MÁLYUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT SZÍNHÁZTÖRTÉNETÜNK TÁRSADALOMTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEI. SZlNHÁZSZOCIOLÓGIAI VÁZLATOK SZÍNHÁZI

M Á L Y U S Z N É CSÁSZÁR EDIT

SZÍNHÁZTÖRTÉNETÜNK TÁRSADALOMTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEI SZlNHÁZSZOCIOLÓGIAI VÁZLATOK

SZÍNHÁZI

SZÍNHÁZI

TANULMÁNYOK 12. szám

M Á L Y U S Z N É 6 S Á S Z Á R EDIT

SZÍNHÁZTÖRTÉNETÜNK TÁRSADALOMTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEI színházszociológiai v á z l a t o k

Budapest, 1965 SZÍNHÁZTUDOMÁNYI

INTÉZET

A szerkesztésért és kiadásért felelős dr. Hont Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója EM. Számítástechnikai és Ügyvitelgépesitési V. sokszorosító üzeme - Budapest Példányszám: 518 - Alak: A/5 - Ivterjedelem 6,75 ív Tsz. 64415

ELŐSZÓ A színháztudomány, pontosabban a színháztörténet, fejlődése során a legtöbb népnél e l j u t o t t már odáig, hogy fontos eseményeinek ténybeli tisztázására nem k e l l töre­ kednie. Szorgalmas kutatók nemzedékei feltárták a legna­ gyobb Írók és színészek életének a d a t a i t , f e l azokat a társadalmi változásokat i s , amelyek során a közönség át­ váltott a feudalizmusból a polgári társadalomba, e l i n d u l t a polgáriból az össznépi felé. Evvel távolról sem állitjuk azt, hogy akár a l e g f e j l e t t e b b színházi múlttal rendelkező nemzetek i s abbahagyták volna a levéltárak böngészését. Ellenkezőleg! Éppen o t t , ahol a színház külső történetével kapcsolatban, a z t hinnénk, minden közismert már, ahol a drámai irányzatok és a n y e l v b e l i sajátosságok, a hajdan­ v o l t előadások díszletei és a zene- és tánctörténet a l e g ­ élesebb világításban láthatók, a franciáknál tapasztaljuk, hogy vidéki levéltárak folyómétereit pásztázzák át egy-egy átlagos színtársulat összetételének megállapításáért, egyegy anyakönyvi adat feltalálása céljából. Aaig azonban ezek csak részletkutatások és legföl­ jebb arra szolgálnak, hogy valami vitás kérdést tisztázza­ nak a problematika egy kevésbé sorsdöntő szakaszán, az ál­ talános érdeklődés ma nem az események és az életrajzi adatok, hanem magának a színháznak, az előadásnak mint komplex jelenségnek a feltárására irányul. Ha az egyik legelőkelőbb nyugati szakfolyóirat, a Revue d'Histoire du Théâtre ujabb évfolyamait lapozzuk át, ennek az utóbbi t i pusu kutatásnak néhány kiváló példáját találjuk. 1.

Egy elmalt színház rekonstrukciójának kísérlete, az utóbbi száz-százötven évre vonatkoztatva, egy-egy régi szinpadi produkció, rendezés felidézése annál csábítóbb, minél nagyobb nehézségekkel k e l l érte megküzdenűnk. És an­ nál nehezebb, minél kevesebb a fennmaradt, vagy talán csak Így: a már feltárt anyag. Nálunk, a hajdani Monarchia egyik államánál, éppen a topográfiai adottságok t e s z i k sokszinüvé és egyben közérdekűvé a rekonstrukciós törekvé­ seket. I m i Magyarországon tegnap v o l t , az a tegnapelőtti osztrák, de körülbelül a szimultán cseh és a holnapi szerb és román színház. Jól tudjuk, hogy a Rajnától nyugatra és a Rajnától k e l e t r e évszázadokon át mások az életlehetőségek. De még a Rajnán t u l i területen sem azonos, a l i g i s hasonlítható össze a színházak társadalom-adta fejlődése, vagy éppen az emlékanyag. A német birodalmi városok, az egyes k i s f e j e d e lemségek színházi élete sokban elüt a Monarchiáétól, ahol egymás m e l l e t t élő heterogén emberanyagot évszázadokon ke­ resztül, eltérő történelmi mult és földrajzi fekvés, vál­ takozó háborús események adottságain keresztül i s egységes kormányzat irányított. Az irányítás egysége nyilvánult meg a müsorpolitika kialakulásában. Ez a mindenkori kormányszervek tudatos cselekedete. Megnyilvánul azonban olyan vonásokban i s , amelyek nemcsak a hatóságok részéről nem szándékoltak, ha­ nem az átadók és az átvevők között sem voltak azok, meg­ nyilvánul bizonyos előadói stílusok preferálásában, i r o ­ dalmi irányok elfogadásában vagy elvetésében. Eél évszá­ zaddal a Monarchia bukása után i s otthonosan mozgunk egy osztrák vagy egy cseh városban. Ugy érezzük, hogy bizonyos alap - két-három évszázad összehangoltsága - azonos. Azon­ ban nagyon csalódunk, ha azt hisszük, hogy egy-egy f e l ­ építmény, mint p l . a színház i s , ennyire bensőieg f o r r o t t össze. Nem! Mert a Monarchia államai a megelőző századok során más-más társadalmi fejlődésen mentek keresztül és a

feudalizmus különféle stádiumában kerültek a Habsburg-bi­ rodalomhoz. Mivel pedig ez a számukra végső soron idegen vezetés akadályozta saját kultúrájuk zavartalan kifejté­ sét, az egy vagy fél évszázados eltolódások nem küszöbölődtek k i háromszáz esztendő leforgása a l a t t sem. Amikor a színházak belső életét vizsgáljuk, mérlegre k e l l tennünk annak a társadalomnak a fejlettségét i s , amelyre a színház épült; színházi források felidézése m e l l e t t a szocioló­ giának i s helyet k e l l adnunk* Az osztrák színház elsőszülöttsége, emlékanyagának hiánytalan fennmaradása más elvek s z e r i n t i elbánást kivan meg a kutatásnál, mint a társországok, örökös tartományok színjátszása. * De "közöttünk" i s nagyok a különbségek. A cseh nemzeti színjátszás lassabban kapott erőre, mint a magyar, a csehországi német színház azonban olyan művészi magaslatra emelkedett és anyagilag i s annyival f e l e t t e ál­ l o t t a miénknek, hogy egészen bizonyosan más forrásanyagok határozzák meg rekonstrukcióját; igényesebbek, szélesebb körre terjedők. Ebből következik azonban az i s , hogy a cseh színháznál a l i g találjuk meg a nálunk o l y j e l l e g z e ­ tes f r a n c i a irodalmi és szinpadi befolyást.** A következő néhány lapon, egy-két év kutatói tapasz­ talatára támaszkodva, azt szeretném nem meghatározni, csak felvázolni« milyen forrásanyagunk maradt nekünk ahhoz, hogy a hivatásos, tehát a ma i s funkcionáló színjátszást i p u s szinpadi produkcióit, százhetvenöt évre visszamenő­ l e g , megkísérelhessük felidézni. Elöljáróban megjegyzem, hogy forrás a l a t t természetesen nem a szokásos történeti anyag szolgál csupán. Jóllehet a levéltárak adják a társa­ dalmi alap meghatározásához a legszükségesebb ismereteket, a kormányzat szándékait eláruló és a közönség összetéte­ lét, sőt magatartását jellemző tudnivalókat, a kéziratos forrásanyagnak egy tán ennél i s fontosabb és semmi más ku­ tatási területen nem értékesithetö része a sugókönyvek, i l l . rendezőpéldányok gyűjteménye, elsősorban az OSzK

Színháztörténeti Osztályán, másodszor a Színháztudományi Intézet történeti osztályának gyűjteményi részlegében, de nem egy más könyvtárban i s . Gondolok i t t elsősorban p l . a Debreceni Egyetemi Könyvtár h e l y i vonatkozásban igen érté­ kes anyagára. A kéziratos - később esetleg befűzött fe íér lapos, szabályszerű rendezőpéldány - anyag sokféle szempontból megszólaltatható. Ezekről alább még beszélek. Hogy a rég­ múlt szinházi esték felidézéséhez színpadképek, vázlatok, ikonográfiái vonatkozások mennyire fontosak arról talán nem i s k e l l szólnunk. Az elhangzott beszéd rekonstruálása, sajnos, csaknem l e h e t e t l e n . . . A rekonstrukciós munkánál azonban nem az i t t néhány szóval vázolt források típusa, hanem a speciális téma igé­ nye határozza meg a tennivalókat. Drámai szöveg helyreál­ lításához i s lehet levéltári forrásanyagot felhasználni - mit k e l l e t t kihagyni? a cenzúra aktái között! -, a szín­ padképnél i s fordulhatunk irodalmi szöveghez - szerzői utasítások -, vagy még inkább gazdasági iratokhoz. Nagy vesztesége a magyar színháztörténetnek, hogy a legtöbb l e ­ b o n t o t t , megszüntetett színház gazdasági i r a t a i e l p u s z t u l ­ tak. Ha p l . a Budai Népszínház diszletkönyvei és az egyes darabokhoz megadott jelmez-kéziratok fennmaradtak volna, sokkal tisztábban látnánk egy, a kapitalizálódás kezdetén üzemelő fővárosi k i s színház életét, mint pusztán történe­ t i vagy irodalmi forrásokra támaszkodva. Azonban csak avval számolhatunk, amink van. Drámai szövegek és szövegmódosulások, a nyelv változásának észre­ vehető jegyei egy-egy kéziratos sugópéldányban vagy egyegy hanglemez segítségével; száz-százhuszéves szinpadvázl a t o k , igen kevés, úgyszólván semmi korai szinpadkép, ke­ vés k o r a i jelmezkép, a XIX. század vége felé egyre gazda­ gabb patakként áradva; kevés, de jó történeti és k r i t i k a i irodalom - ez az, amit i t t , ebben a tipikusan közép-euró­ pai országban Európa szinházi életének rekonstruálásához hozzáadhatunk. s

A DRAMA REKONSTRUKCIÓJA A színháznál nem kötelező érvényű az " i n p r i n c i p i o erat Verbum". Az általános színháztörténet vonatkozásában igen sok egyéb v o l t előbb, mint a szöveg, éppen irodalmi szöveg. Abban a korban azonban már, amelyre a mi kutatási területünk t e r j e d , a dráma minden kü^ülmények közt adott; meghatározott, l e i r t vagy nyomtatott szövege az esetek túlnyomó részében elérhető. /Elveszett szövegeink, vagy talán inkább csak lappangóak, még akadnak./ A kezünkben t a r t j u k tehát a színmüvet; ötven, száz, lehet, hogy száz­ ötven éve játsszák a magyar szinpadon. Ugyanúgy? Nyilvánvaló, hogy egyes kirivó esetekről nem szólva, a törekvés mindig az v o l t : ugy visszaadni a drámát, aho­ gyan szerzője elképzelte és megirta. Az i s természetes azonban, hogy csak a legritkább esetben f e d i az előadás az irói elképzelést: csak a szinházzal szorosan együttmű­ ködő kortárs-szerzővel f o r d u l h a t o t t ilyesmi elő, Molnár Ferenccel századunk első évtizedeiben, néhány mai dráma­ íróval j e l e n l e g , de ma sem mindegyikkel. A drámát ugy ad­ ták és ugy adjuk elő, ahogyan mi, e pillanatban élők igaz­ nak látjuk. Shakespeare korának Hamletjét mi, mai Hamlet­ jeinket Burbadge és kortársai fogadnák idegenkedéssel. Abból, hogy egy szöveg előadása hogyan módosult a szinpa­ don, megismerhetjük "maga az idő, a század testének t u l a j ­ don alakját és lenyomatát". Nagyon hálás szemléltető eszköz lenne éppen az 1794ben bemutatott Hamleten lemérni kor, társadalom, izlés változását. Nem maradtak azonban fenn régi sugópéldánya-

ink. így csak arra a közismert tényre hivatkozhatunk, hogy a cenzúra-rendelet, de a szokás i s a Schröder-féle átdol­ gozást diktálta színpadjainkra és csak a magyar játékszín nagy fellendülése és önállóságra kapása idejében, a f r a n ­ cia romantika hatása a l a t t tértünk rá az eredeti szövegre, a Vajda Péter-, majd száz esztendeje az Arany-féle fordí­ tásban. Nem fölösleges viszont hangsúlyoznunk, hogy Vajda szövegének átvétele a legnagyobb mértékben haladó t e t t v o l t , ugyanakkor, amikor maguk a franciák sem tudtak meg­ szabadulni az édeskés Ducis-féle átdolgozástól és a német szinpadon újból és újból elővették Schröder textusát. Több lehetőséget kinál egy másik klasszikus mü, a Bánk- bán. Éppen, mert jó száz esztendeje feltárták drámai koncepciójának kitűnőségét, mert mindannyian tanultuk az iskolában, érezzük csaknem hihetetlennek az állitást, hogy a szövegnek vannak szinpadi variánsai. H o l o t t hogy i s ne volnának? Amikor Katona megírta müvét, bizonyos élmény­ anyagból merített. Ez az élményanyag már a bemutató év vándorszínészeiével sem v o l t azonos, hát még Gyulai, hát még Paulay, hát még Németh Antal vagy a későbbiek Bánk­ felfogásával? A színház a társadalom felépítménye, ahogyan változott százötven év a l a t t a magyar társadalom, ugy szí­ neződött át a Bánk, csupán örök mondanivalóját őrizve meg, a banki sértődést. Mikor élt Katona, mik v o l t a k a kor antagonisztikus ellentmondásai, milyen színpadra gondolt, k i k r e adta rá képzeletben a történeti drámák szokásos díszmagyarját? Ha ezekre a kérdésekre felelünk, megtudjuk, milyennek látta Katona a maga Bánkját, de azonnal meglátjuk azt i s , mennyi változáson k e l l e t t - a nélkül, hogy i r o d a l m i értéke bármi kevéssel i s csökkent volna - átmennie addig, amig elért hozzánk. 1812-ben, hosszú időre, lezárult az utolsó ország­ gyűlés. Nem hozott megnyugvást sem a lingua vernacula, a hazai nyelv ügyében, sem a hazai színjátszáséban. A játék-

szín sorsán meg sem kísérelte, hogy könnyítsen. Ez nem a Rendek hibája v o l t , hanem a f e r e n c l abszolutizmusé: Napo­ leon bukásával teljhatalmú urává vált az összmonarchiának, nem szorult alkudozásra, semmitől sem k e l l e t t már félnie* Katona azonban végigélte a reménykedés és a csüggedés éveit egyaránt. Látta a nemzeti párt csatározásait a megyegyüléseken és értesült az országgyűlési küzdelmekről. Joghallgató, majd jurátus v o l t , tehát az értelmiség ez időben leghazafiasabb és p o l i t i k a i l a g legtájékozottabb ré­ tegéhez t a r t o z o t t . Látott és ismert vármegyei, esetleg or­ szágos nagyságokat. Katona, ez tény, elolvasta a króniká­ kat. De Bánk és Petur nem a krónikákból, hanem a kor zöld a s z t a l a i mellől léptek a színpadi deszkákra.^* Igaz, ké­ sőn. Amikor Vörösmarty először találkozott velük, már ugy látja, hogy az a színpadi jelmezbe b u j t hangoskodó megyei nemes, vagy maga az a Nagyúr, a k i lelkének egyik felével Katona ugyan, de a másikkal, az uralkodóival bizonyára történeti példákra készült, "nem hűtlen másolata a kornak, mely noha hanyatlásnak i n d u l t , s a hajdani erőből vadságra f a j u l t , mégis sok j e l e i v e l b i r a férfiasságnak s lovagi szellemnek". * Ízt h i s z i , hogy a kor, amit szemlél, a X I I . század; a hanyatlás, amit érez, hiszen ez kisír a műből, a "párducos Árpád" korához viszonyítva hanyatlás. Vörös­ marty, a reformkor finom lelkű irodalmárainak társaságában forogva, vadnak érzi a kecskeméti tájnyelv erőteljességét és a század első évtizedének kétségbeesett, s i k e r r e l még csak nem i s biztató hazafias agitációját. Nem méri f e l - hogyan i s mérhetné? -, hogy a hanyatlás i t t a j o z e f i n i z ­ mus szelleméhez, a felvilágosodáshoz, a Hajnóczy-VerseghyBerzeviczy-féle forradalmi előretöréshez képest visszalé­ pés. Katona, ha nem f o r g o t t i s a századelő Pest-Budájának "jobb" irodalmi köreiben, mint erre már Gyulai rámutatott, nagyon jól ismerhette a felvilágosodás l a t i n és német nyelvű jogtörténeti irodalmat. 6

És mikben látta Katona korának kibékíthetetlen e l ­ lentmondásait? Amikért hiába küzdött I 8 O 7 . és 1811-12. diétája: a nyelvkérdésben, a szó szabadságának megkötésé­ ben, a jobbágyság helyzetében. A német nyelv tudatos ápo­ lásában és támogatásában. Vajon Tiborc, amikor arról szól, hogy az udvar t a g j a i t annyi német veszi körül, mintha akasztani vinnék őket, jómaguk pedig egy rossz csőszt sem tudnak fogadni, valóban egy főhübéres és egy X I I I . századi jobbágy körülményeit méri össze? A gondolat nem csak a történész számára képtelen, Katona sem gondolt ilyesmire. Annál inkább gondolhatott a pompás kultúrintézményekre, amelyekkel szemben a hazai nyelvet szolgálóknak semmi sem j u t o t t . Bizonyos, hogy a Szent Szövetség születésének évé­ ben eszébe sem j u t o t t az ország p o l i t i k a i önállóságának, függetlenné válásának lehetősége. A háborgás, ami egész világát jellemezte, sokkal

elvontabb téren követel gazdan

godást és szabadságot a magyar szellem számára. Hogy hogyan álmodta szinpadra müvét Katona, az s z i n ­ tén személyes élményeiből következtethető: a Rondella k i s , de számára jól ismert színpadára, beöltöztetve színész ba­ rátait, k i t - k i t a neki szánt szerepbe. A szerény r i v a l d a ­ fény és a kulisszákra erősitett még igénytelenebb mécsek l e p l e z i k a diszletek megviselt voltát; egy-egy főúri j e l ­ mez nemes anyaga Mérey Sándor vagy más kegyes adakozó nagylelkűségéről árulkodik. A két női főszereplő értéke­ sebb fátylai, csipkéi, bársonyai valószínűleg évekig k i f i ­ zetetlenek maradnak a p e s t i boltosnál. Katona Kolozsvárnak szánta müvét, de Pestre gondolt közben, mert számára i t t v o l t "a" szinház. Hogy Melindát kinek i r t a , azt találgatni sem k e l l . Gertrudis megformálása arra v a l l , hogy ismerhet­ te Kantomét, a k i a t i z e s évek második felében már nagy szinésznő v o l t . Bánk a l a k j a adott. Gyulai cáfolata Déryné naiv feltételezésére, hogy Peturt Katona magának i r t a , ma i s megáll. Ahhoz azonban, hogy meg tudjuk mondani, k i r e gondolt szinészbarátai közül mint Petur személyének hordó-

zójára, jobban kellene ismernünk a második fővárosi magyar társulatot. Lehet, hogy Udvarhelyire; de mit tudunk a f i a ­ t a l Udvarhelyiről? Ami róla számunkra fennmaradt, az a

Q bölcs és jóságos aggastyán képe. Ez az első, képzeletbeli szerepkiosztás sohasem mondta e l a legnagyobb magyar tragédia szövegét. Nem mond­ ták e l a kolozsváriak sem, és amikor 1835-ban Kassán végül i s szinre került a Bánk bán, Udvarhelyi mar valóban a jó­ ságos aggastyán szerepét öltötte magára. Katona évek óta h a l o t t v o l t . A kassai előadás ténye egyébként csak egyet tisztázott: i t t ébredtek rá a magyar szinészek arra,milyen remek szerep-darab j u t o t t a kezükbe. A szinmü hamarosan a reformkor Bánkjává lesz, végig­ dübörög az országon Kassától Kolozsvárig és az 1 8 3 9 - i nem­ z e t i szinházi előadásig. További pályafutása, a közönség reagálása ébresztette rá a társulatokat, hogy nemcsak az egyes szerepek, az ideológia i s kincset ér. A kor azonban már mást h a l l o t t k i a műből, mint amit annak idején Katona beleérzett. Harminc esztendővel a f i a t a l jurátus hazafiúi lángolása, Vay József és társai nemzeti pártjának lelkes figyelemmel kisért országgyűlési h a r c a i után ugy látták, hogy "küzdelmes kor emlékét idézi föl egy csöndes korban, mely mér magáról az alkotmányról i s megfeledkezett, /a szerző kiemelése/... az idegen befolyás és nemzeti vissza­ hatás... összeütközéseit r a j z o l j a o l y nemzedéknek, mely kezd mindentől elszokni". Kezdetben a királynőt a kor i l ­ lemszabályai és a Monarchia szinházi törvényei értelmében, Bánk a szinfalak mögött ölte meg, és ímmel-ámmal elmondtak egyes királyhü sorokat, de az előadás - 1833-tól egészen a hetvenes évekig - eltolódott a Nagyúr alakjáról egy másik szerep felé: Petur irányába. Ezért v o l t a legjobb mindig a Peturt alakitó szinész. Egyszerűen ez az alak mondta k i a kor gondolatait; nem Bánk, hanem Petur a rezonőr. Gyulai szerint "soha magyar költő elégedetlen magyar nemest i l y jellemzően nem r a j z o l t " . /Bátran visszakérdezhetnénk: hon-

nan v e t t e a mintát, ha korában már magáról az alkotmányról l a e l f e l e j t k e z t e k ? / De Gyulai, megélője a reformkornak, a szabadságharcnak, 1861-nek, mint a nagy történelmi korvál­ tások t a n u l rendszerint, csak homályosan látta azt a történelmi periódust, ami e "nagy időket" megelőzte* 1867 után a Bánk lassan-lassan vesztett ideológiai súlyából. Az idegenek uralmát szidni nem esett ugyan rosz­ ázul - a "közös ügyek" állandó sérelmi forrásul szolgál­ tak - , de megérteni a z t , ami Katonát, vagy akár még a negyvenes évek Bánkjait i s f o j t o g a t t a , a polgárosuló Ma­ gyarország a l i g v o l t képes. A Nemzeti Színház elsősorban mint a szép magyar beszéd gyakorló iskoláját t a r t o t t a mű­ során, meg abban a tudatban, hogy tisztességgel t e l j e s i t egy kulturmissziót. A hangsúly a színészek játékában óha­ t a t l a n u l a szerelmi háromszög irányába tolódott e l . A k i s ­ sé torzonborz Bánk mellé k i k e n t - k i f e n t Ottó kerül, a ser­ dületlenebb hölgyközönség örömére. A kelleténél nagyobb hangsúlyt nyer Biberach. /Hogy a kóborgó lovag hálás j e l ­ lemszerep, arra már régen, a romantikus iskolában rájöt­ tek; kiváló "bemondásai" és remek "abgang"-jai vannak./ Holott Katona nem gondolt arra, hogy Biberachnak több s z i n t és t e r e t adjon, mint ami a drámai cselekmény bonyo­ lításához szükséges. Az ő számára u i . Biberach nem roman­ t i k u s szerep, hanem személyes - és nem kellemes - élmény v o l t . I . Ferenc idejében a t i t k o s rendőrség tagjainak szóma légió; minden postamester feltörte és elolvasta a f i ­ gyelemre méltóbb személyek levelezését, minden szinházi előadáson, minden vendéglőben forgolódott egy-két besúgó. Ezt a század vége felé már senki sem tudta; Így adódtak aztán csillogó sisakos, feltűnő szinü kosztümben főszerep­ lői igénnyel "lézengő r i t t e r e k " a magyar szinpadókon. A Paulay-Tóth Imre-féle koncepció nagyjából a polgá­ r i korszak végéig uralkodó maradt. 1945 után ismertük f e l , hogy az egész Bánk bán tulajdonképpen Tiborc szerepe miatt Íródott. Lehet, hogy Katonát ez a tolmácsolás i s meglepte volna.

Egy másik klasszikus mü, ami az elmúlt száz esztendő a l a t t többször megváltoztatta - számunkra - eszmei monda­ nivalóját, Shakespeare J u l i u s Caesarea. Jóllehet az iró nyilvánvalóan Caesarról akart tragédiát i r a i , a hazai szinházak életében ez sohasem revelálódott. Ahhoz ugyanis, hogy Caesar valóban a szinpad uralkodó személyisége l e ­ gyen, rendkivül szuggesztiv színészi egyéniségre l e t t v o l ­ na szükség. A viszonylag hálátlan f e l a d a t szolgálatában erre nem került nagy magyar jellemszinész. A negyvenes évektől ismét kb. Paulay koráig, tehát a szinház első s z i nésze Junius Brutust játssza, de van szeme a közönségnek a r r a a kissé sötétebben árnyalt forradalmi szenvedélyre i s , ami Cassiusban i z z i k . /"Többek közt,én emlékezem, Ró­ mában Cassius *alék».»"/ A kapitalizálódás éveiben, akár a Bánknál, az érdeklődés más irányba csap, a CaesarAntonlus-Octavius vonalra terelődik. Caesarból ezek az együttesek sem sokat hoznak k i , de egymást váltják a nagy Antoniusok. A Színművészeti Tanoda egész iránya voltakép­ pen Antoniusok nevelését célozza. Ez bravurszerep, szép, t e l t hangot, kiváló beszédkészséget igényel, a bíborszegé­ lyű tóga - a kor klasszikus műveltsége még nem engedte meg, hogy római szenátorokat tarka selymekbe burkoljanak be i . e. 44-ben - férfias, előnyös v i s e l e t v o l t , érzelmi­ leg pedig nem állt távol a színházi közönségtől. Megfi­ gyelhetjük, hogy Brutus ugyan jó kezekben marad, de Cas­ sius, vagy éppen a többi összeesküvő eljelentéktelenedik. /A XIX. sz. derekán még a szinház legjobb t a g j a i , elsőren­ dű jellemszinészek tanulták be Casca, Cicero k i s szere­ peit./ * 1 2

A felfogás módosulása, az érdeklődés visszafordulása a Caesar-ellenes táborhoz 19^5 után következett be. A két szövetséges, Brutus és Cassius szerepét v e t t e át megint a két protagonista, Antonius szerepének felfogása célzatosan a hordószónokokra u t a l t . A kör bezárult? Talán nem. Shakespeare korában valószínűleg Caesaré v o l t az első sze-

rep. Ez a lehetőség még n y i t v a áll a magyar játókszin előtt i s . Ugyancsak a szöveg belső hangsúlyának a módosulását figyelhetjük meg S c h i l l e r Ármány és szerelem c. tragédiá­ jánál. Ennek a műnek valódi, s c h i l l e r i visszhangja nálunk sohasem csengett k i , mert bár a X V I I I . sz. vége óta forog szinpadjainkon, az adott szituáció idegen v o l t . Az eredeti társadalmi mondanivaló helyét már a kezdet kezdetén a gaz­ dag f i u és szegény leány házassága elé gördülő akadályok /egyébként sokkal általánosabb érdeklődésre számot tartó/ kevésbé komplex problematikája f o g l a l t a e l . A protagonisták Ferdinánd és Lujza, mögöttük a kancellár, Wurm, de még 13. Lady M i l f o r d i s háttérbe szorult. ' Ferdinánd és a Lady, mint a darab kulcsegyéniségei, mint a modern néző számára intellektuálisan érdekes jellemek, 1 9 4 5 után léptek elő­ térbe. Majdnem l e h e t e t l e n azonban ma Lujza szerepét jól eljátszani. Szövegének egyéni t a r t a l m a t adni olyan a l a k i tóerőt kivan, amihez gazdag szinpadi gyakorlat szükséges és a követelményeknek megfelelően ifjú szinésznők effélé­ vel ritkán rendelkeznek. Ha a magyar játékszín százhetvenöt éves műsorán vé­ gigtekintünk, fölös számmal találunk olyan tragédiát, ami két-háromszor átment a fentiekhez hasonló belső alakválto­ záson. Nagyon kevés azonban azoknak a vígjátékoknak a szá­ ma, amelyek túléltek másfél évszázadot, vagy akár csak egyet i s . A tragédiát ugyanis sokkal könnyebb változó ko­ rokhoz adaptálni. Ha mellőzzük i s azt az egyébként bizo­ nyítást sem kívánó tényt, hogy maga a tragikus cselekmény, a halál vagy a l e l k i megsemmisülés az emberiség közös él­ ménye és állandó érdeklődésre t a r t h a t számot, azt tapasz­ t a l j u k , hogy a nagy tragédiák mindig biztos lélektannal dolgoznak, a szerző bonyolult jellemeket f e s t . Ezek az adott jellemek bizonyos célokra törnek; céljaikat, de még inkább a céljaik eléréséhez használt eszközöket képesek vagyunk saját megváltozott társadalmi körülményeink forma-

nyelvén tolmácsolni. Evvel szemben a vígjátékok j e l l e m e i ritkán összetettek, a vígjátéki célok kevés eszközzel e l ­ érhetők. Dicsekvő ember ma i s van, de ez nem könnyíti meg számunkra, hogy a Miles gloriosust közel érezzük magunk­ hoz. Megkísérelhetjük Molière vigjátéki figuráit emberközelbe hozni, és azt fogjuk t a p a s z t a l n i , hogy a hagyomány - vagy a sznobizmus - megszentelte mosoly erejéig e l j u t h a tunk, tovább a l i g . Kinek mond valamit napjainknak az az újítása, hogy Tartuffe külseje undoritó és e l r i a s z t ? Orgont ezután nem együgyűnek, hanem agyalágyultnak fogjuk t a r t a n i , és nyugodtan alszunk zsöllyénkben: Elmira erényét a legkisebb veszély sem fenyegeti. Még különösebb ered­ ményt fogunk elérni, ha eljátsszuk Molière-t ugy, ahogyan szövegét mi, ma, értjük. Arra eszmélhetünk, hogy Dandln György - tragédia. Bizony az, legalább i s mai szemszögünkből nézve! És a Koldusopera, aminek Brecht-Weill-féle változata egyik legnépszerűbb színmüvünk, Gay feldolgozá­ sában nem v o l t ugyan tragikomédia, hanem csak komédia, de 14nem Bicska Maxival nevetett a néző - hanem r a j t a . A társadalom fejlődése nem változtatta meg azt a tényt, hogy a halállal és a szenvedéssel szemben döbbenten áll­ junk, de változtatott azon, hogy min nevetünk. A modern angol Shakespeare-szinpadra-alkalmazások a clown-szövegeket nagyrészt törölték. Bessenyeit, Kisfaludy Károlyt ma már nem i s szokás a közönségre erőltetni. Gsiky Nagymamája egy nevezőre j u t o t t a Csárdáskirálynővel. Ez utóbbit egyébként, hogy zenéje érvényesülhessen, át k e l l e t t i r n i . De átirásra került az egyik legkedvesebb, remek játéklehetőségeket biztositó ma­ gyar vígjáték, a L i l l o m f i i s . Még pedig nem csupán azért, mert egy haladó szellemű ifjú vándorszínész nem csaphat f e l gazdag örökösnek, hanem azért i s , mert senki sem érte­ né meg, hogy a szép jövő előtt álló színész miért vonul vissza egy isten háta mögötti földbirtokra.

