HÖRCHER FERENCNÉ, az ENSZ HABITAT Közép- és Kelet-európai Irodájának vezetôje
RENDKÍVÜLI ENSZ KÖZGYÛLÉS A TELEPÜLÉSÜGYÉRT 2001 június 6-8., New York A rendkívüli közgyûlés indokoltsága A rendkívüli közgyûlés szükségessége az 1999. év végén vált nyilvánvalóvá mind az ENSZ, mind a HABITAT Központ számára. Az 1996-ban Isztambulban megrendezett II. HABITAT konferencián ugyanis született egy Cselekvési Program (HABITAT Agenda and Istanbul Declaration címen), amely a konferencián elhangzottak megvitatása eredményeként rendszerbe foglalva tartalmazta az emberi települések fejlôdésében mutatkozó problémákat, majd ezek megoldására részletes ajánlásokat fogalmazott meg. A HABITAT Agenda kiadvány formájában minden ország számára iránymutató jelleggel rendelkezésre állt 1996 óta (hazánkban magyar nyelvre lefordíttatva a HABITAT Közép- és Kelet-európai Információs Iroda terjesztette az 1997. évi HABITAT Világnap alkalmából). Kérdés, hogy ezeket az iránymutatásokat a világ országai figyelembe vették-e az eltelt 5 év során, és történtek-e tényleges intézkedések az ajánlásokban megfogalmazottak irányában. Öt év elteltével joggal merül fel annak igénye, hogy világviszonylatban számba vegyük egyrészt az ajánlások mai érvényességét, másrészt azokat a változásokat, amelyek a cselekvési programban foglaltak nyomán, a megtett intézkedések eredményeként bekövetkeztek. Mivel a települések fejlôdésének problémái egyre súlyosabb világjelenséggé váltak, nem közömbös a világ népességének jövôje szempontjából, hogy a települési problémák csökkennek-e vagy éppen fokozódnak. A fenntartható fejlôdés ugyanis a területi és települési folyamatok hatékony szabályozásával valósulhat csak meg, a kedvezôtlen tendenciák fékezése, illetve a kedvezô fejlôdési potenciálok kibontakoztatása révén. Mint ismeretes, a HABITAT döntôen a fejlôdô országok problémáinak megoldására koncentrál, ennek érdekében azonban mozgósítja a fejlettebb országokat is tapasztalataik átadására, szakmai segítségnyújtásra. Az Istanbul+5 címmel szervezett rendkívüli közgyûlés elôkészítése a 2000. év elején kezdôdott, melynek elsô lépéseként A HABITAT Központ (Nairobi) irányelveket dolgozott ki az egyes országokban szükséges intézkedésekre. Ezek fôbb elemei a következôk voltak: • Nemzeti HABITAT Bizottságok létrehozása a világ valamennyi országában. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
• Országtanulmányok készítése, melyek az egyes országokban jelentkezô legfôbb problémákat és a problémák megoldása irányában tett intézkedéseket foglalják össze. • Az országtanulmányok széles körû regionális, ágazati és közösségi egyeztetése, annak érdekében, hogy azok ne a központi irányítás prioritásait, hanem a valóságos problémákat tükrözzék. • Az országtanulmányok részeként esettanulmányok készítése olyan eredményes településfejlesztési akciókról, amelyek példaértékûek lehetnek más országok számára is. A magyar felkészülés Magyarországon a Nemzeti HABITAT Bizottság funkcióját. dr. Szaló Péter, az FVM helyettes államtitkárának irányításával és a HABITAT Iroda koordinatív tevékenységével az Országos Területfejlesztési Tanács töltötte be, amely az érintett ágazatok szakembereibôl munkabizottságot hozott létre az országjelentés szakmai megalapozása céljából. A munkabizottság tagjai részletes szakmai anyagokat készítettek, melyek felhasználásával 2000 szeptemberére elkészült az országjelentés elsô kézirata az ENSZ HABITAT Közép- és Kelet-európai Információs Irodán, a HABITAT Központ részletes terjedelmi és szerkezeti elôírásainak figyelembevételével. A kézirat elsô megvitatására a 2000. évi HABITAT Világnap alkalmából került sor. A Nemzeti HABITAT Bizottság az anyagot írásban is véleményezte. Az írásbeli észrevételeket és a HABITAT Világnap szakmai vitáját figyelembe véve az anyag átdolgozásra került. Az átdolgozott anyagot dr. Szaló Péter véleményezésre és térségeken belüli megvitatásra megküldte valamennyi megyei területfejlesztési tanácsnak és településszövetségnek. A beérkezett írásbeli észrevételek alapján történt az anyag továbbfejlesztése. Az ily módon ismételten átdolgozott anyagot az Országos Területfejlesztési Tanács, mint a magyar Nemzeti HABITAT Bizottság megvitatta, és kisebb módosító javaslatokkal a HABITAT Központ felé történô kiküldésre alkalmasnak minôsítette. A véglegesített anyag a Külügyminisztérium illetékeseivel történt egyeztetés után 2001. január elsô napjaiban került kiküldésre. A közgyûlésen történtek ismertetése A közgyûlés hivatalos megnyitására 2001. június 6-án reggel 9 órakor került sor. Magyarország képviseletében a 2001. május 3
hóban történt kormány-elôterjesztéssel összhangban dr. Szaló Péter, az FVM helyettes államtitkára és Hörcher Ferencné, az ENSZ HABITAT Közép- és Kelet-európai Irodájának vezetôje vettek részt a közgyûlésen. A megnyitó beszédet a finn delegáció vezetôje tartotta, majd Kofi Annan, az ENSZ fôtitkára üdvözölte a mintegy 180 ország delegáltjait. Néhány további bevezetô elôadás után kezdôdött el plenáris ülések formájában az egyes országok hozzászólásainak sora. A konferencia 3 napja során délelôtti és délutáni ülésszakokra tagolódva mintegy 170 hozzászólás hangzott el. A magyar hozzászólásra – melyet dr. Szaló Péter helyettes államtitkár tartott – a harmadik nap délelôttjén került sor. Ezen részt vett Magyarország ENSZ nagykövete, a Magyar Köztársaság állandó képviselôje dr. Erdôs André úr is. A magyar hozzászólás – a többi országéhoz hasonlóan – rövid összefoglaló képet adott az 1996 óta tett intézkedésekrôl, azok hatásairól és a jövôben tervezett és végrehajtandó intézkedésekrôl. Dr. Szaló Péter hozzászólásában foglalkozott egyfelôl azokkal a hazai eredményekkel, melyek a terület- és településfejlesztés terén az elmúlt öt év során következtek be részben központi intézkedések, részben az irányítás decentralizációja, illetve az általános társadalmi-gazdasági fejlôdés nyomán, de nem hallgatta el azokat a még mindig fennálló problémákat sem, melyeket a lakásellátás-fejlesztés, a települések fejlôdésében mutatkozó egyenlôtlenségek terén ez ideig nem sikerült megoldani. Szólt az elôttünk álló feladatokról, a tervezett intézkedésekrôl, az ezektôl várható hatásokról. Az országjelentések részletes anyagai, valamint a közgyûlésen elhangzottak tartalmi elemeinek felhasználásával záródokumentum készült, amelyet egy erre a célra szervezett un. tematikus munkacsoport – zömmel a HABITAT nairobi központjának szakértôibôl álló csoport – készített. A dokumentumot teljes terjedelmében közöljük.
nak is köszönhetôen, hazánk EU-csatlakozása szempontjából a jövôben személyes kapcsolatokból eredô elônnyel járhat. • A közgyûlés elsô hivatalos napján (2001. június 6.) Magyarország ENSZ nagykövete, Erdôs André úr látta vendégül ebédre a magyar delegációt, melyen a Misszió fôtanácsosa, Mózes Sándor úr is részt vett (aki egész kinntartózkodásunk alatt a magyar delegáció programját menedzselte). Ez az informális találkozás kölcsönös eszmecserére adott lehetôséget az ország általános politikai szerepével és a HABITAT ennél szûkebb, szakmai tevékenységével összefüggésben. • A közgyûlés második hivatalos napján (2001. június 7.) a Szlovák Köztársaság New York-i rezidenciáján László Miklós környezetvédelmi miniszter úr ebéd meghívásának eleget téve a „Visegrádi négyek” magas szintû képviselôinek találkozására került sor. A munkaebéd lehetôséget adott a közel hasonló terület- és településfejlesztési problémák és megoldási kísérletek tapasztalatcseréjére, és ennek alapján a szlovák hozzászólás keretében elhangzott közös álláspont megvitatására. A délutáni plenáris ülésen László Miklós miniszter úr hozzászólásában ennek nyomán elhangzott a négy országot magában foglaló alrégió differenciált kezelésének szükségessége. • A HABITAT Közép- és Kelet-európai Információs Központ további munkájához a régió országaival való kapcsolattartás tekintetében igen nagy segítséget jelent, hogy a közép- és kelet-európai régióból érkezett hozzászólók egyértelmûvé tették az iroda információs tevékenységében érdekelt regionális partnerek körét. Az iroda olyan információk birtokába került ezáltal, melyekhez sok hónapos levelezés után sem juthatott volna.
Magas szintû nemzetközi szakmai kapcsolatok építése SZUBJEKTÍV GONDOLATOK, KÉTELYEK A közgyûlésen való magyar részvétel az eredeti HABITAT cél elérésén kívül számos lehetôséget biztosított olyan magas szintû nemzetközi kapcsolatok építésére-ápolására, amelyek hazánk további nemzetközi kapcsolatainak erôsítését szolgálhatják. • A magyar delegáció a New York-ba érkezés (2001. június 5.) estéjén részt vett azon a fogadáson, amely a közgyûlés informális megnyitását célozta. Itt lehetôség nyílt néhány régi kapcsolat felelevenítésére, dr. Szaló Péter európai uniós magas szintû szakmai partnereivel való találkozásra és kötetlen beszélgetésekre, valamint Hörcher Ferencnének a HABITAT központ egyes vezetôivel való találkozására, amelyek a további munkában lesznek kamatoztathatók. • Ugyanezen az estén a nyitó fogadást követôen, részt vettünk az Európai Unió Bizottsága soros svédországi elnökének, Lars Erik Lövden lakásügyi miniszter úrnak a fogadásán. Ez az alkalom, a résztvevôk kisebb létszámá4
Miután a sors kegyébôl én is ott ülhettem az ENSZ Palota nagytermében a Magyarország felirat mögött, kellô megilletôdöttséggel egyfelôl, felelôsségérzettel másfelôl, az óta is sûrûn gondolok vissza arra a világfórumra, amelyet Egyesült Nemzetek Szervezetének neveznek, amelyen 180 országból érkeztek a küldöttek, hogy elôsegítsék az emberi települések ügyének jobbra fordulását. Végighallgatva a plenáris üléseken elhangzott mintegy 170 hozzászólást, egyre nagyobb és zavaróbb kérdôjel támadt bennem, hogy ezen az úton lehetséges-e valamit is megoldani abból a problémarengetegbôl, amelyet a küldöttek saját országaikból magukkal hoztak azzal a reménnyel, hogy a közös gondolkodás eredményeit majd visszaviszik országukba és azok támpontokat fognak adni a településügy jobbra fordításához. Lehetetlen volt nem figyelni arra, hogy mennyire különböztek a megjelentek bôrének színei, és hogy mennyire kisebbségben vannak a viszonylag fejlettebb országokból érkezôk, akiknek bôrszíne fehér, akik úgy gondolják, hogy saját tapasztalataikkal hozzájárulhatnak a világ népessége na2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
gyobb részének boldogulásához. A jóindulat és igyekezet nem vonható kétségbe, de az ily módon elérhetô eredmény, igen. A fehér emberek ugyanis a civilizációs modell követésében vélik megtalálni a fejlôdô – többségében színes bôrû népességû – országok gondjainak orvoslását, azt az utat ajánlják nekik, amelyet ôk már végigjártak, és az a reményük, hogy ez a recept a világon bárhol beválhat. A fejlôdô világ ugyanakkor a világ kisebb részét kitevô fejlettebb országok segítségét sürgeti, és az anyagi javak igazságosabb elosztásában reménykedik. Eközben a fehérek tábora elöregedik, nagyságrendjét és arányát tekintve is csökkenô tendenciájú, a színes bôrûek nagyságrendileg többszörös tábora pedig szaporodik és ezzel együtt szaporodik a megoldatlan probléma, a szegénység is. Az egyre sûrûbben felvetôdô kételyek abba az irányba mutatnak, hogy valahol máshol kellene keresni a megoldást! Sem a fejlettebb országok bôkezûbb segíteni akarása, sem a fejlôdôk civilizációs útra lépése, a technikai, anyagi jellegû tudásmennyiség, a munka és a produktum ugrásszerû – bár valószínûtlen – növekedése nem tudja, nem is tudhatja követni a világ szegényeinek, az óriás metropolisok kialakulásának és a városi problémák halmozódásának ütemét. Valami más filozófiában kellene gondolkodni! És itt magam is kénytelen vagyok azt a már unott, elcsépelt szlenget használni – amelyet szívbôl útálok, de más kifejezés nincs hirtelen terítéken –, hogy : PARADIGMA VÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG! Az emberiség jövôjérôl, az anyagi-technikai fejlôdés már ismert modelljérôl kialakult gondolkozásmódnak kellene megváltoznia! Jól ismerjük a világ globalizációjáról folytatott eszmefuttatásokat, azt is, hogy az anyagi javak terme-
FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
lése, annak fokozódása vesztébe kergeti a világot! És a fejlettebb országok mégis ezt az utat sulykolják a fejletlen, illetve fejlôdô országok népei felé. Nem felelôtlenség ez? Nem azon kellene inkább gondolkozniuk az „írástudóknak”, hogy milyen alternatív jövôk képzelhetôk még el, és saját fogyasztói magatartásuk megzabolásával kellene a világ nagyobbik fele irányába az üzenetet megfogalmazniuk? Törvényszerû-e, hogy csak ez az egyetlen út létezik? Biztos, hogy nem! Sem a hagyományos tudások elsajátítása, sem Teréz anya irgalmának követése nem fog a robbanásszerûen növekvô problémák megoldásához vezetni. A lehetséges más utakon kellene töprengeni, azokat a világ különbözô részein és együttesen is megvitatni és valamilyen más irányba is keresni a megoldást! AZ EMBERI FELELÔTLENSÉG HATÁRTALAN, ezen kellene változtatni. Két közelmúltbeli élményem késztet erre a kijelentésre, pedig mindkettô a fehérbôrû, „fejlett” világban ért. Nemrégiben társasutazáson vettem részt Kárpátalján. Az út négynapos volt, egy utazási iroda szervezésében. Sok gyönyörûséget és sok szívfájdalmat okozott az út azoknak, akik ott jártunk. De egy dolog hallatlan felháborodást, megütközést és reménytelenséget váltott ki. A Felsô-Tisza kanyargós partjai mellett haladó úton sok helyen életveszélyes volt az utazás a beomlott partfalak, az ebek harmincadjára hagyott partmeder, a pusztuló Tisza-táj láttán. Elemi erôvel él még bennem a tavaszi hazai riadalom, az elöntött magyar falvak képe, az a hallatlan erôfeszítés, amellyel az árvízzel érintett emberek, a kitûnôen szervezett és nagy tudású válságstáb, a kinevezett kormánybiztos és maga a kormány is meg-
5
tett az emberek és nehezen megszerzett vagyonkáik védelmében. A közvélemény egyrésze kárhoztatta az illetékeseket, hogy megint nem készültek fel idôben az árvízre, pedig évek óta tudni lehet, hogy minden tavaszon bekövetkezik! Holott a Magyarországon jelentkezô árvíz csak következmény. Ha a Tisza ukrajnai szakaszát, eredetétôl a magyar határig végigjárja valaki, csak az a gondolat hasíthat bele, hogy a következô árvíz még szörnyûbb lesz. Odaát ugyanis semmi nem történik a Tisza-meder rendbetételére, omlanak be az utak és a partfalak, melyeket senki nem épít újjá, várja az elhagyott folyó a következô évi pusztulást! Ez pedig nem a fejlôdô országok egyikében, hanem a velünk közvetlenül szomszédos Ukrajnában követhetô nyomon. A másik élményem az MTV Magyar 1. Aktuális címû mûsorához kötôdik, amelyet néhány héttel ezelôtt láthattunk. A fôvárosi agglomeráció területrendezési tervének felelôs tervezôje és Pest megye fôépítésze voltak a meghívottak. A tervezés, a tervek, azok hatásai, a szakemberek kompetenciái és a valóságosan lezajló folyamatok képezték a beszélgetés tárgyát. Adáshiba folytán nem követhettük végig a beszélgetést, de ami a látottakból-hallottakból, a mûsortöredékbôl világosan kitûnt, az, hogy elôbb-utóbb megfullad a fôváros. A sajátos magyar szuburbanizáció során beépülnek a maradék zöldfelületek, bevásárlóközpontok, lakóparkok tömik be az utolsó lélegzônyílásokat, a pénz beszél, a beruházó profitot akar. A kerületi önkormányzatok bevételhez jutnak és a fôvárosi agglomeráció összefüggôen beépített térséggé válik. Bármilyen ma-
gas szakmai színvonalú ugyanis a terv, és az egyes beruházások allokációjánál bármilyen negatív is a fôépítész véleménye, a fôváros jövôje, az itt élôk életkilátásai szempontjából nem kívánatos beruházás mégis megvalósul! Ez nem Afrikában vagy Ázsiában, hanem Közép-Kelet-Európa szívében, Magyarország központi régiójában történik. Távol álljon tôlem, hogy alábecsüljem az ENSZ rendkívüli közgyûlés jelentôségét. Szükség volt rá, csak talán nem így! Egyetértve a közgyûlés Ad Hoc Bizottsága ajánlásainak minden szavával, úgy érzem, hogy egyetlen betûje sem válhat valósággá, ha nem történik változás az emberek gondolkozásában, felelôsségtudatában. Ezt kellene a nemzetközi fórumoknak tudatosítaniuk. Amíg a telektulajdonos a kerítésen túlra tolja át a szemetet, amíg az egyén nem ismeri fel, hogy mások boldogulása nélkül ô sem lehet boldog, addíg azon kellene fáradozni, hogy mindez tudatosuljon. Nincs az az „integrált megközelítés”, nincs akkora „világméretû szolidaritási alap”, amely pótolni tudná a felelôs emberi gondolkozást. Azt pedig a saját legszorosabb környezetünkben kell elôször megvalósítani, aztán egyre nagyobb hatósugárral terjeszteni mindaddig, amíg felismertté válik az emberiség dimenziójában a másokért való felelôsség és ebbôl következô tenni akarás nélkülözhetetlensége. Számomra ez volt a 2001. júniusában New Yorkban megtartott Isztambul+5 rendkívüli ENSZ közgyûlés legfôbb tanulsága.
Melléklet
Az ENSZ RENDKÍVÜLI KÖZGYÛLÉS Ad Hoc Bizottságának ajánlásai a városokról és a többi településrôl az új évezredben A közgyûlés: Elfogadja a jelen határozathoz mellékelt nyilatkozatot az alábbiak szerint.
Nyilatkozat a városokról és más emberi településekrôl az új évezredben Mi, a kormányok képviselôi, az ENSZ Chartájának céljai és elvei által vezérelve, a közgyûlés rendkívüli ülésszakán azzal a céllal jöttünk össze, hogy áttekintsük a HABITAT Agenda végrehajtását, megállapítsuk az elért haladást, felmérjük az akadályokat és az elôttünk álló problémákat, ismételten megerôsítjük szándékunkat és elkötelezettségünket az Isztambuli Nyilatkozat és a HABITAT Agenda teljes körû megvalósítása és új kezdeményezéseknek a Millenniumi Nyilatkozat szellemében való indítása mellett. A következô években is az Isztam6
buli Nyilatkozat és a HABITAT Agenda fogja meghatározni a fenntartható emberi települések alapvetô kereteit. Ezért mi A/ Megismételve az ENSZ Emberi Települési Konferenciáján (HABITAT II) vállalt kötelezettségeket 1. Megerôsítjük, hogy a fenntartható emberi települések szempontjából érdeklôdésünk középpontjában az emberek állnak és ôk az alapjai a HABITAT Agenda megvalósításával kapcsolatos intézkedéseknek. 2. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az emberi települések fejlôdésében különleges pillanathoz érkeztünk, amikor a világ hat milliárdnyi népességének a fele városokban fog élni és a városi népesség soha nem látott mértékû növekedése várható, elsôsorban a fejlôdô országokban. Az itt hozott döntéseknek 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
mélyreható következményeik lesznek. Nagy aggodalommal tölt el bennünket, hogy föld városlakói közül minden negyedik a szegénységi küszöb alatt él. A gyors növekedéssel, környezeti problémákkal és a lelassult gazdasági fejlôdéssel küszködô számos városban nincs lehetôség elegendô munkahely, megfelelô lakáskörülmények biztosítására és az állampolgárok alapvetô igényeinek a kielégítésére. 3. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból a városi és vidéki térségek szoros kapcsolatban vannak egymással, továbbá hogy a városok és községek a növekedés fô motorjai és elôsegítik mind a vidéki, mind a városi emberi települések fejlôdését. A világ népességének fele vidéki településeken él, Afrikában és Ázsiában pedig a falusi lakosság alkotja a többséget. Minden nemzet számára döntô fontosságú az integrált területi tervezés megvalósítása, valamint a vidéki és városi életkörülmények kiegyensúlyozott kezelése. Teljes mértékben ki kell használni a vidéki és városi térségek egymást kiegészítô jellegét és kapcsolatait, kellô figyelmet fordítva a gazdasági, társadalmi és környezeti elvárásokra. A városi szegénység problémájának megoldása kapcsán fontos a falusi szegénység megszüntetése és az életkörülmények javítása is, valamint munka- és tanulási lehetôségek biztosítása a falusi településeken, a vidéki térségek kis- és közép méretû városaiban és községeiben. 4. Megismételjük szilárd elhatározásunkat, hogy minden szinten küzdünk a mintegy félmilliárd ember egészségét és életminôségét fenyegetô romló környezeti állapotok ellen. A helyi szinteken folyó környezetromboló tevékenységeknek globális hatásuk van, amelyeket az emberi települések problémáinak megoldása kapcsán kell rendezni. 5. Megerôsítjük az elkötelezettségünk alapját képezô HABITAT Agenda-ban1 megfogalmazott célokat és elveket a megfelelô otthon biztosításáról és a fenntartható emberi települések fejlesztésérôl urbanizálódó világunkban. 6. Megismételjük és megerôsítjük a HABITAT Agenda-ban vállalat elkötelezettségünket amellett, hogy minden ember számára megfelelô otthont kell biztosítani, fenntartható emberi településeket kell létrehozni, biztosítani kell az alkalmasságot és a részvételt, a nemek egyenjogúságát, az otthonok és emberi települések finanszírozását, a nemzetközi együttmûködést és az elért fejlôdés értékelését. B/ Üdvözöljük a HABITAT Agenda megvalósítása terén elért fejlôdést 7. Nagyra értékeljük a különbözô kormányzati szintek, az ENSZ, más kormányközi szervezetek és HABITAT Agenda partnerek, valamint az ENSZ Emberi Települések Központja (HABITAT) ügyvezetô igazgatója által tett erôfeszítéseket és üdvözöljük a HABITAT Agenda megvalósítása érdekében eddig tett intézkedéseket. Nagyra értékeljük a HABITAT Agenda2 végrehajtásáról készített nemzeti és regionális jelentéseket, valamint az ENSZ Emberi települések központja FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
(HABITAT) ügyvezetô igazgatójának jelentését a HABITAT Agenda végrehajtásának értékelésérôl és méltatásáról (A/S25/3), amely figyelembe veszi az egyes térségek prioritásait és céljait és összhangban van a különbözô országok jogrendszerével és nemzeti politikájával. 8. Üdvözöljük az Emberjogi Bizottság 56. ülésén hozott határozatot, amely szerint a Szakrapportôr, akinek hatásköre a megfelelô életszínvonalhoz való jog keretén belül mindenekelôtt az elfogadható lakáskörülmények biztosítására terjed ki, rendszeres párbeszédet és vitát kezdeményezzen a kormányokkal, a megfelelô ENSZ testületekkel, szakosított ügynökségekkel, a lakhatáshoz való joggal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, beleértve az ENSZ Emberi Települések Központját (HABITAT), a nem-kormányzati szervekkel és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel az együttmûködés lehetséges területeirôl, és ajánlásokat készítsen a mandátumával kapcsolatos jogkörök érvényesítésének módjáról. 9. Ugyancsak megelégedéssel állapítjuk meg, hogy egyre inkább elismerést nyer annak szükségessége, hogy integrált módon közelítsük meg a szegénység, az otthontalanság, a munkanélküliség, az alapvetô szolgáltatások hiányának, a nôk, gyermekek és marginális helyzetû csoportok, beleértve a bennszülött közösségeket is, társadalmi kirekesztettségének, valamint a társadalom széttagoltságának a problémáját, hogy a világ minden részén jobb, élhetôbb és befogadóbb emberi települések jöjjenek létre. A kormányok, nemzetközi szervezetek és a civil társadalom tagjai folyamatos erôfeszítéseket tesznek e problémák megoldására. 10. Tudomásul vesszük az Agenda 21 megvalósítása során a városi környezetvédelem tervezése és irányítása terén elért integrált és részvételen alapuló fejlôdést. Ebben a tekintetben örömmel üdvözöljük a kormányok jelentôs része által az érdekelt felek közötti konzultációkhoz és partneri kapcsolatok kialakításához nyújtott támogatást a helyi környezetvédelmi tervek és Agenda 21 kezdeményezések elôkészítése és megvalósítása érdekében. 11. Üdvözöljük a városok és községek növekvô gazdasági szerepét globalizálódó világunkban, valamint a közösségi-magán partneri kapcsolatok alakításában, és a kis- és középvállalkozások megerôsítésében elért eredményeket. A városok és községek rendelkeznek a globalizáció elônyeinek maximális kiaknázására és negatív következményeinek ellensúlyozására szolgáló potenciállal. A megfelelôen irányított városokban olyan gazdasági környezet teremthetô, amely képes munkahelyek létrehozására, továbbá a termékek és szolgáltatások széles választékának biztosítására. 12. Üdvözöljük a fejlôdô országoknak a városi irányítás decentralizálására tett erôfeszítéseit, amely folyamat erôsíti a helyi önkormányzatok szerepét a HABITAT Agenda megvalósításában. 13. Ugyancsak üdvözöljük a nemzeti és egyéb kormányok tevékenységét, akiknek elsôdleges szerepük van a HABITAT 7
Agenda törvényeken, politikán és programokon keresztüli megvalósításában. 14. Nagyra értékeljük, hogy a helyi önkormányzatok a világ minden táján aktívan részt vesznek a HABITAT Agendának a kormányzati szintek közötti együttmûködés megerôsítésén és a koncentrált erôfeszítéseken keresztüli megvalósításában, amely az emberi településeken jobb életkörülményeket, valamint a városi igazgatás javulását eredményezi. A korrupció megelôzése és a közösségi érdekek érvényesítése szempontjából alapvetô fontosságú a döntések meghozatalában való széles körû részvétel, ideértve az elszámoltathatóságot, az eljárások egyszerûsítését és átláthatóságát. Ebben a tekintetben megelégedéssel állapítjuk meg, hogy minden szinten fokozott prioritást kap a HABITAT Agenda és a helyes igazgatási elvek megvalósítása. 15. Elismerjük a Global Parliamentaries on HABITAT résztvevôinek a HABITAT Agenda megvalósításában végzett munkáját. Ugyanakkor arra buzdítjuk ôket, hogy továbbra is támogassák a HABITAT Agenda megvalósítását. 16. Elismerjük, hogy az ENSZ Emberi Települések Központjának (HABITAT) új stratégiája, valamint a biztonságos lakhatás és a városi igazgatás megteremtésére irányuló két világméretû kampány döntô fontosságúak a HABITAT Agenda hatékony megvalósítása, különösképpen a megfelelô otthont mindenkinek és a fenntartható emberi települések terén folyó nemzetközi együttmûködések irányítása szempontjából. Ebben a vonatkozásban örömmel üdvözöljük a Helyi Önkormányzatok Tanácsadó Bizottságának létrehozását és nagyra értékeljük azt a munkát, amivel hozzájárul az ENSZ Emberi Települések Központjának (HABITAT) munkájához, valamint a közgyûlés rendkívüli ülésszakának elôkészítéséhez. C/ A hiányosságok és nehézségek elismerése 17. Nagy aggodalommal vesszük tudomásul az emberi települések helyzetét a világ különbözô részein, különösen az Átfogó jelentés az emberi településekrôl c. dokumentumban leírtakat. Bár a kormányok és HABITAT Agenda partnereik tovább folytatják erôfeszítéseiket a vállalt kötelezettségek megvalósítására, a legfôbb problémák, így a nagyfokú szegénység és a környezeti feltételek számos országban jelentôs javításra szorulnak. A szegénységben élô emberek nagy része még mindig nélkülözi a lakásbérlet jogi biztonságát, míg mások az alapvetô lakáskörülményekkel sem rendelkeznek. Így még mindig komoly akadályai vannak a fenntartható emberi települések létrehozásának. 18. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy a HABITAT Agenda megvalósításának egyik legfôbb akadálya az Isztambulban vállalt kötelezettségek és a teljesítésükhöz szükséges politikai akarat közötti eltérés. Akadálynak látjuk emellett a politikai információ és felvilágosítás hiányát is. 19. Tudjuk, hogy a pénzügyi nehézségek miatt a megfelelô otthon, a lakásellátás és az emberi települések megteremtése 8
akut problémává válik azokban az országokban, amelyek a szomszédos országokból a helyi konfliktusok, emberi vagy természeti katasztrófák és más csapások miatt menekülôk áradatát fogadják be. 20. Tisztában vagyunk a lakásellátás és a várospolitika azon hiányosságaival, amelyek korlátozzák a részvételi és partneri lehetôségeket és megnehezítik a legjobb gyakorlatoknak jó politikákká való alakítását. Mélyen aggódunk amiatt, hogy még mindig sok nô nem teljesen egyenjogú alapon vesz részt a társadalom életében, és fokozottan szenved a szegénység következményeitôl. 21. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az urbanizációs folyamat az egész világon a városok eredeti közigazgatási határain túlnyúló, két vagy több közigazgatási egységet magukban foglaló nagyvárosok létrejöttét okozta, amelyek különbözô lehetôségekkel és prioritásokkal rendelkezô helyi önkormányzatokból állnak és nélkülözik a megfelelô koordinációt. 22. Tisztában vagyunk a megfelelô lakáskínálat biztosításához nélkülözhetetlen, hatékonyan mûködô telek- és lakáspiac kialakulását akadályozó tényezôkkel. A HABITAT Agenda 76. bekezdésében szereplô akciók még nem valósultak meg teljes mértékben. 23. Valamennyi kormányzati szinten, de elsôsorban a fejlôdô és a legkevésbé fejlett országokban feltártuk a korlátozott gazdasági, mûszaki és intézményi kapacitásokkal összefüggô fô nehézségeket. Tisztában vagyunk a kapacitásépítô intézmények és hálózataik létrehozásához szükséges átfogó és kiterjedt politikák hiányának. 24. Minden szinten feltártuk a gazdaságpolitikai és pénzügypiaci nehézségeket, amelyek számos országban akadályozzák a fenntartható emberi települések igényeinek kielégítéséhez szükséges források mozgósítását. 25. Tudatában vagyunk annak, hogy a hazai erôforrások mobilizálása és stabil nemzeti politika nélkülözhetetlen az otthonteremtés és az emberi településekkel kapcsolatos intézkedések finanszírozásához. Bár az egyes országok kormányainak elsôdleges felelôssége van a HABITAT Agenda megvalósításában, ugyanilyen fontos a nemzetközi támogatás is. Sajnáljuk, hogy 1996 óta nem erôsödött igazán az otthonteremtés és emberi települések fejlesztése terén folyó nemzetközi együttmûködés, ami egyre nagyobb aggodalomra ad okot. Azt is sajnáljuk, hogy sok ország nem képes megfelelôen felhasználni a piaci mechanizmusokat az otthonteremtés és emberi települések építésének a finanszírozására. 26. Tudjuk, hogy az információhoz és a kommunikációs technológiákhoz való hozzájutásban nem egyenlôek a lehetôségek, különösen a fejlôdô országokban, aminek következtében a kormányok és a HABITAT Agenda partnerek nem képesek ezt az erôforrást a lehetô legjobban felhasználni a HABITAT Agenda megvalósítására. 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
27. Elhatározzuk továbbá, hogy közösen fellépünk a nemzetközi terrorizmus ellen, ami komoly akadálya a HABITAT Agenda megvalósításának. 28. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen hiányosságoknak és akadályoknak komoly következményeik vannak: az emberiség történetében elôször a világ hatmilliárdos népességének a többsége városokban fog élni. Igen sok ember éli meg életkörülményeinek romlását, nem pedig a javulását. Az elmúlt öt évben tapasztalt hiányosságok és nehézségek lelassították a fenntartható emberi települések fejlesztésének folyamatát. Lépéseket kell tennünk azért, hogy a HABITAT Agenda most már minden országban a politika és a gyakorlat részévé váljon.
