MAKROÖKONÓMIA
MAKROÖKONÓMIA Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet, és a Balassi Kiadó közreműködésével.
ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék
MAKROÖKONÓMIA Készítette: Horváth Áron, Pete Péter
Szakmai felelős: Pete Péter 2011. február
MAKROÖKONÓMIA 5. hét Gazdasági növekedés I. Horváth Áron, Pete Péter
Gazdasági növekedés • Y változása az időben, trend és ingadozások • A növekedéselmélet tárgya Y hosszú távú trendje, a növekedés forrásának, különbségeinek megértése • A növekedés exponenciális, ha g durván konstans, akkor Yt = (1 + g)tY0 • 100 év alatt g egészen kis különbségei is elképesztő szintkülönbséget eredményeznek
A növekedés tényei 1. Az ipari forradalom óta a gazdaságok legtöbbje növekszik. A fejlettebbek átlagosan évi 2-3 százalékkal 2. Sok ország egyidejű (keresztmetszeti) összehasonlításából azt kapjuk, hogy pozitív korreláció van a beruházási hányad (beruházás/GDP) és az egy főre eső output szintje között. Akik többet halmoznak fel, azok általában gazdagabbak. Ám nincs kapcsolat a beruházási hányad és a növekedés üteme között
A növekedés tényei (folyt.) 3. A keresztmetszeti elemzés szerint negatív kapcsolat van a népesség növekedési üteme és az egy főre eső kibocsátás szintje között. A gyorsabb népességnövekedésű országok tipikusan szegényebbek. (A standard híradások nem a per fő, hanem az aggregált GDP növekedéséről szoktak szólni, az természetesen nőhet gyorsan, ha a népesség gyorsan nő.)
A növekedés tényei (folyt.) 4. Nincs általános konvergencia, közeledés a GDP/fő tekintetében a világ országai között 5. A fejlett országok meghatározott csoportja a növekedés és jövedelemszint szempontjából hasonló, köztük a konvergencia végbement. A többiek jelentősen különböznek egymástól is, és a fejlettektől is
A növekedés tényei (folyt.) • A többiek tekintetében mindenre van példa. Vannak sikeres felzárkózók és olyanok, amelyeknek voltak sikeres felzárkózási periódusai. És vannak végzetesen lemaradók • A leggazdagabbak és a legszegényebbek közti különbség – alapvetően a leggazdagabbak stabil szekuláris növekedése miatt – nagyon megnőtt
Solow növekedési modell • Lényege a megtakarítási – beruházási – tőkefelhalmozási folyamat leírása • Markáns következtetései vannak a korábban részletezett tények legtöbbjéről • Eredendően nem mikro alapú modell, a szereplők céljai és korlátai nincsenek explicite szerepeltetve benne, ezért döntéseik egyszerű hüvelykujj-szabályok
Fogyasztó • Nem dönt egyéni munkakínálatáról. Van N fogyasztó, mind egységnyi időt tölt munkával. Mindenki dolgozik, a népesség és a foglalkoztatottak száma azonos, N • A népesség exogén n ütemben növekszik (n negatív is lehet) N' = (1 + n)N
Fogyasztó (folyt.) • A fogyasztók együttes jövedelme Y, ami megegyezik a teljes kibocsátással, mert eltekintünk a kormányzati szektortól. Miután nincs munkakínálati döntés, érdektelen, hogy a bér és osztalék milyen arányában kapják meg. • Sok periódus van, a folyó jövedelem egy részét elfogyasztják, másik részét megtakarítják.
