcseket Edómból elűzöm, Ézsau hegyén, mert meg nem hagyom, Értelem nem lesz, azt én nem tűröm.

Témán! Hőseid is mind rettegnek, Mert onnan mindenkit kiirtanak. Ézsau hegyén így öldökölnek. Története ez lesz ama napnak.

„ERŐSZAKOS VOLTÁL” Ob 10,11. Erőszakos voltál testvéreddel, Jákóbbal. Készülj rá, kiirtanak! Téged magadat szégyen borít el, S nem kegyelmeznek maradékodnak.

Akkoriban te is jelen voltál, Mikor az ellenség a kincseket Elhordta tőle, és a kapuján Betörtek hozzá az idegenek.

Ha idegenek vetettek sorsot Jeruzsálemre, te is ott voltál. Te is úgy viselkedtél, mint azok, És pusztulásán nem szomorkodtál.

317 „VESZTÜKNEK A NAPJÁN” Ob 12-14. 1. Testvéredre ne nézz kárörömmel Balsorsa napján! Júdára se nézz néma közönnyel Ő pusztulásán!

3. Baját te se nézzed kárörömmel Veszedelmében! Ne vidd el kincsét, melyet könnyekkel Sirat én népem!

2. Ne örvendezzél nagy hangon te se Szomorúságán! Ha veszedelem sújtja, ne törj be Népem kapuján!

4. Az útfélre ne állj ki, ne gyilkolj Menekülőket! Veszedelmük napján ne ejtsd foglyul A túlélőket!

„RÉSZEGRE ISSZÁK MAGUKAT” Ob 15,16. 1. Az Úr napja itt áll, Népeket fenyeget. Amit te csináltál, Azt teszik teveled.

.

2. Amit elkövettél, Tereád visszaszáll Mindaz, amit tettél, Végítéletre vár.

3. Ahogy szent hegyemen Ittatok, majd akképp. Fog inni szüntelen Ugyanott sok más nép. 4. Leisszák részegre Magukat, s úgy lesznek, Mire a nap lemegy, Mintha nem lennének.

„JÁKÓB HÁZA TŰZ LESZ” Ob 17,18. Sion hegyén menedék lesz, Szent hely lesz az ismételten, E föld ismét Jákóbé lesz, Nagy öröm lesz újra itten. Nem marad más, csak pozdorja, Meggyújtják és felégetik.

Jákób háza tűz lesz akkor, József háza lesz majd a láng, Ézsaura rájár a sor, Mely annyi rosszat hozott ránk. Ézsau házának sorsa Ez lesz. Az Úr mondta nekik.

GYŐZTESEK A SION HEGYÉN Ob 19-21. 1. Birtokba veszik a déli vidéket, Ézsaunak hegyét, lent az alföldet, Samáriát és az Efraim mezejét, Nem messze onnét a filiszteus földet. Benjámint és Gileádot, Minden halmot, minden árkot. 3. A Sion hegyére akkor felvonulnak Győzelmes menetben, s ottan örvendeznek. Győzelmükért hálát adnak ott az Úrnak,

2. Izrael serege, mely jön a fogságból, Birtokba veszi majd Kánaánnak földjét, Egész Sareptáig a másik határtól Jeruzsálem népe átveszi az övét. Akik lakják Szefáradot, Beveszik a városokat. És Ézsau hegye felett ítélkeznek. Ezután az Úr, mi urunk Uralkodik mindig rajtunk.

318 JÓNÁS Jon (jn) JÓNÁS IMÁJA Jon 2:3-10. 1. Szomorúságomban hozzá kiáltottam Az Úrhoz, és az Úr meghallgatott engem. A halál torkából hozzád folyamodtam, Meghallottad hangom, nem hagytál elvesznem. 2. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, És körülvett ottan a zúgó áradat, Belevittél engem az életveszélybe, Átcsaptad felettem a nagy hullámokat. 3. Akkor azt gondoltam, hogy eltaszítottál Engem magadtól, éreztem haragodat. Azt kívántam, bárcsak újra megláthatnám Jeruzsálemben a te szent templomodat. 4. A víz életemet már-már fenyegette, Mélység és örvény vett akkor körül engem, A sűrű hínár ráfonódott fejemre, A hegyeknek alapjáig lesüllyedtem. 5. A föld énmögöttem bezárult örökre, De Te életem a sírból kiemelted. Én Uram, Istenem, adj e gyötrelmekre Szabadulást, s add, hogy érezzem kegyelmed! 6. Az Úrra gondoltam, amikor a lelkem Elcsüggedt, s eljutott hozzád imádságom, S amint nőtt a veszély, mindinkább elhittem, Hogy szent templomodat még egyszer meglátom. 7. Hitvány bálványokhoz akik ragaszkodnak, Azok jövőjüket könnyelműn elhagyják, Hálaénekem fogadd el áldozatnak, Melyet könnyes szemmel neked hadd adjak át! 8. Tudom, hogy az Úrtól jön a szabadulás Ezért amit megfogadtam, teljesítem. Áradjon a tenger, legyen földindulás, Tudom, hogy kegyelmes az Úr, én Istenem.

319 MIKEÁS 1. fejezet Ítélet és siratás IZRAEL ÉS JÚDA BŰNE Mch 1:2-5. 1. Halljátok meg mind, ti népek, Figyeljen a föld s ki rajta Él, mert most az Úr haragja Tanúskodik ellenetek!

4. Amint a viasz a tűztől Olvad, minden, amerre jár, Itt meg egyre dagad az ár A lezúduló sok víztől.

2. Az Úr az ő templomából Eljön hozzánk, szent helyéről, És mikor leszáll az égből, A magasságokban gázol.

5. Mindez Jákób bűne miatt Történik, és Izraelnek Sok vétke miatt, hogy ennek Tetézték bűnét a fiak.

3. Megolvadnak ott a hegyek, Amerre az Úr ellépked, Meghasadnak völgyek, rétek, A sziklák is megrepednek.

6. Honnan ered Jákób bűne? Netalán Samáriából? Jeruzsálem városából? Júda vétke onnan jönne?

SAMÁRIA BÁLVÁNYSZOBRAI Mch 1:6,7. Samáriát romhalmazzá teszem, Mezővé teszem a szőlőskertjét. Köveit a völgybe legörgetem. Így már az alapja semmit sem ér.

Minden bálványszobrát összetöröm, Amit szerzett, elégetem tűzben, Sok bálványát mind megsemmisítem, Nem hagyok meg egyet sem dühömben.

Azt ő mind a paráznák béréből Gyűjtögette össze ismételten, De mit így szedett össze népétől, Ismét paráznák bérévé teszem.

HALÁLOS A CSAPÁS Mch 1:8,9. Emiatt gyászolok és jajgatok, Mezítláb és ruhátlanul járok, Üvöltök gyászomban, mint sakálok, És úgy jajgatok, miként a struccok.

Halálos a csapás, amely Júdát Érte, és eljutott jó sokáig, Egész Jeruzsálem városáig, És elérte népemnek kapuját.

SIRATÓÉNEK Mch 1:10-16. 1. Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! Fetrengjetek porban, Bét-Afrában lakók! Sáfirnak lakossága, gyorsan menekülj, Fussál el szégyenkezve és meztelenül!

2. Caanánból nem jönnek ki a lakosok, Bét-Écel gyásza miatt nem maradhat ott Senki sem, és mennyire várja a jó hírt, Aki Márótban lakik, és nem tud semmit.

320 3. Milyen veszedelem jött ide az Úrtól Jeruzsálem kapujára, s kit ér utol? Harci kocsid elé fogd be a lovadat Lákis lakossága, és mentsed magadat!

5. Móreset-Gátnak adjál válólevelet! Így parancsolom most meg neked ezeket. Akzib házai pedig csúnyán megcsalják Izrael királyait, sorra becsapják.

4. Itt kezdődött a vétke Sion lányának, És Izrael bűnei sokaságának Nagy része nála van, e súlyos bűnöket Régen takargatja, nem fedi fel őket.

6. Elhozom most azt, aki meghódít téged, Marésa lakossága! Halld e beszédet! Izrael dicsősége - mert úgy rendeltem Adullámig terjedhet, addig engedem.

7. Gyászold gyermekedet, és vágd le a hajad, Mint keselyű nyaka, nyírd kopaszra magad! Szabad utat engedjél a könnyeidnek, Mert tieid mindnyájan fogságba mennek! 2. fejezet Próféták és álpróféták AZ ÁLNOKOK GAZTETTEI Mch 2:1,2. Jaj azoknak, akik álnokságot És fekvőhelyükön gaztetteket Terveznek, és - mert van rá hatalmuk Végrehajtják hajnalban ezeket.

Megkívánják és el is rabolják A mezőket és a házakat is, Az embert és házát kihasználják, Ugyanúgy magát és birtokát is.

BITORLÓK Mch 2:3-5. 1. Az Úr ekképp szól hozzátok: Mostan én tervezek rosszat. Soha ki nem húzhatjátok Belőle a nyakatokat.

3. Így szól a siratóének: Jaj, végünk van, el kell vesznünk! Népem nem kap örökséget, Azt mások elveszik tőlünk.

2. Kevélyen ti ne járjatok! Nagyon gonosz idők jönnek. Halljátok a példázatot, Melyet rólatok költenek!

4. Széjjelosztják mezeinket Önmaguknak a bitorlók. Nem lesz, ki mérje földünket, Hogy szétossza, vetve sorsot.

A PRÓFÉTÁT KIGÚNYOLJÁK Mch 2:6,7. Ezt mondják a prófétáknak: Ilyent ne prédikáljatok! Ilyen szégyen minket nem ér. Nem igaz a ti szavatok. Szabad-e ilyent mondani Jákóbról és ő házáról? Ilyeneket tenne velünk? Így szólnak a prófétákról. Elfogyott az Úr türelme? Ő nem tehet ilyent velünk. Ilyen prófétai szónak mi semmiképp nem hihetünk. Igéi javára válnak, aki él becsületesen. Ne legyen oly próféta, ki efféle rosszat hirdessen!

321 A PRÓFÉTA VÁLASZA Mch 2:8-11. 1. Ti mind ellenségként támadtok népemre, Letépitek azok ruháját, köntösét, Akik gyanútlanul járnak-kelnek erre, És kerülnek mindenféle veszekedést.

3. Keljetek fel gyorsan! Innen elmenjetek! Úgy pusztultok el majd, mint tisztátalanok. Itt, ezen a földön nincs nektek helyetek, Megsemmisítő lesz a ti pusztulástok.

2. Az asszonyokat kiűzitek házukból, És gyermekeiktől ékes országomat Elveszitek, s elkergetitek hazulról, Kényelmes otthonából a családomat.

4. Ennek a népnek az lenne prófétája, Hogyha össze-vissza hazudnék egy csaló. Aki italról és borról prédikálna, Az lenne igazából e népnek való.

ISTEN ÖSSZEGYŰJTI SZÉTSZÓRT NÉPÉT Mch 2:12,13. Összeszedem az egész Jákóbot, Izraelnek minden maradékát. Összeterelem, mint a juhokat, A pásztor összetereli nyáját.

A juhokat hajtom a karámba, A nyájat az akolba terelem. Az emberek lesznek ott nagy számba’, Tömegestül, ahogy eltervezem.

Aki utat tör, az megy előttük, A kapun is áttörnek, átmennek, És a királyuk is ott lesz velük, Az Úr áll élén a nagy seregnek. 3. fejezet Hamis próféták és gonosz vezetők AZ ÚR NEM VÁLASZOL Mch 3:1-4. 1. Megmondottam nektek, hogy ezt meghalljátok, Kik vezetitek Izrael s Jákób házát: Nem ti vagytok, kik a törvényt tanultátok? Amit tesztek, a nép látja annak kárát.

3. Népemnek a húsát ti mind megettétek, A bőrt pedig róluk durván lenyúztátok, Csontjaikat szép sorban összetörtétek, Bográcsba, fazékba belevagdaltátok.

2. Gyűlölitek a jót, de bezzeg a rosszat Szeretitek, s kegyetlenül lenyúzzátok Az emberekről a bőrt, és csontjaikat Lekaparjátok, és a húst ellopjátok.

4. Ezek még az Úrhoz kiáltani fognak, Csakhogy az Úr nekik erre nem válaszol, Arcát elrejti, nem szól a gonoszoknak, Kik gonosztetteket követnek el bárhol.

„SZÉGYENT VALLANAK A LÁTNOKOK” Mch 3.5-8. 1. Ezt mondja az Úr az olyan prófétákról, Kik álnokul félrevezetik népemet, Hogy mi az igazság, azt bizony tudják jól, Mégis békességet hamisan hirdetnek. Aki nem ad nekik enni, Erővel fogják elvenni.

2. Higgyétek el, olyan éjszaka száll rátok, Amelyben nem lehet semmilyen látomás, És olyan sötétség lesz majd tinálatok, Melyben lehetetlen bármi prófétálás. Leáldozik az ő napjuk, És sötétség borul rájuk.

322 3. Látnokok és jósok szégyenkezni fognak, Fátyollal fedik el arcukat mindnyájan, Mert választ Istentől semmiképp nem kapnak, Pironkodnak, kik ott lesznek, valahányan. Nem lesz többé jövendölés, Beáll a nagy sötétedés.

4. Engem viszont eltölt az Úristen Lelke Erővel, igazsággal és hatalommal, S hogy ki-ki bűnének mi az eredete, Közölni fogom Izraellel, Jákóbbal. Előszámlálom vétküket, Feltárom minden bűnöket.

HAMIS PRÓFÉTÁK Mch 3:9-12. 1. Jákób házában kik elöl jártok, Izrael házát kik vezetitek, És akik a törvényt utáljátok, Az ügyeket meg félreviszitek, Halljátok meg, mit kiáltok! Nem máshoz szólok: hozzátok.

3. Hivatkoznak az Úrnak nevére, Ezt mondják: Az Úr itt van közöttünk. Utalnak az ő segítségére: Baj nem érhet, nagy a mi örömünk. Minden szavuk hazug, álnok, Ők a hamis prófétálók.

2. Siont építitek vérontással, És álnoksággal Jeruzsálemet, Pénzt kerestek a bíráskodással, Pénzért tanítjátok a híveket. Papok pénzért tanítanak, Próféták pénzért jósolnak.

4. Ezért miattuk Siont felszántják, Olyanná teszik, miként a mező, És Jeruzsálemet lerombolják, A templom hegye, akár az erdő. A hamis próféták miatt Szenvednek apák és fiak.

4. fejezet Béke és megpróbáltatás „KARDJAIKBÓL KAPÁKAT” Mch 4:1-5. Az utolsó napokban az Úr házának hegye Szilárdan fog megállni mint minden hegy teteje. Ez lesz a legmagasabb az összes halom közül, Özönlik hozzá a nép mindenhonnan, és örül. Így szól akkor a sok nép: „Menjünk az Úr hegyére, A házhoz, melynek ura a Jákóbnak Istene! Útjaidra taníts meg, és mutasd ösvényedet, Ki a Sion hegyéről tanítod a népeket! Jeruzsálemből az Úr szava felénk áramlik, Igéi a távoli népeket megítélik. Erős nemzeteket is keményen Ő megfenyít, Előle nem rejtheti senki el a bűneit. Kardjaikból kapákat kovácsolnak mindenütt, A lándzsából metszőkés lesz, és többé nem tűrik, Hogy nép a másik népre gyilkos kardot emeljen, Hadakozást nem tanul, nem áll bosszút emberen. A saját szőlőjében, árnyas fügefák alatt Ülhet, senki nem bántja, nem hoz reá hadakat. A Seregek Ura megüzeni, hát így igaz, Sok szenvedés után ez lehet a legjobb vigasz.

323 Minden nép imádhatja saját maga istenét, Mi tiszteljük egyedül a mi Urunknak nevét. Az ő nevében járunk mostan és mindörökké, Dobbanása szívünknek egyedül csak az övé. „ŐRTORNYA A NYÁJNAK” Mch 4:6-8. Azon a napon ekképp szól az Úr: „Én mindenfelől most a sántákat, Akik szenvednek rég nyomorultul, Összegyűjtöm, és a szétszórtakat, Kikre veszedelmet hoztam, Magamhoz ölelem nyomban.”

A sánták mind meg fognak maradni, A gyengék erős nemzetté lesznek, Felettük az Úr fog uralkodni, A Sion hegyén ők örvendeznek. Mostantól ők mindörökké Lesznek majd erős nemzetté.

Te, a Sionnak erős várhegye, Aki őrtornya voltál a nyájnak, Visszatér hozzád, és újra helyreÁll ősi fénye nagy hatalmadnak. Büszkén áll majd Sion vára, Jeruzsálem királysága. SION LÁNYÁNAK GYÖTRŐDÉSE Mch 4:9,10. Kiáltásod messze hallik. Királyod nem uralkodik? Elpusztult a tanácsadód? A fájdalom úgy elfogott, Mint a szülő asszonyt, Ki nem talál otthont?

Éppúgy, mint a szülő asszony, Gyötrődj, és kínlódjál, Sion Lánya, mert el kell távoznod A városból, nincs otthonod, A mezőn tanyázol, Az esőben ázol.

Babilonba kell elmenned, Mert csak onnan menekülsz meg, Az Úr csak ott vált meg téged, Ahol a te ellenséged Elveszti hatalmát, Feletted uralmát.

SION MEGPRÓBÁLTATÁSA Mch 4:11-14. 1. Most sok nép gyűlt össze teellened, Így szól mind: „Elbukott.” Megvetéssel néznek el feletted: „Sion ez, mely nagy volt?”

4. Mint a vas, olyanná teszem szarvad, S olyanná patáid, Mint az érc, hogy azzal összezúzzad A világ országit.

2. Gondolatát nem tudják az Úrnak, És nem értik tervét. Van sok minden, amiről nem tudnak, Mit nem értenek még.

5. Akkor majd minden szerzeményüket Az Úrnak áldozod, A föld Urának minden kincsüket Sionra elhozod.

3. Hiszen Ő gyűjtötte össze őket, Mint szérűre kévét. Sion, indítsd most el a cséplőket, Lássátok a végét!

6. Mostan pedig keserves gyászodban Vagdosd össze magad! Az ellenük indított dologban Reményük nem marad. 7. Nem kímélik Izrael bíráját, Bottal arcul verik, Az olykor oly dicső királyságát Romhalmazzá teszik.

324 5. fejezet A Messiás uralkodása KICSI BETLEHEM Mch 5.1-5. 1. Te kicsi Betlehem Efratában, A nemzetségek közt Júdeában Te vagy a legkisebb, mégis tőled Származik, aki miatt felőled Próféták szóltak, hogy uralkodik Izraelen időtlen időkig.

3. Honfitársai majd hazatérnek, Emléke marad csak az egésznek. A nyáj elé áll, és legelteti, Az Úr erejével terelgeti. Az Úristen fenséges nevének Énekelnek, és nyugodtan élnek.

2. Visszanyúlik neki származása Hajdani időknek távolába. Csak annyi időre szolgáltatja Ki őket, ameddig Ő akarja. Ez oly rövidnek fog nekik tűnni, Mint míg az asszonynak meg kell szülni.

4. Hatalma elér a föld széléig, Az ő nevében lesz békesség itt. Ha Asszíria mireánk támad, És elfoglalja a palotánkat, Hét pásztort állítunk szembe vele, Nyolc főrangú ember lesz mellette.

5. Fegyverrel leveri Asszíriát És kivont karddal Nimród országát. Amikor rátámad országunkra Asszíria, s ránk tör romlásunkra, Hogy elvegye a területünket, Ő lesz az, aki megment bennünket. JÁKÓB MARADÉKA Mch 5:6-8. 1. Olyan lesz Jákób maradéka A többi nép között, Mint az Úr hajnali harmatja, Mely füvet öntözött.

3. Olyan lesz ő majd, mint oroszlán A többi vad között, Mint juhnyájakra vicsorogván Az oroszlánkölyök.

2. Emberekben nem reménykedik, Nem bízik senkiben Jákób háza, majd megjelenik Népek tengeriben.

4. Eltipor mindent, amerre jár, S tép menthetetlenül. Kezeddel ellenfeleid már Irtod kegyetlenül.

A GYŐZTES BOSSZÚJA Mch 5:9-14. 1. Azon a napon - így szól az Úr Kiirtom minden lovadat, És elpusztítom még azon túl Az erős harci kocsikat.

3. Kiirtom bálványszobraidat És az összes szentoszlopod. Ezentúl már nem imádod azt, Mit saját kezed alkotott.

2. Városaidat lerombolom, Erődeid mind ledöntöm, Varázsszereid elkobozom, Jövendölőid megölöm.

4. Szentfáidat is kivagdalom, Elpusztítom városaid. Ki engedetlen, megbosszulom, Mindazt, aki megharagít.

325 6. fejezet A helyes istentisztelet „MIT VÉTETTEM ELLENED?” Mch 6:1-5. 1. Hallgassátok meg, amit az Úr mond: A hegyekkel is szálljatok perbe, Hangod a halmok hallják meg rendre, Szavam ne keltsen bennetek undort!

4. Elküldtem Mózest, Áront s Mirjámot, Hogy onnét téged kivezessenek. Kik ezt hallották, emlékezzenek! Azt mondom, mi volt, nem üres álmot.

2. Hegyek, halljátok az Úr beszédét, És a föld ősrégi alapjai! Népével neki vannak gondjai. Hallgassátok meg törvénykezését!

5. Jól tudjátok, mit tervezett Bálák, Móáb királya, hogy mire gondolt, De Beor fia, Bálám nem úgy szólt, Egészen másképp kezdte mondását.

3. Izrael! Mit vétettem ellened? Mivel bántottalak? Felelj nekem! A fogságból is kihoztam népem, És Egyiptomból kivezettelek.

6. Ami történt Sittimtől Gilgálig, Azt te is mind jól megismerheted, És ha ezeket eszedbe veszed, Megtudod az Úr igaz tetteit.

„MIVEL JÁRULJAK AZ ÚR ELÉ?” Mch 6:6,7. Mivel járulhatok az Úr elé? A Magasságos előtt hajlongjak? Égő áldozat legyen az övé? Vigyek elé esztendős borjakat?

Kosok ezreiben leli kedvét? Olajpatakok tízezreiben? Elsőszülöttem adjam bűnömért? Váltsam meg vétkem gyermekeimmel?

„TÖREKEDJ SZERETETRE!” Mch 6:8. Ember! Ő megmondta neked, hogy mi a jó. Hogy mit kíván tőled az Úr, az tudható. Élj törvény szerint s törekedj szeretetre, Alázatos szívvel nézzél Istenedre! „VETNI FOGSZ, DE NEM ARATSZ” Mch 6:9-16. 1. Az Úr hangosan kiált a városnak, És üdvös dolog félni az ő nevét. Csak engedelmeskedjetek a botnak, Aki rendelte, tiszteljétek nevét!

4. Pedig én elkezdtelek verni téged, Rombolni kezdtelek vétkeid miatt. Bár veszel magadhoz sok finom étket, Mégis éhezel, és nem élvezed azt.

2. Bűnös házakat találhatsz még mindig, Melyek rablott kincsekkel vannak tele, Átkozott hamis véka is van még itt, A kereskedők sok hamis mérlege.

5. Ha félreraksz is, azt nem mentheted meg, Mert mit meg akarsz tartani magadnak, Azt rád törő fegyver semmisíti meg, Vagy a másé lesz, te nem örülsz annak.

3. Jóváhagyhatom a hamis mérleget, És a zacskóban a hamis súlyokat? Hisz gazdagságuk mind rablásból eredt, Csalárd nyelvvel szólnak hazugságokat! borodat.

6. Vetni fogsz, de te nem fogsz már aratni, Olajbogyót is sajtolsz elég sokat, De abból semmi nem fog megmaradni, Mustot préselsz, de nem iszod

326 7. Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedetéhez, Nektek mostan is ők adnak tanácsot, Így amit tesztek, végül semmivé lesz.

8. Ezért pusztává teszem az országot, Lakosaira iszonyodva néznek. Reájuk zúdulnak gyalázkodások, Mit a népek gúnyolódva tetéznek.

7. fejezet „Pásztorold botoddal népedet!” A NÉP ROMLOTTSÁGA Mch 7:1-6. 1. Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki Gyümölcsöt akar szedni, szőlőt szüretelni, De nincs korai füge, sem olyan fürt, ami Neki is tetszenék, mit jó lenne megenni. 2. Országából mindenütt kivesztek a hívek, Nincs becsületes ember, ezek vért ontanak, Egyikük a másikra vadászhálót kivet, A kezükhöz vér tapad, örülnek a rossznak. 3. A vezető követel, a bíró is sóvár, Hosszan csűrik-csavarják, húzzák az ügyeket, A főrangú ember is kimondja, hogy mit vár, Már régen elfelejtették a becsületet. 4. Még a legjobb is olyan, mint a tüskebokor, Tövisbokorhoz hasonló a becsületes, De büntetésed napja majd mindent megtorol, Mint látták őrállóid. Az lesz rettenetes. 5. Ismerősben, barátban sohase bízzatok! Nagyon vigyázz arra, hogy hol kinek mit mondasz Vagyonotokba se vessétek bizalmatok’! Akit magadhoz ölelsz, nem ismered jól azt. 6. A gyalázatos fiú hogy bánik apjával! A leány is rátámad a saját anyjára, A menye mindig veszekszik az anyósával, A háznép mint ellenség támad az urára.

„KIVISZ A VILÁGOSSÁGRA” Mch 7:7-10. 1. Én viszont az Urat várom, Istenemben reménykedem. Ő nekem szabadításom, És meghallgat kegyelmesen.

3. Ha lakom a sötétségben, Az Úr én világosságom. Ellene hogyha vétkezem, Nagy haragját elhordozom.

2. Ellenségem! Én bajomnak Ne örülj, mert ha elesem, Felkelek, s az én Uramnak Elmondom minden keservem.

4. Ő intézi majd peremet, És igazságot szolgáltat. Világosra visz engemet. Gyönyörűség, amit láttat.

327 5. Látja ezt majd ellenségem, És a szégyen elborítja. Bár most még ezt mondja nékem: Hol Istened nagy irgalma?

6. Saját szememmel látom majd, Amikor összetapossák. Népemre többé nem hoz bajt, Kidobják, mint az út sarát.

„SZÉLESRE TÁGUL A HATÁR” Mch 7:11-13. 1. Nemsokára eljön a nap, S felépítik falaidat, Akkor majd minden másképp jár, Szélesre tágul a határ.

3. És az Eufrátesz mellől, A távoli tengerektől Jönnek át a nagy hegyeken, És már itt is lesznek menten.

2. Jönnek, kik most vannak távol, A messzi Asszíriából. Megjelennek olyan népek, Melyek Egyiptomban élnek.

4. Bár puszta volt ez az ország Azok miatt, akik lakták, Tetteik gyümölcseképpen. Ezt tapasztalhatja népem.

„LÁTJÁK MAJD EZT A NÉPEK” Mch 7:14-17. 1. Botoddal pásztoroljad népedet, Tulajdon nyájadat! Mindig hazafelé vezéreljed Az elhagyottakat!

4. Csodás dolgokat mutatok néked, Mint mikor kijöttél Egyiptomból, és új reménységet Szívedbe öntöttél.

2. Közel hozzád itt áll az erdőben S a termékeny földön. Terád néz reménykedve, merően, Arcán még nincs öröm.

5. A népek látják, és szégyenkeznek, Erejüket vesztik, Befogják szájukat, nem beszélnek, Süketek füleik.

3. Hadd, hogy legeljen a nyáj Básánban A jó legelőkön Úgy, mint ahogy volt ott Gileádban A régi időkben!

6. Ahogy a kígyó, a port úgy nyalják, Mint a földi férgek, Rejtekhelyüket vigyázva elhagyják, Reszketnek és félnek.

7. Rettegve folyamodnak tehozzád, Istenhez, urukhoz, És félelemmel gondolnak ott rád, Ki igazságot oszt. „ÚJRA IRGALMAS LESZ HOZZÁNK” Mch 7:18-20. 1. Kicsoda olyan Isten, mint Te, Aki megbocsátja a bűnt, Tudja, mit tettek népei, de Méltó haragja megenyhült.?

3. Újra irgalmas lesz Ő hozzánk, Eltapossa bűneinket, Mintha csak bűntelenek volnánk, Olyanoknak tekint minket.

2. Haragja nem is tart örökké, Mert abban telik a kedve, Hogy megbocsásson, hisz’ az övé Irgalmassága, kegyelme.

4. Hűségesen bánsz Te Jákóbbal, Ábrahámmal kegyelmesen. Most is éppúgy törődsz azokkal, Amint ígérted régenten.

328 NÁHUM Nah) 1. fejezet Izrael és Ninive „FÖRGETEGBEN ÉS FORGÓSZÉLBEN” Nah 1:2,3. Indulatos és bosszúálló Isten az Úr, mi Istenünk. Bosszúálló Ő és haragvó, De kegyesen bánik velünk.

Bosszút áll Ő ellenfelein, Haragja soká megmarad, Azután felénk fordul megin’, Türelmes, de hatalma nagy.

Büntetés nélkül bűnt Ő nem hagy, Útja visz a förgetegben, Megjelenik forgószélben, nagy Léptekkel a fellegekben.

„JÓ AZ ÚR” Nah 4-11. 1. Megdorgálja a tengert, és kiszárítja A folyamokat, és nem hagy vizet bennük. Básán legelőit mind elpusztítja, Elszárad a Karmel minden füve velük. Virágok a Libánonon Hervadnak a forró napon.

4. A nyomorúságban Ő gondol azokra, Akik buzgó hittel hozzá folyamodnak, De elsöprő árral a rátámadókra Veti magát. Mentségük nem lesz azoknak. Ellenségeit sötétség Üldözi, nincs neki mentség.

2. Megrendülnek előtte a magas hegyek, Haragjától megremegnek mind a halmok. Megindul a föld, hogyha rá vet tekintetet, A földkerekségen rettegnek a lakók. Ha jön, a föld is megrendül, Erdő, mező, rét megzendül.

5. Mit terveztek az Úr ellen? Ha Ő véget Vet valaminek, akkor már más csapásra Nincsen szükség. Hogyha élő sövényeket Alkotnak, és locsolják is, mind hiába. Ők akkor is ott megégnek, Száraz tarlóként elvésznek.

3. Hogyha megharagszik, ki áll mg előtte? Ki állhat ellene izzó haragjának? A kemény sziklák is megrepednek tőle, Senki ellen nem áll haragja lángjának. Jó az Úr, biztos menedék, Azoknak, kik őt keresték.

6. Belőled indultak útnak, akik gonoszt Terveztek az Úr ellen ártó szándékkal. Nem tudtátok, hogy ki az Úr. Ő az, ki oszt Kegyelmet és büntetést is két marokkal. Szándékotok pusztító volt. Csodáljátok, hogy válaszolt?

NINIVE BÁLVÁNYAI Nah 1:12-14. 1. Így szól az Úr: Ha teljes erőben Akármilyen sokan is támadnak, Az Úr győz, de emberi erő nem, Levágják őket, és mind elmúlnak.

3. Ninive! Az Úr parancsolt rólad: Nem marad fenn soha többé neved. Kiirtom az öntött bálványokat, Házából elűzöm istenedet.

2. Megaláztalak. Többé nem teszem, Válladon az igát összetöröm, A kötelet rólad letépdesem, Hogy megszégyenülj, többé nem tűröm.

4. Faragott bálványokat imádtál. Átkozott vagy. Sírodat megásom. Nem menthet meg téged a sok bálvány, Ott hever a szemétben egymáson.

329 2. fejezet Ninive feldúlása „ÖLTÖZZ FEGYVERBE!” Nah 2:1,2. Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, Ki békességet hirdet. Júda, ünnepelj! Nem gázol át rajtad többé a pusztító. Fogadalmaidnak mindenkor megfelelj! A pusztító megsemmisült, A csatazaj végleg elült.

Ninive, éberen őrizd az erődöt! Az ostromló sereg felvonul ellened. Jól figyelj! Szedd össze most minden erődet, Nagy sebtiben öltsed magadra fegyvered! Az ostromló itt is van már, Rád, Ninive, pusztulás vár

IZRAEL MÉLTÓSÁGA Nah 2:3. Visszaadja az Úr Jákób méltóságát, Izraelnek dicső voltát. Bárha sok rabló a várost kirabolta, Minden ágát levagdalta. LÁNDZSÁK ÉS HARCI KOCSIK Nah 2:4,5. A vitézek pajzsa vörös, és a katonák ruhája Bíborszínű. Acélosan a harci kocsik csillognak, Mikor készülnek a harcra. Kezükben a hegyes lándzsa, Rátörnek az ellenségre, s mint a fáklyák, úgy ragyognak. Szerte a kocsik az utcán fel és alá száguldoznak, Cikáznak, mint a villámok, büszkén hajtják lovaikat. A harcosok tudatában vannak, hogy ők győzni fognak, A katonák fenyegetve rázzák nehéz lándzsájukat. „ÁLL AZ OSTROM” Nah 2:6-8. A felriadt parancsnokok hanyatt-homlok rohangásznak, Sietnek a várfalakra, melyek ostrom alatt állnak. Feltárultak már a kapuk amottan a folyam felől, Kik a palotában vannak, remegnek a rémülettől. A királynőt elhurcolják a győztesek úgy, mint foglyot, Szolgálói keseregnek, akár a nyögő galambok, És kétségbeesésükben mellüket verik veszettül, S mivel semmit nem tehetnek, jajgatnak tehetetlenül.

330 ELESETT NINIVE Nah 2:9. Úgy járt most Ninive, mint egy víztároló, Amelynek a vize elfolyt, és kiürült. Fejvesztve elfutott az ember és a ló, S a védő, ki merre látott, úgy menekült. „RABOLJATOK ARANYAT!” Nah 2:10-13. Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan itt a kincs, drága holmi mindenütt. Felfordulást, pusztulást, mindenhol dúlást láthat Mindenki, aki szétnéz és széttekint ehelyütt. Meggörnyed minden derék, és minden szív megdermed, Megremegnek a népek, és minden arc elsápad. Az oroszlánkölykeket barlangjukban nem leled, Oroszlánok nincsenek ott, hova máskor járnak. Felriasztani őket soha senki nem merte. Az oroszlán zsákmánnyal ellátta a kölykeit, Barlangját is prédával bőséggel megtöltötte, Rejtekhelyére hordta mindig szerzeményeit. MEGSEMMISÜLÉS Nah 2:14. A Seregek Ura ekkor viszont így szól: Rád támadok én most, s elégetem porrá Harci kocsijaid, elrejtőznöd nincs hol, Ezentúl feletted én leszek majd úrrá.

Oroszlánkölykeid megemészti fegyver, Zsákmányolásodnak végre véget vetek. Ki reád hallgatna, nem lesz olyan ember, Földön is, égen is az úr csak én leszek.

3. fejezet Ninive összeomlása „JAJ A VÉRONTÓ VÁROSNAK!” Nah 3:1-3. Jaj a vérontó városnak! Csupa hazugsággal És rablással foglalkoznak, Nem törődnek mással.

A zsákmányszerzésnek nincsen, És nem is lesz vége. Van ostorcsattogás s minden, Kerék dübörgése.

Villognak a dárdák, kardok, Tömérdek sebesült. Az utcákon sok a halott, Egyik sem menekül.

A harci kocsik az után Veszettül robognak, Lovasok a lovak hátán Vadul ágaskodnak.

Mindenfelé sok a hulla, Számtalan a holttest, Belebotlik, de nem tudja, Merre van, kit keres.

331 A NAGY PARÁZNA Nah 3:4. Parázna ez, aki mindig csak paráználkodott, Bűbájával, szépségével sokakat megfogott. Népeket is rabul ejtett paráznaságával, Elbűvölt nemzetségeket hamis bűbájával.

NINIVE PUSZTULÁSA Nah 3:5-7. A Seregek Ura így szól: Én most rád támadok, Minden ruhát, mely rajtad van, arcodra borítok. Megmutatom a népeknek meztelenségedet, Országoknak gyalázatod, és nagy szégyenedet. Szeméttel borítalak be. Gyalázatos legyél, Pellengérre állítalak, ottan szégyenkezzél. Menekül tőled, aki lát, s riadtan ezt mondja: Ninive elpusztult, fejét büszkén már nem hordja. Ha keresnék olyanokat, kik sajnálnak téged, Semerre nem tapasztalnék irántad részvétet. Elpusztult. Nincsenek többé részvéttel iránta, És hogy romokban hever, azt már senki sem bánja.

FELKÉSZÜLÉS AZ OSTROMRA Nah 3:8-14. 1. Jobb vagy-e te Nó-Ammonnál, Melyet találsz a Nílusnál? Azt víz veszi körül. Tenger Annak őrzője, nem ember.

4. Előkelő embereit És főrangú vezéreit Az utcákon kisorsolták, Majd bilincsben elhurcolták.

7. Olyanok a harcosaid, Mint a gyenge asszonyaid. A kapuid nyitva állnak, Csak az ellenségre várnak.

2. Erős volt ő Egyiptommal, Etiópiai haddal. Segítette Pút, Líbia, Ez volt erejének titka.

5. Te is le fogsz részegedni, Menedéket fogsz keresni, De elveszted az eszedet, Rád talál az ellenséged.

8. Tűz pusztítja záraidat, Nem védik meg váraidat. Kapuid nem tudod zárni, Szélesre fogod kitárni.

3. És mégis számkivetésbe, Fogságba kellett mennie. Falhoz verték csecsemőit, Nem tehetett semmit ő itt.

6. Olyan mindegyik erődöd, Mint fügefa, ha döngeted, Mert korai a gyümölcse, Szádba hull az érett füge.

9. Ostrom idején gyűjts vizet, Javítsd ki erődeidet, Agyagot és sarat taposs! Biztosan kell neked az most.

NINCS, KI MEGVÉDJEN Nah 3:15-18. 1. Mindjárt megemészt tégedet a tűz, És az ellenség messzire elűz, Kiirt a fegyver, megesz a sáska, Bármit is csinálsz, nem lesz hatása.

2. Ha kalmáraid többen volnának, Mint sok csillag fenn, úgy vonulnának, Így szól a népek régi mondása: Megvedlik, és elrepül a sáska.

332 3. Mint sáska, annyi a tisztviselőd, Bármennyi írnok áll színed előtt. A falakon az időt mulatják, Magukat ottan melegen tartják.

4. Aztán mikor elmúlik a hideg, Kisüt a nap, nincsenek itt, kiket Nekiállíthatnál a munkának, Fogják magukat, és odébb állnak.

5. Asszíria Királya! Alszanak Pásztoraid, és csendben nyugszanak Előkelőid, elszéledt néped A hegyeken. Nincs, ki megvéd téged. AKI MINDENKIN ÁTGÁZOLT Nah 3:19. Nincs enyhülés a bajodra, Gyógyíthatatlan a sebed. Magadra hagynak, sorsodra, Amikor hallják híredet.

Sorsod látva, mind tapsolnak, Hiszen nincs, kin gonoszságod Nem gázolt át. Sokan vannak, Kik várták a pusztulásod.

HABAKUK 1. fejezet Panasz és válasz „MEDDIG KELL MÉG KIÁLTANOM?” Hab 1:2-4. Meddig kell még kiáltanom? Uram! Meddig nem hallgatsz meg? Nem könyörülsz sirámomon, Kiáltok, de nem segítesz.

Látom a sok romlottságot, A nyomorúságot nézem, Erőszakot s önkényt látok, A sok viszályt felidézem.

A törvény nem érvényesül, És nincsen igaz ítélet, A bűnös mindig mentesül, S ennek sosem vetnek véget.

A KÁLDEUS VESZEDELEM Hab 1:5-11. Nézzétek a népeket, és lássátok! Amit láttok, bámulva csodáljátok, Mert most olyan dolgokat viszek véghez, Amelyeket talán nem is hinnétek!

3. Ez a nép félelmetes, rettenetes, Törvényt és méltóságot maga keres, A párducoknál lovai gyorsabbak, A pusztai farkasoknál vadabbak.

2. Útnak indítom a káldeusokat, Találjanak maguknak hajlékokat. Ezt a nagyon szilaj s kegyetlen népet, Járja be - bár nem övé - ezt a földet.

4. Messziről jönnek vágtatva lovasok, A zsákmányra lecsapnak, mint a sasok, Mindegyik erőszakos szándékkal jön, És oly sok foglyot ejt, akár a föveny.

5. Csúfot űz a hatalmas királyokból, Sáncot emel a földből s az agyagból. Elfoglalja őket, majd kiüríti, Csak a saját erejét isteníti.

333 MEGBÜNTETSZ, DE VESZNI NEM HAGYSZ Hab 1:12,13. Uram! Ősidőktől fogva Te vagy az én Istenem. A te ítéleted hozza Ránk ez a veszedelem.

Ő ítéleted eszköze, De tudom, hogy nem halunk meg. Népedre küldted, büntesse, De csak úgy, hogy maradjunk meg.

Szemed tiszta, és nem nézed El sehol sem az elnyomást. Ne tűrd el a hűtlenséget, Hiszen hallod a jajgatást!

Kősziklám vagy, én Istenem! A vad népet arra szántad, Hogy reánk jöjjön, büntessen, De megőrzöd választottad.

Ne hallgass hát, ha a bűnös Tönkreteszi az igazat! Nincs abban semmi különös, Ha az Isten nem hagyja azt.

HÁLÓ ÉS KERÍTŐHÁLÓ Hab 1:14-17. 1. Az embert olyanná tetted, Mint a halat a tengerben, Mint a földön mászó férget, Magában a természetben.

3. Ezért hálójának áldoz, Tömjénezi kerítőjét Mert neki bő áldomást hoz, S biztosítja jövedelmét.

2. Sokakat kifog horoggal, Mást meg hálójába terel, Végül kerítőhálóval Mindent begyűjt nagy örömmel.

4. Vajon úgy lesz-e örökké, Hogy hálóját kivetheti, Elveheti, mi nem övé, És senki sem szólhat neki?

2 fejezet Erőszak és bálvány AZ ÚR VÁLASZA Hab 2:1. Őrhelyemre állok, Ébren a bástyára. Figyelek és várok Az Úr válaszára.

Tudom, nem tagadja Válaszát meg tőlem, Panaszom meghallja, Mindent tud felőlem.

AZ IGAZ EMBER HITE ÁLTAL ÉL Hab 2:2-4. 1. Az Úr szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést! Hogy mindenki olvashassa, Kőből készült táblákra vésd!

3. Ha késik, várd türelemmel! Biztos, hogy bekövetkezik, Nem marad el. Várd nyílt szívvel! Ki várja, nem csalatkozik.

2. Meghatározott időre Vonatkozik ez, mit mondok. Célba is ér egy-kettőre, Tartalmaz sok fontos dolgot.

4. Az elbizakodott ember Lelkülete nem őszinte, De ki hinni Istenben mer, Annak életet ad hite.

334 JAJ A KIZSÁKMÁNYOLÓKNAK! Hab 2:5,6. 1. Bizony úgy van, megcsal a bor, 3. Magához gyűjt minden népet, Nagyhangúvá lesz a férfi, És sok nemzetet megragad. Úgy érzi, rajta van a sor, Ezek szólnak sok beszédet, Torkát soha nem kíméli. Mondanak hasonlatokat. 2. Torkát szélesre kitárja, Mint a sír, és tehetetlen, Mint a halál. Minden vágya Uralkodni nemzeteken.

4. Jaj annak, aki rakásra Gyűjti, ami nem az övé, Mindent elvesz egyre-másra. Semmi sem övé örökké.

„FELÉBREDNEK, AKIKTŐL RESZKETSZ” Hab 2:7,8. Rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, Felébrednek, kiktől reszketsz, s menten elrabolnak. Sok népet kizsákmányoltál, végül te esel zsákmányul. Sok népnek vérét ontottad, és bántál vele galádul. Rosszul bántál országokkal És a városban lakókkal. „TENMAGAD ELLEN VÉTKEZTÉL” Hab 2:9-11. Jaj annak, aki házába Tisztességtelen hasznot gyűjt, Ki fészkét magasba rakja, S azt gondolja, megmenekült!

Házad gyalázatára vált Mindaz, amit elterveztél. Senki búvóhelyt nem talált, És sok népet tönkretettél.

Tenmagad ellen vétkeztél. A kő is a falból kiállt. S arra, amit elterveztél Még a gerenda is kiált.

„A SEREGEK URA ÍGY HATÁROZOTT” Hab 2:12-14. 1. Jaj annak, ki vérontással Várost épít, És annak, ki álnoksággal Falat készít.

3. És amiért a nemzetek Fáradoznak, Semmivé lesz, s amit rejtett, Omladozhat.

2. A Seregek Ura ekképp Határozott: Tűz nyeli el, miért e nép Fáradozott.

4. Az Úr dicsőségével lesz Tele a föld, Mint a víz mindent befedez, Mindent betölt.

„AZ ÚR OTT VAN TEMPLOMÁBAN” Hab 2:15-20. 1. Jaj annak, ki leitatja embertársát, Mérgezett itallal jól lerészegíti! Teszi azért, hogy láthassa gyalázatát, De tette őt magát is megszégyeníti.

2. Mikor az Úr neked nyújtja a poharat, Innod kell majd, s támolyognak lépéseid, És miután te is jól leiszod magad, Te leszel az, aki végül szégyenkezik.

335 3. Az erőszak, mit a Libánonon tettél, Hogy minden vadállatot kipusztítottál, Visszaszáll rád, s ahogy eddig is rettegtél, Rettegni fogsz, mert te is sok vért ontottál.

5. Mit használ a bálványszobor, hiszen néma, Valamilyen anyagból szobrász formálta? Az istenszobrot is kérdezd csak meg még ma! Hamis útmutatást ad, ember csinálta.

4. Erőszakos voltál országgal, várossal, Úgy bántál velük, mint ellenségeiddel. Kegyetlen voltál sok ártatlan lakossal. Ez a sok gonoszság visszaszáll rád, hidd el!

6. Mégis benne bízott, aki megformálta, Noha tudta, hogy néma bálványt alkotott, Nem ébred fel soha, ember csinálmánya, A kő nem kel fel, halott az, mint halott volt.

7. Bőven van borítva ezüsttel, arannyal, De semmilyen lélek abban soha nincsen. Az Úr a templomban ott van hatalommal. A föld csendesedjék el, mert Ő az Isten!

3. fejezet Isten eljön ítéletre HARAG ÉS IRGALOM Hab 3:2. Uram! Hallottam, amit hirdettél. Félelem fog el annak hallatán, Amit Te velünk tenni terveztél. Ember sem élt át olyant még talán.

Amit terveztél, azt nemsokára Valósítsd meg, és tegyed ismertté! Haragodnak legyen az az ára, De ne tedd azt az irgalom elé!

VILLÁMLÁS ÉS FÖLDRENGÉS Hab 3:3-12. 1. Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről jön a Szent. Fenségétől ragyog itten Az ég fent és a föld is lent.

6. Az Úr a folyamok ellen Lobbant oly dühös haragra? Dühödnek tárgya a tenger? Haragszol a folyamokra?

2. Ragyogása világosság, Fénysugár villog mellette, Világít a világon át, Abban rejtőzik ereje.

7. Ezért van az, hogy lovakkal, Melyek dobogva vágtatnak, Vagy győztes harci kocsikkal Mégy neki a nagy világnak?

3. Dögvész halad őelőtte, Láz támad a lába nyomán. Megáll, letekint a földre, S minden megrendül azután.

8. Íjad harcra kész, a tegzed Nyilakkal van tele rakva, Folyóknak hasítasz medret, Zúdul a víz áradatja.

4. Erős népek megriadnak, Lesüllyednek ősi halmok, Magas hegyek szétporladnak, Ily robajt nem hallottak ott.

9. A hegyek, mikor meglátnak, Nyomban remegni kezdenek, Hangja zúg az áradatnak, Morajlanak a tengerek.

5. Látom, amint bomladoznak Kúsánnak erős sátrai, Reszketnek és roskadoznak Midjánnak sátorlapjai.

10. Zúg a folyó, magas a part Siet a víz tenger felé, Hömpölyög a nagy áradat, Hegy és halom reszket belé.

336 11. A nap és hold helyén marad, Amikor fényes nyilaid Cikáznak át az ég alatt, S dárdád ragyogva villámlik.

12. Erős felindulásodban A földet mind megtaposod, A népeket haragodban Csépeled, és veszni hagyod.

„BÁRCSAK NYUGTOM LENNE!” Hab 3:13-17. 1. Kivonulsz népednek szabadítására, Előretörsz felkented megmentésére, Pusztulást hozol minden bűnös házára, Alapjait feltárva hatolsz a mélyre.

4. Átjárja fájdalom beteg csontjaimat, Mindenfelé reszkető léptekkel járok. Bár békességben tölthetném napjaimat, És nem élnék itt meg több nyomorúságot!

Nyilad átlőtte a harcosok vezérét, Pedig már rám törtek, hogy megfutamodjam, S ujjongnak, hogy megtalálták rejtekhelyét A szegénynek, hogy tönkretegyék őt ottan.

5. Nyomorúság jön a fosztogató népre. A fügefák már nem fognak virágozni, Hiányozni fog az olajfák termése, A tőkén nem fognak fürtök sorakozni.

3. A tengeren jártál, lovaddal vágtattál, Átszáguldoztál a nagy vizek habjain. Reszketett a szívem nagy hatalmad láttán, És hangodtól megremegtek az ajkaim.

6. A kertek már ennivalót nem teremnek, A juh is ki fog pusztulni az akolból, A nyájak a mezőn többé nem legelnek, Hiányoznak a marhák az istállókból.

„DE ÉN VIGADOZNI FOGOK!” Hab 3:18,19. De én vigadozni fogok az Úr előtt, Örvendezek szabadító Istenemnek, Mert az én Uram ad nekem mindig erőt, És boldog napjai lesznek életemnek!

Lábamat olyanná teszi, mint a szarvas Lába, amely szökdel hegyeken-völgyeken. Járhatok a hegyen, legyen bármily magas, Ő enged ujjongva szökellni ott engem.

337 ZOFÓNIÁS 1. fejezet A harag napja „MINDENT ELSÖPRÖK” Zph 1:2-6. 1. Elsöprök mindent a föld színéről. Az Úr ekképpen szólt az emberhez. Elsöprök mindent, minek híréről Hallottál már. Hát most jól figyelmezz!

4. Baal népének nyoma sem marad, Papjainak nevét elfelejtik, A háztetőn kiirtom azokat, Kik ott az ég seregét tisztelik.

Embert, állatot, a madarakat, Halat mindenfélét a tengerből És mindent, ami megbotránkoztat, Legyen szó bármely bűnös emberről.

5. Azokat is, akik leborulnak Az Úr előtt is, de ugyanakkor Szent esküvést tesznek a Moloknak. E nép mindkettő előtt meghajol.

3. Kezemet kinyújtom Júda ellen, Aki a Baalt most is imádja, És aki lakik Jeruzsálemben, Akinek e szent föld a hazája.

6. Kik végleg az Úrtól elfordulnak, Az ő színét többé nem keresik, Tiszteletet nem adnak az Úrnak, És az ő minden szavát megvetik. „AZON A NAPON” Zph 1:7-9.

Csend legyen az én uram, az Úr előtt, Mert közel jött hozzánk már az Úr napja! Mindenkit, kit meghívott, és ki eljött, Megszentel, és jóságát megmutatja.

Elmondom, hogy az Úr áldozatának Napján mi történik. Én megbüntetem Tettét a főuraknak s a királynak, Idegen ruhájukat nem tűrhetem.

Azon a napon mindazt megbüntetem, Aki csalással szerzi meg vagyonát, Pogány módra átugrik a küszöbön S erőszakkal tölti meg a palotát. PRÉDÁRA JUTÓ GAZDASÁG Zph 1:10-13. 1. Így szól ismét az Úr: Azon a napon A Hal-kapu felől kiáltás hangzik, Összeomlás zaja lesz a halmokon, Az Újvárosnak dúlják bazárait.

3. Akkor én majd lámpással átkutatom Jeruzsálemet, s keresem azokat, Kik mint a seprején tönkrement borom, Olyanok, és teszik tovább a rosszat.

2. Jajgassatok, akik a völgyben laktok, Mert az egész kalmárnép mind elpusztul, S elvesznek a pusztulásban mindazok, Kik ezüstöt méricskélnek álnokul.

4. Ezek balgán ezt gondolják magukban: Nem tesz az Úr többé sem jót, sem rosszat. Tönkremennek saját gazdaságukban, Házukban prédát a rablók osztanak.

5. Ha pedig új házakat építenek, Ők azokban lakozni már nem fognak, Ha meg új szőlőket telepítenek, Ott ők vígan többé már nem boroznak.

338 „KÖZEL VAN AZ ÚR NAGY NAPJA” Zph 1:14-18. 1. Közel van az Úr nagy napja. Közel van, és hamar eljön. Keserves lesz annak hangja, És erőt vesz minden hősön.

5. Akkor rémületbe ejtem Az embereket, s mint vakok, Kik vétkeztek az Úr ellen, Tétován botorkálnak ott.

2. Harag napja lesz az a nap, Nyomorúság, ínség napja. Útján minden puszta marad, Sötétség azt beborítja.

6.A vérük, mintha por lenne, Kiömlik, és mint a szemét, Belső részük hever szerte A poros földön szanaszét.

3. Az felhő és homály napja, Mikor a kürtszó felharsan, Felzúg a riadó hangja, És minden megremeg ottan.

7. Sem ezüstjük, sem aranyuk Nem mentheti már meg őket. Ama napon az ő Uruk Elpusztítja ezt a földet.

4. Támadás kezdődik menten Mely megrémít embereket Az erős városok ellen, A bástyák romban hevernek.

8. Az Úr haragjának napján Felindulásnak a tüze Mindent felperzsel, és aztán Egy nép sem lesz többé büszke.

9. Akkor az Úr hamarosan A föld összes lakójával Végezni fog, s nem lesz ottan, Ki szembeszáll haragjával.

2. fejezet Jövendölés idegen népekről „KERESSÉTEK AZ URAT!” Zph 2:1-3. Szedd össze magad, és szállj magadba, Te szemérmetlen Nép, Mielőtt rád tör az Úr haragja! Lásd ítéletét:

Mert olyan gyorsan eljön az a nap, Ahogy a polyva száll, Ezért keressétek mind az Urat A szív alázatán!

Törekedjetek az igazságra, Jól vigyázván szavát! Készüljetek az Úr nagy napjára, Kérjétek oltalmát

„JAJ A TENGERPART LAKÓINAK!” Zph 2:4-7. 1. Bizony, elhagyatott lesz Gáza, Askelón Pedig pusztaság lesz, sivár és kiszáradt. Írmag sem maradt ott, hol volt egykor Ekrón, Az asdódi csapat elcsüggedt, és fáradt.

2. Jaj a tengerparti népnek, mely Krétából Származik! Rólatok szól az Úr igéje: Puszta lesz Filiszteából, Kánaánból, Lakatlan lesz annak egykor dús vidéke.

339 3. Pásztorok a tengerparton legeltetnek, Arra lesz több helyen a juhok karámja. Júda háza lesz majd ura a vidéknek, Utódaié lesz Askelónnak háza.

4. Esténként majd ottan csendben heverésznek, Mert Istenük, az Úr gondot visel róluk. A nyájak a mezőn nyugton legelésznek, Isten vigyáz rájuk, jóra fordul sorsuk.

„ÍGY JÁRNAK GŐGJÜK MIATT” Zph 2:8-15. 1. Hallottam Móáb gyalázkodását, Hogy miképpen gyalázta népemet, S Ammón fiai káromló szavát, Kik népem kárára terjeszkedtek.

7. Akkor egyedül csak az Úr előtt Borulnak le a népek mindenütt, Az Úr nevéből merítnek erőt A szigetlakó népekkel együtt.

2. Ekképpen szól a Seregek Ura: Én vagyok Izraelnek Istene. Úgy jár majd Móáb, miként Sodoma, Csalános lesz az ő területe.

8. Az etiópok lázadó népét Majd az Úr kardja sebzi halálra, Aztán kinyújtja északra kezét, És pusztulást hoz Asszíriára.

3. Ammón földje meg, akár Gomora, Terméketlen lesz most már örökre, Legfeljebb csalánt vethetnek oda, Behull a város egy sós gödörbe.

9. Ninivét pedig az Úr haragja Kiszikkadt pusztává változtatja, Semmi sem terem többé őrajta. Ez az Úrnak kemény akaratja.

4. Ammónt kifosztja megmaradt népem, És birtokát is mind elfoglalja. Népemet tőlük erősen védem, E földet e nép már nem uralja.

10. Csordákban lepi el a sok állat, Pelikán és bagoly is lesz ottan, Ezek csapatostul ott tanyáznak, Rikoltozás lesz az ablakokban.

5. Így járnak, akik gőgösek voltak, Mert gyalázkodtak és terjeszkedtek, Más országba gyakran behatoltak, Népemre támadni merészkedtek.

11. Omladék fedi a küszöböket, És leválik a cédrusburkolat. Senki többé nem használja őket, Nem rendeznek ott vigasságokat.

6. Félelmesen lép fel velük szemben Az Úr, és a föld minden istenét Megsemmisíti, pusztítja menten, Hogy senki fel ne keresse helyét.

12. E város eddig élt biztonságban, De most már ez is elpusztul szintén. Gőgösen ezt gondolta magában: Nincs a földön több oly város, mint én.

13. Vadak tanyájává, pusztává lesz, Aki csak arra jár, mind felszisszen, Aztán néhány szót még ő is rátesz: Így jár az, kit megbüntet az Isten. 3. fejezet Ítélet és ígéret „NEM HALLGATOTT A SZÓRA” Zph 3:1,2. Jaj a lázadó városnak, amely beszennyezte magát Erőszakos tetteivel! Bár az Úr figyelmeztette, megvetette Isten szavát, Nem követte őt semmivel.

340 BŰNÖS VEZETŐK Zph 3:3.4. Benne a vezérek olyanok, Mint az ordító oroszlánok És a bírák, mint a farkasok: Reggelre már nem hagynak csontot.

Prófétái is hitvány csalók, A papjai meg szentségtörők. A törvényt tisztán magyarázók Nem találhatók ezek között.

„IGAZSÁGOS AZ ÚR” Zph 3:5. De igazságos az Úr közöttük, Ő nem követ el álnokságot. Ítéletét reggel közli velük, Szégyenkezni nem tud, ki álnok.

„NÉPEKET IRTOTTAM KI” Zph 3:6,7. Kiirtottam népeket, elpusztultak bástyáik, Városaik romokban és feldúlva utcáik. Azok üresen állnak, puszták és lakatlanok, Így néptelenedtek el az ottani városok.

Megfogadja az intést - őszintén azt gondoltam -, És akkor nem pusztul el, bár büntetni akartam, De ő egyre gonoszabb tetteket követett el, Így nem nyer bocsánatot eme gonosz tettekkel.

„VÁRJATOK RÁM!’ Zph 3:8. Ekképpen szól az Úr: Azért várjatok rám! Azon a napon vádlóként lépek elő, Akkor a népeket összegyűjtöm hozzám, Mely haragomnak ellenáll, nincs oly erő.

Egybegyűjtöm akkor mind az országokat, És bosszús haragomat rájuk kiöntöm, Haragom hevével dúlom fel házukat. Ama napon ez így lesz, mert így döntöttem.

Felindulásomnak tüze elpusztítja Hűtlensége miatt ezt az egész földet. Sok bűnük e tüzet újra csak felszítja, Letöröm a reám támadó erőket. „OLYAN LESZ, MINT EGY NYÁJ” Zph 3:9-13. 1. Tisztává teszem majd a népeknek ajkát, Mindnyájan e nevet segítségül hívják, Egy akarattal az Úr nevét tisztelik, Ki ne őt imádná, az akkor nem lesz itt.

3. Azon a napon többé ne szégyenkezzél, Bármilyen tetteddel ellenem vétkeztél! Köreidből eltávolítom azokat, Akik nagy gőgösen akkor vitatkoztak.

2. Etiópiának folyamain túlról Áldozatot hoznak, s beszélnek az Úrról. Akkor majd e földön szétszóródott népem Imát s áldozatot hoz egyedül nékem.

4. Szent hegyemen többé nem fogsz kevélykedni, Köztetek nem is maradhat meg más senki, Csak a szegény nép, az árva s a nincstelen, Ki oltalmat keres az Úrnak nevében.

341 5. Izrael maradéka nem szól hamisan, Nem beszél hazugul, de alázatosan Cselekszik ezentúl az ő országában, Csalárd nyelv soha többé nem lesz szájában.

6. Olyan lesz ez a nép, mint egy nyáj, békésen Legel, s egymás mellett heverészik szépen. Nem háborgatja nyugalmában már senki, Ezentúl Isten szavának fog engedni.

„UJJONGJ, SION LEÁNYA!” Zph 3:14-20. 1. Ujjongj, Sion Lánya, kiálts örömödben! Örvendezz Izrael! Jeruzsálem Lánya, Adj hálát Istennek, vigadozz szívedben, Mert véget ér néped nagy nyomorúsága! Elveszi az Úr ítéletedet, Eltávolítja ellenségedet.

3. Megújít, mert szeret, ujjong, örül neked. Összegyűjtöm most a közüled valókat, Kik szomorúságukban nem ünnepelnek, Mert szenvedniök kell gyalázkodásokat. Elnyomóiddal én majd elbánok, Jobb napokat hozok akkor rátok.

2. Veled lesz az Isten, Izrael Királya, Többé nem kell félned a veszedelmektől, Jeruzsálem akkor lesz néped bástyája. Ne csüggedj el, Sion, és ne félj semmitől! Veled van az Úr, erős Istened, Megsegít mindig, és örül neked.

4. A sántákat segítem, a szétszórtakat Összegyűjtöm, s dicsővé, híressé teszem, Hogy velük senki gyalázatos dolgokat E földön többé soha ne művelhessen. Én pedig akkor összegyűjtelek, És haza is hozlak benneteket.

5. Abban az időben hírnevessé teszlek, Dicsőséges leszel itt minden nép között, És nehéz sorsodból végre kivezetlek, Uralkodni fogsz ismét a népek fölött. A napokban sorsod jóra fordul. Ezt üzeni most Istened, az Úr.

ZAKARIÁS 9. fejezet A Messiás eljövetele „KIRÁLYOD ÉRKEZIK HOZZÁD” Zch 9:9,10. 1. Örvendj nagyon, Sion leánya! Jeruzsálem Leánya, ujjongj! Jön hozzád életed királya, Őneki éneket vígan mondj!

3. Efraimból a harci kocsit És Jeruzsálemből a lovat Kiirtja, és kivész az íj is, Nem hív már össze harcosokat.

2. E király igaz s diadalmas, De ugyanakkor alázatos. Szamáron ül, bár ő hatalmas, És fogadása csodálatos.

4. Békét hirdet Ő a népeknek Egyik tengertől a másikig. Hol a folyamok hömpölyögnek, Mindenfelé ő uralkodik.

342 „OLTALMAZZA NÉPÉT” Zch 9:11-17. 1. A veled kötött szövetségvérért Szabadon bocsátom foglyaidat. Tovább lenn lenned nincsen már miért A kútban, melyből a víz kiapadt.

5. Seregek Ura megvédi népét. Taposnak a parittyaköveken. Legyőzi a nép sok ellenségét, Ő kerül ki a harcból győztesen.

2. Térjetek vissza a fellegvárba, Egykori Foglyok, ki reménykedtek! higgyétek el Uratok szavára, Kétszeres kárpótlást adok nektek.

6. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, Az áldozati kehely megtelik. Szépen össze van minden hangolva, Lerakták már az oltár köveit.

3. Júdát mint egy íjat kifeszítem, És Efraimot nyílként használom. Sion! Fiaidat lelkesítem, A görögök ellen harcra szánom.

7. Segíti őket Istenük, az Úr. Azon a napon vezeti népét, És pásztorolja nyáját azon túl, Hogy megkeresi dús legelőjét.

4. És megjelenik az Úr fölöttük, Nyila kirepül, miként a villám, Akkor az Úr megfújja a kürtöt, A forgószél elviszi, itt sincs már.

8. Mint a korona drágakövei, Akképpen ragyognak az ő földjén. Ő a pásztor, és nyája követi Legelészve a hűs patak mentén.

9. Jósága milyen nagy és szépséges! Bőven ad gabonát az ifjaknak. Ragyog mindenfelé ékessége. Mustodat inni a leányoknak.

10. fejezet Izrael hazatér „BÁR SZÉTSZÓRTAM ŐKET” Zch 10:1-12. 1. Kérjetek esőt az Úrtól, Amikor eljön tavasszal Az eső ideje újból, S ömlik a víz a viharban!

5. Ezért széledt el, mint a nyáj Az én népem mindenfelé, Nincs pásztor, bár pásztorra vár, S nyomorúság lesz az övé.

2. Az Úr alkotta a felhőt Az égen, aztán a földre Ad éltető záporesőt A mezei növényekre.

6. Végül fellángolt haragom A hűtlen pásztorok ellen, Veszni nyájamat nem hagyom, Őket pedig megbüntetem.

3. Csakhogy a házi bálványok Hazug kijelentést adnak, Megcsalnak a látomások, A varázslók is hazudnak.

7. És a Seregeknek Ura Gondot visel majd Júdára. Díszes lesz rajta a ruha, Amint harci paripája.

4. Haszontalan álmot szólnak, És az sajnos semmit sem ér, Amivel ők vigasztalnak, Mit a sok varázsló beszél.

8. Közülük lesz a sarokkő, Közülük a sátorcövek, A harci íj közülük jő S közülük a főemberek.

343 9. Olyanok ők, mint a hősök. A harcban az ellenséget Letiporják, mert erősek, És sárba tapossák őket.

15. A népek közé szétszórva, Távolban is gondolnak rám, S fiaikkal karonfogva Végül visszatérnek hozzám.

10. Csodálatosan harcolnak, Mert az erős Úr van velük, Még a szilaj lovasoknak Sem lesz erejük ellenük.

16. Egyiptomból hazahozom, Ugyanúgy Asszíriából, Aztán itthon kézen fogom, Elég volt már a fogságból.

11. Hatalmas lesz Júda háza, József házát megsegítem. Irgalmamnak nincs határa, Hiszen e nép az én népem.

17. Viszem őket Gileádba És a Libánon földjére. Szívem előttük kitárva, Szeretetemnek nincs vége.

12. Mintha el sem vittem volna, Úgy hozom majd haza őket. Erős karom átkarolja A fogságban szenvedőket.

18. Félve kelnek át a vízen, De a habzó hullámokat Előttük lecsendesítem, Még a Nílus is kiszárad.

13. Efraim, akárcsak egy hős Villám lesz, mint ki bort ivott. Örömmel látják ezt erős Fiai, s szívük vigad ott.

19. Letűnik gőgös uralma Asszíriának örökre, Mert szilárd az Úr hatalma, Egyiptom nem lép e földre.

14. Ezeket mind összegyűjtöm, Hiszen őket megváltottam, És itt lesznek körülöttem, Akárcsak régen, e honban.

20. Újra hatalmasak lesznek A mindenható Úr által, Kik nevében reménykednek. Ez hangzik az Úr szavában.

11. fejezet Hűtlen pásztorok „JAJGASSATOK, CIPRUSOK!” Zch 11:1-3. Tárd ki, Libánon, kapuidat, Hadd eméssze cédrusaidat A tűz! Jajgassatok, Ciprusok, Mert ledőltek a nagy cédrusok!

Básán Völgyei, jajgassatok! A nagy erdő a földre rogyott, Elpusztultak a hatalmas fák. Halljad a pásztorok jajszavát!

Elpusztultak szép legelőik, Oroszlánoknak a kölykeik Ordítanak már reggel óta, Elpusztult a Jordán bozótja. „JAJ A MIHASZNA PÁSZTORNAK!” Zch 11:17. Jaj a mihaszna pásztornak, Aki a nyáját elhagyja! Legyen büntetése annak: Fegyvertől hulljon le karja!

Fegyver szúrja ki jobb szemét, És száradjon el a karja, Többé már ne nézhessen szét Szemével jobbra vagy balra!

344 13. fejezet Isten megtisztítja népét „NÉPEM Ő” Zch 13:7-9. 1. Kard, támadj rá pásztoromra, Én bizalmas emberemre! Így szól a Seregek Ura: Jól figyelj e beszédemre!

4. Egyharmadát tűzbe teszem, És a tűzben megtisztítom. Ez lesz az én ítéletem, A hanyagságot nem bírom.

2. A pásztort vágd le fegyverrel , Hogy széledjen széjjel a nyáj! Épkézláb ne mehessen el Se a pásztor, se a bojtár!

5. Mint ezüstöt, megtisztítom A harmadát, mely megmaradt, Megpróbálom, finomítom, Miként a tiszta aranyat.

3. Úgy jár most az egész ország Az Úr mondja ezt ekképpen: Meghagyom az egyharmadát, Kétharmad elvész egészen.

6. Segítségül hívja nevem, Én pedig őt meghallgatom. Így szólít meg: Én Istenem! És én őt népemnek vallom.

345 ÚJSZÖVETSÉG TÖRTÉNETI KÖNYVEK JÉZUS ÉLETE A szinoptikus evangéliumok Máté evangéliuma A BOLDOGOK Mt 5:3-10. 1. Boldogok a lelki szegények, Mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik keseregnek, Övék az Úr vigasztalása.

3. Boldogok mind, akik szomjaznak És éheznek az igazságra; Amit ők tartanak igaznak, Nekik adatik szívük vágya.

2. Boldogok azok, kik szelídek, Mert a földet majd ők öröklik; Méltatlanságot elviselnek, És csendben hullanak könnyeik

4. Boldogok a tiszta szívűek, Mert ők az Istent megláthatják. Azokat, kik béketűrőek, Isten fiainak hívhatják.

5. Boldogok, akiket üldöznek, Mert megvallják az igazságot, S a gonoszokkal megütköznek; Ők elnyerik a mennyországot. URUNK IMÁDSÁGA Mt 6:9-13. Mennyei Atyánk! Kérünk, hallgass ránk. A te nagy neved Szenteltessék meg! Országod jöjjön El minél előbb! Ahogy akarod, Csak úgy legyen ott Fenn a mennyekben, Éppúgy idelenn. A mi kenyerünk Fontos minekünk,

Ezért mindenkor Adjad meg jókor! Tekints meg minket, S minden vétkünket Bocsásd meg nekünk, S akik ellenünk Néha vétkeznek, Mi is ezeknek Úgy megbocsátjuk Minden hibájuk. A kísértésbe Ne kergess bele,

És a gonosztól Tarts minket távol! Tied az ország S a hatalmasság És a dicsőség, Örök fényesség. Legyen úgy minden, Mint az Úristen Akarja! övé Most és örökké A föld és a menny Fenn és idelenn.

346 VIRÁGVASÁRNAP Mt 21:5-9. Zakariás próféta régen megjövendölte, Hogy jönni fog egy király Sion leányaihoz, Szelíden jön hozzájuk, szamárnak vemhén ülve, Nekik és a világnak örök békességet hoz. Mindnyájan így kiáltottak: Hozsánna Dávid fiának, Aki az Úr nevében jön! Legyen áldott mindörökkön! Márk evangéliuma VIRÁGVASÁRNAP Mc 11:9,l0. 1. Akik az úton sokáig állnak Áhítva híres tanítójukat, A lépcsők alján csak őrá várnak, S mikor jön, felemelik hangjukat.

3. Sokan voltak, kik jártak előtte, Zsúfolásig a lépcső mind megtelt. A nagy sokaság Jézust követte, S szíve mélyéből ekképp énekelt:

2. Harsan az ének, a szent hozsánna, Lombos ágakon lépdel a szamár, Az úton a nép felsőruhája, A sok zarándok mind Jézusra vár.

4. Áldott legyen, ki az Úr nevében Eljött közénk, kit régóta vártunk. Szabadulásunk reménységében Szívünk megnyitva előtted állunk.

5. Áldott ősatyánk, Dávid országa, Mely - hisszük - megmard mindörökké. Dicséretünk száll a magasságba, Jézusé szívünk, örökre övé. Lukács evangéliuma ANGYALI ÜZENET ZAKARIÁSHOZ L 1:13-17. 1. Zakariás, ne félj, ne légy aggodalmas! Meghallgatta az Úr a te könyörgésed. Az Isten jóságos, kegyes és hatalmas. Feleséged fiút fog szülni tenéked. Jánosnak nevezed. Örülnek teveled Sokan, kik várták őt. Nagy lesz az Úr előtt.

2. Nem iszik semmit sem, mi megrészegíti, Már anyja méhétől Istennek szentelt lesz. Az örök Úristen lélekkel telíti, Fordítja az atyákat a gyermekekhez. Illésnek lelkével Jár ő békességgel, Sok embert megtérít, Isten felé fordít.

3. Kik nem engedelmeskednek az Istennek, Azokat az igazak lelkületére Illés erejével téríti, és lesznek Atyáiknak és az Istennek kedvére. Felkészíti népét, Hogy tisztítsa szívét Isten elé állni, Az Úrnak szolgálni!

347 ANGYALI ÜZENET MÁRIÁHOZ L 1:30-33. 1. Ne félj, Mária, meg ne rettenj. Mert veled van az Úristen! Nála kegyelmet találtál, Méhedben fiút fogantál.

3. Dávid trónját Ő megkapja, Mert az Isten az ő Atyja. Jákób házán uralkodik, Mint egykor ősatyja, Dávid.

2. Elnevezed őt Jézusnak, S azok, kik őróla tudnak, A Magasságos Fiának Nevezik majd: Messiásnak.

4. Uralma tart mindörökké, Nyomorúság nem lesz többé. Szeretetének nincs vége, És övé az örök béke. MÁRIA ÉNEKE L 1:46-55.

1. Magasztalja lelkem Istenét, az Urat, Megtartója előtt nagy örömöt mutat, Mert reátekintett szolgálólányára, Részvéttel nézett megalázott voltára. A szégyen véget ért, Most minden nemzedék, Boldognak mond engem, Mert kegyelmes Isten.

3. A hatalmasoknak trónját ledöntötte, Azok többé meg nem állhatnak előtte, De felemeli a megalázottakat, Akiket bántanak, megmenti azokat. Táplál éhezőket, De bővelkedőket Elküld üres kézzel, Mindent jól intéz el.

2. Velem az Úristen nagy dolgokat végzett. Mint múlik az idő, múlnak nemzedékek, De az ő szent neve így hangzik: Hatalmas, Akik benne bíznak, azokhoz irgalmas. Hős karja hatalmas Dolgokra alkalmas. Ki felfuvalkodott, Arra Ő lesújtott.

4. Izraelt, szolgáját Isten felkarolta, Irgalmát őrajta bőven gyakorolta, Hogy csodás tettire mindig emlékezzék, Mely ezután nő fel, sok ifjú nemzedék. Ezt Ő Ábrahámnak S minden utódának Így kijelentette, S megtartja örökre.

ZAKARIÁS ÉNEKE L 1:67-79. 1. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, Ki kegyelmesen meglátogatta népét, Hogy nehéz sorsában megváltója lenne, S szerezné meg neki az áhított békét!

5. Azt akarja, hogy az ellenség kezéből Megszabadulhassunk, és félelem nélkül Őneki szolgáljunk szívünk melegéből, S előtte mindennap igazságban éljünk.

2. Támasztott népének erős Üdvözítőt Régi szolgájának, Dávidnak házából, Mint a prófétáktól üzenetet küldött, Kik régi időkben mindezt már tudták jól.

6. Te pedig, Kisgyermek, nagy próféta leszel, A Magasságosnak leszel prófétája, Az Úr előtt járva igaz beszédeddel Az Eljövendőnek fényt vethetsz útjára.

3. Tudták és hirdették: Megszabadít Isten Ellenségeinktől, kik minket gyűlölnek. Azokat jó messze elkergeti innen, De áldását adja a benne hívőknek.

7. Prófétai szóval tanítod a népet Az örök üdvösség megismerésére. Hirdeted: Az Úr megbocsátja a vétket, A hívő számíthat könyörületére.

4. Meg fog emlékezni szent szövetségéről, És amit atyánknak mondott, Ábrahámnak, Nem feledkezik meg régi esküjéről, Teljesíti azt most Izrael házának.

8. Felkelő fény támad a nagy magasságból, Meglátogat minket ragyogó sugárral, Felénk tekint onnan áldott irgalmából, S megismertet minket az egek Urával.

348 9. Azoknak világít, akik a sötétben Laknak, a halálnak komor árnyékában. Oda vezet minket, ahol majd békében Vele lakozhatunk az örök hazában. ANGYALI ÜZENET A PÁSZTOROKHOZ L 2:9-14. 1. Pásztorok a mezőn, nehogy féljetek! Örömhír az, amit nektek hirdetek. Ez az egész népnek nagy öröme lesz, Ki felnéz az égre, ide figyelmez. Született ma üdvözítő, Sok megtérőt üdvözít Ő.

2. Dávid városában ma megszületett, Az egész világnak hoz nagy örömet. Az ő neve Krisztus, a felkent Király, A hódolat neki mindenütt kijár. Nem fényes palotában jött, Pólyában fekszik széna közt.

3. Angyalok tömege fényben megjelent, A mennyei kórus ekképp énekelt: Fenn a magasságban legyen dicsőség, Az emberek között örök békesség! Szeretet és jóakarat Tündököljön az ég alatt! SIMEON ÉNEKE L 2:29-32. 1. Mostan bocsátod el, Uram, te szolgádat Amint megígérted egykor - békességgel, Mert amit láttam, az nekem megnyugvást ad: Megismertettél most a szent üdvösséggel. Ezt régen elkészítetted, Nekem most megjelentetted. 2. Mire régen vágytam, szemem most meglátta. E hír minden népnek nagy örömet szerez. Látja Izrael s a pogányok világa, Miként szállt földre az isteni szeretet Pogányoknak fényességül, Izraelnek dicsőségül. KIÁLTÓ HANG A PUSZTÁBAN L 3:4-6. 1. Kiáltó hang szól a pusztaságban: Készítsétek el az Úrnak útját, Álljatok neki nagy hamarjában, Tegyétek egyenessé a pusztát!

3. Minden meredek hegyet és halmot, Mely elállná a jövevény útját, Szorgos kezekkel most elhordjatok! A felkészült nép így várja Urát!

2. Járhatók legyenek az ösvények! Töltsétek fel a szakadékokat, Mert hol a görbe egyenessé lett, Ott várhatjátok meg uratokat!

4. Legyen a görbe út egyenessé! A göröngyös út simává legyen! A szabadítás az Úristené Minden halandó így énekeljen!

349 NÁZÁRETI PRÉDIKÁCIÓ L 4:18,19. 1. Az Úr Lelke van énrajtam, Mivel felkent engem, Hogy az örömhírt elmondjam, S a szegény örvendjen.

2. Hirdetem a szabadulást A bezárt foglyoknak És a szemük megnyílását Nyomorult vakoknak. 3. Végre bocsássák szabadon A megkínzottakat, S az Úristen nekik adjon Boldogabb napokat! A BOLDOGOK L 6:20-23.

1. Boldogok vagytok mind, ti szegények, Mert tietek az Isten országa. Boldogok vagytok ti, kik éheztek, Tietek Isten gondoskodása.

3. Boldogok lehettek, ha gyűlölnek, S irigy emberek durván gyaláznak, És nevetekről ha letörölnek Minden fényt, és csúnyán megaláznak.

2. Boldogok vagytok, akik most sírtok, Tietek lesz a vidám nevetés, Az Isten lelketekre gyógyírt hoz, És nem lesz többé kétségbeesés.

4. Azon a napon mind ujjongjatok És örüljetek, mert a mennyekben Készen vár már a ti jutalmatok, Ott semmi nem úgy lesz, mint itten lenn.

5. Atyáitok bárhogyan is tettek Az igazat mondó prófétákkal Legyen ez vigasztalás tinektek: Az Úr felétek fordul áldással. JAJ NEKTEK! L 6:24-26. 1. Jaj nektek mind, ti gazdagok! Korán van még örvendezni. Jaj nektek, kik jóllaktatok, Mert fogtok ti még éhezni!

2. Ti pedig, kik most nevettek, Gyászolni és sírni fogtok! Elmondják majd az emberek, Hogy mit tettek atyáitok. AZ ÚR IMÁJA L 11:2-4.

1. Atyánk! Szenteltessék meg te neved, És jöjjön el hozzánk te országod! Mindennap add meg a kenyerünket, Hogy érezhessük te nagy jóságod!

2. Bocsássad meg a mi bűneinket, Miképp mi is másnak megbocsátunk! A kísértésbe ne vigyél minket, Adj erőt, annak hogy ellenálljunk!

350 János evangéliuma VIRÁGVASÁRNAP J 12:13-15. 1. Sokan feljöttek a szent ünnepre, És bementek az Arany-kapun át. Ott várakoztak mind a Mesterre, Útjára terítettek sok ruhát.

3. Hozsánna! Zengett. Áldott, aki jön Az Úr nevében most népe közé. Ő Izrael királya e földön. Dicsőség legyen neki örökké!

2. Jézus pedig jött, mint meg van írva. Elhozták neki szamárnak vemhét. Mindenki kiáltott, ahogy bírta. Jézus hallgatta a nép énekét.

4. Ne féljél mostan, Sion leánya! Íme, Királyod eljött tehozzád. Szamárnak vemhén jön, ahogy várta A nép. Így ígérték a próféták.

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI JÓEL PRÓFÉCIÁJA Act 2:17-21. (Joel 3:1-5.) 1. Az Isten minekünk régen megüzente, Mit Jóel próféta akkor mind elmondott, És a nép, mely akkor felment az ünnepre, Péter szavaiból világosan hallott.

4. És csodákat tesznek odafenn az égen, Felmutatnak nektek mennyei jeleket, Ugyanakkor pedig a földön idelenn Támasztnak fényt, tüzet és füstfellegeket.

2. A végső napokban az Úristen így szól: "Kitöltök lelkemből minden halandóra. Fiaitoktól és leányaitoktól, Halljátok, idővel mi válik valóra!

5. A nap elsötétül, a föld vérré válik, Mielőtt az Úr fenséges napja eljön, Mikor holtat s élőt maga elé állít, És igazságot tesz az Úr égen, földön.

3. Akkor ifjaitok látomást látnak majd, Álmokat álmodnak a ti véneitek, Sőt mind a szolgákat s szolgálólányokat Elküldöm, kitöltve reájuk lelkemet.

6. Ha lesz akkor, aki segítségül hívja Az Úristen nevét, és csak neki örül, Hűségének meglesz a jutalma, díja, Mert az olyan ember biztosan üdvözül." DÁVID PRÓFÉCIÁJA Act 2:25,26. (Ps 16:8-11.)

1. Láttam az Urat magam előtt, Mindenkor az én jobbom felől. Hogy ne inogjak, Ő ad erőt, Követem őt, mert Ő jár elöl.

3. Tudom, hogy nem hagyod lelkemet A halottak birodalmában, És nem engeded te szentedet Elmúlást látni otthonában.

2. Ezért felindul bennem szívem, Nyelvem ujjongó szavakat mond, Reménységben nyugszik a testem, Nem gyötör bánat, sem nem a gond.

4. Az élet útját megismertem, A te orcád előtt járhatok. Eltöltesz örömöddel engem, Ahova elhívsz, megállok ott.

351 DÁVID SÓHAJA Act 4:25,26. (Ps 2:1,2.) 1. Miért zúdultak fel a pogányok És a nemzetek miért terveznek Olyan sok hiábavalóságát, Az Úristennel mért ellenkeznek?

2. Felkeltek mind a föld királyai, A fejedelmek mind megegyeztek, Hogy lesz majd köztük sok olyan, aki Meg meri támadni a felkentet.

3. Összeesküsznek az Isten ellen, És az ő felkentjére támadnak,

De akit kiválasztott az Isten, Annak ők semmiképp nem árthatnak.

HABAKUK PRÓFÉCIÁJA Act 13:41. (Hab 1:5.) 1. Lássátok hát meg, ti gúnyolódók, Szavamtól ájuljatok el, És megsemmisüljetek, ha szólok, Mert most én olyant mondok el,

2. És olyant viszek napjaitokban Véghez, mit el sem hinnétek, Hogyha valaki ezt itt mind sorban Most elbeszélné tinéktek!

ÁMÓS PRÓFÉCIÁJA Act 15:16-18. (Am 9:11,12.) 1. Majd visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, Ami romban áll, helyére teszem, Hogy a nép keresse urát.

2. Keressék azok is ő urukat, Akik most nevem hirdetik! Nem hagyom veszni a pogányokat: Tudják meg, mit tett Isten itt!

3. Istenetek is ezt véghez viszi, Szól hozzátok most ekképpen.

Lehet, hogy sok ember ezt nem hiszi, De Ő ezt már tudja régen.

LEVELEK PÁL LEVELEI Gyülekezeti levelek Rómába ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEK R 2:10-18. (10-12 = Ps 14:1-3; 53:2-4.) - (13 = Ps 5:10;140:4.) - (14 = Ps 10:7.) (15,16 = Is 59:7.) - (17 = Is 59:8.) - (18 = Ps 36:2.) 1. Nincsen igaz ember egy sem, Aki Istent félje, nincsen. Nincsen, aki őt megértse, Egy sincs, ki Istent keresse.

3. Mint egy nyitott sír, a torkuk, Kígyóméreggel telt szájuk, Elámítanak nyelvükkel. Jól vigyázz a beszédükkel!

2. Mindannyian elhajlottak, Akik vannak, megromlottak, És nincsen, aki jót tegyen, Olyan nincs egyetlenegy sem

4. Átok s keserűség szájuk, Vérontás jár őutánuk, Bár lábuk gyors futásukban, Nyomorúság jár nyomukban.

352 5. Békesség útját nem járják. Mindenkit félelem jár át, De ők Isten félelmével Nem törődnek nappal-éjjel. DÁVID ÁTKA R 11:9,10. 1. Legyen számukra az asztaluk Csapdává, mikor azon esznek, Ne legyen abból semmi hasznuk, Csúfosan ottan elvesszenek! Legyen az háló és megbotlás, Utána jöjjön a megtorlás!

2. Homályosodjék el a szemük, Hogy ne lássanak soha tisztán! Szerencséjük már nem lesz velük, Csak nevük a koldustarisznyán. Hátukat görnyeszd meg egészen, Legyen a sorsuk nyomor, szégyen!

ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA R 11:26,27. (26 = Is 59:20,21.) - ( 27 = Is 27:9.) 1. A Megváltó eljön Sionból, Ki minden hitetlenséget Eltávolít Jákób házából, És megáldja e szent népet.

2. Nekik adom örökségemet, Hogy legyenek népem nekem. Eltörlöm róluk bűneiket, Lássák, Sionban van Isten. Efézusba

DÁVID ÉNEKE E 4:8. (Ps 68:19.) 1. Dávid király Sion hegyén Győzelmét megénekelte. Vonult harcosai élén, Foglyait magával vitte.

3. Pál, a fogoly Efézusba Ezt az idézetet küldte, Ahol őt a fogolysorsba Isten kegyelme emelte.

2. Ajándékot bőven osztott Annak, aki vele harcolt. Az ősi vár ím leomlott, Mely sok ellenséggel dacolt.

4. A mennyei Sionba ment Krisztus, ahol várta Isten, S mind, ki a bűn foglya itt lent, Krisztussal távozik Innen. 5. Odafenn kap ajándékot, Melyet Istennek kegyelme Mindazoknak ingyen ad ott, Kiknek övé szíve-lelke. ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA E 5:14. (Is 26:19; 60:1.)

Ki aluszol, ébredj most fel! Halál rabja, állj elő!

Bűn álmából most támadj fel! Krisztus hozzád még ma jő.

353 Filippibe ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA Ph 2:6-11. (Is 45:23.) 1. Jézus Krisztus a földre szállt, Lejött közénk, emberekhez. Hozzánk így hasonlóvá vált Úgy, akárcsak az Istenhez.

4. Jézus magát megalázta, Végig engedelmeskedett, Míg a halál meg nem rázta, Hordozott súlyos keresztet.

2. Isten formájában lévén, Nem tekintette zsákmánynak, Hogy itt lenn, a föld kerekén Istennel egyenlőnek hat.

5. Ezért fel is magasztalta Őt mindenek fölé Isten, És neki adományozta A legdicsőbb nevet itt lenn.

3. Megüresítette magát, És szolgai formát vett fel, Emberhez hasonlóvá vált, Együtt élt az emberekkel.

6. Hogy nevére meghajoljon Minden térd a földön itt lenn, Fenn túl a mennyboltozaton S alant a mély sötétségben.

7. És hogy minden nyelv e földön Jézus Krisztust úrnak vallja

Dicsőségére örökkön Istennek, ki neki Atyja.

Pásztori levelek Timóteushoz KEGYESSÉG I T 3:16. 1. Jézus a kegyesség titka, Aki köztünk járt a földön, Forrásaink vizét itta, Itt testben élt - ott örökkön.

2. Mindig igaznak bizonyult Lelkében, míg itt járt köztünk, Amint Atyjához viszonyult, Kit csodálunk, dicsőítünk.

3. Megjelent az angyaloknak, A pogányok közt hirdették,

Bemutatták a világnak, S dicsőségben mennybe vitték.

VELE EGYÜTT II T 2:11-13. 1. Ha Krisztussal együtt lesz erőd meghalni, E világi kincsed veszendőbe hagyni, Akkor vele együtt te is életet nyersz, Múlandóság helyett örök kincsekre lelsz.

2. Tűrésed gyümölcsét megadja az Isten, Uralkodni fogsz majd vele együtt itt lenn, De aki Krisztusát itten megtagadja, Azt úgy megtagadja Krisztus is Ő maga.

3. És ha végül mégis mi hűtlenek lennénk, Hűséges Krisztusunk szeretve áll mellénk, Mert Ő magát meg nem tagadhatja soha. Ő a bűnbocsánat hűséges harcosa.

354 A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL (HÉBER LEVÉL) NAGYOBB AZ ANGYALOKNÁL H 1:5-13. (5 = Ps 2:7. II Sm 7:14.) - (6 = Ps 97:7.) - (7 = Ps 104:4.) (8,9 = Ps 45:6-8.) - (10-12 = Ps 102:26-28.) - (13 = Ps 110:1.) 1. Krisztus nagyobb az angyaloknál, Mert Isten neki mondta egyedül: Fiam vagy te, drágább sokaknál, Ma nemzettelek én gyermekemül. Atya leszek, és Ő fiam. Így lesz, mert én így akartam

4. Felkent az Isten, mert szeretted Öröktől fogva az igazságot, A gonoszságot megvetetted, Isten ezért téged kiválasztott, És az öröm olajával Felkent örök hatalmával.

2. Elsőszülött lett Ő a mennyben, Kit Isten bevezet a világba E szavakkal: Ott fenn s idelenn Nagyobb Ő, mint az angyalok világa. Angyalai széllé lesznek, Szolgáit tűz emészti meg.

5. Alapot a földnek vetettél, Az ég a te kezed alkotása. Az mind elvesz, de örökre él Fenséged, mert annak nincsen mása. Minden teremtmény elpusztul, Mint a ruha, úgy elavul.

3. A Fiúról ez Ige hangzott: Isteni trónod megáll örökké, Királyi pálcád kézben tartod, Igazság pálcáját fejed fölé. Te örökké király leszel, Birodalmad nem veszhet el.

6. Összegöngyölöd az eget, Mint egy palástot, ha úgy akarod. Nem számolod esztendeidet, Mert nagyobb vagy Te, mint az angyalok. T mindenkor ugyanaz vagy: Dicsőséges és hatalmas. 7. Isten angyaloknak még soha Nem mondotta: „Ülj az én jobbomra, Amíg lesz lábamnak zsámolya Ellenséged, én szolgálatomra! Messze ragyog dicsősége Krisztusnak, ő fényessége. A FELTÁMADOTT KRISZTUS DICSŐSÉGE H 2:6-8. (Ps 8:5-7.)

1. Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, Hogy gondod van az Emberfiára, Nem engeded, hogy legyen gonosszá, És fordítasz minden bajt javára?

2. Az angyaloknál rövid időre Mindenki látta - kisebbé tetted, De azután nagyobb dicsőségre És nagy méltóságra felemelted.

3. Megkoronáztad nagy dicsőséggel, Trónjának őrizőjévé lettél, Felmagasztaltad őt tisztességgel, És mindent lába alá vetettél.

355 ÉSAIÁS VALLOMÁSA H 2:12,13 (12 = Ps 22:23.) - (13 = Is 8:17,18.) 1. Hirdetem nevedet testvéreimnek, A gyülekezetben dicsérlek téged. Krisztus a záloga reménységemnek, Ő teremtett, és Igéjével éltet.

2. Íme, itt vagyok én és a gyermekek, Akiket az Isten adott énnekem. Nevükben leteszem eléd szívemet, Velük együtt nevedet dicsőítem.

A KESERŰSÉG VIZEINÉL H 3:7-11. (Ps 95:7-11.) 1. Ma, ha az ő szavát halljátok, Ne keményedjék meg szívetek, Mint a pusztában csináltátok, Mikor az Isten megkísértett!

3. Erre a nemzedékre azért Szívem mélyén megharagudtam Tévelygő szívű tetteiért, Mert nem ismerte fel az utam.

2. Őseitek ott kísérttettek A keserűség vizeinél. Bár negyven évig vezettelek, Népem, ott mégis ilyent tettél!

4. Meg is esküdtem haragomban, Hogy ez a nép nem fog bemenni Hazájába, és nyugalmamban Nem részesül belőle senki.

ÁLDOZAT HELYETT ENGEDELMESSÉG H 10:5-7. (Ps 34:13-17.) 1. Nem akartál tőlem véres áldozatot, Ajándékot sem kértél sohasem, Mit a nép bűnéért az oltárra hordott, S nem kértél égő áldozatot sem.

2. Akkor én ezt mondtam: Íme, itten vagyok. Írva van rólam a könyvtekercsben. Én mindent úgy teszek, ahogy Te akarod, Kedvedben járok neked, Istenem!

JÓB INTELME H 12:5,6. (Hi 5:17. Prv 3:11,12. Ap 3:19.) Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, És ne csüggedj el, hogyha megfedd téged! Fenyítésben mutatja szeretetét, Megostoroz, ha fogad gyermekének. APOSTOLI LEVELEK PÉTER I. LEVELE ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA I P 1:24,25. (Is 40:6-8.) 1. Minden test olyan, mint a fű, S olyan annak dicsősége. Oly, mint a virágzó mező: Hamar elhull ékessége.

2. Az, mi soha nem hervad el, Az Úrnak csodás beszéde. A virág hamar fonnyad el, Az Ige marad örökre.

356 FORDULJ EL A GONOSZTÓL! I P 3:10-12. (Ps 34:13-17.) 1. Mindaz, aki szeretne Örülni az életnek És jó napokat látni, Parancsoljon nyelvének, Gonosz beszédtől óvja, Ne szóljon álnokságot, Messzire elkerüljön Ő minden gonoszságot!

2. Ki életét szereti, Folyton jót cselekedjék, Gonosz beszédtől tartsa Mindig vissza a nyelvét ! Isten útját követve, Csak a békét keresse, Mikor hasad a hajnal, Vagy leszáll rá az este!

3. Isten népét szereti, Az igazat figyeli, A hozzá könyörgőnek Kérését teljesíti, De akik életükben Cselekesznek gonoszul, Isten haragos arca Bizony ellenük fordul.

MENNYEI JELENÉSEK A NÉGY ÉLŐLÉNY HIMNUSZA Ap 4:8. (Is 6:3.) Isten trónja előtt, fenn a magas mennyben Négy élőlény hódol, leborulván rendben. Hat szárnya van mindnek, szeme körös-körül, Előttük az Isten a magas trónon ül. A szózat zeng szünet nélkül, Éjjel-nappal dicsőségül Istennek, így szólván: Szent, szent, Szent a Mindenható itt fent. Ő az, ki mindig volt és van, S lesz örökké, minduntalan. A HUSZONNÉGY VÉN HIMNUSZA Ap 4:11. (Ex 19:6. - Ap 1:6.) 1. A huszonnégy vén ekképpen Állt az Isten elé éppen, Leborult a Bárány előtt, Átvéve tőle a könyvet.

3. Mert Te értük megölettél, Véreddel árat fizettél. Istennek vetted meg őket, A sokfelől eredőket.

2. Urunk Isten! Te egyedül Vagy méltó mindenen felül, Hogy ezt a könyvet átvegyed, És feltörd a pecséteket.

4. Itt van a nép minden törzsből, Minden nemzetből és nyelvből. Ez a népek sokasága, Kiknek szent ő királysága.

5. Te pedig most őket tetted Királyokká, s felszentelted Mint papokat, hogy a földön Uralkodjanak örökkön.

357 A BÁRÁNY DICSÉRETE Ap 5:9,10. (Ex 19:6. - Ap 1:6. Dn 7:10.) 1. Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, Annak pecsétjeit sorra feltörjed, Mert megölettél, s véreddel megvetted, Kik most előtted állnak, az Istennek. 3. Ők lesznek azok mind, akik a földön Uralkodnak majd most és mindörökkön,

2. Ők állnak minden törzsből teelőtted, Képviselnek sok nyelvet és sok népet. A mi Istenünknek ők lesznek népe, Királyok ők és papok nemzetsége. És dicséretet szüntelen zengenek A mindenható, örök Úristennek.

AZ ANGYALOK HIMNUSZA Ap 5:12. A megöletett Bárány méltó arra, Hogy a világ felett legyen hatalma, Hogy övé legyen erő és gazdagság, Minden tisztesség, dicsőség és áldás. A TEREMTMÉNYEK HIMHUSZA Ap 5:13. 1. Minden teremtmény, mely csak van a mennyben, Bárhol a földön és a nagy tengerben, Sőt a föld alatt is amelyik lakik, Annak ajkáról e szózat hallatszik. 3. A négy élőlény rámondta, hogy ámen, A vének is mind leborultak, bár nem

2. Áldás, tisztesség, dicsőség, hatalom Azt illeti, ki ül e magas trónon, És az ő jobbján trónoló Bárányé Mind e fényesség örökkön-örökké. Voltak ők méltók előtte megállni, Mégis így illett a Bárányt imádni.

HIMNUSZ A KIRÁLYI SZÉK ELŐTT Ap 7:10,11. 1. Akiknek ott volt fehér ruhájuk, És pálmaágakkal integettek, Messzire hallatszott kiáltásuk, A Bárány előtt mind letérdeltek. Az üdvösség Istenünké Legyen most és mindörökké S a Bárányé, ki szenvedett, S vérével életet szerzett!

2. Az angyalok is mind ottan álltak A vénekkel együtt a trón körül. Imádták Istent, arcra borultak, Látszott, hogy ottan mindenki örül Áldás, dicsőség, bölcsesség, Hálaadás és tisztesség, A hatalom és az erő Mi Urunké, Istenünké.

ZSOLTÁRIDÉZETEK Ap 11:17,18. (Ps 2:5; 110:5; 115:13.) 1. Mikor a hetedik angyal is trombitált, A huszonnégy vén mind az arcára borult, Aki eddig trónján ült, most az is felállt, Térdet hajtott, és előtte a földre hullt.

2. Mindenható Urunk! Hálát adunk neked, Aki vagy, és aki voltál is mindenkor, Mert nagy hatalmadat most kezedbe veszed, És mert Te uralkodsz e földön mindenhol.

358 3. Haragra lobbantak ellened a népek, De te haragod is fellobbant ellenük. Mindegyikük felett hangzik az ítélet: Nemsokára lejár kegyelmi idejük. 5. Megajándékozod nem csak a nagyokat, Bőséggel osztogatsz sok jót a kicsiknek,

4. Szolgáidnak akkor jutalmat osztogatsz, A prófétáknak s a kegyesen élőknek. Mindenkinek mi jár, bölcsen kiosztod azt, Nagy szeretettel a nevedet félőknek. De haragodban elpusztítod azokat, Akik le akarják rombolni a földet.

MÓZES ÉS A BÁRÁNY ÉNEKE Ap 15:3,4. (3 = Ex 15:1. - 4 = Ps 86:9. Jr 10:7.) 1. Az üvegtengernél felhangzott az ének, Hárfa hangja mellett szállt fel a dicséret. Mózes és a Bárány éneke felcsendült, Himnuszt énekeltek az angyalok együtt.

3. Mindenki fél téged, dicséri nevedet, Mert Te vagy egyedül szent a világ felett. Népek jönnek hozzád, lábadhoz borulnak, Mind imádnak téged, s előtted hódolnak.

2. Nagy dolgokat teszel, Úristen, mindenütt, Csodálatos minden dolgod itt s egyebütt! Te vagy a népeknek hatalmas királya, Mindenfelé ismert utad igazsága.

4. Téged dicsér a föld, mert ismeri szavad, Mindenütt hirdetik te igazságodat, Nyilvánvalók mindenfelé nagy tetteid, S igazságosak a te ítéleteid.

ÖRÖM A MENNYBEN Ap 19:1-5. (2 = Dt 32:43. II Rg 9:7. - 3 = Is 34:10. - 5 = Ps 115:13.) 1. Istenünké az üdvösség. Halleluja! Mily nagy hatalma van, azt mindenki tudja. Dicsőítve veszik körül az angyalok, Jóban-rosszban dicsérik a hatalmasok.

4. Ezután a huszonnégy vén is leborul, Zeng az ének a nagy karban elöl-hátul. A négy élőlény is az Istent imádja, Mert Ő a földnek és a mennynek Királya.

2. Ítéletei, miket hoz, mind igazak, És igazságosak ajakán a szavak, A nagy paráznát is bátran elítélte, Szolgái vérét kezükből számon kérte.

5. Trónján ül az Isten, a mindenség Ura, Neki szól az ámen és a halleluja. Hang hallatszik a trónus felől szelíden, Felmutatva Isten trónjára emígyen:

3. Még egyszer felzeng a mennyben: Halleluja! Élőknek és halottaknak Ő az ura. Füst száll fel az angyalsereg feje fölé, S ott lebeg, mert úr az Isten mindörökké.

6. Dicsérjétek Istenünket, Ti, Szolgái, Mert mindnyájan ti vagytok most prófétái! Kicsinyei és a nagyok, kik az Istent Félik, dicsérjék a mennyben ott és itt lent!

A BÁRÁNY MENYEGZŐJE Ap 19:6-8. (Ez 1:24. Ps 93:1; 97:1; 99:1.) 1. Nagy sokaság hangja visszhangzott a mennyben, Mint a nagy vizeknek dübörgő zúgása, Mennydörgésben válasz hangzott el rá menten, A mennyei kórus díszelőadása.

3. Örüljünk hát mostan azért, és ujjongjunk! Dicsőítsük Istent lelkünknek mélyéből, Mert a Bárány menyegzőjébe hivattunk, Menyasszonya ragyog mennyország fényétől.

2. Halleluja! Hangzott. Nagy a mi Istenünk, Az egész világon Ő a Mindenható, Ő uralkodik régóta mifelettünk, Őtőle jött hozzánk mindaz, ami csak jó.

4. Neki megadatott, hogy gyolcsba öltözzék. Ez nem a vásárban megvehető holmi. A szentek tettei rajta az az érték, Melybe felöltözve indul uralkodni.

359 FÜGGELÉK BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSE ÓT Gn Ex Lv Nu Dt Jos Jdc Rth I-II Sm I-II Rg I-II Chr Esr Neh Esth Hi Ps Prv Eccl Ct Is Jr Thr Ez Dn Hos Joel Am Ob Jon Mch Nah Hab Zph Hgg Zch Ml LXX

Ószövetség Mózes I. könyve (Genezis - Teremtés) Mózes II. könyve (Exodus - Kivonulás) Mózes III. könyve (Leviticus - Léviták) Mózes IV. könyve (Numeri - Népszámlálás) Mózes V. könyve (Deuteronómium - Törvény) Józsué könyve Bírák könyve (Judices) Ruth könyve Sámuel I-II. könyve Királyok I-II. könyve (Reges) Krónikák I-II. könyve (Chronica) Esdrás könyve Nehémiás könyve Eszter könyve (Esther) Jób könyve (Hiob) Zsoltárok könyve (Psalmi) Példabeszédek könyve (Proverbia) Prédikátor könyve (Ecclesiastes) Énekek éneke (Canticum canticorum) Ésaiás próféta könyve Jeremiás próféta könyve Jeremiás siralmai (Thréni - Siralmak) Ezékiel próféta könyve Dániel könyve Hóseás próféta könyve Jóel próféta könyve Ámós próféta könyve Abdiás prófét könyve Jónás könyve Mikeás próféta könyve Náhum próféta könyve Habakuk próféta könyve Zofóniás próféta könyve Haggeus próféta könyve Zakariás próféta könyve Malakiás próféta könyve Septuaginta

ÚT Mt Mc L J Act R I-II K G E Ph Kol I-II Th I-II T Tt Phm H

Újszövetség Máté evangéliuma Márk evangéliuma (Marcus) Lukács evangéliuma János evangéliuma Apostolok cselekedetei (Acta aposolorum) Pál levele a római gyülekezethez Pál I-II. levele a korintusi gyülekezethez Pál levele a galáciai gyülekezetekhez Pál levele az efézusi gyülekezethez Pál levele a filippi gyülekezethez (Philippi) Pál levele a kolosszéi gyülekezethez Pál I-II. levele a thesszalonikai gyülekezethez Pál I-II. levele Timóteushoz Pál levele Tituszhoz Páll levele Filemonhoz A zsidókhoz írt levél (Héber levél)

360 Jc I-II P IJ Jd Ap

Jakab levele (Jacobus) Péter I-II. levele János I-II-III. levele Júdás levele Mennyei jelenések (Apokalipszis) ÁTÍRÁS

A héber és a görög szavaknak az átírásánál arra törekedtem, hogy bármelyik olvasni tudó, alapképzettséggel rendelkező magyar egyháztagunk az eredeti kiejtéshez a lehető legközelebb álló kiejtéssel tudja azokat a neveket elolvasni. Ezért mellőztem a tudományos jelöléseket, és függetlenítettem magam a többféle formában kialakult gyakorlati átírásoktól is, ugyanakkor ügyelve arra, hogy az átírt formából rekonstruálni lehessen az eredeti írásformát. A héber hangokat nem tudjuk a magyar helyesírás betűivel pontosan jelölni, mert a héber nyelvben több, a magyarban ismeretlen hang van. Ezért itt az eredetihez legközelebb álló magyar betűvel írtam át a szót, de elengedhetetlennek tartom mellette megadni a héber konszonánsokat, különben nem lehet az eredeti írásformára következtetni. Hangsúlyozom: Nem akarok tudományos jeleket alkalmazni a héber betűk jelölésére, mert azok a magyar bibliaolvasónak semmit sem mondanának. A héber betűket a következő hangokkal írtam át: alef - némahang, béth - b, gimel - g, dáleth - d, he - h (a szó végén, ahol csak nyújtóhang szerepét tölti be, nem jelöljük), vav - v, illetve mater lectionisként ó vagy ú, zain - z, khéth - h, téth - t, jod - j, illetve mater lectionisként í, kaf - k, lámed, l, mem - m, nun - n, szamek - sz, ain - némahang, pe - dágessel p, anélkül f, cáde - c, kóf - k, res - r, szin - sz, sin - s, thav - dágessel t, anélkül th. A he és khéth, téth és tav, kaf és kóf, szamek és szin esetében az eredeti írásforma a konszonánsokból rekonstruálható, de az átírásban feleslegesnek tartom a magyarban nem használt (sok esetben nem is ejthető) hangokat megkülönböztetni, ezért a hozzá legközelebb álló hanggal jelölöm. A görög szavak átírásánál szintén az az elv vezérelt, hogy egy csak magyarul tudó olvasó is az eredeti kiejtéshez legközelebb álló magyar hangokkal olvassa el az idegen nevet. A görögben viszont nehézséget okoz annak az eldöntése, hogy melyik kiejtési formát fogadjuk el a Jézus korában használt görög nyelv (kojné) hiteles kiejtésének, tekintettel arra, hogy hangfelvételek nem maradtak ránk. Én valószínűbbnek tartom, hogy a kojné kiejtése a ma görög kiejtéshez volt közelebb, mint a klasszikus göröghöz. A görögök ma az idegenforgalomra való tekintettel a földrajzi neveket átírják latin betűkkel, de ezek teljesen a mai görög kiejtést követik, ami a mi esetünkben nem használható. Ez olyan átírás, hogy betűt betűvel ír át, tehát például az ú hangot oy-nal, aminek semmi értelme sincs, mert az egyszerű magyar bibliaolvasó egyháztagunktól nem kívánhatjuk meg, hogy ismerje, hogy az összetett görög betűket hogyan kell kiejteni. Ezért én teljesen hangzás szerint írom át a görög szavakat a Jézus korabeli feltételezett kiejtés szerint. A görög hangokra használt átírás: alfa - a, béta- b, gamma - g, delta - d, epszilon - e, dzéta - z (a mai görögben z-nek hangzik, valószínű, hogy már a kojnéban is annak hangzott), éta - é, théta - th, iota - i, magánhangzó után j, kappa - k, lambda - l, mű - m, nű - n, kszí - ksz, omikron - o, pí - p, ró - r, szigma - sz, tau - t, üpszilon - y, mert valószínűnek tartom, hogy a kojnéban már kemény i-nek hangzott, mint a mai görögben, fí - f, khí - szó elején kh, szó belsejében h (A magyarban nincs neki megfelelő hang, ezért elégnek tartom egyszerű h betűvel átírni, szó elején viszont jelölni kell, mert a szó kezdődhet lágy h jellel is), pszí - psz, ómega - ó. Összetett betűk: ai - aj, ay -au, magánhangzó előtt av, gg - ng, ei - ej, ey - eu, magánhangzó előtt ev, oi - oj, oy - ú. Az oy összetett betűt ou betűkkel jelölni értelmetlen, hiszen ott o hang nem hallatszik. Felesleges komplikálni. A j hangnak i betűvel való jelölése szintén értelmetlen, mert - bár négyszáz évig német befolyás alatt álltunk, amikor az ej-t ei-vel írták - ma a magyarban az i betű i hangot, a j betű j hangot jelöl. Én úgy írom át a görög betűs szavakat, hogy azt bármelyik magyar bibliaolvasó a görög kiejtéshez a legjobban közelítő módon olvashassa ki, nem veszem figyelembe, hogy milyen különféle átírási hagyományok alakultak ki.

361 NÉV- ÉS SZÓMAGYARÁZAT ABÁRIM (abárím - ain-béth-res-jod-mem). A Holt-tengertől keletre eső hegylánc. A pusztai vándorlás utolsó állomásainak egyike (Nu 33:44). Ennek egyik csúcsáról, a Nébó-hegyről (Dt 32:49) nézte Mózes az Ígéret Földjét (Nu 27:12). Jeremiás a környék legmagasabb hegyei között említi. (Jr 22:20.) - ABDIÁS (obadjá - ain-béth-dáleth-jod-he = az Úr szolgája). A Jeruzsálem pusztulása után otthon maradt néphez szóló próféta. Az edómiak részt vettek Nebukadneccar seregével együtt a város kifosztásában, a feléjük menekülőket pedig foglyul ejtették vagy megölték. Ezért a prófécia egy része Edóm ellen irányul, a másik része pedig az Úr napjáról szól, amikor Izrael fogja végrehajtani Edómon az ítéletet. (Ob 1.) - ABINOÁM (abínoam - alef-béth-jod-nun-ain-mem = jóindulatú atya). Bárák apja. (Jdc 5:12.) - ABÍRÁM. Rúben törzséből való férfi. Dátánnal együtt fellázadt Mózes ellen (Nu 16:1,12). ABLAK (hallón - khéth-lámed-vav-nun). Épületek falán vágott nyílás. Izraelben kis méretűek voltak az ablakok. Feladatuk elsősorban a füst elvezetése és szellőztetés volt. Az eső és a hideg ellen falapokkal lehetett elzárni (Prv 7:6). Gyakran ráccsal is el voltak látva (Jdc 5:28). Az ablakokat - főként a tolvajok ellen - általában magasra építették (I Sm 19:12). Az ablakon kitekintve látta meg Abimelek filiszteus király Rebekát (Gn 26:8) és Míkal a táncoló Dávidot (II Sm 6:16). Nóé bárkáján is voltak ablakok (Gn 6:16). (Jr 22:14.) - ABNÉR (abnér - alef-béth-nun-res = világosság atyja). Saulnak Benjámin törzséből származó nagybátyja és hadvezére (I Sm 17:57). Saul halála után annak fiát, Isbósetet tette királlyá. Megölte Dávid hadvezérének, Jóábnak a testvérét. Később Saul másodfeleségével folytatott viszonya miatt összeveszett Isbósettel, és Dávid mellé állt. Jóáb nem felejtette el testvére megölését, és bosszúból megölte Abnért. Dávid gyászt rendelt el Abnér halála miatt (II Sm 2:8,9,23; 3:6-12,27,31), és énekben siratta meg őt (II Sm 3:33). - ADMA (admá - alefdáleth-mem-he). Kánaáni város Sodoma és Gomora közelében (Gn 10:19). A két másik várossal együtt pusztult el (Dt 29:22.) (Hos 11:8.) - ADULLÁM (adullám . ain-dáleth-lámed-mem = pihenőhely). Ősi kánaáni városállam a júdai hegyvidéken, Betlehem közelében A honfoglaláskor Júdának jutott osztályrészül (Jos 15:35). Júda itt vett feleségül egy kánaáni lányt (Gn 38:2). Amikor Dávid Saul elől menekült, az Adullám közelében levő barlangokban rejtőzködött. Itt gyülekeztek hozzá az elkeseredett emberek (I Sm 22:1,2). Roboám júdai király Adullámot is erődítménnyé építette ki (II Chr 11:7). Amikor Babilonból hazatértek, a Júda törzséből valók telepedtek le Adullám vidékén (Neh 11:30). Makkabeus Júdás az Idumea helytartóje ellen vívott harc után Adullámban mutatott be áldozatot (II Mkk 12:38). (Mch 1:15.) - AGÁG (agag - alef-gimel-gimel = hatalmas). Amálék királya. (Nu 24:7.) - AGÚR ágúr alef-gimel-vav-res). Egy masszái arab törzs bölcsének, Jákénak a fia. (Prv 30:1.) - AGYAG (homer khéth-mem-res). Finom szemcséjű üledékes kőzet, amely földpátot tartalmaz. Jól formálható. A fazekasok agyagedényt készítenek belőle. Ilyen vonatkozásban gyakran előfordul a Bibliában (Is 45:9). (Hi 10:9.) - AHÁB (ahöáb - alef-khéth-alef-béth). Izrael hetedik királya. Ászá és Jósafát júdai királyok kortársa. Felesége a gyűlölt Jezábel, a szidóni király lánya. Ezzel a házassággal sikerült megszilárdítania kapcsolatait a föníciai kereskedőállamokkal, de felesége behozta az országba Baal és Aséra imádatát, sőt arra is rávette férjét, hogy ölesse meg Nábótot a szőlőjéért, amiért Illés próféta kemény ítéletet hirdetett ellene (I Rg 16:31; 21:15,19). Júdával is békességben élt, lányát Jósafáthoz adta feleségül (II Rg 8:18). Arám királya felett először győzelmet aratott, de később az áféki csatában egy nyíllövés halálra sebezte (I Rg 22:34,35). (Mch 6:16.) - AHIMELEK. Nóbi pap (I Sm 22:9). Saul szolgája, az edómi Dóég elárulta urának, hogy Ahimelek segítette Dávidot menekülésében. Ezért Saul megölette a Dávid pártján álló papokkal együtt (I Sm 21:2-10; 22:17-19). - AIN. A héber ABC 1. betűje. Torokhang, ma már nem ejtik. - AJAK (száfá - szin-pe-he). A tisztátalan ajak hordozója lehet a képmutatásnak (Is 29:13) és a gyűlöletnek (Ps 140:4); a megszentelt ajak viszont áldás és dicséret forrása (Ps 50:17). (Hi 15:6.) - AJÁNDÉK (sohad - sin-khéth-dáleth) Valamely tulajdonnak mások részére való átengedése ellenszolgáltatás nélkül. Az ajándékozás általában a tisztelet és a szeretet kifejezése. Az ÚT mindent Isten ajándékának tekint (R 8:32). Legnagyobb ajándéka az ember számára Jézus Krisztus (J 3:16). Istennek vannak kegyelmi ajándékai (I P 4:10). Pál arra figyelmeztet, hogy mindazt, amink van, Isten ajándékozta nekünk (I T 6:17), ezért ha Istennek ajándékozunk valamit, akkor azt csak visszaadjuk neki. Amit szűkölködő embertársainknak ajándékozunk, azt Isten úgy tekinti, mintha neki adtuk volna (Mt 25:40), olyannyira, hogy ha valaki nem segít embertársán, azt Isten bűnéül rója fel (Jc 4:17). Az emberek megajándékozzák barátaikat (Esth 9:22), a vőlegény a jegyesét (Gn 24:53), a családtagok egymást (I Rg 9:16). Az ajándék lehet a hódolat kifejezése (I Sm 10:27), és lehet királyi kegy is (Dn 2:6). (Is 45:13.) - AJBA (ajjath - ain--jod-thav). Város Bételtől keletre, ahol Ábrahám először ütötte fel sátrát (Gn 12:8). A Károli-Bibliában Ai, az új fordításban Aj néven szerepel, Proto-Ésaiásnál a héberben ajjath, a magyar fordításban Ajba néven található. (Is 10:28.) - AJJÁLÓN (ajjálón - alef-jod-lámed-vav-nun = szarvasliget). Ősi kánaáni város Dán földjén (Jos 19:42). Megerősített vára Roboám király déli erődítményrendszerének a részét képezte (II Chr 11:10). Áház király uralkodása alatt a filiszteusok elfoglalták. A város közelében fekvő völgyben dúlt

362 nagy csata Józsué serege és az emóriak között. (Jos 10:12.) - AJTÓ (pethah - pe-thav-khéth = nyílás). A lakóhely bejárata. A sátor ajtaja egy függöny volt, a házak ajtaját fából készítették. Nagyobb épületeken kétszárnyú ajtók is voltak (I Rg 6:34). Átvitt értelemben „a bűnök az ajtó előtt leselkednek” (G 4:7). Jézus az ajtó előtt áll és zörget (Ap 3:20). Isten bezárhatja az anyaméh ajtaját (Hi 3:10). viszont nyitott ajtót adott a filadelfiai gyülekezet elé (Ap 3:8). Jézus magát nevezte ajtónak (J 10:9). (Hi 31:9.) - AKARAT (sökem - sin-kaf-mem -- sökem ehád - sin-kaf-mem alef-khéth-dáleth = egy akarattal, vállvetve). Az ember döntési képessége. Mivel végső fokon Isten akarata érvényesül, nincs értelme lázadni ellene. Jézus életének legfontosabb döntése előtt így imádkozott: „Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te!” (Mt 26:39.) Tanítványait is így tanította imádkozni: „Legyen meg a te akaratod!” (Mt 6:10.) A zsoltáríró is ezért imádkozott: „Taníts akaratod teljesítésére!” (Ps 143:10.) A fáraó nem teljesítette Isten akaratát (Ex 7:14). Mivel az ember akaratát megbéníthatja a bűn, az üdvösség nem az ember akaratától, hanem Isten kegyelmétől függ (R 7,18; 9:16). A kegyelmet nyert ember tudja teljesíteni Isten akaratát (E 6:6). Előfordulhat, hogy Isten akarata megváltoztatja az ember akaratát: József titkon el akarta bocsátani Máriát, de Isten álmában tudtára adta, hogy neki más az akarata (Mt 1:19,20). Pál Kisázsiába akart menni, amikor Isten Európába hívta (Act 16:10).(Zph 3:9.) ALAK (taar - tav-alef-res). Élőlények és tárgyak megjelenési formája. Az emberek alakja eltér egymástól. Izrael az anákokat óriásoknak látta (Nu 13:33). Saul egy fejjel magasabb volt a többieknél (I Sm 9:2). Zákeus feltűnően alacsony volt (L 19:3). Mivel Isten lélek, neki nincs alakja, Ő Jézus emberi alakjában tette magát láthatóvá (J 14:9). Látomásban Isten többféle alakban is megjelent: emberi alakban (Dn 10:5), állatalakban (Dn 8:3) stb. Az ÓT-ben gyakran emberi alakban jelentek meg Isten követei (Gn 18:2). (Is 53:2.) - ALAP (jöszúdá - jod-szamek-vav-dáleth-he). A felépítményt hordozó szilárd pont. A Bibliában szó van házak (I Rg 5:31), városok (Jos 6:26), hegyek (Dt 32:23), a föld (Hi 38:4) és az ég (II Sm 22:8) alapjáról. Még a királyok korában is gyakorolták az alapkőáldozatot (I Rg 16:34), bár azt már Józsué is megátkozta (Jos 6:26). Az ÚT az alapkövet Jézusra vonatkoztatja (E 2:20). A keresztyén élet alapja Jézus Krisztus (I K 3:11). Az egyház az igazság erős alapja (I T 3:15). (Hi 22:16.) - ALATTOMOS (mizmá - mem-zain-mem-he = terv, csípés, fortély, ravaszság, gaztett). Emberre vonatkozóan: rejtetten rosszindulatú; betegségre vonatkozóan: észrevétlenül pusztító; cselekvésre vonatkozóan: nem várt, nehezen kivédhető cselekedet. (Prv 24:8.) ALATTOMOSSÁG (mirmá - mem-res-mem-he). Leplezetten rossz indulatú természet. (Prv 26:24.) ALÁZATOS (sáfál - sin-pe-lámed). Az alázatos ember meghajol Isten akarata előtt. Jézus alázatos volt, és tanítványait is erre intette (Mt 11:29). Jézus példázatában a vámszedő alázatosan imádkozott a templomban (L 18:14). Pál Krisztus-himnuszában a Megváltó alázatát állítja példaként elénk. Ő maga is élen járt az alázatosságban (Ph 2:6-11; 4:12). Isten az alázatosoknak ad kegyelmet, és azt kéri tőlünk, hogy alázzuk meg magunkat az Úr előtt (Jc 4:6,10). (Is 57:15.) - ALKALOM (móéd - memvav-ain-dáleth = időpont). Valamely cselekvés megvalósítására alkalmas idő. Isten alkalmat készít az embernek a jó cselekvésére, de vannak olyan idők és alkalmak, amelyeket Isten a maga hatalmába helyezett (Act 1:7). Az embernek az a feladata, hogy az Isten által kínált alkalmakat felismerje (I Chr 12:33). Pál szerint a kedvező alkalmat még áron is meg kell venni (E 5:16), és ki kell használni (Kol 4:5). Isten arra figyelmeztet, hogy „a bűn az ajtó előtt leselkedik”, és csak az alkalmat várja, hogy rabul ejtse az embert (Gn 4:6). (Jr 46:17.) - ALKOTÁS (maasze - mem-ain-szin-he = tevékenység). Olyan cselekvés, amellyel létrehozunk valamit. Isten arra figyelmeztet, hogy ne a magunk alkotásaiban bízzunk. Ezzel gyakran az ember alkotta bálványokra utal a Biblia. (Jr 48:7.) - ALKOTÓ (ászá - ainszin-he = előállítani, alkotni). Alkotó az, aki valamilyen műalkotást hoz létre. A Biblia általában Istent nevezi alkotónak (Is 45:9). (Hi 32:22.) - ALMA, ALMAFA (tappúah - tav-pe-vav-khéth - Malus). Izrael földjén ma kevés almafa van, a honfoglalás idején viszont sok helyen termesztették (Tappúah királyát is legyőzték - Jos 12:17). Jóel próféta említi, hogy a szárazság következtében az almafák is kiszáradtak (Joel 1:12). Az édenkerti történettel kapcsolatban egy nyelvi azonosság folytán az terjedt el, hogy ott almafa volt. A Vulgata latin szövegében ugyanis (Gn 2:9) az alma és a rossz azonos hangzású szavakat (malum) összetévesztették. (Ct 2:1.) - ALOÉ (ahálím - alef-he-lámed-jod-mem). Hátsó-Indiában honos keményfa. Gyantáját illatosítószerként szállították Palesztinába és Egyiptomba (Ps 45:9). Bálám Isten által ültetett aloékhoz hasonlítja Jákób sátrait. Dél-Arábiában halottak balzsamozására használták. Nikodémus mirhát és aloét vitt Jézus bebalzsamozására (J 19:39). (Nu 24:6.) - ALSÓ-TÓ (habböréká hattahtóná -- böréká - béth-res-kaf-he = tó -- tahtón - tav-khéth-tav-vavnun = alsó). Stratégiailag fontos víztározó Jeruzsálemben. A Gíhon-forrás vizét felvezették a várba egy víztározó medencébe. Ez lehetett a Régi-tó. Mivel ennek a vizét kevésnek találták, építettek egy szükségtározót a két fal között, és amikor a Régi-tó megtelt, oda vezették tovább a vizet, hogy elég legyen ostrom idején a lakosság ellátására. Ez lehetett az Alsó-tó. (Is 22:9.) - AMACJÁ (amacjá - alefmem-cáde-jod-he). Júdai király. Amikor hatalma megszilárdult, leszámolt apja gyilkosaival (II Rg 14:5). Hajlamos volt a bálványimádásra (II Chr 25:14). Jóás izraeli királlyal szemben csatát vesztett. Végül összeesküvők ölték meg (II Rg 14:12,19). (Am 7:14.) - AMÁLÉK (amálék - ain-mem-lámed-kóf =

363 völgylakó). Ézsau unokája (Gn 36:12). Leszármazottai nomád rablónéppé lettek a sivatagban. (Nu 24:20.) - AMÁNÁ (amáná - alef-mem-nun-he = erősség). Hegy a Libánon mellett. (Ct 4:8.) AMÁSZAJ (amászaj - ain-mem-szin-jod = Isten terhe). A Dávid seregéhez csatlakozók szószólója. (I Chr 12:19.) - AMMINÁDÍB (ammí-nádíb - ain-mem-jod - nun-dáleth-jod-béth = népem bőkezű). Ebben a formában ez a név nem szerepel máshol a Bibliában. Amminádáb formában - az időrendet tekintve egyetlen név jöhet számításba: Kehát leszármazottja, aki részt vett a szövetségláda Jeruzsálembe való visszavitelében (I Chr 15:10), bár kétséges, hogy élt-e még az Énekek éneke keletkezésének idején. Az is lehet, hogy nem a Dávid korabeli férfiról, hanem annak valamelyik leszármazottjáról van szó. Mivel azonban a név írásmódja még konszonánsaiban sem egyezik teljesen, még valószínűbb, hogy itt egy telesen ismeretlen, a Bibliában máshol nem szereplő emberről, sőt még az is, hogy költött személyről van szó. (Ct 6:12.) - AMMÓN (ammón - ain-mem-vav-nun). A Jordántól keletre, Móábtól északra, a sivatag szélén elterülő ország (I Sm 11:1). Az ammóniak Lótnak és kisebbik lányának a nászából származtak (Gn 19:38). Izrael történetét végigkíséri a velük folytatott hadakozás. (Jr 49:2.) ANÁT (anáth- ain-nun-thav = válasz). Samgar bíró apja. (Jdc 5:6.) - ANÁTÓT (anáthóth - ain-nunthav-vav-thav). Benjámin területén fekvő város Jeruzsálem közelében (Jos 21:18). Abjátár pap családjának (I Rg 2:26) és Jeremiás prófétának (Jr 1:1) a lakóhelye. Babilonból 128 férfi tért vissza Anátótba (Esr 2:23). (Is 10:30.) - ANGYAL (malöák - mem-lámed-alef-kaf = küldött, követ, aki Isten üzenetét eljuttatja az emberekhez). Egyrészt Isten udvartartásához tartozó mennyei lény, Istennek szolgáló lélek (H 1:6,14), másrészt bizonyos küldetéssel megbízott, emberi - főleg férfi - alakban megjelenő isteni követ (Gn 19:1). (Hi 33:28.) - ANNA (hanná - khéth-nun-he = kegyelem). Sámuel anyja. Sokáig meddő volt, de a silói szentélyben mondott imádságát meghallgatta Isten, és fia született, akit Istennek szentelt. Amikor átadta gyermekét Éli főpapnak, hálaéneket mondott Istennek, amelynek egyes gondolatai Mária énekében is visszatérnek (L 1:48-53). (I Sm 2:1.) - ANYA (issá alef-sin-he). Olyan asszony, aki már szült gyermeket. Annak az asszonynak, aki gyermeket szűlt, egyszerre megnőtt a tekintélye a családon belül. A meddő nő lenézett volt (I Sm 1:7). A Tízparancsolat az anya tiszteletét is megköveteli (Ex 20:12), amit a héber bölcsességirodalom is hangsúlyoz (Prv 19:26). Az ÓT-ben ismert anyák: Sára, Hágár, Ráhel (Gn 21:1,14; 35:16), Mózes anyja (Ex 2:2), Sámuel anyja (I Sm 1:2). Az ÚT-ben a legfontosabb anya Mária, Jézus édesanyja. Jézus is nagy hangsúlyt helyezett a szülők tiszteletére (Mt 15:4). Gyermekkorában Ő is engedelmeskedett szüleinek (L 1:27; 2:51), a kereszten pedig még arra is volt ereje, hogy édesanyja jövőjéről gondoskodjék (J 19:26,27). Jézus anyja csatlakozott a tanítványokhoz, és ő is együtt imádkozott velük (Act 1:14). Jeremiás a király anyját az őt megillető „úrnő” szóval fejezi ki (Jr 13:18). (Is 45:10.) - ANYAMÉH (beten - béth-téth-nun). Az asszonyoknak a megszületendő magzat kihordására szolgáló belső szerve. Az anyaméh kiindulóhelye minden ember és állat életének (L 1:41). Istennek hatalma van arra, hogy bezárja (Hi 3:10) vagy megnyissa (Gn 30:22) az anyaméhet. Ésaiás úgy érzi, hogy már az anyaméhben elhívta őt Isten (Is 49:1). A Szentlélek már az anyaméhben munkálkodik (L 1:15). Átvitt értelemben beszél a Biblia a hajnal méhéről (Ps 110:3). (Hi 3?10,) - APA (áb - alef-béth). Jelenthet közvetlen férfielődöt (Gn 42:13), szellemi elődöt (J 8:44), és jelentheti a teremtő Istent. A Biblia Istent a világosság atyjának nevezi (Jc 1:17). Isten Jézus atyja, nem testi, hanem lelki értelemben (L 1:32). (Hi 30:1.) - ARABOK (arábí - ain-res-béth-jod). A pusztaság (arábá) lakója. Az arabok nomád sátorlakók voltak. Sém leszármazottai (Gn 10:21-30). Híresek voltak aranyaikról, drágaköveikről, azonkívül nyájaikról és gazdaságukról. Sába királynője sok aranyat, drágakövet és balzsamot vitt ajándékba Salamonnak (I Sm 10:2). Más arab királyok is vittek Salamonnak aranyat és ezüstöt (I Rg 9:14). Jósafát nyájakat kapott ajándékba az araboktól (II Chr 17:11). Még Tírusszal (Ez 27:11) és Egyiptommal (Gn 37:25) is kereskedtek. (Is 13:20.) - ARANY (záháb - zain-he-béth). Izraelbe Havilából, Sebából és Ófírból szállítottak aranyat, Salamon korában igen nagy mennyiségben (I Rg 20:21). (Hi 28:1.) - ARARÁT (arárat - alef-res-res-téth). Erős birodalom volt a Val-tó és az Urmía-tó között. Eredeti neve: Urartu. (Jr 51:27.) - ARATÁS (kácír - kóf-cáde-jod-res). Izrael gazdasági élete kimondottan mezőgazdasági jellegű volt, ezért az aratás mindig rendkívüli eseménynek számított. Mózes törvénye pontosan szabályozta az aratás rendjét (Lv 23:10). A munka az árpa aratásával kezdődött a sík területeken április végén, majd két hét múlva folytatódott a búza aratásával (Rth 2:23). Az aratást sarlóval végezték (Dt 16:9), a kaszát akkor még nem ismerték. A gabona szárát bal kézzel megmarkolták, és a jobb kézben tartott sarlóval elvágták (Is 17:5). A jó aratás az örvendezés ideje volt (Ps 4:8). Ha eső helyett csak homokvihar volt, azt Isten büntetéseként értékelték (Dt 28:24). Aratáskor gondolni kellett a szegényekre is (Lv 19:9). Mózes törvénye az arató munkásokat is védte a gazdagok kizsákmányolásától (Dt 24:14,15), amit Jakab is idéz levelében (Jc 5:4). Az ÚT-ben az aratás jelképesen a kiválasztottak összegyűjtését jelenti (Mt 13:39), de jelentheti Isten ítéletét is (Mt 3:12). A Biblia több helyen használja képes értelemben is az aratást: „Amit vet az ember, azt fogja aratni” (G 6:7). Isten olyan hatalmas és kegyelmes, hogy aratás nélkül is meg tud elégíteni (Mt 6:26). (Jr 8:20.) ARÁBIA (arabá - ain-res-béth-he). Félsziget a Vörös-tenger, az Arab-tenger és a Perzsa-öböl között.

