Európai Bizottság - Tájékoztató
Menekültügyi válság: Az Európai Bizottság határozott fellépése – Kérdések és válaszok Strasbourg, 2015. szeptember 9. Miről szól az európai migrációs stratégia? A migráció kezelése a Bizottság tíz politikai prioritásának egyike. Az európai migrációs stratégia Miről szól az európai migrációs stratégia? A migráció kezelése a Bizottság tíz politikai prioritásának egyike. Az európai migrációs stratégia JeanClaude Juncker bizottsági elnök politikai iránymutatásainak kidolgozása, olyan célzott kezdeményezések sora, amelyek arra irányulnak, hogy javítsák a migráció kezelését annak minden vonatkozásában.A 2015. május 13-án elfogadott stratégia konkrét intézkedéseket terjesztett elő az azonnali válságkezelésre és a tengeren történő életmentésre, továbbá közép- és hosszú távú strukturális reformokat javasolt. Az Európai Bizottság folyamatosan és következetesen dolgozik azon, hogy a menekültügyi és migrációs kérdésekben összehangolt európai válaszintézkedések szülessenek. Május 27-én elfogadásra került az európai migrációs stratégia első végrehajtási csomagja, amelynek részét képezte az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikke (3) bekezdésének első alkalommal történő alkalmazására irányuló javaslat, lehetővé téve Olaszország és Görögország érdekében 40 000 menedékkérő áthelyezését, a 20 000 EU-n kívüli állampolgárt érintő áttelepítési programra irányuló ajánlás, a csempészet elleni cselekvési terv, valamint az uniós költségvetésnek a Triton és a Poseidon tengeri műveletek megerősítéséhez szükséges módosításai a további életmentéshez. Hogyan biztosítja a Bizottság a közös uniós szabályok végrehajtását? A leginkább érintett tagállamok felé tanúsított szolidaritás egyben azt jelenti, hogy mindenkinek felelősséget kell tanúsítania a közös uniós szabályok végrehajtása során. Az európai migrációs stratégia egyszerű elvet követ: segíteni a nemzetközi védelemre szoruló migránsokon és visszatéríteni az EU-n belüli tartózkodásra jogosulatlan migránsokat. Ezen európai migrációs politika végrehajtásához elengedhetetlen, hogy valamennyi tagállam hiánytalanul végrehajtsa az irreguláris migrációra és menekültügyre vonatkozó EU-szinten elfogadott közös szabályokat. A közös európai menekültügyi rendszert öt különböző jogszabály alkotja (a Dublini Rendelet, a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv, a kvalifikációs irányelv, a befogadási feltételekről szóló irányelv és az EURODAC ujjnyomattal kapcsolatos szabályai), melyek mind igencsak új keletűek, az elsőt csak 2008-ban terjesztették elő és az utolsók csak 2015. július 21-én léptek hatályba. A Bizottság számára prioritást fog képezni a közös európai menekültügyi rendszer maradéktalan és koherens végrehajtása, amelyet a szabályok érvényesítésének szoros nyomon követésével és szükség esetén jogsértési eljárások kezdeményezésével kíván elérni. A Bizottság által javasolt áthelyezési program szintén prioritásként kezeli az uniós szabályok maradéktalan végrehajtását. A Bizottságnál jelenleg 32 esetben folyik jogsértési eljárás különböző tagállamok ellen (lásd a mellékletet), ideértve a leginkább érintett tagállamokat a legújabb szabályok alkalmazása miatt. Különös hangsúly kerül az ujjnyomatvételre vonatkozó kötelezettségek, a befogadási feltételek biztosítására vonatkozó kötelezettségek, továbbá a visszatérést elrendelő határozatok következetes elfogadására és végrehajtására vonatkozó kötelezettségek átültetésére és végrehajtására. Néhány hete a Bizottság párbeszédet folytat több tagállammal az Eurodac-rendeletnek való megfelelésről, amely rendelet előírja a tagállamok számára, hogy vegyenek és továbbítsanak ujjnyomatadatokat valamennyi nemzetközi védelmet kérelmező személytől, valamint az egyes tagállamok külső határának szabálytalan átlépése miatt őrizetbe vett, 14. életévét betöltött valamennyi harmadik országbeli állampolgártól vagy hontalan személytől. Ezzel egyidejűleg a Bizottság lépéseket tesz annak érdekében, hogy több tagállamban biztosított legyen a befogadási feltételekről szóló irányelvnek való megfelelés. A közös európai menekültügyi
rendszer működése egyúttal azt is megköveteli, hogy az összes tagállam megfelelő fogadási feltételeket biztosít. A visszatérésre vonatkozóan ma elfogadott uniós cselekvési tervben említetteknek megfelelően a Bizottság jogsértési eljárásokat kezdeményez a visszatérési irányelv hiánytalan végrehajtásának biztosítása érdekében, ideértve a visszatérést elrendelő határozatok elfogadására és végrehajtására irányuló kötelezettséget. Mi szerepel a Bizottság mai javaslatában? Az Európai Bizottság által ma előterjesztett átfogó csomag az alábbi konkrét intézkedéseket tartalmazza a jelenlegi menekültügyi válság kezelésére és a jövőbeni kihívásokra való felkészülésre: 1. szükséghelyzeti áthelyezésről szóló javaslat 120 000 Görögországban, Magyarországon és Olaszországban tartózkodó, egyértelműen védelemre szoruló személy esetében; 2. állandó áthelyezési válságmechanizmus valamennyi tagállam számára; 3. a biztonságos származási országok közös európai jegyzéke; 4. a visszatéréssel kapcsolatos feladatokról szóló közös kézikönyv és a visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv révén a visszatérési politika eredményességének fokozása; 5. közlemény a menekültek támogatását célzó intézkedésekre vonatkozó közbeszerzési szabályokról; 6. közlemény a menekültügyi válság külső dimenzióinak kezeléséről; 7. Szükséghelyzeti Alap Afrikáért. 1) Szükséghelyzeti áthelyezésről szóló javaslat 120 000 Olaszországban, Görögországban és Magyarországon tartózkodó menekült esetében Mi a jogalapja a szükséghelyzeti áthelyezésről szóló javaslatnak? A jogalapot az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 78. cikkének (3) bekezdése képezi, amely szerint: „Ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.” Milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy sor kerüljön az EUMSZ 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazására? Az EUMSZ 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazásához teljesülendő feltételeket a Szerződés határozza meg: egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez. A mechanizmust olyan kivételes körülmények között alkalmazzák, amikor világos és mérhető mutatók alátámasztják, hogy valamely tagállam(ok) menekültügyi rendszere veszélybe kerülhet azáltal, hogy a területére tartósan nagyszámú menekült áramlik be, különösen olyanok, akik egyértelműen nemzetközi védelemre szorulnak. A probléma sürgősségének és súlyosságának magas foka tehát előfeltételei a mechanizmus aktiválásának. Hány személyt és milyen feltételek alapján helyeznek át? Miből kerül mindez finanszírozásra? A Bizottság 120 000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezését javasolja Olaszországból (15 600), Görögországból (50 400) és Magyarországról (54 000). Az áthelyezés egy, objektív és számszerűsíthető feltételeken (a lakosság létszáma: 40%, GDP: 40%, menedékjog iránti korábbi kérelmek átlagos száma: 10%, munkanélküliségi ráta: 10%) alapuló kötelező elosztási kulcs alapján történne. E kulcs azon állampolgársággal rendelkező kérelmezőkre alkalmazandó, amelyek vonatkozásában az uniós szintű átlagos elismerési arány legalább 75%-os[1]. Ezen áthelyezés a Bizottság májusi, 40 000 személy áthelyezésére irányuló javaslatát egészíti ki, amely értelmében az egyértelműen nemzetközi védelemre szorulókat Olaszországból és Görögországból más uniós tagállamokba helyezik át, és amely ily módon 160 000-re emeli a javasolt összlétszámot. Az uniós költségvetés 780 millió eurós célzott finanszírozást biztosít e program támogatására. A fogadó tagállamok áthelyezett személyenként 6000 euróban részesülnek, beleértve azt az 50%-os előfinanszírozási rátát, amely a nemzeti hatóságok kifejezetten gyors fellépését hivatott biztosítani. Olaszország, Görögország és Magyarország áthelyezett személyenként 500 eurót kap az utazási
