21
„ MESEBELI NAP-FA, ÉGIG ÉRŐ ÁGGAL" Gyermekrajzok elemzése fejlesztőpedagógiai szempontból* DIBÁCZI AMBRUS ENIKŐ
Munkaköröm remek lehetőséget nyújt sok gyermekrajz összegyűjtésére és változatos felhasználására. Akkora anyag gyűlt össze, hogy sajnos csak töredékét tudom itt, most bemutatni, de talán sikerült kiválasztanom a legjellemzőbbeket. Vannak olyan rajztípusok, illetve témák, amelyeket a diagnosztika és terápia során a többinél eredményesebben tudok felhasználni, ezeket a következőképpen osztottam fel: - szimultán sorozatok, - ugyanarról a témáról különböző időben készült képek, - rajzpárok, - egyedi kép. A szimultán sorozatok egy foglalkozás alatt készült képek különböző témákról. Ezeket főképpen a rejtett motivációk, a hozzáállás érzelmi viszonyulásának feltérképezésére tudom alkalmazni. Az 1. rajz a kedvenc játékokat: a szí -
nes, nagy labdákat, a 2. rajz a jelenlegi óvodát, a 3. rajz a jövendő iskolát ábrázolja. Instrukcióként ezt a három témát adtam meg. Látható, hogy a labdákat sok színnel, nagy kedvvel ábrázolja. A játék kiemelt szerepet játszik N., nagycsoportos óvodás fiúnak az életében, aki magatartáspanaszokkal, hiperaktivitás gyanújával került hozzánk. Az óvoda legfontosabb része számára az udvar, jelezve mozgásigényét és legkedvesebb óvodai tevékenységét. Kevésbé színes, mint a labdák, de jól megszerkesztett, részletdús, rendezett. A jövendő iskola képe a szó szoros értelmében is sötét: csak kék filctollat használ, sokat satíroz. És ott az a rácsos ablak, amire ő maga kérdés nélkül mondta: „Ez börtön". Lehet, hogy jól érzi, nagy az esély rá, hogy a mozgékony, gyors észjárású, élénk fantáziájú N. számára az iskola valóban börtön lesz. Mindenesetre arra kértem szüleit, hogy vigyék el jövendő iskolájába, hátha ettől csökkennek szorongásai. Sokat elárulnak a több foglalkozás alatt rajzolt sorozatok, ugyanazon témáról. Ezek remekül használhatók egy folyamat nyomon követésére vagy munkánk eredményének lemérésére.
' Elhangzott a Nevelési Tanácsadó Bemutatkozó Konferenciáján, 2001. május 2-án
A négy rajz, aminek instrukciója „Rajzolj egy mesebeli, elvarázsolt fát!", kb. kéthetente készült, iskolás lány munkái. Elemzésére az „Elvarázsolt fa" tematikánál térek ki. Rajzpárokkal is dolgozhatunk. Ezek ellentétes tendenciák, ellentmondások kimutatására alkalmasak, amelyek befolyásolják a munka további irányultságát. Jó példa erre ez a két rajz, amelyeket nagycsoportos óvodás fiú készített. Társaival agresszív, csoportban időnként szinte kezelhetetlen, ezért került hozzánk vizsgálatra és terápiára. Az első (4. sz.) kép témáját így határoztam meg: „rajzold le, milyen állat lennél, és mondd meg, miért!". Pokemont rajzolt (ő volt egyébként az egyetlen) és így indokolt: ,,Pokemon lennék, mert akkor benne lehetnék a kedvenc mesémben."
