A magyar politikai hisztériák okai. Megosztó élmények, megosztott közösségek, 2010-1848 A Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kara által 2010. szeptember 1-től 2011. augusztus 31-ig biztosított alkotói szabadságra (”sabbatical” évre) kidolgozott munkaterv Koncepció I.
A rendszerváltás óta egyre inkább, 2006 október 23-a óta különösen nyilvánvaló, hogy a magyar politikai közösség súlyos és riasztó megosztottság jeleit mutatja. Olyanokat, amelyek alapján már az is megkérdőjelezhető, hogy van-e politikai közösség Magyarországon. Az, hogy különböző politika előtti és alatti közösségek, egész zárványvilágok léteznek, nyilvánvaló. Ám lehet, hogy szerepük olyannyira meghatározó, hogy akadályozzák, sőt megakadályozzák a politikai közösség megalkotását és átélhetőségét. Mindebben nem hanyagolható el a felelőtlenség, a demagógia, a pillanatnyi politikai haszonra törekvés szerepe, a nemzeti jelképek és ünnepek kisajátítása, valamint az erkölcsi minimum hiánya a politikai élet szereplői között. Ám a megosztottság megnyilvánulásainak hevességét mélyebb okok - a rendszerváltás utáni húsz év, 1989, 1956, 1944-45, Trianon, 1918-1919, 1867, 1848-49 eltérő egyéni és közösségi élményei, a magyar politikai kultúra töredezettsége és ellentétek által meghatározott jellege, az átélt vagy áthagyományozott élmények feldolgozatlanságai - magyarázzák. Ezek ugyanis nem
egyszerűen jelen vannak kinek-kinek az életében, hanem komolyan befolyásolják az egyéni és kollektív tevékenységeket. Valamilyen egykori sérelem, félelem és megaláztatás szinte mindenkinek az életében szerepet játszik, ami annak a minden áron való biztosításához vezet, hogy a sérelem megismétlődése egyszer s mindenkorra kizárható legyen, s az egykori sérelemért a sérelmet szenvedett, illetve leszármazottja elégtételt szerezzen, hiszen ő áldozat. Egymástól különböző, egymással ellentétes, és egymással versengő áldozat-szerepeket és elégtétel-kereséseket fednek fel azok a jelképes polgárháborús helyzetek, amelyek szereplői a politikai közösség szimbolikus terében és idejében újra és újra, egyre abszurdabb formákban jelennek meg, kisajátítására törnek, új vagy annak látszó gyakran abszurd és anakronisztikus - jelentéssel próbálják felruházni a közösségi teret, annak idejét és az azok által megjelenített korábbi eseményeket. Mindez korántsem kizárólag magyarországi sajátosság. Tallinban 2007 áprilisában a II. világháborús szovjet hősi emlékművet a város központjából egy temetőbe szállították. Ez az észtek számára magától értetődő volt, hiszen a szovjet hadsereg a Baltikumban legalább annyira megszálló katonaság volt, mint a német, ám jóval tovább volt jelen, majd öt évtizedig. A szovjet megszállás alatt betelepített városlakó orosz lakosok (pontosabban: ott élő utódaik) számára mindez viszont egész mást, mindenekelőtt oroszellenességet jelentett, ami több napos zavargáshoz vezetett. A hideg polgárháborús helyzetektől Jedwabne, Naoussa, és Srebrenica tömegmészárlásaiig számtalan példa mutatja azt, hogy Európában a Baltikumtól Görögországig, Finnországtól Spanyolországig, Írországtól Olaszországig, Németországtól Boszniáig, Lengyelországtól Magyarországig a megosztottság nem a kivétel, hanem a szabály. Olyan szabály, amely a napóleoni háborúktól napjainkig meghatározó módon befolyásolta és befolyásolja a politikai közösség megalkotásának, s a politikai kultúra kialakításának különböző kísérleteit.
2
II.
