SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Bemerítés: 2013. április 21-én bemerítési ünnepségre került sor Miskolcon, ahol Szendrey Jánosné, Fodor Bertalan, Hajdu Róbert testvérek merítkeztek be. A bemerítés szolgálatát Balog Miklós ny. lelkipásztor végezte. Igével Patton Márk esztergomi lelkipásztor szolgált. Gyermekáldás: Kovács Máté: 2013. február 27. (Beatrix és Gyuri gyermeke, Békéscsaba) Storozinszki Petra: 2013. március 4. (Lívia és Tibi gyermeke, BudapestCsepel) Elek Erzsébet: 2013. március 12. (Réka és Sanyi gyermeke, Berettyóújfalu) Giricz Joel: 2013. április 18. (Angéla és Laci gyermeke, Csongrád) Bálint Balázs Dávid: 2013. június 4. (Hédi és Géza gyermeke, Békéscsaba) Szilágyi Boróka: 2013. június 13. (Ildikó és Gyuszi gyermeke, Varbó)
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés a Testvéri Szövetség Egyesület címén: 5520 Szeghalom, Táncsics M. u. 18/1.
[email protected] Számlaszám: OTP 11733003-20119502-00000000 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2013. II. negyedév
Alkalmaink: Derecskén megrendezésre kerülõ férfi csendesnapunkon a lelkesedés témakörében Pardi Félix lp. testvér szolgált 2013. március 9-én. A csepeli nõi csendesnapon 2013. április 13-án pedig „A nõk szolgálata Isten népe között” címmel Molnár István és Frank Róbert testvérek tanítottak. Mindkét alkalom hanganyaga letölthetõ a www.tesz.net weboldalról. Idén nyáron is három családos tábor kerül megrendezésre Pányokon júl. 8-28-ig. Táborvezetõk Réz Ádám, Pogonyi Mihály, Szécsi Attila (1. tábor); Tomka János (2. tábor); Kovács István és Frank Róbert (3. tábor) testvérek lesznek. Ifjúsági táborunk júl. 29-tõl aug. 4-ig tart Elek Sándor, Nagy György és Gál Lajos testvérek vezetésével, szintén Pányokon. Csendeshetünk idõpontja: 2013. aug. 14-20. Táborvezetõk: Molnár István és Schneider Károly testvérek. 2013. szeptember 14-én Tábori fórumot tartunk Berettyóújfaluban.
Kiadó: A Testvéri Szövetség Egyesület Honlapunk: www.tesz.net Felelõs kiadó: Bohus András Felelõs szerkesztõ: Frank Róbert A szerkesztõség tagjai: Bohus András, Elek Sándor, Gál Lajos, Giricz László, Máté Andrásné Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Bálint Géza, Bálintné SzárazNagy Hedvig, Elekné Szoboszlai Réka, Szvetnyik Melinda, Urbán László Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1400 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
11. évfolyam • 2. szám
2013. II. negyedév
Mennyi az elégséges? „Ameddig a takaród ér...”
A számvetés eredménye (1Kir 17,10-16)
A kérdés sürgetõ és egy-egy élethelyzetben egyenesen a túlélés, a lét a tét. Igaz ez akkor is, ha konkrét megélhetési nehézségekrõl, kenyérgondokról van szó, de a kérdés éppúgy válaszra vár, ha idõbeosztásunkról, fizikai-szellemi erõnk „hadrendbe állításáról”, vagy képességeink, lehetõségeink felmérésérõl beszélünk. A Szentírás is bátorít bennünket, hogy ha valamit tervezünk, fontos az ésszerûség határain belül mozogni, ha nem akarunk nevetségessé válni (Luk 14,28). Mindezt egybevetve gyakran hangoztatjuk hívõ testvéri közegben az õsi népi bölcsességet, amely csak megerõsíteni tudja a Szentírás idevontakozó eligazításait: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!”
Pontosan tudjuk, hogy a sareptai özvegyasszonynak annyija volt, hogy még egyszer csillapítsa a saját és a fia éhségét, azután meghaljanak. Ez gyakorlatilag egyenlõ a semmivel. Arra elég, hogy a mai napot túléljem, a holnapom viszont kétséges. Elõre nem tervezhetek, nincs perspektívám. Ha egy újszövetségi történetet vizsgálunk, ugyanerre a megállapításra jutunk el. Többezres tömeg tolong az Úr Jézus körül, akik nagyon megéheztek. Hazaküldeni nem lehet õket, mert félõ, hogy kidõlnek az úton (Mt 14,13-21). Jézus kérésére elõkerül öt kenyér és két hal. „De mi ez ennyinek?!” Magyarul mondva: semmi. Elégséges arra, hogy a fiú, akinek pár napi elemózsiája volt az adott élelem,
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
néhány napig ellegyen vele. Ha viszont a mennyiséget a többezres tömeg szükségével vetjük össze, az a néhány kenyér és hal egyenlõ a semmivel.
HAJNALFÉNY
Isten a nélkülözhetetlent kéri
Ami neked is csak egy napra elég, ne add oda másnak. Ha az ésszerûség diktált volna az említett eseteknél, akkor Jézus korában elõször ötezer, majd négyezer igehallgató maradt volna éhen. Sareptában sem áldozta volna be utolsó betevõ falatját az özvegyasszony. Tovább folytatva a sort: Péter és halásztársai sem próbálkoztak volna fényes nappal újból a halfogással egy laikus tanácsát megfogadva, miután hasztalan fáradtak egész éjjel.
Isten az ésszerûtlen helyzetekben kívánja meghirdetni a hatalmát. Ezért kérte Ábrahámtól, hogy áldozza föl neki Izsákot. Ezért csökkentette le a Gedeon hadseregét háromszáz harcosra. Ezért kérte el az utolsót a sareptai özvegytõl éppúgy, ahogy a galileai halászok erejének és türelmének utolsó cseppjére is „szüksége volt”. Hosszan lehetne sorolni azokat az élethelyzeteket, amelyekben az Úr szeretete el akar segíteni arra, hogy igazán átérezzük: „semmi nélkül valók vagyunk”. Mindezt azért, hogy „mindennel bírhassunk” (2Kor 6,10).
Amihez nincs szükség hitre
Amikor Isten „építi a tornyot…”
Ha birtokodban van minden, ami a gyõzelemhez, a sikerhez szükséges, abban nem leszel soha Istenre utalva. Gedeon harminckétezer harcossal elsöprõ gyõzelmet arathatott volna a midiániták felett. Ha olyan feladatokra kérnek fel, melyek megoldásának kulcsa a kezedben van, nincs szükséged hitre. Akkor sem, ha olyan szolgálattal bíznak meg, amelyhez megvannak a megfelelõ kegyelmi ajándékaid. Nem lesz próbára téve a hited, ha a félretett tartalékaidra pályázik valaki, vagy ha a fölöslegedbõl kell másokat megelégítened.