A mult század nyugati vigjátéka h a l o t t , h a l o t t Mol­ nár Ferenc szellemessége i s , a legjobb előadásban i s , ak­ kor i s , ha a főhercegi család és a magyar huszártiszt öszszeütközését sikerül egy gazdag, nagypolgári otthon és egy állami gondozottból felserdült daliás ifjú konfliktusává "varázsolnunk". A vigjátóki szöveg olyan, mint a pezsgő: élvezhetetlen, ha állott. Mivel azonban a vígjáték szorosan összeforrott saját korával, a társadalomtörténet számára nagyon értékes f o r ­ rás. Egy rossz történeti tragédia sem a j e l e n , sem a jövő számára nem nagy érték, de még egy rossz vígjátékból i s sok korjellemző vonást olvashatunk k i . Bessenyei és K i s f a ­ ludy Károly vígjátékai azt tükrözik, hogy milyennek látta az egykorú b i r t o k o s nemesség önmagát. És mit tükröz K i s f a ­ ludy összeesküvőkje? Hogy mi v o l t ennek a köznemességnek a képe saját jobbágyairól! Amikor színháztörténeti szempontból nyulunk egy tör­ téneti szöveghez, tehát a színpadon már nem élő, csupán i r o d a l m i , vagy korfestő jelentőségű műhöz, ha módunkban áll, vessük össze a kéziratos sugókönyveket a k i a d o t t pél­ dánnyal. Előfordul, hogy meglepetés ér. Kiderülhet, hogy a kéziratos változat a bővebb, az e r e d e t i , amit még maga a szerző másoltatott l e a szinház számára, és kiadásra az a szöveg került, amit a szinházi dramaturgia, sőt esetleg a cenzúra meghúzott. Ez a lehetőség a színmüvek valamennyi műfajánál előfordulhat, mert a szövegpublikációk hőskorá­ ban a k r i t i k a i szempontok még nem a l a k u l t a k k i . Amig tehát a meghúzás klasszikus szövegnél társadalomtörténeti válto­ zásokról árulkodik, kevésbé neves Íróknál azért j u t jelen­ tőséghez, mert esetleg a szöveg meghatározója. Kinek j u t eszébe, k i a d o t t drámát kéziratban elolvasni? H o l o t t meg­ történhet, hogy nagyon jellemző, as Író egyéniségére rávi­ lágító, de dramaturgiai funkciót be nem töltő s Így beta­ nulásra nem kerülő részeket mulasztunk e l ilyenformán. ^* 1

A társadalomtörténeti követelményeknek megfelelő belső hangsúly módosulás vagy a dramaturg, a cenzor tény­ leges, külső korrekciója, a meghúzás mellett még egy oka lehet a szerzői textus változásának: megváltozik a szö­ veg, tudatosan vagy véletlenül akkor, ha nehezen mondha­ tó. Mássalhangzó-torlódások, olyan költők hibájaként, akik nem ismerték kellőképpen a színészi beszéd lehetőségének határait, mindig a r r a vezettek, hogy a figyelmes rendező kihagyjon egy-egy mondatot. Ha ugyanis bennmaradt, b i z t o s , hogy i g y , vagy ugy, de t o r z u l t a n hangzott e l . Klasszikus szövegnél gyakori, hogy a tanulatlanabb színész, nem ért­ ve, mit mond, rosszul mondja e l . A két világháború között évtizedeken keresztül hangzott e l a Nemzeti Szinház szín­ padáról, hogy Helsingőrben, a kísértetjárta partszegélyen, egy s z i k l a bókol a tenger fölé, "talpánál kisebb". / T i . "talpánál kiebb" - a v i z fölé h a j l i k . / Semmi rendezői f i ­ gyelem nem v o l t képes ezt a rosszul memorizált, mert fél­ reértett, szokatlan kifejezést kiküszöbölni. Az u j Hamlet­ rendezés ugy oldotta meg, hogy kihagyott a szövegből pár s o r t , velük az inkriminált "kiebb" szót i s . Azok a szerzők, akik közeli kapcsolatban álltak a színpaddal, sohasem követték e l azt a hibát, hogy beszélhetetlen nyelven Írjanak. Katona régebben gyakran f e l ­ hánytorgatott "nehézkes" nyelve kitűnően mondható, Vörös­ marty "gyönyörű" nyelve Irtózatosan nehéz. Minél távolabb áll v a l a k i az élő színháztól, annál bajosabban méri föl a g y a k o r l a t i lehetőségeket. Tudományos vitán /napjainkban!/ már az a panasz i s elhangzott, hogy ugyan miért nem i r t a k költőink drámát párosrimü alexandrinusokban? Annál kényesebb figyelemmel nézett minden mondatot a szinpadi feladatok finom fülű szakértője, Egressy. Annak a kornak a határmesgyéjén élve, amelyik még nem t i s z t e l t e feltótlenül az irói t e x t u s t , Egressy ós S z i g l i g e t i gyakor­ l o t t keze i t t i s , o t t i s változtatott, ha okot talált rá. Ismerték az embereiket. A jambusban i r t drámát sgm könnyű

mondani /mi l e t t volna az alexandrinusokkal?!/, gyakorlat­ lanabb szinész hajlamos rá, hogy a sor végén vegyen léleg­ z e t e t . Egressy tehát, ha ő rendezett, végigment a jelene­ teken és az esetleges átvetéseket kihúzva a sorvégről, a következő sor elejére i r t a . Mindketten be i s ir*ak a drá­ mai szövegekbe. Szigligetinél ennek mindig bizonyos drama­ t u r g i a i jelentősége v o l t , javítása nyomán egy jobb f e l v o ­ násvég kerekedett k i , egy-egy hatásosabb dialógus szüle­ t e t t . Egressy, látszatra, nem egyszer önkényesen, csak sa­ ját tetszése után indulva változtatott. Apróságokat - de még klasszikus szövegben, még a Bánk bánban i s . Bészint sajátmagára, részint pályatársai szövegmondására való t e ­ kintetből egy-egy könnyebben megjegyezhető, vagy könnyeb­ ben ejthető szót i k t a t o t t a szövegbe. A Bánk bánnál, ami­ ről maga mondta, hogy kitűnő szinpadi nyelve van, ez s z i n ­ t e indokolatlan, felmerül annak a gyanúja, hogy idősebb korában talán a beszédkészségével l e h e t e t t valami zavara és ezért fokozottan ügyelt a mássalhangzó-torlódások k i ­ küszöbölésére. Fordított müveknél azonban e l k e l l ismer­ nünk, hogy javításai mindig a drámai nyelv lüktetését se­ gítették elő. K i ne ejtené könnyebben ezt a sort: "De vég­ re bátran elhatározám..." mint azt, hogy "S merészen végre elhatározám?" "Gyermekkorom játékait újra f e l Találom i t t " . Nem könnyű magyarosan deklamálni, és még az a ve­ szély i s fenyeget, hogy egy naivabb Carlos, aranjuezi em­ lékeinek felidézése közben, szépen elábrándozik a sorvégen és megzavarja a mondat értelmét. Egressy átfogalmazása: " I t t újra f e l l e l e m gyermekkorom Játékait", a magyar s z i ­ nész számára, a k i árnyaltan tudja e j t e n i a különféle n y i l t és zárt e-ket, hálásabb szöveg. "A lázadást csak rémlés f o j t j a e l . " A mondatot olvasva sem értjük meg könnyen, még kevésbé színpadról visszahallva. "A lázadást rettentés f o j t j a e l csak", módosit Egressy, i l y módon lehetővé téve a mondathangsulynak egy akusztikailag i s szines, szemléle­ tes szóra koncentrálását. Posa sorai i s - ezeket Egressy

magának korrigálta! - jobban ban, mint Kelmenfyében: *

hangzanak az ő fogalmazásá­

16

A királynő tiéd v o l t . A király Rabolta tőled e l . Hanem jogodban Azért nem biztál mindeddig, szerenyen, Mert tán Fülöp megérdemelte őt S Ítéletet nem mertél mondani.

/Egressy/

Tiéd v o l t a királyné. A király e l Rabolta tőled. Ám eddig jogodban Szerényen b i z a l matlankodál. Talán megérdemelte őt Fülöp. Te eddig ítéletet nem mertél mondani• /Kelmenfy/

A kéziratos szinmü egyéni szine, kortörténeti j e l e n ­ tősége még a t i s z t e l e t b e n álló irodalmi szövegeknél sem elhanyagolható. Még fokozottabban értékelhetjük az i r o d a l ­ mi magyar nyelv kialakulásának szempontjából azokat az egyébként érdektelen, pár évtizedet megélő konzum-müveket, amelyeket a szegény magyar s z i n i műsor nem nélkülözhetvén, időről időre elővett és l e p o r o l g a t o t t , tehát alapos n y e l v i átdolgozáson mentek keresztül. Zschokke Abellinója - a nagy bandita - a t i z e s évek­ ben l e a r a t t a a pest-budai német szivek remegését és a tap­ sokat. Ugyanebben az időben fordította l e magyarra Benke József a müvet. Csakhogy a magyarság nem engedhette meg magának azt a fényűzést, hogy néhány év a l a t t pár tucat előadásban végezzen I l y e n hatásos színpadi müvei. Az "aranykor", a "hősi korszak" "nagy gárdája" i s végigját­ szotta bizony minden állomáshelyén, Kassán csakúgy, mint Kolozsvárott, vagy éppen a budai Várszínházban. Szinpadi hatását t e k i n t v e , a nagy bandita még élet­ erősnek bizonyult. A nyelv azonban megöregedett kalandos figurája körül. 1810-ben másképpen beszéltek a magyar já­ tékszínen, mint huszonöt - immár nem "esztendőkkel" - ha­ nem évvel később. A színészeknek i s jobban módjukbrn állt minden egyes r o l l e t megtanulni, amit szerepnf" neveztek akkor, és ami Benke idejében i s archaikus ha.igzásu v o l t ,

lévén a budai együttes szövegének szava Barczafalvi Szabó Dávid 1737-i ujitása. Â rablóbanda sem planumokat szőtt, hanem Széchenyi 1833-i t e r v kifejezését használta, Az erdélyies "egy esztendő század ólta" h e l y e t t századok ól-hát mondtak, a "századok** kifejezést Molnár János 1777-ben mar i l y e n értelemben használta. Az ugyancsak erdélyiesen archaikus "győzedelem" helyébe a Magyarországon Gyöngyösi stván óta közhasznú győzelem szó f o g l a l t a e l jogos he­ lyét. A "nyugodalom" nyugalomra, a respublika köztársaság­ ra /Márton szótóra, I 8 O 3 . / , a g r a t i a kegyre, a c a n a l i s csatornára módosult. ^* Spiess Árulás és szerelemféltés c. "Szomorú játék"-a 5 Felvonásban - a kéziratos sugópéldány eimlapja már egé­ szen mult századvégi frazeológiát használ - ugyancsak át­ a l a k u l t a második fővárosi magyar társulat távozása óta. A portré / t i . p o r t r a i t / ugyan még nem az 1823 óta honos arckép, hanem egy közbülső állomásként, kénrajz elnevezést vesz f e l , de a praktika már Helmeczy 1832-i cselszövénye. Kazinczytól kölcsönzi a szöveg az enyhülés és az ál arcs szavakat. A l a b i r i n t u s t tömkelegre magyarosítja. A status politicája már a kormány ügye, irányt mutatva abban i s , hogy egy hajdan csak konkrét értelemben használt, régi magyar szót használ átvitt értelemben. * A p u r i s t a feladata nem v o l t mindig könnyű. A nyelv­ újítás tömérdek u j szava között nem ismerte k i magát. A virtuóz szót a másoló egy Ízben virtusos-nak i r t a , s ő logikusan erényesnek tolmácsolta, csak később vette észre, hogy a fordítás Így értelmetlen és i l l e s z t e t t e a szövegbe a művészt. /Árulás és szerelemféltés/ A periódusnak köz­ beszéddel való visszaadása, korszak h e l y e t t , azonban mér olyan elvetés, ami nem került korrekcióra. /Abellino/ A könnyelműséget még nem érezte egy szónak; könny-elmüségnek választotta e l a sor végén. A politzáj-t ugyanazon a drámán belül h o l csendőrnek, hol rendőrnek mondja. /Abellinó/ A szörnyködés nagyon kevéssé tetszetős, h e l y e t t e a T

1

rövidebb, könnyebben kimondható dulás-t i l l e s z t i a szöveg­ be, de a l e h e l i , mint főnév, bár rövid és hangulatos, még­ i s a közérthetőbb lélegzésnek ad helyet t o l l a a l a t t . Az egykorú irodalmi nyelvben megvan a törekvés rövid szavak alkotására. A színpad szempontjából ennek gyakorla­ t i haszna i s van, mint alább még látni fogjuk. A tanácsot megkisérli tanra k u r t i t a n i a s t i l u s ujitó, de végül i s a tan más értelmet nyer nyelvkincsünkben. A re11enthete11enbŐl, ellenállhatatlanból szívesen kihagynak egy szótagocskát, és ez a törekvés a század második feléig e l t a r t ; a r e t t e n t h e t l e n , ellenállhatlan lovagok ekkorra n y e r i k 19. vissza a k i f e l e j t e t t e t - , a t o t . ' Ott, ahol a színeszek­ nek nem v o l t elég idejük szerepük megtanulására, és ahol nem egyszer az olvasás mestersége sem állt nagyon b i z t o s alapokon, tanácsos v o l t rövid szavakkal megtűzdelni a színmüveket. A század második felére, amikor a Nemzeti Szinház már nem küzd örökös időhiánnyal és a csak másod­ naponkénti drámai előadások, meg a viszonylag nagy társu­ l a t megvédik az egyes színészt a túlterheléstől, szivesen visszatértek a drámai hatás szempontjából kifejezőbb, sok 20 szótagu szavakhoz. A szinpadi nyelv megmagyarosodása, a nyeJvujitás egyre tökéletesebb térfoglalása fokozatos, de ezeknek a fokozatoknak i s megvan a maguk szociológiai jelentősége. Mik azok a szavak, amelyeknek a funkciója olyan lényeges v o l t , hogy már Kelemen Lászlóék életében megkövetelik a maguk magyar megfelelőjét, mik olvadnak a nyelvfejlődés ez első ötven évének során lassanként, szinte észrevétlenül a szinház nyelvébe, és melyek azok, amelyek úgyszólván ka­ puzárás előtt, a forradalmi időkben jutnak csak érvényesü­ léshez? A játékszin. a színjátszó, az álarc, a vigjáték. a szomorújáték, a színre lépni, a sugó szavak már otthonosak az 1790-es években, de a szinmester, mint foglalkozás, — — — — —

ói

csak a második fővárosi magyar társulatnál j e l e n i k meg. *

Ezek mind a mesterséghez tartozó szavak. Csak a magyar játékszin viszontagságos sorsából következik, hogy az egész szinpadi frazeológia nem magyarosodik meg t e l j e s e n ; a bí­ rálat , a cáfolat, a bámulat, a hangulat, az irányzat, a költészet, a kísérlet, szóval a k r i t i k a i irodalom elméleti kifejezései Bajzáig váratnak magukra /valamennyi szó 182836 között került először nyomdafesték alá/. Ezeknél érde­ kesebbek azonban maguknak a szinpadi müveknek a megmagya­ rosodó szavai. Kik szerepelnek például egy XIX. sz. e l e j i drámában? A hadsereg t a g j a i igen gyakran. És mivel a ma­ gyar vezénylési nyelv kivánalma már a Martinovics—összees­ küvés idejében felmerült, meg i s jelennek a t i s z t i rangok, nagyjából mai hangzásukban. A régi magyar hadnagy, mint a Leutnant szinonimája, magával hozza az Oberleutnant megfe­ lelőjeként a főhadnagyot, a generális tábornok lesz, az óbester ezredes, a kapitány e l f o g l a l j a a Major helyét. A hősök foglalkozásának megmagyarositásával egyszerre f o l y i k annak az érzelmi életnek a magyarra hangolása i s , amiről, mint a z t mér EndrŐdy némi sajnálkozással megjegyezte, a színpadon unos-untig szó van. Hősök és hősnők varázsolnak és megtébolyodnak, lugasban keresnek enyh-helyet maguknak, rossz sejtelmeiket mindenféle ármány valóra váltja, de azért bőven van részÖk gyönyörben i s . Az ifjú hölgyek k e l ­ leme i néha elbájolják a korosabb széptevőket i s , ezek azután fellengős nyilatkozatokban törnek k i . Mindez annak a német konzum-szinmügyüjteménynek a n y e l v i kelléktára, ami a felvilágosodás drámairodalmának nálunk igen rövid és hatástalan uralmát /Diderot»Voltaire/ már Kelemenek idejében megfojtotta. A harmincas évek második felében k e l l a francia r o ­ mantika nyelvét átvennünk. Aránylag sokkal kisebb megráz­ kódtatással, mint a század e l e j i ujitások, mennek át a köztudatba a párviadal és a j o g , a párbeszéd, a t o r l a t , a rém - éppen nem csodálatos, ha meggondoljuk, hogy elsőren­ dű irói lángelmék nyelvében fordulnak elő és hogy van már

állandó fővárosi szinház, ahol a rendszeresen magyarul tán nem i s olvasó, de értő rétegek nap mint nap hallhatják. Lassabban hódit t e r e t a gazdasági élet nyelve. Szé­ chenyi a l k o t j a meg a legtöbb, i t t szükséges u j szót, de Robin de Bois, vagy I I I . Richárd király ritkán élnek ve­ lük. Mégis megtalálunk egész sor, a kereskedelemre és a hiteléletre vonatkozó kifejezést. Majdnem semmit az i p a r ­ űzésre vonatkozólag. A régi magyar mesterségek szaknyelve elveszett a magyar szinpad és bizony a köznyelv számára i s . Amikor a békésebben fejlődő erdélyi művelődésben elő­ ször merült f e l a nyelvújítás igénye, a XVII. század dere­ kán, Geleji Katona István már a l k o t o t t u j szavakat. Ezek közül nem egy polgárjogot i s nyert. G e l e j i Katona nyelve azonban szintén kizárólag értelmi-érzelmi régiókban moz­ g o t t és a gazdasági élet frazeológiáját nem frissítette f e l . Haller János, a Hármas História szerzője, ugyancsak a nyelvújítás gondolatával foglalkozva, hosszú sort i r t öszsze a korabeli kézművesek szakkifejezéseiből; ezek, s a j ­ nos, már nem kerültek bele a kialakuló irodalmi nyelvbe. Az a drámai nyelv, amivel százhetvenöt óv szinpadi gyakor­ latában találkozunk, szines és gazdag ugyan, egyre színe­ sebbé és gazdagabbá válik, de a városi kispolgár n y e l v i 22 szükségletén a l u l nem t e r j e d . A cenzúra beavatkozása drámai szövegeink sorsába va­ lamennyi faktornál erőszakosabb ugyan, de a legmulékonyabb i s . Semmi sem olyan változandó, mint az a textus, amit az éppen uralkodó rendszer nem h a l l szivesen. A Bánk bánt nem l e h e t e t t előadni, mert Bánk dicsősége elhomályosítja benne a királyi házét - mily megértése, micsoda megbecsülése a műnek! De ez a müveit cenzor ment, egy másik jött, és a darab végül csak színre került. Shakespeare szinmüveinek hangját durvának találta és megrostálta a XIX. sz. izlése, ma máj? ezek a szövegek érintetlenül kerülhetnek színpad­ j a i n k r a . A két világháború között meghúzták Az ember t r a ­ gédiájának forradalmi jelenetét, majd meghúztuk a falansz-

t e r - j e l e n e t e t . Ma ismét mindkettő változatlan, irodalmi alakjában érvényesülhet. Ha azonban a darab jó, jövője számára t e l j e s e n közömbös, hogy melyik része mikor esik szilencium alá. Magyarországon a drámai szövegek változására külön­ féle körülmények v o l t a k tehát befolyással. Társadalomtör­ téneti indítékok folyományaképpen gyakran következett be belső hangsulymódosulás. Gyakorlati szempontból változta­ t o t t a szövegeken a szinházi dramaturgia, vagy a rendező. Változtatott; a nyelvújítás korában az Akadémiának az a k i s megbizott csoportja, amelyik hivatásszerűen átvizsgálta az előadásra még alkalmas színmüveket és csupán n y e l v i szem­ pontból t e t t észrevételt, vagy módositott. Végül változta­ t o t t szövegeinken a cenzúra. Az általánosan elfogadott vé­ leménytől eltéroleg azt k e l l mondanom, hogy ez a beavatko­ zás zavart legkevésbé, hiszen az uralkodó gondolkozásmód egy-két évtizeden belül óhatatlanul változott - és válto­ zik ma i s - az irodalmi klasszikus élete viszont évszáza­ dokra t e r j e d *

A SZINPADI SZÖVEGMONDÁS FELIDÉZÉSE Az első magyar hivatásos színtársulat a XVTII. sz. végén működött a városias fejlődésének éppen nekilendült Pest-Budán. Irodalmi sulyu szerzői - helyesebben müforditói - közül Kazinczyt, Verseghyt, a p i a r i s t a irókat, első­ sorban Dugonicsot és Simáit vizsgálhatjuk meg tájnyelvi szempontból. Nem egy vidék szülöttei. Kazinczy és Verseghy szókincse nem sokban különbözik, mindkettő az ország felső vidékeinek /Abauj-Zemplén, Heves/ tájnyelvi a l a k j a i t rög­ zíti. Nyelvük választékos, tudatosan ment minden népies durvaságtól. A p i a r i s t a irók közül elsősorban Dugonics és Simái érdemelnek emlitést. Más nyelvi tájegységhez t a r t o z ­ nak ugyan, Dugonics alföldi, Simái dunántúli-kisalföldi, de mindkettőjüket befolyásolta a rendi nevelés nyelve i s . Az átlagos p i a r i s t a iskoladráma magyarsága helyes; Dugonincs és Simái szövegei gördülékenyek, könnyen mondhatók, a szinpadi hatáskeltésnek megfelelnek. Ezek előrebocsátása után meg k e l l azonban mondanunk, hogy jóllehet a drámai szöveg nyelve a szerzőtől függ és előnyös helyzetet j e l e n t , hogy akkor, amikor egységes i r o ­ dalmi nyelv még nem a l a k u l t k i , a leggyakrabban játszott szerzők hasonló módon i r t a k , valójában a szinpadi beszéd a kezdeti korban nem a szerző-forditó, hanem a színész dialektusától függött. Ennek ellenére, az első magyar já­ tékszín! társaság szövegmondása ellen emelt semmi kifogás­ ról nincs tudomásunk. A meglehetősen kevés számú és szűk­ szavú k r i t i k a mellett oka lehet ennek az a lélektani kö­ rülmény i s , hogy mindenki örült a magyar színháznak és nem nagyon f i r t a t t a , milyen ez a beszélt magyar nyelv. Szere-

pet játszhatott a n y e l v i megbirálás elmaradásában az a kö­ rülmény i s , hogy a kiejtés szépségét illetőleg bizony a német szinészet sem kényeztette e l közönségét! Beszélni csak a Burgtheaterben t a n i t o t t a k sehol másutt, és nem k e l l nagy képzelőerő hozzá, hogy h a l l j u k , amint i t t Pes­ ten, a X V I I I - X r s C . sz. fordulóján a szászországi Schwarz végszavára bevág p l . a bécsi Augenstein és f o l y t a t j a a Pesten született f i a t a l ZÖllnerek egyike. Amig tehát a hazai nyelvújítás az egész magyar ér­ telmiséget érdeklő kulturális mozgalommá nem fejlődik, a "hogyan beszél?" kérdés valószínűleg f e l sem merült senki­ ben. Azt i s feltehetjük azonban, hogy Kelemen László és társai szövegmondásukban nem tértek e l hallgatóik megszo­ k o t t magyar nyelvétől. Közönségük csak a diéták ideje a l a t t került k i az egész országból, egyébként Pest várme­ gye .nemessége, pest-budai hivatalnokok és i t t e n i magyar polgárok látogatták előadásaikat. Egy tájnyelvi területen belül élt színész és közönség. Ugyancsak homogén n y e l v i szempontból a kolozsvári s z i n i élet. Kolozsvári születésű, vagy Erdély más vidékei­ ről származó színészek játszanak, valamennyien egy k i s kö­ zösségen belül k i a l a k u l t magyar szót beszélnek. Az i r o d a l ­ mi nyelv fejlődése ugyanis az udvari kancelláriák nyelvé­ ből i n d u l e l ; egységes az irodalmi nyelv a centralizált államokban, ahol már az irodalmiság hajnalán egyetlen kan­ cellária szövegkincse vált általánossá. Ilyenek p l . Portu­ gália, Franciaország. Megmaradnak a tájnyelvi változatok a szétforgácsolt, sok udvaru, sok kancelláriáju nemzetek­ nél /Uemetország; magyar és erdélyi viszonylatban Magyar­ ország i s . Nálunk, sajnálatos módon, a XVII. sz-tól csak az erdélyi fejedelmek és Rákóczi kancelláriája működik ma­ gyar nyelven; ezért i s vált szükségessé később a tudatos, megfontolt nyelvújítás./. Erdély ebből a szempontból elő­ nyös helyzetben v o l t , mert az állami ügyintézés nyelve sokkal tovább és sokkal mélyrehatóbban maradt magyar, mint f

az anyaországban. Tehát, akár mint Kelemen Lászlóéktól Pesten, Kótsi Patkótól, Jantsó Páltól Erdélyben senki sem kérte számon, hogy mit e j t hosszan, mit röviden, hogyan t a g o l , énekelve e j t - e egyes szótagokat - a gubernátortól kezdve a faluról most bekerült kollégiumi kisdiákig min­ denki hasonlóan beszélt. A bajok, a magyar szóejtés e l l e n i kifogások a máso­ dik fővárosi magyar társulat 1807-i p e s t i megjelenésével kezdődtek. Még most i s fennáll az a körülmény, hogy csak­ nem mindegy: mi van a szövegben. Betűről betűre ők sem ér­ nek rá ''bevágni" a szerepeiket. A fővárosi közönségnek azonban kezd valami nem tetszeni a szinpadi beszéden. Hogy mi: maga sem t u d j a . Valószinü, hogy minél felszínesebben f i g y e l t e a szöveget, annál kevésbé értette meg, hogy i t t az ő megszokott hanglejtésétől különbözőt h a l l , s hogy a valóban ép nyelvérzéküek csak akkor kezdtek kellemetlenül f e l f i g y e l n i a színházban, amikor a társulat magyarországi színészekkel töltődött f e l és a különböző nyelvjárások ke­ veredtek. Most kezd szembetűnni, hogy "Ernyi nem t u d jól ma­ gyarul", a gyenge együttesben csak Láng /?/ ér valamit, ekkor kezdődnek az élesebb birálatok. H o l o t t Ernyi ellen Kelemenek idejében nem volt kifogás - hogy nem t u d magya­ r u l , azt nem i s a fővárosi közönség, hanem az erdélyi szü­ letésű kollégák emlegették! -, Láng viszont gyenge tehet­ ségű, de magyarországi szinész, a k i az i t t honos tájnyel­ vet beszéli. Ismerve a k o r t , joggal feltételezhetjük azt i s , hogy még a magyar közönség körében i s f o l y t célzatos propaganda a második fővárosi társulat e l l e n . Az sem áll minden kéte­ lyen felül, hogy Ráday Pálnak nem volt-e benne szerepe. Fantáziát már nem látott abban, hogy igazgassa a magyaro­ kat, a nagy Német Szinházba nem v i h e t t e őket, hát akkor jobb v o l t , ha mint konkurenciát i s k i k a p c s o l j a . Mivel a magyar irodalmi közvéleményben Ráday v o l t a szinházügyek

abszolút szakértője, egy-egy

e l e j t e t t megjegyzése, szóban 24. vagy Írásban, könnyen megtehette a magáét. A második fővárosi társulat első éveiben csak olyan magyarországi tag működik, a k i megjárta Erdélyt, Kelemenek szétoszlása után azonnal Kolozsvár felé i n d u l t , mint az Ernyi házaspár és Láng. Ezeknek a szinpadi beszéde kissé bizonyára alkalmazkodott az erdélyihez. A magyarországiak nagyobb térfoglalása - Déry, Déryné, Katona, hogy csak a legismertebbeket említsük - már Vida, Mérey, i l l . Kultsár igazgatásának idejére esik. A f e n t i három név i s u t a l azonban rá, milyen egyenlőtlenné válhatott egyszerre a szinpadi kiejtés! Déry maga állhatott legközelebb a p e s t i beszédhez: az, hogy hadart, egyéni sajátossága v o l t . Déry­ né jászsági és magyar anyanyelvű ugyan, de nagyon f i a t a l o n került a fővárosba, k i f e j e z e t t e n abból a célból, hogy jól megtanuljon németül, s ez nyelvtisztaság szempontjából a jövendő nagy színésznő számára aligha v o l t előnyös. Mégis inkább azt a hibát fedezzük f e l Írásaiban, hogy a magyar szavakat némettel keverte, vagyis amire nem talált azonnal magyar szinonimát, a z t a nagyobb szókincsű német nyelvből pótolta, mint a z t , hogy nyelvérzéke romlott volna meg. Ka­ tona kifogástalanul tudott magyarul. De vajon kiejtésében nem voltak tájnyelvi vonások? Biztos, hogy igen. És i g y a kissé archaikusán csengő, de nemes erdélyi szóval máris együtt h a l l a t s z o t t a p e s t i beszéd, egy k i s németes beütés­ s e l , és az alföldi tájszólás. Nem kétséges, hogy az érzé­ keny fülű hallgatót ez zavarhatta. A t i z e s évek végén meginduló irodalmi centralizálódás, a reformkort előkészitő szellemi megmozdulás magával vonta a s z i n i pályára lépők számának megnövekedését és k i ­ csiben elkezdődött az a jelenség, amivel nagy arányokban a kiegyezés után találkozunk: színésznek ment számos olyan férfi és nő, akinek esetleg nem i s v o l t magyar az anya­ nyelve, vagy a k i , hiányos i s k o l a i képzettsége m i a t t , meg­ lehetősen p r i m i t i v e n adta vissza az irodalmi szövegeket.