A mélyen gyökerező megosztottságot egyáltalán nem oldjuk fel, ha nem veszünk tudomást róla, vagy pusztán megbélyegezzük. Magyarországon megdöbbentően sokan elhiszik, hogy választaniuk és választatniuk kell, lehet és szabad olyan kérdésekben, hogy Auschwitz vagy a Gulag, a német vagy a szovjet megszállás, a nácizmus vagy a kommunizmus okozott több szenvedést és jelentett nagyobb veszélyt és megaláztatást. Tapasztalhatjuk, hogy sokan újra (vagy nem is annyira újra) értelmezik a nagy történelmi katasztrófákat és fordulópontokat. Ezek ellentétes jelentései pedig nem egyszerűen értetlenség és érzéketlenség, hanem belső sebek be nem gyógyulásának a következményei. Mindez a vágyak, a lehetőségek és a realitások összekeveréséből ered, ahhoz vezet és a valóságérzék újabb és újabb sérülésével, a problémamegoldás ismétlődő megbénulásával jár. Az eddigiekben körülírt jelenséget Bibó István politikai hisztériának nevezte és ennek alapján írta le a német fasizmust A német hisztéria okai és története című (Az európai egyensúlyról és békéről. „Békecsinálók számára írt” –végső formába az akkori és későbbi kedvezőtlen körülmények miatt soha nem öntött – könyv részét alkotó) kéziratában, 1943-1944-ben. Eszerint a közösségi hisztéria kiindulópontja a közösség megrázkódtató történelmi tapasztalata. Ennek következménye olyan politikai bénultság, zsákutca, amely elsősorban arra irányul, hogy a közösség 100%-os garanciát kapjon arra, hogy a megrázkódtató történelmi tapasztalat nem ismétlődhet meg. Mindez viszont a gondolkodás megbénulását eredményezi. Az aktuális, megoldandó problémák ugyanis egyre inkább megoldhatatlanokká válnak, ha bármilyen kapcsolatba hozhatók a katasztrófával. Hamis helyzet alakul ki, amelyben az érintett közösség nem néz szembe azzal, hogy stratégiája és az általa ennek alapján kiépített politikai és gondolkodási szisztéma, politikai kultúra válságba jutott, ezért a közösség aktuális helyzete zsákutcás. Mindezt a közösség valamilyen álmegoldással, a megoldás illúziójával, az 3
összeegyeztethetetlen dolgok összeegyeztetésére szolgáló formulával vagy kompromisszummal fedi el. Ezzel pedig hamis realitást teremt, amelyhez ugyanakkor görcsösen ragaszkodik, azt mindenáron védi. Mindez óhatatlanul önértékelési zavarral jár. A hisztéria egyre inkább beépül az identitásba, amely hatalmi túltengéshez és kisebbségi érzethez, jogcímekből élni akaráshoz és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenéséhez, a puszta siker mértéktelen tiszteletéhez, a nagy elégtételek kereséséhez, a propaganda, a ráolvasás mágikus erejébe vetett hithez, a hamis realitás görcsös védelméhez vezet. Ez ismétlés-kényszerrel jár, ami a megszerzett elégtétel után további elégtétel-keresés, az elégtétel-keresés ámokfutása szakaszain keresztül bukást, katasztrófát eredményez. A németek a Napóleontól 1806-ban elszenvedett megalázó katonai vereségért a francia-porosz háború megnyerésével (1870) és 1871ben, a Versailles-ban kikiáltott Német Császársággal elégtételt szereztek. Itt azonban nem álltak meg, hanem politikai ámokfutásba hajszolták magukat, amelyet első világháborús vereségük és a versailles-i békeszerződés katasztrófája zárt le. A békeszerződés igazságtalanságaiért 1938-ban elégtételt vettek, ám itt sem tudtak megállni. Ehelyett a világuralomra törekedtek, arra irányuló ámokfutásba kezdtek, amely 1945-ben katasztrófába torkollt.
III.
Ennek alapján nem nehéz megrajzolni a két világháború közötti magyar politikai hisztéria stációit. Az elszenvedett sérelem a történelmi Magyarország sok igazságtalansággal terhelt felbomlásának trianoni kivitelezése volt 1920-ban. A megszerzett elégtételt a részleges terület-visszaszerzés jelentette a két bécsi döntéssel 1938-ban és 1940-ben. 1941-től 1944 –ig zajlott az az ámokfutás, amely 1944-1945-ben katasztrófát eredményezett. Mindehhez érdemes hozzátennünk a többi sérelmet, elégtétel-keresést, 4
elégtétel-szerzést, ámokfutást és katasztrófát. Abban az összefüggésben, hogy a magyar politikai kultúrában a különböző sérelmeket, félelmeket és fájdalmakat, elégtétel-kereséseket, elégtételszerzéseket, ámokfutásokat és katasztrófákat eltérően értelmezett szimbolikus évszámok és hagyományok jelenítik meg. 1989 különböző értelmezései 1956 eltérő értelmezéseit foglalják magukban. 1956 eltérő értelmezéseiben szerepet játszanak 1944-1945 különböző értelmezései, a Soá, a felszabadítás és a megszállás más-más tapasztalatai. 1944-45 eltérő élményközösségeinek különböző tapasztalatai, félelmei és sérelmei pedig 1920 és 1918-1919 eltérő újraértelmezéseit tartalmazzák. Azok 1867 és 1848-1849 hagyományközösségi interpretációinak különbségeit foglalják magukban. Mindezek együtt pedig a folytonos újraértelmezési kényszerekkel az egymásra torlódott, feldolgozatlan, elfojtott, betokosodott, ám fájó és elégtétel-keresésre ösztökélő történelmi élmények - háborúk, polgárháborúk, diktatúrák, népirtások, népességcserék, területi veszteségek, rendszerváltások, forradalmak és ellenforradalmak - megosztó tapasztalatait, ismétléskényszereit, traumáit hordozzák. Ahogy Írországtól a Baltikumig, Lengyelországtól a volt Jugoszlávia utódállamaiig, Belgiumtól Görögországig, Olaszországtól Spanyolországig Európában szinte mindenütt, azon kívül pedig még inkább. Ezeknek az okoknak a feltárására és bemutatására vállalkozom.
