Mérnököket foglalkoztató társas vállalkozások vizsgálata, különös tekintettel a mérnökök jövedelmi lehetõségeire és a velük kapcsolatos piaci

Mérnököket foglalkoztató társas vállalkozások vizsgálata, különös tekintettel a mérnökök jövedelmi lehetõségeire és a velük kapcsolatos piaci elvárásokra

Mérnököket foglalkoztató társas vállalkozások vizsgálata, k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l a m é rn ö k ö k jövedelmi lehetõségeire és a velük kapcsolatos piaci elvárásokra

Készítették: Hajdú Csongor Fortuna Zoltán Szabó Imre Veres Gábor

Felelõs kiadó: Veres Gábor Budapest, 2004. október 18.

Készült a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontjának gondozásában.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetõ, módszertan

3

ELSÕ RÉSZ: TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK MÉRNÖKÖKET ALKALMAZÓ REPREZENTATÍV MINTÁJÁNAK VIZSGÁLATA 2. A vizsgált vállalkozások statisztikai leírása

7

MÁSODIK RÉSZ: MÉRNÖKÖKET ALKALMAZÓ TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK MINTÁJÁNAK TOVÁBBI VIZSGÁLATA 3. A vizsgált vállalkozások statisztikai leírása

13

4. Alkalmazásban álló mérnökök létszámadatai

17

5. Mérnökök kereseti és jövedelemi adatai

23

6. Mérnökök felvétele, a munkapiacon elvárt képességek, tulajdonságok

29

7. Mérnököknek nyújtott továbbképzési lehetõségek

35

8. Mérnököket irányító vezetõk véleményei

39

9. Irodalomjegyzék

47

10. Mellékletek: Kérdõív

49

1. Bevezetõ, módszertan

1. BEVEZETÕ, MÓDSZERTAN Tanulmányunk részét képezi a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) minõségbiztosítási rendszerének, melynek keretében az egyetem évente felmérést végez az elsõs hallgatók, a végzett hallgatók és a végzetteket alkalmazó cégek között [1]. Minõségbiztosítási rendszerünk célja többek között az is, hogy a BME, mint felsõoktatási intézmény és a gazdaság kapcsolatát erõsítsük, azok elsõdleges paramétereit mérjük és publikáljuk. A mérnököket alkalmazó cégek véleménye nem csak a felsõoktatás, de a gazdaság más szegmenseinek is hasznos információkkal szolgálhat. Az átlagos jövedelmi és elégedettségi mutatókon túl képet kaphatunk, például az országban uralkodó munkaerõ-felvétellel kapcsolatos szokásokról. Jelen felmérésünk országos hatókörû. Fókuszcsoportunk a BME-n végzett mérnökök, az õ megítélésükhöz azonban elengedhetetlenül szükséges a körülvevõ piac (a többi mûszaki végzettségû diplomás, a cégek stb.) elemzése. A felméréssel valamennyi mérnök helyzetérõl értékes információkat kaptunk, mely információk a felmérés publikálásával reményeink szerint tovább hasznosulnak. Az országos kitekintés sajnos számos (elsõsorban anyagi jellegû) korlátba ütközött, mely több módszertani megszorítást eredményezett, ezeket a tanulmányban részletesen ismertetjük. Felmérésünk – módszertanát és a vizsgálandó kérdések csoportját tekintve – merít a Mûegyetemi Ifjúsági Egyesület által, az Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központ segítségével 2001-ben, valamint a BME Diákközpont megbízásából a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet által 2002-ben elkészített hasonló témájú felmérésekbõl. Nem titkolt célunk, hogy egyesítsük a két korábbi, eltérõ szemléletû felmérés pozitívumait, ezért jelen tanulmányunk két, jól elkülöníthetõ részbõl áll. Az elsõ részben egy 408 elemû reprezentatív mintán azonosítjuk a társas vállalkozások azon körét, amelyek alkalmaznak mérnököket. Meghatározzuk többek között a szervezetek regionális és nemzetgazdasági eloszlását, tulajdonosi szerkezetét. A második részben 164, összesen 2300 mérnököt foglalkoztató cég véleményét összegezzük. A vállalatoktól gyûjtött információk kitérnek a várható munkapiaci változásokra (mérnökök felvétele, elbocsátása) és azok okaira. Itt közöljük a nagy érdeklõdéssel várt kereseti és jövedelmi adatokat is, amelyeket összehasonlítjuk a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a nemzetgazdaságban teljes munkaidõben foglalkoztatottak 2004. január-februári kereseti és jövedelmi adataival. A cégek véleménye alapján, a BME vezetése számára olyan hasznos információkat, összefüggéseket tárunk fel, amelyek a BME-n végzett mérnökök és az egyetemen folyó oktatás erõsségét, gyengeségét mutatják meg. Megállapításainkat a BME vezetésén túl a mûszaki diploma megszerzése elõtt álló hallgatók is hasznosíthatják, ugyanis rá szeretnénk irányítani figyelmüket a cégek munkaerõ-felvételi, továbbképzési szokásaira is.

1.1. A kérdõív összeállítása és kiértékelése A tanulmány elkészítésében a BME Diákközpont három munkatársa és egy – hasonló témájú felmérésekben korábban már tapasztalatot szerzett – külsõ szakértõ vett részt. A kutatás céljának meghatározását követõen 7 témakörbõl álló, 39 kérdést tartalmazó kérdõívet készítettünk, amely tanulmányunk mellékletét képezi. A kérdõív felvételét a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet közvélemény-kutatásokat végzõ telefonos callcentere végezte. A már említett két felméréssel való minél nagyobb mértékû összehasonlíthatóság érdekében, az általunk alkalmazott kérdõív kérdéseit a korábbi felmérések kérdései alapján állítottuk össze. A munka során felhasználtuk a felmérések tapasztalatait, eredményeit, és ennek megfelelõen egyszerûsítettük, elhagytuk, esetleg átfogalmaztuk a kérdéseket. Az átfogalmazás, módosítás során a jobban felhasználható információ elérése, és az elkerülõ válaszadási lehetõségek csökkentése volt a célunk. Az összeállított kérdéssor sokszínûsége megkívánta, hogy az egyes kérdések megválaszolására a

4

válaszadó cég legkompetensebb emberét kérjük fel. Az I-V. témakörben a létszámfelvétellel, a munkaerõ kiválasztásával, a kereseti és jövedelmi adatokkal, valamint a továbbképzéssel kapcsolatos információkat a cégek humánerõforrás szakemberei szolgáltatták számunkra. A kérdõív VI. és VII. témaköre a mérnököket irányító vezetõk véleményét, jellemzõit kívánta feltárni, ezért itt a mérnököket közvetlenül irányító közép- és alsóvezetõket kérdeztük meg. Egy kérdõív felvétele minden cég esetében háromféleképpen érhetett véget: vagy nem vállalkozott a cég a válaszadásra, vagy az alapadatok felvétele után kiderült, hogy nem alkalmaznak mérnököt a vállalatnál, vagy teljes körû adatfelvételre került sor. Eredeti célkitûzésünk az volt, hogy 500 válaszadásra hajlandó cég között, legalább 150 olyannal készítsünk interjút, amelynél mérnököket is foglalkoztatnak, továbbá szerettük volna azt is elérni, hogy az így felmért 500 cég, nemzetgazdasági ág, valamint létszám-kategória alapján reprezentatív mintája legyen a magyar társas vállalkozások legalább 10 fõt foglalkoztató részhalmazának. A szûkös költségkeret miatt úgy határoztunk, hogy a 400. sikeres interjú után megvizsgáljuk azt, hogy milyen mértékben szerepelnek az addigi válaszadók között olyan cégek, amelyek mérnököket is alkalmaznak. Sajnálattal vettük észre, hogy a Medián callcentere által felmért 408 vállalkozásból, mérnököket „csak” 92 cég alkalmazott. Ekkor úgy döntöttünk, hogy a társas vállalkozások mérnököket foglalkoztató reprezentatív mintájának vizsgálatát ezen 408 cég válaszai alapján készítjük el. Ahhoz, hogy az eredetileg meghatározott darabszámú cég mérnökökkel kapcsolatos munkapiaci véleményét megismerhessük, további adatfelvételre volt szükség. A callcenteres adatfelvétel sajátosságának következményeként végezetül 150 helyett, 164 mérnököket is foglalkoztató cég körében gyûjtöttünk értékelhetõ válaszokat. Az adatok felvétele után sajnálattal vettük észre, hogy egy-két esetben a kapott információk lehetetlen kapcsolatokat tartalmaztak, ekkor adattisztítást hajtottunk végre újbóli telefonos megkeresés segítségével (ahol lehetett, az adatokat tisztítottuk, ahol nem, mellõztük az ellentmondó adatokat). Ennek következtében egyes kérdések esetén az adott mintánál kisebb elemszámú válaszadó cég információit tudjuk csak elemezni, ilyen esetben az ábra vagy a táblázat alatt feltüntetjük a válaszadó cégek számát.

1.2. Módszertani megjegyzések az elsõ részhez A mintavétel alapja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2003. december 31-ei állapotot tükrözõ, cégbírósági információkon alapuló adatbázisa. Az adatbázis, amely az összes mûködõ gazdálkodó szervezet adatait tartalmazza, az APEH nyilvántartása alapján negyedévente kerül frissítésre. A 408 elemû minta két szempont szerint tekinthetõ országosan reprezentatívnak: egyrészt a megkérdezett társas vállalkozásoknál alkalmazásban állók létszáma, másrészt a szervezet statisztikai fõtevékenysége (TEÁOR kód) szerint. E két szempont alapján egy véletlenszerû, rétegzett mintavételi eljárás során kerülhettek be a megkeresett szervezetek az elõre meghatározott rétegek (10-19 fõs, 20-49 fõs és a legalább 50 fõt foglalkoztató szervezetek) valamelyikébe. A KSH által használt terminológia alapján – a társas vállalkozások számbavétele közben – figyelmen kívül hagytuk a Közigazgatás, védelem; Kötelezõ társadalombiztosítás (L) nemzetgazdasági ágat [2], továbbá a kimutatásokban nem szerepeltetjük azokat az ágazatokat, amelyek mintán belüli aránya nem éri el a 0,5 %-ot. Tulajdonosi szerkezet alapján elkülönítettük a következõ kategóriákat: többségében állami tulajdonú, többségében önkormányzati tulajdonú, többségében belföldi magántulajdonú, valamint többségében külföldi tulajdonú vállalkozások. Azok a szervezetek, amelyek tulajdonosi szerkezetük alapján egyértelmûen nem sorolhatók be valamely kategóriába (pl.: 50 %-ban külföldi, 50 %-ban belföldi magántulajdonú) mindkét kategória esetén beszámításra kerültek, ilyen összesen két esetben fordult elõ.

1.3. Módszertani megjegyzések a második részhez A 164 elemû mintát úgy alakítottuk ki, hogy a reprezentatív vizsgálat során mérnököket alkalmazó 92 vállalkozást kiegészítettük további szervezetekkel. Ahhoz, hogy mérnököket biztosan foglalkoztató szervezeteket kérdezhessünk meg, növelnünk kellett a sikeres cégkiválasztás találati arányát,

5

ennek érdekében a létszám-kategóriákat és a statisztikai fõtevékenység szerinti besorolás követelményét is „puhítottuk”, mellõzve ezzel a reprezentativitást. A kialakított három létszámkategória: 10-49 fõs kisvállalkozások, 50-249 fõs középvállalkozások és a legalább 250 fõt foglalkoztató nagyvállalatok. Az elsõ részben alkalmazott statisztikai fõtevékenységek közül kihagytuk a 9111-9900 TEÁOR kódú szakágazatokat, amelyek az Érdekképviselet (91), a Szórakoztatás, kultúra, sport (92), továbbá az Egyéb szolgáltatás (93) voltak. Így az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (O) nemzetgazdasági ágból csak a Szennyvíz-, hulladékkezelés, szennyezõdésmentesítés (90) ágazatból kerülhettek be szervezetek a mintába. Kihagytuk továbbá a Háztartások tevékenysége (P) és a Területen kívüli szervezet (Q) nemzetgazdasági ágakat is. Annak érdekében, hogy tulajdonosi szerkezet alapján is nagyobb számossággal rendelkezõ csoportokkal dolgozhassunk, összevontuk a többségében állami, valamint a többségében önkormányzati tulajdonú kategóriákat. A kereseti és jövedelmi adatok közlésekor a KSH módszertani meghatározásait használjuk. A KSH által közölt adatok a legalább 5 fõs vállalkozások, illetve létszámnagyságtól függetlenül a költségvetési és társadalombiztosítási intézmények, valamint a kijelölt nonprofit szervezetek bevonásával készülnek. A bruttó átlagkereset: a személyi jövedelemadót, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a munkavállalói járulékot is tartalmazó alapbér és egyéb jogcímeken fizetett kereseti elemek (bérpótlék, kiegészítõ fizetés, prémium, jutalom, 13. és további havi fizetés) 1 hónapra átlagolt összege. A kereseten kívüli egyéb pénzbeli és természetbeni juttatások: a külföldi kiküldetésnek a munkabér összegét meghaladó díjazása, a lakhatási költségtérítés, az étkezési térítés, a munkába járás költségének térítése, a saját használatra biztosított cégautóval kapcsolatos költségtérítések, a jubileumi jutalom és a tárgyjutalmak 1 hónapra átlagolt összege. A bruttó átlagjövedelem: a kereset valamint a kereseten kívüli egyéb pénzbeli és természetbeni juttatások egy hónapra átlagolt összege. A 4., 5. és 6. fejezetben vizsgálatainkat kiterjesztjük a pályakezdõ mérnökök csoportjára is, akik alatt az egy évnél kevesebb munkatapasztalattal rendelkezõ mûszaki diplomásokat értjük. A 2004. évi, sorrendben a XIII. Mûegyetemi Állásbörze rendezvényen megjelent 122 kiállító véleményét a BME Diákközpont - Karrier Iroda foglalta össze. A második rész elkészítése során az összefoglalóban található információkat is felhasználtuk.

