Elizabeth Chandler AKIT EGY ANGYAL MEGCSÓKOLT. Angyali szerelem 1

Elizabeth Chandler AKIT EGY ANGYAL MEGCSÓKOLT Angyali szerelem 1.

1 Ki hitte volna, hogy ilyen romantikus is lehet egy kocsi hátsó ülése

mondta Ivy hátradõlve,

Tristanre mosolygott. Majd a kocsi padlóján heverõ szemétkupacra pillantott. nned a nyakkendõdet a mûanyag pohárból?

Nem kéne kive

Tristan lenyúlt a padlóra, és bocsánatkérõ grimaszt vágott. A kocsi elejébe hajította a csöpö textildarabot, majd visszaült Ivy mellé. - Ó, a fene...

összenyomott virágszirmok illata töltötte be a levegõt.

Ivy hangosan felnevetett. - Mi olyan vicces?

kérdezte Tristan, elõhúzva maga alól a szétlapított rózsákat, de õ is ne

- Mi lett volna, ha valaki erre jár, és meglátja apád papi jelvényét a lökhárítón? Tristan az elsõ ülésre dobta a virágokat, és ismét magához húzta a lányt. Végigsimította ruhájának selyem vállpántját, majd gyengéden megcsókolta a vállát. Azt mondtam volna, hogy találkoztam egy angyallal. - Milyen frappáns válasz! - Ivy, szeretlek!

mondta Tristan, hirtelen komoly arcot vágva.

A lány visszanézett rá, és az ajkába harapott. - Ezt nem viccbõl mondom. Szeretlek, Ivy Lyons, és egy napon hinni fogsz nekem. A lány átkarolta, és szorosan megölelte.

- Én is téged, Tristan Carruthers suttogta a nyakára hajolva. Ivy hitt neki, úgy bízott be nne, mint senki másban. Egy szép napon majd lesz annyi bátorsága, hogy egészen kimondja. Szeret lek, Tristan. Kikiabálja az ablakon. Kifeszít egy feliratot az iskolai úszómedence fölé. Pár perci így maradtak, majd újra felegyenesedtek. Ivy megint nevetni kezdett. Tristan mosolyogv a figyelte a lányt, ahogy borzas, aranysárga hajának megigazításával veszõdik, hiába. Majd beindította a k , és áthajtott a gyökereken és köveken, vissza a keskeny útra.

- Búcsút mondunk a folyónak mondta a fiú, amint az út éles kanyarral elfordult a parttól. A connecticuti táj nyugati dombjai mögött lebukó nap már csak a fák koronájának tetejét érintet aranysárgára színezve a lombjukat. Az út tölgyek, bükk és nyárfák közt kanyargott. Ivy úgy é mintha a hullámok alatt úszna Tristannel, felettük csillog a lenyugvó nap, õk ketten pedig kék, lila és mélyzöld színek árjában úsznak. Tristan bekapcsolta a fényszórót. - Tényleg nem kell sietned - Elvettem az étvágyad? A lány a fejét rázta.

mondta Ivy.

Már nem vagyok éhes.

- A boldogságtól egészen jóllaktam

mondta szelíden.

Az autó tovább száguldott, és vett egy éles kanyart. - Ez furcsa

mormolta Tristan.

Vajon mi a...

Lepillantott a lábához.

Mintha...

- Lassíts, oké? Nem baj, ha egy kicsit késünk. Ó! Ivy maga elé mutatott. Tristan! Valami áttört a bokrok közt, és az útra lépett. A lány nem látta, hogy mi az, csak a mozgását a söté között. Aztán felismerte. A szarvas megállt. Feje a kocsi vakító fényszórói felé fordult. - Tristan! Tovább száguldottak a rájuk meredõ állat felé. - Tristan, nem látod? Még mindig nem lassítottak. - Ivy, valami... - Egy szarvas!

kiáltott fel a lány.

Az állat szeme izzott. Majd fény jelent meg mögötte, és élesen rajzolta ki a kontúrját. Autó közeledett az ellenkezõ irányból. Az út két oldalán fák rohantak el mellettük. Nem lehetett k se jobbra, se balra. - Állj!

kiáltotta a lány.

- A fenébe...

- Állj már meg, miért nem állsz meg?

kérlelte a fiút.

Tristan, állj meg!

A szélvédõ darabokra tört. Ivy utána napokig csak a hulló üvegdarabkák zuhatagára emlékezett. ***

Ivy összerezzent a startpisztoly hangjára. Nem szerette az uszodákat, fõleg a fedett usz odákat nem. Noha õ és a barátnõi négy méterre álltak a medence szélétõl, mégis úgy érezte, mintha õ vízben úszna. A levegõ is homályosnak tetszett, nyirkos ködnek, kékeszöldnek, a klór csípõs s terjengett a víz közelében. Minden visszhangzott a pisztolylövés, a tömeg buzdító kiáltásai csobbanás, amint az úszók a vízbe ugrottak. Amikor Ivy elõször belépett az uszoda boltíves csarnokába, elakadt a lélegzete. Azt kívánta, bárcsak kint lehetne a márciusi simogató szellõ és napsütésben. - Melyik is õ?

kérdezte.

Suzanne Goldstein Beth Van Dyke ra nézett. Beth visszanézett Suzanne re. Mindketten tanácstalanul ingatták a fejüket. - Mégis, honnét találjam ki?

kérdezte Ivy.

Teljesen csupaszok, mind egyforma.

Borotvált karok, lábak, borotvált mellkas kopasz fiúcsapat, gumisapkában meg úszószemüvegben. A sulink színeit viselik, de felõlem akár egy rakat ûrlény is lehetnének. - Ha azok tényleg ûrlények mondta Beth, szórakozottan kattintgatva tolla kupakját arra a bolygóra akarok költözni, ahonnét jöttek.

, akkor

Suzanne elvette tõle a tollat, és pajkos hangon mondta: - Imádom a fürdõnacis fiúkat! - De ha a vízben vannak, már nem érdekelnek annyira

jegyezte meg Ivy.

- Mert azokat figyeli, akik most mennek a rajtkõhöz

tódította Beth.

- Tristan biztos a középsõ sávban úszik középsõ sávokban indulnak. - Õ a csapat üdvöskéje

tette hozzá Beth.

jelentette ki Suzanne.

A legjobb úszók mindig is

A legjobb pillangózó az egész államban.

Persze ez nem volt újság Ivynak. Az úszócsapat posztere mindenhol ki volt téve az iskolában: Tristan kiemelkedik a vízbõl, válla elõremered a szemlélõ felé, erõs karja szárnyként feszül

A plakát tervezõje értette a dolgát. Tudta, mit akar, amikor kiválasztotta ezt a fényképet. S k példányt nyomtak belõle, ami hasznosnak bizonyult, mert Tristan kiragasztott poszterei egyre másra eltûntek a lányok ruhásszekrényeiben.

A plakátõrület idején Beth és Suzanne kezdték azt hinni, hogy Tristan érdeklõdik Ivy iránt. K találkozás a folyosón egy héten belül, ez elegendõ volt Beth élénk képzeletének felkeltéséhez egy könyvtárnyi szerelmes regényt olvasott már, és maga is szívesen írt történeteket. - De Beth, hiszen veled is egy csomószor találkoztam

vetette ellen Ivy.

Tudod, milye

n vagyok. - Tudjuk hát felelte Suzanne. Mindig két kilométerrel a föld fölött lebegsz. Az angyalok zónájában. De akkor is, Beth mond valamit. Emlékezz csak, a srác konkrétan neked sétált. - Talán nem érzi magát elemében a vízen kívül. Mint egy béka hogy Tristan Carruthers sosem volt elveszett ember.

tette hozzá Ivy, pedig tudta,

Ivy még januárban figyelt fel Tristanre, azon az elsõ, havas napon, amikor megérkezett a Stonehill gimnáziumba. Az új lány mellé egy pomponlányt neveztek ki kísérõnek, aki a zsúfolt étkezõn keresztül vezette õt.

- Gondolom a pasikat sasolod mondta bizalmaskodva a göndör vörös hajú pomponlány. Ivy valójában azt szerette volna kitalálni, vajon mi az a nyúlós, zöld dolog, amit új iskolájában kaptak a tanulók. - A norwalki iskoládban biztos a focistákról álmodoztak a lányok. De Stonehillben sokan... ...róla álmodnak

gondolta Ivy, ahogy követte kísérõjének Tristanre vetett pillantását.

- Én jobban szeretem, ha egy pasinak esze is van - De õ nagyon is okos! beszélgetést.

mondta Ivy a vörös hajúnak.

gyõzködte Suzanne Ivyt, aki pár perc múlva elismételte neki a

Suzanne volt az egyetlen lány, akit Ivy már ismert a stonehilliek közül, és aki valahogy épp rátalált aznap a tömegben. - Úgy értem, akinek nincs kimosva az agya tette hozzá Ivy. izomagyúak. Nekem olyan pasi kell, akivel lehet beszélgetni.

Sosem érdekeltek az

Suzanne kifújta ajka közt a levegõt: - Az angyalokkal már tudsz beszélgetni. - Ezt inkább hagyjuk

figyelmeztette Ivy.

- Angyalokkal? kotyogott bele Beth, aki a szomszédos asztalnál hallgatózott. okkal szoktál beszélgetni?

Te angyal

Suzanne felsóhajtott, bosszantotta, hogy félbeszakították a társalgásukat, de visszafordult Ivyhoz: - Az ember azt hinné, hogy a szárnyas gyûjteményedben van legalább egy olyan angyal, aki a szerelmi ügyeket intézi. - Tényleg van.

- És mirõl beszélsz vele? szólt közbe megint Beth. Elõvett egy jegyzetfüzetet. Úgy tartotta készenlétben a ceruzáját, mintha szóról szóra le akarná írni, amit Ivy mond. Suzanne megpróbálta levegõnek nézni Bethet. - Nos, Ivy, ha tényleg van szerelmi angyalod, akkor elszúrhatott valamit. Valakinek meg kellene kérnie, hogy tegye a dolgát.

Ivy vállat vont. Nem mintha nem érdekelték volna a fiúk, de épp eléggé be voltak táblázva a napjai a zenélés, a munkája a boltban, a tanulás, hogy le ne maradjon, és a tetejébe még ny es öccsére, Philipre is vigyáznia kellett. Nehéz hónapok voltak ezek az öccsének, az anyjuknak, Ivynak is. Az angyalok nélkül nem is bírta volna ki.

Valamivel késõbb Beth megkereste Ivyt, hogy kikérdezze, mit hisz az angyalokról, és hogy megmutassa neki néhány rövid, romantikus történetét. Ivy kedvét lelte a társaságában. Beth ke arcú lány volt, vállig érõ haját szõkére festette, ruháinak stílusa a csipkéstõl a slamposig Hihetetlenül romantikus és szenvedélyes életeket élt meg a fejében.

Suzanne, csodálatos fekete hajzuhatagával, drámai szemöldökével és markáns arccsontjával maga is szenvedélyes életet élt az osztálytermekben és a folyosókon, felkavarva a Stonehill gimnázium fiú tanulóinak érzelmi életét. Beth és Suzanne sosem voltak igazán jóban, de februá végén szövetséget kötöttek azért, hogy összehozzák Ivyt és Tristant. - Állítólag nagyon okos - Vág az esze

mondta Beth egy másik ebéd alkalmával.

erõsítette meg Suzanne.

Ivy felvonta a szemöldökét. - Legalábbis az egyik legjobbja.

Az osztály legjobbja.

- Az úszás kifinomult sportág folytatta Beth. Kívülrõl annyit látsz, hogy le fel úszkálna csapkodnak a karjukkal, de Tristannek terve van, bonyolult taktikát dolgoz ki mind en versenyre. - Aha

monda Ivy.

- Mi csak annyit javaslunk, hogy gyere el az egyik úszóversenyre - És ülj az elsõ sorba

mondta Suzanne.

tette hozzá Beth.

- És engedd meg, hogy aznap én öltöztesselek fel ki tudom választani, mi áll jól neked, mint te.

tette hozzá Suzanne.

Tudod, hogy jobban

Ivy csak csóválta a fejét, és azon tûnõdött, hogy képzelhetik a barátnõi, hogy egy olyan fiú, Tristan, észreveszi õt egyáltalán.

De mikor Tristan felállt az alsósok gyûlésén, és elmondta, mennyire szeretné, ha elmennének szurkolni a csapatnak az utolsó iskolai találkozón, és közben végig Ivyt bámulta, úgy érezte, s sok választása. - Ha veszteni fog a csapatunk

közölte vele Suzanne

, az miattad lesz.

Most, március végén Ivy közelrõl figyelhette, ahogy Tristan kilazítja a kezét és a lábát. Tök felépítése volt az úszáshoz, széles, erõs váll, keskeny csípõ. A sapka eltakarta egyenes szál haját, de a lány emlékezett rá, milyen sûrû és rövid.

- Minden porcikája csupa izom suttogta Beth. Majd miután egy ideig kattogtatta a tol lát, amelyet visszavett Suzanne tõl, elkezdett írni a jegyzetfüzetébe. Mintha kõbõl vésték volna

Formálódik a szobrász keze alatt, és elolvad a szeretõ ujjai közt... Ivy lepillantott Beth füzetére: - Most akkor mit írsz? Vers lesz, vagy romantikus regény? - Nem mindegy?

felelte a barátnõje.

- Úszók, rajthoz!

kiáltotta a bíró, és a versenyzõk felálltak a rajtkõre.

- Nahát, nahát mormolta Suzanne. Ezek a kis fecskealsók nem hagynak sok teret a képzeletnek, mi? Vajon hogy festene Gregory egy ilyenben? Ivy oldalba bökte. - Halkabban, te! Épp ott jön. - Tudom

mondta Suzanne, és beletúrt a hajába.

- Felkészülni... Beth elõrehajolt, hogy jobban megnézze magának Gregory Bainest. - Hosszú, hajlékony teste, halk hangja tele hévvel... Eldördült a startpisztoly. - Mennyi h betûvel kezdõdõ szót használsz

mondta Suzanne.

Beth bólintott. - Ha h val alliterálsz, az olyan, mintha valaki lihegve lélegezne. Hull, hõ, heves, áhít... - Érdekli valamelyikõtöket a verseny is?

szakította félbe Ivy.

- Négyszáz métert úsznak, Ivy, oda vissza, oda vissza, még Tristan is, ennyi az egész. - Értem, és hová lett a híres agy meg taktika ebben a kifinomult sportágban? Beth megint körmölni kezdett.

- Angyalként suhan a vízben, karját kitárva várja Ivy érkezését. Hm, azt hiszem, megszállt az ihlet. - Engem is mondta Suzanne, ahogy a készülõdõ fiúkat méregette, majd Gregoryn állapodott meg a tekintete.

Ivy követte a pillantását, de gyorsan visszafordult az úszók felé. Az utóbbi három hónapban Suzanne hevesen áhította Gregory Baines társaságát. Ivy azt kívánta, bárcsak Suzanne valaki m nézne ki magának, mégpedig hamarosan, lehetõleg április elsõ szombatja elõtt. - Ki az a kis barna hajú lány? kérdezte Suzanne. Utálom az ilyen tündibündi típusokat. Gregoryhoz nem illik egy ilyen kicsi lány, kicsi fej, kicsi kéz, apró pici lábacskák. - És nagy mellek

mondta felpillantva Beth.

- Ki ez? Láttad már valahol, Ivy? - Suzanne, te sokkal régebb óta jársz ide...

- Oda se nézel

korholta Suzanne.

- Mert én a hõsünket figyelem, ahogy nektek is kéne! Miért kiabálja mindenki azt, hogy

Falazó", mikor Tristan a falhoz ér? - Ez a beceneve felelte Beth. Azért kapta, mert olyan furcsán csinálja a bukófordulást. S inte nekimegy, hogy minél gyorsabban ellökhesse magát. - Értem mondta Ivy. Ez tényleg zseniális taktika, beverni a fejét egy betonfalba. Meddig tartanak ezek a versenyek? - Ivy, ugyan már sóhajtozott Suzanne, és megfogta Ivy karját. kis barna lányt.

Nézd meg, hátha ismered azt

- Twinkie nek hívják. - Ezt csak kitalálod! - Twinkie Hammonds a neve ismételte meg Ivy. Felsõs, együtt járunk a zeneórára. Twinkie felfigyelt Suzanne folyamatos bámulására, megfordult, és egy pillanatig szúrós tekintettel m eredt rá. Gregory észrevette az arckifejezését, és a válla felett rájuk nézett. Ivy látta az arcán nõ kaján örömöt.

Gregory Bainesnek elbûvölõ mosolya, sötét haja és szürke szeme volt. Nagyon hideg szürke szeme gondolta Ivy. Magas volt, de nem a magassága miatt tûnt ki a tömegbõl. A magabizto sság tette. Olyan volt, mint egy színész, egy film fõszereplõje, aki részt vesz a forgatáson, de utána félrehúzódik a többiektõl, mert különbnek tartja magát náluk. A Bainesek voltak a leggazdagab

Stonehill egyébként is jómódú városában, de Ivy tudta, hogy Suzanne t nem Gregory pénze õrjítette meg, hanem ez a távolságtartás, ez a fensõséges közömbösség. Suzanne nek mindig olyasmi kellett, ami nem lehetett az övé.

Ivy átkarolta a barátnõje vállát. Egy nagydarab úszóra mutatott, aki a rajtkövek mögött tornásztatta az izmait: Ivy remélte, hogy elterelheti Suzanne figyelmét. Majd elkiáltott a magát: Falazó! ahogy Tristan nekivágott az utolsó körének. Azt hiszem, kezdek belejönni mondta Suzanne cn látszott, hogy még mindig Gregoryra gondol. Tényleg egészen odavan érte

gondolta Ivy.

- Észrevett minket! lelkendezett Suzanne. l. És elkíséri a kis pincsi is.

Nézd, erre jön!

Ivy érezte, hogy feszültség f

Vajon miért? csodálkozott Ivy. Ugyan mi mondanivalója lehet most Gregorynak, miután három hónapig levegõnek nézte õt? Januárban hamar rájött, hogy a fiú nem kívánja elismerni a jelenl És mintha csendes egyezséget kötöttek volna, egyikük sem verte nagydobra, hogy Gregory apj a feleségül fogja venni Ivy anyját. Kevesen tudták, hogy (iregory és Ivy áprilistól ugyanabban házban fognak lakni. - Szia, Ivy! kezdte Twinkie a társalgást. Befurakodott Ivy mellé a padra, tudomást sem v ett Suzanne rõl, és alig pillantott Bethre. Épp most meséltem Gregorynak, hogy zeneórán mindig egymás mellett ülünk. Ivy meglepve nézett rá, mert igazából egyáltalán nem emlékezett arra, hová szokott ülni Twinkie. - Gregory mondta, hogy még nem hallott téged zongorázni. Mondtam neki, milyen szuperül játszol. Ivy kinyitotta a száját, de semmi nem jutott az eszébe. Amikor utoljára elõadott valamit, Twinkie a körme reszelésével volt elfoglalva. Erre viszont határozottan emlékezett.

Ivy magán érezte Gregory tekintetét. Amikor találkozott a pillantásuk, a fiú rákacsintott. Iv gyorsan a barátai felé intett a kezével, és így szólt: n Dyke ot? - Csak futólag

Ismeritek Suzanne Goldsteint és Beth

mondta a fiú, és udvariasan rájuk mosolygott.

Suzanne arca felragyogott. Beth egy természettudós érdeklõdésével nézte a fiút, továbbra is a tollát csattogtatva. - Ivy, képzeld csak, áprilistól nem is fogsz messze lakni tõlünk, egyáltalán nem Twinkie. Ezután sokkal könnyebb lesz együtt tanulni. Könnyebb? - El is tudlak hozni a suliba. Akkor hamarabb hazaérsz. Hamarabb? - Ezután talán többször tudunk találkozni.

újságolta

Többször?

- Nahát, Ivy! kiáltott fel Suzanne, ártatlanul pislogva hosszú szemöldökével. Nem is tudt hogy ilyen jóban vagytok Twinkie vel! Talán mindannyian találkozhatnánk többször. Ugye te is szívesen eljönnél Twinkie hez, Beth? Gregory alig tudta elfojtani a mosolyát. - Rendezhetnénk ottalvós bulit, Twinkie. Twinkie nem tûnt túl lelkesnek.

- Kibeszélhetnénk a fiúkat, és megszavazhatnánk, melyik a legjobb pasi Suzanne Gregoryra nézett, le fel járatta rajta a szemét, nem tudott betelni a látvánnyal. A fiú továbbra is der tûrte.

- Ismerünk pár lányt Ivy régi, norwalki sulijából csevegett vidáman tovább Suzanne. Jól tud hogy Stonehill New Yorkba ingázó jómódú családjai nem igazán közösködnek a norwalki hivatalnokréteggel. Õk is szívesen eljönnének. Akkor mind barátok lehetnénk, nem jó ötlet? - Annyira nem

mondta Twinkie, és hátat fordított Suzanne nek.

- Örülök, hogy találkoztunk, Ivy. Viszlát, nemsokára találkozunk, remélem. Gyere, Greg, itt t nagy a tömeg mondta, és belekarolt a fiúba. Ahogy Ivy visszafordult a medence felé, Gregory megfogta az állát. Ujjai hegyével maga f elé

fordította a lány arcát, és mosolygott.

Milyen ártatlan vagy, Ivy mondta. Mintha szégyellned magad. Miért? Ez mindkét irányban mûködik. Van egy csomó fiú, akiket alig ismertem, és egyszer csak úgy csinálnak, mintha a leg obb haverok lennénk. Azt mondják, majd áprilisban felugranak hozzánk dumálni. Szerinted miért? Ivy megvonta a vállát.

Gondolom, mert olyan nagyvilági életet élsz. Te tényleg kis ártatlanka vagy! kiáltott fel a fiú. Ivy erõsen kívánta, bárcsak leszállna már róla a srác. Elnézett a válla mellett a következõ széksorra, ahol a fiú barátai ültek. Eric Ghent és egy másik fiú nevetgélve trécseltek Twinki A hiperlaza Will O'Leary viszonozta Ivy pillantását.

Gregory elvette a kezét. Alig észrevehetõen biccentett a másik két lány felé, a szeme még min nevetett, amikor otthagyta õket. Ahogy Ivy visszafordult a medence felé, észrevette, h ogy három egyforma úszódresszes, gumisapkás fiú ügyeli õt. Fogalma sem volt, melyik lehet Tristan, ha köztük van egyáltalán.

2

- Teljesen bolondnak érzem magam mondta Tristan, átlesve a kollégium ebédlõjét és konyháját elválasztó ajtó gyémánt alakú ablakán. A többi pincér a kandelábereket gyújtogatta és a kristálypoharakat rendezgette. A hatalmas konyhában, ahol Garyvel együtt álltak, hosszú as ztalokon sorakoztak a gyümölccsel és elõételekkel megrakott tálak. Tristannek fogalma sem volt róla, m féle ételek ezek, vagy netán különleges módon kell e õket felszolgálni. Csak annyit remélt, hogy a finomság és a pezsgõspoharak a tálcája tetején maradnak majd.

Gary a szmokingja gombjaival veszõdött. Kölcsönzött öltönyének övkendõje folyton leoldódott a derekáról, mivel az öntapadós része nem tapadt elég jól. Egy mérettel kisebb, csillogó feke cipõjének bal felében egy sportcipõbõl kivett rózsaszín fûzõ díszelgett. Gary igazi barát g Tristan , hogy a kedvemért elvállalta ezt az egészet. Tudod, jól fizetnek, és szükségünk van a pénzre a nyugati bajnoksághoz. - Majd meglátjuk, mennyi marad, miután levonták a kártérítést - Hogyhogy mennyi, az egész!

morogta Gary.

felelte magabiztosan Tristan.

Vajon milyen nehéz lehet körbehordani ezeket a tálcákat? Õ és Gary úszók voltak. Természetes atlétatermetük feljogosította õket arra, hogy korábbi tapasztalatukra hivatkozzanak a szer vezõknél. Semmiség, ez a munka nekik meg se kottyan. Tristan próbaképp felemelt egy ezüsttálcát, és szemügyre vette benne a tükörképét. bolondnak érzem magam, úgy is nézek ki.

Nemcsak

- Az is vagy mondta Gary. De meg kell mondanom, én azért nem vagyok akkora bolond, hogy bevegyem a mesédet a pénzrõl meg a bajnokságról. - Ezt hogy érted? Gary felkapott egy mosórongyot, és a fejére tette, mint egy parókát. - Ó, Trisztikém

mondta magas hangon

micsoda meglepetés, hogy itt látlak anyám esküvõjén!

- Lõdd le magad, Gary! - Ó, Triszti, hagyd azt a tálcát, gyere táncoljunk! gyot a fején.

Gary mosolygott, és megtapogatta a ron

- Nem is így néz ki a haja. - Ó, Triszti, nézd, elkaptam anyám csokrát! Gyere, szaladjunk, keljünk egybe! - Nem akarom õt feleségül venni! Csak azt szeretném, ha észrevenne. Randizni akarok vele. Csak egyszer! Ha nem jövök be neki, akkor... Tristan vállat vont, mintha nem számítana az egész, mintha élete eddigi legnagyobb fellángolása egy nap alatt eltûnhetne. - Ó, Triszti... - Fenéken billentelek...

Ekkor kivágódott az ajtó. - Uraim jelentette be Monsieur Pompideau. Az esküvõi vendégek megérkeztek, és várják a felszolgálást. Lesz e olyan szerencséjük, hogy két tapasztalt garzon a segítségükre siet? - Most gúnyolódik?

kérdezte Gary.

Tristan az égre emelte a szemét, és kisiettek, hogy csatlakozzanak a többi pincérhez. Az elsõ tíz percben Tristan éberen figyelte kollégáit, próbálta ellesni a szakma fogásait.

Tudta, hogy a nõk odavannak a mosolyától, úgyhogy próbálta minél többször alkalmazni, különösen akkor, ha a felszolgált kaviár önálló életre kelve egy idõsebb hölgy ölében landolt Végigjárta a nagy bejárati csarnokot, Ivyt kereste, ide oda tekintgetve, míg nagy hasú vendég k szabadították meg a tálcára pakolt étkektõl. Ketten is úgy hagyták ott, hogy az ingükön vitté italt, és igencsak morogtak, de Tristannek ez szinte fel se tûnt. Csakis Ivyra tudot t gondolni. Ha hirtelen szembetalálkozna vele, mit mondana neki? Kérsz a rákgolyóból? Vagy inkább Javasolhatom a ballée de crabbe ot? Naná, ettõl biztos megilletõdne.

Hogyan süllyedhetett idáig? Õ, Tristan Carruthers, akinek száz lány öltözõszekrényében lóg a képe (talán enyhe túlzással), menõzni akar egy lány elõtt, aki egyáltalán nem érdeklõdik után amennyire tudja, egyetlen fiú után se a gimibõl? Ugyanazon a folyosón jártak nap mint nap, de a

lány mintha egy másik világban élt volna.

Már az elsõ napján az iskolában felfigyelt Ivyra. Nem csak azért, mert másfajta szépség volt, mint amit megszokott, bár aranyszínû, kuszán göndör fürtjei és tengerzöld szeme vonzották a f tekintetét, és felébresztették benne a vágyat arra, hogy megölelje. A lány szabadnak tûnt sok mindentõl, ami másokat csapdába ejtett. Ez látszott például abból, ahogy a beszélgetõpartneré figyelt anélkül, hogy folyton a körülöttük lévõkre pillantgatna, és azt lesné, ki van még a k Vagy abból, ahogy próbált másképp öltözni, mint a többiek, vagy ahogy képes volt önfeledten énekelni egy dalocskát. A fiú egy nap megbûvölten állt meg a zeneterem ajtajában. A lány természetesen észre sem vette.

Kételkedett abban, hogy Ivy észrevette volna, hogy létezik. De vajon ez a felszolgálói mun ka valóban a legjobb módszer, hogy közelebb kerüljön hozzá? Miután felvett egy nagyobbacska, két cipõ közé gurult rákgolyót, kezdett igazán kételkedni.

Ekkor meglátta a lányt. Csupa rózsaszín ruhát viselt: csillogó rózsaszín szövetek omlottak le válláról, és a szoknyája alatt bizonyára valamilyen abroncs bújt meg.

Gary ekkor ment el mellette. Tristan kicsit túl gyorsan fordult meg, és összeütközött a könyö Nyolc pohár rázkódott meg a tálcán, néhányból kicsordult a mélyvörös bor. - Nem semmi ez a ruha!

mondta halk kuncogással Gary.

Tristan megvonta a vállát. Tudta, hogy flancos a ruha, de nem érdekelte. - Elõbb utóbb leveszi

védte a lányt.

- Nagyon rá vagy indulva, öregem. - Nem úgy értettem! Hanem...

- Pompideau! figyelmeztette Gary, és gyorsan szétrebbentek. A fõnök azonban karon ragadt a Tristant, és a konyhába tuszkolta. Amikor újra elõbukkant, a tálcáján gondosan szétterített zöldségeket hozott, és levest olyan tálakban, amibõl nem lötyöghetett ki. Észrevette, hogy tö vendég gyorsan kitért az útjából, amikor közeledett. így aztán körbe körbe hordta a nagy tálc alig kellett arra figyelnie, merre halad. Tehát rengeteg ideje maradt, hogy megfig yelje a vendégsereget. - Hé, úszókám! Igen, te ott.

Valaki a suliból felismerte, talán Gregory egyik haverja. Tristan sosem kedvelte Gre gory társaságát. Mind tele volt pénzzel, és ezt éreztették is a többiekkel. Néha hülyeségeket csin mindig valami újfajta izgalmon járt a fejük. - Úszókám, süket vagy? szólongatta makacsul a srác. Eric Ghent, egy vékony arcú, szõke fiú volt az. A falnak dõlt, és egy gyertyatartó oszlopába kapaszkodott. - Ne haragudj

mondta Tristan.

Hozzám beszélsz?

- Ismerlek téged, Falazó. Ismerlek. Ez a hobbid az úszkálás mellett? oszlopot, és megingott. - Ez a munkám, hogy aztán úszkálhassak

felelte Tristan.

- Remek. Akkor fizetek neked még egy pár hosszat.

A srác elengedte az

- Tessék? - Kapsz egy kis pénz, hogy megérje hoznod nekem egy pohár italt. Tristan végigmérte Ericet. - Úgy látom, már ittál egy pohárral. Eric felemelte négy ujját, aztán leejtette a kezét. - Néggyel

helyesbített Tristan.

- Ez egy magánrendezvény mondta Eric. Úgyhogy kiskorúakat is kiszolgálnak. Magán vagy sem, kiszolgálnak ezek mindenkit, ahogy az öreg Baines akarja. Az a fickó megvesz mind enkit kilóra, biztos nem mondok újat. Volt kitõl tanulnia Gregorynak - Nos akkor elé lépett.

gondolta Tristan.

mondta hangosan , a bár arra van. Csak az a baj, hogy eltanácsoltak.

Próbált továbbmenni, de Eric határozottan

Tristan nagyot sóhajtott. Kellene egy pohár ital, Falazó. Neked meg kellene egy kis pénz.

Nem fogadok el borravalót

mondta Tristan.

Eric felnevetett. Talán inkább nem kapsz borravalót. Láttam, mennyit botladozol. De azt hiszem, elfogadnád. - Sajnálom... - Szükségünk van egymásra bánthatjuk egymást.

mondta Eric.

Választhatunk. Segíthetjük egymást, vagy

Tristan nem felelt. - Érted, mire gondolok, nem, Falazó? - Értem, mire gondolsz, de nem segíthetek. Eric közelebb lépett hozzá. Tristan hátrébb lépett. Eric megint közelebb lépett. Tristan izmai megfeszültek. Eric pehelysúlyú volt hozzá képest, bár ugyanolyan magas, de

sokkal vékonyabb, mint õ. Mégis, a fickó részeg volt, és nem volt vesztenivalója például eg zöldségekkel megpakolt tálca. Semmi baj gondolta Tristan. Egy gyors lépés oldalra, és liric térdre esik, aztán eldõl, min egy zsák. De Tristan nem számolt az esküvõi zenekarral, amely épp ekkor haladt el mellettük. Mikor a

szeme sarkából észrevette a zenészeket, kénytelen volt irányt váltani. Nekicsapódott az imbol Ericnek. Zeller és karfiol, gomba és paprikagerezdek brokkoli és babszemek repültek fel a kandeláber felé, majd a vendégseregre zuhogtak. Ekkor Ivy ránézett. Ivy, a csodálatos, ragyogó Ivy. Egy pillanatra találkozott a tekintetük, a lány szeme elkerekedett, akkora lett, mint a paradicsomkarikák, amelyek anyja ruhájának uszál yára hullottak. Tristan most már biztos lehetett benne, hogy a lány észrevette õt. És abban is biztos volt, hogy soha az életben nem fog vele randizni. Soha. *** - Talán igazad van, Ivy suttogta Suzanne, ahogy lenéztek a padlón szétszóródott nyers zöldségekre. Tristan szárazföldön kicsit esetlen.

Mégis mit csinál itt? tûnõdött Ivy. Miért nem marad a medencénél, ahová való? Tudta, hogy a barátai meg vannak gyõzõdve arról, hogy Tristan folyton a nyomában van, és szégyellte magát emiatt. Beth furakodott melléjük, magas sarkú cipõjével felnyársalva egy paradicsomot. - Talán így keres egy kis pénzt Suzanne a fejét rázta:

mondta, látva az aggodalmat Ivy arcán.

- így, hogy brokkolit dob a menyasszonyra?

- Az a helyes vörös hajú úszó is itt van folytatta Beth. A haját kontyba tûzte a fej e búbj leginkább egy kedves arcocskájú bagolyra hasonlított aznap este. - Egyikük sem tudja, mit csinál jegyezte meg Suzanne. - Csak ma estére vállalták a pincérkedést sóhajtott Ivy. - Azt hiszem, Tristan nagyon ráhajtott mondta Beth. - A pénzre vagy Ivyra? kérdezte Suzanne, és mindketten elnevették magukat. - Ugyan már, Ivy mondta Beth, és megérintette a barátnõje karját. Olyan vicces! Fogadok, hogy nagyot nézett, amikor meglátott ebben a ruhában. Suzanne átszellemült arccal fütyülni kezdte az Elfújta a szél címzenéjét. Ivy grimaszt vágott. Tudta, hogy úgy néz ki, mintha Scarlett

O'Harára ráöntöttek volna egy vödör glittert. De nem volt mit tenni, az édesanyja külön neki választotta ki ezt a ruhát. Suzanne tovább dúdolt. - Fogadok, hogy Gregory nagyot nézett, amikor meglátta, mit nem viselsz felelte Ivy a barátnõjének, remélve, hogy ezzel letorkolja. Suzanne egy mély dekoltázsú fekete estélyit vis . - Nagyon remélem

hagyta helyben Beth.

- És íme a nagy Õ...

jelentette be Beth.

- A, téged kerestelek, Ivy Gregory hangja meleg volt, szinte baráti. Suzanne örömmel ind ult volna felé. A fiú a karját nyújtotta Ivy felé. Várnak minket az asztalfõn. Kezét a fiú karjára téve, Ivy a fiú mellett lépegetett, azt kívánva, bárcsak inkább Suzanne t volna magával. Anyja felnézett, ahogy közeledtek hozzájuk, és rámosolygott Ivyra. - Köszönöm

mondta Ivy, ahogy Gregory egy széket nyújtott felé.

A fiú rámosolygott, azzal a titkos mosollyal, amivel elõször az uszodában tüntette ki. A fiú lehajolt, az ajka közel került a lány meztelen vállához. - Részemrõl a szerencse, hölgyem.

Ivy enyhén libabõrös lett. Csak játszik gondolta. Szeret mókázni az emberekkel. Mióta összefutottak a medencénél, a fiú ugratta, próbált vele barátságosan viselkedni, és a lány úg hogy õszintén igyekszik barátságot kötni vele, de õ jobban kedvelte a régi, hûvös Gregoryt. Ivy teljesen megértette a fiú kezdeti fagyos viselkedését, mikor megérkezett az iskolába. Tu dta, hogy szörnyen bosszanthatta, mikor kiderült, hogy Maggie és pereputtya Norwalkból az apján ak a házába költöznek Stonehillben, hogy elõkészítsék a házasságot.

Andrew és Maggie viszonya évekkel azelõtt kezdõdött. De a viszonyok jönnek mennek, mondogatták az ismerõsök, és õk olyan furcsa pár voltak egy vagyonos és elismert fõiskolai igazgató és a felesége fodrásza. Ki hitte volna, hogy évekkel a fellángolásuk után, évekkel A válása után egyszer csak összekötik az életüket?

