Malmok Északkelet-Magyarországon a 19. század második felében

Malmok Északkelet-Magyarországon a 19. század második felében (Az 1863. évi magy. kir. helytartótanácsi összeírás és a korabeli malomstatisztikai felvételek alapján

RÉMIÁS TIBOR A z 1863-1906 közötti i d ő s z a k o t - a m i t ne kezeljünk merev határként - a magyar malomipar „fénykorának" tekinti a szakirodalom. Jelen ta­ nulmány kitűzött feladata a történeti Magyarország 7 északkeleti várme­ gyéje ( A b a ú j , Borsod, G ö m ö r és Kis-Hont, Heves [és Külső-Szolnok], Nógrád, Torna és Z e m p l é n ) malomiparának a fent megjelölt időhatárok közötti vizsgálata. A kutatási e r e d m é n y e k e t három részre osztva kívánjuk ismertetni. Először általános áttekintést adunk a 19. század második felének malo­ miparáról, amelyet a gőzmalmok előretörése az ún. „hagyományos mal­ mok" háttérbe szorulása vagy az átváltás korszakának* is nevezzük. Majd az első (1863. évi) magyarországi malomösszeírásvizsgált területünkre vonatkozó eredményeit közöljük, utalva annak hiányosságaira. Végül a közel 10 évenként ismétlődő (1873., 1885., 1894., 1906.) „nagy" ma­ lomipar-statisztikai felvételeket tekintjük át több szempont alapján, és a 7 felső-magyarországi vármegye tekintetében. A magyarországi malomipar fénykora. Magyarország ipari termelésében még a 18. század végén is a feudális termelési viszonyok között megrekedt gazdasági formák uralkodtak, úgymint a kézművesség, a céhes és a falusi parasztipar. Nyugat-Európá­ ban ekkor már az ipari forradalomnak a második szakaszát is meghaladták." Közép- és Kelet-Európa egyes országai a 19. század első felében érték el az eredeti tőkefelhalmozás csúcspontját, bár „Magyarországon már a 18. század végétől a kisárutermelés különböző formái mellett egyre nagyobb jelentőségre tettek szert az egyszerű tőkés kooperációk és manu­ faktúrák" H a z á n k b a n azonban a gépi nagyipar megelőző formái közül a manu­ faktúrák szerepe, amelyeket - Gyimesi Sándor fogalommagyarázatát el­ fogadva, - a munkamegosztás kooperatív, a kézi erővel végzett munka és a tőkés viszony jelenléteként fogunk fel, Nyugat-Európához (főleg 1

1

3

1

8

Németországhoz) képest nem volt olyan jelentős. Ennek elsődleges oka az, hogy nálunk az ipari munkamegosztás elsősorban a céhesiparon felül történik. Ezt az állítást azzal is alá lehet támasztani, hogy „a 18. század végén és a 19. század első felében a manufaktúramunkások száma a kézműiparban dolgozók számának 1110-ét sem haladta meg. A napóleoni h á b o r ú k és kis megszakítás után az 1848-49-es szabad­ ságharc idején a hadsereg felszerelését szolgáltató textilipar területén jöttek létre jelentős manufaktúrák. A háborús konjuktúra megszűnésé­ vel, valamint az e r ő s e b b osztrák textilmanufaktúrák versenye következ­ tében ezek a magyarországi vállalkozások csődöt mondtak. Kialakult a magyar iparfejlődés sajátos arculata. Nálunk nem a klasszikusnak szá­ mító textilipar tört előre, hanem az élelmiszeripar, s azon belül is a malomipar lett a vezető iparág. A z 1825-ös válság után a „manufaktúrák helyett ekkor már az egy­ szerű tőkés kooperációk az ipari fejlődés fő magyar f o r m á i . " A z 1830-as évek végéig műszakilag legfejlettebb malomtípusnak a vízimalmok számítottak, de legelterjedtebbek a szárazmalmok voltak, s a lakosságot nagyobbrészt ezek látták el kizárólag malomkövek között őrölt liszttel. Hazánk malomiparában a pesti hengermalom nyitott új korszakot. Bár időben az 1835-ben gróf Károlyi Lajos által alapított rövid életű nagysurányi (Nyitra vm.) első műmalom és a vele közel egy időben létrejövő soproni gőzmalom megelőzte a gróf Széchenyi István nevével összefüggő pesti József-Hengermalmot. Az 1839-42 között felépített József malom nem a gőzerő alkalmazásával, hanem azáltal vált úttörővé, hogy malomkövek helyett először használt hengereket. A példa mégsem volt elegendő, még 30 évet kellett várni ahhoz, hogy a hengerekkel való őrlés teret kapjon Magyarországon, sőt az egész világ a 70-es évek közepétől a Mechwart-féle hengerszéket alkalmazta. Az évszázadok óta használt és jól bevált őrlőkö­ veket nem sikerült kiszorítani a finomabb lisztfajtákat előállító hengerszé­ keknek. Még a 19. század végén is 19 958 kőjáratos malom működött hazánkban, amelynek 60,25%-a (12 025) csak 1 kőjárattal rendelkezett. Malomiparunk a 60-as évek elején, de főleg a kiegyezést követően indult óriási fejlődésnek. Ez elsősorban a mennyiségi változásokban j u ­ tott kifejezésre, természetesen a gőzgépek javára. (Lásd az 1. táblázatot). 10

n

12

/. Év

Magyarország malmai összesen

1860-ig 1863 1873 1885 1894 1906

22 24 17 20 17

táblázat

Ebből gőzmalom

25 147 492 910 1 723 1 908

132 956 277 000 304

1870-ben egyedül a fővárosban 14 gőzmalom állt fenn. A hagyomá­ nyosnak is nevezhető víz-, száraz- és szélmalmok közül csak a vízimal­ mok bírták legtovább a versenyt. Ez az átváltás, a. gőzmalmok előretöré­ sének korszaka, amit a szárazmalmok és a szélmalmok sínylették meg legjobban. 1873-ban 854 szél- és 6 361 szárazmalomban őröltek, ami a századfordulóra 19,09%-os (691 szélmalom), illetve 90,28%-os (619 szá­ razmalom) csökkenést e r e d m é n y e z e t t . A z általános, országos tendenciák u t á n , szűkítve vizsgálatunkat, tekintsük át, hogy a történeti Magyarország északkeleti megyéinek malom­ ipara hogyan élte meg a gőzmalmok előretörésének korszakát. 13

Az első magyarországi malomösszeírás Mielőtt részletesen rátérnénk az első (1863. évi) országos malom­ összeírás eredményeire - pusztán tájékozódási igénnyel - megkíséreljük kimutatni a vizsgált 7 vármegyére v o n a t k o z ó a n a statisztikai működés előtti malmok számát. A statisztikai felvételek előtti időszakon a 19. század elejétől visszamenőleg a 17. század elejéig terjedő időszakot ért­ j ü k , ami a malomipar tekintetében a malomtechnika változatlanságának időszaka is. E művelethez Bogdán István számítási e r e d m é n y e i t kívánjuk fel­ használni, aki vagy a lakott terület vagy a lélekszám ismeretére adta meg azokat a viszonyszámokat, amelyek segítségével a valóságos malom­ számhoz közelítő eredményekhez juthatunk. A 19. század második feléig egyetlen conscriptiót sem ismerünk, amely részletesen tárgyalná a malmokat. E hiány pótlására három idő­ szakban (1720., 1784-87., 1828.) teszünk kísérletet (lásd a 2. táblázatot). 14

15

Malmok

száma 2.

