Megjelenik minden hónap H A RM A D IK vasárnapján. TARTALOMJEGYZÉK:

I. évfolyam.

7. szám

Í92I. október hó,

TERCIARIUS KÖZLÖNY

Aszíszii Szent Ferenc MAGYARORSZÁGI VILAGI (lll-ik) RENDJÉNEK hivatalos értesítője. m uEsnősti; ts kuihihivítíi . „ T E R C t Á R l U S O T T H O N 1« Szeg ed . F e re n cre n d i Z á rd a

•M egjelenik minden hónap

T a rto m án yfd n ö k l

engedéllyel

ét r e n d i J ö v á h a g y ás s a t .

H A R M A D I K vasárnapján.

KÉZIRAT GYANÁNT.

TARTALOMJEGYZÉK: Oldal

So rella Mors. K. n

.........................................................3

A szivein. (Költemény) Mária n............................................ 3 „N efelejcs,“ Terciáriusainknak (E lő s z ó ).......................... 4 Terciárius. (Költemény) Ágnes n........................................... 5

A Harm adik Rend tekintélye. P. A n g e lu s ..................... 6 A Harm adik Rend eszményi képe. (Folytatás)................. 7 Bölcsö m elle tt! (Költumcny) Mária n.................................. 8 T erciáriu s Káté. (36—52)..................................................... 9 Utón. (Költemény) Mária ...................................................... 10 A 700 éves álom.............................................................. ' .

U

Négy kép, — egy élet. K. A. ....................................... ....

15

Szegedtől Rómáig. Ozv. K á b iá n n é ...................................17 A legnagyobb művészet. Blaskó Mária

.

................. 20

Apróságok a „m i* életünkből............................................21 A nővér és a vak koldus.................................................... 21 Közlem ények......................................................................... 22 Rendi élet.........................................................................

.

24

Szerkesztői üzenetek...........................................................

Ára: 5 korona.

NYOMATOTT A M. KIR. SZEG Eni KATONAI KÖRLETPARANCSNOKSÁQ NY0MDA)ABAN,

TERCIÁRIUS KÖZLÖNY

3

Sorella Mors . . . Misztikus alkony; csend, béke mindenütt. Most leheli a sok virág talán a legtöbb illatot, a csicsergő mintha most énekelné a legszebb estimát A nap már leáldozóban. Még egy bucsucsókot lehelve, égő, piros fényt vett a haldokló szent arcára s lekonyul a láthatár alá , , . Leszáll az est közeleg a Sorella Mors, a „Halál Nővér“ . . . s a föld legboldogabb emberé nek, a koldus Ferencnek lelke szabadul ki a test börtönéből Egyszerű hordágy; körül a „kisebb testvérek.“ Felül a Szeráf, még pillantás Asziszí felé. Oh, talán most vonul el előtte élete, talán most látja iTiagat térdenállva . . . karjai kitárva . . . szive, lelke izzó a krisztusi szeretet hevétől. . . Égre emeli szemeit . . . s már látja Öt, Mindenét, a Megfeszítettet: kezei, lábai és oldal sebéből a szeretet nyilait löveli az ő kezei, lábai és oldala felé. Megsebezte . . . eljegyezte, . . . s most indul a Szeráf a menyegzőre . . . Sírnak a testvérek ; várják, hogy még szóljon hozzájuk, mondja, hogy mit tegyenek és hogy áldja meg őket. S a szent, reszkető kezeit áldásra emeli: „Testvérek — szól — kezdjünk már egyszer komolyan !“ Jézus karjai ölelésre nyilnak . . . lelke elröppen . . . elvette koronáját! . . . Most 700 év után ezren és ezeien állunk Édes Atyánk a Te ravatalod körül. Megértjük óhajod és: „kezdünk komolyan.“ Ugy-e láttad. Szeráfi látnok, hogy valaha, úgy most kell komolyan kezdenünk?! Ugy-e nekünk is szóltál, mikor még csak az a kis csapat állott körülötted ? . . . Láttad a mai kor Ínségét „a sok siró, didergő, éhező árvát,“ . . . láttad az elhagyott betegeket a koldus, megtépett lelkeket? . . . És Te, a szegények pátriárkája, gondos kodtál róluk, örökségül Terciáriusaidra hagytad ! Add nekünk szellemedet, szeráfi szeretetedet, mindenük lehessünk. . .

hogy igazán támaszuk,

Megdicsöült Atyánk, oh áldj meg minket! . . .

K. n.

A SZ IV E M . . . A szivem virágos temető, Álmok nyugszanak a hantok alatt. Könnyekből szőttem sok szemjedöt. S nekem csak a bánat maradt. A régi dalaimat mind elfeledtem, Csak néha-néha dúdolok . . . Régi. nevető kedvem is eltemettem, S most a sírjaimhoz zarándokolok.

ir ^ TERCIÁRIUS KÖZLÖNY

„Nefelejcs,“ Terciáriusainknak. — P. Rett Honúrius német munkája után, —

Előszó. V

r í “r é

. m ik Rpndie miként ezt Krisztus Urunk földi

f .y

it r r

helytartói

«“ » s

helyezik előtérbe. Ezentényekre nem azért hivatkozunk, mintha a lll-ikRend kienie S v e l a többi vallásos egyesületet háttérbe, homályba akarnank«» szori a n ,; nem csak szerényen arra szeretnénk vele utalni, mily igazsagtalansag a 111-,k Rendet a többi egyházi intézménnyel szemben „Hamupipőke“ módjára kezelni, miként ezt napjainkban oly sokszor teszik. Holott épen az egyház ezen jogi állásfoglalása következtében illeti a lll-ik Rendet mindenütt az elsőség és a legnagyobb tisztelet. Be kell vallanunk ugyan, hogy úgy gyakorlatilag, mint a tekintély fentartásában, valamint a termékeny tevékenységben ezen Rend a többi egyesület mel lett talán hátra is maradt, de ezen visszamaradásnak okait sem szabályaiban, sem berendezésében nem szabad keresnünk. Ez mindenkor a fegyelem elhanya golására és a Iielytelen, nagyon is egyénies szervezésre vezethető vissza. Nézzük csak meg, ott, hol a felvétel előretekintéssel történik, hol az újoncok az elöirásos oktatásban részesülnek s az elöljáróság buzgón tölti be hivatását, ott a Rend szellemében sohasem fog hanyatlás bekövetkezni. A hanyatlásnak indult Rendközségek a fentiek megszivlelése után, mihamarább fel fognak virágozni. A rendi igazgatóknak van szánva e mü, hogy az újoncok és tanács nokok oktatásához vezérfonaluk legyen, de az újoncok és tanácsnokoknak is előnyére válik ezek használata. A nagymennyiségű anyag tizenkét előadáshoz van beosztva és nemcsak a rendi gyűlések alkalmával, de az újonc oktatásnál is használható, sőt mint magánolvasmány is nagyon ajánlatos. A felsorolt elöirásos szabályok — a szervezés és vezetésre vonatkozólag__ legtöbbje már feledésbe merült. Ezek betartását szorgalmazni, mintegy az egészet újjá ébreszteni van hivatva ezen Írás, Ha valaki azt mondaná: egy letűnt világ szabályai ezek, melyek ma érvénnyel nem bírhatnak,“ erre egészen az igazsághoz hiven azt kell megjegyeznem, hogy csak azi és mindazt vettem fontossággal bir és sutba nem dobható.

Csak

„Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát.“ Főként itt áll e közmondás

folytatás könnyű a befejezéTmá '

kiprobaltattak. A kezdet nehéz, a

lejlödö kertnek megmüv é, L Z T gmuveiesét elhanyagolni megbocsájthatatlan vétek lenne.