D/ További intézkedések 29. A kormányok képviselôi támogatják elkötelezettségünket a HABITAT Agenda megvalósítása során tapasztalt nehézségek, elsôsorban az általunk legfôbb problémának tartott szegénység leküzdésére, valamint a képessé tevô nemzeti és nemzetközi környezet megerôsítésére és védelmére. Ennek érdekében vállalják, hogy felgyorsítják erôfeszítéseiket a HABITAT Agenda teljes körû és hatékony megvalósítására. Készek vagyunk arra, hogy új lendületet adjunk az emberi települések feltételeit javítani képes erôfeszítéseinknek, ezért itt most további kezdeményezéseket vállalunk e cél elérése érdekében. Az új évezred küszöbén, a fiatal generációk iránti felelôsségünk tudatában, urbanizálódó világunkban szilárd elkötelezettjei vagyunk megfelelô otthon teremtésének mindenki számára, valamint az emberi települések fejlesztésének. Felhívjuk a különbözô országok népeit és minden társadalmi réteget, valamint a nemzetközi közösséget, hogy csatlakozzanak új vállalásunkhoz egy igazságosabb és egyenlôbb világért. 30. Továbbra is valljuk, hogy a család a társadalom alapegysége és mint ilyen, támaszra szorul. Joga van általános védelemre és támogatásra. A különbözô kulturális, politikai és társadalmi rendszerekben eltérô családmodellek léteznek. A házasságoknak a felek szabad akaratából kell létrejönniük, a férjnek és feleségnek egyenjogú partnernek kell lennie. A családtagok jogait, képességeit és kötelezettségeit tiszteletben kell tartani. Az emberi települések tervezése során figyelembe kell venni a család konstruktív szerepét a települések tervezésében, fejlesztésében és irányításában. A társadalomnak minden szükséges feltételt meg kell teremtenie a család integrálásához, újraegyesítéséhez, megôrzéséhez, fejlôdéséhez és a megfelelô otthonon belüli védelméhez, valamint az alapszolgáltatások és a fenntartható életkörülmények biztosításához.3 31. Egyebek között a szegénység felszámolására irányuló stratégia keretében mindent meg kell tenni azon társadalomés gazdaságpolitikák támogatásáért, amelyek célja a családok és egyes tagjaik lakásigényének kielégítése, különös tekintettel a gyermekekrôl való gondoskodásra.4 32. Ugyancsak eltökélt szándékunk, hogy támogatjuk a nemekkel kapcsolatos magatartásbeli, strukturális, politikai, jogi és egyéb gyakorlati változásokat az emberi méltóság, valaFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
mint a családon és a társadalmon belüli egyenlôség megteremtése érdekében; támogatjuk továbbá a nôk és férfiak egyenjogú részvételét a közösségi politikák és programok megfogalmazásában, megvalósításában és ellenôrzésében.5 33. Felhívjuk a kormányokat, az ENSZ szervezeteit és más nemzetközi szervezeteket, hogy nyújtsanak minôségileg jobb és következetesebb támogatást a szegénység megszüntetéséhez és az emberi települések fejlesztéséhez, elsôsorban a legkevésbé fejlett országoknak. Ehhez nemcsak a politikai akarat megújítására, hanem új és pótlólagos források mozgósítására van szükség nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Sürgetjük a fejlôdô országoknak nyújtott nemzetközi segítség fokozását a szegénység megszüntetésére, beleértve olyan környezet megteremtését, amely lehetôvé teszi a fejlôdô országoknak a világgazdaságba való integrálódását, a piacokra való bejutás lehetôségének javítását, megkönnyíti a pénzügyi források elérhetôségét, továbbá teljeskörûen és hatékonyan megvalósítja az adósságkönnyítésre eddig meghozott intézkedéseket. 34. Hangsúlyozzuk, hogy a nemzetközi közösségnek további intézkedéseket kell hoznia, amelyek tartós megoldást jelentenek a fejlôdô országok adósságterheinek enyhítésére. 35. E tekintetben elismerésünket fejezzük ki azoknak a fejlett országoknak, amelyek elhatározták és megvalósították, hogy bruttó nemzeti termékük 0,7 százalékát hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és felhívjuk mindazon gazdaságilag fejlett országok figyelmét, akik ezt a célt még nem érték el, hogy fokozzák erôfeszítéseiket az elhatározott 0,7 százalék mielôbbi elérésére, ill. ahol ilyen megállapodás született, az elôirányzott összegen belül a bruttó nemzeti termék 0,15–0,20 százalékának a legelmaradottabb országok fejlesztésére való fordítására. 36. Kérjük a nemzetközi közösséget, hogy erôteljesen támogassa a szegénység megszüntetését; örömmel üdvözöljük, hogy a fôtitkár folyamatos konzultációkat folytat a szegénység megszüntetését szolgáló világméretû szolidaritási alap létrehozásáról, szem elôtt tartva a hozzájárulások önkéntességét; ez az alap finanszírozná és segítene megvalósítani, többek között a HABITAT Agenda társadalompolitikáját és programjait, amelyek célja a fejlôdô országok, elsôsorban a legfejletlenebb országok szegénységének megszüntetése és a fenntartható fejlôdés megvalósítása. 37. Elhatározásunk, hogy az információk teljes körû és nyílt terjesztése útján tudatosítjuk az emberi települések elôtt álló kihívásokat és lehetséges megoldásokat, továbbá elkötelezzük magunkat a politikai akarat minden szinten való megújítása és támogatása mellett. 38. További elhatározásunk, hogy a lakásbérlet nagyobb biztonságának megteremtése, valamint az információk és helyes gyakorlatok hozzáférhetôvé tétele útján, beleértve a jogi lehetôségek megismertetését is, jogokat biztosítunk a szegény és sebezhetô rétegeknek. Célunk, hogy speciális programokat dolgozzunk ki az egyre növekvô városi szegénység leküzdésére. 9
39. Elhatározzuk továbbá, hogy a jogi kereteken belül és az egyes országok körülményeinek figyelembevételével lehetôvé tesszük a helyi hatóságok, nem kormányzati szervezetek és más HABITAT partnerek számára, hogy hatékonyabb szerepet játszanak a lakásellátásban és a fenntartható emberi települések fejlesztésében. Ez a felelôsségek, a politikai irányítás, a döntéshozói hatalom és a megfelelô erôforrások decentralizálása útján érhetô el, ahol lehetséges beleértve a jövedelembeszedési jogkör helyi szintre való delegálását is, a részvételen és a helyi demokrácia megteremtésén, valamint a nemzetközi együttmûködés és partnerség megvalósításán keresztül. Különösen fontos a nôk helyi döntéshozó szerepének biztosítása, ha kell megfelelô mechanizmusok alkalmazásán keresztül. Ezért készek vagyunk fokozni a párbeszédet, ahol erre lehetôség van, többek között az Emberi Települések Bizottságán keresztül is, a helyi hatáskörök hatékony decentralizálásával és megerôsítésével kapcsolatos kérdésekrôl, az egyes országok jogrendszerével és politikájával összhangban. 40. A nagyvárosok hatóságait arra ösztönözzük, hogy az igazságosabb, rendezettebb és funkcionálisan jól mûködô városok megteremtése érdekében dolgozzák ki a szükséges mechanizmusokat és járuljanak hozzá a jogi, pénzügyi, adminisztratív, tervezési és koordinációs eszközök létrehozásához. 41. Elhatározásunk, hogy megteremtjük mindazon kapacitásokat és rendszereket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamennyi partner hatékony szerepet játsszon a lakás- és emberi település fejlesztésben. Az urbanizációs folyamatot irányítóknak erôs és elszámoltatható közintézményekre van szükségük, amelyek képesek megteremteni az alapszolgáltatásoknak az emberek számára való elérhetôségét biztosító hatékony rendszert. A kapacitásépítést többek között a dencentralizáció és a részvételen alapuló városirányítási folyamatok támogatására kell fordítani. Ugyancsak erôsíteni kívánjuk azt az intézményi és jogi keretrendszert, amely támogatja és lehetôvé teszi a széles körû részvételen alapuló döntéshozás, az emberi települési stratégiák, politikák és programok megvalósítását. 42. Elismerjük, értékeljük és támogatjuk az önkéntes munkát, valamint a közösségi szervezetek munkáját. Az önkéntes munka komoly mértékben járul hozzá az emberi települések fejlesztéséhez, mivel segíti az erôs, összetartó közösségek megteremtését, valamint a társadalmi szolidaritásérzet kialakulását a jelentôs gazdasági eredmények elérése során. 43. Elkötelezettek vagyunk a megelôzô, készenléti, enyhítô és válaszadó kapacitásoknak a nemzeti és nemzetközi együttmûködési hálózatok bevonásával való fejlesztése mellett annak érdekében, hogy csökkentsük az emberi települések természeti és emberi katasztrófák általi sebezhetôségét, hogy hatékony katasztrófa-enyhítô programokat valósítsunk meg az érintett településeken, az azonnali szükségletek kielégítésével, hogy csökkentsük a jövôbeni katasztrófa kockázatait és mindenki számára elérhetôvé tegyük az újjáépített emberi településeket. 10
44. Elkötelezzük magunkat az emberi települések fejlesztése során a nemek közötti egyenlôség megteremtésére, támogatjuk az egyenjogúságot, valamint a nôk jogainak megteremtését, mint a leghatékonyabb eszközt a szegénység leküzdésére és a valóban fenntartható emberi települések fejlesztésére. 45. Ugyancsak vállaljuk a meglévô pénzügyi mechanizmusok megerôsítését és megfelelô új lehetôségek feltárását és kidolgozását a lakáskörülmények és emberi települések valamennyi szinten való fejlesztése érdekében. Szándékunkban áll ezenkívül folytatni azt a jogi és közigazgatási reformot, amely a nôknek teljes körû és egyenlô jogokat biztosít a gazdasági erôforrásokhoz való hozzájutásban, beleértve az örökléshez, valamint a föld és más ingatlanok tulajdonlásához, a hitelfelvételhez, a természeti forrásokhoz és a megfelelô technológiákhoz való jogot, továbbá biztosítja nekik a lakásbérlet biztonságát és a szerzôdéses jogviszony létesítésének lehetôségét. Elhatározásunk, hogy támogatást nyújtunk ahhoz, hogy az emberek nagyobb mértékben és egyenlô alapon jussanak hozzá a szabad, hatékony, eredményes és megfelelô lakásfinanszírozáshoz, támogatjuk a nem állami szektor megtakarítási mechanizmusait és minden szinten erôsítjük a szabályozási és jogi kereteket, valamint a pénzügyi irányító kapacitásokat. 46. Az egyes országok jogi keretein belül támogatni kívánjuk a nyomornegyedek felemelését és a jogtalanul létrehozott települések szabályozását. Fel akarjuk újítani a „Nyomornegyedek nélküli városok” elnevezésû kezdeményezést, hogy 2020ra jelentôs javulást érjünk el a legalább 100 millió nyomornegyedben lakó ember életében. 47. Határozottan állítjuk, hogy a szegények megfelelô lakáskörülményeinek biztosításához elô kell segíteni az országok közötti együttmûködést az olcsó és elfogadható építôanyagok és megfelelô építési technológiák népszerüsítése terén, hogy a szegények számára elérhetô távolságban olcsó házakat és szolgáltatásokat tudjunk nyújtani, elsôsorban a nyomornegyedekben és a nem tervszerûen épített településeken. 48. Fokozni kívánjuk erôfeszítéseinket a gazdasági átalakulásban lévô országoknak az emberi települések fenntartható fejlesztésére irányuló sokoldalú együttmûködési rendszerbe való bevonására, fokozva a nekik nyújtott támogatást a városi és vidéki települések megfelelô szintû decentralizált irányításának kialakítására. Megújítjuk azt az elhatározásunkat, hogy ezen erôfeszítéseinkbe bevonjuk az ENSZ pénzintézeteit, nemzetközi és nemzeti alapítványokat, a magánszektort és a HABITAT Agenda egyéb partnereit. 49. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy számos országban folyik a lakáspolitika megfogalmazása. Eltökélt szándékunk, hogy elkezdjük azokat a törvényhozói és közigazgatási reformokat, amelyek szükségesek az embereknek az elfogadható otthon megteremtésére irányuló egyéni és kollektív erôfeszítéseinek támogatásához, a telekkínálatban az aktív tervezési politika meghonosításához, a földpiacok és közigazgatás hatékony mûködésének elôsegítéséhez, a földhöz való egyenlô és igazságos hozzájutásban lévô jogi és társadalmi akadá2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
lyok megszüntetéséhez, valamint ahhoz, hogy törvényileg biztosítva legyen a nôk és férfiak egyenlô joga a földhöz és a tulajdonhoz. A fentiek megvalósításával kapcsolatban elismerjük, hogy nagy szükség van az otthontalanok számára anyagilag megengedhetô otthonok és alapvetô szolgáltatások biztosítására, a törvényekkel ellentétes kényszerû kilakoltatások megakadályozására, valamint arra, hogy megkönnyítsük minden ember, különösen a szegények és a gyengék hozzáférését a lakásügyekkel kapcsolatos szabályokhoz, beleértve a jogi lehetôséget, valamint törvénysértés esetén a jogorvoslatot. Ebben a tekintetben nagyra értékeljük és támogatjuk a Világméretû Kampány a Biztonságos Otthonért kezdeményezést és az ennek keretében folyó tevékenységet. 50. A HABITAT Agenda megvalósítását a szegénység megszüntetéséért folytatott átfogó harc szerves részének tekintjük. A HABITAT Agenda megvalósítása és a fenntartható fejlôdésre való törekvés szorosan összekapcsolódnak és összefüggenek egymással, az emberi települések fejlesztése pedig a fenntartható fejlôdés kulcsa. A 2002-ben Johannesburgban megrendezésre kerülô Világ Konferencia a Fenntartható Fejlôdésrôl jó lehetôséget fog biztosítani ezen kölcsönkapcsolat folytatásához és felerôsítéséhez. 51. Fokozzuk erôfeszítéseinket a városok és más emberi települések átlátható, felelôsségteljes, elszámoltatható, igazságos, hatékony és eredményes igazgatásának megvalósításáért. Elismerjük, hogy az egyes országokban és nemzetközi szinten is alapvetôen fontos a jó igazgatási gyakorlat megvalósítása a városi szegénység, valamint a környezet romló állapotának megszüntetésében, a globalizáció által kínált potenciális lehetôségek kiaknázásában. A városoknak sajátos megközelítést és módszereket kell alkalmazniuk az igazgatás javítása, a városi szegénység és a kirekesztettség csökkentését célzó stratégiai tervezés és cselekvés megvalósítása, az állampolgárok gazdasági és társadalmi státuszának javítása, a környezet fenntartható védelme érdekében. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzuk a fenntartható életkörülményeknek az oktatáson és képzésen keresztüli javítását, különösen a szegények és sebezhetô csoportok körében.
54. Minden szinten összehangolt, szükség szerint a bûnmegelôzési tervekbe beépített erôfeszítésekkel támogatjuk a városi bûnözés és erôszak, különösen a nôk, a gyermekek és az idôsek ellen elkövetett erôszakkal szembeni határozottabb fellépést. A bûnmegelôzési tervek tartalmazhatnák a bûnözés jelenségének diagnosztizálását, a bûnmegelôzésben részt vevô valamennyi fél azonosítását, a bûnözés elleni harc leírását, konzultációs mechanizmusok kidolgozását egységes stratégia kialakítására és a problémák lehetséges megoldásainak körvonalazására. 55. Komolyan foglalkozni kívánunk a háborúknak, konfliktusoknak, menekültáradatnak és az emberek által elôidézett katasztrófáknak az emberi településekre gyakorolt hatásával és elkötelezzük magunkat amellett, hogy a nemzetközi együttmûködés keretében támogatjuk a háborús konfliktust, vagy katasztrófát elszenvedett országokat, különös tekintettel a menedéknek és az alapvetô szolgáltatásoknak a biztosítására elsôsorban a sebezhetô csoportok, a menekültek, az otthonukból elüldözöttek számára, valamint hogy megkönnyítjük a lakásbérlet biztonságának és a tulajdonjogoknak a helyreállítását. 56. További hatékony intézkedésekkel kívánjuk elhárítani a HABITAT Agenda teljes körû megvalósítása elôtt álló akadályokat, valamint a gyarmati, vagy külföldi elnyomás alatt élô népek jogainak helyreállítását akadályozó tényezôket, amelyek összeegyeztethetetlenek az emberi méltósággal és értékkel, ezért legyôzendôk és megszüntetendôk. 57. A nemzetközi humanitárius törvénnyel és a fôként az 1949. augusztus 12-én elfogadott, a Polgári Személyek háborús idôkben való védelmérôl szóló Genfi Konvenció 49. cikkelyével összhangban bôvíteni és erôsíteni kívánjuk a polgárok védelmét. 58. Erôsíteni kívánjuk a menekülteket befogadó országok terheinek megosztását és a humanitárius segítségnyújtás összehangolását, és segíteni kívánunk minden menekültnek és otthonából elûzöttnek, hogy önként visszatérhessen otthonába, biztonságban és méltóságban és zökkenômentes legyen a társadalomba való újbóli integrálódása.
52. A világméretû HIV/AIDS járvány sokkal gyorsabban és drámaibb módon terjedt, mint ahogy azt mi Isztambulban elképzeltük. Nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt fokozni kívánjuk erôfeszítéseinket a HIV/AIDS járvány ellen, megfelelô politikák és akciók kidolgozásával és megvalósításával, hogy leküzdjük a járvány emberi településekre gyakorolt hatását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a HIV/AIDS áldozatok nagyon nehezen jutnak hozzá a lakásmegoldást finanszírozó eszközökhöz, továbbá megfelelô otthonokra van szükség a HIV/AIDS áldozatok, különösen az árvák és a véglegesen betegek számára.
59. Elô kívánjuk segíteni mindenki számára a biztonságos ivóvízhez való hozzájutást, valamint megkönnyíteni az alapvetô infrastrukturális és városi szolgáltatások biztosítását, ideértve a megfelelô higiéniai körülményeket, a hulladékgazdálkodást és a mindenki, így a mozgássérültek számára is hozzáférhetô közlekedést. Ennek érdekében támogatjuk az átlátható és elszámoltatható közszolgáltatás megteremtését és partneri kapcsolatok létrehozását a magán és nonprofit szervezetek között a szolgáltatások nyújtása terén.
53. Fokozni kívánjuk erôfeszítéseinket az ifjúság és a civil társadalom szerepének erôsítésére, valamint a települések fejlesztésében az országgyûlési képviselôkkel való együttmûködésre.
60. Vállaljuk, hogy növeljük erôfeszítéseinket a fenntartható környezeti tervezési és irányítási gyakorlatok megvalósítása, valamint minden országban, de fôként az iparilag fejlett országokban a fenntartható termelési és fogyasztási struktúrák erôsítése terén. Minden szinten szisztematikusabban kell alkalmazni a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi kér-
FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
11
désekkel foglalkozó integrált megközelítést. Az Agenda 21 és a helyi Agenda 21 kezdeményezések jelentôs mértékben járulnak hozzá ehhez a folyamathoz. 61. Ismételten hangsúlyozzuk annak szükségességét, hogy a fent említett Agenda 21 folyamatok beépüljenek a HABITAT Agenda megvalósításának globális akciótervébe. Össze kell hangolni a két feladatterv céljait, politikáját és stratégiáját a fenntartható városi tervezés és irányítás elôsegítése érdekében. 62. A kormányoknak, a helyi hatóságoknak és a többi HABITAT Agenda partnernek rendszeresen ellenôrizniük és értékelniük kell saját teljesítményüket, a HABITAT Agenda megvalósítása kapcsán pedig a kormányzatoknak minden szinten fel kell tárniuk és terjeszteniük kell a legjobb gyakorlatokat és alkalmazniuk kell az otthonra és emberi települések fejlôdésére vonatkozó mutatókat. Ennek érdekében mindenekelôtt a HABITAT Agenda partnereket kell megerôsítenünk, hogy képesek legyenek az információ kezelésére és elemzésére, valamint az egymással való kommunikációra. 63. A következô feladat, hogy a legjobb gyakorlatokat használható politikákká alakítsuk és lehetôvé tegyük másolásukat. Ebben a vonatkozásban a nemzetközi közösségnek biztosítania kell a bevált legjobb gyakorlatok és politikák hatékony terjesztését. 64. Elismerve, hogy a szegénységben élôk tulajdonképpen gazdag innovációs képességgel rendelkeznek, valamint azt, hogy a mikrohiteleknek fontos szerepük van a szegénység megszüntetésében és az emberi települések helyzetének javításában, továbbá követve néhány országnak az ezen a téren elért sikereit, arra buzdítjuk a kormányokat, valamint a nemzeti és nemzetközi pénzügyi intézeteket, hogy jogi lehetôségeiken belül erôsítsék azokat az intézményi kereteket, amelyek lehetôvé teszik a mikrohiteleknek a szegényekre, elsôsorban nôkre való kiterjesztését, kezes, ill. biztosíték nyújtása nélkül. 65. A nemzetközi együttmûködés további jelentôséget és fontosságot kap a megnövekedett globalizáció és a világgazdaságban kialakult kölcsönös függôség fényében. Szükség van minden állam politikai akaratára, további nemzetközi szinten, így a városok között is, speciális akciókra ahhoz, hogy ösztönözni, bátorítani és erôsíteni tudjuk az együttmûködés és partnerség meglévô és újszerû formáit, a különbözô szintek közötti koordinációt és a különbözô forrásokból megvalósuló beruházások közötti összhangot, ideértve a magánszektort is annak érdekében, hogy hatékonyan járuljunk hozzá a lakáskörülmények javításához, elsôsorban a fejlôdô országokban. Ebben a tekintetben külön figyelmet fordítunk a kritikus természeti körülmények között lévô településekre, így a teljesen, vagy félig kiszáradt területekre, a segítségnyújtás biztosítása és fejlôdésük elôsegítése céljából.
tékelje a minden ember számára megfelelô otthon megteremtésére kitûzött cél elérése terén elért haladást, a lakhatás jogi biztonságának megteremtése és a fenntartható emberi települések valamennyi országban való fejlesztése útján, továbbá egyesítve a legjobb gyakorlatokat, a lehetôséget biztosító politikákat és összegyûjtve azokat a törvénykezéseket és akcióterveket, amelyek bemutatják a két világméretû kampány illusztrálásához szolgáló városokat és tovább folytatják az emberi települések fô kérdéseirôl, így az átfogó jelentések idôbeni és rendszeres publikálásáról folytatott normatív6 vitákat és operatív akciókat. Ugyancsak támogatjuk a HABITAT Agenda Feladatkezelô Rendszerének létrehozását, amelynek célja, hogy lehetôvé tegye a nemzetközi ügynökségek által a HABITAT Agenda megvalósítására tett intézkedések jobb ellenôrzését és kölcsönös megerôsítését. 67. Elkötelezetten valljuk, hogy a nemzetközi együttmûködés nélkülözhetetlen az Isztambuli Nyilatkozat és a HABITAT Agenda megvalósításához. Ezért felkérjük a fôtitkárt, hogy tegyen jelentést a közgyûlés 56. ülésszakán az Emberi Települések Bizottsága mandátumának és státuszának, valamint az ENSZ Emberi Települések Központja (HABITAT) státuszának, szerepének és funkciójának ellenôrzésérôl és megerôsítésérôl, a közgyûlés, a Gazdasági és Szociális Tanács vonatkozó határozataival, valamint a HABITAT II Konferencia döntéseivel összhangban.7 68. Egyetértünk azzal, hogy a továbbiakban is rendszeresen át kell tekinteni a HABITAT Agenda megvalósítását, különös tekintettel az elért eredményekre és új kezdeményezések indítására.
jegyzetek 1. Jelentés az ENSZ Emberi Települések Konferenciájáról (HABITAT II), 1996. június 3-14. ENSZ kiadvány, no. E.97.IV.6., I. fejezet, I. határozat, II. melléklet, 25. bekezdés 2. A jelentéseket információs anyagként adtuk közre a rendkívüli ülés számára. 3. u.o. 31. bekezdés 4. u.o. 40(k) bekezdés 5. u.o. 119(e)bekezdés 6. A „norma” kifejezés az általános elfogadott normákra, irányelvekre és elvekre utal és nem értelmezhetô úgy, hogy kötelezô jogi eszközként kell alkalmazni. 7. A Közgyûlés 1996.december 16-i 51/117-es és 1999.július 28-i 53/242-es határozatai, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács 2000 koordinációs részlegének egyeztetett határozatai, és a HABITAT Agenda 224-es és 229-es bekezdései.
66. Megerôsítjük az Emberi Települések Bizottságának és az ENSZ Emberi Települések Központjának (HABITAT) szerepét abban, hogy hangot adjon, támogassa, ellenôrizze és ér12
2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
BÁLINT JÁNOS Ph.D tanszékvezetô egyetemi. docens - JUHÁSZ MÁRIA tudományos munkatárs - BÁLINT ANDRÁS Ph.D hallgató - FAZEKAS ZSUZSANNA egyetemi hallgató, Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar Menedzsment és Marketing Tanszék
TÉRSÉGI SORSVÁLASZTÁSOK Tanulmányunk elején a térségi kohéziót meghatározó erôket soroljuk fel, külön kiemelve a fejlôdéstörténet és a véletlenek szerepét, valamint részletesebben elemezzük a közös sorsot és a sorsválasztást. A második részben a vidékiség fogalmát értelmezzük; szeretnénk elválasztani az elmaradottság fogalmától, amellyel sajnos gyakran összekeveredik. A harmadik részben a sikeres térség kialakulásának alapvetô folyamatát mutatjuk be. Végül ismertetjük az OMFB TEP kutatás keretében készített térségfejlesztési jövôképeinket.