költségek fedezésére. Kötelező a részvétel minden tagállam számára? Az Egyesült Királyság és Írország – a Szerződés értelmében – csatlakozási jogosultsággal („optin”)rendelkezik, míg Dániára a kötelező kívülmaradás („opt-out”)vonatkozik. A bizottsági javaslat valamennyi tagállam számára kötelező elosztási kulcsot helyez kilátásba. Amennyiben valamely tagállam – indokolt és objektív okokból, például természeti katasztrófa végett – ideiglenesen képtelen részt venni a kötelező szolidaritási mechanizmusban vagy a szükséghelyzeti áthelyezési mechanizmusban, a GDP-je 0,002%-ának megfelelő összegű pénzügyi hozzájárulást kell befizetnie az uniós költségvetésbe. Ilyen esetben az Európai Bizottság elvégzi az ország által közölt indokok elemzését és határozatot hoz arról, hogy indokolt-e az adott ország programokból való, legfeljebb 12 hónapig tartó kimaradása. A pénzügyi hozzájárulásból az összes többi uniós tagállam válsághelyzet-kezelő erőfeszítéseit finanszírozzák. A kimaradó tagállamoknak előirányzott áthelyezések a résztvevő uniós országok között kerülnek újraelosztásra. Hogyan került kiválasztásra Olaszország és Görögország, továbbá miért kellett most bevonni Magyarországot is? Az év eleje óta megközelítőleg 116 000 migráns érkezett Olaszországba irreguláris úton (beleértve azt a mintegy 10 000 irreguláris migránst, akiket a helyi hatóságok regisztráltak ugyan, de ezt a Frontex adatainak még meg kell erősíteni). A Frontex idén május-június folyamán 34 691, illetve július-augusztus folyamán 42 356 szabálytalan határátlépést tárt fel, ami 20%-os emelkedést jelent. Jelentős volt az emelkedés 2015-ben Görögországban, ahova 211 000 irreguláris migráns érkezett (beleértve azt a mintegy 28 000 irreguláris migránst, akiket a helyi hatóságok regisztráltak ugyan, de ezt a Frontex adatainak még meg kell erősíteni). A Frontex idén május-június folyamán 53 624, illetve július-augusztus folyamán 137 000 szabálytalan határátlépést tárt fel, ami 250%-os emelkedést jelent. 2015 első nyolc hónapjában több mint 145 000 szabálytalan határátlépést tártak fel Magyarországon (beleértve azt a mintegy 3 000 irreguláris migránst, akiket a helyi hatóságok regisztráltak ugyan, de ezt a Frontex adatainak még meg kell erősíteni). A Frontex idén május-június folyamán 53 642, illetve július-augusztus folyamán 78 472 szabálytalan határátlépést tárt fel, ami 150%-os emelkedést jelent. Hogy néz ki az áthelyezési program tagállamonkénti lebontása? Olaszország Görögország Ausztria 473 1529 Belgium 593 1917 Bulgária 208 672 Horvátország 138 447 Ciprus 36 115 Cseh Köztársaság 387 1251 Észtország 48 157 Finnország 312 1007 Franciaország 3124 10093 Németország 4088 13206 Lettország 68 221 Litvánia 101 328 Luxemburg 57 185 Málta 17 56 Hollandia 938 3030 Lengyelország 1207 3901 Portugália 400 1291 Románia 604 1951 Szlovákia 195 631 Szlovénia 82 265 Spanyolország 1941 6271 Svédország 581 1877
Magyarország 1638 2054 720 479 123 1340 168 1079 10814 14149 237 351 198 60 3246 4179 1383 2091 676 284 6719 2011
ÖSSZESEN 3640 4564 1600 1064 274 2978 373 2398 24031 31443 526 780 440 133 7214 9287 3074 4646 1502 631 14931 4469
ÖSSZESEN
15600
50400
54000
120000
Mi történik a májusi, 40 000 személyt érintő, szükséghelyzeti áthelyezésről szóló javaslattal? A Bel- és Igazságügyi Tanács által Olaszország és Görögország érdekében júliusban jóváhagyott javaslat továbbra is érvényes. A mai előterjesztésben szereplő 120 000 személy azon 40 000 menedékkérőn túl értendő, akik következő két évben való áthelyezéséről elvben már megállapodtak a tagállamok. Milyen állampolgárságú személyeknek kedvez a legnagyobb valószínűség szerint az áthelyezési program? Az áthelyezési mechanizmus csak azon állampolgárságú személyek esetében alkalmazandó, akik vonatkozásában a menedékkérelmek uniós szintű átlagos elismerési aránya az EUROSTAT előző negyedéves adatai szerint legalább 75%-os. 2014-ben két állampolgárság esetében volt 75% feletti elismerési aránnyal: a szíriai és az eritreai. A 2015-ös legfrissebb negyedéves adatok alapján a 75%-os küszöböt jelenleg a szíriaiak, az eritreaiak és az irakiak lépik át. A küszöbszintet el nem érő állampolgárságok listáját az EUROSTAT adatai alapján negyedévente frissítik. Miért választotta a Bizottság a 75%-os elismerési arányt? A 75%-os elismerési arányküszöbnek két célja van: biztosítani, hogy az egyértelműen és sürgősen védelemre szoruló összes kérelmező a lehető leghamarabb élvezhesse védelmi jogát, valamint megakadályozni azt, hogy a menedékre várhatóan nem jogosult kérelmezőket áthelyezzék, és így indokolatlanul meghosszabbodjon uniós tartózkodásuk. Hogyan került kiszámolásra az elosztási kulcs? A javasolt elosztási kulcs az alábbiakon alapul: a) a lakosság létszáma (40% a súlyozásban), b) a teljes GDP (40% a súlyozásban), c) az elmúlt négy évbeli menedékjog iránti kérelmek átlagos számát alapul vevő korrekciós együttható (10% a súlyozásban, amelynek során az aránytalanságok elkerülése végett a lakosságra és a GDP-re 30%-os felső határt alkalmaznak), d) a munkanélküliségi rátát alapul vevő korrekciós együttható (10% a súlyozásban, amelynek során az aránytalanságok elkerülése végett a lakosságra és a GDP-re 30%-os felső határt alkalmaznak). A menedékjog iránti kérelmek átlagos számát és a munkanélküliségi rátát alapul vevő korrekciós együtthatók alkalmazása inverz módon történik, ami azt jelenti, hogy minél magasabb a fogadott menedékjog iránti kérelmek száma és a munkanélküliségi ráta, annál kevesebb személyt helyeznének át a tagállamba. Mennyire objektív az elosztási kulcs? A kulcs – megfelelő súlyozó együtthatókkal alkalmazott – objektív, számszerűsíthető és ellenőrizhető feltételeken és adatokon alapul. Az együtthatók egyértelműek és az alapjukul szolgáló információkat a tagállamok és a társult országok maguk küldik meg az Eurostat felé. Összeegyeztethető ez a dublini rendszerrel? A dublini rendszer, amely értelmében a menedékjog iránti kérelmeket a belépés szerinti első országnak kell kezelnie továbbra is alaprendszernek számít. Az áthelyezett személyek esetében a javasolt határozat korlátozottan és ideiglenesen eltérést engedélyez a Dublini Rendelet bizonyos előírásai tekintetében, különösen azokéban, amelyek a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam kijelölésére vonatkozó feltételekre vonatkoznak. Ez konkrétan azon országot érinti, amelybe a menedékkérőnek vagy védelemben részesülőnek másodlagos migrációs mozgás esetén vissza kellene térnie. A többi esetben általános szabályként továbbra is a Dublini Rendelet alkalmazandó és érvényes az Európai Unióban benyújtott menedékjog iránti kérelmekre.
