KOCSIS GYULA MALMOK, MOLNÁROK ÉS MALOMBIRTOKOSOK A XIX. SZÁZADBAN CEGLÉDEN
A ceglédi szárazmalmok címmel közölt egy rajzot az „Osztrák-Magyar Mo narchia írásban és képben" című munka 1891-ben megjelent VII. kötete. Kár páti Aurél, Gungl Ignác gőzmalmi könyvelő fia pedig, gyermekkori emlékeit idézve így írt róluk: „Tűnődve állok meg gondolatban a városkert kavicsos út jain, el-elbámészkodva a készülő artézi kút felszökő deszkatornyán, s látom a vásártér szélén az indián wigwamok módján terpeszkedő csúcsos tetejű száraz malmot, amelynek fogaskerekét a Sinkáék, Szúnyogék vagy Ságiák lámpáshomlokú pejlovai húzzák körbe-körbe, vigyázatosan, ha az orsó közelébe érnek." 1 Mindkét irodalmi közlés az elmúlás pillanatában állított emléket a XIX. század jellegzetes, a városképet meghatározó épülettípusának, a szárazmalomnak.
A városban 1863-ban működő 93 malom közül 82 szárazmalom volt, ame lyek főleg az aklokat és a lakóházakat elválasztó széles utak mentén helyezked tek el.2 A szárazmalmok jövőtlenségét a gőzmalom működésének megkezdése után hamarosan felismerték a malmosgazdák, amint azt a helytartótanácshoz írott kérvényükben a következőképpen megfogalmazták : „ . . . most midőn a gőz1 Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben VII. kötet 203. p. és Kárpáti A. 1963. 25. p. 2 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 42.c. 58. doboz 77
malom életbe lépett már ez idő alatt tökélletesen tudjuk és tapasztaljuk, hogy a jövendőbéli keresetünk általa végképpen megszűnik . . ."3 A XIX. század utolsó évtizedében pedig a szárazmalmok bekerítését elrendelő képviselő-testületi ha tározat alóli mentességet kérvényezve az egyik lakos a következőket írta: „ . . . szárazmalmaink jövedelme ma már az utána kivetett jövedelemadót sem képes fedezni, mivel éveken keresztül ritkán, vagy éppen soha sincsenek használatban, s csupán azért hagyjuk fenn, mert — mint régi épületek — azok rövid időn belül maguktól is elpusztulnak.. ."4 Egy-egy múlt század végi újsághírből úgy tűnik, hogy a pusztulásba emberi kezek is besegítettek, utoljára szerény jövede lemhez — a biztosítás után járó kártérítéshez — juttatva a tulajdonosokat. Leg alábbis ezt sejteti a következő újsághír: „Pénteken este 8 órakor G. István déli úti szárazmalma gyulladt ki és égett l e . . . A malom rozzant állapotában bizto sítva volt. A tűz keletkezésének oka eddig ismeretlen." 5 A szárazmalmok pusz tulásával egy időben szűntek meg a ceglédi határban működött vízimalmok is. A vízi- és szárazmalom építés és működtetés azonban nem volt mindig ilyen veszteséges vállalkozás. A város gyors ütemben növekedő népességének kenyér gabonáját meg kellett őrölni és ez rendszeres jövedelmet biztosított. A XVIII. század végén, a XIX. század első felében szélmalom nem volt a városban, vi szont a Gerje vízfolyásán 2 uradalmi, 2 városi tulajdonban lévő vízimalom őrölt, de a lakosok közül is többnek volt vízimalma. A ma jelentéktelennek tűnő víz folyás város utáni kiszélesedett része a Bedé tó a város malmának volt a víz gyűjtője, s mint ilyen számos vitára adott okot. 1811-ben a mezővárosi tanács sokszori kemény tiltása ellenére „ . . . a Bedében való kenderáztatás alkalmával a behordani szokott hantokkal az azon lévő malomnak a vizét teljesen..." elfog ták, eltöltötték. 1824-ben pedig a város Pitli nevű malmát akarták egy másik helyre átszállítani, de a Motsy László mérnök által választott hely a várostól na gyon távol esett, és a malomárok kiásása rengeteg munkával járt volna. Ekkor Tóth József és Török János molnárok azt javasolták, „ . . . mostani helyéről csak kicsit mozdíttassék el, és az árkát mindenütt az aklok szélében ásnák, a víz pe dig a Bedé tavába vitetik. így a malom a városhoz is közel lesz (: az olyan sze gény embereknek, akik a hátukon viszik az őrletnivalót:), az a cél is teljesül, hogy a városba a víz be ne csapjon, és az alsó ún. Bedé malomnak sem kell a helyéről elmenni." 6 1857-ben a közlegelő elkülönözés során hat lakos malomtavát és malom he lyét hagyták ki a közlegelő járandóságból összesen 21,5 hold terjedelemben, pe dig már 1821-ben azzal utasította el a tanács a „kisteleki vizén" malomhely ki mutatása iránti kérelmét Horváth Mártonnak, hogy nem lehet a malomárokkal a legelőt kétfelé hasítani. 1857-ben a város „pitiés" malma tavának 5, az „alsó malomnál" a Bedé tónak 97 hold volt a kiterjedése. Ez utóbbi azért volt ilyen hatalmas, mert a vizet a rajta keresztül menő vasút miatt nem lehetett össze szorítani. 7 A Gerje vízhozama azonban nem tette egész éven át lehetővé az őr lést. 1806 novemberében a Gerje vizén malmokat bíró gazdák és molnárok tet ték panaszt Pál János ellen, „ . . . kinek malma legfelső a Gerjén a zsilipjét majd másfél lábbal feljebb emelte, és e miatt a vizet, mellyen már eddig a tavalyi mód szerént régen őrleni lehetett volna, megtartóztatja és ezzel a többi lako soknak és malmoknak nagy kárára v a n . . . " . A vízimalmok tehát a csapadéko3 4 5 6 7 78
PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 42.c. 63. doboz PML NkO Cegléd rt. város lta. V. 73.b. 5282/1891. „CZEGLÉD" 1884. szept. 21. PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.b. 1811. május 17. és 1824. július 23. PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.b. 1821. febr. 16. és V. 42.c. 20. doboz
