Merev csípők konverziós arthroplasticájának eredményei

A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Ortopédiai Klinika1 és a Budai Irgalmasrendi Kórház, Ortopédiai Osztály2, közleménye

Merev csípők konverziós arthroplasticájának eredményei dr. zahár ákos1, dr. lakatos tamás2, dr. lakatos józsef1, Dr. böröcz istván1, dr. végh géza2, dr. major bálint2, dr. szendrői miklós1 Érkezett: 2005. április 3.

Összefoglalás A szerzők a konverziós arthroplasticák középtávú eredményeiről, a perioperatív szakban fellépő nehézségekről számolnak be. Két budapesti intézet anyagában 1993 és 2002 között 25 beteg 31 merev csípője került konverziós arthroplasticára. A betegek átlagos életkora a műtét idején 47,2 év (14–75) volt. Az átlagos utánkövetési idő 63 (14–188) hónap. Vizsgálták a szomszédos ízületek állapotát, a konverziós arthroplastica műtét időtartamát, a műtéti vérveszteséget, a perioperatív szövődményeket (luxatio, infekció, ér- és ideglaesio, korai lazulás). A 25 betegnél átlagosan 15,7 éve (3–61) vált merevvé egyik vagy mindkét csípőízülete. A csípők közül 14 vált merevvé SPA (spondilitis ankylopoetica) miatt. Az etiológiai faktorok között szerepelt még csípőficam, szeptikus csípőízületi arthritis, JCA (juvenilis chronicus arthritis) és exostosis cartilaginea multiplex. Négy esetben arthrodesis utáni csípő került műtétre. Az egyes csoportok között nem volt megfigyelhető szignifikáns különbség; spontán ankylosis és arthrodesis utáni állapot egyaránt merev csípőként volt értékelhető. A műtéti indikációt a legtöbb esetben a lumbalis gerincszakasz, illetve az azonos oldali térdízület fájdalmas panaszai jelentették. 27 cementes és 4 cement nélküli protézis került beültetésre. A műtétek átlagos ideje 110 perc volt, a perioperatív vérveszteség 1019 ml. A Harris Hip Score 34,2-ről 81,3-ra változott (p<0,01). A végtaghossz különbség 4,0 cm-ről 1,2 cm-re, a combkörfogat különbség 4,3 cm-ről 2,7 cm-re csökkent (p<0,01). Az utánkövetéskor öt esetben volt pozitív Trendelenburg–tünet. A korai posztoperatív szakban, öt esetben volt kezelést igénylő haematoma, egy esetben luxatio, egy esetben szeptikus szövődmény lépett fel, egy protézisnél steril lazulás volt radiológiailag megfigyelhető. A biztonságosan elvégezhető műtét megfelelő technikai felkészültséget igényel az operatőrtől, és célszerű még akkor elvégezni, amikor a szomszédos ízületek arthrosisa még nem alakult ki. Kulcsszavak: Csípő – Műtéti kezelés; Ankylosis – Műtéti kezelés; Arthroplastica, csípő - Módszerek; Csípőprotézis – Módszerek; A. Zahár, T. Lakatos, J. Lakatos, I. Böröcz, G. Végh, B. Major, M. Szendrői: Results of conversion hip arthroplasty Experience and results of conversion hip arthroplasty are reported. Several decades ago it was not reasonable to convert a fused but painless hip into total hip arthroplasty, because the outcome and the level of complications had been said to be miserable. In two institutions of Budapest 31 stiff hips of 25 patients were converted into total hip arthroplasty in the years 1993–2002. The age of the patients was 47.2 years, the follow up time was 5¼ years in average. There were clinical and radiological evaluations performed, Harris Hip Score was assessed. The mean duration of hips from getting stiff to being converted was 15.7 years. There were 14 patients with SPA (ankylosing spondylitis), 4 hips were fused by arthrodesis, and the others had spontaneous ankylosis. The indication for total hip arthroplasty was low back pain and osteoarthrosis of the ipsilateral knee. 27 prostheses were cemented, 4 implants were uncemented. The mean duration of conversion surgery was 110 minutes, the average blood loss during the procedure 1019 ml. The mean Harris Hip Score improved from 34.2 to 81.3 (p<0.01). The leg length discrepancy decreased from 4,0 to 1.2 cm, the thigh circumference increased by an average of 1,6 cm. There were 5 haematomas being treated surgically, 1 implant dislocation, 1 septic complication and 1 aseptic loosening. The results of the conversion hip arthroplasty are good, the procedure improves the quality of life of the patients. It is advisable to perform it preventing formation of severe osteoarthrosis of the surrounding joints. Keywords:

