MEGFIGYELÉSEK ÉS MÉRÉSEK A FÖLDTANBAN A Földtudományi alapszak I. éves hallgatói részére Oktatói: Sztanó Orsolya, Palotai Márton, Uhrin András és Mindszenty Andrea, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék Követelmények: A tárgy geológiai megfigyelések és mérések része egyetlen tantermi órából, majd egyszeri, „terepi” megfigyelési és mérési gyakorlatsorozatból áll. A terepgyakorlati feladatok végrehajtásának értékelése a beadott terepi jegyzőkönyvek/feladatlapok alapján történik (helyben), illetve a félévzáró zárthelyin lesznek a terepen tanultakra, látottakra vonatkozó kérdések. E mellett néhány ismétlő kérdéssel ellenőrizzük az „Általános Földtani Alapismeretek”-en már tanultak idevágó részét (ld. alább). A tárgyrész célja megismertetni a hallgatót a minden geológiai munka alapját jelentő, terepi megfigyelések módjának leglényegesebb elemeivel, legszükségesebb eszközeivel és a dokumentáció elemi módszereivel. Tematika: A terepi geológia alapjai. A földtani információgyűjtés módja. A tudományos megközelítés (megfigyelés, hipotézis, „jóslás”, újabb megfigyelés, újabb hipotézis…) fontossága. Megfigyelések egyedi feltárásokban (az egésztől a részletek felé). Mi fontos, mi nem, milyen sorrendben? A legegyszerűbb terepi eszközök használata. Szöveges, rajzos, fényképes dokumentáció fajtái, célja. Mit jegyezzünk fel és hogyan? A pontos helymeghatározás és a rajzok méretezésének fontossága. Síkok/vonalak, dőlés/csapás mérése. Tények és feltételezések különválasztásának fontossága. Mintagyűjtés (mit, miért, mekkorát?), kézipéldány-faragás, egyszerű orientált mintavétel, csomagolás, mintaregisztráció technikái. Az egyszeri terepi megfigyelési gyakorlat később meghirdetendő budapesti helyszínen lesz a gyakorlat időpontjában. Amit feltétlenül tudni kell a terepi napon való részvételhez (ez a terepi megfigyelési és mérési gyakorlaton való részvétel feltétele (első zh része!!) 1. Egyszerű iránytű használatának alapelve, alapvető tájékozódási ismeretek, a turistatérkép olvasásának készsége. (Ezt ki-ki saját erőből szerezze meg/fejlessze ki. A tájékozódási futásban használt SILVA-rendszerű tájoló, vagy a túravezetők által használt Bézárd-rendszerű kompasz ismerete előnyös, de nem kötelező.) 2. A topográfiai térképjelek és az egyezményes geológiai jelkulcs legfontosabb elemeinek ismerete. A rétegoszlopok felvételénél alkalmazott legfontosabb jelek (ld. alább). Ahhoz, hogy egy nyelvet beszéljünk, azt előre meg kell tanulni. 3. A kiadott sillabuszon található, aláhúzott fogalmak jelentésének ismerete, azok rajzos megjelenítésével! 4. Nélkülözhetetlen és gyakori felszerelési tárgyak listája. 5. A korábban tanultak átismétlésével felidézendő tudnivalók (ld. AFAismetles.ppt): •8 A földtörténeti időskála egységeinek nevei és rétegtani sorrendjük (a paleozoikumtól máig időszakok, és korok !!! is) 1
•8 Szemcsenagysági kategóriák (kavics, homok, kőzetliszt) mérethatárai •8 A legegyszerűbb ásványok (kalcit, kvarc, hematit, goethit) jellemző tulajdonságai (pl. keménység, hasadás vs. törés, szín, fény) •8 Leggyakoribb kőzetek (dolomit, mészkő, tűzkő, márga, kavics/konglomerátum, breccsa, homok/homokkő, lösz, agyag/agyagkő) jellemző tulajdonságai (keménység, szín, szövet, jellemző ősmaradványtartalom, ha van) •8 Konkordancia/diszkordancia fogalma, unkonformitás-típusok •8 Rétegződés fajtái (alapszinten, ú.m. vastagpados, vékonyréteges, lemezes, síkrétegzett, keresztrétegzett)
