Merev szabályrendszerben, szoros finanszírozási keretek között

Az év végi kasszasöprés csak részben orvosolta az intézményi adósságkezelést, így már az első negyedévben kritikus helyzet alakulhat ki, fogalmazott Rácz Jenő az Önkormányzati Egészségügyi Napok című konferencián.

Merev szabályrendszerben, szoros finanszírozási keretek között M

eddig lehet fedezet nélküli feladatokkal bombázni az intézményeket, meddig lehet törvénysértő módon vezetni az intézményeket (kötelezettség vállalása olyasmire, amire nincs fedezet, például tudatos károkozás a beszállítóknak)? – tette fel a kérdést Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke az Önkormányzati Egészségügyi Napok Téli Szimpóziumán, amelyet január 15-én rendeztek. Az elnök szerint az intézményi adósság az egyik legkritikusabb pontja az ellátórendszernek. Míg tavaly csak augusztusban mutatkozott, hogy gond lesz, idén már az első negyedévben eljutnak az intézmények ebbe az állapotba, hiszen nem sikerült az adósságot teljes mértékben konszolidálni az év végi kasszasöpréskor. Kényszernyugdíj: megvan az egyszerű ellenszer A másik neuralgikus pont a kényszernyugdíj: legegyszerűbb az lenne, ha a december 29-én megjelent kormányhatározatot végre kiegészítenék az egészségügyre vonatkozó mentességgel, mert így egyetlen csapással megoldódna a mostani áldatlan helyzet. Ezzel szemben „perverz” helyzet alakult ki: értelmezhetetlen, céltalan, kárt okoz és pénzbe kerül az 1700/2012. (XII. 29.) kormányhatározat, amelyet minél több utasítással próbálnak betartatni, annál több bonyodalmat okoznak. Úgy vélte, a helyzetet igazán megnyugtató módon az új kórháztörvény tudná rendezni, amelynek értelmében közfeladatot ellátó, közfinanszírozott közintézmények jönnének létre. Ezzel a jogállás kérdését is tisztázni lehetne, s százezres nagyságrendben lehetne a közalkalmazotti létszámot csökkenteni, szemben az említett kormányhatározattal. Erre azonban várni kell, legalábbis ez derült ki a tárcát képviselő Kissné dr. Horváth Anikó tájékoztatásából. Az EMMI Egészségpolitikai Főosztályának vezetője szerint készül ugyan a törvény, de kicsi az esély arra, hogy az idei tavaszi salátatörvénybe bekerüljön.

24

KONFERENCIA

Egyértelműen a visszavonást támogatták konferencia előadói, sőt: dr. Tótth Árpád, a META elnöke kijelentette: „… mint kórházi vezető azt a megoldást kérem, hogy a minisztérium képviselje az ágazat érdekeit, és érje el a kormánynál, hogy az inkriminált határozatot egészítse ki azzal az egyetlen szóval!” Rácz Jenő ironizálva bírálta a kórházak nyakába szakadó eljárásrendek bonyolult szövegezését: ezek biztosan megfelelnek közigazgatási szempontból, ám ott tartanak, hogy az ÁNTSZ-es határozatok szövegértelmezése külön tudománnyá válik, ugyanis nem egyszerű, mire megértik, kire vonatkozik egy-egy rendelkezés, mit is kell csinálniuk. Persze, tette hozzá, a szolgáltatók sem mind angyalok, a szabad rablás kifinomult és kevésbé finom módszereit igyekeznek alkalmazni. Példaként említette, miként élhet „hatalmával” egy szakmai kollégiumi tag: a minimumfeltételeknél képes elérni olyan paramétereket, amelyekkel más ellátótól területet, kapacitást tud elrabolni saját intézményének. Nem partnerek a mai fiatal orvosok? A kerekasztal-beszélgetés során Rácz vitába szállt Papp Magorral. A rezidensszövetség elnöke ugyanis többek között felvetette, hogy a meglévő struktúrán, több évtizede rögzült hierarchikus állapoton nehéz változtatni. Hangsúlyozta, nem akar senkit megbántani, de szerinte muszáj beszélni a problémáról. Komoly mélyponton van a szakképzés, sokszor a szakorvosok a magánrendelésükkel vannak elfoglalva, szakmai féltékenység miatt nem képezik kellő alapossággal a fiatalokat, mert akkor konkurenciává válnak a piacon. A műtétes szakmákban pedig azért nem segítenek, mert a hálapénz elmaradása miatt nem engedik műtétekhez a rezidenseket – fogalmazott sarkosan hozzászólásában. A rendszer stabilizálásában különösen az ötven év feletti orvosok érdekeltek, hiszen annak idején kitaposták maguknak

az utat, rengeteget ügyeltek, asszisztáltak: Papp szerint ennek eredményét féltik. Rácz Jenő ugyanakkor úgy vélte, ez a fiatal korosztály egészen másként viselkedik, ám ettől függetlenül nem változik a mester és tanítvány között a kapcsolat, amelyben benne van a szakmai alázat is. Az orvos azt tanítja szívesen, aki éjjel-nappal ott van, megpróbál tanulni, és akitől elvárhatja, hogy el tudja végezni, amit megtanított neki. A kitanító orvos gondolhat arra is, hogy felesleges energiát fektetnie olyan rezidensbe, akiről tudja, hogy elmegy külföldre dolgozni, miközben egyszerűbb, ha saját maga végzi el a feladatot. A mai fiatalság jellemzően nem partner, nem vállalja fel azt, ami az elődöknek természetes volt: a minden másnapi ügyeletet, a behívós ügyeletet, pedig az első öt év alatt kellett megtanulni a szakmát, hangsúlyozta Rácz Jenő, aki múltat idézve hozzátette, hogy az ő nemzedékének tagjai rendszeresen vidékre jártak, mert ott lehetőségük nyílt arra, hogy operáljanak. Tudomásul kell venni, a mérlegnek két serpenyője van, az elnök szerint az egyensúly megtartása érdekében mindkettőbe tenni kell. Velkey: zajlik a decentralizáció Rigid szabályrendszerben és nagyon szoros finanszírozási keretekkel dolgoznak az ellátók, fogalmazott Velkey György kórházigazgató, a Kórházszövetség jelölt elnöke. Úgy vélte, sok múlik a helyi viszonyok tisztázásán, az ehhez szükséges kultúra kialakításában jelentős szerepe van például az olyan szervezeteknek, mint a Kórházszövetség. Fontos lenne, hogy decentralizálódjon a rendszer, és az intézményekhez minél közelebb, legalább térségi, TESZK-szinten szülessenek a döntések. A finanszírozás allokációjának is ez lenne a megfelelő módja, álláspontja szerint. Jelezte, hogy a decentralizáció folyamata zajlik, amelynek során különböző elképzelések ütköznek napról napra. KÓRHÁZ 2013/1–2.

Négy hónap adatai alapján a fővárosi betegellátás helyzetét, az új struktúra már látható eredményeit elemezte. Az adatok tükrében feltűnő, hogy a fővárosi kórházakban nőttek a fekvőbeteg-esetszámok, vagyis Budapest még jobban „szívja” a betegeket, mint a korábbi struktúrában. (Megjegyezte, hogy mindez változhat, hiszen egyelőre rövid idő adatait lehetett tanulmányozni.) Látszik például, hogy az Országos Onkológiai Intézet nemcsak betegeket, de pozíciót is nyert, s ugyanígy jelentős betegszám-növekedést mutat az

A járó-szakellátást sújtja leginkább a degresszió szűkítése A degresszió szűkítése miatt a bevételek várhatóan 3,6 százalékkal csökkennek, vagyis kétmilliárd forinttal kisebb finanszírozásra számíthatnak a járóbeteg-szolgáltatók, mondta dr. Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke. 2012 végéig a járóbeteg-ellátásban a teljesítményvolumen-korlát (TVK) feletti teljesítményt tízszázalékos túllépésig az alapdíj 30 százalékával, tíz és húszszázalékos túllépés között 20 százalé-

Dr. Rácz Jenő

ÁEK, ahová a Károlyi kórház betegeinek jó része került. A fővárost érintő három térségben Velkey szerint megfigyelhető, hogy Budapesten a korábbinál is szabadabban mozognak a betegek a térséghatárok között, miközben a vidék felé, a három térségen kívüli területeket vizsgálva az látható, hogy egyes ellátásokban jobban zár a főváros. A távolabbi területeken tehát az első elemzések alapján a korábbinál önállóbban látják el betegeket – a betegutak a jelek szerint valóban átstrukturálódtak. Szót ejtett az igazgatóválasztásról, amelynek véghezvitele szerinte nem válik senki dicsőségére, ugyanis jó lett volna sokkal kulturáltabban megoldani a tisztújítást. KÓRHÁZ 2013/1–2.

kával fizették. 2013-tól azonban már csak 8 százalékig finanszírozzák a teljesítmény túllépését – az alapdíj 20 százalékával. Azoknak a szolgáltatóknak, amelyek 2012ig élni tudtak a degressziós lehetőséggel, a mostani korlátozás miatt esélyük sincs arra, hogy megszerezzék a hiányzó pénzt. A 450 finanszírozott szolgáltató közül a szövetség szerint 363-at érint a veszteség, olyanokat, amelyek korábban ki tudták tölteni a degressziót, vagyis épp a hatékonyan dolgozó intézmények finanszírozása csökken. Ez ellentétes a Semmelweis-tervben megfogalmazott elvekkel is, hiszen a dokumentumban a járóellátások preferálása szerepel. Tény, hogy az idei előirányzat nominálisan növekszik, ám a többletteljesítmény elszámolhatóságának szűkítése miatt az összevont

szakellátásban összességében hárommilliárd forintot nem osztanak ki. Pásztélyi felvetette, hogy elképzelésük szerint akár béremelésre fordíthatják ezt az összeget, ami magyarán azt jelenti, hogy a szakellátásból vonnak el pénzt a fedezet részbeni biztosításához. A szövetség javasolja a degressziós sávok visszaállítását és a TVK normatív módon való újraosztását, illetve azt, hogy emeljék az alapdíjat: a járóellátásban 1,50-ről 1,59 forintra, a fekvőellátásban pedig 150 ezerről 159 ezer forintra. Ha nem sikerül javaslataiknak érvényt szerezni, akkor könnyen megjósolhatóak a következmények: növekedni fognak a várólisták, előjegyzési idők, ami a betegellátás színvonalának csökkenésével jár. Február 15-ig kellett dönteniük az önkormányzatoknak, lemondanak-e az ellátási feladatról a vagyontárggyal együtt vagy mégsem. Az államosítási szándék most csak azokat a rendelőket érinti, amelyek önkormányzati tulajdonban és működtetésben vannak. Lapzártánkkor érkezett, nem hivatalos adatok szerint mindössze tizenegy település jelezte, hogy átadná rendelőjét. Jelentős és fontos lépés volt a 2012. augusztusi központi ágazati visszamenőleges bérkiegészítés – fogalmazott Pásztélyi Zsolt a konferencián –, bár a béremelés részben az intézmények terhére történt, hiszen saját kasszából termelődött ki a fedezete. Ugyanakkor a munkatársak bérezése kettészakadt – orvosi, illetve gazdaságiműszaki javadalmazásra –, ami nem tesz jót a hangulatnak. A közreműködői szerződéssel dolgozó orvosok bevételét régóta apasztja az infláció, de semmit sem tehetnek a veszteség kiküszöbölésére. Pásztélyi szerint hatalmas erőket fog lekötni a kényszernyugdíjazás miatti kérvényezés, és egyáltalán: senki sem érti miért volt erre szükség, miért nem kapta meg az egészségügyi ágazat a korábban ígért mentességet. Felvetette azt is, hogy esetleg így akarnak intézményeket bezárni, hiszen ezek – az állások megszűnése következtében – nem fogják tudni teljesíteni a szakmai követelményeket. Az egészségügy átalakítását nem a szakminisztériumból irányítják, fogalmazta a meg a szövetség véleményét az elnök. Háttérbe szorult a Semmelweisterv módszeres megvalósítása, az intézményi működésbe inkább ad hoc módon, makroszintről avatkoznak be. A járóbeteg-szakellátók ugyan kisebb súlyú intézményrendszert képviselnek, viszont ha ezek az alapok nem működnek, akkor bizony a kórházak és az alapellátás is nagy gondba kerülhetnek. Sándor Judit KONFERENCIA

25

Az alábbi érdekes címet választotta egyik januári előadásának prof. dr. Orosz Éva tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE Társadalomtudományi Kar Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszékéről.

A jóléti rendszerek kihívásai a gazdasági válság időszakában M

ostanság a jóléti rendszer és a gazdasági fejlődés közötti összefüggések, a jó kormányzás szerepének újraértelmezései az európai jóléti rendszerek fő kihívásai közé tartoznak. Az egészségügy területén pedig a gazdaság, az egészségügyi rendszer és az egészségi állapot összefüggéseinek, egymásra hatásának az újragondolása a legnagyobb kihívások sorait „gazdagítják”. A közpolitikák számára az egyik megoldandó feladat: egyidejűleg ösztönözni a gazdasági növekedést és csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Mindemellett csökkenteni kell a munkanélküliséget és javítani a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát. A megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények között – valamint a növekvő szükségletek és szűkös források feltételei mellett – az egészségügyben is újra kell értelmezni a lehetséges stratégiákat és eszközöket. Ez szükséges az egészségügyi humánerőforrás-krízis kezeléséhez is. Végül az egészség-egyenlőtlenségeket csökkentő stratégiák kialakítását is fontosnak nevezte a professzor asszony. A jóléti rendszer, valamint a gazdasági fejlődés közötti összefüggések újraértelmezésének szükségességéről Orosz Éva hiedelmeket és tényeket szembesített egymással. Az előbbihez sorolta, hogy a gazdasági fejlődést, illetve növekedést a jóléti kiadások magas szintje fogja vissza – így a jóléti kiadásokat feltétlenül csökkenteni szükséges. Ugyanakkor a tények azt mutatják, hogy a versenyképességi rangsor elején álló számos országban magas a jóléti kiadások GDP-ből való részesedése. Ebből következően nem a jóléti kiadások szintjén (GDP-ből való részarányán), hanem a gazdaság és a jóléti rendszer strukturális, „minőségi” jellemzőin múlik, hogy a jóléti kiadások akadályozzák-e a gazdasági növekedést. Ezért a fejlett országok többségében nem a jóléti kiadások csökkentésére, hanem a gazdaságban és a jóléti rendszerben strukturális reformokra van szükség. Az utóbbi két évtized fő trendjeivel kapcsolatos hiedelem az is, hogy a jóléti ki-

26

KONFERENCIA

adások „elszabadultak”, finanszírozhatatlanokká váltak. Ezen állítás nem felel meg a valóságnak. Ugyanis a kormányzatok – a legtöbb fejtett országban – képesek voltak a jóléti kiadásokat korlátozni. A jövedelmi egyenlőtlenségek azonban tényleg „elsza-

Az utóbbi 30 esztendő óta napjainkban a legnagyobb az OECD-országokban a gazdagok és a szegények közötti szakadék. Mit jelent ez a számok „nyelvén”? Az OECD átlagot tekintve a leggazdagabb 10% jövedelme kilencszerese (!) a legszegényebb 10%-nak.

Prof. dr. Orosz Éva

badultak”. Tény továbbá, hogy a szegények és az elszegényedés által veszélyeztetettek a válság fő teherviselői. Az „elveszett generációk” veszélyét jelzi, hogy a fiatalok körében drámaian magas a munkanélküliség: például két esztendeje az Unió 27 tagországában átlagosan 22 százalékos munkanélküliséget regisztráltak a körükben.

A 90-es évek közepétől az adó- és a jóléti rendszerek kevésbé képesek a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére, mint a korábbi évtizedekben. Az okokra egyértelmű a válasz: kevesebb a juttatás, a jogosultak köre szűkült, a legszegényebbek által kapott transzferek növekedése a jövedelmek emelkedésétől elmaradt – hangKÓRHÁZ 2013/1–2.

súlyozta a szakember –, miközben a magas jövedelmek adókulcsa alacsonyabb lett, mint korábban. A 90-es évek elejétől a nyugdíjreformok átlag 20%-kal apasztották a jövőbeni nyugdíjak értékét (Forrás: OECD, 2011). A jövedelmi egyenlőtlenségek súlyos következményeit tekintve Orosz Éva egy OECD-tanulmányból idézte a következőket: „a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek gazdasági, társadalmi és politikai kihívásokat idéznek elő… Az esélyek egyenlőtlensége elkerülhetetlenül hatást gyakorol a gazdasági teljesítmény egészére... Az egyenlőtlenségek… politikai instabilitást generálnak. Növelhetik a populista, protekcionista, globalizáció-ellenes hangulatot. Az emberek nem fogják a szabad kereskedelmet és szabad piaci viszonyokat támogatni, ha azt érzik, hogy folyamatosan veszítenek, miközben a nyertesek egy kis csoportja egyre gazdagabbá és gazdagabbá válik.” Majd ekként folytatta: „Az egyenlőtlenségek növekedése nem elkerülhetetlen… A gazdagok és a szegények közötti különbség csökkentését szolgáló stratégiáknak három fő pilléren kell nyugodniuk: intenzívebb beruházás a humán erőforrásokba: a »befogadó« jellegű foglalkoztatás támogatása; az adók és szociális transzferek jól tervezett rendszere… Az adórendszerek biztosítsák, hogy a gazdagok igazságos részét viselik az adóterheknek. Ez elérhető a gazdagokat terhelő marginális adókulcsok növelésével, az adófizetési fegyelem javításával, az adókedvezmények megszüntetésével…” Orosz Éva természetesen kitért a magyarországi helyzetképre, mondván, hazánkban a fentebb vázolt kihívások fokozottan érvényesek. A gazdaságban erős a „stagfláció”; 2009-ben a 15–64 éves népesség 55,4%-a volt foglalkoztatott, míg az OECD-átlag 66,1% volt. 2009-ben a magyar lakosság 14%-a élt jövedelmi szegénységben, 51%-a anyagilag depriváltnak tekinthető. A gyerekek 21%-a, mintegy 380 ezer gyermek élt szegénységben (Eurostat). A legros�szabb helyzetű megyékben élő, alacsony végzettségű 30 éves férfiak több mint 13 évvel (!) rövidebb életre számíthattak a 2000-es évek első felében, mint a legjobb helyzetű megyében élő magasabb végzettségűek (Hablicsek, 2007). Az OECD-országok közül az egészség terén a magyar gyerekek között tapasztalhatóak a legnagyobb egyenlőtlenségek (UNICEF, 2010). Közpolitikai „opportunizmus” – költségvetési kényszerek és rövid távú előnyszerzés dominancia mellett – az adó- és a jóléti rendszer „inKÓRHÁZ 2013/1–2.

