"Megosztott beszéd határokon túl is" Beszámoló a 2010-1-FR1-GRU06-14445 sz.GRUNDTVIG partnerségi program magyarországi találkozójáról.
Francia kezdeményezésre indult 2008-ban a Parpadela program, amely a „párbeszéd erejére„ alapozva közelíti meg a vidék fejlődésének kérdéseit. A programban belga, francia, német, lengyel és magyar civil szervezetek, intézmények szakemberei oktatók és felnőtt tanulók vesznek részt, akik az egyes országok gyakorlatát tanulmányozva az interkulturális párbeszédre helyezik a hangsúlyt. Arra, hogy a hátrányos helyzetű rétegek is könnyen be tudjanak kapcsolódni a társadalmi párbeszédbe, lehetőséget adni számunkra véleményük megfogalmazására, tapasztalataik megosztására. Közösen rávilágítani arra, hogy melyek napjainkban a legfontosabb társadalmi problémák, melyek közösek a partnerek országában. Nagy kérdés számunkra hogyan lehet megtalálni a "közös nyelvet", A projekt nagy hangsúlyt fektet a résztvevőik közötti hálózat kiépítésére, a jó gyakorlatok megismerésére, az adott ország társadalmi, kulturális , szociális helyzetének megismerésére, közös képzési projekt kidolgozására. A
magyarországi találkozóra Szolnokon 2011. október 11-14.között került sor.
2011.október 11-én: érkeztek meg a Grundtvig-Parpadela program belga, francia, lengyel és német résztvevői. 2011.október 12-én A Civil Szolgáltató Központban megkezdődött a szakmai program, melynek első részében Nagyné Kiss Mária a szolnoki Városi Civil Tanács tagja bemutatta az intézményt, tájékoztatta a résztvevőket Szolnok város nemrég elkészült civil
stratégiájáról, amely az önkormányzat és a városban működő civil szervezetek közös tevékenységét fekteti írásba a hatékonyabb együttműködés reményében. Ezt a bemutatkozás követte, amelynek folyamán a résztvevők röviden összefoglalták tevékenységüket, valamint elmondták véleményüket arról is, mivel tudnak hozzájárulni programunk sikeréhez. Az ebédet a családi vállalkozásként működő Transilvania étteremben fogyasztották el a résztvevők, akik boldogan vitték haza a kis, korondi porcelánkancsóban a háziak vendégszeretetét és lelkesedését. A délután a Napsugár Gyermekházban folytatódott, ahol fiatalokkal találkozhattak a résztvevők, akik különböző intézmények tanulói, de délutánonként itt gyűlnek össze, hogy együtt szőjék tovább munkáikat. Az itt dolgozó fiatalok megismerkedhetnek a gyöngyfűzés ,a szövés ,az agyagozás, a fonás, a hímzés és a festés művészetével is. Az udvaron álló kiállítóteremben a különböző tájegységek jellemző népviseletében és gyöngynyakláncaiban gyönyörködhettünk. Ezt követően folytatódott az érdemi munka a Civil Házban ahol előadások következtek. A Jász Nagykun Szolnok megyében működő népfőiskolák tevékenységét mutatta be Nagyné Kiss Mária, a megyei szervezet elnöke. A résztvevők sok kérdést intéztek az elhangzottakkal kapcsolatban ,elsősorban abban a témában, hogy a hátrányos helyzetű rétegekkel hogyan foglalkoznak a népfőiskolán. Nagyné Kiss Mária válaszában bemutatta azokat a „Jó gyakorlatokat” amelyek az elmúlt években megvalósultak,mint pl. az „Esélyt adunk „program a fogvatartottak körében végzett 10 éves börtön népfőiskolai program, a „Visszaút a társadalomba”c.aluliskolázottak és munkanélküliek visszavezetése a társadalomba című .program, a Családtámogató Program,az Idősek Népfőiskoláján végzett tevékenység. Az elhangzottak élénk visszhangot váltottak ki. A program második részében Mátyus Sándor a TESZ-VESZ Alapítvány elnöke mutatta be sokrétű munkájukat fiatalok és idősebbek körében .Sok érdekes népi játékot hozott magával, amelyek jól kiegészítették a játékról szóló előadását. A népi játékok nagy sikert arattak kipróbálóik körében, azonban míg egyesek a szegénység megtestesülését látták benne, mások az identitástudat és a közösségi szellem kialakításában betöltött szerepét hangsúlyozták és azt, hogy játékra mindenkinek szüksége van: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani” hangzott az idézet. Vacsora előtt a Törökszentmiklósi Quartett adott rövid koncertet. Bemutatójuk alátámasztotta a vidéki térségek is bővelkednek tehetségekben, s a különböző művészeti egyesületek, alapítványok együtt az önkormányzatokkal támogatják tevékenységüket.