… akkor nekem nem kell mérlegelni, csak engedelmeskedni. Ha az „Õ szavára kivetem a hálót”, akkor szakadozni fog a halak sokasága miatt. Akkor folyik az olaj, és a liszt végig kitart az éhínség idején. Akkor megelégíttetik sokezer éhezõ, és legyõzöm midiánt, mint egy embert. Ha Isten kéri az utolsódat, vagy küld a lehetetlenbe, ne habozz, ne kalkulálj, mert Õ akar építkezni! „Mert akinek van (hite), annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Mk 4,25). Frank Róbert, Berettyóújfalu
Az ésszerûség hangja
2
okozhat. Sajnos énünk gyakran talál kifogást (elõfordul, hogy még Igét is keresünk rá), hogy mibõl miért nem akarunk más felismerésre térni. Ennek veszélye annyira jelen van a mindennapi életünkben, hogy szükségünk van arra, hogy ezen a területen kérjük Urunkat, hogy vezessen személyre szabottan bennünket. Nyitottnak kell lennünk, hogy Isten Igéje meggyõzhessen bennünket, és tisztátalan magaslatok dõljenek le szívünkben. A fent említett igerész 3 verse 3 lépcsõfok. Az Úr Igéje figyelmeztet, tanít egy sorrendre, amit ha nem tartunk be, kárt okozunk, és nem hasznot hozunk Urunknak! A 19. vers tehát a töredelmes, bûnbánó, hangolható szívre figyelmeztet. Olyan szívre, ami újszövetségi értelemben Uráéval, a Krisztus Jézuséval össze van forrva. Az Õ indulata, érzelme, szeretete, bölcsessége uralkodik benne, nem saját tapasztalatai, megtanult kegyességi szokásai irányítják. Keresi az igazságot, igyekszik megítélni minden sötétet, töredelmes bûnbánata újra és újra teret ad Jézus Krisztus uralmának. Figyeli gondolatait, mi mehet be és gyökerezhet meg szívében, gondolkodásmódja és vélekedései által. Vigyáznunk kell, mert hitetõ, gonosz szellemek munkálkodnak azon, hogy teljesen jogosnak, igazságosnak tûnõ, máskor érzéki gondolatokat ültessenek
2013. II. negyedév
el bennünk. Ezeknek célja szívünk megosztottsága, ezért csírájában igyekezzünk felismerni és megtagadni. A 20. versben látjuk, hogy Isten az ilyen szívû gyermekeire építeni akar, sõt CSAK EZEKET KENHETI FEL!!! Imádságunk - „Építsd fel Jeruzsálem kõfalait!” - Atyánknál meghallgatásra talál a Neki kedves elõzmények miatt. (Jó tudnunk, hogy Urunk kenete nélkül szolgálataink, bármilyen jól hangzottak is saját fülünknek, vagy esetleg másokénak is – hasztalanok.) Ezen a területen szintén sok megértésre van szükségünk, amit – ha Istenre figyelünk – megkaphatunk. Minden megtermi a maga gyümölcsét, így a „salakos” szívvel való forgolódás is, de a töredelmes, igazságot keresõ testvérek élete is. Erre ad bátorítást a 21. vers. A megtért, töredelmes szívedet, életedet látva Isten felhatalmaz, kiküld, hogy lépj ki. Tedd életed az oltárra! Ilyen állapotban teheted csak. Sõt, ilyenkor ott a helye! Ne akarjunk tehát büszke, keserû vagy bármi ellen lázadó szívvel szolgálni, élni! Isten nem tudja áldását adni rá! Ne reménykedjünk abban, hogy az örökkévalóságra ez hasznot hoz! A tûzön meg fog égni! Tartsuk be a sorrendet, figyeljünk sok egyéb más mellett ezekre az Igékre is, hogy Isten szabadítása, ereje nyilvánvaló lehessen az életünkben! Réz Ádám, Göd
23
SZÖVETSÉG
HAJNALFÉNY
Hajnalfény Isten elõtt kedves áldozatok „Isten elõtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet, oh, Isten, nem veted te meg! Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal” (Zsolt 51,19-21).
a nehézség, a veszély nem fog hiányozni errõl az útról. Imádkozó apákra, anyákra, bizonyságtevõkre, igehirdetõkre, bátorítókra, intõkre van szükség. De milyenekre? Ez itt egy nagyon fontos kérdés. Urunk nem használhat mindenkit, mert õ tiszta edényekbõl szolgálhat csak fel. Csak tiszta edényeket tölt be, mert tudja, ha koszos edénybe töltene tiszta vizet, szennyezett jönne abból. „Íme, te a szívben lévõ igazságban gyönyörködsz” (Zsolt 51,8a). Csak Isten ismeri a szívünket teljesen, de mi sajnos nem. Önvizsgálatunk nem ad pontos diagnózist, egyedül Isten Szent Szelleme adhat kijelentést, ha kérjük, hogy Õ vizsgáljon bennünket. Leplezzen le bennünk minden hamis meggyõzõdést, becsvágyat, kárhoztatást, hitetlenséget és sorolhatnánk (Zsolt 139,23). Szükségünk van erre, mert tudjuk, hogy a tál külsõ tisztasága, amire sokszor nagyobb hangsúlyt fektetünk, hamis megnyugvást
Isten népének elvégzendõ feladata van! Az Eklézsiának egyrészt be kell mutatnia Isten jelenlétét a földön, és ezért a maroknyi népnek világítani kell életével, szolgálatával, szeretetével (Jn 13,35). A vágyunk az, hogy Urunk örömére éljünk, küldhetõek legyünk, buzdításunkra a gyülekezet frissüljön, igehirdetéseinkre növekedjen, az evangelizációkon megtérjenek hitetlenek, imádságainknak gyümölcse legyen! Istentõl kaptuk ezt a vágyat újjászületésünkkor! Isten tehát ránk bízta ezeket a szolgálatokat, nem angyalokra, így tudjuk, hogy az ellenség,
22
2013. II. negyedév
TANÍTÁS
Legyetek erõsek, és bátorodjék a ti szívetek! Albert Pike tábornok az amerikai pol-
napja, amely elõl elragadja megváltottait
gárháborúban terrormódszerekkel har-
az Úr e földrõl (Ézs 57,1; Mt 24,40-44),
colt az északiak ellen, és az USA
Izráelt
leghírhedtebb
népének fegyverei majd úgy repülnek
luciferiánus
szabad-
kõmûves nagymestere volt.
pedig
megoltalmazza.
Mert
ellenségeikre, mint villámlás, és megsem-
A háború
után elítélték, de az akkori elnök maga is
misítik azok
magasrangú szabadkõmûves-páholytag
köveit”
lévén, kegyelemben részesítette. Pike azt
még negyvenkét hónapig fog tartani e
állította magáról, hogy napi kapcsolatban
mostani sátáni világrend (Jel 13,5). Ez
áll Luciferrel, akit a legmagasabb isten-
alatt az emberi testet öltõ sátáni Fenevad
ségnek tartott. A tõle kapott látomását
és Antikrisztus még egyszer és utoljára
leírta 1871-ben, és errõl beszámolt a
egybegyûjtik
G. Mazzini olasz forradalmárhoz küldött
elpusztítására, arra a helyre, melyet
levelében.
három
Armageddonnak neveznek (Jel 16,16).
világháború következik a föld népeire. Az
Ám az Úr maga jön ellenük, és elpusz-
elsõ világháború célja a
Romanov-
títja õket, a sátáni Fenevadat és az
dinasztia megdöntése Oroszországban,
Antikrisztust pedig beveti a tûzzel és
és az ateista kommunizmus létrejötte. A
kénkõvel égõ tüzes tóba (Jel 19,11-21).
második világháború elsõdleges célja, a
A Sátánt megkötözi egy angyal, és ezer
zsidóság pusztítása. A harmadikra a
esztendõre bezárja a mélység kútjába
21. század elején kerül sor Izrael és az
(Jel 20,1-3).
Lucifer
szerint
„termonukleáris parittya-
(Zak 9,14-16). Ezt követõen
a
föld
népeit
Izráel
iszlám világ közötti ellentét követ-
Ezt követõen kezdõdik e földön az ezer
keztében, utána létrejön az új, „megvilá-
évig tartó béke, Isten népének felügye-
gosodott” luciferiánus világrend az egész
lete alatt, akik mind megtért és újonnan
földön.
született
hívõk
lesznek
(5Móz
Arról már nem tájékoztatta médiumát
30,4-7), és siratni fogják, akit az õseik
Lucifer, hogy a harmadik világháború
keresztre szegeztek (Zak 12,8-10). Akkor
során
har-
a népek közül majd tizen ragadnak egy
madrésze (Jel 9,18). Ez lesz a veszedelem
zsidó férfiúba: „Hadd menjünk veletek,
elpusztul
az
emberiség
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
EGYHÁZTÖRTÉNET
mert hallottuk, hogy veletek van az
(Jel 20, 7-10). Ezek után e mostani ég
Isten!” (Zak 8,20-23). Akkor „elhozzák
és föld tûzbe borulva felbomlanak, „de új
fiaidat ölükben, és leányaid vállukon
eget és új földet várunk” (2Pét 3,10-
hordoztatnak” (Ézs 49,22). Akkor a ma
13). Egyre közelebb vannak mindezek,
még istentelen és embergyilkos népek,
de pontos idejüket senki nem tudja, csak
de még a vadállatok is megszelídülnek
az Isten (Mt 24,36). Amit naponta várha-
(Ézs 65,25).
tunk, az a megtért és újonnan született hívõk elragadása e földrõl
Az ezeréves földi béke után a Sátán
(Mt 24,40-
egy rövid idõre még kiszabadul, s újra
44). Az övéinek szól tehát e mennyei
elhiteti, sõt összegyûjti a népeket Izráel
üzenet: „Legyetek erõsek, és bátorod-
ellen, de Isten mennyei tûzzel fogja el-
jék a ti szívetek mindnyájan, akik vár-
pusztítani õket, a Sátánt pedig a tûz és
játok az Urat!”. Ami pedig engem illet,
kénkõ tavába veti, ahol van a Fenevad és
szeretnék valamennyi kedves olvasóm-
a Hamis Próféta, és együtt kínoz-
mal, hamarosan találkozni a Mennyben.
tatnak éjjel és nappal, örökkön-örökké
id. Frank Sándor, Karmiel - Izrael
A hamisság széke „Van-e köze tehozzád a hamisság
Hisz nem ember az Isten, hogy hazud-
székének, amely nyomorúságot szerez
jék! A kérdésre ki nem mondott, de
törvény színe alatt?” (Zsolt 94,20)
tudott válaszok erõsítik a lelkét. Mint egy másik helyen: „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” (1Móz 18,14).