verz újraelosztást” valósít meg. Továbbá a rendszerváltás óta a „stop-go” költségvetési politikai egyik fő vesztese a magyar egészségügy lett. A szakember az EU-országokban az egészségügyet érintő fő kihívásokra is kitért. Elmondta például, hogy az egészségügyi közkiadások „tarthatatlan” növekedése a hiedelem kategóriába tartozik. Ugyan az tény, hogy a válság előtt az EU országokban az egészségügyi közkiadások növekedtek – de ez az országok többségében kontrollált módon történt. Az egészségügyi rendszerekben a fő probléma a források felhasználásának a hatékonyságában keresendő. Tény továbbá, hogy a gazdasági válság növelte a szükségleteket és csökkentette a forrásokat. Itt a fő probléma, hogy a kiadások korlátozásának negatív hatásai lehetnek. Az egészségpolitikák a gazdasági válság hatásaira eltérő válaszokat adtak. Az egyik stratégia az egészségügyi közkiadások visszafogása, ami viszont az egészségügyi rendszer alapvető céljait kockáztatja. A közkiadások korlátozásának lehetséges eszközei: a szolgáltatási csomagnak az alapvető szolgáltatásokat is érintő szűkítése, a jogosultak körének visszafogása, az alapvető ellátások estében a betegek térítési díjainak és a várólistáknak a növelése, végül az egészségügyi dolgozók reálbérének csökkentése, a más szektorokhoz viszonyított jövedelem-különbségek emelése (Forrás: WHO, 2012). A másik lehetséges stratégia: az egészségügyi rendszer fő céljait (mindenekelőtt a szolgáltatások minőségének és ez által a népesség egészségi állapotának javítását) szem előtt tartó strukturális reformok. Ezek keretében az országok egy részében bővültek a közfinanszírozás forrásai, és nőttek a kockázatközösség méretei. A strukturális reformok eszköztárába tartozik a minőségi indikátorok beépítése a finanszírozási módszerekbe, a „stratégiai” szolgáltatás-vásárlás (pl. a források szükséglet-alapú korrigált fejkvóta szerinti térségi allokációja), a technológia-értékelés, a költség-hatékony gyógyszerfelírás ösztönzése, az egynapos sebészet és a járóbeteg-ellátás szerepének növelése, az ellátás koordinációja, menedzselése, az adminisztratív kiadások csökkentése. Továbbá az egészségügy igénybevételének pénzügyi terhei alól a szegények és a folyamatos ellátást igénylők fokozottabb védelme. Mindeközben a magyar egészségügy a fejlett és a visegrádi országokétól folyamatosan leszakadt. A következő adatok sajnos ezt az állítást támasztják alá. A 100 ezer főre jutó potenciális életév-veszteség (a 30

évesnél fiatalabbak halálozása miatt elvesztett életévek) 1992-ben Magyarországon az EU(15) – azaz a 2004-es bővítés előtti tagállamok – átlagának 2,09-szerese, a cseheknél 1,53-szorosa volt. 2010-ben nálunk már 2,13-szeresre növekedett ez a mutató, míg a cseheknél 1,33-szeresre csökkent. Az 1 főre jutó egészségügyi közkiadás 1992-ben hazánkban az EU(15) átlagának 49,9%-a, a cseheknél 50%-a volt. 2010ben Magyarországon az EU(15) átlagának 35,7%-ára csökkent, míg Csehországban 56%-ára növekedett. Az egészségügyi közkiadások a GDP %-ában 1992-ben nálunk 6,6%, Csehországban 4,9% volt. 2010-re nálunk a GDP 5%-ára csökkent, míg a cseheknél 6,3%-ára növekedett. Végül még egy szemléltető adat: a közkiadás éves átlagos növekedési üteme 2000-2009-es években az EU(15) átlagát tekintve 3,4% volt, hazánkban pedig csak 1,9%, míg Csehországban 4,3%. A magyar egészségügyben, ahogy Orosz Éva fogalmazott, a lehetséges szcenáriók a következők. A válság enyhítése, amihez a jelenlegitől eltérő szemlélet szükségeltetik: a politikai és a gazdasági elit által a gazdaság és egészségügy szerepének újragondolása. Nem maradhat el az őszinte helyzetértékelés, és annak a társadalom számára történő világossá tétele sem. A közkiadások és a magánkiadások egyidejű átgondolt növelésére van szükség. A források bővítése mellett azonban olyan „fájdalmas” intézkedések meghozatala is elodázhatatlan, mint például a kórházbezárás, a tb szolgáltatási csomagjának szűkítése, a co-payment átgondolt szélesítése stb. Az egészségügy válságából való kilábalásához szükséges a szervezeti és technológiai innovációk ösztönzése is. Az egészségi állapotra és egyenlőtlenségeire ható, de az egészségügyön kívüli tényezők befolyásolására is reális stratégiát kell hozni. A másik lehetséges szcenárió: a válság további mélyülése. Folytatódik az utóbbi másfél évtized negatív gyakorlata, vagyis az egészségügy teljes alárendelése a rövidtávú gazdasági, politikai érdekeknek. Tudni kell, hogy az egészségügy vesztese volt a gazdaságpolitika „választási-ciklusai” fel- és lemenő ágának is! Fennmarad az előítéletes ideológiai közhelyeken és mítoszokon alapuló szemlélet a köz- és a magánszereplők egészségügyön belüli szerepére vonatkozóan. Folytatódik a „struccpolitika” a problémák, például az egészségügyi munkaerő krízis (nem)kezelésében. Krasznai Éva KONFERENCIA

27

A Magyar Addiktológiai Társaság VIII. Tematikus Konferenciáját november 22-23-án, Szegeden tartották. A program előzetesen meghirdetett fő vonala az alternatív terápiák, illetve a terápiás alternatívák bemutatása volt.

Ha megkapargatjuk a tetejét… Az

addiktológia minden típusú függőséggel foglalkozó orvosi szakterület, amely néhány évvel ezelőtt a pszichiátriából fejlődött önálló diszciplínává. Ma már tudjuk, hogy a hatalomfüggéstől, a szexfüggéstől és az internetfüggőségtől kezdve a koffein- vagy nikotinfüggésen át az alkohol- és drogproblémákig minden addikció egy tőről fakad. A konferen­cián ennek megfelelően számos problématípus megjelent. A játékszenvedélyről és az új dizájndrogokról éppúgy szóltak előadások, mint a hazánkban még mindig talán legsúlyosabb problémaként jelenlévő alkoholbetegségről vagy a heroinfüggésről. Hogy az arra genetikailag és neurobiológiailag hajlamos emberek közül ki lesz valóban beteg, és hogy mitől fog függeni, azt számos szociális és egyéb tényező határozza meg. A probléma összetettségének megfelelően a megoldások is sokrétűek, így a kongresszuson a helyzetképet feltáró kutatások bemutatása mellett a különböző gyógyszeres terápiák előnyei és korlátai is megjelentek, és sok szó esett az alternatív terápiákról – a művészeti foglalkozásokról, valamint a pszichoterápia új eszközeiről – pl. a pszichodrámáról, de a hit gyógyító erejéről, és a civil- és a szociális segítséget nyújtó szervezetek jelentős szerepéről is tájékozódhattak a résztvevők. A tudományos találkozó egyik fő jellegzetességeként a szakmai előadások között workshopokat tartottak, amelyeket többek között az ország különböző rehabilitációs intézeteiből érkező kliensek tettek élővé. Ezek a gyakorlatok azoknak az addiktológiával foglalkozó szakembereknek is lehetőséget adtak az alternatív csoportos terápiákkal való megismerkedésre, akik mindennapi praxisukban vagy elméleti munkájuk folytatása közben nem találkoznak ezekkel a módszerekkel. A különböző művészeti terápiák hatásosságára vonatkozóan megoszlanak a szakmai vélemények. Egyedülálló kezelési lehetőségként természetesen nem sokan javasolják a festést és az egyéb alkotótevékenységeket, de az is elfogadott álláspont, hogy minden kliensnek egyénre szabott terápiára van szüksége. Személyiségfüggő, hogy kinek mennyit tehet hozzá gyógyulásához az alkotóművészet.

28

KONFERENCIA

Az alkohol… Magyarországon 50 százalékkal több ember hal meg egy adott időszakban az alkoholbetegség következtében, mert többet és ros�szabbul iszunk, mint más országok lakói. A szakmai ajánlások szerint a nők 14, a férfiak heti 20 egységet ihatnak meg egy héten. Egy egységének egy deci bor vagy három cl rövidital, vagy egy korsó sör felel meg. Ehhez képest az egy főre jutó elfogyasztott alkohol mennyisége hazánkban 10–11 liter/ év. Veszélyt jelent, ha minden nap iszunk, illetve, ha életünk kudarcos részének próbálunk hátat fordítani az alkohol segítségével. A legjobb, ha étkezéshez kötve, családi vagy baráti körben, kisebb alkoholtartalmú italt fogyasztunk. Andó Bálint és Must Anita előadásából kiderült, hogy az alkoholbetegséget pszicho-biológiai, illetve integratív szemléletben kell kezelni. Fontos a pszichológiai és a farmakoterápiás lehetőségek tárházát egyaránt alkalmazni. Az alkoholizmus nemzetközi kezelési irányelvei leggyakrabban a gyógyulási folyamat egyes stádiumai alapján tárgyalják a terápiás stratégiákat – tájékoztattak. A tüneti kezelést szolgáló gyógyszereket akut alkoholmegvonásban alkalmazzák, majd az absztinencia elérését követően egyre inkább a visszaesés megelőzése kerül előtérbe. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a terápiás folyamat kezdetén fontos szerepe van a motivációs interjúnak és a pszichoterápiás eszközöknek egyaránt – ez alátámasztja azt a rég ismert tényt, hogy a kliens mélyről fakadó változtatási igénye – vagyis motivációja – nélkül semmi sem hozhat eredményt. Az absztinencia fenntartására és a vis�szaesés megelőzésére jelenleg alkalmazott készítmények (acamprosate, disulfiram, naltrexone) hatékonysági mutatói rávilágítanak a kezelési lehetőségeink hiányosságaira is, a gyógyszeres terápia és a különböző pszichoterápiás eljárások kombinációja ugyanakkor hatékonyabb terápiás választ eredményezhet – hangzott el. Az alkoholfogyasztás egyre nagyobb problémát jelent a világ szinte minden országában, különösen igaz ez a fiatalkorúak

körében – derült ki Balázs Máté Ádám és Pikó Bettina előadásából. Egyre korábban próbálják ki az alkoholt, és egyre fiatalabban kezdenek el inni a gyerekek, akár alkalomszerűen, akár rendszeresen. Súlyos méreteket ölt az úgynevezett nagyivászat, amely során a gyerekek teljes részegségig leisszák magukat. A probléma Magyarországon különösen aktuális, hiszen Európában elsők vagyunk a májcirrózis okozta halálozás tekintetében. Az előadók megvizsgálták, vajon melyek napjainkban az alkoholfogyasztás legfontosabb rizikófaktorai, és milyen kockázati tényezők segítik elő a serdülőkorúak nagyivászatát. Számos ilyen faktort találtak, így a szociális háló bizonyos elemeit, a barátok, kortársak és szülők attitűdjét, vélekedését az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Erős hatással bír a lakóhely és az iskola típusa is. A kis mennyiségű alkoholfogyasztásra, a problémás- és a nagyivászatra vonatkozóan nem találtak szignifikáns különbségeket a rizikófaktorokat tekintve. A szakemberek következtetése szerint az alkoholfogyasztás annyira elterjedt és társadalmilag elfogadott, hogy a fiatalkorú populáció esetében a szerhasználat hátterének pontosabb megértéséhez mélyebb, részletesebb magatartástudományi és szociológiai vizsgálatok szükségesek. Álszent a társadalom A Magyar Addiktológiai Társaság elnöke, Kassai-Farkas Ákos szerint óriási probléma, hogy országunkban nem megfelelően bánunk az egyébként akár jóra is használható alkohollal. Kulturális toleranciánk rendkívül magas – szinte senki nem absztinens – a társadalom hozzáállása ugyanakkor álságos: bár mindig van benyomásunk ismerőseink alkoholfogyasztási szokásairól, mégis ritkán mondjuk azt pl. egy munkatársunknak, hogy „figyelj, kevesebbet kellene innod, mert beteg leszel.” Inkább összesúgunk a háta mögött, majd mikor elveszíti azt a kontrollt, ami fölött már nem működik az álszent hozzáállás, akkor kiközösítjük. Nincs átmenet – sokáig a társadalom úgy tesz, mintha nem létezne ez a probléma, aztán pedig megtorolja. Nálunk a munKÓRHÁZ 2013/1–2.

kahelyi alkohol-leszoktató programok is nagyon ritkák. Jól működő polgári társadalmakban több segítőkészséget mutatnak az alkoholproblémával küzdő munkatársaik felé az emberek. Nem szabadna tabuként tekinteni, ellenkezőleg, beszélnünk kellene erről a kérdésről – hangsúlyozta az elnök – persze nem az „iszik vagy vezet” típusú riogatós eszközökkel – fűzte hozzá. Ezek azért nem működhetnek, mert az alkoholfogyasztás kultúránk része – absztinensnek lenni majdnem társadalomidegen viselkedési minta – és mégis, aki megcsúszik, az a megvetés tárgya lesz. Egy tőről fakadnak a függőségek A kongresszuson kiderült többek között az is, hogy a különböző függőségek – vonatkozzanak akár tiltott vagy legális szerekre, viselkedésmintákra, cselekvési szokásokra – valójában egy tőről fakadnak. Az addikció egyéb kockázati tényezői határozzák meg, hogy ki lesz heroinista és ki internetfüggő – vagy, akár hajlama ellenére minden addikciótól mentes. Barta Csaba, Vereczkei Andrea, Csorba József, Demetrovics Zsolt és Sasvári-Székely Mária előadása a szerfüggőségben szerepet játszó genetikai faktorokra vonatkozó kutatásokról szólt. Az irodalmi eredmények ezen a területen az örökölhetőség mértékét kb. 60–70%-ra teszik. A genetikai kutatások a különböző agyi neurotranszmitter-rendszerekben részt vevő fehérjék (a szer hatásában fontos receptorok, transzporterek, enzimek) génjeinek variációit vizsgálják – tájékoztatott az előadó. A legtöbb összefüggés az agyi jutalmazási (reward) rendszer dopaminerg mezokortikolimbikus hálózatainak polimorfizmusaival, valamint az ennek működését moduláló szerotoninerg rendszerrel kapcsolatos – állapította meg. A legtöbb máig feltárt génváltozat nem szer-specifikus, vagyis általánosságban hajlamosít szerfüggésre vagy más addiktív viselkedésformára – hangsúlyozta. A különböző függőségek azonos hátterén túl forradalmi felismerés az is, hogy erre a közös gyökérre olyan társadalmi problémákat is visszavezethetünk, amelyekről nem is gondolnánk, hogy az addikcióra való hajlam okozza. Ilyen tényezők a viselkedésmintákhoz való ragaszkodásokon túl a szorongás, a stressz és egyéb társadalmi, kulturális folyamatok. Az igazság az, hogy lasszóval kell keresni európai-amerikai kultúránkban az olyan embert, aki bizonyos mértékig nem érintett az addikció problémakörben. Ennek megfelelően nem ártana a rengeteg kárral járó népbetegséget veszélyességének és elterjedtségének megfelelően kezelni a döntéshozói körökben is. Ez KÓRHÁZ 2013/1–2.

persze nem azt kellene, hogy jelentse, hogy míg az alkoholbetegeket kórházban lehet kezelni, addig pl. a heroinfüggőket börtönbe szabad zárni – ezzel borítékolva életük teljes elcsúszását. Az addiktológiai szakma ma már egyértelműen tudja, hogy a drogfüggőség nem az erkölcstelenség vagy az akaratgyengeség miatt alakulhat ki egyes embereknél – derült ki többek között Afangide Uwem Jonah előadásából. Ez egy olyan ördögi kör, amelyet már meglévő vagy később kialakult pszicho-neurobiológiai változások okoznak és tartanak fenn a környezeti tényezőkkel együtt. Aki egyszer függő lett, annak szervezete mind többet és többet kíván addikciója tárgyából. A drogfüggőség okai között szociális és egyéni, biológiai és pszichés tényezők sokasága húzódik meg, ennek megfe-

Dr. Szemelyácz János

lelően a segítségadás is professzionális és sokrétű kell, hogy legyen. Nagy bajok vannak Sajnos a 2013-ban életbe lépő BTK még abban sem tesz különbséget, hogy egy kábítószerrel való visszaélést elkövető ember függő vagy nem függő, vagyis beteg, és kényszerből tette, amit tett, vagy pusztán kedvtelésből. Európában nincs még egy ilyen jogrendszer – tudtuk meg Szemelyácz Jánostól, az addiktológiai szakmai kollégium tagjától. A szakember kérdésünkre azt is elmondta, hogy az új BTK szerint az elterelés – vagyis, hogy a büntető eljárás helyett valaki kezelést kapjon – kétévente csak egyszer történhet meg. Ez a kitétel is a függőket sújtja.

Az addiktológus szakma nem sok segítséget kap a folyamatosan változó környezet követésében vagy akár a régi problémák kezelésében. Drog-, alkohol-, szerencsejáték- vagy bármilyen addiktológiai stratégia nem létezik Magyarországon, illetve kizárólag a drogokra vonatkozóan van egy 2009-es irányelv, melyet azonban mára vállalhatatlannak nyilvánítottak, az új stratégia azonban – bár már többször elkészült – mindig módosul, és sosem kerül befogadásra. A területen zajló szakmai munka finanszírozása elenyésző – a szociális terület finanszírozása rendkívüli mértékben lecsökkent, a gondozás finanszírozásának átalakítása komoly problémákat okozott és a prevencióból is eltűntek a források. A büntetőügyek lehetséges megoldásaként

Fotó: Csortos Szabolcs

alkalmazott elterelésben fontos megelőző-felvilágosító szolgáltatásokra lassan egy éve nem érkezik pénz. Szemelyácz János szerint az elsődleges és a másodlagos prevenciót egyaránt az szolgálná, ha minél több fiatal szerezhetne precíz ismereteket a különböző addikciók hátteréről, és minél többen tanulnának tovább, hogy kiteljesedhessenek különböző kreatív tevékenységekben. Az értelmesen eltöltött idő a legjobb megtartó erő, ahogyan – Kassai-Farkas Ákos szavaival élve – a függőségüket maguk mögött hagyó embereknek pedig egy toleráns, odafigyelő világra lenne szükségük, ahol érdemes gyógyultnak lenni. Radnai Anna KONFERENCIA

29

Több mint 200 előadásból állt az MPT XVIII. Vándorgyűlésének szakmai programja, de a tudományág aktualitásai mellett a magyarországi pszichiátriai ellátás problémái is terítékre kerültek. A Társaság tagjai a „Határtalan elme korlátai” mondatot választották a konferencia címéül.