1.4. Kiegészítõ módszertani megjegyzések A kérdések megfogalmazásakor ügyeltünk arra, hogy konkrét idõpontokra kérdezzünk. A válaszok a cégek 2004. február 29-ei állapotát tükrözik. Kivételt képeznek a 2003. február 28-án foglalkoztatásban állók létszámával kapcsolatos kérdések, valamint a 2003. évi forgalmi adatok. A válaszadó szervezeteket az éves forgalmi kategória, a társasági forma és a tulajdonviszony szerint is megvizsgáltuk. Öt forgalmi kategóriát alakítottunk ki, amelyek növekvõ forgalom mellett sorrendben a következõk: 0-50 millió Ft, 50-100 millió Ft, 100-500 millió Ft, 500 millió-1 milliárd Ft és 1 milliárd Ft feletti forgalommal rendelkezõ vállalkozások. Társasági forma szerint két összevont kategóriát határoztunk meg: jogi személyiséggel rendelkezõ (Kft., Rt., szövetkezet), valamint a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozások (Bt., Kkt., egyéb jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás). A tanulmány elkészítése elõtt rögzítettük, hogy milyen eltéréseket tekintünk jelentõsnek. Ötfokozatú, valamint háromfokozatú skálák használata során egy adott szempontra, vagy osztályozható állításra kapott 0,5, valamint 0,3 értéken felüli eltérést már jelentõsnek tekintünk. A százalékos válaszok esetén a vizsgált értéknek a bázisértéktõl való, a bázisérték legalább 20 %-ával megegyezõ eltérését értékeljük jelentõsnek. Az egyetem egyes karainak rövidítésekor a következõ konvenciókat alkalmazzuk: Építészmérnöki Kar (ÉSZ), Építõmérnöki Kar (ÉÍÕ), Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK), Gépészmérnöki Kar (GÉK), Közlekedésmérnöki Kar (KSK), Természettudományi Kar (TTK), Vegyészmérnöki Kar (VEK), valamint Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK).

6

ELSÕ RÉSZ: TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK MÉRNÖKÖKET ALKALMAZÓ REPREZENTATÍV MINTÁJÁNAK VIZSGÁLATA

2. A vizsgált vállalkozások statisztikai leírása

2. A VIZSGÁLT VÁLLALKOZÁSOK STATISZTIKAI LEÍRÁSA 2.1. A kijelölt alapsokaság A KSH cégbírósági információkon alapuló tájékoztatása szerint 2003. december 31-én Magyarországon 882.503 vállalkozásból 409.265 társas vállalkozásként volt bejegyezve [3]. Ezt a halmazt tovább szûkítettük, aminek eredményeként kutatásunk során alapsokaságnak a legalább 10 fõt foglalkoztató társas vállalkozásokat tekintjük, melyek száma 2003. december 31-én 30.998. Az alapsokaság nemzetgazdasági ág szerinti bontását az 1. táblázat tartalmazza. 10-19 fõ

20-49 fõ

Legalább 50 fõ

Összesen

Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdogazdálkodás; AB Halgazdálkodás

752

787

561

2.100

C Bányászat

41

42

24

107

3.730

3.016

2.550

9.296

Nemzetgazdasági ág

D Feldolgozóipar E Villamosenergia-, gáz-, goz-, vízellátás F

Építõipar

G Kereskedelem, javítás

53

59

150

262

2.280

1.171

422

3.873

4.286

1.899

819

7.004

H Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

899

405

146

1.450

I

724

403

229

1.356

92

155

145

392

2.343

1.193

622

4.158

M Oktatás

71

45

11

127

N Egészségügy

120

73

23

216

O Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

346

176

135

657

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

J Pénzügyi közvetítés K Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

Háztartások tevékenysége; PQ Területen kívüli szervezet

0

0

0

0

Összesen:

15.737

9.424

5.837

30.998

A létszám-kategória alapsokaságon belüli aránya:

50,77%

30,40%

18,83%

100%

A minta alapsokaságon belüli aránya:

3,85%

2,30%

1,43%

7,57%

1. táblázat: A bejegyzett társas vállalkozások száma (2003. december 31.) Az alapsokaság kijelölésekor a társas vállalkozások több mint 92 %-át mellõztük. Ennek legfõbb oka, hogy a nulla, vagy ismeretlen létszámú fõt foglalkoztató szervezetek (157.270) megkeresését nem tekintettük célravezetõnek. A korábbi kutatások ([4], [5], [6], [7]) során felmért cégek legalább 70 %-a minden esetben minimum 10 fõt alkalmazó vállalat volt, ezért a legfeljebb 9 fõt foglalkoztató vállalkozások (220.997) elhagyásával koncentrálni szerettünk volna a mérnökök igazi felvevõ bázisát alkotó közép- és nagyvállalatokra. Az alapsokaság kiválasztása során ügyeltünk a korábbi felmérésekkel való összehasonlíthatóságra is.

2.2. A reprezentatív minta összetétele A felmérés során a mintát adó 408 társas vállalkozás válaszait úgy súlyoztuk, hogy statisztikai fõtevékenység és létszám-kategória szerint tükrözze a teljes alapsokaságra jellemzõ arányokat, továbbá darabszáma is megegyezzen a teljes alapsokaságéval. Az így kapott súlyozott minta elemszáma (30.974) és a teljes alapsokaság elemszáma (30.988) közötti különbség a súlyváltozó két tizedes pontossága miatt bekövetkezett kerekítési hiba (0,045 %) eredménye. Ez a hiba nem befolyásolja a minta reprezentativitását.

8

2.2.1. Statisztikai fõtevékenység A társas vállalkozások fõtevékenység szerinti bontását, továbbá az egyes nemzetgazdasági ágakban a mérnököket alkalmazó vállalkozások arányát a 2. táblázat tartalmazza. Nemzetgazdasági ág AB

Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás; Halgazdálkodás

CDE Ipar

Mintán belüli arány

Ebbõl mérnököket alkalmazó cégek aránya

6,81%

11,80%

31,36%

26,32%

F

Építoipar

12,46%

36,75%

G

Kereskedelem, javítás

22,72%

10%

H

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

4,71%

0%

I

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

4,40%

14,76%

J

Pénzügyi közvetítés

1,20%

11,08%

K

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

13,27%

24,70%

1%

50%

2,07%

100%

Oktatás; MN Egészségügyi, szociális ellátás O

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

Összesen:

100%

2. táblázat: Mérnököket alkalmazó társas vállalkozások az egyes nemzetgazdasági ágakban A felmérésünk alapján, Magyarországon 2004. február 29-én a társas vállalkozások 22,54 %-a alkalmazott egyetemi vagy fõiskolai diplomával rendelkezõ mérnököket. A továbbiakban ezt az értéket tekintjük az átlagos mérnöki foglalkoztatottságnak. 2003. december 31-én a társas vállalkozások számából 5 %-nál nagyobb arányban részesedõ nemzetgazdasági ágak körében, az átlagot jelentõsen meghaladó mérnöki jelenlét csak az Építõiparról (F) mondható el. Ebben az ágazatban a mérnököket alkalmazó vállalkozások aránya 36,75 %.

2.2.2. Létszám-kategória A vizsgált alapsokaságról megállapítható, hogy míg a kijelölt 3 létszám-kategóriába tartozó társas vállalkozások száma az alkalmazotti létszám növekedésével csökken, addig ezzel ellentétes folyamat figyelhetõ meg a mérnököket alkalmazó vállalkozások számában. A legalább 50 fõt foglalkoztató szervezetek körében a mérnököket is foglalkoztatók aránya 35,70 %. Ez az érték jelentõsen meghaladja az átlagos mérnöki foglalkoztatottságot. A két alacsonyabb foglalkoztatottsági kategória (10-19 fõ és 20-49 fõ) esetében nem tapasztaltunk jelentõs eltérést az átlagos mérnöki foglalkoztatottság szintjétõl, az itt kapott értékek 18,91 % és 20,60 %.

2.2.3. Regionális eloszlás, településtípus A társas vállalkozások tervezés-statisztikai régió szerinti bontását, továbbá az egyes régiókban mérnököket alkalmazó társas vállalkozások arányát a 3. táblázat tartalmazza. Mintán belüli arány


Közép-Magyarország

29,84%

27,94%

Közép-Dunántúl

13,84%

24,78%

Észak-Magyarország

10,10%

23,55%

Észak-Alföld

12,62%

20,88%

Dél-Alföld

13,85%

20,59%

Dél-Dunántúl

9,79%

18,13%

Nyugat-Dunántúl

9,96%

11,51%

Régió

3. táblázat: Mérnököket alkalmazó társas vállalkozások az egyes régiókban

9

A mintán belül: mind a társas vállalkozások aránya, mind az ebbõl mérnököket alkalmazó cégek aránya a Közép-Magyarországi régióban a legmagasabb. Míg az átlagos mérnöki foglalkoztatottságot az említett régióban mért érték jelentõsen meghaladja, addig a Nyugat-Dunántúli régióban mért arány annál jelentõsen kisebb. Ha a mintában a Közép-Magyarországi régió vezetõ szerepétõl eltekintünk, akkor kijelenthetjük, hogy a társas vállalkozások számából 4 %-nál nagyobb arányban részesedõ megyék esetén, az átlagot jelentõsen meghaladó mérnöki jelenlét Fejér (32,59 %) és Komárom-Esztergom megyében (31,84 %) mûködõ szervezeteknél tapasztalható. A társas vállalkozások telephelyének településtípus szerinti bontását, továbbá az egyes településtípusokban mérnököket alkalmazó társas vállalkozások arányát a 4. táblázat tartalmazza. Mintán belüli arány 23,54% 15,36% 41,84% 19,26%

Településtípus Budapest Megyei jogú város Egyéb város Község

Ebbõl mérnököket alkalmazó cégek aránya 29,51% 25,49% 20,20% 16,77%

4. táblázat: Mérnököket alkalmazó társas vállalkozások az egyes településtípusokban A budapesti, mérnököket alkalmazó társas vállalkozások aránya jelentõsen meghaladja, míg ugyanez a mutató a községek esetében jelentõsen alatta marad az átlagos mérnöki foglalkoztatottságnak.

2.2.4. Gazdálkodási forma A Medián callcenterének munkatársai 298 korlátolt felelõsségû társaságot, 40 részvénytársaságot, 36 szövetkezetet, 29 betéti társaságot és 5 egyéb jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozást kerestek meg. A társas vállalkozások gazdálkodási forma szerinti bontását, továbbá az egyes kategóriákban mérnököket alkalmazó vállalkozások arányát az 5. táblázat tartalmazza. Gazdálkodási forma Jogi személyiséggel rendelkezõ Jogi személyiséggel nem rendelkezõ

Alapsokaságon belüli arány*

Mintán belüli arány


88,90% 11,10%

90,55% 9,45%

23,73% 11,18%

* KSH [3]

5. táblázat: Mérnököket alkalmazó társas vállalkozások az egyes gazdálkodási formákban Annak ellenére, hogy a használt minta gazdálkodási forma szerinti reprezentativitása nem szerepelt az elõzetesen meghatározott kritériumaink között, megállapítható, hogy a mintában és az alapsokaságon belül kialakult arányok nem térnek el jelentõsen egymástól. A jogi személyiséggel rendelkezõ társas vállalkozások súlya domináns, és a mérnököket alkalmazó társas vállalkozások is nagyobb gyakorisággal fordulnak elõ ebben a kategóriában.

2.2.5. Tulajdonosi szerkezet A megkérdezettek 86,52 %-a (353 cég) volt birtokában az adott társas vállalkozás tulajdonosi szerkezetét meghatározó információknak. A társas vállalkozások tulajdonosi szerkezet szerinti bontását, továbbá az egyes tulajdonosi kategóriákban mérnököket alkalmazó vállalkozások arányát a 6. táblázat tartalmazza.

10

Tulajdonosi szerkezet Többségében állami tulajdonú Többségében önkormányzati tulajdonú Többségében belföldi magántulajdonú Többségében külföldi tulajdonú

Válaszadókon belüli arány


4,11% 1,35% 89,28% 5,26%

45% 60% 20,51% 41,67%

353 válaszadó cég

6. táblázat: Mérnököket alkalmazó társas vállalkozások tulajdonosi szerkezet alapján Az adott társas vállalkozás tulajdonosi szerkezetét tekintve kijelenthetõ, hogy a mérnököket alkalmazó szervezetek aránya az egyes kategóriákban nagy szórást mutat. A mérnököket alkalmazó vállalkozások aránya a többségében belföldi magántulajdonú kategóriát leszámítva elég magas, ami valószínûleg az alacsony mintabeli arányokkal is kapcsolatban van.

2.2.6. Forgalmi adatok Az adatok felvétele során a válaszadók csupán 29,18 %-a (121 vállalat) adta meg az adott vállalkozás 2003. évi forgalmi adatait. A 7. táblázat tartalmazza azokat az adatokat, amelyek alapján elmondható, hogy az éves forgalom szerinti vizsgálat eredményeképpen kapott átlagos mérnöki foglalkoztatás értéke (41,09 %) jelentõsen eltér a reprezentatívnak mondható statisztikai fõtevékenység során mért (22,54 %) aránytól. Válaszadókon belüli arány 16,41% 15,78% 44,72% 11,32% 11,77% 100%

Forgalom 2003-ban - 50 millió Ft 50 - 100 millió Ft 100 - 500 millió Ft 500 millió - 1 milliárd Ft Több mint 1 milliárd Ft Összesen:

Ebbõl mérnököket alkalmazó cégek aránya 23,58% 44,88% 40,21% 32,45% 72,09% 41,09%


7. táblázat: Mérnököket alkalmazó társas vállalkozások az egyes forgalmi kategóriákban A mintában szereplõ cégek 44,72 %-ának 2003. évi éves forgalma 100 és 500 millió Ft között volt. A legmagasabb mérnöki foglalkoztatás a több mint 1 milliárd Ft forgalommal rendelkezõ társas vállalkozások körében tapasztalható.

11

MÁSODIK RÉSZ: MÉRNÖKÖKET ALKALMAZÓ TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK MINTÁJÁNAK TOVÁBBI VIZSGÁLATA

3. A vizsgált vállalkozások statisztikai leírása

3. A VIZSGÁLT VÁLLALKOZÁSOK STATISZTIKAI LEÍRÁSA Tanulmányunk második részében összegeztük azokat – a mérnökök munkapiaci helyzetével kapcsolatos – információkat, amelyeket 164, mérnököket foglalkoztató társas vállalkozás munkaerõ felvételével és/vagy mérnökök irányításával foglalkozó szakemberei szolgáltatták számunkra. A második részben a megkérdezettek/válaszadók alatt ezen 164 cég munkatársainak véleményét értjük. Az itt közölt statisztikák részletesebb elemzése elõtt célszerû áttekinteni az elemzett minta összetételét. Megállapításaink ellenõrzése érdekében, összehasonlítjuk következtetéseinket a 2004. évben megrendezett, XIII. Mûegyetemi Állásbörze rendezvény 122 kiállítója által szolgáltatott információkkal.