364 Legnagyobb része száraz, sivatagos puszta. A sémi népek őshazája. Déli részét már Kr. e. 1000 körül karavánutak hálózták be. Északi részén az arabok az arámokkal keveredve éltek. A héber arabá szó szűkebb értelemben a Jordántól keletre eső sivatagot jelenti. (Is 21:13.) - ARÁM (arám - alef-res-mem = felföld). Szíria egyik neve, amely abban az időben Föníciától Mezopotámig terjeszkedett. Innét hívta el Bálák Bálámot Izrael ellen prófétálni. Az arámok ősatyja sém (Gn10:22). Már I. Tiglat-Pilészer is harcolt az arámokkal. Dávid meghódította az arám területeket (II Sm 8:3), de Salamon uralkodása alatt visszanyerték önállóságukat (I Rg 11:25). Asszíria az arám államokat is leigázta előbb II. Asszúrnazirpál, majd III. Tiglat-Pilészer uralkodása alatt, aki 732-ben elfoglalta Damaszkuszt. Az arám nyelv közeli rokonságban áll a héber nyelvvel. A héberek először írásukat, majd nyelvüket is átvették, és Jézus idejében a héber már holt nyelv volt. Már az ÓT egyes részei is (Esr, Jr, Dn néhány része) arámul maradtak ránk, és az ÚT is sok arám idézetet tartalmaz (Mc 5:41; 15:34. R 8:15. I K 16:22). (Is 7:8.) - ARC (páne - pe-nun-he). Az ÓT-i korban a nők arcát fátyol fedte, még a vőlegény is csak az esküvő után láthatta meg felesége arcát. Isten arcára tekinteni egyenlő volt a halállal (Ex 33:20). Isten arcát majd csak az idők teljességében fogják látni azok, akik szolgálnak neki (Ap 22:4). (Hi 9:24.) - ARIÉL (ariél - alef-res-jod-alef-lámed = Isten oroszlána). Eredeti jelentése: az oltár tűztere (Ez 43:15,16). Pars pro toto értelemben maga az oltár, vagyis az áldozati kultusz központja: Jeruzsálem. (Is 29:1.) - ARNÓN (arnón - alef-res-nun-vav-nun). A móábi hegyek között eredő patak, amely mély völgyet vájva ömlik bele a Holt-tengerbe. Ésaiás említi az Arnón gázlóit (Is 16:2). Állandó vizű patak, amely gyakran szerepelt határfolyóként az emóriak és a móábiak között (Nu 21:13), majd a honfoglalás után Rúben törzse és Móáb között (Dt 3:16). (Is 16:2.) - ARÓÉR (aróér - ain-res-vav-ainres). Az Arnón patak mellett fekvő város Gád törzse területén (Nu 32:34). A honfoglaláskor Rúben kapta örökségül (Jos 13:16). Amikor Dávid elrendelte a népszámlálást, itt táborozott Jóáb (II Sm 24:5). Amikor Hazáél, Arám királya legyőzte Izraelt, Aróért is elfoglalta (II Rg 10:34). (Is 17:2.) - ARPÁD ((arpád - alef-res-pe-dáleth). Város Szíriában. Szanhérib asszír király elpusztította Hamáttal együtt. Később mindkét várost Babilon is fenyegette (Jr 49:23). (Is 10:9.) - ARVAD (arvad - alef-res-vavdáleth). Sziget a föníciai tengerpart mentén. Népe kánaáni eredetű (Gn 10:18). Tírusz Arvad lakói közül toborozta evezőseit. (Ez 27:8.) - ASDÓD (asdód - alef-sin-dáleth-vav-dáleth = erősség). Város a Földközi-tenger partvidékén. Egyike az öt fontos filiszteus városnak (Jos 13:3). A filiszteusok Dágonkultuszának a központja. A honfoglalás előtt anákok lakták (Jos 11:22). A földosztáskor Júda törzsének jutott osztályrészül (Jos 15:47), de valójában sohasem tudta birtokba venni (Jos 1:19), bár Uzziás lerombolta a város falait, amint azt Ámós megjövendölte. Végül az asszírok foglalták el (Is 20:1). A hazatérés után az asdódiak is akadályozták Jeruzsálem újjáépítését (Neh 4:1). A Makkabeusok jórészt elpusztították a várost (I Mkk 4:15). Fülöp apostol itt hirdette az Igét (Act 8:40). Eusebius szerint később püspöki székhely lett. A régi város romjaitól kissé távolabb ma Esdud nevű jelentéktelen település található. (Am 1:8.) - ASKELÓN (askölón - alef-sin-kóf-lámed-vav-nun). Az öt filiszteus város egyike a Földközi-tenger partján. Már a XVIII. században lakott település volt. A filiszteusok a XII. század táján telepedtek itt le. Izrael erre a területre is igényt tartott, de nem tudta elfoglalni (Jos 13:3). A bírák korában átmenetileg sikerült bevenni a várost, de tartósan nem maradt Júda fennhatósága alatt (Jdc 1:18; 14:19). Izrael-ellenes magatartásáért a próféták többször hirdettek ellene ítéletet (Jr 25:20). Még a Makkabeusok és az asszírok támadását is sikerült kivédenie. Nagy Heródes szülővárosa, aki pompás épületekkel gazdagította. (Am 1:8.) - ASKENÁZ (askönáz - alef-sinkaf-nun-zain). Jáfet leszármazottja (Gn 10:2,3). A tőle származó nép a Fekete-tenger északi partján élt. Jeremiás Ararát és Minni országaival együtt Babilónia elleni küzdelemre szólította fel. (Jr 51:27.) ASSÚR (assúr - alef-sin-vav-res = boldog). Az asszírok bálványistene, valamint Asszíria fővárosa. Gyakran magát a népet is így hívták (Gn 10:11). Nu 24:22.) - ASSZÍRIA (assúr - alef-sin-vav-res). A sémi eredetű asszírok a Tigris-folyó két partján alapították meg államukat. Királyaik: III. Tiglat-Pilészer, V. Salmanesszer, II. Szargon és Szanhérib terjeszkedő politikájának Izrael is áldozatul esett (II Rg 18:13-19,37). (Ez 31:8.) - ASSZONY (issá - alef-sin-he). A férfi segítőtársa (Gn 2:18). Az asszonynak az volt elsőrendű hivatása, hogy feleség és anya legyen. Az asszonyok fontos szerepet játszottak Izrael történetében, mint például Mirjám (Ex 15:21), Debóra (Jdc 4:4), Hulda (II Rg 22:14). Mózes törvénye védte az asszonyokat (Dt 24:1), és Jézus is megértést tanúsított irántuk (L 8:38-22). Az ÚTben a legmegbecsültebb asszony Jézus édesanyja, Mária, a Jézushoz legjobban ragaszkodó asszony a magdalai Mária, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki, de bensőséges viszonyban volt a két betániai nővérrel, Máriával és Mártával is (L 1:28; 8:2; 10:38-44), és egy samáriai asszonnyal is szívesen elbeszélgetett (J 4:7). Keresztje alatt is sok asszony volt (Mt 27:55,56). Az első keresztyén gyülekezetekben asszonyok is szolgáltak, és az apostoloknak is voltak női munkatársaik. Pál Filippiben az összegyűlt asszonyoknak prédikált. Az első európai megkeresztelt egy tiatírai bíborárus asszony volt (Act 16:13,15). A Biblia rokonszenvvel említi Timóteus hívő nagyanyját, Lóiszt és anyját, Eunikét, valamint Máriát, Márk édesanyját, aki házát bocsátotta Jézus és tanítványai rendelkezésére, továbbá a gyülekezetben különleges szolgálatokat végző Priszcillát (Act 12:12; 18:18). Az ÚT-i

365 levelekben gyakran olvashatunk az asszonyoknak a gyülekezetben végzett szolgálatairól (R 16:17). (Hi 15:14.) - ASZTAL (trapeza). A családi házakban étkezésre használták (L 16:21). A szentsátorban és a templomban különféle asztalok álltak. Az első gyülekezetekben voltak, akiknek az asztalok körüli szolgálat volt a feladatuk. Ők osztották szét az élelmet a vacsoránál (Ac 6:2,3). A református templomokban az asztal körüli szolgálat leginkább az úrvacsoraosztást jelenti- ÚT-i görög neve a tetra peza (négylábú) összevonásából jött létre. A legrégebbi időkben csak az előkelők házában volt asztal (Jdc 1:76). A templomban aranyozott asztalra tették a szentkenyere3ket, amelyeket csak a papok ehettek meg (Mc 2:216). Jézus korában már általánosabb volt az asztal használata (L 7:36). A családi asztal a család közösségi életének a kifejezője (Ps 128:3). Heródes templomában pénzváltó asztalok álltak, természetesen csak a pogányok számára kijelölt udvarban (J 2:15). (R 11:9.) - ATYA (áb - alefbéth). Jelenthet közvetlen férfielődöt (Gn 42:13), szellemi elődöt (J 8:44), és jelentheti a teremtő Istent. A Biblia Istent a világosság atyjának nevezi (Jc 1:17). Isten Jézus atyja, nem testi, hanem lelki értelemben (L 1:32). Régies szövegekben egyszerűen az „apa” helyett is állhat. (Hi 15:18.) - ATYAFI (áh - alef-he). A testvér régies megnevezése. (Hi 22:6.) ÁBRAHÁM (abráhám - alef-béth-res-he-mem = nagy nép atyja). A választott nép ősatyja. Elvándorolt Úr-Kaszdimból, és Háránon keresztül ért a Jordán völgyébe (Gn 11:31; 15:7). Az éhínség idején Egyiptomban tartózkodott, később visszatért Hebronba. Előbb az ágyasától, majd a feleségétől született fia: Izrael és Izsák (Gn 16:1-3; 21:2), ami máig tartó ellenségeskedés forrása lett. Hebronban temették el a Makpéla-barlangba (Gn 2:8,9). Életkorát és idejét nehéz meghatározni, mert akkor még a juhtenyésztők időszámítását használták. A Biblai 175 évben jelöli meg életkorát, amely mai időszámításunk szerint 87 év körül lehetett, nagyjából 1990 és 1815 között. (Is 51:2.) - ÁDÁM (ádám alef-dáleth-mem = ember). Az emberiség ősatyja. Nem tulajdonnév. „Megteremtette Isten az embert” (háádám). Tulajdonnév előtt nem áll névelő. Ádám tehát az emberi faj prototípusa a Bibliában. Isten az embert a föld anyagából (adámá - alef-dáleth-mem-he) teremtette, és saját lelkét (rúah - res-khéth) lehelte bele. Gondoskodott számára élelemről és élettársról (Gn 1:27; 2:16,18). A kertben csupán a tudás fájától tiltotta el, de az ember elbukott a kísértésben, és evett a tiltott fáról. Ennek következtében el kellett hagynia a kertet (Gn 2:17; 3:6,23). Az őstörténeten kívül az ÓT csak egyszer említi még Ádámot mint az emberiség atyját (I Chr 1:1). Az ÚT három helyen utal rá ilyen értelemben (L 3:38. Act 17:26. Jd 14). Ezen a földön Ádám képét viseljük, aki földből való, a mennyben pedig majd Krisztus képét, aki a mennyből való (I K 15:45). (Hos 7:1.) - ÁG (böthók - béth-thav-vav-kaf). A fa felső, elágazó része, amely a lombkoronát tartja. Átvitt értelemben jelentheti egy nép ősatyját (Gn 49:22). Az ág letörése a pusztulást jelenti képes értelemben (Jr 11:16). Jézus útjába pálmaágakat terítettek, amikor virágvasárnap bevonult a jeruzsálemi templomba (Mc 11:8). Jóelnél nem faágról, hanem szőlővenyigéről van szó (Joel 1:17). (Ez 29:3.) - ÁGY (jácúa - jod-cáde-vav-ain = fekvőhely). A nincsteleneknek és a koldusoknak egy földre terített gyékény vagy maga a felsőruhájuk volt az ágyuk, amelyet naplemente után nem volt szabad zálogban tartani (Ex 22:25). Utazás közben még a kevésbé szegények is egyszerűen a földön aludtak (Gn 28:11). Így aludt a földön Sisera is a sátorban, amikor Jáél megölte (Jdc 4:18,21). Még az ÚT-i korban ez volt a helyzet (J 5:9). A mai ember számára megtévesztő az ilyen gyékényt ágynak fordítani. Egyiptomban és Mezopotámiában már hosszú ideje ismerték az ágyat (Ex 7:28). A nagyon szegények kivételével Izraelben is ágyban aludtak (I Rg 17:19). A királyok az aranyból vagy ezüstből készített ágyakat is megengedhették maguknak (Esth 1:6). Ógnak, Básán királyának az ágya bazaltkőből készült (Dt 3:11). Betegek hordozásához könnyű ágyakat (hordágyakat) használtak (Mt 9:2). (Hi 17:13.) - ÁKIS (ákís - alef-kaf-jod-ain = kígyóvarázsló). Gát filiszteus város fejedelme. Hozzá menekült Dávid Saul üldözése elől (I Sm 27:1,2). (I Sm 29:6.) ÁKÓR-VÖLGY (ákór - ain-kaf-vav-res = szerencsétlenség). Júda és Benjámin területének a határán fekvő völgy (Jos 15:7). Itt köveztette meg Józsué Ákórt, mert lopott az Úrnak szánt zsákmányból (Jos 7:24,25). (Is 65:10.) - ÁLDÁS (böráká - béth-res-kaf-he). Üdvözítő erő közvetítése kimondott szóval. A teremtés ötödik napján Isten megáldotta a megteremtett előlényeket. A hetedik napot is megáldotta (Gn 1:22; 2:3), elkülönítve ezzel a többi naptól. Melkisédek megáldotta Ábrahámot. Az emberi áldások között nagy jelentőségű volt az elsőszülötti áldás. Jákób valamennyi fiát megáldotta (Gn 14:18-20; 27:33; 49:28). Áron pap megáldotta a népet (Lv 9:22). Bálám próféta megáldotta Izraelt (Nu 23:20). Dávid zsoltárában kérte népére Isten áldását. Istent áldani azt jelenti: dicsőíteni, magasztalni őt (Ps 3:9; 16:7). Zakariás pap áldotta Istent fia születéséért, az agg Simeon pedig azért, hogy megláthatta a megígért Messiást (L 1:64; 2:28). Az emberiségnek ígért áldás Jézusban jött el a földre (Act 3:25), zsidókra és pogányokra egyaránt (G 3:8). A virágvasárnapi zarándokok Dávid fiaként áldották Jézust (Mt 21:9). Mária is áldott, mert vállalta a Megváltó világra hozatalát (L 1:42). Jézus a gyermekeket is megáldotta (Mc 10:16), és arra tanított, hogy ellenségeinket is áldanunk kell (L 6:28). (Hi 29:13.) ÁLDOTT (bárúk -béth-res-vav-kaf). Olyan személy, aki üdvösséget szerző erőket nyert. Áldott az Úr, aki népét megmentette (Ex 18:10), aki nem hagyja támasz nélkül az özvegyet (Rth 4:14), aki bölcs fiat adott Dávidnak (I Rg 5:21), aki gazdagságot ad (Zch 11:5), aki váltságot szerez népének (L 1:68), aki

366 megvigasztal (II K 1:3). Áldott az az ember, akihez eljut Isten áldása (Gn 12:3), aki áldja Istent (Nu 24:9), aki bízik az Úrban (Jr 17:7), aki az Úr nevében jön (Mc 11:9), aki testében hordozta a Megváltót (L 1:42),. Áldott minden, ami engedelmeskedik Istennek (Dt 28:3-6). (Is 65:23.) - ÁLDOZAT (zebah zain-béth-khéth). Célja: Isten jóindulatának a megnyerése. Minden vallási kultuszban megtalálható. A jeruzsálemi templom felépítése előtt a szentsátorban áldoztak, az ősatyák korában pedig maguk a családfők mutattak be áldozatot. A templom lerombolása után nem áldoznak többé a zsidók. Az áldozatnak többféle formáját írta elő Mózes törvénye: bűnért való áldozat, szándékos és nem szándékos vétkezés esetén, jóvátételi áldozat, égő áldozat, ételáldozat, felavatási áldozat, vétekáldozat, békeáldozat (Lv 4:22,23; 5; 6:1-23; 7:11-21), italáldozat (Ex 22:40). A leggyakrabban juhokat és kosokat áldoztak, de a gazdagabbak áldoztak bikákat, tulkokat (I Sm 1:24), a szegényebbek pedig galambokat (L 2:24) is. Valamennyi ÓT-i áldozat lényege a bűnökért való engesztelés, és mint ilyen Krisztus golgotai áldozatára mutat (H 9:11-14). (Hos 6:6.) ÁLDOZÓHALOM (bámá - béth-mem-he). Az Izrael körül élő népek általában egy, a környezetből kiemelkedő magaslatot rendeztek be kultuszhelynek (Jr 48:35). Salamon az Olajfák-hegyén épített áldozóhalmot feleségei idegen isteneinek (I Rg 11:7). A természetes halmokon kívül némely magaslatot áldozati építményekkel is elláttak (I Rg 13:32). Eleinte Izrael is használt áldozóhalmokat azért, hogy biztosítsa a központi kultuszhelytől távol élők folyamatos vallásos életét. Illés még jóval a templom megépítése után is említ ilyen áldozóhalmon álló oltárt (I Rg 19:10). Ugyanakkor ezeken az áldozóhalmokon keresztül könnyen beszivárgott a helyi Baal-kultusz Izraelbe (I Rg 15:14). (Am 7:9.) ÁLLAT (böhémá - béth-he-mem-he = szarvasmarha, barom). Vannak növényevő, húsevő és mindenevő állatok. A legtöbbjük képes helyet változtatni. A teremtéstörténet ekképpen osztályozza az állatokat: szárazföldi állatok, madarak, vízi állatok, csúszómászók. Vannak tiszta (ehető) és tisztátalan (nem ehető) állatok (Lv 11:46,47). Isten az ötödik napon teremtette a vízi állatokat és a madarakat, a hatodik napon pedig a szárazföldi állatokat. A teremtéstörténet leírásában egy nap (jóm - jod-vavmem) természetesen évmilliókat jelent, a teremtés folyamata viszont csodálatosan megegyezik a tudományos eredményekkel. Isten az embernek adta az állatok feletti uralmat. Az állatok között nincs az emberhez illő társ (Gn 1:21,25,28; 2:20), ezért Isten halálbüntetés terhe mellett megtiltotta az állatokkal való nemi közösülést (Lv18:23). Ha az ember megfeledkezik Istentől kapott méltóságáról, akkor az állatokhoz lesz hasonlóvá (Dn 4:22). Az ember teljes lelki összeomlását jelenti, ha Isten helyett állatokat imád (R 1:23.) (HI 18:3.) - ÁLNOK (avvál - ain-vav-lámed). Az álnok ember nem hosszú életű (Ps 55:24). „A vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.” Az álnok ember kezéből Isten szabadíthat meg (Ps 5:7; 71:4). (Hi 18:21.) - ÁLNOKSÁG (áven - alef-vav-nun = hitványság, alávalóság). Csalárd, alattomos magatartás, amely rosszindulatúan irányul valaki ellen (Dn 8:25). Gyakran beszéd formájában valósul meg (Jr 9:7). Istenben (Hi 34:10) és Krisztusban (I P 2:28) nincs álnokság. Az álnok ember nem hosszú életű (Ps 55:24). „Aki álnokságot vet, bajt arat” (Prv 22:8). „Aki szeretne örülni az életnek,” annak kerülnie kell az álnokságot (I P 3:10). „A vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.” Az álnok ember kezéből Isten szabadíthat meg (Ps 5:7; 71:4). Jézus felismerte a főpapok és az írástudók álnokságát (L 20:23). (Hi 11:11.) - ÁLOM (halóm - khéth-lámed-vav-mem). Az alvás állapotában átélt élmény. Isten gyakran jelentett meg elkövetkező eseményeket álomban az embereknek (Mt 2:13). Voltak, akik meg tudták magyarázni az álmokat (Gn 41:12). Isten adhat kijelentést álomban magánszemélyeknek (Hi 4:12), akár még pogányoknak is (Dn 2:4), de legfontosabb kijelentései népe számára hangzottak el, így például Izrael egész közösségének ígérte az álomlátás ajándékát (Joel 3:1). Bár az ÚT-ben is több helyen olvashatunk álomban adott kijelentésről (Mt 1:20), az ÚT-ben Isten Jézus Krisztus által adta a legtökéletesebb kijelentést (H 1:13). Miután „az Ige testté lett”, nincs szükség tovább közvetítő álmokra és személyekre, attól kezdve már maga Jézus az út az Atyához (J 1:14; 14:6). (Zch 10:2.) - ÁMEN (ámén - alef-mem-nun - ámén). Általános jelentése: Úgy legyen! (Jr 28:6.) Feladata egeyes kijelentések megerősítése, doxológia az imádság végén (Ps 106:48). Jánosnál olyan formában is előfordul, hogy Jézus ezzel kezdi tanítását, mintegy előre nyomatékosan felhíja a figyelmet következő mondataira (J 5:19). Kivételesen Isten neveként is szerepel (űAp 3:14). Ma a keresztyének liturgikus szövegek lezárására használják. (Ap 5:14.) - ÁMÓS (ámósz - ain-mem-vav-szamek). Ismeretlen családból származó tekoai pásztor. Magányos próféta volt, nem tartozott egyik prófétai körbe sem (Am 9:14). Két évvel a földrengés (Zch 14:5) előtt kezdett prófétálni. Uzijjá júdai és II. Jeroboám izraeli király uralkodása alatt működött. Említ beszédében egy napfogyatkozást. Izrael ebben az időben élte virágkorát. Fellendült a gazdasági élet, de ez a jólét komoly vallási elhajlást és súlyos társadalmi bajokat eredményezett. Ámós ezek ellen lépett fel. Az északi országrészben prófétált, nagyrészt Bételben, ahol még I. Jeroboám király aranyborjút állíttatott fel (I Rg 12:29). Beszédeiből már Hóseás (Am 4:4 - Hos 4:15) és Ésaiás (Am 8:9 - Is 13:10) is idéz. (Am 1:1.) - ÁPISZ (abbír - alef-béth-jod-res = a hatalom gyakorlója). Az ókori Egyiptomban Ptah isten nófi (Memfisz) templomában tartott és imádott szent bika, a termékenység istene. Kultusza Kr. e. 700 után vált különösebben ismertté. A görög kultúra terjedésével Ozirisszel

367 azonosították. Az ÓT-ben egyetlen helyen fordul elő, de nincs megnevezve, csak Egyiptom hatalmas istenének mondja gúnyosan Jeremiás. (Jr 46:15.) - ÁR (áradat - száfíah - szamek-pe-jod-khéth = felhőszakadás). Az a folyamat, amikor a folyók kilépnek medrükből. Egyiptomban a Nílus évenként árad, ami ott a bő termés feltétele (Am 8:8). A Jordán éppen akkor áradt, amikor Józsué serege átkelt rajta (Jos 3:16). Amikor a gonoszság elhatalmasodott a földön, a víz egyre áradt, és mindent elpusztított (Gn 7:18). Átvitt értelemben a veszedelem úgy veszi körül az embert, mint az áradat (II Sm 22:5). Jézus példázatában a fövenyre épített házat elmossa az áradat (Mt 7:26,27). „Az Úr trónol az áradat felett” (Ps 29:10), és Istennek van hatalma arra, hogy kiárassza ránk kegyelmét (II K 9:8). (Hi 14:19.) - ÁRADAT (sétef - sin-téth-pe). Az a folyamat, amikor a folyók kilépnek medrükből. Egyiptomban a Nílus évenként árad, ami ott a bő termés feltétele (Am 8:8). A Jordán éppen akkor áradt, amikor Józsué serege átkelt rajta (Jos 3:16). Amikor a gonoszság elhatalmasodott a földön, a víz egyre áradt, és mindent elpusztított (Gn 7:18). Átvitt értelemben a veszedelem úgy veszi körül az embert, mint az áradat (II Sm 22:5). Jézus példázatában a fövenyre épített házat elmossa az áradat (Mt 7:26,27). „Az Úr trónol az áradat felett” (Ps 29:10), és Istennek van hatalma arra, hogy kiárassza ránk kegyelmét (II K 9:8). (Nah 1:8.) - ÁR-MÓÁB (ár - ain-res = ellenség). Vidék Móáb földjén. (Nu 21:28.) - ÁRNY (röfíim - res-pe-alef-jod-mem = a holtak hazájának lakói). Az árnyék rövidebb formája, de ebben a rövid formában szellemeket is jelenthet, például a seolban lakozókat, mint Jóbnál. (Hi 26:5.) - ÁRNYÉK (cél - cáde-lámed). Át nem látszó tárgyak mögött képződő homályos terület. Átvitt értelemben az élet mulandóságát jelképezi (Ps 102:12), de jelenthet hiábavaló életet (Eccl 6:14) és tehetetlenséget is (Ps 109:23. Jó értelemben védelmet jelent (Jdc 9:15), ugyanakkor halálos veszedelem érzékeltetésére is használja a Biblia. A Mindenható árnyékában pihenni a legbiztonságosabb állapot (Ps 23:4; 91:1), mert Isten oltalma olyan, „mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön” (Is 32:2). Az ÓT-i ünnepek csak árnyékai az eljövendő Messiásnak (Kol 2:17). (Ez 31:6.) - ÁRON (aharon - alef-he-res-nun = hegyi lakos). Mózes bátyja. Három évvel volt idősebb nála (Ex 6:20; 7:7). Mózes vele együtt jelent meg a fáraó előtt, hogy a nép elbocsátását követelje. Amikor Mózes sokáig a Színai-hegyen maradt, a nép kívánságára egy borjú alakú, arannyal bevont bálványt készített (Ex 7:1; 32:1,6). Őt rendelte Isten a nép első főpapjául (Ex 28:1). A pusztai vándorlás idején a Hór-hegyen halt meg. (Mch 6:4.) (Ex 28:1). - ÁRTATLAN (nákí - nun-kóf-jod). Ártatlan az, aki nem követett el bűnt. Az ártatlan ember gyakran veszélynek van kitéve (Ps 10:8), mert a gonoszok összefognak ellene (Prv 1:11). A törvény védi az ártatlanokat (Ex 23:7). Ha valaki nem hibás egy gyilkosságban, akkor megölése ártatlanul kiontott vér, amely meggyalázza az országot (Ps 106:38). A nem szándékos gyilkosokat védik a menedékvárosok. (Prv 6:17.) - ÁRU (maaráb - mem-ain-resbéth). Adás-vétel útján forgalomba kerülő termék. (Ez 27:27.) - ÁRVA (játhóm - jod-thav-vav-mem). Az ÓT-i törvények szerint az apa volt a család feje, és ha meghalt, gyermekei kiszolgáltatottak lettek, hacsak nem volt valaki, aki pártjukat fogja (Ex 22:21). Vagyonukat egyszerűen elrabolták (Hi 24:3), földjüket elvették (Prv 23:10), sőt az is előfordult, hogy megölték őket (Ps 94:6). A bírákhoz is hiába fordultak jogorvoslatért (Is 1:3). Jakab szerint az árvákkal való törődés „tiszta és szeplőtlen kegyesség” (Jc 1:27). (Hi 22:9.) - ÁRVÍZ (maj - mem-jod = víz, víztömeg). A megduzzadt folyó vizet, amely a mederből kilépve elárasztja a környező területeket. Lehet lassan levonuló folyóár, de a legtöbb esetben pusztító áradat. (Hi 27:20.) - ÁSÉR (ásér - alef-sin-res = boldog). Jákób nyolcadik fia Lea szolgálójától, Zilpától (Gn 30:12,13).Törzsének északnyugaton volt a birtoka (Jos 19:24-31). (Gn 49:20.) - ÁSZÁF. A templomi énekesek őse (I Chr 25:1) - ÁTKOZOTT (kálá - kóf-lámed-he = megvetni). Itt inkább megvetett értelemben fordul elő. Megvetett az, akit magatartása miatt lenéznek, gyűlölnek, és kivetnek a társadalomból, akivel nem állnak szóba. Izraelben ilyennek tekintették a bálványimádókat. Náhum próféta Ninive bálványimádó lakosságát tekintette Izrael számára megvetett, lenézett, elkerülendő népnek. (Nah 1:14.) - ÁTOK (söbúá - sin-béth-vav-ain-he = eskü). Az átok olyan beszéd, amellyel valakinek rosszat kívánunk (Gn 3:14). A szülők megátkozását halállal büntette a törvény (Lv 20:9). Jézus megtiltotta az átkozódást, és Pál is erre figyelmeztette a rómaiakat (R 12:14). Az átok az áldás ellentéte (Dt 11:26). Isten áldása és átka védelmezi Ábrahám elhivatását (Gn 12:3). Isten áldása vagy átka élet és halál kérdése (Ps 37:22). A Biblia általában elítéli az átkozódást (Prv 30:10), de különösen a fejedelem megátkozását (Ex 22:27). Isten nevének átkozását megkövezéssel büntették (Lv 24:16). Az ÚT az átkot (katarnomaj) isteni előjogként fogja fel, ezért még az ellenség megátkozását is tiltja az embernek. A kereszthalál (fára történt felakasztás) átokkal kísért halálnem (Dt 21:22), ezért Jézus kereszthalála a törvény átkától szabadította meg az embert. A tévtanítók átok gyermekei (II P 2:14). Trito-Ésaiásnál nem átok, hanem eskü szerepel. Izrael fiai már csak akkor említik Isten nevét, ha esküdöznek, különben nem törődnek vele. (Is 65:15.) - ÁVEN VÖLGYE (biköath áven - béth-kóf-ain-thav alef-vav-nun). Egy völgy, ahol bálványimádás folyt. (Am 1:5.) BAAL (baal - béth-ain-lámed = úr). Kánaánban tisztelt pogány isten, akinek a tisztelete komolyan veszélyeztette Izrael vallását. (L. bővebben az I. kötetben!) Hos 2:10. - BAAL-HÁMON (baal-hámon - béth-ain-lámed - he-mem-nun = gazdagság ura). Közelebbről ismeretlen hely, ahol

368 Salamonnak szőlője volt. (Ct 8:11.) - BAAL-PEÓR (baal-pöór - béth-ain-lámed - pe-ain-vav-res). Kánaáni bálvány, amelyet főleg Midiánban és Móábban tiszteltek. A mulatozás és a szent paráznaság istene. Amikor Izrael is részt vett a kultuszában, huszonnégyezren haltak meg Isten ítélete következtében (Nu 25:1-9). Az ÚT-ben Pál is megemlíti (I K 10:8). (Hos 9:10.) - BABILON (bábel béth-béth-lámed). A Tigris és az Eufrátesz völgyének sík területét foglalja magában. Az itteni Úr városából származott Ábrahám. II. Nebukadneccar Júdát is száműzte Babilonba (II Rg 25:1-21), ahonnét egy részük csak 538-ban tudott hazatérni. (Jr 50:2.) - BABILÓNIA (bábel - béth-béth-lámed). A Tigris és az Eufrátesz völgyének sík területét foglalja magában. Az itteni Úr városából származott Ábrahám. II. Nebukadneccar Júdát is száműzte Babilóniába (II Rg 25:1-21), ahonnét egy részük csak 538-ban tudott hazatérni. (Ez 17:20.) - BAGOLY (kósz - kaf-vav-szamek = törpe kuvik - Strigiformes). Az egész világon elterjedt. A Biblia többféle baglyot említ (Is 34:11). - BAJ (seber - sin-béth-res = seb). Olyan állapot, amely veszélyezteti az ember életét. Az ÓT-ben gyakran előfordul. Az ember okozhatja magának a bajt, de a bajok legfőbb előidézője már akkor is a háború volt (I Sm 13:6). A baj félelemmel és nyugtalansággal tölti el (Gn 44:34), és megkeményíti (Dt 31:17) az embert. A bűnösök bajt hoznak magukra (Prv 12:21), a rosszakaratú emberek pedig másokra hoznak bajt (Ps 55:4). A baj lehet Isten büntetése (Neh 13:18), de az igaz embert is érheti baj, Isten azonban megmenti a benne bízókat minden bajból (Ps 34:20; 121:7). Ezért az Istenben bízó ember semmilyen bajtól sem fél (Ps 23:4). Az ÚT-ben kevesebb helyen fordul elő ez a szó. Jézus mindössze kétszer használja: „Elég minden napnak a maga baja” (Mt 6:34) és a vérfolyásos asszony meggyógyításakor (Mc 5:34). Ezenkívül előfordul még néhány helyen: „Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett” (Act 28:5). (Jr 8:11.) - BAK (attúd - ain-tav-vav-dáleth). Hím kecske. Húsát lehetett fogyasztani, azonkívül áldozati állatként is szerepelt (Lv 3:12). Átvitt értelemben rettenthetetlen bátorságot (Prv 30:31), elbizakodott vezetőket (Zch 10:3) és puzstító hatalmat (Dn 8:5) jelképez. (Dt 32:14.) - BALGA (ráá - res-ain-he = meggondolatlannak, szeleburdinak lenni). Gyermeteg, együgyű. A bolond enyhébb, inkább régies megnevezése. (Hi 6:3.) - BALGASÁG (ivveleth - jod-vav-lámed-thav). Az értelmes tájékozódás és magatartás hiánya. Jellemzője Isten akaratának a megvetése (Ps 14:1). Az ÓT-ben általában a bölcsességirodalomban fordul elő. Az ÚT-ben Jézus példázataiban találkozunk ezzel a kifejezéssel. Ő nagyon keményen ítéli meg a balgaságot, ami tragédiát is okozhat (Mt 25:1-13). Pál arról ír, hogy a keresztről való beszéd bolondság (balgaság) azoknak, akik elvesznek (I K 1:18). (Prv 15:2.) - BARÁT (rée - res-ain). Valakihez közel álló személy, aki nem a családhoz tartozik. Az itt szereplő héber szó inkább a felebarát - a másik ember - kifejezést fedi (Jr 6:21). Az ÓT szerint a másik embert - a felebarátot - is éppen úgy kell szeretnünk, mint magunkat (Lv 19:18). Ezt a mózesi törvényt Jézus is idézte (Mt 22:39), ami azt jelenti, hogy nemcsak azt az embert kell szeretnünk, akivel jó barátságban vagyunk, hanem mindenkit. A példázatbeli zsidó kereskedőnek például a samáriai utas nem volt barátja, de felebarátja volt (L 10:33). (Hi 12:4.) - BARÁZDA (telem - tav-lámed-mem). Az a hosszú mélyedés a szántóföldön, amelyet az eke vág a földbe, amikor megforgatja a talajt, valamint a szőlőtőkék közti hosszanti mélyedés. Ezenkívül barázdának nevezik még a bármilyen felületen húzódó bemélyedést. - (Hi 39:10.) - BARKÉL (baraköél - béth-dáletz-kaf-alef-lámed). Jób egyik barátjának, Elihúnak az apja. (Hi 32:6.) - BARLANG (möárá - mem-ain-res-he). Izraelben a mészkőhegyek tele voltak ezernyi barlanggal. Ezeket lakásnak (Gn 19:30), menedékhelynek (Jdc 8:2), éléskamrának, víztározónak vagy sírnak (J 11:38) használták. (I Sm 24:4.) - BATRABBÍM (bathrabbím - béth-thav - res-béth-jod-mem = forgalmas kapu vagy sokak lánya). Hesbón mellékneve vagy egyik kapuja. (Ct 7:5.) - BÁLÁK (bálák - béth-lámed-kóf = pusztító). Móáb királya. Megvesztegette a jövendőmondó Bálámot, hogy átkozza meg az országa határán álló izraeli sereget. Amikor ez a terve nem sikerült, a móábi nők bálványimádásra csábították Izrael fiait, amit Mózes keményen megtorolt (Nu 25:1-5). (Mch 6:5.) - BÁLÁM (bilöám - béth-lámed-ain-mem = zarándok). Észak-mezopotámiai jövendőmondó. A móábi király pénzzel rá akarta venni, hogy átkozza meg az országa határán álló izraeli sereget (Nu 22:17), de Isten útjába állt (II P 2:16), és Bálám Istennek engedelmeskedve átok helyett áldást mondott Izraelre. Az ÚT hozzá hasonlítja a pénzsóvár embereket (Jd 11). (Mch 6:5.) BÁLVÁNY (pászíl - pe-szamek-jod-lámed). A pogány népek valamilyen formában kiábrázolták isteneiket. Ezek vagy öntvények (masszáká), vagy faragott oszlopok (peszel) voltak. (Mch 1:7.) BÁLVÁNYIMÁDÁS (áven töráfím - alef-vav-nun tav-res-mem-jod-mem = házibálványok tisztelete). Kánaán lakói, valamint a szomszédos népek mind bálványimádók voltak. Ez igen nagy kísértést jelentett Izrael népe számára, hiszen Isten törvénye nagyon keményen tiltja mind Istennek bármilyen formában való kiábrázolását, mind Izrael Istenén kívül bármilyen más istennek az imádását (Ex 20:3,4). Istent ugyanis semmivel sem lehet kiábrázolni (Is 40:18). A pogány népek különböző anyagokból készítettek bálványokat: ezüstből, aranyból, fából, kőből. Az ősatyák korában általános szokásban volt a házibálványok vagy kisistenek imádása (Gn 31:19), akárcsak az ősmagyarok vallásában. Ilyen házibálványokról van szó Sámuel énekében, amiből az látszik, hogy még az ő idejében is kísértett ez a régi szokás. (I Sm 15:23.) - BÁNAT (laaná - lámed-ain-nun-he). Olyan

369 lelkiállapot, amelyben szomorúság vagy keserűség gyötri az embert. Bánkódni lehet valakinek az elvesztése miatt (Gn 42:38), de bánatot okozhat az ember önmagának vagy másoknak is (R 14:15). Bánkódhat a szülő gyermeke miatt (Prv 10:1), de Isten is bánkódhat miattunk (Ps 78:40). Jézus olyannyira bánkódott Lázár halála miatt, hogy „könnyekre fakadt” (J 11:35). Jézus vigasztalást ígért a bánkódóknak (Mt 5:4). A korintusi gyülekezet bánkódott Pál levele miatt (II K 7:8). A keresztyén ember úgy bánkódik, hogy ugyanakkor örvendezik is (II K 6:10), és kötelessége megvigasztalni a bánkódókat (II K 1:4.) (Thr 3:15.) - BÁNTÓ (ámál - ain-mem-lámed = szörnyű, elvetemült hajlamű). Beszédre vonatkozóan: sértő szándékkal mondott kijelentés. Az ÚT-ben a kopúsz parekejn kifejezés felel meg neki: „Ne zavarj!”, ne zaklasson (L 11:7; 18:5). (Prv 24:2.) - BÁRÁK (bárák - béth-res-kóf = villám). Sisera legyőzője. (Jdc 5:12. - BÁRÁNY (sze - szin-he). Étkezésre (Am 6:4) és áldozati állatként (Gn 22:7) is használták. Húsa a pásztorok főtápláléka volt. A páskavacsora elmaradhatatlan kelléke volt a bárányhús (Ex 12:3). Ésaiás (Babilonban) az Úr szenvedő szolgáját bárányhoz hasonlította (Is 53:6,7). Jeremiás önmagát hasonlította vágóhídra hurcolt bárányhoz. Jézus mint Isten báránya áldozata fel magát a világ bűnéért. Mennybemenetele előtt Péternek ezt a megbízást adta: „Legeltesd az én bárányaimat!” (J 1:29; 21:15.) János a Mennyei jelenésekben báránynak nevezi Jézust (Ap 5:11). (Is 43:23.) - BÁSÁN - (básán - béth-sin-nun = termékeny). Termékeny fennsík a Genezáretitótól keletre. A honfoglaláskor Manasse törzsének a birtoka lett. Gazdag legelőiről volt híres (Ez 39:18).Tölgyfáit messze földön ismerték (Ez 27:6). (Mch 7:14.) - BÁSTYA (pinná - pe-nun-he). A várfalból kiálló, kerek vagy sokszög alakú építmény, amely a fal oldalozó védelmét szolgálja. Átvitt értelemben valakinek vagy valaminek a védelmezője. A héber nyelvben a kiszögellés, illetve a sarok jelentésű szó felel meg neki. (Zph 1:16.) - BÁTOR (gibbór - gimel-béth-vav-res = hős). Olyan ember, aki kritikus helyzetekben sem fél. Általában az erőfölény tudata teszi bátorrá az embert (II K 12:10). Jézus jelenlétével bátorította tanítványait (Mt 14:27). A keresztyén ember legfőbb bátorsága, hogy Krisztus legyőzte a világot (J 16:33), és állandóan velünk van, ezért nincs okunk félni (H 13:6). Pál Istentől kapott bátorságot az evangélium hirdetésére (I Th 2:2). (Am 2:16.) - BECSÜLETES (nákóah nun-kaf-vav-khéth = egyenes járású, tiszta, világos). Olyan ember, aki mindig helyesen cselekszik, a törvény szerint jár el, megtartja szavát, nem okoz kárt a másik embernek, akiben meg lehet bízni. (Hi 23:7.) - BEÉR-ÉLIM (böér-élím - béth-alef-res--alef-jod-lámed-jod-mem = Élim kútja). Helység Móábban. (Is 15:8.) - BEÉRSEBA (böér seba - béth-alef-res sin-béth-ain). Város a déli országban. Itt kötött szövetséget Ábrahám és Abimelek. Izsák később Sibának (hét kút) nevezte el (böér = kút - seba = eskü -- siböá - sin-béth-ain-he = hét) a várost (Gn 21:31; 26:33). Itt bocsátotta útra Ábrahám Hágárt, itt imádkozott Istenhez, és ide érkezett vissza arról az útról, amelyen kész lett volna feláldozni Izsákot. Itt jelent meg Izsáknak álmában Isten, aminek emlékére oltárt épített (Gn 21:14,33; 22:19; 26:22), amelyhez még Ámós korában is ragaszkodtak (Am 7:9). Innen indult el Jákób Háránba, és itt mutatott be áldozatot Istennek, amikor Egyiptomba ment (Gn 28:10; 46:1). A honfoglalás után Simeon birtoka lett (Jos 19.2). Ezen a helyen bíráskodtak Sámuel fiai (I Sm 8:2). A menekülő Illés innen ment tovább Hórebig (I Rg 19:3). Az egyesült ország két végpontja Dán és Beérseba volt (Jdc 20:1). (Am 5:5.) BEHEMÓT (bahamóth - béth-he-mem-vav-thav). Lefordítatlan szó, valószínűleg vízilovat jelent, legalábbis a magyar fordítás Jób könyvében ezzel a szóval jelöli (Hi 40:15). A szó a báham - béth-hemem = némának lenni gyökből származik. Belőle ered az állatok általános megnevezése: böhémá béth-he-mem-he. Ésaiásnál Dél Behemótja Egyiptomra vonatkozik. Az itt szereplő szöveg: tehetetlen szörnyeteg viszont nem fedi a víziló fogalmát, azt nem szoktuk szörnyetegnek nevezni. (Is 30:6.) BEJÁRAT (mábó - mem-béth-vav-alef). Kapu, ajtó, valamilyen nyílás a falon, a kerítésen. (Prv 8:3.) BEN-HADAD (ben-hadad - béth-nun - he-dáleth-dáleth). Több szíriai király neve, akinek Damaszkuszban pompás palotái voltak.(Am 1:4.) - BENJÁMIN (binjámín - béth-nun-jod-mem-jod-nun = szerencse fia). Jákób legkisebb fia, akinek a szülésébe Ráhel belehalt (Gn 35:16-19). Törzse létszámban kicsi, de annál harciasabb volt. Benjámin törzséből származott Saul király (I Sm 9:1,2), és Benjámin földjén született Jeremiás próféta (Jr 1:1), valamint Mardokaj, Eszter babiloni királynő nagybátyja (Esth 2:5), és ebből a törzsből származott Pál apostol (R 11:1). (Hos 5:8.) - BENSŐ (kiljá kaf-lámed-jod-he). A Példabeszédekben „lélek” értelemben fordul elő. (Prv 23:16.) - BEOR (böor béth-ain-res = égő fáklya). Bálám apja (Nu 22:5). (Mch 6:5.) - BESZÉD (émer - alef-mem-res). Istenhez beszéden - az Igén - keresztül juthat el a hívő ember. A beszédnek fortos szerepe van a hit ébresztésében és fenntartásában (R 10:1). Amikor a reformáció az istentisztelet középpontjába állította a Szentírás magyarázatát, kezdetét vette az a folyamat, hogy az egyház a Krisztusról szóló beszédet az eredeti nyelvi esemény fényében akarta látni. A beszéd elemei az értelemhordozók. (Hi 8:2.) - BETEG (davváj - dáleth-vav-jod = elöregedett). A Bibliában különféle betegségekről olvashatunk, amelyek közül a legtöbbet ma is ismerjük. Bőrbetegség szép számmal volt abban az időben. Ezek között voltak gyógyíthatók, de gyógyíthatatlanok is. A legveszélyesebb gyógyíthatatlan betegség a lepra volt (Ex 4:6). Ugyancsak súlyos bőrbetegség volt a himlő (valószínűleg ebben szenvedett Jób (Hi 2:7); ez még a Kr. u. XVIII. században is szedte áldozatait Európában). Ugyancsak

370 súlyos betegség volt a lépfene (Ex 9.3), a rühesség (Dt 28:27). Voltak enyhe bőrbetegségek is, mint a különféle gyulladások (Lv 22:22) és kelevények (II Rg 20:7). - A bőrbetegségek mellett, amelyek a leglátványosabbak voltak, előfordultak belgyógyászati esetek is, mint a pestis (I Sm 5:9), a különféle sorvadások (Lv 26:16), a tuberkolózis, a tífusz, a malária (Dt 28:24), a hasmenés és a vérhas (Dt 28:8). Ezenkívül voltak Izraelben különféle férgek okozta betegségek (Act 12:23). Gyakori volt a kígyómarás (Nu 21:6), és nagyon gyakoriak voltak a szembetegségek, aminek a higiénia teljes hiánya, valamint a levegőben szálló homok és por volt az elsődleges oka. Voltak járványos szembetegségek (II Rg 6:18), és sok volt a születése óta vak ember (J 9:1). A ma is ismert betegségek közül sok már Jézus korában is megtalálható volt Izraelben, például az idült vérfolyás (L 8:43,44), a különböző rákbetegségek (II T 2:1), a vízkórság (L 14:2), a süketnémaság (L 1:20), a testi fogyatékosságok (Lv 21:20) és a bénaság (Mt 9.2). (Jr 8:18.) - BETEGSÉG. Ismert dallam, zsoltárt énekeltek rá (Ps 88:1). - BETLEHEM (béth-lehem - béth-jod-thav - lámed-khéth-mem = kenyér háza). Nevét onnan kapta, hogy a terméketlen júdai pusztában Betlehem környéke feltűnően termékeny volt. A környék tájegységének Efrata a neve (Rth 1:2). A város egy 777 m magas dombon épült. Ráhel a Betlehembe vezető úton halt meg gyermekszülésben (Gn 35:16). Ide tért haza anyósával a móábi Ruth (Rth 1:19), aki Jézus ősanyja lett. Sámuel itt kente fel Dávidot (I Sm 16:13). Roboám júdai király erődítménnyé építtette ki Betlehemet (II Chr 11:6). A fogságból betlehemiek is tértek haza (Neh 7:26). Mikeás jövendölése szerint innét származik a Messiás (Mch 5:2). Betlehemben született Jézus (L 2:4). Ma több mint tízezer lakosú palesztin város. Nagy Konstantin császár templomot építtetett itt, amely ma is áll. (Mch 5:1.) - BETSABÉ. A hettita Uriás (II Sm 13:39) felesége, akit Dávid megöletett, hogy Betsabét feleségül vehesse. A tőle született Salamon lett Dávid utóda (II Sm 11:1-27; 12:24). Jézus nemzetségtáblázatában is szerepel (Mt 1:6). - BÉKA (cofardéa - cáde-pe-res-dáleth-ain). Mózes (~*1350) törvénye szerint tisztátalan állat (Lv 11:10,11). A tízcsapáson kívül (Ex 7:27) csak a zsoltárokban fordul elő, de itt is a tízcsapásra való utalással. - BÉKE (ejréné = béke, jólét, boldogság). Jelentheti két fél - két ember, két nép, Isten és ember - rendezett viszonyát. az ÓT-i korban általános köszönési forma volt: sálóm (sin-lámed-vav-mem) - ejréné hymín (Jos 6:23. J 20:21). A világban Krisztus valósította meg a békét (J 6:33), „aki van, aki volt, és aki eljövendő” (Ap 1:4). (Mt 5:9.) BÉKESSÉG (sálóm - sin-lámed-vav-mem = jólét, boldogság, béke). Jelentheti két fél - két ember, két nép, Isten és ember - rendezett viszonyát. Az ÓT-i korban általános köszönési forma volt - Izraelben ma is az -, de Jézus is használta: „Békesség nektek!” (Ejréné hymín - J 20:21). A világban Krisztus valósította meg a békességet (J 6:33), „aki van, aki volt, és aki eljövendő” (Ap 1:4). (Is 48:22.) BÉKÉS (sálém - sin-lámed-mem (pi) = helyreállítani - nává - nun-vav-he = csendben lenni - náve = békés, nyugodt otthon- sillam növath = helyreállítja (visszaadja) a békés (nyugodt) otthont). Békés otthont ad, pontosabban: a feldúlt békés otthont helyreállítja. (Hi 8:6.) - BÉKLYÓ (szad - szamekdáleth). Olyan kötél vagy lánc, amellyel a legelésző ló első lábait egymáshoz kötik, hogy ne tudjon elfutni. (Hi 33:11.) - BÉL (bél - béth-lámed). Marduk méltóságjelző címe: úr (Is 40:1). A sumérok idejében Enlilt illette meg ez a cím, de miután Hammurabi idejében Babilon lett Mezopotámia politikai központja, Mardukot tisztelték világteremtő úrként. Tiszteletének helye a babiloni Ezágila templom és a hétemeletű Etamananki. (Is 46:1.) - BÉR (ethnan - alef-thav-nun-nun). Elvégzett munkáért járó fizetség (Gn 29:15), valamilyen szolgáltatás ellenértéke (Jon 1:3). Gyakran nem pénz, hanem természetbeni szolgáltatás volt (Gn 29:20). A bérnek az az alapja, hogy „méltó a munkás a maga bérére” (I T 5:18). Arra azonban vigyázni kell, hogy a gyülekezet szolgái ne nyerészkedésből végezzék szolgálatukat, „hanem készségesen” (I P 5:2). (Hos 9:1.) - BÉT-AFRA (béth-afrá -- béth-jodthav - ain-pe-res-he). Város, valószínűleg Gát környékén. (Mch 1:10.) - BÉT-ARBÉL (béth arbél béth-jod-thav alef-res-béth-alef-lámed). Város Naftáli területén. Salamon lerombolta. (Hos 10:14.) BÉTEL (béthél - béth-jod-thav-alef-lámed = Isten háza). Város Jeruzsálem közelében. Régi neve: Lúz (Gn 28:19). Itt állt Ábrahám sátra. Itt jelent meg Jákóbnak álmában Isten (Gn 12:8; 28:10). A honfoglaláskor Benjámin területe lett (Jos 18:21,22). Itt állította fel Jeroboám az egyik aranyborjút (I Rg 12:29). Ezért Ámós ítéletet hirdetett felette (Am 2:14), és Hóseás Bét-Ávennak (bűn háza) nevezte el (Hos 4:15). (Hos 10:15.) - BÉT-ÉCEL (béth-écel - béth-jod-thav - alef-cáde-lámed). Város Mikeás próféta idejében. (Mch 1:11.) - BÉT-ÉDEN (béth-jod-nun - ain-dáleth-nun). Szír királyi székhely. (Am 1:5.) - BÉTH. A héber ABC 2. betűje. Megegyezik a magyar B hanggal. Az ivritben, ha nincs benne dáges, v-nek ejtik. Ez a hangzásmódosulás általános volt a keleti nyelvekben. Ezért jelöli a cirill ABC a latin B betűvel a V hangot. - BÉT-HAKKEREM (béth hakkerem - béth-jod-thav he-kaf-res-mem = szőlő háza). Júdai város (Neh 3:10). (Jr 6:1.) - BIKA (sór - sin-vav-res - ökör, tehén, általában szarvasmarha). A bikát inkább az abbír (alef-béth-jod-res) szóval jelölték (Ps 50:13). Mózes (~*1350) törvénye megengedte húsának a fogyasztását (Dt 14:4). Áldozati állatként is szerepel (Lv 1:3). Salamon trónralépésekor ezer (vagy legalábbis nagyon sok) bikát áldoztak fel (I Chr 29:20). Egyes helyeken a hatalmat, illetve az erőszakot jelképezi (Ps 22:13; 68:31). Bizonyos népek bálványistenként tisztelték. Áron aranyborjúja az egyiptomi Ápisz bikára emlékeztetett. - BIKRI (bíkrí -

371 béth-kaf-res-jod = fiatal). A lázadó Seba apja. (II Sm 20:1.) - BILDÁD (bildad - béth-lámed-dálethdáleth). Jóbnak Súahban élő barátja. (Hi 8:1.) - BILINCS (zék - zain-kóf = béklyó). Fémből készült karika, amelyet a kézre vagy a lábra lehetett csatolni. A foglyok szökésének a megakadályozására szolgált. Így bilincselték meg a filiszteusok Sámsont (Jdc 16:21), az asszír király bilincsben vitte fogságba Hóséát, az északi országrész utolsó királyát (II Rg 17:4), Heródes bilincsbe vetette Pétert (Act 12:7), a rómaiak Pált többször is megbilincselték (Ph 1:13). A Jóbnál előforduló szó (zék) nem annyira kézibilicset, inkább lábra tett béklyót jelent. (Hi 36:8.) - BIRTOK (helek - khéth-lámed-kóf = födtulajdon). Olyan vagyontárgy, amellyel az ember szabadon rendelkezik. Az ÓT-i időkben volt ingó és ingatlan (Gn 12:5; 47:11) vagyon. A birtokhoz öröklés (I Rg 21:3), ajándékozás (Esth 9:22), vásárlás (Hos 3:2), megtalálás (Mt 13:44) vagy csere (I Rg 21:2) révén lehetett hozzájutni. Az izraeli birtoktörvények az ókori közel-keleti gyakorlatot követték, Izrael azonban a birtokában levő földet Isten tulajdonának tekintette (Lv 25:23), amelyből a honfoglalás után mindegyik törzs megkapta a maga osztályrészét. Örökölt földingatlant nem lehetett eladni. Fiú örökös hiányában a lányok is örökölhettek családi birtokot, ha a törzsön belül mentek férjhez. Az ÚT figyelmeztet arra, hogy a birtokot eszközül használhatjuk Isten országának a szolgálatában (Act 2:45). (Hi 24:18.) - BIVALY (röém - res-alef-mem = fehér antilop). Indiából származó, igen erős szarvasmerha. A Bibliában többféle, szarvat viselő állatot is jelenthet. Fordítják bölénynek is. Átvitt értelemben az erő kifejezésére használják (Ps 92:11. Is 34:7). (Nu 24:8.) - BIZTONSÁG (betah - béth-téth-khéth). Veszélytől mentes, zavartalan állapot. (Is 32:17.) - BÍBOR. A Földközi-tenger partján található csigából nyert festék, amellyel az előkelők ruháit színezték. A vöröstől a liláig mindenféle színű karmazsint használtak. A leggyakrabban használt bíbor a kék bíbor (tökeleth - tav-kaf-lámed-thav) és a piros bíbor (argamán - alef-res-gimel-mem-nun) volt. Főleg királyok viseltek bíborból készült ruhát. A történeti könyvek a legértékesebb hadizsákmányok között említik (Jdc 8:26). A királyok megkülönböztetett ajándékként osztogatták (Dn 5:7). Hozzátartozott a királyi paloták felszereléséhez (Esth 1:6). Trónszéket vontak be vele (Ct 1:6). A Példabeszédek szerint viselése derék asszonyra vall (Prv 31:22). Az ÓT-i kultuszi felszerelések között is megtalálható (Ex 26:1). Jézus egyik példázatában bíbor öltözetben írta le a gazdag embert (L 16:19). A Mennyei jelenésekben a nagy paráznát és a nagy Babilont látja János bíborba öltözve (Ap 17:4; 18:16). A római katonák bíbor színű köpenyt viseltek; ilyen köpenyt adtak Pilátus udvarában Jézusra (Mc 5:17). (Jr 10:9.) - BÍRÓ (sofét - sin-pe-téth). A bíró általánosságban valamely közösség peres ügyeiben illetékes dönteni. Izraelben Józsué halálától a királyság felállításáig bírák irányították a törzsek életét. Az ő feladatuk volt egy törzset vagy az egész népet megvédeni az ellenséges támadásoktól és a pogány környezetbe való beolvadástól, valamint lecsendesíteni a törzsek között létrejött feszültségeket. Izrael bírái voltak: Otniél, Ehúd, Sámgár, Debora, Bárák, Gedeon, Abimélek, Tóla, Jáír, Jefte, Ibsán, Élon, Abdon, Sámson. Éli főpap és Sámuel próféta bíróként is tevékenykedett. A bírák korának a leírása a Bírák könyvében olvasható. (Is 3:2.) - BOCRA (bocrá - béth-cáde-res-he = erődítmény). Edóm fővárosa. Több próféta is felemelte szavát ellene (Is 34:6). A Zsoltárok könyvében olvasható „erős város” (ír mibcár - ain-jod-res mem-béth-cáde-res) valószínűleg Bocrát jelenti. (Is 34:6.) - BOCSÁNAT (ábar - ain-béth-res = megbocsátani). A bűnbocsánat az Istennel megszakadt közösség helyreállításának a lehetősége. Isten megbocsátásának a feltétele, hogy mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek (Mt 6:12). Izraelben csak fokozatosan alakult ki az a gondolat, hogy Isten kész megbocsátani a bűnösöknek (Zch 13:1). Eleinte úgy képzelték el a megbocsátást, hogy egy állatra helyezik át a bűnt (Lv 26:21). Különösen Ésaiás próféta hangsúlyozta, hogy nem elegendő az állat vérével történő kiengesztelés, hanem az Úr szenvedő szolgája magára vállalja a nép bűnét, amiért Isten általános bűnbocsánatot hirdet (Is 53:5). Az ÚT szerint Jézusnak is van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket (Mc 2:5), sőt ezt a hatalmat tanítványaira is átruházta (J 20:23). A megbocsátás feltétele a bűnbánat és a bűnvallás (I J 1:9). Az ÓT-i felfogás szerint vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat (Lv 17:11 = H 9:22), de Jézus vére megbékéltette Istent a világgal, az emberek pedig kötelesek egymásnak is megbocsátani (E 1:7; 4:32). A megbocsátásnak nincs határa (Mt 18:22), de ez feltétele Isten bocsánatának (Mc 11:25). (Am 8:2.) - BOGÁR (árób - ain-res-béth = bögöly - Tabanidae). Nagy vérszívó légy. Leggyakoribb fajtája a marhabögöly (Tabanus bovinus), amely a negyedik egyiptomi csapásban szerepel (Ex 8:17). - BOKOR (szukká - szamek-kaf-he = sűrűség, bozót). Közvetlenül a föld felett elágazó, fás szárú növény. A bozót több lágy szárú növénynek vagy bokornak egymáshoz közeli, tőből felnövő, sűrű csoportja. A Jóbnál előforduló szó inkább sűrű bozótot jelent. (Hi 38:40.) - BOLDOG (ásar - alef-sin-res (pi) = szerencsésnek tartani). Gondoktól mentes ember, akinek rendezett az Istenhez fűződő viszonya, és akit megáldott Isten. Egyes nyelvekre „áldott” szóval (Mt 5:3) fordítják (angol: blessed). (Hi 29:11.) - BOLDOGSÁG (náím nun-ain-jod-mem = kellemes, kegyes, jóságos). Gondoktól és bajoktól mentes élet, hibátlanság és hiánytalanság állapota. Ez az állapot az ember számára a maga teljességében elérhetetlen. Csak Isten mondható tökéletesen boldognak (I T 1:11). A Biblia szerint az ember számára az Istennel való kapcsolat rendszeressége jelenti a boldogságot. A boldogság Isten ajándéka, az ember Isten iránti

372 hűségének a jutalma (Ps 84:13). Az ÚT-ben a boldogság hozzákapcsolódik Jézus személyéhez, aki a szegényeknek hirdette az örömhírt, és vigasztalta a szomorkodókat. A hegyi beszédben Jézus a boldogság emberi feltételeit ismertette (Mt 5:3-12). (Hi 36:11.) - BOLOND (kászal - kaf-szamek-lámed = bolondnak lenni). A bolond lelki beteg: indulatos, kötekedő (Prv 12:16; 18:6), békétlen (Hi 5:2). A közveszélyes bolondokat láncokkal megkötözték (Mc 5:3), sőt meg is verték (Prv 10:13). Bolondnak nevezik az olyan embert is, aki rossz döntéseket hoz (Mt 7:26). A bolond sokat fecseg (Eccl 5:2), nem tűri a fegyelmet, veszélybe sodorja magát (Prv 15:5; 28:16). A Biblia bolondnak nevezi azt, aki kételkedik Isten létezésében és hatalmában (Ps 14:1), döntéseihez nem keresi Istent (Jr 10:21). Izrael Isten nélkül bolond nemzet lesz (Dt 32:21). Jézus bolondoknak nevezte a képmutató farizeusokat (Mt 23:17), Pál pedig a feltámadástagadókat (I K 15:36). Jézus tanítása szerint az is bolond, aki gyűlöli felebarátját (Mt 5:22). A bolond nem ismeri Istent (Jr 4:22), de magát bölcsnek tartja (R 1:22). Istennek nem telik kedve a bolondokban (Eccl 3:3). (Jr 10:8.) - BOLONDSÁG (ivveleth - alef-vav-lámed-thav). Értelmetlen gondolatok, cselekedetek. Bolond, meggondolatlan emberek tettei. A Biblia sokszor értelmetlenség, hitetlenség értelemben használja. (Prv 13:16.) - BOR (jajin - jod-jod-nun). Izraelben a bort - a gabona és az olaj mellett - Isten ajándékának tekintették. Jákób bőséges bortermést említ áldásában (Gn 49:11). A bor hiánya viszont Isten büntetése (Is 5:10. Mch 6:15). A bor megerősít (II Sm 16:2), megvidámít (Ps 104:15), és a szerelemben is fontos szerepet játszik (Ct 8:2). Az áldozatokhoz is szükség volt borra (Lv 23:13). Mértéktelen fogyasztása ártalmas, amint Nóé és Lót esete is mutatja (Gn 9:21; 19:36). (Hi 32:19.) - BORJÚ. (jaldá - jod-lámed-dáleth-he = lány). Fiatal bika. A vendéget borjúhússal tisztelték meg (Gn 18:7). Szövetségkötéskor ketté vágott borjú között mentek át (Jr 34:18). Főleg az aranyborjú történetéből ismert, amely egy fából kifaragott és aranylemezzel bevont szobor volt (Ex 32:4). Jeroboám két aranyborjút készíttetett (Hos 10:15), az egyiket Bételben, a másikat Dánban állíttatta fel (I Rg 12:28,29). Az egyiptomi Ápisz bika mellett más országokban - pl. Babilonban és Föníciában - is imádtak bika alakú bálványokat. Mózes és Nehémiás is erélyesen fellépett az aranyborjú tisztelete ellen. A borjú pontos megnevezése (eglá - ain-gimel-lámed-he) helyett a Jóbnál használt szó mindenféle - emberi és állati - fiatal nőnemű élőlényt jelent. (Hi 39:3.) BORSEPRŐ (semer - sin-mem-res). A forrásban levő borból kiváló anyag. Fogyasztásra alkalmatlan. A bor, amíg forrásban van, addig zavaros, csak a seprő leülepedése után iható. A bort szűréssel különítik el a seprőtől. A zsoltárok szerint - természetesen jelképesen - a bort a seprőjével együtt meg kell inniok a bűnösöknek (Ps 75:9). Ha nem szűrik le a bort, akkor a benne maradó seprő ihatatlanná teszi. Ezért a prófétáknál a seprő a bűn rontó erejének a jelképe. Zofóniás szerint a jeruzsálemi férfiak olyanok, mint a „seprőjén tönkrement bor” (Zph 1:12). (Jr 48:11.) - BORZALOM (balláhá - béth-lámedhe-he). Erős undor, félelem vagy rémület. (Hi 18:14.) - BORZASZTÓ (sammá - sin-mem-he). Rémületbe ejtő esemény. Ha emberre vagy népre vonatkozik, akkor állandó gonosztetteket elkövetőt jelent. A héber szó alapjelentése a konokság szóval határozható meg megközelítőleg. (Jr 50:23.) BOSSZÚ (nákam - nun-kóf-mem = bosszút állni). Az elszenvedett sérelem megtorlása (Jdc 11:20). Legismertebb formája a vérbosszú. Ez sokszor azt jelentette, hogy egyes családokat, illetve törzseket teljesen kiirtottak. A vérbosszú végrehajtója a legközelebbi rokon (góél - gimel-alef-jod-lámed) volt. Vérbosszút hajtott végre Gedeon bíró két midjáni királyon (Jdc 8:21), Jóáb Abnéron (II Sm 27:30). A honfoglalás után a menedékvárosok törvénye enyhítette a vérbosszút, amennyiben nem szándékosan történt a gyilkosság (Jos 20:2,3). A Biblia tanítása szerint Isten joga a bosszúállás (Dt 32:35. R 12:19). Az ítélet napján Isten bosszút áll hívei szenvedéseiért (Ap 6:10). (Jr 9:8.) - BOSSZÚSÁG (kaasz - kafain-szin). Másképpen: bosszankodás. Semmi köze sincs a bosszú szóhoz; a bosszant, bosszankodik igéből származik. (Hi 10:17.) - BOT (sebeth - sin-béth-thav). A pásztornak volt egy bunkósbotja, amelyet védekezésre használt a vadállatok és az ellenséges szándékú emberek ellen (I Sm 17:40), és egy pálcája, amellyel a juhokat terelgette. A bot az öregeknek és a betegeknek támaszkodás céljára szolgált (Zch 8:4), a vándornak pedig a gyaloglását könnyítette meg (Mc 6:8). A finomabb magvakat bottal csépelték ki (Is 28:27). A kenyér botja a falba vert cövek volt, amelyre ráakasztották, illetve ráhúzták a lapos kenyeret, hogy megvédjék az egerektől (Ez 14:13). A kenyér botjának eltörése az éhínséget jelentette: akkor ugyanis nem volt rá szükség, mert nem volt mit ráakasztani. Ezenkívül használták a botot mérésre (Ap 11:1) és fegyelmezésre is (Prv 13:24). Előfordul hatalmi jelvényként is (Gn 49:10), mint királyi jogar, de helytartóknak, magas rangú hivatalnokoknak és előkelő embereknek is lehetett jogaruk (Gn 38:18). Mózesnek és Áronnak is volt botja, de volt botjuk az egyiptomi varázslóknak is (Ex 14:16). Kánaánban jövendölésre is használták a botot (Hos 4:12). A pásztor egyenként engedi át a nyájat a botja alatt, így választja szét a megtartásra szánt juhokat a levágásra szántaktól. (Is 10:5.) - BOZÓT (szöbak - szamek-béth-kaf). Az erdő sűrű aljnövényzete. A Biblia a tüskés bozótot (kóc) az éden-kerti átok büntetésként említi: „Tövist és bogáncsot hajt neked” (Gn 3:18). (Is 10:34.) - BÖJT (cóm - cáde-vav-mem). A böjtölés leggyakoribb külső megjelenési formája az ételtől és italtól való tartózkodás. Mózes törvénye a nagy engesztelési napon rendelt böjtöt (Lv 16:31). Böjtöltek bűnbánat tartása céljából (Jr 36:6), vagy valamilyen veszély elhárítását kérve (I Sm 7:6).

373 Jézus negyven napig böjtölt a pusztában küldetésére készülve (Mt 4:2). Jézus idejében a farizeusok rendszeresen böjtöltek (L 18:12). Jézus a hagyományos böjtölésnek nem tulajdonított jelentőséget, de az értelmes böjtöt nem helytelenítette (Mc 2:18-20). Rendkívüli alkalommal a gyülekezetben is böjtöltek (Act 14:23). (Joel 2:15.) - BÖLCS (hákám - khéth-kaf-mem). Isten egyik jellemző tulajdonsága, hogy bölcs (Prv 3:19.) Az embert istenfélelme teszi bölccsé (Hi 28:28). (Is 5:21.) BÖLCSESSÉG (hokmá - khéth-kaf-mem-he). A bölcsesség Isten egyik jellemző tulajdonsága (Prv 3:19). Pál szembeállítja a hívő ember bölcsességét a világ bölcsességével (I K 1:19-30). Szerinte Jézus maga a bölcsesség (Kol 2:3). (Hi 11:6.) - BÖLCS SZÍVŰ (hakam lébáb - khéth-kaf-mem lámedbéth-béth - hákám = bölcs - lébáb = szív). Isten egyik jellemző tulajdonsága, hogy bölcs (Prv 3:19.) Az embert istenfélelme teszi bölccsé (Hi 28:28). A szív szó itt gondolat, gondolkozású értelemben fogható fel. (Hi 9:4.) - BÖLÉNY (röém - res-alef-mem = fehér antilop). A szarvasmarhafélék (Bovidae) családjába tartozik. Rendkívül erős és fékezhetetlen állat. Mózes Józsefről ezt mondja: „Szarvai bölényszarvak, népeket teper le velük” (Dt 33:17). A Biblia több helyen bivalynak fordítja. Valószínűleg valamilyen egyszarvú állatot jelent. (Nu 23:22.) - BŐR (ór - ain-vav-res). A test külső takarója. Gyakran meglátszik rajta, ami a test belsejében végbemegy. Az állatok bőrét különféle célokra lehet felhasználni: ruhának (Gn 3:21), sarunak (Ex 3:5), övnek (II Rg 1:8), dísztakarónak (Ex 25:5), tömlőnek (Jdc 1:19), könyvtekercsnek (Ps 40:8), ezenkívül süvegnek, tarisznyának, nyeregnek, pajzsborítónak is. Az áldozati állatok bőrét elégették (Nu 19:5), ritkább esetben a papnak adták (Lv 7:8). A bőr feldolgozásával a tímárok foglalkoztak. Pál ipari szakmája szerint tímár volt, ezért missziói útjain először mindig megkereste a helység tímárát, és nála telepedett le, hogy munkájával tudja fedezni költségeit (Act 9:43). A tímárok háza mindig a lakott területen kívül volt, mert a Talmud szerint a tímárok munkája tisztátalan, valójában a bőrök kikészítése elviselhetetlen szaggal jár. (Hi 10:11.) BŐSÉGES (bázaz baz - béth-zain-zain - béth-zain = zsákmányt szerezni). Bőségről akkor beszélhetünk, ha az anyagi javak kielégítő módon vagy még azon felül is rendelkezésünkre állnak. A bővelkedés általában a szűkölködés ellentéte. Valaminek bőséges birtoklása azt jelenti, hogy aki bővelkedik, annak meg kell osztania javait a szűkölködőkkel (Ex 22:28), aminek elmulasztása súlyos bűn (Ez 16:49). Lelki javakban is lehet bővelkedni (R 5:17). Ésaiás azt írja a 33. fejezetben, hogy olyan sok lesz a zsákmány, hogy még a sánták is hozzájutnak némi zsákmányhoz. Azt azonban nem írja, hogy nekik is bőségesen jut a zsákmányból. Ez nem is valószínű. Örülhetnek, ha egyáltalában odaengedik őket. Ezért a magyar fordítás: „Még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak” indokolatlan bővítés. Egyszerűen: zsákmányt szerezhetnek, zsákmányhoz juthatnak, még a sántáknak is jut a zsákmányból. (Is 33:23.) - BŐVIZŰ TÓ (agam-majim - alef-gimel-mem--mem-jodmem = víztócsa). Szép költői fordítás: „A pusztát bővizű tóvá változtatom”, de nehezen képzelhető el. Sokkal valószínűbb, hogy ahol eddig kiszáradt futóhomok volt, ott mindenfelé víztócsák lesznek láthatók a bőséges eső után, amely megöntözi és termővé teszi az egykor sivár földet. (Is 41:18.) BUJA ZÖLD (raanán - res-ain-nun-nun). A zöld általában a fák és a növények színe. Van aranyos zöld tollú madár (Ps 68:14). A zöldes színű kiütés leprára utal (Lv 13:49). Növényre vonatkozóan a buja dús növésű vagy sűrűn benőtt növényzetet jelent. A buja zöld fa sűrű lombozatú fa. (Jr 3:13.) BUKÁS (néfel - nun-pe-lámed = elvetélés). A Biblia gyakran használ a szüléssel kapcsolatos kifejezéseket a fenyegetettség, a szenvedés vagy a bukás jelölésére. (Jr 49:21.) - BÚZ (búz - béthvav-zain). Arab néptörzs. Onnét való Jób egyik barátja, Elihú. (Hi 32:6.) - BÚZA (hittá - khéth-téth-he). Izrael legfontosabb gabonája. A búzaaratás ideje időmeghatározási támpont volt (Jdc 15:1). Ha jó volt a termés, kivitel is volt belőle (I Rg 5:25). Az áldozati lepényeket finom búzalisztből készítették (Ex 29:2). Jézus egyik példázatában az igaz embereket hasonlítja a búzához (Mt 13:38,43). A héber költészetben is megtalálható a búzához való hasonlítás: „Tested búzahalom” (Ct 7:3). - BÜNTETÉS (pöullá - pe-ain-lámed-he = tett, fizetség, bér, jutalom). Az ÓT-i korban a büntetés kiszabásának alapjai voltak: a szövetség könyve (Ex 21-23), a mózesi törvénykönyv (Dt 12-26), a rituális törvénygyűjtemény (Lv). Halálos ítéletet vont maga után a bálványimádás (Ex 22:19), az istenkáromlás (Ex 21:14), az emberrablás (Dt 24:7), a szülők gyalázása vagy megütése (Ex 21:15,17), a házasságtörés (Dt 22:22), a vérfertőzés, a homoszexualitás, az állattal való közösülés (Lv 20:11-21). Halálos ítéletet elrettentő példaként hoztak (Dt 21:21), és azt a legtöbbször megkövezéssel hajtották végre (I Rg 21:13) azért, hogy az egész gyülekezet viselje a felelősséget az elítélt haláláért (Lv 24:14). Így kövezték meg István vértanút (Act 7:59). Egyszer Pált is megkövezték, de túlélte. Trito-Ésaiásnál a pökuddához (vizsgálat) hasonló pöullá szó szerepel: Isten tetteik szerint fizet meg nekik. (Is 65:7.) BÜNTETLEN (náká - nun-kaf-he = büntetlennek lenni). Olyan ember, akit még nem ítéltek el jogerősen bűnügyben. (Prv 17:5.) - BÜSZKE (gábah - gimel-béth-he). A büszkeség Isten akaratával ellenkező emberi magatartás. A büszke ember csupán önmagával törődik, csak magára támaszkodik ahelyett, hogy Istenre bízná magát, és vele dicsekednék (Jr 9:23). Büszkévé tehet valakit az ereje, a vagyona (I T 6:17), a bölcsessége (R 11:25) és külső szépsége (Is 3:16). Isten elítéli a büszkeséget (Prv 16:5), és megalázza a büszkéket (Jr 13:9). (Zph 1:16.) - BÜSZKESÉG (szí - szin-jod-alef =

374 felemelkedés -- nászá - nun-szin-he = felemelni, magát mások fölé emelni -- Talán pontosabb fordítás lenne: fennhéjázás). Isten akaratával ellenkező emberi magatartás. A büszke ember csupán önmagával törődik, csak magára támaszkodik ahelyett, hogy Istenre bízná megát, és vele dicsekednék (Jr 9:23). Büszkévé tehet valakit az ereje, a vagyona (I T 6:17), a bölcsessége (R 11:25) és külső szépsége (Is 3:16). Isten elítéli a büszkeséget (Prv 16:5), és megalázza a büszkéket (Jr 13:9). (Hi 20:6.) - BŰN (ávon - ain-vav-nun). Minden olyan cselekedet, amely Isten akarata ellen történik: engedetlenség Istennel szemben. A bűn átka Jézusnak, a Megváltónak engesztelő áldozatával töröltetik el (R 3:24). (Hi 10:6.) - BŰNBOCSÁNAT (nászá ávon - nun-szin-alef ain-vav-nun = megbocsátani, szó szerint: elvetni (elengedni) a bűnt, nászá = elvetni, eltávolítani). A bűnbocsánat az Istennel megszakadt közösség helyreállításának a lehetősége. Isten megbocsátásának a feltétele, hogy mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek (Mt 6:12). Izraelben csak fokozatosan alakult ki az a gondolat, hogy Isten kész megbocsátani a bűnösöknek (Zch 13:1). Eleinte úgy képzelték el a megbocsátást, hogy egy állatra helyezik át a bűnt (Lv 26:21). Különösen Ésaiás próféta hangsúlyozta, hogy nem elegendő az állat vérével történő kiengesztelés, hanem az Úr szenvedő szolgája magára vállalja a nép bűnét, amiért Isten általános bűnbocsánatot hirdet (Is 53:5). Az ÚT szerint Jézusnak is van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket (Mc 2:5), sőt ezt a hatalmat tanítványaira is átruházta (J 20:23). A megbocsátás feltétele a bűnbánat és a bűnvallás (I J 1:9). Az ÓT-i felfogás szerint vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat (Lv 17:11 = H 9:22), de Jézus vére megbékéltette Istent a világgal, az emberek pedig kötelesek egymásnak is megbocsátani (E 1:7; 4:32). A megbocsátásnak nincs határa (Mt 18:22), de ez feltétele Isten bocsánatának (Mc 11:25). (Is 33:24.) - BŰNÖS (resa - res-sinain). Az az ember, aki Isten akaratával szándékosan szembeszegül. Isten megbünteti a bűnösöket (Ps 75:9). A zsidó papi felfogás szerint az bűnös, aki nem tartja meg a törvényt, azonkívül bűnösök a pogányok, mert nem ismerik a törvényt. Ezt a tanítást az ÚT-i korban a főleg a farizeusok hirdették. Ebben az időben bűnösnek tartották a vámszedőket. A farizeusok Jézust is bűnösnek tekintették, mert nem tartotta meg a törvénynek egyes, már időszerűtlen részeit (J 9:16). Jézus nem elítélni, hanem bűnbánatra hívni jött a bűnösöket (Mt 9:13). Pál is úgy érzi, hogy Jézus a bűnösöket nem elítélni, hanem üdvözíteni akarja, és ilyen értelemben önmagát is a bűnösök közé sorolja (I T 1:15). (Hi 8:22.) BŰZ (báas - béth-ain-sin = bűzleni). Erős, bántó szagű büdösség. Izrael földjén gyakran volt érezhető, amikor csata után a temetetlen holttestek a nagy hőségben igen hamar oszlásnak indultak. (Is 34:3.) CAANÁN (caanán - cáde-alef-nun-nun). Tölgyeiről híres régi város a Tábor-hegy közelében. (Mch 1:11.) - CALMÓN. Básáni hegy (Ps 68:15). - CALMUNNA. Izrael ellenségei között említi a 83. zsoltár (Ps 83:12). - CÁDE. A héber ABC 18. betűje. Megegyezik a magyar C hanggal. - CEBÓIM (cöbojim - cáde-béth-jod-mem). Város a Sziddim-völgyben, Sodoma és Gomora közelében (Gn 10:19). A másik két várossal együtt pusztult el (Dt 29:22). (Hos 11:8.) - CETHAL (livjáthán - lámedvav-jod-thav-nun). Ezt a szót többféle fordításban adja a Biblia. Általában tengeri szörnyként olvasható, ami lehet egy nagy tengeri kígyó, de más tengeri állat is. Jónás könyvében nincs megnevezve, hogy milyen halról van szó, csak az, hogy nagy volt (dog gádól - Jon 2:1). A ceteknek két alfajuk van: a szilás cetek (mysticeti) és a fogas cetek (odonticeti). Ez utóbbiak közé tartoznak a delfinek is. Mivel a 104. zsoltárban játékos halról van szó (Ps 104:26), valószínű, hogy ezen delfint értett a zsoltáríró. Izrael partjai közelében sok delfin van a Földközi-tengerben, cethal annál kevesebb. Amennyiben Jónás könyvének - amely a héber Bibliában nem a történelmi, hanem a szépirodalmi könyvek között szerepel - van valamilyen történelmi magva, elképzelhető, hogy valakit egyszer egy delfin kimentett a tengerből. - CÉDRUS (erez - alef-res-zain). 40 m magasra is megnövő, örökzöld fa, kiváló építőanyag. Illatos gyantájából olajat készítenek (Ez 27:5). A Proto-Ésaiásnál használt addír (alef-dáleth-jod-res = hatalmas, pompás, fenséges) szó nem a fa neve, hanem a jellege. (Is 10:34.) CÉL (cálah - cáde-lámed-khéth = sikeresnek lenni. Olyan tárgy, amelyet lövéssel vagy dobással el akarnak találni. Cél lehet valamilyen kijelölt tárgy (I Sm 20:20), valamilyen állat (Gn 27:3) vagy az ellenség (II Rg 9:24). Átvitt értelemben Isten haragjának lehet célja az ember (Hi 16:12). A gonosz is célba veheti az embert (Ps 7:13). Cél lehet egy elérni kívánt állapot is (Ph 3:14). A világon mindennek célja van (Prv 6:4). A keresztyén életnek célja lehet az Istenről való bizonyságtétel (Act 20:24). (Is 53:10.) - CÉLTÁBLA (mattórá - mem-téth-res-he). Céllövéshez használt tábla. Átvitt értelemben tréfa vagy gúnyolódás célpontja. (Hi 16:12.) - CINTÁNYÉR (celcölím - cáde-lámed-cáde-lámed-jod-mem). Nagyjából megegyezett a mai cintányérral. Hozzá hasonló ütőhangszer volt a möciltajim (mem-cádelámed-tav-jod-mem), amelyet tévesen fordítanak cimbalomnak (I K 13:1), mert a mai formájú cimbalom akkor még nem létezett. A cintányérnak ezt a két, egymáshoz nagyon hasonló változatát az is alátámasztja, hogy mindkettő kettes számban áll, mert két réztányért vertek össze, a mai cimbalomnak viszont nem csak két húrja van. - CIPPÓR (cippor - cáde-pe-res = madár). Bálák apja. (Nu 23:18.) - CIPRUS (börós - béth-res-vav-sin). Főleg a Libánonon és a Hermónon díszlett (Is 37:24). Fája kemény és illatos, mind építkezésre, mind szerszámkészítésre igen alkalmas. Salamon sok ciprust hozatott a templomépítéshez (I Rg 9:11). Általában a gazdag emberek használták

375 építkezéseikhez (Ct 1:17). Amikor Isten kigyógyítja Izraelt hűtlenségéből, olyan lesz, „mint a zöldellő ciprus” (Hos 14:9). Az Ezékielnél említett fa inkább valamilyen mérgező hatású fát vagy bokrot jelent. (Ez 31:8.) - CIPRUSFA (börós - béth-res-vav-sin). Főleg a Libánonon és a Hermónon díszlett (Is 37:24). Fája kemény és illatos, mind építkezésre, mind szerszámkészítésre igen alkalmas. Salamon sok ciprust hozatott a templomépítéshez (I Rg 9:11). Általában a gazdag emberek használták építkezéseikhez (Ct 1:17). Amikor Isten kigyógyítja Izraelt hűtlenségéből, olyan lesz, „mint a zöldellő ciprus” (Hos 14:9). Az Ezékielnél említett fa inkább valamilyen mérgező hatású fát vagy bokrot jelent (Ez 31:8). (Is 14:8.) - CIPRUS-SZIGET (kittím - kaf-tav-jod-mem). Nevét Kition kikötővárosról kapta; ma Larnaka. Már a kőkorszakban kapcsolatban állt Közel-Kelettel, amely kapcsolat a réz- és a bronzkorszakban tovább erősödött. A szigeten fémmegmunkálást is folytattak. A XV. századtól kezdve megindult a mykénei kultúra beáramlása. A VIII. században asszír uralom kezdődött a szigeten, amelyet később a perzsa uralom váltott fel, majd az isszoszi csata után a sziget a görög világhoz csatlakozott. I. Ptolemajosz ideje óta már zsidók is laktak a szigeten. Lucius római konzulnak III. Ptolemajoszhoz küldött levele már védelmet is biztosított számukra. Később a sziget római uralom alá került. - Ciprusról származott az a József, aki földjének árát átadta az apostoloknak, és tőlük a Barnabás nevet kapta. A keresztyének az István vértanú megkövezése után kezdődött üldözés idején jutottak Ciprusra. Ezek a keresztyének indították el Antiochiában a pogánymissziót. Pál első térítő útján jutott el Ciprusra Barnabással együtt. Ekkor Sergius Paulus, a sziget helytartója is keresztyén lett. Barnabás másodszor Márkkal együtt ment Ciprusra. A hagyomány szerint Barnabás lett a sziget első püspöke. Pál kétszer is elhajózott Ciprus mellett (Act 4:36; 11:19,20; 13:4,6-12; 15:39; 21:3; 27:4). Amikor Pál Jeruzsálembe érkezett, egy Mnázón nevű ciprusi keresztyén vendége volt (Act 21:16). A zsidó felkelés után száműzték a zsidókat Ciprusról, a keresztyének száma viszont egyre jobban gyarapodott. A niceai és az efézusi zsinaton már a ciprusi püspök is ott volt. (Is 23:1.) CITERA (kinnór - kaf-nun-vav-res). A sémiták ősi húros hangszere (Gn 4:21), de Egyiptomban is ismerték. Nem a mai citerához, inkább a lanthoz hasonlított. A 137. zsoltárban ilyen hangszerről van szó. A 150. zsoltárban (Ps 150:4) álló szó (minním - mem-nun-jod-mem = húrok) a mén szó többes száma, de hogy milyen húros hangszert jelentett, azt közelebbről lehetetlen meghatározni. (Hi 30:31.) - CÍRUSZ (kóres - kaf-vav-res-sin - kuru - Kyrosz). Perzsa király, aki legyőzte a médeket, a kisázsiai görög városokat, Krőzust, a lídek királyát, majd elfoglalta Babilont, és az oda száműzött zsidóknak megengedte, hogy hazatérjenek, és építsék újjá a templomot (II Chr 36:22,23). A jeruzsálemi templomból elvitt szent edényeket is visszaadta nekik (Esr 1:7,8). Bár a Babilon feletti győzelmét Marduk istennek tulajdonította, a zsidókról szóló rendeletében Izrael Istenét említette (Esr 1:2,3). A próféta Círuszt az Úr pásztorának és felkentjének nevezte (Is 45:1). Dániel Círusz uralmának első évéig maradt tisztségében Babilonban, és uralmának harmadik évében volt az utolsó látomása (Dn 1:21; 10:1). Hérodotosz szerint atyja volt népének. A történelem a „Nagy” előnévvel tisztelte meg. A maszegéták ellen vívott harcban esett el. Sírja ma is látható. (Is 44:28.) - COMB (sók - sin-vav-kóf). Emberek, állatok, madarak hátsó végtagjának a térdízület feletti része. A Bibliában ritkán fordul elő. A parázna nők fedték fel combjukat. (Is 47:2.) - CÓAN (coan - cáde-ain-nun). A Nílus deltájától északkeletre fekvő egyiptomi város (Nu 13:22). Itt zajlott le a tíz csapás (Ps 78:12,43). Ezékiás király ide küldött követeket a fáraóhoz (Is 30:4). (Ez 30:14.) - CÓÁR (cáír - cáde-ain-jod-res). Móábi város (Dt 34:3). (Jr 48:4.) - CÓFÁR (cofar - cáde-pe-res). Jób Naamából származó barátja. (Hi 11:1.) CÖVEK (jathéd - jod-thav-dáleth). A sátorkötél rögzítésére szolgáló eszköz, amelyet a földbe vertek (Jdc 5:28). (Is 54:2.) CSALÁRD (ákob - ain-kóf-béth). A csalárd ember kétszínű, álnok, megbízhatatlan. Csalárd az, ami csalóka, megtévesztő. (Jr 17:9.) - CSALÁRDSÁG (avlá - ain-vav-lámed-he = galádsági). Megbízhatatlanság, megtévesztő magatartás (Prv 8:8). (Hi 11:14.) - CSALÓ (bágad - béth-gimeldáleth = csalni). A csaló szándékosan félrevezeti a másik embert, és ezzel kárt okoz embertársának, illetve jogtalan előnyt biztosít saját magának (Lv 25:14). A bibliai elbeszélésben a kígyó volt az első csaló, amikor az első emberpárt félrevezette (Gn 3:4). Ezért Jézus a hazugság atyjának nevezi a kígyót (J 8:44). A kereskedők között sok volt a csaló (Hos 12:8). Lábán csaló volt, amikor Ráhel helyett Leát adta Jákóbnak feleségül (Gn 29:25). Jákób csaló volt, amikor megszerezte az elsőszülötti áldást (Gn 27:36). Csalók voltak az ÓT-ben a hamis próféták, az ÚT-ben a tévtanítók. A főpapok és a farizeusok csalóknak nevezték a tanítványokat, azzal vádolva őket, hogy ellopták Jézus holttestét (Mt 27:64). Csaló volt Zákeus, mert becsapta a vámnál az utasokat (L 19:8). Pál arra figyelmeztet, hogy senki „ne csalja meg testvérét” (I Th 4:6). Az első csalót végül Krisztus győzi le (Ap 12:9). (Zph 3:4.) CSAPAT (gödúd - gimel-dáleth-vav-dáleth). Emberek rendezett csoportja, fegyveres alakulat, együtt küzdő sportolók. (Hi 25:3.) - CSAPÁS. (éd - alef-jod-dáleth = szükség, katasztrófa). Náhumnál (Nah1:9) inkább szorongattatás, kényszerítés értelemben fordul elő (cárá - cáde-res-he = szorongattatás). Ilyen kényszerítés volt Egyiptomban a tíz csapás, amely a fáraót arra kényszerítette, hogy engedje el a zsidó népet. Náhum Ninive ellen mondott próféciájában azt jelenti, hogy ha az Úr

376 véget vet Ninive hatalmának, azaz megsemmisíti a bálványimádó népet, akkor többé nem kell szorongatni vagy kényszeríteni arra, hogy ne üldözze Isten népét, mert már úgysem lesz rá ereje. (Hi 31:23.) - CSAPDA (hur - he-res = lyuk, börtön). Kisebb madarak befogására használták (Am 3:5). Átvitt értelemben cselvetést jelent. Deuteroésaiásnál nem madarakra, hanem emberekre - jelképesen Izrael népére - vonatkozik. (Is 42:22.) - CSECSEMŐ (úl - ain-vav-lámed). Szopós gyermek. Izraelben általában két-három éves korukig szoptak a gyermekek (I Sm 1:22). A csecsemő elválasztását gyakran megünnepelték (Gn 21:8). Isten künönös gonddal vigyáz a csecsemőkre (Hos 11:2,3). Már a csecsemők is magasztalhatják Istent (Ps 8:3). A csecsemők a jövendő megtestesítői (Dt 1:39). Az ÚT jelképesen használja a csecsemőkori állapotot a lelki kiskorúság példázására (I K 14:20). A frissen újjászületett hívők még a lelki tejet kívánják (I P 2:2). (Is 65:20.) - CSELEKVÉS (ászá - ain-szin-he = cselekedni). Meghatározott indítékból, bizonyos céllal megvalósított tevékenység; lehet ösztönös és akaratlan is. Isten minden cselekedete tudatos. Az ember cselekedetének indítóoka lehet külső, esetleg anyagi természetű ok, de lehet belső ok is: lelki szükséglet vagy kényszer, illetve hiányérzet. A cselekvés lehet jó és rossz. Isten minden cselekedete jó, szemben az emberi cselekvéssel. Isten bármilyen nagy dolgot képes megcselekedni (Dt 11:7). Isten kiemelkedő cselekedetei: a teremtés (Gn 1:1), az egyiptomi szabadítás (Ex 14:30), az Ige testté létele (J 3:16). Jézus mindent tökéletesen cselekedett, az Atya akaratának megfelelően (J 5:30). Az emberi cselekvés zsinórmértéke Isten akarata. Eszerint egyetlen ember sem képes jót cselekedni, mert nem képes Isten törvényét tökéletesen betölteni, tehát saját cselekedeteivel senki sem érdemelheti ki az üdvösséget. Az ember egyetlen igazi jócselekedete a Krisztusba vetett hit (R 3:12,22). A jó cselekedetek gyümölcse áldás, a rossz cselekedeteké az üdvösségből való kirekesztés (R 1:18). Az ember kötelessége, hogy mindent Isten dicsőségére cselekedjék (I K 10:31). (Prv 21:3.) - CSEND (dúmá - dáleth-vav-mem-he = csend, a holtak birodalma). Az az állapot, amikor nincs semmiféle zaj (Act 15:12). Átvitt értelemben a viharzó kedélyállapot lecsillapodását jelenti (Neh 8:11). Ha Isten szól, akkor elcsendesedik a forgószél (Ps 107:29). Jézus szavára elcsendesedett a vihar (Mt 8:26). Istent csendben kell várnunk. A halottak birodalma a csend hona (Ps 37:7; 94:17). A hetedik pecsét feltörésekor csend lett a mennyben (Ap 8:1). (Ps 94:17.) - CSENDES (rega - res-gimel-ain = szempillantás -- börega = egy szempillantás alatt, hirtelen). Ha Isten szól, akkor elcsendesedik a forgószél (Ps 107:29). Jézus szavára elcsendesedett a vihar (Mt 8:26). Jóbnál ezen a helyen inkább arról van szó, hogy miután a földön jólétben töltötték napjaikat, egy szempillantás alatt a seólban találják magukat. (Hi 21:13.) - CSILLAG (kókáb - kaf-vavkaf-béth). Már az ókori embert is lenyűgözte a csillagok sokasága (Jr 3:22), de arra is rájött, hogy mindegyiknek megvan a maga helye az égbolton (Gn 1:14). A Bírák könyvében megszemélyesítve szerepelnek a csillagok, mint amelyek beavatkoztak a Siserával vívott harcba (Jdc 5:20). (Hi 9:7.) CSODA (pálá - pe-lámed-alef = csodálatos dolgokat cselekedni). A csoda olyan esemény, amely csodálkozást vált ki. Lehet valamilyen rendkívüli esemény, amelyet természettudományosan nem lehet megmagyarázni, legalábbis akkor és ott nem, amikor és ahol történik. Lehet olyan esemény is, amely más körülmények között természetes, de ott, ahol és akkor, amikor történik, valamilyen hatást ér el, döntően befolyásol valamilyen eseményt. - Csoda volt az egyiptomi kilencedik csapás, mert egy napfogyatkozás - ami különben egyáltalában nem csoda - pont akkor következett be a fáraó székhelyén, amikor az rendkívüli riadalmat okozott (Ex 20:21-23). Csoda volt, hogy át tudtak kelni a Nádas-tó mocsaras részén, mert a gázló pont akkor vált járhatóvá - ami különben máskor is megtörtént -, amikor a zsidók oda értek, és pont akkor takarta el ismét a víz, amikor az egyiptomi katonák értek oda (Ex 14:21-29). Csoda volt, hogy leomlottak Jerikó falai (Jos 6:21), kétségtelenül földrengés következtében, ami nem ritka azon a vidéken, de hogy pont egy ostromlott város falait döntötte le a földmozgás, az már nem természetes, hanem Isten beavatkozásának a következménye. A csoda tehát mindenkor Isten beavatkozása valakinek vagy valaminek az érdekében. - Jézus csodái nagyrészt természetes események vagy cselekedetek voltak; az isteni beavatkozást az jelentette, hogy pont akkor történtek, amikor az valakinek esetleg az életét mentette meg. Azon a vidéken sok volt a tetszhalott, mert a hőség miatt még aznap mindenkit el kellett temetni - ez a törvény több helyen, például Krétán még ma is érvényben van -, és a halál beálltának a meghatározása még egyáltalában nem volt megbízható. Amikor Jairus tetszhalott lányát temetni vitték, találkoztak Jézussal. A csoda az volt, hogy Jézus épp akkor járt arra, és megállapította, hogy „a leányka nem halt meg, csak alszik”, vagyis tetszhalott, és Jézus újraélesztette, különben élve eltemették volna, mint sok más tetszhalottat, például azokat, akik a keresztre feszítés idején bekövetkezett földrengés hatására kiszabadultak a barlangból, ahova temették őket, mert „a sírok megnyíltak” (Mt 9:24; 27:52). Az viszont az örökkévaló Isten megmagyarázhatatlan csodája, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 3:16). (Hi 9:10.) - CSONT (ecem - ain-cáde-mem). Az emberi test szilárd része. Az ókori emberek még nem ismerték, hogy hogyan formálódnak a csontok a testben (Eccl 11:5). A csont a szétporló holttest utolsó maradványa, amelyet el kell temetni, ha csak lehet, az ősök mellé (Gn 50:25). A páskabárány csontját

377 nem volt szabad eltörni (Ex 12:46). A mózesi törvény szerint a halott csontjának érintése tisztátalanná teszi az embert (Nu 19:16). Amikor az oltáron állati csontokat égettek, az az oltár meggyalázását jelentette (II Rg 23:20). Ha valakinek kiállnak a csontjai, az betegség jele (Hi 33:21). A csontok szétszórása a teljes megsemmisítés jele volt (Ps 53:6). A építő lelki hatások felüdülést jelentenek a csontoknak, az indulat viszont rothasztja a csontokat (Prv 3:8; 14:30). Isten büntetéseként jövendöli a próféta, hogy „kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek a csontjait” (Jr 8:1). Ha az emberi testből más nem marad, legalább a csontokat okvetlenül el kell temetni (Ez 39:15). Ezékiel látomásában száraz csontok jelentek meg szétszórva (Ez 37:2), ami Izrael reménytelen állapotát példázta. (Hi 10:11.) - CSÓK (násak - nun-sin-kóf = csókolni). A köszöntés bensőséges formája férfiak és nők között egyaránt. Van gyermeki csók, szülői csók, testvéri csók (Gn 27:6; 32:1; 33:4), rokoni csók (Gn 29:11), baráti csók (I Sm 20:41), búcsúcsók (Rth 1:9), megbocsátó csók (II Sm 14:33), a kötelező vendégbarátság csókja (L 7:45), szerelmes csók (Ct 1:2). Bűnös csók viszont a bálványok csókolgatása (I Rg 19:18), az álnok csók (II Sm 15:5), az áruló csók (Mc 14:45). Az első keresztyének gyakorolták a szeretet csókját (R 16:16). (Ct 8:1.) - CSUPASZ (cáhíah - cáde-khéth-jod-khéth). Emberre vonatkozólag: meztelem. Hegyre, sziklára, tájra vonatkozólag: kopár. Aki csupasz kézzel fog meg valamit, annak sem szerszám, sem fegyver nincs a kezében. Ezékielnél jelképesen szerepel a csupasz szikla: az a tengerben szigetként álló szikla, amelyen lerombolják az erődítményt. (Ez 26:4.) CSÚFOLÓDÓ (léc - lámed-cáde). Olyan ember, aki kipellengérezi mások gyengeségét. Izraelben nem volt szabad csúfolni az apát (Prv 30:17), az öreg embert (II Rg 2:23) és a szegényeket (Prv 17:5), valamint Isten szavát (Jr 6:10), a Lélek munkáját (Act 17:32), Jézust (H 6:6) és általában a szent dolgokat (II P 3:3). Előfordult viszont, hogy a prófétai megbízatás is csúfolódás formájában jelentkezett (Jr 22:23). Ésaiás gúnydalt énekelt Szanhérib asszír királyról és Babilon bukásáról (Is 37:22; 47:1). Tulajdonképpen Debóra is gúnyolódott Sisera felett (Jdc 5:28). Izrael győzelmi énekben gúnyolódott Szíkár felett (Nu 21:28). Jeremiásnál olvasható a jeruzsálemi asszonyok csúfolódása (Jr 38:22). (Prv 15:12.) - CSÚSZÓMÁSZÓ (remesz - res-mem-szin). Más néven: hüllők. Mint tisztátalan állatokat tilos volt megenni. Ezékiel babiloni látomásában csúszómászók (tehát tisztátalan állatok) képét látja a templom falába vésve (Ez 8:10). Ebben a látomásban valószínűleg IV. Antiokhosz Epifánész szír királynak a jeruzsálemi templomot megszentségtelenítő rendelkezései vetítődnek előre. Ennek hatására tört ki a Makkabeus-háború 167-ben, de jövendölésként ugyanúgy felfogható Hadrianus római császárnak ugyancsak a jeruzsálemi templomot megszentségtelenítő intézkedéseire való célzásként is, ami a 132-ben kirobbant Bar-Kochba-lázadást vonta maga után. A Kánaánban élő pogányok gyakran csábították a zsidókat olyan bálványimádásra, amelyben Isten tiszteletét csúszómászók képének az imádatával cserélték fel, amit Pál is megemlít a rómaiakhoz írt levelében (R 1:23). DADOGÓ (láag - lámed-ain-gimel = gúnyolni, (ni) nilöag = dadogó). A dadogó ember akadozva beszél, ismétli a szótagokat, csak nehezen lehet megérteni, hogy mit mond (Is 32:4). Mózes is valószínűleg dadogott (Ex 4:12).(Is 33:19.) - DAMASZKUSZ (dammesek - dáleth-mem-sin-kóf = serénység). Régi város az Antilibánon keleti lejtőjén. Fontos kereskedelmi és hadászati csomópont volt. Arám fővárosa. Dávid rövid időre elfoglalta, és adófizetőjévé tette (II Sm 8:6). Gyakran dúlt háború Izrael és Arám között. Tiglat-Pilészer asszír király (745-726) 733-ban elfoglalta, „és foglyokat hurcolt el belőle” (II Rg 16:9). A próféták gyakran jövendöltek Damaszkusz ellen (Am 3:5). A görög korszakban jelentős kereskedelmi központ volt. A Rómaiak 64-ben foglalták el. Az ÚT-i időkben nagyszámú zsidó közösség élt Damaszkuszban, amelyből többen keresztyének lettek. Ezeket akarta Pál felszámolni, amikor Damaszkuszba indult, de útközben találkozott Jézussal. Ezután a damaszkuszi keresztyének befogadták Pált, de rövidesen menekülnie kellett (Act 9:1-9,25). (Ct 7:5.) DÁGÓN (dágón - dáleth-gimel-vav-nun = hal). A filiszteusok főistene haltesttel és emberi fejjel. A régi sumér és babiloni istenek között is megtalálható. Asdódi templomában helyezték el a harcban zsákmányolt szentládát, de Dágón szobra ledőlt előtte, és összetört (I Sm 5:1-4). Amikor Sámsont elfogták és megvakították, Dágón gázai templomában akartak szórakozni vele, de Sámson visszanyert erejével rájuk döntötte az épületet. (Jdc 16:23.) - DÁLETH. A héber ABC 4. betűje. Megegyezik a magyar D hanggal. - DÁN (dán - dálath-nun = bíró). Jákóbnak Ráhel szolgálójától, Bilhától született fia (Gn 30:3-6). Törzse a Földközi-tenger és Júda közti területet kapta, de nem tudta elfoglalni a filiszteusokból, ezért észak felé terjeszkedve elfoglalta Lesemet (Jos 19:47), amelyet később Dánnak neveztek el (Jdc 18:29). Jeroboám király egy aranyborjút állíttatott itt fel (I Rg 12:28,29) azért, hogy az északi országrészből ne zarándokoljanak Jeruzsálembe a nagyünnepekre. A késői zsidóság Dán törzsét a tévelygés és a rontás forrásának tekintette, a zsidókeresztyének pedig az ateizmus kiindulóhelyének tartották. (Jr 4:15.) - DÁNIEL (dánijjél - dáleth-nun-jod-alef-lámed = ítélőm az Isten). Azoknak a zsidó ifjaknak egyike, akiket Nebukadneccar babiloni király Jójákím júdai királyi uralkodása alatt vitetett Babilonba. Ezekből akart a király a maga számára új értelmiséget nevelni. Dániel Babilonban a Baltazár nevet kapta, és különös bölcsességével emelkedett ki a többiek

378 közül. Megfejtette Nebukadneccar két álmát és a Belsaccar lakomáján a falon megjelent írást, megjövendölte a királynak és országának a sorsát (Dn 1:1-6; 2:1; 4:2; 5:5; 7:1). A királyi udvarban igen nagy tekintélye volt neki mint nagy mágusnak. Mivel azonban Istenét nem volt hajlandó megtagadni, bevetették az oroszlánverembe, de Isten ott is megőrizte (Dn 4:6; 6:17). (Dn 1:6.) - DÁRDA (kídón kaf-jod-dáleth-vav-nun = közelharcban használt szúrófegyver). Hasonló a lándzsához (hanít - khéthnun-jod-thav). A kettő között az a különbség, hogy a lándzsát hajításra nem használták, csak kézitusára. Éjjel a harcos a földbe szúrta fegyverét a feje mellett (I Sm 26:7). (Hi 41:21.) - DÁTÁN (Dáthán - dáleth-thav-nun). Testvérével, Abírámmal együtt lázadást szított Mózes ellen. Isten ítéleteként elnyelte őket a föld (Dt 11:6). - DÁVID. Júda és Izrael (II Sm 2:8,9; 5:1-3) királya, Ruth dédunokája. Pásztorfiú volt, majd Saul udvarába került apródnak, később pedig hadvezére lett. Népszerűsége miatt Saul féltékeny lett rá, és menekülnie kellett. Végül beállt a filiszteusokhoz hatszáz emberével együtt. Saul halála után előbb Júda, majd Izrael királyává választották. Sok háborúval megalapozta az egyesült királyság hatalmát. Szépen játszott (mönaggén - mem-nen-gimel-nun) valamilyen húros hangszeren (nágan - nun-gimel-nun = húros hangszeren játszani). Sok zsoltárt neki tulajdonítanak. Hebronban hat, Jeruzsálemben pedig tizenegy (I Sm 18:10. II Sm 3:2-5; 5:14-16) fia született. Ezek közül Betsabé fia, Salamon lett az utóda. - DEDÁN (dödán - dáleth-dáleth-nun). A hagyomány szerint Nóénak Hám nevű fiától származó néptörzs. Egy másik - főleg arab - hagyomány szerint Ábrahám leszármazottja. A dedániak kereskedelemmel foglalkoztak (Is 21:13). Dedán kőszívű nép volt. Amikor Jeruzsálem elpusztult, a dedániak betörtek az országba, fosztogatták a városokat, és megölték a menekülőket. (Jr 49:8:) - DERÉK (főnév - hálác - khéth-lámed-cáde = csípő, lágyék). A testnek a csípő feletti és a mellkas alatti része, függőlegesen a test fele része. Az ember a derekán viseli az övet (II Rg 1:8), derekára köti a kardot (II Sm 20:8). Régebben az íródiákok írószerszámaikat is a derekukra erősítették (Ez 9:11). A derékra kötött kard a harcra való felkészülést jelezte (Neh 4:12). A derékra tekert zsákruha a gyász jele volt (Gn 37:34). A derék letörése az ellenség legyőzését jelentette (Dt 33:11). A megroskasztott derék az elítéltetés jele volt (Ez 29:7). A meggörnyedt derék a rettegés jele (Nah 2:11). Hasonlót jelentett a derékban jelentkező görcsös fájdalom is (Is 21:3). Átvitt értelemben a Messiás derekának öve igazság lesz (Is 11:5). A hívőknek igazságszeretettel kell derekukat felövezniök (E 6:14). (Hi 38:3.) - DEUTERO (MÁSODIK) ÉSAIÁS. A babiloni fogság utolsó évtizedében működő próféta, akinek a nevét nem ismerjük. Próféciáit Ésaiás könyvéhez csatolták (4055). A hazatérés örömüzenetét hirdette a fogságban levőknek. Bár a népnek bűnei miatt kellett száműzetésbe mennie, Isten megkönyörült rajta, megbocsátotta bűneit, és Círusz perzsa királyt küldte szabadítására. A próféta egészen odáig megy, hogy az Úr felkentjének nevezi Círuszt. Ezekben a fejezetekben találhatók az Úr szenvedő szolgájáról szóló ebed-jahve énekek, amelyeknek a származása mind a mai napig vitatott. - DÉL (napszak - cáhar - cáde-he-res = felragyogni). A nappalnak az a szakasza, amikor a legmagasabban áll a nap, tehát a legmelegebben tűz. Ez az ebédelés ideje (Gn 43:25). Délben általában árnyékba húzódnak az emberek. Jézus déltájban jelent meg Saulnak a damaszkuszi úton (Act 22:6). Isten ítélete következtében az emberek fényes délben is tapogatóznak (Hi 5:14). A megtért ember élete viszont fényesebb lesz a déli verőfénynél. A benne bízóknak Isten felhozza igazságát mint a delet (Ps 37:6), az éj pedig olyan lesz számukra, mint a déli napfény (Is 58:10). (Hi 11:17.) - DÉL (égtáj -- negeb - nun-gimel-béth). Északkal együtt a föld forgástengelyének az iránya. Ha arccal kelet felé fordulunk, akkor jobb kéz felől van dél, ezért ennek az égtájnak egy másik megnevezése jámín (jod-mem-jod-nun) = jobb oldali. A Bibliában főleg határok (Nu 34:3) vagy útirány (Act 8:26) megjelölésénél fordul elő. A Biblia azt tanítja, hogy Isten teremtette „északot és délt” (Ps 89:13), tehát általában az égtájakat. (Jr 13:19.) - DICSÉRET (töhillá - tav-helámed-he = dicsőség, hírnév).Valamely személy nagyra értékelt magatartásának elismerése. A Bibliában a legtöbbször Isten dicséretét jelenti. A hallél zsoltárok (105-107, 111-118, 135, 136, 146150) éneklésével általában a zarándokok dicsérték Istent. Isten dicséretét a leggyakrabban énekszóval, hangszerekkel, tánccal fejezték ki. Az ÚT-ben a dicséret a világi nyelvhasználattól eltérően az egész személyiség elismerését jelentette. Az imádságban vagy énekszóban elmondott dicséret irodalmi műfaja: himnusz. Istent dicsérték a mennyei seregek, a pásztorok, a tanítványok (L 2:13,20; 24:53), a gyülekezet tagjai (Act 2:47) és minden nép (R 15:11), és majd a mennyben szolgái fogják dicsérni őt (Ap 19:5). A Deuteroésaiásnál használt kifejezés (töhillá) ott inkább hírnevet jelent. (Is 42:8.) - DICSŐ, DICSŐSÉG (töhillá - tav-he-lámed-he). Mózes a kőtáblák összetörése után ezt kérte Istentől: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (Ex 33:18.) A próféta látomásában így énekelnek a szeráfok: „Szent, szent, szent a Seregek ura, dicsősége betölti az egész földet” (Is 6:3). Az idők végén Krisztus dicsőségben állítja maga elé egyházát (E 5:27). Pál azért viseli el szenvedéseit, hogy a választottak elnyerjék Krisztusban az üdvösséget örök dicsőséggel (II T 2:10). (Jr 48:2.) - DÍBÓN (dáleth-jod-béth-vav-nun = mocsaras vidék). Móábi város, amelyet az emóriak leromboltak, de a gádiak újra felépítettek (Nu 32:24). A honfoglaláskor Rúben kapta osztályrészül (Jos 13:17). Később ismét Móáb tulajdona lett. (Jr 48:18.) - DÍMÓN (dímón - dáleth-jod-mem-vav-nun = folyómeder). Város

379 Móábban. (Is 15:9.) - DÍSZ (tiföárá - tav-pe-alef-res-he). Elsősorban nők viseltek díszként ékszereket (Gn 24:22). Ezek mellett díszként szolgáltak a szép ruhák (II Sm 1:24). A férfiak elsősorban gyűrűt viseltek (Gn 38:18), de hordtak karkötőt (II Sm 1:24) és nyakláncot (Nu 31:50) is. Az arany és az ezüst mellett drágaköveket is hordtak díszként (I Chr 29:2). A vőlegény és a menyasszony díszes öltözetet viselt a menyegzőn (Ct 3:11). A királyok különösen sok díszt viseltek (Ps 45:4). A papok is díszes ruhába öltöztek szolgálat közben (Ex 28:2). A magas rangú állami tisztviselők aranyláncot és gyűrűt hordtak kitüntetési díszként (Dn 5:29). A nők festékkel díszítették arcukat (II Rg 9:30). Átvitt értelemben dísz lehet a nőknél a testi szépség (Gn 12:11), a férfiaknál pedig az erő (Jdc 8:2). Az öregek dísze az ősz haj (Prv 16:1). Az apostolok arra figyelmeztettek, hogy ne a külsőség legyen a hívő ember dísze (I P 3:3). Izraelnek dísze volt a templom (Is 64:10), Isten pedig a maga díszének szánta Izraelt (Jr 13:11). Júda dísze volt Jeruzsálem (Zch 12:7). Tírusznak az idegen harcosok pajzsa volt a dísze (Ez 27:10). A káldeusok dísze Babilon volt. (Is 13:19.) - DOB (tóf - tav-pe = tambura: kézi dob). Fakeretre feszített bőr, amelyet kézzel vertek. A körtáncok kedvelt hangszere (Ex 15:20). A nagy dobon a férfiak, a kicsin az asszonyok játszottak (Is 30:32). - DOMB (giböá - gimel-béth-ain-he). 200 m alatti, lejtős oldalú felszíni domborzat. Az itt szereplő szó általában kisebb magaslatot (dombot, halmot) jelent. Tulajdonnévként is szerepel: a Benjámin földjén levő Gibea Saul szülővárosa (I Sm 11:4). (Is 31:4.) - DORGÁLÁS (tókahath - tav-vav-kaf-khéth-thav). A figyelmeztetésnek egy kicsit keményebb formája. A Példabeszédekben gyakran találkozunk a jákah (jod-kaf-khéth) igegyökkel. A dorgálást nem szabad megvetni, mert az Úr megdorgálja azt, akit szeret éppúgy, mint az apa a fiát (Prv 3:11,12). Az ÚT-ben az epitimaó ige felel meg ennek a fogalomnak (Jd 9). (Prv 15:5.) - DÓÉG. Saul (1025-1010) pásztorainak a felügyelője. Beárulta Ahimelek papot, hogy a menekülő Dávidnak (1010-970) segítségére volt, Ezért Saul Ahimeleket a nóbi papokkal együtt megölette (I Sm 22:11-19). - DRÁGA (jákár - jod-kóf-res). Drága lehet objektív értelemben valamely tárgy vagy ingatlan, amely sok pénzbe kerül, például egy ékszer. Drága lehet az, amiért aránytalanul sokat kell fizetni. Drága lehet egy szálloda, egy belépőjegy. Szubjektív értelemben drága az, ami vagy aki sokat ér valakinek, amit nagy becsben tart valaki, vagy amit, illetve akit nagyon szeret. A gyermeknek drágák a szülei, mert nagyon szereti őket. Drága, azaz nagyon kedves Istennek Efraim, az ő választott népe, és drága Istennek az Újszövetség népe, az egyház, a hívők serege is, mert érte igen nagy árat fizetett, hogy megmentse a kárhozatból. (Hi 28:16.) - DRÁGASÁG (héfec - khéth-pe-cáde). Drága holmi, ékszer, kincs. Jelenthet valamilyen vagyontárgyat, igatlant, ékszert, amely sok pénzbe kerül. Drágaság az, ami sokat ér valakinek, amit nagy becsben tart, nagyon szeret valaki. (Prv 8:11.) - DÚSAN TERMŐ FÖLD (karmel - kaf-res-mem-lámed). Főleg a kerteket nevezik így. (Jr 4:26.) - DÜH (ebrá - ain-béthres-he). Hirtelen támadó, ösztönös erejű, erős harag, amely lehet fékeveszett indulat is. A héber nyelv nem különbözteti meg a haragtól. A görög orgé szót is haragnak fordítja a magyar Biblia. (Is 14:6.) ECET (homec - khéth-mem-cáde). Az ókorban az ecetet borból vagy más szeszes italból készítették ecetes erjesztéssel. A Bibliában inkább csak savanyú borról van szó (Ps 69:22), ami nagyon kellemetlenül bántotta a fogakat (Prv 10:26). A názíroknak ezt nem volt szabad inniok (Nu 6:3). Izraelben, ahol az év nagy részében igen meleg van, kellemes hűsítő italként használták (Rth 2:14). (Prv 25:20.) - EDÉNY (heresz - khéth-res-szin). Általában agyag- és cserépedények maradtak ránk Izraelből, de készültek edények fából, fémből,bőrből és nádból is. Cserépedényben tárolták a bort, az olajat, a gyümölcsöt (Jr 40:10), a gabonát (Ez 4:9), sőt még az irattekercseket is (J 32:14). Tágabb értelemben edény minden, ami a háztartáshoz (Gn 31:37), a kultuszi cselekményekhez (Ex 38.3), az utazáshoz (Jr 46:19), a munkához vagy a hadakozáshoz kell. Voltak arany- és ezüstedények is (Ex 3:22). A menyasszony edényei az ékszerek (Is 61:10), a harc edényei a fegyverek (Jdc 9:54), az ének edényei a zeneszerszámok (II Chr 7:6), és az Úr edénye a templomi felszerelés (Is 52:11). Az edényről mint istentiszteleti felszerelésről az ÚT-ben is szó van (H 9:21). Pált Krisztus választott edényének nevezi a Biblia (Act 9:15). Az emberi test olyan törékeny, mint a cserépedény (II K 4:7). (Prv 26:23.) - EDÓM (edóm - alef-dáleth-vav-mem = vörös). Ézsau azért kapta ezt a nevet, mert egy tál vörös ételért (valószínűleg lencséért) eladta elsőszülöttségi jogát. Törzse a Holt-tengertől délkeletre lakott. Itt előbb valósult meg a királyság, mint Izraelben (Gn 25:30; 36:31). A honfoglaló népet nem engedte át területén (Nu 20:14-21). Már Saul is harcolt Edóm ellen (I Sm 14:47), de csak Dávidnak sikerült legyőznie (II Sm 8:13,14). Izrael egész történelme folyamán hadban állt Edómmal (Jr 49:17,18). Végleg csak a Makkabeusok tudták legyőzni. (Is 63:1.) - EFÉZUS (Efeszosz). Asia római provincia legfejlettebb városa, amely gazdagságában Pergamont, a fővárost is túlszárnyalta. Az akkor ismert világ öt legnagyobb városa közé tartozott. Virágzó kereskedőváros volt, amely főleg Diana pogány istennő templomáról volt híres. Kikötőjében a legnagyobb tengeri hajók is kiköthettek. Innen vezetett a fő útvonal Róma felé. Pompás palotáit a legendás gazdagságú Krőzus építtette. Pál gyülekezetet alapított, és több, mint két évig tartózkodott itt, és levelet is írt Efézusba, és onnét is máshova (I K 16:8). Ottani működésének következtében Diana - görög nevén Artemisz - kultusza erősen meggyengült. Demeter, az istennő szobrait készítő ötvösmester ezt látva fellázította ellene a

380 város lakóit, akiket csak a jegyző közbelépése tudott lecsendesíteni (Ac 19:35). Hogy ennek a lázadásnak vagy más, ismeretlen eseménynek a következtében került-e Pál itt börtönbe, azt eddig még nem sikerült kideríteni. Hosszabb ideig lehetett itt börtönben, mert némelyik levelét innen írta. A Mennyei jelenések hét levelének egyikét Efézusba küldte János (Ap 2:1). Ebben a levélben már mutatkoznak a gyülekezet hanyatlásának a jelei. Zsinatokat is tarottak itt 341-ben, 343-ban, sőt még 449-ben is, majd később a várossal együtt a gyülekezet is megszűnt. (E 1:1.) - EFRAIM (efrájim - alefpe-res-jod-mem). Józsefnek Egyiptomban született második fia (Gn 41:50-52). Törzse az ország középső részén telepedett le, majd a szétválás után az északi országhoz tartozott (Is 11:13). Törzse meghatározó szerepet játszott az északi ország történetében. (Ob 19.) - EFRATA (efráthá - alef-peres-thav-he). Betlehem környéke. (Mch 5:1.) - EGLAT-SELISIJJÁ (eglath sölisijjá - ain-gimel-lámedthav--sin-lámed-sin-jod-he = hároméves üsző). Város Móábban (Jr 48:34). (Is 15:5.) - EGYENES (jásar - jod-sin-res = egyenesnek lenni). Útra vonatkozólag: sima. Mértani értelemben:egyenes vonalú. Emberre nézve: egyenes tartású (testileg), megbízható (lelkileg). A Bibliában inkább átvitt értelemben találjuk. Alapja többféle lehet: egyenesen rátérni az útra (I Sm 6:12), ösvényt egyengetni, egyenesen maga elé nézni, egyenes ösvényen járni, simaság (Prv 3:6; 4:25; 9:15; 23:31), egyenes utat készíteni, rögös utat egyengetni (Is 40:3; 45:2), egyenes láb (Ez 1:7), egyenesen állni a lábán (Act 14:10). Az úttal kapcsolatban általában átvitt értelemben használja a Biblia, akárcsak ezekben a kifejezésekben: egyenes szív = tiszta szívű ember, egyenes láb (Ez 1:7), egyenesen állni a lábán (Act 14:10). Az úttal kapcsolatban általában átvitt értelemben használja a Biblia, akárcsak ezekben a kifejezésekben: egyenes szív = tiszta szívű ember (Ps 11:2), egyenes eljárás = igazságos cselekedet (Prv 21:8). Gyakran fordul elő igazságos, becsületes értelemben. A Biblia Istenre is vonatkoztatja (Dt 32:4). (Prv 4:25.) - EGYETÉRTÉS (jahad - jod-khéth-dáleth). Azonos vélemény, valamely intézkedés helyesnek tartása, megállapodás, megegyezés. (Ps 133:1.) - EGYFORMÁN (jahad - jog-khéth-dáleth = egyszerre, együtt, ugyanakkor). Ugyanúgy; az egyik ugyanúgy, mint a másik. (Hi 21:26.) - EGYIPTOM (micrajim - mem-cáde-res-jod-mem = kétország). A Nílus mentén elterülő ország, amely két részből állt: Felső- és Alsó-Egyiptomból. Ezért hívták héberül kétországnak. Megművelhető területe a folyó árterében 1000 km-nél is hosszabb. Népét a Biblia Nóénak Hám nevű fiától származtatja. Ábrahám az éhínség idején egy darabig Egyiptomban tartózkodott. József rabszolgaként került Egyiptomba, majd amikor magas állami tisztségre emelkedett, egész családját Egyiptomba vitette, és a dús legelőjű Gósen földjén telepítette le (Gn 10:6; 12:10; 37:18-36; 46:5) az 1600-as évek második felében. Ezután a héberek négy évszázadon keresztül Egyiptomban éltek, de amikor egy új dinasztia szolgai munkára fogta, sőt el is akarta pusztítani őket, Mózes kivezette a népet Egyiptomból (Ex 1:11,16; 13:17-22). A Közel-Keleten Egyiptom és az asszír-babiloni birodalom versengett a hatalomért. Ennek a kereszttüzében élt Izrael. Egyiptom lakossága sokistenimádó volt, csak egyetlen fáraója, IV. Amenhotep, aki az Ehnaton (a nap fia) nevet vette fel, bevezette a napnak mint egyetlen istennek az imádatát. Halála után vallási reformja megbukott, de kétségtelenül hatással lehetett Mózes egyistenhitének a kialakulására, hiszen ő közvetlenül az ezutáni években az egyiptomi papi iskolában tanult (Act 7:22). Salamon, aki nősülési politikájával igyekezett biztosítani a békét, feleségül vette az egyiptomi fáraó lányát (I Rg 3:1). Jeruzsálem eleste után az Egyiptomba kivándorlók egy csoportja Jeremiást is magával vitte (Jr 43:17). Jézus szülei Egyiptomba menekültek Heródes vérengzése elől (Mt 2:13-15). (Ez 17:15.) EGYÜGYŰ (pethé - pe-thav-jod). Gyenge értelmi képességű, gyámoltalan ember. (Prv 8:5.) EGYÜGYŰSÉG (pethí - pe-thav-jod). Butaság, ostobaság, tudatlanság. (Prv 9:6.) - EGYÜTT (jahdáv jod-khéth-dáleth-vav). Egymás társaságában, egy helyen, összegyülekezve. (Is 52:8.) - EKRÓN (ekrón - ain-kóf-res-vav-nun). Az öt filiszteus város egyike a Földközi-tenger partvidékén. A honfoglalás történetében mind Júda, mind Dán (Jos 13:3; 15:45; 19:43) örökségeként szerepel, de birtokba venni egyik sem tudta, ha el is foglalta rövid időre (Jdc 1:18). Innen küldték vissza a filiszteusok a frigyládát, miután csapások érték őket. Sámuel idejében egy időre ismét bevette Izrael a várost, de Góliát legyőzésekor már újra a filiszteusok kezén volt (I Sm 5:10; 7:14; 17:52). A filiszteusok Belzebúbot tekintették Ekrón istenének (II Rg 1:6). A próféták többször jövendöltek Ekrón ellen (Jr 25:20). A szír seregnek ellenállt a város, de a Makkebeusoknak sikerült elfoglaniok. Még a Kr. u. IV. században is éltek itt zsidók. (Am 1:8.) - ELÁLÉ (elöálé - alef-lámed-ain-lámed-he = tölgy). Völgy, Dávid és Góliát párviadalának színhelye (I Sm 17:8-19). (Is 15:4.) - ELBIZAKODOTT (saanán sin-alef-nun-nun). Olyan ember, aki többnek tartja magát másoknál. A templomba menő zarándokok arról énekelnek, hogy ők nem elbizakodottak (Ps 131:1). Isten nem tűri meg az elbizakodottakat (Ps 101:5). A Példabeszédek szerint az elbizakodottságnak elbukás a következménye (Prv 16:18). Elbizakodottak lehetnek a gazdagok (Ez 28:5), a testileg erősek (I Sm 17:42), a magabiztos emberek (Mt 26:33), a hatalommal bírók (II Chr 25:19), akik tévesen mérik fel helyzetüket (Dt 1:42). Az elbizakodott embert megalázza (Is 13:11) és utálja Isten (Prv 16:5), és nem részesíti kegyelmében (I P 5:5). Jézus is elítélte az elbizakodottakat (Mc 7:22). (Is 37:29.) - ELEDEL (lehem - lámed-khéth-mem).