Lehetőségek korlátok között Az

idén Győrben gyűltek össze a szakterület hazai és nemzetközi képviselői, hogy megvitassák egymással a legégetőbb és a legérdekesebb problémákat és felfedezéseket. Szóba került a hazai és nemzetközi kutatási és szakmai együttműködések kérdése, a szakemberhiány, a Lelki Egészség Országos Programja, a járóbetegfinanszírozás és a szociális-rehabilitációs ellátás változása. A szakmai politikai fórum résztvevői dr. Cserháti Péter helyettes államtitkár, prof. dr. Bitter István, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinika igazgatója, prof. dr. Kurimay Tamás, a János Kórház főorvosa és dr. Balczár Lajos, a veszprémi Pszichiátriai Gondozó főorvosa voltak. Az eseményről írt beszámolójában (MPT online) prof. dr. Lehóczky Pál, az MPT elnöke felsorolta, milyen témák merültek fel a strukturális kérdésekre vonatkozóan. Az egybegyűltek egyetértettek az akut ágyak csökkentésének szükségességével, ugyanakkor kiemelték, hogy a krónikus ágyak számát meg kell tartani. Kifejezték szándékukat az országos intézmény létrehozására vonatkozóan, valamint sürgették a high security osztályok kiépítésének gazdasági megalapozását. Lehóczky elnök arról is tájékoztatott, hogy a helyettes államtitkár jó esélyt lát a három pszichiátriai ellátási szint kiépülésére az ország valamennyi régiójában. A jövőben a pszichiátriai magánpraxisokat is ellenőrzik majd – hangzott el továbbá –, hogy a tulajdonosok a finanszírozást valóban csak egészségügyi beavatkozásokra költik-e (jelenleg a plasztikai sebészet területén vannak ilyen vizsgálatok). A gondozói és közösségi ellátás fontosságáról Balczár dr. beszélt. Kiemelte az átmeneti ellátási formák támogatásának és elterjesztésének szükségességét, példaként említve a nappali kórház intézményét. Kurimay dr. a prioritások meghatározását sürgette és hangsúlyozta, hogy rendezni kellene a sürgősségi osztályokra vonatkozó szakmai és jogi szabályozást. A kerekasztal elmaradhatatlan témája volt továbbá az emberi erőforrás hiá-

30

KONFERENCIA

nya. A szakma prominensei egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az elvándorlás mellett a nyugdíjtörvény – amelyről az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy az egészségügy munkavállalóira nem vonatkozik majd – óriási nehézségeket okoz a pszichiátriai ellátásban is. Lehóczky professzor szerint a rendelkezés 1040 orvost érint közvetlenül, mely ebben az évben összesen mintegy 3000 orvost és 6500 dolgozót jelent. Mindenhol nagy a gond, de egyes területeken már lehetetlen elfogadható szinten tartani az ellátást, ilyen pl. Veszprémben a gondozói terület vagy a János Kórházban a gyermekpszichiátria. Az uniós támogatások megfelelő pályázatokon keresztül jelentős segítséget nyújthatnak az addiktológia és pszichiátria számára, azonban kevés a konzorciális pályázat. Bitter professzor kiemelte, hogy a kutatást szolgáló beruházások és azok telepítése sok segítséget és gondot is jelenthet, illetve fokozott figyelmet kell fordítani az informatikai fejlesztésre is, mely az ellátás és fejlesztés alapadatait szolgáltathatja – tájékoztatott Lehóczky professzor. A minimumfeltételek a kerekasztal résztvevői szerint közelebb állnak már rendeltetésükhöz, mint korábban, az viszont nem optimális, hogy néhol több helyen alkalmazott munkatársak biztosítják a különböző intézmények szakmai minimumfeltételeit. A gondozás finanszírozásában a kormányzat a fix finanszírozás helyett a mozgó, teljesítményhez kötött finanszírozást kívánja megvalósítani, erre a célra állítólag 200 millió Ft-ot költenek majd. Az ígéretek szerint kiemelt finanszírozásban részesül ebben az évben a gerontopszichiátria és a több betegségben szenvedő betegek ellátása. Balczár dr. rámutatott, hogy a finanszírozás nettó értéke jelentős mértékben csökkent az elmúlt években. A Társaság elnöke rámutatott, hogy a gondozók stabil, megbízható működtetését elsődleges prioritásként kell kezelni, mert az a pszichiátriai ellátás alapját képezi. Ígéret született a teljes alkohol- és drogstratégia kidolgozására is.

A szociális ellátást átalakítják, első lépésként államosítják a szociális intézményeket. Ez a szakma képviselői szerint forráskivonást vonhat maga után, valamint az ellátás beszűkítését jelentheti, összességében bizonytalanságot eredményezhet. A különböző ellátási területek közül jelentős változás vár az addiktológiára – ezentúl a Sport és Ifjúságpolitikai államtitkár irányítja majd. Helyi problémákat is megvitattak a jelenlévők, pl. a gödöllői gondozó állapotát. „Cserháti Péter közvetlen és gyors intézkedést ígért »hibajavítás« keretében” – írja beszámolójában az MPT elnöke. Tanácskozás indult a Vándorgyűlésen a pszichológusok egészségügyi ellátásban való markánsabb szerepvállalására vonatkozóan – erről az érintett szakmai és érdekvédelmi szervek egyeztettek. Az MPT vezetői a kongresszust megelőzően tartott sajtótájékoztatón aggodalmukat fejezték ki a szociális-, valamint a járóbeteg-ellátás jövőbeni finanszírozására vonatkozóan – a szakemberek forráskivonástól tartanak. Reményüket a jelenleg egyeztetés alatt álló Lelki Egészség Operatív Programjába vetik (LEGOP). Ezt a projektet a szakma készítette elő, kormányzati oldalról régóta várat magára hivatalos ratifikálása. A szakma prominensei szóbeli ígéretekre alapozva abban bíznak, hogy erre még ebben a kormányzati ciklusban sor kerül. A munka főkoordinátora prof. dr. Bitter István, aki egyelőre visszautasította lapunk arra vonatkozó kérését, hogy mutassa be a programban leírt szakmai prioritáslistát. Az ellátás szervezésére vonatkozó kérdéseken túl a Vándorgyűlés hagyományaihoz híven bővelkedett izgalmas témafelvetésekben. Idén külön értéket képviselt a konferencia nulladik napja, mely a VI. Nemzetközi Magyar-Román Pszichiátriai Konferencia megrendezésére adott lehetőséget. Radnai Anna KÓRHÁZ 2013/1–2.

A májbetegségek, és ezen belül a májzsugoros esetek száma az elmúlt két évtizedben folyamatosan emelkedik. Dr. Lengyel Gabriellával, a SE II. sz. Belgyógyászati Klinikájának docensével az okokról, a gyógyítási lehetőségekről beszélgettünk.

Egy éve várnak a terápiára – Az elmúlt 10–20 év hazai statisztikáinak tükrében milyen tendenciák mutatkoznak az alkohol okozta májbetegségek gyakoriságában? – A számok növekedést mutatnak. A legutóbbi adatok szerint évente hozzávetőlegesen nyolcezer beteg veszíti életét végstádiumú májcirrózisban, akiknek körülbelül a 80–85 százaléka bizonyítottan az alkohol áldozata. A fennmaradó 15–20 százaléknál pedig a betegség vírusos eredetű, vagy valamely anyagcsere-betegség, mérgezés, illetve egyéb májkárosító okok következménye. A klinikai gyakorlat azt mutatja, hogy nem csak a májzsugor, de a többi májbetegség előfordulása is növekedett az utóbbi két évtizedben.

juk, a környezetük látja a káros folyamatot. A tények azt mutatják, hogy az elfogyasztott alkohol minősége is sokat változott. A rendszerváltás előtt a többség a boltokban, kocsmákban kapható kommersz italokat fogyasztotta, amelyek általában nem tartoztak a minőségi kategóriába. Mára a társadalommal együtt kettéváltak az alkoholfogyasztási szokások is: az átlagosnál jobb anyagi helyzetben lévők a kiváló minőségű, ám nagyon drága italokat részesítik

– Mivel magyarázható ez a növekedés? – Egyrészt a rendszeres alkoholfogyasztás terjedésével, másrészt a vírusos hepatitiszes esetek gyarapodásával, illetve a betegségek felfedezési esélyeinek, diagnosztikájának, és terápiás lehetőségeinek a javulásával, korszerűbbé válásával indokolható. – Ez úgy értendő, hogy tulajdonképpen nem a rendszeresen nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztók lettek többen, hanem csupán az orvostudomány fejlődésének köszönhető, hogy a húsz évvel ezelőttihez képest nagyobb létszámú májbeteg kerül kezelésre? – A betegek létszámának a gyarapodása nemcsak az előbb felsorolt okok miatt következett be. Egyértelműen kimutatható a mértéktelen alkoholfogyasztás révén kialakuló májbetegségek növekvő esetszáma is. A statisztikák azt mutatják, hogy körülbelül 700–800 ezer lehet azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik túlságosan sok alkoholt fogyasztanak rendszeresen. Ezek a statisztikák természetesen csupán becslések, meglehet ennél a számnál is magasabb a sokat ivók létszáma, ám erről még sem az egészségügyi rendszer, sem a diagnosztizált alkoholbetegek nyilvántartása nem szerzett tudomást. Mivel az alkoholizálás következményes szövődményei még nem jelentkeztek náluk, csak a családKÓRHÁZ 2013/1–2.

Dr. Lengyel Gabriella

Pályakép Dr. Lengyel Gabriella 1979-ben szerzett általános orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel az SE Orvostudományi Egyetemen, Budapesten. 1984-ben belgyógyászati, 1991-ben gasztroenterológiai, 2004-ben egészségbiztosítási szakképesítést szerzett. 1984–91 között egyetemi tanársegéd volt a SE. I., illetve II. Belklinikáján. 1991-től egyetemi adjunktus, 2009-től egyetemi docens az SE II. Belklinikáján.

előnyben, a kevés pénzűeknél pedig az a legfőbb szempont, hogy viszonylag olcsó, általuk még megfizethető legyen az alkoholos ital. Ebből következik, hogy előbbiek a márkás, kevesebb májkárosító anyagot tartalmazó italt isszák, utóbbiak pedig az ellentétét, vagyis ők az italozás miatt feltehetően hamarább szenvednek májkárosodást, mint a jómódúak. – A kilencvenes évek végén, az ezredforduló táján enyhén, de csökkenni látszott a rendszeresen nagy mennyiséget ivók létszáma. Megszűntek a munkahelyi – névnapok, születésnapok és egyéb jeles dátumok ürügyén tartott – „kötelező” ünnepi ivászatok. A többség tartózkodott (legalábbis hétköznap) az ivástól, mert féltette az egzisztenciáját, a munkahelyét. Pár éve ismét drasztikusan nő a munkanélküliség, megszűntek a korlátok. Ez milyen hatással lehet az alkoholfogyasztásra? – Általános tapasztalat, hogy a lakosság szociális helyzetének a romlásával, az anyagi bizonytalanság növekedésével párhuzamosan az alkoholban vigaszt keresők tábora is gyarapszik. – 2010, vagyis a „pálinkafőzés forradalmasításának” éve óta nagyon sokan élnek az otthoni pálinkafőzés lehetőségével. Az állam által engedélyezett évi ötven liter adómentes kifőzése óriási mennyiségnek tekinthető. A házilag kotyvasztott cefre, pálinka milyen hatással van a májra? – Magas lehet az egészségügyi kockázata, ha hulladék, rothadásnak, penészedésnek indult, szennyezett gyümölcsből készül a cefre, a főzőt pedig házilag barkácsolják. A rossz minőségű gyümölcs-alapanyag révén nagyon sok karcinogén anyag kerülhet a kifőzött pálinkába, az otthon készített főző fém alkatrészeiből pedig nehézfémek szintén ártalmas ionjai csepegnek a pálinkába. Vagyis az alkohol amúgy is májkárosító hatásai többszörösen felerősödnek. – Az alkoholos májzsugor egészségügyi jelei majd csupán 10–20 év múlva mutatkoznak meg gondolom, egyelőre nem mérhető AKTUÁLIS

31

a pálinkafőzés liberalizálásának hozadéka. Ha viszont feltételezzük, hogy a lehetőséget örömmel megragadók már eddig sem lehettek éppen absztinensek, elképzelhető, hogy alkoholos májgyulladás formájában már megjelentek az első betegek a klinikumban? – A klinika osztályain gyakran találkozunk alkohol okozta májgyulladással, de számszerűen nem kimutatható, hogy ezeknek a betegeknek az említettek miatt gyarapodott volna a létszáma. A túlzottan sok alkoholt fogyasztók körének összetétele, iskolázottsága, pozíciója rendkívül változatos és nem mutat összefüggést bizonyos társadalmi osztályokkal, foglalkozásokkal. A munkanélküli, a kétkezi munkás, a diplomás értelmiségi egyaránt érintett lehet benne. Csak – mint említettem – az elfogyasztott italok minőségében vannak a lényeges különbségek. Vannak természetesen az átlagosnál nagyobb pszichés vagy fizikai megterheléssel járó foglalkozások (pl. művészek, orvosok, ügyvédek, politikusok stb.), amelyek képviselői a folytonos stressz, a feszültség kompenzálásaként nyúlnak a pohár után. – Ha a betegek korát nézzük, az utóbbi években csökkent az átlagéletkoruk? Általában hány éves kor körül kerülnek komoly alkoholos májpanaszokkal a klinikára a páciensek? – Sajnos, az utóbbi egy-két évtizedben szemmel láthatóan fiatalabbak a kezelésbe vett májkárosodott betegek, mint a rendszerváltás előttiek voltak. A különbség legalább 10–15 év lehet a mostani betegek kárára. Ez azzal magyarázható, hogy a fiatalok nagyon korán kezdik a rendszeres italozást. Van, aki már tizenéves korában. – Vajon tetten érhető a közfelfogás parányi, pozitív irányba való elmozdulása? Gondolok arra, hogy régebben egyes vidékeken már a csecsemőket pálinkás kenyérrel nyugtatták, a 8–10 éves kisfiúkat megkínálták sörrel, borral, pálinkával, a férfitársaságból pedig „kinézték” az antialkoholistát. – A betegeimmel beszélgetve úgy érzem, hogy az egészséggel, a követendő egészséges magatartással kapcsolatban álta-

lános az ismeretek hiánya. A többségnek például fogalma sincs arról, hogy mekkora az a napi alkoholmennyiség, amelyet még egészségkárosodás nélkül elfogyaszthat. Némelyek még azzal sincsenek tisztában, hogy milyen rombolást vihet végbe a szervezetben az éveken keresztül történő italozás. – Pesszimista becslések szerint az alkoholfogyasztás területén napjainkban egyre inkább kiegyenlítődnek a nemek közötti korábbi jelentős különbségek. Valóban több nőt kezelnek májbetegségekkel a klinikán, mint egy, két évtizeddel ezelőtt? – Még mindig a férfi betegek létszáma van túlsúlyban, de tény, hogy egyre gyakoribb a női beteg is. Ők, a női szervezet érzékenysége folytán fele annyi alkoholmennyiségtől is májbetegek lehetnek. Rövidebb idő alatt kialakulhat náluk a májzsugor, mint a férfiaknál. A férfiaknál általában 15–20 év kell a májcirrózis megjelenéséhez, a nőknél 10. Nemtől függetlenül, a naponta nagyobb alkoholmennyiséget elfogyasztóknak körülbelül a felénél jelenik meg a májzsugor. A májzsugor kialakulását az alkohol mellett számos egyéb tényező is befolyásolja, például a táplálkozás, testsúly, más betegség, gyógyszerszedés stb. – Az eltelt huszonkét évben számos egészségnevelési, egészség-megőrzési, népegészségügyi program látott napvilágot. Különböző kormányok indítottak kampányt a rák, a dohányzás, a csontritkulás és számos más betegség ellen, de az alkoholizmussal, mint sok veszélyes kockázattal és szövődménnyel járó betegséggel szinte kizárólag a szavak szintjén foglalkoztak. Jövőre indul a dohányosokat elriasztó akció: rákos tüdő képe kerül a cigarettás dobozokra. A vodkás- és borosüvegekre miért ne lehetne rákos májat felcímkézni? – Számos kutatás bebizonyította, hogy kis mennyiségű alkohol fogyasztása akár az egészség védelmét is szolgálhatja. A cigarettáról ez nem mondható el, sőt ma már azt is tudjuk, hogy nem csak a tüdőt, a szív- és érrendszert, de a májat is károsítja. Emellett az egész társadalomra jellemző, hogy a dohány-

Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár tavaly év végén bejelentette: 2013-ban, a súlyos állapotú májbetegek előtt új terápiás lehetőség nyílik. A hármas kombináció tagjaként használható proteázinhibitorok több száz májbetegnek nyújthatnak életmentő kezelést. Az új kombinált gyógyszer a korábbi 40 százalékos gyógyulási arányt 70 százalékosra emeli a hepatitisz C-ben szenvedő betegeknél. Az idei gyógyszerkasszából az államtitkár szerint 2,5 milliárd forintot különítenek el erre a célra.

