Élő szerző előszava Tizenéves könyvfalóként valamiért úgy véltem, hogy válogatáskötetet csak halott írók adnak ki. Illetve posztumusz jelenteti meg emlékükre a bájos utókor. Aztán amikor tavaly, 2010-ben az olvasók megszavazták nekem az Aranykönyv-díjat – amit ezúton is köszönök –, úgy éreztem, ideje hallgatnom a kiadóm, a szerkesztőim és mindenekfelett az olvasóim unszolására, akik máig lankadatlanul érdeklődnek, hogy hol olvashatják a rövid írásaimat, és mikor fogok megint írni a Maximában? Ez a válogatáskötet tehát nem posztumusz, köszönöm, jól vagyok, sőt: annak apropóján gyűjtöttem össze részben a Magyar Rádióban elhangzott, részben a Maximában megjelent jegyzeteimet – és természetesen a kiadatlanokat is –, hogy húsz éve írok, és még élek. Ez a kötet, meglepetésemre, sokkal inkább önéletrajzi jellegű lett, mint a két Terézanyu- regényem, ezért a kérdésfelvetés a címben: ismeritek-e? Bár ez nem regény, akik már olvasták, állítják, hogy a végére a mozaikokból összeáll a kép... Az írásaim zöme azokról a nőkről szól, akik velem, vagy bennem élnek: a barátnőimről, és négy női generációról, a nagymamámtól a lányomig. Hálával ajánlom nekik ezt a könyvet, és mindenkinek, akik olvasóként vagy kollégaként két évtizede kísérnek és támogatnak a pályámon. 7
„Csokit eszik és regényt fal. Megkönnyebbültem. Nem angyal ez, csak ízig-vérig nő.”
Angyali üdvözlet A kisvárosnyi londoni Heathrow reptéren ücsörögtem már jó másfél órája és arra vártam, hogy végre hazarepülhessek. Síkideg voltam: de nem azért, mert a gép késett. A háromnapos londoni vakációm nagyját könyvesboltokban töltöttem, ám az elmúlt tizenkét órában egyetlen kötetet sem vásároltam. A reptér egyetlen nagy könyvesboltnak tetszett. Hármat kettő áráért, hirdették harsány feliratok a soha vissza nem térő lehetőséget. Én ezt így, ahogy van, elhiszem, ha könyvről van szó. Amit ma elolvashatsz, ne halaszd holnapra. A bőröndöm pukkadásig tele volt puha- és keményfedelűekkel. A hátizsákomba talán még férne, jutott eszembe, de azon nyomban átláttam a szitámon: megint kezdem. Én könyvfüggő vagyok. El is határoztam, amint hazaérek, feladom magam: életre hívok egy önsegítő csoportot az Anonim Alkoholisták mintájára, Névtelen Könyvmolyok címmel. Na de mégis, író ember vagyok, milyen szenvedélyem legyen, ha nem a könyv?! Én így jutalmazom magam: ha esik, ha fúj, ha fáj, ha nem, ha vészhelyzet üt be, ha öröm ér, rögvest megyek könyvért. Szívem szerint minden vakációmat könyvesboltokban tölteném. 9
A repülőgépemnek tíz órakor kellett volna indulnia. Fél tízkor kiírták, hogy késik. Várható indulás: 11.30. Az most van, konstatáltam, ahogy álltam a kijelző előtt, mindenféle színű és nemzetiségű emberek kavarogtak körülöttem, és elveszettnek éreztem magam. És ha vennék egy könyvet? – ugrott be egy mentő gondolat. A hátizsákomon a cipzárt sem lehet már behúzni. Szó sem lehet róla. Önfegyelem is van a világon. A maradék pénzemet pedig inkább szendvicsre és üdítőre kellene tartogatnom, ki tudja, meddig kell még itt rostokolnom a reptéren?! Leültem egy csöndesebb sarokban, és olvasni kezdtem. 12-kor ismét kiírták, hogy gép késik. Várható indulás: 13.30. Pánik lett úrrá rajtam. Biztos baj van. Megkérdeztem egy reptéri narancssárga mellényes alkalmazottól, hogy mi történt: csak a vállát vonogatta. A járat időben elindult Budapestről, de még nem érkezett meg – mondta. Te jószagú ég! Mit csinálnak ezek odafenn ennyi ideig?! Félni rossz. Egyedül félni egy bazi nagy reptéren még rosszabb. Mitévő legyek? Visszaindultam az ülőhelyemhez. Amelyet időközben elfoglalt egy hatalmas, rózsaszín felhő. Rózsaszín felhő egy fiatal lány volt, huszonöt éves talán, túlsúlyos, szőke. Vékony szálú haja feje minden apró mozdulatára szikrákat szórt. Kleopátra- frizura, szilvakék szemek, apró, pisze orr, és vérpiros, csöppnyi száj. Kézzel rajzolt porcelánbaba-arc. Annyira gömbölyű volt a nő, hogy hegyesebb részei, a könyökcsontjai és a térdkalácsai is csak jelzésszerű halmocskáknak tűntek hegynyi, kék erekkel átszőtt, rózsaszínű húsában. Lenyűgözve figyeltem. Látszott, hogy ő is várakozik, de velem ellentétben egy hangyányit sem ideges. 10