22 A rajz rendezetlen, kusza, alacsony szintű agresszivitást tükröz. A második (5. sz.) kép a Pöttöm, Pufi, Nyakigláb című népmese nyomán készült, illusztrációként. A kép kifejező, rendezett, rajzszintje a gyerek korának megfelel. Mindebből levonható a következtetés, hogy ez a fiú igényli a kötöttebb tematikát és foglalkozásokat, a struktúrát és az irányítást. Érdemes fantáziáját lekötni és irányítani, így kevesebb a magatartási problémája és kibontakozhatnak képességei. A strukturálatlanabb helyzetben teljesítménye gyengébb, agresszivitása megmutatkozik. Vannak ezenkívül egyedi rajzok, azaz egy-egy darab kép. Ezek is sokféle információt tartalmaznak. Többet is mutatok és elemzek az előadás során. Tapasztalataim alapján néhány rajztéma kiemelten alkalmas arra, hogy támogassa a fejlesztő pedagógia terápiás munkát. Megfigyeléseim szerint ezek a meseillusztrációk (egy kép vagy képsor), mesebeli figurák (pl. jó tündér rossz tündér), emberrajz, családrajz, elvarázsolt család, képzeletbeli (mesebeli) fa, „ilyen bohóc lennék", elvarázsolt világ, instrukció nélküli, spontán rajzok, rajz zenére. Ezekre mutatok néhány példát. A „milyen állat lennék és miért?" rajz főleg nagycsoportos óvodásoknál informatív. Előkészítést igényel, mert különben a „miért" kérdésre nem kapunk jól értékelhető választ. Legfeljebb ilyet: „cica, mert az olyan aranyos", vagy „kutya, mert az a kedvencem". Előkészítésképpen tehát állatmeséket játszottunk el és találtunk ki. Képzeletben különböző állatok bőrébe bújtunk. Sokat gyakoroltuk a találó megfogalmazást, címadást. Ezek után jöttek létre a következő rajzok. A kisfiút, aki „kígyó lenne, hogy megmarja a rossz embereket", négyéves korában szexuális trauma érte, ami miatt nevelőapja azóta is börtönben van (6.
rajz). Látszik, hogy P. a traumát nem dolgozta még fel. Ezért a fejlesztő foglalkozások mellett (minden területen tapasztalt enyhe fokú elmaradás miatt küldték hozzám), pszichoterápiát javasoltam neki. Ennek szükségességére hívta fel a figyelmemet a kép. A másik gyerek, S. egy nagyon vékony, nagyon csöndes, szőke kislány. Túlzottan visszahúzódónak, nehezen megnyilatkozónak találták óvónői. A rajzból - ami szerint „lovacska lenne, mert úgy hamarabb elérne a mezőre, vízpartra és virágzó rétre" - kiderül határtalan természetszeretete (7. rajz). Sajnos a szülők érzékenységének foka néha mélyen alatta marad a gyerekének. Amikor ugyanis felhívtam édesanyja figyelmét, és kértem, hogy vigyék S.-t kirándulni, az anya válasza: „De hiszen most vasárnap is voltunk egész délelőtt a Tesco-ban". Volt még néhány beszélgetésünk. A fáradozásnak meg is lett az eredménye. Bár nem a családrajzoknál tartunk, most mégis 2 családrajzot mutatok be. S. rajzolta őket 2 hónapos különbséggel. Az első (8. sz.) rajz sokkal
alacsonyabb szintű. Kiegyensúlyozatlan, aránytalanul nagy az anya és kicsi az apa által elfoglalt hely a gyerek világában. A második (9. sz.) rajzhoz kérdés nélkül a következő kommentárt fűzte: „és tudod, hol voltunk? Kirándulni voltunk." A rajz színesebb, jókedvűbb, harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb. Egészséges önbizalmat tükröz (önmagát rajzolta előre), az apa is nagyobb szerepet kap. Sokkal részletdúsabb, magasabb szintű ábrázolás, mint a kirándulás előtti. A következő képet készítő kisfiú idősebb szülők gyermeke, két felnőtt testvérrel. „Babásítják" és szigorúan is fogják egyben. Figyelme elkalandozik, önállótlan és nehezen szokja az „iskolásdihoz" tartozó fegyelmet, ezért jár csoportunkba. Rajza és indoklása önmagáért beszél: „Szivárványpillangó lenne, mert az színes és szabad" (10. rajz). A meseillusztrációk óvodáskortól kiskamaszkorig alkalmazhatók leghatásosabban. Segítik az időbeni eligazodást, strukturálják a képzeletet, elősegítik a lényegkiemelést. Idő hiányában csak utalok D. meseillusztrációjára (Pöttöm, Pufi, Nyakigláb, 5. sz. rajz). Az emberrajzok informatív értéke jól ismert. Színvonaluk hároméves kortól kb. tízéves korig megbízhatóan egyezik a gyerek értelmi fejlettségével. További plusz információkat nyújt, ha az emberrajz és a családrajz szintje különbözik. Ha az általános emberrajznál a családrajz sokkal primitívebb, az a családban jelenlévő, a gyerekre nézve regrediáló hatású problémákra utal. És már itt is vagyunk a családrajznál és az „elvarázsolt család" rajznál. Utóbbinál a következő instrukciót adtam: „ Képzeld el, hogy egy varázsló valamilyen állattá varázsolja a családtagjaidat! Ki mivé változna? Rajzold le!" Az így készült kép sokszor őszintébb, jobban rámutat a gyerek családban betöltött sze-