Azonban akkor, amikor olyan sok a kifogás egy társu­ l a t e l l e n , a szubjektiv okokon - mint a másfajta izlés, másként beszélt nyelv, esetleg üzleti érdekből származó rosszindulat - kivül k e l l valami konkrét, objektiv alapot i s feltételeznünk* És aligha tévedünk, ha ezt a p e s t i színháztermek akusztikájában keressük. A Kolozsvárról k i ­ ssakadt együttes Erdélyben i s , vándorutján i s nagyon kez­ detleges és főként nagyon k i s előadótermekhez szokott. Hangerejüket ezekhez alkalmazták, a Rondella nagy v o l t számukra. Zárt színpad még nincs, a hang elszáll a k u l i s z ­ azak közé, elszáll a Rondella felcsucsosodó mennyezetére. Normális körülmények között jó akusztikájú szinház v o l t , de Wesselényi szinészei nem szokták meg. Mivel pedig be­ szédmódjuk i s más v o l t , mint a p e s t i tájnyelv, a megértés­ nek, az előadás élvezetének a gyengébb hangerő útját áll­ hatta. A vándorlás korának anyagi kiszolgáltatottsága maga után vonta a szellemi kiszolgáltatottságot i s ; ahol a fő­ városban fényes német szinház működött és mindenki azt lá­ t o g a t t a , o t t akarva-akaratlan a német szinház vált köve­ tendő mintaképpé, műsorban, játékmodorban, nem egyszer k i ­ ejtésben i s . Mégsem k e l l azt hinnünk, hogy minden magyar színész ugy e j t e t t e a szót, hogy ke-gyeÍmes herceg, vagy hogy mindegyik " s i r t és énekelt". * De kétségtelenül v o l ­ tak i l y e n végletes típusok, és törvényszerű, hogy az i r o ­ dalom mindig éppen a legkirivóbbat pécézi k i és t e s z i i l y módon örökéietüvé. Mindaz, amit a magyar színjátszás első évtizedeiről tudunk, irodalmi forrásokból derül k i ós a voltaképpeni hangzást. a szövegmondást, barmiként törekszünk i s , nem tudjuk felidézni. A francia színháztörténet merész és s i ­ keres kísérletet h a j t o t t végre ezen a területen, de ne­ künk ezt nincs módunkban megismételni. Mit t e t t e k ugyanis a franciák? Maguk i s irodalmi forrásból indultak k i : Rousseau-nak abból a définielójából, hogy a r e c i t a t i v o nem 25

más, mint zenei deklamáció, amellyel az énekes, a lehető­ séghez képest, igyekszik visszaadni a szavaló hangjának modulációit. Ha tehát a zeneszerző jól érti a dolgát, a szavaló hangnak ez az átirása meglehetősen pontos. L u l l y hírnevének jelentős részét éppen ennek az átírási képessé­ gének köszönhette, mégpedig Mme. Champmeslé szavalatának alapos tanulmányozása révén. Ha azonban ez áll, akkor a recitativóból vissza lehet következtetni a kor szavalás! módjára, respektive Birne. Champmeslé dlkclójára. /Ez annál i s könnyebb, mert Ch-nek, az egykorúak tanúsága s z e r i n t , Racine lekottázta a szükséges hangmodulációkat./ V o l t a i r e 1767-ben, tehát sokkal ez együttműködés után, azt állítot­ t a , hogy L u l l y zenei dikciója o l y tökéletes, hogy ő a kot­ tákat követve, e l t u d j a szavalni a recitativókat, csupán az intonációkat lágyítva, és előadásával mindig nagy s i ­ k e r t a r a t . L u l l y zenei deklamációja természetes, k i f e j e z i az érzelmeket, és ugyanakkor alkalmazkodik a nyelvhez. A rousseau-i és v o l t a i r e - i útmutatáson elindulva, 1963-ban egy f r a n c i a szinháztörténész megkísérelte L u l l y récitâtivóinak a demuzikalizálását. A Psychéből részlete­ ket olvasott f e l , s a felolvasást egy énekes a Lully-féle dallam mai modorban való előadásával kisérte. A produkció színtelen és érdektelen v o l t . Ezután Chailley, a törté­ nész, elmagyarázta az egykorú előadásmódot és az énekes ugyanazt a szöveget recitativóként adta elő. Ugyanez a me­ lódia ezúttal drámaian h a t o t t . Majd a tempó tartásával, de a zenei magas hangokat megfelelő hangsúllyal és a zenei ismétléseket mindig ugyanavval a hangmagassággal vissza­ adva, tehát a zenei elem t e l j e s kiküszöbölésével, szokat­ l a n , de érzelmileg színezett, szép dikció vált hallha­ tóvá. ' Természetesen a francia kisérlet i s csak egyetlen zeneszerző útmutatásával egyetlen előadóművész, Mme. Champmeslé stílusát tudta megmutatni. Mindenesetre óriási eredmény. Nekünk azonban nem v o l t Lullynk, és nem v o l t 26

BacIneunk sem, akinek egy magyar szöveg előadásáról olyan b i z t o s elképzelése l e t t volna, hogy azt kottázni t u d j a . De mint emiitettük, nem i s v o l t egységes a szinpadon mondott nyelv: tökéletes magyarsággal I s többen, több d i a l e k t u s t beszéltek. Voltak azonban németes, rossz kiejtéssel elő­ adó, bár színészi képességeiket t e k i n t v e , prominens művé­ szek /Kantomé/, és v o l t egy szürke középréteg, amelyről nem i s hallunk. A színmüvek, amiket előadtak, zömben nem egy Racine tollából kerültek k i . Az esetek igen nagy részében elkép­ zelhetetlenül gyatra fordítások, vagy elképzelhetetlenül nehéz mondani őket. A második fővárosi társulattal kapcso­ latban felhangzó, bizonytalan kifogások egy része, mint emiitettük, a n y e l v i egyenlőtlenségekből eredt. A vándor­ lás kora minden hibát megnövelt, és a h e l y e t t , hogy t i z e n ­ nyolc éves fejlődés után kezdhetnénk a rendszeres s z l n b i rálatok olvasását a Honművész hasábjain, ez a fejlődés a l i g észlelhető, a budai magyar együttes sem játékban, sem mozgásban, sem szerepfelfogásban nem v o l t összehangolt, nem v o l t sokkal különb Benkééknél. Legkiugróbb hibája azonban a p e s t i nyelvművelök, sőt immár nyelvművészek szempontjából a rossz szövegmondás v o l t . Most indul meg az ádáz - és eredményes - küzdelem a tájnyelvek, a németes hangsúly, a "sirás ós éneklés'* e l l e n , és most merül f e l az igény: tudjanak a színészek szépen artikulálni. Az Akadémia tehát egy u j beszédstílus elsajátítását követelte meg a pesti magyar színészektől. Voltaképpen ugyanez ismétlődik meg 1833 után, ami 1807-ben történt: a fővárosi közönség nem éri be a vidéki színjátszók beszéd­ készségével. Stilusok változása azonban mindig a konkrét körülmények változásán i s alapszik, mint erről már a máso­ dik fővárosi magyar társulattal kapcsolatban szó esett. Ugyanaz a legyőzendő nehézség, csak f e j l e t t irodalmi nyelv és k r i t i k a i érzék követelményeivel szemközt Megyeri és társai számára, mint Benkééknek v o l t . Alkalmazkodniuk k e l l

egy, helyesebben két u j szinházhelylség akusztikai viszo­ nyaihoz; mind a kettő - Várszínház és az első Nemzeti kitűnő akusztikájú terem önmagában, de magasabb, nagyobb szinpadterű, mint amit a vándorláskori színészek megszok­ tak. Rendkívül fontossá válik, hogy egy-egy szinész jól artikuláljon. A magyar szinpadi beszéd 3tilusa voltaképpen 1833-ban, i l l . 1837-ben, az adott viszonyokhoz képest a l a ­ k u l k i . Szurrogátum a hibátlan, noha esetleg aránytalanul lassú tagolás és a lehetőleg erős orgánum. Minél gyengébb egy-egy előadó hangja, annál inkább rá van kényszerítve az erősen artikulált, lassú szóejtésre. A szép szinpadi beszéd megtanulása a magyarok számá­ ra azért i s v o l t különösen nehéz, mert a harmincas években nem v o l t a k még jó szövegeik. Magyar szinész számára, ha nem a legkönnyedebb bohózatról v o l t szó, csak két lehető­ ség kínálkozott: a fordítások nyakatekert prózája és a jambus, amihez még nem szokott hozzá. A szerepek a legtöbb szinész kezébe k i i r v a kerültek. Az egész darabot - a szinmü-kiadás Endrődy és az Erdélyi Színműtár hősi i d e j e óta úgyszólván teljesen megszűnt és az Akadémia csak a harmin­ cas évek derekán látott újra efféle munkához - a szinész 27. csak a próbán h a l l o t t a . Próba kevés v o l t . '* Nem egyszer tisztában sem v o l t t e l j e s e n szerepe jellemével, hiszen szerencsés esetben elég v o l t , ha a végszókat megjegyezte; a többi ment, egy k i s rutinmunkával. így aztán bizony nem egyszer, nem i s csak másodrendű erőkkel, előfordult, hogy a saját szavaikkal megfogalmazott szöveg saját értelmezést i s n y e r t . Mindezekről a Honművész. majd a Bajza-Vörösmarty-Toldy triász panaszai emlékeznek meg. Hogy azonban színházaink a p e s t i irodalmi igényekkel lépést tarthassa­ nak, rövidesen meg k e l l e t t tanulniuk jambust i s mondani. És pedig olyan irók, fordítók jambusait, akiknek a szinpa­ d i beszéd problematikájáról sejtelmük sem v o l t . Magyar szinész legkönnyebben olyan jambikus sort t u ­ dott volna szépen elmondani, ahol a hangsúlyos szavak a

sor elején állanak, a sor vége felé a hangsúly esik, és a sor önmagában véve lehetőleg kerek egész. /Amilyen sorokat például az éppen nem költői szárnyalású Egressy Gábor-féle szövegátirásoknál láttunk az előző fejezetben; vagy ami­ lyeneket Arany általában, S z i g l i g e t i legtöbbször i r t . / I l y e n szerző azonban csak egy v o l t : Katona, ő ismerte a szinpadi beszéd törvényeit. De Katona szövege e korban még sem népszerű, sem tekintélyes nem v o l t . Képzeljünk hát e l f i a t a l kezdőket, a l i g öt-hat éves vidéki szinpadi gyakor­ l a t t a l , akiknek i l y e n sorokat k e l l értelmesen, átérezve elmondaniuk: "...miként e somfa nem v i r i t , Bár hány tavasz lanyhája verje meg; Miként gyümölcsöt többé nem terem, Bár vesztegesse rá hevét a nyár stb." /Áldozat/ "Kinek tanyá­ ján földi mennye van, Hol gond-s örömből szőve összeérnek Munkálkodása végső szálai!" /Vérnász/ Az első szövegrész­ ben torlódnak a lágy hangok, a másodikban összetüremkednek az s-ek és sz-ek. Próbálja ezt meg a mai nyelvész han­ gosan, lehetőleg gyorsan, mert a közönség cselekményt vár, és nem hangzatos artikulációt, érzelmi aláfestéssel elő­ adni: meg fogja látni, hogy mi az, Vörösmartyt mondani színpadról. És ezeknél a stilárisan gyönyörű verssoroknál mennyi átvetés van, amit értelmesen, a szavalatból k i nem esve k e l l e t t elmondani, mert a vers éreztetését ez a kor még i g e n i s , megkívánta; mennyi nyelvujitásbeli szó, amit saját szűkebb hazájában a szinész sohasem h a l l o t t és szive szerint mással pótolt volna! Nem, pontosan nem tudjuk, ho­ gyan beszélt a harmincas évek magyar színésze, csak a z t tudjuk, hogy irodalom és k r i t i k a csaknem elhordozhatatlan terheket rakott rá. Az egyes szinészek kiejtésével kapcsolatban felmerü­ lő kifogások, hogy elhadarják a szöveget és e l n y e l i k a szavak utolsó szótagját, hétről hétre megismétlődnek. De ugyanily sűrűn elismétlik, hogy ne skandáljanak, ne e j t s e ­ nek hosszú magánhangzókat o t t , ahol ugyan a magyar szinpa­ d i beszéd hagyománya, kivált pedig a kolozsvári i s k o l a ,

amin a legtöbbjük átment, hosszú ejtést kivánt /s ahol a husz-harminc éves kéziratban hosszú szótag i s állt!/, de a p e s t i irodalmi k r i t i k a a rövidséget követelte meg, vágja­ nak be gyorsan a végszóra, ne ismételgessenek meg szava­ kat - ez utóbbi szokás a rossz memorizálás következménye v o l t -, ne mondjanak, csak azért, hogy az emlékezetkiesés kényszerpauzáit kitöltsék, egyéni, gyakran értelmetlen szöveget. Nem v o l t könnyű dolga az igényes irodalmi k r i t i ­ kának sem. Egy azonban bizonyos: célt ért. A szinészek jó része tényleg megtanulta az elsősor­ ban Bajza megkövetelte irodalmi nyelvet, azt a kissé a Heves megyei tájnyelvhez közelálló, de szabályos kiejtést, ami azután a magyar szinpadi nyelvvé vált - nemcsak Bajza érdeme folytán. Voltak, akik nem tudtak megbirkózni az u j szinpadi beszéd követelményeivel. Kantomé nem i s került i l y e n dilemma elé, mert nem szerződtették a Nemzeti Szín­ házhoz. Déryné i t t v o l t , de elment. Megmaradhatott volna, és jövőjére nézve kétségtelenül előnyösebb, ha i t t marad, de visszaszorult volna a második vonalba, sőt a segédszinészek közé. Ez a sors j u t o t t Udvarhelyi Miklósnak, Bartha Jánosnak, Bartháné Meszlényi Annának, és még sok más szí­ nésznek, akik bölcsen beérték a szekundáns szerepével a nagy együttesben, ennek fejében pedig igen tisztességes nemzeti szinházi nyugdijat - esetleg, mint p l . Udvarhelyi, vezértagnak járó nyugdijat - húztak haláluk napjáig. Bajza és Vörösmarty, részben az u j forditások révén, részben a pár évtizedes forditások átdolgozásával, megle­ hetősen éles hangú s z i n i bírálataikkal, elérték a század első tizenöt évében született szinésznemzedék beszédének megjavítását. 1849 után semmiféle szerepet nem játszottak már, de a "nagy gárda", "az aranykor" együttese v i t t e ma­ gával a tanultakat és betanította rá az u j pályatársakat i s . Következik a magyar szinház történetében körülbelül husz-huszonöt év, amikor a magyar szinész szépen és helye­ sen beszél magyarul. Ez a fenomén azelőtt már előfordult

Wesselényi tisztán erdélyi anyanyelvű együttesénél és még meg fog ismétlődni, bár nem vitán felüli értékkel, Paulay társulatánál. A szép beszédnek természetesen megvolt az ára. Ha egy kéziratos szinmüvet a kezünkbe veszünk, feltűnik, mennyi benne a húzás, milyen kurta k i s szöveg az, ami egyegy estén tényleg elmondásra került. Ennek természetesen oka v o l t az i s , hogy még a nagy gárda t a g j a i t sem lehe­ t e t t , t i s z t e l e t a kivételeknek, olyan méretű szerepek meg­ tanulására kényszeríteni, mint p l . ma egy Németh László­ dráma főszerepe, vagy egy a l i g meghúzott Hamlet. A közön­ ség maga, nem lévén rádió, televizió, f i l m révén állandó irodalmi-művészi behatásokhoz szokva, szintén nem állt k i három-három és fél óránál hosszabb produkciót. De ezeknek a fent e m i i t e t t rövidke szövegeknek más t i t k u k i s v o l t . Nem voltak ezek olyan rövidek. A XIX. sz. derekán a szinészek még jóval lassabban beszéltek, mint ma. /Holott a mai magyar szinpad i s vontatott előadásairól hirhedt és nem ártana valami megállapodás azt illetőleg, hogy a mester­ kélten lassú beszéd csak protagonistának, és annak i s csu­ pán indokolt esetben legyen megengedhető./ A lassú szöveg­ mondásnak az ötvenes években már nem az az oka, hogy a szinészek nem tudják a szerepüket, "stilizálnak", játék közben fogalmaznak saját szavaikkal, nem tudnak végszóra bevágni stb. Nem. Lassan beszélnek, mert a megkivánt, pon­ tosan artikulált ós helyesen hangsúlyozott magyar beszéd lassú. Másfél évtizedes küzdelem árán megtanitották a Nem­ z e t i Szinház t a g j a i t szépen beszélni. De szépen és gyorssan beszélni, az egy-két különös tehetséggel megáldott mű­ vész sajátos képessége v o l t . Különösen kitűnt e téren László József és Szerdahelyi Kálmán. Mind a ketten éppen evvel a tulajdonságukkal váltak úttörőkké a társadalmi színműben és szalonvigjátékban, egyikük képességét sem Oo t a r t o t t a azonban senki követni és tanítani valónak.

Bajza és Vörösmarty visszavonulása után ugyanis egy v a l a k i maradt a porondon, a k i tudott és szeretett elméleti munkásságot k i f e j t e n i , e mellett t u d o t t játszani, t u d o t t beszélni és korlátlan tekintéllyel i s rendelkezett: Egres­ sy Gábor. Működése egy fél évszázadra megvetette a magyar szinházmüvészet a l a p j a i t . Jómagát, sok harc és ví.ta árán, Bajzáék nevelték művésszé, s az i t t h o n elsajátitottakat nagy szorgalommal egészítette k i külföldi u t j a i során. Né­ hány szinész kivételével, akik a Megyeri-féle r e a l i s t a já­ tékmódot követték, mint a f e n t i két vígjátéki hős, tőle t a n u l t az egész magyar szinpadi világ az ötvenes évek ele­ jétől fogva. Lendvay és Fáncsy, másféle adottságaikkal és a tapasztalatokat másképpen értékesítő módszerükkel,ugyan­ ekkor tűntek l e a magyar játékszínről. Egressy munkáiból nem csak saját beszédmódja /és já­ téka!/ rekonstruálható, hanem az egész magyar drámai a l a kitómüvészet, egészen Hevesi Sándorig. Hatásának szubjek­ tív indokai személyiségével függenek össze. Rendkívül szuggesztív egyéniség v o l t , amit jóindulatúan lenyűgöző­ nek, némi r o s s z i n d u l a t t a l azonban erőszakosnak i s mondha­ tunk. Ez vonatkozik mindarra i s , amit a szinpadi beszédről mondott. Természetesen nagy becsben t a r t o t t a a jó szinpadi orgánumot - "a kinek t i s z t a , csengő hangja nincs: a z t csak kitűnő talentuma jogosíthatja föl a r r a , hogy a színművé­ s z e t i ékesenszólás gyakorlatára vállalkozzék** -, saját hangja azonban nem v o l t elég erős, komoly f i z i k a i megter­ helést követelő alakításoknál k i f u l l a d t /Othello, Lear/. Az emelt hangú, gyors beszédhez általában hiányzott a hanganyaga, éppen ezért lassan artikulált, sűrűn alkalma­ zott "müpauzát", ami a l a t t lélegzetet vehetett és erőt 29. gyűjtött a következő akcióra. * Tanitása, hogy a helyes hangsúlyozáshoz a szöveg alapos ismerete és megértése szükséges, ma már természe­ tesnek látszik, sokkal kevésbé p l . az az elve, hogy a j e l ­ zős szónál a jelzőre tesszük a hangsúlyt. 7

Éppen ebben láthatjuk azonban tekintélyének megingathatatlanságát: ezt a tételt Paulay tőle vette át és a Nemzeti Színházban i g y i s beszéltek egészen Hevesi Sándor fellépéséig, mindannyian. A sok nehéz, szinpadilag rossz szövegről, ami saját korában még bőven akadt, k i f e j t e t t e , hogy nyugodtan, precizen kimondva k e l l beidegeznünk őket, és akkor, gyakorlat folytán, már a gyors ejtés i s sikeA valóságban ez nem következett be. Maga Egressy elvként v a l l o t t a , hogy "a komoly szinmü, minél ódonabb / a n t i k / nemű, s minél elvontabb természetű: előadásának menete i s annál lassúbb, megfelelőbb nagyszerűségének, és a jelenkortól való távolságának. - I t t a könnyű társalgás helyét az ünnepies nyugalom és méltóság hangja f o g l a l j a e l . Az a n t i k alakoknak valamint járása, ugy beszéde i s lassúbb és kimértebb..." íme, az 1863-ban megalakuló S z i nészeti Tanoda legfőbb normája, az e l v i alap, amin Eg­ ressy állt, t a n i t a n i kezdett, és amit Paulay maradék nél­ kül átvett tőle. A színészet, és a szinpadi beszéd elmélete t i . soha­ sem elvont okoskodás eredménye. Adva van egy nagy szinész, vagy néhány nagy szinész, akiknek a példája szolgál ala­ p u l . Paulay egy negyedszázadon át nevelte mint tanár és mint a Nemzeti Szinház igazgatója az ország színészetének utánpótlását, és számára a példa Egressy v o l t . Nem i s l e ­ h e t e t t más, mert Lendvayt és Páncsyt, Megyerit és Szentpét e r y t nem, vagy a l i g ismerte, Egressynél pedig a személyes élmény m e l l e t t még gazdag d i d a k t i k a i munkássága i s szólt. Abban természetesen nem v o l t hiba, hogy a hatvanas évek tragikus s t i l u s a Egressy művészetén, az ő szövegmondási elvein nyugodott, a dolog o t t vált elhibázottá, amikor még huszonöt évvel Egressy halála után i s az ő modorában ját­ szott Nagy, Szacsvay, vagy Paulay bármelyik tanitványa. A magyar szinpadi beszéd megmerevedett abban az állapotá­ ban, ahogy szabályait a hatvanas évek elején lefektették.

Ennek a kiejtés szempontjából t e l j e s e n hibátlan, csak éppen megkövesedő beszédmodornak az ódiuma nem egye­ dül Paulay fejére h u l l vissza. Mint mindig, a vizsgált j e ­ lenségnek i t t i s megvan a maga társadalmi háttere. Hogy Paulay az Egressy-féle doktrínához ragaszko­ d o t t , az, mint mondtuk, emberileg i n d o k o l t . Jómaga nem v o l t nagy színészi talentum, o t t vette az impulzust, ahol érte. Miért k e l l e t t azonban i l y e n görcsösen ragaszkodnia egy előadásformához, miért nem engedhette szabadabbra a szinpadi beszéd gyeplőjét? Mert olyan f i a t a l o k a t k e l l e t t megtanítania szép magyar szövegmondásra, akik egyáltalában nem tudtak magyarul, tehát nem t e h e t e t t engedményeket egyegy tájnyelvi, vagy hangsúlybeli eltérésnél: németeket, görögöket, románokat k e l l e t t oktatnia az irodalmi magyar szó helyes ejtésére. Amint ugyanis a hatvanas években a magyar színészet bizonyos k a r r i e r t és jövedelmet hozott, a nemzetiségében igen sokszínű kispolgárság gyermekei árasz­ tották e l a s z i n i pályát. 31.

