Memorandum az egész életen át tartó tanulásról

KARD ÉS TOLL 2006/3

Memorandum az egész életen át tartó tanulásról Prukner Attila pénzügyõr százados Jelen cikk szerzõjének az a célja, hogy elemezze az Európai Bizottság „Memorandum, az egész életen át tartó tanulásról” szóló dokumentumát. Néhány ponton igyekszem rávilágítani olyan problémákra is, amelyekkel szembe kell néznünk, esetleges gátló tényezõként léphetnek fel, a gyakorlati megvalósítás során. De mindezek ellenére úgy gondolom hogy az itt megfogalmazott megállapítások olyan mértékben meghatározóak, hogy messze túlmutatnak az akkori jelenen és most is épp olyan idõszerûek és értékállóak. The aim of this article’s author to investigate the Document of the European Comittee called „Memorandum of longlife learning”. On some points I intend to make an effort about some problems which we need to face and they are unfavorable circumstanses in the practical implementation. But all on the contrary, I think, these statements are essential, seasonable and valuable.

Az egész életre kiterjedõ tanulás kifejezés használata a hetvenes években terjedt el a visszatérõ oktatás (recurrent education) és a premanens nevelés fogalmakkal együtt, mely az élet minõségének és a társadalom megjavításának a programját hirdette. Az ezredfordulóra a lifelong learning kifejezés az Európai Unió gazdaság- és társadalomfejlesztési programjainak vezérfogalmává vált. A tanuló társadalom ideáját magában foglaló jövõkép megvalósítása a közösség egyik legfontosabb célkitûzése lett. Az élethosszig tartó tanulás azonban nem csupán a hagyományos oktatási programok és korszerû tanulási lehetõségek összeadásának egyszerû végeredménye. Alapvetõ különbségek vannak az oktatás tartamában és perspektívájában. Az Európa Tanács 2000. márciusi lisszaboni tanácskozása kimondta, hogy a tudásalapú gazdaság és társadalom megvalósulásának feltétele az oktatási és képzési rendszer teljes átalakítása, az egész életen át tartó tanulás stratégiájának kimunkálása és megvitatása az Európai Unió tagállamaiban. Európa valamennyi polgárának számára biztosítani kell az esélyegyenlõséget ahhoz, hogy a változásokhoz igazodni tudjanak, és azokban aktívan közremûködjenek. Az életen át tartó tanulás olyan készségek elsajátítását jelenti, amelyek birtokában a munkaerõ-piacon legsikeresebben tudunk érvényesülni. A tanulás központi eleme, hogy a tanulási folyamat nem a kor függvénye, hiszen a tanulásra szükségük van a fiataloknak és az idõseknek is.