Ez azt jelenti, hogy miután valakit áthelyeznek például Olaszországból egy másik EU-tagállamba, és ott menedékjogban részesül, az a személy csak az Olaszországban való tartózkodáshoz rendelkezik jogalappal. Amennyiben az ilyen személyek egy másik EU-tagállamba mennének, a dublini rendszer értelmében vissza kell térniük a jogszerű tartózkodás szerinti országba. A Bizottság már elindította a dublini rendszer értékelését, amely alapján fontolóra fogja venni a Dublini Rendelet esetleges felülvizsgálatát. A ma előterjesztett jogalkotási csomag – az állandó áthelyezési válságmechanizmus révén – a Dublini Rendelet kiegészítésének számít. Milyen kötelezettségek és feltételek mellett részesülhetnek a tagállamok a szükséghelyzeti áthelyezési intézkedésekben? Az európai migrációs stratégiában javasolt, uniós fogadóállomásokon alapuló koncepció szintén hozzájárul az Európai Bizottság által május 27-én és szeptember 9-én előterjesztett ideiglenes áthelyezési program végrehajtásához: a leginkább érintett tagállamokban kiválasztják az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyeket, akiket aztán áthelyeznek egy másik EU-tagállamba, ahol a menedékjog iránti kérelmüket feldolgozzák. Olaszország és Görögország az első két olyan tagállam, amelyben az uniós fogadóállomásokon alapuló koncepciót jelenleg is alkalmazzák. Ebben a többi tagállam is részt vehet. Az uniós fogadóállomások kivitelezésével kapcsolatban 2015. július 15-én Avramopulosz biztos a tagállamok, a Frontex, az EASO, az Europol és az Eurojut által közösen kidolgozott ütemtervet küldött a tagállamoknak, mely operatív támogatást nyújt Olaszország és Görögország számára. E két országban rövid időn belül megkezdik működésüket az uniós fogadóállomások. Az operatív tervezés mind Olaszországban, mind pedig Görögországban a végső szakaszba lépett, számos erőforrás helyi telepítése már megtörtént. Az operatív támogatáson túl a szükséghelyzeti intézkedés kilátásba helyezi, hogy a résztvevő országoknak ütemtervet kell benyújtaniuk a Bizottság számára, amelynek megfelelő intézkedéseket kell tartalmaznia a menekültügy, a fogadás és a visszatérés területén, valamint az e területeken működő rendszereik kapacitásának, minőségének és hatékonyságának fokozása, illetve a szükséghelyzeti áthelyezés megfelelő végrehajtásának biztosítása tekintetében. Hogyan kerülhetők el a másodlagos migrációs mozgások? Mi lesz, ha az emberek egyszerűen átmennek egy másik EU-tagállamba? Amennyiben valakit áthelyeznek egy másik EU-tagállamba, akkor ő csak annak az országnak a területén tartózkodhat jogszerűen és nem mehet át egy másik uniós országba. Ha ezt mégsem tartaná be és őrizetbe veszik, akkor a dublini rendelet szabályai értelmében visszahelyezik a jogszerű tartózkodás szerinti országba. Mivel a leginkább érintett tagállamokból senkit sem helyeznek át anélkül, hogy először is ujjnyomatot vettek tőlük, a személy jogszerű tartózkodás szerinti országa gyorsan azonosítható. A másodlagos migrációs mozgásokat ugyancsak fékezi az, hogy az áthelyezett személyeket a nemzetközi védelemhez kapcsolódó jogok csakis az áthelyezési céltagállamban illetik meg. A Bizottság javasolta továbbá a tagállamoknak, hogy vegyék fontolóra a menedékkérelmet benyújtó áthelyezett személyek jelentéstételi kötelezettségének előírását, valamint azt, hogy a befogadás során csak anyagi feltételeket (természetbeni juttatás formájában élelmiszert, lakhatást és ruházatot) biztosítsanak. 2) Állandó áthelyezési válságmechanizmus valamennyi tagállam számára Miért javasol a Bizottság állandó áthelyezési válságmechanizmust? A jelenlegi menekültügyi válság rávilágított arra, hogy a tagállami menekültügyi rendszerekre nehezedő rendkívül nagy nyomás veszélyeztetheti a dublini szabályok alkalmazását. Az aktuális rendszer nem teszi lehetővé a felelősségi szabályoktól való eltérést, ennélfogva egyenlőtlenségeket teremt és bizonyos esetekben súlyosbít a válságon. A Bizottság a Dublini Rendelet kiegészítését javasolja, hogy az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők esetében áthelyezési válságmechanizmust lehessen bevezetni. Az EU számára ezzel kezelhetővé válik e sürgős helyzet és segítséget kapnak a szükséghelyzettel szembesülő tagállamok, anélkül hogy minden egyes alkalommal le kellene folytatni a Tanács hosszas elfogadási eljárásait. Az állandó áthelyezési válságmechanizmust az Európai Bizottság aktiválná abban az esetben, amikor valamely tagállam harmadik országbeli állampolgárok olyan nagyszámú és aránytalan beáramlása által
jellemzett válsághelyzettel szembesül, amely jelentős igényeket támaszt a tagállam menekültügyi rendszerével szemben. Hogyan működik majd a valóságban? Ki dönt az aktiválásról? A Bizottság állapítja meg a válság fennállását az alábbiak alapján: - a menedékkérők számának emelkedése az elmúlt hat hónap folyamán; - a szabálytalan határátlépések számának emelkedése az elmúlt hat hónap folyamán; - az uniós átlaghoz viszonyított egy főre jutó menedékjog iránti kérelmek száma. A Bizottságnak kell majd javaslatot tennie a válsághelyzettel szembesülő tagállamból áthelyezendő személyek számára is. Ehhez az alábbi feltételeket veszi figyelembe: - a tagállamban az uniós átlaghoz viszonyított egy főre jutó, nemzetközi védelem iránt folyamodó kérelmezők száma az elmúlt 18 (és különösen az elmúlt 6) hónap folyamán, - az érintett tagállam menekültügyi rendszerének befogadóképessége, - a tagállam korábbi szolidaritási kezdeményezésekben való részvétele, valamint a tagállam korábbi uniós szolidaritási intézkedésekből származó előnyeinek mértéke. Az áthelyezendő személyek Bizottság által megállapítandó száma nem haladná meg az elmúlt hat hónap folyamán benyújtott kérelmek 40%-át. Mely módon határozzák meg az elosztást? A javasolt elosztási kulcs az alábbiakon alapul: a) a lakosság létszáma (40% a súlyozásban), b) a teljes GDP (40% a súlyozásban), c) az elmúlt négy évbeli menedékjog iránti kérelmek átlagos száma (10% a súlyozásban, amelynek során az aránytalanságok elkerülése végett a lakosságra és a GDP-re 30%-os felső határt alkalmaznak), d) a munkanélküliségi ráta (10% a súlyozásban, amelynek során az aránytalanságok elkerülése végett a lakosságra és a GDP-re 30%-os felső határt alkalmaznak), Ezen túlmenően valamennyi fogadó tagállam az integráció elősegítése érdekében a célország, illetve a menekültek képzettségének, nyelvismereteinek, családi, kulturális és társadalmi kapcsolatainak összeegyeztetésén dolgozó összekötő tisztviselőket nevez ki. Kötelező a részvétel minden tagállam számára? Akárcsak a szükséghelyzeti áthelyezési mechanizmus esetében, az Egyesült Királyság és Írország – a Szerződés értelmében – csatlakozási jogosultsággal („opt-in”) rendelkezik, míg Dániára a kötelező kívülmaradás („opt-out”) vonatkozik. A Bizottság valamennyi tagállam számára kötelező elosztási kulcsot helyez kilátásba. Amennyiben valamely tagállam – indokolt és objektív okokból, például természeti katasztrófa miatt – ideiglenesen képtelen részt venni a kötelező szolidaritási mechanizmusban vagy a szükséghelyzeti áthelyezési mechanizmusban, a GDP-je 0,002%-ának megfelelő összegű pénzügyi hozzájárulást kell befizetnie az uniós költségvetésbe. Ilyen esetben az Európai Bizottság elvégzi az ország által közölt indokok elemzését és határozatot hoz arról, hogy indokolt-e az adott ország programokból való, legfeljebb 12 hónapig tartó kimaradása. A pénzügyi hozzájárulásból az összes többi uniós tagállam válsághelyzetkezelő erőfeszítéseit finanszírozzák. A kimaradó tagállamoknak előirányzott áthelyezések a résztvevő uniós országok között kerülnek újraelosztásra. Kik kerülnek áthelyezésre? Az áthelyezést csak azon kérelmezőknek kínálják fel, akik olyan állampolgársággal rendelkeznek, amelyek esetében a nemzetközi védelmet nyújtó elsőfokú határozatok aránya az Eurostat rendelkezésére álló legutóbbi negyedéves adatok alapján legalább 75%.A 75%-os elismerési arányküszöbnek két célja van: biztosítani, hogy az egyértelműen és sürgősen védelemre szoruló összes kérelmező a lehető leghamarabb élvezhesse védelmi jogát, valamint megakadályozni azt, hogy a menedékjogot várhatóan nem megkapó kérelmezőket áthelyezzék, és így indokolatlanul meghosszabbodjon uniós tartózkodásuk.