Egy lll-ik Rendi község biztos felvirágozásához az egyetlen u t: o jó szervezés és egy noviciátus. Nagyon természetes, hogy más a rendi község képe a falun és más egy nagy városban. De nemcsak a szervezéssel akarunk foglalkozni, ezt elég világosan érthetően tagolja egy fejezet is, hanem inkább a jelöltek és újoncok oktatásához, valamint az előadásokhoz anyagot szeretnénk szolgáltatni. Megjegyezzük, az előadásokhoz való anyag csupán útmutatásnak van szánva, ezért oly vázlatosak azok. Szolgáljon ez Terciáriusainknak jegyzetként, melyben mindent könnyen megtalálhatnak, mely kételyeiket eloszlatja és legyen ez mintegy örök emléke az ujoncévnek és a nagy fogadalmi napnak. Az a nap, melyen Ígéretet tettünk, hogy Isten parancsait és a Rend szabályait hűségesen meg fogjuk tartani, kell, hogy feledhetetlen maradjon egész életünkön át. Nagyon részletesek leszünk, de ez csak azt bizonyítja, mily tartalma a szent szabályzat, ha azt gondosan áttanulmányozzuk, szinte kevésnek bizonyul az egy év ahhoz, hogy azt a sok anyagot az újoncokkal, jelöltekkel átvehessük. Mielőtt a csoportosított előadáshoz való anyagot hoznánk, még csak arra szeretnénk utalni, hogy a szervezésben uralkodó bámulatos harmónia lesz mintegy indító ok arra, hogy a tagok a Rendet megszeressék, érte lel kesedni tudjanak és azt nagyrabecsüljék. És így lesz a Harmadik rendinek — életpályája után — a Rend az első, a legkedvesebb mindeneknél. Csak így szerettetheti meg magát az igazgató is. Egy jó lelki igazgató él — hal Terciáriusaiért, de viszont akkor a Harmadik rendiek is mindent — mindent megtesznek — ha kell, még életüket is szívesen áldoznák fel, szeretett igaz gatójukért. (Folytatása kö v)

Terciárius. Mint az éltető nap, ha fényét kitárva, Melegít, mosolyog az egész világra — Mint üditő harmat, mely azért száll földre, Hogy azt tikkadtságból uj életre költse ~ Mint csobogó patak, amely tova halad És nem áll meg a tél zord jégkérege alatt ; Szent Ferenc szelleme — immár hétszáz éve — — Melegít, mosolyog, üdit, tör előre. Nevezik a földet „búhannatok völgye“ . Egész másnak látja Ferencrendi szeme. Szeretetet vet ö — más irgalmat arat — És nem roskad soha a lét súlya alatt. Mint a kicsi gyermek, aki a homályban Siet édes anyja ölelő karjába. Így a „Harmadik rendit“ — bu, gond soh sem bántja. Mindentől megóvja szent Ferenc ruhája.

t e r c iá r iu s k ö z l ö n y

gssins “fi fiá - '““-iItt kütinyet törül le. ott haragot uz el. Amott beteg várja, azt a P ° 'f ; Szomoriit vigasztal, szegenyt felkarolja, Gyengét felemeli, szeretettel ovja. Szivében megnyugvás, boldogság lelkében. Sok letörölt könnynek mosolya szemeben. Istenét imádni, másokkal jót tenni, Ha valakit gyűlöl, még azt is szeretni. Ah ' ha majd a földön sok ember lesz ilyen, Ferencrend szabályát ki megtartja híven, „Testvér“ lesz mindenki, földön, mint az egben, Boldogság honol majd- „siralom-völgyében !“

^

A Harmadik Rend tekintélye. Nem arról a hiú, látszólagos, kierőszakolt és tettetett tekintélyről szól az iras milyenre a gazdagság, a hatalom, a tudomány, a művészet, a rend kívüli természeti testi vagy lelki ajándékok és tehetségek révén szert tehet valaki. Ez múlandó, értéktelen és Szent Ferenc Harmadik Rendjének mint fölösleges, nélkülözhető. De van tekintély, mely nélkül társulat, egyesület, intézmény, szervezet fel nem állhat, nem terjeszkedhet, hanem elsenyved és elpusztul. Ez a szel lemi, erkölcsi, vallási, keresztényi, természetfölötti. Krisztusi tekintély. Ha minden más, még olyan világi intézmény is csak úgy boldogulhat, ha valami szellemi erőt, erkölcsi értéket tud felmutatni, például: igazságot, szeretetet, önmegtagadást, hősiességet, úgy bizonyára az örök reményeket hirdető kereszténységtől és annak választott seregétől, a lll-ik Rendtől még inkább elvárja azt az emberiség. Ha a lll-ik Rend igazgatóiban és tagjaiban elszánt lelkesedés, fárad hatatlan munkásság, mindenre kiterjedő elvszilárdság, a lenézést lenéző öntudatosság, a gyűlöletet legyőző szeretet, a rágalmakat megcáfoló erényesség, a körülményekhez helyesen alkalmazkodó okosság, a harcokat kiálló bátorság, az alkalmakat felhasználó buzgóság nyilvánul és szerepel, akkor meg van az alapja és biztosítéka a lll-ik Rend igazi és szükséges tekintélyének. A tekintélyhez tehát sok minden kell, de mindenekelőtt jól rendezett, öntudatosan kiművelt, az ész szabályai és a kegyelem sugallatai szerint kinevelt, tökéletesített belső lelkület. Mindenkinek itiegadni a neki megfelelő "lüveltséget, erkölcsi tökéletességet ez az egyetlen és s L f e r „ n f k é 'n y K S e n * " ' ’’' “ az Ur^Lvéíípn’ Ferenc intézm%vét h J “ r ^

^ tanítványt a Mester nevében, a szolgát ^ mint Szent


A Harmadik Rend eszményi Icépe. Folytatás.

Ili

A Ill-ik rendi tafkokról

Minél nagyobb a tagok száma, a Harmadik Rend annál nagyobb munka kört képes felölelni s szent hivatását, a társadalom megújhodását annál gyor sabban tudja íeijesiteni. Mivel apostoli küldetéssel bir, nemcsak egyes osz tályok s társadalmi rétegek, hanem az összkatolikusok számára lett alapítva. Tagjait tehát a papi és világi körökből egyaránt toborozhatja; férfiakat és nőket, hivatalnokokat és polgárokat, kereskedőket, iparosokat és munkásokat, gazdagokat és szegényeket, fiatalokat és öregeket egyformán fogadhat be sorai közé. igen, az volna a legkivánatosabb és legjobb, ha a katolikus családok a maguk teljes valójában fölvétetnék magukat a Rend tagjai közé. A bensőre vonatkozólag pedig álljon a következő néhány szó. A tagokat igazi jámborságnak kell áthatnia. Ez a jámborság ne legyen csak külsőség. Az igazi jámborság nem merülhet ki abban, hogy valaki naponta 10 rózsafüzért is elimádkozik, imádkozza az Összes röpimákat, sőt betéve tudja az összes litániákat, magaviseletében pedig fékezhetetlen s na ponta ezer meg ezer apró tüszurást ad másoknak; olyan karcolókefe ter mészet. A valódi jámborság abban áll, ha valaki szívből ragaszkodik Istenhez, forrón vágyódik utána, ha lankadatlanul törekszik mindent kerülni, ami istent megszomoritja és mindent megtesz, ami Istennek kedves. A tagok ellenőrzésére pontos regisztert kell vezetni, amely az összes tagok neveit tartalmazza, például; folyószám, családi-, kereszt- és rendi név, állás és foglalkozás, lakás, utca, szám, a beöltözés és fogadalom éve, hó napja. Ezen könyvet a legnagyobb lelkiismeretességgel kell vezetni. Nagyon természetes, hogy a holtak nem tartoznak az élőkhöz, azért törölni kell azok neveit, mert különben a törzsszámok szerint nagyon megnövekedne a Rendi tagok száma. Minden egyes tanácsos is vezessen regisztert a saját csoportjáról. IV. Benső élet. Hogy a lll-ik Rendben élénk élet legyen, a havi gyűlések kényes pon tossággal megtartassanak. A névsorfelolvasás a legjobb módszere annak, hogy mindenkit a megjelenésre szoktassunk. A beöltözés és fogadalomtétel nyilvánosan és a lehető legnagyobb fénnyel legyen megünnepelve. Minden hónapban tanácsülés legyen, melynek lefolyásáról és a tárgyalás anyagáról jegyzőkönyv készíttessék. V. .4 működés kifelé. Ha Szt. Ferenc szelleme és Xill. Leó, valamint X. Pius és legújabban XV. Benedek pápa óhaja szerint él a lll-ik Rend, hatalmas védősereggé fog megizmosodni a vallástalan és erkölcstelen világ ellen.

t e r c iá r iu s k ö z l ö n y

^7 pretet a szabály kimagasló pontja, geressltek egymást“ szent Atyánk azt mondja A szívben így uliára — — Egyetlen orvosság a „világ bajara Itt könnyet törül le, olt haragot üz el, Aniotl beteg várja azt ^poija szívvel Szomorút vigasztal, szegenyt felkarolja, Gyengét felemeli, szeretettel ovja. Szivében megnyugvás, boldogság lelkében, Sok letörölt könnynek mosolya szemeoen. Istenét imádni, másokkal jót tenni, Ha valakit gyűlöl, még azt is szeretni. Ah ! ha majd a földön sok ember lesz ilyen, Ferencrend szabályát ki megtartja hiven, Testvér“ lesz mindenki, földön, mint az egben, Boldogság honol majd- „siralom-völgyében !

Ágnes nővér.