Még Ivy is megdöbbent, amikor bejelentették. Apja még gyerekkorában meghalt. Ahogy felnõtt, anyja folyton cserélgette a pasijait, és úgy gondolta, hogy ez mindig is így lesz. Ivy e lõrehajolt, és az asztal fölött anyjára nézett. Andrew elkapta a pillantását, és elmosolyodott, majd átölelt feleségét. Maggie ragyogó mosollyal nézett vissza a lányára. Igazán boldognak tûnt. Szeretet angyala imádkozott magában Ivy csendesen vigyázz anyára. Vigyázz mindannyiunkra. Tégy minket boldog és erõs családdá. - Vigyázz, a csillámod belepotyog a levesbe. Ivy gyorsan visszaült. Gregory felnevetett, és felajánlotta neki a szalvétáját. - Ez a ruha sok problémát okoz ugratta a lányt. Szinte megvakította Tristan Carrutherst. Ivy érezte, hogy mélyen elpirul. Hiszen Eric miatt történt, nem miatta... - Remélem, nem a mi asztalunknál fog felszolgálni, õ és az a másik pancser vigyorogva Gregory.

mondta

Mindketten körbepillantottak a helyiségben. Én is

gondolta Ivy.

Nagyon remélem.

Nem sokkal a zöldségesõt követõen Tristannel közölték, hogy abbahagyhatja, sõt, abba kell hagynia a felszolgálást. Fáradt volt és megalázott, boldogan tûnt el a gúnyos tekintetek elõl e nem mehetett haza, mert Gary kocsijával érkezett. Ezért egy ideig a konyhában téblábolt, majd ta lált egy raktárt, ahová behúzódhatott.

A raktár sötét volt és békés, a polcain hatalmas dobozok és konzervek sorakoztak. Tristan kényelmesen elhelyezkedett egy kartondoboz tetején, de hamarosan neszezést hallott a hát a mögött. Egerek vagy patkányok gondolta. Nem igazán érdekelte. Próbálta jobb kedvre deríteni magát, elképzelte, ahogy a dobogó felsõ fokára áll, mögötte felhúzzák az amerikai zászlót, felcsendü himnusz, Ivy pedig a tévében nézi õt, és sajnálja, hogy annak idején nem akart vele randizni. - Milyen marha vagyok! lány, és én pont...

fakadt ki, és a kezébe temette arcát.

Az enyém lehetne bármelyik

Valaki a vállára tette a kezét.

Tristan felkapta a fejét, és egy kisfiú sápadt, háromszögforma fejét vette észre. A kisfiú, s fel volt öltözve, a nyakkendõjét szorosan megkötötték és a haját gondosan lefésülték. Talán nyolcéves lehetett. Biztos egy esküvõi vendég. - Mit keresel itt?

kérdezte Tristan.

- Hoznál valamit enni?

kérte a fiú.

Tristan felsóhajtott. Bosszantotta, hogy nincs egyedül a búvóhelyén, hogy nyugodtan merenghessen Ivyról. Miért nem hozol te magad? - Mert meglátnának!

- Figyi, engem is meglátnának. A kisfiú szája keskeny vonallá húzódott. Állkapcsa megfeszült, de a szemében bizonytalanság ült, és összevonta a szemöldökét. Tristan szelídebb hangra váltott. - Úgy tûnik, egy csónakban evezünk. El akarunk bújni. - Nagyon éhes vagyok. Nem reggeliztem, és nem is ebédeltem

panaszkodott a fiú.

Az ajtón keresztül Tristan jól látta a többi pincér sietõs loholását. Most kezdték felszolgál vacsorát.

- Van valami a zsebemben mondta a fiúnak, és elõvett egy szétnyomott rákgolyót, pár garnélarákot, három töltött zellert, egy marék kesudiót és végül valami felismerhetetlen dolg - Ez sushi?

kérdezte a fiú kíváncsian.

- Jó kérdés. Ezt mind a padlóról szedtem fel, és a zsebembe tettem, és nem tudom, hol volt azelõtt ez az öltöny, csak kölcsönöztem.

A fiú komolyan bólintott, és figyelmesen megvizsgálta Tristan gyûjteményét. Szeretem a garnélát mondta végül. Felvette az egyiket, ráköpött és letisztogatta az ujjával. Mindegyik sorban ezt tette, majd a rákgolyóval, végül a zellerrel. Tristan arra gondolt, vajon a k esudiót is megtisztogatja e szemenként. Kíváncsi volt, mi lehet a kisfiú baja, hogy egész nap nem evett , és a sötét raktárban bujkál. - Szóval

mondta Tristan , nem vagy oda az esküvõkért, igazam van?

A fiú rápillantott, majd evett egy harapást a felismerhetetlen dologból. - Van e neved, fiú?

Van. - Az enyém Tristan. És téged hogy hívnak? A fiú félretolta a bizonytalan összetételû elõételt, és a diókat kezdte rágcsálni. - Szeretnék valamit vacsorázni mondta. Nagyon éhes vagyok. Tristan kikukucskált az ajtó résén. A pincérek ki be rohangáltak a konyha ajtaján. - Túl sokan vannak odakint. - Bajba kerültél? kérdezte a kisfiú. - Olyasmi, nem komoly. És te? - Én még nem. - De majd igen? - Igen, ha megtalálnak. Tristan bólintott. - Azt gondolom tudod, hogy nem maradhatsz örökké itt. A fiú végighordozta pillantását a szoba polcain, mintha komolyan mérlegelné a lehetõséget. Tristan szelíden a karjára tette a kezét. - Mi a baj, cimbora? Nem árulod el? - Vacsorázni szeretnék - Jó, értem!

ismételte meg a fiú.

mondta Tristan mérgelõdve.

- Desszertet is kérek. - Azt eszed, amit hozok!

vetette oda Tristan.

- Rendben

felelte a fiú engedelmesen. Tristan felsóhajtott.

- Ne is törõdj velem, kicsit nyûgös vagyok. - Nem zavar

biztosította csendesen a fiú.

- Nézd, kisöreg

mondta Tristan.

Már csak egy pincér van, egy csomó étellel. Velem jössz?

Jó! Nézd, ott megy. Támadó csapat, felkészülni, vigyázz... *** - Hová tûnt Philip?

kérdezte Ivy.

A társaság már túl volt a vacsora felén, amikor észrevette, hogy a kisöccse nincs a helyén. Látta valaki Philipet? kérdezte, felállva a székérõl. Gregory visszahúzta. - Ne aggódj, Ivy. Biztos elkódorgott a tömegben. - De egész nap egy harapást sem evett - Akkor a konyhában lesz

felelte Ivy.

vélte Gregory.

Gregory nem tudott kiigazodni a kisfiún, aki hetek óta azzal fenyegetõzött, hogy világgá meg y. Ivy próbálta elmagyarázni Philipnek, hogy mi történik, és milyen klassz lesz majd a szép nagy házukban a teniszpályával, közel a folyóhoz, és hogy lesz egy bátyja, Gregory. De az öccse ne itt neki, és az igazat megvallva Ivy sem hitt saját magának. Gyorsan felpattant a székérõl, még mielõtt Gregory megakadályozhatta volna, és kiszaladt a konyhába. ***

- Parancsolj, a vacsora tálalva mondta Tristan a kisfiúnak. A köztük lévõ dobozon egy halom étel pihent, pirított bélszínszeletek, rák, párolt zöldségek, saláta és friss cipók, vajkrémm megkenve. - Elég jól néz ki

mondta a fiú.

- Elég jól? Ez kész lakoma! zsákmányoljunk.

mondta Tristan.

Lássunk hozzá, kell az erõ, hogy desszertet

Halvány mosoly jelent meg a kisfiú arcán. - Kivel vesztél össze?

kíváncsiskodott a fiú.

Tristan egy darabig csendben rágta a szájában lévõ falatot. - A fõpincérrel, Monsieur Pompideau val. Neki dolgoztam, és kiömlött pár dolog. Tudod, nedves lett pár vendég nadrágja. A fiú ismét elmosolyodott, ez alkalommal szélesebben. - Lever urat is elkaptad? - Õt kellett volna megcéloznom?

kérdezte Tristan.

A fiú bólintott, és észrevehetõen jobb kedve lett ettõl az elképzeléstõl. - Mindegy, a lényeg az, hogy Pompideau azt mondta, hogy maradjak azoknál a dolgoknál, amik nem lötyögnek ki. Képzeld csak el. - Tudod, én mit mondanék neki? kérdezte a kölyök. Már nem vonta össze a szemöldökét, teli szájjal falatozott és beszélt. Százszor jobban nézett ki, mint negyedórával azelõtt.

Mit? - Azt, hogy toll a fülébe! - Jó ötlet! mondta Tristan. Felvett egy darab szárzellert. Dugd a füledbe, Pompideau! A fiú hangosan felnevetett, és Tristan a fülébe nyomta a zöldséget. - Dugd a másik füledbe is! rendelkezett a fiú. Tristan felkapott egy másik zellert. - Dugd a hajadba is, Popidodó! harsogta a fiú, egészen belemelegedett a játékba. Tristan felvett egy marék salátát, és a fejére szórta. Túl késõn vette észre, hogy le volt ön ecettel. A fiú hátravetett fejjel kacagott. - Dugd az orrodba is, Popidodó!

Miért ne, gondolta Tristan. Õ is volt nyolcéves, és emlékezett rá, milyen viccesnek találják kisfiúk az orrot és a tartalmát. Talált két rákot, és az orrlyukába nyomta õket, csak rózsasz rákfarkak kandikáltak ki. A kisfiú majdnem leesett a dobozról, úgy nevetett. - Dugd a fogaid közé, Popidodó!

Két fekete olajbogyó alkalmas volt a célra, mindkettõ egy fogpiszkálóra volt feltûzve, így Tr an rögtön két fekete metszõfogra tett szert. - Most dugjad a... Tristan szorgosan igazgatta zellereit és rákfarkait. Nem vette észre, ahogy az ajtó nyílása szélesebbre tárult. Arra sem figyelt fel, hogy a fiú arca megváltozik. - Hová dugjam, Popidodó? Ekkor felpillantott.

3 Ivy döbbenten bámult Tristanre. Elámult a fiú kinézetén: a fülében zeller, a hajában salátale a fogain valami fekete, pépes dolog, és nehéz elhinni, hogy valaki, aki egy nyolcévesnél i dõsebb, ilyet tegyen rákfarok az orrlyukában. Tristan is meglepõdött, amikor meglátta a lányt. - Most bajban vagyok? kérdezte Philip. - Inkább én felelte Tristan. - Mit csinálsz itt? Ott kellene lenned velünk az étkezõben, épp vacsorázunk közölte Ivy Philippel. - Mi itt vacsorázunk, igazi lakomát rendezünk. Ivy végignézett a köztük lévõ tányérokon felhalmozott élelemre, és a szája sarka nevetésre görbült. - Kérlek, Ivy, anya is azt mondta, hogy elhozhatjuk a barátainkat az esküvõre! - És te azt mondtad neki, hogy nincsenek barátaid, nem emlékszel? Hogy egyetlen barátod sincs Stonehillben. - Most már van. Ivy Tristanre pillantott. Õ lesütött szemmel rakosgatta ki maga elé a dobozra a zellert, a rákot meg a szétnyomott olajbogyókat. Nem volt szép látvány. - Mademoiselle! hallatszott odakintrõl. - Ez Dubidú! kiáltotta Philip. Csukd be az ajtót, Ivy! Ivy minden jobb meggyõzõdése ellenére becsukta az ajtót, mivel az öccse furcsa módon boldogabbnak tûnt, mint hetek óta bármikor. A lány kívülrõl az ajtónak támaszkodva nézett sze a fõpincérrel. - Valami baj van, Mademoiselle? - Nincs, uram. - Étes vous trés certaine.1 - Absolument felelte a lány, majd karon fogta Monsieur Pompideau t, és elvezette az aj tótól. - Már régóta keresik önt az étkezõben méltatlankodott a férfi. Itt a pohárköszöntõ ideje, mindenki magára vár. Ivy sietõsre fogta a lépteit. Tényleg várták, és nem kerülhette el, hogy mindenki rá figyelje Pironkodva kelt át a termen. Gregory nevetve húzta maga mellé, majd a kezébe nyomott egy pohár pezsgõt. Andrew egy barátja mondta a köszöntõt. Úgy belejött, hogy abba se bírta hagyni. - Éljen, éljen! kiáltott fel végül a vendégsereg. - Éljen, húgom! mondta Gregory, és kiitta a pohara tartalmát. A pincér felé nyújtotta, hogy

teletöltse. Ivy apró kortyokban itta a pezsgõjét. - Éljen, húgom! ismételte meg Gregory, ezúttal halkan és hízelegve, a szemében különös tûzzel. Koccintott a lánnyal, és kiürítette a poharát. Majd magához húzta Ivyt, olyan közel, hogy a lányt szinte levegõt sem kapott, és határozottan szájon csókolta. Ivy a zongoránál ült, és ugyanazt a kottát bámulta, amit öt perce nyitott ki. Egyik keze a cs pihent. Másik kezének mutatóujját a megsárgult lap hangjegyein húzta végig, próbálva dúdolni dallamot, egyelõre kicsit hamisan. Majd nyelvével végignyalta az ajkát. Nem volt sebes, nyilván csak képzelõdött. Mégis örült annak, hogy sikerült rábeszélnie anyját, hogy õ és Philip a nászút idején még a r lakásukban maradhassanak. Hat nap Gregoryval összezárva abban a nagy házban a dombtetõn, e z több volt annál, mint amit nyugodt szívvel el tudott volna viselni, fõleg a hisztizõ Phili p társaságában. Philip, aki a túlzsúfolt norwalki lakásukban régi függönyökkel barikádozta el az ágyát, hogy

1Egészen biztos ebben?

külön lakrésze legyen a lányoktól", az utóbbi két hétben szinte könyörgött, hogy mellette al Az esküvõ elõtti éjjel Ivy megengedte neki, hogy a szobájába vigye a hálózsákját. Amikor felé a fiú és Ella, a macska mellette szundítottak az ágyban. Az esküvõ hosszú napja után valószín megint megengedi neki, hogy a szobájában aludjon.

Philip a padlón ült Ivy mögött, a baseballkártyáival játszott, álomcsapatokat állított össze rongyszõnyegen. Ella szokása szerint a kirakott kártyák közepén akart kinyújtózni, úgyhogy eg játékos a szuszogó hasára került. Philip néha mormogott valamit maga elé. - Dobd a labdát a belsõ mezõbe körbeérjen a bázisok között.

majd Don Mattingly kártyája vándorútra indult, hogy

Nem szabadna hagynom, hogy ilyen sokáig fennmaradjon gondolta Ivy. De õ maga sem tud ott aludni, és örült, hogy az öccse ott szöszmötöl mellette. Mellesleg Philip annyi mindent össze tt, aztán ráadásul egy csomó édességet tömött magába Tristan jóvoltából hogy valószínûleg az eg . És a tiszta lepedõk, mint annyi minden más a lakásukban, már be voltak csomagolva. Ivy, eldöntöttem - Micsoda?

mondta hirtelen Philip.

Nem költözöm veletek.

Ivy felemelte a lábát, és megfordult a zongoraszéken.

- Itt maradok. Nem akarsz te is itt maradni Ellával? - És anyával mi lesz? - Mostantól lehet Gregory mamája, ha ezt akarja

jelentette ki Philip.

Ivy megrezzent, ahogy akkor is, amikor anyja Gregoryt kezdte emlegetni. Maggie m elegszívû volt és érzelmes és túl sok erõfeszítést pazarolt arra, hogy megbarátkozzon Gregoryval. Köz nem vette észre, mennyire nevetségesnek tartja õt a fiú. - Anya mindig a mi anyánk lesz, és most szüksége van ránk. - Oké mondta Philip megadóan. ide hozzám.

Te és Ella mehettek. Én megkérem Tristant, hogy költözzön

- Tristant! A fiú bólintott, majd halkan maga elé mormolta. hazai bázishoz!

Elszaladt az ütõ mellett, nemsokára odaér a

Láthatóan eldöntött mindent a nyolcéves fejével, és nem érezte úgy, hogy tovább kellene tárgyalnia az ügyrõl. Elégedetten játszott. Ez volt a legfurcsább, hogy a Tristannel való tal ozás óta újrajátszani kezdett. Mit mondhatott Tristan Philipnek, ami segített neki kimozdulni az apátiából? Talán semmit

gondolta Ivy. Talán õ maga is, ahelyett, hogy anyja házasságát magyarázgatta volna az öccséne z elmúlt három hétben, jobban tette volna, ha rákokat dugdos az orrába. - Philip

mondta éles hangon.

A futónak vissza kellett érnie a bázisra, mielõtt Philip hajlandó lett volna újra megszólalni - Igen? - Mondott neked Tristan bármit rólam? - Rólad? - Ó.

gondolkozott egy pillanatig.

Nem mintha érdekelne

- Ismeritek egymást?

Nem.

mondta magában.

kérdezte Philip.

- Nem. Nem, csak eszembe jutott, hogy miután megtaláltalak titeket a raktárban, esetle g mondott neked valamit rólam. Philip összeráncolt homlokkal próbált visszaemlékezni. - Á, igen. Megkérdezte, hogy szeretsz e rózsaszín ruhákat hordani, és hogy tényleg hiszel angyalokban. Mondtam neki, hogy van egy szoborgyûjteményed angyalokból. - Mit mondtál neki a ruhámról? - Hogy tetszik neked. - De miért? - Azt mondtad anyának, hogy tetszik neked. És az anyja el is hitte. Akkor Philip miért ne hitte volna el? - Mondta Tristan, miért vállalta el a pincérkedést?

e

- Igen. A körnek vége lett, és Philip új védelmet állított fel. - Miért?

kérdezte Ivy izgatottan.

- Pénzt kell gyûjtenie, hogy elmehessen a versenyekre. Néha más államokba kell utazniuk. Repülõjegy is kell neki, nem emlékszem, hová. Ivy bólintott. Persze. Tristannek is pénzt kellett keresnie valahogy. Nem kellett vo lna hagynia, hogy Suzanne telebeszélje a fejét. Philip hirtelen felállt. - Ivy, ne erõltessétek, hogy odamenjek abba a nagy házba. Ne vigyetek oda. Nem akarok vele vacsorázni! Ivy megfogta az öccse kezét. Az új dolgok mindig ijesztõnek tûnnek

biztosította.

De Andrew kezdettõl fogva kedves volt veled. Emlékszel, k i hozta neked a Don Mattin gly kártyát? - Nem akarok Gregoryval vacsorázni. Ivy nem tudta, mit feleljen erre. Philip mellette állt, az ujjai némán mozogtak az öreg zongora billentyûin. Sokszor csinálta ezt kisebb korában, és közben elénekelte a dallamokat, amiket játszania kellett volna. - Kapok egy ölelést?

kédezte Ivy.

Jólesne.

Öccse unottan átölelte. - Énekeljünk duettet, oké?

A fiú vállat vont. Belement az éneklésbe, de a lelkesedés, amit a nõvére korábban látott rajt ismét eltûnt. Öt ütemen voltak túl, amikor Philip a zongora billentyûire csapott. Erõszakosan verni kezd te õket. - Nem megyek, nem megyek, nem!

Könnyekben tört ki, és Ivy magához húzta, hagyta, hogy kisírja magát a karja közt. Miután kis megnyugodott, és kimerülten csuklani kezdett, azt mondta neki: - Fáradt vagy, Philip.

De tudta, hogy ennél többrõl van szó.

Míg a fiú nekidõlve pihent, eljátszotta neki a kedvenc dalait, majd pár halk altatódalt. Phi lipet hamarosan kezdte elnyomni az álom, és túl nehéz volt ahhoz, hogy Ivy egyedül cipelje ágyba.

- Gyere, te sószsák szobába.

mondta, és segített neki felkelni a padról. Ella utánuk sompolygott a

- Ivy. - Igen? - Odaadod az egyik angyalodat ma estére? - Persze. Melyiket? - Tonyt. - Tony a magas, barna, fából faragott angyal volt, egy apafigura angyali változata. Iv y letette a hálózsák és Don Mattingly mellé. Philip bemászott a zsákba, és a nõvére behúzta a cipzárt. - Szeretnél mondani egy imát az angyalokhoz? Együtt kezdtek neki. - Fény angyala, mennybéli angyal, vigyázz rám ma este, és mindenkire, akit szeretek. - Vagyis rád, Ivy

mondta Philip, és behunyta a szemét.

4

Ivy úgy érezte, az esküvõt követõ hét észrevétlenül elsuhant. A napok egymásba folytak, csak Philippel folytatott fárasztó viták maradtak meg benne. Suzanne és Beth ugratták Ivyt a feledékenysége miatt, de kíméletesebben, mint máskor. Gregoryval párszor összefutott a folyos

és a fiú vicces megjegyzéseket tett arról, hogy majd kitakarítja a lány szobáját péntek elõtt ant nem látta ezen a héten. Ekkorra már az egész iskola értesült anyja és Andrew házasságáról. Az esküvõrõl hírt adtak a helyi lapok, sõt, még a New York Times is. Ivy nem lepõdött meg, hiszen Andrew sokszor s zerepelt a lapokban, de furcsa volt látnia bennük anyja fényképeit is. Végül elérkezett a péntek reggel, és Ivy kis rozsdás Dodge ával kiállt a garázsból. Hirtelen honvágyat érzett minden zsúfolt, zajos, lepusztult albérlet után, amelyben valaha éltek.

Amikor aznap délután hazament az iskolából, egy másik úton kellett mennie, amely magasra kapaszkodott a domboldalon, a vasútállomás és a folyó fölött. A házhoz vezetõ út alacsony kõf mellett futott, néhol erdõs részeken, babérfák közt és nárcisszal fedett réteken vitt kereszt rew fái és nárciszai között.

Aznap délután Ivy elhozta Philipet az iskolából. A fiú beletörõdött a költözésbe, és némán ül mellette végig az úton. A domboldal felénél Ivy egy motor bõgésére lett figyelmes, amely velü szemben, lefelé száguldott a kaptatón. Egy kanyar után hirtelen szembekerültek vele.

Ivy annyira lehúzódott az út jobb felére, ahogy csak lehetett, a másik mégis egyenesen feléjü tartott. Ivy a fékre taposott. A motoros veszélyesen közel zúgott el mellettük. Philip hátrafordult, hogy megnézze, ki lehet az, de nem mondott semmit. Ivy is megnézt e a visszapillantóban. Talán Eric Ghent volt az. Remélte, hogy Gregory is vele tartott.

Gregory azonban a háznál várta õket, Andrew val és anyjukkal együtt, akik nemrég értek haza a nászúiról. Anyjuk nagy ölelésekkel, rúzsos csókokkal üdvözölte õket, és egy új parfüm illata körül. Andrew megfogta Ivy mindkét kezét. Rámosolygott Philipre, de bölcsen tartózkodott attó hogy megérintse. Majd átadta Ivyt és Philipet Gregorynak. - Én vagyok az idegenvezetõ mondta a fiú. Philiphez hajolva figyelmeztette. mellettem, néhány szobában kísértetek laknak.

Maradj

Philip gyorsan körülnézett, majd segélykérõn Ivyra pillantott. - Csak viccelt. - Nem én

mondta Gregory.

Nagyon boldogtalan emberek laktak itt azelõtt.

Philip megint felpillantott Ivyra, aki megrázta a fejét. Új otthonuk kívülrõl impozáns faburk latú épület volt, nehéz fekete redõnyökkel. A fõépület mindkét feléhez szárnyakat (oldottak. Ivy a kisebb szárnyban szeretett volna lakni, amelyek felett mélyen lenyúló magastetõ volt, hang ulatos tetõablakokkal. A ház fõ részében némelyik szoba akkorának tûnt, mint a korábbi bérlakásuk összes helyisége együttvéve. A ház hatalmas középsõ csarnoka és kanyargó lépcsõsora elválasztotta az elegáns

fogadószobát, a könyvtárat és a szoláriumot az étkezõtõl, a konyhától és a kényelmes családi nappalitól. A nappali mögött lépcsõsor vezetett át a nyugati szárnyba Andrew dolgozószobájáho Mivel anyja és Andrew épp ebben a szobában beszélgettek, az idegenvezetés megszakadt az aj taja elõtti folyosón, három portré elõtt: az egyik azt a szigorú tekintetû Adam Bainest ábrázolta világháborús egyenruhájában, aki a rengeteg bányát vásárolta. Andy Baines bíró hivatali köpenyében és Andrew, színes köpenyében a diplomaosztón. Andrew mellett üres hely volt a falo

- Ki tudja, kinek a képe kerül ide jegyezte meg Gregory szárazon. Mosolygott, de szürke szemében keménység látszott. Ivy egy pillanatra megsajnálta. Andrew egyetlen fiaként bizonyár nagy tehernek érezte, hogy méltó legyen az õseihez. - A tiéd

mondta neki csendesen.

Gregory a szemébe nézett, majd felnevetett. Hangjába némi keserûség is vegyült.

- Gyere, felmegyünk az emeletre mondta. Kézen fogta a lányt, és a hátsó lépcsõhöz vitte, am felvezetett a szobájába. Philip csendesen ballagott mellettük. Gregory szobája nagy volt, és csak egyvalami miatt hasonlított más fiúszobákhoz: a padlón

heverõ, szétszórt alsónemû és zoknik rétegei miatt. Ettõl eltekintve vagyonról és ízlésrõl ár sötét bõrfotelek és üvegasztalok, elegáns számítógépasztal és tévészekrény hifiberendezéssel. falakat múzeumi nyomatok borították, meglepõ geometriai alakzatokkal. Középen egy királyi méretû vízágy állt. - Próbáld ki

biztatta Gregory.

Ivy lehajolt, és kísérletképpen megnyomkodta. A fiú ránevetett:

- Mitõl félsz? Gyere, Phil Senki se hívja Philnek, gondolta Ivy , mutasd meg a nõvérednek, hogyan kell. Mássz fel, és hemperegj rajta egy kicsit. - Nem akarok

mondta Philip.

- Dehogynem akarsz - Nem

mosolygott Gregory, de a hangjában volt egy kis fenyegetés.

makacsolta meg magát Philip.

- Pedig jó móka

Gregory megragadta Philip vállát, és erõszakkal az ágyra tolta.

Philip ellenállt, aztán megbicsaklott a lába, és az ágyra esett. Ugyanolyan gyorsan fel is pattant. - Utálom!

kiáltotta.

Gregory arcvonásai megmerevedtek. Ivy ekkor leült az ágyra. - Tényleg jó a folyosóra.

mondta. Lassan le fel hintázott.

- Dõlj hátra, Ivy feküdt.

Próbáld ki velem, Philip!

de a fiú már ki

biztatta Gregory, halk és behízelgõ hangon. Mikor a lány megtette, mellé

- Már tényleg el kéne kezdenünk kicsomagolni

mondta Ivy, és sietve felült.

Egy alacsony mennyezetû folyosón sétáltak át a háznak abba a felébe, ahol Philip és Ivy hálószobája volt.

A lány szobájának az ajtaja zárva volt, és amikor kinyitotta, Philip azonnal odaszaladt El lához, aki kényelmesen elnyújtózott Ivy ágyán. Jaj ne, nyögött fel Ivy halkan, ahogy körülnézett a d berendezett szobában. A legrosszabbtól tartott, mikor anyja közölte vele, hogy nagy megl epetésben lesz része. Rengeteg csipkét látott, arannyal szegélyezett, fehérre festett faburkolatot, valamint egy baldachinos ágyat. - Hercegnõi lakosztály

mondta végül.

Gregory elvigyorodott. - Legalább Ella otthon érzi magát. Úgyis mindig olyan királynõsen viselkedik. Szereted a macskákat, Gregory? - Persze

mondta, leülve az ágyra Ella mellé. Ella azonnal felkelt, és átsétált az ágy másik

végére. Gregoryt láthatóan bosszantotta a dolog. - Íme õfelsége, a királynõ kell még pakolnom.

mondta könnyedén Ivy.

Koszi az idegenvezetést. Sok mindent ki

Gregory azonban hátradõlt az ágyon. - Itt laktam, amikor még kicsi voltam. - Tényleg?

Ivy kivett egy adag ruhát a bõröndbõl, és kinyitott egy ajtót, amit szekrénynek vélt, ám ehel egy lépcsõsorra nyílt. - Ez volt a titkos átjáróm

mondta Gregory.

Ivy a sötétségbe bámult. - A padláson bújtam el, amikor anyám és apám veszekedtek. Szóval szinte mindennap hozzá Gregory. Találkoztál anyámmal? Biztosan, mert állandóan szépítkezni jár. - A szépségszalonban? Igen - Csodás nõ, nem?

tette

felelte Ivy, kinyitva egy szekrény ajtaját.

mondta gúnnyal teli hangon Gregory.

- Még fiatal voltam, mikor találkoztunk

Csupa szeretet, csupa önzetlenség.

mondta diplomatikusan Ivy.

- Én is. - Gregory... valamit el szeretnék mondani. Tudom, hogy nehéz lehet neked végignézni, aho gy

anyám beköltözik a te anyád szobájába, és Philip meg én elfoglaljuk a helyet, ami régebben a volt. Nem hibáztatlak azért...

- Mert örülök, hogy itt vagytok? szakította félbe a fiú. Mert örülök neki. Remélem, hogy és Philip kihozzátok az öregbõl a jobbik felét. Tudja, hogy mások figyelik õt és az új család el kell játszania a jóságos és szeretõ apukát. Várj, segítek. Ivy felkapta az angyalszobrokkal teli dobozt. - Nem, Gregory, tényleg köszönöm, de egyedül is el tudom pakolni. Gregory a zsebébe nyúlt, és egy papírvágó késsel felvágta a kartondobozt lezáró ragasztószalagot. - Mi van benne? - Ivy angyalai

mondta Philip.

- Nahát, mégis tudsz beszélni! Philip összeszorította a száját.

- Nemsokára képtelen leszel befogni a száját mondta Ivy. Aztán kinyitotta a dobozt, és kezd e elõszedni a gondosan becsomagolt szobrocskákat.

Tonyt vette ki elõször. Majd egy puha, szürke kõbõl faragott angyalt. Majd a kedvencét, a víz angyalát, egy törékeny porcelánfigurát, amelyet kék és zöld pasztellszínekkel festettek be. G y figyelte, ahogy kicsomagol vagy tizenöt szobrot, és a polcra állítja õket. A szemében nevetés játszott. - Ugye, nem veszed komolyan ezt az egészet? - Ezt hogy érted?

kérdezte a lány.

- Nem hiszed, hogy tényleg léteznek angyalok, ugye? - De igen. Gregory a kezébe vette a víz angyalát, és elkezdte dobálni. - Tedd le!

kiáltott rá Philip.

Az Ivy kedvence!

Gregory egy párnára dobta a szobrot. - Gonosz vagy! - Csak játszik, Philip

mondta Ivy, és nyugodtan a helyére tette az angyalt.

Gregory hátradõlt az ágyon. - Imádkozol is hozzájuk?

kérdezte.

- Igen. Az angyalokhoz, nem a szobrokhoz

magyarázta Ivy.

- És milyen csodás segítséget adtak az angyalok? Meghódították Tristan szívét?

Ivy meglepõdve nézett rá: - Nem. De azért nem imádkoztam. Gregory halkan felnevetett. - Ismered Tristant? - Elsõs korom óta húzódott elõle.

kérdezte Philip.

felelte Gregory, majd lustán kinyújtotta kezét a macska felé. Ella arrébb

- Nagyon jó játékos volt az alsós baseballcsapatban mondta Gregory. Ismét kinyúlt a macska felé, de az felállt, és átsétált az ágy másik felére. De minden csapatban a legjobbak közöt mondta Gregory, és megint megpróbálta elérni a macskát. Ella fújni kezdett. Ivy látta, hogy Gregory elvörösödik. - Ne vedd magadra, Gregory nem könnyû közeledni.

mondta Ivy.

Hagyd békén egy darabig. A macskákhoz néha

- Akár némelyik lányhoz jegyezte meg Gregory. Gyere ide, kislány! amire az maga elé kapta a mancsát, és kitolta a karmait. - Várd meg, hogy õ menjen oda hozzád

a macska felé kapott,

figyelmeztette Ivy.

De Gregory megragadta a macska szõrét a nyaka felett, és felemelte. - Ne csináld!

kiáltott rá Ivy.

Gregory a másik kezével meg akarta fogni a macska hasát, mire Ella erõsen beleharapott a csuklójába. - A fenébe!

áthajította a macskát a szobán.

Philip odafutott a cicához, a cica pedig Ivyhoz. Felnyalábolta a kezébe. Ella farka id e oda járt, csak dühös volt, de nem sérült meg. Gregory még mindig vörös arccal figyelte. - Ella az utcán született magyarázta Ivy, miközben próbált nyugalmat erõltetni magára. Mikor megtaláltam, egy kis szõrpamacs volt a falhoz szorítva, éppen egy nagy kandúrral hadakozott. El akartam mondani, hogy nem lehet így közeledni hozzá. Kicsit bizalmatlan az emberekkel. - Megtaníthatnád, hogyan viselkedjen

mondta Gregory.

Elvégre te bízol bennem, nem?

- Furcsa, kihívó mosollyal nézett a lányra.

Ivy letette Ellát a földre. A macska a szék alá bújt, onnét bámulta ellenségesen Gregoryt. Mi léptek hallatszottak a folyosón, besurrant az ágy alá. Andrew állt az ajtóban. - Minden rendben, fiatalok? - Igen

kérdezte.

hazudta Ivy.

- Nem érzem jól magam itt

közölte Philip.

Andrew pislogott, majd kegyesen bólintott. - Nos hát

mondta

, akkor meg kell próbálnunk javítani a dolgokon. Szerinted lehet? Philip

csak bámult rá. Andrew Ivyhoz fordult. - Kinyitottad már azt az ajtót? Ivy követte a pillantását Gregory titkos lépcsõje felé. villanykapcsoló balra van magyarázta a férfi.

A

Úgy látszott azt akarja, hogy a lány nézze meg közelebbrõl a titkos folyosót. Ivy kitárta az , és felkapcsolta a villanyt. Philipet is elfogta a kíváncsiság, átbújt a karja alatt és felsie ett a lépcsõn. - Hû!

kiáltotta vissza fentrõl.

A mindenit!

Ivy Andrew ra nézett. A férfi arca Philip izgatott hangjára kipirult az örömtõl. Gregory kife bámult az ablakon. - Ivy, gyere, nézd meg! Ivy felsietett a lán az életnagyságú Don krényt, amik tele voltak képe lógott a falon. Apja régi

lépcsõn. Azt várta, hogy Nintendót vAgy Power Rangerst fog látni, vagy ta

Mattinglyt. Ehelyett egy zongorát vett észre, egy kis hifitornyot, és két sz az általa játszott zeneszerzõk kottáival. Ella Fitzgerald bekeretezett dzsesszlemezei egy cseresznyefáéi készült fonográf mellett feküdtek.

- Ha bármi hiányzik... kezdte Andrew. A lány mellett állt, a lépcsõmászástól kicsit kimerül de reménykedõ arccal. Gregory megállt félúton, ahonnét már látta õket.

- Köszönöm!

Ivy csak ennyit bírt mondani.

- Ez marha jó, Ivy!

Köszönöm!

mondta Philip.

- És mindhárman osztozhatunk rajta

mondta neki lyy

Örült, hogy az öccse izgalmában elfelejtett morcosnak lennni. Majd odafordult Gregoryhoz , de a fiú idõközben eltûnt. ***

Az aznap esti vacsora mintha sosem akart volna véget érni. Andrew bõkezû ajándékai, Ivy zeneszobája és a Philipnek szánt játékszoba egyszerre volt lenyûgözõ és zavarba ejtõ. Philip durcás lett, és egy szót sem szólt a vacsora alatt. Talán soha többé az életben mondta Ivyn a lányra hárult a feladat, hogy kifejezze hálájukat Andrew felé. De végig kötélen táncolt: amik Andrew másodszor is megkérdezte, nincs e szükségük még valamire, látta, hogy Gregory keze ökölbe szorul.

A desszert közepén hívta fel Suzanne. Ivy elkövette azt a hibát, hogy a hallban vette fel a kagylót, az ebédlõ elõtt. Suzanne remélte, hogy meghívást kap a házba aznap este. Ivy közölte hogy jobb lenne másnap. - De hát fel vagyok öltözve!

panaszkodott Suzanne.

- Persze, hogy fel vagy, még csak fél nyolc van. - Úgy értem, a látogatáshoz. - Te jó ég, Suzanne!

mondta Ivy, úgy téve, mintha nem tudná, mi a látogatás célja.

Egyáltalán nem kell kiöltöznöd ahhoz, hogy engem meglátogass. - Mit csinál Gregory ma este? - Nem tudom, nem kérdeztem.