Hogyan választják ki az áthelyezendő kérelmezőket? Azon tagállamok, amelyekből az áthelyezésre sor kerül kiválasztják a más tagállamokba áthelyezhető egyedi kérelmezőket. A kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők prioritást élveznek. A tagállamok biztosítják, hogy a családtagok egy helyre kerüljenek. Az áthelyezéseket fogadó tagállam megállapításához figyelembe veszik a kérelmezők konkrét végzettségeit és készségeit, többek között nyelvismereteiket és szakmai készségeiket, valamint egyéb, az integrációjukat elősegítő, bizonyított családi, kulturális és társadalmi kapcsolataik szerinti feltételeket. Valamennyi fogadó tagállam a kiválasztási folyamat megkönnyítéséhez összekötő tisztviselőket nevez ki. Az áthelyezési eljárást a lehető leghamarabb, de legkésőbb attól az időponttól számított két hónapon belül le kell zárni, hogy a fogadó tagállam hivatalosan jelezte a területére áthelyezhető kérelmezők számát. 3) Biztonságos származási országok közös európai jegyzéke Miért javasolja a Bizottság a biztonságos származási országok uniós jegyzékének létrehozását? Mely országok kerülnek a jegyzékbe? A jelenlegi menekültügyi szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy saját jegyzéket készítsenek azokról a származási országokról, amelyeket biztonságosnak tekintenek. Ugyanakkor a szabályozás nem rendelkezik egy közös, kötelező érvényű uniós jegyzékről. 12[2] uniós ország már összeállította saját jegyzékét, de összehangolt uniós jegyzék még nem létezik. A Bizottság javasolja a biztonságos származási országok uniós jegyzékének létrehozását, hogy ezzel valamennyi tagállam számára megkönnyítse a biztonságos származási országok fogalmának alkalmazásához kötődő eljárások lefolytatását. A jegyzékbe először Albánia, Bosznia-Ηercegovina, Koszovó, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró, Szerbia és Törökország kerülne be. Az Európai Unióban regisztrált kérelmek 17%-át e hét ország állampolgárai nyújtják be. A későbbiekben további országok is bekerülhetnek a jegyzékbe, azt követően, hogy a Bizottság gondosan felmérte a helyzetet, és a társjogalkotók (az Európai Parlament és a Tanács) elfogadták a Bizottság értékelését. A közös európai jegyzék nemcsak felgyorsítja majd a biztonságosnak minősített származási országokból származó kérelmezők menekültügyi eljárását, hanem csökkenteni fogja a hasonló menedékjogi kérelmek kezelése tekintetében a tagállamok között megmutatkozó különbségeket. Emellett a jegyzék megszüntet esetleges kiskapukat is, és visszatartja a másodlagos migrációs mozgástól a nemzetközi védelem iránt folyamodó azon kérelmezőket, akik jelenleg esetleg egy bizonyos tagállamba igyekeznek eljutni abban a hitben, hogy ott nagyobb eséllyel részesülhetnek védelemben. A biztonságos származási országok jegyzéke felgyorsítja továbbá azoknak a kérelmezőknek a visszatérését, akik nem kaphatnak menedéket. Miért szerepelnek ezek az országok a jegyzékben? A választás azért esett ezekre az országokra, mert elvileg megfelelnek a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvben foglalt követelményeknek. Az irányelv értelmében egy ország akkor tekinthető biztonságos származási országnak, ha a jogi helyzete, a demokratikus rendszerben való jogalkalmazás helyzete és az általános politikai körülmények alapján kimutatható, hogy általában és következetesen nem tapasztalható üldöztetés, nem alkalmaznak kínzást, sem kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést, és nem fenyeget általános erőszak sem nemzetközi, sem belső fegyveres konfliktushelyzetekben. Emellett ezeknek az országoknak a többségét az Európai Tanács tagjelölt országnak minősítette, vagyis olyan országnak, amely teljesíti a koppenhágai kritériumokat, és ezzel biztosítja a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét. Ez azt jelenti, hogy az uniós tagságra jelölt országok általában „biztonságosak”. A Bizottság rendszeres időközönként felül fogja vizsgálni az érintett országok helyzetét, és amennyiben szükségesnek látja, javasolhatja egyes országok ideiglenes felfüggesztését a jegyzékből. A tagjelölt országok által a politikai és gazdasági feltételek teljesítése, valamint az uniós vívmányok alkalmazása és végrehajtása terén elért előrelépést az Európai Bizottság minden évben éves eredményjelentésben méri fel. A döntés indoklása országonként Albánia: - 2014-ben az emberi jogok európai egyezményének megsértését 150 kérelemből 4 esetben állapították meg
- 2014-ben a kérelmek 7,8%-a volt megalapozott - 8 tagállam már biztonságos származási országnak minősítette - EU-tagjelölt ország Bosznia-Hercegovina: - 2014-ben az emberi jogok európai egyezményének megsértését 1196 kérelemből 5 esetben állapították meg - 2014-ben a kérelmek 4,6%-a volt megalapozott - 9 tagállam már biztonságos származási országnak minősítette Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság: - 2014-ben az emberi jogok európai egyezményének megsértését 502 kérelemből 6 esetben állapították meg - 2014-ben a kérelmek 0,9%-a volt megalapozott - 7 tagállam már biztonságos származási országnak minősítette - EU-tagjelölt ország Koszovó: - 2014-ben a kérelmek 6,3%-a volt megalapozott - 6 tagállam már biztonságos származási országnak minősítette Montenegró: - 2014-ben az emberi jogok európai egyezményének megsértését 447 kérelemből 1 esetben állapították meg - 2014-ben a kérelmek 3%-a volt megalapozott - 9 tagállam már biztonságos származási országnak minősítette - EU-tagjelölt ország Szerbia: - 2014-ben az emberi jogok európai egyezményének megsértését 11 490 kérelemből 16 esetben állapították meg - 2014-ben a kérelmek 1,8%-a volt megalapozott - 9 tagállam már biztonságos származási országnak minősítette - EU-tagjelölt ország Törökország: - 2014-ben az emberi jogok európai egyezményének megsértését 2899 kérelemből 94 esetben állapították meg - 2014-ben a kérelmek 23,1%-a volt megalapozott - 1 tagállam már biztonságos származási országnak minősítette - EU-tagjelölt ország Miért csak ezek az országok, mások miért nem? Bővülhet-e a jövőben a jegyzék, illetve törölhetnek-e belőle országokat? A javaslat első lépésnek tekintendő a biztonságos származási országok uniós szintű átfogó közös jegyzékének létrehozása felé. Tehát azt követően, hogy az Európai Parlament és a Tanács elfogadja a jelenlegi javaslatot, a Bizottság a későbbiekben további harmadik országok felvételét is javasolhatja a jegyzékbe. Mindenekelőtt olyan harmadik országok kerülnek majd a jegyzékbe, amelyekből jelentős számú menedékkérő származik, és amelyeknek csak korlátozott számú állampolgára kap menekültstátuszt. A rendeletjavaslat szerint a Bizottság egy adott országot az ott tapasztalható helyzet hirtelen romlása miatt egy év időtartamra felfüggeszthet a jegyzékből. Ez az időtartam meghosszabbítható. A felfüggesztés megalapozott értékelés alapján történik, ha az azt mutatja, hogy a biztonságos származási ország fogalmának feltételei nem teljesülnek.