141


Az Európai Unió az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az emberi erõforrás, mint érték fejlesztésére. A többi tagállamhoz hasonlóan, Magyarország fejlõdésének is egyik kulcsa, hogy az emberi tõkét megfelelõen tudja kamatoztatni a gazdaság fellendítésében. Így egyre hangsúlyosabban jelenik meg az életen át tartó tanulás, és ezen belül is a felnõttek folyamatos képzésének, mûvelõdésének elõmozdítása Amíg a hagyományos oktatási intézmények figyelmüket elsõsorban az ismeretek átadására irányították (és irányítják jelenleg is) addig a korszerû tanulási lehetõségek és a tanulás élethosszig tartó megközelítése a hangsúlyt az egyéni képességek fejlesztésére helyezik. Az élethosszig tartó tanulás koncepciójának középpontjában az az elképzelés áll, hogy az embereket képessé tegyék és bátorítsák arra, hogy „megtanulják, hogyan kell tanulni”. Itt a középpontban az egyén áll, azaz a tanuló maga. Stratégiai program A stratégiai programokból és dokumentumokból (eEurope, eLearning, lisszaboni, feirai, nizzai és stochkolmi Európai Tanács zárónyilatkozatok) kiolvasható, hogy az egyesült Európa határozott célja egy tudás alapú társadalom kiépítése. Ennek a célkitûzésnek a megvalósításában jelentõs szerepet töltenek be az Európai Bizottság által kezdeményezett konkrét gazdasági, társadalmi és kulturális programok. Ebben a kontextusban az egész életre kiterjedõ tanulás programja túlnõtt azon, hogy csupán az oktatás és szakképzés fejlesztésnek egyik aspektusa legyen, sokkal inkább a tudás alapú társadalom és gazdaság megvalósításához vezetõ kulcsprogrammá vált. A Memorandumban az elmúlt évtized során összegyûlt tapasztalatok, valamint a következõ évtizedre vonatkozó tudás alapú, információs társadalom-stratégiája alapján újrafogalmazták a tanuló társadalom víziójára vonatkozó, korábban már többször kifejtett célkitûzéseket. A Memorandum célja segítséget adni az egyes országoknak saját programjaik implementációjához, illetve ösztönzést adni egy európai dimenziójú, tisztázó vitához. A Memorandum a bevezetõ részben megállapítja, hogy az egész életre kiterjedõ tanulás politikai prioritássá vált az Európai Közösségben. Az Európai Unió vezetõi szerint a Közösség úgy képes dinamikus gazdasági növekedésre, ha egyúttal a társadalmi interitás megõrzésének, további erõsítésének igénye is teljesülhet. Ennek egyik legfontosabb eszköze az egész életre kiterjedõ tanulás programjának implementációja. Ebbõl következõen Európában a fõ feladat most az, hogy a közös elképzeléseket hatékony cselekvéssé formálják. Napjainkban különösen sürgetõvé és aktuálissá vált a permanens tanulás „bevezetése”, hiszen – Európában rohamléptekkel épül ki a tudás alapú társadalom és a tudásintenzív gazdaság. Ezért az európai polgárok számára minden eddiginél fontosabbá vált, hogy naprakész információkhoz és korszerû tudáshoz jussanak. Az ezekhez való hozzájutás a társadalom minél szélesebb körében meghatározza Európa versenyképességét azáltal, hogy fokozza a munkaerõ alkalmazhatóságát és alkalmazkodóképességét. – A mai Európa komplex gazdasági, kulturális, politikai, társadalmi közegében megnövekedett az egyének választási lehetõsége saját életük egyedi alakítá-

142

PRUKNER ATTILA: Memorandum az egész életen át tartó tanulásról

sára. ezért fontos a kulturális, nyelvi, etnikai különbözõségek értékként való elfogadása, kölcsönös megértése, elismerése. Itt is elengedhetetlen és alapvetõ feltétel az oktatás, a széles értelemben vett képzés, az intenzív egyéni és csoportos tanulás kiterjesztése. – A strukturális munkanélküliség legnagyobb mértékben az alacsony képzettségûeket sújtja, ezért a munkaerõ alkalmazhatóságának és alkalmazkodóképességének permanens javítása a tanulás révén alapvetõ szociális kérdés is. – Az európai népesség átlagéletkora emelkedik. Akkor lehetséges az idõsebbek teljes értékû részvétele a társadalom életében és a gazdaság mûködtetésében, ha ismereteiket rendszeresen megújítják, illetve szinten tartják. Az egész életre kiterjedõ tanulás programja azt szolgálja, hogy az európai polgárok, vállalkozók sokoldalúan alkalmazhatók legyenek, képesek a demokratikus társadalom fenntartására továbbfejlesztésére, saját boldogulásuk biztosítására. A program megvalósítása, a szükséges változtatások kivitelezése a tagállamok feladata – hangsúlyozza a dokumentum – az Unió szerepe a folyamat támogatása és ösztönzése. A tagállamok felelõssége, hogy oktatási rendszereiket úgy alakítsák át, hogy az alkalmas legyen a rájuk váró kitüntetett szerep betöltésére ebben a folyamatban. A Memorandum hangsúlyozza az egyének felelõsségét is, hiszen az egyes emberek a legilletékesebbek saját tanulásuk szervezésében, irányításában és eredményességében. A modern élet nagyobb esélyeket és szélesebb körû választási lehetõségeket biztosít az egyének számára, ez a korábbinál nagyobb kockázatokkal és bizonytalansággal jár együtt. Új vonás az európai társadalmak korösszetételének megváltozása és az interkulturális mozaikosodás is. Mérvadó lesz az az emberi kapacitás, amely a tudás hatékony megszerzésében és intelligens, kreatív felhasználásában nyilvánul meg. E kapacitás hatékony kifejlesztéséhez a legmegfelelõbb eszköz az egész életre kiterjedõ tanulás és képzés általánossá tétele. Hogy az egész életre kiterjedõ tanulást tartósan integrálni lehessen a felnõttek életvilágába, a különbözõ tanulási tevékenységek és változatos tanulási környezetek természetes, súrlódásmentes kapcsolódó rendszerét kell létrehozni. Az élethosszig tartó tanulás szilárd bázisa a valamennyi gyermek számára biztosított magas színvonalú alapképzés. A tanulás formái A Memorandum az Európai Bizottságnak abból a közismert meghatározásából indul ki, amely szerint a lifelong learning „az egész életre kiterjedõ tanulás olyan átfogó és folyamatos – formális vagy informális módon történõ – tanulási tevékenység, amely a tudás, az ismeretek és a képességek fejlesztése céljából történik.” Ez a koncepció magában foglalja a minden életkorra, valamennyi tanulási színtérre és módra kiterjedõ elemet, célra irányuló, tudatos tevékenységet értve tanuláson. A Memorandum azonban túllép a tanulásnak ezen a leszûkített definícióján, és számol a nem tudatos, véletlenszerû és esetleges jellegû tanulással is. A tanulási tevékenység három formáját különbözteti meg. A formális tanulás (formal leaning) a hagyományos oktatási rendszer keretein belül történik erre a célra létrehozott intézményekben, pontosan definiált idõbeosztásban,