A Harmadik Rend tekintélye. Nem arról a hiú, látszólagos, kierőszakolt és tettetett tekintélyről szól az írás, milyenre a gazdagság, a hatalom, a tudomány, a művészet, a rend kívüli természeti testi vagy lelki ajándékok és tehetségek révén szert tehet valaki. Ez múlandó, értéktelen és Szent Ferenc Harmadik Rendjének mint fölösleges, nélkülözhető. De van tekintély, mely nélkül társulat, egyesület, intézmény, szervezet fel nem állhat, nem terjeszkedhet, hanem elsenyved és elpusztul. Ez a szel lemi, erkölcsi, vallási, keresztényi, természetfölötti. Krisztusi tekintély. Ha minden más, még olyan világi intézmény is csak úgy boldogulhat, ha valami szellemi erőt, erkölcsi értéket tud felmutatni, például: igazságot, szeretetet, önmegtagadást, hősiességet, úgy bizonyára az örök reményeket hirdető kereszténységtől és annak választott seregétől, a lll-ik Rendtől még inkább elvárja azt az emberiség. Ha a lll-ik Rend igazgatóiban és tagjaiban elszánt lelkesedés, fárad hatatlan munkásság, mindenre kiterjedő elvszilárdság, a lenézést lenéző öntudatosság, a gyűlöletet legyőző szeretet, a rágalmakat megcáfoló erényesség, a körülményekhez helyesen alkalmazkodó okosság, a harcokat kiálló bátorság, az alkalmakat felhasználó buzgóság nyilvánul és szerepel, akkor meg van az alapja és biztosítéka a lll-ik Rend igazi és szükséges tekintélyének. A tekintélyhez tehát sok minden kell, de mindenekelőtt jól rendezett, öntudatosan kiművelt, az ész szabályai és a kegyelem sugallatai szerint kinevelt, tökéletesített belső lelkület. Mindenkinek megadni a neki megfelelő valIasi ismeretet, társadaimí műveltséget, erkölcsi tökéletességet ez az egyetlen fs s z e í f

Irlrnytd^n

a? ilr^npl^phipn’ hogy Ferenc

aki befogadja a tanítványt a Mester nevében, a szolgát Rendet, mint Szint

R e n d ?s l í l z T 4 n ' ‘avA

míndnyájonkat,

Kena es vele az isten győzelmet szivünkön hordjuk!

kik

a

lll-ík

P. Angehisz.

TERCIÁKIUS KÖZLÖNY

A Harmadik Rend eszményi l(épe. Folvtatás.

ül. A Ill-ik rendi tagokról. Mmel nagyobb a tagok száma, a Harmadik Rend annál nagyobb munka kört kepes felölelni s szent hivatását, a társadalom megújhodását annál gyor sabban tudja teljesítem. Mivel apostoli küldetéssel bir, nemcsak egyes osz^lyok s társadalmi rétegek, hanem az összkatolikusok számára lett alapítva Tagjait tehat a papi és világi körökből egyaránt toborozhatja; férfiakat és nőket, hivatalnokokat és polgárokat, kereskedőket, iparosokat és munkásokat gazdagokat es szegényeket, fiatalokat és öregeket egyformán fogadhat be sorai köze. igen, az volna a legkívánatosabb és legjobb, ha a katolikus családok a maguk teljes valójában fölvétetnék magukat a Rend tagjai közé. A bensőre vonatkozólag pedig álljon a következő néhány szó. A tagokat igazi jámborságnak kell áthatnia. Ez a jámborság ne legyen csak külsőség. Az igazi jámborság nem merülhet ki abban, hogy valaki naponta 10 rózsafüzért is elimáuKOzik, imádkozza az összes röpimákat sőt betéve tudja az összes litániákat, magaviseletében pedig fékezhetetlen s na ponta ezer meg ezer apró tüszurást ad másoknak; olyan karcolókefe ter mészet. A valódi jámborság abban áll, ha valaki szívből ragaszkodik Istenhez forrón vágyódik utána, ha lankadatlanul törekszik mindent kerülni, ami Istent megszomoritja és mindent megtesz, ami Istennek kedves. A tagok ellenőrzésére pontos regisztert kell vezetni, amely az összes lagok neveit tartalmazza, például; folyószám, családi-, kereszt- és rendi név, állás és foglalkozás, lakás, utca, szám, a beöltözés és fogadalom éve, hó napja. Ezen könyvet a legnagyobb lelkiismeretességgel kell vezetni. Nagyon természetes, hogy a holtak nem tartoznak az élőkhöz, azért törölni kell azok neveit, mert különben a törzsszámok szerint nagyon megnövekedne a Rendi tagok száma. Minden egyes tanácsos is vezessen regisztert a saját csoportjáról. IV- Benső élet. Hogy a lll-ik Rendben élénk élet legyen, a havi gyűlések kényes pon tossággal megtartassanak. A névsorfelolvasás a legjobb módszere annak, hogy mindenkit a megjelenésre szoktassunk. A beöltözés és fogadalomtétel nyilvánosan és a lehető legnagjôbb fénnyel legyen megünnepelve. Minden hónapban tanácsülés legyen, melynek lefolyásáról és a tárgyalás anyagáról jegyzőkönyv készíttessék. V. .4 működés kifelé. Ha Szt. Ferenc szelleme és XIII. Leó, valamint X. Pius és legújabban XV. Benedek pápa óhaja szerint él a lll-ik Rend, hatalmas védösereggé fog megizmosodni a vallástalan és erkölcstelen világ ellen.

t e k c i A r iu s k ö z l ö n y

" 7 ,, r A Terciárius családoltban mély va

imát honosítsák meg; a fiatalsago P® ^ ^ lol,asem egyezzenek êle újságokat tartanak; az

szellem

jó könyveket, iratukat és i.o k at, melyek a Hl-ik és egyetértést ápoljak. Szóval: ,^[,3

M 'Isk o la és az egyház nevelómüvet

7(X) év előtt egy - P ^ ö

L " ^

5

í t . r C

" " ' i : ; r ’e r ! ' n

S i ‘a 5

i r p

uralkodjék. A közös T erciáriu s szülök

le g g y ö n g é d e b b feleb aráti.

, V t o v i r f V - t e m , a nép töm egeit és

f

b e s^ á ro z n i -

t L k r . n

«

a

je ,e „

korban

-

ez

a

világ i Rendjének az eszm ényi képe.

Vége.

BÖLCSŐ MELLETT! Aludjál édes, kicsi fiam ! Álmodat őrzi_ az édes anyád . . ■ A kéklö égből, Fehér felhőkből. Mosolygó angyal is vigyáz reaa. Álmodjál édes, kicsi fiam ! Álmodd, hogy anyád veled nevet Ne lásd a könnyét, Búját, gyötrelmét, Ne tudd, hogy sokat szenvedett. Álmodjál édes, kicsi fiam ! Anyádnak régen nincsenek álmai Csöndes hangjan — Pelyhes fiókám — Szive dalait neked énekelgeti. Aludjál édes, kicsi fiam !

Mária nővér.

VÁJJON MIÉRT N E LÉ P H E TN E B E a Harmadik Rendbe az a sok egyesület, amelyet a katolikus ifjak, nők, iparosok tarta nak fenn a világ minden részében, hogy a szeretetnek és békének ugyanazon szellemében dolgozzanak Jézus Krisztus dicsőségén és az Egyház ügyén, mint amely Szent Ferenc lelkét éltette"" .(X V , Bene dek körlevele )

TERCIÁRIUS KÜZLÜNY

Terciárius Káté. Folytatás.

36. K i vehet fel a ül-ik Rendbe? Rendes körülmények között a Har madik Rend igazgatój^ a tartományfönök felhatalmazása folytán minden egyes Ferences áldozópap a kolostoron kivüi és világi pap az ö lelkipásztori jog körében. Az adorácios papok is azzal a kiváltságokkal bírnak, hogy bárkit felvehetnek a Harmadik Rendbe. (Facultas recipiendi et adscribendi ad TertiumOrdinem S. Francisci, ae fratres sororesque in Congregationem Ordinario loci approbante, coadunandi. Post receptionem nonima necnon tempus susceptionis et professionis superiori conventus vicinioris ordinis S. Francisci sunt transmittenda.)

37. M i volt a Ill-ik Rendiek első rendöltönye ? A Harmadik Rendnek első, eredeti ruhája egy durva szürke posztóból készített kabát volt, ráncok nélkül, mely derékon egy kötéllel volt összetartva.

38.

Történtbe késö^ valami változás ezen ruhára nézve ?

Később, miután a buzgóság alább szállott, ezen ruhában változás történt, amennyiben a külső világi ruha alatt egy hosszú öltönyt viseltek, mely szintén, idők folytán mindinkább rövideb^ lett s igy alakult ki a mai vállruha vagyis skapuláré.

39. A kis öltönyt, vagy skapulárét, — amit jelenleg viselnek — ki hagyta jó v á ? II. Gyula pápa s az ujabb időben X III. Leó pápa voltak azok, akik a jelenlegi skapulárét a nagy rendöltöny helyett jóváhagyták.

40. Mekkorának kell lenni a skapulárénak ?

Hogy mily nagy legyen a skapuláré, azt a tartományi főnökök határozzák meg. 41. M ily anyagból kell lenni a skapulárénak'> Ezen skapuláré gyapjúból és jelentéktelen szinü legyen. A skapuláré sötétes színe által az alázatosságot és durva anyaga által az önsanyargatást és szegénységet jelenti.