Mit jelent mindez konkrétan azok számára, akik ezen országok állampolgárai, és menedékjogot kérnek egy uniós országban? Automatikusan elutasítják a kérelmüket? Még ha biztonságosnak tekintett országból érkezik is valaki, az nem jelenti azt, hogy kérelmét nem vizsgálják meg, vagy hogy azonnal vissza kell térnie. Mindenkinek, aki menedékjogot kér, joga van ahhoz, hogy kérelmét a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvben és a kvalifikációs irányelvben foglaltak szerint, egyedi és eseti alapon bírálják el. A biztonságos származási ország minősítés csak meggyorsítja az ilyen országból érkező kérelmezők számára a menekültügyi eljárás lefolytatását, valamint a hazájukba való visszatérésüket, ha nem jogosultak menedékre. Míg az uniós szabályok szerint a menedékjog iránti kérelmek elbírálására 6-tól 21 hónapig terjedő idő áll rendelkezésre, a biztonságos származási országok tagállami jegyzékei esetében a tagállamok gyorsított eljárás keretében jelenleg 5 hónaptól akár csak néhány nap alatt is dönthetnek a kérelmekről. Hogyan segít ez meggátolni a tagállami menekültügyi rendszerekkel és a közös európai menekültügyi rendszerrel való visszaélést? A menekültügyi eljárásokról szóló irányelvben foglalt eljárásbeli könnyítések következetes alkalmazása meg fogja gyorsítani a menedékjog iránti kérelmek elbírálását, és ezzel összességében javítani fogja a tagállami menekültügyi rendszerek működésének hatékonyságát. A biztonságos származási országok jegyzékének létrehozása mindemellett gátolni fogja az európai menekültügyi rendszerrel való visszaélést, és ezzel lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy több forrást biztosítsanak az arra valóban rászorulók megfelelő védelmére. 4) A visszatérési politika eredményességének fokozása a visszatéréssel kapcsolatos feladatokról szóló közös kézikönyv és a visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv révén Miért van szükség európai visszatérési programra? A gazdasági migránsok nagy összegeket fizetnek az embercsempészeknek, hogy bármilyen kockázat árán Európába jussanak, abban a reményben, hogy ha eljutnak az Unióba, jó eséllyel ott is maradhatnak. 2014-ben a távozásra felszólított irreguláris migránsoknak csak kevesebb mint 40%-a hagyta el az Uniót. Ez a tendencia összhangban van az elmúlt években tapasztalt alacsony visszatérési aránnyal (2013-ban 430 400 kiutasítási végzés nyomán mintegy 215 000 visszatérésre, 2012-ben 484 000 kiutasítási végzés nyomán mintegy 178 000 visszatérésre, 2011-ben pedig 491 000 kiutasítási végzés nyomán csak mintegy 167 000 visszatérésre került sor a gyakorlatban). Az irreguláris migráció kezelésének egyik legeredményesebb módja azoknak a menekülteknek a módszeres – önkéntes vagy kényszerített – hazaszállítása, akik már nem jogosultak az Európában való tartózkodásra. Az erőteljes menedékpolitika előfeltétele az erőteljes visszatérési politika. A 2015. június 25–26-i Európai Tanács felszólította a Bizottságot egy célzott európai visszatérési program létrehozására. A visszatérésre vonatkozó uniós cselekvésiterv-javaslat és a visszatéréssel kapcsolatos feladatokról szóló kézikönyv jelenti a Bizottság válaszát erre a felkérésre. Mi a visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv? A visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv rövid és hosszú távú gyakorlati keretet biztosít a tagállamok visszatérési politikájának javításához. Az önkéntes visszatérés ösztönzése érdekében a terv – az Európai Migrációs Hálózat támogatásával és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) finanszírozásával – feltárja a nemzeti önkéntes visszatérési rendszerek közötti eltéréseket, és biztosítja a visszatéréssel és a reintegrációval kapcsolatos legjobb gyakorlatok megosztását. A cselekvési terv ezenfelül kilátásba helyezi a visszatérési irányelv 2017-ig történő értékelését és esetleges felülvizsgálatát is. A Schengeni Információs Rendszer (SIS) értékelését követően a Bizottság 2016-ban várhatóan jogalkotási javaslatokat tesz majd a beutazási tilalmak és visszatérést elrendelő határozatok SIS-be való bevitelének kötelezővé tételéről, és felülvizsgált javaslatot nyújt be az intelligens határellenőrzésről. Az európai migrációs stratégiával összhangban a Bizottság 2016-ban javaslatot tesz a Frontex hatáskörének a visszatérések irányítására való kiterjesztésére is. Végezetül a visszatérő állampolgárok visszafogadásával kapcsolatos együttműködés megkönnyítése érdekében európai migrációs összekötő tisztviselőket helyeznek majd ki a legfontosabb származási és tranzitországok uniós küldöttségeihez; az irreguláris migránsok visszafogadása ugyanis egyértelműen prioritást jelent a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok terén.
Mi a visszatéréssel kapcsolatos feladatokról szóló javasolt kézikönyv? A visszatéréssel kapcsolatos feladatokról szóló kézikönyv gyakorlati útmutatást nyújt a visszatéréssel kapcsolatos feladatokban részt vevő alkalmazottak számára a visszatérési irányelvet alkalmazó összes tagállamban. A kézikönyv magyarázatokat, eszközöket és példákat kínál az irányelv eredményesebb végrehajtásához. A témák között szerepelnek az őrizetbe vétel és az őrizet feltételei, az önkéntes távozás, a kitoloncolás módjai, a beutazási tilalom és az eljárási biztosítékok. A kézikönyv célja a visszatérési irányelv egységes és a korábbinál eredményesebb végrehajtásának biztosítása az összes tagállamban. Kinek kell visszatérnie? A visszatérési irányelv értelmében a program olyan harmadik országbeli állampolgárokat céloz meg, akik illegálisan tartózkodnak valamely tagállam területén. A visszatérés nem vonatkozik a menedékkérőkre, a védelmet igénylőkre, a háború vagy üldöztetés elől menekülőkre. A visszatérési irányelv egyértelműen előírja a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartását is, ami azt jelenti, hogy a tagállamok nem utasíthatnak ki vagy küldhetnek vissza menekültet olyan területek határára, ahol faji, vallási vagy nemzetiségi alapon, illetve társadalmi hovatartozása vagy politikai meggyőződése miatt élete vagy szabadsága veszélyben forog. Ki dönti el, hogy kinek kell visszatérnie? A visszatérésről a független nemzeti igazságügyi szervek hoznak döntést. Az irreguláris migránsok visszatérésével kapcsolatos összes szabályt és biztosítékot a visszatérési irányelv tartalmazza, az európai visszatérési program célja pedig a meglévő jogszabályi eszközök hatékonyabb végrehajtásának biztosítása. Kiutasítási végzést továbbra is kizárólag a tagállamok jogosultak kiadni. Mi lesz a Frontex szerepe? A Frontex kulcsszerepet játszik a visszatéréssel kapcsolatos gyakorlati együttműködés fokozásában, amely a jövőben még nagyobb hangsúlyt kap majd. Az ügynökség feladata, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak az irreguláris migránsok visszatérése terén, mégpedig közös visszatérési műveletek szervezése, valamint az úti okmányok megszerzésével és a migránsok kitoloncolásával kapcsolatos bevált módszerek kidolgozása útján. Ezenkívül a Bizottság meg fogja erősíteni a Frontex által a visszatérési ügyekben szerzett operatív tapasztalatoknak és ismereteknek a Visszatérési Kapcsolattartó Pontok Hálózatán keresztül történő cseréje kapcsán játszott szerepet. 