143


elõre meghatározott tanulási tartalmakkal és szabályozott belépési, kilépési és rendszeren belüli továbbhaladási feltételekkel. A formális tanulás szakaszait a részvételt és a követelmények teljesítését igazoló államilag elismert bizonyítványok zárják. A nem formális tanulás (non-formal learning) az oktatási rendszer fõ áramán kívül történik, és nem mindig jellemzõ rá a részvétel végbizonyítvánnyal történõ elismerése. Ide tartoznak a munkaerõ-piaci tréningek, szakmai továbbképzések, civil szervezetek, pártok, mûvészeti és sportegyesületek szervezésében történõ képzések, tanfolyamok. A nem formális tanulás természetébõl adódóan kívül esik az iskolákon, fõiskolákon, képzési központokon vagy egyetemeken. Rendszerint nem tekintik „igazi” tanulásnak, és nincs nagy forgalmi értéke a munkaerõpiacon. A nem formális tanulást ennélfogva általában alulértékelik.” A Memorandumhoz kapcsolódóan megjelentetett nagy számú publikáció, a társadalmi partnerekkel lefolytatott országos viták valamint a tagországok közötti, egyre erõsödõ szakmai együttmûködés hozzájárultak a formális és nem-formális tanulást elkülönítõ definíciók pontosításához, a tisztázási folyamathoz. Azonban megállapítható, hogy míg a formális oktatás definiálása tekintetében lényegi, értelmezésbeli különbségek alig vannak a szerzõk között. Az informális tanulás (informal learning) a mindennapi élet természetes velejárója, az egyén életének valamennyi színterén zajlik, így a formális és a nem formális tanulás során is. A tanulásnak ez a formája nem szükségszerûen tudatos, illetve szándékos, az elsajátított tudás gyakran nem elismert tevékenységek „melléktermékeként (byproduct)” alakul ki. Aki ilyen módon tanul, gyakran észre sem veszi, hogy tanul, hogy megszerzett valamilyen tudást vagy kompetenciát. Különösen az informális tanulás terén már jóval nagyobbak az értelmezésbeli, tartalmi eltérések, ebbõl következõen jóval nagyobb a rendszerezést érintõ bizonytalanság. A nemzetközi tudományos szakirodalomban számos szerzõ jelzi az informális tanulás meghatározása körüli nehézségeket, így 1991-ben Selman és Dampier, valamint 1999-ben Livingstone is megfogalmazta azt a véleményét, hogy „a tanulás három dimenzióban történik: formális, nem-formális és informális módon. Míg az elsõ két típust meglehetõsen könnyen azonosíthatjuk, addig az informális tanulás nehezen érthetõ fogalom.” A felnõttképzéssel foglalkozó szakemberek egy csoportja a tanulási formák definiálásakor csupán két kategóriát, a formális és a nem-formális tanulást különíti el, és az informális tanulást a nem-formális tanulás egyik módjának tekinti. Úgy látjuk, hogy a hazai szakmai és tudományos közvélekedés, valamint egyes felsõoktatási tanszékek ezt az álláspontot is elfogadják. Mi a továbbiakban az általánosabban elterjedt nézetet vizsgáljuk, amely a tanulási tevékenységek három alapkategóriáját különíti el, és a rendszerezés pontosítása céljából külön tanulási formának tekinti a nem-formális- és az informális tanulást. Az informális tanulás legbõvebb, legkidolgozottabb leírását a számos hazai meghatározási kísérlet közül Benedek András adja a Magyar Virtuális Enciklopédiában: „Tanulásra, tudásra ismeretek szerzésére és alkalmazására irányuló, nem intézményi, szervezeti keretekben megvalósuló tevékenység. A családban és kortárscsoportokban, valamint infokommunikációs eszközök segítségével egyéni módon is megvalósuló informális tanulás a képességek alakításának, a személyiségfejlõdésnek (szocializáció) alapvetõ feltétele, eszköze. Az informális tanulás nem azonos az objektív tartalmak rendszerének, logikai struktúrájának