A vidéki térség létrejöttét és elhatárolhatóságát a kohézió, valamilyen összetartó erô határozza meg, amelyek közül a leggyakoribbak: – földrajzi viszonyok, elzárt területek, azonos természeti formák; – etnikai, származási, nyelvi azonosság, határon túli nemzeti kisebbség; – foglalkozási, termelôkörzeti hasonlóság, pl. mezôgazdasági körzetek; – vallási, világnézeti, etikai azonosság vagy hasonlóság; – életszínvonal, leginkább a szegénység vagy az azon alapuló politika; – fejlôdéstörténet, pionírok, kondenzációs mag, felvirágzás, hanyatlás; – véletlenek, káosz, agglomerációs elônyök, pozitív visszacsatolás; – közös sors, a múlt öröksége, a sors elemzése, közös döntések és választások. Az utolsó gondolatot részletesebben kifejtve; meg kell jegyezni, hogy számos hazai és Kárpát-medencei kistérség és kertészeti termesztési körzet történetének, valamint nyugat-európai esettanulmányoknak az elemzése során gyôzôdtünk meg arról, hogy a térségeknek ugyanúgy, mint az embereknek és családoknak vannak sorsválasztó döntéseik. Szondi Lipót nyomán továbbgondolva, ezek a döntések is nagy valószínûséggel öröklôdnek, a vidék is hajlamos az „élete” során ugyanazokat a jó és rossz döntéseket meghozni, saját fejlôdését serkenteni vagy blokkolni, a változásokat katalizálni vagy megakadályozni. A Szondi-féle sorselemzéshez hasonló térségkutatás lehetôvé teszi, hogy a múlt elemzésével felkészüljünk a kritikus helyzetekre, a jobb döntésekre, a sikeresebb sorsválasztásra. Sorson nem a görög tragédiák megmásíthatatlan végzetét értjük; nem hisszük, hogy sorsunk a csillagokban van FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
megírva; sokkal inkább a génjeinkben, illetve a térségek esetében az ott élôk örökölt és tanult viselkedési mintáiban, munkakultúrájában és életmódjában. A helyi problémakezelés megtanulása viszont a múltban a legritkább esetben származott tényleges iskolai tanításból, hanem a „tacit knowledge”, a hallgatólagos vagy csendben ellesett és mintákkal továbbadott tudás kategóriájába tartozott. Ezen feltétlenül változtatni kell, mert a jó döntésekhez jó elemzés és alapos döntéselôkészítés kell, ami csak tudatosságon alapulhat. Fel kell tárnunk a korábbi döntési helyzeteket, motivációkat és az esetlegesen elkövetett elemzési vagy döntési hibákat is. Nem az áltudományosságnak a reprezentatív kérdôívezéssel való számszerûsítése a lényeg; az intuíció, a kreativitás, a képzelet tüze és az innováció sokkal inkább a fejlesztendô tényezôk közé tartozik. A racionalitásnál is fontosabb a csoportképzô, együttmûködést serkentô célkitûzés. Ilyen egyértelmû cél a tanulószervezet kialakítása, amely az elkövetett hibákból és az elért sikerekbôl egyaránt képes tanulságokat levonni, és az újra és újra bekövetkezô sorsfordulóknál egyre jobb döntéseket hozni. Sôt egy lépéssel továbbgondolva, a múlt döntéseinek sincs abszolut mércéjük, nincsenek ideális döntések, csak sorsválasztó helyzetek, ahol a lehetô legjobbat vagy a legkevésbé rosszat kell választanunk, és utána kemény és következetes munkával mindent megtenni azért, hogy döntésünk jónak és sorsunk sikeresnek bizonyuljon. (Kolumbusz Kristóf úgy halt meg, hogy nem tudta, hogy Amerikát fedezte fel.) Néhány példa, amelybôl tanulhatunk. 1. Évezredekkel késôbbrôl visszatekintve az egyiptomi piramisok építése irracionális és embertelen tevékenység volt; ma ebbôl a turisztikai attrakcióból él a fél ország. 2. Száz évvel ezelôtt a kárpátaljai Gazdagfalva jómódú parasztjai elutasították, hogy a vasutat a falujuk közelében vezessék, mert zavarja a nyugalmukat és az állataik békés kérôdzését. A vonat hiányát azóta sem heverte ki a település; a szomszédos Szegényháza a vasútállomással azóta behozta a lemaradását. Az egyik nagyvárosi lakótelep 2000-ben ugyanígy döntött: „sötétzöld” aktivistáik bíróságilag akadályozták az autópályához való bekötésüket. 3. Híres szôlôvidékünk minden erejét latba vetve akadályozza a csúnya 13
nevû hulladékgazdálkodási iparág betelepülését, holott a térségbeli munkanélküliség sokkal rosszabb reklám számukra és az országnak, mint a környezetvédelmi tevékenység. 4. Az EU országok többsége a környezeti veszélyekre hivatkozva elutasítja a biotechnológia GM újításait, holott számos genetikai módosítás éppen a vegyszerhasználat csökkentését teszi lehetôvé. 5. A falusi turizmus támogatásaként kicsempéztetjük a parasztházak fürdôszobáit, néhányan kivülrôl is kicsempézik a házaikat, holott a szelíd turistákat elôször a láncon tartott kutya riasztja el, nem az egyébként tiszta kerti árnyékszék. A vidékiség nem azonos az elmaradottsággal. Magyarország területének legalább kétharmada vidéki térség, amelyben a teljes lakosság több mint fele él. Érdekes módon ezek az arányok jellemzôek az általában városiasabbnak gondolt Európai Unióra és persze a Kárpát-medence határainkon túli magyarlakta területeire is. A vidéki térség gondjai ugyanúgy emberi erôforrással kapcsolatos egészségügyi, informatikai, környezeti, termelési, élelmiszergazdasági és közlekedési problémák, ahogy például általában a közigazgatási intézmények, minisztériumok is tagozódnak. A gondok elemzésére, a problémák kezelésére a fenti szektoriális közelítés is alkalmas ugyan, de a problémák tartós megoldásához, a fenntartható fejlôdéshez az esetek többségében regionális és lokális, azaz térségi megközelítés szükséges. Európa és fôként az EU is régiókban gondolkodik, és ha mi is csatlakozni kívánunk, akkor nekünk is meg kell tanulnunk a térségben való gondolkodást. Nemzetiségi politikánk szempontjából különösen elônyösek lehetnek a határainkon átnyúló természeti és gazdasági régiók. A Kárpát-medence mint gazdasági és kulturális egység felértékelôdik a régiók Európájában, ami nem magyarkodás vagy nemzetieskedés, hanem földrajzi, geopolitikai realitás. A térség és a vidék szavakat akár szinonimaként is használhatnánk, de a hagyományok szerint a területfejlesztés a nagyobb léptékû infrastrukturális programokra illik, mint pl. autópályák nyomvonala, folyószabályozás stb., a vidékiség pedig csak a falusias kistérségi agrárprogramok jellemzôje. Számunkra jó kompromisszumnak tûnik a falusi és kisvárosi komplex programokra alkalmazható térségfejlesztés kifejezés. EU-angolul is van átfedés a regional, spatial, countryside és a rural kifejezések között. Elfogadhatatlan viszont számunkra az a törekvés, amely a vidékiséget a támogatandóságból vezeti le, és az elmaradottság statisztikai ismérveivel jellemzi. A hazai vidék nagy része sajnos a fenti elvtôl függetlenül egyben elmaradott térség is, a példamutatóan sikeresek ma még kisebbségben vannak. Az elmaradott térség ismérvei: – az utak, a közlekedés és a távközlés fejletlensége; – a víz-, csatorna-, gáz-, elektromos szolgáltatások fejletlensége; – az ipar és a szolgáltatás hiánya, megszûnése vagy hanyatlása; – a mezôgazdaság hanyatlása, mûveletlen földek; – a legjobban képzett fiatalok elköltözése; – az aktív foglalkoztatottak alacsony aránya; – a munkanélküliség fokozódása, kevés munkahely; – a lakosság létbizonytalanságának növekedése; – növekvô elszigeteltség és a szociális szolgáltatások hiánya; 14
– környezeti és természeti károk, a táj leromlása; – az épületek és építmények rossz állapota, pusztulása; – a kulturális örökség elvesztése; – a társadalmi mobilitás hiánya; – a közösségek, a hagyományos együttmûködési formák felbomlása. A sikeres térségek fejlôdéstörténetébôl levonható következtetés, hogy a kedvezô ökológiai adottságok mellett mindig volt egy kondenzációs mag, valamilyen helyi kezdeményezés, amely többnyire szerencsés véletlenek (pillangó- és billiárd-effektus) hatására, gyakran „gyüttmentek” (nem helyben születettek, betelepültek, beházasodottak stb.) vezetésével kezdett fejlôdni, majd az agglomerációs elônyök kibontakozásával, szinergikus hatásokkal és pozitív visszacsatolással érett igazi sikertörténetté. Ezek a régen bevált folyamatok ma talán mesterségesen lemásolhatók, tudatosan felépíthetôk; ezt nevezzük komplex térségfejlesztésnek. Elvi alapjait ma az EU Corki Deklarációja képezi, a mai európai sikertörténeteket pedig LEADER (Liaison Entre Action de Développement de l’Economie Rurale) programnak hívják, amelybôl már ezer mûködik az Európai Unióban. Agglomerációs elônyök a vidékfejlôdésben: A beszerzést megkönnyítô adottságok: – eszközök/anyagok elôállítói helybe települnek, helyi kereskedôk, – alkatrész raktárak, szervíz szolgáltatások, bankfiókok, képviselôk. A termelést elôsegítô adottságok: – gépkörök, szomszéd szolgáltatások, munkaerô, helybeni szakképzés, – tapasztalatcsere, empátia, közös próbálkozások, kísérletek, kutatás, – közös termelô és termesztô berendezések, lehetôség a specializációra, – horizontális és vertikális integráció, tanácsadói szolgáltatások. Az értékesítést megkönnyítô adottságok: – a kínálat nagyobb mennyisége, szortiment bôvítés, kiegyenlítés, – nagyobb kereskedôi érdeklôdés, nagyobb piac, értékesítô létesítmények, – feldolgozóüzemek betelepülése. Agglomerációs hátrányok a térség fejlôdésében: – konkurencia a beszerzésben, szezonális munkaerôhiány, – növekvô munkabérek, növekvô földárak, növekvô ingatlanárak, – konkurencia az értékesítésben, piaci telítettség, – az infrastruktúra túlterhelése, a környezet túlterhelése. A sikeres agglomerációs folyamatok eredménye a többlábon álló (diverzifikált) térségi gazdaság, amelyben a rokon és az egymásra épülô ágazatok és vállalkozások klasztereket (clus2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
ter) képeznek, a tevékenységi fürt elemei egymást erôsítik. A kialakuló hálózatokban megjelennek a szinergikus hatások és az igazi hálózati elônyök (network externalities). Ami az agrárfejlesztési forgatókönyvekben az agrárium alcím alatt szerepel, mint foglalkoztatás, lakosságmegtartó erô, faluszépítés stb., az a valóságban térség- és vidékfejlesztés; és nem része a mezôgazdaságnak, hanem sokkal több annál. Logikailag is megelôzi azt, és az EU-ban ma már hivatalosan is prioritást élvez a mezôgazdasági termeléssel szemben. Az alapvetô dokumentumok szerint a komplex térségfejlesztés vagy más néven multifunkcionális agrárgazdaság gondoskodik az alábbi feladatok ellátásáról: – gazdaság – fenntartható fejlôdés, fejlesztés, ökonómiai fenntarthatóság; – munka – foglalkoztatás, racionalitás, hasznosság, továbbképzés; – környezet-gazdálkodás, természetvédelem, ökológiai fenntarthatóság; – kultúra – életmód, hagyomány, örökség, kulturális érték; – társadalom – együttmûködés, szolidaritás, közösségfejlesztés. És kissé reklámízûen fogalmazva: az ökológiai békén alapulva, ügyelve a gazdasági fenntarthatóságra is, megteremti az ökonómiai és szociális békét, amely nélkül politikai béke sem születhet vagy maradhat fenn. Technológiai Elôretekintési Program (TEP) néven, külföldi minták alapján, átfogó jövôkutatási tevékenység indult hazánkban az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB, azóta OM Kutatás-fejlesztés) szervezésében. Elkészültek az ország egész életére vonatkozó makro-forgatókönyvek és nyolc munkacsoportban a részletesebb, a gazdasági, kutatás-fejlesztési és államigazgatási intézményrendszer adottságait, valamint a technológiai változások tendenciáit, a várható társadalmi igényeket és a piaci lehetôségeket elemzô szcenáriók. Követve a társadalmi-gazdasági makro-forgatókönyveknek (www.om.hu, Kutatás, TEP) az integráltság, tudásintenzitás és aktivitás dimenziói mentén rendezett változatait, azokhoz két térség- és vidékfejlesztési jövôképet tudtunk illeszteni, egy lehangolóbbat és egy bizakodót. A továbbiakban a két térségés vidékfejlesztési forgatókönyv összefoglaló kifejtése következik. 1. szcenárió: Magyarország nemzetközi integrációja aktív stratégia nélkül, a jelenleginek megfelelô alacsony, legfeljebb közepes tudásintenzitású szinten valósul meg, azaz röviden: a gyenge civil szféra melletti sodródás. Az eddigi tendenciák folytatásaként zajlik az évszázados sérelmi politizálás, a parasztember, a vidéki polgár az állam alattvalója marad, tiltakozik a modernizáció és a nyilvántartásba vétel miatt, lázad a terhek és adók ellen, mindenkit hibáztat és semmit sem akar, elszáguld mellette a fejlôdô világ (= negatív innováció). Nem tanulunk meg együttmûködni és szövetkezni, inkább féltékenykedünk és akadályozzuk egymást (Dögöljön meg a szomszéd lova is!). Uralkodó jelenség a transzformizmus, a látszatcselekvés és látszatváltoztatás, azért, hogy a lényeg a régi maradhasson. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
Az innovációs folyamatok sorvadoznak, a konfliktuskezelés szegényes és eredménytelen. Az állam azt állítja, hogy gondoskodik rólunk, és mi hiszünk ebben. Erôs civil kezdeményezés és kontroll hiányában az állam szinte minden területen kiépíti a hatalmát, iszonyatos bürokráciát tart fenn, ami sikeresen ellenáll az újításoknak és korrupciójával fékezi a gazdaságot. A hivatalnoki kar megfélemlített, továbbképzetlen és döntésképtelen, erôfeszítései a kormányváltásokhoz való igazodásban merülnek ki, és ha nagyon muszáj, akkor is csak kudarckerülô döntések születnek, a szükséges sikerkeresôk helyett. A regionális egyenlôtlenségek nem csökkennek, a megyék harcolnak egymással és a NUTS 2 (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques = az EU területi statisztikai nevezéktana) nagyrégiókkal. A Nyugatrómai Birodalom egykori határai továbbra is a Dunánál húzódnak, esetleg a Tiszáig tolódnak. A Kárpát-medencei integrációnk helyett csak Trianon-búbánat marad, nem sikerül a határon átnyúló gazdasági és kulturális régiókat létrehoznunk. A mezôgazdaság és a vidékfejlesztés csak a felelôs minisztérium nevében fonódik össze, a valóságban nem jön létre sem az integráció, sem a csere a fontossági sorrendben. Kontraszelektív és kontraproduktív támogatási rendszer valósul meg, amely csak politikai érdeket követ, a jövô szempontjából haszontalan. Nem mûveljük meg földjeinket. A tisztázatlan tulajdonú vagy kedvezôtlen adottságú táblákon búzamezôk helyett a parlagfû allergén virágporát lengeti a szél. Nem mûveljük meg falusi kertjeinket, és egy szál zöldségért is a boltba szaladunk. A megtermelt árut a terjeszkedô óriási élelmiszer-kiskereskedelmi láncoknak értékesítjük; beindul a költségtakarékos, minôségrontó és árleszorító spirál. Kimaradunk a második zöld forradalomból, mert könnyebb a géntechnikát veszélyesnek nyilvánítani, mint okosan és körültekintôen felhasználni. A hagyományos mezôgazdasági termékeknél éppen a GM élôlény (LMO = living modified organism) vagy termék elutasítása miatt elveszítjük a versenyképességünket, elôször az amerikai, majd az európai termékekkel szemben. Nem tudunk részt vállalni a fejlôdô (eufémizmus nélkül egyszerûen éhezô) országok problémáinak a megoldásában, és valószínûleg határontúli tanácsadóként sem kellünk a Kárpát-medencében. Az ökológiai gazdálkodás csak kis termôterületen folytatódik, a biotermékek fôleg exportra kerülnek, a hívek és a termelôk a megélhetési és érvényesülési nehézségeik miatt egyre agresszívebben hirdetik nézeteiket. Nem tanulunk meg kistérségi szinten európai (PHARE, ISPA, SAPARD) módra projektekkel és programokkal pályázni, maradunk a kéregetésnél és a koldult pénz rossz hatékonyságú felhasználásánál. A támogatási forrásokat bürokratikus, statisztikai paraméterek szerint osztják el, vagy inkább kenik szét, biztosan hatástalan vékony rétegben. A vidéki cigányság gondjaival nem törôdünk vagy legfeljebb csak szónokolunk róla, az etnikai feszültség fokozódik. Egyre több lesz a többségében cigány falu, majd térség, ami elôbbutóbb egyet jelent majd a munkanélküliséggel és az iskolázatlansággal. Az elszegényedés miatt teret hódítanak a fundamentalista ideológiák. 15
Az ezer kistelepülésen mindössze száz TELEHÁZ épül, amelyek csak többé-kevésbé pótolják az iskola és az otthon számítógépes felszereltségét. A falusi óvodák és iskolák kiürülnek, megszûnnek. A gyorstalpaló, állítólag a foglalkoztatás elôsegítésére központilag szervezett tanfolyamokon (szigorúan akkreditált szakmai végzettségre) munkavállalókat képeznek a szomszéd város számára, akik persze ott is munkanélküliek lesznek. A vidék végleg leszakad, még inkább elnéptelenedik, a problémák is a városokban koncentrálódnak. A gazdasági verseny, a környezet és a fogyasztó védelmét csak az EU-csatlakozást megkönnyítô bürokratikus szabályozásnak tekintjük, mindhármat törvényekkel és rendeletekkel akarjuk szabályozni, ahelyett hogy a tényleges változásokat kényszerítnénk ki. 2. szcenárió: Magyarországot a magas fokú civil és kormányzati aktivitás magas fokú integráció mellett, magas tudásintenzitású fejlôdési pályára irányítja, azaz röviden: erôs civil szféra melletti stratégia. Megtanulunk a múltba révedés és a sérelmi politizálás helyett magunknak saját jövôt kovácsolni (reformkovács). A vidék és a paraszt szó elveszíti a negatív jelentését, a parasztember a vidék öntudatos polgárává válik, aki nem csupán állami támogatást követel és útelzárással tüntet, hanem igyekszik maga megoldani a saját problémáit. A legfontosabb tulajdonsága, hogy innovatív ezermester a saját gazdaságában, és változásra, tanulásra képes szervezetekben kifogyhatatlan energiával, hajnaltól napestig dolgozik. (Nem látástól vakulásig robotol, hanem rengeteget termel, alkot, épít.) Nyitott az új dolgokra, kipróbál minden hasznosnak tûnô technikai és szervezeti újdonságot. Kapcsolatokat teremt, hálózatokba szervezôdik és fôleg képes együttmûködni másokkal. Teret kap az innováció (a térségi LEADER követelmény), hódít a tudásgazdaság (tudásipar, knowledge management). Megtanuljuk a konfliktuskezelés fogásait, kevésbé gyûlölködünk. Az állami gondoskodás helyett az erôs civil szféra segítô kezét nyújtjuk, illetve fogadjuk el. A hatékony civil kezdeményezés és kontroll kikényszeríti a tanulószervezeteket, csak a változás állandó. Csökken a bürokrácia és a korrupció. A hivatalnoki kart folyamatosan továbbképzik, racionális, sikerkeresô döntések születnek, a kormányváltásokhoz a hivatalnokoknak nem kell alkalmazkodniuk. A regionális egyenlôtlenségek csökkennek, a megyék versengenek ugyan egymással, de együttmûködnek az újonnan születô NUTS 2 nagyrégiókban. Az egykori Nyugatrómai Birodalom határai feloldódnak, a Duna és a Tisza, mint a rendes folyók általában, inkább összeköti, mint elválasztja a partjain élôket A Kárpát-medencei integrációnk megvalósul, sikerül a határon átnyúló gazdasági és kulturális régiókat létrehoznunk. A mezôgazdaság és a vidékfejlesztés nem csak a felelôs minisztérium nevében fonódik össze, a valóságban is létre jön az integráció és a csere a fontossági sorrendben; megszületik a multifunkcionális agrárgazdaság, vagy másnéven a komplex térségfejlesztés. A falu gazdasága diverzifikálódik, egyre többen élnek a mezôgazdasági termelés mellett a környezet- és természetvédelembôl, falusi és agroturizmusból, kézmûvességbôl és számos szolgáltatásból. A nagy élelmiszer-bevásárlóköz16
pontok terjeszkedését fékezi a terjedô direktmarketing, azaz a helyi termékek közvetlen, közvetítô kereskedelem nélküli értékesítése a parasztudvarban vagy a közeli országút mentén nyitott üzletben, esetleg a parasztok közösségi piacán, felhasználva hozzá a legkorszerûbb internetes eszközöket. Terjed az élelmiszerek házhozszállítása, családokhoz, nagykonyhákhoz, vendéglôkhöz stb. A remélhetôleg közben a vidékfejlesztés prioritását támogató CARPE-vé átalakuló CAP (az EU közös agrárpolitikája) átvételével az önmagán is segítô, a környezetet védô parasztokat támogatjuk. Fortyogó tüntetések helyett nyílt konfliktusokat kezelünk, tárgyalásokon harcolunk gazdasági jogainkért. Bekapcsolódunk a második zöld forradalomba, a géntechnika okos és körültekintô felhasználásával csökkentjük a technológiai környezetterhelést. A hagyományos mezôgazdasági termékeknél az LMO (élô genetikailag módosított szervezet) széles körû alkalmazása miatt versenyképességünket növelni tudjuk a GMO-t elutasító, erôs és konzervatív zöld mozgalmak által korlátozott nyugat-európai országok termékeivel szemben. Fontos részt vállalhatunk a fejlôdô országok problémáinak a megoldásában, és valószínûleg a legkeresettebb mezôgazdasági és vidékfejlesztési határontúli tanácsadók leszünk a Kárpát-medencében. Az ökológiai gazdálkodás egyre nagyobb termôterületen folytatódik, a biotermékek hazai piaca is kialakul, egyre bôvül. A fogyasztókat nemcsak a biotermékekbe vetett gyógy-hit ösztönzi a fogyasztásra, hanem a környezetkímélô termesztést, a tájmegôrzést, a hagyományos paraszti életmódot kívánják támogatni a vásárlással, ami a gazdagodó társadalom nagy részét potenciális ügyféllé teszi, kialakul a gyûrûs ökopiac. Kistérségi szinten is megtanulunk európai (PHARE, ISPA, SAPARD) módra programokkal pályázni, talán még a nyugat-európai térségekkel is versenyezhetünk a forrásokért. A támogatási összegeket nem bürokratikusan, statisztikai paraméterek szerint osztják szét, hanem a sikerkeresôkre, a magukon is segítôkre koncentrálnak. Az kap támogatást, aki képes önmagát is „feltalálni”. Több száz magyar LEADER LAG (local action group) indul, tagjai leszünk az európai hálózatnak, élvezve az alapvetô LEADER elônyöket. A vidéki cigányságot bevonjuk a mezôgazdaság-korszerûsítési és vidékfejlesztési tervekbe, folytatjuk a szociális földprogramokat, tudatos pozitív diszkriminációt alkalmazunk, mert ez a közös érdekünk. Ezer TELEHÁZ épül az országban, és jól kiegészítik az iskolai és a családi informatikai továbbképzést. A falusi óvodák és iskolák újra benépesednek, lesznek újra vidéki tanító bácsik (nem csak nénik). A helyben szervezett kurzusokon nem csak bejegyzett képesítést adnak, hanem vidéki munkaadóknak (munkahelyeket teremtô üzletembereknek) képzik ki az erre vállalkozókat. A népfôiskolákon és a faluegyetemeken igazi oktatási forradalomra van szükség. A vidéki asszonyok egyenlô jogokat és lehetôségeket élveznek, ami nem azt jelenti, hogy férfi-munkaerôként traktoroznak, hanem azt, hogy partnerként dolgoznak a családi gazdaságban, részt vesznek a döntésekben és önállóan is vállalkoznak. A vidék kemény, de értelmes munkát és élhetô életet nyújt esélyegyenlôségi alapon mindenkinek – asszonyoknak, gyerekeknek, fiataloknak, idôseknek, kisebbségieknek és hátrányos helyzetûeknek egya2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
ránt – egészségesebb környezetben, közel azonos oktatási és szociális ellátási feltételekkel, mint a fejlett városokban. Tudatosul bennünk, hogy a gazdasági verseny, a környezet és a fogyasztó védelme létszükséglet a mûködô gazdasághoz. Az EU-csatlakozást megkönnyítô bürokratikus jogi szabályozás csak az alapot adja, a tényleges változásokat magunknak kell fárasztó mindennapi aprómunkával, színvonalas oktatással kiharcolnunk. Érvényesítenünk kell az EU országokkal és a szomszédokkal ellentétes érdekünket is; a hazai piac védelmét. Lehetôség szerint persze nem jogilag, hanem a fejekben, ahol tudatosítani kell, hogy aki magyar árut vásárol, az védi a saját magyar munkahelyét is. Mindez globálisan kiterjesztve és kistérségre leszûkítve is igaz. Az Óperencián túlról érkezô termék aligha lehet környezetbarát a nagy szállítási távolság miatt, a kistérségbeli pedig jó eséllyel az, mégha nem is biotermék, de legalább itt készült és munkát adott a szomszédnak. A szcenáriók szerintünk konzisztensek, szinergikus hatásokkal, számos önerôsítô folyamattal, pozitív visszacsatolással. A rossz hír az , hogy ez a kedvezôtlen folyamatokra is igaz. A megcélzott szcenáriók közül ma kell választanunk, döntésünk valószínûleg meghatározza a sorsunkat. Forrásmunkák jegyzéke (1) Bálint J. – Juhász M. – Bálint A.: Agrártermékek közvetlen értékesítése (direktmarketing) és vidéki térségfejlesztés. = Kertgazdaság. 1999./3.sz. (2) Bálint J. – Juhász M. – Nemes G. – Bálint A.: Javaslat a TEP = Technológiai Elôretekintési Program Magyarországon térség- és vidékfejlesztési fejezetére. OMFB. Budapest. 1999. = www.omfb.hu (3) Bálint J. – Juhász M. – Bálint A.: SAPARD program Tolna megyei kistérségekre. = A Falu. A magyar vidékfejlesztôk folyóirata. 1999. Tél. Vol. 4. (4) Conway, G.: The Doubly Green Revolution: Food for All in the 21st Century. Cornell University Press. 1997. (5) Farrel, G. (Szerk.): Innovation and Rural Development. LEADER European Observatory. 1997./ Dossiers No. 2. = www.rural-europe.aeidl.be. (6) Hámori B.: Érzelemgazdaságtan. (A közgazdasági elemzés kiterjesztése.) Kossuth Kiadó. Budapest. 1998. (7) Münker, T. (Szerk.): Life Sciences and the Frontier of Life Panel Report. European Comission DG JRC. Institut for Prospective Technological Studies. TECS - Futures Programme. Seville. 1999. = www.jrc.es (8) Preparing the Future. The European Spatial Development Perspective. (ESDP) Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) = www.oecd.org. (9) Szondi L.: Sorsanalízis és önvallomás. Schicksalanalyse - eine Selbstdarstellung. = Psychotherapie in Selbstdarstellungen. Verlag Hans Huber, Bern. 1973. (10) The Cork Declaration: A living countryside. The European Conference on Rural Development. Cork Ireland. 1996.
A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár
Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár
Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum
Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.
FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
17
MIKLÓSSY ENDRE fôtanácsadó, FVM
AJÁNLÁS a települési önkormányzatok környezetgazdálkodói felelôsségének a javítására A tárgyi ajánlás a Védegyletnek a Karácson Gábor által megfogalmazott, 100 magyar értelmiségi, közöttük a MUT két elnökségi tagja (Jámbor Imre és Meggyesi Tamás) és két elnökségi póttagja (Miklóssy Endre és Vidor Ferenc) által aláírt kiáltványának, valamint a Föld Napján, 2001. április 22-én a budai hegyekben végrehajtott területbejárás és „sétáló konferencia” tanulságainak az alapján készült, mint javaslat a felmerült problémák tényleges megoldására. Ezek mûemléki épületek megsemmisítését, erdôkivágást, zöldterület-beépítést, rekreációs célú közterületek privatizációját jelentik. E problémakört már az EU magyarországi szakértôi is mint az egyik legsúlyosabb itteni környezetvédelmi problémát értékelik. Az ajánlás a MUT április 26–27-én Pécsett megtartott éves konferenciája számára készült, és az volt a célja, hogy a MUT lépjen fel kezdeményezôleg az illetékes kormányzati szerveknél és országgyûlési bizottságoknál a jelzett kérdést szabályozó joganyag korszerûsítése érdekében. Jelen szöveg az ajánlásnak indoklási résszel és végrehajtási indítvánnyal kibôvített változata.
tetni, környezetbeépítés, amit gyakorlatilag már nem lehet visszaalakítani, infrastruktúra-építési kényszerkötelezettség, a települési viszonyok kaotikussá alakulása érdemi rendezés híján és így tovább. Nehézséget jelenthet, hogy a döntéshozó testület laikusokból áll. Hogy gyakorlatilag nincsen felelôsségük, mert a politikai felelôsségrôl, vagyis arról, hogy netán nem választják ôket újra, az derült ki, hogy nem eléggé hatékony. Hogy a szakmai apparátus egzisztenciális függése miatt nem feltétlenül képes optimális döntések elôkészítésére. Hogy a tervezôk, akik a befektetôktôl kapják a jövedelmüket, nem tudnak az ô érdekeiken túlmenô szempontokat figyelembe venni. Hogy az érintett lakosságnak – a választópolgároknak – alig van lehetôségük a saját környezetük, azaz sorsuk befolyásolására. Mindezeken a hátrányos körülményeken azonban javítani lehet a jogi környezet korszerûsítésével. Módosítani kell a vonatkozó törvényeket és más jogszabályokat, eljárási rendet és így tovább. A szakterületet érintô tényleges javaslataink a következôk.
Általános indokolás
A részletes javaslat és indoklása
A hazai önkormányzati rendszer mûködése ma már számos hiányosságot hozott napvilágra. Hiszen maga a szabályozó joganyag is csak átmeneti megoldásként készült 1990 nyarán, és a további jogalkotás ehhez a provizóriumhoz volt kénytelen alkalmazkodni. A mostani helyzet sok esetben súlyosan akadályozza az érdemi problémamegoldást, sôt ezen keresztül a települési önkormányzatok politikai és társadalmi tekintélyét is aláássa. Az önkormányzatok mûködésének a reformja – amit az érzékelt problémák megoldására irányuló tartalommal kell elkészíteni – elengedhetetlen, és nyilvánvalóan számos kapcsolódó törvényt és egyéb jogszabályt érint. Tárgyunkról, a környezetgazdálkodásról annyit, hogy az erôforrás-gazdálkodásnak egy sajátos formája. Az erôforrásoknak ugyanis gazdasági szempontból megújíthatóaknak kell lenniük. Ezért nem szabad ôket napi bevételi szempontok alá rendelni. A nehézséget itt az jelenti, hogy a választott köztestületeknek éppen ez a közvetlen érdekük, mert személyes vagy politikai sikert ezáltal lehet elérni. Teljességgel tisztázatlan nálunk, hogy a jövô nemzedékeket vagy döntéshozókat, milyen mértékben szabad elkötelezni a jelenleg meghozott döntések által. (Ez volt a helyzet például a 4-es metró perében, ahol egy „mai” 200 millió Ft-os kiadás eldöntésével egy jövôbeli 200 milliárdosat próbáltak megalapozni.) Az elkötelezettség igen sokféle lehet: hitelfelvétel, amit majd nekik kell visszafizet-
1. A településrendezési terv egyes részeinek a módosítását, például az övezetátsorolást kizárólag új terv készítése formájában lehessen eszközölni
18
A jelenlegi szabályozás leginkább Karinthy Frigyes diétájára emlékeztet, amit ô mindig szigorúan betartott – két étkezés között. Mert jön egy vállalkozó, akinek más beépítési viszonyokra van szüksége, és máris módosítják a besorolást a kedvéért. A dolog természetesen káoszt okoz, hiszen az eredeti terv komplex összefüggések figyelembevételével készült, a módosítás pedig egyedi, lokális érdek mentén. Maga a terv is értelmetlen így. Minek rá annyi millió forintot költeni, ha egyszer úgyis bármikor módosítható? A fenti javaslatnak viszont megfontoltabbá kell tennie mind a tervezést, aminek most már perspektivikusnak, a várható keresletet kielégítônek is kell lennie, mind pedig a netán mégiscsak szükséges módosítást, ami csak komoly idôigénnyel és nagy munkaráfordítással végezhetô. A problémamegoldás elsôsorban az építési törvény módosítását igényli. 2. A szabályozási terv készítése a piaci szférából egyértelmûen a közhatalmi szférába kerüljön.
A kialakult gyakorlat szerint ezeket a befektetôk építési érdekeit szolgáló terveket az ô megbízásukból és az ô pénzükbôl készítik. A laikusokból álló testület ezeket felülbírálni nemigen képes, és e célra többnyire szakmai elôkészítô apparátus sem létezik, a problematikus jogállású és függô helyzetben lévô fôépítészek kivételével. Abban az esetben viszont, ha a szak2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
annak igényei szerint elkészíteni. Olyan ez, mintha a bíróság a vádlottól kapná a fizetését. Nem is fordult még elô olyan eset, hogy az efféle hatástanulmány kifogást emelt volna a tervezett akció ellen. Kérdés persze, hogy akkor mi értelme az egésznek. A megvalósításhoz elsôsorban az építési törvényt kell módosítani. 3. A településrendezési tervek megalapozásához környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálatot szükséges készíteni.
