KÜRTÖS. kis kultúrösszeállítás, majd Pobori Sándor, az alapszervezet elnöke köszöntötte a jelenlévõket, és mutatta

s Q t r W k X. évfolyam 10. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

2 0 1 2 . október

Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - Csemadok XXIII. Országos Közgyűlése Ipolynyéken A Csemadok több mint hat évtizedes fennállása alatt még nem volt példa arra, hogy egy kétezer fõt számláló faluban lett volna megtartva a szövetség országos közgyûlése. Ezen a téren történelmet írtunk, de ugyanúgy Ipolynyék is, amely helyet adott az országos közgyûlésnek október 20-án. A szervezõk nagy gondot fordítottak az elõkészületekre, melyben nagy segítségükre volt a község, a helyi alapszervezet, a szolgáltatók és nem utolsó sorban a területi választmány. Mindennek köszönhetõen a közgyûlés a napirendi pontoknak megfelelõen, zökkenõmentesen, az idõrend betartása mellett, tartalmilag gazdagon és céltudatosan lett megvalósítva a helyi mûvelõdési központban. Maga a részvétel is az utóbbi évtizedek legjobbjaként van jegyezve, hiszen a 140 küldöttbõl 128 jelent meg (91,43 %). Nem lehet panaszunk a meghívott vendégek megjelenésére sem, hiszen 27-en tették tiszteletüket, többek közt Balogh Csaba Magyarország pozsonyi nagykövete, Mészáros Alajos és Bauer Edit az MKP EP képviselõi, Berényi József az MKP elnöke, Solymos László a Most-Híd alelnöke, A. Nagy László a Most-Híd kisebbségi ügyekért felelõs kormánybiztosa, Haraszti Attila fõosztályvezetõ és Patho Marianna, munkatárs, a KIM Nemzetpolitikai Államtitkársága képviseletében Budapestrõl, Csémi Szilárd a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezetõ elnöke, Szalay Szilvia a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságától és a média képviselõi. Felszólalásával üdvözölte a Csemadokot, és méltatta az eddigi munkát: Balogh Csaba nagykövet, A. Nagy László kormánybiztos, Berényi József, az MKP elnöke és Solymos László, a Most-Híd alelnöke. Pék László a Pedagógusszövetség elnöke köszöntõ levelét Köteles László olvasta fel. A közgyûlés kezdete elõtt Hrubík Béla országos elnök a vendégekkel közösen megkoszorúzta a mûvelõdési központ parkjában álló Esterházy János-szobrot, kinek szellemi örökségét a Csemadok eddig is nyíltan felvállalta. Következett egy

kis kultúrösszeállítás, majd Pobori Sándor, az alapszervezet elnöke köszöntötte a jelenlévõket, és mutatta be tevékenységüket. Meg kell említenünk a szereplõket is, így Lõrincz Aranka Sarolta hagyományõrzõ énekest, Török

Máté szavalót és a Hont néptánccsoportot. A Szózat elhangzásával vette kezdetét a tisztújító közgyûlés tárgyszerû része Köteles László általános alelnök közremûködésével. A napirend elfogadása után megválasztottuk Száraz Erzsébetet a mandátumvizsgáló, Mészáros Gyõzõt a jelölõ- és Varga Lászlót a javaslóbizottság elnökének. A beszámolót a legutóbbi közgyûlés óta elvégzett munkáról Hrubík Béla tartotta meg, egyben értékelte az elnöksége alatt eltelt hat évet is. Beszédét kivonatosan külön közöljük. Az ellenõrzõ bizottság munkáját Rózsa Ernõ értékelte. Az ellenõrzõ bizottság, mint mondotta, a gazdálkodás és nyilvántartás terén nem tapasztalt hiányosságokat, az alapszabály megsértése vagy más problémák kezelése során sem kellett nyomatékos intézkedéseket foganatosítani. A jelentés elfogadását kérte. (Folytatás a 10. oldalon)

„... mindegy, bármi hitvány / Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, Emelt, és így nagy és szent eszme volt. / Mindegy, kereszt vagy túdomány, szabadság / Vagy nagyravágy formájában hatott−e, Előre vitte az embernemet. − “ Madách Imre: Az ember tragédiája Tizenharmadik szín − Az űr

2 Kürtös

Közélet Amikor Paulisz Boldizsár, az Alsóbodoki

Magyar Tannyelvû Magán-szakközépiskola alapítója kérelmét, hogy az iskola felvehesse Esterházy János nevét, elutasították, elhatározta, magánterületén zarándokhelyet hoz létre. A nyáron egy alkotótábor keretében 14 hazai és külföldi fafaragó dolgozott a keresztút akácfából készült egyes állomásain. A stációkat, melyek a mártírpolitikus ártatlanul elszenvedett börtönbüntetéseit, meghurcolását elevenítik fel, Ïurèo Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki helynöke áldotta meg. A szentelésen részt vett Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete, Haraszti Attila a Nemzetpolitikai Államtitkárságból, Martényi Árpád a Rákóczi Szövetségbõl, a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa, az alsóbodoki iskolával testvériskolai viszonyokat ápoló szombathelyi Bolyai János Gyakorlóiskola és Gimnázium küldöttsége, kulturális csoportok, magánszemélyek, a környék lakosai és a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója, Ladányi Lajos, aki röviden bemutatta Esterházy János életét és a keresztút jelentõségét. Felolvasták Molnár Imre Esterházy-kutató, Kövér László, a Magyar Országgyûlés elnöke és Malfati Esterházy Alice, Esterházy lánya levelét, amelyet az alábbiakban teljes terjedelemben közlünk. (BG) Nagyon megörültem a hírnek, hogy édesapámnak Esterházy Jánosnak, aki számára a Szlovákiában élõ magyarság mindig az õ „magyar családja“ volt, a róla szóló emléktáblák és szobrok után szenvedései emékezetére most egy keresztutat avatnak fel szülõföldjén, a Zoboralján. De Miért is kell emlékezünk Esterházy Jánosra? Miért állítunk a magukéhoz hasonló maradandó emlékmûveket a számára? Miért példaképe õ a ma élõ és a minket követõ nemzedékeknek? Három választ is lehet adni erre a kérdésre: Példakép számunkra Esterházy János mély Istenhite. Példakép minden nehézséggel dacoló magyarsága, és végül: példaképül szolgál azon magatartása is, hogy Esterházy János, korát megelõzve, elvetett minden faji, nemzeti és osztálykülönbséget. Esterházy János mély Istenhitét bizonyítja egyik ránk maradt levele, amit a Szovjetunióból való visszatérte után írt a kórházból. Ebben a magyarul írt levélben bevallja nõvérének, Lujzának, hogy kérte a Mindenhatót, hogy szenvedések árán méltó lehessen Krisztus követésére. Leírja, hogy amikor visszahozták Szibériából, ott hagyták a börtönvagonban, és õ napokig nem kapott sem enni, sem inni. Imádkozott Istenhez, kérve segítségét, hogy elbírhassa a gyötrelmeket, és a végén megjelent az õr, aki vizet és kenyeret hozott - mindez egy zokszó nélkül van leírva, inkább mint bizonyíték, hogy Krisztus követését kérõ imája meghallgatásra talált. Amikor apám Pozsonyba érkezett, ott a börtönben tudta meg, hogy halálra van ítélve. Azt azonban nem mondták meg neki, hogy húga, Mariska kegyelmi kérvényt nyújtott be az õ nevében, ezért minden függõben van, amíg erre a kérvényre

2012. október

A HŰSÉG KERESZTÚTJA válasz nem érkezik. Ezért, amikor az õr nevén szólította, azt hitte kivégezni viszik, s úgy imádkozott, mintha utolsó perceit élné - arra sem tartották érdemesnek, hogy közöljék vele látogatója jött, és nem a hóhér vár rá. A Krisztus követésére felajánlott szenvedései közül talán a legfájdalmasabb az volt, amikor 1955-ben, õ ekkor már súlyos beteg volt, Csehszlovákiában általános amnesztiát hirdettek ki; A Plzeò melletti boryi börtönben tudatták a foglyokkal, hogy másnap szabadulnak és visszaadták civil ruháikat is. A rabok az örömtõl egész éjjel nem aludtak, s közös teremben várták a reggeli szabadulást. Apám is már a szabaduló menetben volt, pár méterre a kitárt kaputól, amikor az õrök utolérték: mondván, telefonhívást kaptak Prágából, hogy Esterházyra nem vonatkozik az amnesztia. Amikor apám mindezt már egy következö börtönben elmesélte az õt meglátgató húgának, Mariskának, teljes megnyugvással tette, csak a könnyei buggyantak ki. 12 évnyi fogságában is a mély Istenhite volt egyetlen támasza. Mindez a szenvedés magyarsága miatt volt reá róva. Esterházy pere kapcsán a fõügyész arra a kérdésre, miért oly kemény az ellene hozott ítélete, azt válaszolta: hiszen magyar! Mindezek után fel kell tenni a kérdést magunknak: miért fontos megmaradni magyarnak? Elsõsorban ezeréves történelmünk és hagyományaink miatt! Történelmünk Szent István királlyal kezdõdött, aki fiának írt Intelmeiben azt kéri, hogy az idegeneket fogadja be az országba, és részesítse õket jó elbánásban. Nem emlékeztet-e ez az intelem Esterházy János 1938-ban itt, Kassán elhangzott szavaira? „Az ideát (Magyarországon) lévõ magyaroktól pedig ké-rem, hogy az ide csatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy azt mi magunknak odaát (Szlovákiában) követeljük.“ Esterházynak Szent István volt a példaképe, a közös hit szimbólumát, a kettõs keresztet mindkét nép tiszteli. Esterházy mindig mint testvérnépet említette a szlovákokat, akikkel közös gyökereink vannak a közös földben. Esterházy magyar nemzetiségü, szlovák állampolgárként érte el erkölcsi nagyságának zenitjét, amikor a pozsonyi parlamentben is síkraszállt az üldözöttekért. Milyen kár, hogy még mindig nincs elfogadva kinyújtott keze, oly könnyû lenne õt írásaiból megismerni és közösen tisztelni. „Esterházy János rengeteg szenvedéssel és végsõ soron életével fizetett azért a hûségért, amellyel keresztény hitének elveihez ragaszkodott: hogy segítette az üldözötteket, hogy a legnehezebb idõkben sem hagyta el a rábízott népcsoportot, a szlovákiai magyarságot“ - írja kortársa, Mayer Judit. Ezért is gondolok hálás szívvel ma Önökre, e most felszentelt keresztút megszervezõire, az azt elkészítõ mesterekre, e nemes gondolat minden támogatójára, s Esterházy ügyének minden felvidéki és különösen zoborljai felvállalójára. Esterházy János példájából erõsödve, Isten áldja és vezesse Önöket tovább a megmaradás útján, Szívbõl jövõ üdvözlettel: Malfati Esterházy Alice Róma, 2012. 09. 16.