- Akkor kérdezd meg! Tudd meg a lány nevét, és hogy merre lakik rendelkezett Suzanne. Ésh gy mit visel, és hová mennek. Ha nem ismerjük a lányt, tudd meg, hogy néz ki. Érzem, hogy randizni megy sóhajtott. Ez biztos! Ivy számított erre. De már kifárasztotta Philip és Gregory gyerekes viselkedése, semmi kedve sem volt Suzanne nyafogását hallgatni. - Most mennem kell. - Nem élem túl, ha Twinkie Hammonds az! Szerinted Twinkie Hammonds az? - Fogalmam sincs. Gregory nem beszélt errõl. Figyelj, most mennem kell. - Ivy, várj! Még nem is meséltél semmit. Ivy felsóhajtott. - Holnap dolgozom, a szokásos idõben lesz ebédszünetem. Hívd fel Bethet, és találkozzunk az üzletnél, oké? - Oké, de Ivy... - Most sietnem kell, különben nem lesz idõm elrejtõzni Gregory kocsijában letette a telefont. - Hogy van Suzanne? mosolygott.

tette hozzá Ivy,

kérdezte Gregory. Az étkezõ ajtajának támaszkodott, fejét félrebillentv

Jól van. Mit csinál ma este? A szeme vidámságából látni lehetett, hogy végighallgatta a beszélgetést, ez csak ugratás a részérõl, nem valódi érdeklõdés. - Nem kérdeztem, és õ nem mondta el. De ha meg szeretnéd vele beszélni... A fiú felnevetett, és megérintette Ivy orra hegyét. - Vicces vagy mondta. Remélem, megtartunk téged.

5

Ivy határozottan megkönnyebbült, amikor újra munkába állt a boltban szombat reggel. Végre olyan terepen tartózkodott, amit jól ismert. A Greentree bevásárlóközpont a szomszédos városb volt, de az egész környék gimnazistái itt gyülekeztek. A legtöbbjük az üzletek közt sétálgato az éttermek udvarában ült. A Szezon nevû bolt, ahol Ivy dolgozott az utóbbi másfél évben, épp l az udvarral szemben volt. Két idõs lánytestvér volt a tulajdonos, és az árukészletük a jelm

szobadíszek, papíráru és egyéb csecsebecsék éppolyan feltûnést keltõ volt, mint az üzletvit módszerük. Lillian és Betty nem könyvelhettek el nagy forgalmat. A bolt úgy nézett ki, minth a a világ összes sarkából és ünnepérõl ide hordták volna a kidobált kellékeket: vámpírruhák lógta nemzeti zászló mellett, húsvéti csibék álltak apró mûanyag menórák szomszédságában, tobozból készült pulykák és a legutóbbi Star Trek találkozóról maradt Spock fülek társaságában.

Szombaton valamivel egy óra elõtt, míg Suzanne és Beth érkezését várta, Ivy átfutotta az azna rendeléseket. Mint mindig, a falra nyomott öntapadós cetlikre voltak felírva. Az egyiket kétszer is elolvasta, majd levette a falról. Nem lehet gondolta. Talán ketten vannak, két Tristan Carruthers. - Lillian, ez mit jelent? Rendelés: Felf Kék B és 25 tszp? Lillian fél szemét behunyva a papírra pislantott. Volt szemüvege, de az általában a nyakában lógott egy láncon.

- Nos, huszonöt tányér, szalvéta és pohár, tudod. Á, igen, Tristan Carruthersnek, az úszócsap bulijára. Felfújható kék bálna. Már elõkészítettem. Reggel felhívott, hogy jöhet e érte. - Trist... Carruthers úr ideszólt? Lillian most már feltette a szemüvegét, és kutatón nézett Ivyra: - Carruthers úr? Õ nem Lyons kisasszonynak hívott téged. - Miért hívna bárminek? Úgy értem, hogyan jött elõ a nevem? - Megkérdezte, hogy mikor dolgozol. Megmondtam neki, hogy egytõl háromnegyed kettõigebédel sz, de különben hatig itt leszel. Rámosolygott Ivyra. És megdicsértelek neki, kedvesem. - Megdicsértél? - Megmondtam, milyen kedves lány vagy, és hogy milyen kár, hogy egy ilyen csinos lány még nem talált egy hozzáillõ, remek fiút. Ivy arca megrándult, de Lillian már levette a szemüvegét, így nem vett észre semmit. - A múlt héten volt itt a boltban, hogy leadja a rendelést ett legény. - Megtermett, Lillian. - Tessék? - Tristan jól megtermett.

folytatta Lillian.

Jól beterm

- Na végre, hogy elismered! munka volt, Lillian!

csapott le a beviharzó Suzanne. Mögötte Beth érkezett.

Szép

- az öregasszony kacsintott egyet, és Ivy visszaragasztotta a feliratot a falra. Elk ezdett a zsebében kutatni pénz után. - Ne is számíts arra, hogy enni fogsz figyelmeztette Suzanne. Ki fogunk hallgatni. Hús z perccel késõbb Beth majdnem befejezte a burritóját, és Suzanne is jelentõs járatokat hagyott z indiai csirkében. Ivy pizzája viszont érintetlen maradt. - Honnét tudhatnám? mondta, rosszkedvûen tárva szét a kezét. Nem bújtam be a gyógyszeres szekrényébe! éppen darabokra cincáltak és kielemeztek minden apró részletet, amit Ivy megfigyelt Gregory szobájában.

- Nos, végül is még csak egy estét töltöttél velük mondta Suzanne. De a ma este! Meg kell hová megy este. Megmondják neki, hogy meddig maradhat ki legkésõbb? És mennyi... Ivy felemelt egy tojásos tekercset, és Suzanne szájába tette. - Most Bethen van a beszéd sora - Ó, nem baj

mondta Beth.

mondta.

Engem is érdekel. Ivy kinyitotta Beth mappáját.

- Miért nem olvasod fel az egyik új történetedet? megõrjítene.

kérdezte.

Mielõtt Suzanne teljesen

Beth Suzanne re pillantott, majd vidáman elõvett egy köteg papírt. - Ezt a hétfõi drámaszakkörön fogom felhasználni. Az in medias res kezdéssel próbálkozom. Vagyis a történet kellõs közepén kezdem. Ivy bátorítóan bólintott, és végre beleharapott a pizzájába. - A lány a melléhez szorította a fegyvert

olvasta Beth.

- Kemény volt és kék, hideg és kíméletlen. Fényképek vették körül. Megsárgult és kifakult fot

amiken a fiúval kettesben voltak , széttépett és könnyáztatta emlékek hevertek a széke kör saját vérével fogja kitörölni õket... - Beth, Beth...

szakította félbe Suzanne.

Ebédelünk. Nincs egy picivel könnyedebb dolog?

Beth beleegyezõen lapozgatta a papírjait, és belekezdett egy másik történetbe: - A lány a melléhez szorította a fiú kezét. Meleg volt és nyirkos, lágy és ruganyos... - A fiú kezét a saját melléhez? - Csöndet!

szakította félbe Suzanne.

szólt rá Ivy.

- ... egy kezet, amely a lelkét is megtarthatta volna, egy kezet, amely fel képes em elni egy... bálnát, egy kék mûanyag bálnát, ha jól látom. Mi más lehetne az?

Ivy gyorsan hátrafordult, és a boltba nézett. Betty egy jókora kék mûanyag valamit tartott, é

Tristannel csevegett. Lillian Tristan mögött állt a bejáratnál, és hevesen integetett Ivy fe lé. A lány az órájára pillantott. 1 óra 25 perc, az ebédszünet fele telt le. Téged hív mondta Beth. Ivy intett a fejével Lillian felé, de amaz tovább integetett. - Menj már, hallod?

mondta Suzanne.

- Nem. - Ne csináld, Ivy! - Nem érted. Tudja, hogy most van ebédszünetem. El akart kerülni. - Talán

mondta Suzanne.

De engem ilyesmi sose állítana meg.

Tristan most megfordult, mivel észrevette Lillian tornamutatványnak is beillõ integetését,

végignézett az udvar tömegén, míg meg nem állapodott a tekintete Ivyn. Közben Bettynek sikerü rácsatlakoztatni a felfújható bálnát a bolt héliumtartályára.

- Hú! kiáltott fel Beth, mikor a bálna elkezdett önálló életre kelni, és kék viharfelhõként terebélyesedett Tristan és Lillian mögött. Betty eltûnt a szemük elõl a túloldalán. Bizonyára en levette a géprõl, mert a plafonig emelkedett. Tristannek fel kellett ugrania, hogy l eszedje. Beth és Suzanne nevetni kezdtek. Lillian az ujjával messzirõl megdorgálta Ivyt, majd Tristan f elé fordult. - Vajon mit mond neki?

kérdezte Beth.

- Engem dicsér

mormolta Ivy.

Percekkel késõbb Tristan kilépett a boltból, kezében egy nagy zacskónyi bulira való kellékkel amit a nõvérek egy csinos kék szalaggal kötöttek át. A bálna mögötte lengedezett. Mereven mag elé nézve a kijárathoz sietett. Suzanne odakiáltott neki. Pontosabban odaordított. Tristan nem tehetett úgy, mintha meg se hallotta volna. Oda nézett, és eléggé kedvetlen arckifejezéssel elindult feléjük. Kisgyerekek szegõdtek a nyomába, mintha õ ne a hamelni patkányfogó. - Szevasztok

mondta kimérten.

Suzanne. Beth. Ivy. Örülök, hogy találkoztunk.

- Mi is nagyon örülünk mondta Suzanne, majd a bálnára nézett. úszócsapat legújabb tagja?

Ki õ? Aranyos. Az

Ivy észrevette, hogy Tristan ujjai egészen elfehéredtek, ahogy a bálna zsinórját szorította. karján is feszültek az izmok. Mögötte a gyerekek ugrálva bokszolták a bálnát. - Ez a mûsorom legújabb kelléke mondta, és Ivyhoz fordult. Te már láttál belõle egy részletet, a répa rákfarok számot. Nem tudom, miért, de a nyolcévesek odavannak érte hátrapillantott a gyerekekre. Bocs srácok, mennem kell. - Neee! kiabáltak vissza. Hagyta, hogy párat még taszítsanak a bálnán, majd odébbállt, átküzdve magát a szombati vásárlók közt. Nahát! dühöngött Suzanne. Nahát! Megbökte Ivyt az evõpálcikájával. Mondhattál volna neki valamit! Tényleg, cicám, nem tudom, mi a baj veled! - Mit kellett volna mondanom?

- Bármit! Valamit! Mindegy, hogy mit, csak add a tudtára, hogy nyugodtan megszólíthat tége d. Ivy nagyot nyelt. Nem értette, miért viselkedett így Tristan. Egészen elbizonytalanodott . - Eleinte mindenki zavarban van mondta Beth, mintha olvasna a gondolataiban. elõbb utóbb rá fogtok jönni, hogy kell bánni a másikkal.

De

Suzanne elõrehajolt: - Az a gond, hogy túl komolyan veszed a dolgot, Ivy. A romantika játék. Csak játék. Ivy felsóhajtott, és az órájára nézett. - Még tíz percem van a szünetbõl. Beth, nem fejezed be a történetedet? Suzanne megpaskolta Ivy karját. - Még két hónap van a suliból

mondta neki.

Mi volna, ha elkezdenéd a sajátodat?

6

Ivy mezítláb állt a nedves padlón, összehúzott lábujjakkal. A párás levegõ és az erõs klórsza öltözõt is ellepte. A fémajtók csapódása úgy visszhangzott a betonfalú helyiségben, mint vala barlangban. A medence egész környéke rossz érzéssel töltötte el. A többi drámaszakkörös lány egymás fürdõruháját nézegette, a szövegét tanulta vagy idegesen vihorászott egymással. Suzanne Ivy vállára tette a kezét: - Jól vagy? - Menni fog. - Biztos?

kérdezte Suzanne aggódóan.

- Tudom a verset mondta Ivy. Ugrálunk egy kicsit az ugródeszkán, ennyi az egész ugródeszkán a medence mélyebb felénél, tette hozzá magában.

A magas

Suzanne nem tágított.

Figyelj, Ivy, tudom, hogy te vagy McCardell nagy reménysége, de nem kéne szólni neki, ho gy nem tudsz úszni és félsz a víztõl? Mondom, menni fog jelentette ki Ivy, és félretolta az öltözõ lengõajtaját, miközben úgy ére mintha gumiból lennének a lábai. Felsorakozott a tizenegy lány és a három fiú mellé az uszoda szélén. Beth Ivy egyik oldalán á Suzanne a másikon. Ivy a csillogó víztükörre meredt. Csak víz nyugtatgatta magát , amit az ember megiszik, semmi más. És ezen a felén még csak nem is mély. Beth megérintette a karját: - Suzanne örülhet, hogy meghívtad Gregoryt is. - Gregoryt? Dehogy hívtam!

Ivy meglepõdve Suzanne felé fordult.

Suzanne vállat vont:

- Szerettem volna, ha kap egy kis ízelítõt a jövõbeni látványosságokból. Rengeteg jó hely van napozáshoz a kertjükben. - Remekül nézel ki ebben a fürdõruhában

dicsérte meg Beth.

Ivy dühöngött. Suzanne jól tudta, milyen nehéz neki így is, Gregory nélkül. Legalább most az egyszer visszafoghatta volna magát.

Gregory nem egyedül ült a tribünön. A barátai, Eric és Will is ott ültek mellette, továbbá pá alsó és felsõéves, akik elkéredzkedtek az órákról tanítási idõben. Az összes fiú élénk érdek figyelte a bemelegítõ lányokat. A csoport ezután körbesétált a medence körül, miközben a bemelegítõ szógyakorlatokat végezték.

- Hallani szeretnék minden mássalhangzót, minden p ét, d ét és f ét! mondta McCardell. Az õ hangja meglepõen világosan kivehetõ volt az uszoda hatalmas, visszhangzó csarnokában. Margaret, Courtney, Suzanne, ez nem szépségverseny! kiabálta. Csak sétáljatok!

A tribün egyik másik sorából rosszalló huhogás hallatszott. - Sam, ne ugrándozz, a hétszázát! A közönség kuncogni kezdett. Végül a tanulók abbahagyták a járkálást, és összegyûltek a medence mélyebb végénél, az ugródeszka alatt. - Kis figyelmet kérek! mondta a tanár. Még mindig nem figyeltek. Közelebb hajolva hozzájuk, hozzátette. Ez a bemutató a kiejtésrõl és a figyelemrõl szól. Súlyos hiba volna, engednétek, hogy ezek az éretlenek megzavarjanak titeket.

Erre szinte mindegyikük a tribün felé nézett. Kinyílt a terem ajtaja, és újabb nézõk érkeztek mindegyik fiú. - Készen állunk? Kezdhetjük?

A mûsor abból állt, hogy mindegyikük kívülrõl megtanul legalább huszonöt sornyi verset vagy prózát a szerelemrõl vagy a halálról az élet és a színpad két nagy témájáról", ahogy McCar fogalmazott.

Ivy két óangol szerelmes verset illesztett össze, egy vidámat és egy szomorút. Némán elisméte magában a sorokat. Azt hitte, megjegyezte õket, de amint az elsõ tanuló felmászott a vékony fémlétrán, minden szó kiment a fejébõl. Elkezdett zakatolni a szíve, mintha csak õ lenne ott rán. Vett pár mély levegõt, hogy megnyugodjon. - Jól vagy?

kérdezte Beth suttogva.

- Mondd meg McCardellnek, Ivy

sürgette Suzanne.

Magyarázd el, hogyan érzed magad!

Ivy a fejét rázta: - Semmi bajom. Az elsõ három tanuló gépiesen mondta el a szövegét, de mindegyikük megtartotta az egyensúlyát, miközben az ugródeszkán lengedezett. A következõ, Sam viszont a vízbe esett. Kalimpálva csapódott a vízbe, mint valami különös, nagy madár. Ivy nagyot nyelt. Ekkor McCardell õt szólította.

Felmászott a létrán, lassan és határozottan, fokról fokra, hangosan dobogó szívvel. Kezét biztosabbnak érezte, mint remegõ lábait. Felhúzta magát a deszkára, majd megállt. Alatta tánc a víz. Sötét és csillogó hullámok mozgó szõttese.

Ivy az ugródeszka végére összpontosított, ahogy a tornaterem gerendáján tanulta, és tett háro ezte, ahogy a deszka lenyomódik a súlya alatt. A gyomra is mintha lejjebb csúszott vol na, de tovább lépegetett. - Kezdheted!

rendelkezett McCardell.

Ivy egy pillanatig befelé figyelt, igyekezett felidézni a szövegét, próbált emlékezni a képek

amik akkor merültek fel benne, amikor elõször olvasta a verseket. Tudta, hogy ha csak egyszerûen technikai gyakorlatként végezné a feladatot, nem tudná megcsinálni. Elõ kellett adnia, át kel ett élnie a vers érzelmeit.

Eszébe jutottak a vidám vers elsõ sorai, és hirtelen felrémlettek elõtte a képek, amiket kere ett: egy ragyogó szépségû menyasszony, csodálkozó vendégek, és szerteszét zuhogó zöldségek. Lent a mélyben a közönség nevetett, ahogy elmondta a szerelmesek bolondságáról szóló verset. Majd, folytatva a lengedezést az ugródeszkán, megtalálta a második vers lassúbb, szomorúbb ritmusát Nyugati szellõ, erre szállj Hogy esne friss esõ Volna csak vélem kedvesem Derekam ölelõ. Még kétszer nekilendült, majd szuszogva megállt a deszka végén. Egyszerre felhangzott a taps . Sikerült!

Mikor elhalt az éljenzés, McCardell így szólt hozzá: - Nem volt rossz - Köszönöm, uram!

ami tõle nagy dicséretnek számít. felelte Ivy, majd megpróbált a létra felé fordulni, hogy visszasétáljon.

A mozdulat kezdetekor érezte, hogy megbicsaklik a térde, és gyorsan kihúzta magát. Nem szabad lefelé nézni. De azt látnia kell, hová lép. Mély levegõt vett, és újra megpróbált megfordulni. - Ivy, valami baj van? kérdezte McCardell. - Fél a víztõl fakadt ki Suzanne. És nem tud úszni! Ivy alatt mintha imbolyogni kezdett volna a medence, kezdett elmosódni a pereme. P róbált a

deszkára összpontosítani. Nem sikerült neki. A víz mintha felé áradt volna, mintha el akarta olna nyelni. Aztán visszahúzódott a mélységbe, messzire tõle. Ivy megtántorodott, fél térdre esett A nézõk aggódó kiáltásokat hallattak.

Másik térde is a deszkára koppant, majd lecsúszott róla. Ivy egy macska elszántságával kapaszkodott a deszkába. Félig rajta, félig alatta lógott. - Valaki segítsen már neki! kiáltotta Suzanne. Vízangyal imádkozott Ivy csendesen. Vízangyal, ne hagyj lezuhanni! Egyszer már segítettél Kérlek, angyalom...

Ekkor Ivy érezte, hogy megmozdul az ugródeszka. Remegni kezdett a keze között. A tenyere

csúszós volt az izzadságtól. Inkább essél le mondta magának. Bízz az angyalodban, nem fog cserbenhagyni. Vízangyal ismételte harmadjára. De keze továbbra is görcsösen kapaszkodott. deszka tovább remegett, Ivy tenyere pedig kezdett lecsúszni róla. - Ivy.

A hang forrása felé fordult, nekiütötte a fejét a deszkának. Tristan felmászott a létrán, és a másik végén állt. - Minden rendben lesz, Ivy. Aztán elindult felé. Az üveggyapot palló meggörbült a súlya alatt. - Ne! kiáltotta Ivy, kétségbeesetten kapaszkodva a deszkába. Ne hajlítsd meg. Kérlek! Úgy félek! - Segítek, bízzál bennem! Fájni kezdett a karja. A fejét könnyûnek érezte, a bõre hideg volt és bizsergett. Maga alatt sak a víz kavargását látta. - Figyelj rám, Ivy. így nem tudsz megkapaszkodni. Fordulj egy kicsit az oldaladra. F ordulj, oké? Szabadítsd ki a jobb karodat. Gyerünk. Tudom, hogy meg tudod csinálni! Ivy lassan átfordult. Egy pillanatig azt hitte, hogy le fog gurulni a deszkáról. Kisza badított karjával kétségbeesve integetett. - Ez az, így tovább!

biztatta a fiú.

Tristannek igaza volt. Most már mindkét kezével meg tudott kapaszkodni. - Most húzd fel magad. Legyen az egész tested rajta a deszkán. Ez az, így kell! nyugodt volt, és biztonságot sugárzó.

Melyik térdedet szereted jobban?

A hangja

kérdezte.

A lány felmordult. - Jobbtérdes vagy, vagy baltérdes? - Öö, azt hiszem, jobbtérdes. Akkor lazítsd ki a jobb kezed. És húzd fel a jobb térdedet, a törzsed alá.

A lány szót foga

Hamarosan mindkét térdét maga alá húzta. - Most mássz el idáig. Ivy lenézett a hullámzó víztömegre. - Gyere felém, Ivy!

A távolság csak három méter volt, de három kilométernek tûnt. Lassan araszolt elõre a deszkán Majd mindkét karján erõs szorítást érzett. A fiú felállt, felhúzva magával a lányt is, és gyo megfordította. Ivy megkönnyebbülten ernyesztette el az izmait. - Oké, itt vagyok mögötted. Egyszerre egy lépést megyünk. Itt vagyok, ne félj! lefelé mászni a létrán.

A fiú elkezd

Egyszerre egy lépést, ismételte magában Ivy. Bárcsak abbahagyná a lába a remegést. Ekkor érezte a fiú gyengéd érintését a bokáján, óvatosan vezetve lefelé a létra fémfokára. Végül mindketten megálltak a létra alján. McCardell úr nem vett róla tudomást, nyilvánvalóan kínosan érezte magát. - Köszönöm!

mondta Ivy csendesen Tristannek.

Majd beszaladt az öltözõbe, mielõtt Tristan vagy bárki más meglátta volna rémült könnyeit. Aznap délután a parkolóban Suzanne megpróbálta rábeszélni Ivyt, hogy látogasson el hozzá, Goldsteinék házába. - Köszönöm, de fáradt vagyok hárította el Ivy. A legjobb lesz, ha... hazamegyek. mindig furcsa volt úgy gondolni a Baines házra, mint az otthonára.

Még

- Jó, de elõtte nem ülünk be valahová? javasolta Suzanne. Tudok egy remek kis kávézót, od nem jár senki, mármint a mi sulinkból. Nyugodtan beszélgethetünk, nem fog zavarni senki. - Nincs mit megbeszélni, Suzanne. Semmi bajom. Tényleg. De ha még nem akarsz hazamenni , akkor eljöhetsz hozzám. - Nem hiszem, hogy jó ötlet volna. Ivy félrehajtotta a fejét. Azt hinné az ember, hogy te estél le majdnem az ugródeszkáról.

- Egyébként úgy éreztem, igen

mondta Suzanne.

- Ha nem ismernélek jobban, azt hinném, hogy leestél egy létráról, és beverted a fejed a beto ba. Épp most hívtalak meg Gregoryék házába. Suzanne a rúzsával játszott, ide oda gurigatta a tartójában. - Épp ez az. Tudod, milyen vagyok, Ivy, mint egy vadászó véreb. Nem tehetek róla. Ha ott l esz, akkor teljesen elvonja a figyelmemet. És most neked van szükséged rá. - De nem, nincs szükségem senki figyelmére! Rosszul léptem az elõadásunkon, és... - ... és megmentettek. - Megmentettek, igen... - Méghozzá Tristan. - Igen, Tristan, úgyhogy most... - Mostantól boldogan éltek, míg meg nem haltok

tette hozzá Suzanne.

- Most hazamegyek, és ha van kedved, feljöhetsz, hogy kikezdj Gregoryval. Legalább sen ki sem fog unatkozni.

Suzanne egy pillanatig mérlegelte a lehetõségeket, majd csücsöríteni kezdett frissen rúzsozot ajkával. - Ugye nem festékes a fogam? - Ha nem beszélnél folyton, nem volna ilyen problémád mutatott. Itt olyan.

közölte vele Ivy, és egy vörös foltra

Amikor hazaértek, Gregory BMW je a kocsifeljárón állt. - Nos, szerencsés napunk van

mondta Ivy.

Azonban ahogy beértek, a fülét az anyja magas és izgatott hangja ütötte meg, amelyet néha Gregory kurta feleletei szakítottak félbe. Ivy és Suzanne csodálkozva néztek egymásra, majd követték a hangokat Andrew dolgozószobájába. - Valami baj van?

kérdezte Ivy.

- Ez a baj! mondta anyja, és egy selyemkárpitos fotelre mutatott. A támlájáról cafatokban lógott a borítása. - Hú!

kiáltott fel Ivy.

Ezzel meg mi történt?

- Talán apám ezen élesítette a körmét

találgatott Gregory.

- Ez Andrew kedvenc széke mondta Maggie. Az arca egészen kipirult. Berakott hajából fûszerû csomókban lógtak ki a szálak. És ez a kárpit nem a legolcsóbb fajta, Ivy. - Jó anya, de nem én csináltam!

- Hadd ellenõrizzem a körmöd

mondta Gregory.

Suzanne felnevetett. - Ella volt az - Ella!

jelentette ki Maggie.

Ivy a fejét rázta.

- Ella nem szereti Andrew t mert nem szereti Andrew t.

Lehetetlen. Ella sosem kapart ki semmit életében. mondta Philip. Csöndesen állt a szoba sarkában.

Azért csinált

Maggie dühösen felé fordult. Ivy megfogta anyja kezét. - Nyugalom mondta. Majd közelebbrõl megnézte a szék támláját. Gregory figyelte a lányt, majd maga is megvizsgálta a széket. Nagyon finoman van felszaggatva gondolta Ivy , ki zárt, hogy Philip mûvelte volna. Tehát Ella a bûnös. - Le kell vágatnunk a karmait

mondta Maggie.

- Nem!

- Ivy, túl sok értékes bútor van ebben a házban. Nem hagyhatjuk, hogy tönkretegye õket. Muszá lesz leszedetni a karmait. - Nem fogom engedni. - Hiszen csak egy macska. - Ez pedig csak egy szék

mondta jéghideg hangon Ivy.

- Vagy levágatjuk, vagy elvisszük õt innét. Ivy keresztbefonta kezét a mellén. Egy fejjel volt magasabb az anyjánál.

Ivy... látta, hogy anyja a sírás határán van. Ilyen volt az elmúlt pár hónapban, túlérzéken esengõ, a könnyekig makacs. Ivy, új életet kezdtünk, itt új szokások vannak. Te magad mondt annyi új dolog történik, de nem úgy, mint a mesében. Csinálnunk kell valamit, hogy mûködjön. - Hol van most Ella?

kérdezte Ivy.

- A hálószobádban. Becsuktam az ajtót, és a padlásét is, liogy ne tegyen kárt semmi másban. Ivy Gregoryhoz fordult. - Hoznál Suzanne nek valamit inni? - Persze

mondta a fiú.

Majd Ivy felment a szobájába. Sokáig ült az ágy szélén Ellát simogatva az ölében, és a vízangyalát nézegette. - Most mit tegyek, angyalom? kérdezte. lláról! Nem viselném el, képtelen vagyok rá!

Mit tegyek? Ne mondd azt, hogy mondjak le E

Végül mégis lemondott róla. Nem akarta megfosztani attól, hogy kimehessen a szabadba. Nem akarta, hogy harcias kis külvárosi macskája védtelen legyen bármivel szemben, ami megtámadha tja. Habár majdnem összetört a szíve, és Philipé is, csütörtök délután kitett egy hirdetést az isk faliújságra a macska örökbeadásáról.

Csütörtök este már akadt is egy jelentkezõ. Philip Ivy szobájában volt, a leckéjét írta, és õ telefont. Komoran adta át a kagylót a nõvérének. Egy férfihang mondta. Örökbe akarja fogadni Ellát. Ivy sóhajtva vette át a kagylót. - Halló? - Szia. Hogy vagy?

kérdezte a telefonáló.

- Jól felelte szárazon Ivy. Mit számít, hogy van? Azonnal megutálta a hívót, hiszen el akar tõle venni Ellát. - Jó. Öö... találtál már új otthont a cicának? - Nem

felelte.

- Én befogadnám.

Ivy sûrûn pislogott. Nem akarta, hogy Philip sírni lássa. Inkább örülnie kellene, hogy valaki befogad egy felnõtt cicát. - Ott vagy még?

kérdezte a telefonáló.

- Igen. - Gondját viselném, etetném, megmosnám. - A macskákat nem szokták megmosni. - Megtanulnám, mit kell csinálni vele

felelte amaz.

Szerintem tetszene itt neki, kénye

lmes helye volna. Ivy némán bólintott. - Halló? Ivy hátat fordított Philipnek. - Az a helyzet mondta a telefonba , hogy Ella sokat jelent nekem. Ha nem baj, sze retném megnézni, hol laksz, és személyesen megbeszélni a dolgot. - Egyáltalán nem baj!

mondta a másik vidáman.

Ivy leírta a címet. - És kivel beszélek? - Tristan vagyok.

kérdezte.

Megadom a címem.

7 - Pedig te a kutyákat szereted

mondta Gary péntek délután.

Mindig is a kutyákat szeretted

- Szerintem a szüleim örülni fognak a macskának felelte Tristan. Szorgosan tüsténkedett a nappaliban, lepakolta a székeken halomban álló holmit, anyja gyermekorvosi újságjait, apja

hetirendjét a kórházi misékrõl és a fénymásolt imáit, továbbá a saját újságjait, a Képes Spor számait, és az elõzõ éjjeli dobozos csirke maradványait. A szülei csodálkoztak, miért vállalj sok veszõdséget. Általában mindhárman a földre ültek olvasni vagy enni. Gary is értetlenkedve nézett rá.

- A szüleid örülni fognak neki? Talán ha beteg volna, és anyád meggyógyíthatná, vagy vallásos és apáddal imádkozhatna, de így... - Minden otthonba kell egy háziállat

szakította félbe Tristan.

- Ahol tartanak macskát, igazából a macska az úr a házban. Komolyan, Tristan, a macskák nagyon önfejûek. Rosszabbak, mint a lányok. Ha azt hiszed, hogy Ivy meg tudna õrjíteni... várjunk csak! Gary elkezdett az asztalon dobolni az ujjaival. Most jut eszembe, hogy látta m egy hirdetést a faliújságon. - Ügyes vagy mondta Tristan, és a barátja kezébe nyomta a tornafelszerelését. ma korán kell hazaérned.

Azt mondtad

Gary ledobta a táskáját. Rájött, mirõl van szó. - Hogy lemaradjak errõl? Ott voltam legutóbb is, mikor hülyét csináltál magadból, miért ne maradjak most itt? azzal leheveredett a kandalló elé terített szõnyegre. - Tényleg élvezed a kínlódásomat?

morogta Tristan.

Gary hanyatt dõlt, és a feje alá tette a kezét:

- Tristan! Én és az egész csapat végignéztük, ahogy az utóbbi három évben felszeded az összes jó csajt. Nem is, inkább az utóbbi hét évben, mert már ötödikben is kikezdtél velük. Hogyne élvezném!

Tristan elmosolyodott kínjában, majd egy kávéfoltra lett figyelmes, ami mintha a háromszor osára nõtt volna, mióta utoljára látta. Fogalma sem volt róla, hogyan tudná eltüntetni a szõnyegbõl

Azon tûnõdött, vajon Ivy nem fogja e túl kicsinek, lelakottnak és rendetlennek találni a csal a régi, fagerendázatú házát. - Szóval, miben egyeztek meg? kérdezte Gary. randi minden héten, amíg nálad van?

Egy randi a macskáért cserébe? Talán egy

- A barátnõje, Suzanne azt mondta, hogy nagyon félti ezt a cicát tóan elégedetten. Felajánlom neki, hogy meglátogathatja. Gary felhorkant.

mosolygott Tristan, látha

- És mi lesz, ha már nem fog neki hiányozni az öreg szõrpamacs? - Én hiányozni fogok neki

mondta Tristan magabiztosan.

Megszólalt a csengõ, és a magabiztossága hirtelen elpárolgott. - Segíts, hogyan kell megfogni egy macskát? - Hívd meg egy italra. - Komolyan kérdezem! - A farkánál fogva. - Csak hülyéskedsz. - Igen, hülyéskedem.

Újra megszólalt a csengõ. Tristan odasietett, hogy kinyissa. Csak képzelõdött, vagy Ivy tényl g elpirult, amikor ajtót nyitott neki? A szája határozottan rózsaszín volt. A haja úgy ragyogo tt, mint egy aranyszínû glória, zöld szeme pedig meleg vizû, trópusi tengerekre emlékeztette. - Elhoztam Ellát

mondta a lány.

- Ellát? - A macskám. Lepillantva Tristan mindenféle állatápoló holmit és kelléket látott a lány mellett a földön. - Ja, Ellát! Remek, remek

miért nem bír egy szónál hosszabb mondatokat kinyögni, mikor

Ivyval beszél? - Ugye még áll az ajánlatod? - Ó, persze, már hogyne állna

vonta fel aggódva a szemöldökét. felelte Gary Tristan háta mögül.

Ivy belépett a házba, és körülnézett, anélkül, hogy letette volna a macska dobozát. - Gary vagyok. Sokszor láttalak a suliban. Ivy bólintott, és kicsit távolságtartóan elmosolyodott. - Ott voltál az esküvõn is.

- Igen, én és Tristan. Én voltam, aki egészen a desszertig kihúzta, mielõtt kirúgták volna. I megint elmosolyodott, ez alkalommal barátságosabban, majd visszatért a látogatás tárgyához. - Ella homokostálcája odakint van fordult Tristanhez. kosarát és a párnáját is, de sose használja õket.

És pár konzerv étel. Elhoztam a

Tristan bólintott. Ivy hajába belekapott az ajtó felõl érkezõ huzat. A fiú meg szerette volna érinteni. Arrébb szerette volna simítani a lány arcáról, és megcsókolni. - Mit szólnál az együtt alváshoz?

kérdezte a lány.

Tristan nagyot nézett. - Tessék? - Tetszene neki!

felelte Gary.

Tristan szúrós szemmel nézett rá. - Jó mondta Ivy, és nem vette észre Gary kacsintását. k arrébb kell gurítani.

Ella szereti elfoglalni a párnát, d

Gary nagyot nevetett, majd Tristannel együtt behozták a macska kint maradt holmiját. - Szereted a macskákat?

kérdezte Ivy Garytõl.

- Nem felelte amaz. De nem teljesen reménytelen. Lehajolt, és belenézett a dobozba. Tristan is milyen gyorsan megkedvelte õket. Szia, Ella. Jól fogunk együtt szórakozni, ne félj. - Kár, hogy erre csak legközelebb kerülhet sor mondta Ivynak.

mondta Tristan.

Gary épp menni készült

Gary felegyenesedett, és úgy tett, mintha csodálkozna. - Menni készülök? Ilyen hamar? - Nem elég hamar

mondta Tristan, hirtelen kitárva a bejárati ajtót.

- Oké, oké. Késõbb még találkozunk, Ella. Talán együtt fogunk egérre vadászni. Ahogy Gary elment, hirtelen csönd lett a szobában. Tristan nek nem jutott eszébe semmily en mondanivaló. írt egy listát kérdésekkel, de az valahol a dívány mögött maradt, ahová a többi

is bepakolta. De Ivy mintha nem is várta volna, hogy megszólítsa. Kinyitotta a macska dobozának ajtaját, és kihúzta belõle Ellát. A macska viccesen nézett ki, többnyire fekete volt, de az egyik lába és a farka hegye fe hér, és volt pár fehér folt a fej én is. - Jól van, kicsim

nyugtatgatta Ivy, és a kezében tartva gyengéden simogatta a füle körül. E

nagy kék szemével Tristanre pislogott, boldogan fürödve Ivy figyelmességében. Nem hiszem el, hogy féltékeny vagyok egy macskára

gondolta Tristan.

Mikor Ivy végül letette Ellát a padlóra, Tristan kinyújtotta felé a kezét. A macska gyanakodv rápillantott, és elsétált.

- Hagynod kell, hogy õ jöjjön hozzád tanácsolta neki Ivy. Ne vegyél róla tudomást, napoki vagy akár hetekig. Ha elég magányos lesz, magától odamegy majd hozzád. Vajon Ivy is így tesz majd? Tristan felvett egy sárga jegyzetfüzetet. - Adsz pár tippet az etetéséhez? A lány már elõre összeírt mindent.

- És itt van az orvosi papírja, és az oltások papírja, amiket rendszeresen kap, és az állator os telefonszáma. Úgy tûnt, szeretne minél hamarabb túlesni rajta. - És itt vannak a játékai

mondta megbicsakló hangon.

- Nehéz megválnod tõle, ugye?

kérdezte szelíden a fiú.

- És itt a keféje, szereti, ha ezzel kitisztítod a szõrét. - De megmosni nem kell? Ivy az ajkába harapott. - Tényleg semmit sem tudsz a macskákról? - Megtanulom, ígérem. Jó helye lesz itt, vigyázni fogok rá. Természetesen mindig meglátogathatod, Ivy. A te macskád marad, csak az enyém is lesz. Eljöhetsz megnézni, amiko r csak akarod. - Nem

mondta Ivy határozottan.

Nem.

- Nem? Tristan szíve összeszorult. Még mindig egyenesen ült, egy adag macskaholmival a kezében, de biztos volt benne, hogy az imént szívrohamot kapott. - Csak összezavarná

magyarázta Ivy.

És nem hiszem... nem hiszem, hogy elviselném.

A fiút ekkor elfogta a vágy, hogy megérintse a lányt, hogy a kezébe vegye az egyik karcsú kézfejét, de nem merte. Inkább úgy tett, mintha a kis rózsaszín kefét tanulmányozná, és várta Ivy összeszedje magát. Ella odasompolygott, hogy megszagolja a keféjét, majd nekidörgölõzött a fejével. Tristan gyengéden végighúzta a szõrén.