Amit feltétlenül hozni kell a terepi megfigyelési napra: •8 Kalapács (kb. 1kg) •8 lupe (10x, jövendő geológusoknak), „nagymama nagyítója” a többieknek •8 jegyzőkönyv - jövendő geológusoknak: keményfedelű A5, kockás, esetleg sima, NEM vonalas, NEM spirál!!, - a többieknek egyszeri használatra: egyszerű A5 kockás füzet is jó (megfelelően előkészített belső borítóval), de szóló papírlapokat nem fogadunk el, automatikusan „nem megfelelt” -t jelent •8 grafitceruza, színes ceruza, radír •8 10% sósav (jól záródó, cseppentős üvegben – pl. orrcsepp-üvegben - felcímkézve!, patikában lehet kapni) •8 1-3 m mérőszalag •8 a kompaszt biztosítjuk
2
SEGÉDANYAG FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEKHEZ ÉS MÉRÉSEKHEZ: “ANYAG – ALAK – FOLYAMAT” összeállította: Sztanó Orsolya, Palotai Márton & Mindszenty Andrea kéziratos Elemző Földtani Sillabusz alapján illusztrációt ld. vetített órai anyagban
I. A FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK, DOKUMENTÁCIÓ LEGFONTOSABB TEREPI ESZKÖZEI Ami nélkülözhetetlen: - “Ész és kalapács”. Utóbbi kb. 1kg. - lupe (10x kézinagyító) - kemény fedelű, fűzött A5 vagy A6 alakú, kockás jegyzőkönyv, melyben név, elérhetőség szerepel elveszítés esetére. Fedelére/be a kőzetjelek, földtani kortábla, szemcseméretskála be van rajzolva (ragasztva) - grafitceruza (HB, B), radír (csak kevesek tudnak tollal, egyből jót, helyeset – a földtani lényeget láttatót – és szépet rajzolni!) - 3-4 színes ceruza (a rajz lényeges elemeinek kiemelésére vagy egyszerűen kőzetminőség megkülönböztetésére) - geológus kompasz (kölcsönözhető a Földtani Tanszéken), ezzel rétegek, vetők, palásság stb., azaz síkok dőlésirányát és dőlésszögét mérjük, de ezt használjuk a feltárás orientációjának, kavicsok irányítottságának, vető menti elmozdulás irányának stb., azaz vonalak irányának mérésére is Egyéb a feladattól, vizsgált kőzettípustól függő gyakorta használt kellékek: - 10% HCl (karbonátos illetve mésztartalmú kőzetek vizsgálatához) - kis méretű vonalzó és vagy kis darab mm-papír (szintén hasznos a jegyzőkönyv fedőlap élére rajzolva!! vagy beragasztva) - ”piszmográf” (törmelékes üledékek szemcseméretét megállapítandó) - 1-5 m … 25 m mérőszalag (pl. rétegvastagság méréséhez, szelvényezéshez) - spakli, kefe, ecset (félig vagy nem kötött, általában kainozoos üledékekhez) - kisméretű (fa vagy műanyag) vágódeszka a kompaszos mérést könnyítendő - színskála (Munsell COLOR chart; mindig hasznos, őstalajoknál nélkülözhetetlen) - fényképezőgép (a rajzolást nem pótolja!!!!) Ha digitális kamera, akkor tartalék elemekkel, memóriakártyával, ha klasszikus, akkor tartalékfilmmel, tartalék gomb-akkuval - GPS (ha térképzés a feladat, vagy ha pl. mintavétel pontos helye nagyon fontos. Eközben észben kell tartani a mérés hibahatárát összevetve a használt térkép léptékével!!) - mintagyűjtőzacskó, csomagolópapír/újságpapír - filctoll (alkoholos) vastag, vékony (M,S): a mintazacskók, kemény kőzetek feliratozására, vagy összeillő kőzetdarabok jelölésére, északi irány vagy felfele jelölésére irányított minták esetén - a terület topográfiai és/vagy földtani térképe - szakirodalom 3