2012. október Kedves barátaim, magyar honfitársaim! Meghatódva állok itt, a magyar szabadságharc utolsó bástyája megtartójának, Klapka György tábornoknak, a komáromi vár fõparancsnokának a szobra elõtt, melybõl egy sokszor vesztett csatákat és háborúkat elszenvedett, de mindig újrakezdeni tudó és akaró nemzet méltósága, magasztossága sugárzik. Kételyek gyötörnek, vajon méltók vagyunk-e rá mi, kései utódok, hogy akár e szobor árnyékából is megemlékezzünk egy korról, melyben az adott szónak becsülete volt, a barátságnak értéke, a bátorságnak, kitartásnak elismerése, s a gyávaságnak, meghunyászkodásnak, árulásnak, büntetése. Mi, akik közül már sokan a szócsaták zajában elesünk, megtántorodunk, akik az egykori várvédõkkel ellentétben nem a fegyvereket tesszük le, hanem naponta a szót, a nyelvet, a múlt örökségét, s a zászlót, mely alatt oly sok tiszta, igaz magyar ember esett el ezért a nemzetért. Mert minden látszat ellenére ma is szabadságharc folyik, de 1848-49-cel ellentétben ezt nem fegyverekkel vívják, s nem a barikádokon, a várak vastag falainak biztonságában, hanem a lelkekben, a sajtóban, a gazdasági életben, a bankok kiadó pultjainál, a politikában, a szellemi életben, a megmaradni akarás mindennapjaiban. Ebben a szabadságharcban azonban nem egy zászló alatt harcolunk, sokszor még azok sem, akik egy nyelvet beszélünk, mert még a zászló színe sem azonos az egymás mellett, vagy éppen egymással szemben állóknak. Meddig mehet még ez így barátaim? - kérdezzük egymástól, kapkodva a fejünket. Meddig gyengíthetnek még minket a belsõ háborúk, miközben a váraink fokozatos feladása vagy eleste után már a sáncokat védjük, egy-két megmaradt bástyát, világítótornyot, õrtûz melegét? Sokan érezhetjük úgy méltán, hogy nem is harc ez már, csak dacos védekezés. Az, ami megmaradt még, védelme, megtartása, hogy legyen még (lehet még?) mibõl újrakezdeni. Szégyenkeznünk kell Klapka György szobra és a várvédõk hõsiessége elõtt, mert már nagyon sokan elveszítették a hitet abban, amit tettek, tettünk vagy amit tennünk kellene, vagy amit tehettünk volna. Álljanak itt Klapka György utolsó szavai, melyet egy vesztes, de mégis magasztos csata alkonyán intézett bajtársaihoz. „Keblem elszorul, midõn utoljára szólok hozzátok, akikhez engem oly sok öröm és bánat, annyi drága honfivéren vásárolt dicsõség és a legszentebb kötelesség közös érzelme letéphetetlen láncokkal kötöz… Megtettük, amit emberi erõ megtenni képes, és pirulás nélkül állhatunk meg Isten és a világ ítélõszéke elõtt. Lelépünk, mert még szent kötelességeink vannak azon haza iránt, amelynek a jövõre vonatkozólag egyetlen vigasztalását a mi törhetetlen ragaszkodásunkban találja. Maradjatok azért továbbra is a haza oszlopai és támaszai! … Fogadjátok azért a

Közélet

férfias és elszánt küzdelmeitekért a hazának a legforróbb köszönetét. Fogadjátok egyszersmind az én legszívesebb, legbensõbb búcsúmat is. Isten veletek!“ Kedves barátaim, tisztelt emlékezõk! A szabadságnak nincs nemzetisége, csak a nemzetnek vagy szabadságvágya. Talán így lehetne felvezetni az 1848-49-es szabadságharc és forradalom bukását követõ megtorlások sorozatát, mely az aradi 13 tábornok kivégzésével vette kezdetét, és tartott az 1867-es kiegyezésig. A nemzeti köztudatban a tábornokokról csak a haláluk ténye él. Valamennyiük nevét talán sok történelemtanár sem tudná kapásból felsorolni. Még kevésbé követte nyomukat a történelem, hogy honnan indultak, és milyen úton-módon érkeztek ahhoz az október 6-i naphoz, amikor olyan nagy tiszteletet érdemlõen, emberfeletti bátorsággal viselték a halált. Nem voltak egyforma képességû katonák, és egyformán sikeresek se, de sorsuk találkozott e napon, bizonyára nem véletlenül, mint ahogyan az sem volt véletlen, hogy a magyar szabadságharc oldalán a magyarok mellett, szerbek, szlovákok, lengyelek, horvátok és németek is harcoltak, és áldozták fel életüket, ami nagyon csodálatra méltó. Mai szemmel nézve el tudja-e valaki azt képzelni, hogy a koszovói albánok önállósági harcát szerb tábornok vezesse, vagy hogy a baszk szeparatisták élén egy spanyol álljon? Sorolhatnám a példákat írekkel, csecsenekkel, oszétokkal, flamandokkal, és nem lenne vége, mire az oldal betelne. Lehet, hogy most sokan legyintenek, hogy a 48-as szabadságharc egy egészen más korszak, más társadalmi berendezkedés idején valósult meg. Ez igaz. Viszont tény, hogy ma egyetlen európai nemzetnek sincs olyan politikai, szellemi vezetõje, aki saját nemzetének szabadságát és boldogulását azonos mércével mérné más nemzetével szemben. Mert ami jár a német, svéd, francia, finn nemzet fiainak, az jár a baszknak, flamandnak, vallonnak, írnek és a magyarnak is! A mérce tehát „én minden népet féltek attól, amitõl féltem az enyém“. Az aradi 13 vértanú, a szabadságba vetett hitéért végezte áldozatként, mely hitnek több mint másfél évszázad távlatából is makulátlanul tiszta, igaz, emberséges üzenete van. Akikre a nemzet az életét, a sorsát rábízza, az szolgálja a nemzetet mindhalálig, és érezze a felelõsségét és súlyát e nehéz, de tündöklõ tehernek. A szolgálat és az alázat ott kell

Kürtös 3 hogy lebegjen mindenkinek a szeme elõtt, álljon bár a létra bármelyi fokán, mert az nemcsak felemel, de le is taszít bárkit, aki méltatlan arra, hogy szolgálja azt. A történelemben volt már mindkettõre számtalan példa. Mert a szabadság, a szolgálat és az alázat olyan, mint az Isten: ha hiszel benne van, ha nem, akkor nincs. „Amit az Isten ad, kedves öregem, el kell viselnünk, mint oly sok háborús veszedelmet; keményen és félelem nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mérnek.“ (Damjanich János utolsó levele kivégzésük elõtt rabtársához, gróf Leiningen-Westerburg Károlyhoz) Az utolsó mondatok, az utolsó napon. Ennyi marad az emberbõl. Meg az emlékük, hogy hõsök voltak. Az aradi tizenhárom, a nemzet sziklái, melyeket nem mozdít el az idõ, a történelem nagy viharait átvészelve is helyükön maradnak, rendíthetetlenül. Hõsök voltak, akik a szabadságért áldozták életüket, egy kis nép szabadságáért úgy, hogy közben sokan közülük nem is voltak magyarok, de halálukkal megváltották a nemzeti hõsöknek kijáró tiszteletet. Néhány gondolatban megemlékezünk róluk, legalább ilyenkor, de hát elég-e ez, méltó-e azért az áldozatért, amelyet õk hoztak a magyar nemzetért? Azt hiszem, nem. Azon az esõs októberi napon is egyedül néztek szembe a halállal. Négyüket, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Schweidel Józsefet és Kiss Ernõt „kegyelembõl“ golyó általi halálra ítélték. Ez volt Haynau kegyelme, hogy nem kötéllel, hanem golyóval gyilkoltatta meg a tábornokokat. A többieknek, Aulich Lajosnak,Vécsey Károlynak, Knezich Károlynak, Török Ignácnak, Láhner Györgynek, Poeltenberg Ernõnek, Nagysándor Józsefnek, Leiningen Károlynak és Damjanich Jánosnak a bitófa jutott. A szemtanúk elmondása alapján emberfeletti nyugalommal és bátorsággal viselték el a halált. Olyan méltósággal hagyták itt földi életútjukat, mint ahogyan éltek. Egyikük sem készült mártírnak, mint ahogyan Deák Ferenc sem készült a haza bölcsének, vagy gróf Széchenyi István a legnagyobb magyarnak. A sorsukat Isten egyengette, hogy ezen a napon, október hatodikán, Aradon találkozhassanak, és megtérhessenek teremtõjükhöz. Nem tudom, hogy sikerülhete nekünk valaha felnõnünk, vagy legalább is közel kerülnünk lélekben, tettekben ezekhez az emberekhez életünk során. Az emléküket azonban meg kell õriznünk, továbbadni gyermekeinknek, mert csak az hal meg, akit elfelejtenek. Az aradi tizenhárom vértanú hûsége legyen az erkölcsi mérce mindnyájunk számára, hogy a hazát, a nemzetet szolgálva mindig tudjuk azt, hogy mit kell tennünk, s amit teszünk, az megállja majd a helyét Isten és ember elõtt egyaránt. Hrubík Béla Komáromban elhangzott emlékbeszéde

Kultúra - Közélet

4 Kürtös

2012. október

Madách Imrére és Mikszáth Kálmánra emlékeztünk Október 13-án, szombaton tartotta a Mikszáth Kálmán Társaság a hagyományos KÁLMÁN-NAPI megemlékezését Horpácson, a Mikszáth Kálmán Emlékház elõtt, Ifj. Szabó István Mikszáth-szobránál.

Az új kiállítás a Madách Imre és Az ember tragédiája - Az emberiség haladt, ha az egyén nem vette is észre címet viseli. A tárlat a legmodernebb eszközök segítségével 8 termen keresztül mutatja be nagy költõnk életútját, melynek középpontjában a Tragédia áll. Az érintõképernyõs monitoron Az ember tragédiája 1969 és 2011 közötti filmes és színházi feldolgozásait, valamint a Tragédia kéziratos oldalait nézhetik meg az ide látogatók, de lehetõség van filmeket, rádiójátékokat is meghallgatni. A fiatalokat, valószínû, mégis az utolsó két terem fogja megfogni legjobban, ahol kosztümök felhasználásával egy hangulatosan kialakított kis színpadon életre kelthetik Madách Imre halhatatlan mûvét. Az itt szerzett tapasztalatok, ismeretek bizonyára mindenkiben maradandó élményeket fognak hagyni, akik veszik a fáradságot, hogy kimozduljanak a mókuskerékbõl, és tiszteletüket teszik irodalmi nagyjaink elõtt. -ké-

Molnár Zoltán polgármester úr köszöntõje után helyi közremûködõk mûsorát hallhattuk. Dr. Császtvay Tünde, a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgató-helyettesének Mikszáthot méltató ünnepi megemlékezését követõen elhelyeztük virágainkat a „nagy palóc“ szobránál. A horpácsi megemlékezés elõtt a társaság tagjai megálltak Csesztvén, hogy még a hivatalos megnyitó elõtt megnézzék másik világhírû nógrádi írónk, Madách Imre emlékmúzeumát, mely felújított épülettel és kiállítással várja a látogatókat. Molnár Ildikó, a Palóc Múzeum etnográfusa, a megvalósult projekt pályázatvezetõje bemutatta a felújított létesítményt, beszélt jövõbeni hasznosításáról, programjairól. Vigh Tamás Madách Imre szobránál koszorút helyeztünk el, megemlékezõ gondolatait dr. Kovács Anna mondta el.

