MENNI VAGY MARADNI. Fenntartható térséfejlôdés

Fenntartható térséfejlôdés

MENNI VAGY MARADNI

„Tábor Szlovákiában. Célok: Természetvédelmi projekt tervezése és kiállítás létrehozása. Tevékenység: a táj felfedezése és a helyi környezeti problémák elemzése.” Ezt a felhívást kedvenc környezeti folyóiratomban olvastam. Szokásommal ellentétben ezt a számot nem adtam tovább a barátaimnak, hanem kivágtam a táborról szóló cikket, és kitûztem az íróasztalom fölé. Egy kaland kezdete volt ez, az én kalandomé. Arra ocsúdtam fel mélázásomból, hogy a busz nagyot döccen, s ettôl a hátizsákom a csomagtartóról egyenesen a vállamra pottyan. Ja, igen, buszon utazom, valahol Szlovákiában. A természetvédelmi szervezet távolsági járata ez, szûk és kanyargós úton haladunk egyre mélyebbre az erdôkkel borított hegységbe. A magas fák közt a napfény sávokban szûrôdik be, egy-egy villanásra megvilágítva a táborba tartó önkéntesek arcát. Nemsokára megérkezünk az aprófalvas régióba; a házak, szántóföldek, fák szaladnak az út mentén. Különös hangulat kerít hatalmába bennünket: ez a vidék „csupa történelem”, és csupa gond…Vajon csak a fények és árnyékok játéka okozza ezt a késô délutáni hangulatot? Egy egész hetünk lesz rá, hogy kiderítsük.

97


98

TÖRTÉNET Hideg, napos reggel. Silvia szemügyre veszi kis szedettvedett társaságunkat, amint ott állunk a kora reggeli hidegben, pulóverekbe és sálakba burkolózva. Majd pillantása az elôttünk elterülô kaszálóra esik, és onnan az erdôtôl és szántóktól sajátos mintázatú völgy fölött emelkedô dombra. A látvány lenyûgözô. – Az elkövetkezô napokban olyan tevékenységeket végzünk majd, amelyek segítenek nekünk megismerni ezt a helyet. Ezt követôen saját környezetvédelmi projektet fogtok kidolgozni. Kezdjünk is hozzá…— így indít bennünket határozott fellépéssel dolgunkra Silvia. Az elkövetkezô héten e változó táj közepében álló magas termetû nô lesz a vezetônk, támaszunk. – Válasszatok egy kellemes helyet. Vigyétek a jegyzetfüzeteteket és írjátok le mindazt, ami körülvesz benneteket – azzal Silvia magunkra hagy bennünket a tájban. A kis részletekkel kezdem, mindent lerajzolok és leírok. Elkalandoznak a gondolataim. A völgybôl felszûrôdô hangok tartják fogva ôket, egy olyan helyet juttatnak eszembe, ahol évek óta nem jártam. Tanulmányozom a körülöttem lévô látványt, közben fülelek a hangokra, és jegyezgetek. Olyan ez, mint egy kirándulás. A tájból jövök és belépek a jegyzetfüzetbe, egyre jobban belemerülök a vidékbe. Tíz perccel késôbb a kaszáló szélén találkozunk. A buszon még idegen arcok most barátságosabbnak tûnnek. Sokan mosolyogva érkeznek a találkozóhelyre. Ez az elsô közeledésünk egymás felé, személyes, ôszinte, … jónak találom. Silvia egy öreg fának támaszkodik: – Válasszatok egy mondatot a jegyzetetekbôl és írjátok fel egy darab papírra, aztán adjátok ide nekem. Miután mindenkitôl megkapta, mély hangján jól érthetôen elkezdi felolvasni a papírdarabkákat. „Lombszônyegen ülök.” „Egy kutya ugat valahol távol innen.” „Vajon ezekbôl a kis makkokból egyszer tényleg nagy fák lesznek?” Miután az összest felolvasta, csendben leguggol a fa alatt. A felolvasott mondatok közt a saját szavaink új jelentést nyertek, mivel a csoport gondolatainak részévé váltak. – Keressetek olyan dolgokat, amilyenekrôl írtatok. Például valami régit, vagy valami olyat, ami szinte láthatatlan, vagy valamit, ami este már nem lesz itt, … Ezek a dolgok itt vannak körülöttünk, csak meg kell találnunk ôket. A keresés befejeztével mindannyian a fa alá ülünk. – Találtam valamit, ami ma este már nem lesz itt… a nap! – kezdi valaki – Este a rigó már nem fog énekelni, a hangja eltûnik. – Mi magunk – szól nevetve egy lány – mi sem leszünk már itt este. A nap idôközben már a fejünk fölé ért. A ragyogó fényben a táj pazar szônyegnek tûnik. – Nézzétek a vonalakat a tájban – mutat körbe Silvia. – Vonalakat? – kérdezi valaki. – Igen, nagyon érdekes megfigyelni a vonalakat. Ezek jelzik a határokat. Elválasztják a belsôt és a külsôt, az igent és a nemet… Most alkossatok párokat. Egyikôtök figyelje meg a vonalakat és rajzolja le ôket. A másik ember két


