Menekültlét. Menekültek és menedékkérők tapasztalatai Közép-Európában. ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselet

© UNHCR / SZANDELSZKY BÉLA

2009 Menekültlét J E L E N T É S

Menekültek és menedékkérők tapasztalatai Közép-Európában

ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselet

Kiadta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Közép-Európai Regionális Képviselete Budapest, 2010. augusztus A publikációban szereplő fényképek illusztrációk, nem a jelentésben említett személyeket ábrázolják. A fotókat Szandelszky Béla készítette 2009 és 2010 során menekülteket befogadó állomásokon, idegenrendészeti őrzött szállásokon, határátlépőkön, hajléktalanszállásokon, nagyvárosok utcáin, valamint menekültek és menedékkérők otthonaiban Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában.


Tartalomjegyzék Előszó ..................................................................... 6 Bulgária ................................................................... 8 Statisztikák ............................................................................................................................. 8 2005 óta elért eredmények ..................................................................................................... 9 Módszertan ........................................................................................................................... 10 A fogva tartás továbbra is problémát jelent .......................................................................... 11 A nőknek praktikus információkra van szükségük: hol érdemes csirkét vásárolni? ............. 12 Frusztráló beilleszkedési kísérletek ....................................................................................... 13 Hamarosan megoldódnak a lakhatással kapcsolatos problémák? ....................................... 15 A gyermekek speciális problémái.......................................................................................... 15 Javaslatok ............................................................................................................................. 17

2009-es AGDM jelentés

3

Cseh Köztársaság ................................................. 18 Statisztikák ............................................................................................................................ 18 2007 óta elért eredmények .................................................................................................... 19 Módszertan ........................................................................................................................... 19 A menekültek életét megnehezítő nyelvi korlátok ................................................................. 19 Nagyobb figyelmet kell szentelni a kiszolgáltatott csoportoknak ......................................... 21 A legnagyobb kihívás a munkakeresés ................................................................................. 22 Oktatás .................................................................................................................................. 22 Elszigeteltség idegen környezetben ...................................................................................... 24 Kiegészítő védelem: másodosztályú menekültstátusz .......................................................... 25 Javaslatok ............................................................................................................................. 25

Magyarország......................................................... 26 Statisztikák ............................................................................................................................ 26 2005 óta elért eredmények .................................................................................................... 27 Módszertan ........................................................................................................................... 28 Az új rendszer „gyermekbetegségeinek” kezelése ............................................................... 30 Fejlesztések Debrecenben .................................................................................................... 31 Különösen rossz a romák helyzete ........................................................................................ 31 A fogva tartás körülményei a fegyházakéhoz hasonlóak ...................................................... 32 Sok szomáliai menekült hajléktalanként az utcára kerül ....................................................... 33 Javaslatok ............................................................................................................................. 35

Lengyelország ........................................................ 36 Statisztikák ............................................................................................................................ 36 2005 óta elért eredmények .................................................................................................... 37 Módszertan ........................................................................................................................... 37 Az idegen országban letelepedőkre váró kihívások .............................................................. 38 Törekvés a befogadóállomások elhagyására és a beilleszkedésre ....................................... 39 A csecsen menekültek számára rendkívül fontos az orvosi ellátás ...................................... 40 Fejleszteni kell a menekült gyermekek oktatását .................................................................. 42 Összetett problémák megoldása idegen nyelven ................................................................. 43 Játékokra és játszóterekre van szükség................................................................................ 44 Javaslatok ............................................................................................................................. 45

4


Románia ................................................................ 46 Statisztikák ............................................................................................................................ 46 2007 óta elért eredmények .................................................................................................... 47 Módszertan ........................................................................................................................... 48 A beilleszkedés alapfeltételei a munkalehetőség és a lakhatás ............................................ 48 „A menekültügyi meghallgatás leginkább egy rendőrségi kihallgatásra emlékeztetett” ....... 50 Az egészségügyi szolgáltatók számára nyújtott tájékoztatás nem megfelelő....................... 51 A Galaţiban alkalmazott „nyitott ajtók elv” a követendő példa ............................................. 51 A multifunkcionális csoport által meghallgatott további személyek...................................... 52 Bonyolult helyzet Temesvárott............................................................................................... 55 Javaslatok ............................................................................................................................. 56

Szlovákia ................................................................ 58 Statisztikák ............................................................................................................................ 58 2005 óta elért eredmények .................................................................................................... 59 Módszertan ........................................................................................................................... 59 A menedékkérőknek nagyobb mozgási szabadságra van szükségük .................................. 60 A civil szervezeteknek részletesebb irányelvekre van szükségük az integrációs projektekkel kapcsolatban ............................................................................. 61 A nyelvtanfolyamok nem mindig vannak összhangban a szükségletekkel ........................... 62 Minél fiatalabbak, annál könnyebben beilleszkednek ........................................................... 62 A kísérő nélküli kiskorúakat megfelelő környezetben kell elhelyezni .................................... 64 Javaslatok ............................................................................................................................. 65

Szlovénia ............................................................... 66 Statisztikák ............................................................................................................................ 66 2005 óta elért eredmények .................................................................................................... 67 Módszertan ........................................................................................................................... 68 „Miért tart ilyan hosszú ideig a menedékjogi eljárás?”.......................................................... 68 A fogva tartás még „komfortos” körülmények között is frusztráló ........................................ 70 A menekültek jó kapcsolatot ápolnak a helyi befogadó közösséggel................................... 71 Javaslatok ............................................................................................................................. 71

Menekültügyi statisztika 2007-2009 ............................ 72 Menekültügyi rendszerek Közép-Európában 2010 ......... 75


5


Előszó Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) Regionális Képviselete 2005 óta minden évben elvégez egy, az érintettek részvételével zajló felmérést, együttműködve különböző érdekeltekkel, köztük állami intézményekkel és civil szervezetekkel. A felmérés során a KözépEurópában élő menedékkérők, menekültek, kiegészítő védelemben részesülő személyek és fogva tartott menedékkérők helyzetét igyekszik feltérképezni. A felmérés – melynek célja a szükségletek, a hiányosságok és a példaértékű gyakorlatok feltérképezése – része az UNHCR „Életkor, társadalmi nem és sokszínűség” (Age, Gender and Diversity Mainstreaming, AGDM) program iránti elkötelezettségének. A multifunkcionális csoportok (MFCS) minden évben több tucat helyre látogatnak el KözépEurópában, hogy különböző korú és etnikai hátterű felnőttekkel és gyermekekkel beszélgessenek. A csoport tagjai fókuszcsoportok keretében kérdezik az érintetteket szükségleteikről és problémáikról, valamint a konkrét megoldásokkal kapcsolatos javaslataikról. Az összegyűjtött információkat a szakemberek részletes országos jelentésben dokumentálják. Ezután az országos jelentések alapján átfogó regionális jelentés készül Menekültlét címmel. Az AGDM 2009-es, Menekültlét című kiadványa hét közép-európai ország jelentéseinek tartalmát összegzi.

6


Előszó

Ez a munka az elmúlt öt év során sokat segített a rendszer hiányosságainak feltárásában, valamint e hiányosságok korrigálásában. Az AGDM-felmérések eredményei és a multifunkcionális csoportok által tett javaslatok nagymértékben hozzájárultak a menekültügyi rendszerek, az ellátási programok, valamint az integrációs politikák fejlődéséhez. A beszélgetések során számos olyan probléma merült fel, amelyek az AGDM-felmérés módszertana nélkül könnyen rejtve maradhattak volna. Ilyen többek között a tolmácsszolgáltatások nem kielégítő színvonala, a játszóterek és a gyermekek számára nyújtott taneszközök hiánya, a muszlimok táplálkozási szokásainak figyelmen kívül hagyása Ramadán idején, tönkrement mosógépek, zárt internetszobák, és számos egyéb „apróság”, amelyek megnehezítik a mindennapi életet, pedig megoldásuk nem igényel jelentős ráfordítást. Az AGDM legnagyobb erénye, hogy a pénzügyi és stratégiai tervezés folyamatait új dimenzióval bővíti, nevezetesen figyelembe veszi az érintett személyek véleményét saját helyzetükről. A 2009-es AGDM-jelentés első ízben foglalja magában a fenti szempontot, és bemutatja, hogy az érintettek véleménye hogyan épül be a menedékkérőkkel és menekültekkel kapcsolatos különböző tervekbe, programokba és stratégiákba. Az érintettek szempontjainak ismerete lehetővé teszi a gyermekek szükségleteinek, valamint a férfiak és a nők speciális problémáinak hatékonyabb feltérképezését. A program ötödik évében megjelenő 2009-es AGDM-jelentés túllép az előző év óta elért eredmények puszta értékelésén: az idei jelentésben az egyes országokkal kapcsolatos fejezetek arról is áttekintést adnak, hogy milyen fejlődésen ment keresztül az adott ország menekültügyi rendszere a 2005 óta eltelt időszakban. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a közép-európai régió minden országa látványos fejlődést produkált ebben az öt évben. Ennek nem csak az az oka, hogy a nemzeti költségvetési programok és az Európai Menekültügyi Alap több pénzt bocsátottak a menekültügy rendelkezésére, hanem az is, hogy, e források felhasználása a korábbinál célzottabb módon történt, ami jelentős előrelépést tett lehetővé. A leglátványosabb fejlesztések közül sokra közvetlenül az AGDM-felmérések megállapításainak köszönhetően, a multifunkcionális csoportok által megfogalmazott javaslatok alapján került sor. Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában 2005-ben került sor az első AGDM-felmérésre, Bulgária és Románia 2007-ben, a Cseh Köztársaság pedig 2008-ban csatlakozott a programhoz. Az UNHCR regionális jelentései (Meghallgatva a menekülteket, 2005; és Menekültlét, 2006) nem csupán az érdekelt szakemberek számára bizonyultak hatékony munkaeszköznek; felkeltették a média érdeklődését is, továbbá megjelentek az EU és nemzetközi civil szervezetek weboldalain, több országban pedig egyetemi jegyzetekben is helyet kaptak. A regionális jelentések nyolc nyelven érhetők el. (http://www.unhcr-centraleurope.org). Az UNHCR egyik alapelve az, „hogy szóljon azok helyett, akiknek a hangja egyébként nem hallható”, vagyis hogy ne pusztán a menekültek érdekében, hanem a menekültekkel együtt fejtse ki tevékenységét. Az AGDM-felmérés kétségkívül olyan eszközt jelent az UNHCR, a kormányzatok és a civil szervezetek számára, amely a fenti alapelv gyakorlati megvalósítását és látványos eredmények elérését egyaránt lehetővé teszi. Gottfried Köfner közép-európai regionális képviselő Budapest, 2010. július


7


Bulgária Statisztika A bolgár hatóságokhoz 2009-ben 853 nemzetközi védelemre irányuló kérelem érkezett 47 országból. Ez körülbelül 9%-kal több az előző évben benyújtott kérelmek számánál (746). A menedékkérők közül 307 (36%) Irakból érkezett, míg 125 (15%) hontalan volt. E két csoport mellett a legtöbben Afganisztánból (58), Iránból (50) és Örményországból (39) érkeztek. Összesen 39 személy kapott menekültstátuszt, ami az előző évi adathoz (27) képest 30%-os növekedést jelent. További 228 személy kiegészítő védelemben részesült, így Bulgáriában a 2009-es elismerési arány 31%, ami 8%-kal alacsonyabb az előző évi adatnál.

8


2005 óta elért eredmények

Bulgária

A menekültügyi rendszer felépítése az alapoktól kezdve komoly kihívást jelent az állami hivatalok és a civil szervezetek számára. A feladat jelentős anyagi és emberi erőforrásokat, valamint módszertani ismereteket kíván. Kijelenthetjük, hogy a bolgár menekültügyi rendszer jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt öt évben, és ez a tendencia folytatódni látszik. Bulgária kidolgozta a vonatkozó jogszabályokat, felállította a menekültüggyel foglalkozó hivatalokat, a menekültek elhelyezésére alkalmas létesítményeket hozott létre és felkészítette azok személyzetét, emellett összhangba hozta menekültügyi rendszerét az Európai Unió vonatkozó irányelveivel. Az elmúlt öt évben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság, az állami hatóságok és civil szervezetek által lebonyolított Életkor, társadalmi nem és sokszínűség felmérések nagymértékben hozzájárultak a problémák feltérképezéséhez és a megfelelő megoldások kidolgozásához. Íme néhány példa az AGDM-felmérés által dokumentált eredmények közül: • 2007 és 2008 során a menedékkérők életkörülményei jelentősen javultak annak köszönhetően, hogy a szófiai és a banyai befogadóállomásokon fűtőrendszer és új ablakok kerültek beépítésre, utóbbi létesítményben a padlóburkolatot is felújították és lecserélték a régi ágyakat. • Az Állami Menekültügyi Hivatal által működtetett befogadóállomások biztonságosabbá váltak. • A lubimetzi tranzitállomás bezárását követően csökkent az illegális határátlépők fogva tartásának időtartama. Ma a határrendészet maximum 24 óráig tarthatja fogva a menedékkérőket. • Két hétre csökkent az az időtartam, ameddig a gyermeküket egyedül nevelő anyák, gyermekes családok és speciális segítséget igénylő menedékkérők fogva tarthatók a bousmantsi befogadóállomáson. Az Állami Menekültügyi Hivatal szakemberei heti rendszerességgel látogatnak el az állomásra annak érdekében, hogy a menedékkérők minél hamarabb elhagyhassák a létesítményt. • Az Állami Menekültügyi Hivatal regisztrációs eljárása felgyorsult. A menedékkérők a regisztrációt követően rövid időn belül megkapják személyazonosító dokumentumaikat. • A menedékjogi eljárással kapcsolatos tájékoztató anyagok ma már arab, dari, pashtu, kurd, szomáli, angol, francia és török nyelven is elérhetők. • Nova Zagora polgármestere a kísérő nélküli kiskorú menedékkérő gyermekek mellé rokonokat jelölt ki gondviselőnek. Ennek köszönhetően a korábban rosszul működő folyamatot hatékony eljárás váltotta fel azokban az esetekben, amikor a szülők nélkül érkező gyermek rokona hivatalosan elvállalja a gondviselői kötelezettségeket. • Megváltoztak a szociális támogatásra való jogosultság szabályai – a menekülteknek havi rendszerességgel nyújtott segély már nem számít jövedelemnek. Ennek köszönhetően a menekültek a családoknak járó juttatás maximális összegére jogosultak. • Szófiában a menedékkérő gyermekeket a korábbinál gyorsabban iskolázzák be, emellett iskolaszerekkel és tananyagokkal, iskolai ruházattal is ellátják őket. • Annak érdekében, hogy a bolgár közvéleményt fogékonyabbá és megértőbbé tegyék a menekültek szükségleteivel kapcsolatban, és eloszlassák az előítéleteket, a 2008-as AGDM-jelentést a médiához is eljuttatták az illetékesek, aminek nyomán számos támogató hangvételű cikk és beszámoló látott napvilágot. A 2009-es AGDM-felmérés eredményeinek nyomán számos javaslat érkezett a menekültügyi hivatalhoz azzal kapcsolatban, hogy milyen tevékenységekre lenne célszerű támogatást kérni 2010ben az Európai Menekültügyi Alaptól. Néhány példa: • tolmácsok szisztematikus képzése;


9

• szükség esetén alternatív szálláshely biztosítása a menedékkérők számára; • havi élelmiszercsomagok biztosítása a menedékkérők számára a csomagok tartalmának feltüntetésével; • ruházat és cipő biztosítása; • higiéniai termékek biztosítása nők számára; • hozzáférés biztosítása menedékkérő gyermekek számára az önkormányzati „gyermekkonyhákhoz” – ezek szociális intézmények, amelyek rendszeresen bébiételt biztosítanak a hátrányos helyzetű bolgár anyák számára; • gyermekek napközbeni felügyeletének megoldása; • információs anyagok összeállítása az egészségügyi dolgozók számára arról, hogy milyen egészségügyi ellátásra jogosultak a menekültek és menedékkérők; • gyógyszertámogatás nyújtása krónikus betegséggel küzdők számára olyan esetekben, amikor az adott gyógyszerkészítményre nem terjed ki a betegbiztosítás; • ambuláns fogászati kezelés támogatása; • városi környezetben (Banyában, Szófiában és Pastrogorban) élő menekültekkel dolgozó szociális munkások, valamint a szófiai befogadóállomáson dolgozó személyzet képzése; • az idegengyűlölet elleni tájékoztató kampányok; • kísérő nélküli kiskorúak ellátására és integrációjára vonatkozó támogató programok; • kiegészítő élelmiszerellátás a menekült gyermekek számára az elismerésüket követően egy éven keresztül; • menekültekkel dolgozó mediátorok alkalmazása; • szakmai képzés 16–18 éves fiatalok számára; • az integrációt segítő orientációs zsebkönyv összeállítása az újonnan elismert menekültek számára.

Módszertan Bulgáriában az érintettek részvételével zajló 2009. évi felmérés lebonyolítására június és szeptember között került sor. A felmérés a következő helyszínekre terjedt ki: az Állami Menekültügyi Hivatal szófiai és banyai befogadóállomásai, a bousmantsi Külföldiek Ideiglenes Elhelyezésére Szolgáló Speciális Központ, valamint menekültek otthonai Nova Zagorában, Slivenben és Szófiában. A multifunkcionális csoport az UNHCR, az Állami Menekültügyi Hivatal, a Bolgár Vöröskereszt, a Bolgár Helsinki Bizottság, a Menekült Nők Tanácsa, valamint a Menekültek és Migránsok Integrációját Segítő Szövetség képviselőiből állt, csakúgy, mint az előző évben. A multifunkcionális csoport tagjai 166 emberrel találkoztak részben életkor és nem szerint kialakított fókuszcsoportokban, részben családi csoportokban, kategóriák szerinti bontásban a következőkkel: • 92 felnőtt menedékkérő – 73 férfi és 19 nő; • 39 humanitárius és egyezményen alapuló védelmi státuszt élvező felnőtt – 22 férfi (közülük három 55 évnél idősebb, 19 pedig 18-54 éves egyedülálló), 17 nő (közülük tizenöt 18 és 54 év közötti, ketten pedig 55 évnél idősebbek); • 32 menedékkérő és menekült gyermek családjukkal; • három, az assenovetzi szociális központban elhelyezett kísérő nélküli kiskorú. • A menedékkérők a következő származási országokból érkeztek: Afganisztán, Algéria, Örményország, Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyiptom, Irán, Irak, Izrael, Libanon, Marokkó, Nigéria, Palesztina, Szomália, Szudán és Szíria. Az elismert és a humanitárius státuszú menekültek Afganisztánból, Albániából, Örményországból, Irakból, Libanonból és Palesztinából érkeztek.

10



Bulgária

A fogva tartás továbbra is problémát jelent Normál körülmények között egy menedékkérő nem vehető őrizetbe, mivel nemzetközi védelmet kérni nem bűn. Azonban Bulgáriában a menedékkérőket hosszú ideig és szabálytalanul fogva tartják a Belügyminisztérium, a Rendőrség és a szófiai reptér közelében lévő Bevándorlásügyi Igazgatóság által üzemeltetett fogdákban a határ mentén illetve Bousmantsiban. A török-bolgár határnál fekvő Pastrogorban létesített tranzitállomás régóta esedékes átadását (újra) több hónappal elhalasztották, a kormány pedig nem biztosít alternatív befogadó létesítményeket. A fogva tartás maximális időtartama a határmenti létesítményekben tavaly 24 órára rövidült, de ez nem sok vigaszt nyújt azok számára, akik a felmérés idején őrizetben voltak. „Amikor megérkeztem Bulgáriába, elfogtak a határőrök. Egy napig egy szobában tartottak fogva, majd átvittek Bousmantsiba. Két és fél hónapot töltöttem ott” – mesélte az iraki Issam. 2009-ben megszüntették a határmenti létesítményekben a tartós fogva tartást (a fogva tartás maximális időtartama 24 órára csökkent), és bezárták a határrendészet lubimetzi állomását. Továbbra is problémát jelent azonban a fogva tartás a bousmantsi létesítményben. A kapacitáshiány, valamint a banyai és a szófiai befogadóállomásokon uralkodó körülmények miatt még 2009-ben is sok embert tartottak itt fogva. A menedékkérőknek két hét és egy vagy két hónap közötti ideig kell várniuk, míg Bousmantsiból áthelyezik őket valamelyik állomásra. A fogva tartott menedékkérőket eközben a visszaküldés (réfoulement) veszélye fenyegetheti, mivel össze vannak zárva azokkal a jogszerűtlenül az országban tartózkodó külföldiekkel, akikre a kényszerű visszaküldés vár.


11


A nőknek praktikus információkra van szükségük: hol érdemes csirkét vásárolni? Nabila 30 éves nő, Libanonból érkezett. Elismert menekült, akinek más hasonló státuszú, egyedülálló anyákhoz hasonlóan komoly nehézségekkel kell megküzdenie beilleszkedése során. Nabila ördögi körbe került, számos menekülthöz hasonlóan. Nem tud résztvenni a Menekültek Nemzeti Integrációs Programjában, mivel nem tudja kire bízni gyermekét, a tanfolyamok idejére ugyanis nem biztosított a gyermekek felügyelete. „Ha el tudnám valahol helyezni a kislányomat, részt vennék a programban” – mondta Nabila a multifunkcionális csoportnak. Azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak részt venni a nyelvtanfolyamokon, rendszerint nem jogosultak szociális támogatásra. Egy nemrégiben elfogadott jogszabály-módosítás szerint a menekülteknek nyújtott havi segély nem minősül jövedelemnek. Ennek köszönhetően a családoknak járó juttatás maximális összegére jogosultak. Ez megkönnyíti ugyan Nabila helyzetét, de nem oldja meg valamennyi problémáját. „Ahhoz, hogy el tudjak helyezkedni, meg kell tanulnom a nyelvet, és valamilyen szakmai képesítést is kell szereznem” – mondta Nabila. Az Állami Menekültügyi Hivatal jellemzően olyan szakmákban – például fodrász és varrónő – indít képzési programokat a menekült nők számára, amelyekkel nehéz elhelyezkedni. „Fodrászként állást keresek, de minden szalonban azt várják tőlem, hogy garantáljam a magas vendégszámot. Hogy garantálhatnám? Senkit nem ismerek Szófiában” – panaszolta a 25 éves, Örményországból érkezett Sosi.

12


A 29 évnél idősebb nők további problémákkal szembesülnek. Elmondásuk szerint számukra nehezebben elérhetők a szakképzési programok, mint a fiatalabbak számára. A foglalkoztatás fellendítését célzó állami programokban csak 29 év alattiak, illetve hosszabb ideje munkanélküliek vehetnek részt, emellett ezek a programok a helyi piac igényei szerint kínálnak pozíciókat és szakképzési programokat.