381 Az ókori Keleten az evésnek meghatározó szerepe volt mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Izraelben a kenyér volt a főtáplálék, amelyet kovászos vagy kovásztalan formában készítettek. A héber lehem szó, amely elsősorban kenyeret jelent, általában mindenféle eledel megnevezésére is szolgált. Isten eredetileg növényi eledelt rendelt az embernek (Gn 1:29), csak a bűneset után tértek rá az állati eledelre (Gn 4:2). Mózes törvénye részletesen felsorolja a fogyasztható és a tiltott eledeleket. - Más ókori népeknél is voltak ehhez hasonló étkezési tilalmak. Voltak előírások az eledel elkészítésére (Ex 23:19) és az étkezésben részvevőkre vonatkozóan is (Lv 7:21). A tiltott eledeleknek különösen egészségügyi szempontból volt nagy jelentőségük. Az eledel Isten ajándéka (Ps 127:2), hiánya Isten ítéletének a jele (Thr 4:5). A bőséges eledel Isten kegyelmét mutatja (Is 7:22). Jézus tanítása szerint is Isten ajándéka az eledel (Mt 6:25). Az apostolok már nem tartották tiltottnak a Mózes törvényében felsorolt eledeleket (R 10:4), mert közben megváltoztak az életkörülmények, csak arra kellett vigyázni, hogy ne fogyasszanak olyan eledelt, amivel botránkozást okoznának (I K 8:9). (Prv 30:8.) - ELEFÁNTCSONT (sén - sin-nun). Kedvelt kereskedelmi cikk volt. Indiából és Afrikából szerezték be (I Rg 10:22). Salamon nagy elefántcsont trónszéken ült, Aháb pedig palotát építtetett elefántcsontból (I Rg 10:18; 22:39). Ezenkívül csináltak belőle ágyat (Am 6:4), szobrot (Ct 5:14), és díszítésre is használták. (Ct 7:5.) - ELÉG (hón - he-vav-nun = bőség, teltség). Isten gondoskodik arról, hogy mindenből legyen elég, amire szükségünk van (II K 8:9). (Prv 30:15.) - ELHAGYATOTT (ázab ain-zain-béth = elhagyni). A Bibliában olyan embert jelent, akit Isten elhagyott, akitől Isten elfordult, akit Isten magára hagyott. Jézus maga is átélte a kereszten az elhagyatottságot (Ps 22:2). (Is 62:12.) ELHAGYOTT (hajóthék - he-jod-vav-thav-kaf). A Bibliában gyakrabban fordul elő, hogy az ember hagyja el Istent (Dt 28:20), ritkábban, hogy Isten hagyja el az embert (Jdc 6:13). (Is 60:15.) - ELIFÁZ (elífaz - alef-lámed-jod-pe-zain). Jób legidősebb és legtekintélyesebb barátja (H 2:11). A bölcsességéről híres Témánban élt (Jr 49:7), amelyet fia, Ésau unokája alapított (Gn 36:10). Elifáz másik két barátjával együtt elment vigasztalni Jóbot, de amit mondott neki, azért engesztelő áldozatot kellett bemutatnia (Hi 42:7,8). (Hi 4:1.) - ELIHÚ (elíhú - alef-lámed-jod-he-vav-alef). Jób legfiatalabb barátja. (Hi 32:6.) szigeten lakott, ahonnan bíbort exportáltak. (Ez 27:7.) - ELISÁ (elísá - alef-lámed-jod-sin-he = Isten megmentő). Jáfet unokája (Gn 10:4). Népe egy szigeten lakott, ahonnan bíbort exportáltak. (Ez 27:7.) - ELJÁKIM (eljákím - alef-lámed-jod-kóf-jod-mem). Ezékiás júdai király palotájának felügyelője. Megbízást kapott az ostromló asszír sereggel folytatott tárgyalásra, majd elküldte a király Ésaiás prófétához segítségért (II Rg 18:28; 19:2). (Is 22:30.) - ELJÁRÁS (maögál - mem-ain-gimel-lámed). Valamilyen módon elvégzett tevékenység vagy művelet, valaminek hivatalos intézése, hatósági vagy bírósági intézkedés. (Is 59:8.) - ELLENFÉL (car - cáde-res). Rokon értelmű szó az ellenséggel, de valamivel enyhébb. Náhum együtt használja a két szót, ami azt jelenti, hogy ő is érzett némi különbséget a kettő között. Mai értelemben ellenfél például a másik versenyző, aki csak addig ellenfél, amíg a verseny tart, az ellenség viszont állandó veszedelmet jelent, mint például Izraelre a filiszteusok. (Nah 1:2.) - ELLENSÉG (ójéb - alef-jod-béth). Másokkal szemben álló, ellentétes érdekű ember vagy csoport, amely a másiknak ártani vagy azt megsemmisíteni igyekszik. Az ÓT-ben főleg a történeti könyvekben fordul elő. Szó van a Bibliában Izrael külső ellenségeiről (Jos 9:1,2), a kegyes emberek ellenségeiről (Ps 3:2,3) és Isten ellenségeiről, akik Isten büntetésére számíthatnak (Dt 7:10). Jézus is beszélt Izrael ellenségeiről (L 19:32), de arról is, hogy Isten „megszabadít ellenségeinktől” (L 1:71). Az ÓT-gel ellentétben Jézus az ellenség szeretetére int: „Szeressétek ellenségeiteket!” (L 5:44), mert a mi mennyei Atyánk „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5:45). A kereszten ellenségeiért is imádkozott (L 23:34). Pál is hangsúlyozza az ellenség szeretetét: „Ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia!” (R 12:20). Utolsó ellenségnek a halált nevezi (I K 15:26). (Is 59:18.) - ELNYOMÁS (asúkím - alin-sin-vav-kóf-jod-mem = elnyomások, hatalmaskodások). Valamely ország lakosságának idegen hatalom által való kedvezőtlen helyzetbe kerülése. Emellett lehet szó bizonyos társadalmi rétegek elnyomásáról is egy országon belül, ami ellen Izraelben is sokszor emelték fel szavukat a próféták (Jr 20:8). (Hi 35:9.) - ELNYOMÓ (mécík mem-cáde-jod-kóf). Olyan hatalom, amely elnyomást gyakorol a lakosság gyengébb rétegeire, illetve más országok lakosságára. Izraelben gyakran emelték fel szavukat a próféták azok ellen, akik a hátrányosabb helyzetben levő társadalmi rétegek tagjait elnyomták (Jr 20:8). (Is 51:13.) - ELÖLJÁRÓ (nádíb - nun-dáleth-jod-béth). Feljebbvaló, hivatali főnök, vezető állású tisztviselő, magasabb rangú katona. (Prv 8:16.) - ELŐKELŐ (gádól - gimel-dáleth-lámed). Olyan ember, aki a társadalom felső, kiváltságos rétegeihez tartozik. Magas állású vagy nemesi származású személy. (Prv 18:16.) - ELSŐ (risón - res-alef-sin-vav-nun). Időben az, aki mindenki mást megelőz; térben az, aki legelől áll; a rangsorban a legmagasabb tisztséget viselő. Az ÓT-ben így szól a Seregek Ura: „Én vagyok az első és az utolsó”, amit János a Mennyei jelenésekben Jézusra vonatkoztatva több helyen is idéz (Ap 1:17; 2:8; 21:6; 22:13). (Is 44:6.) - ELSŐSZÜLÖTT (prótotokosz). Az első fiúgyermek a családban (Ex 13:15). Az apa halála után az elsőszülött vette át a helyét, ő lett a családfő, és ő minden örökségből

382 kettős részt kapott (Dt 21:17). Az elsőszülött fiú elvesztése a legsúlyosabb büntetésnek számított, viszont minden elsőszülött feláldozása - az elsőszülött fiúé is - Ábrahámig szokásban volt (Gn 22:2). Lévi törzse nem kapott földrészt a honfoglaláskor. Ezt a törzset Isten szolgálatára választották helyettes áldozatul Izrael elsőszülött fiaiért (Lv 3:12). Isten egész Izraelt elsőszülött népének nevezte (Ex 4:22). Az elsőszülötti jog lebecsülése (Gn 25:29-33) ítéletre méltó könnyelműség volt. Az ÚT Jézust Isten elsőszülöttjének nevezi (R 8:29). (H 1:6.) - ELVETEMÜLT (hánéf - khéth-nun-pe = hitszegő, lelkiismeretlen, szakadár). Nagyon gonosz, velejéig romlott ember. Jeremiás lesújtó véleménnyel van a papokról és a hamis prófétákról, amikor ezzel a jelzővel illeti őket (Jr 23:14). (Hi 13:16.) - EMBER (ádám - alef-dáleth-mem). Isten teremtménye, akinek minden földi lénnyel közös vonásai vannak (Gn 2:7), Istenhez fűződő kapcsolatát tekintve azonban különbözik a többi teremtménytől (Ps 8:6-9). Nevének jelentése: vörös földből való. Az ÓT-ben és az ÚT-ben nagyjából ugyanannyiszor fordul elő (500-550). Isten az emberért teremtette a világot (Gn 1:29,30), az embert pedig „a maga képmására” teremtette (Gn 1:27), de teste azonos az állatokéval. Egyénileg halandó, de Isten védelme alatt áll, és részese Isten szövetségének (Gn 1:2,7; 3:19; 9:5,9). Az ember úgy lett élőlénnyé, hogy Isten, miután testét a föld porából megformálta, „élet leheletét (nefes -nun-pe-sin -pszyhé) lehelte orrába” (Gn 2:7). Ez az állatokban is megvan, és a testhez kapcsolódik. Ezzel szemben ami az állatoktól megkülönbözteti, az Isten Lelke (rúah - res-vav-khéth -- pneuma), aki a teremtéskor a vizek felett lebegett (Gn 1:2), és akit az állatokkal nem közölt Isten. A test (szóma) és a testben az életet fenntartó lélek (pszyhé) együtt az ember (II K 12:5). Az embernek az a kincse, amely az állatoktól megkülönbözteti, Isten Lelke (rúah). (Jr 4:25.) - EMBERFIA (ben ádám - béth-nun alefdáleth-mem). Így szólította meg Isten Ezékielt (Ez 2:1) és Dánielt (Dn 8:17), amikor prófétai bizonyságtételt bízott rájuk. Dániel pedig álmában látta, hogy „jött valaki az ég felhőin, aki az Emberfiához hasonló volt” (Dn 7:13). Jézus gyakran nevezte magát emberfiának (L 9:56), és a Dániel látomásában megjelent személlyel azonosította magát (J 6:62). Eszerint az Emberfiának ismertetőjelei: Az ég felhőin fog eljönni (Mt 24:30), a dicsőség trónjára ül (Mt 19:28), és ítéletet tart az egész emberiség felett. Jézus Dániel próféciájára utalt, amikor a főpap megkérdezte, hogy ő-e a Messiás (Mt 16:27; 26:64). István vértanú megkövezése előtt látta „az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll”(Act 7:56), János pedig az ítéletre jövő Emberfiát látta mennyei látomásában (Ap 14:14). (Ez 21:17.) - EMBERI (ádám - alef-dáleth-mem = ember -- jád - jod-dáleth = kéz -- jad kol-ádám = minden ember kezét = minden emberi kezet). Az ember Isten teremtménye, akinek minden földi lénnyel közös vonásai vannak (Gn 2:7), Istenhez fűződő kapcsolatát tekintve azonban különbözik a többi teremtménytől (Ps 8:6-9). Nevének jelentése: vörös földből való. Az ÓT-ben és az ÚT-ben nagyjából ugyanannyiszor fordul elő (500-550). Isten az emberért teremtette a világot (Gn 1:29,30), az embert pedig „a maga képmására” teremtette (Gn 1:27), de teste azonos az állatokéval. Egyénileg halandó, de Isten védelme alatt áll, és részese Isten szövetségének (Gn 1:2,7; 3:19; 9:5,9). Az ember úgy lett élőlénnyé, hogy Isten, miután testét a föld porából megformálta, „élet leheletét (nefes -nun-pe-sin -pszyhé) lehelte orrába” (Gn 2:7). Ez az állatokban is megvan, és a testhez kapcsolódik. Ezzel szemben ami az állatoktól megkülönbözteti, az Isten Lelke (rúah - res-vav-khéth -- pneuma), aki a teremtéskor a vizek felett lebegett (Gn 1:2), és akit az állatokkal nem közölt Isten. A test (szóma) és a testben az életet fenntartó lélek (pszyhé) együtt az ember (II K 12:5). Az embernek az a kincse, amely az állatoktól megkülönbözteti, Isten Lelke (rúah). (Hi 37:7.) - EMBERTÁRS (rea - res-ain). A Biblia általában felebarátnak nevezi (L 10:29). A polgári életben ma kortársnak, kartársnak, munkatársnak, elvtársnak mondják. (Prv 6:1.) - EMLÉK (sém - sin-mem = név). Személyeknél a név fennmaradása jelentette az emléket. (Is 56:5.) - EMLŐ (sad -sin-dáleth). A nők tejkiválasztó szerve. (Hi 24:9.) EMÓR. Az emóriak Hám Kánaán nevű fiától származnak. A honfoglalás idején már Kánaánban laktak (Jos 3:10). Az emóri királyok szövetkeztek Józsué ellen, de ő legyőzte őket. Maradékaik Salamon robotosai lettek (I Rg 9:20,21). - ENDÓR. Város a gilboai csata színhelyéhez közel. Itt élt egy halottidéző asszony, akit Saul a csata előtt felkeresett, és megidéztette vele Sámuel szellemét (I Sm 28:3). A 83. zsoltár szerint itt semmisült meg Sisera hadserege (Ps 83:11). - ENGEDELMES (hypokrosz). A hit legfőbb bizonyítéka az Isten iránti engedelmesség (I Sm 28:18). A hit és az engedelmesség mind az ÓT-ben, mind az ÚT-ben szoros kapcsolatban áll egymással (Gn 22:18. R 1:5). Jézus mindvégig engedelmes volt Istennek (Ph 2:8). A gyermekek engedelmességgel tartoznak szüleiknek (Kol 3:20), a keresztyének pedig még a velük esetleg ellenségesen viselkedő államhatalomnak is engedelmességgel tartoznak (R 13:1). (Ph 3:8.) - ENGEDETLEN (márá -memres-he = ellenállni, lázadni). Az engedetlenség parancsszegés vagy tiltott dolgok cselekvése. Engedetlen volt a fáraó Isten iránt, amikor nem akarta Izraelt elbocsátani (Ex 5:21), de Izrael népe is sokszor engedetlen volt a pusztában (Dt 9:7). Előfordul a Bibliában a szülők iránti engedetlenség (R 1:30), a felsőbbséggel vagy a tanítóval szemben tanúsított engedetlenség (Prv 5:13). Az engedetlenségnek sok esetben hitetlenség az oka (II Rg 17:14). Mózes törvénye nagyon keményen, megkövezéssel büntette az engedetlenséget (Dt 21:18). Pál az engedetleneket kiközösíteni tanácsolta

383 a gyülekezetből (II Th 3:14). (Hos 14:1.) - EPE (mörorá - mem-res-res-he). Zöldessárga színű, keserű emésztőnedv, amelyet a vese termel. Átvitt értelemben bosszúságot és haragot jelent. Az ÓT-ben csak Jóbnál fordul elő (Hi 16:13). Jézusnak epével kevert bort adtak a Golgotán (Mt 27.34). (Hi 20:25.) - ERDŐ (jaar - jod-ain-res). Fákkal benőtt nagyobb terület. Izrael földjének nagy részét erdő borította (Jos 17:15). A templomépítéshez Libánon erdeiből termelték ki a cédrust és a ciprust. Básán hegyeit nagy tölgyerdők borították (Zch 11:2), másfelé inkább csak bokros területek voltak találhatók. A bálványszobrokat is az erdők fáiból készítették (Jr 10:3). Az erdő jó búvóhelyül (I Sm 13:15) és a vadállatoknak lakhelyül (II Rg 2:24) szolgált. Már az ÓT-i időben sem voltak ismeretlenek az erdőtüzek (Zch 11:1-3). (Jr 5:6.) - ERŐD (möcád - mem-cáde-dáleth). Izrael földjén már jóval a honfoglalás előtt is sok erődítmény volt. Ezeket sorra feltárják az ásatások. Jerikóban egy VIII. évezredből való erődítmény falait tárták fel. A honfoglalásra készülő nép megijedt ezektől az erődítményektől (Nu 13:28). Először a Jordán keleti partján találtak ilyen, magas kőfallal megerősített városokat (Dt 3:5). Jeruzsálem sziklavára olyan erős volt, hogy csak Dávid tudta elfoglalni. Dávid ezután még jobban kiépítette a várat (II Sm 5:7,9). - Salamon folytatta az erődítmények építését mind Jeruzsálemben, mind az ország egyéb helyein (I Rg 3:1; 9:15). Roboám király is egész erődítményrendszert épített ki országa védelmére, a meglevőket pedig megerősítette (II Chr 27:4; 32:5). A megerősített jezréeli vár ablakából dobták ki a gyűlölt Jézabel királynét (II Rg 9:17,33). A próféták felhívták a figyelmet arra, hogy nem az erődítmények nyújtanak védelmet, hanem Isten, Ő az igazi erődítmény (Is 20:1). A hazatérés után Nehémiás úgy megerősítette Jeruzsálem falait, hogy azon vonulhatott fel az ünnepi menet (Neh 12:31). A római megszállás idején Izrael minden erődítménye a rómaiak kezén volt. Ilyen régi erődítményben tartották fogva Pált, mielőtt Rómába vitték (Act 22:24). (Jr 51:30.) - ERŐS (málé mem-lámed-alef). Pál a hitben erősekről és erőtlenekről beszél. A hitben erősek felismerik, hogy önmagában semmi sem tisztátalan (R 14:1,14), azért jó lelkiismerettel megesznek mindent (R 14:2), akár még a bálványáldozati húst is (I K 8:10). Fontosnak tartja, hogy az erősek ne botránkoztassák meg a gyengébbeket (I K 8:9). (Jr 4:12.) - ERŐSZAK (hámász - khéth-mem-szamek). A hatalommal való visszaélés. Isten megítéli az erőszakoskodást. Mózes törvénye védi az erőszaktól a hajadonokat, az özvegyeket, az árvákat, a jövevényeket (Dt 22:25). A próféták is felszólaltak az erőszak ellen (Hab 1:3). Az erőszakoskodónak „visszahárul fejére a nyomorúság” (Ps 7:17). Isten megment az erőszakoskodóktól (II Sm 22:49), az erőszakossággal megtelt földet pedig özönvízzel pusztította el (Gn 6:11). Jézus tanítása szerint nem az erőszakosok, hanem a szelídek öröklik a földet (Mt 5:5). (Hi 16:17.) - ERŐSZAKOS (hamász - khéth-mem-szamek = erőszak). Olyan ember, aki visszaél erejével, hatalmával. Isten nem szereti az erőszakos embereket. Az ilyenektől Mózes törvénye védi a hajadonokat, az özvegyeket, az árvákat, a jövevényeket (Dt 22:25). Az erőszakoskodónak „visszahárul fejére a nyomorúság” (Ps 7:17). Isten megment az erőszakosoktól (II Sm 22:49). Jézus tanítása szerint nem az erőszakosok, hanem a szelídek öröklik a földet (Mt 5:5). (Prv 16:29.) - ESKÜ (horkosz). Isten tanúul hívása. Jézus elítélte a felelőtlen esküdözést (Mt 5:33-37), de a komoly esküt az apostolok sem tiltották. Pál több helyen maga is esküvel erősíti meg állítását (II K 11:31). (L 1:73.) ESŐ (mátár - mem-téth-res). Izrael földjén esős és száraz évszakok váltakoznak. Az itt használt szó a heves záporesőt jelenti. Az esős évszak októbertől májusig tart. A bibliai időkben megkülönböztettek korai esőt (őszi eső), amely októberben és novemberben, és késői esőt (tavaszi eső), amely márciusban és áprilisban hullott (Jr 5:24). A gabonát úgy vetették el, hogy az esős időszakban növekedjék. Az ÓT-ben az eső Isten áldása népe számára (Dt 28:12). A kánaániak legszorgalmasabban imádott istene Baal, az eső istene volt. Voltak nagyon heves záporesők is (gesem - gimel-sin-mem). Az eső lehet pusztítás eszköze is, mint az özönvíz, amely negyven napig tartott (Gn 7:12), vagy az egyiptomi tízcsapás egyike, amely jég formájában zúdult le (Ex 9:19). Jézus is beszél egy helyen példázatában nagy esőről (Mt 7:25). (Hi 28:26.) - ESTE (ereb - ain-res-béth). A naplemente ideje, ami a nap végét jelzi. A zsidó időszámítás szerint az este már a következő nap kezdetét is jelentette. Az este a munka befejezésének az ideje (Rth 2:17). Az evangéliumokban is többször van szó az estéről (J 6:16). A zsidó időszámítás szerint a csillag megjelenésével keződik az este és egyben az új nap. Az este az áldozás (II Chr 2:3), a liturgikus tisztálkodás (Dt 23:12), az imádkozás (Gn 24:63) és a hálaadás ideje (I Chr:23:30), valamint az ünnep kezdete (Jos 5:10). Ugyanakkor az este a félelem ideje is (Is 17:4). A prófétai ígéret szerint majd ha eljön az Úr szentjeivel együtt, nem lesz többé este (Zch 14:7). (Hi 7:4.) - ESZES (árúm - ain-res-vav-mem = okos). Okos ember az, aki értelmes. Az okos lehet ravasz (Gn 3:1), lehet valamihez jól értő ember (Dn 1:4). Az ÚTben általában Jézus példázataiban találkozunk ezzel a fogalommal (Mt 7:24). A magyar bibliafordaítás a legtöbbször az „okos” szóval adja vissza, „Eszes” alakban ritkán fordul elő. (Prv 13:16.) - ESZKÖZ (kölí - kaf-lámed-jod). Valamely művelet elvégzésére szolgáló szerszám vagy gép. Átvitt értelemben egy ember vagy egy nép is lehet eszköz Isten kezében. (Is 32:7.) - ESZTELEN (haszar-léb - khéthszamek-res--lámed-béth - haszar = hiány - léb = szív). Együgyű, gyenge szellemi képességű ember. (Prv 9:4.) - ESZTENDŐ (sáná - sin-nun-he). Isten azért teremtette az égitesteket, „hogy ...

384 meghatározó jelei legyenek ... az esztendőknek” (Gn 1:14). Az esztendő az az időegység, amely alatt a föld körbemozog a nap körül. Egy év 365 nap, 5 óra és 48 perc. Az év kiszámítására kétféle módszert használtak: a lunáris és a szoláris módszert. Ez a különböző társadalmakban különböző naptárak létrehozásához vezetett, ami az év hosszának a meghatározásában eltéréseket mutatott. Izrael eleinte az egyiptomi időszámítást használta, majd később áttért a babiloni időszámításra. A legősibb időszámítás, amelynek nyomai felfedezhetők a Bibliában, a ősi amorita naptár, amely hétszer ötvennapos periódusokra osztotta az évet. Izraelben eleinte a szoláris évszámítási módszert alkalmazták. Az önözvíz tizenkét hónapig, tehát egy évig és tizenegy napig tartott. A tizenegy nap pontosan a lunáris és a szoláris év közti különbség. Később a lunáris naptár vált általánossá, amely szerint tizenkét hónapból áll az év. A különbség kiegyenlítésére egy szökőhónapot - a második ábíb hónapot - iktattak be. Egészen az ÚT-i időkig a Nagytanács határozta meg, hogy ezt a tizenharmadik hónapot melyik években kell beiktatni. Csak a Kr. u. IV. században rögzítettek egy tizenkilenc éves ciklust, amelyben öt szökőév volt. Az éveket hónapokra, hetekre és napokra osztották. Újév napja eleinte ősszel volt, majd a fogság után áttették a tavaszi napfordulóra. (Is 63:4.) - ETIÓP (kúsí - kafvav-sin-jod). Az etiópok hazája a Fehér és a Kék Nílus mellett fekszik Egyiptomtól délre (Is 18:1; 43:3). A Biblia Kús néven említi (Gn 2:13. Hi 28:19. Is 11:1). Lakói Hám leszármazottai. Ésaiás és Zofóniás prófétált ellenük (Is 20:1-6. Zph 2:12). A 68. zsoltár szerint viszont „az etiópok Istenhez emelik kezüket” (Ps 68:32). Fülöp megkeresztelt egy magas rangú etióp tisztviselőt (Act 8:26-38). (Am 9:7.) ETIÓPIA (kús - kóf-vav-sin). A Fehér és a Kék Nílus mellett fekszik Egyiptomtól délre (Is 18:1; 43:3). A Biblia több helyen Kús néven említi (Gn2:13. i 28:19. Is 11:11). Lakói Hám leszármazottai. Ésaiás és Zofóniás prófétált ellene (Is 20:1-6. Zph 2:12). A zsoltáríró szerint viszont „az etiópok Istenhez emelték kezüket” (Ps 68:32). Fülöp megkeresztelt egy magas rangú etióp tisztviselőt (Act 8:26-38). (Ez 30:4.) EUFRÁTESZ (pöráth - pe-res-thav). Elő-Ázsia legnagyobb folyója. Mielőtt a Perzsa-öbölbe ömlik, egyesül a Tigrissel. 2900 km hosszú, a torkolatánál 300 m széles és 18 m mély. Az Eufrátesz egyik csatornája volt a Kebár-folyó, amely mellett Ezékiel látomásait nyerte (Ez 1:1). Mellette sírtak a száműzöttek, amikor Sionra gondoltak (Ps 137:1). Először az Édenkert leírásában találkozunk a folyó nevével. Az ÓT általában csak nagy folyamként említi (Gn 2:14; 15:18). Mikeás is így nevezi. Az ÓT-i történetek idején az Eufrátesz még külön ömlött a Perzsa-öbölbe, csak később helyeződött át úgy a medre, hogy a Tigrissel egyesült. Volt idő, amikor ez a folyó volt Egyiptom északi határa (II Rg 24:7). Izrael eddig terjedőnek tekintette az Ígéret Földjét, amint azt Isten neki megígérte (Jos 1:4). Eddig terjeszkedett Rúben törzse (I Chr 5:9), és Dávid birodalmának is ez volt a keleti határa (Is 27:12). A prófécia szerint a Messiás birodalmának is ez lesz a határa (Zch 9:10). Az ÚT is a messiási korban említi (Ap 9:16). Később ez volt a határa a szeleukidák birodalmának (I Mkk 3:22), majd még később a Római Birodalomnak. (Jr 46:6.) - EVANGÉLIUM (evangelion = jó hír, győzelmi hír, örömüzenet). A Bibliában általában a Krisztusról szóló hírt jelenti. A Jézus életét leíró négy könyvet a róla szóló örömüzenetnek, evangéliumnak hívjuk. - EZER (elef - alef-lámed-pe). A Bibliában a legtöbbször jelképes értelemben fordul elő. Sok esetben biztosen nem ezer számot, hanem valamilyen általunk nem ismert egységet jelent. (I Sm 18:7.) - EZÉKIEL (jöhezkél - jod-khéth-zain-kóf-alef-lámed). A fogság prófétája. Cádóki származású papi családban született Jósiás templomi reformjának az idején. Mielőtt papi szolgálatba léphetett volna Nebukadneccar az ország vezetőit Jójákin királlyal együtt Babilonba vitte száműzetésbe. Ezékiel is köztük volt. Babiloni tartózkodásának ötödik évében Isten prófétai szolgálatra hívta el, amikor a Kébár folyó mellett látomásban megjelent neki (Ez 1:1). Ezután több, mint két évtizeden át prófétált Babilonban. A száműzöttek gyakran felkeresték, hogy útbaigazítást kérjenek tőle, de nem mindig hallgattak rá (Ez 8:1; 33:31). Utolsó próféciáját huszonkét évvel elhívatása után mondta el. A hagyomány szerint erőszakos halállal halt meg. Később nagy tiszteletben részesítették (Ez 29:17; 33:33). A legtöbbször jelképekben prófétált. Az ítélet és a kegyelem hirdetése egyaránt megtalálható nála. János a Mennyei jelenésekben (Ap 20:8) utal a Magóg királyának, Gógnak a támadásáról szóló képeire (Ez 38:3). (Ez 1:3.) - EZRÁHI ÉTÁN. Bölcsességét Salamonnal együtt említi a Biblia (I Rg 5:11). A 89. zsoltár szerzője. - EZÜST (keszef kaf-szamek-pe). A IV. évezred óta ismert nemesfém. Ékszerek készítésére és a templom, valamint paloták díszítésére használták. Salamon palotájában sok ezüst halmozódott fel (I Rg 20:27). Bálványszobrokat is készítettek ezüstből (Is 46:6). A bírák korában Míká házában is állt egy ezüsttel bevont bálvány (Jdc 17:2). Az ezüst kezdettől fogva képviselt valamilyen fizetési értéket (Gn 23:15; 37:28), de pénzt csak Dáriusz korában kezdtek verni belőle. Az ÓT az ezüstnél többre értékeli a tudást (Prv 8:10), az ÚT pedig a Krisztus nevében végzett gyógyítást (Act 3:6). A Siserával vívott harc leírásakor a legértékesebb hadi zsákmányként szerepel az ezüst (Jdc 5:19). (Hi 27:16.) ÉBER (éber - ain-béth-res = túloldali). Az Eufrátesztől keletre eső terület. Bálám próféciájában különböző sémi népek megszemélyesített neve. (Nu 24:24.) - ÉDEN (éden - ain-dáleth-nun = öröm). Az Istennel kapcsolatba kerülő ember első lakóhelye. Általában jelképes fogalom, de földrajzilag a Tigris és Eufrátesz vidékén sejteti a Biblia (Gn 2:10-14). A királyok korában egy azon a vidéken élő

385 törzs neve (Is 37:12). (Joel 2:3.) - ÉDES (máthak - mem-thav-kóf = édesnek lenni). Kellemes íz. A cukor, a méz íze. (Hi 21:33.) - ÉFA (éfá - ain-jod-pe-he). Midján fia, Ábrahám unokája (Gn 25:4). (Is 60:6.) - ÉG (sámajim - sin-mem-jod-mem). Ezzel a szóval nem annyira az égboltozatot, mint inkább a mennyet jelöli a Biblia. Isten a mennyet és a földet, vagyis a szellemi és az anyagi világot teremtette (Gn 1:1). A mennyben van Isten lakóhelye - ami nem hely, hanem állapot -, nem az égboltozaton (Ps 8:15). Az ÚT-ben az ég - pontosabban a menny - és a föld szintén a teljes világmindenséget, tehát a szellemi és az anyagi világot jelenti (Mt 5:18). Sajnos az ég és a menny fogalma gyakran keveredik, különösen fordításokban, de még az eredeti szövegben is. Ennek az az oka, hogy Isten lakóhelyének olyan helyet képzeltek el, amely a földi ember számára elérhetetlen, ez pedig az ókorban a földet körülvevő égbolt volt. Ezért a héber rákía (res-kóf-jod-ain = égbolt) és sámajim (sin-mem-jod-mem), illetve az arám sömín = menny már az ÓT-ben is gyakran keveredik, és a menny helyett több helyen áll az ég szó mind az eredetiben, mind a fordításokban. Ezt erősíti az is, hogy a görög nyelv ugyanazzal a szóval jelöli mind a kettőt. (Is 40:12.) - ÉGI MADÁR (óf hassámajim - ain-vav-pe he-sinmem-jod-mem). Gyűjtőnévként ritkán fordul elő (Ps 148:10), a Biblia a legtöbbször nevükön nevezi az egyes madárfajokat. Többször előfordul bővített formában is: égi madár. (Ez 32:4.) - ÉGŐ (jökod - jodkaf-dáleth = égés). Sok esetben csak a tűz nyomatékosítása. (Is 65:5.) - ÉHES (ráéb - res-ain-béth). Izrael népe gyakran ki volt téve éhezésnek (Gn 12:10). Előfordult, hogy elmaradt az őszi vagy a tavaszi eső (I Rg 17:1), de az éhezés oka lehet sáskajárás vagy háború is (II Rg 6:25). Nemcsak kenyérre, hanem Isten Igéjére is lehet éhezni (Am 8:11). Sokan azért éheztek, mert ha nem volt termés, akkor nagyon drága volt az élelem. Az éhezők még saját gyermekeiket is megették (II Rg 6:23). Jézus az utolsó idők jelei között említi, hogy az emberek éhezni fognak (Mt 24:7). Isten nem hagyja éhezni az igaz embert (Prv 10:3), de mindenkinek kötelessége, hogy segítsen az éhezőkön (Act 11:29). (Is 9:19.) - ÉHEZŐ (ráéb - res-ain-béth). Izrael népe gyakran ki volt téve éhezésnek (Gn 12:10). Előfordult, hogy elmaradt az őszi vagy a tavaszi eső (I Rg 17:1), de az éhezés oka lehet sáskajárás vagy háború is (II Rg 6:25). Nemcsak kenyérre, hanem Isten Igéjére is lehet éhezni (Am 8:11). Sokan azért éheztek, mert ha nem volt termés, akkor nagyon drága volt az élelem. Az éhezők még saját gyermekeiket is megették (II Rg 6:23). Jézus az utolsó idők jelei között említi, hogy az emberek éhezni fognak (Mt 24:7). Isten nem hagyja éhezni az igaz embert (Prv 10:3), de mindenkinek kötelessége, hogy segítsen az éhezőkön (Act 11:29). (Hi 14:10.) - ÉHÍNSÉG (rááb - res-ain-béth). Az éhség a szervezetnek a táplálék iránti igényét jelzi. Csillapítása az életben maradás feltétele (Gn 42:2). Ha a nép nem tudja kielégíteni éhségét, akkor éhínség lép fel, ami lehet Isten büntetése (Ez 5:12,13), de lehet az ember lustaságának (Prv 19:15) vagy pazarlásnak (L 15:1) a következménye is. A háború gyakran von maga után éhínséget, különösen ostromlott városokban (II Rg 6:25). Az éhezők megsegítése istentiszteleti cselekménynek számít (Jc 2:15,16), elmulasztása akár kárhozatot is eredményezhet (Mt 25:41,42). Van lelki éhség is (Am 8:11). A Bárány trónusa körül nem lesz többé éhezés (Ap 7:16,17). (Jr 15:2.) - ÉHSÉG (hajjath - khéth-jod-thav = mohóság). Izrael népe gyakran ki volt téve éhínségnek (Gn 12:10). Előfordult, hogy kimaradt az őszi vagy a tavaszi eső (I Rg 17:1), de okozhat sáskajárás vagy háború (II Rg 6:25) is éhínséget. A Biblia szerint átvitt értelemben nemcsak kenyérre, hanem Isten Igéjére is éhezhet a nép (Am 8:11). Éhínség idején csak nagyon sok pénzért lehetett élelmiszert szerezni, és az is megtörtént, hogy hosszan tartó ostrom idején az anyák saját gyermekeiket ették meg (II Rg 6:23). Jézus az utolsó idők jelei között említi az éhínséget (Mt 24:7). Isten az igaz embert nem hagyja éhezni (Prv 10:3), de az embereknek is kötelességük segíteni az éhezőket (Act 11:29). A Jóbnál előforduló szó nem éhező emberekre (rááb), hanem a madárfiókák mohóságára vonatkozik. (Hi 38:39.) - ÉJ (lajlá - lámed-jod-lámed-he). Az éjjel, éjszaka rövidebb formája. (Hi 34:20.) - ÉJJEL (lajlá - lámed-jod-lámed-he). Az éjjel csendje jó alkalom imádkozásra (Ps 42:9), bizalmas beszélgetésre (J 3:2), esetleg gyötrődésre (Esth 6:1), de az éjjel sötétje bűnre (Jr 49:9) és pusztításra (Jr 6:5) is csábíthat. Éppen ezért az éjjel az őrködésnek is ideje (Is 21:8). (Hi 5:14.) - ÉJSZAKA (lajlá - lámed-jod-lámed-he). Isten a teremtéskor a sötétséget éjszakának nevezte (Gn 1:5). Az éjszaka sötétje lehet a szabadulás alkalma (Ex 12:31). Az ember számára az éjszaka a pihenés ideje (J 9:4), sok állat számára viszont az éjszaka az élelemszerzés alkalma (Ps 104:20). Az éjszaka csendje jó alkalom imádkozásra (Ps 42:9), bizalmas beszélgetésre (J 3:2), esetleg gyötrődésre (Esth 6:1), de az éjszaka sötétje bűnre (Jr 49:9) és pusztításra (Jr 6:5) is csábíthat. Éppen ezért az éjszaka az őrködésnek is ideje (Is 21:8). Az ÚT-ben jellegzetes éjszaka Jézus születésének az éjszakája (L 2:8). Az utolsó időkben nem lesz többé éjszaka (Ap 21:25). (Hi 7:3.) - ÉKES (tiföárá tav-pe-alef-res-he = pompa). Díszes, művészien kidolgozott tárgy. Lehet a beszéd is ékes. Jézus szerint az írástudók és a farizeusok felékesítik „az igazak sírköveit” (Mt 23:29). Jézus példázatában a visszatérő tisztátalan lélek felékesítve találja a házát (Mt 12:44). (Is 60:7.) - ÉKSZER (adí - ain-dálethjod). Apró, értékes anyagból készült tárgy, amelyet főként nők hordtak fejük, nyakuk, karjuk, ritkábban lábuk díszítésére. Karperecet főleg asszonyok viseltek (Gn 24:22). Az ékszereket ezüstből, aranyból, majd a későbbi időkben bronzból is készítették. A férfiaknál az ékszernek rangjelző szerepe volt (I Sm

386 1:10). Boka- és lábperecet csak nők viseltek (Is 3:18). Fülbevalót asszonyok, ritkábban gyermekek is hordtak (Gn 24:47). Pecsétgyűrűt smaragdból, ónixból vagy kőből csináltak (I Rg 21:8), amelyet zsinórral nyakukra vagy ujjukra akasztottak (Jr 22:24). A nyaklánc készülhetett gyöngyből (Ct 1:10), fémből (Ex 35:22), drágakőből, kagylóból vagy aranyból. A pogány eredetű amuletteknek varázserőt tulajdonítottak (Is 3:18-23). Átvitt értelemben a teremtés Isten ékszere. A nem pogány eredetű ékszer viselését nem ítéli el az ÓT, de a belső értéket tartja igazi ékszernek (Prv 1:8,9). Ugyanilyen értelemben szól az ÚT is az ékszerviselésről (I P 3:3,4). János a Mennyei jelenésekben úgy látta az új Jeruzsálembe érkező Krisztust, mint aki menyasszonyként van felékesítve (Ap 21:2). (Is 49:18.) ÉLÁM (élám - ain-jod-lámed-mem). A Tigris keleti partján elterülő ország. Izrael elfoglalása után Asszurbanipál erről a vidékről telepített embereket Samáriának az izraeli férfiak elhurcolása után lakatlanul maradt részeire (Esr 4:9,10). Pünkösdkor élámi zarándokok is voltak Jeruzsálemben (Act 2:9). Jeremiás Isten ítéletét hirdette Élám ellen (Jr 25:25), de azt is megígérte, hogy az utolsó időkben jobbra fordítja sorsát (Jr 49:35). Az élámiak hosszú időn át a sumér, az asszír, majd a babiloni birodalom vetélytársai voltak. Egy időben egész Mezopotámiát uralmuk alatt tartották. Círusz perzsa király az élámi népet is beolvasztotta birodalmába. (Jr 49:35.) - ÉLES (haddúd - khéth-dáleth-vavdáleth = hegyes, éles). Olyan szerszám, amelynek az élét vágásra lehet használni. Olyan tárgy, amelynek az éle megsebezhet. Átvitt értelemben: éles fájdalom. (Hi 41:22.) - ÉLET (báca - béth-cádeain = szétzúzni). A Biblia szerint van testi élet (Ex 1:14), lelki élet (R 8:6) és örök élet (E 2:5-8). Az élet forrása Krisztus (J 11:25). Természettudományos értelemben az élet az élőlényeknek születésük és haláluk közti állapotát jelenti, de a Biblia szerint az élet nem zárul le a halállal. A legrégebbi időkben még nem hittek a feltámadásban, ezért az élet befejezésének azt tekintették, amikor az ember visszatér ősei mellé, és fontosnak tartották a családi sírba való temetkezést, olyannyira, hogy még messze földről is visszavitték halottaikat eltemetni (Gn 25:7-11; 50:5-13). Később alakult ki az a hit, hogy a halottak lelke a holtak hazájába (söól - sin-alef-vav-lámed) távozik (Ez 31:14), amelyet az ÚT paradicsomnak (paradejszosz - a perzsa nyelvből átvett szó) nevez, elég szerencsétlen magyar fordításban. Az Apostoli hitvallás pokolnak nevezi - szintén elég szerencsétlen szóval -, ahova Jézus kereszthalála után leszállt, és ahonnét harmadnapon feltámadt, előremutatva valamennyiünk feltámadására. Az innét feltámadtak állnak Krisztus elé ítéletre (Mt 25:31), s közülük az üdvözültek elnyerik az örök életet (Ap 20:13). Az ember életének célja a földön Isten szolgálata és dicsőítése (Ps 22:23), ami a mennyben folytatódik, és tart örökké (Ap 5:11-14). Jóbban az élet fonalának az elvágásáról, az élet szétzúzásáról van szó. (Hi 6:9.) - ÉLETERŐS (ácún - ain-cáde-vav-nun). Egyszerűen nagyon erős. Az erős szó nyomatékos formájának költői kifejezése. (Prv 7:26.) - ÉLETÚT (derek ís - dáleth-res-kaf--alef-jod-sin). Tulajdonképpen valakinek az élete, életvitele, sorsa. (Prv 16:7.) - ÉLŐ (haj - khéth-jod). Istent gyakran nevezi élőnek a Biblia (Rth 3:13), szemben a bálványokkal (Ps 135:17). Az ÓT-ben általában az élő Istenre esküdtek (Dn 12:7). A Biblia az élők földjét szembeállítja a halottak birodalmával (Hi 28:13). Az ember az élők földjén ismerheti meg Isten jóságát (Ps 27:13). A húsvéti sírnál így szólt az angyal: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (L 24:5.) Az élő víz a forrásés folyóvizet jelenti a ciszternában összegyűjtött vízzel szemben (Jr 2:13). Jézus magát élő kenyérnek (J 6:51) és élő víznek (J 4:10) nevezi. Péter élő kőnek nevezi Jézust (I P 2:4). Jézus élő út, „amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által” (H 10:20). Pál arra kérte a rómaiakat, hogy „élő és szent áldozatul” szánják oda magukat Istennek (R 12:1). Isten Igéje „élő és ható” (J 4:12). (Hi 28:13.) ÉLŐLÉNY (zóon). A természetes élet - élőlény - a test és a lélek (szarksz - pszyhé) összekapcsolása révén jön létre. (Ap 4:8.) - ÉNEK (zimrá - zain-mem-res-he = húros hangszeren való játék). Emberi hanggal megszólaltatott zene, dalban elmondott beszéd. Ismert énekek a Bilbliában: Mózes hálaéneke, Mirjám éneke (Ex 15:1-18,21), Mózes éneke (Dt 32:1-43), Debóra éneke (Jdc 5:2-31), Anna hálaéneke (I Sm 2:1-10), Dávid éneke (II Sm 22:1-51), Dávid hálaadó éneke (I Chr 16:8-36), angyali üzenet Zakariáshoz, Máriához, Mária éneke, Zakariás éneke, angyali üzenet a pásztorokhoz, Simeon éneke (L 1:13-17,30-33,46-55,67-79; 2:9-14,29-32), a négy élőlény himnusza, a huszonnégy vén himnusza (Ap 4:8,11). A legnagyobb énekeskönyv a Bibliában a Zsoltárok könyve, és neve miatt is ismert az Énekek éneke. Ezenkívül versben van megírva - és énekelve adták elő - a bölcsességirodalom nagy része (Hi, Prv, Eccl, Dn) és csaknem az összes prófétai könyv. A próféták nem szószékről beszéltek, mint ma az igehirdetők, hanem lantpengetés mellett énekelve adták elő próféciáik nagy részét úgy, mint a magyar regösök. Híres lantpengető volt Dávid Saul udvarában (I Sm 18:10). Az ÚT-ben sok ÓT-i idézet szintén énekes formában található. (Hi 35:10.) - ÉNEKEK ÉNEKE (sír hassírím - sin-jod-res he-sin-jod-res-jod-mem = legszebb ének). Alapja egy esküvőre írt ének, amely ma 45. zsoltárként szerepel a Bibliában. Nagyon valószínű, hogy ezt a zsoltárt Nátán próféta írta Salamon király első esküvőjére, amikor az egyiptomi fáraó lányát vette feleségül. A lakodalmon elénekelték ezt az éneket, amelyet - mivel Salamon esküvőjén hangzott el - később bevettek a zsoltárok gyűjteményébe, bár sok kifogás hangzott el ellene éppen úgy, mint később az Énekek éneke ellen, egyszerűen azért, mert Isten neve nem fordul elő benne. Valószínű, hogy a 45. zsoltárként

387 ismert esküvői ének is hatással volt annak a hosszabb esküvői éneknek a keletkezésére, amely ma Énekek éneke (legszebb ének) címen ismert a Bibliában. Ez is egy királyról szól. Címfeliratában Salamon neve szerepel. A héber felirat (lislomó - lámed-sin-lámed-mem-he) nem annyira azt jelenti, hogy ő írta, inkább azt, hogy róla szó, vagy neki ajánlják. Ezt is esküvőkön énekelték, bár lényegesen hosszabb, mint Nátán esküvői éneke. Nem is egyszerre énekették el, hanem az általában egy hétig tartó esküvőkön részletekben. - A zsidó gyülekezetekben peszah ünnepén ma is felolvassák, tehát maguk a zsidók is Isten Igéjének tartják. A 45. zsoltárból pedig egy ÚT-i könyv szó szerint is idéz (Ps 45:7 - H 1:8), tehát az ÚT-i írók is Isten Igéjének fogadták el. Két nagy reformátorunk, Luther (14831546) és Kálvin (l509-1564) is Isten Igéjeként kezelte, és a benne megnevezett királyt Krisztusra vonatkoztatta. A zsidó történetírás a béke királyaként ismeri Salamont, mert ő volt az egyetlen zsidó király - a néhány napig uralkodókat leszámítva -, akinek uralkodása alatt nem állt háborúban az ország. A neve is ezt jelenti: béke. - A kérdés inkább az, hogy ki a menyasszony. Tekintettel arra, hogy Nátán próféta csak Salamon uralkodásának az elején élt, a 45. zsoltár esetében csak Salamon első, egyiptomi feleségére gondolhatunk. Erre utal, hogy Salamon neve többször is előfordul benne, meg hogy említést tesz a fáraó kocsijába fogott paripákról. Az is Salamonra utal, hogy a vőlegény aranyosezüstös gyaloghintón közeledik, amelyet maga az ének is Salamon gyaloghintajának nevez. Kétségtelenül Salamonra utal ez a kijelentés: „Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány (ágyas) meg számtalan (Ct 1:5,9; 3:7,9,11; 6:8). - Az viszont már nem biztos, hogy az egész ének Salamon egyiptomi feleségéről szól: „Sáron nárcisza vagyok én.” Sáron nagyon messze van Egyiptomtól. Azonkívül Egyiptom nem volt híres szőlőjéről. Gileád sem Egyiptomban volt, hanem a Jordántól keletre, akárcsak a Libánon, amely éppen az ellenkező irányban, Izrael földjétől északra fekszik. Tircá Samáriától keletre volt, tehát nem Egyiptom felé, hanem északon. Ugyancsak éppen az ellenkező irányban, északon van Damaszkusz és a Karmel is. Kőfalakat sem az egyiptomi homoksivatagban, hanem Izrael köves földjén szoktak építeni (Ct 2:1,15; 4:1,15; 6:4; 7:5,6; 8:9). A gazellák és a szarvasok sem Egyiptomban voltak honosak, hanem Izrael magas hegyvidékein. Ugyanakkor ezek a részek is tele vannak szőve Salamonnal (Ct 8:11), tehát a vőlegény biztosan Salamon, a menyasszony viszont nem mindig az egyiptomi lány, hanem sokkal inkább Salamonnak egy későbbi felesége, a Tírusz és Szídon vidékén található Súnemből származik. Ezzel magyarázhatók az északi vidékekre tett utalások, sőt maga a lány neve is: Sulammit = súnemi lány. Azt tudjuk, hogy Salamon az egyik e vidéken uralkodó királynak a lányát is feleségül vette, ezek a részek tehát valószínűleg őrá vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az Énekek éneke nem egységes irodalmi mű, hanem több részből összeillesztett énekgyűjtemény, amelyet a Kr. e. III. században nyelvezete erre utal - szerkesztettek egybe, és énekeltek esküvőkön. - ÉNGEDI (Én-Gedí - ain-jodnun - gimel-dáleth-jod = vadkecskék forrása). Oázis a Holt-tenger nyugati partján. Júda törzsének jutott osztályrészül (Jos 15:62). Már a honfoglalás előtt is lakott terület volt. Régi neve: HacéconTámár (II Chr 20:2.) 400 m-rel fekszik a tenger szintje alatt. A föld egyik legszárazabb vidéke, a források vize azonban alkalmassá teszi ezt a nagyon meleg területet különleges növények és fűszerek termesztésére. Forrásai már Salamon korában híresek voltak. Az itteni barlangokban keresett menedéket Dávid, amikor Saul elől bujdosott (I Sm 24:4). Az ásatások alkalmával sok balzsamkészítésre alkalmas eszköz került elő Jósiás király korából. A babiloni sereg elpusztította a várost, de a szőlőműveseket és a mezei munkásokat nem vitte el Babilonba (Jr 52:16). A későbbi korokból előkerült egy zsinagóga padlómozaikja ezzel a felirattal: „Békesség Izraelen!” Ezékiel látomásában a jeruzsálemi templom küszöbe alól fakadó víz Éngedin keresztülfolyva meggyógyítja a Holt-tenger vizét, és újra élet lesz benne (Ez 47:1,8,9). (Ct 1:14.) - ÉRC (nöhúsá - nun-he-vav-sin-he) Ez a szó eleinte a rezet jelentette, majd később a bronzot, amely antimónnal és ólommal, illetve később cinnel kevert réz volt (Dt 8:9). A Biblia szerint Túbalkain értett a réz- és vasszerszámok kovácsolásához (Gn 4:22). Az ércszerszámok Egyiptomból kerültek Izraelbe, és a héberek Egyiptomban tanulták meg az érc megmunkálását, főként a bronzöntést, de finomabb ötvösmunkákat nem tudtak készíteni, ahhoz inkább a föníciaiak értettek (I Rg 7:14). A szentsátor építéséhez 70 tálentum ércet használtak fel (Ex 38:29). Hírám a Jordán vidékén, Szukkót közelében készítette a templomi tárgyakat (I Rg 7:46). A templomból a rengeteg réztárgyat azután Nebukadneccar hadserege magával vitte Babilonba (II Rg 25:13). - Ezenkívül ércből készítettek még fegyvereket és egyéb harcieszközöket (I Sm 17:38), bilincseket (Jdc 16:21), tükröket (Hi 37:18), bálványokat (Dn 5:4), valamint pénzt (Mt 10:9) és zeneszerszámokat is (I K 3:1). Az úgynevezett korintusi érc aranyból, ezüstből és rézből állt, amint erről Josephus Flavius is beszámol, de ebből az ötvözetből készítettek a Babilonból hazatérők templomi edényeket is (Esr 8:27). Átvitt értelemben az érc erőt (Hi 6:12), hajthatatlanságot (Is 48:4) és ellenállhatatlanságot (Jr 1:18) jelent. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, az érc fémet tartalmazó ásvány vagy kőzet. (Hi 20:24.) - ÉRCFAL (hómá nöhoseth - khéth-vav-memhe nun-khéth-sin-thav). Jelképes kifejezés. Nagyon erős védelmet jelent. (Jr 15:20.) - ÉRTELEM (bíná - béth-jod-nun-he). Az ember megismerőképessége. Az ÓT az értelem megnyilvánulásait a test egyes

388 részeihez - szív, vese - kötötte. A szív (léb - lámed-béth) minden szellemi tevékenység központja. Az embert Isten tölti el értelemmel, például a szentsátor (Ex 31:3) és a templom (I Rg 7:14) készítőit, az új királyt: Salamont (I Rg 3:12). Az értelem Istennél van (H 12:13), és Jób szerint „a rossz kerülése az értelem” (Hi 28:28). Az ÓT-ben a Példabeszédek könyve több helyen foglalkozik az értelemmel, és arra int, hogy az ember ne a maga értelmére támaszkodjék (Prv 3:5). - A LXX kevesebb helyen a görög núsz szóval, több helyen a dianoja (gondolkozási képesség) szóval fordítja. A görög núsz szó jelenthet belátást, szellemet, de jelenthet erkölcsi magatartást és érzületet is. A kumráni közösség szóhasználatában az értelem csak a közösség tagjaié, akik magukat világosság fiainak nevezték. Az ÚT-i iratok ritkán használják a núsz szót. Pálnál Isten üdvakaratának a megértését jelenti, de előfordul nála ítélőképesség, józanság értelemben is (II Th 2:21). Gyakran említi viszont Isten értelmét (R 11:34). Egy ÓT-i idézethez hozzáfűzi: „Bennünk pedig Krisztus értleme van” (I K 2:16). Szerinte a pogányokból hiányzik az értelem (E 4:17). A keresztyén emberben meg kell újulnia az értelemnek (R 12:21). A széthúzó korintusiakat arra intette, hogy egy értelemben legyenek (I K 1:10). Pálnál az értelem lényegében Isten kijelentése iránti fogékonyságot jelent, amelyben az engedelmesség szándéka is benne van. (Is 29.14.) - ÉRTELMES (lábab - lámed-béth-béth (ni) = felvilágosodni). Helyesen gondolkozó ember, kinek jó a felfogása, gyorsan vág az esze. Célravezető eljárás. Jól érthető beszéd. Fejlett szellemi képességeket tükröző tekintet. Azok gondolkoznak értelmesen, akik minden körülményt jól mérlegelnek. (Hi 11:12.) - ÉRTELMETLEN (daath - dáleth-ain-thav = felismerés -- lo-bödaath = nem ismerve fel, hogy mi lenne a helyes megnyilatkozási forma - értelmetlenül). Nehéz felfogású személy. Olyan beszéd vagy írás, amelynek nincs értelme (sem füle, sem farka) - Nehezen érthető beszéd, előadás - Értelmetlen szöveg, ostoba vagy céltalan terv, szándék. (Hi 34:35.) ÉRTÉK (hón - he-vav-nun = vagyon). Az a tulajdonság, amely a társadalom és az egyén számára valaminek a fontosságát fejezi ki, értékes tárgy. (Prv 24:4.) - ÉSAIÁS (jösaöjáhú - jod-sin-ain-jod-hevav = Isten üdvössége). Ámóc fia, próféta Júdában Uzziás, Jótám és Ezékiás királyok kortársa. Uzziás király halálának évében kezdett prófétálni (Is 6:1). Főként Ezékiás király előtt volt nagy tekintélye (II Rg 19:2). Megjövendölte a Messiás eljövetelét. Kortársa volt az Izraelben prófétáló Hóseásnak és a Júdában prófétáló Mikeásnak. Próféciáiban foglalkozik a szír-efraimi háborúval és a Júda ellen indított asszír hadjárattal (Is 9:6; 36:1). A legenda szerint Manasse király parancsára a menekülő és egy fában elrejtőző prófétát a fával együtt elfűrészelték (H 11:37) valószínűleg a hatszázas évek elején. Könyvének első 39 része a babiloni fogság előtt keletkezett, de a 40. fejezettől kezdve már Babilon a helyszín abban az időben, amikor már remélhető a közeli hazatérés (Is 40:1). Círusz perzsa király ugyanis 538-ban megengedte a fogságba hurcolt népek hazatérését (Esr 1:1-4). Az itt leírt beszédek tehát - a kb. 200 éves időbeli távolságra való tekintettel - biztosan egy másik prófétától származnak. Az 56. fejezettől kezdve pedig már a fogságból hazatért néphez szóló kijelentések találhatók. Ekkor már áll a templom, és áldozatokat mutatnak be, egyes részek pedig már egészen a IV. század hellénisztikus kultuszára utalnak (Is 66:6,17). Ebből arra lehet következtetni, hogy a harmadik rész nem egy szerző műve, hanem több próféta beszédeiből összeállított gyűjtemény. Ésaiás könyvének az ÚT-i korban is nagy volt a tekintélye. A Kumránban megtalált kézirat a Kr. e. II. századból származik, de volt sok másolata még Izrael területén kívül is (Act 8:28). (II Rg 19:20.) - ÉSZ (lébáb lámed-béth-béth = szívi). Testi értelemben: agyvelő. Szellemi értelemben képesség, emlékezőtehetség, gondolkozás. Megtestesítve jelenti valamely közösség legokosabb emberét. (Hi 12:3.) - ÉSZAK (szömol - szin-mem-alef-lámed = bal oldal, észak). A déli égtáj ellentéte. Jelképesen jelenti Asszíriát (Zph 2:13) és Babilont (Jr 46:6). (Hi 23:9.) - ÉTEL (táfél - tav-pe-lámed = ízetlen étel). Nyers vagy főzéssel, illetve sütéssel elkészített táplálék (Is 55:2). A Jóbnál használt szó nem általában valamilyen ételt, hanem ehetetlen, ízetlen ételt jelent. (Hi 6:6.) - ÉTELÁLDOZAT (minhá - mem-nunkhéth-he). Az ételáldozatot, amely lisztből, olajból és tömjénből állt, bármikor be lehetett mutatni. Jelentősége kisebb volt a többi áldozatnál, inkább csak azoknak a kiegészítőjeként szerepelt. (Is 57:6.) - ÉV (sáná - sin-nun-he) Az év minden kultúrában az időmérés alapjául szolgált. A teremtéstörténet szerint a nap (semes) meghatározója az esztendőknek (Gn 1:14). Az év kiszámításához kétféle eljárást alkalmaztak. A napév az az időegység, amely alatt a nap az állatöv csillagképein áthalad. Hossza nagyjából 365 nap, 5 óra, 48 perc. A holdév tizenegy nappal rövidebb, mert a hold mozgását veszi alapul. A kétféle év közötti eltérés különböző naptárak kialakulását eredményezte. - Izrael az idők folyamán többször módosította időszámítási rendszerét, illetve a környező népektől újabb időszámítási rendszereket is vett át. Eleinte az ősi amorita naptárt használta, majd az egyiptomi (szoláris), később pedig a babiloni (lunáris) időszámítási módszer volt honos Izraelben, ami az egyiptomi, illetve a babiloni tartózkodásból következik. A szoláris naptár használatára utal, hogy az özönvíz tizenkét hónapig és tizenegy napig tartott. A tizenegy nap ugyanis a napév és a holdév közötti különbség. A lunáris naptár szerint tizenkét hónap alkotott egy évet (Dn 4:26). Az időeltérés kiegyenlítésére egy szökőhónapot (második Ábib hónap) állítottak be. Hogy ezt melyik évben kell beiktatni, azt a Nagytanács határozta meg. Csak a Kr. u. IV. században vezették be

389 a tizenkilenc éves ciklust, amely pontosan meghatározta, hogy melyik éveket kell szökőéveknek tekinteni. (Hi 15:20.) - ÉZSAU (észáv - ain-szin-vav = szőrös). Izsák és Rebeka elsőszülött fia. Bátor vadász. Apja őt, anyja viszont ikertestvérét, Jákóbot szerette jobban, ezért segített annak megszereznie bátyja elől az elsőszülötti áldást. Ezt Ézsau később megbánta. Ekkor meg akarta ölni testvérét, de az apja tanácsára nagybátyjához, Lábánhoz menekült. A testvérek húsz év múlva kibékültek, és később együtt temették el apjukat (Gn 25:25,27-34; 27:38; 33:4; 35:29). Ézsaut a vörös lencséről, amelyért eltékozolta apja áldását, Edómnak (vörös) nevezték el (Gn 25:30). Ő Edóm népének az ősatyja. Népe állandó ellenségeskedésben állt Izraellel. Több próféta is szólt ellene (Is 34:5,6). Pál Ézsau példáján figyelmeztet arra, hogy nem a testi származás biztosítja Isten áldását (R 9:12). A Zsidókhoz írt levél az Istentől való elhajlás rossz példájaként említi Ézsaut (H 12:16). (Jr 49:8.) FA (éc - ain-cáde). Izrael a régi időkben erdőkben gazdag ország volt. Több, mint 25 fajta fa élt ezen a területen. Ezek közül a pogányok többet bálványként tiszteltek. Ezért az Istennek szentelt oltár közelébe tilos volt fát ültetni (Dt 16:21). (Hi 19:10.) - FAL (hómá - khéth-vav-mem-he). A régi Keleten - főként a mezopotámiai síkságon - általában égetett agyagtéglából építették a falakat. A régi városokat hatalmas falakkal vették körül. A téglafalakat eleinte kötőanyag nélkül építették, csak később kezdtek kötőanyagot használni. A fal lehet ház fala, kerítés vagy városfal, illetve várfal. A hegyes vidékeken inkább kőből építkeztek, Izraelben az ott található, könnyen faragható mészkőből. Alkalmaztak olyan megoldást is, hogy kőalapra rakták rá a tégla- vagy vályogfalat. Salamon palotája és a templom értékes faragott kövekből épült (I Rg 7:9). Izraelben a kerítések is rendszerint kőből épültek (Is 5:5). Később a régebben gyengébb anyagból készült falakat is, ha valami miatt tönkrementek, faragott kőből építették újjá Izraelben (Is 9:9). Ésaiás a fogságban azzal vigasztalta a népet, hogy Isten drágakövekre fogja építeni Jeruzsálem falait (Is 54:11). Az új Jeruzsálem fala is drágakőből épül (Ap 21:18). A fal átvitt értelemben az erő, a biztonság (Jr 15:20) és a védelem (Ex 26:1) jelképe. Pál szerint Jézus életünk falának az alapja (I K 3:12). (Am 7:7.) - FALAT. (path - pethav). Egyszerre lenyelhető ennivaló. A Példabeszédekben ínyenc falatokról van szó (mthlahamím mem-thav-lámed-he-mem-jod-mem = ínyenc falatok), amelyeket élvezettel fogyasztottak (Prv 18:8). (Hi 31:17.) - FALU (hácér - khéth-cáde-res = bekerített udvar). Falunak nevezték a fallal körül nem vett települést. A falvak valamilyen formában függő viszonyban voltak a várossal mind az ÓT-ben (Jos 15:45-47), mind az ÚT-ben (Mc 8:27). Jézus és tanítványai nemcsak a városokat, hanem a falvakat is felkeresték (Mt 10:11). A városok és a falvak együtt említése az egész terület minden részét jelenti kivétel nélkül. (Is 42:11.) - FARKAS (zöéb - zain-alef-béth - Canis lupus). A kutyafélék családjába tartozó ragadozó. Az erdős, bozótos területeket kedveli. Általában családi kötelékben kóborol, de télen falkákba verődik. Zsákmányát futva éri utol. Ha egyedül van, csak kisebb állatokat ejt el, de falkában a nagyobb háziállatokat és az embert is megtámadja. Nappal elrejtőzik, este indul zsákmány után (Hab 1:8). A Jordán völgyében és Júda pusztájában fordult elő nagyobb számban. A Biblia átvitt értelemben is használja: Jákób Benjámint ragadozó farkasnak nevezi áldásában (Gn 29:27). Zofóniás szerint a bírák pusztai farkasok (Zph 3:3). Az ellenség, amelyik Isten ítéletét végrehajtja, vadabb lesz, mint a pusztai farkasok. Jézus a hamis prófétákat juhok ruhájába öltözött ragadozó farkasoknak nevezte (Mt 7:15). A farkasok gyakran megtámadták a nyájat. Jézus arra figyelmeztet, hogy a béres „elfut, a farkas pedig elragadja” a nyájat (J 10:12). Amikor tanítványait elküldte Igét hirdetni, úgy bocsátotta el őket, „mint juhokat a farkasok közé” (Mt 10:16). A messiási korban „majd a farkas a báránnyal lakik” (Is 11:6). (Zph 3:3.) - FAROK (zánáb - zain-nun-béth). Az állat gerincének hátranyúló része. A Bibliában szó van a kígyó farkáról, a kos farkáról (Ex 4:4; 29:22), a róka farkáról (Jdc 15:4), a víziló farkáról (Hi 40:17), a skorpió farkáról, a ló farkáról, a sárkány farkáról (Ap 9:10,19; 12:14). A kos farkát Áron fiainak felszentelésekor (Ex 29:22) és a jóvátételi áldozat bemutatásakor (Lv 7:3) füstölögtették el. Amikor a Biblia a fejet és a farkat együtt említi (Is 9:13), az a nép előkelőit és egyszerű embereit jelenti. Jelképesen a fej a tisztességet, a farok a megvetést fejezi ki. Ésaiás faroknak nevezi a hamis prófétát (Is 9:14). (Is 19:15.) - FAVÁGÓ (kárath - kaf-res-thav = vágni). Erdőmunkás. (Is 14:8.) FAZEKAS (jócér - jod-vav-cáde-res). A háztartási edényeket eleinte az asszonyok készítették, de az később az erre szakosodott mesteremberek feladata lett (I Chr 4:23). Ezek a városokban céhet alkottak, és külön városrészben laktak (Mt 27:7). A fazekasok agyaggal dolgoztak, amelyet megtapostak, majd korongon formáztak (Is 41:25). A fazekas lábával forgatta a korongot, és kezével formázta az edényt. A kész formát eleinte a napon szárították meg, de később kemencében kiégették, és zománccal bevonták (Prv 26:23). Pál Isten teremtő munkáját a fazekas munkájához hasonlítja (R 9:20,21), ahol Ésaiást idézi (Is 45:9). Az ember az agyag, Isten a fazekas (Is 64:7). Isten úgy tiporja le a hatalmasokat, mint ahogy a fazekas az agyagot tapossa (Is 41:25). (Is 30:14.) - FÁJDALOM (oceb ain-cáde-béth). Jelenthet testi kínt vagy lelki szomorúságot. Az ÓT több héber szót is használ megnevezésére. Ezeket a LXX általában az odyné szóval fordítja, és az ÚT is ezt a szót használja. A magyar Biblia többféleképpen adja vissza a fájdalmat kifejező héber szavakat: kíméletlen fájdalom (Hi

390 6:10), gyógyíthatatlan fájdalom (Is 17:11), szüntelen fájdalom (R 9:2), görcsös fájdalom (Is 21:3), a halál fájdalma (Act 2:24), fájdalmak férfia (Is 53:3), szülési fájdalom (Gn 3:16). Fájdalom érheti az embert Isten ítélete (Ez 27:32) vagy a bűn következtében (I T 6:10). Az újjáteremtett világban nem lesz fájdalom (Ap 21:4). (Hi 9:28.) - FÁRADTSÁG (töláá - tav-lámed-alef-he). Isten munkára teremtette az embert, de ez a munka a bűneset után fáradságos munkává változott: „Legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben” (Gn 2:15; 3:17). Isten is munkálkodik az ember érdekében (J 5:17), de Ő „nem fárad el és nem lankad el” (Is 40:28). Téved az az ember, aki úgy akar boldog lenni, hogy kincseket gyűjt magának a földön, ezért Jézus így figyelmeztet: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ... hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben!” (Mt 6:19,20.) A földön az ember számára „minden dolog fárasztó”, és amikor szemügyre veszi, amiért fáradozott, kiderül, hogy „mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” Isten a bűnöst „azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon. ... Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés” (Eccl 2:11,29). A keresztyén ember munkája azonban nem lehet hiábavaló, ezért Pál így inti a korintusi hiveket: „Buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!” (I K 15:58.) (Th 3:6.) - FÁRAÓ (paröó - pe-res-ain-he = nagy ház). Az egyiptomi uralkodók címe III. Tutmosztól kezdve. A zsidók valószínűleg II. Ramszesz fáraó uralkodása idején vonultak ki Egyiptomból. (Ex 15:4.) - FÁTYOL (cammá - cáde-mem-he). Áttetsző kendő a nők arcának eltakarására (Gn 24:65). Az ókori Keleten sok helyen szokás volt a nők arcát teljesen befedni fátyollal, bár Izraelben ez a szokás nem volt olyan szigorú, mint később az arab törzseknél. Amikor Ábrahám feleségével együtt Egyiptomba ment, Sára nem takarta el arcát. A geráriak is láthatták Rebeka szép arcát (Gn 12:14; 26:7), sőt később Ésaiás már a nők hivalkodásának az eszközei között említi a fátylat (Is 3:19). Izraelben inkább csak a menyasszonynak kellett a vőlegény jelenlétében fátylat viselnie (Ct 4:1). Ruth nem fátylat, hanem derékig érő kendőt viselt (Rth 3:15). Pál a helyi viszonyokra való tekintettel azt tanácsolta a korintusi nőknek, hogy ne imádkozzanak fedetlen fővel (I K 11:13), de ebből nem következik, hogy az arcukat is elfátyolozták. (Ct 6:7.) - FECSEGŐ (pothe száfá - pe-thav-he szinpe-he - páthá = tátva tartani a száját - száfá = ajak). Komolytalanul, megfontolás nélkül, pusztán időtöltésből sokat beszélő ember. Pál a hamis tanítók vitatkozásait nevezi fecsegésnek, de a gyülekezet özvegyeiről is megjegyezte, hogy gyakran csupán időtöltésből járnak házról házra beszélgetni (I T 1:6; 5:13). Péter szerint üres fecsegés marad a beszédünk, ha hiányzik belőle a szeretet és a képmutatás nélküli hit (II P 2:18). (Prv 20:19.) FEDDÉS (tókahath - tav-vav-kafkhéth-thav). Nevelési módszer. Célja a bűn feltárása és elmarasztalás. A fenyítés legenyhébb formája. Volt eset rá, hogy Jézus is megfeddette tanítványait (Mt 16:23). Az első gyülekezetekben is alkalmazták a feddést (E 5:11). A pásztori munka elengedhetetlen része (II T 4:2). (Prv 5:12.) FEDDHETETLEN (tám - tav-mem). Főleg emberekre vonatkozólag használja a Biblia: „Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt!” (Dt 18:13.) Különösen a Zsoltárokban és a Példabeszédekben fordul gyakran elő. Rokon fogalom a tökéletessel, - de nem teljesen azonos. (Ps 19:14.) (Hi 8:20.) FEGYVER (hereb - khéth-res-béth = vágószerszám, kard). Izraelben használtak támadófegyvereket, mint a kard (I Sm 25:13), a parittya (II Rg 3:25), az íj a nyílvesszővel (II Sm 22:35), a dárda (Jos 8:18). Védekezőfegyvereik voltak: a pajzs (Jdc 5:8), a sisak, a lábvért, a mellvért (I Sm 17:5,6,38) és az öv, amelyre a kardot kötötték (II Sm 20:8). A harcon kívül vadászat céljára is használtak fegyvereket. A Biblia Ézsaut említi mint híres vadászt (Gn 27:40). Várfalak ostromlásához kézifegyvereken kívül használtak ostromgépeket (Ez 4:2). Nagy Sándor Tírosz ostrománál húszemeletes ostromtornyot használt. A védőfegyvernek használt pajzs átvitt értelemben általában oltalmat fejez ki (Ps 84:10). Pál az efézusi gyülekezethez írt levelében felsorolja az abban az időben használt legismertebb fegyvereket, természetesen lelki értelemben (E 6:10:17). (Hi 15:22.) - FEGYVERES (ís mágén - alefjod-sin mem-gimel-nun = harcos - ís = férfi - mágén = pajzs). Felfegyverkezett, fegyverforgató személy. Lehet rendőr, katona, vagyonőr, vadász. (Prv 24:34.) - FEJ (ros - res-alef-sin). Az emberi test legfontosabb része. Átvitt értelemben jelenthet vezető embert, mint például a nagycsalád feje, a nép választott vezetője (Ex 6:14; 18:25), hadseregparancsnokot (Jdc 11:8) is. Az ÚT-ben „a férfi feje a feleségnek” (E 5:23), de „minden férfinak feje Krisztus, ... Krisztus feje pedig Isten” (I K 11:3). Az egyház feje Krisztus (E 4:15), ugyanakkor „Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” is (Kol 2:10). (Hi 19:9.) - FEJDÍSZ (cöníf - cáde-nun-jod-pe). Izraelben általánosan elterjedt volt a homlokszalag viselete mind a férfiak, mind a nők körében. Ez egy gyapjúszalag volt nemesfémből készült díszekkel. A gazdagabbak gyapjúszalag helyett aranypántot hordtak, ami egészen széles abroncs is lehetett (Is 3:19). Az ilyen fejdíszeket általában diadémnak hívták. A királyok fejét díszítő diadémok drágakövekkel voltak kirakva (II Sm 1:10). A perzsák drágakövekkel kirakott, magas turbánt viseltek (Esth 2:17). Mordokaj királyi koronája is ilyen diadémszerű fejdísz lehetett. Áron főpapi süvegén viselt „szent fejdíszt” (Lv 8:9). A menyegzőben a vőlegény is és a menyasszony is fejdíszt hordott (Ct 3:11). Trito-Ésaiás átvitt értelemben használja ezt a szót, amikor azt mondja, hogy Izrael „királyi fejdísz” lesz Isten tenyrén. Több helyen fordul elő a fejdísz átvitt értelemben a Bibliában (Prv

391 16:31). János a Mennyei jelenésekben diadémmal a fején látja megjelenni Krisztust (Ap 19:19), de a tengerből feljövő fenevad fején is lát diadémot (Ap 13:1). Péter „a dicsőség hervadhatatlan koszorúját” látja fejdíszként a hitben hűségesek fején (I P 5:4). (Is 62:3.) - FEJEDELEM (nágíd - nun-gimel-joddáleth). Tekintéllyel bíró, magas állású vezető. Lehet egy család vagy egy törzs feje, de lehet uralkodó vagy főtisztviselő, esetleg királyi leszármazott is (I Sm 18:30). Jézus a világ fejedelmének nevezte az ördögöt (J 14:30). Pál azt írta az efézusiaknak, hogy életmódjuk egykor a levegő birodalmának fejedelméhez igazodott, aki „most az engedetlenség fiaiban működik” (E 2:2). Jézus az élet fejedelme (Act 3:15), „Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol 2:10), az üdvösség fejedelme (H 2:10) és „a föld királyainak fejedelme” (Ap 1:5). (Hi 29:10.) - FEKETE (sáhór - sin-khéth-vav-res). Vannak fekete szőrzetű állatok (Gn 30:35). Átvitt értelemben az ítélet színe (Zch 6:2). (Ct 5:11. - Thr 4:2.) - FELEBARÁT (rée - res-ain-he - plészion = közeli szomszéd). Az ÓT-ben olyan, Izraelhez tartozó személyt jelent, aki közelben lakik (Ex 20:16,17), az ÚT-ben pedig mindenkit, akivel valamilyen formában találkozunk, még az ellenséget is (L 10:25-37). ÓT-i alapja a Tízparancsolat magyarázatában ez a mondat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Lv 19:18). Ezt Jézus a gazdag ifjúval folytatott beszélgetésében idézte (Mt 19:19). - FELESÉG (issá - alef-sin-he). Női házastárs. A Bibliában az „asszony” szó általában feleséget jelent (Jr 5:8). (Hi 31:10.) - FELHŐ (ánán - ain-nunnun). A felhő nyáron elárnyékolja a napot (Is 25:5), az esős évszakokban pedig megöntözi a földet. A Biblia szerint Isten a fellegeknek is ura (Hi 26:8), és az ő tudásának eredménye a felhőkből hulló eső (Prv 3:20). A felhő lehet Isten ítéletének az eszköze is (Ez 32:7). Az ítélet napja „felhő és homály napja” lesz (Zph 1:15). Istent a gomolygó fellegek sátorként veszik körül (Ps 18:2). A megdicsőülés hegyén Jézust is felhő rejtette el (Mt 17:5). Amikor a nép Egyiptomból menekült, felhő választotta el a menekülőket az üldözőktől. A Színai-hegyen Isten felhőben jelent meg Mózesnek (Ex 14:20; 19:9). Amikor Áron évente egyszer belépett a szentek szentjébe (a szentsátor legszentebb helyére), a kérubok felett felhőben jelen volt Isten (Lv 16:2). Mózessel és Áronnal Isten általában mindig felhőből beszélt (Ps 99:7). Dániel látomásában felhőkön jön le az Emberfia (Dn 7:13). Pál szerint a feltámadáskor „elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására” (I Th 4:17). (Hi 7:9.) - FELINDULÁS (hámá khéth-mem-he). Hirtelen indulat. A felindult lelkiállapot zaklatottságot jelent. (Is 63:3.) - FELKENT (mösíah - mem-sin-jod-khéth). Izraelben gyakori szokás volt az olajjal történő felkenés. Királyokat (I Sm 10:1), papokat (Ex 29:4-7) és prófétákat (I Rg 19:1) kentek fel olajjal. Jákób a bételi oszlopot öntötte le olajjal (Gn 28:18). Egyiptomban a magas rangú hivatalnokokat, Babilonban a papokat kenték fel olajjal. A lakodalomban a vőlegény apja a menyasszonyt kente fel. A mindennapi életben a testet ápolás céljából olajjal kenték meg (Rth 3:3. Mt 6:17). A szívesen látott vendég fejét is megkenték olajjal (Ps 23:5). A Jézust vendégül látó farizeus ezt elmulasztotta, helyette egy közismert bűnös nő kente meg ől olajjal (L 7:38,46). Az ÚT Jézust nevezi felkentnek, azaz Krisztusnak (H 1:9). Pál szerint a hívek Isten felkentjei (II K 1:21). Jézus idejében a halottakat finom olajjal kenték meg (Mc 16:1). (Is 45:1.) - FELLEG (sahak - sin-khéth-kóf = pehelyfelhő, cirruszfelhő). A felhő nyáron elárnyékolja a napot (Is 25:5), az esős évszakokban pedig megöntözi a földet. A Biblia szerint Isten a fellegeknek is ura (Hi 26:8), és az ő tudásának eredménye a felhőkből hulló eső (Prv 3:20). A felhő lehet Isten ítéletének az eszköze is (Ez 32:7). Az ítélet napja „felhő és homály napja” lesz (Zph 1:15). Istent a gomolygó fellegek sátorként veszik körül (Ps 18:2). A megdicsőülés hegyén Jézust is felhő rejtette el (Mt 17:5). Amikor a nép Egyiptomból menekült, felhő választotta el a menekülőket az üldözőktől. A Színai-hegyen Isten felhőben jelent meg Mózesnek (Ex 14:20; 19:9). Amikor Áron évente egyszer belépett a szentek szentjébe (a szentsátor legszentebb helyére), a kérubok felett felhőben jelen volt Isten (Lv 16:2). Mózessel és Áronnal Isten általában mindig felhőből beszélt (Ps 99:7). Dániel látomásában felhőkön jön le az Emberfia (Dn 7:13). Pál szerint a feltámadáskor „elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására” (I Th 4:17). (Is 45:8.) - FELLEGVÁR (miszgáb - mem-szin-gimel-béth = menedékhely, fellegvár). A vár legbelső, legmagasabban fekvő része. Ide húzódtak be az ostromlottak, ha a külső várrészeket már elfoglalta az ellenség. Fellegvárnak nevezik a magasan épült, magában álló erődítményt is. Filippi és Korintus mellett is van egy magas hegy, az azon épült erődítmény a fellegvár. (Is 33:16.) - FELSÉGES (násza - nun-szin-alef = felemelni). Isten gyakori jelzője. (Is 57:15.) - FELSŐRUHA (himation). Inghez hasonló ruhadarab, amelyet otthon és házon kívül egyaránt viseltek. Általában téglalap alakban összehajtott lenvászon volt, eredetileg ujjatlan, és térdig ért. Később ujjakkal is kiegészítették, és bokáig meghosszabbították, ezért járás közben fel kellett hajtani. (Mc 11:8.) - FENSÉGES (gáón - gimel-alef-vav-nun = fenség). A királyi hercegek címe. Az uralkodó és felesége már felséges! (Hi 37:4.) - FENYÍTÉS (jászar - jod-szamek-res = megbüntetni). Ez a fogalom a Bibliában kétféle értelemben fordul elő: büntetés (Nu 16:31-35) és nevelés (Prv 23:13,14). A büntetés a rossz cselekedetek megtorlása, a nevelés a rossztól való visszatartás. A fenyítés nem csak gyermekekre vagy egyes emberekre irányulhat. Isten megfenyítette népét, amikor az megszegte szövetségét (Nu 26:14-39), többek között a babiloni száműzetéssel. Az ilyen, nem megsemmisítő fenyítés mindig nevelő célzatú, és így a fenyítés Isten szeretetének a jele is

392 lehet (H 12:6). Mint ahogy az ÓT népét Isten választott emberei által fenyítette meg (Nu 17:11-14), az ÚT-i gyülekezetben is választottak olyan tisztségviselőket, akik fegyelmet tartottak. Ezért álltak felügyelők a gyülekezet élén, akiket hol püspöknek (Ph 1:1), hol valami másnak fordítanak, bár az újabb fordításokban próbálják kerülni ezt a ma nálunk félreérthető szót, és az itt előforduló görög szót (episzkoposz) például őrizőnek fordítják (Act 20:28), János pedig a Mennyei jelenésekben a gyülekezet angyaláról (angelosz) ír (Ap 2:1). Ha az angyalt Isten követeként, küldötteként, megbízottjaként értelmezzük, akkor az angyal olyan gyülekezeti vezető, aki azt a megbízást kapta, hogy ügyeljen fel a gyülekezet életére. A gyülekezetnek ezek a felügyelői fenyítéssel is helyreigazíthatják a bűnbe esőt, ami lehet szelíd figyelmeztetés (G 6:1), de lehet nagyon kemény ítélet is (Act 5:1-10). Jézus korában a hatóságok megvesszőzéssel vagy korbácsolással hajtották végre a fenyítést (II K 11:24,25). (Hos 10:10.) - FÉKTELEN (ábar - ain-béth-res = elrohanni, elviharzani). A Példabeszédekben az ostobák jellemzése. Féktelen az az ember, aki meggondolatlanul, kapkodva, a szabályokat semmibe véve cselekszik. A szó eredete a héberben a kapkodó, meggondolatlanul ideoda rohangászó ember képe, a magyarban a zablával vissza nem fogott ló vágtatása. (Prv 14:16.) FÉLELEM (jiröá - jod-res-alef-he). Lehet valamilyen bekövetkező rossz előérzete vagy valamitől való tartás. Mózes félt rátekinteni Istenre, a Színai-hegy lábánál a nép félt a villámlásban (Ex 3:6; 19:16). Ésaiás félt, amikor meglátta Istent a templomban (Is 6:5). Jézus tanítványai féltek a viharban, meg amikor Jézus a vízen járt (Mt 8:26; 14:26). János félt, amikor Patmosz szigetén Jézussal találkozott (Ap 1:17). Az Úr félelme életet jelent (Prv 19:23). (Hi 6:14.) - FÉLELMETES (járé - jod-res-alef = félni). Isten félelmetes lehet az ember számára. Mózes félt rátekinteni Istenre, a nép félt Istentől a Színaihegy lábánál (Ex. 3:6; 19:16). Ésaiás félt, amikor meglátta Istent a templomban (Is 6:5). (Is 21:1.) FÉNY (ór - alef-vav-res). A fényt Isten teremtette az első napon (Gn 1:3), tehát a fény minden élet feltétele a földön. Jelképesen jelenti a szellemi megvilágosodást (II K 4:6) és Krisztus megismerését (E 5:14). Isten Igéje világosság (Ps 119:105), sőt maga Isten is világosság (I J 1:5), Jézus pedig a világ világossága (J 8:12), és tanítványainak is fényleniök kell a világban (Mt 5:14). (Is 60:3.) FÉNYES (záká - zain-kaf-he (pi) = tisztán tartani). Fényt sugárzó vagy visszaverő felület, fénnyel elárasztott épület vagy utca. Átvitt értelemben: pompás, díszes, pazar, kiváló, nagyszerű. (Hi 25:5.) FÉREG (rimmá - res-mem-he). A Biblia szerint a férgek a csúszó-mászó állatok csoportjába tartoznak. Ezeket tekinti a Biblia a legalacsonyabb rendű élőlényeknek. Átvitt értelemben utalhat a féreg szó az emberi gyengeségre vagy valaminek a jelentéktelen voltára (Hi 25:6). A Deutero-Ésaiásnál használt szó (szász) nem férget, hanem molylepkét jelent éppúgy, mint a mellette használt másik szó (ás - ainsin), amelyet molynak is fordít a magyar Biblia. Mind a ruhát, mind a gyapjút a moly rágja meg, nem valamilyen féreg, a moly viszont nem a csúszó-mászók csoportjába tartozik. (Hi 17:14.) - FÉRFI (ís alef-jod-sin). A férfi alkatilag erősebb a nőnél (I Rg 2:2). Az a férfi él Istennek tetszően az erejével, aki azt a gyengébbek védelmére használja (Gn 29:10). Izraelben minden felelős tisztséget férfiak töltöttek be. A választott néphez való tartozás külső jelét is a férfiak viselték. Az örökségből a férfiak kaptak köteles részt. A nők fiúörökös hiányában juthattak örökséghez (Nu 27:49). Számbavétel alkalmával általában csak a férfiakat számolták meg (Mt 14:21). Krisztusban „nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztusban” (G 3:28). A gyermekkel szemben a férfi a nagykorúság jelképe (I K 13:11). Isten angyalai (követei) mindig férfialakban jelentek meg (Gn 18:2). (Jr 4:4.) FÉRFIAS (geber - gimel-béth-res = férfi). A férfi jellemző tulajdonságai mutató személy. (Hi 40:7.) FÉRJ (báal - béth-ain-lámed = férjhez menni). A nő házastársa. A Trito-Ésaiásnál használt szó alapjelentése: valakinek bizalmas birtoklása, ami a házastársi kapcsolatra is értelmezhető. (Is 62:4.) FÉSZEK (kánan - kóf-nun-nun = fészkelni). Madaraknak tojásaik kiköltésére és utódaik felnevelésére szolgáló lakóhelye. Fán (Ps 104:17), földön (Dt 32:6) vagy sziklán (Jr 48:28) egyaránt lehetett fészket rakni, sőt még az oltároknál is (Ps 84:4). (Jr 22:23.) - FIASTYÚK (kímá - kaf-jod-mem-he). A Plejádok csillagkép népies neve a Bika csillagzatban. Szabad szemmel nagyjából hat csillagát lehet látni. A Bibliában Ámós könyvén (Am 5:8) kívül még Jób könyvében (Hi 9:9) fordul elő (Hi 38:31.). FIGYELMES (sáma - sin-mem-ain = hallani, figyelmesen hallgatni valakire). Komoly odafigyelést tanúsító ember. Valakire erősen odafigyelő ember. Szíves, előzékeny, udvarias ember. (Hi 29:21.) FILISZTEA (pölistím - pe-lámed-sin-tav-jod-mem = filiszteusok). A filiszteusok Krétából származó tengeri nép, amely már Ábrahám előtt is a Földközi-tenger partján élt (Gn 26:1,8,18). Amikor Mózes kivezette a népet Egyiptomból, kikerülte a filiszteusok földjét, mert reménytelen lett volna a filiszteusok haditechnikájával harcba szállni (Ex 13:17). A filiszteusok már meg tudták munkálni a vasat, és ezzel óriási stratégiai fölényre tettek szert Izraellel szemben. A honfoglaláskor az ő területüket is besorolták a törzsek birtokai közé, de elfoglalni nem tudták, sőt sok alkalommal a filiszteusok veszélyeztették Izrael területét. Az első király a filiszteusokkal vívott háborúban esett el (I Sm 31:1,6). Dávid és Salamon egy ideig meg tudta fékezni őket, de az ország kettészakadása után visszanyerték hatalmukat. Végül Szargon a filiszteusok egy részét is száműzte, és asszír helytartót állított az ország élére. Mivel bálványimádók voltak, a próféták gyakran hirdettek ellenük ítéletet (Am 1:6. Sph 2:4).(Am

393 1:8.) - FILISZTEUSOK (pölistím - pe-lámed-sin-tav-jod-mem = vándorok). Krétából származó tengeri nép, amely már Ábrahám előtt is a Földközi-tenger partján élt (Gn 26:1,8,18). Amikor Mózes kivezette a népet Egyiptomból, kikerülte a filiszteusok földjét, mert reménytelen lett volna a filiszteusok haditechnikájával harcba szállni (Ex 13:17). A filiszteusok már meg tudták munkálni a vasat, és ezzel óriási stratégiai fölényre tettek szert Izraellel szemben. A honfoglaláskor az ő területüket is besorolták a törzsek birtokai közé, de elfoglalni nem tudták, sőt sok alkalommal a filiszteusok veszélyeztették Izrael területét. Az első király a filiszteusokkal folytatott háborúban esett el (I Sm 31:1,6). Dávid és Salamon egy ideig meg tudta fékezni őket, de az ország kettészakadása után visszanyerték hatalmukat. Végül Szargon a filiszteusok egy részét is száműzte, és asszír helytartót állított az ország élére. Mivel bálványimádók voltak, a próféták gyakran hirdettek ellenük ítéletet (Am 1:6. Sph 2:4.) (Jr 47:4.) - FINEÁS (pínöhász - pe-jod-nun-khéth-szamek). Áron unokája (Ex 6:25). Amikor Isten pestissel sújtotta a népet amiatt, hogy a Baal-Peór nevű bálvány imádására hajlott, Fineás megölte az ebben vezető szerepet játszó izraeli férfit, és megszűnt a csapás (Nu 25:6-9). - FIÓKA (efrah - alef-pe-reskhéth). Még a fészekben növekvő kis madár. (Hi 39:30.) - FIÚ (bén - béth-nun). Izraelben minden gyermeket Isten ajándékának tekintettek (Ps 127:3), különösképpen a fiúgyermeket (Gn 17:16), mert ő biztosította a nemzetség fennmaradását (Nu 27:4). A fiú köteles volt tisztelni szüleit (Ex 20:12). A Biblia ismeri a fiúvá fogadást is, ami úgy történt, hogy térdére vette, és örökösének ismerte el az örökbe fogadó a gyermeket (Gn 3:26; 15:3; 50:23). Isten Izraelt mint népet fogadta fiává (II Sm 7:14), Jézust pedig, amikor János a Jordánban bemerítette, fiává fogadta (L 3:22). Jézus gyakran fiúnak nevezi magát (Mt 11:27). A vér szerinti fiú mellett lehet valakinek lelki fia - s (I T 1:2). Akik Krisztust hittel elfogadják, Isten fiaivá lesznek. (Hi 5:4.) - FOG (sén - sin-nun). A Biblia csak néhány helyen említi az ember fogait (Nu 11:33). Szó van viszont többször fogcsikorgatásról, ami a harag (Hi 16:9) és a tehetetlen düh (Ps 112:10) megnyilvánulása volt az ÓT-ben éppúgy, mint az ÚT-ben, ahol arról olvasunk, hogy az István vértanú beszédét hallgató zsidók fogukat csikorgatták (Act 7:54). Jézus példázataiban ugyanilyen értelemben említi a fogcsikorgatást (Mt 24:51). (Hi 13:14.) - FOGOLY (ászír - alef-szamek-jod-res). Jelenthet hadifoglyot, akit rabszolgának adnak el, de egyszerűen a vásárokon is árultak rabszolgákat. Így adták el Józsefet rabszolgának Egyiptomba. Fogoly volt az is, akit valamilyen vétség miatt börtönbe vetettek (Gn 37:28; 29:20). Több prófétát is börtönbe vetettek (Jr 37:15), de az apostolok sem kerülhették el ezt a sorsot (Act 16:23). Istennek gondja volt a foglyokra (Ps 69:34), Jézus pedig az utolsó ítélet napján számon fogja kérni tőlünk a foglyokról való gondoskodást (Mt 25:36). A bűnnek is foglya lehet az ember (Prv 5:22). (Is 42:7.) - FOGSÁG (söbí sin-béth-jod). Izrael népe fogságon mindig a babiloni száműzetést értette. Izrael lakosságának nagy részét 722-ben, Júdáét 586-ban hurcolták száműzetésbe. Helyébe Asszurbanipál Samáriába telepített egy meghódított törzset Asszíria keleti részéből (Esr 4:9,10). Nebukadneccar 605-ben a nemesség néhány tagját - köztük Dánielt - deportálta (Dn 1:6). majd Jojákin királlyal együtt Jeruzsálem vezetőit is száműzetésbe vitette, köztük Ezékielt (II Rg 24:14,15), majd a legszegényebbek kivételével Júda egész lakosságát elhurcolta. A száműzetésnek Círusz perzsa király vetett véget, amikor megdöntötte a babiloni birodalmat, és megengedte a száműzöttek hazatérését (Esr 1:1-4). (is 46:2.) - FOLYAM (náhár - nun-he-res). A kevés vízzel rendelkező helyeken az állandóan vizet szállító folyó jelentette az életet. Az Édenkertből négy ágra szakadó folyó eredt (Gn 2:10). Az újjáépülő templomból éltető folyó fakad. Ahol nem volt zsinagóga - pl. Babilonban -, a folyópartokon jöttek össze imádkozni a zsidók (Ps 137:1). Az új Jeruzsálemben Isten és a Bárány királyi székéből fakad az élet vizének folyója (Ap 22:1). Aki Jézusban hisz, „annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (J 7:38). (Nah 2:7.) - FOLYÓ (peleg pe-lámed-gimel = patak). A kevés vízzel rendelkező helyeken az állandóan vizet szállító folyó jelentette az életet. Az Édenkertből négy ágra szakadó folyó eredt (Gn 2:10). Az újjáépülő templomból éltető folyó fakad. Ahol nem volt zsinagóga - pl. Babilonban -, a folyópartokon jöttek össze imádkozni a zsidók (Ps 137:1). Az új Jeruzsálemben Isten és a Bárány királyi székéből fakad az élet vizének folyója (Ap 22:1). Aki Jézusban hisz, „annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (J 7:38). (Hi 20:17.) FOLYÓVÍZ (nahal majim - nun-khéth-lámed mem-jod-mem). Forrásból, tóból, gleccserből eredő víz, amely természetes mederben folyik. Közelebbről folyamnak, folyónak, pataknak, csermelynek, érnek nevezik, nagyságától függően. Isten azt ígérte népének, hogy folyóvizekhez fogja vezetni. (Jr 31:9.) FORGÓSZÉL (szúfá - szamek-vav-pe-he). Függőleges tengelyű légörvény. A szaar (szamek-ain-res) magában csak szélvihart jelent. A forgószelet nevezi így is a Biblia: szaar mithhólél. Isten forgószélben ragadta magához Illést (II Rg 2:1,11). Ő a forgószél felett is úr (Jr 23:19). (Hi 27:20.) - FORRÁS (mócá majim - mem vav cáde alef mem-jod-mem - mócá = kimenetel). Olyan hely, ahol víz tör elő a földből. Az olyan esőben szegény országokban, mint Izrael földje, különös jelentőségük volt a forrásoknak (Dt 8:7). Jézus örök életre buzgó forrást kínált a samáriai asszonynak (J 4:14). Az örökkévalóságban Jézus az örök élet vizének forrásából ingyen fog vizet adni az övéinek (Ap 21:6). (Is 58:11.) - FORRÓ (ágam - alef-gimel-mem = forrónak lenni). Nagyon meleg. Földrajzi értelemben: forró égöv. Átvitt értelemben: heves, szenvedélyes. (Hi 41:12.) - FÖLD (adámá - alef-dáleth-mem-he). Jelentheti a föld

394 anyagát, a talajt (Gn 3:23), a föld felszínét (Ez 38:20), a megművelhető földet (Gn 3:19; 4:11), az emberi élet színterét (Ex 10:6), egy törzs vagy nép lakóhelyét (Gn 30:3), egy országot (Gn 28:15), ugyanakkor jelentheti az egész földkerekséget (Gn 12:3) vagy a világmindenséget (Ps 148:13), sőt magukat a föld lakóit, az egész emberiséget is (Gn 6:11; 11:1). A föld Isten teremtménye (Gn 1:1), az ő tulajdona (Ps 24:1), képletesen lábának zsámolya (Is 66:1). Az ember csak jövevény a földön (H 11:13). A Krisztusban megújult, alázatos ember örökölni fogja a földet (Ps 37:11). János új eget és új földet látott a Mennyei jelenésekben (Ap 21:1). (Hi 5:6.) - FŐRENDŰ (nöszúá - nun-szin-vav-alef-he = díszpéldány -- nászá - nun-szin-he = felemelni -- páná - pe-nun-he = arc -- nöszú páním = a felemelt arcúak, akik fenn hordják a fejüket). A ranglétra felső fokán álló vezető személyiség. (Is 9:14.) FUVOLA (hálíl - khéth-lámed-jod-lámed). Lágy hangú hangszer, s mint ilyen főleg a fájdalom és a gyász aláfestésére alkalmas (Jr 48:36). Az Ésaiásnál említett hangszer nem nagyon felel meg ennek a tulajdonságának: „szívetek pedig úgy örül, mint a zarándok”. Természetesen elképzelhető, hogy ugyanazon a hangszeren szomorú és víg dalokat is játszottak, de az is elképzelhető, hogy a magyar Biblia két különböző - bár hasonló - hangszert ugyanazzal a szóval fordított. . (Is 30:29.) - FURULYA (sörká - sin-res-kóf-he). Ajaksípos, fafúvós népi hangszer. Általában a pásztorok játszottak rajta a nyáj mellett. (Jdc 5:16.) - FÜGE (bikkúrá - béth-kaf-vav-res-he). Fája vadon és kertekben egyaránt megtalálható. Az Ígéret Földjének legfontosabb növényei közé tartozott (Dt 8:8). Terméséből a kémek is vittek magukkal a honfoglalás előtt (Nu 13:23). Lombozata jó árnyékot ad (J 1:49). Évente háromszor hoz termést, a nyár elején beérő gyümölcs a legfinomabb (Is 28:4). Fája csak tüzelésre alkalmas. A próféták szerint Isten súlyos ítéletét jelenti a fügefák kipusztulása (Jr 8:13). (Hos 9:10.) FÜGEFA (töéná - tav-alef-nun-he = füge - Ficus carica). Vadon és kertekben egyaránt megtalálható. Az Ígéret Földjének legfontosabb növényei közé tartozott (Dt 8:8). Terméséből a kémek is vittek magukkal a honfoglalás előtt (Nu 13:23). Lombozata jó árnyékot ad (J 1:49). Évente háromszor hoz gyümölcsöt, a nyár elején beérő gyümölcs a legfinomabb (Is 28:4). Fája csak tüzelésre alkalmas. A próféták szerint Isten súlyos ítéletét jelenti a fügefák kipusztulása (Jr 8:13).(Is 34:4.) - FÜL (ozen alef-zain-nun). A környezettel való kapcsolattartás fontos szerve. Felszenteléskor a pap jobb fülcimpáját vérrel kenték be. A meggyógyult leprások fülét ugyanígy bekenték a kultikus tisztaság jeleként (Lv 8.24; 14:14). Ha a rabszolga hat évi szolgálat után nem akarta felszabadíttatni magát, ura az örökös rabszolgaság jeleként átszúrta a fülét (Dt 15:17). (Hi 13:1.) - FÜRJ (szöláv - szin-lámed-jodvav - Coturnix coturnix). Mérsékelt égövi madár, télen Afrikába költözik. Jóízű a húsa. Isten a pusztában fürjeket küldött a nép táplálására (Ex 16:13). Ezek az őszi vagy a tavaszi költözés idején ott átvonuló madarak voltak. - FÜST (ásán - ain-sin-nun). Az égéstermék egy részének a levegőbe távozó keveréke. A Bibliában általában Isten megjelenésével van kapcsolatban. Amikor Isten leszállt a Színaihegyre, a hegy „egészen füstbe borult” (Ex 19:18). Amikor Ésaiásnak megjelent Isten, füstbe borult a templom (Is 6:4). János Mennyei jelenéseiben füsttel telik meg a mennyei szentély (Ap 15:8). Füstről más alkalommal is olvashatunk a Bibliában. Ábrahám a felszálló füstből értesülhetett arról, hogy Sodoma és Gomora elpusztult (Gn 19:28). Ésaiás látomásában gomolygó füst jelzi Edóm pusztulását (Is 34:10). A levegőben szétoszló füst a világ mulandóságának a jelképe (Ps 37:20). Régen a háborúban füstjellel közvetítették az üzenetet (Jos 8:20). A templomban füstölés kíséretében mutatták be az áldozatot (Lv 6:8). Az aranyoltáron naponta kétszer mutattak be füstölő áldozatot (Ex 40:5). Salamon kora után Izrael gyakran mutatott be bálványisteneknek illatos füstölő áldozatot. (Is 51:6.) FÜSTFELLEG (atmida kapnú - atmisz = pára - kapnosz = füst). A füst Isten jelenlétét (Ex 19:13), és dicsőségét (Ap 8:13) jelezte. A pusztai vándorlás idején Isten nappal felhőoszloppal vezette a népet (Ex 13:21). Isten ítéletét is füstoszlop fogja jelezni (Joel 3:3). Háború idején füstjelekkel közvetítették az üzeneteket (Jdc 20:38). (Act 2:19.) - FŰ (dese - dáleth-sin-alef = friss, zöld fű). Fontos állati eledel. Legeltetéssel vagy levágott formában hasznosítják. Izraelben a kora őszi esők hatására kezd kizöldülni a fű. Átvitt értelemben a zöld fű a viruló élet (Is 66:14) jelképe. (Hi 6:5.) - FŰZFA (arábá ain-es-béth-he). Gyorsan növő fa. Mivel sok nedvességet igényel, rendszerint víz mellett található. Izrael földjén két fajtája volt honos: Salix acmophyll, amely Babilon folyói partján is tenyészett, és Salix alba, amely a legnagyobb a fűzfák között. Izraelben díszfának ültették a szomorú fűzet (Salix babylonica), amely azonban nem Babilonból, hanem Kínából származik. Egyes bibliakutatók szerint a héber arábá szó babiloni nyárfát jelent. A vízilovak szívesen hűsölnek a fűzfák árnyékában (Hi 40:22). A sátoros ünnepen fűzfagallyakat vagdostak (Lv 23:40). Babilonban a zsidók a folyók partján - ahol templom meg zsinagóga hiányában összejöveteleiket tartották - bánatukban a fűzfákra aggatták hangszereiket. A fűzfa kérge a benne levő szalicinnak köszönhetően lázcsillapító és idegnyugtató hatású. (Is 44:4.) GABONA. (zera -zain-res-ain). Izrael földjén főképpen árpát (Júdában) és búzát (Galileában) termeltek. Mindkettőből kenyeret készítettek. A szegényebbek tönkölyt (Is 25:25) és kölest (Ez 4:9) is ettek. A magot kézzel szórták el (Mt 13:3-8). Mózes törvénye rendelkezett arról, hogy egy földbe csak egyféle magot szabad vetni (Lv 19:19). A gabona legismertebb betegsége a rozsda (siddáfón - sin-

395 dáleth-pe-vav-nun) volt. Terjedését általában a forró keleti szélnek tulajdonították. A jó termést Isten áldásának tekintették (Gn 27:28). Rossz termés idején a szegény nép kénytelen volt más vidékre költözni (Rth 1:1) vagy más országból gabonát vásárolni (Gn 42:3). A kereskedelemben elharapódzott visszaélések ellen főként Ámós emelte fel szavát (Am 8:5,6), és azok ellen is kemény ítéletet hirdetett, akik gabonaadóval sújtották a szegényeket (Am 5:11). Jézus a búzaszemet mint a feltámadásra utaló jelképet említette (J 12:24), és ugyanezt a szimbolikát használta fel Pál is a korintusiakhoz írt levelében (I K 15:35-37). A Jeremiásnál használt szó (dágán - dáleth-gimel-nun) általában a gabonaféléket (Jr 31:12) jelenti, a Jóbnál található szó pedig inkább a vetőmagot, illetve a száron álló gabona kalászában levő magot jelenti, de előfordul vetés és szántóföld értelemben is. (Hi 39:12.) GALAMB (jóná - jod-vav-nun-he - Columba). Izrael földjén a szirti galamb (C. livia) volt honos. Főleg a szegények tápláléka volt. Ők áldozatra is galambot vittek (L 2:24). Az Énekek énekében a szerelmes férfi galambhoz hasonlítja kedvesét. Az ÚT-ben a Szentlélek megjelenési formája (Mt 3:16). A Nóé bárkájába olajággal visszatérő galamb a béke jelképe mind a mai napig (Gn 8:11). (Is 60:8.) - GALLIM (gallím - gimel-lámed-jod-mem = kórakás). Város Benjámin területén, Jeruzsálemtől északra (I Sm 25:44). (Is 10:30.) - GAZ (sajith - sin-jod-thav = tüskés bozót). A gyomnövények gyűjtőneve. Ha a megművelt területet felveri a gaz, az Isten ítéletének a következménye (Hos 9:6). Átvitt értelemben a gonoszságot cselekvő emberek neve, akiket Isten megéget (Is 27:4). (Is 9:17.) - GAZDA (baal - béthain-lámed = tulajdonos, úr). Tulajdonosa, illetve parancsolója valakinek vagy valaminek. Gazdája lehet valamely országnak (Is 1:3.). Jelenthet házigazdát (Jdc 19:22) vagy valamely város polgárát (II Sm 21:12). Ha névelővel áll (habbaal), akkor kánaáni istenség neve. Előfordulhat átvitt értelemben is: a harag gazdája = haragos ember (Prv 22:24). A görögben (deszpotész) szintén tulajdonost vagy olyan embert jelent, akinek korlátlan rendelkezési joga van valami felett. Vonatkozat Istenre (L 2:29) vagy Jézusra (II P 2:4) is. (Is 26:13.) - GAZDAG (ásír - ain-sin-jod-res - plusziosz). Jólétben, bőségben élő ember. (Prv 10:15.) - GAZDAGSÁG (hajil - khéth-jod-lámed). A gazdag ember jólétben, bőségben él. A nomád társadalomban még nem volt erős a vagyoni különbség, de a királyok korában már kialakult a szegénység ellentéteként a gazdagság. A szegény tömegek mellett jóval kevesebb gazdag ember élt. A próféták elítélték azokat, akik több házat szereznek maguknak (Mch 2:2), akik rabszolgává teszik a szegény embert (Am 2:6), akik elnyomják az özvegyeket és az árvákat (Ml 3:5). Jézus arra figyelmeztet, hogy a gazdagok nehezen juthatnak be Isten országába (Mc 10:25). Pál szerint a pénz szerelme minden rossznak gyökere (I T 6:10), a a keresztyén ember Krisztus szegénysége által gazdagodik meg (II K 8:9). Jakab komolyan figyelmezteti a gazdagokat (Jc 1:10). Jézus a Mennyei jelenésekben a laodiceai gyülekezetet figyelmezteti a gazdagság veszélyeire (Ap 3:17). (Hi 31:25.) GAZELLA (cöbí - cáde-béth-jod). Antilop alakú állat. Izrael földjén a szarvasnál valamivel kisebb gazella (G. dorcas) volt honos. Tiszta állat, húsa fogyasztható, Salamon is szívesen ette (I Rg 5:3). Áldozat bemutatására nem használták. Rendkívül gyorsan fut (Prv 6:5). Az Énekek énekében a szerelmes férfi gazellához hasonlítja kedvesét. Az ÚT-ben csak személynévként fordul elő (Act 9:39). Ct 2:7.) - GÁD (gád - gimel-dáleth = szerencse). Jákób hetedik fia Lea szolgálójától, Zilpától (Gn 30:10,11). Törzse a honfoglalás után a Jordántól keletre telepedett le. Jákób kiváló harcosként jellemzi. A honfoglalás harcaiban a többi törzsnek is segítséget nyújtott (Nu 32:17-19). (Jr 49:1.) GÁLYA (oní sajít - alef-nun-jod sin-jod-téth = evezőshajó - oní = hajó, hajóraj -- sajít = evező). Olyan hajó, amelyet a vitorlák mellett evezőkkel is hajtottak. A XVIII. század végéig voltak használatban. Az evezőket a legtöbb esetben rabok mozgatták. (Is 33:21.) - GÁT (gath - gimel-thav). Az öt filiszteus város egyike. Innét származott Góliát (I Sm 17:4), és ide menekült Dávid Saul elől (I Sm 27:2), mert ez a filiszteus város volt a legközelebb a júdai határhoz. Szargon asszír király rombolta le (II Sm 1:20). (Mch 1:10.) - GÁZA (azzá - ain-zain-he = erős). A filiszteusok legjelentősebb városa az egyiptomi karavánút mellett, közel a tengerparthoz. A honfoglalás előtt anákok lakták (Jos 11:22). A honfoglaláskor Júda törzsének jutott osztályrészül, és rövid időre el is tudta foglalni, de később visszakerült a filiszteusokhoz. Itt volt rabságban Sámson, és itt is halt meg (Jdc 1:18; 16:30). A próféták gyakran említették meg jövendöléseikben (Zch 9:5). Később Kambysz, majd Nagy Sándor is elfoglalta, aztán a Makkabeusok hódították meg hosszabb időre, végül Pompeius római provinciává tette. Fülöp a régi várostól kissé távolabb keletkezett település mellett találkozott az etióp hivatalnokkal (Act 8:26). Ma is lakott város. A legutóbbi időkben a palesztín állam déli részének legjelentősebb városa. (Jr 47:5.) - GEBA (geba - gimel-béth-ain). Város Júda északi határánál. Ászá megerősített várossá tette (I Rg 15:22). Lakói közül sokan hazatértek Babilonból (Neh 7:30). Valószínűleg a mai Dzseba faluval azonos a Vádi-Suvenit mellett. (Is 10:29.) - GEBÁL (göbál - gimel-béth-lámed). A földközi tenger partján fekvő város, Izraeltől északra. A honfoglaláskor Manassénak jutott (Ps 60:9). A XII. században a tengeri népek, a VIII. században az asszírok, 537-ben a perzsák foglalták el. Pogány vallási központ volt. Mai neve Dzsebel. (Ez 27:9.) - GERENDA (mökáre - mem-kóf-res-he -- kórá - kófvav-res-he). Házépítésnél használt, egyenes, hosszú fadarab (I Rg 7:2). Salamon libánoni cédrusból készült gerendákkal építtette a templomot és a királyi palotát (I Rg 6:36). Ilyen gerendákat csak

396 fényűző építkezéseknél használtak, mert ez Izrael területén nem volt található. A szegényebb építkezésekhez Izraelben honos fából készítettek gerendát (II Rg 6:2). Az ÚT-ben egy helyen fordul elő Jézus tanításában (Mt 7:3). (Eccl 10:18. - Ct 1:17.) - GERLE (tór - tav-vav-res - Streptopelia turtur). A galambnál kisebb költöző madár (Jr 8:7). Izrael földjére tavasszal érkezik, és a sátoros ünnep után délre vonul. Tiszta állat, húsa fogyasztható, áldozati állatként főleg a szegények használták (L 2:24). (Ct 2:12.) - GÉBIM (gébím - gimel-béth-jod-mem = gödrök). Város Anátót közelében. (Is 10:31.) - GIBEA (giböá - gimel-béth-ain-he = domb). Város Jeruzsálem és Ráma között. Ma Tell el-Ful. Már a honfoglalás idején lakott hely volt. Saul uralkodása idején élte fénykorát, mert itt született Saul, és Gibeát királyi székhelyévé tette (I Sm 10:26; 23:19). Ezért olvasható a Bibliában: Saul Gibeája (I Sm 11:4). Amikor Dávid Jeruzsálemet tette fővárosává, Gibea elvesztette jelentőségét. (Is 10:29.) GILBOA (gilboa - gimel-lámed-béth-ain = bővizű forrás). Dombvonulat a Jezréeli-síkság keleti részén. Itt verték meg a filiszteusok Saul seregét, aki itt halt meg fiaival együtt (I Sm 31:2,5). (II Sm 1:21.) GILEÁD (gilöad - gimel-lámed-ain-dáleth = hegyes vidék). A Jordántól keletre eső terület, de közelebbről jelenthet egy várost (Jdc 10:17) vagy egy hegyet is (Gn 31:21). Gileád erdejében halt meg a lázadó Absolon (II Sm 18:6). Az ország kettészakadása után Izraelhez tartozott, ezért sokat szenvedett az asszír támadásoktól. 733-ban asszír fennhatóság alá került. (Ct 4:1.) - GILGÁL (gilgál gimel-lámed-gimel-lámed). Izrael első szálláshelye a Jordánon történt átkelés után. Júda határvárosa (Jos 4:19; 15:7). Sámuel rendszeresen látogatta, amikor Izrael bírája volt. Itt erősítették meg Sault izraeli királyságában (I Sm 7:16; 11:15), és itt jósolta meg neki Sámuel királysága elvesztését (I Sm 13:14). (Mch 6:5.) - GIMEL. A héber ABC 3. betűje. Megegyezik a magyar G hanggal. - GOMORA (amorá - ain-mem-res-he). Rendkívül szép és gazdag város volt valahol a Jordán vidékén. (L. bővebben az I. kötetben!) Zph 2:9.) - GOND (pákad - pe-kóf-dáleth = gondoskodni valakiről vagy valamiről). Isten megígérte, hogy mindig gondoskodik az ember megélhetéséről (Gn 8:22). Istennek gondja van népére, Izraelre (Ex 2:25), de nemcsak Izraelről, hanem a föld többi népéről is gondoskodik, sőt minden más élőlény szükségleteiről is bőségesen gondoskodik (Ps 67:5; 145:16). Ha kell, csodákkal gondoskodik az emberről (Jdc 13:19), sőt még a növényekről és az állatokról is (Mt 6:25-34). Gondoskodó szeretete mindent az övéi javára fordít (R 8:28). (Zch 10:3.) - GONDOLAT (léb - lámed-béth = szív). Az ókori felfogás szerint a szív a gondolatok középpontja, ezért képes kifejezéssel az ÓT többször a szív szót gondolat értelemben. (Eccl 10:20.) - GONDTALANUL (sölév sin-lámed-jod-vav = gyermekes gondtalanság). Gondtalanul él az anyagilag és lelkileg kiegyensúlyozott ember. (Hi 21:23.) - GONOSZ (ra - res-ain). Gonosz az, ami nincs összhangban Isten rendjével. Gonosz ember az, aki rosszat gondol vagy cselekszik (Gn 28:8). A gonosz ember nem érti meg, ezért nem is tartja meg a törvényt (Prv 28:5). (Hi 21:30.) - GONOSZSÁG (roa - res-ain). Gonosz, Isten törvényét nem tisztelő emberek cselekedete, életvitele. (Hi 22:5.) - GONOSZTETT (ráa - res-ain-ain = gonosznak lenni). Gonosz az, ami nincs összhangban Isten rendjével. Gonosz ember az, aki rosszat gondol vagy cselekszik (Gn 28:8). A gonosz ember nem érti meg, ezért nem is tartja meg a törvényt (Prv 28:5). (Mch 3:4.) - GONOSZTEVŐ (páal - pe-ain-lámed = cselekedni -- áven alef-vav-nun = gonoszság -- poalé éven = gonosztevők). Gonoszságokat felelőtlenül elkövető ember (Is 14:20). (Hi 34:22.) - GÓLYA (haszídá - khéth-szamek-jod-dáleth-he - Ciconia). Tisztátalan állat (Lv 11:19). Izraelen az őszi és a tavaszi költözés idején vonult át (Jr 8:7), de voltak egyes ott fészkelő egyedei is. - GÓSEN. A Nílus deltájának északkeleti része, ahol József családját letelepítette (Gn 46:28,29). - GÖRBE (akas - ain-kóf-sin (pi) = elferdíteni). A mértanban ívalakban meghajlított egyenes. A természetben cikkcakkban haladó út. Átvitt értelemben a nem egyenes beszéd. A görbe úton járás nem tisztességes életet jelent. (Prv 10:9.) - GŐG (gáón - gimel-alef-vav-nun). Az elbizakodott, beképzelt emberek viselkedése. Az ÚT is figyelmeztet a gőgösség veszélyére, és alázatosságra int (I P 5:5). (Prv 16:18.) - GŐGÖS (áthák - ain-thav-kóf = pimasz, rátarti). A gőgös ember csak magára támaszkodik, csak magával dicsekszik, és lenézi a többi embert, de még Istent is (Jr 9.23). Gőgössé teheti az embert ereje, gazdagsága (I T 6:17), bölcsessége (R 11:25), testi szépsége (Is 3:16). Isten megalázza a gőgös embert (Lv 26:19). (Ps 75:6. Prv 16:19.) GRÁNÁTALMA, GRTÁNÁTALMAFA (rimmón - res-mem-vav-nun - Punica granatum). Izrael földjének egyik legszebb növénye, az Ígéret Földje hét áldásának egyike (Dt 8:8). Nevét helységnév is őrzi, ahol nyilván nagy mennyiségben termesztették (Jos 15:32). Gyümölcse skarlátpiros, belső rekeszekre oszlik. Ha megérik, héja magától kinyílik. Nagyon kellemes, frissítő hatása miatt a nép erősen hiányolta a pusztában (Nu 20:5). Ha elpusztulnak a gránátalmafák, az Isten ítéletét jelzi (Joel 1:12). A templom oszlopai (I Rg 7:18) és a főpapok ruhái (Ex 28:33) díszítésére is használták, természetesen kőből, illtve karmazsinfonálból. (Ct 6:7.) GYALÁZAT (herpá - khéth- res-pe-he). Az ember jó hírén esett sérelem. Az ÓT szerint gyalázatot jelent az ember számára, ha olyan helyzetbe kerül, amely szégyent hoz rá, és nem tud segíteni magán. Ilyennek tekintették azt, ha az asszony nem szült gyermeket (Gn 30:23), vagy nem ment férjhez (Is 4:1). Gyalázatot jelentett Izrael számára, hogy Jeruzsálem romokban állt (Neh 2:17).