144


merev követésével, hanem jellegébõl adódóan rugalmasságot feltételez. Jellemzõje a tanulásban résztvevõk életkori sajátosságainak, egyéni különbségeinek differenciáltsága, a különbözõ információs források igénybevétele, az élet különbözõ színterein szerzett tapasztalatok felhasználása. A résztvevõk életkorát tekintve az informális tanulás egyre fiatalabb korban kezdõdik és egyre idõsebb korig tart. Az informális tanulás technikai feltételrendszere az informatika térhódításával, a szélessávú Internet és mobil hálózatokhoz való hozzáférés bõvülésével folyamatosan átalakul. A számítógép segítségével megvalósuló egyéni tanulás mellett egyre nagyobb szerepet kap a mobil telekommunikációs eszközökkel, s a vizualitás új technológiáival (vizualitás az oktatásban) történõ kognitív megismerés.” A tanulás dimenziói A Memorandum az egész életre kiterjedõ tanulás új modelljét ismerteti, amely a lifelong learning fogalom mellett, azt kiterjesztve és kiegészítve bevezeti a lifewide learning kifejezést. Ez az élet teljes szélességét átfogó, az élet egészére kiterjedõ tanulásként értelmezhetõ, és a tanulásnak egy újabb, eddig ritkábban szóba került dimenzióját emeli ki. Míg a lifelong learning az idõdimenzió mentén helyezi el a tanulás folyamatát, addig a lifewide learning a tanulás minden életterületre és élethelyzetre kiterjedõ, transzverzális jellegét helyezi elõtérbe. Halál I.

III.

Informális tanulás

Formális tanulás II.

IV. Születés

Az egész életre kiterjedõ tanulásnak ez a koncepcionális modellje egységes keretben kezeli a tanulás idõbeli kiterjedését és a három alapvetõ tanulási formát. A függõleges tengely mentén haladva az egyén életciklusának különbözõ, egymást idõben követõ tanulási folyamatai következnek egymásra. Ez az élethosszig tartó tanulás, az egész életre kiterjedõ tanulás vertikális dimenziója. A vízszintes tengely a különbözõ kontextusokat, helyeket és helyzeteket jelöli, amelyekben az adott idõpillanatban a tanulás éppen történik. Ez a horizontális dimenzió az élet minden területét átfogó tanulás. A IV. mezõ az iskolarendszerû oktatás. A II: mezõben a nem formális oktatásnak a felnõttképzés a része található. A III. és az I. negyed a kötetlenebb nem formális, illetve a gyermek- és felnõttkori informális tanulást jelenti. A Memorandum leszögezi, hogy az egész életre kiterjedõ tanulás új összefüggésrendszerében az oktatási és szakképzési rendszerek különbözõ szintjeinek és szektorainak szoros és jól összehangolt együttmûködésére van szükség. Ez a létezõ rendszerek különbözõ elemeinek összekapcsolását, a tanulási lehetõségek személyközpontú hálózatainak kiépítését jelenti.