sabb időszak beköszöntével, ősszel, valamint a hóolvadás idején a malomtavak ban felfogott vízzel gazdálkodva tavasszal, nyár elején voltak képesek őrölni, amint erre az idézett panasz és a malmosgazdák kérvénye is utal. 8 Ez a kérvény volt az, amely a jelen dolgozat megírását inspirálta, ponto sabban a kérvénynek az az állítása, hogy a malom tartás nem igazán jövedel mező vállalat — különösen a földesúri kisebb haszonvétel megváltása fejében fizetett éves malomtaxa felemelése óta. A vizsgálat célja természetesen nem az volt, hogy 150 év elteltével cáfolja vagy igazolja az egykori malmosgazdák állí tásait. Arra úgy is lehetett gondolni, hogy kalkulációt úgy „hajlították", hogy a lehetőséghez képest alátámassza kérésüket. A kalkulációban tükröződő raciona litás, a gazdaságossági számítás volt az, amely azt jelezte, hogy itt talán a ceg lédi mezővárosi parasztpolgárságnak valamiféle „vállalkozói magatartása" ér hető tetten a XIX. század első felében.9 A malmosgazdák viszonyainak vizsgá lata előtt azonban röviden tekintsük át a város népességének, valamint a né pesség kenyérgabona szükségletének alakulását a XVIII. század végétől. A II. József alatt végrehajtott népszámlálás szerint a város jelenlévő tény leges népessége 7974 fő volt.10 A kérvényt író malmosgazdák pedig 17 000 főre becsülték a lakosságot, valójában azonban mindössze 16 330 volt 1841-ben.11 A történeti szakirodalomban olvasható vélemények szerint 12 egy személy évi gabonaszükséglete 3,5 q-ra tehető. Ez a mennyiség 17,3 vékát tesz ki (a ceglédi malombérleti szerződésekben használt 34 iccés „törvényes vékával" 13 számolva). A jelenlévő tényleges népesség gabonaszükséglete 1787-ben 137 950 vékára, 1841ben pedig 282 509 vékára tehető a fenti számítás alapján. A kérvényezők azon ban mindössze 10 vékás személyenkénti gabonamennyiséggel számoltak, ami 2,02 q-'nak felel meg. A kenyérgabona szükségletnek a szákirodalomban feltételezett, valamint a kérvényezők által kimutatott mennyisége között az eltérés igen jelentős. A lét fenntartáshoz szükséges gabona mennyiségét a burgonyafogyasztás is csökkent heti, de nincs ceglédi adatunk a XIX. század első feléből sem a termesztés, sem a fogyasztás nagyságáról. A vizsgált időszakban azonban egyiket sem tarthat juk jelentősnek, mert a gazdasági feljegyzésekben csak a XIX. század második felében jelenik meg a burgonya. 14 A burgonyafogyasztás nagyobb jelentősége ellen szól az a tény is, hogy a kérvényezők kiemelték a „szegénység" árpa- és kukoricafogyasztását, de a burgonyáról, mint az őílendő mennyiséget csökkentő táplálékról nem tettek említést. Arra sem gondolhatunk, hogy a kásafogyasztás jelentősége miatt kevesebb lett volna az őrölnivaló. Az eltérés okai közül azonban az sem zárható ki, hogy a malmosgazdák alábecsülték az őrlendő mennyiséget, azért, hogy kisebb vám jövedelmet mutat hassanak ki. Ezt a lehetőséget támasztja alá, hogy a városi vízimalmokat (2 db-ot) az 1836—38 közötti időszakra összesen évi 760 véka gabona bérleti díjért adták ki, ami 10 640 vékányi gabona megőrlése után járó vám volt. Azonban ha csak ennyit őrölt volna a malom, akkor a bérlőnek még a munkadíjra sem 8 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.b. 1806. nov. 29. és V. l.d. 4. doboz 34/1841. alatt található forrás, amelyet a dolgozat végén közlök. 9 A néprajzi kutatás számára a malomépítési és fenntartási költségek publikálása is hasznos lfihßt 10 DÁNYI Dezső—DÁVID Zoltán, 1960. 11 PETRÓCZI Sándor, 1961. 45. p. 12 PERJÉS Géza, 1963. 40—47. p. 13 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.d. 3. doboz 14 KOCSIS Gyula, 1987. és 1989. 79
futotta volna a vámból. 15 A szárazmalmok keresete ugyan jelentősen elmarad hatott ettől, de egy 1824-es tanúvallomás szerint az egyik felesben bírt száraz malom „ . . . ezen esztendőben csak búzát keresett 120 vékát, árpát, kukoricát mennyit keresett nem tudhatja, mert soha fel nem rótták, csak úgy csupron ként osztották el."16 Ez 1680 vékányi búza őrlését jelentette, azaz csak magából búzából majdnem száz vékával többet, mint a kérvényezők által becsült összes teljesítmény, igaz a tanúskodó ezt a mennyiséget kiemelkedőnek értékelte. 1832ben a városi szárazmalom bérleti díja volt 114 véka „élet", ami 1596 vékányi megőrölt gabona után járó vám mennyiségével egyenlő, és körülbelül megfelel a kérvényben leírt mennyiségnek, de szintén nem tartalmazza az őrlést végző molnár munkadíját, hasznát. 17 Valószínűnek tarthatjuk, hogy ehhez a bérleti díjhoz arányítottak a kérvényben feltüntetett mennyiséget is. A malomtartás jövedelmezőségét bizonyítja az alábbi eset is: Vida István helybeli lakos Ns. Kapu János örököseinek vízimalmát haszonbérbe vette a gyámapától évi 345 váltócédula-forintért, majd rögtön továbbadta alhaszonbérbe 365 forintért. 