Hip joint – Surgery; Ankylosis – Surgery; Hip prosthesis – Methods; Arthroplasty, replacement, hip – Methods;

Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ¬ 2005. 48. 4.

301

Bevezetés A csípőízület destrukciója, súlyos kopása esetén, spontán módon vagy műtéti úton létrejöhet az adott csípőízület elmerevedése, mozgásának teljes megszűnése. Amennyiben ez a folyamat spontán módon jön létre, úgy ankylosisról, amennyiben ezt műtétileg hozzuk létre, arthrodesisről beszélünk. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: fájdalmatlan, merev csípő jön létre. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ez a merev állapot milyen helyzetben jön létre. Amennyiben a csípőízület kedvezőtlen helyzetben merevedik el – például flexiósadductiós helyzetben – úgy a járás, az ülőképesség, a környező ízületek terhelése patológiássá válik (3). A korábbi elfogadott ortopéd gyakorlat szerint a már elmerevített vagy elmerevedett (a továbbiakban a két fogalom együttes tárgyalása miatt a merev csípő fogalmat használjuk) csípőízület protetizálása, újra mozgóvá tétele nem volt cél, hiszen a fájdalmatlan állapot nem tette ezt szükségessé, illetve a szövődmények lehetősége miatt a sebészek is tartózkodtak ettől. A mai gyakorlat szerint a betegek jobb életminőség iránti igénye miatt már ez a korábbi gondolat túlhaladottá vált, és egyes esetekben paradigmaváltás következett be (24, 25). A hosszú ideig fennálló merev csípő endoprotézissel történő újra mozgóvá tétele (a továbbiakban konverziós arthroplastica) egyre inkább elfogadottá vált hazánkban is az 1990-es évek elején. Erre bátorítottak az 1970-es és 80-as években közölt nemzetközi adatok is (1, 6, 9, 10, 21, 22, 23), ahol már egész jó eredményekről számoltak be. Kevés azonban a nagyobb esetszámot feldolgozó közlemény, ahol ismertetik a szövődményeket és a funkcionális eredményeket (2, 13). Közleményünkben két budapesti intézmény merev csípőkön végzett konverziós arthroplasticáinak együttes eredményéről számolunk be, az indikáció, a műtéti teendők, nehézségek és a szövődmények ismertetése mellett. A két intézmény ilyen irányú együttműködése, az eredmények közös feldolgozása a jövőben is folytatandó cél. ANYAG ÉS MÓDSZER Két budapesti intézmény merev csípő miatt konverziós arthroplasticán átesett betegeit vizsgáltuk. A Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Ortopédiai Klinika és a Budai Irgalmasrendi Kórház, Ortopédiai Osztály anyagát vizsgáltuk meg az 1993 és 2002 közötti időszakban. Az ebben a periódusban operált, dokumentáltan merev csípővel rendelkező betegeket követtük nyomon, akik spontán ankylosis, vagy műtéti arthrodesis miatt kerültek ebbe az állapotba. Az adott időszakban 25 beteg 31 csípőízülete esetében került sor konverziós arthroplasticára a két intézetben együttesen. Hat beteg esetében kétoldali műtét történt, két esetben együléses műtétként (egyszerre két oldal operálva). A csípő endoprotézisek (TEP) közül 27 volt cementes és 4 cement nélküli. A betegek közül 18 férfi, 7 nő. A 31 merev csípő közül 21 esetben spontán ankylosis jött létre az alapbetegség következtében, 10 esetben megelőző műtét miatt vált a csípő merevvé (I. táblázat). Arthrodesis