Hampó Gáspár, csáktornyai várkapitány díszkardja Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai c. könyvében Ipolykürt birtokosával, gróf Keglevich Istvánnal kapcsolatban a következõket írta: A kastély nevezetességei közé tartozik a körülbelül 4000 kötetes könyvtár, egy nagybecsû legyezõgyûjtemény, ebben egy Thurzó-féle legyezõ is, számos érdekes miniatur arczkép, régi pecsétnyomók és érmek gyûjteménye, családi képek és régi fegyverek, közöttük Hampó Jánosnak, majd fiának, Gáspárnak, a csáktornyai vár kapitányának díszkardja az 1500-as évek elejérõl. Kíváncsi voltam, hogy ki is volt Hampó Gáspár, és Nagy Iván Magyarország családjai c. mûvébõl megtudtam, hogy Keglevich II. Péternek a veje volt. Nagy Iván kötetébõl a következõket tudtam meg: 1541-ben meghalván egyik veje Ernusth, másképp Hampó Gáspár, miután gyereke nem maradt, és benne a Hampó család kihalt, minden javai törvény szerint a királyra voltak szállandók. II. Péter, hogy leánya által e javakat nevezetesen Zala megyében Csáktornya és Stridó, Körös megyében Sz.-Erzsébet és Kaproncza várakat magának megtarthassa, azt hírlelé, hogy leánya Ernusth Gáspártól várandósan maradt. Azonban a

kellõ idõ elmúltával és egyéb óvatossági kémleletek után e hír valótlannak tapasztaltatván, a kir. ügyész ismét zaklatá Pétert, de az a várakat ezután sem bocsátá ki kezeibõl, noha már leánya másodszor is férhez ment lindvai Bánffy Lászlóhoz. Ekkor Bécsbe idéztetett, hová menevéd levél mellett el is ment, és meg is igéré a várak és birtokok kiadását, de haza érkezvén, igéretét nem teljesíté. Ennek folytán az 1542-ki pozsonyi országgyûlés XLIII. törvény cikkében rendelé, hogy ha két hónap alatt Hampó minden javait ki nem adja, mint hûtlenségbe esõ minden javait, és fejét is el fogja veszteni. Eltelt a két hónap is, de Péter mégsem adott vissza semmit. Ekkor azután Zrínyi Miklóst küldé ellene a király, és azt helyébe bánná kinevezte. Zrínyi Miklós Csáktornyán ostrom alá vette Keglevich II. Pétert, ki az algyúzást soká nem álhatván, elhatározá, hogy fiával, Mátéval és várnagyával, Posgai Péterrel Szábácsra fog szökni török ségélyért; azonban Posgay árulása folytán a várbóli kimenekülõk után azonnal Zrínyi csapata által fiastúl elfogatott, mire Csáktornya és utána a többi vár õrsége és feladá magát. Zrínyi Bécsbe küldé II. Pétert, hol elzáratott, de alig egy év múlva kegyelme nyervén elbocsáttatott,

és õsi javait is visszanyeré 1544-ben. Még ezen évben ismét harcolt a török ellen, kiket Ottocsásznál meg is vert. 1550ben ismét megintést kapott az országgyûléstõl, hogy a thopuszkai apáturságot ne háborgassa. 1554-ben pedig Ferdinand királytól rendeletet kapott, hogy fiát, Ferenczet ki thopuszkai apátúr volt, szenteltesse fel papságra, és járassa papi öltözetben. II. Péter meghalt kora hetvenedik évében. Nejétõl Stresemley Borbálától György, János, Ferencz, Gáspár, Miklós, Péter, Simon, Máté fiai és Anna leánya maradt. Grófi vadászatok Ipolykürtön Egy héttel a tervezet vadászat ellõtt mindig rendeztek egy „próbavadászatot“ amely azt a célt szolgálta, hogy meg legyen készítve egy kis kóstoló az érkezõ vendégvadászoknak. A vadászat bõsége biztosítva volt az elõre lelõtt vadakból, meg lettek készítve a kocsik, melyek a vadak összeszedésére és hazaszállítására szolgáltak. A vadászok szét lettek osztva csoportokba, minden csoporthoz jutott egy lovas kocsi. A lelõtt vadak többsége fácán és nyúl volt, de akadt köztük néha róka is. (Folytatás az 5. oldalon)

Közélet

2012. október

Kürtös 5

Korcsog László 90 éves

Néptanító volt a javából Nemrégiben töltötte be 90. életévét Korcsog László Ipolynyéken. Elhatároztam, hogy e szép kerek évforduló kapcsán felkeresem Laci bácsit, egykori tanítómat, hogy illõen köszönthessem, és elbeszélgethessek vele életének legfontosabb emlékeirõl. Korcsog László nyugalmazott tanító 1922. augusztus 22-én született Ipolynyéken. Édesapja, Korcsog Mihály harangozó, édesanyja, született Siket Rozália volt, az én anyai nagyapám testvére. Önkéntelenül is Mécs László papköltõ sorai jutnak az eszembe: „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot, / Messiást követõ ragyogó csillagok, / Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. / A többiek láttak egy síró porontyot,/ De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, / Mintha babusgatná a szép napkorongot.“ Hát igen! Ilyenek az édesanyák. E sorokat többször is hallottam tõle, fõleg ünnepélyeken. Szófogadó, boldog gyermek volt annak ellenére, hogy az akkori szegény világ nehézségei az õ családjára is rányomták bélyegét. Vallásos, szeretetteljes nevelésben részesült. Szeretett iskolába járni. A fiúcska nyiladozó értelme hamar megmutatkozott, ugyanis nagyon jó tanuló volt. Az elemi iskolát helyben végezte a régi iskolaépületben. Tarr László és Málék Anna tanítók ajánlására édesapja beíratta õt az ipolysági gimnáziumba. Mivel fizetni kellett a tankönyvekért, a menzáért, a lakásért, az utazásért, a szülõk nem bírták állni a költségeket, így kiíratták õt a gimnáziumból. Õ viszont mindenáron tanulni akart. Egy ideig Balassagyarmaton járt iskolába, majd Budapesten, végül Pozsonyban a pedagógiai gimnáziumban leérettségizett, és a Komenský Egyetem Pedagógia Karán magyar-szlovák szakon képesítést szerzett a 6-9. évfolyamokra. Tanítói pályafutását Ipolyvisken kezdte az elemi iskola igazgatójaként, egy évig Ipolynyéken tanított, aztán több éven át a palásti alapiskola igazgatóhelyettese volt, tanított egy ideig Ipolyságon is, onnan került vissza szülõfalujába, ahol közel harminc évig, egészen 1982-ig állt a katedrán. Laci bácsi 1954-ben megnõsült. Felesége Hocsák Erzsébet tanítónõ. Házasságukból öt gyermek született. Valamennyien magyar tannyelvû iskolába jártak, és mindannyian felsõfokú végzettséget szereztek. Nem volt könnyû az élete. Még 20 éves sem volt, amikor a II. világháború szele õt is megérintette, mint sokan másokat. Budapesten volt katona. Az orosz csapatok közeledtekor a sok támadás egyikében õ is megsebesült. Kitüntették, majd késõbb vonattal Berlinbe vitték. Sokan közülük ott maradtak, de õ egy tízes csoporttal elindult gyalog hazafelé, a lakott területeket elkerülve, hogy el ne fogják õket. Viszontagságos körülmények között, de sikerült épségben hazakerülnie Ipolynyékre. 1955-tõl szülõfalujában folytatta pedagógiai munkásságát egészen a nyugdíjaztatásáig. Magyar és szlovák nyelvet tanított, nem ritkán 40-es létszámú osztályokban. Kedves, szerény magatartásával s a nyelv szépségeinek kidomborításával elkápráztatta tanítványait, s akaratlanul is belopta magát diákjai szívébe. Énekeltünk, táncoltunk, szavalóversenyeket nyertünk a vezetésével. Nem elhanyagolható Laci bácsi iskolán kívüli tevékenysége sem. Hosszú évekig vezette a falu krónikáját, ami rendkívül komoly, pontos munkát igényelt. Színdarabokat rendezett, ünnepélyeket, irodalmi esteket szervezett, énekkart vezetett, táncokat koreografált. Folklórmûsorokat írt és mutatott be. Mindez sok-sok idõt, fáradságot és éjszakába nyúló elõkészületeket igényelt a részérõl. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nem lett volna egy megértõ, hû társa, aki a háttérben maradva igazgatta a családot, nevelte gyermekeiket. Én is gyakori szereplõje voltam a Laci bácsi által vezetett mûsoroknak. Két igen színvonalas összeállítást emelnék ki

közülük. Az egyik a felejthetetlen Petõfi-est 1973 januárjában, a másik az „Ipolynyéki lakodalmas“ volt. A szép népviselet, az élõ zene és a szereplõk lelkes játéka egy idõre visszavarázsolta a múltat. A menyasszonytáncot 1984-ben a budapesti Népmûvészeti Múzeum filmre vette. Csak mellesleg jegyzem meg, ki gondolta volna akkor, hogy 35 év múlva éppen e sorok írója lesz az, aki újra megírja e szép játék kibõvített változatát és mást is. Korcsog László munkáját, tevékenységét számos elismerõ oklevéllel, aranyplakettel jutalmazták. 2006-ban Pozsonyban a Helytartói Palotában Csáky Pál kormányalelnöktõl átvette a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét és az Örökhagyók címû könyvet, amely tartalmazza a kitüntetettek fényképét és néhány gondolatát. A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete 2011-ben „Az Ipolynyéki Magyar Kultúráért“ díjat adományozta Laci bácsinak. A jubiláns boldogan mesélte, hogyan ünnepelte 90. születésnapját gyermekei és vendégei körében Laci fiának hatalmas borpincéjében Paláston. Péter fia azzal lepte meg a legjobban, hogy rengeteg régi fényképet hozott a családról és régi mûsorai szereplõirõl, hogy el sem tudta képzelni, mikor készítette, honnan tudta elõvarázsolni õket. Néhány nappal késõbb a Csemadok helyi vezetõsége is felköszöntötte õt e szép ünnep alkalmából. Korcsog László hosszú pedagógusi pályafutása alatt igazi néptanító volt a javából. Gömöry Mária Magdolna

Grófi vadászatok Ipolykürtön Befejezés a 4. oldalról

A leterített vadak tízesével voltak szortírozva. A vadászat sikere biztosított volt abból a szempontból is, hogy a gróf vadõre fácántelepet létesített, ahol keltetés is volt (ülõs tyúkokkal keltették a fácántojásokat). A természetben talált fácántojásokat (aratási munkák, kaszálás) felvásárolták. A vadászatból kivették aktív részüket az uraságok feleségei is (az otthon keltetett fácánok szelídek voltak). A fácántenyésztésben a Keglevich-birtok komoly eredményeket ért el. A keltetett fácánokot egy bizonyos erdõrészre telepítették, amit a mai napig „Fácányosnak“ hívnak. A vadászatot vadászkutyák is segítették, amelyek magyar vizslák voltak. A gróf úr kutyái Bicskás és Tisza névre hallgattak. A gróf úr ki akarta szélesíteni a vadászati lehetõségeket. Egy 25 holdas halastavat akart létesíteni, ahol lehetett volna vadkacsákra is vadászni. Eddig a vadkacsákat csak az Ipoly mellett vadászták. A halastóval kapcsolatos terveit megakadályozta a második világháború. Farkas Sándor