Vármegye

1720

1784-87

1828 év

Abaúj

324

-

429

Borsod

204

362

507

Gömör "

1

341

299

491

Heves és K.-Szolnok

180

442

687

Nógrád

371

397

501

-

79

59

Torna Zemplén

653

565

táblázat

757

Az 1720. évi kimutatáshoz az 1715-20. évi országos összeírás Acsády-féle összesítését használtuk fel. Természetesen tisztában va­ gyunk az összeírás adatainak bizonytalanságával és hiányaival, sőt erre maga Acsády is felhía figyelmet. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a kutatások elsősorban a lélekszámadatok pontatlanságát mutatták k i . Következésképpen a lakott helyekkel számolva megkaphatjuk a fenti táblázatban rögzített malmok s z á m á t . A második és harmadik időszaknál a tényleges népességszám segít­ ségével tudtuk a megyékben lehetséges malmok számát meghatározni. Ehhez az adatokat az első magyarországi népszámlálásból és Nagy L u dovicus korabeli statisztikai munkájából'^ kölcsönöztük. Nagy statisztikusunk, Fényes Elek - akinek munkáira manapság a k u t a t ó k oly gyakorta hivatkoznak - 1844-ben napvilágot látott kötetei, a helységek pontos megnevezésével, csak a papírmalmokat említik. Ga­ b o n a ő r l ő malomról, legyen az száraz-, vízi-, v a g y a k á r szélmalom is, nem számol be. így Borsodban 5, A b a ú j b a n l (Szinnye), G ö m ö r é s Kis-hontban 10, Z e m p l é n b e n szintén 1 (Nagy Kemencze) papirosmalmot közöl. Heves és Külső-Szolnok és Torna vármegyéknek egyetlen malmára sem hivatkozik, ugyanakkor Gömör és Kis-Hont vármegye 6 fűrészmalmát is lejegyzi. 17

18

20

Az első, csak a malmokra koncentrált országos összeírást a magyar királyi helytartótanács kezdeményezte és hajtatta végre 1863-ban. Ese­ dékességén és igen nagy hiánypótlásán kívül e munka elvégzését moti­ válta többek között az 1862. évi londoni kiállítás nagy magyar sikere. A zsűri itt kiáltotta ki a Pesti Hengermalomban előállított ü-számú lisztet a világ legfinomabb lisztjévé. 1863. július l-jén a magyar királyi helytartótanács 43 025 számú köriratában felszólítja a vármegyék közönségét, hogy „ A z országban létező összes gabonamalmok, ezek őrlőképessége, valamint az élelem­ nek ezekbőli leggyorsabban eszközölhető szállítása iránt hiteles adatok beszerzésére úgy statisztikai, mint élelmezési szempontból szükség lévén (. . . a táblás kimutatás rovatait a legrövidebb úton beszerzendő hiteles adatok alapján kitöltvén) . . . f. é. augusztus h ó 30 -ig ide múlhatlanul terjessze fel . . , " A magyar királyi helytartótanács fokozatosan kérte be a körirathoz mellékelt kitöltött kimutatásokat. Következtetésünket a Z e m p l é n vár­ megyei főszolgabírák (a tokaji kerületé Tóth Samu, a homonnai ker. olvashatatlan) és szolgabírák (a sátoraljaújhelyi ker. Hunyor Sándor, a sárospataki ker. Szenczy László) aláírásával felküldött kimutatásaiból vontuk le. Ezek ugyanis május 16. és 23. között készültek el. Borsod vármegye 4 járása időben postázta a magyar királyi helytar­ tótanács részére a maiomkimutatásokat. A miskolci járás 5 szakaszra bontva készült el augusztus 1. és 26. között. A szendrői járás augusztus 6-án, de augusztus 8-án m é g pótlást is csatolt hozzá. A szentpéteri augusztus 10 és 20, míg az egri augusztus 3. és 12. között fejezte be a megyében fellelhető malmok összeírását (lásd az 1. mellékletet). A vizsgált 4 vármegyei conscriptio közül Nógrád és Heves és KülsőSzolnok vármegyék közönsége 1863. szeptember 6-i keltezéssel a magyar királyi helytartótanácstól egy újabb sürgető leiratot kapott. Ez kimondja, hogy „. . . folyó évi július l 43 025 szám alatt kiadott itteni intézmény (magyar királyi helytartótanács-szerző) még mindekkoráig sem foganatosítatott, meg hagyatik ezen megye közönségének, hogy a fent hivatott intézménynek felelőség terhe alatt minden késedelem nélkül feleljen meg." A Heves és Külső-Szolnok vármegyei malomkimutatások összesí­ tése augusztus 30-i dátummal készült el Egerben, de a leirat bizonyság arra, hogy szeptember elején m é g nem került fel Budára. E vármegye 4 járásának malomössze írásai is a főszolgabírák és szolgabírák nevei alatt kerültek fel. 21

