Cern 2014
1. nap : Zuhogó esőben megérkezve a reptérre már ott találtam néhány ismerőst, pár osztálytársat. 10.A, mi voltunk osztály szinten a legtöbben a kiránduláson, szám szerint 7-en. Megvártuk, míg mindenki megérkezik, nem volt késés, minden simán ment. Gyimesi Éva tanárnő kiosztotta a repülőjegyeket, és mindenkinek adott egy számot, én a 7-est kaptam, a tábor közepén rájöttem, hogy névsor szerint van a számozás. Mindenkinek meg kellett jegyeznie a számát, hiszen a héten rengetegszer használtuk, tudniillik ez alapján történt a számolás. Minden diák bemondja a saját számát, amikor számolás van, persze növekvő sorrendbe. Hogyan is maradhattak volna ki a várakozási időből az olyan dolgok, mint, hogy sorban állás, sétálgatás stb. Rájöttem arra, hogyha kettesével veszem a lépcsőfokokat, kezemben a bőrönddel, míg a többiek a mozgólépcsőn vannak, az nagyon jó érzés. Így aztán ugyanezt csináltam a visszafele úton is. Amint áttértünk az ellenőrzési ponton, egyből elindultam innivalót vásárolni, mivelhogy oda be sajátot nem vihettünk. Persze a boltban is várt rám egy nagyobb sor, amire végigértem, már egy csoporttársamat se láttam, de tudtam, hogy hova, és mikorra kell visszaérkezni, mivel ezt már megbeszéltük. Így aztán elindultam felfedezni a reptér várakozó részét, eleinte csak ide-oda sétálgattam, de hirtelen megláttam valami olyasmit, ami nagyon le tud kötni, egy könyvesboltot, ahol arattak mennyiségben az angol nyelvű Paulo Coelho könyvek. Ezután végül sikerült megtalálni a többieket, felszállni a gépre. Hosszú várakozás után egy csodás utazás várt minket. Este utaztunk, és remek volt látni a kivilágított városokat, nagyon szép volt a felhők felett a hold, amit akkor láttunk, amikor a földfelszínről még nem volt látható. Láttuk a magas hegyeket Svájcban, némelyek felhők fölötti csúcsokkal rendelkeztek. Csodás volt a kivilágított Genfi tópart is. Megérkezésünk után busszal, villamossal és vonattal eljutottunk olyan 11 óra környékére a szállásra. 6-ágyas szobába kerültem osztálytársaimmal együtt. Kapott mindenki egy plasztik kártyát, amivel az ajtónkat lehetett nyitni, de fontos itt azt is megjegyezni, hogy a WC-re se mehettünk be anélkül. Olyan 1:30 körül elaludtunk. 2. nap : Kelés 7:35 körül. Megjegyezendő, hogy előző este kaptunk egy egész ott tartózkodásunkra érvényes reggeli jegyet, amelyet ekkor használtunk fel, sorban állás után sikerült elkezdenünk a reggelinket. Ezután egy sorakozó várt minket, és persze egy számolás is, amit a későbbiekben nem szeretnék említeni, mert annyi volt belőle. 8:45-kor indultunk el Cernbe, először gyalog a villamos megállóig, majd onnan villamossal tovább. Sok érdekes dolgot is észrevettem Svájcban, persze azon kívül, hogy valami iszonyat drága minden, viszonyításul egy perc hívóként 359 ft, Franciaországbanahova szintén átmentünk- 73 ft. Ilyen érdekes dolgok például, hogy Genfben, ahol a szállásunk is volt sárga a zebra, vagy például az is, hogy a svájci autóknak sokkal kisebb az első rendszámtáblájuk, mint a hátsó. Megérkezésünk után egyből látni lehetett a nagy Globe-ot,