Október 13-án a Jászságba tettünk látogatást Jászberény felé vettük az irányt. A Jászok fővárosában meglátogattuk a Jász múzeumot, ahol a perzsa származású Behjat Mehdizadeh meghatottan hallgatta a történelmi visszaemlékezést, miszerint a Jászok a mai Irán területéről vándoroltak hazánkba. Sok érdekes információt megtudtunk a jász nép életmódjáról, a Lehel kürtjéről, erről a sajátos nyelvét már elfeledett, de kulturális identitását mai napig őrző nép csoportról. Innen a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karára vezetett utunk, ahol megtudtuk, hogy a tanítóképzőként induló intézményben ma már négy főiskolai szakon folyik az oktatás. Andragógusokat, informatikus-könyvtárosokat, tanítókat és szociális munkásokat képeznek az iskola falai között. Emellett az AGRARIA-APURE együttműködésével elindult és jelenleg is fut a Vidékfejlesztési szociális munka szakirányú továbbképzési szak is. Dr Szarvák Tibor ,mint a program koordinátora elmondta, a képzés 3 féléves, a jelentkezők térítésmentesen vehetnek rajta részt, és a cél a vidéken élők képzése, akik miután visszatérnek szülővárosukba vagy –falujukba, a gyakorlatba is átültetik megszerzett ismereteiket, és ez által elősegítik a térség fejlődését. A képzés jövőjét a modulok akkreditációjában látják. Bogárdi Tünde hallgató maga is beszámolt tapasztalóitól. Elmondta, hogy annak ellenére, hogy sajnos még nem tudja, pontosan milyen munkát fog tudni elvállalni, és azt ki finanszírozza majd, bizakodó, és nagy kedvvel beszélt a szociális munkáról, mint leendő szakterületéről. Következő állomásunk Jászfényszaru volt, ahol miután kigyönyörködtük magunkat a város főterén található tanító- emlékműben, amelyen a településen eddig tanító valamennyi nevelőnek állítottak emléket, a Városházára mentünk ,ahol meghallgattuk Győriné dr Czeglédi Márta Polgármester asszony rövid összefoglalóját a városról, a fiatalokat támogató lakásprogramról, valamint a Samsung, mint munkahelyteremtő vállalat vonzerejéről. Beszélt a választások demokratikus működéséről és a városvezetésben a nemek számában tapasztalható eltérésekről is. Délután a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság Drámapedagógiai Műhelyének tagjaival találkoztunk. Bordásné Kovács Katalin,Tóthné Basa Éva, Berzéné Magyar Krisztina drámapedagógusok vezetésével az elmúlt évtizedekben komoly művészeti tevékenység folyt Jászfényszarun, s évente dráma-pedagógiai táborokat szerveztek gyermekek számára. A külföldi vendégeket népdallal köszöntötte.,
Tóth Julianna a helyi művészeti alapiskola növendéke
A dráma tanárok saját tapasztalatból tudják, hogy a drámajátékok segítik a közösségi szellem kialakulását, és felkészítik a gyerekeket a későbbi társadalmi szerepvállalásra. Nem félnek majd kiállni a nagyközönség elé, mint ahogy agy csoport irányításától sem. Jobban odafigyelnek társaikra és játszva is valódi élethelyzeteket gyakorolnak. A foglalkozások csapatépítő szerepét közvetlenül is megtapasztaltuk, hiszen kis kártyák kiosztása után zenére kellett cserélgetnünk azokat. Amikor a zenét kikapcsolták, a kártyákra írt magyar szavakat
ismételgetve találtuk meg az azonos kártyát lobogtató „családtagjainkat”. A kiejtés minősége sok esetben meghaladta a várakozásokat, vidámság költözött a helyiségbe. A látottak és hallottak minden résztvevő számára nyilvánvalóvá tehették a Jászságban folyó művészeti nevelés integráló szerepét, minden gyermek részt vehet a programokon Jászsági utunk Jászberényben Túri Zoltán családi vállalkozó borozójában zárult. A tulajdonos bemutatta tevékenységüket.. A borkóstolással egybekötött esemény kellemesen telt: a borok és a pogácsa is vendéglátóink profizmusát dicsérte és a vacsora is ízletes volt.