A zsoltáros kérdezi Istent, miközben tudja a helyes választ.
Akkor miért
Az író jól tudja, hogy – nincs. Mégis,
kérdezi? Mert ezzel erõsítette magát,
olyan jó megkérdezni!
„mikor megsokasodtak benne aggódá-
De vajon ki ihlette ezt a kérdést?
sai” (Zsolt 94,19). A válasz: Nincs. Hát
Csakúgy, mint a teljes Írást, Isten
persze, hogy nincs! Mert mi köze az
Szelleme. S ha ez a kérdés ember
igazságnak a hamissághoz? Semmi. A
szájából elhangozhat Isten felé, akkor
világosságnak a sötétséghez? Semmi.
bizony még inkább felteheti ezt Õ
4
tömegével. El kellene ismernünk, hogy a keresztyén lelki közösség iránti elkötelezettség a legjobb bûnmegelõzõ eszköz lehetne. Csakhogy az erõszakért sokkal jobban lelkesedünk, mint az imádságért. Pedig az összekulcsolt kezekben soha nincsen fegyver! A Föld leghatalmasabb államában, Kínában száz belföldi nyelvjárásnak egyenként legalább milliós tömegûnek a másik nyelvjárás elõtt érhetetlen a szava. De írásjeleikkel megértik egymást, mivel nem hangokat írnak. Mint egy piktogrammot, bármilyen nyelvû ember értelmezi. A japánok, és a koreaiak szintén „kiolvassák” a kínai írásjeleket. A jelek meglepõen logikusak némely esetben. Billy Graham kétnyelvû hitbuzgalmi irataiból ismertem meg néhány számomra fontos fogalom kínai írásjelét. Isten, ember, Biblia. Ez magyarul 16 betû, kínaiul 5 írásjel. A mi betûinket elolvashatja a földön 15 millió magyar ember - optimális esetben. A kínai jeleket pedig közel 2 milliárd. Akár tudja a „mandarin”, vagy a „han” nyelvet, akár nem. Az írásbeliség több évezred óta összefügg a természettel és a természetfelettiséggel, a hittel és a hiedelmekkel. A Szentírás óvja az erkölcsi értékeket, fejleszti az egyén felelõsségérzetét embertársáért és a környezetéért. Egybekapcsolja az eget és a földet; az embert és a Mindenható Istent, e világ Teremtõjét. A mi földrészünk lakóinak történelme leta-
2013. II. negyedév
gadhatatlanul összefügg a keresztyénséggel. Az Istenben komolyan hívõ emberek mindig törekedtek a szent és tiszta ideákra. Nem támogatták soha az embertelenséget. Be kell ismernünk, hogy a vallási és a hatalmi körök érdekeinek kapcsolódása mégis eltorzította Jézus Krisztus eszméit. A Biblia azonban nem visszafelé, a tudatlanság sötét homályába vezeti az emberek millióit, hanem inkább oszlatja a szellemi sötétséget, és felvilágosítja azokat, akik érdeklõdéssel fordulnak felé. Aki a Szent Könyv tanácsait követi, szegényen is meggazdagodik, lelkében finomul, gondolkodása világosodik. Vajon hány nyelvre kell fordítani a Bibliát, hogy minden nép saját nyelvén értse? Vannak, akik ehhez kapcsolják a világ és az emberiség közös drámájának utolsó felvonását. Szerintük addig lesz élet a Földön, amíg meg nem adatik mindenkinek a lehetõség hallani és megérteni Isten szándékát. Elfogadni, vagy elvetni a felajánlott isteni kegyelmet. Szívébe zárni bárkinek Istent, vagy kigúnyolni, tagadni, és minden percben újabb érvet kovácsolni Isten Igéjével szemben. Mert döntenie kell minden embernek, és dönt is mindenki Isten mellett vagy ellene. „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég” (Mt 24, 14). Szebeni Olivér, Budapest
21
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET jenek. A megértett új nyelvre fordított elsõ bibliai idézet legtöbbször a „János 3,16”. Jelenleg az élenjáró néprajzi és nyelvtudományi kutatás még további 2000 olyan nyelvrõl tud, amelyiknek nem csak Bibliája nincs a saját nyelvén, hanem egyáltalán semmilyen rendszert (írást) nem ismer a szavai rögzítésére. Sõt a kutatás lépten-nyomon újabbakat fedez fel, és talán nem zárható le az eddig megtalált nyelvek száma. 2015-re azonban elkészültek a feldolgozó tervek, a már belátható kétezer nyelv feltárására. A Szentírás terjesztését szívesen látják elsõsorban Ázsia és az óceáni szigetvilág õslakossága körében. Igen sok kisebbségi nyelv van, és közülük jó néhányat több, egymással szomszédos állam területén használnak. Afrikában is van olyan nyelv, amit beszélnek a Fekete-Kontinens hatalmas részén, több országban. (Nyugaton a hausza, keleten a szuhaéli). Más, százezres tömegû népek, egy-egy állam hivatalos nyelvét használókkal szemben alárendelt népnek számítanak. (Erre példát hegykoszorúzta régiónkban is találhatunk. Arra is, hogy sajnos hazánk írni-olvasni nem tudó lakóinak száma évente növekszik.) A társadalmi felemelkedés bonyolódik. A nomád életmód, az eldurvulás egyenesen arányos a felekezeteket lenézõ, Istent, Bibliát, élõ hitet kihasználó, de soha nem tisztelõ emberek növekvõ
ügyében még az a probléma is adódik, hogy többféle „nyelvjárása” létezik. Az ember társas lény - mint mindnyájan tudjuk -, de nehéz társává lennünk bárkinek, ha nem értjük a nyelvét. Még nincs egy évtizede, hogy egyik berlini lapban meghatározták: „A nyelv a világ kulcsa”. A megértéssel aztán elfordul a kulcs, és „bejutunk” valahová. Talán a kereskedelem, vagy a politika és a meghasonlás világába. Idõvel megértjük, hogy az emberek szíve a szeretetre nyílik. Ez a legfõbb törvény (1Kor 13,13)! Észak-Rajna és Vesztfália területén, szerény keretek között 1972-ben kezdték meg a szorgalmas német nyelvtudósok munkájukat. Mára a csendes-óceáni szigetvilág természeti népei közé is eljutottak. A pápuák lakta Port Moresby városában a lakosság többsége ír és olvas, többféle keresztyén templomot látogatnak rendszeresen. A város szép, tiszta és - talán meglepõ - biztonságos. Az egykori fejvadászok földjén, 817-féle nyelvet beszélnek. A SIL a fõvárosban önálló kutatóközpontot létesített. 2005 óta szinte évente ajándékozza meg az ottani etnikumokat Isten üzenetének egy-egy részével. Több kannibál fia segíti a fantasztikusan érdekes munkát, a keresztyén fogalmak nyelvükre ültetését, miután megállapították, hogy mindössze 11 írásjel elég nekik, hogy a hangok elképzelhetõ kapcsolódásai, variációi értelmes fogalmakká sûrûsöd-
20
2013. II. negyedév
TANÍTÁS minekünk: Van-e köze tehozzád a
evangéliumot hirdet, más szellem vezeti.
hamisság székének, amely nyomorúsá-
A névazonossággal igyekszik megté-
got szerez a törvény színe alatt?
veszteni, ha lehet, a választottakat is. A
Válaszoljunk most erre a kérdésre!
fenti, rövid magyarázat alapján mi a
A hamisság széke olyan törvényszék,
válaszod? Igen, van - vagy nem, nincs?
amely hatalommal bír. Bár Istenre, és az igazságra
hivatkozik
-
merít
is
Ha nincs, az jó!
a
De
biztos,
hogy
nincs?