18 Ez az összeg hatszorosa a szárazmalmok kérvényben feltüntetett keresetének, de nem gondolhatjuk, hogy a vízimalmok keresete ennyivel több lehetett. Majd nem bizonyosnak tarthatjuk tehát, hogy a kérvényező szárazmalom tulajdono sok nem kevéssé alábecsülték „ipari üzemeik" keresetét. Ez arra int, hogy a kérvénynek azon állításait is kritikával kezeljük, ame lyek a Ceglédtől 40—60 km-re levő települések vízimalmaiban történő nagy mennyiségű őrletésről szólnak. A korszak útviszonyai miatt nem sokkal kisebb teher lehetett az állatok számára 30—40 vékányi gabona ilyen távolságra tör ténő szállítása, mint megőrlése a szárazmalomban. Valószínűleg inkább arról le hetett szó, hogy amikor a ceglédi gazdák kisebb teherrel valamilyen más ügy ben jártak a vízimalmokkal rendelkező településeken egy-egy zsák gabonát al kalomszerűen megőröltettek. A malomépítés költségeit 1500 vcftban jelölték meg a malmosgazdák és az ingatlanok adásvételét rögzítő jegyzőkönyv szerint az 1848. márciusa előtt el adott két szárazmalom közül az egyik pontosan ennyiért cserélt gazdát, míg a másik, valószínűleg rosszabb állapotú csak 1010 ftot ért. Ezekből a jegyzőköny vekből azt is megállapíthatjuk, hogy egy jó karban lévő szárazmalom értéke megfelelt 1/8 teleknyi föld árának. (A jobbágytelek terjedelme Cegléden 93 hold volt.)19 Nagy István molnármester (de malma nem volt) 1838-ban felvett hagya téki leltárából is láthatjuk, hogy a malom nagy értéket képviselt. Nagy István ingatlanainak, közte elég nagy szőlejének összes értéke egy malom árának felét tette ki. Jól felszerelt műhelyének, 80 tételből álló szerszámkészletének összes értéke 50 ft 41 krajcár, ami egy szárazmalom éves kereseténél 10 vcft-tal keve sebb volt.20 A felsorolt malomfelújítási költségeket nem tudjuk más forrásadathoz vi szonyítani, mindössze a malomkövek áráról található egy feljegyzés, amely sze rint „ . . . egy malomkövet 100 forintokon, egy alsó követ 30 forintokon, ismét egy alsó követ 45 forintokon Szolnak városában vásárolt légyen . . ."21 A már hivatkozott 1863. évi forrásban nemcsak a malmok számát hanem 15 16 17 18 19 20 21 80
PML NkO Cegléd mezőváros Ita. V. l.d. 3. doboz PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 2.c. 4. kötet PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.d. 4. doboz OL С 151 15. csomó PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. l.i. 7. kötet PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 5.a. 1838. A leltárt lásd a dolgozat végén. PML NkO Cegléd mezővárot lta. V. 2.c. 6. kötet. 1831. febr. 21.
Őrlési teljesítményét is megtalálhatjuk. E szerint „.. .a szárazmalomban az őrlés legalább 4—5 óránként felváltott erős lovakkal történik . . . képes megőrölni 24 óránként 36 ausztriai mérőt." 22 Egy szárazmalom ideális körülmények közötti maximális teljesítménye tehát napi 76,8 véka, azaz óránként 3,2 véka. 23 Egy személy egész évi kenyérgabona szükségletét, 3,5 mázsát, azaz 17,3 vékát (34 iccéset) egy szárazmalom tehát 5—6 óra alatt volt képes megőrölni. (Ha a kér vénynek a 10 véka/személy adatát elfogadjuk, akkor 3—4 órával kell számol nunk.) A mezőváros lélekszámának és a működő malmok számának ismereté ben már könnyű kiszámolni az egy-egy malomra átlagosan jutó őr ölni való mennyiségét, a malom keresetét, jövedelmezőségét. A malmok számának megállapítására a XVIII. század közepe óta megsza kítatlan sorozatban meglévő dikális összeírások látszanak a legalkalmasabbnak. Így van ez akkor is, ha fel kell tételeznünk, hogy nem minden malom található a jobbágy telket művelő ceglédi armalista nemesek közül több malomtulajdonos a jobbágytelket művlő ceglédi armalista nemesek közül több malomtulajdonos is aláírta (Ns. Seres Sámuel és József, Ns. Kapu István és József), de ők nem találhatók az az évi dikális összeírásban. Az 1841-ben datált kérvény pedig 82 malmot említ, de az ez évi összeírásban csak 66 található. Az adózás szétosztása céljából készített összeírásban ugyanis nemcsak az armalisták malmai nem sze repeltek, hanem valószínűleg azok sem, amelyek megromlott állapotuk miatt huzamosabb ideig nem őröltek, nem kerestek. A forrás azonban a kétségtelenül meglévő pontatlanságok ellenére is lehetővé teszi, hogy a malmok számának növekedését évről évre figyelemmel kísérjük, valamint a malmosgazdák gazda ságáról képet kapjunk. Az első magyarországi népszámlálás időszakában az 1786/87. adózási évben 18 malmot (száraz- és vízimalmot) vettek adó alá a dikális összeírásban. A fen tebb ismertetett népszámlálási adat alapján kiszámítva 137 950 vékányi volt a kenyérgabona szükséglete a város lakosainak. Egy malomra tehát átlagosan 7664 vékányi őrölni való jutott. Az ugyancsak fent kiszámított 76,8 véka/24 óra teljesítményt alapul véve a malmok évi száz napon keresztül éjjel-nappal folya matosan őrölhettek. Mivel az éjszakai órákban valószínűleg nem folytatták az őrlést a napok számát megduplázhatjuk és azt mondhatjuk, hogy az esztendő mintegy kétharmad részében volt munkájuk a malmoknak, amelyek tehát biz tos és nem csekély jövedelemforrást jelenthettek. A XIX. század eleji évekre utal vissza Dienes István református molnár tanúvallomása, mely szerint „ . . . 