6 Kürtös

Kultúra

Szüreti ünnepség és folklórfesztivál Bussán Az idén e két rendezvényre szeptember 29-én került sor, mégpedig a Csemadok helyi szervezete és a Bussai Községi Hivatal szervezésében. A hagyományokat megtartva szentmisével kezdõdött az ünnepség, fokozva a Feltámadási jelvény fogadásával. Ez ünnepélyesebb hangulatot hozott falunkba, és igen nagy megtiszteltetésben volt részünk, mivelhogy az idén már második alkalommal fogadhattuk nagy szeretettel a Feltámadási jelvényt. Most Salgótarjánból és Somoskõujfaluból hozták hozzánk a jelvényt, és vasárnap mi vittük tovább Óvárba. A szentmise keretében a hívek terményeket hoztak, amelyeket az atya megáldott, úgyszintén az új kenyér és a bor is meg lett áldva, és a szentmise végén mindenki fogyaszthatott belõle. A szentmisén elhangzott a Hûség-himnusz, a felvidéki himnusz, a magyar himnusz és a székely himnusz, és ezek könnyeket csalogattak ki szemünkbõl. Aztán, amit én személyesen nagyon értékelek, az a népviselet. Fõleg ilyenkor, vagy jobban mondva LEGALÁBB ilyenkor. A Kispalócok nagyon aranyosak voltak, és úgyszintén az új fiatal menyecskék is a népviseletben. Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden fellépõnek és minden résztvevõnek, akik segítségükkel és támogatásukkal emelték e rendezvényünknek színvonalát. A kultúrmûsorunkban felléptek az óvári fiatalok is, akik igazán fergeteges mûsort adtak elõ. Továbbá a Kékkõi Mûvészeti Alapiskola csoportja is nagyon szép néptánc- összeállítással mutatkozott be. Ami igazán szép gesztus volt, eljöttek a dorogházi menyecskék is hozzánk fellépni, és nagyon jó hangulatot varázsoltak a nézõknek. Majd a kultúrmûsor végén a bussai fiatalok szórakoztatták a közönséget. Rendezvényünk vége felé kisebb fogadást-megvendégelést készítettünk, amelyet a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala és a Csemadok helyi szervezete, valamint a Bussai Községi Hivatal támogatásával tudtuk megvalósítani. Köszönjük szépen... Mivelhogy az idén a szõlõtermés elég jó volt, bizony a jó bor, vagyis az új bor is ízlett a vendégeknek. El is hangzott az a nóta, hogy jó bor, jó egészség, és még sok más magyar nóta is eszegetés közben. Remélem, hogy jövõre is találkozunk egy ilyen Szüreti ünnepségen, és bízom benne, még többen leszünk. Kár volna ezt a szép hagyományt elhagyni, mert egy pár év múlva - kérdem én - vajon mire fogunk emlékezni? Hát így legalább van mire, és ha összetartunk, akkor lesz is mire visszaemlékezni. És ez ad nekem kitartást és erõt, hogy a fiatalabb generáció is megszeresse a szüleink vagy nagyszüleink népi hagyományait. BOMBOR IVETT

2012. október

X. HEGYALJAI ŐSZNYITÓ

2012. szeptember 16-án került sor Kõkesziben a tízedik Hegyaljai Õsznyitóra. A délutánt a Molnár Csaba - Doncs Bojtos Katalin páros konferálta a tõlük megszokott formában. A mûsor, mint mindig, most is színes és érdekes volt: Fellépett az ipolyszécsénykei asszonykórus, az ipolykeszi hagyományõrzõk, Oroszlány Jani bácsi Sirakról, aki eddig az összes Õsznyitón színpadon állt. Táncoltak nekünk az

Újgömör Néptánccsoport tagjai is, jól megdobogtatták a színpad deszkáit és a nézõk szívét egyaránt. Nem maradhatott el a helyi hegyaljai Vegyeskórus fellépése sem, mert hát már hagyománnyá vált, hogy õk ének-

lik az Õsznyitó nyitódalát, az Õsszel érik babám kezdetût, ill. a záródalt, a Bogyó, bogyó szõlõbogyó címût. Ez utóbbit idén Jónás László cigányzenekara kísérte. A helyi „újmenyecskék“ mellett fellépett a régi menyecskekórus két tagja is: Mánya Ilonát és Horváth Erzsébetet sem véletlenül tapsolta vissza a közönség. Mint minden évben, idén is tombolával zárult a délután, de a sok díj gazdára találása után sem szaladtak haza a nézõk, hiszen a finom gulyások és a jó cigányzene sokakat tartott még a kultúrházban. -dbk-

2012. október

Közélet - Kultúra

Hagyományos mesterségek napja Nagycsalomján Nagy volt a sürgés-forgás szeptember 9-én Nagycsalomján a falumúzeum udvarán. A Hagyományos mesterségek napja alkalmából a helyi alapiskola és óvoda növendékei a mára már kihalóban levõ vagy régen feledésbe merült régi mesterségekkel ismerkedhettek meg. Az egész napos program keretében a gyerekek elidõztek Štefan Štefanides alkalmi kovácsmûhelyében, Rados Lúcia és Bõhm András a korongozás titkaiba avatta be az érdeklõdõket, de felkeltették kíváncsiságukat Tatár Ágnes varrottasai és hímzett kézimunkái vagy éppenséggel Gemer Olga, Závodská Margit és Bélik Hajnalka csipkeverõk munkái, avagy a bátorfalui BATHOR 1478 szövõmûhelybõl kikerülõ házi szõttesek, takarók. A zsélyi Victoria Kultúregyesület képviseletében Galèík Anita a legkisebbeket foglalkoztatta apró ajándéktárgyak elkészítésével. Természetesen az iskolások megtekintették a 2009-ben megnyílt falumúzeum berendezéseit, ahol Rimóci Gábor citeraszóval fogadta a látogatókat, míg a múzeum udvarán helybeli ügyes kezû asszonyok sok finomságot sütöttek a nemrégen elkészült kemencében. A szlovák kormányhivatal nemzeti kisebbségek kultúrája osztálya által anyagilag támogatott Hagyományos mesterségek napja rendezvény minden tekintetben jól sikerült. S ehhez pozitív viszonyulásukkal nagyban hozzájárultak a községi hivatal alkalmazottai, miként a helyi alapiskola pedagógusai is. Galèík Anita, a rendezvény társszervezõje

Nyugdíjas-találkozó Szlovákgyarmaton Már több éves hagyományuk van a szlovákgyarmati és balassagyarmati nyugdíjas - találkozóknak, amelyeket oda-vissza alapon rendeznek meg. Legutóbb a szlovákgyarmati nyugdíjasklub látta vendégül a gyarmati egyesület tagjait a felújított kultúrházban, ahol mindenféle jóval megrakott asztalokkal várták a vendégeket. Árvay Denisa polgármester köszöntésében kiemelte, hogy az idõsebb generáció baráti találkozói példát jelentenek a fiatalok számára, akik közül sokan Balassagyarmaton találtak munkát. Az 530 lakosú település kinyílt a nagyvilág felé a várossal való testvérkapcsoltnak is köszönhetõen. A Gyarmat nevû települések képviselõit is vendégül látták a szlovákgyarmatiak, akiknek rendezvényeit sok esetben támogatja a város. Molnár Istvánné, a nyugdíjasklub vezetõje örömmel említette a szlovák és a magyar kormányfõk találkozóját, amely a jó szomszédságot erõsíti, ugyanúgy, mint a nyugdíjasok fehér asztal melletti találkozói. Egy szálig elfogyott az üstben fõtt finom sertéspörkölt, amelyet Bereczky Lászlóné, a falu elismert szakácsnõje és párja fõztek. Jó volt a hangulat, és még énekre is fakadtak Galamb Zoltán zenész, gitárral kísért szlovák és magyar nyelvû dalaira. A táncparketten különösen a hetven felé járó Kosik Ferenc szabómester remekelt, aki szinte minden hölgyet megtáncoltatott kivétel nélkül. Szendre

Kürtös 7

A mesterségek napja - gyerekeknel Zsélyben A Zichykastély Zsélyben a falu virágzásának legmarkánsabb bizonyítéka. Ha csak egy kicsit is utánanézünk, megtudhatjuk, hogy a Zichyek idejében épült a kastély, a templom, abban az idõben virágzott fel az ipar, és a falu többek között vásárokat is tartott. Mert hát nem egy akármilyen falu volt az, de uradalom tiszttartósági faluja. Ma a kastély mintha Csipkerózsika álmát aludná, mert a csendet hosszú idõn át csak a padláson tanyázó galambok, no meg idõrõl idõre kisebb-nagyobb tolvajok verik fel. Azonban a mi Csipkerózsikánk nem alhat száz évet, mert a tulajdonos kedves engedélyével a Victoria Kultúregyesület tagjai évente többször is felverik álmából. Az õszi i d õ s z a k Zsélyben immár rendszeresen összefügg a mesterségekkel, idén sem volt másként. Október 12-én szerveztünk egy egész napos kézmûves-foglalkozást a zsélyi iskola diákjai számára. Igaz, a nyár folyamán volt már több hasonló kézmûves-foglalkozás is a régió falunapjain belül, mert a kézmûvesség olyan hálás téma, hogy mindig lehet valami újat produkálni. A Zichy-kastélyban volt szövés, korongozás, üvegfestés, szalvétatechnika, kovácsolás, fafaragás... Persze nem maradhatott el a munkában elfáradt diákok részére a szendvics, bukta vagy tea sem. A nap jól sikerült, s jó volt ott lenni. A diákok örültek. Ha sikerült egy tálkát vagy vázát a korongon létrehozni, ha elkészült egy hosszúfülû famalac, ha szépre sikerült a szalvétadíszes alátét vagy a díszes kovácsoltvas kulcstartó. Velük együtt örültek a szervezõk is. Már az elõzõ napi készülõdés jó hangulatban zajlott. Mindenki szívesen csinálta a dolgát. Talán azért, mert tudta, hogy mit kell csinálni, és azt is, hogy miért. Megvolt az összefogás. Hasonló az összefogás a kultúregyesület, a kastély tulajdonosa és a községi hivatal között. Mindenki önzetlenül cselekszik a cél érdekében, csak azért, mert tudja, hogy az valamire jó. Azok sora, akiket a munkájukért hálával szeretnék megemlíteni, hosszúra nyúlna, inkább most a neveket kihagyom. Csak annyit mondanék, hogy „jó volt ott nekem veletek“. A rendezvényt a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala a nemzeti kisebbségek kultúrája 2012 program keretében támogatta. Bõhm András