Tudod,
Szentírásból -, paragrafusai mégsem áll-
Nábótnak is volt köze hozzá. Vagy
nak összhangban azzal. Kihagy belõle,
Istvánnak! Mert a Krisztusban kegyesen
aztán új, világi elemekkel bõvíti, máshol
élõk üldöztetni fognak.
meg
eltolja
egészséges nyokat.
az
A kérdés: az
elfoglalt
ará-
Mellette,
helyzet. vagy
Öncélú,
szemben vele. Ha
vagy csoportérde-
most még éppen
keket szolgáló – de
nincs is közöd a
nem az Urat és az
hamisság
Õ
hez,
népét.
Szellemét
Isten nélkü-
széké-
hamarosan
változni
fog
a
lözi, ezért betûi
helyzeted. Vagy a
ölnek.
hamisság székében
Vallásos
farizeusok ülnek benne, s a velük
ülõk mellé szegõdsz, vagy pedig szembe
egyetértõk állnak mögötte.
Elé kény-
helyezkedsz velük, mert téged vontak
szerítették Nábótot (1Kir 21), és István
oda. Ekkor meg kell felelned a székbõl
fölött is ítélkezett (ApCsel 6-7). Az
jövõ kérdésekre, amelyek arra fognak
Egyház történetének minden olyan kon-
irányulni, hogy te a szék képviselte
cepciós pere elõtte játszódott le, ahol a
törvényt megszegted. Ha a vádak rád
felperes nem világi bíróság volt. Sok
illenek, a vádlottak padján tudhatod
fajtája van. Közülük látszólag több is
magad. Persze a szék nem feltétlenül ítél
szemben áll egymással, meg is ítélik
el téged. Van, hogy lehetõséget biztosít
egymást, valójában azonban mindegyik
„nézeteid visszavonására”, cselekedeteid
üldözi a Krisztusban kegyesen élõket,
megmásítására. Meggyõz. Rajtad áll...
mert nem szenvedheti sem az élõ hitet,
A zsoltáríró nem is sejtette, hogy
sem annak cselekedeteit, bizonyságait.
kérdésére az isteni felelet lehet igen is!
Más krisztus nevében jár el, más
Hogy olyan történik majd, amirõl az
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
EGYHÁZTÖRTÉNET
akkoriak álmodni sem mertek: Isten
Tudod, milyen a hamisság székében ülõ
testet fog ölteni utódaik között, és hogy
és esetleg fölötted is törvénykezõ ellen-
az egész történelem azon fordul meg,
séged? Mint a pislogó gyertyabél, vagy
ahogyan Jézus Krisztus a Menny dicsõ-
mint a megrepedt nád. Bizony, a látszat
ségébõl a törvényt színlelõ hamisság
ellenére is övé a vesztes pozíció, mert a
székéhez alacsonyodik, amelyik perbe
hazugság széke valójában õt taszította
fogja, elítéli és megfeszíti Õt.
nyomorúságba. A szellemi vakság a leg-
A hamisság széke Isten minden gyer-
nyomorultabb állapot. Ne oltsd el, ne
meke számára biztosítja a „pillanatnyi
törd el! Szánjad! Jelentsd meg neki a
és könnyû szenvedést” (2Kor 4,17),
törvényt igazán: Szeresd! - és ne hagyd
amely igen-igen nagy örök dicsõséget
tudatlanságban!
szerez nekik. De nem úgy a gonoszok:
Szeretni az ellenséget: az óember
Akháb, Jézabel, Heródes és a hozzájuk
halálának felismerhetetlen bizonyítéka.
hasonlók végét ismerjük. Pillanatnyi és
Ha pedig a Krisztussal meghaltunk, Vele
könnyû gyõzelmük igen-igen nagy örök
együtt fel is támadunk. A feltámadott
veszedelembe sodorta õket. Ezt is a
Krisztusnak már nem volt tovább köze a
hamisság széke biztosítja - azoknak,
hamisság székéhez. Csak az Övéihez!
akik nem akarnak megtérni.
Több mint ötszázhoz. Nekünk sem lesz! Csak Õhozzá és egymáshoz.
A hamisság széke lehetõséget ad az üldözöttnek, hogy szerethesse ellen-
Hogy így legyen, ne feledkezzünk meg
ségét. Ha talán lenne közöttük egy-egy
errõl a kérdésrõl, és arról se, hogy
Saulus, akit az Úr kivon ebbõl a székbõl,
Urunk, Jézus Krisztus melyik oldalon állt!
és a másik oldalra állít Pál apostolként!
Tomka János, Püspökladány
„Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére. Ne gyõzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyõzd meg!” (Róm 12,20-21)
6
nyelvre, amit verbálisan használnak, de írása nincsen. Pedig létezett évtizedes múltú módszer, bár az elsõ munkafolyamat 20-22 évig tartott, amíg az Újszövetség elkészült egy indián nyelven. (Most már két esztendõ is elég egy újabbhoz.) Afrikába hívták a professzornõt egy hazánknál jóval kisebb államba, ahol nagyon sokféle nyelvet használnak az ott élõ etnikai csoportok. A munka a tapasztalatok alapján gyorsult, az evangélium hatására a törzsek kapcsolata javult, gyökeret vert a krisztusi szeretet, felvirágzott a társadalmi élet, kialakult a termékek cseréjének széles köre, és sokat javult a lakosság életének minõsége. Más államokkal összehasonlítva (például ahol a szocialista renddel kísérleteztek) az ígért döntõ fordulat nem következett be a mai napig. A csöpp nyugat-afrikai országokban viszont sorsfordító lett a nemzeti Biblia. A rabszolgaság és a gyarmatosítás nyomora után négy aprócska nyugat-afrikai államban gyorsan növekszik az írás-olvasás ismerete, javul a közegészségügyi helyzet, és egyre több helyi fiatal elõtt nyílik a saját hazájukban felsõfokú mûvelõdésre lehetõség. Afrika déli nyúlványán, az Atlanti és az Indiai világtengerek közötti hatalmas területen élõ embereket a keresztyénség
2013. II. negyedév
képviselõi már a 18. században elérték, de alig vették õket emberszámba. Semmit sem törõdtek az elhíresült kafferekkel, busmanokkal, hottentottákkal, zulukkal. Gyarmatosítóik versengtek a területeikért. Egzotikus termékeikért pusztító háborúkat, fertõzõ betegségeket zúdítottak rájuk. „Vadaknak” nevezték õket, és eldönthetetlen maradt, hogy a feketék félnek jobban a változó nemzetiségû hódítóktól, vagy a fehérek tõlük. Lehetséges megismerésüket talán csettintgetõs beszédjük nehezítette. A teljes Bibliát a mai napig senki nem volt képes a kezükbe adni. Egy amerikai férfi többféle csettintgetõ nyelvet tanult meg, példákat is be tudott mutatni nekünk Budapesten, amit a nyelv képez a száj üregében a hangszálak nélkül. Legnagyobb csodálkozásunkra kijelentette, hogy nem nehéz ez a nyelv, bárki gyorsan elsajátítja. Azóta már akadt, aki példát talált a magyar „lovas-nemzet” tradíciónkból, és hangoztatta, mennyire közeli kapcsolatot teremt a lovas és az állat között egyetlen csettintés. Romantikus és meglepõ, bár Dél-Afrika világából nem érdemes hasonlatot keresgélni, mivel valamennyi afrikai õslakó gyalogszerrel jár, lova egyiknek sem volt soha. A csettintgetõ nyelv
19
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
Egyháztörténeti szemelvények Isten szava a népek nyelvén Bibliafordító Társaság (Wycliff Bibelübersetzer) az Újszövetség, illetve végérvényesen a teljes Biblia kiadásával koronázza meg. A második világháború után egy svájci ifjú (késõbbi nyelvész professzornõ, Ursula Wiesemann) meghívást kapott Amerikába. Õt is megragadta a reménység, hogy egyszer minden ember saját anyanyelvén olvashatja a Szentírás csodálatos üzenetét. Detroitban, egy felekezetközi bibliaiskolában alapfokú teológiai végzettséget szerzett, és a szinte teljesíthetetlennek tûnõ cél szolgálatának szentelte életét. Egyetlen munkatársnõjével évekig tartó kitartással elkészítette a kaingang szótárt. Újabb évek múlva átadták annak a népnek a nyelvén az Újszövetség elsõ kötetét. Kutatómódszere világsikernek ígérkezett. A nyolcvanas évek derekán hazánkban is felvettük vele a közvetlen levelezõ kapcsolatot, nem mintha ne lenne nagy múltú írásbeli és irodalmi kultúránk és évszázados anyanyelvi Bibliánk. Elõttünk teljesen elképzelhetetlen volt a bibliafordítás egy olyan