145


A Memorandum mondanivalójának esszenciáját tömören hat „kulcsüzenetben” fogalmazták meg: – Új alapkészségek biztosítása mindenkinek – Több beruházás az emberi erõforrásokba – Innovációk a tanítás és a tanulás területén – A tanulás értékelésének javítása – A tanulási tanácsadás újragondolása – A tanulás közelítése az otthonokhoz Új alapkészségek biztosítása mindenkinek A cél az általános és folyamatos hozzáférés biztosítása azokhoz a képzésekhez, amelyek lehetõvé teszik a tudás társadalmába történõ tartós integrációhoz szükséges képességek megszerzését. Európa minden lakójának – kivétel nélkül – biztosítania kell az esélyegyenlõséget, hogy a társadalmi és gazdasági változás által támasztott igazodni tudjanak, és Európa jövõjének kialakításában aktívan részt vehessenek. A Memorandum az alábbi kulcskompetenciákból (new basic skills) indul ki: informatikai kompetencia, nyelvismeret, technológiai kultúra, vállalkozási készségek és szociális kompetencia. A tradicionális alapkészségek (írás, olvasás, számolás) jelentik azt a bázist, amelyre az új, interdiszciplináris képességek ráépülhetnek. A szociális kompetenciák (önbizalom, önirányítási képesség, felelõsség és kockázatvállalás) képessé teszik az embert az autonóm, a társadalomban értéket létrehozó életvezetésre. Erre ma több embernek kell képesnek lennie, mint bármikor a megelõzõ történelmi korszakokban. A vállalkozó szellem és a vállalkozási készség ma már nemcsak az önálló vállalkozások indításához szükségesek, hanem az új típusú vállalatok alkalmazottai, illetve potenciális alkalmazottai számára is versenyelõnyt jelentnek. Több beruházás az emberi tõkébe Az a cél, hogy észrevehetõen növekedjenek az emberi erõforrások fejlesztésére szolgáló ráfordítások. Nemcsak a jelenleginél nagyobb összegekre, de a finanszírozási rendszer újragondolására és átláthatóságának javítására van szükség. Minél pontosabb képet kell kialakítani a tényleges ráfordításról és hasznosulásáról. A tanulás különbözõ formáinak integrálása a munkavégzés folyamatában az üzleti és a közszolgálati szférában is a mainál sokkal rugalmasabb munkaszervezést igényel, melynek költségvonzatai vannak. Olyan tanulási kultúrát kell kialakítani, amelynek finanszírozása a különbözõ résztvevõk megosztott felelõsségvállalásán alapul. Innovációk a tanítás és a tanulás területén A cél a hatékonyabb tanítási és tanulási módszerek kifejlesztésével elõsegíteni az egész életre kiterjedõ tanulás általánossá válását. A társadalmi kirekesztetés leghatékonyabb ellenszere is, ami egyben azt is jelenti, hogy az egyéneket és az egyéni igényeket kell az oktatás középpontjába állítani. A Memorandum elvárásként fogalmazza meg, hogy az új tanítási és a tanulási módszerek alkalmazkodjanak a mulikulturális Európa sokszí-

146


nûségéhez, az egyének és csoportok eltérõ érdeklõdéséhez és különbözõ szükségleteihez. Olyan tanulási környezeteket kell kialakítani, amelyek megfelelnek az igénybevevõk elvárásainak. Az egyén önállóságának, aktivitásának növelése érdekében szükség van az eddigi gyakorlat javítására és új, a korábbitól eltérõ megközelítésekre, élve az információs és kommunikációs technikai eszközök által biztosított lehetõségekkel. A tanítási és tanulási módszerek és keretek javításának egyik legfontosabb feltétele, hogy a formális és nem formális tanulást segítõk megszerezzék a tanulási környezetek optimális mûködtetéséhez szükséges kompetenciákat, és azt szinten tudják tartani. Ez a tagállamok részérõl jelentõs befektetést igényel. Mindenekelõtt a tanárképzés és a tanártovábbképzés átfogó reformja szükséges, hogy eredményt érjenek el a legkülönbözõbb tanulási kontextusokban és sokféle célcsoporttal. A tanulás eredményességét értékelõ módszerek javítása A cél a különbözõ tanulási tevékenységek során szerzett tudás felismerésének és elismerésének javítása, különös tekintettel a nem formális és informális tanulás során szerzett kompetenciák értékelésére. A Memorandum megállapítja, hogy a jól képzett munkaerõ iránti növekvõ igény és az ennek következtében fokozódó munkaerõ-piaci verseny a munkavállalók között a különbözõ kompetenciák meglétét igazoló bizonyítványok iránti növekvõ keresletben is megmutatkozik. Fontos feladat a bizonyítványok egyértelmûségének biztosítása, hogy a mögöttük lévõ tudásról, készségekrõl és képességekrõl minél pontosabb képet lehessen alkotni, elõsegítve ezzel a bizonyítványok kölcsönös elismerését, ezáltal a munkavállalók mobilitását. A tanulási tanácsadás újragondolása A cél biztosítani, hogy Európa-szerte mindenki számára könnyen elérhetõek legyenek megbízható információk és megfelelõ tanácsok a tanulási lehetõségekrõl. A Memorandum megállapítja, hogy a mai munkavállalónak arra kell felkészülnie, hogy számos alkalommal változtatni kell majd pályáján, váltani munkavégzés és a tanulás között. Ebben a kettõsségben a tanácsadás fontosabbá válik, ezért növekednek az ilyen szolgáltatások iránti igények is. A színvonalas szolgáltatásoknak alkalmasnak kell lenniük „holisztikus” információk nyújtására és az igényeknek elébe menve tájékoztatást kell adniuk az európai tanulási és karrier lehetõségekrõl. Ezeket a szolgáltatásokat úgy kell megszervezni, hogy mindenki elérje õket lehetõ legközelebb a lakóhelyéhez. Az informatikai eszközök lehetõvé teszik ezen a területen is olyan felhasználóbarát rendszerek kialakítását, amelyek külsõ segítség nélkül is használhatók lesznek. A tanulás közelítése az otthonokhoz Az a cél, hogy a tanulási lehetõségek a lehetõ legközelebb kerüljenek a tanuló saját környezetéhez, az információtechnikai eszközöket is igénybe véve. A Memorandum megállapítja, hogy a regionális és a lokális szintek egyre jelentõsebb szerepet játszanak a közösségek életére vonatkozó lényeges döntések meghozatalában. A legtöbb ember számára a tanulás is a lakóhelyén végzett tevékenység, ezért az egész életre kiterjedõ ta-