8 Kürtös

Kultúra

2012. október

„Szóljatok hát dalos ajkak...“ Csakúgy, mint tavaly, idén is két helyszínen zajlott a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya által ÕSZIRÓZSA címmel meghirdetett magyarnóta-énekesek országos versenye. A nagyszámú érdeklõdésre való tekintettel ezúttal is Ipolykeszin, került sor a nótaénekesek elõdöntõjére október 6án, szombaton, amelyen a háromtagú szakmai zsûri /elnök: Dr. Papp Sándor zenetanár, újságíró. Tagjai: Antal Gusztávné énektanár és Magyar Nándor elõadómûvész/ értékelte a 24 jelentkezõbõl megjelent húsz nótaénekes elõadását. A tizenharmadik évfolyamához érkezett rendezvényt Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke és Kosík Szilvia, Ipolykeszi polgármestere nyitotta meg. Mivel épp azon a napon volt az aradi vértanúk emléknapja, a megnyitó keretében errõl az eseményrõl is szólt Balogh Gábor, a Csemadok elnöke, valamint a színpad sarkában égõ nemzeti színû gyertya a kegyelet virágaival az egész rendezvény ideje alatt erre emlé-

keztette a közönséget. A polgármester asszony lírai hangvételû köszöntõje után Bodzsár Gyula mûsorvezetõ elsõként a gömöralmágyi Tóthné Szendrei Nórát kérte a színpadra, aki a Várjatok még õszirózsák kezdetû, a rendezvény címéhez illõ nótával indított a kürti Balogh Béla és cigányzenekara kíséretében. Aztán egymást követték a nótaénekesek a színpadon: Fazekas István, Lõrincz Rolland /Alistál/, Horváth Rozália /Vágsellye/, Juras József /Bodrogszerdahely/, Èižmárik Mária /Hárskút/, Pálinkás István /Köbölkút/, Molnár Angelika /Gúta/, Kukolíkné Szendrei Rózsa /Rimaszombat/, Varga István /Hidaskürt/, Bartáné Nyitrai Mária /Érsekújvár/, Sipos József /Bátorkeszi/, Tuskó Rózsa, Nozdrovicky Ilona /Ipolyság/, Visser Ágnes /Hága-Hollandia/, Vörös Károly /Balony/, Szitás Ida /Migléc/, Tonkó István /Vága/, Horváth Veronika, Takács János /Pered/. (Csak zárójelben jegyzem meg, nem azért soroltam fel az énekesek nevét, hogy teljék velük a cikk, bár, hozzáteszem, megérdemlik egyrészt a teljesítményük, másrészt a távolság miatt is, hanem azért, hogy lássák a „hazai“, mármint a nagykürtösi járásbeli jó hangú nótaénekesek, hogy Mátyus-

földtõl Bodrogközig neveztek be elõadók a versenybe, csak éppen a legközelebb levõk maradtak távol. Jó volna tudni az okát...) Papp Sándor, a zsûri elnöke értékelésében a versenyt színvonalasnak, az énekesek teljesítményét kiegyensúlyozottnak tartotta, és ennek köszönhetõen tizenhatan jutottak a másnapi, Ipolynyéken megtartott döntõbe. Tehát október 7-én, vasárnap járásunk legnagyobb falujában folytatódott a nótaénekesek versenye. A megnyitón Hrubík Béla, Balogh Gábor és Kosík Szilvia köszöntötték a versenyzõket és a közönséget. Délelõtt hagyományosan a Magyarországról benevezett elõadók /19/ bemutatkozását kísérte figyelemmel az öttagú zsûri Tarnai Kiss László énekmûvész, tanár vezetésével /tagjai voltak: Papp Sándor, Antal Gusztávné, Magyar Nándor és Szeredy Krisztina énekmûvész-tanár, operettprimadonna/. A délutáni döntõben pedig a továbbjutó szlovákiai magyar nótaénekesek teljesítményére összpontosított a neves szakemberekbõl álló bírálóbizottság. Bizony estébe hajlott már az idõ, amikor sor került az ünnepélyes eredményhirdetésre. Míg az anyaországi énekesek „csak“ minõsítést kaptak, addig a hazaiak szereplésükkel helyezést is szerezhettek maguknak. A zsûri döntése alapján a magyarországiak közül öten kaptak arany-, hatan ezüst- és hatan bronz fokozatú minõsítést. A 16 döntõs nótaénekes közül 3 arany, 3 arany (2013-ig), 4 ezüst és 5 bronz fokozatú minõsítéssel térhetett haza.

Folytatás a 13. oldalon

2012. október

Közélet

Kürtös 9

A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei A 2011-es szlovákiai népszámlálás eredményei szlovákiai magyar szempontból rendkívül kedvezõtlenek. Húsz év alatt 108 831 magyarral lett kevesebb Szlovákiában, százalékarányunk 10,8-ról 8,5-re csökkent. A szlovákiai magyarok identitásának megõrzése és fejlõdése szempontjából elengedhetetlen megfogalmaznunk azt a feltételrendszert, amely közösségünk megmaradásához szükséges. Az alapdokumentum összefoglalja azokat az értékeket és eszközöket, melyek a szlovákiai magyarok jövõjének zálogát jelentik. A megmaradáshoz szükséges minimumról van szó, tehát arról a szintrõl, amely a legalapvetõbb feltételeket rögzíti a megmaradás és a szlovákmagyar viszony kívánatos alakulásának érdekében. Közös értékeink, megmaradásunk feltételei és a fejlõdést elõsegítõ eszközök egyformán fontosak, egymást erõsítik és kiegészítik. Közös értékeink Identitás és kötõdés A szlovákiai magyarság a magyar nemzet része. Tagjai egyben Szlovákia állampolgárai, az ország társadalmi, politikai és gazdasági rendszerének alkotói is. A szlovákiai magyarság ezer szállal kötõdik a magyar kultúrához, történelemhez, hagyományokhoz, és mivel zöme a határ mentén él, a magyarországi gazdasághoz. Szülõföldje Szlovákiában van, és a többségi nemzettel a sok száz éves együttélés okán emberi, rokonsági, gazdasági és kulturális kapcsolatok szoros hálója fûzi össze. Szlovákia számára sokféle elõnnyel járna, ha értékként, kihasználandó lehetõségként - és nem leküzdendõ akadályként - kezelné az itteni magyarok másságát. A megmaradás feltételei A nemzeti megértés és tolerancia légköre A szlovákiai magyarság az ország társadalmi és politikai életébe illeszkedõ közösség. Bármiféle népcsoport akkor fejlõdhet szabadon, ha az állam és annak tisztviselõi is fellépnek az intolerancia és a gyûlöletkeltés ellen, különös tekintettel a politikai, közéleti és közigazgatási szférára. Olyan légkört kell kialakítani, amelyben a nemzeti másság nem hátrány, hanem megbecsült érték. Egyben olyan körülmények létrehozására van szükség, hogy a kisebbségeket érintõ kérdésekben ne dönthessenek rólunk nélkülünk. Alkotmányos egyenlõség A szlovákiai magyarok szabadságának és egyenlõségének elengedhetetlen feltétele, hogy az ország alkotmánya magyar és más nemzetiségû polgárait nemzetiségükben is egyenlõnek nyilvánítsa a többségi nemzethez tartozókkal. Az alkotmány jelenlegi megszövegezése az ország polgárait államalkotókra és másokra osztja. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az alkotmány ne ossza a polgárokat nemzeti hovatartozásuk alapján elsõ és másodrendûekre, hanem a különféle népcsoportok egyenlõségének egyértelmû kimondásával erõsítse meg a szabadság és egyenlõség jogi, politikai, intézményi, kulturális és morális kereteit. Nyelvi egyenlõség A szlovákiai magyarság nyelvi kisebbség is. Az ilyen közösségek bárhol a világon hosszú távon csak akkor maradhatnak meg, ha nyelvük egyenjogúvá válik a többség nyelvével azokban a térségekben, ahol a közösség tagjai jelentõsebb számban élnek. Ezen nyelvi egyenlõség megteremtéséhez a meglévõ törvények módosítására, új törvényekre, az adminisztratív és hivatali akadályok eltörlésére van szükség. A nyelvi egyenlõtlenség az adott kisebbség tagjait nyelvi identitásuk feladására kényszerítheti. Egyházak és hitélet Nemzeti identitásunk és megmaradásunk szempontjából mindig jelentõs szerepet játszott a hitélet és a felekezeti hovatartozás. Ezért a szlovákiai magyar közösség megtartása és gyarapítása szempontjából fontos szerepet kell hogy vállaljanak történelmi egyházaink. Biztosítani kell a magyar nyelvû igehirdetést valamennyi egyházközség, gyülekezet számára. Az egyházmegyék kialakításánál legyen szempont a lakosság nemzetiségi összetétele is. A magyar püspök, fõpásztor kinevezése a római katolikus hívõk megalapozott igénye, melyért

legitim küzdelmet folytatnak. Hasonlóan jogos igény az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházban a magyar nyelvû, országos lelkészi szolgálat létrehozatala. A különbözõ jogcímen elidegenített egyházi vagyonnal, többek között a Református Egyház vagyonával kapcsolatos vitás kérdésekre is kielégítõ megoldást kell találni. Hasonló módon támogatjuk a görög katolikus egyház magyar tannyelvû egyházi iskolaalapítási erõfeszítéseit. Aktív közösségi részvétel A szlovákiai magyarok megmaradásának lényeges feltétele, hogy tagjai pozitívan viszonyuljanak identitásukhoz. A szlovákiai magyarok nemzeti és nyelvi identitásának a megõrzése, valamint a közösség tagjainak és intézményrendszerének a fejlõdése a kisebbség tagjainak szándékától, öntudatától, az anyanyelvhez és nemzetéhez való kötõdésének fokától, elszántságától, gazdasági erejétõl és egyéb irányú lehetõségeitõl is függ. A közösség cselekvõ részvételének ösztönzése és értékként kezelése kulcsfontosságú a szlovákiai magyarok jövõjének alakítása érdekében. A fejlõdés eszközei Oktatási és kulturális önkormányzat A szlovákiai magyarság olyan közösség, amely saját kultúrával és kulturális igényekkel rendelkezik. Magyar tanítási nyelvû oktatási intézmények mûködnek az óvodától az egyetemig. Egy közösség akkor kap esélyt nyelvének és kultúrájának megõrzésére, ha kulturális és oktatásügyi intézményeit önmaga, szabadon fejlesztheti. Ha a kisebbségek nem dönthetnek saját ügyeikrõl, akkor a döntés a többségi nemzet tagjaira marad, ami nem biztos, hogy a kisebbségek érdekeit szolgálja. Az ilyen hatalmi helyzetben az adott kisebbség tagjai fokozatosan arra kényszerülhetnek, hogy feladják nemzeti kultúrájukat. A szlovákiai magyarság fogyása indokolja a megfelelõ önkormányzati hatáskörökkel rendelkezõ intézményrendszer kiépítését a kultúra és oktatásügy területén. Helyi önkormányzatok Problémák merülnek fel a helyi önkormányzatok tekintetében is. Nincs erejük arra, hogy az új kihívásoknak megfelelõen ellássák közösségmegtartó funkcióikat. Ezért szükségesnek tartjuk az önkormányzatok jog- és hatásköreinek, valamint anyagi hátterének megerõsítését. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az önkormányzatok éljenek a rendelkezésükre álló kisebbségi jogi eszközökkel. Regionális fejlesztés A szlovákiai magyarság többsége a határ menti térségben él. Más régiókkal összehasonlítva egyértelmû a déli, túlnyomórészt magyarok lakta gazdasági és szociális leszakadása, melyekbõl több az ország leghátrányosabb régiói közé tartozik. A regionális kisebbségek jövõje akkor biztosított, ha az általuk lakott régiók gazdasági és szociális fejlesztése nem marad el az országos átlagtól, így az elmaradottság nem kényszeríti elvándorlásra az ott élõket. Egyben fontos, hogy a gazdasági fejlesztés az adott régió sajátosságainak, az ott élõk igényeinek és szavának figyelembe vételével történjék. Erre minden olyan régió esetében, melyben a lakosság közös múltjából eredõen közösséget alkot, mely behatárolható természeti határokkal rendelkezik, és lakóiban kialakultak a kulturális és nyelvhasználati hagyományokon alapuló toleráns összetartozás jegyei, a regionális önkormányzatiság adhat választ. Ez egyébként minden szlovákiai természetes régiónak az érdeke. Meg kell határozni a gazdasági kitörési pontokat is, melyeket konkrét intézkedésekben kell rögzíteni. Csak így kerülhetõ el, hogy a gazdasági és szociális beavatkozások a kisebbség fejlõdése helyett annak felbomlásához vezessenek. A fentiekben a három fél egyetért, a dokumentum a felek közös álláspontja. Pozsony, 2012. szeptember 25. Berényi József Az MKP elnöke

Bugár Béla A Híd elnöke

Tokár Géza A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivõje

Közélet

10 Kürtös

2012. október

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - Csemadok XXIII. Országos Közgyűlése Ipolynyéken Folytatás az elsõ oldalról

A mandátumvizsgáló bizottság jelentése után az alapszabály-módosító bizottság elnöke, Varga László terjesztette be a Csemadok alapszabályának módosítását. Ezt a közgyûlés elfogadta. A bizottság több mint fél éven át dolgozott a módosításon, nyolc alkalommal ülésezett az ország különbözõ helyein. A beérkezett írásos anyagok és az elhangzott hozzászólások alapján dolgozta át az elfogadott szabályzatot, melynek pontosítását a gyakorlati élet és a törvény adta változások tették szükségessé.