Egy 21 éves diák, W. Cameron Townsend, a Szentírást Közép-Amerikában az õslakosság nyelvén szerette volna terjeszteni, és nem a konkvisztádorok nyelvén. Feltételezte, hogy anyanyelvükön szívesebben hallgatnák az Igét. Helyes gondolat volt, mivel Luther óta reformációs hagyomány a nemzeti nyelvû bibliafordítás. Az említett fiatalember maga köré gyûjtött elõbb két, majd évrõl évre több hasonló korú egyetemi hallgatót, akikkel nyaranta kutatni kezdte a különbözõ nyelveket; beleértve a lehetõségeket, hogy soha nem hallott vagy használt keresztyén fogalmak kifejezhetõk legyenek az õslakók nyelvén. A munkát „Nyári Nyelvészeti Intézet”-nek - az angol Summer Insitute of Linguistics szavak után - SIL-nek nevezték el. A szerény számú csapat 1935-ben az Andok hegységében élõk közül ötnek sajátította el a nyelvét. A mozgalom fokozatosan került át Angliába, és a háború után Németországba. A SIL azóta világszervezetté terebélyesedett. A munkát, a nyelvi feltárásokat a Wycliffe
18
PÁRVÁLASZTÁS
2013. II. negyedév
Párválasztás
Az Úr szolgálatában egyedül vagy együtt? ségére e téren is. Hála neki, hogy ígéretéhez hûen meghallgatta gyermeki kérésemet, és segített megõrizni a szívemet hosszú-hosszú éveken át mindaddig, amig eljött a Tõle rendelt idõ. Ez a gyakorlatban úgy aktualizálódott, hogy igyekeztem távolságot tartani a másik nemtõl, sokszor mások számára érthetetlen módon. Nem kevés kritika érte az évek során a magatartásomat még hívõk részérõl is, az Úr azonban bátorított, és arra tanított, hogy jobb ilyen kritikát kapni, mint esetleg akaratlanul is okot adni arra, hogy esetleg valaki reménytelenül belém szeressen, vagy érzelmileg csalódjon. Az évek során ez a gyakorlatom többször meg volt próbálva. Elõször tinédzserként, majd felnõttként még inkább. Az Úr azonban mindig mellettem volt ezen a harctéren, és segített. Isten kegyelmével gazdag családban nõttem fel, ahol a családi fészek melegét nagyon kívánatos dologként értékeltem az egyébként annyira rideg és hideg külvilággal szemben. A házasságra ugyanakkor mindig is mint nem könnyû, de szép szolgálati területre tekintettem. Érthetõ tehát, hogy szerettem volna családot, és úgy gondoltam, hogy a legjobb fiatalon házasságot kötni,
Isten kegyelmébõl már gyerekkoromban felismertem kegyelemreutalt bûnös mivoltomat, aztán megismerve Megváltómat bûnt vallottam, és átadtam neki az életem irányítását. Felszabadultam. Az azelõtti gyötrõ félelmekkel teljes korszakot nyugodt, békés, Isten kegyelmének és szeretetének megtapasztalásaival teljes mindennapok váltották fel. Gyermeki bizalommal fordultam felé különbözõ (rövidtávú) kérésekkel. Ezek megválaszolása nemcsak örömmel és hálával töltött el, hanem újabb és újabb - több esetben hosszútávú - kérések megfogalmazására indított (Ján 16,24). Az egyik ilyen visszatérõ kérésem az volt, hogy õrizzen meg engem attól, hogy többször szerelembe essek. Bármilyen helyes vagy kedves leányról is legyen szó, segítsen megõrizni a szívemet (Péld 4,23), és ha lehet, akkor csakis a jövendõbeli feleségembe legyek szerelmes. Ismertem Istennek Igéjébõl, hogy „csalárdabb a szív mindennél” (Jer 17,9), és mások életében láttam keserû példáját, hogy mennyire igaz is ez az Ige. Tudtam, hogy ez a felismerés nem tesz különbbé vagy jobbá, mint az említett példák alanyai, és hogy milyen nagyon szükségem van Isten kegyelmére, segít-
7
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS iránt való képmutatás nélküli szeretetükért, aminek én is élvezõ alanya lettem a gyarlóságaik elszenvedésével együtt (mint ahogy õk is szenvedik az enyémet). Az azonban, hogy rátaláltam a számomra az Úrtól kijelölt közösségre, persze nem jelentette azt, hogy megoldódott a társkeresési „problémám”, sõt idõvel úgy tûnt, hogy ez valóságos problémává válik. Bármikor az Úr elé vittem imában egy általam becsült nõtest-vért, hogy vajon õt szánta-e nekem, mindig nemleges választ kaptam, vagyis azt, hogy másnak szánta, nem nekem. Ez még önmagában nem lett volna probléma, ha mások, engem szeretõ, nekem a legjobbat kívánó, de gyarló testvérek nem lettek volna szkeptikusak az Úrtól kapott válaszomat illetõen. Párszer-zési buzgóságuk csak akadály lett, bármennyire is tartottam a kellõ távolságot az egyébként testvéri szere-tettel õszintén szeretett és becsült nõtestvérektõl. Az egyik alkalommal akkor kaptam ilyen nemleges választ az Úrtól, amikor úgy éreztem magam, mint aki „égek” a nemi vágytól, és úgy éreztem, hogy ki kell elégítenem.
valamikor a húszas éveim elején, amikor a legtöbb dolgot együtt kitapasztalva, megtanulva közös élményként lehet feldolgozni és elraktározni a késõbbi nosztalgiázásra. Amikor azonban ebbe a korba értem, sehogysem láttam a környezetemben azt a nõtestvért, akit az Úr nekem szánt volna. Ez pedig nem azért volt így, mert túl kritikus lettem volna, hiszen tisztában voltam vele, hogy én magam kegyelemre utalt bûnös vagyok még megváltva is, és tudtam, hogy e téren nincsenek kivételek, jövendõmbelim is gyarló, bûnös ember lesz. Az azonban fontos volt számomra, hogy olyan újjá-született legyen, akinek az életében láthatóan az Úr és az Õ akarata a legfontosabb. Isten Igéjét ismerve tudtam, hogy ez az egyedüli dolog a mi részünkrõl, ami garantálni tudja a boldogságunkat, és azt, hogy egy-másnak ne terhet jelentsünk, hanem igazi segítõtársat. Hála az Úrnak, hogy viszonylag rövid tudatos keresés, ima és áldozathozatal után rátaláltam ilyen testvérekre. Voltak és vannak is a környezetemben mindmáig ilyen testvérek és nõtestvérek, akiket könnyû becsülni és szeretni az Úr
8
BIZONYSÁGTÉTEL dolgozzunk ki egy stratégiát, amivel eredményeket tudunk elérni. Ha nem
2013. II. negyedév
A velük való kapcsolatom legyen mindig elõtérben.
sikerül, megválunk egymástól. Szólni sem tudtunk hirtelen.
...Egy évvel késõbb… Elkezdõdött az új tanév. Az egyik test-
Biztos nem kell magyaráznom, hogy
nevelõ kollégámtól meg is vált az igaz-
nálunk mi a siker. - Ha hoznak felszerelést, hajlandók órán dolgozni, bejönnek órára stb. Felsõben a lányokkal már egyáltalán nem lehet dolgozni. A fiúk szeretnek mozogni, de tanulni, edzeni, azt már nem. Csak a játék… Kicsit én is nekikeseredtem, hogy ennyire értékeli a munkánkat. Tudtam, komolyan gondolja, hisz olyan könnyen megvált már pár kollégámtól. Ennek terhével folytattam a munkámat. Észrevettem, hogy változok, és változik a gyerekekkel is a viszonyom. (Nem jó irányba.) Aztán egy reggel bicikliztem befelé az iskolába, és az az Ige jött elém, amit Jézus mondott Pilátusnak: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülrõl nem adatott volna…” (Jn 19,11).
gatónõ. Én folytattam az elkezdett munkát, és már nem terhelt az eredményesség. Közben Isten megajándékozott bennünket egy gyermekkel. Azt gondoltam, így fogok megválni az iskolától, nem kell, hogy kirúgjanak. Felszabadultan, örömmel dolgoztam tovább. Szerettem volna végigvinni az évet, mivel osztályfõnök is voltam, de a férjem májustól már nem engedett dolgozni. (Igaz, kezdettõl veszélyeztetett voltam.) Év végén, mikor vittem be a táppénzes papíromat, az igazgató és a helyettes behívott, hogy beszéljük meg a továbbiakat, mivel augusztusban lejár a szerzõdésem. (Közben leépítés miatt 3 nevelõtõl kell, hogy megváljon az iskola.) Gondoltam, kézenfekvõ, hogy nem hosszabbítják meg a szerzõdésemet, de
Annyira betöltött az öröm, mert ez az Ige megerõsített abban, hogy az én igazgatónõm is csak azt teheti, amit az én Istenem megenged neki! És ha az Úr engem itt akar látni, akkor nem kell izgulnom, hogy elveszítem az állásomat. Ha meg elbocsájtanak, akkor az is az Úr elõtt van.