32

AKTUÁLIS

zással ellentétben az alkoholfogyasztást szinte mindenki tolerálja. Legalábbis bizonyos mennyiségig. A társadalomban mélyen gyökereznek az ivás, az alkoholfogyasztás tradíciói (pl. borivó nemzet a magyar stb.). Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az italozással kapcsolatos egészségügyi tájékoztatás is hiányos, és kevés hangsúlyt kap az egészségnevelő munkában. Ha nem is egy rákos máj képével, de például az italos palackokon feltüntetett tájékoztatás segítségével ismertetni kellene, hogy mekkora az a mennyiség, amelyet még egészségkárosodás nélkül naponta elfogyaszthat. – Ha végigkísérjük egy alkoholos máj „karrierjét” a krónikus gyulladástól a májrákig, vajon a társadalombiztosításnak betegenként ez mennyibe kerülhet? – Az alkoholos májbetegekre fordított források mértéke betegenként változik, és számos tényező függvénye aszerint, hogy a páciens milyen stádiumban kerül kezelésbe vételre, milyen terápiát és gyógyszereket kell nála alkalmazni, szüksége van-e szervtranszplantációra, vagy sem. A költségek egyénenként változóak, az viszont tény, hogy akár a többmilliós nagyságrendet is elérhetik. Azon keveseknek, akik májtranszplantáción eshetnek át, csupán a műtétük 25–30 millió forintba kerül. – Jelentős létszámú az a betegcsoport is, akik önhibájukon kívül, valamilyen fertőzés, környezeti mérgezés miatt lettek súlyos májbetegek. – Többségük a 90-es évek előtt transzfúzión átesett beteg, akik hepatitisz C-vel fertőzött vért kaptak. Érintettek lehetnek benne a hemofíliások, a művesekezelésben részesültek, illetve az 1992 előtt (vagyis a vírus vérben való kimutatási lehetőségének az általánossá válása előtt) transzfúzión átesettek. Magyarországon a C-vírussal fertőzöttek létszáma 70 ezer fő körüli, a B-vírussal fertőzöttek körülbelül 50 ezren lehetnek. Utóbbiak részben vírushordozók, részben krónikus hepatitiszesek. A krónikus hepatitisz C-ben érintett betegek közül körülbelül nyolcezer főt kezeltünk interferon-ribavirin kombinált terápiával. Jelenleg 2800–3000 vírusos májbeteg már egy éve vár a legújabb, hármas kombinációjú (interferon, ribavirin + proteázgátló) kezelésre. A korszerű terápia eddigi elmaradása nyilván financiális okokra vezethető vissza: a társadalombiztosító feltehetően túlságosan drágának tartja az új terápiát. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság hepatológiai szekciója és a Magyar Májkutatási Társaság szakértői kiszámolták, az említett beteKÓRHÁZ 2013/1–2.

geknek a hármas kombinációval való kezelése valóban drágább lenne, mint a korábban alkalmazott, de csupán az első 3–5 évben. Ezután azonban sokkal költséghatékonyabb lenne az ellátásuk, mert nem volna szükségük további gyógyszerelésre, és a munkába is visszatérhetnének. Szakmailag alátámasztott kérésünket, felvetésünket az OEP finanszírozási osztálya maximálisan támogatja, elvben azokkal a parlament egészségügyi bizottsága is egyetért, ám a döntés az egészségpolitika kezében van.

– Környezetünkben egyre több a májat fenyegető rizikótényező: vegyszerek között éljük a mindennapjainkat, szennyezett a levegő. Ezek a környezeti tényezők hogyan hatnak a májbetegségek gyakoriságára? – A pár évtizeddel ezelőttinél sokkal gyakoribb a nem alkoholos eredetű májzsírosodás (NAS), ez áll nálunk a kóros májfunkciós értékek hátterében. Okozója az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség mellett számos környezeti tényező is lehet. Mint például a különféle élelmiszer-adalékanyagok, színe-

zékek, ízfokozók, nehézfémek, mérgező gázszennyezések. Úgy gondolom, hogy ezeken felül számos olyan más tényező is fellelhető a mindennapi környezetünkben, amelyeknek a májkárosító hatásáról ma még nem is tudunk. Szeptember utolsó hétvégéjének két napján az Orvosi Hetilap interdiszciplináris konferenciát tart Budán a Hotel Mercureban, ahol a hepatológiai szekciónak éppen ezek a kérdések lesznek a sarokpontjai. Lóránth Ida

A földi klímaváltozással kapcsolatos tudományos értekezésekben, elemzésekben ritkábban esik szó annak katasztrofális egészségügyi hatásairól, a szélsőséges éghajlat miatt megjelenő új kórokozókról és az általuk okozott fertőző betegségekről. Berencsi György virológus címzetes professzortól, mint e tárgykör egyik legismertebb hazai szakértőjétől érdeklődtünk a prognosztizálható epidemiológiai hatásokról.

Ketyeg a maláriabomba? A

földi klímaváltozással kapcsolatos tudományos értekezésekben, elemzésekben ritkábban esik szó annak katasztrofális egészségügyi hatásairól, a szélsőséges éghajlat miatt megjelenő új kórokozókról és az általuk okozott fertőző betegségekről. Berencsi György virológus címzetes professzortól, mint e tárgykör egyik legismertebb hazai szakértőjétől érdeklődtünk a prognosztizálható epidemiológiai hatásokról. A Föld időjárásának változásait, illetve azok epidemiológiai hatásait a klímakutatók háromféle kategóriába sorolták: közvetlen, azonnali; ökológiai, vagyis közvetett hatások; valamint a katasztrófák okozta fertőzések. Konkrétabban: direkt hatások, amelyeket a különleges időjárási helyzetek (kánikula, fagyok) idéznek elő; ökológiai változások, amelyek közvetetten betegítenek meg (pl. allergia); és a klímaváltozás következtében kialakult extrém helyzetek (árvizek, hurrikánok stb.) okozta lakossági evakuálás miatt fokozódó fertőzésveszély.

ható a klímaváltozás számlájára. A jelentés szerzői számításokat végeztek, vajon mekkora betegségteher hárul az emberiségre az éghajlati változások miatt. A számításnál figyelembe vették a korai halálozás kö-

Prof. dr. Berencsi György

Rövidülő életciklus, aktívabb kórokozók Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik jelentése szerint, a világon regisztrált hasmenéses megbetegedések 2,4 százaléka, a maláriás fertőzések 6 százaléka írKÓRHÁZ 2013/1–2.

vetkezményeként elvesztett, illetve a rokkantként leélt életéveket. Az eredmény megdöbbentő: a Föld lakossága 2000-ben összességében 5,5 millió életévet veszített

el, és 150 ezer haláleset következett be a klímaváltozás miatt. Azóta súlyosbodott a helyzet. Az extrém hőingadozások következményének első jelei már jól tetten érhetők: bizonyos fertőző betegségek (malária, dengue-láz, sárgaláz), valamint az élelmiszerek közvetítésével terjedő járványok (szalmonellózis) rendszeresen vis�szatérnek. A melegebb klíma katalizálja a betegséget terjesztő kórokozók, illetve gazdaállataik (szúnyogok, kullancsok) szaporodását, és lerövidíti azok fejlődési ciklusát. Általános tapasztalat, hogy az enyhe telet követő években megnő a fertőzésveszély (vírusos agyhártyagyulladás, Lymekór, hantavírus-fertőzések, madárinfluenza stb.). Árvizek után pedig gyakoribbak a rágcsálók által terjesztett fertőző kórok (leptospirosis, tularaemia, vírusos betegségek). A szárazság és az árvizek egyaránt fokozzák a különböző gyomor-bélrendszeri fertőzések kockázatát. A WHO becslése szerint 2025-ig az említett betegségek előfordulásának gyakorisága jelentősen emelkedik majd. – Három éven keresztül (2009–2012) tartott a Klímacsapda (klimet TRAP) nevű nemzetközi projekt, amelyben az unió irányításával számos európai szakmai team, illetve annak kutatói vettek részt – vázolja a tényeket Berencsi György, a kutatásban magyar résztvevőként közreműködő AKTUÁLIS

33

34

virológus. E programban jómagam feladatként a rovarok, rágcsálók és denevérek által terjesztett, a klímakörülmények átalakulásának következményeként megváltozó betegségek/kórokozók kutatását kaptam. A három év alatt összegyűjtött adatok és kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy az éghajlatváltozás és annak epidemiológiai hatásai ma már nem tudományos hipotézisek, hanem bizonyított tények. Amelyeket napjainkban mint közvetlen hatást (rendkívüli forróság, vagy hideghullám, az időjárási körülmények gyors és hektikus változásai, különösen nagy erejű viharok, a szélsőségek felerősödése stb.) bárki a saját bőrén is megtapasztalhat. Arról egyelőre még a szakirodalomban is kevesebb szó esik, hogy a Föld különböző régióiban lakókat más-más mértékben és minőségben érintik ezek az extrém időjárási hatások. Skandináviában például az évi optimális átlaghőmérséklet 15 Celsiusfok. Statisztikailag kimutatható, hogy az ottani lakosság körében ennél a hőmérsék-

Veszélyes szúnyogcsípés Magyarországon korábban szinte ismeretlen volt a szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi láz, ám 2003 óta minden évben rendszeresen regisztrálunk ilyen megbe-

leti értéknél a legalacsonyabb a megbetegedések száma, ilyen körülmények között szorulnak a legkevesebben kórházi ellátásra, és a halálozási mutatók is ekkor a legkedvezőbbek. Amennyiben ehhez az optimális hőmérsékleti értékhez képest akár pozitív, akár negatív irányban történik változás, vele együtt, egyenes arányban növekedni kezd a megbetegedések száma is. Magyarországon az optimális évi középhőmérsékleti érték természetesen magasabb, mint Skandináviában, 16–18 Celsius fok, Afrikában pedig 20 foknál is jóval melegebb, amihez kiválóan alkalmazkodtak az ott lakók. Minél inkább eltér egy adott földrajzi terület átlaghőmérséklete az ott lakók által évszázadok óta már megszokott

tegedéseket, ráadásul évről évre növekvő számban. Ezt nem csak a humán gyógyászat adatai igazolják, de az állatorvosi statisztikák is alátámasztják. A fertőzött szúnyogok csípése leginkább a lovaknál és az embereknél okoz agyvelőgyulladást. A lovaknál és az embereknél szinte egy időben regisztrálták az első hazai megbetegedéseket. A betegség kórokozóját nem egy új, Magyarországra mostanában bevándorló szúnyogfaj terjeszti, hanem a helyben őshonos rovar. Egy régebbi, Hajdú-Bihar megyei vizsgálat szerint bizonyos falvakban szinte a lakosság egy tizedének vérében kimutatható volt a nyugat-nílusi láz ellenanyaga, ami azt jelenti, hogy az ott élő emberek életük során valamikor már találkoztak fertőzött szúnyogcsí-

AKTUÁLIS

értékektől, annál fogékonyabbak lesznek a klímaváltozás révén megjelenő betegségekre. Az éghajlati viszonyok gyors és radikális átalakulása nem csak az adott terület lakosságát, hanem annak teljes ökoszisztémáját is megviseli. Eltűnhetnek a változásokra érzékenyebb fajok, mások pedig megjelenhetnek helyettük. Az időjárás gyors átalakulása a környezetben sokszor még radikálisabb változásokat generál, mint az embereknél. Számos rovar szaporodási ciklusa például rendkívüli módon hőmérsékletfüggő, így náluk az átlagos klímaértékektől való eltérés látványos anomáliákat okozhat. Természetesen, a hőmérséklet iránti érzékenység rovarfajtánként különböző, például másként reagál a kullancs, a légy, vagy a szúnyog.

péssel. Mégsem betegedtek meg. Oka, hogy a tapasztalatok szerint nem minden, csípést elszenvedő személy produkálja a betegség tüneteit. Másfélszáz, szúnyog által megfertőzött személyből átlagosan csupán egy betegszik meg, a többiek szervezete ellenanyagot termel, vagyis védetté válik a későbbi fertőzésekkel szemben. A vírus délről – Afrikából, Kis-Ázsiából –, vándormadarak közvetítésével jut Magyarországra. Gólyák, vadkacsák, ludak, darvak, hattyúk és egyéb vízimadarak a hordozói. Útjuk során, nyár végén, ősz kezdetén megpihennek a Hortobágyon, az ottani szúnyogok pedig a vérükből táplálkoznak. A fertőzött madárvér közvetítésével kerülnek a kórokozók a hazai szúnyogokba. A madarak csupán vírushordozók, általában nem betegszenek meg a fertőzéstől. A vírus fejlődési ciklusa erősen klímafüggő: amennyiben a fertőzött szúnyog környezete hűvös, vagy legfeljebb 2-3 napig tart körülötte a forró időjárási periódus, a kórokozó képtelen kifejlődni a rovar testében. Ezen a ponton válik meghatározó tényezővé a klímaváltozás: az ezredforduló óta mindenki tapasztalhatta, hogy évről évre szeszélyesebb az időjárásunk, tartósabbak és gyakoribbak lettek a hőhullámok. Hat, hét, akár tíz napig is eltart egy-egy hőhullám. Utóbbi pedig rendkívül kedvező feltételeket teremt a nyugat-nílusi láz kórokozójának, így óriási tömegben elszaporodik a vírus a szúnyogokban. Minél tartósabb egy kánikulai periódus, annál veszélyesebbek lesznek a szúnyogok. Ezért nő évről-évre a hazai fertőzöttek létszáma. A fertőzések gyakoriságát sosem az szabja meg, hogy hány és milyen fajtájú vándormadár pihen meg Magyarországon, hanem az adott év időjárása, és a hőhullámok száma, illetve időtartama. A rovarok által terjesztett fertőzések sorában a nyugat-nílusi láz csupán egy a sok közül. Szép számmal vannak olyan fertőzések is, amelyek – szerencsénkre – eddig még nem jelentek meg Magyarországon, ám nem zárható ki, hogy a kórházak fertőző osztályainak betegeinél akár már jövőre találkozhatunk valamelyikkel. Ilyen például a krími-kongói vérzéses láz. Igaz, ez idáig egyetlen, Pécs környéki beteget regisztráltunk, de ez a tény arra figyelmeztet, hogy az országban bármikor, akár tömegesen is megjelenhet a fertőzés. A betegség terjedésének feltétele, hogy tovább gyarapodjanak a nyári forró időszakok és emelkedjék a hőmérséklet. Bármikor visszatérhet a váltóláz Valamikor Magyarországon a mocsaras vidékek, vizes rétek környékén lakók között rettegett, szúnyog által terjesztett betegség­ KÓRHÁZ 2013/1–2.

volt a malária. 1927-ben, amikor megalakult az Országos Közegészségügyi Intézet, szakembereinek – mai szemmel rendkívül radikális és durva módszerrel – sikerült az egész ország területén kiirtani a maláriát terjesztő szúnyogokat. A rovarok lakóhelyéül szolgáló természetes vizek felszínére benzint és gázolajat locsoltak, így a szúnyoglárvák megfulladtak. E beavatkozás előtt előfordult, hogy egy év leforgása alatt 70 ezer új maláriás fertőzést regisztráltak, húsz év múlva viszont, körülbelül a negyvenes évek végére, teljesen eltűnt Magyarországról ez a betegség. Ez az optimális állapot azonban nem tekinthető véglegesnek; a malária bármikor újfent megjelenhet, és ismét szedheti az áldozatait, hiszen a szúnyogok ma is hatalmas számban élnek és szaporodnak a vizes élőhelyeken, noha egyelőre mentesek a malária kórokozójától. Figyelmeztető jel lehet, hogy a budapesti Szent László kórházban évről-évre több maláriás beteget ápolnak, akik külföldről hurcolták be a betegséget. Ha valamelyiküket megcsípné egy szúnyog, a betegség kórokozója könnyen átkerülhetne az itteni rovarpopulációba is, biztosítva ezzel a malária hazai ismételt elterjedését. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a malária a hazai közegészségügy ketyegő bombája, amely bármikor felrobbanhat. Figyelemmel az utóbbi évtized klímatendenciáira okkal feltételezhető, hogy a jövőben erre minden esélyünk meglesz. A jelenleg is zajló éghajlatváltozásnak bizonyos szempontból előnye is megfigyelhető, mert némely betegséghordozó faj, éppen a számára kedvezőtlen felmelegedés hatására, fokozatosan eltűnik Magyarországról, és a hűvösebb északi területeken telepszik meg. Fiatal virológusként például évente 400–500, kullancs által okozott hazai agyvelőgyulladásos esettel találkoztam, napjainkban pedig alig 70–100-zal, amelyből az következik, hogy a klímaviszonyok átalakulásának a hatására negyedére csökkent az ilyen fertőzések száma. Ezzel szemben, az utóbbi időben Norvégiában is megjelent a kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás, holott korábban ott ismeretlen volt ez a betegség. A jelenlegi, kullancsok számára nehezen elviselhető hosszú, száraz, forró nyári periódusok léte viszont nem jelenti azt, hogy ezek a veszélyes rovarok végképp elhagynák Magyarországot, mert a megváltozó klímatényezők között számukra kedvezőek is akadnak. Ilyen például az enyhe, fagymentes tél, ami a szokásosnál sokkal nagyobb létszámban hagyja életben a lerakott petéket, lárvákat, vagyis tavasszal, lényegesen nagyobb tömegben KÓRHÁZ 2013/1–2.

