Mergers & Acquisitions. Vállalkozásrészek átruházása Magyarországon és a fonds de commerce átruházása Franciaországban

Mergers & Acquisitions Vállalkozásrészek átruházása Magyarországon és a „fonds de commerce” átruházása Franciaországban

Készítette: Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda 2001.

ELŐSZÓ

Egyik fontos működési területünk a „mergers & acquisitions”. Az ebbe a körbe tartozó ügyek sokszínűségének jó illusztrációja az eszközátruházással történő kivásárlási ügylet. A tranzakció több különböző jogcímen kötött szerződés alapján bonyolódik, és egyik legfontosabb eleme, a goodwill, ráadásul számviteli szempontból nem is lehet önálló tárgya az átruházásnak. Igazi kihívás tehát egy jogásznak. Nincs is megfelelő magyar fordítása (igaz, angol sincs). Az első nagyobb eszközátruházással kapcsolatos megbízást 1994-ben kaptuk. Tavaly francia jogászokkal dolgozhattunk eszközátruházási tranzakción, és ennek során tapasztaltuk, hogy Franciaországban önálló jogintézményt („fonds de commerce”) hoztak létre a működő gazdasági egységet képező eszközcsoportra, és annak átruházására. Úgy gondoltuk ezért, hogy ez évi karácsonyi füzetünkben érdekes lehet összefoglalni az eszközátruházással kapcsolatos eddigi tapasztalatainkat, legfontosabb kérdéseket és tanulságként röviden bemutatni a „fonds de commerce” átruházására vonatkozó francia szabályozást. Témaválasztásunk egyik célja az volt, hogy barátainkat, ügyfeleinket megóvjuk néhány meglepetéstől. Ez persze csak az üzletre vonatkozik, a karácsony estére nem. Kellemes ünnepeket kívánunk!

Budapest, 2001. december

Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETŐ.......................................................................................................................................................1 1.1. „MERGERS & ACQUISITIONS”, RÉSZVÉNYÁTRUHÁZÁS, ESZKÖZÁTRUHÁZÁS...............................................1 1.2. SZÓHASZNÁLAT............................................................................................................................................1 1.3. ÖSSZEFOGLALÁS...........................................................................................................................................2 1.4. RÉSZVÉNYÁTRUHÁZÁS – ESZKÖZÁTRUHÁZÁS..............................................................................................................................................3

1.5. AZ ESZKÖZÁTRUHÁZÁSSAL MEGVALÓSÍTOTT KIVÁSÁRLÁS ALAPKÉRDÉSE..................................................5 2. ALAPKÉRDÉSEK A SZERZŐDŐ FELEK SZEMPONTJÁBÓL..............................................................6 2.1. EGY VÁLLALKOZÁSRÉSZ TIPIKUS ELEMEI, AZ ÁTRUHÁZÁSRA IRÁNYULÓ ÜGYLET FELÉPÍTÉSE……...........6 2.2. EGY VÁLLALKOZÁSRÉSZ TIPIKUS ELEMEI, AZ ÁTRUHÁZÁSRA IRÁNYULÓ ÜGYLET FELÉPÍTÉSEK….............7 2.2.1. Ingó és ingatlan eszközök adásvétele.................................................................................................7 2.2.2. Vagyoni értékű jogok átruházása.......................................................................................................7 2.2.3. Szerződések, szerződésben vállalt kötelezettségek átruházása..........................................................8 2.2.4. kívüli kötelezettségek és hatósági engedélyek..................................................................................10 2.3. AZ ESZKÖZÁTRUHÁZÁSRA VONATKOZÓ SZERZŐDÉS................................................................................10 2.3.1. Egyedi szerződések..........................................................................................................................10 2.3.2. Keretszerződés.................................................................................................................................11 3. AZ ALAPKÉRDÉSEK HARMADIK SZEMÉLYEK SZEMPONTJÁBÓL...........................................15 3.1. AZ ÁTRUHÁZÁS HATÁSA AZ ELADÓVAL JOGVISZONYBAN LÉVŐ HARMADIK SZEMÉLYEKRE.....................15 3.1.1. Beszállítók........................................................................................................................................15 3.1.2. Ügyfelek, vevőkör............................................................................................................................16 3.1.3. Az eladó hitelező.............................................................................................................................16 3.2. AZ ÁTRUHÁZÁS HATÁSA A BEFEKTETŐVEL JOGVISZONYBAN LÉVŐ HARMADIK SZEMÉLYEKRE…...........16 4. AZ ESZKÖZÁTRUHÁZÁS SZABÁLYOZÁSA FRANCIAORSZÁGBAN, A „FONDS DE COMMERCE” ÁTRUHÁZÁSA.....................................................................................................................17 4.1. A „FONDS DE COMMERCE” FOGALMA, A LEGFONTOSABB JOGSZABÁLYOK.............................................17 4.2. „FONDS DE COMMERCE” LÉTÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA, A KULCSKÉRDÉS A VEVŐKÖR...............................18 4.3. A „FONDS DE COMMERCE” ÁTRUHÁZÁSA...............................................................................................18 4.4.. A „FONDS DE COMMERCE” ÁTRUHÁZÁSÁRA VONATKOZÓ SZERZŐDÉS KÖTELEZŐ TARTALMI ELEMEI..19 4.5. HITELEZŐVÉDELEM................................................................................................................................19 4.6. MUNKASZERZŐDÉSEK ÁTSZÁLLÁSA.......................................................................................................20

Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori

-1-

1.

1.1.

BEVEZETŐ

„Mergers & Acquisitions”, részvényátruházás, eszközátruházás

Az elmúlt években tipikus világgazdasági jelenség a fúziós és kivásárlási ügyletek („mergers & acquisitions” vagy „M&A”) hulláma. Óriási tranzakciókról (AOL-Time Warner, ChryslerDaimler Benz) cikkeznek az újságok, de a fúziók és kivásárlások nem is annyira a címoldalakon szereplő óriáscégekre jellemzőek, mint a kisebbekre, amelyek számára sokszor létkérdés egy ilyen üzlet megvalósulása. A kivásárlások legtöbbször a vállalkozás fölötti tulajdonjogot megtestesítő részvények vagy üzletrész átruházásával történnek. Néha előfordul, hogy részvények vagy üzletrész átruházása a befektetőnek hátrányos, mert a vállalkozáshoz kapcsolódó kötelezettségeket nem kívánja átvenni, vagy mert nem akarja egy vállalkozás minden üzletágát megszerezni. Ez sokszor meghiúsítja az egész üzletet. Ha azonban a felek igazán elszántak, a kivásárlás úgy is megtörténhet, hogy nem a vállalkozás, mint jogalany fölötti tulajdonjogot, hanem csak eszközök tulajdonjogát ruházzák át. Dolgozatunkban ez utóbbi kivásárlási formával foglalkozunk. Elsősorban a magyar jog alapján elemezzük az eszközátruházás útján történő kivásárlással kapcsolatos helyzetet. A dolgozat végén röviden ismertetjük a francia jog eszközátruházással kapcsolatos rendelkezéseit. A francia példa azért érdekes, mert ott külön jogintézményt hoztak létre a működő vállalkozást képező, de önálló szervezettel és jogalanyisággal nem rendelkező eszközcsoportra és részletesen szabályozták annak működtetését és átruházását is. Ez az úgynevezett „fonds de commerce”. 1.2.