Isten másképp gondolta. „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim” (Ézs 55,8). Legnagyobb meglepetésemre közölték velem, hogy határozatlan idõre kineveznek! Nem akartam elhinni! Ilyen
Azt is elvégezte bennem a Szentlélek, hogy térjek vissza oda, ahonnan kiestem, és én továbbra is a gyerekekre figyeljek.
kegyelmes, szeretõ, gondoskodó Istenünk van! Kovácsné Bodrogi Borbála, Budapest
17
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel Õrhelyen az iskolában hányszor fordul ez elõ az életünkben! Hálát adunk Istennek, mert „megszabadít” egy nehéz helyzetbõl, és nem is gondolunk arra, hogy alkalmatlanok voltunk arra, hogy használjon. Mivel az iskolánkba járó gyerekek többsége hátrányos helyzetû, kisebbséghez tartozó, magatartás és más problémákkal küzdõ tanuló, nemcsak hogy nagyon nehéz köztük lenni, tanítani, de sajnos a szülõk sem adják szívesen ide gyermekeiket. Régebben nagy sportmúlttal rendelkezõ, jóhírû iskola volt, de sajnos összevonták egy másik iskolával, így az idén már csak egy elsõs osztályt tudtunk indítani. Hiába a jól felszereltség (2 tornaterem, sportcsarnok, 2 számítógépterem, 11 db interaktív tábla stb.), szakmailag a legjobb nevelõk.
Az iskolában, ahol tanítok, nap mint nap harcokkal kell szembenéznem. Rengeteg erõt, energiát kivesz az állandó fegyelmezés. Örülünk, ha néha van egy kis szusszanásnyi idõnk. Nem nagy kedvvel megyünk be helyettesíteni, fõleg a legkeményebb osztályokba, ahol ráadásul nem is tanítunk. Novemberben elég sok kollégám hiányzott, és én is néztem, hová kell majd bemennem másnap a lyukasórámban. Láttam, hogy valószínûleg megnyerem a legrosszabb osztályt. Már elõre minden bajom volt, de elfogadtam, és reggel imádságban vittem is az Úr elé. Amikor beértem, nem akartam hinni a szememnek, hogy nem én vagyok kiírva helyettesíteni. Olyan boldog voltam, felszabadultam! Köszönöm Uram! Aztán este, mikor zuhanyzáshoz készülõdtem, megszólalt egy hang bennem: - Nem voltál rá alkalmas... Kit küldjek be, ha nem téged... Nagyon elszomorodtam, szégyelltem magam. Változást csak az Úr tud adni ezeknek a gyerekeknek az életébe is! És én elszalasztottam egy lehetõséget, nem
Az igazgatónõnk minden évben megköveteli, hogy készítsünk egy beiskolázási projektet, amivel ide tudnánk vonzani a gyerekeket. Az idei tanévre azt tûzte ki, hogy ismét a sport révén akarja fellendíteni a beiskolázást. Még év végén összehívott
az Úrra, csak magamra figyeltem. Elgondolkodtatott ez az eset, hogy
bennünket, testnevelõket, hogy nincs megelégedve az eredményeinkkel, és
16
PÁRVÁLASZTÁS Ilyen elgyötört állapotomban, amikor a térdeimen voltam, felkiáltottam az Úrhoz: Hogyan tartsam tisztán magam, amikor ilyen tûzben égek, Õ pedig nem hozza elém azt, akit nekem szánt társul? Hiszen meg van írva (1Kor7,9), hogy jobb házasságban élni, mint egyedülállóként nemi vágytól fûtve égni. A Máté 8,23-27 versein keresztül kaptam azonnali választ, aminek a tanulsága az volt, hogyha az Úrnak hatalma van a természet erõin, akkor miért ne lenne hatalma az én hormonvilágomon is, ami néha igencsak viharosnak mutatkozik. A kérdés csak az, hogy vajon minden ilyen „viharban” Hozzá fordulok-e hittel... Hozzá fordultam tehát, és Õ kegyelméhez hûen meghallgatott, és lecsendesítette bennem azt a „vihart” éppúgy, mint annakidején tette a Genezáret taván. Késõbb még következtek újabb viharok, de már tudtam, hogyan reagáljam le õket, és az Úr sosem hagyott cserben. Teltek az évek, és közben figyelmes lettem egy testvérnõre egy másik gyülekezetbõl, akit az átlagnál jobban becsültem, és könnyen el tudtam volna képzelni feleségemnek. Újra az Úr elé álltam, és többszörösen is azt a választ kaptam, hogy kérjem meg a kezét. Annak ellenére, hogy romantikus érzelmeim nem voltak iránta, úgy gondoltam, hogy megkérem a kezét, és ha majd igent mond, az Úrnak gondja lesz arra, hogy bele is szeressek. Továbbá
2013. II. negyedév
nem hittem, hogy nekem kellene felkelteni benne az érdeklõdést irántam, hanem abban voltam biztos, hogyha ez tényleg az Úrtól van, akkor neki gondja lesz rá, hogy hitbeli döntésre vezesse a testvérnõt a házassági ajánlatommal kapcsolatban. Úgy láttam a legjobbnak, hogy ne érzelmen, hanem elsõsorban hiten alapuljon a házasságunk, azon a hiten, hogy maga Isten szerzett minket egymásnak. Ilyen jó alapra aztán lehet erõs, tartós „házat” építeni. Megkértem tehát a kezét minden elõzetes nélkül. Röviden elmondtam neki, hogyan állok a dologhoz, és kértem, hogy imádkozzon Isten vezetéséért. Nagyon meglepte a dolog, de kifejezte az elismerését az egyenességemért, és megígérte, hogy az Úr elé viszi a dolgot. Abban maradtunk, hogy nem keressük a találkozási lehetõségeket, amíg nem kap egyértelmû választ, de telefonon vagy levélben tartjuk a kapcsolatot. Több mint egy évébe telt választ adnia, ami azért volt kellemetlen, mert ezalatt azok, akikkel elõzõleg megosztottam a dolgot, nagyon sajnálkoztak felettem, míg én érzelmileg teljesen szabad voltam, és kértem az Urat, hogy õrizzen meg minden olyantól, ami nem tõle van. Ha nemet kapok, akkor annak fogok örülni, tudva hogy valaki jobbat, nekem jobban illõt készített nekem. Így tehát amikor egy év után megkaptam a már várható nemet, nem lepõdtem meg, sem nem bánkódtam miatta, hanem csak az
9
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS
a kérdés forgott bennem, hogy akkor miért akarta az Úr, hogy megkérjem? Nem logikusabb és egyszerûbb lett volna, ha úgy jár el, mint más esetekben is, hogy elõre direktbe megválaszolta a kérdésemet? Mások arról voltak meggyõzõdve, hogy valószínüleg nem jól hallottam az Urat, nem figyeltem eléggé. Én azonban mindmáig tudom, hogy amit tettem, az én Uram iránti engedelmességbõl tettem, és ma is úgy tenném, még ha nem is érteném, hogy miért kéri, várja el ezt tõlem. Aztán idõvel megértettem. Ez az eset elõtt is, meg utána is nemegyszer kellett bátorítanom egyedülálló testvéreimet, akik bizalmasan beavattak a magán-életükbe. Az egyik visszatérõ probléma a lánykéréssel kapcsoltban a „kosártól” való félelem volt az ifjak részérõl. Ha elõtte tudtam bátorítani õket, hogy bízzák oda az Úrra, Õ nem csak direktbe vezet, hanem néha mások által is, és ne csináljanak ebbõl problémát, mert ez önérzetességre vall, akkor most tapasztalatból, nem teoretikusan beszélve tudtam képviselni ezt az igazságot. Nem kell túlbonyolítani a párválasztást, az sokkal egyszerûbb, mint ahogyan azt a Sátán, minden isteni rendelet ellensége, a hazugság atyja próbálja beállítani még a hívõknek is. Csak két újjászületett bûnös kell hozzá,
10