397 Az ember viselkedésével is kiérdemelheti a gyalázatot: „Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját” (Prv 19:26). Jákób fiai azt mondták Sikemnek, hogy gyalázatot hozna rájuk, ha Lea leányát, Dinát körülmetéletlen emberhez adnák feleségül (Gn 34:14). A próféták szerint „gyalázatra jutnak a bálványkészítők” (Is 45:16) és a bálványimádók. Minden gonoszságáért szégyen és gyalázat éri az embert (Jr 11:13; 22:23). A zsoltáríró azt kéri, hogy „érje szégyen és gyalázat azokat”, akik az életére törnek (Ps 35:4). A babiloni fogságba menőket azzal vigasztalta a próféta, hogy Isten „leveszi népéről a gyalázatot” (Is 25:8). Dániel könyvében azt olvassuk, hogy „azok közül, akik alusznak a föld porában, némelyek felébrednek majd ... gyalázatra és örök utálatra” (Dn 12:2). Jézus „a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet” (H 12:2). Miatta sokan gyalázzák és üldözik a keresztyéneket (Mt 5:11), de ők erre azzal kell hogy válaszoljanak, hogy áldást mondanak azokra, akik gyalázzák őket (I K 4:12). Péter azt kéri Krisztus követőitől, hogy úgy viselkedjenek, hogy „megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák” őket Krisztusért (I P 3:16). (Hi 19:5.) GYALÁZATOS (nábél (pi) - nun-béth-lámed = tönkretenni). Olyan ember, akinek jó hírén esik csorba. Jézus „a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet” (H 12:2). Miatta sokan gyalázzák és üldözik a keresztyéneket (Mt 5:11), de ők erre azzal kell hogy válaszoljanak, hogy áldást mondanak azokra, akik gyalázzák őket (I K 4:12). Péter azt kéri Krisztus követőitől, hogy úgy viselkedjenek, hogy „megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák” őket Krisztusért (I P 3:16). (Nah 3:6.) - GYÁSZ (ábél - alefbéth-lámed = gyászolni). A gyász a szeretett személy elvesztése feletti fájdalom kifejezése. A legszembetűnőbben a felsőruha megszaggatásában nyilvánult meg (Gn 37:34), de az is előfordult, hogy külön gyászruhát vettek fel (Esth 4:1), amely általában sötét színű zsákszövetből készült. Volt úgy, hogy a gyászolók megtépték szakállukat (Esr 9:3), vagy kopaszra nyírták a fejüket (Am 8:10). Szokás volt port vagy hamut hinteni a fejre (Jos 7:6), vagy porban és hamuban ülni (Jr 6:26). Lehetett böjtöléssel is gyászolni (I Sm 31:13). A gyász legtermészetesebb megnyilvánulása a sírás és jajgatás volt (J 20:11). A siratás történhetett gyászénekek elmondásával is (I Rg 13:30). A későbbi időkben voltak hivatásos halottsiratók (Jr 9:16). A gyász ideje változó volt, általában egy hétig tartott (I Sm 13:13), de Áront és Mózest harminc napig (Nu 20:29. Dt 34:8), Jákóbot pedig hetven napig (Gn 50:3) gyászolták. (Jr 12:11). - GYÁSZÉNEK (kíná - kóf-jod-nun-he). Másképpen siratóéneknek is nevezik. A legtöbbször a hozzátartozók énekelték, de voltak hivatásos halottsiratók is. Jeremiás siratódalt szerzett Jósiás királyról. A gyászéneket általában siratóasszonyok adták elő (Jr 9:16). Jeremiást maga Isten szólította fel, hogy kezdjen gyászénekbe (Jr 7:29). Ezékielt arra hívta fel Isten, hogy kezdjen siratóéneket Tirus királyáról (Ez 28:12) és Egyiptom királyáról (Ez 32:2). Siratóéneket mondott Izraelről Ámós (Am 5:1) és Mikeás is (Mch 1:8). A siratóéneknek két fajtája volt: a kíná felelgetős ének, az innúj pedig közös siratóénak. Újhold napján, a templomszentelési ünnepen és az urim napján csak ez utóbbit volt szabad énekelni. Az éneklést sokszor furulyások vezették be (Mt 9:24). (Jr 9:19.) GYÁSZOLÓ (ábél - alef-béth-lámed). A gyász a szeretett személy elvesztése feletti fájdalom kifejezése. A legszembetűnőbben a felsőruha megszaggatásában nyilvánult meg a gyászolás (Gn 37:34), de az is előfordult, hogy a gyászolók külön gyászruhát vettek fel (Esth 4:1), amely általában sötét színű zsákszövetből készült. Volt úgy, hogy a gyászolók megtépték szakállukat (Esr 9:3), vagy kopaszra nyírták a fejüket (Am 8:10). Szokás volt port vagy hamut hinteni a fejre (Jos 7:6), vagy porban és hamuban ülni (Jr 6:26). Lehetett böjtöléssel is gyászolni (I Sm 31:13). A gyászolás legtermészetesebb megnyilvánulása a sírás és jajgatás volt (J 20:11). A siratás történhetett gyászénekek elmondásával is (I Rg 13:30). A későbbi időkben voltak hivatásos halottsiratók (Jr 9:16). A gyászolás időtartama változó volt, általában egy hétig tartott (I Sm 13:13), de Áront és Mózest harminc napig (Nu 20:29. Dt 34:8), Jákóbot pedig hetven napig (Gn 50:3) gyászolták. (Hi 29:25.) GYÁSZRUHA (szak - szin-kóf). A gyász kifejezésének legfontosabb jele a felsőruha megszaggatása volt. Így gyászolta Rúben és Jákób Józsefet (Gn 37:34), Jefte bíró egyetlen lányát (Jdc 11:35), Dávid Sault és Jónátánt és fiát, Amnónt (II Sm 1:11; 13:31), Jób fiait és lányait (Hi 1:20). Kajafás főpap Jézus kihallgatásakor megszaggatta ruháját (Mc 14:63). Emellett külön gyászruhát is vettek fel a gyászolók, amely általában durva szövésű, sötét színű zsákszövet volt (Esth 4:1). (Am 8:10.) - GYENGE (ráfá res-pe-he = petyhüdtnek, lazának mutatkozni). A testi vagy a lelki erő hiányában levő ember. A Biblia szerint az ember természeténél fogva gyenge (Mt 26:41). Lehet valaki gyenge betegségből kifolyólag (Dn 8:27), életkora miatt vagy azért, mert éhezik (Ps 71:9; 109:24). Isten éppen a gyengéknek ígéri, hogy megerősíti őket (Is 40:29). Isten a gyengéket választotta ki az erősek megszégyenítésére (I K 1:27). Pál az erősek kötelességévé teszi, hogy erősítsék a gyengéket (R 15:1). Az ÚT gyengének nevezi a törvényt, mert csak a bűn megismeréséhez nyújt segítséget, de „semmit sem tett tökéletessé” (H 7:18,19). (Prv 24:10.) - GYERMEK (bén - béth- nun). A régi időkben Izraelben a gyermeket Isten áldásának tekintették (I Sm 1:11). Az ősi törvény szerint minden elsőszülöttet Istennek kellett feláldozni, mert övé mindennek a zsengéje. Ilyen gyermekáldozatot volt kész Ábrahám is bemutatni, de Isten angyala rámutatott egy, a bokorban szarvánál fogva fennakadt kosra. Ekkor „odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta fel égő áldozatul fia helyett” (Gn 22:13). Így alakult ki

398 az elsőszülött fiúkat kiváltó helyettes áldozat. Mózes törvénye váltságdíjat írt elő az elsőszülöttekért (Nu 3:47-51). Úgy tartották, hogy az elsőszülött Istené, és azt tőle vissza kell vásárolni. A Biblia Ábrahámtól kezdve említi a fiúgyermekek körülmetélését (Gn 17:12), amit más, vízben szegény és homoksivatagos vidékeken élő népek már addig is gyakoroltak, s a zsidó és arab népek máig gyakorolnak, de ma már elsősorban nem egészségügyi okokból, hanem vallásos hagyományból. Mózes törvénye megkövetelte a gyermekektől a szülők iránti feltétlen engedelmességet és tiszteletet egészen odáig, hogy „ha valaki apját vagy anyját gyalázza, halállal bűnhődjék” (Ex 20:12; 21:17). Jézus különös szeretettel viseltetett a gyermekek iránt (Mc 9:36,37). Pál a szülők tiszteletére inti a gyermekeket, ugyanakkor a szülőknek is előírja a gyermekek iránt tanúsítandó viselkedését (E 6:1-4), a keresztyéneket pedig Isten gyermekeinek nevezi (R 8:16). (Hi 27:14.) - GYILKOS (rácah - res-cádekhéth = gyilkolni). Gyilkos az, aki megöli a másik embert. Ha nem szándékosan, hanem véletlenül vagy tévedésből teszi, akkor menedéket kérhet valamelyik menedékvárosban addig, amíg kiderítik, hogy vétkes-e (Dt 19:4). (Hi 24:14.) - GYOLCS (bysszinon = finom vászon). Lenből készült, finom minőségű, fehér vászon, bár tarka gyolcs is ismeretes volt (Ez 27:7). Készítése a nők feladata volt (Prv 31:24), de ipari méretekben is gyártották (Is 19:9). Már Mózes rendelkezett arról, hogy nem szabad gyapjúval keverni (Dt 22:11). Izrael földjén kevés len termett, ezért főleg Egyiptom látta el Izraelt lennel. Annak ellenére, hogy külföldről kellett behozni, mind a férfiak, mind a nők széles körben használták (II Sm 6:14). Az előkelők még halottaikat is gyolcsba tekerték (Mt 27:59). Mivel nagy terhelést kibírt, vitorlát is készítettek belőle (Ez 27:7). A szentsátor lapjait, a kárpitot és a függönyt, valamint a papok és az énekesek ruháit és az efódot is (Ex 26:1,31,36; 28:19; 39:2) gyolcsból készítették. Az apokaliptikus irodalomban a mennyei lények is gyolcsba vannak öltözve (Dn 10:5). (Ap 19:8.) - GYOMOR (rehem - res-khéth-mem = anyaöl, altest, belső rész). A tápcsatorna kiöblösödő része. Átvitt értelemben használják valaminek a belseje értelemben is, például a föld gyomra = a föld belseje. (Hi 38:8.) - GYORS (kal - kóf-lámed). Gyors az, aki vagy ami rövid idő alatt nagy távolságot tesz meg. Lehet gyors a futó vagy valamely jármű, de a szív dobogása is lehet gyors. (Jr 46:6.) GYÓGYÍTÁS (ráfá - res-pe-alef = gyógyítani). A megromlott testi vagy lelki egészség helyreállítása. Az ÓT-ben kevés szó esik gyógyításról (II Chr 16:12). Abban az időben az orvosi feladatokat a papok látták el (Lv 13:2). Az ÓT-i felfogás szerint a gyógyító maga Isten (Hi 5:18), a gyógyulás alapfeltétele pedig az imádság (Ps 6:3) és a bűnbánat (Ps 4:5). Isten gyakran bízta meg gyógyítással a prófétákat (II Rg 20:5). Az ÚT elsősorban Jézus (Mt 8:16,17) és a tanítványok, illetve apostolok (Act 3:6) gyógyító tevékenységével foglalkozik. A kegyelmi ajándékok között a gyógyítás is szerepel (I K 12:9), és a gyógyszer sok esetben olaj (Jc 5:14). (Eccl 3:3. - Thr 2:13.) - GYÓGYÍTHATATLAN (náká - nun-kaf-he = leverni, tönkretenni, megölni). Olyan beteg, akinek nincs reménye gyógyulásra. Ilyenek voltak a leprások (Mt 8:2). Ezeket egyszerűen kiközösítették a társadalomból. Ha csak nem voltak nagyon gazdagok, akkor minden lakott helytől távol kellett élniök. A könyöradományokat valahova letették nekik, de nem mehettek az egészséges emberek közelébe. Ezenkívül gyógyíthatatlan volt még többek között - az Izrael földjén előforduló rengeteg szembetegség is (L 18:41-43). (Jr 10:19.) GYÓGYULÁS (marpá - mem-res-pe-alef). A megromlott testi vagy lelki egészség helyreállítása. Az ÓT-ben kevés szó esik gyógyításról (II Chr 16:12). Abban az időben az orvosi feladatokat a papok látták el (Lv 13:2). Az ÓT-i felfogás szerint a gyógyító maga Isten (Hi 5:18), a gyógyulás alapfeltétele pedig az imádság (Ps 6:3) és a bűnbánat (Ps 4:5). Isten gyakran bízta meg gyógyítással a prófétákat (II Rg 20:5). Az ÚT elsősorban Jézus (Mt 8:16,17) és a tanítványok, illetve apostolok (Act 3:6) gyógyító tevékenységével foglalkozik. A kegyelmi ajándékok között a gyógyítás is szerepel (I K 12:9), és a gyógyszer sok esetben olaj (Jc 5:14). (Prv 4:22.) - GYÖKÉR (sores - sin-res-sin). A növénynek a talajban levő része. A Biblia általában jelképesen használja. Olvasunk a Bibliában egy nép vagy egy család gyökereiről (Ez 31:7). A Messiás Isai gyökere lesz (Is 11:10). Isten szenvedő szolgája úgy sarjadt ki, „mint gyökér a szikkadt földből” (Is 53:2). Isten elközelgő ítéletét jelképezi az a prófétai kijelentés, hogy „a fejsze pedig ott van már a fák gyökerén” (L 3:9). Aminek nincs gyökere, az kiszárad (Mc 4:6). Pál arra figyelmeztet, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (I T 6:10). A hívőknek Krisztusban kell meggyökerezniök (Kol 2:7). (Hi 8:17.) - GYÖNGY (pöníná - pe-nun-jod-nunhe = korallgyöngy). A puhatestű gyöngykagyló (mollusculus) megkeményedett védekező váladéka. Már a legrégebbi időkben ékszerként használták. Átvitt értelemben olyan érték, amelyet nem lehet pénzért megszerezni (Hi 28:18), amiért érdemes mindent odaadni (Mt 13:45). Pál arra inti a keresztyén nőket, hogy ne a gyöngy legyen az ékességük (I T 2:9). A Mennyei jelenésekben a Nagy Babilon gyöngyökkel van ékesítve, az új Jeruzsálemben viszont „a tizenkét kapu tizenkét gyöngy”. (Ap 18:16; 21:21). (Prv 8:11.) - GYÖNYÖRŰSÉG (náím - nun-ain-jod-mem = kedves). Olyan belső harmónia, amely másban is örömet kelt. Leginkább a zsoltárokban és a bölcsességirodalomban fordul elő. Szó van Isten templomának a gyönyörűségéről. Gyönyörű a hárfa hangja, de kezünk munkája is lehet gyönyörű, sőt a testvérek együttlakása is. Gyönyörű Isten neve és Isten dicsérete (Ps 27:4; 81:3; 90:17; 133:1; 135:3; 147:1). Gyönyörű a békesség útja, a bölcs ember álma, bölcs tanácsok adása

399 (Prv 3:17,23; 22:18). Jelenthet női szépséget (Ct 1:16) és szép öltözetet (II Sm 1:24). Az ÚT-ben ritkábban fordul elő. Gyönyörűséges Jézus igája (Mt 11:30). Az óbor gyönyörűségesebb az újbornál (L 5:39). (Prv 22:18). - GYÜLEKEZET (káhál - kóf-he-lámed). A régi Görögországban valamilyen politikai közösség összegyűlt polgárait jelentette. Bibliai értelemben jelenti Izrael népének összességét is, a leggyakrabban azonban olyan emberek összejövetelét, akiket bizonyos célból hívtak egybe (II Rg 8:62-66). Ez a cél a legtöbbször Isten tisztelete volt (Ps 149:1). Az ÚT-ben a gyülekezet a különböző helyeken lakó hívők csoportjait jelenti (I K 1:2), de összességében jelenti azt a közösséget is, amely közösség „az élő Isten egyháza” (I T 3:15), azaz Krisztus teste (E 4:12). (Prv 26:26.) - GYÜMÖLCS (pörí - pe-res-jod). Izrael földjének legfontosabb gyümölcsei voltak: szőlő, olajbogyó, füge, mandula, datolya, alma, dió, gránátalma. A Kánaánba küldött kémek óriási gyümölcsökkel tértek vissza (Nu 13:23). A gyümölcs annyira fontos élelem volt, hogy ostrom idején kímélni kellett a gyümölcsfákat (Dt 20:20). Átvitt értelemben a gyermek az anyaméh gyümölcse (Ps 127:3). Isten tetteink gyümölcse szerint bánik velünk (Jr 17:10). A bűnösök a hazugság gyümölcsét eszik (Hos 10:13). Keresztelő János arra szólította fel a hozzá menőket, hogy teremjenek „megtéréshez méltó gyümölcsöt” (Mt 3:8), mert a gyümölcstelen, haszontalan élet vége a kivágatás (L 13:6). Csak Krisztussal közösségben lehet jó gyümölcsöt teremni (J 15:2). Pál ír a lélek gyümölcséről (G 5:22), a világosság gyümölcséről (E 5:9), a szent élet gyümölcséről (R 6:22). A fenyítés „az igazság békességes gyümölcsét hozza” (H 12:11), és „az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” (Jc 3:18). (Prv 8:19.) - GYŰLÖLET (szinöá - szin-nun-alef-he). Ellenséges érzés, amely akár gyilkos indulattá is fajulhat (I J 3:15). A Példabeszédekben a szeretet ellentéte (Prv 10:12). A gyűlölet ellenségeskedést robbanthat ki a népek között (I Sm 13:6). Még testvérek között is lehet súlyos bűntény okozója (Gn 4:8). Előfordul ok nélküli gyűlölet is (Ps 69:5). A gonoszok gyűlölik a jót (Mch 3:2), a békességet (Ps 120:6), az ismeretet (Prv 1:22), a világosságot (J 3:20). A házastársak között is előfordulhat gyűlölet (II Sm 13:15). A nők féltékenységből is meggyűlölhetik egymást (Gn 16:4). Akik az Urat gyűlölik (Ps 81:16), elnyerik büntetésüket (Dt 7:10). A világ fiai gyűlölik Jézust (J 7:7) és az övéit (L 6:22), mint ahogy a prófétákat is gyűlölték (I Rg 18:17). - A törvény tiltja a másik ember gyűlölését (Lv 19:17), sőt meg is büntet érte (Nu 35:21). A Krisztustól nyert új élettel nem járhat együtt gyűlölet (I J 4:20). Isten gyűlöli a pogány szokásokat (Dt 12:31), a képmutató ünneplést (Is 1:14), a rablást (Is 61:8), a hamis esküt (Zch 8:17), valamint az engedetlen népet (Hos 9:15), a gonosztevőket (Ps 5:6) és az erőszakosokat (Ps 11:5). Az istenfélelem együtt jár a gonosz gyűlöletével (Prv 8:13). Az igazak gyűlölik a gonoszok társaságát, a széthúzókat (Ps 26:5; 101:3) és a bálványimádókat (Ps 31:7). Még a legközelebbi hozzátartozókat is meg kell gyűlölnünk, ha azok a Krisztushoz menetelben akadályoznak (L 14:26). Az örök élet megnyerésének feltétele az ember saját önző életének a meggyűlölése (J 12:25). (Prv 15:17.) - GYŰLÖLKÖDŐ (száné - szin-nun-alef = gyűlölködni). Ellenséges érzéseket ápló ember. A gyűlölködő ember ellenségeskedést szít emberek és népek között (I Sm 13:4). Az ellenséget gyakran nevezi meg így a Biblia: „gyűlölőim” (II Sm 22:18). A gonoszok gyűlölői a jónak (Mch 3:2), a békességnek (Ps 120:6), az ismeretnek (Prv 1:29) és a világosságnak (J 3:20). A férfi és a nő kapcsolata is megromolhat, ha gyűlölködők lesznek egymással szemben (Dt 22:16). A nők vetélytársakként gyűlölködnek (Gn 16:4). Olyanok is vannak, akik Isten ellen gyűlölködnek (Ps 81:16). Az ÚT szerint a világ Jézus ellen gyűlölködik (J 7:7), ezért az övéit is gyűlöli (Mt 24:9), és általában gyűlölködik azok ellen, akik Jézushoz tartoznak (L 6:22). Isten törvénye tiltja a gyűlölködést (Lv 19:17), a Krisztustól nyert új élettel pedig semmiképpen sem járhat együtt gyűlölködés (I J 2:11). (Prv 27:6.) - GYŰLÖLŐ (száné - szin-nun-alef = gyűlölni). Valaki iránt ellenséges érzéseket tápláló ember. Az ellenséget gyakran nevezi így a Biblia: „gyűlölőim” (II Sm 22:18). A gonoszok gyűlölői a jónak (Mch 3:2), a békességnek (Ps 120:6), az ismeretnek (Prv 1:29) és a világosságnak (J 3:20). A világ gyűlöli Jézus követőit (Mt 29:9). A gyűlölő abban különbözik a gyűlölködőtől, hogy nem általában mindenki iránt táplál engesztelhetetlen gyűlöletet, hanem csak egy bizonyos személy vagy kör iránt. (Hi 31:29.) HABAKUK (habakkúk - khéth-béth-kóf-vav-kóf). Az imádkozó és zsoltáréneklő próféták közé tartozik. Jóbhoz hasonlít, aki az igazságért tusakodik. Azt hirdeti, hgy népe bűneivel járuljon Isten elé. Jósiás ésJoáház uralkodása idején élt, Jeremiás kortársa volt, vele együtt sírt Jeruzsálem romjai felett. Pál a piszídiai Antiochia zsinagógájában Habakuk szavait (Hab 1:5) idézte. Ugyancsak idézte őt a Római levélben és a Galata levélben is (Hab 2:4 - R 1:27. G 3:11). Ez volt Luther vezérigéje: „Az igaz ember hitből fog élni.” Erre a kijelentésre hivatkozik Lukács (Hab 3:18 - L 1:47), a Héber levél szerzője (H 10:37-39) és János is (Hab 1:6 - Ap 20:9). (Hab 1:1.) - HADIJELVÉNY (nész - nun-szamek). A hadsereg mozgásának az irányítására szolgáló jelvény. Ma a zászló felel meg neki. Ezzel jelölték meg a gyülekezés helyét (Is 5:26) és a támadás irányát (Jr 51:12.) Izrael a pusztai vándorlás idején is alkalmazott jelvényeket (Nu 1:52). A törzseknek külön voltak hadijelvényeik (Nu 2:2). Háborús veszély esetén jól látható helyre tűzték ki a hadijelvényt, esetleg egy kopár hegyre (Is 13:2) vagy egy magas falra. Az Amálék felett aratott győzelem után Mózes Istent nevezte hadijelvényének (Ex 17:15). A

400 hadijelvények abban az időben általában - így Izraelben is - magas póznára tűzött állatalakok voltak. (Jr 51:27.) - HADI SZEKÉR (merkábá - mem-res-kaf-béth-he = kocsi). Személyek vagy tárgyak szállításához használt kétkerekű jármű. Áruszállításra inkább négykerekű kocsit használtak, de személyszállításra és katonai célokra a kétkerekű sokkal alkalmasabb volt. A nehezebb szállító eszközök inkább szekér, a könnyebbek inkább kocsiként szerepelnek a fordításokban. Szekéren érkezett József apja Egyiptomba (Gn 46:5). Ökrösszekéren szállították a szentsátor felszerelését (Nu 7:3). A szentládát is ökrösszekérre rakták (II Sm 6:3). Előfordult, hogy teheneket fogtak a szekér elé (I Sm 6:7). (Jdc 5:28.) - HADVISELÉS (milhámá - mem-lámed-khéth-mem-he). Izrael életében központi helyet foglalt el a hadviselés. Háború indításának többféle oka lehet: területszerzési igény (Jdc 11:13), rablás (I Rg 20:1-3), elsőbbségi igény érvényesítése (Is 7:1), hódító politika (II Rg 25:29). A háborút csak ritkán előzte meg hadüzenet (II Rg 14:8). A hadviselés általában a tavaszi és a nyári időszakra korlátozódott (II Sm 11:1). Törvény rendelkezett arról, hogy kik nem kötelesek részt venni a harcban (Jdc 7:3). Izrael gyakran alkalmazott taktikát a hadviselésnél (Jos 8:5-7). A hadviselés legnehezebb feladata a városok ostroma volt. Samária ostroma például három évig tartott (II Rg 17:5). Gyakran építettek erődöket (Neh 2:8). A zsákmányolás is a hadviselés része volt (II Rg 24:13), és gyakran ejtettek foglyokat (II Rg 17:6), ami egyes esetekben rabszolga-kereskedés formájában jelentkezett (Joel 4:6). A hadviselés része volt az is, hogy a győztesek kegyetlenkedtek a legyőzöttekkel (II Rg 25:6), lerombolták a házaikat. Már Mózes törvényében is benne van a legyőzött ellenség teljes megsemmisítése (Dt 7:2), mert a legveszélytelenebb ellenség a halott ellenség. A legyőzött őslakosok teljes megsemmisítésével a keveredést akarták megelőzni, bár ennek a törvénynek nem mindig tettek eleget (Nu 31:15,16). Izrael hadviselésének alapvető tétele volt: „Az Úr harcol értetek” (Ex 14:14). (Prv 24:6.) - HAGRI. Arab törzs. Ábrahám és Hágár leszármazottai. Saul idejében vesztették el önállóságukat. A 83. zsoltár Izrael ellenségei között említi (Ps 83:6,7). - HAJCSÁR (nógesz - nun-vavgimel-szin). Állatokat a vásárra hajtó ember, illetve rabszolga-felügyelő. Rossz értelemben olyan főnök, aki kíméletlenül hajszolja beosztottait. (Hi 39:7.) - HAJDAN (kedem - kóf-dáleth-mem = régi idő). Valamikor nagyon régen. (Hi 29:2.) - HAJLÉK (náve - nun-vav-he). Főleg emberek tartózkodására alkalmas hely. Lehet barlang, sátor vagy épület. A Bibliában jelentheti a szentsátort (Lv 26:11), de jelentheti a jeruzsálemi templomot is (Ps 46:5). Aki bízik Istenben, annak a számára Isten örökkévaló hajlék (Ps 90:1). Az ÓT-i elképzelés szerint Isten két kérub között trónol az ő hajlékában (Ex 25:22). Isten békés hajlékot ígér népe számára (Is 32:18). Jézus örökkévaló hajlékot ígért tanítványainak (J 14:2). Pál sóhajtozva vágyott az örökkévaló hajlék után (II K 5:2). (Is 33:20.) HAJNAL (nesef - nun-sin-pe). Kora reggel. Átvitt értelemben nehéz időszak végének a közeledését jelenti (Is 58:8). (Hi 7:4.) - HAJÓ (oní - alef-nun-jod = hajóraj). Izrael hosszú ideig nem használt tengerjáró hajókat annak ellenére, hogy némelyik törzs a tenger mellett telepedett le (Jdc 5:17). Izrael folyói nem alkalmasak hajózásra, a Genezáreti-tavon pedig csak halászcsónakokat használtak (Mt 8:23). A tengeri hajózás általában a föníciaiak kezében volt. Először Salamon építtetett úgynevezett tarsisi hajókat, amelyekkel már a Földközi-tengeren is lehetett közlekedni. Ofírból is az ő hajói hozták az aranyat, de föníciai hajósokkal (I Rg 9:26,27). Ezékielnél olvashatunk részletesebb leírást a hajókról (Ez 27:5-10). Az ÚT Pállal kapcsolatban ír a korabeli hajózásról (Act 27). (Is 23:1.) - HAJTÁS (ág - jának - jod-nun-kóf = kihajtani, kicsírázni). A növény fiatal része. (Hi 15:30.) - HAL (dág - dálethgimel). A Bibliában többször olvashatunk halakról, de ritkán vannak közelebbről megnevezve. A hal általában minden vízben élő állat gyűjtőneve a Bibliában, függetlenül attól, hogy valóban halakról vagy tengeri emlősökről van-e szó. Izrael népének fontos tápláléka volt a hal. Jeruzsálemben külön árusítóhelye volt: a Hal-kapu (Neh 3:3). A Genezáreti-tó különösen gazdag volt halakban. Mózes törvénye nem minden hal fogyasztását engedte meg ((Lv 11:9). A Biblia többször említi jelképes értelemben a halat. Egyiptom királyát krokodilnak, népét halnak nevezi, és ítéletet hirdet ellene (Ez 29:3-7). (Hi 12:8.) - HALANDÓ (enós - alef-nun-vav-sin = ember). Az ember teste alá van vetve a halandóságnak (I K 15:53,54), ezért fordítja itt az ember szót halandónak a Biblia. Ez azonban nem elszomorító, hanem biztató kijelentés, mert Isten „életre kelti a halandó testeket” (R 8:11). (Hi 7:1.) HALÁL (múth - mem-vav-thav (hi) = megölni). A földi élet megszűnése (Dt 34:5), amikor a lélek eltávozik a testből (II T 4:6), a földi sátor összeomlik (II K 5:1). A halál nem szünteti meg teljesen az ember létezését, az valamilyen formában tovább folytatódik (Mt 22:33), ami azonban már különbözik a földitől (L 20:35). A lélek a halál és a feltámadás közötti időben a halottak birodalmában tartózkodik, amelyet az ÓT seólnak, a görög mitológia hádésznek, az ÚT magyar fordítása pokolnak (hádész - L 16:23) vagy paradicsomnak (paradejsz - L 23:43) nevez. Jézus legyőzte a halált (J 5:24). A második halál az Istentől való végleges elszakadás, ami a feltámadás után következik be (Ap 20:14,15). (Hi 5:2.) - HALÁNTÉK (rakká - res-kóf-he). A fej egy része. A Biblia egy helyen, a menyasszony szépségének a leírásakor említi. (Ct 6:7.) - HALLELUJA (hallelújá - he-lámed-lámed-vav-jod-he hallélújá = Dicsérjétek az Urat!). Az ÓT-ben csak a zsoltárok elején és végén - a LXX-ban csak feliratként - fordul elő.. A hallél zsoltárokat (113-118) a páskaünnepen énekelték (Mt 26:30). A

401 templomban és a zsinagógákban egyaránt használták. A keresztyénség is átvette. (Ap 19:1.) HALOM (giböá - gimel-béth-ain-he). Dombnál alacsonyabb domborulat. Több izraeli várost építettek halomra, amit nevük is elárul (Jos 15:57; 18:25). Sok olyan halom van Izraelben, amely elpusztult település romjait rejti (Jos 8:28). Ezeket arab nevükön telleknek hívják. Kánaán lakói áldozóhalmokon imádták bálványaikat (Jr 17:3). (Is 41:15.) - HALOTT (múth - mem-vav-thav = meghalni). Olyan ember, aki már nem él. (Jr 22:10.) - HALOTTAK BIRODALMA (hadész = alvilág, a halott lelkek tartózkodási helye, pokol). A görög mitológia hadész szavának ÓT-i megfelelője a héber söól (sin-alefvav-lámed), amelyet Károli ( ) több helyen nem is fordított le. Az 1990-es bibliafordítás következetesen a holtak hazájának (Ps 139:8) fordítja, ami a lehető legszerencsésebb megnevezés, szemben ugyanennek a bibliafordításnak az ÚT-i szövegével: paradicsom (L 23:44), illetve pokol (Mt 11:23), mert a paradicsom a mai szóhasználatban nagyon kellemes helyet, bibliai értelemben az Édenkertet jelenti (Gn 2:8 - Ap 2:7), a pokol pedig - a gazdag és a koldus példázata nyomán (L 16:23), amely távolról sem az utolsó ítéletről szóló tanítás, hanem úgynevezett „tanmese” egy akkor ismert legenda alapján - a purgatoriumot, népies értelmezésben a gonosz lelkek utolsó állomáshelyét, a kárhozatot jelenti. Pál önmaga vallja, hogy miután Damaszkuszban találkozott a hívőkkel, „elragadtatott a paradicsomba” (II K 12:7), természetesen álomban vagy látomásban. Ennek a szónak az értelmezését a magyar nyelvben még az is zavarja, hogy a szó magyarul egy konyhakerti növényt jelent, amelynek semmi köze sem az Édenkerthez, sem a pokolhoz. Nyilván nem az Édenkertbe, hanem a seolba: a halottak birodalmába ragadtatott el, ahol „olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondani”, mint ahogy Jézusról mondja az Apostoli hitvallás: „Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül.” Nyilvánvaló, hogy nem az Édenkertben volt Jézus három napig, de nem is a purgatóriumban, hanem a halottak birodalmában (en tó hadé). Tehát hadész, paradicsom, pokol = a halottak birodalma. (Act 2:27.) -HAMAROSAN (kimöat - kaf-kem-ain-téth). Rövid idő múlva, gyorsan, sietve (Is 51:14). (Hi 32:22.) - HAMÁT (hamáth - khéth-mem-thav). Királyi főváros az Orontész folyó mellett Damaszkusztól északra. A város története a neolit korig nyúlik vissza. A nemzetségtáblázaton Hamát Kánaán utolsó fia (I Chr 1:16). Itt volt Izrael földjének északi határa (I Rg 8:65). Salamon ezen a vidéken építette fel raktárvárosait (II Chr 8:4). Ez a város is az asszír hódítás áldozata lett. Lakosait elhurcolták, és asszírokat telepítettek a helyükre (II Rg 17:24). Izraelből is deportáltak ide száműzötteket (Is 11:11). Ma Hamah nevű település van a helyén. (Jr 49:23.) - HAMIS (ákas - ain-kóf-sin (hi) = hamisnak, hóbortosnak, bolondnak tüntetni fel). Az Istentől elidegenedett állapot egyes magatartási formákban lesz nyilvánvalóvá. Az üzleti életben megjelennek a hamis mérlegek és súlyok (Hos 12:8), az igazságszolgáltatásban a hamis tanúvallomások (Ps 27:12), a vallási életben a hamis istenek (Jr 16:19) és a hamis próféták (Is 9:14), az ÚT-i korban pedig a hamis apostolok (II K 11:13). (Hi 9:20.) - HAMISSÁG (seker - sin-kóf-res). Istentől elidegenedett ember állapota, a bűn okozta belső fonákság (Is 28:15). A hamisság az élet legkülönbözőbb területein jelentkezik. Az üzleti életben gyakori volt a hamis mérleg (Prv 11:1), a hamis tanúvallomás (Ex 20:16), a hamis eskü, hamis istenek imádata (Jr 5:2; 16:19), a hamis próféta (Jr 6:13), az ÚT-i korban a hamis krisztusok (Mt 24:24), a hamis apostolok (II K 11:13) és a hamis testvérek (G 2:4). Isten megbünteti a hamisságot (Lv 19:11), különösen a papok és a próféták esetében (Ez 13:9). (Hi 5:6.) - HAMU (éfer - alef-pe-res). A bűnbánathoz és a gyászhoz hozzátartozott hamunak a fejre szórása (I Sm 13:19) vagy hamuba ülés (Hi 2:8). A zsoltáríró így fejezi ki gyászát: „Hamut eszem kenyér gyanánt” (Ps 102:10). Átvitt értelemben a hamu a mulandó és értéktelen dolgok jelképes megjelölése: „Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját megcsalt szíve” (Is 44:20). (Hi 30:19.) - HANGOS (járan - jod-res-nun = örömmel kiáltozni). Jól hallható beszéd vagy lármás zaj. Az Ésaiásnál előforduló szó örömujjongást jelent. (Is 24:14.) - HANGOS (járan - jod-res-nun = örömmel kiáltozni). Jól hallható beszéd vagy lármás zaj. Az Ésaiásnál előforduló szó örömujjongást jelent. (Is 24:14.) - HANGOSAN KIÁLTANI (nászá kól - nun-szin-alef -- kóf-vav-lámed = felemelni a hangját). Hangos az, ami jól érthető, messzire hangzik, amivel valaki különösen fel akarja hívni magára a figyelmet. (Is 52:8.) - HANGOS BESZÉD (sádad - sin-dáleth-dáleth = erőszakoskodni -- töbúná - tavbéth-vav-nun-he - értelmes beszéd -- saddaj töbíním = kemény beszéd). Hangos az, ami jól érthető, messzire hangzik, amivel valaki különösen fel akarja hívni magára a figyelmet (Is 52:8). A Jóbnál használt kifejezés pontosabb fordítása lenne a kemény beszéd. A hangos beszéd ugyanis lehet örömujjongás is, de itt határozott, rendre utasító beszédről van szó. (Hi 33:8.) - HANGYA (nömálá nun-mem-lámed-he). Fejlett idegrendszerrel rendelkező, rendkívül szapora hártyásszárnyúak. Szervezett állami formában élnek. Kövek alatt, rothadó fában vagy egyszerűen a földben készítik el lakóhelyüket, a hangyabolyt. Sokféle fajuk van. Izrael földjén a leggyakoribb volt az aratóhangya, amelyik gabonamagvakkal táplálkozott, ezért jelentős kárt okozott a mezőgazdaságban. (Prv 30:25.) HARAG (af - alef-pe). A Biblia ír az emberek haragjáról (Gn 30:2) és Isten haragjáról (Dt 9:7). A haragnak sokszor valamilyen meggondolatlan cselekvés a következménye. Az is megtörténhet, hogy az ember valamilyen kellemetlensége miatt Istenre haragszik (Hi 7:11). A harag könnyen bűnre vezet

402 (L 4:28,29). Jézus is elítélte az emberek felé megnyilvánuló haragot, sőt szerinte azokat is szeretnünk kell, akik üldöznek bennünket, tehát haragszanak ránk (Mt 5:22,44). Már Mózes törvénye is óv a haragtartástól (Lv 19:18). A Biblia tud jogos haragról is, például amikor Mózes összetörte a törvénytáblákat (Ex 32:19,20). Jakab arra figyelmeztet, hogy „az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát” (Jc 1:20). (Hi 9:5.) - HARAGOS (ís-af - alef-jod-sin--alef-pe - ís = férfi - af = harag). A Biblia ír haragos emberekről (Gn 30:2), de a haragvó Istenről is (Dt 9:7). A haragos ember sokszor meggondolatlanul cselekszik. Az is megtörténhet, hogy az ember valamilyen kellemetlensége miatt Istenre haragszik (Hi 7:11). Jézus szerint azokat is szeretnünk kell, akikt haragszanak ránk (Mt 5:22,44). Már Mózes törvénye is óv a haragtartástól (Lv 19:18). (Prv 29:22.) - HARC (káráb - kóf-resbéth). Az ÓT-ben gyakran esik szó harcról. Mózes, amikor kivezette népét Egyiptomból, jó ideig kerülte a harcot, mert az a csapat még nem volt alkalmas arra, hogy szembeszálljon az ellenséggel (Ex 13:17). Negyven évig kellett várnia, amíg harcba mert bocsátkozni a nép Kánaán őslakóival. Amint Izrael elkezdte tisztelni az őslakók bálványait, állandó harc kezdődött, amely főleg a kapuknál folyt (Jdc 5:8). Az ÚT-ben inkább csak jelképesen olvashatunk harcról (II T 2:4). Jelképes értelemben ír a Biblia Isten harcáról (Ps 89:11). Volt úgy, hogy Isten harcolt népéért (II Chr 20:11). A keresztyén élet is harc: a hit harca (I T 6:12) a sátáni erők ellen (E 6:12), amelyet lelki fegyverekkel kell megvívnunk (II K 10:3). (Hi 38:23.) - HARCI KOCSI (rekeb - res-kaf-béth = kocsi). Fából készült, fémmel borított, kétkerekű harci jármű, félelmetes támadóeszköz. Használata Mezopotomiából terjedt el az egész Közel-Keleten. Egyiptomban és Kánaánban már használták katonai célokra, amikor Izrael még nem ismerte, ami óriási hátrányt jelentett neki a harcokban. Dávid honosította meg (II Sm 15:1), Salamon seregének pedig már a legátütőbb részét képezte (I Rg 10:26). A zsoltárok szerint Isten harci kocsin jön szentélyébe (Ps 68:18). (Jr 46:9.) - HARCOS (ís milhámóth - alef-jod-sin mem-lámed-khéth-memthav). A háborúban részt vevő katona. Az ÓT-ben sok harcosról olvashatunk, aki a számtalan háború valamelyikében részt vett. Az ÚT-ben lelki értelemben fordul elő: A keresztyén ember hitének harcosa (I T 6:12). (Is 42:13.) - HARMAT (tal - téth-lámed). Izrael földjén a nyár és az ősz nagyon száraz. Ilyenkor a hajnali harmat ad valami csekély nedvességet a termőföldnek és a szomjazó embernek (Gn 27:28). Érthető, hogy a harmatot Isten ajándékának, elmaradását Isten büntetésének tekintették (Hgg 1:9.10). Hóseás Izrael hűségének ingadozását a korán szűnő harmathoz hasonlította (Hos 6:4). A harmat ugyanis azonnal felszárad, amint kisüt a nap (Hos 13:3). (Hi 38:28.) - HAS (tahtí - tav-khéthtav-jod = alsó rész). Belsőleg az emésztés szerve. Külsőleg a test középső része. Isten a bűneset után így büntette meg a kígyót: „Hasadon járj!” (Gn 3:14). Biztos megölési mód volt a hasba szúrás (Nu 25:8). A Bibliában a legtöbbször a táplálkozással kapcsolatban fordul elő (Prv 13:25). Jelképesen: Isten a gazdagságot kihajtja a harácsolók hasából (Hi 20:15). Az ÚT-i korban a libertínusok folytattak dőzsölő életmódot. Pál szerint: „A hasuk az istenük” (Ph 3:19). A krétaiakról ezt írta: „Lusta, falánk népség” (Tt 1:12). (Hi 41:22.) - HASZON (jáal - jod-ain-lámed (hi) = használni valakinek). Az ember lelkének a gyarapodását szolgáló előnyt jelentő érték. A haszon az ember egész életének a maradandóságát fejezi ki (Eccl 1:3). Pál óv a magunk hasznának a keresésétől (Ph 2:4). Amikor az istentiszteletben már csak a külsőségek voltak fontosak, a nép zúgolódni kezdett (Ml 3:14). Ezzel ért egyet Pál is, amikor kijelenti, hogy „a test sanyargatásának kevés a haszna” (I T 4:8). Pál ki meri mondani: „Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek, ... mert Jézus Krisztusban nem számít sem a körülmetéltség, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által működő hit (G 5:2-6), ugyanis „a szeretet ... nem keresi a maga hasznát” (I K 13:5). A törvény már értelmetlenné vált parancsai megtartásának semmi haszna (H 13:9), „a kegyesség pedig mindenre hasznos” (I T 4:8). A törvény betűinek értelmetlen megtartásával szemben Pál munkatársát a szent iratok (a Biblia) tanulmányozására buzdította: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (II T 3:16). (Hi 35:3.) - HASZONTALAN (jáal - jod-ainlámed (hi) = használni valaminek, hasznosnak lenni). Használhatatlan értelemben: hasznavehetetlen, értéktelen anyag. Hasztalan értelemben: hiábavaló fáradozás. Emberre vonatkoztatva: helytelen dolgokat művelő személy. Főleg gyerekekkel kapcsolatban használják. (Is 30:5.) - HATALMAS (abbír alef-béth-jod-res = nagyon erős, derék, bátor, vitéz). Mindenekfelett Isten hatalmas. A földi hatalmasságok is Istentől nyerik hatalmukat (J 19:11). (Hi 24:22.) - HATALMASKODÓ (áríc - ain-resjod-cáde). Olyan ember, aki visszaél a hatalmával. (Is 25:4.) - HATALOM (pálá - pe-lámed-alef (hitp) = rendkívüli hatalommal tevékenykedni). Képesség, illetve bátorság valaminek a megtételére. Isten hatalma a választott nép történelmében lett nyilvánvalóvá. Izrael hitének alapja Isten csodálatos szabadítása, amikor a Nádas-tó mocsarán keresztül megmenekült a nép Egyiptomból (Ex15:21). A hatalom egyedül Istené és a mi Urunk Jézus Krisztusé (Mt 14:62). Jézusnak hatalma volt a betegségek, a tisztátalan lelkek (Mt 8:16,17,32), a természeti erők (Mt 8:23-27) felett, sőt még a halál felett is (L 24:5). Krisztus ma a Szentlélek által gyakorolja hatalmát a gyülekezetben (Act 2:1-4). (Hi 10:16.) - HATÁR (hok - khéth-kóf). A Biblia tanítása szerint Isten őrködik a határok sérthetetlensége felett. Isten maga vont határt a világosság és a sötétség közé (Gn 1:4). Ő mérte ki a föld határait (Ps

403 74:17), és határok közé szorította a vizeket (Prv 8:29). Isten jelölte ki a népek határait is (Act 17:26), és helyet adott népének, Izraelnek a többi nép között (Ez 5:5). Az ÓT pontosan körülírja Izrael határait és a törzsek egymás közötti határait is. Az ország határai Salamon (I Rg 5:1) és II. Jeroboám (II Rg 14:25) uralkodása idején érték el legnagyobb kiterjedésüket. Úgy látszik, a családi birtokok körül folyó viták már abban az időben is gyakoriak voltak, mert Mózes törvénybe foglalta: „Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határkövét” (Dt 27:17), Ésaiás pedig azokat fenyegette, akik mások elszegényesítése árán növelték határaikat (Is 5:8). Isten védelmezi a gyengék jogait, és „megszilárdítja az özvegyek határát” (Prv 15:25). Jelenthet a határ valamely településhez tartozó külterületet is (Is 52:10). (Hi 14:5.) HAZÁÉL (hazáél - khéth-zain-alef-lámed). Arám királya, akit Illés próféta kent fel Damaszkuszban (I Rg 19:15). Elizeus megjövendölte, hogy Ben-Hadad után ő lesz a király. A Rámót-Gileádért vívott csatában visszaverte Ahazjá és Jórám júdai és izraeli királyok támadását, legyőzte Jéhú és Jóáház (II Rg 8:13; 10:32; 13:7) izraeli királyokat. Jóás viszont csak úgy tudott megmenekülni, hogy a templom és a palota minden aranyát neki adta hadisarcként (II Rg 12:19). (Am 1:4.) - HAZUG (seker - sin-kófres). Az igazság ellentéte, a valótlanság szándékos állítása. Isten nem hazudik (Nu 23:19). Ezzel szemben hazug a sátán (J 8:44), és „a házi bálványok hazug kijelentést adnak” (Zch10:2). Hazug volt Móáb (Jr 48:30) és Ninive (Nah 3:1). Isten elpusztítja a hazudozókat (Ps 5:7). Az utolsó időkben sokan „képmutató módon hazugságot hirdetnek” (I T 4:1). Pál hangsúlyozza, hogy amit ő leveleiben ír, az „nem hazugság” (G 1:20). A törvény tiltja a hazugságot (Ex 23:1), ilyen szigorúan: Ha a tanú hazudott, akkor „azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával” (Dt 19:19). Az ÚT is nagyon szigorúan elítéli a hazudozást. Amikor Anániás és Szafíra hazudott, „összeesett és meghalt” (Act 5:5). A zsoltáríró így imádkozik: „Tarts engem távol a hazugok útjától!” (Ps 119:29.) (Jr 8:8.) - HAZUGSÁG (seker - sin-kóf-res). Az igazság ellentéte, a valótlanság szándékos állítása. Isten nem hazudik (Nu 23:19). Ezzel szemben hazug a sátán (J 8:44), és „a házi bálványok hazug kijelentést adnak” (Zch10:2). Hazug volt Móáb (Jr 48:30) és Ninive (Nah 3:1). Isten elpusztítja a hazudozókat (Ps 5.7). Az utolsó időkben sokan „képmutató módon hazugságot hirdetnek” (I T 4:1). Pál hangsúlyozza, hogy amit ő leveleiben ír, az „nem hazugság” (G 1:20). A törvény tiltja a hazugságot (Ex 23:1), ilyen szigorúan: Ha a tanú hazudott, akkor „azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával” (Dt 19:19). Az ÚT is nagyon szigorúan elítéli a hazudozást. Amikor Anániás és Szafíra hazudott, „összeesett és meghalt” (Act 5:5). A zsoltáríró így imádkozik: „Tarts engem távol a hazugok útjától!” (Ps 119:29.) (Jr 5:31.) - HÁBORÚ (milhámá - mem-lámed-khéth-mem-he). A zsidók gyakran vallásos szertartásokkal kezdték a háborút (I Sm 7:9), és a papok is elkísérték a sereget a harcba, sőt még a frigyládát is magukkal vitték (I Sm 4:4). A mozgósítás harsonák és trombiták megfúvásával történt (Jdc 3:27). A háborúban használt fegyverek: parittya, lándzsa, hajítódárda, íj, kard, faltörő kos stb. Harcimodor: lesvetés (Jos 8:5-7), oldalba támadás (II Sm 5:23), meglepetésszerű támadás (Jos 11:7). Folytattak rablóhadjáratokat is (II Sm 3:22). A hadifoglyokat megölték (Dt 20:16), vagy eladták rabszolgának (Dt 20:14). A zsákmányból a harcban részt vevők egyenlő arányban részesültek (I Sm 30:24). (Jr 18:31.) HÁCÓR (hácór - khéth-cáde-vav-res). Ősi város Kánaánban. Józsué elfoglalta és felgyújtotta (Jos 11:10,11). Naftáli megerősítette (Jos 19:36), és Salamon is továbbépítette (I Rg 9:15). Pekah izraeli király uralkodása idején III. Tiglat-Pilészer elfoglalta, és lakosságát Asszíriába száműzte (II Rg 15:9). (Jr 49:30.) - HÁLA (jádá - jod-dáleth-he = hálát adni, dicsérni). Az ember érzése jótevője iránt, amit különféle cselekedetekkel, például áldozattal ajándékokkal fejez ki. (Is 12:1.) - HÁLÓ (mácód - memcáde-vav-dáleth). A halászok és a vádászok munkaeszköze. Az ÓT átvitt értelemben beszél a gonoszok hálójáról, amellyel az igazakat tőrbe csalják (Ps 10:9). A bűnösök saját hálójukba esnek (Ps 9:16).(Hi 19:6.) - HÁM. Nóé egyik fia (Gn 5:32). A zsoltárokban több helyen Egyiptom megjelölésére használják (Ps 78:51). - HÁNÉSZ (hánész - khéth-nun-szamek). Egyiptomi hegység. (Is 30:4.) HÁRFA (nébel = tömlő, bőrtömlő, köteg, palack, kancsó, korsó, hárfa). Izraelben nagyon gyakran használt hangszer volt (Ps 33:2). Fakeretre feszített húrokból állt. A magyar bibliafordítás nem következetesen használja az egyes hangszerek nevét, a hárfát gyakran összekeveri a lanttal. - HÁT (gév - gimel-vav). Az ember háta törzsének a nyakától a gerincoszlop végéig terjedő része a hassal ellentétes oldalon. Valakinek hátat fordítani azt jelenti, hogy elfordulni tőle, nem törődni vele többé. (Is 51:23.) - HÁZ (béth - béth-jod-thav). Izrael földjén a házakat általában helyben található anyagból építették. Sokan laktak mészkőbe vájt barlangban (I Rg 19:9). Ahol sok szikla volt, ott mészkőből építették a házakat, a Földközi-tenger mellett viszont inkább agyagházakat építettek. A házak tetején is folyt élet, ezért fontos volt azt korláttal körülvenni (Dt 22:8), ami a legtöbbször abból állt, hogy a ház falai a tető fölé emelkedtek. A nagyobb házakban belső udvar is volt. Sok helyen az volt a szokás, hogy a juhokat és a kecskéket a földszinten tartották, a család pedig az emeleten, illetve a háztetőn lakott. A szegények háza mindössze egy szobából állt, de aki tehette, az két vagy három szobás házat épített, a gazdagok pedig pompás palotákat emeltek (J 18:15). A gyermekek örökölték szüleik házát (Prv 19:14). A templomot Isten házának hívták (Mt 21:13). Az egyház is Isten háza (I P 2:5). Isten hajlékában örök lakásuk lesz a hívőknek (II K 5:1). (Hi 4:19.) - HÁZASSÁGTÖRŐ (náaf - nun-alef-pe

404 = házasságtörést elkövetni). A házasságtörés a paráznaság súlyosabb esete. Az követ el házasságtörést, aki házas ember létére házasságon kívül létesít nemi kapcsolatot. A mózesi törvény nagyon szigorúan tiltotta a házasságtörést (Lv 18:20), és halállal büntette. Ebből a szempontból már a jegyes is házastársnak számított (Dt 22:22-24). A más szolgálójával való nemi kapcsolat létesítését szintén büntették, de nem ilyen szigorúan (Dt 19:20). Jézus már a parázna vágyakozást is paráznaságnak, az elbocsátott asszonnyal létesített nemi érintkezést pedig házasságtörésnek minősítette (Mt 5:28,32). Pál szerint a házasságtörők nem öröklik Isten országát (G 5:19,21). A bölcsességirodalom is óv a paráznaságtól és a házasságtöréstől (Prv 6:26). A próféták az Isten iránti hűtlenséget a házasságtöréssel példázták (Is 57:3), és a népet ért isteni büntetés egyik okaként tüntették fel (Jr 7:9). (Jr 23:10.) HÁZNÉP (béth - béth-jod-thav = ház). A családnak a házban lakó tagjai a kiszolgáló személyzettel együtt. (Prv 30:21.) - HÁZTETŐ (gág - gimel-gimel). Izraelben általában laposak voltak a háztetők mint kedvelt tartózkodási helyek (II Sm 11:2). A háztetőn fogadtak vendéget (I Sm 9:25), néha még a halottakat is ott ravatalozták fel (Is 15:3), és oda vonultak vissza imádkozni (Act 10:9). A bálványozás idején bálványokat is helyeztek el a háztetőn (Jr 19.13). A lombsátor ünnepet is a háztetőn tartották (Neh 8:16), és növények szárítására is használták a házak tetejét (Jos 2:6). (II Rg 19:26.) - HÁZTETŐN ELSZÁRADT FŰ (södéfá - sin-dáleth-pe-he = üszkös gabona). Ésaiás a háztetőn kinőtt és elszáradt fűhöz hasonlítja azokat, akik megrettennek az ellenség láttán (Is 37:27). (II Rg 19:26.) - HE. A héber ABC 5. betűje. Megegyezik a magyar H hanggal, de a szavak végén némahang, az előtte levő magánhangzó megnyújtására szolgál. - HEGY (har - he-res). Izrael számára különleges jelentősége van a Színai-hegynek, amelyet Isten hegyének is neveznek (Ex 4:27). Sion hegye Dávid szent hegye volt (Dn 9:20). A hegy Isten teremtő hatalmának a kifejezése (Jdc 5:5). Az idők végén el fognak tűnni a hegyek (Ap 16:20). (Hi 14:18.) - HEGYCSÚCS (máróm mem-res-vav-mem). A hegy legmagasabb része. (Is 37:24.) - HELY (mákóm - mem-kóf-vav-mem) Térbeli meghatározás. Előfordulhat földrajzi megjelölésként, település meghatározásaként (Gn 22:16; 26:7), lakóhelyként (I Sm 27:5), ülőhelyként (I Sm 9:22). Átvitt értelemben beszél a Biblia az Úr lakóhelyéről (Is 26:21), a kultusszal kapcsolatos szenthelyekről (Lv 10:13) és elkülönített helyekről (Ez 42:1). Az ÚT-ben képletesen fordul elő: „Ne adjatok helyt az ő haragjának!” (R 12:19.) és „Helyt se adjatok az ördögnek!” (E 4:27). (Hi 8:18.) - HELYES (emúná - alef-mem-vav-nun-he = becsületesség). A valóságnak, illetve az igazságnak megfelelő, a szabályokkal összhangban levő, valamely cél elérésére alkalmas. nispát beemúná = helyes, az igazságnak megfelelő ítélkezés, becsületesen meghozott ítélet (nem koncepciós per). (Is 59:4.) - HELYTELEN (ra - res-ain = nem megfelelő). Elhibázott, téves, ami nem felel meg bizonyos szabályoknak. Jelenthet illetlen, a helynek, helyzetnek, alkalomnak nem megfelelő viselkedést is. (Prv 8:13.) - HENCEGŐ (bad - béth-dáleth = hencegés). A hencegő ember kérkedve dicsekszik. (Is 16:6.) - HERMÓN (hermón - he-res-mem-vav-nun). Örök hóval borított, 2814 m magas hegy az Antilibánon déli részén. Básán királyának, Ógnak az uralma alá tartozott (Nu 21:33. Jos 12:4; 13:2). A Jordán három ága a Hermón lábánál ered. A napsütésben szikrázóan fehér hóra való tekintettel feltételezhetjük, hogy itt történt Jézus átváltozása (Mt 17:2. Mc 9:3. L 9:29), amit a Cézárea Filippinél előtte lejátszódó jelenet (Mt 16:13-20) is alátámaszt. Cézárea Filippi ugyanis Hermón közelében fekszik, tőle délre. (Am 4:3.) - HESBÓN (hesbón - khéth-sin-béthvav-nun = erődítmény). Város a Jordántól keletre. A honfoglaláskor Rúben törzsének jutott osztályrészül. Izrael legyőzte Szíhon királyt, és elfoglalta a várost, amelyből később lévita város lett (Jos 13:17; 21:39). (Is 15:4.) - HEVES (kabbír - kaf-béth-jod-res). Heves szél (rúah kabbír), más szóval: zúgó szél, erős szél, esetleg: száguldó szél. (Hi 8:2.) - HÉBER NYELV (éber - ain-béth-res). A „héber nyelv” megnevezés először Kr. e. 130-ban jelent meg a görög Jézus Sirák apokrifus iratban. Régebben júdai nyelvnek hívták (II Rg 18:26). Az ÓT könyveit - néhány arám részlet kivételével héberül írták. A babiloni fogság után a héber nyelvet kiszorította az arám nyelv. Jézus is arámul beszélt (Mt 27:46), de az istentiszteleten a Bibliát tovább is héberül olvasták fel. Izrael állam hivatalos nyelve ma a bibliai héber nyelv, természetesen kibővítve a mai élet - az ÓT-i időkben még nem létező - szókincsével. A héber nyelv a kánaáni nyelvek egy csoportját alkotó sémita nyelvcsalád északnyugati ága. Vele rokon nyelv keleti ágon a Babilonban beszélt akkád nyelv, déli ágon az etióp, a kopt és az arab nyelv, északi ágon pedig az arám, a szír és a kánaáni nyelv. Izrael ősei egy bizonyos arám dialektust beszéltek, amelyet a honfoglalás után kiszorított a kánaáni nyelv (Is 19:18). - A héber nyelv huszonkét mássalhangzóból áll. A magánhangzók csak a szó alapjelentését módosítják, de nem jelölik őket. A héberben vannak a magyar nyelvben nem ismert hangok is. Vannak ma már a héberben sem ejtett torokhangok, azonkívül a H, a T, a K és a P (f) hangnak van lágyabb és keményebb változata. A héber nyelv két nemet ismer: hímnemet és nőnemet, használ egyes számot, többes számot, sőt kettős számot is. A ragok szerepét a préfixumok, a szuffixumok és a prepozíciók töltik be. Az igeragozásban hét igetörzs fejezi ki a cselekvő, a szenvedő, a műveltető stb. jelentésmódosulásokat. Két igeidőt ismer: perfektumot (múlt) és imperfektumot (jelen és jövő). A héber éppúgy nem használ állítmánykiegészítő igét, mint a magyar nyelv: jásár döbar jahve = az Úr szava

405 igaz, nem úgy, mint például a németben: Gottes Wort ist gerade, vagy az angolban: The word of God is right. - A héber írás mássalhangzójelei egy régi képírásból alakultak ki. Ilyen betűkkel írták például a Siloa-alagút emléktábláját (II Rg 20:20). Ezeket az óhéber írásjeleket a fogság után az arám nyelv elterjedésével együtt felváltották az arám betűk, amelyeket máig is használnak. A mai ivrit nyelv emellett már a betűket összekapcsoló kurzív írást is kifejlesztette. Amikor a héber holt nyelv lett, szükségessé vált a magánhangzók jelölése, amit a mássalhangzók alatti pontozással oldottak meg. A nem héber anyanyelvűek számára készült héber szövegekben ezt mai is használják. Izraelben például az utcanévtáblák felirata is ki van pontozva. - HÉT (számnév) (siböá - sin-béth-ain-he). A Bibliában a hetes szám a teljességet jelenti. Fontos szerepet játszott a zsidók életében a hetedik nap megszentelése, a hetedik év (szombatév) és a hétszer hetedik év (jubileumi év). A Mennyei jelenésekben olvasunk hét gyülekezetről, hét gyertyatartóról, hét csillagról. Itt a hetes szám Isten cselekedetének a tökéletességét jelenti. A hétfejű sárkány (Ap 1:4,12,20; 12:3) viszont az Isten ellen támadó hatalmak teljességére utal, a hét szarv (Ap 5:6) pedig a teljhatalmat jelenti. (Dn 9:24.) - HIÁBA (hebel - he-béth-lámed). Aminek nincs eredménye, azt hiába végezte el az ember (Prv 13:4). (Hi 9:29.) - HIÁBAVALÓSÁG (hebel - he-béth-lámed = balgaság, tévhit, rögeszme, őrület). A héber szó alapjelentése: könnyű szellő, lehelet (Is 57:13). Hiábavaló az a cselekvés, amelynek nincs maradandó haszna vagy értéke. Aki nem tud uralkodni az indulatain, „annak a kegyessége hiábavaló” (Jc 1:26). Hiábavaló dolog a bálványok imádása, mert azok „nem tudnak megmenteni” (I Sm 12:21). Az állhat Isten színe elé, „aki nem sóvárog hiábavalóság után”. Ezért az istenfélő ember nem veti tekintetét „haszontalan dolgokra” (Ps 24:4; 101:3). A bálványimádók Istent hiábavalóságokkal bosszantották (Dt 32:21), amelyek haszontalanul elmúlnak. Az asszír fenyegetettség idején Ésaiás kijelentette, hogy Egyiptom „segítsége üres hiábavalóság” (Is 30:7). A zsoltáríró arra figyelmeztet, hogy „az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai” (Ps 94:11). A Prédikátor könyvének központi gondolata a hiábavalóság, amelyet így összegez: „Minden hiábavalóság” (Eccl 1:2). Pál azt írja a gonoszokról, hogy „hiábavaló dolgokra” (matajotész) jutottak”, sőt ezt a megállapítását az egész világra kiterjeszti: „A teremtett világ ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá” (R 1.21; 8:20). (Hi 21:34.) - HIDEG (kárá kóf-res-he). Alacsony hőmérséklet. (Hi 37:9.) - HIÉNA (í - alef-jod = sakál - Canis aureus). Kutya alakú ragadozó, de fogazata a macskafélékkel mutat hasonlóságot. Bár félénk állat, harapása súlyos sebet ejthet. Éjjel keresi táplálékát. (Is 34:14.) - HIGGADT (kar - kóf-res). Nyugodt, szenvedélytől, izgalomtól mentes ember (Prv 17:27.) - HILKIJJÁ (hilkijjá - khéth-lámed-kóf-jod-he). Főpap (Neh 11:11), Esdrás őse (Esr 7:1). Ő vitte el Jósiás júdai király idejében a megtalált törvénykönyvet Hulda próféta asszonyhoz (II Chr 34:22). Fontos szerepet játszott Jósiás kultuszi reformjának az előkészítésében (II Rg 22:14). (Is 22:20.) - HITVÁNY (táab - tav-ain-béth = iszonyatosnak mutatkozni). Hitvány a korrupt ember, aki a maga hasznát keresve megkárosít másokat. Hitvány egy testi hibás állat, amelyet nem volt szabad feláldozni. Az Istentől elfordult ember hitvánnyá válik (Jr 2:5). Ésaiás hitványnak nevezte a bukásra álló babiloni királyt (Is 14:19). Hitványok a bálványok, amelyeket a szellő is elsodor (Is 57:13). (Is 14:19.) - HÍR (sömúa -sin-mem-vav-ain-he). Valamely személyről vagy valamilyen eseményről szerzett értesülés, illetve továbbított üzenet, hallomás (soma) vagy szóbeszéd. (Jr 49:14.) - HÍRNÉV (mahalál - mem-he-lámed-lámed = dicséretre méltó állapot, hírnév). Valakinek a jó híre, amelyet sokan elismernek (II Sm 8:13). Különösen értékes a hírnév, ha azt Isten adja (II Sm 7:9). Isten maga szerzett hírnevet magának (Neh 9:10). Jézusnak annyira elterjedt a híre, hogy már Heródes is hallott róla (Mc 6:14). (Prv 27:21.) - HÍRNÖK (nágad (hi) - nun-gimel-dáleth = hírül vinni). Hírnök jelentette Jeremiás apjának, hogy fia született (Jr 20:15). Hírnök adta tudtul Adónijjának, a törvényes trónörökösnek, hogy Dávid Salamont tette helyette királlyá (I Rg 1:42,43). Hírnökök jelentették Jóbnak, hogy milyen szerencsétlenségek érték (Hi 1:14-19). Különös fontosságot tulajdonítottak a csatatérről érkező hírnökök beszámolójának (II Sm 12:27). A király rendeleteit lovas hírnökök továbbították (Esth 8:10). Isten hírnökei az angyalok, nevük jelentése is: követ, hírnök (L 1:26), az ÚT-i korban pedig az apostolok (Mc 16:15). (Jr 51:31.) - HÍZELGŐ (hálák - khéth-lámed-kóf). Olyan ember, aki beszédével valakit a maga önző céljaira akar megnyerni. A szó eredeti jelentése: hálak = simává tenni). Tehát a „hízelgő” szó szó szerinti jelentése: sima szájú (Prv 26:28). Jób könyvében Elihú ezt bizonygatja: „Nem hízelgek senkinek” (Hi 32:21). A bűnös még önmagának is hízeleg (Ps 36:3). A hízelgő nők részéről sok veszedelem fenyegeti főleg a fiatal embereket (Prv 29:5). Ettől a bölcs megfontolás szabadít meg (Prv 2:16). (Prv 7:5.) - HÍZOTT MARHA (mörí - mem-res-jod-alef). Legtöbbször a szarvasmarhát (Bos taurus) nevezi így a Biblia (Is 11:6). Mózes törvénye megengedte a fogyasztását (Dt 14:4). Mint gyűjtőnév szerepelhet általában a háziállatok neveként (Dt 11:6). A régi magyar nyelvben a vagyon, az érték értelmében is használták (L 19:22). (Is 11:6.) - HOLD (járéah - jod-reskhéth). Az elő-ázsiai népek istenként tisztelték, amit a királyok korában Izrael is átvett (II Rg 23:5). Köze lehetett az újhold ünnepének a bevezetéséhez. Az ÓT hangsúlyozza, hogy a hold is Isten teremtménye (Ps 8:4). Amikor Ésaiás Babilon pusztulásáról jövendölt, azt mondta, hogy „nem fénylik a hold világa” (Is 13:10). Ezt idézte Jézus a világ végéről szóló tanításában: „A hold nem fénylik” (Mt

406 24:29). Amikor Isten megkegyelmez népének, akkor viszont „olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye” (Is 30:26). Az új Jeruzsálemben már nem lesz szükség holdra, mert ott Isten dicsősége fog világítani (Ap 21:23). (Hi 31:26.) - HOLLÓ (óréb - ain-res-béth - Corvus corax). A varjúk rendjébe (Corvidae) tartozó, de a varjúnál nagyobb madár. Mózes törvénye szerint tisztátalan állat (Lv 11:15). Nóé először egy hollót engedett ki a bárkából (Gn 9:7). A nagy szárazság idején Isten hollóval küldött Illésnek kenyeret és húst (I Rg 17:4,6.) - HOLNAP (máhár - mem-khéth-res). A következő nap, amelynek a pontos meghatározása az idők folyamán megváltozott. Eleinte reggeltől estig számították a napot, de a királyság vége felé ez annyiban változott, hogy a nap az előző estével kezdődött (Neh 13:19). Ez ma is így van. Amint péntek este lemegy a nap - Izraelben általában 6 óra körül -, már elkezdődik a szombati ünnep, ezért a zsinagógában nem szombat, hanem péntek este jönnek össze, mert a szombat este már nem ünnep. Tágabb értelemben a holnap szó jelentett egy meghatározatlan időpontot is a jövőben (Mt 6:30). (Prv 27:1.) - HOLTAK HAZÁJA (söól - sin- alef-vav-lámed). Nem azonos a pokollal vagy a kárhozattal. A héber seol képének a kialakulására kétségtelenül hatással voltak az ókori keleti mítoszok. A héber elképzelés szerint ez egy nagy földalatti tér, ahova haláluk után alászállnak az emberek. Más felfogás szerint a vizek alatt van (Hi 26:5), ahol sötétség (Ps 88:13) és csend (Ps 94:17) uralkodik. A seolnak kapuja van (Ps 9:14). Onnan már nem lehet visszatérni (Hi 7:9). A babiloni leírás szerint „az az ország, ahonnan nincs visszatérés”. A halottak nem érintkeznek egymással, nincs halál utáni viszontlátás. Árnyékéletük a földi élet homályos mása, de azért felismerhetők, mert a királyok trónon ülnek (Is 14:9), Sámuelen pedig rajta van prófétai palástja (I Sm 28:14). Isten haragja a seolig űzheti az embert (Ps 139:8), de kegyelmesen ki is mentheti onnan (I Sm 2:6). Ez azonban nem azonos a feltámadással. A sírt, amely a halottak hazáját jelképezi, nem szabad pogány szokás szerint istentiszteletben részesíteni (Is 65:4). (Hi 24:19.) - HOLTTEST (nöbélá - nunbéth-lámed-he). A holttestre vonatkozóan részletes szabályok voltak Izraelben. Aki holttestet érintett, az tisztátalanná lett (Lv 21:1). A holttest temetetlenül hagyása nagy szerencsétlenségnek számított (Jr 16:4). A temetésnek is megvoltak a szabályai: A halottat megmosták, illatos kenőcsökkel megkenték, és gyolcsba tekerték (J 19:40). Izraelben nem volt szokás a balzsamozás, de Egyiptomban igen, ezért balzsamozták be Jákób és József holttestét (Gn 50:2,20). A holttest elégetése büntetésnek számított (I Rg 13:2). A holttestet még aznap sírba kellett tenni (J 11:39). Ez egyes görög szigeteken máig érvényes törvény. Régebben a ház körül is lehetett sírhely (I Sm 25:1). A szegényeket, az idegeneket és a halálra ítélteket közös sírba temették (Jr 26:23). (Is 26:19.) - HOMÁLY (áfél - alef-pe-lámed). A világosság hiánya. A homályban bizonytalan a látás. A bűnben élők homályban járnak (Prv 4:19), és veszélynek vannak kitéve, mert csak tapogatóznak, sőt el is csúszhatnak (Jr 13:16; 23:12). Isten homályban lakozik (I Rg 8:12), és az ítélet napja „homály napja” lesz (Joel 2:2). Az engedetlenekre „az örök sötétség homálya vár” (Jd 13), de Isten reggelre tudja változtatni a homályt (Am 5:8), és nem kell félni tovább „a homályban lopódzó dögvésztől” (Ps 91:6). Ésaiás ezt ígéri: „Ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jóltartod a nyomorultat, akkor „homályod olyan lesz, mint a déli napfény” (Is 58:10). (Is 58:10.) - HOMÁLYOS (ámék - ain-mem-kóf = mély, rejtélyes, érthetetlen). A homály átmenet a világosság és a sötétség között. Ami homályos, az még nem egészen sötét. Átvitt értelemben jelenti a rosszul fogalmazott, nehezen érthető beszédet. (Is 33:19.) - HOMOK (hól - khéth-vav-lámed). Apró szemcsékre szétmállott kőzet. Folyómedrekben, tengerpartokon és a futóhomokos sivatagokban fordul elő nagy mennyiségben. Átvitt értelemben valaminek a megszámlálhatatlanságát jelzik vele (Jos 11:4), de jelezheti valaminek a súlyosságát is (Hi 11:2). A tenger fövenye általában a tengerpartot jelenti (Ap 12:18). Az okos ember nem építi homokra a házát (Mt 7:26). (Jr 15:8.) - HOROG (háh khéth-khéth). Eredetileg egy tüskés növény, amelyet az állatok vagy a foglyok orrába akasztottak, amikor vezették őket. A fogságba esett Manasse királyt is így vezették Babilonba (II Ch 33:11). Isten természetesen jelképesen - horgot akasztott az elbizakodott Szanhérib orrába (Is 37:29), az egyiptomi fáraó meg Góg fejedelem (Ez 29:4; 38:4) állába. (II Rg 19.28.) - HORÓNAIM (horónajim - khéth-resvav-nun-jod-mem = barlangokban gazdag). Móábi város. (Is 15:5.) - HOSSZÚ (árék - alef-res-kaf). Egy irányban nagy kiterjedésű valami. Ez az irány lehet vízszintes, amikor például hosszú útról lehet beszélni, de lehet függőleges is, amikor hosszú növésű (magas) embert jelent. Időben hosszú ideig tartó eseményre vonatkozóan használják. (Hi 12:12.) - HOZSÁNNA (hószanna - hósía-ná - he-vavsin-jod-ain-he nun-alef = Szaadíts meg!). Az ÓT-en imádságos felkiáltás (Ps 118:25). Ezt kiáltotta a sokaság, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. (Mt 21:9.) - HÓ (seleg). Izraelben ritkán hullott hó (II Sm 23:20), de a Libánon csúcsait állandóan hó fedte (Jr 18:14). A Hermont is egész évben hó borította, ezért valószínű, hogy itt történt Jézus megdicsőülése (Mt 17:2), ahol a napfényben szikrázó hó okozta a vakító fehér ragyogást. (Hi 9:30.) - HÓNAP (jerah - jod-res-khéth). Izraelben az év tizenkét hónapból állt, amelyet két-három évenként egy szökőhónappal egészítettek ki. A hónap az újhold megjelenésekor kezdődött. Ismerünk négy kánaáni eredetű hónapnevet, valamint a X. századból származó naptárt, amelyben ezek a hónapnevek szerepelnek: szüret, korai vetés, késői vetés, lenaratás, árpaaratás, búzaaratás, szőlőmetszés, gyümölcsérés. Az ÓT történeti könyvei

407 sorszám szerint említik a hónapokat (Zch 8:19). A hónapok babiloni eredetű nevei: niszán (márciusáprilis), ijjár, sziván, tammuz, áb, elúl, tisri, marhesván, kiszlév, tébét, sebát, adár (február-március) és a szökőhónap: adár-séni = második adár. (Hi 7:3.) - HÓREB (hóréb - khéth-res-béth). A Színai hegycsoport része. Itt legeltette Mózes Jetró juhait (Ex 3:1). Itt jelent meg neki az égő bokorban Isten (Ex 3:4). Itt állította fel Áron az aranyborjút (Ex 32:1-6). - HÓSEÁS (hóséa - he-vav-sin-ain). Izrael prófétaja. Felesége, Gómer, akitől három gyermeke született, a Baal-kultusz prostituáltjai közé tartozott, ami erősen rányomta bélyegét a próféciáira. Annyira szerette őt, hogy drága áron váltotta ki a prostituáltak közül (Hos 3:2). Házasságának szerencsétlenségével példázta Jahve és Izrael kapcsolatát. Uzziás, Jótán, Aház és Ezékiás júdai, valamint II. Jeroboám izraeli király idejében prófétált. Ésaiás, Ámós és Mikeás pfóféta kortársa volt. (Hos 1:1.) - HŐS (gibbór - gimel-béth-vav-res). Olyan katona, aki bátorságával kitünteti magát a háborúban, vagy valamilyen nemes célért kockára teszi az életét. Ez a szó csak az ÓT-ben fordul elő, a legtöbbször háborús eseményekkel kapcsolatban (Jdc 5:13). A Biblia többször tesz említést harminc hősről Dávid seregében (I Chr 27:6). A hős fegyver nélkül nehezen volna elképzelhető (Ps 45:4). A háborúban elesett katonát mindig hősi halottnak tekintették (Ez 32:21). A Biblia Istent is hőshöz hasonlítja (Jr 20:11). A hősködést viszont elítéli a Biblia (Is 5:22). Előfordulhat, hogy a bölcs többet ér a hősnél (Prv 21:22). (Hi 16:14.) - HŐSÉG (hom - khéth-mem). Tikkasztó meleg. Israel földjének sivatagi az éghajlata: Éjszaka erősen lehűl, nappal viszont tikkasztó hőség van (Jr 36:30). A nappali hőség ellen a sátor nyújt oltalmat (Gn 18:1). A prófétai ígéret szerint Isten árnyék a hőségben (Is 25:4). A nagy meleg az embereket is megviseli (Hi 30:28), különösen a munkásokat (Mt 20:12). Még a harcot is igyekeztek befejezni a hőség beállta előtt (I Sm 11:11). A régi emberek előre megérezték a hőség közeledtét (L 12:55). A Mennyei jelenésekben a negyedik angyal hőséggel gyötri az embereket (Ap 16:8). Ésaiás viszont azt jövendöli, hogy a hazatérő foglyokat nem gyötri a hőség (Is 49:10). A Mennyei jelenésekben az üdvözültek kapják azt az ígéretet, hogy nem gyötri többé hőség őket (Ap 7:16). (Hi 24:19.) - HULLA (hárag - he-res-gimel = megölni). Halott ember teste. (Is 14.19.) - HULLÁM (gal - gimel-lámed). A Bibliában a hullám általában Istennel kapcsolatban fordul elő. Isten riasztja fel a tengert, „hogy zúgnak hullámai” (Is 51:15). Isten támasztja a forgószelet, amely felkorbácsolja a hullámokat (Ps 107:25), de határt is szab a hullámoknak, amelyet nem léphetnek át (Jr 5:22), és lecsedesíti a hullámokat (Ps 65:8), mint ahogy Jézus is lecsendesítette a Genezáreti-tó hullámait (Mt 8:24). Átvitt értelemben „a tenger hullámainak özöne elborította” Babilont. Engedelmes népére „a tenger hullámaihoz hasonlóan” árad az igazság (Is 48:18). A zsoltáríró azt érezte, hogy a hullámok átcsapnak felette (Ps 42:8). Az istentelenek olyanok, „mint a tenger megvadult hullámai” (Jd 13). (Jr 51:42.) - HÚS (bászár - béth-szin-res). Az emberek és az állatok testének az a része, amely a csontvázra tapad (Ps 102:6). Más értelemben állatokból származó táplálék (Jdc 6:19). Izraelben inkább csak ünnepélyes alkalmakkor fogyasztottak húst (L 15:23). Bizonyos állatok húsának fogyasztását tiltotta a törvény (Ez 4:14). A böjt részét képezte a hústól való tartózkodás (Dn 10:3), de általában nem volt tiltva a hús fogyasztása (Dt 12:15). A leggyakrabban az áldozatokkal kapcsolatban van szó húsról a Bibliában (Ez 7:21). Háborús időkben előfordult, hogy gyermekeik húsát ették meg (Dt 28:53), vagy akár saját húsukat is (Is 9:19). Az első gyülekezetekben nehéz kérdés volt, hogy ehetnek-e a pogány bálványáldozatokból visszamaradt húsból, amelyet a hentesüzletekben árultak (Ac 21:25). (Hi 19:20.) - HŰSÉG (heszed - khéth-szamekdáleth). A szövetséges viszonyon belül elvárt magatartás a másik fél irányában. Minden hűség alapja Isten hűsége (Ps 40:12), amelyet már Jákób megtapasztalt (Gn 32:11), és amelyet Isten Mózesnek is kijelentett (Dt 7:9). Isten hű és igaz, megbocsátja bűneinket (I J 1:9). Isten népének a lázadása ellenére bizonyította hűségét (Ex 34:6), ezért Isten hűségére mindenkor lehet számítani: „Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad” (II T 2:13). Jézus Krisztus hű főpap (H 2:17) és hű tanú (Ap 1:5). Az ÓT-ben Ruth a hűség mintaképe (Rth 3:10). Isten hűséget vár szövetséges népétől (Hos 12:7). Az hűséges, aki minden próbatétel között kitart (Ap 2:10). A hűség a lélek gyümölcse (G 5:22). (Is 54:8.) HŰSÉGES (emúná - alef-mem-vav-nun-he = hűség). Mindenekelőtt Isten hűséges (II Sm 2:6), amit már az ősatyák is megtapasztaltak (Gn 32:11). Isten Ő maga mutatkozik be Mózesnek hűséges Istenként (Dt 7:9). Isten cselekedeteivel bizonyítja hűségét (Is 49:7). Isten hűsége üdvösségünk alapja. Jézus Krisztus is hű és igaz (Ap 19:11). Ő akkor is hűséges marad, ha mi hűtlenkedünk (II T 2:13). A hűséges Isten hűséget vár népétől mind az ÓT-ben (Hos 12:7), mind az ÚT-ben (I K 4:2). Az hűséges, aki mindvégig megáll a hitben (I K 16:13), minden körülmények között kitart hite mellett (Ap 2:10). (Is 26:2.) - HŰTLEN (pús - pe-vav-sin = ugrándozni - pösóím al-léb = hűtlen, állhatatlan, „ugrándozó szívű”). Az ÓT-ben az Istennel kötött szövetség nem teljesítését jelenti a hűtlenség. A választott nép gyakran lett hűtlen a vele szövetséget kötő Istenhez. Ennek a legkirívóbb formája a bálványimádás volt. Emellett gyakran vesztett jelentőségéből az Istenhez fűződő kapcsolattól elvárható erkölcsi tartalom, és csak a formális kultuszi megélés kapott hangsúlyt. „Nincs hűség”, helyette káromlás, hazugság, házasságtörés, gyilkosság üti fel a fejét mindenfelé (Am 4:1). A hűtlenség következménye az Istennel kötött szövetség felbomlása. Keleten a közösségből való

408 kitaszítás egyet jelentett a halálos ítélettel (Zch 11:10). Isten hűtlen népének is megkegyelmez (Is 54:8). Az ember hűtlenségével szemben Isten mindig hű marad (I K 1:9). A házassági hűtlenséget Mózes törvénye halállal büntette (Lv 20:10). Hűtlenségnek számított a szószegés (Am 1:9), a szövetséges elárulása (Ps 41:10). Hűtlenség az engedetlenség (H 3:18). Hűtlenségnek számított a bizalmatlanságból fakadó hitetlenség (Mc 6:61). A házastársi hűséget az ÚT-i korban is megkövetelték (R 7:2). (Is 46:8.) - HŰTLENSÉG (pesa - pe-sin-ain = kihágás, lázadás). Az ÓT-ben az Istennel kötött szövetség nem teljesítését jelenti a hűtlenség. A választott nép gyakran lett hűtlen a vele szövetséget kötő Istenhez. Ennek a legkirívóbb formája a bálványimádás volt. Emellett gyakran vesztett jelentőségéből az Istenhez fűződő kapcsolattól elvárható erkölcsi tartalom, és csak a formális kultuszi megélés kapott hangsúlyt. „Nincs hűség”, helyette káromlás, hazugság, házasságtörés, gyilkosság üti fel a fejét mindenfelé (Am 4:1). A hűtlenség következménye az Istennel kötött szövetség felbomlása. Keleten a közösségből való kitaszítás egyet jelentett a halálos ítélettel (Zch 11:10). Isten hűtlen népének is megkegyelmez (Is 54:8). Az ember hűtlenségével szemben Isten mindig hű marad (I K 1:9). A házassági hűtlenséget Mózes törvénye halállal büntette (Lv 20:10). Hűtlenségnek számított a szószegés (Am 1:9), a szövetséges elárulása (Ps 41:10). Hűtlenség az engedetlenség (H 3:18). Hűtlenségnek számított a bizalmatlanságból fakadó hitetlenség (Mc 6:6). A házastársi hűséget az ÚT-i korban is megkövetelték (R 7:2). (Is 44:22.) IDEGEN (rá - res-ain = gonosz ember). A Biblia azt tekinti idegennek, aki nem tartozik Izrael népéhez (I Rg 8:41). Szó van a Bibliában idegen istenekről (Ex 20:3), idegen oltárról (II Chr 14:2), idegen tűzről (Nu 3:4), idegen áldozatról (Ex 30:9) és idegen népekről, amelyeknek a földjét Izrael elfoglalta, és fennállt a velük való összekeveredésnek, valamint istentiszteletük átvételének a veszélye (Jr 51:1). Mózes törvénye tiltotta az idegenekkel való házasságkötést (Dt 25:5). A bálványimádást végül azzal büntette Isten, hogy idegen országba száműzte népét (Jr 5:19). Az a legnagyobb nyomorúság, ha idegenné lesz az ember saját hazájában (Ps 69:9). Jézus az idegeneket is meggyógyította (L 17:18), de Jézus Izrael népét - az idegenekkel szemben - fiaknak nevezi (Mt 17:25,26). A juhokról azt mondta, hogy azok nem hallgatnak idegenek szavára (J 10:5). Amikor Isten bűnbocsánatot gyakorol, megígéri, hogy Izrael fiai „nem szolgálnak többé idegeneknek” (Jr 30:8). Vannak idegenek, akiket Izrael népe befogad (Rth 2:10). Előfordul, hogy az idegenek is „csatlakoznak az Úrhoz, és őt szolgálják” (Is 56:6). (Ez 30:12.) - IDEGEN ASSZONY (zárá - zain-res-he = ringyó, szajha). A példabeszédekben tulajdonképpen szajháról van szó, csak a fordítók el akarták venni a kifejezés élét. (Prv 5:3.) - IDŐ (móéd - mem-vav-ain-dáleth = valamely összejövetel időpontja - sahar - sain-khéth-res = hajnalpír). A zsidó időszámítás szerint az idő napkeltétől napnyugtáig tartott. A legrégebbi időkben még a napoknak és a hónapoknak sem volt nevük, és az idő múlását a holdváltozások alapján érzékelték. Sokáig még csak bizonyos jelentősebb esemény alapján tájékozódtak, mint például egy földrengés (Am 1:1). Az év 354 napból, 8 órából és 38 percből állt. Ez tulajdonképpen holdév volt, tizenkét hónapra felosztva, és minden tizenkilencedik évben egy szökőnapot adtak hozzá. - A zsidók hónapja az újholddal kezdődött, és ők már nevet is adtak a hónapoknak. A szent év a tavaszi nisszán hónapban, a világi év az őszi tiszri hónapban kezdődött. A hónapokat hétnapos hetekre osztották fel, amelyek szombattal végződtek (Ex 20:11). A napot a mai időszámításnak megfelelően 24 órára, az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre osztották. A zsidóknál reggel 6 órakor, a rómaiaknál pedig éjfélkor kezdődött a nap, és tizenkét órára oszlott (J 11:9). A zsidók az éjszakát éjjeli őrjáratokra osztották. Eleinte három, majd Jézus korában már négy őrjárásnyi időre volt osztva az éjszaka. Az idő mérésére napórát, árnyékórát és vízórát használtak. A nap legvilágosabb időszakát délnek nevezték. (Ps 75:3. Prv 13:24.) - IFJÚ (báhúr - béth-he-vav-res). Fejlődésben levő fiatal. (Hi 29:8.) - IFJÚKOR (horef - khéth-res-pe = ősz, érett férfikor). Általában az ember életének korai időszaka (alúmím - ain-lámed-vav-mem-jod-mem), de a Jóbnál előforduló szó, amelynek alapjelentése: ősz, inkább az érett férfikort jelenti. (Hi 29:4.) - IGA (kábad - kaf-béth-dáleth = nehéznek lenni). A Jeremiásnál előforduló szó (ol - Jr 5:5) eredeti jelentése: rúd (Nu 13:23). Jelenti a mérleg vízszintes rúdját (Ap 6:5) és az igavonó állat nyakába tett jármot (I Sm 6:7). Átvitt értelemben jelenti a kényszerből végzett nehéz munkát (I Rg 12:4). Ésaiás Babilon bűnéül rója fel, hogy „az öregre is” súlyos igát rakott (Is 47:6). Jelenti a Babilon által legyőzött népek nyomorúságos sorsát (Jr 28:14). A szabadságát kivívó nép letöri igáját a nyakáról (Gn 27:40). Jézus igája megnyugvást ad (Mt 11:29). (Is 47:6.) - IGAZ (caddík - cáde-dáleth-jod-kóf). Ez a szó jelenthet a valóságnak megfelelőt, de jelenthet valódit is. Abszolút értelemben Istenre és Jézusra vonatkozik. Az emberekre vonatkozóan mindig relatív jelentésű. Igaz az az ember, akit Isten igaznak fogad el. Sába királynője kijelentette: „Igaz (a valóságnak megfelelő) volt, amit országomban hallottam dolgaidról.” A sareptai özvegy ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy ... igaz (szavahihető) a te szádban az Úr Igéje” (I Rg 10:6; 17:24). Mózes törvénye elrendelte, hogy a kereskedelemben igaz (hiteles) mérőeszközöket kell használni (Lv 19:36). Peres ügyekben igaz (az elkövetett cselekedetnek megfelelő) ítéletet kell hozni (Dt 16:18). Egyedül Isten (Jahve) igaz (Is 45:21). János evangéliuma szerint az jelenti az örök életet,

409 ha valaki „az egyedül igaz Istent” ismeri (J 17:3). Pál szerint „igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok” (R 3:4). Relatív értelemben véve az ember is lehet igaz (Dt 25:1). (Am 2:6.) IGAZÁN (sákal - sin-kóf-lámed = megvizsgálni). A valóságnak megfelelően. Jób a hiteles mérőeszközre utal, és azt szeretné, ha alapos vizsgálat tárgyává tennék (sákal) elkeseredését, annak okát és mértékét. (Hi 6:2.) - IGAZSÁG (cedek - cáde-dáleth-kóf). A Bibliában az igazság szoros kapcsolatban áll a szabadítással (Is 46:13). Isten igazságos (Dt 10:18), és az embertől is elvárja, hogy az igazságra törekedjék (Is 1:17). A Prédikátor sajnálkozva állapítja meg, hogy az igazság helyén gonoszság van (Eccl 3:16). Az kedves Isten előtt, aki igazságot cselekszik (Act 10:35). Jézus arra figyelmeztet, hogy a törvényben való bizakodás és annak szó szerinti megtartása látszatigazság (Mt 5:20). A törvény által senki sem igazul meg, mert „az igaz ember hitből fog élni” (G 3:11). (Is 42:6.) IGAZSÁGOS (dikajosz). Személyre vonatkozólag jelentheti azt, hogy valaki szavahihető, becsületes, ártatlan. A magyar fordítás több helyen használja az „igaz” szót „igazságos” értelemben. Pilátus felesége szerint Jézus igaz ember volt (Mt 27:19). A Golgotán a százados megállapította, hogy Jézus igaz - igazságos - ember volt (L 23:47). Jézus főpapi imájában a magyar bibliafordítás is igazságosnak nevezi Istent (J 17:25). Péter pünkösdi beszédében, Pál jeruzsálemi beszédében (Act 3:14; 22:14) nevezte igaznak Jézust. Timóteushoz írt levelében azt írta, hogy az igaz - igazságos - bírót várja (II T 4:8). János azt írta levelében, hogy Jézus igaz - igazságos -, mert „megbocsátja bűneinket.” Ebben a levelében pontosan meg is határozta a dikajosz jelentését: „Aki az igazságot cselekszi, az igaz (igazságos)” (I J 1:9; 3:7). A harag hét poharának kiöntésekor így énekel a harmadik angyal a mennyben: „Igazságos vagy Te” és „Igazságosak a te ítéleteid” (Ap 16:5,7). Az ember is lehet igazságos. Pál szerint a gyülekezet vezetőjének igazságosnak kell lennie (Tt 1:8). Valamilyen cselekedet is lehet igazságos. A szőlőmunkások példázatában a gazda megígéri: „Ami jogos (igazságos), azt adom nektek” (Mt 20:4). Jézus ezt kérdezte hallgatóitól: „Miért nem ítélitek meg magatok is, hogy mi az igazságos?” (L 12:57.) Jézus a Bethesda mellett így igazolta magát a zsidók előtt: „Az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem”, a Jeruzsálemben mondott beszédeiben pedig erre intett: „Hozzatok igazságos ítéletet!” (J 5:30; 7:24.) Pál ezt írta Rómába: „A parancsolat is szent, igaz (igazságos) és jó” (R 7:12), a filippi gyülekezet tagjait pedig arra buzdította, hogy ami igazságos, azt vegyék figyelembe (Ph 4:8). A kolosszéi gyülekezet urait így intette: „Adjátok meg szolgátoknak, ami igazságos!” (Kol 4:1.) A thesszalonikai gyülekezetnek ezt írta: „Isten igazságosan fog ítélni”, mert „igazságos dolog Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen” (II Th 1:5,6). A harag poharának kitöltésekor a harmadik angyal így énekel a mennyben: „Igazságosak a te ítéleteid” (Ap 16:7.) (Ap 19:2.) - IGAZSÁGOSAN (lammispát - lámed-mem-sin-pe-téth = a törvény szerint, szabályosan). A szőlőmunkások példázatában a gazda igazságosan járt el (Mt 20:4). Jézus a zsidóknak mondott beszédében arra hivatkozott, hogy Ő igazságosan ítél (J 5:30), templomi tanításában pedig arra szólított fel, hogy ne látszat szerint, hanem igazságosan ítélkezzenek (J 2:24). Pál arra buzdította a filippi gyülekezet tagjait, hogy igazságosan járjanak el (Ph 4:8), a kolosszéi gyülekezet tagjait pedig arra intette, hogy a szolgákkal igazságosan bánjanak (Kol 4:1). A thesszalonikai gyülekezetnek ezt írta: „Isten igazságosan fog ítélni” (II Th 1:5). (Jr 30:11.) - IGE (dábárdáleth-béth-res = szó, beszéd). Olyan beszéd, „amely Isten szájából származik” (Mt 4:4). Az ÓT-ben Isten szavának valamilyen formáját jelenti: „Sionról jön a tanítás és az Úr Igéje Jeruzsálemből” (Is 2:3). Gyakran egyszerűen beszédnek fordítja a magyar Biblia: „Ámós beszéde” (Am 1:1), illetve az ÚT-ben: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket” (Mt 7:24), de „Hallgattátok Istennek általunk hirdetett Igéjét” (I Th 2:13). Néha mondásnak is fordítják (Dt 32:1). Jézus a testté lett Ige (J 1:11-18). (Is 50:4.) ILLAT (réah - res-jod-khéth). A Bibliában főleg az áldozattal kapcsolatban van szó róla (Ex 8:21). A római diadalmenetekben a győztes hadvezér kocsiját hadifoglyok kísérték kezükben tömjénfüstölő edénnyel. (Jr 48:11.) - ILLATOS NÁD (káne - kóf-nun-he - Canna). A nád szára akár 3 m magasra is megnőtt. Hosszúságának köszönhetően alkalmas volt mérővessző készítésére (Ap 11:1). Ha rátámaszkodtak, akkor eltört, ezért a megbízhatatlan szövetségest jelképezte (Ez 29:6). A szél ingatta nád az ingatag embert személyesítette meg (I Rb 14:15), a megrepedt nád pedig az összetört szívet jelentette (Mt 12:20). A római katonák jogar helyett nádszálat adtak Jézus kezébe (Mt 27:29). A káne héber szó jelentette a nádat általában is, de különösen annak egy illatos fajtáját. Ezzel szemben a szúf szóval a nílusi nádat jelölték, ami inkább a sásnak felel meg (Ex 2:3). A jam-szúf, amit a LXX Vörös-tengernek fordít, tulajdonképpen a partján sással benőtt víz volt. (Is 43:24.) - ILLATSZER (kötoreth - kóf-téth-res-thav = áldozati illat). A szentsátorban, később a templomban volt egy oltár, amelyen illatszerek elégetésével füstölő áldozatot mutattak be (I Chr 28:18). Az ÚT-ben Pál Krisztus áldozatával (E 5:2), valamint a hívők áldozatkész segítségével kapcsolatban (Ph 4:18) említi. (Ct 3:6.) - ILLÉS (Éliasz -- Élijjáhű - alef-lámed-jod-he-vav = Jahve az Isten). Aháb és fia, Ahazjá királyok alatt prófétált. Főleg Aháb feleségével, a föníciai Jezábellel voltak összetűzései, ezért a király többször is üldözte. Amikor előle menekült, egy sareptai özvegyasszony gondoskodott róla. A Karmel-hegyen legyőzte Baal prófétáit. Élete vége felé Elizeust kente fel utódául (I Rg 17:9; 18:38-40; 19:19). Isten

410 forgószélben ragadta el (II Rg 2:11). A megdicsőülés hegyén megjelent Jézusnak (L 9:30). Többen Illést látták megjelenni Keresztelő Jánosban (Mt 11:14), sőt egyesek magát Jézust is Illésnek vélték (Mt 16:14). A zsidók máig várják vissza. (L 1:17.) - INDULAT (hémá - khéth-mem-he). Hirtelen fellobbanó, heves érzelmi megnyilvánulás (Ez 36:5). A Biblia Istennel kapcsolatban is használja (Ps 73:3). Isten saját népe ellen is felindulhat (Dt 6:15), de népe védelmében felindulhat az egész föld ellen (Zph 3:8). Az ÚT csak egy helyen használja az indulatos (orgilosz) szót (Tt 1:7). (Ps 90:7. Prv 15:1.) - INTELEM, INTÉS (múszár - mem-vav-szamek-res). Szóbeli figyelmeztetés. Felszólítás arra, hogy valaki szüntesse meg helytelen cselekvését, pótolja mulasztását, vagy óvakodjék valamitől. Az intés javító, megóvó, megelőző szándékú. Intéssel élhet Isten és ember - elsősorban természetesen a vezetők - egyaránt (Ex 9:23). Intést gyakorolt Mózes (Ex 19:21), de a próféták (Neh 9:26), az apostolok (I K 4:14) és a gyülekezet vezetői is (Tt 2:15). Emellett a barátok is meginthetik egymást (Hi 4:3). Az intés tárgya lehet egy ember (Ps 4:2), de lehet egy közösség is (Kol 1:28). Az intés visszautasításának súlyos következménye lehet (Neh 9:26,27). Pál a kolosszéi gyülekezetnek azt tanácsolta, hogy a gyülekezet tagjai intsék egymást „zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel” (Kol 3:16). (Prv 3:11; 12:1 Hi 36:10.) - IRGALMAS (rahúm - res-khéth-vav-mem). Az irgalmasság a büntetés elengedését jelenti, valamint együttérzést jelent a betegekkel, a szegényekkel, a gyengékkel. A Biblia az egyik legfontosabb keresztyén erényként említi (Mt 5:7). Isten irgalmas az őt félőkhöz (Ps 103:13), és ezt várja el népétől már az ÓT-ben is (Is 1:17), az ÚT-ben pedig különösképpen (Mt 18:1335). (Joel 2:13.) - IRGALOM (rehem - res-khéth-mem). Isten részéről állandó segítő szeretetet, az ember részéről szánalmat és könyörületet jelent. Isten irgalma elsősorban azok felé nyilvánul meg, akik máshonnét nem számíthatnak segítségre (Dn 9:18). Az irgalom - még ha az állatok irányában mutatkozik is meg - fontosabb, mint a szombattörvény megtartása (Mt 12:11). Isten az irgalom eszközein mutatja meg dicsőségének gazdagságát. A népek irgalmáért dicsőítik Istent (R 9:23; 15:9). Isten gazdag az irgalomban (E 2:4), és irgalmaz a megtérő bűnösnek (Is 55:7). Az ítélet viszont irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekszik irgalmasságot (Jc 2:13). (Hab 3:2.) - ISAI (jisaj - jod-sin-jod = Isten embere). Dávid apja. Betlehemből származó férfi (I Sm 17:12), a móábi Ruth unokája (Rth 4:17). Úgy látszik, Dávid tartotta a móábi rokonságot, mert amikor Saul elől menekült, Móábban helyezte biztonságba szüleit (I Sm 22:3). Isai nyolc fia közül a legfiatalabb lett a király. Dávidot több esetben nevezik megvetőleg Isai fiának (I Sm 17:12; 25:10), valószínűleg azért, mert Isai családja nem tartozott a tekintélyesebb betlehemi lakosok közé. Ésaiás próféta nyomán az ÚT is Isai gyökeréből kihajtott vesszőszálnak (R 15:12) nevezi Jézust. (II Sm 20:1.) - ISMÁÉL. Hágár fia (Gn 16.1-16). A pusztában nőtt fel, és Egyiptomból szerzett feleséget. Lányát Ézsau vette feleségül (Gn 21:9-21; 28:9; 36:10). Az arabok tőle származtatják magukat, és máig kiengesztelhetetlen ellenségei a testvérétől származó zsidóknak. - ISMERET (daath - dáleth-ain-thav). Az ÓT népe a szívet tekintette az ismeret székhelyének (Ps 90:12). Az ismeret származhat tapasztalatból (Gn 8:11), valamilyen közlésből (Is 41:22), vizsgálódásból (Hi 34:4), tanulásból (Ps 94:10) vagy értelemből (I Rg 5:20). A próféták különösen fontosnak tartották Isten ismeretét (Hos 4:6). Az ÚT Jézus Krisztus ismeretének a fontosságát hangsúlyozza (J 1:10). Pál szerint Isten az igehirdetés által ismerhető meg (I K 1:21). (Prv 2:10.) - ISSAKÁR (jisszákár - jod-szin-kaf-res = béres). Jákób és Lea ötödik fia. Törzse csatlakozott Dávid hebroni hadseregéhez (I Chr 12:33). Területe a Genezáreti-tó és a Jordán-folyó vidékén volt. (Gn 49:14.) - ISTEN (elóah - alef-lámed-he - elohím - alef-lámed-he-jod-mem). A héberben a legtöbbször többes számú alak. Eredeti jelentése ebben a formájában: szellemek. A többes számmal azt jelezték az őket körülvevő politeista világban, hogy van egy, minden elképzelt szellemnél (istennél) hatalmasabb „Szellem”, aki élő valóság, és minden más szellemnek is ura. Ez nemcsak az elképzelt szellemekre, hanem a valóságos szellemi lényekre (angyalok) is vonatkozik. Isten mindenható (Mt 19:26), megbízható (H 6:18), test nélküli lélek (J 4:24), akit meg lehet ismerni az általa teremtett természetből (R 1:21), a próféták szavaiból, de legfőképpen Krisztus által (H 1:1,2). Csak egy igaz Isten van, minden más isten csak bálvány vagy démon (I K 8:4-6; 10:20). (Hi 3:4.) - ISTENFÉLELEM (jiröá - jod-res-alef-he = félénkség, bátortalanság, tisztelet, vallásosság). Isten tisztelete, parancsainak megtartása, dicsőségének szolgálata. (Hi 15:4.) - ISTEN FIAI (hyjoj theú). Ez a kifejezés inkább csak költői szövegekben fordul elő. Jelenthet angyali lényeket (Hi 1:6), Isten szövetséges népéhez tartozó embereket (Dt 14:1), a Krisztusban hívő népet (J 1:12). (Mt 5:9.) - ISTEN ORSZÁGA (baszileja tú theú). Nem földrajzi meghatározás, hanem Istennek a világ és az emberek feletti uralma. Isten országa áll Jézus igehirdetésének a középpontjában (Mc 1:15), amelyet eszkatológikus fogalomként értelmez (Mt 7:22): Az üdvösséget jelenti. Az Isten országa meghatározásánál Ámós próféciáját veszi alapul (Am 5:8-10), amikor az ítélet napjában határozta meg Isten országának a megjelenését (L 10:12). Az utolsó ítéletről mondott tanításában az ő akaratát teljesítők számára elkészített országként jellemzi (Mt 25:34). Isten országa megjelenésének az ideje nem számítható ki előre, mert az „úgy jön el, mint éjjel a tolvaj” (I Th 5:2). A késői levelek egyértelműen a hívő ember végső céljaként tüntetik fel (II P 1:11). (L 6:20.) - ISZONYAT (mágór - mem-gimel-vav-res). Valaminek a látványa vagy hallása

411 keltette megrettenés. (Jr 46:5.) - ITAL (sékár - sin-kaf-res = részegítő ital). A leggyakoribb ital a víz volt Izraelben, amelyet a kutakból és a ciszternákból nyertek (Jr 2:13). A víz mellett más italokat is említ a Biblia. Ilyen volt a juhtej és a kecsketej (Prv 27:27). Kedvelt ital volt a bor, amelyet gyakran fűszerezve ittak (Prv 9:2). Mivel sok szőlő termett, bőven volt bor, ami a lakomák elmaradhatatlan kelléke volt (J 2:3). A kereszten mirrhával kevert borral kábították el a haldoklókat (Mc 15:23). Részegítő italnak (sékár) ismerték a sört (L 1:15) és a különféle gyümölcsborokat (Ct 8:2). (Is 24:9.) - ITALÁLDOZAT (mimszák - mem-mem-szamek-kaf = fűszerezett bor). Rendszerint illatos fűszerezett bort locsoltak az oltárra Isten tiszteletére (Ex 29:41). (Is 65:11.) - IVADÉK (zera - zain-res-ain). Leszármazott. Lehet emberé vagy állaté. (Jr 46:27.) - IZRAEL (jiszráél - jod-szin-res-alef-lámed = Istennel küzd). Eredeti neve Jákób. Isten akkor változtatta meg a nevét, amikor a Jabbók-patak gázlójánál álmában Isten angyalával tusakodott (Gn 32:29). Az Izrael név a tizenkét törzset is jelentette (Ex 3:16), de Izrael eredetileg Júdától külön ország volt. Még Sault és Dávidot is külön-külön választották meg a két ország királyává. Az első három király alatt tulajdonképpen perszonálunióban élt a két ország, majd Salamon halála után újra szétvált, és többször egymás ellen is harcolt. Ekkor Izrael már csak az északi országot jelentette. Ma az ő nevéről nevezik a zsidókat izraelitáknak. (Gn 48:20. - L 1:16.) IZRAEL SZENTJE (kádós jiszráél - kóf-dáleth-vav-sin -- jod-szin-res-alef-lámed). Isten megnevezése egyes ÓT-i szövegekben. (Is 31:1.) - IZZÓ HARAG (harón - khéth-res-vav-nun). Szenvedélyes érzelemtől áthatott harag. Másképp lángoló haragnak is fordítja a magyar Biblia. (Jr 25:38.) - IZSÁK (jickhák - jod-cáde-khéth-kóf = vidám). Nevét onnan kapta, hogy szülei kinevették Isten követét (cákhak - cáde-khéth-kóf = nevetni), amikor fiuk születését bejelentette. Az elsőszülötti áldozat törvényének engedelmeskedve atyja kész lett volna feláldozni, de Isten egy kossal válttatta meg, ami megalapozta a helyettes állatáldozat szokását. Rebekát vette feleségül, és két fia született. Kisebbik fia, Jákób csellel megszerezte apjától az elsőszülötti áldást, ezért sokáig haragban volt bátyjával, Ézsauval, és csak sok idő múltán békültek ki. Együtt temették el apjukat (Gn 22:9-16; 24:50-67; 25:2426; 27:1-33; 33:1-11; 35:29). (Gn 48:15.) - IZSÓP. Illatos cserje a Földközi-tenger mellékén (ézób ain-zain-vav-béth - Hyssopus officinalis). Fűszernek használták, Izraelben nem található. A Biblia Egyiptomban említi (Ex 12:22), majd a pusztában használták a tisztulási szertartásokban (Lv 14:4. Nu 19:18), de a honfoglalás után Dávid egyik zsoltára kivételével (Ps 51:9) már nincs említés róla. ÍJ (keseth - kóf-sin-thav). Vadászatra és katonai célra használták támadó fegyverként (I Chr 12:2). A hikszoszok készítettek először íjakat a II. évezredben. A rugalmas fát valamilyen zsinórral (bél vagy növényi rost) kifeszítették, és úgy lőtték ki belőle a nyílvesszőt. A fémmel megerősített íjat ércíjnak nevezi a Biblia (II Sm 22:35). Különösen a harci szekerek megjelenése idején vált nagyon veszedelmes fegyverré (II Rg 9:24). A meglazult íj megbízhatatlanságot jelent (Hos 7:16). Ha valaki íjjal a kezében megfutamodik, az az állhatatlanság jele (Ps 78:8,9). (Hi 29:20.) - ÍJÁSZ (dárak keseth dáleth-res-kaf - kóf-sin-thav = Íjat felhúzni). A hikszoszok alkalmaztak először íjászokat a II. évezredben. Később az egyiptomi hadseregben is fontos szerepet töltöttek be. Az íjászok felszereléséhez tartozott a nyílvessző és a tegez (Gn 27:3). Főleg a harci kocsik megjelenésekor vált szükségessé íjászok alkalmazása (II Rg 9:24). Átvitt értelemben az íjász a pusztító veszedelmet jelentette (Jr 4:29). Az íjászok meghátrálása a harcban a gyávaság jele volt (Ps 78:8). (Jr 50:14.) - ÍN (gíd - gimel-jod-dáleth). A gerincesek testének alkotó része. Izraelben nem ették meg a csípő forgócsontján levő inat, mert Jákób csípőjén ezt az inat érte az ütés (Gn 32:33). (Hi 40:17.) - ÍNSÉG (mahszór - mem-khéth-szamek-vav-res). Nagy nyomor és nélkülözés, olykor a legfontosabb szükségletek kielégítetlensége. Izrael földjén gyakran volt ínség vízhiány (I Rg 18:1), sáskajárás (Joel 1:4) vagy háborús pusztítás (II Rg 25:3) miatt. Az ínség nagy történelmi eseményeket is elindíthat (Gn 41:54). A Biblia sok helyen Isten büntetéseként tünteti fel az ínséget (Am 4:9). Az első keresztyének segítették ínségben élő testvéreiket (Act 12:29). (Prv 11:24.) - ÍNY (hék - khéth-kaf). A száj egyik érzékelő szerve (Prv 5:3). A tiszteletből történő elnémulást a Biblia úgy nevezi meg, hogy ínye a nyelvéhez tapad (Hi 29:10). Az viszont, hogy Isten odaragasztja valakinek a nyelvét az ínyéhez, azt jelenti, hogy némasággal sújtja (Ez 3:26). A végkimerülést is a nyelvnek az ínyhez tapadásával érzékelteti a Biblia (Ps 22:16).(Hi 12:11.) - ÍRÓVESSZŐ (ét - ain-téth). Általában viasszal bevont fatáblára írtak vele az ókorban. Később palavesszőként használták palatáblára való íráshoz. Magyarországon még a harmincas években is használták az iskolákban. (Jr 17:1.) - ÍTÉLET (cáfan cáde-pe-nun (ni) = rejtve lenni -- lo nicpönú ittím = el nem rejtett idők - nincsenek rejtett idők -- lo lámed-alef- = nem -- éth- ain-thav = idő). Izrael történelme tele van Isten ítéletével részint a nép ellenségei, részint maga Izrael ellen, ha bűneivel megszegte Isten szövetségét. Az Úr napja (Am 5:18) a minden bűnös felett tartott ítélet napja lesz. Ezt dolgozta fel a híres latin egyházi ének: Dies irae, dies illa... (Jön a harag napja lánggal...). Mózes már a pusztában gondoskodott megfelelő ítélkezésről (Ex 18:25,26). Jézus is (Mt 7.1) és Pál is (R 14:1) óv a szeretetlen ítélkezéstől. Keresztelő János kemény szavakkal hirdette Isten ítéletét azoknak, akik nem térnek meg (Mt 3:7-10), amit Jézus megerősített az ítéletről tartott tanításaiban (Mt 11:20-24; 12:42; 24:21,50,51; 25:31-46. L 16:31). Az

412 apostolok is írtak leveleikben Isten ítéletéről. - Az első gyülekezetekben komoly fegyelmet gyakoroltak, és kemény ítéletekről is olvashatunk (Act 5:9). A zsidó gyülekezet vezetői természetesen Mózes törvénye alapján ítélkeztek (Mc 14:64), amit Jézus, amikor tőle kértek véleményt, nem fogadott el (J 8:3-11). A látszat szerinti ítélkezést ugyanúgy elutasította (J 7:24). Pál arra intette a gyülekezetek tagjait, hogy ne a hitetlenek ítéletét kérjék az egymás közti peres ügyekben (I K 6:1). Jézusnak az utolsó ítéletről mondott tanítását Pál is magáévá tette (II K 5:10). Isten az ember rejtett gondolatait is megítéli (R 2:16). Éppen ezért Pál arra figyelmeztet, hogy mi, emberek ne ítélkezzünk meggondolatlanul (I K 4:5,6). A várható ítéletet Isten fogja kimondani, ahogy a Mennyei jelenésekben a tiatírai gyülekezetnek üzeni Jézus: „Tudok cselekedeteidről, ...és megfizetek mindnyájatoknak cselekedetei szerint” (Ap 2:23). (Hi 24:1.) - ÍZ (táam - téth-ain-mem = ízlelni). Más szóval: zamat. Az ízlelőszervben keltett érzet (Ex 16:31) előfordul képes értelemben is (Jr 48:11). (Hi 12:11.) JAAR (jod-ain-res). Mező Efratában. - JAHAC (jahac - jod-he-cáde = szérű). Város Móábban. Rúben törzsének jutott osztályrészül. Később lévita város lett. (Is 15:4.) - JAJGATÁS (cöváhá - cádevav-khéth-he). A fájdalom kifejezése. Az izraeli gyászénekek jajjal kezdődnek (I Rg 13:30). Az ÓT szerint jaj lesz a bolond prófétáknak (Ez 13:3) és a jogtalan rendeleteket hozó vezetőknek (Is 10:11). Jézus a gazdagok és a jóllakottak (L 6:24-26), különösképpen pedig a képmutató farizeusok és írástudók (Mt 23:13-30) felett mondott jajszavakat. A Mennyei jelenésekben is sorozatosan hangzik fel jajkiáltás (Ap 8:13). (Am 8:3.) - JAJKIÁLTÁS (zöáká - zain-ain-kóf-he). A fájdalom kifejezése. Az izraeli gyászénekek jajjal kezdődnek (I Rg 13:30). Az ÓT szerint jaj lesz a bolond prófétáknak (Ez 13:3) és a jogtalan rendeleteket hozó vezetőknek (Is 10:11). Jézus a gazdagok és a jóllakottak (L 6:24-26), különösképpen pedig a képmutató farizeusok és írástudók (Mt 23:13-30) felett mondott jajszavakat. A Mennyei jelenésekben is sorozatosan hangzik fel jajkiáltás (Ap 8:13). (Jr 18:22.) JAZÉR (jéazér - jod-ain-zain-res). Város a Jordántól keletre az emóri határon. A honfoglalás előtt Mózes kémeket küldött a városba. Rúben és Gád is magáénak igényelte, végül Gád foglalta el (Nu 21:32; 32:1-5,35). A honfoglalás után lévita város lett (Jos 21:39). Később Móáb vette birtokba (Is 16:8). (Is 16:8.) - JÁBIN. Hácór királya, akit Józsué legyőzött és megölt (Jos 11:1-18). Az ő hadvezére volt Sisera (Ps 83:10). - JÁÉL (jáél - jod-ain-lámed = zerge). A kéni héber felesége, aki a Bárák által legyőzött, menekülő Siserát sátrába vitte, és álmában egy sátorcövekkel megölte. (Jdc 5:24.) - JÁKE (jáke - jod-kóf-he). Agúr apja. (Prv 30:1.) - JÁKÓB. Izsák és Rebeka fia, Ábrahám unokája, Ézsau ikertestvére, Izrael tizenkét törzsének ősatyja. Testvérétől csellel megszerezte az elsőszülöttségi jogot és áldást, és testvére haragja elől nagybátyjához, Lábánhoz menekült. A testvérek később kibékültek. Jákóbnak tizenkét fia volt. Józsefet szerette a legjobban, akit testvérei irigységből eladtak Egyiptomba rabszolgának, de miután magas állami tisztségre emelkedett, apját és testvéreit is Egyiptomba vitette. Jákób ott is halt meg, de holttestét hazavitték, és a Makpéla-barlangban temették el (Gn 25:29-34; 27:1-33; 28:6; 33:4; 37:3,28; 39:1; 41:41-44; 45:15; 46:6,7; 49:33; 50:13). - JÁMBOR (pethí - pe-thavjod = egyszerű, együgyű, jámbor). A magyar bibliafordítás nagyon szerencsétlenül az együgyű szóval adja vissza, ami a mai magyar nyelvben enyhén hülyét jelent, pedig Isten inkább a jóindulatú egyszerű embereket segíti (Ps 106:6). - JÁNOS (Jóannász). Zakariás főpap és Erzsébet fia. Idős korukban született. Júda pusztájában nőtt fel, nagy valószínűséggel a kumráni közösségen belül. A pusztában kezdte el igehirdetői tevékenységét. A prófétákhoz hasonlóan ruházkodott és táplálkozott (Mc 1:4-6). Akik igehirdetésére megvallották bűneiket, azokat a zsidó szertartás szerint bemerítette a Jordánban. Tanítványaival együtt szigorú közösségben élt. Amikor Heródes Antipász negyedes fejedelmet megfeddette azért, mert testvére feleségével, Heródiással élt tiltott házassági kapcsolatban, az börtönbe vetette, és Heródiás kérésére lefejeztette (Mt 3:6; 9:14; 14:1-11). Keresztelő Jánosról a Biblián kívüli irodalomban is olvashatunk. Josephus Flavius zsidó történetíró két helyen is említést tesz róla. Leírja börtönbe zárásának történetét, és azt is megemlíti, hogy Heródes Antipászt egy vesztett háborúja után lelkiismeret-furdalás gyötörte, mert a háború elvesztését Isten büntetésének tartotta János megöléséért. Ezenkívül ír még tanítványai életmódjáról is. (L 1:13.) - JEDÚTÚN. Templomi énekes, három zsoltár (39., 62., 77.) szerzője. - JEL (óth - alef-vav-thav). Lehet jel valamilyen tárgy, de lehet valamilyen cselekvés is. A szivárvány Isten szövetségének a jele volt. A körülmetélés az Isten népéhez (Izraelhez) tartozás jele (Gn 9:12; 17:11). A páskabárány vére a héberek ajtaján az öldöklő angyalnak szóló jel volt (Ex 12:3). A hadijelvények Izrael törzseinek a jelei voltak. Kórah fiainak pusztulása intő jel volt a lázadó nép számára (Nu 2:2; 26:10). A felemelt rézkígyó Isten megbocsátásának a jele volt (Nu 21:8). Egy fiú születése Isten ígérete bekövetkezésének a jele (Is 7:11). A Jordán közepéből való kövek a Jordánon történt átkelésre emlékeztetnek (Jos 4:6). Gedeon Istentől kapott jelt (Jdc 6:17). Hofni és Fineás halála figyelmeztető jel volt az engedetleneknek (I Sm 2:34). Ezékiás király számára az árnyék visszatérése Isten kegyelmét jelentette (Is 38:7). Voltak jelei a messiási korról és a Babilon ellen szóló (Is 7:14; 13:2) próféciáknak is. A hamis próféták is jeleket tesznek, hogy megtévesszék a hívőket (Mt 24:24). Az ÚT elsősorban Jézus jeleivel foglalkozik. Vannak jelei az apostolságnak (IIK 12:12), és a tanítványok munkáját is jelek kísérik (Act 2:43). Az

413 utolsó időkben fel fog tűnni az Emberfiának jele az égen (Mt 24:30). Jézustól gyakran követeltek jeleket, de Ő ezeknek a követeléseknek nem tett eleget, mindössze egy jelet említett: Jónás próféta jelét, amelyet az ő halálára és feltámadására vonatkoztatott (Mt 12:39). (Is 55:13.) - JEREMIÁS (jirmöjáhú - jod-res-mem-jod-he-vav). Benjámin törzséből született. Apja pap volt. Egyes feltételezések szerint Ebjátár paptól származott, akit Salamon király Anátótba száműzött (I Rg 2:26). Jósiás júdai király uralkodásának 13. évében kapta prófétai elhívását. Több mint negyven éven át hirdette Isten üzenetét. Jeruzsálem eleste után barátai elvitték magukkal Egyiptomba, és ott is halt meg. Nagyjából Jeremiás születésével egy időben kezdett hanyatlani az asszír birodalom. 625-ben Babilonia önálló királyság lett. Ugyanakkor a médek Asszíriát fenyegették, és 612-ben elesett Ninive. Asszíria ekkor Egyiptomtól kért segítséget. Jósiás júdai király szembeszállt az Asszíria megsegítésére induló Nékó fáraóval, de csatát vesztett, és maga is elesett a harcban. 605-ben a babiloni sereg Nebukadneccár vezénylete alatt megverte Nékó seregét, és Nebukadneccar egy év múlva Babilonia királya lett (II Rg 24:7). Ekkor Júda adót fizetett Babilonnak, amit később Jojákim júdai király megtagadott, mire Nebukadneccar körülvette Jeruzsálemet. Jojákim fia, Jojákin megadta magát, és fogságba esett Júda előkelőivel együtt. - Nebukadneccar új királyt nevezett ki Jeruzsálembe (II Rg 24:17), aki csaknem tízéves uralma végén Nebukadneccar ellen fordult, ami Jeruzsálem pusztulását vonta maga után, hiába próbálta az egyiptomi sereg felmenteni a várost. Ekkor a királyt megvakították, és a nép nagy részével együtt száműzetésbe vitték. Nebukadneccar Jeruzsálembe Gedalját nevezte ki helytartónak, de őt nemsokára megölték (Jr 34:21; 40:5; 41:2), mire a nép egy része Egyiptomba menekült, és Jeremiást is magával vitte. - Jeremiás 627 és 622 között Hóseás és Ámós próféták hatása alatt prófétált. 622 és 609 között hallgatott, mert elegendőnek találta Jósiás templomi reformját. Az asszír birodalom hanyatlását kihasználva sikerült Jósiásnak területeket szereznie Júda számára, és Dávid birodalmának a helyreállításán gondolkozott (Am 9:10). A 609 és 598 közé eső időszak Jeremiás szenvedésének az ideje. Ekkor szólalt fel az ellen a hamis hit ellen, hogy a templom falai minden körülmények között megvédik a népet. Felszólalt Jojákim király ellen is, ami majdnem az életébe került. Ettől kezdve a papok is ellenségei lettek. Életének utolsó szakaszában öt szomszédos állam királyai be akarták vonni Jeruzsálemet egy Babilon elleni lázadásba. Ekkor Jeremiás nyakába vett járommal hirdette, hogy csak az a nép maradhat meg, amelyik Babilon igájába hajtja a fejét (Jr 26:8; 27:3; 27:8). Erre Cidkijjá júdai király börtönbe záratta. - Jeremiás könyve a próféta saját feljegyzésein alapul. Sok beszédét munkatársa, Báruk jegyezte fel. A LXX-ban rövidebb Jeremiás könyve, mint a héber Bibliában, ami arra enged következtetni, hogy a III. század végén még nem volt meg végső formájában a könyv. (Jr 1:1.) - JEREMIÁS SIRALMAI (éká - alef-jod-kaf-he = jaj). A könyv nem említi a szerző nevét, de az ókori tudósok általában Jeremiásnak tulajdonították. A LXX, a Vulgata és ezek alapján Luther és Kálvin is Jeremiás könyve után helyezték el, a héber Bib liában azonban Ruth könyve és a Prédikátor könyve között foglal helyet. A könyv szerzője Jeruzsálem lerombolását siratja. Megvallja a népnek és vezetőinek a bűneit, és imádkozik azért, hogy Isten legyen ismét kegyelmes népéhez. Mindegyik rész huszonkét egységre oszlik a héber ABC huszonkét betűje szerint. A legújabb bibliakutatás nem fogadja el Jeremiás szerzőségét, egyrészt a héber kánonban elfoglalt helyének, másrészt a könyv keletkezési idejének a figyelembevételével. A héber kánon nem kapcsolja Jeremiáshoz, tartalma szerint pedig Jeruzsálem már elpusztult, és Júda népe is száműzetésbe ment, tehét a könyvnek 587 után kellett keletkeznie, Jeremiást viszont ekkor barátai magukkal vitték Egyiptomba, és ott is halt meg. Tehát a könyvet akkor írták, amikor Jeremiás már nem volt Izraelben. - JEROBOÁM (joroböám - jod-res-béth-ain-mem). Izrael első királya az ország kettészakadása után. Salamon idejében a robotok felügyelője volt (I Rg 11:27). Ő adta át az északi törzsek kérését Roboámnak, de amikor az elutasította, az északi törzsek elszakadtak, és Jeroboámot választották királlyá (I Rg 12:20). Sikemet választotta királyi székhelyül, majd áttette Penuélbe és végül Tircába (I Rg 14:17). Vallásilag is függetleníteni akarta Izraelt Jeruzsálemtől, ezért öntetett két aranyborjút, és az egyiket Bételben, a másikat Dánban állíttatta fel, s az ottani áldozóhalmokon templomot is építtetett (I Rg 12:29-31). Elűzte a lévitákat és az ároni papokat, és helyükre más papokat iktatott be (II Chr 11:14,15). Az áldozóhalmokon ő maga is áldozott (I Rg 13:1). Ezért utolérte Isten haragja (I Rg 14:10), és végül „ezért került fogságba Izrael” (II Rg 17:23). Amikor a két országrész között kitört a csatározás, Júda több várost elfoglalt Izraeltől. Damaszkusz is kivívta függetlenségét, és Ammón is függetlenítette magát. Móáb is csak az alkalomra várt, hogy elszakadjon. A nagy birodalomból két jelentéktelen állam lett, aminek a babiloni száműzetés lett a következménye. (Am 7:9.) - JERUZSÁLEM (jörúsálém - jod-res-vav-sin-lámed-mem). A honfoglalás idején Jebúsz (Jos 18:28). Héber neve az akkád uru-salim átírása. A Holt-tengertől 25, a Földközi-tengertől 52 km-re fekszik. Már a Kr. e. IV. évezredben lakott hely volt. Józsué nem tudta elfoglalni (Jos 15:63). Dávid a Gíhon-forrás alagútján keresztül foglalta el. Ettől kezdve Dávid városának nevezték, és őt ott is temették el (I Rg 2:10. Neh 3:16. Act 2:29). Salamon (970-931) pompás templomot építtetett Jeruzsálemben, és ettől kezdve ez a város lett egész Izrael vallási központja. 587-ben Nebukadneccár

414 elfoglalta és leromboltatta (II Rg 25:1-21). Nehémiás állította helyre a falait 538 után (Neh 3:1-32). 169-ben IV. Antiokhosz Zeusznak szentelte a templomot, aminek l65-ben a Makkabeusok vetettek véget. Pompeius 63-ban elfoglalta. Titus Kr. u. 70-ben leromboltatta. A Bar Kochba-lázadás után Hadrianus császár Aelia Capitolina néven újjáépíttette, de a zsidóknak halálbüntetés terhe mellett tilos volt a városba lépniök. - JESÚRÚN (jösurún - jod-sin-res-vav-nun = igaz ember). Izrael megkülönböztető neve (Dt 33:5). (Is 44:2.) - JEZRÉEL (jizröel - jod-zain-res-ain-alef-lámed). Síkság a Gilboa-hegy mellett (Jos 17:16) és Hóseás legidősebb fia (Hos 1:4). Emlékeztet Jezréel síkságának a termékenységére, és reménységgel tekint Izrael és Júda egyesülése felé. Ez lesz Jezréel nagy napja. (Hos 2:2.) - JÉG (kerah - kóf-res-khéth). Megfagyott víz. Izraelben ritkán fordult elő. (Hi 37:10.) JÉGESŐ (bárád). Izrael területén nagyon ritka, Egyiptomban pedig soha nem is szokott előfordulni. Ezért okozott olyan nagy riadalmat a hetedik csapásként (Ex 9:23-25). - JÉZUS (Jészúsz -- jésua jod-sin-ain = szabadító). Jézus nem teremtetett, hanem öröktől fogva volt (J 8:58). Az idők teljességében mint Isten Igéje testté lett és megjelent a földön (J 1:14). Nevelő apja Dávid házából származott, ezért a zsidók Dávid király jogos örökösének tekintették (Mt 1:6-16; 21:9). Dávid városában, Betlehemben született, de nem embertől, hanem a Szentlélektől fogantatott. Szülei Heródes király elől Egyiptomba menekültek, majd annak halála után visszatértek Názáretbe. A Biblia semmilyen támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy hol töltötte gyermekkorát, mindössze annyit ír róla, hogy „gyarapodott bölcsességben” (Mt 1:20; 2:14,15,52). De vajon hol? Názáretben még zsinagóga sem volt abban az időben, mindössze egy kis iskolaterem. Nem valószínű, hogy ott olyan sok bölcsességre tett volna szert, hogy amikor nagykorúvá létele után először ment fel a jeruzsálemi templomba, és ott az írástudókkal beszélgetett, „mindenki csodálkozott értelmén” (L 2:47). A rejtély megoldását a kumráni közösség nemrég megtalált iratai nyújtják. Jézus beszédeiben több helyen szó szerint idéz olyan szövegeket, amelyeket csak a kumráni közösségnek egy tekintélyes tagja ismerhetett. Ezért feltételezhető, hogy unokatestvérével, Jánossal együtt a kumráni közösségben nevelkedett, és a közösség tekintélyes tagja, esetleg vezetője lett. Ezzel magyarázható a Jánossal való szoros kapcsolata és Jánosnak iránta megnyilvánuló tisztelete (Mt 3:14). - Az biztos, hogy nem tartózkodott állandóan Názáretben, hiszen ott alig ismerték. Amikor a gyülekezetben prédikált, némelyek még halványan emlékeztek rá: „Nemde a József fia ez?” Egy olyan kis faluban, mint amilyen Názáret Jézus gyermekkorában volt, mindenki ismeri az asztalos családját, legfeljebb azt a családtagot nem, aki keveset tartózkodik otthon. Ezért nem is adtak hitelt szavainak, sőt istenkáromlónak tartva kiűzték a városból (L 4:22,29). Ezután ment Kapernaumba, ahol tanítványának, Péternek a vendégeként élt. Ezért mondta: „Az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Mt 8:20). Főleg a Genezáreti-tó környékén tanított és gyógyított, Jeruzsálembe csak az ünnepeken ment fel. Tanításai és gyógyításai nem célként, hanem eszközként értékelhetők annak érdekében, hogy jelként fogadják az emberek messiási küldetésére vonatkozóan, bizonyítva velük isteni hatalmát. Küldetését János határozta meg a legpontosabban: Mint Isten Báránya, tehát bűnért engesztelő áldozat „hordozza a világ bűnét”. A főpapokkal való ellenséges viszonya azzal magyarázható, hogy a kumráni közösség nem ismerte el a jeruzsálemi főpapokat, azokat a római hatalmat kiszolgáló Heródes király által kinevezett bitorlóknak tekintette. Így Jézus is a kumrániak által törvényesnek tartott főpapi családot ismerte el törvényesnek. Itt tehát két főpapi család ellenségeskedése húzódik meg a háttérben. Jézus nem a papságot mint olyant vagy a főpapi tisztséget támadta, mindössze a törvénytelenül hivatalban levő főpapokat, azok pedig benne törvénytelen hatalmuk veszélyeztetőjét látták. Ez vezetett - emberi értelemben - a Golgotához, azaz Isten akaratának teljesítéséhez, aki úgy szerette „a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 1:29; 3:16). (L 1:31.) - JÉZUS KRISZTUS (Jészusz Khrisztosz = a felkent Megváltó). Neve: Jézus = szabadító, megváltó, üdvözítő; méltósága: felkent, héberül a messiás, görögül khrisztosz. Együtt: az üdvözítő Messiás. A két név együtt hitvallás: „Te vagy a Messiás” (Mt 16:16). Keresztyén értelemben: Te vagy a megígért üdvözítő. A zsidók régóta vártak egy Messiást - még ma is várják -, és Péter vallomásában azt ismeri el, hogy a názáreti Jézus a próféták által megígért messiás (H 1:1-3). A Jézus név tulajdonnévként gyakori volt abban az időben, de akkor senki sem gondolt arra, hogy az illető azért Jézus (jésua), mert pont ő fogja megszabadítani a zsidókat a római uralom alól, mint ahogy ma sem gondolja senki azt, hogy a Győző nevű emberek sok versenyben vagy harcban arattak már győzelmet. Egyes országokban - pl. Spanyolországban - ma is sok embernek Jézus a keresztneve. A messiást viszont nagyon várták, és az ország függetlenségét remélték tőle. Jelentkeztek is szép számmal messiások, és a rómaiak sorban el is hallgattatták őket. Pilátus rájött, hogy Jézus nem ilyen önjelölt és politikai ambícióval fűtött messiás (J 18:29), de ezt a zsidók is nagyon jól tudták, pont ezért követelték a halálát (J 19:15). Nekik nem üdvözítő, hanem forradalmár kellett, és nem bűneikből, hanem a Római Birodalomból akartak megszabadulni. A felkent (másíah - meme-sin-jod-khéth) szó a papoknak, a prófétáknak és a királyoknak tisztségükbe való beiktatására utal. Ennek alapján valljuk azt, hogy Jézus a felkent (másíah) fejedelem: próféta, főpap és király, ugyanis őket kenték fel olajjal.