Szóhasználat

A dolgozatban sok helyen egyszerre több, egymást átfedő jogviszonyt vizsgálunk (pl. bérleti szerződésből eredő jogviszony átruházása egy másik szerződéssel), ahol ugyanazok a kifejezések többféleképpen érthetők. A félreértések elkerülése érdekében az alábbiakban definiáljuk a dolgozatban használt legfontosabb kifejezéseket.


-2-

A működő gazdasági egységet képező eszközcsoport átruházását „eszközátruházásnak” hívjuk. „Vállalkozásrész”-nek hívjuk a működő gazdasági egységet képező eszközcsoportot. „Részvényátruházás” alatt egy vállalkozás fölötti tulajdonjogot megtestesítő részvény vagy vagyoni értékű jog átruházását értjük. A működő vállalkozást képező eszközök vevőjét „befektető”-nek hívjuk. A működő vállalkozást képező eszközök eladóját „eladónak” hívjuk. „Harmadik személyek”, vagy „kívülállók” alatt a továbbiakban azokat értjük, akik sem eladói sem vevői oldalon nem szerepelnek a vállalkozásrész átruházásában. Azokat a harmadik személyeket, akik a vállalkozásrész részére árut vagy szolgáltatást értékesítenek „beszállítóknak” hívjuk. Azokat a harmadik személyeket, akik a vállalkozásrésztől árut vagy szolgáltatást vásárolnak „vevőknek” vagy „vevőkörnek” hívjuk. 1.3.

Összefoglalás

A dolgozatban az alábbi témákat szeretnénk elemezni: • A részvényátruházás és az eszközátruházás alapvető vonásainak összehasonlítása; • Az eszközátruházás alapkérdései a szerződő felek szempontjából a) Jogszabályi rendelkezések b) Az eszközátruházásra vonatkozó szerződés legfontosabb tartalmi elemei • Az eszközátruházás alapkérdései harmadik személyek szempontjából; a) Az átruházás hatása az eladóval jogviszonyban lévő harmadik személyekre b) Az átruházás hatása a befektetővel jogviszonyban lévő harmadik személyekre


-3-

• Az eszközátruházás szabályozása Franciaországban, a „fonds de commerce” átruházása. 1.4.

Részvényátruházás – eszközátruházás

A következő táblázat az eszközátruházás és a részvényátruházás főbb jellemzőit hasonlítja össze: Eszközátruházás

Részvényátruházás

A vállalkozás

Általában akkor fordul elő, ha a

Csak akkor alkalmazható, ha a

jogi formája

kivásárlás tárgya nem önálló jogalany.

kivásárlás tárgya önálló jogalany.

Az ügylet

Mindig több elemből tevődik össze, ezért Legtöbbször egyetlen

struktúrája

több szerződésből áll, melyeket

szerződésből áll.

keretszerződés fog össze. Az átruházás

A vállalkozás tulajdonában lévő eszközök A vállalkozás, mint jogalany

tárgya

tulajdonjogát, és – amennyiben ez

fölötti tulajdonjogot ruházzák át.

lehetséges - a tevékenységgel kapcsolatos Az eladó a vállalkozás jogokat és kötelezettségeket ruházzák át. tulajdonosa. Néha az átruházás tárgya tulajdonképpen maga az eladó, (abban az esetben, ha minden eszközét eladja).


-4-

Speciális

Ha létezik egyáltalán eszköz átruházásra Társasági jog, értékpapírjog, és a

jogszabályok

vonatkozó valamilyen különleges

polgári jog mint háttérjog.

jogalkotás (mint pl. Franciaországban a „fonds de commerce” átruházásának szabályozása), az harmadik személyek védelmét szolgálja és ezért az eladó és a befektető számára csak még bonyolultabbá teszi a tranzakciót. Az eszközátruházás lebonyolítása általában a polgári jogszerződésekre vonatkozó általános szabályai szerint történik. Az átruházás

Legtöbb esetben közvetlen hatása van a Nem befolyásolja a vállalkozás

hatása a

vállalkozás és a vállalkozással

vállalkozásra

jogviszonyban lévő harmadik személyek lévő harmadik személyek jogait jogaira és kötelezettségeire.

és a vállalkozással jogviszonyban és kötelezettségeit, mivel a vállalkozás fölötti tulajdonjogot ruházzák át a tulajdonosok.

Adók, illetékek. Az eszközátruházás legtöbb elemének

Adó- és illetékmentes. Az

megvalósítása ÁFA és (ingatlan és

értékesítésből származó

gépjármű megvásárlása esetén)

jövedelem az általános számviteli

illetékfizetési kötelezettséggel jár. Az

szabályok szerint bevételnek

értékesítésből származó jövedelem az

minősül és ennek megfelelően

általános számviteli szabályok szerint

adózhat.

bevételnek minősül és ennek megfelelően adózhat. Átszállnak-e a

Az eszközátruházásra az jellemző, hogy A kötelezettségek az átruházást

vállalkozás

a kötelezettségek nem szállnak át

kötelezettségei? automatikusan a befektetőre.

követően is az átruházott vállalkozást terhelik.

A táblázatból kitűnik, hogy az eszközátruházás bonyolultabb, az esetleges illeték miatt drágább, és nincsenek olyan speciális szabályok, amelyek a lebonyolítását megkönnyítenék.


-5-

Szinte mindig szükség van harmadik személy beleegyezésére, melynek hiánya lehetetlenné teheti az eszközvásárlás lebonyolítását. Ez az oka annak, hogy a kivásárlási ügyletek általában részvényátruházással valósulnak meg. Vannak azonban olyan esetek, amikor a felek számára mégis kedvezőbb, vagy elkerülhetetlen az eszközátruházás alkalmazása. Ilyenek például az alábbiak: a) a vállalkozásrész nem önálló jogalany (többnyire egy társaságnak csak egyik üzletága) és a feleknek nem éri meg önálló jogalannyá alakítani; b) a befektető nem kívánja átvállalni a vállalkozás tartozásait; c) az eladó a vállalkozás felszámolója vagy végelszámolója, aki a vállalkozást az eszközök eladása útján számolja föl. 1.5.