Az Egressy-féle klasszikus szavalást még egy társa­ dalmi jelenség segített konzerválni. A feltörekvő polgár­ ság műfaja már nem a tragédia v o l t , hanem a középfajú drá­ ma, vagy a vigjáték. Ezt t u d t a érzelmi tartalommal kitöl­ t e n i a p e s t i kereskedő vagy a miskolci iparos gyermeke* Számára a kor, amiben élt, nem v o l t t r a g i k u s . A középfajú szinmüben és a vígjátékban valóban sokkal kevesebb v o l t a baj a szövegmondással, mint az egyre jobban elidegenülő szomorujátékoknál. A dogma azonban, hogy a színmüvek k i ­ rálynője a tragédia, szilárdan állott, Eómeót és Júliát, Hamletet és Leart tehát mindenki legalább néhányszor éle­ tében a l a k i t a n i akarta. Érzelmi fedezet nélkül... "Mihelyt a szinész lelkében nincs meg az a hang, amelyet meg k e l l szólaltatni, mindjárt a torkához folyamodik és énekel, vagy kiabál, szóval deklamál. Hogy ez valóban Így van, leginkább azok a színészek bizonyítják, a k i k a vigjátékban vagy az úgynevezett polgári drámában természetesek tudnak

l e n n i , a tragédiában azonban rögtön pathetizálnak; amott játszanak, emitt deklamálnak." Hevesi Sándor ezeket az ob­ j e k t i v sorokat 1908-ban i r t a l e , a nélkül, hogy a megfi­ gyelt jelenség kultúrtörténeti, vagy szociológiai hátteré­ re - Egressyre, mint " k u l t i k u s " hagyományra és a polgári korszak tragédiaellenes beállítottságára - gondolt volna, pusztán t a p a s z t a l a t a i alapján. Hevesi, egyebek között, Sarah Bernhardtot hozza f e l példának, a k i "hidegen h ágy abban a nagy p i l l a n a t b a n , amikor a csatamezőn, Flambeau h o l t t e s t e mellett térdel. Nagyon szép pózban térdel és na­ gyon ünnepélyesen mondja e l a verseket, csak éppen hogy a Flambeau halála nem hatotta meg, h o l o t t mégis ezen f o r d u l meg minden."^ 2,

A XIX. sz. második felének egyetlen nagy t r a g i k a i egyénisége, Jászai Mari, sohasem látta Egressyt, sohasem járt a Szinészeti Tanodába és nem polgári, hanem f a l u s i szegényparaszti környezetből származott. Van valami döbbenetes abban, hogy Szacsvay Imre hu­ szonöt éven keresztül ugyanúgy mondta Lear szerepét, amint azt Paulay betanította neki, tehát amint azt valószínűleg Egressy tervezte meg önmagának. /Kétségtelen, hogy Eg­ ressyén él sokkal jobb t e s t i adottságokkal./ De ha arra gondolunk, hogy ez a l a t t a negyedszázad a l a t t a magyar színművészet technikai feltételei, legalábbis ami a beszé­ det i l l e t i , semmit sem változtak, azok a társadalomtörté­ n e t i okok, amelyek Paulayt mentették, a komplex színház­ történet szempontjából i s megerősítést nyernek. A magyar szinpadi beszéd közel százhúsz esztendőn keresztül kétszer került válságba, egyszer 1807-15 között, egyszer pedig 1833 után. Az állandó fővárosi magyar játékszín azután k i ­ alakította az adott körülményeknek megfelelő beszédtechni­ kát, értelmileg követve Bajza és Vörösmarty útmutatását, g y a k o r l a t i l a g pedig alkalmazkodva a rendelkezésükre álló szinházhelyiséghez. 1837-től 1908-ig ez a színházterem ál­ landó v o l t ; hogy a Várszínházban i s játszottak, az csak

erősítette az "aranykor" színészeinek előadói hagyományát. A közönség egyre jobban összeforrott ugyan a lassan alaku­ ló, változó társulattal, de valamit az akusztikai feltéte­ lek i s módosultak, hátsószinpad épült, bővült a karzat stb. Mindez nem fogható f e l komoly változásként. A jó ar­ tikuláció továbbra i s követelmény maradt, a hangerősítés feltalálása még a távoli jövő méhében nyugodott. A történeti magyar szinpadi beszéd szempontjából ke­ vés jelentősége van akár az 1896-ban megnyíló Vígszínház­ nak, akár a többi magánszínháznak, vagy a vidéki színhá­ zak bizonyára gyakori beszédrontásának. A magyar szinpadi beszéd ugyanis 1945-ig a Nemzeti Szinház, ill. a Színművé­ s z e t i Főiskola nyelve, és nincs i s olyan magyar szinész, aki ne arra törekednék, hogy egyszer a Nemzeti Szinház tagja lehessen. Ne áltassuk magunkat avval, hogy a Víg­ színház e téren u j stílust j e l e n t : szövegmondás szempont­ jából feltétlenül nyelvrontást j e l e n t e t t . Kolozsvár és a századforduló nagy vidéki igazgatói, Krecsányi Ignác, Makó Lajos ugyanolyan előadói stílust, artikulációt követeltek meg társulatuktól, mint amilyet a Főiskolán oktattak. A naturalizmus betörése a magyar szinpadra: a beszédtech­ n i k a i szempontból, tehát a nyelvhelyesség megőrzése mel­ l e t t modernül mondott szöveg Hevesi Sándorral és a Thalia Szinpaddal függ össze. Csaknem egyidejűleg változik meg az az adott keret i s , amiben a klasszikus hagyományok szerint nevelt magyar színésznek szépen k e l l tudnia szöveget mondani: lebontják az első Nemzeti Színházat és az együttes a zenés műfajokra méretezett, sokkal tágasabb régi Népszínházba vonul át. A katasztrófa azonnal bekövetkezik. Ami eddig álta­ lánosan elfogadott és helyes v o l t , az u j keretek között elavulttá, hamissá válik. Rossz v o l t a Nemzeti Szinház együttese? 1912-ben semmivel sem v o l t rosszabb, mint 1902ben, csak az u j környezet kirívóvá t e t t e a régi hibákat. Újból egy nagy, g y a k o r l a t i szakemberre és d i d a k t i k a i láng-

elmére v o l t szükség, hogy a megadott lehetőségeken - ez­ úttal csak akusztikai lehetőségekre gondolunk - belül meg­ teremtse a stílust. Évtizedes elméleti munkásság, nemzeti szinházi rendezőség* és nem utolsósorban a Thália, ahol ismeretlen ifjoncokból nevelt egy-két év a l a t t rangos mű­ vészeket, képessé i s t e t t e Hevesi Sándort a r r a , hogy bele­ neveljen egy uj együttest az u j helyiségbe. Mint 1857-ben, most i s k i h u l l t számos régi nagy szinész és k i a l a k u l t egy uj együttes. Közülük csak két nevet emlitek, Bajor Giziét és Timár Józsefét. Hangerősítő berendezés még nem állt rendelkezésre. A halk hangokat megkivánó produkciók számára tehát kamara­ színházat szervezett Hevesi és a tágas, jól f e l s z e r e l t nagyszínházi színpad maradt meg a kosztümös dráma otthoná­ nak. Valamikor,egy fél évszázaddal korábban, Molnár György jó színházat t u d o t t csinálni F e l l n e r és Helmer épületében. Hevesi Sándor szintén. A hiba, ha később i l y e n találta­ t o t t , nem a színházban v o l t . . . Hevesi korénak s z i n i k r i t i k u s a i közül Kosztolányi De­ zső és Kárpáti Aurél mérhető avval az irodalmi mércével, amivel a színpadi beszéd kezdeti korában Vörösmartyt és Bajzát értékeltük. Mégsem látná senki értelmét annak, hogy tanulmányaikban böngésszünk utána, hogyan e j t e t t e a torló­ dó mássalhangzókat, mondjuk, Pethes Imre. Abban a korban, amikor már fonográf, sőt gramofon állt a hang megörökitésének szolgálatában, amikor Caruso lemezei mai napig át­ játszhatok és Magyarországon nemcsak operett énekesek, ha­ nem kabarészínészek d a l a i i s lemezre kerültek, szégyenkez­ ve k e l l bevallanunk, hogy nemcsak Pethesről és Jászai Ma­ riról nincs semmink, de ódry Árpádról és Bajor Giziről i s a l i g őrzünk többet a semminél. Az a felvétel, amit p l . ódry hangjának illusztrálására l e szoktunk játszani, egy Ady-vers előadása. Semmit sem mutat meg abból a modulá­ ciókra nagyon alkalmas orgánumból, amellyel a Hamletet vé­ gigmondta; a harmadik felvonás egymást váltó belső viha-

rainak intonálásából, a végső jelenetek rezignált melegé­ ből. Ódry Hamletje ugyanúgy b e l e h u l l o t t a semmibe, mint Kótsi Patkóé, Katona Józsefé vagy Egressyé. Csakhogy ezt már módunkban l e t t volna elkerülni. Szolgáljon legalább ebben tanulságul a történelem.

A SZÍNPAD REKONSTRUKCIÓJA A színielőadások céljául szolgáló helyiségeket, i l l . a bennük előadott színmüvek rendezését fejlődésük szem­ pontjából vizsgálva, először i s annak a megállapítására van szükség, hogy ezt a fejlődést mihez viszonyítjuk? Egy kelet-európai ország nemzeti színjátszásának történetéről beszélünk. A fejlődés értékrendjét tehát adott szemszög­ ből, ennek a nemzeti, polgári játékszínnek a szempontjából határozzuk meg. A nemzeti színjátszás ugyanis egyúttal a polgárosuló társadalom színháza; városi produktum. "A* Já­ ték s z i n t mái üdŐben Európának tsaknem minden népesebb vá­ rosaiban a* fő mulató helynek tartják, hová minden korú, és rendű polgárok /kiemelés a szerzőtől/ egybe tódulnak" i r j a Endrődy. Kortársa és barátja Kelemen László másfél évtizeddel korábban hasonló érveket használva, panaszko­ dik: "...a mi társaságunk, melly nemes, és köz jóban hatá­ r o z o t t tzélt, úgymint kedves Anyai nyelvünknek, az e r költsöknek, és a* betsületnek tsinositását t e t t e f e l . . . édes Hazánkban Anya-Várósainkban /kiemelés a szerzőtől/ engedelmet nem n y e r h e t " . ^ " A felvilágosodás-létrehozta polgári szinház szem­ pontjából tehát közömbös, hogy a magyarországi főúri szín­ házak, vagy a jezsuita i s k o l a i színjátszás technikai téren a fejlődésnek milyen magas fokára j u t o t t e l . Ezekhez v i ­ szonyítva nem i s beszélhetünk "fejlődésről". Csakhogy az 1790-ben útjára induló hivatásos magyar színészet más cél­ ból, más közönségnek, mást játszott. Semmi érintkezési pont nincs e barokk színházak és a Rondella népe között. Kelemenek működésének hazai előzménye feltehetőleg a p i a -

r i s t a i s k o l a i színjátszás, műfajban, szinpadban egyaránt, nem i s szólva arról, hogy az i s magyar nyelvű. De célja, közönsége már ennek i s különbözik a hivatásos színházétól. Kelemen László és követői értékkategóriában leginkább azokkal a német társulatokkal mérhetők össze, amelyek Pes­ ten, Pozsonyban, Kassán, Temesvárott ugyancsak a polgár­ ságnak játszottak. Ezért i s keresztezték f o l y t o n egymás útját, ezért v o l t az állandó versengés és h o l ezzel, h o l azzal a féllel szemben az adminisztratív eszközök alkalma­ zása. Főúri színjátszás élt még a XIX. század második f e lében i s , i s k o l a i pedig ma i s van, mégsem vontak és vo­ nunk soha párhuzamot az úgynevezett "színházi világ" és e másfajta törekvések eredményei között. A szinpadi technika fejlődését tehát a polgári ere­ detű, felvilágosodás-sugallta hivatásos magyar színjátszás történetén belül fogjuk figyelemmel kisérni, kiinduló pontként Kelemen László társulatát véve. A hivatásos szinjátszás o t t , ahol a felvilágosodás korában i n d u l és elsősorban az anyanyelv müvelésének esz­ közéül t e k i n t i magát, nem i s t a r t igényt f e j l e t t színpad­ technikára. - A nemzeti nyelvű dráma előadásán v o l t a hangsúly, és arról a körmönfont barokk szinpadi gépek a l ­ kalmazása csak elvonta volna a figyelmet. A felvilágosult gondolat hirdetése, az "erkölcsök és a becsület" m e l l e t t a lingua vernacula ápolása a cél. Figyeljük meg az első év­ tizedek nagy szinpadi s i k e r e i t : sem Dugonics Bátori Máriáj a , sem a német dráma, Lessinget, S c h i l l e r t , Kotzebuet i s ideértve, nem kivan nagy szinpadi felszerelést. A kor a látványosságot az opera és a Zauberposse hatáskörébe u t a l ­ j a , de ezeknek semmiféle nevelő funkciót nem i s t u l a j d o n i t . A cél betöltése érdekében nem v o l t tehát akadály az, hogy egy k i s faszinházban kezdte meg 1792 májusában műkö­ dését Kelemen Lászlóék együttese és egy teremben a kolozs­ vári társulat, ugyanígy indulnak Prágában a csehek i s . ^ *

A k i s helyiségek előnye, a jó akusztikán kivül a színpad,a szinész közelsége i s * A cél az, hogy a közönség megértse mindazt, ami a színpadon történik, lásson mindent, és e m e l l e t t a helyiség fenntartása ne legyen nagyon költséges. Figyelembe k e l l vennünk, hogy az egykorú közönség naivabb, tehát lassabban appercipiál nemcsak a mainál, hanem a r o ­ mantika korának nézőinél i s ; hogy nem egyszer szokatlan gondolatokkal, szokatlan eseményekkel szembesitik az elő­ adások, s hogy a rossz világítási viszonyok f i z i k a i l a g i s nehéz feladattá t e s z i k számára a bekapcsolódást. Mindezek a körülmények határozottan a k i s színházaknak biztosítanak előnyt. A szinpadnyilás 5-10, a színpad mélysége 7-9 méter­ nél nem i s v o l t mélyebb. A polgárosuló kor már feltételezi az üzletszinházat, tehát a tér takarékos kihasználása e l ­ sőrendű szempont. Hogy mekkora v o l t a Reischl-bódé, nem tudjuk, csak a z t , hogy kisebb színpada v o l t mind a Vár­ színházénál , mind a Rondelláénál, mert d i s z l e t e i nem v o l ­ tak másutt felhasználhatók. A Várszínházról, szerencsére, 36. még a két világháború között készült tanulmány. 2 A Rondella alapterülete kb. 484 m v o l t . Ebből a színpadra, öltözőkre, külső járatokra legfeljebb egyharmad 2 részt számithatunk, a 161 m -bői pedig ismét kb. f e l e , 80 p m j u t o t t a szinpadnak. Nemcsak a szinházi gyakorlat, ha­ nem a köralaku épület alaprajzából adódó szükségszerűség i s azt hozza magával, hogy a szinpad mélysége nagyobb l e ­ gyen, mint a proszcénium-nyilás, tehát ez utóbbi legföl­ jebb 9 méteres még akkor i s , ha a szokványos elkeskenyedéssel számolunk. A szinpadtér pedig nem azonos a játék­ térrel, hanem ennél kisebb. Valóban nem v o l t nagy lehető­ ség a bediszletezésre, a látványosságok rendezésére, de normális körülmények között adottak voltak a jó akusztika és látásviszonyok. Sajnálatos körülmény, hogy a szinpadról egykorú nar­ rât i v forrás a l i g emlékezik meg. E tekintetben eléggé meg

nem becsülhető kivétel a kolozsváxi Nagy Lázár. A színhá­ zakról szóló beszámolók, akár konkréten egy, akár elvontan a szinház fogalmát magyarázzák, elsősorban a nézőtérről beszélnek. Ez az eljárás a maga nemében, szociológiailag, igen becses ugyan, de nem nyújt t e l j e s képet. Az elsőre, hogy miképpen i r n a k l e egy szinházat, l e ­ gyen példa a Benczúr Vilmos könyvéből v e t t idézet, különös t e k i n t e t t e l Kassa nagy jelentőségére a vándorlás korában: A szinház a város központjában, a Fő-utcán, a város­ házával szemben állott és ugy épites, beosztás, mint d i szesség szempontjából, az akkori viszonyokhoz képest fé­ nyesnek, sőt nagyszerűnek, befogadó képességét illetőleg pedig, t e k i n t v e a város lakosságának számát, mely az idő­ ben / t i . a X V I I I . sz. végén - a szerző/ 7-8000 v o l t , nagy­ nak i s v o l t mondható. Vályi András i g y i r arról: "a város­ nak játszószinét, tántzházát és t s i n o s kávéházát, sőt szá­ mos botokat i s magába foglalló nagy és nevezetes tekintetű szép épület." Földszinti bejárata a nyugati oldalról n y i l t , mig a páholyokba az épület átjárójából felmenő lépcsőzet veze­ t e t t . Emellett ugy a dóm, mint a kávéház fele több mellék­ kijárat i s v o l t . A zenészek számára i s külön bejárat v o l t a zenekar helyére. A földszinten a főbejárattal szemben a k e l e t i oldalon állott a szinpad. A nézőtér földszintjén két sor zártszék és tizenkét sor támlásszék v o l t elhelyez­ ve. Körül az első emelet magasságában t i z e n k i l e n c páholy, legfelŐl pedig az olcsó helyek szamára a karzat f u t o t t vé­ gig huszonhat félholdalaku és egy zártülésekkel ellátott paddal. A nézőtér mennyezetén levő és a k i l e n c múzsát áb­ rázoló képeket Brioschi bécsi képiró, a díszleteket és függönyöket Schrott Erasmus, művészi képzettségéről ismert akadémiai festő festette.37» A szinpadról és felszereléséről egy szó sem esik. Kielégitőbb Nóvák Dánielnek a XIX. sz. harmincas éveiből származó, de nyilvánvalóan egy ennél korábban keletkezett német lexikális műből meritett meghatározása a színházról: Szinház nevezet a l a t t köz épületeket értünk, mellyek színjáték! darabok adására lévén aranyozva, jobbadán gaz­ dag díszletekkel / t i . külső diszitményekkelI - a szerző/ büszkék. Mindeniknél a» színházaknak két fő részét különböztethetni-meg: a' szinpadot /Bühne/, 's a' szintermet /theater/, mellynél a' padlat a» földszinthelyet /Parter­ re/ t e s z i . A' szinpadon a* színészek adják szinszerepiket,

a* theatrumban 's a* földszinhelyen pedig a nézők f o g l a l ­ nak helyet. Feltételesen szükséges, hogy az oldaltáblák / s z i n f a lák, coulissen/ o l l y rendezést nyerjenek, melly által azok egymást tökélyesen t e r i t i k , 's melly által azon nézők, k i k a* szinteremben, vagy pedig a* páholyokban oldalaslag ál­ lanak 's ülnek, közökbe ne láthassanak. Az okból, hogy a' p e r s p e c t i v i festmény altatása / i l l u s i o j a / az oldaltáblára annál jobban kiemeltessék, a' szinpad ne képezzen vizirányos lapot, hanem inkább emelkedjék a» szinfenék /Hinter­ grund/ felé, mely emelkedet egy huszad részét t e h e t i az egész hosszaságnak. A' szinpad elejét a' szin-elŐpad vagy i s a' prosce­ nium f o g l a l j a - e l . Igen hibás rendezvény lenne, ha az t o ­ vább nyúlna be a' szinterembe a n y i l a s lapjánál mellynek akár m i l l y esetben i s egyenes vonalt k e l l képeznie a' theatrum avagy a szinterem felé. A' szin-előpadhoz csatlakozik a' hangászkar, melly a» szinpadot a' parterretől elválasztja. Az orchestrumba járás a' szinpad előtt történik, h o l i s annyi helynek k e l l l e n n i , hogy a' hangászok két sorban ülhessenek kényelme­ sen. A» hangászkar padlata jobbadén vizirányos ugyan, melly azonban a l u l üres a' viszhang m i a t t , 's deszkákkal van által rakva, 's melly által a hang ereje nevekszik.38. ?

Novak sem mutat azonban rá a korabeli bediszletezett szinpad legfontosabb darabjára: a háttérvászonra. Holott ez adja meg a cselekmény színhelyének valódi illúzióját, a kulisszák művészi k i v i t e l tekintetében meg sem közeli­ t i k , mert rosszabb látószögbe esve, a közönség kevesebb figyelemmel kiséri őket. A háttér majd egy évszázadig meg­ t a r t j a előkelő szerepét. Jelentősége a felvilágosodás pu­ ritán korszakából a romantika felé haladva hazánkban egyre fokozódik és csak a horizonthátterek korában, a XIX. sz. végén v e s z t i jelentőségét. De addig még, a D i d e r o t - i h l e t t e egyszerű szobafalaktól Telepi dinamikus kompozicióinak hosszú során át a Munkácsy-festette budai népszínházi hát­ térfüggönyig - rengeteg a variáció. És éppen, mivel a hát­ tér i l y e n jelentős v o l t a szinpadi illúzió felkeltésénél, fenn i s maradt néhány háttérképünk, ha nem i s korábbról, de legalább az első Nemzeti Szinház idejéből.

Hogy a nyugati színházművészetben a háttér alakulá­ sának milyen különféle fejlődési viszonyait figyelhetjük meg, hogy az olaszok és franciák m e l l e t t az általában i s ­ mertnek feltételezett német szinház, Erős Ágost idejétől Breysigen, Schinkelen át a meiningeniekig m i l y gazdag kép­ zeletű és különféle megoldást produkált, nem érdemes tárgyalnunk. Azt a zenetörténetben már publikus igazságot ugyanis, hogy a birodalmi német és a Habsburg Monarchiá­ hoz tartozó, német nyelvű k u l t u r megnyilvánulások között hatalmas időbeli eltolódás van a Monarchia hátrányára, ho­ vatovább a színháztörténetben i s figyelembe k e l l vennünk. Egy, a Habsburg birodalomhoz tartozó állam színházainak életében tehát a XIX. század legvégéig sem k e l l a diorámaelmélettel és a gömbhorizonttal foglalkoznunk. A háttér egyenes vászon. Nagyságát meghatározza - a szinpad méretei m e l l e t t -, hogy hány kulisszapár áll előtte. A Rondella szinpadterének t e l j e s betöltésénél általában öt kulisszapár v o l t használatos. A háttérvászon annál kisebb, minél több kulisszapár áll előtte. Az öt kulisszapáros erdődiszl e t háttere szükségképpen kisebb k e l l , hogy legyen - mert távolabb áll -, mint a három kulisszapáros szobáé. Ugyan­ így kisebb az i v k u l i s s z a , vagy oszlopcsarnok mögött elhe­ l y e z e t t háttér i s , mint a szabadon álló.^* Kis termeknél, feltehetőleg a Rondellánál i s , a hát­ térvásznakat felső szélükön ahhoz a gerendázathoz erősí­ tették, ami kétoldalt a kulisszák mögött végighúzódott, majd általában hat, a függönykarikákhoz hasonló, csak na­ gyobb gyűrűn keresztülhúzott vékony lenzsinór segítségével bocsátották l e , i l l . húzták f e l . Ezek a gyűrűkön átvetett zsinórokkal mozgatott háttórvásznak azután vagy egy ten­ gelyre - a felső függönyrudra - felcsavarva kerültek táro­ lásra, vagy apróra hajtogatva. Mindkét rendszer erősen rongálta a festést, de az előbbi mégis előnyösebb v o l t . Annak a megállapítása, hogy nálunk mi v o l t szokásban, csaknem annyira l e h e t e t l e n , mint az elhangzott színészi

dikcló felidézése. A legvalószínűbb,hogy egyik helyen i g y , a másikon ugy kezelték a díszleteket; a Rondella, Kolozs­ vár, Kassa, Miskolc, Debrecen, a Várszínház és az apró, a l k a l m i színpadok nyilván a szerint váltogatták gyakorla­ t u k a t , amint egy-egy uj szinpadmester, vagy u j szinpadi festő meghatározta. Nagy színházaknál természetesen az az eljárás, hogy a zsinórpadlásról eresztik l e a háttérvásznat. Ugyanúgy, mint az előfüggönynél, i t t i s ellensúlyt, vagy csigarend­ szert alkalmaznak. Termeknél, alkalmi színpadoknál a d i szitőmunkások oldalról, létra segítségével i s eligazítják őket. A szinpadi illúziókeltés legfontosabb eszköze tehát a háttér. Háttér a legkisebb társulatnál i s több szokott l e n n i . Előfordul azonban, hogy nincs minden háttérhez kul i s s z a : ez i s a kulisszák kisebb jelentőségére mutat. A szinpadi perspektíva megszokott szabályai szerint a já­ téktér a háttér irányában kulisszapáronként egy lábnyival keskenyedik. A kulisszapárok a rivaldával párhuzamosan állnak /nálunk nem szokták szögben a háttér felé hajlítani őket/; a zárt szinpad, ami voltaképpen azon az ötleten a l a p u l , hogy a kulisszákat merőlegesen állitják és i g y f a l szerűen húzódnak hátrafelé, a Monarchiában csak az ötvenes évek dereka óta használt. Ekkor a díszletek már természe­ tesen az állandó kőszinházakban megszokott, keretre f e s z i ­ t e t t vászon dekorációk. A k o r a i idők, főként a vándorlás korának a kulisszái ugyanúgy függönyök, mint a háttér; függönyszárnyak, a szinpad kétoldali deszkavázához erősít­ ve, leereszthetők és felhúzhatók. A színházak életének t e c h n i k a i fejlődését meghatáro­ zó együtthatók közül több, mint egy fél évszázadon át a szövegmondás áll az érdeklődés homlokterében. Természetes jelenség olyan nemzeti színjátszásnál, ahol történeti j o ­ gok alátámasztását, a "nemzeti karakter" megőrzését, sőt feljavítását várják a nyelvmüveléstől. A szcenikai igény-

telenség nem i s zavar sem irót, sem színészt, sem nézőt egészen a negyvenes években uralomra jutó f r a n c i a roman­ t i k u s hatásig.Itt azonban a "kiállítás" igénye már nem fö­ lösleges fényűzés többé, hanem a művészi alkotás feltéte­ l e . A f r a n c i a romantikus dráma előadásához és a mintájára készült hazai színmüvekhez feltétlenül szükséges a szín­ padtechnika gazdagítása. Két áramlat ütközik most meg, az egyik továbbra sem óhajt törődni díszlettel, jelmezzel, maszkkal, világítással, mert véleménye szerint ezek a nem­ z e t i nyelv ápolásához nem szükségesek. A másik, a moder­ nebb, követeli a gazdagabb színpadképet, a kiállítást. Két ideológia áll i t t egymással szemben, anélkül, hogy bárme­ l y i k fél tudatában volna ennek. A küzdelem annál e l l e n t ­ mondásosabb, mert ugyanegy személy h o l ezen, h o l azon a párton küzd, kevésbé a személyi kapcsolatok bonyolultsága, mint inkább az eszmei tisztázatlanság következtében. Bajza p l . egyrészt a leghatározottabban a n y e l v i igé­ nyek, a szövegmondás elsőbbsége m e l l e t t tör lándzsát, más­ részt h e l y e s l i a f r a n c i a romantika térfoglalását, ami pe­ dig nem élhet meg gazdag színpadképek nélkül. Egressy v i ­ szont, a k i úgyszólván személyében hordozza a f r a n c i a r o ­ mantikát és egy későbbi időpontban maradéktalanul diadalra i s fogja j u t t a t n i , éles ellentétben áll a másik nagy r o ­ mantikus rendezővel, ïéncsyval, meg az operával, ahol pedig a szinpadi igényesség követelmény - és amelynek diszlettárából a következő husz évben a dráma élni f o g . E z e n túlmenően, jó barátságban van S z i g l i g e t i v e l , a k i t életpá­ lyája, dramaturgi képességei ab ovo a puritán, szövegközpontu szinházszemléletre predesztinálnak. A felvilágosodás eszmevilágából származó szinpadi pu­ ritanizmus g y a k o r l a t i l a g csak addig élhet, amig a közönség ennek az ideológiának konzervatív Őrzőjéből, a köznemes­ ségből áll. Amint a polgári elem j u t túlsúlyba a nézőté­ ren, - miután az első polgárosulási törekvéseket ïerenc vérbe f o j t o t t a , erre csak félszázad múlva kerül sor - a

valószerűség kívánalma óhatatlanul bevonul a szinházba- De nem harc nélkül... A fejlődés vonala egyes technikai komponensek j e l e n ­ tősége szempontjából tehát nagyjából i g y határozható meg: a szöveg túlsúlya, a kiállítás túlsúlya, a világítás túl­ súlya. Ez a legutóbbi már az elektromos fényforrások ide­ jére esik. A valóságban azonban mindig van igény a látványosság­ r a , a szövegmondásra, sőt az elektrifikálás előtti korban i s van hatásos bevilágitás. Az uralkodó ideológiákon belül i s többféle embertípus j u t szóhoz egy színháznál, mindöszsze az történik, hogy a k i nem áll az ideológiai vonalban, az nem f e j t h e t i k i kellőképpen törekvéseit. A XIX.sz. l e g ­ elején, amikor még a szövegmondás igénye annyira centrális kérdés v l l t , hogy voltaképpen arról f o l y t a v i t a : hogyan kívánják h a l l a n i a magyar szót, milyen lesz végtére i s az az irodalmi nyelv, ami a szinpadon kötelezővé válik? - van látványos rendezés, van drámairó, a k i törődik a szceniká­ val. Példa erre a perecseni református pap f i a , Wántza Mi­ hály, /1781-1854/ szinész, színigazgató, szinmüiró, de fő­ Perencnél Kolozsvárott, majd ként szcenikus. Neuhauser Hessnél Bécsben t a n u l t és joggal feltételezhetjük, hogy díszletei sokkal felülmúlták a korabeli magyar átlagot, méltán nyerték meg Döbrentei tetszését. Hogy mégsem vált híresebbé, és hosszú élete során egyetlen színházunk sem igyekezett szcenlkusi működését magának biztosítani, a r r a a f e n t i magyarázat szolgálhat: az uralkodó gondolkozás nem t a r t o t t a lényegesnek a festői színpadképet. Mint történeti festőről, j e l e n t meg róla megemlékezés életében i s , halála után i s . ' Másik például szolgáljon Katona József.Szerzői utasításaiban határozottan megfigyelhető, hogy szivesen venné a gazdag,változatos diszletezést. A valóságban azon­ ban még a kelleténél "'korhűbb"* jelmezek i s visszatetszet42 tek első fővárosi diadala idején.