- A legjobban a feje környékén szereti mondta Ivy. Megfogta a fiú kezét, és irányítani kezd Az álla alatt. És az arcán, ott vannak a szaglómirigyei, amiket a dolgok megjelölésére haszná Azt hiszem, kedvel téged, Tristan. Ivy elvette a kezét. Tristan tovább fésülgette Ellát. A macska hirtelen a hátára fordult. Ivy felnevetett. - Nahát, te kis dög! Tristan az ujjaival megvakarta a hasát. Hosszú és puha szõre volt. - Vajon miért nem szeretik a macskák a vizet? elkezdene úszni? - Ne csinálj ilyet vele!

mondta Ivy.

töprengett.

Ha beledobnánk egy medencébe,

Meg ne próbáld, hallod?

A macska talpra ugrott, és beiszkolt egy szék alá. Tristan meglepõdve nézett Ivyra. - Dehogy csinálnék ilyet! Csak elgondolkoztam rajta. A lány lesütötte a szemét. Lassan elpirult. - Ilyesmi történt veled, Ivy? Nem kapott választ, ezért újból próbálkozott.

- Mióta félsz a víztõl? Ivy nem nézett rá.

kérdezte csendesen.

Sokkal tartozom neked

Kiskorodból valami rossz emlék kötõdik hozzá?

mondta

, amiért lehoztál arról a deszkáról.

- Nem tartozol semmivel. Csak azért kérdeztem meg, mert próbálom megérteni a dolgot. Nekem az úszás az életem, nehéz elképzelni, milyen lehet, mikor valaki nem szereti a vizet.

- Nem tudom, hogyan érthetnéd meg mondta Ivy. Neked a víz olyan, mint a szél egy madárnak. Lehetõvé teszi, hogy repülj. Legalábbis úgy tûnik. De nehéz elképzelni, milyen lehe - Miért kezdtél félni a víztõl? tõle?

kérdezte ismét a fiú csökönyösen.

Ki miatt kezdtél el fél

A lány egy pillanatig elgondolkodott. - Még a nevére sem emlékszem. Anyám egyik pasija volt. Sok pasija volt, és a legtöbb rendes volt. De ez az egy gonosz volt. Elvitt minket egy barátja medencéjéhez. Azt hiszem, négyév es voltam. Nem tudtam úszni, és nem akartam bemenni a vízbe. Azt hiszem, egy idõ után bosszan tani kezdtem a fickót, mert folyton anya nyakán lógtam. - És?

kérdezte csendesen a fiú.

- Anya pár percre bement a házba, hogy segítsen megkenni a szendvicseket, vagy ilyesmi . A fickó felkapott. Tudtam, mit akar csinálni, és elkezdtem kapálózni és visítani, de anya nem h llotta meg. A férfi odavonszolt a medence széléhez. - Nézzük, tud e úszni! beledobott a vízbe.

mondta.

Nézzük, tud e úszni a macska!

magasra emelt, és

Tristan megrázkódott, mintha tényleg látná, mi történik.

- A víz a fejem fölé ért folytatta Ivy. Rugdalóztam és csapkodtam, de nem tudtam a víz fö tartani a fejemet. Kezdtem lenyelni, fulladozni. Nem tudtam a felszínre jutni leve gõért. Tristan hitetlenkedve nézett rá. - És ez a fickó? Utánad ugrott?

- Nem Ivy talpra állt, és úgy járkált a szobában, mint egy nyugtalan macska. Ella kidugta a fejét, és figyelte õt, a bajszáról porcica lógott.

- Valószínûleg részeg volt mondta Ivy. Minden kezdett elmosódni elõttem. Aztán minden elsötétült. A kezem és a lábam ólomsúlyúnak éreztem, a mellem mintha szét akart volna pattann Imádkoztam, életemben elõször, az õrangyalomhoz. Majd éreztem, hogy valaki felemel és a víz felett tart. Megszûnt a fájdalom a tüdõmben, kitisztult a látásom. Nem emlékszem pontosan az angyalra, csak arra, hogy ragyogott, sok színben, és gyönyörû volt. Ivy félrehajtott fejjel Tristanre nézett, majd elmosolyodott. Visszalépett hozzá, és leült a földre a fiúval szemben. - Semmi baj, nem várom el, hogy higgyél nekem. Senki sem hitte el. Mint megtudtam, a nyám kijött, hogy megnézze, mi történik, és a barátja odafordult hozzá, hogy beszéljenek, úgyhogy se látta, hogyan jutottam ki a medence szélére. Azt hitték, hogy ha bedobnak a vízbe egy g yereket, akkor egybõl megtanul úszni Ivy arcára kiült a fájdalom. Megint a múltban járt, az emlékei - Szeretnék hinni az angyalodban

mondta Tristan, majd vállat vont.

Sajnálom.

Nem elõször hallott hasonló történetet. Az apja néha hazahozott ilyesmit a kórházból . De már csak így mûködik az emberi elme gondolta , bizonyos elmék így reagálnak vészhelyzet esetén Tudod, hétfõn ott fenn a deszkán, a vízangyalomhoz imádkoztam. - Ehelyett csak engem kaptál - így is jó

mutatott rá Tristan.

felelte a lány, és kicsit elnevette magát.

- Ivy... próbálta úgy mondani, hogy ne remegjen a hangja, hogy a lány ne gyanítsa, mennyir ereménykedik. Én meg tudnálak tanítani úszni. A lány nem gyõzött csodálkozni. - Tanítás után. Az edzõ beengedne a medencébe. A lány keze, a szeme, minden rajta elcsendesedett és a fiút nézte.

- Tuti jó érzés, Ivy. Tudod, milyen érzés egy tó vizének tetején lebegni, körülötted fák gyûrûjével, feletted a kék éggel? Csak fekszel a vízen, a napfény ragyog az ujjad és a lábujj hegyén. Tudod, milyen érzés az óceánban úszni? Mikor teljes erõdbõl úszol, aztán elkap egy hu és könnyedén felemel... Anélkül, hogy meggondolná, mit tesz, megfogta a lány két karját, és felemelte. Ivy karja libabõrös lett. - Ne haragudj magam.

mondta Tristan, és gyorsan visszatette a földre.

Sajnálom, elragadtattam

- Semmi baj

felelte a lány, de nem nézett rá.

A fiú azon tûnõdött, vajon mitõl fél Ivy jobban: a víztõl vagy tõle. Valószínûleg tõlem

gondolta, és fogalma se volt, mit tehetne ez ellen.

- Nem lennék szigorú, a gyerekekkel is sokat hülyülünk a nyári táborban bátorítóan. Gondold meg a dolgot, oké?

mondta Tristan

A lány bólintott.

Egyértelmû volt, hogy a lány feszélyezve érezte magát elõtte. Azt kívánta, bárcsak bocsánatot tudna kérni azért, hogy nekiment a folyosón, hogy megjelent az anyja esküvõjén, hogy felhívta a macska miatt. Meg akarta ígérni neki, hogy nem zavarja többé, ha ez megnyugtatná. De a lány most olyan zavartnak és fáradtnak tûnt; jobb, ha nem mond neki semmit.

- Nagyon fogok vigyázni Ellára ígérte. Ha valami megváltozik, és mégis visszakéred, hívjf is meg akarod látogatni, nekem nem kell ahhoz itt lennem. Oké? Ivy tûnõdve nézett rá. - Szóval mondta a fiú és felállt vacsorát. - Mit készítesz?

kérdezte Ivy.

, kedden és pénteken én vagyok a szakács. Ideje elkezdene

- Májdarabokat mártásban. Ja nem, azt Ella kapja. Gyenge poén volt, de Ivy azért elmosolyodott. - Maradj nyugodtan, és játssz Ellával, ameddig szeretnél

mondta Tristan.

- Köszi. A fiú kiment a konyhába, hogy hagyjon neki egy kis idõt kettesben a macskával. De mielõtt az ajtóhoz ért volna, meghallotta Ivy hangját: Légy jó, Ella! Egy perccel késõbb a bejárati becsukódott mögötte. * * *

Amikor Ivy elõbukkant az öltözõbõl, Tristan már a vízben volt. Az edzõje beengedte õket a medence lezárt területére. Ivy félig azt várta, hogy az öreg hitetlenkedve néz majd rá: Kom

mondod, hogy nem tudsz úszni? De hosszú és ráncos arca, ami leginkább egy mazsolaszemreemlé eztetett, barátságos volt, és tartózkodó. Üdvözölte a lányt, majd bement az irodájába.

Egy hétig tartott, míg Ivy rászánta magát. Álmában többször is úszott, gyakran kilométereken Mikor közölte Tristannel, hogy meg akar tanulni úszni, a fiú szeme felragyogott az örömtõl. I y biztos volt benne, hogy elvette a kedvét attól, hogy próbálkozzon nála; Suzanne szerint eg yébként két másik lánynak is csapja a szelet mostanában. Mégis úgy érezte, mintha a fiú a jó barátja Segített, amikor bajba került a deszkán, magához vette Ellát, segített legyõzni a legnagyobb félelmét mellette volt, amikor szüksége volt rá, ahogy egyetlen másik fiú sem. Ahogy egy ig barát tenné.

Ivy most figyelte õt, ahogy ússza a hosszokat. Izmos teste fürgén hasította a vizet; a fel színére emelkedett, ahogy gyorsan és lendületesen haladt elõre. Mikor átváltott pillangóra, két karja szárnyként emelkedett ki a vízbõl, olyan volt, mint a látható zene erõs, ritmikus, elegáns.

Ivy perceken át figyelte, majd eszébe jutott látogatásának célja. Odalépett a medence széléhe sekélyebb végén, és a vízbe bámult. Majd leült, és belecsúsztatta a lábát. A víz nyugtatóan l volt. Ivy mégis megborzongott. Összeszorított fogakkal csusszant bele. A víz a válláig ért. Elképzelte, ahogy a nyaka, a szája fölé ér. Becsukta a szemét, és megfogta a medence szélét, próbálva legyõzni a félelmet, ami kezdte elfogni. Vízangyal imádkozott ne hagyd, hogy elmerüljek! Bízom benned, angyalom, a kezedben vagyok. Tristan abbahagyta az úszást. - Á, megjöttél, és már bent is vagy a vízben. Annyira elégedettnek tûnt, hogy egy rövid pillanatig a lány elfelejtette a félelmét. - Hogy érzed magad?

kérdezte a fiú.

- Jól. Ugye nem baj, ha én csak itt állok és vacogok? - Majd felmelegszel, ha mozogsz egy kicsit

biztatta a fiú.

A lány a vízre pillantott. - Gyere, sétáljunk egyet

a fiú kézen fogta, és vezetni kezdte a medence pereme mellett, mi

ntha a sétálóutcában nézelõdnének, habár a vízben minden lépés lassított felvételnek tûnt. - Meséljek Elláról, és hogy milyen felfordulást csinál a lakásunkban? - Persze mondta Ivy. mellé dugtál?

Megtalálta azt a doboz csípõs csirkeszárnyat, amit a tévétek állvány

Tristan egy pillanatig meglepõdve nézett, aztán magához tért. - Igen, miután széthordott mindent, amit a dívány mögé passzíroztam be. Elláról, miközben le fel sétáltak a medence sekélyebb oldalán.

A fiú tovább mesélt

Mikor megálltak, így szólt: - Azt hiszem, ideje egy kicsit bevizezni az arcodat. Ivynak pont ez hiányzott. A fiú vizet paskolt a homlokára és az arcára, mintha egy babát fürdetne. - Ezt már elintéztem a zuhanyzóban

mondta Ivy kényeskedve.

- Elnézést, nem tudtam, hogy profival van dolgom felelte Tristan. Akkor jöjjön a következ lépés. Vegyél mély levegõt. Nézz rám a víz alatt. A klór csípni fog egy kicsit, de szeretném nagy zöld szemed, és a buborékokat, ahogy kifújod az orrodon a levegõt.

Rendben? Egy két há... Azzal lehúzta magával a lányt. Le fel buktak, és a fiú minden alkalommal egy kicsit tovább tartotta lent a lányt, vicces arcokat vágva elõtte. Ivy krákogva és fulladozva merült fel a felszínre. - Nézd, ha nem tudsz követni pár egyszerû utasítást...kezdte Tristan. - Akkor ne nevettess!

mondta Ivy.

Nem ér, ha megnevettetsz!

- Oké, akkor most komolyak leszünk. Többé kevésbé.

Megtanította neki, hogyan vegyen levegõt úszás közben, mintha a víz egy párna lenne, amin oldalra fordítja a fejét, hogy levegõt vegyen. Ivy gyakorolni kezdte, a medence szélébe kapaszkodva. Aztán a fiú megfogta a kezét, és elkezdte húzni a vízben. Ivy magától elkezdett tempózni a lábával, hogy a víz tetején maradjon. Kísértést érzett arra, hogy felemelje a fejé fiúra nézzen. Amikor megtette, látta, hogy Tristan mosolyogva néz vissza rá.

Egy ideig a lábtempón dolgoztak. A medence szélén gyakoroltak egy ideig, majd vonatosat játszottak. Tristan megkérte, hogy kapaszkodjon a bokájába, és úgy kövesse a vízben, miközben kezével úszik, a lány pedig a lábával. Ivy csodálkozott, milyen gyorsan húzza a fiú, pusztán ja erejével. Amikor megálltak, Tristan megkérdezte: - Nem vagy fáradt? Kiülhetünk a szélére pár percre. Ivy a fej ét rázta. - Ha kimegyek, nem biztos, hogy vissza fogok jönni. - Nagyon bátor vagy

dicsérte meg a fiú.

Ivy felnevetett: - A vállamig érõ vízben állok, ezt hívod bátorságnak?

- Igen. A fiú körözni kezdett körülötte. Ivy, mindenki fél valamitõl. Te egyike vagy azok a ritka embereknek, akik szembenéznek a félelmükkel. De én tudtam, hogy bátor lány vagy Látta

az elsõ napon, ahogy végigmentél az ebédlõn, és az a pomponlány, akinek vezetnie kellett voln , a nyomodban szaladt. - Éhes voltam

mondta Ivy.

És az egész egy kis elõadás volt, az elsõ jelenésem.

- Nos, jól játszottál. A lány elmosolyodott, és a fiú fénylõ mandulaszemekkel visszamosolygott rá, a szempilláin vízcseppektõl csillogtak. - Oké

mondta a fiú

szeretnél a hátadon lebegni?

- Nem, de fogok. - Nem nehéz. Tristan kinyújtózott a vízben, és teljesen ellazulva lebegni kezdett. hogyan csinálom? Iszonyú jól nézel ki

Látod,

gondolta a lány, és hálát adott az angyaloknak, hogy a fiú nem tud olv

a gondolataiban, mint Beth. - A csípõmet feltolom, a hátamat egyenesen tartom, és minden mást elengedek. Próbáld meg te is. Ivy megpróbálta, és elsüllyedt. Egy pillanatra ismét elfogta a régi pánik. - Leültél, és hagytad, hogy kiessen alólad a szék

mondta Tristan.

Próbáld meg még egyszer

Ahogy Ivy hátradõlt, Tristan alácsúsztatta a karját. - Lazán, ne erõlködj. Tartsd egyenesen a hátad. Ez az, így kell!

Kihúzta a kezét a lány aló

Ivy felemelte a fejét, és újra süllyedni kezdett. Dühösen lábra állt. Nedves haja kibomlott a gumiból, ami összefogta, és a hátát csapkodta. Tristan felnevetett. - Azt hiszem, Ella is így festene, ha beleesne a vízbe. - Egy kisgyerek is meg tudná csinálni - A kisgyerekek sok mindent megcsinálnak

panaszkodott Ivy. felelte Tristan.

Mert bíznak a környezetükben.

Az a trükk, hogy nem harcolni a víz ellen. Hagyd rá magad. Játssz vele. Add át magad neki gyengéden vizet fröcskölt felé. Nem próbálod meg újra? A lány hátradõlt a vízben. Érezte a fiú bal kezét a háta alatt. A fiú jobb kezével gyengéden hátrasimította a lány fejét. A víz körülfogta a lány homlokát és állát. A lány behunyta a sze

átadta magát a víznek. Elképzelte, hogy egy tó közepén lebeg, és a napfény csillog az ujjai é lábujjai végén. Mikor kinyitotta a szemét, a fiú ránézett. Olyan volt az arca, mint a nap, felmelegítette a lányt, és világosabbá tett maga körül mindent. - Lebegek

suttogta a lány.

- Lebegsz

súgta neki a fiú, közelebb hajolva.

- Lebegek...

leolvasták egymás ajkáról, és az arcuk egyre közelebb került egymáshoz...

- Tristan! Tristan felegyenesedett, mire Ivy a vízbe süllyedt. Az edzõ volt az, aki az irodája ajtajából kiabált feléjük. - Ne haragudjatok, hogy kidoblak titeket ell haza. - Semmi baj

kiáltotta

, de nekem tíz perc múlva indulnom k

kiabált vissza Tristan.

- Holnap tovább maradok ahol abbahagytátok.

tette hozzá az idõs férfi, kilépve az ajtóból.

Tristan Ivyra nézett. A lány vállat vont, majd bólintott, de nem nézett rá. - Talán

mondta.

Akkor folytathatjá

8

Ivy aznap hosszabb úton ment haza. Az út, amelyet választott, Stonehill központjától délre, árnyékos fák között vitt, újabb építésû házak között. Körbe körbe hajtott, halogatta, hogy rá dombtetõ felé vezetõ útra. Annyi gondolat kavargott a fejében. Miért segített neki Tristan? C ak megsajnálta? Vagy barátkozni akart? Vagy többet akart a barátságnál?

De nem ezek miatt a kérdések miatt folytatta az utat. A szép emlékeket akarta felidézni: h ogy nézett ki a fiú, amikor kibukkant a vízbõl, és legördültek róla a ragyogó vízcseppek, és mily amikor megérintette õt, gyengéden, olyan gyengéden.

Otthon végig kellene hallgatnia anyja legújabb sznob bolondériáit, majd Maggie arról mesélne , milyen Philip élete a harmadik osztályban, aztán elmondaná, hogy új módot talált arra, hogy kifejezze háláját Andrew iránt, és hogyan próbál közös nevezõre jutni Gregoryval. A hosszadal beszámoló biztosan azzal fenyegetne, hogy egészen eltörli a délután emlékét. Ivy a fejében la

felvételen látta Tristan mozgását, ahogy körben úszik körülötte. Emlékezett arra, milyen érzé ahogy a dereka alá tette a kezét, és segített neki lebegni, ahogy lassan hátrahajtotta a f ejét a vízbe. Beleborzongott a boldogságba, és egy kicsit a félelembe is. Angyalok, ne hagyjatok cserben! imádkozott. Ez valami más volt, nem egyszerû fellángolás. Olyasmi volt, ami képes kizárni minden más gondolatot és érzést. Talán vissza kellene lépnem, mielõtt egészen a hatalmába kerít gondolta Ivy. Ma este felhívom. De aztán eszébe jutott, hogyan húzta õt a fiú a vízben, fénylõ és nevetõ arccal.

Nem vette észre a szembejövõ autót. Elveszett a gondolataiban, csak arra reagált, ami közvetlenül elõtte volt, és nem látta, hogy a sötét kocsi áthajt a stoptáblán, egészen az uto másodpercig. A fékre taposott. Mindkét autó csikorogva fordult meg, és egy pillanatig egymás mellett voltak, enyhén egymáshoz érve. Majd arrébbkormányoztak a másik mellõl. Ivy nagyot sóhajtott, még mindig a keresztezõdés közepén állva.

A másik sofõr kinyitotta az ajtót. Átkok sorát zúdította Ivy fejére. Ivy felhúzta az ablakot, ellenõrizte, hogy jól bezárta e az ajtót. Majd hirtelen abbamaradt a kiabálás. Ivy hidegen a fira pillantott. - Gregory! Letekerte az ablakot.

A fiú sápadt volt. Megdöbbenve nézett a lányra, majd körbepillantott a keresztezõdésben, mint csak most jönne rá, hol van, és mi történt vele. - Nem esett bajod?

kérdezte a lány.

- Nem, nem... és neked? - Nos, most már kapok levegõt.

- Ne haragudj gy te vagy az, Ivy - Semmi baj

mondta a fiú.

Azt hiszem, kicsit figyelmetlen voltam. Nem tudtam, ho

Habár alábbhagyott a haragja, még mindig elkeseredettnek tûnt. felelte a lány.

Én is el voltam bambulva.

Gregory benézett az ablakon, és meglátta a vizes törülközõt az elsõ ülésen. - Mit csináltál errefelé?

kíváncsiskodott.

Ivy azon gondolkozott, vajon továbbgondolj a e a fiú a vizes törülközõ kapcsolatát az úszássa Tristannel. De még Bethnek és Suzanne nek sem árulta el, hogy mit csinál délután. Mellesleg, Gregoryt úgysem érdekelné különösebben. - Végig kellett gondolnom valamit. Tudom, ez hülyén hangzik, hiszen annyi helyünk van ot t a házban, de... - ... másfajta helyre volt szükséged indulsz?

fejezte be a fiú helyette.

Tudom, megértelek. Hazafe

- Igen. - Gyere utánam

kacsintott rá a fiú.

- Biztos nincs semmi baj?

Mögöttem nagyobb biztonságban vagy.

kérdezte a lány. Gregory arca még mindig feldúlt volt.

A fiú bólintott, majd visszatért a kocsijához. Andrew is épp akkor érkezett haza, amikor õk, és beállt mögéjük a kocsijával. Üdvözölte Ivyt, majd Gregoryhoz fordult: - És, hogy van anyád? - Úgy, mint máskor

Gregory vállat vont.

- Örülök, hogy elmentél meglátogatni. - Átadtam neki a legmelegebb jókívánságaidat arckifejezéssel.

mondta Gregory, tökéletesen üres hangon és

Andrew bólintott, és átlépett egy halom színes krétán. Lehajolt, és megnézte a kocsifeljáró egykor tiszta, fehér betonját.

Történt vele valami? Amirõl nekem is tudnom kell? kérdezte, de közben Philip krétarajzát tanulmányozta. Nem vette észre a pillanatnyi feszült csöndet, a Gregory arcán átsuhanó árnyék De Ivynak feltûnt. - Semmi új

felelte Gregory.

Jó.

Ivy megvárta, míg Andrew mögött becsukódik az ajtó. - Akarsz beszélni róla?

kérdezte Gregoryt.

Gregory megpördült, mintha kiment volna a fejébõl, hogy a lány is ott van. - Mirõl? A lány habozott, majd így szólt: azt mondtad apádnak, hogy anyáddal minden rendben van.

De ahogy a keresztezõdésben kinéztél, meg az elõbb, amikor róla beszéltél, azt hittem, esetle . Gregory szórakozottan forgatta a kulcscsomóját. - Igazad van. Nem állnak jól a dolgok, lehet, hogy balhé lesz a vége. - A mamád bajba került?

- Nem beszélhetek róla. Nézd, örülök, hogy így érdeklõdsz, de ha tényleg segíteni akarsz, akk ne szólj errõl senkinek. Oké? Meg a kis koccanásunkról se. ígérd meg. Nyomatékosan a lány szemébe nézett. Ivy megvonta a vállát. - ígérem

mondta.

De ha meggondolod magad, tudod, hol találsz.

- Egy keresztezõdés közepén

mosolyodott el szárazon a fiú, majd bement a házba.

Ivy, mielõtt õ is bement volna, megnézte Philip betonra rajzolt mestermûvét. Felismerte a vízangyala élénk, világoskék színét és Tony határozott, barna vonalait. Kis idõ múlva rájött, öccse a Turbócsapat, a Mighty Morphin Power Rangers hõseit rajzolta le. Philip sárkányai kön nyen azonosíthatóak voltak, általában úgy néztek ki, mintha lenyeltek volna egy kád folyadékot, és mindig a Power Rangersek és az angyalok ellen harcoltak. Hát ez mi a csoda? Egy kere

k fej, kusza hajjal és a fülébõl meredezõ narancssárga valamikkel? Ott állt mellette a neve: Tristan.

Ivy egy krétával rajzolt neki két olajbogyó fogat. Most úgy nézett ki, mint az a fickó, akibe elég élet van ahhoz, hogy felvidítson egy nyolcévest, akinek nehéz napja volt. Ivy emlékezett T ristan arckifejezésére, amikor rájuk nyitott a raktárban. Hátravetett fejjel nevetni kezdett. Még h ogy otthagyja a fiút? Ugyan kit akart becsapni ezzel? ***

Tristan biztos volt benne, hogy az elsõ napon sikerült elijesztenie Ivyt, de a lány vi sszatért, és a fiú a második órától fogva nagyon óvatosan bánt vele. Alig ért hozzá; úgy tanította, mint egy edzõ; és tovább randizott hogyishívjákkal, és azzal a másik lánnyal, akinek hirtelen szintén jutott eszébe a neve. De minden egyes nappal nehezebben viselte a helyzetet, amiko r kettesben maradt Ivyval, és mellette állt, remélve, hogy a lány valami jelét adja annak, hogy többre vá yik a barátságnál. - Azt hiszem, nem halogatom tovább a dolgot, Ella közölte a macskával két hétig tartó hiábavaló várakozás után. Õ nem érdeklõdik utánam, én pedig nem bírom tovább. Meg fogom kérni, hogy iratkozzon fel a többi tanuló közé az edzõhöz. Ella dorombolni kezdett. - Aztán keresek magamnak egy kolostort, aminek van úszócsapata.

A következõ napon úgy döntött, nem veszi át a fürdõnadrágját. Zsebre vágott egy prospektust a tanfolyamról, kibattyogott az edzõ irodájából, és körülnézett. Ivy nem volt sehol. Biztos kiment a fejébõl, hogy megbeszéltük y törölközõjét és haj gumiját a medence mélyebbik felénél. Ivy!

gondolta, majd meglátta a lá

Odaszaladt a medence széléhez, és meglátta a lányt a hat méter mély résznél, ahogy mozdulatlanul fekszik a medence alján.

Azonnal a vízbe ugrott, és teljes erejébõl elkezdett úszni Ivy felé. Felhúzta a felszínre, és medence széle felé kezdte vonszolni. Nehéz volt, mert Ivy magához tért és ellenállt neki, ráa

az átázott ruha is hátráltatta Tristant a mozgásban. Kitette Ivyt a medence szélére, és kiugr mellé. - Mégis, mit...

mondta a lány.

Nem köhögött, nem fuldoklott, szabályosan vette a levegõt. Csodálkozva nézte a fiú csuromvize ruháját, csöpögõ zokniját. Tristan viszonozta a tekintetét, majd fogta ázott cipõjét, és mess hajította, be a tribün székei közé. - Mit mûveltél?

kérdezte a lány.

- Te mit mûveltél? Kinyitotta a tenyerét, és egy kis fémpénzt mutatott neki. - Ezért buktam le a vízbe. A fiút elfogta a harag: - Az úszás elsõ szabálya, Ivy: sose ússzál egyedül!

- De muszáj volt, Tristan! Ki kellett próbálnom, hogy eszembe tudok e nézni a rémálommalegyed nélküled is ... a testõröm nélkül. És sikerült, megcsináltam mondta, elbûvölõ mosoly kíséretében. Haja kibomolva omlott a vállára. Szeme a fiúra ragyogott, mint a tenger napfényb n csillogó smaragd hullámai. Majd pislogott egyet: - Te pedig a testõröm akartál lenni, hõsiesen meg akartál menteni? - Nem, Ivy mondta csendesen, és felállt. hõs vagyok, téged kivéve. - Várj egy kicsit - Várjál már!

Megint bebizonyítottam, hogy mindenki számára

mondta a lány, de Tristan már elindult kifelé.

nem jutott messze így, hogy a lány belekapaszkodott az egyik lábába.

- Azt mondtam, várjál! Tristan megpróbált kiszabadulni, de Ivy szorosan fogta. - Ezt szeretnéd, hogy azt mondjam, hõs vagy? A fiú felsóhajtott.

- Nem hiszem. Talán azt hittem, hogy erre vágyom. De tévedtem. - Akkor mire vágysz?

kérdezte a lány.

Mire ment volna vele, ha megmondja neki? - Arra, hogy átöltözzek. Van egy száraz farmer a szekrényemben. - Rendben a lány eleresztette a lábát. De mielõtt elmehetett volna, megfogta a kezét. Egy pillanatig tartotta, majd óvatos puszit nyomott a fiú ujjai begyére.

Felnézett Tristanre, vállat vont, és elengedte. De most Tristan fogta meg õt, átkulcsolva az ujjait. Egy pillanatnyi habozás után Ivy a fiú tenyerére hajtotta a fejét. Vajon érezte a lány, ahogy a legkisebb érintése nyomán is gyorsabb lett a pulzusa? Lehajolt. A másik tenyerét is a kezébe vette, megcsókolta Ivy ujjbegyét, majd a lány tenyerébe hajtotta a fejét. A lány felemelte a fejét. - Ivy

mondta a fiú. A szó úgy hangzott, mint egy csók.

A szóból csók lett.

Ivy.

9 - Legyõzött!

mondta Tristan.

Philip három játékból kétszer legyõzött!

Ivy a zongora billentyûin pihentette a kezét, a válla fölött Tristanre nézett, és felnevetett Egy hét telt el az elsõ, tétova csókjuk óta. Elalvás elõtt minden éjjel arra a csókra gondolt, és a t amely követte.

Annyira hihetetlennek tûnt az egész. A fiú minden érintését megjegyezte, a legkisebb súrlódás is.

Mindig, amikor a fiú a nevén szólította, a válasz valahonnét mélyrõl érkezett belõle. Mégis, olyan egyszerû és természetes volt együtt lenni vele. Néha úgy érezte, mintha Tristan már éve az élete része volna, így, végigterülve a nappali szõnyegén, Philippel sakkozva. - Nem hiszem el, hogy háromból kétszer legyõzött. - Majdnem háromból háromszor

büszkélkedett a fiú.

- Gingerrel nem lehet viccelni

mondta Ivy.

Tristan a sakktábla mellett álló angyalszoborra sandított. Philip mindig beállította az egyi k sakkfigura helyett.

A tízcentis porcelánangyal régebben Ivyé volt, de Philip, még óvodás korában egy napon elhatározta, hogy kicsinosítja. Rózsaszín körömlakkal festette be a ruháját, a hajára csillog at szórt, ami egészen új külsõt kölcsönzött neki; és Ivy Philipnek ajándékozta. - Ginger nagyon okos

mondta a fiú bizalmasan Tristannek.

Tristan kételkedve nézett Ivyra. - Talán Philip legközelebb kölcsönadja, és akkor te fogsz nyerni majd Philiphez fordult. Késõre jár, nem? - Miért mondod mindig ezt?

ajánlotta Ivy mosolyogva,

kérdezte az öccse.

- Azért, hogy megszabaduljon tõled a múltkor, aztán irány az ágy.

mondta Tristan.

Gyere, elolvasunk két történetet, mint

Elkísérte Philipet a hálószobájába. Ivy az emeleten maradt, és elkezdett lapozgatni a kottái között, olyan dalt keresve, ami tetszene Tristannek. A fiú a rockzenéért rajongott, de Ivy azt nem igazán tudta lejátszani a zongorán. A fiú nem ismerte Beethovent vagy Bachot. Tristan a szülei musicalgyûjteménye alapján alkotott elképzelést a komolyzenérõl. Ivy belefogott pár dalba a Karusszelbõl, aztán félretette a kottát. Egész este ott folyt benne a zene, mint egy ezüst folyó. Most leoltotta a villanyt, és f ejbõl eljátszotta Beethoven Holdfényszonátá ját. Tristan épp a közepén ért vissza. Látta, hogy a lány keze megáll egy pillanatra, és hallotta

zenében beálló szünetet. - Ne hagyd abba

kérte szelíden, és megállt mögötte.

Ivy végigjátszotta a darabot. Az utolsó taktus után egy darabig egyikük sem szólalt meg, nem is mozdultak. Ivy ekkor a fiúnak támasztotta a hátát. - Nem táncolunk?

kérdezte Tristan.

Ivy nevetett, mire a fiú felhúzta, és együtt táncoltak körbe a szobában. A lány Tristan vállá hajtotta a fejét, és érezte, ahogy a fiú erõs karja átöleli. Lassan táncoltak, majd még lassa Ivy azt kívánta, bárcsak sose engedné el a fiú. - Hogy csinálod ezt? ngorán és táncolsz velem? - Egyszerre?

suttogta neki Tristan.

Hogy csinálod, hogy egyszerre játszol a zo

kérdezte a lány.

- Nem te csinálod a zenét, amit hallok? - Tristan, ez a mondat annyira... - Nyálas mondta a fiú. csókot lopott a lánytól. ***

Ivy felemelte a fejét.

De legalább elértem vele, hogy rám nézz.

Majd lehajolt, és hossz

- Ne felejtsd el megmondani Tristannek, hogy valamikor ugorjon be a boltba kérte L illian Ivytól. Én és Betty nagyon szeretnénk megint látni õt. Imádjuk a jól betermett srácokat. - Megtermett, Lillian mondta mosolyogva Ivy. Tristan jól megtermett srác. És az enyém, gondolta, majd felemelt egy barna papírba csomagolt dobozt. Ezt kell átadnom? - Igen, köszönjük a fáradságot, kedvesem. Tudjuk, hogy nem esik útba. - Nincs túl messze - Willow Street 528. - 530.

mondta Ivy, kifelé indulva az ajtón. kiabált ki Betty a bolt hátsó felébõl.

javította ki Lillian csendesen.

Nos, ez leszûkíti a lehetõségek körét gondolta Ivy, kilépve a Szezon ajtaján. Az órájára pillantott. Már nem marad ideje a barátaira. Suzanne és Beth az éttermek udvarában várták. - Azt mondtad, húsz perccel ezelõtt végzel

panaszkodott Suzanne.

- Tudom, ma hosszú napom volt felelte Ivy. zt a csomagot, aztán haza kell mennem.

Eljöttök velem a kocsimig? El kell vinnem e

- Hallottad? Haza kell mennie mondta Suzanne Bethnek. Állítólag egy születésnapi bulira, legalábbis ezt mondja. Azt mondja, hogy ez Philip kilencedik születésnapja. - Május huszonnyolcadika

felelte Ivy.

- Mi csak annyit tudhatunk róla t , hogy zártkörû rendezvény a dombtetõn.

Hiszen tudod!

folytatta Suzanne továbbra is Bethhez intézve a szavai

Ivy az égre emelte a szemét, Beth meg felnevetett. Suzanne még mindig nem bocsátotta meg neki, hogy titokban tartotta elõtte az úszóleckéket. - Tristan is ott lesz ma este?

kérdezte Beth, ahogy végighaladtak a boltok során.

- Õ az egyik Philip két vendége közül felelte Ivy. És Philip mellett fog ülni, nem mellet és Philippel fog játszani, nem velem. Tristan megígérte. Ez volt az egyetlen módja, hogy a z öcsémet ne kelljen magunkkal vinni a szalagavatóra. Hé, ti hol parkoltok?

Suzanne nem emlékezett rá, Beth pedig nem figyelt oda. Ivy körbe körbe vitte õket a pakolóban Beth a kocsit kereste, Suzanne pedig tippeket adott Ivynak a ruhákról és a szerelemrõl. Mindenre kitért, attól kezdve, hogyan ne legyünk mindig elérhetõek telefonon, odáig, hogyan kell mind en erõnkkel azon lenni, hogy közömbösnek tûnjünk. Több kötetre rúgó tanácsot adott az elmúlt hetekben. - Suzanne, szerintem túlbonyolítod a randizást jelentette ki végül Ivy. agyalni rajta. Nekem elég egyszerûnek tûnik az egész. Hihetetlenül egyszerûnek

Nem kell ennyit

gondolta. Tristannel akár pihentek, akár tanultak együtt, akár

csöndben ültek vagy egymás szavába vágva beszélgettek hét hihetetlenül egyszerûnek tûnt. - Ez azért van, mert õ az igazi

ami gyakran elõfordult

, az elmúlt p

mondta Beth jelentõségteljesen.

Csak egy dolog volt, amit Tristan nem értett meg Ivyval kapcsolatban: az angyalok. - Nehéz életed volt mondta a lánynak egyik este. A szalagavató estélye volt, vagy inkább másnap reggel, de még nem hajnaloldott. Mezítláb sétáltak a fûben, távolabb a háztól, a domb túloldalán. Nyugaton a hold félholdja fénylett, mint egy ottfelejtett karácsonyi dísz. Csak egy csillagot láttak. Alattuk egy vonat kanyargott a völgyön át. - Annyi mindenen mentél keresztül, nem róhatom fel neked, hogy hinned kell valamiben mondta Tristan. - Nem róhatod fel? Hogyhogy nem róhatod fel? Hogy érted ezt?

de igazából tudta, hogy érti.

fiú számára egy angyal csak egy csinos játék mackó volt, vagy ilyesmi, amihez egy kisgyerek ragaszkodik. A fiú szorosan átkarolta. - Én nem tudok hinni, Ivy. Nekem megvan minden itt a földön, amire szükségem van. Éppen itt, a kezem közt.