TÖRTÉNET kezének ujjaival formáljon képkeretet, így jelölje ki társa számára a megfigyelendô tájrészletet. Egyre kisebbre és kisebbre zsugoríthatjátok a képkeretet, s így a megfigyelendô részlet is mind kisebb lesz. – Ezzel az utolsó gyakorlattal zárjuk a délelôttöt – jelenti be Silvia. –Ezután a táj különbözô alkotórészeit fogjuk elemezni. Feladatlapot is kaptok majd hozzá… Másnap. Ellátogatunk a régió fôvárosába, amely a hanyatlás tipikus jelei ellenére is kedélyes városka. Silvia egy kis múzeumba visz bennünket – Meglátjátok, hogy a mûvészek miként látják azt a tájat, amit tegnap mi is olyan behatóan megfigyeltünk. Az egyik helyi mûvész, aki a legnagyobb benyomást tette ránk, fekete tusvonalaival eredeti tájábrázolási stílust valósított meg. Rajzai a tegnapi gyakorlatot juttatták eszembe, amikor felfedeztük a táj vonalait. A következô a térkép. 1:50.000 léptéket használunk a táj olyan jellemzôinek tanulmányozásához, amelyekrôl eddig csak futó benyomásunk lehetett terepi vizsgálódásunk során: a domborzati viszonyok, a folyók vonala, az út- és a vasúthálózat. Fokozatosan tárulnak fel elôttünk a terület sajátosságai. Elbûvölve tapasztalom, miként válik ez a számunkra kezdetben teljesen ismeretlen vidék felfedezô utunk során egyre ismerôsebbé. – Azért jöttünk fel most erre a hegyre, hogy megismerkedjetek a táj változásaival. Ne gondoljátok, hogy a táj annyira állandó, mint ahogy azt a térképek sugallják. Silvia két régi fotót ad át nekünk, melyek ugyanezen a hegyen készültek, ahol éppen most állunk. – A fotók körülbelül harminc illetve ötven évvel ezelôtt készültek. Hasonlítsátok össze a két képet, illetve a képeket és a valóságot. Történt néhány igen fontos változás ezen a vidéken. A fotókon a növényzet gyérebb, mint ma. Ma sok kis facsemetét láthatunk itt, valószínûleg idôvel komoly erdô lesz belôlük. Másrészt a fotókon földsáncok, kôfalak és kerítések is láthatók, amelyek mára eltûntek. Megint leereszkedtünk a völgybe, hogy a változásokat közelebbrôl is megszemléljük. Milyen jelzések utalnak arra, hogy a tájon változások történtek? Eleinte rendkívül nehéznek tûnik, hogy ezt megállapítsuk. De hamarosan egy egész sor jelet találunk: régi házromokat, legelôket, amelyeken kis nyárfák kezdenek növekedni, a legelôn teheneket, birkákat alig látni, száraz ágakkal teli erdôrészek… Évekkel ezelôtt magára hagyott mezôgazdasági tájon vagyunk. Késôbb ismét Silvia tölgyfája alatt ülünk, és arról beszélgetünk, hogy a táj átalakulásának milyen hatásai vannak