Rendező és szinpadkép csak a negyvenes években j u t jelentőséghez. A romantikus rendező vágya a gazdag szin­ padkép után megelőzi a közönség általános igényét. A negy­ venes években a hangadó még a páholyokban helyetfoglaló konzervatív izlésü nemesség, de a f r a n c i a polgári irányzat már megnyilatkozik az ifjú irodalmárok müvein kivül a szinház kifejezési formáiban i s . 1839-ben, két évvel a Pesti Magyar Szinház megnyitása után, Páncsy rendezi a kor divatos tragédiaját, az Antonyt. A szinház d i s z l e t - és kelléktára még szegény. Az e r e d e t i szinmü öt felvonása négy diszletváltozást i r elő, de Páncsy hárommal játszat­ j a . Az egykorú rendezőpéldányba felvázolt szinek szintén arról tanúskodnak, hogy a l i g van bútora, amivel, akár az első két felvonás "fényesen bútorozott" szobáit, akár a IV. felvonás szalonját akarja érzékeltetni, bediszletezhetné a színpadot. Az évek azonban múlnak, a szinház felszerelése gaz­ dagszik, és amikor 1849 szeptemberében a szinmü felújítás­ ra kerül, az ujabban feltárt forrásanyag segítségével ész­ lelhetjük, hogy a rendezés fénye ugyancsak megnövekedett. Azt hinnénk, hogy ebben az időben a történelmi helyzet tragikuma, háttérbe szőrit minden teatralitást. Evvel szem­ ben azt látjuk, hogy az élet megy tovább, a rendező nem adja f e l a f r a n c i a romantikát, nem a haladó irányzatot, a valószerűre, a látványosra törekvést. Az egykorú Butor Könyv, amibe a szinpadmester számára bejegyezték, m i t , ho­ vá k e l l a színpadon állítania, a következőket v a l l j a :

Antony

NB 4- há^i /szolgák t i . / pompás inasoknak öl­ töznek.

I . fölvonás. Jobbra

Balra Hátul

Góth kanapé, b e t e r i t v e , párnákkal, előtte k i s gömbölyű fehér asztal veressel t e r i t v e csöngetyü. A tükör párkányán az óra 11 re i g a z i t v a . Hátul selyem szék. A kanapé m e l l e t t 1 vö­ rös selyem szék. góth a s z t a l veressel t e r i t v e , m e l l e t t e 3 veres selyem szék az asztalon Írószer, papir, pecsétlő-szer csöngetyü 1 vörös selyem szék I I . fölvonás, marad. I I I , fölvonás

Jobbra Balra

p o l i t , a s z t a l sárga teritékkel. Veres kanapé hátul 1 veres szék. veres bőr karszék és 1 vörös szék hátul 1 vörös szék. I I I I . fölvonás / s i c l /

Jobbra

Balra

k i s gömb góth asztal, zöldre r a j t a u j váza, - csöngetyü vörös selyem kanapé - 1 selyem karszék és 1 u j selyem szék

k i s gömb. góth a s z t a l , u j váza zöld téritek, csöngetyü. 2 selyem karszék 1 bőr karszék 4 selyem szék Legelői álló tükör V. fölvonás

Jobbra

asztal zöldre Íróeszköz, csöngetyü Vörös selyem karszék hátul 1 vörös selyem szék

Balra

Szőnyegen veres selyem kanapé hátul 1 k i s veres selyem szek.

A szinmü tehát nemcsak az eredeti elképzelés s z e r i n t i négy színváltozással megy, hanem gazdagon be i s van búto­ rozva. A Butor Könvv bejegyzése Csepreghi Lajos kezétől ered, a k i ez idő tájt kezdte meg nemzeti szinházi működé­ sét és adott esetben bizonyára az ügyelő feladatkörét lát­ ta e l . Páncsy küzdelme a látványos rendezésért már korai ha­ lála m i a t t sem végződhetett s i k e r r e l . Nem kétséges azon­ ban, hogy /elsősorban az opera számára készíttetett/ dísz­ letraktára t e t t e képessé Egressyt az ötvenes években lát­ ványos rendezései véghezvitelére és végső soron a szöveg­ mondás szupremáciájának megtörésére. A kor követelménye v o l t ez, és nagy szerencsénk, hogy olyan egyéniség szer­ zett érvényt a korszerűségnek, a k i v e l szemben nem v o l t appelláta. Ha ugyanis Egressy nem rendezi végig az ötvenes évek történelmi szinmü sorozatát, ha e l v e i t , próbarendjét a szinház f i a t a l t a g j a i nem ismerhetik meg, a meiningeniek hatásáig nem történik i t t más, mint hogy mumifikálják a negyvenes évek szövegrecitálását és az egyszerre hozzánk jutó ellenmérget nem egy Molnár György életmüvén, nem egy Paulay szervezői képességén keresztül szűrve kapjuk, hanem a maga t e l j e s és asszimilálhatatlan idegenségében. Egressy rendezői képessége a maga nemében aligha v o l t kisebb a színészinél, talán nagyobb i s v o l t annál. Csak­ hogy i t t megint avval a jelenséggel kerülünk szembe, hogy a kor felfogása s z e r i n t a nagy szinész, a virtuóz a szín­ házművészet támasza és talpköve, a rendező pedig j o b b f a j t a adminisztrátor. Tehát mindig Egressy, a szinész j e l e n i k meg az irodalmi megemlékezések homlokterében, Egressy, a rendező, vajmi ritkán. Első kísérletei még kezdő nemzeti szinházi éveire es­ tek. Megyeri meghalt, Szerdahelyi József elhagyta a szín­ házat, Szentpétery sohasem j e l e n t e t t számára versenytár­ sat, sógorok v o l t a k . A negyvenes évek derekán három t r a ­ gikus szinész versengett a p e s t i szinpadon. Közülük Egres-

sy és Lendvay mint drámai hősök riválisai egymásnak, a - szükségből - jellemszerepekre és i n t r i k u s i szerepkörre specializálódó Fáncsy és Egressy azonban mind rendezők. Eészben bizonyára azért, mert Egressy szinészi e l f o g l a l t ­ sága nagyon nagy v o l t , részben, mert korábbi pályáján ke­ vesebb alkalma v o l t rendezni és i g y kevesebb a gyakorlata, ez idő tájt Fáncsyé a vezérszólam, a fennmaradt emlékek i s Fáncsyt mutatják lendületesebb rendezőnek. A Fáncsy-féle rendezöpéldányokkal, i l l . bediszletezéssel szemben egy igen egyszerű Hamlet-megoldást találunk a negyvenes évek EgressyjétŐl. A szellemjelenetek diszlet nélkül, sötét függöny előtt z a j l o t t a k l e , ugyanígy az ötödik felvonás első j e l e ­ nete. /A sírásókat nem játszatta.../ Az első felvonás tróntermi jelenetében, mint egész pályája során mindig, a trónszéket a szinpad baloldalának első és második k u l i s z szapárja közé állitatta f e l . A trónemelvényen a nagy, vö­ rös trónszék mellé egy kisebb trónszéket i s állíttatott, a szinpad jobb oldalára pedig egy másik karszéket a s z t a l l a l - a Közönyt közönnyel bútorát véve kölcsön, de "diszités nélkül". Hátul mindkét oldalon székek v o l t a k elhelyezve. Valószínű, hogy a j o b b o l d a l i karszók v o l t a királyfinak szánva, de hogy a trónemelvényen álló két trónus közül az egyiket miért rendelte kisebbnek, az a l i g érthető. A k i ­ rályné ült az alacsonyabb trónra? De hiszen Claudius az ő révén érte e l az uralkodást! A második felvonásnál jobbra egy kisebb trónszék és a s z t a l , az asztalon vörös t e r i t o és r a j t a könyvek. A harmadik felvonásban az Egérfogó-jelenet­ hez mérte t e r v e i t . Három vörössel d i s z i t e t t szék - ugyan­ csak a Moreto-darabból - és két zsámoly a szin baloldalán, díszítetlen ülések a jobboldalon, összesen tizennyolc ülő­ hely. A háttérben vörös nád szék: nyilván ezen aludt e l a szinész-király. A szin előterében jobbról-balról aranyos karosgyertyatartók égtek. Ebben a felvonásban még két vál­ tozást i s meg k e l l e t t oldania. A király imajelenete évti-

zedes magyar szinházi hagyomány s z e r i n t az Egérfogó-elő­ adás tróntermében játszódott l e . A változást valószínűleg a világitás valamilyen módosításával jelezték. Az imazsá­ molyt Egressy a rivaldához, a j o b b o l d a l i karosgyertyatartó helyére tétette.Komolyabb átrendezést kíván meg Hamlet­ nek anyjával való jelenete a királyné hálószobájában. "Jobra Közöny kanapé vörösre, és Asztal ezüst karostartók égve - mondja az utasítás -, balra semmi.*' A negyedik f e l ­ vonás a második díszletében játszódott l e . Az utolsó f e l ­ vonásnál megint o t t találjuk a trónt megszokott helyén, m e l l e t t e egy *'bécsi karszék** - a jelző bizonyára nem a bú­ tordarab stílusára, hanem származási helyére utal -, egy kis,aranyos a s z t a l , a l a t t a vörös szőnyeg, az asztalon tál­ ca és kancsó, pohárral. /A szöveg természetesen még nem az Arany János-féle "serleg"-et idézte./ Baloldalra ugyancsak "egy bécsi karszék" került. Más butor, kellók nem v o l t a szinen. Arra, hogy dobogóval a szinpad egy részét bárme­ l y i k jelenetben megemelte volna, nincs semmi utalás; ké­ sőbb szivesen élt a lépcsők, a horizontális tagolás vizuá­ l i s előnyével. 44,

A szinpadskiccek és a feljegyzések Csepreghi kezétől erednek, Egressy maga sokkal ügyesebben r a j z o l t . A l a p a l ­ ján: "Látta Egressy Gábor". Az aláírásnak van egy érdekes­ sége. Valaki igyekezett kitörölni, és valóban csak f i g y e l ­ mes vizsgálódás fedezi f e l a rendelkezéseket helybenhagyó rendező aláírását. Vajon Egressy 49 utáni p o l i t i k a i " r o ­ v o t t m u l t " - j a diktálta ezt az eljárást a szinházi admi­ nisztrációnak? Vagy egy konkurrens rendező kivánt megsza­ badulni még az emlékétől is? A kisérlet mindenképpen célt tévesztett. Egressy rendezői pályája még csak ez után bon­ takozott k i , és az aláirás sem tünt e l t e l j e s e n . A rendezéshez szükséges adottságok közül Egressyben nagy mórtékben megvolt a vizuális készség, a kézügyesség, nemcsak egyes kivitelezési nehézségek eligazítására, hanem r a j z o k , skiccek szemléletes felvázolására i s , és végül az

egyéniség ellenállhatatlan szuggesztivitása. Ha elolvasott egy színdarabot, amit rendeznie k e l l e t t , látta maga előtt, mégpedig nemcsak az egyes személyek körvonalait és a szük­ séges mozgásokat, hanem a jelmezt és a diszleteket i s * En­ nek az utóbbinak nagy gyakorlati értéke v o l t : Egressy t i . a meglévőben gondolkozott. Eendezői pályája idején csak a legritkább esetben csináltattak u j diszleteket, de ő i s ­ merte az egész raktárt és azonnal f e l tudta idézni a ké­ pet, amihez innen és innen ez vagy az a dekoráció adja meg majd a kor hangulatát. Műveltsége sokszorosan felülmúlta legtöbb szinésztársáét; nem akarjuk k i h i v n i a sorsot annak az állitásnak a megkockáztatásával, hogy a legtöbb kor­ társ- iróét i s . Nem tévedt e l tehát történeti korok évszá­ zad-labirintusaiban, vagy legalább i s nem jobban, mint az egykori művészettörténet. Gazdag tapasztalatai voltak. Ismerte a Burgtheater és a Théâtre Français stilusât, de a boulevard színházakét i s * Határozott elképzelése v o l t a magyar szinpadi szöveg­ mondásról és a szinpadi mozgásról. És korlátlan ura v o l t a társulatnak, amellyel játszott. Nemcsak erőszakos, sőt en­ gesztelhetetlen v o l t , egyénisége p o z i t i v vonásokat i s mu­ t a t . Ő v o l t a magyar színészet szelleme, t e s t e t öltve; olyan, amilyennek saját kora a nagy színészt elkép­ zelte. * Mint rendezőnek, megvoltak természetesen a maga kor­ megszabta határai. Nem együttest rendezett, hanem v a l a k i ­ re rendezte a darabot - rendszerint saját magára, ami egyébként kényszerűség i s volt,hiszen r a j t a kivül tragikus drámai hős nem igen akadt. Mindent összevéve azonban, nem ez v o l t - e a francia romantikus szirunü rendezői receptje? Végy egy Frederick Lemaître-t és egy Mme Dorvalt, vagy végy egy Bachelt, és akkor más már nem i s szükséges, vá­ laszd k i a megfelelő, díszes és hatásos színpadképeket, öltöztesd f e l mutatósán a többi lóti-futi népséget! kész az előadás - nunc p l a u d i t s , spectatores! 4 5

A közönség pedig t a p s o l t . Tapsolt Párizsban és t a p ­ s o l t Magyarországon. Egressynek azonban mint szinésznek és mint rendezőnek egyaránt, megvolt az az érdeme i s , hogy varázsos egyénisé­ ge képes v o l t utánpótlást n e v e l n i . Molnár György, ugyan­ csak a francia i s k o l a hive, tőle t a n u l t a mindkét mestersé­ get. Es ha ez a játékban nem i s hozott továbblépést, mert Molnárnak elsősorban nem színészi tehetsége v o l t , a rende­ zésben feltétlenül haladást j e l e n t e t t , precizen kidolgo­ z o t t tömegjeleneteivel, semmiről e l nem felejtkező f i g y e l ­ mével. A díszlettel egykorú, de szerencsésebb, mert könnyeb­ ben előállítható és szállitható hatáskeltő eszköz a j e l ­ mez. Az igényes jelmeztár már a X V I I I . században i s j e l ­ lemzi hazai színházainkat. Kelemen László együttesének csakúgy, mint a második fővárosi magyar együttesnek t i s z ­ t e s jelmeztára v o l t , h o l o t t a női protagonisták általában saját ruháikat használták. Fényes ruhatár emléke maradt fenn, bár csak kéziratos jegyzékben, Eugen Busch után. A jelmezekről a XIX. sz. első felének szinészábrázolásai nyújtanak képi tájékoztatást. A Nemzeti Szinház gazdasági i r a t a i között egyébként fennmaradt az ötvenes évekből j e l ­ mez jegyzék, hogy csak egy nagyon nevezetes drámánkra vo­ natkozólag idézzünk valamit, a Bánk-bán-produkcióról. I n ­ nen tudjuk, hogy 1858 tavaszán Hegedűs Lajos I I . Endrét Kálmán király jelmezében játszotta /Jókai: Könyves Kálmán, bem. 1855»/ "kevert sinórral" /a kifejezés valószínűleg a r r a u t a l , hogy a zsinórozás több szinü szálból v o l t f o n ­ va/, hozzá fekete gyöngyös sapkát, k i s réz koronát, fekete sálat és övet, fekete " t o s z k i n " /kelmefajta - a szerző/ nadrágot, fekete szarvasbőr csizmát, fekete magyar d i s z kardot ugyancsak "kevert" zsinórral v i s e l t . Valamivel ké­ sőbb Komáromy Alajos, a k i délceg termetű férfi v o l t , az operabel! Endre jelmezében játszott. A k i s Béla herceget egy balettnövendék kék atillában, vörös nadrában, sárga

topánban adta, a második királyfi feketében, a k i s király­ lány pedig "sajátjába** / s i c / j e l e n t meg. Gertrud és Melinda /Jókainé, Szathmáry-Laczkóczyné, vagy, 1863 után, Paulayné, i l l . Bulyovszkyné/ saját ruhái­ kat viselték. Annál több gond v o l t Bánk jelmezével. Komáromy Alajos a Miczbán családjában / S z i g l i g e t i müve/ szoká­ sos vörös damaszt dolmányt használta, zöld u j j a s s a l , zöld trikó nadrággal, "újonnan d i s z i t e t t " vörös köpennyel, gyöngyös sapkával, karddal. Majd barna posztó köpenyt v i ­ s e l t szürgallérral, barna sapkát az /Morsinai/ Erzsébet c. műből és az Áldozat /Vörösmarty/ ruhatárából eredő láncon függő réz k e r e s z t t e l . - Egressy ugyanebben a szerepben vö­ rös bársony felöltőt v i s e l t , arany sodrással d i s z i t v e , aranyvirágos u j j a s t és szoknyát, vörös trikónadrágot, bar­ na "topánt". Kis fekete diszkard, " u j " barna köpeny, saját sapkája v o l t r a j t a az összeesküvőkkel való jelenetben. Ugyanekkor k i s fekete - reneszánsz - bugyogó és az operá­ ban i s használatos "disz j e l e k " voltak r a j t a . Egressy mégegyszer átöltözött: kék bársony felöltőt, arany szövet szoknyát, vörös bársony köpenyt v i s e l t /ez utóbbit Apraxin J. Honfoglalók c. drámájának jelmezei közül/ diszÖvet és nyakláncot. Szigeti öltözetét - a rendkivül előnytelen külsejű művész fehér-aranyos jelmezt íratott k i magának! törölték, mert ez az előadás elmaradt. Ottó / i f j . Lendvay/ zöld-aranyos, szűk ujjú tunikát v i s e l t , saját övvel és diszkarddal, hermelines, vörös, l a ­ pos barettet és fehér trikó nadrágot. Biberachot Tóth József, jó Ízléssel, fekete bársonyban adta. ^* A jelmeztárak e l v i beosztása közel egy évszázadon át történelmi korok és népviseletek szerint történt. Busch kategóriái nem különböztek sokat a hatvan évvel későbbi 48. nemzeti szinházi rendszertől. 1887-ben, Paulay fényko­ rában azonban már számozták a ruhatárat és az egyes kiirások nem a régi, patriarchális módon, a darab megnevezésév e i történtek, hanem ruhatári szám szerint. 4

A f r a n c i a romantika rendezésmódja a diszes jelmezek m e l l e t t a látványos dekorációt t e t t e általánossá és ezt, anyagi lehetőségeinkhez képest, Fáncsy és Egressy a Nyu­ g a t t a l csaknem szinkronban vette át. A beszéd egyedural­ mát, ha nem i s váltotta f e l , mert ebben hagyomány és szük­ ség egyaránt megakadályozták, de legalábbis megosztotta a vizuális s z i n i hatás. És erre az időre esik a harmadik, napjainkban dominánssá váló szinpadmüvészeti tényező, a világítástechnika fejlődésének kezdete i s . A szinpad megvilágításának kérdése egyike a legnehe­ zebben nyomon követhetőknek. A XIX. sz. elején komoly f o r ­ mában fényhatásról nem i s beszélhetünk. Egy szinház vilá­ gítási rendszeréről Nagy Lázár adott pontos felvilágosí­ tást. A színházról általában Novak Dániel i r t . 50,

Kivilágítása a' színháznak azon időközben, mig a' színészek a* szinpadon foglalatosak, lámpák által törté­ n i k , melylyek az oldaltáblák / t i . kulisszák - a szerző/ megett vannak felfüggesztve a* puha f a l r a 's melylyeknek világítása r e f l e x avagy vissza-verődés által nyervén erőt, a' szinpadot az o l d a l táblákon által megvilágítja. Játék közben, mikor t i . a» kárpitot l e e r e s z t i k , a' szinterem k i ­ világítása a» padlózat nyilasán leeresztett világfény /Luster/ által történik. 51« /Honművész 1834. I I . 16./ Jóllehet Nóvák cikke már a magyarok várszínházi mű­ ködése idejéből származik, nyilvánvaló, hogy az iró soha­ sem járt személyesen a függöny mögött. Különben nem f e l e j ­ t e t t e volna e l a r i v a l d a és a s z u f f i t a világitást megemlí­ t e n i , még akkor sem, ha a német kézikönyv, amit k i i r t , mellőzte i s őket. Kulisszákra akasztott és a szinpad szélén lobogó mé­ csesekkel azonban nehéz v o l t megfelelő fényhatást elérni. A görögtűz és a likopódium-por i s csak regényesebbé t e t t e a diszletképet, de lényegileg nem változtatott r a j t a . A háttér bevilógitása, amit a franciák a húszas, a Nemzeti Szinházban pedig az ötvenes években kezdtek általánosan alkalmazni, mar valamit módositott a rendezésen, mert l e ­ hetővé t e t t e egyes látványosságoknak a háttérfüggöny előtt

történő lejátszatásót. A háttér bevilágitását a különböző diszletdarabok, p l . egy végigvonuló oszlopsor, egy erkélypárkányzat mögé r e j t e t t fényforrásokkal oldották meg. A világitó t e s t egy fából és ólomból kombinált szekrénykébe v o l t r e j t v e , vagy egyszerűen csak egy-egy lámpát akasztot­ tak, kampón, a d i s z l e t darabokra. Nagyobb külföldi színhá­ zaknál világitókocsikat alkalmaztak. Ezek ugyanúgy sinen f u t o t t a k , mint a kulisszák. A legerősebb fényt az első ku­ lisszapárnál v o l t szokás adni; egy-egy kocsi öt-tiz, eset52 leg több lámpát i s hordozott. * Ugyanigy szokás v o l t min­ den szinpadi utcában egy-egy oszlopról adni világosságot; ez v o l t a Franciaországban szokásos quinquet-rendszer. Hogy azonban a Nemzeti Színházban a rivaldán és a s z u f f i t a mögött futó gázlángokon kivül pontosan hogyan történt a szinpad megvilágítása,arról csak akkor lesz t i s z t a képünk, ha a fővilágositóhoz intézett rendelkezések ugyanúgy elő­ kerülnek majd, mint az 1849» év t e l j e s műsorának Butor Könyve. vagy egyes későbbi korszakok jelmezkönyvei. Kisebb együtteseknél, kivált vidéken, a világitás kezelése a sugó feladata v o l t . Ezek a különféle bevilágitások sem adtak még a szín­ padi játéknak különleges, más j e l l e g e t . A mai értelemben v e t t fényhatás a szinházak elektrifikálásával függ össze. Csak villanyfénnyel lehet ugyanis egy-egy alkalmas p i l l a ­ natra egy, vagy több szinészt élesen megvilágítani, hogy mimikájuk teljesen érvényesülhessen. Bár ez kezdetben nem v o l t "reflektorfény", egy lépés v o l t mégis a XX. századi rendezés felé. Természetes, hogy Molnár Györgynek j u t o t t eszébe először, hiszen a mult századi rendezők közül ő f i ­ gyelt f e l legéberebben a hatááeszközökre. Ifjú éveinek gö­ rögtüzes megoldásairól nem i s beszélve, ő adott először elektromos battériából szines üvegen át "hangulatvilágitást" a Téli rege utolsó jelenetében és a Brankovics-operában.

1883-tól v o l t a Nemzeti Szinház egész épületében v i l ­ lanyvilágítás. Paulay azonban, a k i Egressyn alapuló tudá­ sát a meiningenieken csiszolta finomra, még nem adott egyegy szereplő arcára, alakjára különösen erős fényt. E z a nemzedék természetellenesnek, helyesebben: a valószerűvel ellenkezőnek t a r t o t t a az i l y e n eljárást. * Amikor, jó évtizeddel Paulay halála után, magyar nyelvű cikk j e l e n i k meg a különféle világítási eljárások­ ról, a bevezető sorok még mindig i g y hangzanak: "A minde­ nek fölött való természetesség korát éljük. A szinpad nem stilizál többé, hanem a legreálisabb valóságot állítja elénk és ezt a realizmust szolgálja minden berendezés, a mi csak a szinpad körébe került." * Az a szokás, hogy rendszeresen egyes szereplőkre ad­ nak t e l j e s megvilágítást, evvel emelve k i a szinen betöl­ tött fontosságukat, Reinhardt idejétől vált általánossá. És ez a "reflektorfény** már módositotta i s a szinészi já­ tékot, mert a kiválasztottat, vagy kiválasztottakat szük­ ségszerűen megfelelő mimikára és pontosan kidolgozott moz­ dulatokra kényszeríti, olyan igényeket támasztva velük szemben, amikről a XIX. században szó sem v o l t . A jelen a világítóeszközökkel dekorált színpadé. Hogy nálunk ez a gyakorlat nem f e j l e t t e b b , az ezúttal nem annyira a konzer­ vatív diszletezés beidegezósén, dogmátizálásán, hanem i n ­ kább a technikai felszerelés hiányosságain múlik. A l i g van megfelelően épített színházunk. P l . Anouilh a Becket elő­ adását vetített díszletekkel képzelte e l , de a József A t t i l a Színházban erre nem v o l t lehetőség. Még nehezebben tud fényhatásokkal dolgozni egy-egy kisebb vidéki szinház. Ez a problémakör egyébként már nem a mult színpadjainak rekonstrukciójához, hanem inkább a j e l e n k o r i működéstanhoz tartozik. 55

54

Magának a színpadnak, díszleteivel, jelmezeivel, k e l ­ lékeivel, világításával együtt sohasem a narratív forrás az i g a z i tükre, bár egy művészien l e i r t színpadkép vagy jelmez i s nagy érték. Elsősorban mégis a rajzos ábrázolá­ sok, t e r v r a j z o k , továbbá a gazdasági i r a t o k , p l . szabónak, asztalosnak adott rendezői utasitások nyújtanak b i z t o s alapot.

A SZÍNÉSZI játék rekonstrukciója A szinpad valamennyi faktora közül a játék, az a l a k i tás felidézésére törekedtek legelőször a szinházzal fog­ lalkozók. * Legnagyobb irodalmi anyaga, legtöbb tudatosan Őrzött emléke a szinészi játéknak van. Ezen a téren azon­ ban sokkal óvatosabban k e l l a fejlődés kifejezést a l k a l ­ maznunk, mint az eddigiekben. Mert a technikai fejlettség valamely műalkotás - jelen esetben: szinpadi alakítás esztétikai értékét nem befolyásolja, ha a művészi megnyi­ latkozás adekvát a művel. Az értékelő művészetszemlélet "művészi" vagy "nem művészi" kategóriái h e l y e t t , amelyek nagyon szerteágazó vizsgálatokkal sem lesznek feltétlenül időtállóak, a haladást tehát az empirikus művészettörténet és művészetszociológia szempontjából keressük. " Fejezet­ ről f e j e z e t r e azoknak a művészi eszközöknek az alakulását vizsgáltuk eddig i s , amelyeknek a segítségével bizonyos művészi cél elérése fokozottabban vált lehetővé. Egy önma­ gában egységes jelenség, a hivatásos magyar színjátszás, a nemzeti, polgári játékszin rekonstrukciós problémáinál a művészi eszközök fejlődését a realizmusra törekvés szem­ pontjából mérlegelhetjük. A felől ugyanis semmi kétségünk sem l e h e t , hogy az elmúlt másfélszáz év a l a t t színházaink mindig arra iparkodtak, hogy "tükröt tartsanak a természet elé" - egy uton haladva ebben az általános európai fejlő­ déssel. Kazinczy már ugyanúgy a természetes játékot kedve­ li, mint Gyulai Pál, Péterfy Jenő vagy Kosztolányi; hogy az esetleg évszázados eltolódás egyúttal a természetesről a l k o t o t t fogalmakban i s hozott módosulást, az szintén ál­ talános érvényű. Az európai hivatásos színjátszás a való55

56

ság illúziójának felkeltéséhez számos eszközt használt, nem egyszer országonként másban látva a legmegfelelőbbet, de alapjaiban mindig egységes maradt. Az európai - és ame­ r i k a i - szinháznak seholsem a l a k u l t k i olyan szimbólum­ rendszere, amely e földrészek egy másik nép- vagy nyelv­ csoportja számára érthetetlen l e t t volna. Igen nagy eltérések vannak azonban azokban az emlék­ anyagokban, amelyekből a színháztörténet rekonstruálhatja a művészi alkotás eszközeinek - elsősorban a színészi já­ ték valószerűbbé tételét elősegítő eszközöknek - a fejlő­ dését. A nyugat-európai országok középkorra visszanyúló gazdag levéltári és kéziratos anyagánál Kelet-Európa a XVT. századdal kezdődő világi színjátszást illetőleg álta­ lában szegényebb emlékekben, '' " a hazai források pedig csak a X V I I I . sz-ra nyúlnak vissza. M i s s i l i s e k , memoárok, s z i n i kritikák, d i d a k t i k a i célokat szolgáló szakmunkák, képes ábrázolások, f i l m e k , hangfelvételek és a t v őrzik színészeink alakitómüvészetének emlékét. A felsorolás nem a fontosság sorrendjében történt, de a legtávolabbról sem akarja azt a látszatot k e l t e n i , hogy a hangfelvétel vagy a f i l m mai napság feleslegessé tenné az irodalmi színvonalú kritikát. 5

7

Az első magyar színtársulat és a kolozsváriak kezdeti idejéből kritikánk nem maradt. Azok a néhány szavas tudó­ sítások, amelyek az egykori sajtóban /esetleg több hónapos késedelemmel/ megjelentek, részben elfogultak egy nemzeti cél szolgálatában, részben nem szakszerűek, mert a színi­ k r i t i k a , mint irodalmi műfaj, ekkor nálunk még ismeretlen v o l t . A mainál sokkal fokozottabban virágzott azonban a levélírás és a memoár-irodalom. A levélnek nem k e l l feltétlenül irodalmi levélnek lennie; egyes eseményeket, egyes művészi divatokat egysze­ rű magánlevelek i s megvilágítanak. Kezdve a korán elhunyt, de nagyon müveit és f e j l e t t művészi érzékű Teleki Domoko­ son, a könyvtár-alapitó Teleki Sámuel fián, a k i édesanyjá-

nak beszélte e l nagyvárosi élményeit, Aranyék ifjú barát­ nőjén, Rozvány Erzsébeten át a mu.lt század végéig számosan mondanak e l színházi estéket a mai kutató tanulságára. Az irodalmi levél, p l . Kazinczy levelezése, már konkrét célt szolgál. Kazinczy célja: az egész ország művelődésügyének szemmel tartása, szinházi szempontból éppen gyümölcsöző. Egy-egy megjegyzés, egy-egy utalás - hiszen Kazinczy és legtöbb barátja sem f o g l a l k o z o t t még irodalmi szintű s z i nikritikával - nem egyszer megvilágítja nemcsak azt az eseményt, amiről éppen szól, hanem mint a körben f o r g a t o t t r e f l e k t o r , egész, homályban álló esemény láncolatokat i s . Az irodalmi levélnek egy másik válfaja, amely egyes rég­ múlt események felidézését tűzi k i célul, mint a Honművész egy-egy közleménye, különösen érdekes. I l y e n szempontból érdemes volna az egész XIX. sz. e l e j i sajtóanyagot újra átlapozni. Missills-anyagunk legértékesebb része, sajnos, k i ­ adatlan; p l . Molnár György és Rakodczay Pál levelezése. Az emlékiratok fontosságát nem k e l l talán bizonygat­ nunk olyan nép gyermekeinek, akik Déryné Naplóját immár hatvanöt éve forgathatják. A szinészmemoárok száma egyéb­ ként i s elég nagy, szavahihetőségük felméréséhez azonban meglehetős történeti felkészültség szükséges. Amig t i . Szilágyi Pál vagy Balog István lépten-nyomon ellenőrzésre szorulnak, mert az anekdotázó készség elnyomja bennük az emlékirat-iró hitelességre törekvő komolyságát, Déryné, Szuper Károly ritkán tévednek és szándékosan sohasem mon­ danak valótlant. Mint színháztörténeti forrásnak, különös jelentősége van Molnár György és Kassai Vidor Emlékiratainak. Mindketten kiválóan képesek a r r a , hogy l e z a j l o t t szí­ nielőadások hangulatát, régi alakitások legjellemzőbb vo­ násait felvázolják. A "sine i r a et studio" elve, csodála­ tosképpen, jobban érvényre j u t a szerencsétlen sorsú Mol­ nár Györgynél, mint a p e s t i k a r r i e r t befutó, jó anyagi kö­ rülmények között nyugdijba vonuló Kassainál.