Ritkán szükséges (speciális feladathoz, hosszabb, többnapos terepmunka esetén: (csupán tájékoztató jelleggel) - kobak elsősorban bányalátogatások alkalmával kötelező, újabban láthatósági mellény is - Abney-féle lejtmérő (ha meredek terepet várunk, vagy fal magasságát akarjuk megmérni) - véső (mintagyűjtés, ásvány, ősmaradvány preparálás) - rajzalátét (kemény, csiptetős, A4 méretű) a térképezéskor az észlelési térkép alá - jelzőcédulák/szögek (100-as) - filmes dobozkák vagy gyufaskatulyák (apró fosszíliáknak) - papírzsebkendő (törékeny fosszíliáknak) - speciális ragasztó, vízüveg, ecset rossz megtartású fosszíliák rögzítéséhez - címkéző szalag (öntapadós, fehér) - dosszié (papírból, „pólyás”), A4 méretű, átlátszó műanyag, lefűzhető irattok - milliméterpapír - pauszpapír, vékony „tustoll” - festék-spray (szelvény adott pontjai jelölésére, rétegek számozására) - spárga - nomogram áldőlés számításához - függvénytábla - szögmérő - keménységi skála - pillanatragasztó, Technokol rapid, cellux - szigetelőszalag (NEM fekete!) (mintákat címkézni, csomagolást ragasztani) - zsebkés - zsebmágnes - napszemüveg (pl. vakító fehér mészkő- vagy homokbányában…) - telefon, óra - elsősegély csomag csak hosszabb időtartamú projekteknél - binokuláris mikroszkóp – - laptop, főleg ha műszerről adatokat szeretnénk menteni - légifotók, digitális terepmodell - sztereoszkóp (légifotókhoz) Rossz tapasztalataink miatt külön hangsúlyozzuk a megfelelő terepi öltözet (strapabíró, nem csúszó, zárt lábbeli, réteges öltözködés, sok zseb, mint a kisvakond nadrágján, kullancs és leégés elleni védelem, fejfedő!!, esőkabát, szemerkélő esőre esernyő jobb, továbbá akkor a jegyzőkönyv sem ázik el), valamint az üzemanyag (elsősorban ivóvíz, szőlőcukor, olajos magvak) fontosságát. A “nélkülözhetetlen” holmit legjobb oldaltáskában vagy sok zsebes mellényben – azaz kéznél tartani, míg a többit hátizsákban. Homok-, kavics-feltárásokban a cipőt védendő a kamásli roppant hasznos. Általánosságban még meleg időben/kánikulában sem jó félmeztelenül dolgozni (nemcsak a leégés és a kullancsfertőzés veszélye miatt), hanem mert a vékony pamut ruházat felszívja az izzadságot, nem ragad bele a por-piszok, ami a geologizálással többnyire együtt jár. Kullancs-encephalitis elleni védőoltást ajánlatos beadatni, akkor is, ha a Lyme-fertőzés veszélye miatt a sprayt és a gyakori ellenőrzést nem lehet megspórolni!!!!
4
II. A MEGISMERÉS HELYES SORRENDJE 1. Megfigyelés a feltárásban: az egész (azaz messziről szemlélve a feltárást) anyag: Hányféle kőzet különíthető el? Milyen kőzetek (magmás, üledékes, metamorf) ismerhetők fel a feltárásban? Az egyes kőzetek rétegzettek, elválásuk látható? >> üledékes “Tömegesek”? >> magmás, nagy hőmérsékletű metamorf, … Palások? >> nagynyomású metamorf A további megfigyelnivalók, erősen függenek a kőzet fajtájától! alak: Látszik-e különböző kőzettestek érintkezése? Látszik-e azonos (hasonló) kőzettestek érintkezése, határvonala? Ha rétegzett, a rétegek vastagságtartók? Kiékelődők? Párhuzamosak vagy nem? Felismerhetők-e unkonformitások? Ha igen, milyen fajta? Felismerhetők-e törések, gyűrődések, átmetszés vagy bennfoglalás? Metszik-e, redőzték-e az összes kőzetet, lehet-e relatív kort mondani? 