Bulgária

Azoknak a menekült nőknek, akik nem tudnak részt venni az integrációs programban, vagy nem tudják befejezni azt, további nehézségekkel kell megküzdeniük. A Menekültek Nemzeti Integrációs Programjának időtartama alatt csak azok jogosultak ingyenes betegbiztosításra, akik részt vesznek az integrációs programban. Azok, akik nem vesznek részt a programban, kénytelenek kifizetni esetleges orvosi kezelésük költségeit. Ez újabb anyagi terhet jelent az újonnan elismert menekültek számára. A nyelvi korlátok, valamint az adminisztratív követelmények ismeretének hiánya miatt gyakran előfordul, hogy az egyébként is rendkívül kiszolgáltatott menekültek biztosítás nélkül maradnak, és nem tudják igénybe venni az államilag támogatott orvosi ellátást. A menekült nők azt is elpanaszolták a beszélgetések során, hogy rendkívül nehezen tudják biztosítani alapvető szükségleteiket. A kevés pénzből gazdálkodó nők ezért nagy hasznát veszik az olyan információknak, hogy hol vásárolhatnak be olcsón családjuk számára. A nők hiányolják a korábban a Menekült Nők Tanácsa által adott tanácsokat. „A társadalmi orientációs találkozókon elmondták például, hogy hol vásárolhatunk olcsón csirkét, de már nem tartanak ilyen találkozókat.” Forráshiány miatt a Menekült Nők Tanácsa nem tudta folytatni a társadalmi orientációs foglalkozásokat, amelyek pedig tökéletesen alkalmasak voltak az ilyen jellegű praktikus tudnivalók átadására. A Menekült Nők Tanácsának szakemberei 2009-ben rendszeresen ellátogattak a szófiai befogadóállomásra, hogy menedékkérőkkel beszélgessenek.

Frusztráló beilleszkedési kísérletek A bolgár menekültügyi rendszer az évek során a különböző hatóságokkal együtt változott és fejlődött. A státuszos menekültek elismerésüket követően olyan állami intézményekkel kerülnek kapcsolatba, amelyek alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek tapasztalattal a menekültek és a humanitárius státuszú személyek ügyeinek kezelése terén, ezért nem is tudják megfelelően kielégíteni az igényeiket. Így aztán a menekültek kénytelen a saját szakállukra megpróbálkozni a beilleszkedéssel, ami rengeteg csalódással és frusztrációval jár. Bulgáriában csak az kaphat szociális támogatást, aki legalább kilenc hónapja alkalmazásban áll, vagy regisztrált munkanélküli. A legtöbb menekült azonban nem tud bejelentett állásban elhelyezkedni, mivel a munkaadók nem szívesen ajánlanak fel számukra szerződéses munkaviszonyt. Ha mégis, akkor a minimális biztosítást és juttatásokat kapják, ami egyébként a bolgár állampolgárok esetében is gyakori jelenség. Olyan is előfordul, hogy nem szabályos munkaszerződést, hanem polgári jogi szerződést iratnak alá velük, amely csak korlátozott szociális jogokat és juttatásokat biztosít számukra. A fentiek tükrében nem meglepő, hogy sok menekült feladja a próbálkozást, hogy bejelentett állást találjon, és inkább saját vállalkozás indításával próbálkozik, csak hogy újabb akadályokkal kelljen szembesülnie. A bankok nem szívesen folyósítanak számukra mikrohitelt, hiszen a menekültek nem tudnak elegendő garanciát felmutatni annak bizonyítására, hogy vissza tudják fizetni a kölcsönt. Ha egy menekült a származási országában elsajátított szakmai ismereteit szeretné kamatoztatni, akkor is könnyen megeshet, hogy zsákutcában találja magát. Sokan ugyanis nem tudták magukkal


13


hozni a menekülés során a képzettségüket igazoló okiratokat. Azon kevesek pedig, akik rendelkeznek ilyen dokumentumokkal, arról panaszkodtak a szakembereknek, hogy a hatóságok nem ismerik el a képesítésüket. A bolgárul nem beszélő menekültek, valamint azok, akik nem rendelkeznek tanulmányaikat és szakképzettségüket igazoló iratokkal, jellemzően nem vehetnek részt állami szakképzési programokban. Ennek kapcsán a multifunkcionális csoport azt az aggasztó tendenciát figyelte meg, hogy a jelentési időszakban csökkent a menedékkérők önellátásra való képessége. A tavalyi évben egyetlen menekült sem vett részt a munkaügyi hivatal által indított tanfolyamokon. Edon, egy elismert albán menekült keserűen mesélte, hogy ő mindent megtett azért, hogy beilleszkedjen Bulgáriában. Részt vett az integrációs programban, egészen addig, míg állást nem talált magának. A pénzkereseti lehetőség nagyon fontos, mivel a Nemzeti Integrációs Program meglehetősen alacsony összeggel támogatja a menekülteket, és egyáltalán nem nyújt plusz juttatást a gyermekek után. A négyfős családot fenntartó Edonnak nem volt más választása, mint hogy munkát keressen. „Úgy gondolom, hogy a beilleszkedés első lépése a munkába állás. Csakhogy az integrációs kurzusok munkaidőben zajlanak. Ezért kénytelen voltam otthagyni a kurzust, amiért azzal büntettek, hogy megvonták tőlem az alanyi jogon járó segélyt és a lakhatási támogatást.” Ha esti kurzusok is elérhetők lennének, Edon és hasonló helyzetben lévő társai munka után részt vehetnének a tanfolyamon, napközben pedig dolgozhatnának, ami segítené a mindennapok valóságába való beilleszkedésüket.

14


A fenti nehézségekhez képest már eltörpül a következő adminisztratív probléma. Számos elismert menekült jelezte az MFCS szakembereinek, hogy nehezen tudnak társadalombiztosítási számot szerezni Bulgáriában. Az eljárás ugyanis rendkívül bonyolult, és az újonnan elismert menekültek úgy érzik, nem kapnak ezen a téren elegendő segítséget az Állami Menekültügyi Hivataltól. Ezért családjukkal együtt sokan betegbiztosítás nélkül kénytelenek átvészelni azt a két hónapot, amíg a folyamat lezárul.

Bulgária

A fenti problémák miatt sok menekült nem látja biztosítottnak jövőjét Bulgáriában, ezért családjukkal együtt megpróbálnak tovább menni nyugatra, bár tudják, hogy ezt az uniós jogszabályok nem teszik lehetővé.

Hamarosan megoldódnak a lakhatással kapcsolatos problémák? Úgy tűnik, hogy hamarosan rendeződik egy szintén súlyos probléma, amely eddig nagymértékben megnehezítette a menekültek beilleszkedését. Az elmúlt években számos panasz jutott el az MFCS szakembereihez azzal kapcsolatban, hogy a menekültek nehezen találnak kiadó lakást. Bulgáriában jellemző az előítéletes gondolkodásmód, ezért sokan idegenkednek attól, hogy külföldieknek adják ki lakásukat. Azok az Integrációs Programban részt vevő menekültek, akiknek sikerül albérletet találniuk, lakhatási támogatásra jogosultak. A pénz azonban gyakran akár hathetes késéssel érkezik meg. Ráadásul a támogatás összege (max. 170 leva vagy 85 euró egyedülállók, és max. 450 leva vagy 225 euró legalább ötfős családok esetén) nagyon alacsony egy piaci feltételekkel kiadott lakás bérleti díjához viszonyítva. Az MFCS sok olyan esetről hallott, amikor a tulajdonos elvesztette a türelmét a késedelmes fizetések miatt, és felmondta a szerződést a menekültekkel. Ráadásul sok bérbeadó – visszaélve a menekültek kiszolgáltatott helyzetével – nem fizeti vissza a kauciót, így az utcára került menekültek még a pénzüket is elveszítik. A tavalyi évben azonban örvendetes előrelépés történt ezen a területen. Az új önkormányzati szociális jogszabályoknak köszönhetően a szociális lakhatási program immár a menekültekre is kiterjed. Eddig egy menekült vette igénybe a szociális lakhatási program segítségét, de várhatóan mások is élni fognak ezzel a lehetőséggel.

A gyermekek speciális problémái Az AGDM-program alapelve értelmében a multifunkiconális csoport fokozott figyelmet fordít a gyermekekre és a kamaszokra. A felmérések során az MFCS külön fókuszcsoportokban beszélget a gyerekekkel szükségleteikről és problémáikról. 2009-ben Bulgáriában az MFCS 35 gyermekkel és tizenévessel találkozott. Mint beszámolóikból kiderült, a gyermekek részben hasonló problémákkal küzdenek, mint a felnőtt menekültek, részben viszont sajátos nehézségekkel is szembe kell nézniük. Az őrzött szállás a felnőttek számára sem kellemes hely, de, mint ez Bousmantsiban világossá vált az MFCS számára, a fiatalokat a fogva tartás sokkal inkább megviseli. A létesítményben nincs se játszótér, se játszószoba. Sportlehetőség, számítógépterem és játékok sincsenek. Egy-egy szobán több családnak kell osztoznia.


15


A felnőttek többé-kevésbé elfogadják a befogadóállomásokon uralkodó körülményeket, a gyerekek azonban nyíltan beszélnek érzéseikről. A banyai és a szófiai befogadóállomáson leginkább a gyerekek panaszkodtak amiatt, hogy sokszor nincs meleg víz, nincs mosási és főzési lehetőség, és sok a csótány és más élősködők. „Nem alszom itt jól” – panaszolta a hétéves Nusret, aki Afganisztánból érkezett. „Az ágyak piszkosak és régiek. Ha mégis sikerül elaludnom, akkor 10 körül biztosan felébredek, mert jön az őr, hogy ellenőrizze a szobát.” „Otthon szerettem iskolába járni, de itt gyűlölök” – mondta a 16 éves, Nigériából érkezett Anne. Ő 12 évesekkel került egy osztályba, mivel nem beszélte elég jól a bolgár nyelvet ahhoz, hogy megfelelően teljesítse a szintfelmérő teszteket. Mint sok, hozzá hasonló helyzetben lévő gyerek, ő sem kapott segítséget a tanuláshoz, vagy bármilyen támogatást annak érdekében, hogy fel tudjon zárkózni a többiekhez. A menekült és menedékkérő szülők aggodalmuknak adtak hangot gyermekeik élelmezése miatt. A szociális segély összege havonta 65 leva (32,50 euró) fejenként, ami nem elég a gyerekek alapvető szükségleteinek fedezésére. Bousmantsiban nem kapnak a kicsik bébiételt. A többi állomáson egyéves kor fölött már ugyanazt az ételt kapják a gyerekek, mint a felnőttek. Tejet és gyümölcsöt a szülőknek kell vásárolniuk. Az évszaknak megfelelő ruházat sem áll rendelkezésre, ami különösen nagy problémát jelent a gyermeket nevelő családok számára. A szülők elmondása szerint az elismert menekültek gyermekei nem jogosultak arra a szociális segélyre, amelyet a Menekültek Nemzeti Integrációs Programja folyósít.

16


A kísérő nélküli kiskorú menedékkérők és menekültek rosszabb helyzetben vannak, mint a hasonló státuszú felnőttek, mivel a gondviselői rendszer nem működik megfelelően. A beszámolók szerint a jogi képviselő rendszerint jelen van, amikor a felügyelete alá tartozó kiskorút regisztrálják, de más támogatást nem nyújt a gyereknek. Egy fiú arra panaszkodott, hogy már hónapok óta nincs gondviselője. Mivel kiskorú, nem hozhat döntéseket a menedékjogi eljárásával kapcsolatos ügyekben sem.

Bulgária

Szerencsére az UNHCR beavatkozása nyomán megszűnt az a különösen bizarr adminisztratív gyakorlat, amely két, menekült családban született gyermeket érintett: a gyermekek nem kapták meg automatikusan szüleik státuszát – a hatóságok külön menedékjogi eljárás keretében ítélték meg, hogy megilleti-e őket a menekültstátusz vagy sem.

Javaslatok • Minden menedékkérő számára lehetővé kell tenni az akadálymentes belépést Bulgária területére, és a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk a non-réfoulement alapelvét. Ezzel kapcsolatban az MFCS azt javasolja, hogy az UNHCR folytassa a határrendészek számára indított képzési programját; a civil szervezetek és az Állami Menekültügyi Hivatal folytassa a tájékoztató anyagok terjesztését; az Európai Menekültügyi Alap (EMA) pedig biztosítsa az anyagi feltételeket ahhoz, hogy a határon ritka nyelveket beszélő tolmácsok is elérhetők legyenek. • A menedékkérők tartós fogva tartása a Külföldiek Ideiglenes Elhelyezésére Szolgáló Speciális Központban elkerülhető lenne, ha időben átszállítanák őket az Állami Menekültügyi Hivatal valamelyik befogadóállomására. • Az MFCS arra kéri az Állami Menekültügyi Hivatalt, hogy a banyai és a szófiai állomás felújítása, a konyhák felszerelése, mosógépek beszerzése és tervszerű karbantartás bevezetése révén folytassa a menekültek szálláskörülményeinek javítását. • A kedvezményezettek számára több élelmiszert, babafelszerelést, takarót stb. kell biztosítani az Állami Menekültügyi Hivatalon és a Menekültek Nemzeti Integrációs Programján keresztül. • Az Állami Menekültügyi Hivatalnak gondoskodnia kell arról, hogy az egészségügyi ellátás elérhető legyen a menedékkérők és elismert menekültek számára. Ennek érdekében a következőkre lenne szükség: az adatok hatékonyabb feldolgozása a nemzeti adatbázison keresztül; az egészségügyi szolgáltatások elérhetővé tétele az újonnan elismert menekültek számára; a menedékkérők és menekültek hivatalos regisztrálásának meggyorsítása; valamint a menekültek és menedékkérők tájékoztatása. • Az Állami Menekültügyi Hivatal az Európai Menekültügyi Alap forrásainak felhasználásával növelje az újonnan elismert menekültek számára nyújtott bolgár nyelvi tanfolyamok hatékonyságát új megoldások bevezetése révén (a Menekültek Nemzeti Integrációs Programjában regisztráltak és nem regisztráltak számára egyaránt). Biztosítani kell, hogy a menedékkérők is élhessenek a nyelvtanfolyamok kínálta lehetőségekkel. Az Állami Menekültügyi Hivatal gondoskodjon arról, hogy a menekült gyermekek olyan nyelvi képzésben részesüljenek, melynek tematikája figyelembe veszi életkorukat, és lehetővé teszi, hogy a jövőben beiratkozzanak valamelyik bolgár iskolába. • Az Állami Menekültügyi Hivatalnak és a civil szervezeteknek törekedniük kell az iskolából kimaradók arányának csökkentésére. Ezzel összefüggésben a szülőket arra kell ösztönözni, hogy gyermekeiket járassák iskolába. • A menekülteket segítő szervezeteknek egységes megközelítés alkalmazásával kell küzdeniük a menekültek helyzetét a hétköznapi életben, az intézményekben és az iskolákban egyaránt megnehezítő idegengyűlölet és rasszizmus ellen. EMA-források felhasználásával meg kell erősíteni a menekültekkel foglalkozó szervezetek közvetítői szerepkörét a hatóságok, valamint a menekültek és menedékkérők között, valamint gondoskodni kell arról, hogy pozitív információhoz jusson a társadalom és a közvélemény.


17


Cseh Köztársaság Statisztika 2009-ben 61 országból összesen 1258 személy kért nemzetközi védelmet a Cseh Köztársaságban. Tehát az előző évhez hasonlóan (amikor 1656 kérelem érkezett a hatóságokhoz) tovább csökkent a menedékkérők száma. A menekültstátuszt 75 kérelmező kapta meg, míg kiegészítő védelemben 28 személy részesült. A nemzetközi védelemért folyamodók többsége Ukrajnából (203 személy, a kérelmezők 16,2%-a), Kazahsztánból (186 személy, 14,8%), Mongóliából (159 személy, 12,7%) és Törökországból (66 személy, 5,3%) érkezett. A Malajziából a Cseh Köztársaságba áttelepített 21 myanmari menekült mellett menekültstátuszt 9 ukrán, 8 vietnámi, 7 afgán és 7 kazah kérelmező kapott. Kiegészítő védelemben 7 orosz, 7 iraki és 5 kubai menedékkérő részesült.

18


2007 óta elért eredmények A 2007 óta eltelt időszakban – ekkor indult az Életkor, társadalmi nem és sokszínűség kísérleti projektje Csehországban – a UNHCR egyik kiemelt prioritása az integrációs standardok kialakítása volt az országban. Ezért párbeszédet kezdeményezett számos civil szervezettel és kormányzati partnerrel, és vezető szerepet játszott az Állami Integrációs Program átdolgozását megelőző társadalmi dialógusban, különös tekintettel az oktatáshoz, a nyelvi képzéshez és szociális ellátáshoz való hozzáférésre.

Cseh Köztársaság

Egy 2008-ban készült tanulmány nyomán, amely a menekültek hozzáférését vizsgálta az ország öregségi nyugdíj-rendszeréhez, 2009-ben az UNHCR kerekasztal-beszélgetést szervezett kormányzati tisztviselők és civil szervezetek szakértőinek részvételével. Megállapodás született, hogy a jelenlegi jogszabályokat módosítani kell annak érdekében, hogy az öregségi nyugdíj-rendszer által nyújtott előnyökből a menekültek is részesüljenek.

Módszertan A 2009-es felmérésre augusztus és október között került sor. A cseh multifunkcionális csoport (MFCS) kilenc főből állt, akik a következő szervezeteket képviselték: UNHCR, a Belügyminisztérium menekült- és bevándorlásügyi osztálya, ombudsmani iroda, a prágai Menekültek Támogató Szervezete (Organizace pro pomoc uprchlíkům, OPU), a brnói Bevándorlókat Támogató Polgári Szövetség (Sdružení občanů zabývajících se migrací, SOZE) és a Burmai Központ (BC). Az MFCS 68 menekülttel, menedékkérővel és kiegészítő védelemben részesülő személlyel találkozott a befogadóállomásokon, az őrzött szálláson, a kísérő nélküli kiskorúak számára létrehozott létesítményben és magánlakásokban. Az MFCS tagjai félig-strukturált beszélgetéseket és különböző összetételű fókuszcsoportos-megbeszéléseket bonyolítottak le, melyek során minden esetben sor került a megkérdezettek életkörülményeinek megfigyelésére is1. Az MFCS tagjai a következő helyszínekre látogattak el: • a prágai nemzetközi repülőtéren és a Vyšní Lhotyban kialakított befogadóállomásokra; • a havířovi menekülteket befogadó állomásra; • Předlicében és Česká Lípában található integrációs létesítményekbe; • magánlakásokba Zlínben és Osečekben; • a SOZE brnói irodájába; • a kísérő nélküli kiskorúak számára létrehozott létesítménybe Hříměždicében; • a bělá jezovái őrzött szállásra.

A menekültek életét megnehezítő nyelvi korlátok Jogi státusztól függetlenül sok megkérdezett számolt be ugyanarról a súlyos problémáról: nyelvi korlátokról köztük és környezetük (a velük kapcsolatba kerülő emberek és hivatalok) között. Néhány menedékkérő arról mesélt az MFCS tagjainak, hogy nagyon kevés számukra is érthető információ jut el hozzájuk a rájuk váró jogi procedúrával, a státuszukkal és a jogaikkal kapcsolatban. A kommunikáció még nagyobb kihívást jelent olyan nyelvek esetén, amelyek Csehországban ritkának számítanak.

1 Az életkörülmények megfigyelése fontos része az AGDM-felmérés módszertanának, és a létesítmény/épület helyiségeinek (szobák, fürdőszobák, közös helyiségek), valamint a szolgáltatások (pl. élelmezés, higiéniai állapotok, a személyzet viselkedése stb.) ellenőrzését és értékelését foglalja magában.


19


Egyes menekültek arról számoltak be, hogy a közös nyelv hiánya miatt a szociális munkásokkal se a befogadó állomásokon, se a helyi hivatalokban nem tudnak kommunikálni. Ugyanez a helyzet a civil szervezeteknél is. Számos megkérdezett számolt be arról, hogy a korlátozott kommunikációs lehetőségek és az ebből adódó félreértések miatt úgy érzik, nem képesek irányítani életüket, például a munkakeresést, az egészségügyi ellátás igénybevételét, vagy éppen gyermekeik oktatását. „Csak annyit értek, hogy azt szeretnék, ha aláírnám azt a papírt, de arról fogalmam sincs, hogy mit tartalmaz a dokumentum” – panaszkodott egy idős pakisztáni menekült. Néhány család arról számolt be, hogy nincs beleszólásuk az őket és gyermekeiket érintő fontos döntésekbe, mivel a szociális munkások gyakran úgy hoznak döntést, hogy előtte nem egyeztetnek a családdal. Az elmúlt néhány évben a cseh hatóságok fokozott erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy társadalmi/kulturális orientációs programokon keresztül hatékonyabban juttassák el az alapvető információkat a menekültekhez. Bár 2007-ben sor került a menekültek nyelvi képzésének fejlesztésére, még mindig sok a tennivaló. Számos menekült panaszkodott amiatt, hogy az orientációs kurzusokon csak általános információt kaptak, amely nem igazán jelent segítséget konkrét helyzetükkel és szükségleteikkel kapcsolatban. Egy fiatal myanmari menekült, aki Malajziából érkezett Csehországba, azt mesélte, hogy mióta állása van, nem tud eljárni a nyelvórákra. „Nagyon sajnálom, hogy nem tudok eljárni az órákra, de a rendszeres jövedelem fontosabb, és annyira nehéz állást találni, hogy nem utasíthattam vissza

20


ezt az ajánlatot!” – mondta a szakembereknek. Családtagjai részt vesznek a napközben zajló képzésen, ő azonban nem, mivel abban az időszakban dolgozik, alternatív időpontok pedig nem állnak rendelkezésre. Nem szláv anyanyelvű, nemzetközi védelmet élvező menekültek jelezték, hogy intenzívebb nyelvoktatásra lenne szükségük. Ennek kapcsán kiderült, hogy a menekültek csak minimális mértékben érintkeznek a helyi közösségekkel, ezért nem nagyon van módjuk gyakorolni a nyelvet.

Cseh Köztársaság

A szülők amiatt is aggódnak, hogy a cseh nyelvtudás hiánya hátrányos helyzetbe hozza gyermekeiket a beiskolázás során. A 16 évnél fiatalabb gyermekek nem részesülnek nyelvi képzésben az Állami Integrációs Program keretében, mivel elvileg az iskolában kellene elsajátítaniuk a cseh nyelvet. Ám nagyon kevés iskola nyújt kiegészítő nyelvoktatási programokat a nehézségekkel küzdő gyermekek számára. Předlicében például néhány menekült gyermek úgy iratkozott be a helyi iskolába, hogy még alapszinten sem beszélt csehül. Hetente csak egy nyelvórájuk van, és ez nem elég ahhoz, hogy lépést tartsanak társaikkal, ráadásul a nagyobbak számára nincsenek megfelelő nyelvkönyvek. Az MFCS információi szerint nincs jogi alap arra, hogy a gyermekeket kizárják a nyelvoktatásban való részvételből. A nyelvtanfolyamokon való részvételre vonatkozó szabályok a helytől függően változnak: van, ahol a tanárok megengedik, hogy a gyermekek részt vegyenek a szülők számára indított kurzuson, és van, olyan is ahol nem.