415 Mint próféta hirdette Isten országának az eljövetelét (L 12:40), mint főpap bemutatta a kereszten az utolsó, megismételhetetlen, tökéletes áldozatot (H 10:12), mint király uralkodik a világ felett (J 18:36,37). Jézus Krisztus menny és föld, élők és holtak ura „az Atya Isten dicsőségére” (Ph 2:9-11). JOBB (jámín - jod-mem-jod-nun = jobb oldal). Mivel általában a jobb kéz erősebb, a jobb a hatalom, az áldás, a lelkiség, a megtisztelő hely jelképe (Ps 89:14). Az ítéletkor Jézus jobb keze felé állítja az üdvözülőket (Mt 25:33), a Mennyei jelenések szerint pedig a jobb kezében tartja a hét csillagot (Ap 1:16). Akit meg akarnak tisztelni, azt jobb kéz felől ültetik (I Rg 2:19). (Is 41:10.) - JOBB KÉZ (jámín jod-mem-jod-nun). A legtöbb embernek a jobb keze erősebb, ezért a jobb kéz jelképesen hatalmat is jelent. Isten jobb keze feszítette ki az eget (Is 48:13), és zúzza szét az ellenséget (Ps 74:11), híveit pedig támogatja. Isten jobb keze mindenhova elér (Ps 18:36; 139:10). Az áldásnál a jobb kezet tették a megáldott fejére (Gn 48:14). A kitüntetetteket job kéz felé ültették (I Rg 2:19). Jézus, amikor ítéletre fog visszatérni, az üdvözülőket állítja jobb keze felé (Mt 25:33). János a Mennyei jelenésekben úgy látta Krisztust, mint aki „jobb kezében hét csillagot tartott” (Ap 1:16). Az emberek a jobb kezüket emelik esküre. (Is 62:8.) - JOD. A héber ABC 10. betűje. Mint mássalhangzó azonos a magyar J hanggal, de segédjelként (mater lectionis) az I magánhangzó jelölésére is használják. - JOG (dín dáleth-jod-nun = bíráskodás). Az igazság érvényesülése az emberek között. A Biblia szerint a bírói jognak Isten a forrása. Mózes törvénygyűjteménye a színai-hegyi kijelentésen alapszik. A törvény pártatlan ítélkezést ír elő a bíráknak (Dt 1:17). A hívő ember számára Isten a legfelső fellebbezési fórum (Thr 3:59). A patriarhák korában a családfők voltak a jogszolgálatatók (Gn 38:24). A letelepedés után a város kapujában intézték a jogi ügyeket (Rth 4:1,2). A jogi életben jelentős szerepük volt a papoknak és a lévitáknak (II Chr 19:8). A király főbenjáró ügyekben ítélkezett. Ezt a szerepet később a Nagytanács vette át a római helytartó felügyelete mellett. - Amikor a királyok megszegték a jogot, akkor léptek fel a próféták, akiknek különös gondjuk volt a kiszolgáltatott helyzetben levőkre (Dt 10:18). Vádiratról csak egyetlen helyen esik említés, ott is költői hasonlatban (Hi 31:35). Fontos jogszabály volt, hogy egy tanú vallomása alapján senkit sem lehetett elítélni (Dt 19:15). A farizeusok és az írástudók ellenőrizték, hogy tisztasági szempontból minden megfelel-e a mózesi törvény követelményeinek (Mc 1:7). A rómaiak előtt folytatott perlekedésben már ügyvédről is szó van a Bibliában. Pál szükség esetén élt római polgárjogával (Act 24:1; 25:11). A gyülekezet tagjait óvta attól, hogy külső hatóságtól kérjenek jogszolgáltatást (I K 6:18). (Jr 22:16.) - JOGOS (dín - dáleth-jod-nun = igazságszolgáltatás -- mispát - mem-sin-pe-téth = ítélet -- dín úmispát = igazságszolgáltatás és ítélet. Nagyjából mind a két szó ugyanazt jelenti. Ügyes magyar fordítás: jogos ítélet). Jogos az, ami valakit jog szerint megillet, illetve ami kellőképpen megalapozott és megokolt. Ez negatív értelemben is érvényes: Jogosan lehet elítélni valakit, ha a vád kellőképpen megalapozott. (Hi 36:17.) - JORDÁN (jardén - jod-res-dáleth-nun = süllyedés). A Hermon-hegy lábánál ered három forrásból 520 m magasan a tenger szintje felett, átfolyik a Hule-tavon és a Genezáreti-tavon, és végül a Holt-tengerbe ömlik 396 m mélyen a tenger szintje alatt, tehát folyása hosszában majdnem 1 km-t esik. Régen bővizű folyó volt mocsaras parttal, amely tele volt vadakkal. A mocsár miatt viszont gyakori volt azon a vidéken a malária (L 4:38). Ma már mocsár nincs, de víz is alig van a folyóban, mert a környező települések elhasználják a vizét, és helyette tele engedik szennyvízzel. Mivel ennek következtében vízhozama erősen csökkent, a Holt-tenger vízszintje is észrevehetően lesüllyedt. Jézust egy zsidó tisztulási szertartás keretében a Jordánba merítette be Keresztelő János (Mc 1:9). Ma egy még aránylag biztonságos helyen - Jézus bemerítési helye az arabok miatt veszélyeztetett -, a Genezáretitó alatt alakítottak ki egy bemerítőhelyet, ahova a világ minden részéből jönnek bemerítkezni, csak utána jól meg kell mosakodniok, mert a tisztulás már csak történelmi emlék, annyira szennyezett a Jordán vize. (Hi 40:23.) - JÓ (tób - téth-vav-béth). Abszolút értelemben egyedül Isten jó (Mc 10:18). Relatív értelemben emberek is lehetnek jók, nekik is lehetnek jó cselekedeteik (Mt 5:45; 12:35). A keresztyéneket Isten jó cselekedetekre teremtette (E 2:10). Keresztelő János a jó gyümölcsök termését tette a keresztyén élet elmaradhatatlan követelményévé, és Jézus is jó cselekedetekre buzdította tanítványait (Mt 3:10; 5:16), magát pedig jó pásztornak nevezte (J 10:11). (Hi 7:7.) JÓAKARAT (rácón - res-cáde-vav-nun). Isten jóakarattal fordul az emberekhez (Ps 145:16), elsősorban saját népéhez (Dt 33:23). Isten jóakaratának ajándéka a békesség, amely Krisztusban lett valósággá a földön. Születésekor az angyali kar békességet hirdetett a földön az embernek (L 2:14). Pál arra int, hogy az emberek is legyenek egymás iránt jóakarattal (Tt 1:8). Saul nem volt jóakarattal Dávid iránt (I Sm 20:12). Filippiben voltak, akik jóakarattal hirdették Krisztust (Ph 1:15). (Prv 12:2.) JÓÁB. Dávid nővérének a fia, Dávid hadseregparancsnoka. Dávid cinkosává lett Uriás meggyilkolásában. Absolon lázadásakor kitartott Dávid mellett, s bár kijárta, hogy Dávid megbocsásson neki (II Sm 11:14; 14:33), amikor erőszakkal akarta magához ragadni a hatalmat, a király parancsa ellenére megölte. A trónöröklés kérdésében Adonijjá mellé állt. Salamon parancsára Benája az oltár előtt megölte (I Rg 1:7; 2:34). - JÓB (ijjób - alef-jod-vav-béth). Jób könyve a Biblia tanító könyvei közé tartozó, jelentős irodalmi remekmű. Szereztetési ideje vitatott. Egyesek a

416 legrégebbi, mások a legfiatalabb ÓT-i könyvnek tartják. Valószínűleg ez utóbbi felfogás helytálló azzal, hogy kétségtelenül a Prv után keletkezett. de ősrégi anyagot dolgozott fel. Jób alakja - Nóéval és Dániellel együtt - a zsidó gondolkozás közkincse volt. A cselekményt a páriakák korába teszi. A Jóbról szóló hagyományt valószínűleg a fogság után dolgozta fel egy késői író, aki drámai költeményben adja elő saját mondanivalóját. (Hi 1:1.) - JÓEL (jóél - jod-vav-alef-lámed). Az egyik kisprófétai könyv szerzője. Semmi közelebbit nem tudunk róla. A könyv szövegéből arra lehet következtetni, hogy Jóel a fogság után élt. Ekkor az országnak sem királya, sem helytartója nincs, a papok a nép vezetői. A görögökre történik ugyan halvány utalás, de mindenképpen még Nagy Sándor kora előtt. Ezek alapján Jóel valószínűleg 400 körül prófétált. Próféciájának középpontjában az Úr napja áll. A nép eredetileg azt várta, hogy ezen a napon Isten elpusztítja Izrael ellenségeit, a próféták viszont azt hirdették, hogy Isten éppen Izraelt ítéli meg ezen a napon. Ugyanakkor azonban ki is tölti Lelkét ezen a napon az egész népre (Joel 3:1). Ezt a próféciáját Péter idézi pünkösdi beszédében (Act 2:17-21). Az Úr napjáról szóló prófécia a bűnbánatra irányítja a figyelmet. Az ítélet után Isten megbocsát a bűnbánóknak. Mózes azt kívánta, hogy az egész nép részese legyen Isten Lelkének, és legyen próféta (Nu 11:29). Ennek az időnek az eljövetelét hirdette Jóel. (Joel 1:1.) - JÓINDULAT (hánan khéth-nun-nun = megkegyelmezni). Jó szándékot rejtő, segítőkészségben megnyilvánuló érzület, jóra való törekvés. (Prv 21:10.) - JÓLÉT (sálóm - sin-lámed-vav-mem = jólét, boldogság, béke). Gond nélküli anyagi helyzet, magas életszínvonal. Ez a sálóm szó alapjelentése, a béke ugyanennek a szónak az alkalmazott jelentése. A jólétnek ugyanis alapfeltétele a béke. A sálam igegyök alapjelentése: épnek lenni. Jólét ott lehet, ahol sértetlenül, bántatlanul, háborítatlanul élnek az emberek, ez pedig csak békében lehetséges. Így lett a sálóm általánosan ismert jelentése a béke. Izraelben ma is ez a leggyakrabban használt köszönési forma, akárcsak az araboknál a szálem. Alapjelentésében megfelel ennek a magyar köszönési formának: Minden jót! A katonák köszönése is nagyjából ennek felel meg: Erőt, egészséget! (Is 48:18.) - JÓNÁS (jóná - jod-nun-he = galamb). A galamb több helyen Izrael jelképe (Hos 7:11). Apja: Amittaj (emeth - alef-mem-thav = hűség). Jelképesen így szól Jónás neve: Galamb, az Úr hűségének gyermeke. Abban az időben Ninive még nem volt királyi székhely, de később az Izraelt fenyegető asszír birodalom fővárosa lett, ezért az istentelen hatalom jelképének tekintették. Senki sem bírja ki három napig akármilyen nagy hal gyomrában sem. Nebukadneccarról viszont úgy beszél a Biblia, mint egy sárkányról (tengeri szörny, tehát lehet valamilyen nagy hal is), amely elnyelte Izraelt. - Az itt vázolt kép jelentése (a könyv a hazatérés után keletkezett): Izrael, kiszabadulva a babiloni száműzetésből (a nagy hal gyomrából), teljesítse azt a kötelességét, amelynek az elmulasztása miatt Babilonba került! Ezek alapján a könyv keletkezésének idejét a IV. századra tehetjük. Szerzője ismeretlen. A késői keletkezést az is alátámasztja, hogy több olyan szó van benne, amely ezenkívül csak a később keletkezett ÓT-i könyvekben, valamint a Biblián kívüli későbbi arám nyelvű irodalomban fordul elő. - A történetnek az a mondanivalója, hogy Isten a pogányokat is szereti, ezért Isten népének kötelessége a pogányokhoz is elvinni az Úr üzenetét. Nem szabad kárörvendezve várni a pogányok pusztulását, hiszen ők azért nem tértek meg, mert még nem hallottak Istenről. Ha hallanak róla, akkor megtérnek. Ugyanakkor Isten mindenhova elérő hatalmáról is szól a könyv, ami az ÓT-ben egybevág Ésaiás bizonyságtételével (Is 45:22), továbbá megegyezik az ÚT tanításával is (Act 15:8,9). Az kétségtelen, hogy a könyvben leírt történet szimbolikus elbeszélés, hiszen Joppéból nem lehet tengeren eljutni Ninivébe, és a hal gyomrában nem lehet három napig - de még csak három percig sem - életben maradni. Ezek a csodás elemek kétségtelenül erkölcsi mondanivalót hordoznak. - Valamennyi történelmi alapja azonban mégis csak lehetett az elbeszélésnek, hiszen a Biblia történeti része úgy szól Jónásról, mint valóságosan létező prófétáról, aki „Gát-Héferből való” (II Rg 14:25). Szimbolikus neveket ki lehet találni, de ezeket nem szokták keverni ténylegesen létező nevekkel. Gát-Héfer ténylegesen létező város Zebulon határán (Jos 19:13). Ha az egész történetnek nem lenne valóságos alapja, akkor a születési hely is kitalált név lenne. Tehát ténylegesen élhetett egy itt született Jónás nevű próféta, akinek a beszédei nem maradtak fenn, és a hazatérés után létrejött egy nevéhez fűződő tanító elbeszélés. (Jon 1:1.) - JÓNÁTÁN (jöhónáthán - jod-he-va-nun-thav-nun = Isten ajándéka). Saul legidősebb fia, Dávid hűséges barátja. Apjával együtt halt meg a gilboai csatában (I Sm 13:16; 18:1; 31:2). (II Sm 1:23.) - JÓSÁFÁT VÖLGYE (émek jöhosáfát - ain-mem-kaf jod-he-sin-pe-téth). Ebben a völgyben győzte le Jósáfát júdai király Móábot (II Rg 3:24). A Jóelnél található hivatkozás valószínűleg nem erre a csatára utal, hanem az Ítélet Völgyének (émek hárúc - khéth-res-vav-cáde) értelmében szerepel (Joel 4:14), és Isten eljövendő ítéletéről szól, amely Jóel könyvének központi gondolata. A prófétai jövendölés szerint Isten ítélete egy nagy völgyben fog végbemenni (Zch 14:4). A Jósafát völgye mint egy nagy völgy ennek az érzékeltetésére szolgálhat. (Joel 4:12). - JÓSÁG (túb - téth-vavbéth). A jóság általában szeretetből fakadó jóindulat, valakinek az emberséges természete. (Zch 9:17.) - JÓSZÁG (böhémá - béth-he-mem-he). A háziállatok gyűjtőneve. Nagy jószág volt a szarvasmarha, az ökör. Izrael földjén a sovány, gyengén tejelő arab szarvasmarha volt honos. A legjobb

417 szarvasmarha-legelők Sárónban (I Chr 27:29) és Básánban (Ez 39:18) voltak. A jószágokat egész évben a szabadban tartották (Gn 18:7). A megvadult jószágok gyakran veszélyeztették az utazókat (Ex 21:28). A nomád törzseknél háziállatnak számított a teve, a szamár, az öszvér és a ló is. Az apró jószágok közé a juh és a kecske tartozott. A jószág abban az időben egyet jelentett a vagyonnal (Gn 12:6). A nép jó része a honfoglalás után is állattenyésztésből élt (I Sm 25:2). (Is 63:14.) - JÓTÁM (jóthám - jod-thav-vav-mem = Jahve tökéletes). Jerubbaál, más néven Gedeon bíró fia. Egyedül ő menekült meg, amikor Abimelek Ofrában minden testvérét meggyilkolta. Miután hírül vette, hogy Abimeleket Sikemben királlyá tették, a Garizim-hegy csúcsán mesét mondott a királyválasztó fákról, miszerint az értékes fák nem fogadták el a felajánlást, csak a tüskebokor, de annak száraz bozótja könnyen lángra lobban, és még a legmagasabb fákat is elégeti. (Jdc 9:7.) - JÓZSEF (jószéf - jodszamek-pe = megsokasítás). Jákób és Ráhel fia. Ő volt apja kedvence. Ezért testvérei gyűlölték, és eladták rabszolgának Egyiptomba. Ott viszont, miután megfejtette a fáraó álmát, magas állami tisztségre emelkedett. Az éhínség idején testvérei Egyiptomba mentek gabonáért. József megbocsátott nekik, és egész családját Egyiptomba vitette. Ő is ott halt meg (Gn 30:22-24; 37:3,4; 41:1-45; 50:26), de holttestét hazavitték, és Sikemben temették el (Jos 24:32). (Am 5:6.) JÖVEDELEM (töbúá - tav-béth-vav-alef--he). Valamilyen forrásból eredő rendszeres bevétel, az összes keresetforrás (fizetés, természetbeni, nyereség, ajándék) együtt (Prv 8:19). (Hi 31:12.) JÖVENDŐ (töbúá - tav-béth-vav-alef-he = eredmény, gyümölcs, nyereség). Később bekövetkező időszak. a jövő. A Deutero-Ésaiásnál használt szó eredményt, nyereséget, profitot jelent. Itt pontosabban a jövőben elérhető eredményekről van szó. (Is 44:7.) - JÖVEVÉNY (gér - gimel-res). Nem Izrael népéből való, de Izrael földjén élő ember. A jövevénynek korlátozottak voltak a jogai egészen odáig, hogy házasságot sem lehetett velük kötni (Ex 34:16), hacsak el nem ismerték Mózes törvényét. Jövevény volt Lót Sodomában, Ábrahám Kánaán földjén (Gn 12:10; 19:9; 23:4), Mózes Midján földjén (Ex 18:3), Naomi Móábban (Rth 1:1). Sok helyen ellenségesen viszonyultak a jövevényekhez (Gn 19:9). A jövevénynek nem lehetett földje, ami ellen a próféták fel is szólaltak (Ez 47:22). Mivel minden az Istené, a föld is, ezért maga Izrael is jövevény ezen a földön (Lv 28:23). (Dt 27:19.) - JÖVŐ (aharíth - alef-khéth-res-jod-thav). A jelenlegi idő után következő időszak. (Prv 24:20.) - JUH (kebesz - kaf-béth-szin). Izrael legelterjedtebb háziállata. Az összes állat között a juhot említi a legtöbbször a Biblia. Tejét, húsát, gyapját és bőrét egyaránt hasznosították, szarvából olajtartót és kürtöt készítettek. A leggyakrabban használt áldozati állat is ez volt. Sok fajtája ismeretes. Rendszerint fehér színű (Ps 147:16), de ritkábban fekete vagy tarka juh is előfordult (Gn 30:32). Szelíd, igénytelen állat. Ésaiás a juh szelídségével jellemzi az Úr szenvedő Szolgáját (Is 53:6). A jó pásztor név szerint ismerte juhait (J 10:3). Gyakran használja a Biblia átvitt értelemben: Izrael juhnyáj (Ps 80:2). A hívő ember hasonló a juhhoz, akit Isten „füves legelőkön terelget” (Ps 23:2). Jézusnak az utolsó ítéletről szóló tanításában az üdvözülteket jelképezi (Mt25:33).(Hi 31:20.) - JUTALOM (miszthosz). Valamilyen magatartás elismerése ajándék vagy kitüntetés formájában. Emberektől jutalmat kaptak a pásztorok (Gn 29:15), a szoptatós daják (Ex 2:1), a napszámosok, bár ez inkább munkabérnek nevezhető (Lv 19:13), a papok (Mch 3:11). A jutalomnak - különösképpen a munkabérnek - a visszatartása bűnnek számított (Dt 24:15). Az Istentől kapott jutalom az ÓT-ben elsősorban a gyermekáldás (Ps 127:3) és az utódok (Gn 15:1). A gonosz jutalma büntetés (Prv 11:20). Jézus hangsúlyozta, hogy a munkás méltó a bérére (L 10:7). Jakab szerint a ki nem fizetett munkabér Istenhez kiált (Jc 5:4). Bizonyos teljesítmény elismeréséért nem munkabér, hanem kimondottan jutalom jár, például az elvállalt szenvedésért, az alázatos, még az ellenség felé is megnyilvánuló szeretetért (L 6:23,35), a másik ember iránt gyakorolt jócselekedetért (Mt 10:41,42), a gyülekezetben végzett szolgálatért (I K 3:8). Az Úr szolgái meg fogják kapni jutalmukat. (Ap 11:18.) - JÚDA (jöhúdá - jod-he-vav-dáleth-he). Júda, akinek nevét a törzs viseli, Jákób és Lea negyedik fia, aki testvérei között vezető szerephez jutott. Amikor Józsefet testvérei meg akarták ölni, ő mentette meg (Gn 37:26). Júda földjének nyugati határa a filiszteusok földje volt. Eleinte Hebron volt a legjelentősebb városa, majd Dávidnak sikerült - nagy nehézségek árán - elfoglalnia Jeruzsálemet. Más népcsoportok is laktak ezen a területen, de később ezek beolvadtak Júda törzsébe. Az ország kettészakadása után Júda a déli országrészt foglalta magában. Ez az országrész 135 évvel túlélte Izrael pusztulását, csak Nebukadneccar foglalta el Jeruzsálemet, és száműzetésbe vitte Júda népét, ahonnét Círusz perzsa király tette lehetővé a hazatérést. Később Nagy Sándor hódította meg, majd a Makkabeusok korában rövid ideig önálló lett. Végül Pompeius Júdát is római provinciává tette. A zsidó felkelés után Titus lerombolta a várost, és megszűnt Júda állami élete. (Is 40:9.) KAF. A héber ABC 11. betűje. Megegyezik a magyar K hanggal - KAFTÓR (kaf-pe-tav-vavres). Mai nevén Kréta. Görög sziget a Földközi-tengerben. A görög mitológia szerint Zeusz isten szülőhelye. Innen származnak a filiszteusok (Jr 47:4). Az ÓT-i időkben bőséges olaj- és borterméséről volt híres. Lakói zsoldosok, sőt tengeri kalózok is voltak, ami miatt a rómaiak súlyos vereséget mértek rájuk. Prófétájuk, Epimenidész szerint „a krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk

418 népség” voltak (Tt 1:12). Az első pünkösdön krétaiak is voltak Jeruzsálemben (Act 2:11). Pál gyülekezetet alapított Krétán, és Tituszt hagyta ott, amikor továbbment (Tt 1:5). Amikor Pált Rómába vitték, Krétán akartak kitelelni, de nem találtak alkalmas kikötőt. 1900-ban elkezdték régészetileg feltárni Krétát. Minosz palotájának a feltárásánál 3000 éves maradványokat találtak, amelyek azt bizonyítják, hogy a krétaiak már nagyon régen élénk kereskedést folytattak Egyiptommal. (Jr 47:4.) KAIN (kájin - kóf-jod-nun = szerzemény). Ádám és Éva elsőszülött fia, aki megölte testvérét, Ábelt (Gn 4:8). (Nu 24:22.) - KALÁSZ (sibboleth - sin-béth-lámed-thav). A gabonafélék összetett virágzata. A kalászban érik be a termés, ami Isten ajándéka (Ps 104:14). Az éhség csillapítására szabad volt kalászt tépni (Dt 23:26). Az aratáskor elhullt kalászokat ott kellett hagyni a nincsteleneknek és a jövevényeknek (Lv 19:9). A zsengeáldozatok között szerepel a tűzön pörkölt kalász (Lv 2:14). Az új termésből először Istennek kellett áldozatot adni (Lv 23:1). Az érett kalász az utolsó ítéletre is figyelmeztet (Joel 4:13). Az ÚT-ben egy helyen férfinévként is olvasható (Szakysz). (Hi 24:24.) KALNÉ (kalné - kaf-lámed-nun-he). Virágzó szíriai város (Gn 10:10). III. Tiglat Pilészer asszír király foglalta el (Is 10:9). (Am 6:2.) - KALNÓ (kalnó - kaf-lámed-nun-vav). Szíriai város (Gn 10:10). III. Tiglat Pilészer a környező városokkal együtt elfoglalta. (Is 10:9.) - KAPU (saar - sin-ain-res). Kerítésen, városfalon közlekedés céljából létesített nyílás. Többnyire fából készült, de gyakran bevonták fémmel, hogy a tűztől megvédjék (Ps 107:16), és vaszárral reteszelték el (Is 45:2). A városkapukat éjjelre bezárták. A kapunál bonyolították le az üzleti ügyeket (Gn 23:10), ott mondták el a hirdetéseket (Jr 7:2), és ott hirdették ki az ítéleteket. A település vénei is állandóan a kapunál tartózkodtak (Prv 22:22; 31:23). (Hi 29:7.) - KAR (zöróa - zain-res-vav-ain). Az ÓT gyakran említi a kart mint emberi testrészt. Átvitt értelemben az erő és a hatalom kifejezője (Ex 6:6). A felemelt kar összetörése az erő megsemmisítését jelentette (Hi 38:15). Az ÚT is Isten hatalmának a jelképeként említi (L 1:51). Az egymás megsegítését az egymás karjára való támaszkodás jelentette (II Rg 7:2), de a legnagyobb biztonságot az Isten karjára való támaszkodás nyújtja (Dt 4:34). (Hi 31:22.) - KARÁM (gödérá - gimeldáleth-res-he). A karámok általában kővel körülvett helyek voltak tető nélkül. A karámnak csak egy ajtaja volt, azon engedték be a juhokat a pásztor botja alatt, aki így számolta meg őket (Ps 23:4). A karám ajtajában mindig őrködött valaki (J 10:3), sőt néhol őrtornyot is építettek mellé (Mch 4:10). Átvitt értelemben Krisztus népét jelenti (J 10:16). (Zph 2:6.) - KARD (hereb - khéth-res-béth). Már a bronzkorban is használt fegyver volt. A harcon kívül használták vadászfegyverként (Gn 27:40) és kivégzésre (Act 12:2) is. A kétélű kardot is ismerték (Ps 149:6). Jézus tanítványainak is volt két kardjuk (L 22:38). A messiási korban a kardból kapákat fognak kovácsolni (Is 2:4). (Ez 28:7.) - KARKEMIS (karkemís - kaf-res-kaf-mem-jod-sin). Mezopotámiai város az Eufrátesz felső folyásának egyik gázlójánál. Már a IV. évezredben lakott település volt. A különböző helyekről érkező karavánok átrakodóhelyeként szolgált, ezért nagy gazdagságra tett szert. A XVII. században a hettiták keleti fővárosa lett (II Chr 35:20). III. Tutmószisz fáraó elfoglalta, de egy félévszázad múlva a hettiták visszafoglalták. II. Assur-nazir-pal asszír király támadását csak nagy váltságdíjjal tudta elhárítani. II. Szargon asszír király elfoglalta, és amellett, hogy rengeteg aranyát és ezüstjét elvitte, végleg megdöntötte a hettita birodalmat. Nebukadneccar itt mért döntő csapást Nékó fáraó seregére (Jr 46:2). Romjait 1911-ben ásták ki. (Is 10:9.) - KARMEL (karmel - kaf-res-mem-lámed = gyümölcsöskert). 20 km hosszú mészkőhegység a Földközi-tenger és a Jezréeli-síkság között. Északi oldala meredek, déli oldala lejtős a Sároni-síkság felé. Valószínűleg Baal-szentély állt rajta, ezért játszódott itt le a döntő összetűzés Illés és a Baal-papok között (I Rg 18:19). Elizeus a Karmel valamelyik mészkő barlangjában lakott (II Rg 4:25). Az ÓT-i időkben a hegyet sűrű erdő borította. Josephus Flavius zsidó történetíró idejében már Tíruszhoz tartozott. (Is 33:9.) - KARNAIM (karnajim kóf-res-nun-jod-mem). Be nem azonosítható város, amelyet Izrael valamikor elfoglalt. (Am 6:13.) KASTÉLY (armón - alef-res-mem-vav-nun). Más néven: palota, amely uralkodóknak és magas rangú meg vagyonos embereknek volt a lakhelye. Ezek általában kétszintes épületek voltak. A földszinten raktárak és műhelyek, az emeleten lakószobák foglaltak helyet. Falaikat a legtöbbször megerősítették (Ps 122:7), és némelyikre tornyot is emeltek (I Rg 16:18), és díszítéssel borították b e (Ps 45:9), ezenkívül rendszerint kert vette körül őket (Esth 1:5). Dávid is épített magának palotát (II Sm 7:1), de az igazi palotaépítő Salamon volt (I Rg 7:1). A főpapoknak (Mt 26:3) és a helytartóknak (Mc 15:16) is volt palotájuk. A palota általában a gazdagság jelképe volt (L 11:21). (Is 25:2.) - KASZÁS-CSILLAG (köszíl - kaf-szamek-jod-lámed). Az Orion csillagkép népies neve (Am 5:8). (Hi 9:9.) - KASSZIA. Füstöléshez használt arómás fahéj (kiddáf - kóf-dáleth-pe = fahéj - Cinnamomum cassia) (Ex 30:24. Ps 45:9. Ez 27:19). - KÁDÉS. Oázis a Színai-puszta északi részén. Izrael pusztai vándorlásakor a legfontosabb tartózkodási helye volt. Innét küldtek kémeket az Ígéret Földje kikémlelésére (Nu 13:16; 32:8. Dt 9:23). Itt temették el Mirjámot. Itt folytak Meriba vizei (Nu 20:1,13; 27:14. Dt 32:51). - KÁKA (gome - gimel-mem-alef). Évelő vízi növény, 1-2 m magasra nő. Többféle fajtája ismert: tavi káka, kötő káka, szürke káka, iszapkáka. A Bibliában főképpen hasonlatokban fordul elő (Is 35:7). Jelenthet hamis prófétát (Is 9:13). A fejét lehajtó káka a képmutató böjtöt jelképezi (Is 58:5). (Is 35:7.) - KÁLDEA

419 (kaszdím - kaf-szin-dáleth-jod-mem = káldeusok). Az akkád birodalom másik neve. Az akkádok a III. évezred közepén jelentek meg Mezopotámia déli részén. Szargon legyőzte a sumérokat, és megalapította az akkád birodalmat, amelyet végül egy északról jövő hegyi nép döntött meg, de uralma nem tartott soká. Később az akkádok összeolvastak a sumérokkal, és átvették kultúrájukat és vallásukat. (Jr 51:35.) - KÁLDEUSOK (kaszdím - kaf-szin-dáleth-jod-mem). Az Akkád Birodalmat Szargon alapította Dél-Mezopotámiában. Annak lakói a káldeusok (Jr 50:8). (Is 13:19.) - KÁNAÁN (könaan - kaf-nun-ain-nun = lapály). Hám fia, Nóé unokája. Népe Palesztina területét foglalta el, amelyet Isten Ábrahámnak ígért (Gn 10:6, 15:18). Isten a Hóreb-hegyen tejjel és mézzel folyó földnek nevezte Kánaánt Mózes előtt (Ex 3:8). Területén sok nép lakott, amelyet Izraelnek nem sikerült mind teljesen legyőznie, ezért a harc Izrael egész történelme folyamán tartott a terület őslakóival. (Is 23:11.) - KÁR (ákar - ain-kaf-res = megzavarni, kárt okozni). Másnak okozott veszteség. Okozhatja ember, de okozhatja a természet is, például egy erős vihar vagy egy tartós szárazság. (Prv 11:29.) - KEBEL (hék - khéth-jod-kóf). Az ember testének a mell és az ágyék közötti része, amely ülő helyzetben öblöt képez. A magyar bibliafordítás az ÓT-ben hol kebelnek (I Rg 3:20), hol ölnek (II Sm 12:8) fordítja. Az ÚT-ben szintén előfordul mind kebel (L 16:23), mind öl (L 6:38) szavakkal. (Prv 6:27.) KECSKE (éz - ain-zain - Capra litreus). A kecske nagyon fontos és igen igénytelen háziállat volt Izraelben. A báránnyel együtt nagy tömegben tenyésztették. A Biblia igen sok helyen említi. Tejét és húsát fogyasztották, szőréből ruhaanyagot és sátorlapokat, bőréből pedig víz- és bortároló tömlőket készítettek, amellett áldozati állaként is gyakran szerepelt. Páskának is el lehetett készíteni (Ex 12:5). A prófétai iratokban az erőszakosan hódító birodalmak jelképe (Dn 8:5). Jézus az elkárhozottak jelképeként említi a juhokkal szemben (Mt 25:32). (Ct 4:1.) - KEDVES (náém - nun-ain-mem = kedvesnek lenni). Valakinek tetsző. Az Énekek énekében (Ct 2:2) a szerelmes megszólítása (raöjá res-ain-jod-he). (Prv 9:17.) - KEDVESEN (lörácón - lámed-res-cáde-vav-nun - rácón = tetszés). Szívélyesen, másoknak tetszően. (Ps 19:15.) - KEDVESEN (lörácón - lámed-res-cáde-vav-nun rácón = tetszés). Szívélyesen, másoknak tetszően. (Ps 19:15.) - KEGYELEM (hánan - khéth-nun-nun (pu) = kegyelmet nyerni). A Bibliában a törvényeskedés ellentéte (G 5:4), a megváltás alapja (E 2:5). Eszter kegyelmet kapott, amikor hívás nélkül a király elé lépett (Esth 5:2). A kegyelmet el is lehet veszíteni (Dt 24:1), és az is megtörténhet, hogy nem mindig az arra méltó nyeri el a kegyelmet (Eccl 9:11). Isten az alázatosaknak kegyelmet ad (Prv 3:34). Máriát így üdvözölte az angyal: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott!” (L 1:28.) Jézuson Isten kegyelme volt gyermekkorában (L 2:40). A missziói útra induló apostolokat Isten kegyelmébe ajánlották (Act 14:26). Pál és Barnabás arra intette az antiochiaiakat, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében (Act 13:43). Nekünk Krisztus Jézusban adatott a kegyelem (I K 1:4). Aki a törvény által keres megigazulást, az megveti Isten kegyelmét (G 2:21). Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban (R 6:23). (Is 26:10.) - KEGYELMES (rácá - res-cáde-he = barátságosan viselkedni valakivel). Olyan ember, aki másokkal irgalmas és könyörületes, aki jól bánik a rábízottakkal, és megbocsát az ellene vétkezőknek. Ez utóbbi értelemben főleg Istennel kapcsolatban használja a Biblia. (Hi 33:26.) - KEGYES (hászíd - khéth-szamek-joddáleth). Vallását komolyan gyakorló ember. Istent feltétlenül tiszteli. A legfontosabb jellemvonása az istenfélelem (Dt 4:10). A kegyes ember egyedüli uraként ismeri el és tiszteli Istent. Az istenfélelem szoros kapcsolatban áll a törvény megtartásával. Ez különbözteti meg a kegyes embert a bűnösöktől (Ps 1:1,2). (Ps 12:2.) - KEGYESSÉG (euszebeja). Az emberek vallásos magatartása, Istennel szemben megnyilvánuló tisztelete. Legfontosabb jellemzője az istenfélelem (Dt 4:10). Kegyes az, aki féli Istent, vagyis egyedüli uraként ismeri el és tiszteli. Az istenfélelem szoros kapcsolatban áll a törvény megtartásával. Ez különbözteti meg a kegyes embert a bűnösöktől (Ps 1:1,2). A kegyességet nem szabad összetéveszteni a szentimentális kegyeskedéssel, ami az önigazult törvényeskedésben jelenik meg. Erre Jézus a farizeus és a vámszedő imádságáról mondott példázatában hívta fel a figyelmet (L 18:9-14). (I T 3:16.) - KEGYETLEN (akzárí - alef-kaf-zain-res-jod). Rosszakaratú, vad és bosszúálló ember vagy nép, akit vagy amelyet a legjobb messzire elkerülni (Dt 28:50). A közömbös ember is lehet kegyetlen, ha elmulasztja a segítségnyújtást (L 10:31,32). Az ÓT kegyetlennek írja le az északról jövő ellenséget, nyilván az asszírokat (Jr 6:23). Isten ítélete kegyetlen lesz a kegyelmet elutasítókkal szemben (Is 13:9). (Prv 11:17.) KELEPCE (pah - pe-khéth = kelepce, romlás, kárhozat). Csapda, tőr, verem néven is előfordul, de jelenthet olyan helyzetet is, amelybe becsalogatnak valakit, hogy tönkretegyék. Ésaiásnál ez a szó inkább romlást, tönkretételt jelent (Is 24:17). (Prv 22:5.) - KELET (kedem - kóf-dáleth-mem). Égtáj nyugattal szemben. Képletesen kelet azt jelenti, hogy elölről, nyugat pedig azt, hogy hátulról (Is 9:11). A napot kelet felé fordulva imádták (Ez 8:16). Az őstörténetek idejében az emberek keletről indulva jutottak Sineár földjére, ahol várost és tornyot építettek (Gn 11:2). Rúben, Gád és Manasse törzse a Jordántól keletre kapott örökséget. A Bírák könyvében említett keleti törzsek a pusztában élő nomád törzseket jelentették (Jdc 6:33). Olvasunk a Bibliában keleti országról (Gn 25:6), ahova Ábrahám másodrangú feleségének a fiait távolította el Izsák mellől, és keleti szélről (Jr 18:17). (Hi 18:20.) - KELETI SZÉL (rúah hakkádím - res-

420 vav-khéth he-kóf-dáleth-jod-mem). Szárító szél. Tudományos neve: sirokkó. A legtöbbször ősszel és télen fúj, nagyon ritkán tavasszal is. Az embert és az állatot eltikkasztja, a növényeket kiszárítja. Télen hideg levegőt szállít a puszta felől. Ha forgószélként érkezik, komoly pusztítást végez (Hi 1:19), még hajókat is elsüllyeszthet (Ps 48:8). A keleti szél okozza a rossz termést (Gn 41:6), a sivatag felől sáskarajokat sodor nyugat felé (Ex 10:13). Kiszáradnak a növények (Ez 17:10), sőt a kutak és a források is (Hos 13:15). (Ez 27:26.) - KEMÓS (kömós - kaf-mem-vav-sin). Móáb nemzeti istene. Salamon Jeruzsálemben szentélyt építtetett számára (I Rg 11:7). (Jr 48:7.) - KENYÉR (lehem - lámedkhéth-mem). Izrael legfőbb tápláléka. A gazdagok búzalisztből, a szegények árpalisztből sütötték. Kultuszi célra csak finom búzalisztből sütött kenyeret használtak (Ez 16:19). A lisztet kézimalmokban őrölték. A kenyérsütés a háziasszony vagy a szolgálóleány dolga volt (Mt 13:33). Elkészítéséhez lisztet, sót, olajat és vizet vagy tejet használtak. Csak kivételes esetekben sütöttek kovásztalan kenyeret (Ex 13:7). A kenyeret kemencében vagy felforrósított kőlapon sütötték meg (Lv 26:26). A kész kenyereket rúdra fűzték, vagy kosarakban tárolták (Mt 14:20). A kenyér botjának eltörése (Ez 4:16) éhínséget jelentett. Az első keresztyéneknél az úrvacsorai étkezés állandó része volt a kenyér. Az igazi mennyei kenyér Jézus (J 6:51). (Hi 22:7.) - KERESET (pöullá - pe-ain-lámed-he). Munkával szerzett jövedelem. (Prv 10:16.) - KERESZT (sztaurosz = karó). A föníciaiak, a kartágóiak, az egyiptomiak és a rómaiak által használt bitófa. Négyféle formáját ismerjük: A római kereszt keresztgerendája magasan van felerősítve a hosszgerendára. Az András-kereszt X alakú. A Szent Antal-kereszt T alakú. A görög kereszt mindkét gerendája egyenlő hosszú. Volt úgy, hogy csak egy egyszerű oszlopra akasztották fel az elítéltet, mint az aradi tábornokokat. A görög sztaurosz szónak tulajdonképpen ez az eredeti jelentése. Az elítéltet megkorbácsolták, majd rákötözték vagy rászögezték a keresztre. Feje fölé feliratot szögeztek bűne megnevezésével (J 19:19). A halál szívbénulás következtében állt be. Volt, aki három napig is elkínlódott a kereszten, mire meghalt. A lábszárcsontok eltörésével lehetett siettetni a halált. Ezt úgy is elérték, ha tüzet gyújtottak a kereszt alatt, és az elítélt a füstben megfulladt. A kereszt szó átvitt értelemben szenvedést jelent (Mt 16:24). A keresztyén szóhasználatban a kereszt az önmegtagadás jelképe. A kívülállók számára a kereszt botránkozás, a hívők számára azonban Isten ereje (I K 1:18). Isten a kereszt által békéltette meg magával a világot (Kol 2:14), mert Jézus kereszten kihullott vérének bűntörlő ereje van (Kol 1:20). Jézus az öröm helyett, a gyalázattal nem törődve vállalta értünk a keresztet (H 12:2.) (Ph 2:8.) KERIJJÓT (körijjóth - kóf-res-jod-vav-thav). Móáb fővárosa (Jr 48:24). Am 2:2.) - KERT (gan - gimelnun). Művelés céljára bekerített terület. Már Mezopotámiában és Egyiptomban is folytattak kertművelést. Izrael földjén is elég régen ismerték és gyakorolták (Dt 11:10). A lusta ember kertjét felveri a gaz (Prv 24:30,31). A királyi palotákat és a templomokat gyakran kertekkel vették körül (Esth 1:5). Szemeramisz asszír királynő függőkertje az ókor hét csodájának egyike volt. Nebukadneccar babiloni király függőkertje is híres volt. A bűnei miatt megítélt Izrael lerombolt kert (Ps 80:13), a népnek az a része pedig, amelyen Isten megkönyörül, olyan lesz, mint a jól öntözött kert (Is 58:11). Az Énekek énekében a vőlegény bezárt kerthez hasonlítja menyasszonyát (Ct 4:12). Az első kert, amelyről a Bibliában szó van, az Édenkert, amelyet Isten az ember számára létesített (Gn 2:8). Ennek a közepén éppúgy ott állt az élet fája (Gn 2:9), mint ahogy az utolsó időkben Isten mennyei kertjének a közepén ott fog állni (Ap 2:7). (Am 4:9.) - KESERŰSÉG (mar - mem-res). A páskavacsorán fogyasztott keserű füvek (Nu 9:11) emlékeztetik a zsidókat az egyiptomi szolgaság keserűségeire. A pusztai vándorlás idején találtak egy keserű forrást (Ex 15:23). A házasságtöréssel gyanúsított asszonynak keserű vizet kellet innia (Nu 5:24). (Hi 7:11.) - KETTŐ (stajim - sin-tav-jod-mem). A kettő mint számnév egy párt, általában hímet és nőstényt jelent (Gn 6:19). Jézus kettesével küldte ki tanítványait (Mt 6:7). KEVÉLY (zádón - zain-dáleth-vav-nun). A kevély ember csupán önmagára van tekintettel, és Istennel sem törődik. Büszke önmagára, és nem bízik Istenben. Isten elítéli a kevély embereket, és megalázza őket (Ez 7:24). (Prv 21:4.) - KEVÉLYSÉG (gáón - gimel-alef-vav-nun). Nagyjából azonos a gőggel, az elbizakodottságból fakadó büszkeséggel (Prv 13:10). (Hi 35:12.) - KEVÉS (möat - mem-ain-téth = csekélység). Amiből nincs sok, vagy nincs elég. Lehet kevés valakinek az anyagi javakból, a nomád életet folytatóknak a jószágból (Gn 30:30), de lehet az erőből is kevés (Ap 3:8), sőt még az időből is (J 12:35). Jézus szerint az aratnivaló sok, de kevés a munkás (Mt 9:37), és sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak (Mt 22:14). Az embernek az a feladata, hogy a kevésen is hű legyen (Mt 25:21). Ugyanakkor jelenthet a kevés elegendőt is (H 10:37). Istennek arra is van hatalma, hogy a keveset megsokasítsa (Is 60:22). (Hi 15:11.) - KEZDET (résíth - res-alef-sin-jod-thav). Valaminek a kiindulópontja térben vagy időben. Az ÓT-ben az ősállapotot jelenti: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (Gn 1:1). Az ÚT-ben az idők előtti állapot: „Kezdetben volt az Ige” (J 1:1). Jelenthet meghatározott időegységet is (Ez 40:1). A Példabeszédekben jelképesen azt az állapotot jelenti, amelyben Isten a bölcsességet megteremtette a világ teremtése előtt (Is 40:21). Az ÓT-ben Isten az első és az utolsó (Is 48:12), az ÚT-ben Jézus az alfa és az ómega, a kezdet és a vég (Ap 21:6). A zsoltáríró szerint a bölcsesség kezdete az Úr félelme (Ps 119:160). Az ÚT-ben a kezdet (arhé)

421 az idő előtti világot jelenti, mert az Ige (logosz) már a világ teremtése előtt létezett. Pál szerint is Jézus a kezdet (Kol 1:18). A laodiceai levélben Jézus „Isten teremtésének a kezdete” (Ap 3:14). (Prv 8:22.) KEZESSÉG (árab - ain-res-béth = kezességet vállalni). Kötelezettségvállalás az adós kötelezettségének a teljesítésére. Vonatkozhat anyagi dolgokra, de egy személy sérthetetlenségére is. Tulajdonképpen a túszt is kezesnek tekintették (II Rg 14:14). A kezességi megállapodást kézfogással pecsételték meg, innen az elnevezés. Nagyobb kockázat esetén a hitelező zálogot kért (Prv 27:13). Bár az ókorban ismert volt a kezesség, Mózes törvénye nem említi. A Példabeszédek könyve veszedelmesnek tartja a kezességet (Prv 17:18), az idegenekért vállalt kezességet pedig egyenesen esztelenségnek nevezi (Prv 11:15). Az ÚT-ben arról lehet olvasni, hogy Jázon kezességet (hikanosz) vállalt Pálért (Act 17:9), Pál pedig Onészimoszért (Phm 18). Jézus egy jobb szövetség kezese (engúsz), aki minden bűnös adóslevelét kiegyenlítette (H 7:22). (Prv 20:16.) - KÉDÁR (kédár - kófdáleth-res). Izmael fia (I Chr 1:29). Egy pásztornép ősatyja (Is 60:7). Népe íjászairól híres (Is 21:17). Nebukadneccar győzte le (Jr 49:28). Kédár királya, Mesem akadályozta a hazatértek építkezését (Neh 2:19.) (Is 42:11.) - KÉNI (kéní - kóf-jod-nun-jod). Mózes sógora, más néven Hóbáb (Jdc 1:16). Törzse Amálék szövetségese (I Sm 15:6). Népe a déli sivatagban élt. (Nu 24:21.) - KÉNKŐ (gofrith - gimelpe-res-jod-thav = kén). A Jordán völgye tele volt kénes forrással és kénlerakódással. A kénkő vulkáni kitöréskor hulló, kénes kődarab. (Is 34:9.) - KÉP (páne - pe-nun-he = arc). Az izraeli kultuszt a képtilalom jellemezte (Lv 26:1). Ez a bálványképek eltávolításában, Isten kiábrázolásának a tilalmában nyilvánult meg, de emellett jelentette az ember és más élőlények kiábrázolásának a tilalmát is, aminek az ember isteképűsége volt az alapja, de ezt a tilalmat már az ókorban sem vették szigorúan, amit bizonyítanak a dura-europoszi zsinagóga falfestményei és a ma is sok zsinagógában látható falfestmény és színes ablak, amelyen általában bibliai jelenetek láthatók. Az első keresztyének is komolyan vették Isten kiábrázolásának a tilalmát, és Jézusról meg az apostolokról sem készítettek képeket. Az ÚT-ben olvashatunk a dénáron látható császárképről (Mc 12:16), amire mint a fenevad képére a Mennyei jelenésekben is találunk utalást (Ap 14:9). Természetesen a bálványképek imádását is tiltja az ÚT (Act 7:43). A magyar nyelvben az ember arcát is szokták a „kép” szóval jelölni, mint például a Példabeszédek magyar fordításában. (Prv 21:29.) - KÉRUB (körúb - kaf-res-vav-béth = fényjelenség). Mindig többes számban fordul elő. Szárnyas lények, Isten trónjának őrzői. A bűneset után az Édenkertet őrizték (Gn 3:24). A frigyláda tetején két aranykérub őrködött kiterjesztett szárnyakkal. A szentély kárpitjába kérubok voltak hímezve (Ex 25:18; 26:1). Az ÓT-i nép elképzelése szerint Isten a kérubok között lakik (Nu 7:89), illetve rajtuk repül (Ps 18:11). Salamon két kérubot állíttatott fel a szentek szentjében (I Rg 8:7). (II Sm 22:11.) - KÉS (maakeleth - mem-alef-kaf-lámedthav). Izraelben a korai ókor óta ismerték a kést. Vágásra és szúrásra használták. A bronzkéseket később vaskések váltották fel. A kést a legtöbbször felakasztva tárolták, ezért átszúrták a nyél végét. A maakeleth nagyobb kés volt, mint amilyennel például Ábrahám Izsákot akarta feláldozni (Gn 22:6). (Prv 30:14.) - KÉZ (jád - jod-dáleth). A Biblia a kezet említi a legtöbbször az ember testrészei közül. Gyakran fordul elő jelképes értelemben. Belsaccar lakomáján egy titokzatos kéz írt a falra. Ugyancsak jelképesen lehet az angyalok kezéről (Dn 5:5; 10:10) és Isten kezéről beszélni: „Kezed formált és alkotott engem” (Hi 10:8). Isten erős kézzel hozta ki népét Egyiptomból (Ex 13:3). Ezékielt megérintette „az Úrnak keze” (Ez 8:1). Isten kiment az ellenség kezéből (Gn 32:12), de jobb Isten kezébe esni, mint emberekébe (II Sm 24:14). Isten keze büntetni is tud (Is 5:25), ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy az ő kezében van a sorsunk (Ps 31:16). Ő „megsebez, de be is kötöz; összezúz, de keze meg is gyógyít” (Hi 5:18). Az ÓT-i törvény előírta a kéz megmosását (Ex 30:21). Jézus többek között ezt a törvényt is az idejétmúlt törvények közé sorolta, és nem gyakorolta - természetesen amennyiben egészségügyi szempontból nem volt indokolt - (Mt 7:5), viszont gyakran gyógyított kezének érintésével (Mc 6:5). Ennek nyomán gyakorolták az első gyülekezetekben a kézrátételt tisztségviselőik beiktatásakor vagy szolgálatra való kiküldéskor (Act 6:6; 13:3). (Hi 5:15.) - KHÉTH. A héber ABC 8. betűje. Kemény H hang, hasonló a német Ch, illetve a görög KHÍ hanghoz. - KIÁLTÁS (kól - kóf-vav-lámed). Nagy hangon elmondott felszólítás vagy segítségkérés. Leginkább a zsoltárokban fordul elő. Nyomorúságában Istenhez kiált az ember. A tőle elfordult nép kiáltását viszont nem hallgatja meg Isten (Mch 3:4). Az ember ezzel a hittel fordul Istenhez: „Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok” (Ps 4:4). Ésaiás látomásában, amikor a szeráfok Istent dicsőítették, „a hangos kiáltástól megremegtek a küszöb eresztékei” (Is 6:4). A démonok Jézustól való félelmükben kiáltottak, a vakok viszont a gyógyulás reményében kiáltottak Jézushoz. Amikor a tanítványok meglátták Jézust a vízen járni, ijedtükben felkiáltottak. A templomban a gyermekek hangos kiáltással dicsőítették Jézust. A fellázított tömeg hangosan kiáltozott Pilátus udvarában. Jézus a kereszten utolsó imádságként „ismét hangosan felkiáltott” (Mt 8:29; 9:27; 14:26; 21:15; 27:23,50). Pál szerint a fiúság lelkével kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” (R 8:15.) (Jr 8:19.) - KICSINY (mizöár - mem-zain- ain-res = kicsinység). Lehet csekély mennyiségű anyag, lehet alacsony termetű ember. (Is 16:14.) - KIETLEN (tohú - tav-he-vav). Sivár, elhagyatott vidék. Keményebb kifejezés, mint a puszta. A héber szó nemcsak elhagyatottságot, hanem

422 rendezetlenséget is jelent, amint a teremtéstörténetben is (Gn 1:2). (Is 45.18.) - KIJELENTÉS (keszem - kóf-szamek-mem = határozat). Lehet Isten beszéde, de lehet emberi határozat kimondása is. A Példabeszédekben a király rendelkezéseiről van szó. (Prv 16:10.) - KIJJÚN (kaf-jod-vav-nun = bálványszobor). Egy csillagisten, amelyet Izrael a pusztai vándorlás idején imádott. Valószínűleg azonos az ÚT-ben említett Romfa csillagistennel (Act 7:43.) (Am 5:26.) - KIKUTATHATATLANUL (adén heker - ain-dáleth--alef-jod-nun khéth-kóf-res - heker = kutatás). A kikutatás azt jelenti, hogy átvizsgálják valakinek a zsebét vagy valaminek a fiókját, de jelentheti azt is, hogy kikutatják valakinek a tartózkodási helyét, sőt azt is, hogy kutatással feltárják adatait. (Hi 9:10.) - KINCS (kábód - kaf-béthvav-dáleth). Olyan tárgyak összessége, amelyek az embert nagyon gazdaggá tehetik (II Chr 32:27). Sok kincs volt felhalmozva a jeruzsálemi templomban (Neh 7:10) és a királyi palotában (I Rg 14:26). Ezért gyakran kifosztották a templomot a várost elfoglaló ellenséges hadak (II Rg 12:9). A Biblia átvitt értelemben kincsnek nevezi az istenfélelmet és a bölcsességet. Jézus a szántóföldben elrejtett kincshez hasonlította példázatában a mennyek országát (Mt 13:44). Pál szerint a hívők kincsei földi életük törékeny cserépedényeiben van (II K 4:7), de Krisztusban a bölcsesség és az ismeret kincsei vannak elrejtve (Kol 2:3.) (Is 10:3.) - KIRÁLY (melek - mem-lámed-kaf). A Bibliában említett legelső király Nimród (Gn 10:8,9). Kánaánban a honfoglalás előtt sok apró királyság volt, és az Izraelt körülvevő hatalmas népek felett is királyok uralkodtak. A II. évezred vége felé alakultak ki a nemzeti államok királlyal az élükön. Izrael ezek mintájára kért királyt Sámueltől, amikor a bírák rendszere már elégtelennek bizonyult (I Sm 8:5). A zsidók első királya Saul volt, akit Dávid követett, majd annak fia, Salamon volt az utolsó király Júda és Izrael felett. Az első két királyt a két különálló ország, Izrael és Júda külön-külön választotta meg, és így alakult ki a két ország perszonáluniója (II Sm 2:4; 5:3), de Salamon már trónörökösödés útján lett király, akinek halála után ismét különvált a két ország. - A királyság 1025-től 587-ig állt fenn. A babiloni száműzetés után egy ideig nem volt Izraelnek királya, majd a római hódítók árnyékkirályokat állítottak a nép fölé, akik közül Nagy Heródes a legismertebb. A zsidók ma is Dávidot tartják a legnagyobb királynak. A hívő zsidók szerint a népnek Isten a királya (Ps 3:5). A próféták már felvetették a messiáskirály gondolatát (Zch 9:9). Jézust virágvasárnap mint Dávid utódját üdvözölték királyként (Mt 21:9) úgy, mint a próféták által megígért messiást. Pilátus ezt íratta a keresztre: „A zsidók királya” (J 19:19). Pál szerint Ő a királyok Királya (I T 6:15). Amikor eljön a vég, Krisztus átadja az uralmat Istennek (I K 15:24), az örökkévalóság Királyának (I T 1:17). (Hi 12:18.) KIRÁLYSÁG (mamleká - mem-mem-lámed-kaf-he). A Biblia Isten országát görögül Isten királyságának (baszileja tú theú) nevezi. Ez azt jelenti, hogy Krisztus királyként: kizárólagos teljhatalommal akar uralkodni népe felett. Az ÓT-ben ritkán olvashatunk Isten királyságáról (Ps 103:19). Dániel szerint Isten egy örökkévaló királyságot fog támasztani, és a világ feletti királyi uralmat az Emberfiának fogja átadni (Dn 2:44; 7:13). (Is 23:11.) - KIR-HERESZ (kír-heresz - kóf-jod-res khéth-res-szin). Móáb fővárosa (Is 16:11). Mai neve El-Kerak. Az adott különös stratégiai jelentőséget a városnak, hogy a Királyi út mentén épült, és igen jól meg volt erősítve. Mésa király és fellegvárat is építtetett bele, és vízellátását két hatalmas víztároló biztosította. Mivel azonban a környező dombok magasabbak, az egyesült izraeli, júdai és emóri hadsereg parittyásai be tudták lőni a várost, forrásait pedig betömték. Ekkor Mésa király elsőszülött fiát feláldozta a város falán, mire Izrael felhagyott az ostrommal. Ésaiás meghirdette a város pusztulását (Is 15:1). Móábi nyelven a város neve Karkam, ami zsidóul kopasz fejet jelent. Valószínűleg erre célzott Jeremiás, amikor ezt mondta: „Minden fej kopaszra van nyírva” (Jr 48:37). (Jr 48:31.) - KIRJÁTAIM (kirjáthajim - kóf-res-jod-thav-jod-mem). A Holt-tengertől keletre fekvő város. Rúben törzsi területéhez tartozott (Jos 13:19), majd később Móáb vette birtokba (Ez 25:9). (Jr 48:1.) - KIS (möat - mem-ain-téth). Csekély terjedelmű, csekély számú, alacsony növésű, rövid idejű. (Hi 24:24.) - KITTÍM (kittijjím - kaf-tav-jod-jod-mem = szigetlakók). Jáván fiának (Gn 10:4)utódai Ciprus lakói (Is 23:1). Később általában a Földközi-tenger szigeteinek és tengerparti vidékének a lakóit jelentette (Ez 27:6). (Jr 2:10.) - KÍGYÓ (náhás - nun-khéth-sin). A Bibliában az álnokság (Gn 3:1-5) és a gonoszság (Ps 140:4. Mt 23:33) megtestesítője. Jézus viszont példaként állította okosságát tanítványai elé (Mt 10:16). Sok ókori vallásban fontos szerepet játszott. (Am 9:3.) - KÍMÉLETLENÜL (ló jahmól -- ló - lámed-alef = nem -- hámal - khéth-mem-lámed = kímélni). Durván, nem figyelve mások érzékenységére. (Hi 16:13.) - KÍN (árak - ain-res-kóf = megrágni -- arkaj = kínos fájdalmam). Nagy testi vagy lelki szenvedés. Oka lehet betegség (Mt 8:6), gonoszság (Ex 3:9), tudatlanság (Act 3:17). A szülő asszony kínjai örömre fordulnak, amikor a gyermek megszületik (J 16:21). Ugyanakkor fordítva is igaz (Is 13:8). Isten a hozzá fordulókat meg tudja szabadítani kínjaiktól (Dt 26:7). Krisztus megdicsőüléséhez a kínok is hozzátartoznak (L 24:26), akárcsak Krisztus követőinek az életéhez (L 24:9). Az újjáteremtett világban nem lesz kín (Act 21:4). (Hi 30:17.) - KÍR (kírá - kóf-res-he). Mezopotámiai ország Élám mellett (Is 22:6). Kezdetben arámok lakták (Am 9:7). Tiglat Pilészer damaszkuszi foglyokat száműzött Kírbe (II Rg 16:9). (Am 1:5.) - KÍRMÓÁB (kír-móáb - kóf-jod-res--mem-vav-alef-béth). Város Móábban. (Is 15:1.) - KÍSÉRTÉS (pejraszmosz = kísértés, próbatétel). A kísértés rábeszélés valamire rossz szándékkal, vagy valakinek

423 a próbatétele (Gn 3:1-5; 22:1,2). Ilyen próbatétel volt Jób megkísértése (Hi 1:11). Jézust azzal a céllal kísértette meg a Sátán, hogy eltérítse küldetése teljesítésétől (Mt 4:1). Jézus az éberséget és az imádkozást ajánlja a kísértés ellen (Mc 14:38). (Mt 6:13.) - KÍSÓN (kísón - kóf-jod-sin-vav-nun = kanyar). A Karmel-hegy tövében eredő és a Jezréeli-síkságon át a Földközi-tengerbe ömlő patak. Itt győzte le Bárák Siserát, és itt ölte meg Illés Baal papjait (I Rg 18:40).(Jdc 5:21.) - KÍVÁNSÁG (héféc khéth-pe-cáde). Bizonyos személyek, tárgyak megszerzésére irányuló vágy. Lehet jogos, ha például a vőlegény és a menyasszony kívánja egymást (Ps 45:12). Isten elítéli a gonosz kívánságot, például a másik ember tulajdonának a megkívánását (Ex 20:17). Ritkán Istennel kapcsolatban is használja a Biblia, például: Isten a Sionon kíván lenni (Pr 132:13). Az ÚT-ben leginkább bűnös kívánságokkal találkozunk. Ilyen a tiltott nemi vágy (Mt 5:28) vagy a gazdagság utáni vágyódás (Mc 4:19). Pál különös hangsúlyt helyez a bűnös kívánságokra (E 2:3), amelyek gonosz tettekre ösztönöznek. Ilyen többek között a nemi vágy (L 1:24), a gazdagság hajszolása (I T 6:9). János szerint a gonosz kívánságok egyenesen az ördögtől származnak (J 8:44). Jakab szerint van olyan kívánság, amely bűnt szül (Jc 1:15). Péter a testi vágyaktól való tartózkodásra int (I P 2:11). (Hi 31:16.) - KONJÁHÚ (konjáhú - kaf-nun-jod-he-vav). Személye nem határozható meg pontosan. Ebben a formában csak Jeremiásnál fordul elő. Élt egy hasonló nevű ember Ezékiás idejében, aki a templomi adományok felügyelője volt (II Chr 31:12), egy másik pedig Jósiás király idejében, aki sok páskabárányt és szarvasmarhát ajándékozott a lévitáknak (II Chr 35:9). Mindkettőjükről elképzelhető, hogy rájuk gondolt Jeremiás. (Jr 22:28.) - KOPASZ (korhá - kóf-res-khéth-he). Olyan férfi, akinek nincs haja. Van részleges és teljes kopaszság. A haj kihullhat természetes úton, a legtöbbször valamilyen betegség hatására, bár a férfiak egy része idős korában - legalábbis részlegesen - megkopaszodik. Ilyen kopasz volt Elizeus próféta, akit kopaszságáért csúfoltak a gyerekek (II Rg 2:23.) A haj levágása az ÓT-i korban nagy gyalázatnak számított, de lehetett a gyász kifejezése is (Is 22:12). Mivel azonban pogány szokás volt, Mózes törvénye tiltotta (Lv 21:5.). A názírok fogadalomból nyírták le hajukat (Nu 6:18). Ezzel a szokással még az ÚT-i korban is lehetett találkozni, például Pál is „megnyíratta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt” (Act 18:18). (Jr 47:5.) - KOPÁR HEGY (söfí- sin-pe-jod). Olyan hegy, amelyiken nincs növényzet. (Is 49:9.) - KOPJA (masszá - mem-szamek-ain = hajítófegyver). Lándzsaszerű szúrófegyver. (Hi 41:18.) - KORHADT (rikkábón - res-kóf-béth-vav-nun = korhadás). Pusztulóban levő fa. Átvitt értelemben romlófélben levő társadalom. (Hi 41:19.) - KORONA (atárá - ain-téth-res-he). Királyok fején viselt, nemesfémből készült homlokgyűrű. Az ÓT-i királyok is viseltek koronát, bár az inkább turbánhoz hasonló fejdísz volt. Ilyen koronát (nézer - nun-zain-res) tett Jójádá pap Jóás júdai király fejére (II Rg 11:12). Dávid saját fejére tette az ammóni király drágakövekkel ékesített koronáját (II Sm 12:30). A zsoltáríró szerint maga Isten tesz a király fejére színarany koronát (Ps 21:4). Az ÚT-i korban a királyok diadémot (diadéma) viseltek (Ap 12:3). Jézus fejére tövisből font koronát tettek (Mt 27:29). Pál bízik benne, hogy földi pályafutása végén eltétetik neki az igazság koronája (II T 4:48). A mennyei trón körül álló huszonnégy vén fején aranykorona van. A Mennyi jelenésekben az első pecsét lovasa és a napba öltözött asszony is koronát visel (Ap 4:4; 6:2; 12:1). Aki mindvégig hű marad, az elnyeri az élet koronáját (Ap 2:10). (Hi 31:36.) - KORSÓ (nébel - nun-béth-lámed). Folyadékok szállítására és tárolására használt cserépedény. Különféle formái voltak, amelyeket az ÓT különféle szavakkal jelez. Általában felfelé szűkülő cserépedény volt, de lisztet is lehetett tartani benne (I Rg 17:12). Ebben az esetben viszont biztosan nem szűkült el felül annyira, mint amikor folyadék tárolására használták. A korsót általában a vállukon hordták a férfiak, sok esetben a nők is (Gn 24:15). (Is 30:14.) - KOS (ajil alef-jod-lámed). Fontos áldozati állat (Lv 9:4). Bőréből készült a szentsátor egyik takarója (Ex 26:16). Szarvából kürtöt (Jos 6:5) és olajtartó szarut (I Sm 16:1) készítettek. Dániel látomásában az erőszakos világbirodalmat jelképezi (Dn 8:3). (Is 34:6.) - KOVAKŐ (hallámís - khéth-lámed-mem-jodsin). Szilícium tartalmú ásvány. - KÓF. A héber ABC 19. betűje. Hasonló a magyar K hanghoz. KÓRAH. Ők és fiai lévita énekesek voltak, a 42., 44-49., 84., 85., 87. és 88. zsoltár szerzői és a sátor küszöbének őrei (I Chr 9:19). - KÖD (kítór - kóf-jod-téth-vav-res). Füstöt és ködöt egyaránt jelent. KÖNNY (dimöá - dáleth-mem-ain-he). A könnymirigy átlátszó, sós nedve. A sírás kísérője. A gyász, a fájdalom, a meghatottság hatására indul meg. A Bibliában kevés helyen fordul elő. (Is 25:8.) - KÖNYV (széfer - szamek-pe-res). A könyvek alakja az idők folyamán változott. Az ókorban Asszíriában és Babilonban agyagtáblákra írtak, amelyeket tűzben kiégettek. Egyiptomban a papíruszt használták írás céljára. Csak kb. 200 évvel Krisztus előtt kezdtek pergamenre írni. Ezeknek a könyveknek tekercs formájuk volt. A mai könyv ősét, a lapokból álló könyvet, az úgynevezett kódexet csak a Kr. u. II. században találták fel, de inkább csak a IV. századtól terjedt el általánosan. Izraelben általában papíruszra és pergamenre írtak. A pergamenre írt kódexet - az agyagtáblákkal ellentétben lehetett festeni, díszíteni. A könyvtekercs az V. századtól kezdett kimenni a divatból. Ettől kezdve a kolostorokban már kizárólag pergamenre írták és másolták a könyveket. (Is 34:16.) KÖNYVTEKERCS (kefalisz bibliu - kefalisz = könyvtekercstartó bot - biblion = könyvecske).

424 Papíruszból vagy simított bőrből készült könyv, amelynek darabjait hosszú szalaggá varrták össze, és két végénél két pálcára feltekercselték (Is 34:4). A tekercseket agyagkorsóban, bőrtokban, ládában vagy szekrényben tárolták. A késői zsidóság az istentiszteleten bőrből készült tóratekercseket használt. Egészen a Kr. u. II. századig ezt a könyvformát ismerték. (H 10:7.) -- KÖRTÁNC (máhól mem-khéth-vav-lámed). A hálaadó örvendezés kifejezése. Körtánccal ünnepelték a nádason történt sikeres átkelést (Ex 15:20), Dávid győzelmeit (I Sm 21:12), sőt a sílói lányok akkor is körtáncot jártak, amikor Benjámin fiai elrabolták őket. (Jdc 21:19-22). (I Sm 18:6.) - KÖRÜLMETÉLETLEN (árél - ainres-lámed). Főleg a homoksivatagokban élő népek egészségügyi óvintézkedése, később vallási szertartás. Ma már inkább csak vallási hagyományként gyakorolják a zsidók, az arabok és egyes afrikai törzsek. Izrael Isten Ábrahámmal kötött szövetsége jelének tekintette (Gn 17:10). Az egyiptomiak gyakorolták a körülmetélést, ezért az ott élő zsidók is gyakorolták. A hosszú pusztai tartózkodás idején Mózes törvénye megerősítette ezt a gyakorlatot (Lv 12:3). A kánaáni népek viszont nem gyakorolták, mert az ottani körülmények között egészségügyileg nem volt szükséges. Ezért amikor a zsidók Kánaánt elfoglalták, a körülmetélkedést vallási hagyományként megőrizték, és az ottani népeket, minthogy azok velük ellentétben körülmetéletlenek voltak, összefoglaló névvel egyszerűen körülmetéletleneknek nevezték. Egészségügyi szempontból ma már szükségtelen, és veszélyes is lehet. Némely országban, például Svédországban a körülmetélés - kivéve, ha az orvos javasolja - tiltva van. A próféták már idejétmúlt szokásnak tartották (Jr 9:25). Az első keresztyének körülmetéletlen fülű és szívű embernek nevezték az Istenre nem hallgató, neki nem engedelmeskedő embert, és hosszú vita után eltekintettek attól, hogy a megtérő pogányok zsidó módra körülmetélkedjenek (Act 7:51; 15:5-11). (II Sm 1:20.) - KÖTÉL (hebel - khéth-béth-lámed). Erős kötözőeszköz, amelyet több szál összesodrásával nyernek. A hajósoknak nélkülözhetetlen munkaeszköze volt a kötél (Act 27:32). Gyakran a rabság kifejezője. Átvitt értelemben beszél a Biblia Isten köteléről, amelyet az ellene lázadó királyok le akarnak rázni magukról (Ps 2:3), a szeretet köteléről (Hos 11:4), a halál köteléről (Ps 116:3), a gonoszság köteleiről (Is 5:18), a bűnösök köteléről (Ps 129:4), valamint ezüstkötélről, amely az élet fonalát jelenti (Eccl 12:6). Jézus kötélből csinált ostorral űzte ki az árusokat a templomból (J 2:15). (Is 5:12.) - KÖVET (cír - cáde-jod-res = futár). Valakinek a képviseletében eljáró személy. Megbízatása lehetett személyes (Gn 32:4), üzleti (II Sm 5:11), katonai (Jdc 9:31), diplomáciai (Neh 6:3), rendőri (I Sm 19:11). A Bibliában Isten követei jelképesen a szentek (Ps 104:4), az angyalok (L 1:11), a próféták (II Chr 36:15,16), köztük Keresztelő János (L 1:76), a Messiás (Ml 3:1), az apostolok (E 6:20) és általában a hívők. Az Ésaiásnál és Jeremiásnál szereplő szó (cír) pontos jelentése nem követ, hanem hírnök (Jr 49:14). (Is 18:2.) KÖVÉR (ben-semen - béth-nun--sin-mem-nun = termékeny - szószerint: olaj fia). Proto-Ésaiásnál termékeny földről van szó. (Is 5:1.) - KÖZEL (hárób - he-res-vav-béth). Rövid távolság vagy időtartam. (Is 34:16.) - KÖZNÉP (am - ain-mem). Általában az egyszerű embereket jelenti. Az ÓT-ben a legtöbbször az am (nép) szó jelöli az Izraelhez tartozó egyszerű embereket, szemben a pogányokkal (gój). (Is 24:2.) - KÖZÖSSÉG (édá - ain-dáleth-he = gyülekezet). ÓT-i értelemben Izrael közössége. Az egyes tagokat a közös származás, hit, nyelv és törvény köti össze. A közösséget a nagycsaládok, a nemzetségek és a törzsek alkották. A közösségek együttesen védték tagjaikat. ÚT-i értelemben jelentette a háznépet (Act 18:8), valamint az asztalközösséget a testvérekkel. A közösség legtökéletesebb ÚT-i értelmezése a Krisztussal való közösség (I K 1:9). Az egyház a Krisztusban egy családot alkotók testvéri közössége (E 4:4), amelyben nincs különbség az egyes tagok között (G 3:28). A gyülekezet az úrvacsorában éli meg Krisztus közösségét, ami az egymás terheinek a hordozásában is megjelenik (I K 10:17; 16:20). (Ps 82:1.) - KŐ (eben - alef-béth-nun). A kőből, amely nagy mennyiségben található Izrael földjén, szerszámokat és fegyvereket készítettek. Még ma is használatosak a kőből készült kézimalmok. Házakat már a VII. évezredben építettek kőből. Salamon sok kőfejtőt és kőfaragót alkalmazott (I Rg 5:29; 7:9). A próféták a nagyzás és a büszkeség kifejezésének tartották a kőből épített házakat (Am 5:11). Ha a követ parittyából hajították el, az nagyon félelmes fegyver volt (II Sm 16:8). A halálos ítéletet általában megkövezés formájában hajtották végre (Jos 8:7). A kereskedők súlyként használták a követ (Prv 16:11). A kutakat kővel fedték be (Gn 29:2). A barlangsírok száját egy nagy kővel zárták el (Mt 27:60). A határokat kővel jelölték meg (Is 19:19). A szántóföldeket művelés előtt meg kellett tisztítani a kövektől (Is 5:2). Az ellenség földjét viszont kővel szórták tele (II Rg 3:19). Mózes kőtáblákra írta a Tízparancsolatot (Ex 31:18). Az oltárokat faragatlan kövekből építették (Ex 20:25). A gyermekeket kőkéssel metélték körül (Jos 5:2). Az emlékoszlopokat kőből emelték (I Sm 7:12). Átvitt értelemben szól a Biblia kőszívű emberről (Ez 11:19). Keresztelő János arra figyelmeztetett, hogy Isten a kövekből is támaszthat fiakat. A sátán kenyérré akarta változtatni a köveket a pusztában (Mt 3:9; 4:3). Jézus a szegletkő (L 20:17). Péter szerint a keresztyéneknek élő kövekként kell Isten templomává felépülniök (I P 2:5). Habakuk szerint „a kő is kiáltozik a falból” (Hab 2:11). (Hi 14:19.) - KŐFAL (hómá - khéth-vav-mem-he). Védelem az ellenséges támadásokkal szemben. Már a honfoglalás előtt is voltak Kánaán földjén kőfallal körülvett

425 városok (Jos 6:5). Jeruzsálemet is kőfal vette körül. Ugyancsak kőfal vette körül Damaszkuszt, ahova Pált a Jézussal történt találkozása után bevezették, majd amikor onnét menekülnie kellett, a tanítványok egy kosárban eresztették le a kőfalon (Act 9:25). (Is 25:12.) - KŐHALOM (béth abáním béth-jod-thav alef--béth-nun-jod-mem - béth - ház, tenger, özön, nagy mennyiség valamiből - eben = kő). Valamilyen pusztítás maradványa, illetve valamilyen emlékeztető jel. Amikor Lábán kibékült Jákóbbal, egy kőhalmot raktak (Gn 31:46). Józsué kőhalmot rakott a megkövezett Ákán fölé, az elfoglalt Aj városát pedig felperzselte és sivár kőhalommá tette (Jos 7:26; 8:28). Hóseás megjövendölte, hogy mivel Gilgálban bikákat áldoztak, oltáraikból kőhalmok lesznek (Hos 12:12). Jézus Jeruzsálemről jövendölte, hogy kőhalommá lesz (Mt 24:2). Ésaiás így siránkozik: „Kőhalommá tetted a várost” (Is 25:2). Kölcsey pedig így: „Vár állott, most kőhalom.” (Hi 8:17.) - KŐKERÍTÉS (gádér - gimel-dáleth-res = fal). A kánaáni városokat a legtöbb esetben kerítéssel vették körül, amely gyakran kőből épült. Ezek a bekerített városok menedékül szolgáltak a környező, kerítetlen falvak lakosainak (Jr 4:5). A vadállatok és az idegenek ellen kőfallal kerítették be a szőlőket és a gyümölcsösöket (Mt 21:33). Ezek, a kerteket körülvevő kőfalak nyilván a kígyók ellen is elég jó védelmet nyújtottak. Ászáf egyik zsoltárában a bekerített szőlőskert falainak a lerombolásával érzékelteti az északi ország ellen irányuló asszír támadást (Ps 80:13,14). Jézus a nagy vacsoráról szóló példázatában „az utakra és a kerítésekhez” küldi szolgálóit (L 14:23). Zakariás a messiási korról jövendölve azt ígéri, hogy „falak nélküli város lesz Jeruzsálem” (Zch 2:8). János viszont úgy látta a Mennyei jelenésekben, hogy az új Jeruzsálem „fala nagy és magas volt” (Ap 21:12). (Eccl 10:8.) KŐSZÁL (szela - szamek-lámed-ain). Tulajdonképpen a kősziklával azonos jelentésű szó. (Is 32:2.) KŐSZIKLA (cúr - cáde-vav-res). A kőszikla lehet egy egyszerű szikla, esetleg olyan, amely vizet rejt magában (Ex 17:6), de jelképesen jelenthet valamilyen erődítményt is (Jdc 20:45). Képes értelemben Istent is többször nevezi a Biblia kősziklának (Dt 32:4). Jézus Simon nevű tanítványának görög neve (Petrosz - Péter) (Mt 16:18). Péter a hívő embereket kősziklához hasonlítja levelében (I P 2:5). (Hi 18:4.) - KRÉTA (köréthím - kaf-res-thav-jod-mem = krétaiak). Egy 260 km hosszú görög sziget a Földközi-tengerben. Az ÓT Kaftór néven említi. Innen származnak a filiszteusok (Am 9:7). Gazdagon termett rajta a bor és az olaj. Lakói keresett zsoldosok voltak, és tengeri kalózkodással is foglalkoztak, ezért a rómaiak súlyos vereséget mértek rájuk. Saját prófétájuk így jellemezte őket: „A krétaiak mind hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk nép” (Tt 1:12). Az első pünkösd alkalmával krétaiak is voltak Jeruzsálemben. Pál és Titusz gyülekezetet alapított Krétán, és elutazása után Pál Tituszt Krétán hagyta (Tt 1:5). Amikor Pált fogolyként vitték Rómába, Krétán akartak télre lehorgonyozni, de nem találtak alkalmas kikötőt (Act 27:12). 1900-ban elkezdték feltárni Krétát. Minosz palotájából 3000 éves kincsek kerültek elő, ami azt igazolja, hogy a krétaiak már akkor kereskedtek Egyiptommal. (Zph 2:5.) - KRISZTUS (Khrisztosz -- másíah - mem-sin-jod-khéth = felkent). A héber messiás szó görög megfelelője. A Jézus Krisztus név magában véve hitvallástétel: „Te vagy a Krisztus (a felkent), az élő Isten fia.” Péter hitvallását maga Jézus erősítette meg. A főpap kérdésére is megerősítette, hogy Ő a messiás (Mt 16:16,20; 26:63,64). Pilátus kérdésére így válaszolt: „Azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” (J 18:37). Ez a kijelentése is nagyon valószínűsíti kumráni kapcsolatát, hiszen a kumrániak vezetőjüket az Igazság Tanítójának nevezték. (L 2:11.) - KROKODIL. A Biblia a nagy tengeri szörnyek között említi, de a folyókban is bőségesen előfordult (livjáthán lámed-vav-jod-thav-nun - Emydosauria). Van, ahol cethalnak fordítják. Általában együtt említik a tengeri óriáskígyóval (tannín - tav-nun-jod-nun). Mindkettőt Egyiptom jelképeként is említi a Biblia (Ps 74:13,14. Is 27:1. Ez 29:3; 32:2). - KUNYHÓ (mölúná - mem-lámed-vav-nun-he). Ideiglenesen összetákolt tartózkodási hely, amelyet általában nádból vagy gallyakból raktak össze, de lehet a szegények állandó tartózkodási helye is. (Is 24:20.) - KÚB (kúb - kaf-vav-béth). Egyiptommal szövetséges ismeretlen ország. (Ez 30:5.) - KÚS (kús - kaf-vav-sin). Etiópia héber neve. Az egyiptomi fáraók XXV. dinasztiája kúsi származású (Is 20:3. Neh 3:9.) Az egyiptomi hadseregben kúsiak is harcoltak (II Chr 12:3). Dávid idejében Júdában is voltak kúsiak (II Sm 18:21). (Hi 28:19.) - KÚT (bór béth-vav-res = esővízgyűjtő -- maöján - mem-ain-jod-nun = forrás). Izraelben igen nagy értéke volt a kútnak, mivel kevés volt belőle, és csak nagyon fáradságos munkával lehetett kiásni (Gn 26:19). Főleg hegyes vidékeken csak nagyon nagy mélységben találtak vizet. Jákób kútja (J 4:69) 32 m mély volt. Gyakran komoly harc folyt a kutak birtoklásáért (Gn 21:25). A vízhordás a kútról a nők feladata volt (I Sm 9:11). (Eccl 12:6. - Ct 4:12.) - KÜLSŐ (maröe - mem-res-alef-he). Főleg az ember külső alakját, megjelenését jelenti. Isten így figyelmeztette Sámuelt, amikor elküldte Betlehembe, hogy királlyá kenje Dávidot: „Ne tekints megjelenésére!” (I Sm 16:7.) (Is 53:2.) - KÜRT (sófár - sin-pe-res). Fúvós hangszer. Régen ökör- vagy kosszarvból, később rézből készítették. A harcban jeladásra szolgált (II Sm 18:16), de az istentiszteleten is használták (Lv 25:9). (Jr 6:1.) - KÜSZÖB (szaf - szamek-pe). Az ajtókeret alsó része. Csak az ÓT-ben fordul elő és inkább csak a templom küszöbeként (Ez 9:3). A küszöb megrendülése az egész épület alapjának a megrendülését jelentette (Am 9.1). Isten ítélete utoléri azokat, akik bejáratosak a csalárd uralkodókhoz, vagyis átugrálnak a küszöbeiken, bár ez a

426 kijelentés itt vonatkozhat bizonyos pogány szokások követőire is (Zph 1:9). A házba úgy lehet bejutni, ha az ember átlépi a küszöböt (I Rg 14:17). A filiszteusok Dágón templomában nem léptek a küszöbre, mert amikor a frigyládát bevitték a templomba, Dágón szobra ledőlt előtte, és „feje meg a két kezefeje letörve a küszöbön volt” (I Sm 5:4,5). (Zph 2:14.) LAIS (lajsá - lámed-jod-sin-he). Város a Jordán forrásvidékén. Amikor Dán törzse elfoglalta, a törzs őséről Dánnak nevezte el (Jdc 18:7). (Is 10:30.) - LAKATLAN (erec - alef-res-cáde = föld -- lo lámed-alef = nem -- ís - alef-jod-sin = ember -- erec lo-ís = olyan föld vagy ország, ahol egy ember sem található).Olyan hely, ahol senki sem tartózkodik (méén jóséb - mem-alef-jod-nun jod--vav-sinbéth = lakos nélkül). Lakatlan lehet a ház, a pusztaság, de lakatlan lehet egy egész város, sőt ritkán akár egy egész ország is. Jób lakatlan földről beszél. (Jr 4:7.) - LAKOMA (miste - mem-sin-tav-he). Bőséges társas étkezés valami szerencsés dolognak (pl. házasságkötés - Mt 25:1-13) a megünneplésére. (Is 25:6.) - LAKOS, LAKOSSÁG (jásab - jod-sin-béth = lakni). Főleg a városokban élőket nevezi így a Biblia, de néhol az ország lakosairól is szó van. (Jr 46:8,19.) - LAKÓ (joséb - jodsin-béth). Lakója lehet egy háznak, egy városnak vagy egy országnak. A ház lakói alkotják a háznépet, a város lakói a város polgárait, és az ország lakóiból áll a nemzet. A földkerekség minden lakója az egész világ népességét jelenti. (Jr 8:16.) - LAKÓHELY (náve - nun-vav-he). Nem teljesen azonos a lakás szóval, a tartózkodási helynél viszont szűkebb értelmű. A lakóhely állandó ott tartózkodásra szolgáló helyet jelent, és inkább csak emberre vonatkoztatva használatos. Az állatoknak nem lakóhelyük, hanem állandó vagy ideiglenes tartózkodási helyük van, ami lehet odú, fészek, barlang stb. (Hi 18:15.) - LANT (kinnór - kaf-nun-vav-res). Fakeretre feszített húrokból állt. A magyar Bibliában nem következetes a fordítása. FordÍtják citerának is, bár a mai lanthoz inkább hasonlított. LÁB (regel - res-gimel-lámed). Az ember vagy az állat helyváltoztatására szolgáló testrész. A bútorok is lábakon állnak. A templomban lábakon állt a mosakodásra szolgáló rézmedence (Ex 30:18). A láb átölelése a hódolat és az imádat jele (E 1:22). Ugyanez - jelképesen kifejezve - a „lábainak a zsámolya” megnevezés (Ps 110:1). A vendégnek illett megmosni a lábát (Gn 24:32). A pornak a lábról való lerázása a közösség megszakítását jelentette (Mt 10:14). Valakinek a lábai elé ülni azt jelentette, hogy tanulni tőle (Act 22:3). A lábbal való megtaposás a megvetés (H 10:29), a sarunak a lábról való leoldása viszont a tisztelet jele volt (Ex 3:5). (Is 41:3.) - LÁDA (arón - alef-res-vav-nun). József koporsója (Gn 50:26) kivételével mindenütt a szövetségládát (frigyláda) jelenti. Tetején a kérubokkal Isten jelenlétét jelképezte. Mindenhova - többször még a csatába is - magukkal vitték (Jos 6:6). Eleinte a szent sátorban (Ex 26:33), majd amikor a templom felépült, a szentek szentjében helyezték el (I Rg 6:13). Az ÚT tudósítása szerint a ládában volt elhelyezve egy tál manna, Áron kivirágzott vesszeje és a Tízparancsolat két kőtáblája (H 9:4). - LÁKIS (lákís - lámed-kaf-jod-shin). Régi város Izrael területén, amelynek hadászati szempontból igen nagy jelentősége volt. A hikszoszok már a XVIII. században megerősített várossá építették ki. Amikor az egyiptomiak a XVI. században elűzték a hikszoszokat, Lákist is elfoglalták. A honfoglalás után egy darabig lakatlan volt. Salamon uralkodása idején tett szert nagyobb jelentőségre, majd Roboám júdai király megerősített várossá építette ki (II Ch 11:9). Amikor Szanhérib elfoglalta (II Rg 18:17), ezt a győzelmét ninivei palotájának a falán domborművön örökítette meg. Az asszír hadjárat után újjáépítették, de a babiloni hadjárat alkalmával, bár későn, éppen csak Jeruzsálem elfoglalása előtt, de elesett. A perzsák korában közigazgatási székhely volt (Neh 11:30). A II. században végleg elpusztult. Romjait a Tell ed-Duver domb őrzi, amelyet 1932-ben kezdtek el feltárni. (Mch 1:13.) - LÁMED. A héber ABC 12. betűje. Megegyezik a magyar L hanggal. - LÁMPÁS (nér - nun-res). Világító eszköz. A bibliai időkben általában mécseseket használtak lámpásnak. Ez kezdetben egy agyagtál volt, amelybe olajat töltöttek, és kanócot lógattak bele, amelynek a végét meggyújtották. Később bronzedényeket használtak. A Bibliában több helyen olvashatunk róla átvitt értelemben: Az Úr életünk mécsese (I Sm 22:29), az Úr ígérete mécses a lábunk előtt (Ps 119:105), a király Izrael mécsese (II Sm 21:1). Az élet olyan, mint egy mécses (Hi 21:17). Ha a mécses kialszik, az a halált jelenti (Jr 25:10). (Prv 13:9.) - LÁNC (röthuká - res-thav-kófhe). Egymásba kapcsolt karikák sora. A legtöbbször fémből készült. Használták terek elválasztására, megkötözésre. Ha ékszernek - pl. nyakláncnak - használták, akkor nemesfémből készítették. Nyakláncot általában a nők használtak (Ct 4:9), a férfiaknál legfeljebb rangjelzésre szolgált (Gn 41:42). Ilyen láncot ígért Bélsaccar álma megfejtőjének (Dn 5:16). Ékszerként leginkább aranyból (Ct 1:10) vagy ezüstből (Is 40:19) készítették. A templom díszítésére is használtak aranyláncot (I Rg 6:21). Midján királya még tevéi nyakára is láncokat aggatott (Jdc 8:26). A foglyokat rendszerint valamilyen fémből készült láncra verték (Ps 149:8). Pált is láncra verve tartották római fogságában (Act 28:20). A közveszélyes őrülteket is lánccal kötözték meg (L 8:29). János a Mennyei jelenésekben lánccal megkötözve látta a sátánt (Ap 20:1,2). (Is 40:19.) - LÁNDZSA (haníth - khéth-nun-jod-thav). Közelharcban használt támadó fegyver (Nah 2:4). Éjjelre a harcos a földbe szúrta a feje mellett (I Sm 26:7). Az a lándzsa, amellyel Jézust a kereszten megszúrták, a római katonák pilum nevá fegyverevolt (J 19:34). A katona jobb kezében a lándzsát, bal kezében a pajzsot tartotta. (Hi 41:18.) - LÁNG (láhath

427 - lámed-he-thav = lángolni). A lobogó tüzet (és) kísérő fényjelenség. Isten, miután kiűzte az engedetlen embert az Éden-kertből, lángpallost állított a kert kapujába (Gn 3:24). Az ÓT-ben Isten gyakran jelenik meg lobogó láng formájában, ami megközelíthetetlen szentségét jelképezi (Ex 3:2). Mózesnek a lángoló bokorban, Gedeonnak a sziklából kicsapó lángban jelent meg Isten (Jdc 6:21). A Színai-hegyen égig érő lángban jelent meg Isten Mózesnek és a hetven vénnek (Dt 4:11). Jézus példázatában egy zsidó legendára alapozva mondja, hogy egy gazdag ember lángok között gyötrődik a pokolban (L 16:24). Az Énekek énekében a szeretet úgy lobog, „mint az Úrnak lángja” (Ct 8:6). Az első pünkösdön Isten Szentlelke lángnyelvek formájában szállt rá a tanítványokra (Act 2:3). (Hi 41:13.) - LÁNGOLÓ HARAG (harón af - khéth-rés-vav-nun alef-pe). A harag túlfűtött, szinte tomboló formája. Inkább csak Istennel kapcsolatban használja a Biblia. (Jr 12:13.) - LÁNY (bath - béth-thav). Egy város női lakossága (L 23:28). A lány a családban az apa fennhatósága alatt állt (Nu 30:2-6). A király azzal jutalmazhatja hűséges embereit, hogy hozzájuk adja feleségül a lányát (I Sm 17:25). Ritkábban a lány maga is rendelkezhetett apja nevében (Gn 24:25). Ha nem volt a családban fiú örökös, akkor a lányok kaptak örökséget, hogy továbbvigyék apjuk nevét (Jos 17:3,4). A lányok a főünnepeken nem vehettek részt (Ex 23:17), de az ünnepen való örvendezésben már ők is ott voltak (Dt 16:14). A lány erkölcsét védeni kellett, és tilos volt a lányt prostitúcióra adni (Lv 19:20). A papok lányára szigorúbb törvény vonatkozott (Lv 21:9). Az idegen népek lányai nagy kísértést jelentettek Izrael fiaira nézve (Ml 2:11). (Mch 4:10.) - LÁRMA (hámón - he-mem-vav-nun). Nagyjából a zajjal azonos jelentésű szó, azzal a megkötéssel, hogy a lármát általában az emberek idézik elő. (Is 32:14.) - LÁTOMÁS (mizzájón mem-zain-jod-vav-nun). Belső látás. Isten gyakran szólt álom vagy más belső látás által az emberhez. Látomásban a prófétákhoz, általában az Isten Lelke által megragadott emberekhez szólt Isten. Ezért nevezték héberül látónak (róe - res-alef-he) a prófétát (II Sm 24:11), főként a Saul király előtti korban (I Sm 9:9). Az ÚT arra ad ígéretet, hogy látni fogjuk Isten dicsőségét, Isten országát és magát Istent, vagyis közösségünk lesz vele, ami az ÓT-i vágy ÚT-i beteljesedése (Mt 5:8). Amikor helyreáll Istennel a bűn következtében megromlott közösségünk, akkor olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában (I J 3:2). (Hi 7:14.) - LÁTOMÁS VÖLGYE (gé hizzajón -- gaj - gimel-jod-alef = völgy -- hizzájón - khéthzain-jod-vav-nun = látomás). A Jeruzsálem ostroma után elmondott jövendöléssel kapcsolatban jelenik meg Ésaiásnál a Látomás völgye, amikor Szanhérib serege elvonult a város alól. Ekkor kezdtek dőzsölni és mulatozni. Ez ellen emelte fel szavát Ésaiás, és arra figyelmeztette a harcosokat, hogy nem ők győzték le az asszír sereget, hanem Isten. A Biblia szövege nem ad támpontot annak eldöntésére, hogy ez a völgy hol helyezkedett el. A leírások alapján Jeruzsálemben vagy annak környékén kell keresnünk. (Is 22:5.) - LÁZADÓ (márá - mem-res-alef = lázadni). Törvényes rendre vagy vezetőre erőszakos eszközökkel támadó ember vagy csoport. Lázadni lehet egyes emberek ellen, a társadalmi rend ellen, az államhatalom ellen. Lázadó volt Kórah csoportja a pusztában (Nu 16:1,2). A zsidók Jézus korában a római uralom ellen lázadoztak. Jézust azzal vádolták, hogy lázadt a fennálló politikai államrend ellen (L 23:2). Efézusban a Pál beszéde miatt fellázadó tömeget a jegyzőnek sikerült lecsendesítenie (Act 19:40). Az ÚT elítéli a fennálló politikai rend ellen lázadókat (Jd 11). (Zph 3:1.) - LEÁNY (bath - béth-thav -- bönóth - béth-nun-vav-thav = leányok). Egy város női lakossága (L 23:28). A leány a családban az apa fennhatósága alatt állt (Nu 30:2-6). A király azzal jutalmazhatja hűséges embereit, hogy hozzájuk adja feleségül a leányát (I Sm 17:25). Ritkábban a leány maga is rendelkezhetett apja nevében (Gn 24:25). Ha nem volt a családban fiú örökös, akkor a leányok kaptak örökséget, hogy továbbvigyék apjuk nevét (Jos 17:3,4). A leányok a főünnepeken nem vehettek részt (Ex 23:17), de az ünnepen való örvendezésben már ők is ott voltak (Dt 16:14). A leány erkölcsét védeni kellett, és tilos volt a leányt prostitúcióra adni (Lv 19:20). A papok leányára szigorúbb törvény vonatkozott (Lv 21:9). Az idegen népek leányai nagy kísértést jelentettek Izrael fiaira nézve (Ml 2:11). (Is 49:22.) - LEGELŐ (bar - béth-res = szabad terület, mező). Izrael ősei félnomádok voltak, akik legelőt keresve vándoroltak nyájaikkal (Gn 13:2,3). Ennek az életmódnak a jellegzetessége a rendszeres legelőváltás: Az esős időszakban a pusztákon, a száraz időszakban a learatott területeken legeltettek. A legjobb legelők Gileádban és Básánban voltak (Mch 7:14). A legelő szót képes értelemben is használja a Biblia: Isten legelteti nyáját (Ps 23:2). Ha a legelők kiszáradnak, az Isten büntetése (Jr 9:9). Ha egy város Isten ítélete következtében elpusztul, legelő lesz a helyén (Is 27:10). Isten pásztorokat ad, akik legeltetik népét (Jr 3:15). A Messiás legeltetni fogja nyáját (Mch 5:3). Ezeket a próféciákat az ÚT Jézusra vonatkoztatja (Mt 2:6), A Mennyei jelenések Báránya legelteti az üdvözülteket (Ap 7:17). Az ÚT nyája az egyház, amelyet pásztorként legeltetnek vezetői (I P 5:2). A legelőt általában a nává (nun-vav-he) szóval nevezi meg a Biblia. A Jóbnál található szó általában bármilyen szabad területet, mezőt jelent. (Hi 39:4.) - LEHELET (hebel - he-béth-lámed). Isten újjáteremtő Lelkének ereje, amellyel mindent megújít, a halálból életre kelt. A feltámadott Krisztus rálehelt tanítványaira. „Vegyetek Szentlelket!” (J 20:22.) A visszatérő Krisztus leheletével semmisíti meg a törvénytiprót (II Th 2:8). (Hi 7:16.) - LEMÚÉL (lömóél - lámed-mem-vav-alef-lámed). Egy masszái arab törzs királya, akit bölcs tanítóként tartottak számon. (Prv 31:4.) - LEVEGŐ (rúah - res-

428 vav-khéth). A földet körülvevő, nitrogén és oxigén keverékéből álló, gáznemű anyag, amely szagtalan és színtelen. Levegő nélkül nincs élet. Aki levegő után kapkod, az nem kap elég levegőt életben maradásához. (Jr 14:16.) - LEVÉL (dálíth - dáleth-lámed-jod-thav = kacs). Magasabb rendű növények lemezszerű szerve. Az itt szereplő szó pontosabban a szőlőkacsot jelenti. (Ez 17:6.) - LÉLEK (nefes nun-pe-sin = lélegzet). A test a lélekkel együtt lesz élő valóság. Az állatok teste is halott az életet biztosító lélek nélkül. Nem tévesztendő össze Isten lelkével (rúah). (Ps 23:3. Prv 2:10.) - LÉLEK (rúah - res-vav-khéth). Az ember halhatatlan része (Mt 10:28). Alapjelentése: szél. Ebből fakad a „lélegzetvétel” értelem. Az ÓT-ben a leggyakrabban Isten lelkét jelenti (Gn 1:2). Mózes könyörgött Isten lelkéért (Nu 11:29). Isten Jóel próféta által megígérte: „Kitöltöm majd Lelkemet minden emberre” (Joel 3:1). Az ÚT-ben a legismertebb Isten lelkének az apostolokra történt kitöltése (Act 2:1-4). Pál egyaránt használja ezt a szót Isten és az ember lelkére (R 8:16). Az ember énje a lélekben találkozik Istennel (R 8:14). Pál a törvény betűihez ragaszkodó zsidókat arra figyelmezteti, hogy „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (II K 3:6). A Lelket Jézus közvetíti az emberhez (J 3:34). Isten maga is Lélek (J 4:24). A lélek mint az ember halhatatlan része ritkábban jelenik meg a Bibliában (Act 2:1). (Eccl 12:7.) - LÉPESMÉZ (döbas - dáleth-béth-sin = méz). Nagyon elterjedt élelmiszer volt, mert a cukrot még nem ismerték (II Sm 17:29). Orvosságként is használták (Prv 16:24). Háborús időkben kincsként őrizték (Jr 41:8). Isten azt ígérte Mózesnek, hogy „tejjel és mézzel folyó földre” viszi népét (Ex 3:8). A Biblia néhol Isten Igéjét (Ps 119:103), a Példabeszédek könyve a bölcsességet hasonlítja a mézhez. (Prv 24:13.) - LÉPÉS (caad - cáde-ain-dáleth). A járásnak egy mozzanata. Átvitt értelemben jelenthet valamilyen folyamatot, a fejlődésnek egy bizonyos szakaszát. (Prv 4:12.) - LÉVI (lévi - lámad-vav-jod = ragaszkodó). Jákób és Lea harmadik fia. Húga meggyalázásáért testvérével együtt szörnyű bosszút állt Sikemen (Gn 29:34; 34:25-29). Törzse az aranyborjú készítésekor Mózes mellé állt, és részt vett a büntetés végrehajtásában (Ex 32:25-29). Törzse nem kapott földrészt, hanem a kijelentés sátrában szolgált (Nu 18:6,24). Józsué negyvennyolc várost jelölt ki számukra az ország egész területén (Jos 21:1-8). Amikor az ország kettészakadt, a törzs Izraelben maradt része Júdába menekült (I Chr 11:1117). Babilonból Lévi törzsének a tagjai is visszatértek (Esr 2:60). (Gn 49:5.) - LIBÁNON (löbánón lámed-béth-nun-vav-nun = fehér hegy). A Földközi-tenger és a Jordán között húzódó, 170 km hosszú hegység. Legmagasabb csúcsa 3089 m magas. Régen hatalmas erdők borították (Ct 4:11), de a háborúk és a rablógazdálkodás következtében csaknem teljesen kipusztultak belőle a híres cédrusok. (Jdc 9:15.) - LILIOM (sósan - sin-vav-sin-nun - Lilium). Ebből származik a magyar Zsuzsanna név. Izrael földjének legszebb vadvirága volt. Fehér virágú és jó illatú a völgyek lilioma (L. candidum). A templom két oszlopának oszlopfője és az öntött tenger pereme liliom alakú volt (I Rg 7:19,26). Ismert ének is szólhatott róla, mert több zsoltár feliratában szerepel: „A liliomok kezdetű ének dallamára” (Ps 45:1). A végső időkben Izrael „virágzik majd, mint a liliom” (Hos 14:6). (Ct 2:1.) - LÍBIA (lúbím - lámekvav-béth-jod-mem = líbiaiak). Egyiptomtól nyugatra eső terület. A líbiai dinasztiát, amely nagyjából két évszázadon át uralkodott az országban, Sisák fáraó alapította meg, aki Roboám júdai király uralkodása idején betört Júdeába (I Rg 14:25). Az ÓT a líbiaiakat az egyiptomiak segédcsapataiként említi, mint egy igen erős hadsereg részeit (II Chr 12:3; 16:8). A pünkösdkor Pétert hallgatók között Líbia vidékéről is voltak zarándokok (Act 2:10). (Nah 3:9.) - LÍDEK (lúd - lámed-vav-dáleth). A szó jelentése bizonytalan. A héber lúd szó arra enged következtetni, hogy esetleg a népek nemzetségtáblázata szerinti egyiptomi népről van szó (Gn 10:13). Több helyen Púttal együtt van említve (Jr 46:9), ezért a Vörös-tenger afrikai partján élő népre lehet gondolni. Más elképzelések szerint Lúd Líbiával azonos (I Chr 1:17). Jeruzsálem és Gézer között volt egy Lúd nevű helység, amelyet Salamon a fáraótól kapott ajándékba (I Rg 9:16). Az is lehet, hogy a Kisázsia nyugati partvidékén fekvő ókori országról van szó, amelynek politikai jelentősége az asszír birodalom hanyatlásával kezdett növekedni. Mivel Ezékiel Púttal együtt említi, itt valószínűleg az Afrika keleti partján élő népre kell gondolnunk. (Ez 27:10.) - LOMB (dálíth - dáleth-lámed-jod-thav =ág). Nem tűlevelű fák vagy bokrok levélzete. Ezen a helyen ez a szó pontosabban a szőlőtőkéről kihajtó szőlővesszőket jelenti. (Ez 17:23.) - LOVAS (párás - pe-res-sin). Az ÓT-i időkben csak a katonák jártak lovon. (L. bővebben az I. kötetben!) Hab 1:8. - LÓ (szúsz - szamek-vav-szamek - Equus caballus). Ázsiai eredetű állat, amelyet az idők folyamán háziasítottak. Egyiptomban a Hikszoszok honosították meg. A filiszteusoknak voltak lovaik (I Sm 13:5), Izrael azonban Mózes törvényére hivatkozva (Dt 17:16) sokáig nem tartott lovakat, ami a filiszteusokkal vívott harcokban nagy hátrányt jelentett számára. Éppen ezért Salamonnak már híres lótenyészete volt, sőt kereskedett is a lovakkal (I Rg 5:6; 10:28). János fehér lovon látja bevonulni a Jézust követő angyalsereget (Ap 19:11,14). (Prv 26:3.) - LÓDEBÁR (lo dábár - lámed-alef dáleth-béth-res = nem ige).Város a Jordán keleti partján, Gileád területén (II Sm 17:27). Gád törzsének az öröksége (Jos 13:26). Valamelyik későbbi izraeli király foglalta el. (Am 6:13.) - LÓT. Ábrahám unokaöccse. Követte nagybátyját az Ígéret Földjére. Sodomában telepedett le, ahol védelmébe vette Isten követeit. Amikor Isten elpusztította Sodomát, menekülés közben felesége hátratekintett, és sóbálvánnyá változott. Öregkorában lányai leitatták, és

429 vele háltak. Ebből származnak a moábiak és az ammóniak (Gn 11:27; 12:4; 13:13; 19:4-11; 19:20-38). - LUHIT-HÁGÓ (luhit - lámed-khéth-vav-thav = sima sziklafal). Luhit móábi város közelében levő hágó a Horónaim felé vezető úton (Is 15:5). (Jr 48:5.) - LUSTA (römijjá - res-mem-jod-he = lomhaság). Olyan ember, akit nehezen lehet rávenni munkájának elvégzésére, aki szeret sokáig aludni, lassan jár, és mindent hamar megun. (Prv 12:24.) - LÚD (lúd - lámed-vav-dáleth). A lúdiak egyiptomi nép (I Chr 1:11). A hagyomány szerint Sém leszármazottai (Gn 10:22). Általában a pútiakkal együtt említi őket a Biblia, ezért valószínűleg a Vörös-tenger afrikai partján éltek. (Jr 46:9.) MADÁR. (ajit - ain-jod-téth = ragadozó madár). Gyűjtőnévként (óf - ain-vav-pe) is előfordul ritkán (Ps 148:10), de a Biblia a legtöbbször nevükön nevezi az egyes madárfajokat. (Hi 28:7.) MADMÉN (madmén - mem-dáleth-mem-nun). Móábi város. (Jr 48:2.) - MADMÉNÁ (madméná - memdáleth-mem-nun-he). Móábi város (Jr 48:2). (Is 10:31.) - MAG (zera - zain-res-ain). Lehet növényi mag, vetőmag, és lehet az ember szaporodásának az eszköze (Gn 1:11; 3:13). A valódi mag Izrael (Jr 2:21). Samáriában „összekeveredett a szent mag az ország népeivel” (Esr 9:2). Jézus a magvető példázatában beszélt az elvetett magról, amely Isten Igéjét jelképezi (Mt 13:3). Az elvetett búzaszemmel saját halálára utalt (J 12:24). Pál ugyancsak a feltámadás érzékeltetésére használta az elvetett mag példáját (I K 15:3). Péter szerint a hívők „romolhatatlan magból” születtek újjá (I P 1:23). (Is 6:13.) - MAGAS (gobah - gimel-dáleth-he = magasság). Lehet magas egy ember, egy ház, egy hegy, és lehet magasan az ég. A kánaáni népek között voltak igen magasak, de a zsidók nem voltak nagytermetűek (Nu 13:32). Izraelben feltűnt, ha egy férfi feltűnően magas volt. Istennél nem az számít, hogy ki milyen magas (I Sm 10:23; 16:7). (Ez 31:3.) - MAGASBA TÖRŐ (gáboah - gimeldáleth-he = fennhéjázó). Lehet magas egy ember, egy ház, egy hegy, és lehet magasan az ég. A kánaáni népek között voltak igen magasak, de a zsidók nem voltak nagytermetűek (Nu 13:32). Izraelben feltűnt, ha egy férfi feltűnően magas volt. Istennél nem az számít, hogy ki milyen magas (I Sm 10:23; 16:7). Átvitt értelemben magasba tör az, aki lenézi a többieket, mások kárára akar a ranglétrán előre jutni. (Is 10:33.) - MAGASLAT (bámá - béth-mem-he = kiemelkedés). Pogány áldozóhalom (Nu 22:41). Salamon az Olajfák hegyén építtetett áldozóhalmot pogány feleségeinek (I Rg 11:7). Amikor még nem állt a jeruzsálemi templom, Izrael is magaslatokon mutatott be áldozatot (I Rg 3:2). (Dt 32:16,17.) - MAGASSÁG (gobah - gimel-béth-he). Valamilyen térbeli alakulatnak, például egy tárgynak vagy egy testnek felfelé irányuló kiterjedése. Földrajzi értelemben valaminek a tenger szintjétől számított távolsága felfelé. Csillagászati értelemben egy égitestnek a látóhatártól mért függőleges távolsága. Bibliai értelemben Isten lakóhelye. (Is 33:5.) (Hi 22:12.) - MAGASSÁGOS (hypszisztosz = a legmagasabb, a legmagasztosabb). Isten egyik jelzője. (L 1:76.) - MAGASZTOS (szágab - szin-gimel-béth = magasztosnak lenni). Emberi értelemben erkölcsileg magas színvonalon álló személy. A Biblia általában Istent dicsérő jelzőként használja. (Is 12:4.) - MANASSE (mönasse mem-nun-sin-he). József idősebbik fia. Törzse a Jordán két partján telepedett le (Jos 17.5-10). (Gn 48:20.) - MANNA. Ez a szó onnan ered, hogy amikor a pusztában éhezett a nép, hajnalonként valamilyen ismeretlen növény jelent meg a földön. Ezt kérdezték: Mi ez = mán hú (mem-nun he-vav). Mindennap csak annyit volt szabad szedniök, amennyi arra a napra elég volt (Ex 16:21). Amikor megérkeztek az Ígéret Földjére, megszűnt a mannaeső (Jos 5:12). Izrael később is hálával emlékezett a mannára (Ps 78:24,25). Jézus (Kr. e. 7 - Kr. u. 33) szavai szerint Ő az igazi „manna” (J 6:32). MARADÉK (száríd - szin-res-jod-dáleth). Izrael szellemi magva, amely túlélte az ítéletet, és a megújult nép magvát alkotta (Sph 3:13). A fogságból hazatértek nevezték magukat a megmaradt népnek (Hgg 1:12). (Hi 27:15.) - MARDUK (mörodák - mem-res-dáleth-kaf). Babilon istene, eredeti nevén Amar Utuk. A hajnal és a tavasz istene. Gyakran szerepel névösszetételekben: Mardokaj = Marduk tisztelője (Esth 6:4). Akkor emelkedett városistenből főistenné, amikor Hammurabi Babilont tette a birodalom fővárosává. Templomát a menny és a föld palotájának nevezték. Az épületből egy magas torony emelkedett ki, tetején egy kis templommal. Az étkezési időkben asztalt tettek a szobra elé, és „a maradékot” a király fogyasztotta el. Újévkor körmenetben ünnepelték. Egyes feltevések szerint kultusza Izraelre is hatással volt. Izraelben ugyanis az újévi ünnepet Jahve trónralépésének szentelték. Zsoltárok is szólnak erről (47, 93, 96-99). (Jr 50:2.) - MARÉSA (márésá - mem-res-sin-he). Júdai város (Jos 15:44). Korábban Káléb leszármazottai éltek benne (I Chr 2:42). Roboám júdai király megerősített várossá építtette ki. Ászá júdai király itt győzte le az etióp Zerah seregét (II Chr 11:8; 14:11,12). Amikor Makkabeus Júdás a filiszteusok ellen indult harcba, Marésa városán is átvonult (I Mkk 5:66). (Mch 1:15.) - MARHA (bákár - béth-kóf-res). Legtöbbször a szarvasmarhát (Bos taurus) nevezi így a Biblia (Is 11:6). Mózes törvénye megengedte a fogyasztását (Dt 14:4). Mint gyűjtőnév szerepelhet általában a háziállatok neveként (Dt 11:6). A régi magyar nyelvben a vagyon, az érték értelmében is használták (L 19:22). (Jr 31:12.) - MAROKNYI (möthí - mem-thav-jod = kevés, néhány). Olyan mennyiség valamiből, amely egy marokban elfér. Átvitt értelemben: nagyon kis számú. Maroknyi Izrael: a környező nagyhatalmakhoz viszonyítva nagyon kis számú izraeli nép. (Is 41:14.) MÁRÓT (máróth - mem-res-vav-thav). Város a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő síkságon. (Mch 1:12.) -

430 MASSZA (masszá - mem-szamek-he = próbatétel). Annak a helynek a neve, ahol a nép zúgolódására Mózes vizet fakasztott a sziklából (Dt 6:16). (Dt 33:8.) - MÁKÍR (mákír - mem-kaf-jod-res = kereskedő). Manasse fia (Gn 50:23). Törzse foglalta el Gileádot, kiűzve onnan az emóriakat (Nu 32:39), és a honfoglaláskor Manasse törzse kapta meg ezt a területet (Jos 13:31). (Jdc 5:14.) - MÁRIA (Mariam -- mirjam - mem-res-jod-mem = keserűség). Dávid házából származó názáreti asztalos felesége, Keresztelő János anyjának testvére. Még menyasszony volt, amikor vőlegénye észrevette, hogy terhes, és el akarta bocsátani, de Isten angyala megjelentette neki álmában, hogy Mária gyermeke nem emberi vérből, hanem a Szentlélektől fogantatott (Mt 1:20). Hogy Mária is a Dávid házából származnék, azt egyetlen mondat sejteti halványan, de ez a mondat is inkább Józsefre vonatkozik (R 1:3). József Augustus császár parancsának engedelmeskedve Máriával, akkor már feleségével együtt Betlehembe ment az összeírásra, ahol minden bizonnyal testvérénél, Zakariás pap feleségénél szeretett volna megszállni, de közben rájöttek a szülési fájdalmak, és egy betlehemi barlanglakás úgynevezett asszonyszobájában, ahova vendégként befogadták, szülte meg gyermekét. Heródes király babiloni csillagászok látogatása nyomán trónkövetelőt gyanítva Mária gyermekében halálra kerestette, ezért egy időre Egyiptomba mentek, majd Heródes halála után visszatértek hazájukba, és Názáretben telepedtek le (Mt 2:2,13-15,23). Jézus, amikor nagykorú - tizenkét éves lett, szüleivel együtt felment az ünnepre a jeruzsálemi templomba (L 2:43). Mária jelen volt Jézussal Kánában, ahol az első csodáját tette. Ő is ott volt Jézus keresztje alatt (J 2:1; 19:25), és a tanítványokkal együtt várta a Szentlélek kitöltetését (Act 1:14). (L 1:30.) - MÁRK (Markosz). Annak a Máriának a fia, akinek a házában az ősgyülekezet összejöveteleit tartotta (Act 12:12). Valószínűleg az ő házában fogyasztotta el Jézus tanítványaival az utolsó vacsorát. Azonos lehet azzal az ifjúval, aki jelen volt Jézus elfogatásánál (Mc 14:12,51). Pál és Barnabás őt is magával vitte első missziói útjára, de nemsokára csak Barnabással folytatta útját Ciprusra (Act 15:39). Később ismét csatlakozott Pálhoz (Kol 4:10), majd Pál Rómába is magához hívta (II T 4:11). Euszebiosz szerint Márk a hatvanas években Alekszandria püspöke volt (Historia ecclesiae). Ő nem nevezi meg magát az evangéliumban, hanem először Papias tesz említést arról, hogy ő a róla elnevezett evangélium szerzője, amelyet a hatvanas évek második felében írhatott. - MÁTÉ (Matthajosz). Zsidó neve Lévi. Eredetileg vámszedő volt. Amikor Jézus elhívta tanítványának, ünnepi lakomát adott tiszteletére (L 5:27-29). A tizenkét tanítvány egyike volt (Mt 10:31). Először Papias írt arról, hogy Máté héber nyelven gyűjtötte össze Jézus szavait, amit Euszebiosz Historia ecclesiae című történeti művében megerősített. Hasonlóképpen nyilatkozott Iraeneus Adversus haereses című művében. A hagyomány szerint Máté Palesztinában, Etiópiában és Macedóniában hirdette az evangéliumot. Evangéliuma az I. század második felében keletkezett. Egyesek szerint nem a vámszedő Máté az evangélium szerzője, mert nem úgy ír, mint szemtanú, és egy helyen sztatért említ (Mt 17:27), amely Damaszkuszban és Antiokhiában volt fizetőeszköz, tehát ott élő embernek kellett lennie, Máté pedig nem ott élt. Ezért azt feltételezik, hogy Máté írása forrása lehetett az evangéliumnak, amelyet egy rabbinikus műveltségú zsidókeresztyén írt. - MEDDŐ (akár - ain-kóf-res). A meddőséget Isten büntetésének (Dt 28:18), a termékenységet Isten áldásának (Ps 127:3) tekintették. Ezért a meddőséget nagy szégyenként élték meg. A gazdag meddő asszony szolgájához küldte be férjét, és annak gyermekét saját gyermekének tekintette (Gn 16:2). A Biblia több meddő - illetve sokáig meddő - asszonyt ismer: Sára, Rebeka, Ráhel (Gn 11:30; 25:21; 29:31), Anna (I Sm 1:5), valamint Sámson (Jdc 13:2) és Keresztelő János (L 1:7) anyja. Istennek van hatalma a meddőt termékennyé tenni (Ps 113:9), ezért a hívő asszony reménykedhet abban, hogy Isten elveszi meddőségét (R 4:18). (Is 54:1.) - MEDER (áfík - alef-pe-jodkóf). Olyan mélyedés a föld felszínén, amelyben folyó vagy állóvíz található. (Is 8:7.) - MEDVE (dob dáleth-béth). Nagy testű, gyors mozgású, mindenevő emlős. Ha éhes, az embert is megtámadja. A legtöbb medve téli álmot alszik. Dávid, amikor pásztorfiú volt, bátran szembeszállt a medvével (I Sm 17:34). A medve tehát az emberre nézve is veszélyes lehet, de az ostoba ember még a medvénél is veszélyesebb (Prv 17:12). Az Elizeust csúfoló gyerekek közül két medve negyvenkettőt szétszaggatott (II Rg 2:24). Dániel látomásában a második világbirodalmat jelképező vadállat medvéhez hasonlított (Dn 7:5). A Mennyei jelenésekben a tíz szarvú és hét fejű vadállat lába olyan, mint a medve lába (Ap 13:2). A prófétai ígéret szerint a messiási korban a medve is megszelídül (Is 11:7). (Am 5:19.) MEGALÁZOTT (sáfél - sin-pe-lámed = megaláztatni). Isten népe bűnei és gőgössége miatt számtalanszor lett megalázott nép (I Rg 8:35), de megalázottak lettek Isten ellenségei is (Jdc 4:23). Az ÚT szerint Isten „a megalázottakat emeli fel” (L 1:52). Jézus vállalta, hogy megalázzák (Mt 11:29), sőt „megalázta magát” (Ph 2:8). (Is 29:4.) - MEGBÍZHATÓ (áman - alef-mem-nun (hi) = megbízni). Olyan ember, akinek lehet a szavára adni, akire bármit rá lehet bízni, aki mindenkor hűséges marad (hűség férfia) megbízójához (Hi 12:20). - MEGERŐSÍTETT VÁROS (ír böcúrá - ír - ain-jod-res = város -bácar - béth-cáde-res = hozzáférhetetlenné tenni). Az ÓT-i időkben általában fallal körülvett erődítmény volt a város. A város és a falu között az volt a különbség, hogy a falu nem volt fallal körülvéve. Éppen ezért még a nagy városoknak is aránylag kicsi volt a területük. Jeruzsálemben,

431 amint a város növekedett, újabb és újabb várfalakat emeltek. Ahol erre nem volt lehetőség, ott a lakosság egy része a falakon kívülre szorult. Az utcák keskenyek voltak, a hulladék eltakarításáról a kóbor ebek gondoskodtak. A nagy világvárosok mind megerősített városok voltak. A megerősített város jelképesen oltalmazó erőt jelent (Prv 10:15). (Is 27:10.) - MEGFELELŐ (al-pí - ain-lámed--pejod = parancs szerint, meghatározott módon - pe - pe-he = száj). A követelményeknek eleget tevő, jó, alkalmas, összhangban álló, felhasználható. (Prv 22:6.) - MEGFONTOLÁS (mözimmá - mem-zainmem-he = terv, szándék). Valaminek latolgatva, mérlegelve történő átgondolása. Rokon jelentésű szó a tervezéssel. (Prv 2:11.) - MEGFONTOLT (mözimmá - mem-zain-mem-he = fondorlat). A megfontolt ember a helyzetet mérlegelve hozza meg döntését. A Példabeszédekben használt szó inkább ravasz, fondorlatos, minden hájjal megkent embert jelent. (Prv 5:2.) - MEGIDDÓ (mögiddó - mem-gimeldáleth-vav = nagy tábor). A Jezréeli-síkság legnagyobb városa. A IV. évezredben már település volt a helyén. Salamon megerősítette (I Rg 9:15), mert hadászatilag nagy jelentőségű volt, ui. mellette haladt el a Mezopotámiát Egyiptommal összekötő hadi út. Józsué a honfoglaláskor Megiddó királyát is legyőzte. Elméletileg Manasse birtoka lett (Jos 12:21; 17:11), de elfoglalni egészen Dávidig nem tudták (Jdc 1:27). Itt esett el Jósiás király a Nékó fáraóval vívott ütközetben (II Rg 23:29,30). III. Tiglat Pilészer 734-ben tartományi központtá tette, de a babiloni hadjáratok után elnéptelenedett. Megiddó közelében győzte le Bárák Siserát, és a Jelenések szerint itt zajlik majd le az utolsó idők nagy csatája (Ap 16:16). (Jdc 5:19.) - MEGKÖTÖZÖTT (észúr - alef-szamek-vav-res). A Bibliában a legtöbbször lelki értelemben fordul elő. (Is 61:1.) - MEGTARTÓ (szótér = megmentő, megtartó, szabadító, megváltó). Jézus jelzőinek egyike. Ő azért jött a földre, „hogy keresse és megtartsa az elveszettet” (L 19:10). Ezt a görög szót többféleképpen fordítják. (L 1:4.) - MEGTORLÁS (sillúm - sin-lámed-vavmem). Lényegében azonos a bosszúval (pökuddá - pe-kóf-dáleth-he). A megtorlást általában nem egy személy, hanem egy közösség hajtja végre. (Is 34:8.) - MEGTÖRT SZÍV (nisböré léb - sábar - sinbéth-res = összetörni). Lelki értelemben értendő. Lelkileg összetört, bűnbánó embert jelent. (Is 60:1.) MEGVÁLTOTT (gáal - gimel-alef-lámed = megváltani). Az ÚT- ben azokat jelenti, akiket Krisztus golgotai áldozatával megváltott a kárhozatból. Az ÓT-ben Trito-Ésaiás Izraelt nevezi az Úr megváltottainak. (Is 62:12.) - MEGVÁLTÓ (hryomenosz = szabadító). A megváltás uralomváltozást jelent: a Sátán rabságából Krisztus uralma alá. A megváltás árát Krisztus, a Megváltó fizette meg értünk (G 3:13). Ebben az értelemben jelentése azonos a héber góél (gimel-alef-lámed) jelentésével (Hi 19:25). A megváltott ember szabad ember, már nem rabja a bűnnek (I K 7:23). (R 11:26.) MEGVETETT (bázá - béth-zain-he = megvetni). Erkölcsileg értéktelen, hitvány. Deutero-Éseiás az Úr szenvedő szolgáját jellemzi így: „Megvetett vol”. (Is 53:3.) - MELKISÉDEK (malkÍ-cedek - mem-lámedkaf-jod cáde-dáleth-kóf). Sálem királya (Gn 14:18). Lót kiszabadítása után megáldotta Ábrahámot. Dávid mintaképe, a papi és királyi messiás előfutára (Ps 100:4). A Hasmoneusok erre alapozták főpapi igényüket. - MELL (sad - sin-dáleth). A zsidók az Ábrahám ruhájának a mellén levő ráncot tekintették a halottak túlvilági lakhelyének (L 16:22). Jézus idejében általános szokás volt, hogy az emberek bal karjukra támaszkodva a tőlük jobbra elhelyezkedőnek a mellére hajtották fejüket. Így foglalt helyet az utolsó vacsorán az egyik tanítvány, „akit Jézus szeretett” (J 13:23). Istent az jelentette ki, „aki az Atya kebelén van” (mellén nyugszik) (J 1:18). Az anya mellén (emlőin) tartja a csecsemőt (Ps 22:10). Ésaiás így fejezi ki képletesen Jeruzsálem eljövendő boldogságát: „Gyönyörködve szívhatjátok telt mellét” (Is 66:11). Ha a mellét verte valaki, az jelképesen a bűnbánatot fejezte ki (L 18:13). (Ct 7:4.) MEM. A héber ABC 13. betűje. Azonos a magyar M hanggal. - MEMFISZ (mof - mem-pe). AlsóEgyiptom fővárosa a mai Kairó közelében. Az Egyiptomot egyesítő Ménesz fáraó alapította. Az óbirodalom idején az egész egyesült ország fővárosa volt. Az ÓT-ben Mof vagy gyakrabban Nof néven fordul elő. Itt telepedtek le az Egyiptomba menekült júdaiak (Jr 44:1). Mára nem sok maradt belőle. A próféták megjövendölték pusztulását (Jr 46:19), de megmaradtak a közelében épült piramisok. (Hos 9:6.) - MENEDÉK (mánósz - mem-nun-vav-szamek). Az a hely, ahol az üldözött biztonságban érezheti magát. Izrael földjén kijelöltek menedékvárosokat, hogy aki nem akarattal öl meg valakit, az oda menekülhessen a vérbosszú elől. A legbiztosabb menedék Isten, aki megtartja a benne bízókat a nyomorúság idején. (Jr 16:19.) - MENEKÜLŐ (ázab - ain-zain-béth = elhagyni). A gyáva ember haragosa, a megvert sereg ellensége elől menekül (I Sm 31:7). A szegény, nyomorult ember elől menekülnek barátai (Ps 31:12). A gyengébb menekül az erősebb elől, mint Dávid Saul elől (I Sm 20:1). Az ember menekül Isten fensége elől (Ex 20:18). Isten szavára menekülnek ellenségei (Ps 68:2). Az embernek menekülnie kell Isten eljövendő haragja elől (Is 51:6). Isten gyermekei mindenkor az ő szárnyának árnyékába menekülhetnek (Ps 36:8). (Is 17:9.) - MENEKÜLT (böríah - béth-res-jodkhéth). Olyan ember, aki valamely veszély vagy üldözés elől sietve távozik, és valahol oltalmat kér. (Is 15:5.) - MENYASSZONY (issá - alef-sin-he). A mai értelemben vett házasság templomi esküvővel Jézus korában ismeretlen volt. A menyasszony jogilag bizonyos szempontból már feleségnek számított, bár a házasság még nem jött létre (Dt 20:7). A házasságkötést a bibliai korban a szülők döntötték el. Júda szerzett fiainak feleséget (Gn 38:6), Cippórát apja adta Mózeshez feleségül (Ex

432 2:21). Káleb látatlanban annak ígérte lányát, aki elfoglalja Kirját-Széfert. Ehhez hasonló motívum a magyar népmesékben is megjelenik: „Annak adom lányomat és fele királyságomat.” A fényes menyegző valószínűleg csak a gazdagok szokása volt, a szegények nyilván semmilyen ünnepséget sem tartottak. Az ÓT-ben az issá, az ÚT-ben a gyné szó éppúgy jelenti a feleséget, mint a menyasszonyt és általában a nőt. Arról semmilyen híradás sincs a Bibliában, hogy Jézus szülei mikor házasodtak össze. Lukács olyan nőről ír, akit feleségül kért József (emneszteumené - mnésztevó = feleségül kérni). Amikor Betlehembe mentek, Mária még jegyesként van említve, hiszen terhessége miatt még nem élhettek házaséletet, viszont kétségtelen, hogy József jogilag már feleségének tekintette, mivel abban az időben elképzelhetetlen lett volna, hogy egy férfi egy leánnyal, aki még nem felesége, kettesben olyan nagy útra elmenjen. A Jelenések könyvében említett gyné ugyanilyen „univerzális” jogi állású nőt jelent, aki éppúgy lehet menyasszony, mint feleség (Ap 19:7). (Is 54:6.) MENYEGZŐ (gamosz). A bibliai időkben a menyegző hosszú ideig, általában egy hétig (Gn 29:27) vagy még annál is tovább tartó ünnepség volt sok zenével, ünnepi lakomával, vidám tánccal. A vőlegény barátaival ment a menyasszony házába, és ünnepélyesen átvezette a menyasszonyt a maga házába, ahol a menyegzőt tartották. Jézus a tíz szűz példázatában beszél egy menyegzőről, ahol a ma koszorúslányoknak nevezett leányok lámpákkal várták a vőlegényt (Mt 25:1). Az alkalom különös jelentőségét kiemelte, hogy szigorúan megkívánták az ünnepséghez illő ruházat viselését (Mt 22:11-13). A kor szokásainak megfelelően a menyasszony lefátyolozva jelent meg a szertartáson (Gn 29:25), de arról semmit sem tudunk, hogy azonkívül, hogy a vőlegény elvezette a menyasszonyt a lakodalmas házhoz, ahol a legtöbbször egy hétig mulattak (Jdc 14:12), lett volna még valamilyen hivatalos szertartás, és ott szerepe lett volna a papnak. A menyegzőhöz hozzátartozott, hogy a jegyespárnak nászszobát készítettek (Joel 2:16), és elengedhetetlen követelmény volt, hogy a menyasszony szűzen menjen a házasságba (Dt 22:13,14). Jézus maga is részt vett egy menyegzőn vendégként (J 2:2.) (Ap 19:7.) - MENNY (sámajim - sin-mem-jod-mem). Nem az égbolt, bár ez a két fogalom sok esetben összeolvad, főleg a fordításokban. A menny Isten lakóhelye (Ps 103:19. E 6:9). Jézus a mennyből szállt le a földre (J 3:13), és onnan jön el ítélni hatalommal és dicsőséggel (Act 1:11). A menny az angyaloknak is lakóhelye (Mt 21:30), onnan küldetnek a földre az emberekhez (H 1:14). Az üdvözülők nevei a mennyben vannak felírva (L 10:20), és az üdvözült lelkeknek a mennyben lesz örök otthonuk (II K 5:1). (Hi 15:15.) - MENNYDÖRGÉS (réa - res-ain = lárma, mennydörgés). A mennydörgés jelenségét régen is ismerték, bár megmagyarázni nem tudták. Úgy érezték, hogy ez a megmagyarázhatatlan és kezelhetetlen égi jelenség is a Teremtő hatalmát hirdeti. „Isten megszabta ... a mennydörgő viharfelhő útját” (Hi 28:26). A Mennyei jelenésekben Isten trónusából törnek elő a villámok (Ap 4:5). Jób úgy vélte, hogy a mennydörgés Isten hangja (Hi 37.2). Valószínű, hogy a Jézust hallgató sokaság a mennydörgés hangjában vélte felfedezni Isten szavát (J 12:28). A mennydörgés már az ÓT-i korban is Isten megjelenésének a jele volt (Ex 19:16). Isten a mennydörgésben megítéli az egész földet, de a mennydörgést népe megszabadítására is felhasználhatja (I Sm 2:10; 7:10). (Hi 36:33.) - MENNYDÖRGŐ (hazíz - khéth-zain-jod-zain = kól - kóf-vav-lámed = erős hangzás -- hazíz kolóth = mennydörgéssel kísért villámlás, a magyar fordításban: mennydörgő viharfelhő). Az ÓT-i korban úgy érezték, hogy ez az égi jelenség is a Teremtő hatalmát hirdeti. „Isten megszabta ... a mennydörgő viharfelhő útját”. Jób úgy vélte, hogy a mennydörgő hang Isten szava (Hi 28:26; 37:2). Valószínű, hogy a Jézust hallgató sokaság a mennydörgésben vélte felfedezni Isten szavát (J 12:28). A Mennyei jelenésekben Isten trónusából törnek elő a villámok (Ap 4:5). (Hi 38:25.) MENNYORSZÁG (baszileja tén uranón). Isten országa (baszileja tú theú) néven is előfordul. A mennyország nem helyi fogalom, hanem az anyagi világgal szemben a szellemi világot jelenti. (Mt 5:3.) - MERÁTAIM (möráthajim - meme-res-thav-jod-mem). Közelebbről beazonosíthatatlan terület Mezopotámiában. (Jr 50:21.) - MERIBÁ (möríbá - mem-res-jod-béth-he = viszály). Annak a forrásnak a neve, amelyből Mózes vizet fakasztott Refidimben (Ex 17:1-7). Több zsoltár is utal erre az eseményre (Ps 81:8; 95:8; 106:32). (Dt 33:8.) - MESEK (mem-sin-kaf). Erős harcos nép (Ez 32:26). Érccel és rabszolgákkal kereskedett (Ez 24:13). Az asszír királyok már a XII. század óta harcoltak e nép ellen. - MESTEREMBER (hárás - khéth-res-sin). A latin magister szó elmagyarosított formája. Valamely mesterséget kiválóan ismerő és gyakorló embert jelent. Tubalkain például a réz- és vasszerszámok kovácsmestere volt (Gn 4:22). Oholiáb a bíbor, a karmazsin és a len feldolgozásának volt a mestere (Ex 38:23). Ismertek voltak az ÓT-ben a fazekasmesterek (Is 29:16). Az ÚT-ben általában tanító mesterekről van szó (H 5:12). Ugyanebben az értelemben szólították Jézust is mesternek (Mt 8:19), ami mint tanító mester a héber rabbi szó magyar megfelelője. Jézus figyelmeztetése nekünk is szól: „Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok!” (Mt 23:8). (Hos 13:2.) - MESSZE (ráhók - res-khéth-vav-kóf). Ami nagy távolságra van tőlünk, az messze van. (Prv 7:19.) - MESSZESÉG (rahók - res-khéth-vavkóf). Távoli vidék. (Jr 46:27.) - MESSZI FÁK GALAMBJA. Ismert dallam, zsoltárokat énekeltek rá (Ps 56:1). - MESSZIRŐL (mimmerháh - mem-mem-res-khéth-he). A héber marháh - mem-res-khéth-he =