2. A feltárás dokumentációja A feltárás - helyének pontos, egyértelműen azonosítható leírása, mely alapján később bárki odatalálhat. Olvashatóan, teljes mondatokban kell írni. Ha röviditéseket alkalmazunk, akkor valalhol hátul a rövidítések magyarázatát is meg kell adjuk, mert NEM csak magunknak írjuk a jegyzőkönyvet. Olyan kell legyen, hogy, ha minket valami baj ér, akkor mások számára is használható, érthető legyen. Érdemes továbbá a rendkívüli eseményeket is feljegyezni, mert így évtizedek távlatából is emlékezni fogunk a helyre, ti. a jegyzőkönyvet részben magunknak készítjük. - jellegének (természetes: sziklafal, partoldal, meder ...; mesterséges: kőfejtő, vasút-, útbevágás, házalapozás ...;) szabatos leírása a jegyzőkönyv egyik oldalára. Ezzel szemközti lapon vázlatos rajz, melyen - a feltárás orientációja (általában elegendő becslés: pl. DNY-ÉK állású fal, érdemes feljegyezni, hogy pl. késő délelőtt süti a nap), - léptéke szerepelnek (általában elegendő becslés: pl. 20 m magas, 40 m széles), a vázlatot érdemes arányosan rajzolni, hogy a földtanban oly fontos szögek ne torzuljanak. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem művészi rajz, hanem erősen absztrakt és lényegretörő kell legyen (tehát a lerajzolandó anyag és szerkezetek jelentőségének/jelentésének ismerete szükséges hozzá!) A rajz léptéke szabadon választható, de leginkább a látottak részletgazdagsága és az adott feladat szabja meg. - a fenti megfigyelések: tehát a látható különböző kőzettípusok kontúrja kőzetjelekkel kitöltve (melyhez a standard jelkulcs ismerete hasznos, bár mindig lehet egyéni jelöléseket is alkalmazni), egyszerűen a felesleges elemek (litoklázisok, árnyékolás nélkül) - geometriai kapcsolatok: látszólagos rétegzés, bevágódás, metsződés, elmozdulással járó törések, redők, unkonformitások, stb. Ha éppen nincs rajzolnivaló (mert nagyon ritkán olyan sok a szöveg), akkor a rajzolós lapot üresen kell hagyni. A későbbiekben erre a vázlatra lehet bejelölni a - részletes észlelések, szelvények helyét 5
- a mintagyűjtés helyét és a jegyzőkönyvben szemközt felírni a mintavétel célját (Miért érdekes? Milyen laborvizsgálatra akarjuk elküldeni?) - mérések helyét - a feltárásról készült fényképek helyét és sorszámát - és nem utolsósorban a ténylegesen észlelt kőzet minőségét (ha pontosabban adjuk meg vagy más, mint elsőre) Fotódokumetáció, ha van rá lehetőség, nagyon hasznos, de a rajzot nem pótolja!! Igyekezzünk a fotózáshoz alkalmas napszakot jól megválasztani. Ellenfény biztos nem jó, súrlófény egyes jelenségeket szerencsésen kihangsúlyozhat, másokat elnyomhat. Jól azonosítható/látható lépték legyen minden képen. Fotómozaiknál igyekezzünk a fal síkjától egyforma távolságra, kb. 1/3 átfedéssel exponálni a következő képet, gondosan megfigyelve az összeillesztést segítő pontokat. Ha a feltárásba biztos többször is kimegyünk, akkor lehet a már meglevő összeszerkesztett fotóra rajzolni a vázlatot. 3. A távolról észlelt kőzettípusok pontosítása Az egyes kőzettípusok alapos - szabad szemmel történő megfigyelése, leírása - lupéval történő megfigyelése, leírása (szempontok ld. később) 4. Kőzetleírások dokumentációja A jegyzőkönyv rajzzal szemközti oldalán, tisztán, elkülönülten, olyan módon, hogy aki a kőzetet nem látta, az is el tudja képzelni. Érdemes margót hagyni, hogy ha a kőzetet egy térképről ismert képződménnyel azonosítjuk, annak kódját odaírhassuk. Ez a kód nagyon hasznos, mert tartalmazza és/vagy a formáció nevét, a litológiát és a képződmény korát (pl. dT3 = felső triász dolomit, mJ1 = alsó júra mészkő, hM3 = felső miocén homok) Amit biztos le kell írni: - kettős kőzetnév: törmelékes üledékes kőzetnél uralkodó szemnagyság szerint (pl. aleuritos homok, kavicsos homok), karbonátos kőzeteknél uralkodó szemcse típusa szerint (pl. bioklasztos mészkő), magmás kőzetnél