Nagyobb figyelmet kell szentelni a kiszolgáltatott csoportoknak A cseh jogszabályok előírják a menedékkérők kiszolgáltatott helyzetének és egyedi szükségleteinek figyelembevételét. Az MFCS azonban azt tapasztalta, hogy a gyakorlatban ez nem mindig valósul meg. Haviřovban néhány menedékkérő arra panaszkodott, hogy a központ kapacitáshiánya miatt számos bentlakó szükségleteit nem veszik figyelembe. A beszámolók szerint a szobák kiosztása annak alapján történik, hogy hol van éppen üres hely; anélkül, hogy a vezetőség figyelembe venné a menedékkérők különböző szükségleteit, vallását, társadalmi szokásait és kulturális hátterét. „Minden tiszteletem keresztény barátainké, de az, hogy közös szobán kell osztoznunk, problémákhoz vezet eltérő vallási rituáléink miatt” – mondta egy muszlim nő, aki két kiskorú gyermek anyja. Bizonyos esetekben ez a gyakorlat kimondottan veszélyes helyzetekbe kényszeríti a menedékkérőket, ahogy ez két, Iránból érkezett homoszexuális férfival is történt. Ők azon az alapon nyújtották be kérelmüket, hogy szexuális beállítottságuk miatt hazájukban üldözésnek vannak kitéve. Ám a létesítményben két muszlim férfival kellett osztozniuk a szobán, ami magában hordozta a zaklatás veszélyét. Az MFCS kísérő nélkül érkező gyermekekkel is beszélt a hříměždicei létesítményben. Bár az ellátás magas színvonalú, az intézeti légkör önmagában is számos problémát okozhat a gyermekeknek, mivel nincs sok tapasztalatuk az intézményen kívüli életről, és nincsenek tisztában helyzetük súlyosságával sem, ezért gyakran irreális elképzeléseik vannak jövőjükkel kapcsolatban. „Alig várom, hogy 18 éves legyek, és elhagyhassam az intézetet. Elég jól rappelek, szerintem meg is élhetnék belőle” – mondta egy gyermek, aki éppen menedékkérelme elbírálására várt. A gyerekek azt is elmondták a szakembereknek, hogy gyakran érzik magukat elszigetelve, és alig van befolyásuk arra, mi történik velük és körülöttük. Szeretnének intenzív nyelvi kurzusokon részt venni, hogy beiratkozhassanak valamelyik helyi iskolába az intézeten kívül, és barátokat szerezhessenek.


21

A legnagyobb kihívás a munkakeresés A felnőtt menekültek számára a beilleszkedést segítő legfontosabb tényező a munkába állás. Csehországban azonban nem sok lehetőség kínálkozik számukra ezen a téren. Az áttelepített menekülteket leszámítva az MFCS által megkérdezett menekültek egyikének sem volt állása. A menekültek rendre arra panaszkodtak, hogy az általánosan magas munkanélküliségi ráta és gyenge nyelvtudásuk miatt nem tudnak elhelyezkedni. „Ha nem beszélsz valamilyen szinten csehül, soha az életben nem kapsz munkát” – mondta egy kiegészítő védelmet élvező fiatal iraki nő. A legtöbb menekülthöz hasonlóan Hülya sem érti, hogy miért jelent ekkora problémát a nyelvismeret hiánya, hiszen boldogan végezne ő könnyű fizikai munkát is, amihez nem szükséges különösebb nyelvtudás. Azoknak azonban, akik ezt az utat választották, rá kellett jönniük, hogy ez nem jó megoldás. A fizikai munkát végzők – jellemzően Myanmarból áttelepített menekültek – arról számoltak be, hogy munkakörnyezetükben sem nyelvtudásuk fejlesztésére, sem piacképes szakmai ismeretek elsajátítására nincs lehetőségük. Ráadásul munkaszerződésük jellemzően rövid időre szól és nem tartalmaz garanciát a munkaviszony meghosszabbítására, ami nagyfokú bizonytalanságot eredményez. A menekültek szerint az állami programok nem nyújtanak elegendő segítséget számukra ahhoz, hogy belépjenek a munkaerőpiacra. Az interjúalanyok egyikének sem kínáltak átképzési lehetőséget vagy bármely más segítséget, amely lehetővé tenné, hogy saját lábra álljanak. Egy fiatal myanmari menekült villanyszerelőként saját vállalkozást próbált indítani nem sokkal azután, hogy Csehországba érkezett. „Eltartott egy ideig, míg megértettem, hogy ilyen gyorsan, cseh nyelvtudás és a szakmai végzettségemet igazoló dokumentumok honosítása nélkül nem fog menni a dolog. Ugyanakkor semmilyen alternatív munkalehetőséget nem kínáltak, kivéve takarítói munkát, de nem szeretném ezzel tölteni életem hátralévő részét!”

Oktatás A gyermeket nevelő menekültek és menedékkérők különösen aggasztónak találják az iskolai helyzetet. Sokan panaszolták, hogy nincs beleszólásuk a gyermekük oktatásával kapcsolatos kérdésekbe. Számos esetben a szociális munkások úgy választottak iskolát a gyermek számára, hogy előzőleg nem konzultáltak a szülőkkel. Előfordul, hogy az iskola egyáltalán nem kommunikál a menekült gyermek szüleivel, arra hivatkozva, hogy a szülők alig beszélnek csehül. A legtöbb iskola minimális mértékben, a gyereken keresztül kommunikál a szülőkkel, ez a módszer azonban a tapasztalatok szerint nem működik. Más esetekben az iskola egy cseh nyelvet beszélő közvetítőn (pl. szociális munkáson, szomszédon, külsős cseh nyelvtanáron) keresztül tartja a kapcsolatot a szülőkkel. Ezek az iskolák nem tudtak magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy egy, a menekült családdal cseh nyelven kommunikáló harmadik személy mennyivel tudja hatékonyabban átadni az információt, mint az iskola munkatársai. Az iskolák szívesen alkalmaznának tolmácsot, de erre nincs pénzük. A menekült gyermekek meséltek az MFCS munkatársainak azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap szembesülnek az iskolában. A 12 éves, Kazahsztánból érkezett Asel így beszélt mindennapjairól: „Ülök az osztályban és próbálok figyelni, de többnyire egy szót sem értek abból, amit a tanár mond. Otthon pedig senki nem segít a házi feladatom elkészítésében.”

22



Cseh Köztársaság A következő problémát az jelenti, hogy a menekült gyermekeket gyakran alacsonyabb szinten iskolázzák be, mint amit életkoruk indokolna, így náluk akár jóval fiatalabb gyerekekkel kerülnek egy osztályba. Ez azon túl, hogy a menekült és a helyi gyerekek számára egyaránt kellemetlen lehet, egy újabb aggasztó problémát is felvet. A jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy a koruknál jóval alacsonyabb osztályba beiskolázott gyermekek be tudják fejezni általános iskolai tanulmányaikat és be tudjanak iratkozni középiskolába. Az, hogy egy menekült gyermeket hányadik osztályba iskoláznak be, vagy az igazgató „hasraütéses” döntésétől, vagy azon cseh iskola javaslatától függ, ahová a gyermek korábban járt. Ezek az írásban érkező javaslatok azonban nem tartalmaznak részletes magyarázatot – végső soron ebben az esetben is egyetlen személy pillanatnyi megítélésén múlik a döntés. Ennél is fontosabb, hogy a megkérdezett gyermekek és szülők közül egynek sem ajánlottak fel pedagógiai tanácsadó szolgáltatást, amely segítene számukra eldönteni, hogy milyen tanulmányokat folytasson a gyermek. Az MFCS információi szerint jelenleg nem működik olyan mechanizmus, melyen keresztül felmérnék a menekült gyermekek várható tanulmányi sikereit, illetve a bennük rejlő lehetőségeket.


23


Elszigeteltség idegen környezetben Az MFCS azt tapasztalta, hogy a menekült családok körében általános a lemondó, reményvesztett hangulat. Sok elismert menekült számolt be arról, hogy az elismeréssel rendeződött ugyan jogi helyzetük, de elszigeteltnek érzik magukat a számukra idegen országban, mivel nincsenek körülöttük barátok és családtagok, akiktől szükség esetén segítséget kérhetnének. Elmondásuk szerint belefáradtak a problémákba, és bizonytalannak érzik jövőjüket. „Több mint egy éve várunk arra, hogy támogatott lakáslehetőséghez jussunk, és kikerüljünk a létesítményből. Nagyon szeretnénk már elmenni innen, bár nem igazán tudom, hogyan fogunk boldogulni pénzügyileg, mivel mióta itt vagyok, hiába próbálkoztam, még nem találtam kétkezi munkát sem” – mondta egy pakisztáni menekült férfi. Az integrációs fázis után az áttelepített myanmari menekültek a česká lípai befogadóállomásról az ország különböző részein lévő magánotthonokba kerültek. Így aztán számos család számolt be arról, hogy elszigeteltnek érzik magukat, nem tudják meglátogatni barátaikat, és a helyiekkel sem tudnak kommunikálni. Hiányoznak nekik a közös imák is. „Megértem, hogy nem könnyű egymáshoz közel elhelyezni minket, de nagyon nehéz nekünk így, hogy nem tudjuk tartani egymással a kapcsolatot” – panaszkodott egy fiatal myanmari édesanya, aki nemrég került ki az integrációs központból.

24


Kiegészítő védelem: „másodosztályú” menedék „A kiegészítő védelem bizonytalan megoldás számunkra. Egyelőre maradhatunk, de nem tudjuk, meddig” – mondta az Oroszországból érkezett Jelena az MFCS szakembereinek. Jelena véleményét nagyon sok, kiegészítő védelemben részesített osztja. Ezek az emberek legálisan dolgozhatnak ugyan a Cseh Köztársaságban, de státuszuk ideiglenes jellege, valamint a cseh nyelvtudás hiánya miatt szinte lehetetlen megfelelő munkát találniuk. Komoly problémát jelent számukra a lakhatás is. Az Állami Integrációs Program semmilyen lakhatási támogatást nem nyújt a kiegészítő védelemben részesülők számára. Ezért kénytelenek maguk megoldani valahogy a lakhatásukat, ami azt jelenti, hogy piaci áron kell lakást vagy szobát bérelniük, ez azonban jelentős anyagi terhet ró rájuk.

Cseh Köztársaság

Egy iraki nő arról beszélt az MFCS munkatársainak, hogy két gyermekével osztozik egy szobán. Egy orosz nő egy túlzsúfolt lakásban él fia családjával. És még ezt is alig tudják megfizetni. „Éjjel-nappal dolgozunk. A fiamnak két állása van. Máshogy nem tudnánk fizetni egy brnói lakás költségeit” – mesélte az idős asszony. A beszélgetések során az is kiderült, hogy a kiegészítő védelemben részesülők nincsenek tisztában azzal, milyen szociális támogatást vehetnek igénybe. Az MFCS értesülései szerint nincs olyan program, amely jogi tanácsadást nyújtana a kiegészítő védelemben részesülőknek, pedig a tapasztalatok szerint nagyon sokuknak szüksége lenne ilyen szolgáltatásra.

Javaslatok • Nemcsak a menedékjogi eljárás során, de a befogadó állomásokon is szükség van tolmácsokra. A tolmácsszolgáltatást azok számára is elérhetővé kell tenni, akik már saját otthonukban élnek. • A jelenleg az Állami Integrációs Program keretében működő nyelvoktatási program felülvizsgálatra szorul; a jövőben ki kell terjednie például az álláskeresés támogatására is. • Fokozott figyelmet kell fordítani a kiegészítő védelemben részesülők lakhatásának és elhelyezkedésének támogatására. • Az elismert menekültek és a kiegészítő védelmet élvezők számára egyaránt elérhetővé kell tenni az ingyenes jogi tanácsadó szolgáltatást. • Támogatni kell a menekült gyermekek megfelelő oktatását célzott nyelvtanfolyamok indításával, valamint olyan oktatási szakemberek bevonásával, akik felmérik a gyermekekben rejlő potenciált, valamint a tanulással kapcsolatos speciális szükségleteiket.


25


Magyarország Statisztika 2009-ben jelentős mértékben, 49,8%-kal nőtt (az előző évi 3118-ról 4672-re) azok száma, akik Magyarországon menedékkérelmet nyújtottak be. A kérelmezők összetétele azonban nem változott: a legtöbben Afganisztánból, Grúziából, Irakból, Törökországból, Szerbiából (és Koszovóból – többnyire albán és roma etnikumúak) és Szomáliából érkeztek. A kérelmek 31,5%át (1472) roma menedékkérők nyújtották be (447-en Szerbiából, 1025-en pedig Koszovóból). 270 kérelmet kísérő nélküli kiskorúak nyújtottak be. 798 esetben nem első ízben nyújtotta be kérelmét a menedékkérő. 2009-ben 166 személy kaptott menekültstátuszt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól (BÁH), és legalább három2 a Fővárosi Bíróságtól (2007-ben a BÁH 160 személyt ismert el menekültként, a Fővárosi Bíróság egyet sem). A legtöbb menekült Szomáliából (100), Iránból (10) és Irakból (10) érkezett. 62 esetben kiegészítő védelmi státuszt ítéltek meg a hatóságok a kérelmezőknek (ez a szám 2008-ban 88 volt), 155-en pedig befogadott státuszt kaptak (2008-

26


ban ez a szám 42 volt). 2009-ben összességében jelentősen nőtt – az előző évi 290-ről 383-ra – a nemzetközi védelemben részesített személyek száma. Az elismerési arány 9,7% a Genfi Egyezmény alapján megadott státusz, 3,6% a kiegészítő védelemben részesített személyek és 9% a befogadottak tekintetében (teljes elismerési arány: 22,4%, elutasítási arány: 77,6%).

2005 óta elért eredmények 2009-ben immár ötödik alkalommal került sor Magyarországon az AGDM felmérésre, amely az elmúlt öt évben hasznos eszköznek bizonyult a tapasztalatszerzés és a partneri kapcsolatok építése terén. A résztvevő felek egyre inkább magukénak érezték a folyamatot. Ennek előnyei nyilvánvalóak: az elmúlt évek tapasztalatai lehetővé tették a folyamat alaposabb megértését és jobb megtervezését, és az életkorral, társadalmi nemmel és sokszínűséggel kapcsolatos sajátos jellemzők hatékonyabb feltérképezését. Az évente lebonyolított AGDM-felmérés bevezetése óra eltelt öt év során a multifunkcionális csoport folyamatosan figyelemmel kísérte a magyar menekültügyi rendszer fejlődését. Az elért eredmények egy része közvetlenül az AGDM-felmérés által feltárt adatoknak és az ezek kapcsán született javaslatoknak köszönhető.

Magyarország

• A felmérést végző csoport javaslatait az Európai Menekültügyi Alaptól érkező források felhasználásának megtervezése során is figyelembe vették a szakemberek. Ennek eredményeképpen az évek során jelentős mértékben javultak a befogadóállomások körülményei és szolgáltatásai. Számos külső finanszírozású projekt indult, a kedvezményezettek pedig elégedetten nyilatkoztak a fejleményekről. A panaszok száma jelentős mértékben csökkent az évek során. • A menedékjogi törvény új elemei közvetlen hatással voltak a Magyarországra érkező menedékkérők és menekültek életére. A törvény olyan alapelveket vezetett be, mint a gyermek mindenek felett álló érdekének tiszteletben tartása, valamint a speciális szükségletekkel rendelkező menedékkérők kiemelt kezelése. • A tanév elején a menedékkérő és menekült gyermekek ugyanazt az iskolakezdési és utazási támogatást kapják, mint a magyar gyerekek. • A befogadóállomásokon élő családok havi juttatást kapnak a 14 évnél fiatalabb gyermekek után, ami lehetővé teszi a gyermekek speciális szükségleteinek kielégítését. • Az idegenrendészeti törvény tizenkettőről hat hónapra csökkentette az adminisztratív fogva tartás maximális időtartamát. A menedékkérők kedvezményes bánásmódban részesülnek, mivel a jogszabály értelmében maximum 15 napig tarthatók fogva. • A békéscsabai és debreceni befogadóállomásokon védett épületrészek és speciális szolgáltatások állnak az egyedülálló és gyermeküket egyedül nevelő nők rendelkezésére. • A fogyatékkal élő menedékkérők és menekültek ugyanazokban a juttatásokban részesülnek, mint a hasonló helyzetben lévő magyar állampolgárok, beleértve a 90%-os közösségi közlekedési kedvezményt is. • Bicskén speciális létesítményt hoztak létre kísérő nélküli kiskorú menedékkérők és menekültek számára. Az Európai Menekültügyi Alap által finanszírozott projektet a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet valósította meg a BÁH – hal együttműködve. A létesítmény létrehozása és működése példaértékű gyakorlatnak tekinthető. Az otthon lakói számára egyéni fejlesztési terveket dolgoznak ki a szakemberek, melyek megvalósításában szociális munkások, pszichológusok, terapeuták és tanárok segítik a gyerekeket. A gyerekek iskolába járnak és tanulmányi támogatást kapnak. • A Magyarországi Református Egyház kis volumenű, ám igen értékes projektje azt célozza, hogy a menedékkérő és menekült gyermekek megfelelő oktatásban részesüljenek. A budapesti Thán Károly általános iskolába beiratkozott gyermekeket szociális munkások és önkéntesek segítik 2 A Fővárosi Bíróságtól kapott információk nem elég átfogóak a pontos adat meghatározásához.


27

a tananyag elsajátításában. Szükség esetén a gyerekek kollégiumi ellátást is kapnak, és részt vehetnek magyarnyelv-tanfolyamon is. • Debrecenben példaértékű iskola-előkészítő munka valósult meg a Pósa utcai óvoda és a Magyar Ökomenikus Egyház közreműködésével. Ezeket a rendkívül fontos kezdeményezéseket a BÁH támogatta. • A BÁH kidolgozott egy mechanizmust (a budapesti központban és a terepen egyaránt), melynek célja a hivatal által üzemeltetett befogadóállomásokon a forrásteremtésben és a projektek lebonyolításában közreműködő gyakornokok, önkéntesek és egyetemi hallgatók bevonása és munkájuk koordinálása. Ennek eredményeként nőtt a közreműködő gyakornokok, önkéntesek és egyetemi hallgatók száma, ami növelte a BÁH kapacitását. • Mivel az integrációs folyamatot célszerű a lehető leghamarabb elindítani, a menedékkérők már az előtt elkezdhetnek magyarul tanulni, hogy a menekültstátuszt megkapnák. Debrecenben önkéntesek tartanak nyelvi képzést a menedékkérőknek. • 2010-ben a BÁH a helyi munkaügyi központok közreműködésével szakképzési orientációs programot indít a menekültek számára. • A BÁH debreceni befogadóállomásán bevezetett intézkedéseknek köszönhetően a muszlim menedékkérők megfelelően tarthatják a böjtöt a Ramadán idején. • A BÁH nyírbátori közösségi szállásának munkáját immár egy szociális munkás is segíti. • Az UNHCR budapesti képviselete információs táblákat helyezett ki az újonnan érkező menedékkérők részére jogaikról és lehetőségeikről tájékoztató szóróanyagokkal. A multifunkcionális csoport tapasztalatai szerint az információs táblákat és a tájékoztató anyagokat valóban használják az őrzött szállásokon és más helyeken, ahol a menedékkérők megfordulnak.

Módszertan Az érintettek részvételével zajló felmérésre 2009. szeptember 14. és 18. között került sor. A konkrét munkát megelőző előkészületekkel és az azt követő értékeléssel együtt a projekt közel három hónapot vett igénybe. A felmérést végző szakemberek három módszert alkalmaztak: életkörülmények megfigyelése3, félig strukturált/otthonokban zajló és fókuszcsoportos megbeszélések. Az előző évektől eltérően 2009ben nagyszámú fókuszcsoport-beszélgetésre került sor, mivel az érintettek köre ebben az évben nem volt olyan sokszínű, mint korábban, ami megkönnyítette az állampolgárság, életkor, nem és/ vagy anyanyelv szerinti fókuszcsoportok kialakítását. Az MFCS három alcsoportra oszlott, amelyek a következő helyszínekre látogattak el: • a kiskunhalasi őrzött szállásra; • a békéscsabai BÁH befogadóállomásra; • a budapesti nemzetközi repülőtérre; • a nyírbátori őrzött szállásra és BÁH közösségi szállásra; • a debreceni BÁH befogadóállomásra, általános iskolába és óvodába; • egy budapest iskolába; • a bicskei BÁH integrációs előkészítő központba, a kísérő nélküli kiskorúak otthonába és az általános iskolába; • a győri őrzött szállásra; • Budapesten elismert menekültek otthonaiba és hajléktalanszállókba.

3 Az életkörülmények megfigyelése fontos része az AGDM módszertanának és a létesítmény/épület helyiségeinek (szobák, fürdőszobák, közös helyiségek), valamint a szolgáltatások (pl. élelmezés, higiéniai állapotok, a személyzet viselkedése stb.) ellenőrzését és értékelését foglalja magában.

28



Magyarország A magyar multifunkcionális csoport 19 főből állt, akik a következő szervezeteket képviselték: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, ombudsmani iroda, Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, Magyar Vöröskereszt, Magyar Helsinki Bizottság, Menedék Egyesület és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium, az ombudsmani iroda és a Magyar Vöröskereszt első alkalommal vettek részt a projektben. Az MFCS munkatársai összesen 339 menedékkérővel és nemzetközi védelmet élvező személlyel találkoztak, ami több mint kétszerese az előző évi adatnak (156). A megkérdezettek között 154 nő/lány, 185 férfi/fiú; 131 gyermek (közülük 19 kísérő nélküli – 12 fiú és 7 lány), és 28 fogva tartott menedékkérő (9 nő és 19 férfi) volt. Életkor szerinti bontásban az MFCS munkatársai 66 14 évnél fiatalabb gyermekkel, 65 kamasszal (14–18 év), 171 fiatal felnőttel (18–40 év) és 37 idős korú felnőttel (40+) találkoztak. A menedékkérőkkel, menekültekkel és más védelmi státuszt élvező személyekkel való találkozókon kívül az MFCS 56 olyan szakemberrel is beszélgetett, akik állami hivataloknál, önkormányzatoknál vagy civil szervezeteknél napi szinten foglalkoznak az UNHCR hatáskörébe tartozó személyekkel.


29


Az új rendszer „gyermekbetegségeinek” kezelése Magyarországon az előző évi AGDM-felmérésre nem sokkal a menekültügyi rendszer alapos átalakítása után került sor. Az eredmények szerint a támogató programok akkor még nem működtek megfelelően. A menedékkérők alacsony száma ellenére a rendszer túlterhelt volt a számos változás és új feladat miatt. Egy évvel a 2008-as nehéz indulást követően az MFCS örömmel állapította meg, hogy az új rendszer gyermekbetegségeit sikerült orvosolni, és a támogató programok ma már megfelelően működnek A rendszer továbbra is a különböző profilú befogadóállomásokra épül. A menedékkérők először a Békéscsabán üzemelő, zárt befogadóállomáson töltenek el 15 napot. Ezután azokat, akik bekerülnek a menedékjogi eljárás érdemi szakaszába, áthelyezik a debreceni nyitott befogadóállomásra. Menedékkérelem az alatt az idő alatt is benyújtható, amikor a külföldi még a rendőrség négy őrzött szállásának valamelyikében, vagy a BÁH nyírbátori közösségi szállásán tartózkodik. A Magyarországon menedéket kérő, kísérő nélküli kiskorúak a Kísérő Nélküli Kiskorúak bicskei Otthonában kerülnek elhelyezésre. A nemzetközi védelemben részesülők a nyitott bicskei integrációs előkészítő létesítménybe kerülnek A két felmérés között számos fejlesztésre került sor. A kormány több humán erőforrást bocsátott a menekültügyi ellátórendszer rendelkezésére, és a menedékkérőkkel, valamint a nemzetközi védelemben részesített személyekkel foglalkozó önkéntesek száma is nőtt. A leglátványosabban a debreceni befogadóállomás fejlődött.