18 esztendeje mint molnár legény szolgált Ns. Szalay Istványnál amidőn az Cseh Andrásné vízi malmát és Marótsik Jánosnak szárazmalmát bírta. Egy évben tsupán a vízimalombúi 80 véka vám búzája e s e t t . . . ezen kívül említett gazdája szakványba is ment a cselédjeivel.. ."24 Bizonyára a jó jövedelmezőség is szere pet játszott abban, hogy az 1830-as évek végére az adózás alá vett malmok száma 66-ra növekedett. Azt mondhatjuk tehát, hogy szinte évente egy-egy ma lommal több működött a városban. A lakosság azonban nem növekedett olyan arányban, mint a malmok száma, teljesítőképessége. Így 1841-re a 282 509 vé kányi szükséglet már átlagosan csak 4280 vékányi (ha 82 malommal számolunk, akkor 3445 vékányi) őrölnivalót jelentett, azaz mintegy 112 napnyi munkát biz22 Lásd a 2. sz. jegyzetet. 23 A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban végzett kísérlet során 70—80 kg búzát tudtak megőrölni egy óra alatt a vámosoroszi szárazmalomban. (Kecskés Pé ter szíves közlése.) Ez a mennyiség 2,4—2,7 vékának felel meg, tehát kis eltérés sel igazolja a forrás adatai alapján számított teljesítményt. 24 PML NkO Cegléd mezőváros lta. V. 2.c. 3. kötet 81
tosított a malmok számára. A malmosgazdák mindennapi tapasztalata tehát csakugyan a kereseti lehetőségeik szűkülése lehetett, és emaitt is érzékenyen érinthette őket a malomtaxa felemelése. Azt is látnunk kell azonban, hogy a vámot az őrletők természetben fizet ték, és így a malmok jövedelmének pénzbeli értéke is igen változó volt. Az 1839. január 20-án aláírt kérvényben 45 váltókrajcárral számították a gabona véká jának átlagos árát. Kéziratos gazdasági feljegyzések viszont ennél jóval maga sabb összeget írnak: „1840 dik esztendőben búza fél termés volt, árpa igen ke vés volt, kukoritza kevés volt, bor is kevés volt, zab is kevés volt, kender se volt. 1841dik esztendőben volt szűk termés, úgy hogy drága volt minden. 1842dik esztendőben tavaszkor volt drága az gabona. Búza ára volt 10 vagy 12 forint (mérője) árpa ára volt egy mérő 5 forint HO garas, zab volt mérője 4 forint 10 garas, kukorica egy mérő 6 forint 10 g a r a s . . ,"25 A rossz termés miatti ikevés gabona magas ára növelte a nialmosgazdák jövedelmét, mert a pénzzel fize tendő árúk, szolgáltatások árai (pl. iparos munkát, készítvények árai) kisebb mértékben növekedtek, mint a gabonáé. Még a kérvényben kimutatott 60 ftos jövedelem is körülbelül felért egy béres egész évi keresetével. 26 A fenti számításokkal megítélésem szerint sikerült igazolnom, hogy hasz not hajtó vállalkozás volt a malomtartás. A dikális összeírások alapján módunk nyílik annak megvizsgálására is, hogy a város lakosságának különféle rétegei mennyire éltek ezzel a lehetőséggel. A mezővárosi társadalom főbb rétegeinek százalék arányát és ezen arány nak a változásait Szabó Attila munkájában közölt adatsorok alapján tudjuk megfigyelni.27 E szerint a telkes jobbágy háztartások aránya 1787 és 1846 kö zött 57%-ról 32%-ra csökkent, a házas zselléreké 30%-ról 48%-ra, a hazátlan zselléreké 13%-ról 20%-ra nőtt. A két időpont között eltelt mintegy 60 esztendő alatt a népesség növekedési aránya 187%-os volt. 1787/88-ban tizenkilenc háztartásfő tulajdonában lévő 18 (vízi- és száraz-) malmot vettek adó alá. Ezek kéthatod része (6 darab) zsellér háztartásfő birto kában volt, háromhatodát pedig (fél- vagy ennél nagyobb telekhányaddal ren delkező) jobbágygazdáknál írták össze. A malmok egy hatodát pedig a negyed telkes, illetve ennél kisebb birtokú úrbéresek mondhattak magukénak. (1. sz. táblázat) A malombirtokos zsellérek közül kettő mesterség után is adózott, tehát va lószínűleg tanult molnárok voltak. Az ő háztartásukban további vagyontárgya kat (szőlőt, állatállományt, pálinkafőző üstöt) nem is vették adó alá. ő k tehát „igazi" iparosok voltak, tanult mesterségüket űzték, agrártevékenységből szár mazó jövedelmük (valószínűleg) nem volt. Feltehetőleg szintén molnár volt az egyik nyolcadtelkes malomtulajdonos is. További egy házas zsellérként feljegy zett malmosgazda (ifj. Csurgai Ferenc) 28 kereskedést folytatott, több lova, va lamint 75 juha is volt. Zsellérállapota, földtelensége ellenére is jelentős vagyon nal rendelkezhetett Terényi Pál is, akinek 6 kapás szőlejét, malmát, pálinkafőző 25 CKMA 1840—81. Csurgai Ferenc gazdasági naplója. A napló gabonaeladási adatai alapján számolva 1 véka búza ára valamivel 3 vcft fölött volt. 26 CKMA 1840—81. „1840-dik esztendőre megfogadtam Bognár Jozsepet béresnek. Az bére 20 forint, vócos bunda, két pár csizma, egyik pár új, a másik fejelés. Két pár fehér ruha, kalap, egy kocsi gané." CS. F. a sorshúzáson regrutának kihúzott fia helyett „... 1841-ben fogadtam Moritz Jozsepet katonának... Az bére 225vcft..." volt, azaz egy szárazmalom négyévi keresete. A cselédbérekre lásd Máté Berta lan 1987. munkájában felsorolt adatokat. 27 SZABÓ Attila, 1985. 22. p. 28 KOCSIS Gyula, 1987. 82
1. sz. táblázat gazdák
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
7
1
0,5
—
—
—
2
—
hazátlan zsellér
2
házas zsellér
5
—
1
2
6
1
75
6
5
1
1
—
2
2
1
1/8 telkes
3
—
1
4
4
—
—
6
1,5
—
1
—
1
—
—
2/8 telkes
1
4
3
7
3
—
—
6
1
1
1
—
—
—
—
4/8 telkes
2
14
2
12
5
2
65
13
2
—
1
—
—
—
—
—
1
1
—
—
—
6/8 telkes
2
10
3
8
6
2
—
18
4
8/8 telkes
2
12
1
10
6
8
24
17
1,5
0,5
10/8 telkes
1
8
2
5
3
6
—
12
1
1
1
—
—
—
—
12/8 telkes
1
8
—
10
3
4
—
10
1
1
1
—
—
—
—
1. jár mos ökör
2. fejős tehén
3. gulyabeli marha
4. kocsis ló
6. juh
7. szőlő kapás
8. malom
9. „sutu"
11. olaj ütő
12. mesterség
13. kézi munka
14. kereskedés
A :malmosgazdák vagyoni helyzete 1787/88-bar L.