uralkodó ásvány alapján (pl. piroxén-andezit) - kőzetszín: fontos információt hordozhat a kőzet keletkezési körülményeiről (pl. üledékes vörös: oxidatív; vagy fekete: reduktív), a kőzet cementációjáról (vörösbarna: limonitos), vagy magmás kőzetnél a kemizmusról (fekete: bázisos; világos szürke: savanyú) - kőzetszövet: megadja a részecskék elhelyezkedését, egymáshoz való viszonyát, mennyiségét, méretét. Ez a magmás kőzetnél a kőzetet alkotó kristályok mérete szerint: holokristályos, afanitos, porfiros, üveges. Üledékes kőzeteknél függ a kőzetalkotó részecskék méret szerinti eloszlásától (osztályozottság: kitűnően, jól, közepesen, gyengén…), egyben megadja, hogy érdemes-e alapanyagról és elegyrészekről beszélni. Az alapanyag a kőzetet alkotó legkisebb részecskék halmaza, melytől – minél ritkább vagy nagyobb vagy eltérőbb – megkülönböztetjük az elegyrészeket (többnyire ettől látványos a kőzet, hisz ide tartoznak a kavicsok, ősmaradványok). Próbáljuk meg leírni, hogy ezek mekkorák, milyen gyakoriak (szórványos, kevés,… tömeges), hogyan csoportosulnak (lencsés, réteg szerint dúsul…), szorosan érintkeznek vagy “úsznak” az alapanyagban. Esetleg hosszúkás vagy lapos alakjuk miatt irányítottan állnak. Méretük a rétegzésre merőlegesen esetleg csökken vagy nő (gradáció). - rétegzettségre vonatkozó megfigyeléseket: azaz a kőzet rétegzetlen vagy rétegzett, melyet rétegfelszínek tagolnak. Utóbbi mentén jól láthatóan anyaga, szövete, összetétele, 6
cementáltsága, rétegformája stb. változik; vagy úgy tűnik, a minőség nem változik, mégis elválik. Írjuk le a rétegfelszín geometriáját (éles, viszonylag sík, szabálytalan lefutású, elmosódó, varratvonalszerű, gumós…, belevág az alatta levőkbe vagy azokkal párhuzamos stb.). Figyeljük meg a rétegvastagságot (ha <1 cm: lemezes, 10-30 cm: vékonypados, >1 m: vastagpados), és a rétegvastagság változását a rétegzésre merőlegesen (pl. felfele vékonyodó) és a rétegzéssel párhuzamosan (vastagságtartó, kiékelődő). Homok-kavics szemcseméretű anyagban gyakran kötegeket látunk, melyen belül a lemezek egymással párhuzamosak, de a kötegek határával szöget bezáróak. Ha a kötegek néhány cm vastagok keresztlemezességről, ha ennél nagyobbak keresztrétegzésről beszélünk. - a kőzetben látható speciális szerkezetek, jelenségek (ha szükséges, részletrajzokkal). Pl. üledékes kőzeteknél ebből lehet kitalálni a szállítási irányt (irányított szövettípusok, keresztrétegzés), a fiatalodás irányát (gradáció, vízkiszökés jelenségei, talpjegyek…), az utólagos hatásokat. - ősmaradványtartalom természete (alapvető őslénytani, rendszertani ismeretek szükségesek), annak megjelenési formája (pl. élethelyzetben, mint a zátonyalkotók, vagy felhalmozódhatnak elhalás után leülepedve (ld. plankton), de leggyakoribbak szállítás után, összemosva). Fontos ismérv a megtartási állapot (eredeti színnel, héjjal, átkristályosodott héj és kőbél, lenyomat…, de lehet nyomfosszília is), a sokféleség és az átalakulás (kalcitosodott, szénült, pirites, stb.). Meg kell figyelni, hogy gyakoriságuk kapcsolódik-e valamilyen tipikus anyagú, szerkezetű kőzetféleséghez. Érdemes még leírni a kőzet - törését, elválását (elsősorban pl. mikrokristályos kőzetek kagylós törésűek, nagyobb szemcsékből álló egyenetlen törésű, finomszemcsés üledék vagy metamorf kőzet lehet lemezesen elváló, stb. - keménységét, mely az üledékes kőzetnél a cementáltságtól függ (megjelenik