Ilyen elôírás van a területrendezési tervekre a területfejlesztési törvényben (1996. évi XXI. Tv. 23. § (3e). A döntéselôkészítésnek az efféle munkarész fôleg akkor nélkülözhetetlen elôfeltétele, ha laikus testületeké a felelôsség – mint jelen esetben is. Az összefüggések ismerete nélkül az ilyen döntések formálissá válnak. A településrendezési tervek jóváhagyásakor tapasztalat szerint érdemi észrevétel alig szokott esni, viszont apró, lényegtelen, egy-egy képviselô által könnyen áttekinthetô, a lakókörnyezetét közvetlenül érintô kérdések fölött szokott vita lenni, ami csak látszólag elônyös, mert az érdemi kérdések így elsikkadnak. Más lehet a helyzet, ha a testület a terv összefüggéseit is érzékeli. A hatásvizsgálat, amelynek az eredménye nyilvános, egyébiránt a lakóhelyi demokrácia mûködését is segítené. A megvalósítás elsôsorban az építési törvény módosítását igényli. 4. A közmeghallgatások rendjét ésszerûvé és demokratikussá kell tenni, és minden nagyobb fejlesztési akciónál sort kell rá keríteni.
mai testület adja ki a megbízást, létrejöhet az érdemi kontroll. A finanszírozás meg lehet a szabályozási módosítást kérô vállalkozó költsége, kötelezô befizetés formájában. Ugyanez a helyzet a különféle megalapozó vizsgálatok, például a környezetvédelmi hatástanulmány esetében. A szakértô, aki a leendô beruházótól kapja a megbízást, kénytelen azt FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
Az angolszász gyakorlatból átvett szisztémát nálunk teljesen félreértik, a hajdani „szabad pártnapok” mintájára évente egyszer megtartott panasznapként fogják fel. Holott a szisztémának az a lényege, hogy minden jelentôsebb akció elôtt megfelelô idôben és információk rendelkezésre bocsátásával kell megtartani úgy, hogy az érdemi észrevételek figyelembe vehetôk lehessenek. Az Alkotmánybíróság a területfejlesztési törvénnyel kapcsolatban meghozott 3/1997. sz. határozata szerint a kötelezô egyeztetés elmulasztása a terv jogvesztését jelenti, a bíróság azt tartalmi vizsgálat nélkül megsemmisíti. Igaz, ez a települési önkormányzatok véleményezési jogával kapcsolatos. Csakhogy a demokráciának nem ôk az elsôdleges alanyai, hanem a választópolgárok. A képviselô-testület csupán a választók által ideiglenesen és korlátozott körben rájuk ruházott jogokkal rendelkezik, és a demokráciának alapfeltétele, hogy a választók ellenôrizhessék ezen jogosítványok tényleges felhasználását. Az alkotmány nagy jelentôségû rendelkezése a közakarat megnyilvánítás legerôsebb formájának a népszavazást tekinti, amely felülírhatja a választott testületek rendelkezéseit, illetôleg éppen ilyen célokra szokták kezdeményezni. Igen káros és alkotmányellenes tendencia az elmúlt évek folyamán az ezek elé mind sûrûbben gördített akadályok rendszere. Mindazonáltal az érdemi megoldást mégis elsôsorban az jelentené, ha nem volnának szükségesek ilyen kezdeményezések. És ezt a társadalmi részvétel efféle formájával is segíteni lehetne. A megvalósítás szintén az építési törvény módosítását igényli, de célszerû itt a megfelelô rendelkezést az önkormányzati törvénybe is beépíteni. 19
5. Kötelezôen elkészítendô településfejlesztési koncepció, és ezen belül kötelezô vagyongazdálkodási koncepció is kell.
A településfejlesztési koncepció nem szerepel a kötelezô helyi önkormányzati feladatok között, és sajátos módon gyakorta épp a legfrekventáltabb önkormányzatok (például a fôvárosé) nem készítettek ilyet. Így azután homályban marad az, hogy mit akar elérni a közhatalom a rendelkezésére álló pénzügyi és más forrásokkal, hogyan akarja gazdagítani a települését, miképpen orientálja az érkezô fejlesztô tôkét, milyen módon kívánja megszerezni a fejlesztési forrásait. Alapvetôen fontos idekapcsolódó elem a vagyongazdálkodás is. Ha ennek a stratégiája hiányzik, akkor vagyonfelélés következik, és a település lehetôségei néhány éven belül radikálisan csökkennek. A közmû-privatizációk és az egyes vagyontárgyak megfontolatlan értékesítése máris jelentôsen csökkentette az önkormányzatok lehetséges mozgásterét. A megoldáshoz az önkormányzati törvénynek és több kapcsolódó törvénynek a módosítása szükséges (az önkormányzati vagyoni törvényé, költségvetési törvényé, esetleg a területrendezési és az építési törvényé is). Nem egyértelmû, hogy kell-e hozzá önálló településfejlesztési törvény. De ha készül is ilyen, a jelzett módosításokra még akkor is szükség lesz. 6. Önálló vagyongazdálkodó szervezet szükséges az önkormányzatoknál.
A kialakult gyakorlat számos elképesztô helyzetet produkált, mert érdemi felelôsség és koncepcionális megfontolás nélkül lehet benne hatalmas volumenû vagyoni döntéseket hozni. A folyó kiadásokat illetôen a Pénzügyminisztériumnak már sikerült kontrollt teremtenie azon az alapon, hogy a költségek tekintélyes részét az állam biztosítja. A felelôs helyi vagyongazdálkodás nélkül azonban igen súlyos probléma elé nézünk az EU-csatlakozásunk közeledtével. A problémának az a lényege, hogy az EU-támogatások fô szabályként saját részt is megkövetelnek a fejlesztési támogatásokhoz. A jelenlegi hazai rendszer, ahol az önkormányzatok költségvetése nagyrészt az államétól függ, nemigen teszi lehetôvé saját rész elôteremtését. Szükséges volna tehát a helyi bevételek növelése adók és vagyonhoz kapcsolt bevételek formájában – csakhogy a jelenlegi helyzet nem biztosítja az ehhez szükséges felelôsséget, hiszen a „politikai felelôsség” nem elegendô. Ellenérdeket jelent a választott testület rövid távú érdekeltsége is. Egy megbízott menedzsment ellenben éppoly felelôsen elláthat ilyen feladatokat, mint ahogyan a nagy gazdasági vállalkozásokat is elvezetheti. Ez az önkormányzatiság elvét nem szükségképpen sérti, amennyiben a menedzsment igen szigorú kikötések, célmeghatározás, pontos tervek és gondos ellenôrzés mellett végezné a munkáját – csakhogy már nem személyes vagy pártpolitikai napi érdekeknek kitett módon, hanem rögzített koncepcionális feltételek alapján. A fejlesztô támogatások az EU-rendszernek megfelelôen fejlesztési programtámogatások formájában érkeznek. Ezt a menedzsment készíthetné elô, terjeszthetné a testület elé és valósíthatná meg a fejlesztéseket. A fejlesztések célja jól meghatározható és mérlegelhetô lenne a település egészének, illetôleg polgárainak a várható vagyonnövekedésében. 20
A megvalósításhoz az önkormányzati törvénynek és több kapcsolódó törvénynek a korszerûsítése szükséges (önkormányzati vagyoni, költségvetési, építési, területfejlesztési törvények). 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
HORVÁTH BÉLA, okl. építészmérnök
Gondolatok a XXIX. Észak-Magyarországi Urbanisztikai konferencia kapcsán
A TERÜLETRENDEZÉS ÉS -FEJLESZTÉS TERVEZÉSE Romhány és Bánk, 2001. június 7–8.
Észak-Magyarország urbanistái 1982 óta Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék egy-egy településén váltakozva tárgyalják meg a szakma idôszerû kérdéseit. A konferenciák helye és témaválasztása mindig az elôzô konferencián megtörténik. Ez lehetôvé teszi, hogy a résztvevôk és a közremûködôk egy éven át készüljenek a következô konferenciára. Ez alkalommal a tervezés helyzetét és annak gazdag tapasztalatait tárgyaltuk meg. A vitaindító bevezetô célja és feladata volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a feladatokra, amelyek a szakmát és gyakorlóit foglalkoztatják. A vonatkozó elôírások folyamatosan változnak, korszerûsödnek. A gyakorlat fejlôdik és az alkalmazott munkamódszerek is tökéletesednek. Napjainkra elhivatott tervezôegységek és -szervezetek végzik felelôsségteljes munkájukat. A konferenciának nem feladata a szervezeti jelleg tárgyalása, azt magasabb jogszabályok jelölték ki. Célunk és feladatunk a szakmai színvonal és jobbítás érdekében hatni, segíteni a települések vezetôinek, testületeiknek az eligazodásban és a valóban hiteles és használható megoldások elérésében. Gyakori tapasztalat, hogy egy-egy településen a korábbi rendezési terv nem lelhetô fel, vagy legjobb esetben jól elzárható helyen ôrzik, csaknem elérhetetlen módon. A tervanyagok csak akkor tudják feladatukat betölteni, ha azok a napi döntések, pályázatok elôkészítô munkálatainak szerves elemei. A jelenleg hatályos elôírások szerint 2003-ig az OTÉK szerinti új terveknek el kell készülniük. Ez a határidô immár évek óta ismert, nem túl laza, de nem is szoros. A tervellátottság megalapozását szolgálják azok az anyagok, tanulmányok, tudományos munkák, amelyek egy-egy település rendezési tervéhez, vagy/és a megyei rendezési tervek elkészítéséhez nélkülözhetetlenek. Két részre bontva a lehetôségeket, elôször a rendelkezésre álló tanulmánykötetekrôl kell szólni. Fokozatosan elkészülnek a magyarországi megyék történeti statisztikai helységnévtárai, amelyek a települések múltjába engednek történeti betekintést és egyben a településrészek elnevezését is tartalmazzák. A KSH kiadásában megjelenô kötetek, amelyeknek sorozatszerkesztôje Prof. Em. Dr. Kovácsics József, és melyek jól tagolt rendszerükkel, térképeikkel és kötött tematikájukkal segítik munkánkat. Újabban több, inkább informatikai FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
kötet lát napvilágot különbözô címjegyzékekkel, a gazdasági egységek adattáraival, mely adatok egy része hasznosítható, más része viszont ellenôrzésre szorul. Az elmúlt tíz évben e kiadványok száma megnövekedett, tartalmuk eltérô. A helytörténeti irodalom is fellendült. Sajnálatos módon színvonala és mélysége is rendkívül eltérô. Változó a cél, az indíttatás és a megörökítésre számot tartó törekvések is. Így van ez a nyolcvanas évek közepe óta. Az ez irányú információkat tehát gondosan elemezni szükséges. Rendelkezésre állnak ugyanakkor azok a központi nagy információs rendszerek, amelyek a VÁTI Kht. adatbázisából (más szervek közremûködésével) állnak rendelkezésre és nyújtanak megbízható forrást. Az információk egy része azonban sajnos nehezen hozzáférhetô. Ennek egyrészt az az oka, hogy a településeken azok egy részét érthetetlen módon visszatartják, vagy/és a részletek feldolgozása és azonosítása (népszámlálási körzetek, városrendezési körzetek határai) visszamenôleg a személyi fluktuáció okán nem elérhetô. A 2001. évi népszámlálás adataihoz várhatóan már ez év szeptemberétôl hozzá lehet jutni, ami szükséges is az elmúlt tíz év folyamatainak áttekintése érdekében. A térképanyag pontossága és elôírás szerinti átvétele az egyik legfontosabb feladat. A mind a belterületre, mind a külterületre, vagy ahogy újabban nevezzük, a beépítésre és a nem beépíthetô területekre készült feldolgozásokban sok a pontatlanság. A térképi nyilvántartás szerves kiegészítôje a megfelelô közterületi nyilvántartás és minôsítés is. E gondolatsor ismertetésénél vissza kell térni a különbözô fejlesztési tanulmányokhoz. Ezek tartalma, jellege, környezeti és hatásmechanizmusai meglehetôsen tág keretek között alakíthatók. Számos esetben épen azt nem tartalmazzák, ami a célkitûzések szerint rendeltetésük és feladatuk. A komplexitásra szakmánk gyakorlása terén különös figyelmet kell fordítani. A fejlesztési tervek gyakran szerep- és céltévesztettek. Hiányolható az is, hogy ezek önmagukban tervtanács elôtti bemutatásra nem kötelezettek, holott mint kiinduló pontok megérdemelnék a körültekintô alaposságot. Külön is ki kell térnem a területrendezési államigazgatási eljárások szükségességére. E téren elkészült vázlataim voltak a felkészülési szakaszban, amikor megjelent a Falu Város Régió 2001. évi 2. számában Paksy Gábornak, a VÁTI Kht. vezérigazgatójának tanulmánya. Javaslom mindenkinek, hogy szíveskedjék elolvasni, mert a jelenlegi bizonytalan alapokról egy 21
áttekinthetô és szabályozott rend irányába mutató ajánlásról van szó, amelyhez hasonló a skandináv államokban és Németországban, Franciaországban mûködik. A szakmagyakorlás során megkerülhetetlen a „jelkulcs” kérdése. E téren a tervezôknek lehetôségük van bizonyos kiegészítésekre és ajánlásokra, de visszatérô gond a négy lakóterületi egység és az intézményi besorolás kezelése (településközponti vegyes, központi vegyes és intézményi stb.). Hiányoznak a jelkulcsból a szlöm és a különbözô színvonalú zárkertek azon területei, amelyek nem tartozhatnak a mûködôképes hétvégi házas területek közé. A tervezés folyamatának tárgyalásánál megkerülhetetlen a versenyeztetés, a vállalkozásokba adás és az ár kérdése és a mindezek hiteles elbírálását szolgáló mechanizmusok áttekintése. A jelenség kihat a tervek tartalmára, minôségére, a ráfordításokra, a mívességre, a körültekintésre. A megbízók jelentôs része, különösen a községekben, nem rendelkezik kellô gyakorlattal, míg a városokban nemkívánatos jelenségek kí-
sérik a folyamatot. Sok az ár alatti vállalás, a tervezô gyakran kiszolgáltatottá is válik. Az elôzményfeltáró munka mélysége is különbözô. A felsoroltakat tovább bonyolítja a fôvárosi és a vidéki tervezôk körében fellelhetô piacféltés is. A verseny tisztasága érdekében minden erôfeszítést meg kell tenni, biztosítva „a jobb a jónak ellensége” elv érvényesülését. A megbízók egy része hajlamos a „legyünk gyorsan túl” elv érvényesítésére, ami késôbb, talán a következô ciklusban és más 22
testületek számára okoz majd nehézséget. Olcsó fogás lenne ismert példákat sorolni, amelyeknek megdöbbentô ár-idô-tér vonatkozásai sokszor sokkoló hatásúak is. A tervek komplexitásához különösen a szakági tervezések szükségessége okán vissza kell térni. A táj és a zöldterületek, zöldfelületek, a környezet, a közlekedés, a közmûvek és az energetikai tervezés, az árvizek elhárítása, valamint újabban a különbözô antennaügyek kívánnak olyan feltárást és tervezést, amely nem nélkülözhetô a szabályozási elôírások során. A szakhatósági egyeztetéseket az elôírások megfelelôen szabályozzák, bár a megkérdezettek közel fele válaszolatlanul hagyja a részükre megküldött anyagokat. Már az 1987. évi konferencián rendszerbe foglaltam a tervek továbbélésébôl és a lakossági (szakmai) véleményezésbôl származtatható feladatokat. Ezek: 1. Csak olyan tervek lehetnek hatékonyak, amelyek a központi és helyi törekvések között képesek az optimumot kialakítani, megfelelô szakmai felkészültség és komplex szakmai (ágazati) anyagokkal. 2. A társadalmi szervek egyetemes bevonása, a tervek véleményezése szükséges, ha annak dokumentálását biztosítani tudják. MTESZ–MUT-MÉSZ–városszépítô egyesület, civil szervezetek, akadémiai bizottság stb. 3. A lakossági bemutatások nélkülözhetetlenek, de azokat gondosan elô kell készíteni. Elôzetes kifüggesztés, kérdésválasz rendezvény, véleménynyilvánítás és dokumentálásának megszervezése. 4. Hiba, ha a vélemények rögzítése elmarad, a fórum manipulált vagy a sajtó/hírközlés befolyásol és nem tájékoztat. A beérkezett javaslatokat, ajánlásokat szükséges szakmai bizottságban vagy testületi bizottságban értékelni és arról a javaslattevôt tájékoztatni. A beérkezô javaslatok mindegyikét szükséges javaslattal a testület elé terjeszteni. 5. A figyelmet a fô kérdésekre kell irányítani, a többi ügy az RRT egyeztetése keretében rendezendô. 6. A módosítási igények felmerülése és kezelése: – Idôbeli, szemléleti váltás. – Program megalapozatlansága. – A jövô és a jelen megfelelô kezelésének hiánya vagy elmaradása. – A csoportérdek felülkerekedése a település összérdekével szemben. Lobbi-érdekek kedvezôtlen befolyásoló hatása. – A pillanatnyi igények kielégítése. „Csak túl legyünk rajta” szemlélet érvényesülése; majd úgy is azt csináljuk, amit akarunk. Látszattervezés. – A következmények átvezetésének hiánya. – A folyamatos információk és változások átvezetésének hiánya, a megvalósítási tervek átvezetésének elmaradása. – Bizonytalanságok. – A tervszerûség átértékelésének hiányosságai. – A közlekedés és a közmûnyomvonalak, alapelemek folyamatos vezetésének hiánya. – A szabályok központi és helyi módosítása. – A történelmi adottságok figyelmen kívül hagyása vagy mellôzése, pl. telekosztások teljes átértékelése, átosztása stb. 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
Információink szerint a tervezési helyzetkép Észak-Magyarországon a következô: Megye
Települések száma
OÉSZ alapú terv
HÉSZ
OTÉK alapú terv
HÉSZ
OTÉK alapú terv
HÉSZ
Borsod-Abaúj-Zemplén
358
272
272
18
26
73
72
Heves
118
75
75
11
19
22
22
Nógrád
134
109
109
7
10
11
10
– Szubjektivitás. Önkényes vezetôi döntés. Egyéni akarat érvényesítése vagy összefonódások, korrupciós ügyek. – Vélt lakossági nyomás, engedékenység, ütközéshiány, elôírások be nem tartása: – zártkerteknél, – földszintes sorgarázsoknál, – intézményi normák be nem tartása, – zöldterületek és -felületek létesítésének elmaradása vagy feláldozása, védôsávok elmaradása, – környezeti adottságok semmibevevése, – üdülôterületek védelmének elmaradása, – lakossági figyelemfelhívás, a következményekkel való számolás elmaradása. 7. Az egység létrehozásának elmaradása az elmélet és gyakorlat érvényesülésében. 8. A végrehajtás következetességének megszervezése és érvényesülése. 9. A területek átmeneti hasznosításának megoldatlansága, illetve kialakítása. Hivatkozási alap teremtése. 10. Tartalékokra való felkészülés. Tartalékterület biztosítása. 11. Tervpályázatok tartása. 12. Idôtényezô. A lehetséges döntések idôben való meghozatala vagy elhúzódása. 13. A teammunka biztosítása. 14. Megelôzési készség. Elôrelátás. 15. A tervek és azok átértékelésének folyamatos megismertetése, folyamatos nyilvánosság. 16. Állandó küzdelem a terv lehetô legjobb megvalósítása és felhasználása érdekében. A szabályozási elôírások tartalma és fôleg szövegezése körül is eltérô nézetek érvényesülnek. Ezeket miután rendeletben rögzítik, ennek megfelelôen szükséges szövegezni és egyértelmûvé tenni. E téren nincs és nem is lehet pontatlanságoknak helye. Fontos része a helyi értékvédelem kötöttségeinek rögzítése. A jelenlegi adottságok között a tervek ellenôrzésének szerepe, feladatai a területi tervtanácsokban jutnak kifejezésre. Észak-Magyarország területén ez a mechanizmus jól mûködik. A tervtanácsok segítôkészen és jobbító szándékkal teszik meg javaslataikat, amit a megbízó önkormányzatoknak és a tervezônek – saját érdekükben is – célszerû figyelembe venniük. Javasolnám, hogy a fejlesztési koncepciókra, tanulmányokra is terjedjen ki a véleményezés és a mindenkor szükséges opFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
ponensi vélemény készítése, mert ez az eredményes viták alapja. Nélkülözhetetlen a tervtanácsok összetételének változatosabbá tétele, a résztvevôk körének cseréje, mert ez önmagában is új, friss szemléletet hoz a folyamatba, ami ismét a jobbítás egyik elôfeltétele. A lakossági és civil szféra részvétele, a folyamat kezelésének módja a rendelkezések szintjén sem kellôen szabályozott, ezért eltérô gyakorlat alakult ki. Meggyôzôdésem, hogy e munka csak akkor lehet eredményes, ha a megtett észrevételeket a közgyûlés bizottságai megtárgyalják, és az anyag tételesen és teljeskörûen a testületi ülés elé kerül. Ennek híján a közömbösség, a felületesség és az eleve elhatározás lesz úrrá, amit valamennyien nem kívánatosnak tartunk. A tervek bármely módosítása vonja maga után a teljes mechanizmus ismételt érvényesítését, az egyeztetéseket, kifüggesztéseket, lakossági és szakmai véleményeket stb. Úgy tûnik országszerte felgyorsuló a korábbi külterületi minôsítésû területek belterületbe vonása, vagyis a beépítésre szánt területbe való átminôsítése. Ez a folyamat különösen veszélyes, mert nagyrészt mellôzi a településüzemeltetésbôl származó követelmények érvényesülését. Az esetek többségében nem rendezi elôre az értéknövelésbôl származó kötelezettségek (szabályozási szélességek növelése, közmûépítés, hulladékkezelés stb.) megvalósításának feltételeit. (Lásd táblázat) Összefoglaló ajánlásként: a már közreadottakon kívül szükséges ôriznünk és ápolnunk a tervezésbe vetett hitet és a jobbítás szándékát, törekvéseit. Figyeljünk egymásra, az elôdök tervezô munkájára. Lássuk a folyamat egészét és elôremutató javaslataink is komplex szemléletben és szellemiségben foganjanak. Befolyásoljuk és gyôzzük meg partnereinket. Tanuljuk meg kezelni azokat az új kihívásokat, amiket az eltorzult befektetôi szemlélet, a településüzemeltetés tényezôinek kiiktatása, a beépítési százalék mérhetetlen növelése, a minden önkormányzati tulajdon értékesítésére irányuló törekvések okoznak. Legyen szakmai tartásunk!… Még akkor is, ha ennek ára van. „…Mert össze kellene szednünk nagy fáradtsággal az ország minden részébôl a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk. És ehhez hit kellene, és nagy fanatizmus, és rettenetesen sok munka…” /Kós Károly/ 23
BENYÓ BERTALAN tervezô
AZ A KÉRDÉS, MI A VALÓDI SZÁNDÉK 2000. december 16 óta, amióta elmegy az 1-es villamos a Lágymányosi hídig, és a hídnál megáll a csepeli HÉV, figyelem, hogy a HÉV-en utazók számának hány %-át teszi ki az átszállók száma, és ez hogyan változik. Ugyanis a csepeli HÉV megállítása ezen a helyen egy, a belvárosi zsúfoltság csökkentése felé tett apró, de valóságos lépés, amelyet a Lágymányosi hídtól függetlenül már régen meg kellett volna tenni. Ez az arány tapasztalatom szerint már az elsô hetekben is 10–12% körül mozgott, és idôk folyamán valamelyest növekedett is. Most úgy 15–20% között lehet, de ezt már nagyon nehéz az intézményes mérés lehetôségeit nélkülözve becsülni. Hogy érzékelhetô legyen ennek az aránynak a súlya, tudni kell, hogy mi mindennek az ellenére ennyi. Mert itt az átszállás lehetôvé tételéhez mindössze annyi történt, hogy – 50 év után végre – megáll itt a csepeli HÉV. 1. Ezt megelôzôen fél évszázadon át járt a csepeli HÉV úgy, hogy itt, a Közvágóhíd és Nagyvásártelep térségében nem állt meg, pedig ez korábban Budapest egyik legelevenebb, legszínesebb forgalmi csomópontja volt. Hasonló volt akár a mai Moszkva térhez (persze akkor még Szél Kálmán tér) vagy a Móricz Zsigmond Körtérhez is. 50 évig azonban nem lehetett itt a csepeli Hévrôl átszállni sem a Középsô-Ferencváros és a Közép-Józsefváros felé (24-es villamos), sem a Külsô-Ferencváros felé (23-as villamos, 23-as és 54-es busz). Így minden közbülsô kapcsolódási lehetôséget kizárva szolgálta, és meg kell állapítani, sajnos rendkívül hatékonyan szolgálta ez a HÉV azt a célt, hogy Csepel hatalmas tömege (évtizedeken keresztül 40 ezer embert foglalkoztató ipari tömörülés) a Nagykörúton és a belvárosban növelje a forgalmat, fogyasztást, fejlesztési igényeket, és a végletekig növelje a kontrasztot a Körúttól délre lévô területek rovására. 2. A Lágymányosi híd úgy épült meg, hogy a Duna-parton, ahol a HÉV haladt, nem építették ki a tömegközlekedési és gyalogos hídfôt. Ezért történhetett meg, hogy mikor végül, évekkel a híd átadása után beindították rajta az autóbusz-közlekedést, a busz megállóját a HÉV-tôl olyan messze hozták létre, hogy alig lett volna értelme a HÉV-et megállítani. Pedig építettek ám ott valamit. Ott és úgy, ahol és ahogy semmilyen hídfôszerepet nem tud ellátni, építettek a híd tervezôi-építôi maguknak egy emlékmûvet. Ez valami hajóorra emlékeztetô kilátószerûség, amely be, a város közepe felé néz. Még mintha holmi parancsnoki hídféleség is volna rajta fenn. Egyszóval a Duna-parti gyalogos- és tömegközlekedési hídfôhöz nem a pénz hiányzott, csak a belvárosi zsúfoltság csökkentésének tényleges szándéka. 3. Amikor kiépült az 1-es villamos a Lágymányosi hídig, létrejött végre a csepeli HÉV megállója. De hogy? Ennek a HÉV-nek viszonylag legjobb kapcsolata az 1-es villamossal van. De még ennek az 1-es villamosnak is olyan messze van a 24
megállója, hogy a kölcsönös elérési idô az átszállók számára – 100 m/perc-es gyaloglási sebességet véve alapul – 3–3,5 perc. A hídon áthaladó 103-as busz megállói még messzebb vannak. Annál ez az elérési idô 4–5,5 perc. Ezenkívül az 1-es villamos és a 103-as busz az utazási célok elérése tekintetében a náluk háromszor sûrûbben járó körúti villamossal áll szemben. A 24es villamost is csak 4–5,5 perc alatt lehet elérni. Emellett a 24-es villamos a legközelebbi fontos célpontot, a Nagyvárad teret nagy kerülôvel éri el, és át kell jutnia a Haller utca és Soroksári út keresztezôdésén, amely a villamos számára különösen hátrányosan van megoldva. A 23-as, 54-es buszokról beszélni sem érdemes, olyan messze vannak a HÉV-tôl. Mindezt figyelembe véve lehet csak megbecsülni, micsoda átszállási igényt sejtet ez a jelenlegi 10–20%-os átszállási arány.
A legkevesebb, amit sürgôsen meg kellene tenni a nyilvánvalóan meglévô átszállási igények kielégítése érdekében, hogy a 103-as busz ne az 1-es villamossal azonos úton járjon a Lágymányosi híd és a Népliget között, hanem jöjjön le a hídfônél a hídról, kerülje meg a vasutat a Soroksári út felé, álljon be a csepeli HÉV megállója mellé, és azután a Vágóhíd utcán végighaladva, érje el a Nagyvárad teret. Visszafelé a dolog sokkal egyszerûbb. A Vágóhíd utca vonalában a busz keresztül a Soroksári úton eléri a csepeli HÉV megállóját. A busznak a HÉV melletti megállója után mindössze 500 m-es kerülôt kell tennie anélkül, hogy bármiféle forgalmat keresztezne, és fönn lehet a hídon. Ezzel több legyet is lehetne ütni egy csapással. Meg volna végre a közvetlen buszösszeköttetés a csepeli HÉV és a Nagyvárad tér, illetve a klinikai negyed között; megszûnne az 1-es villamos és a 103-as busz együttközlekedése a Lágymányosi híd és a Népliget között, nem volna oka többé annak, hogy az 1-es villamosok egy része – 1/A viszonylatként – ne menjen el a hídig, csak a Népligetig, vagyis sûrûbben közlekedne az 1-es; végül jó átszállási lehetôség jönne létre a csepeli HÉV és a 103-as autóbusz között. Ez nem lenne persze ingyen megvalósítható, különös tekintettel arra, hogy nem lenne szabad romlania a 103-as busz és az 1-es villamos átszállási körülményeinek sem. Tudomásul kell vennünk, hogy jóvátehetetlen hibát követtek el, amikor megépítettek egy 2x2+2 sávos városi Duna-hidat a napi 70–80 ezer utast szállító csepeli HÉV fölött úgy, hogy a hidat nem hozták kapcsolatba a HÉV-vel. Az okozott kárt legfeljebb enyhíteni lehetne. Például a 103-as busz Vágóhíd utcai vezetésével.
Internet: ww.EXTRA.hu/BenyoBertalan 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
FECSKE PÁL tervezômunkatárs, VÁTI Kht.
GONDOLATOK A MEGÚJULÓ ENERGIÁKRÓL ÉS AZOK HASZNÁLATÁRÓL A fosszilis energiahordozók készletei végesek, ezért célszerûbb azokat fontos ipari nyersanyagok elôállításához és feldolgozásához felhasználni, a hô- és villamos energia elôállításból legalább részben kiváltani más, gazdaságosan használható energiaforrással. A biomassza (száraz szármaradványok, fafeldolgozási melléktermékek, energiaültetvények) használatával megújuló energiaforrást alkalmazunk, ezzel növeljük az emberiség túlélési esélyeit. Ennek a fûtési módszernek az alkalmazása a föld felmelegedési és az ózonlyuk tágulási folyamatának lelassulását okozhatja. A környezet-helyreállítási költségek ma még nem kalkulálhatók, de mégis a jövô várható kiadásai közé kell ôket számítani. A helyi energiaforrások nem importfüggôek, kevés a szállítási igényük és elsôsorban a helyi mezô- és erdôgazdálkodással foglalkozók életkörülményeit javítják (költségcsökkenés, munkahelyteremtés, mezôgazdálkodási kockázat csökkentése). A biomasszafûtéssel gazdaságosabbá tehetôk az erdôk, a fasorok, a csatornák, a szôlô- és gyümölcsültetvények, a fafeldolgozó telepek hasznosítása (ápolás, gondozás, üzemvezetés), mivel a keletkezô melléktermékek tovább hasznosíthatóak. A mûszakilag kiforrott, káros anyagoktól mentes, szabályozott és automatikus fûtési üzemmód a legmagasabb komfortigényeknek is megfelel. Használatával összekapcsolható az ôsi tüzelési tapasztalat és a modern technika. Az energiaültetvények telepítése, termékeinek felhasználása a ma élô fiatalabb korosztály és utódaik életében jelent majd változást, de a megalapozást már most el kell kezdeni. A szemléletváltozáshoz átfogó, meggyôzô képzésre van szükség, hiszen végül is a jövôjükrôl van szó. A pozitív célok kivívása a politikának is része, hisz azok megindoklása, megvalósítása népszerûség-növelô hatású, a döntéshozás pedig erkölcsi kötelességvállalás a jövô generációi érdekében. A mai gazdálkodásunkat nagymértékben meg fogja határozni a minôség, a hatékonyság és a kereslet alapú európai piacpolitika. A nagy ráfordítást igénylô intenzív szántóföldi vagy kertészeti gazdálkodást csak a legjobb és a jó adottságú területeken lesz célszerû folytatni. Az egyéb termôföldek jövedelmezôbb hasznosítása érdekében szükség lesz újfajta földhasználatot alkalmazni. Ennek a földhasználatnak az a célja, hogy a táj adottságainak megfelelôen határozza meg a használat és a védelem intenzitáFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
sát, egymáshoz viszonyított arányát. Ilyen újfajta hasznosítások lehetnek: – szántóföldi fatermelés; – energianyerés érdekében termelt növények (napraforgó, energiafû, energiaültetvény stb); – vész- és víztározó építése; – vadászerdô telepítés; – papíralapanyag-termelés egynyári növénnyel (kender); – stb. Az erdôtelepítést célok szerint kellene csoportosítani: – fa nyersanyag termelés (ipari fa, minôségi fûrészipari rönk, hengeres fa); – energiaerdô (nemes nyár, akác); – energiaültetvény (bokros fûzek, nyár, akác); – ültetvények (kosárfonó fûz stb.); – vadászerdô; – üdülési, pihenési, védelmi célokat szolgáló erdôk. Az ilyen csoportosítás szerint folytatott erdôgazdálkodás elfogadása segít az elmaradott térségek felzárkóztatásában. Ezek intenzív kultúrák, amelyek magas élômunka-igényûek (gyakoribb betakarítás, nyesés), különbözô védelmi funkciókat látnak el (erózió, defláció, CO2 megkötés, levegô és vizek tisztaságvédelme, üvegházhatás mérséklése, fosszilis eredetû fûtôanyagok felhasználásának csökkentése, mézelés, pihenés, üdülés stb.). Nemzetgazdasági hatásuk lévén, kívánatos az erdôkkel, erdôültetvényekkel kapcsolatos agrár- és erdészeti politikát átgondolni, részeit tudományosan megvizsgálni. Nemzetközi tapasztalatok alapján energiaerdô létesítésére a mezôgazdasági termelésre nem, vagy csak nagy költségekkel hasznosítható földterületeken nyílhat kedvezô lehetôség. Energiaerdôként, ültetvényként telepíthetô akár tûzfa, akár nyárfa, akár akácfa. Az energianyerési célra telepített növények ciklikus aratásával elérhetô a folyamatos hozamoltatás, egyszeri telepítéssel a 20–25 éven keresztüli használat, és még az intenzív mûvelésbôl való kivonásért járó támogatást is igénybe lehet venni. A fentieken túl a környezeti klíma átalakításában is segít a területen található fölösleges víz elpárologtatásával, oxigéntermeléssel. A nyert fatömeg felhasználható lakások, iskolák, üveg- és fóliaházak, szárítók, aszalók stb. üzemeltetésére. Hazánkban a fajlagos energiafelhasználás 1,5–2-szer 25
annyi, mint a fejlett nyugati országokban. A mezôgazdaságban ez a költség 10–15%-a, ami 1 ha géppel mûvelt területre 30–40 ezer Ft. Ezen számítások egyértelmûvé teszik a megújuló energiahordozók szerepét, de hazánkban ezekbôl leginkább a biomasszából nyert energiákkal érdemes foglalkozni.