147


nulás implementációs programját is ezen a szinten kell megvalósítani. A tanulási lehetõségeket azért kell helyben elérhetõvé tenni, mert az esetek többségében az emberek saját megszokott, támogató szociális, kulturális közegükben szívesebben és hatékonyabban tanulnak. Ez azok számára is fontos, akik szétszórtan, kisebb csoportokban élnek, esetenként nehezen megközelíthetõ régiókban, illetve valamilyen fogyatékosság következtében korlátozott a mobilitásuk. Az információs és kommunikációs eszközök potenciálisan lehetõvé teszik hogy bárki bárhonnan a nap minden percében hozzáférjen a tanulási lehetõségekhez, és a tanulásra szánt idejét a lehetõ legjobban kihasználja. Motiváció meghatározó szerepe Az emberek jelentõs része, nem csak azért tanul, hogy ezen eszközzel megvalósítsa önmagát, egyfajta önigazolási igényét kielégítse, hanem hogy olyan ismereteket szerezzen, amelyet a mindennapok során is használni, alkalmazni tud. A másik ok az anyagi gyarapodás, illetve, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét megõrizze, esetlegesen továbblépjen. Az emberek számára a folyamatos tanulás csak akkor lesz életforma, ha megvan a motiváltságuk és a tanulási lehetõségek bõ tárháza. A legfontosabb elem, hogy a fiatalok megtanuljanak tanulni, és a tanulás során pozitív élményekre tegyenek szert, vagyis ne szenvedjenek kudarcot, a megszerzett tudást, szakértelmet pedig ismerje el a társadalom. A tanulás egyaránt lehet hasznos és örömteli, akár közösségi tevékenységként a napi munka során, akár szabadidõben. Miután többször elolvastam az éppen elemzésre kerülõ dokumentumot, egyre inkább felmerült bennem az a gondolat, hogy az ember egyrészt biológiai lény, aki emócióval is rendelkezik, miként tud alkalmazkodni az állandó változás tényéhez, az új munkahelyhez, emberekhez, és fõleg az elsajátítandó új ismeretekhez. Jó hatással van-e ránk ez a szüntelenül mozgó, vibráló VILÁG, ahol, ami ma biztos, a holnap már bizonytalan. Miként tudunk megküzdeni az elõttünk álló kihívásokkal, hogy mi magunk ennek valamilyen formában ne lássuk kárát ? Mostanában került kezembe Freund Tamás agykutató, akadémikus egy cikke, amely egy picit „ igazolta” kételyeimet. Lássuk Õ mit mond: „Napjainkban az információs robbanás és globalizáció az emberi agy „környezetében” radikális változásokat okoz, hiszen az információfeldolgozásért felelõs szervünk környezetének elsõdleges komponense maga az információ, a külvilágból az érzékszerveinken keresztül felvett impulzusok tömege… Ugyanakkor az ép személyiség legalapvetõbb jellemzõje az élet során folyamatosan fejlõdõ azonosságtudat, amely kijelöli helyünket a világban, megteremti önértékelésünk alapjait, céljainkat és beállítódásunkat. Ha ez nem alakul ki, külsõ célok, az anyagi javak minden áron való megszerzése válhat az önértékelés alapjává (Kopp, M., Skrabski Á.: Magyar lelkiállapot, 7–13. l. Végeken, Budapest, 1992). A mai magyar társadalom lelkiállapotának ez az egyik legsúlyosabb, december 5-én is diagnosztizált kórtünete. Az emberi agy feldolgozó kapacitásának elmaradása a megváltozott információs környezet által követelt szinttõl a társadalmi-kulturális fejlõdés más területein is zsákutcába vezethet. Százezer évvel ezelõtt az õsember 100–200 fõs törzsi közösségekben halászott, vadászott, tudta, kivel hányadán áll, megosztotta-e vele a szomszéd a sikeres vadászat zsákmányát. Ebben a minimális információs környezetben a