30


Az MFCS vizsgálata szerint a BÁH és a civil szervezetek közötti együttműködés konstruktívabbá és hatékonyabbá vált 2008 és 2009 között A háromfázisú rendszernek azonban továbbra is gyenge pontja, hogy a folyamat során többször is átköltöztetik a menedékkérőket és a menekülteket, és ez az iskoláskorú gyermeket nevelő családok számára komoly problémát jelent, mert a gyerekekben nem alakul ki a megfelelő biztonság- és stabilitás-érzet.

Fejlesztések Debrecenben Ellentétben az előző évvel, 2009-ben a debreceni befogadóállomáson elhelyezett menedékkérők számára számos kiegészítő szolgáltatás volt elérhető, köztük tejtermék- és gyümölcsadagok a gyermekek számára, valamint speciális étrendi lehetőségek a muszlim táborlakók számára Ramadán idején. A befogadóállomás személyzete négy szociális munkással bővült, és a létesítmény munkáját nagyszámú, többek között a helyi egyetemről érkező önkéntes is segíti. Az épületekben elhelyezett 36 kamerának és a rendőri jelenlétnek köszönhetően biztonságosabbá vált a létesítmény. Folyamatban van a lakóépületek felújítása.

Magyarország

Az egyik legfontosabb probléma azonban továbbra is megoldásra vár. A debreceni létesítmény higiéniai körülményei változatlanul nagyon rosszak, a fürdőhelyiségek és a vécék állapota sürgős intézkedéseket tesz szükségessé. A MFCS tagjai emberi ürüléket találtak a lakóépületek közvetlen környezetében. „Szeretnénk tisztán tartani ezt a helyet, de hogyan?“ – kérdezte egy kétgyermekes afgán asszony. Az állomás más női lakóihoz hasonlóan ő is szóvá tette a bentlakóknak kiosztott mosópor és mosogatószer elfogadhatatlan minőségét. A személyi higiénia is problémát jelent. Az egész létesítményben mindössze három működőképes mosógép van. A kisgyermekes anyák kevés és rossz minőségű pelenkát kapnak. Sok nő jelezte, hogy segítségre van szükségük az élősködők, például tetvek eltávolításához. Az egyedülálló férfiak épületében a körülmények nehezen tolerálhatóak. Néha 12 ember osztozik egy olyan szobán, amely legfeljebb hat személy elhelyezésére alkalmas.

Különösen rossz a romák helyzete A romák számára az élet Európa minden részén nehéz, különösen igaz ez a menedékkérőkre. Az MFCS megfigyelései szerint a roma családoknak kijelölt épületrészekben volt a legnagyobb a zsúfoltság. A létesítményben élő más gyermekekkel ellentétben sok roma gyereket nem fogadtak be a helyi iskolák arra hivatkozva, hogy azok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy hosszabb ideig egy helyben üljenek, életkoruk ellenére még írástudatlanok, és finommotoros képességeik nem elég fejlettek ahhoz, hogy írjanak és rajzoljanak. „Magyarországon nem tisztelik a romákat” – panaszolta egy koszovói asszony. Sok roma érzi úgy, hogy még a létesítmény személyzete is diszkriminatív velük szemben. Az MFCS arról értesült, hogy az egyik befogadó állomáson a roma nők igyekeznek elkerülni a konzultációt az orvossal, aki a beszámolók szerint tűrhetetlen hangon és illetlen gesztusokkal kommunikált velük.


31


A roma menedékkérők érintkezése a helyi közösséggel sem problémamentes, saját menedékkérő társaikkal viszont kimondottan veszélyes lehet. „Azért jöttünk el Koszovóból, mert gyakran támadtak meg minket albánok. Most meg egy fedél alá kerülünk ugyanazokkal a koszovói albánokkal, akik elől ide menekültünk” – panaszkodott egy fókuszcsoportos-megbeszélésen Valon, a háromgyerekes apa. A roma gyermekeket állítólag gyakran megfenyegetik vagy megverik az állomáson élő albán férfiak. Meg kell azonban említenünk, hogy nem csak a romák ellen irányulnak rasszista támadások. A debreceni létesítményben időnként felerősödnek az etnikai feszültségek. Számos afrikai menedékkérő jelezte, hogy más bentlakók, főleg albánok és afgánok gyakran fenyegetik vagy támadják őket.

A fogva tartás körülményei hasonlóak a fegyházakban uralkodó körülményekhez A fogva tartás körülményeit illetően nem történt lényegi változás 2007 óta. Sajnos az MFCS által a korábbi években jelzett problémák jelenleg is fennállnak. Az adminisztratív fogva tartás szabályai túl szigorúak, a körülmények hasonlóak a magyarországi fegyházakban uralkodó körülményekhez. A kisebb szabálysértést elkövető külföldiekkel keményebben bánnak, mint a büntetés-végrehajtási intézetekben őrzött bűnözőkkel.

32


A négy adminisztratív fogva tartó létesítmény közül kettőben (Nyírbátorban és Kiskunhalason) a legszigorúbb szabályok vannak érvényben; a budapesti nemzetközi reptéren és Győrben humánusabb és rugalmasabb valamivel a rendszer, valamivel nagyobb fokú mozgási szabadságot engedve meg a fogvatartottak számára. A fogva tartott menedékkérők beszámolói szerint az őrök az egyébként is szigorú szabályokat további megszorításokkal tetézik. A fogvatartottak a megengedett 15 perc helyett csak 5 percig telefonálhatnak, a látogatók pedig a megengedett 45 perc helyett csak 15-20 percig maradhatnak. „A fiam és az anyja Zalaegerszegről jönnek, 600 kilométert utaznak azért, hogy lássanak. Aztán mindössze 20 percig lehetünk együtt, pedig jogunk van a 45 perchez” – panaszkodott egy csecsen fogva tartott menedékkérő a nyírbátori létesítményben. A megszorításokat a rendelkezésre álló őrszemélyzet korlátozott számával indokolja a létesítmény vezetése. Ez a kapacitáshiány azonban nem gátolta meg a rendőrséget abban, hogy kísérőket rendeljen a meghallgatáson részt vevő kérelmezők mellé, akik megbilincselve(!!!) érkeztek a meghallgatásra. Az MFCS aggasztónak találta azt is, hogy a menedékkérők a törvény által meghatározott 15 napnál általában jóval hosszabb időt töltenek fogva tartásban.

Magyarország

A fegyházakban őrzött elítéltekkel ellentétben a fogva tartott menedékkérők nem vásárolhatnak alkoholmentes sört vagy férfimagazinokat, hiába van pénzük. Ugyanez a helyzet a vitamindús élelmiszerekkel. „Hat hete nem kaptunk gyümölcsöt – Közép-Európában, a nyár kellős közepén!” – mondta egy moldovai menedékkérő. A fogvatartottak számára nem biztosítanak olyan tevékenységet, amivel le tudnák magukat foglalni, és könyveket sem kapnak. Még az egyik létesítmény vezetője is elismerte, hogy „az internet segítene nekik abban, hogy kicsit kieresszék a gőzt”. De úgy tűnik, erre nincs sok esély a közeljövőben. A fogvatartottak vallásgyakorláshoz való jogai is sérülnek a létesítményekben. „Csak egy olyan fogva tartott van, aki többé-kevésbé tartja a Ramadánt. Mások is hajlanának rá, de a szabályok annyira szigorúak, hogy nincs rá lehetőségük” – panaszolta Danush, egy iráni menedékkérő. Az MFCS aggasztónak tartja a fogvatartásból fakadó ilyen jellegű diszkriminációt, hiszen a debreceni befogadóállomáson maximális mértékben tiszteletben tartják a Ramadánt. Még rosszabb a fokozottan kiszolgáltatott fogva tartottak helyzete: • Az írástudatlan fogva tartottak (beleértve a menedékkérőket is) szinte kilátástalan helyzetbe kerülnek egy olyan rendszerben, amelyben mindent írásban kell kérelmezni, legyen az ügyvéddel vagy orvossal való konzultáció, látogató fogadása vagy valamilyen árú beszerzése. • Nincs olyan mechanizmus, amely lehetővé tenné a kínzás áldozatainak vagy bármilyen egyéb traumát megélt személyeknek a felismerését és megfelelő kezelését.

Sok szomáliai menekült hajléktalanként utcára kerül Az érintettek részvételével zajló felmérés során az MFCS új jelenséget figyelt meg, amely 2009-ben vált ténylegesen láthatóvá: az elismert menekültek és más védelmi státuszt élvezők nagy számban kerülnek az utcára hajléktalanként. Ezért a fókuszcsoport-találkozó után a MFCS további találkozókat szervezett ilyen helyzetbe került menekültekkel, hogy többet tudjon meg az aggasztó probléma hátteréről. Kiderült, hogy a hajléktalanná vált menekültek többsége Szomáliából érkezett.


33


A szomáliak minden más csoportnál nagyobb mértékben ki vannak téve a rasszista támadásoknak és a diszkriminációnak. Nem tudják megoldani lakhatásukat és munkát sem találnak, és mivel hazájukban sokan oktatásban nem részesültek, komoly problémát jelent számukra a nyelvtanulás és a piacképes szakmai ismeretek elsajátítása is. Úgy érzik, hogy bármennyi segítséget is kapnak a beilleszkedéshez Magyarországon, ez nem elég ahhoz, hogy „kihúzza őket a csávából”. Számos szomáli csak menekültstátusz odaítélése után értesül arról, hogy Magyarországon nincs mód a családegyesítésre. Ez nagy csapás a szomáliak számára, akiknél rendkívül fontos a családi kötelék. A fenti okok miatt sok szomáli dönt úgy, hogy inkább egy másik uniós tagállamban próbál szerencsét. A szomáliak elmondták az MFCS munkatársainak, nagyon sok, már menekültstátusszal rendelkező társuk hagyta el az országot, hogy máshol kérjen menedéket. Elmondásuk szerint nem tudtak a Dublin II rendeletről, amelynek rendeltetése annak megelőzése, hogy a menedékkérők az EU több tagállamában is menedékért folyamodjanak. „Nagyon sok problémánk van és nagyon kevés segítséget kapunk. Ezért oda megyünk, ahol a rokonaink és a barátaink élnek” – mondta Nadif, egy fiatal szomáli a beszélgetés során. Amint az várható volt, a legtöbb továbbutazó szomálit visszaküldték Magyarországra. Azok, akik a menedékjogi eljárás végéig Magyarországon maradtak, és 12 hónapra a bicskei előintegrációs létesítményben lakhatnak, ahol nyelvtanfolyamra járhatnak és beilleszkedési, valamint anyagi támogatást kapnak. Ha azonban a kedvezményezett elhagyja a bicskei létesítményt, a továbbiakban nem jogosult mindezekre. Ez azt jelenti, hogy a Magyarországra visszatérő szomáliak lényegesen rosszabb helyzetbe kerülnek, mint amilyenben korábban voltak.

34


Mivel pedig nincs olyan szomáli közösség, amelytől segítséget kaphatnának, közülük sokan – köztük nők is – az utcára kerülnek. Becslések szerint Budapesten 20–50 szomáli menekült él hajléktalanként, állandó lakhely nélkül. Néhányuk – részben az intézkedéseknek köszönhetően – a tél beállta előtt hajléktalanszállón talált menedéket, de ez nem optimális megoldás. A magyar hajléktalanellátó-rendszer nincs felkészülve külföldiek befogadására. Ráadásul a szállásokon dolgozó személyzet többnyire nem beszél semmilyen idegen nyelven. Egy viszonylag jó ellátást nyújtó szálláson havonta 8500 forintot kell fizetniük a bentlakóknak. A hajléktanoknak bankszámlát kell nyitniuk, amelyen 15000 forintot kell letétbe helyezniük. Ezt a feltételt csak nagyon kevés menekült tudja teljesíteni. A hajléktalanszállások Budapest külterületén vannak, távol a beilleszkedést támogató nyelvtanfolyamoktól, hivataloktól és szervezetektől. A menekülteknek nincs annyi pénzük, hogy tömegközlekedéssel utazzanak. Így indul el a lefelé tartó spirál: ha nem tanulnak magyarul, nem kapnak munkát, pénz nélkül pedig nem tudnak lakást bérelni.

Magyarország

„A magyar hajléktalanok közül sokan nem tudtak élni a lehetőségeikkel, nekünk, szomáliaiaknak viszont soha nem is voltak lehetőségeink” – foglalta össze a helyzetet keserűen egy hajléktalanszállón élő szomáli menekült.

Javaslatok • Több anyagi forrást kell elkülöníteni a menekültügyi rendszer működtetésére; • Az alapszolgáltatásokat nem célszerű kiszervezni. Ha belső megoldásra nincs lehetőség, minőségellenőrző rendszert kell kidolgozni és működtetni; • A BÁH befogadóállomásain haladéktalanul fel kell újítani a fürdőszobákat és a vécéket; • A debreceni állomás hálótermeiben és ebédlőjében ki kell irtani a csótányokat; • Amint kérelmük előzetes elbírálása lezárult, a fogva tartott menedékkérőket át kell szállítani a BÁH debreceni befogadóállomására; • A BÁH nyírbátori közösségi szálláson tartózkodó menedékkérőket át kell szállítani a debreceni befogadóállomásra, hogy teljes mértékben kihasználhassák a menedékkérők számára elérhető szolgáltatásokat; • Javítani kell a nemzetközi védelmet élvező menekülteknek nyújtott beilleszkedési támogatás színvonalán.


35


Lengyelország Statisztika 2009-ben 10587 menedékkérelem érkezett a lengyel hatóságokhoz. A 2008-as csökkenés után (8517 menedékkérelem) ez közel azonos a 2007-es adattal. 2009-ben 133-an kaptak menedékjogot (2008-ban 193-an) és 2377-en részesültek kiegészítő védelemben (2008-ban 2595-en). Az utóbbi néhány évben csökkent azok száma, akik Lengyelországban nemzetközi védelemben részesültek. 2009-ben a legtöbb menedékkérő Örményországból, Belorussziából, Grúziából, Oroszországból és Vietnámból érkezett. A legtöbb európai országban megfigyelhető tendenciával ellentétben Lengyelországban az elmúlt években drámai mértékben csökkent a kísérő nélküli kiskorú menedékkérők száma (2007-ben 246, 2008-ban 70, 2009-ben pedig mindössze 14 kísérő nélküli kiskorú érkezett az országba). Szintén egyedi sajátosság, hogy Lengyelországban rendkívül magas a menedékkérő nők aránya (44%).

36


2005 óta elért eredmények A régió más országaihoz hasonlóan Lengyelország is komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy menekültügyi rendszerét a több évtizedes tapasztalattal rendelkező EU-tagállamok szintjére fejlessze. Az évente lebonyolított AGDM felmérések 2005 óta folyamatosan nyomon követték a változásokat és elmondható, hogy az eredmények figyelemre méltó előrelépésről tanúskodnak. A lengyel állam nagyon komolyan vette az AGDM-beszélgetések során felszínre került problémákat, melyek közül így sokat sikerült is megoldani az évek során. Különösen figyelemre méltó, hogy a menekült gyermekek oktatása terén 2005-ben még különösen problémás esetnek számító Lengyelország 2009-re vezető szerepet vívott ki a térségben példaértékű gyakorlatával. • A menedékkérő és menekült gyermekek oktatásának színvonala 2005 óta egyre javul, az iskolákba beiratkozó menedékkérő gyermekek aránya pedig folyamatosan nő. 2009 márciusában a lengyel parlament elfogadta az oktatási törvény módosítását, melynek értelmében fokozottan figyelembe kell venni a menedékkérő és menekült gyermekek speciális oktatási szükségleteit. Ennek jegyében a gyermekek számára kiegészítő nyelvi képzést indítottak, a korábbinál több tanulási segítséget nyújtanak, sőt, a tanteremben jelen van egy asszisztens is, aki beszéli a gyermek anyanyelvét. Annak érdekében, hogy az iskolák teljesíteni tudják az új követelményeket, az oktatási minisztérium 2010-től külön anyagi támogatást nyújt olyan osztályok számára, amelyekben menekült gyermek is tanul.

Lengyelország

• A beszélgetések során jelzett problémák ellenére kijelenthetjük, hogy az elmúlt években folyamatosan javult a menekültek és menedékkérők számára nyújtott egészségügyi ellátás. Ma minden befogadóállomáson szisztematikus egészségügyi szolgáltatások állnak a menedékkérők rendelkezésére. Részben az AGDM-felmérés eredményeinek köszönhetően a hatóságok úgynevezett járványügyi szűrőrendszert alakítottak ki a biała podlaskai és a podkowa leśnai állomásokon, ahol azonnali orvosi ellátásban részesítik az újonnan érkezőket. Szintén az AGDMfelmérés eredményeinek köszönhető, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organization for Migration, IOM) elindított egy projektet, melynek célja a menekültek tájékoztatása a rendelkezésükre álló egészségügyi szolgáltatásokról különböző képzéseken és szóróanyagokon keresztül. • 2008-ban megoldódott a kiegészítő védelemben részesülők egyik régóta húzódó problémája: a jogszabályi változásoknak köszönhetően ma már ők is részt vehetnek az integrációs programokban. • 2009-ben a multifunkcionális csoporthoz kevesebb panasz érkezett a befogadóállomásokon uralkodó körülményekkel kapcsolatban, mint a korábbi években, ami egyértelműen a helyzet javulását jelzi. • A szülők korábban gyakran elhangzott felvetéseire reagálva több befogadóállomásoin is óvodát és játszóteret alakítottak ki.

Módszertan A 2009-es AGDM-felmérésre június 15. és október 29. között került sor Lengyelországban. A multifunkcionális csoport tagjai a következő szervezeteket képviselték: Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal, Mazoviai, Podlaskiei és Lubelskie vajdasági hivatal, Családsegítő Városi Közösségi Központok, rendőrség, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság és különböző civil szervezetek, köztük a Fundacja Ocalenie, Fundacja Edukacji i Twórczości és a Fundacja Instytut na Rzecz Państwa Prawa (Jogállam Intézet). Első alkalommal a Lengyel Vöröskereszt képviselői is csatlakoztak a csoporthoz.


37

Az MFCS hat befogadóállomást látogatott meg a Mazowieckie, Podlaskie és Lubelskie vajdaságokban, a következő városokban: Lublin, Niemce, Puste Łąki, Moszna, Bezwola és Linin. Emellett felkerestek a lublini Jogállam Intézet létesítményében elhelyezett, nemzetközi védelemben részesülő személyeket is. A felmérés idején a Lengyelországba érkező menedékkérőket 19 befogadóállomáson helyezték el, amelyek öt különböző vajdaságban működtek. A Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal adatai szerint 2009 októberének végéig összesen 3578 személyt helyeztek el a befogadóállomásokon, és további 2039, a létesítményeken kívül élő menedékkérő részesült állami támogatásban. A találkozásokra, beszélgetésekre a korábbi években is alkalmazott módszertan szerint került sor. Nyolc csoportot alakítottak ki életkor és nem alapján. Az MFCS tagjai körülbelül 320 személlyel beszélgettek. Többségük csecsen menedékkérő volt. Egyedül a bezwolai létesítményben volt a megkérdezettek többsége grúz származású. A férfiak aránya valamivel meghaladta a nőkét. Összességében a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülők részvételi aránya az AGDM-felmérésben magas volt, ami azt jelezte, hogy az érintett személyek örömmel osztották meg tapasztalataikat és problémáikat a csoport tagjaival.

A külföldiekkel való együttélés kihívása A lengyel társadalom alapvetően pozitívan viszonyul a menedékkérőkhöz és a nemzetközi védelmet élvező személyekhez. Más a helyzet azonban azokban az esetekben, amikor a befogadóállomás lakónegyedben helyezkedik el. 2009-ben több verbális és fizikai támadásra került sor Łomżában, Radomban és Białystokban, ami egyértelműen jelezte a létesítményekben élők és a helyi lakosság közötti feszültséget. Néhány esetben a helyi hatóságok ellenérzésüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a területükön befogadóállomás működjön. 2009 januárjában a városi hatóságok nyomására a Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal kénytelen volt bezárni a katowicei állomást. A közvélemény, a média és az UNHCR közbenjárása ellenére a hatóságok nem változtattak álláspontjukon. Ezzel kapcsolatban az MFCS azt javasolja, hogy különböző módokon, például „nyílt ház” segítségével lehetővé kell tenni a helyi lakosság és a menekültek közötti kapcsolat és interkulturális dialógus fejlesztését. Az MFCS megfigyelései szerint nem csak a befogadó állomások lakói és a lengyel lakosság között alakultak ki feszültségek, hanem a létesítmények falain belül is. A korábbi években a Lengyelországba érkező menedékkérők és menekültek több mint 90%-a csecsen származású volt. 2009 júniusától kezdve azonban megnőtt a grúz menedékkérők száma. Ennek eredményeképpen egyes befogadóállomásokon a bentlakók közel fele grúz volt, ami feszültségekhez vezetett a két népcsoport között eltérő táplálkozási és öltözködési szokásaik miatt. A bezwolai állomáson például – ahol a csecsen és grúz bentlakók száma nagyjából megegyezik – mindkét csoport meg volt győződve arról, hogy a másik csoport jobb ellátásban részesül, ezért előszeretettel állították be magukat áldozatként.

38



Lengyelország

Törekvés a befogadóállomások elhagyására és a beilleszkedésre 2009-ben az MFCS jelentős változást figyelt meg a menedékkérők és más védelmi státuszt élvező személyek által felvetett problémák körében. 2008-ig a legtöbb panasz az élelmezéssel és az állomásokon uralkodó életkörülményekkel kapcsolatban érkezett, 2009-ben azonban a az AGDMfelmérés során folytatott beszélgetések fókuszában a beilleszkedés állt. Életkortól és nemtől függetlenül minden felnőtt fókuszcsoportban ez a probléma dominált, erős érzelmeket váltva ki a résztvevőkből. A bentlakók többsége arról számolt be, hogy szeretnének kiköltözni a befogadó állomásról, hogy megkezdhessék az integrációs programot. A beilleszkedés legnagyobb akadályaként a lakhatás megoldását és a munkakeresést jelölték meg. A piaci árú bérlakások megfizethetetlenek a menekültek és más, védelemben részesülő személyek számára. Ennek ellenére csak korlátozott mértékben jogosultak a lengyel szociális lakástámogatási rendszer szolgáltatásaira. A nemzetközi védelmet élvező személyek jogosultak anyagi támogatásra, de érthetetlen módon a támogatást csak az állomásról való távozást és az integrációs program megkezdését követően folyósítják. Ha egy menekült ki szeretne venni egy lakást, azonnal ki kell fizetnie egyhavi bérleti díjat és valamennyi kauciót. „Ez egy ördögi kör – mondja Deni, egy ötgyermekes csecsen apa. - „Anyagi támogatás nélkül nem tudok lakást bérelni. De csak akkor fizetik ki a támogatás összegét, ha már kivettem egy lakást. De így hogyan vehetnék ki egy lakást?”


