MAKROÖKONÓMIA. Készítette: Horváth Áron, Pete Péter. Szakmai felelős: Pete Péter február

MAKROÖKONÓMIA Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi Intézet és a Balassi Kiadó közreműködésével

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter 2011. február

MAKROÖKONÓMIA 5. hét Gazdasági növekedés I. Horváth Áron, Pete Péter

Gazdasági növekedés    

Y változása az időben, trend és ingadozások A növekedéselmélet tárgya Y hosszú távú trendje, a növekedés forrásának, különbségeinek megértése A növekedés exponenciális, ha g durván konstans, akkor Yt = (1 + g)tY0 100 év alatt g egészen kis különbségei is elképesztő szintkülönbséget eredményeznek

A növekedés tényei  



Az ipari forradalom óta a gazdaságok legtöbbje növekszik. A fejlettebbek átlagosan évi 2-3 százalékkal Sok ország egyidejű (keresztmetszeti) összehasonlításából azt kapjuk, hogy pozitív korreláció van a beruházási hányad (beruházás/GDP) és az egy főre eső output szintje között. Akik többet halmoznak fel, azok általában gazdagabbak. Ám nincs kapcsolat a beruházási hányad és a növekedés üteme között A keresztmetszeti elemzés szerint negatív kapcsolat van a népesség növekedési üteme és az egy főre eső kibocsátás szintje között. A gyorsabb 2

 





népességnövekedésű országok tipikusan szegényebbek. (A standard híradások nem a per fő, hanem az aggregált GDP növekedéséről szoktak szólni, az természetesen nőhet gyorsan, ha a népesség gyorsan nő.) Nincs általános konvergencia, közeledés a GDP/fő tekintetében a világ országai között A fejlett országok meghatározott csoportja a növekedés és jövedelemszint szempontjából hasonló, köztük a konvergencia végbement. A többiek jelentősen különböznek egymástól is, és a fejlettektől is A többiek tekintetében mindenre van példa. Vannak sikeres felzárkózók és olyanok, amelyeknek voltak sikeres felzárkózási periódusai. És vannak végzetesen lemaradók A leggazdagabbak és a legszegényebbek közti különbség – alapvetően a leggazdagabbak stabil szekuláris növekedése miatt – nagyon megnőtt

Solow növekedési modell   

Lényege a megtakarítási – beruházási – tőkefelhalmozási folyamat leírása Markáns következtetései vannak a korábban részletezett tények legtöbbjéről Eredendően nem mikro alapú modell, a szereplők céljai és korlátai nincsenek explicite szerepeltetve benne, ezért döntéseik egyszerű hüvelykujj-szabályok

Fogyasztó  

Nem dönt egyéni munkakínálatáról. Van N fogyasztó, mind egységnyi időt tölt munkával. Mindenki dolgozik, a népesség és a foglalkoztatottak száma azonos, N A népesség exogén n ütemben növekszik (n negatív is lehet) N' = (1 + n)N





A fogyasztók együttes jövedelme Y, ami megegyezik a teljes kibocsátással, mert eltekintünk a kormányzati szektortól. Miután nincs munkakínálati döntés, érdektelen, hogy a bér és osztalék milyen arányában kapják meg. Sok periódus van, a folyó jövedelem egy részét elfogyasztják, másik részét megtakarítják. 3

    

A fogyasztási/megtakarítási döntés egyszerű hüvelykujj-szabály C = (1 – s)Y s a megtakarítási ráta, exogén konstans s minden fogyasztóra azonos, ezért az összes megtakarítás S = sY Y=C+S

Termelés 

Standard neoklasszikus (állandó mérethozadékú) termelési technológia, az exogénül felkínált munkát mind foglalkoztatják, a termelés dinamikája a tőke felhalmozási folyamatán múlik

Egy főre:

y = zf(k),

ahol

y = Y/N0

Egy főre definiált termelési függvény

4

Tőkefelhalmozás és egyensúly     

Folyó időszaki tőkekereslet: I Folyó időszaki tőke (megtakarítás) kínálat: S Tőkepiac egyensúly: S = I, a fogyasztók annyit takarítanak meg, amennyit a beruházók beruháznak Ez egyben megteremti az árupiac egyensúlyát is: C = Y – S, S = I, Y = C + I, Kibocsátás = felhasználás