5. ménesbeli ló 10. pálinka üst
üstjét és „sutu"-ját adóztatták meg. Mindkét hazátlan zsellérként összeírt ház tartásfő (egy özvegyasszony és egy az összeírásban is „úr"-nak titulált személy) 1/2—1/2 malmot birtokolt, és az összeírás többi adata alapján is arra gondolha tunk, hogy abban az esztendőben történt osztozkodás, elvállalkozás következmé nye a hazátlan zsellér állapotuk. A malombirtokos zselléreknek ezen képviselői tehát nemcsak malmukkal, hanem más, jövedelmet hozó berendezéseikkel, sző lőbirtokukkal, állatállományuk nagyságával is kiemelkednek rétegükből. A meg felelő források hiányában ifj. Csurgai Ferenc példája alapján (apja vagyonos jobbágy volt) csak feltételezhetjük, hogy ezek a személyek a családjukban ko rábban is meglévő „földvagyont", az abból származó hasznot fordították a ma lomszerzésre, és más, az agrártermékek feldolgozását célzó felszerelésekre, va lamint az agrártevékenység körén belül maradó, de a szántónál intenzívebb szőlőkultúrára. A malmok háromhatodát birtokló, nagy telekhányaddal rendelkező vagyo nos jobbágyok a jobbágy telken megtermelt jelentős mennyiségű fölösleget a malomépítésre fordították. Így járt el például Némedi János „úr" is, aki a 3/4 telke mellett három szárazmalmot, egy olaj ütőt, pálinkafőző üstöt és 10 kapás szőlőt mondhatott a magáénak, de állatállománya éppen csak a földek megmű veléséhez szükséges mennyiségű volt. E csoport többi gazdájának is csupán te leknagyságához minimálisan szükséges igavonója, általában a háztartás szük ségleteit kielégítő 1 fejős tehene, valamint ezek 1—2 évi szaporulata képezte az állatállományát. E csoport tagjai juhot is alig tartottak. Ezzel szemben malma, borsajtója, pálinkafőző üstje szinte mindegyiküknek volt. Közös jellemzőjük to vábbá, hogy szőlőbirtokuk igen jelentős. A házas zsellér malombirtokosok magatartása, gazdasági stratégiája (ha erre egy adott esztendőben megfigyelt jelenségből egyáltalán következtetni le het) a végcélban térhetett el a vagyonos gazdákétól. Az előbbiek célja nem a földbirtok, a jobbágytelek szerzés lehetett — ehhez a malmok keresete való színűleg nem is lett volna elegendő —, hanem az ebben a korban biztosnak tűnő egzisztencia megteremtése, mégpedig a zsellérek túlnyomó többsége által nap számosként, „kézimunkásként" elérhetőnél magasabb színvonalon. Velük szem ben a vagyonos gazdák ezen tőkeberuházásai valószínűleg a konjunktúrából akartak (a jobbágytelek növelésére fordítható) hasznot húzni a XVIII. század utolsó évtizedeiben. Az 1830-as évek végén a malomtulajdonosok két nagy és egy kisebb, egy mástól élesen elkülönülő csoportra oszthatók. (2. sz. táblázat) A legnépesebb csoportok a mezővárosi társadalom két szélső pólusán lévő rétegekből (az egész vagy annál is több telket birtokló jobbágygazdákból és a házas zsellérekből) verbuválódtak. A 34 gazdából álló házas zsellér csoport mintegy fele ipari tevékenysége után is adózott, tehát ők valószínűleg tanult molnárok voltak. Az 1780-as évek molnáraival szemben azonban szinte kivétel nélkül mindnek volt 1—Il holdnyi szőleje is. (Ketten kifejezetten nagy 10 és 6 hold szőlőt műveltek.) A házas zsel lér csoport másik fele malma jövedelme mellett átlagosan mintegy 3—4 hold terjedelmű szőlőbirtokából biztosította megélhetését. Más ipari berendezést (pá linka üstöt) is birtokolt néhány közülük. (3. sz. táblázat) Életkörülményeik bi zonyára jobbak voltak, mint más házas zselléré, nem kellett rendszeresen mun kát vállalniuk, gyermekeiket sem kellett szolgálatba állítaniuk, de felhalmo zásra kevés módjuk volt. Különösen őket érinthette érzékenyen a malmok ke resetének csökkenése és a malomtaxa felemelése. A 19 főnyi nagygazda csoport általában vagyonosabbnak mutatkozik, mint 84
2. sz. táblázat gazda
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12 3
34
_
3
—
4
—
—
62
34
5
3
16
2
—
—
—
—
—
—
5
2
—
—
—
— 1. jármos ökör
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
— 2. fejős tehén
4/8 telkes
2
—
—
3
6
1 4 1
6
2
—
—
—
— 3. gulyabeli marha
5/8 telkes
1
_
2
4
1 5 9
1
i
_
6/8 telkes
1
6 —
2
3
1 3 0
2
1
—
—
—
_
5. ménesbeli ló
7/8 telkes
—
—
—
—
—
— —
—
—
—
—
_
_
_
6. juh
8/8 telkes
9
36
14
42
27
24
458
34
8,5
4
—
—
— 7. szőlő kapás
9/8 telkes
1
—
—
2
—
—
—
1
1
1
—
—
— 8. száraz- és vizi malom
10/8 telkes
5
26
5
31
15
16
264
20
6
1
—
—
— 9. pálinka üst
11/8 telkes
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
— 10. kézi munka
12/8 telkes
1
6
1
6
3
4
60
8
1
—•
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
— 12. kereskedés
2
12
4
16
6
15
165
12
2
1
—
—
—
házas zsellér 1/8 telkes 2—3/8 telkes
13—15/8 telkes 16/8 telkes
_
_
_
A malmosgazdák vagyoni helyzete 1837-ben.