lk

22

23

é n

24

Nógrád vármegyében a szécsényi járásról biztosan tudjuk, hogy megkésett a két h ó n a p alatt elvégzendő malomösszeírással, hisza Legen­ den keit kimutatáson szeptember 9-ei dátum szerepel. Ellenben a losonci és kékkői járás augusztus 8-án illetve 21-én elvégezte feladatát. A füli j á r á s nem datálta d o k u m e n t u m á t . Végül a beküldött 49 vármegyei, a 4 kerületi (Jász-Kun, H a j d ú , Kővár vidéke és a „Szepesi 16 városok") és a 47 szabad királyi város „összezetes kimutatása"- a magyar királyi államszámvevőség által 1864. március 10-re készült el. Ekkor az országban (az említett két országrész nélkül) 147 gőz-, 70 mű-, 9 173 patak-, 7 966 száraz-, 475 szél- é s 4 301 hajómalom (összesen: 22 132 malom) őrölte a különböző g a b o n a n e m ű e k e t 30 106 m a l o m k ö vön. Amint az „észrevételek", vagy „jegyzetek" r o v a t b ó l kitűnik (en­ nek tartalmával a l á b b bővebben foglalkozunk), az 1863. évi malomipar állapotát rögzítő kimutatások sem egészen fedik a valóságot. Ugyanis az összeírás évében nem őrlő malmok többségét nem vették fel a listára. Jó példa erre B u d á n Berger Lajos gőzmalma, amely „a részletes kimutatás készítésekor nem volt m ű k ö d é s b e n , ezért s z á m b a se vétetett, de most m á r újra m ű k ö d i k " - jegyzik meg az országos összesítéskor. Kassánál a patakmalmok, de K o m á r o m n á l és Besztercebányánál már az összes malmok száma és minősége maradt k i . Nagyvárad szárazmalmait, ame­ lyek többsége a nagyobb szeszgyárak mellett é p ü l t , azért nem regisztrál­ ták, mert előre látva a gőzmalmok gabonaőrlési monopóliumra törését, daraőrlésre rendezkedtek be. F e h é r vármegyében a Dunán felállított battai hajómalmok összeírásánál az okozta a zavart, hogy nem tudták eldönteni Battánál vagy Tökölnél vegyék s z á m b a , végül egyik helyen sem rögzítették azokat. Kisebb mulasztás, de hiányként szerepel, hogy a felújítás alatt lévő malmok őrlőköveinek számát többször nem írták össze. Jó példa erre Abaúj vármegye kimutatása, ahol „a Kis-Hernád (Bársonyos) folyón 14 patakmalom t ö b b év óta nem ő r ö l , azért őrlő köveik száma ki nem téte­ tett, helyre állíttatásuk most t ö r t é n i k " . Ez tapasztalható a kőszegi máso­ dik gőzmalom, vagy a Szatmárnémeti szárazmalmok stb. esetében is. Az átváltás, a „gőzmalmok előretörése" korszak kezdetén a legtöbb gőz- és műmalom Arad (15) és Pest-Pilis-Solt t. e. vármegyében (12) volt. (Ebből Aradon 3, Budán 4, Pesten 4 volt.) A legtöbb patakmalom (500-on felül) Baranyában (568), Nyitrában (546) és Trencsénben (544), hajóma­ lom (300-on felül) Bács-Bodrogban (397), Zalában (363), Pest-Pilis-Solt­ ban (351) és Pozsony vármegyében (331) volt. A Dunán Budánál 65, a Tiszán Szegednél 71 hajómalom „akadályozta" a nyílt folyami hajózást. 5

26

27

Az ekkor még nagy számban létező szárazmalmok központjai BácsBodrog (1253), T o r o n t á l (1048) és Szabolcs (713). A szabad királyi váro­ sok küzül egyedül Szabadkán 207, Kecskeméten 80, Zomborban pedig 75 ló, illetve „ b a r o m " meghajtású taposó-, tipró-, járgányosmalom, sőt kézi meghajtású malmok is m ű k ö d t e k . A legtöbb szélmalom pedig a Jász-Kun kerületben (181), Csongrádon (67), Békésen (46) és Bács-Bodrogban (38) forgott. Ekkor még Szeged városában 8 szélmalom büszkén és tekintélyt parancsolóan magasodott. A 3. táblázat számadatai és százalékos kimutatásai világosan bebizo­ nyítják, hogy még az 1860-as évek elején is a vizsgált régióban a vízimal­ mok (a patakmalmok 59,58%-kal, a hajómalmok 12,30%-kal) és a szá­ razmalmok (25,42%) dominálnak. Meglepő azonban, hogy a magyaror­ szági műmalmok csaknem 20% -a erre a térségre esik. Az országos összesítés Zemplén vármegyében 4 mű és 1 gőzmalmot mutatott k i . Az 1863. évi kimutatás „közönségesnek" titulálta a hagyo­ mányos szerkezetű vízi-, száraz- és szélmalmokat, és „mesterségesnek" a gőz- és m ű m a l m o k a t . A homonnai kerületben írták össze Z e m p l é n vármegye összes „mesterséges" szerkezetű malmát, amely kivétel nélkül vízimalom volt: Hazsina alsó és felső malom. Nagy Kemencze malma, Kis Kemencze alsó és felső malom, Cziroka Bela alsó és felső malom. Cziroka Hosszúmező és Szinna malma. Az összeírás pontatlanságának lehetünk újból tanúi, hisz az említett 6 községben 9 „mesterséges" mal­ mot jegyzett fel a homonnai kerület főszolgabírája, de az országos össze­ írásba már csak 4 m ű - és 1 gőzmalom került be. Ha el kívánjuk választani az 1 gőzmalmot a műmalmoktól, amit az összeíró nem tett meg, akkor ezt a 24 óra alatt „amit a közönség hátránya nélkül a magas kormány részére megőrölhet" feltüntetett adatai segítségével tudjuk. A „mester­ séges" malmok egy kivételével napi 5, illetve 6, pozsonyi mérő (PM) „életet" tudnak megőrölni, míg a Kis Kemencze felső malom 15 P M g a b o n á t . Következésképpen ezt, a többi „mesterséges" malomtól há­ romszor nagyobb teljesítményű malmot tekinthetjük a vármegye egyet­ len gőzmalmának, amelyet nagy valószínűség szerint mozgatható gőz­ géppel hozhatták m ű k ö d é s b e . A Kis Kemencze felső malom és a Hazsina alsó és felső malom 3-3 kőre, míg a többi „mesterséges" malom 2 kőre őrölt. Zemplén vármegye „közönséges" malmai nagy számuk ellenére m á r a 60-as évek elején sem tudták ellátni a falvakat elegendő őrleménnyel. Hunyor Sándor szolgabíró az „Észrevételek" rovatba saját kerületére nézve az alábbi megjegyzést teszi: „ A z Újhelyi kerületben levő vízi-,