3.1. Statisztikai fõtevékenység A megkérdezettek 92 %-a (151 cég) szolgáltatott értékelhetõ információt számunkra az adott vállalat fõtevékenységérõl, amelyek összegzését a 8. táblázat tartalmazza. A mintába nem került be olyan vállalkozás, amelynek fõtevékenysége a Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (H) kategóriába tartozik. Ennek oka, hogy az elsõ részben ismertetett reprezentatív vizsgálat során ebben a kategóriában mûködõ vállalkozások esetén nem volt kimutatható mérnökök foglalkoztatása. Válaszadókon belüli arány

Nemzetgazdasági ág AB

Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás; Halgazdálkodás

3,97%

CDE F G I J K

Ipar Építõipar Kereskedelem, javítás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi közvetítés Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

47,02% 14,57% 7,28% 3,97% 0,66% 19,87%

MN

Oktatás; Egészségügyi, szociális ellátás

1,33%

O Összesen:

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

1,33% 100%


8. táblázat: A válaszadók nemzetgazdasági ág szerinti megoszlása A 8. táblázat adatait összehasonlítva a 2. táblázatban található adatokkal, megfigyelhetõ, hogy a legtöbb nemzetgazdasági ág mintán belüli aránya jelentõsen eltér reprezentatív vizsgálat adataitól. A mintában legnagyobb arányban (47,02 %) Iparba (CDE) tartozó szervezetek találhatók.

3.1.1. Létszám-kategória A reprezentatív vizsgálat során használt létszám-kategóriákat a módszertani fejezetben ismertetett okok miatt átalakítottuk. A foglalkoztatottak száma alapján így kialakított 10-49 fõt foglalkoztató szervezetek kategóriájába a mintabeli cégek 51,75 %-a tartozik. Az 50-249 fõt foglalkoztató társas vállalkozások aránya 29,37 %, a legalább 250 foglalkoztatottal rendelkezõ cégek pedig 18,88 %-ot képviselnek. Elmondható, hogy az idei Mûegyetemi Állásbörzén a foglalkoztatottak számát tekintve az 500 fõnél több alkalmazottal rendelkezõ cégek voltak többségben (52 %) [4]. A 100-500 fõnek munkát adók aránya 24 % volt, míg a 100 fõnél kisebb létszámú cégek ugyancsak 24 %-kal képviseltették magukat a rendezvényen. Míg a foglalkoztatottak létszáma szerinti vizsgálat esetén a 164 elemû mintában a kisvállalkozások dominálnak, addig az Állásbörzén résztvevõk fõként a közép- és nagyvállalatok körébõl kerültek ki.

14

3.1.2. Regionális eloszlás, településtípus Az egyes régiók mintán belüli arányának sorrendje a reprezentatív vizsgálat során kialakult sorrendhez képest gyakorlatilag nem változott, az arányok nagysága viszont eltérõ képet mutat. A 9. táblázatban található adatok alapján megállapítható, hogy jelen vizsgálatunk során a KözépMagyarországi régióban telephellyel rendelkezõ társas vállalkozások aránya 46,94 %. Mintán belüli arány

Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl

46,94% 11,58% 10,37% 10,37% 9,15% 6,10% 5,49%

9. táblázat: A minta régiók szerint megoszlása A cégek településtípusonkénti sorrendje is eltér a 4. táblázatban található reprezentatív vizsgálat adataitól. A legmagasabb arányt a budapesti cégek képviselik (37,80 %), míg a mintában legkisebb arányban községekben mûködõ cégek találhatók (19,26 %). A megyei jogú városokban (22,61 %) és a városokban (22,56 %) mûködõ cégek aránya közel azonos.

3.1.3. Gazdálkodási forma Az értékelhetõ választ adó társas vállalkozások 96,05 %-a rendelkezik jogi személyiséggel, míg a jogi személyiség nélküli szervezetek mintabeli aránya 3,95 %.

3.1.4. Tulajdonosi szerkezet A megkérdezett szakemberek 94,5 %-a (155 cég) volt birtokában az adott társas vállalkozás tulajdonosi szerkezetét meghatározó információknak, amely információk összegzését a 10. táblázat tartalmazza. Tulajdonosi szerkezet Többségében belföldi magántulajdonú Többségében külföldi tulajdonú Többségében állami vagy önkormányzati tulajdonú

Válaszadókon belüli arány 69,43% 18,47% 12,10%


10. táblázat: A válaszadók tulajdonosi szerkezet szerinti megoszlása A válaszadók körében a belföldi magántulajdonú társas vállalkozások dominálnak, arányuk (69,43 %) háromszorosa a többségében külföldi tulajdonú szervezeteknek (18,47 %). Az elsõ részben elvégzett reprezentatív vizsgálat során az állami és az önkormányzati kötõdésû szervezetek együttes mintabeli aránya 5,5 % volt, míg a jelen minta esetén ez több mint kétszeres (12,10 %). A jelen minta esetén a korábban részletezett okok miatt az említett két kategória összevonásra került.

3.1.5. Forgalmi adatok Amint az a 11. táblázatból leolvasható, a forgalmi adatokkal kapcsolatban a válaszadók 39,02 %-a (64 cég) szolgáltatott számunkra értékelhetõ információt.

15

Válaszadókon belüli arány 9,38% 14,06% 42,18% 9,38% 25,00%

Forgalomi kategória - 50 millió Ft 50 - 100 millió Ft 100 - 500 millió Ft 500 millió - 1 milliárd Ft Több mint 1 milliárd Ft

64 válaszadó cég

11. táblázat: A válaszadók 2003. évi forgalom szerinti megoszlása A válaszadók körében a 100-500 millió Ft fogalmi kategóriába tartozó vállalkozások aránya a meghatározó (42,18 %). A 7. és a 11. táblázatot összehasonlítva megállapítható, hogy a reprezentatív vizsgálat során kapott adatokkal ellentétben, a válaszadók összetétele eltolódott a nagyobb forgalmú cégek irányába. Ezt bizonyítja, hogy jelenlegi mintánkban a több mint 1 milliárd Ft-os forgalommal rendelkezõ szervezetek súlya egynegyed.

16

4. Alkalmazásban álló mérnökök létszámadatai

4. ALKALMAZÁSBAN ÁLLÓ MÉRNÖKÖK LÉTSZÁMADATAI A tanulmány jelen fejezetében kitérünk a mérnököket alkalmazó vállalkozások létszámadatainak utolsó egy év során bekövetkezett változásaira és a vállalatok által elõre jelzett létszámváltozásokra. Az elemzés során figyelemmel kísérjük a létszámváltozások nagyságát, mértékét és a változásokban érintett cégek fõbb jellemzõit. Ebben a fejezetben a kérdõív II. témakörének kérdéseire kapott válaszokat dolgozzuk fel.

4.1. 2004. február 29-ei létszámadatok A létszámadatok témakörön belül megkérdeztük a mûszaki diplomások közül a fõiskolai végzettségûek és az egyetemi végzettségûek létszámát, továbbá a fõiskolai végzettségû és egyetemi végzettségû pályakezdõk létszámát. Ezen adatok mellett külön rákérdeztünk a BME-n végzettek (diplomások és pályakezdõ diplomások) létszámára. A vállalatoktól kapott adatok feldolgozása során képeztünk egy teljes mûszaki diplomás létszámot, amit a fõiskolai és egyetemi végzettségûek összegeként készítettünk el. A 164 megkérdezett cég közül 133-an (81,10 %) adtak meg felhasználható 2004. február 29-ei és 2003. február 28-ai létszámadatot, az összehasonlíthatóság érdekében csak ezeket az adatokat elemezzük részletesen. A létszámok részletesebb elemzése elõtt érdemes megemlíteni, hogy a megkérdezett cégek közül további 13 csak 2004. február 29-ei létszámadatot adott meg (ezek a cégek összesen 190 mérnököt, közöttük 14 pályakezdõt foglalkoztattak). A mûszaki végzettségû és pályakezdõ mûszaki végzettségû foglalkoztatottak fõbb statisztikai jellemzõit (átlag, szórás) a 12. táblázatban ismertetjük.

Mérnökök létszáma Átlag [fõ] Szórás [fõ] Összesen [fõ] Létszámmal rendelkezõ cég:

2004. február Összes Pályakezdõ mérnök mérnök 15,86 4,30 41,09 8,19 2109 142 133 33



12. táblázat: A felmért vállalkozások felsõfokú mûszaki létszámadatai 1. A megkérdezett cégeknél a mûszaki végzettségûek létszámváltozása a vizsgált éven belül 12 fõ volt, ami csak 0,6 %-os létszámnövekedést jelent, továbbá az átlaglétszám szinte pontosan megegyezik mindkét évben. A 2003. február és 2004. február közti létszámnövekedés alig több, mint a fele a KSH jelentésében [8] közzétett, fenti idõpontokban alkalmazásban álló, szellemi foglalkozásúak létszám-növekedési arányának (1,0 %). A mûszaki végzettséggel rendelkezõ foglalkoztatottakon belül a pályakezdõk aránya – 7 fõs létszámcsökkenés ellenére – 7 % körüli maradt. A létszámadatokat tovább bontottuk képzettségi szintekre (fõiskolai, egyetemi), amely adatok a 13. táblázatban találhatóak meg.

18

Fõiskolai mérnökök létszáma Átlag [fõ] Szórás [fõ] Összesen [fõ] Létszámmal rendelkezõ cég:



Létszámváltozás Összes Pályakezdõ mérnök mérnök 19 2 -

13,69 35,06 1287 94

5,07 6,73 71 14

13,77 34,96 1294 94

5,33 7,03 80 15

-7 -

-9 -

8,06 19,74 548 68

3,63 4,10 29 8

8,38 20,3 536 64

2,63 3,81 21 8

12 -

8 -

Egyetemi mérnökök létszáma Átlag [fõ] Szórás [fõ] Összesen [fõ] Létszámmal rendelkezõ cég: BME-n végzett mérnökök létszáma Átlag [fõ] Szórás [fõ] Összesen [fõ] Létszámmal rendelkezõ cég:


13. táblázat: A felmért vállalkozások felsõfokú mûszaki létszámadatai 2. Kiemelendõ, hogy míg az egyetemi végzettségûek létszáma csökkent, addig a BME-n végzettek létszáma nõtt, ami a BME-n végzettek iránti igényt támasztja alá. A BME-n végzett pályakezdõk létszámnövekedése 8 fõ (38,10 %) volt, ami jelentõs emelkedést jelent az év során. Érdemes kitérni a mûszaki végzettségû diplomás és a BME-n végzett alkalmazottak létszámadatainak a vállalatok nemzetgazdasági ágazati besorolása (14. táblázat), a cég telephelyének helyet adó település nagysága (15. táblázat), annak régiója (16. táblázat) és az alkalmazotti létszám (17. táblázat) szerinti vizsgálatára, ami során az adott vállalati jellemzõ szerinti eloszlás található meg a táblázatokban. Az egyes eloszlásokhoz tartozó létszámadatokat is megvizsgáltuk, az ebbõl következtethetõ megállapításokat külön közöljük. A nemzetgazdasági ágazatonként vizsgált létszámváltozási adatok ismeretében megállapítható, hogy az alkalmazott diplomás mûszakiak létszáma minden ágazatban nõtt. Ezen adat erõsen eltér a KSH jelentésében [8] közzétett, fenti idõpontok között bekövetkezett változási arányoktól, mivel ez a növekedés nemzetgazdasági ágazatokban dolgozó szellemi foglalkozásúak esetén csak az Építõipar (F), az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K) és az Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (O) nemzetgazdasági ágazatokban figyelhetõ meg. Ez a különbség arra utal, hogy a mûszaki végzettségûek iránti munkapiaci igény még mindig meghaladja a szellemi foglalkozásúak iránti átlagos igényt, azaz a mérnökök a vizsgált egy évben „kelendõbbek” voltak a munkapiacon. 2004. február

2003. február

Nemzetgazdasági ág

Összes mérnök

Fõiskolai mérnök

Egyetemi mérnök

BME-n végzett

Összes mérnök

Fõiskolai mérnök

Egyetemi mérnök

BME-n végzett

AB CDE F G I K MN O

0,86% 37,63% 7,82% 2,13% 5,85% 45,51% 0,05% 0,15%

1,54% 40,62% 11,31% 3,60% 3,34% 39,46% 0,13% -

0,42% 35,05% 5,40% 2,82% 7,31% 48,75% 0,25%

19,22% 4,91% 5,52% 10,84% 58,90% 0,61%

0,87% 37,11% 7,64% 2,82% 5,79% 45,57% 0,05% 0,15%

1,58% 40,05% 11,07% 3,29% 3,29% 40,59% 0,13% -

0,42% 35,24% 5,45% 2,52% 7,38% 48,74% 0,25%

19,17% 3,96% 5,63% 11,04% 59,58% 0,62%

14. táblázat: Diplomás mûszakiak létszámaránya ágazatonként

19

Felmérésünk szerint a vizsgált idõszak alatt, a mûszakiak egyes nemzetgazdasági ágazatban mért aránya a vizsgált vállalkozásokban nem változott jelentõsen. Az eloszlás vizsgálata során megállapítható, hogy az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K) és az Ipar (CDE) magasan a legtöbb mûszaki diplomást foglalkoztatja. A fõiskolai és egyetemi végzettségûek, valamint a pályakezdõk ágazat szerinti eloszlásával kapcsolatban megállapítható, hogy alapjaiban megegyezik a mûszakiak eloszlásával azon érdekesség figyelembe vételével, hogy az Iparban (CDE) és az Építõiparban (F) a fõiskolások száma nagyobb, míg az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K) és a Szállítás, raktározás, posta, távközlés (I) esetén az egyetemi végzettségûeké. A BME-n végzettek nagyon magas arányát érdemes kiemelni a számítástechnikai tevékenységet is magába foglaló Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K), valamint a Szállítás, raktározás, posta, távközlés (I) nemzetgazdasági ágon belül, ami valószínûleg az informatikai és a logisztikai végzettség piaci keresettségével áll kapcsolatban. 2004. február Településtípus