_
_
4. kocsis ló
11. mesterség
föld- ipa- nyo- kertelen ros mási tes"
öszszes db
a háztartásfők 1799/1800
%-a
47
8
24
21
1522
a malmosgazdák %-a
24
17
10
51
29
0
15
65
malmosgazdák birtokolják a pálinkaüstök %-át
1,5
egy malmosgazda szőlőbirtoka átlagosan kapás területű
2,8
0,4
4,3
4,6
1337
a háztartásfők
46
17
20
16
3005
22
31
6
40
63
11
6
1
21
61
1,8
1
%-a
a malmosgazdák %-a 1840/1841
3
malmosgazdák birtokolják a pálinkaüstök %-át egy malmosgazda szőlőbirtoka átlagosan hold területű
3,8
3,5 1442,5
A SZŐLŐSGAZDÁK JÖVEDELEMFORRÁSAINAK MEGOSZLÁSA fél évszázaddal korábbi elődei. Ez elsősorban a telkiállományuk növekedésé b e n mutatkozik meg, v a l a m i n t abban, hogy jelentős számú j u h o t t a r t a n a k . Az 1780-as években az egész- és nagyobb telket birtoklók között is r i t k a volt a malomtulajdonos (minden tizenhatodiknak volt m a l m a ) . Ezzel szemben az 1830-as évekre az ehhez a réteghez tartozó m i n d e n h a r m a d i k gazdaságban öszszeírták a malmot. (Az egész- és n a g y o b b telket birtoklók száma a két időpont között mintegy e g y h a r m a d d a l csökkent.) Azt m o n d h a t j u k tehát, hogy erre az időre a gazdagparaszti háztartásokhoz hozzátartozott a szárazmalom, amellyel részint — a saját gazdaság — h á z t a r t á s számára őrölve — tekintélyes m e n n y i ségű vámot t a k a r í t h a t t a k meg, részint malom v á m jövedelmet szerezhettek. A dolgozat célja kideríteni, hogy a szárazmalom birtoklása kifejezője-e v a lamilyen, a hagyományos paraszti gazdálkodás körforgásán t ú l m u t a t ó , „vállal kozói" m a g a t a r t á s n a k . A fenti elemzések erre utaló jeleit továbbiakkal egészít hetjük ki. A jobbágytelek hasznain kívüli jövedelemforrások (szőlő, pálinkaüst) vizsgálata jelentős eltérést m u t a t a XVIII. század vége és az 1840-es évek eleje között. (3. sz. táblázat). A földtelenek (házas zsellérek) és az (úrbériség szem pontjából szintén házas zsellér) iparosok csoportjában ezen jövedelemforrások birtoklása jelentős a r á n y b a n nőtt és hasonló tendencia figyelhető m e g a leg tehetősebbek k ö r é b e n is. A helyi társadalom két szélső pólusán elhelyezkedő csoportnak a k é r v é n y b e n is kifejezésre jutó közös é r d e k e „vállalkozói m a g a t a r t á s a " majd az 1860-as években válik el egymástól. A k k o r , amikor a vagyonos malmosgazdák egy része a kapitalista iparfejlődés által biztosított lehetőséggel élve gőzmalom rt.-t alapít, kihúzva ezzel a talajt a t o v á b b l é p é s r e anyagi okok m i a t t képtelen társaik lába alól.