kőzetnévben is, ti. homok-homokkő stb): lehet laza, puha, állékony, kézzel széttörhető, kemény, kalapáccsal is nehezen törhető. - a szokatlan jelenségeket: pl. a kőzet szagát (elsősorban esetleges szénhidrogéntartalom jelzése, vagy összeütésnél kovaszagú), - metamorf kőzeteknél: palásságot (azaz mennyire vékony “szeletekre” hasítja fel a kőzetet), ennek irányítottságát a rétegzéshez képest (A kőzetleírás és ősmaradványhatározás részleteivel majd “Kőzettan” és “Elemző földtan gyakorlaton” találkoznak a jövendő geológus hallgatók) Az eddig tapasztaltak alapján lehet eldönteni, hogy mit szükséges és mit lehet megmérni. Azt is végig kell gondolni, hogy méréseinket mire fogjuk felhasználni. A feltárás nézegetésének ebben a fázisában döntjük el azt is, hogy érdemes-e, szükséges-e szelvényt készítenünk (üledékes rétegsoroknál) és hogy az hol adná a legtöbb információt. A szelvény már nem vázlat, hanem meghatározott protokoll alapján készített, viszonylag élethű leképezése a kőzeteknek, tehát, ha ilyet készülünk rajzolni, sokat és szisztematikusan fogunk észlelni és ezzel párhuzamosan mérni. (Szelvényezés részleteit majd MSc “Szedimentológia” gyakorlaton kell elsajátítani.)
7
5. Mérések Hosszmérések: Legegyszerűbb mérések a hossz- és vastagságmérések: fontos lehet tudnunk kőzettestek szélességét, rétegek, kötegek vastagságát, vető mentén az elmozdulás mértékét, kavicsok legnagyobb átmérőjének hosszát, deformált ősmaradványok, szemcsék tengelyeinek arányát stb. Dőlésirány és dőlésszög mérése: Kompasszal mérjük síkok dőlésirányát és dőlésszögét pl. réteglapon, vetősíkon vagy palásság síkjában. Kompasszal mérjük vonalas jellegű információ csapását, így kavics/ősmaradvány irányítottságát vagy vetőn az elmozdulást jelző karcok irányát stb. A mérés helyességét még a terepen ellenőrizni kell. Ennek módja, hogy gyakorlatilag a mérés előtt megbecsüljük az égtájak ismeretében, hogy kb. milyen értéket kapunk, és a dőlésmérést csak ezután végezzük el. 6. A mérési adatok dokumentációja Sok jelenségnél fontos tudnunk a méreteket, tehát ezt a jelenséggel együtt vagy annak rajzára vagy a leírásban szerepeltetni kell. Kőzetoszlopot (szelvényt) mindig viszonylag pontos vastagsággal együtt rajzoljuk le, ezért kell a kockás jegyzőkönyv. Ha erre nincs idő, akkor rajzolhatunk torzan, de fel kell írni az adatokat. A szelvény léptéke az ábrázolni kívánt legvékonyabb rétegtől, legkisebb jelenségtől, illetve a rendelkezésünkre álló időtől függ. Dőlésirány és -szög értékét mindig együtt jegyezzük fel irány/szög formában (pl: 270/15, ami azt jelenti, hogy a dőlésirány északkal bezárt szöge 270o, azaz nyugat felé dől 15o lejtésssel). A mérések eredményét, - ha elfér a rajz mellett egy oszlopban, az adat típusát is feltüntetve (ti. rétegzés, normál vető, feltolódás, stb.) - ha szisztematikus (tehát statisztikusan elég sok adat gyűjtése zajlik, adott cél, pl. egykori szállítási irány meghatározása érdekében) általában külön oldalon minél rendezettebben írjuk. Előfordulhat digitális adatgyűjtés (pl. kompasszal), mely esetben értelemszerűen nem szükséges a jegyzőkönyvben az adatot magát feljegyezni, de hogy az x. sorszámú mérés hol történt, azt a rajzon be szokás jelölni. 