- Nekem meg nincs felelte a lány, és még a halvány fényben is látta a fiú szemének éles villanását. Ekkor vesztek össze elõször. Ivy rájött, hogy minél jobban szeretünk valakit, ann jobban meg tud bántani. Ami rosszabb, õt ugyanúgy megbántjuk, mint ahogy mi is megbántódunk.

Miután Tristan elment, Ivy egész délelõtt sírt. Aznap délután a fiú nem vette fel a telefonjá nem hívta vissza. De este visszajött, tizenöt levendulaszínû rózsával. Egy jár minden angyaln mondta. - Ivy, Ivy, hallottál egyáltalán valamit abból, amit az elõbb mondtam? kérdezte Suzanne, visszarántva Ivyt a jelenbe. Tudod, azt hittem, ha szerzünk neked egy barátot, majd vi sszahoz téged a földre. De tévedtem. Még mindig a felhõkben jársz, az angyalok között! - Nem mi szereztünk neki barátot mondta Beth csendesen, de határozottan. Õk találtak egymásra. Ivy, itt a kocsi. Érezd jól magad ma este. Jobb, ha sietünk, vihar készülõdik.

A lányok kiszálltak, és Ivy újból az órájára nézett. Most már tényleg késõre járt. Felhajtott fõútra. Ahogy átért a folyón, észrevette, milyen gyorsan közelednek a sötét felhõk.

A csomagot a város déli részén, az egyik új építésû házba kellett vinnie, ugyanazon a környék ahol Tristan elsõ úszóleckéje után csatangolt. Ügy tûnt neki, bármit is csinál, mindenrõl a f eszébe.

Most is éppolyan gyorsan eltévedt, körözött a házak között, fél szemmel a felhõkön. Dörögni kezdett az ég. A fák ágai meghajlottak, a leveleik kifordultak a szélben, kísérteties világos d színt festve a sötét égbolt elé. Az ágak ide oda lengtek a szélben, a rügyek és friss hajtások les k a tövükrõl. Ivy elõrehajolt az ülésén, próbálta megtalálni a házat, mielõtt kitörne a vihar.

Már az utca megtalálása is éppen elég nehéz volt. Azt hitte, a Willow Streeten halad, de a j elzés azt mondta, hogy ez a Fernway, amihez a Willow csak csatlakozott. Kiszállt a kocsi ból, hogy megnézze, nem fordították e meg a táblát, ami népszerû sport volt a város fiataljai között. E hangos motorzúgást hallott. Kilépett az úttestre, hogy leintse a motorost. A Harley egy pillanatra lassított, de aztán felbõdült a motorja, és elhúzott a lány mellett. Nos, az ösztöneire kellett hagyatkoznia. A füves részek itt meredekek voltak, és Lillian a zt mondta, hogy Abromaitis asszony a dombon lakik, cserepes virággal övezett kõlépcsõ visz fe l a házához.

Ivy továbbhajtott, túl a kanyaron. Érezte, ahogy a feltámadó szél oldalba kapja a kocsiját. A sápadt égboltot ellepték a tintafekete felhõk.

Lefékezett két ház elõtt, és kivette a dobozt a kocsiból, magához szorítva az erõs szélben. Mindkét házhoz kõlépcsõ vezetett, amelyek egymás mellett futottak. Mindkettõ mellett virágcserepek sorakoztak. Kiválasztotta az egyik lépcsõsort, és amint elhaladt az elsõ cserép elõtt, a szél nagy robajjal feldöntötte, és darabokra tört. Ivy felsikított, majd elnevette magát a sa ijedségén.

A lépcsõ tetején közelebbrõl megnézte mindkét házat, az 528 ast, és az 530 ast is, valami jel keresve rajtuk, ami segíthetné. Az 528 as mögött, bokroktól takarva egy kocsi parkolt, így a ulaj

valószínûleg otthon volt. Majd egy alakot vett észre az 528 as széles ablakában, valakit, aki keresi, gondolta, k egy alak homályos mellett. Elindult 30 as ajtaja fölötti lámpa. Az - Ivy, Ivy?

habár nem tudta kivenni, hogy férfi vagy nõ, vagy hogy egyáltalán õrá vár e

körvonalait látta, az ablakon visszatükrözõdõ fák és a néha felvillanó vill a ház felé. Az alak eltûnt. Ugyanebben a pillanatban kigyulladt az 5 ajtó kinyílt, majd a szél szinte a falhoz csapta.

szólongatta egy nõ az ajtóból.

- Huh! Ivy futni kezdett felé, a kezébe nyomta a csomagot, majd visszairamodott a ko csihoz. Egyszerre leszakadt az ég, az esõ sûrû függönyként zúdult alá. Annyi baj legyen, nem ez az el alkalom, hogy Tristan ázott egérként fogja látni õt. * * *

Ivy, Gregory és Andrew is késõn érkezett haza, Maggie már aggódott értük. Philipet természetesen nem érdekelte túlságosan a dolog. Õ, Tristan, és új iskolai barátja, Sammy egy videojátékkal játszottak, amit Andrew tói kapott a születésnapjára rengeteg más ajándék melle Tristan rámosolygott a csurig ázott Ivyra. - Örülök, hogy megtanítottalak úszni Ivyról a parkettára csöpögött a víz.

mondta, majd felállt, hogy megcsókolja.

- Vigyázz, eláztatlak!

figyelmeztette a fiút.

Tristan átölelte és magához húzta. - Majd megszáradok. Mellesleg, Philipet is szeretném felbosszantani. - Hm

mondta Philip.

- Ember!

tette hozzá Sammy.

Ivy és Tristan ruhába bújjon, már ragyogott, lót, majd leszaladt kibontásával.

átkarolták egymást és nevettek. Majd Ivy felszaladt a szobájába, hogy száraz és megszárítsa a haját. Kirúzsozta a száját, nem használt más kozmetikumot, a és az arca kipirult. Keresgélt az ékszeresdobozában, kiválasztott egy pár fülb a többiekhez, épp idõben ahhoz, hogy lássa, amint Philip végez az ajándékok

- Ma este a pávafüleit viseli szemben.

mondta Philip Tristannek, ahogy Ivy leült vacsorázni velük

- A fenébe

Én meg elfelejtettem berakni a fülembe a répákat.

felelte Tristan.

- Meg a rákokat is

kuncogott Philip.

Ivy nem tudta, melyikük lehet a boldogabb ebben a pillanatban, Philip vagy õ. Tudta, hogy Gregory mostanában kevésbé vidám idõszakon ment keresztül. Nehéz hete volt: annyit elárult Ivynak, hogy még mindig nagyon aggódik az anyja miatt, bár azt nem mondta, hogy miért. Az utóbbi idõben Gregory alig beszélt az apjával, mintha nem lett volna mondandójuk egymás számára. Maggie próbálkozott vele, hogy szóra bírja a fiút, de aztán feladta. Most Ivy Gregoryhoz fordult: - Remek ötlet volt az ajándék jegy a Yankees meccsre. Philip odavolt érte. - Érdekesen mutatta ki a lelkesedését.

Ez igaz volt. Philip nagyon udvariasan megköszönte az ajándékot, majd nagyot ugrott örömében, amikor meglátta a Képes Sport régi különkiadását a Don Mattingly melléklettel, amit Tristan k elõ neki.

A vacsora alatt Ivy próbálta bevonni Gregoryt a társalgásba. Tristan is megkísérelt szóba elegyedni vele sportról és kocsikról, de többnyire egyszavas válaszokat kapott. Andrew t láth tóan bosszantotta a dolog, noha Tristan nem vette rossz néven.

Andrew szakácsa, Henry akit az esküvõ után elbocsátottak, de Maggie hatheti fõztje után visszavettek remek vacsorát készített nekik. Maggie azonban ragaszkodott ahhoz, hogy õ süs se a fia születésnapi tortáját. Henry úgy hozta be a súlyos, szétcsúszott valamit, hogy közben elf ta a fejét, hogy ne is lássa. A vastag csokirétegbõl különbözõ szögekben kilenc gyertya állt ki. Gyorsan lekapcsolták a villanyt, és közösen énekeltek Philipnek. A dal utolsó soránál megszólalt a csengõ. Andrew sóhajtott, és felállt, hogy ajtót nyisson.

Ivy a székérõl kilátott a folyosóra. Két rendõr, egy nõ és egy férfi, beszéltek Andrew val. Gregory áthajolt Ivy fölött, hogy lássa, mi történik. - Szerinted mit akarnak?

kérdezte Ivy.

- Valami gond lehet a fõiskolán

tippelt a fiú.

Tristan kérdõ tekintettel nézett Ivyra az asztal fölött, mire a lány vállat vont. Anyja, nem ejtve, hogy valami baj lehet, tovább szeletelte a tortát. Andrew visszatért a szobába. - Maggie mondta. A felesége kiolvashatott valamit a szemébõl, mert azonnal elejtette a kést, és Andrew hoz lépett. A férfi megfogta a kezét. - Gregory, Ivy, velünk jönnétek a könyvtárba? Tristan, vigyáznál addig a fiúkra?

kérdezte.

A rendõrök még mindig a folyosón várakoztak. Andrew elvezette õket a könyvtárba. Ha az iskolában lenne baj, nem tartana ilyen családi gyûlést gondolta Ivy. Mikor mindenki leült, Andrew így szólt: - Ebbe nem lehet könnyen belekezdeni. Gregory, az anyád meghalt. - Jaj, nem!

suttogta Maggie megrendülve.

Ivy Gregoryhoz fordult. A fiú mereven ült, szemét az apjára szegezte, és nem mondott semmi t.

- A rendõrség névtelen hívást kapott fél hat körül, hogy valakinek az õ lakcímén segítségre v

szüksége. Amikor kiértek, holtan találták, golyóval a fejében. Gregory rezzenéstelen arccal meredt maga elé. Ivy a kezéért nyúlt. Jéghideg volt. - A rendõrség megkért, hogy... szükségük van... a törvényes eljárás része.. megbicsaklott. A rendõrök felé fordult. Nem folytatná valamelyikük?

Andrew hangja

- A törvényes eljárás keretében fel kell tennünk pár kérdést mondta a nõ. Jelenleg még ta ház átkutatása az esethez kapcsolható bizonyítékok után, mégis elég valószínûnek tûnik, hogy halál oka öngyilkosság. - Jóságos ég!

mondta Maggie.

- Milyen bizonyítékuk van erre? április eleje óta...

kérdezte Gregory.

Az igaz, hogy anyám depressziós volt,

Jóságos ég! mondta ismét Maggie. Andrew felé nyúlt, de a férfi elhúzódott tõle. Ivy tudta, mi jár az anyja fejében. Emlékezett az egy hétlei azelõtti jelenetre, amikor va lamiképp egy Caroline t és Andrew t ábrázoló fénykép került a nappali asztalára. Andrew azt mondta Maggie nek, hogy dobja a szemétbe. Maggie képtelen volt rá. Nem akart arra gondolni, hog y õ volt az , aki kitúrta Caroline t" az otthonából, évekkel azelõtt, vagy most. Ivy sejtette, hogy a anyja felelõsnek tartotta magát Caroline boldogtalanságáért, és most a haláláért. - Mégis kíváncsi volnék folytatta Gregory , mibõl gondolják, hogy végzett magával. Ez nem jellemzõ rá, egyáltalán nem. Õ nagyon erõs asszony volt. Ivy csodálkozott, milyen nyugodtan és összeszedetten beszél Gregory.

- Elõször is több közvetett bizonyíték van rá mondta a rendõr. Búcsúlevelet nem találtunk viszont a test körül összetépett és szétszórt fényképeket igen Maggie felé pillantott. - Milyen fényképeket?

kérdezte Gregory.

Andrew visszafojtott lélegzettel hallgatta a rendõrt. - Baines úrról és nejérõl. Az újságokból kivágott képek az esküvõjükrõl. Andrew tehetetlenül nézte, ahogy Maggie kétrét görnyed a székében, lehajtja a fejét és átkulcsolja a térdét. Ivy elengedte Gregory kezét, hogy megnyugtassa az anyját, de a fiú visszahúzta.

- A fegyver még mindig a hüvelykujján volt. Az ujján lõportól származó nyomok voltak, amilyenek akkor keletkeznek, ha valaki elsüt egy pisztolyt. Természetesen meg fogjuk vizsgálni a fegyveren található ujjlenyomatokat, és a pisztolyból kilõtt golyó és a fegyver egyezését is, értesítjük önöket, ha valami szokatlant találunk. Az ajtaja azonban be volt zárva semmi jel m láttuk erõszakos behatolásnak a légkondicionáló mûködött, az ablakok sértetlenek, úgyhogy.. Gregory nagyot sóhajtott. - Szóval talán mégsem volt olyan erõs, mint hittem. Mit gondolnak, mikor történt? - Öt és fél hat között, nem sokkal azelõtt, hogy odaértünk.

Ivyt furcsa érzés fogta el. Éppen akkor járt a kocsijával arrafelé. A komor eget és a hajlong at nézte. Vajon elhajtott Caroline háza mellett? Vajon épp a dühöngõ viharban végzett magával a

Andrew megkérdezte, hogy késõbb beszélhet e még a rendõrséggel, és kivezette a szobából Maggie t. Gregory ottmaradt, hogy megválaszoljon pár kérdést az anyjáról és az esetleg problé kapcsolatairól, amikrõl tudott. Ivy is el akart menni; nem akart hallani Caroline életén ek részleteirõl, és szeretett volna Tristannel lenni, vágyott karjának biztonságot adó ölelésére De Gregory ismét visszatartotta. A keze hideg volt és érzéketlen, az arca kifejezéstelen. Hangja annyira nyugodt volt, hogy Ivy egyenesen ijesztõnek találta. De mélyen a bensõjében küzdelem

zajlott, lelkének egy kis zugában elismerte, hogy szörnyû dolog történt, és szüksége volt a l Ezért Ivy vele maradt, még sokáig, az után is, hogy Tristan már elment, és mindenki aludni té t a házban.

10 - De azt mondtad, hogy Gary péntek este akar bulizni menni - Ez igaz

emlékeztette Ivy.

felelte Tristan, miközben ledõlt mellé a fûbe.

- De a lány, akit elhívott, meggondolta magát. Biztos jobb ajánlatot kapott. - Miért mindig a legkapósabb lányokra hajt? - Miért hajt Suzanne Gregoryra?

csóválta a fejét Ivy.

vetette ellen Tristan. Ivy elmosolyodott:

- Valószínûleg ugyanazért, amiért Ella pillangókat kerget.

- Figyelte a balett táncosként ugrándozó macskát. Ella teljesen otthon érezte magát Carruther tiszteletes kertjében, a tátikák, liliomok, rózsák és gyógyfüvek között. Tristan papája egy t helyen macskamentát is ültetett. - Miért, nem jó a szombat este? filmet is.

kérdezte Tristan.

Ha dolgozol, megnézhetünk egy késõ esti

Ivy felült. Tristan volt neki a legfontosabb, mint mindig. De mivel péntekre és vasárnap ra beszéltek meg közös programot. .. Nos, akkor már elmondom gondolta. - Gregory meghívott engem, Bethet és Suzanne t meg pár barátját szombat estére. Tristan nem titkolta meglepetését és rosszallását. - Suzanne kapva kapott a meghíváson õ nem sokszor mozdul ki otthonról. - És te?

mentegetõzött Ivy.

És Beth is nagyon izgalomba jött,

kérdezte Tristan felkönyökölve, egy hosszú fûszálat sodorva.

- Azt hiszem, jobb lesz, ha én is elmegyek. Gregory kedvéért. - Sok mindent tettél Gregory kedvéért az elmúlt pár hétben. - Tristan, az anyja öngyilkos lett. - Tudom, tudom. - Egy fedél alatt élek vele folytatta Ivy. Ugyanott eszünk, ugyanabban a nappaliban, ugyanazokon a folyosókon járunk. Látom, milyen hangulatban van, hol jobb, hol rosszabb , az utóbbi idõben inkább rosszabb tette hozzá elgondolkozva, ahogy eszébe jutott, hogy néha Gregory naphosszat a fotelben ült és újságokat lapozgatott, mintha keresne valamit, de n em találná.

- Azt hiszem, nagyon dühös folytatta a lány. Próbálja eltitkolni, de azt hiszem, mérges a anyjára, mert megölte magát. Egyszer éjjel egykor kiment a teniszpályára, és a falnak ütögett labdát.

Azon az éjszakán Ivy kiment, hogy beszéljen vele. Mikor megszólította, és a fiú feléje fordul látta a dühe és fájdalma mélységét. - Hidd el, Tristan, segítek neki, amikor tudok, és továbbra is segíteni fogok, de ha azt hiszed,

hogy valami különöset érzek iránta, vagy azt hiszed, hogy õ és én... ez nevetséges. Ha azt hi .. de nem tudom elképzelni, hogy komolyan... - Jó, jó miatt.

a fiú birkózni kezdett vele a fûben, és leteperte.

Nem, nem aggódom semmi ilyesm

- Akkor meg mi bánt? - Nos, két dolog, azt hiszem bûntudatot érzel. - Bûntudatot!

felelte.

Az egyik, hogy sok mindent azért teszel, mert

a lány eltolta magától Tristant, és felült.

- Azt hiszem, felvetted anyád hozzáállását, hogy õ és a családja a felelõsek Caroline boldogtalanságáért. - Nem vagyunk azok. - Tudom. Csak biztos szeretnék lenni abban, hogy te is így gondolod, és nem akarsz kiengesztelni valakit, aki viszont teljes mértékben ki akarja használni a helyzetet. - Fogalmad sincs, mirõl beszélsz mondta Ivy, miközben a füvet tépkedte. megy most keresztül. Nem élsz a közelében. Nem tudod...

Nem tudod, min

- Elsõ osztályos kora óta ismerem. - Ennyi év alatt megváltozik az ember. - Ericet is azóta ismerem t.

folytatta Tristan.

Elég vad, sõt veszélyes dolgokat mûveltek eg

Ez a másik, ami miatt aggódom. - De Gregory visszafogja magát, ha velem és a barátaimmal van makacskodott Ivy. Tiszte l engem, Tristan. így akarja kimutatni, hogy hálás az elmúlt három hét miatt. Tristant azonban nem sikerült meggyõznie. - Kérlek, ne hagyd, hogy ez az ügy közénk álljon mondta Ivy. A fiú megsimította az arcát. - Nem fogom hagyni, hogy bármi közénk álljon. Sem hegyek, sem folyók, sem kontinensek, sem háborúk, sem áradások. .. - Sem a végzetes halál

mondta a lány.

Szóval olvastad Beth legutóbbi sztoriját.

- Gary le se tudta tenni. - Pont Gary! Ugye viccelsz? - Megtartotta a példányt, amit nekem adtál mondom, elvesztettem.

mondta Tristan.

De megígértem neki, hogy azt

Ivy felnevetett, és Tristan mellé feküdt a földre, a vállára hajtva a fejét. - Akkor megérted, miért mondtam igent Gregorynak. - Nem, de ezt te döntõd el szombatra? - Miért, neked van?

felelte a fiú.

És ennyi. Szóval, van programod a következõ

kérdezett vissza Ivy.

- A Durney vendéglõben vacsorázom. - Nahát! Akkor szépen kereshettél az úszásoktatással idén nyáron. - Kerestem éppen eleget. Nem ismersz véletlenül egy gyönyörû lányt, aki szereti a francia konyhát és a gyertyafényes vacsorát? - De ismerek. - Vajon szabad aznap este? - Talán. Kap elõételt is? - Hármat, ha szeretné. - És desszertet? - Málnafelfújtat. És csókokat. - Csókokat... *** - Nos, remekül szórakoztunk - És eléggé unatkoztam - Én nem

jegyezte meg szárazon Ivy.

közölte Eric.

jelentette ki Beth. Õ maradt ott legtovább az egyetem kollégiumában szombat

délután rendezett bulin. Az egyik felügyelõnõtõl papírt kért kölcsön, és nagyjából mindenkit végiginterjúvolt. Mikor a többi gimnazistát már elküldték, õt még tovább marasztalták. A Szig Nu csapatnak azt ígérte, hogy megírja õket az egyik történetében.

- Eric, meg kell tanulnod, hogyan õrizd meg a józanságodat figyelmeztette a láthatóan dühös gory a barátját. Épp félrevonult a sarokba egy csinos vörössel (ami arra késztette Suzanne t, hogy közelebbrõl megismerkedjen egy szakállas fickóval), amikor Eric úgy döntött, hogy belekö egy nagydarab fiúba, aki az egyetemi rögbicsapat pólóját viselte. Nem volt jó ötlet. Eric a ház oszlopokkal díszített bejáratánál állt, egy szoborra bámult, és ide oda ingatta a mintha beszédbe elegyedett volna vele. Suzanne hanyatt feküdt egy kõpadon a kollégium udvarán, halkan nevetgélt magában, felhúzott térde kilátszott, a szoknyája kihívóan lebegett a szélben. Gregory rajta tartotta a szemét. Ivy elfordult. Egyedül õ és Will nem ittak a buliban. Will láthatóan otthonosan mozgott a kollégiumi buliban, de nyugtalan volt. Talán igaz volt a pletyka, ami az iskolában ter jedt róla: sok mindent látott már, és semmi sem lepte meg túlságosan.

Akárcsak Ivy, Will is újonnan érkezett az iskolába januárban. Az apja televíziós producer vol , ami nagy tekintélyt szerzett a jövevénynek az iskola srácai körében. Mikor megjött, a vagánya klikk rögtön befogadta, de csendes természete miatt senkivel sem került igazi barátságba. Rejtélyessége miatt könnyû volt bármit elképzelni róla, és Ivy legtöbb ismerõse menõ fickónak

tartotta. - Hol van az öreged? kiáltotta hirtelen Eric, még mindig a lépcsõk mellett álló szobrot bámulva. Gregory, hol van az õsöd? - Itt van, ez itt az öregem örege

felelte Gregory.

Ivy rájött, hogy a szobrot Gregory nagyapjáról mintázták. Hát persze. A Baines ház elõtt állt - De az öreged miért nincs itt? Gregory leült a Suzanne nel szembeni padra. - Talán azért, mert még nem halt meg.

Nagyot húzott egy sörösüvegbõl.

- Akkor a muterod miért nincs itt, he? Gregory nem felelt, csak még egyet húzott az üvegbõl. Eric bánatosan nézte a szobrot: - Nekem hiányzik az öreg Caroline. Tudod, hogy hiányzik. - Tudom

felelte csendesen Gregory.

- Akkor tegyük õt is fel ide

mondta Eric a barátjára kacsintva.

Gregory nem felelt semmit. Ivy a fiú mögé lépett, és egyik kezét vigasztalóan a vállára tette - Itt van Caroline, a zsebemben mondta Eric. Mindannyian õt figyelték, ahogy átkutatta a zsebeit. Végül elõhúzott egy melltartót. Az arcához emelte. - Még meleg. Ivy a másik kezét is Gregory vállára tette. Érezte a benne ébredõ feszültséget. Eric a karja köré tekerte a melltartót, és próbált felmászni a szoborra. - Meg fogod ölni magad - Mint az anyád

figyelmeztette Gregory.

felelte Eric.

Gregory nem felelt, csak még egyet kortyolt az üvegbõl. Ivy elfordította a fiú fejét Erictõl. Gregory a karjának döntötte a fejét, és a lány érezte, hogy kicsit enged a feszültsége. Suzan Will is figyelte õket, Suzanne villámló tekintettel. Ivy azonban a helyén maradt, amíg Eric feltette a melltarlót Baines bíróra. Majd szerzett pár bontatlan sört, és odasétált Suzanne hez. - Gregorynak szüksége lenne egy kis támogatásra

mondta a barátnõjének.

- Még utánad és a vörös hajú után is? Ivy elengedte a füle mellett a megjegyzést. Suzanne is elég sokat ivott aznap este.

Eric hirtelen nagyot kiáltott, és látták, ahogy lecsúszik a szoborról. A kavicsos úton landol , és összetekeredett, mint egy csiga. Will odasietett hozzá. Gregory felnevetett.

- Semmi se tört el, csak az agyam

motyogta Eric, miközben Will talpra segítette.

- Jobb lesz, ha visszamegyünk a kocsihoz - Még csak most kezdõdik a buli kezdett hatni.

mondta megfontolt hangon Will.

tiltakozott talpra állva Gregory. Az alkohol nyilvánvalóan

Ki tudja, mikor éreztem magam ilyen jól utoljára.

- Én tudom, mikor

mondta Eric.

- Hamar vége lesz a bulinak, ha elkapnak a kollégium biztonsági õrei - Az apám az igazgató

mondta Gregory.

- Vagy még jobban elintéz minket

mutatott rá Will.

Õ kiment mindenkit.

tette hozzá Eric.

Ivy az órájára pillantott: 11:45. Arra gondolt, hol lehet és mit csinálhat most Tristan. V ajon hiányzik neki? Akár mellette is ülhetne, és együtt élvezhetnék a lágy júniusi éjszakát. - Menjünk, Beth kérte barátnõjét. Szégyellte magát, hogy ilyen helyzetbe hozta õket. Suzanne! hangzott a parancs. - Igen, anya

felelte Suzanne.

Gregory felnevetett, ami kicsit fájt Ivynak. Nehéz lehet neki

emlékeztette magát.

Nem kis idõbe telt, míg a hat fiatal megtalálta Gregory kocsiját. Amikor sikerült, Will ki nyújtotta a kezét a kulcsokért. - Mi lenne, ha én vezetnék? - Nekem is menni fog

felelte Gregory.

- Ilyen állapotban aligha .

Will könnyed hangsúllyal beszélt, de határozottan nyúlt a kulcsok

Gregory félrelökte a kezét. - Senki se vezetheti a Repesztõt, csak én.

Will Ivyra pillantott. - Figyelj, Gregory

mondta a lány.

Hadd vezessek kivételesen én.

- Ha valaki más vezet, akkor annyit ihatsz, amennyit csak akarsz

érvelt Will.

- Annyit iszom, amennyit akarok, és annyit vezetek, amennyit akarok! . Ha nem tetszik, sétálhatsz.

kiabált Gregory

Ivy mérlegelte, hogy valóban elsétáljon egy telefonig, ahonnét sofõrt hívhat. De tudta, hog Suzanne Gregoryval fog maradni, és felelõsnek érezte magát a biztonságáért.

Will megkérdezte Ivyt, hogy kölcsönkérheti e a felsõjét, majd a saját kabátjával együtt a két ülés közé gyömöszölte, új ülõhelyet készítve középen. Behúzta magával Ericet az anyósülésre, Gregory, õ és Eric ültek elöl egymás mellett. Ivy a hátsó ülés közepére mászott be, két oldal és Suzanne ültek. - Nahát, Will mondta Gregory, figyelve, milyen közel ült hozzá a fiú. ennyire odavagy értem. Suzanne, gyere ide!

Nem tudtam, hogy

Ivy visszahúzta Suzanne t. - Azt mondtam, hogy gyere ide! Hadd üljön Will oda hátra az álmai nõjével. Ivy a fejét ingatta, és felsóhajtott. - Aki elhányhatja magát, annak az ablak mellé kell ülnie közölte Will. Ivy becsatolta Suzanne biztonsági övét. Gregory vállat vont, és beindította a motort. Gyorsan hajtott, túl gyorsan. A kerekek cs ikorogtak, ahogy kanyarodott, a gumi alig tapadt az útra. Beth behunyta a szemét. Suzanne és Eric kidugták a fejüket az ablakon, ahogy a kocsi émelyítõen tántorgott ide oda. Ivy egyenesen elõre bámult, izmai összerándultak minden egyes alkalommal, amikor Gregorynak fékeznie kellett, vagy megfordulnia a kocsival, mintha vele együtt kormányozna. Will azonban valóban be is se gített a kormányzásba. Ivy rájött, hogy miért választotta a veszélyes, biztonsági öv nélküli helyet.

Dél felé hajtottak a kerülõutakon, és mikor végre áthajtottak a folyó fölött a városba, Ivy megkönnyebbülten felsóhajtott. De Gregory ismét éles kanyart vett észak felé, a folyó mellett domb körül vivõ utat választva, túl a vasútállomáson és a város határán. - Hová megyünk? kérdezte Ivy, miközben egy keskeny úton kanyarogtak. A reflektor fénye élesen pásztázta az út menti fákat. - Majd meglátjátok. Eric felemelte a fejét az ablaktól: - Kot kot kot...

A meredély sötéten magasodott jobb felõl, és az út egyre közelebb szorult a bal oldali vasúti sínekhez. Ivy tudta, hogy nemsokára elérnek arra a helyre, ahol a sínek átszelik a folyót.

- A dupla híd suttogta Beth, ahogy elfogyott alóluk az úttest. Gregory leállította a motor t, és kikapcsolta a fényeket. Ivy nem látott semmit a vaksötétben. - Kot kot...

mondogatta Eric, elõre hátra ingatva a fejét.

Ivy rosszul lett a kocsi benzingõzétõl és az alkohol szagától. Õ és Beth kiszálltak a kocsibó Suzanne tovább ült a nyitott ajtó mellett. Gregory kinyitott egy fémdobozt. Még több sör. - Honnét vettél ennyi italt?

kérdezte Ivy.

Gregory vigyorgott, és erõszakosan átkarolta: - Még egy dolog, amiért hálás lehetsz Andrew nak. - Andrew vette a söröket? - Nem, a hitelkártyája. Ericcel együtt elõvettek egy hatdobozos csomagot.

Ivy értette, hogy Gregorynak ki kell eresztenie a gõzt, és tudta, milyen nehéz neki az a nyja halála óta, mégis percrõl percre dühösebb lett. Most kezdett alábbhagyni a dühe, átadva a helyet a f m lassú hullámának.

A folyó nem volt messze; hallotta a csobogását a kövek között. Ahogy a szeme hozzászokott az elhagyatott hely sötétségéhez, a vasút magasan húzódó vezetékeit kezdte figyelni. Eszébe juto hogy miért jártak ide a gyerekek: hogy bátorságpróbát játsszanak a vasúti sínen. Ivy nem akar követni Gregoryt, ahogy libasorban a hidakhoz vezette õket. Mégsem nem maradhatott el a

többiektõl, hiszen Suzanne már képtelen volt vigyázni a magára. Eric hátulról noszogatta a lányt: - Nyúl, nyúl, nyúl, ki a gyáva nyúl, nyúl?

Kis kerek kavicsok görögtek a talpuk alatt. Eric és Suzanne folyton megbotlottak a vasút i talpfákban. Mind a hatan a vékony ösvényen haladtak, amelyik élesen vágta ketté a növényzetet New Yorkot és az északi városokat összekötõ vonalon robogó vonatok vágták ezt az utat a fák között.

Az út kiszélesedett, és Ivy meglátta a két hidat egymás mellett. Az új nagyjából négy méterre volt a régitõl. Csillogó vasúti sínpár jelezte az új híd felszínét. Nem volt rajta semmilyen híd tartószerkezete sötét és baljós hálóként terpeszkedett a víz fölött. A régi híd középen összeomolva lógott a vízbe. A két csonka fele olyan volt, mint a folyópartról nyúló kezek, va korhadó fából készült ujjak, amelyek egymás felé nyúlnak, de képtelenek elérni egymást. Mélyen a hidak alatt robajlott és kavargott a folyó. - Kövessetek, kövessetek

ismételgette Eric, elõttük menetelve. Az újabb híd felé botladozot

Ivy két ujját Suzanne ingébe akasztotta. - Te maradj itt! - Engedj el!

sziszegte mérgesen Suzanne.

Suzanne követni próbálta Ericet a hídra, de Ivy visszahúzta. - Hagyjál már!

Dulakodtak egy ideig, és Gregory nevetve nézte õket. Majd Suzanne kiszabadult Ivy szorításából. Ivy kétségbeesetten nyúlt utána, és elkapta Suzanne csupasz lábát, amitõl a lán megbotlott a sínben, és a töltés kavicsos falán lebukdácsolt a bokrok közé. Suzanne próbált t állni, de nem tudott. Visszacsúszott, és dühösen meredt Ivyra, ökölbe szorított kézzel.

- Beth, kérlek nézd meg, nem esett e baja mondta Ivy, majd újra Eric felé fordult. Már jó n c métert ment a hídon, a víz fölött volt. Nyurga teste és pipaszár lábai úgy mozogtak a hídon, egy táncoló csontváz.

- Nyúl, nyúl, ki a gyáva nyúl? heccelte a többieket. Micsoda nyulak, gyáva nyulak! Gregor egy fának dõlve nevetett. Will aggódó tekintettel nézte õket. Majd mindenki a folyó túloldaláról felhangzó sípszó felé fordult.

A késõ esti vonat sípja volt, amelyet Ivy olyan gyakran hallott a dombtetõn lévõ házukból, eg szerpentinként sodródó hang, amely minden éjjel a szíve köré tekeredett, mintha el akarná vin magával. - Eric! a hányt.

kiáltotta Ivy és Will egyszerre. Beth Suzanne vállát fogta, aki a bokrok fölé hajol

- Eric! Will elindult felé, de Eric õrülten le fel kezdett futkosni a síneken. Will utánaeredt.

Mind a ketten meg fognak halni

gondolta Ivy.

- Will, gyere vissza! Will, nem fog sikerülni!

A vonat zakatolva ért a hídra, vakító reflektora elûzte az éjjelt, papírvékony árnyképet csin két fiúból. Ivy látta, hogy Eric a híd legszélén botladozik. A víz és a sziklák mélyen alatta

Át akar ugrani a régi hídra, villant fel Ivy fejében a felismerés. Reménytelen kísérlet! Angy k, segítsetek! imádkozott. Vízangyal, hol vagy? Tony? Kérlek, gyere! Eric lehajolt, majd hirtelen átbukott a híd peremén. Ivy felsikoltott. Õ és Beth csak sikítottak, nem bírták abbahagyni.

Will most bukdácsolva visszafelé futott. A vonat nem lassított. Hatalmas volt és sötét. Akko ra volt, mint az éj maga, egyetlen fényes, vak szem mögött közeledve a fiú felé. Húsz méter, tiz Will nem fog leérni a hídról! Mintha egy lepke volna, amelyet a lámpa fénye vonzott oda. - Will, Will

kiáltotta Ivy.

Ó, angyalok!

A fiú a part felé ugrott. A vonat elszáguldott mellettük, a föld dübörgött alatta, a levegõben fémes szag izzott. Ivy leszaladt a meredek domboldalon, áttörve a bokrok közt arra a helyre, ahová Will vetõdött. - Will! Will, merre vagy?

- Itt vagyok, semmi baj. Ott állt a lány elõtt. Hála az angyaloknak!

gondolta Ivy.

Egy pillanatra átölelték egymást. Ivy nem tudta, hogy melyikük teste remeg jobban. - Eric? Hol... - Nem tudom

felelte Ivy sietve.

Le tudunk menni innét a folyóhoz?

- Próbáld meg a másik oldalon.

Egymást támogatva másztak fel a partra. Amikor felértek, döbbentek álltak meg. Eric az új híd sétált feléjük, válláról egy vastag kötél és egy gumiszíj lógott.

Beletelt egy kis idõbe, míg rájöttek, hogy mi történt. Ivy megpördült és Gregoryra bámult. Va be volt avatva a trükkbe? Gregory mosolygott. - Remek

mondta Ericnek.

Remek voltál, öregem.

11

- Tudod, mit nem értek? kérdezte Gregory a fejét ingatva, és Ivyt mustrálva a rövid selyemszoknyájában. Vásott mosoly jelent meg az arcán. Azt nem értem, hogy miért nem visele sosem azt a csinos ruhát, amit az esküvõn. Maggie felpillantott a tányér szendvicsrõl, amit Andrew nak vitt fel vacsorára. Aznap este mindenki más elment otthonról. - Ó, az túl ünnepi ruha, nem való a Durney vendéglõbe Gregory, Ivy felvehetné néha.

mondta Maggie.

De igazad van,

Ivy gyorsan anyjára mosolygott, majd mérges pillantást vetett Gregoryra. A fiú visszavig yorgott rá. Miután Maggie kiment, Gregory Ivyhoz fordult: - Csini vagy ma este tényszerû megállapításként mondta, habár a szeme a lányra tapadt. Ivy már nem is próbálta találgatni, mi lehet a fiú szándéka bizonyos megjegyzésekkel hogy vajon valóban megdicsérte e, vagy enyhe gúnynak szánta. Sok mindent egyszerûen elengedett a füle mellett. Talán végre kezdte megszokni a fiút. - Hozzászoktál, hogy mentegesd a hülyeségeit magad elõtt lány elmondta neki, mi történt szombat este.

közölte Tristan Ivyval, miután a

Ivy mérges volt Ericre az ostoba tréfája miatt. Gregory nem vallotta be, hogy õ is tudta volna, mi fog történni. Vállat vont, és azt mondta: Sosem lehet tudni, mit tervez Eric. Ettõl olyan é dekes.