Október 14-én a délelőtti munka a Verseghy Ferenc Könyvtár Verseghy termében zajlott. Csoportokra osztva gyűjtöttük össze gondolatainkat az elmúlt két napban tapasztaltakról. A külföldiek elmondták, mi az, ami náluk is hasonlóképp működik, mint amit itt, Magyarországon láttak, és miben térnek el az itt megszokott gyakorlattól. A lengyelek például elmesélték, hogy náluk nem ilyen erős a kisebbségi jelenlét, így nekik nincs szükségük ilyen hangsúlyos integrációs kezdeményekre. Ők az idősödő társadalmat hozták fel, mint egész Európa égető problémáját. Elmondták, hogy szerintük több idősekkel foglalkozó fiatalra lesz szükség a jövőben, így az erre törekvő képzések számát növelni kell és ők is így fognak eljárni. A belgák elmondták, hogy náluk kevesebb a vidéki térség, viszont ők is egyetértenek abban, hogy törekedni kell arra, hogy a vidéki, képzett fiatalok is el tudják képzelni a jövőjüket a vidéki térségekben. A franciák is fontosnak tartják a fiatalok és a vidékiek bevonását a hasonló programokba, hiszen a helyiek látják meg igazán saját lakóközösségük mindennapi problémáit. A németek hozzátették, hogy náluk a civil élet nem központosított, a szervezeti egység a városrész. Az itt jelenlévők Frankfurt egy 24ezer lakosú negyedének művészeti és civil életét vezetik, ahol a lakosok 24%-a bevándorló. Meglepő volt hallani, hogy itt a fiatalok körében a frankfurti 9%-nál jóval magasabb, 40%-os a munkanélküliségi ráta. A negyedben 3 Civil Ház működik, eltérő sajátosságokkal, pl. Ifjúsági- vagy Többgenerációs Ház. Sok azonosság van szervezeteink gondolkodásmódja és gondjai között, ilyenek például ,hogy elkötelezettek vagyunk a társadalmilag hátrányos helyzetű emberek iránt, hogy a fejlesztések egy része csak pályázatokból finanszírozható, s ezáltal bizonytalanná válik. A szociális biztonság felértékelődik Európában,és a képzés hozzájárulhat ehhez a biztonsághoz. Ugyancsak fontos kérdés számunkra, hogy a fiatalabb generáció tagjai között lesznek-e akik követik a mi munkánkat.
A délelőtti munkát Martfű városában ebéddel zárták a résztvevők,s ezután még egy programra került sor a Művelődési Központban. Zongora és énekszó mellett nyitotta meg Dr. Kiss Edit, Martfű város polgármestere és Gyurcsek Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész a XXI. Országos Képző-és Iparművészeti Tárlat Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kiállítását, melynek Martfű Városi Művelődési Központja és Könyvtára adott otthont. Az intézményről tartott rövid prezentációban a hölgy
elmondta, hogy a Galéria a közelmúltban újult meg, valamint beinvitált minket a korábban moziteremként funkcionáló színháztermébe is, ahol a színésznövendékek próbájába nyertünk bepillantást. A most nyílt tájképkiállítás mellett állandó tárlatokat is megtekintettünk. A folyosón fotógyűjtemény, egy szomszédos teremben pedig gyöngyszövéssel készült nyakékek és amatőr (de sok esetben profinak látszó) festmények vártak minket. A vacsorát követően a csoport visszaindult Szolnokra a Trojka Panzióba, ahol a program zárására került sor.
Nagyné Kiss Mári elnök JNSZM Népfőiskolai Társaság