száraz- és szélmalmok oly hellyezetben vannak, hogy nem kielégítők a' nép szükségeit fedezni, sőtt kéntelenítetnek a' Hernád vizére, nagy gőz­ malmokba ő r ö l t e t n i . " Újhely városában és fél órai járásra a határában ekkor 5 vízimalom őrölt: a Hartai (vagy Harthay) 6, a Barátszeresi 7, a Baksi 4, a Pap 4 és a város tulajdonában lévő ugyancsak 6 k ő r e . A városon átfolyó „Ronyvamalompatak"-on létesültek. Ezek sem voltak képesek kielégíteni a vá­ ros szükségleteit, márcsak azért sem, mert többsége „rossz karban", „avult állapotban" volt. A nagy szárazság, ami 1863 nyarán még tartott, és az ebből adódó vízhiány miatt ritkán őröltek teljes kapacitással (min­ den k ö v ö n ) . Ha forogtak a malomkerekek, akkor-ahogy a kimutatásból olvassuk - még a „Bodrogköz nagyobb része is idejár(t) ő r ö l n i ' . Az esőhiány megállította Sáros Patak 4 vízimalmát is. (Halastói, Ispitályi, Petrahói és Uj malom, mind 3 kőre őrlő „árok szélin fekvő felül csapó" malmok). A 19 hajómalomból 5 Tokajban volt, de az összeíráskor „a Tisza folyam lassúsága miatt a közönség szükségletét sem elégíti ki az 5 vízi malom". Említést é r d e m e l Sáros Patak 2 kompmalma is, amely 2-2 kőre őrölt. A 121 szárazmalomból Bodrog Keresztúron 4-et, Tarcalon 9-et és Tokajban 3-at tudunk biztosan, amelyek „egy kőre dolgoztak", s maxi­ mum 6 P M (3 q) gabonát tudtak naponta megőrölni. Balassa Iván a 19. század elejére a Hegyalján 13, a Bodrogközben 43 szárazmalmot muta­ tott ki helységek pontos megjelölésével, melyek a század közepén is fennállhattak. Az 5 szélmalomból csak a cékexl ismerjük, amely 1 kőre őrölve nagyon elhanyagolt állapotban volt már 1863-ban is. „Csak cse­ kélységet ő r ö l ( t ) . " Nógrád vármegye malomösszeírása pusztán statisztikai adatokra ha­ gyatkozik. A z „Észrevételek" rovat megjegyzések, kiegészítések, ponto­ sítások nélküli. A 4 gőzmalom a Vác-Dukla országúthoz közeli Losoncon és Balassa-Gyarmaton, a Losonc-Gyöngyös országút mellett a Peszmegi pusz­ tán és a Losonc-Vác országút szomszédságában, Szécsényben volt. Kö­ zülük a legnagyobb teljesítményű Peszmegi pusztán volt, amely 4 kövön napi 100 ausztriai mérő gabona megőrlésére volt k é p e s . A 2 műmalom a kékkői járáshoz t a r t o z ó , B . Gyarmathoz fél órá­ nyira lévő Tereskén és Puszta Bodonyban volt, amelyek teljesítménye a legkisebb vízimalmokéval volt egyenértékű, l - l kőre őrölve 24 óra alatt csak 8-8 a. mérő gabona megőrlésére vállalkoztak. 28

29

30

31

Nógrád malmainak 72,73%-át a patakmalmok tették k i . Települé­ senként nem volt ritka a 2-3 vízimalom sem. A szécsényi járásban Ecsegen, Béren 5-5, Berczelen 4 kis vízimalom is üzemelt. I kövön leggyak­ rabban 6-7, ritkán 8-10 a. m é r ő t tudtak megőrölni. Kivételt csak a kék­ kői járás patakmalmai képeztek. Itt ugyanis 1 kövön P. Kaproncán 12, Kis Kürtösön 15, Felső Esztergály és Szentpéter községek malmai 16, de Kékkőn és Nagy Kürtösön m é g 25 a. mérő napi teljesítményt is elbírtak. A vármegye szárazmalmainak valamivel több mint 70%-a (70-ből 50) a szécsényi járásban volt. L e g t ö b b Kallón (4), Berczelen (4) és Erdő Tárcsán (3). A többi szárazmalmot bíró helységben egy-egy, ritkán kettő volt. Teljesítményük a napi 6-8 a. mérő gabona között mozgott 1 kőre számítva. A két szélmalmot Csecsén és E r d ő Kürtön (mindkét község a szécsé­ nyi járásban volt) írták össze. A hat hajómalom a kékkői j á r á s b a n . Kis Orosziban (3) és Verőcén (3) horgonyzott, napi 4 a. mérő gabonát őrölve (1 kövön). A Heves és Külső-Szolnok vármegyei 1863. évi kimutatások nagy alapossággal készültek. Erre utal Fancsalnál (gyöngyösi járás) az alábbi bejegyzés: „Egy vízi malom alapzata le van téve", vagy Apcra (ua. járás) vonatkoztatva: „Egy szárazmalom van készülőben, mely 24 ó r á n k é n t 15 a. mérőt le fog őrölni"". A vármegye 2 gőzmalommal rendelkezett. A szolnoki 3 kövön 24 ó r a alatt 160-180 a. mérő gabonát volt képes megőrölni, ami évi 43 20048 600 a. mérő gabona megőrlését jelentette. Az egri gőzmalom korabeli teljesítménye nem adott, hisz 8 patakmalmával együtt (összesen 33 kö­ vön) 246 a. m é r ő gabona napi őrlését jegyezte fel a város Polgármesteri Hivatala. A 8 vízimalom minimális napi teljesítményének (10-15 a. mé­ rő) levonásával azonban az egri gőzmalom kapacitása a szolnokié alatt maradt. Szarvaskőn (mátrai járás) voit a vármegye egyetlen műmalma. Két kövön őrölve csak napi 30 a. m é r ő t tudott megőrölni. Vízimalmok tekintetében megoszlik a törvényesen egyesített vár­ megye. A patakmalmok - 1 szolnoki malom kivételével, ami „víz hiányába(n) 3 év ó t a nem ő r ö l ( t ) " - a hevesi részen, míg a hajómalmok kivétel nélkül a külső-szolnoki részen voltak. A Mátraalja sebes, gyorssodrásü és bővizű patakokban gazdag, amelyeken a malmok teljesítőké­ pessége is nagyobb volt. Pl. E r d ő k ö v e s d e n , Istenmezején. Puszta Doro­ giban, Maczonkán az összeíró ilyen megjegyzést tett: „ H a rendes folyás­ ban nedves idő által víz elegendő van egy kő megőröl 24 óra alatt 56 32

33

34

vékát". A kor színvonalán ugyancsak jó teljesítményű vízimalom volt a széki is, amely 3 kövén napi 80 a. mérőt is le tudott őrölni, ami 1 kőre visszavezetve optimális körülmények között napi 26-27 a. mérőt tett k i . Szuha községben 7 patakmalom kerekei is korbácsolták a malomárkot. A Bene és a Nagy patak vízimalmai a Jászság őrlemény szükségleteinek kielégítéséhez is nagymértékben hozzájárultak. Selmeczi Kovács Attila a 19. század közepére a Bene-puszta felső határától Pálosvörösmartig 27 vízimalmot mutatott k i a malomtulajdonos, illetve bérlő nevének említésével. ' Ezek a malmok kivétel nélkül felülcsapottak, amelyeknek az volt az előnyük, hogy a víz mozgási és helyzeti energiáját is hasznosították. 1863-ban Gyöngyös városában és a hozzá tartozó Bene-pusztán összesen 35 patakmalmot és 6 szárazmal­ mot írt össze a város Polgármesteri Hivatala. Összesen 52 kövön őröltek és 24 óra alatt 520 a. mérő gabonát is felönthettek a malmok garatjaiba. A z „Észrevételek" rovat így pontosította a vízimalmok megoszlását: „A kimutatott 52 őrlő kövek közül Gyöngyös városában 25, az ehhez tartozó Bene-pusztán pedig 27 k ő létezik". A kalló- és gabonaőrlő mal­ mok szétválasztása nélkül ekkor Gyöngyösön 19, a Bene-pusztán pedig 16 vízimalmot tartottak nyilván (lásd a 2. a, b. c, d. mellékletet). A tiszai j á r á s b a n 173 hajómalomból 35 (20,23%) Szolnok városé volt. 35 kövön őrölve napi 525-875 a. mérőt is képesek voltak feldolgoz­ ni. (1 kő 24 óra alatt 15-25 a. m é r ő gabonát őrölt.) A hajómalmokkal rendelkezett Tisza menti települések közül egyedül Bessenszögh község­ hez tartozott 1. Általános volt a falvankénti 2-3, sőt 5-6 hajómalom, de előfordult 9 ( C s é p a ) , 11 (T. Ugh) és 16 (Tisza A b á d ) is. Teljesítmé­ nyeikről Kludik Vince, a tiszai járás szolgabírája helyesen az alábbi meg­ jegyzéssel élt: „ A vízi malmok őrlő képességét a víz dagálya vagy apálya neveli vagy apasztja." A vizsgálat tárgyát képező északkelet-magyarországi vármegyék kö­ zül nemcsak a legtöbb hajómalom volt Heves és Külső-Szolnok várme­ gyében, hanem száraz- és szélmalmok tekintetében is messze elöl járt. Egyedül Mező T ú r városában 48 szárazmalmot írtak össze. A Tisza járás községeiben 161 szárazmalom közül 10-nél több volt Török Szent Mikló­ son, Kenderesen és Tisza FTireden, Dévaványán pedig 21 elég kis teljesít­ ményű szárazmalom létezett. A legtöbb szélmalom is Mező Túron (7) állt és a Tisza járásban (7). A vármegye hevesi részén csak hármat írtak össze (E. Telek, Ecséd és Horth). 3