Akárcsak a levél-, a memoár-irodalom i s szinte holttá nyilváníttatott már, amikor Csathó Kálmán két kötete újból felélénkítette a műfajt. Ha azonban Kassait kritikával k e l l olvasnunk, fokozottan vonatkozik ez Csathó müveire. Voltaképpen ehhez a műfajhoz k e l l sorolnunk B a s t i La­ jos és Gábor Miklós munkáit i s . Mindkettőjükben megvan az a Dérynénél megcsodált Írói invenció, amellyel saját művé­ s z i lényüket f e l képesek tárni, de fényükkel nem vonnak mást homályba. A szinpadi produkció, a szinészi alakitás visszatükrözésére elsősorban h i v a t o t t műfaj azonban mégis az i r o ­ dalmi színvonalú színikritika. A szinikritlkának a szín­ háztörténet szempontjából nem az esztétizáló, hanem a l e ­ író színbírálat a becsesebb típusa. A szinház szempontjá­ ból i s van azonban az esztétizáló bírálatnak létjogosult­ sága, ha az előadás egyes hibáira, esetleg a rendezés helytelen felfogására mutat rá, és a kifogásoltak módosí­ tása után tökéletesebb előadás jöhet létre. Zömben i l y e n típusú kritikákat i r t Bajza József és Gyulai Pál. A mi szempontunkból az előadás és az egyes alakitások szemlél­ tetését célzó narratív színbírálatok, p l . Eakodczay /kéz­ iratban levő/, Kosztolányi, Kárpáti Aurél tanulmányai a valóban jelentősek. Ahhoz, hogy v a l a k i ezt a műfajt legyen képes ápolni, nemcsak alapos irodalmi műveltségre és szinházi szakisme­ r e t r e van szüksége, hanem egy bizonyos képességre i s , amit a polgári korszak szinház-szociológusa, J u l i u s Bab evvel a kifejezéssel jelölt meg: tehetséges közönségnek k e l l l e n ­ n i e . A fogalom ma i s helytálló. Hiába ismerjük ugyanis az előadásra kerülő irodalmi műalkotást és annak egész s z i n ­ padi történetét alaposan, hiába vagyunk tisztában azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyek a rendezőt /esetleg a színészt/ kötik: ha nem tudjuk beleélni magunkat a s z i ­ nész és a szerep kapcsolatából létrejött szinpadi hangu­ l a t b a , nem fogjuk tudni megragadni az alakítás lényegét.

Egyszerűen: nem értjük meg. Ezért nem következik az alapos esztétikai szakképzettségből sem, hogy v a l a k i magától ér­ tetődően jó k r i t i k u s , de irhát igen találó, főként pedig a jövő számára értékes, mert szemléltető kritikát kevésbé t a n u l t ember, mint p l . a f i a t a l , még középiskolát sem vég­ z e t t Rakodczay. Legelső értékes irodalmi kritikánkat egy müveit főúr, Dessewffy József i r t a 1815-ben Benke József Hamlet-alakitásáról. * Ez a birálat egyebek között azért i s érdekes, mert előfordul benne a megjegyzés, hogy az iró lepalább negyvenszer látta a Hamletet. Ez szinte magyarázza, miért sikerült 1815-ben egy k r i t i k a ugy, ahogyan az utóbbi száz­ ötven évben sem sokszor; Dessewffy nemcsak a darabot i s ­ merte jól, hanem mindazokat a szinpadi és szinészlélektani eszközöket i s , amelyek a produkció sikeréhez korában szük­ ségesek v o l t a k . Nem lehet ugyanis jó szinbirálatot i r n i , ha a k r i ­ t i k u s csak egyszer olvasta e l a színmüvet /vagy egyszer sem!/, nem ismeri az iró életmüvét és társadalmi körülmé­ n y e i t , a k o r t , amelyben élt, és a k o r t , amelyet a mü ábrá­ zol - és végül, de legfőképpen nem lehet jó kritikát i r n i a produkció egyszeri megnézése után. Ebből következőleg, minél ismeretlenebb és komplexebb egy drámai mü, minél nagyobb felkészültséget kivan rende­ zőtől és együttestöl,az előadás annál jobban félreérthető. A Bánk bánt nemcsak Széchenyi nem értette meg,hanem Vörös­ marty sem, h o l o t t nyilvánvaló, hogy a szinpadra alkalmazás iparkodott hü maradni a mü szelleméhez .Nehezebb a k r i t i k u s helyzete, ha az előadást a rendezés ellenére k e l l megérte­ nie, mint erre a két világháború között nem egyszer n y i l t alkalom. Azonban efféle fél-szilenciumus darabokban i s adódhatnak nagy alakitások. Példa rá az 1964/65-ös évad Becketje a József A t t i l a Színházban. Egy k i f o r r o t t művész kiemelkedő alakitása m e l l e t t két fiatalember játszotta e l benne élete első nagy szerepét,Koncz Gábor és Fodor Tamás.

De senkisem I r t a l e , hogyan elevenedett meg a dráma hármuk lelkében, m i t tudtak visszatükrözni az iró és a történelem nyújtotta valóságból... Holott a drámai alapszituáció, mellőzve minden j e l ­ mezt és sallangot, egészen egyszerű. Adva van egy, az át­ lagnál tehetségesebb, szilárdabb akaratú, tanultabb, f e ­ gyelmezettebb férfi, akiben egész életén át voltaképpen csak intellektuális szenvedélyek lobognak. Nem h a l l a t l a n eset, nem k e l l hozzá szentnek l e n n i , mindenki tud példát rá, ha gondolkozik kissé. Vonzó megjelenésű, nyájas, tehát könnyen szerez magának barátokat. Barátja lesz, l e l k e s , rajongó barátsággal, maga a király i s . És követőjévé sze­ gődik egy szegény k i s szász jobbágyfiu, egy ifjú szerze­ tes. Kettejük egész életét betölti az első: Becket vará­ zsa. Becket, a k i csak elvont kategóriákban tud gondolkoz­ n i , tudomásul veszi barátságukat, de a maga módján fogad­ j a . Amikor e l v e i miatt szembekerül a királlyal, e l v e i és nem barátja m e l l e t t dönt. Alapjában véve szerencsésebb sors a kisbaráté,mert m e l l e t t e élhet és vele halhat meg... Nagyjából erről szól a darab, de sajtónk, sajnálatos módon, megijedt a cimszereplőtől, " a k i t szentként t i s z t e l a Themze népe", és részben félreértette, részben e l h a l l ­ gatta a produkciót.Igy hát letűnt a f e l nem idézhető szinháztörténelmi múltba az a magávalragadó introdukció, ami­ kor I I . Henrik /Koncz/ meztelen felsőtesttel térdel h a l o t t barátja koporsója előtt és a harag szavával, amin átizzik a vágyakozó szeretet, szemére v e t i , hogy kardélre k e l l e t t hányatnia. Elvész a parányi szinpad hátterének homályában felbukkanó szent, a canterburyi érsek ünnepi ornátusában megjelenő Becket /Darvas/ szavának hűvös, nyugodt, intő hangja. Miért nem v a l l o t t u k be, hogy milyen szép, milyen szivszorongató, milyen tökéletesen teátrális v o l t mindez? Komikus módon azért, mert megijedtünk a koporsójából f e l ­ kelő csodatevő szenttől, mintha mind valamiféle Borisz Godunovok volnánk. Pedig hát nem Becket szól i t t az élő

szinész szájával, akár higyjük, hogy a mennyországban van, akár, hogy o t t "rothad'* /A forditó, mint máshelyütt i s , készakarva durva; a f r a n c i a szövegben "porlad" áll./ a ko­ porsójában, hanem a király képzeletében fogalmazódnak meg i l y e n módon a szavak,Henrik gondolja, hogy Tamás, az adott helyzetben, i g y szólna hozzá... Igaz, az a l a k i t r s t e c h n i ­ kán ában v o l t a k hibák. Koncz még nagyon f i a t a l és monológot mondani nehéz f e l a d a t . Érzelmi fedezete azonban v o l t a szerepéhez,a Tamással való együttlétek hangos öröme ugyan­ úgy a t e l j e s átélés, a rajongó szeretet őszinteségének h i ­ t e l e s bizonyítéka v o l t , mint a dühöngő, könnyező, keserű Henrik az invesztituraharc kirobbanása után, amikor meg­ szűnik számára az élet értelme. Mert Henrik, a k i i g y tudta szeretni a barátját,maradhat sikeres uralkodó, de a magán­ élete csődbe ment. Ezt a mély érzést lehet hitelesen ábrá­ z o l n i és Koncz képes i s v o l t rá: emlékezzünk jelenetére a két királynővel, amikor a vak düh ós az elkeseredés könynyeiben mutatta meg érzelmeit, vagy a bernard-la-fértéi sikon elhaló "Tamás! Tamás!" kiáltására. Nagy hiba v o l t azonban a rendezés részéről, hogy ekkora érzelmi skálával rendelkező szinész alakitását persziflálta a legutolsó j e ­ lenet fütty-szavával. I I . Henrik nem fütyűrészve hagyta e l a canterbury! katedrálist, sem a történelem, sem a dráma s z e r i n t : egy ember, akinek hátralevő életére csak a hata­ lom maradt meg, nem füttyentget örömében. I t t megint azt láttuk, hogy a rendező visszarettent a kanonizált szent dicsőségétől, nem lévén tisztában avval, hogy a X I I . szá­ zadban Becket vonala v o l t a haladó, az u j . Ez az állandó rettegés többé-kevésbé Darvas játékát i s korlátozta. A szinész mindaddig zavartalanul élt - és élhetett - alakitói stílusának megszokott előnyeivel: a vidám könnyedséggel, szép mozdulatokkal, színészi egyéni­ ségének természetadta kiváltságaival, amig Becket v o l t , a világfi. A nehézség a f o r d u l a t után, az első imajelenetnél kezdődött, mert i t t a dráma e l l e n rendezett a rendező. V I -

tán felül áll, hogy a szinháznál még sohasem láttak szen­ t e t , tehát ez a jelenet t e l j e s érvénnyel nem v o l t megold­ ható. De ha a szöveget egyszerűen, mint monológot fogták volna f e l , Darvas jól, komolyan elmondta volna, mert ő már tud monológot mondani. Istenhez beszél Becket? így i s f e l ­ foghatjuk. De f e l f o g h a t j u k ugy i s , hogy Becket saját meg­ győződésével akar egyenesbe j u t n i , önmagával dönt önmaga felől. Ha azonban a két ima jelenet teljesen idegen v o l t rendezőtől, alakitótól egyaránt, egy technikai fogás segit e t t volna: olyan szinészt, a k i nem t u d , vagy nem akar egy adott monológot elmondani, világitsunk be hátulról, hogy az alakot fény vegye körül, de az arcát a közönség ne láthassa. * A két imajelenet kivételével azonban Darvas hiányta­ lanul o l d o t t a meg feladatát a mü második részében i s . A derűs charme-ot a nagy méltóságot viselő férfi kissé fen­ sőbbséges humora váltotta f e l . Becket, az érsek, a szent kenettől sem vált érzelmesebbé, de azért nem s z i v t e l e n , mint a király gondolja /még kevésbé becstelen, mint egy k r i t i k u s a állította.../. Nyilvánvalóan szereti a k i s szász fiút, a k i t magával visz száműzetésbe és halálba, és szere­ t i a királyt i s . "Mióta elváltam a királytól, nem szűntem meg beszélni hozzá", mondja a f r a n c i a uralkodónak. Becket egész életében fölébe kerekedett a királynak és fölébe ke­ rekedik a halálban i s , mert bátor, céltudatos, és példát mutat a r r a , hogy bizonyos elvek érdekében van értelme az önf e 1 ál do z ásnak. Mielőtt azonban napirendre térnénk a f e l e t t , hogy egészen fölöslegesen ijedtünk meg Becket Tamástól, halála után 795 évvel, még meg k e l l emlékeznünk az előadás l e g ­ harmonikusabb, mert semmiféle reservatio mentalistól nem háborgatott alakításáról, Fodor Tamás kisbarátjárói. A sziszegő gyűlölettől a makacs konokságon át az alázatos szeretet t e l j e s odaadásáig, ez a f i a t a l f i u mindenre meg­ találta a maga arcjátékát és mozdulatait. Első találkozója >7

a "renegát'* Beckettel, amikor szinte f e l v o n j a az ajkát az Ínyéről dühös vicsorgásában, a kisgyerekes előrelendülés, hogy a várva várt szúrást megtehesse, majd az elképedt ámulat, amivel az érseket nézi, és végül a lelkes együtt­ érzés kifejezése: egyaránt sikerült. Gondoljunk utolsó j e ­ lenetére, amelyben Becket előtt térdelve, megbicsakló u j ­ jakkal kötözgeti a főpapi ornátus szalagocskáit;: háttal van felénk, de még a hátán i s látszik az erőlködés! És ne gondoljuk, hogy jól megirt, hálás szerepet o l d meg i l y e n hibátlanul. Amikor, valami okból, más szinész adta a k i s barátot, a szerep teljesen elszürkült, megszűnt, k i e s e t t . Ezt a szerepet Fodor t e t t e főszereppé. Nagy kár, hogy az előadás semmiféle leiró bírálatban nem maradt ránk, növelve azoknak a szinpadi produkcióknak a számát, amelyek hozzá hasonlóan merültek a méltatlan f e ­ ledésbe. A szinpadi rekonstrukció egyik fontos eszköze Magyar­ országon, ahol o l y szűkében vagyunk a forrásoknak, a s z i nészeti szakkönyv. Elsősorban két szerző életmüve: Egressy Gáboré és Hevesi Sándoré. Egressy elméleti munkáiból, egé­ szen Hevesiig, nemcsak szavalni, hanem játszani i s t a n u l t a f i a t a l magyar szinész. Paulay, ugyanúgy, mint a szinpadi beszédet, a játékot i s Egressy e l v e i szerint kivánta meg. Paulay után pedig egészen Hevesiig nem állt vezető helyen olyan szinházi szakember, akinek jövőt épitő elgondolásai l e t t e k volna. Mint a szövegmondásnál, a játéknál i s tanít­ ható bizonyos t e c h n i k a i fogások elsajátítása és ezeknek a fogásoknak, ennek a technikának a fejlődése eshetik birál a t alá. Amig azonban a beszédtechnikára valóban minden szinészt o k t a t n i k e l l és baj csak akkor történik, ha az oktatás e l v i l e g már e l a v u l t , a játék legnagyobbjai, mind­ addig, amig Hevesi a Tháliában u j , a k o r r a l adekvát stí­ l u s t nem m u t a t o t t , többé-kevésbé függetlenítették magukat az 1865-ban t e l j e s e n korszerű, de harminc év múlva már ha­ l o t t formáktól. A XIX. század második felének legnagyobb

alakitói. László, Szerdahelyi, P r i e l l e Kornélia, Jászai Mari, Újházi Ede, Halmi Ferenc vagy nem végeztek s z i n i i s kolát, vagy annyira eredeti tehetségek v o l t a k , hogy át tudtak törni az i s k o l a i szabályok korlátain, mint Márkus Emilia és Gyenes László. De a Főiskola ez időbeli példaké­ pei, disze és virága, minden mester kedvencei, nagyjából ötven évvel maradtak e l a kortól. Pontosan avval a merev méltósággal mozogtak a tragédiákban, mint azt Egressy he­ lyesnek t a r t o t t a . Mert ahogyan Paulay dogmatizálta, csak­ nem harminc éven át, Egressyt, ugy dogmatizálta Paulayt Tóth Imre, a Nemzeti Szinház, majd a Főiskola igazgatója, szinháztörténetünkben a legszürkébb epigonok egyike. Az elmondottak ellenére sem vitás, hogy 1880 és 1915 között - amikortól Hevesi már állandó j e l l e g g e l a Nemzeti Színházban f e j t h e t t e k i nevelő munkáját - termettek Magyarországon jó szinészek. A színészi játék ugyanis sok­ kal spontánabb folyamat, mint a szinpadi beszéd; a k i f e l tudta f o g n i szerepét önállóan i s , az nem ragaszkodott i s ­ kolás kora félévszázados magyarázataihoz, és akinek a t e r ­ mészet megfelelő t e s t i ügyességet adott, az nem mozgott olyan mereven Bánk jelmezében sem, mint egy főpapi nagymi­ sét celebráló püspök. A természetes mozgás, a mindennapi beszédhez alkalmazkodó dialógus különösen a Vigszinház tagjainak v o l t kiváltsága. A hiba i t t csak abban r e j l e t t , hogy az a természetes játék, amit produkáltak, csupán egy vékony társadalmi réteg sajátja v o l t , tehát nem művészien tipizáló. Azon az alapon, amit Egressy elméleti munkáiban l e ­ f e k t e t e t t , Hevesi Sándor épitette tovább a magyar szinpadi játék elméletét és gyakorlatát. Akik 1915-ben még elég f i ­ atalok voltak hozzá, hogy nagy elméleti tudásanyagát a ma­ gukévá tegyék, vagy éppen a keze a l a t t nevelődtek, hordo­ zóivá l e t t e k az akkor legmodernebb játékstílusnak. /Bécs­ ben Kainz, Moissi j e l z i k az irányt./ Pethes Imre /Krecsányinál kezdte pályáját, annál az igazgatónál, akire Molnár

György mellett Paulay i s h a t o t t ugyan, de igen távol állt a dogmatikus merevségtől/, ódry Árpád, Uray Tivadar, fő­ ként pedig Bajor G i z i és Timár József művészetében öltött t e s t e t Hevesi művészi iránya. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyancsak a f i a t a l Hevesi adta meg Törzs Jenő, For­ gács Rózsi, Molnár László pályájának inditó élményeit i s . Aki elolvassa Egressy és Hevesi elméleti munkáit, az megismeri azt az e l v i alapot, amin nyolcvan esztendő magyar szinháza nyugodott. A működésük nyomán támadt erős visszhang kritikákon kivül képes ábrázolásokban i s k i f e j e 61 zést nyert. A művészi ikonográfián kivül korán megje­ l e n t a fényképes megörökités i s , de a jelenetfotók csak a mult század nyolcvanas éveiben váltak gyakoribbá. Ezek sem készültek azonban ez idő tájt a szinpadon, mert a bevilágitás még nem v o l t megfelelő, hanem műtermekben. Igazán jó jelenetképeket csak a harmincas évektől találunk. A j e l e ­ netképek fontosságát felismerve, Németh Antal mint a Nem­ z e t i Szinház igazgatója, egyes rendezéseiről nagy soroza­ tokat készíttetett ; az Amerikai Elektra úgyszólván a maga teljességében felidézhető e fényképekről. A hangfelvétel, a rádió, a f i l m és a televízió megle­ hetősen u j eszközei a színészi alakítás megörökítésének. Talán még nem i s a l a k u l t k i a célnak legmegfelelőbb mód­ szerük. A hangfelvétel és a rádió, természetüknél fogva csak arra szorítkozhatnak, hogy egy alakítás hangbeli meg­ formálását adják vissza, tehát csak olyan szinész számjára f e l e l n e k meg, akinek nemcsak jó beszédtechnikája, hanem kellemes hangszine i s van, sőt olyan hangszine, ami gépi tolmácsolásban jól érvényesül. Elképzelhető mély átéléssel játszó, előnyös külsejű, kiválóan mozgó szinész, akinek a hangja nem jól modulálható, s i g y e megörökitési eszközök eleve elvesztek számára. I A f i l m és a t v a történetíró számára gazdag forrást jelentenek. Sajnos azonban, jószerével csak forrást. Az élő produkció visszaadására a l i g képesek. Nincs együgyübb

kijelentés annál, mintha v a l a k i arra hivatkozva nem néz meg egy szinházi előadást,hogy már látta a tv-ben. A f i l m ­ szerű f i l m . a f i l m mint f i l m , természetesen külön művészi kategória, de a f i l m r e v e t t szinielőadás vagy a tv-játék csak árnyéka a szinpadi produkciónak. Nem lehet elég hálá­ val adóznunk Az ügynök halála f i l m r e vevőinek, akik tuda­ tosan azért folyamodtak a c e l l u l o i d szalag segítségéhez, hogy Timor József művészetét megörökítsék az utókor számá­ ra. De még e m e l l e t t a megrendítő i n memóriám m e l l e t t sem v o l t fölösleges Török Tamás mintaszerű mimográfiája Tímár e f i l m b e l i alakításáról. 62.

AKIKÉRT MINDEZ TÖRTÉNT: A NÉZŐK A közönség, amelynek a szinész játszik, azonos a tár­ sadalommal, amelyből a szinház k i a l a k u l t , a közönség öszszetételének, Ízlésének, izlésváltozásának alakulása nem más, mint a társadalom formálódása. A magyar játékszín "hősi harca" a X V I I I . sz. végén és a XIX. sz. elején való­ ban harc v o l t és valóban hősi, oka azonban a Habsburg-ab­ szolutizmus és a német szinház győzelmes konkurrenciája m e l l e t t tekintélyes részben a színházbarát magyar lakosság gazdasági helyzete. Az ország magyarul beszélő értelmisége óriási többsé­ gében földbirtokán és földbirtokából élt. Előfordul, hogy maguk a szinészek i s földbirtokosként f e j e z i k be életüket. Szinte szimbolikus a kolozsvári ügyvédként, jó módban élő és meghaló F e l v i n c z i György, az első jogositványos magyar "színigazgató" sorsa. Kótsi Patkó János és a Fejér-testvé­ rek a Wesselényi-féle, Varsányi András az első fővárosi együttestől, k i előbb, k i utóbb, k i s földecskéjükre vonul­ nak vissza. Kisnemesek, de pár jobbágyukkal eléldegélnek és nincsenek rászorulva senkire. Eléldegélnek - de falun éldegélnek. A felvilágosodás eszméit hordozó nemesség csak megyegyülésekre, a kiválasztottak egy-egy országgyűlésre járnak be a nagyobb városokba. Nagybirtokos legyen az, akinek már városon i s van háza, de az sem l a k i k bent az Őszi-téli három-négy hónapnál tovább. Az intenzív szinházpártolás másik akadálya a készpénz hiánya. A színházhoz pénz k e l l , a magyar nemességnek pe­ dig, az ország gazdasági elmaradottsága folytán, nincs mozgatható tőkéje. Az a bizonyos Sándor Lipót-féle "két-

százezer" f o r i n t i s vajmi nehezen gyűlt volna be, ha be engedtetik gyűlnie. A második magyar fővárosi társulat bérlet-listáján látjuk, milyen lassan fizetnek be nem 100-200-1000-2000, hanem tiz-huszforlntnyi bérösszeget is. '" A haladóan gondolkozó, de feudális felépitésü társa­ dalomnak nem v o l t megfelelő szervezete ahhoz, hogy egy színtársulatot képes legyen f e n n t a r t a n i . Amikor kimondjuk a szót, hogy "Pest megye", vagy "a megyék", gondoljunk a r ­ r a , hogy a megyék rendkívül lassan működő apparátust j e ­ l e n t e t t e k . Büntető ügyekben i s hosszú évek során át tár­ gyaltak meg egymással valami intézkedést, még kevésbé v o l t alkalmas a szervezetük kulturális megmozdulások propagálá­ sára és irányítására. Pest megye vezérszerepe adott v o l t ugyan, de szinházi életünk első fél évszázadában a törté­ n e t i szükségszerűség két egyéniségben koncentrálja a szer­ vezői képességet, a nemzeti színjátszás megteremtésén fá­ radozást: Szentkirályi Lászlóban és Pöldváry Gáborban. 6

Amikor a Kelemen-féle színtársulat Pesten megalakult, számítva elsősorban az országgyűlés magyar résztvevőire - ez a számítás be i s vált - a vállalkozást I I . Lipót ha­ lála és az ujabb, 1792-1 országgyűlés mentette meg, 1793ban pedig a Helytartótanács intézkedése, amellyel kötelez­ te a német Igazgatót a magyar társulat patronálására és fizetésére. Biztosítva v o l t tehát egészen 1795 tavaszáig - amikor a kormányszék abbahagyta a róluk való gondosko­ dást - a színészek létalapja. A fő jövedelmi forrás, maga a szinházi bevétel csak a produkciók költségeinek fedezé­ sére szolgált és nincs okunk kételkedni Busch igazgató ál­ lításában, hogy erre i s csak ritkán. A kor szokása s z e r i n t a legnagyobb jövedelmet a pá­ holybérletek jelentették. A Rondellában tizennyolc páholy­ ról van h i t e l e s tudomásunk, de a magyar előadásokon ezek közül hét-nyolcnál sohasem v o l t több spontán kibérelve. A fővárosban élő gazdag magyar nemesi, i l l . fŐuri családok

száma ebben az időben még csekély. Ne felejtsük e l , hogy a birodalmi főváros Bécs, az országgyűlések megszokott helye Pozsony. Tehát Pesten, i l l . Budán csak annak van palotája, a k i t foglalkozása ideköt: a Helytartótanács, a Kamara, a Hétszemélyes tábla vezetőinek. A császári vérből eredő ná­ dor 1790-ben lépi át először a budai vár küszöbét. Ettől fogva lesz elegáns dolog időnként Pest-Budán élni és a fő­ hercegi udvartartásban f o r o g n i . Az első hat esztendő azon­ ban még nem ébresztette rá erre az arisztokráciát. Ennek megfelelően a megyebeli nagyurakon, a Telekieken, Rádayakon, Ürményieken kivül a l i g egy-két vezetőállásban levő indigene /Wartensleben gróf, Schönthan báró/ jöhetett szó­ ba. Ezek valóban támogatták i s a magyar együttest; maga a nádor i s támogatta. A zártszék-bériet már gyengébb jövedelmi forrás v o l t ugyan, de még a r r a i s l e h e t e t t épiteni. A kormányszékek alacsonyabb rangú tisztviselői jártak i d e . A napi jegyek eladása bizonytalan, legtöbbször keveset hoz. Az értelmi­ ségi réteg kisszámú, jórészt szerzetestanárokból áll, mint Endrödy, Verseghy, vagy a p i a r i s t a irók. I I . József ideje óta az egyetemi ifjúság i s jogosult a felvilágosodás "erkölcsnemesitŐ'' színházának látogatására, hellyel-közzel világi professzorok i s megjelentek a színházban. Legnagyobb hatással Kelemen színtársulata ezekre a napi jeggyel ellátogató értelmiségiekre v o l t . Évtizedek múlva i s emlegetik, amit egykor o t t láttak. Eljártak a magyar anyanyelvű mesteremberek i s , de egy-egy r i t k a gesztuson kivül a pártolás semmiféle jelét nem mutatták a város gazdag német kereskedői, általában a német polgárok. Ők a német színházat látogatták, ahol v i ­ tán felül színvonalasabb előadásokat láthattak, mint a S^kezdet kezdetén álló Kelemenéknél. A túlnyomó nagy többségben vidéken élő és / k a t o l i k u s vagy protestáns/ egyházi kollégiumban nevelkedő magyar ne­ mességnek voltaképpen még a feudális k o r közép-európai

szinháztipusa f e l e l meg, az i s k o l a i színjátszás. Mivel azonban a felvilágosodás eszmevilága t e r j e d t a nélkül, hogy vele egyidejűleg társadalmi és gazdasági változásokra mód n y i l t volna, a hivatásos magyar játékszín mindaddig nagy nehézségekkel küzdött, amig csak a polgárosulás f o ­ lyamata a reformkorban e l nem kezdődött. A kolozsvári ma­ gyar színtársulat látszólag kivétel e szabály alól,a való­ ságban azonban a különálló Erdély kormányzására h i v a t o t t , kinevezett és választott tisztviselő gárda /amely i t t , az ország nemzetiségi összetétele következtében, magyarokból áll/, tehát egy polgárosult réteg a l k o t j a a közönség mag­ vát. A szervezés és irányitás munkáját pedig az ugyancsak h i v a t a l i méltóságokat betöltő erdélyi magyar főnemesség végzi. Hivatásos szinház csak városban virágozhatik és csak azon a nyelven, amelyen a polgárság beszél. Evvel az igazsággal azonban már száz esztendővel ezelőtt i s tisztá­ ban v o l t p l . Molnár György. * 55