7. Ellenőrzés Ismét távolról szemlélve a feltárást ellenőrizzük, hogy a leírt kőzetek, jelenségek, törések és unkonformitások a helyükön vannak-e, koherens értelmezést tudunk-e adni? Fel tudjuk-e állítani az események relatív sorrendjét? Értjük-e, hogy mit miért látunk? Nyilván minél többet láttunk-tapasztaltunk, annál több ötletünk van. Természetesen az észlelések, adatok írott és rajzos dokumentációja mellett a jegyzőkönyv alkalmas gondolataink lejegyzésére is. Tehát a látottak értelmezésén is helyben érdemes eltöprengeni, ennek eredményét, gyakorta többféle alternatívát leírni-lerajzolni. Ennek legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy az alternatív megoldások között választani sokszor csak egy “ha, ez és ez teljesül, ez-az a jelenség kíséri, stb.” kitétellel lehet (ez a “hipotézis ellenőrzése” elnevezésű munkafázis) – Pl. tudjuk, hogy a rétegsor agyagkő és homokkő váltakozásából áll, de az agyagkövek nem képeznek feltárást. A homokkő feltárás elvégződése természetes összefogazódás 8
vagy vető révén alalkulhatott ki? Tehát ehhez hasonló kérdések feltevésével kell gondolkoznunk. A válaszadó jelenségek meglétéről vagy hiányáról pedig csak ott helyben tudunk meggyőződni. ”Problémát terepről haza nem viszünk“ jeligével. Már csak azért sem, mert költséges a visszatérés, gyakran időben sem lehetséges. Összefoglalásképp igyekezzünk úgy észlelni és dokumentálni, mintha meg nem ismételhető expedíción lennénk Szváziföldön. Az észlelések, leírások precizitását ezen felül befektetés/megtérülés arányában a feladat léptékéhez és a rendelkezéshez álló időhöz szabjuk! Szváziföldön maradva, ha két hét alatt komplett térképet kell készítenünk, nem bíbelődünk részletek rajzolgatásával, méricskélésével, nagy területen minél több észlelést végzünk. Ha azonban egy adott képződmény keletkezési viszonyait, ősföldrajzát, fejlődését kell meghatároznunk, néhány reprezentatív feltárásában aprólékos megfigyelések tucatját kell dokumentálnunk. Ez utóbbi viszi előre leginkább a geológiát. III. MÉRÉSEK TECHNIKÁJA Hosszmérések: Leggyakrabban kőzettestek szélességét, rétegek vastagságát mérjük. Mérőszalag hiányában leléphetjük, az araszunkkal, a kalapácsnyéllel vagy a jegyzőkönyv oldalhosszával megbecsülhetjük a mérendő távolságot. Vastagság mérésénél figyelembe kell venni, hogy függőleges falon, dőlésre merőlegesen, vagy lejtős falon, rézsűben, ferdén mérjük-e. Utóbbi esetben korrigálni kell, különben jelentősen túlbecsüljük. Ehhez alapvető szögfüggvények ismerete nélkülözhetetlen!! Pl. ha dőlésszög (δ) és látszólagos vastagság (vl) ismert, valódi vastagság vv = vl * cos8δ. Ha szükséges pontosan tudni feltárás a magasságát, egyes rétegek vastagságát, és ez mérőszalaggal nem mérhető/hozzáférhető, használjuk az Abney-féle szintezőt. A mérést végző személy magassága (h), faltól való távolsága (d) és a mérendő szint (réteghatár vagy fal pereme stb.) emelkedési szöge (α) ismeretében a magasság is számítható: H = h + d * tg α88.8 Ugyancsak Abney-féle szintezővel lehet pontosan szintezni két mérési pont között vagy hurkot alkotó útvonal mentén (de ezt, majd ráérnek megtanulni pl. a “Terepgyakorlat” c. tárgy keretében). Dőlésirány és dőlésszög mérése (Csontos, 1998 alapján): A mérés célja földtani idomok, szerkezetek térben való helyzetének rögzítése, melyhez a földtani térkép mellett a iránytű (bányászkompasz) szolgál. Ez egy mágnestűből és egy mozgatható fedőből, valamint egy szintezésre alkalmas berendezésből (egy vagy több libella) áll. A libellával és a mágnestűvel meghatározzuk a vízszintes síkot és a földrajzi északot (a mágneses és a földrajzi észak