jelenhetnek meg a természetben, mint egy átlagos, fagyos tél után. Összegezve tehát: a rovarok által Magyarországon terjesztett kórokozók száma és terjedési sebessége két alapvető klímatényező függvénye. Ezek a hosszú, gyakori és tartós hőhullámokat produkáló nyár és az enyhe, viszonylag fagymentes tél. E megállapítás érvényes mind a szúnyogok, mind a kullancsok által terjesztett összes fertőzésre. Védtelenek vagyunk? Az említett változások következményeként az utóbbi évtizedben újfajta, ez idáig Magyarországon egyáltalán nem észlelt, járványt terjesztő rovarok is megjelentek. Ilyen például a dél felől érkező lepkeszúnyog, vagy Phlebotomus papatatsi légy néven ismert rovar, amely idén nálunk is tömegesen megjelent, ráadásul nemcsak a déli megyékben, hanem a fővárosban és Nyugat-Magyarországon is. A rovar apró mérete miatt rendkívül veszélyes, mert átfér a szúnyogháló résein, így akadálytalanul jut be az épületekbe. Dél-Európában, ahonnan hozzánk érkezett, többféle veszélyes betegséget terjeszt. Nálunk szerencsére eddig még kevés a fertőzött egyed, amely például a nápolyi-lázat, vagy a bőr leishmaniasis nevű betegségét terjesztené. Mindkettő súlyos, gyakran a belső szerveket is megtámadó tüneteket okoz, amelyek nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyíthatók. Előbbit vírus, utóbbit egysejtű okozza. A leishmaniasis kórokozója rendkívül ellenálló, a fertőzött területről szinte kiirthatatlan. A lepkeszúnyogok eddig Magyarország déli megyéiben csupán néhány kutyát fertőztek meg, jómagam mindössze két, megbetegedett emberrel találkoztam. Bár jelenleg nálunk kevés még a fertőzött rovar, számítani kell rá, hogy a közeljövőben lényegesen több lesz belőlük, ezért ajánlott időben védekezni ellenük. Egyetlen hatékony módszer a rovarirtóval impregnált moszkitóháló. Noha a hazai lakosság körében még korántsem általánosan használt védőeszköz a szúnyogháló, a megváltozott éghajlati viszonyok miatt, a saját érdekében mindenkinek hozzá kellene szoknia (akár a trópusokon) az általános és széleskörű alkalmazásához. A szúnyog, a hűvösebb hőmérséklet miatt, kerüli a légkondicionált helyiségeket, vagyis bizonyos védelmet jelenthet ellene a klímaberendezés használata is. A rovarokon kívül, az ember környezetében élő rágcsálók szintén potenciális betegségterjesztők lehetnek. Számos, emberre veszélyes baktérium és vírus hordozói az egérfélék, a patkányok, a vakondokok, ame-

lyek főként a vizeletükkel terjesztik a betegségeket. E fertőzések ellen legjobb védekezés a télen nem használt nyaralók, pincék, kerti házak, szerszámos kamrák, ólak, istállók tavaszi vizes takarítása. Általa elkerülhető, hogy a rágcsálók kiszáradt ürü­lékével megfertőződött port bárki belélegezze, és ez által a kórokozókat a szervezetébe juttassa. Velünk élő kockázatok A szakmán kívül nagyon kevesen tudnak a denevérek által terjesztett betegségek potenciális veszélyeiről. A lakosság többsége aligha gondol arra, hogy ezek az éjszakai állatok velünk együtt élnek a városok lakótelepein, vagy a családi házas övezetben az épületek réseiben, vagy vakolatai alatt. A denevérek számos faja, a saját szaporodási ciklusának beteljesítése végett, minden évben, akár a madarak, vándorútra kel és több ezer kilométeres utat tesz meg. Ezzel pedig testében hozza-viszi a különféle kórokozókat. Denevérek terjesztik például a 2003–2005 között világjárványt okozó Sars-coronavírust, az afrikai kanyaró kórokozókat, vagy a 90 százalékos halálozási arányt mutató Hendra-vírust, illetve a veszettséget, az ebola- és a Marburg-vírust, továbbá a kutyákat megfertőző koronavírust. A felsoroltakon kívül a denevérek még számtalan embert, állatot, sőt növényeket is megbetegítő vírus hordozói. Annak ellenére, hogy a klímaváltozás hatására számos országban olyan fertőző betegségek jelennek meg, amelyek korábban az adott térségben ismeretlenek voltak, a gyógyszeripar csak ritkán fejleszt oltóanyagot egy-egy kórokozó ellen. Oka egyrészt az, hogy a fentebb felsorolt kórokozók egyike sem terjed emberről emberre, másrészt az adott népességen belül egyelőre még elenyésző a fertőzöttek létszáma, így költséghatékonyabb a betegek tüneti kezelése, mint a teljes populáció beoltása. Az USA-ban például kifejlesztették a nyugat-nílusi láz ellen védő oltóanyagot, ám azt csupán a rendkívül drága versenylovak kapják meg, az embereknél nem alkalmazzák. Más a helyzet az emberről emberre járványszerűen terjedő (kanyaró, gyermekbénulás, diftéria stb.) betegségeknél. Újabban Finnországban például a nem gyermekbénulás típusú enterovírusok ellen próbálkoznak oltással védekezni, ezzel szeretnék elejét venni a gyermekkorban jelentkező 1-es típusú cukorbetegségnek. Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy ezt a betegséget leggyakrabban vírusfertőzés okozza. Lóránth Ida AKTUÁLIS

35

Az immunológiai hátterű bélbetegségeket a civilizáció velejárójaként is szoktuk emlegetni, hiszen szinte kizárólag a gazdaságilag fejlett, a higiénére sokat adó országokban jellemző előfordulásuk. Ezen betegségek köréről és korszerű ellátásáról kérdeztük dr. Barta Zsoltot, a DE OEC Belgyógyászati Intézet Gasztroenterológiai Tanszékének adjunktusát, egyben a Teva Magyarország Zrt. orvosigazgatóját, mind az ellátásszervezés, mind a legmodernebb szakmai ismeretanyag vonatkozásában.

Bélbetegségek nyomában – Melyek ma Magyarországon a leggyakoribb immunológiai hátterű bélbetegségek, megegyezik-e az itthon tapasztalt arány az európai átlaggal? – Régi megfigyelés, hogy az iparilag fejlett országokban a leggyakoribbak az allergiás, illetve autoimmun megbetegedések – ezek száma/aránya is növekszik, míg a fejlődő országokra ezek a kórképek (még) nem jellemzőek. Ezeknek a betegségeknek az oka nem ismert, de ismert és népszerű feltételezés az úgynevezett higiénia-hipotézis, mely szerint a túlzott tisztaság akár krónikus „civilizációs” betegségek forrása lehet. Ez azt jelenti, hogy immunrendszerünk a mikrobáktól vagy férgektől való fokozódó elszigetelődésünk következtében nem kapja meg az evolúció során „megszokott” folyamatos immunstimulust, és emiatt hibák keletkeznek a működésében, ami a szabályozottságát is jelenti – és ez a hibás immunműködés lehet egyre több krónikus immunológiai hátterű betegség okozója. A természet behajtja a számlát a civilizálódásért: a modern korban nem csak az allergiák gyakoribbak, hanem az autoimmun betegségek is. Mindkét példánál egyfajta kóros túlműködést mutat szervezetünk. A kérdés második felére térve: Magyarországon, csakúgy, mint másutt Európában, illetve általában az iparilag fejlett országokban, leggyakoribb a köznyelven lisztérzékenységnek nevezett gluténszenzitív enteropátia (egy kondici-

onális típusú valódi autoimmun kórkép), a valódi ételallergiák, illetve a gyulladásos bélbetegségek: a Crohn-betegség, illetve colitis ulcerosa (vagy fekélyes vastagbélgyulladás). Utóbbiak esetében nem eldöntött, hogy valódi autoimmun-, vagy „csak” immunpatogenezisű kórképek, mert jellemző autoantigént/autoantitestprofilt eddig nem sikerült bizonyítani. A felsoroltak közül a lisztérzékenység akár minden 70–100. embert is érintheti, így ez jelent a legtöbbek számára mindennapi problémát. – Ezek közül mely betegségek ellátásához van szükség fekvőbeteg-ellátásra, és milyen kórképek vagy stádiumok igényelnek szakambulancián zajló ellátást? – Gyakorlatilag mindegyik betegség esetén szükség lehet kórházi kezelésre, részben a diagnózis bizonyításakor, vagy később, gondozásuk során. Sajnos kerülhet akár életet veszélyeztető állapotba is a beteg, ami miatt intenzív osztályos kezelésre vagy sebészeti beavatkozásra szorulhat. Az ételallergiák okozhatnak anafilaxiás sokkot, a lisztérzékenység is jelentkezhet krízisállapot képében, de leggyakrabban a gyulladásos bélbetegségek miatt kerülnek kórházba az érintettek a betegség fellángolása, állapotromlás miatt. Enyhébb esetekben, a gondozás során remisszióban, nyugalomban lévő betegségekkel természetesen a szakambulanciák foglalkoznak.

Pályakép Dr. Barta Zsolt a TEVA Magyarország orvosigazgatója. 1991-ben végzett Debrecenben, belgyógyász és gasztroenterológus szakorvos. PhD fokozatát a gyulladásos bélbetegségek témakörében szerezte. 2011-ig a DE OEC III. számú Belgyógyászati Klinikáján osztályvezető egyetemi adjunktusként és az endoszkópos labor vezetőjeként dolgozott és oktatott. Orvosigazgatói munkája mellett a hét egy napján jelenleg is szakrendelést vezet az egyetem Gasztroenterológiai Tanszéken.

36

Orvosszakma

– Mely szakterületek a gasztro­enteroló­ gu­sok legfontosabb társszakmái az orvosi és a szakdolgozói területeket is beleértve? – Ha a fentebb említett betegségeknél maradunk, mindegyiknél elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen a szervezet egészét érintő kórképekről beszélhetünk, tehát nemcsak a tápcsatorna érintett. Vannak ismert betegségtársulások, illetve számos olyan tünetet is okoznak, melyek miatt a társszakmákkal karöltve lehet csak gyógyítani ezeket a kórképeket. Jellemzőek a mozgásszervi, bőrgyógyászati, szemészeti, neurológiai, pszichiátriai betegségek és az autoimmun társulások. Reumatológusok, immunológusok, allergológusok, bőrgyógyászok, szemészek, neurológusok, pszichiáterek biztosan találkoznak betegeinkkel, de gyakorlatilag szinte az összes társzakma érintett lehet. És ne felejtsük el a diagnosztikában segítő kollégáinkat: a laborszakma, a radiológia, az izotópdiagnosztika vagy a patológia képviselőit sem. Komplex feladat ez, és mindenkinek fontos szerepe lehet benne. – Van-e olyan immunológiai hátterű bélbetegség, amelynek terápiája jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt években? – Valódi oki terápia ebben a pillanatban sincs. A lisztérzékenyek számára még mindig a gluténmentes diéta a megoldás kulcsa, ami nem egyszerű, de gyógyszeres kezelési lehetőség nincs. Szerencsére a diéta tünetmentességet is jelent. Kutatások irányulnak persze olyan gyógyszerekre, melyek segítségével az ilyen betegek is fogyaszthatják majd az átlagember menüjét, de ez még nem elérhető. Hasonló a táplálék okozta allergiák helyzete is, hiszen itt is igazából a problémát okozó allergén eliminálása/ elhagyása jelent megoldást a mai napig. Persze immunterápia is szóba jöhet, KÓRHÁZ 2013/1–2.

Dr. Barta Zsolt

ilyenkor a kezelés során a beteg azt az allergént kapja, ami a tüneteit kiváltja. Az immunterápia során az immunrendszer toleráns lesz a korábban a tünetek kiváltásában szerepet játszó allergénekre és nem alakul ki az esetenként igen viharos allergiás reakció, nem termelődnek ellenanyagok. Gyulladásos bélbetegségek esetében részben a hagyományos gyógyszerek fejlődtek, illetve intenzív kutatások eredményeképpen jelenleg két biológiai szer érhető el a betegek számára, de remélhetőleg bővül majd ezeknek a különleges gyógyszereknek a száma. A biológiai terápiák az immunrendszer működésébe olyan módon avatkoznak bele, hogy specifikus pontokon – pl. receptorokon – hatnak, amelyek befolyásolásával meghatározó szerepet játszhatnak az (auto-)immun hátterű megbetegedések jellemző klinikai tüneteiben. – Indokolja-e a biológiai terápiának a kezelésben betöltött szerepe (vagy bármi más), hogy a gyulladásos bélbetegségek ellátása centrumokban összpontosuljon? KÓRHÁZ 2013/1–2.

– A tapasztalatok folyamatosan gyűlnek ezekkel a szerekkel kapcsolatban, melyek bizonyíthatóan hatékonyabbak a korábbiaknál, hiszen a világon már több millióan részesültek biológiai terápiában. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azoknak a betegeknek finanszírozza a terápiát, akiknek betegsége a hagyományos gyógyszeres kezelés mellett egy bizonyos súlyossági fokot már elért és csak így remélhető javulás. A költséghatékony, de borsos árú gyógyszereket jelenleg a betegek 100%-os OEP-támogatással, a szakmai kollégium által akkreditált centrumokban kaphatják meg, hiszen a biológiai szerek alkalmazása a gyulladásos bélbetegek kezelésében jártasságot, tapasztalatot kíván. Ilyen centrum működik az ország több kórházában, klinikáján, például Debrecenben, a DE OEC Belgyógyászati Intézet Gasztroenterológiai Tanszékén is, betegbarát körülmények között. – Ön nem csak a gyógyításban és az ellátásszervezésben szerzett kimagasló tapasztalatokat, Magyarország egyik vezető gyógyszergyárának orvosigazgatójaként

mélyreható ismeretei vannak az orvosokat kiszolgáló gyógyszeripar területéről is. Saját szakterületén hogyan látja, mennyire harmonikus ez a kapcsolat, milyen mértékben befolyásolják a betegek terápiás ellátását az aktuális szakmapolitikai intézkedések és a finanszírozás szűkülő lehetőségei? – Azt gondolom, hogy hosszú évekre nyúlik vissza a TEVA igen jó kapcsolata a hazai egészségügy szereplőivel, így az orvosokkal is. A jelenlegi nehézségek ellenére bízom abban, hogy egyre többen ismerik fel és ismerik el a magyar gyógyszer értékét és azt, hogy értéket teremtünk. Szinte minden terápiás területen ott és otthon vagyunk. Sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy októberben átadták a TEVA steril centrumát, ahol 200 millió egységnyi gyógyszer készülhet évente, és ezek az infúziók és injekciók világszerte segíthetnek a rákbetegeken. Olyan stratégiai fontosságú onkológiai készítmények gyártása is elindul, amelyek korábban Európa-szerte hiány­cikknek számítottak. Radnai Anna Orvosszakma

37

2013 áprilisától csak a legújabb EN 60601-2-52 szabványnak megfelelő ágyakat lehet forgalmazni az Európai Unióban.

Biztonságosabb ágyak az EN 60601-2-52 szabvánnyal A

modern egészségügyi ellátás egyik legfontosabb célja, hogy megpróbáljuk minimálisra csökkenteni a betegekre/ egészségügyi személyzetre a kórházban tartózkodás alatt leselkedő egészségügyi kockázatokat. Az ágyhoz kapcsolódó kellemetlen események (a beteg leesése, beszorulás vagy becsípődés) nem csupán pénzügyi veszteséget okoznak, de a jó hírnevet is veszélyeztetik. A potenciális kockázatok és ezek elkerüléséhez rendelkezésre álló lehetőségek ismerete az első lépés az ilyen, nemkívánatos helyzetek kiküszö­ bölése felé.

EN 60601-2-52 szabvány: a biztonságos ágy meghatározása Számos szabvány és irányelv létezik az orvosi célú ágy biztonságának hangsúlyozására. A korábbi EN 1970 és EN 60601-2-38 szabványokat a legújabb, EN 60601-2-52 szabvány váltja fel. A kezdeti, EN 60601-238 szerint gyártott ágyakat az EU-n belül 2013. március 31-ig lehetett forgalmazni. 2013. április 1-jét követően a kórházi ágyak tekintetében a 93/42/EC irányelvben, illetve az orvostechnikai eszközökről szóló 4/2009. (III. 17.) EüM-rendeletben foglaltak szerint, már csak az új MSZ EN 60601-2-52-es szabvány szerinti ágyakat szabad leszállítani Magyarországon, arra tekintettel, hogy a korábbi MSZ EN 60601-2-38-as szabvány kivonásra kerül, így nem érvényes az EU területén. Az új norma főleg az oldalrácsot tekinti az ágy fő biztonsági jellemzőjenek. Az oldalrácsok elsősorban a leeséstől védik a beteget és az oldalrácsokban vagy közöttuk lévő rések nem veszélyeztethetik a beteg egészségét. Mitől biztonságos egy kórházi ágy? 1. A betegkapaszkodónak biztonságos támaszt kell nyújtani a betegnek fe-

38

BETEGBIZTONSÁG

2.

3.

4.

5.

lüléskor. Ezért a szabvány kiköti, hogy 75 kg-os normál terhelésnél a behajlás nem lehet több, mint 10 cm. Minimum 12 cm-es magasságnak kell lenni az ágy külső széle alatt, hogy a láb biztonsággal elférjen. A további ágy alatti helyből (13 cm) minimum 5 cm kell a cipőorr részére. Az ágynak minden helyzetben stabilnak kell lenni. Ezért a szabvány meghatározza a legnagyobb meg­ engedhető terhelést az ágy szeleinek pontosan meghatározott zónáin, beleértve a hosszabbítá­sokat is. Az oldalkorlátok gondatlan leengedése veszélyeztetheti a beteg egészségét. Ezért minden oldalkorlátot el kell látni olyan rögzítő szerkezettel, amelynél két független (nyomó) műveletre van szükség a kioldáshoz. Ezzel a nem kívánatos események elkerülhetők. A szabvány meghatározása szerint egy oldalrács akkor biztonságos, ha a legmagasabb ajánlott matrac (összenyomás nélküli) felülete feletti magassága 22 cm. Nem lehet kisebb, mint a fekvőfelület hosszának 50 %-a (beleértve az ágy maximális meghosszabbí­ tását is).

KÓRHÁZ 2013/1–2.

6. A fej matrac és oldalrács közé szorulásának tesztjéhez 12 cm átmérőjű és 5,13 kg súlyú kúpot használnak, amely nem csúszhat lejjebb, mint magasságának fele.

KÓRHÁZ 2013/1–2.

7. Minden ágynak rendelkeznie kell olyan eszközzel, amely blokkolja a kézi vezérlőn lévő összes funkciót, ezzel megakadályozva az ágy valamely funkciójának véletlen működtetését.

8. A szabvány kiköti, hogy a háttámasz dőlésszöge 70 fok vagy nagyobb legyen a beteg kényelmes ülése érdekében. A háttámasz maximális szögbe állítása és a combtartó közötti szögnek meg kell haladni a 90 fokot.

BETEGBIZTONSÁG

39

Dr. Kiss Mariannával, a budapesti XVI. kerületi Kertvárosi Egészségügyi Szolgálat igazgatójával a FŐNIX-Pro medikai rendszer bevezetése kapcsán beszélgettünk.

A jövő útja – Nagy elődök, dr. Várkonyi Ákos és dr. Schiszler István után lett a budapesti XVI. kerületi szakrendelő vezetője, ahol hét éve kardiológusként is dolgozik. Miért előnyös aktív orvosként vezetni egy szakrendelőt? – Fontos a betegekkel kialakított közvetlen kapcsolat, fontos, hogy a kollégák igényeit és problémáit testközelből lássam. A szakrendelésben való részvétel segít a problémák, fejlesztési igények, kitörési pontok azonosításában, amelyek másképp látszanak az íróasztal mögül, mint a gyakorlatban.

szerű röntgendiagnosztikai teleradiológiát valósítottak meg, a Béker-Soft Informatika TERASY teleradiológiai rendszerének alkalmazásával, az Iconomix teleradiológiai szolgáltatóval való együttműködésben. Ez ma már több mint két tucat szakrendelő számára szolgál mintául.