Az eszközátruházással megvalósított kivásárlás alapkérdései

A fenti táblázatban látható, hogy az eszközátruházás tárgya más, mint a részvényátruházásé. Míg a részvényátruházás ritkán hat ki harmadik személyek jogaira és kötelezettségeire, az eszközátruházás alapkérdései a feleken kívül harmadik személyek jogait és kötelezettségeit is közvetlenül érintik. Az alapkérdéseket tehát érdemes mind a felek, mind harmadik személyek szempontjából megvizsgálni. A felek szempontjából alapkérdés az ügylet lebonyolításának módja, az ügylet tárgyának és céljának pontos megfogalmazása, és az eladó és a befektető ezzel kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek egyértelmű meghatározása. Harmadik személyek szempontjából az alapkérdés az, hogy az ő jogaikra és kötelezettségeikre kihat-e, és ha igen, milyen hatással van az eszközátruházás. 2.

2.1.

ALAPKÉRDÉSEK A SZERZŐDŐ FELEK SZEMPONTJÁBÓL

Egy vállalkozásrész tipikus elemei, az átruházásra irányuló

ügylet felépítése


-6-

Míg a részvényátruházás általában egyetlen szerződésből áll, eszközátruházás során általában több szerződést kell kötni. A struktúra, attól függ, hogy a vállalkozásrész milyen elemekből áll. Az alábbi két példa az eszközátruházással megvalósított ügyletek legtöbb tipikus elemét tartalmazza: Egyik emlékezetes eszköz átruházási ügyünk a helyi közcélú telefonszolgáltatás koncesszióba adásával volt kapcsolatos. 1994 előtt az ország egyetlen közcélú távbeszélő szolgáltatója a Matáv volt. 1993-ban a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium pályázatot írt ki mintegy húsz körzetben a helyi közcélú távbeszélő szolgáltatás (tehát a „06”-tal tárcsázható körzetek) koncesszió formájában való üzemeltetésére. A koncessziós pályázat nyertesei jogot szereztek arra, hogy körzetükben átvegyék a távbeszélő szolgáltatási jogot és megvásárolják a Matávtól azokat az eszközöket, melyeket a Matáv az adott körzetben a szolgáltatás érdekében használt. A helyi körzetek nem önálló társaságok, hanem a Matáv szervezeti egységei voltak, eszközeik a Matáv tulajdonát képezték. A szolgáltatás átadását eszköz átruházás útján kellett megoldani. Az eszközátruházás legfontosabb elemei a következők voltak: a) Ingó és ingatlan eszközök, vagyoni értékű jogok, szellemi alkotások átruházása; b) A Matáv és az előfizetők közötti szolgáltatási szerződések; c) A Matáv és a karbantartók, alkatrész beszállítók és a Matávnak különböző szolgáltatásokat nyújtók közötti szerződések; d) A Matáv és a helyi távbeszélő szolgáltatás nyújtásában közreműködő munkavállalók közötti munkaszerződések; e) A helyi távbeszélő szolgáltatással kapcsolatban kiadott hatósági engedélyek. Egy a tavaly befejeződött másik eszköz átruházásban ügyfelünk egy francia székhelyű nemzetközi vállalkozás volt, amely egyik, több országban működtetett üzletágát ruházta át. Az üzletág az eladó részvénytársaságként működő magyar leányvállalata tevékenységének csak egy része volt. Az üzletág átruházása eszközátruházás útján történt. Az átruházás legfontosabb eleme a Matáv ügyhöz hasonlóan itt is a vevőkör volt, amelyet azonban nem a koncessziós jog biztosított, hanem a goodwill. Ezért ebben az eszközátruházásban a Matávügyben felsorolt elemeken kívül nagy szerepe volt a védjegyek, szabadalmak és goodwill átruházásának. Ebben az ügyletben merült fel a goodwill átruházásának kérdése, különösen


-7-

az, hogy Magyarországon az eladó tartozik-e kellékszavatossággal a vevőnek a goodwill meglétéért és értékéért. Az ügyletben azt tapasztaltuk, hogy ebből a szempontból a francia és a magyar jog eltér egymástól. Erre a kérdésre később visszatérünk. 2.2.

Az eszközátruházásra vonatkozó fontosabb jogszabályi

rendelkezések 2.2.1. Ingó és ingatlan eszközök adásvétele A tulajdonával mindenki szabadon rendelkezhet. A rendelkezési jog szerződéssel korlátozható, ilyen pl. az elővásárlási vagy vételi jog kikötése. Jogszabály csak kivételes esetben korlátozza a rendelkezési jogot. Erre jó példa a magyar Versenytörvény (1996. évi LVII.) vállalkozásrészek megszerzésére vonatkozó rendelkezése. A Versenytörvény az Európai Unió versenyjogához hasonlóan a vállalkozásrészek átruházására is kiterjeszti a Gazdasági versenyhivatal ellenőrzési hatáskörét. A Versenytörvény 23.§ (5) bekezdése szerint „vállalkozásrésznek minősülnek olyan eszközök vagy jogok, - ideértve a vállalkozás ügyfél állományát is -, amelyek megszerzése önmagában vagy a megszerző vállalkozás rendelkezésére álló eszközökkel és jogokkal együtt elégséges piaci tevékenység végzéséhez”. A Versenytörvény alapján tehát nemcsak a részvényátruházás, hanem az eszközátruházás útján történő irányításszerzés is engedélyköteles, ha az ügylet résztvevőinek forgalma meghaladja a törvényben meghatározott mértéket. 2.2.2. Vagyoni értékű jogok átruházása A vagyoni értékű jog nincs definiálva a Polgári törvénykönyvben, és átruházását sem rendezi a Ptk. A jogtudósok sem jutottak egyezségre abban a kérdésben, hogy a vagyoni értékű jog tulajdonjog tárgya-e, amely adásvétellel átruházható, vagy nem lehet tulajdonjog tárgya, ezért csak engedményezéssel ruházható át. A bizonytalanságra talán az a magyarázat, hogy a vagyoni értékű jogok egyediek (az üzletrész, a telefonvonal előfizetés, szolgalmi jog, egy üzlet vevőköre, szerződésből eredő követelés, vagy szerződésen kívüli károkozással kapcsolatban keletkezett követelés, szellemi alkotások, stb.), és nehéz általános szabályt megfogalmazni az átruházásukra. A gyakorlatban a vagyoni értékű jogok átruházása legtöbb esetben engedményezés útján (ide tartoznak a követelések) vagy az ingó dolgok átruházásának szabályai alapján (ide tartozik az előbbi példák közül az üzletrész és a szellemi alkotások egy része) történik. Az engedményezés a követelés átruházására irányuló szerződés.