4

Spondylitis ankylopoetica (M. Bechterew)

14

Intertrochantericus osteotomia

2

Veleszületett csípőficam

4

Interpositiós arthroplastica

1

Szeptikus csípőízületi arthritis

3

Voss-műtét

1

Coxitis tuberculosa

2

Girdlestone-műtét

1

Juvenilis chronicus arthritis

1

Synovectomia

1

Exostosis cartilaginea multiplex

1

I. táblázat: Merev csípőhöz vezető korábbi műtétek megoszlása 302

II. táblázat: A merev csípő kialakulásának oka (eredeti diagnózis szerint)


Valamennyi esetben klinikai és radiológiai vizsgálatot végeztünk. A beteg csípőket, illetve a posztoperatív eredményt Harris Hip Score (HHS) alapján értékeltük. A betegdokumentáció alapján a perioperatív időszak adatait is feldolgoztuk. A végtaghossz és combkörfogat különbség, a járástávolság és a Trendelenburg-tünet megléte rögzítésre került. A műtéti adatok közül vizsgáltuk a műtét idejét, a perioperatív szakban mért vérveszteséget (aneszteziológiai jegyzőkönyvek). Rögzítésre kerültek a posztoperatív szakban észlelt szövődmények is. eredmények A vizsgált 25 beteg átlagos testmagassága 165 cm (148–182), testsúlya 70 kg (44–115). A Body Mass Index (BMI) átlagos értéke 25,7 kg/m2 (20,1-37,7). A betegek átlagos életkora a műtét idején 47,2 év (14–75) volt. A betegek átlagosan 15,7 éve (3–61) éltek legalább egy merev csípővel. A konverziós műtét óta eltelt átlagos utánkövetési idő 63 hónap (14–188), ami 5¼ évnek felel meg. A betegek különböző diagnózissal kerültek műtétre, de valamennyi beteg esetében közös volt a legalább egyoldali csípőízület merevsége. A diagnózisok megoszlását a II. táblázat tartalmazza. A 31 operált csípő közül 10 esetben megelőző műtét következtében vált merevvé a csípő, amelyek közül 4 esetben végeztek csontos fúziós műtétet, arthrodesist. A többi műtétnél az eredeti szándék ellenére a késői posztoperatív időszakban a csípő spontán módon elmerevedett, ankylotizált. Ezeket a beavatkozásokat a I. táblázat tartalmazza. A műtéti eljárásokat tekintve szinte valamennyi TEP-beültetést egyéb, additív műtéti eljárással kellett kiegészíteni. Valamennyi detizált csípő esetében és 5 másik esetben is a TEP műtét első lépéseként a combnyaknak megfelelő területen csontszegmentum kivételével járó ékreszekciót kellett végezni. Hat esetben kellett a nagytomport vagy az intertrochantericus régiót osteotomizálni. Lágyrész beavatkozások – mint például spina izom leválasztás, adductor tenotomia – váltak szükségessé a műtéti repozíció érdekében 12 esetben. A túlzott feszülés miatt térd flexor tenotomiára is sor került két esetben. Az egy exostosis cartilaginea multiplexes esetben az exostosisok levésését kellett a TEP-műtét előtt elvégezni. A TEP-beültetés műtéti körülményeit tekintve a konverziós arthroplasticák átlagos ideje 110 perc (60-160) volt, az átlagos vérveszteség 1019 ml (200–1800) volt. A végtaghossz rövidülés a műtét előtt átlagosan 4,0 cm (1,5–6,5) volt, ez az utánkövetéskor 1,2 cm-re (0–4,5) csökkent (1. a–b ábra). A combkörfogat különbség, ami a combizomzat hypotrophiáját

1. a ábra: Jobb oldali csípő arthrodesis utáni állapota. Jól látható a végtaghossz különbségből adódó deformitás