30

Borsod vármegye 1863. évi malomösszeírásában gyakorta fellelhető a m á r 2 éve tartó szárazságra való hivatkozás. Közülük az alábbiakat emeljük ki: „Már 2-ik éve, hogy a folyamatosan tartó szárazság miatt nem őrlött semmit .' . ." (Dövény, Felső Nyárád. Kurittyán-szentpéteri járáshoz tartoznak, és Mező Kövesd.) „ A jelenlegi vízhiány miatt a mal­ mok csaknem egészen pangásba(n) állanak". (Edelény - a szendrői járás­ ban.) ,A víz csekélysége miatt a jelen szárazságtul csak lantolva járnak. " ( A miskolci járásban H . Szalonta és H . Papi l - l patakmalmára történt észrevétel.) „Az uralgó jelen szárazság miatt még a Szentpéteri és Barczikai Sajó vizén létező 's e jegyzékben foglaltak közt legjobb karban levő malmokban is mostanában csak egy n é h e két kövön történik az őrlés, a többiekben pedig a Bán illetőleg Tardonai pataknál egészben történt kiszáradás miatt egész nyár folyama alatt semmit sem őrölhet." (Értsd a szentpéteri járásban összeírt malmok többségére.) Borsodban az összeírás évében 2 gőzmalmot tartottak nvilván. ami­ ből valójában csak egy működött, hisz a Miskolc városához tartozó Dvorszkiné malom leégett. A ládházi (miskolci járás) is nagyon kis telje­ sítményű volt, ugyanis műmalmával együtt 3 kövön csak 48 a. mérő gabonát őrlött meg 24 óra alatt. A vármegye másik műmalma az egri j á r á s b a n , Sályon volt. Tudnunk kell, hogy egy évvel vagyunk a Borsod-Miskolci Gőzma­ lom Rt. alapítása előtt, amely 2 milliós alaptőkévei indul és 115 munkást fog alkalmazni. . Borsod malmainak 76,36%-át a patakmalmok tették k i . Csak Mis­ kolc városához 8 patakmalom tartozott: Király, Fáy-féle, Bük-féle, Pap. Vágó, Városi, Kis és a Nagy Ignatz malom. A Bük-féle malom középkori e r e d e t ű , amely a Bükk családot megelőzően a Herczeg család tulajdonát k é p e z t e . Miskolc leghíresebb malmai a Pap malom és a Vágó malom volt. Mindkettőt már a 15. század végén említik a források. Az előbbi 3 k e r é k e n őrölt, ebből egy mindig az egyháznak. Az utóbbi nevét onnan kapta, hogy szomszédságában volt a mészárosok vágóhelye, a vágóhíd. Mindszent ispotályának malma, majd a tapolcai apátság tulajdona lett. Az 1570 körül épült diósgyőri pálosok malma és az 1652-től m ű k ö d ő darázsmalom már az 1863-as malomösszeírásban nem szerepelt. A Szinván őrlő Városi malom azonban még aktív volt. Ezt a malmot Miskolc városa a 19. század elejétől 6 éves időtartamra adta bérbe évi 500 frt.ért. A vízimalmok közül említést é r d e m e l a Sajó A r n ó t h o z tartozó Zbuska puszta p a í a k m a l m a , amely „. . . . messze vidékekről, sőt még a 37

38

39

40

41

Jászságból is felkeresvén annyira telve szokott lenni őrlősökkel, hogy még az őrlő sor reájok kerül, 2 hétig és t o v á b b is várniok kell, mert a víz itt is csekély és csak gyakori megállítás által lehet őrölni". Borsod vármegye 126 patakmalma a falvankénti egy-egy malomból állt ö s s z e . Ritka a két vagy annál több vízimalmos község. Az 1863. évi kimutatás 4 malmot Felső Ábrányban, 6-ot Tibold Daróczon, 7-et M ó nosbélen és 9-et Sályon említett, a többi egy-, ritkábban kétmalmos település volt. A 24 hajómalom két járásra korlátozódott. A miskolci járás Tisza menti falvaira (pl. Palkonya (5), Á r o k t ő (4), T. Keszi (3), Szederkény (2), a többi helyen l - l ) és az egri járás két Tiszához közel fekvő telepü­ lésére ( T . Bábolna és Dorogma). Mindezeken túl a Sajó folyón is volt még ekkor hajómalom, Sajó Ládon. De volt még A . Zsolczán és B . Bőtsön is egy-egy. A 10 szárazmalomból 4 jutott a miskolci járásra, 1 volt a szendrői, 4 a szentpéteri és ugyancsak 1 az egri j á r á s b a n . Szélmalom egyetlenegy volt m u t a t ó b a n , N . Csétsen. A b a ú j , Görnör és Kis-Hont, Torna vármegyét a fentiekhez hasonló elemzésnek nem tudjuk alávetni, ugyanis az 1863. évi járásonkénti kimu­ tatások nem állnak rendelkezésünkre. Talán a korabeli sajtó segítsé­ günkre lehet. A malomösszeírás évében és az azt követő évben a Vasár­ napi Újság hasábjain gyakorta találkozhatunk malmokról, híres molná­ rokról, a malmok történeti kialakulásáról stb. szóló írásokkal, és a k ö n n y e b b megértést elősegítő malmokat bemutató rajzokkal, illusztrá­ ciókkal. Két cikk is foglalkozik Magyarország legkisebb, de csodálatos természeti szépségekkel megáldott vármegyéjével, Torna vármegye vízi­ malmaival. 1863-ban a Vasárnapi Újság rövid cikket közöl a „jósafői malomról". A vízimalom érdekessége abban állt, hogy a malomkerék lapátjait a már akkor is híres aggteleki barlang föld alatti patakjai hozták m o z g á s b a . A másik c i k k a szádelői völgy két vízimalmával ismerteti meg olvasóit. Először a Szár-patak partján álló Szádelő helységhez tar­ tozó malomról szól, majd a barkai malomról, amely „liszt- és fűrészma­ lom (is volt) egyúttal". Áz utóbb említett malom figyelemfelkeltő hatása technikai érdekességében rejlett. A felülcsapó malomkerék két alól­ csapó kisebb őrlő- és fűrészkereket hajtott. „Bővíz idején megfordítva állt(t) a dolog, ekkor az alólcsapók siette(tték) a máskor őket hajtó öreg kereket." A nagy hozzáértést igénylő és technikai zsenialitással felépített régi maimocskát a környékbeli - lucskai és barkai - „pajkos és vidám leányok" sem kerülték el, sőt többen a közeli kendertörőből is idejártak. 42