433 távolság szóból. Távoli vidékről jötteket jelent. (Is 10:3.) - MEZEI VAD (hajjá szádej - khéth-jod-he szin-dáleth-jod). A vadaknak általában megvan a maguk élettere. Az erdei vadak nem merészkednek ki a nyílt mezőre, a mezei vadak pedig nem tudnak futkosni az erdőben. (Is 56:9.) - MEZŐ (száde szin-dáleth-he - khortosz). Állattartásra alkalmas terület, amely általában nincs körülkerítve, legfeljebb határkő választja el az egyes mezőket egymástól. A mezőn a legtöbbször fű (Ex 3:1), bokor (Jr 43:6) és tövis (Jdc 8:7) nő. (I Chr 16:32. - I P 1:24.) - MEZTELEN (áróm - alef-res-vav-mem). Olyan ember, akin semmilyen ruha sincs. Az ember az első bűneset után vette észre, hogy meztelen, és kezdett magának ruhadarabokat készíteni (Gn 3:7). (Hi 22:6.) - - MÉCSES (nér - nun-vav-res - lampasz). A mécsesben olajba mártott kanóc égett. A szentsátor, illetve a templom mécseseiben oliva olajat égettek (Ex 27:20). A Biblia átvitt értelemben mécsesnek nevezi Isten Igéjét (Ps 119:105). Jézus a tíz szűz példázatában beszélt mécsesekről (Mt 25:1). (II Sm 22:29. Hi 21:17.) - MÉDEBA (médöbá mem-jod-dáleth-béth-alef = lassan folyó víz). Város a móábi fensíkon, a Királyút egyik fontos állomása. Mózes itt győzte le Szíhón emóri királyt. A honfoglaláskor Rúbennek jutott osztályrészül (Jos 13:15,16). Később itt gyülekeztek a Dávid ellen lázadók. Dávid elfoglalta (I Chr 19:7,14), de Móáb később visszaszerezte (Is 15:2). A Makkabeus-háború idején itt ölték meg az egyik Makkabeus fiút (I Mak 9:36-42). (Nu 21:30.) - MÉDIA (mádaj - mem-dáleth-jod). Círusz perzsa uralkodó 553-ban legyőzte Médiát, és létrehozta a méd-perzsa birodalmat. Mivel anyja Asztyagész méd király lánya volt, engedékeny politikát folytatott a médekkel szemben. (Is 21:2.) - MÉLTÓ (aksziosz). Méltó az, ami érdemes valamire. A tékozló fiú úgy érezte, hogy többé nem méltó apja szeretetére (L 15:21). Keresztelő János úgy érezte, hogy még arra sem méltó, hogy az utána jövő Messiás sarujának a szíját megoldja (J 1:27). A kapernaumi százados nem tartotta méltónak magát arra, hogy Jézus elmenjen a házába (L 7:7). Péter és János méltónak bizonyult arra, hogy gyalázatot szenvedjen Krisztusért (Act 5:41). Krisztus, mikor majd ítéletre jön, azokat, akik érte szenvednek, méltónak fogja nyilvánítani az ő országára (II Th 1:5). Keresztelő János ezt kérte a Jordán partján hozzá fordulóktól: „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket!” (L 3:8.) Pál a filippiektől azt kérte, hogy Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjenek (Ph 1:27). A kolosszéi hívektől azt kérte, hogy az Úrhoz méltóan éljenek (Kol 1:10), az efézusiakat pedig arra kérte, hogy hivatásukhoz méltóan éljenek (E 4:1). Pál Timóteusnak azt írta, hogy méltó a munkás a maga bérére (I T 5:18), a bűnösök viszont cselekedeteik miatt méltók a halálra (R 1:32). A Mennyei jelenésekben a megöletett Bárány méltó arra, hogy átvegye a könyvet. (Ap 5:9.) - MÉLTÓSÁG (szöéth - szin-alef-thav). A méltóság jelentheti valaminek a tiszteletet ébresztő voltát, de jelenthet magas rangot vagy magas rangú személyt is. Habakuknál azt jelenti, hogy a káldeusok maguk szabták meg, hogy milyen tiszteletet várnak el a népektől. (Hab 1:7.) - MÉLY (ámak - ain-mem-kóf = mély, titokzatos, érthetetlen -- hosek = sötétség, tudatlanság). Általában lefelé irányuló nagy kiterjedést jelent. Lehet mély egy gödör, de mély a tenger is. Mint főnév jelentheti átvitt értelemben az ember legbensőbb gondolatait (szíve mélyén), ebben az esetben jelentése: belseje. (Hi 12:22.) - MÉLY ÁLOM (tardémá - tav-res-dáleth-mem-he). Az alvásnak az a szakasza - rendszerint az éjszaka első felében -, amikor mély alvásba merül az ember. Az alvásnak ebben a szakaszában rendszerint nem szokott álmodni, vagy legalábbis nem emlékszik rá, hogy mit álmodott. (Hi 33:15.) - MÉLYSÉG (töhóm - tav-he-vav-mem = mély tenger, világtenger, óceán). Az ÓT-ben átvitt értelemben az alvilágot (seól, hádész) jelenti, ami más néven a halottak birodalma (Am 7:4). Az ÚT-ben a tisztátalan lelkek helye (Ap 20:1-3). (Hi 38:30.) - MÉLY VÖLGY (nahal habbattá - nun-khéth-lámed--he-béth-tav-he). Olyan völgy, amelyet a folyó mélyen bevágott a talajba. (Is 7:19.) - MÉN (szúsz - szamek-vav-szamek). Hím ló, tenyészcsődör. A magyar bibliafordítás túlzottan használja. Nem valószínű, hogy a babiloni seregben összegyűjtötték volna a birodalom összes tenyészcsődörét, mintha azok félelmetesebb harci erőt képviseltek volna. A héb szó nem tesz különbséget a különböző lófajták között. (Jr 8:16.) - MÉREG (mé ros - mem-jod res-alef-sin). A Bibliában általában növényi eredetű méregről van szó. Amikor a zsoltáríró panaszkodik, hogy ételébe mérget tettek, az valószínűleg átvitt értelemben értendő, de jelentheti azt is, hogy szokásban volt az ilyen cselekedet, csak konkrét eseteket nem jegyzett fel a Biblia. Egy prófétanövendék füveket szedett, de nem tudta, hogy azok mérgesek (II Rg 4:39,40). Átvitt értelemben viszont sokszor előfordul a méreg a Bibliában. Pál szerint a bűn halálos méreg (I K 15:56). Az Istentől elszakított ember olyan, mint a „mérget és ürmöt termő gyökér” (Dt 29:17). A hatalmával visszaélő ember olyan, „mint a kígyóméreg” (Ps 58:5). A hazug beszéd olyan, mint a mérgezett nyíl, „telve halálos méreggel” (Jc 3:8). A gonoszságban elfajult ember olyan, „mint a mezőn burjánzó mérges mag” (Hos 10:4). Jób arról panaszkodik, hogy a Mindenható nyilainak a mérgét issza a lelke (Hi 6:4). Akik vétkeznek az Úr ellen, azoknak az Úr úgy ad nyugtot, hogy mérget ad inniok, és a hamis prófétákat is méreggel itatja meg (Jr 8:14; 23:15), de akik hisznek, „ha valami halálosat isznak, nem árt nekik” (Mc 16:18). (Hi 20:16.) MÉRLEG. (moznajim - mem-alef-zain-nun-jod-mem = a mérleg serpenyői). Az ókori Keleten még nem ismerték a meghatározott értékkel vert pénzérméket, ezért vásárláskor meg kellett mérni a pénzt (Gn 23:16). A Hóseásnál említett mérleg (Hos 12:8) kézi mérleg volt (Jr 32:10). A mérleg egyik

434 serpenyőjébe a mérőkövet tették, amelyet a kereskedő az övében vagy az erszényében (egy zacskóban) hordott (Prv 16:11). A pénzen kívül fűszerek és illatszerek mérésére is használták (J 19:39). Az Úrnak olyan igaz mérlege van, amellyel az általunk mérhetetlen dolgokat is meg tudja mérni (Is 40:12). Isten szereti a pontos mérleget (Lv 19:36), és gyűlöli a hamis mérleget (Dn 8:5). A DeuteroÉsaiásnál használt szó (káne - kóf-nun-he) nem serpenyős mérleget, hanem inkább mérővesszőt jelent (Is 46:6). (Hi 31:6.) - MÉRÓZ (méróz - mem-res-vav-zain = menedék). Galileai város Názáret közelében. (Jdc 5:23.) - MÉZ (döbas - dáleth-béth-sin). Nagyon elterjedt élelmiszer volt, mert a cukrot még nem ismerték (II Sm 17:29). Orvosságként is használták (Prv 16:24). Háborús időkben kincsként őrizték (Jr 41:8). Isten azt ígérte Mózesnek, hogy „tejjel és mézzel folyó földre” viszi népét (Ex 3:8). A Biblia néhol Isten Igéjét (Ps 119:103), a Példabeszédek könyve a bölcsességet (Prv 24:13,14) hasonlítja a mézhez. (Dt 32:13.) - MICÁR (micöár - mem-cáde-ain-res = jelentéktelen). Hegy Hermón közelében. (Ps 42:7.) - MICPA (micpá - mem-cáde-pe-he = őrtorony). Az ÓT-ben több ilyen nevű városról is szó esik. Mivel itt a Tábor-heggyel együtt van említve, valószínűleg a benjámini Micpáról van szó (Jos 18:26). A királyság kora előtt fontos kultuszi központ volt. Ide gyűjtötte össze Sámuel a népet imádkozni, itt szenvedtek vereséget a filiszteusok, miután Isten mennydörgéssel beavatkozott a harcba, és itt állította fel Sámuel az emlékezés kövét (I Sm 7:5,10,12). Az ország kettészakadása után Ászá júdai király megerősítette a várost (I Rg 15:22). Jeruzsálem eleste után Gedalja helytartó Micpába tette székhelyét, ahol Jismáél meggyilkolta (II Rg 25:22,25). A hazatérés után Micpa lakói is segítettek az újjáépítésben (Neh 3:19). A Makkabeusok is Micpából indultak harcba (I Mkk 3:46). Ma a Tell en-Nacbe domb takarja Micpa romjait. (Hos 5:1.) - MIDJÁN (midján - mem-dálet-jod-nun). Ábrahám későbbi házasságából származó arab néptörzs (G 25:2,4). Az arab pusztaság északi részén lakott. Királya, Bálák meg akarta átkoztatni Bálám prófétával Izraelt (Nu 22:7). Bálványimádásával Midján is veszélyt jelentett Izraelre nézve (Nu 25:6). Gedeon győzte le (Jdc 7:25). (Is 60:6.) - MIGDÓL (migdól - mem-gimel-dáleth-vav-lámed = torony). Határváros Egyiptom északi részén (Ez 29:10). Ennek a városnak a környékén vonultak ki a zsidók Egyiptomból. (Ez 30:6.) - MIGRÓN (migrón mem-gimel-res-vav-nun = szérűk helye, a góren = szérű szóból). Város Jeruzsálemtől északra. Sík, csapatok táborozására alkalmas hely. Saul serege is itt táborozott (I Sm 14:2). Mai neve Tell-Mirjam. (Is 10:28.) - MIHASZNA (bölijjaal - béth-lámed-jod-ain-lámed = haszontalanság). Dologra vonatkozóan: hiábavaló. Személyre vonatkozóan: haszontalan, semmirekellő; olyan ember, akinek nem lehet hasznát venni, mert felelőtlen, dologkerülő, tehetségtelen. (Prv 16:27.) - MÍKÁÉL (míkáél mem-jod-kaf-alef-lámed). Izrael védőangyalának a neve, akit Dániel könyve az egyik legfőbb vezérnek nevez (Dn 10:13.) Amikor a népek harcolnak egymással, a védőangyalok ugyanúgy küzdenek (Is 24:21). Míkáél a sárkánnyal harcolt a mennyben. Ő győzött, és a sárkány a földre vettetett. Míkáél Mózes testéért is harcolt a Sátánnal (Jd 9), és valószínűleg ő fogja fújni a kürtöt, amikor „felhangzik a riadó hangja” (I Th 4:16). Az apokrifus irodalomban mennyei elemek harcáról olvashatunk, amelyeknek a harca IV. Antiokhosz Epifánész idejében a földről is látható volt (II Makk 5:1-4). Ebben a hellénista korban széles körben elterjedt az angyalokról szóló tan. A kumráni tekercsekben azt olvassuk, hogy Izrael Míkáél segítségével fogja legyőzni a gonoszság birodalmát. A későbbi zsidó iratok szerint Míkáél mennyei főpap, aki Isten jobbján ül, őrzi Isten országának a kulcsait, vezeti a mennyei könyveket, és Isten elé viszi a hívők imádságait. (Dn 12:1.) - MIKEÁS (míká - mem-jod-kafhe = Ki olyan, mint Jahve?). A Biblia móreseti Mikeásnak nevezi, aki Ezékiás júdai király idejében prófétált (Jr 26:18). Saját életében is megtapasztalhatta a vezetők és a gazdagok törvénytelen tetteit. A könyv címfelirata Áház júdai királyt is említi. Ezt figyelembe véve Mikeás 740-687 között mondhatta el beszédeit. Mindenesetre Samária eleste előtt kezdhette prófétai működését, tehát fiatalabb kortársa volt a fogság előtt prófétáló Ésaiásnak és az Izraelben prófétáló Hóseásnak. Elhatárolta magát a hivatalosan elismert, de hamisan prófétáló kultuszi prófétáktól (Mch 3:8), akik pénzért mindenre kaphatók voltak. Őt Isten Lelke töltötte el erővel, igazsággal és hatalommal. Az ő idejében volt a szírefraimi háború, Izrael pusztulása, az asszírellenes felkelés és Ezékiás eltévesztett politikája miatt Szanhérib bosszúálló hadjárata (II Rg 18:17). Beszédeit valószínűleg tanítványai foglalták írásba. (Mch 1:1.) - MIKMÁSZ (mikmász - mem-kaf-mem-szin). Város Benjámin területén, Jeruzsálemtől északra. Itt harcolt Izrael serege Saul vezetésével a filiszteusok ellen, amikor Jónátán fegyverhordozójával kettesben eldöntötte a csatát (I Sm 14:6-15). Itt állomásozott Jeruzsálem ostroma előtt az asszír sereg (Is 10:32). Babilonból mikmásziak is tértek haza (Esr 2:27), és rajtuk kívül benjáminiak is telepedtek le Mikmászban (Neh 11:31). (Is 10:28.) - MILKÓM (malkám - mem-lámedkaf-mem). Észak-Mezopotámiában gyakran használt istennév. Az ammóniak nemzeti istene (I Rg 11:5). Amikor Dávid Ammón fővárosát, Rabbát elfoglalta, az istenszobor fején levő, drágakövekkel kirakott aranykoronát saját fejére tette (II Sm 12:30). Salamon ammóni feleségei kedvéért meghonosította kultuszát Jeruzsálemben (I Rg 11:33), és szentélyt is emeltetett számára, amelyet Jósiás júdai király (640-609) romboltatott le (II Rg 23:13). (Jr 49:1.) - MINDENHATÓ (saddaj - sindáleth-jod). A Biblia gyakran jellemzi Istent ezzel a szóval (él saddaj = mindenható Isten - Gn 17.1). (Hi

435 6:4.) - MINNI (minni - mem-nun-jod). Araráttal és Askenázzal együtt említett ország. (Jr 51:27.) MIRHA (mor - mem-res - myrrha). A mirhafa gyantája, amely a fa kérgének repedésein át szivárog ki. A legtisztább az a gyanta, amely beavatkozás nélkül csepeg ki, de bemetszéssel lehet gyorsítani és növelni a gyantahozamot. A gyanta a levegőn megszárad, az árusok megőrlik vagy folyékony állapotban árulják. Ebből illatos olajokat és kenőcsöket lehet készíteni. Kellemes illatáért a régi időkben nagyon kedvelték. Használták szent olaj készítéséhez (Ex 30:23,25) és testápolásra (Esth 2:12), ruhaneműk illatosítására (Ps 45:9), halottak balzsamozására (J 19:39). Borhoz keverve növelte annak kábító hatását (Mc 15:23). Értékes kereskedelmi cikk volt (Gn 37:25). A keleti bölcsek többek között mirhát is hoztak Jézusnak ajándékba (Mt 2:11). (Ct 4:14.) - MIRJÁM (mirjám - mem-res-jodmem = keserűség, ÚT-i megfelelője Mária). Mózes nénje. Ő mentette meg a Nílusra kitett gyermek életét. Miután Izrael a nádason átkelt, ő vezette a körtáncot (Ex 2:4-8; 15:20). Helytelenítette Mózes házasságát, amikor egy kúsi asszonyt vett feleségül, és Áronnal együtt ellene lázadt. Kádésban halt meg, és ott is temették el (Nu 12:1; 20:1). (Mch 6:4.) - MISZGÁB (miszgáb - mem-szin-gimel-béth). Móábi város. (Jr 48:1.) - MISZGÁB (miszgáb - mem-szin-gimel-béth). Móábi város. (Jr 48:1.) MIRTUSZ (hadasz - he-dáleth-szamek - Myrtus communis). Örökzöld cserje. Illatos fehér vagy piros virágai vannak, termése ehető bogyókból áll. A nedves földet kedveli (Zch 1:8). A lombsátrak készítéséhez is felhasználták (Neh 8:15), de csak a sátor tetejének a befedésére, mert Mózes törvénye nem említi az erre a célra használható növények között (Lv 23:40). A menyasszony koszorúját a legrégebbi idők óta mirtuszból készítették, mivel a mirtusz a pogány mitológiában a termékenység istennőinek, Astartéak és Afroditének a szent növénye volt. Női névként is szerepelt (hadasszá - he-dáleth-szamek-he), Eszter héber neve volt (Esth 2:7). (Is 55:13.) - MÍKÁ (míká - memjod-kaf-he). Míkájehú neve röviden. Így szólította meg Jósáfát, amikor tanácsot kért tőle. (II Chr 18:14.) - MÍKÁJEHÚ (míkájöhú - mem-jod-kaf-he-vav) Aháb király idejében élő izraeli próféta. Megjövendölte a Rámót-Gileádért Arám ellen indított hadjárat tragikus végét, amiért börtönbe vetették. Jóslata beteljesedett, a királyt egy nyílvessző eltalálta, és meghalt a csatában (I Rg 22:34,35). (I Rg 22:17.) - MOHÓSÁG (havvá - he-vav-he). A vágyak heves kielégítése. Például az állat mohón fal. Rokon fogalom a kapzsisággal, de abban nincs benne a gyors kielégítés vágya. (Prv 11:6.) - MOLOK (molek- mem-lámed-kaf). Föníciából származó bálványisten, akinek gyermekáldozatokat is mutattak be. Neve a király (melek) szóból származik olyan formában, hogy a héber „utálatos” (bóseth) szó vokálisait a melek szó konszonánsai alá írták. A próféták harcoltak a Molok-kultusz ellen (Mch 6:7), nem sok sikerrel (Jr 7:31). (Is 57:9.) - MOLY (ás - alef-sin). A ruhamoly (Tineola biseliella) tönkreteszi a ruhaneműket, de van sok olyan molyfajta is, amelyik a mezőgazdaságban okoz kárt. Jelképesen jelentheti a pusztulást (Is 51:8) és Isten ítéletét (Jc 5:2). Ebben az értelemben szerepel Jézus példázatában is (L 12:33). (Hi 13:28.) - MONDÁS (omer - alef-mem-res). Az emberi gondolat közlésének az eszköze. Általában rövid, tömör mondatban jelenik meg, amely alkalmas arra, hogy nemzedékek adják tovább egymásnak. A mondások a legtöbb esetben régebbiek az írásba foglalás idejénél. Az alaptörvények legnagyobbrészt rövid mondásokban maradtak fenn. Ilyenek a Tízparancsolat (Ex 20:1-17) egyes parancsai, amelyek közül némelyikhez idővel magyarázó szöveg járult. A bölcsességirodalom magvai régi rövid mondások. Jézus részletes tanításait rövid kivonatokban (logion) jegyezték fel. Az apostoli levelekből is szoktunk rövid mondásokat kiemelni, bár ez nem mindig szerencsés, mert azok logikai láncolatokat alkotnak (Prv 2:1). (Hi 32:14.) - MORMOTA (sáfán - Marmota marmota). Mókusféle rágcsáló. Sziklás lejtőkön él (Prv 30:26). - MÓÁB (móáb mem-alef-vav-béth = jóllakott). Lót idősebbik lányának az apjától született fia (Gn 19:37). Törzse a Jordántól keletre telepedett le (Nu 21:13). A honfoglaló népet nem engedte át területén (Jdc 11:17), sőt királya még prófétát is fogadott, hogy átkozza meg Izraelt (Nu 22:4-6). Földje - a Holt-tenger nyugati partjával ellentétben - csapadékban bő fennsík dús legelőkkel (II Rg 3:4). A honfoglalás idején már sűrűn lakott ország volt megerősített városokkal. Egy éhínség alkalmával ide vándorolt betlehemi család móábi özvegye Dávid dédanyja (Rth 4:22), és ennek révén Jézus ősanyja (Mt 1:5). Csak Dávid tudta legyőzni Móábot (II Sm 8:2). Később Asszíria ezt a területet is leigázta, aminek következtében a VI. századtól kezdve elnéptelenedett (Jr 8:2). Népe bálványimádó volt. Legismertebb bálványa Kemós, amelynek a kultusza annyira kísértette Izraelt, hogy Salamon király áldozóhalmot építtetett neki (I Rg 11:7). (Jr 48:2.) - MÓRESET-GÁT (móreseth-gath - mem-vav-res-sin-thav - gimel-thav). Júdai város, valószínűleg a filiszteus Gát közelében. Itt élet Mikeás prófét (Jr 26:18). (Mch 1:14.) MÓZES (móse - mem-sin-he). Izrael törvényadó vezére. Egyiptomban született abban az időben, amikor minden újszülött héber fiút meg kellett ölni. Őt a fáraó lánya mentette meg, magához vette, egyiptomi pappá neveltette nem sokkal az egyetlen egyistenimádó fáraó, IV. Amenhotep (Ehnaton) uralkodása után. Ez kétségtelenül hatással lehetett Mózes egyistenhitének a kialakulására. Isten őt küldte el népe megszabadítására. Neve is ezt jelenti: Móse (mem-sin-he) = megmentő, szabadító. Az egy későbbi téves széljegyzet folytán került a Biblia szövegébe, hogy a fáraó lánya nevezte el így, mert „A vízből húztam ki”. Nem valószínű, hogy a királylány tudott volna héberül, egyszerűen

436 egyiptomi nyelven gyermeknek (meszu) nevezte. Móse különben is nem passzív, hanem aktív nyelvtani alak, tehát a neve nem azt jelenti, hogy őt mentették meg, hanem azt, hogy ő lesz a megmentő, a szabadító. Amikor Midján papjának a juhait legeltette, megjelent neki Isten, és elküldte népe megszabadítására (Ex 1:22; 2:10; 3:10). A fáraó tíz csapás hatására engedte el a népet, amely az erős filiszteus állam miatt nem ment közvetlenül Kánaánba, hanem negyven évig bolyongott Mózes vezetésével a pusztában, mialatt erős harcos néppé kovácsolódott össze. Ő maga nem mehetett be az Ígéret Földjére, a határán meghalt (Dt 34:5). - MUNKA (gömúl - gimel-mem-vav-lámed = tett, cselekedet). A Biblia a munkát az élet természetes velejárójának tekinti. Az ember már az Édenkertben munkára kapott feladatot Istentől. Isten azzal bízta meg az embert, hogy gondozza és művelje a kertet. A munka nélküli élet nem méltó az emberhez. A bűneset után már keményen meg kell dolgoznia az embernek munkája gyümölcséért. A Bibliában többféle munkáról olvashatunk. Vannak parasztok és pásztorok, zenészek, kovácsok, szőlőművelők, építők, aratók (Gn 2:5; 3:15,19; 4:2,21,22; 9:20; 11:3; 24:19). Izrael népére vonatkozóan a földművelő munka volt a legjellemzőbb. A szorgalmas munka meggazdagít. A Biblia az ilyen munkát minden másnak elébe helyezi (Prv 10:4; 24:27). Ugyanakkor arra is figyelmeztet az Ige, hogy Isten segítsége nélkül semmire sem mehet az ember (Ps 127:1). Jézus az ő követését a mindennapi munkánál is fontosabbnak tekintette (Mt 4:19). Az Úr szavára figyelés többet ér a mindennapi szorgoskodásnál (L 10:42). Pál életével és szavaival nagy megbecsülést adott mindenféle munkának. Ő maga rabbi képesítése mellett sátorponyva-készítő is volt (Act 18:3). A gyülekezetek tagjainak is lelkére kötötte a szorgalmas munkálkodást (I Th 4:11). (Is 3:11.) - MUST (tirós - tav-res-vav-sin -- tírós beeskól - béth-alef-sin-kaf-vav-lámed = lé a kocsányon, ha levedzik a szőlő csumája). A szőlő kisajtolt leve erjedés előtt. Trito-Ésaiásnál a szőlőnek valamilyen rendellenességéről van szó. (Is 65:8.) NAAMÁ (naamá - nun-ain-mem-he). Jób egyik barátjának a lakóhelye (Hi 2:11). Idumeai vagy arab település, talán a Damaszkusz és Bejrút között található Din-Cófár nevű helység. (Hi 11:1.) NAFTÁLI (naftáli - nun-pe-tav-lámed-jod = harcos). Jákóbnak Ráhel Bilha nevű szolgálójától született fia (Gn 30:7,8). Törzse az ország északnyugati részén kapott földet, Libánonból délre (Jos 20:7). Segítséget nyújtott Gedeonnak, amikor Midján ellen harcolt (Jdc 6:35; 7:23). Az ország kettészakadása után II. Benhadád, Szíria királya elfoglalta (I Rg 15:20), III. Tiglat-Pilészer pedig a lakosságát is elhurcolta (II Rg 15:29). Jézus legtöbb idejét Naftáli földjén töltötte, amint azt Ésaiás megjövendölte (Is 8:23. Mt 4:13-16). (Gn 49:21.) - NAGY (megasz). A Biblia gyakran beszél Isten nagyságáról. Ő minden más istennél nagyobb (Ps 48:2; 77:14). Ő az egész világ nagy Királya (Ps 47:3). Istennek nagy a neve (Jos 7:9), és nagyok a tettei (Dt 4:32). Isten népe nagy néppé lett Egyiptomban (Dt 26:5). Jézus tanítványai azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb közöttük (Mt 20:26). Jézus az emberek között Keresztelő Jánost tartotta a legnagyobbnak (L 7:28). A samáriai asszony azt kérdezte Jézustól, hogy nagyobb-e Ő Jákóbnál. Jézus figyelmeztet arra, hogy az Atya mindennél nagyobb (J 4:12; 10:29). (Ap 11:18.) - NAGY MEDVE (ajis - ain-jod-sin). Az állatöv csillagképeinek egyik tagja. Rendszerint a fiaival együtt említik. (Hi 38:32.) - NAP (jóm - jod-vav-mem). Ez a szó jelenti a Bibliában a reggeltől estig eltelt időt vagy általában valamilyen időpontot, illetve időtartamot (Ob 12), de legfőképpen jelenti a teremtés egyes korszakait (Gn 1:5 stb.), ami természetesen nem egy reggeltől estig eltelt idő volt, hanem millió éveket magában foglaló fejlődési szakasz a föld történetében. (Ez 30:2.) - NAP (semes - sin-mem-sin). Sok nép istenként tisztelte. Egyiptomban az V. dinasztia idejében - az óbirodalom korában - jelent meg a nap tisztelete Ré néven, majd IV. Amenhotep egyedüli istenné tette, és magát a nap fiának (Ehnaton) jelentette ki, de „reformja” halála után megbukott. Mózes megtiltotta a nap tiszteletét (Dt 4:19). A királyok korában Manasse bevezette a napkultuszt, amelyet utána Jósiás betiltott (II Rg 23:11), de amely később újra csak elterjedt (Ez 8:16). Az egyik zsoltár egy kánaáni naphimnusz elemeit tartalmazza (Ps 19:5-7), de a napot Isten teremtményeként említi. A teremtéstörténetben a nap az ünnepek meghatározójaként szerepel (Gn 1:14). A próféták a nap elsötétülését Isten ítéleteként jövendölték meg (Joel 2:10). (Ez 30:7.) - NAPNYUGAT (maaráb - mem-ain-res-béth). A négy világtáj egyike (Is 11:12), kelet ellentéte. Az ókori Keleten általában kelet felé néztek az emberek, ezért nekik kelet elöl, nyugat hátul volt (Hi 23:8). Nyugatot a tenger felé eső égtájnak is nevezték (Gn 28:14), mivel Izraeltől nyugatra volt a Földközi-tenger. Nyugatról azt jelenti, hogy a tenger felől (mijjám) (Gn 12:8), a nyugati szelet pedig tengeri szélnek (rúah jám - res-vav-khéth jod-mem) hívták. Említik nyugatot a nap lenyugvási helyeként is. (Is 59:19.) - NAPPAL (jómám - jod-vav-mem-mem). A napnak reggeltől estig tartó szakasza. Az ember túlnyomórészt nappal tevékenykedik. Az állatok közül is sokan nappal járnak élelem után. Vannak olyan virágok, amelyek nappal kinyílnak, és éjjelre bezáródnak. Nappal a nap világítja meg a földet. Ha a hold a föld és a nap közé kerül, akkor nappal is sötétbe borul a világ. (Hi 5:14.) - NAPSZÁMOS (szákír jómó -- szákír - szin-kaf-jod-res = bérmunkás -- jóm - jod-vav-mem = nap). Munkabérért dolgozó ember. Voltak a mezőn (L 15:17), a szőlőben (Mt 20:2), a halászatban (Mc 1:20), az állattenyésztésben (J 10:12) dolgozó napszámosok. A napszámost a kapuban vagy a piacon

437 fogadták fel (Mt 20:1). Napszámost lehetett egy napra vagy hosszabb időre, akár egész évre is felfogadni (Lv 25:53). A napszámosnak nagyon kemény munkát kellett végeznie (Mt 20:12). Bérét naplementekor fizették ki (Mt 20:8). Mózes törvénye szerint minden este ki kellett adni a napszámos bérét (Lv 19:13), visszatartása súlyos bűnnek számított (Ml 3:15). A nyugalom évében a napszámosok is részesültek abból, amit a föld magától termett (Lv 25:6). (Hi 14:6.) - NAPVILÁG (ór jómám - alefvav-res jod-vav-mem-mem). A világosság Isten teremtménye. Forrásai az égitestek, amelyek szintén Isten teremtményei (Gn 1:3, 14), és feladatuk a fénynek és a hőnek a földre árasztása mellett az idő rendjének a meghatározása. Isten a világosságot elnevezte nappalnak. Ezért a nappali világosságot az éj sötétjével ellentétben – napvilágnak, nappali fénynek is nevezzük. (Is 60:19.) - NÁD (káne - kófnun-he - Phragmites communis). 2-3 m magasra növő. szívós szárú vízinövény. A hosszú nádat gyakran használták mérővesszőnek (Ap 11:1). Mivel a nád összetörik, ha rátámaszkodnak, a megbízhatatlan szövetséges jelképe lett (Ez 29:6). A szél ringatta nád Isten ítéletére utal (I Rg 14:15). A megrepedt nád az összetört szívet jelképezi (Mt 12:20). Amikor Jézust kigúnyolták, királyi jogar helyett nádszálat adtak a kezébe (Mt 27:29). (Is 35:7.) - NÁDAS (jam-szúf - jod-mem szamek-vav-pe). Az Egyiptomot elhagyó nép egy nádas mocsáron keresztül távozott, ahol nyilvánvalóan a terepet jól ismerő emberek vezették a csapatot, hiszen ott egyetlen félrelépés is végzetes lehetett. A zsidóknak biztosan voltak ottani vezetőik, de az egyiptomi katonák helyismeret hiányában belevesztek a mocsárba. A szóba jöhető tavak, amelyek valamelyikén Izráel távozott Egyiptomból: Keserű-tó, Timszá-tó, Szirbonisz-tó. A LXX és nyomán az ÚT tévesen Vörös-tengernek (erythra thalassza) fordítja. Ugyanígy említi a zsidókhoz írt levél is (H 11:29), Pál viszont csak vizet ír (I K 10:1), mivel a héber jam szó általában bármilyen vizet jelenthet. (Ex 15:21.) - NÁHUM (nahúm - nun-khéth-vav-mem = vigasztaló). A hetedik kispróféta. Ninive pusztulásáról prófétált, de nem szólt a pusztulás beteljesüléséről, tehát 612 előtt mondta el beszédeit. Asszurbanipál 663-ban foglalta el Ninivét, és tette fővárosává. Az ő idejében Ninivét nem lehetett megtámadni, legfeljebb szavakkal fenyegetni, tehát Náhum próféciájának e két időpont között kellett elhangzania. Asszurbanipál halála után birodalma hanyatlásnak indult, és akkor teljesedtek be Náhum prófétai szavai. Nevét Kapernaum őrzi: kafar-naúm = Náhumfalva. (Nah 1:1.) - NÁRCISZ (habacceleth - khéth-béth-cáde-lámed-thav Narcissus). Fehér, ritkábban sárga virágú növény. A különböző bibliafordítások különféle szavakkal fordítják, mert ennek a héber szónak a jelentését ma már nem lehet pontosan azonosítani. (Ct 2:1.) NÁTÁN. Próféta Dávid korában és Salamon uralkodása elején. Megjövendölte, hogy Dávid utóda fogja megépíteni a templomot (II Sm 7:1-14). Amikor Dávid Betsabéval vétkezett, és megölette Uriást, Dávid házának a sorsát meghatározó próféciát mondott (II Sm 12:1-14). Dávid Nátánra bízta Salamon nevelését. Nátán megírta Dávid történetét (I Chr 29:29) és Salamon uralkodása kezdetének az eseményeit (II Chr 9:29). Valószínűleg ő írta a 45. zsoltárt Salamon egyik esküvőjére, amiből idővel az Énekek éneke alakult ki mint menyegzői ének. - NÁZÍR (názír - nun-zain-jod-res). Istennek szentelt személy, aki fogadalmat tett arra, hogy Istent bizonyos ideig valamilyen különleges módon szolgálja. A názírok életmódját Mózes törvénye szabályozta. Ilyen fogadalom lehetett a borotvától vagy a halott érintésétől, esetleg a bortól való tartózkodás. Ha a názír egy váratlan haláleset miatt tisztátalan lett, utána meg kellett tisztítania magát (Nu 6:2,9). Volt egész életre szóló názír fogadalom, például Sámsont (Jdc 13:5), Sámuelt (I Sm 1:11) és Keresztelő János (L 1:15) szüleik egész életükre Istennek szentelték. A próféták mellett a názíroknak is jelentős közéleti szerepük volt. Pál názírsági fogadalma miatt nyíratta le haját Kenkreában. Amikor Jeruzsálembe ment, Jakab arra kérte, hogy segítsen négy názírnak fogadalma teljesítésében, hogy ezzel is bizonyítsa a jeruzsálemi zsidóknak, hogy ő megtartja a törvényt (Act 18:18,23,24). (Am 2:12.) - NEBÁJÓT (nöbájóth - nun-béth-jod-vav-thav). Ismáel elsőszülött fia (Gn 25:13). Tőle származik a kosárkészítéséről híres arab törzs. (Is 60:7.) - NEBÓ (nöbó - nun-béth-vav). Móábi város a Nebó-hegy közelében. Jó legelőiről volt híres. Rúben építtette újjá (Nu 32:3,38), majd utódának, Belának a birtoka lett (I Chr 5:8). Már a honfoglalás előtt is megvolt (Nu 33:47). A próféták Móáb városaként mondtak rá ítéletet (Is 15:21). (Is 46:1.) NEBUKADNECCAR (nöbúkadreccar - nun-béth-vav-kaf-dáleth-res-cáde-res - nabu-kudurri-ucur). Csaknem fél évszázadig uralkodó babiloni király. Legyőzte Asszíriát. Még mint trónörökös győzelmet aratott az asszírokon. Karkemis mellett megverte Nékó fáraó seregét. Amikor király lett, a legyőzött országok jelentősebb férfiait Babilonba deportálta. Adófizetőjévé tette Damaszkuszt, Tíruszt és Szídónt, valamint Jójákím júdai királyt. Legyőzte Kédárt (Jr 46:2; 49:28), majd Jeruzsálem ellen vonult, de Jójákin király gazdag ajándékokkal megmentette a várost. Nebukadneccar összesen hétezer embert vitt fogságba, és Cidkijját tette meg Júda királyává. Még annyit tudunk róla, hogy amikor Cidkijjá fellázadt ellene, elpusztította Jeruzsálemet, és a férfilakosság nagy részét Babilonba száműzte (II Rg 24:14; 25:4-7), majd később még 745 embert vitt fogságba (Jr 52:30), Ő a Dániel könyvének elején szereplő babiloni király, akit Dániel könyve szerint gőgösségéért megbüntetett Isten, de megtérése után megbocsátott neki (Dn 4:31). (Ez 30:10.) - NEHÉZ (kábéd - kaf-béth-dáleth). A Bibliában leginkább átvitt értelemben fordul elő. Szó van Salamon adóiról, amelyeket már nehezen bírt

438 el a nép (I Rg 12:4), valamint a népnek az újjáépítésben vállalt nehéz terheiről (Neh 5:18), de arról is, hogy „ránehezedett az Úr keze az asdódiakra (I Sm 5:6) vagy a zsoltáros Dávidra (Ps 32:4). Mózes számára nehéz volt már a bíráskodás (Ex 18:18) és a nép gondjainak a terhe (Nu 11:14). Krisztus terhe viszont nem nehéz (Mt 11:30). Vannak dolgok, amelyeket nehezen lehet megérteni, mint például azt, hogy a gonoszok jómódban élnek (Ps 73:16). A hitben gyengék nehezen értik meg Jézus szenvedéseit (H 5:11). Pál leveleinek vannak nehezen érthető részei is (II P 3:16). (Prv 25:27.) NEMES (nádíb - nun-dáleth-jod-béth). Tekintélyes származású, előkelő ember. Általában főembert jelent. A származáson kívül nemes lehet az ember erkölcsi magatartása is. Nemcsak emberre, hanem például növényekre is vonatkozhat. A Bibliában szó van nemes szőlővesszőről is (Is 5:2). A nemes szőlővessző jelképes értelemben Izraelt jelenti (Jr 2:21). Van nemes érc is, mint például az arany és az ezüst. Emellett szó van a Bibliában nemes (többször „drága” szóval fordított) szellemi értékekről is. (Is 32:5.) - NEMI ERŐSZAK (ákéb - ain-kóf-béth = külső nemi szerv -- hámasz - khéth-mem-szamek = erőszakot követni el). A nő akarata ellenére végrehajtott szerelmi aktus. Az ÓT-i törvények annyira szigorúan büntették, hogy csak nagyon kivételes esetben fordul elő a Bibliában. (Jr 13:24.) NEMZEDÉK (dór - dáleth-vav-res). Azoknak a közössége, akik egy maghatározott időpontban élnek (Dt 32:7). Az ÚT-ben egy őstől levezetett származási vonal és egy bizonyos időszakban élt valamennyi ember (Mt 1:17; 11:16). (Is 51:8.) - NEMZET (ummá - alef-mem-he). Történelmileg kialakult, tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, az azonos terület, az egységes gazdasági élet és kultúra jellemez. Sok helyen Izrael (am) ellentéteként a pogány népeket a goj szóval jelölik. (Is 43:4.) - NEVETÉS (szahók - szin-khéth-kóf). Lehet a gúny (Ps 2:4), sőt a hitetlenség (Gn 18:13), de lehet az öröm kifejezője is (L 6:21). Arról is olvasunk a Bibliában, hogy Isten nevetése az ő hatalmának a kifejezése az istentelenek felett (Prv 1:26). (Eccl 7:3.) - NEVETSÉGES (taöttúa - tavain-tav-vav-ain = gúny tárgya). Nevetséges az, aki gúnyolódásnak teszi ki magát. Főleg személyekre vonatkozik, de eseményekkel kapcsolatban is használják. (Jr 51:18.) - NE VESZÍTS EL! Ismert ének, dallamára több zsoltárt is énekeltek (Ps 57-59; 75). - NÉMA (dámam - dáleth-mem-mem = megnémulni). Olyan ember, aki nem tud beszélni. A Bibliában szó van arról, hogy Isten beszél, a bálványok viszont némák (I K 12:2). Istennek hatalma van arra, hogy némává tegyen valakit (Ex 4:11). Ésaiás a fogság előtt azt ígérte népének, hogy az ítélet után eljön majd az idő, amikor „ujjong a néma nyelve” (Is 35:6). Amikor Jézus Dekapoliszban (Tízváros) járt, csodálkozva mondta a nép, hogy „a némákat is beszélővé” teszi (Mc 7:37). Az embernek kötelessége a némák segítségére sietni, mellettük kiállni: „Nyisd meg szádat a némáért!” (Prv 31:8.) (Thr 3:28.) - NÉP (am - ain-mem). A bírák korában Isten népe elsősorban a hadköteles férfiakat jelentette (Jdc 5:2). A királyok korában a nép egyenlő volt az állampolgárokkal, akik a király elkötelezettjei voltak. A próféta szerint Isten népét az Istenhez való odafordulás jellemzi. A kettészakadás után már csak a hagyományos egység emlékezetben tartását jelentette Izrael népe. Később az Isten népe kifejezés kezdett vallásos értelmet nyerni (Is 3:12; 49:6). Azok tartoznak Isten népéhez, akik teljesítik Isten akaratát. A babiloni fogság után a néphez való tartozás alapfeltétele volt a származás és a Tóra tisztelete, ami lehetővé tette a kizárást, de a zsidó hitre való áttérést is. Csoportok alakultak, amelyek kizárólag magukat tekintették Isten népének. Ilyen csoportnak tekinthető a kumráni közösség is. A legtökéletesebben Jézus határozta meg, hogy ki tartozik Isten népéhez: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21). István vértanú - az egyiptomi szabadulásra utalva (Ex 3:7) - arról beszélt, hogy Isten eljön megszabadítani népét (Act 7:34). Az apostoli korban megjelenik az új Izrael gondolata, aminek az a végkifejlete, hogy Isten népe az egyház. (Hi 17:6.) - NÉV (sém - sin-mem). A patriarkák korában a név a legtöbbször még viselőjének valamely tulajdonságára, jellemére vagy rendeltetésére utalt. Az ÚT-i korban már voltak család- és személynevek, de még ezek is gyakran utaltak viselőjük jellemző tulajdonságára. Jézus idejében Izraelben, amely a Római Birodalom része és görög nyelvterülettel körülvett ország volt, a legtöbb embernek két neve volt: egy zsidó név és egy görög vagy római név, mint például Simon-Péter (Mt 16:16), Lévi-Máté (Mt 9:9. L 5:27), Saul-Pál (Act 13:9). Mind az apa (L 1:63), mind az anya (I Sm 1:20) adhatott nevet a gyermeknek. A Mennyei jelenések szerint a győztesek a Bárány nevét viselik, és Izrael tizenkét törzsének neve az új Jeruzsálem kapuira lesz felírva (Ap 3:12; 21:12). (Is 41:25.) - NIMRIM (nimrím - nun-mem-res-jod-mem = tiszta vizek). Helység Móábban, a Holt-tengertől délkeletre (Jr 48:34). (Is 15:6.) - NIMRÓD (nimrod - nun-mem-res-dáleth). Nagy vadász. Bábel, Erek, Akkád és Kalné városok ura (Gn 10:8-10). Neve a babiloni Nimurta isten nevéből származik, aki a vadászatnak és a háborúnak az istene volt. (Mch 5:5.) - NINCSTELEN (dal dáleth-lámed). Olyan ember, akinek semmi vagyona sincs. Ennek a fogalomnak a héber am háárec (ain-mem he-alef-res-cáde) kifejezés felel meg a legjobban, amelyet „a földhözragadt nép” kifejezéssel lehet a legtalálóbban magyarra fordítani. A próféták gyakran emelték fel szavukat a nincstelenek érdekében (Am 4:1). (Hi 20:10.) - NINCS TISZTA HELY (bölí mákóm - béth-lámed-jod mem-kóf-vavmem = nincs hely). A szövegösszefüggésből adódóan értelemszerűen egészíti ki a fordítás a „tiszta” jelzővel. (Is 28:8.) - NINIVE (nínövé - nun-jod-nun-vav-he). Már a történelem előtti időkben lakott hely

439 volt. Nimród alapította (Gn 10:8-10). Ez a város volt az Istár-kultusz központja. Az első asszír birodalom idején, Szanhéribtől kezdve Ninive lett a birodalom fővárosa (Is 37:37). A várost 25 m magas kettős fal vette körül, amelyen tizenöt kapu volt (Nah 3:8). A fal körül 50 m mély vizesárok húzódott. Szanhérib pompás királyi palotát építtetett. A várost tovább építette Asszárhaddon és Asszurbanipál, aki húszezer agyagcserépből álló könyvtárt létesített, amelyet 1854-ben tártak fel. Halála után a birodalom hanyatlani kezdett, majd Nabopolasszár elfoglalta és lerombolta. Hadjáratát segítette a Tigris folyó áradása, aminek következtében több helyen leomlottak a város falai. A XIX. század ban kezdték feltárni angol régészek a város romjait. Náhum próféta rabló, erőszakos és vérszopó városnak (Nah 3:1). Zofóniás vigadozó és gőgös városnak (Zph 2:15) nevezi. Jónást ítélethirdetésre küldte Isten Ninivébe. Szavára a város megtért, és az ítélet elmaradt (Jon 3:4,5), de Ninive nemsokára visszaesett bűneibe, és bekövetkezett pusztulása (Zph 2:13). Jézus intő példaként említi Ninivét (Mt 12:41). (Nah 2:9.) - NÍLUS (jöor - jod-alef-res = folyó). Egyiptomi folyó. (L. bővebben az I. kötetben!) (Nah 3:8.) - NOFAH (nofakh - nun-pe-khéth). Város a Jordántól keletre. A honfoglaló nép birtokba vette. Valószínűleg azonos a Nobah névem említett várossal (az F és a B betű nagyon hasonló, másolás közben könnyen eltéveszthető), ahol Gedeon bíró egyik győzelmét aratta (Jdc 8:11). (Nu 21:30.) - NÓ (no - nun-alef). Teljes nevén Nó-Ámon. Felső-Egyiptom fővárosa az Új Birodalom idején. Görögül Théba. Ámon isten kultuszának a székhelye. Ezékiel és Náhum próféciája (Nah 3:810) Egyiptom asszír megszállására utal. (Ez 30:15.) - NÓ-AMMÓN (nó emón - nun-alef alef-mem-vavnun). Felső-Egyiptom fővárosa az Újbirodalom idején. Ez volt Amon egyiptomi kosisten kultuszának a székhelye (Jr 46:25). Görögös neve Théba. Ezékiel meghirdette a város pusztulását (Ez 30:14). A Náhum prófétánál olvasható ítélethirdetés a város asszír megszállására utal. (Nah 3:8.) - NÓB (nob nun-béth). Papi város, ahol szentély is állt (I Sm 22:19). Ide menekültek Éli pap leszármazottai, és itt kapott segítséget Dávid Ahimelek paptól, amikor Saul üldözte (I Sm 21:2-10. Mc 2:25,26), amiért Saul az egész nóbi papságot megölette (I Sm 22:9-19). (Is 10:32.) - NÓÉ (noah - nun-khéth = vigasztaló). A Sét nemzetségéből származó Lámek fia. Istennek tetsző életet élt (Gn 6:9). Fiai: Sém, Hám, Jáfet. Isten őt mentette meg az özönvízből. Amikor az özönvíz véget ért, Isten szövetségével ajándékozta meg (Gn 9:12). Később szőlőt ültetett. Egyszer megrészegedett a bortól, és meztelenre vetkőzött. Ekkor két fia, Sém és Jáfet betakarta, ezért őket megáldotta, Hámot, a kánaáni népek ősatyját pedig megátkozta, ami abban teljesedett be, hogy a Sém nemzetségéből származó Izrael népének a kánaáni népek szolgái lettek (Gn 9:25,26). Az ÚT többször említi Nóét (L 17:26). A Héber levél a hit hősei közé sorolja (H 11:7), Péter pedig a keresztség jelképének tekinti az özönvizet (I P 3:20). Péter II. levele az igazság hirdetőjeként említi (II P 2:5). (Is 54:9.) - NÓF (nof - nun-pe). Alsó-Egyiptom fővárosa. Görög neve Memfisz. Ide menekült a júdaiak egy csoportja (Jr 44:1). Ezékiel meghirdette Nóf pusztulását (Ez 30:16). Hóseás Memfisz néven említi (Hos 9:6). (Is 19:13.) - NÖVÉNY (cemah cáde-mem-khéth). Isten a második napon teremtette a növényeket (Gn 1:11). A növényeket a napfény és a víz élteti, ez utóbbit a felhőkből és a reggeli harmatból adja Isten. (Is 61:11.) - NÖVÉNYZET (jerek - jod-res-kóf = sárgászöld). Főnévként szereplő melléknév, a növények színe. (Is 15:6.) - NŐ (issá - alef-sin-he). A férfi társa. A Bibliában általában asszonyként szerepel. A nő fogalmába a feleség (II Sm 11:27), az asszony, az özvegyasszony és a hajadon lány egyaránt beletartozik. Izrael történelme folyamán fontos szerepet játszottak a nők: Mirjám, a prófétanő (Ex 15:20), Debora, a bíró, Jáel, aki megölte Siserát (Jdc 4:4,21), Hulda prófétanő (II Rg 22:14), Ataljá királyné (II Rg 11:1). Papnők viszont nem voltak Izraelben, de a vallási kultuszban részt vehettek: áldozhattak (Lv 12:6), részt vehettek az áldozati lakomákon (II Rg 6:19), adományt adhattak a szentsátor építéséhez, segédkezhettek a sátor berendezésének az elkészítésében, szolgálatot végezhettek a sátor bejárata előtt (Ex 35:22,25; 38:8), és általában magasztalhatták Istent (Ps 68:26). - Jézus a nőket is megajándékozta bűnbocsátó szeretetével (L 8:2), szóba állt egy samáriai asszonnyal, segítségére volt két betániai nővérnek (J 4:26; 11:25). Általában elfogadta a nők szolgálatát, és tanította őket (L 8:3; 10:39). Feltámadásának első tanúi is nők voltak (J 20:14). Mária, Márk anyja házát Jézusék rendelkezésére bocsátotta. Lídia bíborárus nő otthont adott Páléknak (Act 12:12; 16:14,15), Priszcilla házába fogadta a gyülekezetet (I K 16:19). Fülöp evangélista négy lánya prófétált (Act 21:9). Az ÚT-i levelekben több helyen olvashatunk a nők gyülekezeti szolgálatáról (R 16:1). (Jr 6:11.) - NŐSTÉNY OROSZLÁN (lábí - lámed-béth-jod-alef). Az ókorban sok oroszlán élt Kánaánban, főleg a Jordán völgyében. A nőstény oroszlánnak nincs sörénye. Az élelem megszerzésében a nőstény oroszlánok vesznek részt, a hím oroszlán már csak a préda elfogyasztására megy oda, de akkor minden mást elzavar maga mellől. Amikor a magyar fordításban csak az oroszlán szó szerepel, az a legtöbbször a hím oroszlánt (arí - alef-res-jod) jelenti. János a Mennyei jelenésekben oroszlánként (león) látja Krisztust megjelenni (Ap 5:5). (Hi 38:39.) - NUN. A héber ABC 14. betűje. Megegyezik a magyar N hanggal. NYAK (oref - ain-res-pe). A nyakra lehet igát tenni, a nyakat át lehet ölelni, nyaklánccal lehet ékesíteni (Gn 27:40; 33:4; 41:42). Jelképesen a keménynyakú nép a makacs (magyarul: nyakas vagy

440 vastag nyakú) népet jelenti (Dt 9:13). (Hi 16:12.) - NYÁJ (eder - ain-dáleth-res). Juhok csoportja, amelyben kecskék is lehettek (Gn 27:9). A kosokat gyakran használták a nyáj vezetésére (Jr 50:8). A nyájat nappal a mezőn legeltették (Ez 34:14), éjszakára pedig rossz idő esetén akolba terelték (II Chr 32:28). Pásztor nélkül elszéled a nyáj (Mc 6:34), a rossz pásztor pedig csak a maga hasznára fordítja a nyájat (Ez 34:2). Ahogyan a nyájban együtt legelő juhokat külön kellett választani a kecskéktől, úgy fogja Jézus az utolsó ítéletben különválasztani a juhokat a kecskéktől: az üdvözülteket az elkárhozottaktól (Mt 25:32). Mint ahogy Izrael Isten nyája volt (Ps 79:13), az egyház éppúgy Krisztus tulajdon vérén szerzett nyája (Act 20:28). Az utolsó időkben majd „egy nyáj, egy pásztor” lesz (J 10:16). (Joel 1:18.) - NYÁR (kajic - kóf-jod-cáde). Izrael földjén két évszak van: tél és nyár, azaz esős évszak és száraz évszak. A nyár mint száraz évszak a gyümölcsérés és a gabonabetakarítás ideje. Aratás idején igen nagy szokott lenni a hőség (Is 18:4). (Prv 26:1.) - NYELV (lásón - lámed-sin-vavnun). Jézus - feltételezve, hogy Kumránban tanult unokatestvérével, Jánossal együtt - biztosan beszélt görögül, noha anyanyelve arám volt, és természetesen az ÓT-i héber szövegeket is jól értette. A Pilátussal folytatott beszélgetésének a leírásából sem lehet érezni, hogy nyelvi problémái lettek volna, Pilátus viszont az ő kedvéért biztosan nem tanult meg arámul, a lenézett, sőt gyűlölt zsidók nyelvén. A „tömeg” Pilátus udvarában jórészt zsidó papokból és írástudókból állt. Olyan sok ember oda be sem fért volna, hogy - néhány megfizetett hamis tanún kívül - még a köznépet is beengedjék, ezért ott minden zsidó tudott görögül, és lehet, hogy a híres „feszítsd meg” sem arámul, hanem görögül (sztaurothétó) hangzott el (L 23:21). Pilátus elhíresült mondata, a Vulgata nyomán latinul ismert „Ecce homo” is valószínűleg görögül hangzott el (Idú ho anthróposz), mert bár a római tisztviselők hivatalos nyelve latin volt, ezen a nyelven írták jelentéseiket, és adták ki parancsaikat, de feltételezhető, hogy még egymás között is inkább görögül beszéltek, mert abban az időben a birodalomban minden művelt ember görögül beszélt, mint ahogy Magyarországon a művelt emberek ezer éven át latinul érintkeztek egymással. Pilátus már csak azért sem valószínű, hogy latinul szólt volna a zsidókhoz, mert azok úgy nem értettek, és nekik a latin nyelv legalább annyira gyűlölt volt, mint Pilátusnak a zsidók nyelve. (Ps 12:4. Prv 10:20.) - NYERESÉG (beca - béth-cáde- ain = uzsoranyereség). A nyereség az ember életében jelentkező haszon. Van becsületes munkával szerzett nyereség (I Th 4:11). A kereskedelmi életben különösen kísértett a tisztességtelen nyereségszerzés. Ilyen volt a csalás, a hamis mérleg. Az ilyeneket utoléri Isten ítélete (Am 8:3). A Biblia Isten áldását is nyereségnek nevezi. „Nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (I T 6:6). A legnagyobb nyereség Krisztus (Ph 3:8). A Trito-Ésaiásnál használt szó az uzsorakamattal szerzett nyereségre vonatkozik. (Is 56:11.) - NYÍL (héc - héc - khéth-cáde). Előfordult, hogy tüzes nyilakkal támadták az ellenséget (Is 50:11). Pál a lelki fegyverek között említi a tüzes nyilat (E 6:16). Főleg támadó fegyver volt, de használták jeladásra (I Sm 20:20), sőt jóslásra is (Ez 21:26). Átvitt értelemben Isten ítéletét hirdető beszédet jelent (Is 49:2). A Zakariásnál nyílnak fordított szó valójában az íjat jelenti, a nyílvessző héber neve héc (khéth-cáde). Ezt a két szót gyakran pontatlanul használják. NYÍLVESSZŐ (keseth -kóf-sin-thav = íj -- bén - béth-nun = fiú -- ben-keseth = nyílvessző). A nyílvesszőt fából vagy nádból készítették, a végére bronzból vagy állati csontból készült hegyet tettek, és megfeszített íjból lőtték ki. A nyílvesszőt (héc) a meghajlított íjból (keseth) lőtték ki. Jób egy helyen költői formában nevezi meg a nyílvesszőt: az íj fia. (Hi 41:20.) - NYOMORULT (ání - ain-nun-jod). Ennek a szónak többféle értelme lehet. Jelenthet olyan embert, aki valamilyen különös bajban szenved, vagy szerencsétlenül járt. Jelenthet igen szegény, nyomorban élő embert. Előfordulhat „nyomorék” értelemben is. Jelenthet olyan embert, aki valamilyen oknál fogva szánalomra méltó. Ugyanakkor jelenthet alávaló, hitvány embert vagy valamilyen értéktelen tárgyat is. (Jr 22:16.) NYOMORÚSÁG (oní - ain-nun-jod). Oka a legtöbbször háború, valamilyen katasztrófa vagy betegség. Izrael Isten büntetéseként értelmezte a nyomorúságot. A nyomorúságból Isten szabadíthat meg (Ps 78:49; 91:15). Az ÚT-ben a nyomorúság a kiválasztottság jele (II Th 1:4,5). Pál egyenesen örül nyomorúságainak, mert azok apostolságát bizonyítják (II K 12:10). (Hi 10:15.) - NYUGALOM (rega res-gimel-ain). Testi és lelki zavartalan állapot. A Biblia Istenre és emberre egyaránt használja. Isten a teremtés után megnyugodott (Gn 2:2), azaz megpihent. Az ember életéhez a nyugalom éppúgy hozzátartozik, mint a munka. Ezért rendelte Isten a nyugalom napját (Ex 20:8). Mózes törvénye a földnek is nyugalmat rendelt minden hetedik, majd minden ötvenedik (Lv 25:4,10) esztendőben. Népének az Ígéret Földjén ígért nyugalmat az Úr (Dt 3:20). Az asszonynak férje házában ígér nyugalmat isten (Rth 1:9). Salamon, amikor megépítette a templomot, oda vitette a frigyládát „nyugalma helyére”. Az embernek Isten kegyelme ad nyugalmat zaklatott életében (II Chr 6:4; 14:6). A belső nyugalmat is Istennél találja meg az ember (Ps 62:2). A sok hányattatás után Isten gondtalan nyugalmat ígért népének (Is 32:18). Ezt a nyugalmat Isten mindenkinek felkínálja (Is 28:12). Isten a jó úton járóknak lelki nyugalmat ígért (Jr 6:16). Jézus ezt a belső nyugalmat ígérte azoknak, akik felveszik az ő igáját (Mt 11:28). A Krisztusért üldöztetést szenvedőknek Isten Lelke ad nyugalmat (I P 4:14). (Jr 31:2.) - NYUGAT (áhór - alef-khéth-vav-res = hátsó oldal). A négy világtáj egyike (Is 11:12),

441 kelet ellentéte. Az ókori Keleten általában kelet felé néztek az emberek, ezért nekik kelet elöl, nyugat hátul volt (Hi 23:8). Nyugatot a tenger felé eső égtájnak is nevezték (Gn 28:14), mivel Izraeltől nyugatra volt a Földközi-tenger. Nyugatról azt jelenti, hogy a tenger felől (mijjám - mem-jod-mem) (Gn 12:8), a nyugati szelet pedig tengeri szélnek (rúah jám - res-vav-khéth jod-mem) hívták. Említik nyugatot a nap lenyugvási helyeként is. (Hi 23:8.) OK NÉLKÜL (hinnám - khéth-nun-mem). Alaptalanul. Ok nélkül kitört veszekedés, ok nélkül indított háború. (Hi 22:6.) - OKOS (szákal - szin-kaf-lámed = okosnak lenni - túsijjá - tav-vav-sin-jod-he = okosság). Az okosság magában foglalhat ravaszságot (Gn 3:1), mesterségbeli szakértelmet, éleselméjűséget (Dn 1:4; 5:12). Az ÓT-i irodalomban nagyjából a belátás és a megértés fogalmával azonos az okosság fogalma. Általában emberre mondják, hogy okos, Istennel kapcsolatban ritkábban használják (Jr 10:12). Jézus példázataiban többször előfordul az „okos” megnevezés: Az okos ember sziklára építi házát. Az okos szűzek olajat is vittek magukkal (Mt 7:24; 25:4). Az okos szolga készenlétben várja haza urát (Mt 24:45). Jézus állatokra vonatkoztatva is használta az „okos” szót. Így intette tanítványait: „Legyetek okosak, mint a kígyó!” (Mt 10:16.) Pál többször használja leveleiben az „okos” megnevezést (II K 11:19), de óv attól, hogy magunkat tartsuk okosaknak (R 12:16). (Ps 36:4. Prv 3:21.) - OLAJ (semen - sin-mem-nun). Jézus korában fontos táplálék volt (I Rg 17:12), amellett sebeket kezeltek vele (L 10:34), világításra használták (Mt 25:4), és a magas rangú személyeket ünnepélyesen olajjal kenték fel (I Sm 16:13). Ezenkívül még szappankészítésre és kozmetikai célokra is alkalmazták. A Bibliában említett olaj a legtöbb esetben olivaolaj volt, ami az olajfa termésének hántolt magvából kisajtolt zsiradék. Legalább annyira értékes volt, mint a gabona, a méz és a szőlő. Az ÚT-ben a Szentlélek újjászülő erejének a jelképeként is szerepel (I J 2:20). (Hi 29:6.) OLAJBOGYÓ (zajith -.zain-jod-thav = olaj). Az olajbogyó ugyanolyan fontos táplálék volt Izraelben, mint a gabona, a szőlő vagy a méz. A belőle kisajtolt olajat főzésre (I Rg 17:12), ételízesítésre vagy világításra (Mt 25:3) használták, de alkalmas volt sebek kezelésére is (L 10:34). A hőségben kiszáradt bőrt is be lehetett vele kenni. Ezenkívül használták bizonyos szertartásokban (Mch 6:7). A királyokat, a papokat és a prófétákat is olajjal kenték fel (I Sm 10:1). (Is 24:13.) - OLTALOM (mahsze - mem-khéthszamek-he = menedékhely). Aki vagy ami a veszélytől megóv. Eleinte a törzsi szervezet, majd később a királyság jelentett oltalmat Izraelben, de valójában Isten volt népének igazi oltalma (Ps 18:3). Isten oltalma olyan, mint az árnyék, amely megvéd a nap káros sugárzásától (Ps 17:8). Dánielnél a védőangyal oltalmáról olvashatunk (Dn 12:1). Ezt a szemléletet az ÚT is teljes egészében átvette: Egyedül Isten oltalmában lehet bízni (Mc 6:13). Pál is arra figyelmeztet, hogy „hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól” (II Th 3:3). (Is 25:4.) - OLTÁR (mizbéah - mem-zain-kafkhéth). Általában négyszögletes kőépítmény, amelynek lapos tetején áldozatot mutattak be. Az ÓTben sokféle alakú és többféle anyagból készült oltárról lehet olvasni. A Földközi-tenger környékén élő népek vallásában mindenhol megtalálható. Nem csak áldozati célra építettek oltárt, lehetett az egyszerűen imádság helye vagy valaminek az emléke is. Áldozati oltárról már Kain és Ábel történetében olvashatunk. Nóé is áldozati oltárt épített, amikor kijött a bárkából (Gn 4:3; 8:20). Ábrahám, Izsák és Jákób is épített oltárt (Gn 12:7; 26:25; 35:1). Mózes Amálék legyőzése után emelt oltárt Istennek. A pogány népek bálványaiknak építettek oltárokat, amelyeket Isten lerombolni parancsolt (Ex 17:15; 34:13). Amikor a szentsátort felállították, annak az oltáránál mutatták be az áldozatokat, majd később a jeruzsálemi templom oltáránál áldoztak. Miután a templom elpusztult, a zsidók többé nem áldoznak. A próféták látomásaiban többször megjelenik az oltár (Ez 43:13). Az új Jeruzsálemben nem lesz oltár (Ap 21:22). Jézus a Golgotát szentelte oltárrá, amikor ott vére hullásával engesztelést szerzett bűneinkért. (Is 6:6.) - OMLADÉK (horeb - khéth-res-béth). Leomlott falrészlet kőből vagy földből, összedőlt épület romjai. (Zph 2:14.) - OMRI (omrí - alef-mem-res-jod). Izrael hatodik királya. Élá izraeli király hadseregparancsnoka volt. A polgárháborúban meggyengült országot megszilárdította. Samáriába tette át királyi székhelyét. Fia feleségül vette a szidóni király lányát (I Rg 16:31), amivel sikerült észak felé biztosítania a békét. A bibliai történetírók szerint minden elődénél rosszabb volt (I Rg 16:25). Folytatta Jeroboám izraeli király bálványimádását (I Rg 19:28), amit fia házassága csak még jobban elmélyített. Mikeás próféta őt tette felelőssé utódai minden bűnéért. (Mch 6:16.) - ORCA (páne - pe-nun-he). Az arc régies, inkább csak költői szövegekben használt formája. (Ps 12:2.) - ORKÁN (nefec - nun-pe-cáde). Pusztító erejű, heves szélvihar. (Is 30:30.) - OROSZLÁN (sahal - sin-khéth-lámed = ordító). A héberben különféle szavak vannak az oroszlánok megnevezésére. Külön szóval jelzi a hím oroszlánt (arí), a nőstény oroszlánt (lábí) és a kölyök oroszlánt (köfír).Az ókorban sok oroszlán élt Kánaánban, főként a Jordán völgyében. Ezek gyakran megtámadták a nyájat (I Rg 20:36), de az akkori pásztorok nem ijedtek meg tőlük (I Sm 17:34). Kánaánban kisebb fajta oroszlán élt, mint Afrikában, de itt is valószínűleg több oroszlánfaj volt található, mert a Biblia több néven is említi az oroszlánt (arje - alef-res-jod-he). Gyakran szerepel az erő megjelölésére. A királyi trónokat előszeretettel díszítették faragott oroszlánokkal (I Rg 10:19,20). Istennek az oroszlánok felett is van hatalma (Dn 6:23). A messiási korban az oroszlánok is

442 megszelídülnek (Is 11:7). János a Mennyei jelenésekben oroszlánként látja megjelenni Krisztust (Ap 5:5). (Hi 10:16.) - OROSZLÁNKÖLYÖK (köfír - kaf-pe-jod-res). A héberben különféle szavak vannak az oroszlánok megnevezésére. Külön szóval jelzi a hím oroszlánt (arí), a nőstény oroszlánt (lábí) és a kölyök oroszlánt. A Biblia gyakran használja az oroszlánkölyök megnevezést (Jr 25:38). (Hi 38:39.) (af - alef-pe). A teremtéstörténet leírása szerint Isten az ember orrába lehelte az élet leheletét (Gn 2:7). Az ellenség megcsúfolásának egyik módja az volt, hogy levágták az orrát (Ez 23:25). Az állatokat és a foglyokat orrukba fűzött karikán vezették (Hi 40:24). Isten rettenetes haragjának költői leírása, hogy tűz jött ki az orrából (Ps 18:9). (II Rg 12:28.) - ORSZÁG (erec - alef-res-cáde). Valamely nép vagy birodalom fennhatósága alá tartozó földrajzi terület a rajta élőkkel együtt. A hívő ember tudja, hogy csak jövevény abban a földi országban, amelyben él, mert nekünk „a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Ph 3:20). A Bibliában - különösen az ÚT-ben - gyakran jelenti Isten országát, a mennyet, Krisztus örökké tartó uralmát, azt az otthont, amelyet Jézus készít a benne hívők számára (J 14:2,3). (Hi 22:8.) - OSTOBA (támé - téth-mem-alef (ni) = tisztátalannak lenni). Értelmetlen, oktalan, buta. A bolondnál kissé enyhébb kifejezés. Jóbnál inkább a rituális tisztátalanságot jelenti. (Hi 18:3.) - OSTOBASÁG (ivveleth - alef-vav-lámed-thav). Butaság, értelmetlenség. (Prv 22:15.) - OSTOR (sót - sin-vav-téth). Fanyélre erősített szíj vagy kötél. Állatok serkentésére, illetve emberek büntetésére használták. A halálra ítéltet is megostorozták a keresztre feszítés előtt (Mt 27:26). (Hi 9:22.) - OSTROMLÓ (náká - nun-kaf-he = verni, agyonverni, megölni). Izraelnek sok várost meg kellett ostromolnia a honfoglalás idején. Némelyik király nagy súlyt fektetett a városok megerősítésére, hogy kiállják az ellenség ostromát. Ha az ostromló sereg nem tudta bevenni a falakat, akkor kiéheztetéssel próbálkozott. (Is 10:20.) - OSTROMMŰ (möcúrá - memcáde-vav-res-he). Ostrommű lehetett egy, a bástyával szemben emelt sánc is (II Sm 20:15), de mozgatható ostromművek is voltak, amelyeket a fallal szemben lehetett felállítani. Sáncépítéshez a gyümölcsfákat nem használhatták fel (Dt 20:19.) Uzzijjá júdai királynak nyilak és kövek kilövésére alkalmas ostromművei is voltak (II Chr 26:15). A védekezők sokszor megpróbálták felgyújtani az ellenség ostromműveit. (Is 29:3.) - OSZLOP (ammúd - ain-mem-dáleth). Teherhordó vagy díszítő építészeti elem. Lehetett cédrusfából (I Rg 7:2), márványból (Esth 1:6); a kisebb oszlop - pl. Salamon gyaloghintójában - ezüstből is készülhetett (Ct 3:10). A kezdeti időkben egyszerűen köveket állítottak fel emlékoszlopnak (Gn 28:18). Absolon a Király-völgyben állított magának emlékoszlopot (II Sm 18:18). A szentsátor bejáratának a függönyét arannyal bevont akácfa oszlopok, a bizonyság ládája előtt a kárpitot pedig ezüst oszlopok tartották. (Ex 26:32,37). A kánaáni népek bálványoszlopait a honfoglaló zsidóknak össze kellett - vagy össze kellett volna - törniök (Dt 7:5). A pusztai vándorlás idején Isten felhő- és tűzoszloppal vezette népét (Ex 13:21). Gibea város pusztulását füstoszlop jelezte (Jdc 20:40). Jelképes értelemben használja az ÓT a föld oszlopait (Ps 75:4), az ég oszlopait (Hi 26:11), a bölcsesség házát tartó hét oszlopot (Prv 9:1). Az ÚT-ben jelképesen az élő Isten egyháza az igazság oszlopa (I T 3:15). Nagyobb tekintélyű embereket is neveztek oszlopnak, mint például Pétert, Jakabot és Jánost (G 2:9). A Mennyei jelenésekben az égből leszálló angyal lába olyan, mint a tűzoszlop (Ap 10:1). (Hi 26:11.) - OSZTÁLYRÉSZ (helká - khéth-lámed-kóf-he = részesedés, osztalék, birtok, ingatlan, telek). A magyar bibliafordítás kedvenc szava. A mindennapi életben ritkán fordul elő. Az ÓT-ben általában a törzseknek kiosztott országrészt jelenti. (Jr 12:10.) - OTTHON (fn) (náve - nunvav-he = lakás). Lakás, családi környezet. (Hi 5:24.) OFÍR (ófír - alef-vav-pe-jod-res). Aranyban és drágakövekben gazdag vidék (Ps 45:10) DélArábiában (Gn 10:29). (Hi 22:24.) - ÓG (ain-vav-gimel). Az emóri Básán királya (Nu 21:33). A vándorló Izraelnek útját akarta állni, de Mózes Edrei mellett legyőzte (Jos 12:1-6). - ÓN (áven - alef-vav-nun). Egyiptomi nagyváros a Nílus deltájában. Egyiptomi neve: Anu, görög neve: Héliopolisz (napváros). Jeremiás héberre fordította nevét: Bét-Semes (Jr 43:13). Az egyiptomi napisten kultuszának a központja. József Ón papjának a lányát vette feleségül (Gn 41:45). (Ez 30:17.) - ÓRÉB. Az Izraelt szorongató midjáni sereg egyik vezére, akit Gedeon győzött le (Jdc 7:25). ÖBLÖS POHÁR (kubbaath kósz - kóf-béth-ain-thav--kaf-vav-szamek). Kehelyszerű nagyobb pohár (kubbaath = kehely). (Is 51:17.) - ÖKÖL (jád - jod-dáleth = kéz). Összeszorított kézfejz. A héberben nincs rá külön szó. Proto-Ésaiás a kéz szót használja, a magyar fordítás stílusélénkítés céljából használja az ököl szót. (Is 11:15.) - ÖREG (jásís - jod-sin-jod-sin). Az ÓT népe Isten ajándékának tekintette a hosszú öregkort (Prv 16:31). ÚT-i értelemben a hosszú öregkor lehet Isten hosszútűrő kegyelmének a megnyilvánulása (II P 3:9). Az ÚT átvette az ÓT-ből az öregek megbecsülésének a parancsát (I P 5:5). Az öregkor lehet nyomorúságos is, ha már bottal jár az ember (Zch 8:4), ha már nem tud felmelegedni (I Rg 1:1), ha már nem tud döntéseket hozni (I Sm 8:1). A szép öregkorért imádkozni kell (Ps 71:18). Az öregkor végső reménye, hogy amikor az aranypohár összetörik, a lélek visszatérhet Istenhez (Eccl 12:7). A Jóbnál olvasható szó inkább ősz hajú embert jelent. (Hi 15:10.) - ÖRÖK (ólám - ain-vav-lámed-mem). Eleinte az állandóság kifejezésére használták ezt a szót, csak a fogság után jelentette a végtelen időt. A Biblia elsősorban Istenre alkalmazza:

443 Örökkévaló (él (alef-lámed) ólám). Ő - az emberekkel ellentétben - mindig volt, és mindig lesz (Gn 6:3). Deutero-Ésaiásnál jelenik meg Istenre vonatkozóan az első és utolsó elnevezés, amely szintén az örökkévalóságot fejezi ki. Ezt mondja „a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó” (Is 44:6), amit János a Mennyei jelenésekben Jézusra vonatkoztat (Ap 22:13). Általános ókori szokás volt a király ilyen megszólítása: „Király, örökké élj!” (Dn 2:4.) Ez a kifejezés Trito-Ésaiásnál jelentkezik a legerősebben (Is 60:19). Isten örökkévaló Király (Ps 10:16), aki Siont örökre megtartja (Ps 48:9). A kegyesek örökké magasztalják Istent (Ps 5:12). A Prédikátornál a változatlanságot jelenti (Eccl 1:4). Az ÚT-ben jelenthet hosszú időt (L 1:70) és örökkévalóságot (Jd 13) is (ajón). Pál örök Istenről beszél (R 6:26), aki az örökkévalóság királya (I T 1:17). Az ÚT az örökkévalóság fogalmát Krisztusra is kiterjeszti (H 13:8). Jézus Krisztus örök országa viszont az ő eljövendő mennyei uralmát jelenti (II P 1:11). (Is 53:13.) - ÖRÖKKÉ (löólám - lámed-ain-vav-lámed-mem). Állandóan, folytonosan, az idők végezetéig; esetleg: az emberi élet végéig, az ÚT értelmezése szerint a földi életen túl, az örökkévalóságban is. (Ps 138:8. Prv 27:24.) - ÖRÖKKÉVALÓ (jahve - jod-he-vav-he). Isten nevének a legszerencsésebb, értelmező magyar fordítása. A zsidók is ezzel a szóval fordítják magyarra Isten nevét. Isten így mutatkozott be Mózesnek: ehje (alef-he-jod-he) = vagyok (hájá - he-jod-he = létezni). A „vagyok” azt jelenti, hogy Isten mindig volt, van és lesz, tehát örökkévaló. Jeremiáshoz így szólt Isten: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek” (Jr 1:5). (Gn 27:27.) - ÖRÖKKÉVALÓSÁG (ólám - ain-vav-lámed-mem). Ez a szó eredetileg „távoli” jelentéssel bírt, csak a fogság után használták „örökkévalóság” értelemben. Ábrahám az örökkévaló Isten nevét (él ólám) hívja segítségül (Gn 21:43). Hogy Isten örökkévaló, az azt jelenti, hogy mindig volt, és mindig lesz. A prófétáknál jelent meg határozottan Isten örökkévalóságának a hirdetése (Is 40:28). A zsoltárok is hangsúlyozzák Isten öröktől fogva való létezését (Ps 90:2). Jézus mint isteni személy szintén örökkévaló (Ap 22:13). Az mindössze a túlzott udvariasság jele volt, amikor a királynak örök életet kívántak (I Rg 1:31). Ezt természetesen senki sem értelmezte szó szerint, illetve az ólám szó eredeti, régi jelentése szerint értelmezte, amely mindössze hosszú időtartamot, hosszú földi életet jelentett. Az ÚT-ben hasonló értelemben szerepel az ennek megfelelő ajón szó: Jelenthet távoli időt - nemcsak a jövőben (J 9.32), hanem a múltban (L 1:70) is és örökkévalóságot (Jd 13) egyaránt. Amikor azonban Istenről van szó, akkor mindig az örökkévalóságot jelenti (I T 1:17). (Dn 9:24.) - ÖRÖKÖS (járas - jod-res-sin = örökölni). Olyan személy, aki leszármazás révén vagy bármely más jogcímen vagyonra tesz szert. A zsidók és az arabok közti, máig tartó viszály abból indult ki, hogy mivel Ábrahámnak sokáig nem volt gyermeke, a szolgától született gyermeke lett törvényes örököse (Gn 15:3), majd amikor felesége mégis szült fiút, elkergette a szolgálót fiával együtt, nehogy a szolgáló fia is örökös legyen (Gn 21:10). Mózes törvénye rendezte az örökösök jogi helyzetét, különös tekintettel az elsőszülött fiú jogaira (Gn 21:16). A királyságban az elsőszülött fiú örökli a trónt. Salamon halála után Adonijjá lett volna a törvényes trónörökös, de Betsabé rávette Dávidot, hogy a törvényes örökösök (I Chr 3:1-9) félreállításával (I Rg 2:24,25) az ő fiát tegye meg örökösévé. Átvitt értelemben Nóé hite által az igazság örököse (Dt 3:29). Isten egyszülött Fiát, Jézust tette mindennek örökösévé (H 1:2). Akik hisznek Istenben, azok „örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak” (R 8:17). (Jr 49:1.) - ÖRÖKRE (löólám - lámed-ain-vav-lámedmem). Mindenkorra, visszavonhatatlanul, az idők végezetéig; esetleg: az emberi élet végéig, az ÚT értelmezése szerint a földi életen túl, az örökkévalóságban is (Hi 4:20). - ÖRÖKSÉG (nahalá - nunkhéth-lámed-he). Örökölt tulajdon (Nu 27:8). Izrael az Ígéret Földjét Istentől kapott örökségnek tekintette (I Rg 8:36). Az ÚT-ben Isten országa a hívő emberek öröksége (Mt 25:34). Jog szerint a családban csak a törvényes feleségtől született fiú örökölhetett (Gn 21:10). Mózes törvénye szerint a birtokot egyenlőképpen kellett elosztani a fiúk között, de az elsőszülött kétszer annyi részt kapott, mint a többi. Fiú örökös hiányában a lány is örökölhetett, de akkor a törzséből való férfihoz kellett feleségül mennie (Nu 27:8). A végrendelet gyakorlatát már Izraelben is ismerték (Is 38:1). Az apa már életében kiadhatta fiainak az örökséget (L 15:2). Lelki értelemben Isten választottai örökölhetik Isten országát (Jc 2:5), az örök életet (Mt 19:29) és az üdvösséget (H 1:14). A bölcsek dicsőséget (Prv 3:35), Isten gyermekei pedig áldást örökölnek (I P 3:9). Aki mindvégig megáll a hitben, az mindent örökölni fog (Ap 21:7). (Is 49:8.) - ÖRÖM (mászósz - mem-szin-vav-szin). Az embert akkor tölti el öröm, ha megkap valamit, amire nagyon vágyott. Isten is örül alkotásának (Ps 104:31). Az ÚT-ben az öröm a Szentlélek gyümölcse (G 5:22). Az öröm nem egyenlő a földi boldogsággal. Isten embere nehéz körülmények között is tud örülni (II K 8:2). A hívő ember számára a legnagyobb öröm a megváltás öröme (L 2:10,11), a Krisztusban megújult élet öröme (Act 16:34). A Krisztusban megnyert öröm soha el nem múlik (Ap 21:3-7). (Hi 8:19.) - ÖRÖMHÍR (bászar - béth-szin-res = örömhírt vinni). Valamilyen szerencsés kimenetelű eseményről szóló tudósítás. Görögösen: evangélium (evangelion). (Is 52:7.) ÖSVÉNY (náthíb - nun-thav-jod-béth). Keskeny, kitaposott gyalogút, amely nincs kiépítve. (Hi 18:10.) ÖSSZEOMLÁS (nófél - nun-pe-lámed). Általában épületek vonatkozásában használják, de összeomolhat valamilyen műszaki vagy politikai rendszer is. A magyar bibliafordítás itt az ország

444 pusztulásának az értelmében használja. (Jr 8:12.) - ÖTVÖS (coréf - cáde-res-pe). Színesfémeket megmunkáló mester. Izraelben már a honfoglalás előtt is voltak ötvösök. Maga Áron is kezdetleges ötvösmunkát végzett, amikor elkészítette az aranyborjút (EX 32:4). Mózes Becalél ötvöst bízta meg fémtárgyak készítésével (Ex 31:2). A bálványszobrokat is ötvösök készítették (Jdc 17:4). Az ötvösök szerszámai voltak: kalapács, szög, üllő, simítókalapács (Is 41:7), tégely, olvasztókemence (Prv 17:3), fújtató (Jr 6:29). A fémet salakolvasztással, lúgozással és az ón eltávolításával tisztították, ami gyakran jelentette jelképesen Isten ítéletét (Is 1:25; 48:10). Efézusban az ötvösök fellázadtak Pál ellen, mert rontotta az üzletüket (Act 19:2). (Jr 51:17.) - ÖV (keser - kóf-sin-res). Az öv a ruhát derékban fogja össze. Általában bőrből készítették (Mt 3:4). (Jr 2:32.) - ÖZVEGY (almán - alef-lámedmem-nun). Az ÓT-i törvény védte az özvegyeket (Ex 22:22), bár ezt nem mindig tartották meg, ezért a próféták többször hirdettek ítéletet „azok ellen, akik kizsákmányolják ... az özvegyet” (Ml 3:5). Az elsőszülött fiú köteles volt gondoskodni özvegyen maradt anyjáról, ezért kapott kettős részt az örökségből. Ha az özvegynek nem volt gyermeke, a törvény a sógorházasság révén gondoskodott az elhunyt férj nevének a fennmaradásáról (Dt 21:17; 25:5,6), vagy ha ez nem volt lehetséges, visszatérhetett szüleihez (Gn 38:11). A magára maradt özvegy felszedegethette az elhullott gabonát, olajbogyót vagy szőlőt (Dt 25:19,20), részesült a minden harmadik évi tizedből (Dt 14:29). A próféták gyakran figyelmeztettek az özvegyek iránti kötelességekre (Is 1:17). Jézus azért feddette az írástudókat, mert „felemésztik az özvegyek házát” (Mc 12:40). Az ilyeneket a legsúlyosabb ítélettel fenyegette. Jakab szerint „tiszta és szeplőtlen kegyesség” az özvegyekről való gondoskodás (Jc 1:27). (Hi 24:3.) ŐR (somrá - sin-mem-res-he). A nyáj aklának az ajtajában állt az őr, aki nem engedte be a tolvajt az akolba (J 10:3). Őrök vigyáztak a különböző ültetvényekre (Is 1:8), a raktárakra (Neh 12:20), a kapukra (Jr 37:13). A háborúban őröket állítottak az ellenség figyelésére (II Rg 9:17). A foglyokra is őrök vigyáztak (Act 12:4). Isten az emberek őrzője (Hi 7:20) és Izrael őrzője, aki soha nem szunnyad (Ps 121:4). Isten megbízhat őrzéssel angyalokat (Ps 91:11), prófétákat (Ez 3:17). Pál az efézusi véneket a gyülekezet őrizőivé tette (Act 20:28). Az ember kötelessége, hogy megőrizze szülei intelmeit, és őrizze saját száját (Prv 6:20; 13:3), továbbá megőrizze magát a gonosztól (I J 5:18). Jézus arra intette tanítványait, hogy őrizkedjenek a farizeusok és a szadduceusok kovászától (Mt 16:6). (Jr 31:6.) - ŐS (áb -alef-béth = atya). Izrael három ősatyja: Ábrahám, Izsák és Jákób. Jákóbtól származik Izrael tizenkét törzse (Gn 49:3-27). Ritkábban ősatyáknak szokták nevezni Ádám leszármazottait és Nóé utódait (Gn 5,10) is vagy egyszerűen az elődöket. (Is 64:10.) - ŐSI (ólám - ainvav-lámed-mem). Az ősöktől vagy az ősök idejéből származó. (Prv 23:10.) - ŐSZ HAJ (szébá - szinbéth-he). Az életkor miatt színét vesztett, kifehéredett haj. A legtöbb öreg ember haja megőszül. (Prv 20:29.) - ŐSZI ESŐ (jóre - jod-vav-res-he). Ezt korai esőnek is hívják. A nagy nyári szárazság után jön meg, és a vetés előtt megáztatja a földet. (Jr 5:24.) - ŐZ (ófer - ain-pe-res (Capreolus capreolus). Nagyon gyorsan futó, kérődző állat. Magas hegyvidékeken is honos. Az aljnövényzettel benőtt erdőket kedveli. A bak agancsot visel. Növényevő, húsa fogyasztható (Dt 14:5), igen ízletes a húsa, Salamon étrendjében is szerepelt (I Rg 5:3). (Ct 7:4.) PAJZS (mágén - mem-gimel-nun). Védekező fegyver. A benjámini harcosok kis kerek pajzsot (mágén) használtak (II Chr 14:7). A királyok és a vezérek bőrrel bevont díszpajzsot viseltek, amelynek bőrét olajjal kenték be (Is 21:5). A vezéreknek külön pajzshordozójuk is volt (I Sm 17:7). Az ÓT több helyen ír arról. hogy Isten pajzsa az övéinek (Ps 18:3). Pál olyan pajzsról ír, amellyel a gonosz tüzes nyilait lehet kioltani (E 6:16). (Ez 27:10.) - PALÁST (himátion = köpeny). Nagy, ujjatlan felsőruha. Illés úgy hívta el szolgálatára Elizeust, hogy rádobta a palástját (I Rg 19:19). Illés elragadtatása után Elizeus a visszahullott palásttal a Jordán vizére ütött, mire az kettévált (II Rg 2:14). Ma a magyar református lelkészek viselnek palástot prófétai - igehirdetői - hivatásuk jelképeként. (H 1:12.) PALOTA (béth middá - béth-jod-thav mem-dáleth-he = nagy kiterjedésű ház). Uralkodók, magas rangú emberek és gazdagok lakóhelye. A legtöbb palota kétszintű volt, a lakószobák az emeleten voltak. Tetejüket oszlopok tartották (Ps 144:12). Megerősített falai gyakran tornyokkal is el voltak látva (I Rg 16:18). Nagy gazdagságra utalt, ha elefántcsonttal borították a falait (Ps 45:9). A palotát gyakran kert vette körül (Esth 1:5). Salamon hatalmas palotarendszert épített ki, amely érintkezett a templom területével (I Rg 7:12). Jeruzsálemben Kajafás főpapnak is volt palotája (Mt 26:3). Jézus kihallgatása Pilátus palotájában történt (Mc 15:16). (Jr 22:14.) - PAMLAG (eresz - ain-res-szin). Kárpitozott ülővagy fekvőbútor. Azt ma már lehetetlen megállapítani, hogy az ágyat jelölő különböző szavak közül melyik milyen fajta ágyat jelentett. Hogy az itt említett pamlag alakja nem olyan volt, mint a mai pamlagoké, az biztos, de hogy pontosan milyen volt, azt nem tudjuk. Egyfajta ágy volt. (Am 6:4.) PANASZ (szíah - szin-jod-khéth). Különösen az ÓT bölcsészeti irodalmában fordul elő. A panasz baj, nyomorúság vagy valamilyen vészhelyzet eredménye. A Bibliában találunk egyénektől és közösségtől származó panaszénekeket. A Zsoltárok könyvében kb. 50 egyéni panaszokat tartalmazó zsoltár található. Ezenkívül panaszének az egész Siralmak könyve (Thr), és sok panasz található Jóbnál és

445 Jeremiásnál is. A panaszénekek tulajdonképpen istentiszteleti énekek voltak. Egyéni panaszt tartalmaz Anna éneke (I Sm 2:1-10) és Ezékiás király imádsága (Is 38:10-20). A bűnbánati zsoltárok is panaszénekekből fejlődtek ki. (Hi 9:27.) - PAP (kóhén - kaf-he-nun). Az ősatyák idejében még nem volt külön papi rend, a családfő volt a család papja (Gn 31:4). A pusztai vándorlás idején alakult ki az elkülönített papi szolgálat. A szentsátor körül Lévi törzse végzett szolgálatot (Dt 10:8), és Mózes bátyja, Áron volt az első főpap (Nu 18:28). A papot olajjal kenték fel a szolgálatra (Lv 4:3). A honfoglalás után Éli pap szolgált a sílói szentsátorban (I Sm 1:9). Salamon a lévita papokat félreállította Cádók családja érdekében, és a királyok korában ez a család végezte a főpapi szolgálatot (II Sm 15:24). A cádókita papok szolgáltak egészen a babiloni száműzetésig. Jeruzsálem pusztulásakor Cádók utódait is száműzetésbe vitték (Jr 52:24). A fogság után Cádók családja tovább folytatta a papi szolgálatot, de Makkabeus Júdás testvére, Jónáthán magához ragadta a főpapi címet. Ekkor a Hasmoneus család végezte a főpapi szolgálatot, de Nagy Heródes ennek a főpapi családnak a szolgálatát is megszüntette, és önkényesen nevezett ki főpapokat. A különböző főpapi családok versengése áll Jézus és a főpapok állandó viszálya mögött, mert a kumráni közösség a cádókitákhoz ragaszkodott, a Heródes által kinevezett jeruzsálemi főpapokat nem ismerte el. - Az ÚT-ben a pap szó a szent szóval kapcsolatos: Istennek elkötelezett embert jelent. Az ÚT-i gyülekezetekben nem voltak papok, mivel a pap feladata kimondottan az áldozat bemutatása, márpedig a keresztyén gyülekezetekben nem mutattak be áldozatot, mert Jézus örökre eltörölte a bűnöket azzal, hogy „egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért”, és ezzel az „egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. ... Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat” (H 10:12,14,18). Ezért az ÚT népének, a keresztyén egyháznak nincsenek papjai, illetve mindenki pap is egyben, ahogy Péter az egyetemes papságról tanít: „Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által!” (I P 2:5.) A keresztyének tehát mint Jézus vére által megváltott nép valamennyien Istennek és Krisztusnak a papjai. Ezért nincs az ÚT-i egyházban külön papi rend. (Jr 4:9.) - PARANCS (cav - cáde-vav). Általában a főrendek adnak parancsot alattvalóiknak. Parancsot adhat a király (I Rg 2:43), a hadvezér (Jos 1:10), a pap (Lv 13:54), a családfő (I Sm 17:20), az anya (Gn 27:8). A parancs abban különbözik a parancsolattól, hogy egyszeri cselekvésre vonatkozik (Is 28:10). (Hi 38:12.) PARANCSOLÓ (cává - cáde-vav-he = parancsolni). Parancsol az, aki valakinek a feletteseként rendelkezik. Az ÓT általában a királyokra vonatkoztatva használja. (Is 55:4.) - PARÁZNA (kádés - kófdáleth-sin = pogány kultikus szertartásra felszentelt parázna nő). Feslett életű nő (Lv 19:29). A próféták gyakran használták ezt a szót Izraelnek Isten iránti hűtlenségére (Jr 2:20). Izraelben elismert foglalkozás volt a hivatásos paráznaság, a prostitúció (Jos 6:22). A pogány kultuszban gyakran paráználkodással kötötték egybe az istentiszteletet. Pál óvott a paráznákkal való közösségtől (I K 6:15,16). Jézus korában is voltak parázna nők Izraelben (Mt 21:31), de Jézus szavai sok paráznát bűnbánatra indítottak (L 7:50). János a Mennyei jelenésekben az istentelen Babilon mintájára a Római Birodalmat nevezi nagy paráznának, amely a nagyvárosi paráznákhoz hasonlóan aranyozott homlokkötőt visel (Ap 17:5). (Hi 36:14.) - PARÁZNANŐ (záná - zain-nun-he = paráználkodni). Feslett életű nő (Lv 19:29). A próféták gyakran használták ezt a szót Izraelnek Isten iránti hűtlenségére (Jr 2:20). Izraelben elismert foglalkozás volt a hivatásos paráznaság, a prostitúció (Jos 6:22). A pogány kultuszban gyakran paráználkodással kötötték egybe az istentiszteletet. Pál óvott a paráznákkal való közösségtől (I K 6:15,16). Jézus korában is voltak parázna nők Izraelben (Mt 21:31), de Jézus szavai sok paráznát bűnbánatra indítottak (L 7:50). János a Mennyei jelenésekben az istentelen Babilon mintájára a Római Birodalmat nevezi nagy paráznának, amely a nagyvárosi paráznákhoz hasonlóan aranyozott homlokkötőt visel (Ap 17:5). (Prv 7:10.) - PARÁZNASÁG (zönúth - zain-nun-vav-thav). A próféták gyakran használták jelképesen a paráznaság fogalmát Izraelnek Isten iránti hűtlenségére (Jr 2:20). Izraelben elismert foglalkozás volt a hivatásos paráznaság, a prostitúció (Jos 5:22). A pogány kultuszban gyakran paráznasággal kötötték egybe az istentiszteletet. (Jr 13:27.) - PARÁZS (és - alefsin = tűz). Fának (Ps 120:4) vagy szénnek (Prv 26:21) izzó része. A parázs ott volt az oltáron (Lv 16:12), használták a háztartásban (Ez 24:11) és az iparban (Is 54:16). A parázson nem lehet járni (Prv 6:28), sőt az haált is okozhat (Ps 140:11). Általában a mennyei lények külső megjelenéséhez hozzátartozott a tűz, illetve a parázs (Is 6:6). Izzó parázs a fejen a megszégyenítés jele (Prv 25:22). (Is 30:14.) - PATA (parszá - pe-res-szamek-he). Egyes állatok - különösen a lófélék - ujjait borító vastag szaruképződmény. Az embernél a köröm, a ragadozóknál a karom felel meg neki. A Bibliában ritkán fordul elő. (Ez 32:13.) - PATAK (nahal - nun-khéth-lámed). Kis folyó. Izrael földjének legtöbb folyója - a Jordán kivételével - kis patak, amely a száraz évszakban gyakran ki is szárad (I Rg 17:7). Dávid egy patak medréből választotta ki parittyaköveit (I Sm 17:40). A patak gyakran szolgált határként országok között (Nu 34:5). Átvitt értelemben szó van a Bibliában patakként áradó könnyekről (Thr 2:18). (Hi 22:24.) - PATROSZ (pathrósz - pe-thav-res-vav-szamek). Felső-egyiptomi vidék Nóftól a vízesésig. Itt volt Nó városa. Sok zsidó lakott ezen a területen. Ésaiás meghirdette,

446 hogy Isten összegyűjti népét Egyiptomból és Patroszból (Is 11:11). Az oda költözött zsidók feleségei más isteneknek tömjéneztek (Jr 44:3). Ezékiel azt hirdette, hogy Isten kihozza az egyiptomi foglyokat Patrosz földjére (Ez 29:14), de bálványimádása miatt az Úr Patroszt is elpusztította. (Ez 30:14.) - PÁL (Paulosz = alacsony). Neki is, mint a szétszórtságban élő legtöbb zsidónak, egy héber és egy görög, illetve római neve volt. Az Elimás varázslóval történt találkozásának a leírásában említi a Biblia mindkét nevét, addig Saul (sáúl - sin-alef-vav-lámed), utána Pál néven nevezi. Származása szerint szórványban élő zsidó, aki a legszigorúbb zsidó párthoz, a farizeusokhoz tartozott (Act 13:8; 23:6). Benjámin törzséből származott (Ph 3:5), a cilíciai Tarzuszban született, apjától római polgárjogot örökölt (Act 22:28). Jeruzsálemben a leghíresebb írástudónál, Gamálielnél nevelkedett (Act 22:3). Az akkori szokás szerint megtanult egy kézműves mesterséget is, sátorponyva-készítő volt (Act 18:3). Története azzal kezdődik a Bibliában, hogy jelen volt István vértanú megkövezésénél. Később a főpapok ajánlólevelével Damaszkuszba indult felkutatni és fogságba vinni a keresztyéneket, de útközben találkozott Jézussal (Act 7:58; 9:1-9). Ettől kezdve Jézus megszállott hirdetője lett. Három missziói útján bejárta a birodalom nagy részét. Először mindenütt a zsidókhoz szólt, majd amikor azok ellenségesen szembefordultak vele, a pogányokhoz fordult. Második útján egész Kisázsiát, Macedóniát és Görögországot bejárta, harmadik útjának nagy részét viszont efézusi tartózkodása töltötte ki. Amikor visszatért Jeruzsálembe, a zsidók elfogták, és csak úgy tudott megmenekülni, hogy mint római polgár a császárhoz fellebbezett, aminek az lett a következménye, hogy a császár elé kellett állnia ítéletre. Ezért Rómába vitték, ahol mind a zsidókkal, mind a keresztyénekkel szoros kapcsolatot épített ki, de a Nero-féle keresztyénüldözés idején nyoma veszett. Csak feltételezés, hogy mivel római polgárjogára való tekintettel nem lehetett keresztre feszíteni - természetesen kérdés, hogy abban a felfordulásban törődtek-e a római polgárjoggal -, ezért valószínűleg lefejezték, de erre vonatkozólag semmiféle utalás sincs a Bibliában. Amíg élt, állandó levelezést folytatott a gyülekezetekkel, még római fogságából is. Ezek a levelek teszik ki az ÚT nagy részét. (E 3:1.) PÁNCÉL (sirján - sin-res-jod-nun). A harcos testét védte. Neve idegen eredetre utal. Eredetileg fémlapokkal megerősített bőrmellény volt. Saul saját páncéljába öltöztette Dávidot (I Sm 17:5,38), de Dávid nem tudott mozogni benne. Aháb király is páncélt viselt a harcban (I Rg 22:34). Uzzijjá júdai király a harcosok általános felszerelésévé tette (I Chr 26:14). A hazatérés után is használták (Neh4:10). Jelképesen Isten mint páncélt ölti fel az igazságot (Is 59:17), a hívők pedig a megigazulás páncéljába öltöznek (E 6:14). (Is 59:17.) - PÁRÁN (párán - pe-res-alef-nun). Sivatagos felföld a Színai-félsziget északi részén. Ide menekült Hágár fiával, Ismáellel, amikor Sára elűzte (Gn 21:21). Innen indultak el a kémek Kánaán megtekintésére (Nu 13:1-3). Ide menekült Dávid Sámuel halála után (I Sm 25:1). (Hab 3:3.) - PÁRDUC (námér - nun-mem-res - Felis pardus). Rendkívül vérengző ragadozó. Afrikában és Ázsiában nagy területen el van terjedve. A legtöbb párducnak foltos a bundája, de van fekete párduc is. A Biblia a hegyekben - Libánon, Szenír, Hermón - élő párducokat említi. Ha éhes, a városok környékén is ólálkodik, és széttépi, akit elkap (Jr 5:6). Az ítélet idején Isten párducként tör rá az engedetlen népre (Hos 13:7). Dániel könyvében jelképesen fordul elő, mint a görög, illetve a perzsa (Dn 7:1,6) hatalom megtestesítője. A Mennyei jelenésekben az antikrisztus jelképe (Ap 13:2). A messiási korban a párduc is megszelídül (Is 11:6). (Jr 13:23.) - PÁSZTOR (ráa res-ain-he = legeltetni). A pásztorokat Egyiptomban megvetették (Gn 46:34), Izraelben viszont annyira nagyra értékelték, hogy a nép vezetőjét is pásztornak hívták. Így volt a nép pásztora Mózes (Is 63:11) és Áron (Ps 77.21), sőt még a királyokat is megtisztelték ezzel a címmel. Így lett Dávid népe pásztora (II Sm 5:2). A pásztor legnagyobb megbecsülését az jelenti, hogy a Biblia magát Istent is pásztornak nevezi (Ps 23:1). A próféták a Messiásra vonatkoztatták ezt a nevet (Ez 34:23; 37:24). Jézus jó pásztornak nevezte magát (J 10:11), az apostoli levelek pedig Jézust jelölik meg főpásztorként (I P 5:4). (Is 44:28.) - PE. A héber ABC 17. betűje. Keményen (dágessel) a magyar P, lágyan (dáges nélkül) a magyar F hangnak felel meg. - PECSÉT (hóthám - khéth-vav-thav-mem). Hivatali ténykedés eszköze. Levelek, okmányok hitelesítésére (I Rg 21:8), a szövetség megerősítésére (Jr 32:11-14), a hatalom átruházására (Gn 41:42), a tulajdonjog igazolására (Hi 14:17) használták, átvitt értelemben is (Ap 5:9). Ezenkívül használták még bejáratok hivatalos lezárására (Mt 27:66). (Hi 38:14.) - PEKÓD (pökód - pe-kóf-vav-dáleth). Nomád arám törzs Babilónia keleti részén. (Jr 50:21.) - PELIKÁN (káath kóf-alef-thav = gödény). Palesztina legnagyobb vízi szárnyasa, a másfél méteres magasságot is elérheti, szárnytávolsága pedig 4 m. Mózes törvénye szerint tisztátalan állat (Lv 11:18). A próféták szerint romok között tanyázik (Is 34:11. Zph 2:14). A nyomorúságában magára maradt zsoltáríró ezért hasonlítja magát a pelikánhoz (Ps 102:7). - PER (ríb - res-jod-béth). Izraelben a nemzetségek vezetői intézték a peres ügyeket a város kapujánál (Hi 29:7). A büntetést a vének szabták ki (Dt 22:18). A halálbüntetést azonnal végre kellett hajtani (Dt 21:21). Sámuel három helyen gyakorolt bírói teendőket (I Sm 7:16). Később voltak hivatalos bírák, akiket a király nevezett ki (Dt 16:18). A bírósági eljárás nyilvános volt a város kapujánál (Am 5:10) vagy egy meghatározott helyen (Jdc 4:5). Jeruzsálemben volt egy olyan magasabb ítélkező fórum, amely vallási és világi perekben egyaránt ítélkezhetett.

447 Salamon palotájában volt egy ítélethozatali csarnok, ahova mindenki szabadon bemehetett (I Rg 7:7). Az ÚT-i korban a Nagytanács volt a peres ügyekben a a legfelső döntéshozó fórum. - A tárgyalás alatt a bíró ült, csak az ítélet kihirdetésekor állt fel, a peres felek viszont végig álltak (Is 16:5; 50:8). A vádlott jobbján állt a vádló (szátán) és a védő (Ps 109:6,31). A vádat élő szóban adták elő, utána kivizsgálták az ügyet (Dt 17:4), meghallgatták a tanúkat (Prv 14:25). A halálos ítélet kimondásához legalább két terhelő vallomásra volt szükség (Nu 35:30). Általában csak két vagy három tanú vallomása alapján volt szabad elítélni valakit (Dt 19:15). A tanúk viselték a felelősséget (Dt 17:7), ezért ők dobták rá az elítéltre az első követ (J 8:7). Josephus Flavius történetíró (~17-100) szerint nők és rabszolgák nem lehettek tanúk. A tárgyi bizonyíték is fontos volt (Am 3:12). A bírónak a büntetés kiszabása mellett az is volt a feladata, hogy a vitás kérdésekben döntsön. Ha nem tudtak dönteni, esküvel vagy istenítélettel - pl. sorsvetéssel - állapították meg, hogy ki a bűnös (Jos 7:14). (Jr 20:12.) PERÁCIM-HEGY (har-pörácím - he-res--pe-res-cáde-jod-mem = legyőzetés hegye). Hegység a filiszteusok földjén a Refáim-völgy közelében, ahol Dávid legyőzte a filiszteusokat (I Chr 14:11). (Is 28:21.) - PEREM (kánáf - kaf-nun-pe). Meredek oldalú tárgy vízszintes lapjának a széle. A Bibliában többször szerepel a föld pereme kifejezés, ami az akkori világképet tükrözi. (Hi 37:3.) - PERPATVAR (ríb - res-jod-béth). Kisebb, de állandó veszekedés. Bizonyos értelemben hasonlít a zsörtölődéshez, de a perpatvarban már a tettlegesség lehetősége is benne van. (Prv 17:14.) - PERZSÁK (párasz pe-res-szamek = Perzsia - párszá). Ez a nép kétszáz éven át a Közel-Kelet vezető hatalma volt. A perzsák birodalma a Tigristől az Indusig, az örmény hegyvidéktől a Kaszpi-tengerig terjedő részt foglalta magában. A birodalmat Círusz alapította meg, amikor legyőzte Médiát és Babilóniát. Círusz engedte meg a zsidóknak, hogy hazatérhetnek (II Chr 36:23). Utóda, I. Dáriusz támogatta a jeruzsálemi templomépítést. I. Artaxerxesz további csoportok hazatérését is engedélyezte. A perzsák ékírást használtak. Az óperzsa nyelvet idővel felváltotta az arám nyelv. Tisztelték a napot és a vizet. Szertartásaikat a szabad ég alatt felállított oltáron végezték. Később alakult ki hitükben a jó és a rossz harca: a jók a paradicsomban élhetnek tovább, a rosszaknak pedig hosszú szenvedés lesz a sorsuk. (Ez 27:10.) - PERZSELŐ TŰZ (és ókélá - alef-sin alef-vav-kaf-lámed-he = emésztő tűz -- ákal = enni, felfalni). Olyan tűz, amely a felületén éget meg valamely tárgyat. Az itt olvasható kifejezés inkább emésztő tűznek felel meg, amely teljesen elpusztítja azt, ami az útjába kerül. (Is 33:14.) PÉLDABESZÉD (másál - mem-sin-lámed - parabolé). Izraelben elvont fogalmak helyett képes beszédet használtak. Az ÓT tele van ilyen kifejezésmóddal. Jelenthet olyan történetet, amely szemléletesen fogalmaz meg valamilyen élethelyzetet vagy tanítást. Jézus is gyakran alkalmazta ezt a tanítási formát, összesen negyven példázatot mondott. (I Sm 24:14.) - PÉNZ (keszef - kaf-szamek-pe = ezüst). Izraelben a fogság előtti időkben főleg cserekereskedelmet folytattak, vagy pedig súlyra mérték az ezüstöt, illetve az aranyat (I Chr 21:25). Pénzt csak a fogság után kezdtek verni. A megszállások idején a hódítók pénzét is kötelesek voltak elfogadni. A négyszáz ezüst sekel, amelyet Ábrahám a Makpéla-barlangért fizetett, nem annyira érméket, inkább súlyt jelent. Jákób fiai pénzeszacskóban vitték a gabona árát Egyiptomba, de nem valószínű, hogy ez a mai, meghatározott értékű pénzzel azonos fizetőeszköz lett volna, ezt is inkább csak súlyra mérték (Gn 23:16; 42:25). Vert érmékről, tehát meghatározott értékű pénzdarabokról a hazatérés leírásában olvashatunk először: 61 000 arany drachmáról és 5000 ezüst mínáról (Esr 2:69). - Az első zsidó pénzek a Makkabeusok korából származnak. Hyrkánosz János bronzból veretett pénzt. Nagy Heródes korából rézpénzről tudunk, mert a rómaiak csak ebből engedélyeztek a tartományokban pénzt veretni. A zsidó pénzeket természetesen nem arcképek, hanem növények és jelképek díszítették, a római pénzek egyik oldalán pedig mindig az éppen uralkodó császár arcképe volt látható. Jézus korában Izraelben a zsidó pénz mellett római és görög pénzek is voltak forgalomban. Mózes fél sekelben határozta meg az Úrnak szánt adományt. Vigyáztak a pénz tisztaságára. A mózesi törvények szigorúan tiltották a kétféle súlymértékkel elkövetett csalást (Dt 25:13) és az uzsorakamatot (Ex 22:24). Mikeás próféta keményen szólt a hamis mérőeszközök ellen (Mch 6:11). - A pénz amellett, hogy nélkülözhetetlen fizetőeszköz, kísértés kiindulópontja is lehet. Géházi poklossággal fizetett kapzsiságáért (II Rg 5:26,27). Júdás harminc ezüstért árulta el Jézust (Mt 26:15). Simon mágus pénzért akarta megvenni a Szentlelket (Act 8:18). Pál arra figyelmeztette Timóteust, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (I T 6:10). Az utolsó időkben az emberek „pénzsóvárok lesznek” (II T 3:2). Jézus azt tanította, hogy az bánik helyesen a pénzzel, aki mások javára fordítja, mert így a mennyben gyűjt kincset magának (Mt 19:21) A templomban szétszórta a pénzváltók pénzét (J 2:15). tanítványait arra utasította, hogy ne vigyenek magukkal pénzt (Mc 6:8). Ésaiás ezt hirdette: „Ti szomjasok, mind jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! ... Vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!” (Is 55:1.) Jézus arra figyelmeztet, hogy az ember semennyi pénzért nem válthatja meg életét (Mt 16:26), mert - amint Péter írja - „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg, ... hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (I P 1:18). (Is 55:1.) - PÉTER (Petrosz = szikla). Zsidó nevén Simon. Testvérével, Andrással együtt halász volt (Mc 1:16). Jézus a halászháló

448 mellől hívta el követőjének Andrással együtt (Mt 4:18-20). A Jézushoz legközelebb álló három tanítvány egyike volt. Őket vitte be magával Jézus Jairus házába, amikor lányát feltámasztotta (Mc 5:37). Magával vitte a megdicsőülés hegyére (Mc 9:2), és maga mellé vette a Gecsemáné-kertben is (Mc 14:33). Cézárea Filippinél ő mondta ki a döntő hitvallást Jézus mellett: A názáreti Jézus a megígért Messiás (görögül Krisztus), sőt ő mondta ki először - amit Jézus maga soha nem mondott ki, csak jóváhagyta a vallomásokat -, hogy Jézus Isten Fia (Mt 16:16). Heves természetére jellemző, hogy Jézus elfogatásakor egyedül Ő akarta fegyverrel megvédeni mesterét (Mt 26:51), nemsokára viszont egyedül ő tagadta meg félelmében (Mt 26:75). Pünkösdkor Jeruzsálemben nagy beszédet mondott, aminek hatására „azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (Act 2:41). Amikor Jézust a názáretiek elűzték (L 4:29,30), Kapernaumba ment, ahol Péterék fogadták be házukba (Mt 8:14). Cézárea Filippinél Jézus Péter görög nevének a jelentésére utalva mondta, hogy Péter hite olyan szilárd, mint a szikla (héberül kéf - kaf-pe,arámul kéfá), nem Ő adta neki a Péter nevet. Péter tanúja volt Jézus feltámadásának, ő nézett be először az üres sírba (L 24:12), és őt bízta meg Jézus juhai legeltetésével (J 21:15-17). Péter vezette azt a gyűlést,amelyen Júdás helyébe egy új apostolt választottak (Act 1:15), majd hirdette Krisztust Lídiában, Joppéban és Cézáreában, eleinte ő vezette a jeruzsálemi gyülekezetet, majd miután a börtönből szabadult, átadta Jakabnak a gyülekezet vezetését, és elhagyta Jeruzsálemet (Act 12:17). Ettől kezdve a zsidókeresztyének apostola lett. A legenda szerint Rómában mártírhalált halt, noha erről egyetlen írott sor sincs, hacsak levelének utolsó mondatát nem tekintjük annak. Az tény, hogy az I. századi zsidó apokaliptikában Babilon Róma fedőneve volt parázna életmódja miatt, de mivel Péter kimondottan zsidók között működött, azoknak a nyelvét ismerte, kizárt dolog, hogy ezt a nagyon fontos munkaterületet otthagyta volna egy olyan munkaterületért, ahol - egy kis számú zsidókeresztyén kivételével - senkivel nem tudott beszélni. Babilon nevű kerület különben a mai egyiptomi fővárosban is van, elképzelhető, hogy az I. században is volt. Ez olyan, mint hogy Budapesten az egyik kerületet köznyelven Chicagónak hívják kétes értékű közbiztonsága miatt. Végső fokon még az is inkább elképzelhető, hogy valóban a mezopotámiai Babilonban volt Péter a száműzetés után nagy számben ott maradt zsidók között, mint hogy Rómában volt. Munkatársaként említi Márkot, akinek római tartózkodására sehol sincs utalás. Szilvánusz, aki a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetője volt, nem valószínű, hogy egyszerre csak Rómában termett volna. Az biztos, hogy Péter akkor még nem volt Rómában, amikor Pál onnét leveleit írta, mert akkor elképzelhetetlen, hogy őt is ne említette volna leveleiben. - PIACI ÁRU (izzákón - ain-zain-caf-vavnun). Olyan kereskedelmi árucikk, amely nyilvános piacokon, illetve vásárokon cserél gazdát. (Ez 27:33.) - PILLANAT (pithöom löfetha - pe-thav-alef-mem -- lámed-pe-thav-ain -- pithöom = hirtelen, petha = pillanat). Nagyon rövid időpont. A pillanatnyi történs hamar beálló eseményt jelent. (Is 30:13.) PIROS (edom - alef-dáleth-mem). A Biblia nem tesz különbséget piros (cinóber) és vörös (kármin) között. (Eccl 5:10. - Thr 4:7.) - PÍ-BESZET (pí-beszeth - pe-jod--béth-szamek-thav). Egyiptomi város a Nílus-deltában. Egyiptomi neve: Pí-Bastit (macskafejű istennő). Ezékiel próféciájában Ónnal együtt hirdeti meg pusztulását. (Ez 30:17.) - POGÁNY (ethnosz = nép, ta ethné = a pogányok). A latin paganus = falusi szó elmagyarosított formája. A Bibliában azokat jelenti, akik nem tartoznak Isten népéhez. Az ÓT-i korban általában a bálványimádókat, az ÚT-i korban a zsidókat körülvevő népeket jelölték ezzel a szóval. Helytelen nem keresztyén értelemben használni (pogány törökök). (L 2:32.) POHÁR (kósz - kaf-vav-szamek). Az ÓT-i korban aranyból, ezüstből, rézből, bronzból, agyagból, fából, bőrből, kőből, üvegből készítették a poharakat. A magyar fordításban a pohár mellett a kehely és a serleg szó is előfordul. A poharat használták általában étkezésnél (Gn 44:2), de ünnepélyes alkalmakon és kultuszi célból is (Ex 25:29). Átvitt értelemben beszél a Bibliai hálaadás poharáról (Ps 16:13), amely a páskavacsorán a harmadik alkalommal történő ivást jelentette. Jézus ennél a pohárnál mondta el az úrvacsora szereztetési igéit (Mt 26:27). Beszél a Biblia még a vigasztalás poharáról, mert a gyászolókat vigasztalásként borral kínálták (Jr 16:7). Amikor Jézus bejelentette tanítványainak szenvedéseit, a szenvedés poharáról beszélt nekik (Mt 20:22). A fogságban Ésaiás olyan pohárról beszélt, amelytől tántorog a nép (Is 51:17). Jeremiás könyvében a harag poharáról olvashatunk (Jr 25:15). A zsoltáríró így énekel: „Uram! Te vagy osztályrészem és poharam” (Ps 16:5). (Ps 75:9.) - POKOL (söól - sin-alef-vav-lámed). Az ÓT-ben általában a holtak birodalmát jelenti, bár jelentéstartalma az idők folyamán változott. A zsoltárokban olyan helynek tűnik, ahol a holtak élik a maguk életét (Ps 139:8). A fogság előtt élt Hóseás szerint a holtak birodalmából meg lehet szabadulni (Hos 13:14). A jóval később keletkezett Jób könyvében viszont azt olvassuk, hogy onnét nincs visszatérés (Hi 10:21). Kétségtelen az összefüggés a héber seól ls a görög mitológiából ismert holtak birodalma (Hádész) között. A későbbi jelentésváltozás folytán a pokol mindinkább az elkárhozottak helyévé vált (Mt 18:5). Egy Jézus korában közismert zsidó legenda, amelyet Jézus példázatában említett, szintén ezt a szemléletet tükrözi (L 16:26). Ebből fejlődött ki a római katolikus dogmatikában a tisztítótűz gondolata, amely szerint a meghaltak lelkei a purgatorium tüzében tisztulnak meg, mielőtt a mennyországba jutnak. Ez a dogma viszont pontosan ellentmond annak a tanításnak, amelyet Jézus

449 adott elénk a halottak feltámadásáról (Mt 25:46), és amelyet Pál apostol is vallott. Ebben a pokol fogalma az ősi héber felfogást tükrözi, miszerint az a meghalt lelkek tartózkodási helye a feltámadásig (I Th 4:13-17). Jézusnak a kereszten a megtérő bűnöshöz intézett szavai is ezt a felfogást erősítik: „Ma velem leszel a Paradicsomban” (L 23:43). Az Út görög szövege itt a perzsa eredetű paradejszosz szót használja, amely díszkertet jelent. Néhány héber nyelvű ÚT-fordítás - az ÚT görög szövege nyomán - Édenkertnek (gan-édes) írja, ami legalább annyira szerencsétlen fordítás, mint a magyar Paradicsom. Ezek a fordítók nyilván az ÚT görög szövegében használt szó eredeti perzsa jelentéséből indultak ki minden teológiai meggondolás nélkül. Itt Jézus kétségtelenül a seólra, vagyis a halottak birodalmára utalt, mégpedig a próféták értelmezésében: ahol a meghaltak lelkei a feltámadásra várnak. Ezt tette Jézus is: „Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül” (Apostoli hitvallás). Teljesen ezt az értelmezést támasztja alá Jézusnak a feltámadásról szóló tanítása is (Mt 25:31-46). A pokol tehát nem a kárhozat helye, nem azonos a Jelenések könyvében leírt tűznek tavával, amely a teljes megsemmisülés állapotát tükrözi (Ap 20:15), hanem a héber söól, illetve részben a görög Hádész fogalmával azonos. - POLYVA (kas - kóf-sin = az aratás, illetve a cséplés után visszamaradó melléktermék). A gabonamag védőhéja. Amikor a gabonát kicsépelik, a polyvát a szórólapátról vagy a rostáról elviszi a szél. Mivel semmire sem használható, kemencében szokták elégetni. Átvitt értelemben az értéktelenséget fejezi ki vele a Biblia. Legfeljebb vályogvetésre lehet használni (Ex 5:7). A gonoszoknak olyan lesz a sorsuk, mint a polyvának, amelyet elhord a szél. A szálló polyva a végítélet jelképe (Sph 2:2). (Is 41:2.) - POMPA (cöbí - cáde-béth-jod). Gazdagságot kifejező, látványos külsőség. (Is 23:9.) - PONYVA (jöríá - jod-res-jod-ain-he = sátor). A sátor fala ponyvából készült. A nomád életet folytató emberek sátorban laktak (Gn 12:8). Izrael csak a honfoglalás után tért át házépítésre, de a hadsereg tovább is sátorban táborozott (II Sm 11:11). Éppen ezért fontos mesterség volt még az ÚT-i időkben is a sátorponyva-készítés. Pálnak is ez volt a mestersége, amit missziói útjai során mindenütt hasznosított is. (Is 54:2.) - POR (áfár - ain-pe-res). Mindenütt megtalálható, apró, megszámlálhatatlan talajrészecske (Gn 13:16). Isten az embert porból teremtette, ahova vissza kell térnie (Gn 2:7; 3:19). A gyászhoz hozzátartozott, hogy a gyászoló port hintett a fejére (Jos 7:6), sőt porban fetrengett (Mch 1:10). A porban ülés megaláztatást (Is 47:1), a pornak a levegőbe szórása dühösséget (Act 22:23), a lábról való lerázása elzárkózást (Mt 10:14) jelentett. (Hi 5:6.) - PRÉDA (baz - béth-zain). Vadállatok által ejtett zsákmány, illetve háborúban a győztes katonák zsákmánya. (Jr 49:32.) - PRÉDIKÁTOR KÖNYVE (koheleth - kóf-he-lámed-thav Ecclesiastes - Concianator = gyülekezeti szónok). A hagyomány Salamont tartja a könyv szerzőjének. A teljes cím: dibré koheleth ben-david = Dávid fiának a gyülekezetben mondott beszédei. Ez Salamon szerzőségére utal. Némelyik latin fordításban szerepel is Salamon neve. Salamon híres volt bölcsességéről (Ecc 1:16; 12:9). A hagyomány szerint Salamon megáldotta a gyülekezetet (káhál kóf-he-lámed), ami a koheleth feladatai közé tartozott. A könyv alaposabb tanulmányozása alapján azonban rá kell jönni, hogy sok olyan nyelvi jelenség található benne, amely Salamon korában még ismeretlen volt. Ez viszont Salamon szerzősége ellen szól. Egyes feltételezések szerint a könyv szerzője egy, a Kr. e. III. század végén élt bölcs tanító. - A könyv anyaga a bölcsességirodalomhoz tartozik. A kérdéseket felelet és tanítás követi. Műfaja az Egyiptomban ismert királytestamentum, amelyben a király közli fiával élettapasztalatait és az uralkodáshoz szükséges tanításait. (Ilyen műfajhoz tartozik az István királynak tulajdonított, az ismeretlen szerzőjű Gesta Hungarorumban található, királyi intelmeket tartalmazó szöveg.) Dávid, de főként Salamon udvartartásában felismerhetők bizonyos egyiptomi hatások, ami elképzelhetővé teszi, hogy Salamon írt ilyen királyi testamentumot. Az egyiptomi hatást figyelembe véve megmagyarázhatók a nyelvezetében jelentkező idegen hatások. - A legújabb bibliakritika mégis elveti ezt a lehetőséget, és inkább a III: században keresi a szerzőt. Erre utalnak a sztoicizmusnak és az epikureizmusnak a szövegben található hatásai és a nyelvezetében fellelhető arám hatások. Egy helyen V. Ptolejamosz Epifánészre történő utalást vélnek felfedezni (Eccl 10:16), aki ötéves korában lépett trónra (204-ben). A kumráni leletek között is találtak töredékeket a Prédikátor könyvéből. A szöveg valószínűsíti a jeruzsálemi keletkezést. A kánonban Kr. u. 96-ban került végleges helyére az Énekek éneke után. Kánoni tekintélyét mind a zsidó, mind a keresztyén tudósok elismerték. - PROTO-ÉSAIÁS (jösaöjáhú - jod-sin-ain-jod-he-vav Proto-(első)-Ésaiás: Is 1-39). Uzzijjá, Jótám és Áház júdai királyok uralkodása alatt prófétált, mielőtt az asszírok Izrael népének egy részét Babilonba vitték száműzetésbe. Főként az Áház alatt uralkodó zavaros állapotok késztették szólásra. Vigasztalásul ígért egy új királyt a népnek, aki gyermekként lép trónra, és mindent rendbe tesz (Is 9:5,6). Ez a prófécia konkrétan, történelmi síkon Jósiás királyban teljesedett be (II Rg 22:1), eszkatológiai értelemben az ÚT népe Jézusra vonatkoztatja. (Is 1:1.) PRÓFÉTA (nábí - nun-pe-jod-alef). A próféta Isten üzenetét adta át a népnek vagy a királynak (II Sm 12:1). Az ÓT-i korban voltak prófétaiskolák (II Rg 2:3). A próféták feladata az igehirdetés és a jövendölés volt. Némelyik prófétának saját könyve van a Bibliában, mások beszédei és cselekedetei a királyok koráról írt könyvekben maradtak fenn. A prófétai könyvek 760-tól nagyjából 520-ig kísérik

450 figyelemmel Izrael életét. Szép számmal előfordultak hamis próféták is (Jr 5:31). A pusztai vándorlás korától ismert Mirjám mint prófétanő, a királyok korából Sámuel (I Sm 3:20), Illés (I Rg 17:1), Elizeus (II Rg 2:15), a későbbi próféták közül pedig azok, akiknek külön könyvekben olvashatók a beszédei. Keresztelő János volt az utolsó próféta, aki a Messiás útját készítette elő (Mc 1:3). Jézust is sokan prófétának tartották (J 4:19). (Jr 2:26.) - PUSZTA (midbár - mem-dáleth-báth-res). Csapadékban szegény terület. Izrael földjének nagy része bozótos mészkőhegység, amely az esős évszakban kivirágzik, majd május táján kiszárad. Az Egyiptomból menekülő nép a honfoglalás előtt negyven évig tartózkodott a Színai-félsziget pusztaságában, ahol csak az oázisok mentén volt élet. A vándorló nép ilyen oázisok közelében tartózkodott rövidebb-hosszabb ideig. Az Izrael területén levő pusztaságok mészkőhegyei tele voltak barlangokkal, amelyek jó rejtekhelyet nyújtottak a bujdosóknak, mint például Dávidnak (I Sm 22:1; 23:14) és Illésnek (I Rg 17:2-7). Keresztelő János Júda pusztájában élt és prédikált (Mc 1:3), ahol abban az időben még oroszlán és medve is előfordult. János a mennyei jelenésekben egy napba öltözött asszonyt látott, aki „elmenekült a pusztába” (Ap 12:6). (Jr 3:2.) PUSZTAI DÉMON (száír - szin-ain-jod-res). Az ÓT-ben ritkán fordulnak elő démonok, mert az egyistenhit kizárja létezésüket. Ésaiás a pusztai vadállatokkal - no meg a boszorkányokkal - említi együtt a démonokat. Ez azzal magyarázható, hogy a babonás hit minden tiltás ellenére jelen volt a népben. Ilyen démon volt például lilit, az éjszakai boszorkány. Az ÚT egyértelműen a világ fejedelmeinek nevezi a démonokat, akiket Krisztus megítél (J 12:31). Ezek olyan istenellenes szellemi erők, akik az utolsó ítéletben megsemmisülnek (Mt 25:41). A démoni erők külön birodalmat képeznek. Fejedelmük a tisztátalan lelkek ura (Ap 12:7). A gonosz lelkek lakóhelye a puszta (Mt 12:43). Jézusnak hatalma van a démonok felett (Mc 5:8). Minden szellemi hatalom Jézus hatalma alá vettetett mennyen és földön (I P 3:22). (Is 34:14.) - PUSZTASÁG (sömámá - sin-mem-mem-he). Csapadékban szegény terület. Izrael földjének nagy része bozótos mészkőhegység, amely az esős évszakban kivirágzik, majd május táján kiszárad. Az Egyiptomból menekülő nép a honfoglalás előtt negyven évig tartózkodott a Színai-félsziget pusztaságában, ahol csak az oázisok mentén volt élet. A vándorló nép ilyen oázisok közelében tartózkodott rövidebb-hosszabb ideig. Az Izrael területén levő pusztaságok mészkőhegyei tele voltak barlangokkal, amelyek jó rejtekhelyet nyújtottak a bujdosóknak, mint például Dávidnak (I Sm 22:1; 23:14) és Illésnek (I Rg 17:2-7). Keresztelő János Júda pusztájában élt és prédikált (Mc 1:3), ahol abban az időben még oroszlán és medve is előfordult. János a mennyei jelenésekben egy napba öltözött asszonyt látott, aki „elmenekült a pusztába” (Ap 12:6). (Is 17:9.) PUSZTÍTÁS (sad - sin-dáleth) A természetben vagy az emberek és népek életében végbemenő rombolás, megsemmisítés. Okozója maga az ember is lehet. Isten, látva az emberek bűnét, elhatározta, hogy elpusztítja a földet. Sodomát és Gomorát bűnös életmódja miatt pusztította el Isten (Gn 6:7; 19:24). Jeruzsálem sem kerülheti el pusztulását (L 19:44). Jóel az Úr napján bekövetkező pusztításról jövendölt. Ha egy király visszaél hatalmával, annak pusztítás lesz a vége (Ez 7:27). A meggazdagodási vágy gyakran vezet pusztításba (I T 6:9). Jézus a tágas kapu és a széles út veszedelmére figyelmeztet, amely könnyen pusztulásba visz (Mt 7:13). Isten viszont úgy szereti az embert, hogy nem hagyja elpusztulni, ezért „egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 3:16). (Is 16:4.) - PUSZTÍTÓ (sádad - sin-dáleth-dáleth = elpusztítani). A pusztító utálatosság kultikus vonatkozásban minden olyan dolgot jelent, amely kultikus szempontból tilos. Dániel IV. Antióhosz Epifánész szeleukida királyt nevezi pusztító utálatosságnak, aki megszentségtelenítette a templomot azzal, hogy egy Zeusz-szobrot és egy Zeusz-oltárt állított fel az áldozati oltár helyén. Őrá emlékeztet Jézus a világ végéről szóló tanításában (Mt 24:15), Caligula császárra utalva, aki nem sokkal Jézus halála után saját szobrát akarta felállíttatni a jeruzsálemi templomban. Pál a thesszalonikai levélben utal rá (II Th 2:3). Jeremiás az északi ellenséget, Babilont nevezte pusztítónak. (Hi 15:21.) - PUSZTULÁS (séber - sin-béth-res) A természetben vagy az emberek és népek életében végbemenő romlás, megsemmisülés. Okozója maga az ember is lehet. Isten, látva az emberek bűnét, elhatározta, hogy elpusztítja a földet. Sodomát és Gomorát bűnös életmódja miatt pusztította el Isten (Gn 6:7; 19:24). Jeruzsálem sem kerülheti el pusztulását (L 19:44). Jóel az Úr napján bekövetkező pusztulásról jövendölt. Ha egy király visszaél hatalmával, annak pusztulás lesz a vége (Ez 7:27). A meggazdagodási vágy gyakran vezet pusztulásba (I T 6:9). Jézus a tágas kapu és a széles út veszedelmére figyelmeztet, amely könnyen pusztulásba visz (Mt 7:13). Isten viszont úgy szereti az embert, hogy nem hagyja elpusztulni, ezért „egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 3:16). (Jr 4:6.) - PÚT (púth - pe-vav-téth). Hám egyik fai (I Chr 1:8). (Jr 46:9.) RABBÁ (rabbá - res-béth-he = nagy). Ammón fővárosa. Rabbá ostrománál halt meg a hettita Uriás (II Sm 11:1). A próféták közül többek között Jeremiás (Jr 49:1) és Ezékiel (Ez 25:5) is keményen prófétált Rabbá ellen. Virágzó város volt egészen addig, amíg Nebukadneccar második hadjárata alkalmával el nem pusztította. Később II. Ptolemajosz Filoszófosz Filadelfia néven újjáépítette. Ma Amman, Jordánia fővárosa. (Jr 49:2.) - RABLÁS (gézel - gimel-zain-lámed). Az ókori Keleten főleg a