99


100

TÖRTÉNET a lakosságra. Néhányan közülünk úgy gondolják, hogy a hagyományos szarvasmarhatartás és az alpesi legeltetés eltûnése a környezet számára elônyös, mert újra beerdôsülhet. Valójában ennek az okoskodásnak az ellenkezôje igaz: a kis erdôk erdô-monokultúrákká kapcsolódnak össze. A hagyományos gazdaságok fokozatosan kihalnak, így a régi falak és kerítések eltûnnek… – Az utóbbi napokban megtudtatok néhány dolgot errôl a vidékrôl – mondja Silvia. – Csodálatos dolgokat fedeztünk fel, de sok problémát is. Itt az ideje, hogy megoldásokat is találjunk. Nem olyan átfogó problémakezelésre gondolok, ami mindent megold, csak kis ötletekre, amelyek segíthetnek a helyzet javításában. Alkalmazzátok mindazokat az ismerteket, aminek itt birtokába jutottatok, és használjátok képzelôerôtöket, beleérzôképességeteket és a józan észt. Munkára fel! Micsoda feszített munka egész nap! Ötletbörzét tartunk, terveket kovácsolunk, majd mindezt elôadjuk társainknak: a hagyományos gazdálkodási formák felelevenítésérôl, a hegyoldalak helyreállításáról és a tájidegen fák és bokrok irtásáról. Ezek után egy érdekes találkozó következik, ahol a helyi közösség tagjaival beszélgetünk: a szarvasmarha tenyésztôk szövetkezetének képviselôjével, egy kulturális egyesület elnökével és az önkormányzat környezetvédelmi osztályának munkatársával. Bizonyos kétségeinket eloszlatják, adnak néhány jó ötletet, amelyek segítségével tervezett projektjeinket még inkább a helyi adottságokhoz szabhatjuk, s így megvalósíthatóbbá tehetjük. Az utolsó nap a kiállítás napja, ahol ötleteinket megjelenítjük. Használjuk a rendelkezésünkre bocsátott grafikus eszközöket is. Silvia azt ígéri, hogy az elkövetkezô hónapokban posztereink ki lesznek állítva a városházán, hogy a környezet javítására irányuló ötleteinkkel a lakosság is megismerkedhessen. Utóirat: Éppen most kaptam levelet Silviától. Azt írja, a kiállításnak nagy sikere volt. A helyi környezetvédelmi illetékesek úgy döntöttek, a jövô évben megvalósítják az egyik általunk javasolt tervet.


MÓDSZEREK 1) Leírás

101

Erzékenyítés

A feladat célja, hogy a résztvevôk a maguk egyéni módján találkozhassanak egy számukra még ismeretlen tájjal. A gyakorlat fejleszti a kifejezôkészséget és ösztönözheti egy szokás kialakulását: jegyzetfüzettel a kézben járjuk a természetet! A résztvevôket arra kérjük, fogalmazzanak leírást arról a helyrôl, ahol tartózkodnak. Nem kell nekik megszabnunk semmit, írjanak szabadon, ahogy egyéniségükbôl fakad. Bármilyen stílus választható, esetleg végighúzódhat az íráson egy gondolati szál, vagy lehet valamilyen kötött szerkezete. Ezeket a lehetôségeket felvillanthatjuk a résztvevôk elôtt.

