Megölni, akit szeretünk
T
avaly ilyenkor, május 10-én a város napilapja teljes terjedelmében közölte Kiefer úr levelét, amelyet a vizsgálati fogságból küldött a szerkesztőségnek. A levél végén a hatvanhét éves matematikatanár reményét fejezi ki, hogy a március elején történteket O. minden lakója állampolgári leckének fogja tekinteni, és okul belőle. Az újság előzetesen megküldött kérdéseire felelve azt is közölte, hogy menekülését nem készítette elő, mert nem adott magának esélyt a túlélésre, továbbá az elrejtőzéshez sem kapott senkitől segítséget. Az olyasféle állampolgári leckék, amilyet Kiefer úr kívánt adni, O.-ban ismeretlenek voltak. Nem számíthatott megértésre a lázadás egyetlen formája sem, semmilyen cselekedet, amely el akarta fogadtatni a szenvedély, a fájdalom, a magány vagy az elkeseredés mértéktelenségét, egyáltalán magát a mértéktelenséget. És ha e cselekedet oly zajosra sikerül, mint Kiefer úré, ha oly erőszakosan apellál a polgárok lelkiismeretére, mint ő, bárki azt hihette, hogy még csak nyilvános elutasításra sem fog találni, arra sem, hogy a város lakói jelét adják, észrevették, ami történt. És valóban, korábbi eseteit mindenki puszta kellemetlenségnek tekintette, olyasminek, mintha egy 7
SCHEIN_Megolni_29 apr 2013.indd 7
2013.04.29. 11:54:06
gyermeteg lélek kigombolt sliccel rohangált volna az utcán, vagy vizelni támadt volna kedve az árvácskákkal teliültetett főtéri virágágyás kellős közepén. Akibe szorult egy kis jóérzés, aki tudja, mi a jó, mi a rossz, és megvan benne a képesség, hogy mindenkor a lehető legerősebbnek mutassa magát, az élet ilyen mérvű dilettantizmusa láttán elfordítja a tekintetét. Kiefer úrnak nem voltak barátai. Hogyan is lettek volna? Amióta elbocsátották a technikumból, ahol hosszú évekig tanított, jószerivel ki se mozdult a házból. Az elbocsátásáról akkoriban sokféle hír terjedt. Voltak, akik szerint Kiefer úr intim viszonyba keveredett az egyik tanítványával. A híresztelők azt is tudni vélték, hogy az igazgató arra kérte, távozzék önként az iskolából, ebben az esetben nem értesíti a gyermekvédelmi hatóságot, amit egyébként kötelessége lett volna megtenni. Mások azzal hozták összefüggésbe a matematikatanár hirtelen visszavonulását, hogy a technikumból akkoriban lába kelt néhány számítógépnek. Ami a számítógépek eltűnését illeti, ahhoz Kiefer úrnak aligha volt köze. Kollégái körében többször kifejtette, miért nem hajlandó megtanulni a gépek kezelését, akárhogyan is veszik hasznukat mások a tanítás során. Voltak, akik nem átallották győzködni öt a gépek hasznáról. Az egyik kolléga még az órájára is meghívta, bemutatva, a szemléltetésnek és a tanulás8
SCHEIN_Megolni_29 apr 2013.indd 8
2013.04.29. 11:54:06
szervezésnek milyen új eszközeit adta a kezébe a számítógép. De minél inkább győzködték, Kiefer úrnak annál határozottabb meggyőződésévé vált, hogy a számítógépek és mindazok a technikai vívmányok, amelyeket a mai kor felkínál, és amelyek használatába kábultan szédül bele az egész társadalom, előbb-utóbb megmérgezik és teljesen tönkreteszik a személyes emberi kapcsolatokat. Márpedig a tanítás egyike a legnemesebb emberi kapcsolatoknak. Olyan, aminek a tanár és a diák részéről is igazi mélysége van, ellentétben mindazokkal a felületes érintkezésekkel, amelyek közt egyébként élünk. A számítógépek és a digitális eszközök, amelyek manapság a születés pillanatától az utolsó lélegzetvételig erőszakosan leválasztanak bennünket önmagunkról, miközben azt ígérik, hogy globális hallással, globális hanggal, globális érzékeléssel és gondolkodással ajándékoznak meg, valójában az elvárt viselkedés automatáivá változtatnak bennünket. Elapasztják abbéli képességünket, hogy érzékeljük a másik ember érzelmeit, és hogy bennünk is valóságos, emberi mivoltunk mélységeiből fakadó érzelmek, vágyak és ellenállások szülessenek meg. Az utolsó két mondat lényegében idézet Kiefer úr azon leveléből, amelyet egy nappal a kilépése előtt írt az iskola igazgatójának. Tudomásom szerint ez volt az első ilyen magyarázatnak, figyelmeztetésnek, vagy vádiratnak szánt hosszabb 9
SCHEIN_Megolni_29 apr 2013.indd 9
2013.04.29. 11:54:07