A növényi anyagok energetikai hasznosítása a CO2 kibocsátás és az energiafelhasználás költségeinek lehetséges mérséklése miatt fontos. A felhasználható anyagok köre nagy, de fôleg a biogázok, alkoholok, bioolajok és szilárd tüzelôanyagok alkalmazásával érdemes foglalkozni. Ezek közül is a biogázok, a bioolajok és a szilárd tüzelôanyagok a legfontosabbak, mert a mezôgazdaságban felhasznált összes energiából 46,8% (a költségek 67,6%-a) a hajtóanyag (gázolaj, benzin), 44,1% (a költségek 17,7%-a) pedig hôenergia, amibôl a költségek alapján 30% a tüzelôolaj. A biomassza nem más, mint egy élettérben jelen lévô szerves anyagok és élôlények összessége transzformált energia formájában, ami a nap sugárzó energiájából a növények fotoszintézis útján alakítanak át kémiailag megkötött energiává. Magyarországon az évente képzôdô biomassza mennyisége 54,26 x 106 tonnára tehetô, amibôl a mezôgazdaság és erdôgazdaság melléktermék mennyisége 15–25,2 millió tonna. Ez 245–408x106 GJ hôértékû, vagyis 5,5–9,1 millió tonna olajegyenértéket tesz ki, amely 1,8–3,0 millió lakás fûtésére volna elegendô.
26
Az energiaerdôk és ültetvények – 1 ha-nyi területen való termésével 5,5 m3 tüzelôolaj váltható ki, amellyel 2–3 családi ház fûtése biztosítható. Elônyük még az is, hogy – egy telepítéssel 20–25 évig hasznosíthatók; – búvóerdôként elôsegítik a vadtenyésztést és a takarmányozást; – a levegôt tisztítják (a föld tüdeje a fa, a növény); – faipari préselt lemezekhez adalékanyagot biztosítanak, esetleg ládagyártáshoz is felhasználhatók; – az akác és a fûz mézelô növény; – a fahamu növényi tápanyagként felhasználható. Az energiaerdô: nagy hozamú, jól sarjadó fák (nyár, akác) 1,5–2 m x 0,5 m sor- és tôtávolságra ültetve. Mûvelésükhöz erdôgazdasági gépek szükségesek. Rövid idô (6–8 év) alatt vastag törzset nevelnek, amit sokszor csak motoros kézifûrésszel lehet kitermelni és azután kell aprítékolni, ami akác esetében a sok tüske miatt még kellemetlen kézi munka is. Az energiaültetvény 70 cm x 30 cm telepítésnél mezôgazdasági gépekkel ápolható és mezôgazdasági járva-aratóval (Claas–Jaguár) betakarítható és egyben aprítékolható 3 éves korában. A bioolajat olajos magvakból (repce, napraforgó stb.) préselik. Észterezéssel készítik belôle a biodizelt, amit környezetkímélô üzemanyagként lehet használni. Magyarország mezôgazdasági területébôl kb. 300 e ha-t lehetne ilyen célra hasznosítani, és ezzel a mezôgazdasági olajhasználat 30–35%-át megtermelni. Az önellátás kialakításához szükséges üzemek megépítése után is csak további állami támogatásra (60 Ft/db) szoruló olajat nyerhetünk. A Szarvasi Mezôgazdasági Kutató-Fejlesztô Kht.-nál olyan fûnemesítési kísérletek folynak, amelyeknek eredményeként szárazság-, só- és fagytûrô, hosszú élettartamú (10–15 év) növényeket nemesítettek ki és nemesítenek tovább. Nagy termôképességûek (10–20 t/ha/év), szárazanyag fûtôértékük 14–16 MJ/kg (szalma-fa érték). Telepítésük és betakarításuk a gabonafélék géprendszerével megoldható. Energiatermelés történhet még a biohulladékok hasznosításával is. Felhasználhatók hozzá a növénytermesztési melléktermékek, az állati trágyák, a kommunális és az élelmiszeripari szerves hulladékok és szennyvíziszapok. (A szennyvíziszapok egyre gyakoribbak lesznek, mert egyes víztisztító technológiákban a könnyebb kezelhetôség érdekében a szennyvizeket megszûrik.) Ez a biogáz és közel 50 éve használják EU-ban. A biogázhasználat nem más, mint a spontán gáztermelôdés helyére beállított, szabályozott, zárt körülmények között végbemenô szervesanyag elbomlásával metántartalmú gáztermelés és -felhasználás (a szárazanyag 30%-ából 60% tf% metán, 21 MJ/m3 fûtôértékkel). Reklámszöveg: 1 kg hulladék = 1 km utazás. Több tényezôt kell figyelembe venni a termesztési módok összehasonlításakor, de az biztos, hogy minél intenzívebb technológiát alkalmaznak a mezôgazdasági termelésben, az annál kevesebb embernek nyújt megélhetési lehetôséget.
2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
SÓNYÁK JÓZSEF II. éves Ph.D hallgató
KÖZÖS TERÜLETI TERVEZÉS BERLIN ÉS BRANDENBURG TARTOMÁNYBAN A FENNTARTHATÓSÁG ÉS A FEJLESZTÉS JEGYÉBEN
BERLIN: „nyitott város”. Ezzel a címmel jelent meg a mai Berlin legfontosabb látnivalóit tartalmazó útikalauz. Az átépítés legfontosabb eleme a nyitottság lett. A nyitottság Berlin esetében egyszerre jelenti a készséget a változások befogadására, a tudatos szakítást a város mindkét felére jellemzô korábbi magatartással. A második világháború utáni Berlin mindkét fele ugyanis tökéletes ellentéte volt a „nyitott város”nak. Lezárt városkapuk, megszüntetett útkapcsolatok, amputált közlekedési útvonalak. A „nyitott város” nem kizárólag a falak elbontását, a két elválasztott városrész összekapcsolását, a nagyszabású építkezések megvalósításának lehetôségét jelenti. A nyitottság kifejezi Berlinnek azt az igényét is, hogy a város újra Európa változásaira fogékony, befogadókész város legyen, amely a túlélés egyetlen alternatívája. Berlin nyitott város akar lenni. Berlin Németország államberendezkedését, gazdasági erejét reprezentáló fôvárosává és egyben Európa keleti részének központjává akar válni. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
A korábbi központ, Bonn ideiglenes fôváros volt, a tisztviselôk többségében fel sem merült a gondolat, hogy a kényelmes nyugati körülményeket, a kisváros nyugalmát fel kell cserélnie a mára már jelentôs átalakulásokon keresztül ment, volt birodalmi fôváros által nyújtott lehetôségekkel. Berlin jelenlegi helyzetét elemzô tanulmányok többsége a történelmi kontinuitással indokolja a döntést, illetve erre alapozva határozzák meg Berlin jövôbeni szerepét. A döntéssel kapcsolatban sokakban felmerült a kérdés, hogy a kijelölésnél mennyire volt fontos Berlinnek a földrajzi centralitás mint adottság alapján Európa központi szerepének megszerzése. A fôváros helyét deklaráló, elsôsorban politikai döntés Berlint és Brandenburg tartományt konkrét feladatok elé állította, amelyek kezelésére a német gyakorlattól eltérô, sajátos megoldás született. Berlin mint önálló tartomány Brandenburg tartománnyal – az eltérô gazdasági adottságok ellenére – közös területi (regionális) terv készítése mellett döntött, amely a különbözô fejlettségû területek együttes fejlesztését tûzte ki célul. A program a fenntartható fejlôdés/fejlesztés alapelveinek jegyében fogalmazódott meg. 27
Berlin lakossága már a tervezés kezdetén bekapcsolódott a tervezési munkába. A terv készítôi folyamatosan tájékoztatták az érdeklôdôket, ismertették a terv alapelveit, a többlépcsôs egyeztetés tapasztalatait beépítették a regionális tervbe. A lakossági tájékoztatás itt nem fejezôdött be, a megvalósításról, a terv mûködésérôl készített tájékoztató anyagok, jelentések (Raumordnungsbericht) nemcsak a lakosság, hanem a kérdéssel foglalkozó területfejlesztési szakemberek számára is hasznos információkat tartalmaznak. Berlin szerepének újrafogalmazása, meghatározása nagy kihívást jelent. Kihívás, mert Európában napjainkban egyfajta struktúraváltásnak lehetünk tanúi, amely átalakítja korábbi elképzeléseinket a centralitásról1, a fontos helyek szerepérôl, a fejlôdéshez való viszonyról. A centralitás visszaállításának gondolata a politikai döntés egyik egyértelmû üzenete. A döntést indokolhatja Berlin földrajzi helyzete, de a Nyugat-Európában napjainkban zajló folyamatok ezzel ellentétes tendenciát mutatnak. A nagyobb centrumok helyett kisebb, egymással közvetlen információs kapcsolatban álló alcentrumok alakulnak ki, melyek összefüggô, gazdaságilag viszonylag egységes térszerkezeti egységet képeznek. A modernizálódó Európában ma még bizonytalan Berlin Európa-központ szerepe. „A németek önszuggeráló, majdnem mitikus módon kapaszkodnak bele a közép dominanciájának modelljébe – de kit érdekel ma már, mi az a közép? A közép geometriai definíciója társadalmilag ma már semmit sem mond. Ma percekben, idôegységekben mérik, mi a közép.”2 Európa metropoliszainak hálózata, régi-új csomópont a hálón? Berlin és Brandenburg – Európa földrajzi középpontjában – különleges feltételeket kínál a fôváros és környékének fejlesztésére. A fejlesztési elképzeléseknél és Berlin területfelhasználási tervének készítésekor az elsôdleges feladat Berlin új szerepének megfogalmazása volt. A területfelhasználási terv célrendszerében megfogalmazottak szerint Berlinnek a szövetségi fôváros, az európai metropolis és a régió legfelsôbb centrumának szerepét kell betöltenie. A stratégiai fejlesztési feladatok a városi struktúra definiálására, minôsítésére, a keleti és nyugati tartományok közötti kiegyenlítésre, a tömegközlekedés fejlesztésére, a belvárosi városmag funkciójának és alakításának újraértelmezésére koncentrálódtak. A fal leomlását követô hatalmi és gazdasági átrendezôdés, a keleti blokk összeomlása, majd az egyesítés egyetlenegy német tartományban sem generált olyan léptékû és súlyú változásokat, mint Berlin és Brandenburg tartományokban. A határok leomlásával megnyílt az információ szabad áramlásának lehetôsége, a gazdasági élet fejlôdésének politikai akadályai megszûntek. Nyugat-Berlin izolált szigetet, idegen testet képezett a volt NDK területén belül, fejlôdését, a városrész alakulását sem a természetes gazdasági körülmények generálták, jóléte gazdagsága elsôsorban a többi nyugati tartományok gazdasági teljesítôképességétôl, illetve a politikai akarattól, az onnan átcsoportosított tôkeinjekcióktól függött. Kelet-Berlin az NDK reprezentáló fôvárosa ennek építészeti vetületét viseli ma is, élvezte a politikai és ezzel összefüggésben a jelentôs tôkekoncentráció elônyeit. A fôváros környékén, Brandenburg 28
tartományban lévô településekre a központi tervgazdálkodás alapelveinek megfelelô, monofunkcionális gazdasági szerkezet volt a jellemzô egészen a 9o-es évek elejéig. Berlinben történelmileg két centrum alakult ki. Berlin történelmi városmagja a kormányzati funkciókkal képezte az egyik pólust, Nyugat-Berlin központja, a Kurfürstendamm alkotta a másikat. A két városrész az utóbbi negyven év egymástól gyökeresen eltérô fejlôdési folyamatai miatt nyilvánvalóan ma is eltérô kezelést igényel. 1. Berlin és Brandenburg közös tervezése Az új fôváros kijelölése után egyértelmûvé vált, hogy Berlin és Brandenburg távlati fejlesztési terveit nem lehet egymástól elválasztva kezelni. A német fôváros szerepkörének meghatározásakor, fejlôdési, fejlesztési lehetôségeinek kijelölésekor, három éves elôkészítés után, 1995. április 6-án írta alá a két tartomány a vonatkozó szerzôdést3, amely lehetôséget teremtett egy közös szakmai szervezet kialakítására és mûködtetésére. A Berlin és Brandenburg tartományok közös tervezési csoportjának elsôdleges feladata a közös regionális terv kialakítása volt, amely cél és eszközrendszerével feltárja a terület fejlesztési lehetôségeit, kidolgozza az operatív döntések meghozatalához, és a végrehajtás koordinálásához szükséges tervi munkarészeket annak érdekében, hogy a régió felvehesse a versenyt Európa legfejlettebb térségeivel. Az elsôdleges feladat az egyesítést követôen örökül kapott ellentmondásos gazdasági szerkezet átalakítása volt. A hosszú évtizedekig elválasztott városrészek összekapcsolása városrendezési szempontból is különleges feladatot jelentett. Brandenburg tartomány alulfejlett területként érte meg az újraegyesítést, kivételt csupán a tartomány déli területei képeznek, ahol a központi tervgazdálkodás a külszíni barnaszén bányászatban látta a terület fejlesztésének kizárólagos lehetôségét, így itt egy roncsolt tájjal kellett adottságként számolni. A tartományok strukturális adottságait jellemzô adatok a szélsôségek között mozognak. A tervezési területen (Berlin és Brandenburg tartomány) összesen 6 millió ember él, ez Németország lakosságának 7,3%-a. Berlin lakossága, a peremkerületeket is beszámítva, összesen 3,46 millió. A fôváros és közvetlen vonzáskörzetének 4,3 milliós lakosságszáma rendkívül magas koncentrációt jelent (71% a tartományi összlakossági adathoz képest). A fôvárosban élô lakosság eloszlása is egyenlôtlen, a legsûrûbben lakott központi, belvárosi területeken pl. Kreuzberg kerületben a népsûrûség 14 8o5 fô/km2, ezzel szemben a külvárosi, peremkerületekben (pl. Köpenick kerület) a vonatkozó adat 865 fô/km2. A szövetségi szinten elfogadott területrendezési törvény SZABÁLYOZÁSI ELVEINEK4 betartása mellett kerülhetett sor a német tartományokban a térszerkezet átalakítására. A törvényi szinten szabályozott alapelvek a területi kiegyenlítést 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
szolgálják. Céljuk minden tartományban az életfeltételek, továbbá a gazdasági és szociális strukturális feltételek javítása. További alapelv a több, kisebb fejlesztési központ, centrum kijelölésének szükségessége. – Kerülni kell a metropoliszok egyoldalú, központi támogatását. – Erôsíteni kell a kiegyenlített terület-, és települési struktúra kiépítését célzó kezdeményezéseket. – Differenciált támogatási rendszert kell kidolgozni a gazdaságilag elmaradott, hátrányos helyzetû területek fejlesztése, a területi kiegyenlítés érdekében. – Támogatni kell a helyi kezdeményezéseket. A területfejlesztési programok alapelvei között szerepel a fenntarthatóság biztosítása. A törvény csak olyan területfelhasználást tesz lehetôvé, amely nem okoz irreverzibilis folyamatokat, amely a következô generáció számára is megfelelô életfeltételeket biztosít. Ennek megfelelôen törekedni kell: – az utóhasznosítás elôtérbe helyezésére az új területhasználattal szemben; – a belsô területek fejlesztésének elônyben részesítésére a külsô területekkel szemben; – a közlekedési struktúra átszervezésére; – a kihasználatlan, parlagon fekvô területek rekultiválására, reaktiválására; – a vidéki területek védelmének és fejlesztésének bekapcsolására a hálózatstratégiába. A területfejlesztési program fontosabb alapelveinek legfontosabb elemei tehát a decentralizált koncentráció/területi kiegyenlítés elve, amely a tervezési területen található, eltérô fejlettségû területek kiegyenlítését, a funkciók szétosztását szolgálja. Másik kiemelten fontos terület a térstruktúra alakítására vonatkozó célrendszer érvényesítése, melynek célterületei: a természetes életkörülmények, az épített és természeti környezet, a közlekedés és kommunikáció. Végül a harmadik terület a szektorális térstruktúra keretfeltételeinek alakítását fogja át, melynek részterületei a gazdaság és mezôgazdaság, az energiagazdálkodás, a víz- és hulladékkörforgás, a kibocsátásvédelem, a tudomány, a kutatás, a kultúra, a képzés, a sport, az egészségügy. A Berlin és Brandenburg tartományok közös regionális tervének kidolgozása több területet ölel fel. Ezek közül kiemelt fontosságúak a településstruktúra, a városfejlesztés és a közlekedés kérdéseivel foglalkozó munkarészek, melyek az egész térszerkezet átalakításának gerincét képezik. 2. Településstruktúra Berlin és környéke sûrû beépítettségével szemben Brandenburg tartományra a gazdasági szempontból nem túl jelentôs, alacsony beépítési intenzitást mutató tartományi központok voltak jellemzôk. A regionális tervezés során kiemelt szempont volt ennek az örökölt szerkezetnek a módosítása és egy többközpontú struktúra kialakítása, amely a Berlin környéki települések gazdasági fejlesztését irányozta elô. Természetesen ennek megfeleFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
lôen tervezték meg a régió közlekedési rendszerét is, amely egyrészt a belsô mag, Berlin központját hivatott tehermentesíteni, másrészt lehetôvé teszi a központ gyors elérését a peremkerületekbôl. A terv készítésekor vizsgálták a „telepítettségi fokot” is, amely a települések és a vonalas infrastruktúra által igénybe vett területek nagyságát állítja szembe az egyéb területhasználati kategóriákkal (erdô, vízfelület, mezôgazdasági területek stb.). A régióban a teljes terület 9,2%-át teszi ki az épített környezet által elfoglalt terület. Berlin esetében ez a mutatószám 68%, Berlin központjában a beépítés számára igénybe vett terület a teljes terület 99,8%-a. A településstruktúra esetében csak Berlin városszerkezeti alakulása érdemel említést. A tartomány városai közül is egyedül Potsdamnál lehet strukturális változást felfedezni. Berlin strukturális átrendezôdése elôvárosát (Potsdam) is jelentôs mértékben érintette, azonban Berlin sugaras rendszerû településszerkezete – ami az 192o-as, 3o-as években, elsôsorban az ipar hatására karakteressé vált kényszerû premisszát jelentett a regionális tervezés számára. 3. Városfejlesztés Brandenburg tartományban Brandenburg tartományban mindössze négy város található, ahol a lakosság száma meghaladja az 5o ooo-et. A tartomány centrálisan szervezett modellje a középpontban található fôvárosból és a tartományban kiépült kis- és középvárosokból áll. A városfejlesztési elképzelések az elmúlt 5o évben kizárólag a fôváros fejlesztésére irányultak, a tartomány többi városában a városi funkciók, szolgál29
BERLIN városfejlesztési koncepciója
formálta Berlint. Átépítésekkel, a meglévô, jellegtelen épületek becsomagolásával vagy egyszerûen elbontásával nem lehet az 5o év hatását kiiktatni, és ott kezdeni, ahol a folyamat a II. világháborút követôen éles fordulatot vett. A korábbi államapparátus komor épületei ugyanúgy értékrendszert közvetítenek, tele vannak történelemmel, mint Berlin többszázéves épületei, melyek megtartása evidencia. A fejlesztésre, áttervezésre „ítélt” városnegyedek terveit sztárépítészek készítették, készítik, kifejezésre juttatva ezzel saját gondolataikat, amelyek megfelelô rendezô elv hiánya miatt az épületek sokszínûségében mutatkoznak meg. Rem Koolhaus szerint Berlinben ma a „21. század számára készülô egyedülálló vállalkozások során az intelligencia, a képzelôerô, a realizmus szörnyû pazarlása folyik, és meggondolatlanul eljátszák az esélyeket.”. A városfejlesztési terv készítésekor kiemelt jelentôségû volt a városközpont szerepének, területfelhasználási módjának újrafogalmazása, a különbözô funkciók (lakó, kereskedelmi, ipari stb.) városközponton belüli arányának megválasztása úgy, hogy az ökológiai szempontok, alapelvek se sérüljenek. A lakófunkció számára kijelölhetô pótlólagos területi igények kb. 1o %-ot tettek ki, a város területhasználati mérlegénél ezen túlmenôen kb. 1ooo ha-os többletigénnyel kellett számolni, amely elsôsorban a kereskedelem és az ipar igényébôl eredt. A város fejlesztésénél a cél egy multifunkcionális vá-
Berlin az ellentétek városa. Az Unter den Linden attraktív sugárútjától nem messze ma még megtalálhatók a hangulatos kis utcák, amelyek ôrzik a valamikori birodalmi fôváros atmoszféráját. A hagyományos építészeti formajegyekkel felépített Reichstag mai átalakulása a 21. század technikai eszközrendszerét és világát vetíti elôre, ugyanakkor a központtól néhány metrómegállóra második, harmadik generációs török vendégmunkások formálják a maguk világára a németek által már elhagyott bérházakat és azok környezetét. A „nyitottság” jegyében a város áttervezésekor szakítottak a hagyományos, rajzasztal mellôli irányítással és a helyszínen készített beszélgetések alapján próbálták a várostervezôk az adott területnek, és lakosságnak megfelelô fejlesztési/rendezési elképzeléseket megvalósítani. Berlin helyzete azért rendkívüli, mert a kettéosztottság felszámolásával nem lehet azt az idôszakot figyelmen kívül hagyni, amely kétes értékrendszerével ugyan, de karakteresen át-
rosközpont kiépítése mellett kisebb alközpontok kijelölése volt. A város jelenleg meglévô zöldterületeinek megtartása – a város fenntartható fejlôdésének biztosítása szempontjából is – kiemelt jelentôségû. A város pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas területei a városmagon belül behatároltak, a város népesedési politikájában elôrejelzett lakosságnövekedés miatt a terv a meglévô zöldterületek megtartása mellett a város perifériáján elhe-
tatások megfelelô szintû kiépítése teljességgel hiányzott. A regionális tervezés kiemelten kezelte a városi funkciók helyreállításának fontosságát, a vonzó városi életkörülmények megteremtését, és lehetséges mértékig a földrajzilag kiegyensúlyozott településszerkezet kialakítását támogatta. A regionális terv elhatározásaira és prioritásaira épülô támogatások azokat a városfejlesztési elképzeléseket részesítik elônyben, amelyek a fejlesztés során tekintettel vannak a törékeny ökorendszerek és a sérülékeny területek védelmére, és a területhasználatnál figyelembe veszik a fenntarthatóság szempontjait. Elsô lépésként a kis vidéki városközpontok helyreállítását jelölték meg mint legfontosabb feladatot, amelynek keretén belül a belváros szerkezetének, szövetének megôrzése, a szükséges funkciók elhelyezésének módja kapott prioritást. Csak a hiányzó multifunkciós városmodell képes megfelelni annak az elvárásnak, hogy a vonzó életfeltételek megteremtése mellett a várost a környezetével együtt élô egészként értelmezze, és ezzel a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vegye. 1991 és 1996 között a városfejlesztési támogatások összességében mintegy 8 Mrd DM összeget tettek ki, amellyel (elsôsorban az építôiparban) 8o ooo új munkahely teremtésére nyílt lehetôség.
30
2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
lyezkedô területeket találta alkalmasnak új, pihenésre alkalmas, nagyobb összefüggô területek kijelölésére. Ez már önmagában is indokolja a városhatáron túlnyúló tervezést. A város közlekedési struktúrájára, szervezésére vonatkozóan a „kompakt város rövid utakkal” gondolat érvényesült (a mai közlekedési igényeknek megfelelô, a környezetvédelmi és környezetalakítási szempontokat is mérlegelô és érvényesítô fejlesztési tervet dolgoztak ki.). Az átmenô forgalom rendkívüli mértékben terheli a belvárost, ezért a közlekedésfejlesztési terv a belváros tehermentesítésének érdekében a tömegközlekedés arányát, mint elérendô célt, a központi belvárosi magban 8o%-ban határozta meg, A fenntartható városfejlesztés jegyében a terv nagy hangsúlyt fektet a vasúti közlekedés modernizálására, a régi nyomvonalak továbbfejlesztésére. Minél kevesebb új nyomvonal kijelölését irányozták elô. Berlin természetes adottságainak kihasználásával a vízi közlekedés fejlesztése, illetve a vasúti közlekedéssel való összekapcsolása jelentheti a teherszállítás megoldását Berlin és környéke területi-funkcionális kapcsolatára vonatkozó alapelveket a területfelhasználási (FNP) terv az alábbiak szerint rögzíti: – Berlin és a Berlint körülvevô települések érdekeinek egyidejû érvényesítése a többközpontúság, a belsô kerületek intenzív fejlesztése/felújítása, a fenntarthatóság szempontjai szerint. – Berlin integrált központjainak fejlesztése (lehetôleg kerülni kell a városi szövetben idegen testként megjelenô bevásárlóközpontok telepítését). – A város körgyûrûjén kívül fekvô meglévô mezôgazdasági és zöldterületeket lehetôleg meg kell ôrizni, alkalmassá kell tenni egy, a Berlinen túlnyúló regionális park kialakítására. – Az igénybevételek idôbeli, lépcsôzetes tervezése (építési beruházások, infrastrukturális beruházások ütemezése).
– A város által nyújtott életfeltételek fokozatos jobbítása, a város szerkezeti átépítése, óvatos területkiegészítése, illetve a többletigényekbôl adódó pótlólagos területfelhasználások körültekintô tervezése, tekintettel a településstruktúrára. – A városi szöveten belül a kerületek központjainak erôsítése (többközpontú várostervezés), funkciómegosztás a központok között. – Az ipari tevékenység céljára fenntartott, tartalékolt területekkel való óvatos gazdálkodás (lehetôleg kerülni kell a zöldmezôs beruházásokat, nyilvántartás készítésének szükségessége a potenciális területekrôl). 4. Közlekedés Az egyesítés után a teljes tervezési területre kiterjedô közlekedésfejlesztési koncepció kidolgozása vált szükségessé. Berlin hagyományos közlekedési struktúráját, kapcsolatrendszerét a város megosztása széttördelte. Az elszigetelt városrészként mûködô Nyugat-Berlinnek sem a keleti városrésszel, sem pedig a környezô területekkel nem volt kapcsolata. Az egyesítés után természetesen az elsôdleges cél a hagyományos közlekedési kapcsolatok helyreállítása volt, amelyet Berlin új funkciói is különösen indokoltak. Közlekedési hálózat A hagyományos sugárirányú vasúti hálózati kapcsolatok Berlin és környékén veszítettek korábbi jelentôségükbôl, illetve van olyan terület is, ahol ezek a korábbi tradicionális kapcsolatok teljesen megszûntek.