közti különbség korrigálására a skála elmozdításával lehetőség van), azaz terepen a mérendő objektumhoz képest rögzítjük a (földrajzi) referencia-rendszert. A mérendő sík helyzetét a csapásvonallal és az arra merőleges dőlésvonallal adjuk meg. A csapásvonal a mérendő sík azon egyenese, melyet a vízszintessel való metszése jelöl ki. A dőlésvonal a sík azon irányú egyenese, amelynek a legnagyobb a dőlésszöge (azaz amellyel párhuzamosan a víz lefolyik a síkról). A dőlésvonal irányát (azaz az északkal bezárt szögét), valamint annak dőlésszögét szokás mérni, s jegyezni. Egy délkelet felé 20°9
kal lejtő/dőlő sík adatsora következőképpen néz ki: 135°/20°. Ha délre 60°-kal dől egy sík, akkor 180°/60° formában adjuk meg. A sík méréséhez a kompasz fedelét a mérendő síkra helyezzük, majd házát kiszintezzük. Ekkor a kompasz fedelének felső éle a csapásvonallal, a fedő oldalsó éle pedig a dőlésvonallal párhuzamos. Az iránytű meghatározza a dőlésvonal északhoz hajlását, a fedél hajlásszöge pedig megadja a dőlésszöget. Görbült felületeket érintősíkokkal közelítünk. Az egyenes mérése (pl. vetőkarc) úgy történik, hogy megadjuk az egyenest tartalmazó (adott irányba és mértékkel dőlő) sík adatait és az egyenes síkban elfoglalt helyzetét. Ez utóbbi a csapásszög, azaz a sík csapásvonala és az egyenes metszésvonala által bezárt szög. Mivel a síkban két azonos csapásszöggel rendelkező egyenes létezik (“jobbra” és “balra” futó), ezért ezt a csapásszög mellé írt égtájjal jelezzük. Egy délkeletre 45°-kal dőlő síkban 25°-kal DNY-ra dőlő egyenes adata, tehát 135°/45° 25°/DNY lesz. Kompaszos méréseknél vigyázzunk, hogy közeli nagyfeszültségű vezeték, fémtárgy (pl. saját kalapács), sőt egyes ultrabázisos magmás testek, vulkanitok is elronthatják a mérést a mágnestű eltérítése miatt. VI. MINTAGYŰJTÉS A legtöbb vizsgálathoz kézipéldány méretű (kb. 8 x 10 cm) minta elegendő. A minta mérete általában függ a kőzet fajtájától és a tervezett vizsgálat céljától. Általában minél kisebb, amit a mintán vizsgálunk, annál kevesebb elegendő belőle (pl. homokból kis zacskónyi, kavicsból vödörnyi, mikrofosszilia vizsgálatra gyűszűnyi). A mintának a rétegsorból (és nem törmelékből) kell származnia, lehetőleg legyen minél frissebb, nem mállott és jellemző a vizsgálandó kőzetre. Ha lehet, meg kell jelölni (számozni) magát a kőzetet, nemcsak a csomagolóanyagot. Gyakran fontos a mintán megjelölni, hogy merre van a teteje (kis nyíl felfele). Irányított minták vétele esetén az északi irány vagy a dőlésirány rájelölésére is szükség lehet. Érdemes ilyen mintákról rajzos vázlatot csinálni a jegyzőkönyvbe, amin ugyanezt az információt berajzoljuk. Gyakran gyűjtünk mintát őslénytani vizsgálatok céljából. Különböző rétegek ősmaradványait külön kell bezacskózni. Mindig tudni érdemes, hogy mit miért gyűjtünk, milyen további vizsgálatra szánjuk. Felhasznált irodalom: Compton, R.R. 1962. Manual of Field Geology, John Wiley & Sons Inc., 378 o. Csontos L. 1998. Szerkezeti földtan. Egyetemi jegyzet, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 58-59. McClay, K.R. 1987. The mapping of geological structures. Geol. Soc. London Handbook Series, Open University Press, 161 o. Stow, D.A.V. 2005. Sedimentary rocks in the field, a colour guide. Manson Publishing, 320 o. Tucker, M.E. 1982. The field description of sedimentary rocks. Geol. Soc. London Handbook Series, Open University Press, 112 o.
10
