Mátészalka Kossuth tér, 2011.03.13. Böjt – „Azért vannak a jó barátok…” Becseiné Kató Anikó Jézus mondja: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." Imádkozzunk: „Az Úr az én pásztorom, nem szőkölködöm. Füves legelıkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ı nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, Nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. És én mindig veled leszek, Mert Te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, S végül dicsıségedbe fogadsz. Ha elenyészik is testem és szívem, Szívemnek kısziklája és örökségem Te maradsz Istenem, örökké.” (Zsoltárok 23,1-4,73,23-24.26) Áradjon kegyelmed és segítsen engem! Megbocsátó Fényed tisztítson a létben! Áldj meg a gondviselés igaz erejével, S örök bölcsességed nagyszerő Lelkével! Legyek Veled, s társaimmal szép harmóniában, Segítsek, szeressek égi tisztaságban! Ámen. Ige: Sámuel 1. könyve 25: „Dávid ezt mondta Jonatánnak, Saul király fiának: Mit követtem el, mi az én bőnöm apáddal szemben, hogy az életemre tör? İ azt felelte: Semmiképpen sem fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem, amit föl ne tárna elıttem. De Dávid ezt mondta: Jól tudja apád, hogy te jóindulattal vagy hozzám, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Jonatán, mert elszomorodik. Életedre mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól. Jonatán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted! Dávid ezt felelte: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el engem, hadd rejtızzem el a mezın. Ha nagyon kérdezısködik apád, ezt mondd: Engedélyt kért tılem Dávid, hogy hazaszaladhasson a városába, Betlehembe... Ha erre azt mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik, abból megtudod, hogy gonosz tettre határozta el magát. Akkor ezt mondta Jonatán Dávidnak: „Holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e irántad; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. Akkor elengedlek, menj el békével! Ha én meghalok, ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétıl!” Így kötött Jonatán szövetséget Dávid házával. Jonatán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja ıt. Mert ı is egész lelkével szerette Dávidot. Azután ezt mondta Dávidnak: Három nap múlva menj arra a helyre, ahol elrejtıztél a múlt alkalommal, és tartózkodj az Ezel nevő kı mellett. Én pedig három nyilat lövök arra felé, mintha célba lınék. És majd utánuk küldök egy gyermeket. Ha ezt mondom a gyermeknek: Ott vannak melletted a nyilak, szedd föl azokat!” - akkor elıjöhetsz, mert biztonságban vagy, és nincs semmi baj. Ha azonban ezt mondom a fiúnak: „A nyilak messze elıtted vannak” akkor menj el, mert az ÚR elküld téged. Dávid tehát elrejtızött a mezın. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz ült. Dávid helye üresen maradt. Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta, hogy történt vele valami. A következı napon azonban megint üres maradt Dávid helye, és akkor ezt kérdezte Saul a fiától, Jonatántól: Miért nem jött el Isai fia tegnap sem, ma sem az étkezéshez? Jonatán így
felelt: Engedélyt kért tılem Dávid, hogy elmehessen Betlehembe… Akkor haragra gerjedt Saul Jonatán ellen, és ezt mondta: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belıled és a királyságodból semmi! Küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ı! Jonatán így válaszolt apjának: Miért kell meghalnia? Mit követett el? Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jonatán, hogy apja elhatározta Dávid megölését. Fölkelt az asztaltól izzó haraggal, nem evett semmit, mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja. Reggel azután kiment a mezıre a Dáviddal megbeszélt idıben, egy kisgyermekkel. Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amiket kilövök! A gyermek elfutott, ı pedig úgy lıtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta. Ezt kiáltotta Jonatán: Messze elıtted van a nyilam! Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jonatánnak a nyilát, és urához ment… ı ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba. A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kı mellıl, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak Dávid erıt nem vett magán. Akkor ezt mondta Jonatán: Eredj el békességgel. Az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!” Kedves Testvérem, ki böjtben megtisztulni vágysz! „Az esıt felszárítani úgy sem tudod. A szelet megfordítani úgy sem tudod. Ujjaid közül a kor úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el… Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot visszahozzák néked majd egy szép napon… Azért vannak a jó barátok…” Miért is? A barátság életszükséglet, úgy kell, mint a friss levegı; felnıttnek és gyermeknek, családosnak, magányosnak, özvegynek és elhagyottnak egyformán! Dávid és Jonatán barátságának leírása nemcsak az ószövetség, hanem az egész világirodalom egyik legszebb, barátságról szóló története. A királyi trónért folytatott hatalmi harcok alatt, a kételyek és menekülés idején virágzik ki ez a barátság és tart mindhalálig; láthatatlan pajzsként felfogja a lándzsákat, leszereli az indulatokat, megmenti mindkettıjük családjának életét, és az országot is! Dávid reménytelen helyzetben van: csak egy lépés választja el a haláltól. Jonatán ígéri: „Amit csak kívánsz, megteszem érted!” Utolsó szava: „MINDÖRÖKRE” . Azt üzeni ezzel: Nem tudhatom, mi vár rád, de bármi történjen veled, én melletted maradok, és mindenben támogatlak! Semmi sem állhat közénk, barátságunkat még az életveszély, és a család indulatai sem semmisíthetik meg! Jonatán és Dávid története megmutatja: a baráti szeretet képes túlélni a legnehezebb idıket, kétely elboríthatja, de semmi meg nem ölheti! Dávid a királyi udvarban sikeres embernek számított, akinek voltak munkatársai, rajongói és megalkuvó hízelgıi – mint mindenkinek, aki vezetı pozíció várományosa. Jonatán herceget is sokan veszik körül, de barátja csak egy van: Dávid. Meglepı, hogy éppen ı – hiszen a legnagyobb riválisa a trónörökösnek. Az igaz barátság viszont úgy érkezik, mint a végzet, akár a szerelem. Nem lehet kikényszeríteni, vagy van, vagy nincs, Titok és ajándék Istentıl – nem érdem vagy teljesítmény… Életünk sokfajta közössége érdekközösség, melyekben közös tervek és célok tartanak össze minket. Jonatán nem önzı, nem „számító”. Nem akar „hasznot húzni” a Dáviddal létrejött kapcsolatából. İt maga Dávid érdekli, az ember – nem a titulusa, vagyona, vagy leendı karrierje. Kívülrıl szemlélve érthetetlen, hogy Jonatán ennyire ragaszkodik hozzá, hiszen ez által mindent elveszít, ami az övé volt: a királyi trónt, családja és népe megbecsülését, helyét és rangját is! Tudjuk: Dávidnak ajándékozza felszerelését, fegyverzetét, és hercegi ruháját. Bizonyítja ez, hogy aligha jöhet létre ıszinte, mélyebb közösség, igaz barátság veszteségek vállalása nélkül. Ha mást nem is: a tökéletesség látszatát – mely fenntartható felszínes kapcsolatokban – egy mély kapcsolatban biztosan elveszítjük… Az igaz barátság olyan kapcsolat, ahol senkinek semmilyen szerepet nem kell eljátszania. Itt mindenki önmaga lehet. Mivel nem kényszeríti össze ıket semmi, sem vagyon, sem a vér: az elıdökért vagy utódokért vállalt kötelesség, a barátság teljesen érdekmentes és teljesen szabad, önkéntes kapcsolata két embernek – amely mély szimpátia és teljes bizalom alapján jön létre. S addig „kell” csak mőködnie, amíg mindketten jól érzik benne magukat a felek, amíg mindketten adni képesek a másiknak, önként értékelik, támogatják, formálják egymást, osztoznak örömben és bánatban. Az igaz barátságban lényünk legmélyén kötıdünk erısen össze, legmélyebb, legbensıbb titkainkat, érzéseinket, gondolatainkat is megosztjuk egymással,