2) Írás-mozaik

Kreatív média

E tevékenység célja a résztvevôk közötti gondolatcsere elindítása a leírások egyes részleteinek megismerése révén, és a csoport közös fogalmazásának összeillesztése. Mindenki választ a fogalmazásából egy mondatot és felírja egy darab papírra. Valaki összegyûjti a papírokat és hangosan felolvassa a mondatokat. A gyakorlatot azzal fejezzük be, hogy megbeszéljük, milyen különbözô stílusok fordultak elô, milyen érzések csengtek bennük egybe, milyen hangulatot hordoztak, és közös szövegünknek mi lett az üzenete. 3.) Nyomkeresés a tájban Ezt a feladatot Josef Cornell ismert játéka inspirálta. Gyakoroltatja a megfigyelést és az olyan részletek észrevételét, amelyek korábban nem tûntek föl. A résztvevôket arra kérjük, keressenek különbözô tulajdonságokkal rendelkezô tájelemeket. Például: ■ Valami új ■ Valami régi ■ Valami nedves ■ Valami, amirôl nem tudjuk, hogy micsoda ■ Valami, ami ott van, de nem látjuk ■ Valami, ami repül ■ Valami sárga stb. E listát a vidék jellegzetességeinek megfelelôen állítsuk össze. Körülbelül tíz perc múlva találkozzanak ismét a résztvevôk, és mutassák be egymásnak, miket találtak.

Erzékenyítés


MÓDSZEREK

102

Erzékenyítés

4) Vonalak és mértékek A gyakorlat során megpróbáljuk meghatározni azokat a tényezôket, amelyek hatására változik a táj képe megfigyeléskor, például a különbözô nagyságrendek vagy a távolság. A gyakorlatot párokban végezzük. Az egyik résztvevô ujjaival keretet formáz, és úgy tartja a kezét, a másik ebbe a képkeretbe belenézhessen. A megfigyelô húzódjon egyre távolabb a kerettôl. Horizontja a széles látószög helyett a táj kicsiny részletére szûkül, ekkor azt a kis részletet kell alaposabban megfigyelnie. Három különbözô távolságból elemezzük a látott képet. A megfigyelô mindháromról készít egy vázlatot, amely megmutatja a legfontosabb vonalakat és az általuk határolt tájrészeket. Ezután a csoport közösen megbeszéli, milyen tényezôk felelôsek a táj arculatának és különbözô részeinek kialakulásáért.

Erzékenyítés

5) A táj összetevôinek megfigyelése Az alábbi javasolt lista alapján készíthetik el a résztvevôk jegyzeteiket: Domborzat a) Azonosítsa a földrajzi képzôdményeket: hegyeket, dombokat, hágókat, síkságokat… b) Azonosítsa a táj legszembetûnôbb képzôdményeit. c) Értelmezze a domborzat legfontosabb jellemzôit. Növényzet a) Határozza meg az uralkodó növényzet típusát. b) Mutassa be a különbözô növényfajok jellemzôit: elterjedési mintázatukat, színüket, sûrûségüket, … Emberi beavatkozások a) Határozza meg a fôbb lakott területeket. b) Írja le a régió építészetének ismertetôjegyeit: építôanyagok, funkciók, megjelenés… c) Vizsgálja meg a földhasználatot: mezôgazdasági, ipari, bányászati, turisztikai… d) Tekintse át a közlekedési útvonalakat: légfolyosókat, utakat, hajózási útvonalakat, vasútvonalakat… Megfigyelési gyakorlat: A résztvevôk megpróbálhatják elképzelni a magukat a tájban, a táj bizonyos összetevôi nélkül. Például egy városi környezetben, miután meghatároztuk a táj összetevôit, képzeljük el a helyszínt házak és utak nélkül. Ezzel a módszerrel mélyreható megfigyeléseket végezhetünk. Olyan részletekre figyelhetünk fel, amelyek fölött rendszerint elsiklunk, mikor a teljes képet látjuk.