Ivy természetesen Gregoryra is dühös volt. De mivel mindennap vele élt, látta a küszködését. anyja halála óta néha órákig ült a gondolataiba merülve. Arra a napra gondolt, mikor a fiú me e, hogy menjenek el kocsikázni, és elvetõdtek a környékre, ahol az anyja lakott. Ivy elmondta neki, hogy járt erre azon a viharos éjszakán. A fiú ezután alig szólalt meg, és kerülte a lány teki végig a hazaúton. - Kõszívûnek kellene lennem, ha nem éreznék együtt vele lezárta a beszélgetést.

mondta Ivy Tristannek, és ezzel

Gregory és Tristan kerülték egymást. Gregory aznap este is eltûnt, ahogy általában tette, mik r Tristan megérkezett hozzájuk. Tristan mindig korán érkezett, hogy játsszon egy kicsit Philippel. Ivy némi megelégedéssel v ette észre, hogy ez alkalommal Tristan nem tudott odafigyelni az öccsére, habár a hazai csapa t kétpontos hátrányban volt, amikor Don Mattingly maga ragadta meg az ütõt. A második bázis is elveszett , míg a nagy bajnok titkos pillantásokat vetett Ivyra. Philip mérges lett, amikor Tristan harmadszor is elfelejtette, hány kiejtetés volt a játék ban, és

elvonult, hogy felhívja Sammyt. Ivy és Tristan kihasználták az alkalmat, hogy elszökjenek otthonról. A kocsihoz tartva Ivynak feltûnt, hogy a fiú szokatlanul csendes. - Hogy van Ella?

kérdezte Ivy.

- Jól. A lány többet várt ennél. Tristan ilyenkor el szokott mondani valami vicces sztorit Elláva l kapcsolatban. - Ennyi? - Nagyon jól. - Kaptál új csengõt a nyakörvére? - Igen. - Valami baj van, Tristan? A fiú nem válaszolt azonnal. Már megint Gregory Gregoryn és a múlt hétvégén.

gondolta Ivy. Nem tudja túltenni magát

- Ki vele!

A fiú feléje fordult. Azgyik ujjával megérintette Ivy tarkóját. Aznap fel volt tûzve a haja. válla szabadon volt, kivéve két vékony vállpántot. Egyszerû, ujjatlan felsõt viselt, elöl végig kis gombokkal. Tristan végigsimította a nyakát, majd a meztelen vállát.

- Néha nehéz elhinni, hogy valódi vagy

mondta.

Ivy nagyot nyelt. A fiú ugyanolyan gyengéden megcsókolta a nyakát. - Talán... be kéne szállnunk a kocsiba

javasolta, a ház ablakaira pillantva.

- Igaz. Tristan kinyitotta az ajtót. Az ülésen újabb rózsák várták. - Nahát, elfelejtettem

mondta Tristan.

Ne tegyük õket hátra?

A lány felemelte a csokrot az arcához: - Magamnál akarom tartani. - Valószínûleg el fognak hervadni

mondta a fiú.

- Betehetjük vízbe az étteremben. Tristan elmosolyodott. - Ebbõl láthatja a vendéglõs, milyen elõkelõek vagyunk. - Olyan szépek!

- Igen végignézett a lányon, mintha az emlékezetébe akarná vésni. Majd homlokon csókolta, é tartotta a virágot, míg Ivy beszállt a kocsiba.

Az úton a nyári terveikrõl beszéltek. Ivy örült neki, hogy Tristan a régi utakon ment, és nem

autópályán. A fák árnyéka hûs volt, és illatos. A fény úgy járta át a lombjukat, mint az angy ujjai közt átcsusszanó aranypénzek. Tristan egyik kezét a kormányra tette, a másikkal átkarol Ivyt, mintha félne, hogy elszökik.

- A Juniper tóhoz szeretnék menni mondta Ivy. Megkeresem a legmélyebb részt, és ott fogok lebegni a vízen egy órát, és hagyom, hogy a nap süsse az ujjaim hegyét... - ... míg meg nem érkeznek a nagyhalak

ugratta Tristan.

- A holdfényben is szeretnék úszni egyet

folytatta Ivy.

- A holdfényben? Tényleg úsznál a sötétben? - Veled igen. Úszhatnánk meztelenül is. A lányra pillantott, és egy pillanatig szótlanul nézték egymást. - Jobb, ha nem nézek rád vezetés közben. - Akkor ne vezess

felelte Ivy csendesen.

Gyorsan a lányra pillantott, aki a szájára tette a kezét. Önkéntelenül mondta ki a szavakat, most szégyellte magát. A kiöltözött párok, akik épp egy elegáns étterembe tartanak, nem állna út mellett csókolózni. - Nem illik sokat késni

mondta Ivy.

Menjünk tovább.

Tristan lehajtott az útról. - Ott a folyó

mondta.

Lesétáljunk a partra?

Jó.

A hátsó ülésre tette a rózsákat. Tristan kinyitotta neki az ajtót. - Menni fog ebben a cipõben?

kérdezte Tristan, Ivy magas sarkújára pillantva.

A lány kiszállt. A cipõ sarka azonnal belesüllyedt a sárba. Ivy nevetett, mire Tristan a karjába vette: - Majd én viszlek. - Nem, le fogsz ejteni a sárba! - Nem, amíg oda nem érünk mondta, és a vállára kapta a lányt, a lábánál tartva, míg a felsõteste a válla mögött lógott, mintha valami zsákot cipelne. Ivy nevetett, és ütögetni kezdte a hátát. A haja kicsúszott a hajtûbõl. - A hajam! A hajam! Teszel le rögtön!

A fiú visszahúzta, és a lány lecsusszant elé a földre. A szoknyája felhúzódott, a haja kiboml - Ivy. A fiú olyan szorosan tartotta, hogy Ivy érezte a testét átjáró remegést. - Ivy?

suttogta a fiú.

A lány kinyitotta a száját, és a nyakához nyomta. Mindketten egyszerre nyúltak a fogantyúhoz, és kinyitották a kocsi hátsó ajtaját.

- Ki hitte volna, hogy ilyen romantikus is lehet egy kocsi hátsó ülése mondta Ivy hátradõlv , és Tristanre mosolygott. Majd a kocsi padlóján heverõ szemétkupacra pillantott. Nem kéne kive nned

a nyakkendõdet a mûanyag pohárból?

Tristan lenyúlt a padlóra, és bocsánatkérõ grimaszt vágott. A kocsi elejébe hajította a csöpö textildarabot, majd visszaült Ivy mellé. - Ó, a fene...

összenyomott virágszirmok illata töltötte be a levegõt.

Ivy hangosan felnevetett. - Mi olyan vicces?

kérdezte Tristan, elõhúzva maga alól a szétlapított rózsákat, de õ is ne

- Mi lett volna, ha valaki erre jár, és meglátja apád papi jelvényét a lökhárítón? Tristan az elsõ ülésre dobta a virágokat, és ismét magához húzta a lányt. Végigsimította ruhájának selyem vállpántját, majd gyengéden megcsókolta a vállát. - Azt mondtam volna, hogy találkoztam egy angyallal. - Milyen frappáns válasz! - Ivy, szeretlek!

mondta Tristan, hirtelen komoly arcot vágva.

A lány visszanézett rá, és az ajkába harapott. - Ezt nem viccbõl mondom. Szeretlek, Ivy Lyons, és egy napon hinni fogsz nekem. A lány átkarolta, és szorosan megölelte.

- Én is téged, Tristan Carruthers suttogta a nyakára hajolva. Ivy hitt neki, úgy bízott be nne, mint senki másban. Egy szép napon majd lesz annyi bátorsága, hogy egészen kimondja. Szeret lek, Tristan. Kikiabálja az ablakon. Kifeszít egy feliratot az iskolai úszómedence fölé. Pár perci így maradtak, majd újra felegyenesedtek. Ivy megint nevetni kezdett. Tristan mosolyogv a figyelte a lányt, ahogy borzas, aranysárga hajának megigazításával veszõdik hiába. Majd beindította a kocsit, áthajtott a gyökereken és köveken, vissza a keskeny útra.

- Búcsút mondunk a folyónak mondta a fiú, amint az út éles kanyarral elfordult a parttól. A connecticuti táj dombjai mögött lebukó nap már csak a fák koronájának tetejét érintette, aranysárgára színezve a lombjukat. Az út tölgyek, bükk és nyárfák közt kanyargott. Ivy úgy é mintha a hullámok alatt úszna Tristannel, felettük csillog a lenyugvó nap, õk ketten pedig kék, lila és mélyzöld színek árjában úsznak. Tristan bekapcsolta a fényszórót. - Tényleg nem kell sietned

mondta Ivy.

Már nem vagyok éhes.

- Elvettem az étvágyad? A lány a fej ét rázta. - A boldogságtól egészen jóllaktam

mondta szelíden.

Az autó tovább száguldott, és vett egy éles kanyart. - Ez furcsa

mormolta Tristan.

Vajon mi a...

Lepillantott a lábához.

Mintha...

- Lassíts, oké? Nem baj, ha egy kicsit késünk. Ó! Ivy maga elé mutatott. Tristan! Valami áttört a bokrok közt, és kijött az útra. A lány nem látta, hogy mi az, csak a mozgást észlelt árnyak között. Aztán felismerte. A szarvas megállt. Feje a kocsi vakító fényszórói felé fordu - Tristan! Tovább száguldottak a rájuk meredõ állat felé. - Tristan, nem látod? Még mindig nem lassultak. - Ivy, valami... - Egy szarvas!

kiáltott fel a lány.

Az állat szeme izzott. Majd fény jelent meg mögötte, és élesen kirajzolta a kontúrját. Autó közeledett az ellenkezõ irányból. Az út két oldalán fák rohantak el mellettük. Nem lehetett k se jobbra, se balra. - Állj!

kiáltotta a lány.

- A fenébe... - Állj már meg, miért nem állsz meg?

kérlelte a fiút.

Tristan, állj meg!

12

Szédítõ látvány volt: a szarvas szeme, mint egy sötét alagút, amely magába húz, a közepén növekvõ fénypont világít. Tristan kétségbeesetten fékezett, de semmi sem állította meg a szág semmi sem akadályozta meg, hogy belerohanjon a hosszú, sötét alagútba, amelynek a végén robbanásszerûen ragyogott fel a fény. Egy pillanatig hihetetlen súlyt érzett magára nehezedni, mintha az összes fa ráborult voln a. Majd egy fényrobbanással lekerült róla a súly. Valahogy kiszabadult. Ivynak szüksége van rád. - Ivy!

kiáltotta.

Újra sötétség áradt szét körülötte, az úttest csíkja összefolyt a körülvevõ fákkal, az éjszak feketéje az érkezõ mentõkocsi villogó szirénájával. Ivynak szüksége van rád. Nem hallotta, de felfogta a szavakat. A többiek is hallották? - Ivy, hol van Ivy? Segítenetek kell Ivynak! A lány mozdulatlanul feküdt, vörössel színezett ruhában. - Valaki segítsen neki, mentsék meg! De nem talált fogást a mentõsön, még a ruhaujját sem tudta meghúzni. - Nincs pulzusa

mondta egy nõ.

Esélytelen.

- Segítsenek rajta!

A kavargásban hosszú csíkok alakultak ki. Fénylõ és sötét vízszintes csíkok szaladtak el mell Vele van a lány is? A sziréna a nevét rikoltotta: I vyy, I vyy.

Aztán egy négyszögletes alakú szobába került. Nappal volt, vagy legalábbis nappali világosság Emberek siettek el mellette. Kórház, gondolta. Valamit az arcára terítettek, és a fény eltûnt Nem tudta biztosan, hogy mennyi ideig tartott. Valaki fölé hajolt. - Tristan

hallatszott egy megtört hang.

- Apa? - Istenem, miért hagytad, hogy ez megtörténjen? - Apa, hol van Ivy? Nem esett baja? - Istenem, Istenem, a fiam! - Segítenek Ivynak? Apja nem szólt egy szót sem.

jajongott az apja.

- Apa, felelj! Miért nem válaszolsz? A férfi megérintette a fia arcát. Fölé hajolt, könnyei a fiú arcára folytak. Az én arcomra

gondolta Tristan megdöbbenve.

Az ott az én arcom.

Mégis úgy látta az apját és saját magát, mintha kívülrõl nézte volna a jelenetet. - Carruthers úr, fogadja részvétemet mellett.

egy kórházi köpenyt viselõ nõ állt mellette és az apja

Az apja nem nézett rá a nõre. - Már a helyszínen meghalt?

kérdezte.

A nõ bólintott. - Sajnálom, nem volt esélyünk, hogy megmentsük. Tristan érezte, hogy újból elborítja a sötétség. Erõlködött, hogy megõrizze az éber tudatát. - És Ivy?

kérdezte az apja.

- Sok horzsolódást és sebet kapott. A fia nevét ismételgeti.

Tristannek meg kellett találnia a lányt. Kinézett egy ajtót, minden erejével arra összpontosí ott, és keresztülment rajta. Majd egy másikon, és ismét egy másikon már erõsebbnek érezte magát. Tristan végigsietett a folyosón. Emberek jöttek vele szembe. Jobbra balra kerülgette õket.

Úgy tûnt, sokkal gyorsabban halad, mint õk, és semelyik sem vette a fáradságot, hogy kitérjen az útjából.

Egy nõvér közeledett a folyosón. Tristan megállt, hogy megkérdezze, hol találja Ivyt, de a nõ

elsétált mellette. A sarkon túl egy lepedõkkel teli tolókocsit vett észre. Majd szembekerült ele a férfi, aki tolta. Tristan megpördült. A kocsi és a férfi már a háta mögött voltak.

Tristan tudta, hogy áthatoltak rajta, mintha ott se lett volna. Hallotta, mit mond ott apjának az orvos. Mégis valami más bármilyen más magyarázat után kutatott. De nem talált semmit. Hal lt. Senki sem látta õt. Senki se tudta, hogy ott van. És Ivy sem fogja tudni. Tristant mélyebb fájdalom kerítette hatalmába, mint eddig bármikor. Megmondta a lánynak, hogy szereti, de nem maradt ideje, hogy meggyõzze róla. Most már semennyi ideje sem vo lt. Sosem fog úgy hinni az õ szerelmében, ahogy az angyalokban hitt. - Mondom, nem bírok hangosabban beszélni.

Tristan felpillantott. Megállt az ajtóban. Egy öregasszony feküdt az ágyon. Apró és szürke bõ ny volt, hosszú, vékony csövek kötötték õt a gépekhez. Úgy nézett ki, mint a saját hálójába tekeredett pók. - Gyere be

mondta.

Tristan maga mögé nézett, hogy meglássa, kihez beszél a beteg. Nem volt ott senki. - Már olyan gyenge a szemem, hogy a saját kezemet se látom, ha elé teszem De a te fényedet látom.

mondta a néni.

Tristan újból a háta mögé pillantott. Az idõs hölgy hangján érzõdött, hogy biztos abban, amit Hangja sokkal erõ sebb és határozottabb volt kicsi, szürke testénél. - Tudtam, hogy el fogsz jönni

lelkendezett a nénike.

Nyilván a fiát vagy az unokáját várta gondolta Tristan hogyan láthat engem, ha egyszer a többiek nem látnak?

Türelmesen vártam rád.

, és összekevert vele. De akkor is,

A néni arca most már egészen felderült.

- Mindig hittem benned mondta. Kinyújtotta törékeny karját Tristan felé. Tristan is felé ny , elfelejtve, hogy keze át fog hatolni a testen. Az idõs hölgy behunyta a szemét.

Egy pillanat múlva megszólalt a vészjelzõ. Három nõvér szaladt a szobába. Tristan hátralépett ahogy körülvették a beteget. Egyszerre rájött, hogy újra akarják éleszteni; tudta, hogy nem f sikerülni. Valahogy tudta, hogy az idõs hölgy már nem akar visszatérni. Talán valami módon a néni is tudott Tristanrõl. Vajon mit tudott? Tristan érezte, hogy megint körbeveszi a sötétség. Küzdött ellene. Mi lesz, ha ez alkalommal végleg kialszik az öntudata? Vissza kell térnie, még utoljára látnia kell Ivyt. Kétségbeesve

öntudatánál maradni, a szobában lévõ tárgyakra összpontosítva egymás után. Majd a néni tálcáj egy vékony könyv mellett meglátta: egy szobrocskát, amely egyik karját a néni felé nyújtotta, kitárt angyalszárnyakkal. ***

Ivy napokig csak a hulló üvegszilánkokra tudott emlékezni. A baleset olyan volt, mint eg y visszatérõ álom, amely azonban szertefoszlik az ébredéssel. Akár ébren volt, akár aludt, hirt n a baleset hatása alá került. Ilyenkor az egész teste megfeszült, és elméje visszafelé pörgött, a robbanó szélvédõ zajára emlékezett, majd a lassított felvételként hulló szilánkokra. Mindennap jöttek és mentek a látogatók, Suzanne és Beth, és néhány másik barát és tanár az iskolából. Gary is eljött egyszer, szomorú látogatás volt mindkettõjük számára. Az egyik nap

beugrott. Mindenki virágot, sütit és együtt érzõ szavakat hozott. Ivy alig várta, hogy elmenj nek, és ismét lefeküdhessen aludni. De mikor este lefeküdt, nem tudott elaludni, és egy örökkévalóság tûnt, míg végre kihajnalodott.

A temetésen körülötte állt a családja, anyja és Andrew az egyik oldalon, Philip a másikon. Ph p õhelyette is sírt. Gregory mögötte állt, és idõrõl idõre a hátára tette a kezét. Ivy egy pill nekidõlt. Õ volt az egyetlen, aki nem kérte, hogy beszéljen a balesetrõl. Az egyetlen, aki mintha megértette volna a fájdalmát, és nem mondogatta, hogy jót tesz neki az emlékezés.

Az idõ múlásával lassanként emlékezni kezdett vagy elmondták neki, hogy mi történt. A rendõrök és az orvosok segítettek. Az alkarja tele volt vágásnyomokkal. Bizonyára az arca elé

tartotta a kezét, mondták, hogy megvédje a záporozó üvegszilánkoktól. Csodával határos módon többi sebesülése csak egy csomó horzsolás volt az ütközés nyomásától és a biztonsági öv szorításától. Tristan bizonyára kifarolt, mivel a kocsi jobbra pördült ki, és oldalról ütközö szarvasnak. Engem akart megvédeni gondolta Ivy, habár a rendõrök ezt nem mondták neki. Ivy megmondta nekik, hogy Tristan próbált fékezni, de nem tudott. Éjjel volt. Az állat hirtele n tûnt fel elõttük. Ez volt minden, amire emlékezett. Valaki elmondta neki, hogy a kocsi totálkáros l ett, de nem volt kíváncsi az újságban megjelent fényképre.

Egy héttel a temetés után Tristan anyja eljött hozzá, egy fényképet vitt neki. Azt mondta, ez a kedvence. Ivy óvatosan fogta meg. Tristan mosolygott rajta, régi baseball sapkáját viselte , természetesen hátul volt a szemellenzõje, és egy viseltes iskolai pólót. Ivy nagyon sokszor láttahasonló szerelésben. Úgy nézett ki rajta, mintha meg akarná kérdezni, nem akar e venni e abb úszóleckét. Ivy sírni kezdett, elõször a baleset óta. Nem hallotta, ahogy Gregory a konyhába lépett, ahol õ és Tristan anyja ültek. Mikor meglátta Carruthersnét, megkérdezte, mi a látogatás célja. Ivy megmutatta neki Tristan fényképét, mire Gregory dühösen nézett a nõre. - Már vége van emlékeztessék.

mondta.

Ivy próbálja túltenni magát rajta. Nincs szükség rá, hogy

- Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget felelte udvariasan Carruthersné. mert muszáj, de az elhunyt a szívünkben marad.

Továbblépünk

Visszafordult Ivyhoz.

- Beszélned kell róla, és emlékezned, Ivy. Sírnod is kell. Sokáig. És dühösnek kell lenned, é az vagyok! - Tudja szólt közbe Gregory. Engem kezd fárasztani ez a sok szöveg. Mindenki azt mondja Ivynak, hogy emlékezzen, meg beszéljen arról, ami történt. Mindenkinek van valami elmélete a rról, hogyan kell gyászolni, de kétlem, hogy belegondolnak, hogy Ivy hogyan érzi magát. Carruthersné egy kis ideig elgondolkodva nézte a fiút. - Vajon a saját halottadat tényleg el tudtad búcsúztatni? - Ugye, maga nem pszichológus? A nõ a fejét rázta.

- Csak valaki, aki hozzád hasonlóan elvesztett egy hozzátartozót, akit teljes szívébõl szeret tt. Mielõtt elment volna, Tristan anyja megkérdezte, visszakéri e Ellát. - Nem tehetem

mondta Ivy.

Nem engedik!

Felszaladt a szobájába, becsapta az ajtót, és kulcsra zárta. Egyenként elvették tõle a szeretteit.

Felvett egy angyalszobrot, amelyet Beth nemrég hozott neki, és a falhoz vágta. - Miért? Miért nem vesztem oda én is? Felvette az angyalt, és újból a falhoz vágta. - Neked könnyebb, Tristan. Utállak, amiért neked könnyebb, mint nekem! Neked már nemhiányzom , ugye? Á, nem, te nem érzel semmit!

A harmadik próbálkozásra az angyal darabokra tört. Újabb szilánkok hullottak elõtte a földre. Nem is szedte össze õket.

Aznap este Ivy észrevette, hogy valaki összesöpörte a törött szilánkokat, és az íróasztalára Tristan fényképét. Nem kérdezte, ki tette. Nem akart beszélni egyikükkel sem. Mikor Gregory be akart menni hozzá, bevágta az ajtót az orra elõtt. Mikor a fiú másnap reggel próbálkozott, ug y tett.

Nem mondhatni, hogy aznap maradéktalanul udvarias és figyelmes volt a Szezon vásárlóival. Hazaérve egyenesen a szobájába ment. Amikor kinyitotta az ajtót, meglátta Philipet, aki épp a baseballkártyáit teregette szét. Ivynak feltûnt, hogy többé nem kommentálta az eseményeket, n mozgatta a játékosokat bázisról bázisra. De mikor Ivyra nézett, napok óta elõször elmosolyodo z ágyra mutatott. - Ella!

kiáltotta Ivy.

Ella!

Beszaladt a szobába, és leguggolt az ágy mellé. A macska azonnal dorombolni kezdett. Ivy a

cicus puha szõrébe temette az arcát, és sírva fakadt. Ekkor érintést érzett a vállán. Szipogva Philiphez fordult. - Anya tudja, hogy itt van? A fiú bólintott. - Tudja. Minden rendben. Gregory azt mondta, oké. Õ hozta vissza.

13

Mikor Tristan felébredt, próbált visszaemlékezni, a hét melyik napja lehet, és milyen gyakor latot fog tartani aznap az úszótáborban. A szobájában lévõ halvány fénybõl ítélve még túl korán vol ahhoz, hogy felkeljen és felöltözzön. Visszafeküdt hát, és Ivyra gondolt, a kibomlott hajú Iv . Lassan lépésekre lett figyelmes az ajtó elõtt, mintha valamit kerekeken toltak volna el.

Felpattant. Mit keres itt? Egy olyan férfi kórházi szobájában, akit sose látott azelõtt? A fé ásított, és körbepillantott a szobában. Egyáltalán nem lepte meg Tristan jelenléte, sõt, mintha nem is vette volna észre.

Ekkor hirtelen minden Tristan eszébe jutott: a baleset, az utazás a mentõkocsiban, az orvos szavai. Hogy meghalt. De tudott gondolkozni. Látta a többi embert. Talán szellem lett belõle? Eszébe jutott az öreg néni. Azt mondta, hogy látja Tristan fényét, talán ezért tévesztette ös ... - Nem, nem

mondta hangosan, bár a férfi nem hallotta meg.

Az nem lehetek.

Nos, akármi is lett belõle, nevetni mindenesetre még tudott. Nevetett, szinte hisztériku san. Aztán sírt is egy kicsit. Hirtelen kinyílt mögötte az ajtó. Tristan csöndben maradt, de felesleges volt vigyáznia, nem

számított. A belépõ nõvér nem vette észre õt, habár olyan közel állt hozzá, hogy a könyöke át rajta, miközben kitöltötte a férfi adatlapját. Július 9., 3.45., olvasta Tristan.

Július 9.? Az lehetetlen! Még június volt, mikor Ivyval utoljára együtt voltak. Lehetséges, hogy két hétig öntudatlan volt? Megint el fogja veszíteni a tudatosságát? Egyáltalán miért van meg tudata, miért létezik még mindig?

Az öreg nénire gondolt, aki kinyúlt felé. Miért vette észre, ha a nõvér és a többiek nem látt semmit? Vajon Ivy észrevenné õt? Feltámadt benne a remény. Ha megtalálná Ivyt, mielõtt megint a sötétségbe zuhan, akkor talán lenne még egy esélye arra, hogy meggyõzze a szerelmérõl. Arról, hogy örökké szeretni fogja.

A nõvér kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. Tristan nyúlt volna, hogy kinyissa, de ujja keresztülhatoltak a kilincsen. Újra és újra próbálkozott, de a kezének nem volt nagyobb ereje mint egy árnyéknak. Most kénytelen megvárni, amíg visszajön a nõvér. Nem tudta, hogy mennyi ideig marad tudatánál, vagy esetleg hajnalban szétfoszlik e, mint a régi mesék szellemei.

Próbált visszaemlékezni, hogyan jutott idáig, és elképzelte a folyosókat, amiken az intenzív osztályról indulva járt be. Nagyon részletesen fel tudta idézni a sarkot, ahol a kocsit to ló ápoló átment rajta. Hirtelen a folyosón találta magát, a sarok felé igyekezve. Ez hát a trükkje. El kell terveznie az útvonalat a fejében, és arra kell koncentrálnia, amerre menni akar.

Hamarosan kint volt az utcán. Elfelejtette, hogy a megyei kórházban volt, és meg kell te nnie a hazautat Stonehillbe. De ezerszer megtette már ezt az utat, amikor a szüleit vitte h aza kocsival. Ahogy eszébe jutottak, lelassított. Emlékezett apjára az intenzív osztályon, ahogy fölé hajol . Tristan meg akarta nyugtatni, hogy minden rendben van, de nem tudta, hogy mennyi ideje marad minderre. A szülei ott vannak egymásnak, Ivy viszont egyedül van.

Az éjszakai égbolt éppen kezdte átadni helyét a hajnali szürkületnek, amikor odaért Ivy házáh Két négyszög ragyogott szelíd fénnyel a nyugati szárnyban. Andrew bizonyára a dolgozószobájáb van. Tristan a ház hátuljához sietett, és észrevette, hogy az iroda dupla ajtaja nyitva va n a hûs éjszakai levegõben. Andrew az íróasztalnál ült, mélyen a gondolataiba merülve. Tristan észrevétlenül belopakodott.

Látta, hogy Andrew táskája nyitva van, és a fõiskola emblémájával ellátott papírok veszik kör A férfi azonban egy rendõrségi jelentést olvasott. Tristan megdöbbenve vette észre, hogy a j elentés az õ és Ivy balesetérõl szól. Mellette egy róluk szóló újságcikk hevert.

A nyomtatott betûknek valóságosabbá kellett volna tenniük elõtte a halálát, de nem így történ Ehelyett értelmetlenné és kicsinnyé tették mindazt, ami egykor fontos volt neki a külsejét,

úszásban elért eredményeit, az iskolai teljesítményét. Most csakis Ivy számított. Tudnia kell y szerette, és mindig szeretni fogja.

Otthagyta a jelentés felett töprengõ Andrew t, habár nem értette, miért érdekli õt annyira, é hátsó lépcsõ felé vette az irányt. Elhaladt Gregory szobája elõtt, amely az iroda fölött volt

elindult az Ivy szobája felé vivõ folyosón.

Alig várta, hogy láthassa, és a lány is lássa õt. Úgy remegett, ahogy az elsõ úszásórájuk elõ Vajon tudnak majd beszélgetni egymással? Ha valaki láthatja és hallhatja õt, akkor Ivy az, hiszen olyan erõs a hite! Tristan a sz obájára összpontosított, és átkelt a falon. Ella azonnal felült. Ivy ágyán aludt, vastag fekete gombolyagként tekeredve a lány hajának közelében. A macska pislogni kezdett, és a fiúra nézett, vagy csak a levegõbe bámult, hiszen

macskák csinálnak ilyet, gondolta a fiú. De amikor átment Ivy ágyának másik oldalára, Ella zö szeme követte õt. - Ella, mit látsz belõlem, Ella?

kérdezte csendesen.

A macska dorombolni kezdett, és a fiú felnevetett.

Most már Ivy ágya mellett állt. Ivy haja az arcára terült. A fiú próbálta félresimítani. Mind jobban vágyott arra, hogy lássa az arcát, de kezének nem vette hasznát. - Bárcsak segíteni tudnál, Ella

mondta.

A macska átsétált hozzá a párnákon. A fiú csöndben maradt, próbált rájönni, hogy pontosan mennyit érzékel belõle az állat. Ella elõrehajolt, mintha neki akarna dörgölõzni a karjának. ra dõlt, és nyivákolt egyet. Ivy fészkelõdni kezdett, mire Tristan halkan a nevén szólította.

A lány a hátára fordult, és Tristan azt hitte, válaszolni fog neki. Az arca olyan volt, mi nt a magányos hold, gyönyörû, de sápadt. Minden fénye hosszú szempilláin és hosszú haján gyûlt öss amely sugarakként terült szét körülötte. Ivy arca elkomorult. Tristan szerette volna kisimítani, de nem tudta. A lány hánykolódni kezdett. - Ki van ott?

kérdezte.

Ki az?

A fiú fölé hajolt. - Én vagyok az, Tristan. - Ki van ott?

kérdezte megint a lány.

- Tristan. Ivy arca még jobban elkomorult. - Nem látok semmit.

Tristan a vállára tette a kezét, azt kívánva, bárcsak felébredne. Biztos volt benne, hogy akk r látná és hallaná õt. Ivy, nézz rám, itt vagyok! A lány szeme egy pillanatra kinyílt. Majd Tristan látta, hogy megváltozik az arca. Látta, hogy

félelem fogja el. Sikítani kezdett. Ivy! A lány egyre csak sikított. - Ivy, ne félj! Próbálta az értésére adni. Átölelte a karjával, de a testeik átcsúsztak egymáson. Nem tudta megnyugtatni. Ekkor kinyílt a hálószoba ajtaja. Philip szaladt be rajta, Gregoryval a nyomában. - Ébredj fel, Ivy, ébredj fel!

Philip rázni kezdte a nõvérét.

Kérlek, Ivy, kérlek!

A lány most már valóban kinyitotta a szemét. Csodálkozva bámult Philipre, majd körülnézett a szobában. Tristanen nem akadt meg a szeme, keresztülnézett rajta.

Gregory gyengéden Philip vállára tette a kezét, és félretolta. Leült az ágyra, és magához húz Ivyt. Tristan látta, hogy egész testében remeg. - Minden rendbe jön

mondta Gregory, hátrasimítva a lány haját.

Csak egy rossz álom volt.

Szörnyû álom gondolta Tristan. És nem tudott segíteni Ivyn, nem volt rá módja, hogy megnyugtassa. De Gregorynak volt. Tristant elfogta a féltékenység. Nem bírta nézni, hogy Gregory ilyen közel van a lányhoz, és átöleli.

De azt se tudta nézni, hogy Ivy rettegjen. Hálát is érzett Gregory iránt, és ez éppolyan erõs lt,

mint a féltékenység. Majd ismét az utóbbi kerekedett felül. Tristan kimerült az egymással har érzések közt, és hátrébb lépett a három alaktól, Ivy angyalokkal teli polca felé. Ella figyel

követte a tekintetével. - A balesetrõl álmodtál?

kérdezte Philip a nõvérét.

Ivy bólintott, majd lehajtotta a fejét, és a gyûrött lepedõt kezdte el simítgatni a kezével. - Szeretnéd elmondani?

kérdezte Gregory.

Ivy próbált beszélni, de aztán csak a fejét rázta, és egyik kezét tenyérrel felfelé fordított n látta az alkarját borító szálkás sebek sorát. Egy pillanatra megint megrohanta a sötétség, de visszaszorítania. - Itt vagyok. Minden rendben

mondta Gregory, és türelmesen várt.

- Egy ablakot néztem messzirõl kezdte a lány. Egy nagy árnyékot láttam benne, de nem voltam benne biztos, hogy ki vagy mi volt az. Ki az, kiáltoztam, ki van ott? A szoba másik felébõl Tristan növekvõ fájdalommal és félelemmel nézte õket. - Azt hittem, valaki, akit ismerek folytatta Ivy. zért közelebb és közelebb mentem. Még mindig nem láttam. - Szóval nem láttad

Valahogy ismerõsnek tûnt az árnyéka. E

Elhallgatott, és körbenézett a szobában

ismételte meg Gregory.

- Az üvegen mindenféle tükrözõdött, amitõl zavaros lett a kép. Közelebb mentem. Az arcom szinte hozzáért az üveghez. Hirtelen felrobbant! És az árnyék szarvassá változott! Átugrott a ablakon, és elszaladt. Ivy elhallgatott. Gregory a kezébe fogta a lány állát, és maga felé húzta, mélyen a szemébe nézve. A szoba másik felébõl Tristan szólt hozzá. - Ivy, Ivy nézz rám!

kérlelte.

De a lány Gregoryra nézett, még mindig remegõ ajakkal. - Ennyi volt az álom?

kérdezte Gregory. Ivy bólintott.

A fiú a keze hátuljával gyengéden megsimította az arcát. Tristan szerette volna, ha Ivy megnyugszik, de így... - Nem emlékszel semmi másra?

kérdezte Gregory. Ivy a fejét rázta.

- Nyisd ki a szemed, Ivy, nézz rám! kérlelte Tristan. Ekkor észrevette Philipet, aki az angyalgyûjteményt bámulta vagy talán õt; nem volt biztos benne. Tristan a vízangyalra tette a kezét. Ha oda tudná adni valahogy Ivynak! Ha tudna küldeni neki egy jelet... - Gyere ide, Philip

mondta Tristan.

Gyere, fogd meg a szobrot. Vidd oda Ivynak.

Philip a polcokhoz lépett, mintha egy mágnes húzta volna. Felnyúlt, és Tristan keze fölé tett a kezét. - Nézzétek!

kiáltotta Philip.

Nézzétek!

- Micsodát?

kérdezte Ivy.

- Az angyalod. Ragyog! - Philip, most nem játszunk , és a nõvéréhez vitte.

torkolta le Gregory. Philip levette az angyalt a polcról

- Szeretnéd, ha idetenném az ágyad mellé, Ivy? - Nem. - Talán õrizni fog a rossz álmoktól - Ez csak egy szobor

érvelt a fiú.

mondta a lány fáradt hangon.

- De imádkozhatunk, és az igazi angyal meghallgatja! - Nincsenek igazi angyalok, Philip! Nem érted? Ha lennének, megmentették volna Tristan t! Philip végighúzta ujját a szobor szárnyán. Makacs, halk hangon így szólt: - Fény angyala, mennybéli angyal, vigyázz rám ma este, és mindenkire, akit szeretek. - Mondd meg neki, hogy itt vagyok, Philip - Nézd, Ivy!

kérte Tristan.

Szólj neki!

Philip a szobrok felé mutatott, ahol Tristan állt.

- Elég volt, Philip!

mondta Gregory szigorúan.

Ragyognak!

Menj lefeküdni.

De... - Nyomás! Ahogy Philip elment mellette, Tristan kinyújtotta a kezét, de a fiú nem reagált a mozdul atára. Csodálkozva nézte, de látszott, hogy nem ismeri fel.

Vajon mit látott Philip? nélküli ragyogást.

tûnõdött Tristan. Talán azt, amit az öreg néni: fényt, valamiféle

Ekkor érezte, hogy újra közeledik a sötétség. Tristan próbált küzdeni ellene. Szeretett volna Ivyval maradni. Nem viselte volna el, hogy épp most veszítse el. Nem akarta elõbb otth agyni, mint Gregory.

Mi lesz, ha ez az utolsó lehetõsége, hogy a lány közelében legyen? Mi lesz, ha örökre elveszí Ivyt? Elkeseredetten próbálta visszaszorítani a sötétséget, de most már minden oldalról körül mint egy fekete köd, elõtte, mögötte, végül összezárult a feje fölött, és kénytelen volt mega magát.

14 Mikor Tristan felébredt az álomtalan sötétségbõl, a nap vakítóan ragyogott be Ivy ablakán. A lány már megágyazott, és egy takarót terített az ágyra.

Tristan elõször látott napfényt a baleset óta. Az ablakhoz ment, és csodálta a nyár apró csod levelek finom részleteit, a füvet, ahogy a szél felborzolja, és zöld hullám fut rajta végig a ház elõtt. A szél. Habár a függönyök mozogtak, Tristan nem érezte hûs érintését. Habár a szobát elöntött fény, nem érezte a melegét.

Ella nagyon is érezte. A macska Ivy egyik sarokba hajított pólóján feküdt. Fél szemét kinyito , és dorombolva üdvözölte Tristant.