gátlások, kényelmetlenség-érzés nélkül. Hiszen nincs anyagi, vagy erkölcsi tétje az ilyen kapcsolatnak, nem cél az egymás feletti uralkodás, a másik életének birtoklása, hiszen szabad, egyenjogú kölcsönkapcsolatról van szó. Emiatt egy barátság sokkal mélyebbre hatolhat, mint egy rokoni kötıdés… A családi kapcsolatokban sokan érzik úgy, hogy nem mindig lehetnek teljesen ıszinték, nem mindig oszthatják meg minden érzésüket, véleményüket egymással, mert attól tartanak, hogy az a család felettes céljait veszélyeztetné, jobbnak látják „a békesség kedvéért”, a konfliktusok elkerüléséért inkább magukba zárkózni, és sok esetben emésztıdnek az egyedül hordozott terhek, sérelmek miatt. Mások „a család érdekében” lemondanak alapvetı személyes igényeikrıl, vágyaikról, megtagadják maguktól mindazt, ami szükséges lenne ahhoz, hogy valóban jól érezzék magukat. Mindenkit elırébb helyeznek önmaguknál és boldogtalanul szolgálják ki sokszor „hálátlan, igazságtalan” családtagjaikat. Pedig a befelé fojtott fájdalmak lassan nemcsak a család örömteli légkörét ássák alá, hanem az egészséget is. Szülı-gyermek, de még férj-feleség között is gyakran „nagy a szakadék”, s mivel ezt óriási munka áthidalni, többen lemondanak arról, hogy igazán megértsék a másikat, s tiszteletbıl az egymás-mellett élést választják az együtt-élés helyett; egymás megtőrését, elviselését az ıszinteség helyett – hivatkozva arra, hogy a legfontosabb családi kötelességek elırébbvalók, mint a tagok bizalmas, jó kapcsolata. Ritka az a Jézus szeretetét megvalósító család, amelynek tagjai egymás számára igazi barátok tudnak lenni, annak ellenére, hogy egy házasság, vagy származás érdekekrıl és korlátokról is szól. Hiszen a szüleit nem válogathatja meg az ember, neveltetésének hibáit sem egyszerő kiheverni! A házasságból sem egyszerő kilépni azért, mert idıközben ellenkezı irányban fejlıdött a házastársak egyénisége; s akik egykor azt gondolták, mindenben összhangban vannak, késıbb – a közös élet sok-sok próbatételében rájönnek: egyáltalán nincsenek egy hullámhosszon, teljesen másképp közelítenek mindent, és más dolgok teszik ıket boldoggá. De akkor már – nem változtatnak. Nem vállalják fel, hogy ez így senkinek nem jó, hanem úgy tesznek, mintha mőködne. Legtöbbször az uralkodó fél önzésének és félelmeinek rendeli alá magát a másik, aki önfeláldozóan alkalmazkodik, hallgat, tőr – ilyen áron van sok családban viszonylagos béke… Olyan helyzetbe is kerülhet egy család, hogy a konfliktusok egyre győlnek a mélyben, s idınként kirobbannak. Az ilyen krízishelyzetben, amikor nem találnak megoldást, kiutat a harcokból, vagy játszmákból, milyen jól jön egy igaz barát! Aki minden érdek nélkül, pártatlanul, kívülrıl felmutatja az összefüggéseket, mindenkinek a helyzetét, igényeit figyelembe véve próbál segíteni, mert barátját önzetlenül szereti és segíteni akar neki, és szeretteinek is. Nem szembefordítja az amúgy is egymással küzdı családtagokat, hanem megpróbál úgy segíteni, hogy mindenkinek jó legyen. Úgy hőséges barátjához, hogy közben annak családját is támogatja. Legyen ez a barát akár a serdülı gyermek barátja, akár a szülık, vagy nagyszülık barátja. Mert nagyon gyakran, amikor nem megy egy probléma megoldása – akárcsak Saul király családjában a trónörökös-probléma – akkor nem mőködik jól a kommunikáció a családtagok között. Nem akarják, nem tudják igazán megérteni egymást, átérezni a másik lelkének