Tervezett ütemezés
1. Első tanulmány angolul: 2010. szeptember 1. - december 15. Először a téma nemzetközi áttekintését kísérlem meg előadás, majd interdiszciplináris tanulmány keretei áttekintést az Academia Europaea (London) ez közgyűlésének keretei között, nemzetközi
tudományos között. Az évi leuveni szimpózium 5
(www.acadeuro.org) bevezető előadásaként formálom meg, majd annak tartalmát három és fél hónap alatt tanulmánnyá érlelem. Az előadást 2010. szeptember 8-án tartom a leuveni Katolikus Egyetemen, a tanulmányt december közepére öntöm végső formába. 2. Második tanulmány angolul: 2010. szeptember 1. – december 15. A nemzetközi áttekintéssel párhuzamosan megkísérlem a magyar politikai hisztériák fő sajátosságait és okait sorra venni és átgondolni. Ezt is először leuveni nemzetközi előadás formájában kezdem el, majd annak tanulmánnyá érlelt változatában fejlesztem tovább. Ezt a tanulmányt ugyancsak december közepéig tervezem elkészíteni. 3. Folyóirat-szám szerkesztése angolul: 2010. szeptember 8. -2011. január 15. A fenti két tanulmány megírásával párhuzamosan a szeptember 8-i szimpóziumon elhangzó előadások tanulmányokká formálására ösztökélem a szimpóziumra meghívott, ott előadást tartó kollégáimat: John A. Davis (University of Connecticut), Jeremy Jennings (Queen Mary College, University of London), Maarten van Ginderachter (University of Antwerpen), Pablo Sanchez Léon (Universidad del País Vasco, Bilbao ), Piotr Wciślik (Central European University, Budapest-Warsaw), Michal Kopeček (Institute of Contemporary History, Prague), Meike Wulf (University of Maastricht), és Welker Árpád (Budapest Főváros Levéltára, Budapest - Helsinki) egyetemi tanárokat és kutatókat. Úgy tervezem, hogy december közepéig összegyűjtom tanulmányaikat, majd január közepéig megszerkesztem azokat a magam két tanulmányával együtt egy folyóirat számára. Erre az Academia Europaea interdiszciplináris folyóiratának, a Cambridge University Press kiadásában megjelenő European Review-nak a főszerkesztője, Theo D’haen (Leuven) kért meg.
6
4. Monográfia-írás magyarul: 2011. január 15. – június 30. A két tanulmány megírása és a kollégák tanulmányainak megszerkesztése után nekikezdek A magyar politikai hisztériák okai. Megosztó élmények, megosztott közösségek, 2010-1848 című monográfia megírásának. Úgy tervezem, hogy január közepétől június végéig megírom a kéziratot. 5. Konferencia-szervezés, konferenciák kezdeményezése, Bibófordítás kezdeményezése, Bibó-sorozat kiadásának kezdeményezése: 2010. szeptember 1. – 2011. június 30. A monográfia írásával párhuzamosan a témáról - Bibó István születésének századik évfordulója alkalmából - konferenciát szervezek. Egyúttal kezdeményezem, hogy ebből az alkalomból más tudományos konferenciák szervezésére is sor kerüljön. Emellett Bibó István műveinek korszerű, igényes angol fordítását, valamint műveinek népszerű, könnyen kézbe vehető, egyúttal elektromosan is olvasható kiadását is kezdeményezem.
Budapest, 2010. július 29.
Dénes Iván Zoltán
7