- Itt nincs túl sok piszkos ruha, amit szagolgathatsz, hm? kérdezte a macskát, mert es zébe jutott, mennyire érdeklõdött a levetett zoknijai és pólói iránt. A ház csendje õt is arra kés hogy csendben beszéljen, noha tudta, hogy akár kiabálhatna is, ahogy csak bír, rajta kívül nem ha llaná meg senki más. Az egyedüllét nyomasztóan telepedett rá. Tristant elfogta a félelem, hogy ezentúl mindig így lesz, kóborol a világban, és nem látja, hallja meg senki, nem ismeri fel senki. Miért nem találkozott az idõs nénivel a kórházból, miután meghalt? Hová került vajon?

A halottak a temetõbe kerülnek gondolta, ahogy átkelt a folyosón, és lement a lépcsõn. Majd egy pillanatra megállt. Hiszen neki is kell, hogy legyen egy sírja! Valahol a nagyszül eié mellett. Lesietett a lépcsõn. Kíváncsi lett rá, hogy hová temették. Talán megtalálja az idõs hölgyet i valaki mást, aki mostanában halt meg, és jobban eligazodik ebben a világban.

Gyerekkorában Tristan sokszor járt a Riverstone temetõben. Sosem tûnt számára szomorú helynek, talán azért, mert nagyszüleinek sírja mindig arra késztette apját, hogy érdekes és v es történeteket meséljen róluk. Anyja eközben a sírok rendbetételével foglalkozott. Tristan futk tt és ugrándozott a sírok között, akadálypályának használva a temetõt. De mindez mintha évszázadokk azelõtt lett volna.

Most különös volt átsiklani a magas vaskapuk között amikbe régen kis majomként csimpaszkodott, legalábbis az anyja így mesélte , hogy megkeresse a saját sírját. Akár emlék , akár az ösztön vezette, valahogy megtalálta a három fenyõvel jelzett kanyart. Tudta, hogy in nét tíz méterre van a nagyszülei sírja, és felkészült a döbbenetre, amit saját nevének olvasása jelen nagyszüleivel szomszédos síron. De még csak meg se nézte. Túlságosan meglepte egy fiatal lány látványa, aki kényelmesen végignyújtózott a frissen hantolt síron. - Ne haragudj l.

mondta, noha jól tudta, hogy senki sem hallja meg.

De a síromon feksze

A lány ekkor felpillantott, ezért Tristan azt hitte, hogy meglátta a ragyogását. Nagyjából egykorúak voltak, és az arca is ismerõsnek tetszett.

- Bizonyára Tristan vagy

mondta a lány.

Tudtam, hogy elõbb utóbb idejössz.

Tristan csodálkozva bámult rá. - Ugye, te vagy Tristan?

kérdezte az ismeretlen.

Nemrég haltál meg, ugye?

- Nemrég még éltem felelte a fiú. Volt valami a lány viselkedésében, amitõl önkéntelenül ellenkezni akart vele. A lány vállat vont: - Mindenki máshogy látja a dolgokat. A fiú nem tudott napirendre térni afölött, hogy a másik hallja, amit mond. lány furcsa külsejét vizsgálva. Ki vagy te?

És te?

kérdezt

- Én régebben múltam ki. - Értem. Ezért olyan fura színû a hajad? A lány a hajához kapott. - Micsodaaa?

A haja rövid volt, sötét és tüskés, és volt benne valami furcsa lilás árnyalat, mintha rosszu keverték volna ki a hajfestéket. - Ilyen színû volt, amikor meghaltam.

- Ó, elnézést. - Foglalj helyet invitálta maga mellé a lány, meglapogatva a sírt maga mellett. a tenyughelyed. Én csak lepihentem egy ideig. - Szóval... szellem vagy?

Elvégre e

kérdezte a fiú.

- Mi cso daa?? Bárcsak abbahagyná ezt az affektáló beszédet

gondolta Tristan.

- Azt mondtad, hogy szellem? Akkor tényleg új fiú vagy. Nem szellemek vagyunk, nyuszifül kezével.

bátorítólag karon veregette a fiút hosszú, lilásfekete kör

A fiú megint arra gondolt, vajon a körömszín is a halotti létezés velejárója e, de az elõzmén után nem merte megkérdezni. Majd rájött, hogy a lány keze nem hatolt át az övén. Tényleg ugyanabból az anyagból voltak. - Angyalok vagyunk, nyuszifül. Bizony ám. A mennybéliek kis szolgálói. A lány hanghordozása és az a szokása, hogy bizonyos szavakat elnyújtott, kezdett Tristan idegeire menni. A lány az ég felé mutatott. - Valakinek van egy kis humorérzéke. Mindig a legfurább alakokat szemeli ki. - Nem hiszek ebben az egészben

jelentette ki Tristan.

Nem tudom elhinni.

- Szóval most látod elõször a friss sírodat? Lekésted a saját temetésedet? Nahát, ez viszont Én az enyémet kiélveztem, az elejétõl a végéig.

- Hol vagy eltemetve? kérdezte Tristan, körülnézve. A családja sírhelye melletti kõre egy bárány volt faragva, ami nem illett túlságosan a lányhoz, és a másik felére egy komoly arckif zésû hölgy, a mellére tett kézzel és az égre emelt szemmel, ami szintén nem rá vallott. - Én nem vagyok eltemetve. Ezért béreltem ki a te helyedet. - Nem értem

felelte Tristan.

- Nem ismersz fel? - Hát, nem

mondta a fiú, attól félve, hogy a lány azt mondja neki, hogy távoli rokonok, vag

futó viszonyuk volt hatodikban. - Nézz meg oldalról

ajánlotta a lány, és megmutatta a profilját.

Tristan értetlenül nézett rá. - Öregem, nem lehetett valami sûrû életed, amikor még éltél - Ezt hogy érted? - Nem jártál el otthonról sokat.

jegyezte meg a lány.

- Dehogynem, mindig. - Akkor ritkán jártál moziba. - Nem, rendszeresen. - De nem láttál egyetlen Lacey Lovitt filmet sem. - Persze, hogy láttam. Mindenki látott, mielõtt õ... te vagy Lacey Lovitt? A lány nagyot sóhajtott: - Remélem, a feladatodra hamarabb rá fogsz jönni. - Azért nem ismertelek fel, mert más színû a hajad.

- A hajamat már kitárgyaltuk mondta a lány, és felállt a sírról. Furcsa látvány volt a fákk háttérben. A fûzfák csüngõ levelei rezegtek a szélben, de a lány haja olyan mozdulatlan volt, nt egy fényképen. - Most már emlékszem meg a testedet.

mondta Tristan.

Az óceán fölött zuhant le a géped. Sosem találták

- Képzelheted, milyen elégedett voltam, amikor kimásztam a partra a New York i kikötõben. - Két évvel ezelõtt volt a baleset, nem? A lány lehajtotta a fejét: Igen... - Emlékszem, hogy olvastam a temetésedrõl. Sok híres ember volt ott. - És sok majdnem híres. Az emberek mindig szereplésre vágynak. Keserûség vegyült a

hangjába. Bárcsak láttad volna, hogy sírt és jajongott anyám. Lacey olyan pózba merevedet mint a következõ soron álló gyászoló márványszobor. Azt hitted volna, hogy elvesztett valak akit szeretett. - El is vesztett, ha az õ lánya vagy. - Elég naiv vagy, nem?

inkább állítás volt, mint kérdés.

- Te is sokat tanulhattál volna, ha elmégy a saját temetésedre. Talán még nem késõ. A keleti részen épp most temetnek valakit. Megnézzük? kérdezte. - Egy temetést? Nem morbid ez kissé? A lány ránevetett a válla fölött.

- Semmi sem morbid, Tristan, ha már halott vagy. Én jókat szórakozom rajtuk. Ha meg unatkozom, gondoskodom némi mókáról, és látom, hogy rád fér egy kis vidámság. Gyere, menjünk. - Én inkább kihagyom. A lány egy percig csodálkozva nézte õt.

- Na jó. És ehhez mit szólsz: benézett a temetõbe egy csapat fiatal csajszi, az újgazdag negyedbõl. Talán azt jobban élveznéd. Nehéz jó közönséget találni, fõleg ha halott vagy, és a legtöbbjük egyáltalán nem lát belõled semmit. Elkezdett körbejárkálni. - Igen, ez sokkal jobb ötlet k pár pontot. - Tristanre pillantott.

éppannyira beszélt saját magához, mint a fiúhoz.

Ott is gyûj

Tudod, azt nem díjazzák, ha a temetésre érkezõkkel szórakozom. Ezze

viszont szolgálatot teszek. Azok a lányok legközelebb kétszer is meggondolják majd, hogy a halottakkal szórakozzanak. Tristan remélte, hogy ha egy sorstárssal találkozik, akkor jobban fogja érteni a dolgoka t, de egyelõre... - Jaj, ne vágj már ilyen fapofát!

mondta Lacey, és elindult feléje.

Tristan lassan követte, és próbálta felidézni, hogy olvasott e olyasmirõl, hogy Lacey Lovitt megõrült volna.

A lány a temetõ egy régebbi területére vezette, ahol a gazdagabb, régi stonehilli családok kr ptái álltak. Az épületek kis templomokként sorjáztak az út mellett, hátsó falukat a domboldalba ágyazták. Az út másik oldalát kertszerû négyzetek sora fedte, magas márványoszlopokkal és különféle szobrokkal. Tristan már járt erre korábban. Maggie kérésére Caroline t a Baines kriptában temették el. - Jó kis hely, mi? - Nem is értem, miért az én egyszerû síromat szemelted ki pihenõnek - Ó, amíg éltem, milliókat kerestem

közölte vele Lacey.

jegyezte meg Tristan.

Milliókat. De a szívem mélyén csa

egy egyszerû lány vagyok New Yorkból az Alsó East Side ról. Szappanoperákban kezdtem, hisz tudod, és aztán... de nem folytatom. Most, hogy felismertél, úgyis mindent tudsz rólam. Tristan nem javította ki a tévedést. - Szerinted mit terveznek azok a lányok? kérdezte Lacey, és megállt körülnézni. Senki sem volt a láthatáron, csak a simára csiszolt sírkövek, élénk színû virágok és a dús gyep. - Én arra lennék kíváncsi, hogy te mit tervezel? - Á, csak rögtönözni fogok. Kétlem, hogy tudnál segíteni. Neked még nincsenek különleges képességeid. Csak ragyogni tudsz, mint egy karácsonyfadísz, és csak azok láthatnak, akik his znek. - Csak akik hisznek? - Még erre se jöttél rá?

hitetlenkedve ingatta a fejét.

Tristan már sejtette egy ideje, de nem akarta bevallani magának, hogy tudja. Nem aka rta elfogadni, hogy igaz. Az idõs néni hitt az angyalokban. Philip is. Mindketten látták a r agyogását. De Ivy nem õ nem hitt többé. - Te másra is képes vagy a ragyogáson kívül?

kérdezte reménykedve.

A lány úgy nézett rá, mintha elment volna az esze. - Szerinted mit csináltam az elmúlt két évben? - Fogalmam sincs

felelte Tristan.

- Csak azt ne mondd, kéérlek, azt ne mondd, hogy a feladatodról sem tudsz semmit. Tristan nem törõdött a drámai körítéssel. - Ezt már az elõbb is mondtad. Miféle feladat?

- Neked is van, nekem is van felelte hadarva a lány. Mindannyiunknak van feladata. És teljesítenünk kell, ha tovább akarunk jutni oda, ahová mindenki más. Megint elindult, sietõ tempóban, és a fiúnak igyekeznie kellett, hogy utolérje. - De mi az én feladatom? - Honnét tudjam? - Valakitõl meg kell tudnom. Nem fogom tudni teljesíteni, ha fogalmam sincs, mi az ondta dühösen a fiú.

m

- Ne panaszkodj nekem! felelte a lány. Az a dolgod, hogy kitaláld. Csöndesebb hangon hozzátette. Általában valamilyen befejezetlen ügy. Néha egy ismerõsöd, akirõl tudod, hogy segítened kell neki. - Szóval két évem van rá, hogy...

- Nem egészen így mûködik felelte a lány. A fiú elé lépett, és áthatolt a fekete vaskerítés amelynek görbe és rozsdás rúdjai furcsán meredeztek a régi kõkripta fala mellett. Találjuk kölyköket. - Várj egy percet! mondta a fiú, és megfogta a karját. Lacey volt az egyetlen, akit meg tudott érinteni. Kérlek, mondd el. Egész pontosan hogy kell érteni ezt a feladatot?

- Nos., minél elõbb rá kell jönnöd, mi a feladatod, és végre is kell hajtanod. Néhány angyaln pár napba telik, másoknak hónapokba. - Neked pedig két évbe

tette hozzá a fiú.

Milyen közel jársz a megoldásához?

A lány megnyalta a fogait: - Nem tudom.

- Remek mondta a fiú. Nem tudom, mit kell tennem, de végre találtam egy útmutatót, akinek nyolcszor addig tart, mint bárki másnak!

- Kétszer addig! helyesbített a lány. Ismertem egy angyalt, akinek egy év kellett hozzá. z a helyzet, Tristan, hogy túl szétszórt vagyok. Teszem a dolgom, és közben olyan lehetõségeket v szek észre, amiket vétek volna elszalasztani. Némelyik akciómat nem igazán méltányolják odafönt. - Némelyiket? Például melyiket?

Kérdezte gyanakodva Tristan.

A lány vállat vont. - Egyszer ráejtettem egy színpadi reflektort a volt rendezõm fejére, de egy hajszállal mel lé ment.

Mindig odavolt az Operaház fantomjáért, na ez például olyan lehetõség, amit nem hagyhattam ki

Szóval néha elõrébb jutok, de aztán visszaesek, és sose jövök rá, hogy voltaképpen mi a felad

- De ne aggódj, te valószínûleg fegyelmezettebb vagy nálam, nekem meg se fog kottyanni. Nemsokára felébredek gondolta Tristan , és vége lesz a rémálomnak. Ivy itt lesz a karjaimb - Mibe fogadunk, hogy azok a csajok bent vannak a kápolnában? Tristan szemügyre vette a szürke kõépületet. Az ajtaját nehéz láncok borították már kisfiú korában is. - Be lehet valahogy jutni? - Mi mindig be tudunk jutni. Õk pedig a hátsó, kitört ablakon. Van valami különleges kívánságod? - Tessék? - Van valami kívánságod, hogy mit csináljak? Ébressz fel!

gondolta Tristan.

Nem, nincsen

mondta hangosan.

- Tudod, fogalmam sincs, mi jár a fejedben, de te még halottnak is túl halott vagy. Azzal keresztülcsúszott a falon. Tristan követte.

A kápolnában sötét volt, egy zöldes fényben ragyogó négyzetet, a hátsó törött ablakot kivéve. padlón száraz levelek, üres üvegek és cigarettacsikkek hevertek. A fapadokon az erre járók monogramjai voltak felvésve, és furcsa, porlepte szimbólumok, amiket Tristan nem tudot t megfejteni.

A lányok nagyjából tízen tizenketten voltak, és az oltár környékén ültek. Idegesen vihorászta

- Oké, kit idézzünk meg? - Jackie Onassist - Kurt Cobaint

kérdezte egyikük. Egymásra pillantottak, és a hátuk mögé is.

ajánlotta egy barna lófarkas lány.

mondta egy másik.

- A nagymamámat. - Lennie nénikémet. - Tudom már!

mondta egy kicsi, szeplõs arcú szõke.

Tristan Carrutherst!

Tristan nagyot nézett. - Túl véres volna

mondta a vezetõjük.

- Igen helyeselt a barna, kétfelé választva hosszú lófarkát. Valószínûleg nem volna épüle látvány. - Jaj, maradjatok már! Lacey kuncogni kezdett. - A nõvérem teljesen bele volt esve! mondta a szeplõs szõke. Lacey rebegõ szempillákkal nézett Tristanre. - Egyszer, mikor a medencénél szórakoztunk, ránk fújt a sípjával. Marha jó volt. - Helyes fiú volt! Lacey fejcsóválva hallgatta a beszélgetést. - De akkor is, lehet, hogy tiszta vér mondta egy vörös hajú. Ki mást hívhatunk még? - Lacey Lovitt? A lányok körülnéztek. Ezt melyikük mondta? - Emlékszem rá. Szerepelt a Sötét hold árnyékában. - A Sötét teliholdba.nl Ez Lacey hangja döbbent rá Tristan. Olyan volt, mint eddig, és mégis más, mint ahogy a tévében hallott hang is más az élõhöz képest. Valahogy elérte, hogy mindenki meghallotta. A lányok kicsit ijedten tekintgettek körbe.

- Fogjuk meg egymás kezét parancsolta a vezetõ. Szólítjuk Lacey Lovittet. Ha itt vagy, Lacey, adj valami jelet! - Sose szerettem Lacey Lovittet. Tristan látta, hogy Lacey szeme felizzik. - Pszt! Már körülöttünk vannak a szellemek. - Látom õket! mondta a kis szõke. Látom a fényüket! Ketten vannak. - Én is látom! - Én nem mondta a lófarkas lány. - Hívjunk valaki mást. - Igen, Lacey Lovitt nem volt szimpatikus. Most Tristanen volt a kuncogás sora. - Nekem az a lány tetszett a Sötét teliholdban, aki átvette a helyét. - Nekem is helyeselt a vörös hajú. - Sokkal jobban játszik. És a haja is jobb. Tristan nevetése alábbhagyott. Aggódva nézett Lacey re. - De õ még él mondta a vezetõ. Lacey Lovittet szólítjuk. Ha itt vagy, Lacey, adj egy jele A por lassan kavarogni kezdett. Tristan látta, hogy Lacey elhalványult, ahogy a por

felemelkedett. Majd a porfelhõ arrébb sodródott, és a Lacey újra megjelent, a kör mögött futk a húzgálta a lányok haját. A lányok sikítottak és a fejüket fogták. Kettõbe bele is csípett, aztán felkapta a pulóvereik ide oda dobálta õket.

A lányok ekkor már talpon voltak, még mindig sikítozva, és az ablak felé szaladtak. Üres üvegek repültek a fejük fölött, és a kápolna falához csapódtak.

A lányok egy szempillantás alatt elmenekültek, csak a kiáltásaik hallatszottak a távolból, mi t a madarak vékony hangú csivitelése. - Nos mondta Tristan, mikor minden elcsendesedett , azt hiszem, örülhetnek, hogy itt nem került a kezed közé egy reflektor. Jobban vagy?

- Buta libák! - Ezt hogy csináltad?

kérdezte a fiú.

- Én is láttam az új színésznõt. Borzalmasan rossz!

- Kétségtelen mondta Tristan , hogy nem lehet olyan drámai a fellépése, mint a tiéd. Hogya dtad dobálni a tárgyakat? Én egyáltalán nem tudom használni a kezem. - Találd ki magad!

A lány még mindig rosszkedvû volt.

- Még hogy jobb a haja!

Beletúrt a saját lila hajkoronájába.

- Ez az én egyéni stílusom.

Várakozóan nézett Tristanre.

A fiú visszamosolygott rá. - Ami a kezemet illeti tanításodra szánjam?

mondta Lacey , remélem nem várod el, hogy az értékes idõmet a te

Tristan bólintott. - Ritkán találni jó közönséget a legtöbben nem is látják.

emlékeztette a lányt , fõleg, ha az ember történetesen halo

Azzal otthagyta a lányt, hadd duzzogja ki magát a kápolnában. Úgyis meg tud találni, ha akar gondolta.

Újra a napfényre érve pislogni kezdett. A hõmérséklet változását nem érzékelte, de a fényre é sötétségre nagyon is érzékeny volt. A sötét kápolnában látta a lányokat körülvevõ aurát, és m szabadba érve túlságosan vakítónak tûnt a napfény

Talán ezért keverte össze a látogatót Gregoryval. A mozgása, a sötét haja és a fejének kontúr mind azt sugallta Tristannek, hogy Gregory az, aki épp elhagyja a Baines kriptát. A láto gató, mintha érezné, hogy figyelik, megfordult. Sokkal idõsebb volt Gregorynál, talán negyvenéves, az arcán fájdalom ült. Tristan feléje nyújtotta a kezét, de a férfi elfordult, és elsietett. Tristan is elment, de még meglátta Caroline sírján a hosszú szárú vörös rózsát.

15

Lacey újra megtalálta Tristant aznap délután. A nevén szólította, mikor épp a dombtetõ szélén sétált. A fiú meglepve pillantott fel, és látta, hogy a lány egy faágon ül. - Szép innét a kilátás, nem?

mondta Lacey.

Tristan bólintott, és újra lebámult a köves meredélyen. A szakadék fala itt jó száz vagy kéts méter mély volt. Kora tavasszal még lehetett látni innét a vasútállomás fedelét és az ezüstsz síneket, de most már eltakarták õket a fák. Csak a folyó foltjai látszottak a fák között. N mi vonz annyira erre a helyre. Lacey bólintott. - Gondolom, a világon semmi köze ahhoz, hogy Ivy itt él

mondta gúnyosan.

- Te honnét tudsz Ivyról? A lány leugrott az ágról. - Természetesen olvastam róla

Lacey a fiú mellé sétált.

- Mindent elolvastam a balesetedrõl. Szokásom, hogy reggel leugrok az állomásra, és átnézem a

újságokat az ingázókkal. Szeretem tudni, mi történik. Meg aztán így mindig tudom, hányadika v - Ma vasárnap van, július tizedike

mondta Tristan.

- Brrr rrr! a lány olyan hangot hallatott, amilyet a kvízmûsorokban játszanak be, mikor va laki rossz választ ad, és letört egy ágat a fáról. Kedd, július tizenkettõ. - Nem lehet hogy egy ágat.

mondta Tristan.

Felnyúlt, de nem tudott leszakítani egy levelet sem, nem

- Volt, hogy visszaestél a sötétségbe az elmúlt pár napban? - Tegnap éjjel

felelte a fiú.

- Talán inkább három éjszakával ezelõtt

javította ki a lány.

- Ez egy darabig így lesz, de egyre több erõd lesz, és kevesebbszer kell pihenned. Kivéve, ha különleges dolgokat teszel. - Milyen különleges dolgokat? A lány várt, míg a fiú egészen rá nem figyel, és így szólt. - Nézz rám! - Miért, szerinted mit csinálok? - Állj hátrébb, és nézz meg egy kicsit jobban. Mi hiányzik? - Megígéred, hogy nem húzod meg a haj am?

A lány morcosan nézett rá, de gyorsan eltûnt az arcáról a szemrehányás: csak színészkedett. - Nézd meg azt a macskát

mondta.

A fiú átpillantott a válla fölött.

Ella!

- Nézd meg a füvet a macska mellett, és mellettem. - Nincs árnyékod. - Neked sincsen. - Most hangosan beszélsz, mint a kápolnában láttam, hogy Ella is feléd fordítja a fülét.

jegyezte meg a fiú.

Hallom a hangodon, és

- Most figyeld a füvet mögöttem rendelkezett a lány, és behunyta a szemét. Lassan árnyéka nõtt, mintha egy víztócsa folyt volna szét a földön. A lányt körülvevõ fény közben halványuln kezdett. Ella óvatosan körbejárta, majd nekidörgölõzött a lábának, és nem bukott fel.

- Szilárd lettél! kiáltott fel Tristan. Szilárd! Mindenki láthat! Taníts meg, hogyan kell a én is szilárddá válhatok, akkor Ivy meg fog ismerni, tudni fogja, hogy mellette vagyok, t udni fogja, hogy... - Állj, állj visszajövök.

szakította félbe Lacey. Majd kezdett elhalványulni a hangja.

Nemsokára

A lány árnyéka szertefoszlott, majd õ maga is. - Lacey?

Tristan körbenézett.

Lacey, hol vagy? Mi történik?

- Csak kifáradtam hallatszott a lány halvány hangja. Újra megjelent a teste, de majdnem átlátszó volt. Adj pár perc pihenõt.

Tristan le fel járkált, aggódva figyelte a lányt. Lacey hirtelen felugrott, ismét a régi önmaga volt.

- Ez így mûködik. Az átmeneti angyalok, vagyis én meg te, nyuszifül, csak a legnagyobberõfesz el és sok tapasztalat után tudnak láthatóvá válni. És még meg is szólalni, azt már csakis a profik tudják. - Vagyis te. - Én általában csak egy részemet teszem láthatóvá, például az ujjaimat, ha meg akarok fogni valamit. Meghúzni valaki haját, vagy a filmvilágig lapozni az újságot. - Taníts meg rá!

kérte Tristan heves hangon.

Megmutatod, hogyan kell?

- Talán.

Közelebb mentek a házhoz, már látták az egész hátsó részét. Tristan felnézett arra a tetõtéri ablakra, amelyik Ivy zeneszobájához tartozott. - Szóval itt lakik a kis pipi mondta Lacey. y fiú hagyja így elcsavarni a fejét.

Azt hiszem, örvendeznem kellene, hogy eg

Tristan látta, hogy megvetõen legörbül az ajka. - Nem kell errõl gondolnod semmit, nem a te dolgod z?

felelte Tristan.

Szóval, megtanítas

- Miért ne? Tengernyi idõm van. Kerestek egy nyugodt kis zugot a fák között, és leültek. Ella lassan utánuk sompolygott. Lacey elkezdte simogatni, és Ella halk, udvarias dorombolással jutalmazta. Amikor Tr istan közelebbrõl megnézte, látta, hogy az ujja hegye nem ragyog. Egész szilárdnak tûnt.

- Csak összpontosítás kell hozzá mondta Lacey. Erõs összpontosítás. Nézz az ujjad hegyére sokáig, hogy a figyelmed ottmaradjon. Szinte az akaratoddal teszed õket láthatóvá. Tristan kinyújtotta a kezét Ella felé. Minden mást kizárt a fejébõl, csak he bizsergést érzett, ahhoz hasonlót, mint mikor elzsibbadt a karja. t az ujjaiban. Majd a fejében is elkezdett bizseregni valami, de ez az dte gyengének érezni magát. Mintha egész valója elpárolgott volna, az a kísérletet. - Elvesztetted a türelmedet

az ujja hegyére koncentrált Az érzés egyre erõsebb let érzés zavaró volt. Kez

ujjai kivételével. Abbahagy

mondta Lacey.

- Megint megpróbálom. - Egyelõre pihenj egy kicsit. - Nincs szükségem pihenésre!

Tristant elkeserítette, hogy miután egész életében erõs és ügyes volt, úszást oktatott, matek

korrepetált, most ettõl a tudálékos lánytól kell leckéket vennie macskasimogatásból. - Úgy látom, nem én vagyok az egyetlen, aki nagyra tartja magát! Lacey.

jegyezte meg elégedetten

Tristan elengedte a füle mellett a megjegyzést. - Mi történt velem?

kérdezte.

- Minden erõd az ujjadba került mondta a lány. mintha szét akarnál folyni, vagy ilyesmi.

Ezért a tested többi részében kifáradtál,

A fiú bólintott.

- Ha több erõd lesz, könnyebben megy majd tette hozzá a lány. Ha eljutsz odáig, hogy az egész valódat megjelenítsd, és a hangodat is hallasd, bár kétlem, hogy ez sikerülne, akkor me kelltanulnod energiát nyerni a környezetedbõl. Én onnét szívom magamba. - Mint egy ûrlény valami sci fi horrorfilmbõl. A lány bólintott. - Az indigó bolygó lakói. Tudod, azért a filmért majdnem megkaptam az Oscart. Furcsa, Tristan úgy emlékezett, hogy elég nagy bukás volt. - Megpróbálod még egyszer?

Tristan kinyújtotta a kezét. Egy kicsit olyan volt, mintha a pulzusát akarta volna kit apogatni, mintha egy ágyon feküdne és hallgatná a saját szívének dobogását. Hirtelen rájött, hogyan ára benne az energia, és ez alkalommal nyugodtan és megfontoltan az ujjai felé irányította. La ssan elvesztették a ragyogásukat.

Ekkor megérintette a macska szõrét. Puha volt, selymes és dús. Ella hangosan dorombolni kezdett, ahogy a fiú megkereste a kedvenc helyeket, ahol a simogatást szereti. A hátára fordult. Tristan felnevetett. Mikor a hasát vakargatta, olyan hangosan dorombolt, mint egy repülõgép motorja. Ekkor elfogyott az ereje. A napfény elszürkült. Ella abbahagyta a dorombolást. Nem tudot t mást tenni, mint várni, miközben úgy tett, mintha kifulladva szívná be a levegõt, pedig nem lélegz tt. - Remek mondta Lacey. Nem is tudtam, hogy ilyen jó tanár vagyok. A fák és a gyep visszanyerték színüket. Az ég újra kék lett. Csak a feltápászkodó és a levegõ szaglászó Ellán látszott, hogy valami nincs rendben. Tristan kimerülten fordult Lacey hez. - Nem fogom tudni elérni õt. Ha csak ennyire vagyok képes, nem fog észrevenni. - Már megint a kis tyúkról beszélsz? - Tudod a nevét. - Ivy. A hûség és az emlékezés szimbóluma. Üzenni szeretnél neki valamit?2 - Meg kell gyõznöm arról, hogy szeretem. - Ez minden? Lacey megütközve nézte. Ez minden? - Talán ez a feladatom. - Jaj nee! - Tudod, kezd fárasztani az örökös szarkazmusod. - Egyáltalán nem élvezem a butaságodat felelte a lány. - Tristan, nagyon nagy naivitás azt képzelni, hogy a Fõrendezõ csupán azért csinált belõled angyalt, hogy szerelmet vallhass egy kis csajnak. A feladatok sosem ilyen egysze rûek, nem ilyen könnyûek. A fiú ellenkezni akart vele, de a lány most nem kísérte drámai mozdulatokkal a beszédét. Komolyan gondolta. - Még mindig nem értem mondta Tristan. Hogyan kéne kitalálnom, mi a feladatom? - Legyél figyelmes, nyisd ki a füled. Légy azok közelében, akiket ismersz, vagy akik vonza nak téged. Valószínûleg azért küldtek vissza, hogy nekik segíts. Tristan eltûnõdött azon, vajon kinek lehet szüksége a segítségére. - Kicsit olyan, mintha nyomozó lennél mondta Lacey. - Csak nem a tettest kell megtalálnod, hanem a tettet. Gyakran nem tudod, milyen p roblémát kell megoldanod. Néha a probléma még ki sem alakult, olyan bajtól kell megóvnod valakit, ami a jövõben fog bekövetkezni. - Igazad van mondta Tristan. Tényleg nem egyszerû. Elhaladtak a teniszpálya mellett, és a ház elejéhez értek. Ella, aki követte õket, elõrefutott, fel a bejárat lépcsõin. - Még ha a jövõben is fog bekövetkezni folytatta Lacey , a kulcsa gyakran a múltban rejlik

Szerencsére az idõutazás nem túl nehéz. Tristan felvonta a szemöldökét: - Idõutazás? Lacey felugrott Gregory kocsijára, amely a kocsifeljárón maradt a ház elõtt. - Úgy értem, gondolatban visszafelé utazni. Sok mindent elfelejtünk, ha csak a jelenben emlékezünk. A múltban talán nem figyeltünk oda bizonyos jelekre, de attól még megvannak, és rájuk találhatunk, ha gondolatban visszamegyünk egy eseményhez. Lacey beszéd közben kinyújtózott a BMW karosszériáján. Úgy nézett ki, mint egy autóreklámhoz pózoló modell. - Talán azt is meg fogom tanítani, hogyan utazz az idõben - csillantotta meg a fiú elõtt a lehetõséget. Természetesen valaki más fejében visszautazni m az olyan amatõröknek való, mint te. Az már veszélyesebb mutatvány tette hozzá. - Ó, ne lógasd már az orrod, hallod?

- Nem lógatom, gondolkozom. - Akkor nézz magad elé kérte a lány. 2Az Ivy név jelentése: borostyán

Tristan a bejárati ajtó felé pillantott. Ivy állt ott, a kocsifeljáró felé nézve, mintha várn akit. - Õ az... valóban õ... az én szerelmem! Ó, bár tudná, hogy az!3 szavalta Lacey. - Micsoda? kérdezte Tristan, nem véve le a szemét Ivyról. - Rómeó és Júlia. Második felvonás, második szín. Megtanultam, a Shakespeare a parkban válogatására. A rendezõ kért meg rá. - Értem felelte Tristan szórakozottan. Azt kívánta, bárcsak békén hagyná egy kicsit a lány. Egyedül szeretett volna lenni, gyönyörködni Ivyban, ahogy kilép a verandára, aranyhaja megli bben, miközben kecsesen lehajol, hogy a karjába vegye Ellát. - A rendezõ szerint végzetes tehetség voltam. - Nagyszerû felelte Tristan. Bárcsak tudnának beszélni a macskák gondolta. Mondd el nek Ella, amit tudsz. - A producer, egy igazi nagyágyú, azt mondta, neki egy klasszikusabb arc kell, amely ik nem New York i akcentussal beszél. Ivy a verandán állt, Ellát simogatta, és feléjük nézett. Talán mégis hisz reménykedett Tris Talán halványan érzi a jelenlétemet. - Ez a producer épp New Yorkban van pár hétig egy projekt miatt, gondoltam felkeresem.

- Nagyszerû ismételte meg Tristan. Ivy és õ egyszerre fordították el a fejüket, amikor meghallották a dombtetõre igyekvõ autó zúgását. - Meg is tudnám ölni tette hozzá Lacey. Olyan balesetet tudnék okozni, amiben ott helybe n meghalna. - Csodás. - Olyan málé vagy! fakadt ki Lacey. Komolyan! Az életben is ilyen voltál? Csak úgy tudlak elképzelni, hogy még a hormonjaid hajtottak. A fiú dühösen nézett rá: - Nézd, te se vagy jobb, mint én. Én Ivyt szeretem, te saját magadat. Mind a ketten megs zállottak vagyunk, szóval fogd vissza magad. Lacey egy pillanatra elhallgatott. A szeme kicsit megrebbent. Egy kamera nem mut atta volna meg a villanásnyi megbántottságot. Tristan azonban észrevette, és mivel tudta, hogy a lány e zúttal nem színészkedik, megbánta a szavait. - Ne haragudj mondta bocsánatkérõn. Lacey elfordult tõle. A fiú úgy vélte, hogy ezek után faképnél hagyja, hogy egyedül küszködjö feladatával. - Lacey, ne haragudj. - De haragszom. - Csak arról van szó, hogy... - Ki jön itt? szakította félbe a lány. Subidam és Subidu eljöttek, hogy osztozzanak a gyászban? Tristan látta, hogy Beth és Suzanne kiszállnak a kocsiból. Történetesen mindketten fekete ru hát viseltek, de Suzanne mindig is szerette a feketét, különösen az ilyen szürkéset, amilyen mos t is volt rajta. Beth is olyan öltözékben volt, mint mindig: bõ fekete, kis fehér virágokkal tûzdelt eg részes ruhában, aminek fodros széle pár centivel lengett piros mûanyag szandálja fölött. - Õk a barátnõi, Beth és Suzanne. - Az ott egész biztosan antennás mondta Lacey. - Antennás? - Az, aki mintha egy függönybe lenne tekerve. - Beth mondta Tristan. Õ író. - Na mit mondtam? Született antennás. Tristan figyelte, ahogy Ivy üdvözli a barátnõit, és bevezeti õket a házba.

- Menjünk mondta Lacey, elõresietve. Ez jó móka lesz. A fiú lelkesedés nélkül követte. Egyszer már látta, hogy mit értett a lány móka alatt. - El akarod neki mondani, hogy szereted, vagy nem? Ez jó gyakorlat lesz, Tristan. Szerencséd 3Mészöly Dezsõ fordítása

van, ez a lány egy igazi antennás. A jó antennásoknak még hinniük sem kell tette hozzá. Érzékenyek mindenre, így az angyalokra is. Beszélhetsz rajta keresztül, vagy írhatsz rajta k eresztül. Ugye tudod, mi az automatikus írás?

Tristan hallott már róla. A médiumok használják, a kezük állítólag valaki más akaratát követi a halottak üzenetét közvetítik. - Ügy érted, hogy Beth olyan, mint egy médium? - Csak képzetlen. Egy természetes antenna. Közvetíti, amit mondasz neki, ha ma még nem, akkor majd holnap. Csak létre kell hoznunk a kapcsolatot, és beleolvadnunk az elméjébe. - Beleolvadni?

- Nagyon egyszerû magyarázta Lacey. Mindössze pontosan át kell venned a gondolkodásmódját, az õ szemével kell látnod a világot, úgy kell érezned, ahogy õ érez, szere kell, akit õ szeret, és át kell élned a legmélyebb vágyait. - Ez nem fog menni

felelte Tristan.

- Röviden, fel kell venned annak a közvetítõnek a szemszögét, akivel össze akarsz olvadni. - Nyilván fogalmad sincs róla, hogyan mûködik Beth elméje romantikus történeteit.

mondta Tristan.

Nem olvastad a

- Ó, az a mûfaj, amikor a szerelmes férfi epekedve nézi az imádott nõt, egész lelkével, és úg sajog a szíve, hogy semmi mással nem bír foglalkozni? - Pontosan. A lány hátrahajtotta a fejét, és összeráncolta a homlokát: - Igazad van. Te és Beth nagyon különbözõek vagytok. Tristan hallgatott. - Ha tényleg szereted Ivyt, akkor tegyél egy próbát. Biztos vagyok benne, hogy Beth hõsei nem hagynák, hogy egy ilyen kis apróság eltántorítsa õket. - És mi a helyzet Philippel?

kérdezte Tristan.