A továbbiakban a közgyûlés elfogadta az elnöki beszámolót, az ellenõrzõ bizottság jelentését, jóváhagyta az új alapszabályt, tudomásul vette a jelölõbizottság elõterjesztését, elfogadta a Csemadok új programját is, amelyet szintén kivonatosan külön közlünk. A választások szintén zökkenõmentesen zajlottak. Hrubík Béla a két választási ciklus után az alapszabály szerint már nem indulhatott. Az elnöki posztra Bárdos Gyula volt az egyedüli jelölt. A 121 leadott szavazatból 121 egyhangú szavazattal választották meg. Általános alelnök 117 szavazattal Köteles László, az ellenõrzõ bizottság elnöke 93 szavazattal Rózsa Ernõ lett. Az új alapszabály értelmében változott a szervezeti struktúra, ennek következtében átalakult az elnökség és a további országos szervek. A Csemadok új Elnöksége 7 tagúra csökkent, összetétele: elnök Bárdos Gyula, általános alelnök Köteles László, a területi választmányok által javasolt három regionális alelnök: Mézes Rudolf, Balogh Gábor és Kopasz József s a közgyûlésen megválasztott további két

tag: Hrubík Béla, leköszönõ elnök és Sátor Zoltán, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának új elnöke. Új testület az Elnökök Tanácsa, melyben a 17 területi választmány elnöke, ill. titkárai kaptak helyet. A továbbiakban a területi választmányok által az OT-

ba javasoltak az új elnökség vezetésével megtartották elsõ ülésüket, melynek 51 tagja van. Az általános vitában nyolc vitafelszólaló volt, akik a szervezeti és a társadalmi életben fellelhetõ nehézségekkel foglalkoztak, a pályázati pénzek megítélésével és hosszadalmas utalásukkal, a fiatalok hatékonyabb bevonásával. A határozati javaslatokat Hornyák István terjesztette elõ, mely tartalmilag foglalkozott a vitafelszólalásokban elhangzott javaslatokkal és a programból adódó feladatokkal.

A határozati javaslatok elfogadását követõen a közgyûlést az új elnök, Bárdos Gyula zárszava követte, majd a himnusz. Az új elnök zárszavából most csak egy mondatot idézünk, amely azonban tömören kifejezi mindazt, ami a Csemadokot jellemezni fogja a jövõben is. „Megfogalmazódott az az igény, miszerint amellett, hogy a Csemadok a kultúra és a hagyományok ápolásának érdekében tevékenykedik, hangsúlyozottan nyilvánítson véleményt társadalmi kérdésekben is.“ Balogh Gábor

2012. október

Közélet

Kürtös 11

A munka a megmaradás biztosítása a szülőföldön - részletek Hrubík Béla beszédéből Amikor 2006-ban a Csemadok élére kerültem, szó szerint nyakamba vettem az országot, és idõt, energiát, kilométereket nem sajnálva végigjártam azt a kis kifli alakú hazát, mely számunkra az otthont jelenti. Részt vettem a területi választmányaink ülésein, az országos rendezvényeken, az alapszervezetek évzáróin. Utazó elnök lettem, és ezt a tagság, a helyi szervezetek és a Csemadok tisztségviselõi vidéken nagyra értékelték. (…) Foggal-körömmel megtartottuk az országos rendezvényeinket, sõt néhánynyal még meg is toldottuk azt az elmúlt hat évben a megjelenõ igények alapján, óriási nehézségek közepette, melyre még kitérek a támogatási rendszerek értékelésénél. Egy dolgot kell tudatosítanunk. Ha kivonulunk ezekbõl a rendezvényekbõl, ha önként mondunk le arról, amit hagyományként tisztelünk, s ami a több mint hat évtizedes munkánkból fakad, senki nem áll majd hasonlóval vagy ugyanezzel a helyünkre. Nincs alternatíva, nincs „B“ terv, nincs semmi utánunk, csak a közöny. Sokan, akik ezen rendezvények támogatásairól ma is döntenek a legkisebb helyzetértékelés és ismeret nélkül, nem tudatosítják, hogy ha pénz hiányában megszûnnek, mindnyájan szegényebbek leszünk. Saját énünkbõl, kultúránkból tépünk ki valamit, ami nem lesz többé. Ma egy általunk országosnak titulált rendezvény nem attól országos, hogy az ország minden tájáról özönlenek az emberek ide, vagy ezrek ülnek a nézõtéren, hanem attól, hogy amit közvetít, amit üzen és mond, az országos jelentõségû. Tehát, amikor bármilyen bizottság ezen rendezvények jövõjérõl dönt, önmagunkról is döntést hoz. Egy jövõrõl, ahol ez nem lesz, mert mi szüntetjük meg a kicsinyességünkkel, az értetlenségünkkel. Ne tegyük ezt. Ne legyünk a saját kultúránk sírásói. (...) Igen, a létezéshez vagy a nem létezéshez értünk, melyhez sok dologra szükség van az emberség, a nyelv és kultúra szeretete, a kitartás és a következetes munka mellett. Többek között pénzre is. Pénzre, melybõl annak ellenére, hogy a látszat szerint több van, mint akár hat évvel ezelõtt, a Csemadok-rendezvényekre mégis kevesebb jut. Vajon mi ennek az oka? Egyik napról a másikra elfelejtettünk jó pályázatokat írni, dolgozni. A munkánk, a több mint hat évtizedes tapasztalat és szorgalom nem ér semmit, nem értékelhetõ? Vagy sokkal egyszerûbb. Valakik úgy ítélik meg valahol, valamilyen bizottságban, valamilyen hivatalban, hogy nem kellünk. Sem a munkánk, sem az értékeink, sem a Szövetség. És fõleg nem az elveink, a hûségünk az anyanyelvhez és a nemzethez. Vagy talán ez az 57 ezer tag rosszabb

adófizetõ, mint más állampolgár? A válasz sokkal egyszerûbb. Sokak szerint rossz oldalon állunk. De hol is van ez az oldal. Nos, minden látszat és belemagyarázás ellenére a Csemadok semmilyen oldalon nem áll. A Csemadok a maga 63 éves történelmével, múltjával, örökségével, értékrendjével, még az oly sokat kritizált konzervatizmusával is, maga az oldal. A nyelv, a kultúra, a történelmi örökség, a nemzetrészünk megmaradásának bástyája. A mai politikai vezetõink döntõ többsége ebbõl vagy ez mellett nõtt ki, ezért farizeusság arról beszélni, vajon a Csemadok hol áll. Mi itt állunk. Itt álltunk tegnap is, ma is, és ha akarjuk, holnap is itt fogunk állni. Egyenesen, mint a szálfa a fák hegyén. Hozzánk lehet magukat mérni bármilyen politikai oldalnak, mert nem minket, hanem magukat minõsítik támogatásukkal vagy éppen megtagadásunkkal is. (…) A Szülõföld Alap megszûnése után az új magyar kormány 2010-ben a meghirdetett nemzetpolitikai programjában egy új, több alapítványt is magába foglaló, a nemzetpolitikai államtitkárság mellett vagy irányításával létrehozta a Bethlen Gábor Alapot. E támogatás nélkül a mûködésünk már teljesen ellehetetlenült volna, ezért is, errõl a helyrõl is köszönetünket és hálánkat fejezzük ki a magyar kormánynak, az ország miniszterelnökének, a nemzetpolitikai államtitkárságnak és az egész magyar népnek, hogy abból a kevésbõl, ami van, még képes áldozatot hozni az elszakított nemzetrészek irányában. Mert ezt a támogatást elsõsorban a saját befizetett adóink után kellene hogy megkapjuk, itt, Szlovákiában, de a folyamatos változtatások eredményeként a hazai támogatási rendszerben, annak ellenére, hogy megemelkedett a kisebbségi kultúrákra szánt összeg, mi egyre kevesebbet kapunk ezekbõl a támogatásokból. Nem szeretnék kitérni arra, hogy ki, miért és mennyi támogatást kapott a rendszerbõl, mert a mai közgyûlésünknek ez nem feladata. Az sem tisztem, hogy megkérdõjelezzem a támogatási összegek nagyságát, mert ez a bírálóbizottság feladata, valamint a végsõ döntést meghozó hivatal vezetõjének a mindenkori felelõssége. Azt viszont igenis szóvá kell tennem, hogy az elmúlt két cikluson át visszamenõlegesen is összehasonlított támogatások egyes országos rendezvényeink esetében már teljesen lenullázódtak, magyarul, mára a támogatásuk teljesen megszûnt, vagy jobb esetben csak 5, 10, vagy akár 20-szor kevesebb támogatást kapnak, mint hat évvel ezelõtt. (…) A Csemadok aktív szerepet vállal a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának munkájában is, melynek keretén belül

számtalan társadalmi-politikai kérdésben állást foglal, és részt vesz azon tárgyalásokon, melyek a közösségünk jövõjérõl folynak az SzK kormányával és európai politikusokkal. Az SzK Kisebbségi Tanácsának munkájában, elnöki szinten, választások útján képviseli a Szövetség és a szlovákiai magyarság érdekeit, s emeli fel a szavát minden esetben, amikor jogsértésre vagy hátrányos helyzetû megkülönböztetésre kerül sor az állam részérõl. (…) Büszke vagyok arra, hogy 2010-ben kezdeményezésemre került sor Ipolynyéken a Szlovákiában õshonos kisebbségek, a ruszinok, ukránok, magyarok, németek, csehek és romák találkozójára, melyen egy olyan, elõremutató, a kisebbségi politika területén párját ritkító közös dokumentum elfogadására és aláírására került sor, mely európai szinten mutat utat a kisebbségpolitika területén. Ezt az elmúlt két évtizedben egyetlen politikai pártnak sem sikerült elérnie a kisebbségi politizálás területén, s ez azt is jelzi, a Csemadoknak különleges szerepe, különleges lehetõsége van társadalmi szerepén belül, hogy olyan megbeszéléseket, tárgyalásokat folytasson a többi kisebbség képviselõjével, mely emeli rangját, erejét, elismertségét. Folytatni kell a gyümölcsözõ együttmûködést a Kárpáthazában lévõ testvérszervezeteinkkel, közös rendezvényeket, terveket, feladatokat kell megvalósítanunk a jövõben is, hiszen a kölcsönös barátság, egymás munkájának megismerése erõsít bennünket nemzetben, hazában, testvériségben. A munka, amit vállaltunk, nem kisebb, mint a megmaradás biztosítása a szülõföldön, nyelvben, kultúrában, hagyományokban. (…) Köszönöm nektek, hogy veletek lehettem, és hogy szolgálhattam azt a nagy ügyet, melyet nemzetnek hívnak. A csemadokos úgy éli életét, mint a fák. Állva. Fejét még a nap felét tartva, gyökereit az anyaföldbe süllyesztve. Így élt, így él, és így fog élni. Szálegyenesen.