A XVTII-XIX. század fordulójának magyar szinházi éle­ tére, helyesebben, a magyar közönség történetére vonatko­ zólag legjobb forrásaink a míssilisek. Kazinczy Ferenc l e ­ velezése kiadásra került, a szinházi vonatkozásokat i s tártai mázó, e l p u s z t u l t gyömről Teleki-levéltár regesztáit ugyancsak kiadták /Iványi Béla/. Kiadatlanok azonban még a szépen rendezett Ráday-missilisek, a Teleki család maros­ vásárhelyi levéltára, a kakaslomnici Berzeviczy-levéltár, a Zichyek e k o r b e l i levelezése és számos kisebb Pestmegyei vonatkozású levéltár. Mindezekből mozaikként állna össze a kor szinházszemléletének és igényének egységes képe, mint ahogyan a már előkerült források alapján egy-egy nemzeti szinházi produkció csaknem egészében felidézhető a multszázadbeli kritikákból,memo árokból és gazdasági iratokból. A h i v a t a l i ügyvitel levéltárakban pihenő anyaga i s értékes felvilágosítást nyújt a közönségről. A cenzori vé­ lemények nemcsak egy, a cenzúrát végző tisztviselő, hanem az egykorú reakció irodalmi Ízlésére i s jellemzőek. Még

mélyebb bepillantást engednek a korba a fesztelenebb banga és tágabb érdeklődési körű kémjelentések. A Vertrauliche Akten, a P r i v a t b i b l i o t h e k Sr. M. des Kaisers, a Polizey H o f s t e l l e iratanyaga, a Nádori Titkos Levéltár iratanyaga német, l a t i n és f r a n c i a nyelven ad képet a k o r a b e l i ma­ gyarságról. Sok olyan dolgot mondanak e l ezek a levelek, ami semmiféle un. irodalmi kútfőből k i nem derülne. Ez az anyag azonban túlnyomó többségében nemcsak k i a d a t l a n , ha­ nem át sincs kutatva. A nélkül, hogy a társadalomtörténet­ nek ezt a döntően fontos forrásanyagát megismernénk, nem fogunk tudni végleges, időtálló eredményeket f e l m u t a t n i . A kémjelentésekre sem szabad vakon ráhagyatkoznunk. Ha azon­ ban beledolgozzuk magunkat egy-egy állagba, nem kerül kü­ lönösebb fáradságunkba megállapítanunk, hogy a magasabb beosztású, jobban dotált, műveltebb konfidensek jelentései a reálisabbak. Minél mélyebbről akar v a l a k i feltörni, an­ nál regényesebbek lesznek a beszámolói. Az 1810-es években Hager báró, a helyettes rendőrfőnök, nem egyszer utasít rendre a valóságtól elrugaszkodó postamestereket és rend­ őr Írnokokat . * 6 6

Természetesen ugyancsak nagyfontosságú a kor esztéti­ k a i irodalma. Ezt mintaszerűen ismerteti Solt Andor, kéz­ i r a t o s kandidátusi értekezésében. A második fővárosi magyar társulat szociális helyzete és közönsége nem v o l t azonos Kelemenékével. A nádor és a főrendek pártfogásáról szó sem l e h e t e t t többé, legfőbb pátrónusaik a megyei urak v o l t a k . A páholybérietek szem­ pontjából pártfogásuk nem közömbös, de mint közönség nem játszottak szerepet. Ha t i . egy vármegye kibérelt i s egy páholyt, nemessége biztosan nem j e l e n t meg az előadásokon - p l . Zemplén megyéé! -, i g y sem véleményt nem formálha­ t o t t róluk, sem impressziót nem k e l t e t t e k benne. A kisszá­ mú magyar i r o d a l m i izlésü közönség, ideszámitva a lapszer­ kesztő Kultsár Istvánt i s , t a p s o l t nekik, azonban ezek az áldozatos és l e l k e s nézők már csak igen k i s részben t a r - RO -

toztak ahhoz a I I . József idejében felnevelkedett, müveit, szabadgondolkodó réteghez, amelyből Kelemenek elitközön­ sége kikerült. A napóleoni háborúk során gazdagodott a ma­ gyar nemesség, gazdagodott Pest-Buda kereskedőtársadalma i s . A nemesség azonban még mindig nagy többségében vidéken élt, a főrendek alkalmazkodtak az u j nádorhoz, akinek egyetlen haja szála sem h u l l o t t k i a magyar szinészet mi­ a t t i gondokban, a német polgárság pedig felépíttette magá­ nak a nagy Német Szinházat, a Pesther Stadttheatert, mind­ egy szimbólumaként annak a császárhű dicsőségnek, ami 1812 után a Szent Szövetség szellemében az egész monarchiát át­ hatotta. 1815-ben a második fővárosi társulat i s vándorlásra kényszerült. Ez a művészi szinvonal szempontjából nagy szerencsétlenség v o l t ugyan, de kétségtelenül megfelelt a közönség társadalmi felépítésének. Ha a magyar szinészet legfőbb pártfogója, a magyar nemesség nem ment f e l a szá­ mára idegen Pestre, a rászoruló magyar szinészet v o l t kénytelen Őt megyeszékhelyein, a nagyobb gazdasági csomó­ pontokban, néha-néha f a l u s i kastélyában i s f e l k e r e s n i . I g y alakulnak k i a különféle topográfiai megjelölésű együtte­ sek, a Dunántúli, a Borsodmegyei, a Kolozsvár-Kassai Nem­ z e t i Színjátszó Társaságok. Ezekben az együttesekben tizennyolc kemény év során nagy tehetségek indultak fejlődésnek, de sohasem váltak volna valóban nagy művésszé, ha idejében nem jutnak állan­ dó színpadhoz. A vándorlások csak a puszta lét fenntartá­ sát biztosították számukra. Jó tanácsban gyakran nem v o l t hiányuk: Berzeviczy Vince, Cséky Theodor, a Wesselényiek, Bethlenek, Telekiek a városukban hosszabban állomásozó együtteseket tanitották a maguk módján. A szinész elmé­ lyült munkájára azonban nem n y i l t alkalom. Nézzünk végig soraikon: a vándorlást meglett korukig folytató szinészek áthulltak az 1833 óta működő nagyvárosi szinház bírálóinak rostáján. Déryné és Kantomé, Bartha és Tóth István a fő-

városban nem voltak már azok, akik a megyeszékhelyek szín­ padjain. Az alapos tanulás lehetőségének hiánya, a külföl­ d i példák hiánya, a gondos rendezés hiánya, a megfelelő birálat, a többféle izlés, többféle szemlélet összevetésé­ nek hiánya megbosszulta magát. A színművészet intenzitásában v e s z t e t t a vándorlás­ s a l , de nyert extenzitásban. Egyre több vidéki város kap­ csolódott bele a magyar vándorszínészek érdekkörébe. Ez az az idő, amikor a f a l u s i nemesur és a kisvárosi kollégium tanára, diák j a forditják a darabokat a náluk fellépő együt­ tesek számára. Kolosy József és Kossuth Lajos mint műfor­ dítók, egyaránt vallást tesznek a m e l l e t t , hogy a vidéki nemesség i s felnőtt már a nemzeti játékszin j o z e f i n i s t a , polgári gondolatához. Különös szemléletmód volna az, ami 68. ezért mentegetni kivánná őket. De ebben a korban lép a színháztörténeti források kö­ zé költészet és irodalom i s . A színházi szóróversek u t j a most színészi pályákkal fonódik össze; már nem azért osz­ togatják a verseket, hogy a közönség elolvasgassa és job­ ban memorizálja őket, hanem hogy egy-egy kedvencét ünne­ p e l j e velük. A jelenség nem kezdődik azonnal Dérynéhez intézett strófákkal, mint hinnők. Előbb meg k e l l jármunk a német Parnasszusra vezető rögös utat és Mme Cibulka vagy Mlle Walla dicsőségét elzengenünk. Ne felejtsük e l , hogy a hú­ szas évek fordulóján felserdülő ifjúság állandó szinházi élményt csak a Német Színházban nyerhetett! A harmincas években azonban már eljutunk odáig, hogy a magyar színhá­ zért f o l y t a t o t t küzdelem és az egy-egy magyar társulat nyújtotta élvezet vérévé válik a f i a t a l irodalmároknak. Az egész magyar irodalom csak hiányosan érthető meg az egyko­ rú magyar szinház nélkül.^" Aki nem méri f e l szinház és irodalom szoros összefüg­ géseit, már pedig ezt senki sem t e h e t i , ha nem ismeri ala­ posan a magyar társadalom- és színháztörténetet, nem fog

megérteni egész sor i r o d a l m i jelenséget* Katona csak addig magányos és t i t o k z a t o s óriás, amig meg nem találjuk egyé­ nisége kulcsát: ez pedig az egykorú p o l i t i k a i élet és az egykorú szinház. Nem i s annyira a szinház dramaturgiai, mint gyakorló színházi értelmében; szinpadmélységben, v i ­ lágításban, szerepkategóriákban k i f e j e z v e . Mert Katonának nem i r o d a l m i , hanem társadalmi és színházi kapcsolatai vannak; barátait nem Kazinczyék közül, hanem jogászkollé­ gáiból és a színtársulat tagjaiból válogatta össze. Katona az első magyar iró, a k i t mélyen áthat, tehetsége teljessé­ gét mintegy átitatja a szinházi élmény. A színházzal való i l y e n együtt lélegzést S z i g l i g e t i i g nem i s találunk, de Katona megértése mélyebb. A XIX. sz. első felének magyar élete természetesen csak igen kevés ember számára t e t t lehetővé a színházzal való olyan egybeolvadást, mint ezt Katonánál látjuk. A t e ­ mérdek dilettáns szóróvers Kassáról, Kolozsvárról vagy az ország más városaiból mégis nagyon jellemző a társadalmi érdeklődés alakulására. Fokozatosan jutunk egyre tovább. A vidéki gavallérok ügyetlen verselését, amit egy-egy bájos színésznő magyar szava, magyar éneke i h l e t e t t meg, f e l ­ váltják a nagy klasszikusok szinészversei. A költő i s kö­ zönség? Természetesen. És rendkívül jellemző a mód, ahogy a kor legnagyobbjai rezonálnak az egykorú színházra. Vö­ rösmarty e l s i r a t j a Hubenayné Magda Lujzát és Megyeri Ká­ r o l y t . Az impulzív - és közönségnek i s rendkivül tehetsé­ ges! - Petőfi egy-egy szinházi est hatása a l a t t i r j a s z i n ­ házi v e r s e i t az i d . Lendvaynéhoz és Egressy Gáborhoz. Arany nem színházbajáró ember. Egressyhez intézett költe­ ményén az elnyomatásban sínylődő szellemi társ mélabuja borong; a Szerdahelyihez intézett rigmus pedig inkább a színész kedves egyéniségét, mint a szinházi élményt idé70 z i . * De még Arany sem vonhatja k i magát a szinház vará­ zsa alól! Társadalmi, k o l l e k t i v hatás ez, mint még látni fogjuk, általános, minden irányú, mindenhol nyomot hagyó.

A l i r a kiválóan meg t u d örökíteni p i l l a n a t n y i hangu­ l a t o k a t . Szinházi események, esetleg egy-egy szinházi est hangulatát. Elénk tudja varázsolni a Nemzeti Szinház föld­ szintjén a színpadra, olykor a páholyokra figyelő ifjú irók képét, megértjük belőle, mit j e l e n t e t t számukra a ma­ gyar szinpadi élgárda. De a l i r a csak a közönséget j e l l e m ­ z i , annak i s csak egy k i s rétegét. Mennyivel gazdagabb, mert bőbeszédűbb és árulkodóbb az elbeszélő műfajok v a l l o ­ mása! Nincs a F i a t a l Magyarországnak, de még az elnyomatás korának sem olyan Írója, a k i ne i r t volna a színházról, konkrétan vagy általánosságban. A tartózkodó, zárkózott Obernyik Károlytól az e x h i b i c i o n i s t a Jókaiig, az i r o n i k u s Frankenburgtól az elméleti sikon megnyilatkozó Erdélyiig, a kissé triviális Nagy Ignáctól, az élénk színekkel festő Kuthy Lajostól Gyulai Pálig mindenki lerója adóját a kor uralkodó műfaja, a szinház előtt. Ezek az irók ismerték a színházat, legtöbbjük színmü­ vet, sokuk szinikritikát i r t . Ne higgyjük, hogy akár a legelvontabbat, akár Erdélyi Jánost i s t e l j e s e n megérthet­ jük a nélkül, hogy tudnánk: mivel és hogyan világítottak a Nemzetiben. A szinház számukra az élet lényegéhez t a r t o ­ z o t t , és amint még soha sem akadt irodalomtörténész, a k i hősét a nélkül kisérelte volna meg jellemezni, hogy mellő­ z i az Őt ért irodalmi hatásokat, ugyanúgy t o r z , sőt néha komikus lesz az az irói arckép, amit anélkül készítenek egy drámaíróról vagy kritikusról, hogy tudnák: mik egy egykorú szinpadi produkció o b j e k t i v feltételei. Nomina sunt odiosa - a legtöbb irói portré "dicsekedhetik" evvel a negatívummal. Az iró mint közönség, értesül a szinházi eseményekről és élvezi a szinházi előadást. Elképzelhető, hogy utána leül és valami t e l j e s e n idegen csillagzatról, netán egy f r a n c i a romantikus közvetítésével Írja társadalmi regénye­ i t és novelláit? Aki jól ismeri a magyar társadalomtörté­ netet és a színháztörténetet, biztosan állithatja, hogy

egyetlen efféle vonatkozás sincs történeti alap nélkül. Nincs egy Jókai-regény sem, amelyben a Nemzeti Szinház t a g j a i külsejük leírásával, egy-egy szinházi vonatkozású megjegyzéssel vagy egy megtörtént esemény kapcsán ne f o r ­ dulnának elő. Tucatnyi Lendvay Márton, Szerdahelyi Kálmán, Eéthy koma és Molnár György, tucatnyi Laborfalvy Róza, Munkácsy Flóra és Fáncsy I l k a idézhető f e l a Jókai-regé­ nyek lapjairól. Csakhogy ahhoz, hogy ez a szemünkbe tűn­ jék, ismernünk k e l l e száz év előtti művészek t e s t i - l e l k i habitusát. Ignoramus - de talán mégsem ignorabimus... Kétségtelen ugyan, hogy szinház és irodalom egymásra hatása 1820 és 1880 között intenzivebb v o l t , mint bármikor előtte vagy utána, de a későbbi évtizedekben sem mellőz­ hetjük a színházat, mint az iróra mint közönségre ható f e nomént. Â Vigszinház szülte Molnár Ferencet. Németh László minden drámájáról pontosan meg lehet mondani, hogy k i az a szinész, akinek művészi és f i z i k a i adottságaihoz mérte a szinpadi f e l a d a t o t . Lehet, hogy nem i s tudatosan. Mivel azonban a szinház komples művészet, varázsa a képzőművészeket éppen ugy magával ragadhatja, mint az Író­ kat, sőt valószínű, hogy maga a szinpadi produkció náluk még élményszerübb fogadtatásra talál. A művészettörténet kutatóinak dicséretére legyen mondva, helyes történeti ér­ zékkel erre rá i s eszméltek. A XIX. sz. derekának történeti festészete kézenfek­ vően teátrális. Amig a század elején a nehezen felvergődő szinház meglevő képanyag után igyekezett dekorációkat t e r ­ vezni és a színpadkép legfontosabb eleme a kizárólagosan képi hatású háttérvászon, a század derekán a festők t a n u l ­ nak s z i n i hatást a színházakban. Orlai Betrieb. Soma n y i l 71 tan hivatkozik i s erre a kölcsönösségre.' * A társadalom egyazon fogalomrendszerében gondolkozó művészek egyazon szellemben teremtenek. Az 1850-es években egymást érik a Nagy Lajos korával, respective a Zách Klára és Mária k i ­ rálynő mondakörrel foglalkozó szinpadi alkotások. Állandó

téma a Hunyadi-ház. Egressy kezétől i s fennmaradt egy j e ­ lenetvázlat - nem szinpad-skicc, hanem figurális ábrázo­ lás! A festészet ugyanekkor, i l l . a közeli jövőben szintén sorozatosan ábrázolja ennek a kornak a hőseit és eseménye­ i t . /Jellemző, hogy még Arany János sem t u d j a k i v o n n i ma­ gát e tömegvonzás alól, s a Zjà^h j^ára nótá.ia. a Daliás idők, majd a T o l d i szerelme szervesen i l l e s z k e d i k ebbe a csodálatos erőre kapó irodalmi miliőbe.! A képzőművészeti alkotásoknál pontosan megfigyelhetjók a korabeli szinpadi rendezés koncepcióját. A csoportok térben elhelyezése nem a festőművészet törvényei, hanem a meghatározott eszközökkel dolgozó, azokon t e c h n i k a i okok­ ból túllépni nem képes szinpadi megoldás szerint történik. Nagyon szeretik az alakokat alulról világítani meg, ami ismét szinházi fogás: i g y adja fényét a rivaldalámpák so­ r a . Gondolkozzunk még azon i s , hogy az 1860-as évek előtt találunk-e olyan hazai festményt, ahol egyetlen alakra na­ gyon erős fény zúdul? A nyugati festészetben, amellyel egy sokkal f e j l e t t e b b színpadtechnika van szinkronban, talá­ lunk. Magyar festőknél nem. A bevilágitás nagymestere.Mol­ nár György, 1861-ben kezdte meg fővárosi pályáját. Az első v i l l a n n y a l történő személy-bevilágitást ugyancsak ő adta a Nemzeti Színházban 1874-ben. Ez nem zárja k i , hogy egy-egy hazai festő ne láthatott volna Párizsban vagy Londonban i l y e n világítási trükköt; ez azonban nem v o l t számára "az i g a z i " , nem v o l t "az övé", történeti képén nem alkalmazta. A X V I I I . századi közönségre a szinház elsősorban mint hazafias kötelesség vagy mint társadalmi esemény h a t o t t vissza. A XIX. század elején kezd bekapcsolódni életébe a magyar játékszín. A közönség megnyilatkozhatik mint t i s z t ­ viselő, p o z i t i v és negativ értelemben - Berzeviczy Gergely és egy rendőrségi konfidens - mint levélíró, mint színház­ barát nagyúr, mint a szinházzal együtt élő és alkotó mű­ vészember. Sokkal nehezebb megragadni a közönség színház­ ról a l k o t o t t képzetét és a színháznak a közönségre t e t t

hatását, amikor naiv közönségről van szó* Még a hivatásá­ nál fogva irodalommal nem foglalkozó müveit polgár i s csak ritkán számol be színházi élményeiről. Ma sem t e s z i - ez­ előtt fél, vagy egész évszázaddal előbb még kevésbé t e t t e . Egy-egy színpadról népszerűsített keresztnév, legkorábban a Malvlna és Hosina, majd a Melinda, az Ádám, a Kornélia, a Nóra és a Hedda, a XX. század elején a Csongor és a Tün­ de m e l l e t t p l . a Riza tanúskodnak szemérmesen a szinpad befolyásáról • Vannak azonban a nagy, közép és kispolgári rétegek a l a t t i s reagens elemek. Számuk arányosan növekszik az ur­ bánus kultúra növekedésével, de létüket inkább csak s e j t ­ jük, mint megállapítjuk.^ ' Hajdanában közhely v o l t a "va­ sárnapi publikum** kifejezés, tréfálkozás tárgya a zsebken­ dőjét a karzaton vizesre siró szakácsnő. Magunk i s őrizhe­ tünk gyermekkorunk mesevilágából olyan emlékképeket, ame­ lyekre a tudatos műélvezet esztendeiben csodálkozva húzzuk rá a dán királyfi vagy a velencei mór jelmezét. Sokkal mé­ lyebb memoriarétegekbe lehetnek ágyazva, mint az irás-olvasás és a Lamb-mesék lapozgatásának lehetősége. Bizonyára egy öreg dajka ajkáról h a l l o t t u k történetüket először. Ezen a területen azonban a szinháztörténész közönségvizs­ gáló feladatát a szociológusé veszi át, gazdasági i r a t o k statisztikáival és az irodalmi tudat felderítését célzó t e s z t e k k e l . A történetíró megáll napjainkban o t t , ahol az Írott források tanúságtétele végetér. 2

FÜGGELÉK

JEGYZETEK 1.

Ld., csak példaképpen a Revue d'Histoire du Theatre I960. 3., 1962. 1 . és 3., 1963. 3', 1964. 3« számát stb.

2.

Ha a drámatörténetről nem i s szólunk, elég Josef Greeor. vagy Heinz Kindermann színháztörténetirói munkásságára utalnunk" Jóllehet a nagy cseh színháztörténet még nem készült e l , a régebbi munkák közül Oscar Teuber, a közel­ múltban Jan Vondrácek összefoglalásaiban a hazai v i ­ sz onyokkal7~ioTT^raëk"ës analógiára akadhatunk. - Vö. Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Ke­ let-Európában. Bpest 1963. 62. skk. Színháztörténeti Könyvtár 13- az.

4.

Chevalley. Sylvie; Duc i s , Shakespeare e t les Comédiens français. Hevue d'Histoire du Théâtre 1964. 4.

5.

Katona korának p o l i t i k a i "forrásanyaga" elsősorban az Országos Levéltár un. Regnicolaris Levéltárának Nr. 119* állagában lelhető f e l , a Takáts Sándor megbízá­ sából lemásolt - és azóta Bécsben elpusztult - P o l i zey H o f s t e l l e i r a t a i között, a 866.skk. fasciculusokban. - A kémjelentések részletesen világitjék meg a "nemzeti pártot" akkor irányitó vezéregyéniségeket, többek között Szentkirályi László alispán alakját i s . Ö v o l t a második fővárosi magyar színtársulat legfőbb védnöke. Ld. még: Waldapfel József: Katona József. Bp. é. n. /1942.7 - A magyar irodalom története 1772^ tői 1849-ig. Szerk.: Péndi Pál. Bp. 1965« 335-360. /Solt Andor, Orosz László./

6.

Vörösmarty a Bánk bánról, Vörösmarty Pest 1871. 309. skk.

7.

Szekfü Gyula: I r a t o k a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. Bp. 1926. - A magyar nacionalizmus k i ­ alakulásának története. Szerk. Andies Erzsébet. Bp. 1964. - Andiea Erzsébet: Bevezetés V. 1. - Arat6 End­ re: A magyar nacionalizmus kettős arculata• 79. skk•

Munkái V I . k.,

8»

Bayer József: A nemzeti játékszín története. Bp.1887« I.k. 378.skk. - Déryné Naplója.Bp.1900. I . k . 202.skk. /Katona Józsefről/ - Gyulai Pál; Katona és Bánk Bán­ j a . I I . kiadás. Bp. I 9 0 7 . 44., 87. 171» skk» - A Me­ gyei Ltár, Nemzeti Szinházi I r a t o k 1799-1829. jelzésű fasciculusában találunk 1812. eredetű és még 1822-ben i s f i z e t e t l e n textiliaszámlákat. t

9. Ld. Gyulai Pál i . m. I 7 I . skk. 10.

Németh Antal : Bánk bán száz éve a szinpadon. Bp. 1935« - Molnár György levele Rakodczay Pálhoz. Szeged I885. j u n . 1 7 . OSzK Irodalmi Levelestára. Megrója Ra­ kó dczayt a Biberach-jelmezért.

11.

Bayer József; Shakespeare Bp. 1 9 0 9 . 1 . skk.

12.

Igaz azonban, hogy Cascat 1908-ban sem kisebb színész a l a k i t o t t a , mint Pethes Imre. Ld. Staud Géza; Pethes Imre. /Adattár./ Bp. 1957- 11- 1-

13.

Vö. Német drámairók 4. sz. 468 skk.

14.

Molnár György; Gyöngyök és homokszemek. Molière Tart u f f e vigja-békáról és előadásáról. Szeged 1885. - A Planchon-együttes 1963» jun. 2 - i Georges Dandin elő­ adása i s tragikusan értelmezte a szinmüvet. /Vendég­ játék az I z a b e l l a téri Petőfi Szinházban./

15«

Ld. Ferenczy József 1878-i Obernyik-kiadását, össze­ vet ve~T~kTzTraTös~sugókönyvekkel.

16.

Tipikus példa a mondottakra az idézett Kelmenfy-féle Don Carlos fordítás. Van azonban szövegigazitás a Bánk bán-kéziratban i s . A Vajda Péter-féle Hamlet fordítás szövegén Egressy, Vajda János Ildikó c. t r a ­ gédiáján S z i g l i g e t i változtatott. Valamennyi kézira­ tos példánya az OSzK Színháztörténeti Osztályának NSz anyagában. - Egressy Katona szövegéről; A színé­ szet könyve. Pest 1866. 86. 1 .

17.

Abellino, a nagy bandita. Zschokke után f o r d . Benke József. Kéziratos példányát, a megfelelő javításokkal l d . mint f e n t .

18.

Árulás és szerelemféltés, i r t a Spiess, fordító a kéz­ i r a t o s példányon nincs feltüntetve. Ld. mint f e n t .

19.

Valamennyi kéziratos szinmü. i g y Houwald Átok-áldás c. drámája i s , kéziratban, mint fenETT"^

drámái hazánkban. I I . k.

magyar szinpadon. Helikon 1964.

20.

Egressy Gábor: A szinészet könyve. Pest 1866.86. skk.

21.

Endrody János: A magyar játék szin. Buda 1792-93. I - I I I . k. - S z i l y Kálmán: A Magyar Nyelvujitás Szótá­ ra. I - I I . Bp. 1 9 0 2 . , 1909. - Bárczy Géza: Nyelvtörté­ netünk korszakbeosztása. Magyar Nyelv /XLVII. évf./ 1951135. skk.

22.

Lásd az egykorú színmüvek nyelvét és a MNyu. Szótá­ rát. Vö. még: Trócsányi Zoltán: A régi magyar könyvek kézirata, kiadása és nyelve. Magyar Nyelv /L. évf./ 1954. 242. skk. - H a l l e r János: A' Békességes Tueresnek Payssa. Nyomtattatott âT Csiky Kalastromban» MDCLXXXII. /Csiksomlyó 1682./ A z t - i s mondgyák a' de­ ákok, hogy sok szók vadnak ollyanok, mellyeket semmi­ képpen k i nem mondhatnának magyarul... Ugy tetézik aval sem méltán foghattyák szemben a' Magyarokat... minek mondgya a'galáfot, piumot, pógont, prámát, és számtalan sok egy-másnak neve i t ?" Az Eloel Járó Be­ szédben, számozatlan - 4 . - lapon. - Ld. még Simái Ödön: Nyelvújítók a XVII. sz. közepén. Magyar Nyelv T^35. /IV. évf./ 12., 108. skk. H

23.

Tanulmányok Budapest múltjából, XI.k. László színháza.

24.

A történettudományban jól ismert tény, hogy elütő nyelvjárások o t t vannak, ahol nincs erős központi ha­ talom. Tovább menve: elütő helyesírás o t t f o r d u l elő, ahol egy erősen centralizált kormányzat rá nem erő­ szakolja az irodalmi köztudatra a maga kancelláriájá­ nak az Írásmódját. Erdélyben Báthory István óta ab­ szolutizmus v o l t , irányadó pedig a hivatalos helyes­ írás. - A második fővárosi magyar együttes e l l e n i k i ­ fogások: Bayer József: A nemzeti játékszin. I . k., 422-23« - Ferenczi Zoltán: A kolozsvári szinészet. Kolozsvár 1897. 191., 2Ö5« skk. - Ráday Pál i r a t a i a Helytartótanácsnál:OL.Htt, Dep.pol. gen.et civ.,1807. Fons. 6., pos- 10., 1810. Fons. 6. pos. 1 0 . , 1 5 . , Fő­ városi Levéltár, I n t . a. m. 4558-5752. - Hazai és Külföldi Tudósítások 1811. /VI. évf./ 265. !•

25.