42. A skapulárén kiviil van-e még más hivatalos öltönye a Harmadik Rendnek? A skapulárén kívül viselniök kell a Harmadik Rendüeknek még egy övét is a derékon. 43. M it kell mondanunk az övről? Az övnek kender vagy gyapjúból kell készülnie és három csomót kell reá kötni. 44. M it jelent az ö v? Az öv jelenti a szív tisztaságot s azon szent kötelet jelképezi, melyet Jézus kínszenvedése alatt testén viselt. 45. M it jelent a három csomó az övön ? A három csomó az övön je lenti a Harmadik Rend három fő erényét, tudniillik az alázatosságot, bünbánatot és a földiek megvetését, 46. M it kiván X/IL Leó pápa a rendöltönyre nézve? X ill. Leó pápa rendelete szerint a Harmadik Rendieknek a kis skapulárét és az övét (kordát) éjjel-nappal viselniök kell. Aki netn viseli, az a nem viselés ideje alatt rendi kedvezmények és jogokban nem részesül. 47. Tehát mindig kell a skapulárét és az övét viselni? Igen éjjel és nappal viselni kell azokat: betegség vagy más szükség idején azok viselé sétől azonban felmentést nyerhetnek a tagok.


emberek társaságában maradni, kijött, hogy lelkének szabad s7,ár.,yalást cnaedien; nem birja tiszta örömét elpalástolni, halk szavakat susognak edesen ajkai, örül, hiszen elhangzottak a szent Atyának megerősítő szavai most jött meg 12 társával a szent Atyától, ki megerősítette Rendjét, jóváhagyta eletmódjat, megadta n # i s Rendje minden egyes tagjának a bünbocsánat hirdetésének hatalmát. Tehát mégis, végre megvalósult a sok szép alom, tette vált a sok remény, szétküldhet! testvéreit az egész világra dolgozni, fóradni lelkek üdvéért. Oh boldogság! Mi vagy te? 1i«gy oly édes bizsergő érzést csöpögtetsz az ember testébe leikébe. Nem, nem birja elviselni ezt a határtalan boldogságot s megy fut mint a gyermek. Minden egyes fűszálat, bogárkát fölsiólit, hogy ma<xasztalják az égi nagy Királyt, Kinek Ö. szegényke hirdetője. De lankadnak° tagjai, gyönge teste nem birja sokáig s fáradtan dől egy hatalmas fa tövébe”s a fának mohával benőtt oldalához támasztja gyöngéden fejét. A sej telmes csöndet mi sem zavarja, csak a távoli estharang mélabus hangja vegyül az ünnepélyes csendbe. Szive — lelke elbágyad e harmóniától, testét az izzó szeretet teljesen fölemészti, elalél s jön a jótékon) álom pillangó képében, néhány édes csókot lehel arcára s szent Atyánk mély álomba merül. Álmodik. . , . Látnia keli, mint tornyosulnak a vészes felhők Egyházunk egére. A fényűzés és kapzsiság már-már végveszéllyel fenyegetik. Ugyan ki, vagy mi lesz az a titáni erő, mely e terhes felhőket darabokra fogja szaggatni? . . . Egy sovány, önsanyargatott alakban, szent Atyánk önmagát ismeri fel ; utána egy . . . kettő . . . száz . . . ezer . . . egy egész légió . . . még annál is több! egy egész rendezett hadsereg áll harcrakészen, mindnyájukon durva, daróc öltöny kötéllel övezve, kereszt a kezükben. Szent Atyánknak örömtől sugárzó arcán, erre egy gyönge vonaglás húzódik vég ig ; óh fáj az ő szivének, sokkal alázatosabb, mintsem egy ily óriási sereget ő vezessen. De 4iiába minden szabadkozás; az a bátor vezér ő volt, az 5 vezérlete alatt harcolt rettenthetetlen bátorsággal az ifjú csapat s alighogy hozzáláttak a harchoz, a vészes felhők eltűntek, az ég kitisztult Egyházunk felett s szent Atyánknak ajkai újra mosolyra nyílnak. Tiszta már az ég, de nincsenek csillagok! De Íme! Mi ragyog oly fényesen elsőnek, az égen s távolról a népek milliói hálával adóznak neki, kinek szavára „daemon lepra fugiunt, aegri surgunt sani. Cedunt maré, vincula“ . . . ő az a Pádovai szent, rendünk büszkesége, éke, csillaga. Alig, hogy feltűnt az első csillag, már mellette ragyog aureolájával Bonaventura. A pirkadó hajnalon, ki az az öt fényesen ragyogó a la k ? ők azok a marokkóiak, első vértanuk tesvéreink között. Ismét uj csillagok nyilnak szemeink előtt, egy Doctor irrefragrabilis, Halesi Sándor; egy ideális subtilis Doctor Scotus. S ott, nyugaton, mi festi az égalját oly pirosra? Oh számtalan csillag ragyog ott, számtalanok adták oda életüket: 12 ezer franciscanus hozta áldozatul életét embertársainak javáért, midőn az irtózatos fekete halál százezreket döntött a rideg sirba. Amott egy másik csillag, ki megszámlál hatatlan népsokaságnak szónokol s hallgatói ellesik, elrabolják ajkairól a szavakat ?


Leonárd az, a nemzetek szónoka. . . Újra uj csillagok tűnnek fel ay eten, ott ragyognak a japáni vértanuk, amott a gorgomiak De mi az az ieez-0 zene. me v nlv _ __ . ^ . • Lê mi az az igézö zene, mely oly távolról hallatszik's az ember testét - le lL d b ü v ö h ' Solanoi Ferenc az, ki zenével hódit lelkeket• Istennek Ohi Hp npm h .,i, ,a, M,inu „ égéJ eBVes zueát^bem ir A r " '■gés! világot, annak mindenegyes zugát betölti. A fényt követve millió é» millió lélek jutott el Isten látására Szent Atyanknak arca vegtelen boldogságot árul el, .egész testében remeg talán mutatja, hogy szive csordultig telt boldogsággal. És mégis boldogsága növekszik, m.don távol a láthatáron egy kisded ország t ü L fel, S ív é , goktól

választják el idegen orszá-

De szomorú kép tárul szemünk elé: .Vad tatár csordák dúlják fel az ország területet, fosztogatva, gyilkolva, öldökölve járják be azt Füstölgő romok, tüzes zsarátnokok, uton-utfélen állatiasan megcsonkított holttetemek mutatjak a varosok, vagy falvaknak, valamikor virágzó, helyét. Szent Atyánk arcát taian ^ ■ a fájdalmas, szánalomra méltó kép boldogitotta volna ^ Oh nem ! Nem cz a siralmas helyzet tette rá a hatást, hanem a jövő dicsősége Latta, mint épülnek a romok fölé a szebbnél-szebb Egyházak s azok közé a falvakês városok számtalanjai. De mit ér a nép, ha nincsenek vezetői? Legyen a nép bármily nemes, ha nincs, aki vezesse, ha nincs, aki a hitélet elemeit szivébe ültetve, ápolja, gondozza s a gyakorlatba átvigye. Ezek hiányá ban tehát beállt a^Dmlás,, a züllés az ország minden részében. Szomorú szívvel látja koronás királyunk második honalapítónk az egész országban a romlottságot s utat nyit egy uj elemnek, azoknak a vonzó szerzeteseknek. S azok a tüzes lelkek, erényektől duzzadó kebellel, a lelkek utáni vágytól égve, készségesen jöttek e hazába s nem telt bele egy század, már ezreket szám lálnak a kisded országban. És a franciscanusok, a barátok, az ő vonzó egy szerű ruhájukkal a nép szívétől, a koronáig hatolnak s ott maguknak oly biztos lakhelyet készítenek, melyre mindenkor számíthattak. És a nemzet viszonzásul nem miht rideg vezetőt, hanem mint édes „barátot ölelte forrón szerető keblére. Fölnyitotta előtte szivének titkait, elpanaszolta fájdalmát, szen vedéseit. Az pedig mint hü, igazi barát, ha kellett törte, égette, rombolta a bűnt a szivekben, a másoknak pedig mézes ajkakkal enyhítette fájdalmát és szenvedéseit. Igy aztán szivéhez nőtt a nemi.etnek úgy, hogy azt onnan letépni semmisem volt képes. Vannak tehát már a magyarnak tanácsadói, vagy lelki gondozói, vagy barátai. Jó kezekben van a nemzet, jöhet aminek jönni kell, kész a viadalra. S ime, csodálatos, jön a rémes förgeteg, a török nek óriási száma. Amerre jár, utána kihal a vidék; Pusziit, gyilkol mindenütt. Ifjaínk rabláncra fűzve, ezrenként kénytelenek Törökországba vonulni s ott állatok módjára dolgoztatnak velük. Szüzeink ezrei ott hervadnak el Sztambul és Konstantinápoly tisztátalan karjai között. Akik pedig azok itthon maradnak, kimondhatatlan kínoknak, nélkülözéseknek, életveszélynek kitéve, hová fordul janak, kihez meneküljenek, ha nincs egy édes vigasztaló „barát'*, kinek