Különösen fontos kérdés az egymástól negyven évig elválasztott keleti és nyugati városrész egymáshoz közelítése, funkciójának megfelelô, építészetileg nívós városkép-alakítási program kidolgozása, a városi funkciók továbbfejlesztése, illetve megtartása, melynek keretében az alábbi szempontok érvényesítését tartja kiemelten fontosnak a terv: FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
31
A légi közlekedés infrastrukturális háttere mindkét városrészben kiépített volt (Tegel, Tempelhof, Schönefeld), illetve Brandenburg tartományon belül is található számos regionális repülôtér. A regionális terv készítésekor a nagyobb problémát a meglévô katonai repülôterek további hasznosítása jelentette. Az összevont „integrált” közlekedési struktúra fejlesztési prioritásainak eldöntésekor a cél egy transzeurópai közlekedési rendszer kidolgozása volt, amely szükségessé teszi a meglévô transznacionális közlekedési tengelyek erôsítését, illetve újak kiépítését és ezek bekötését Berlin közlekedési hálózatába. A közlekedési területek kijelölésekor kerülték a „zöldmezôs” területfelhasználást, illetve a már meglévô tradicionális vasúti nyomvonalak mellett újabb nyomvonalakat jelöltek ki annak érdekében, hogy a belváros teher-, és személyforgalma a gépjármû-közlekedés helyett a vasútra terelôdjön. A belvárosi területet modern szervezési eljárásokkal is védik. A város teherforgalmát központi terminál vezérelné, amely minden, Berlin területére belépô tehergépkocsi mozgását követni tudja, a tehergépkocsira elhelyezett mikrochip segítségével. Segíti a közlekedés szervezését, hogy a fôvárost kiszolgáló nagyobb kereskedelmi, tárolóépületeket, központi raktáráruházakat a várost körbefogó autópályagyûrûn kívül telepítették. A belsô területre érkezô tehergépjármû a mikrochip elhelyezésekor konkrét útvonaltervvel léphet csak be, így a központi terminállal a gépjármûvek mozgása egyrészt nyomon követhetô, másrészt a forgalom tervezhetô. Az eljárás fôpróbája napjainkban sikerrel zajlik. Enélkül a mai építészeti „boom” teherforgalma tökéletesen megbénítaná Berlin egészének forgalmát.
gyelország, Oroszország), déli (Csehország) és a skandináv területek bekapcsolását is az európai infrastrukturális hálózatba. Berlin vasúti közlekedési koncepciója már ezeket a szempontokat és igényeket is beépítette fejlesztési terveibe. A tömegközlekedési eszközök használata jelenleg tartományi szinten 16–27% között mozog. A regionális és „S-bahn” közlekedés fejlesztése kulcskérdés Berlin és Brandenburg közös infrastrukturális fejlesztésének kidolgozásakor. Az 1997-es költségvetés erre a célra 1 Mrd DM összeget különített el, amely jelzi a tervezett beruházás kiemelt fontosságát. A regionális vasúti közlekedésre kidolgozott terv a meglévô szerke-
Vasúti közlekedés A távlati elképzelések között a sugaras szerkezet által meghatározott kiindulási feltételeknek megfelelôen szervezett vasúthálózati rendszer szerepel, amely az ország fontosabb városaival teremt vasúti kapcsolatot. A távolsági pályaudvarok felhasználása, fejlesztése, modernizálása mellett négy új pályaudvar létesítését tervezik. A nagyobb problémát nem a tengelyek kijelölése, hanem a meglévô pályatestek korszerûsítése jelenti, amely során alkalmassá válnak a 16o–2oo km/h sebességgel közlekedô vonatok üzemeltetésére, a városnak a korszerû nemzetközi vasúti hálózatba való bekapcsolódására is. A tervezett hálózaton belül kiemelt fontossággal kezelték a Hannover–Berlin („Projekt-4 Hannover–Stendal-Berlin”) tengelyt, amely az európai nagy sebességû vasúthálózat részét képezi (25o km/h sebességgel közlekedô szerelvények). Ezeknek a követelményeknek természetesen Berlin meglévô vasúthálózata messze nem felel meg. A meglévô fejpályaudvarok fejlesztése, az újabb kapcsolódási pontok kijelölése egységes koncepció alapján (un. „Pilzkonzept”5, „gombakoncepció”) alapján történt. A fejlesztési elgondolás részét képezi egy négypályás észak–dél irányú összeköttetés kialakítása, valamint a Tiergarten alatt húzódó alagút kiépítése, mely megoldással a felszíni közlekedés által igénybe vett területek nagysága jelentôsen csökkenthetô, és a tervezett megoldás meglehetôsen környezetkímélô. A vasúti közlekedés nagymértékû fejlesztése igazodik az európai vasúti közlekedés távlati fejlesztésére kidolgozott programhoz, amely tartalmazza a keleti (Len32
2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
zet folyamatos, lépcsôzetes javítása mellett új nyomvonalak kijelölését is tartalmazza. A fejlesztési terv a Berlinre szervezett négy expressz-vonal mellett a regionális összeköttetést biztosító fôvároson belüli központok kiépítését tartalmazza, amely jelentôsen csökkenti a Brandenburg tartományban kijelölt alközpontok és a Berlin közötti vasúti elérhetôségi idôt (pl. Berlin és lengyel–német határon lévô Frankfurt(Oder) közötti menetidô 54 percre csökkenthetô). Metró- és villamos-, valamint autóbuszközlekedés A föld alatti közlekedés infrastrukturális adottságai tekintetében megosztott a város. Az egyesítés elôtt a tömegközlekedés infrastrukturális fejlesztése Nyugat-Berlinben a föld alatti fejlesztést preferálta, a keleti városrészben a villamoshálózat kiépítésére helyeztek nagyobb hangsúlyt. A kilenc metróvonalat 153 km hosszúságban építették ki, a villamosvonal hossza 176 km, a 21o autóbuszvonal összesen 123o km-t jelent a fôváros területén belül. A fejlesztési elképzelések a jelenlegi vonalak megtartására összpontosítanak, tehát nem teljesen új tömegközlekedési hálózat kiépítése a cél, hanem a meglévô villamosvonalak csatlakoztatása a meglévô metróvonalakhoz, a meglévô metróvonalak kiegészítése (elsôsorban a keleti városrészben), az átszállási lehetôségek biztosítása, a kulturált körülmények megteremtése, tarifarendszer kidolgozása, hogy a tömegközlekedés valóban vonzó alternatíva legyen Berlin lakossága számára. Közúti közlekedés A közúthálózat fejlesztése és a növekvô személygépkocsi forgalom levezetésére való alkalmassá tétele kapcsán fontos szempont volt a biztonságosság növelése, az elérhetôség és az utak felvevôképességének a javítása, a fôváros terhelésének csökkentése. A cél olyan közlekedési rendszer kidolgozása volt, amely a gépjármûforgalomból adódó terhelést nem egy helyre koncentrálja, hanem igyekszik kisebb centrumokra elosztani. 1991 és 1996 között a központi költségvetés erre a célra kb. 1,6 Mrd DM összeget szánt. Az utak tervezése természetesen nem merülhetett ki a nyomvonalak kijelölésében, szükséges volt a kapcsolódó létesítmények (pl. parkolók), és a csatlakozási lehetôségek megtervezésére (gyorsvasúti kapcsolat, vasúti kapcsolódás lehetôsége). Külön figyelmet fordítottak a belváros parkolási tervének kidolgozására, ahol már figyelembe vették a regionális tervnek a közlekedésre vonatkozó tervi elhatározásait. Az autópályák kiépítésére 1,84 Mrd DM összeget irányzott elô a költségvetés, amely a legfontosabb autópálya-kapcsolatok kiépítésére fordíthatók (A1oo, A113, A115, és A1o). A regionális terv, ezen belül Berlin területfelhasználási terve nem tekinthetô lezártnak, mint ahogy nyitott még Berlin Európán belüli szerepe is. A városfejlesztési terv mentén átstrukturálódik a város, újrafogalmazódik szerepe. A Potsdamer Platz beépítésével kezd kialakulni a városrendezési terv elképzelései szerinti városközpont. Az elkészült épületek egyfajta esztétikai értékrendet közvetítenek, az alkalmazott építészeti eszközrendszer értékelése során sokan az amerikai kommersz építészet elôrenyomulását vélik felfedezni (pl Sony-center), amely nem jelenthet az európai építészet számára releváns, jövôoriFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
entált építészeti megoldást. Berlin sajátos helyzete miatt alkalmas arra, hogy a tradicionálistól eltérô, sajátos építészeti stílust megjelenítô építészeti filozófiát is befogadjon, illetve teret engedjen ezeknek az elképzeléseknek. Egy valami azonban nem hagyható figyelmen kívül, Berlin kevésbé látványos városnegyedei is Berlin létezô részét képezik, még akkor is, ha merôben más értékrendszert, építészeti stílust fogalmaznak meg. Berlin napjainkban zajló átalakulása nem terjedhet ki a toronydarukkal benépesített, új városközpontra, Berlin szerves részét képezik a kevésbé vonzó, lelakott városnegyedek, melyek fenntarthatósága ugyanolyan súlyú probléma, mint high-tech épületektôl csillogó városközpontok tervezése. Irodalomjegyzék: Berlin: offene Stadt, Nicolai Beuermann GmbH, Berlin, 1999 ISBN 3-87584-772-5 Gemeinsame Landesplanung Berlin-Brandenburg, Ministerium für Umwelt, Naturschutz und Raumordnung, 1998 Potsdam Brenner János: Berlini anzix (kézirat) Köszönetet mondok a berlini tanulmányút szakmai programjának összeállításáért, Raumordnungsbericht, 1998 Ministerium für Umwelt, Naturschutz und Raumordnung des Landes Brandenburg Senatsverwaltung für Stadtentwicklung, Umweltschutz und Technologie Berlin, a nyitott város, (Nikolaus Kuhnert-Rem Koolhaas) megjelent a Magyar Lettre Internationale 17. számában Rózsahegyi Edit fordításában Cséfalvay Zoltán: „Banán és bumeráng” - Budapest lehetséges szerepei Európában a térszerkezeti modellek tükrében, Megjelent az „Jövô körvonalai” c. kiadványban (V. Országos Urbanisztikai Konferencia), MUT 1998. Jegyzetek 1. Berlin, a nyitott város (Nikolaus Kuhnert-Rem Koolhaas) megjelent a Magyar Lettre Internationale 17. számában Rózsahegyi Edit fordításában 2. uo. mint 1. 3. Gemeinsame Landesplanung Berlin-Brandenburg Raumordnungsbericht 1998 4. Deutsche Raumordnunggesetz 1.§ 5. Raumordnungsbericht Berlin und Brandenburg 143. oldal 33
ENERGY GLOBE AWARD 2002, WATER GLOBE AWARD 2002 FENNTARTHATÓ VÍZ- ÉS ENERGIAGAZDÁLKODÁSI DÍJAK Az elmúlt években projektek és kezdeményezések ezrei bizonyították világszerte, hogy nagyobb energiahatékonysággal és fenntartható energiaforrások alkalmazásával megteremthetô a harmónia a gazdasági fejlôdés és a környezet védelme között. Az Energy Globe Award az ezen a téren világszerte létrejövô, példaértékû kezdeményezéseket honorálja. A Water Globe Award felhívása az „intelligens” vízgazdálkodást megvalósító kezdeményezéseket célozza, amelyek példázzák, hogy legtöbb vízzel kapcsolatos problémánkra találunk ésszerû megoldást. Gondoljunk az afrikai országok napenergiával mûködtetett vízpumpáira, India esôvíz-hasznosítási projektjeire, a közel-keleti országok sótalanítási technológiáira stb. A két díj a nyertes projekteket többek közt 10 000 euróval jutalmazza és lehetôvé teszi számukra a bemutatkozást a 2002. évi Fenntartható Energia Nap rendezvényen Ausztriában. A díjakra szabadon pályázhat a világ minden részérôl megkötés nélkül bárki és bármilyen szervezet (vállalkozás, önkormányzat, egyetem, kutatóintézet, iskola, ügynökség, magánszemély stb.). A pályázatra az említett területeken az alábbi témákban lehet pályázni: Energy Globe Award biogáz/biodízel, biomassza, kazántechnológia, épületszigetelés, kombinált hô- és energiaforrás, szaktanácsadás, klímavédelem, kontroll-technológia/rendszer, hûtés, távfûtés, családi ház, családi melegvíz-ellátás, energiahatékony technológiák, energetikai készülékek/installációk, energiamenedzsment, energiastratégia, energiatárolás, környezetbarát közlekedés/szállítmányozás, finanszírozás, fosszilis energiahordozók, támogatási program, geo-
34
termális energiaforrások, zöld épületek, hôpumpák, hidrogén, vízenergia, információs kampány, szigetelés, világítás, alacsony energia épületek, szoláris építészet, motoros közlekedés, új termékek, irodaépületek, szerves hulladék, fotocella, termékfeldolgozás, promóciós programok, tömegközlekedés, vasúti közlekedés, esôvíz-hasznosítás, megújuló energiaforrások, lakóépületek, iskolai oktatás, napenergia, napkollektor, faépítészet, közlekedés-kontroll rendszerek, transzport stratégiák, szellôzés, szélenergia, nyilászáró technológiák, egyéb. Water Globe Award vízellátás, a vízminôség fenntartása, a vízhasználat hatékonysága, szennyvízkezelés, szennyvíztisztító telepek, öntözési rendszerek, víztározás, vízszállítás, vízelosztás, egyéb. A projektek beadási határideje 2001. október 24. A pályázat beadható angol vagy német nyelven az alábbi tartalommal: – a projekt rövid összefoglalása, – kontaktszemély és elérhetôsége, más résztvevôk, – a projekt leírása (célja, tevékenységek, a megvalósultság mértéke, hatások/eredmények, projektkategória), – képek vagy bármilyen más dokumentáció.
A pályázat beadási címe: O.Ö. Energiesparverband, Landstraße 45, A–4020 Linz, Austria, T: +43 732 6584 4386, F: -4383, e-mail:
[email protected],
[email protected] További információ: www.waterglobe.at, www.energyglobe.at
2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
BÚCSÚ FAZAKAS PÉTERTÔL (Kaposvár, 1935. május 25. – Szombathely, 2001. augusztus 17.)
A mai mesterségesen felkorbácsolt tempójú életben mindenki a jövô, az elkövetkezô események felé tekint. Csak különlegesen nagy boldogság vagy tragédia állítja meg az embereket egy rövid idôre, hogy aztán újból belefelejtkezzenek ámokfutó mindennapjaikba. Fazakas Péter váratlan halálhíre egy ilyen megállító, számadásra késztetô szomorú esemény, ami nemcsak családja, a szûkebb szakmai közösség, de a megye sok intézménye, polgára számára is az. Engem személyesen is sok vonatkozásban érint, s nem is tagadom, hogy a rá való emlékezés számos szubjektív elemet is tartalmaz. Nyolc éves koromban, 1946-ban találkoztunk elôször, és az idei Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetemen utoljára, alig több, mint egy héttel halála elôtt, s természetesen a két dátum közti fél századnál is hosszabb idôszakban szinte folyamatosan. Ifjú éveit szülei miatt a mellôzöttség és a hátrányos megkülönböztetés tette nehézzé, de törekvô természetén a körülmények nem tudtak úrrá lenni. Levelezô tagozaton szerezte meg az építészmérnöki diplomát, s többünk közös, hol édes, hol keserû bölcsôjében a VASITERV-ben tette meg az önálló tervezôi pálya elsô lépéseit. Legismertebb alkotásai a mérnök-orvos-pedagógus ház, aminél én voltam a munkatársa, a Heckenast Jánossal tervezett KIOSZK étterem és a Sellyei Gáborral közösen készített Hotel Claudius, valamint a csörötneki katolikus templom, de számos, máig sem leltárba vett munka – és így épület – viseli keze nyomát. A tervezô pályát azonban viszonylag hamar elhagyta, és a sárvári városi tanács mûszaki osztályának vezetôje lett. Itt nagyban segítette a Gonda Györggyel kialakult – hivatali alárendeltségtôl független – jó kapcsolata. Ez jelentette élete legvirágzóbb korszakát: 1978-tól egészen nyugdíjazásáig, 1998-ig Vas megye fôépítészeként tevékenykedett. Természetének ez a szakmai-politikai-diplomáciai feladatkör felelt meg igazán, annyira, hogy a vidéki polgármesterek rokonszenvének kifejezéseként lett képviselô a megyei önkormányzatban utolsó aktív állomáshelyén. Itt mindennapos feladatai teljesítésén, koordinálásán túlmenôen számos jelentôs kezdeményezés fûzôdött nevéhez: FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
– a megyei kastélyprogram szakmai megalapozása, összehangolása 1980-tól kezdôdôen; 1990-ig az akkor védett 49 kastélyból 21-et felújítottak vagy kaptak új funkciót; – az országos falufejlesztési mozgalom elindítása osztrák példák nyomán 1989-tôl, amibe 11 megye kapcsolódott be; – falukonferenciák Vas megyében, eddig 13 alkalommal; – az egykori vasfüggöny helyén kerékpárút-hálózat kialakítása. Szakmai társadalmi tevékenysége is igen sokrétû volt: – 33 éve, tehát az alapítása óta volt tagja a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem tanácsának; – 1994–95-ben a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild-érem bizottságának vezetôje, évekig tagja; – az Internationales Städteforum (Graz) szakértô elnökségi tagja; – a Megyei Önkormányzatok Szövetsége mûemléki bizottságának vezetôje; – számos pályázat bírálóbizottságának tagja, de több tisztséget töltött be helyi szakmai szervezetekben, így a Magyar Építômûvészek Szövetségében, az Építôipari Tudományos Egyesületben, a Magyar Urbanisztikai Társaságban és a szakmától független társadalmi egyesületekben, pl. a Tudományos Ismeretterjesztô Társulatban is. Fiatal korában fényképezett, majd filmezett, tudósítója volt a Magyar Televíziónak. Késôbb megbízásukból 20 Árpád-kori mûemlékrôl készített tájékoztató filmet. Szakmai publikációinak száma közel 200, s számos ismeretterjesztô és szakmai elôadás is kapcsolódik a nevéhez. Mindez persze nem hiánytalan leltár, csak felvillantása egy életútnak. Mûködését sok elismerés kísérte: 1977-ben Alpár Ignác-érmet, 1982-ben Hild János-emlékérmet, 1988-ban Ybl-díjat, 1991-ben belügyminiszteri dícséretet, 1993-ban Magyar Mûemlékvédelemért Díjat, 1995-ben Kiváló népmûvelô kitüntetést, 2001-ben pedig Pro Régió-díjat kapott. Végigtekintve e rövid mérlegen, azt mondhatjuk, hogy csaknem mindent magáénak mondhatott, ami helyzetébôl és beosztásából fakadóan elérhetô volt, s magánéletének utolsó éveit bearanyozta unokája is, akit szinte a szülôi szeretet hevével, de a bölcs nagyszülô tapasztalatával igyekezett nevelni. Betegségei azonban egyre nehezebben viselhetô terhet jelentettek számára. Ha nem is feledkezett el, hogy a mások baján aggódjon, gyógyulásán ôszintén örüljön, ô maga már visszahúzódott az utolsó számvetés félelmetes és keserû magányába. Annál az épületnél érte a halál, amit fiatalon az ô tervei szerint alakítottak ki máig is meglévô funkciója számára. Az egykor szenvedélyes utazó olyan útra indult, ahonnan nincs visszatérés. A szenvedélyes utazó, akinek számos esetben voltam utitársa, most maga vágott neki az ismeretlennek. Elhagyta szeretteit, mindannyiunkat. Ragyogja be emlékét a fényes attikai nap, ringassák el Rügen szigetének homokdûnéi, s fogadja be a vasi föld békéje. Szilágyi István 35
KÖNYVISMERTETÉS
Szirmai Viktória: A KÖRNYEZETI ÉRDEKEK MAGYARORSZÁGON A Pallas Stúdió kiadásában 1999-ben jelent meg Szirmai Viktória: A környezeti érdekek Magyarországon „Fontosabb, hogy megéljünk(?)” alcímû könyve. A szép kivitelezésû, tartalmas könyv nyeresége a környezetvédelem ügyével foglalkozó hazai irodalmunknak, tanulmányozása célszerû és hasznos. Nem könnyû, szórakoztató olvasmány, de megismerése elôsegíti nemcsak környezetünk jobb megismerését és megértését, de kicsit bepillantást nyújt a közelmúlt politikai küzdelmeibe is. Hazánkban ugyanis a környezetvédelem ügye szorosan kapcsolódott a politikai küzdelmekhez, esetenként a politikai küzdôtér fontos terepe volt, és ma is az. A könyv a környezetvédelem témakörét kilenc fejezetben tárgyalja, amelyet a szerzô elôszava, a bevezetô, a végén az összegzés, függelék és irodalomjegyzék egészít ki, összesen 192 oldal a terjedelme. A könyv címe és alcíme tulajdonképpen a könyv és a környezetvédelem legfontosabb problémáját érinti, vagyis a környezetvédelem lényegében az érdekek védelme, az érdekek ütközése, az élés, a megélésünk, megmaradásunk kérdése. A szerzô az elôszóban leszögezi, hogy „az emberek társadalmi helyzetük, gazdasági, politikai, egzisztenciális és egyéb érdekeik szerint látják és értékelik a természeti környezeti problémákat, hogy az egyes társadalmi szereplôknek eltérôek a környezeti érdekeik, a természeti környezettel kapcsolatos szükségleteik. …a kilencvenes évek Magyarországán sokan tartják (tartjuk) fontosabbnak a megélhetést a környezetvédelemnél, a természeti környezetnél, és az egészségnél is.” Ez sajnos igaz és nagyon elszomorító helyzetet tükröz. A szerzô jó szolgálatot tesz az ellentétes érdekek bemutatásával, ütköztetésével a társadalom, a környezetvédô mozgalmak, a környezetvédelmi tevékenység mozgásterének, önismeretének bemutatásával, a reális küzdôtér megrajzolásával. A bevezetô foglalkozik a környezetvédelem társadalmi jelentôségével, a megalapozó kutatásokkal és módszerekkel, és tisztázza a környezetvédelmi érdek fogalmát: „a környezeti érdek társadalmi jelenség, amely a környezet és a társadalom történetileg változó kapcsolatrendszerében alakul, a környezeti károk társadalmi megnyilvánulását, a környezet védelmének, a természeti érdekek kifejezésének, képviseletének és érvényesítésének társadalmi igényét és megvalósítását fejezi ki.” A könyv elsô fejezete a környezet és a társadalom kapcsolatának tudományos dilemmáit elemzi. A második fejezet a társadalmi politikai rendszer és a környezeti konfliktusok a nyolcvanas években címet viseli. Ebben az államszocialista társadalmi politikai rendszer és a környezeti konfliktusoknak a válság éveiben, az értelmiségiek és az egyes területek, települések érdekérvényesítô szerepérôl, érdekeinek ütközésérôl esik szó, elsôsorban a szerzô százhalombattai ajkai és pápai kutatásaira, tapasztalataira támaszkodva. 36
A harmadik fejezetben a környezetvédelmi érdekek érvényesülését vizsgálja az 1990-es évtized folyamán és megállapítja: „a politikai rendszerváltást követôen ugyan javultak a környezetvédelem elvi lehetôségei… a kilencvenes években a környezetvédelem, az ökológiai problematika jelentôsége – különösképpen a rendszerváltás elején reméltekhez képest – egyértelmûen visszaszorult.” A könyv további fejezeteiben a szerzô helyi kutatásai, tapasztalatai alapján példákkal illusztrálja a különbözô helyi, térségi érdekcsoportok közötti konfliktusokat. A könyv széles körû irodalom alapján betekintést nyújt térségünk és a távolabbi országok környezetvédelmi mozgalmaiba, tájékoztat politikai harcairól, problémáiról, az érdekek ütközésérôl. Az összegzésben Szirmai Viktória megállapítja, hogy a „kilencvenes évek küszöbén a rendszerváltás elôtt az utcán tüntetôk környezeti és társadalmi elégedetlensége már a társadalmi rendszerváltás követelésévé szélesedett… a helyi hatalmak, társadalmi, környezetvédelmi mozgalmak, a legkülönbözôbb társadalmi rétegek, a demokratikus ellenzék együtt akarták a társadalmi rendszerváltást.” Majd hozzáteszi: „ a környezetvédô mozgalmak Magyarország történeti sajátosságai miatt túlzottan politikai rendszerfüggôek… a gyenge környezetvédelmi irányítás, az önkormányzatiság korlátai, a mozgalmakat megosztó pénzelosztás, a társadalom félretájékoztatása szétválasztják a környezetvédelemben érdekelt társadalmi erôket, megnehezítik a különbözô szereplôk találkozását, a közös fellépést a környezetért és az ahhoz kapcsolódó társadalmi érdekekért.” A könyv végén igen gazdag, 11 oldal terjedelmû irodalomjegyzék található, ezek zömmel az utolsó két évtized irodalmából adnak gazdag választékot. A könyv hiányosságának tekinthetô, hogy a környezetvédelem régebbi múltjával alig foglalkozik, pedig tudnunk kell, hogy az emberiség környezetvédelmi tevékenysége olyan régi, mint az emberiség, sokkal régebbi, mint a fogalomnak, a környezetvédelmi mozgalomnak a megjelenése. Szirmai Viktória: „A környezeti érdekek Magyarországon” címû könyve hosszas kutatómunka eredményeként született, értékes munka. Kívánatos, hogy a könyvet a környezetvédelem „hivatásos” munkásai, a témakörben érdekelt és érintett kutatók, oktatók minél szélesebb körben megismerjék. Jól tükrözi, hogy a környezetvédelem ügye nem egyszerûen a jók és a rosszak, az igazak és a gonoszak, a tisztán látók és a tévelygôk harca, hanem igen bonyolult társadalmi jelenség, a társadalmi változások, a technika-tudomány fejlôdése révén folytatott módosuló tevékenység, cél- és eszközrendszerét tekintve egyaránt. A politikai rendszerektôl, az érdekektôl nem függetleníthetô, ugyanakkor nagyon kitartó, szívós munka révén érhetôk csak el eredmények, amelyben a nevelésnek, a civil szervezeteknek kiemelkedô lehet, és kell, hogy legyen a szerepük. Tatai Zoltán ny. egyetemi docens 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
KISTÉRSÉGI VIDÉKFEJLESZTÉSI MENEDZSEREK TOVÁBBKÉPZÉSE III.
ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS, ALTERNATÍV ENERGIAHASZNOSÍTÁS ÉS SZENNYVÍZKEZELÉS A 2001. június 6-i szakmai napot dr. Tóthné Mohácsy Gabriella fôosztályvezetô-helyettes asszony köszöntôje vezette be, amit Jávor Károlynak, a VÁTI osztályvezetôjének és Bene Tibornénak, az FVM osztályvezetôjének aktuális tudnivalókkal kapcsolatos tájékoztatója követett. Ismertették az FVM támogatásával készült kistérségi vidékfejlesztési operatív programok átfogó elemzése során kapott eredményeket, valamint a júliusban indult országos tapasztalatcsere program, a Nyitott falvak, porták, gazdaságok, mûhelyek – vidékfejlesztési modellek céljait. Az elsô szakelôadást dr. Vajna Tamásné, a Környezetvédelmi Minisztérium osztályvezetôje tartotta Érzékeny természeti területek mezôgazdasági hasznosítása címmel. Ebben megerôsítette, hogy a gazdaságfejlesztést kizárólag a természet- és környezetvédelmi problémák figyelembevételével, az ágazati politikákba integrálásával lehet sikeresen és hatékonyan megvalósítani. Röviden ismertetésre került a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program mezôgazdasági földhasználatot támogató célprogramjainak két fô csoportja, nevezetesen a horizontális vagy országos, valamint a zonális vagy térségi programok. Az Érzékeny természeti területek rendszere a zonális természetvédelmi célprogram gyakorlati megvalósítását szolgálja. Azoknak a területeknek a hasznosítását, kezelését kívánja elôsegíteni, amelyek természetvédelmi és más környezetvédelmi (talajvédelem, vízvédelem) szempontból kiemelt jelentôségûek. Elsô fázisában nemzeti park igazgatóságonként egy-egy modell-területet jelöltek ki (mintegy 180 ezer hektár), amelyeken részletes elemzések és felmérések készültek. Ezek alapján határozták meg azokat a gyakorlati teendôket, amelyeknek alkalmazása során fizetésben részesülhetnek a gazdálkodók. Az elhangzottak voltaképpen azt hangsúlyozták, hogy a gazdák jövedelmük csökkenése nélkül mûvelhetik földjeiket azokon a területeken, amelyek intenzív gazdálkodásra kevésbé alkalmasak, ugyanakkor természeti értékekben még gazdagok. Ezáltal a program egészséges és biztonságos élelmiszertermelés mellett várhatóan lehetôséget ad életképes vidéki közösségek fenntartására és megújítására. Balogh Péter geográfus egy sajátos magyar probléma kezelésére irányuló kezdeményezést ismertetett: Új típusú tájhasználat a Tisza mentén, azaz a korszerûsített ártéri gazdálkodás megvalósítása. Az önkormányzat több kutató segítségével tájrehabilitációs programot indított Nagykörûben. Ennek alapjaként a szabályozások elôtt évszázadokig mûködtetett ártéri gazdálkodás felújítása kínálkozik. A természetszerûen használt területek nem esnek ki a jövedelemtermeFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
lésbôl, sôt az új feltételeknek jobban megfelelô haszonvételekre van lehetôség. Az elôadó hangsúlyozta, hogy az Alföld, az ország és így a gazdák érdeke is a fenntarthatóság, amely bárminemû gazdálkodás során tekintetbe veszi a természet védelmét. A program szélesebb kiterjesztése a Tisza-vidékre pedig feltétlenül igényli az állam pénzügyi segítségét is. Hanzély György, az Országos Területfejlesztési Központ fôtanácsosa a megújuló energia hasznosításról beszélt. Rövid történeti áttekintéssel elemezte a napjainkra kialakult helyzetet. Korszakváltásnak nevezte a belsô égésû motorok tömeges elterjedését és ezzel párhuzamosan az ásványolaj-származékok felhasználását. Ennek következtében több és több kihasználatlan biomassza tömeg marad meg, miközben egyre drágább, az ipar által szolgáltatott energiával kell számolnunk. A mezôgazdaság, amely korábban önellátó volt, energiavásárló lett, súlyos következményként pedig a világ természeti egyensúlya megbomlott. Az elôadás központi gondolata a mezôgazdaságban megújulóan termelt biomasszának a hasznosítása egyrészt magában a mezôgazdasági termelésben, másrészt pedig a helyi energiaellátásban. Mindezek új, korszerû technológiák alkalmazását igénylik, szerkezetváltást jelentenek az agrártermelésben és hozzájárulnak a vidékfejlesztéshez. Ez utóbbi elsôsorban abban nyilvánulhat meg, hogy a megújuló energiaforrások hasznosításával a vidéken élô lakosságnak továbbra is lehetôsége nyílik a mezôgazdasági termelés folytatásához, ezen keresztül a jövedelemszerzéshez. Az így elôállított energiahordozókra kiadott pénz ugyanakkor a régióban marad, annak fejlôdését tudja szolgálni, sôt segíthet még új munkahelyek létrehozásában is. Külön is kihangsúlyozta, hogy a megújuló energiaforrások alkalmazásának szélesítésével párhuzamosan csökken a környezetszennyezés, csökken hazánk energiahordozó-importfüggôsége, nô az energiaellátás biztonsága, és több szektorban is növekedhet a munkahelyek száma. Számolnunk kell azzal is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követôen várhatóan Magyarországon is lesznek olyan földterületek, amelyeket ki kell majd vonni az élelmiszer-termelés alól. Ezek a területek azonban különbözô energianövények (pl. rövid vágásfordulójú faültetvény, len, kínai nád stb.) termelésével továbbra is mûvelésben tarthatók és jövedelmet hoznak. Végezetül az elôadó lényegre törôen bemutatta az egyes megújuló energiahordozókat, a hasznosítási lehetôségeket és szempontokat. 37
V
I
D
É
K
F
A szennyvíz környezetbarát tisztításának kistelepüléseken alkalmazható módszereit mutatta be dr. Stehlik József vízgazdálkodási tervezôszakértô. Tájékoztatást adott az Európai Unió és hazánk témával kapcsolatos jogszabályi és szakmapolitikai hátterérôl, napjaink csatornázási és szennyvíztisztítási gyakorlatáról, a közmûpótló berendezések kiválasztási kritériumairól, valamint a csatornamû-beruházás különbözô fázisairól. Részletesebben is ismertette a természetes szennyvíztisztító-elhelyezô rendszereket, nevezetesen a tavas, a gyökérmezôs, a homokszûrô árkos, a nagyterhelésû szikkasztásos, a kisterhelésû öntözéses, a nyárfaültetvényes rendszereket, valamint az egyéb természet közeli berendezéseket. Meghívottként a Duna menti Aparhant község polgármestere bemutatta a náluk alkalmazott megoldás elônyeit, ami elnyerte a lakosság megelégedését is, hiszen ingyen szállítják el derítôikbôl a szennyvizet. Dr. Gyôrffy Sándor kertészmérnök sok-sok tapasztalatával a háta mögött, összefüggéseiben próbálta megvilágítani az ökológiai gazdálkodás és a vidékfejlesztés kapcsolatát. 19 elembôl álló méhsejt ábrája segítségével ismertette a gyakorlati tudnivalókat. Ebben egyaránt kihangsúlyozta a természet tiszteletét, az emberi mûveltséget, a következetességet, a különbözô összefogások eredményességét, a múltbeli tapasztalatok átvételét és korszerû alkalmazását, valamint a közgazdasági tényezôk jelenlegi uralkodó szerepét. Elhangzott továbbá, hogy az ökológiai gazdaság jellemzôje az egyedisége és a hozzá szükséges speciális tudás, ami a környezeti adottságokra alapozva a legésszerûbb megoldást választja. Az ökológiai gazdaságok ellenôrzésének és minôsítésének gyakorlatáról tájékoztatott dr. Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Kht. ügyvezetô igazgatója. A kht. 100%-ban magyar tulajdonú gazdasági társaság, és az EU, valamint Svájc által is elismert ellenôrzô szervezet. Alapvetô céljai a gazdálkodószervezetek ellenôrzése és terméktanúsítványok kiadása, a piaci verseny tisztaságának biztosítása, valamint a termelôk és fogyasztók kölcsönös kapcsolatában a bizalom erôsítése. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy az ökológiai gazdálkodásban a családi gazdaságok szintetikus vegyszerek és mûtrágyák nélkül, a természet sokszínûségét és a talaj természetes termékenységét kihasználva, hosszú távon képesek mérsékeltebb hozamok mellett magasabb biológiai értékû termékeket elôállítani. Jelenleg a következô vállalkozási területeken történik ellenôrzés: mezôgazdasági termelés, vadon termô növények gyûjtése és feldolgozása, méhészet, élelmiszerek elôállítása, továbbá ökológiai (bio-)termékek exportja-importja, belföldi kis- és nagykereskedelme. Többek között két érdekes adat is elhangzott. Hazánkból az ökológiai gazdálkodással termelt termékek 95%-a jelenleg külföldre kerül, ami a belföldi piac kihasználatlanságára utal. Magyarországon 2000-ben kb. 60 ezer ha volt az ellenôrzött ökológiai gazdálkodásba vont terület nagysága, a minôsített terméket elôállító gazdálkodó személyek és szervezetek száma pedig meghaladja az 1100-at. A szervezetnek számos kiadványa is megjelent, amelyben folyamatosan tájékoztatják az ügyfeleket az ellenôrzési rendszer elemeirôl (pl. engedélyezett szerek listája). 38
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
Czeller Gábor, a Biokultúra Egyesület elnöke a biotermelés fejlesztését és az egyesületi munka összhangját állította elôadásának középpontjába. Szorgalmazta, úgyis mint gyakorló gazdálkodó, az ökológiai gazdálkodás támogatásának növelését. Röviden érdemes összefoglalni, hogy miért jelentôs eleme a vidékfejlesztésnek az ökológiai jellegû gazdálkodás. Ökológiainak – korábbi nevén „bio”-nak – nevezzük azt a fajta gazdálkodási módot, amely igazodik a természeti adottságokhoz, a korszaknak megfelelôen felhasználja az emberi kultúra eddigi tapasztalatait, ugyanakkor figyelembe veszi a gazdasági korlátokat és lehetôségeket is. Mind filozófiájában, mind pedig a gyakorlati alkalmazás terén igen változatos, sokszínû fogalomról beszélhetünk. Nem tisztünk a különbözô irányzatokat ismertetni, helyette azt a szemléletet szeretnénk érzékeltetni, amit fontosnak tartunk a közjó szempontjából. Mirôl is van szó? Voltaképpen a jövôrôl. A rohamosan pusztuló természetrôl, a lehangoló tájakról, az elvesztett állásokról, munkahelyekrôl, az egyre nehezebb megélhetésrôl, egyáltalán a valós emberi életrôl. Ki vagyunk szolgáltatva a pénznek, a piacnak, ha hagyjuk magunkat. Aki ökológiai jellegû gazdálkodásba kezd vagy olyat folytat, az biztosan határozott lépéseket szeretne tenni a változtatás érdekében. Igaz ugyan, hogy tömegigényeket ezekkel a termékekkel, élelmiszerekkel nem lehet kielégíteni, azonban világosan körvonalazódik az a felismerés, hogy egészségesebben kellene táplálkoznunk, és tôlünk telhetôen jobban óvnunk a környezeti erôforrásokat, a talajt, a vizet, a légkört, a természetes vegetációt és az élôhelyeket. Ezzel együtt az a tény, hogy megélhetési forrásokra is szükség van, kiemelt jelentôséget ad az ökológiai jellegû gazdálkodási formáknak, amelyeknek jellemzôje a fenntarthatóság követelményeihez való alkalmazkodás és a sokszínûség. A vidéki környezet megóvásával, a tájképi vonzerôk fenntartásával, egészségesebb termékek elôállításával együtt az ökológiai gazdaságok hozzájárulnak az életkörülmények minôségi javításához. A termékek sokszínûsége pedig várhatóan képes lesz biztosítani a lakosság egy részének és a családi gazdaságoknak a gazdasági értelemben vett több lábon állást. A nagy élômunkaigényû termékek még egy ideig ugyan önmagukban megállhatják a helyüket a piaci versenyben, látni kell azonban, hogy mind technológiailag, mind technikailag ez a terület is folyamatosan fejlôdik. Bebizonyosodni látszik, hogy valamennyi gazdaságfejlesztés segíthet ugyan a túlélésben, de ami életünket alapvetôen meghatározza, az egyáltalán nem pénz kérdése. A vidékfejlesztés nagy jövôbeni lehetôségei rejlenek az ökológiai termelés és a szolgáltatási szektor összefogásában. Ilyen területnek kínálkozik például a gyógyturizmus és az egészséges életmód terjedô kultuszának kiszolgálása, amit jelez az egészségmegôrzô, revitalizáló és a természetgyógyászati szolgáltatások növekvô kereslete. A világban és Európaszerte megfigyelhetô tendencia ugyanis, hogy gyakorlatilag a szolgáltatási szektor marad az egyetlen, amelyben nagyarányú emberi munkára a jövôben is szükség lesz. Ehhez kell kapcsolódniuk a vidéki gazdaságoknak, méghozzá helyben és új szolgáltatásokkal, együttmûködve, tiszta, önzetlen emberi lelkülettel és a másik személy iránti bizalommal, új típusú szakismeretekkel felvértezetten. A magyar vidéki térségek gazdasága ettôl fejlôdhet jobb irányba. Bene Mária – Füleki Csaba 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
EURÓPA NAP BÁCS-KISKUN MEGYE HÁROM KISTÉRSÉGÉBEN I. rész 2001. július 14-én a Külügyminisztérium támogatásával „Tájak, népek, találkozások” címmel a Duna–Tisza közének 4 településén szerveztek Európa Napot a helyi önkormányzatok a Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Kht. irányításával. A meghívásos pályázaton Baja Város Önkormányzata, a szintén bajai kistérségben található Nagybaracska, a kalocsai kistérséget képviselô Dusnok és a kiskôrösi kistérségbeli Császártöltés pályázott eredményesen. Az Európa Nap programjairól és azok eredményérôl kérdeztük a települések polgármestereit. Császártöltés – Milyen programokat szervezett Császártöltés község az Európa Napra? – -kérdezte Bodor Jenô, a kiskörösi térség vidékfejlesztési menedzsere Frick József polgármestert. – A településünkön megszervezett programokat három témakör köré csoportosíthatjuk. Az elsô csoportba a nemzetiségi rendezvények tartoztak, mivel a 2800 fôs községünk lakosságának több mint 60%-a német ajkú. Megtisztelt bennünket Heineken Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke, aki részt vett „A nemzetiségek különleges szerepe a falu és vidékfejlesztésben”címû konferencián. A könyvtárunkban megnyitottunk egy EU-sarkot, amelyet a Katona József Megyei Könyvtár szakemberei, mint az Európai Információs Pont munkatársai szerveztek. A nemzetiségi pályázaton nyert számítógépünket rákapcsoltuk a megyei könyvtárra és megállapodtunk a német nyelvû könyvek egymás közti cseréjében. Kulturális programok közül kiemelném Walter Péter fotókiállítását. A második csoportba a szakmai rendezvények tartoztak, mivel településünk fô megélhetési forrása a szôlô- és bortermelés. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának fôtitkárhelyettese „ A magyarországi bortermelés és borturizmus lehetôségei az EU csatlakozás tükrében” címmel a jövô alakítása szempontjából valószínûleg még sokszor felmerülô gondolatsort vázolt fel. A jövôképünket is szimbolizálta a pincesoron felállított fahordó felavatása. A harmadik csoportot a gyermekrendezvények jelentették. Az általános iskolás tanulóknak meghirdettük a „Vetélkedô az EU-ról” elnevezésû programot. Természetesen számos fakultatív programmal igyekeztünk a minél szélesebb érdeklôdési körûek igényeit kielégíteni. Ilyenek például a Hajós-Bajai borvidék palackozott borainak beFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
mutatása, pincelátogatás-borkóstoló, a helyi sörök bemutatója, kirándulások, kocsikázás, horgászás, a Vörös-mocsár a parkerdô és az ôsborókás tájvédelmi területek megtekintése, valamint a gyermekek számára sport- és rajzversenyek. – Milyen tapasztalatok, eredmények fogalmazhatók meg a rendezvénnyel kapcsolatosan? Heineken Ottó úr beszédében is megfogalmazta, hogy Európát nagy nemzetek és számos nemzetiségek alkotják, ezek egymással közösen alakítják a politikát. Fejlett civilizációkban a nemzetiségek jól beilleszkednek a társadalomba, a nagy nemzetek pedig tolarenciával viseltetnek a nemzetiségek kultúrája és hagyományai iránt. Így Magyarországnak nincs félnivalója a csatlakozás kapcsán, mivel a nemzet és a nemzetiségek együttélése megfelel az európai elvárásoknak. A szakmai rendezvények súlyát azzal tudnám megerôsíteni, hogy Császártöltésen több pince van, mint lakóház. Ezzel a kertészeti kultúrával összefonódik teljes életünk. Örvendetes, hogy egyre nagyobb a telepítési kedv. Ezért a szôlô- és bortermelés várható alakulása a csatlakozás folyamán számunkra sorsdöntô. Horváth Csaba úr elismerôen szólt a termékeinkrôl és elért eredményeinkrôl, de sratégiailag fontos tényezôkre hívta fel a figyelmünket. Ahhoz hogy ebbôl az ágazatból meg tudjunk élni, össze kell kapcsolni más tevékenységgel /pl. turizmussal/, de tudatos marketingmunka nélkül a legnemesebb célkitûzéseink is eredménytelenek lehetnek. A gyermekversenyeket illetôen a gyermekek által megfogalmazott véleményt hangsúlyoznám. Ôk az uniós csatlakozást kedvezôen ítélik meg, örülnek ennek, mivel így távoli világrészekbe is könnyebben eljuthatnak és érdekes dolgokat láthatnak, de véleményük szerint mégis a legfontosabb, hogy legyen otthonuk, ami az övék és ahova mindig haza lehet jönni. Úgy gondolom ezt nem csak ôk érzik így. Dusnok – Milyen programokkal várták a dusnokiakat és a rendezvényre érkezô vendégeket? – kérdezte Cselik Mária Magdolna a több mint 3500 lelket számláló horvát nemzetiségû település polgármesterétôl, Szegedi Ágnestôl. – Dusnok közigazgatási területén jó minôségû a termôföld és igen szorgalmasak az emberek. E két tényezô alapján a mezô39
V
I
D
É
K
F
gazdasági termelés a meghatározó. Igen fejlett a zöldségtermesztési kultúránk, ezen belül is a fûszerpaprika és a fokhagyma a legjelentôsebb termékünk. Ezért a szakmai programok szervezésénél a mezôgazdaság, illetve a zöldségtermesztéssel kapcsolatos uniós elvárások megismertetése volt a célunk. Az elôadásokról röviden: Rendezvényünket megtisztelte a Holland Királyság Nagykövetsége. A követségi titkár, Hester Somsen asszony bevezetô elôadásában ismertette a holland zöldségtermesztési tapasztalatokat. Állítása szerint a holland termékek tetszetôsebbek, a magyarok ízesebbek. A kettôt célszerû lenne ötvözni, így mind a hollandok, mind pedig a magyarok versenyképesebbé válnának az Európai Unió piacán. Prof. Dr. Varga Gyula „A mezôgazdasági termelési kultúra és jövôje. A magyar mezôgazdaság jövôje.” címmel tartott igen sok gyakorlati tapasztalatot is tartalmazó elôadást. Véleménye szerint a mezôgazdaságból élôk csatlakozástól való félelme megalapozatlan. A csatlakozásunk után a korábbi tagállamokénál ugyan kisebb mértékû támogatások várhatók, de ezek a csökkentett támogatások is igen vonzóak lesznek a magyar termelôk számára. Kihangsúlyozta, hogy a legfontosabb feladat az aktív piaci versenyre való felkészülés, melynek alapfeltétele az optimális üzemméretek kialakítása, a kisgazdaságok összefogása, a kiváló minôségû együttes termelés. Medina Viktor, a Zöldség-Gyümölcs Terméktanács nemzetközi referense „A zöldség-gyümölcstermelés speciális szerepe a magyar csatlakozás után” témakörben megtartott elôadásában három tényezôre hívta fel a hallgatóság figyelmét: a minôségre, a termelôi szervezetekre és a tervezett, tudatos marketingprogramra. Dr. Márkus Ferenc, a Kalocsai Fûszerpaprika Kutató és Fejlesztô Kht. ügyvezetô igazgatója „A fûszerpaprika ágazat idôszerû kérdései” címmel tartott elôadást. Röviden ismertette a paprika történetét, a piacon jelen lévô versenytársakat. Nemcsak az európaiakra tért ki, de tájékoztatta az érdeklôdôket a brazil, a marokkói, és az izraeli paprikatermelésrôl is. Felhasználta az alkalmat arra, hogy jelezze, az európai uniós elvárásokkal összhangban a vegyszermentes, a környezetés költségkímélô termelés biztosítása érdekében az idei évben két új biotecnikai úton elôállított fajtát jelentettek be, a KALODOM-ot és a KALORES-t. A legújabb fajták már rezisztensek a vírusbetegséggel szemben. Füleki László, a Hagymaterméktanács részérôl a „Hagymafélék, ezen belül is a fokhagymatermesztés jövôje” címmel tartott elôadásában felhívta a termelôk figyelmét a legjelentôsebb versenytársunkra, a kínaiakra. Az eredetvédelem fontosságára helyezte a hangsúlyt. Jó példát is említett, hiszen a makói tájkörzetben a vöröshagyma-termesztôk már kidolgozták ennek rendszerét. Célszerû lenne rövid idôn belül ezeket a tapasztalatokat megismerni és adaptálni a Dusnokon termelt fokhagymára is a helyi termelôk versenyképességének növelése érdekében. A kísérô programok között volt helyi termékekbôl zöldséggyümölcs kiállítás és salátakóstoló. Szép számmal vettek részt a fiatalok az „Együtt Európában” aszfaltrajz- és sportversenye40
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
ken. A vendégek megismerkedtek a horvát nemzetiségi viselettel, néptánccal és zenével. Érdeklôdéssel figyelték a gépi himzés bemutatót, illetve a Frank Nándor naív mûvész alkotásaiból készült kiállítást. A program zárásaként a vendégek megismerték a Gemenc Rt. lenesi fácántelepét. – Mit tart a rendezvény legnagyobb eredményének? – Dusnok lakói számára is nagy kihívást jelent az Európai Unióhoz történô csatlakozás. A mai programokkal is a felkészülésüket kívántuk elôsegíteni. Úgy vélem, hogy a szakmai elôadások ráirányították a figyelmet a legfontosabb teendôinkre, úgymint a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a minôség fontosságára, a környezet- és költségkímélô fajták elterjesztésére, valamint az eredetvédelemre és az ésszerû összefogás szükségességére. Annak ellenére, hogy a rendezvényt a zöldségtermesztés szempontjából a legnagyobb dologidôben tartották, egy érdeklôdô sem marad le a szakmai programokról, hiszen valamennyi elôadást videofilmre rögzítettük, így lehetôségünk lesz igény esetén többször is levetíteni a kábeltelevíziós hálózaton keresztül. A település szempontjából jelentôs volt a mai program azért is, mert a meghívott vendégek, így a Holland Királyság Nagykövetségének képviselôje, a szakmai programok elôadói, illetve azok a meghívott vendégek, akik elôször jártak Dusnokon, kedvezô tapasztalataik alapján viszik el és öregbítik településünk jó hírét. Bodor Jenô - Cselik Mária Magdolna:
2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
A BORONKA KISTÉRSÉG A Boronka kistérség Magyarország egyik legváltozatosabb természeti környezetében, Somogy megye északnyugati sarkában terül el. A civilizáció ártalmas hatásai egyelôre elkerülték ezt a tájat, csupán a 68-as fôközlekedési út szeli keresztül néhány települését, lehetôséget adva a gazdasági és ipari fejlôdésre. A természet A Boronka kistérség területének több mint egyharmada a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetre esik. Ennek is köszönhetô, hogy a természet közeli állapotban fennmaradt erdei tavas terület ökológiai és tájképi értékei határainkon túl is ismertek. A tájvédelmi körzet változatosságával rendkívüli értéket képvisel. A kistérség felét igen gazdag fajállományú szarvasoknak, ôzeknek, vaddisznóknak, apróvadaknak otthont adó erdô borítja. Az agyagos talajt homokos és tôzeges föld váltja, az ôsi fáknak – kétszáz éves tölgyeknek, égereseknek, kôrisfáknak – védett otthont adó erdôket mocsaras-lápos rétek, kis tavak, löszös-homokos puszták tarkítják, számtalan védett állatfajnak otthont adva. A természetes vizeknél és a mesterséges, a Hunyadiak által létrehozott halastavaknál ritka madárfajok fészkelnek, feketególya, rétisas, kárókatona költ itt, a réteken a növényvilág sorakoztatja fel ritka fajait, kosborok, nôszirmok virítanak tavasszal. Az erdô és a tavak teknôsöknek, viperáknak, rétisasoknak, cigányrécéknek, vidráknak adnak otthont. Az ember A Boronka kistérség öt település Somogyfajsz, Nagybajom, Böhönye, Mesztegnyô és Hosszúvíz társulásából jött létre. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet szélein elhelyezkedô településeket a közös érték, a természet késztette együttmûködésre, és a még fel nem becsülhetô értékû természeti potenciál gazdasági potenciállá való átalakítására. A kistérség stratégiai pozíciói az erdôsültség, a mezôgazdaság, a természeti és környezeti értékek, a részben ebbôl táplálkozó hagyományok, és az erre építhetô turizmus kiindulási alapot adnak a kistérség felvirágoztatására, a fenntartható fejlôdés megteremtésére. Somogy megye az ország elmaradott területei közé tartozik, ez alól talán a Balatonparti sáv jelent kivételt. A megye többi településén, közte a kistérség településein is magas a népesség csökkenése, a munkanélküliségi ráta eléri a 20%-ot, magas a mezôgazdaságban FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
dolgozók száma. A kistérség egyes települései között is éles különbségeket találni. Böhönye és Nagybajom három városhoz: Marcalihoz, Nagykanizsához és Kaposvárhoz a megye „fôvárosához” is közel fekszik, a 68-as út két „partján”. A két településen – amelyek korábban is nagy községeknek számítottak – ezért több cég is mûködik, legnagyobb részük magánvállalkozó, de több üzemnek is otthont adnak. Mesztegnyô szintén a 68-as út mellett fekszik, fejlett gazdasága nincs, de közel – mintegy 10 km-re – van Marcalitól, a térség központi városától, ahova nagyon sok mesztegnyôi jár dolgozni. Adottságainak köszönhetôen azonban nemhogy elvándorolnak a falusiak a városba a munka miatt, inkább a marcaliak költöznek ki a városhoz közeli, de csendes, gyönyörû környezetben lévô faluba. A külföldiek is nagyon felkapták Mesztegnyôt, ez az országos szinten is elismert falusi turizmus mûvelôinek, ápolóinak és az erdei kisvasútnak is köszönhetô. Hosszúvíz Mesztegnyôtôl néhány kilométerre, az erdô szélén fekszik, éppen ezért a legfalusiasabb település a Boronka kistérségben. A lakosság nagy része a mezôgazdaságban dolgozik. A megye egyik legkisebb települését szintén megtalálták a külföldiek, de még nem tömeges mértékben. Somogyfajsz talán a legelmaradottabb az öt település közül, Marcali és Kaposvár is közel van hozzá, de a közlekedés miatt ezt a falubeliek inkább távolinak érzik. A faluban sok a hátrányos helyzetû cigány és öreg lakos. Üzem nincs, a mezôgazdaságot tönkretették, ráadásul éppen mostanáig 82 milliós adósságot törlesztett a falu, ami miatt csak a mûködésre tudtak költeni, fejlesztésrôl szó sem lehetett. A Boronka kistérség adottságainak megfelelôen az ökológia potenciál hosszú távú fennmaradását, a természeti erôforrások fenntartható módon történô felhasználását, a mezôgazdaság fejlesztését, struktúrájának átalakítását, a kistérség gazdasági, természeti, kulturális, és tájképi adottságainak hasz-
41
V
I
D
É
K
F
nosítását, a falumegújítást és az infrastruktúra fejlesztését tûzte ki célul. A falu Somogyfajsz Belterület: 117 ha Külterület: 1709 ha Lakosok száma: 540 fô
Somogyfajsz az egykori Árpád-korabeli fejedelemrôl, Fajszról kapta a nevét, aki a X. században jelentôs fejedelmi központot tartott itt fenn. Bizonyíték erre a néhány éve feltárt ôskohó is, mely ma már ismert turistalátványosság. A falu Kaposvár és Marcali között félúton fekszik. Lakosainak jelentôs hányada hátrányos helyzetû cigány vagy idôs lakos, a munkaképes korú lakosság nagy része a helyi vállalkozóknál, intézményekben dolgozik, sokan élnek mezôgazdaságból, állattenyésztésbôl is. Somogyfajszon iskola, óvoda, idôsek otthona, posta, és több bolt mûködik, és itt található az egykori Kund-kastély is, melyben a Somogy Természetvédelmi Szervezet mûködik. A falu ellen két évvel ezelôtt csôdeljárás indult, az elôzô polgármester vezetése alatt Somogyfajsz 82 millió forint adósságot halmozott fel, ezért az elmúlt években csakis az intézmények fenntartására költhettek, fejlesztésre nem kerülhetett sor. Néhány nappal ezelôtt törölték el adósságát, ezért mos-
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
1-6. A településen – adóssága miatt – az elmúlt években semmiféle fejlesztésre nem került sor, ezért alapvetôen égetôvé vált az intézmények felújítása, melyek közül több helyi védelem alatt áll. Ezenkívül a kistérség egyik programjának, a falusi turizmus fejlesztésének megfelelôen a település látnivalóinak, elsôsorban a kastélynak a felújítása szükséges. A kastély önmagában is turistacsalogató, de felújítását követôen az igényes ökoturizmus vendégeinek szolgálna szálláshelyül. Ehhez kapcsolódóan a lovasturizmus, a hagyományos vendéglátás és egyéb színes program megteremtése a cél. 2-3. Somogyfajsz lakosainak nagy része él állattenyésztésbôl, a sertés- és marhatenyésztés azonban nem kínál biztos megélhetést, ezért a mezôgazdasági struktúraváltásnak megfelelôen ösztönözni és segíteni kell a lakosságot az ôsi magyar háziállatok, a mangalica- és szürkemarha-tenyésztésre, mely hosszú távon jövedelmezôbb, és a turizmushoz szorosan kapcsolódó bevételt is generál, ezen kívül a nomádon tartott állatok legeltetése eredményeképpen a legelôk ökológiai állapota javul, a tájidegen növényfajok visszaszorulnak. 4-5. A 4-es projekt a természet értékeinek megôrzését szolgálja, kiemelkedô jövedelmet kínál a lakosság számára, és azokat is foglalkoztatni lehet, akiknek semmiféle szakképzettségük nincs. Egy cigányprogram keretében már most is folyik gyógynövénygyûjtés, ezt a lakosság és a kistérség széles körében kellene elterjeszteni, a termesztést és a helyben feldolgozást kellene szorgalmazni. Az erdei hulladék feldolgozásából a falu intézményeinek fûtését lehetne megoldani, ezzel jelentôsen vissza lehetne szorítani a költségeket, és az erdei hulladék is újrahasznosításra kerülne, illetve munkahelyek is teremtôdnének. Mesztegnyô Belterület: 230 ha Külterület: 4239 ha Lakosság: 1463 fô
tantól már mindenféle pályázaton részt vehet a falu, amire nagyon nagy szükség is van. Célok, projektek: 1. Az épített környezet védelme, fejlesztése, vonzó településkép kialakítása. 2. Mangalicaprogram. 3. Szürkemarha-program. 4. Gyógynövénytermesztés. 5. Az erdei hulladék feldolgozása, hasznosítása. 6. Falusi vendéglátók képzése. 42
Mesztegnyô a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet szélén fekszik, közel a ritka növény- és állatvilágnak otthont adó erdôhöz. A II. világháború alatt a mesztegnyôi erdô heves harcok színtere volt, ezért az aknaveszély miatt több erdôrészt lezártak az erdészet elôl. Ennek következtében érintetlen élôhelyek alakultak ki, ahol háborítatlanul szaporodhatnak a védett élôlények, a vidra, a fekete gólya, a vipera, a virágok közül a kakasmandinkó és a ciklámen is. A Hunyadiak által kialakított halastavak is értékes élôhelyül szolgálnak. Szintén a nemesi család építtette az erdei vasutat, amely ma Mesztegnyô legértékesebb turistalátványossága, a természetvédelmi területen keresztülpöfögô kisvasút Somogy megye harmadik mûködô kisvasútja. A lakosok nagy része Marcaliba jár 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
dolgozni, de sokan élnek a mezôgazdaságból és az állattartásból is. A szennyvízcsatornán kívül kiépült az infrastruktúra. A falu ma a somogyi falusi turizmus egyik kiemelkedô mûvelôje, az igazi falusi vendégfogadás, a gondosan ápolt hagyományok, a természeti kincsek, a kisvasút, a hamisítatlan magyar konyha, például a mesztegnyôi rétes és a borok egyre több turistát vonzanak a településre. Célok, projektek: 1. Falusi turizmus fejlesztése. 2. A falusi vendéglátók képzése. 3. A boronkai erdei vasút fejlesztése, kistérségi hálózatának kialakítása, a természeti értékek védelme, bemutatása, az ökoturisztikai élménykínálat fejlesztése érdekében. 4. Új típusú szövetkezeti formák kialakítása. 5. A tulajdonviszonyok és a mûvelési ágak nyilvántartásának korszerûsítése.
1-2. Mesztegnyô már most is élen jár a falusi turizmus mûvelôi között, ahhoz azonban, hogy ez valódi gazdasági potenciállá váljon, szükséges a fejlesztés. A stabil szakmai és gazdasági alapokkal bíró, jövedelmezô turisztikai ágazat megteremtéséhez elôször a falusi vendéglátók szakmai továbbképzését kell megoldani, erre épülhet a többi fejlesztés. Jelenleg kevéssé lelhetô fel a helyi jelleg a kínálati elemekben, a szálláshelyeken nyújtott szolgáltatásokban és azok közvetlen környezetében, ezért a projekten belül a külsô és belsô környezet javítását is meg kell oldani. 3. A turizmushoz szorosan kapcsoFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
lódik az erdei vasút fejlesztése, a kistérség nagyszabású célul tûzte ki a három Somogy megyei kisvasút összekötését, így Balatonfenyvestôl, Csisztapusztán, Somogyfajszon, Mesztegnyôn át, egészen Nagybajomig kisvasutazhatnának a természetkedvelô vendégek. A kisvasút állomásain különbözô program, lovaglás, természetjárás, helyi látnivalók, helyi ételek, borok várnák a turistákat, így a kisvasutazás igazi egész napos programmá válhatna, növelve a kistérség vonzerejét, komplex szolgáltatást nyújtva az ide látogatók számára. Mindez a Balaton háttértelepülésein történik, így a Balatonra érkezôk is újabb programlehetôséget kapnak, a kistérség pedig profitál ebbôl. Az erdei vasút fejlesztésével megnône a helyben megtermelt termékek helyben történô fogyasztása, az ebbôl származó bevételek helyben történô felhasználása, így a vidékfejlesztés egyik legfontosabb alapelve érvényesülne. 4-5. Mesztegnyôn hosszú idôre visszanyúló hagyományai vannak a mezôgazdaságnak és az állattenyésztésnek, az ezzel foglalkozóknak azonban nem jelent biztos megélhetést. A termelôk szövetkezése jól jövedelmezôvé tenné a gazdálkodást, a termékek elôállítása és értékesítése nyereségessé válhatna. Ehhez szervesen kapcsolódik az 5. projekt: a nyereséges termeléshez elôször a szakmai alapokat kell létrehozni, korszerûsíteni kell többek között a tulajdonviszonyok és a mûvelési ágak nyilvántartását. 43
V
I
D
É
K
F
Hosszúvíz Belterület: 31 ha Külterület: 679 ha Lakosság: 60 fô
Mesztegnyô vasútállomását elkerülve – néhány kanyarral – Hosszúvízre vezet bennünket a bekötôút. Az aprócska erdôszéli falu a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet részeként éli mindennapjait. Az elsô számú érték itt is a természet, a közelben ôserdômaradvány is rejtezik, amely a II. világháborús aknazárnak köszönhetôen ôsöreg fákat ôriz. A település valamikor több kisebb-nagyobb pusztának is a szomszédja volt, az élet nyomait azonban már csak a fák között növô szôlôtôkék jelzik. A falu lakói a Hunyadiak alatt dohánytermesztéssel foglalkoztak, ké-
sôbb a repce adta a megélhetést. A háború után a libatenyésztés vált a legfôbb jövedelemforrássá. A falubeliek közül sokan jelenleg is a mezôgazdaságból és az állattenyésztésbôl élnek, mindezt közösen, együttmûködve teszik. A gyümölcsöst közösen mûvelik, szüretelik, a mezôgazdasági munkákat egy traktor segíti, melyet az önkormányzat vásárolt 1991-ben. Néhányan a mesztegnyôi szövetkezetben dolgoznak, egy fakitermelô vállalkozói csoport is mûködik a községben. Az üdülés az ideális környezet miatt nagy népszerûségnek örvend, és mivel ez jelentôs bevételt hoz, a polgárok nem fizetnek helyi adót. Az üdülôk kényelmét a városi színvonalú infrastruktúra is szolgálja, telefon és gázvezeték is van Hosszúvízen. Három évtizeddel ezelôtt 70 fokos gyógyvizet fedeztek fel a falu határában, ami a turizmus nagymértékû fellendítésében segítséget jelenthet. Gyógyturisztikai beruházás azonban csakis a természet védelmének figyelembevételével történhet. Célok, projektek: 1. A természeti környezet védelme. 2. Falusi turizmus. 3. Új típusú szövetkezeti formák kialakítása. Mivel Hosszúvíz Mesztegnyôtôl csupán egy kilométerre fekszik – akár egy kis utcájának is tekinthetô – a fejlesztések a 44
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
mesztegnyôivel együtt képzelhetôk el. A hosszúvízi fejlesztések közül mégis elsô számú helyen áll a természet védelme, hiszen a település a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet része, azzal harmonikus egészet alkot. Így a többi beruházásnak – falusi turizmushoz, mezôgazdasághoz kapcsolódó – is ennek az elvnek az alapján kell történnie. Böhönye Belterület: 322 ha Külterület: 6096 ha Lakosság: 2547 fô
Böhönye a Balaton és a Dráva vízválasztóján, a szelíd lankákkal díszített belsô somogyi dombság peremén, két fôútvonal találkozásában fekszik. Böhönyét minden irányból erdô veszi körül, így a település környéke kedvelt a vadászok körében. A község dombos területen fekszik, amely jó minôségû termôföld, így különösen alkalmas a mezôgazdasági mûvelésre. A magasabban fekvô részeken több mint háromszáz hektárt foglalnak el a szôlô- és gyümölcsültetvények. Böhönyét a XIX. században már mezôvárosként említik a források, ahol a mezôgazdaságból tekintélyes javakat szerzett paraszt gazdák élénk kereskedelmet folytattak. A polgárosodási folyamat a század végén beindult, még kaszinó is mûködött a településen. A két világháború közötti idôben jelentôs volt a fellendülés, a település lakóinak negyede iparosként dolgozott, bognárok, kovácsok, szíjgyártók szolgálták ki a mezôgazdasági igényeket. A 20-as évektôl tégla- és cementgyár, illetve két gôzmalom is mûködött itt. A környékbeli szilváskertek termését pedig az aszalóüzem és a szeszfôzde dolgozta fel. Böhönye most is fejlôdô, szépülô település, mára teljesen kiépült az infrastruktúra. Ennek és a helyszíni adottságoknak köszönhetôen több nagyobb üzem is mûködik itt, közülük a falu legnagyobb munkaadója egy német cég, több mint száz embert foglalkoztat. A mezôgazdaságot egy növénytermesztô, takarmánykeverô, egy sertéstenyésztô gazdaság és egy mezôgazdasági szövetkezet képviseli. Célok, projektek: 1. Mezôgazdaság fejlesztése. 2. Gyümölcsaszaló építése. 1-2. Mivel a településen jól mûködik az ipar, sok embernek adnak munkát a helyi üzemek, ezért az elsôdleges cél a mezôgazdaság fejlesztése, újfajta mûvelési ágak bevezetése. Az egyik ilyen, jól jövedelmezô ágazat a gyümölcstermesztés, és -feldolgozás lehetne, hiszen Böhönye térségében rendkívül nagy területen teremnek a különbözô gyümölcsfajták. A településen mûködô három fûrészüzem hulladéka energiaforrásként szolgálhatna a gyümölcsaszalónak, amely csekély tudást igénylô munkaerôvel is tudna mûködni. Ezzel a helyben termelt termékeket helyben dolgoznák föl, helybeli emberek, helybeli energiával, így a vidékfejlesztés célkitûzései maradéktalanul megvalósulnának. Harangozó Éva kistérségi menedzser Boronka kistérség, dél-dunántúli régió 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
GONDOLKODVA GAZDÁLKODNI – GAZDÁLKODVA GYÓGYÍTANI A „Nyitott falvak, porták, gazdaságok, mûhelyek – vidékfejlesztési modellek” Országos Tapasztalatcsere Program keretében 2001. június 28-án a kis ôrségi faluban, Ispánkon található Bioplasma üzemet tekintettük meg. Az üzem az Ôrség-Vendvidék Natúrpark Egyesület koordinációjában, 46 millió Ft-os PHARE CBC támogatással épült meg 2000-ben. A termelés 2001 januárjától folyik. A Bioplasma kifejlesztése magyar kutatók több éves munkájának köszönhetô. A világ számos országában ismerik és használják, s pár hónapja már Magyarországon is kapható. De mi is az a Bioplasma? A növény életerejét fokozó, magas energiájú, alga alapú koncentrátum, mely kizárólag természetes alapanyagokból készül, környezetbarát technológiával. Természetes tápanyagok, víz, levegô és napfény hatására alakul ki a tápoldat, mely önmagában tartalmaz minden olyan makro-, mikro- és mezoelemet, amelyre a növényeknek fejlôdésükhöz szükségük van. N, P, K, Ca, Mg, Mn, Fe, Cu, Zn, Co, Al, Se, Mo, B, S, esszenciális és nem esszenciális aminosavak, vitaminok találhatók meg ebben a jellegzetes zöld színû folyadékban. Az algafajtát a mintegy 52 000 fajta közül választották ki a kutatók. És hogy melyik az az algafajta, azt a kutatók nem árulják el.