86
ADATTÁR A MALOMTULAJDONOSOK KÉRVÉNYE „Mintegy 17000 főre lehet tenni városunk népességét, melly a beőrlött ga bonát rendesen (azaz rendszerint K. Gy.) megemészti, mellyhez képest kitsinyeket és nagyokat egy számban vévén; átallyába közép számítással nem lehet egy személy egész évi élelmére többet venni 10 véka gabonánál, de még ennek is ötöd része vidéki vízimalmokban úgymint Űjszászon, Nagykátán, Szolnok ban és Soroksáron őröltetik meg, mert az ollyan földmíves gazda, kinek cse lédjei s munkássai számossága miatt 80 — 100 — 150 s 200 véka gabona beőrlésére van szüksége, nem sanyargatja jószágát száraz malomban való őrléssel, ha nem viszi gabonáját az elébb nevezett vidéki vizi malmokba. E felett a város ban maradott gabonából a Mlgos Uradalom két vizi malma, — melly egyedül kiapadhatatlan forrásvíz folyásán fekszik, leghamarább megindul, ellenben leg későbben szűnik meg forogni — tavaszi és őszi forgásaival beőről 6000 vékát, mi szerint a jobbágyi malmokra csak 130.000 (! helyesen 110.000) véka marad őrölhető. Ezen beőrőlhető mennyiséget 82 malom között átallyában felosztván egy malom őrölhet 1585 (és) 15/40 vékát, mellyből 14dikével minden malomra 113 s valami kis rész véka vám esik, ebből azonban a molnároknak ki kell adni a negyed részt, melly után a tulajdonosoknak 85 véka maradna rész szerént búzában, rész szerént árpában és kukoricában, mert a szegényebbek ezzel is élni kenteiének ö n jólelkűségére hagyatik tehát az őrlőnek kiadni, vagy ki nem adni a vámot, minél fogva egy jó szárazmalom keresete évenként csak 70—75, legfeljebb csak 80 véka gabonában állapodik meg, ennek ára középszá mítással vékája 45xrban vétetvén 60 vcforintot tészen." „Egy száraz malom építése kerül egyszeri készülettel 1500 ve ftba s azon anyagok tartósságát véve, mellyeket időszakonként se igazítani, se újí tani nem kell eltart egy malom 30 esztendeig oly móddal, hogy a bele ruházott tőkén f elyül még a következő költségéket kell tenni : a) 30 év alatt a tetőt, légyen az akár zsindelyes, akár nádas (:mert csere pes tető városunkban ekkoráig nem létez:) háromszor kell kiigazítani azon te temes hibáiból, mellyeket abban részint az idő viszontagsága részint a nagy mozgással járó mű rengetése okozott; illy tetőjavítás kerül minden egyes eset ben 20 ve ftba, háromszor tehát 60 ve ftba b) a malom tölgy oszlopai, melly ek 11 számmal vágynak, eltartanak a föld ben 20 esztendeig — mi után helyükbe egészen újakat kell állítani. Ezen oszlapok darabja 15 ve ft, összves áruk 165 ft, de mivel az elkorhadt oszlopok, da rabja megérvén 2 ft 30 xrt más használatra, ezekből 27 ft 30 xr megtérül, ez alkalommali költség lesz 137 ft 30 xr. Azonban az új oszlopok csak a feltett el tartási 30 évekből még hátra levő 10 évekig állandván ekkor fele használat ban vannak, s darabjuk megér 7 ft 30 xrt; melly ár szerint a bejövő summát 82 ft 30 xrt, mint némelly részben megtérült újítási költséget az elébbi 137 ft 30 xrból levonván marad oszlop újítási költség 55 ve ft c) a malom használatának 15dik évében újítani kell a köveket, mind az alsót, mind a felsőt, mellynék párja 100 ve ft felkészítése pedig kerül 20 ve ft d) 30 év alatt a malmot háromszor kell újrafogazni, egyszeri fogazásra 200 darab somfa, száza 8 ftjával 16 ft, a munka 10 ft — tészen 26 ftot; de az el kopott régi fogak, mint csupán tűzre használhatók újdonani áruknak 1/20 ré87
szét 1 ft 18xrokat megérvén, ezen summa levonandó, melly szerint egyszeri fogazásra marad 24 ft 42 xr költség s háromszor véve 74 ft 6 xr e) orsó tányér 30 év alatt kétszer kell újítani, ez kerül 4 ve ftba, kétszer tehát 8 ft f) orsót csöveztetni kell minden két esztendőben, és így 30 év alatt 14szer, egyszeri csövezés kerül 5 ftba, ugyanis a somfa 3 ft, készítés 2 ft, összvesen te hát az illyes költség 70 ve ft g) kovács munka általában évenként 5 ft, 29 éven 145 ve ft h) kenőcsre évenként u:m: 2 icce olaj és 10 font háj 6ft, 30 éven által 180 ve ft i) malomház fala igazítása évenként U ft, 29 évre 29 ve ft j) ide járul az úri adózás, mint egy malomtól évenként a régi gyakorlat szerint fizetni kell vala 8 ft, s így a 30 év alatt 240 ve ft 1) köz adó egy malomtól, mint a N. Vármegye által egy rovásra tett örök től évenkénti általános számítással 5 pengő forint, vagyis 12 ft 30 xr váltóban, mely adózás 30 év alatt megyén 375 ve ft összvesen 1356 ve ft 6 xr Nagy István molnármester hagyatéki leltára 1838 ingatlanok: ház, kamra, ól 4 paszta öreghegyi szőlő 3/4 hold új szőlő kis veteményeskert az ingatlanok összesen bútorzat: 1 keményfa asztal 1 karospad 3 keményfa karszék 1 nagyobb ócska láda 1 nagyobb ócska láda 1 nyoszolya 1 hitvány nyoszolya 1 fali téka 1 tükör 1 kisebb tükör 1 fogas 1 ócska korsópad 1 szekrény a bútorzat összesen szerszámok: molnár műhely szerszámtartó fogas ...... kisebb fogas 1 vastag fúró . 5 kisebb fúró 1 sróf fúró ... 1 hosszú szárú fúró 1 kisfúró 1 hosszú, vastag fúró 88
.,