43

44

45

Ez a malom is gyakorta vált a társas élet színterévé, ún. kaszinóvá'. 4

„malombeli

Malomipar-statisztikai felvételek * Ebben a fejezetben nagyon röviden, elsősorban a táblázatos kimuta­ tásokra hagyatkozva, amit a 19. század második felében elvégzett „nagy" malomipar-statisztikai felvételek számadataiból állítottunk össze, tekint­ sük át a vizsgált vármegyék malmainak megoszlását a „gőzmalmok előretörése*' korszakában. Mielőtt hajtóerő szerint elkülönítve áttekintenénk Északkelet-Ma­ gyarország malmainak alakulását, lássuk a malmok számát 1863. és 1906 között (4. táblázat).( A táblázatból malmok számának fokozatos csökkenése tűnik fel, ami a hagyományos malmok fogyását jelenti. Ez a tendencia Heves és Külső-Szolnok vármegyében látszik a legerősebb­ nek, de ha azt figyelembe vesszük, hogy 1876-tól a külső-szolnoki terüle­ tek elszakadtak Hevestől (ezt jelzi az x jel), akkor a 80%-os malomcsök­ kenés érthetőbbé válik. A gőzmalmok előretörése megállíthatatlannak látszott Magyaror­ szág északkeleti részén is. A vármegyéken belül az összes malomnak 2%-át sem tették k i a gőzmalmok 1863-ban. A századfordulón Heves vármegye malmainak 45,45%-a, Z e m p l é n vármegye malmainak pedig 55,93%-a gőz- és m ű m a l o m volt (5. táblázat). A gőzmalmok a vízimalmokat tudták legkevésbé h á t t é r b e szorítani. Egészen a század 90-es éveiig nagyon lassú, de fokozatos csökkenést mutattak az elemzés alá vett vármegyék vízimalmai. A törés az 1900-as években következett be, amikortól a vízimalmok is a gőzmalmokkal folytatott verseny feladására kényszerültek (6. táblázat). A száraz- és szélmalmok már a 70-es évek végére 3% alá szorultak (7. és 8. táblázat). A hagyományos malmok fokozatos megszűnése a korabeli sajtóban is visszhangra talált. A miskolci Papmalom 1892. évi lebontását így adták hírül: „ A régi híres Papmalom, mely állandó zúgásával, zakatoló kerekei­ vel itt városunk közepén ki tudja mily régi idö óta tartja fenn a malom romantikát, s mely félszeg termetével régóta állja el az utat és a kilátást az Avas felé, megkezdte végső halálküzdelmét. A vég kezdete tegnap következett be, midőn fedelét bontani kezdték. Mégcsak egynéhány nap és kövei nem lesznek egymáson, hanem átköltöznek a szomszédos Diósszeghy-féle telekre, ahol egy új modern épületnek fogják képezni alkat­ részeit, így pu ztul el a haladás és a művelődés előtt sok - különben

kegyeletet érdemlő - hagyatéka a régi kornak, melynek az új kor hala­ dása előtt állottak. Egy darabig még visszaemlékezünk, s aztán elfeledjük azt is, mint elfeledtük p l . a „ V á g ó m a l m o t " , mely az 1878-iki árvízig a református püspöki ház előtt díszeskedett." 47

Északkelet-Magyarország 7 vármegyéjében az 1863. évi malomösszeírás az alábbi malommegoszlást mutathatjuk ki: 3.

figyelembevételével

táblázat

Vármegye

összesen

Patak­ száraz- szél­ hajó­ gőz­ műmalom malom malom malom malom malom

Összesen hány m alom kövön

őrölnek Abaúj

112

1

3

108

-

Borsod Gömörés

165

2

2

126

10

Kis-Hontt.c. Heves és

219

1

1

212

5

Külső-Szolnok t.e.

612

2

1

166

253

17

173

805

Nógrád

308

4

2

224

70

2

6

469

37

-

37

-

-

Torna

-

1

-

226

24

343

—

476

-

67

Zemplén

353

1

4

203

121

5

19

545

Összesen:

1806

11

13

1076

459

25

222

293!

0.61

0,72

59,58

25,42

1,39

12,30

7,48

18,57

11,73

5,76

5,26

5,16

%-os megoszlás afentivm-ék viszonylatában %-os megoszlás Magyarország viszonylatában

8,16

9,74

Malmok száma 4. táblázat Vármegye

1863

1873

1885

1894

1906

Abaúj

112

147

137

132

105

Borsod

165

165

122

138

125

Gömörés Kis-Hont t.e.

219

210

195

188

168

Szolnok t.e.L

612

522

167"

162"

121*

Nógrád

308

269

169

199

191

37

34

1881-ben egyesült Abaúj vm.-vel

Lásd Abaúj vm.-vei együtt

u.o.

353

295

162

147

118

Heves (és Külső-

Torna

Zemplén

Gőz-és műmalmok

%-os

megoszlása 5.

Vármegye

1863

1873

1885

1894

1906

táblázat

Abaúj

4 8 3,57% 5.44%

9 6.57%

14 10,61%

18 + 5 motoros 21.90%

Borsod

4 6 2,42% 3,64%

14 11,48%

31 22.46%

35 + 7 motors 33,61%

Gömörés Kis-Hont t.e.

2

-

4

9

17 + 1 motoros

0.91%

0%

2,05%

4.79%

10,71%

Heves (és KülsőSzolnok t.e.),

3 29 0,49% 5,55%

Nógrád

1,95% 8,55% Torna

(patak-és

52 + 3,motors 45,45%

18

47

63 4- 2 motoros

10,65%

23.62

34,03%

I3%

1881-ben egyesült Abaúj vm.-vel

Lásd A b a ú j vm.-vei együtt

u. o.