– Mekkora intézmény a Kertvárosi Egész­ségügyi Szolgálat? – A nagyobb önálló szakrendelők közé tartozunk. Szakorvosi óraszámunk 1198, OEP bevételünk évi 800 millió Ft, teljes éves költ­ ségvetésünk meghaladja az egymilliárd forintot. Kerületünk számára – hiszen 72 ezer lakost, egy Kaposvár méretű közösséget kell ellátni –, nagyon fontos, hogy fejlett járóbeteg-szakrendelő legyen Mátyás­földön. Budapest többi kerületével ellentétben a XVI. kerületben nincs kórház, szükség van egy olyan központra, amely a kerületi lakosok betegellátását irányítja. Dr. Kiss Marianna – Szakrendelőjük korábban a Péterfy Sándor utcai Kórházhoz tartozott. – Akkor indult jelentős fejlődésnek a szakrendelő, amikor 2003-ban ön– Milyen tapasztalatokat szereztek ezen a állósult intézményünk. A Kórház szaklap területen 2010 nyara óta? hasábjain 2006 júniusában nyilatkozott – A tavaly őszi Medicina 2000 Kong­ elődöm, dr. Várkonyi Ákos igazgató úr, az ő resszuson elhangzott egy kiváló előadás, nevéhez fűződik a szakrendelő infrastrukamely után meglepett, hogy milyen keveturális fejlesztése. Az átvétel után a kesen hallottak a teleradiológiáról. Pedig a rületi önkormányzat jelentős forrásokat jelenlegi modern technikával, egy direkt áldozott a szakrendelő fejlesztésére, elsődigitális röntgennel, jól képzett röntgensorban a XXI. századi infrastruktúra kialaasszisztensekkel, megfelelően kidolgozott kítására. Ezt követte dr. Schiszler István protokollokkal, magas szolgáltatási színigazgató úr idején a szervezeti átalakítás és vonal mellett nyújthatunk nagy biztonfejlesztés, valamint a modern informatikai ságú diagnosztikai szolgáltatást. Nekünk technológia kialakítása. 2010 nyarán mi egy nyugdíjas kollégánk van, aki főállásvoltunk az országban az elsők, akik üzemban, délelőttönként dolgozik nálunk radio-

40

informatika

lógusként, a délutáni műszakot teljes egészében a teleradiológia segítségével oldjuk meg. A módszer legnagyobb előnye a legfeljebb 15-20 perces leletezési idő, hiszen mire a megröntgenezett beteg visszaér a sebészetre, addigra már ott található az orvos számítógépén a lelet. – Miben nyújt még segítséget a modern informatika? – Schiszler igazgató úr idejében nem csak az üzemszerű tele­ra­ diológia valósult meg, hanem más, fejlett informatikai rendszereket is elkezdtünk használni. Bevezettük a Komunáldata Kft. komplex rendszerét, amely a munkaidő- és szabadság-nyilvántartás mellett az orvosok és szakdolgozók kreditpontos nyilvántartását is végzi, és ők fejlesztettek ki részünkre egy speciális diabétesz-gondozói rendszert is (CRM). Bevezettük a betegelőjegyzést, és a kényelmesebb, zökkenőmentes ügyintézés érdekében a telefonos előjegyzés mellett kialakítottuk a web alapú előjegyzési rendszert. Amennyiben betegünk regisztrál nálunk és időpontot kér, a rendszer az előző napon, e-mailen vagy SMS-ben figyelmezteti a rendelési időpontra. De a honlapunkon keresztül működtetünk olyan publikus előjegyzési rendszert, ahol nem szükséges előzetes regisztráció, ha valaki legalább egyszer megfordult nálunk, tud rendeléseinkre időpontot foglalni. – Informatikai területen nemcsak a tele­ radiológia kialakításában voltak úttörők. – Valóban, 2011-ben saját forrásból valósult meg a tele-EKG fejlesztésünk, ami országszerte egyedülálló. A háziorvosokhoz kihelyezett EKG-berendezések on-line továbbítják DIVAS PACS-rendszerünkbe az adatokat, amelyben a kardiológus kollégák megnézik és értékelik a görbéket, szükség esetén pedig azonnal reagálunk. A szintén a Béker-Soft Informatika által kifejleszKÓRHÁZ 2013/1–2.

tett megoldás óriási előnye, hogy az EKGgörbéket tárolni lehet, és vissza tudjuk keresni őket, így a kerület lakosainak kardiológiai előzményei sokat segítenek a minél gyorsabb és pontosabb diagnózis felállításában. – Milyen terápiás előnyöket nyújt ez a tech­ nológia a kardiológus számára? – Az EKG esetében fontos, hogy valamilyen eltérés esetén a régebbi EKG-ered­ ményekkel össze lehessen hasonlítani a görbéket. Erre most lehetőség nyílik, hiszen mindent digitálisan tárolunk. Ha a háziorvos kolléga lát valamilyen eltérést a beteg EKG-ján, azonnali segítséget kérhet tőlünk. Mi munkaidőben néhány percen belül reagálunk, így nagyon sok időt lehet megtakarítani, szükség esetén azonnal katéterlaborba irányítható a beteg. – Miért döntöttek tavaly ősszel már meglévő, saját fejlesztésű medikai informatikai rendszerük helyett a FŐNIX-Pro medikai rendszer bevezetése mellett? – A legnagyobb előny a teljes körű informatikai integráció. A FŐNIX-Pro rendszer bevezetésével, a szükséges fejlesztések megvalósításával az informatikai rendszer integrált egységet képez. Korábban egy saját fejlesztésű medikai rendszer működött, ami teljes mértékben kiszolgált bennünket, de megrekedt a fejlődésben. Az orvosi informatika iszonyatos tempóban fejlődik, muszáj lépést tartani vele. Az intézmények közötti kapcsolatok kialakítása, a központi adatbázisok létrehozása, a különböző hivatalok, felügyeleti szervek és a finanszírozó felé irányuló jelentések miatt komoly informatikai elvárásoknak kell megfelelnünk. A jogszabályok nagyon gyorsan változnak, ebben is naprakésznek kell lennünk. Csak olyan partner nyújthat megbízható szolgáltatást, amely képes tartani a tempót, követi a változásokat, és automatikusan beépíti azokat a saját rendszerébe. A felhasználónak így csak használnia kell a technológiát, és nem nekünk kell törni fejünket a fejlesztésen. Ez a jövő útja. – A Béker-Soft Informatika megfelelt ezeknek az elvárásoknak? – Világosan látszik, hogy a legmodernebb egészségügyi informatikai igényeknek, csak néhány cég képes megfelelni Ma­gyarországon, hiszen a rendszerek to­ vább­fejlesztése nagyon komoly szaktudást és invesztíciót igényel. Emellett olyan informatikai rendszerre van szüksége az intézményeknek, amely felhasználóbarát, és kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy a speciális elképzeléseket is támogassa. Korábbi KÓRHÁZ 2013/1–2.

rendszerünkben nagyon sok olyan elem volt, amely a betegelőjegyzést és -irányítást támogatta, és naprakész vezetői információkat nyújtott. Ehhez a jól működő, megszokott gyakorlathoz az átállás után is ragaszkodtunk. Kéréseinket, javaslatainkat a Béker-Soft Informatika elfogadta, és folyamatosan fejlesztik ki a FŐNIX-Pro rendszerben ezeket a modulokat. – Milyen tapasztalatokat szereztek az első hónapok alatt? – Még nincs négy hónapja, hogy működik nálunk a FŐNIX-Pro. Óriási előrelépés, hogy 15 szerverből álló szerverparkunkat lecseréltük egyetlen nagy teljesítményű, energiatakarékos szerverre, amely összes rendszerünket képes kiszolgálni. Sok fejlesztés már megvalósult, a Béker-Soft Informatika nagyon rugalmas és nyitott, hiszen tudják, hogy nem csak mi profitálunk ezekből a fejlesztésekből, hanem összes magyarországi partnerük. Ők megpróbálják a mi kéréseinket az informatika nyelvére lefordítani, és ez a teljes magyar ellátórendszer javára válik. Egyébként nagyon jól haladunk, kéréseink 85 százalékát mostanra meg is valósították, néhány hosszabb távú fejlesztés van még hátra, de reménye-

ink szerint március végéig minden kérésünk megvalósul. – Az ország egyik legdinamikusabban fejlődő szakrendelője igazgatójaként hogyan látja az önálló szakrendelő szerepét az ellátórendszerben? – Szerintem mi kiválóan igazoljuk az önálló szakrendelők létjogosultságát a jelenlegi egészségügyi rendszerben. Be tudjuk bizonyítani, hogy megfelelő üzemméret felett gazdaságosan lehet üzemeltetni szakrendelőt az OEP-től érkező és saját bevételeiből. 72 ezer ember egészségügyi ellátását tudjuk úgy kiszolgálni, hogy a betegek valóban elégedettek legyenek: a lakóhelyhez közel kapjanak definitív ellátást, méltó körülmények között, a rendelkezésre álló, legmodernebb technológia mellett. Ráadásul, mivel nagyon jó kapcsolatot ápolunk a tulajdonos önkormányzattal, a betegek ellátása és szűrése mellett közreműködünk a kerületi prevenciós programokban, egészségnapokat szervezünk, így biztosítva XXI. századi, élhető egészségügyi környezetet kerületünk számára. Zöldi Péter

Hogyan értékeli a Kertvárosi Egészségügyi Szolgálattal való együttműködést? – tettük fel a kérdést Lucz Zoltánnak, a Béker-Soft Informatika Kft. értékesítési igazgatójának. Ezen informatikai fejlesztés alapvető célja egy komplex informatikai környezet egységesítése volt, biztosítva a helyi specialitások integrációját. A Kertvárosi Egészségügyi Szolgálat folyamatosan és dinamikusan fejleszti tevékenységét, és mindig a legmodernebb informatikai technológiát alkalmazza. A KESZ volt az első partnerünk a TERASY teleradiológiai rendszerünk üzemeltetésében, és úttörők a DICOM-alapú EKG-kiértékelésben is. Az együttműködés 2010ben kezdődött. Az intézményi adminisztrációs folyamatok jobb átláthatósága mára megkövetelte, hogy a számos, egyedi rendszert egy integrált rendszerre váltsák. A FŐNIX-Pro Integrált Egészségügyi Rendszert ma már több mint 100 intézmény használja országszerte, így elég komoly tudásbázis akkumulálódott benne, mégis számos új modult kellett kifejlesztenünk ahhoz, hogy az intézmény egyedi igényeit maradéktalanul kielégítse rendszerünk. Adminisztrációs okoknak köszönhetően a teljes rendszer-átállásra csupán egyetlen hónap állt rendelkezésre. Társaságunk a feltételt tudomásul vette – szerződéskötéskor erre garanciát vállaltuk – és a határidőket csapatunk úgy teljesítette, hogy közben a betegforgalom zavartalanul üzemelt. Az októberi rendszer-átállás után – az intézménnyel egyeztetettek szerint – az informatikai feladatot két részre bontottuk: a hardver-infrastruktúra üzemeltetését, támogatását a Komunáldata Kft. látja el, míg a teljes medikai informatikai rendszer fejlesztéséért és támogatásáért társaságunk a felelős. A szerepkörök definiálásával, a folyamatok személyekhez kötött delegálásával és az új fejlesztésekkel, a cél megvalósult. Természetesen a munka itt nem állt le. A fejlesztés folyamatos kell, hogy maradjon. Úgy érzem, ez egy igazi informatikai sikertörténet az egészségügyben, melyhez az intézmény munkatársai legalább annyi energiát, és erőforrást biztosítottak, mint a BSI csapata. De mindannyiunknak megérte!

informatika

41

A 2012. július 1-jétől hatályba lépett új Munka törvénykönyve (Mt.) a munkavállalói kártérítés szabályozásában két lényeges változást hozott: egyrészt kiterjesztette a munkavállalói kártérítés összeghatárait, másrészt átalakította a felelősség megállapításának lehetőségeit. Egy egészségügyi intézményben károkozás mind az egészségügyi ellátást közvetlenül nyújtó dolgozók, mind az ellátás hátterét biztosító egészségügyben dolgozók részéről előfordulhat, ezért a legfontosabb jogszabályi változásokra ezúttal a közalkalmazottakat érintően hívjuk fel a figyelmet.

Változások a munkavállalói kártérítési felelősség szabályozásában A közalkalmazotti kártérítési felelősség feltételei A korábbi szabályozáshoz képest nem változott az Mt. munkavállalói kárfelelősségi szemlélete, de azt új alapokra helyezve általános jogszabályi kötelezettséggé tette a polgári jogból ismert általában elvárható magatartást. A törvényi megfogalmazás szerint „a közalkalmazott a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható”. A közalkalmazotti kártérítési felelősség feltételeinek, így a) a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettség megszegése, b) a közalkalmazott felróható magatartása (vétkessége), c) a kár keletkezése és d) a vétkes kötelezettségszegés és a kár keletkezése közötti okozati összefüggés egyidejű és együttes fennállásának bizonyítása változatlanul a munkáltatót terheli. A kötelezettségszegés A közalkalmazott részéről kötelezettségszegés akkor történik, ha – a magatartása ellentétben áll valamilyen közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabállyal, amely lehet jogszabály (pl. Mt., Kjt., KRESZ) és a közalkalmazottak esetében a kollektív szerződés és/vagy – nem rendeltetésszerű joggyakorlás eredménye, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlójának valamely utasítását nem, vagy nem az utasításnak megfelelően hajtja végre. Ebben az esetben a munkavégzésre, a munkafolyamatok összehangolására kiadott intézményi szabályzatok, szakmai, minőségügyi eljárási rendek, általános és egyedi uta-

42

PARAGRAFUS

sítások stb. előírásainak megsértésével valósul meg a kötelezettségszegés. Ezért rendkívül fontos, hogy a munkáltatók belső szabályozásaikat ne csak a jogszabályok módosítása miatt aktualizálják, hanem a külső környezet változásaihoz alkalmazkodó szervezetük működése és működtetése során kialakult szabályozási hiányosság rendezése érdekében is. Ezzel elsősorban nem egy esetleges kárfelelősség alapját teremti meg a munkáltató, hanem a munkafolyamatok szabályozásával azt az elvárt általános zsinórmértéket határozza meg, amely a közalkalmazott számára is egyértelművé teszi az elvégzendő feladatot, a munkavégzés módját, a kompetenciaszinteket. A felróhatóság A közalkalmazotti magatartás felróhatósága akkor állapítható meg, „ha nem úgy járt el, ahogy általában elvárható”. Az elvárható magatartás a munkáltató által kialakított objektív mérce, amely a hasonló munkakörű, szakképzettségű, végzettségű, beosztású, gyakorlatú közalkalmazottakkal szembeni általános elvárásokat jelenti a szakértelem és a gondosság tekintetében. A hatályos Mt. a vétkességi felelősséget fenntartja, amely a kárt okozó magatartás szubjektív oldalának, a káresemény körülményeinek, valamint a magatartás jellemzőinek vizsgálatát jelenti, és amelynek eredménye a kártérítés mértékét befolyásolja. A szándékos és a gondatlan károkozás elhatárolásának ismérvei az eddigi joggyakorlatnak megfelelően alkalmazhatóak. Emlékeztetőül az MK 25. számú állásfoglalás: a közalkalmazott szándékosan okoz kárt a munkáltatónak, ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit és azokat kívánja (köz-

vetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). Ezzel szemben gondatlanul okozza a kárt, aki a munkavégzés során az elvárható gondosságot elmulasztja és ennek következtében kár következik be. A közszférával szembeni szigorúbb elvárásokat tükrözik a Kjt.-ben rögzített súlyosan gondatlan károkozás kiemelt esetei. „Súlyosan gondatlannak minősül a károkozás különösen, ha a) a közalkalmazott – a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabály – szándékosságnak nem minősülő – súlyos megsértésével, vagy – az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozza a kárt, vagy b) a kár olyan – jogszabályba ütköző – utasítás teljesítéséből keletkezett, amelynek várható következményére az utasított közalkalmazott előzőleg a figyelmet felhívta.” Jelen esetben a jogalkotó szándéka elsősorban a közpénzek védelme érdekében a vezetők és beosztott közalkalmazottak fokozottabb felelősségének rögzítésére irányult. A megfogalmazásból azonban következik, hogy a munkáltató más esetben is súlyosan gondatlannak minősíthet egy kötelezettségszegést, az eset körülményeinek és különösen a közalkalmazott magatartásának (pl. feltűnő közömbösség, nagyfokú hanyagság) mérlegelése alapján. Az elvárható magatartás kritériumaira az MK 26. számú állásfoglalás más szempontból mutat rá: „A károk megelőzése érdekében a munkavállaló nem tesz feltétlenül eleget munkaköri kötelezettségének, ha a károk előidézésére alkalmas hiányosságokat jelenti.” A munkáltatónak tehát az eset összes körülményétől függően kell mérlegelnie, hogy a váratlanul előálló, haKÓRHÁZ 2013/1–2.

lasztást nem tűrő esetekben elvárható-e a munkavállalótól a munkáltató érdekében történő intézkedés. A mérlegelés eredményeként adott esetben az is előfordulhat, hogy a kisebb munkák elvégzése helyett az „Én szóltam!”-hozzáállás a közalkalmazottak – különösen a vezetők – részéről nem felel meg az elvárható magatartás kritériumainak, és a munkáltató megalapozottan élhet kárigényével. A kár fogalma A kár fogalmának meghatározásához ugyan­ csak a polgári jog nyújt segítséget. A kártérítési felelősség szempontjából tényleges kárt és teljes kárt különböztetünk meg. A tényleges kár a munkáltató vagyonában, a károkozás időpontjában bekövetkezett vagyoncsökkenés, amikor a munkáltató valamely vagyontárgya megsérül, megrongálódik, meg­semmisül vagy elvész. A teljes kár a ténylegesen bekövetkezett vagyoncsökkenés mellett magába foglalja a károkozás idején előre látható elmaradt vagyoni előnyt (pl. valamely eszköz megrongálódása miatti bevételkiesés), a károkozó magatartás következtében felmerült egyéb indokolt kiadást, költséget (pl. javíttatási díjak), valamint a munkáltatót ért nem vagyoni hátrányt (személyhez fűződő jog megsértése) is. Okozati összefüggés A kártérítési felelősség negyedik elemének, a vétkes kötelezettségszegés és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés vizsgálatának célja a kárt okozó személy magatartásának és a magatartás következményeinek elemzése. A közalkalmazotti jogviszonyban végzett tevékenység és a károsodás közötti kapcsolat hiányában ugyanis az okozati összefüggés nem állapítható meg. Nagyon lényeges, hogy a közalkalmazotti magatartás vizsgálatának nemcsak a közalkalmazott tényleges munkavégzésére kell kiterjednie. Az MK 29. számú állásfoglalás az okozati összefüggés fennállását kiterjeszti a munkavégzéshez szükséges előkészítő tevékenységgel, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel (étkezés, tisztálkodás, stb.), valamint a munka befejezésével együtt járó teendők végzése során, illetve a munkáltató telephelyén kívül keletkezett károsodásokra is. Napjainkban gyakori eset, és a munkaügyi bíróságok ítélkezési gyakorlata alapján egyértelmű a munkavállaló felelőssége pl. a parkoló gépkocsi feltörésével ellopott laptop, mobil telefon vagy más értéktárgy miatt. Ilyenkor a munkavállaló nem hivatkozhat külső, elháríthatatlan okra a károKÓRHÁZ 2013/1–2.

sodás bekövetkezése miatt, mert – az eszközök szabályos átvétele esetén – azokat őrizetlenül az autójában hagyta és ezzel megszegte az általa vállalt megőrzési kötelezettséget. A kártérítés mértéke Az Mt. jelentős mértékben megváltoztatta a közalkalmazotti kártérítési felelősség összeghatárait. Míg a korábbi szabályozásban a gondatlan károkozásért kiszabható kártérítés a közalkalmazott félhavi átlagkeresetét akkor sem haladhatta meg, ha a kár ennél magasabb volt, az Mt. egyszerű gondatlanság esetén a közalkalmazott négyhavi távolléti díjának összegében maximálta a kártérítés mértékét. Ezzel szemben szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni, és a magasabb vezető a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott kárért is teljes mértékben felel. Az egészségügyi ágazatban, a köznyelvben „jogállási” törvényként emlegetett 2003. évi LXXXIV. törvény (Eütev.) az Mt. általános szabályától eltérően rendelkezik az egészségügyi dolgozó (orvos, szakdolgozó) kártérítési felelősségéről. Az Eütev. 2012. július 1-től hatályos rendelkezése értelmében az alkalmazott egészségügyi dolgozó által – kizárólag az egészségügyi tevékenysége végzésével, a betegnek – okozott kár esetén a kártérítés mértéke nem csak a gondatlan, hanem a súlyosan gondatlan károkozás esetén sem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Ugyanakkor nem terheli felelősség a közalkalmazottat azért a kárért, amelynek bekövetkezése a közalkalmazott részéről a károkozás idején nem volt előre látható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. A mentesülés esetei közül a Ptk.-ból ismert előreláthatósági szabály azért igényel bővebb magyarázatot, mert ennek megfelelő bizonyítása korlátozhatja a közalkalmazott kártérítési felelősségét. A munkáltató elsődleges érdeke, hogy a munkavégzéséhez szükséges tényekről, lényeges körülményekről és az általa ismert kockázatokról a közalkalmazottat tájékoztassa. Ennek elmulasztása esetén a közalkalmazott az előírásoknak megfelelő, szabályos munkavégzés esetén nem felelhet olyan kárért, amelynek lehetséges bekövetkezését a tájékoztatás elmaradása miatt, a károkozás idején reálisan nem láthatta előre.