2016-ban a Bizottság jogalkotási javaslatokat nyújt be a Frontex visszatéréssel kapcsolatos felhatalmazásának megerősítésére. Ezekben meg fogja vizsgálni, hogyan kaphat az ügynökség olyan kettős mandátumot, amely mind a tagállamok között a külső határigazgatás terén folytatott operatív együttműködés koordinálására, mind az irreguláris migránsok visszatérésére kiterjed. A Bizottság javaslatot kíván tenni egy külön e célt szolgáló Frontex Visszatérési Iroda létrehozására, hogy az jobban tükrözze az ügynökség visszatéréssel kapcsolatos szerepét. A különösen problémás térségekkel kapcsolatos tapasztalatok alapján a Bizottság mérlegelni fogja néhány Frontex gyorsreagálású visszatérési csapat létrehozását is. A Bizottság ezenfelül meg fogja vizsgálni, hogy – technikai támogatás és kapacitásépítés segítségével – hogyan lehetne kiterjeszteni a Frontex által az EU szomszédságában levő országoknak[3] az irreguláris migránsok visszatérése terén nyújtott támogatást. Hogyan támogatja a Bizottság pénzügyileg a visszatérési műveleteket? A fő pénzügyi forrás a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF), amely a 2014–2020 közötti időszakban több mint 800 millió EUR-t irányzott elő a tagállamok visszatérési műveleteinek támogatására. A Bizottság 2015. évi éves munkaprogramja keretében létrehozta az 5 millió EUR összegű visszafogadási kapacitásépítési eszközt. A Bizottság ezenfelül javaslatot tett a Frontex 2016. évi visszatérési költségvetésének akár 15 millió EUR-val való megemelésére. Hogyan garantálják a folyamat során a visszatérők alapvető jogait? A visszatérési irányelvben előírt összes jog és garancia maradéktalanul alkalmazandó. Ezek közé tartozik többek között a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartása, a kitoloncolás folyamán tapasztalt fogadási és őrizeti körülményekkel kapcsolatos jogorvoslati jog és biztosítékok, valamint a személyek szállításával összefüggő jogok (például annak figyelembevétele, hogy az illető fizikailag
alkalmas-e az utazásra). 5) Közlemény a menekültek támogatását célzó intézkedésekre vonatkozó közbeszerzési szabályokról Miről szól a közlemény? A tagállamoknak megfelelően és gyorsan ki kell elégíteniük a menedékkérők legsürgősebb lakhatási, ellátási és szolgáltatási szükségleteit. A közlemény útmutatást nyújt a nemzeti, regionális és helyi hatóságok számára annak biztosításához, hogy valóban megértsék és e szolgáltatások kiszervezése során betartsák az uniós jogszabályokat. Az uniós közbeszerzési szabályok a váratlan események és sürgős szükségletek kezelésére nézve is tartalmaznak rendelkezéseket. Ezek kivételes esetekben – például rendkívüli sürgősség esetén – különleges lehetőségeket biztosítanak, az általánosan alkalmazandó határidők jelentős lerövidítésétől kezdve az előzetes hirdetmény közzététele nélküli szerződéskötésig. A jelenlegi menekültügyi válság kapcsán a Bizottság közzétett egy közleményt, amely áttekintést nyújt a nemzeti hatóságok előtt a jelenlegi uniós szabályok értelmében nyitva álló közbeszerzési lehetőségekről. A hatályos közbeszerzési irányelv sürgős esetben gyorsított meghívásos eljárást, kivételes esetben, rendkívüli sürgősség esetén pedig hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást tesz lehetővé. Az új 2014/24/EU közbeszerzési irányelv ezenfelül a gyorsított nyílt eljárás lehetőségéről is rendelkezik. Mindezek a jelenleg is hatályos rendelkezések lehetővé teszik, hogy a menedékkérők sürgető szükségleteinek kielégítése érdekében mielőbb oda lehessen ítélni a vonatkozó szerződéseket. 6) Közlemény a menekültügyi válság külpolitikai dimenziójának kezeléséről Az Európai Unió a globális politikai szintér egyik meghatározó szereplőjeként, valamint vezető humanitárius és fejlesztési donorként élen jár a konfliktusok és az instabilitás kezelésére irányuló nemzetközi törekvésekben, illetve az érintett lakosság támogatásában. Az EU az elmúlt években úgy a származási, mint a tranzitországok számára jelentős támogatást nyújtott. Milyen válaszlépéseket tesz az EU a szíriai és az iraki válság tekintetében? Az EU a szíriai és iraki konfliktusok kezdete óta támogatta a politikai megoldásra irányuló diplomáciai kezdeményezéseket. Ennek keretében a Bizottság és a Külügyi Szolgálat az idén elfogadott, 1 milliárd eurós pénzügyi kötelezettségvállalást is tartalmazó közleményében kialakította a régióra vonatkozó stratégia szakpolitikai keretét, amely magában foglalja a Dáis elleni küzdelmet is. Az EU mind a diplomáciai, mind a politikai folyamatokban tevőlegesen részt vesz. Támogat minden arra irányuló törekvést, hogy a 2012. június 30-i genfi közlemény alapján, valamint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival összhangban közös megegyezéssel politikai megoldás szülessen. A helyzet tartós rendezése megköveteli, hogy Szíria vezetésével a lehető leghamarabb kezdetét vegye a politikai átalakuláshoz vezető inkluzív folyamat. Az EU határozottan támogatja az ENSZ különmegbízottjának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa a szíriai felekkel történő egyeztetéseket, és arra ösztönzi a nemzetközi közösségnek a szíriai felekre befolyással bíró tagjait, hogy vállaljanak kiemelt felelősséget ezen erőfeszítések sikeressége érdekében. Az EU és tagállamai 2011 óta több mint 3,9 milliárd eurót mozgósítottak humanitárius, fejlesztési, gazdasági és stabilizációs finanszírozás keretében a Szíriában, illetve a régióban (Libanonban, Jordániában, Törökországban és Irakakban) lévő szíriaiak megsegítésére. Emellett sor került egy hozzávetőleg 40 millió euró összegű uniós alap létrehozására is, melynek célja, hogy a Szíriában lévő szíriaiak, a szomszédos országokban tartózkodó szíriai menekültek, valamint a fogadó országok közösségei és helyi közigazgatási szervei szükségleteinek figyelembevételével megerősítsék a szíriai válságra adott uniós válasz regionális dimenziójának koherenciáját, illetve súlyát. A mai nappal útjára indították a két első projektet, amelyek 17,5 millió eurós keretükkel 240 ezer Törökországban tartózkodó szíriai menekült számára biztosítják az oktatási lehetőségeket és élelmiszerbiztonságot. A világon Törökországban tartózkodik a legtöbb szíriai menekült (jelenleg 2 millió fő). Az EU annak érdekében, hogy hozzájáruljon Törökország rendkívüli erőfeszítéseihez, több mint 175 millió eurót mozgósított. E források egyaránt támogatást biztosítanak a Törökországban tartózkodó szíriai és iraki menekültek számára, konkrétan pedig a közszolgáltatásokhoz való szélesebb körű hozzáférésüket támogatják, illetve a török hatóságoknak nyújtanak segítséget az ezzel kapcsolatos kihívások kezeléséhez. Törökországgal ezzel párhuzamosan kezdetét veszi a párbeszéd, amely a szíriai
menekültek további – többek között egészségügyre és oktatásra vonatkozó – támogatásának mikéntjével, valamint a határellenőrzés javításával és a bűnszervezeteknek az irreguláris migránsok csempészéséért felelős tagjaival szembeni fellépésre összpontosít (lásd: MEMO/15/5535). A 2014-2016 közötti időszakban Törökország az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből a belügyek területén mintegy 245 millió euró összegű finanszírozásban fog részesülni. Emellett Törökország a Nyugat-Balkán országaival együtt az új regionális migrációkezelési program kedvezményezettje lesz. Az EU pénzügyi támogatása Törökország arra irányuló erőfeszítéseit is segíti, hogy teljesítse az EU–Törökország visszafogadási megállapodás követelményeit. Irakban az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerülők száma jelenleg megközelíti a 3 millió főt, és a Bizottság 2015-ben humanitárius segítségnyújtás keretében több mint 65 millió eurót különített el az iraki válság kezelésére. Az Unió által az országnak – így Irak kurdisztáni régiójának is – nyújtott humanitárius segély életmentő műtétek, valamint a legveszélyeztetettebbek orvosi ellátásának támogatását foglalja magában. Mit tesz az EU a líbiai válság megoldásának elősegítésére? Líbia az állami ellenőrzés