MÓDSZEREK

103

Keressünk mintázatokat: Van valamilyen sajátos kapcsolat a növénytakaró és domborzat között? És a települések és domborzat között? A mezôgazdasági területek a vidék meghatározott részein találhatók? Befolyásolja a földhasználat módját a várostól való távolság? Ezek a fajta kérdések segíthetik a különbözô tájösszetevôk közötti viszony elemzését. 6) A mûvészi látásmód

En-tapasztalás

Az adott táj ihlette mûalkotások megtekintése gyakran segít abban, hogy jobban megértsük a tájat, felfedezzük jellegzetességeit, és rátaláljunk esztétikai szempontból legértékesebb, leginkább magával ragadó komponenseire. A résztvevôk beszéljék meg a mûalkotások keltette érzéseiket. Például, hogy mit váltanak ki egy adott mûalkotás színei? Milyen történet jut eszünkbe a képrôl? A vidék mely vonásai tûntek a mûvész számára a legvonzóbbnak? Határozzuk meg táj azon sajátosságait, amelyek iránt az illetô mûvész különösen érdeklôdött. (Észrevehetô különbségek lehetnek az egyes mûvészeknél, de mûvenként és a történeti koronként is.) Milyen megkülönbözetô sajátságai vannak ennek a tájnak más tájakhoz képest? 7) Térkép A térkép sok hasznos információval szolgál számunkra, amikor terepen dolgozunk. A topográfiai térkép segít: ■ Azonosítani a tájnak azt a darabját, amit éppen nézünk. ■ Megnevezni a hegyeket, folyókat, völgyeket, (hogy késôbb ezek ismeretében bôvebb ismereteket szerezhessünk róluk). ■ Kiegészíteni a folyók útvonalára, a különféle vezetékek hálózatára, a települések központjaira vonatkozó ismereteinket stb. A térképes gyakorlatokat nagyon kis csoportokban végezzük. A terep és a térkép közti kapcsolat megteremtésének érdekes módja lehet, ha valaki kérdéseket tesz föl, más pedig a térkép segítségével megpróbál felelni ezekre. Pl. Mi a neve a velünk szemben lévô falunak? Milyen magas az a hegy ott a távolban? Hol a van a legközelebbi híd a folyón?

Kreatív média


MÓDSZEREK

104

Erzékenyítés

8) V issza a múltba A gyakorlat célja a táj történeti változásainak kutatása, feltárva a táj mai állapotát kialakító történelmi tényezôk szerepét is. Rövid régiótörténeti bevezetô után a résztvevôk megpróbálják elképzelni, milyen lehetett a táj különbözô korszakokban. Hogyan nézett ki a táj a középkorban? Milyen lehetett az ipari forradalom idején? És a II. világháború elôtt? Milyen változások történtek az utóbbi tíz évben? Használjunk régi metszetek, fotókat, filmeket is. Tudakozódjunk a régió idôs lakóitól, a résztvevôk készítsenek velük interjúkat. Ezek a visszaemlékezések gyakran olyan értékes információkat tartalmaznak, amelyeket nem találunk meg semmilyen történelemkönyvben.

Döntési módszerek

9) A változások újabb jelei A táj állandóan változik: néha feltûnôen és gyorsan, néha észrevétlenül és nagyon lassan. A következôkben a jelenlegi változásokat kíséreljük meg felismerni és tudatosítani. Elôször is a csoport keressen változásokra utaló jeleket. Kizárólag a szûk környéken, kisebb csoportokban készítsenek feljegyzéseket. Aztán együtt határozzuk meg e változások okait. Végül pedig próbáljuk meg kikövetkeztetni, hogy e folyamatoknak milyen következményei lesznek a természetre és az emberre nézve. A fenti gyakorlat érdekes változata a táj „egészségére” illetve „betegségére” utaló jelek keresése a terepen. A fentiek szerint kezdjék a kiscsoporttal „orvosi módon” vizsgálni a tájat. Végül adjanak „látleletet”, és nevezzék meg a lehetséges „egészségi kockázatokat”, egyelôre anélkül, hogy „terápiát” is javasolnának.