Összes mérnök

Budapest 68,71% Megyei jogú város 14,89% Város 11,47% Község 4,93%

2003. február

Fõiskolai Egyetemi mérnök mérnök

BME-n végzett

Összes mérnök


BME-n végzett

55,84% 23,85% 12,77% 7,54%

80,84% 10,58% 6,94% 1,64%

69,34% 14,50% 11,30% 4,86%

56,54% 23,41% 12,83% 7,22%

81,15% 10,26% 7,10% 1,49%

76,92% 9,17% 10,65% 3,26%

77,28% 8,96% 10,36% 3,40%

15. táblázat: Diplomás mûszakiak létszámaránya településtípusonként A felmért vállalkozásoknál alkalmazott diplomás mûszakiak több mint kétharmada Budapesten dolgozik, amely arány a vizsgált év során kismértékben csökkent. A fõváros-centrikusság az egyetemi végzettségûek és a BME-n végzettek esetén kiemelkedõen magas. A fõiskolai végzettségûek esetén a megyei jogú városokban dolgozók aránya jelentõsen magasabb az átlagosnál. 2004. február Régió

Összes mérnök Közép-Magyarország 72,21% Közép-Dunántúl 4,98% Nyugat-Dunántúl 2,32% Dél-Dunántúl 3,70% Észak-Magyarország 10,86% Észak-Alföld 4,08% Dél-Alföld 1,85%

2003. február

Fõiskolai Egyetemi BME-n mérnök mérnök végzett 57,79% 81,45% 81,93% 9,73% 1,94% 2,56% 2,43% 2,25% 4,56% 6,81% 1,71% 1,83% 13,75% 9,01% 5,47% 6,57% 2,48% 2,19% 2,92% 1,16% 1,46%

Összes mérnök 72,53% 5,15% 2,34% 3,58% 10,44% 4,20% 1,76%

Fõiskolai Egyetemi BME-n mérnök mérnök végzett 58,53% 81,22% 82,28% 9,59% 2,40% 2,42% 2,49% 2,24% 4,66% 6,85% 1,55% 1,87% 13,20% 8,73% 5,60% 6,60% 2,70% 1,68% 2,74% 1,16% 1,49%

16. táblázat: Diplomás mûszakiak létszámaránya régiónként A településnagyság szerinti eloszlásnál megfigyelhetõ tendenciának megfelelõen a középmagyarországi régió aránya kiemelkedõen magas, ami az egyetemi végzettségû mérnökök esetén több mint 80 %-os arányt mutat. Foglalkoztatottak létszáma -49 fõ 50-249 fõ Legalább 250 fõ

2004. február

2003. február

Össze mérnök


BME-n végzett

Össze mérnök


BME-n végzett

21,93% 27,86% 50,21%

24,51% 32,73% 42,76%

29,04% 33,33% 37,63%

21,39% 27,89% 50,72%

23,75% 32,76% 43,49%

27,92% 33,75% 38,33%

20,36% 24,87% 54,77%

19,97% 24,96% 55,07%

17. táblázat: Diplomás mûszakiak létszámaránya létszám-kategóriánként Az összes végzettségi szint esetén a vizsgált év során az arányokban jelentõs változás nem következett be. Megfigyelhetõ, hogy a mérnökök jellemzõen a 250 fõt elérõ vagy azt meghaladó foglalkoztatottal rendelkezõ cégeknél dolgoznak. A Mûegyetemi Ifjúsági Egyesület korábbi

20

felmérésével [5] egybehangzóan megállapíthatjuk, hogy a pályakezdõ mérnökök a munkatapasztalattal rendelkezõ mérnököknél magasabb arányban helyezkednek el nagyobb vállalatoknál.

4.2. 2004. augusztus 31-ig tervezett létszámváltoztatás A 2004. augusztus 31-ig tervezett, mûszaki végzettségû diplomásokat érintõ létszámváltozási adatok a 18. táblázatban találhatók meg. Az adatok segítenek a mérnökök iránti igény megismerésében. Megállapítható, hogy a tervezett létszámváltozás növekvõ, ami az elhelyezkedési esélyek javulását jelentheti. A létszámnövelést tervezõ vállalatok különösen magas arányát érdemes kiemelni (csak 4 vállalat jelzett létszámcsökkentést, míg 77 vállalat jelzett létszámnövelést). A létszámcsökkentést jelzõ vállalatok alacsony száma miatt nem elemezzük az elbocsátást jelzõ cégeket, azonban azt megjegyezzük, hogy egyetlen esetben sem pályakezdõket küldenek majd el. Felvétel 2004. augusztus 31-ig

Összes létszám

Átlag létszám

Válaszadó cégek száma

Hány fõ felvételét tervezik? Közülük hány fõ az egyetemi végzettségû? Hány fõ a pályakezdõ, tehát aki 2003-ban vagy 2004-ben végzett? Hány fõ egyetemi végzettségû pályakezdõ?

121 40 19 10

1,57 1,14 0,61 0,37

77 35 31 27

18. táblázat: Diplomás mûszakiak tervezett létszámváltozása A létszám növelését végzettségenként vizsgálva megállapítható, hogy a felmért vállalkozások a felveendõ 121 mûszaki diplomás alig egyharmadát szeretnék az egyetemi végzettségûek közül felvenni, míg a 19 pályakezdõ állás több mint felének betöltésére egyetemi végzettségûeket keresnek. Ez alapján kijelenthetõ, hogy a felmért vállalatok fõként fõiskolai végzettségû nem pályakezdõket kívánnak majd felvenni a következõ félévben. Külön kiemelendõ, míg a fõiskolai mérnököknek várhatóan csupán egykilencede kerül majd ki a pályakezdõk közül, addig ez az arány az egyetemi diplomával rendelkezõ mûszakiak körében egynegyed. A létszám-változtatási tervek vizsgálata során is kitértünk a foglalkoztató vállalat nemzetgazdasági ágazati besorolása, telephelynek helyet adó település nagysága, telephelyének régiója és alkalmazotti létszáma szerinti létszám-változtatási arányok elemzésére. Az elkészített elemzések alapján megállapítható, hogy a felvételek aránya általában az eleve nagyobb létszámú vállalatcsoportok esetén magasabb, így az Iparban (CDE), az Építõiparban (F) mûködõ, valamint az Ingatlanügyletekkel, gazdasági szolgáltatással (K) foglalkozó, közép-magyarországi vállalatoknál kiemelkedõen magas a felveendõ mérnökök létszáma és vállalatonkénti átlaga. Ez a tény arra utal, hogy a jól prosperáló ágazatok szeretnék továbbnövelni a mûszaki végzettségû alkalmazottak számát, ezért a mûszaki felsõoktatásnak, és ezen belül a BME-nek a képzéseikkel ezen iparágak igényeit kell kielégítenie, kiszolgálnia. Érdemes megemlíteni, hogy a Mûegyetemi Ifjúsági Egyesület korábbi felmérésének [5] adatai alapján is ezek a vállalatok jelezték létszámnövelési igényeiket. A létszám-változtatási igények megléte esetén rákérdeztünk a változtatás okaira (a válaszadó több okot is megjelölhetett), amely kérdés válaszainak adatai a 19. táblázatban találhatók meg. Az okot megjelölõk aránya

A létszámfelvétel okai Technológia fejlesztés Beruházás, termelés bõvítése, felfutása Létszámpótlás Új profil bevezetése Termékfejlesztés Egyéb

58,33% 55,00% 53,33% 45,00% 21,67% 6,67%

60 válaszadó cég

19. táblázat: Diplomás mûszakiak létszámfelvételének okai

21

A megkérdezett vállalkozások létszámbõvítésének indoka közt a vállalatok több mint fele esetén a technológiai fejlesztés, a létszámpótlás és a beruházás, termelésbõvítés szerepelt, de a válaszok közt elég markánsan megjelent a termékfejlesztés és az új profil bevezetése is. Az okok magas arányokat tartalmazó egyenletes eloszlása alapján megállapítható, hogy a vállalatoknál a létszámbõvítés indoka sokszínû, az arányok magas értéke pedig arra utal, hogy egyszerre több általunk megadott ok is fel szokott merülni a bõvítés esetén. A létszámváltoztással kapcsolatban megkérdeztük a legjellemzõbb érintett munkakörök megnevezését és az egyes munkakörök esetén tervezett létszámváltoztatás nagyságát, mely adatokat a 20. táblázat tartalmazza, csökkenõ sorrendben. A betöltendõ állásokon belüli arány

Munkakör, terület Gépészmérnök Villamosmérnök Tervezõ mérnök Programozó, informatikus Építõmérnök Építészmérnök Fejlesztõmérnök Mérnök kereskedelmi területre Mûszaki vezetõ Operátor, hálózat felügyelõ mérnök Szoftverfejlesztõ Karbantartó terület Földmérõ mérnök Gyártás vezetõ Kohómérnök Környezetvédelmi mérnök Munkavédelmi vezetõ Olajmérnök Szerszámkonstruktor Technológus mérnök Vízügyi mérnök

13,10% 13,10% 9,84% 8,20% 8,20% 4,92% 4,92% 4,92% 4,92% 4,92% 4,92% 3,28% 1,64% 1,64% 1,64% 1,64% 1,64% 1,64% 1,64% 1,64% 1,64%

61 válaszadó cég

20. táblázat: A legkeresettebb mérnöki végzettségek, betöltendõ munkakörök A megnevezések során igyekeztünk végzettségek szerinti csoportokat képezni, azonban a pontatlan megjelölések miatt a betöltendõ munkakör megnevezése nem minden esetben utal a betöltéséhez szükséges végzettségre (pl. karbantartó terület). A végzettségek közül a gépészmérnök, a villamosmérnök és az informatikus a legkeresettebb mind említettség, mind felvételi létszám alapján. Ezt a sorrendiséget a Mûegyetemi Ifjúsági Egyesület korábbi felmérése [5] és a Foglalkoztatási Hivatal 2003. márciusi interjús adatfelvétele alapján készült rövid távú munkapiaci prognózis is jelezte. Megállapításunk kismértékben ellentétes azzal a Fõvárosi Munkaügyi Központtól származó információval, miszerint 2004 májusában Budapesten a hivatal segítségével 108 villamosmérnök keresett állást, míg a villamosmérnökök iránti igény „csupán” 32 fõ volt. A felmérésekbõl és a Munkaügyi Központtól származó információ közti ellentét a vállalatok munkaerõ-felvételi szokásaiból adódik, mivel a cégek csak alacsony arányban veszik igénybe a Munkaügyi Központok segítségét (29. táblázat).

22

5. Mérnökök kereseti és jövedelemi adatai

5. MÉRNÖKÖK KERESETI ÉS JÖVEDELEMI ADATAI A tanulmánynak jelen fejezetében közöljük a nagy érdeklõdéssel várt kereseti és jövedelmi adatokat, amelyeket a KSH adataihoz hasonlítunk. Ebben a fejezetben a kérdõív III. témakörének kérdéseire kapott válaszokat dolgozzuk fel. Az egyes mérnöki kategóriák (fõiskolai, egyetemi, pályakezdõ) azonosítására, továbbá a keresetek és jövedelmek tartalmára a bevezetõ módszertanban leírtakat használjuk.

5.1. 2004. februári kereseti és jövedelmi adatok A kereseti és jövedelmi adatokra négy kategóriában kérdeztünk rá: fõiskolai végzettségû mérnök, fõiskolai végzettségû pályakezdõ mérnök, egyetemi végzettségû mérnök, egyetemi végzettségû pályakezdõ mérnök. A kategóriák felállításának célja, hogy választ kapjunk arra, hogy milyen mértékû különbség van a pályakezdõ és nem pályakezdõ mérnökök, illetve a fõiskolai és egyetemi végzettségû mérnökök jövedelmi viszonyai között. A kereseti adatokra a mintában szereplõ vállalatok 73 %-a (120 cég) adott felhasználható információt. A kereseti és jövedelmi alapstatisztikákon (21. táblázat) túl kitérünk a cégek telephelye és tulajdonosi szerkezete szerinti vizsgálataink eredményeire is. Bruttó átlagkereset Átlag [Ft] Szórás [Ft] Minimum [Ft] Maximum [Ft] Válaszadó cég

Fõiskolai végzettségû mérnök

Fõiskolai végzettségû, pályakezdõ mérnök

Egyetemi végzettségû mérnök

Egyetemi végzettségû, pályakezdõ mérnök

188.632 77.722 45.000 500.000 87

182.000 68.005 80.000 330.000 20

230.583 128.640 59.000 800.000 84

203.750 79.633 60.000 340.000 12

21. táblázat: Diplomás mûszakiak bruttó átlagkeresete (2004. február) A KSH tájékoztatója [8] alapján a szellemi foglalkozásúak bruttó átlagkeresete 2004. január-február hónapban átlagosan 196.900 Ft volt, melyet a jelen felmérés szerint a fõiskolai végzettségû mérnökök átlagkeresete nem ért el, az egyetemi végzettségûeké azonban meghaladt. Sem a fõiskolai végzettségû pályakezdõ, sem pedig az egyetemi végzettségû pályakezdõ mérnök kategóriában nem érkezett be annyi válasz (20 ill. 12), hogy a kategóriát érdemben tudnánk értékelni, ennek ellenére további elemzéseinkben azért utalunk a kategóriák adataira is. A bruttó átlagkereset mellett napjainkban igen nagy szerepet játszanak az egyéb juttatások (különbözõ költségtérítések, cégautó, tárgyjutalmak stb.), melyek összegszerûségére szintén rákérdeztünk. Az egyéb juttatások és a jövedelem elemzésekor megkülönböztetjük azon cégeket, amelyek szakemberei az egyéb juttatásokról nem nyilatkoztak, azoktól, amelyeknél a mérnökök nem részesülnek kereseten kívüli juttatásban. Míg az elõbbi vállalkozásokat nem vettük figyelembe a jövedelem kategóriák képzésekor, addig az utóbbi cégeknél az egyéb juttatás nulla értéket vesz fel. A 22. táblázatban azon cégek egyéb juttatásainak statisztikáit közöljük, amelyek a mérnökeik részére nulla forintnál nagyobb értékû átlagos egyéb juttatást biztosítanak.