hiányából adódóan az Európába (elsősorban Olaszországba) tartó szubszaharai-afrikaiak által követett útvonal – az úgynevezett „a Földközi-tenger középső részén át vezető útvonal” – fontos csomópontjává vált. Az Európai Unió aktívan támogatja a békés rendezés megteremtése érdekében a líbiai felek között az ENSZ vezetésével folyó párbeszédet. Az Európai Unió többször megerősítette, hogy a jövőben megalakuló kormány számára kész minden támogatást megadni. Mit tesz az EU a menekültáramlásoknak kitett nyugat-balkáni országok támogatására? Az Európai Unió megerősíti a Nyugat-Balkán azon országainak támogatását, amelyek esetében a menekültáramlás immár – elsősorban a Szíriából érkezők miatt – igen komoly méreteket öltött. Az uniós támogatás egyfelől a befogadással kapcsolatos, illetve menekültügyi eljárások tekintetében rendelkezésre álló kapacitások megerősítését, másfelől a bűnszervezeteknek a migránsok csempészéséért felelős tagjaival szembeni fellépést célzó együttműködés fokozását foglalja magában. Ennek érdekében az Európai Bizottság most véglegesíti a nyugat-balkáni migrációkezelés támogatására irányuló, az egész régióra kiterjedő programot, amely amellett, hogy a migránsok konkrét szükségleteit tükröző gyakorlati biztosítékokat is bevezet, három területre fog összpontosítani: a migránsok azonosítására, az információk régión belüli és a régiók közötti megosztására, valamint a visszatérés jelentette kihívás megválaszolását szolgáló mechanizmusokra. E témák megtárgyalására sor fog kerülni az idén megrendezendő, Nyugat-Balkánról szóló magas szintű konferencián. A migrációhoz kapcsolódó tevékenységekre az EU 2007 óta összesen mintegy 600 millió euró összegű pénzügyi támogatást ajánlott fel a Nyugat-Balkán és Törökország számára. Milyen lépéseket tesz az EU az afrikai partnerek tekintetében? A szubszaharai-afrikai térség a demográfiai nyomás, a kedvezőtlen környezeti körülmények, a mélyszegénység, a belső feszültségek és az intézményi rendszer gyengesége miatt továbbra is egyre jelentősebb kihívásokkal kénytelen szembenézni. E tényezők esetenként nyílt konfliktusok kialakulásához és a lakosság lakóhelyének elhagyásához vezettek, illetve a bűnözés, a terrorizmus és a radikalizálódás, valamint az irreguláris migráció, az emberkereskedelem és embercsempészet térnyerésével jártak. Az EU az afrikai partnerekkel közösen e problémákat jelenleg regionális stratégiái (Száhil öv, Afrika szarva, Guineai-öböl), valamint a regionális és nemzeti indikatív programjainak részét képező fejlesztési politikák révén igyekszik kezelni. A mai napon az Európai Bizottság javaslatot tesz egy 1,8 milliárd eurós, Afrika támogatását szolgáló európai vagyonkezelői alap létrehozására (lásd az alábbiakat). Az Alap a Száhil övben, a Csád-tó térségében, Afrika szarván és Észak-Afrikában kialakult válsághelyzetek kezelésére fog összpontosítani. Támogatni fogja a stabilitás megteremtését, az ellenálló képesség növelését, illetve hozzá fog járulni a gazdasági fejlődéshez, a biztonsághoz és a migráció szabályozásához. Mi a helyzet az emberkereskedőkkel szembeni külső fellépésekkel? Továbbra is kulcsfontosságú prioritás a migránscsempészettel és emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetek tagjaival szembeni fellépés. A bűnözők számtalan, a jobb élet reményében útra kelt ember haláláért és szenvedéséért felelősek. A származási és célországok rendőrségi és igazságügyi
rendszerei közötti, valamint az illetékes uniós ügynökségekkel és tagállamokkal folytatott nemzetközi együttműködés fokozása alapvető jelentőséggel bír. Számos országban ehhez elengedhetetlen a rendőrség és a bíróságok kapacitásának, valamint a határigazgatási képességek fejlesztésének támogatása. A leginkább érintett uniós küldöttségeken szolgálatot teljesítő migrációs összekötő tisztviselők és biztonsági szakértők elő fogják mozdítani az e területekhez kapcsolódó együttműködést. A közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében létrehozott több művelet és misszió már jelenleg is jelentős szerepet játszik a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. EUNAVFOR MED 2015. május 18-án az Európai Tanács úgy határozott, hogy a Földközi-tenger déli-középső részén folyó csempészet leküzdésére válságkezelési műveletet (EUNAVFOR MED) hoz létre. A szóban forgó hálózatok elleni küzdelem lényeges részét képezi az Európai Unió arra irányuló törekvésének, hogy életeket mentsen és megakadályozza a migránsok kizsákmányolását. Az EUNAVFOR azzal, hogy kulcsfontosságú hírszerzési adatokat gyűjtött, már most bizonyította, hogy milyen értéket képvisel. E műveletek tekintetében a Külügyi Szolgálat javaslatot tett a második szakasz megindítására, amely jóvoltából az EUNAVFOR az emberkereskedőkkel és embercsempészekkel szemben a nyílt tengeren is fel tud majd lépni. Mindezekre a tevékenységekre a nemzetközi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával fog sor kerülni. EUCAP Száhil Niger és EUCAP Száhil Mali Jelenleg folyik az EUCAP Száhil Niger megerősítése, amelynek célja, hogy támogatni lehessen a nigeri hatóságok által végzett ellenőrzések hatékonyságának javítását, a Nigeren és különösen – az Európába Líbián keresztül irányuló migrációs áramlások központi állomásának számító – Agadezen keresztüli irreguláris migrációs áramlások megakadályozását és kezelését. Az augusztusban teljes műveleti kapacitását elért EUCAP Száhil Mali a nemzeti biztonsági hatóságok képzése révén már jelenleg is hozzájárul az irreguláris migráció megakadályozásához. Esetében mérlegelni kell, hogy sor kerüljön-e egy, a nigerihez hasonló mandátumbővítésre. Mi a helyzet a visszafogadási egyezményekkel? Jelenleg összesen 17, az alábbi országokkal megkötött visszafogadási egyezmény van hatályban: Hongkong, Makaó, Srí Lanka, Albánia, Oroszország, Ukrajna, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Szerbia, Moldova, Pakisztán, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Törökország és a Zöld-foki-szigetek. Jóllehet az EU mandátummal rendelkezik, hogy tárgyalásokat folytasson Marokkóval (2000 óta), Algériával (2002 óta) és Tunéziával (2014-ben), ezen országok tekintetében egyelőre csak szerény eredményekről lehet beszámolni. Az EU emellett immár a Kínával és Fehéroroszországgal megkötendő visszafogadási egyezményekre irányuló tárgyalások tekintetében is megkapta a felhatalmazást. 7) SZÜKSÉGHELYZETI ALAP AFRIKÁÉRT Az Európai Bizottság közel 1,8 milliárd eurót különített el az uniós pénzügyi forrásokból „Az afrikai stabilitás és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap” elnevezésű vagyonkezelői alap felállításának finanszírozására. Mit is takar voltaképp a „vagyonkezelői alap” fogalma? A vagyonkezelői alap a fejlesztési együttműködés területén igénybe vehető mechanizmus, amely jelentős, különböző donoroktól származó források összevonására szolgál. A cél, hogy egyetlen stratégiai keret alapján rendelkezésre álljon egy olyan eszköz, amellyel gyorsabban és kevésbé bürokratikus módon lehet megvalósítani a források allokációját. Az új uniós költségvetési rendelet (2013) felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy más donorokkal kötött megállapodás keretében európai vagyonkezelői alapokat állítson fel, illetve kezeljen. Mely régiók/országok részesülhetnek az Alapból? Az Alapból egyrészről részesülhet a Száhil öv és a Csád-tó térsége: Burkina Faso, Kamerun, Csád, Gambia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria és Szenegál. Részesülhet továbbá Afrika szarva: Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Szomália, Dél-Szudán, Szudán, Tanzánia és Uganda.