148


szociális viszonyok átláthatóak voltak az emberi agy számára. Az agy ilyen mennyiségû információ feldolgozására fejlõdött ki evolúciója során. Azóta mérete, komplexitása, feldolgozó képessége biológiailag minimális mértékben fejlõdött, ami párhuzamosnak mondható a feldolgozandó információ növekedésével egészen a 20. század elsõ felében elkezdõdött információs robbanásig Egyik lehetõség, hogy az egyén megpróbálja szûrni, csökkenteni az információözönt, kiköltözik a nagyvárosokból, nem használ mobiltelefont, internetet, a televíziót kihajítja – minderre számos példát látni. Ez egyfajta kerülése a konfliktushelyzetnek, menekülés. Egy másik mód, az elõbbinél sokkal rosszabb, de sajnos egyre gyakoribb: az alkoholizmus, a drogok világába való menekülés. Ez nyilvánvalóan nem lehet a sikeres adaptív stratégia útja. A harmadik variáció is lehangoló: az ember megpróbálkozik a szelektálatlan információözön kezelésével, feldolgozásával, ami sokaknak nem sikerül, s ennek eredménye a szorongás, a pánikbetegség, a depresszió, a skizofrénia gyakoriságának rohamos emelkedése. Az a tény, hogy mégsem kellett sokszorosára bõvíteni az elmúlt évtizedekben a pszichiátriai klinikák befogadóképességét, csupán az agy- és a gyógyszerkutatás rohamos fejlõdésének köszönhetõ. De nem hiszem, hogy ez lenne az út. A WHO elõrejelzései szerint a 2000 utáni évtizedben az egészségügy legsúlyosabb problémái a lelki betegségek, ezen belül is a depresszió, a szorongás és következményei lesznek.” Arról beszéltünk az elõbb, hogy „Európa minden lakójának biztosítani kell kivétel nélkül az esélyegyenlõséget.” Felteszem a kérdést, hogy például, a mostani Magyarországon egyenlõ esélye van az ország nyugati részében születõ gyermeknek aki olyan családba születik bele, ahol, a szülõk jól fizetõ állásban értelmiségiként dolgoznak, mint a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei kis településen élõ társának, akinek szülei alulképzettek és tartós munkanélküliek ? Erre a kérdésre a választ Heller Ágnest hívom segítségül: „A modernség alapeszméje az egyenlõ esély. Persze sehol sem egyenlõk az esélyek. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy ez a modernség alapeszméje. Mert amíg az egyenlõtlen esély a természetes, addig a modernség dinamikája nem kérdõjelezheti meg az adott rend társadalmi igazságosságát. Mihelyt megfogalmazódik az egyenlõ esély eszméje, minden társadalmi intézmény és intézkedés kiteszi magát annak, hogy igazságtalannak fogják bélyegezni, mivel nem segíti elõ az esélyek kiegyenlítését, az egyenlõ esély állapotának megközelítését. Tévedés ne essék, az egyenlõ esély eszméje nem a társadalmi egyenlõség eszméje. Arról van szó, hogy mindenki ugyanarról a startvonalról indulva kezdje meg a futóversenyt. Az egyik elõre fut, a másik elmarad. A végeredmény egyenlõtlen lesz. De míg a premodern társadalmakban az egyenlõtlenség volt a természetes kiindulópont, és mindenki beleszületett abba a funkcióba, amelyet a késõbbiekben gyakorolnia kellett, a modernségben éppen fordított lesz a helyzet. Az ember szabadnak születik, azaz életútját nem határozza meg születése. Minden ember self-made man. Az elsõ szimbolikus modelljei az efféle self-made mannek Napóleon és Rothschild vagy ahogy Napóleon mondta, minden katona tarsolyában ott lapul a marsallbot. Persze, tehetnénk hozzá, kevés közkatonából lesz marsall. A modern társadalom éppen ezért elégedetlen társadalom. Hiszen mindenki lehet marsall, miniszterelnök, milliomos, általában híres ember, de csak egyesek lesznek. S akik