- Aha, szóval már találtál valakit, aki hisz - Õ is antennás, ebben biztos vagyok

Õ Ivy öccse. És õ látja a ragyogásomat.

mondta a lány.

felelte Tristan.

- Nem feltétlenül. Nincs igazi kapcsolat a hit és az érzékenység között. - Ne próbálkozzunk elõbb Philippel?

- Persze. Ha akarod, pocsékolhatjuk az idõnket mondta a lány, és besurrant a házba. Philip a konyhában volt, csokis süteményt készített a mikrobán. A konyhaasztalon a tányérja mellett pá ragacsos baseballkártya volt szétszórva, és egy bolti katalógus, a gyerekkerékpároknál kinyit Tristan bizakodó volt. Ebbe a helyzetbe könnyen bele tudta élni magát. - Maradj a háta mögött

tanácsolta Lacey.

Ha meglátja a ragyogásodat, az csak megzavarja.

Elkezd keresni, és próbálja megérteni, mi történik. Olyan erõsen kifelé figyel majd, hogy sem nem enged közel magához.

Más szempontból is hasznos volt Philip mögött maradni. Tristan leolvasta a süteményesdobozról a készítési útmutatót. Elképzelte a következõ lépést, és a kész brownie illatát, amikor kives sütõbõl. Meg akarta nyalni a kanálra ragadt nyers csokikrémet. Philip tényleg le is nyalta. Tristan tudta, hogy kicsoda, ugyanakkor valaki más bõrébe is belebújt, mint mikor egy jó történetet olvas az ember. Eddig könnyen ment. - Philip, én vagyok az...

Bumm! Tristan hátrazuhant, mintha egy üvegfalnak ütközött volna. Nem látta, észre se vette, m bele nem gyalogolt. Pár pillanat múlva tért magához. - Néha kicsit keményen megy beengedni.

mondta Lacey.

Gondolom, most már világos. Philip nem akar

- De hiszen a barátja voltam. - Nem tudja, hogy te vagy az. - Ha hagyná, hogy beszéljek hozzá, akkor rájönne.

- Ez nem így mûködik. Én figyelmeztettelek. Már van gyakorlatom abban, hogy rájöjjek, ki antennás, és ki nem az. Megpróbálhatod még egyszer, de most már felkészült rád, és még neheze lesz. Nem tudsz mit tenni az olyanokkal, akik védekeznek. Próbáljuk meg Bethet.

Tristan nyugtalanul járkálni kezdett. - Miért nem próbálkozol te Bethnél? - Ne haragudj.

- De hát... gyorsan próbált valami érvet találni , te olyan remek színésznõ vagy, Lacey, e megy neked olyan könnyen az ilyesmi. A színésznek az a dolga, hogy eljátsszon egy szerep et. A legjobbak, mint te is, nem csak utánoznak. Átalakulnak a másik emberré. Ezért megy ez neke d olyan jól. - Aha, ügyes próbálkozás felelte a lány. De Beth a te közvetítõd, a felé a személy felé, te akarsz üzenni. Neked kell kapcsolatot létesítened vele. Ez így mûködik. - Sosem úgy mûködik, ahogy én szeretném

panaszkodott a fiú.

- Jó, hogy rájöttél jegyezte meg a lány. Gondolom, tudod, merre van az imádott hölgy budoárja. Tristan elõrement Ivy hálószobája felé. Az ajtó résnyire nyitva volt. Ella, aki még mindig kö õket, belökte, és besétált a szobába. Õk ketten a falon át mentek be.

Suzanne Ivy tükre elõtt ült, és egy nyitott ékszeresdobozban turkált, sorban felpróbálta Ivy nyakláncait és fülbevalóit. Ivy az ágyon hevert, egy köteg papírral a kezében. Beth egyik tör gondolta Tristan. Beth fel alá járkált a szobában. - Legalább egy gyémánttal kirakott ceruzát szereznél teszed.

mondta Suzanne , ha már a hajadba

Beth felnyúlt a fején kontyba tekert hajához, és kihúzta belõle a ceruzát. - Megfeledkeztem róla. - Beth, egyre súlyosabb a helyzet.

- Olyan érdekes ez a történet. Courtney esküszik rá, hogy a húga igazat mond. És amikor pár f visszament a kápolnába, az egyik lány pulcsiját egy gyertyatartó tetején találták meg. - A lányok is feldobhatták oda mutatott rá Suzanne. - Hm. Talán mondta Beth, és egy jegyzetfüzetet halászott elõ a retiküljébõl. Lacey Tristanhez fordult. - Íme, itt a lehetõség. A reggeli mókánkra gondol. Könnyebb dolgod nem is lehetne. Beth ide oda forgatta a ceruzát az ujjai között. Tristan közelebb lépett hozzá. Rájött, hogy

próbálja maga elé képzelni a reggeli jelenetet, ezért felidézte, hogy néz ki a kápolna, a kin napfénybõl a sötét belsõ tér felé haladva. Látta, ahogy a lányok leülnek az oltár közelében. milliónyi részlettel színezte a történeteit. A fiú visszaemlékezett a padlón szétszórt szemét próbálta elképzelni, milyen érzés mezítláb állni a nyirkos kövön, hogyan borzongnak bele, ha a szél a törött ablakon, vagy hogyan rezzennek össze, ha azt hiszik, hogy egy pók mászik fel a lábukon.

Máris benne volt a jelenetben, kibújt magából, és hopp! Beth nem lökte vissza, mint Philip, hanem gyorsan és határozottan eltolta magától. Beth felállt, arrébbment pár lépést, és vissza helyre, ahol elõbb jegyzetelt. - Lát engem?

kérdezte Tristan Lacey t.

Látja a ragyogásomat?

- Nem hiszem, az enyémre nem figyel oda. De észrevette, hogy történik valami. Túl nagy erõve l próbálkoztál. - Próbáltam úgy gondolkozni, ahogy õ, eszébe juttattam pár részletet. Imádja a részleteket. - De siettetni akartad. Megérezte, hogy valami nincs rendben. Hagyd békén egy ideig. De Beth már javában jegyzetelt, leírta a körben ülõ lányokat. A fiú által elképzelt részletek leírt párat

hogy az õ sugallatára e vagy magától, ebben Tristan nem volt biztos , de nem t

ellenállni annak, hogy megint meg ne próbálja... Bumm! Ez alkalommal kemény falba ütközött, annyira, hogy hátra is esett... - Én szóltam!

mondta Lacey.

- Beth, olyan ideges vagy, mint egy macska

mondta Suzanne.

Ivy felpillantott a történetbõl. - Mint Ella? Az utóbbi idõben tényleg elég furcsán viselkedik. Lacey az ujjával megfenyegette Tristant.

- Figyelj ide. Ezt lazán kell csinálni. Képzeld azt, hogy Beth egy ház, és te megpróbálsz bet i. Nem szabad elkapkodni. Lopakodnod kell. Amit keresel, az a pincében van, a tudatal attijában, de ne zavard a fent lakót, érted?

A fiú értette, de nem szívesen próbálta meg újra. Beth gondolatainak ereje és a kapott ütés i sokkal erõsebb volt, mint Philipé.

Tristan elkeseredett, hogy egy egyszerû üzenetet sem tud eljuttatni Ivyhoz. Olyan köze l volt hozzá, olyan közel, és mégse... át tudott nyúlni a kezén, de nem tudta megérinteni. Mellé tud feküdni, de nem tudta megnyugtatni. Tehetett egy vicces megjegyzést, de a lány meg se hallotta. Nem volt helye a lány életében, és a lánynak talán jobb volt így, de õ halálosan szenvedett e - Nahát!

mondta Beth.

Figyeljetek, hogy hangzik ez a kezdõmondat: Nem volt helye a lány

életében, és a lánynak talán jobb volt így, de õ halálosan szenvedett tõle."

Tristan úgy látta a szavakat a papíron, mintha a kezében tartaná a füzetet. És mikor Beth a f arcképe felé pillantott Ivy íróasztalán, a fiú is arra nézett. Bárcsak tudnád - Bárcsak

gondolta Tristan.

írta Beth.

- Jó kezdés

Bárcsak... bárcsak...

itt megakadt.

mondta Ivy, és félretette a gépelt oldalakat.

Mi a folytatás?

- Bárcsak. - Bárcsak mi? - Nem tudom

kérdezte Suzanne. felelte Beth.

Tristan a lány szemén keresztül látta a szobát, ahogy Ella a lányt figyelte, ahogy Suzanne és Ivy egymásra pillantottak, majd vállat vontak. Bárcsak tudná Ivy, mennyire szeretem csak bírta.

Tristan olyan tisztán gondolta a szavakat, ahogy

- Bárcsak szabadon... a lány összeráncolt szemöldökkel abbahagyta az írást. A fiú szinte a elméjében érezte a csodálkozását. - Ivy, Ivy

mondogatta a fiú.

- Beth, olyan sápadt vagy

Bárcsak Ivy.

jegyezte meg Ivy.

Jól vagy?

Beth sûrûn pislogni kezdett: - Mintha valaki más formálná helyettem a szavakat. Suzanne erõsen köszörülte a torkát. - Nem golyóztam be!

tiltakozott Beth.

Ivy odalépett Bethhez, és a szemébe nézett. Mintha egyenesen Tristant nézte volna. De a fiú

tudta, hogy a lány nem látja õt.

- A lány nem látta õt írta Beth. Majd kihúzta, és újraírta, hangosan olvasva a szöveget: N volt helye a lány életében, és a lánynak talán jobb volt így, de õ halálosan szenvedett tõle. kiszabadítaná õt a szerelem börtönébõl. De a lány nem tudta, nem látta, hogy a kezében van a kulcs... Beth egy pillanatra felemelte a ceruzát. Nagyon belejöttem! kiáltott fel. Újra ni kezdett.

- Gyengéd, szeretõ, simogató kezében, a kézben, amely gyógyított, gyámolított, egyengetett... Jaj, hagyd ezt abba - Csönd! - Micsoda?

gondolta Tristan.

felelte neki Beth. kérdezte Ivy csodálkozva.

- Ragyogsz, Beth!

jelentette ki Philip. Ivy elfordult tõlük.

- Philip, mondtam, hogy nem akarok errõl többet hallani. - Arról, hogy ragyogok?

kérdezte Beth.

- Beleélte magát az angyalos mesékbe

magyarázta Ivy.

- Azt képzeli, hogy színeket lát, és mindenfélét, és hogy ezek az angyalok. Elegem van ebbõl! Nem akarom többé hallani. Hányszor mondjam még el? A szavait hallva Tristant csüggedés fogta el. Az eddigi erõfeszítések teljesen kimerítették, sak a remény tartotta benne a lelket. De most az is szertefoszlott. Beth megrázta a fejét, és Tristan megint kívül volt belõle. Philip követte a szemével, ahogy Lacey hez lépett.

- Nahát mondta Suzanne, és Bethre kacsintott. angyalokról? - A múltban segítettek neked, Ivy

Vajon hol hallott Philip annyit az

mondta szelíden Beth.

- Miért ne segíthetnének az öcsédnek is? - Nem segítettek! kiáltotta Ivy. Ha az angyalok valóban léteznének, ha vigyáznának ránk, akkor Tristan ma is élne! De meghalt. Hogyan hihetnék ezek után az angyalokban?

A keze ökölbe szorult. Viharos tekintete intenzív zöld színre váltott, és bizonyosságot sugár annak bizonyosságát, hogy nincsenek angyalok. Tristan úgy érezte, mintha másodjára is meg kellene halnia. Suzanne Bethre pillantott, és vállat vont. Philip nem mondott semmit. Tristan észrevet te állának ismerõs, dacos tartását. - Nagyon makacs természetû kisfiú

jegyezte meg Lacey.

Tristan bólintott. Philip még mindig hitt bennük. Ami mégiscsak némi reménnyel töltötte el Tristant. Ekkor Ivy egy mûanyag zacskót húzott elõ a szemetesbõl. Elkezdte belepakolni az angyalokat a polcról. - Ivy, ne csináld!

kiáltotta Tristan, de a szavai nem voltak hatással a lányra.

Philip megfogta a karját: - Nekem adod õket? Ivy rá se hederített. - Nekem adod õket, Ivy? Tristan hallotta, ahogy az üveg széttörik a zacskóban. A lány keze sorban pakolta a szobro kat, de Tonyt és a vízangyalt még nem fogta meg. - Ivy, kérlek. Végre megállt. - Na jó, a tieid lehetnek. De ígérd meg, Philip, hogy többé nem jössz nekem az angyalokkal. Philip elgondolkozva nézte a polcon maradt két utolsó szobrot. - Oké. De mi van akkor, ha... - Nem

mondta határozottan a lány.

Megegyeztünk?

A fiú óvatosan levette Tonyt és a vízangyal szobrát. - Megegyeztünk.

Tristan szíve megdermedt. Mikor Philip kiment, Ivy így szólt: - Késõ van már. Mindjárt hazaérnek a többiek. Jobb, ha most átöltözöm. - Segítek kiválasztani a ruhát

ajánlotta Suzanne.

- Nem kell, köszi. Menjetek le, pár perc, és megyek én is. - De tudod, hogy szeretek neked ruhát válogatni... - Megyünk már

mondta Beth, és az ajtó felé tolta Suzanne t.

Ivy. Ha megjönnek a fiúk, lefoglaljuk õket.

Öltözz át nyugodtan,

Becsukta az ajtót Suzanne mögött.

Ivy Tristan fényképére pillantott a szoba másik végében. Mozdulatlanul állt, könnyek peregtek végig az arcán. - Tristan, most pihenned kell

mondta gyengéden Lacey.

Nem tehetsz semmit, míg ki nem

pihented magad. De Tristan nem hagyhatta magára Ivyt. Átkarolta. A lány keresztülsétált rajta, és felvette a fényképét az íróasztalról. A fiú ismét átkarolta, de a lány csak még keservesebben sírt. Majd egy gondos kéz feltette Ellát az íróasztalra. Lacey mûve volt. A macska Ivy fejéhez dörgölõzött. - Jaj, Ella, nem tudom õt elfelejteni. - Ne felejts el!

könyörgött neki Tristan.

- Végül majd el kell felednie téged

figyelmeztette Lacey.

- Elvesztettem õt, Ella, tudom. Tristan meghalt. Soha többé nem fog átölelni. Nem fog rám gondolni. Nem fog vágyni utánam. A halál a szerelmet is megöli.

- Nem! mondta Tristan. sosem ér véget!

Foglak még ölelni, esküszöm, és látni fogod, hogy a szerelmem

- Kimerült vagy, Tristan

figyelmeztette Lacey.

- Örökké tartani foglak, örökké szeretni foglak!

- Ha most nem pihensz le figyelmeztette Lacey, akkor még jobban összezavarodsz. Nem fogod tudni megkülönböztetni a képzelõdést a valóságtól, nem tudsz majd kitörni a sötétségbõl. Tris hallgass rám... De mielõtt befejezhette volna, a fiú elmerült a sötétségben.

16 - Nos mondta Suzanne, ahogy sorban kiléptek a mozi ajtaján , az utóbbi pár héten annyi filmet láttam, mint amennyit a nagymamám egy évben otthon a tévé elõtt. - Ezt a mostanit biztosan nem látta még. - Ez volt az elsõ, ami tetszett

mondta Eric.

Alig várom a Vérfürdõ 4 et.

Gregory Ivyra pillantott. A lány elfordította a fejét.

Ivy javasolta, hogy menjenek moziba, valahányszor azt ajánlották neki, hogy mozduljon ki otthonról. Ha rajta múlt volna, egy háromrészes sorozatot is végigül. Néha lekötötte a történ nem, mindenesetre azt a látszatot kelthette, hogy nem zárkózik el a társaságtól, és beszélnie m kellett. Sajnos az este könnyebben átvészelhetõ fele már véget ért. Ivy hunyorogni kezdett, a ogy a mozi termének hûvös, sötét világából kiléptek a meleg, neonfényes éjszakába. - Eszünk egy pizzát? - Én innék valamit

kérdezte Gregory. mondta Suzanne.

- Gregory fizet, mivel nem engedte, hogy bepakoljak egy kis sört a kocsiba Eric. - Gregory pizzát fizet

mondta

felelte Gregory.

Gregory egyre inkább úgy viselkedett, mint egy nyári tábor felügyelõje, aki magára vállalja a felelõsséget, és terelgeti a furcsa kis csapatot. Csoda, hogy Eric elfogadta a felügyele tet, hiszen Ivy tudta, hogy Gregory, Will és Eric ennél vadabb társasággal is eljárnak bulizni. Ezen a kiruccanáson Ivy elhatározta, hogy kipróbálja, mennyi ideig bírja ki anélkül, hogy Tristanre gondolna, hogy ne érezné a hiányát. Próbált odafigyelni a többiekre. Az õ életük folytatódott, még ha az övé nem is.

Aznap este egy népszerû pizzériába mentek, a Celentanóba. A székek recsegtek alattuk, és a terítõk eldobható papírból voltak, de a tulajdonosok, Pat és Dennis ínyencfalatokat készített Beth, aki szeretett mindent, ami csokoládét tartalmaz, odavolt a híres desszertpizzájukért . - Mit eszel ma este? Sütit és sajtot?

kérdezte tõle évõdve Gregory.

Beth elmosolyodott, szeme alatt két rózsaszín ránc jelent meg. Beth bájához hozzátartozik a nyitottság gondolta Ivy , ahogy fenntartás nélkül rámosolyog az emberre.

- Mást eszem, valami egészségeset. Megvan! Brie sajtot, sárgabarackkal és étcsokireszelékkel! Gregory felnevetett, és Beth vállára tette a kezét. Ivynak eszébe jutott az idõszak, amikor rejtélyesnek találta Gregory megjegyzéseit, és meg volt gyõzõdve arról, hogy mindegyikkel õt barátnõit figurázza ki.

De most már elég könnyen megfejtette az értelmüket. Gregorynak az apjához hasonlóan fanyar stílusa volt, és elvárta, hogy ezt értékeljék. Ebben a pillanatban Beth és Suzanne értékelték utóbbi kihívó pillantásokat vetett a fiúra az étlap felett.

- Nekem csak kolbászos kell panaszkodott Eric. Csakis kolbászos. Le fel járt az ujja a pizzák listáján, mint egy riadt kisegér, amelyik nem találja a kiutat az útvesztõbõl. Will már láthatóan döntött. Letette az étlapot, és rajzolgatni kezdett maga elé a papír asztalterítõre. - Rembrandt visszatért

mondta az asztaluk mellett elsétáló Pat, Will felé intve a fejével.

harmadjára van nálunk a héten. Azt hittem, hogy azért jön, mert finomat fõzünk, de már tudom, hogy azért jön, mert lehet itt rajzolni.

Will rámosolygott, de inkább csak a mélybarna szemével, mint a szájával. Az ajka csak a szája egyik sarkánál húzódott feljebb. Rajta sem könnyû eligazodni - Mi az, O'Leary

gondolta Ivy.

mondta Eric, mikor a tulaj már elment

- Az érettebb nõket szereti ugratta Gregory. Európában utazgat tanulás helyett... - Komolyan?

, ráhajtasz Patre, vagy mi?

Az egyik csaja egyetemista volt, a másik

kérdezte Suzanne álmélkodva.

Will felpillantott: - Csak barátok vagyunk. És a szomszédban dolgozom, a fotómûhelyben. Ez újdonság volt Ivy számára. Gregory egyik barátjának sem volt igazi munkahelye.

- Will rajzolta azt a portrét Patrõl

mondta Gregory a lányoknak.

A falon egy egyszerû papírlap lógott, rajta zsírkrétával rajzolt arc. Tényleg Pat ábrázata vo Willnek sikerült visszaadnia a szépségét, egyenes, puha haját, mandulaszemét és telt ajkát. - Nagyon jó rajz

dicsérte meg Ivy.

Will szeme egy pillanatra rávillant, majd folytatta a rajzolgatást. Ivy nem tudta el dönteni, hogy a menõ srácot akarja e játszani, vagy csak félénk. - Tudod, Will félénk.

mondta Beth

, Ivy azon agyai, hogy vajon tényleg menõ vagy e, vagy csak

Will meglepve nézett rá. - Beth!

szólt rá Ivy , ez meg hogy jutott eszedbe?

- Miért, nem ezen gondolkoztál? Vagy talán Suzanne? Vagy én? Nem tudom, Ivy, olyan zavar os a fejem. Mintha fájna is, mióta eljöttünk tõletek. Egy kis koffein jót tenne. Gregory felnevetett: - A csokis pizza is megteszi, nem? - Egyébként nem vagyok menõ - Ugye viccelsz?

szólalt meg Will , csak szólok.

mímelt csodálkozást Gregory.

Ivy hátradõlt, és az órájára pillantott. Nos, nyolc kerek percig figyelt a többiekre. Ennyi i át egyszer sem jutott eszébe, hogy milyen jó volna maga mellett tudni Tristant. Ez hala dás volt. Pat felvette a rendelésüket. Majd a zsebébe nyúlt, és átadott Willnek pár nyomtatványt. - A barátaid elõtt kérlek meg erre, hogy ne kezdjél visszakozni, Will. Eltettem a térítõkét, kre rajzoltál, majd eladom õket, ha a Metropolitan Museumban fognak lógni a képeid. De ha ne m nevezel be valamivel a nyári fesztiválra, akkor benevezem helyetted a térítõkét. - Akkor nincs sok választásom, Pat

jegyezte meg a fiú.

- Nincs még ezekbõl a jelentkezési lapokból? - Az én térítõimét is eltetted?

kérdezte Suzanne.

Ivynak is kellene egy.

kérdezte Ivy.

- A zenédet, lányom! A Stonehill Fesztiválon mindenféle mûvész felléphet. Van egy színpad az élõ bemutatóknak. Az jót tenne neked. Ivy a nyelvébe harapott. Elege volt abból, hogy mindenki jobban tudja, mi volna jó nek i. Mindig, amikor ezt hallotta, azt mondta magában: nekem Tristan tenne jót. Most csak két percig bírta ki, hogy ne gondoljon rá.

Pat a pizzákkal együtt további jelentkezési lapokat hozott. A többiek felidézték az elmúlt év

fesztiváljainak emlékeit. - Nekem tetszettek a táncosok - Egy ideig én is táncoltam

mondta Gregory. újságolta Beth.

- De egy baleset véget vetett a pályafutásodnak

tette hozzá Suzanne.

- Hatéves voltam mondta Beth és nagyon élveztem az egészet. Ide oda röpködtem a csillogó ruhácskámban, fölöttem egy csomó csillag ragyogott. Sajnos sikerült letáncolnom a színpadról. Will felnevetett. Ivy elõször hallotta õt így nevetni. - Emlékeztek arra, mikor Richmond harmonikázott? - Mr. Richmond, az igazgatónk? Gregory bólintott: - A polgármester elvett az útjából egy széket. - Aztán Richmond le akart ülni

tette hozzá Eric.

Hú! Ivy együtt nevetett a többiekkel, habár inkább csak úgy tett, mintha nevetne. Ha valami felkeltette az érdeklõdését, rögtön az is eszébe jutott, hogy ezt el kell mondania Tristannek Négy perc.

Will vicces figurákat rajzolt a terítõre: Beth a lábujjhegyén pörögve, Richmond felfelé repül lábakkal. Összekötötte a rajzokat, mint egy képregényt. Gyors volt a keze, a vonalai erõsek é biztosak. Ivy egy darabig érdeklõdve figyelte. Majd Suzanne nagyot fújt meglepetésében. Ivy oldalra pillantott, de barátnõje arcán csak a barátságosság maszkját látta.

- Itt jön egy kedves ismerõsöd mondta Gregorynak. Mindenki megfordult. Ivy nagyot nyel t. Twinkie Hammonds volt az, a kis tündibündi" barna, ahogy Suzanne nevezte a lány, akivel Ivy aznap beszélt, mikor elõször látta úszni Tristant. Gary is vele volt. Gary Ivyra nézett. Aztán észrevette Willt, aki mellette ült, majd Ericet és Gregoryt. Ivy összerezzent. Nem mintha randin lett volna, mégis úgy érezte, hogy Gary neheztelõen néz rá. - Szia, Ivy. - Szia. - Hogy vagy?

kérdezte a fiú.

A lány egy krétával babrált az ujjai közt.

Jól.

- Rég találkoztunk.

- Igen mondta Ivy, habár látta a fiút azóta egyszer az üzletsoron, egy másik alkalommal a városban. Ekkor behúzódott a legközelebbi kapualjba. - Kimozdulsz néha mostanában? - Elég gyakran, igen. Mindig, amikor meglátta Garyt, önkéntelenül azt várta, hogy Tristan is felbukkanjon. És mind en alkalommal újra átélte a fájdalmat. - Ja, hallottam, Twinkie is mondta. - Talán nem tetszik valami?

kérdezte Gregory.

- Ivyval beszélgetek, nem veled

felelte nyugodtan Gary.

- Csak érdekelt, hogy érzi magát. felõled a minap.

Egyik lábáról a másikra állt.

Tristan szülei is érdeklõ

Ivy lehajtotta a fejét. - Néha meglátogatom õket - Jól teszed

tette hozzá Gary.

mondta Ivy. Õ már nagyon sokszor elhatározta, hogy egyszer benéz hozzájuk.

- Néha eléggé egyedül érzik magukat - Igen, gondolom

mondta Gary.

Ivy sötét X eket firkálgatott a krétával.

- Szeretnek Tristanrõl beszélni.

A lány némán bólintott. Nem volt képes elmenni abba a házba, nem tudta rávenni magát. Letette a zsírkrétát. - Még mindig kint van a fényképed a szobájukban. A lány szeme száraz volt, de szaggatottan kezdett lélegezni. Próbált odafigyelni rá, hogy egyenletesen vegyen levegõt, hogy ne tûnjön fel a többieknek.

- A fényképed alatt van egy üzenet is Gary furcsán felnevetett. Ismered õket, milyen lelkiismeretes szülõk. Tisztelték Tristan magánéletét. Nem olvasták el, de látták, hogy a te kézírásod, és hogy Tristan megõrizte. Azt hiszik, valami szerelmes üdvözlet, és a fényképed m a helye.

Mit írt vajon abban az üzenetben? Biztosan semmi értékeset, amit meg kellene õrizni. Valószínûleg a legközelebbi találkozásuk idõpontját írta le a fiúnak. És õ mégis megõrizte ez vacakot. Ivy a könnyeivel küzdött. Nem kellett volna aznap este kimozdulnia a többiekkel. Nem tud ta ennyi idõn át fenntartani a látszatot, hogy nincs semmi baja. - Te marha - Semmi baj

szólalt meg Gregory. mondta Ivy.

- Tûnés innét, te marha, nem hallottad?

rendelkezett Gregory.

- Semmi baj! mondta Ivy, és tényleg így is gondolta. Gary nem tehet arról, hogy így érez, ahogy Ivy sem.

- Én mondtam, Gary szólt közbe Twinkie is , õ nem az a fajta, aki egy évig gyászol. Gregor széke hátradõlt, ahogy felállt és kirúgta maga alól. Mielõtt átért volna az asztal másik oldalára, Dennis Celentano az útját állta: - Mi a baj, fiúk? Ivy csendben, lehajtott fejjel ült. Régebben az angyalaihoz imádkozott volna segítségért, de mostanra leszokott róla. Mozdulatlan maradt, a karját maga köré kulcsolta. Kizárt minden

gondolatot és érzést, a körülötte örvénylõ dühös szavakat. Passzív akart maradni, nem akart t semmit, soha többé.

Miért nem õ halt meg a fiú helyett? Miért pont így kellett történnie? Tristan volt a szülei e tlenkincse. És neki is. Senki sem tudta pótolni a hiányát. Nekem kellett volna meghalnom helyette gondolta Ivy. A helyiségben hirtelen teljes csönd lett körülötte. Talán hangosan is kimondta? Nem hallott semmi mást, csak a ceruza sercegését. Will keze gyorsan mozgott, még erõsebb vonalakkal, m int azelõtt.

Ivy ámulva figyelte. Végül Will felemelte a kezét a papírról. Ivy döbbenten nézte a rajzokat. Angyalok, angyalok sora. Az egyik, aki hasonlított Tristanre, gondoskodva ölelte át a lány képét. Felébredt benne a düh: - Mi ez, Will, szórakozol velem? Találkozott a tekintetük. Willé zavart volt, és ijedt. De a lány dühe nem csökkent. - Ivy, nem tudom, miért... nem akartam... komolyan, Ivy, eszembe se jutna... A lány letépte a papírt az asztalról. A fiú hitetlenkedve nézte a mûvét. - Eszem ágában sem volt megbántani téged

mondta nagyon halkan.

Igazán könnyen ment. Tristan egy pillanat alatt beleolvadt Willbe. Nem kellett erõlködni e a gondolatai közlésével: az angyalrajzok gyorsan születtek, mintha eggyé vált volna a tudatuk. Willel együtt csodálkozott a születõ rajzokon; bárcsak Will meg tudta volna jeleníteni a szándékát, megnyugtassa Ivyt. - Most mit csináljak, Lacey? bántom õt?

kérdezte Tristan.

Hogyan segítsek Ivynak, ha mindig csak

De Lacey nem adhatott tanácsot, éppen elkószált valahová.

Tristan még sokáig rótta a csendes város utcáit, miután Ivy és társai hazamentek. Végig kelle gondolnia a dolgokat. Szinte félt attól, hogy újra próbálkozzon. Ivyban az angyalok puszta említése, látványa is csak dühöt és elkeseredettséget keltett, pedig Tristan éppen az angyala lett. Új képességeit semmire sem tudta használni. És a küldetésérõl sem sikerült többet megtudnia. Olyan nehéz volt ezekre gondolkodnia, mikor csak az járt a fejében, hogyan üzenhetne Ivy nak. - Mit tegyek, Lacey?

kérdezte újra.

Azon tûnõdött, vajon túlzott e Lacey, amikor azt mondta, hogy a feladata talán az, hogyvalam ilyen veszélytõl óvjon meg valakit. És ha igaza volt? És ha cserbenhagyott valakit, miközben a saját fájdalmával volt elfoglalva?

Lacey szerint az ismerõsei közelében kell maradnia, ezért szegõdött Gary nyomába, és kísérte a Celentanóba aznap este. A lány azt is mondta, hogy a feladatának kulcsa talán a múltban lesz, olyan probléma, ami elkerülhette a figyelmét. Rá kellett jönnie, hogyan utazzon visszafelé a z idõben.

Az idõt olyan lüktetõ hálónak képzelte el, ami összetartja a gondolatokat, érzéseket és tette i tartotta õt, míg hirtelen ki nem szakadt belõle. Úgy tûnt, hogy talán a legkönnyebb visszat i azon a ponton, ahol távozott. Segítene, ha elmenne magára a helyszínre is?

Elindult a sötét, kanyargó mellékutakon. Már késõre járt, és nem volt forgalom. Egy furcsa ér lelassította, mintha azt várta volna, hogy kiugrik elé egy szarvas, de aztán hamar elmúlt. Furcsa volt, milyen könnyen megtalálta a helyet, és hogy mennyire biztos volt benne, hogy ez az a hely, hiszen olyan egyformák voltak az út kanyarjai. Telihold volt, de alig sütött át a sûrû lombon Nem hatolt el ide ezüstös fénye, csak egyfajta kísérteties szürke köd lebegett a levegõben. Mégis megtalálta a rózsákat. Nem azokat, amiket õ adott a lánynak, de olyanokat. Az út mellett hevertek, már egészen hervadtan. Mikor felemelte õket, a szirmaik rögtön lehulltak, csak a lila szalag marad t épen a csokorból.

Tristan végignézett az úton, mintha így visszatekinthetne az idõben. Próbált emlékezni élete utolsó percére. A fényre. Hihetetlenül éles fény vette körül, és egy hangot vagy üzenetet hal nem volt biztos abban, hogy valódi hang volt, és nem emlékezett egy szavára sem. De ez már a fény

szétáradása után történt. Visszairányította figyelmét a fényhez, és arra összpontosított.

Egy kicsi, fénylõ pont, igen, az alagút és a végén felragyogó fény elõtt volt egy apró fénypo szarvas szeme az úton. Tristan megborzongott. Próbálta visszapörgetni az idõt. Egész valójával átélte az ütközést.

Úgy érezte, mintha összeroskadna. A kocsi hátrafelé száguldott, mint a vidámparkban a hirtele

irányt váltó szellemvasút. A fiút magával ragadta a visszafelé pörgõ film, amelyet halandzsán tûnõ beszéd és kapkodó mozdulatok kísértek. Próbálta megállítani a mozit, meg akarta állítani minden erejét a visszafelé száguldó idõ megállítására fordította. Majd õ és Ivy egymás mellett ültek, tökéletesen mozdulatlanul, mintha egy filmkocka lett vol na kimerevítve. A kocsiban ültek, és kényelmes tempóban haladtak elõre. - Búcsút mondunk a folyónak

mondta a fiú, amint az út éles kanyarral elfordult a parttól.

A connecticuti táj dombjai mögött lebukó nap már csak a fák koronájának tetejét érintette, aranysárgára színezve a lombjukat. Az út tölgyek, bükk és nyárfák közt kanyargott. Ivy úgy é mintha a hullámok alatt úszna Tristannel, felettük csillog a lenyugvó nap, õk ketten pedig kék, lila és mélyzöld színek árjában úsznak. Tristan bekapcsolta a fényszórót. - Tényleg nem kell sietned

mondta Ivy.

Már nem vagyok éhes.

- Elvettem az étvágyad? A lány a fejét rázta. - A boldogságtól egészen jóllaktam

mondta szelíden.

Az autó tovább száguldott, és vett egy éles kanyart. - Ez furcsa

mormolta Tristan.

Vajon mi a...

Lepillantott a lábához.

Mintha...

- Lassíts, oké? Nem baj, ha egy kicsit késünk. Ó! Ivy maga elé mutatott. Tristan! Valami áttört a bokrok közt, és kijött az útra. Nem látta, hogy mi az, csak a mozgást észlelte a söt között. Aztán felismerte. A szarvas megállt. Feje a kocsi vakító fényszórói felé fordult. - Tristan! Tristan a fékre taposott. Tovább száguldottak a rájuk meredõ állat felé. - Tristan, nem látod? - Ivy, valami... - Egy szarvas!

kiáltott fel a lány.

Újra és újra fékezett, a padlóig nyomta a pedált, de az autó nem lassított.

Az állat szeme izzott. Majd fény jelent meg mögötte, és élesen kirajzolta a kontúrját. Autó közeledett az ellenkezõ irányból. Az út két oldalán fák rohantak el mellettük. Nem lehetett k se jobbra, se balra, és a fékpedál a padlón volt. - Állj!

kiáltotta a lány.

- A fenébe... - Állj már meg, miért nem állsz meg?

kérlelte Ivy a fiút.

Tristan, állj meg!

Meg akarta állítani a kocsit, vissza akart térni a jelenbe, de nem tudta irányítani a képeke t, semmi sem akadályozta meg, hogy a sötétség örvényébe hajtson. Mikor kinyitotta a szemét, Lacey t látta maga elõtt. - Kemény utad volt?

Tristan körülnézett. Még mindig a fákkal tarkított úton állt, de már kora reggel volt, pókhál hasonlóan finom fény fonta be a fákat. Tristan próbálta felidézni, mi történt vele. - Órákkal ezelõtt hívtál, és megkérdezted, mit tegyél tudtad kivárni, míg elmondom.

emlékeztette Lacey.

Ezek szerint ne

- Visszamentem az idõben felelte a fiú, és egyszerre minden eszébe jutott. Lacey, nem cs ak a szarvas volt a baj. Ha nincs a szarvas, akkor egy falnak ütköztünk volna. Vagy egy fának , vagy a folyóba esünk, vagy leesünk a hídról. Vagy nekimegyünk egy másik kocsinak. - Lassabban, Tristan! Mit akarsz ezzel mondani? - Nem volt nyomás, nem volt fékfolyadék. Egészen a padlóig nyomtam. - Micsodát?

kérdezte Lacey.

- A pedált. A féket. Érthetetlen, hogy mi történt vele. ha nem baleset volt? Ha csak úgy tûnt, mintha az lenne?

Megragadta Lacey t.

És mi van akk

- És te csak úgy tûnsz, mintha halott lennél? Akkor engem sikerült átejtened. - Hallgass ide, Lacey. Azok a fékek tökéletes állapotban voltak. Valaki megbabrálta õket. Va laki elvágta a zsinórt! Segítened kell! - De én nem értek hidraulikához. - Segítened kell, hogy üzenjek Ivynak - Én inkább a fékre figyelnék! még egy szarvast.

Tristan elindult az úton.

kiáltotta utána Lacey.

Lassíts le, Tristan! Mielõtt még el

De Tristant nem állíthatta meg semmi. - Vissza kell adnunk Ivy hitét jelentette ki. Azért, hogy üzenhessünk neki. Tudnia kell, hogy nem baleset volt. Engem. .. vagy õt... valaki el akart tenni minket láb alól!