0%

5

12

20

51

57 + 7 motoros

4,07% 12,35%

1,42%

Vízimalmok

51, 31,48%

23

6

Zemplén

32, 19,16%

hajómalmok)

%- os

34,70%

55.93%

megoszlása 6.

Vármegye

táblázat

1863

1873

1885

1894

1906

Abaúj

108 96,43%

138 93.88%

128 93.43%

118 89,39%

82 78.10%

Borsod

150 90,91%

152 92,12%

108 88,52%

107 77,54%

82 65.60%

212

210

191

179

150

96,80%

100%

97.95%

95,21%

89,29%

339

284

115

102

55.39%

54,41%

68.86%

62,96%

48,76%

230 74.68%

222 82,53%

147 86,98%

148 74.34%

126 65,97%

Lásd Abaúj

u. o.

Gömör és Kis-Hont t.e. Heves (és KülsőSzolnokit.e. Nógrád

Torna

Zemplén

t

37

34

100%

100%

1881-ben egyesült Abaúj vm.-'ve\

222

207

138

59

vm.-vel együtt 94

51

Szárazmalmok

%-os,

megoszlása 7. táblázat

Vármegye

1863

1873

1885

1894

1906

Abaúj

-

1 0.68%

-

-

-

Borsod

10 6,06%

6 3,64%

-

-

1 0.80%

253

166

15,

41,34%

31.80%

8,98%

Gömörés Kis-Hont t.e. Heves és KülsőSzolnok t.e., Nógrád

5 2,31%

70

22

Torna

Zemplén

1,23%

0,83%

4

4

-

Lásd Abaúj vm-v el együtt

u. o.

"

"

1881-ben egyesült Abaúj vm.-vel

121 34,28%

66 22.34%

3 1,85%

Szélmalmok

1,

%-os

1,36%

1 0,85%

megoszlása 8.

táblázat

1863

1873

1885

1894

1906

Abaúj

-

-

-

-

-

Borsod

1 0.61%

1 0,61%

-

-

-

-

-

Vármegye

Gömörés Kis-Hont t.e.

-

-

Heves és (Külső*

17

43

5,

6,

Szolnok) t. e.„ Nógrád

2.78% 3

8.24% 2

Torna

Zemplén

5 1.42%

10 3.39%

2,99%

4.32%

4.%%

-

-

-

1881-ben egyesült Abaúj vm.-vel

Lásd Abaúj vm.-vel együtt

u. 0.

1 0.62%

-

-

JEGYZETEK 1. 2. 3. 4. 5.

Többek között Vajkai Zs. 1978-80. 353. Bogdán !.. 1966. 185. Balázs Gy., 1984-85. 438. Bogdán /., 1966. 185. A magyarországi malomiparral foglalkozó munkák az 1863. évi magyar királyi helytar­ tótanácsi összeírást tekintik az első rendszeres, nem adózás céljából és csaknem az egész rszágra kiterjedő malomösszeírásnak. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az 1894. évi malomipari statisztika bevezető része (15. lap) utal egy 1852. évi malomösszeírásra, de ezt a conseriptiót sem Bogdán I.-nak (fent említett tanulmánya 182. lap) sem jóma­ gámnak nem sikerült felkutatni az Országos Levéltárban (a továbbiakban O L ) , a megyei levéltárakban és a Központi Statisztikai Hivatalban (a továbbiakban K S H ) . 6. Szűcs E . . 1978. 9. 7. U o . , 9 . 8. Gyimesi S.. 1979. 10. 9. U o . , 16. 10. Szűcs E., 1978. 10. 11. A Pesti hengermalom kis acélhengereket használt. Ezek korszerűsítésére és egyben újfajta hengerek előállítására vállalkozott Mechwart András, a Ganz gyár igazgatója, amikor a Wegmann Frigyes-féle porcelán hengerszékek elvének alapul vételével öntött vasból konstruált hengerszékeket. Ez a találmány szorította ki az évszázadokon át használt malomköveket, s csakhamar az egész világon elterjedt. 12. Két malomkő egymás felett, képezi a malom-kő járatot, amely a gabonanemtől és a kívánt őrlési minőségtől függően meghántja, felaprózza vagy összezúzza a gabonát. 13. A fent közölt számadatokat a malomipari statisztikák alább pontosan közölt számaiból merítettem 14. Lásd: Agrártörténeti Szemle 1966/1-2. sz. 178-187. lap 15. 1 főre = 0.0027 malom. 1 lakott helyre = 1,5 malom jut. 16. 1802-től Gömör és Kis-Hont t.e. vm. A malomszám emelkedésénél ezt a tényt is vegyük figyelembe. 17. Acsády !.. 1896. 3-7. Abaúj vármegyében 1715-ben 175, 1720-ban 216 lakott területen

18.

19.

20. 21. 22. 23.

24. 25. 26.

végezték ei az összeírást. 41^+4. Borsod vm. (136, 136). 48-53. Gömör vm. {1S6. 227). 55-57. Heves és Külső-Szolnok vm. (110, 120). 77-83. Nógrád vm. (236. 247). 138. Torna vm. (35, 39), 178-189. Zemplén vm. (421. 435). A z első magyarországi népszámlálása 1784-87., I960., Táblázatos kimutatások alapján Borsod vármegyében joei népesség 133 852, a tényleges 134 223 fő, Gömörvm. (110 253, 110 646). Heves vm. (163 664. 163 721), Nógrád vm. (146 970, 147 035), Zemplén vm. (209 861). 209 216). A teljesség kedvéért megjegyez­ zük , hogy Abaúj és Torna II. József uralkodása alatt rövid időre ..törvényesen " egye.-, itett vármegyék adatait elveszettnek hittük, es ezért nem is került be a kötetbe. A Kassai Levéltárban azonban nemrég sikerült felkutatni, és annak teljes terjedelmit publikálását tervezi a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár. Nagy L . , 1828-29. 7-18. Abaúj vm. (158 833), 102-110. Borsod vm. 187 768. 144-155. Gömör vm. 181 819, 155-163. Heves vm. 254 323 . 205-217. Nógrád vm. 185 566. 392-394. Torna vm. 29 083 és 438-454. Zemplén vm. 280 198 fö Fényes E., 1844. 94., 10-11.. 135-136.. 194.. 338-339., 392-93. E z a dátum Zemplén vm-re nem vonatkozik Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára (a továbbiakban H O M H T D ) I. 84.2.1. (..Nógrád megye Közönségének'" címzett köriratból) A H O M H T D jelzetekkel ellátott dokumentumok a megyei levéltárból (a közigazgatási hatóság irataiból) előkerült 1863. évi malomkimutatások eredetijének fénymásolatai. Heves és Külső-Szolnok vm.: I. 84.1. 1-11.; Nógrád vm.: I. 84.2. 1-7. (eredetije: Nm L . IV-263/2 3120/1863); Borsod vm.: I. 84.3. 1-18.; Zemplén vm : I. 84.4. 1-20. ( A b a ú j . Gömör és Torna vm. 1863. évi malomösszeírásai m é g az elkövetkezendő kutatás tárgvát képezik) H O M H T D I. 84.1.1., I . 84.2.1. O L . D . 222. I X . kútfő 13. tétel 3031/64. Ugyanez az összesítés található meg némi magyarázat kíséretében a „Magyarország malomipara 1863.", 1863. 262-266. A táblás kimutatás rendelkezik az ún. „Jegyzetek" résszel is. amelyben a malmok állapotára, működőképességére, teljesítményére vonatkozóan nyilatkoztak az össze­