24

Egyéb juttatás (0 értékek nélkül) Átlag [Ft] Szórás [Ft] Minimum [Ft] Maximum [Ft] Válaszadó cég

Fõiskolai végzettségû mérnök 20.352 32.515 1.000 180.000 54

Fõiskolai végzettségû, pályakezdõ mérnök 20.750 28.043 3.000 100.000 12

Egyetemi végzettségû mérnök 43.200 58.109 2.000 250.000 45

Egyetemi végzettségû, pályakezdõ mérnök 36.833 58.314 3.000 150.000 6

22. táblázat: Diplomás mûszakiak egyéb juttatásának havi összege (2004. február) Az egyéb juttatások kategóriánként átlagosan a kereset 10-20 %-át teszik ki. Ugyanakkor kiemelendõ, hogy csak kismértékû kapcsolat van a kereset és az egyéb juttatások nagysága között, a köztük lévõ korrelációs együttható 0,27. A bruttó átlagjövedelem értékét a 23. táblázatban részletezzük, mely táblázatban azon cégek válaszai is szerepelnek, amelyek nem biztosítanak mérnökeik részére egyéb juttatásokat. Bruttó átlagjövedelem (0 értékekkel) Átlag [Ft] Szórás [Ft] Minimum [Ft] Maximum [Ft] Válaszadó cég





205.000 89.929 48.000 580.000 78

197.842 68.867 83.000 330.000 19

259.640 153.512 60.000 850.000 75

231.455 112.798 60.000 470.000 11

23. táblázat: Diplomás mûszakiak bruttó átlagjövedelme (2004. február) A 23. táblázatban található átlagértékeket a mérnökök tekintetében csak mint a bruttó átlagjövedelem alsó korlátját foghatjuk fel, hiszen a kérdõív felvételébõl adódóan azok a feltételezett fõállásra vonatkozó adatokat tartalmazzák. A mellékállásokra vonatkozóan a BME Diákközpont korábbi felmérése [6] ad támpontot: a BME-n végzettek mintegy 19 %-ának van mellékállása. A fõiskolai és egyetemi végzettségû nem pályakezdõk jövedelmi adatait vizsgálva több megállapítást tehetünk: az egyetemi végzettségû mérnökök átlagos kereseti és jövedelmi adatai jelentõsen meghaladják a fõiskolai végzettségûek hasonló adatait. Átlagosan az egyetemi végzettségûek keresete 22 %-kal, egyéb juttatása 112 %-kal magasabb, mint a fõiskolai végzettségûeké. Ezek együttesen átlagosan 27 %-kal nagyobb átlagjövedelmet eredményeznek az egyetemi végzettségûek javára. A szórásokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a jövedelmeknél a szórások esetén nagyobb eltérést tapasztalunk, az egyetemi végzettségûek jövedelmének szórása 71 %-kal nagyobb, mint a fõiskolai végzettségû kollégáié. Ez a nagyobb differenciálódás valószínûleg összefügg az elõrelépés és vezetõi feladatok ellátásának lehetõségével, a fõiskolai végzettségûeknek vélhetõen kevésbé adódik lehetõségük az elõrelépésre. A pályakezdõk jövedelmi adatait összehasonlítva, az egyetemi és fõiskolai végzettség közötti különbség jelentkezik a jövedelemben, az egyetemi végzettségû pályakezdõ a fõiskolai végzettségû pályakezdõ kollégája jövedelmének 117 %-át keresi. Ebben valószínûleg szerepe van annak, hogy a fizetésben (a felvételben nem feltétlenül) a pályakezdõk között a cégek különbséget tesznek, a differenciálást már elõzetesen, várakozásaiknak megfelelõen beépítik a kínált jövedelembe, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy összesen csak 32 válaszadó adott felhasználható információt a pályakezdõ mérnökökrõl. A pályakezdõk és nem pályakezdõk havi átlagjövedelme között átlagosan 21.618 Ft az eltérés. A pályakezdõk havi átlagjövedelmét (210.167 Ft) összehasonlítva a BME-n végzetteken alapuló felmérés [6] adatával (2003-ban havi 246.000 Ft) megállapíthatjuk, hogy az eltérésnek – a kis elemszám figyelembevétele mellett – két indoka is lehet: egyrészt a már említett mellékállások

25

hatása, másrészt az említett felmérés [6] csak a BME-n végzett mérnökökre vonatkozott. A pályakezdõt is alkalmazó válaszadó társas vállalkozásban (36 db) összesen 84 egyetemi végzettségû pályakezdõ mérnökbõl 30 végzett a BME-n. A cégek központjának helyet adó településtípus szerinti jövedelmi adatok a 24. táblázatban találhatóak meg. A táblázatban azon cégek válaszai is szerepelnek, amelyek nem biztosítanak mérnökeik részére egyéb juttatást. Bruttó átlagjövedelem (0 értékekkel, Ft-ban) Budapest Megyei jogú város Város Község

Fõiskolai végzettségû mérnök 243.333 190.286 196.789 172.500

*24 21 19 14

Fõiskolai végzettségû, pályakezdõ mérnök 215.000 207.250 132.500 250.000

10 4 4 1

Egyetemi végzettségû mérnök 292.607 255.368 196.278 289.500

28 19 18 10

Egyetemi végzettségû, pályakezdõ mérnök 246.375 180.000 197.500 -

8 1 2 0

* válaszadó cég

24. táblázat: Diplomás mûszakiak bruttó átlagjövedelme településtípusonként (2004. február) A 24. táblázat adatai nem látszanak igazolni azt a korábbi, általánosnak nevezhetõ vélekedést, miszerint az átlagjövedelem a település nagysággal egyenesen arányos, ugyanakkor a fõvárosi jövedelmek lényegesen nagyobbak a más településen elérhetõ jövedelmektõl, Budapesten egy egyetemi végzettségû pályakezdõ 50.000 Ft-tal többet keres, mint a (nem megyei jogú) városban dolgozó nem pályakezdõ kollégája. A budapesti szervezeteknél szerezhetõ átlagos jövedelmek a fõiskolai végzettségû pályakezdõ kategórián kívül a többi három kategóriában egyértelmûen nagyobbak, de az említett kategória esetén is csak egy községi vállalat adatai rontják el a megállapítást. A jövedelmek vizsgálatát a vállalkozások tulajdonosi szerkezete szerint is elvégeztük. Az adatokból kiderül, hogy mind az egyetemi végzettségû, mind a fõiskolai végzettségû mérnök kategóriáknál a külföldi tulajdonú cégeknél lehet a legtöbbet keresni, õket követik az állami és önkormányzati cégek, majd a sort a belföldi tulajdonú cégek zárják. Feltûnõ ugyanakkor, hogy a pályakezdõk bére az állami és önkormányzati cégek esetén a legkisebb és, hogy a belföldi cégek esetén az egyetemi végzettségû pályakezdõ és az egyetemi végzettségû mérnök kategóriák, illetve a fõiskolai végzettségû pályakezdõ és a fõiskolai végzettségû mérnök kategóriák között szinte nincs különbség, azaz a pályakezdõk bére lényegében megegyezik azonos végzettségû idõsebb kollégáikéval. A belföldi cégeknél tehát leginkább a végzettség jelenti a differenciálás alapját. Bruttó átlagjövedelem (0 értékekkel, Ft-ban)


Többségében állami vagy 206.154 önkormányzati tulajdonú Többségében belföldi magántulajdonú Többségében külföldi tulajdonú




*13

185.250

4

250.125

8

177.500

2

187.940

50

189.300

10

225.577

52

220.600

5

260.867

15

225.000

5

382.800

15

272.000

4

* válaszadó cég

25. táblázat: Diplomás mûszakiak bruttó átlagjövedelme tulajdonosi szerkezetenként (2004. február) Az egyéb juttatások és a cég tulajdonosi viszonyát vizsgálva megállapítható, hogy a többségében külföldi tulajdonú cégek több mint kétszerannyi egyéb juttatást (55.222 Ft) adtak alkalmazottaiknak 2004 februárjában, mint a többségében belföldi magántulajdonú (24.069 Ft) vagy a többségében állami vagy önkormányzati tulajdonú (22.056 Ft) cégek.

26

5.2. A keresetek 2004-ben várható változása A megkérdezett szakemberek közel kétharmadának (62,11 %) tervei szerint vállalatuknál dolgozó mérnökök bruttó átlagkeresete az idén növekedni fog. Azok akik a növekedés ütemét is megbecsülték (86 cég) átlagosan 8,40 %-os növekedést terveznek 2004-re. Ez az érték az MNB jelentésében [9] 2004. elsõ negyedévére megadott 6,8 %-os, valamint a teljes 2004. évre kalkulált 6,0 %-os inflációt meghaladja. A keresetnövekedés mértékét a cégek alkalmazotti létszáma szerint vizsgálva kijelenthetõ, hogy a bruttó átlagkereset növekedést tervezõk csoporton belüli aránya nõ, ugyanakkor a jósolt növekedés mértéke csökken az alkalmazottak számának növekedésével. Foglalkoztatottak létszáma -49 fõ 50-249 fõ Legalább 250 fõ Összesen:

Növekedést tervezõ cégek száma 39 26 22 87

Növekedést tervezõ cégek aránya a kategórián belül 53,42% 65,00% 81,48% 62,40%

Növekedést tervezõk szerint a növekedé mértéke 8,91% 7,71% 7,59% 8,22%

26. táblázat: Diplomás mûszakiak bruttó átlagkeresetének 2004-ben tervezett változása 1. A keresetnövekedés tulajdonosi kategóriák szerinti tervezett értékeit a 27. táblázat tartalmazza. Kiemelendõ, hogy a többségében állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek kategóriájában a legnagyobb a bizakodók aránya, ugyanakkor a bizakodók közül a belföldi tulajdonossal rendelkezõ cégek tervezik a legnagyobb keresetnövekedést.

Többségében külföldi tulajdonú

19

Növekedést tervezõ cégek aránya a kategórián belül 67,86%

Többségében államivagy önkormányzati tulajdonú

14

77,78%

7,46%

Többségében belföldi tulajdonú Összesen:

60 93

56,60% 61,18%

9,13% 8,43%

Tulajdonosi szerkezet

Növekedést tervezõ cégek száma

Növekedést tervezõ szerint a növekedé mértéke 6,94%

27. táblázat: Diplomás mûszakiak bruttó átlagkeresetének 2004-ben tervezett változása 2.

27

6. Mérnökök felvétele, a munkapiacon elvárt képességek, tulajdonságok

6. MÉRNÖKÖK FELVÉTELE, A MUNKAPIACON ELVÁRT KÉPESSÉGEK, TULAJDONSÁGOK Ebben a fejezetben a cégek toborzási és kiválasztási gyakorlatát, a mérnökökkel való ellátottság tevékenységi kör és régiók szerinti eloszlását, valamint a cégek mûszaki szakemberekkel szemben támasztott elvárásait vizsgáljuk. A válaszokat a felkeresett vállalatok munkaerõ felvételével foglalkozó szakemberei szolgáltatták számunkra. Jelen fejezetben a kérdõív V. témakörének kérdéseire kapott válaszokat dolgozzuk fel.

6.1. A felvétel körülményei

6.1.1. Mennyire számít a szakmai gyakorlat? Egy új mérnöki munkakör betöltésénél a válaszadó vállalatok 71 %-ánál (116 cég) számít az, hogy a pályázó rendelkezik-e szakmai gyakorlattal. Ezen vállalkozások képviselõit arról is megkérdeztük, hogy ha azonos kvalitásokkal, de különbözõ szakmai tapasztalattal rendelkezõ pályázók közül választhatnának, kikre esne a választásuk elsõsorban, és amennyiben nem találnák meg a megfelelõ jelöltet, kiket hívnának be interjúra második körben. A válaszadók közel fele (49,5 %) a legalább 3 éves gyakorlattal rendelkezõ mérnököket részesíti elõnyben a felvételi eljárás során, míg pályakezdõket (egy évnél kevesebb tapasztalattal rendelkezõ jelentkezõket) a vállalatok 22,4 %-a választana. Az elsõ és második körre vonatkozó leggyakoribb párosításokat a 28. táblázat tartalmazza. A leggyakoribb párosítás (a 107 válaszadó 44,9 %-a) szerint a cégek: elsõ körben a legalább 3 éve a szakmában dolgozókat, második körben pedig az 1-3 éves szakmai tapasztalattal rendelkezõket választanák. A vállalkozások 16,8 % választana elsõ körben a pályakezdõk, második körben az 1-3 év tapasztalattal rendelkezõk közül, és 15,9 % ugyanebbõl a két csoportból fordított sorrendben, azaz elõször az 1-3 éve dolgozók, majd a pályakezdõk közül. 1. körben leginkább keresett mérnök

2. körben leginkább keresett mérnök

Válaszadókon belüli arány

Legalább 3 éves gyakorlat Legalább 3 éves gyakorlat 1-3 éves gyakorlat 1-3 éves gyakorlat Pályakezdõ Pályakezdõ

1-3 éves gyakorlat Pályakezdõ Legalább 3 éves gyakorlat Pályakezdõ 1-3 éves gyakorlat Legalább 3 éves gyakorlat

44,90% 4,70% 12,10% 15,90% 16,80% 5,60%


28. táblázat: A szakmai gyakorlat fontossága mérnökök felvételénél Az egyetem vezetése számára – a végzõs hallgatók elhelyezkedésének hatékony segítése érdekében – alapvetõen fontos annak a cégcsoportnak a megtalálása, akik elõszeretettel alkalmaznak pályakezdõket. Ezért megvizsgáltuk a kutatásban részt vevõ cégek tulajdonosi szerkezete, alkalmazotti létszáma, telephelye, forgalma, valamint tevékenységi köre és a pályakezdõk választása közötti összefüggést. Az átlagosnál magasabb arányban választják a gyakorlattal még nem rendelkezõ pályakezdõ mérnököket: az 1 milliárd forint fölötti, valamint a 100-500 millió forint közötti forgalommal rendelkezõ vállalkozások, valamint a multinacionális cégek. Ez a jelenség több tényezõre vezethetõ vissza: egyrészt a nagyvállalatok elõszeretettel „építkeznek belülrõl” (szakembergárdájukat és vezetõ beosztású munkatársaikat is igyekeznek önmaguk „felnevelni”) ezzel is perspektívát nyitva fiatal, ambiciózus munkavállalóiknak; másrészt a jellemzõen 1,5-2 éves, kifejezetten a pályakezdõknek indított gyakornoki programokat is elsõsorban ezek a vállalatok preferálják. A többi vizsgált paraméter szerint szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk.