majd bementünk az egyik épületbe, ahol kis várakozás után találkozhattunk a vezetőinkkel, Noémival és Zolival, akik már régóta dolgoznak itt Cernben. Átvezettek minket egy konferenciaterem szerű helységbe, ahol minden üléshez tartozott egy mikrofon, hogy mindenki bele tudjon szólni a beszélgetésekbe a rendes konferencia idején. Szép prezentációt láthattunk itt Zoli előadásában, amiben röviden összefoglalta Cern jelentőségét, hogy mi is az, kik vesznek részt, és, hogy nagyjából mit is kutatnak a különböző mérési pontokon. Gyors volt a tempó, amikor vártunk a buszra valami ilyesmi hangzott el : „Akkor mehetsz WC-re, amikor lehet, nem akkor, amikor kell”. Majd átmentünk a mágnes gyárba, ahol szintén érdekes előadás várt minket. Menet közben arra lettem figyelmes, hogy néha az utak szélén lévő vonal is szaggatott, ami nálunk mindig folytonos, de visszatérve a mágnesekre, ezek képzik az alapját a gyorsítóknak. Ezek az elemek felelnek a részecskék körpályán tartásáért. Sok érdekfeszítő dolog volt ott, amit érdemes volt megnézni. Majd elmentünk ebédelni, Cern saját éttermébe, amiről majd a következő napi beszámolóban írok részletesebben. Az utazás közben észrevettem, hogy nincs olyan alkalom, amikor a körgyűrűben beengedné egy autós a buszunkat. Innentől végig figyeltem, és az utazás végig se láttam egy járművet se, amely hajlandó lett volna minket előreengedni. Ellátogattunk az AD-be, vagyis az antianyag lassítóba, ahol antianyagokkal kísérleteznek, bár nagyon nehéz őket előállítani. Ezután következett látogatásunk a CCC-be, vagyis az adatközpontba. Rengeteg hatalmas számítógép, némely gépen még átmennek a Google keresései is. Majd a legvégén elmentünk a dolgozószobák mellett, kiderült, hogy itt, Cernben fedezték fel az internetet. Ezek után már az ember nem lepődik meg, ha az egyik ajtóra kiragasztva lát egy posztert, amin a következő áll: Richard Feyman: „Shut up and calculate” (Pofa be és számolj, mondja egy Nobel-díjas fizikus). A szállásra való visszaérkezésünk után még sétáltunk egyet kint a genfi tó partján. 3. nap: Szobahangulat, na abból volt bőven. Sok olyan videó került felvételre, amelyen a szereplők nem is tudták, hogy veszik őket, ebből fakadóan rengeteg nevetés kísért minket végig az egész kirándulás folyamán. Vezetőink, akikkel előző nap találkozunk, mint fizikusok dolgoznak itt, de később csatlakozott hozzánk még egy vezető, egy informatikus, volt Istvános. Együtt elmentünk egy nagy proton detektorba, ahol láthattunk sok érdekes dolgot, például detektorok tengerét, mellékesen megjegyezve ez egy hivatalosan radioaktív terület, de gyakorlatig érzékelhetetlen a sugárzás mennyisége. Ezt követte a várva-várt CMS (Compact Muon Solenoid). Ez már Franciaországban található. Egyike a főkörön, vagyis az LHC-n elhelyezett 4 nagy mérési központnak. Ezen a helyen dolgozik Noémi és Zoli is. Maga az óriás detektor 12500 tonna, amit 11 részletben vittek le a föld alá, tengeri darukkal. Következő program az ebéd volt. Az ebédlő hatalmas, nagy választékú önkiszolgáló, de volt valami, ami még jobban meglepett, mint az ételek minősége és mennyisége, a pénztár gyorsasága. Kétszer
ebédeltünk itt, az első alkalommal bent állok a sorban és látom, hogy az előttem lévő épp fizet, amint kifizette, és odébb tolta a tálcáját én egyből a sajátomat toltam a helyére, de ekkora már ki volt írva a képernyőre mennyit kell fizetnem! Ekkora gyorsaságot még sosem láttam pénztárnál. A második nap sem volt kisebb jelenet, bár akkor nem volt egyből kiírva a képernyőre, hogy mennyit kell fizetnem, mert volt olyan étel, amit ott kellett felraknom a mérlegre, de ami után felraktam, nagyjából 3 másodperc múlva ki is volt már írva. Még egy érdekességet észrevettem várakozás közben. Bent