39

A lakhatás megoldása nem csak anyagi szempontból jelent problémát. A helyi lakosság gyakran nem szívesen ad ki lakást külföldieknek, különösen sokgyerekes családoknak, márpedig a Lengyelországba érkező menedékkérők többsége nagycsaládos. A lengyel ingatlanpiaci viszonyok sem könnyítik meg a helyzetet. Vidéken alig van kiadó lakás. A nagyvárosokban sok a bérelhető lakás, de magasak a bérleti díjak. Az MFCS azt is megfigyelte, hogy a menekültek és más nemzetközi védelemben részesülő személyek általában nem szívesen költöznek messzire. Sokan számoltak be arról, hogy kiköltöznének a befogadó állomásról, de szeretnének a környéken maradni, hogy tarthassák a kapcsolatot az állomáson maradt honfitársaikkal. A legtöbb fókuszcsoportban felmerült a munkakeresés problémája is. Lengyelországban magas és folyamatosan nő a munkanélküliek száma, ezért a munkaadók egyre kevésbé hajlandóak külföldi munkavállalókat alkalmazni. A külföldiek számára gyakran a rosszul fizetett, rövid távú, kétkezi munkák jelentik az egyetlen alternatívát, és legtöbbször még szerződéskötésre sem kerül sor. Ha elveszítik állásukat, jövedelem nélkül maradnak, mivel Lengyelországban a munkanélküli segély szorosan kötődik a társadalombiztosításhoz. Csak az kaphat munkanélküli segélyt, akinek előtte legalább egy évig bejelentett, folyamatos munkaviszonya volt. Gabir kétségbeejtő helyzete nem rendkívüli. A Groznijból érkezett építőipari mérnök csak kőművesként tudott elhelyezkedni Lengyelországban. „Általában csak néhány hétre vesznek fel, ha sok a munka. Soha nem kínálnak hosszú távú munkalehetőséget. Számomra egy egyéves munkaviszonynak annyi az esélye, mint egy űrutazásnak!” A fentiek tükrében az integrációs támogatás rendkívül fontos feltétele a családok túlélésének. Ám a támogatásra jogosultak számára még nem értek véget a megpróbáltatások. Ajsyat, egy a białystoki állomáson élő fiatal csecsen nő arról beszélt az MFCS tagjainak, hogy a támogatás gyakran késve érkezik meg, vagy átmenetileg alacsonyabb összeget kapnak. „Ha egy családot kell eltartanod, és fizetned kell a lakbért, nagyon fontos, hogy számíthass a teljes összegre” – mondta. A megbízható nyelvtudás nyilvánvalóan javítaná a nemzetközi védelemben részesülők esélyeit arra, hogy stabilabb és jobb munkát találjanak Lengyelországban. A nyelvtanfolyamok akkor sem elégségesek, ha minden jól megy, ráadásul nyáron forráshiány miatt két teljes hónapra leáll a program. Csak néhány helyen, pl. Lublinban és Białystokban van lehetőségük a menekülteknek arra, hogy civil szervezetek által szervezett kiegészítő nyelvi képzésben vegyenek részt. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a felmérés során megkérdezett menedékkérők és védelmi státuszt élvezők közül sokan jelezték, hogy nem kívánnak részt venni a nyelvtanfolyamokon. Az MFCS fontosnak tartja olyan programok indítását, amelyek tudatosítják az érintettekben a lengyel nyelvtudás fontosságát.

A csecsen menekültek számára rendkívül fontos az orvosi ellátás A korábbi évekhez hasonlóan az egészségügyi szolgáltatások továbbra is problémát jelentenek a menedékkérők és a nemzetközi védelmet élvezők számára Lengyelországban. Az egészségügyi szolgáltatások rendszerét a Belügyi és Közigazgatási Minisztérium Központi Kórházával együttműködve a Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal koordinálja. A rendszer szisztematikus megközelítést alkalmaz a befogadóállomásokon élők egészségügyi szükségleteinek kielégítésével kapcsolatban. Ennek megfelelően az alapvető orvosi ellátás minden befogadóállomáson elérhető. Az ellátás keretében a bentlakók szakorvosi beutalót is kaphatnak. A 2009-es AGDM-felmérés során néhány megkérdezett jelezte, hogy kommunikációs nehézségeik vannak az egészségügyi személyzettel, és nem kapnak tájékoztatást az elérhető kezelésekkel kapcsolatban. A nők szóvá tették, hogy nagyon kellemetlen számukra, ha férfi nőgyógyász vizsgálja meg őket.

40



Lengyelország

© UNHCR / Szandelszky Béla

Sok csecsen jelezte aggodalmát amiatt, hogy szerintük a lengyel orvosok nem végzik jól a dolgukat, mivel hazájukban az orvosok másfajta kezelést alkalmaztak. Például a lengyel orvosok jóval ritkábban írnak fel számukra antibiotikumokat. Ez a probléma valószínűleg nem az orvosi ellátás minőségével, hanem inkább az egyes országokban alkalmazott standard orvosi eljárások közötti különbségekkel függ össze. A megkérdezettek szerint az orvosok néha ugyanazt a gyógyszert írják fel különböző betegségekre, ami megint csak bizalmatlanságot ébreszt. Néhány befogadóállomáson problémák merültek fel a mentők kihívásával kapcsolatban. Korábban a bentlakók maguk is hívhattak mentőt, de mivel erre számos esetben indokolatlanul került sor, ezt a gyakorlatot több intézményben megszüntették. Most már a befogadó állomás dolgozói döntik el, hogy a konkrét esetben szükség van-e a mentőkre, ez azonban feszültségeket szül a személyzet és a bentlakók között. Malikához hasonlóan sokan erős érzelmekkel reagálnak erre a problémára. „Hogyan tudná eldönteni a recepciós, hogy a kisfiamnak szüksége van-e orvosi segítségre vagy sem? Anyaként én tudom a legjobban, hogy mikor van igazán baj. A kisbabámnak magas láza volt, de nem hívták a mentőket. Nem gondoltam, hogy Európa közepén ilyen bánásmódban részesülök!” Jópáran adtak hangot elégedetlenségüknek amiatt is, hogy a szakorvosi konzultációra sokat kell várniuk. A legtöbb panasz a szolgáltatás elérhetőségével, a felírt gyógyszerek késésével, valamint a kontroll vizitek hiányával volt kapcsolatban. A Lengyelországban elérhető egészségügyi szolgáltatás meglehetősen bonyolult és időigényes adminisztratív eljárásokat foglal magában, és az országos egészségügyi rendszer nagy általánosságban sincs a legjobb formában. Ez pedig a menekülteket és menedékkérőket is érinti, akiknek helyzetét tovább nehezítik a nyelvi korlátok.


41


Fejleszteni kell a menekült gyermekek oktatását Lengyelországban a menekült és menedékkérő gyermekek oktatása egyértelműen sikertörténet. Miután a 2005-ös AGDM-felmérés feltárta, hogy a menedékkérő gyermekeknek csak nagyon alacsony hányada (kevesebb, mint 50%-a) iratkozik be lengyel iskolákba, a Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal és az UNHCR iskolákkal, helyi hatóságokkal és civil szervezetekkel együttműködve erőfeszítéseket tett a helyzet javítása érdekében. Ezek eredményeképpen 2008-ra a lengyel iskolákba beiratkozott menedékkérő gyermekek aránya már meghaladta a 95%-ot. 2009-ben módosították az oktatási törvényt, ennek köszönhetően bővült a menedékkérők számára nyújtott oktatási szolgáltatások köre, és az új rendelkezések kiegészítő állami támogatást is előírtak. A 2010. január 1-jén hatályba lépett jogszabály előrelépést jelent, mivel nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a menedékkérő és menekült gyermekek magas színvonalú oktatásban részesüljenek. 2009-ben már nem volt olyan iskola, amely ne lett volna felkészülve lengyelül nem beszélő gyermekek fogadására. Az iskolák korlátozások nélkül fogadják a külföldi gyermekeket, az állam pedig kiegészítő támogatást nyújt számukra a magasabb költségek fedezésére. Korábban az ország minden területén komoly problémát jelentett az iskola és a befogadóállomás közötti utazás. Mostanra ez is megoldódott, kivéve Bezwolát, ahol forráshiány miatt nem tudnak iskolabuszokat működtetni.

42


Ám számos területen van még tennivaló. A 2009-es AGDM-felmérés eredményei szerint az újonnan érkezett gyermekek komoly nehézségekkel szembesülnek az osztályokban, hiszen ők még nem, vagy csak alig beszélnek lengyelül. Szintén problémás a gyermekek osztályba sorolása, mivel ez jellemzően nem korábbi tanulmányaik, hanem életkoruk alapján történik. Az MFCS egy olyan 16 éves grúz lányról is hallott, aki hazájában soha nem járt iskolába. A lengyel oktatásügyi hatóságok nehezen tudták eldönteni, hogy melyik osztályban kezdje meg tanulmányait. Az oktatással kapcsolatban továbbra is megoldásra vár a kisgyermekek óvodai elhelyezése. A befogadóállomásokon élő férfiak és nők egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy szeretnék, ha gyermekük olyan iskola-előkészítő csoportba járhatna, ahol a nevelők lengyelül beszélnek velük. „Szeretném, ha a lányom egy év múlva, mikor iskolába megy, már beszélne lengyelül. Ez sokkal jobb lenne neki is és az osztályába járó lengyel gyerekeknek is” – mondta a beszélgetés során egy grúz apa. Az előző évekhez képest tapasztalható némi javulás, de néhány befogadóállomáson továbbra sincs lehetőség arra, hogy a szülők óvodába járassák gyermekeiket. Az MFCS célszerűnek tartja annak lehetővé tételét, hogy a gyermekek óvodába járhassanak, mégpedig lehetőleg az intézményen kívül. Ez nagymértékben segítené beilleszkedésüket, a lengyel és a külföldi szülők közötti kommunikáció pedig fejlesztené az interkulturális dialógust és csökkentené a feszültségek kialakulásának esélyét.

Összetett problémák megoldása idegen nyelven „Otthon soha nem kellett hivatalos ügyben eljárnom, most pedig egy idegen országban, idegen nyelven kell intéznem a menedékjogi eljárásommal kapcsolatos bonyolult ügyeket. Annyira nyomaszt a dolog, hogy aludni sem tudok” – mesélte George, egy nigériai menedékkérő. George nincs egyedül problémájával, sok menedékkérőnek lenne szüksége széles körű jogi tanácsadásra.

Lengyelország

Lengyelországban a menedékkérelmekkel kapcsolatban erre specializálódott civil szervezetek nyújtanak jogi tanácsadást. E szervezetek irodái a nagyvárosokban vannak, míg a befogadóállomások rendszerint vidéken találhatók. Ez behatárolja a menedékkérők lehetőségét arra, hogy a tanácsadást igénybe vegyék. A korlátozott források miatt a civil szervezeteknek ritkábban van lehetőségük arra, hogy az állomásokra ellátogassanak. Különösen igaz ez a távolabb fekvő befogadó állomások, pl. Moszna, Bezwola és Linin esetében. Az állomásokon dolgozó szociális munkások túlságosan megterheltek ahhoz, hogy minden egyes kérdésre választ adjanak. A nyelvismeret hiánya miatt pedig a menedékkérők a helyi hatóságoktól vagy a rendőrségtől nem tudnak tanácsot és segítséget kérni. Számos fókuszcsoportban jelezték a résztvevők, hogy nincsenek tisztában azzal, milyen támogatásra jogosultak a különböző státusszal rendelkezők. „Ezeket az űrlapokat lengyelül kell kitöltenem, és senkitől sem tudok segítséget kérni” – panaszolta egy idős csecsen férfi. A beszámolók szerint nagyon kevés megbízható jogi információ jut el hozzájuk. Abban, amit a személyzet mond, gyakran nem bíznak, mivel nem biztosak abban, hogy ismereteik naprakészek.


43


Játékokra és játszóterekre van szükség Az AGDM-felmérés egyik nagy erénye az, hogy a szakemberek gyermekekkel is találkoznak 10 éves kortól felfelé, hiszen ennek a korosztálynak ritkán van alkalma arra, hogy elmondja gondolatait. Különösen fontos ez Lengyelországban, ahol – eltérően más európai országoktól – a menedékkérők és menekültek több mint fele gyermek. A legtöbb meglátogatott befogadóállomáson a gyermekek arra panaszkodtak, hogy nem tudják tartalmasan eltölteni idejüket, főleg amikor rossz az idő, és nem tudnak kimenni a szabadba. Néhány állomáson van ugyan játszótér, de a sportpálya nagyon ritka, és egyik létesítmény sem kínál fedett létesítményt, ahol a gyerekek bent játszhatnának vagy sportolhatnának. További probléma, hogy a gyermekek nem kapnak se játékokat, se sportszereket. A legtöbb fiú elmondta, hogy szívesen járna valamilyen sportklubba vagy edzőterembe. A nagyobb városokban lévő állomásokon néha önkéntesek segítenek a gyerekeknek házi feladataik elkészítésében, vagy különböző programokat szerveznek nekik. A félreesőbb helyeken azonban nincsenek ilyen lehetőségek. „Míg tart az iskola, nincs gond, de a nyári szünidő nagyon unalmas” – mondta a 11 éves, Grúziából érkezett Tamar a szakembereknek. A befogadó állomás vezetése arra hivatkozott, hogy sem pénzük, sem emberük nincs arra, hogy a gyermekek számára külső programokat szervezzenek, például múzeumba, moziba vagy uszodába vigyék őket.

44


Javaslatok • Gondoskodni kell arról, hogy a menedékkérőknek és a menekülteknek hatékonyan működő jogsegélyszolgálat álljon rendelkezésükre; • Az integrációs előkészítő fázisban szakmai képzést kell nyújtani a menekülteknek és menedékkérőknek, ami javítaná munkaerő-piaci pozíciójukat; • Javítani kell a nemi szempontokat is figyelembe vevő egészségügyi ellátás színvonalát, ideértve a szakorvosi kezelést is; • Annak érdekében, hogy a külföldiek tisztában legyenek a befogadóállomások körülményeivel és az integrációs folyamattal, tájékoztatni kell őket az érvényben lévő jogszabályokról, valamint a rendelkezésükre álló oktatási és egészségügyi szolgáltatásokról. Ez megvalósítható például a befogadóállomásokon dolgozó szociális munkások számának növelésével; • Érdekvédelmi és tájékoztató kampányokat kell szervezni a helyi lakosság körében a menekültekről alkotott kép megváltoztatása és beilleszkedésük támogatása érdekében; • A nemzetközi védelmet élvező személyek sikeres beilleszkedése érdekében elérhetővé kell tenni számukra a magán- és szociális lakásmegoldásokat; • Lehetővé kell tenni, hogy a kisgyermekek a létesítményen kívüli óvodába járjanak azokban a létesítményekben, ahol erre nincs más megoldás;

Lengyelország

• Lehetővé kell tenni a gyerekek számára sportpályák és tornatermek használatát, valamint játékokat és sportfelszerelést kell biztosítani számukra.


45


Románia Statisztika 2009-ben 995 menedékkérelem érkezett a hatóságokhoz (ezek közül 160 esetben nem első alkalommal kérelmezett az érintett), ami valamelyest magasabb, mint az előző évi adat. 2009 során 64 személy kapott menekültstátuszt (51 a közigazgatási eljárásban, 13 pedig bírósági eljárás keretében) és 30 személy részesült kiegészítő védelemben (8 közigazgatási eljárásban, 22 pedig bírósági eljárás keretében). Az elismerési arány tehát 9,45%, ami alacsonyabb az előző évi aránynál, amikor 138 személy kérelmét bírálták el pozitívan a hatóságok. Némileg változott azon országok köre, ahonnan a legtöbb menedékkérő érkezett: 2009-ben Afganisztán, Irak, Moldova, Pakisztán és Törökország álltak az első öt helyen. Jelentősen nőtt az afgán menedékkérők száma, akik között sok kísérő nélküli kiskorú volt.

46


2007 óta elért eredmények Az első AGDM felmérés óta eltelt időben számos előrelépés történt az ország menekültügyi rendszerével kapcsolatban. Közös program indult például Németországgal a Romániai Bevándorlási Hivatal személyi állományának kapacitás-fejlesztése céljából; a hatóságok különböző témákban tájékoztató anyagokat állítottak össze a menedékkérők számára; a Bevándorlási Hivatal programokat indított a helyi lakosság tájékoztatása érdekében; elkészült egy film és annak több nyelvre lefordított változata, amely a menedékkérelmek elbírálási folyamatát ismerteti; valamint több nyelven is elkészült egy, a befogadóállomásokon érvényben lévő szabályokat ismertető anyag. A Bevándorlási Hivatal Menekült- és Integrációsügyi Igazgatósága 11 nyelvre fordíttatta le tájékoztató anyagait (arab, bengáli, kínai, angol, francia, perzsa, orosz, spanyol, szomáli, török és urdu nyelvre). 2009 óta, amikor az Európai Menekültügyi Alap Romániában is hozzáférhetővé vált és megkezdte különböző – főleg jogi tanácsadással és képviselettel kapcsolatos – projektek finanszírozását, kevesebb panasz érkezett a menedékkérőktől a speciális jogi tanácsadás hiányára. Emellett a Bevándorlási Hivatal Bukaresten kívüli regionális központjai 14 nyelven teszik majd elérhetővé tájékoztató anyagaikat. Ezeket az anyagokat a menedékkérők a tanácsadás keretében kapják majd meg. Sajnos ez a projekt nem terjed ki a menedékjogi eljárás közigazgatási fázisában nyújtott ingyenes jogi képviseletre. A Save the Children („Mentsétek meg a gyermekeket”) romániai szervezete által indított és az EMA által támogatott, rekreációs tevékenységek szervezését célul kitűző projekt szintén hozzájárul a menedékkérők helyzetének javításához. Hasonlóképp a Bevándorlási Hivatal projektje is várhatóan a befogadási kapacitást fogja növelni, ami előmozdítja majd az életkörülmények további javulását és új szabadidős tevékenységeket tesz lehetővé (pl. játszóterek, játszószobák). A menedékkérők leggyakrabban az anyagi támogatás elégtelenségére panaszkodnak. Ez a probléma továbbra is fennáll, és csak úgy oldható meg, ha az állam módosítja a vonatkozó jogszabályokat, és nagyobb összegeket különít el erre a célra. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának minőségbiztosítási projektje4 hozzájárult a menedékjogi eljárás fejlesztéséhez. Képzések indultak a döntéshozók számára speciális kérdéskörökben, a menekültkérelmek elbírálási folyamatának közigazgatási szintjéhez kapcsolódóan.

Románia

A Bevándorlási Hivatal folyamatosan igyekszik bővíteni a rendelkezésre álló tolmácsok körét. Ennek eredményeképpen 2009 végén már 86 tolmács szerepelt az adatbázisban, 42-vel több, mint 2008 végén. Az Európai Menekültügyi Alap által finanszírozott projekt, amely a nemzetközi védelmet élvező személyek számára is lehetővé tette a korábban nem elérhető szociális lakástámogatást, látványos eredményeket produkált. Az állampolgársági törvény módosítása nyomán az állampolgárság megszerzésének törvényben rögzített feltételei összhangba kerültek a menekültek státuszáról szóló 1951. évi egyezmény 34. cikkének rendelkezéseivel. A Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat projektje, amely ingyenes jogi tanácsadást nyújt a fogva tartott menedékkérőknek, áthidalta az ezen a téren jelentkező hiányosságot. Korábban az UNHCR finanszírozta a tanácsadást, azonban miután kivonta forrásait erről a területről, más megoldást kellett találni.

4 Minőségbiztosítás és értékelési mechanizmus projekt (Quality Assurance and Evaluation Mechanism Project, ASQAEM) a közép- és kelet-európai régióban: az UNHCR projektje, melyet részben az Európai Bizottság finanszíroz; célja a menedékjogi eljárás folyamatának értékelése és fejlesztése.


47

Módszertan 2009-ben a menedékkérők, menekültek és más nemzetközi védelmi státuszt élvező személyek helyzetének vizsgálatát célzó AGDM-felmérésre a következő helyszíneken került sor: • nagysomkúti (Şomcuta Mare) regionális központ; • bukaresti regionális központ; • temesvári (Timişoara) regionális központ; • temesvári globális tranzitközpont; • menekültek otthonai, főleg Bukarestben; • galaţi regionális központ. Az utazási költségek csökkentése érdekében két multifunkiconális csoport alakult, az egyik a közép-romániai területekért felelt, a másik pedig Temesváron végezte munkáját. Az MFCS tagjai a következő szervezeteket képviselték: UNHCR, Bevándorlási Hivatal, valamint a következő civil szervezetek: Generaţie Tânără, ARCA – Menekültek és Bevándorlók Romániai Fóruma, Román Nemzeti Menekültügyi Tanács (CNRR), Save the Children Romania, Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat és a Menekült Nők Szervezete (OFRR). A májusban lebonyolított előkészítő megbeszélések után 2009 júniusa és novembere között került sor a találkozókra. Az MFCS munkatársai összesen hozzávetőleg 100 menedékkérővel, 50 védelmi státuszt élvező személlyel, 10 befogadott státuszú személlyel és 20 olyan menedékkérővel készítettek interjút, akiknek kérelmét a hatóságok elutasították. A megkérdezettek között 10 kísérő nélküli kiskorú, 5 legalább egy szülővel érkezett gyermek, valamint 15 nő és 150 férfi volt. Az MFCS többféle módszert alkalmazott, így a félig strukturált és az egyéni beszélgetés, fókuszcsoportok, megfigyelés és szúrópróbaszerű ellenőrzés.