-8-

A szerződés alapján az engedményező az engedményestől kapott ellenérték erejéig kezesként felel. Az engedményes a régi jogosult helyébe lép a szerződésben. Ez azonban nem jelenti a szerződés egészének átszállását, mert csak a jogok szállnak át az engedményesre, a kötelezettségek nem. Az engedményező kezesként felel az engedményezett követelés kötelezettjének teljesítéséért, ha kezesi felelősségét az engedményezési szerződésben nem zárta ki. Ez tulajdonképpen az engedményező kellékszavatosságának törvény által megállapított biztosítéka. Álláspontunk szerint a Ptk. 314. § (2) bekezdése szerinti általános helytállási kötelezettség alól az engedményező a kezesség kizárása esetén sem mentesül. Érdekes kérdés a goodwill átruházása. A működő vállalkozást képező eszközök kizárólag akkor találnak befektetőre, ha goodwill is kapcsolódik hozzájuk. Ha az eszközökhöz nem kapcsolódna goodwill, a befektető az eszközcsoportot boltban vásárolná meg és nem bajlódna bonyolult kivásárlási manőverekkel. A goodwill tehát a vállalkozásrész egyik legfontosabb eleme. A számviteli törvény szerint azonban, amely a magyar jogban az egyetlen szabály, amely a goodwillt definiálja, a goodwill (cégérték) az eszközök kivásárlásakor keletkezik, és egyenlő a befektető által fizetett vételár és az eszközök piaci értéke közötti különbséggel. Más szóval a goodwillt a befektető és nem az eladó kreálja. Az eladó saját maga által kialakított jó hírneve sosem jelenik meg a saját mérlegében. Ebből az következik, hogy a goodwill önálló eszközként nem lehet tárgya az átruházásra vonatkozó szerződésnek. Úgy gondoljuk, hogy a goodwill inkább a vállalkozásrész egyedi tulajdonsága, és a befektető erre tekintettel fizet magasabb összeget, mint amekkora a vállalkozásrészt alkotó eszközök piaci ára. 2.2.3. Szerződések, szerződésben vállalt kötelezettségek átruházása A szerződés nem forgalomképes, mert a kötelezett pozíciója a jogosult hozzájárulása nélkül nem ruházható át. A kivételek: • a jelzáloglevél átruházható a jelzáloglevél jogosultjának hozzájárulása nélkül (1997. évi XXX. tv. 15.§ (2) ; • a pénzintézetek között a betétállomány és más visszafizetendő pénzeszközök átruházhatók a betétesek hozzájárulása nélkül (1996. évi CXII. törvény 161. § (1); • a biztosítók között átruházható a biztosítási szerződésállomány a jogosultak hozzájárulása nélkül (1995. évi XCVI. törvény 58. § (1);


-9-

• a befektetési szolgáltató szerződéses kötelezettségei átruházhatók az ügyfelek jóváhagyása nélkül (1996. évi CXI. tv. 13.§ (4) ; • a bérleti szerződés átszáll a vevőre a bérlet tárgyának átruházásakor (Ptk. 432. § (1) bekezdés); A kötelezettségek átruházása a Ptk. szerint tartozásátvállalási szerződéssel történhet, melyet a kötelezett és a tartozásátvállaló köt. A tartozás átvállalására irányuló szerződés létrejöttéhez és hatálybalépéséhez nem kell a jogosult jóváhagyása. Ahhoz kell jóváhagyás, hogy a tartozásátvállaló belépjen a kötelezett helyére abba a kötelembe, amelynek alapján az átvállalt tartozás keletkezett. Ha a jogosult a tartozásátvállalást jóváhagyja, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép a szerződésben és a kötelezett szabadul a szerződés alapján fennálló kötelezettsége alól. A tartozásátvállalási szerződés hatályát nem érinti, ha a jóváhagyást a jogosult nem adja meg. Ilyenkor a tartozásátvállaló köteles a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az a lejáratkor teljesíthessen. A Ptk. valószínűleg a már említett jogelméleti okból (jogok, kötelezettségek elméletileg nem képezhetik adásvétel tárgyát), nem szabályozza a szerződésnek, mint jogok és kötelezettségek egységének átruházását. A szerződésből eredő jogok engedményezésével és a tartozások átvállalásával azonban gyakorlatilag a szerződés átruházásához hasonló helyzet érhető el. Különleges helyzetben vannak a vállalkozásrész tevékenységét végző dolgozók. Működő vállalkozásrész eszközeinek átruházását a Munka törvénykönyve 85/A § és 209.§ (2) bekezdése

szerint

munkajogi

jogutódlásnak

kell

tekinteni,

melynek

folytán

a

munkaszerződések változatlan tartalommal átszállnak a befektetőre. A munkavállalók védelme érdekében az eladó a munkaviszony átszállását követően egy évig a befektetővel egyetemlegesen felel a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért, és kezesként felel a dolgozót megillető járandóságok kifizetéséért, ha a befektető a munkaviszonyt a jogutódlás után egy éven belül szünteti meg. A kollektív szerződést a jogutód nem örökli. A jogutódlással érintett munkaviszonyok viszont olyan tartalommal szállnak át a befektetőre, amely tükrözi a jogelőd kollektív szerződésének azokat a rendelkezéseit, amelyek a jogutódlással érintett munkaviszonyra vonatkoztak. Ezért a kollektív szerződés tartalmáról az eladónak tájékoztatnia kell a befektetőt. Ezt legegyszerűbben úgy lehet megoldani, hogy a kollektív szerződés másolatát mellékletként


- 10 -

csatolják a felek az eszközátruházásra vonatkozó szerződéscsomaghoz. 2.2.4. Szerződésen kívüli kötelezettségek és hatósági engedélyek A tartozásátvállalás fent idézett szabálya nemcsak a szerződésen alapuló, hanem minden más tartozásra is vonatkozik. A tartozás átvállalása tehát szerződéssel történik, amellyel a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép, ha ezt a jogosult jóváhagyja. Csak olyan esetekben nem száll át az engedély, ha törvény szerint az engedély személyesen az engedélyest illeti meg és nem a tulajdonában lévő eszközökhöz kapcsolódik. Magyarországon az engedélyek csak kivételes esetben szállnak át az eszközök átruházásával. 2.3.