30

6.1.2. Új munkatársak felvételére használt csatornák A felmérésben részt vevõ vállalatok által használt eszközök, módszerek fontosságát, használatának gyakoriságát a 29. táblázatban foglaltuk össze. A munkaerõ keresésére használt csatornákat a válaszadók háromfokozatú skálán (1-gyakran használjuk, 2-használjuk, 3-nem használjuk) osztályozhatták. A válaszadók legfontosabbnak az informális csatornát jelölték meg (1,76). Az eredmény összhangban van korábbi, a munkaadók és a fiatal mérnökök körében egyaránt elvégzett kutatások ([4], [6]) eredményével: mind a munkaadók, mind a munkavállalók a személyes kapcsolatokat használják leggyakrabban és legeredményesebben. Az új munkatárs keresése során az informális út után leggyakrabban a hirdetést alkalmazzák a megkérdezett vállalatok. A munkaügyi központokhoz ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak a válaszadók munkaerõ-igényük kielégítése érdekében, akárcsak a felsõoktatási intézményekhez, azok tanszékeihez. A személyzeti tanácsadó cégek, online állásközvetítõ irodák szolgáltatásainak, illetve az állásbörzék igénybevétele is a ritkán alkalmazott módszerek közé tartozik. Az utóbbira magyarázatot adhat az a tény, hogy a vállalatok közel fele gyakorlattal rendelkezõ szakembert keres, az állásbörzéket pedig elsõsorban végzõs hallgatók és frissen végzett értelmiségiek keresik fel. A munkaerõ keresésére használt csatornák

Átlagosztályzat

Informális úton, személyes- vagy ügyfélkapcsolatok útján

1,76

Hirdetés útján

1,86

Munkaügyi központon keresztül

2,48

Intézményi, vagy tanszéki kapcsolat révén

2,55

Online állásközvetítok révén

2,59

Személyzeti tanácsadók révén (fejvadász cégek)

2,68

Tanulmányi szerzodéssel

2,77

Állásbörzéken

2,84


29. A vállalatok mérnökök keresésre használt csatornái A különbözõ toborzási módszerek alkalmazásának gyakoriságát megvizsgáltuk a válaszadó cégek alkalmazotti létszámának, tulajdonosi szerkezetének, régiók szerinti elhelyezkedésének, valamint éves forgalmának függvényében is. Az így kapott csoportok toborzási szokásai nem mutatnak lényeges eltérést az elemzett mintáétól. Érdemes megemlíteni viszont, hogy az egyetem segítségét („intézményi vagy tanszéki kapcsolat”, illetve „állásbörze”) elsõsorban a KözépMagyarországi, a Nyugat-Dunántúli és a Dél-Dunántúli régióban mûködõ cégek, illetve a multinacionális vállalatok veszik igénybe

6.2. Milyen képességeket vár el a piac a mérnököktõl?

6 . 2 . 1 . Á l l á s m e g s z e r z é s é h e z s z ü k s é g e s k é p e s s é g e k , t u l a jd o n s á g o k A diplomás munkanélküliek aránya az összes, regisztrált munkanélkülihez viszonyítva egyértelmûen növekedést mutat az elmúlt öt év során. Ezt támasztják alá a Fõvárosi Munkaügyi Központ azon adatai miszerint Budapesten a diplomás munkanélküliek aránya a regisztrált munkanélküliekhez viszonyítva az 1998-as 5 %-ról 2003-ra több mint 11 %-ra nõtt. A vidéki helyzet valamivel jobb, a diplomások 6 %-át adják az összes regisztrált munkanélkülinek. A diplomás mûszakiakról kevesebbet tudunk. Mind a frissdiplomások körében, mind a mûszakiakat alkalmazó cégek körében készített korábbi felmérések ([5], [6], [7]) alátámasztják azt a megállapítást, miszerint a mérnökök munkapiacra való beilleszkedése nem elsõsorban a munkaügyi központok bevonásával zajlik. A BME-n diplomát szerzõ mérnökök körében minden évben elvégzett felmérés [6] szerint évrõl-évre – bár csak kis mértékben – nõ a munkanélküliek aránya. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok a felsõfokú mûszaki végzettségûek számára meghirdetett pozícióik egy részére csak nehezen találnak az elvárásaiknak megfelelõ szakembert. Ez arra enged következtetni, hogy a

31

munkaadók elvárásai és munkát keresõ mérnökök tudása, képességei nincsenek összhangban egymással. Ennek feltárása érdekében átfogóan vizsgáltuk a cégek mérnökökkel szemben támasztott követelményeit, melynek eredményét a 30. táblázatban foglaltuk össze. A válaszadóknak lehetõséget adtunk arra, hogy az új mérnök munkatársakkal kapcsolatos – végzettségen kívüli – elvárásokat, igényeket kötetlenül megfogalmazhassák. Tudás, képesség Jó nyelvtudás Szakmai gyakorlat, munkatapasztalat Számítástechnikai ismeretek Jó kommunikációs készség Rugalmasság, mobilitás Jogosítvány Csapatmunkára, beilleszkedésre való hajlandóság és készség Határozott, jó fellépés Nagy teherbírás Kreativitás Rátermettség, elhivatottság Tisztesség, lojalitás

A cégek hány %-a igényli 53,40% 26,30% 11,00% 10,20% 10,20% 9,30% 8,50% 7,60% 5,90% 5,10% 5,10% 5,10%


30. táblázat: A vállalatok álláskeresõ mérnökökkel szemben támasztott elvárásai Szembetûnõ, hogy a vállalatok több mint felénél a legfontosabb elvárás a nyelvtudás (ez elsõsorban társalgási szintû angol, másodsorban német nyelvismeretet jelent), amit a szakmai gyakorlat, munkatapasztalat követ. Az elsõ két elvárástól jelentõsen lemaradva, közel azonos súllyal szerepel a Számítástechnikai ismeretek, a Jó kommunikációs készség és a Rugalmasság, mobilitás. Feltûnõ, hogy a vezetõi készségeket, sikerorientált személyiséget, jó problémamegoldó képességet, pontosságot, precizitást, kreativitást csak néhány vállalat említette. A válaszok összhangban vannak a XIII. Mûegyetemi Állásbörze rendezvényen részt vevõ cégek körében végzett felmérés [4] eredményeivel. Az egyetlen lényeges eltérés, hogy az utóbbi cégek a készségeket (fontossági sorrend: Jó kommunikációs készség, Csapatmunkára, beilleszkedésre való hajlandóság és készség) közvetlenül a nyelvtudás és a szakmai gyakorlat mögé sorolták, fontosabbnak ítélve a számítástechnikai ismereteknél is.

6 .2 .2 . Á l l á s m e g t a r t á sá h o z sz ü k sé g e s k é p e ssé g e k , t u l a jd o n sá g o k Egy fiatal mérnöknek nem csak a munkahely megszerzésére, hanem annak megtartására is figyelnie kell, ami majdnem ugyanannyira nehéz feladat, ezért megkérdeztük a vállalkozásokat arról, hogy egy mérnöknek milyen tulajdonságokkal, képességekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeresen megõrizze munkahelyét. A válaszadók az általunk elõzetesen meghatározott követelményeket rangsorolták a munkatársaik értékelésében betöltött szerepe, fontossága szerint (nélkülözhetetlen, kevésbé fontos, egyáltalán nem fontos). A kapott eredményeket a 31. táblázat tartalmazza.

32

Tudás, képesség Megfelelõen lássa el a szakmai feladatokat Pontosan, alaposan dolgozzon Mindig tartsa be a határidõket Jól tudjon másokkal együttmûködni, képes legyen a csapatmunkára Jó problémamegoldó készsége legyen A rábízott feladatokat képes legyen önállóan ellátni Jó kapcsolattartó és kommunikációs készsége legyen Kreatív legyen Magas szintû szakmai ismeretekkel rendelkezzen Képes legyen szakmai érvényesülésre, önmenedzselésre Nagyon jól ismerje a terület gazdasági-piaci viszonyait Már rendelkezzen kiépített önálló szakmai kapcsolatrendszerrel

A cégek hány %-a tarja nélkülözhetetlennek 98,10% 97,50% 93,10% 93,00% 90,60% 86,20% 82,30% 73,60% 72,30% 58,00% 38,90% 18,40%


31. táblázat: A vállalatok mérnökökkel szemben támasztott elvárásai Kiemelendõ, hogy a mérnökökkel szembeni két legfontosabb elvárás: Megfelelõen lássa el a szakmai feladatokat, illetve Pontosan, alaposan dolgozzon. Ezek a jó szakmai felkészültséget, gyakorlatot, hozzáértést feltételezõ követelmények visszaigazolják a korábban már megfogalmazott szakmai gyakorlat, munkatapasztalat fontosságát. Az állásra jelentkezõkben keresett tulajdonságokat leszorította a dobogóról a felvételi eljárás során nem mérhetõ, a mindennapi munkavégzésnél viszont alapvetõen fontos pontosság, a határidõk betartása. A soft skill-ek (együttmûködésre, csapatmunkára való készség és hajlam, problémamegoldó képesség, önállóság, kommunikációs képesség, kreativitás) ugyanúgy, közel azonos súllyal szerepelnek, mint a kiválasztási folyamat során. A vállalatok legkevésbé fontosnak az önálló szakmai kapcsolatrendszert, a szakterület gazdasági-piaci viszonyainak jó ismeretét tartják, amelyek akár évtizedes gyakorlatot feltételeznek. A kérdésre kapott válaszokat megvizsgáltuk a cég alkalmazotti létszámának, telephelyének, éves forgalmának és tulajdonosi szerkezetének függvényében, de lényeges eltéréseket nem tapasztaltunk. Említésre méltó ugyanakkor, hogy a jó probléma-megoldó készségre és a másokkal való hatékony együttmûködésre, a csapatmunka szeretetére a 250 fõnél magasabb alkalmazotti létszámmal rendelkezõ és az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévõ vállalatoknál dolgozóknak van szükségük. Mindkét esetben ez a két tulajdonság az elsõ, illetve a harmadik helyre került a fontossági sorrendben.

6 .2 .3 . M û sz a k i d i p l o m á so k k a l va l ó e l l á t o t t sá g A 1. ábrán foglaltuk össze 163 válaszadó vállalkozás azon véleményét, amely a piac mûszaki szakemberekkel való ellátottságáról nyújt képet. Megállapítható, hogy a felmérésben részt vevõ vállalatok közel fele (47,2 %) szerint a saját szakterületükön jól képzett mérnökökbõl éppen elegendõ van, hiányt (28,8 %) és túlkínálatot (24 %) közel azonos arányban érzékelnek.

33

1. ábra: Mûszaki diplomásokkal való ellátottság A felmért cégek vezetõi szerint mûszaki felsõfokú végzettségû szakemberhiány tapasztalható az Építõipar (F) és az Ipar (CDE) területén. A Szállítás, raktározás, posta, távközlés (J) ágazatban a válaszadók szerint kiegyensúlyozott a munkaerõ-kereslet és kínálat, míg négy nemzetgazdasági ágban: Kereskedelem, javítás (G), Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K), valamint Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás; Halgazdálkodás (AB) több mérnök szeretne elhelyezkedni, mint ahány üres álláshely van. A válaszokat régiók szerint is megvizsgáltuk és az eredményt a 32. táblázatban összegeztük. A válaszadók szerint jelentõs mérnökhiány tapasztalható a Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon, mérsékelt a hiány Közép-Magyarországon, mérsékelt túlkínálat van jól képzett mûszaki szakemberekbõl a Dél-Alföldön és Dél-Dunántúlon, míg jelentõs túlkínálatot jeleztek az ÉszakMagyarországi és az Észak-Alföldi régióban. Mûszaki diplomás szakemberekbõl…

Régió Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Magyarország Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld

jelentõs hiány van jelentõs hiány van mérsékelt hiány van mérsékelt túlkínálat van mérsékelt túlkínálat van jelentõs túlkínálat van jelentõs túlkínálat van

88 válaszadó cég

32. táblázat: Mérnökökkel való ellátottság régiónként Figyelemre méltó, hogy míg a kis alkalmazotti létszámmal rendelkezõ cégek inkább szakemberhiányt érzékelnek, addig a 250 fõnél több munkavállalót foglalkoztatók szerint diplomás mûszaki szakemberekbõl túlkínálat van. Ez elsõsorban a munkát keresõ mérnökök orientációjával magyarázható: többségük szívesebben dolgozna nagyvállalatoknál. A XIII. Mûegyetemi Állásbörzén készült felmérés [4] szerint a pályakezdõk 46 %-a 50-500 fõ közötti alkalmazotti létszámmal rendelkezõ vállalkozásoknál, 39 %-uk pedig 500 fõ feletti nagyvállatoknál szeretne elhelyezkedni.