írok. 27. O L . D . 222. 3031/64. 28. H O M H T D 1.84.4.1. 29. Csintalan Zsolt 1988. A „Ronyva-malompatak" malmai közül a város tulajdonában lévőt ismerteti, különös tekintettel a malombérlők árendális viszonyaira. (Levéltári forrása: Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltár ( S K Á L ) városi iratok I. dob. 8-62. sz.) 30. Balassa /., 1973. 87-92. (Levéltári forrása: S K Á L Vegyes közgyűlési iratok, szolgabírói jelentések 1809.) 31. Szécsényben = 1 gőz " 2 patakmalom (össz. 9 kövön) = 24 óra alatt /66 a. mérő; Losoncon = 1 gőz + 2 patakmalom + 2 szárazmalom (össz. 8 kövön) = napi 84 a. mérő; B. Gyarmaton = 1 gőz + 1 patakmalom (össz. 6 kövön) = napi 60 a. mérő 32. Trázson a szárazmalomban 1 kövön 15 a. m é r ő gabonát is megőröltek naponta 33. Évi 270 munkanappal számolva 34. 1569-től Heves és Külső-Szolnok vm.Á 1876-tól a tiszai járás elszakadásától Heves vm. 35. Selmeczi Kovács A., 1984. 343-369. A szerző az 1855. évi összeírás alapján végezte el a malmok kimutatását 36. A kalló- és gabonaőrlő malmok 1835.. 1843. é s 1845. évi pontos kimutatásának lelőhe­ lye: Heves megyei levéltár ( H m L . ) IV-414/13-20011

37. 38. 39. 40. 41. 42.

43. 44. 45. 46.

47.

Seres P.-né 1980. 109-131. H O M H T D 75.910.1., Bodgál F. H O M H T D 77.300.0., Veres L . , H O M H T D 75.910.0., Bodgál F., A bérlők neveit és a bérleti díj fizetési módozatait lásd: H O M H T D 82.41.1., Veres L . , A Bán völgye, a Hangony völgye (a Sajó jobb partja), a közeli G ö m ö r terület (a Sajó bal partja) és a Hevesi terület (Bélapátfalva szomszédsága), vagyis az ó z d környéki malmokat lásd részletesen: H O M H T D 87.165.7.. Dobosy L . Vasárnapi Újság ( V Ú . ) , 1864. 313-314. V Ú . , 1868. 31. V Ú . , 1864. 331-333. Ebben a fejezetben a „Magyarország malomipara" 1863., 1873., 1885. év elején, 1894ben és „ A magyar szent korona országainak malomipara az 1906. évben" adatait hasz­ náljuk fel. H O M H T D 75.910.0., Bodgál F..

IRODALOM Acsády [., 1896. Magyarország népessége a pragmatica Sanctio korában 1720-21. Magyar Sta­ tisztikai Közlemények. Ú j Folyam X I I . köt., Budapest Balassa l., 1973. Szárazmalmok a Hegyalján és a Bodrogközben a 18-19. században. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei ( H O M Közi.) 12. Miskolc Balázs Gy.. 1984-85. A csapodi szárazmalom. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei ( M M M Közi.) Budapest Bodgál F., 1975. Miskolci vízimalmok. H O M Helytörténeti Adattár ( H T D ) Ltsz.: 75.910.0. Bogdán I., 1966. A malom és a népesség. Agrártörténeti Szemle 1966/1-2. sz. 1987. Régi magyar mértékek. Budapest Csintalan Zs., 1988. Adalékok Sátoraljaújhely városának a Ronyva-malompatakon létesített vízi­ malmának történetéhez. A z Istvánffy Gyula honismereti gyűjtőpályázatra beérke­ zett munka. Jelenleg lektorálás alatt a H O M Történeti Osztályán Dobosy L . , 1986. Malmok és molnárok Ó z d környékén. H O M H T D 87.165.7. 1960. A z első magyarországi népszámlálás 1784-1787. Budapest Fényes E., 1844. Magyar Országnak. . . I I I . köt. Pest Gyimesi S., 1979. A manufaktúrakutatás elméleti problémái. Különlenyomat a Borsodi Törté­ nelmi Évkönyv V I . kötetéből. Miskolc

Jekelfalussy /., 1885. Magyarország malomipara az 1885. év e l e j é n . Hivatalos Statisztikai Közlemények. Budapest 1863. A jósafőimalom, s az aggteleki barlang vizei. Vasárnapi Újság ( V Ú ) 1863. 1863. Magyarország malomipara 1863. Statisztikai Közlemények V . köt. Pest 1875. Magyarország malomipara 1873-ban. Magyar Statisztikai évkönyv I I I . évf. I. rész. Budapest 1896. Magyarország malomipara 1894-ben. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Folyam X I I I . köt. Budapest 1909. A magyar szent korona országainak malomipara az 1906. évben. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 26. köt. Budapest Nagy L . , 1828-29. Notitiae politico geographico statisticae i. r. Hungáriáé etc.. Buda 1864. Néhány szó a malmokról. V U . 1864. Selmeczi Kovács A., 1984. Vízimalmok és molnárok a Mátraalján. Tanulmányok Gyöngyösről. Szerk.: Havassy P.-Kecskés P., Gyöngyös Seres P.-né 1980. Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947 Borsodi Levél­ tári Évkönyv I I I . . Miskolc 1864. A szádelői völgy. V Ú . 1864. Szűcs E., 1978. A debreceni István gőzmalom története 1848-1944. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei 12. Debrecen Vajkai Zs., 1978-80. Malomtípusok és a molnár mesterség a X I X . századi Magyarországon I. MMM Közi., Budapest 1981-83. Malomtípusok és a molnár mesterség a X I X . századi Magyarországon I I . M M M Közi., Budapest Veres L . , 1975. Vízimalmok Miskolcon a 14-19. században. H O M Közi. 14. és H O M H T D 77.300.1. Miskolc 1982. Adatok Miskolc 19. századi malomiparához. H O M H T D 82.41.1.

2.b. melléklet: wSzabados Gyöngyös várossá majorsági javaihoz tartozó, és 9enepusztában lévő, telekdíjt fizetők által használatban lévő kallók, malmok és egyéb telkek kiterjedésének mérnöki felmérése. 1843."

HmL. IV-414/13-2011.