Az eszközátruházásra vonatkozó szerződés

Eszközátruházás esetén természetesen nem egy szerződésről, hanem szerződéscsomagról van szó. A csomagban lévő szerződések a vállalkozásrész egyes elemeinek átruházására vonatkoznak. A csomag részeit keretszerződés fogja össze. 2.3.1. Egyedi szerződések Az egyedi szerződések szabályozzák a vállalkozásrész egyes elemei átruházásának eljárását, a tulajdonszerzés vagy engedményezés és tartozásátvállalás feltételeit. Rendszerint nem születik minden egyes eszköz átruházásáról külön szerződés, hanem a szerződéseket jogcímenként csoportosítják. Egy minden jellemző elemet tartalmazó eszközátruházást ennek megfelelően a következő szerződésekből épülhet fel: a) keretszerződés; b) ingók, ingatlanok adásvétele; c) egyes vagyoni értékű jogok átruházása; d) szerződésekből

eredő

jogok

és

kötelezettségek

átruházására

vonatkozó

engedményezés és tartozásátvállalás; e) szerződésen kívüli követelések engedményezése; f) szerződésen kívüli kötelezettségek átvállalása; g) hatósági engedélyek átszállása. Tekintve, hogy ezek a szerződések összefüggenek, fontos, hogy hatálybalépésüket


- 11 -

összehangolják. Minden egyes egyedi szerződésben rendelkezni kell arról, hogy hatálybalépése a többi szerződésre tekintettel történik. Erről a témáról bővebben alább a keretszerződéssel kapcsolatban írunk. 2.3.2. Keretszerződés Az eszközátruházásának csak akkor van értelme, ha a vállalkozásrész összes elemét sikerül átruházni. A cél meghatározása és a felek ezzel kapcsolatos kötelezettségei nem tartoznak az egyedi szerződésekre. Fölösleges lenne, ha minden egyes szerződés tartalmazná az összes olyan rendelkezést is, amely az vállalkozásrész átruházását érinti. Valószínűleg nem is felelne meg a felek érdekeinek, ha például az ingatlan adásvételi szerződések, melyeket a földhivatalokhoz be kell nyújtani, részletesen ismertetnék az egész tranzakciót, melynek az ingatlanügylet egyébként csak a töredéke. Az általános szabályokat a felek ezért többnyire külön dokumentumban, a keretszerződésben fogalmazzák meg. Az alábbiakban a keretszerződés legfontosabb tartalmi elemeit foglaljuk össze. Az ügylet tárgyának meghatározása Az ügylet tárgya a vállalkozásrész, amely egy eszközcsoportból és az ahhoz kapcsolódó jogokból, kötelezettségekből és vevőkörből áll, melyek együttesen működő gazdasági egységet testesítenek meg. Fontos, hogy az ügylet tárgyát a lehető legpontosabban definiálják, mert ehhez kapcsolódik az eladó kellék- és jogszavatossági kötelezettsége. Ezzel kapcsolatban két problémát szeretnénk tárgyalni, az egyik a „válogatós befektető” esete, a másik az átruházandó eszközök állapotának meghatározása. A válogatós befektető Talán furcsa állítás, de valószínűleg nem lesz olcsóbb az üzlet akkor, ha a befektető válogat, és nem veszi át a vállalkozásrész összes elemét. Ez annak a következménye, hogy vállalkozásrész kivásárlása esetén az eladó mindig vállalja, hogy az átadott vállalkozással nem fog versenyezni az ügyletet követő néhány évben. Ezért az eladónál maradó eszközök nagy része hasznavehetetlen lesz az eladó számára. Az eladónál maradt szerződések jó részének teljesítése pedig lehetetlenül, amelyért az eladó kártérítési kötelezettséggel tartozik, amit a vételárban a befektetőre hárít. Ez arra ösztönzi a feleket, hogy a vállalkozásrész minden elemét átruházzák.


- 12 -

Az átruházandó eszközök állapota Egy jelentősebb vállalkozásnak több ezer darab eszköze van. Az eladó nyilvántartásai többnyire csak a törvényes amortizációt jelzik, a valódit nem, ezért az eladótól nem várható el, hogy ismerje minden egyes eszközének pillanatnyi piaci (használati) értékét. A befektetőtől meg az nem várható el, hogy az eszközöket megtekintett állapotban vegye át, („úgy ahogy vannak”), anélkül, hogy azok állapotáról az eladó nyilatkozott volna. Ezt a problémát talán azzal lehet legjobban áthidalni, hogy a kellékszavatosságot nem az egyes eszközökre, hanem az egész vállalkozásrészre tekintettel fogalmazzák meg a felek. Pl. A cipőgyár alkalmas arra, hogy az átvételt követően jelentősebb ráfordítás nélkül ugyanannyi cipőt ugyanolyan minőségben gyártson, mint az átadás előtti évben. Ez persze vállalkozásonként eltérő, és többnyire nem olyan egyszerű, mint a cipőgyár példája. Vételár Az egyedi elemek vételárát az egyedi szerződéseknek is tartalmaznia kell, de az egész vállalkozásrész vételárát és a vételár megfizetésének feltételeit a keretszerződés tartalmazza. A befektető könyvelésében az eszközöket egyenként, beszerzési értéken kell majd nyilvántartani, ezért a vételárat, bármilyen bonyodalmas is, eszközökre kell lebontani. A vételár eszközök közötti allokációja azért fontos, mert az eszközöket a befektető könyveiben beszerzési áron kell nyilvántartani, és a különféle eszközcsoportok amortizációs kulcsa eltérő. Csak egy példa: a cégértéket (goodwill) pl. 5 év alatt lehet leírni a Számviteli törvény (2000. évi C. tv.) 52.§ (4) bekezdése szerint, az ipari építmény leírási kulcsa pedig évi 2% a Társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény (1996. évi LXXXI. tv.) 2. Melléklete szerint. Mivel a vállalkozásrész nem önálló jogalany, nem lehet az eladó többi üzletágától teljesen elszigetelten megállapítani a jövedelemtermelő képességét. Ezért gyakran előfordul, hogy a vételárat a vállalkozásrész teljesítményétől teszik függővé. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az átadás-átvételkor csak a vételár egy részét fizeti meg a befektető, és a fennmaradó rész megfizetését és annak összegét attól teszik függővé, hogy az átvételt követő egy-két éves időszakban a vállalkozásrész milyen nyereséget termel. Ennek kidolgozásakor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a vállalkozásrész teljesítményét természetesen az is befolyásolja, hogyan menedzseli azt a befektető.