A beilleszkedés alapfeltételei a munkalehetőség és a lakhatás A romániai AGDM-felmérés legmarkánsabb eredménye a menekültek integrációja szempontjából az, hogy bár a beilleszkedést továbbra is számos technikai és bürokratikus akadály nehezíti, az idegengyűlölet – mind közül a legveszélyesebb – már nem tartozik ezek közé. Egyetlen interjúalany sem számolt be rasszista vagy idegengyűlöletből indított támadásról. Romániában a nemzetközi védelmet élvező személyek beilleszkedését évek óta két fő akadály nehezíti: a megfelelő és bejelentett munkalehetőség és a megfizethető lakáslehetőség hiánya. „Képzett vagyok, szeretnék bejelentett állásban elhelyezkedni, de csak feketén tudok dolgozni” – panaszolta Mohammed, egy Irakból érkezett mérnök. Számos hasonló helyzetben lévő társához hasonlóan Mohammed is szeretne tartós letelepedési engedélyért folyamodni Romániában. Abban reménykedik, hogy egy napon majd felesége és gyermekei is utána jöhetnek. Ám a letelepedési engedély alapvető feltétele a bejelentett állás és az igazolható, rendszeres jövedelem. A beszámolók szerint a védett státuszú személyek semmilyen segítséget nem kapnak a munkakeresés terén; teljesen magukra vannak utalva. Ezért általában a szürke gazdaságban helyezkednek el, ahol viszont ki vannak téve a kizsákmányolás veszélyének. Azok a szerencsések, akik el tudnak helyezkedni, rendszerint végzettségüknél lényegesen alacsonyabb nívójú munkát végeznek, mivel Romániában még mindig nincs olyan hivatalos eljárás,

48



melynek keretében elismernék a külföldi diplomákat és tanulmányokat. Mohammed is ezzel a problémával küzd. „A betonkeverésnél lényegesen többre vagyok képes. Sokkal hatékonyabban is hozzájárulhatnék a román gazdaság fejlődéséhez” – mondta az MFCS-nek.

Románia

A beilleszkedés második legnagyobb akadálya a megfizethető lakhatás hiánya. Miután a menedékkérő megkapja a menekültstátuszt vagy valamely más védelmi státuszt, egy éven belül el kell hagynia a regionális központot, és meg kell oldania lakhatását. A nemzetközi védelemben részesülő személyek az egyéves integrációs fázist követően 50%-os lakhatási támogatásra jogosultak. Ám annak ellenére, hogy nagyon nehéz megfizethető árú bérlakást találni, a jogosult személyek közül senki nem igényelte ezt a támogatást. További vizsgálatokat igényel annak feltárása, hogy mi áll e jelenség hátterében. Romániában csak az jogosult ingyenes egészségügyi ellátásra, aki bejelentkezett egy háziorvoshoz, és fizeti a havi 10 amerikai dollárnak megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot. Azok, akik nem rendelkeznek jövedelemmel, nem tudják fizetni az egészségbiztosítást, így háziorvoshoz sem tudnak bejelentkezni. Ennek következtében pedig nem jogosultak a megfelelő színvonalú, ingyenes egészségügyi ellátásra. Az egészségbiztosítás a tartós letelepedési engedélynek is alapfeltétele, ami pedig elengedhetetlen a román állampolgárság megszerzéséhez. A lakásmegoldás és a rendszeres jövedelem hiánya szinte lehetetlenné teszi a menekültek számára, hogy családjukat is elhozzák Romániába. „Kapok valamennyi segélyt, de abból még én egyedül is alig tudok megélni. Arra pedig esélyem sincs, hogy a feleségemnek és a gyerekeimnek megvegyem a replőjegyet, hogy idejöjjenek, és itt normális életkörülményeket biztosítsak számukra” – mondta Pierre, egy kongói menekült.


49


A beszélgetések során az is kiderült, hogy nem meglepő módon az idősebb menekültek számára még nagyobb kihívást jelent a munkakeresés és a rendszeres jövedelem biztosítása. Ők Romániában nem jogosultak öregségi nyugdíjra, ugyanakkor hazájukban is elvesztették erre vonatkozó jogaikat. Ezért számos idős menekült inkább az integrációs segélyre támaszkodik, és nem hajlandó meglépni a következő lépést, vagyis nem nyújt be kérelmet a román állampolgárság megszerzésére. „Elveszíteném a szállásomat a befogadóállomáson, és az utcára kerülnék” – mondta egy 55 éves afgán férfi.

„A meghallgatás leginkább egy rendőrségi kihallgatásra emlékeztetett” Bár Románia számos lépést tett a menedékjogi eljárás fejlesztése érdekében, a 2009-es AGDMfelmérés eredményei szerint még mindig sok ponton javításra szorul a rendszer. Számos menedékkérő arról számolt be, hogy kérelmük benyújtását követően túl hamar behívták őket interjúra. Úgy érzik, nem volt idejük és lehetőségük arra, hogy jogi segítséget vegyenek igénybe, és hogy megismerjék és átlássák a teljes folyamatot. „Nagyon bonyolult az egész: a menedékjogi eljárás, a dublini rendelet, vagy hogy hogyan nyújthatok be fellebbezést” – mondta egy kaukázusi országból érkezett nő. Kérelmét elutasították, és most nem tudja, hogyan tovább. A hatóságok jelenleg 11 nyelven bocsátanak tájékoztató anyagokat a menedékkérők rendelkezésére a menedékjogi eljárással kapcsolatban, és hamarosan további 14 nyelvvel bővül a kínálat. Ám

50


néhány nyelv esetében nehéz tolmácsot találni. Ez gyakran megnehezíti, vagy akár lehetetlenné is teszi a meghallgatás lebonyolítását. Azonban a nyelvi korlátokon túl más tényezők is megnehezítik a menedékkérők dolgát. Néhány esetben a meghallgatást tartó állami tisztviselő hozzáállása vagy viselkedése miatt a beszélgetés meglehetősen kellemetlen élményt jelentett az interjúalany számára. „Sokkal inkább emlékeztetett rendőrségi kihallgatásra, mint egy menekült meghallgatásra. A hazámban volt néhány nagyon kellemetlen élményem a rendőrséggel, úgyhogy nagyon kiborultam” – mesélte Joe, aki Zimbabwéból érkezett Romániába. A legtöbb közép-európai országhoz hasonlóan a kísérő nélküli kisorú menedékkérők jogi képviseletére kialakított rendszer Romániában sem működik megfelelően. A Bukarestben élő kísérő nélküli kiskorúak elmondták az MFCS munkatársainak, hogy csak a hivatalos interjúk és a bírósági meghallgatások alkalmával találkoztak jogi képviselőjükkel. „A hölgy, aki a jogi képviselőm, sohasem keresett meg, pedig szívesen beszéltem volna neki arról, milyen volt az életem otthon, és milyen jövőt szeretnék” – mondta az Afganisztánból érkezett Rafik. Ennek nyomán benne és a hasonló helyzetben lévő gyerekekben az az érzés alakul ki, hogy senki nem foglalkozik velük, senki nem védi az érdekeiket.

Az egészségügyi szolgáltatók számára nyújtott tájékoztatás nem megfelelő A menedékkérők számára változatlanul az egészségügyi ellátás jelenti az egyik legnagyobb problémát. A bukaresti regionális központban élő nők jelezték, hogy jobban éreznék magukat, ha férfi ápolók helyett ápolónők látnák el őket. „Egy férfi ápoló lát el minket. Nem érti meg, hogy a mi kultúránkban nem könnyű egy nőnek a testéről beszélni egy férfival, és nagyon zavaró, ha férfi vizsgálja meg” – mondta Fatoumata, egy muszlim afrikai országból érkezett nő.

Románia

Szintén problémát jelent a menedékkérők számára elérhető egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatás hiánya. Az egészségügyi intézmények személyzete gyakran nincs tisztában azzal, hogy milyen ellátásra jogosultak a menedékkérők. Azokban az esetekben azonban, amikor a menekültügyi szakemberek közbelépnek, és tájékoztatják az egészségügyi intézmények dolgozóit, végül minden jól sül el. Egy asszony, akin bonyolult műtétet hajtottak végre, a következőket mondta: „Nagyon hálás vagyok Romániának és a befogadóállomás személyzetének. Sok országban megfordultam már, de sehol nem gondoskodtak rólam úgy, mint itt.” Az MFCS egy HIV-fertőzött menedékkérőről is tud, aki ingyenes antiretrovirális kezelésben részesül.

A Galaţiban alkalmazott „nyitott ajtók elv” követendő példa A különböző regionális központokban élők beszámolói arról tanúskodnak, hogy a körülmények létesítményenként nagyon eltérőek. Az egyik gyakran említett probléma az, hogy bár a családok közös szobában laknak, ezek a szobák nem kifejezetten családok számára fenntartott épületrészben vannak a létesítményen belül. A családok szobái mellett gyakran egyedül élők szobái vannak egy épületen belül. Szintén sokan említették a rekreációs lehetőségek, könyvek, számítógépek, tvszobák és a fűtőrendszer hiányát. Sokan jelezték, hogy a számukra biztosított higiéniai termékeknek sem a mennyiségével, sem a minőségével nem elégedettek. Számos menedékkérő hiányolta a hatóságokkal való intenzívebb kommunikációt. „Alig van kapcsolatunk a Bevándorlási Hivatal munkatársaival. Nem beszélnek velünk, és ebből úgy tűnik, mintha nem is érdekelnénk őket” – mondta egy afgán férfi. A kommunikációs problémákat tovább súlyosbítja, hogy kevés a képzett tolmács.


51


Az egyetlen olyan hely, ahol a menedékkérők jó véleménnyel voltak a személyzetről, a galati regionális központ volt. Ebben a létesítményben a vezetőség bevezette a „nyitott ajtók politikáját” a bentlakók, a személyzet, valamint a két civil szervezet (SCR és CNRR) számára. Ez az elv lehetővé teszi a napi szintű információcserét, így a problémák hamar felszínre kerülnek, könnyebben megoldhatóak, és a konfliktusok is rendezhetők még azelőtt, hogy elmérgesednének. A központban pozitív, barátságos légkör uralkodik, és az MFCS tagjai egyetértettek abban, hogy a létesítményben alkalmazott vezetési elv olyan példaértékű gyakorlat, amelyet más romániai központokban is célszerű lenne alkalmazni. Az MFCS tagjai nagyon élvezték a galaţi központban tett látogatásukat, különösen a kongói menedékkérők által a vendégek tiszteletére rögtönzött gospel előadást.

A multifunkcionális csoport által meghallgatott további személyek A külföldiek alábbi csoportjai ugyan nem feltétlenül tartoznak az MFCS közvetlen érdekeltségi körébe, mégsem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, mivel előfordulhat, hogy némelyiküknek a későbbiekben nemzetközi védelemre lesz szüksége, vagy egy új menedékkérelem benyújtása után menedékkérőnek minősülnek. Azért is hasznos megismerni ezeknek az embereknek a véleményét, mert a legtöbb MFCS csoporttag napi szinten érintkezik velük.

52


Befogadott külföldiek és ismételt menedékkérelmet benyújtók Az alábbi eredmények közvetlen megfigyelésen, valamint a Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat által három, Iránból, Kubából és Izraelből érkezett családdal folytatott beszélgetésen alapulnak, mely családok tagjai különböző jogi státusszal rendelkeznek Romániában5. E családok problémáinak forrása a társadalmi-gazdasági jogok hiánya, például az, hogy nem jogosultak arra, hogy bejelentett állásuk legyen, és nem jogosultak állami támogatásra sem, ezért teljes mértékben a Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat vagy valamely másik civil szervezet segítségére vannak utalva (a Casa Ioana egyedülálló nők és családok, a Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat egyedülálló férfiak számára nyújt szállást)6. Mivel a hatóságok értelmezésében ez azt jelenti, hogy az adott személynek meg van ugyan engedve, hogy az országban maradjon, de nem azért mert erre alanyi joga van, a befogadott személyek nem jogosultak szociális juttatásokra vagy orvosi ellátásra, és csak fekete munkát tudnak vállalni. Ez viszont azt jelenti, hogy fokozottan ki vannak téve a kizsákmányolás és a kihasználás veszélyének. A befogadott státusz csak abban a megyében érvényes, ahol azt az illető megkapta. Célszerű lenne az ilyen státusszal rendelkező személyeken természetbeni adományokkal (például ruhák, élelmiszer, bébiétel és gyógyszerek gyűjtésével) segíteni. Hosszú távon azonban az egyetlen megoldást a vonatkozó jogszabályok módosítása jelentené, hogy ezek az emberek is rendelkezzenek azokkal az alapvető jogokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy gondoskodjanak magukról.

Adminisztratív őrizetben lévő külföldiek az otopeni központban Mint korábban már említettük, a Bevándorlási Hivatal két létesítményt működtet adminisztratív őrizetben tartott külföldiek számára7. A Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat az otopeni központban rendszeresen, az aradi létesítményben pedig alkalmanként jogi tanácsadást nyújt a bentlakóknak. Azokat az adminisztratív őrizetben tartott külföldieket, akik menedékkérelmet nyújtanak be, azonnal szabadon bocsátják, feltéve, hogy első ízben nyújtanak be kérelmet, vagy lehetőséget kaptak arra, hogy új kérelmet nyújtsanak be. Ez alól kivételt jelentenek a kiutasított és a nemzetbiztonsági okokból nemkívánatosnak nyilvánított személyek, őket menedékkérelmük benyújtása után nem bocsátják szabadon. Az MFCS találkozott az otopeni központ néhány lakójával. Az alábbi megállapítások közvetlen megfigyelés és a beszélgetések során gyűjtött tapasztalatok eredményei.

Románia

Ami az életkörülményeket illeti, minden szobában négy ágy található és egy fürdőszoba nyílik belőle. A közös helyiségek az étkező, a hall, a terasz, a tornaterem és a könyvtár, valamint a TVszoba. A bentlakók a látogatói szobát és a civil szervezetek szobáját is használhatják. A felsorolt közös helyiségek közül egyik sem alkalmas arra, hogy az összes bentlakó egyszerre összegyűljön bennük.

5 Az izraeli család minden tagjánál folyamatban van új menekültkérelem benyújtása. A kubai családban a csecsemő első alkalommal „folyamodik” menedékért, míg a szülők új menedékkérelem benyújtása előtt állnak. Az iráni család helyzete bonyolultabb: az asszony lehetőséget kapott újabb kérelem benyújtására, az újszülött első ízben „folyamodik” menedékért, a férfi pedig befogadott státusszal rendelkezik.

6 Bizonyos esetekben, például ha valaki körülményeiből adódóan különösen kiszolgáltatott, vagy rendelkezésre áll elegendő hely, a Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat családok, gyermeküket egyedül nevelő szülők és HIV-fertőzött személyek elhelyezését is vállalja.

7 Az idegenrendészeti törvény értelmében a külföldiek alábbi kategóriái eshetnek adminisztratív fogva tartás alá illetve utasíthatók ki Románia területéről: azok a külföldiek, akiknek lejárt a joga arra, hogy az országban tartózkodjanak (köztük az elutasított és a dublini rendelet értelmében visszaküldendő menedékkérők); azok, akik bűncselekményt követtek el Romániában, és kiutasították őket az országból; és azok, akiket nemzetbiztonsági okokból nemkívánatos személynek nyilvánítottak.


53


A megfigyelés és a beszélgetések alapján az adminisztratív őrizetben tartott külföldiek számára a legnagyobb problémát az jelenti, hogy rendszeres és ingyenes jogi tanácsadás hiányában nincsenek tisztában azzal, miért tartják őket fogva, és milyen jogorvoslati lehetőségeik vannak. Jogi tanácsadás nélkül ezek a jogorvoslati lehetőségek nem töltik be funkciójukat, hiszen a bentlakók nem értik azokat az angol és román nyelven írott jogi dokumentumokat, amelyeket kapnak. A fellebbezést román nyelven kell benyújtani. Az egyik javasolt megoldás, hogy folytatódjon a Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálaton keresztül nyújtott speciális jogsegély-szolgáltatás az otopeni és az aradi központban. A releváns jogi problémákkal kapcsolatos tájékoztató anyagokat elérhetővé kell tenni az adminisztratív őrizetben lévő, különböző kategóriába tartozó külföldiek számára, mégpedig olyan nyelven, amelyet megértenek. Meg kell oldani továbbá a szabadidős és oktatási tevékenységekkel kapcsolatos problémákat, pl. számítógépek és internet-hozzáférés, vagy éppen szabadtéri programok biztosítása révén, lehetőséget kell nyújtani a külföldiek számára, hogy több időt töltsenek szobáikon kívül. Mivel a külföldiek egy zárt létesítmény falai között töltik napjaikat, és sokuk nehezen dolgozza fel ezt a helyzetet, ráadásul jövőjüket is rendkívül bizonytalannak látják, célszerű lenne pszichológiai segélyszolgálatot is működtetni a központban. A létesítmény személyzete, valamint a Bevándorlási Igazgatóság érintett munkatársai számára oktatási anyagokat kell összeállítani és kerekasztal-beszélgetéseket kell szervezni a feltárt problémákkal kapcsolatban.

54


Bonyolult helyzet Temesvárott Sajátos helyzet alakult ki Temesvárott, ahol a központ lényegében kettős létesítményként funkcionál: egyrészt befogadóállomás és szálláshely olyan külföldiek számára, akiknek menedékjogi eljárása folyamatban van, valamint azok számára, akik már rendelkeznek valamilyen védelmi státusszal Romániában; másrészt a létesítmény az UNHCR globális tranzitközpontjaként is működik. Ez utóbbi funkcióhoz lényegesen több bentlakó tartozik. Ők olyan menekültek, többnyire családok, akiknek valamilyen nehézség miatt el kellett hagyniuk azt az országot, ahová eredetileg menekültek és korábban már menedéket kaptak. Arra várnak, hogy az áttelepítési folyamat lezáruljon, és továbbutazhassanak abba az országba, ahol véglegesen letelepedhetnek és új életet kezdhetnek. Sajátos státuszuk miatt e csoport tagjai más jogokat élveznek, és a szolgáltatásokat és támogatásokat is másképp vehetik igénybe. A menedékkérők bármikor szabadon ki-be járkálhatnak a központ területére, az áttelepítésre váró menekültekre azonban más szabályok vonatkoznak ebben a tekintetben. Az áttelepítésükre váró menekültekkel ellentétben a menedékkérők kapnak némi anyagi támogatást, hogy élelmezésüket megoldják. Azt, hogy a kapott összeget mire költik, ők döntik el. Az áttelepítésre váró menekülteknek csak a programjuk keretében elérhető szolgáltatások és élelmiszerek állnak rendelkezésükre, viszont hónap végén ritkábban kerülnek nehéz helyzetbe. Azok az áttelepítésre váró menekültek, akik már érkezésük előtt menekültstátuszt kaptak a UNHCR-tól, bizakodón látják jövőjüket és a számukra kijelölt új országban felépítendő életüket, míg a menedékkérők számára helyzetükből adódóan minden nagyon bizonytalan. A létesítményben együttélő két csoport természetesen tisztában van azzal, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a két különböző státusz. A két csoport eltérő helyzetéből és a létesítmény által nyújtott szolgáltatásokra való különböző jogosultságukból adódóan időről időre kialakuló feszültségek kezelésére célszerű lenne tanácsadó szolgáltatást indítani és speciális megoldásokat kidolgozni.

Románia

A 2009-es AGDM-felmérés idején a temesvári tranzitközpontban 144 áttelepítésre váró menekült volt, főleg etióp és palesztin származásúak. A központban külön szállásolják el a férfiakat, valamint a gyermeküket nevelő asszonyokat. Mivel a létesítmény jelenlegi infrastruktúrája nem teszi lehetővé a szobák családok szerinti kiosztását (19 szoba van és 48 család), a bentlakók tízágyas szobákon osztoznak. Az áttelepítésre váró menekülteket már érkezésük előtt tájékoztatják ezekről a feltételekről. Ettől függetlenül jelentősen javítaná életkörülményeiket, ha nagyobb intimitást nyújtó családi lakrészeket alakítanának ki számukra. Mivel többnyire nehéz körülmények közül érkeznek, természetesen rendkívül hálásak mind az UNHCR-nek, mind pedig a román kormánynak a biztonságos környezetért, és azért a lehetőségért, hogy a központból távozva egy másik országban véglegesen letelepedhetnek és új életet kezdhetnek. A különböző okokból – például a közös létesítmények használata kapcsán – kialakuló feszültségek kezelésére speciális megoldásokat dolgozott ki a központ, amelyek eddig megfelelően működnek. Például amikor kiderült, hogy a palesztin és etióp asszonyok nem szívesen használják egy időben a konyhát és a fürdőszobát más etnikumú menekültekkel (minden pavilonban három konyha és négy fürdőszoba található), a feszültségeket még időben sikerült elsimítani úgy, hogy kidolgoztak egy mindeki számára elfogadható időbeosztást a helyiségek használatára. Hasonló módon sikerült megoldani azt is, hogy a két csoport egyenlő mértékben kapjon lehetőséget az internetszobák és a különböző berendezések használatára. Az MFCS olyan jelenetnek is tanúja volt, amikor az áttelepítésükre váró menekültek és a menedékkérők együtt fociztak az udvaron. Az UNHCR, a Bevándorlási Hivatal, valamint a civil társadalom képviselői közötti hatékony együttműködésnek köszönhetően a különböző csoportok békésen élnek egymás mellett a központban. Mivel a különböző etnikumhoz tartozó menekültek gyakran csak rövid időszakot töltenek a létesítményben, gyakorlatilag folyamatosan cserélődnek a bentlakók.


55

Javaslatok Az integrációs program fejlesztését célzó javaslatok • Az UNHCR-nek partnereivel együttműködve országos konferenciát kellene szerveznie az integráció kérdéskörében leginkább érdekelt felek részvételével, melyen sor kerülne helyi szintű képzési és értékelő programok kidolgozására, valamint azon kiemelt problémák megvitatására, amelyek központi intézkedéseket kívánnak. • Folytatni kell a lobbitevékenységet a megfelelő intézményeknél azon jogszabályok harmonizálása érdekében, amelyek az integrációval és a védelmet élvező személyek jogaival kapcsolatosak (pl. külföldi tanulmányok, végzettség és munkatapasztalat elismerése, idős menekültek joga az öregségi nyugdíjra). • Lobbitevékenységet kell folytatni a megfelelő intézményeknél annak érdekében, hogy az állam elősegítse a menekültek családegyesítését, illetve hogy az ezen a téren nyújtott segítséget a több évre szóló EMA-programok is magukban foglalják. • Fejleszteni kell és sokrétűbbé kell tenni a Bevándorlási Hivatal és a civil szervezetek által a munkát kereső menekülteknek nyújtott segítség rendszerét. • Könnyen érthető tájékoztató anyagokat kell összeállítani az integrációs folyamat lépéseiről, valamint a nemzetközi védelmet élvező személyek jogairól és kötelezettségeiről, hogy az érintettek tisztában legyenek azzal, milyen támogatásra és szolgáltatásokra jogosultak.