Hátizsákjából elővett egy nagy, kék, műanyag uzsonnásdobozt. Kinyitotta, kiemelt belőle egy Kit-Kat csokit, félbetörte, és enni kezdte. Megszűnt létezni a világ körülötte. A Kit-Kat után egy XL-es méretű Mars szeletet vett elő az elemózsiás dobozából. Nem nézett semerre, a szemével is csak falt. A Mars elfogyott. Kivett a dobozból egy békatalpnyi, epret formázó gumicukrot. Éreztem, hogy varázsdobozzal állok szemben. Az nem lehet, hogy ennyi minden beleférjen. Azért kell gondosan visszazárni a fedelét, hogy ki ne szökjön belőle a Szellem, aki a csokit hozza. Nagy Rózsaszín Felhő komótosan elszopogatta a gumiepret. Zavarba ejtő érzékiséggel tette, a gumieper is láthatóan élvezte, ahogyan megette. A doboz újra feltárult. Színes, cukormázas süteményecskék bukkantak fel, majd tűntek el. Fizikai fájdalmat éreztem, amikor eltette: hát ennyi? Vége?! Féltem, hogy megszűnik létezni, ha már nem eszik. Lehet, hogy éppen most jelent meg nekem egy angyal. Mi másról lehetne felismerni, mint arról, hogy folyamatosan édességet eszik, még sincs bűntudata?! Hol máshol találkozhatnék egy angyallal, ha nem egy reptér várójában? Néha biztosan indulnak közvetlen járatok odaátra is. Kérdés, hogy az én jegyem hova szól? Nagy Rózsaszín Felhő közben folytatta az evést, rengeteg hóna alól most egy világosbarna papírzacskót vett elő: BONBON Voyage! – hirdette a felirata. Ínycsiklandóan gömbölyű, sima csokigolyócskák tűntek elő majd el a nőfelhőben. A másik hóna alól könyvet vett elő, vastagot, kék fedelűt, aranyszínű, dombornyomott betűkkel. Csokit eszik és regényt fal. Megkönnyebbültem. Nem angyal ez, csak ízig-vérig nő.
11
Példája felszabadított. Összeszámoltam a maradék fontjaimat, és vettem magamnak három újabb regényt kettő áráért, és egy üveg nutellát is, kerestem egy másik helyet, nekiültem falni a betűket és a mogyorókrémet. És hipp-hopp, már haza is értem.
12
TARTALOM ÉLŐ SZERZŐ ELŐSZAVA ø 7 Angyali üdvözlet ø 9 Nőtükör ø 13 DRÁGA BARÁTNÉM Zongoraművésznő ø 17 Ámokfutónő ø 20 Mese a rétisasról ø 24 A másik nő ø 27 Holtomiglan vagy holtodiglan? ø 30 Bona Fidi ø 33 Just a perfect day ø 36 Süteményfaló kísértetek ø 39 Boldog kilók ø 42 Nyugdíjas szinglik ø 46 Álmomban is az vagyok, aki ébren ø 49 Csodálatos Juliska ø 52 Daru Lajos nősül ø 55 ÁTUTAZÓBAN Gyümölcskosár ø 61 A lélek átjárója ø 64 Nyelvlecke ø 67 Átutazóban ø 72 El nem csattant pofon ø 75
ELMENTEK OTTHONRÓL? Viszketek, vagy amit akarok ø 81 Hogyan nem lettem híres harcművésznő ø 87 Amerikai álom ø 91 Mr. és Mrs. Kovács ø 94 Síre magyar! ø 97 Mici, ha macsó ø 103 Add meg magad! ø 106 Kis férfizokni-tan ø 112 ORSZÁG, VÁROS, FIÚ, LÁNY Szükség formát bont ø 117 Szanatórium Krakkó ø 119 St. Endre ø 121 Lón Don ø 124 Ha én domb lehetnék ø 128 Én, te, a ø 132 Száz fekvőtámasz ø 133 A jó öreg négylevelű ø 136 Ütött az óra ø 139 MINDENHOL JÓ, DE LEGJOBB OTTÓ Jégvirág anyák napjára ø 143 Vándorfül vörd ø 146 Bőregér inkognitóban ø 149 Szeress, ne háborúzz! ø 152 Paprikás, a nyúl ø 155 R-kéj ø 158 Az én paradicsomom ø 160
Bohócvirág ø 162 Éhség ø 165 Az elásott lábas ø 168 Ufó ø 173 Vasárnap volt ø 176 Nagy Karácsonyi Gasztroterror ø 178 „Ezért szültünk, Életem” ø 181 Békamese ø 184 Öröm a gardróbban ø 188 A múzsa jó éjt csókja ø 191 A pókok szerencsét hoznak ø 194 Hova tovább ø 197 Üzenetek ø 200 Az Úr egy játékmedve ø 203 Csak krizantémot ne! ø 205 A rigók lélekvándorlása ø 208