szavait mindig nektár gyanánt veszi; hiszen vele él, vele együtt szenved. együtt osztoznak a könnyeken, együtt a kenyéren. Midőn 1456-ban jön a törökök hatalmas szultánja, megszánilálhatatlan fegyveres népséggel, Magyarország a legszomorubb állapotban van. „A inagyar urak széthúztak, a kiskirály kegyeket osztogatott, vagy fosztogatott, a nép resz ketett félt a közeledő török veszélytől . . . nincsen vezér, nincsen egyetértes . . . me^'jelenik Kapisztrán János durva szőrcsuhája, vagy inkább lángoló szavai, bizodalmat, reményt ébresztenek." Budavár oldalán áll és harsogva szólít fel mindenkit a keresztes háborúra. Kevesen értik meg . . Összegyűjti tehát a „saját népét“ s a zászló alá hivja Ferencnek családját, a magyar Terciáriusokat s az a 60 ezer egyszerű fegyverzetü nép győzelmet arat a -200 ezer elsőrangú katonán s Magyarország s vele egész Európa megmenekült a török veszélytől . . . Majd jönnek a különböző pártvillongások, midőn magyar magyar ellen ragadta a tőrt, hogy markolatig döfje annak szivébe! O h! Ha most nincs egy szerető „öard/“ kit édesen vonok keblemre, hogy halljam annak vigasztaló szavait, mi volna más a világ, mint kin, szenvedés és pokol. Gyermekeinek eme csodálatos önfeláldozását látva, szent Atyánk arca azért volt a végtelen ségig boldog. O h ! ha tettek valahol a franciscaniusok, legtöbbet tettek a Magyarnak. De nézzük szent Atyánk arcát! M i a z ! ? ! Elnémult a boldog arc s egy fájdalmas redő húzódik végig azon. Lángbaburu! a világ . . . beláthatatlan csatatérré alakul át. hol hullanak az emberek, mint ősszel a falevél . . . nincs egy talpalattnyi föld, hol béke s nyugalom uralkodna . . . S ebben az átkos, ebben a pokolias zűrzavarban eljön a gonosz, mint lapuló, vérben habzó oroszlán s becsempészi a lelkek világába a konkolyt, az egyenetlenséget . . . ássák a sirt, melybe trónok, koronák, biborpalástok hullanak alá . . . s midőn már romokon és roncsokon járják a haláltáncot, midőn a jobb, boldogabb jövőnek a re ménye is már-már foszlánnyá szakad, jön Krisztus helytartója s kezében tartja az egész világ számára irt körlevelét . . . Emberek, ébredjetek . . . a jövendő világbéke biztosítékai a 700 éves jubileumot ülő Ferences lelkekbe és Terciárusok szellemébe van lefektetve . . . jöjjetek, ismerjétek meg a nagy Ferencet, legyetek Terciáriusok . . . S népek, nemzetek, falvak, városok moz dulnak meg, hogy Ferencnek ruháját öitsék magukra, hogy Jézus számára szenteljék életüket . . . Uj ének fakad az ajkakon, uj élet támad a földön s a megváltozott, az átalakult emberek ismét friss, ujult erővel látnak a mun kához, hódítanak, dolgoznak szerényen, lázasan; Istennek. Újra uralomra jut a szeráfi buzgóság. melynek izzó lángjai földulnak, fölemésztenek mindent a föld színéről, ami nem isteni. S ha most tekintjük az Aszíszí szegény arcát, azt kell mondanunk, nem emberi, isteni, istenített arc az, melyen a boldogság pompája trónol. A 700 éves álom után felébred szent Atyánk. Révedező tekintetével körülnéz a sölótbei, midőn egy hulló csillag végighasitva az eget — megérti

TERCIÁKIÚS KÖZLÖNY

15

az álmot; mint az árnyék, tovalebben könnyedén a selymes pázsiton, mindig erősebben sz >ritja a szivéhez a keresztet s a halotti csendből, csak a sirása zokog fel : „Jaj, a szeretet nem szerettetik.“

A HARM AD /K R EN D a többi szerzetes rendtől abban különbözik, hogy itt /. nem az evangéliumi tanácsok, hanem csak a keresztény parancsok k()vetése van előírva, továbbá 2., hogy a Rendszabályok követése bűn terhe alatt senkit sem kötelez; a szabályszegés csak azon esetben lesz bűn, ha az egyszersmind Isten, vagy az egyház valamely parancsának is a megszegését képezné és 3. a különbség még az, hogy a Terciáriusok nem a zárda falain belül élnek, hanem künn, a világban, eredeti társadalmi kereteik között.

Négy kép, — egy élet. 1.

Szép, fiatal leány, báli díszben, kipirult arccal áll a tükör előtt. Egy szerű a ruhácska, mel et visel; szegény szüleitől ennél szebb nem tellett. Saját kezecskéi varrták, de az ő szemében gyönyörűnek látszik. Oh. hogy is ne lenne gyönyörű, hisz elárad azon is mindaz az öröm, az a boldogság, mely a lányka szivét dobogtatja : első bál! És milyen jelentőségteljes esemény van készülőben ott! . . . Ifjú szive egész melegével, rajongásával szeret ez a lányka valakit, aki szintén ott lesz a bálon s kiről érzi, tudja, hogy ezen a bálon nem egy múló táncra, hanem egy hosszú életre fogja kezeibe kérni szorgos kezecs kéit . . . Aki ennek a leánykának boldog, reményteljes érzéseit festeni akarná, ha napsugárba, rózsaillatba, inadárdalba márthatná is ecsetjét, még akkor is a kép messze-messze maradna el a valóságtól . . . II. Halvány arcú fiatal nő ujságlapot tartva kezében, tűnődik magában, elmenjen-e meghallgatni azt az egyre hangosabb szavakkal emlegetett hit szónokot, kinek neve már szinte korszakot jelent s ki húsvéti lelkigyakorlatra hívja a lelkeket. Valami vonzza, bár ő nem akar jó lenni, nem! nem! ő nem tud, nem akar lemondani! . . . Valamikor régen, — oh igen. akkor ő is jó volt. Szeretett, remélt . . . angyala, menyországa akart lenni annak, akit kiválasztott . . . De a sors máskép akarta. Hideg szívű emberek széttépték a kapcsot, — gazdag család a szegény leányt be nem fogadta — és igy, Isten oltára előtt nem hangzott el az eskü . . . Akkor felfordult a rend a gyenge szívben. Akkor el akart taszítani mindent, ami útjában állott és boldog akart lenni — Isten nélkül is! I


18

Már régebben élt bennem a vágy, megismerni az örök várost, Rómát. De különösen lelkesített Assisinek s itt Porcíunkula kápolnának közvetlen megszemléihetése. Azonban a földi érzések legerösebbike, az anyai érzés lelkemben azt mondotta, ne hagyjam el gyermekeimet. A ferencesés az anyai érzés napokig küzködtek bensőmben, önmagam nem tudtam határozni. Végre lelki atyám bátoritása és döntő szavai után egy biztató hang is azt súgta szi vemben, menj, a jó Isten megsegít! Miután láttam, hogy gyermekeim is bele vannak nyugodva — engedelmeskedtem. Hozzáfogtam a nagy útra szükséges előkészületekhez. Mint tanítónő, az iikolával kfzdtem. Elöljáróimtól 3 heti szabadság időt kértem, amit meg is kaptam s kis tanulóimtól elbúcsúztam. Harmadrendi munkáim végzését rendi testvéreim vállalták. Gyermekeim gondozására pedig önként ajánlkozó jó lelkek közül egy Harmadrendi házaspárt kértem fel. Miután legfontosabb kötelességeim így elintézést nyertek, jelentettem rendi igazgatómnak, hogy utasításai szerint most már megyek az útlevelem után. A jó Isten és Szent Ferenc atyám itt is segítettek, amennyiben az útlevelet egy nap alatt sikerült megszereznem. Midőn ennek birtokában örömmel hazaértem, lakásomon találtam egyik Harmadrendi testvéremet, a jószíva Annus nénit, Márta leányommal beszélgetve^ Csakhamar megtudtam látoga tásának okát is. Tudatta velem, hogy részben lelki vágytól indíttatva, részben irántami szeretetből elkísér szent utamon, eljön velem Rómába és Assisibe. ♦