Arany János színészi emlékei a Bolond Istókban. K i f o ­ gások a fővárosi, immár állandó társulat beszéde e l ­ len: Bajza József: K r i t i k a i Lapok. V I I . füzet, Buda 1836 . 48 skk., Athenaeum, 1838. I I . k., szept. 3 0 . . 1839. jan. 1 0 . , f e b r . 21., stb. - Mikesy Sándor: A nyelvész Vörösmarty. Magyar Nyelv /XLVI. évf./ 1950. 289- skk.

26.

Revue d'Histoire du Théâtre 1964. 3» sz. Challley. Jacques: Le récitatif d'opéra e t l a déclamation t r a ­ gique au X V I I et XVIIie siècles. e

1956. - Kelemen

27«

Vö. a 25. jegyzettel és Bajza: K r i t i k a i Lapok V I I . f . , 63« skk., Vörösmarty az Athenaeumban 1839' I - k . , j a n . 10.,.13., rebr. 21., 1841. I . k., jan. 3-, 4., 11., 28., f e b r . 20., j u l . 8. s t b .

28.

Vörösmarty és a reformkor szinpadi nyelve. Magyar Nyelvőr 1958. - László Józsefről: Molnár György: V i ­ lágostól Világosig. Arad 1881. 252-253- 1" - Kassai Vidor Emlékezései. Sajtó alá rendezte:Kozocsa Sándor. Bp. é. n., 206., 269-, 358-361. 1. - László József. Adattár. Színháztörténeti Füzetek 23« sz. Bp. 1959« Szerdahelyi Kálmán: Újházi Ede: fiégi színészekről. Bp. I9O8. 93' 1« - Egy színészházaspár élete. Szerda­ h e l y i Kálmán és P r i e l l e Kornélia. Bp. 1956. - Molnár György i. m. 127», 299-, 302. 1.

29.

Egressy Gábor: A szinészet könyve. 66. skk. - Kassai Vidor i. m. 201-212. - Molnár György i.m. 258. skk. Gyulai Pál: Dramaturgiai dolgozatok. Bp. 19O8. I . k., 178., 183., 509. skk.

30.

Hevesi Sándor: Az előadás művészete. Bp. 19O8. - Ga­ lamb Sándor: Valami a színészi hangsúlyról. Magyar Nyelv 1927-28. /XXIII.XXIV. évf./ 405 skk. - Ld. még: B. Lőrinczy Eva: Az emfázis kiejtésmódositó szerepének kérdéséhez, üo. (XLIX. évf./ 1953« 524-25.

31.

Ld. a Szinészeti Tanoda egykorú Értesítőit.

32.

Hevesi. Sándor: A színjátszás művészete. Bp. 19O8. 151. 1. - Ugyanazt a Lear-szöveget, aminek elmondása Bástinak 1 perc 32*» kerül,Szacsvay 2 perc 34'* a l a t t mondta e l . Egykorú, i l l . modern hangfelvételeink idő­ b e l i utánméreséért fogadja Lukács János elektromér­ nök, a Színháztudományi Intézet hangtarosa ezúton i s hálás köszönetemet.

33.

Vö. Max Weber: Der Sinn der Wertfreiheit der Soziol o g i e . /Soziologie, S t u t t g a r t 1956./ 284. skk. - Endrődy János: Az embernek boldogsága. Pest 1806. I I . k. 185» - Kelemen kérvény-szöveget közli Endrődy; A* ma­ gyar játékszin c. kiadványa I - kötetében, a XVI-XIX. lapon, de Bayer nagy kiadványában i s , a 77-78. 1.

34.

Staud Géza: Magyar kastélyszinházak. I l l . k . Bp. 1964. Színháztörténet i Könyvtár I5. sz.

35«

Adatok a magyar rendezéstörténet első évtizedeihez. Bp. 1962. Színháztörténeti Könyvtár 7-sz. 3 skk. Cseh viszonyok: Oscar Teäber régebbi és Jan Vondrácek ujabb, de elnagyoltabb eredményeit jól fogják össze Prohaczka. Vladimir és Klosová. Ljubov: Evolution et

crise idéologique du théâtre n a t i o n a l en Bohême.Revue d'Histoire du Théâtre 1954. 2. sz. 36.

Clauderné Yladàr Margit: A Várszinház története. Tanulmányok Budapest múltjából, X. K . Bp. 1943- 163 skk. - A Rondella környékének térképe, az épület méretekkel ellátott vázlatával: Fővárosi Levéltár. Pes­ t i Szépitési Bizottság. Pasc. 15. Hr. 1141. /1814. V. 26./

37»

Benczúr Vilmos: Kassai -Kassa 1924. 8. 1.

38.

Honművész 1834. febr. 16. 107-108. 1.

39«

Cenner Mihály: Telepi György színpadképei. Theatrum 1964. Bp. 1965. - Hampe. Michael: Die Entwicklung der Bühnendekoration von der Kulissenbühne zum Rund­ horizont-System. Dissertation. Maschinenschreibung. Wien 1961.

40.

Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. má­ sodik felében. Bp. 1963* Színháztörténeti Könyvtár 10. sz. - Molnár György,a rendező. Bp. 1964. Színház­ történeti Könyvtár 16. sz.

41.

Ld. Allevy. Marie-Antoinette: La Mise-en Scène en Prance dans la première moitié du XIX siècle. Paris 1938. - Magyar Színházi Lan. Szerk. Egressy Gábor. Pest 1860. 398. skk. - Molnár György : A szinpad és t i t k a i . Bp. 1875. - S z i g l i g e t i üae: A szinpad és t i t k a i " . I r t a Molnár György. Polémia. OSzK Kézirattár, 1444. Quart. Hung. - Wándza /vagy Wántza/ Mihály: Dr. Szendrei János: Egy e l f e l e j t e t t magyar történelmi festőről. Vasárnapi Újság 1910. /57« évf./ febr. 20.

játékszin. 1816-1916. Kosice-

e

H

42.

Részletes utasításokat ad p l . A borzasztó torony c. darabjához. A jelmezekről i r t egykorú kritikákat em­ lít Németh Antal i . m. 54., 75. 1 .

43.

Adatok a magyar rendezéstörténet első évtizedeihez. 72. skk.

44.

Butor Könyv 1849. A Nemzeti Szinház letété a Színház­ tudományi Intézet Történeti osztályán.

45.

Rakodczay Pál: Egressy Gábor és kora. Bp. 1 9 1 1 . Adatok a magyar rendezéstörténet első évtizedeihez. 76. skk. és l d . a 2 9 . sz. jegyzetet.

46.

Jelmez Könyv 1858-1860. A Nemzeti Szinház letété a Színháztudományi Intézet Történeti osztályán. - Genner Mihály: Magyar szinészportrék I . Bp. 1963» Szín­ háztörténet i Könyvtár 12. sz.

47»

I d . a 46. sz. jegyzetet.

48.

Fővárosi Levéltár, I n t . a. m.. 4558-5752. Busch dísz­ l e t - és jelmezjegyzéke. Ld. meg: Adatok a magyar ren­ dezés első évtizedeihez. 14. skk., 97» skk. - Jelmez Könyv 1858-1860.

49»

2 1 . sz. ruhatári napló a Nemzeti Szinház letéti anya­ gában, a Színháztudományi Intézetben.

50.

Nagy Lázárról Ferenczi Zoltán 1. m. 230. skk. - Janóv i c s Jenő: A Farkas-utcai Szinház. Bp. 1941. 53» skk.

51.

Honművész 1834. f e b r . 16.

52.

Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez. 12-13», 53-55. - Ld. még: Theater-Lexikon,von Ph. I . Düringer und H. Bartheis. L e i p z i g I83I. 134. skk.

53.

Molnár György, a rendező^, 72-73». 77-78. - Bab l e t . Denise: La lumière au theatre.Théâtre Populaire I960. 2. sz. - Tenschert. Joachim: Die Meininger u. ihre Z e i t . Theater der Z e i t 1953» / V I I I . évf./ 2 . és 3»sz.

54.

Szinház és Élet 19O6. IV. évf. 21. sz.

55.

F r i e d r i c h S c h i l l e r , Dessewffy József, Déryné, Theodor Rötscher, Petőfi Sándor, Molnár György, Kassai Vidor, Rakodczay Pál mind a szinészi alakítással f o g l a l k o z ­ nak elsősorban, amikor színházról imák.

56.

Max Weber i . m. 286. 1 .

57.

összefoglalóan: Kindermann. Heinz: Theatergeschichte Europas. I - I I . k. Salzburg 1957», 1959» I» 420. skk., I I . 239» skk.

58.

Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban, 1.163* 1»

59.

Ld: a prágai Národny Divadlo Hamlet előadásánál, ren­ dező Jaromir Pleskot. A kérdéses rendezésről, világí­ tástechnikai szempontból, illusztrációt mutat be a Théâtre Populaire I 9 6 0 . 2 . száma.

60.

Egressy munkáiról Rakodczay ad összeállítást müve I I . kötetének függelékeként. - Hevesi: Staud Géza: Hevesi Sándor irodalmi és szinházi működése. Bibliográfia. Bp. I 9 6 0 . Különlenyomat.

61.

Ld* Cenner Mihály: Magyar szinészportrék. I . rész. Bp. 1963. Színháztörténeti Könyvtár 1 2 . sz. - A I I . rész sajtó a l a t t !

62.

Szinpad. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Szín­ házművészeti Szakosztályának Tájékoztatója, Bp. é. n. Török Tamás: Emberábrázolás. 54-59« 1*

63»

Pest és Nógrád vármegyék Ltára. Nemzeti Szinházi I r a ­ tok, Pasc, 1799-1829.

64.

Felvincziről: Ld. ITK 1962. 4 . sz. Varga Imre t a n u l ­ mányát. - Vö. még: Tanulmányok Budapest múltjából, X I . k. Bp. 1956. Kelemen László szinhaza.

65«

Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez. 3-46.1. Vidéki játékszin az abszolutizmus korában. Theatrum 1964. Bp. 1965-

66.

0 . L. Regnic. Ltár Nr. I I 9 . Pasc. 869. 2896. sz. C. Freiherr von Hager f i g y e l m e z t e t i a meg nem nevezett t i t k o s ügynököt - Alvinczy bárót -, hogy rossz megbí­ zottakkal dolgoztat.

67.

Solt Andor: Dramaturgiai irodalmunk a felvilágosodás korában. Kéziratos kandidátusi értekezés a MTA Könyv­ tárának Kézirattárában.

68.

Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Bp. 1946. Nagyon mentegeti Kossuthot a műfordítás "gyanú­ j a " m i a t t . Egyébként az i l l u s z t r i s szerző valóban ke­ véssé mélyedt e l kor és szinház kölcsönhatásában, h i ­ szen Franul Johannát az őt jogosan megillető Weissenthurn név h e l y e t t "Grünbergné -nek t i s z t e l i . /64-65. 1./

69»

Evang. Egyetemes Egyház Levéltára. Pesti egyház. I I I . a. 4 . I 8 2 3 . jun. 7« An Delle Marie Enders. I 8 2 3 . An J u l i e Walla. 1825- An Babnigg.

70.

Arany Jánosnak Szerdahelyi Kálmánhoz i r t költeményét dr. Keresztury Dezső szives közléséből ismerem. Fo­ gadja érte e helyen i s hálás köszönetemet.

71.

A szinház visszatükröződése a grafikában. Szabad Mű­ vészet 1949. / I I I . évf./ 5. sz. 213-14. 1 . - Gerszi Teréz: A magyar kŐrajzolás története. Bp. i 9 6 0 . ^ 2 . 1 . D"ë már O r l a i P e t r i c h Soma gondolkodik a művészetek kölcsönhatásán. - Koszorú 1864. / I I . évf./ 23. sz. 529-34. 1 . - V i z k e l e t i Béla mint diszletfestő. Va­ sárnapi Újság I 8 6 3 . ápr. 26. 17» sz. I 5 I . 1 . , O r l a i / P e t r i c h Soma/ cikke.

72.

Kelemenek hivatkoztak a magyar népi közönségre. 1808ban ugyancsak róluk i r Pest megye a Helytartótanács­ nak: "...az ünnepekre a két Királyi Városokban lakó számos magyar mester emberek, és ezeknek Házok népe, ugy nem különben a Vásárok alkalmatosságával az Or­ szágnak minden részeiből öszve jönni szokott Magyar Hazafiak ezen Nemzeti Szerzeményben örömest részesül­ nének..." /O.L., Htt.,1808. Dep.pol. gen.et c i v . Fons 6. pos. 43«/ Kevésbé előzékeny Bajza a naiv közönség­ hez: K r i t i k a i Lapok V I I . k., 88. 1. - Molnár Györgyöt egész életén át„ f o g l a l k o z t a t t a a szinházba járó k i s ­ ember kérdése /Világostól Világosig 63-68. 1./ és ép­ pen ugy gondolt müvelésére, mint Rakodczay Pál, a k i a legkisebb városkában - vagy pl.az óbudai színházban i s klasszikus műsort a d o t t .

Résumé Auf Grund ein-zweijähriger Forschungserfahrungen möchte i c h auf den folgenden Seiten das uns erhaltene Quellenmaterial n i c h t bestimmen, bloss skizzieren, auf welches basierend w i r trachten können, die Bühnenproduk­ tionen des berufsmässigen,also auch heute funktionierenden Schauspiel-Typs auf hundertfünfundsiebzig' Jahre zurückge­ hend heraufzubeschwören. Bei der Arbeit der Rekonstruierung werden die Auf­ gaben vom Anspruch des speziellen Themas bestimmt. Auch zur Rekonstruierung eines dramatischen Textes kann a r c h i ­ varisches Quellenmaterial verwendet werden /um f e s t z u s t e l ­ l e n , was weggelassen werden musste? unter den Akten der Zensur!/, beim Bühnenbild können w i r uns auch an einen l i t e r a r i s c h e n Text wenden /Bühnenanweisungen des Autors/, oder noch eher an ökonomische Dokumente. Im Falle w i r a l t e Aufführungen aufleben lassen wol­ l e n , dürfen w i r darauf nicht vertrauen, dass das aufge­ führte Schauspiel mit dem uns von der Bühne oder auf Grund unserer Lektüren bekannten i d e n t i s c h s e i . I n Ungarn wurde die Aenderung dramatischer Texte von verschiedenen Umständen b e e i n f l u s s t . Zufolge s o z i a l h i s t o ­ r i s c h e r Beweggründe e r f o l g t e o f t eine innere Umgestaltung des Akzentes. Aus praktischem Gesichtspunkte nahm die Dra­ maturgie des Theaters oder der Regisseur Aenderungen an den Texten vor. Zur Zeit der Sprachreform hat auch jene kleine beauftragte Gruppe der Akademie Aenderungen vorge­ nommen, welche berufsmässig die noch zur Aufführung ge­ eigneten Schauspiele untersuchte und nur von sprachlichem

Gesichtspunkte aus Bemerkungen machte oder m o d i f i z i e r t e * S c h l i e s s l i c h wurde an unseren Texten noch von der Zensur geändert. Der im allgemeinen angenommenen Ansicht gegen­ über muss i c h behaupten, dass dieser E i n g r i f f am a l l e r ­ wenigsten störend war, da sich j a die vorherrschende Men­ talität innerhalb ein-zwei Jahrzehnten unabwendbar änderte - und auch heute sich ändert -, dagegen b r e i t e t sich das Leben des L i t e r a t u r k l a s s i k e r s auf Jahrhunderte aus. Doch hat s i c h auch der Klang der auf der Bühne r e z i ­ t i e r t e n Texte geändert. Die sogenannte ungarische L i t e r a ­ tursprache e n t f a l t e t e sich erst im Reformzeitalter, vorher i s t der Dialekt oder die f e h l e r h a f t e Bühnenaussprache häufig vorgekommen. Die Kinder der Kleinbürgerschaft n i c h t ungarischer Muttersprache beginnen zu dieser Zeit sich der Bühne zuzuströmen; es wurde zu einer der Hauptaufgaben der "Szinészeti Tanoda" /Lehranstalt für Schauspieler/, diese Jugend i n der ungarischen Sprachkunst zu i n s t r u i e r e n . Der eigentliche Meister der Bp ínensprache, wie auch der Schauspielkunst war Gábor Egressy, 1837-1866 - b i s zu seinem Tode - e i n M i t g l i e d des Nationaltheaters. Er wurde durch die Kritikertätigkeit von Vörösmarty und Bajza,durch Wiener und Pariser Bühneneinflüsse zum grossen Schau­ s p i e l e r erzogen, und übte durch Vermittlung von György Molnár und Ede Paulay b i s zum Anfang des XX. Jahrhunderts eine entscheidende Wirkung auf unsere Schauspielkunst. Da­ mals wurde das heimische Theaterleben durch Sándor Hevesi, eine hervorragende Persönlichkeit der Thalia Bühne und später des Nationaltheaters, modernisiert. Die Bühnen selbst, auf denen die Schauspielkunst I n Nationalspräche 1790 begonnen hat, waren anfänglich an­ spruchslose kleine Räumlichkeiten. Ein ständiges ungari­ sches Steinhaus-Theater f u n k t i o n i e r t e das erste Mal 1821 i n Kolozsvár und 1833 i n Ofen /das früher mit einer deutschen Truppe betätigte Pestungstheater/. Das Pester Ungarische Theater, das spätere Nationaltheater wurde

1837 eröffnet. Nachher wurden die Bedingungen der ungari­ schen Spielleitung b i s 19O8 grundlegend von diesen d r e i Gebäuden bestimmt. I n der vorherrschenden Regiekonzeption i s t von den v i e r z i g e r Jahren an, nebst schöner ungarischer Bühnenspräche, die r e a l i s t i s c h e Dekoration und s e i t der Machtergreifung der E l e k t r i f i z i e r u n g , die Wirkungsbeleuch­ tung i n b e g r i f f e n . G l e i c h z e i t i g wurden auch die schau­ spielerischen Interpretationen von denselben determiniert. Seit dem Z e i t a l t e r der Romantik gewann nebst der Bühnen­ sprache auch die Ausdruckskraft der Bühnenbewegung eine Bedeutung und wichtiger wurde die Rolle der Mimik. Auf das Publikum des X V I I I . Jahrhunderts übte das Theater i n erster Reihe a l s eine p a t r i o t i s c h e P f l i c h t oder a l s e i n Gesellschaftsereignis eine Rückwirkung aus. Zu Be­ ginn des XIX. Jahrhunderts fängt die ungarische Bühne an, sich dem Leben desselben anzuschliessen. Das Publikum kann s i c h a l s Beamter, i n positivem und negativem Sinne, a l s B r i e f Schreiber, a l s Theaterfreund-Grossherr, a l s mit dem Theater zusammen lebender und schaffender Künstler o f f e n ­ baren. Eine v i e l schwerere Aufgabe i s t die Ergreifung der seitens des Publikums vom Theater gebildeten Vorstellung und der Wirkung des Theaters auf das Publikum, wenn es sich um ein naives Publikum handelt. Sogar der, i n f o l g e Berufs sich mit L i t e r a t u r n i c h t befassende, gebildete Bürger berichtet auch nur selten von seinen Theatererleb­ nissen.Auch heute t u t er es n i c h t - ein halbes oder ganzes Jahrhundert zuvor t a t er es noch weniger. Hie und da zeugt verschämt ein Vorname, welche von der Bühne aus populär wurde, wie zuerst die Malvina und die Rosina, dann die Melinda, der Ádám, die Kornélia, die Nora und die Hedda, am Anfang des XX. Jahrhunderts nebst Csongor und Tünde die Riza, von der Wirkung der Bühne. Es g i b t jedoch auch unter den gross-, m i t t e l - und kleinbürgerlichen Schichten reagierende Elemente. Ihre Zahl wächst symmetrisch mit dem Wachsen der Urbanen

K u l t u r , doch w i r vermuten eher I h r e Existenz, a l s w i r sie bestimmen. Einst war der Ausdruck "Sonntagspublikum* eine Trivialität, und die auf der Galerie i h r Taschentuch v o l l ­ weinende Köchin der Gegenstand von Scherzen. Auch w i r können aus der Märchenwelt unserer Kindheit Erinnerungs­ b i l d e r bewahren, welche w i r i n den Jahren des bewussten Kunstgenusses staunend mit dem Kostüm des Prinzen von Dänemark oder des Mohren aus Venedig bekleiden. Sie sind etwa i n v i e l t i e f e r e n Gedächtnis schichten eingebettet, a l s das Schreiben und Lesen oder die Möglichkeit des Herumblätterns i n den Lamb*sehen Märchen. Sicherlich hörten w i r ihre Geschichte das erste Mal von einer alten Amme. Auf diesem Gebiete übernimmt jedoch von Theaterhistoriker der die Gegenwart forschende Soziologe die Aufgabe der Publikumprüfung, m i t den S t a t i s t i k e n ökonomischer Bewusstseins. I n inseren Tagen hält der Geschieht Schreiber dort, wo d i e Zeugenschaft der s c h r i f t l i c h e n Quellen ein Ende nimmt. 1

Резюме

Опираясь хотела

бы

не

сохранились продукцию

на

результаты

установить, у

нас

для

а

почти

того,

типа

а

изысканий,

наметить, какие

чтобы

профессионального,

функционирующего

двухлетних

только

представить

театральную

следовательно,

сценической

игры,

на

я

источники

и

поныне

протяжении

175

определяются

са­

лет. Задачи мой

текста ет

можно

мы

ским

жны

-

можем

мы

из

-

или

что

на нам

даже

и

архивный

к

что

знакомо

актов!

скорее,

это по

к

драматургического

материал -

и

литературному

воссоздать то,

типа

реконструкции

цензурных

хотим

полагаться самое,

При

обратиться

ремаркам, Если

реконструктивного

темы.

использовать

опустить?

тине

же

работы

спецификой

в

-

что

тексту

-

спектакли,

поставленное сцене,

или

кар­

автор­

хозяйственным

старые

следу-

сценической

актам.

то

не

дол­

произведение

же

на

основе

то про­

читанного . В дило

Венгрии под

Вследствие дило текст мы

изменение

влиянием

внутреннего

театральная

смотрела менения

пьесы,

акцента.

драматургия

немногочисленная

или

разного

общественно-исторических

смещение

языка

драматургического

самого

замечания

для

причин На

текста

от

происхо­

обстоятельств . часто

происхо­

практике

изменяла

режиссер.Во

комиссия

предложенные

сделала

или

рода

время

рефор­

Наук

пере­

Академии

постановки,

исключительно

и с

внесла

точки

из­

зрения

языка. В

И

наконец,

метить, ведь

что

как

жизнь

Но

же

лась

учение

язык

их

ских

и

самой

своей

и

Х е в е ш и ^ведущий театра, Сами

в

вать

1821

г.

в

позднее

Национальный,

здания

и

гг.

кое

реальному

трификации

с

основным

и

с

и

как

в

в

г.

принципом

оформление,

а

эффекты.

оказал

Затем

Шандор

Национально­ жизнь. играть

начал

Эти

условия

помеще­

ранее

три

Крем­ театр,,

театраль­

венгерской речью

ре­

начиная

становится

и

распространения

-

же

и

на

действо­

после Они

Дьер-

Венгерский

сценической

под

XX в е к а

Буде/

г.

1837

вен­

с

маленькими

в

режиссуры

с

актером

начали

театр

1837

основном

актерской

наряду

позднее

г.

1833

в

текста. и

театральную

1790

на об­

и Байза,

и

начала

Талия,а

и

стало

театра

великим

труппой/.Пештский

блестящей

световые

до

венгерский

открылся

определяли

Наряду

40-ых к

немецкой

же,

незначительными

Коложваре

театре

жиссуры.

которых

постоянный

левский

ные

театра

школы

мастерство.

отчественную

были

которых

пробиваться

Верешмарти

вплоть

только

ухудши­

венгерского

стал

т е к с т а .

вновь

г.

впечатлений,

сценическое

режиссер

языке,

Впервые

Он

творчества

Паулаи

на

театры,

ниями. в

Эде

сцене

сложился

Национального

смерти.

осовременил

венгерском

актер

столетий.

мещан,для

театральной

так

на

сегодня,ведь

диалект

задачей

речи,

всего,

или

1867 дети

за­

изменялся

звучал

начинают

театральных

влияние

С

тогда

цензура.

менее

и

на

язык

часто

произнесению

критического

Мольнаром

произносимого

сцене

и

должна

несколько

родным,

Эгрешши,

парижских

решающее

го

и

на

венгерский

на

сценической

Габор

до

влиянием

был

вредило

неизбежно

рассчитана

Именно

правильному

был

1866

не

сделала зрения,я

меняется

произношение.

речь.

поприще,

Мастером игры,

этого

неправильное

сценическая

театральное

десятилетий,

звучание

до

точке

мышления

литературный

реформ,

венгерский

дем

и

тексте

вмешательство

литературы

менялось

эпоху

до

это

способ

нескольких

Так называемый

или

раз

классика

в

общепринятой

господствующий

протяжении

в

изменения

противоположность

определяли

с

близ­ элек­ и

ак-

терские речью

творения.

приобретает

жестов, На

или

значение

публику

века

может

X V I I I

событие,

вместе

представление,

установить

с

публике.

ратурой

как

ных века

назад

сначала

еще

Нора

Тюнде

и

были

ственно вании

их

ная от

рые

XX в е к а

слоях,

чутко

стоящих

ского

письмо

Наверное

истории. задачу

Но

в

Возможно

из в

о

Число

из

мира

костюм они

И

и

более

старой

няньки

этой

области

однако

исследования

публики

социологу,

или

впервые

историк

мокрым

сохрани­ на

кото­ с

венециан­

глубоких

перелистывание мы

с

искусством

принца

уст

на­

"воскрес­

сказок,

скрыты и

соответ­

видимо

датского

чтение

бур­

существо­

повариха

детских

или

о

и

театра.

установить

наслаждения

-

Корне­

мелкого

но

нас

пол­

имени

Чонгором

выражение

в

или.

растет

можем

в

с

о

лите­

театраль­

влиянии

их

заплаканная ярусе.

сознательного

облекаем

чем

-

на

воспоминаний

мавра.

памяти,

шутки

где-то

о

или

идет

Адам,

наряду

среднего

чем

речь

век

Мелинда,

распространенное

труднее

популярных

культуры,

догадываемся,

когда-то

уже

души.

урбанистической

скорее

годы

ниже

а

же

театре

занимающийся

свидетельствуют

реагирующие

платочком

удивлением

ба.

вначале

скромно

когда

говорит

а

-

о

аген­ или

Гораздо

этого,

Гедда,

картины в

редко

делает

затем

публика",предмет

лись

очень не

не

Розина,

Было

слез

буржуа,

и

в

мы

публику,

Мальвина

развитию

верное.

на

тайным театра

публики

Одно-два

и

Однако жуа,

театра

жизнь.Публи­

и

актером-творцом.

как

долге.

положительном

другом

у

всего

в

в

Берзевици

вероятно.

Риза,

сценических

национальном

включается

сложившееся

И теперь

менее

сценической

прежде

о

чиновником,

Гергей

профессионал,

это

лия,

и

Культурный

впечатлениях.

ей

искусство

театром

влияние

наивной

влиял

меценатствующим

вывэсти

со

выразительность

театр

смысле,-

корреспондентом,

наряду

мимики.

представлена

живущим

же

и

напоминал

сценическое

быть

отрицательном

том,

романтизма

роль

XIX веку

ка

эпохи

увеличивается

общественное В

С

слоях

сказок

Лам-

слышали

театра

изучающему

их

передает совре-

менность,

заменяющему

выявление

литературного

ми.

Историк

свидетельства

в

наши

дни

письменных

хозяйственные сознания

акты

статистикой,

целенаправленными

останавливается источников.

там,

где

а

т е с т а ­ кончаются

TARTALOM Előszó A dráma rekonstrukciója A szinpadi szövegmondás felidézése A szinpad rekonstrukciója A szinész! játék rekonstrukciója Akikért mindez történt: a nézők

3 7 25 43 64 76

S Z Í N H Á Z I

1. 2. 3. 4. 5.

Kardos Tibor Székely György D. Dömötör Tekla Hont Ferenc Székely György

6. Sz. Szántó J u d i t 7. Czimer József 8. Székely György 9« 10. 11. 12.

Almási Miklós Sz. Szántó Judit Székely György M. Császár E d i t

T A N U L M Á N Y O K

A magyar szinjáték kezdete Zenés szinpad - vidám játék A színjátszás funkciója falun Valóság a szÍnpadon A szinjátéktípusok kutatásának mód­ szerei Valóság és dráma Nyugaton Korunk színháza Szinjátéktípusok leírása és elemzése Színjáték és társadalom Az angol szinház u j hulláma Szin játéktípusok dramaturgiája Színháztörténetünk társadalom­ történeti összefüggései