akik mindketten hitbõl úgy látják, hogy az Úr szánta õket egymásnak segítõtársul. Vajon illeni fognak egymáshoz? Máris illenek egymáshoz, ha tényleg Isten Szelleme pecsételte el õket az Õ fiaiként, leányaiként. A többi már csak az Úr iránti engedelmességen múlik. Hálás vagyok az Úrnak mindenért! Az évek peregtek tovább, és nem hiányzott a házastárs, annyira betöltött az Úrral és a testvérekkel való közösség. Mások persze arról voltak meggyõzõdve, hogy ez az elõzõ „kudarc” gyümölcse... Rájuk hagytam. Másfelõl azonban újra és újra megkerestek komoly testvérek, akik komoly testvérnõk neveit hozták fel velem kapcsolatban, és kértek, hogy vigyem komolyan a meglátásukat az Úr elé. Így is tettem minden alkalommal, de már annyira belefáradtam abba, hogy a párválasztással foglalkozzam - miközben engem ez nem motivál, sõt egyre inkább azt láttam, hogy engem az Úr kimentett a nemi ösztönökbõl, és így egyedülállóként jobban tudom szolgálni -, hogy egyszer felírtam apró lapokra az összes mások által említett, vagy a részemrõl szóba jöhetõ testvérnõ nevét, továbbá egy lapra azt, hogy „soha”. Azt gondoltam, hogyha az elsõ tanítványok sorsot vethettek, akkor én
PÁRVÁLASZTÁS egyelõre nincs válasz, és hogy nem szeretném elkapkodni a választ, sem pedig nyomás alatt lenni, hanem szeretném türelemmel megvárni az Úr válaszát, és hitbõl engedelmeskedni neki, aszerint, amint vezet: ha nem nem, ha igen, akkor igen. Ezután a találkozás után - ahová Õ egyébként már abban a hitben jött, hogy van válaszom - kértem, hogy ne találkozzunk többet kettesben egyedül, mert tudom magamról, hogy érzelmileg könnyen elkötelezem magam, és nem szeretnék egy ilyen fontos döntést érzelmi alapon meghozni. Ebben maradtunk. A következõ három hét annak az Igének a megtapasztalásában telt el, ahol az Úr arra szólít fel, hogy benne gyönyörködjünk (Zsolt 37,4), és akkor Õ lesz az, Aki teljesíti szívünk kérését (mert addigra már a szívünk kérése megegyezõ lesz az Õ akaratával, ha tényleg benne gyönyörködünk). Õ segített Benne gyönyörködni a szokásosnál hosszabb és gyakoribb csendességeimben, és tényleg teljesítette a szívem kérését. Egyértelmûen és többszörösen is kijelentette és megerõsítette az Õ akaratát úgy,
15
2013. II. negyedév
hogy már nem volt felõle kétségem: hozzá kell mennem. Fontos volt számomra, hogy édesapám és még két másik fontos személy, szellemi elöljáróim is áldásukat adják a döntésemre. Kellemesen csalódva azt tapasztaltam, hogy mindegyikük pozitívan reagált. Ezután nem halogattam a választ, hanem felhívtam telefonon, hogy találkozni szeretnék. Elmondtam neki hitbeli döntésemet, hogy az Úr engem is meggyõzött, hogy vele egybekelve jobban tudom majd Õt szolgálni, hiszen „sokkal jobban van dolga a kettõnek, hogynem az egynek” (Préd 4,9). Ott helyben eljegyeztük egymást az Úr elõtt, amit 8 hónapra rá meg is pecsételtünk a menyegzõnkön sok tanú jelenlétében. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy nem hagyta, hogy az én tervem szerint folyjon le az életem, hanem rányitotta a szemem az Õ tervére, ami sokkal jobb, mint ahogy én azt eltervezhettem volna. Ehhez azonban le kellett mondanom a saját bölcsességemrõl, és hitbõl rábízni magam. Nincs annál jobb dolog ezen a földön, mint bízni az Úrban, teljes bizalommal lenni felé, hiszen Õ megcselekszi és elvégzi, amit ígért. Imádkozzatok értünk, hogy így együtt tényleg jobban szolgáljuk Õt, és hogy Õ maradjon életünk trónján, amíg csak e földi sátorházunk elbomol! (Névtelenséget kérõ ifjú feleség)
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS pen õ ezt a lépést az Úr iránti engedelmességbõl, hitben lépte meg, tegyek én is hasonló módon. Ne válaszoljak most, hanem vigyem az Úr elé imában, és hozzam meg a döntésemet aszerint, ahogy Tõle kapom a vezetést. Az az igazság, hogy eléggé sokkolóan hatott ez az egész, de kívülrõl figyelmes hallgatással lepleztem. Majd röviden elmondtam, hogy nem terveztem ilyesmit, sõt, egészen más terveim vannak, de imádkozni fogok, és ha majd lesz válaszom az Úrtól, akkor majd értesítem róla. Azt még hozzá kell tenni, hogy mielõtt találkoztunk, megosztottam ezt az egész témát - belevéve az sms tartalmát - egy testvérnõvel, aki szintén nagyon furcsállta a dolgot. „12-13 éves korkülönbség? Ki hallott már ilyet?” Ezután az édesanyámat is beavattam, akitõl egyébként éveken át kértem, hogy imádkozzon értem, hogy ne legyek idõ elõtt szerelmes senkibe, mert az csak megzavarna az egyébként jól kigondolt és számomra olyan fontos terveim megvalósításában. Hála az Úrnak, hogy Õ õrzött meg az évek során a különbözõ udvarlóktól. Azonban az Úrnak, Aki mindenható és nagy kegyelmû, más tervei voltak velem, mint ahogy én gondoltam. Imádkoztunk és böjtöltünk az édesanyámmal együtt azért, hogy Isten tegye nyilvánvalóvá az Õ akaratát elõttem. Pár hét múlva kértem, hogy találkozzunk, azért hogy megmondjam neki, hogy
megyek ahhoz, akit az Úr menet közben - valószínûleg a tanulmányaim alatt majd bemutat nekem mint jövendõbeli társamat. A dolgok azonban másképp alakultak, mint ahogy terveztem. A külföldi önkénteskedés helyetti, közel két éves hazai szolgálatom közepén történt, hogy egy furcsa sms-t kaptam, ami - mint késõbb kiderült - teljesen a feje tetejére állította az én jól megtervezett, logikus tervemet. Egy jól ismert és megbecsült testvér írta a következõket: „El tudnád-e képzelni a jövendõbeli férjedet nálad 12-13 évvel idõsebbnek?” Ez a kérdés nagyon váratlanul ért, és furcsán hangzott. Éppen úton voltam hazafelé a buszon, de elcsendesedtem, és imádkozva a következõket írtam vissza: „Ha tudnám, hogy ez lenne az Úr akarata, akkor miért ne? Ki vagyok én ahhoz, hogy nemet mondjak Neki, hogyha ez tényleg Tõle van. De miért kérdezed?” Megbeszéltük, hogy találkozunk, és elmondja nekem bizalmasan, miért is vetett fel egy ilyen furcsa kérdést. Meg voltam gyõzõdve róla, hogy nem õróla van szó, hanem valaki rajta keresztül puhatolódzik felõlem. Annál inkább meglepett, hogy amikor leültünk beszélgetni, magáról kezdett el beszélni. Röviden összefoglalva eddigi életét hamarosan oda lyukadt ki, hogy hitbeli meggyõzõdése, hogy az Úr szolgálatában társra van szüksége, és hogy ez a társ én vagyok. Tudva, hogy ez engem meglep, kérte, hogy amikép-
14
PÁRVÁLASZTÁS miért ne tehetnék hasonlóan ebben a dologban. Imádkozva, halálos komolysággal sorsot vetettem, és az jött ki hogy „soha”. Nagyon megörültem ennek a válasznak, ami igazolta elõzetes meglátásomat. El is kezdtem terjeszteni a közvetlen környezetemben, hogy az a meglátásom, hogy az Úr egyedelülállóként akarja, hogy szolgáljam, és nem házasság keretén belül. Így több idõm jut a szolgálatára a testvéri közösségben. Ez segített lejjebb vinni azt a nyomást, amit a párválasztás kapcsán éreztem testvérek, testvérnõk felõl, és felszabadultabban tudtam végezni a szolgálatomat. Késõbb, amikor egy hétköznapi bibliaórán az Apostolok Cselekedeteit kezdtük el szisztematikusan tanulmányozni, rájöttem, hogy a tanítványok sorsvetése egy gyarló emberi okoskodás, és türelmetlenség gyümölcse volt Péterrel az élen. Ahelyett, hogy a megígért Szent Szellem kitöltetésére vártak volna türelemmel, mint ahogy azt a Megváltó olyan egyértelmûen kérte, azért, hogy azután mindenre megtanítsa, és alkalmassá tegye õket, õk sorsot vetettek. Ennek a sorsvetésnek a hiteltelenségét Pál apostol léte és tevékenysége bizonyítja. Ez a felismerés újra megkérdõjelezte bennem, hogy vajon az egyedüllétem a halálomig szól-e, vagy nem. Abban azonban biztos voltam, hogy az Úr látta a szívemet és az õszinteségemet, hogy neki akartam engedel-