Végtelen örültem Annus néni ezen elhatározásán s másnap az ő útle velét is az enyémhez hasonlóan megszereztük. Még egy nap választott el bennünket a nagy úttól. Ezen a napon főtiszt. Igazgató urunk reggel 6 órakor Szt. Ferenc Atyánk oltáránál szentmisét mondott érettünk s beszédet intézett hozzánk és az egybegyült testvérekhez. Azután megáldott bennünket és szerencsés utat kívánt a kél zarándoknak. Az «gész nap készülődéssel és bucsuzkodással telt el. A Harmadrendí testvérek elhalmoztak szeretettel és utravalóval. Estefelé együtt mentünk Annus nénivel főtiszt. Igazgató úrhoz, aki átadta az én úti költségemet-, továbbá néhány ajánló iratot, Rómába viendő levelet és Har madrendi fényképeket. Innen mindketten kedves gyermekeinkhez siettünk, hogy még néhány órát köztük tölthessünk. Közeledett az indulás ideje. Gyer mekeinken kívül sok testvér és jó szomszéd kisért ki bennünket az állo másra. Érzékeny bucsu és sok-sok „Isten áldja“ után végre fél 12 órakor felszálltunk a Budapestre induló vonatra. Nagyon szeretem szülővárosomat és édes hazámat, de rajongani fogok, mig élek Assisiért, azért a földért is, melyet Szt Ferenc Atyánk az ő életével megszentelt. S valahányszor Róma nevét hallom, hálaimára nyílík ajkam a m ndenható Isten jóságáért, hogy oly sok lélekemelő, tiszta örömnek tett részesévé, midőn falai közt voltam. Ezen érzések hatása alatt le is irom utunkat. Leírásom fonalán legalább lelkileg megjárhatják Harmadrendi testvéreim az örök város legszentebb helyeit, melyeket szerencsés voltam láthatni, s szemlélhetik a Porciunkula-kápolnát, hol életemnek legboldogabb napját tÖl>


töttem, s melynek minden zugát úgy a szivembe soha-soha nem tudnám.

19

véstem,

hogy

elfelejteni

Szept. 8-án, Kisasszony napján reggel fél 9-kor érkeztünk Budapestre s a Nyugoti pályaudvarról a budai szt. Ferenc-rendi plébániára mentünk. Midőn a temploinajtóhoz értünk, épen beharangoztak nagymisére. Jelentkez tünk az irodában, leraktuk csomagjainkat s a templomba menve, ott Szent misét hallgattunk és áldoztunk. Mise után ismét az irodába tértünk. Itt meg tudtuk, hogy Budapestről senki sem megy Rómába a nagygyűlésre. Az atyák csodálkozva és mosolyogva hallgatták szándékunkat és le akartak a római útról beszélni. Ekkor elmentünk méltóságos P. Zadravecz István püs pök úrhoz, remélve, hogy ott talán biztatóbb fogadtatásban részesülünk A püspök ur nem volt odahaza. A titkárja szívesen fogadott, de az útra nézve semmi reménnyel nem kecsegtetett. Ismét visszamentünk a budai plébániára s ott a folyosón a hazaiból megebédeltünk. Két pátert vendégül is hivtunk. Ebéd után a budai Harmadrendi Otthonban éjjeli szállás után tudakozódtunk, de helyszűke miatt eiutasitó választ kaptunk. Ekkor átmentünk Pestre az osztrák és olasz konzulátusokat megkeresni, mert Budán senki sem tudta megmondani, hogy ezek hol vannak. Sok-sok kérdi .getés után végre az osztrákot megtaláltuk. Igaz, hogy most, mivel ünnep délután volt, nem végezhettünk semmit, de legalább ezt már nem kellett másnap keresni. Kis csűggedés fogott el, hogy mi lesz ezu tán, ha már Pesten is ily nehezen megyünk előre. Az első fontos útbaiga zítást a pesti Ferencrendi templom sekrestyésétől nyertük, aki néhány hónap pal ezelőtt nagys. és főtiszt. Buttykai Antal atyát kisérte az előttünk álló utón Rómába. Egy Olaszország térképet is adott, melynek az utón hasznát vettük. Majd a pesti Harmadrend utján próbáltunk éjjeli szálláshoz jutni, de igy sem sikerűit. Megint vissza villamosoztunk Budára. Itt most a Ferencrend házfönökét kérettük s mivel már este volt, nála is szállás után tudakozódtunk. Ö a sekrestyést hivatta, akinek jószive lévén, meghívott éjjelre. Mivel csak egy szobás lakása volt s a szobában ő aludt feleségével, kis gyermekével és egy vidéki rokonával, nekünk a konyha földjén készített fekvőhelyet. Ezért is hálát adtunk a jó Istennek. Reggel Szentmise hallgatás után Pestre mentünk, hogy útleveleinket rendbehozzuk. Először a már előző napon felkeresett osztrák konzulátushoz mentünk, de ott azt a felvilágosítást nyertük, hogy először az olasz vizumot kel! megszereznünk. Déli 12 órára egy kis tolakodás és kö nyörgés után fejenként 844 korona ellenében ez kezünkben is volt. Mentünk tehát vissza az osztrák vízumért. Az osztrák konzulátusi palotában rettenetes tolakodás és küzködés után délután 4 órára 705 koronáért végeztünk, ismét a menetjegy irodába mentünk, jegyet váltottunk Tarvizig, az olasz határig és pénzt cseréltünk. Mostjjutott eszünkbe, hogy még ma nem ettünk. Este 6 óra után reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk egyszerre, majd ismét niult éjjeli szállásunkra, a budai sekrestyéshez mentünk. (Folyt, köv.)


A legnagyobb művészet. V'illanycsillár fénye alatt, cigarettázva ültek együtt a művészek. A vita élénk volt és hangos. Arról beszéltek, hogy mi a legnagyobb művészet ? — A művészet nagysága attól függ, hogy mennyi szépség van benne — szólt a festő. És van-e szebb egy művészi képnél, amelyben a szinek beszélni kezdenek ? ~ A hang szebben beszél a színnél —

vitatta a zeneszerző. A zené

ben van a legnagyobb művészet. Persze az iró sem hagyta magát. — Igazatok van. Szép az, amikor beszélni kezdenek a szinek. Szép az, amikor megszólal a hangok muzsikája. De legszebb mégis csak a gondolat. Legtökéletesebb művészet a szavakban kifejezett szépség. Amikor maga a gondolat buszéi. A festő idegesen dobta félre cigarettáját. — Nem úgy —

emelkedett

fel

tüzesen

a

helyéről.

A

művészet . . . A mondat közepén megállt. Hirtelen megnyílt az ajtó. És

legnagyobb megjelent a

nagy müvészpártoló házigazdának felesége az ajtóban. — Bocsánatot uraim. Hadd mutassak be én is valamit a művész uraknak. Diadallal mosolygott. Nem volt szép, de ettől a mosolygástól egyszerre széppé varázsolódott az arca. Letekintett a karján ülő, hosszú hálóingecskés, kövér kis babára, aki ragyogó kék szemeivel ránevetett az anyjára, mig ujjacskáival anyukája egyik hajfürtét húzta rendületlenül. Látszott az anyán, nem is érzi^ hogy fáj a kis kezecske cibálása. A szeretetben minden elolvad, még a fájdalom is. Anya és gyermek összemosolyogtak olyan meleg pillantásban, hogy átfütötte az azt nézők sziveit is. — De szépv. . . futott át önkénytelenül az ajkakon. A háziasszony nemsokára újra visszavonult és a müvésztársaság magára maradt. — Hol is hagytuk abba ? — Már be van fejezve a vita — szólt megilletödötten a festő. Ez a kis jelenet eldöntötte a kérdést. Legszebben a sziv beszél. Legnagyobb művészet a szeretet. Fejbólintás és megértő tekintet volt rá válasz mindegyik részéről. — Igaz. Legnagyobb művészet a szeretet. Pár pillanatnyi csend követ kezett. Azután a háziúr szólalt meg magába mélyedő mosolygással. Látjátok, ezt előbb is kitalálhattuk volna. Legnagyobb művész nem lehet más, mint az Isten. És mikor maga az Isten emberré lett, a szivét szó laltatta meg legszebben. Nem azért jött a földre, hogy ilyen vagy olyan mű remeket alkosson, hanem azért jött, iiogy — szeressen !

Blaskó Mária.