ültünk, amikor egyszer csak kinézek, és látom, hogy egy kör alakban gyorsan sodródnak a levelek hasonlóan, mint a gyorsítóban a protonok, elektronok és a hélium atommagok, „Cernben még a falevelek is köröznek”- gondoltam magamba. Ebéd után elmentünk az egyik épületbe ködkamrát építeni. Ennek röviden a lényege az volt, hogy egy műanyag edénybe bele volt rögzítve egy szivacsszerű valami, amit tele kellett csepegtetni metil-alkohollal, majd ezt fejjel lefelé rárakni egy fém lapra, amit a szárazjégre raktunk. Várakozás után itt szemmel láthatóvá váltak a részecskék, vagyis inkább azoknak a ködben hagyott nyomai. A jó építgetés és kísérletezgetés után megnéztük a Microcomos-t, majd visszatértünk a szállásra. Este megint sétáltunk, ahol egyik osztálytársammal megbeszéltük, hogy vajon miből is adódhat az emberiség egy részének az a tulajdonsága, hogy a külsőségekre ad. Nagyjából abban állapodtunk meg, hogy azok az emberek, akik már gyermekkorukban megkapják a szeretetet és az odafigyelést, könnyebben válnak majd olyan emberekké, akik a belső dolgokra fektetik a hangsúlyt, mivel nekik nem kell külsőségekkel elnyerni a tömeg tetszését. A kedves olvasó csodálkozás helyett,- hogy két diák között ilyen beszélgetés folyik-, inkább gondolkozzon el azon, hogy a belső értékekre való adás mennyivel mélyebb és valódibb értékeket hordoz magával. Majd visszaérve a szállásra közösen játszottunk. Utána alvás. 4. nap: Ezen a napon alábbhagyott a szorított tempó. Városnézés és délutáni vásárlás volt a program. Reggel 4 fős csapatokat kellett alakítani, mi 5-en voltunk, így jött ki a létszám. „Végre szabadon járkálhatunk a városban”- gondoltam. Ezért eléggé zsörtölődtem magamban, amikor kaptunk egy lapot, amit ki kellett tölteni úgy, hogy ezzel bejárjuk a várost. A tanárnő utána felajánlott a győztes csapatnak egy fizika 5-öst, így egy hangyányival nagyobb motivációval álltam neki, de úgy nagyon semmi kedvem sem volt hozzá. Ki tudja, mi hozta meg a kedvem hozzá? Esetleg megzavarodott a fejem a körhintán (az bizonyos, hogy jól elszédültem), vagy csak érdekesek voltak a látnivalók, de ez már részletkérdés. A lényeg az, hogy belejöttünk és egészen jó időt töltöttünk a keresgéléssel. Végül mi voltunk, akik nyertek, de először pár szó magáról a városnézésről. A túra közepén bementünk a Szent Péter katedrálisba, ott körülnéztünk és fel is mentünk a torony részbe, ahonnan jól nézett ki a 140 méter magas szökőkút, de jobban körültekintve láthatóvá vált előttünk a házak rengetege, a háztetők változatossága, a tó idilli környéke és…(fogd vissza magad, nem regényt írsz). A katedrálistól továbbhaladva egy parkban lévő feladatnál pihentünk meg, megvártunk itt 2 embert, akik lemaradtak a csapatuktól. Az lett a büntetésük, hogy egy bizonyos ideig az egész csapatnak kézen fogva kellett közlekednie. Befejezve a feladat utasításait, közösen összegyűltünk és elmentünk ebédelni a csoportok szerint. Ami érdekes volt itt az az, hogy