149


nem lesznek, gyakran érzik ezt sérelemnek, esetleg sötét erõk manipulációjának. Minden társadalmi berendezkedésnek megvan a maga sajátos lelki betegsége. A modern társadalom lelki betegségei közül a Nietzsche által már olyan gondosan elemzett „ressentiment”, e fájdalmas irigység az, ami éppen az egyenlõség eszméjével tart rokonságot. Hogy ez egy morális betegség – a nihilizmus – motivációjává is válhat, az már korán kiderült, így például a Bûn és bûnhõdés Raszkolnyikovjának esetében. Dosztojevszkij hõse Napóleont akarja utánozni, mikor pénzéért megöli az általa életre érdemtelennek ítélt gazdag öregasszonyt és annak ártatlan, félkegyelmû nõvérét. A modern embernek meg kell tanulni tisztességesen együtt élni azzal a tudattal, hogy másoknak, esetleg kevésbé érdemeseknek is, minden jobban sikerül.” Úgy érzem, hogy van min elgondolkodnunk, hogy a valóságban mennyire tudunk érvényt szerezni a megfogalmazott céloknak. Igenis tennünk kell megvalósulásukért, ki-ki a maga területén. Összegzés A Memorandum az Európai Bizottság egyik legfontosabb oktatási stratégiai dokumentuma. Jelentõsége többek között az, hogy az eddigi tapasztalatok és a legújabb információk birtokában, valamint a jelenlegi trendek ismeretében fogalmaz meg koherens stratégiát. A Memorandum azt vizsgálja mi módon lehet az eddig jellemzõ tanulási folyamatokat a társadalom valamennyi alrendszerében hatékonyan mûködtetni. A társadalom felõl tekint az oktatásra, mert a tudás alapú társadalom egyúttal tanuló társadalom is. Az egész életre kiterjedõ tanulás fõszereplõje és fõ szervezõje az egyén. A tanuló fokozottan felelõs lesz saját tanulásának eredményességéért, emiatt a családi kulturális és szociális háttér még fontosabbá válik, és ez a tanulók között további, nem könnyen mérsékelhetõ különbségeket fog okozni. Ahhoz, hogy valaki a siker reményében be tudjon kapcsolódni a tanuló társadalomba, egyre magasabb iskolai végzettségre, illetve azzal ekvivalens tudásra lesz szüksége. A lépéstartáshoz már ma is inkább felsõ-, mint középfokú iskolázottságra van szükség. A Memorandum egyik fontos új üzenete annak hangsúlyozása, hogy a tanulás nem egydimenziósan terjed ki az egész életre, és nem korlátozódik csupán a formális iskolai oktatásra. A másik az, hogy bár mindenki elsõsorban saját tanulásának eredményességéért felelõs, a többiek tanulási sikerének elõsegítése is érdeke és társadalmi kötelezettsége. FELHASZNÁLT IRODALOM Memorandum az egész életen át tartó tanulásról Komenczi Bertalan: Az Európai Bizottság memoranduma az egész életre kiterjedõ tanulásról Új Pedagógiai Szemle 2001–06 Freund Tamás akadémikus, agykutató: Az önzés és az elmagányosodott ember. Magyar Szemle XIV. 3–4. szám. (2005. április) Heller Ágnes akadémikus, filozófus: „Mi a Modernitás” címû elõadása 2004. február 2-án Mindentudás Egyetemén www. oki. hu

150

Memorandum az egész életen át tartó tanulásról

Recommend Documents