rezdüléseit, ragaszkodnak saját meggyızıdésükhöz – még ha az tévedésekbıl, félreértésekbıl született is, és nincs elırejutás. Mindig kell egy barát, akinek a lelke legmélyét feltárhatja az ember, akinél megértésre, elfogadásra talál, aki átérzi a bajban lévı helyzetét. De aki emellett kritikusan és ıszintén fel is nyitja a szemét az igazságra. S mivel ismeri barátja értékeit, erısségeit, tud azokra emlékeztetve kimozdítani, jó megoldások irányába terelni. A sikeres együttélés és az igaz barátság egyik titka a józan kritika, az építı visszajelzés gyakorlása. Dávid azt kéri Jonatántól, mondja a szemébe egyenesen, mit tett, amivel megbánthatta Sault, mivel váltotta ki féltékenységét. Segítsen ebben tisztán látni, ne ködösítsen. Jonatán elıször olyan naiv és jóhiszemő, hogy azt hiszi, eléggé ismeri apját, s alig akar hinni a fülének apja rosszindulatát illetıen. A baráti kritika az ilyen megalapozatlan feltételezéseket tisztázhatja. Kölcsönös megértésük és bizalmuk lehetıvé teszi, hogy felismerjék tévedéseiket és mulasztásaikat, és egymást mélyebb önismeretre segítsék. Amikor egy barátunkkal így megosztjuk magunkat, bajunkat, az nem árulás, hanem testvéri szeretet! Az segélykiáltás egy kilátástalan helyzetben; támasz- és megoldáskeresés mindenki javára. Hisz nem azért fordulunk hozzá, hogy lépjen harcba a mi oldalunkon, és segítsen eltiporni jelenlegi ellenségeinket, akik talán épp a hozzátartozóink… Dávid és Jonatán képesek mindketten barátságukon túlra is látni. Kifelé, mások felé is nyitottak. Jonatánt nem kényszeríti
Dávid, hogy váljon hőtlenné családjához, nem fordítja szembe apjával. Jonatán így apjához is és Dávidhoz is hő marad, közvetít kettıjük között, amennyire csak lehet. Egyiknek sem válik ellenségévé, mindenkinek jót akar… Nem tudunk egyszerre nagyon sok mély kapcsolatot ápolni, de ha van egy mély, ıszinte kapcsolatunk, az nem jelentheti azt, hogy teljesen megszőnik kettınk számára a külvilág! A párkapcsolatoknak igen nagy tévedése ez, hogy „te már csak hozzám tartozol, senki sem létezhet számodra rajtam kívül.” Egy kapcsolat mélysége nem jelenti azt, hogy kisajátítjuk egymást, és mással nem is törıdünk! Az igazi kötıdés alapja a bizalom és a szabadság. Egy kapcsolat sem mőködhet más kapcsolatok kárára! A szülı-gyermek viszony nem mehet a házastársi kapcsolat rovására, a párkapcsolat nem ölheti meg a barátságot, és a barátság sem teheti tönkre a szerelmet! Szükségünk van mindegyikre! Jonatán és Dávid barátságában a felek nem annyira hasonlók személyiségükben, mint azt gondolnánk igaz barátokról. Jonatánt fıként az érzelmei vezetik. Odaadása teljesebb és feltétel nélküli: „egész lelkével szereti Dávidot”. Dávid visszafogottabb. İ jelenlétét és csendes barátságát adja. Ezt is beárnyékolja a királyi házból rááradó fenyegetés-özön. Nincs akadálytalan átjárás egymáshoz a barátoknak. De hogy hővösebb viselkedése ellenére ez a barátság mennyire hordozta és védte Dávidot az életveszély idıszakában, arra késıbbi gyászéneke a bizonyíték, melyben Jonatánt siratja, aki harcban esett el. Dávid akkor már harmadik házasságában él, s azt mondja: „A te baráti szereteted drágább volt nekem, mint az asszonyok szerelme”. Mindenki mindenfajta közösségben azt adja, amije van – segítséget, vagy rászorultságot. Két ember életében a „fent és lent” ritkán, vagy egyáltalán nem esik egybe. Egyszer az egyik szorul mélypontján a másik segítségére, máskor a másik. Magasságok és mélységek – de együtt! S eközben nincs mit szégyellni egymás elıtt, s nincs mit felróni egymásnak. Lehet elérzékenyülni és erısnek lenni, lehet tétován leblokkolni és bölcsen válaszolni. Lehet összetörni és építeni. Ez az emberi élet megosztásának, a valódi együtt-élésnek a titka. Dávid és