12 Kürtös

Közélet

2012. október

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - Csemadok programja A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség - CSEMADOK (a továbbiakban Csemadok) nyitott kulturális, társadalmi, érdekvédelmi szövetség, amely segíti a magyar civil társadalom mûködését. Tevékenysége során az alábbi célok elérését tekinti megkülönböztetett fontosságúnak: - lehetõséget teremteni a szlovákiai magyar nemzeti közösség tagjainak az önszervezõdésre, - a megalakulása óta eltelt évtizedek alatt kifejtett tevékenységének tapasztalataira és eredményeire építve, de immár korunk követelményeinek megfelelõ szinten az önigazgatás elve alapján hozzájárulni a szlovákiai magyarság közmûvelõdésének a fejlesztéséhez, - kiemelt feladatként kezeli a szlovákiai magyarok önazonosságának megtartását és fejlesztését, nemzeti kultúrájának, hagyományainak és anyanyelvének megõrzését és ápolását, különös tekintettel az anyanyelvû oktatás biztosítására az óvodáktól az egyetemig, - a Szlovák Köztársaság jogrendjével összhangban, az európaiság szellemében részt vállalni a nemzetiségi kultúra országos feladatainak megvalósításában, ebbõl eredõen a Szövetség alanyi jogon igényt tart a zavartalan mûködést biztosító állami támogatásra, a mûködéséhez szükséges törvényi háttér megteremtésére. A Csemadok programja megvalósítása során együttmûködik az azonos vagy hasonló célokat felvállaló civil szervezetekkel. A Csemadok céljai és állandó jellegû feladatai Szövetségünk nyitott minden kulturális érték iránt. A kultúra eszközeivel támogatja és ösztönzi: - a szlovákiai magyarság társadalmi és közmûvelõdési önszervezõdését, nemzeti identitástudatának megõrzését, erõsítését és kulturális hagyományainak ápolását, - a szlovákiai magyarság kulturális és szellemi fejlõdésének elõsegítését, az egyetemes magyar kultúra értékeinek megismerését és átörökítését, - az anyanyelv szabad használatának további biztosítását és bõvítését az oktatás, a kultúra a mûvelõdés és a közélet területén, - a szülõföldhöz és a hazához való jog tudatát, az egységes magyar nemzethez való tartozás érzését, - a történelmi múlt feltárását és intézményes kereteinek kialakítását, - természeti örökségünk megõrzését, tájképünk identitástudatot erõsítõ jellegének megtartását, - a fiatalság fokozott bevonását a szervezetek munkájába - magyar kultúrával és közélettel kapcsolatba nem kerülõ személyek bevonása a Szövetség tevékenységébe, - a szórványban élõ magyarság felzárkóztatását, - az együttmûködést a magyar történelmi egyházakkal, a helyi és a kerületi önkormányzatokkal, a kistérségi tömörülésekkel, - a Szlovák Köztársaság területén élõ nemzeti közösségekkel és etnikai csoportokkal való sokoldalú együttmûködést, - a nemzetközi szerzõdések által is szorgalmazott határon átnyúló együttmûködést a magyarországi kulturális szövetségekkel, valamint a más országokban élõ kisebbségek, illetve a szórványban élõ magyarok szervezeteivel, - a kapcsolatteremtést az üzemekkel, szövetkezeti társulásokkal és a vállalkozókkal A Csemadok rövid távú feladatai az elkövetkezõ országos közgyûlésig terjedõ idõszakban: - szilárdítani a szervezeti életet (tagnyilvántartás, a tagdíjak rendezése stb.), - folyamatosan növelni a taglétszámot, - méltóképpen megemlékezni a Csemadok megalakulásának 65. évfordulójáról, - A Csemadok tevékenységét biztosító, elõsegítõ intézményeket létesíteni, - népszerûsíteni a Szövetséget, folyamatosan frissíteni a Csemadok honlapját, - bõvíteni a Csemadok-házak hálózatát, - folytatni a Szövetségen belüli információs rendszer építését.

Mûködési formák A Szövetség mûködésének szervezeti kereteit, a különbözõ tevékenységi formák megvalósítását az alapszervezetek és a közmûvelõdési közösségek biztosítják. Az együttmûködés, együttgondolkodás és szakértelem biztosításának záloga a regionalizmus elve alapján létrejött országos tanács, az országos elnökség, az elnökök tanácsa a területi választmányok aktív szervezõ és irányító munkája, valamint a felkészült szakmai háttér. Anyanyelvünk értékeinek megõrzése, ápolása és mûvelése érdekében szövetségünk nyelvmûvelõ összejöveteleket, anyanyelvi vetélkedõket, nyelvjárásgyûjtést, író-olvasó találkozókat, gyermek és ifjúsági olvasó-, valamint nyári anyanyelvi táborokat szervez. Szövetségünk támogatja és terjeszti a mûvészeteket (irodalmat, zenét, táncot, képzõmûvészetet) és a tudományos ismeretterjesztést. E célból a belsõ szervezeti élet minden szintjén s a szakmai társaságokkal együttmûködve tudományos tanácskozásokat, kiállításokat, hangversenyeket, színházi bemutatókat és látogatásokat, kirándulásokat, irodalmi és kulturális napokat, író-olvasó találkozókat, képzõmûvészeti, zenei, mûvelõdési vetélkedõket, film-, videó-, fotóklubokat szervez és tart fenn, valamint aktívan segíti a tudományos és mûvészeti kiadványok megjelenését és terjesztését. Gyermektáborok, gyermek játszóházak, természetjárók körének létrehozásával kiemelt módon segíti a gyermek és ifjúsági közösségeket, elõsegítve ezzel a fiatalok közeledését Szövetségünkhöz. Honismereti, természetrajzi, néprajzi, környezetvédelmi gyûjtéseket, kiállításokat, táborokat és ismeretterjesztõ tanfolyamokat, tanulmányi kirándulásokat és nyelvi táborokat szervez. A szlovákiai magyarság egyre aggsztóbbá váló megosztottságának lefékezésére Szövetségünk nagyon sürgõsnek tartja az egyetemes magyar és helyi forrásokból táplálkozó történelmi tudat kialakítását és megõrzését. Szorgalmazza szellemi és tárgyi értékeink (történelmi és népi építmények, emléktáblák, szobrok, emlék- és kegyhelyek, helytörténeti és honismereti emlékszobák, temetõk, síremlékek, dûlõnevek stb.) feltárását, számbavételét, gyûjtését, feldolgozását, valamint újak megteremtését. A hagyományõrzés érdekében támogatja a jeles történelmi évfordulókról, helytörténeti eseményekrõl való megemlékezést, falunapok szervezését, régi népszokások felelevenítését, emlékszobák, emlékmûvek létrehozását, jellegzetes kultúrtájaink megismertetését. Szorgalmazza a népi kultúra szellemi és tárgyi emlékanyagának tudományos igényû feltárását és dokumentálását. A magyar tannyelvû iskolákra és a helyi önkormányzatok segítségére is támaszkodva törekszik a néphagyományok ma is élõ vagy idõszerûsíthetõ területeinek ápolására és továbbadására. E célból honismereti, néprajzi, tájvédelmi, környezetvédelmi gyûjtéseket, táborokat, ismeretterjesztõ tanfolyamokat és tanulmányi kirándulásokat valósít meg. A helyi önkormányzatokkal, a múzeumokkal, irattárakkal, könyvtárakkal, képtárakkal együttmûködésben az anyagfeltárás és feldolgozás intézményesítésére törekszik. A kisközösségek kialakítása és személyiségalakító szerepének elmélyítése végett szövetségünk kiemelt figyelmet szentel a pódiummûvészet és a hagyományápolás céljából létrejött csoportok és baráti társaságok tevékenységének a Szövetség keretein belüli biztosítására. A mûkedvelõ társulások tevékenysége, fejlõdése és a mûsorok színvonalának állandó emelése érdekében más szlovákiai magyar civil szervezetekkel együttmûködve helyi, területi és országos versenyeket, bemutatókat, fesztiválokat szervez. Szövetségünk továbbra is támogatja a fiatalok közmûvelõdési és öntevékeny mûvészeti tevékenységét. Országos, körzeti, járási elõadóversenyeket, nyelvmûvelõ napokat, zenei emléknapokat, gyermek és ifjúsági bábos és színjátszó seregszemléket, nyári nemzetközi anyanyelvi táborokat, történelmi és honismereti vetélkedõket szervez. Szövetségünk szükségesnek tartja sokrétû interetnikus kapcsolatok kialakítását, a kölcsönös megismerésen alapuló konfliktusmentes együttélést és a kulturális értékek cseréjét. Törekszik az egymás identitását tiszteletben tartó, egyenrangú alapokon nyugvó együttélésre a szlováksággal, közös történelmi múltunk, kulturális hagyományaink megbecsülésére, s ezek értékeinek közös ápolására.

Ipolynyék, 2012. október 20.

2012. október

„Szóljatok hát dalos ajkak...“

Folytatás a 8. oldalról

A XIII. Õszirózsa magyarnóta-énekesek országos versenyét a legfiatalabb elõadó, az alistáli Lõrincz Rolland nyerte meg. A képzeletbeli dobogó második fokára az érsekújvári Bartáné Nyitrai Mária, harmadik fokára pedig a hidaskürti Varga István állhatott. A bátorkeszi Sipos Józsefet, az Õszirózsa mecénását a zsûri különdíjban részesítette. Õ a legkiválóbb elõadó oklevelet kapta A végére hagytam, hogy László Mária: Kis hazánknak áldott földjén c. versébõl vettem cikkem címét. Idézném a költemény utolsó négy sorát: „Ezt a kincset csak mi kaptuk, õseinktõl örökbe, / Ez kísér el minden napon, bánatban és örömben, / SZÓLJATOK HÁT DALOS AJKAK, HIRDESSÉTEK SOKÁIG, / KIS HAZÁNKNAK ÁLDOTT FÖLDJÉN, A MAGYAR NÓTA VIRÁGZIK!!!“ Hadd tegyem hozzá, köszönhetõen a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának, amely 2000-ben indította útjára az Õszirózsát, egy olyan, évrõl évre színvonalasabb rendezvény honosodott meg tájainkon, amely a magyarországi, de mondhatnám, hogy a Kárpát-medencében élõ magyarnótaénekesek érdeklõdését is felkeltette. És nagyban hozzájárult a magyar nóta, a magyar nemzet egyik kincsének felkarolásához. Ha úgy teszik, a magyar nóta virágzásához. A rendezvény fõszervezõje, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya köszönetét fejezi ki a Csemadok Ipolykeszi és Ipolynyéki Alapszervezetének, Ipolykeszi és Ipolynyék önkormányzatának, valamint a rendezvény további támogatóinak: Balázs Katalin Zsély, Balko Zsófia - Lukanénye, Csernus Károly - Ipolynyék, Oravec Gyula Zsély, Szegecs Milan Ipolynyék, HontIpoly Mûvelõdési Központ - Nagykürtös, Balázs Ottó és Nozdrovicky László hangosítók, hogy hozzájárultak a rendezvény megvalósulásához. -bégyé-