- 13 -

Hatálybalépés Az eszközátruházásra vonatkozó szerződések összefüggenek, és ezeket mindig egymásra tekintettel, azzal a felfüggesztő feltétellel kell megkötni, hogy a vállalkozásrész minden lényeges elemének átruházása sikerül. Fontos, hogy a felek ne felejtsenek el határidőt szabni a hatálybalépés feltételeinek megvalósítására. A felfüggesztő feltétellel kötött szerződések szokásos tartalmi eleme annak rendezése, hogy az eladó a szerződés aláírása, és hatályba lépése közötti időszakban milyen módon irányítsa a vállalkozásrészt. Így például az eladó nem köthet bizonyos értékhatár fölötti szerződéseket, nem köthet hosszú távú szerződéseket, csak a szokásos tevékenységi körbe eső ügyleteket bonyolíthat, stb. A hatálybalépés időpontja sokszor egybeesik az átadás-átvétel időpontjával. Ennek pontos meghatározása azért fontos, mert ekkor száll át a tulajdonjog és a kárveszély viselése, és ekkor örökli a befektető a munkaszerződéseket. A Ptk. 117.§ (2) bekezdésének megfelelően a tulajdonjog átszállása a birtokbaadással történik. Az eszközátruházás esetén fontos kérdés az átadás-átvételi eljárás megszervezése. A részvényátruházás esetén (melyre a Ptk. 117.§ (2) bekezdése a 94.§ (2) bekezdésének segítségével alkalmazható) a birtokbaadás egy mozdulat. Ezzel a mozdulattal a befektető megszerzi a vállalkozás tulajdonjogát. A részvényátruházás a vállalkozás szervezetét nem érinti, eszközeinek meglétét az eladó, a könyvvizsgáló, a vállalkozás vezérigazgatója, helyettese és így tovább az összes alkalmazottja, le a takarító néniig, mint a szervezetben felelős személyek garantálják. Ők felelnek azért, ha valami átvételkor nincs meg, mert elveszett, ellopták, tönkrement, stb. Az eszközátruházás eredményeként ez a szervezet felbomlik, az eszközök kikerülnek az eladó ellenőrzése alól. Ha a befektető ezeket nem veszi át egyenként, hanem úgy nyilatkozik, hogy a vállalkozásrészt megtekintett állapotban átveszi, és később valamelyik eszközről kiderül, hogy nincs meg, vagy nincs a szerződésnek megfelelő állapotban, senki nem lesz képes bizonyítani, hogy átadás átvételt megelőzően vagy azt követően tűnt el vagy romlott el. Esetleg elképzelhető olyan megoldás, hogy a befektetőkhöz átkerülő dolgozókat két csoportra osztják, és az egyik csoport az eladó nevében átadja, a másik a vevő nevében átveszi az eszközöket. Erre a gyakorlatunkban még nem volt példa, és azért nehéz elképzelni, mert előfordulhat, hogy különleges szakértelmet igénylő esetben összesen csak egy személy alkalmas az átadásátvétel lebonyolítására, mivel a befektető nem tud megfelelő szakembert állítani (hiszen


- 14 -

többek között ezért is veszi meg a vállalkozásrészt). Ilyen helyzetben a dolgozó gyakorlatilag egy személyben lenne átadó és átvevő is, az eladó és a befektető képviseletében. Ennek a megoldásnak a Ptk. 221 § (3) bekezdése is akadálya, amely tiltja, hogy ugyanaz a személy ellentétes érdekű feleket képviseljen. Az eladó kellékszavatossági kötelezettsége Az eladó kellékszavatossága rendszerint arra terjed ki, hogy az átruházott eszközök együtt, gazdasági egységként működőképesek. E szavatosság részletes tartalma a vállalkozás természetétől függ, általános szabálya csak annyi, hogy a szerződésben a vállalkozást, annak tevékenységét és a vevő céljait pontosan meg kell határozni ahhoz, hogy ez az eladón számonkérhető legyen. Említettük, hogy az átruházott vállalkozásrészhez kapcsolódó goodwillt nem lehet önálló eszközként átruházni, mert az nem jelenik meg az eladó könyveiben. Ha a vállalkozásrész goodwillt is tartalmaz, ezt a szerződésben a vállalkozásrész tulajdonságaként lehet meghatározni, amelynek meglétéért az eladó a Ptk. 305. (2) bekezdése alapján felel. A versenytilalom kikötése A vevőkör átruházásának csak akkor van értelme, ha az eladó vállalja, hogy az ügyletet követő néhány évig nem folytat olyan tevékenységet, amely az átruházott eszközcsoport tevékenységi körébe tartozik. Az ilyen megállapodás a Versenytörvény 11.§-ában megfogalmazott kartelltilalomba ütközik, ha a részvevők piaci részesedése meghaladja a 10%-ot. A tilalom alól háromféleképpen lehet mentesülni: a) A Versenytörvényben felhatalmazást kapott a Kormány, hogy versenykorlátozó megállapodások egyes csoportjait mentesítse a kartelltilalom alól. b) A felek kérésére a Gazdasági Versenyhivatal a mentesítheti megállapodást a kartelltilalom alól a Versenytörvény 17. §-a alapján. c) A Versenytörvény 30.§ (5) bekezdése alapján a Versenyhivatal összefonódáshoz adott engedélye automatikusan mentesíti az összefonódással kapcsolatos összes megállapodást a kartelltilalom alól.


- 15 -

3.

AZ ALAPKÉRDÉSEK HARMADIK SZEMÉLYEK SZEMPONTJÁBÓL

Említettük, hogy az eszközátruházás egyik fontos tulajdonsága, hogy közvetlenül kihat harmadik személyek jogaira és kötelezettségeire. Ezért nem lenne teljes a dolgozat, ha az ő szempontjukból nem elemeznénk ezt a kérdést. Harmadik személyek az eszközátruházásnak többnyire nem irányítói, hanem szenvedő alanyai, de a jogszabályok csak ritka esetben nyújtanak nekik védelmet. 3.1.

Az átruházás hatása az eladóval jogviszonyban lévő harmadik

személyekre Az eszközátruházás hatása eltérő a befektetővel és eladóval jogviszonyban lévőkre. Az eladóval

jogviszonyban

lévők

az

igazi

szenvedő

alanyok:

az

eszközátruházás

eredményeképpen az eladó felhagy egy tevékenységgel, és a beszállítókkal és vevőkkel kötött szerződések nem szállnak át automatikusan a befektetőre. Az eladó a vállalkozás eladásával elapasztja jövedelmének forrását is mely hitelezőinek biztonságát szolgálta. Az eladóval jogviszonyban lévőket további három csoportra lehet osztani: a beszállítókra, vevőkre és hitelezőkre. 3.1.1. Beszállítók A beszállítókat érinti leginkább az eszközátruházás. Ha a befektető nem veszi át a szerződésüket, elvesztik ügyfelüket. Ritka eset, hogy a beszállítói szerződés hosszú távú. Inkább az a jellemző, hogy a vállalkozás a beszállítókkal keretszerződést köt, akik egyedi megrendelés alapján szállítanak. Ilyen esetben sem a befektetőt, sem az eladót nem terheli semmilyen kötelezettség kapcsolat fenntartására. Hosszabb távú szerződésre példa, az eladó által a vállalkozásrész működése érdekében kötött, több évre szóló ingatlan bérleti szerződés (irodabérlet) vagy haszonbérleti szerződés. Az eladó nem hivatkozhat arra, hogy az eszközök eladásával lehetetlenült a szerződés, hiszen az ő szolgáltatása a bérleti díj fizetése, amely nem lehetetlenül a vállalkozásrész eladásával. A vállalkozásrész eladása ezeket a szerződéseket nem szünteti meg.