Jonatán – harcedzett férfiak. Elég erısek ahhoz is, hogy érzelmeiket ıszintén felvállalják egymás elıtt. Nem akarják elfojtani a mások rosszindulata és az elszakítottság miatt érzett fájdalmukat: megölelik, megsiratják egymást, amikor elbúcsúznak, s kimondják: ez a kötelék köztük a síron túl is élni fog. Saul viszont, sok mai családhoz hasonlóan egyedül a családi kapcsolatot tartja értéknek, ezért lenéz és elpusztít mindent, ami más: „Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belıled és a királyságodból semmi.” Jonatán áttörte a családi kereteket. Nem kétséges, hogy a házasság és a család az a hely, ahová Isten bennünket helyezett. A legfontosabb feladat idınként mégsem e két körben adódik. Saul szemében a család sikere a végsı és legmagasabb cél. Ezért drágán megfizet. Családjából szinte mindenkit eltemet… Jonatán elismerte és tisztelte családját, de nem áldozott fel mindent érte. A család határait barátságával kitágította, és így egy magasabb szintő küldetést teljesített be: Dávidnak, Isten választottjának támaszává, megmentıjévé vált, haláláig… Az egyedül magukat fontosnak tartó, mindenki mást elutasító családok és népek elıbb-utóbb pusztulni kezdenek. Azok a népek és családok viszont, akik nyitottak mások felé, és más életértelmet, magasabb szintő életcélokat is választanak, újabb feladatokat vállalnak, megerısödnek és van jövıjük – akkor is, ha messzire kirepültek már a gyermekeik! Jonatán rájött, hogy létezik nagyobb nyitottság is annál, mint amibe beleszülettünk, és kitárta szívét a kívülálló, betlehemi Dávid elıtt. A betlehemi Jézus pedig – a legjobb barát – felold minden családi köteléket, amikor minden létezı korlátot átlépve felteszi a kérdést az ıt kisajátítani akaró családtagjainak: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim? Akik Isten akaratát cselekszik!” Jézustól megtanulhatjuk, hogy csak az emberi nyitottságnak, baráti közeledésnek van jövıje – családon belül és kívül! Isten ereje ott van, ahol képessé válunk a korlátokon átlépni, a bezártságból elıjönni, legyen az családi, vagy nemzeti önzésünk, ellenállásunk, vagy féltékenységünk szők korlátja; esetleg félelem, vagy fájdalom. Ebben újuljunk meg, így kerüljünk közel létünk legfıbb alapjához: Istenhez, és egymáshoz – életadó erıvé válva mások számára! Ámen.
Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Még ha elıled menekülünk is, magadhoz vonzol, nálad találjuk magunkat. Köszönjük, hogy megtisztítasz minket. Hogy Általad megbocsátást nyerhetünk és megbocsátást adhatunk, mert ez az az út, amely az igazi egészséghez és a teljes boldogsághoz vezet. Dicsérünk, hogy segítségeddel elengedhetjük a múltat, és a jövınket megszabadíthatjuk a félelmektıl. Te, aki mindenkiben a jót látod, s mindenkinek jót akarsz, segíts nekünk, hogy ne a bőnökön töprengjünk, hanem meggyızıdésünk biztonságával haladjunk kiteljesedı életünk felé. Magasztalunk, hogy így mindenki és minden helyzet tanítónkká, segítınkké lehet, s minden pillanat újabb lehetıséggé a boldogságban, békében és szeretetben való növekedésre. Dicsérünk Téged közösségeinkért. Hálát adunk családunkért, iskolánkért, gyülekezetünkért és városunkért, az ott végbemenı, örömteli változásokért és a hit növekedéséért; s hogy sok vészen-viharon úgy vezettél végig minket, hogy a keserőségeket javunkra fordítottad, a hiányokért és nehézségekért gazdagon kárpótoltál – s bármi történjen, mindig velünk vagy! Köszönjük a barátainkat, a hőségesen szeretı, segítı testvérszíveket, akikben Jézus szeretete és gyógyító, fölemelı ereje közeljött hozzánk. Áldásod kísérje életünket! Ámen Áldás: Jézus mondja: „Íme, az ajtó elıtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ı pedig énvelem.” (Jelenések 3,20)