1. b ábra: TEP-beültetés utáni állapot. Egyenlő végtaghossz


303

reprezentálja, a műtét előtti 4,3 cm-ről, 2,7 cm-re csökkent. Pozitív vagy a merev csípő miatt értékelhetetlen Trendelenburg-tünet a műtét előtt 25 csípőnél volt megfigyelhető, műtét után csak 5 esetben billent a medence egylábas terhelés esetén. A HHS a műtét előtti 34,2 (17,0–66,0) értékről 81,3-ra (47,2–93,8) emelkedett (p<0,01). A műtéti szövődményeket különválasztva vizsgáltuk a közvetlen perioperatív szakban, illetve a késői posztoperatív szakban. Előbbiben öt haematomát észleltünk, amelyek sebészi beavatkozást igényeltek. A közvetlen műtét utáni szakban egyéb major szövődményt nem észleltünk, néhány felszínes thrombophlebitistől és műtétet nem igénylő haematomától, suffusiotól eltekintve. A késői posztoperatív szakban észlelt szövődmények közül kiemelendő egy TEP-luxatio, egy sipolyozással járó infekció, illetve szeptikus protézislazulás, valamint egy esetben észleltünk csontreszorpcióval járó steril TEP-lazulást. megbeszélés A merev csípők mozgóvá tétele csípő endoprotézis beültetésével, azaz a konverziós arthroplastica az adott csípő merevvé válását követően akár évtizedek után is elvégezhető műtét, amennyiben ennek igénye az érintett betegben felmerül, illetve a környező ízületek egyéb megbetegedései, progresszív arthrosisa ezt szükségessé teszi (4, 14, 15). Anyagunkban elsősorban a lumbalis gerinc ízületei, az intervertebralis discusok kerültek túlzott megterhelés alá az egyenlőtlen terhelés, a nagyfokú mozgáskorlátozottság, a rövid lépéshossz, illetve a viszonylag nagy végtaghossz különbség miatt. Ezen kívül, az azonos oldali térd- és az ellenoldali csípőízület terhelése nőtt meg betegeinknél extrém módon, ami az adott ízületek korai arthrosisához vezetett (1, 11, 16, 18). Külön problémát jelentett a megelőző műtéteket követően rossz helyzetben elmerevedett csípőízület jelenléte, ami az ülést, járást, lépcsőzést különösen megnehezítette. Anyagunk alapján és irodalmi hivatkozások szerint is (8, 12) úgy tűnik, hogy a spontán ankylosissal és az arthrodesissel létrejött merev csípők együtt tárgyalhatók, mivel a végeredményt tekintve hasonló helyzet alakul ki a csípőben anyklosis és fúzió esetén. A helyzet olyankor súlyosabb spontán fúzió esetén, amikor a csípő kedvezőtlen helyzetben vált merevvé, de ilyen esetekben általában már korábban megtörténik a korrekciós femur osteotomia. Ugyanakkor a korábbi műtétek is megnehezíthetik a helyzetet, hiszen az atrófiás izomzat mellett heges műtéti környezettel állhatunk szemben, illetve paraarticularis ossificatio súlyosbíthatja a helyzetet. Egyes szerzők szerint vitatható e két állapot együttes vizsgálata illetve utánkövetése, mert az eltérő etiológia miatt inhomogénnek tartják a betegcsoportot, illetve a művi elmerevítést kedvezőtlenebb állapotnak tartják a spontán ankylosisnál. Ezen kívül a spontán ankylosisnál tapasztalható fibrosus ankylosist szembe állítják a fúziós műtétek után észlelhető csontos ankylosissal. Vizsgálatainknál arra voltunk kíváncsiak, hogy a csípő körüli izomzat és a csontállomány hasonlóképpen károsodik-e, egyformán atrófiássá válik-e akár spontán, akár művi úton merevvé váló csípőről van szó, ezért a protézisbeültetés során ugyanazokkal a problémákkal, hasonlóan szűk műtéti viszonyokkal kell-e találkoznunk mindkét betegcsoport esetében (5). Ehhez hasonlóan a műtét utáni rehabilitáció kérdése is ugyanazokat a problémákat veti fel mindkét esetben. Vizsgálataink alapján összegezhetjük a merev csípővel élők problémáit, amelyek a jobb életminőség igényét ébresztik betegben, sebészben egyaránt. A legfontosabb a járás súlyosan sántító jellege, ami egyrészt az adductiós–flexiós helyzetből, másrészt a nagyfokú végtaghossz rövidülésből adódik (3). Ez utóbbinak van egy abszolút hosszcsökkenésből eredő komponense, másrészt a végtag helyzetéből adódó relatív rövidülése. Az így létrejött hosszcsökkenés az adott oldalon átlagosan 4 cm volt anyagunkban. A merev csípő miatt rövid a lépéstávolság is, 304