Apróságok a „mi“ életünkből. „Az Ur angyala , . Egy verőfényes, gyönyörű szeptemberi délelőtt, a város főterén, várum a villamost. Különös véletlen csak, hogy hivatalnok létemre ilyen időtájt kint lehetek a ragyogó napsugaras levegőn. A tündöklő fényárban mosolyogva fürdik meg a sok ezer virág, csak a fák tarka lombja emlékeztet arra, hogy itt az ősz. A nap gyönyörű ragyogása — az égbolt épen ilyenkor sajátságos azurkéksége — oly festői keretet nyújt az előttem elterülő nyüzsgő-mozgó képnek, hogy szinte egy boldogabb spherában érzem magam. A körülöttem levők szinte eltűnnek, lelkem a magasba emel, csak Istent, e fénynek, e pompának végtelen Urát, Teremtőjét látom mindenben . . . ’ Harang-kongás térit a valóságba . . . tizenkettő . . . Keresztet vetek, lélekben az Ur zsámolya elé borulva, imádkozom az Ur Angyalát. Előttem néhány munkás ezek láttára leemeli kalapját. Mellettem egy úriember: a ke resztvetésnél szinte önkénytelenül a kalapjához nyúl — lekapja — magába mélyed . . . Kissé távolabb két urinő — arcuk tipusa elárulja, őseik böl csője — keleten rii jott ~ eléggé feltűnően folytat eszmecserét, a jelenet látására elnémul mindkettő . . . Testvéreim! Imádkozzak az Ur angyalát, mindig, bárhol is vagyunk: imádkozzak megváltásunk iránti hálából; imádkozzuk édes üdvözitőnk iránti szeretetből, kit végtelen szeretete késztetett a megtestesülésre; imádkozzuk emelt fővel, büszkén, hisz arra is emlékeztet, hogy hazánk egy szomorú tör téneti korszakában épen a harmadik rendi testvéreink törhetlen erős hitével kivívott nagy Belgrádi győzelem emlékére, 1456-ban rendelte el ezt Kalliszt pápa, de imádkozzuk bizalommal is, mert Nagyasszonyunk, rendünk fóvédője, aki a török veszélytől és oly sok más veszedelemtől szabaditott már meg bennünket, ö nem fogja most sem elhagyni azokat, kik a háromszoros „A ve“ -val üdvözlik. És ha jó példánkkal ma egyet, holnap talán már kettőt vezetünk Hozzá — amily mérvben növekszik imatáborunk, oly arányban oszlanak szét a szegény csonka hazánk felett tornyosuló nehéz felhők — felragyog újra honunk derűs „N apja“ , életünk Vezércsillaga, hogy boldogan köszönthessük „Üdvözlégy M á r ia !“ . . . A nővér és a vak koldus. A sarkon volt az ö megszokott helye. A templomjáró hívek ismerték s hullott ócska kalapjába az alamfísna. Mereven fölemelt szeme belebámult a sötét éjszakába s csak ajka szorong s néha a köny csordul ki a világtalan szemből : imádkozik . . . Dél tájba feltápászkodik s megtapogatja botjával a kövezetei, köröskörül, hogy tájékoztassa magát. Mintha a bot végében volna látó érzéke, az vezeti. Tipeg, csoszog, tapogatja, pöcköli a kövezetet s megindul hazafelé . . . Sokszor figyeltem : oly bámulatos pontossággal s gyorsasággal indult útjára. Most az egyszer azonban meg történt a baj. Kissé bátrabban, vakmerőbben indu! neki és eltévesztette az irányt. Letért a kövezett útról s hiába tapogatódzott, csak nem jutott vissza, ahonnét kiindult . . . Sokan voltak a járó-kelök, azonban ügyet sem vetettek a kínlódó, vergődő, szegény öregre . . .


Véere kiválik a tömegből egv intelligens hölgy. Odamegy a keservesen tapogatódzó öreg hez s mint édes anya\'i gyermekét, kézen fogja s vezet, figyelmesen az útra, melyen már ^

^

A

A

Tfe'm 't.Idorf'eTejtcni a^, a jelenetet. Festői és lélekhez s.óló volt. Mintha az a Terciárius nővér, mert az volt, a szeráfi Atya nagy tervet dolgozta volna föl a avakorlatba s missziós, apostoli hivatását föleitve, ahhan a vak koldusban az elvakult, istenről erkölcsről megfeledkezett emberiségei segítette volna vissza az Egyház, a Krisztusi elvek sziklaszirárd és biztos útjára. Nincs másutt megállás, nincs es nem is lehet máshol inegnvugvás, mint Jézusnál, hová legelsősorban a Terciárius van hivatva visszakalauzoln, feldiarátját. Terciáriusok : apostolok legyetek, szóban, magaviseletben egész életetek

A H A R M A D IK R E N D képes előidézni a községek erkölcsi feltámadását (b. Viennei János) a Harmadik Rend képes kivívni Isten országának győzelmét a sátán országa fölött (Flórenci kát. gyűlés 1873). És legutoljára halljuk jelenlegi Szent Atyánk XV. Benedek Pápa óhaját: „Kívánatos tehát, hogy ne legyen város, falu vagy tanya, ahol nem élnek megfelelő számban Harmadik Rendűek"!

KÖZLEMÉNYEK. Dante. Szeptember 15-én találkozót adtak egymásnak a világ müveit lelkei, hogy hódolatuk zászlaját meghajtsák a világ eddig legnagyobb ke resztény költőjének: Daniénak emléke előtt. Élete, az isteni gondviselésnek egyik legfönségesebb bizonyítéka . . . Nehéz, súlyos időben jelenik meg. Egyrészt szomorú az a keret, melybe beleállitot,ta öt az Isten, másrészt vi gasztaló, örvendetes, hisz abban a században álltak sorompóba az aszíszii Ferencek, Domonkosok, Tamások, Bonaventurák és mintegy varázsszóra emel kednek ki a megtermékenyitett hitélet földjéből a késői századok csodái, a dómok s a színnek, a hangnak és a gondolatnak uj művészei jelennek meg a világon. E művészek legnagyobbika az Olaszországi Ravennában 1256-ban született Dante Allíghierí. Életében két főtényezőt találunk, melyek befolyá solták és irányították is azt. Az egyik ; költői lelkének ideálja, Beatrice s a m ásik; a császárság, a politikában folytatott harca. Az első megtermékenyí tette lelkét s a másik, megérleite s virágba fakasztotta azt. Kegyetlen kézzel ugyan s Golgotás utón, halhatatlan értékké formázta. Ugyanis politikába ke veredett, ellenkezésbe került szülővárosával Firenzével és ezért onnan örökre száműzték. Mint hontalan bolyongott s ette a száműzetés keserű kenyerét. De enrek úgy kellett történnie. Amint a kohó lángos tüze kell oda, hogy a nyers, kibányászott aranyércből csillogó, színtiszta arany-érték legyen, úgy

TER C IÁ R IU S KÖZLÖNY

kellett Isten e nagy teremtményének is a megzuzás s a fájdalom keserű tengere. A reászakadt nagy szenvedéseknek köszönheti a világ, hogy az „Isteni Színjáték“ , a purgatórium-pokol-menyország „misztikus, kifürkészhe tetlen éneke létiejött Ha jól megy a dolga, Firenze podesztája lesz, de akkor a világ nélkülözné azokat a szavakat, melyeknél jelentöségesebbet soha sem daloltak. Firenzének lett volna eggyel több jómódú polgára és a „tíz néma évszázad , melynek ö adott hangot, továbbra is hangtalan marad. Meghalt Ravennában a kereszt felmagasztaltatása napján, szept. 14-én 1321-ben.' Eltemették Szent Ferenc templomában, a költők babérkoszorújával fején, Szent Ferenc Harmadik Rendje ruhájában, mert Dante Terciárius volt.

Franciaország az Egyház legidősebb ieánya kibékült édes Any jával. Ezt bizonyítja mindenekfelett az a tény, hogy a vallásos élettel járó kötelességeknek, minők a vasárnapi szent misehallgatás, gyermekek megkereszteltetése, a házasság egyházi megáldása, egyházi temetés, vallásos körmene teken való részvétel stb. a hívek legnagyobb része ép úgy tesz eleget, mint azelőtt . . . Ez a vallásos érzület azután szükségképen megnyilvánul az iro dalomban és életben egyaránt. Krisztus igazságát hirdetik a René Bazin-ok szebbnél-szebb müvi i, Krisztus kegyelmét pedig a hívők életszentsége. A Harmadik Rendnek, melytől X III. Leó pápa a világ reformálását várta, több mint százezer tagja van náluk.

A Katolikus nagygyűlésen

a Harmadik Rend is részt fog venni. Kívánatos lenne, ha a Testvérek minél nagyobb számmal jelennének meg ezen. Adjon biztatást az a tény is, hogy jubileumi esztendőnk még tart. Ha már a Rómában megtartott összejövetelre — melyen körülbelül 30 ezer Terciárius gyűlt össze a világ minden tájáról — mi magyarok nem mehet tünk el, a spanyolok mintájára megtehetnénk mi is, hogy nemzeti Terciárius gyűlést tartsunk. Szinte kínálkozik az alkalom erre a novemberi katolikus nagygyűlés képében . . . A szegedi Harm adik Rend jubileumi albuma most készül. A körül belül 80— 100 oldalas mű gazdagon lesz illusztrálva. Olvasóink figyelmét előre' is felhívjuk erre. A jövő évben a „Terciárius Közlöny“ megkezdi Lakroma Paul Máriá nak „Deus Vicit“ című, a kereszténység első századában lejátszódó hatalmas regényének a közlését. A fordítás Ágnes-nővér munkája lesz. t

Egy uj rovatot fogunk nyitni a jövő számtól

kezdve. A dolgozó, a figyelő, a harcos Terciárius megtalálja majd a neki szóló kötelezettséget a „Vártán“ rovatban, mely áttekintő képet nyújt számára az Egyházzal szemben dolgozó összes alakulatokról és tervekről.