Végezetül pedig részesülhet Észak-Afrika: Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia és Egyiptom. Mi az Alap célja? Az Alap a Száhil övben és a Csád-tó régiójában, Afrika szarván, illetve Észak-Afrikában kialakult válsághelyzetek kezelését hivatott a jövőben elősegíteni. Célja, hogy e régiókban stabilitást teremtsen és hozzájáruljon a migráció hatékonyabb kezeléséhez. Közelebbről: az Alap a gazdasági lehetőségek és esélyegyenlőség, a biztonság és a fejlődés előmozdításával segítséget fog nyújtani a destabilizáció, a kényszerű lakóhelyelhagyás és az irreguláris migráció kiváltó okainak kezeléséhez. Az EU segíteni kívánja a bővebb értelemben vett Száhil övet abban, hogy meg tudjon felelni a népesedésből adódó nyomás, a környezeti problémák, a mélyszegénység, a belső feszültségek, az intézményi instabilitás, az instabil szociális és gazdasági infrastruktúrák, valamint az élelmezési válsággal szembeni ellenálló képesség elégtelensége által jelentett egyre növekvő kihívásoknak. Ezek a problémák helyenként nyílt konfliktusokhoz vezettek, és maguk után vontak olyan jelenségeket, mint a lakóhelyelhagyás, a bűnözés, a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség, továbbá az irreguláris migráció, az emberkereskedelem és a migránsok csempészése. Hogyan segít az uniós támogatás az irreguláris migráció kezelésében? A régióknak nyújtott pénzügyi támogatás segít a többek között a Szaharán, a Földközi-tengeren és az egyéb Európába vezető útvonalakon tapasztalható egyre növekvő kényszerű migránsáramlat kezelésében. Az EU már reagált azzal, hogy növelte az általa a régióban tartózkodó menekülteknek és migránsoknak nyújtott humanitárius és fejlesztési segélyek összegét. Az európai migrációs stratégia célja megakadályozni, hogy még többen veszítsék életüket a tengeren, továbbá megerősíteni a kulcspozícióban lévő tranzit- és származási országokkal való együttműködésünket. Megoldást kíván találni a származási és tranzitországokban tapasztalható irreguláris migráció és kényszerű lakóhelyelhagyás alapjául szolgáló problémákra, különösen a következők által: a jogállamiság megszilárdítása, új gazdasági és oktatási lehetőségek megnyitása, a legális mobilitás fokozása és a jobb kormányzás kiépítése, többek között a határigazgatás, az emberkereskedelem- és csempészés elleni küzdelem, valamint a védelemre nem jogosult irreguláris migránsok hatékony tartós visszatérése, visszafogadása és reintegrációja tekintetében. Ez komoly elkötelezettséget igényel a harmadik országok migrációs és határigazgatási kapacitásainak kiépítése, valamint a Száhil övtől az Afrika szarváig és az Észak-Afrikáig terjedő régiók stabilizációja és fejlesztése iránt. Milyen projektek finanszírozhatók az Alapból? - A foglalkoztatottság javítását célzó gazdasági programok létrehozása, különösen olyan programoké, amelyek munkahelyeket teremtenek fiataloknak és nőknek a helyi közösségekben, továbbá amelyek a szakképzésre, valamint mikro- és kisvállalkozások létrehozására összpontosítanak. Az intézkedések egy része elősegíti majd a visszatérők közösségeikbe való reintegrációját. - A helyi lakosságnak nyújtott alapvető szolgáltatások (pl. élelmezés- és táplálkozásbiztonsági, egészségügyi, oktatási és szociális védelmi, valamint környezeti fenntarthatósági) támogatását célzó projektek. - A migrációkezelés fejlesztését célzó projektek, ideértve az irreguláris migráció visszaszorítására és megelőzésére, az emberkereskedelem és a migránscsempészés, valamint egyéb kapcsolódó bűncselekmények elleni küzdelemre irányuló projekteket is. - A kormányzás általános javítását támogató projektek, különösen a konfliktusmegelőzés elősegítését, valamint a biztonság, a fejlesztés és a bűnüldözés (többek között a határigazgatás és a migrációval kapcsolatos aspektusok) támogatását a jogállamiságnak a kapacitásépítés általi megszilárdításával segítő projektek. Az intézkedések egy része hozzájárul majd a radikalizálódás és a szélsőségesség megelőzéséhez, illetve az ellenük való fellépéshez. Pontosan milyen forrásokból származik a pénz? A Bizottság az uniós költségvetés különböző pénzügyi eszközeiből – elsősorban az Európai Fejlesztési Alapból – vonta össze a pénzt. A tervek szerint az elkülönített teljes keret a Bizottság által kezelt eszközök 1,8 milliárd eurós összegével legalább 2 milliárd eurót fog kitenni: Kötelezettségvállalások Eszközök (euróban)
A 11. EFA tartaléka Nyugat-Afrikára vonatkozó regionális indikatív program – 11. EFA Közép-Afrikára vonatkozó regionális indikatív program – 11. EFA Kelet-Afrikára, Dél-Afrikára és az Indiaióceán térségre vonatkozó regionális indikatív program – 11. EFA Afrika szarvára vonatkozó nemzeti indikatív programok – 11. EFA Dél-Szudánra vonatkozó egyedi támogatási program – 9. és korábbi EFAk Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz A stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz Humanitárius segítségnyújtás, élelmezési segély és katasztrófavédelem Fejlesztési Együttműködési Eszköz Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság költségvetési tételei Az uniós tagállamok hozzájárulásai Rendelkezésre álló egyenleg A javasolt intézkedésre összesen
1 000 000 000 200 000 000 10 000 000 25 000 000 80 000 000 80 000 000 200 000 000 10 000 000 (megerősítendő) 50 000 000 125 000 000 20 000 000 (megerősítendő) Megerősítendő összegek 1 800 000 000 1 800 000 000
Az Európai Bizottságnak a 2014–2020 közötti időszak tekintetében az uniós külső együttműködésre előirányzott 96,8 milliárd eurót kitevő költségvetése – ideértve a fejlesztési támogatást is – kulcsfontosságú szerepet játszik a jelenlegi migrációs problémák által leginkább sújtott régiók és országok támogatásában. Ez a segítségnyújtás a partnerországok azon törekvéseinek támogatására szolgál, hogy kezeljék a szegénység, a létbizonytalanság, az egyenlőtlenségek és a munkanélküliség jelentette problémákat. Hozzá fognak-e járulni a tagállamok az Alaphoz? Az uniós vagyonkezelői alapok természetükből fakadóan szükségessé teszik, hogy legalább egy uniós tagállam (vagy harmadik fél donor, így például valamely más ország vagy nemzetközi szervezet) hozzájáruljon ezen Alaphoz. A részvételt illetően több tagállam is kifejezte érdeklődését, Spanyolország pedig immár meg is erősítette részvételét. Az uniós tagállamok olyan jelentős mértékű hozzájárulására számítunk, amely megfelel az Alaphoz rendelt ambiciózus uniós költségvetésnek. Ha az Európában menedéket kereső menekültek többsége Szíriából érkezik, miért nem szerepel az ország a kedvezményezett régiók között? Az Európai Bizottság és a tagállamok együttesen közel 3,9 milliárd eurót mozgósított a Szíriában lévő szíriaiak, valamint a menekültek és az őket fogadó szomszédos libanoni, jordániai, iraki, törökországi és egyiptomi közösségeknek biztosított humanitárius, fejlesztési, gazdasági és stabilizációs segítségnyújtás keretében, amivel az Unió egyike a szíriai válság kezelését szolgáló donortevékenység terén vezető szerepet játszó feleknek. A szíriai válságra reagálva az EU már a korábbiakban felállított egy regionális vagyonkezelői alapot (lásd a korábban említetteket): az Unió regionális vagyonkezelői alapja 2015 májusában megtartotta első igazgatósági ülését és jóváhagyott több, összesen 40 millió euró értékű intézkedési programot. Az alap 400 ezer szíriai menekültnek, valamint a menekülteket fogadó és rászoruló libanoni, törökországi, jordániai és iraki közösségek számára biztosít majd támogatást, mégpedig elsősorban a gyerekek és fiatalok oktatására, megélhetésére és az élelmiszerbiztonságára összpontosítva. A mostani javaslat tárgyát képező Alap össze fogja hangolni a fellépéseket a szíriai válság kezelésére létrehozott uniós vagyonkezelői alappal, és emellett erősíteni fogja a menekültügyi válság kezelését
szolgáló szinergiákat. Közvetlenül Szírián belüli fellépéseket az alap nem fog finanszírozni. Ezen Alap létrehozásához milyen további lépéseket kell még megtenni? Az Alap felállítására irányuló javaslatot a tagállamok elé fogják terjeszteni, majd ezt követően lefolytatják a megfelelő döntéshozatali eljárásokat, az Európai Fejlesztési Alap (EFA) bizottságával folytatandó egyeztetést is beleértve. A Bizottság célja, hogy a szükséges eljárások még időben lezáruljanak ahhoz, hogy a terveknek megfelelően a 2015. november 11-12-én tartandó Valettai Csúcstalálkozón alá lehessen írni az Alap alapokmányát. Ez az a mozzanat, amellyel az Alapot hivatalosan létrehozzák, és amelyet követően az haladéktalanul megkezdi működését. [1] A jelenlegi adatok alapján ily módon a szíriai, irakai és eritreai kérelmezőkre lenne alkalmazandó. [2] Ausztria, Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta, Németország és Szlovákia. [3] A Frontex-rendelet 15. cikke értelmében az Ügynökség és a tagállamok az uniós jogban foglaltakkal legalább egyenértékű szabályokat és előírásokat kötelesek betartani akkor is, ha a harmadik országokkal folytatott együttműködésre az utóbbiak területén kerül sor. MEMO/15/5597 Kapcsolattartás a sajtóval: Natasha BERTAUD (+32 2 296 74 56) Milica PETROVIC (+32 229-63020) Tim McPHIE (+ 32 2 295 86 02) Tájékoztatás a nyilvánosság számára: Europe Direct a 00 800 67 89 10 11 telefonszámon vagy emailben