34

7. Mérnököknek nyújtott továbbképzési lehetoségek

7. MÉRNÖKÖKNEK NYÚJTOTT TOVÁBBKÉPZÉSI LEHETÕSÉGEK A BME-n végzett mérnökök, illetve a XIII. Mûegyetemi Állásbörze látogatói körében végzett felmérések ([4], [6]) mindegyike azt mutatja, hogy a munkavállalók körében folyamatosan növekszik a továbbképzés iránti igény, a képzések által is fejlõdni kívánók aránya egyre magasabb. Ezt felismerve a vállalatok által kínált kompenzációs csomagban is egyre nagyobb szerep jut a különbözõ továbbképzési formáknak. A tendenciák feltárása érdekében jelen felmérés keretében feltérképeztük a BME-n diplomázott szakembereket foglalkoztató cégek munkaerõ-képzési stratégiáit. Az adatgyûjtés során a kutatásban részt vevõ vezetõktõl elsõsorban az iránt érdeklõdtünk, hogy milyen módon támogatja cégük a beosztottak továbbtanulási, továbbképzési törekvéseit, valamint hogy a mérnökök milyen területeken, milyen típusú képzésekben való részvételét segíti a vállalat. Ebben a fejezet a kérdõív IV. témakörének kérdéseire kapott válaszokat dolgozzuk fel. A válaszadó vállalkozások 68,9 %-a (113 cég) válaszolt igennel a mérnökök továbbképzésének támogatására vonatkozó kérdésre. A BME Diákközpont 2004-ben – a 2002-ben végzett frissdiplomások körében – készített felmérésének [10] eredményei rávilágítanak arra, hogy a mérnökök 95 %-a igényli a továbbképzést. A többségében állami vagy önkormányzati tulajdonban, illetve többségében belföldi magántulajdonban lévõ cégek támogatják leginkább munkavállalóik továbbtanulását (94,4 %), a külföldi magántulajdonban lévõ cégek pedig a legkevésbé (59 %). A legalább 250 fõt foglalkoztató nagyvállalatok áldoznak a legnagyobb arányban (81,8 %) munkavállalóik továbbképzésére, az 50-249 fõt foglalkoztatók 64 %-a támogatja alkalmazottai fejlõdését, míg a megkérdezett kisvállalatok (49 fõnél kevesebb alkalmazott) mindössze 53,8 %-a. A támogatás módját a 33. táblázatban foglaltuk össze. A két leggyakrabban alkalmazott továbbképzési forma a munkavállalók tanfolyamokon, valamint szakmai fórumokon való részvételének biztosítása. A felmérésben részt vevõ vállalatoknál dolgozó mérnökök számára a legkevésbé elérhetõ a nemzetközi fórumokon való részvétel, a nemzetközi kiküldetés, az átképzés, a szakkiállításokon való részvétel. A másoddiploma megszerzését biztosító posztgraduális képzésben való részvétel támogatása sem tartozik a legnépszerûbb támogatási módok közé, de megállapítható, hogy a cégek majdnem fele (46 %) alkalmazza ezt a formát. A cégek hány %-a alkalmazza

A támogatás módja Tanfolyamokon való részvétel biztosításával

91,20%

Szakmai fórumokon való jelenlét biztosításával

88,50%

Munkaidõ kedvezménnyel

60,20%

Belsõ képzés, vállalati tréning szervezésével

59,30%

Posztgraduális képzésben való részvétel támogatásával

46,00%

Átképzés, nemzetközi kiküldetés, nemzetközi fórumok, szakkiállítás

10,60%

113 támogató cég

33. táblázat: Mérnökök esetén alkalmazott támogatási módok Fontosnak tartottuk megvizsgálni, hogy milyen területen tartják a cégek szükségesnek a mérnökök továbbképzését. A kapott eredményeket a 2. ábra mutatja.

36

2. ábra: Mérnökök esetén alkalmazott támogatási területek A megkérdezett vállalatok a felsõfokú mûszaki végzettségû munkavállalóik mérnöki területen való továbbképzését támogatják elsõsorban. Ezt követi közel azonos említésszámmal az idegen nyelv és az informatika, számítástechnika. A beosztottaik fejlõdésére áldozó cégek közel 40 %-a támogatja a gazdasági vagy menedzsment területen való továbbtanulást. Érdemes kiemelni még a humán területet: ilyen jellegû ismeretszerzés támogatását 23 válaszadó (20 %) említette. Az egyéb kategórián belül néhány említésszámmal szerepel a pályázatírás, illetve ezen belül az EU pályázatok írása, valamint a minõségmenedzsment és a mérnök-közgazdász képzés. Az itt közölt megállapítások megegyeznek a Mûegyetemi Ifjúsági Egyesület és a Diákközpont korábbi felmérései ([5], [6]) során kapott eredményekkel.

37

8. Mérnököket irányító vezetõk véleményei

8. MÉRNÖKÖKET IRÁNYÍTÓ VEZETÕK VÉLEMÉNYEI A tanulmány jelen fejezetében áttekintjük a mérnököket közvetlenül irányító vállalati közép- és alsóvezetõk véleményét a BME-n végzett beosztottjaikkal kapcsolatban. Ebben a fejezetben a kérdõív VI. és VII. témakörének kérdéseire kapott válaszokat dolgozzuk fel. A vezetõk részére feltett kérdések három részre tagolhatók: a vezetõ jellemzõivel, beosztásával kapcsolatos kérdések; a mûszaki felsõoktatás egészével és ezen belül a BME helyével foglalkozó kérdések, a BME-n végzett mérnökökkel kapcsolatos vélemények; illetve a BME-vel való kapcsolat áttekintése. A fejezeten belül a három kérdéscsoport szerinti bontásnak megfelelõen tekintjük át és elemezzük a kérdésekre adott válaszokat.

8.1. A vezetõk jellemzõi A BME-n végzettekkel kapcsolatos közvetlen tapasztalatok, élmények összegyûjtése során a válaszadó vezetõk jellemzõire kérdeztünk rá, melyek a szakmai és emberi tapasztalatok milyenségére mutatnak rá. A vezetõi tapasztalatok „megbízhatóságának” megismerése érdekében két kérdéskört jártunk körbe: a vállalatnál töltött idõt, valamint a mûszaki felsõfokú végzettségû beosztottak számát és végzettségük szerinti megoszlását. Az elõbbi a beosztottakról szóló vélemények megalapozottságára, mélységére utal, míg az utóbbi az összegyûjtött tapasztalatok kumulatív jellegére, szakterületi érintettségeire mutat rá. Az itt vizsgált kérdésekre 116 cég különbözõ vezetõje adott választ, akik általában közép- és alsóvezetõk voltak, de akadt köztük felsõvezetõ, illetve cégtulajdonos is. A vállalati vezetõkrõl elmondható, hogy átlagosan 10,63 éve dolgoznak a vállalatnál. A leghosszabb idõt adott helyen töltõ vezetõ 37 éve állt alkalmazásban cégénél. Ezek az adatok arra utalnak, hogy sikerült tapasztalt vezetõket megkeresnünk, akiknek volt idejük megfelelõen megalapozott véleményeket kialakítaniuk a BME-n végzett mérnökökrõl. A Szonda Ipsos korábbi felmérése [8] által megkérdezettekkel történõ összehasonlítás során megállapítható, hogy a jelen felmérés válaszadói között arányaiban többen dolgoznak régóta a vállalatuknál, ami valószínûsíti, hogy több tapasztalattal rendelkeznek a szükséges mérnöki tulajdonságok megítélésérõl. A vezetõk által irányított mûszaki végzettségû beosztottak számának és szakterületi összetételének vizsgálata során elsõként a létszámokat mutatjuk be a 34. táblázat segítségével. Egyetemi Fõiskolai végzettségû végzettségû mérnök mérnök beosztott beosztott

BME-n végzett mérnök beosztott

BME-n végzett pályakezdõ mérnök beosztott

79

59

16

14,37

13,65

7,59

2,06

1193

1078

448

33

Mûszaki diplomás beosztottak száma

Össze mérnök beosztott

Adott végzettségû beosztottal rendelkezõ vezetõk száma [fõ]

96

83

Beosztottak átlaglétszáma [fõ]

23,66

Összes beosztott mérnök száma [fõ]

2271

34. táblázat: Diplomás mûszakiak létszámadatai A mûszaki beosztottal rendelkezõ vezetõktõl megkérdeztük a BME-n végzett alkalmazottaik végzettségét is, mely adatok alapján az alkalmazottak karok közti megoszlása a 35. táblázatban található.

40

Karok

Létszám [fõ]

BME-n végzettek arányában

Pályakezdõ [fõ]

BME-n végzett pályakezdõk arányában

ÉSZ ÉÍÕ GTK GÉK KSK TTK VEK VIK Összesen:

52 83 10 102 8 3 13 232 503

10,34% 16,50% 1,99% 20,28% 1,59% 0,60% 2,58% 46,12% 100%

5 6 2 12 1 0 0 8 34

14,71% 17,65% 5,88% 35,29% 2,94% 0,00% 0,00% 23,53% 100%

35. táblázat: A BME-n végzett alkalmazottak létszámadatai Megállapítható, hogy a pályakezdõ és a nem pályakezdõ beosztottak között is a Gépészmérnöki, valamint a Villamosmérnöki és Informatikai Karon végzett mérnökök találhatók a legtöbben, ami a két kar magas kibocsátási létszámából adódóan várható volt. A beosztottak végzettsége alapján érdemes áttekinteni a vállalatok jellemzõit, ami alapján megállapítható, hogy a Villamosmérnöki és Informatikai Karon végzetteket alkalmazó vállalatok fõként budapesti telephelyûek, a legmagasabb éves forgalmi kategóriába tartoznak és az Ipar (CDE) vagy az informatikai szolgáltatást is magában foglaló Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K) nemzetgazdasági ágban tevékenykednek. A Gépészmérnöki Karon végzetteket alkalmazó vállalatok szintén nagyrészt az Ipar (CDE) vagy Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K) nemzetgazdasági ágban dolgoznak. Az Építõmérnöki Karon és az Építészmérnöki Karon végzettek fõként az Építõipar (E) és az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K) nemzetgazdasági ágban dolgoznak (a várakozásnak megfelelõen, a korábbi kutatásokhoz hasonlóan [6], [7]). A BME-n végzettek esetén a végzettség megjelölése mellett megkérdeztük a pályakezdõk által a cégnél ellátott feladatokat is. Sajnos csak 21 vezetõ adott feldolgozható választ, így a válaszok alacsony száma miatt mélyebb elemzéseket nem érdemes végezni, azonban csoportosításuk hasznos lehet. A pályakezdõk által elvégzett feladatok csoportosítása a 36. táblázatban található meg. Feladattípus Tervezés (beleértve hardver-szoftver tervezést) Munkahelyi végrehajtás (gyártásközi, munkahelyi) Szervezési feladatok Általában mérnöki feladatok Gyártáselõkészítõ Fejlesztési feladatok, projektmérnök Logisztika

Az összes említés arányában 42,86% 14,29% 14,29% 9,52% 9,52% 4,76% 4,76%

21 válaszadó cég

36. táblázat: A BME-n végzett pályakezdõk által elvégzett feladatok A táblázatból kiemelhetõ, hogy a tervezési feladatok aránya kiemelkedõen magas (42,86 %), ami megegyezik a Diákközpont korábbi felmérésének [4] eredményeivel.

8.2. A mûszaki felsõoktatás javasolt fejlesztési irányai A kérdõívben a vezetõktõl érdeklõdtünk, hogy a hazai felsõoktatási intézmények közül melyikbõl kerülnek ki a legjobb és melyikbõl jó mûszaki szakemberek. A válaszoknál a vezetõknek maguktól kellett megadniuk a válaszaikat, amely során egy legjobbat és akár több jó intézményt is megjelölhettek. Az ilyen típusú válaszadásnak az lett a hibája, hogy az intézmények között szerepeltek a felsõoktatási intézmények integrációja elõtti és integrációja utáni megnevezések is. Az eredmények jobb elemezhetõsége érdekében csak az integráció utáni elnevezéseket használjuk, melyek

41

magukba foglalják az integráció elõtti intézmények említési adatait is. A csoportosítás elvégzése után az említési gyakoriságokat a 37. táblázat tartalmazza. Intézmény megnevezése

Az intézményt legjobbnak tartók aránya Az összes említésen belüli arány

Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Miskolci Egyetem Budapesti Mûszaki Fõiskola Kecskeméti Fõiskola Veszprémi Egyetem Szent István Egyetem Dunaújvárosi Fõiskola Debreceni Egyetem Széchényi István Egyetem Pécsi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Egyéb felsõoktatási intézmény

70,71%

37,02%

9,09% 7,07% 2,02% 2,02% 1,01% 1,01% 0% 0% 0% 0% 2,02%

13,19% 18,72% 3,40% 3,40% 5,11% 1,70% 2,55% 2,13% 2,13% 1,70% 8,95%

99 válaszadó cég

37. táblázat: A legjobbnak tartott mûszaki felsõoktatási intézmények A BME-t a válaszadók több mint kétharmada (70,71 %) a legjobb helyen jelölte meg, ez alapján jogosan emelhetõ ki, hogy a BME továbbra is a mûszaki felsõoktatás vezetõ hazai intézménye, amelyet a Szonda Ipsos korábbi felmérése [7] is megállapított. Ez a vezetõ pozíció különösen feltûnõ, ha figyelembe vesszük, hogy a BME-t követõ Miskolci Egyetemet és a Budapesti Mûszaki Fõiskolát együttesen véve a válaszadóknak alig egyharmada említette, és a legjobbnak pedig csak a vezetõk 9,09 %-a illetve 7,07 %-a tartotta. A mûszaki felsõoktatási intézményekrõl szóló vélemény után a vezetõknél rákérdeztünk a mûszaki felsõoktatástól elvárt változtatásokra, amely változtatások hatására – a vezetõk szerint – felkészültebb szakemberek végeznek majd. A kapott válaszok elég sokszínûek, változatosak voltak, melyeket tartalmi elemzésük során különbözõ csoportokba soroltunk. A csoportok megnevezése és gyakorisága a 38. táblázatban található meg. Fejlesztés területe

Az összes említésen belüli arány

Gyakorlat-centrikusabb oktatás Nyelvtudás javítása, nyelvtanulás erõsítése Modern, naprakész tudás biztosítása Vezetési, irányítási ismeretek biztosítása Elméleti tudás erõsítése, szélesítése Informatikai ismeretek növelése Kapcsolatteremtési, kommunikációs képesség fejlesztése Problémamegoldás javítása Specializáltabb képzés Csapatmunka, projektoktatás Ipari kapcsolat javítása Egyéb: (szak felépítési, finanszírozási javaslatok, általánosabb képzés)

49,59% 15,39% 4,27% 3,42% 2,56% 2,56% 2,56% 2,56% 2,56% 1,71% 1,71% 11,11%


39. táblázat: Felsõfokú mûszaki képzésben szükséges változtatások A válaszadók közel fele a fejlesztés legfontosabb területeként a szakmai tapasztalatok, gyakorlatok növelését emelte ki, ezért egy, a piacnak megfelelni akaró mûszaki felsõoktatási intézményeknek ezen területek fejlesztését kiemelten fontos feladatnak kellene tekintenie. A szakmai gyakorlatok mellett még a nyelvtudás/nyelvismeret erõsítése került elõ nagy hangsúllyal (15,39 %) amit

42 12

megerõsít a 2. ábra is, mely a cégek által leginkább támogatott továbbképzési területek sorrendjében az idegen nyelvi területet a 2. helyen ábrázolja. Az elsõ két fejlesztendõ terület a vállalatok álláskeresõ mérnökökkel szemben támasztott elvárásai (30. táblázat) között is az elsõ két helyen jelenik meg. Ez arra utal, hogy a felvételnél a pályakezdõk hátránya az említett területek erõteljes fejlesztésével javítható, csökkenthetõ lenne. Megállapítható az is, hogy a mérnökök esetén alkalmazott továbbképzési területek és a felsõfokú mûszaki képzésben szükséges változtatások adatai korrelálnak egymással, ami az adatfelvétel szavatosságára utal.