- 16 -

3.1.2.. Ügyfelek, vevőkör Az eszközvásárlás célja legtöbbször a vevőkör átvétele. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a befektető válogat az ügyfelek között. Ha mégis előfordul, hogy a befektető nem vesz át egy vevővel kötött szerződést, a szerződés teljesítése lehetetlenül, mert az eladó a nála maradt szerződést a rendszerint elvállalt versenytilalom miatt nem teljesítheti. Valószínűleg ilyen tilalom híján sem képes teljesíteni, mivel eszközeit eladta. Előfordul, hogy vállalkozásrész valamely ingatlanát harmadik személy bérlőként használja, és a befektető nem kívánja a bérbeadást folytatni. Korábban említettük, hogy a bérleti szerződés a Ptk. 432.§ (2) bekezdése alapján a bérelt dolog átruházásával átszáll a vevőre. A bérleti szerződések között tehát a befektető nem válogathat, az eszközökkel együtt örökli azokat. 3.1.3. Az eladó hitelezői A Ptk. 203.§ (2) bekezdése védelmet nyújt arra az esetre, ha az eladó ingyen, vagy piaci ár alatt adja el a vállalkozását képező eszközöket. Az ilyen szerződések a hitelezőkkel szemben hatálytalanok. A hitelezők helyzetét azonban nemcsak az rontja, ha az adós áron alul, vagy ingyenesen szabadul meg az eszközeitől. A hitelezők többnyire azért nyújtanak hitelt, mert bíznak abban, hogy az adós jövedelme fedezi az adósságszolgálatot. Az adós jövedelmét a gazdálkodása biztosítja. Ezért indokolt a hitelezők aggodalma, ha az adós eladja a vállalkozásrészét, még akkor is, ha piaci árat kap érte. A Ptk. 203.§ (1) bekezdése az ilyen esetre nem nyújt védelmet, erről a hitelezőknek saját maguknak kell szerződésben gondoskodniuk. A bankok a hitelszerződésekben megtiltják az adósnak, hogy hozzájárulásuk nélkül valamilyen jelentős eszközét eladja. Az adósnak azonban nemcsak bankok hiteleznek, hanem szállítók is, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy ügyfelüknek bármilyen hasonló tilalmat előírjanak. Jobban ki vannak szolgáltatva mint a bankok, igaz, követelésük általában kisebb mint a bankoké. 3.2.

Az

átruházás

hatása

a

befektetővel

jogviszonyban

lévő

harmadik személyekre A befektető az ügylet eredményeképpen nem hagy fel egyik tevékenységével sem, ezért az ő oldalán az eszközátruházásnak általában semmilyen hatása nincs a vele jogviszonyban lévő harmadik személyek jogaira és kötelezettségeire. Az eszközátruházás viszont változást jelent a befektető gazdasági helyzetében, melynek természetesen kihatása van saját hitelezőire. Az


- 17 -

eszközvásárlásokat többnyire hitelből finanszírozzák, és a megvásárolt eszközök, és az új vállalkozás jövedelme a hitel biztosítékául szolgál majd. Látható, hogy Magyarországon a harmadik személyeknek csak nagyon korlátozott mértékben nyújt védelmet a jogszabály. Érdekeik védelméről saját maguknak kell szerződéssel gondoskodniuk. A következőkben röviden ismertetjük a francia példát, amely sok esetben jogszabályban biztosítja azt a védelmet, melyről a feleknek Magyarországon saját maguknak, szerződésben kell gondoskodniuk. 4.

AZ ESZKÖZÁTRUHÁZÁS SZABÁLYOZÁSA FRANCIAORSZÁGBAN, A „FONDS DE COMMERCE” ÁTRUHÁZÁSA

A francia jog egyik különleges jogintézménye a „fonds de commerce”, amely jogalanyisággal nem rendelkező, de önállóan működtethető, vevőkörrel rendelkező vállalkozásrészt jelöl. A vállalkozásrész átruházását Franciaországban speciális jogalkotás szabályozza, melynek célja a vevő, a közérdek (adóhatóság), a hitelező személyek védelmének biztosítása vállalkozásrész átruházása esetén. Úgy gondoljuk érdekes lesz összevetni az eszközátruházás problémáinak fent vázolt magyar megoldásait a francia jog által adott válaszokkal. 4.1.

A „fonds de commerce” fogalma, a legfontosabb jogszabályok

A „fonds de commerce” nagy jelentősége ellenére furcsamód nincs definiálva a francia jogban. A kifejezést először a kereskedelmi törvényt módosító 1823. május 28-i törvényben használták. A „fonds de commerce” a francia kereskedelmi jog intézménye. Franciaországban a kereskedelmi jog önálló jogág. Kereskedelmi ügyleteket és kereskedők által ilyen minőségükben bonyolított ügyleteket szabályoz. Kereskedelmi ügyletet csak kereskedő köthet. Ebbe a csoportba tartoznak a „fonds de commerce” ügyletei is. A „fonds de commerce” alapvető szabályait az 1909. március 17-i törvény (a „Loi Cordelet”, amely a törvényjavaslatot előterjesztő szenátorról kapta nevét) tartalmazza. A Loi Cordelet-et 1935 június 29-én és 1956 március 20-án módosították. Az első módosítás a „fonds de commerce” átruházására vonatkozó szerződés kötelező tartalmi elemeit szabályozta, a második módosítás a „fonds de commerce” bérletének jogintézményét vezette be. A „fonds de commerce”-re vonatkozó szabályok garanciális jellegűek. Céljuk a vevő, harmadik személyek és a


- 18 -

hatóságok (főként az adóhatóság) érdekeinek védelme. Ezt a védelmet úgy biztosítják, hogy a jogszabály meghatározza a szerződéskötési eljárást, és előírja a „fonds de commerce” átruházására vagy bérletére irányuló szerződés kötelező minimális tartalmi elemeit. Ha ezeket a szabályokat megszegik, a sérelmet szenvedett vevő, hitelezők vagy hatóság a szerződést megtámadhatja. 4.2.