ami a járás összképét tovább rontja. A járáson kívül nehézséget okoz továbbá a tartós ülés is. A csípőízület flexiós mozgástartományának kiesése a stabil ülést nagymértékben nehézzé teszi, kényelmes pozíciót nehezen talál a beteg. Természetesen a csípő körüli izomzat hypotrophiája is jelentős problémákat okoz a beteg számára, ami a végtag korai kifáradásában nyilvánul meg, a járástávolság rövidülését eredményezi (5, 17). A szomszédos ízületek túlterhelésből adódó arthrosisa kézenfekvő, nem igényel különösebb magyarázatot. Fontos még kitérni a személyi higiéné kérdésére, ami az abductio lehetetlenné válásával kerül a felszínre, komoly gondot okozva ezzel a betegeknek. A fenti tényezők miatt gondoljuk szükségesnek a konverziós arthroplasticák elvégzését. A konverziós TEP-műtét nagy felkészültséget, műtétben való jártasságot igénylő beavatkozás, hiszen a szűk viszonyok, a megváltozott anatómia komoly kihívást jelentő tényezők. A műtét során hasznos a képerősítő használata, ami megkönnyíti az acetabulum mélységének kialakítását és a pontos pozícionálást (2. ábra). Az úgynevezett additív műtéti beavatkozások egyedi elbírálás alapján válhatnak szükségessé a műtét különböző fázisában. A lágyrészek feszülését, zsugorodását különböző izomcsoportok, inak leválasztásával érhetjük el az optimális feszesség eléréséig (5), amint azt az anyagunkban regisztrált lágyrész műtéteknél is láttuk. A műtéti adatokból kitűnik, hogy a konverziós műtét időtartama mintegy másfélszerese egy hagyományos, cementezett csípő TEP-beültetés idejének, ami a műtétek nehézségi fokára utal (7). A műtéti vérveszteség 1019 ml volt, ami az átlagos 810 ml-es vérvesztéshez képest csak 25%-os többletet mutat, ami a műtét előtti, illetve intraoperatív vérmentés jelentőségére hívja fel a figyelmet. Az utóbbi években végzett konverzióknál a műtét alatt iv. aprotinint alkalmaztunk, ami jelentősen csökkentette az intraoperatív vérveszteséget. Újabban per os vagy iv. tranexám savat használunk. Ha a végtaghossz különbségben, combkörfogatban bekövetkezett változásokat tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a konverziós műtét kedvezően befolyásolja a végtag hosszát és izomerejét, ami a járás képének jelentős javulását eredményezi. A HHS jelentős emelkedése is részben a járás harmonikussá válásának tudható be, de a végtag funkciója is jelentősen javul az egészségeshez közeli mozgástartomány visszanyerése következtében. A Trendelenburg–tünet csupán 5 esetben maradt pozitív a konverziók után, pedig a hosszú ideig fennálló merevség miatt a m. gluteus medius jelentős hypotrophiájára lehet számítani. Itt kell megemlíteni a műtét utáni mozgásszervi rehabilitáció jelentőségét, ami elsősorban a csípő abductorok és a többi csípő körüli izom megerősítését szolgálja. Egyes szerzők akár izomtranszfert is szükségesnek tartanak az abductor funkció visszaállítása érdekében (5). A posztoperatív szak szövődményei az általunk vizsgált 31 esetben nem jelentkeztek kimagasló mértékben, a szokványos TEP-beültetések során észlelhető szövődményrátához hasonló eredményeket kaptunk. A korai posztoperatív szakban észlelhető haematoma képződések magyarázhatók a nagy spongiosa felületekkel, amelyek a műtét után visszamaradnak. Az ilyen vérzés megelőzhető, illetve csökkenthető csontviasz preventív alkalmazásával. Anyagunkban nem szerepelt sem ér-, sem idegsérülés, de ezek lehetőségére itt különösen fel kell hívni a figyelmet. A kis esetszám miatt százalékos számításoknak nincs létjogosultsága, de azért kijelenthető, hogy anyagunkban a szövődmények nem jelentkeztek nagyobb számban (III. táblázat) (2, 9, 13, 22). Eredményeinket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a konverziós arthroplasticáknak jók a középtávú eredményei. A műtéti megoldás nagy felkészültséget igényel, a műtéti idő hosszabb, nagyobb megterhelést jelent a beteg számára, valamelyest növekszik a szövődmények lehetősége, de jelentősen javítja a csípőízület funkcióját és ezzel a merev csípővel élő betegek Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ¬ 2005. 48. 4.