amikor felnyitottuk a kukát, egy légfrissítő volt a tetejére kötve. Utazásunk ekkor hajóval folytatódott. Érdekesség az volt ismét, mégpedig az, hogy azzal a jeggyel mentünk fel a hajóra, amivel vonatra, villamos és buszra is. A jegyet pedig a szállásunktól kaptuk megérkezésünkkor. Ezután meglátogattuk az ENSZ székházát, ami nagyon szép volt. Majd visszamentünk a szállásunktól kb. 3 villamos megállónyira lévő vonatállomásig, ami mellett volt a sétáló utca. Innen én egy 3 fős csoportban mentem vásárolni, igazából vizet, fagyit és az egyik barátommal együtt (akivel a külső és belső értékekről szóló értekezést folytattam) egy Toblerone-t vettünk egy közös barátunknak. Persze egy normál méretűt, de abban a boltban láttunk egy óriás méretű 4.5 kg-os kiszerelést is. Vásárolgatás után végül visszamentünk a szállásra, és még játszottunk egyet, majd bementünk a szobákba. Hogyha megengedik, ide most beillesztenénk egy kis fizikát. Persze nem azért, mintha félnék, hogy megszólnak, hogy kevés benne a fizika, mert az nem érdekel, ha megszólnak, én csak azért írom bele, hogy így több követelménynek megfelelhessen, és több emberhez juthasson el az írásom. Nagyon hasonlít ez a helyzet a regényírókéhoz és a forgatókönyvírókéhoz. Következzen a gyorsítók rövid leírása: A körkörös gyorsítókban a részecske egy kör, vagy változó sugarú körívek mentén mozog, amíg el nem éri a szükséges energiát. Amúgy a gyorsítás mechanizmusa a lineáris gyorsítókhoz hasonló, de a körkörös gyorsítóknak az az előnye a lineárisokkal szemben, hogy egy-egy része többször gyorsít a részecskén, ahányszor csak áthalad ott. Figyelembe kell venni, hogy egyszerre több részecskét gyorsítunk, amelyek nem egy pontban, térrészben helyezkednek el.* Most pedig az LHC speciálisan: Ez a gyorsító egy olyan fajta gyorsító, mely kör alakú pályán gyorsítja fel a részecskéket a fénysebesség közelébe. A részecskék a kerület mentén több csomagban keringenek, a gyorsító ezeket a részecskecsomagokat több óráig keringeti mindkét irányban két olyan csőben, amelyben nagy vákuum van. Az ilyen gyorsítót – amelyben hosszú ideig keringenek a részecskék – nevezzük tárológyűrűnek (storage ring). A gyorsító kerületén négy nagy detektor található, azok középpontjában a részecskenyalábok pályáját keresztezik, lehetővé téve a részecskék ütközését.** Megvan a gyorsítónak a maga fizikája, méghozzá jó erős részecskefizika. 5. nap: A hazautazás napja. Gyorsan sikerült bepakolnom, mert szinte mindent bennhagytam a bőröndömben a hét közben, mert nem volt hely hova kipakolni, így aztán folyton forgattam a bőrönd tartalmát, és mindig az került a legtetejére, amit aznap használtam. Bepakolás után még egy utolsó reggelizés a reggeli jeggyel. A rend kedvéért még egy érdekességet felfedeztem, amiről csak olvastam, de még sose láttam eddig, viszont itt a szemünk elé tárult egy példány, ez az elektromosan tölthető autó. Majd indultunk a reptérre, ahol megint várakoztunk. Elég sokat, de végül is elindultunk check-in -olni (bemutatni az útlevelet vagy a személyit és feladni a bőröndöt a csomagok közé). A sorban állva eszembe jutott egy dal, és átírtam fejben egy kicsit a kezdést, és a következő szavak hangzottak előbb a fejembe majd a levegőbe is – mivel
megpróbáltam elénekelni-: one way ticket, no weight limit, breakfast ticket. Persze az eredeti amiről ez eszembe jutott, az a One way ticket, Boney M. – től. Végül felszálltunk a gépre, és sikeresen hazaérkeztünk. Ez volt az első utazásom Svájcba, ahol sok érdekes dolgot láttam, amit itt nem lehet látni Magyarországon, viszont azt hiszem, egy svájci is találna sok, számára furcsa, de izgalmas dolgot nálunk. Remek, eseménydús 5 napot voltunk Cernben.
* http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9szecskegyors%C3%ADt%C3%B3 ** http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Hadron%C3%BCtk%C3%B6ztet%C5%91