451 beduinok, de később a letelepedett népek is gyakran vezettek rabló portyázásokat. A háborúval a rablás is velejárt (I Sm 23:5). Izraelben a bírák korában szaporodtak el a rablások. Sikem polgárai minden közelükben elhaladót kiraboltak (Jdc 9:25). Hóseás korában már az utcákon is fosztogattak a rablók (Hos 7:1). Sokszor a királyok és a fejedelmek rabolták ki a szegényeket, az özvegyeket és az árvákat (Mch 2:8). Jézus korában különösen a Jeruzsálem és Jerikó közötti út volt nagyon veszélyes (L 10:30). Gyakran templomokat is kiraboltak (Act 19:37). Hóseás a papokat nevezi rablóbandának (Hos 6:9). Jézus idejében a zélóták is gyakran hajtottak végre rablásokat az utak mentén (Mc 15:27). A rablás minden formája bűn, de különösen súlyos, ha a kegyesség leple alatt történik (Mt 23:14). (Is 61:8.) - RABLÓ (gödúd - gimel-dáleth-vav-dáleth). Az ÓT-i időkben - de még Jézus korában is - a nagy közlekedési útvonalakon rendkívül gyenge volt a közbiztonság (L 10:30). A házakat úgy építették, hogy ellenállhassanak a rablótámadásoknak. A próféták keményen elítélték a rablást (Is 61:8). Mikeás így dorgálta a gazdagokat: „Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről” (Mch 2:8). Még az ÚT-i időkben is voltak templomrablók (Act 19:37). Barabás, akinek szabadon bocsátását követelték, „rabló volt” (J 18:40), valószínűleg nem közönséges útonálló, hanem zélóta (politikai lázadó). Jézus azzal vádolta a főpapokat és az írástudókat, hogy a templomot rablók barlangjává tették (Mc 11:17), és a kegyesség leple alatt folytatott rablást különösen elítélte (Mt 23:14). Pál szerint „sem tolvajok, sem nyerészkedők” nem örökölhetik Isten országát (I K 6:20). (Hos 7:1.) - RABSZOLGA (ebed - alef-béth-dáleth). A rabszolgák általában idegen népek hadifoglyai voltak. Emellett a szegény zsidók is eladhatták magukat rabszolgának. Kezdetben nem ismerték a hadifogolyból lett rabszolgaságot, mert a háborúban az utolsó szál emberig ki kellett irtani az ellenséget (Is 14:2), csak a nőket tartották meg rabszolgának (Nu 31:7). A királyok korában a nagy építkezésekhez szükség volt munkaerőre, ezért akkor már a legyőzött férfiakat is életben hagyták (II Sm 12:31). A rabszolga nem hagyhatta el urát, az viszont eladhatta őt. A rabszolgát ura megfenyíthette, megölhette, de nem csonkíthatta meg (Ex 21:26,27). A rabszolgát is körül lehetett metélni (Ex 17:13), neki is meg kellett tartania a pihenőnapokat, ő is mutathatott be áldozatot (Dt 5:14; 12:12), és részt vehetett a páskaünnepen (Ex 12:44). - Az olyan rabszolganőt, akivel ura hosszabb ideig nemi kapcsolatot létesített, szabadon lehetett bocsátani, de eladni nem lehetett (Dt 21:14). Az izraeli származású rabszolganőt feleségül is lehetett venni. A zsidó rabszolgának hat évig kellett urát szolgálnia, de ha tovább is ragaszkodott urához, akkor örökös rabszolga maradhatott (Ex 21:2,6). A rabszolgákat általában bányákban vagy műhelyekben (II Sm 12:31), a földeken (I Chr 27.26) és az építkezéseknél (I Rg 9:15) foglalkoztatták. A házban született rabszolgának több kedvezmény járt, különösen ha a ház urának a gyermeke volt. Ő szabad nőt is feleségül vehetett (I Chr 2:34,35). A szökött rabszolgát külföldről is visszavitték (I Sm 30:15). A rabszolgáknak menedékjoguk is volt (Dt 23:16). A rabszolgákat valószínűleg a kezükön jelölték meg (Is 44:5), és kopaszra nyírták (Mch 2:9). Az ÚT-i korban igyekeztek könnyíteni a rabszolgák helyzetén. Jób hangoztatta az emberek egyenlőségét (Hi 31:5), Pál pedig azt hirdette, hogy Krisztusban nincs „sem szolga, sem szabad” (G 3:27). (Hi 7:2.) - RAGYOGÁS (nér - nun-res = fény). Tiszta, tükröződő fény (Ps 67:2. Prv 16:15). (Hi 37:22.) - RAHAB (rahab - res-khéth-béth). Mitikus tengeri szörny. Költői szövegekben Rahab szétzúzása Isten tengerek feletti hatalmának képes kifejezése (Ps 89:11). Prófétai szövegekben Egyiptomot jelenti (Is 30:17) Ennek eredete a víznek a kivonuló nép előtt történt szétválására vezethető vissza. (Is 51:9.) - RAVASZ (árúm - ain-res-vav-mem). Másoknak kárt okozó ember. A ravaszság őspéldája a kígyó az Éden-kertben (Gn 3:1-7). A ravasz ember magatartása mások romlására vezet (Dn 8:25). A ravasz (álnok) gyilkosnak még az oltár sem jelentett menedéket (Ex 21:14). Jézus ellenségei ravasz tanácsot tartottak ellene (Mt 26:4), és ravasz kérdéseikkel igyekeztek megfogni őt (L 20:23). Jézus követőinek harcolniok kell a ravasz indulatok ellen (E 6:11), de tanulniok kell a világ ravaszságából (L 16:8), és a jó cél érdekében olyan ravaszoknak kell lenniök, mint a kígyó (Mt 10:16). (Hi 15:5.) - RÁGALMAZÓ (hólék rákíl - he-vav-lámed-kaf res-kóf-jod-lámed - hálak = valamilyen életmódot folytatni - rákíl = rágalmazás). Ártó szándékkal rosszindulatú beszédet terjesztő ember. A rágalmazó állíthat valótlanságot, de feltárhat valós titkokat is (Prv 10:18; 11:13). A mózesi törvény szigorúan büntette a rágalmazót (Lv 19:16). A Zsoltárok is több helyen elítélik a rágalmazókat (Ps 101:5). A rágalmazó nem lehet Isten sátrának a vendége (Ps 15:3). A rágalmazónak az a célja, hogy ártson valakinek. Isten megszabadítja Izraelt a rágalmazó népektől (Jr 6:28; 36:3). Jakab szerint a rágalmazó felett a törvény ítélkezik (Jc 4:11). Pál szerint a rágalmazók a gyülekezet életét is veszélyeztetik (II K 12:20). Péter szerint a keresztyéneknek úgy kell élniök, hogy az őket rágalmazók megszégyenüljenek (I P 2:12). (Prv 20:19.) - RÁGALOM (rákíb - res-kaf-jod-lámed). Azzal a céllal elmondott rosszindulatú beszéd, hogy ártsanak vele valakinek. Lehet valótlan állít, de lehet olyan valós tény megemlítése is, amelyet az illető titokban akar tartani (Prv 10:18; 11:13). Mózes törvénye a rágalmazást az öléssel együtt említi, tehát azzal egyenlő súlyú bűnnek tartja (Lv 19:16). A zsoltárok több helyen elítélik a rágalmazókat (Ps 101:5). A rágalmazó nem lehet „Isten sátrának vendége” (Ps 15:3). A rágalmazás oka lehet ostobaság, hűtlenség, fecsegésre való hajlam (Prv 20:19). Célja mindig

452 ártó szándék (Ez 22:9). A rágalmazókat az ÚT is elítéli (R 1:30). Jakab szerint aki embertársát rágalmazza, az a törvényt rágalmazza (Jc 4:11). A gyülekezet életét is veszélyezteti a rágalmazás(II K 12:20). Péter szerint a rágalmazókat jó cselekedetekkel lehet elhallgattatni (I P 2:12). (Jr 9:3.) RÁHEL (ráhél - res-khéth-lámed = anyaság). Lábán kisebbik lánya. Jákób kétszer hét évig szolgált érte Lábánnál, mert nagyon szerette. Sokáig nem volt gyermeke. Végül megszületett első fia: József. Második gyermekét, Benjámint Efratától nem messze szülte meg, de belehalt a szülésbe. A Betlehembe vezető út mellett temették el. Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított (Gn 35:20). A Biblia Ráhelt Izrael egyik ősanyjaként említi (Rth 4:11), aki sírjában is siratja a nép fogságba vitt fiait. Ez a megjegyzés arra céloz, amikor a rámai gyűjtőtáborból elindították Babilon felé a száműzötteket. Ezt idézi Máté evangéliuma a betlehemi gyermekgyilkosság leírásakor (Mt 2:18). Ráhel sírja a betlehemi út mellett ma is látható. (Jr 31:15.) - RÁM (rám - res-mem = magas). Rám nemzetségéből származott a búzi Elihú, Barakél fia, Jób legfiatalabb barátja. (Hi 32:2.) - RÁMA (rámá - res-mem-he). Város Benjámin földjén (Jos 18:25), Jeruzsálemtől északra, a júdeai határ közelében (Jdc 19:13). Amikor a babiloni sereg elfoglalta Jeruzsálemet, innét indították a száműzötteket Babilonba, majd a hazatéréskor Rámába is jött haza egy jelentősebb csapat (Esr 2:26). Mai neve Er-Rám. (Jr 31:15.) RECIN (röcín - res-cáde-jod-nun = forrás). Damaszkusz utolsó királya. Asszíriával szemben Pekah izraeli királlyal lépett szövetségre, és mivel Júda nem csatlakozott hozzájuk, háborút indítottak ellene. Ekkor Áház júdai király III. Tiglat Pilészer asszír királyt, aki elfoglalta Damaszkuszt és Recint kivégeztette (II Rg 16:9). (Is 7:8.) - REFÁIM (röfáím - res-pe-alef-jod-mem). Ábrahám előtt Kánaánban élt óriások népe (Gn 14:5.) (Is 17:5.) - REGGEL (boker - béth-kóf-res). Az ébredés (Gn 28:18) és a munkába indulás (Rth 2:7) ideje. A bíráskodást is reggel kezdték el (Ex 18:13). Ha viszont valaki már korán reggel ital után jár, az a züllöttség jele (Is 5:8), és jaj annak az országnak, amelynek a vezetői már korán reggel lakomáznak (Eccl 10:16), meg azoknak is, akik kora reggel végrehajtják az éjjel kitervelt gaztetteiket (Mch 2:1). Bizonyos áldozatokat reggel kellett bemutatni (Ex 30:7), és a papoknak „ott kellett állniok minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak” (I Chr 23:30). Jób is reggelenként mutatott be áldozatot fiaiért (Hi 1:5). Ésaiást minden reggel felébresztette Isten, hogy hallgassa őt (Is 50:4). Isten az esti sírást reggelre örömre változtatja (Ps 30:6). Isten igazságos, és „ítéletét minden reggel napfényre hozza” (Zph 3:5), és „reggelre kelve” megsegíti népét (Ps 46:6). (Hi 7:18.) - REKETTYE (róthem - res-thav-mem - Retana raetam). 3 m magasra is megnövő, fehér virágú bokor. Ilyen bokor alatt pihent meg Illés (I Rg 19:4). A régi időkben ennek a parazsából készítették a legjobb faszenet (Ps 120:4). Éhínség idején a gyökeréből kenyeret készítettek. - REJTEKHELY (széther - szamek-thav-res). Olyan titkos hely, ahova valaki el szokott bújni üldözői elől (Is 28:15). (Hi 40:11.) - REJTÉLYES (széther - szamek-thav-res = rejtély). A rejtély érthetetlenséget, eltitkoltságot jelent. Azért rejtélyes valami, mert nem lehet megérteni, vagy legalábbis, nem mindenki érti meg, nem mindenki előtt világos, nem mindenki számára nyitott: nem publikus. Akiről nem tudjuk, hogy hova lett, az rejtélyesen eltűnt. Ha a szülők nem tudják, hogy esténként hova jár a gyerekük, akkor rejtélyesen viselkedik, legalábbis az ő számukra. (Is 48:16.) - REMELJÁ, REMALJÁHÚ (römaljáhú - res-memlámd-jod-he-vav). Pekah izraeli király gileádi származású apja (II Fg 25:27). (Is 7:9.) - REMÉNYSÉG (tikvá - tav-kóf-vav-he). Az ÓT-ben először a fogságban élő prófétáknál jelenik meg a reménység hirdetése. Jób könyve a szenvedések között élő ember reménység utáni vágyakozását mutatja be (Hi 6:8). Mikeás a szabadító Istenben (Mch 7:7), a zsoltáríró Isten Igéjében (Ps 119:74) reménykedik. Krisztus eljövetelével megváltozott a reménység tartalma. Ami addig a jövő reménysége volt. az a Krisztusban hívők számára jelenné változott. Péter szerint Isten a hívőket Krisztus halála által élő reménységre szülte újjá (I P 1:3). Az ÚT-i reménység mindig krisztocentrikus (I K 15:28). - Az ÚT-i „reménység” szó (elpisz) szabadítást (I Th 5:8), megigazulást (G 5:5), feltámadást (I K 15:42-44), örök életet (Tt 1:2), Isten meglátását (I J 3:2) és Isten dicsőségét (R 5:2) jelenti. A reménység Isten ajándéka (II Th 2:16), a lélek első zsengéje (R 8:23). Ábrahám hite reménykedő hit volt (R 4:18). A reménység mindig kapcsolatban áll a hittel és a szeretettel (I K 13:13). Az ÚT népének reménysége az Úr érkezésének örvendező várása. A Héber levél írója arra int, hogy „a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk” (H 10:23), mert számot kell adnunk a bennünk élő reménységről (I P 3:15). Az üdvösség reménysége sisak a fejen (I Th 5:8), lelkünk biztos és erős horgonya (H 6:19). (Prv 24:14.) - REND (széder - szamek-dáleth-res). Olyan állapot, amelyben minden a megfelelő helyen van. A cselekvések megszabott egymásutánja vagy megszokott alakulása. Az érvényes törvénynek vagy szabálynak megfelelő állapot. A társadalomnak a termelési mód alapján kialakult szervezete. Személyeknek vagy tárgyaknak egyenes vonalat alkotó sora. Lekaszált fű vagy gabona sora. Társadalmi osztály vagy réteg. (Hi 10:22.) - REPÜLŐ SÁRKÁNY (száráf möúféf - szin-res-pe -- memain-vav-pe-pe -- száráf = sárkány, úf - ain-vav-pe = repülni). A sárkány lehet különböző tengeri szörny: kígyó vagy krokodil. Ésaiás két helyen szól repülő sárkányról. Az egyik helyen (Is 14:29) Izraelt jelenti a filiszteusok elleni harcban, a másik helyen (Is 30:6) pedig Egyiptom jelképes neve. (Is 30:6.) - RES. A héber ABC 20. betűje. Megegyezik a magyar R hanggal. - REST (ácél - ain-cáde-lámed). Lusta,

453 dologkerülő ember. A restség és az álmosság társai egymásnak (Prv 19:15). A restnek a hangyától kellene tanulnia (Prv 6:6). A rest ember nem akar kétkezi munkát végezni (Prv 21:25). Az ÚT-ben ritkábban fordul elő. Jézus példázatban szólt a rest szolgáról (Mt 25:26). A tanítványoknak szemére vetette, hogy rest szívűek a hitre (L 24:25). (Prv 10:26.) - RETTEGÉS (pahdá - pe-khéth-dáleth-he = bátortalanság, félénkség). Állandó félelem. Az ókori ember sok mindentől rettegett: a vihartól, a betegségtől (Ps 83:16; 91:6), a haláltól (Ps 18:15). A rettegés okozójának Istent tartották (Hi 23:16). Az Istennel való találkozás rettegést váltott ki az emberekből (Gn 28:16,17). Jézus tettei is okoztak rettegést (L 5:9), de aki hisz Jézusban, annak nincs mitől rettegnie (Mt 14:27). (Hi 13:11.) RETTENETES (balhahá - béth-lámed-he-he = borzalom). Rémületet keltő, irtózatos. Népre vonatkoztatva: félelmet keltő. Az ilyen népeknek nem lehet ellenállni, olyan hatalmasak és erőszakosak. Egyetlen védelem ellenük a menekülés. (Ez 28:19.) - RÉGEN (hénná - he-nun-he = ez idáig). Hosszú ideje. Jelentheti azt, hogy valamely hosszú idővel ezelőtt történt, de azt is - mint Ésaiásnak ezen a helyén -, hogy valami hosszú ideje tart. (Is 41:22.) - RÉGI (dór vádór - dáleth-vavres--vav-dáleth-vav-res = nemzedékről nemzedékre). Régi az, ami régen keletkezett, régóta megvan, esetleg már értékét vesztette, érvénytelen (H 8:13). Régiek a régmúlt időkben élt emberek (L 9:8). Jelenthet használaton kívülit is (II Chr 3:3). Pál óembernek nevezi azt az énünket, amelyet le kell vetkőznünk ahhoz, hogy az új ember feltámadjon (R 6:6). Ha valaki Krisztusban van, akkor „a régi elmúlt, és íme, új jött (II K 5:17). A régi kovászt el kell takarítanunk az életünkből (I K 5:=). (Is 58:12.) RÉGI-TÓ (habböréká hajsáná -- böréká - béth-res-kaf-he = tó -- jásán - jod-sin-nun = régi). A Gíhonforrás vizének új medencét készítettek a keleti és a nyugati fal között húzódó Sajtkészítők völgyében, hogy így biztosítsák a város vízellátását ostrom idejére. Ezt a sebtiben elvégzett munkát később Hizkijjá (Ezékiás) király fejezte be (II Rg 20:20). Ebbe vezették bele a Régi-tó vizét, hogy így megnöveljék a tárolható víz mennyiségét. (Is 22:11.) - RÉMÍTŐ (balláhá - béth-lámed-he-he). Hirtelen félelmet támasztó személy, csoport vagy természeti jelenség. (Hi 24:17.) - RÉMÜLET (pahad - pekhéth-dáleth). Hirtelen támadt félelem (Ez 27:35). (Hi 22:10.) - RÉS (perec - pe-res-cáde). Tárgyak, műtárgyak között levő keskeny hézag, falban levő repedés, a beszélőszervek között levő szűk nyílás. Légy résen! - azt jelenti, hogy figyelemmel kell kísérni, mikor alakul úgy a helyzet, hogy be kell avatkozni, és cselekedni kell akár védekezés, akár támadás céljából. (Is 58:12.) - RÉSZ (hathulím immádí = gúnyolódásban van részem -- hathulím - khéth-thav-lámed-jod-mem = gúnyolódás). Egy meghatározott rész az egésszel szemben, valaminek egy része, töredéke. A harcosok részt kaptak a zsákmányból (Gn 14:24), az utódok az örökségből (Gn 31:16). Az áldozatot bemutató részt kapott az áldozatból (Ex 29:26). A Kánaánt elfoglaló törzsek részt kaptak az elfoglalt területből (Nu 34:14). A római katonák négy részre osztották Jézus ruháját (J 19:23). Izrael Isten osztályrésze (Dt 32:9). Gyakran az emberen múlik, hogy a jó vagy a rossz részt választja-e. Betániában Mária a jobb részt választotta (L 10:42). (Hi 17:2.) - RÉSZEG (sékár - sin-kaf-res = részegség). Izraelben megszokott volt a mértékletes alkoholfogyasztás, mert nagy szőlőültetvényei voltak. Az áldozatokhoz is gyakran használtak bort (Lv13:23), de a mértéktelen alkoholfogyasztás is eléggé elterjedt (Am 6:6). Az ÓT is elítéli a részegséget (Prv 20:1). Egyeseknek, például a szolgálatban levő papoknak tiltva volt a szeszfogyasztás (Ez 44:21), ellentétben a kánaáni szokásokkal, ahol a szeszfogyasztás a kultikus események elengedhetetlen része volt (Is 28:7). Az ÚT is elítéli a részegséget (I K 11:21), ezért észegesek nem örökölhetik Isten országát (IK 6:10). (Is 56:12.) - RÉZ (nöhúsá - nun-khéth-sinhe). Könnyen megmunkálható, vöröses színű, lágy fém. Ezt a fémet fedezte fel a leghamarabb az ember. Eleinte tisztaréz rögöket dolgoztak fel, majd amikor felfedezték az olvasztást, akkorra tehetjük a rézkorszak kezdetét. Egyiptom a Színai-félszigeten bányászott sok rezet. Az edómiak leverése után Dávid elfoglalta az ecjon-geberi rézlelő helyeket. Később a rezet ólommal ötvözték, és így állították elő a bronzot. A szentsátor (Ex 30:18) és a salamoni templom építésénél (I Rg 7:47) is sok rezet használtak fel. Rézből készítettek fegyvereket és hadiöltözeteket (I Sm 17:5), de csináltak rézből kilincseket (Jdc 16:21), bálványszobrokat és használati tárgyakat (Dn 5:23), valamint hangszereket (I K 13:1), és pénzt is vertek belőle (Mt 10:9). A vas feltalálásáig nagyon fontos kereskedelmi cikk volt (Ez 27:13). (Hi 41:19.) - RIADT LÁRMA (harádá - khéth-res-dáleth-he). Rémületet keltő zaj. (Jr 30:5.) - ROBOÁM (röhaböam - res-khéth-béth-ain-mem = a nép szabad). Salamon és Naána fia (I Rg 14:31). Apja halála után fiatal barátai rossz tanácsát követte, ami miatt Izrael tíz törzse elszakadt tőle, csak Júda tartott ki mellette (II Chr 10:17). Az északi ország királyával, Jeroboámmal élete végéig harcban állt. Délen erős védelmi rendszert épített ki, Sisák fáraó mégis végigpusztította országát, a templom minden kincsét magával vitte, és Roboámnak súlyos adót kellett fizetnie (II Chr 10:5-10; 12:9,10). (I Rg 12:16.) - ROM (tél - tav-lámed). Elpusztult építmény maradványa. A héber tél (az arab tell) olyan domb, amely több rétegben elpusztult települést rejt maga alatt. Abban az időben nem takarították el a romokat, hanem amikor újra megtelepedtek valahol, egyszerűen a régi romok tetejére - amelyeket a futóhomok esetleg már be is fedett - építették az új várost. Sok ilyen domb több réteg romot is rejt magában. Jeruzsálem is többször elpusztult, majd a romok tetejére többször felépült az új

454 város. A mai Jeruzsálem 25 m-rel magasabban - nagyjából a Golgota magasságában - van a Jézus korabeli Jeruzsálemhez képest. (Jr 30:18.) - ROMHALMAZ (tél - tav-lámed). Egész városok lerombolásakor keletkezett romok tömege. Ezeket a romokat gyakran betemette a szél homokkal, majd később arra építették rá a következő várost, és sok helyen ezt többször is megismételték, például Jeruzsálem esetében. (Jr 49:2.) - ROMLÁS (kíd - kaf-jod-dáleth). A Biblia a Jeremiásnál található szót (seber - sein-béth-res = seb) általában a nép hanyatlásának, a vezetők helytelen politikájának, az Istentől való elfordulásnak kifejezésére használja ezt a szót. Nagyjából megegyezik a pusztulás, megsemmisülés fogalmával. (Hi 21:20.) - ROMLOTT (szelef - szamek-lámed-pe = kapkodás, hóbortosság, csalárdság). A Biblia főként erkölcsi értelemben használja ezt a kifejezést: A világ nagyon hamar megromlott, és megtelt erőszakossággal (Gn 6:11). Izrael népe már a pusztai vándorlás idején megromlott (Dt 9:12), ami a bírák korában tovább folytatódott (Jdc 1:19). Hóseás próféta szól Isten népének a romlottságáról, Ésaiás Júda népének mondja: „romlott fiak” (Is 1:4). A zsoltáros szélesebb körben, az egész emberiségről állapítja meg: „romlottak” (Ps 14:1). Pál szerint „a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság” (I K 15:33). A Timóteushoz írt levelében Jannészt és Jambrészt nevezi „romlott értelmű” embereknek (II T 3:8). (Prv 15:4.) - ROSSZ (ra - res-ain). A Bibliában a rossz a halált, a jó az életet jelenti. Isten az ember elé adta „az életet és a jót, de a halált és a rosszat is” (Dt 30:15). A rossz tehát mindig a jónak az ellentéte (Is 7:15). Nagyon veszélyes azt mondani, „hogy a rossz jó, és a jó rossz” (Is 5:20). Van úgy, hogy a rosszat Isten küldi népére bűnei miatt, de Ő meg is szabadítja népét a bajból, ezért „ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Hi 2:10). A bűnös embereknek „rossz szándék van a szívükben” (Ps 28:3). Jézus szerint is „az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok” (Mc 7:21). Pál szerint „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (I T 6:10), és az ember a rossz cselekvésének a kényszere alatt áll. Pál azt szeretné, ha a római keresztyének bölcsek lennének a jóra és képtelenek a rosszra (R 7:19; 16:19), és azt kéri, hogy a rosszat jóval győzzék le (R 12:21). (Ps 36:5. Prv 2:14.) - RÖVID (kácér - kóf-cáderes). Területre vonatkozóan csekély hosszúságú, időre vonatkozóan kevés ideig tartó, nyelvtani értelemben kis ideig hangzó. Deutero-Ésaiásnál a rövid szempillantásra kifejezés azt jelenti, hogy Isten örökké tartó szeretetéhez képest szinte jelentéktelenül kis ideig észrevehető, elhanyagolható (Is 54:7). (Hi 14:1.) - RUBIN (kadkod - kaf-dáleth-kaf-dáleth). Vörös színű, átlátszó, nemes korund (Ex 18:18). Izraelbe az arámok hozták a piacra a rubint (Ez 27:16). A próféciák szerint Jeruzsálem falainak a párkánya rubinból lesz (Is 54:12). - RUHA (szalmá - szin-lámed-mem-he = felsőruha, öltöny, köntös). A ruha az ember testének befedésére szolgál. Bőrből vagy textilből készült. Az ember ősidők óta készített magának ruhát (Gn 3:7), elsősorban az időjárás viszontagságai ellen való védelem céljából. Ezenkívül voltak egyéb rendeltetései is a ruhának: a személyiség megkülönböztetése (Gn 27:15), a társadalmi rend jelölése (Esth 6:8), a vallási hovatartozás jelzése (Nu 15:38), a papok (Ex 28:2) és a próféták (II Rg 1:8) szolgálatának kifejezése. Használták még a ruhát a szeretet kifejezéseként (L 15:22), de megszégyenítésre is (II Sm 10:4). A férfiak és a nők ruhája több szempontból különbözött (Dt 22:5). A legegyszerűbb ruhadarab eleinte bőrből, majd később gyolcsból készült ágyékkötő volt, amelyet szíjjal erősítettek a derékhoz. - A férfiak lenvászonból készült alsóruhát és efelett felsőruhát hordtak (J 21:7), amely egy négyszögletes kendő volt az egyik vállon keresztülvetve. A felsőruhát munka és járás közben levetették (Act 7:57), de nyilvános helyen viselni kellett, mert a felsőruha nélküli férfit meztelennek tekintették (Is 20:2). A szegényeknek ez volt az éjszakai takarójuk is (Ex 22:25,26). Otthon vagy gyász idején mezítláb jártak, de munka közben és úton sarut viseltek, amely általában olcsó volt (Am 2:6). Normális körülmények között illetlen és megalázó volt mezítláb járni. A fej és a nyak védelmére kendőt használtak. A próféták gyakran felemelték szavukat a fényűző öltözködés ellen. A ruha rendszerint fehér, fekete vagy kék volt. - A női ruha sok tekintetben hasonlított a férfiakéhoz, de általában finomabb anyagból készült, és élénkebb színű volt. Kifejezetten női ruhadarab volt a fátyol, amelyet azonban nem viseltek állandóan. A menyasszony vőlegénye jelenlétében és nyilvános helyeken köteles volt fátyolt viselni (Is 47:2). Gyász idején gyászruhába öltöztek (Gn 37:34). A harcosok saru helyett gyakran csizmát hordtak, fejüket pedig sisakkal védték. Gyász esetén, vagy ha káromlást hallottak, megszaggatták ruhájukat (Gn 44:13). A felsőruha kicserélése a barátság jele volt (I Sm 18:4), a ruha alsó részének a letépése pedig megszégyenítést jelentett (Act 16:22). Ha egy férfi nem tett eleget sógorházassági kötelezettségének, lehúzták a saruját (Dt 25:9). - Állati bőrből készült ruhát minden időben viseltek. Ezenkívül lenből, gyapjúból is készítettek ruhákat. A ruha készítése - szövése, fonása - a nők feladata volt (Prv 27:26; 31:19). Az ember önbecsülése, hogy ruhája mindig fehér legyen (Eccl 9:8). Pál - természetesen képletesen - ezt kérte a rómaiaktól: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust” (R 13:14), az efézusiaktól pedig ezt: „Öltsétek fel az új embert” (E 4:24). Ésaiás az üdvösség ruhájáról és az igazság palástjáról beszélt (Is 61:10). (Hi 9:31.) - RUHÁTLAN (löbús - lámed-báth-jod-sin = öltözet -mibbölí - mem-béth-lámed-jod = nélkül -- mibbölí löbús = ruha nélküli, akinek nincs ruhája, meztelen. (Hi 31:19.) - RUTH (rúth - res-vav-thav = barátnő). Móábi nő, aki egy, az éhínség elől Móábba

455 költözött betlehemi férfihoz ment feleségül. Amikor férje és apósa meghalt, anyósa visszaköltözött Betlehembe. Orpa menye Móábban maradt, de Ruth ragaszkodott hozzá, és vele tartott. Betlehemben Boáz rokona a sógorházassági törvény (Dt 25:5) értelmében feleségül vette. Az ő leszármazottjuk Dávid király és Jézus (Mt 1:5,6,16). Rth 1:4.) - RÚBEN (röubén - res-alef-béth-nun = Lássátok, fiú!) Jákób és Lea legidősebb fia. Jákób férfierejének első terméseként említi áldásában, ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy meggyalázta őt, mert másodrangú feleségével hált. Józsefet megmentette testvérei bosszújától (Gn 29:32; 35:22; 37:21,22). Törzse a Jordántól keletre telepedett le (Jos 13:1523). János a Mennyei jelenésekben Rúben fiait is a 144 000 között látja (Ap 7:5). (Gn 49:3.) SAJTÓ (jeheb - jod-he-béth). Szőlő vagy olaj sajtolására szolgált (Is 5:2). Két, sziklába vágott kádból állt. A felső szélesebb kádban tapostak (Neh 13:15), miközben gyakran vidáman énekeltek (Is 16:10). Zsoltárt is írtak a szőlőtaposók énekének dallamára (Ps 84:1). A felső kádból az alsó kádba folyt le a szőlőlé. A próféták igehirdetésében Isten ítéletét jelképezi, hogy „sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát” (Thr 1:15). (Joel 4:13.) - SAKÁL (tan - tav-nun - Canis aureus). Eredeti hazája Ázsia, de Afrikában is elszaporodott. Csapatostul jár, nem úgy, mint a róka. Ezért Sámson valószínűleg sakálokat fogott össze, nem rókákat, amikor felgyújtotta a filiszteusok gabonáját (Jdc 15:4). Izrael földjén sok sakál élt. Az emberre is nagyon veszélyes volt, mert terjesztette a veszettséget. Az ÓT-ben többször előfordul a sakálok tanyájára űzés, ami jelképesen az Istentől való eltaszítottságot jelenti (Ps 44:20). A messiási korban még a sakálok is dicsőíteni fogják Istent (Is 43:20). (Jr 10:22.) - SALAMON (sölomó - sin-lámed-mem-he). Dávidnak Betsabétól született fia és utóda. Neve a béke (sálóm - sinlámed-vav-mem-nun) szóból származik, amelyet békés uralkodása ígéreteként adott neki Isen (I Chr 22:9). Dávid Lábán prófétára bízta neveltetését. Húszéves kora körül került trónra, és közel negyven évig uralkodott. Nem ő volt a törvényes trónörökös, de idősebb testvéreit valamilyen címen mind megölték (II Sm 13:28,29; 18:14. I Rg 2:25:34). Legfontosabb cselekedete a templom felépítése volt. Meggondolatlanul pazarolt, és azzal akarta biztosítani a békességet, hogy a szomszédos királyok lányait feleségül vette. Ez vezetett oda, hogy halála után kettészakadt az ország, és az északi országrész Jeroboámot választotta királlyá, fia mellett csak Júda maradt meg (I Rg 6.1-10; 10:14-29; 11:1-8; 12:20). (Ct 1:5.) - SALMAN (salman - sin-lámed-mem-nun). Móábi király, III. Tiglat Pilészer asszír király vazallusa. Amikor betört Gileádba, elpusztította Bét-Arbélt. (Hos 10:14.) - SAMÁRIA (somrón - szin-mem-res-vav-nun = őrtorony). Az északi ország fővárosa. Többször szerepel az egész északi ország neveként. A próféták gyakran dorgálták erkölcstelensége miatt (Hos 8:5). V. Salmaneszer 722-ben lerombolta (II Rg 17:6). Az asszírok az ország férfilakosságát elhurcolták, és a betelepített idegenek összeházasodtak az ott maradt zsidó nőkkel. Ebből lett a samaritánus nép (J 4:9). Később a várost újjáépítették, Nagy Heródes alatt élte fénykorát, aki pogány templomokat építtetett benne. Fülöp igehirdetése nyomán Samária lakossága keresztyén hitre tért (Act 8:5,12). (II Sm 22:10.) - SAMGAR (samgar - sin-mem-nun-res = pohárnok). Anát fia, Izrael egyik „kis bírája”. Egymaga hatszáz - vagy legalábbis sok - filiszteust vert agyon (Jdc 3:31). (Jdc 5:6.) - SAREPTA (cáröfath - cáde-res-pe-thav = öntöde). Föníciai kikötőváros a Földközi-tenger partján Tírusz és Szidón között. Neve valószínűleg üvegiparára utal. Illés próféta az Aháb izraeli király uralkodása alatt kitört éhínség idején járt Sareptában egy özvegyasszonynál, akinek a lisztje és olaja, amelyet megosztott vele, nem fogyott el. Ezenkívül Illés feltámasztotta meghalt fiát (I K 17:8-24). Jézus a názáreti prédikációjában hivatkozott erre az esetre (L 4:26). (Ob 21.) - SARJADÉK (neked - nun-kaf-dáleth). Szimbolikus értelemben utódot jelent. Ilyen sarjadék az Isai törzséből kinövő vesszőszál (Is 11:1). Jeremiás két esetben is ígéri a Dávidtól származó sarjadék (király) eljövetelét (Jr 23:5; 33:15). A Zakariás által megígért sarjadékot a legtöbben Zerubbábelre értelmezik (Zch 3:8, 6:12). (Hi 18:19). SAROK (pinná - pe-nun-he). Ennek a szónak sokféle értelme lehet. Jelenti a lábfejnek a boka alatti hátsó részét, de jelenti a lábbelinek a sarok alatt lefelé álló részét is, valamint a harisnya fejének hátsó részét. A mértanban a térnek összefutó vonalak vagy lapok által határolt részét jelenti. Ilyen értelemben van szó a szoba sarkáról, az utcasarokról vagy átvitt értelemben az ember szeme sarkáról. Az építészetben jelenti az ajtó sarkát. földrajzi értelemben pedig a föld északi és déli sarkát. A fizikában az áram pozitív vagy negatív feszültségű végét jelenti. A Példabeszédekben a tető sarkáról van szó, ami a háztetőn levő szoba sarkát jelenti. (Prv 21:9.) - SAROKKŐ (rós-pinné; rós (res-alefsin) = fej, felső rész, csúcs, pinné (pe-nun-he) = sarok). Az épület alapköve, amely meghatározza az építkezés további irányát (Hi 38.6). A próféták a Sionra tett sarokkőről jövendöltek (Is 28:16), aki Júda házából kerül ki (Zch 10:3,4). Jézus magára vonatkoztatta ezt a próféciát (Mt 21:42). Az új Jeruzsálemben tizenkét alapkő lesz a tizenkét apostol nevével (Ap 21:16). - SARU (naal - nun-ainlámed). Fa- vagy bőrtalpú lábbeli, amelyet bőrszíjakkal rögzítettek a lábhoz. A foglyok nem hordhattak sarut (Is 20:2). Gyász idején mezítláb jártak (II Sm 15:30). Vendégségben levetették a sarut (L 7:38), valamint akkor is, ha valamilyen szent helyre léptek (Ex 3:5), tekintettel arra, hogy a saru döglött állat bőréből készült, tehát Mózes törvénye szerint tisztátalan volt. Ha valamilyen csereüzletet kötöttek, akkor az egyik fél lehúzta a saruját, és a másiknak adta (Rth 4:7). Ha viszont valaki nem akarta

456 teljesíteni sógorházassági kötelességét, akkor megszégyenítésül húzták le a saruját (Dt 25:9). Ha valamit birtokba vettek, azt azzal jelezték, hogy rátették a sarujukat (Ps 60:10). (Am 8:6.) - SAS (neser - nun-sin-res = keselyű). Mózes törvénye a tisztátalan állatok közé sorolja (Lv 11:13). A Biblia átvitt értelemben is használja (Is 40:31). Ezékiel Egyiptomot és Babilont is saskeselyűnek nevezi (Ez 17:3,7). A Példabeszédek szerint a gazdagság ugyanúgy elrepül, mint a saskeselyű (Prv 23:6). (Hi 39:27.) - SASKESELYŰ (ajit - ain-jod-téth = nagyobb ragadozó madár). A Deutero-Ésaiásnál használt szó nem a saskeselyű (Gypaetus barbatus) pontos szakmai megnevezése. A saskeselyű ragadozó és dögevő madár (Mt 24:28). Nem annyira harcias, mint a sas, inkább csak legyengült állatokat támad meg. Az itt használt szó inkább egy hatalmas termetű, veszélyes ragadozó madarat jelent. (Is 46:11.) SAUL (sáúl - sin-alef-vav-lámed). Földművesből lett Izrael első királya. Sámuel kente királlyá, majd Micpában királlyá választotta a nép, de egyszerű származása miatt sokan megvetették. Csak jábésgileádi győzelme után tudta megszilárdítani uralmát, amikor Gilgálban már az egész nép egyhangúlag királlyá választotta. Bár nem tanult katonai ismereteket, kiváló hadvezéri képességekkel rendelkezett, és Izrael sok ellenségét legyőzte. Sámuellel később nézeteltérése támadt, ezért Sámuel más király után nézett. Hirtelen haragú ember volt, erős idegbaj gyötörte, sokszor gonosz szellem szállta meg, a lantot szépen pengető Dávid apródját is többször meg akarta ölni, majd hadi sikerei miatt lett féltékeny rá, úgyhogy Dávidnak többször menekülnie kellett. Eközben több alkalommal meg tudta volna ölni, de ő nem bántotta felkent királyát, és mindig újra kibékült vele. Saul végül a filiszteusokkal vívott ütközetben vesztette életét (I Sm 10:1,24; 15:23; 16:14; 19:10; 31:4). (I sm 18:7.) - SÁBA. A négy ókori dél-arábiai állam egyike. Királynője hallott Salamon bölcsességéről és gazdagságáról, és elment, hogy személyesen győződjék meg róla, főleg pedig azért, hogy bővítse kereskedelmi kapcsolatukat (I Rg 10:1,15). - SÁFÍR (sáfír - sin-pe-jod-res). Város a Sefélá-alföldön. Mikeás siratóéneket mondott lakói felett. (Mch1:11.) á SÁLEM (sálém - sin-lámed-mem). Melkisédek városa a Jeruzsálem közelében levő Sáve-völgyben, későbbi nevén Király-völgyben (Gn 14:17,18). Nagyon valószínű, hogy Sálem a későbbi Jeruzsálemmel (jörúsálém) azonos. (Ps 76:3.) - SÁMSON (simsón - sin-mem-sinvav-nun = napocska). Izraelnek Dán törzséből származó egyik utolsó bírája. Születése után názírnak szentelték, ezért a haját sohasem vágták le. Filiszteus nőt kért feleségül. Amikor a házasság megbeszélésére ment, egy oroszlánkölyök megtámadta, de ő széttépte. Néhány nap múlva a lakodalomba menet látta, hogy méhek fészkelték be magukat a megölt oroszlán testébe. Evett a mézből, és szüleit is megkínálta. A lakodalomban egy találós kérdést tett fel a filiszteusoknak, amelyet nem tudtak megfejteni, de felesége végül kicsalta tőle a titkot. Feleségét nemsokára máshoz adták, amiért bosszút állt a filiszteusokon. Később ismét egy filiszteus lányba szeretett bele, aki megtudta a titkát, hogy hajában rejlik az ereje, mivel názírnak szentelték. Ekkor Delila álmában levágta a haját, majd a filiszteusok elfogták és megvakították. Egy Dágónnak szentelt ünnepen szórakozni akartak a vak emberrel, de közben kinőtt a haja, és visszatért az ereje. Kidöntötte a ház két tartóoszlopát, és az összeomló épület a filiszteusokkal együtt őt is maga alá temette. (Jdc 14:15.) - SÁMUEL (sömúél sin-mem-vav-alef-lámed = Isten meghallgatott). Izrael utolsó bírája és első prófétája (II Chr 35:18). Anyja sokáig meddő volt, és amikor végre fia született, Istennek szentelte. Éli pap mellett nevelkedett Sílóban. Mint próféta ő kente királlyá Sault és Dávidot. Rámában halt meg Saul halála után, nem sokkal Dávid uralomra jutása előtt (I Sm 1,22; 10:1; 16:3; 25:1). (I Sm 1:20.) - SÁNTA (cálá - cádelámed-ain = lemaradni). Sérült lábú ember, aki emiatt bicegve jár. Jákób a Jabbók gázlójánál sántult meg (Gn 32:26). Mefibóseth akkor sántult meg, amikor dajkája leejtette (II Sm 4:4). Ha Lévi fiai közül valaki megsántult, alkalmatlanná vált a templomi szolgálatra (Lv 21:19). A sánta állatot nem lehetett feláldozni (Ml 1:8). Az ÓT-ben a sánták nem vehettek részt a szertartásban. A prófétai ígéret szerint viszont még a sánták is zsákmányolnak (Is 33:23) és ugrándoznak (Jr 31:8). Jézus meggyógyította a sántákat (J 5:3), és az apostolok is gyógyítottak sántákat (Act 8:7). (Zph 3:19.) - SÁR. (homer - khéthmem-res). Esőtől felázott talaj. Átvitt értelemben a tisztátalanság és az értéktelenség jelképe. „Széttaposom, mint az utca sarát” (Ps 18:43). Tírusznak annyi ereje van, „mint az utcán a sárnak” (Zch 9:3). Jézus kezében a gyógyítás eszköze volt (J 9:6). A Náhumnál előforduló héber szónak (tít téth-jod-téth) a jelentése az agyagot is magában foglalja, amelyből téglát lehet készíteni (Nah 3:14). A ciszternában, amelybe Jeremiást leengedték, nem volt víz,csak sár (Jr 38:6). Isten a sárból - minden nehéz helyzetből - ki tud húzni (Ps 69:15). (Hi 30:19.) - SÁRA (szárá - szin-res-he = fejedelemasszony). Ábrahám féltestvére és felesége (Gn 12:5). Sokáig nem született gyermeke, ezért egyiptomi szolgálóját, Hágárt adta férjének, hogy gyermeket nemzzen neki (Gn 16:2). Az Izrael körül élő népeknek volt olyan törvényük, hogy a gyermektelen feleség köteles volt szerezni valakit férjének, aki gyermeket szül neki. Az ilyen ágyast és gyermekét tilos volt elűzni a háztól. Ezért vonakodott Ábrahám elkergetni Hágárt Sára követelésére (Gn 21:11). Sárának később született gyermeke. Az ÚT kiemeli hitét, amellyel Istenben bízott (H 11:11), és a hívő asszonyokat Sára leányainak nevezi (I P 3:6). Pál szerint Sára az ígéret fiainak ősanyja (R 9:8,9). Sára az akkori időszámítás szerint 90 éves korában szült, és 127 éves korában halt meg. Ezt átszámítva mai időszámításra 45 éves korában

457 szült, és 63 évet élt (Gn 23:1). Ábrahám a pénzen vett makpélai barlangban temette el feleségét (Gn 23:19). (Is 51:2.) - SÁRÓN (sárón - sin-res-vav-nun = síkság). Izrael földje északi részén, a Földközitenger partján található legnagyobb síkság. Régen tölgyerdők borították, és a folyók mellett mocsarak terültek el. Jó legelőinek köszönhetően alkalmas volt állattenyésztésre, jó kikötői viszont nem voltak. A honfoglaláskor legyőzték Sáron királyát (Jos 12:18), de az egész területet, főként a tengerparti részt nem tudták elfoglalni. A Babilonból hazatérők egy része ezen a vidéken telepedett le. (Is 65:10.) - SÁS (ébe - alef-béth-he). Vizes, zsombékos, mocsaras helyeken lő vízinövény (Hi 8:11). A fáraó álmában úgy látta, hogy sás között legelnek a tehenek (Gn 41:18). A Jóbnál sáscsónaknak fordított vízijármű inkább papírusznádból készült hajó lehetett. (Hi 9:26.) - SÁSKA (jelek - jod-lámed-kóf). A szél segítségével távoli vidékekre is eljut, és ott mindent letarol. Egyiptomba nyolcadik csapásként a keleti szél hozta a sáskákat (Ex 10:12). Az asszírok csemegeként fogyasztották. Mózes törvénye szerint is ehető (Lv 11:22). Az ókori népek a sáskajárást Isten ítéletének tekintették. János Mennyei jelenéseiben sáskák pusztítják el azokat, „akiknek a homlokán nincs ott Isten pecsétje” (Ap 9:4). (Jr 51:14.) - SÁTOR (ohel - alef-he-lámed). Nomád életet folytató emberek lakóhelye (Gn 12:8). Izrael csak a honfoglalás után tért át házépítésre, de a hadsereg tovább is sátorban táborozott (II Sm 11:11). A pusztai vándorlásra a lombsátor ünnepén emlékezik Izrael népe. Az ÚT-i időkben már inkább csak emlékként élt bennük a sátorban lakás. Péter a megdicsőülés hegyén sátort akart állítani Jézusnak, Mózesnek és Illésnek (Mt 17.4). A sátor előfordul átvitt, jelképes értelemben is. Dávid leomlott sátra Dávid kétfelé osztott birodalmát jelenti (Am 9:11). Földi sátrunk (II K :1), illetve porsátrunk (II P 1:13) testünket jelenti, amelynek leomlása után mennyei hajlékba költözünk (II K 5:2). A Dávid sátrában ülő bíró az ítéletre dicsőségben visszatérő Jézust, Jeruzsálem sátra pedig az örökkévaló mennyei hajlékot (Is 16:5, 33:20) jelenti eszkatológikus értelemben. (Hi 5:24.) - SEB (arúká - alef-res-vav-kaf-he = sebkötés). A seb rendszerint verekedés, háborús cselekmény, baleset vagy orvosi beavatkozás következménye (Zch 13:6). Betegség hatására is keletkezhet seb (Hi 9:17). Régen kenőcsökkel kezelték a sebeket, és bekötözték (Ez 30:21), illetve borral fertőtlenítették, és olajjal gyógyították (L 10:34). Átvitt értelemben a nép bűnét is jelenti, különösen a prófétáknál (Is 1:6). Pál a tévtanítók tanításának a terjedését rákos fekélynek nevezi (II T 2:17). (Jr 8:22.) - SEBA (söbá - sin-béth-ain = iszákos). Benjámini férfi, aki lázadást szított Dávid ellen, de a júdaiak üldözőbe vették. Bemenekült Ábel-Bét-Maakába, de a város lakói, hogy a város ostromát elkerüljék, megölték, és levágott fejét kidobták a várfalon (II Sm 20:22). (Hi 6:19.) - SEBES FOLYAM (nahar car - nun-he-res cáde-res = beszűkített folyam). Amikor a folyó a sziklák között keskeny mederbe kényszerül, folyása erősen felgyorsul. (Is 59:19.) - SEBKÖTÖZŐ (hábas - khéth-béth-sin = bekötözni, pl. sebesültet. hobés = helyreállító, pl. a szétzilált közviszonyok helyreállítója). Proto-Ésaiásnál téves a fordítás: „Nem akarok sebkötöző lenni.” Itt szó sincs sebről. Csak ennyi van: nem akarok kötöző, illetve helyrehozó, helyreállító, rendcsináló lenni. Nem emberi sebeknek, hanem a megromlott közélet, a csődbe jutott állami élet, a teljesen szétzilált közbiztonság „sebeinek” a bekötözéséről van szó: A hobés értelme itt: Semmi kedvem sincs hozzá, hogy én csináljak rendet ebben a zűrzavarban. (Is 3:7.) - SEBNA (sebná - sin-béth-nun-alef). A Sebanjáhú személynév rövidebb formája. A saját érdekeit a szolgálat fölébe helyező palotagondnok volt Jeruzsálemben. Ezért elmozdították állásából, és Eljákim lett helyette az udvarmester. Amikor Szanhérib Jeruzsálemet ostromolta, Sebna kancellárként kísérte Eljákimot az asszírokkal folytatott tárgyalásra (Is 36:3).(Is 22:15.) - SEGÉLY (záak - zain-ain-kóf = megsegíteni). A gyenge vagy szorult helyzetben levő embernek segítségre van szüksége. Segítségre szorulnak a szegények (Lv 25:25), a szolgaságot szenvedők (Dt 28:29-31). A királynak feladata volt a népen segíteni (I Sm 10:27). Igazi segítséget csak Isten tud nyújtani (Jr 3:23). Izrael csak Isten segítségével tudta elfoglalni az Ígéret Földjét (Is 44:4). Sámuel nagyon helytelenítette, hogy Izrael királyt kért tőle, mert ezt úgy vette, hogy nem bízik tovább Isten segítségében (I Sm 10:18,19), pedig a segítség egyedül Istentől jön: „Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi törvényadónk, az Úr a mi királyunk, Ő segít meg bennünket” (Is 33:22). Izrael gyakran nem Isten segítségében bízott (Dt 32:15), mégis Isten az, aki megkegyelmez népének, és megszabadítja az övéit (Ps 106:4). Isten a kegyelem idején meghallgat, a megszabadulás napján megsegít (Is 49:8). Pál arra hívja fel a figyelmünket, hogy „most van a kegyelem ideje” (II K 6:2). A végső időkben - természetesen jelképesen - a föld segít a napba öltözött asszonynak (Ap 12:16). (Thr 3:8.) - SEGÍTSÉG (kárá - kóf-res-alef = hívni, szólítani, segítségül hívni -kóré bösimká - kóf-vav-res-alef béth-sin-mem-kaf = aki neveden szólít). A gyengéknek, a nehéz helyzetben levőknek, az ellenség által fenyegetett embereknek vagy népeknek van szükségük segítségre. Segíteni lehet a másik embert a munkájában, az özvegyeket, az árvákat, a szegényeket (Ex 2:17; 22:25). Segítséget nyújthat a háborúban az egyik hadsereg a másiknak (Jos 10:6). Mózes törvénye szerint segítséget kellett nyújtani a jogtalanságot szenvedőknek (Dt 22:27). Egy tekoai asszony segítséget kért Dávidtól (II Sm 14:4). A királynak kötelessége volt, hogy segítséget nyújtson népének (Is 64:6.) - SEREG (cábá - cáde-béth-alef). A seregek a csata előtt egymással szemben táborba szálltak, majd alkalmas időben elkezdték az ütközetet. A leggyakrabban használt hadrend

458 szerint a sereg zárt hadi rendben állt fel. Középen helyezkedett el a fősereg, jobbról és balról a két szárny, előtte és mögötte pedig az elővéd, illetve utóvéd (Jdc 7:11). (Is 40:26.) - SEREGEK ISTENE (elohé cöbáóth - alef-lámed-he-jod cáde-béth-alef-vav-thav). Felváltva fordul elő a Bibliában a gyakoribb „Seregek Ura” kifejezés mellett. (Jr 15:16.) - SEREGEK URA (jahve cöbáóth - jod-he-vavhe cáde-béth-alef-vav-thav). Énekeskönyvünkben a német Zebaoth (olv. Cebaoth) szóval fordul elő (84. zs. 2. v.), ami a héber szó átírása (Jr 6:6). A magyar egyháztagoknak semmit sem mond, ha nem fordítjuk le. (Is 45:13.) - SÉSAK (sin-sin-kaf). Babilon neve helyett áll (Jr 25:26). (Jr 51:41.) - SÉT (séth - sin-thav = odahelyezett). Ádám és Éva harmadik fia. Ádám nemzetségtáblázata csak az elsőszülötteket nevezi meg, de Kain leszármazottait nem említi, helyettük Sétet tünteti fel elsőszülöttként (Gn 4:25; 5:3. L 3:38). Bálám Móáb népét nevezi Sét fiainak. (Nu 24:17.) - SIHÓR (sihor - sin-khéth-res). Egyiptomi város (I Chr 13:5). (Is 23:3,) - SIKEM (sökem - sin-kaf-mem = nyak). Kánaáni város a Garizim-hegy közelében, fontos kereskedelmi utak találkozásánál. Már a IV. évezredben lakott hely volt. Ábrahám, majd később Jákób is oltárt épített itt a Mamré-tölgyes közelében. a városon kívül, egy pénzen vett mezőn (Gn 12:7; 33:17-20). A hikszoszok idejében hatalmas erődítmény volt 5 m vastag falakkal. A honfoglalás idején hivviek lakták. Itt tartott gyűlést Józsué, és itt temették el Józsefet (Jos 24:25,32). Az ország felosztásakor lévita menedékváros lett (Jos 21:21). Abimelek, Gedeon bíró fia elpusztította (Jdc 9:42-49). - Az ország kettészakadása után Roboámot itt koronázták királlyá, majd később Jeroboámot is itt koronázták meg, aki az északi országrész fővárosává tette Sikemet, de később Tirca lett a királyi székhely (I Rg 12:1,25; 15:21,33; 16:6,8,23). Az asszírok feldúlták, és idegeneket telepítettek bele. A perzsa kor végén újra erődített város volt. Nagy Sándor elől sokan menekültek ide. Később a samaritánusok központjává vált, és a Garizim-hegyen templomot építettek, hogy Izrael népe ne zarándokoljon a Júda területén levő jeruzsálemi templomba. I Hyrkanosz lerombolta, de a rómaiak Flavia Neapolis néven újjáépítették. Itt ölték meg Jákób fiai Hámort és vele együtt sok sikemi férfit. Mai neve Nablusz. (Hos 6:9.) - SIKER (cálah - cáde-lámed-khéth = sikerrel járni). Szerencsésen, jó eredménnyel elvégzett tevékenység. (Is 48:15.) - SILÓAH (siloah - sin-lámed-khéth). Vízvezeték, amely a Gíhon-forrás vizét vezette be nyílt csatornán keresztül Jeruzsálembe. Mivel a csatornának enyhe volt a lejtése, csendesen folyt benne a víz. (Is 8:6.) - SIMEON (simöón - sin-mem-ain-vav-nun = meghallgattatás). Jákób és Lea fia. Lévi testvérével együtt vérfürdőt rendezett a sikemi hivviek között (Gn 29:33; 34:25-29). A honfoglalás alkalmával az ország legdélibb részét kapta (Jos 19:1-9). Később teljesen beleolvadt Júda törzsébe. (Gn 49:5.) - SIN. A héber ABC 21. betűje. Megegyezik a magyar S hanggal. - SINEÁR (sinöár - sinnun-ain-res). Babilon héber neve (Gn 10:10). Itt épült fel Bábel tornya (Gn 11:2-5). Nebukadneccar Sineár földjére vitte el a templom kincseit (Dn 1:1,2). Földje már a honfoglalás korában híres volt gazdagságáról (Jos 7:21). Zakariás látomásában az istentelenség jelképe volt (Zch 5:11). (Is 11:11.) SION (cijjón - cáde-jod-vav-nun = hegység). Salamon palotájától délkeletre fekvő hegy Jeruzsálemben. Dávid foglalta el, és oda vitte a frigyládát (II Sm 5:6,7; 6:12). A későbbi időkben előbb az egész Mórija-hegyet, majd egész Jeruzsálemet értették rajta (Is 24:23), sőt jelképesen egész Izraelt is jelentette (Ps 9:15). János Mennyei jelenéseiben Sion hegyén fog megjelenni a Bárány a 144 000-rel együtt (Ap 14:1). (Is 40:25.) - SIRATÓÉNEK (kíná - kóf-jod-nun-he). A siratóénekek eleinte szájhagyományként terjedtek, később lejegyezték és összegyűjtötték, s a temetéseken ebből a gyűjteményből választották ki a siratóasszonyok a megfelelő énekeket. Általában az előénekes szavára válaszolt a kórus. A halottat rendszerint második személyben szólították meg (Ez 19:2). Az is előfordult, hogy az éneket a halott szájába adták (Jr 9:18). Híres siratóének Jeremiásnak Jósiás királyról szóló éneke (II Chr 35:25). A pogányoknál mitológiai személyeket sirató énekek voltak. Énekkel siratta el Ízisz Oziriszt, Kybel Attiszt, Istár Tammuzt. A próféták nem egy élő személyt, hanem Izrael népét (Jr 7:29) vagy más népeket (Ez 28:12) sirattak el. A próféták siratóéneke Isten nevében beszél, és egy bekövetkező halálesetről, illetve pusztulásról szól. Volt közös siratóének és felelgetős siratóének. Ez utóbbi Ámósnál is megtalálható. Az ilyen siratóéneket furulyaszóval vezették be (Mt 9:23). (Am 8:10.) - SIRÁNKOZÁS (ánan - alef-nun-nun = nyögni). Általában fájdalom vagy szomorúság miatt szoktak siránkozni. Anna, Sámuel anyja azért siránkozott, mert nem volt gyermeke. Amikor Saulnak hírül adták, hogy Náhás mit követel Jábés-Gileád lakóitól, „az egész nép elkezdett hangosan sírni. Amikor az amálekiek feldúlták Ciklágot, „hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép” (I Sm 1:6,7; 11:5; 30:4). Ésaiás Jeruzsálem előrelátható pusztulása miatt siránkozott: „Keservesen sírok, ... hiszen népem pusztulóban van” (Is 22:4). Jeruzsálem vesztét egy egész könyv siratja a Bibliában (Thr). (Thr 3:39.) - SISAK (kóba - kaf-vav-béth-ain). Harc közben a fejet védő ruhadarab. Régebben rostéllyal is el volt látva. A rohamsisak ma acélból készül. A bukósisakot a közlekedésben használják. Ezenkívül sisakot viselnek a vívók, a búvárok, a veszélyes helyen dolgozók. A forró égövön élők trópusi sisakot hordanak. Trito-Ésaiás jelképesen az igazságot védő fegyverként beszél a sisakról, amit Pál az efézusi gyülekezethez írt levelében idéz (E 6:17). (Is 59:1.) SISERA (szíszörá - szamek-jod-szamek-res-alef = vezér). Jábinnak, a kánaáni Hácór királyának

459 hadvezére. Harci kocsikkal küzdő serege óriási fölényben volt Bárák sebtiben összetoborzott csapatával szemben, de a harci kocsik belevesztek a kiáradt Kísón patakba, és Sisera elvesztette az ütközetet, menekülés közben pedig Jáés, a kéni Héber felesége megölte. (Jdc 5:26.) - SITTIM VÖLGY (nahal hassittim - nun-khéth-lámed he-sin-téth-jod-mem). A pusztában vándorló Izrael utolsó táborhelye Móáb földjén. Itt paráználkodtak Izrael fiai Móáb lányaival (Nu 25:1). Innen küldték ki Jerikóba a kémeket (Jos 2:1). A Jóel könyvében említett Sittim-völgy valószínűleg csak jelképes kifejezés, de az is lehetséges, hogy a Kidron-völgy alsó részét jelenti. (Joel 4:18.) - SIVATAG (sóá sin-vav-alef-he -- mösóá - mem-sin-vav-alef-he - mind a kettő pusztát jelent). Nagyon száraz éghajlatú, csaknem teljesen növényzet nélküli terület. Van futóhomokos, és van köves sivatag. A magyar bibliafordítás gyakran nevezi pusztának, pusztaságnak. Izrael földjét kelet és dél felől sivatagos területek vették körül (Jr 12:11). (Hi 38:27.) - SIVÁR (sömámá - sin-mem-mem-he). Egyhangú, víz nélküli vidék. (Jr 4:27.) - SÍLÓ (síló - sin-jod-lámed-he = uralkodó). Jákób áldásában biztosan nem az Efraim területén található várost jelenti, hanem egy olyan erőskezű uralkodót, aki minden népnek a királya lesz. A keresztyén értelmezés szerint itt a Messiásra vonatkozó utalásról van szó. (Gn 49:10.) - SÍP (úgáb - ain-vav-gimel-béth = csöves fuvola). Régóta széles körben használt hangszer (Gn 4:21). Hangja alkalmas volt a gyász és a fájdalom kifejezésére (Jr 48:36). Nem tévesztendő össze a nádból vagy fából készült, egyszerű pásztorsíppal (hálíl), amelyet istentiszteleti célra nem használtak. (Hi 30:31.) - SÍR (keber - kóf-béth-res). Lehetett földbe ásott gödör (I Sm 30:13), de a legtöbbször a mészkőhegyekben tömegével található barlangokba (möárá - mem-ain-reshe) temetkeztek. A gazdagok sziklába vágott sírkamrákat is építettek, mint például Arimátiai József (Mt 27:60). A barlangsírok száját nagy kővel zárták el, nehogy a vadállatok megegyék a holttesteket, és ezeket a köveket fehérre meszelték. Ilyen meszelt sírokhoz hasonlította Jézus a képmutató írástudókat és farizeusokat (Mt 23:27). Néhol a seolt (söól - sin-alef-vav-lámed) is helytelenül sírnak fordítják, amit az ÚT magyar fordítása - szintén helytelenül - a paradicsom (paradejszosz) szóval ad vissza. Ez a görög mitológia hádész fogalmának felel meg. Bibliai értelemben az a hely, illetve állapot, amelyben a meghaltak lelke a test halála után és a feltámadás előtt létezik. (Hi 5:26.) - SÍRÁS (taanijjá - tav-alef-nun-jod-he = sóhajtozás, nyögés). A sírás gyakran előfordul a Bilbiában. Sírhat a gyermek (Ex 2:6). Sírhat a felnőtt örömében (Gn 29:11). Sírhat egy nép (Nu 11:4), egy asszony (Jdc 14:16). Sírva tértek haza a foglyok (Jr 31:9). Akik sírva vetettek, azok ujjongva arattak (Ps 126:5). A csalárd módon történt félrevezetés miatt is lehet sírni (Jr 41:6). A sírás leginkább a fájdalom és a szomorúság kísérőjelensége. Így sírt Anna. Így sírtak kétségbeesésükben Jábés-Gileád lakói (I Sm 1:10; 11:4). Így sír a próféta az előre látott veszedelem miatt (Is 22:4). Jeruzsálem vesztét egy egész könyv siratja a Bibliában (Thr 3:51). Sírni lehet búcsúzáskor (Rth 1:9), elváláskor, menekülés alkalmával (II Sm 3:16; 15:23), részvétből (Hi 2:12), valamilyen szerencsétlenség alkalmával (Eccl 4:1) vagy szeretteink elvesztésekor (Gn 23:2). Az emberek siratják halottaikat (Nu 20:29). - A sírás része volt a gyászszertartásnak (Is 22:12) és a bűnbánatnak (Joel 2:12). Lehet sírni Isten segítségét várva (Dt 1:45). Lehet sírni közösségben (Zch 7:3). Esdrás népéért sírt (Esr 10:1). A sírás feltétele a megbocsátásnak (Joel 2:12). Jakabnál a sírás a bűnbánat jele és az ítélethirdetés része (Jc 4:9; 5:1). Aki sírva tart bűnbánatot, az bocsánatot nyer (L 7:38). Jézus a gazdagok sírásáról jövendölt. Sírni fognak az elkárhozottak. Jézus megsiratta a megtérni nem akaró Jeruzsálemet (L 6:25; 13:28; 19:41). Tanítványainak is megjövendölte, hogy sírni fognak (J 16:20). Akik a „nagy babilonnal” szövetkeznek, azok sírni fognak. A megváltottak szeméről viszont letörli Isten a könnyet (Ap 18:9; 21:4). Jézus sírt Lázár sírjánál (J 11:35), követői pedig őt siratták a Golgota útján (L 23:27). A keresztyének megsiratták a megkövezett Istvánt és a betegségben meghalt Dórászt. Efézus vénei sírva búcsúztatták el Pált (Act 8:2; 9:39; 20:37). Pál sírva írt Korintusba egy levelet (II K 2:4), és Timóteus könnyeire is emlékezik (II T 1:4.) (Is 29:2.) - SÍRGÖDÖR (sahath - sin-khéth-thav = gödör). Lehetett földbe ásott gödör (I Sm 30:13), de a legtöbbször a mészkőhegyekben tömegével található barlangokba (möárá - mem-ain-reshe) temetkeztek. (Hi 33:22.) - SODOMA (szödom - szamek-dáleth-mem = égő hely). A Holt-tenger déli partján elterülő síkság öt városának (Adma, Ceboim, Cóár, Gomora, Sodoma) egyike. Ma víz borítja a helyét. Isten Sodomát bűnei miatt semmisítette meg (Gn 19:24,25), de az ott jövevényként tartózkodó Lótot megmentette (Gn 19:15). A próféták Sodomát a bűn jelképének tartják. Jézus (Mt 10:15) és Pál is (R 9:29) ilyen értelemben nyilatkozik róla. (Jr 23:14.) - SOKÁIG (ód - ain-vav-dáleth). Hosszú időn át. (Hi 34:23.) - SORS (górál - gimel-vav-res-lámed). Az életkörülmények szükségszerű vagy véletlen alakulása. Lehet szerencsés, de lehet kedvezőtlen, sőt végzetes is. (Jr 13:15.) - SORSVETÉS (górál gimel-vav-res-lámed). Az ókori Keleten nagyon elterjedt volt. Azt jelentette, hogy az istenek kezébe teszik le a döntést. Ezenkívül az istenek akaratának a megismerésére is használták. Az ÓT-ben szó van a pogányok sorsvetéséről (Esth 3:7). Többféle módját ismerték (Ez 21:26). Izrael is gyakorolta a sorsvetést Isten akaratának a megtudakolására az urimmal és a tummimmal. Sorsvetés útján jelölték ki a papok szolgálati beosztását, valamint a kapuőrök szolgálati helyét (I Chr 24:5; 26:13). A honfoglalás idején sorsvetéssel osztották fel az országot a törzsek között (Nu 26:55). A léviták is

460 sorsvetés útján kaptak városokat (Jos 21:4). Izraelben volt úgy, hogy a háború és a béke kérdését is sorsvetés döntötte el (Jdc 10:9), sőt a zsákmányt is ilyen módon osztották fel (Nah 3:10), még az ÚT-i korban is (J 19:24). - Az ÚT-ben is alkalmazták a sorsvetést a szolgálattevő papok kijelölésére, például amikor Zakariás a templomban bemutatta a füstölőáldozatot (L 1:9). Az igazságszolgáltatás is alkalmazott sorsvetést (I Sm 14:42), és peres ügyeket is döntöttek el sorsvetéssel (Prv 18:18). Ezenkívül vezetőket is választottak ki ilyen módon. Így választották ki Sault (I Sm 10:21) vagy az ÚT-i korban Mátyást (Act 1:26). Sorsvetéssel döntötték el az olyan mindennapi kérdéseket is, hogy ki hordja a tűzifát az áldozathoz, meg hogy ki költözzék be az újjáépített Jeruzsálembe (Neh 10:35; 11:1). (Prv 18:18.) - SÓHAJTÁS (rúah - res-vav-khéth = lehelet). Panasz, keserűség kifejezése. Izrael fiai sóhajtoztak a szolgaság miatt Egyiptomban (Ex 2:23). A bírák korában gyakran sóhajtoztak Izrael fiai „nyomorgatóik és sanyargatóik matt” (Jdc 2:18). Babilonban így könyörgött a zsoltáríró: „Jusson eléd a foglyok sóhajtása” (Ps 79:11). Jób a csapások súlya alatt így panaszkodott: „Mielőtt eszem, sóhajtozom” (Hi 3:24). Az üldözött Dávid így kiáltott fel: „Belefáradtam a sóhajtozásba” (Ps 6:7). „Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék?” (Mc 8:12.) Isten „meghallja a foglyok sóhajtását” (Ps 102:21). (Thr 3:56.) - SÓS-VÖLGY. A Holt-tenger közelében húzódó völgy Edóm határánál. Nagy csaták színhelye. Dávid, majd később Amacjá király itt győzte le az edómiakat (II Sm 8:13. II Rg 14:7. II Chr 25:11. Ps 60:2). - SÖRÉNY (raömá - res-ain-mem-he). A ló és a hím oroszlán dús nyakszőrzete. (Hi 39:19.) - SÖTÉT (hosek - khéth-sin-kaf = sötétség). Az ítélet napja sötét lesz (Am 5:18), és sötét a sírnak mélye is (Ps 88:7). - SÖTÉTSÉG (hosek - khéth-sin-kaf). Isten a sötétségnek is ura, mert a sötétséget is Ő teremtette (Is 45:7). A kumráni iratokban olvasunk arról, hogy a világosság fiai a sötétség fiaival küzdenek. Akinek gonoszok a cselekedetei, az jobban szereti a sötétséget, de aki Jézust követi, az nem jár sötétségben (J 3:19; 8:12). Krisztus követői a világosság fiai (E 5:8), akik a világosság fegyvereit öltik fel, letéve a sötétség cselekedeteit (R 13:12). (Hi 17:13.) - SUDÁR (kómá - kóf-vav-mem-he = magasba nyúló fa). Egyenes növésű, magas fa. (Is 33:24.) - SULYKOLÓ (halmúth - he- lámed-mem-vav-thav = kalapács) Verőszerszám. (Jdc 5:26.) SÚAH (súah - sin-vav-khéth). Ábrahámnak Ketúrától született fia (Gn 25:2). Tőle nagy nép származott Arábiában (I Chr 1:32). Az ő országában élt Jób egyik barátja (Hi 2:11). (Hi 8:1.) - SÚLY (eben - alefbéth-nun = kő, mérősúly). Az első időkben nem voltak meghatározott értéket képviselő pénzérmék, hanem mérősúlyként alkalmazott kődarabokat tettek a mérlegre. (Prv 20:10.) - SÚLYOS (ácam - aincáde-mem = súlyosnak lenni). Egyenes értelemben nagyon nehéz tárgyat jelent, de előfordul átvitt értelemben is, mint például súlyos betegség, súlyos gondok vagy súlyos ítélet. Jeremiásnál súlyos vétekről van szó. (Jr 30:14.) - SÜKET (hárés - khéth-res-sin = süketnek lenni). A süket ember rendszerint néma is, ezért a héber nyelv mindkét betegséget ugyanazzal a szóval (hérés) jelöli. Az ÓT-i törvény védte a süketeket (Lv 19:14). Képes értelemben is előfordul olyan formában, hogy Izrael süket és vak (Is 43:8). A messiási korban a süketek újra hallani fognak (Is 29:18). Jézus messiási voltának bizonyításaként említette Keresztelő János tanítványainak, hogy a süketek hallanak (Mt 11:5). (Is 42:18.) - SŰRŰ (göón - gimel-alef-vav-nun = domborulat). Sűrű az az anyag, amelynek részei nagyon közel vannak egymáshoz. Sűrűségnek nevezzük a bozótos, növényzettel sűrűn benőtt területeket. Ilyen volt a Jordán völgye: legtöbb része sűrű aljnövényzetű erdővel borított dombvidék volt, amelyben sok vadállat tanyázott. (Jr 12:5.) - SŰRŰ FELHŐ (áb - ain-béth = gomolyfelhő). Alul lapos, felül kupolaszerű felhő, amely főleg napos nyári időben alakul ki. (Hi 22:14.) SZABAD (ázab - ain-zain-béth = szabadjára engedni). Szabad az, aki vagy ami nincs korlátozva tevékenységében, mozgásában vagy jogaiban. Lehet szabad egy ember, de lehet szabad egy nép is. A szabadjára engedett állat nincs kikötve vagy megbéklyózva, legelés közben szabadon mozoghat a réten (Is 32:20). (Hi 10:1.) - SZABADÍTÁS, SZABADULÁS (jösúá - jod-sin-vav- ain-he). Foglyok szabadon engedése, kiváltása. Teológiai értelemben a bűn kötelékéből való szabadítás Jézus Krisztus által. (Is 49:6,8.) - SZABADÍTÓ (mósía - mem-vav-sin-jod-ain). Olyan személy vagy hadsereg, aki vagy amely fogságból, rabságból kiszabadít. Deutero-Ésaiás Círusz perzsa királyt nevezi szabadítónak, aki a száműzötteknek megengedte a hazatérést. Mózes Egyiptomban lett népe szabadítója. Jézus a kárhozatból szabadított meg golgotai áldozatával (Is 45:15.) - SZAKÁLL (zákán zain-kóf-nun). A szakáll a zsidó férfiak egyik főékessége volt. Mózes törvénye tiltotta a szakáll levágását (Lv 19:27). Ennek oka valószínűleg az egyiptomiaktól és általában a szakállt nem viselő pogányoktól való megkülönböztetés volt. A szakáll levágása a legnagyobb szégyen volt (II Sm 10:4). Ilyen volt például a legyőzöttek megalázása. A szakáll megtépése a bánat vagy a gyász kifejezése volt (Esr 9:3). A szakáll ápolásának az elhanyagolása is szégyen volt (II Sm 19:25). A szakállt olajjal kenték be (Ps 133:2), és gyakran be is fonták. A sémiták hegyes, az asszírok befont szakállt viseltek. Köszönéskor megfogták a másik szakállát, és megcsókolták (II Sm 20:9). A megtisztult leprásnak le kellett borotválnia a szakállát (Lv 14:9). A Biblia szól az oroszlán szakálláról (I Sm 17:35). (Is 15:2.) SZALMA (mathben - mem-thav-béth-nun). A kicsépelt gabona szára. (Is 25:10.) - SZAMÁR (hamór khéth-mem-vav-res). Mózes törvénye szerint tisztátalan állat (Lv 11:26). Az egész ókori Keleten

461 elterjedt háziállat volt. Személyszállításra (Ex 4:20), teherhordásra (Gn 44:13) és mezőgazdasági munkára (Is 30:24) egyaránt használták. A hegyi ösvényeken alkalmasabb volt teherhordásra, mint a ló. Általában a mezőgazdaságban használták, hadi célokra nem volt alkalmas. Szívós természete miatt az erő jelképeként is szerepel (Gn 49:14). Bálám szamáron ment Bálákhoz (Nu 22:21). Saul apjának elveszett szamarait kereste, amikor Sámuellel találkozott (I Sm 9:3). Debóra énekében a nép vezetői fehér szamáron nyargalnak (cöhór - cáde-khéth-res = fehér). A próféták szerint a szabadító Király szamárháton fog megérkezni (Zch 9:10), ami Jézus virágvasárnapi bevonulásakor teljesedett be (Mt 21:5). Virágvasárnap a Jézust ünneplő zarándokok Zakariás próféciáját énekelték. (Is 21:7.) SZAMÁRCSIKÓ (hyjosz hypozygia). Szaknyelven a szamár vemhe (ben-athonóth - béth-nun - alefthav-nun-vav-thav). Jézus olyan fiatal szemáron vonult be Jeruzsálembe, amelyen még senki sem ült. (Mt 21:5.) - SZAMEK. A héber ABC 15. betűje. Megegyezik a magyar SZ hanggal. - SZARVAS (ajjálá - alef-jod-lámed-he - Cervus elaphus = szarvastehén). A bibliai korban bőven éltek szarvasok Kánaánban. Mózes törvénye szerint tiszta állat, húsát szabad volt fogyasztani (Dt 12:15), de áldozatként nem lehetett bemutatni. Salamon udvarának napi étrendjében szerepelt a szarvashús (I Rg 5:3). Szépsége miatt kedvelték Izraelben (Ps 42:2). A szerelmest a fiatal szarvashoz (Ct 2:9), az ifjú feleséget a szarvasünőhöz (Prv 5:19) hasonlítja a Biblia. Jeremiás Jeruzsálem pusztulásának leírásában az éhségben legyengült szarvashoz hasonlítja az üldözők elől menekülő vezéreket (Thr 1:6). A fogságból hazatérő népben még a sánták is úgy szökellnek örömükben, mint a szarvasok (Is 35:6). (II Sm 22:34.) - SZÁBAIAK (szöbáím - szamek-béth-alef-jod-mem). Országuk neve: Seba (söbá - sin-béth-alef). Dél-arábiai állam, amely kb. Kr. e. 1000-től Kr. u. 525-ig állt fenn. Asszíria terjeszkedésének is ellenállt, bár egy ideig adót fizetett neki. Asszíria bukása után élte virágkorát, meghódította a környező országokat Egyiptomig és Etiópiáig. A szábaiak a holdistent imádták. Késői királyaik átvették a zsidók vallását, utolsó királyuk üldözte a keresztyéneket. Vérengző, rabló nép volt (Hi 1:15). Mint kereskedők kezükben tartották Közel-Kelet arany-, tömjén- és fűszer-kereskedelmét. Tevéik Arábia minden részét bejárták. Királynőjük meglátogatta Salamont, nyilvánvalóan kereskedelmi célból. (Is 45:14.) - SZÁJ (pe - pe-he). A táplálkozás (Jdc 7:6), a beszéd (Dt 32:1), a csók (Ct 1:2) szerve. A szájjal lehet vétkezni is (Hi 40:4). A Biblia jelképesen beszél arról, hogy a föld megnyitja száját (Gn 4:11), a sír kitátja torkát (Is 5:14). A zsáknak is van szája (Gn 42:2). Amikor Isten beszélt népéhez, akkor „az Úr szája szólt” (Is 1:20), de arról is olvasunk, hogy Isten „szájából emésztő tűz” jött ki (Ps 18:9). Jézus példázatokra nyitotta meg száját (Mt 13:35). (Hi 7:11.) - SZÁM (sámar - sin-memres (ni) = ügyelni valamire, számon tartani valamit). Először a Makkabeusok idejében használtak számjegyeket a pénzérméken. Ezek a héber, illetve a görög ábécé betűi voltak. Az ÓT-i számrendszer alapja részben az egyiptomi tízes (Nu 11:19), részben a mezopotámiai hatos (tizenkét törzs) számrendszer. Bizonyos számoknak szimbolikus értelmük volt, például a kettő egy párat (Mc 6:7), a negyven nap (Gn 7:12. Mt 4:2) vagy év (pusztai vándorlás) egy nemzedék életének az idejét vagy egy pontosan meg nem határozott időszakaszt jelentett. (Hi 14:16.) - SZÁNALOM (káná - kóf-nun-alef = felhevülni). Együttérzés, részvét, megsajnálás. Dávid panaszkodott, hogy senki sem érzett részvétet iránta fia lázadásakor (I Sm 22:8). Jézus szánalmat érzett egy leprás iránt és az éhező sokaság iránt (Mc 1:41; 6:34), és megszánta a két jerikói vakot (Mt 20:34), valamint a naini özvegyet (L 7:13). Egy néma fiú apja azt kérte Jézustól, hogy szánja meg a fiát (Mc 9:22). Jézus példázatában az úton menő samaritánus megszánta a kirabolt zsidót (L 10:34), és segített rajta. (Joel 2:18.) - SZÁNDÉK (mözimmá - mem-zain-mem-he). Az ÓT-i fogalmak szerint a szív a szándék központja (Prv 6:18). Valakinek a szívéhez szólni azt jelentette, hogy segíteni őt szándéka megvalósításában (Is 40:2). Az ÓT-ben több szó is használatos erre a fogalomra, de egyik sem határolja körül pontosan. Előfordul, hogy a terv szót (mözimmá) adja vissza a magyar fordítás a szándék szóval. Az ÚT-ben általában szilárd elhatározást jelent, különösen az emberekkel kapcsolatban (Mt 19:17), de Jézus is használja (J 5:21). Sokszor fejezi ki Isten szuverén uralmát (R 9:22). Isten teszi alkalmassá az embereket szándékuk teljesítésére (H 13:21). (Hi 42:2.) - SZÁRAZ (jábas - jod-béth-sin = kiszárítani). Száraz az az anyag, amelynek részecskéi között nincs víz. A kontinenseket - az óceánokkal ellentétben szárazföldnek nevezzük. Izrael talaja az esős évszak kivételével igen száraz, és a növényzet is elszárad rajta. (Jr 12:4.) - SZÁRAZFÖLD (erec - alef-res-cáde). A Biblia a legtöbbször a tenger ellentéteként említi (Jon 1:9). Az ókori világkép szerint a szárazföld a tengerbe nyúló alapokon áll. A szárazföld a maga szilárdságával átvitt értelemben Isten hatalmának a jelképe. Haggeus Isten ítéleteként említi, hogy Ő a szárazföldet is megrendíti (Hgg 2:6). Ezt a próféciáját idézi a Héber levél írója (H 12:26). Isten úgy is védelmezheti népét, hogy a tengert is szárazfölddé változtatja (Ps 66:6). (Ez 27:29.) - SZÁRNY (kánáf - kaf-nun-pe). A madarak repülésre használt végtagja (Ez 17:3). A Bibliában legtöbbször jelképes értelemben fordul elő (Ps 139:9). Isten a szelek szárnyán jár (Ps 104:3). Azokról, akik hűtlenek Istenhez, írta Hóseás: „Szárnyra kapja őket a szélvész” (Hos 4:19). Isten sasszárnyakon hozta ki népét Egyiptomból (természetesen jelképesen) (Ex 19:4). Az Istenben bízók szárnya árnyékába menekülnek (Ps 36:8). Jézus többször próbálta összegyűjteni Izrael

462 „gyermekeit”, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit (Mt 23:37). (Jr 49:22.) - SZEBA (szöbá szamek-béth-alef). Ország és nép Egyiptom déli határánál. Névadója Kús fia (Gn 10:7. I Chr 1:9). Általában együtt említi a Biblia Egyiptommal és Etiópiával (Ps 72:10. Is 45:14). (Is 43:3.) - SZEFÁRAD (szöfárad - szamek-pe-res-dáleth). A zsidók deportálásának egyik célállomása. Valószínűleg azonos a líbiai Szárdesszel. (Ob 20.) - SZEGÉNY (ebjón - alef-béth-jod-vav-nun). Izraelben a honfoglalás után egyesek nagy földbirtokokra tettek szert úgy, hogy kiűzték a tulajdonosokat jogos örökségükből (Mch 2:2), és ennek következtében sokan elszegényedtek. Mózes törvénye több helyen védelembe veszi a szegényeket. A gabonából és a szőlőből a szegényeknek is kellett hagyni (Lv 19:9,10), minden hetedik évben parlagon kellett hagyni a földet, hogy a szegények szedhessenek arról maguknak élelmet (Ex 23:11), minden ötvenedik évben (a kürtzengés éve) visszaszállt a föld arra a szegény emberre, akié eredetileg volt (Lv 25:88); naplementéig vissza kellett adni a szegény embertől zálogba vett felsőruhát (Ex 24:25). A próféták is védelmükbe vették a szegényeket (Act 4:1,2), akárcsak Jézus az írástudókkal szemben (Mc 12:40). Az apostolok adományokat gyűjtöttek a szegényeknek (G 2:10). Jakab hivatkozik Jézusnak a hegyi beszédben elmondott tanítására, miszerint a szegények örökölni fogják azt az országot, „amelyet Isten az őt szeretőknek ígért” (Jc 2:5). Jézus Keresztelő János követeinek adott válaszában kiemeli, hogy „a szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11:5). (Hi 5:15.) SZEGÉNYSÉG (rés - res-jod-sin). Izraelben a honfoglalás után egyesek nagy földbirtokokra tettek szert úgy, hogy kiűzték a tulajdonosokat jogos örökségükből (Mch 2:2), és ennek következtében nagy lett a szegénység annak ellenére, hogy Mózes törvénye több helyen védelmébe veszi a szegényeket. (Prv 10:15.) - SZEKÉR (merkábá - mem-res-kaf-béth-he). Olyan jármű, amelyet állatok vontatnak. Voltak kétkerekű és négykerekű szekerek. Használták utazásra, áruszállításra és harci cselekményekre. A négykerekű szállítószekeret ökrök vagy szamarak, a kétkerekű harci kocsikat lovak húzták. A gyorsabb járatú járműveket kocsinak, harci kocsinak vagy hintónak fordítja a Bibla, a szekér pedig a lassúbb járatú járműveket jelenti. Ilyen szekéren utazott József apja Egyiptomba (Gn 46:5). A szentsátor alkatrészeit ökrös szekér szállította (Nu 7:3), és a szentládát is ökrösszekéren vitték (II Sm 6:3). A filiszteusok szükség esetén teheneket fogtak a szekerek elé (I Sm 6:7). A nehezebb, négykerekű szállítószekerek a hadsereg felszerelését szállították. (Is 22:18.) - SZELA (szela szamek-lámed-ain). Megerősített város Edóm pusztájában (Jdc 1:36). (Is 16:1.) - SZELÍD (rak - reskaf). Az ÓT-ben olyan embert jelent, akinek nincs birtoka, tehát más ember szolgálatában áll (ání - ainnun-jod), ezért természetszerűleg alázatosnak kell lennie. Átvitt értelemben olyan embert jelent, aki Isten előtt alázatos, mert Isten szolgájának érzi magát, és teljesíti Isten akaratát. A Biblia ilyen embernek jellemzi Mózest (Nu 12:3). A Zsoltárok szerint - a magyar fordításban - „az alázatosak (anávím - ain-nun-vav-jod-mem) öröklik a földet” (Ps 37:11). Ezt idézi Jézus a hegyi beszédben. Benne teljesedik be Zakariás próféciája (Zch 9:9), amikor „szelíden (praysz) és szamáron ülve” vonul be Jeruzsáelmbe (Mt 21:5). Pál a hívők erényei között a szelídséget (praytész) is felsorolja (G 5:23). (Hi 40:27.) - SZELLŐ (rúah - res-vav-khéth). Gyenge szél. (Hi 7:7.) - SZEM (ajin - ain-jod-nun). Az ember fontos érzékszerve, „a test lámpása” (Mt 6:24). A szem kifejezheti a lelki tulajdonságokat: a kevélységet (Ps 131:1), a nagyravágyást (Prv 6:1), a dühöt (Hi 16:9), a gyűlöletet (Ps 35:19), a bűnbánatot (L 18:13). Isten szeme - természetesen jelképesen - mindent észrevesz (H 4:13). (Jr 5:21.) - SZEMÉLYVÁLOGATÁS (hakkér-páním - he-kaf-res--pe-nun-jod-mem - nákar = tekintettel lenni valamire - páne = arc). Részrehajlás valaki iránt. A kifejezés onnan ered, hogy az ókori Keleten az egymással találkozó személyek arccal a földre borultak (Gn 32:21). Isten nem személyválogató. A törvény a bírákat figyelmezteti, hogy ne legyenek személyválogatók (Dt 1:17). Az ÚT (lambanejn proszópon - thaumazejn proszópon) szintén hangsúlyozza, hogy Isten nem személyválogató (R 2:11), ezért az emberek sem lehetnek személyválogatók (E 6:9). (Prv 28:21.) - SZEMÉLYVÁLOGATÓ (pöné-ís -- páne = arc -- is = személy). Részrehajló valaki iránt. A kifejezés onnan ered, hogy az ókori Keleten az egymással találkozó személyek arccal a földre borultak (Gn 32:21). Isten nem személyválogató. A törvény a bírákat figyelmezteti, hogy ne legyenek személyválogatók (Dt 1:17). Az ÚT (lambanejn proszópon - thaumazejn proszópon) szintén hangsúlyozza, hogy Isten nem személyválogató (R 2:11), ezért az emberek sem lehetnek személyválogatók (E 6:9). (Hi 32:21.) SZENCZI MOLNÁR ALBERT. Református lelkész. Külföldi tanulmányait Wittenbergben, Heidelbergben és Strassburgban végezte. Ezenkívül tanult Hernbornban, majd korrektor volt Frankfurtban és házitanító Ambergben. Latin-magyar szótárát Nürnbergben nyomtatta ki. Sokáig élt Altdorfban, Marburgban és Oppenheimben. 1612-től itthon Rohoncon és Komáromban volt lelkész, de 1615-ben visszatért Németországba, ahol kántor és iskolamester lett. 1624-ben hazatért Kassára, 1626-tól pedig Kolozsváron élt. Lefordította magyarra Kálvin Institutioját, a Heidelbergi kátét, valamint Marot Kelemen és Béza Tódor francia verseiből 1606-ban a genfi zsoltárokat; ez 1607-ben jelent meg Hernbornban. - SZENT (kádos - kóf-dáleth-sin). A szent szó bibliai értelme távol áll azoktól, akiket ma a római pápa szentté avat, jóllehet nekik is kegyes embereknek kellene lenniök. Az ÓT-i korban szentnek nevezték azt, akit különleges módon Istennek szenteltek. Ilyen volt például Sámuel (I Sm

463 1:11). Tágabb értelemben szenteknek nevezi az ÓT a szövetség népének a tagjait (Ps 16:3). Az ÚT-i korban azokat a hívő embereket nevezték szenteknek, akik kizárólag Istenhez tartoztak, és Istennek tetsző életet éltek (R 12:1). Tágabb értelemben a keresztyén gyülekezetek tagjai voltak a szentek (I K 1:2). Mindenekelőtt szent az Isten. Ésaiás Izrael szentjének nevezi Istent (Is 30:11). Ezékiel Isten nevének szentségét védelmezi (Ez 20:39). Ámósnál Isten a maga szentségére esküszik (Am 4:2). A zsoltárok a szent Isten magasztalására szólítanak fel (Ps 99:5). Jeremiás Isten szavát nevezi szentnek (Jr 23:9). A bölcsességirodalom is szentnek nevezi Istent (Prv 9:10). - Az ÓT-ben minden olyan tárgy szent volt, amely Isten tiszteletével állt kapcsolatban: a szövetség ládája (II Chr 35:3), a szertartásban használt olaj, a füstölőszer (Ex 30:31,34), az Istennek szentelt kenyér (Nu 4:15). A legszentebb hely a szentsátor, később a templom legbelső helye, a szentek szentje (legszentebb hely) volt (I Rg 6:16), de szent volt a templom egész területe is (Ez 43:12). A pusztai vándorlás idején Mózes a Színai-hegy környékét szentnek nyilvánította, mert Isten leszállt a hegyre (Ex 19:23). A kánaáni vallásban szent volt Sion hegye, amit Izrael is átvett (Ps 2:6). Bizonyos idők is szentnek számítottak, például a szombat (Ex 20:3), a páskaünnep (Lv 23:5), a terménybetakarítás ünnepe (Nu 28:26), az engesztelési ünnep (Lv 23:27), valamint az újév és az ötvenedik esztendő (Lv 23:23-25; 25:11,12). A szent időkben nem volt szabad semmiféle munkát végezni. - Az ÚT is elsősorban Istent nevezi szentnek (I P 1:15), és természetesen Jézus is szent (L 1:35). Szentek az ÓT-i iratok és a törvény (R 1:2; 7:12). János szerint „boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban” (Ap 20:6). A Katolikus Egyház erre alapozza a boldoggá és szentté avatást, pedig az első feltámadás még nem történt meg. Honnét tudja akkor a pápa, hogy kik lesznek az első feltámadottak között? Tehát mind az ÓT, mind az ÚT tanításának az a lényege, hogy szent az, aki, illetve ami Istenhez tartozik. (Hi 15:15.) - SZENT FA (asérá - alef-sin-res-he). Pogány áldozóhely. (Is 27:9.) - SZENT HELY (mákóm mem-kóf-vav-mem). Isten tiszteletére elkülönített hely. Isten a szent helyen lakik népe között (Ex 25:8). A pusztai vándorlás idején a kijelentés sátrát jelentette (Ex 40:2). A honfoglalás után Sílóban állították fel a szent helyet (Jos 18:1), majd többfelé elvitték. Volt Nótban is (I Sm 25:1). Utoljára Gibeonban állt (I Chr 16:39). Hátsó részében volt a szentek szentje a hordozható frigyládával. A szent helyhez tartozott az égőáldozati oltár (Ex 7:1) és mellette egy rézmedence (Ex 30:18). A szentsátort udvar vette körül. Amikor Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, oda vitette a frigyládát (II Sm 6:17). A pogányok szent helyei áldozati magaslataik voltak, de Izraelnek is voltak ilyen halmaik. Az ország kettészakadása után I. Jeroboám izraeli király Dánban és Bételben létesített szent helyet. Mindkét helyen felállíttatott egy aranyborjút azért, hogy az északi ország lakói ne zarándokoljanak Jeruzsálembe imádkozni. (Mch 1:3.) - SZENTLÉLEK (pneuma hagiosz). A lélekkel kapcsolatos elképzelés csak lassan fejlődött ki az ÚT-en belül, a Szentlélekkel kapcsolatos tanítás pedig csak a II. századtól kezdve kezdet kikristályosodni. Az ÚT-ben a Szentlélek a legtöbb esetben önálló isteni személyiségként jelenik meg. A Szentlelket az Atya tölti ki az emberekre. Ugyanakkor Krisztus lelkeként is megjelenik, és van úgy, hogy a kettő összemosódik (R 8:9-11), ami nem meglepő, hiszen Jézus mondta, hogy Ő egy az Atyával: „Aki engem lát, látja az Atyát. ... Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.” Az Atya Jézus nevében küldi el a Szentlelket (J 14:9,11,26). Isten Jézust Szentlélekkel és hatalommal kente fel (Act 10:38). A Szentlélek megjelent a Jordán partján Jézus bemerítésekor, és Ő jelentette ki, hogy Jézus az Isten Fia (Mt 3:17). Pünkösdkor az apostolokra töltetett ki a Szentlélek (Act 2:1-4). A Szentlélek Krisztus testében, az egyházban egyesíti a hívőket (I K 12:13). Ő készíti fel és küldi el az apostolokat az Ige hirdetésére. A Szentlélek a pogányokra is kitöltetett (Act 4:8; 13:4; 15:8). (L 1:15.) - SZENVEDÉS (jágón - jod-gimel-vav-nun = bánat). Az ÓT szerint a szenvedés a bűn büntetése, de okozhatják gonosz lelkek is, mint amelyik Sault gyötörte (I Sm 16:14). Szenvedést okozhat az ellenség vagy egy rossz indulatú ember, sőt szenvedést okozhat a halál is (Ps 3:2; 9:16,18). A szenvedéstől Isten tud megszabadítani, ha kérjük szabadítását. A szenvedés célja lehet próbatétel vagy megtisztítás (Ps 6:10; 66:10). Az ÚT szerint a szenvedés az élet elválaszthatatlan része. Jézus megszabadította szenvedésüktől a betegeket, a megszállottakat (Mt (4:23; 8:28), a bűnösöket (J 1:29), a törvény igája alatt görnyedőket. Az ÓT prófétái is szenvedtek (Mt 5:12). Krisztus szenvedése az üdvösség forrása (J 3:16). Pál apostolságának hitelesítő pecsétjeként értékelte szenvedését (II K 6:4-10). A Jeremiásnál említett szenvedés értelme pontosabban bánat, szomorúság, gyász. (Jr 31:14.) - SZERELEM (ahabá - alef-he-béth-he). Az ÓT-ben kizárólag az Énekek énekében fordul elő. Az ÚT-ben Pál használja Isten nagy szeretetének az érzékeltetésére (R 5:5). (Ct 2:4.) - SZERELMES (dód - dáleth-vav-dáleth). Az ÓT-ben az Énekek Énekében fordul elő. Emberi értelemben a Biblia máshol nem használja. (Ct 2:3.) - SZERETET (ahabá - alef-he-béth-he). A szeretet Isten lényege (I J 4:16) és a keresztyének legfontosabb erénye (I K 13:13). Jézus magában keresi az Atya szeretetét, mert az Atya szerette őt „már a világ kezdete előtt” (J 17:24). Istennek az emberek iránti szeretete abban mutatkozott meg, hogy „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 3:16). Az örök élet előfeltétele a testvéri szeretet (I J 3:14). Isten szeretetétől semmi sem szakíthat el bennünket (R 8:38,39), és „akik Istent szeretik, azoknak

464 minden javukra szolgál” (R 8:28). (Jr 31:3.) - SZERETŐ (áhéb - alef-he-béth = szeretni). Olyan személy, akivel házasságon kívüli nemi kapcsolatban él valaki. A prófétáknál átvitt értelemben a legtöbbször a pogányokra vonatkozik. (Jr 30:14.) - SZERZEMÉNY (jögía - jod-gimel-jod-ain). Ellenszolgáltatásért szerzett tulajdon. Néha az erőszakkal szerzett vagyonra is használják, bár az inkább ragadomány. Deutero-Ésaiásnál Egyiptom szerzeménye bizonyára a nem pénzért, hanem erőfölénnyel fennhatósága alá vont szomszédos területeket jelenti. (Is 45:14.) - SZEVÉNÉ (szövéné szamek-jod-nun-he). Egyiptomi város az etiópiai határ közelében a Nílus első vízesése alatt. Ma neve: Asszuán. Kőbányáiban gránitot fejtettek. Élénk kereskedelmet folytatott Szudánnal és az aranyáról híres Núbiával. Migdóllal, a legészakibb várossal szemben Szevéné a legdélibb egyiptomi város volt (Ez 29:10). A Migdóltól Szevénéig kifejezés éppúgy a teljes Egyiptomot jelentette, mint ahogy Izrael egész földjét jelentette a Dántól Beérsebáig kifejezés. (Ez 30:6.) - SZÉGYEN (jákés - jod-kaf-sin = megszégyenülni). Jelenthet szégyenkezést, de megszégyenülést is. Az első emberpár még nem szégyellte, hogy meztelen. A szégyenérzet a bűntudat elemi megjelenése volt (Gn 2:25; 3:7). A próféták az Istentől eltávolodottak megszégyenülését hirdették (Is 1:29). Az ÚT-ben olyan értelemben fordul elő, hogy aki szégyelli Krisztust, azt majd Ő is szégyellni fogja, amikor eljön az ő dicsőségében (Mc 8:38). Pál azoknak a megszégyenüléséről beszél, akik magukat bölcseknek és erőseknek tartják. Szerinte a reménység nem szégyenít meg (R 5:5). Meg volt győződve arról, hogy nem hiába fáradozik a Krisztusról szóló bizonyságtétellel, ezért nem szégyelli az evangéliumot (R 1:16). Jézus nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni (H 2:11). (Hi 11:15.) - SZÉÍR (szin-ain-jod-res = szőrös). A Holt-tengeről délre húzódó hegyes terület. Eredetileg a hóriak lakták. Itt telepedett le Ézsau (Gn 32:4). A honfoglalás idején Edóm területe volt, amely nép nem engedte meg, hogy a honfoglaló nép átvonuljon rajta (Nu 20:18). (Ct 4:8.) - SZÉL (rúah - res-vav-khéth). Izrael földje eléggé szeles vidék. A legkellemetlenebb a keleti szél, amely még a tengeri hajókat is veszélyezteti (Ps 48:37), és kiszárítja a termőföldet (Gn 41:6). Az északi szél is gyakran viharos, és különösen a Genezáreti-tavon hajózókra nézve veszélyes, ugyanakkor viszont esőt is hoz (Prv 25:23). Ugyancsak esőt hoz a nyugati szél a tenger felől (I Rg 18:43-45), a déli szél pedig meleget hoz, és segíti a termés beérését (L 12:55). A szél jelképe az emberi élet mulandóságának (Hi 7:7). (Hi 8:2.) - SZÉLE (kánáf - kaf-nun-pe). Valaminek az egyik oldala, illetve a vége, a ruha szegélye. (Hi SZÉLVÉSZ (szaar mithhólél szamek-ein-res mem-thav-khéth-vav-lámed-lámed = forgószél). A szélvész súlyos károkat okozó szélvihar, de annak csak szaar a neve. A szaar mithhólél már kifejezetten erős légörvényből álló forgószelet jelent. (Jr 23:19.) - SZÉLVIHAR (szúfá - szamek-vav-pe-he). A sivatagos vidékeken magával ragadja a homokot, és kemény próbatétel elé állítja a karavánokat. (Is 21:1.) - SZÉP (nává nun-vav-he = valaminek a szépsége). A bibliai időkben a szép mögött Isten áldását érezték, de érezték a vele járó kísértést is. Főleg az ÓT-ben találkozunk a szép fogalmával. Szép volt József (Gn 39:6), Saul, Dávid és feleségei, Abigail (I Sm 9:2; 16:2; 25:3) és Betsabé, aki elcsábította, valamint fiai, Absolon (II Sm 11:2; 14:25) és Adónijjá (I Rg 1:6). Szép volt Dániel, és szép csecsemő volt Mózes (Ex 2:2), aki Egyiptomban, és Eszter (Esth 1:11), aki Babilonban mentette meg népét. Szép volt Sion hegye (Ps 50:2). Az Énekek énekében a szerelmesek szépnek látják egymást (Ct 1:15,16). A liliomok szépségére Jézus is utal beszédében (Mt 6:28,29). A mennyei Jeruzsálem olyan szép lesz, mint a férje számára felékesített menyasszony (Ap 21:2). (Jr 6:2.) - SZÉPSÉG (heszed - khéth-szamekdáleth = báj). A bibliai időkben a szép mögött Isten áldását érezték, de érezték a vele járó kísértést is. Főleg az ÓT-ben találkozunk a szép fogalmával. Szép volt József (Gn 39:6), Saul, Dávid és feleségei, Abigail (I Sm 9:2; 16:2; 25:3) és Betsabé, aki elcsábította, valamint fiai, Absolon (II Sm 11:2; 14:25) és Adónijjá (I Rg 1:6). Szép volt Dániel, és szép csecsemő volt Mózes (Ex 2:2), aki Egyiptomban, és nagyon szép lány volt Eszter (Esth 1:11), aki Babilonban mentette meg népét. Szép volt Sion hegye (Ps 50:2). Az Énekek énekében a szerelmesek szépnek látják egymást (Ct 1:15,16). A liliomok szépségére Jézus is utal beszédében (Mt 6:28,29). A mennyei Jeruzsálem olyan szép lesz, mint a férje számára felékesített menyasszony (Ap 21:2). (Ez 27:4.) - SZÉRŰ (goren - gimel-res-nun). Az izraeli falvak szélén levő, keményre döngölt terület, amelyen a cséplést végezték. Isten angyala a jebúszi arauna szérűje mellett pusztított (II Sm 24:16). Dávid Nákón szérűjén építtetett oltárt (II Sm 24:25). (Hos 13:3.) - SZIBMÁ (szibmá - szin-béth-mem-he). Jó szőlőtermő vidék a Jordántól keletre. (Jr 48:32.) - SZIDÓN (cídón - cáde-jod-dáleth-vav-nun). A legészakibb város Kánaánban, amelyet Áser törzse kapott meg (Jos 19:21), de ténylegesen sohasem tudott elfoglalni. Tengerparti város lévén hajózásból és kereskedelemből élt. Bálványkultusza erős hatással volt Izraelre (Jdc 1:31; 10:6). Salamon egyik felesége szidóni lány volt. Ő csábította el a királyt az Astóret bálvány imádására. Innét származott a gyűlölt Jezábel, akit Aháb király vett feleségül (I Rg 11:5; 16:31). Jézus is járt Szidón környékén (Mc 7:31), Pál pedig ottani barátait látogatta meg Szidónban (Act 27:31). Mai neve Saida Libánon állam területén. (Jr 47:4.) - SZIGET (í - alef-jod). Valamilyen vízből - folyó, tó, tenger kiemelkedő szárazföld. Pál több szigetet érintett utazásai közben: Ciprust, Szalamiszt, Szamotrakét, Khioszt és Szamoszt, Rodoszt, Krétát, Máltát (Act 13:4,5; 16:11; 20:15; 21:1; 27:7; 28:1). János

465 Patmosz szigetén írta Mennyei jelenéseit (Ap 1:9). Az ÓT-ben szó van többek között a kittiek szigetéről (Jr 2:10). A Biblia a sziget szóval sokszor nemcsak a területet, hanem az ott lakó népeket is jelöli (Gn 10:5). A tenger szigeteink sokszor távoli területeket ért a Biblia (Esth 10:1) az ott lakó népekkel együtt. Ez a héber szó ezenkívül néhol tengerpartot is jelent, például a szidóni tengerpartot (Is 23:2). (Jr 31:10.) - SZIKKADT (cijjá - cáde-jod-he = szárazság). Földre vonatkoztatva: kiaszott, sovány, amely legfeljebb nagyon kevés termést hoz, de a legtöbbször semmit (Is 53:2.) - SZIKKÚT (szikkúth - szamek-kaf-vav-thav). Pogány csillagisten, amelyet Izrael már a pusztai vándorlás idején imádott. Valószínűleg azonos a Szakkút nevű akkád csillagistennel, amely a Szaturnusz bolygónak felel meg. Héber kiejtése feltehetően a sikkúc (sin-kóf-vav-cáde = pusztítás) szó hatására módosult. Az István vértanú beszédében Romfa csillagistennel együtt - amely héber nevén a másik csillagistent, Kijjúnt jelentette - említett Molok sátra Szikkútra vonatkozik (Act 7:43). (Am 5:26.) - SZIKLA (cúr cáde - vav - res). Izrael földjén több helyen, különösen a Holt-tengertől keletre és Júda pusztájában a patakok mélyen bevájták magukat a mészkő és homokkő hegységekbe, aminek hatására magas sziklák keletkeztek, amelyek háború idején jó védelmet nyújtottak. Dávid is ilyen sziklavárba menekült Saul elől (I Sm 13:6; 22:4). A zsoltárok ilyen sziklának nevezik Istent (Ps 18:3). A sziklás talaj rossz termőföld (Mt 13:20), de a háznak szilárd alapul szolgál. Gyakran temetkeztek sziklába vájt sírba (Mt 7:24; 27:60). A kősziklából fakadó olaj és méz a bőség jele (Dt 32:13). Pál az Ex 17:6-ban említett kősziklára utalva, amelyből Mózes vizet fakasztott, Jézust lelki kősziklának nevezi (I K 10:4), Jézus pedig Pétert görög neve (Petrosz) után kősziklának (kéfá) nevezte el (Mt 16:18). (Jr 18:14.) - SZIKRA (kídúd - kaf-jod-dáleth-vav-dáleth). Felhevített tárgyról lepattanó apró részecske. (Hi 41:11.) SZILÁRD (házák - khéth-zain-kóf). Szilárd az, amit nem lehet a helyéből kimozdítani, mert erősen áll, és nem inog. A fizikában a szilárd halmazállapotú anyagot jelenti. Emberi vonatkozásban határozott jellemű, állhatatos egyéniség. Isten „szilárddá tette a földet”, ezért az ember szilárd talajt érez a lába alatt, ha a szárazföldön áll (Is 42:5). (Hi 37:18.) - SZIN. A héber ABC 21. betűje. Megegyezik a magyar SZ hanggal. - SZÍHÓN (szíkhón - szamek-jod-khéth-vav-nun = merész). Emóri király. Nem engedte át területén a honfoglaló népet. Izrael legyőzte, és elfoglalta Hesbónt és környékét. Ennek emlékét regélőénekben örökítették meg (Nu 21:27-30). Szíhón Móábtól foglalta el ezt a területet, később Móáb szerette volna visszaszerezni, eredménytelenül (Jdc 11:13). (Nu 21:27.) - SZÍN (szín - szamek-jodnun). Megerősített egyiptomi város a Nílus deltájában. (Ez 30:16.) - SZÍNAI (színaj - szamek-jod-nunjod = szirtek). Hegy, félsziget, síkság. A Színai-hegyen jelent meg Isten Mózesnek, és szövetséget kötött a néppel. Más néven: Hóreb-hegy. Valószínűleg a mai Szerbál-heggyel azonos, amely mellett egy termékeny oázis (vádi Ferán) terült el. Ez igen alkalmas hely volt legeltetésre, ezért feltehető, hogy a vándorló nép hosszabb ideig itt tartózkodott. Itt állították fel a szentsátort, és itt készítette el a lázadó nép követelésére Áron az aranyborjút (Ex 3:1; 25:8; 32:1-6). A Színai-félszigeten negyven évig bolyongott a nép, miközben Mózes szigorú egészségügyi törvényeket hozott a járványok megelőzésére. Az ortodox zsidók a mai napig ragaszkodnak ezekhez, a megváltozott körülmények között értelmüket vesztett törvényekhez, amelyeknek az érvényességét már az apostoli korban is kétségbe vonták (G 5:6). A - bölcsességirodalomban főleg a 68. zsoltár foglalkozik a Színai-heggyel (Ps 68:9,18). (Dt 33:2.) - SZÍNARANY (kethem - kaf-thav-mem = arany). Tiszta, kiváló minőségű arany. (Hi 31:24.) - SZÍNE (páne - pe-nun-he = feszín, felület - al-pöné - ain-lámed--pe-nun-jod = színén, felszínén). Általában valaminek a felszíne; pl. a víz színén. (Hi 24:18.) - SZÍNES SZŐTTES (marbá - mem-res-béth-he = szőnyeg). Izraelben a szőnyegeket többféle célra használták. Ezért a Biblia nem mindig szőnyegnek fordítja, hanem például színes szőttesnek. Használták sátorlapként, továbbá kárpitnak (katapetaszma - Mt 27:54) és természetesen földre terített szőnyegnek is. (Pr 31:22.) - SZÍNEZÜST (keszef - kaf-szamek-pe = ezüst). Kiváló minőségű, elegyítetlen, tiszta ezüst. (Prv 16:16.) - SZÍV (léb - lámed-béth). A Bibliában az értelem, az érzelem és az akarat székhelye (Gn 6:5). Ebben az értelemben a szív az egész ember, ezért kell Istent teljes szívvel - értelmünkkel, érzelmünkkel és akaratunkkal - szolgálnunk (Dt 6:5. Mt 22:37). (Prv 3:1.) - SZOBOR (masszéká mem-szamek-kaf-he = öntvény). Valamilyen élőlényt vagy tárgya három dimenzióban ábrázoló műtárgy. A legtöbbször emlékoszlopként szolgál valakinek az emlékezetére. Az ÓT-i időben Kánaánban általában valamilyen fémből öntött szobrokat készítettek, ezért a szobor fogalmát az öntvény szóval fejezi ki a héber nyelv. Izrael a pogányok bálványait nevezi szobornak. (Is 42:17.) SZOLGA (ebed - ain-béth-dáleth). Általában rabszolgát jelent. Mind az elszegényedett zsidókat, mind a fogságba hurcolt idegeneket meg lehetett rabszolgának vásárolni (Lv 15:44,45). A zsidók közül rabszolgává lettek azok, akik eladósodtak (II Rg 4:1). Ha a tolvajt elkapták, és nem tudta megtéríteni a kárt, eladták rabszolgának (Ex 22:3). Aki rabszolgaságban született, az anyja urának a rabszolgája lett (Ex 21:4). Izraelben általában emberségesen bántak a rabszolgákkal. Gyakran szolgáknak nevezték azokat a szabad embereket is, akik a király szolgálatában álltak (II Sm 15:21). Az az Isten iránti bizalom jele, ha valaki Isten szolgájának nevezi magát (I Sm 2:9). Az ÚT tanítása szerint a szolgának nem lehet önálló akarata urával szemben, neki minden körülmények között engedelmeskednie kell (Tt

466 2:9,10). Az apostolok Jézus szolgáinak nevezték magukat (R 1:1). Jézus Krisztus „szolgai formát vett fel” (Ph 2:7), mert Ő nem azért jött, „hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon” (Mt 20:27). (Hi 19:16.) - SZOLGÁLÓLÁNY (dúlé = rabszolganő). A háborúkban gyakran raboltak el nőket, akik aztán rabszolganők lettek zsidó házakban, de ugyanígy lehettek zsidó lányok is rabszolganők, ha szüleik eladósodtak, és eladták őket. Az ÓT-i időkben a szolgálólány a legtöbbször urának ágyasa is volt (Gn 16:1-3). A szolgálólány ugyanúgy teljes engedelmességgel tartozott urának, illetve úrnőjének, mint a férfiszolga. (Act 2:18.) - SZOMBAT (sabbáth - sin-béth-thav). A hét hetedik napja. Megünneplését a Tízparancsolat írja elő (Ex 20:8-11). Ez a törvény mindenkire kiterjedt, a jövevényekre is azért, hogy az ember ne legyen a munka rabszolgája (Ex 16:29,30). A próféták felszólaltak a szombatnak csupán látszólagos megtartása ellen (Is 1:13; 58:13). A fogság után különösen fontosnak tartották a szombat megtartását, mert ez különböztette meg őket a környező népektől. Jézus is fontosnak tartotta a szombat értelmes megünneplését, de elvetette a szőrszálhasogató törvényeskedést (Mc 2:27). (Am 8:5.) - SZOMJAZÓ (ájéf - ain-jod-pe). Izrael népe gyakran szomjazott. A Biblia a szomjazó ellenség megsegítésére is int (Prv 25:21,22). Ezt Pál is idézi a Római levélben (R 12:20). Jézus az üdvösség kérdésévé teszi a szomjazók megsegítését (Mt 25:42). Isten ingyen kínál vizet a szomjazóknak (Is 51:1), Jézus pedig élő vizet kínál a benne hívőknek (J 7:38). (Hi 22:7.) - SZOMJÚSÁG (cámá - cádemem-alef). Izrael földjén gyakori volt a szomjúság, és gyötrő kínokat okozott. Még az ellenségnek is enyhíteni kellett a szomját (Prv 25:21,22), amit Pál a római gyülekezethez írt levelében idéz (R 12:20). Jézus üdvösség kérdésévé tette a szomjúság enyhítését (Mt 25:42). Isten ingyen kínál vizet a szomjazóknak (Is 51:1), Jézus pedig élő vizet kínál a benne hívőknek (J 7:38). (Is 50:2.) - SZOMSZÉD (sákén - sin-kaf-nun). Lehet a közelben lakó ember, de lehet egy nép mellett élő másik nép is. Aki bajban van, attól félnek szomszédai. Az elnéptelenedett országot fosztogatják szomszédai (Ps 31:12; 89:42). Amely nép hozzányúl szomszédai örökségéhez, azt Isten kitépi földjéből (Jr 12:14). Isten Izrael hűtlen népét csúffá tette szomszédai előtt (Ps 74:4). Amikor a gazda megtalálja elveszett juhát, megosztja örömét szomszédaival (L 15:6). Amikor Erzsébet fiút szült, szomszédai együtt örültek vele. Jézus arra figyelmeztet, hogy nem a gazdag szomszédokat kell vendégségbe hívni (L 1:58; 14:12). (Jr 49:10.) - SZORGALMAS (hárúc - khéth-res-vav-cáde). Olyan ember, aki munkájában serény, kitartó és odaadó. Csak a Példabeszédek könyvében fordul elő. A szorgalmas munka meghozza gyümölcsét, és hasznot hajt (Prv 10:4; 21:5). A szorgalmas embert megbecsüli a közösség. (Prv 12:24.) SZORONGÁS (cárá - cáde-res-he). A Biblia a legtöbbször együtt említi a félelemmel és a fájdalommal (Is 8:22). Izraelnek egész történelme folyamán sok szorongásban volt része (Ps 71:20). (Jr 49:29.) SZORULT HELYZET (cárá - cáde-res-he). Sokféle oka lehet: személyes ellentét, száműzetés, háború, ami általában félelmet vált ki. Izrael történelmének nagy részében szorult helyzetben volt. Ebből az állapotból elsősorban Isten szabadíthatja meg az embert (Ps 38:9). Isten büntetése folytán is kerülhet szorult helyzetbe egy ember vagy egy nép. Az ÓT-ben több helyen olvashatjuk, hogy sok baj éri az igazat (Ps 34:20). Missziói munkája közben Pál is gyakran került szorult helyzetbe (II K 2:4.) (Ps 138:7.) - SZÓ (dábár - dáleth-béth-res) A beszéd jelentéssel bíró legkisebb egysége. (Hi 4:2.) SZÖCSKE (jelek - jod-lámed-kóf - Locusta viridissima). A Biblia általában a sáskával együtt említi (Joel 1:4. Nah 3:15). - SZÖRNYETEG (rahab - res-he-béth = valamilyen nagy tengeri állat, Egyiptom gúnyneve). Mivel Izrael nem volt tengeri nép, a tengeri állatok megnevezésében bizonytalanságok mutatkoznak a Bibliában. A Földközi-tengerben él az óriáskígyó,de ezt a nevet más nagy tengeri állatokra is használja a Biblia (Ez 32:2). (Hi 26:12.) - SZÖVETSÉG (böríth - béth-res-jod-thav). Két fél között létrejött szerződéses viszony. Isten az özönvíz előtt szövetséget kötött Nóéval, majd később Ábrahámmal (Gn 6:18; 15:7-16), aztán Áron házával (Nu 25:12) és Dáviddal (II Sm 7:8-16). A szövetségkötést gyakran közös étkezéssel fejezték be (II Sm 3:20,21), és áldozatot mutattak be (Ex 24:3-8). Izrael fiai nem köthettek szövetséget a kánaáni őslakosokkal (Ex 20:32). Isten Krisztus által új szövetséget kötött népével, amely már nem a betű, hanem a lélek szövetsége (II K 3:6), a szívekbe írt szövetség (H 8:8-10). (Hi 40:28.) - SZŐLŐ (gefen - gimel-pe-nun). Izrael földje nagyon alkalmas volt szőlőművelésre, ami ott már a korai bronzkor kezdete óta, Görögországban pedig már 4500 évvel előbbről is kimutatható. Már Nóé is ültetett szőlőt (Gn 9:20). A honfoglalás előtt a kémek különlegesen bőtermő szőlőt találtak (Nu 13:23). A heródesi templom bejáratánál egy nagy szőlőfürtöt helyeztek el. A zsoltárok szőlőhöz hasonlítják Izraelt (Ps 80:9). Jézus is felhasználta a szőlőt példázataiban (Mt 21:33), sőt magát az igazi szőlőtőnek nevezte (J 15:1). (Jr 5:1.) - SZŐLŐFÜRT (énáb - ain-nun-béth). Izrael földje nagyon alkalmas volt szőlőművelésre, ami ott már a korai bronzkor kezdete óta, Görögországban pedig már 4500 évvel előbbről is kimutatható. Már Nóé is ültetett szőlőt (Gn 9:20). A honfoglalás előtt a kémek különlegesen bőtermő szőlőt találtak (Nu 13:23). A heródesi templom bejáratánál egy nagy szőlőfürtöt helyeztek el. A zsoltárok szőlőhöz hasonlítják Izraelt (Ps 80:9). Jézus is felhasználta a szőlőt példázataiban (Mt 21:33), sőt magát az igazi szőlőtőnek nevezte (J 15:1). (Hos 9:10. - SZŐLŐTAPOSÓK. Ismert ének, amelynek dallamára több zsoltárt is énekeltek (Ps 84:1). SZŐLŐTŐKE (gefen - gimel-pe-nun). A szőlőnek az a része, amelyről a szőlővesszők kihajtanak

467 Jézus is felhasználta a szőlőt példázataiban (Mt 21:33), sőt magát az igazi (valódi) szőlőtőnek (hé ampelosz hé aléthiné) nevezte (J 15:1). A görög ampelosz éppúgy nemcsak a tőkét, hanem magát a szőlőt is jelenti, mint a héber gefen. (Ez 17:6.) - SZŐLŐVESSZŐ (bad - béth-dáleth = elágazás). A szőlőtő hajtása, amely gyümölcsöt hoz. A tőke nélkül elpusztul, száraz venyige lesz belőle. Az ÓT-i népet víz mellé ültetett szőlőtőhöz hasonlítja a Biblia, amely erős vesszőket hozott (Ps 80:11), de amikor hűtlenné vált, akkor már csak vadhajtásokat hozott, amelyeket az Úr metszőkésével levágott (Is 18:5). Jézus arra figyelmeztet, hogy a nem termő szőlővesszőt lemetszi a szőlősgazda (J 15:2). (Ez 17:6.) - SZUKKÓT (szukkóth - szamek-kaf-vav-thav). Jákób egyik táborhelye volt, amikor visszatért Kánaánba (Gn 33:17. A honfoglalás után Gád területére esett (Jos 13:27). Gedeon seregének a szukkótiak nem akartak ennivalót adni (Jdc 8.5-7). Szukkót közelében voltak Salamon király érckohói és öntőműhelyei (I Rg 7:46). - SZULAMIT (súlammít - sin-vav-lámed-mem-jod-thav = Súnemből származó lány). Súnem Issakár törzsi területén feküdt Jezréel közelében. Saul idejében a filiszteusok elfoglalták (I Sm 28:4). Elizeus prófétának volt kedvenc tartózkodási helye (II Rg 4:8). Innét származott az az Abiság, aki Dávidot öreg korában gondozta (I Rg 1:3). (Ct 7:1.) - SZÚNYOG (kén kaf-nun - Culex). Egyes fajai terjesztik a maláriát. Egyiptomban 3. csapásként jelent meg. Jézus is megemlíti egyik beszélgetésében (Mt 23:24). - SZÜKSÉG (car - cáde-res = szorultság, szorongattatás). Jelenti azt, ami nagyon hiányzik valakinek, ha nincs meg, de jelenthet nyomort, szegénységet, sőt szorongatott állapotot is. (Hi 15:24.) - SZÜLÉSI FÁJDALOM (hébel - khéth-béthlámed). A szülést kísérő görcsös fájás. Az édenkerti átokban hangzott el: „Fájdalommal szülöd gyermeked” (Gn 3:16). A héber asszonyok könnyebben szültek, mint az egyiptomiak (Ex 1:19). A próféták gyakran a szülő nő fájásához hasonlítják a nép büntetését (Is 13:8). Az ÚT az utolsó idők megpróbáltatásait hasonlítja a vajúdás kínjaihoz (Mt 24:8). Mikeás a szülő asszony fájdalmaihoz hasonlítja Sion megpróbáltatásait (Mch 4:9). A Mennyei jelenésekben a napba öltözött asszony „szüléstől gyötrődve kiáltozott” (Ap 12:2). (Jr 13:21.) - SZÜLŐ (hórathí - hárá - he-res-he = teherbe esni). A Biblia mindkét része fontosnak tartja a szülők tiszteletét (Ex 20:12 - Kol 3:20). Az ÚT ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy a szülők is szeressék gyermekeiket, és gondoskodjanak róluk (II K 12:14). Jézus szüleit Isten külön-külön felkészítette gyermekük fogadására (Mt 1:18-21 - L 1:2638). Jézus az utolsó idők borzalmai között említi, hogy a szülők gyermekeik ellen fognak fordulni (L 21:16). (Ct 3:4.) - SZÜLŐ NŐ (jálad - jod-lámed-dáleth = szülni). A próféták gyakran használják fel hasonlatként a szülő nő képét. (Jr 22:23.) - SZÜNTELEN (kol-hajjóm = mindennap). Ez a héber kifejezés világos értelmet ad a gyakran félremagyarázott ÚT-i parancsnak: „Szüntelenül (adialejptósz) imádkozzatok!” (I Th 5:17.) Itt is, ott is mindennapi rendszeres imádkozást jelent. (Is 51:13.) SZÜRETELŐ (bácar - béth-cáde-res = szüretelni). A szüretelők éppen olyan fontos munkát végeztek Izraelben, mint az aratók, hiszen Izrael hegyvidékeinek nagy részén nem gabona, hanem szőlő termett, és ott ez volt a legfontosabb megélhetési forrás. Izrael címerében ma is egy szőlőfürt látható, ami szintén a szüretelők munkájának a megbecsülésére irányítja a figyelmet. (Jr 49:9.) - SZŰZ (böthúlá - béth-thav-vav-lámed-he). Olyan leány, akit még nem érintett férfi. Átvitt értelemben mint „Izrael szűz leánya (Jr 18:13) az egész zsidó népet jelenti. A szűz lányokat fel lehetett ismerni ruhájukról (II Sm 13:18). Egy fiatal szűz lány ápolta az öreg Dávidot (I Rg 1:2). A szüzesség a férjhezmenetel alapvető feltétele volt. A szűz lány elcsábítása halálbüntetést vont maga után (Dt 22:14,23,24). Az ÚT egyedül Máriát nevezi szűznek (Mt 1:28). Pál nagyon közelinek remélte Krisztus visszajövetelét, ezért még a házasságon belül is tanácsolta a szűzies életet: „A hátralevő idő rövidre szabott, ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna” (I K 7:29), de ettől eltekintve nem rendelkezik a lányok életére vonatkozóan: „A hajadonokról nincs rendelésem az Úrtól” (I K 7:25). A korintusi gyülekezetnek azt írja, hogy Krisztusnak jegyezte el a gyülekezetet, és tiszta szűzként szeretné eléje állítani (II K 11:2). (Jr 18:13.) TAANAK (taanak - tav-ain-nun-kaf = erődítmény). Megerősített város Megiddó közelében Manasse területén (Jos 17:11), de sokáig nem tudták elfoglalni (Jdc 1:27), később lévita város (Jos 21:25). Bárák Taanak közelében verte meg Sisera seregét. (Jdc 5:19.) - TAG (bad - béth-dáleth = végtag). Ember vagy állat testrészéhez csatlakozó, mozgatásra és helyváltoztatásra használható szerv. (Hi 41:4.) - TAHPANHÉSZ (tahpanhész - tav-khéth-pe-nun-khéth-szamek). Jeremiás próféciájában fordul elő Nóffal együtt említve. Lakosai megszégyenítették a zsidókat azzal, hogy kopaszra nyírták a fejüket (Jr 2:16). (Ez 30:18.) - TAKARÓ (köszúth - kaf-szamek-vav-thav). A fekhelyen takarózásra használt ruhadarab. (Hi 31:19.) - TALP (kúm - kóf-vav-mem = talpra állni). A lab alsó felülete, a lábbeli alja, némely tárgy kiszélesedő alsó része, a kocsikeréknek a küllőkhöz körívben csatlakozó része, a síkidom alapvonala. (Is 14:21.) - TANÁCS (écá - ain-cáde-he). Jövendő magatartásra, döntésre vonatkozó ajánlás. Deutero-Ésaiásnál ilyen tanácsadásról van szó. Mint testület döntési jogkörrel felruházott csoportot jelent. A zsidóság legmagasabb rangú kormányzó testülete a fogság után a Nagytanács (sanhedrin - szynedrion) volt (Mt 26:59). (Hi 12:13.) TANÁCSADÓ (jáac - jod-ain-cáde = tanácsot adni). Olyan ember, aki másoknak rendszeresen ad