levele, amelyet később egyre terjedelmesebb irományok követtek. Kiefer úrnak bőségesen volt ideje ezek gondos megfogalmazására. Miután feladta tanári állását, más munkakörben meg sem próbált elhelyezkedni. A levelek első fogalmazványát mindig kézzel írta. A javításokat a kéktől eltérő színű, többnyire zöld tintával jegyezte a lapra, hogy aztán táskaírógépen, amiből több is volt a birtokában, elkészítse a végső változatot, amelyet bízvást beterjeszthetett a rendőrségnek, az adóhatóságnak vagy a polgármesteri hivatal megfelelő ügyosztályának. Az ügyek felvázolásában, álláspontjának és érveinek kifejtésében a lehető legnagyobb körültekintéssel járt el. Egyetlen logikai hiányt vagy ugrást sem engedélyezett magának. Így mivel ügyeit egyre bonyolultabbnak látta, és egyre több nemtörődömséget, rosszindulatot tételezett fel a folyamodványait sokszor válasz nélkül hagyó hatóságok részéről, levelei az utóbbi években a számára mindennél gyűlöletesebb bőbeszédűséget mellőzve sem sikeredtek rövidebbre száz oldalnál. A B. és az L. utca találkozásánál, e csendes és nyugodt környéken álló emeletes házban Kiefer úr kettesben élt idős, de ápolást vagy ellátást csak az utolsó hónapokban igénylő édesanyjával. Apja, a ház építője, 1999-ben hunyt el, miután néhány hét leforgása alatt stramm, erős emberből szánalomra méltó ronccsá vált. A húga ugyanabban 10
SCHEIN_Megolni_29 apr 2013.indd 10
2013.04.29. 11:54:07
az évben költözött el otthonról, amit Kiefer úr kezdetben megbocsáthatatlan árulásként élt át, hiszen, amint az elköltözés előtti napon a tudtára adta, éppen akkor lett volna a legnagyobb szükség arra, hogy bebizonyítsák önmaguknak, nem az apa zsarnoksága tartotta össze őket, nem a közös kiszolgáltatottság, hanem egyfajta mély elkötelezettség egymás iránt, vagy még inkább a másik létének maradéktalan és feltétel nélküli vállalása. Ezzel Kiefer úr egyáltalán nem akart olyan terheket rakni a húgára, amelyeket ő nem viselne szívesen, nem akarta olyan szavakkal megkötni a tudatát, amelyek idegenek tőle, és nem akart a kifejezés bűvöletéből fakadó túlzásokba esni, de meg kellett mondania, egyszer és mindenkorra összeomlott benne a bizalom, amit a húga iránt érzett, pedig ő volt az egyetlen ember ezen a világon, akiben igenis bízni tudott, nem kevésbé, mint önmagában. A húga elköltözésével nem csupán az a képessége hunyt ki teljesen, hogy egy másik ember iránt bármily csekély bizalmat érezzen. Ennél kellemetlenebb veszteség is érte. Elveszítette gúnyolódásainak céltábláját. Mivel józanésszel már senki sem várhatta, hogy az előnytelen külsejű teremtésnek módja lesz megismerni az önálló családi életet, a húga tökéletesen védtelen volt a kifogyhatatlan célozgatásokkal és az alpári tréfákkal szemben, amelyekre Kiefer úrnak aligha11
SCHEIN_Megolni_29 apr 2013.indd 11
2013.04.29. 11:54:07
nem azért volt szüksége, hogy saját reménytelen állapotát feledtesse. Nem kell mondanunk, hogy e célozgatások és alpári tréfák milyen mély fájdalmat okoztak a címzettnek, és azt sem nehéz elképzelni, hogyan morzsolták, rombolták nap mint nap az önbizalmát, a reményeit. Amit senki sem tudott elképzelni, egy napon mégis megtörtént. Kiefer úr húga negyvenhét évesen ismerkedett meg egy özvegy franciával, aki a provance-i Cavaillonban egy kis szatócsbolt tulajdonosának mondhatta magát. Üzleti úton tartózkodott a városban, a Szent Katalinhoz címzett patikában futott össze Kiefer úr húgával. Szóba elegyedtek, és a következő három napban még kétszer találkoztak. A második alkalommal, amikor egy kávéházban adtak egymásnak randevút, a Cavaillonból érkező úr váratlanul beszédessé vált. Az ablak mellett ültek. Ha valaki a szemközti házból figyelte volna őket, azt hihette volna, megállapodtak, hogy mindig egyszerre emelik a szájukhoz a kávéscsészét, és egyszerre tűznek a villájukra egy-egy apró falatot a cseresznyelikőrrel finoman ízesített süteményből. A francia úr a másnapi hazautazás előtt meg lehetett elégedve az eredménnyel, amelyre ügyeit intézve a városban jutott, másképp aligha részletezte volna oly hosszasan és büszkén, mi mindenről kell gondoskodnia a szatócsbolt működéséhez. Említést tett a feleségéről is. Mióta elveszítette őt, így 12
SCHEIN_Megolni_29 apr 2013.indd 12
2013.04.29. 11:54:07