Fogyasztó (folyt.) • A fogyasztási/megtakarítási döntés egyszerű hüvelykujj-szabály • C = (1 – s)Y • s a megtakarítási ráta, exogén konstans • s minden fogyasztóra azonos, ezért az összes megtakarítás S = sY • Y=C+S
Termelés • Standard neoklasszikus (állandó mérethozadékú) termelési technológia, az exogénül felkínált munkát mind foglalkoztatják, a termelés dinamikája a tőke felhalmozási folyamatán múlik
Egy főre: ≡ z f(k), ahol k = K/N
y = zf(k), ahol
y = Y/N0
Egy főre definiált termelési függvény
f ’(k) = MPK
Tőkefelhalmozás és egyensúly • Folyó időszaki tőkekereslet: I • Folyó időszaki tőke (megtakarítás) kínálat: S • Tőkepiac egyensúly: S = I, a fogyasztók annyit takarítanak meg, amennyit a beruházók beruháznak • Ez egyben megteremti az árupiac egyensúlyát is: C = Y – S, S = I, Y = C + I, • Kibocsátás = felhasználás
Behelyettesítve a tőke mozgási egyenletébe
Elosztva N’ = (1+ n)N-vel
A következő időszaki egy főre eső tőke az adott évi megtakarítás/beruházás, plusz az amortizáció után megmaradó tőke, figyelembe véve, hogy a népesség nagyobb mint tavaly
K útja az állandósult állapot felé
k2
k1
k0
k1
k2
Állandósult állapot k’ = k = k*
szf(k*) = (n + d)k* • Állandósult állapotban akkora a felhalmozás, ami éppen fedezi a tőke amortizációját és a népesség növekedésének megfelelően stabilan tartja az egy főre eső tőkét. k nem növekszik
Állandósult állapot (folyt.) • A dinamikus rendszer olyan állapota, ahol egy változó vagy konstans, vagy a többivel azonos állandó ütemben változik. Az egyensúly dinamikus megfelelője. • Itt: k’ = k = k* konstans. Ha z és s konstans: • y = f(k*) konstans • N n ütemben nő, tehát K és Y, az aggregált output is n ütemben nő az állandósult állapotban
Állandósult állapot (folyt.)
szf(k*) = (n + d)k*
Az interpretáció • Adott z esetében az állandósult állapotban nincs életszínvonal-emelkedés • A felzárkózási folyamatban a tőkefelhalmozás növeli az egy főre eső outputot, de a tőke csökkenő hozadéka miatt ez a folyamat véges • Állandósult állapotban csak az aggregált output nő, ha nő a népesség
s növekedésének hatása az állandósult állapotra
s növekedésének hatása az állandósult állapotra • S növekedése ÁÁ-ban növeli az egy főre eső tőkét és növeli az egy főre eső outputot (a többet beruházó/megtakarító országok gazdagabbak) • ÁÁ-ban az egy főre eső output (magasabb, de) konstans, az aggregált kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a magasabb felhalmozás tartósan nem gyorsítja a növekedést. • Ideiglenesen igen, amíg a rendszer ismét elér az ÁÁ-ba
s növekedése
Egy főre eső fogyasztás az állandósult állapotban c* = zf(k*) – (n + d)k*
Aranyszabály szerinti tőkeállomány per fő
max c*
Aranyszabály szerinti növekedés • max c* = zf(k*) – (n + d)k* • MPk = n – d • Az aranyszabály szerinti tőkeállomány meghatározható MPk –ból, ebből pedig az állandósult állapot egyenletből az aranyszabály szerinti felhalmozási ráta s • Ha valaki (kormány, társadalmi tervező) meghatározná sgr –t, a rendszer előbbutóbb az állandósult állapotbeli max. fogyasztást érné el
Gazdaságpolitika • MPk –ra adható becslés, n ismert, d számítható, az aranyszabály szerinti s-re végezhető számítás. • Tegyen-e valamit a kormányzat? • Generációk közti átcsoportosítás • Miért tudná jobban a kormány, mint az optimálisan viselkedő megtakarítók? • Információhiány, piaci kudarcok
n növekedésének hatása az állandósult állapotban
n növekedése • n növekedése az állandósult állapotban csökkenti az egy főre eső tőkét és az egy főre eső outputot (azok az országok, ahol a népesség növekedése igen magas, általában szegényebbek) • Állandósult állapotban az egy főre eső output (alacsonyabb, de) konstans, az aggregált kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a magasabb népesség növekedési ütem tartósan nem lassítja az egy főre eső növekedést • A magasabb n miatt az aggregált output persze gyorsabban nő
z növekedése
z növekedése (folyt.) • A modell fontos predikciója: az életszínvonal (egy főre eső output) tartós növekedését csak a termelékenység növekedése (technikai fejlődés) biztosíthatja • z –t, annak okait a modell nem magyarázza, az benne exogén. A Solow-modell exogén növekedési modell
Növekedés elszámolás • Növekedés beszámítás: az output növekedése z, K és N változásának együttes következménye. A módszer megmutatja, hogy az egész növekedés milyen mértékben tudható be ezek egyenként vett változásának. • K és N idősorai megvannak, z, a Solow-maradék számítható K, N és Y idősoraiból
Növekedés elszámolás (folyt.) Y = zKαN1 – α lnY = lnz + αK + (1 – α)N LnYt+1 – lnYt = lnzt+1 – lnzt + + α(lnKt+1 – lnKt) + (1– α)(lnNt+1 – Nt) Ouput %-os növekedése = TFP %-os növekedése + K és N százalékos növekedésének súlyozott átlaga. • A súlyok a tényezők összes jövedelemből való részarányai: α és 1– α • • • • •