A H A R M A D IK REND , más szóval Terciáriusok, oly szerzetes intézmény. (Rend) mely azon célból g yű jti maga köré a keresztény katolikus hívőket, hogy egyrészt önmeguk lelki üdvösségét biztosítsák, másrészt, hogy az Egyháznak „harcos csapata“ legyen úgy imaszellemével, m int rendíthetetlen vonzó ragaszkodásával az apostoli székhez, az igazság és jo g bátOT védclmezése és az épületes életmód által.

rERCIÁRIUS KÖZLÖNY

RENDI ÉLET. A csongrádi Terciáriusok jubileuma. Lélekemelő kedves ünnep volt október 2-dikán Csongrádon Szent Ferenc Harmadik Rendjének 700 éves jubileumi ünnepe. Ugyanis e napon fáradtságot nem ismerő Főtiszteiendő {\ Borsányi Balázs atya Szegedről gyönyörű, eszmegazdag beszédet intézett a fogadalmat tevőkhöz. A szivhezszóló beszéd elhangzása után kezdődött a fogadalomtétel. A szertartás végeztével örömtől lelkesülten, lángoló lélekkel, entelkedett hangulatban, e szép nap emlékével szivében távozott mindenki.

Mária nővér. A bajai szent Ferenc III. rendjének 700 éves jubileuma. A bajai 111. rend büszkén lobogtathatta meg zászlaját az elmúlt vasárnapon. A jubileumi ünnepély sorrendje a következő v o lt: Október 9-ét meg előzőleg 3 napos lelkigyakorlat volt a templomban, melyeken a beszédeket P. jagicza Juvenál házfönök ill. Rendi igazgató és P. Unyi Bernardin tartották. 9rén reggel 10 órakor ünnepélyes nagymise. A mise alatt a gimnáziumi énekkar Kolb Cyprián hittanár vezetése mellett remekül énekelt. Délután 4 órakor már megtelt a templom hatalmas hajója. helybeliek, hanem a közeleső falvakból is, főként Mohácsról László vezetése mellett nagyon sokan jelentek meg a III. rendi hogy a ritka és szép ünnepélynek szemtanúi lehessenek.

Nemcsak Lombos testvérek,

A szentélyben 30 beöltözendő uj tag, féifiak nők egyaránt s 9 fogadal mat tevő nővér fehér ruhában, örömmel várta azt a pillanatot, hogy a koldus szegény Ferencnek ruháját magára vehesse, illetve szellemére, szociális, evangéliumi szellemére felesküdjön. Egy uj világ hajnalhasadása vibrálódott szemeik előtt, amikor az igazgató kérdezni kezdte; „mit kivántok? A Szent Ferenc bűnbánati ruháját!“ A hatalmas és a templomot zsúfolásig megtöltő publikum csak nézett, ily egyszerű a keresztény hit Örseinek a felavatása? Csodálata megértéssé változott, amikor P. Bernárdin a szószékről magasszárnyalásu, mindenkit magával ragadó előadás keretében a világ omladéka felett lebegő két okmányról beszél; A trianoniról, amely csak gúnyt üz a keresztrefeszitett népekből és nemzetekből ; a XV. Benedek pápának okmá nyáról, amely a !IL rend törvényeivel, szellemével egy eljövendő jobb, szebb világot akar a földre varázsolni. s

A jubileum kimagasló pontja tulajdonképen este játszódott le. Rövid, egyszerű programja dacára, a templomi publikum hűségesen nagy számmal, a város előkelőségeivel jelent meg az Ipartestületben. Akik eddig azt gondelták, hogy a Ferences 11!. rend csak homályban, az alázat és szerénysége I

4

M I N D E N T E R C I Á R I U S rendelje m eg a Közlönyt izerezzen legalább egy uj előfizetőt is!


■ f!''

0“

az

előadás

alatt meggyőződhettek

2z , t . r „ i r „ , '"• ^^¡"ibolizálva elmondja az Egyháznak 700 evén at elert eredményeit: karitatív működését, bünbánatra nevelé. c az emt)ereknek, vértanuknak és szenteknek nagyszámú kiképzését. Horváth Oizi csodalatig nagyszerűen adta elő a szimbolizált Ili. rendnek szerepét Ez után beköszönte enek következett, amelyet a Hí. rendesek kara énekelt A műsor kimagasló részét képezte P, Jagicza Juvenálnak az ünnepi beszede, olyan volt az, mint egy szép mozaik kép. Sok részből, de harmonikusan egymáshoz simuló egész volt. Önála megszokott francískánusi lelke sedéssel, sok gondolattal egyet bizonyít frappánsan: a III, rend 700 éves zászlajára irt programot, a keresztény gondolatnak és szellemnek bevándor lását az egyenbe, a családba, a társadalomba. Az ünnepi beszédet Szent Erzsébet“ melodrámája követte. Odobasich Kató a legnagyobb könnyedség gel es az érzelmi momentumok egész természetes előadásával, szavalatával meginditott. A zongorakiséretet Loósz Aranka a legnagyobb precizitás sal adta. A műsor utolsó száma a 111. rend történelmi fájának élőképe volt Szent Ferenchez, mint törzshöz hajlanak vissza az ágak: Lajos francia király Er zsébet thűringíai fejedelemnője. Liszt Ferenc a zenész, sz. Róza szűz, Rafael a festő, sz. Notburga az apáca, Luchesins feleségével, sz. Zita a cse’lédleány, Dante a költő, szent Franciska a családanya és Kolumbus Kristóf. Az élőkép maga is minden nélkül a legbeszédesebb kifejezője lett volna a 700 éves jubileumnak.

A K / S Z E R E T I E G Y H Á Z Á T és segíteni akar a társadalmi romok eltakaritásában, fogadja el Szent Atyánk, Krisztus Helyet tesének ajánlatát és legyen Terciárius!!

Szerkesztői üzenetek. Legelsősorban is elnézést kérünk, hogy a jelzett időre nem jelenhetett meg lapunk és a múlt számban megkezdett képek is elmaradtak. Sok minden közbejött, melyek leküzd hetetlen nehézségeket emeltek a megjelenés elé. A képeket pedig Isten segítségével majd megkezdjük valamelyik legközelebbi számban, remélve, hogy akkorra megtollasodik egy kicsikét a kiadóhivatal anyagi képessége is. — Sokan panaszkodnak, különösen a csoport vezetők, — hogy a címükre érkezett küldeményből egy-két szám hiányzott. A kiadóhivatal megtette lelkiismeretesen a magáét, bizonyára az utón, szállítás közben történhetett a baj. Még van egy kis mennyiség, a pótlásokat szívesen eszközöljük. — Gyöngyösieknek: A könnyebb és biztosabb kezelés szempontjából, ezentúl Rafaela nővér címére mennek az összes lapok, illetve csomagok s Ö fogja azokat a csoportvezetőknek szétosztani. — „Terciárius B udapest": Köszönettel vesszük ezutáni szives közreműködést. Nagyon alkal


26

masak lennének azok az apró ismertető közlemények. Levélben részletesebben, csak buda pesti cimét nem tudjuk. — P. U., Baja: Minden úgy lesz. — K. Szécsény: Légy közben járónk addig is, mig felkérjük. — Ern. n., Gyöngyös: Most nem kerülhettek még sorra, de jönnek, — eg>'nek kivételével, — azt hagyjuk e l: Mindent Jézusért kell tenni egy ferences szívnek. — V.-né, Gyöngyös: Az a régi, kicsike jön. — R. n. Gyöngyös: Az apostolkodás a jövő számra marad. Hiányzó számokat már küldtünk, ha szükség lesz, még van egy _ M unkatársainknak: A közleményeket minden hó 20-ig kérjük beküldeni. A novemberibe szánt cikkeket legkésőbb 1-re kérjük, hogy a pontos időben megjelenhessünk. .Minden Terciáriusnak szives közreműködését kérjük.

A H A R M A D IK R E N D nem egyszerű imatársulat, hanem valóságos Rend {XI!!. Leó pápa) és mert rend, minden más tár sulat és egyesület fölcítt áll, úgy hivatásában, mint jogait és kivált ságait eltekintve!

%

A szerkesztésért felelős : P, B O R SÁ N Y I B A L Á Z S ferences áldozópap.

' * ÔRDÁK bármilyen m ennyiségben kaphatók^ skapularék bejelentés szerint készülnek a „Terciáriusi Otthonban“ Szegeden. 1

Megjelenik minden hónap H A RM A D IK vasárnapján. TARTALOMJEGYZÉK:

Recommend Documents