305

életminőségét. Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy irodalmi adatok alapján a hosszú távú utánkövetések eredményei a szokványos TEP-beültetésekhez képest rosszabb eredményt mutatnak az aszeptikus protézislazulási ráta tekintetében (19, 20). Szerzők

Esetszám

Szövődmények

Radiológiai lazulás

Revíziók

Hardinge és munkatársai (9)

112

2 infekció, 11 ideg laesio

15

6

Kilgus és munkatársai (13)

41

3 infekció, 2 luxatio, 1 ideg laesio

8

5

Reikeras és munkatársai (17)

55

N. A.

N. A.

7

Stathy & Fitzgerald (22)

80

9 infekció, 1 luxatio

11

21

Arlaud és munkatársai (2)

62

2 infekció, 4 luxatio, 3 femur fx, 6 PAO

3

9

Saját anyag

31

1 infekció, 1 luxatio, 5 haematoma

4

1

III. táblázat: Eredmények és szövődmények irodalmi összehasonlítása (Kerboull és munkatársai (12) nyomán)

2. ábra: A vápa kialakításánál képerősítő használata előnyös lehet.

Irodalom 1. Amstutz H. C., Sakai D. N.: Total joint replacement for ankylosed hips. Indications, techniques and preliminary results. J. Bone Joint Surg. 1975. 57-A: 619-625. 2. Arlaud J. Y., Legré G., Aubaniac J. M.: Arthroplastie de hanche aprés fusion osseuse. Rev. Chir. Orthop. 1990. 76: 411-419. 3. Benedetti M. G., Montanari E., Catani F., Vicenzi G., Leardini A.: Pre-operative planning and gait analysis of total hip replacement following hip fusion. Comput. Methods Programs Biomed. 2003. 70: 215-221. 4. Berman A. T., Mazur D.: Conversion of resection arthroplasty to total hip replacement. Orthopedics, 1994. 17: 1155-1158. 306