23 repére és a többiekhez fűződő viszonyára. Ezt a családrajzot (11. sz. rajz) egy nagycsoportos óvodás kislány készítette. Mindenben, különösen beszéd területén enyhe fokú elmaradást tapasztaltak nála óvónői. Hamarosan kiderült, hogy ennek hátterében szülei válása is állhat. Nagyon kifejező az ábrázolás: az anya dühös (a nagy piros szájak is jelzik a szócsatákat), az apa szétfoszlóban (elmegy), a kislány pedig legszívesebben egy rakétában kilőné magát ebből a környezetből. Egyértelművé vált, hogy itt tanácsos pszichológus segítségét is igénybe venni. A következő, három képből álló sorozatot készítő fiú súlyos magatartásproblémával és hiperaktivitás gyanújával került hozzánk. Most nagycsoportos. Jó értelmi képességű. Az első interjúból kiderült, hogy az anya első házasságából származik. Az anya szerint jó viszonyban van nevelőapjával és jól beilleszkedett az új családi környezetbe. A második házasságból is született egy kisfiú. N. rajza magáért beszél, életkoránál alacsonyabb rajzszint, kiegyensúlyozott „háromszög-család", középpontban a hangsúlyosan nagy anyával. Az apa és a kisebb fiú színe ugyanolyan, jelezve összetartozásukat. Mindenki mosolyog, csak N. „lóg ki a sorból", a bal felső sarokban égnek álló hajjal ordít (12. sz. rajz). Minden kommentár nélkül meg-
mutattam a rajzot az intelligens és érzékeny édesanyának, aki felkiáltott: „Te jó ég, így érzi N. magát otthon?!" Megbeszéltük a tennivalókat, hogyan kaphat N. nagyobb szerepet a családban, aki örömmel fogadta az új, „nagyfiús" pozíciót. „Elvarázsolt család"-képe kb. két hónap múlva pontos jellemzés (13. sz. rajz): „Apu csiga", a valóban lassú és megfontolt nevelőapa, „Anya ló", a család terheit viselő, sokat dolgozó, temperamentumos édesanya. Ő maga sem véletlenül van bohóc álarcban. Öccse, Dávid pedig azért jelenik meg mint Pokemon, „mert annyit nézi azt a hülye filmet, hogy már teljesen olyan". A személyek gondosan el vannak választva vonalakkal, ügyel arra, hogy mindenkinek ugyanakkora hely jusson. Harmadik képe a családot ábrázolja, egészen új felállásban (14. sz. rajz). Az elsővel összehasonlítva, N. jobb helyzetbe került. Sőt, a nála kiemelt helyzetet jelző jobb oldalt teljes egészében elfoglalja saját aránytalanul nagy alakja. Mindenki az
ő kedvenc tevékenységét végzi: zenét hallgat és táncol. Szerintem figyelmeztető is a rajz: nem lenne jó, ha N. a családban átvenné az irányítást és „úgy táncolnának, ahol ő fütyül". A határozott és értelmes gyerek határozott irányítást, időnként ésszerű korlátozást igényel. A fa és képzeletbeli fa rajzot főként nagyobb gyerekek esetében tudom jól használni, leginkább 8-10 éves kor felett. (Addig inkább a grafomotoros készség fejlettségét jelzi.) Informálhat a gyerek jelenlegi helyzetéről, önképéről, illetve arról, hogy mi foglalkoztatja őt. Jó példa erre a 10 éves B. rajza (15. sz. rajz). Ő azért került hozzánk, mert jó képességei ellenére lassú tempója és figyelmetlensége miatt teljesítménye minden tantárgyból gyenge. Rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy ennek érzelmi, lelki okai vannak. A pszichoterápiát visszautasították, a családban történtekről nem közöltek velem semmit, sem az anya, sem a gyerek. Az általa készített kép viszont igen. Utána már beszélni is tudott arról, mennyire lefoglalja a gondolatait és zavarja őt édesapja időnkénti alkoholizálása. A helyzeten természetesen alapjában nem tudtam változtatni, de B. már attól megkönnyebbült, hogy ezt elmondhatta. Teljesítménye is javult. A következő „elvarázsolt fa" képet egy 14 éves, diagnosztizált diszgráfiás nagyfiú rajzolta (16. sz. rajz). Arról kaptunk így információt, hogy (bár testi panaszairól a zárkózott gyerek soha nem