282 ft — xr 271 ft 15 xr 107 ft 30 xr 57 ft 30 xr 718 ft 15 xr 3 ft 21 xr 1 ft 6 xr 2 ft 48 xr 1 ft 12 xr 1 ft 18 xr 2 ft — 1 ft — — 42 xr — 21 xr — 33 xr — 5 xr — 13 xr — 45 xr 15 ft 24 xr 3 ft 33 xr — 13 xr — 6 xr — 37 xr 1 ft 55 xr — 21 xr — 21 xr — 4 xr ,.. — 19 xr
1 sróf fúró 1 nagy sróf fúró 1 széles fúró 2 srófos gyalu és két czin metsző 1 nagy eresztőgyalu 1 kisebb eresztőgyalu 1 félkéz gyalu 1 félkéz gyalu 1 félkéz gyalu 3 félkéz gyalu 3 félkéz gyalu 3 félkéz gyalu 3 félkéz gyalu 3 félkéz gyalu 1 kétkézvonó 1 görbe kétkézvonó 1 nagy cirkálom 1 kisebb cirkálom 1 fa cirkálom 1 tekerőfúró és 1 hevederes vágófűrész 1 rámás félkézfűrész 1 rámás félkézfűrész 2 rámás kisebb fűrész 1 széles rámájú fűrész 1 keresztülvágó fűrész 1 deszkavágó fűrész 1 lyukfűrész 1 kisebb fűrész 1 faráspoly 2 lapos vasráspoly 2 lapos kisráspoly 1 favágó fejsze 1 bárd 1 bárd 1 szekerce 1 hitvány szekerce 1 hitvány szekerce 1 balta 1 nagyobb véső 1 kisebb véső 1 nagyobb srófvéső 1 kisebb srófvéső 1 gömbölü srófvéső 2 gömbölü vésők 1 vékony véső 1 betűvágó véső 1 hitvány véső 1 vasvágó véső 1 asztaloskés 1 nagyobb asztaloskés 1 hitvány asztaloskés
,
— 25 xr — 4 xr — 4 xr 1 ft 29 xr — 15 xr — 10 xr — 8 xr — 8 xr — 7 xr — 24 xr — 15 xr — 18 xr — 13 xr — 13 xr — 20 xr — 13 xr — 7 xr — 5 xr — 8 xr 18 xr — 54 xr 2 ft 15 xr 1 ft 33 xr 1 ft 3 xr 1 ft 18 xr 2 ft 33 xr — 14 xr — 7 xr — 10 xr — 12 xr — 11 xr 1 ft 45 xr 2 ft 3 xr 2 ft 36 xr — 8 xr — 30 xr — 13 xr — 44 xr — 29 xr — 15 xr — 23 xr — 10 xr — 11 xr — 9 xr — 4 xr — 7 xr — 1 xr — 6 xr — 4 xr — 23 xr — 4 xr 89
1 függőmérték 1 festékes m e d e n c e zsinórral 3 vas sróf 1 srófkules kővágócsákány, kalapács, malteros k a n á l e g y ü t t köszörűkő vályústól 1 faragószék 2 deszkaeresztő srófos szék 1 n a g y faragótőke 3 kaloda, 3 verő, 1 nyomó 1 szolgafa, 1 nagy furkó 1 kisebb furkó 1 lyuktisztító vas 1 véső csákány 1 harapófogó 1 abroncshúzó 1 kisebb abroncshúzó 3 kapocsvas 1 vaskapocs a szerszámok összesen: félkész t e r m é k e k : 1 készületben levő keményfa asztal 1 k é s z ü l e t b e n levő gyalog m a l o m 1 készületben levő gyalog m a l o m 1 készületlen gyalog szánkó félkész t e r m é k e k összesen (dirib-darab, fák, vasak, törött szerszámok összesen h á z t a r t á s i felszerelés, konyhaeszközök összesen az összes h a g y a t é k becsértéke
— — — — 1 ft 1 ft — — — 7 ft — — — 1 — — — — — 50 ft — 12 10 — 22
13 16 27 10 12 48 22 14 16 — 13 2 30 48 9 25 13 39 28 41
хг xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr xr
ft 42 x r ft — ft — 3 xr ft 45 x r
4 ft 32 x r 37 ft 14 x r 832 ft 37 x r
IRODALOM DANYI Dezső—DÁVID Zoltán, szerk. 1960 Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787) Bp. KÁRPÁTI Aurél 1963 A vándor visszanéz. Budapest KOCSIS Gyula 1987 Egy mezővárosi család gazdasági — társadalmi törekvései Cegléden (1730— 1930). In: Életmód kutatások Pest megyéből. Studia Comitatensia 18. 143— 185. p. Szentendre 1988 Hagyatéki leltárak Cegléd 1850—1900. Cegléd 1989 Farkas István ceglédi gazda kéziratos számadáskönyve. In: Filep A.—Égető M. szerk.: Történeti — néprajzi források a XVIII—XIX. századból. Dokumentatio Ethnographica 13. Budapest. MÁTÉ Bertalan 1987 Adatok a ceglédi nagygazda alkalmazottak javadalmazási viszonyaihoz a 19. században. I n : Életmódkutatások Pest megyéből. Studia Comitatensia 18. 227—244. p. Szentendre PERJÉS Géza 1963 Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a 17. szá zad második felében. Budapest PETRÓCI Sándor 1960 Cegléd településtörténete. Cegléd SZABÓ Attila 1985 A ceglédi vallásalapítványi uradalom gazdálkodása 1782—1867. Cegléd. 90
MÜHLEN, MÜLLER, MÜHLENBESITZER IN CEGLÉD IM XIX. JAHRHUNDERT 1864 begann in Cegléd die erste Dampfmühle zu funktionieren, die im Besitz einer Aktiengesellschaft war. Zu dieser Zeit waren in der Stadt schon 93 Mühlen — darunter 82 Trockenmühlen — im Betrieb. Diese sind aber wegen der Konkurrenz der Grossbetriebe bald zugrundegegangen und liquidiert. Das Brotgetreide der im XIX. Jahrhundert schnell wachsenden Stadt mit immer grösserer Bevölkerungszahl wurde neben einigen Wassermühlen geringer Produktivität vor allem in den Trockenmühlen gemahlen. In den ersten Jahrzehnten des XIX. Jahrhunderts bedeutete das Zustandebringen einer Mühle für die leibeigen-bäuerlichen Bevölkerung gute Möglichkeiten zur Kapitalinvestierung. Der Autor stellt mit Hilfe der Volkszählungen und Steuerzusammenschreibungen, aufgrund der wirtschaftsgeschichtlichen Fachliteratur die Brotgetreidebedürfnisse der Bevölkerung fest. Danach untersucht er die Mahlenprodukivität der Trockenmühlen. Er stellt mit dem Vergleich der Getreidebedürfnisse der Bevölkerung und der Produktivität der Mühlen fest, dass die Mühlen Betriebe waren, die guten Gewinn brachten. Sowohl in den 1780er, als auch in den 1840er Jahren besassen jene Gruppen den überwiegenden Teil der Mühlen, die sich an den unteren und oberen Polen der Gesellschaft befanden. Für die bodenlosen Hausierer konnte der Nutzen der Mühlen einen bescheidenen Lebensunterhalt bringen. Dem Reichtum der reicheren Bauernbürger gehörten aber fast notwendigerweise auch Trockenmühlen an.
91