468 útbaigazítást. (Prv 15:22.) - TANÁCSOS (jáac - jod-ain-cáde = tanácsot adni). A polgári életben általában valamilyen, nem egészen a ranglétra legtetején álló, de előkelő pozíciót betöltő személy. Vannak a jelentéstől teljesen független tanácsosi címek is. A Proto-Ésaiásnál használt szó olyan személyt jelent, akitől valóban kérnek tanácsot, és akinek a tanácsait célszerű megfogadni. (Is 9:5.) TANÍTÁS (tórá - tav-vav-res-he = útmutatás). Az ÓT népének elsősorban a törvényt kellett megtanulnia. Jézus túlnyomórészt tanítóként jelent meg. Szívesen tanított a zsinagógákban (Mt 9:35) és a szabadban (Mt 5:1) egyaránt. Gyakran tanított példázatokban (Mt 5:2; 13:10). Jézus tanítványai is tanítottak (Mc 6:30). Az ÚT-i időkben a tanítás lényege a Jézus feltámadásáról szóló bizonyságtétel volt, de az apostolok leveleikben elvi és gyakorlati útmutatásokat is adtak a gyülekezeteknek. A gyülekezeti tanításnak voltak bizonyos feltételei (II T 2:2). Az asszonyok például nem taníthattak a gyülekezetben (I T 2:12), ami az akkori körülmények között természetes volt. Pál pásztori levelei hangsúlyozzák, hogy csak helyesen szabad tanítani (Tt 1:9). A teljes írás (akkori értelemben a teljes ÓT, mai értelemben a teljes Biblia) hasznos a tanításra (II T 3:16). Deutero-Ésaiás a törvénnyel együtt említi a tanítást (tórá - mispát), és a tanítás nála inkább útmutatást jelent (Is 51:4). Hi 22:22.) TANÍTVÁNY (módí - mem-vav-dáleth-jod = ismerős). Az ÓT-i prófétai csoportok tekinthetők valamely próféta tanítványainak. Ilyen tanítványai voltak például Elizeusnak (II Rg 2:3). Ámós semmilyen prófétai csoportnak sem volt a tagja (Am 7:14). Az ÚT-i korban, még Jézus idejében is a tanítvány a Tóra tanulóit jelentette. Az ÚT-ben csak az evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben fordul elő ez a szó (mathétész). A legtöbbször Jézus tanítványairól van szó. Az első keresztyének eredetileg Jézus életének a szemtanúit nevezték tanítványoknak, de később a gyülekezetek tagjait is jelölték ezzel a szóval (Act 6:1). A farizeusoknak is voltak tanítványai (Mt 22:15). A damaszkuszi keresztyén közösség tagjait is tanítványoknak nevezték (Act 9:25). Pál a híres Gamáliel rabbi tanítványa volt (Act 22:3). A Jézussal vitatkozó zsidók Mózes tanítványainak vallották magukat (J 9:28). Tálitát Jézus nőtanítványaként (mathétria) említi a Biblia. Deutero-Ésaiásnál a tanítványokról mint Istent ismerő emberekről van szó (jáda - jod-dálet-ain = ismerni). (Is 54:13.) - TANÚ (éd -ain-dáleth). Olyan személy, aki látott vagy hallott valamilyen eseményt, és az illetékes hatóság előtt beszámol róla. Az ÓT gyakran említi a tanúkat (Nu 35:30). A polgári szerződéseket is tanúk erősítették meg, akárcsak ma (Jr 32:10). Az ÓT-i törvény tiltotta a hamis tanúzást (Ex 20:16). Vádemelés esetén legalább két egybehangzó tanúvallomásra volt szükség (Dt 19:15). Ezt az ÚT-i gyülekezetek is gyakorolták (I T 5:19). Egy tanú vallomása alapján nem lehetett halálos ítéletet hozni (Dt 17:6). Josephus Flavius szerint nők és rabszolgák nem tanúskodhattak (IV.8.15). Halálos ítélet kimondása esetén a tanúknak kellett az első köveket az elítéltre dobniok (Dt 17:7). Bizonyos esetekben magára Istenre hivatkoztak mint tanúra (Jdc 11:10). A szenvedőknek Isten a tanúja a mennyben (Hi 16:19). Jézus tanítványai a megjelent üdvösség tanúi (L 24:48). Az igehirdetők Jézus Krisztus tanúi az emberek előtt. Olyan is előfordult, hogy a tanúból vértanú lett (Act 22:15,20). (Hi 16:8.) - TANYA (máón - mem-ain-vav-nun = lakóhely). A város vagy a község határában lakóházból és gazdasági épületekből álló település. A Biblia az állatok tartózkodási helyét is gyakran nevezi tanyának. (Jr 10:22.) - TAPASZTALATLAN (pethí - pe-thav-jod = együgyű). Olyan ember, akinek még nincs élettapasztalata. A legtöbbször gyermekekre vagy fiatalokra vonatkozik. Ezt a héber szót felváltva fordítja az 1990-es magyar bibliafordítás esztelennek, együgyűnek és tapasztalatlannak. (Prv 9:16.) - TARKA (rikmá - res-kóf-mem-he). Többféle - főleg élénk - színből álló színegyüttes. Jákób tarka ruhát csináltatott szeretett fiának, Józsefnek (Gn 37:3). (Ez 27:7.) - TARSIS (tarsís - tav-res-sin-jod-sin). Föníciai település a Földközi-tenger nyugati részén (Jos 1:3; 4:2), a mai Spanyolország déli partjainál. Fémkivitelének köszönhetően gazdag város volt (Ez 27:12; 38:13). Salamon kereskedett Tarsissal (II Chr 9:21). Élénk volt a tengeri kereskedelme, a távoli vidékek elérésére alkalmas hajókat tarsisi hajóknak nvezték (I Rg 20:22; 22:49. Is 2:16; 23:1,14. Ez 27:25).(Jr 10:9.) - TAVASZI ESŐ (malkós - mem-lámed-kóf-vav-sin). Ezt másképpen késői esőnek is hívják. Az aratás előtt jön meg, és hozzájárul a bő terméshez (Prv 16:15). (Jr 5:24.) - TÁBOR (mahane - mem-khéth-nun-he). A pusztában vonuló Izrael ideiglenes táborokban tartózkodott. A tábori élet középpontjában a kijelentés sátra állt, amelyet azonban a táboron kívül állítottak fel, és a léviták őriztek. Aki tehát az Urat kereste, annak ki kellett mennie a táboron kívülre (Ex 33:7). Erre vonatkozik a Zsidókhoz írt levél kijelentése: „Menjünk ki hát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva!” (H 13:13.) Izrael népe hosszabb ideig volt táborban a Színai-hegy mellett (Ex 19:2), ahol a törvényt kapta, azután Párán pusztájában a meghódítandó terület kikémlelése céljából (Nu 13:3), majd Kádésban (Nu 20:1), az utolsó hosszabb táborhely pedig Móáb síkságán volt (Nu 22:1). A vándorlás idején egészségügyi okokból szigorúan ügyeltek a tábor tisztaságára. Az áldozatok maradványait a táboron kívül semmisítették meg (Ex 29:14). Akinek bármilyen bőrbaja volt, nem tartózkodhatott a táborban (Lv 13:46). A táborból való ideiglenes kizárás a megszégyenítés eszköze volt (Nu 12:14). Jelképesen is használja a Biblia a tábor szót: „Táborral veszlek körül”, azaz Isten megvédi népét (Is 29:3). (Am 4:10.) - TÁBOR-HEGY (tábór - tav-kaf-vav-res). 588 m magas hegy a Jezréeli-síkság felett. Innen rohamozta meg Bárák Sisera táborát. Itt ölte meg a midjáni Zebah és Calmunná Gedeon

469 testvéreit (Jdc 4:6-16; 9:18). A Zsoltárok könyve Hermonnal (Ps 89:13), Jeremiás Karmellel említi együtt (Jr 46:18). A régi időkben valamilyen kultuszhely lehetett itt, de Jézus korában már egy katonai erődítmény állt rajta, mert innen lehetett ellenőrizni a közelében elhaladó fontos hadi és kereskedelmi útvonalat. Az egész hegytetőt fallal vették körül, úgyhogy téves az a feltételezés, hogy itt történt volna Jézus átváltozása (Mt 17:1-8), aminek a leírása sokkal inkább a Hermonra illik rá. (Jr 446:18.) - TÁL (callahath - cáde-lámed-khéth-thav). Felül szélesebb, lapos, nyitott edény. A leggyakrabban a háztartásban használják (Jdc 5:25), de az áldozatoknál is olvashatunk róla (Ex 25:29). Eleinte agyagból és kőből, később már fémből is készítették. (Prv 26:15.) - TÁNC (rákad - res-kóf-dáleth = táncolni -- máhól - mem-khéth-vav-lámed). A tánc általában az öröm kifejezése (Jr 31:4). Táncoltak a születés örömére meg az esküvőn, de tánccal ünnepelték a győzelmet (I Sm 18.6), és táncoltak Isten tiszteltére is (Ps 149:3). Volt úgy, hogy a tánc erkölcstelen indíttatásból történt (Mc 6:22). A férfiak és a nők nem táncoltak együtt. A férfiak táncoltak egyedül (II Sm 6:14), de csoportosan is (I Sm 36:16). A nők a legtöbbször körtáncot jártak. Táncolt a nép az aranyborjú előtt (Ex 15:20; 32:19). Baal papjai az oltár körül táncoltak a Karmel-hegyen, amit a történetíró gúnyosan sántikálásnak nevez (I Rg 18:26). Szulamit vőlegénye előtt táncolt (Ct 7:1). A tékozló fiú családja az elveszettnek hitt fiú hazatérését ünnepelte tánccal (L 15:25). (Eccl 3:4. - Thr 5:15.) - TÁRS (réa - res-ain). Általában valakivel együtt élő vagy dolgozó személy. (Hi 30:29.) - TÁVOL (ráhók - res-khéth-vav-kóf) Messzebb levő. Aki távol van, az valamilyen helyen vagy eseményen nincs jelen, illetve hiányzik arról a helyről, ahol éppen ott kellene lennie. Átvitt értelemben egymástól nagyon elütő tulajdonságú emberek. „Távol van tőlünk a törvény” = eszünk ágában sincs megtartani a törvényt. (Is 33:13.) - TEHER (ámál - ain-mem-lámed = fáradság). Nehéz tömeg. Teherhordásra szamarat (Ex 23:5), tevét (II Rg 8:9) vagy teherhordó embereket (I Rg 5:29) alkalmaztak. Szombaton tilos volt terhet hordani (Jr 17:21). Átvitt értelemben jelenthet szolgaságot (Is 9:3), bűnt (Ps 38:5) vagy másokért érzett felelősséget (Nu 11:17). A farizeusok törvényértelmezése külön teherként nehezedett az egyszerű népre (L 11:46). Éppen ezért az apostolok nem akartak ilyen terhet rakni a pogányokból megtértekre (Act 15:28). Jézus könnyű terhet ígért az őt követőknek (Mt 11:30). Pál missziói útjain senkinek sem akart terhére lenni (I Th 2:9). Pál tanítása szerint mindenki hordozza a maga terhét (G 6:5), de a keresztyéneknek mások terhét is hordozniok kell (G 6:2). (Is 10:1.) - TEHETETLEN (lo-oz = erőtlen, erő nélküli, az erő kifejtésében akadályozott -- lo - lámed-alef = nem -- oz - ain-zain = erő). Tehetetlen az az ember, aki nincs cselekvőképességének a birtokában, akár ideiglenesen, akár állandóan. Ennek oka lehet testi gyengeség vagy külső akadályoztatás. (Hi 26:2.) - TEHÉN (par - pe-res). Nőstény szarvasmarha. Izraelben értékes háziállatként tartották. Jákób Ézsaunak negyven tehenet küldött engesztelő ajándékul. Egyiptomban is ismerték a tehenet. A fáraó álmában a hét sovány tehén elnyelte a hét kövér tehenet (Gn 32:15; 41:1-4). Étkezés szempontjából tiszta állat volt, de áldozati állatként ritkán használták, akkor is inkább üszőt áldoztak fel engesztelő áldozatul (Dt 21:4). A vétektől megtisztító víz elkészítéséhez vörös tehenet vágtak le (Nu 19:9). A filiszteusok tehenekkel vontatott szekéren küldték vissza a szövetség ládáját, amelyeket aztán a bétsemesiek feláldoztak. Amikor Sámuel Dávid felkenésére indult Betlehembe, egy üszőt vitt magával feláldozni (I Sm 6:8,14; 16:2). (Am 4:1.) - TEJ (hemöá - khéth-mem-alef-he). Az ÓT-i korban rendkívül fontos táplálék volt (Prv 27:27). Tehén-, juh-, kecske- és szamártejet ittak, amelyből vajat, tejszínt, tejfölt és sajtot készítettek (Jdc 4:19). A béke korában majd „tej folyik a halmokról” (Joel 4:18). Az ÚT a keresztyén hit alapelemeit tejhez hasonlítja (H 5:12), amellyel élve a keresztyén ember növekedhet az üdvösségre (I P 2:2). (Ct 5:1.) - TEJSZÍN (hemöá - khéth-mem-alef-he = aludttej, vaj). A tejből különféle tejtermékeket készítettek, többek között vajat, tejszínt és aludtejet is. (Jdc 5:25.) - TEKÓA (tökóa - tav-kóf-vav-ain). Város Júda területén (II Sm 14:2). Amós próféta hazája (Am 1:1). Roboám erődítménnyé építtette ki (II Chr 11:6). (II Chr 20:20.) - TELE (málé - mem-lámed-alef). Valamivel teljesen megrakva vagy megtöltve. (Hi 32:18.) TELHETETLEN (röhab-nefes - res-he-béth--nun-pe-sin - ráháb = széles - nefes = lélek). Elégedetlen ember, aki bár mindene megvan, ami szükséges, még többet kíván. A telhetetlen ember boldogtalan, állandóan elégedetlen, fösvény és zsugori. Telhetetlen volt Salamon, aki mérhetetlen gazdagsága mellé mindig többet kívánt. Jetró óvta attól Mózest, hogy telhetetlen embereket elöljárókká tegyen (Ex 18:21). Az Úr megfenyegette azokat a telhetetleneket, akik mások javait vették el (Mch 2:2). Jézus keményen kikelt azok ellen a telhetetlen írástudók és farizeusok ellen, akik még az özvegyek házát is meg akarták szerezni maguknak (Mt 23:14). (Prv 28:25.) - TEMETŐ (keber - kóf-béth-res = sír, a testi vagy erkölcsi megsemmisülés helye, állapota). Az ÓT-i időkben nagy jelentőséget tulajdonítottak a temetőknek. A család lehetőleg egy helyre temetkezett, például Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka, Lea, Jákób (Gn 49:31; 50:13). Családi sírba temették Gedeont, Sámsont (Jdc 8:32; 16:31), Aszáélt és Ahitófelt (II Sm 2:32; 17:23) is. Debórát egy fa alatt temették el (Gn 35:8), Ráhel sírja fölé pedig emlékoszlopot állítottak. Ez természetesen az előkelő, gazdag emberek temetésére vonatkozik. Az egyszerű embereknek a temetője is sokkal egyszerűbb volt (II Rg 23:6). (Hi 21:32.) - TEMPLOM (béth - béth-jod-thav = ház). Az ÓT gyakran nevezi egyszerűen az Úr házának (I Rg 6:1). Kezdetben

470 Izraelnek nem volt temploma. A frigyládát a szentsátorban őrizték. Ennek a mintájára építtette Salamon nagy fényűzéssel a jeruzsálemi templomot. Ezzel Jeruzsálem lett a vallásos élet központja, az egyetlen hely, ahol áldozatot lehetett bemutatni, ezért ünnepenként az ország minden részéből sokan zarándokoltak ide. Az ország kettészakadása után, hogy az északi országrészből ne menjenek el a zarándokok a déli országrész fővárosába, a Garizim-hegyen is létesítettek egy szenthelyet. Salamon templomát a babiloni sereg elpusztította. A fogságból hazatérve először csak az oltárt építették meg (Esr 3:2), majd az új templom is megépült, amely azonban az elsőhöz képest igen szegényes volt (Hgg 2:3). Nagy Heródes temploma évtizedekig épült (J 2:20), de ezt a zsidó lázadás leverése után a rómaiak lerombolták. Azóta nincs Izraelnek temploma, az istentiszteletek a gyülekezeti házakban (zsinagógákban) folynak, amelyek már Jézus korában is megvoltak, hiszen a Jeruzsálemtől távol lakók nem tudtak szombatonként felmenni a templomba. Mivel ma nincs templom, a zsidók áldozatot sem mutatnak be. Az utolsó, tökéletes áldozatot Jézus mutatta be a Golgotán. János látomása szerint az új Jeruzsálemben nem lesz templom (Ap 21:22). (Is 60:7.) - TENGER (jám - jodmem). A héber nyelv nem tesz különbséget a különböző vizek között, minden vizet ugyanazzal a szóval jelöl. Az ókori ember rossz indulatú hatalmat sejtett a tengerben, de a Biblia szerint Isten a tengernek is ura (Hi 26:12). Jézus is parancsolt a tó háborgó vizének, sőt még járt is a vízen (Mt 8:2227; 14:25). A tengerből bizonyos szörnyek jönnek ki (Dn 4:3. Ap 3:1). Az Egyiptomból menekülő nép az eredeti héber szöveg szerint nem a Vörös-tengeren, hanem a három nádas tó (jam szúf) egyikén kelt át (Ex 14:21,22); a Vörös-tenger a LXX téves fordítása nyomán terjedt el. A Holt-tenger régi neve Sós-tó (jam hammelah). Ez a tó ugyanis egy sóhegyen helyezkedik el 400 m-rel a tenger szintje alatt, ennek következtében 35%-os benne a különböző ásványi sók töménysége, tehát semmi sem tud benne megélni. - A Genezáreti-tó másik neve Galileai-tenger, de természetesen ez sem tenger, csak a szóazonosság következtében terjedt el a helytelen tenger megnevezés. A Földközi-tengernek több neve is van a Bibliában: Nagy-tenger (jam gádól), Nyugati-tenger (jam ahórón), Filiszteus-tenger (jam pölistím). Izrael a Földközi-tengeren csak a part mentén hajózott. A Genezáreti-tavon élénk halászati tevékenység folyt. A Vörös-tengeren kereskedelmi hajók közlekedtek (I Chr 16:32. Ap 5:13). (Hi 9:8.) TENGERI SZÖRNY, TENGERI SZÖRNYETEG (tannín - tav-nun-jod-nun = óriáskígyó, nagy tengeri állat). Mivel Izrael nem volt tengeri nép, a tengeri állatok megnevezésében bizonytalanságok mutatkoznak a Bibliában. A Földközi-tengerben él az óriáskígyó,de ezt a nevet más nagy tengeri állatokra is használja a Biblia. (Ez 32:2.) - TENGERPART (jám - jod-mem = víz). A vízpartot általában a „víz” szóval fejezi ki a Biblia. (Jr 15:8.) - TENYÉR (kaf - kaf-pe). A kézfej belső oldala. A tenyerén hordozni kifejezés azt jelenti, hogy valakinek a kedvében járni, valakit kényeztetni, különös szeretettel védelmezni. Trito-Ésaiás szerint Izrael fejdíszként lesz Isten tenyerén (Is 62:3). Hi 29:9.) - TEREMTŐ. Magyarul gyakran nevezzük Istent teremtőnek. A Bibliában sokszor van szó Isten teremtő tevékenységéről (Gn 1:1). - TEREMTMÉNY (ktiszma). Minden, amit Isten teremtett. Isten az embert a föld porából teremtette (Gn 2:7), ezért életének alapja a föld pora (Hi 4:19), és a porba is tér vissza (Eccl 3:20). A Teremtő úgy gondoskodik legfontosabb teremtményéről, az emberről, hogy az ő akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről (Mt 10:29). Az, hogy az ember Istent Atyjának szólíthatja, teremtmény mivoltát hangsúlyozza (Mt 6:32). Hogy az ember Isten teremtménye, az azt jelenti, hogy rá van utalva Istenre (L 11:3). Pál hangsúlyozza, hogy az egész világ Isten teremtménye (I K 8:6). Isten nem hagyja elveszni teremtményeit, ezért egyszülött Fiát küldte hozzájuk (R 8:3). A teremtés Jézus Krisztussal is kapcsolatban áll (I K 8:6). (Ap 5:13.) - TERHES ASSZONY (hárá - he-res-he = terhesnek lenni). Méhében magzatot hordozó személy. (Am 1:13.) - TERMÉS. (koah - kafkhéth).Gyűjtőnévként jelentheti a betakarított gazdasági javakat (Is 27:6).Jelentheti még a megtermékenyített virágból kialakuló növényi képződményt (tönúbá - tav-nun-vav-béth-he), amely a magot tartalmazza. (Hi 31:39.) - TERMŐFÖLD (adámá - alef-dáleth-mem-he). A megművelt föld, amelytől az ember a termést várja. Ha Isten nem bocsát esőt a földre, akkor a föld nem terem, de akkor sem, ha nincs, aki megművelje (Gn 2:5). Isten a föld porából formálta meg az ember testét (Gn 2:7). (Joel 2:21.) - TERV (im ain-mem = belső -- aser im-saddaj = ami a Mindenható belsejében van, amit a Mindenható tervez, elgondol, magában fontolgat -- aser - alef-sin-res = ami -- saddaj - sindáleth-jod = a Mindenható). A jövőbeli cselekvés mibenlétét, végrehajtásának módját és idejét meghatározó elgondolás. (Hi 27:11.) - TEST (bászár - béth-szin-res). Jelenti az ember vagy az állat testét. Jób szerint a test bőrből, húsból, csontból és inakból áll (Hi 10:11). A lévitáknak egész testüket le kellett borotválniok (Nu 8:7). Mózes törvénye tiltotta a testnek gyászban pogány szokás szerint való bevagdalását (Lv 19:28). A gyászt általában zsákruhába öltözve fejezték ki (I Rg 21:27). A teremtéstörténet leírása szerint az ember élő lény (nefes hajjá), miután Isten lelket lehelt a testébe (Gn 2:7). Pál testi erőtlenségéről (G 4:13) és a testébe adatott tövisről (II K 12:7) írt. Megemlítette még a test gyötrelmét (I K 7:28). Az emberi testen kívül testük van az állatoknak, a madaraknak, a halaknak. Vannak mennyei, és vannak földi testek, valamint vannak égitestek is (I K 15:39-41). A római gyülekezetnek a test szerinti Izraelhez tartozásról írt (R 4:1). Azzal, hogy test szerint nem ismerte

471 Jézust, azt fejezte ki, hogy nem találkozott vele (II K 5:16). A korintusiaknak azt írta, hogy ők még testiek, ami azt jelenti, hogy emberi érzelmek uralkodnak rajtuk (I K 3:3). Mást jelent testben élni, és mást jelent test szerint élni (II K 10:3). A test szerint élő ember ki van szolgáltatva a bűnnek (R 7:24). A korintusiaknak azt üzente Pál, hogy a test a Szentlélek temploma (I K 6:19). (Hi 6:12.) - TESTVÉR (áh - alef-khéth). Azonos szülők gyermeke (Gn 12:13). Ilyen volt Kain és Ábel, Ézsau és Jákób (Gn 4:2; 25:26), Mózes és Áron (Ex 4:14). Tágabb értelemben jelentheti az egy törzshöz tartozókat. Ilyen lehet az unokatestvér (Gn 14:16), de lehet nem vérrokon is (Dt 23:8). Vallási értelemben az ugyanazon vallási közösséghez tartozókat jelenti (Prv 2:3). Tragikus kép a Biblliában az első testvérpár története (Gn 4:8). Az ÚT-ben gyakran használt szó (adelfosz), az egy gyülekezethez tartozókat jelenti (R 1:13). A Biblia szól Jézus testvéreiről (Mc 6:3). Jézus így tanította tanítványait: „Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Mt 23:8). (Hi 30:29.) - TETŐ (gág - gimel-gimel). Általában háztetőt jelent. Amikor Szanhérib serege elvonult Jeruzsálem alól, az emberek a házak lapos tetejéről nézték a kiürült tábort a falak alatt, és örömükben elkezdtek mulatozni (Is 22:1). (Prv 25:24.) - TETT (ászá - ain-szin-he = cselekedni). Istennek vagy embernek valamely cselekedete. Az emberek tettei lehetnek Istennek tetszők, de lehetnek rosszak is. Mikeás szerint az ország lakóinak tettei miatt vált pusztasággá (Mch 7:13). (Hi 21:31.) - TÉMA (témá - tav-mem-alef). Izrael egyik fia (I Chr 1:30). Utódai Súr és Havilá vidékén éltek (Gn 25:18). (Hi 6:19.) - TÉMÁN (témán - tav-jod-mem-nun = déli). Edómi város a Színaipuszta és Júda területe között (Hab 3:3). A Jóbot meglátogató Elifáz hazája (Hi 2:11). Lakói valamikor híresek voltak bölcsességükről (Jr 49:7). Több próféta felemelte szavát ellene (Jr 49:7). (Hi 4:1.) - TÉR (röhób - res-khéth-vav-béth). Épületekkel körülvett közterület. A Bibliában a legtöbbször a városkapunál levő térről van szó, ahol a közösségi élet jelentős része lezajlott (Rth 4:1). (Jr 9:20.) TÉRD (berek - béth-res-kaf). A leüléshez, a felálláshoz, a járáshoz nélkülözhetetlen testrész. A reszkető térd a félelem jele (Dn 5:6). Az ÓT-i időkben a gyermektelen asszony szolgálója úrnőjének a térdén szülte meg gyermekét, és ezzel azt a gyermeket az ő tulajdonának tekintették. Az öreg Jákób térdei közé állítva ölelgette fiait (Gn 30:3; 48:12). Baal előtt térdet hajtani halálos bűn volt (I Rg 19:18 R 11:4), Isten előtt térdet hajtani viszont az alázatosság jele (Esr 9:5). Amikor Krisztus visszatér, nevére minden térd meghajol (Ph 2:10). (Hi 4:4.) - TÉTH. A héber ABC 9. betűje. Megegyezik a magyar T hanggal. - TÉVELYGÉS (kázab - kaf-zain-béth = tévelyegni). A helyes útról való letérés egyenes és átvitt értelemben egyaránt. Tévelygésben élnek azok, akik még nem ismerték meg Istent. A keresztyén embereknek vigyázniok kell arra, hogy „az elvetemültek tévelygései” el ne sodorják a hívőket (II P 2:18; 3:17), nehogy „mindenféle tanítás szelében” ide-oda sodródjanak (E 4:14). Az igazság lelkét az különbözteti meg a tévelygés lelkétől, hogy ismeri Istent, és hallgat az igazságot tanítókra (I J 4:6). A megkeményedett szívűeket Isten kiszolgáltatja a tévelygés hatalmának (II Th 2:11). „Aki megtérít egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez” (Jc 5:20). (Am 2:4.) - THAV. A héber ABC 22. betűje. Kemény alakjában (dágessel) megegyezik a magyar T hanggal, lágy alakjában az angol TH (tiécs), illetve a görög THÉTA hanggal azonos. - TIMÓTEUS (Timotheosz = istenfélő). Zsidó anya és görög apa fia (Act 16:1), akit nagyanyja nevelt hitben (I T 1:5). Pál második missziói útján Lisztrában találkozott vele 48 táján, és segítőtársaként magával vitte (Act 16:3). Állandó, hű kísérője lett. Hogy bevihesse a templomba, körül is metélte. Később az efézusi gyülekezet elöljárója lett (I T 1:3). Valahol - a legvalószínűbb, hogy Efézusban - fogságba is esett, de kiszabadult, és folytatta Pállal missziói utazásait (H 13:23). Harmadik missziói útjára is elkísérte (Act 20:4), és vele volt római fogságában is (Kol 1:1). A hagyomány szerint ő volt Efézus első püspöke (gyülekezeti vezetője), és mártírhalált halt. (I T 1:2.) TIRCÁ (tircá - tav-res-cáde-he = gyönyörűség). Királyi város Kánaánban Samáriától keletre, Manasse törzsi birtoka (Jos 12:24). Omri király idejéig az északi országrész fővárosa volt (I Rg 14:7). Kr. e. 600 körül teljesen elpusztult. Feltűnően szép város volt, Jeruzsálemmel együtt is szokták emlegetni. (Ct 6:4.) - TISZTA (zak - zain-kaf). A Bibliában a tiszta fogalma nem mindig azonos az egészségügyi tisztasággal, gyakran találkozunk kultikus tisztasággal is. Ennek az az alapja, hogy a szentséggel való érintkezés megköveteli a rituális tisztaságot (Neh 13:9). A tisztasági előírások nagy része eredetileg csak a papok és a léviták számára volt kötelező, később azonban mások is farizeusok, kumrániak - átvették ezeket. A leggyakoribb rituális tisztulási folyamat volt a mosakodás alámerítéssel vagy megmosással, valamint rituális hajnyírással (Nu 6:9). A személyeket, a ruházatot és a tárgyakat vízzel kellett megtisztítani (Lv 11:32). Elterjedt az a téves felfogás, hogy a rituális tisztulási folyamat automatikusan tisztává tesz. - Ez ellen szólaltak fel a próféták (Jr 33:8), hangsúlyozva, hogy Isten tud tisztává tenni, és Isten irgalma tudja eltörölni a bűnöket (Ps 51:3). A kumráni iratok különösképpen hangsúlyozzák, hogy az ember belső megváltozása nélkül a rituális tisztálkodás semmit sem ér. Jézus is erősen kritizálta a farizeusok téves tisztasági gyakorlatát (Mc 7:123). Isten Péternek egy látomásban magyarázta meg, hogy neki minden teremtménye tiszta (Act 10:15). Pál is azon a véleményen volt, hogy „minden tiszta a tisztának” (Tt 1:15), a Héber levél pedig világosan kimondja, hogy „Krisztus vére ... megtisztítja lelkiismeretünket” (H 9:14). (Hi 8:6.) -

472 TISZTÁTALAN (támé - téth-mem-alef). A Bibliában erkölcsi és kultikus tisztátalanságról olvashatunk. Voltak tisztátalan állatok, amelyeket nem volt szabad megenni (Lv 11). Tisztátalanná tett a holtak érintése (Nu 19:16). Nagyon szigorúan tisztátalannak tartották a leprásokat (Lv 13:45). Tisztátalan volt a gyermekágyas asszony (Lv 12:5). Lelki értelemben tisztátalanná tett a bálványimádás (Ez 22:3). A kiontott vér tisztátalanná teszi a földet (Gn 4:10), és tisztátalanná tesz a házasságtörés (Ez 33:26). Meglepő, de tény, hogy tisztátalanoknak tekintették a vakokat, a sántákat, akik csak a templom külső udvarában tartózkodhattak (II Sm 5:8). Az ÚT-ben az Isten kegyelmétől való elhajlás megfertőz (H 12:15). Óv az ÚT a tisztátalan vágyak hajszolásától is (II P 2:10). (Is 52:1.) - TISZTELET (kábód - kafbéth-vav-dáleth). Az egész ókori Keleten törvény parancsolta meg a szülők tiszteletét, ami a Tízparancsolatban is komoly helyet foglal el (Ex 20:12). Az idős szülőkről való gondoskodás a gyermekek kötelessége volt. A szentsátornak az lehet a vendége, aki féli az Urat (Ps 15:4). A diplomáciai érintkezésben is megkövetelték a tiszteletet. Isten tisztelete általában az ő dicsőítését jelentette (Pr 86:9), ami tulajdonképpen az ő istenvoltának elismerése. Jézus is hangsúlyozta a szülők tiszteletét (Mt 15:4), ami a szülők anyagi támogatását is magában foglalta (Mc 7:11-13). Péter arra figyelmeztet, hogy mindenkinek meg kell adni a tiszteletet (I P 2:17). Pál is fontosnak tartotta a tiszteletadást (R 12:10), és a rabszolgákat uruk tisztelésére intette (I T 6:1). Péter a férjeket figyelmeztette feleségük tisztelésére (I P 3:7). János evangéliumában Jézus megköveteli, hogy a Fiút ugyanúgy tiszteljék, mint az Atyát (J 5:23). (Prv 26:8.) - TISZTESSÉG (kábód - kaf-béth-vav-dáleth). Magasabb rangú emberek iránti tisztelet, hatalmasságok előtti hódolat. Főképpen Isten tisztelete, hatalmának elismerése, ami történhet egyénileg otthon vagy nyilvánosan a gyülekezetben. A keresztyén gyülekezet mindenekelőtt az istentiszteleten, amelynek főrésze az igehirdetés, a bibliaolvasás, az imádkozás (I T 2:8) és az éneklés (E 5:19), ad tisztességet Istennek (Act 20:7). Ezenkívül történhetett még az istentiszteleten keresztelés (Act 2:41), majd az agapéval (I K 11:18-22), később az úrvacsorával és a szegények számára végzett adakozással (I K 11:23-26; 16:1-3) fejeződött be. Isten tisztelete mellett az egész ókori Keleten fontosnak tartották a szülők tiszteletét (Ex 20:12), amit Jézus is hangsúlyozott, kiemelve a szükséget szenvedő szülők anyagi támogatását (Mt 15:4-6). Pál a gyülekezet figyelmébe ajánlja az özvegyekről való gondoskodást, Péter pedig mindenkire kiterjeszti a tiszteletadás kötelességét: a testvérekre, sőt még a királyra is (I P 2:1). Ugyanígy megkívánja Pál a tiszteletadást a házastársaktól (I Th 4:4) és a szolgáktól is (I T 6:1), és általános tiszteletadást kíván minden keresztyén embertől egymás iránt (R 13:7). (Prv 15:3.) TITKOLT VÉTEK (álam - ain-lámed-mem = elrejteni, titkolni). Emberektől elrejthető sok minden, de Isten még a titkolt vétkeket is ismeri, és számon kéri. (Ps 90:8.) - TITOK (gálá - gimel-lámed-he = felfedni -- mögalle amukóth minní hosek = feltárja a titokzatos ismeretlent -- hosek = sötétség, tudatlanság). Jézus beszélt Isten országának a titkáról (mysztérion), amely a tanítványoknak adatott (Mc 4:11). Pál szerint Isten az apostolok igehirdetésére bízta Krisztus titkának a feltárását, amit ő nagy titoknak nevez (E 3:4; 5:32). (Hi 12:22.) - TITOKBAN (báká nefes - béth-kaf-he nun-pe-sin = lélekben sírni). Ami nem szavakban, hallhatóan, hanem csak gondolatban megy végbe, az mások számára hallhatatlanul: titokban, azaz lélekben történik. (Jr 13:17.) - TÍRUSZ (cor - cáde-res = kőszikla). Karmeltől északra fekvő föníciai város a Földközi-tenger partján. Hérodotosz görög történetíró szerint 2750-ben alapították, és 1100-tól kezdve a föníciai városszövetség fővárosa volt. Egy része a tengerben egy sziklaszirten épült, és gyakorlatilag bevehetetlen volt. Bár Dávid birodalmának határát tőle északra is kiterjesztette (II Sm 24:6,7), magát a várost nem tudta elfoglalni. Még Nebukadneccar többéves ostromát is kiállta. Csak Nagy Sándornak sikerült nagynehezen meghódítania. Dávid és Salamon uralkodása idején élénk kereskedelmet folytatott Izraellel. Tíruszi szakemberek segítettek a királyi palota és a templom építésében (II Sm 5:11). A Zsoltárok könyvében említett „Tírusz leánya” Salamon valamelyik házasságkötésére utal (Ps 45.13). A próféták többször ítéletet hirdettek ellene (Joel 4:4). Jézus járt Tírusz vidékén (Mt 15:21), Pál pedig harmadik missziói útján hét napot töltött a tíruszi keresztyének között (Act 21:3). (Jr 47:4.) - TÍZHÚRÚ HANGSZER (nébel ászór - nun-béthlámed ain-szin-vav-res). A húrokat állatbélből sodorták, és kézzel vagy pálcikával pengetve szólaltatták meg. Több húros hangszernek tíz húrja volt. - TOJÁS (bécá - béth-jod-cáde-he). A hüllőknek és a madaraknak védőburokkal körülvett, nagy petéje. (Hi 39:14.) - TOLVAJ (gannáb gimel-nun-béth). Olyan ember, aki mások tulajdonát ellopja. Mózes törvénye szigorúan büntette a tolvajokat. Ha a tolvaj nem tudta megfizetni az okozott kárt, eladták rabszolgának. Ha a tolvajt éjszaka tetten érték, agyon is üthették, de ez nappal tilos volt (Ex 20:15; 22:1,2). Jézus példázataiban Isten országát a váratlanul eljövő tolvajhoz hasonlítja (L 12:39.) (Hi 30:5.) - TOROK (nefes - nun-pe-sin = lélek, lélegzet). A testben a szájüreg és a garat között átvezető rész. A torokból lehet kiereszteni a hangot: Teli torokból kiabál. Habakuknál ez utóbbi értelemben fordul elő. Itt ez a szó nem magát a testrészt, hanem a torkon kiáramló levegőt jelenti. (Hab 2:5.) - TORONY (migdál - mem-gimel-dálethlámed). Leginkább őrtoronyként használták, például szőlő (Is 5:2) vagy nyáj (Mch 4:8) őrzésére. Voltak védőláncot alkotó tornyok (II Chr 26:10). Eredetileg Kumrán is egy ilyen őrtoronylánc egyik tagja

473 lehetett. A nagyobb városokat több torony is védte (II Chr 32:5). A városon belül utolsó menedékül szolgált a vár közepén épített magas torony, ahova a vár elfoglalása után még bemenekülhettek a védők (Jdc 9:51). Átvitt értelemben a torony Isten oltalmazó erejének a jelképe volt (Prv 18:10). A legősibb időből ismert tornyok a bábeli zikkuratok voltak, amelyek istentiszteleti célokat szolgáltak. Ilyen magas torony volt az ÓT-i történetekből ismert Bábel tornya (Gn 11:4). (Ct 8:10.) - TÖKÉLETES (támím - tav-mem-jod-mem). Az áldozati állatnak tökéletesnek kellett lennie (Nu 19:2). Emberre vonatkoztatva a tökéletesség feddhetetlenséget jelent (Gn 6:9). Az ÚT-ben elsősorban osztatlan (telejosz) értelemben fordul elő: Isten osztatlanul árasztja jóságát bűnösökre és igazakra (Mt 5:48). A tanítványoknak tökéletességre kell törekedniök szeretetükben, ami az ellenség szeretését is magában foglalja. Az az ember tökéletes, aki maradéktalanul elvégzi munkáját. Jakab szerint viszont az a tökéletes ember, aki parancsolni tud a testének (Jc 1:4; 3:2). Minden tökéletesség Istentől való (Jc 1:17). Aki szeretetben él, az tökéletes közösségben lehet Istennel (I J 4:16). Pál szembeállítja a tökéletest a töredékessel. Istent akkor fogjuk tökéletesen megismerni, ha majd színről színre látjuk őt (I K 13:10,12). A kolosszéi gyülekezetet arra inti, hogy tökéletesen maradjon meg Isten akaratában (Kol 4:12). Az ókori gondolkozás szerint csak a felnőtt ember lehet tökéletes (I K 14:20). A római gyülekezetet arra figyelmeztette Pál, hogy az tökéletes, ami Istennek tetszik (R 12:2). (Hi 36:4.) TÖLGY (allón - alef-lámed-vav-nun). Hosszú életű lombos fa. Árnyas lombja alatt gyakran kultuszi paráznaságot folytattak a kánaáni népek (Hos 4:13). (Is 6:13.) - TÖMEG (hamón - he-mem-vav-nun). Nagy mennyiségű anyag vagy sok ember együttléte. Jeremiás nagy gyülekezetnek nevezi (Jr 50:9). (Ez 30:10.) - TÖMLŐ (nód - nun-alef-dáleth). Folyadékok tárolására és szállítására szolgált. A leggyakrabban kecskebőrből készült. Tartottak benne vizet (Gn 21:14), tejet (Jdc 4:19), bort (I Sm 1:24). A füstre tett tömlő teljesen összezsugorodott (Ps 119:83). A forrásban levő bor könnyen szétfeszítette a tömlőt (Mt 9:17). - TÖRVÉNY (mispát - mem-sin-pe-téth = jogszabály). A legismertebb bibliai törvény a Tízparancsolat (Ex 20:2-17). A pusztai vándorlás idején Mózes törvényei szabályozták a nép életét, amelyek nagyobbik része egészségügyi rendelkezés, a többi a szertartásokra vonatkozó utasítás volt. Legtöbbjüknek csak a sivatagi körülmények között volt értelme, ezért már Jézus is nem betű, hanem értelem szerint tartotta meg a törvényt, és ezt az értelmezést gyakorolták az első gyülekezetek is. Az ortodox zsidók a már értelmüket vesztett törvényeket is szigorúan betű szerint tartják meg. Az ÓT-i törvényeknek régebbi keleti törvénygyűjtemények is alapul szolgáltak, hiszen Izrael is része volt az ókori keleti világnak. A különbség az, hogy az ÓT minden törvényt Isten akaratára vezet vissza. A Biblia szerint még a király sem törvényalkotó - mint a pogány népeknél -, hanem törvényalkalmazó. Jézus nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt (Mt 5:13), de a betű mögött mindig rámutatott a törvény céljára (Mc 2:27). Az apostolok nem ragaszkodtak a már értelmetlen külsőségek megtartásához, és nem tekintették a törvény megtartását üdvösségszerző erőnek (G 3:10-14). A törvény a bűn felismerésére való, de nem igazít meg (R 3:20). Legtökéletesebb betöltése a szeretet (Jc 1:27). (Hi 14:3.) - TÖRVÉNYTELEN (bölo mispát - béth-lámed-alef - mem-sinpe-téth - mispát = jogszabály). A jogszabályokkal ellentétben álló eljárás. Törvénytelennek nevezték az olyan gyermeket, aki nem házasságban született. (Prv 16:8.) - TÖRZS (geza - gimel-zain-ain = fatörzs). A vándorló népek legfontosabb szervezeti egysége, amely nemzetségekre és családokra oszlik. A törzsek összetartásában nagy szerepük van a nemzetségtáblázatoknak. Azonos érdeket képviselő törzsek szövetségre léphetnek egymással. A letelepedett népeknél már kisebb jelentőségük van a törzseknek. A törzsek általában kis létszámúak voltak. Vándorló életmód olyan területeken alakult ki, amelyek nem tudtak sűrű népességet eltartani. Túlnépesedés esetén szükségessé vált a törzsek szétválása (Gn 13:9). Izrael tizenkét törzzsel vonult be Kánaán földjére, és felosztotta a törzsek között az országot, de valójában nagyon kevés jó termőterület jutott egy-egy törzsnek. A Bibliában olvasható számoknál figyelembe kell venni, hogy az ezer (elef - alef-lámed-pe) a legtöbb esetben nem számot, hanem csapatot, csoportot jelent (Nu 26:51). A törzseket a nemzetek vezetőinek a tanácsa vezette, amelyet „véneknek” neveztek. Ezek nyilván tapasztalt, idős emberek voltak. A néptörzseken kívül olvashatunk még a Bibliában fatörzsekről is, a legtöbbször átvitt értelemben. (Is 40:24.) - TÖVIS (cén - cáde-nun). Izrael földjén sokféle tövist lehetett találni. Főként tüzelőnek használták (Eccl 7:8), de fontak belőle kerítést (Nah 1:10), és büntetésvégrehajtásra is szolgált (Jdc 8:7). A prófétáknál Isten ítéletét jelképezi (Is 33:12). Jézust tövisből font koszorúval koronázták meg (Mt 27:29). A Hos 13:14-ben tövisnek fordított szó a héber szövegben dögvész. (Hi 5:5.) - TŐR (jákas - jod-kóf-sin = tőrt vetni valakinek, tőrt fektetni le valakinek az útjába). A kardnál rövidebb, egyenes szúrófegyver. Állatok elfogására használt csapda. Átvitt értelemben az embert félrevezető vagy tönkretevő beszéd, cselekedet. A gonoszok tőrt vetnek az igazaknak (Ps 142:4), Isten viszont megszabadít a tőrbeeséstől (Ps 124:7). A hirtelen jövő veszedelem olyan, mint a tőr, de az oktalan fecsegés is tőrdöfésként hat az emberre (Prv 9:12; 12:18). (Hi 34:30.) - TRITO-(HARMADIK)-ÉSEIÁS (Is 56-66.) Sokan vitatják, hogy volt-e harmadik Ésaiás, vagy pedig a 40-66. fejezetek ugyanannak a prófétának a beszédeit tartalmazzák. Igaz, hogy az időbe belefér, hogy mindkét helyen ugyanaz a

474 személy prófétált, de újabban az az általánosan elfogadott vélemény, hogy az 56. fejezettől más hang jelenik meg, vigasztalás helyett intelmek állnak a középpontban, ami nem a hazavágyókra, hanem a hazatértekre jellemző. Van olyan feltételezés is, hogy Deutero-Ésaiás hazatért a száműzöttekkel, és otthon már nem vigasztalt, hanem figyelmeztetett. A nyelvezet alapján nehéz eldönteni a kérdést, mert a két helyszínen elmondott próféciák időben annyira közel állnak egymáshoz, hogy nyelvi eltéréseket nehéz kimutatni. Tény viszont, hogy a hazatérőket nagyon pontosan regisztrálták (Esr 2), ezért ha lett volna egy Ésaiás nevű próféta - vagy akár más nevű próféta is - a hazatérők között, az biztos, hogy kiemelten szerepelne a névsorban. - TROMBITA (szalpízó = trombitálni). Monoton hangú fúvóshangszer. A legtöbb esetben rézből készült, és tölcsérben végződő egyenes csőből állt. Már Kr. e. 2000-ből is vannak Mezopotámiából származó régészeti leletek, amelyek trombitát ábrázolnak. A Kr. e. XVI. században már Egyiptomban is ismerték. Tutenkhamon (XIV. század) sírjában egy ezüstből és egy rézből készült trombitát találtak. A trombitát általában jeladásra használták, főleg háborúban, de jelezték vele az ünnepek kezdetét is. Mózes két trombitát készíttetett ötvözött ezüstből. Ha mindkettőt megfújták, akkor a népnek össze kellett gyűlnie a kijelentés sátránál, ha pedig csak az egyiket fújták meg, akkor csak a nemzetségfők jöttek össze. A trombita használata Áron fiaira volt bízva. Amikor a rómaiak lerombolták a templomot, a trombitákat is magukkal vitték Rómába. Pál harcra szólító eszközként említi a trombitát (I K 14:8). Jánosnak Patmosz szigetén trombita hangja adott parancsot arra, hogy levelet írjon a hét gyülekezetnek (Ap 1:10). Az ÚT-i eszkatológiában gyakran szerepel a trombita. A mennyben hét angyal trombitál. A világ végén az angyalok trombitaszóval gyűjtik össze a választottakat, és az utolsó trombitaszóra az élők elváltoznak, a halottak pedig feltámadnak (I K 15:52). (Ap 11:15.) - TRÓN (thronosz = szék, királyi szék, bírói szék). Nagy méltóságú személyek - királyok, helytartók, bírák, főpapok - díszes ülőhelye (Gn 40:41). Ninive királya azzal kezdte bűnbánatát, hogy felkelt trónjáról (Jon 3:6). Salamon trónja arannyal bevont elefántcsontból készült (I Rg 10:18). Több ókori trón karfáját szárnyas oroszlán alakra képezték ki. A trón gyakran - például Egyiptomban - olyan magas volt, hogy a király lába zsámolyon nyugodott (Is 66:1). Átvitt értelemben a trón magát a királyi uralmat jelképezte (Ps 45:7). A próféták Dávid trónjához kötötték a jövő ígéretét (Act 2:30). A prófétai ígéret szerint Jeruzsálem lesz Isten trónja (Jr 3:17). Ésaiás látomásában magas trónon ülve látta Istent (Is 6:1). Isten trónja - természetesen jelképesen - a mennyben van (Ps 11:4). Az idők végén visszatérő Krisztus trónon ülve fog ítélkezni (Mt 25:31). (L 1:52.) - TRÓNUS (kisszé - kaf-szamek-alef). A trón régies, latinos formája. - TUDÁS (daath - dálethain-thav = ismeret). A természetről és a társadalomról szerzett ismeretek rendszere. DeuteroÉsaiásnál még nem a mai értelemben vett tudományról van szó, hanem ismeretekről, amelyek adott esetben hamisak, tévesek is lehetnek (Is 44:25). (Hi 15:2.) - TUDOMÁNY (daath - dáleth-ain-thav = ismeret). A természetről és a társadalomról szerzett ismeretek rendszere. Deutero-Ésaiásnál még nem a mai értelemben vett tudományról van szó, hanem ismeretekről, amelyek adott esetben hamisak, tévesek is lehetnek. (Is 44:25.) - TUDÓS (jáda - jod-dáleth-ain = tudni). Olyan ember, akinek a tudományok valamely területén nagy tapasztalata, értékes tudása van, aki valamelyik tudományággal hivatásszerűen foglalkozik, és ott nagy tekintélyre tett szert, aki általában tájékozott a tudományok területén (Prv 24:5). (Hi 34:2.) - TULAJDON (mahalá - mem-khéth-lámed-he). Valakinek a birtokában levő tárgy vagy ingatlan. Izrael Isten tulajdona (Ex 19:5), azért hozta ki Egyiptomból, hogy tulajdon népévé tegye (Dt 4:20). Akik Istent félik és megbecsülik, azok az ő tulajdonává lesznek (Ml 3:17). Az egyes törzsek tulajdona az az országrész, amelyet osztályrészül kaptak (Jos 13:23). Lévi törzsének a tized volt a tulajdona (Nu 18:21). Mózes törvénye védte a tulajdont (Ex 22:1-14). (Jr 10:16.) TÜRELEM (háká - khéth-kaf-he = várni). Valamilyen esemény vagy állapot bekövetkeztének nyugodt kivárása. A szenvedésben élő ember reménykedő bizakodása. Állhatatos várakozás. A Bibliában gyakran azt jelenti, hogy valaki visszatartja haragját. Isten hosszútűrő (Ps 86:15). Az ő türelme a megbocsátásban nyilvánul meg (Neh 9:17). Az emberi türelem mintaképe Jób (Jc 5:11). A türelem a lélek gyümölcse (G 5:22). Az írásokból - a Bibliából - lehet türelmet meríteni (R 15:4). (Hab 2:3.) TÜRELMES (erek appajim - alef-res-kaf alef--pe-jod-mem - erek = hosszúság - af = harag). Olyan ember, aki visszatartja haragját. A Bibliában gyakran előfordul Istennel kapcsolatban (Ps 76:15). A türelmes ember mintaképe Jób (Jc 5:11), valamint a vértanúk és a próféták (Ap 13:10). A türelmes ember a szenvedésben (II Th 1:4), sőt a vértanúságban sem törik össze (Ap 2:2). A Krisztusban hívő embert az jellemzi, hogy türelmes (R 15:4). (Prv 16:32.) - TÜSKEBOKOR (átád - alef-téth-dáleth). Több haszontalan gaz gyűjtőneve. A legtöbbször a tövises vérfüvet (Sarcopoterium spinosum) említi a Biblia ezen a néven, amely azon a vidéken elterjedt szárazságtűrő növény volt. Általában tüzelésre használták (Prv 7:7). (Jdc 9:14.) - TŰRÉS (hypomoné = elviselés, eltűrés). A kellemetlen vagy rossz körülmények, illetve személyek elviselése. A Biblia Jóbot állítja elénk az emberi türelem mintaképéül (Jc 5:11). A thesszalonikai gyülekezet türelme abban nyilvánult meg, hogy minden üldöztetést és nyomorúságot elviselt (II Th 1:4). A türelem a Szentlélek ajándéka (G 5:22). A Krisztusban hívő embert a türelemnek kell jellemeznie (R 15:4). (II Th 2:12.) - TŰZ (és - alef-sin). Lehet Isten jelenlétének a

475 kísérője (Ez 1:27). János szerint Krisztus megjelenését is tűz kíséri (Ap 1:14; 2:18). Lehet a tűz az ítélet eszköze (Gn 19:24) is. Az ÚT szerint a világ tűzben fog megégni (II P 3:7). Az istentiszteleti rendtartásban az áldozatok elégetésére szolgált. Az oltáron folyamatosan égnie kellett a tűznek. Használták főzéshez (J 21:9), fűtéshez (J 18:8), valamint a szemét megsemmisítésére (J 15:6). Az ÚT szerint „hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni” (I K 3:13), János Mennyei jelenései szerint pedig amikor az Emberfia megjelenik, olyan lesz a szeme, „mint a tűz lángja” (Ap 1:14). (Hi 20:26.) - TŰZOSZLOP (ammúd és - ain-mem-vav-dáleth alef-sin). Isten nappal felhő-, éjjel tűzoszloppal vezette a pusztában vándorló népet (Ex - 3:21). Ahol a zsoltáríró egyszerűen csak tüzet mond, ott is ezt a tűzoszlopot kell érteni (Ps 105:39). UFÁZ (úfáz - alef-vav-pe-zain = magas vidék). Ismeretlen fekvésű aranylelő hely. (Jr 10:9.) UJJ (ecba - alef-cáde-béth-ain). A végtag végső nyúlványa. A Bibliában a legtöbbször a kéz ujjairól van szó, ritkán van szó lábujjakról (Lv 14:14). A pap mutatóujjával hintette meg vérrel az áldozatot (Lv 14:27). Isten ujja jelképesen Isten hatalmát fejezi ki (Ex 8:15). Az ujjal való integetés elmarasztalást jelent (Prv 6:13). A farizeusok ujjal sem érintik a terhet, amelyet másokra raknak (L 11:46). Tamás ujjaival szerzett bizonyságot Jézus feltámadásáról (J 20:27). Az ujj a Bibliában hosszúságmértékül is szolgált: 1,95 cm (Jr 52:21). (Is 59:3.) - UJJONGÁS (törúá - tav-res-vav-ain-he). Az ujjongás túláradó örömöt jelent, amely lehet Isten magasztalása, de lehet a gyülekezet öröme is. Az ÚT-ben a legtöbbször az Isten jótéteménye feletti hálaadó magasztalást jelenti. Amikor Krisztus megjelenik, örvendezni fogunk (Ap19:7). Az e földi örömök között olvasunk Mária öröméről Zakariáséknál (L 1:47), valamint az első keresztyéneknek a közös étkezéskor tapasztalt öröméről (Act 2:46). (Hi 8:21.) UNDOK (párák - pe-res-kóf = beleaprított -- párak piggulím - pe-gimel-lámed-jod-mem = beleaprított. rothadó húsdarabok). Undorító, visszataszító. Erkölcsi értelemben: alávaló, megvetendő. Olyan ember, aki utálatosan viselkedik. Trito-Ésaiásnál undorító, romlott húsdarabokat jelent. (Is 65:4.) UNOKA (böné báním - béth-nun-jod béth-nun-jod-mem = unokák, a gyermekek gyermekei). A héberben nincs rá külön szó. (Prv 17:6.) - URALKODÓ (mósél - mem-vav-sin-lámed). A hatalom gyakorlója. Olyan ember, aki másokon uralkodik. József a testvérein szeretett volna uralkodni (Gn 37.8). Gedeont viszont felszólították az uralkodásra (Jdc 8:22). A társadalmi életben a gazdagok uralkodnak a szegényeken (Prv 22:7). Isten mindenen uralkodik (Ps 103:9). A Messiás, ha majd eljön, uralkodni fog Izraelen (Mch 5:1). Az embernek az indulatain kell uralkodnia (Prv 16:23), az emberen pedig uralkodik a halál (R 5:14) és a törvény (R 7:1). A pogányokon uralkodnak fejedelmeik (Mt 20:25). Pál arra inti a gyülekezet asszonyait, hogy ne uralkodjanak a férjükön (I T 2:12). (Prv 23:1.) URALOM (göóm - gimel-alef-vav-mem). A hatalom gyakorlása, erős befolyás valaki felett. A gazdagok gyakran uralkodnak a szegények feleltt (Prv 22:7). Isten „királyi hatalmával mindenen uralkodik” (Ps 103:19). A Messiás uralmának nem lesz vége (Is 9:6). Az ember felett uralkodik a halál és a törvény (R 5:14; 7:1). Az embernek uralkodnia kell indulatain (Prv 16:23). A pogányokon uralkodnak fejedelmeik (Mt 20:20), de a keresztyén vezetőknek úgy kell uralkodniok a rájuk bízottakon, „mint akik példaképei a nyájnak” (I P 5:3). Pál arra intette a keresztyén asszonyokat, hogy ne uralkodjanak férjük felett (I T 2:12). (Zch 10:11.) - UTÁLATOS (tóébá - tav-vav-ain-béth-he). Undorító, amivel szemben erős ellenszenvet érzünk. Olyan cselekedet, amely szégyenkezést vált ki. Jeremiás a nép vezetőinek nyerészkedő magatartására érti (Jr 6:15). (Prv 21:27.) - UTCA (húc -khéth-vav-cáde). Lakott területen belüli közlekedési útvonal. A Bibliában ritkán fordul elő. (Ez 28:23.) - UTOLSÓ (aharíth - alef-khéthres-jod-thav). Térben a sor végén levő, időben az utoljára bekövetkező. Jelenthet legújabbat, de legrosszabbat is. Személyre vonatkozólag általában lebecsülő értelmet hordoz. Jézus tanított az utolsó ítéletről (Mt 25:31-46). (Jr 50:12.) - UTÓD (nín - nun-jod-nun). Valakinek a leszármazottja. Alkalmazzák olyan személyre is, aki valakinek a munkáját folytatja, vagy valakit tisztségében követ. Utódállamok egy nagy birodalom felbomlása után keletkező kisebb államok. (Hi 18:19.) ÚC (úc - ain-vav-cáde). Arám törzs, amely Náhortól származik, tehát rokona Izraelnek (Gn 10:23; 22:21). Úc földjét nem tudjuk pontosan behatárolni. A Biblia szerint itt élt Jób. Valahol a sivatagban lehetett egy oázisban, mert máshol nem gazdagodhatott volna meg. Ez a hely alkalmas volt mind állattenyésztésre, mind földművelésre. Még város is lehetett rajta (Hi 1:1,3,14; 29:7). Jeremiás Úc földjének minden királyáról beszél (Jr 25:20), ami arra utal, hogy itt nagyobb területről van szó (Thr 4:21). (Hi 1:1.) - ÚJ (hadas - khéth-dáleth-sin = megújítani). Új az, amit még nem használtak. Ilyen például az a ház, amelyben még nem laktak (Dt 22:8). Új az a tömlő, (Jos 9:13) vagy az a cséplőszán (Is 41:15), amelyet akkor vesznek használatba. Az új király a régi király helyébe lép (Ex 1:8). Új ének az, amely addig ismeretlen volt (Ps 96:1). A frigyládát egy új kocsin szállították (I Sm 6:7). Jeremiás azt hirdette, hogy Isten új szövetséget köt népével (Jr 31:31). Ezékiel próféta új életet hirdetett Babilonban, és új szívet ígért (Ez 36:26). Isten Krisztusban ígér megújulást népének (H 8:13). Pál a Krisztusban nyert új teremtésről beszélt (G 6:15). A rómaiaknak azt írta, hogy a keresztség által „új életben járunk” (R 6:4). Péter szerint Isten „újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” (I P 1:3). A Mennyi jelenésekben János „új eget és új földet” látott,

476 és „a trónuson ülő ezt mondta: Íme, újjá teszek mindent” (Ap 21:1,5). (Hi 10:17.) - ÚJHOLD (hódes khéth-dáleth-sin). Az a nap, amikor az újhold keskeny sarlója először látható lett. Ez jelentette a hónap kezdetét. Ez a nap a legrégebbi időktől kezdve munkaszüneti nap volt (Am 8:5). Újhold ünnepén több áldozatot mutattak be, mint máskor (Nu 28:11-15), összejöveteleket tartottak (Is 66:23), és ünnepi lakomákat rendeztek (I Sm 20:5). A hetedik hónap első napja a kürtzengés ünnepe volt (Lv 23:24). (Hos 5:7.) - ÚR (ádón - alef-dáleth-vav-nun - jahve - jod-he-vav-he = örökkévaló). A bibliafordításokban általában Isten neve helyett áll, mivel a zsidók a III. parancsolatra hivatkozva (Ex 20:7) nemcsak „hiába”, de - fölös óvatosságból - egyáltalán nem mondták ki Isten nevét, hanem nevének konszonánsai alá az adonáj (alef-dáleth-nun-jod = Uraim! - megszólító eset, vocativus, amely az elohím - alef-lámed-he-jod-mem = Isten szó mintájára többes számban áll) szó vokálisait pontozták be. Ebből lett egyes bibliafordításokban a teljesen helytelen kiejtésű Jehova szó. Ennek hatására nevezi az ÚT sok helyen Úrnak Jézust (R 10:9). A virágvasárnap ünneplő tömeg - természetesen a hivatalosan használt adonáj kiejtéssel - héberül énekelte az ilyenkor szokásos 118. zsoltárt: „Áldott, aki az Úr nevében jön” (Ps 118:26). Ha nem istenre vonatkozik, akkor természetesen az ádón szó megfelelően ragozott alakjával fordul elő. (Is 53:1.) - ÚRIM - TUMMIM (fény-igazság - ór - alef-vav-res = fény - tom - tav-mem = tökéletesség). Valamilyen kisebb tárgy, amelyet a főpap a mellére erősített táblában a szíve felett viselt, és Isten válaszának a megtudakolására használt. Bizonyos jóslási eszköz volt, amelynek a segítségével Istentől igen vagy nem választ kaptak (Ex 28:30). Használata általában Lévi törzsére volt bízva. A fogság után a főpapok kiváltsága volt a kezelése. Használatának módjáról halvány felvilágosítást adhat a LXX szövege, amely Saul szavait így bővíti ki: „Tárd fel az igazságot! Ha bennem vagy Jónatán fiamban van a bűn, adj úrimot! Ha a bűn Izrael népében van, adj tummimot!” (I Sm 14:41.) (Dt 33:8.) - ÚRISTEN (jahve elohím). A mindenek felett uralkodó, örökkévaló Isten. (Gn 3:14.) - ÚT (derek - dáleth-res-kaf). A rómaiak széles utakat építettek az egész birodalomban, amelyek némelyike még ma is megvan. Missziói útjai során Pál is gyakran járt ezeken az utakon. Az úthálózat Rómából indult ki, és behálózta az egész birodalmat. A Biblia gyakran használja az út szót átvitt értelemben az emberi életmód leírására (Dt 5:35). Az Istenhez vezető út egyedül Jézus Krisztus (J 14:6). Jézus figyelmeztet arra, hogy a széles, tehát a könnyen járható út a kárhozatba, a keskeny, tehát nehezen járható út az életre visz (Mt 7:13,14). Természetszerűleg a széles utat többen választják, mert sokan csak azt nézik, hogy mi könnyebb, nem azt, hogy mi jobb. A keskeny út végén szoros kapu áll, amelyen sokan akarnak bemenni, de nem tudnak (L 13:24). Az Istenhez vezető utat gyakran éppen a ceremóniák, a külsőségek megtartása zárja el (H 9:8). Amikor Jézus meghalt, széthasadt a kárpit (Mt 27:51), és ami az embert a szent Istentől elzárta, az megnyílt a Krisztusban hívő ember előtt. Isten olyan hatalmas, és annyi benne a szeretet, hogy a pusztában is tud és akar utat készíteni (Ps 43:19), neki még a hegyek sem jelentenek akadályt (Is 49:11). A Megváltó útjának előkészítésére elküldte az utolsó prófétát (Mc 1:2). Krisztusban teljesedett be a régi prófétai ígéret: „Megismertetted velem az élet útját” (Act 2:28. - Ps 16:11), mert egedül Ő „az út, az igazság és az élet” (J 14:6). (Hi 8:19.) ÜDVÖSSÉG (szótéria = szabadulás). Valamilyen fenyegető veszélyből való megszabadulás. Az ÚT megváltás értelemben használja. A hívő ember Jézus Krisztus által szabadul meg a kárhozatból. Jézus így nyilatkozott Zákeus házában: „Ma lett üdvössége ennek a háznak” (L 19:9). Péter bizonyságtétele szerint nincs másban üdvösség, csak Jézus Krisztusban (Act 4:12). Jézus is megerősíti azt a megállapítást, hogy „az üdvösség a zsidók közül támad” (J 4:22), mivel Jézus születése szerint zsidó volt. Ezt erősíti meg a zsidókhoz írt levél: Jézus „örök üdvösség szerzője lett” (H 5:9). (L 2:30.) - ÜDVÖZÍTŐ (szótériosz). Államférfiak és orvosok foglalkozásuk folytán kapták nevük jelzőjeként. A császárok gyakran magukra alkalmazták. Az ÚT általában Jézussal kapcsolatban említi: „Erős szabadítót támasztott nekünk az Úr.” Péter vallomásában Isten Jézust „fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára” (Act 5:31). (L 1:69.) - ÜGY (mispát - mem-sin-pe-téth = jogigény, per). Általában peres ügyekre vonatkozik. Mikeás a bírókat hibáztatja, akik ajándékok reményében hosszú ideig csűrik-csavarják az ügyeket. (Hi 13:18.) - ÜLTETVÉNY (neta - nun-téth-ain). Valamely növény megművelt állománya. Jelenthet valamilyen haszonnövényt termesztő nagybirtokot is. (Is 17:10.) ÜNNEP (hag - khéth-gimel). Izraelnek hét kiemelkedő ünnepe volt: A kovásztalan kenyerek ünnepe az Egyiptomból történt kivonulás emlékére. Ez az ünnep nisszán hónap 14-én kezdődött, és egy hétig tartott (Lv 23:5,6), amelyen minden férfi köteles volt részt venni (Dt 16:16). - Pünkösd, a páskaünnep után ötven nappal. Ez hálaadó ünnep volt a búzaaratás végén, amikor két, búzából frissen sütött kenyeret mutattak be Istennek áldozatul (Dt 16:9,10). - Újhold ünnepe a második hónap első napján, amelyet kürtzengéssel jeleztek. Ez jelentette a polgári év kezdetét. - A nagy engesztelési ünnep, amikor a pap Isten színe előtt vallotta meg az egész gyülekezet bűneit, és tűzáldozatot mutatott be (Lv 23:24,25,27). - A lombsátor ünnepe, amely egy hétig tartott (Dt 16:13). A letelepedés után ezen az ünnepen emlékeztek a hosszú pusztai vándorlásra. - A gyertyagyújtás ünnepe, amelyen a Makkabeusok korára emlékeztek, amikor megtisztították, és újra felszentelték a templomot. - A purim

477 az Eszter által történt szabadulásra való emlékezés ünnepe volt (Esth 9:1-6). - Ezek az ünnepek az Út-i korban is érvényben voltak azzal a különbséggel, hogy a Jeruzsálemtől távol lakók évente egyszer, a diaszpórában élők pedig életükben egyszer voltak kötelesek Jeruzsálembe zarándokolni. (Is 29:1.) - ÜNNEPNAP (jóm móéd - jod-vav-mem mem-vav-ain-dáleth). Izraelnek hét kiemelkedő ünnepe volt: A kovásztalan kenyerek ünnepe az Egyiptomból történt kivonulás emlékére. Ez az ünnep nisszán hónap 14-én kezdődött, és egy hétig tartott (Lv 23:5,6), amelyen minden férfi köteles volt részt venni (Dt 16:16). - Pünkösd, a páskaünnep után ötven nappal. Ez hálaadó ünnep volt a búzaaratás végén, amikor két, búzából frissen sütött kenyeret mutattak be Istennek áldozatul (Dt 16:9,10). Újhold ünnepe a második hónap első napján, amelyet kürtzengéssel jeleztek. Ez jelentette a polgári év kezdetét (Lv 23:24,25). - A nagy engesztelési ünnep, amikor a pap Isten színe előtt vallotta meg az egész gyülekezet bűneit, és tűzáldozatot mutatott be (Lv 23:27). - A lombsátor ünnepe, amely egy hétig tartott (Dt 16:13). A letelepedés után ezen az ünnepen emlékeztek a hosszú pusztai vándorlásra. - A gyertyagyújtás ünnepe, amelyen a Makkabeusok korára emlékeztek, amikor megtisztították, és újra felszentelték a templomot. - A purim az Eszter által történt szabadulásra való emlékezés ünnepe volt (Esth 9:1-6). - Ezek az ünnepek az Út-i korban is érvényben voltak azzal a különbséggel, hogy a Jeruzsálemtől távol lakók évente egyszer, a diaszpórában élők pedig életükben egyszer voltak kötelesek Jeruzsálembe zarándokolni. (Hos 9:5.) - ÜRES (rík - res-jod-kóf). Üres az, aminek a belsejében nincs semmi. Babilon királya üres edénnyé tette Izraelt. (Jr 51:34.) - ÜRES KÉZZEL (rékám - res-jod-kóf-mem). Az jelenik meg valahol üres kézzel, aki nem visz semmit. Ha a munkásnak nem adják meg a bérét, vagy a kéregetőnek nem adnak alamizsnát, akkor üres kézzel kell távoznia. (Hi 22:9.) - ÜSZŐ (eglá - ain-gimel-lámed-he). Fiatal tehén. (Jdc 14:18.) - ÜVEGTENGER (hyalinosz). János Mennyei jelenéseiben egy üvegtengert látott Isten trónja körül (Ap 4:6), ami Isten szentségét és tisztaságát jelképezi. (Ap 15:2.) VAD (hajjá - khéth-jod-he). Általában az állatokat nevezik vad természetűeknek. A vad jelző vonatkozhat a vadon élő állatra a háziasított állattal szemben (Lv 26:22). A vadság az erőszak, a törvénytelenség, az érzékiség, sőt a hitetlenség jelképe. Jellemzője,hogy Isten ellen támad (Ap 13:11). Habakuknál erőteljes és vadállati tulajdonságot jelent (Hab 1:8). (Ez 31:6.) - VADÁLLAT (hajjá khéth-jod-he). Mindenféle vadon élő állat, szemben a háziasított állatokkal (böhémá - béth-he-memhe). (Hi 37:8.) - VADSZAMÁR (pere - pe-res-alef - Equus hemionus). A háziszamár ma is élő őse. A legnagyobb számban sztyeppéken él. Rendkívül óvatos állat. A Bibliában általában hasonlatokban fordul elő: Az emberek olyanok, mint a vadszamarak, mindig élelem után járnak (Hi 24:5). A bálványok után futkosó Izrael olyan, mint a kóborló vadszamár (Hos 8:9). Előfordul a butaság jelképeként is (Hi 11:12). (Hi 24:5.) - VAGYON (hajil - khéth-jod-lámed). Valakinek a tulajdonában levő anyagi javak. Van ingó és ingatlan vagyon. (Hi 15:29.) - VAJ (hemöá - khéth-mem-alef-he). Izraelben a vajat friss kecsketejből készült tejfölből köpülték (Prv 30:33). Úgy fogyasztották, hogy a kenyeret belemártogatták a vajba. Általában a pásztorok és a földművesek eledele volt, Ábrahám például vajat tett vendégei elé, akiket nagyon meg akart tisztelni (Gn 18:8.) (Dt 32:14.) - VAJÚDÓ (cáraf (hi) - cáderes-res) = szülési fájdalmakat elviselni). A Biblia gyakran hasonlítja Izrael - vagy akár más népek szenvedéseit a vajúdó asszony fájdalmához. (Jr 48:41.) - VAK (ivvér - ain-vav-res - tyflosz). Izraelben nagyon sok szembeteg volt az erős napsugárzás és a levegőben szálló por és homok hatására, ami megfelelő kezelés hiányában - sok esetben állandó vaksághoz vezetett. A vakok abban az időben teljesen kiszolgáltatottak voltak, bár Mózes törvénye védte a vakokat (Lv 19:14). A vakságot akkor még egyáltalában nem - de még az egyszerű szembetegségeket sem - tudták gyógyítani, ezért volt olyan sok vak koldus (Mt 9:27,28). (Dt 27:18. - L 4:18.) - VALÓSÁG (mísór - mem-jod-sin-vav-res). Olyan esemény, amely a létező világban végbemegy, illetve olyan tényállás vagy helyzet, amely a tényeknek megfelel. Jelentheti valaminek a lényét, megnyilvánulását is, és jelenthet egyszerűen igaz állítást. Deutero-Ésaiás Istenre vonatkoztatva használja ebben az utóbbi értelemben. (Is 45:19.) VARÁZSLÁS (keszem - kóf-szamek-mem). Az ÓT (Dt 18:10) és az ÚT (Act 19:19) egyaránt szigorúan tiltja a varázslás minden formáját. Mind a babiloni, mind a kánaáni mítoszok tele vannak varázslással, ami Izrael népére is erős hatást gyakorolt. Sámuel a varázslást Istennel szembeni engedetlenségként jellemezte. Saul kitiltotta ugyan az országból a varázslókat (I Sm 28:9), de amikor szorult helyzetben volt, maga is egy varázsló asszonyhoz fordult segítségért (I Sm 28:7). Manasse király varázslókat tartott udvarában (II Chr 33:6). A varázslás még Babilonban is kísértette a népet (Ez 13:18-21). Ott Ezékiel mellett Ésaiás is ítéletet hirdetett a varázslók ellen (Is 44:25). Még az ÓT utolsó prófétája is felemelte ellenük szavát (Ml 3:5). A Római Birodalom tele volt varázslókkal. Pál a test bűnös cselekedetei között sorolja fel a varázslást (G 5:20), az idők végén pedig az üdvösségből kirekesztettek között ott lesznek a varázslók is (Ap 22:15). (I Sm 15:23.) - VAS (barzel - béth-res-zainlámed). Jól megmunkálható fém. Egyiptomban már nagyon régen dísztárgyakat készítettek meteorvasból. 2000-ben már állítottak elő vasat, de még nagyon kezdetleges eljárással. Az igazi vaskorszak a fújtatás feltalálásával kezdődött. Első felhasználói a hettiták voltak a Közel-Keleten.

478 Palesztinában sokáig csak a filiszteusok tudták feldolgozni a vasat (I Sm 13:19). Nebukadneccár magával hurcolta a vasat feldolgozó kovácsokat (II Rg 24:14). Izraelbe legnagyobbrészt Tarsisból került a vas. A hettiták a Libánoni-hegységben építették fel vaskohóikat. Vasból készítettek fegyvereket, hadi felszereléseket, harci kocsikat (Jos 17:16), valamint gazdasági eszközöket (Am 1:3) és bálványszobrokat is (Dn 5:4). Az oltár köveit nem volt szabad vassal megérinteni (Jos 8:31). Salamon nem épített be vasat a templomába. A vas átvitt értelemben a keménység, az erő jelképe (Is 48:4). A vas és a cserép keveredése viszont a gyengeséget jelképezte (Dn 2:33). (Hi 28:2.) - VAV. A héber ABC 6. betűje. Mássalhangzóként megegyezik a magyar V hanggal, de mint mater lectionis Ó, illetve Ú magánhangzót jelöl. - VÁGÓHÍD (tabbah - téth-béth-khéth = hentes, hóhér -- nötánam lattábbah = átadja őket a hóhérnak). A vágóhíd mai szavakkal elmondott kifejezés. Különösen az első világháborút követően volt elterjedve az a kifejezés, hogy vágóhídra vitték a katonákat. Az első világháborús szuronyrohamokat figyelembe véve ez nagyon találó kijelentés volt. Az itt leírt, csata utáni kép valóban nagyon hasonlít egy ilyen első világháborús képre. (Is 34:2.) - VÁLASZ (áná - ainnun-he = válaszolni). Isten vagy ember reagálása általában valamilyen kimondott szóra. A jósok nem kaptak választ Istentől (Mch 3:7). Habakuk próféta őrhelyén állva várta kérdésére Isten válaszát (Hab 2:1). A jó választ az Úr adja meg (Prv 16:1). Roboám júdai király nem jó választ adott Izraelnek, ami az ország kettészakadásához vezetett (II Chr 10:16). Ésaiás Babilonban arról prófétált, hogy a bálványok nem adnak választ (Is 41:28,29). Sisera anyjának aggódó kérdésére udvarhölgye válaszolt (Jdc 5:29). Józsefnek apja megbízására kellett választ adnia (Gn 37:14). Benája megvitte Salamon királynak a menekülő Jóáb válaszát. Jósiás királynak megvitték Hulda prófétanő válaszát (II Rg 22:9,20). (Hi 19:7.) - VÁLL (káthéf - kaf-thav-pe). A nyaktól a kar tövéig terjedő testrész. A pogányok a legtöbbször vállukon hurcolták bálványszobraikat. (Is 46:7.) - VÁLTSÁGDÍJ (kofer - kaf-pe-res). Fogságban levő ember kiszabadítására fizetett összeg. (Hi 36:18.) - VÁRFAL (hómá - khéth-mem-he). A vár fallal megerősített erődítmény volt (Neh 7:2). A letelepedett életmód megkívánta valamilyen védelmi rendszer megépítését (Magyarországon ezt csak a tatárjárás után vették komolyan). Fallal vették körül a városokat (I Rg 12:25), az országhatáron erődítményrendszert építettek ki (II Chr 17:12), de még a kerteket és a szőlőket is fallal kerítették körül, és őrtoronnyal erősítették meg (Is 5:2). Ilyen védelmi rendszerek nyomai már a kőkorszak óta fennmaradtak Izrael földjén. Sok esetben a fallal körülvett városban volt még egy fellegvár is (II Sm 5:4), ahol a város eleste után az oda menekülők még sokáig védelmet élvezhettek. A zsoltáríró Istent nevezi ilyen végső menedéket nyújtó fellegvárnak (Ps 18:2). (Is 60:10.) - VÁROS (ír - ain-jod-res). Az ókori városok általában hegy- vagy dombtetőn épültek, amennyiben ott biztosítva volt a vízellátás. Görögországban ma is leginkább hegytetőre építik a településeket a nagyon kevés termőföld kímélése céljából. A városokat fal vette körül, mellette gyakran még árkot is ástak, és a védőfalat tornyokkal erősítették meg. A kapukat éjszakára bezárták (Jos 2:7). A városkapun belüli téren zajlott a város társadalmi élete, ott beszélték meg a férfiak a híreket, ott simították el a vitás kérdéseket, és ott tartották meg a bírósági tárgyalásokat. Az utcák szűkek, kanyargósak és piszkosak voltak. Az utcai világítást nem ismerték. - A honfoglalás idején Kánaán apró városállamokra oszlott. A falvak lakói veszély idején a városba menekültek. Ha egy város elpusztult, a romos felszínt, amelyet közben a szél betemetett homokkal, elegyengették, és ráépítették a következő várost. Így az eredeti domb állandóan nőtt, és kialakultak az úgynevezett tellek. Jeruzsálem Jézus idejében 25 m-rel mélyebben feküdt, mint ma. A városok vízforrások közelében épültek, amelyeknek a vizét sokszor földalatti alagutakon át vezették be a városba, mint például Jeruzsálembe a Siloám-tó vizét. Megtörtént, hogy a város növekedésével a lakosság egy része a falakon kívül szorult. A városi szemét eltakarításáról a kóbor kutyák gondoskodtak. Jeruzsálem lakosainak a száma Salamon korában kb. 10 000, a királyság vége felé kb. 20 000, az ÚT-i korban kb. 120 000 volt. - A városok lakossága általában mezőgazdaságból élt, csak a jelentősebb városokban fejlődött ki ipar. Voltak királyi székhelyek (Jeruzsálem), raktárvárosok (I Rg 9:19), kultuszhelyek (Síló - I Sm 1:4), lévitavárosok (Nu 35:2). Ókori nagy világvárosok voltak a KözelKeleten: Úr, Ninive, Babilon, Szídon, Tírusz. A világ legrégebbi városaként Jerikót tartják számon. A hellénista korban Nagy Sándor uralkodásától kezdve számos város (polisz) alakult. Ezeknek a lakói már inkább iparosok, kereskedők, értelmiségiek voltak, és mellettük megjelentek a proletárok (Rómában a plebs és a rabszolgák). A városok elengedhetetlen építményei voltak: a köztér (agora), a színház és a különböző templomok. A keresztyén misszió a városokban vetette meg a lábát, mert a zsidó diaszpóra is ott volt található. Pál mindig a városok zsidó közösségében kezdte hirdetni Krisztust, és csak akkor fordult a pogányokhoz, amikor ott elutasították. (Hi 24:12.) - VEREM (hur - heres = lyuk, börtön). Földbe ásott gödör, amelyet általában valaminek a tárolására használtak, de a Bibliában gyakran fordul elő csapdaként is. Babilonban veremben tartották a király oroszlánjait (Dn 6:8). (Is 42:22.) - VESE (kiljá - kaf-lámed-jod-he). A test fontos része. Az ókori elképzelés szerint a gondolkozás és az érzelem központja. Titkait csak Isten ismeri, és csak Ő tudja vizsgálni (Jr 11:20 - Ap 2:23). Fontos szerepet játszott az áldozatok bemutatásánál (Ex 29:13). (Hi 19:27.) - VESZEDELEM

479 (ráá - res-ain-he = kifoszt -- jéra száríd böahaló a többit sátrában fosztják ki -- száríd - szin-res-joddáleth = maradék -- ohel alef-he-lámed = sátor). Baj, szerencsétlenség, amelyet ember (Gn 31:29) vagy Isten (Jr 19:15) is okozhat, de okozhatja az ember saját helytelen magatartása is (Is 31:2). Jézus tanítása szerint a széles út veszedelemre visz (Mt7:13). (Hi 20:26.) - VESZENDŐ (abad - alef-béthdáleth = elveszni). Gyenge, mulandó ember, pusztulásnak kitett tárgy. (Hi 31:19.) - VESSZŐ (sebet sin-béth-téth). Jelenthet szőlővesszőt (zömórá). Jelképesen jelentheti az Isai törzsökéből származó vesszőt (nerec), a Messiást. Proto-Ésaiásnál fegyelmezés céljából használt botot jelent (Is 9:3). (Hi 21:9.) - VESZTE (píd - pe-jod-dáleth = szerencsétlenség). Valakinek vagy valaminek főleg szerencsétlenség okozta pusztulása. (Hi 31:29.) - VEZETŐ (szar - szin-res). Egy csapat, népcsoport vagy ország irányítására alkalmas személy. (Hi 29:9.) - VEZÉR (szar - szin-res). Hadsereg, valamilyen közösség vagy mozgalom vezetője, feje. (Jr 4:9.) - VÉDELEM (mászák - mem-szamek-kaf = védő hatalom). Valakinek a biztonságát szolgáló jogi vagy erkölcsi hatalom. Jelenthet védelmet szolgáló erődítményt is. A Jeruzsálem ostromáról szóló leírásban a vár védelmi berendezéseit jelenti. (Is 22:8.) - VÉG (aharít - alef-khéth-res-jod-thav). Jelentheti térben valaminek a határát (Gn 47:21). Isten dicsősége a világ végéig terjed (Is 42:10). Időben jelentheti az év végét (Dt 11:12), az emberi élet végét (Ps 39:5). vagy a szenvedés végét (Is 60:20). Egyedül Isten éveinek nincs soha vége, mert Ő örökkévaló (Ps 102:28). A Messiás uralma növekedésének és békéjének sem lesz vége (Is 9:6). Izraelt viszont elérheti a vég (Am 8:2). Dániel a végső napokról kapott látomást, amelyeknek meghatározott idejük van (Dn 8:17,19). Jézust a világ vége felől kérdezték tanítványai (Mt 24:3). Az ÚT szerint Jézus az idők végén jelent meg, „hogy áldozatával eltörölje a bűnt (H 9:26). Náhum próféciájában ez a szó abban az értelemben fordul elő, hogy az elsöprő áradattal befejeződik Izrael ellenségeinek, közelebbről Ninivének a hatalmaskodása, nem fenyegeti többé Izraelt, mert elkezdődik a birodalom hanyatlása. (Jr 5:31.) - VÉGZETES (ánús - alef-nun-vav-sin). Olyan esemény, amely súlyos következményekkel jár. (Jr 17:16.) - VÉN (zákén - zain-kóf-nun). A gyülekezet idősebb férfitagja. Bölcsessége és élettapasztalata alapján nagy tiszteletben állt Izraelben (Lv 19.32). A család, illetve a nemzetség legidősebb tagja volt a család-, illetve nemzetségfő. A vének tanácsa a nemzetségfőkből állt (Dt 22:15). A zsinagóga elöljárója is az idősebb emberek közül került ki. Jézus korában a főpapok és az írástudók mellett a vének voltak a Nagytanács tagjai, akik a főpap vezetésével intézték a nép ügyeit. A jeruzsálemi főpapokkal szövetkezve ők vádolták Jézust a római hatóság előtt (Mt 27:12). A keresztyén gyülekezetek vezetői szintén a gyülekezet idősebb férfitagjai voltak, akik nagy felelősséget hordoztak a gyülekezetért (Act 20:17,18). Őket különbözőképpen nevezték: presbitereknek, püspököknek, azaz véneknek és felügyelőknek, de ezeket az elnevezéseket semmiképpen sem szabad azonosítani az egyház vezetőinek mai elnevezésével. János Mennyei jelenéseiben Isten trónja körül foglalnak helyet a vének (Ap 4:10). (Joel 2:16.) - VÉR (dám - dáleth-mem). Az ÓT meghatározása szerint „a test lelke a vérben van” (Lv 17:14). Ez az elképzelés abból a tapasztalatból eredt, hogy ha elfolyik az ember vére, akkor eltávozik belőle a lélek. Ezért volt olyan szigorúan tiltva a vér fogyasztása még az apostoli korban is, valójában természetesen nem vallási, hanem egészségügyi okokból (Act 15:20). Ez az oka annak, hogy csak olyan állat húsát volt szabad megenni, amelyiknek kifolyt a vére (Lv 17:13). Vallási vonatkozásban az áldozatok bemutatásánál volt a vérnek fontos szerepe. Engesztelésért véres áldozatot mutattak be az oltáron (Lv 17:11). Az ÚT-ben Jézus vére áll a középpontban, amely megtisztít minket minden bűntől (I J 1:7). Jézus golgotai halála az emberek bűnéért bemutatott engesztelő áldozat (I P 1:19). Az ő vére által lép Isten új szövetségre az emberrel (I K 11:25). (Joel 4:19.) - VÉRONTÁS (dámám - dáleth-mem-mem = megsemmisítés). Isten számon kéri az ártatlan vér kiontását (Mt 23:35). Jézus ártatlanul kiontott vére viszont az új szövetség vére, „amely sokakért kiontatott” (Mc 14:24). (Joel 4:21.) - VÉRSZOMJAS (ís dámím - alef-jod-sin -dáleth-mem-jod-mem - ís = férfi - dám = vér). Vérengzési vággyal telt ember, aki szenvedélyesen gyilkol. (Prv 29:10.) - VÉSZ (ámál - ain-mem-lámed = nyomasztó gond). A veszedelemmel azonos jelentésű szó. Lehet pusztító természeti csapás, ellenséges támadás vagy betegség. A Jóbnál használt szó inkább gondot, nehéz helyzetet jelent. (Hi 5:6.) - VÉTEK (hattáth khéth-téth-alef-thav). A vétek megtöri a törvényt, ezért büntetést von maga után. Valamivel enyhébb kifejezés a bűnnél, egy kicsit benne van a hibázás, sőt a nem szándékosan történt elkövetés fogalma is (Lv 5:17). Magyarul is mondjuk, hogy valaki elvétette a célt. Természetesen senki sem akarattal véti el a célt, hanem véletlenül vagy ügyetlenségből. Jézus példázatában a tékozló fiú nem rossz szándékkal, hanem meggondolatlanságból hagyja el az atyai házat, és ezekkel a szavakkal tér vissza: „Atyám! Vétkeztem az ég ellen és teellened” (L 15:21). Ha valaki megbotlik az úton, és elesik, azt nyilván nem készakarva teszi (R 11:11). Így lehet mondani, hogy a vétek lelki megbotlás, de amint egy véletlen elesés lehet halálos, a vétek is lehet halálos. Ebből a halott állapotból Krisztus tud életre kelteni (E 2:1), mert „a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (R 6:23). (Hi 10:6.) - VIDÁM (bálag - béth-lámed-gimel = felvidulni - eezöbá fanaj vöallígá - alef-ain-zain-béth-he pe-nun-jod vav-alef-kaf-lámed-jod-gimel-he = kisimítom arcom

480 ráncait, és vidám leszek). Isten örömre teremtette az embert, ezért a vidám ember kedves Isten előtt (Prv 17:22). (Hi 9:27.) - VIGADOZÓ (mászósz - mem-szin-vav-szin). Olyan ember vagy embercsoport, aki vagy amely iszogatva, dalolva, táncolva vigad. (Is 32:13.) - VIGASZTALÓ (náham - nun-khéthmem = vigasztalni). Az ÚT általában a Szentlélekre vonatkoztatja, akit Jézus ígért meg tanítványainak arra az időre, amikor Ő már nem lesz közöttük (J 15:26). A görög szót (paraklétosz) fordítják még pártfogónak is. A legtalálóbb jelentése: ügyvéd. Az ÓT-ben Ésaiás szól a vigasztalásról a fogság vége felé (Is 40:1). Tőle idézi az agg Simeon a templom kapujában Izrael Vigasztalóját, akit a csecsemő Jézusban ismer fel (L 2:25). Természetesen előfordul a Bibliában egyszerűen emberekre vonatkoztatva is. (Hi 16:2.) - VIHAR (múllá - mem-vav-lámed-he = zúgás). Heves szél (Ez 1:4). A Biblia gyakran használja átvitt értelemben (Prv 1:27). (Jr 11:16.) - VIHARFELHŐ (áb - ain-béth = gomolyfelhő). Zivatarfelhő. Vihar általában akkor tör ki, ha napos nyári időben gomolyfelhők képződnek, amelyek alul szélesen kiterjednek, de felfelé kupolaszerűan felnyúlnak. Ezekből hullhat jégeső is. (Hi 36:29.) - VILÁG (tébél - tav-béth-lámed = a lakott föld). A világ a mennyet (sámajim - sinmem-jod-mem) és a földet (erec - alef-res-cáde),tehát az egész anyagi és szellemi világot mind magában foglalja. A világot Isten teremtette (Gn 1:1). Szűkebb értelemben az ókori ember a földet és a felette levő eget (rákía - res-kóf-jod-ain) nevezte világnak. Az ÚT - az ÓT-gel megegyezve - így határozza meg a világot: az ég (uranosz), a föld (gé) és a tenger (thalassza) mindazzal együtt, ami benne van (Act 2:24). János ezt ebben az egy szóban foglalja össze: minden (panta) (J 1:3). A világnak időben behatárolt léte van: Volt kezdete, és lesz vége. Kezdete a teremtés (R 1:20). Krisztus már a világ teremtése előtt volt, hiszen Ő egy Istennel (J 1:10; 17:22), tehát a teremtésben is részt vett (J 17:5). A világnak akkor lesz vége, amikor a világ külső alakjának e mostani formája (szhéma) elmúlik, és helyette új ég (kajnosz uranosz) és új föld (gé kajné) jeleik meg (II P 3:10,13). Jézus ebbe a világba (ejsz ton koszmon túton) jött, hogy e világnak (tú koszmú tútu) a fejedelmét ítélje meg (J 12:31). Eszerint a világ vége nem jelenti az egész teremtett mindenség, a menny és a föld végét, vagyis Jézus él a világ vége után is, mert Ő a mennynek és a földnek (tú uranú kaj tész gész) ura (Mt 11:25). A menny pedig nem múlik el, amikor a világ elítéltetik. Jézus tanítványainak ebben a világban kell világossággá lenniök (Mt 5:14). Ezen a vonalon haladva tovább szűkül a világ jelentése a bűnössé vált emberiségre (R 5:12). Ebben az értelemben a világ az Istennel való szembenállás jelképe (I K 1:20,27), és „a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel” (Jc 4:4). Isten nem személyválogató, Ő az egész világot szereti, azt a világot is, amelynek megváltóra van szüksége. Ezért küldte el a Megváltót a világba, mert a bűnös világot is szereti, és meg akarja menteni (Jc 3:16). (Ps 90:2.) VILÁGOSSÁG (ór - alef-vav-res). A világosság Isten teremtménye. Forrásai az égitestek, amelyek szintén Isten teremtményei (Gn 1:3, 14), és feladatuk a fénynek és a hőnek a földre árasztása mellett az idő rendjének a meghatározása. Isten állandóan világosságban lakik (I T 6:16), és tőle minden jó származik (Jc 1:17). Mind az ÓT-ben (Nu 9:15), mind az ÚT-ben (Act 22:6) gyakran kíséri valamilyen fényjelenség Istennek és Isten angyalának a megjelenését (Act 12:7). Világosság Isten Igéje (Ps 119:105), amelynek fénye úgy ragyog, „mint csillagok a világban” (Ph 2:15). A hitre jutottak részesei a világosságnak (E 5:8), sőt fel vannak fegyverezve a világosság fegyvereivel (R 13:12). János szerint „Isten világosság” (I J 1:5). Krisztusnak mint a testté lett Igének a földre jöveteléről ezt írja János: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” Aki őt követi, az „nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Akik őt követik, azok világosságban járnak, és a világosság fiai lesznek (J 1:3,4; 8:12; 12:36). (Hi 12:25.) VILÁGRA JÖVETEL (rehem - re-khéth-mem = anyaméh). „Világra jöveteletek óta” - egyszerűen: az anyaméh óta. (Is 46:3.) - VILLÁM (bárák - béth-res-kóf). Felhő és felhő, illetve a felhő és a talaj között fény- és hangjelenséggel kísért elektromos kisülés. A Biblia általában Istennel hozza kapcsolatba. A villám lehet Isten dicsőségének a kifejezése (Hi 36:32), de ítéletének eszköze is. Gyakran a „nyíl” szó kíséretében fordul elő (Ps 78:48; 144:6). A villámlás Isten természet feletti hatalmáról tesz bizonyságot (Ps 135:7), és gyakran Isten megjelenését kíséri (Ex 19:16). Jézus az Emberfia eljövetelével kapcsolatban említi (Mt 24:27). Az angyalok arca olyan, mint a villám (Dn 10:6). Az utolsó időkben a sátán villámként fog lehullani az égből (L 10:18). Képes beszédben a fény és a ragyogás kifejezése (Hab 3:11). (Jr 51:16.) - VILLÁMFÉNY (ór - alef-vav-res = fény, világosság). A villám a Bibliában Isten teremtő hatalmának a jele (Ps 135:7). Isten küldötteinek, az angyaloknak olyan a tekintetük, mint a villám fénye (Dn 10:6). A képes beszédben a villám fénye a fény és a ragyogás kifejezése (Hab 3:11). (Hi 37:3.) - VIPERA (pethen - pe-thav-nun - ekhidna). Mérges kígyó. A Bibliában gyakran szerepel átvitt értelemben mint a gonoszság megtestesítője (Is 30:6. Mt 12:34). Ésaiás (Babilon után) viperához hasonlítja a gonoszokat (Is 59:5) és az ellenséges országokat, például Egyiptomot (Is 30:6). Pált Málta szigetén vipera marta meg, de nem ártott neki (Act 28:3). A messiási korban a vipera is megszelídül (Is 11:8). (Dt 32:33.) - VIRÁG (cíc - cáde-jod-cáde). A legfejlettebb növények ivaros szaporodását szolgáló hajtás. A virágból fejlődik ki a termés, de a virágot díszként is használták már a legrégebbi időktől fogva. (Is 28:1.) - VIRÁGÁGY (arúgá - ain-res-vav-gimel-he). Izrael földjén tavasszal a késői

481 eső hatására virágba borultak a mezők, de amikor megjött a keleti szél, ugyanolyan hirtelen elhervadtak. Izrael népe főleg a mezőn növő vadvirágokban gyönyörködött, kertekben inkább csak a gazdagok és a királyok létesítettek virágágyakat. (Ct 5:13.) - VISZÁLY (mádón - mem-dáleth-vav-nun). Általában ellenségeskedést jelent akár egyes emberek, akár népek között. (Prv 15:18.) VISZÁLYKODÓ (ís midváním - alef-jod-sin - mem-dálet-vav-nun-jod-mem - ís = férfi - mádón - memdálet-vav-nun = viszálykodás). Állandó ellenségeskedést szító ember. (Prv 26:21.) - VITÉZ (gibbór gimel-béth-vav-res). A háborúban különleges bátorsággal küzdő katona. Csak az ÓT-ben fordul elő. A legtöbbször háborús eseményekkel kapcsolatban említi a Biblia (Jdc 5:13), de arra is figyelmeztet, hogy a harcban nem mindig a vitézek győznek (Eccl 9:11), és jaj azoknak, akik az italok keverésében vitézek (Is 5:22). (Ct 4:4.) - VÍG (álasz - ain-lámed-szamek = szórakozni, mulatni). Isten népéhez hozzátartozott a vidámság. „A vidám szív a legjobb orvosság” (Prv 17:22). Vígadtak győzelem idején (I Sm 18:6), és akkor is, ha a gonosz pórul járt (Esth 8:16). Az ítélet idején megszűnik a vígadozás (Jr 48:33).(Hi 39:13.) - VÍZ (maj - mem-jod). Kánaán földje nagyon szegény volt vízben, gyakran volt éhínség a vízhiány miatt (Rth 1:1). A Jordánon kívül nincsenek bővizű folyói, a Holt-tenger vize ihatatlan, és nagy sótartalma miatt a tó teljesen élettelen. A kutakért gyakran tört ki viszály a pásztorok között (Gn 26:19-22). Az esővizet ciszternákba gyűjtötték, sőt még a harmatot is felfogták. A vizet kecskebőr tömlőkben tárolták. A szertartásos mosakodáshoz is vizet használtak (Nu 19:7). Egy zsidó szertartásban a vizet a bűntől való megtisztulás jelképének tekintették. Így merítette be Keresztelő János a Jordánban a próféciája nyomán megtérteket (Mc 1:5). Jézus élő vizet ígért a benne hívőknek (J 7:37,38). (Hi 8:11.) - VÍZÁRADAT (zerem - zain-res-mem = zivatar). Megduzzadt folyó vagy heves zivatarként lezúduló eső. A Bibliában leírt legnagyobb vízáradat az özönvíz volt (Gn 7:17-20). (Hab 3:10.) - VÖLGY. (nahal - nun-khéth-lámed = patak). A Jóbnál olvasható völgy (nahal) olyan völgy, amelyben patak folyik. A gaj (gaj (gé) - gimel-jod-alef) olyan völgy, amely hegyszorosok, szakadékok között alakul ki. A völgyekben általában kövér legelő szokott zöldellni (Ez 34:14), vagy bőségesen terem a gabona (Ps 65:14). A nagy csaták is a völgyekben szoktak lezajlani, bár erre a célra inkább a széles völgyeket választották (I Sm 17:2). A nagy gyászünnepeket is széles völgyekben tartották. mint amilyen a Megiddó völgye (Zch 12:11). Az áldozóhalmokat is völgyekben építették fel, például Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnom völgyében (Jr 7:31). Jóel a Jósafát völgyébe hirdetett ítéletet (Joel 4:2). Ezékiel Góg megsemmisítését a Vándorok völgyében jósolta (Ez 39:11). (Hi 30:6.) - VŐLEGÉNY (háthán - khéth-thav-nun). A régi keleti világban már 15 éves korában házasságra érett volt a férfi. Úgy lehetett valaki vőlegény, hogy apja vagy annak megbízottja a mátkapénz lefizetésével eljegyzett számára egy leányt (Gn 38:69. A menyasszonyt tehát meg kellett venni, ezért nevezik magyarul a vőlegényt vevő legénynek. A mátkapénz a menyasszony apját illette (Jos 15:16). Az ÓT szerint Isten hasonló a vőlegényhez (Ps 19:6). Jézus saját magát nevezte vőlegénynek (Mc 2:19), amit Pál is megerősített (II K 11:2). (Joel 2:16.) ZABLA (metheg - mem-thav-gimel). A ló irányítására szolgáló szerszám. Általában fémből, de csontból, szaruból és textilből is készítették. Előfordul jelképesen mint a népek szájába vetett zabla (Is 30:28). Jakab a lovaknak zablával való megfékezéséhez hasonlítja az ember beszédének a megfékezését (Jc 3:2,3). (II Rg 19:28.) - ZAFÍR (szappír - szamek-pe-jod-res). Kék színű drágakő (Hi 28:6). Keménység és ragyogás tekintetében közvetlenül a gyémánt után következik. Amikor Mózessel együtt Izrael vénei közül hetvenen felmentek a hegyre, „látták Izrael Istenét, lába alatt zafírkőféle volt” (Ex 24:10). A hósen díszei között is szerepel a zafír (Ex 28:18). Ésaiás Babilonban azzal vigasztalta Isten népét, hogy az Úr újra felépíti Jeruzsálemet, és zafírból rakja le az alapjait (Is 54:11), amit János látott is már a Mennyei jelenésekben (Ap 21:9). Az Énekek éneke zafírhoz hasonlítja a vőlegényt (Ct 5:14). (Is 54:11.) - ZAIN. A héber ABC 7. betűje. Megegyezik a magyar Z hanggal. - ZAJ (hámón - hemem-vav-nun). Többféle erős zörej egybehangzása. Származhat egyes személyektől, tömegtől vagy tárgyaktól. (Is 31:4.) - ZAJONGÓ (sáá - sin-alef-he = zajongani). Olyan ember, aki lármásan viselkedik. (Is 25:5.) - ZAKARIÁS (Zakariasz -- zökarjá - zain-kaf-res-jod-he). Dáriusz király idejében prófétált két éven át. Könyvének második részében a Messiás eljövetelét hirdeti. Virágvasárnap az ünneplő sokaság Zakariás próféta szavait idézte énekében (Zch 9:9). (Mt 21:4.) - ZARÁNDOKÉNEK (sír hammaalóth - sin-jod-res he-mem-ain-lámed-vav-thav). Szószerint: lépcsőének. A zarándokok a templom lépcsőjén felfelé haladva énekelték (120-134. zsoltárok). - ZÁLOG (hábal - khéth-béth-lámed = lefoglalni, zálogba venni). A kölcsönadónál elhelyezett tárgy, amely értékesebb a kölcsön vett összegnél. Ez biztosítja, hogy az adós meg fogja fizetni a kölcsön vett összeget. Ha nem tud fizetni, akkor a zálogtárgy a kölcsönadónál marad, ami az adóst tovább taszítja a szegénységbe. Az ÓT szociális meggondolásból szabályozza a zálogba vétel körülményeit, például a takaróul szolgáló felsőruhát naplementig vissza kell adni (Ex 22:25). Nem volt szabad zálogba venni a malmot (őrlőkövet), mert az az élet napi folytatásához szükséges (Dt 24:6). Nem volt szabad zálogba venni az özvegyasszony ruháját (Dt 24:17). Habakuk próféta is felemelte szavát a zálogba vétel ellen (Hab 2:6). Az ÓT Júda és Támár történetében örökíti meg a zálogadásnak egy, a zálogadóra visszaütő

482 esetét (Gn 38:17-26). (Hi 24:3.) - ZÁR (böríah - béh-res-jod-khéth). Nyílászárók rögzítésére szolgál. Ha nincs zár a kapukon, az a béke jele. (Jr 51:30.) - ZÁSZLÓ (nész - nun-szamek). Lehet jelzőoszlop, valamilyen feltűzött jel vagy rúd végére erősített jelvény. (Is 31:9.) - ZEBULON (zöbúlun - zain-béthvav-lámed-nun = menyasszonyi váltságdíj). Jákób és Lea fia (Gn 30:19,20). Törzse a Genezáreti-tó és a Földközi-tenger között kapott területet. Részt vett a Sisera elleni harcban, és a Midján elleni küzdelemben (Jdc 4:12-16; 6:35). A királyválasztáskor Dávidot támogatta (I Chr 13:34,41). Ésaiás megjövendölte Zebulon törzsének a megalázását (Is 8:23), amelyet Jézus is idézett (Mt 4:15,16). (Gn 49:13.) - ZEÉB. Midjáni vezér. Gedeon legyőzte és megölte a zeébi présháznál (Jdc 7:25. Ps 83:12). - ZERGE (jáél - jod-ain-lámed - Rupicapra rupicapra). A sziklákon nagy biztonsággal mozgó állat (Hi 39:11). Palesztinában nem honos. - ZIF. Júda egyik városa (Jos 15:55). Lakói elárulták Saulnak, hogy Dávid a környékükön tartózkodik (I Sm 23:19. Ps 54:2). - ZIVATAR (zerem - zain-res-mem). Olyan légköri jelenség, amely széllel, záporesővel, mennydörgéssel és villámlással jár együtt. Jelképesen jelenthet nehéz időket. (Is 30:30.) - ZOFÓNIÁS (cöfanjá - cáde-pe-nun-jod-he). ÓT-i próféta, aki Jósiás júdai király idejében működött. Neve könyvének címiratán kívül többször nem fordul elő. Próféciáját Jósiás uralkodásának első felében mondta el, még a király istentiszteleti reformja előtt. (Zph 1:1.) - ZÖLD (járók - jod-res-vav-kóf = a zöld, a fák zöld lombja, zöld növény). A növényeknek és a fák lombjainak a színe. Az aranynak egy bizonyos színárnyalata (Ps 68:14) vagy egy kiütés a bőrön (Lv 13:48). (Jo 39:8.) - ZÚGÁS (sáón - sin-alef-vav-nun). Erős, tartós zörej. Van szélzúgás, vizek zúgása, motorzúgás (ez utóbbi Jeremiás korában még nem volt). (Jr 25:31.) - ZÚGÓ (hámá - hemem-he = zúgni). Kellemetlen, monoton hang. Ha túl erős, lehet bántó is. Például: zúgó szél. Jeremiás zúgó hullámokról beszél. (Jr 5:22.) - ZŰRZAVAR (möhumá - mem-khéth-mem-he). Olyan zavaros helyzet, amikor a rend teljesen felbomlik. Ésaiás a Látomás völgyében folyó ellenséges felvonulás zavaros helyzetének a leírására használja ezt a szót. (Is 22:5.) ZSÁKMÁNY (teref - téth-res-pe). A győztesek jutalma háború idején. Zsákmány lehet ember, állat vagy értéktárgy. A zsákmány a harcosok fizetéséhez tartozott (Ez 29:19). Általában este osztották szét (Gn 49:27) pontosan meghatározott szabályok szerint. A legértékesebb részt a király, illetve a hadsereg vezére kapta (II Sm 8:12). Ábrahám a megszerzett zsákmányból tizedet adott Melkisédeknek (H 7:4). (Hi 29:17.) - ZSÁKRUHA (szak - szin-kóf). Szőrből készült, durva anyag, amelyet próféták (Is 20:2) vagy gyászolók (I Rg 20:31) viseltek. A próféták az eljövendő ítélet súlyának az érzékeltetésére hordták (Jr 4:8). Általában a gyász, a bűnbánat, a megalázkodás jele volt. Férfiak és nők egyaránt viselték (II Rg 6:30). Jónás jelképesen az állatok zsákruhába öltöztetéséről beszél (Jon 3:8). Ricpá zsákruhával terítette le temetetlenül hagyott halottait (II Sm 21:10). Jézus is említi a bűnbánat és a gyász jeleként (L 10:13. (Jr 6:26.) - ZSÁMOLY (hadom - he-dáleth-mem). A láb feltámasztására használt bútordarab. A keleti uralkodókat gyakran ábrázolták úgy, hogy a trónon ülve legyőzött ellenségük fejét használták zsámolynak (Ps 110:1). Átvitt értelemben a föld (Is 66:1), Sion (Thr 2:1) és a szövetségláda (I Chr 28:2) Isten zsámolya (H 1:13). (Is 66:1.) - ZSÉMBES (midján mem-dáleth-jod-nun =civakodás, perlekedés). Mindig elégedetlenkedő, zsörtölődő személy. Főleg asszonyokra vonatkozóan használja a Biblia. (Prv 21:9.) - ZSÍROS (dásén - dáleth-sin-nun). Zsíros falat a hús kövér része. Zsíros föld a jól termő feketeföld. Ésaiásnál arról van szó, hogy az elhullott bikák és tulkok testének kövér részeit beletapossák a földbe, és attól „lesz zsíros a por” (Is 34:7). (Hi 36:16.) - ZSOLTÁR (mizmór - mem-zain-mem-vav-res. - zámar - zain-mem-res = hangszeren játszani. - azamér - alef-zain-mem-res = hangszerkísérettel énekelek). A Bibliában a zsoltárok öt könyvében vannak összegyűjtve az istentiszteleten húros hangszerek kíséretével énekelt dicséretek. Ezek eredete sok esetben - címfeliratuk ellenére - megfejthetetlen. Sok zsoltárt egy másik ismert ének dallamára énekeltek (Ps 84:1). A legtöbb zsoltárt Dávidnak tulajdonítja a hagyomány, noha a címfeliratban szereplő „Dávidé” (lödávid) szó azt is jelentheti, hogy Dávidnak ajánlották. Ezenkívül még más zsoltárok (dicséretek) is találhatók a Bibliában, többek között Mózes hálaadó éneke (Ex 15:1-9), Anna hálaadó éneke (I Sm 2:1-10). Az ÚT többször idéz a zsoltárokból (Act 1:20 = Ps 69:26. Act 13:33 = Ps 2:7), vagy legalábbis hivatkozik rájuk (E 5:19. Kol 3:16). (II Sm 22:50.)

483 IDŐRENDI TÁBLÁZAT ~3500 2750 2350-2150 ~2100 ~2000 ~1990-1814 1728-1686 ~1625 1570 1503-1450 XV. század ~1400 1364-1346 ~1350 1300-1100 1290-1224 ~1225 ~1200 1116-1090 1100 1025-1010 1025-587 1010- 970 970-931 967 950-929 950-750 931-914 931-910 926 911-870 884-859 875 874-852 873-849 871-852 885-874 873-849 859-824 852-841 ~850-800 848-841 841 841-814 835 835-796 814-798 ~800 798-783 796-781 VIII. század ~791-740 783-752 ~770-760 ~770-520 764-740 763 760-520

A rézkorszak kezdete Tírusz alapítása Akkád birodalom Egyiptomban istenként (Ré) kezdik tisztelni a Napot A bronzkorszak kezdete Ábrahám Hammurabi A zsidók letelepítése Gósen földjén Az egyiptomi Új Birodalom megalapítása III. Tutmosz fáraó A mykénei kultúra beáramlik Ciprusra A kovácsfújtatás feltalálása IV. Amenhotep fáraó (Ehnaton) Mózes születése Élám egész Mezopotámiát uralja II. Ramszesz fáraó Izrael kivonulása Egyiptomból A hettiták elkezdik megmunkálni a vasat I. Tiglat-Pilészer Tírusz a föníciai városszövetség fővárosa lesz Saul király Királyok kora Dávid király Salamon király Salamon templomot építtet Sisák fáraó Az ararát birodalom fénykora Roboám júdai király I. Jeroboám izraeli király Az ország kettészakadása Ászá júdai király II. Asszúrnazirpál II. Benhadád elfoglalja Naftáli földjét Illés próféta Jósafát júdai király Aháb izraeli király Omri izraeli király Jósáfát júdai király III. Salmanasszár Jórám izraeli király Mésa móábi király Jórám júdai király Ahazjá júdai király Jéhu izraeli király A médekről szóló első írásos emlék Jóás júdai király Jóáház izraeli király Szemiramisz asszír királynő Jóás izraeli király Amacjá júdai király Az asszír uralom kezdete cipruson Uzziás júdai király II. Jeroboám izraeli király Ámós próféta A prófétai könyvekben leírt események Uzzijjá izraeli király Napfogyatkozás Az író próféták kora

484 ~750-730 745-726 740 740-735 740-732 ~740-700 740-687 735-716 734 733 732. 732-724 732-537 727-722 724 722 722-705 717 716-687 715-663 713 711 704-681 701 701 700 687-682 680-669 669-627 663 ~663-612 ~650-587 640-609 ~640-590 627 627-622 625 625-585 ~622 622-609 ~622-572 621 612 609 609 609-598 609-598 609-594 ~609-532 606 605 605 605-562 604 ~600 599 598 598/597 597 597-587

Hóseás próféta II. Tiglat-Pilészer asszír király Az asszírok meghódítják Hamátot Jótám júdai király Petah izraeli király Proto-Ésaiás) Mikeás próféta Áház júdai király Szír-efraimi háború Gileád végleg asszír fennhatóság alá kerül III. Tiglat-Pilészer elfoglalja Damaszkuszt, Recin halála Hóséa utolsó izraeli király Babiloni száműzetés V. Salmaneszer asszír király Sikem feldúlása Samária lerombolása, Izrael száműzetése II. Szargon asszír király II. Szargon megdönti a hettita birodalmat Ezékiás júdai király XXV. egyiptomi dinasztia Asszírellenes felkelés II. Szargon lerombolja Gátot Szanhérib asszír király Asszír hadjárat Júda ellen Szanhérib elfoglalja Ákist Az Ápisz bika kultuszának virágzása Manasse júdai király Aszárhaddon Asszurbanipál Asszíria meghódítja Egyiptomot Náhum próféta Jeremiás próféta Jósiás júdai király Habakuk próféta Jeremiás próféta elhívása Jeremiás Hóseás és Ámós hatása alatt prófétál Babilónia önálló királyság lesz II. Kyakszarész Zofóniás próféta Jeremiás hallgat Ezékiel próféta Jósiás templomi reformja Nebukadneccar babiloni király legyőzi Asszíriát, Ninive eleste Joáház júdai király Jósiás csatát veszt Nékóval szemben Jójákim júdai király Jeremiás szenvedésének ideje Nékó fáraó Dániel Nebukadneccar legyőzi az asszírokat Nebukadneccar legyőzi Nékó fáraót Dániel deportálása II. Nebukadneccar babiloni király Nebukadneccar adófizetőjévé teszi Damaszkuszt Tircá város pusztulása Nebukadneccar legyőzi Kédárt Nebukadneccar Jeruzsálem ellen vonul Jójákin júdi király Ezékiel deportálása Cidkijjá júdai király

485 587 ~587 után 586 586 Babilonban 565-559 559-529 Babilon után 555 555-538 554 554-538 553 ~547-538 539 539 538 538-333 537 530-522 529 529 522 ~520 ~520-518 520-515 484-425 465-424 ~458-433 445 ~445-433 ~428 ~400 356-323 333 332 330 323-285 285-246 ~250-150 246-222 204 175-164 169 167 167-161 167-135 165 165-135 134-107 128 128 106-48 72 68-66 64 63 58 37-4 20

A salamini templom pusztulása Abdiás próféta Júda deportálása A babiloni sereg elfoglalja Ákist Ésaiás Dáriusz király Círusz perzsa király Ésaiás Krőzus Nabonid, Babilónia utolsó királya Nabonid Belsaccarra bízza a belügyek intézését Belsaccar babiloni hadvezér mint a belügyek intézője Círusz beolvasztja a médeket a perzsa birodalomba Deutero-Ésaiás Círusz elfoglalja Babilont Hazatérés Nehémiás helyreállíttatja a falakat A perzsa birodalom virágkora A perzsák elfoglalják Gebált Kambysz Círusz harcban esik el Kambysz elfoglalja Gázát I. Dáriusz perzsa király trónralépése Haggeus próféta Zakariás próféta Templomépítés a hazatérés után Hérodotosz görög történetíró I. Artaxerxesz (Artahsasztá) Malakiás próféta Artahsasztá lovas kíséretet ad Nehémiásnak Nehémiás Esdrás Jóel próféta Nagy Sándor Isszoszi csata Nagy Sándor elfoglalja Gázát és Tíruszt Az egyesült méd-perzsa birodalom meghódítja Babilont I. Ptolemajos Ptolemajosz Filadelfosz A Septuaginta (LXX) lefordítása III. Ptolemajosz V. Ptolemajosz Epifánész trónralépése IV. Antiohosz Epifánész szeleukida király IV. Antiohosz Zeusznak szenteli a templomot Makkabeus Júdás magához ragadja a főpapi tisztet Makkabeus Júdás vezér Makkabeus háború A Makkabeusok megtisztítják a templomot Makkabeusok kora Hyrkánosz János Júda önálló ország lesz Sikem lerombolása Pompeius Sikem újjáépítése A rómaiak leverik a krétai kalózokat A rómaiak elfoglalják Damaszkuszt Pompeius elfoglalja Jeruzsálemet Ciprus római uralom alá kerül Nagy Heródes zsidó király Nagy Heródes új templomot kezd építeni

486

~Kr.e.1000-Kr.u.525 Kr.e.27-Kr.u.14 Kr.e.7 - Kr.u.33

Sába birodalom Augustus császár Jézus

4-39 26-36 33 37 37-41 40 41-81 54-68 62 ~64 68 70 76-137 96 116 132-135 180-192 ~264-340 274-337 325 327 IV. század 1096-1272 1001-1038 ~1200 1270 1483-1546 1509-1564 1529-1591 1790-1838 1849 1854 1900 1932

Heródes Antipász negyedes fejedelem Pilátus Júdás halála Josephus Flavius zsidó történetíró Caligula császár Caligula saját szobrát akarja felállíttatni a templomban Titus Nero császár Jakab halála Pál halála Zsidó felkelés Heródes templomának pusztulása Hadrianus császár A Prédikátor könyve végleges helyére kerül a kánonban Ciprusi zsidó felkelés Bar Kochba lázadás Commadius római császár Euszebiosz keresztyén történetíró Nagy Konstantin császár Niceai zsinat Nagy Konstantin templomot épít Betlehemben A 19 éves ciklusos időszámítás kezdete Keresztes háborúk Szent István magyar király Gesta Hungarorum Askelon lerombolása Luther Márton Kálvin János Károli Gáspár Kölcsey Ferenc Az aradi tábornokok kivégzése Feltárják Asszurbanipál könyvtárát Elkezdik feltárni Kréta romjait Elkezdik feltárni Ákis romjait

A babiloni sereg elfoglalja Ákist Abdiás próféta A bronzkorszak kezdete Ahazjá júdai király Aháb izraeli király A hettiták elkezdik megmunkálni a vasat Akkád birodalom A kovácsfújtatás feltalálása Amacjá júdai király A Makkabeusok megtisztítják a templomot A médekről szóló első írásos emlék A mykénei kultúra beáramlik Ciprusra A perzsa birodalom virágkora A perzsák elfoglalják Gebált A Prédikátor könyve végleges helyére kerül a kánonban A prófétai könyvekben leírt események A rézkorszak kezdete A rómaiak elfoglalják Damaszkuszt

586 ~587 után ~2000 841 871-852 ~1200 2350-2150 ~1400 796-781 165 835 XV. század 539-333 537 96 ~770-520 ~3500 64

487 A rómaiak leverik a krétai kalózokat Artahsasztá lovas kíséretet ad Nehémiásnak A salamoni templom pusztulása A Septuaginta (LXX) lefordítása Askelon lerombolása Aszárhaddon Asszírellenes felkelés Asszír hadjárat Júda ellen Asszíria meghódítja Egyiptomot Asszurbanipál A 19 éves ciklusos időszámítás kezdete Augustus császár Az aradi tábornokok kivégzése Az ararát birodalom fénykora Az asszírok meghódítják Hamátot Az asszír uralom kezdete Cipruson Az Ápisz bika kultuszának virágzása Az egyesült méd-percsa birodalom meghódítja Babilont Az egyiptomi új birodalom megalapítása Az író próféták kora Az ország kettészakadása A zsidók kivonulása Egyiptomból A zsidók letelepítése Gósen földjén Ábrahám Áház júdai király Ámós próféta Ászá júdai király Babiloni száműzetés Babilónia önálló királyság lesz Bar Kochba lázadás Belsaccár mint a belügyek intézője Caligula császár Caligula saját szobrát akarja felállíttatni a templomban Cidkijjá júdai király Ciprusi zsidó felkelés Ciprus római uralom alá kerül Círusz beolvasztja a médeket a perzsa birodalomba Círusz elfoglalja Babilont Círusz harcban esik el Círusz perzsa király Commadius római császár Dániel Dániel deportálása Dáriusz király Dávid király Deutero-Ésaiás Egyiptomban istenként (Ré) kezdik tisztelni a napot Elkezdik feltárni Ákis romjait Elkezdik feltárni Kréta romjait I. Artaxerxesz (Artahsasztá) I. Dáriusz perzsa király trónralépése I. Jeroboám izraeli király I. Ptolemajosz I. Tiglat-Pilészer Esdrás Euszebiosz keresztyén történetíró Ezékiel deportálása Ezékiás júdai király Ezékiel próféta Élám egész Mezopotámiát uralja

68-66 445 587 ~250-150 1270 680-669 713 701 663 669-627 IV. század Kr.e.27-Kr.u.14 1849 950-750 740 VIII. század 700 330 1570 760-520 926 ~1225 ~1625 ~1990-1814 735-716 ~770-760 911-870 732-537 625 132-135 554-538 37-41 40 597-587 116 58 553 539 529 559-529 180-192 ~609-532 605 565-559 1010-970 ~547-538 ~2100 1932 1900 465-424 522 930-910 323-285 1116-1090 ~428 ~264-340 597 716-687 ~622-572 1300-1100

488 Feltárják Asszurbanipál könyvtárát Gesta Hungarorum Gileád végleg asszír fennhatóság alá kerül Habakuk próféta Hadrianus császár Haggeus próféta Hammurabi III. Ptolemajosz III. Salmanasszár III. Tiglat-Pilészer elfoglalja Damaszkuszt, Recin halála III. Tutmosz fáraó Hazatérés Heródes Antipász negyedes fejedelem Heródes templomának pusztulása Hérodotosz görög történetíró Hóseás próféta Hóséa utolsó izraeli király XXV. egyiptomi dinasztia Hyrkánosz János Illés próféta Isszoszi csata Jakab halála Jeremiás hallgat Jeremiás Hóseás és Ámós hatása alatt prófétál Jeremiás próféta Jeremiás próféta elhívása Jeremiás szenvedésének ideje Jéhu izraeli király Jézus Jóáház izraeli király Jóáház júdai király Jóás izraeli király Jóás júdai király Jóel próféta Jójákim júdai király Jójákin júdai király Jórám izraeli király Jórám júdai király Jósafát júdai király Josephus Flavius zsidó történetíró Jósiás csatát veszt Nékóval szemben Jósiás júdai király Jósiás templomi reformja Jótám júdai király Júda deportálása Júda önálló ország lesz Júdás halála Kambysz Kambysz elfoglalja Gázát Kálvin János Károli Gáspár Keresztes háborúk Királyok kora Kölcsey Ferenc Krőzus Luther Márton Makkabeus háború Makkabeus Júdás magához ragadja a főpapi tisztet Makkabeus Júdás vezér Malakiás próféta

1854 ~1200 733 ~640-590 76-137 ~520 1728-1686 246-222 859-824 732 1503-1450 538 4-39 70 484-425 ~750-730 732-724 715-663 134-107 874-852 333 62 622-609 627-622 ~650-587 627 609-598 841-814 Kr.e.7-Kr.u.33 814-798 609 798-783 835-796 ~400 609-598 598/597 852-841 848-841 873-849 37609 640-609 621 740-735 586 128 33 530-522 529 1509-1564 1529-1591 1096-1272 1015-587 1790-1838 555 1483-1546 167-135 167 167-161 ~458-433

489 Manasse júdai király II. Asszúrnazirpál II. Benhadád elfoglalja Naftáli földjét II. Jeroboám izraeli király II. Kyakszarész II. Nebukadneccár babiloni király II. Szargon asszír király II. Szargon lerombolja Gátot II. Szargon megdönti a hettita birodalmat II. Tiglat-Pilészer asszír király II. Ramszesz fáraó Mésa móábi király Mikeás próféta Mózes születése Nabonid, Babilónia utolsó királya Nabonid Belsaccárra bízza a belügyek intézését Nagy Heródes új templomot kezd építeni Nagy Heródes zsidó király Nagy Konstantin császár Nagy Konstantin templomot épít Betlehemben Nagy Sándor Nagy Sándor elfoglalja Gázát és Tíruszt Napfogyatkozás Náhum próféta Nebukadneccár adófizetőjévé teszi Damaszkuszt Nebukadneccár csatát nyer az asszírokkal szemben Nebukadneccár Jeruzsálem ellen vonul Nebukadneccár legyőzi Asszíriát, Ninive eleste Nebukadneccár legyőzi Kédárt Nebukadneccár legyőzi Nékó fáraót IV. Amenhotep fáraó (Ehnaton) IV. Antiohosz Epifánész szeleukida király IV. Antiohosz Zeusznak szenteli a templomot Nehémiás Nehémiás helyreállítja a falakat Nero császár Nékó fáraó Niceai zsinat Omri izraeli király V. Ptolemajosz Epifánész trónralépése V. Salmaneszer asszír király Pál halála Petah izraeli király Pilátus Pompeius Pompeius elfoglalja Jeruzsálemet Proto-Ésaiás Ptolemajosz Filadelfosz Roboám júdai király Salamon király Salamon templomot épít Samária lerombolása, Izrael száműzetése Saul király Sába birodalom Sikem feldúlása Sikem lerombolása Sikem újjáépítése Sisák fáraó Szanhérib asszír király Szanhérib elfoglalja Ákist

687-682 884-859 875 783-752 625-585 605-562 722-705 711 717 745-726 1290-1224 ~850-800 740-687 ~1350 555-538 554 20 37-4 274-337 327 356-323 332 763 ~663-612 604 606 598 612 599 605 1364-1346 175-164 169 ~445-433 538 54-68 609-594 325 885-874 204 727-722 ~64 740-732 26-36 106-48 63 ~740-700 285-246 931-914 970-931 967 722 1025-1010 Kr.e.1000-Kr.u.525 724 128 72 950-929 701 701

490 Szemiramisz asszír királynő Szent István magyar király Szír-efraimi háború Templomépítés a hazatérés után Tircá város pusztulása Titus Tírusz a föníciai városszövetség fővárosa lesz Tírusz alapítása Trito-Ésaiás Uzziás júdai király Uzzijjá izraeli király Zakariás próféta Zofóniás próféta Zsidó felkelés

~800 1001-1038 734 520-515 ~600 41-81 1100 2750 ~538 után ~791-740 764-740 ~520-518 ~622 68

FELHASZNÁLT IRODALOM Biblia, Budapest, 1990. R. Kittel: Biblia Hebraica, Stuttgart, 1937. Habböríth hahhodásá J. H. Hertz: Mózes öt könyve és a Haftárák, Budapest, 1984. E. Nestle: Novum Testamentum graece et latine, Suttgart, 1937. Sixti V. et Clementis VIII.: Biblia Sacra Vulgatae Editionis, London. Az Újszövetség héber és magyar nyelven, The Society for Distributing Hebrew Scriptures. E. König: Hebräisches und aramäisches Wörterbuch zum alten Testament, Leipzig, 1936. Analytical Hebrew and Chaldee Lexicon, London, 1970. Bartha T.: Keresztyén bibliai lexikon, Budapest, 1993. D. Crystal: Cambridge Enciklopédia, Budapest, 1992. Encyclopedia Hungarica, Budapst, 1992. Theologisches Lexikon, Berlin, 1977. Jólesz K.: Zsidó hitéleti kislexikon, Budapest, 1987. Magyar értelmező kéziszótár, Budapest, 1975.

491

Tartalomjegyzék ELŐSZÓ...................................................................................................................................................................2 ÓSZÖVETSÉG.....................................................................................................................................................3 TÖRTÉNETI KÖNYVEK...............................................................................................................................3 PENTATEUCHOSZ....................................................................................................................................3 TEREMTÉS...........................................................................................................................................3 KIVONULÁS........................................................................................................................................6 NÉPSZÁMLÁLÁS................................................................................................................................7 TÖRVÉNY...........................................................................................................................................10 HONFOGLALÁS.....................................................................................................................................14 JÓZSUÉ KÖNYVE.............................................................................................................................14 BÍRÁK KORA..........................................................................................................................................15 BÍRÁK KÖNYVE...............................................................................................................................15 RUTH KÖNYVE.................................................................................................................................17 KIRÁLYOK KORA..................................................................................................................................18 SÁMUEL KÖNYVEI..........................................................................................................................18 Sámuel I. könyve.............................................................................................................................18 Sámuel II. könyve............................................................................................................................19 A KIRÁLYOK KÖNYVEI..................................................................................................................22 Királyok I. könyve...........................................................................................................................22 Királyok II. könyve.........................................................................................................................23 A KRÓNIKÁK KÖNYVEI..................................................................................................................23 Krónikák I. könyve..........................................................................................................................23 Krónikák II. könyve........................................................................................................................25 BÖLCSESSÉGIRODALOM...............................................................................................................................26 JÓB KÖNYVE..............................................................................................................................................26 ZSOLTÁROK KÖNYVE..............................................................................................................................67 PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE....................................................................................................................78 PRÉDIKÁTOR KÖNYVE..........................................................................................................................116 ÉNEKEK ÉNEKE.......................................................................................................................................121 JEREMIÁS SIRALMAI..............................................................................................................................131 DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE..................................................................................................................143 PRÓFÉTAI KÖNYVEK....................................................................................................................................146 ÉSAIÁS PRÓFÉTA BESZÉDEI A FOGSÁG ELŐTT...............................................................................146 JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE..............................................................................................................188 A SZÁMŰZÖTTEK PRÓFÉTÁI................................................................................................................237 EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE............................................................................................................237 A BABILONBAN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI........................................................................249 A HAZATÉRÉS UTÁN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI...............................................................272 KISPRÓFÉTÁK..........................................................................................................................................286 HÓSEÁS.................................................................................................................................................286 JÓEL.......................................................................................................................................................299 ÁMÓS.....................................................................................................................................................303 ABDIÁS..................................................................................................................................................315 JÓNÁS....................................................................................................................................................318 MIKEÁS.................................................................................................................................................319 NÁHUM.................................................................................................................................................328 HABAKUK.............................................................................................................................................332 ZOFÓNIÁS.............................................................................................................................................337 ZAKARIÁS............................................................................................................................................341 ÚJSZÖVETSÉG..................................................................................................................................................345 TÖRTÉNETI KÖNYVEK..................................................................................................................................345

492 A szinoptikus evangéliumok........................................................................................................................345 Máté evangéliuma...................................................................................................................................345 Márk evangéliuma..................................................................................................................................346 Lukács evangéliuma................................................................................................................................346 János evangéliuma.......................................................................................................................................350 AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI.........................................................................................................350 LEVELEK.........................................................................................................................................................351 PÁL LEVELEI.............................................................................................................................................351 Gyülekezeti levelek.................................................................................................................................351 Rómába..............................................................................................................................................351 Efézusba.............................................................................................................................................352 Filippibe.............................................................................................................................................353 Pásztori levelek.......................................................................................................................................353 Timóteushoz.......................................................................................................................................353 A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL......................................................................................................................354 APOSTOLI LEVELEK...............................................................................................................................355 PÉTER I. LEVELE.................................................................................................................................355 MENNYEI JELENÉSEK...................................................................................................................................356 FÜGGELÉK........................................................................................................................................................359 BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSE.........................................................................................................359 ÁTÍRÁS.......................................................................................................................................................360 NÉV- ÉS SZÓMAGYARÁZAT..................................................................................................................361 IDŐRENDI TÁBLÁZAT............................................................................................................................483 FELHASZNÁLT IRODALOM...................................................................................................................490