A menedékjogi eljárás folyamatának fejlesztésével kapcsolatos javaslatok Az UNHCR minőségbiztosítási projektjének második fázisa (melynek célja a menekültügyi rendszerek minőségének javítása az EU-ban) magában foglalja a menekültkérelmek elbírálási folyamatának fejlesztését, főleg közigazgatási szinten, valamint kiterjed különböző, az UNHCR és civil szervezetek által szervezett képzési programokra (pl. interjúkészítési technikák), amelyek az EMA által finanszírozott projekteken keresztül valósulhatnak meg. A fentieken túl az MFCS a következőket javasolja: • A menedékkérőket tájékoztatni kell a menedékjogi eljárás menetéről, valamint jogaikról és kötelezettségeikről már akkor, amikor benyújtják kérelmüket. A regionális központokban állandó jelleggel legyen jelen egy civil szervezet jogi tanácsadást nyújtó szakembere, aki még a közigazgatási meghallgatás előtt proaktív módon tájékoztatja és tanácsaival segíti az újonnan érkezőket. • A munkacsoportnak tisztáznia kell a jogi tanácsadók feladatait, hogy egyértelműen meghatározható legyen, milyen mértékben kell részt vennie a jogi képviselőnek a folyamatban. Továbbá az UNHCR országos konferenciát szervez az érintett állami intézmények számára a kiszolgáltatott csoportok (köztük a kísérő nélküli kiskorúak) problémáival kapcsolatban. • 2009-ben a CNRR egy EMA által finanszírozott projekt keretében tájékoztató anyagokat állított össze, amelyeket le kell fordítani több nyelvre, és jól látható helyen elérhetővé kell tenni a menedékkérők számára ott, ahol benyújtják kérelmüket. A menedékkérők véleményének megkérdezésével ellenőrizni kell, hogy ezek az anyagok valóban hasznosak voltak-e számukra. • Képzett, a menedékkérők nyelvén beszélő tolmácsokat kell alkalmazni a teljes menedékjogi elbírálási folyamat során. Ezáltal elkerülhetők a félreértések és ellentmondások, amelyek akár a kérelem elutasításához vezethetnek a kérelmező szavahihetőségének hiánya miatt.

A befogadóállomásokon uralkodó körülmények javítását célzó javaslatok Az MFCS által a befogadóállomások és szálláshelyek körülményeinek javítására tett javaslatok némelyike a létesítményekben élő menedékkérők és nemzetközi védelmet élvezők helyzetén egyaránt javítana. • A Bevándorlási Hivatalnak gondoskodnia kell arról, hogy a bentlakók mindegyik létesítményben megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek. Erre a célra a központok alkalmazhatnak orvost,

56


vagy kereshetnek alternatív megoldást is (például egy belügyminisztérium által kirendelt orvos rendszeresen ellátogathat az intézménybe). • Képzési programot kell indítani a Bevándorlási Hivatal létesítményeiben dolgozó egészségügyi személyzet számára annak érdekében, hogy a bentlakók kulturális és vallási hátterét, valamint nemét is figyelembe vevő ellátásban részesüljenek. A létesítmények egészségügyi részlegein készletet kell tartani a legszükségesebb gyógyszerekből; emellett standard eljárásrendeket kell kidolgozni és alkalmazni a szakorvosi vizsgálatokkal és kezelésekkel (és szükség esetén a kórházi ellátással) kapcsolatban, amelyekről tájékoztatni kell a bentlakókat is. A közkórházak személyzetét tájékoztatni kell a menedékkérők jogairól; megfelelő számú női egészségügyi szakembert kell alkalmazni (vagy legalább gondoskodni arról, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak), különösen a nőket is elszállásoló regionális központokban. • Növelni kell a Bevándorlási Hivatal kapacitását annak érdekében, hogy a menedékkérők már a befogadási fázisban részt vehessenek nyelvi képzésben és orientációs programokban, így státuszuk meghatározása után e programok gördülékenyen folytatódhatnak, az állampolgári vizsga anyagával összehangolt tantervvel. Ha a Bevándorlási Hivatalnak erre nincs lehetősége, alternatív megoldásokat kell keresni, pl. civil szervezetek önkénteseinek segítségével vagy EMA-források felhasználásával. • Az egyik legfontosabb kérdéskör a menedékkérők anyagi támogatása. Mivel a jelenleg folyósított támogatás összegének (100 lei) emelésére nincs mód (a menedékkérők 200 és 500 lei közötti összeget tartanának megfelelőnek), természetbeni juttatásokkal kell segíteni a menedékkérőket (ruhák, élelmiszer stb.), vagy pedig lehetővé kell tenni, hogy ne csak egy év elteltével, hanem már korábban is munkába állhassanak. • Célszerű lenne speciális pszichológiai segítséget is elérhetővé tenni a befogadóállomásokon, hogy azok, akik traumát szenvedtek, a lehető leghamarabb megkapják a szükséges támogatást. Ez mind a menedékkérelem kimenetele, mind pedig a folyamat különböző szakaszaiban érintett döntéshozók szempontjából előnyös lenne.

A Bevándorlási Hivatal befogadóállomásain és otthonaiban uralkodó életkörülmények javítását célzó javaslatok • Lobbizni kell a Bevándorlási Hivatalnál annak érdekében, hogy a menedékkérők számára jobb minőségű higiéniai termékeket és tisztítószereket tegyen elérhetővé (vagy a jelenleg alkalmazott termékek körét adományok felhasználásával jobb minőségű termékekkel bővítse). Növelni kell a kiosztott termékek mennyiségét.

Románia

• 2009-ben a Bevándorlási Hivatalnak lehetősége nyílt arra, hogy EMA-források felhasználásával fejlessze a létesítmények infrastruktúráját, így a regionális központokban számítógépeket és szórakoztatóelektronikai berendezéseket helyeztek el, és lehetővé tették az internet használatát a bentlakók számára. A Bevándorlási Hivatalnak gondoskodnia kell arról, hogy a központokban élő külföldiek valóban élhessenek ezekkel a lehetőségekkel. A civil szervezeteknek támogatniuk kell a Bevándorlási Hivatal munkáját azáltal, hogy a központokban lakó menedékkérőket tájékoztatják az új berendezések megfelelő használatával kapcsolatban, közreműködnek a berendezések használatára vonatkozó beosztás kidolgozásában, továbbá önkéntesek bevonásával gondoskodnak az internetszobák felügyeletéről és a bentlakók alapszintű felhasználói képzéséről. • Az UNHCR munkatársainak havonta látogatást kell tennie a temesvári létesítményben, hogy meghallgassák a menedékkérők és menekültek véleményét, és szükség esetén különböző kérdésekben tanácsot adjanak nekik. Az UNHCR-rel együttműködő partnerek rendszeres jelentésben számoljanak be a központban uralkodó körülményekről, az egyes ügyekkel kapcsolatos fejleményekről stb., ami szükség esetén lehetővé teszi a gyors intézkedést. • A Bevándorlási Hivatal különböző regionális központjainak vezetői tegyenek látogatást a galaţi központban, ahol követendő gyakorlatokat és megoldásokat leshetnek el.


57


Szlovákia Statisztika 2009 végén a Szlovák Köztársaságban összesen 254 menedékkérő tartózkodott különböző országokból, akik többnyire a három befogadóállomás valamelyikében kerültek elhelyezésre. 2008-ban 22, 2009-ben pedig 14 menekültet ismert el a szlovák állam. Úgy tűnik, a szlovákiai elismerési arány elbátortalanítja a menedékkérőket, mivel az adatok szerint kevés esélyük van a menekültstátusz megszerzésére. 2008-ban az előző évihez képest jelentősen (66%-kal) csökkent a beadott menedékkérelmek száma, és ez a tendencia 2009-ben is folytatódott (2007-ben 2642, 2008-ban 910, 2009-ben pedig már csak 822 menedékkérelmet nyújtottak be az illetékes szlovák hatóságokhoz). 2007 óta a kiegészítő védelmi státusz intézménye is rendelkezésére áll olyan esetekben, ha a kérelmező élete vagy szabadsága komoly veszélybe kerülne, amennyiben hazájába visszatérne. Azoknak a száma, akik vagy első alkalommal kapták meg a kiegészítő védelmi státuszt, vagy státuszukat meghosszabbították, 2007-ben 82, 2008-ban 65, 2009-ben pedig 97 volt.

58


2005 óta elért eredmények 2005-ben a Szlovák Köztársaság az elsők között vezette bebe az éves Életkor, társadalmi nem és sokszínűség felmérések alkalmazását menedékkérők és menekültek befogadására fenntartott létesítményeiben. A találkozók nyomán minden évben gyakorlati javaslatok születtek a menekültügyi rendszer fejlesztésére. Ma, öt év tapasztalatával a hátunk mögött elmondhatjuk, hogy a fejlődés igazán látványos volt. A legsúlyosabb problémák közül többet is sikerült teljesen kiküszöbölni, ami a szlovák menekültügyi helyzet jelentős javulását eredményezte. • A rohovcei és az opatovská nová vesi befogadóállomásokon felújították a konyhákat, lakrészeket különítettek el a különösen kiszolgáltatott csoportok számára, valamint új felszerelési tárgyakat és bútorokat szereztek be. • Nőtt a menedékkérőknek nyújtott nyelvtanfolyamok és szakképzési programok száma. • A szociális munkások tevékenységének és a foglalkoztatásügyi hivatal erőfeszítéseinek köszönhetően javultak a menedékkérők elhelyezkedési esélyei. • Minden létesítményben javult a menedékkérők és a személyzet kapcsolata, megszűntek a konfliktusok a biztonsági őrökkel. • A szakképzett és lelkes szociális munkások számának növekedése a humennéi létesítményben a központban nyújtott szociális szolgáltatások mennyiségének és minőségének javulását eredményezte. • A humennéi létesítmény szobái most már belülről kulccsal zárhatók, ezáltal biztosított a menedékkérők magánélethez való jogának tiszteletben tartása. • Csökkent az ételek mennyiségével és minőségével kapcsolatos panaszok száma. A Ramadán idején minden központban speciális étrendet biztosítanak a muszlim bentlakók számára. • A fogdákban megszüntették azt a korábban alkalmazott gyakorlatot, hogy az elkobzott személyes tárgyakról nem adtak elismervényt a fogva tartottaknak. Ma már részletes listát állítanak össze az átvett személyes tárgyakról és készpénzről. • A horné orechovéi otthonban élő kísérő nélküli kiskorúak életkörülményei jelentős mértékben javultak, miután az otthon kínálata beltéri és szabadtéri sportolási lehetőségekkel bővült. • A Belügyminisztérium és a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megállapodott arról, hogy a védelmi státuszt élvező kísérő nélküli kiskorúakat a horné orechovéi otthonban vagy más, erre a célra kialakított létesítményben helyezik el. • A Bevándorlási Hivatal az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával együttműködve tájékoztató anyagokat állított össze, melyek egyszerűen és érthetően ismertetik a menedékjogi eljárás során a menedékkérőket megillető jogokat és kötelezettségeket. A szóróanyag jelenleg 15 különböző nyelven érhető el.

Szlovákia

Módszertan A Szlovák Köztársaságban a 2009-es AGDM-felmérést végző multifunkcionális csoport 153 menedékkérővel, elismert menekülttel, kiegészítő védelemben részesülő személlyel, kísérő nélküli kiskorúval és fogva tartott menedékkérővel találkozott fókuszcsoport-beszélgetések és egyéni interjúk keretében. A 18–40 éves korcsoportban 129 férfival és 24 nővel; a gyermekek korcsoportjában 17 fiúval és 6 lánnyal beszélgettek a szakemberek; a 40 felettiek csoportjában pedig 11 férfi és 3 nő osztotta meg gondolatait a csoport tagjaival.


59

Az MFCS tagjai a következő szervezeteket képviselték: a Belügyminisztérium és a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium érintett osztályai, az UNHCR, és három civil szervezet: az Emberi Jogi Liga, a Szlovák Humanitárius Tanács és az Ökomenikus Egyháztanács. A találkozókra 2009. szeptember 11. és október 1. között került sor az alábbi helyszíneken: • idegenrendészeti őrzött szállás, Medveďov (Medve) és Sečovce (Gálszécs); • menekülteket befogadó állomás, Opatovská Nová Ves (Apátújfalu); • magánotthonok, Trnava (Nagyszombat) és Voderady (Vedrőd); • menekülteket befogadó állomás, Rohovce (Nagyszarva); • kiegészítő védelmi státuszú személyek befogadóállomása, Gabčíkovo (Bős); • kísérő nélküli kiskorúak otthona, Horné Orechové (Diósfalu); • menekülteket befogadó állomás, Humenné (Homonna); • elismert menekültek otthonai, Košice (Kassa).

A menedékkérőknek nagyobb mozgásszabadságra van szükségük A Szlovákiába érkező menedékkérők néhány hetet a humennéi létesítményben töltenek egészségügyi szűrés céljából. Ebben a fázisban még könnyen elfogadják, hogy mozgásszabadságukat korlátozzák. A probléma akkor kezdődik, amikor a menedékkérőket áthelyezik a rohovcei vagy az opatovská nová vesi befogadóállomásra. E központok lakói korábban szabadon elhagyhatták a létesítményt, de nem utazhattak el a városból. Nem kellett engedélyt kérniük, egyszerűen távozáskor és érkezéskor beírták nevüket a recepción lévő naplóba. 2009 februárjában azonban a kormány megváltoztatta ezt a szabályt arra hivatkozva, hogy az új megoldással hatékonyabban üzemeltethetők a központok, például pontosabban meghatározható, hogy egy-egy étkezésnél hány élelmiszeradagra lesz szükség. Ma a menedékkérőknek írásos engedélyt kell kérniük, ha el szeretnék hagyni a létesítményt. Az erre vonatkozó kérelmet a tervezett távozásuk előtti napon kell benyújtaniuk. Korábban a bentlakók monoton életébe némi változatosságot vitt az, ha kisétáltak a postára vagy a boltba, kimentek focizni a helyi pályára, vagy csak sétálgattak az utcákon. Ma nincs lehetőségük arra, hogy csak úgy spontán elhagyják a létesítményt, ezért úgy érzik, be vannak zárva. Felháborítónak tartják az új bürokratikus akadályt. „A rendszer nagyon jól működött, amíg nem kellett engedély. Miért van szükség írásos engedélyre ahhoz, hogy elhagyjuk a központot? Mi értelme van annak, hogy bezárnak minket ide?” – kérdezte keserűen egy menedékkérő. „Nem tudhatom, hogy holnap milyen idő lesz, hogy ki tudunk-e menni focizni” – érvelt egy fiatalember. „Ha a biztonság kedvéért mindennap benyújtok egy kérelmet másnapra, azzal csak feleslegesen dolgoztatom a vezetőséget.” Az opatovská nová vesi létesítmény lakói egy további problémáról is említést tettek, miszerint a szabály gyakorlati alkalmazása miatt egy nap csak egyszer hagyhatják el a létesítményt. „Amikor visszatérek a központba, az őrök elveszik az engedélyemet. Aznap már nem hagyhatom el a létesítményt, pedig szabályos kérelmet nyújtottam be, és egész napra megkaptam a kilépési engedélyt. Mi van akkor, ha vásárolni voltam, de elfelejtettem valamit megvenni? Nem mehetek vissza érte.” – panaszolta ingerülten egy bangladesi férfi a multifunkcionális csoport tagjainak.

60



A menedékjogi törvény értelmében a menedékkérők mozgási szabadsága csak kivételes esetekben korlátozható a kilépési kérelem elutasításával, például közbiztonsági okokból, vagy abban az esetben, ha a menedékkérő jelenlétére szükség van a menedékjogi eljárás során. Az MFCS megtudta, hogy a kilépési engedély valójában nem csak egy felesleges bürokratikus szabály: a menedékkérők szerint kérelmüket néha azért tagadja meg a vezetőség, hogy így büntesse a táborlakók összességét a házirend megszegéséért, vagy egy-egy menedékkérő fegyelmezetlen magatartásáért.

A civil szervezeteknek részletesebb irányelvekre van szükségük az integrációs projektekkel kapcsolatban Közép-Európa más országaihoz hasonlóan 2009-ben Szlovákia is megkezdte egy átfogó integrációs irányelv – a Külföldiek Integrációját Támogató Koncepció – bevezetését.


Szlovákia

A beilleszkedéshez civil szervezetek nyújtanak segítséget, a költségeket az Európai Menekültügyi Alap fedezi. A civil szervezeteknek be kell nyújtaniuk projekttervezetüket az illetékes hatósághoz, és pályázniuk kell az anyagi forrásokra. A pályázattal és a projektek elbírálásával kapcsolatos irányelvek világosak, a folyamat korrekten és átláthatóan zajlik. Egy részletesebben kidolgozott integrációs program azonban lehetővé tenné az integrációs projektek elbírálásának és megvalósításának hatékonyabb lebonyolítását. Az EMA forrásaiért pályázó szervezetek munkáját megkönnyítené, ha a szükséges integrációs tevékenységekkel és azok anyagi vonzataival kapcsolatban kidolgozott standardok állnának rendelkezésre. Irányelvek hiányában a nemzetközi védelmet élvező személyek sikeres beilleszkedését célzó programok gyakran esetlegesek és rosszul szervezettek, hatékonyságuk pedig attól függ, hogy melyik civil szervezet irányítja az adott projektet.

61

A jelenlegi helyzet sok kedvezményezettre frusztrálóan hat. „Az integrációs központban a kubai elismert menekülteknek négy szlovák nyelvórájuk van hetente, míg nekünk csak kettő. Nekem is fontos, hogy minél hamarabb megtanuljak szlovákul” – mondta egy fiatal vietnámi nő. A nyelvórák számán kívül az MFCS a lakhatási támogatással, az elérhető támogatások fajtáival, vagy éppen az integrációs program hosszával kapcsolatban is feltárt különbségeket a projektek között. Kötelezően alkalmazandó kormányzati irányelvek és standardok hiányában a különböző civil szervezetek általában saját helyzetértékelésük alapján dolgozzák ki projektjeiket. Ezért az MFCS azt javasolja a hatóságoknak, hogy dolgozzanak ki részletes iránymutatást azzal kapcsolatban, hogy az integrációs támogatás tekintetében milyen jogok illetik meg az elismert menekülteket és a kiegészítő védelemben részesülő személyeket.

A nyelvtanfolyamok nem mindig vannak összhangban a szükségletekkel A nemzetközi védelmet élvező személyek számára továbbra is problémát jelent a szlovák nyelvórák mennyisége és színvonala. A panaszok hátterében az áll, hogy az ingyenes órák száma és tematikája régiónként eltér. A menekültek elmondása szerint az ország különböző részein más és más tankönyveket használnak. A tananyagok gyakran nincsenek összhangban a résztvevők tudásszintjével és kommunikációs igényeivel. Sajátos problémát okoz a nyelvórák beosztása Trnavában azon menekültek számára, akik munkát találtak az ipari régióban. Ők is szeretnék fejleszteni nyelvtudásukat, de mivel több műszakban dolgoznak, nem tudnak részt venni az órákon. „Választanunk kell – vagy dolgozunk, vagy nyelvet tanulunk, pedig mindkettőre szükségünk van” – mondta egy iraki menekült, aki alapszinten beszél szlovákul. Sok társához hasonlóan ő is tisztában van a nyelvtanulás fontosságával, de munkaidőbeosztása miatt nem tud részt venni az órákon. „Miért nem dolgoznak ki számunkra egy rugalmasabb órarendet?” – kérdezte számos hasonló helyzetben lévő társa nevében.

Minél fiatalabbak, annál könnyebben beilleszkednek Elfogadott tény, hogy minél fiatalabb egy menekült, annál könnyebben és zökkenőmentesebben megy számára a beilleszkedés az új környezetbe. Szlovákiában sincs ez másképp. Ugyanakkor az idős és beteg menekültek számára rendkívül nehéz feladat az integráció, mivel a rendszer gyakran nem kínál számukra olyan megoldásokat, amelyek figyelembe vennék speciális szükségleteiket. A fő problémát egyrészt az jelenti, hogy ezek az emberek fizikai vagy egészségi állapotuk miatt nehezen találnak megfelelő munkát, amely lehető tenné, hogy pénzt keressenek és gondoskodjanak magukról, másrészt pedig az, hogy nehezebben tudnak elsajátítani új szakmai ismereteket vagy nyelvet tanulni, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy versenyképes tudással jelenjenek meg a munkaerőpiacon. Ennek következtében a beteg és idős menekültek lakhatási támogatás nélkül nem képesek előteremteni a lakásbérléshez szükséges anyagi forrásokat. Ráadásul a betegek és idősek több gondozást, ellátást és gyógyszert igényelnek, ami megint csak növeli kiadásaikat. Sok aktív munkaképes korú menekült jelezte, hogy kevés a munkalehetőség, gyakran csak félállásban vagy egy-egy napos alkalmi munkákban tudnak elhelyezkedni. Sokaknak kétségeik vannak a nekik fizetett munkabérekkel kapcsolatban, illetve félnek attól, hogy a gazdasági válság miatt elveszítik munkájukat. „Ha szerencsénk van, és sikerül is szereznünk egy rendes állást, a válság miatt mi leszünk az elsők, akiket elbocsátanak” – foglalta össze a helyzetet egy afgán menekült.

62



Nem meglepő módon sok interjúalany pesszimistán, lemondóan nyilatkozott a jövőjét illetően. Sokan tették szóvá azt is, hogy a szociális munkások nem segítenek nekik. „Egyedül esélyem sincs arra, hogy munkát találjak, a szociális munkás pedig nem segít. Őszintén szólva már feladtam a reményt” – mondta csüggedten egy menekült, aki már közel öt éve él Szlovákiában. Ezzel szemben a szociális munkások egészen más képet festettek a helyzetről. Szerintük a menekültek jelentős részét nem igazán érdeklik sem a munkalehetőségek, sem a szlovák nyelvtanulás. „Ha valaki nem tesz erőfeszítéseket a beilleszkedés érdekében, nem sokat tehetek érte. Csak azoknak tudunk segíteni, akik maguk is hajlandóak tenni érte” – mondta egy szociális munkás. Számos szociális munkás szerint a menekültek passzívak, és nem fordulnak hozzájuk problémáikkal.


Szlovákia

A beilleszkedéssel kapcsolatban leginkább az elismert menekültek és a kiegészítő védelemben részesülők gyermekei szolgálnak sikertörténetekkel. Gyorsan megtanulnak szlovákul, és nagyon szeretnek iskolába járni. A gyerekek hamar beilleszkednek az iskolai környezetbe. „A fiaimnak sok barátjuk van az osztályban, és jó jegyeket kapnak” – mesélte büszkén egy ikerpárt nevelő anya. A gyermekek beilleszkedését a szlovák társadalom meglehetősen elfogadó attitűdje is segíti. A kiskorúak közül egy sem számolt be ellenük irányuló ellenséges vagy rasszista incidensről se felnőttek, se gyerekek részéről.

63


A kísérő nélküli kiskorúakat megfelelő környezetben kell elhelyezni A szlovák kormány 2009-ben először szembesült azzal a problémával, hogy megoldást kell keresni a nemzetközi védelmi státuszt élvező, kísérő nélküli kiskorúak megfelelő elhelyezésére és ellátására, és gondoskodni kell beilleszkedésük támogatásáról is. Hat, kiegészítő védelmi státuszt élvező afgán gyermeket először Gabčíkovóban helyeztek el a hatóságok, ahol azonban a körülmények nem voltak alkalmasak kiskorúak számára. A gyerekeket átszállították egy kísérő nélküli kiskorúak számára létesített speciális otthonba, ahol arra is van lehetőségük, hogy középiskolába járjanak. Az MFCS örömmel nyugtázta, hogy a Belügyminisztérium és a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium képviselői megállapodtak arról, hogy a nemzetközi védelemben részesülő kísérő nélküli kiskorúakat olyan létesítményekben helyezik el, amelyek alkalmasak speciális szükségleteik kielégítésére. A Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium a Szlovák Köztársaság minden egyes régiójában egy-egy gyermekotthont jelölt ki erre a célra, ezek közül kiemelt szerepet szánt a Horné Orechovéban lévő létesítménynek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen speciális otthonok létesítése a legjobb megoldás a kísérő nélküli gyermekek számára, legalábbis addig, míg előnyösebb megoldásra nincs lehetőség (pl. rokonok, örökbefogadás, nevelőszülők stb.). A jövőben a kísérő nélküli, menekült státusszal rendelkező gyermekek is hasonló bánásmódban részesülnek, mint kiegészítő védelmet élvező társaik.