24 beszélt), gyakori fejfájásai miatt orvosi kivizsgálásra szorul. A szülei el is vitték, de a vizsgálat semmilyen, a normálistól eltérőt nem mutatott ki. Ezután pszichológus közreműködését javasoltam. A pszichoterápia és a fejlesztés hatására T. helyzete ugrásszerűen javult. A korábban bukásra álló fiút a legutóbbi információ szerint felvették középiskolába. Sz., a tízéves, szintén diszgráfiával küzdő lány két rajza is figyelemre méltó (17-18. sz. rajz). Egyrészt kiemelkedő szín-, fantázia- és érzelemvilágot tükröz, másrészt elárulja, mi foglalkoztatja a kislányt mostanában (rajzairól már volt szó a különböző időkben készült munkáknál). V. mutatja az elvégzett munka eredményességét (19., 20., 21., 22. képek). Az első képen látható képzeletbeli fa gyökértelen, ágaival a felhőkbe kapaszkodik. Olyan, mint a 12 éves kamaszlány: talajtalan, tanácstalan, fantáziavilágba menekülő. Éppen figyelmetlensége és motiválatlansága, egykedvűsége miatt hozták hozzánk szülei. Az általa adott cím is beszél: „Az elveszett fa". Nem árt, ha a fejlesztő pedagógus ismer néhány imaginatív technikát. V. instrukcióim alapján elképzelte, hogy ő fa, és gyökeret ereszt. Ezt háromszor megismételtük. A rajzok egy-egy hét különbséggel készültek. Látható, ahogy elszakad az álomvilágtól, gyökeret rajzol a fának, a címadás szerint fontosabb lett életében a család, és végül felszínre törtek a sokáig elnyomott, mindent elárasztó érzelmek.
Azóta családjával való kapcsolata és tanulmányi eredménye is javult. Ugyancsak nagyobb gyerekeknél alkalmazom a „Képzeletbeli világ" rajzot. E., a 13 éves, elhanyagolt külsejű, rossz körülmények között élő lány nemcsak gyenge tanuló, hanem osztályában peremhelyzetben is volt. Képe viszont tehetségről és fantáziáról árulkodik (23. sz. rajz). Egy alkalommal később rákérdeztem: „milyen világ az szerinted, ami fordított?" Válasza kulcsfontosságú volt: „Érdekesebb és szebb, mint a valódi. Ott nincs környezetszennyezés." Aztán hosszan és szinte szakszerűen beszélt erről a témáról. Addig ő maga sem tud-
ta, mi akar lenni, leginkább fodrásznak készült, nem nagy lelkesedéssel. Viszont lelkesedése határtalanná vált, mikor így rádöbbent, hogy őt igaziból mi érdekli, és meggyőztem, hogy lehet belőle környezetvédelmi szakember, esetleg biogazdálkodó. Azóta célja van, és teljesítménye már ettől ugrásszerűen javult. Az instrukció nélküli, spontán rajzok a gyereket foglalkoztató dolgokat mutatják be. Ez a (24. sz.) kép például hozzájárult, hogy az 5,5 éves I. beiskolázását javasoljuk. Elektív mutizmus miatt küldték hozzánk. A pszichoterápia, az egyéni és csoportos fejlesztés hatására állapota annyit javult, hogy jó eséllyel kezdi az általános iskola első osztályát. Utoljára hagytam a zenére, konkrét instrukció, tematika nélkül készült rajzokat. A 6,5 éves B.-t gyenge grafomotoros készsége és alacsony rajzszintje miatt küldték fejlesztésre (25. sz. rajz). Zenére készült, tematika nélküli, nonfiguratív képe (26. sz. rajz) viszont kiemelkedő szín- és formaérzékről tanúskodik. Rejtett tehetséget, eredeti gondolkodásmó-
25 dot mutat. Az önállóan adott cím is szinte költői és váratlan ilyen kis gyerektől: „ Mesebeli Nap-fa, égig érő ággal". A nonfiguratív, szabad témaválasztásos rajzokból, a színekből és formákból kiindulva másfél hónap alatt ugrásszerű javulást lehet megfigyelni nála. Az ő esetében ez volt a készségfejlesztés útja. Azért is hagytam B. rajzainak ismertetését utoljára, mert jó példa arra, hogy én is sokat tanulok a tanítványaimtól. Ez a fiúcska például felhívta rajzán keresztül a figyelmemet a „kötelezőn" túli tiszteletre és szeretetre. Azóta sokszor eszembe jut, hogy minden gyerekben, akivel foglalkozom, van valahol rejtve egy „Mesebeli Napfa, égig érő ággal".