8.3. A BME-n végzett mérnökök szakmai megítélése A vállalatok mûszaki diplomásokat irányító vezetõit külön megkérdeztük a BME-n végzett pályakezdõkkel, munkatársakkal kapcsolatos véleményeikrõl, melyek a kérdõív tudatos összeállítása miatt összehasonlíthatók a Szonda Ipsos korábbi felmérésének [7] adataival. A BME-n végzett pályakezdõk szakmai felkészültségére kérdeztünk rá elsõként százalékos megoszlásban, a kapott eredmények átlagait a 39. táblázat tartalmazza. A BME-n végzett pályakezdõk arányában

Felkészültségi szint Szakmailag nagyon jól felkészült Szakmailag elég jól felkészült Szakmailag átlagos felkészültségû Felkészültségük egyes területeken hiányosságokat mutat

23,57% 39,20% 24,32% 9,42%

Szakmai felkészültségük számottevõ hiányosságokat mutat

3,49%

80 válaszadó cég

39. táblázat: Mennyire felkészültek szakmailag a BME-n végzett pályakezdõk? Megállapítható, hogy a válaszadó 80 cégvezetõ szerint a pályakezdõk több mint négyötöde legalább átlagosan felkészült szakmailag és közel egynegyedük pedig nagyon jól felkészült, hasonló eredmények szerepelnek a Szonda Ipsos korábbi felmérésében [7] is. Kíváncsiak voltunk a BME-n végzett pályakezdõk terhelhetõségére is, ami alapján megállapítható, hogy a válaszadó 90 vállalatvezetõ több mint fele (56,70 %) szerint csak kisebb feladatokat, részfeladatokat lehet rájuk bízni, és csak a maradék 43,30 % szerint terhelhetõ komolyabb, nehéz feladatokkal is a BME-n végzett pályakezdõ. Ez az arány szinte pontosan megegyezik a [7] felmérésben szereplõ hasonló válaszokkal. A terhelhetõség és a vezetõket alkalmazó vállalatok kapcsolatainak részletesebb elemzése során megállapítható, hogy BME-n végzett pályakezdõkre fõként a Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás; Halászat (AB) és az Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (K) területen tevékenységet végzõ vállalatok és az 50-249 fõ között foglalkoztató középvállalatok vezetõi mernek komolyabb feladatok bízni. Megfigyelhetõ még, hogy a vállalatok árbevételének emelkedésével együtt csökken a komoly feladatokat pályakezdõ mérnökökre bízó vállalatok aránya. A pályakezdõk felkészültségének áttekintése során kitértünk arra is, hogy a vezetõk szerint a pályakezdõknek ismerniük kell-e azt a területet, piacot, amelyen a cég mûködik. A válaszadó vezetõk közül csak alig több mint egyharmaduk (42 cég) szerint van szükség ilyen ismeretre. A piaci szegmens ismeretére igényt tartó vállalatok részletes elemzése során megállapítható, hogy a székhely nagyságának csökkenésével együtt növekszik az igény a piaci szegmens ismeretére, továbbá az is kiemelendõ, hogy a kisebb létszámokat alkalmazó, mûszaki végzettség szempontjából periférikusabb szakterületen dolgozó vállalatok várják el a piac, a szakterület ismeretét a pályakezdõktõl, ami valószínûleg a gyors munkába állás és a munkavégzéshez szükséges speciális ismeretek betanításának nehézségeivel, költségességével hozható kapcsolatba. A szakterület ismeretét igénylõ vezetõk esetén rákérdeztünk arra, hogy a BME-n végzett pályakezdõk milyen mértékben ismerik a vállalatuk tevékenységi területét. A vezetõktõl kapott válaszok gyakorisági adatait a 3. ábra mutatja.

43 12

3. ábra: A BME-n végzett pályakezdõk mennyire ismerik az adott cég tevékenységi területét Kiemelendõ, hogy a piac ismeretét igénylõ vállalatok vezetõi szerint a BME-n végzettek tevékenységi terület ismerete közel 50 %-uknál jó vagy nagyon jó, míg a kicsit több mint 50 %-uknál pedig hiányos vagy egyáltalán nincs ilyen. A válaszok részletes elemzése során megállapítható, hogy az elõzõ bekezdésben bemutatott kapcsolatok itt is megjelennek. Tehát azon típusú vállalatoknál (kisebb településtípusok, kevesebb mûszaki végzettségût alkalmazó szakterületek) tartják nem megfelelõnek a pályakezdõk tevékenységi terület-ismeretét, ahol a vállalatvezetõk szerint legfontosabb lenne annak ismerete. A vezetõket a választható kérdések mellett megkérdeztük a BME-n végzett mérnökök legfõbb erõsségeirõl és hiányosságairól. A válaszadás nyitott volt, ezért sokféle válasz érkezett, melyek csoportokba rendezése a 40. és 41. táblázatban található meg. Az összes említésen belüli arány

Erõsségek Tárgyi, elméleti felkészültség, tudás Kreativitás Gyakorlat Problémamegoldás Terhelhetõség Bizonyítási vágy, lelkes Informatikai, számítástechnikai ismeretek Magabiztos, öntudat Megbízhatóság, precizitás, szorgalom Nyitott, érdeklodõ Önálló Csoportmunka, projektmunka Széles látókör, tájékozottság Elkötelezettség Jó gazdasági képzés Kapcsolatteremtés Kutatás felkészültség Naprakészség Nyelvvizsga Tanulási képesség Egyéb

47,80% 6,09% 5,22% 4,35% 4,35% 3,48% 3,48% 2,61% 2,61% 2,61% 2,61% 1,74% 1,74% 0,87% 0,87% 0,87% 0,87% 0,87% 0,87% 0,87% 5,22%

85 válaszadó cég

40. táblázat: A BME-n végzett mérnökök erõsségei

44

Hiányosságok, gyengeségek

Az összes említésen belüli arány

Gyakorlat hiánya, tapasztalatlanság, túl elméleti tudás Nyelvtudás Tárgyalóképesség, kommunikációképesség Jogi, gazdasági ismeretek, naprakészség Elméleti tudás hiánya Összefüggések, mély tudás hiánya Személyi hibák (nem elég alapos, fogalmazási nehézségek) Magabiztosság, vezetõi képességek hiánya Projekt jellegû munkavégzés Egyéb

62,35% 11,76% 4,71% 3,53% 3,53% 3,53% 3,53% 2,35% 1,18% 3,53%

79 válaszadó cég

41. táblázat: A BME-n végzett mérnökök hiányosságai A táblázatok tartalmának áttekintése után kiemelendõ, hogy legmarkánsabb erõsségnek az erõs elméleti tudást, míg a legmarkánsabb hiányosságnak a gyakorlat hiányát, a tapasztalatlanságot tartották azok több mint kétharmados említettségével. Ezeket az erõsségek esetén a kreativitás és a gyakorlat, míg a hiányosságok esetén a nyelvtudás és a kommunikációképesség hiánya követi. A hiányosságok sorrendje és aránya korrelál a mûszaki felsõoktatástól elvárt változtatásokkal (38. táblázat) és egyúttal kapcsolódik az álláskeresõ mérnökökkel szemben támasztott elvárásokhoz (30. táblázat), ami a kérdõívre adott válaszok belsõ konzisztenciájára utal. Emellett még érdemes kiemelni, hogy a végzettek erõsségei alapjaiban nem változtak a Szonda Ipsos korábbi felmérésének [7] adataihoz képest, azonban a megemlített gyengeségek tartalma és gyakorisága erõteljesen eltér a két felmérés esetén. A BME-n végzett mérnökök erõsségeit és gyengeségeit érdemes összevetni a BME-n folyó képzés erõsségével és gyengeségeivel. A BME Diákközpont által 2004-ben készített felmérés [10] eredményei rávilágítanak arra, hogy az egyetem legnagyobb erõssége, hogy felkészít a szakmai problémákra, míg a legnagyobb gyengesége az, hogy kevés a szakmai gyakorlat. A BME-n végzett mérnökökkel kapcsolatban a vezetõkkel kitöltettünk egy tulajdonság osztályozó kérdéssort is, aminek átlagértékei a 42. táblázatban találhatók meg. A válaszadók az egyes szempontokat ötfokozatú skálán (1-elégtelen, 3-megfelelõ, 5-kiváló) osztályozhatták. Szempontok

Átlag osztályzat

Számítógépes/informatikai ismeret

4,32

Szakmai elméleti ismeretek

4,14

Feladat- és problémamegoldó készség

4,02

Kreativitás

3,99

Együttmûködési készség csapatmunkában, rugalmasság

3,90

Kitartás, jó munkabírás

3,89

Megbízhatóság, fegyelmezettség, pontosság Munkavégzés gyorsasága Határozottság Kommunikációs- és kapcsolatteremtõ készség

Szempontok Kezdeményezõ készség

Átlag osztályzat 3,64

Önálló munkavégzés

3,60

Rendszerezõ készség Idegen nyelvi olvasás készség Írás- és fogalmazási készség Irányító- és szervezõ készség Elõadói-szereplési készség Idegen nyelvi beszédkészség Szakmai gyakorlati ismeretek

3,58 3,53 3,40 3,32 3,28 3,16 3,06

3,87

Idegen nyelvi írás, fogalmazás készség

3,06

3,82 3,71

Közgazdasági, pénzügyi ismeretek

2,92

3,66

Jogi ismeretek Összesen

2,77 3,57

Válaszadó cég: 90

42. táblázat: A BME-n végzett pályakezdõ mérnökök jellemzõi

45

Megállapítható, hogy a tulajdonságokra adott jegyek szinte mindig fölfelé térnek el a közepes (megfelelõ) értéktõl, ami alátámasztja a BME-n végzettekkel való elégedettséget. A jobb átlagosztályzatot a Számítógépes/informatikai ismeret, a Szakmai elméleti ismeretek, a Feladat- és problémamegoldó készség és a Kreativitás tulajdonságok kapták, melyeket a BME-n végzett pályakezdõk erõsségei között is gyakran megemlítették a vezetõk. Hasonló kapcsolat figyelhetõ meg az alacsony átlagosztályzatot kapott tulajdonságok és a BME-n végzettek hiányosságai között (Idegen nyelvi beszédkészség, Idegen nyelvi írás, fogalmazás készség, és Szakmai gyakorlati ismeretek). A kapott eredmények csak kismértékû hasonlóságot mutatnak a Szonda Ipsos korábbi felmérésének [7] eredményeivel, azonban az idegen nyelvi beszédkészség és íráskészség problémáira az is rámutatott. A vezetõktõl legvégül megkérdeztük a BME-vel történõ kapcsolattartásuk meglétét és jellegét. A válaszadók közül csak 42 cég (teljes minta egynegyede) rendelkezik valamilyen kapcsolattal a BMEvel. Ezen vállalatok esetén a kapcsolat jellegét a 43. táblázat tartalmazza, ami alapján megállapítható, hogy a vállalatoknak fõként tanszéki szintû kapcsolataik vannak, vagy egyetemi rendezvényeken vesznek részt. A kapcsolat jellege Van valamilyen kapcsolata a BME-vel Tanszéki szintû kapcsolat Kari szintû kapcsolat Egyetemi szintû kapcsolat Egyetemi rendezvényeken való részvétel Karrier Iroda szolgáltatásainak igénybevétele

Kapcsolatot ápolók Kapcsolatot ápoló Kapcsolatot ápolók válaszadókon belüli cégek száma mintán belüli aránya aránya 42 33 11 10 18 5

25,61% 20,12% 6,71% 6,10% 10,97% 3,05%

78,57% 26,19% 23,81% 42,86% 11,90%

43. táblázat: A vállalkozások és a BME kapcsolata A táblázatban nem szereplõ kapcsolattartási módok közül érdemes kiemelni a baráti, személyes kapcsolatokat, a vállalatnál dolgozó oktatókat és a hallgatói tanulmányi kapcsolatokat is.

46

9. Irodalomjegyzék

9. IRODALOMJEGYZÉK [1]

Kövesi János, Bóta Gábor, Szabó Tibor: Managing and Organising the Quality Management System of Engineering Education. IDEAS for better education & training for engineer, No. 9, pp. 31-37, 2002.

[2]

Rónainé dr. Györgyi Márta et al.: A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere és a tevékenységek tartalmi meghatározása (TEÁOR’03); Központi Statisztikai Hivatal, 2003.

[3]

Szûcsné Bakonyi Piroska, Völfinger Zsolt: A mûködõ gazdasági szervezetek száma 2003. IV. negyedév; Központi Statisztikai Hivatal, 2004.

[4]

Hajdú Csongor: Kiállítóink véleményének összefoglalása, XIII. Mûegyetemi Állásbörze; Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpont Karrier Iroda, 2004.

[5]

Szabó Imre, Szabó Tibor, Wintermantel Zsolt: A munkaerõpiac kereslete, a kereslet belsõ struktúrájának vizsgálata, különös tekintettel a pályakezdõ mûszakiakra; Mûegyetemi Ifjúsági Egyesület, 2001.

[6]

Hajdú Csongor, Dr. Molnár Szabolcs, Tóth Sándor: A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei, Felmérés a 2001ben végzettek körében; Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpont, 2003.

[7]

Kéki Nóra: A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett szakembereket foglalkoztató cégek fõbb jellemzõi és a mûszaki szakemberekkel kapcsolatos piaci elvárások; Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet, 2002.

[8]

Cserni Klára, Molnárfi Erika: Létszám és kereset a nemzetgazdaságban, 2004. januárfebruár; Központi Statisztikai Hivatal, 2004.

[9]

Gyenes Zoltán, Jakab M. Zoltán, Kátay Gábor, Kiss Gergely, Kovács Mihály András, Krekó Judit, Lovas Zsolt, Orbán Gábor, Oszlay András, Pula Gábor, Reppa Zoltán, Sisakné Fekete Zsuzsa, Szemere Róbert, Tardos Károly Gergely és Virág Barnabás: Jelentés az infláció alakulásáról, 2004. május; Magyar Nemzeti Bank, 2004.

[10]

Hajdú Csongor, Fortuna Zoltán, Szabó Imre, Veres Gábor: A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei, Felmérés a 2002ben végzettek körében; Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpont, 2004.

48 12

10. Melléklet: Kérdõív

50

51

52

53

54

55

56

Mérnököket foglalkoztató társas vállalkozások vizsgálata, különös tekintettel a mérnökök jövedelmi lehetõségeire és a velük kapcsolatos piaci

Recommend Documents