Behelyettesítve a tőke mozgási egyenletébe

Elosztva N’ = (1+ n)N-vel

A következő időszaki egy főre eső tőke az adott évi megtakarítás/beruházás, plusz az amortizáció után megmaradó tőke, figyelembe véve, hogy a népesség nagyobb mint tavaly

5

K útja az állandósult állapot felé

Állandósult állapot k’ = k = k* szf(k*) = (n + d)k* 

Állandósult állapotban akkora a felhalmozás, ami éppen fedezi a tőke amortizációját és a népesség növekedésének megfelelően stabilan tartja az egy főre eső tőkét. k nem növekszik



A dinamikus rendszer olyan állapota, ahol egy változó vagy konstans, vagy a többivel azonos állandó ütemben változik. Az egyensúly dinamikus megfelelője. Itt: k’ = k = k* konstans. Ha z és s konstans: y = f(k*) konstans N n ütemben nő, tehát K és Y, az aggregált output is n ütemben nő az állandósult állapotban

  

6

szf(k*) = (n + d)k*

Az interpretáció   

Adott z esetében az állandósult állapotban nincs életszínvonal-emelkedés A felzárkózási folyamatban a tőkefelhalmozás növeli az egy főre eső outputot, de a tőke csökkenő hozadéka miatt ez a folyamat véges Állandósult állapotban csak az aggregált output nő, ha nő a népesség

7

s növekedésének hatása az állandósult állapotra

s növekedésének hatása az állandósult állapotra  



S növekedése ÁÁ-ban növeli az egy főre eső tőkét és növeli az egy főre eső outputot (a többet beruházó/megtakarító országok gazdagabbak) ÁÁ-ban az egy főre eső output (magasabb, de) konstans, az aggregált kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a magasabb felhalmozás tartósan nem gyorsítja a növekedést. Ideiglenesen igen, amíg a rendszer ismét elér az ÁÁ-ba

8

s növekedése

Egy főre eső fogyasztás az állandósult állapotban c* = zf(k*) – (n + d)k*

9

Aranyszabály szerinti tőkeállomány per fő

max c*

Aranyszabály szerinti növekedés   

max c* = zf(k*) – (n + d)k* MPk = n – d Az aranyszabály szerinti tőkeállomány meghatározható MPk –ból, ebből pedig az 10



állandósult állapot egyenletből az aranyszabály szerinti felhalmozási ráta s Ha valaki (kormány, társadalmi tervező) meghatározná sgr –t, a rendszer előbbutóbb az állandósult állapotbeli max. fogyasztást érné el

Gazdaságpolitika     

MPk –ra adható becslés, n ismert, d számítható, az aranyszabály szerinti s-re végezhető számítás. Tegyen-e valamit a kormányzat? Generációk közti átcsoportosítás Miért tudná jobban a kormány, mint az optimálisan viselkedő megtakarítók? Információhiány, piaci kudarcok

n növekedésének hatása az állandósult állapotban

11

n növekedése 





n növekedése az állandósult állapotban csökkenti az egy főre eső tőkét és az egy főre eső outputot (azok az országok, ahol a népesség növekedése igen magas, általában szegényebbek) Állandósult állapotban az egy főre eső output (alacsonyabb, de) konstans, az aggregált kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a magasabb népesség növekedési ütem tartósan nem lassítja az egy főre eső növekedést A magasabb n miatt az aggregált output persze gyorsabban nő

z növekedése





A modell fontos predikciója: az életszínvonal (egy főre eső output) tartós növekedését csak a termelékenység növekedése (technikai fejlődés) biztosíthatja z –t, annak okait a modell nem magyarázza, az benne exogén. A Solow-modell exogén növekedési modell 12

Növekedés elszámolás 

 

    

Növekedés beszámítás: az output növekedése z, K és N változásának együttes következménye. A módszer megmutatja, hogy az egész növekedés milyen mértékben tudható be ezek egyenként vett változásának. K és N idősorai megvannak, z, a Solow-maradék számítható K, N és Y idősoraiból Y = zKαN1 – α lnY = lnz + αK + (1 – α)N LnYt+1 – lnYt = lnzt+1 – lnzt + + α(lnKt+1 – lnKt) + (1– α)(lnNt+1 – Nt) Ouput %-os növekedése = TFP %-os növekedése + K és N százalékos növekedésének súlyozott átlaga. A súlyok a tényezők összes jövedelemből való részarányai: α és 1– α

13