A munkáltatói kártérítési igény érvényesítése A közalkalmazott kártérítési felelősségének bizonyítása minden esetben a munkáltatót terheli, ezért – különösen az igényérvényesítés megváltozott szabályaira figyelemmel – néhány, mindkét fél számára hasznos körülményre szükséges a figyelmet felhívni. Miután főszabályként a munkajogi igények érvényesítése bíróság előtt történhet, a káresemény bekövetkezésekor a munkáltató részéről elsődlegesen olyan vizsgálatot kell lefolytatni, amely egyértelművé teszi a kár tényét, összegét, a károkozó személyét, a károkozó magatartást, és az ezek közötti okozati összefüggést. A bizonyítás szempontjából a legcélszerűbb két – az adott ügyben nem érintett – tanú jelenlétében jegyzőkönyv felvétele, amely a káreseménnyel kapcsolatos minden tényt, körülményt, nyilatkozatot rögzít. A vizsgálat során a kártérítési felelősség megalapozásához természetesen más bizonyítékok (pl. fénykép, tanúk meghallgatása), valamint a közalkalmazotti munkakör ellátásához kapcsolódó más dokumentumok (pl. munkaköri leírás, leltárfelelősségi megállapodás) is felhasználhatóak. A vizsgálat folyamatának dokumentálása azért fontos, mert a munkáltató ezzel alapozhatja meg a kártérítési igényét. Egyszerűbbnek tűnhet a vétkesség nélküli felelősségi körbe tartozó esetekben a munkáltató kárigényének érvényesítése. Ennek azonban szigorú és később nem pótolható feltételei vannak, mert a közalkalmazottat kártérítési felelősség ilyenkor csak akkor terheli, ha ennek dokumentumai megfelelnek a jogszabályi előírásoknak. Így a megőrzési felelősség alapján a közalkalmazott a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett hiány esetén akkor felel, ha a kizárólagos használatra vagy kezelésre átadott dolgot (telefon, laptop, szerszám, stb.) jegyzék vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan vette át. Abban az esetben, ha a munkáltató az átadás-átvétel dokumentálását elmulasztotta és kár következett be, a jegyzéket vagy elismervényt az átadás-átvétel tényének utólagos igazolása nem pótolja, ezért ezen a jogcímen nem lehet alapja a közalkalmazott felelőssége megállapításának. (MK. 113. számú állásfoglalás) Hasonló a helyzet a leltárhiányért való felelősség esetében. Minden munkáltatónak kell rendelkeznie olyan szabályzattal, amely a leltározás rendjét szabályozza, annak elkészítése a leltári felelősség egyik PARAGRAFUS

43

fontos eleme. A közalkalmazott leltárhiányért való felelősségének az Mt.-ben meghatározott feltételei közül talán a legfontosabb, hogy a dolgozó a munkáltatóval a leltáridőszakra vonatkozóan leltárfelelősségi megállapodást kössön. Ennek hiányában ugyanis a munkáltató a kárigényét nem vagy csak nagyon nehezen érvényesítheti. Az alleltárkezelő kártérítési felelősségének kérdését az Mt. önállóan nem szabályozza. Az alleltárkezelők a kórházakban működő szervezeti egységek (osztályok, részlegek) használatában lévő tárgyi eszközök, kis értékű tárgyi eszközök kezelésével, nyilvántartásával megbízott közalkalmazottak, részletes feladataikat általában munkaköri leírás és a tárgykört szabályozó belső szabályozás tartalmazza. Az e feladatot általában kapcsolt munkakörben ellátó közalkalmazott helyzete azért sem egyszerű, mert a nyilvántartásban nagy értékű orvosi gépek, műszerek és más eszközök, számítógépek, bútorok, stb. „szerepelnek a nevén”, az egyes osztályok kialakítása tagolt, nem átlátható és az eszközöket elviekben az osztályon foglalkoztatott valamennyi munkavállaló jogosult használni. Az alleltárban bekövetkező hiány esetén az alleltárkezelő kártérítési felelőssége ezért korlátozott, mert az általa elvégzendő feladat alapján nem állnak fenn sem a megőrzési felelősség, sem a leltár-

hiányért fennálló felelősség feltételei. Az alleltárkezelő kártérítési felelősségét önmagában az alleltárban jelentkező hiány tehát nem alapozza meg. A munkáltatónak ilyen esetben is meg kell vizsgálnia, hogy az alleltárkezelő tevékenysége és a bekövetkezett kár között fennáll-e az okozati összefüggés, ennek hiányában ugyanis az alleltárkezelőt kártérítési felelősségéről nem terheli. A közalkalmazott részéről a károkozás nem csak a munkáltató, hanem harmadik személy (magánszemély, gazdálkodó szervezet) irányában is bekövetkezhet. Abban az esetben, ha a közalkalmazott a munkavégzése során, tehát a közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben okoz kárt harmadik személynek, a Ptk. rendelkezéseiből következően a kártérítési felelősség a munkáltatót terheli. Természetesen a munkáltató az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával a károkozó közalkalmazottól követelhet megtérítést. A káresemény kivizsgálásának eredménye alapján megszűnt a munkáltató azon lehetősége, hogy a kollektív szerződésben meghatározott értékhatárig közvetlenül kötelezze a közalkalmazottat az okozott kár megtérítésére. Jelenleg is adott a lehetőség arra, hogy – a Mt. alapelveinek, így a felek tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének, valamint a jóhisze-

műség és tisztesség elvének alkalmazásával – kizárólag a vizsgálat lezárása után, az egyértelmű és a közalkalmazott által elismert kár esetében a munkáltató és a közalkalmazott megállapodásban rögzítsék a károkozás körülményeit, az okozott kár összegét, a kártérítés mértékét és megtérítésének módját. Lényeges, hogy a vizsgálat és a közalkalmazott meghallgatása megállapodás esetén sem mellőzhető, mert a megállapodás a bíróság előtt megtámadható dokumentum. Ennek hiányában a munkáltató a kártérítési igényét bíróság előtt, a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó igényét pedig fizetési felszólítással érvényesítheti. Alkalmazandó jogszabályok – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Kjt.) – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Ptk.) – az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (Eütev.) – Munkaügyi Kollégium állásfoglalásai (MK 25., MK 26., MK 29., MK 113.) Dr. Szabó Márta jogi és igazgatási osztályvezető Országos Vérellátó Szolgálat

A pénz hét éve az ablakban Dr. Dózsa Csaba, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának docense, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság nemrég leköszönt elnöke az IME VIII. Regionális Egészségügyi Konferenciáján az EU-s pályázatokról beszélt, amelyekkel kapcsolatosan előadásának címében a struktúraváltás újratöltve TIOP 2.2.6/12/1/B-t szerepeltette. A szakember sok egyéb között elmondta, hogy a TIOP2. keretében 284,8 milliárd forint szolgál az egészségügyi rendszer szerkezeti átalakításának infrastrukturális támogatására, a TÁMOP 662,9 milliárd forintja az egészségmegőrzés és az egészségügyi humánerőforrás fejlesztésére, végül az úgynevezett ROK-okból – 105,7 milliárd forint értékben – a kistérségi szintű egészségügyi infrastruktúra-fejlesztések, a felszabaduló kórházi infrastruktúra bázisán ápolási, rehabilitációs és szociális infrastruktúra fejlesztése lehetséges. A TIOP 2.2-ben a kórházi szektor struktúraváltására 220–230 milliárd, a TIOP 2.1-ben a kórházon kívüli ellátási formák fejlesztésére csaknem 35 milliárd, a TIOP 2.3-ban az informatikai rendszerek fejlesztése 11 milliárd forint szolgál. Ahogy Dózsa Csaba fogalmazott a fenti milliárdokat említve, sajnos egyelőre a pénz az ablakban, egyetlen forintot sem tudtak az összegből felhasználni. Az adminisztráció útvesztőiben, ha nem is elveszett, de a TIOP keretein belüli struktúraváltás el sem indult. „Talán majd most!” – csempészett némi optimizmust a hangjába. A további halogatásnak nincs helye, ugyanis, ha idén nem használják fel az uniós pénzeket arra, amire lehetne, akkor az összeget befagyasztják! Dr. Schiszler István, a GYEMSZI munkatársa a konferencián szinte ugyanazokat a tényeket hangsúlyozta, mint Dózsa Csaba. Az ágazati közhiteles nyilvántartások kialakításáról szólt, ahol a szintén 7. éve elnyert uniós pénzek mozdulatlanságáról beszélt, illetve arról, hogy az előző kormánynak volt koncepciója a közhiteles nyilvántartások kialakítására, de azt át kellett dolgozni, nagyon-nagyon sok időt veszítettek az elődeik, s maguk is csak mostanság tudnak „belehúzni”. Megannyi kérdés tisztázásra vár még, de igyekeznek, mert nem hagyhatnak befagyasztatni milliárdos pénzeket. Abbéli reményének adott hangot, hogy az általa irányított csapat megérti: az idő sürget és a sok elméletgyártás után végre a kivitelezés kerül sorra, ez ugyanis az ország, az intézmények, és nem utolsósorban a betegek érdeke. Dr. Mészáros János, aki az egynapos ellátások helyzetét mutatta be, arra hívta fel a figyelmet, hogy 2010–2012 között átlagosan 159 százalékra nőtt az ilyen típusú ellátások esetszáma. Még örvendetesebb, hogy ma már az egynapos ellátásra alkalmas esetek körülbelül felét így is végzik el, holott 2010. előtt ez a hányad még jóval kisebb volt. (Sándor Judit–Bernáth Bea – Weborvos)

44

PARAGRAFUS

KÓRHÁZ 2013/1–2.

Egy uniós pályázat elnyerése mindig nagy siker, rendkívül összetett feladat azonban a kivitelezés műszaki és adminisztratív lebonyolítása, amit számos váratlan esemény befolyásolhat. „A buktatók elkerülésére az egészségügyi intézmények menedzsmentjének is érdemes igénybe venni mérnök-tanácsadók segítségét” – mondja Sághi Attila, a Szépítők Kft. ügyvezetője.

Mérnök-tanácsadók – szakértő segítség az uniós projektekhez – Hogyan alakult át az építőipar a pénzügyi válság és a hitelezések visszaesésének hatására? – Ezt a területet ma lényegében európai uniós illetve állami finanszírozású projektek határozzák meg, alacsony a privát megrendelések aránya. A cégek jellemzően vagy csak a pályázatok kidolgozásával, vagy csak a technikai-műszaki feladatok végrehajtásával foglalkoznak. Többségük ráadásul alvállalkozókkal vé­ gezteti a különböző feladatokat. Ezeknek a vállalkozásoknak gyakran állandó alkalmazottai sincsenek. Igaz az a közkeletű mondás, hogy ma Magyarországon alig van olyan építőipari cég, amely egymaga képes megtervezni és felépíteni egy családi házat­. – Miért van az, hogy az uniós projektek is gyakran leállnak vagy akadoznak? Milyen buktatókkal kell szembesülniük a jövőben uniós projektek lebonyolításába fogó kórházak menedzsmentjének? – A pályázati forrásokból megindult építőipari beruházások három okból állnak le. Gyakran nem sikerül eredményes közbeszerzési eljárást lefolytatni. Sok esetben késve fizet a támogató, mivel a beadott kifizetési kérelmek hiányosak, vagy eltérnek a tervezettől. Ez legtöbbször a nem megfelelő műszaki előkészítés miatt történik, a rosszul tervezett ütemezés, vagy nem megfelelő költségterv miatt. Gyakran akad meg a munka váratlan körülmények felmerülése esetén is. Sok olyan legenda él, hogy az EU-s pályázati rendszer rugalmatlan, nem lehet eltérni a szigorú feltételektől. A hozzáértő azonban tudja, milyen módon lehet ezeket a változásokat is kezelni az elnyert pályázatok keretein belül. – A Szépítők Kft. mint mérnök-tanácsadó cég mennyiben tud hasznos partnere lenni a támogatásra pályázó vagy a támogatást már elnyert egészségügyi intézményeknek? – A mi cégünk ezeket a feladatokat egyrészt egy kézbe fogja, másrészt sok, a piacon­lévő KÓRHÁZ 2013/1–2.

vállalkozással ellentétben stabil alkalmazotti háttérrel rendelkezik. Talán nem véletlen, hogy a Szépítők Kft. az egyre szűkülő piacon 2012-ben húsz EU-s projektet

Sághi Attila

zárt le sikeresen, amelyek közül 18 ebben az évben indult. Ezek között voltak energetikai, magasépítési, műemléki beruházások, ipari csarnokok, kulturális és egészségügyi intézmények is. A projektek költségvetése 30 millió forinttól a 2,5 milliárd forintos nagyságrendig terjedt. Az egész szektort sújtó 2011-es év után a cég árbevétele és szerződésállománya 2012-ben újra növekedésnek indult. A sikeres projektek megalapozzák azt, hogy a Szépítők Kft. 2013ban még eredményesebben tud dolgozni. – Miben tudnak segíteni az uniós projekteket megvalósító kórházak menedzsmentjének? – Az uniós projektek adminisztrációjában megszerzett tapasztalatainkkal, és a magas szintű műszaki-technikai ismere­teinkkel ha­ té­konyan tudjuk támogatni a projektek sikeres lebonyolítását. Minél korábban tud bekapcsolódni irodánk a pályázati folyamatba,

annál hasznosabb segítséget tudunk nyújtani. Közreműködünk kon­cepciótervek, alternatívák kidolgozásában. Segítünk a források felkutatásában. Ismerjük azokat a zsákutcákat, amelyeket már a pályázat korai szakaszában el lehet kerülni. Segítjük a tervezők kiválasztását, a kivitelezési versenyeztetést pedig közelíteni tudjuk a klasszikus üzleti tenderekhez. Így már a tervezés során optimalizálni tudjuk a költségeket. – Mennyire jellemző, hogy a pályázók sokszor nem a célhoz keresnek pályázatot, hanem szinte minden adandó pályázati lehetőséget megragadnak? – Ez a mostani forráshiányos időkben egyrészt érthető, másrészt számos problémát okoz. Minden pályázó örül az elnyert támogatásnak, de gyakran előfordul, hogy nem gondolnak az üzemeltetési-fenntartási szakaszra. Mi ezt is költséghatékonnyá tudjuk tenni. – Miért éri meg áldozni a kórházaknak arra, hogy mérnök-tanácsadó segítségét vegyék igénybe? – A díjazásunk általában a projektköltség 2 százaléka. A szakértő tanácsadás azonban akár 15–20 százalékos megtakarítást is eredményezhet a projekt lebonyolításánál. A Szépítők Kft. minden esetben a megbízási szerződés által kijelölt keretek között dolgozik. Tevékenységünket szigorú rendben végezzük, csakis a megrendelő érdekét szem előtt tartva. Olyanok vagyunk, mint az a taxisofőr, aki nagyon jól ismeri a várost: tudjuk merre érdemes menni, hogy az utast gyorsan és nyugodt körülmények között juttassuk el a célhoz. Szépítők Kft. 1126 Budapest, Böszörményi út 38/b. Tel: (+36-1)309-03-48 Fax: (+36-1)309-03-49 E-mail: [email protected] www.sz-epitok.hu BERUHÁZÁS

45

1993. február 1-jétől napjainkig ugyanazon a munkahelyen dolgozik, és ezen idő alatt két kórházösszevonást is megélt: 1998-ban a Péterfy Sándor Utcai Kórház és Rendelőintézetbe olvasztották be az Erzsébet Kórházat, majd 2007 októberétől a Péterfy és az OBSI egyesítése után jött létre a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ. Ezen összevont intézetek 2012-ben kinevezett főigazgatójával, dr. Sásdi Antallal beszélgettünk.

Kórház a főváros szívében – Mikor épültek a Péterfy utcai, egészségügyi célú ingatlanok? – Magának a telephelynek a története egészen 1848-ig nyúlik vissza. A szakrendelő 1938-ban, a kórház épülete 1941-ben készült az egykori MABI megbízásából. A maga idejében Európa legmodernebb épületei közé tartoztak, például beépített légbefúvó csatornáiban elhelyezkedő hűtő-fűtő rendszerével. A szakrendelő csarnokának teteje középen elhúzható volt, de a háborúban megsérült. – Hány telephellyel rendelkezik a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ? – Összesen négy telephelyünkön négy tömbkórházzal rendelkezünk. A betegeket jelenleg a Péterfy utcában, az Alsóerdősor utcában a volt Erzsébet Kórházban, a Fiumei úti baleseti Központban (volt OBSI) és a Szövetség utcában látjuk el. Ez utóbbi helyszínen csak krónikus és rehabilitációs tevékenységet folytatunk.