11
2013. II. negyedév
meskedni, amikor a sorsot vetettem, és hogy Õ - eltekintve tudatlanságomtól felhasználta ezt az érdekemben, hogy le vegye rólam azt a terhet, ami nem tõle származott, hanem jóakaró testvéreimtõl. Évekkel késõbb éppen a szolgálat volt az, aminek a kiterjedése újra felvetette bennem azt a kérdést, hogy vajon nem lenne-e jobb házasként folytatni a gyülekezeti szolgálatomat. Az Úr elé vittem a dolgot, és válaszként egy hétköznapi bibliaórán egy jól ismert testvérnõre hívta fel a figyelmemet, aki számomra meglepetésszerûen érkezett az alkalomra, azt a gondolatot keltve, hogy talán számára tartogatott engem az Úr olyan sokáig. Próbáltam elhessegetni magamtól ezt a gondolatot, eredménytelenül. Helyette az Úr több igei biztatást adott, amit felírtam magamnak, de még mindig szkeptikus voltam afelõl, hogy meg kell-e egyáltalán nõsülnöm. Végül azzal a gondolattal sikerült a „polcra tenni” az ügyet, hogy ha valamikor meg kell nõsülnöm, akkor valószínüleg õ lesz az. De ha úgy is lesz, az még sok idõbe beletelik. Ez a sok idõ végül csak egy pár hónap lett. Ahogy a nyári szabadidõ után újra a munkámra akartam koncentrálni, sehogy sem tudtam. Újra meg újra az a kérdés jött fel, hogy vajon meg kell-e kérnem. Próbáltam másra gondolni, imádkoztam, de az Úr nem engedte, hogy újra a hátam mögé vessem ezt a
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS
kérdést. Újra elolvastam a hónapokkal azelõtt kapott igéket, és arra a döntésre jutottam imában, hogy úgy vetek véget a kétségeimnek, hogy elküldök egy sms-t a nõtestvérnek, aki egyébként tõlem több, mint tizenkét évvel fiatalabb: „Békesség, ne haragudj a kérdésért, nem kell feltétlen válaszolnod: Vajon el tudod-e képzelni a jövõbeli férjedet 1213 évvel idõsebbnek?” Hála az Úrnak ez alkalommal a válasz nem váratott sokáig, és perceken belül visszaírt: „Ha tudnám biztosan, hogy az Úrtól való, miért ne? De miért kérded?” Erre azt a választ adtam, hogy helyesebb, ha élõben válaszolok erre a kérdésére, mikor találkozhatunk. Egy hétre rá tûztük ki az idõpontot, ami alatt én imatámogatást kértem két közelálló testvéremtõl is, nevet nem említve, és levélben megosztottam két elöljáró testvérrel is (névvel), azt kérve imában, hogy a meglátásukat az Úr Szelleme hangolja egybe. Mindketten nagy örömmel írtak vissza, hogy örülnének, ha tényleg ez lenne az Õ akarata. Úgy tartják számon a testvérnõt, mint az egyik legérettebbet fiatal kora ellenére, és hogy sok potenciált látnak benne. Ilyen biztatással mentem tehát megkérni a kezét. Nagyon meglepõdött, és elmondta, hogy közel se tervezte még a férjhezmenést. Vannak tervei, külföldön szeretne tanulni stb., de az Úr elé viszi a dolgot, és ha meggyõzõdik, hogy tényleg Tõle van a dolog, akkor
12
már tudni fogja, hogy milyen döntést hozzon. Nagyon örültem ennek a hozzáállásnak, és ennyiben maradtunk. Másnap a gyülekezetben félrevontam a szüleit, és velük is megosztottam, hogy mi van a szívemen, és kértem, hogy imádkozzanak érte. Két hét múlva jelezte, hogy szeretne találkozni. Azt gondoltam, hogy már van válasza, így jó elõre kiválasztottam egy jegygyûrût, amit magammal vittem a találkozóra. Nagy meglepetésemre, restellve mondta, hogy még nincs válasza. Bármennyire is imádkozik és böjtöl az édesanyjával, még nem kapott egyértelmû választ. Erre azt reagáltam, hogy én nem ülök tülkön, csak tudakozódjon hûségesen, az Úr nem fogja eltitkolni elõle az akaratát, majd kijelenti neki a maga idejében, de ugyanakkor utaltam arra, hogy vannak dolgok amiket nem tehetünk együtt. Ha nem is kimondva (nem akartam megbántani), de utaltam arra, hogy nem látom értelmét ilyen személyes találkának mindaddig, amíg hitbõl fel nem tudjuk vállalni egymást. Más dolgok megbeszélésével folytattuk, és közös imával zártuk le az együttlétet. Nagyon örültem annak, amit késõbb sms-ben írt: „Jó volt találkozni, de tapasztalatból tudom, hogy könnyen érzelmeket kezdek táplálni, de nem szeretném érzelemre alapozni a döntésemet. Szeretném, ha nem találkoznánk így újra addig, amíg választ nem kapok az Úrtól.” Mintha ugyanab-
PÁRVÁLASZTÁS ba a szellemi iskolába és osztályba járna mint én... Hazaérve azonban a jegygyûrûvel a zsebemben azzal a kérdéssel álltam az Úr elé, hogy miért váratja meg a válasszal, hiszen imádkozik, sõt böjtöl... A választ abban a történetben találtam meg, ami napirenden volt az igeolvasásomban: Illés kiküldi a szolgáját a Kármelen, hogy lát-e felleget, és az hétszer visszajön, mire beteljesedik a prófécia a beígért esõrõl. Az üzenet lényege az volt, hogy amit az Úr megígért, az be is fog következni, legyek türelemmel. De vajon mennyi ideig kell várnom az esõre? Hét napig, hónapig, évig? Végülis összevissza öt hetet kellett várnom attól a pillanattól, hogy megkértem, az igenig, ugyanis három hétre rá találkozni akart újra. Ekkor már bizonyos voltam afelõl, hogy van válasza. Ott helyben el is jegyeztük egymást az Úr elõtt, és örömmel adtunk hálát Neki egymásért, a vezetéséért, és mindazért, amit már elõre eltervezett a számunkra az Õ ingyen kegyelmébõl. Azóta, viszonylag hosszú jegyesség után már házasok vagyunk, és szívem tele van hálával az Úr iránt azért az ajándékáért, amit a feleségemben kaptam, aki miatt érdemes volt a hosszú legénykori éveim minden pillanatát türelemmel kivárni. (Névtelenségét kérõ ifjú férj)
2013. II. negyedév
Ember tervez - Isten végez Hívõ családban születtem, és tizenkét éves voltam, amikor átadtam a szívemet Istennek, két évre rá pedig bemerítkeztem. Kiskorom óta nagyon tudatosnak és célratörõnek ismertek, és már 5 éves koromtól voltak különbözõ terveim az életemmel. Ezeket mások gyermeki álmoknak neveznék a saját életükben, de az én esetemben ezek nagyon is megvalósítható tervekké nõtték ki magukat. Szerettem jó elõre megtervezni a dolgaimat, és ez viszonylag jól is ment tizennyolc éves koromig. Az volt a tervem, hogy érettségi után egy évre külföldre megyek önkénteskedni egy olyan helyre, ahol nem tudnak írni és olvasni. A célom az volt, hogy segítsek a már ott lévõ testvéreknek a szolgálatban, és közben elmélyítsem nemcsak a bibliaismeretemet, hanem annak a gyakorlatba ültetését is, mint ahogyan azt az Atya elvárja mindazoktól, akiket ingyen kegyelmébõl fiaivá, leányaivá fogadott. Azt gondoltam, hogy ezután felvételizek majd az egyetemre, állatorvosi szakra, ami egyébként szintén gyerekkori álmom volt, és valamikor a tanulmányaim befejezése után férjhez
13