MÓDSZEREK 10) A probléma felismerésétôl a tervekig

105

A tervezés eszközei

Hozzájárulhatunk valamivel a probléma megoldásához? Ezt a lépést is kiscsoportokban kezdjük. Minden csoport készítsen olyan akciótervet, amely alkalmas lehet a helyi környezeti helyzet javítására. Rövid eligazítás után a résztvevôk a következô feladatjegyzéket kapják: ■ Válasszanak ki egy problémát a megismertek közül. ■ Készítsenek problémaelemzést (okok, következmények, befolyásoló tényezôk…) ■ Gyûjtsenek ötleteket arra vonatkozóan, hogyan lehetne javítani a jelenlegi helyzeten. ■ Gondolják át a projekt megvalósításhoz szükséges erôforrásokat (munkaidô, anyagok, költségek…) ■ Elemezzék pontosan a terv következményeit az érintett környezetre és a lakosságra vonatkozóan. ■ Készítsenek listát azokról a mutatókról, amelyekkel felmérhetjük majd projektünk eredményességét. Adjunk elegendô idôt a csoportoknak az akciótervek elkészítéséhez. A résztvevôk váratlan problémákkal is szembesülni fognak és sok dilemmát kell megoldaniuk, míg megoldásra jutnak. Végül csoportok készítsék elô projektjeik bemutatását. A fôbb pontokat írják le, és poszteren vagy írásvetítô fólián jelenítsék meg. Az írásos formát a további lépések és az esetleges megvalósítás érdekében szorgalmazzuk. A bemutató célja lehet csupán belsô visszacsatolás, de lehet az is, hogy az ötletek megmérettessenek az érintett lakosság elôtt. 11) Találkozás az érintettekkel E tevékenység célja a helyi közösséggel való tapasztalatcsere, látókörünk szélesítése a lakosok elképzeléseinek megismerése révén, és ötleteinket vitára bocsátása. Hívjunk meg két-három olyan személyt, akik jelentôs tapasztalattal rendelkeznek a helyi környezettel kapcsolatban. Egyaránt érdekes lehet a régió társadalmi, politikai és gazdasági kéréseivel foglalkozó szakembereivel folytatott eszmecsere. A résztvevôk jó elôre gondolják át kérdéseiket. A meghívottaknak adjunk idôt, hogy bemutatkozzanak, kifejtsék a régióra vonatkozó nézeteiket, és felvázolják az általuk problémásnak vélt területeket. Majd szigorúan ragaszkodjunk ahhoz, hogy a fennmaradó idô érdemi párbeszéddel teljen. A fentiek egy érdekes változata lehet, ha a találkozást úgy szervezzük meg, hogy a vendég csoport elôadást tart a helyi szakembereknek, elôrebocsátva a kérést, hogy mondjanak véleményt az elhangzó javaslatokról. A csoportok így még hitelesebb

A tervezés eszközei


MÓDSZEREK

106

képet kaphatnak a régióról, a helyi szakemberek pedig újszerû meglátásokat hallhatnak a messzirôl érkezett látogatóktól. Kreatív média

12) Az ötletek kiállítása A poszter, a kollázs és hasonló kiállítási elemek sokféleképpen felhasználhatók. (Helyezzünk hangsúlyt a látványos vizuális megjelenítésre minden környezeti nevelési projektünkben!) Néhány javaslat a tablók készítéséhez: ■ A cím legyen feltûnô és fejezze ki a lényeget. ■ Az információt tagoljuk áttekinthetô egységekre, hogy könnyen befogadható legyen. ■ A szövegek legyenek rövidek, mert a kiállítás látogatói hamar továbbsétálnak egyik tablótól a másikig. ■ Alkalmazzunk különféle típusú szövegeket. (A látogatók egy része csak futó pillantást vet a kiállítási tárgyakra, és megelégszik azzal, ha egyetlen mondatot elkap, míg mások a részletek iránt is érdeklôdnek.) ■ Fogalmazzunk egyszerûen. Szakkifejezéseket csak akkor használjunk, ha sehogy nem lehet köznyelvi kifejezéssel helyettesíteni. ■ A példák és hasonlatok segítik az új információkat összekapcsolni a már meglévô ismeretekkel, s így könnyebb a megértés. ■ És végül: egy jó kép többet mond ezer szónál.

MENNI VAGY MARADNI. Fenntartható térséfejlôdés

Recommend Documents