A Bioplasmát kádakban levegôztetik, majd hatalmas üvegablakok alatt lévô üvegcsôrendszeren keresztül áramolva fogadja magába a fényt ( az algák életét alapvetôen a fény és a levegô határozza meg). Így nem csupán az alapanyagok összessége, hanem az algák által átalakított élô anyag jön létre. A Bioplasma elônyei magukért beszélnek: növeli a növények szárazságtûrô képességét, növeli a termésátlagot, serkenti a növekedést, javítja a növény ízét és eltarthatóságát, kedvezôen befolyásolja annak színét és formáját, növeli ellenálló képességét a betegségekkel és a kártevôkkel szemben, javítja a talaj minôségét, csökkenti a talaj veszélyes nitráttartalmát. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
Gyártása során semmilyen hulladék nem keletkezik, hiszen gyártásához csak napfényt, levegôt és vizet használnak fel, teljesen környezetbarát. Nem éghetô és nem robbanásveszélyes. Az egészségre nem ártalmas, akár inni is lehet belôle. A gazdáktól nem kíván többletberuházást, hiszen ugyanazokkal a módszerekkel használható fel, mint a mûtrágya; és gazdaságosabb annál. 1–2 éves Bioplasmával való kezeléssel a vegyszerektôl tönkrement földet újra életre lehet kelteni. Javítja a talaj szerkezetét és vízgazdálkodását, serkenti a talajéletet, elôsegíti a humuszképzôdést. Hatására a növények csírázási és növekedési esélyei javulnak, a gyökér és a növény zöldtömege megnô, korábban kezdôdik a virágzás és jobb a terméskötôdés, rövidebb a termési idô is. Minden növényi kultúrában – növénytôl függôen többszörös higításban (40–200 szoros) – levél- és talajtrágyázásra is felhasználható. A növény emellett semmiféle kezelést nem igényel. Koncentrátumként 0,5; 1; 5 és 20 literes kiszerelésben kapható. A Bioplasma Termelô és Szolgáltató Kft. 6 fôt foglalkoztat. A kft. ügyvezetôje dr. Varga Márta, a termelési részleg vezetôje Hodászi Gábor, a kereskedelmi, üzletkötôi feladatokat Strassenreiter József látja el. Az üzemben 2 fô csomagoló és 1 fô takarító is dolgozik. A Biokultúra Egyesület 1999-ben az IFOAM elôírásai alapján engedélyezte a biogazdálkodásban való alkalmazását. Az Ôrség-Vendvidék Natúrpark Egyesület „Ôrségi Natúr Termék” védjeggyel látta el a koncentrátumot. Bár a termelés még csak pár hónapja folyik, egyre többen meggyôzôdtek már a Bioplasma jótékony hatásáról. Mivel a lehetôségek egyelôre még szûkösek, ezért még nem mindenhova tudták elvinni bemutatás céljából a csodaszert. A helybéliek elôtt azonban már bizonyított; és ez nem elhanyagolható egy ilyen kis település esetében. Remélem, hamarosan mindenki megismeri és használni fogja a Bioplasmát! Információ és szaktanácsadás: Bioplasma Termelô és Szolgáltató Kft. 9941 Ispánk, Keleti szer 17. Tel.: 94/548-018 Fax.: 94/548-019 E-mail:
[email protected] Internet: www.bioplasma.net Tamás Julianna vidékfejlesztési menedzser Ôrségi Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása 45
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
ELSÕ PONTYFESZTIVÁL JÁSZKISÉREN Kellemes napsütésben és gyönyörû környezetben rendezték meg Jászkiséren, június 23-án, az elsô pontyfesztivált. A 180 hektáron elterülô tó- és halgazdaság házigazdája Borbély Gyula, aki nem kis erôfeszítés árán építette és alakította ki a ma már országos hírû halparadicsomot. A halastavak, horgásztavak mellett kiépültek a kulturált vendégfogadás, vendéglátás alapjai is (parkoló, étterem, játszótér, horgászbolt), s hamarosan megkezdi mûködését a hosszabb idôtöltést és itt tartózkodást biztosító panzió. Idén elsô alkalommal rendezték meg az ez idáig is kedvelt horgászhelyen az elsô pontyfesztivált. Az egész napos esemény, melyet hagyományteremtô céllal hirdettek meg, reggel nyolc órakor kezdôdött, a 65 nevezôvel induló horgászok versengésével. Majd a délelôtt folyamán az ország különbözô részérôl érkezett haltermelô gazdaságok képviselôi halfôzô bemutatója és versenye zajlott.
Míg a horgászok a zsákmány reményében küzdöttek az erôs széllel, a látogatók, érdeklôdôk száma egyre nôtt. Délidôre már csaknem hat-hétszáz vendég múlatta idejét, s ez idôre már a halfôzô versenyre nevezettek helyei felôl ínycsiklandozó illatok terjengtek a levegôben. Az öt fôzôhelyen különbözô ételeket fôztek. A fôzôk közötti versenyben összemérték tudásukat a nagybaracskai Hal Kft. fôzôi, ôk a legendás Dobri Jóskaféle nagybaracskai halászlét készítették, a nyíregyházi Szabolcsi Halászati Kft. csapata korhely halászlével indult. Különleges, kevésbé ismert halétel készült a Körösi Halász Szövetkezet bográcsában, kapros-gombás halpaprikás tésztakörettel, s szintén a különlegességek közé sorolható Borbély Gyuláné pontypaprikása galuskával. 46
A helyszínen kiválasztott öttagú zsûri nehéz feladatra vállalkozott, amikor is döntenie kellett arról, hogy melyik étel a legjobb. A zsûri elnökeként az értékelést Lévai Ferenc, az Arany Ponty Halászati Rt. igazgatója ismertette a nagyközönséggel, miszerint az étkek jobbnál jobb minôsítést kaptak. A zsûri végül is beismerte, hogy nemcsak nehéz, de lehetetlen feladatra vállalkozott. Így a véletlenre bízva a döntést, a nagykalapból húzták ki a gyôztes nevét, s Borbély Gyuláné pontypaprikása kapta a legnagyobb elismerést. A teljesítményért a „nap fôzôje” megkapta a fôdíjat, a 12 személyes, rozsdamentes hal-evôeszközkészletet. A teljességhez tartozik, hogy valamennyi fôzô 1–1 ajándékcsomagot kapott. A nap fénypontja a horgászverseny ünnepélyes eredményhirdetése volt. Ennek keretében Csoma Antal, a Haltermelôk Országos Szövetségének elnöke köszöntötte a versenyzôket és a nagyközönséget, valamint méltatta az esemény fontosságát a hazai haltermelés, halfogyasztás növelése szempontjából. Borbély Gyula értékelésében elmondta, hogy a 65 versenyzô összességében 248 kg pontyot fogott, és hogy a fesztivált a jövôben pünkösd vasárnapján fogják megrendezni. Igazi szenzáció volt a fesztiválon a pontykirály megválasztása. A versenyen a legnagyobb súlyú, azaz 4,1 kg pontyot kifogó Balla Tibor érdemelte ki ezt a megtisztelô címet. Az eseményrôl tudósítást készített a városi rádió munkatársa és az MTV M1 „Kapás van” címû mûsor szerkesztôi. Galuska Krisztina térségmenedzser Észak-alföldi REVI 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
A TAMÁSI KISTÉRSÉG Prológus Így vall szülôhelyérôl és önmagáról Cser (Stockinger) László jezsuita szerzetes, pap, író, költô Tamási, így emlékszem! címû mûvében: „Igen, ha Tolna megye, ha Szekszárd, ha Ozora, akkor az én szülôhelyem, Tamási se maradjon ki a számvetésbôl. Az igaz, hogy én nem tudok úgy bûvészkedni a szavakkal, mint Babits Mihály, és még álmomban sem akartam amolyan magyar próféta lenni, mint Babits Mihály tanítványa, Illyés Gyula lett. Én csak olyan szederfáról lehullott szederlevél vagyok, de tamási születésû, aki íme, Kínában, Kanadában és Amerikában az is maradt, aki volt elsô tíz évében.” A tamási kistérség röviden A tamási kistérség Tolna megye nyugati, északnyugati határán helyezkedik el. A kistérség 31 települést foglal magában, ezek összterülete 1013 km2. A kistérség lakónépessége 43 100 fô körüli, népsûrûsége 43 fô/km2, az aprófalvas településszerkezet miatt ebben a kistérségben a legalacsonyabb, jóval alatta marad a megye (66,6), illetve a régió (70 fô/km2) népsûrûségének. A települések népsûrûségének szórása természetesen igen nagy, a 10 fô/km2 laksûrûségû Miszlától Simontornyáig (134 fô/km2). A kistérség teljes területe a Kapos vízgyûjtô területéhez tartozik A tamási kistérség gazdasági szerkezetét a rendszerváltozás elôtt a nagyon régi Simontornyai Bôrgyáron túl egyrészt a kiváló feltételek között gazdálkodó mezôgazdasági nagyüzemek, másrészt az 1960–70-es évek ipartelepítése során létesített gyáregységek, fióktelepek, illetve a nagyobb települések ipari szövetkezetei határozták meg. Az idegenforgalom, a turizmus lehet e kistérség egyes területeinek olyan ágazata, amely lendületet adhat a fejlôdésnek, vagy legalábbis segítheti. Az építészeti emlékek közül kiemelkedik a két vár: Simontornya és Ozora. A természeti értékek közül kiemelkedik a Pacsmagi-tavak vidéke, amely ritka és értékes madárvilágával fokozottan védett természetvédelmi területnek számít. A Gyulaji erdô világhírû dámvad állománnyal és néhány ritka, védett növénnyel rendelkezik. A vadászturizmusban a külföldi vendégek a számottevôk. A tamási Termálfürdô a környék legjelentôsebb idegenforgalmi vonzereje. A mezôgazdaság adottságaival kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a tamási kistérségben egy hektár szántóföld átlagosan 28,5 aranykorona értékû, ez messze meghaladja a megyei és országos átlagot. Az elmúlt évtized gazdasági átalakulása Tolna megyében Tamási körzetét érintette a legsúlyosabban, a kistérségek közül több mutató itt a legrosszabb. Ennek oka, hogy az 1990-es évek elejének változásai az átlagosnál érzékenyebben érintették a FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
fôként mezôgazdaságra és iparra alapozó vidék gazdaságát. Súlyosbítja a helyzetet és rontja a kilábalás lehetôségét, hogy a fontosabb vasúti és közúti útvonalak elkerülik a térséget. Jelentôsebb város nincs, sok az apró és kis falu, erôs a mezôgazdasági jelleg, nincs a kistérségben semmilyen komoly ipari nyersanyaglelôhely. Az elôzô idôszakból sem örökölt semmiféle itt megvalósított országos vagy megyei jelentôségû beruházást, az infrastruktúra színvonala alacsony, városainak az oktatásban, kultúrában betöltött szerepe megyei viszonylatban sem jelentôs, és a szomszéd megyéknek is gazdaságilag elmaradott körzeteivel érintkezik. E tényezôk figyelembevételével a kistérségi vizsgálatok során a tamási kistérséget három szempontból is a támogatandó kistérségek közé sorolták: mint társadalmilaggazdaságilag elmaradott térséget, mint rurális térséget, végül mint tartósan magas munkanélküliséggel rendelkezô térséget. Szervezôdések, szervezetek A tamási kistérség településközi kapcsolati rendszere szövevényesnek mondható, amely formai és funkcionális jegyekben egyaránt megmutatkozik. A kistérség kapcsolati rendszerében meghatározó Tamási (9455 fô) mint a legmagasabb funkciójú település, a hierarchia második szintjén helyezkedik el a másik város, Simontornya (4545), majd három, nagyjából hasonló szerepkörû település következik: Iregszemcse (3018), Gyönk (2122) és Hôgyész (3216). E központi funkciójú települések mindegyike körül kialakult valamilyen szintû és nagyságú mikrotérség, amely néha zavarólag hat a kistérség egészének kohéziós kapcsolatára. A különbözô kutatások, a térség helyzetfeltáró tanulmányának több fejezete is alátámasztja azt a véleményt, hogy a 31 településbôl álló területi egység kohéziós foka nem elég erôs ahhoz, hogy a különbözô kistérségi szintû programok indításához megfelelô egységet adjon. A kistérségben megtalálható két város, valamint a három magasabb funkciójú település jelenléte változatos belsô térszerkezeti textúrát eredményezett, s ennek a mozaikos elrendezôdésnek a statisztikai kistérség határa adja a keretet. E rendszer kezelése nehezebb, mint a monocentrikus kistérségeké, ugyanakkor több „motorikus pontra” lehet építeni a különbözô fejlesztési elképzelések kivitelezésénél. A statisztikai kistérség területén belül több területfejlesztéssel, vidékfejlesztéssel foglalkozó szervezet jött létre. Jelentôs a Miszlai Kistérségi Társulás 6 önkormányzat részvételével, a Nagyszékely alapítvány 4 települést ölel fel, a Közép Hegyháti Fejlesztési Egyesület 11 falu és szervezetei, valamint az Iregszemcsei kistérségi szervezôdés 5 önkormányzat részvételével, továbbá otthonunk, Diósberény 4 falu és a Tamási Város Környéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása 31 önkormányzat szövetsége. A kistérség 6 települése tagja a dombóvári kistérségbe átnyúló Gyulaji Erdô Körüli Települések Szövetségének. 47
V
I
D
É
K
F
Azt gondolnánk, hogy ilyen sokféle szervezet egy kistérségen belül: maga a káosz. Valóban néhány évig eltartott, amíg a kezdeti érdekellentétek és kommunikációs nehézségek feloldódtak, de ma már nincsenek ilyen problémák. A legtöbb fejlesztés a fenti szervezetek összefogásával valósul meg. A kistérségnek nagy kiterjedése miatt több irányban határán átnyúló kapcsolatai vannak: Paks, Szekszárd, Siófok, Kaposvár, Székesfehérvár változó intenzitással fejti ki hatását néhány településre. 1999-ben a tabi (Somogy megye), a sásdi, a komlói (Baranya megye), a tamási és a dombóvári kistérség társulási megállapodást kötött, s fôleg a szinergikus hatást elôtérbe helyezve olyan vidékfejlesztési programok közös indítását határozták el, amelyek segítik a kistérségek kimozdulását a jelenlegi elmaradott állapotból. A kistérségek közösen jobban tudják érvényesíteni érdekeiket a régión belül is. A statisztikai kistérséget teljesen lefedô és fejlesztéseit komplexen kezelô szervezet a Tamási Város Környéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása. Tamási Városkörnyéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása A Tamási Városkörnyéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása 1996-ban jött létre. A társulásnak a statisztikai kistérség 31 települési önkormányzata tagja. Az alapító önkormányzatok felismerték, hogy a települések fejlesztését csak közös akarattal, az azonos problémák és adottságok figyelembevételével lehet megvalósítani. A társulás célja, hogy hatékony szakmai segítséget nyújtson a társuló önkormányzatoknak a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kidolgozása, a fejlesztések megvalósulását szolgáló pénzalapok létrehozása érdekében. A területfejlesztési törvény bevezetése óta eltelt idôszak bizonyította, hogy az önkormányzatok által létesített területfejlesztési társulások általában ott fejtettek ki aktív tevékenységet, ahol az elmaradottabb helyzet következtében a kizárólagos forrásokra is tudtak pályázni. E megállapítást támasztja alá a tamási kistérség is, mely a terület- és vidékfejlesztés terén több sikeres program helyszíne volt. Ugyanakkor a megalakulástól eltelt idô rövidsége, valamint a rendelkezésre álló források nagysága és az országos tendenciaként is megmutatkozó kevésbé hatékony felhasználás, s az ezt ellenôrizendô monitoringrendszer hibájának tudható be, hogy a kistérség nem volt képes felzárkózni a nagyobb téregységek átlagos mutatóihoz, illetve a kistérségek átlagához. Programoz(gat)ás A társulás elsôdleges feladatának tekintette a térség teljes körû felmérését és cselekvési terv kidolgozását a kistérség fejlesztésére. Elsô lépcsôben 1996–97-ben térségfeltáró tanulmányt készíttetett, mely tanulmánynak koncepcionális, helyzetfeltáró és stratégiai elemei is vannak. Az elkészült doku48
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
mentáció SWOT analízise pontosan tükrözte a térség pozícióit. Ágazati programként a térség települései infrastrukturális stratégiai programot dolgoztak ki, mely szervesen épült az elôbb említett térségfeltáró tanulmányra. E két dokumentáció jó alap volt az egyes fejlesztési projektek forrásainak megteremtéséhez, de nagy hibája volt, hogy elsôsorban az önkormányzatok igényeire épített. Eredményei közé tartozik két nagy földgázberuházás, mely 25 település ellátását oldotta meg. A beruházások értéke 1 milliárd forint. 1997–98-ban a kistérség önkormányzatai pályázatot nyertek az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Központjától, a Gyors Reagálás Projekt Irodától: a Helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezések a kistérségben témájú projekt megszervezésére, mely program megvalósítása során felkutattuk a térség stakeholder-eit a civil, a vállalkozói és kormányzati szektorban. Ekkor tanulta meg a kistérség a programozás folyamatát. A gyors reagálás projekt több sikeres kezdeményezés alapja lett: ilyen a magyarkeszi és a pári TELEHÁZ, vagy a PHARE által támogatott Innovációs Centrum, valamint ma is aktív civil szervezetek megalakulása. A kistérség 1999-ben a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felhívására belekezdett Vidékfejlesztési Programjának elkészítésébe, mely a kezdeti próbálkozások (programozgatások) után végre egy komplex, a térség társadalmi, gazdasági tényezôinek hatásait átfogóan vizsgáló program lett, melynek végeredménye egy konkrét, követhetô és megvalósítható operatív terv. A program azonnali eredményeként 2000ben a tamási kistérség 28 millió forint támogatást nyert el a Vidékfejlesztési Célelôirányzatból. A társulás települései aktívan részt vesznek a közmunka programokban elsôsorban környezetvédelmi céllal, és az épített környezet megóvására foglalkoztatási programok készülnek, melyek több száz munkanélkülinek biztosítanak megélhetést. A kistérség természeti kulturális adottságai (Gyulaji erdô, gyógyvíz, Pacsmagi tavak), építészeti emlékei (simontornyai és ozorai vár) szükségessé tették idegenforgalmi operatív program kidolgozását, mely az idei évben készült el. A társulás a közeljövôben a térség környezetvédelmi programját kívánja elkészíteni. Menedzsment A társulás operatív feladatait 1996–1999 között 1 fô területfejlesztési menedzser, 1999-tôl a Területfejlesztési Iroda látja el. Az iroda vezetését egy fô felsôfokú végzettségû vidékfejlesztési menedzser, az adminisztratív feladatokat egy fô középfokú végzettségû menedzser asszisztens, a pénzügyi feladatokat pedig mérlegképes könyvelô végzi. Az iroda munkájába – a pincehelyi és regölyi önkormányzatok jóvoltából – részlegesen bekapcsolódik egy fô felsôfokú és egy fô középfokú végzettségû polgári szolgálatos katona. A társulásnak 1999-ben pályázatokból és jelentôs önerôbôl sikerült Tamásiban – a mai technikai feltételeknek megfelelô – irodaépületet (70 m2) vásárolni és felszerelni. 2001-tôl vidékfejlesztési feladatokat is ellát az iroda: koordinálja a kistérségi vidékfejlesztési programot. Szinte nincs 2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
termelés technológiája, biogazdálkodás, egészséges életmód címû szakmai rendezvény. 4. A kistérség tárgyi örökségének megôrzése és fejlesztése a településmegújítás érdekében, a kistérség népességmegtartó képességének növelése érdekében szükséges fejlesztéseket dolgozta fel. Az alprogram célja, hogy a gazdasági helyzet megerôsödésével párhuzamosan a térség települései is olyanná váljanak, hogy az ott lakók kötôdése nôjjön településük irányába. 5. Az idegenforgalom fejlesztése kitörési pont lehet a kistérség számára. Az alprogramok keretében kidolgozott projektcsomagok egymásra épülnek. Véleményünk szerint a kistérség gazdasági megerôsödése érdekében elsôsorban a mezôgazdasági termelés korszerû alapjait kell megteremteni. Turizmusfejlesztési program alprogramjai Termálfürdô – Tamási 1. Termálturizmus, fürdôfejlesztés
olyan fejlesztés a térségben, amiben a Területfejlesztési Iroda ne venne részt. A társulás megalakulásától kezdve mintegy 700 millió Ft fejlesztési pénzeszköz került a kistérségbe, mely további 2,5 milliárd Ft fejlesztést generált. 2001 júniusától mûködik a térségi infoportál web lappal, mely segíti az információáramlást. Az idegenforgalmat, a turizmust segíti a Tamásiban mûködô kistérségi Tourinform Iroda. A kistérségben négy aktív TELEHÁZ – Szakadát, Nagyszékely, Pári és Magyarkeszi – mûködik és további három telekunyhó – Diósberény, Szárazd, Varsád – erôsíti a térségi kapcsolatokat. A tamási kistérség vidékfejlesztési stratégiájának alprogramjai Az 5 alprogram keretében kidolgozott összesen 24 projekt feldolgozásakor arra törekedtünk, hogy átfogó képet adjunk a kistérségben meglévô fejlesztési törekvésekrôl, de emellett kezelhetô számban kerüljenek kidolgozásra a projektjavaslatok annak érdekében, hogy azok megvalósulására is legyen reális lehetôség. 1. Mezôgazdasági termelôtevékenységet segítô beruházások fejlesztése a kistérségben Az alprogram tartalmaz állattenyésztési, szántóföldi növénytermesztési, valamint a zöldség-gyümölcstermelés fejlesztését célzó projektjavaslatot is. 2. Mezôgazdasági termékek piacra jutását segítô feldolgozó tevékenységek, valamint alternatív jövedelemszerzési lehetôségek erôsítése a kistérségben, 3. Az alternatív jövedelemszerzést megalapozó szakképzés fejlesztése a kistérségben, erôsen összekapcsolódik az elsô és a második alprogrammal. Ezen alprogramban A nyitott falvak, porták, gazdaságok, mûhelyek – vidékfejlesztési modellek Országos Tapasztalatcsere Program keretében 2001. szeptember 6-án Magyarkeszin megrendezésre került a BioFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/7
A kistérség turizmusában a termálturizmus jelentôsége meghatározó. A program célja a termálturizmus komplex termékké formálása a vendégkör számának növelése érdekében. A fejlesztési elképzelések kiterjednek a szolgáltatás struktúrájának fejlesztésére, a fürdô infrastrukturális fejlesztésére és a promóciós tevékenység hatékonyabbá tételére. 2. Falusi turizmus
A kistérség csekély idegenforgalmi vonzerôvel rendelkezô települései számára a turizmusba való bekapcsolódás, valamint más turisztikai ágak számára a „vendégkör” megteremtése a falusi turizmus fejlesztése útján képzelhetô el. 3. Lovas turizmus
A fogathajtás és a kapcsolódó lótenyésztés, lovagoltatás komoly hagyományokkal rendelkezik a kistérségben. A lovas turizmus fejlesztési területei a kínálat bôvítésére, a meglévô szolgáltatások színvonalának emelésére, a promóciós tevékenység kiszélesítésére irányulnak. 4. Kerékpáros turizmus
A kerékpáros turizmus fejlesztésének mint az aktív turizmus részének a kistérségben komoly lehetôségei vannak. A fejlesztési program célja a kerékpárút-hálózat kijelölése, a kapcsolódó kiszolgáló létesítmények és a háttérszolgáltatások megteremtése, illetve a megfelelô információs rendszer megteremtése. 5. Vízi turizmus
A vízi turizmus kínálati elemei jól illeszthetôek a kistérség más, szélesebb vendégkört érintô turisztikai programjaihoz. A kistérség tavai, egyéb természetes vizei fôleg a horgászturizmussal kapcsolatos fejlesztéseknek adnak lehetôséget, de a 49
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
Sió bekapcsolása a termékfejlesztési elképzelésekbe az evezôs turizmus számára is adhat programkínálatot. 6. Ökoturizmus
A program általános célja, hogy a térség meglévô természeti adottságaira épülve olyan kínálati csomagot alakítson ki, mely alkalmas speciális célcsoport megnyerésére, valamint a kistérségbe érkezô, természetet kedvelô turisták programjának színesítésére, miközben hozzájárul a természeti értékek megismertetéséhez és megôrzéséhez. 7. Kastélyturizmus
A térség kastélyai, várai és kisebb kúriái színesíthetik a térség turisztikai kínálatát, de egyes elemei akár önálló termékké is fejleszthetôk. A lehetôségek kihasználása érdekében a program célja, hogy fokozza a térségben található ilyen jellegû attrakciók bekapcsolását a programcsomagokba, segítse a létesítmények ismertségének növelését, ahol pedig erre lehetôség van, formálja egyedi termékké a létesítményekre építhetô turisztikai programokat. Simontornya – Vár 8. Kulturális és rendezvényturizmus
A kulturális turizmus és ezen belül is a rendezvények feladata elsôsorban a helyi lakosság kulturális igényének kielégítésén túl a termálturizmus keretében a térségbe érkezô vendégek programigényének biztosítása. A termálturizmuson kívül a projekt a falusi turizmus fejlesztési terveihez is kapcsolódik, hiszen a kettô között „kölcsönhatás” áll fenn. A projekt megvalósulásának eredményeként a programban megfogalmazott fejlesztések és az intenzívebb marketingmunka megvalósítása után a kulturális turizmus kiegészítô szerepének növekedése és önálló turisztikai termékként való megerôsödése tûzhetô ki célként. 9. A szervezeti rendszer fejlesztése
A kistérség turizmusának hatékony fejlesztése komplex kínálati csomag kialakítását követeli meg, ezért nehezen képzelhetô, el, hogy az egyes kínálati elemek menedzselésével foglalkozó szervezetek és személyek között ne legyen kapcsolat. Ebben az értelemben a kapcsolatok kiépítésének projektje minden, a térséget érintô fejlesztési program háttérkövetelményeként jelenik meg. A projekt megvalósulása kihat minden egyéb turisztikai fejlesztési projekt sikerére, célja az együttmûködés erôsítése programokon keresztül, az egyes szervezetek versenyképességének fokozása, a közös célok és az egymásra utaltság tudatosítása. 10. Promóciós stratégia kialakítása
A promóciós stratégia közvetett célja a kistérségrôl kedvezô képet kialakítani, és azt ismertté tenni a potenciális turisták körében, valamint a termékfejlesztést a piaci igényeknek meg50
felelô irányba terelni. Ezáltal a végsô cél a kistérség vendégforgalmának növelése, valamint a turizmusból származó bevételek növelése. A projekt eszközei között a kistérség arculatának megteremtésével, a kistérség ismertségének fokozásával, a szolgáltatások körének megismertetésével kapcsolatos akciók találhatóak meg. Epilógus A tamási kistérség hátrányos helyzetét elsôsorban a rendszerváltás utáni negatív gazdasági változások együttes hatásának köszönheti. A lemaradások behozása minden bizonnyal hosszadalmas és nehéz folyamat lesz. Az itt élôk tudomásul vették, hogy megalapozott tervek, partnerek és szakemberek nélkül nem képes a kistérség a céltudatos és fenntartható fejlôdésre. A nehézségek ellenére – vagy éppen azért – a kistérségi szervezetek racionálisan terveznek, és az elérhetô források függvényében valósítják meg fejlesztési programjaikat. Információ kapható a kistérségrôl:
Területfejlesztési Iroda Tamási, Deák Ferenc u. 7. Tel/fax: 74/472–022, 570–065 Web: http://www.tamasikisterseg.hu E.mail:
[email protected] Varga Zsuzsanna okl. mérnök
2001/7 FALU VÁROS RÉGIÓ