A „fonds de commerce” létének megállapítása, a kulcskérdés a

vevőkör A kérdés jelentősége az, hogy ha egy ügyletben megtalálhatók a „fonds de commerce” elemei, akkor belépnek a jogszabályban előírt kötelező szabályok. A „fonds de commerce” kulcsa a vevőkör léte. Ha egy eszközcsoporthoz vevőkör kapcsolódik, az többnyire a kötelező szabályok belépését eredményezi. A bírói gyakorlat olyan esetet is ismer, amely a puszta vevőkör átruházását is „fonds de commerce” ügyletnek minősítette. Érdekes összevetni ezt a kérdést a magyar szabályokkal, ahol a goodwill önállóan nem lehet adásvétel tárgya. 4.3.

A „fonds de commerce” átruházása

A „fonds de commerce” átruházására az adásvétel általános szabályait (Code Civil 15821657. cikk) és a Loi Cordelet speciális rendelkezéseit kell alkalmazni. A Loi Cordelet magyarázata szerint a „fonds de commerce” átruházására vonatkozó szerződés az ingó eszközökre, vagyoni értékű jogokra, szellemi alkotásokra és engedélyekre vonatkozik. Ebből úgy tűnik, hogy a „fonds de commerce” említett elemeinek átruházása egyetlen szerződésben is lehetséges, melynek tárgya maga a „fonds de commerce”. Külön szerződést kell azonban kötni az ingatlanok adásvételére, amely csak közjegyzői okiratban történhet, és szerződések és kötelezettségek átruházására, melyekhez a francia jogban is a jogosult hozzájárulása kell. A vevőkör tekintetében a bírói gyakorlat különbséget tesz a potenciális vevők és a vevőkkel már megkötött szerződések között, mely szerint vevőkör átruházható, de a vevőkkel megkötött, de még nem teljesített szerződések átszállásához a vevő jóváhagyását be kell szerezni. 4.4.

A „fonds de commerce” átruházására vonatkozó szerződés

kötelező tartalmi elemei


- 19 -

A kötelező tartalmi elemek a vevő és az adóhatóság érdekeit szolgálják és két csoportra oszthatók. Az első csoportba tartoznak a szerződésnek azok az elemei, melyek híján a szerződést a vevő szerződéskötéstől számított egy éven belül megtámadhatja. A második csoportba tartoznak azok a kogens elemek, melyek akkor is a szerződés részét képezik, ha ezt a felek kifejezetten nem kötötték ki. A szerződésnek tartalmaznia kell: 1) annak a személynek a nevét, akitől az eladó a „fonds de commerce”-t szerezte, a megszerzés dátumát, jogcímét, árát, egyes elemekre lebontva; 2) a „fonds de commerce” terheit, harmadik személyeknek a „fonds de commerce” tekintetében fennálló összes jogát; 3) a „fonds de commerce” eladást megelőző három évben bonyolított forgalmát; 4) a „fonds de commerce” nyereségét ugyanebben az időszakban; 5) ha a „fonds de commerce”-t a tulajdonosa bérbe adta, a bérleti szerződés hatályát és a szerződő feleket. A szerződésnek mindenképpen részét képezi: a) az eladó tájékoztatási kötelezettsége a „fonds de commerce”-t érintő minden lényeges körülményről; b) az eladó kellékszavatossága; c) az eladó jogszavatossága; d) versenytilalom, vagyis az eladó a „fonds de commerce” tevékenységi körébe eső tevékenységet az átruházást követően nem folytathat. 4.5.

Hitelezővédelem

A „fonds de commerce” átruházását a vevő köteles kétszer egymás után hivatalos lapban közzétenni. Az eladó hitelezői a második közzétételt követő tíz napon belül jogosultak követelni, hogy a vevő a vételárat ne az eladónak, hanem a hitelezők képviselőjének fizesse ki, aki a letétből kifizeti a hitelezők esedékessé vált tartozásait. Ha „fonds de commerce” vételára nem fedezi az eladó tartozásait, bármelyik hitelező jogosult a „fonds de commerce”-t megvásárolni a vevő által fizetett árnál legalább egy hatoddal magasabb összegért.


- 20 -

4.6.

Munkaszerződések átszállása

Említettük, hogy a szerződések a francia jogban sem szállnak át a befektetőre eszközátruházás esetén. Ez alól kivételt képeznek a munkaszerződések, melyek a „fonds de commerce” átruházásával átszállnak a befektetőre. A munkaszerződések átszállását nem a „fonds de commerce”-re vonatkozó jogalkotás, hanem a francia munka törvénykönyve szabályozza. A francia munka törvénykönyve 1974 óta tartalmazza azt a szabályt, hogy üzletág átruházása, vagy a munkáltató jogi helyzetének bármely változása esetén az ügylet napján hatályos munkaszerződések átszállnak az új munkáltatóra. Megjegyezzük, hogy a munkaszerződések átszállását az Európai Unió is hasonlóan szabályozza. Az 1998. június 29.-i 98/50/EC Tanácsi Irányelvvel módosított 1977. február 14-i 77/187/EEC Tanácsi Irányelv szerint vállalkozás átruházása esetén, az átruházóval kötött és az átruházás napján hatályos munkaszerződések a vállalkozás átruházásával kapcsolatos okból nem szüntethetők meg és átszállnak a vállalkozás vevőjére.


- 21 -

BIBLIOGRÁFIA Jogszabályok: • 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről • 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről • 1996. évi LVII. törvény a Tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról • 1996. évi LXXXI. törvény a Társasági adóról és az osztalékadóról • 2000. évi C. törvény a Számvitelről Irodalom: • A polgári törvénykönyv magyarázata – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1998; • Benke Gábor: Legal institutions protecting contracting parties and third parties in the case of transfers of undertakings in France, the United Kingdom and Hungary - LLM Thesis, Central European University, 2001 • Joseph Dellatolas: Pratique des actes de vente de fonds de commerce – 1991 • Charles-Henri de Pardieu – Natalie Weyd: Corporate Acquisitions and Mergers in France – Graham & Trotman 1994; • Fenesi Enikő: A vagyoni értékű jogok átruházása (Gazdaság és Jog 2000/2) • Henry Lazarski Franciaországról szóló cikke a Legal Aspects of Doing Business in Western Europe, szerkesztette: Professor Dennis Campbell, Vol. 1 – Kluwer 1983; • Lehoczkyné Kollonay Csilla: Magyar Munkajog - Kulturtrade 1998; • Alexis Maitland Hudson: France, Practical Commercial Law – Longman, 1991; • Polgári jog, kommentár a gyakorlat számára – szerkesztette dr. Petrik Ferenc, HVG Orac • Siméon & Associés, Moquet Borde Dieux Geens & Associés: Doing Business in France – Lexis Publishing; • Zámbó Tamás: Csődtörvény és a vagyontömeg átruházása (Gazdaság és Jog 1996/4)


Mergers & Acquisitions. Vállalkozásrészek átruházása Magyarországon és a fonds de commerce átruházása Franciaországban

Recommend Documents