64


Javaslatok • Az MFCS azt javasolja a Bevándorlási Hivatalnak, hogy térjen vissza korábbi gyakorlatához, és tegye lehetővé a menedékkérők számára, hogy azok engedély nélkül elhagyhassák a létesítményt, amelyben elhelyezték őket, és szabadon mozoghassanak az adott helység közigazgatási határain belül. A menedékkérők hollétéről elegendő információt szolgáltat az, ha ki- és belépéskor beírják nevüket a recepción lévő naplóba, ahogy korábban is tették. A kilépési kérelmek gyakorlata felesleges munkát ró a vezetőségre, és feszültséget kelt a menedékkérők között. Az MFCS továbbá arra is kéri a Bevándorlási Hivatalt, hogy szüntesse meg Opatovská Nová Vesben alkalmazott korlátozó gyakorlatát. • Az MFCS már többször javasolta a Szlovák Köztársaság illetékes minisztériumainak, hogy módosítsák a menedékjogi törvényt, és könnyítsék meg a menedékkérők belépését a munkaerőpiacra. Tekintettel arra, hogy az elmúlt években csökkent a menedékkérők száma, csak viszonylag kis létszámú csoportról lenne szó, akik nem rontanák a szlovák állampolgárok elhelyezkedési esélyeit. • Az MFCS javasolja, hogy a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium az érintettekkel együttműködve az eddiginél konkrétabban határozza meg az integrációs támogatás minimális szintjét, és az elismert menekültek és a kiegészítő védelemben részesülők integrációval kapcsolatos jogosultságait. • A szlovák kormánynak forrásokat kellene elkülönítenie egy részletesen kidolgozott integrációs program megvalósítására, amely lehetővé tenné, hogy a nemzetközi védelmet élvező menedékkérők státuszuktól függetlenül azonos mértékű integrációs támogatásban részesüljenek. Az integrációs támogatás mértékének minden esetben azonosnak kell lennie, attól függetlenül, hogy a projektet melyik civil szervezet valósítja meg. • A kormánynak nagyobb összegekkel kellene támogatnia az integrációs programokat. E források egy része az állami költségvetésből, más részük az Európai Menekültügyi Alaptól származhat. Az integrációs támogatást nyújtó civil szervezeteknek törekedniük kell további források felkutatására, valamint kreatív megoldásokat kell keresniük projektjeik finanszírozására. • Az integrációs irányelv részeként definiálni kell a menekültek és a kiegészítő védelemben részesülők számára nyújtott ingyenes nyelvoktatás és más képzési programok hatáskörét. • A kedvezményezetteknek biztosítani kell a javasolt szlovák nyelvkönyveket, tudásszintjüknek megfelelően. • A Belügyminisztériumnak és a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak pontosan meg kell határoznia a kiegészítő védelemben részesülőknek nyújtott integrációs támogatás hatáskörét. Az integrációs programban különbséget kell tenni azok között, akiknek van állása és el tudják tartani magukat, és akik nem képesek gondoskodni magukról.


Szlovákia

• Mivel a törvények jelenleg nem teszik lehetővé a Bevándorlási Hivatal számára, hogy hosszabb időtartamra adjon kiegészítő védelmi státuszt, az MFCS megítélése szerint a jelenlegi egyéves periódus komoly akadályt jelent a kiegészítő védelemben részesülők számára a beilleszkedés szempontjából. Ráadásul a tapasztalatok szerint a meghosszabbításra vonatkozó kérelmek túlnyomó többségét jóváhagyják a hatóságok. Ezért az MFCS azt javasolja a Bevándorlási Hivatalnak, hogy az vizsgálja felül álláspontját, és módosítsa a törvényt annak érdekében, hogy a kiegészítő védelmi státusz hosszabb időtartamra is megadható legyen.

65


Szlovénia Statisztika 2009-ben 201 menedékkérelem érkezett a szlovén hatóságokhoz. Ezek közül 181 új kérelem volt, 20 pedig ismételt. A menedékkérők között 160 férfi és 41 nő volt, 23 kérelem pedig kísérő nélküli kiskorútól érkezett. A vizsgált időszakban 16-an kaptak menekültstátuszt, négyen pedig kiegészítő védelemben részesültek. A legtöbb menedékkérő Afganisztánból, Bosznia-Hercegovinából, Koszovóból, Szerbiából és Törökországból érkezett.

66


2005 óta elért eredmények 2009-ben immár ötödször került sor az Életkor, társadalmi nem és sokszínűség felmérésre Szlovéniában. A multifunkcionális csoport úgy döntött, hogy ezúttal nem csak az előző évi felmérés nyomán elért eredményeket, hanem a 2005 óta elért fejlődést is értékeli. A csoport megállapította, hogy a korábban tapasztalt problémák nagy részére időközben sikerült megoldást találni. Az ország látványos eredményeket ért el például a menedékjogi eljárás fejlesztése, az ellátó programok, valamint a menekültek beilleszkedését célzó erőfeszítések terén. A legtöbb változás közvetlenül az évente lebonyolított AGDM-felméréseknek és az MFCS által tett javaslatoknak köszönhető. A pozitív eredmények egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a menedékkérők és menekültek véleményét – még ha azok nem is voltak mindig hízelgőek – nagyon komolyan vette a szlovén kormány, ami a következő eredményeket tette lehetővé: • A menekültekkel dolgozó jogi tanácsadók szerepe megerősödött. A munkakört csak képzett ügyvédek tölthetik be. A jogi tanácsadók díjazását a szakmában általában elfogadott szintre emelték. • Az előző évek óta olyan sokat javult a fordító- és tolmácsszolgáltatás, hogy 2009-ben már nem hangzott el panasz ezzel kapcsolatban. • A menekültotthonban munkaidőben minden nap dolgozik nővér, aki kisebb egészségügyi problémákat kezel, a súlyosabb eseteket pedig az illetékes kórházba utalja be. • A Belügyminisztérium illetékes részlegének munkatársai rendszeresen látogatást tesznek azoknál a menekülteknél, akik már kiköltöztek az otthonból, és tanácsokkal látják el őket. • Egy jól működő mechanizmus keretében a kormány és a civil szervezetek rendszeresen tartanak egyeztető találkozókat, melyek során megbeszélik az otthonban élő menedékkérők jólétével kapcsolatos kérdéseket, és közösen javaslatokat dolgoznak ki a felmerülő problémák megoldására. Ezeken a találkozókon lehetőség szerint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is képviselteti magát. • 2009 eleje óta az elismert menekültek ugyanolyan betegbiztosítási kártyát kapnak, mint a szlovén állampolgárok, ami megkönnyíti számukra az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. • A ljubljanai otthonban élő menedékkérők napi szinten használhatják az internetet, ami nagyon fontos előrelépés. • A ljubljanai „Cene Štupar” és a maribori „Andragoski Zavod” oktatási intézményekben mindennap látogathatók szlovén nyelvórák (alap és haladó szinten egyaránt). A projektet részben az Európai Menekültügyi Alap finanszírozza. A nyelvtanulás lehetővé teszi a menedékkérők számára, hogy aktívan részt vegyenek a formális oktatási rendszerben (általános iskola, középiskola, felnőttképzés, egyetem). A menedékkérőknek informális képzési programok is rendelkezésükre állnak egyéni mentori támogatáson keresztül, ami különösen fontos a kísérő nélküli kiskorúak számára, mivel megkönnyíti integrációjukat a formális oktatási rendszerbe. • Az otthonban élő gyermekek ingyen tanulhatnak a legközelebbi általános iskolában. Emellett minden gyermek anyagi támogatást és tanszercsomagot kap a Belügyminisztériumtól és a helyi önkormányzattól. • A menekültek vállalkozásindító támogatást igényelhetnek, ami segíti őket abban, hogy a saját lábukra álljanak. • Az otthon területén működő fogdát bezárták.

Szlovénia

• Az otthonban uralkodó életkörülményekre – élelmezés, ruhaosztás, szobák kiosztása stb. – már nem érkeznek panaszok, pedig ezek a problémák korábban jelentős indulatokat váltottak ki az érintettekből. • Továbbá mióta új cég látja el az otthon biztonsági teendőit, nem érkezett panasz a biztonsági őrök magatartásával kapcsolatban. 2009-es AGDM jelentés

67

Módszertan A 2009-es felmérést lebonyolító multifunkcionális csoport tagjai a következő szervezeteket képviselték: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, Belügyminisztérium (menekültügyi és integrációs részleg), valamint a Pravno informacijski centar (PIC) és a Slovenska filantropija (SF) nevű civil szervezetek. A találkozókra 2009. szeptember 22. és 25. között került sor a ljubljanai menekültotthonban, a Külföldiek Számára Létesített Központban Postojnában, valamint menekült családok otthonaiban Kamnikban és Celjében. A megkérdezett 30 menekültet és menedékkérőt a következő kategóriákba sorolták az MFCS munkatársai: nők és férfiak, családok, egyedülálló férfiak és nők, gyermekek és kísérő nélküli kiskorúak. A megbeszéléseken a következő területekkel kapcsolatban hangzottak el kérdések: a befogadás körülményei, integrációs folyamat, az oktatási rendszer, az orvosi ellátás, a szociális szolgáltatások és a munkaerőpiac elérhetősége. A találkozókon a menekültek és kérelmezők természetesen bármilyen problémájukról is szabadon beszélhettek. Számos menedékkérő úgy döntött, hogy nem kíván találkozni az MFCS munkatársaival, mivel az előző években már részt vettek ilyen beszélgetéseken, de az semmilyen érezhető hatással nem volt egyéni életkörülményeikre és helyzetükre. A MFCS munkatársai két alkalommal találkoztak, hogy összegezzék az eredményeket és véglegesítsék a 2009-es beszámolót.

„Miért tart ilyan hosszú ideig a menedékjogi eljárás?” A szlovén fővárosban, Ljubljanában lévő menekültotthon az egyetlen létesítmény az országban, ahol menedékkérőket helyeznek el a hatóságok. A tiszta, barátságos hangulatú létesítmény kényelmes, otthonos környezetet biztosít az ittlakók számára. Korábban voltak félreértések a személyzet tagjai és a bentlakók között, de ez ma már nem jellemző. A menedékkérők közül azonban továbbra is sokan panaszkodnak amiatt, hogy nagyon sokáig tart kérelmük elbírálása. „A menekültotthon egyáltalán nem rossz hely. De egy kicsit olyan, mintha folyamatosan egy váróteremben élnénk. Szeretném, ha végre döntés születne a kérelmemmel kapcsolatban, és elkezdhetném építeni az életemet” – mondta egy kazah menedékkérő. Számos társához hasonlóan őt is rendkívüli mértékben frusztrálja az elhúzódó eljárás. Az otthon lakóinak többsége már több mint két éve vár arra, hogy a hatóságok döntést hozzanak ügyükben. Egy fiatal nő arról beszélt az MFCS munkatársának, hogy nem érti, miért tart ilyen sokáig az elbírálás. „Most már rendszeresen összeütközésbe kerülök az adminisztrátorral, aki az ügyemet intézi. Hiába kérdezem tőle, hogy miért tart ilyen sokáig a folyamat, soha nem ad kielégítő magyarázatot” – mondta elkeseredetten. A menekültotthonban tétlenségre kárhoztatott menedékkérők hónapról hónapra frusztráltabbá és feszültebbé válnak. A nemzetközi védelemről szóló törvény értelmében a menedékkérők csak egy évvel kérelmük benyújtása után vállalhatnak hivatalosan munkát. „Egészséges vagyok, képzett vagyok, és szeretnék pénzt keresni, hogy jobb életkörülményeket biztosíthassak a családom számára. Ajánlottak is munkát. Miért nem dolgozhatok?” – kérdezte keserűen egy sokgyermekes koszovói férfi. Többnyire férfiak panaszkodnak amiatt, hogy kérelmük benyújtása után egy évig nem dolgozhatnak hivatalosan. Szeretnék, ha már hamarabb beléphetnének a munkaerőpiacra. A korábbi években sokan panaszkodtak az otthonban a megfelelő ruházat hiányára. 2009-ben ezt csak a kísérő nélküli fiatalkorúak tették szóvá. „A személyzet tagjai nem értik, hogy tizenévesek vagyunk, és mások az igényeink” – panaszkodtak sokan az MFCS munkatársainak. Szeretnének divatosabb, márkás ruhákban járni, de ilyet nem kapnak az otthonban.

68



A kiskorúak általában nincsenek tisztában azzal, hogy mindegyikük számára kijelöltek egy gondviselőt és egy jogi képviselőt, és hogy az otthonban a szociális munkások kötelesek gondoskodni a kiskorúak jólétéről. A csoport megfigyelései szerint csak néhány menedékkérő tudott kiköltözni a menekültotthonból, és megfizethető szállást találni. Ezek a menedékkérők többnyire Ljubljanában maradtak, mivel a fővárosban jobbak az elhelyezkedési esélyek, mint vidéken. Ráadásul így az otthon közelében maradhattak, és szükség esetén tanácsot kérhetnek a létesítményben dolgozó szakemberektől jogi és szociális kérdésekben. A menedékkérőknek nyújtott jogsegéllyel és védelemmel kapcsolatos tájékoztatás sokat fejlődött az elmúlt években. A megkérdezettek többnyire tisztában voltak a menedékjogi eljárás tartalmával és céljával. A számukra nyújtott jogsegély és tolmács-szolgáltatások is jelentős mértékben javultak. Néhány megkérdezett korábban továbbutazott egy másik EU-tagállamba, ahonnan azonban a dublini rendelkezések értelmében visszaküldték őket Szlovéniába. Bár sokan nehezen fogadják el, hogy nem utazhatnak kedvük szerint, azt elismerik, hogy kellőképpen tájékoztatták őket az EU tagállamaiba és onnan történő utazásokkal kapcsolatos uniós szabályokról.

Szlovénia

Mindennapi életüket tekintve csak néhány problémát tettek szóvá a menekültotthon lakói, és ezek között nem szerepeltek olyan, korábban rendre felmerülő problémák, mint az étel minősége és mennyisége, vagy az otthon személyzete által végzett, tolakodó szobaellenőrzések.


69


A fogva tartás még „komfortos” körülmények között is frusztráló A postojnai őrzött szállás egy zárt létesítmény, ahol illegális migránsokat, deportálás előtt álló külföldieket és a dublini eljárás alá eső menedékkérőket tartanak fogva. Fontos megemlíteni, hogy a fogva tartottak száma jelentős mértékben csökkent a 2008-as adatokhoz képest: 2008-ban 102, míg 2009-ben mindössze 21 személyt tartottak őrizetben. A 2009-es AGDM-felmérés idején két menedékkérőt őriztek a létesítményben, mindketten egyedülálló férfiak voltak, akik a Dublin II eljárás alatt álltak. A postojnai létesítményben őrzött személyek számára szociális munkások nyújtanak pszichológiai és szociális tanácsadást, akik heti rendszerességgel látogatnak el a fogdába a ljubljanai menekültotthonból. Szintén hetente érkeznek a fogdába menekültügyi tanácsadók, akik ingyen nyújtanak tanácsokat a menedékkérőknek, továbbá minden menedékkérő kap egy tájékoztató CD-t, amely jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban tartalmaz információkat olyan nyelven, amelyet megértenek. A létesítményben külön helyiséget alakítottak ki közös vallásgyakorlásra. A fogva tartás minden ember számára lesújtó élmény, amelyet nem könnyű elfogadni. Ezzel együtt az MFCS a postojnai fogdában megfelelőnek találta a körülményeket. A fogvatartottaknak lehetőségük van a testgyakorlásra egy erre a célra kialakított területen, ahol sportfelszerelés, valamint egy kisebb kosárlabda- és focipálya is a rendelkezésükre áll. Minden fogvatartott kap sportruházatot és sportcipőt.

70


A létesítményben nővér is van, aki reggel 7 és este 9 óra között áll a fogvatartottak rendelkezésére. A megkérdezett fogvatartottak egyértelműen elégedetten nyilatkoztak az életkörülményekről és az élelmezésről. „Leszámítva azt, hogy nem hagyhatjuk el a tábort, sokkal jobbak itt a körülmények, mint abban a létesítményben, ahol Törökországban tartottak fogva.” A létesítményben lévő könyvtár több nyelven kínál olvasnivalót a fogvatartottak számára. „Rájöttem, hogy ahelyett, hogy csak itt ülök, hasznosabban is eltölthetném az időmet, ezért angolt kezdtem tanulni a könyvtárban” – mondta egy menedékkérő.

A menekültek jó kapcsolatot ápolnak a helyi befogadó közösséggel Annak ellenére, hogy a Belügyminisztérium integrációs osztálya minden Szlovéniában élő menekültet értesített arról, hogy hamarosan sor kerül az AGDM-felmérésre, csak kevesen kívántak részt venni a programban. Ezért az MFCS két menekült családot látogatott meg, akik már saját otthonukban éltek két különböző városban. A menekültek arról számoltak be, hogy jól halad a beilleszkedés. A gyerekek a helyi iskolába járnak, a szülők pedig találtak állást vagy vállalkozást indítottak. A helyi önkormányzat szociális támogatást és kedvezményeket biztosít számukra, és jó kapcsolatot alakítottak ki a helyi közösség tagjaival. „Ezen a környéken mi vagyunk az egyetlen külföldi család, ezért mindenki ismer minket. Az emberek többsége segítőkész és barátságos. Szeretünk itt élni” – mondta az egyik asszony. A Szlovéniában élő menekültek számára krónikus problémát jelent a megfizethető lakhatás hiánya. A szlovén állampolgárokkal ellentétben a menekültek nem jogosultak szociális vagy nonprofit lakástámogatásra, ezért piaci áron kell lakást bérelniük. „Nagyon szerencsések vagyunk, hogy sikerült kivennünk ezt a gyönyörű lakást. Egy ilyen hely általában sokkal többe kerül, mint amennyit mi fizetünk érte, de a tulajdonos jó ember, és segíteni akar nekünk” – mondta az egyik család tagja, aki tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ők jelentik a kivételt a szabály alól.

Javaslatok • Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága minőségbiztosítási projektjének keretében mindenképpen foglalkozni kell a menedékjogi eljárással kapcsolatos problémákkal8. Visszautalva az MFCS egyik 2008-as javaslatára, sürgősen megoldást kell találni az elhúzódó döntéshozatallal kapcsolatban. • Egyedi megközelítéseket kell kidolgozni a kiszolgáltatott személyek ügyének kezelésére, különösen kiskorúak esetében vagy olyankor, ha nők és gyermekek elleni erőszak fordul elő, valamint minden speciális figyelmet igénylő esetben, és a kiszolgáltatott személyeknek nyújtott segítség kapcsán. A szlovén kormánynak, a civil szervezeteknek és más érdekelteknek a lehető leghamarabb ki kell dolgozniuk egy folyamatot az ilyen esetek során alkalmazandó tanácsadásra, konzultációra és a közreműködők munkájának koordinálására. • A kiszolgáltatott nők elhelyezésével kapcsolatban az MFCS hosszú távú és fenntartható megoldás kidolgozását és alkalmazását javasolja. • Az MFCS azt javasolja, hogy az érdekeltek (a Belügyminisztérium, a civil szervezetek és az UNHCR) igyekezzenek elérni, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium megvizsgálja a szociális lakáshoz jutás feltételeit, és tegye lehetővé, hogy a menekültek és az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezők pályázhassanak nonprofit lakások bérlésére.

Szlovénia

• Az MFCS szerint segítséget kell nyújtani a menedékkérőknek abban, hogy létrehozzák saját szervezeteiket, amik elősegítenék a közösségi önirányító rendszer kialakítását és közösségfejlesztő szolgáltatások nyújtását. 8 Minőségbiztosítás és értékelési mechanizmus projekt (Quality Assurance and Evaluation Mechanism Project, ASQAEM) a közép- és kelet-európai régióban: az UNHCR projektje, melyet részben az Európai Bizottság finanszíroz; célja a menedékjogi eljárás folyamatának értékelése és fejlesztése.


71


Menekültügyi statisztika 2007-2009 Nem végleges adatok a közép-európai régióból Közép-európai régió

2007

2008

2009

Menedékkérelmek*

20053

16267

19388

Elismert menekültek

744

663

507

Kiegészítő védelem

3607

3227

2981

Kísérő nélküli kiskorúak által benyújtott

553

547

398

menedékkérelmek

72


Bulgária 2007

2008

2009

Menedékkérelmek

975

746

853


13

27

39


322

267

228

23

109

8

Kísérő nélküli kiskorúak által benyújtott menedékkérelmek A menedékkérők főbb származási országai 2009-ben

Irak, hontalan, Afganisztán, Irán, Örményország

Csehország 2007

2008

2009

Menedékkérelmek

1878

1656

1258


191

157

75


191

132

28

34

12


Ukrajna, Kazahsztán, Mongólia, Törökország

Magyarország 2007

2008

2009

Menedékkérelmek

3425

3118

4672

Elismert menekültek **

169

160

166

Kiegészítő védelem**

69

130

217

73

176

270


Szerbia (Koszovót is beleértve), Afganisztán, Szomália, Törökország, Grúzia, Irak

Lengyelország 2007

2008

2009

10048

8517

10587


212

193

133


2919

2595

2377

246

70

14

Menedékkérelmek


Oroszország, Grúzia, Örményország, Vietnam, Belorusszia

* A menedékkérelmek száma az ismételt kérelmeket is tartalmazza. ** A menekültelismerésre és kiegészítő védelemre vonatkozó adatok az első- és másodfokú döntéseken alapulnak és nem tartalmazzák a fellebezési eljárásban született döntéseket.


73

Románia 2007

2008

2009

Menedékkérelmek

659

1080

995


143

102

64


17

36

30

30

71

43


Moldova, Pakisztán, Irak, Törökország, Afganisztán

Szlovákia 2007

2008

2009

2643

910

822


14

22

14


82

65

97

154

71

28

Menedékkérelmek


Pakisztán, Moldova, India, Vietnam, Afganisztán, Kína

Szlovénia 2007

2008

2009

425

240

201


2

2

16


7

2

4

27

16

23

Menedékkérelmek


Bosznia-Hercegovina, Szerbia (Koszovót is beleértve), Törökország, Afganisztán

74


Menekültügyi rendszerek Közép-Európában

2010

Jegyzetek

76


ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselet Cím: 1022 Budapest, Felvinci út 27. Tel. +36 1 336 3060, -70 Fax: +36 1 336 3080 E-mail: [email protected] Weboldal: http://www.unhcr-centraleurope.org

A kiadvány a környezet védelme érdekében 100%-ban újrahasznosított papírból készült.

Menekültlét. Menekültek és menedékkérők tapasztalatai Közép-Európában. ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselet

Recommend Documents