46

a területnek az ügyeletét, amelyét a további négy napon az OBSI, ezért a kettő egybeköltöztetése racionális elképzelésnek tűnt. További logikus érv is szólt mellette: az OBSI gép- és műszerállománya – a fejlesztések elmaradása miatt – rendkívüli módon elavult, nálunk pedig jó kondícióban voltak a berendezések. Mindezt még javította az IMC-vel való megállapodás, amely értelmében kétmilliárd forintot fordítottak beruházásra: a baleseti központba CT, MRI, a Péterfy-ben pedig egy 64-szeletes CT és egy izotópvizsgálatokra alkalmas Spekt/CT került, és lecserélték a teljes hagyományos röntgenarzenált is. Átvették a dolgozóinkat, így nincs többé gondunk a munkatársak bérezésére és a gép-/műszerkarbantartásra. Amit megtermelnek, annak megkapjuk az öt százalékát, továbbá tíz évre előre kifizették a bérleti díjat. Amikor kezdtünk mínuszba menni, akkor ez nagyon jól jött.

– A fő telephelyen – a Péterfy utcában – mintha több pavilon is használatban lenne. – Azokban gyógyító tevékenységet már nem folytatunk, két kivétel a diabetológia és a fül-orr-gégészet – a többit már központosítottuk.

– Milyen forrást kaptak az egyesítésre, és azt mire fordították? – A tárcától kapott 870 millió forintból egykapus fogadórendszert alakítottunk ki a mínusz egyes szinten, átépítettük a műtőket, és felújítottuk az 5. emeletet, ahová a Péterfy traumatológiai osztálya költözött át. Szükség lenne még a nyílászárók cseréjére és a szigetelés rendbetételére is.

– Milyen érvek szóltak a baleseti intézettel történő egyesítés mellett? – A mai trendek szerint szakmai szempontból érdemes inkább egy kórház részeként működtetni a traumatológiát, mint önálló épületben – még ha külföldön létezik is erre egy-egy ellenpélda. Lehet, hogy helytálló volt 1940-ben, amikor Gerlóczy Gedeon az OBSI-t tervezte, de ma már nem célszerű ezt a szakmát monokultúrás, zöldmezős intézményként elképzelni. A traumatológia egy nagy kórház közepére való, hogy minden háttérszakmával közvetlen kapcsolata legyen. Az egyesítést megelőzően a Péterfy 70 ágyas traumatológiai osztálya heti három napon látta el ugyanannak

– Milyen jövedelmet érhetnek el a traumatológusok az intézményben? – A Péterfyben a traumatológusoknak, aneszteziológusoknak és a toxikológián dolgozóknak annak idején olyan bérezést dolgoztunk ki, mely szerint a havi 160 órás munkáért megkapták az alapbérüket, 160–208 óra között (már akkor váltott műszakban dolgoztak) 4000, 208 óra felett (260 lehet a maximum) pedig 6000 Ft-os óradíjat számfejtünk nekik. Amikor az OBSI-val egyesültünk, kiderült, hogy amíg a mi traumatológusunk hazavisz havi bruttó 800 ezer forintot, addig az ottaniak csak bruttó 250 ezret. Ezért a Baleseti Központ aneszteziológusainak és

KÓRHÁZI VIZIT

traumatológusainak is erre a szintre hoztuk fel a javadalmazását. Mióta jól keresnek, nem is mennek el tőlünk, nincs belőlük hiány. A másik célunk az volt ezzel, hogy ne kényszerüljenek még másik három helyen is dolgozni – egyébként vállalkozóként máshol sem kapnak ötezer forintos óradíjnál többet. – A Szent Rókus Kórház aktív profiljainak megszüntetésével és a Szabolcs utcai kórház bezárásával Önök maradtak a belváros egyetlen „ütőképes” intézménye. Ez a környezet szükségletét is megnövelte. Kaptak ehhez elegendő súlyszámot? – Éppen ellenkezőleg! Az OBSI-nak 13 ezer súlyszám volt az éves TVK-ja, 36 ezer a miénk. Az egyesítés úgy történt, hogy ös�szesen lett 36 ezer, vagyis több mint havi ezer súlyszámot elvettek tőlünk. Valójában emiatt kezdődött az eladósodásunk. Külső szemlélőnek esetleg úgy tűnhet, hogy azért mentünk tönkre anyagilag, mert hozzánk kapcsolták az OBSI-t. Pedig önmagában az átszervezés nem okozott volna problémát, hiszen az OBSI adósságát átvállalta az állam, a jogutód pedig a Készletgazdálkodási Intézet lett. Ez utóbbinak az a jelentősége, hogy a korábbi, még folyamatban lévő felelősségi perek nem bennünket terhelnek. Addig már sikerült eljutnunk időközben, hogy 43 ezer is volt a TVK-nk, de 48 ezer súlyszámot teljesítünk éves szinten, a fennmaradó 4-5 ezer súlyszámnyi TVK továbbra is hiányzik. Tavaly egészen pontosan 43 260 volt a TVK-nk. Ezt azonban idén lecsökkentették – az országban egyedül nekünk – 41 700-ra. Úgy történt a számítás, hogy a 2012-es évben elért legalacsonyabb havi súlyszámunkat megszorozták 12-vel. Ehhez még hozzátettek valamennyit – pusztán jóindulatból, mert figyelembe vették a pluszfeladatainkat –, és eleinte nem értették, hogy miért panaszkodunk. Pedig csak azért reklamálunk, hogy a 41 700 szerintünk nem több 43 000-nál, de még csak nem is egyenlő azzal. Ígéretet kapunk, hogy majd utánanéznek. KÓRHÁZ 2013/1–2.

– Az aktív ágyszámok nem mérvadóak a számítások elvégzéséhez? – Figyelembe kellene venni, hogy esetünkben az aktív ágyak száma nem nyújt elegendő információt, mert nálunk minden harmadik ágy traumatológiai. Mindemellett toxikológiai ellátást is végzünk. Informálisan mind a kettő jelenleg is országos feladat. Amíg voltak súlyponti kórházak, eleinte gyűjtöttük, hogy azok hány esetet adnak át a traumatológiánkra – végül száznál abbahagytuk a számlálást. Olyan specialitásokkal rendelkezünk, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem európai szinten is egyedülálló kapacitásnak számítanak. Az OBSI „történelmileg” arra volt felkészítve – képzésben, tanulmányutakkal, részspecialitásokkal, szeptikus osztállyal, ideg-traumatológiával –, hogy a „zűrös ügyeket” képes legyen ellátni. Ezt nem szabad begyömöszölni egy teoretikus rendszerbe. Az ilyen eseteket tételes elszámolással kellene elszámolni. Ugyanaz a beteg lehet, hogy tízmilliókba kerülne kevésbé szakszerűen el-

Péterfy-ben is mozgósítható. Sőt, itt van a hatalmas krónikus kapacitásunk, ahová egykettőre át tudunk helyezni beteget az aktív osztályokról is. Tehát valóban fel vagyunk készülve akár egy tömegkatasztrófa kezelésére is. Mint ahogyan az előző években is megoldottuk, amikor például a toxikológiára hárombusznyi beteget hoztak, mert valahol egy repülő lepermetezte a szőlőmunkásokat. Azonnal elhelyeztük őket, nem volt fennakadás az azonnali ellátásukban. – Melyik szakmai profilt emelné ki, ahol jelentős fejlesztéseket eszközöltek az utóbbi időben? – Tíznél több hármas progresszivitási szintű osztállyal – szemészet, fül-orr-gégészet, urológia, angiológia, nefrológia stb. – rendelkezünk; ez körülbelül húszféle szakmát jelent. A krónikus osztállyal együtt összesen 46 osztályunk van. A traumatológia mellett az urológia is fontos sze-

zadi környezetet teremtettek. Remek az együttműködésünk velük a nefrológiai szakmában. – Milyen minőségű orvos vezetőgárda irányítja az osztályokat? – Tizenkét osztályvezető főorvosunk tagja a szakmai kollégiumoknak, és közülük öten valamelyik háromfős szakmai tagozatban ülnek. Számos minősített kolléga végez nálunk gyógyító munkát. – Milyen elképzelése van a Péterfy jövőjét illetően? – Célunk a folytonosság biztosítása, a szakmai kiválóságok megőrzése. Az erőkoncentrálás már 2002 – elődöm, Budaházy Emil főigazgató érkezése – óta tart. Két nagy telephelyet már megszüntettünk, jelenleg pedig folyamatban van a Szövetség utcai ingatlan hátsó részének, a Hársfa utcai különálló épületnek a június 30-ával történő kiköltöztetése. A Szövetség utcai te-

Pályakép Dr. Sásdi Antal 1975-ben summa cum laude végez a SOTE Általános Orvosi Karán. 1975-től a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház III. Belgyógyászati Osztályán dolgozik, 1980-ban belgyógyász szakvizsgát tesz. 1982 és 1993 között a SOTE II. Női Klinikán egyetemi adjunktus, belgyógyász konziliárius. 1993-ban a Fővárosi Önkormányzat Erzsébet Kórház II. Belgyógyászati Osztályára kerül, ahol osztályvezető főorvos, 1994–95 közt orvosigazgató-helyettes, 1995–97 közt orvos-igazgató, főigazgató-helyettes. 1998-tól a Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor Utcai Kórház és Rendelőintézet „C” Belgyógyászat-Angiológiájának osztályvezető főorvosa, 1998-tól 2006-ig a volt Erzsébet-kórházi telephely intézetvezető főorvosa, 2006–2007 közt orvosigazgató-helyettese, 2008–2010 orvos-igazgatója, 2010. dec. és 2012. június közt a Péterfy Sándor Utcai KórházRendelőintézet és Baleseti Központ mb. főigazgatója, 2012. július 1-jétől pedig a főigazgatója. Tudományos-szakmai tevékenységei: 1989–1993 közt SOTE TDDSZ ügyvezető, 1991–1995 közt SOTE Rektori Hivatal klinikai szaktanácsadó, 1991–1995 a Magyar Kórházszövetség vezetőségi tagja a SOTE képviseletében. 2002-ben a Semmelweis Egyetem EMK-ban szerez egészségügyi szakmenedzser diplomát. Dr. Sásdi Antal

látva, amputációval, gennyedt sebbel stb. – miközben mi meg tudjuk gyógyítani (pl. medencét, gerincet, nagy oszteomielitiszeket). Összesen 340 orvosunk van – ebből száznál többen a Baleseti Központban dolgoznak –, ekkora csapatból ki lehet állítani a heti 168 órás ügyeletet. Van olyan traumatológia az országban, ahol három ügyeletes előteremtése is gondot okoz, ezzel szemben nálunk 16-an vannak bent – beleszámítva az aneszteziológust meg a specialistát is. – Ezzel a felkészültséggel elbírnának egy komoly tömegbalesettel is... – Igen, hiszen a Baleseti Központban 365 ágy van – 100–120 ágy mindig üres –, de ha ott meg is telne, további 100 ágy a KÓRHÁZ 2013/1–2.

repet játszik intézményünkben. Az urológiát az Erzsébet Kórházból telepítettük át a Péterfy utcába, és komoly fejlesztéseket hajtottunk végre: felújítottuk a műtőket, sőt, újakat is kialakítottunk, az egész osztályt rendbe hoztuk, kulturált körülményeket teremtettünk. Szükség is van rá a belvárosi idősebb lakosság miatt – jelenleg kétmillió ember ellátása tartozik ide. Érdekességként említem: több az urológiai ágy, mint az egyetemi klinikán: míg nálunk jó ideje 40 van, a klinikán csak 38. – Említette a nefrológiát: nagyon szép a kórház területén működő műveseközpont. – Habár nem a miénk, hanem a Fresenius partnerkórháza, tényleg elegáns, 21. szá-

lephely teljes megszüntetését akkor tudtuk volna végrehajtani, ha az Alsóerdősor utcában működő toxikológiai osztálynak helyet találtunk volna. Szó volt a Honvéd Kórház általi befogadásáról, de ez nem valósult meg, pedig Zacher Gábor már négy éve ezen dolgozott. Majdnem a Szent Imre Kórházba kerültek, erről előrehaladott tárgyalások folytak, ám ez is meghiúsult. Egy biztos, most rossz helyen vannak, mert a diagnosztika már elhagyta az Erzsébet Kórházat. Ott már csak krónikus és rehabilitációs osztály található, illetve a pszichiátria – az annak idején újdonságszámba menő, Csiszér Nóra főorvosnő által létrehozott krízisintervencióval. A szuicidológiának, az öngyilkosok­ellátásának­kiegészítője most KÓRHÁZI VIZIT

47

is kiválóan működik, csakhogy egyre nagyobb rajta a teher. Jobb megoldás híján a harmincágyas toxikológiát is – melyhez 14 ágyas SBO és ötágyas intenzív osztály tartozik – betervezzük a Baleseti Központba, mert az az egyetlen olyan hely, ahol a szükséges diagnosztika rendelkezésre áll. Szakmai szempontokat is figyelembe véve a toxikológiának számos közös pontja van a traumatológiával, a gyakran azonos esetek, illetve az intenzív szükséglet ellátása miatt. A dilemmát az okozza, hogy amennyiben az intenzív osztály teljes felszereltségét átköltöztetjük, az ágyszámhoz ugyan lenne elegendő hely a Baleseti Központ emeletén, azonban mindössze 12 lélegeztetőgéppel rendelkezünk. Szakmai elképzelésünk tehát továbbra is az, hogy koncentráljuk telephelyeinket. A Péterfy utcában például kizárólag aktív ellátások vannak, ugyanakkor pl. nincs központi műtő. A Baleseti Központban – a 30 ágyas mozgásszervi rehabilitációs osztályt leszámítva – szintén minden aktív típusú el-

látás. Az Alsóerdősor utcában a krónikus ellátás koncentrálódik, így könnyebb az ügyeletek ellátása. Ez az épület 1865-ben készült el, és – bár azóta többször is végeztek átalakításokat rajta – valóban látszik is rajta a kora. – Milyen fejlesztési tervek lebegnek a kórházigazgató-menedzser szeme előtt? – Amíg a fővároshoz tartoztunk, a távlati tervek szerint 2014-ben megtörtént volna a teljes homlokzat rendbehozatala. Az állami tulajdonba vételt követően, 2012. január 1-jével ez a lehetőség elveszettnek tűnik. Az elmúlt évek alatt azonban az épületen belül sokat komfortosítottunk, számos átépítést végeztünk, az ablakokat is kicseréltük, és rengeteg új műszert telepítettünk. A hőszigetelés és egy megfelelő külső burkolat hiányzik. A napokban derül ki, hogy sikeres lesz-e a KEOP energetikai pályázatunk. Ennek segítségével mintegy harmincszázalékos megtakarítást érhetnénk el, mert egy elavult gőzka-

zánrendszerünk van, aminek következtében havi 100 millió forintos gázszámlánk keletkezik a téli időszakban, miközben – ha a fizetéseket leszámítjuk – havi 300 millió forintunk marad a működésre és a gyógyszerekre. Kedvezőtlen arány, hogy a fűtés ennek az összegnek elviszi a harmadát. Ezért lenne fontos az épületszigetelés és egy napkollektor az épület tetejére – ezek jelentősen csökkentenék legalább a főépülettel kapcsolatos kiadásokat. Töprengtünk már azon is, hogy az udvari épületek helyére új, korszerű épületeket lehetne felhúzni. – Mit üzen az újonnan kinevezett főigazgató kollégák számára? – Vegyenek maguk mellé a helyi körülményeket jól ismerő munkatársakat, hallgassanak rájuk és működjenek velük együtt. Ismerkedjenek meg a mindennapi valósággal, és utána kezdjenek tervezgetni. Dr. Szepesi András, Bene Zsolt

Először kapott hordozható műszívet gyermek Újabb három sikeres szívműtétet hajtottak végre a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben – jelentette be Ofner Péter főigazgató főorvos. Az egyik műtét jelentősége az volt, hogy Magyarországon először ültettek be hordozható műszívet gyermekbe – ismertette a főigazgató. A másik két beavatkozást egy hét hónapos csecsemőn, illetve egy 23 éves fiatalemberen végezték el, mind a ketten szívtranszplantáción estek át. Ofner Péter az eseteket ismertetve elmondta: a beavatkozások különlegesek voltak, a legbonyolultabb szívsebészeti eljárásokat alkalmazták a műtétek során. A műszíves beavatkozásról elhangzott, hogy a 16 éves Róbert évek óta súlyos szívizombetegségben szenvedett, szívizom-elernyedő képessége károsodott. A betegségéből fakadóan károsodott a tüdeje is, a beteg állapota folyamatosan romlott. Ebben az állapotban a mind a szív-, mind a szív-tüdőtranszplantáció ellenjavallott volt. A fiú végül a legkorszerűbb, kisméretű, a szívburokba ültethető keringéstámogató eszközt kapott. A beavatkozást február 8-án végezték el, azóta Dr. Ofner Péter állapota stabilizálódott. Prodán Zsolt főorvos elmondta, az eszközt teljesen beültették a szervezetbe, mindössze egy vékony kábel hagyja csak el a testet, és a műtéttel a korábbi rossz tüdőműködés is helyre fog állni. Róbert valószínűleg egy-két héten belül elhagyhatja a kórházat, és miután – az eszköznek köszönhetően – normalizálódott a tüdőverőér-nyomás a szervezetében, alkalmas lesz a transzplantációra. A másik beavatkozásról elmondták, hogy a most hét hónapos Nimród súlyos, veleszületett szívfejlődési rendellenességgel jött világra, szíve bal kamrája hiányzott, testében csak úgynevezett egykamrás keringés kialakítására volt esély. Újszülött korában megműtötték, azonban állapota folyamatosan romlott, felkerült mind a magyar, mind az európai transzplantációs listára. Végül – 56 napos várakozás után – külföldről kapott új szívet, és január 10-én a kisfiút megoperálták, állapota jó, hamarosan ő is hazamehet. A harmadik beavatkozást egy fiatalemberen, a 23 éves Mátén végezték el, aki szintén veleszületett szívrendellenességgel született. Őt egyéves korában már megoperálták, de tavaly keringési elégtelenséget állapítottak meg nála. Végstádiumú szívelégtelensége miatt került fel a magyar, majd az európai transzplantációs listára, műtétje január 28-án volt. Ofner Péter hangsúlyozta: azzal, hogy Magyarország részlegesen csatlakozott az Eurotransplanthoz, csökkent a donorszervre való várakozási idő. A főigazgató beszámolt arról is, hogy – egy januári minisztériumi rendeletben – a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetet jelölték ki a fejlődési rendellenességgel születettek felnőttkori transzplantációjára. A budapesti intézet 2007 óta végez gyermekszív-transzplantációt. Azóta tizenkilenc gyermek és egy felnőtt betegen végeztek szívátültetést. A műszív-beavatkozások száma tíz volt, az érintettek közül nyolcan gyermekek. (MTI)

48

KÓRHÁZI VIZIT

KÓRHÁZ 2013/1–2.