5. Besser M. I.: A muscle transfer to replace absent abductors in the conversion of a fused hip to a total hip arthroplasty. Clin. Orthop. 1982. 162: 173-174. 6. Brewster R. C., Coventry M. B., Johnson E. W. Jr.: Conversion of the arthrodesed hip to a total hip arthroplasty. J. Bone Joint Surg. 1975. 57-A: 27-30. 7. del Sel H., Brittain G., Wroblewski B. M.: Blood loss and operation time in the Charnley low friction arthroplasty. Acta Orthop. Scand. 1981. 52: 197-200. 8. Hamadouche M., Kerboull L., Meunier A., Courpied J. P., Kerboull M.: Total hip arthroplasty for the treatment of ankylosed hips: a five to twenty-one-year follow-up study. J. Bone Joint Surg. 2001. 83-A: 992-998. 9. Hardinge K., Murphy J. C., Frenyo S.: Conversion of hip fusion to Charnley low-friction arthroplasty. Clin. Orthop. 1986. 211: 173-179. 10. Hardinge K., Williams D., Etienne A., MacKenzie D., Charnley J.: Conversion of fused hips to low friction arthroplasty. J. Bone Joint Surg. 1977. 59-B: 385-392. 11. Joshi A. B., Markovic L., Hardinge K., Murphy J. C.: Conversion of a fused hip to total hip arthroplasty. J. Bone Joint Surg. 2002. 84-A: 1335-1341. 12. Kerboull M., Kerboull L., Hamadouche M.: Total hip arthroplasty for ankylosed hips. Editions Scientifiques et Médicales Elsevier SAS (Paris), All rights reserved. Surgical Techniques in Orthopaedics and Traumatology. 55-450-A-10, 2000. 7. p. 13. Kilgus D. J., Amstutz H. C., Wolgin M. A., Dorey F. J.: Joint replacement for ankylosed hips. J. Bone Joint Surg. 1990. 72-A: 45-54. 14. Lubahn J. D., Evarts C. M., Feltner J. B.: Conversion of ankylosed hips to total hip arthroplasty. Clin. Orthop. 1980. 153: 146-152. 15. Panagiotopoulos K. P., Robbins G. M., Masri B. A., Duncan C. P.: Conversion of hip arthrodesis to total hip arthroplasty. Instr. Course Lect. 2001. 50: 297-305. 16. Perugia L., Santori F. S., Mancini A., Manili M., Falez F.: Conversion of the arthrodesed hip to a total hip arthroplasty. Indications and limitations. Ital. J. Orthop. Traumatol. 1992. 18: 145-153. 17. Reikeras O., Bjerkreim I., Gundersson R.: Total hip arthroplasty for arthrodesed hips. 5- to 13-year results. J. Arthroplasty, 1995. 10: 529-531. 18. Rittmeister M., Manthei L., Muller M., Hailer N. P.: Die Reimplantation des kunstlichen Gelenkersatzes in Girdlestone Hüften ist der belassenen Girdlestone Situation überlegen. Z. Orthop. Ihre Grenzgeb. 2004. 142: 559-563. 19. Schafer D., Dick W., Morscher E.: Total hip arthroplasty after arthrodesis of the hip joint. Arch. Orthop. Trauma Surg. 2000. 120: 176-178. 20. Smith S. E., Estok D. M. 2nd, Harris W. H.: 20-year experience with cemented primary and conversion total hip arthroplasty using so-called second-generation cementing techniques in patients aged 50 years or younger. J. Arthroplasty. 2000. 15: 263-273. 21. Stambough J. L., Balderston R. A., Booth R. E. Jr., Rothman R. H., Cohn J. C.: Conversion total hip replacement. Review of 140 hips with greater than 6-year follow-up study. J. Arthroplasty, 1986. 1: 261-269. 22. Strathy G. M., Fitzgerald R. H. Jr.: Total hip arthroplasty in the ankylosed hips. A ten-year follow-up. J. Bone Joint Surg. 1988. 70-A: 963-966. 23. Suominen S., Antti-Poika I., Paavilainen T., Santavirta S., Lindholm T. S.: Cementless conversion arthroplasty after hip arthrodesis. J. Orthop. Rheum. 1989. 2: 153-161. 24. Wolfel A. R., Walther M., Rader C., Beck H.: Die endoprosthetische Versorgung von Patienten mit Hüftarthrodese. Z. Orthop. Ihre Grenzgeb. 2000. 138: 318-323. 25. Zeiler G., Schuh A.: Arthrodesis of the hip and its conversion. Orthopäde, 2004. 33: 939-956.

Dr. Zahár Ákos Semmelweis Egyetem ÁOK, Ortopédiai Klinika 1113 Budapest, Karolina út 27. [email protected] Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet ¬ 2005. 48. 4.

307

Merev csípők konverziós arthroplasticájának eredményei

Recommend Documents