Közélet - Kultúra

Kürtös 13

Szontágh Pál Díjjal tüntették ki Molnár Katalint A Nógrád Megyei Közgyûlés 2012. szeptember 21-én a VI. Nógrádi Megyenapon tartotta meg ünnepi ülését Hollókõn, mely települést éppen 25 éve nyilvánítottak a kulturális világörökség részévé. A megyeünnepen számos prominens vendég tette tiszteletét. A rendezvény a Himnusz közös eléneklésével kezdõdött, majd Szabó Csaba házigazda, Hollókõ polgármestere, országgyûlési képviselõ mondott köszöntõt. Ezt követõen Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyûlés elnöke, országgyûlési képviselõ mondta el ünnepi beszédét. A megye ünnepének hangulatát színes és színvonalas mûsorok tették emelkedettebbé, többek között a házigazda hollókõiek folklórmûsora. Az ünnepélyes eseményen a Nógrád Megyei Közgyûlés által alapított kitüntetõ címet és díjakat Becsó Zsolt adta át. A többi között átadásra került Nógrád Megye Szontágh Pál Díja, amelyet egyéneknek és közösségeknek adományoznak a közéletben, a közszolgálatban és a gazdasági életben elért kimagasló teljesítményekért, a megye szellemi, anyagi értékeinek gyarapítása során kifejtett példás tevékenységekért. Az idei évben ezt a díjat ketten kapták meg, mégpedig Verbói Gábor József és posztumusz kitüntetést kapott Molnár Katalin, melyet férje, István vett át. A díj egy kör alakú, 100 mm átmérõjû, átlag 5 mm vastagságú, bronzból készült kétoldalas plakett; egyik oldalán a köz szolgálatát jelképezõ dombormû; másik oldalán középen a megye címere, körülötte felirat: „Nógrád Megye Szontágh Pál Díja“. Az emlékplakett alkotója Erdei Sándor iparmûvész. Az alábbiakban Molnár Katalin laudációját olvashatjuk. Molnár Katalin 1960. május 5-én született Pôtor-Szlatyinkán. Tanulmányait a Pozsonyi Mûszaki Egyetemen végezte. 4 évig Vágsellyén élt, de mindig vonzotta vissza az érintetlen palócföld. 1984-ben végleg szülõfalujába, Bussára költözött. 16 évig mint önkormányzati képviselõ tevékenykedett. Hozzájárult a falumúzeum és a Zsélyi Aladár Emlékszoba létrehozásához is, részt vett az emléknapok megszervezésében, valamint 2000-ben a Millenniumi zászló felavatásában és megszentelésében. Zsélyi Aladár emlékére minden év decemberében megrendezett egy ismeretterjesztõ kirándulást a budapesti veterán repülõsök részére. 1998-ban a helyi templom felépítésének 200. évfordulójának alkalmából Bussán márvány emléktáblát leplezett le az addig ott mûködõ plébánosok névsorával. Az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából kopjafát állíttatott az elesett hõsök tiszteletére. Közremûködött a csíksomolyói pünkösdi zarándokbúcsúk megrendezésében. Szívügyének tartotta a dévai árvák sorsát, részükre minden évben jótékonysági gyûjtést szervezett. 2011. március 5-én, immár 11. alkalommal szervezte meg a Keresztény Jótékonysági Bált, melynek bevétele közös célra, a bussai egyházközösség részére lett adományozva. Rendszeres résztvevõje volt a kétévente megrendezésre kerülõ ausztriai obenpullendorf-fölsõpulyai magyarok világtalálkozójának. Május l-jén minden évben társszervezõje volt az ún. élményvonatozásnak, mellyel felelevenítette az egykori Ipoly-völgyi vasútvonalat. Részt vett az Ipoly-völgyi vasút újraindítását célzó megvalósíthatósági tanulmány kidolgozásában. Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökeként a társulás 2004. augusztus 20-i megalakulását követõen mozgatórugója volt a kitartó, céltudatos munkának, közel 70 szakmai értekezletet szervezett és vezetett a határ mindkét oldaláról érkezett résztvevõknek. Összekötõ elemként mûködött a helyi kezdeményezések, a szakmai szervezetek és a politika között nemcsak az Ipoly-hidak, az Ipoly-völgyi vasút kérdésében, hanem a határtérség gazdasági és szociális fejlesztése terén is. Váratlanul hunyt el 2011 márciusában. A családnak a díjhoz szerkesztõségünk is gratulál. -ké-

Oktatás - Közélet

14 Kürtös

2012. október

Balatoni tábor Június végén csodálatos hírrel állt elénk osztályfõnökünk: Tíz diák utazhat a Balatonhoz nyári táborba a Néva Társaság jóvoltából, Urbán Aladár tanár úr közvetítésével. Mi, a „szerencsés tízek társasága“ kitörõ örömmel készülõdtünk a táborba. Terveztünk, vásároltunk, csomagoltunk... Amikor községünk mûvelõdési háza elé begördült az autóbusz, kicsit megilletõdve szálltunk fel rá, hiszen nagyon távolinak tûnt a cél… Balaton! Láttuk tévében, képeken, tanultunk is róla, de még egyikünk sem látta élõben a magyar tengert. Végállomásunkon nem fogadott minket vörös szõnyeg, nem röpködtek virágcsokrok, a szállás sem nyerte el tetszésünket, kezdetben az étel is szokatlan volt, de hát ott volt „Õ“, a hullámzó Balaton színes vitorláival… Birtokba vettük a csodálatos tavat, testünkkel-lelkünkkel ízlelgettük zöldeskék vizét, és gondolatban százszor is feltettük a kérdést: Igaz ez? Valóban itt vagyunk? Azután már mindent más szemmel néztünk… A megnyitó ünnepségen élõképet alkottunk „Zánka“ felirattal, gyönyörködtünk a zászlófelvonásban, bebarangoltuk Füred és Tihany utcáit, moziban voltunk. Az egyik napon vetélkedõt szerveztek vezetõink, amelyet mi, lukanényei diákok meg is nyertünk. Hajókáztunk is… Nagyon büszkén vettük tudomásul,

hogy a mi lányaink voltak a legszebbek, Nelly és Szimi aratták le a népszerûség gyümölcsét. A tábor vége felé nyomásfélét éreztünk bensõnkben… El kell mennünk? Vége? Nincs már Balaton, nincsenek szép napok többé? Utolsó este egy tréfás versben foglaltuk össze balatoni élményeinket, ami nagy tetszést aratott a táborlakók körében. Mi, lukanényei diákok hálás köszönetet mondunk mindenkinek, aki hozzásegített minket ehhez a csodálatos utazáshoz. Köszönet az Alapítványnak, köszönet Önnek, kedves Urbán Aladár tanár úr. A lukanényei magyar tagozat diákjai

A K ü r t ö s i I p o l y m e n t e Pa r t n e r s é g l e g s z e b b fényképfelvétele - eredményhirdetés 2012. május 23-án ült össze Leszenyén a Kürtösi Ipolymente Partnerség legszebb fényképfelvétele c. pályázat bírálóbizottsága, hogy értékelje a beérkezett pályázatokat. A megadott határidõig 108 fényképfelvétel érkezett (ebbõl 12 nem felelt meg a feltételeknek, s ezeket kizárták a versenybõl). Az elsõ kategóriába, melynek címe A minket körülvevõ természet, érkezett a legtöbb kép, mégpedig 50 db. Az emberek nálunk kategóriába 20, míg a Hagyományaink címûbe 15 fénykép érkezett. A negyedik kategória a Jövõnk címet viselte, ebbe 10, az ötödik kategóriába, a „Leg“-jeink címûbe pedig 13 fényképet neveztek be. Összesítve: a versenybe 12 érdeklõdõ kapcsolódott be a Kürtösi Ipolymente Partnerség területérõl, akik a legszebb fénykép címének elnyeréséért 96 fotóval pályáztak. Eredmények: I. kategória - A minket körülvevõ természet 1. helyezés: Ipolykér téli ködben, Fagyas Róbert, Ipolyvarbó 2. helyezés: Hrussói tél, Ján Brloš, Hrussó 3. helyezés: Esti színház, Vojtek Vincent, Ipolyhídvég II. kategória - Az emberek nálunk 1. helyezés: Nagycsalomjai lányok, Zachar Brigitta, Nagycsalomja 2. helyezés: Segítünk, Filip Róbert, Szécsénykovácsi 3. helyezés: A termésért, Ján Brloš, Hrussó III. kategória - Hagyományaink 1. helyezés: Tanyasi faház, Ján Brloš, Hrussó 2. helyezés: Kiszehajtás, Ján Brloš, Hrussó 3. helyezés: Megy a munka, Ján Brloš, Hrussó

IV. kategória - Jövõnk 1. helyezés: A legelõn, Ján Brloš, Hrussó 2. helyezés: A ZA-SE legfiatalabb olvasója, Jana Jánošíková, Zahora 3. helyezés: Lányok a templomban, Ján Brloš, Hrussó V. kategória - „Leg“-jeink 1. helyezés: Anya ölében, Ján Brloš, Hrussó 2. helyezés: Öt fióka egy fészekben, Filip Róbert, Szécsénykovácsi 3. helyezés: A mezõn, Ján Brloš, Hrussó A facebookos szavazás eredményei: 1. helyezés: Fák között, Fagyas Róbert, Ipolyvarbó 2. helyezés: Katica, Marek Petroviè, Leszenye 3. helyezés: Nagycsalomjai lányok, Zachar Brigitta, Nagycsalomja A verseny abszolút nyertese, a legtöbb szavazatot kapott fénykép: Fák között, Fagyas Róbert, Ipolyvarbó, 240 szavazat. Ezúton mondunk köszönetet a verseny minden résztvevõjének, valamint azoknak, akik szavazatukkal hozzájárultak a pályázat sikeréhez. Galèík Anita, Kürtösi Ipolymente Partnerség

2012. október

Közélet

Kürtös 15

V. Szakrális Mûvészetek Fesztiválja - Jászberény Mottó: „… az igazság szabaddá tesz…“ / sz. János 8, 3 / A fenti evangéliumi idézet, amely mottója volt az V. Szakrális Mûvészetek Fesztiváljának Jászberényben, gondolkodásra készteti az embert. Fel lehet tenni a kérdést: Vajon hol van az igazság? Itt a földön nincs igazság, mert… és itt sorolhatnánk számos igazságtalanságot, mely az egyes embereket éri földi pályafutásuk során. Ám sorolhatnánk a magyarságot ért nagy igazságtalanságokat is, amelyek a történelem folyamán érték nemzetünket, és még most is érik a 21. században. Tehát megállapíthatjuk, hogy a földön nincs igazság, a valódi tiszta szép igazság csak Istennél van. Ezért fordultak a jászberényi keresztény értelmiségi emberek Isten felé, hogy szakrális talajra lépve megpillanthassák, átérezhessék azt az isteni igazságot, mely lélekben szabaddá tesz. Meghirdették a Szakrális Mûvészetek Fesztiválját, amelyet 2012. szeptember 15-tõl 2012. szeptember 22-ig tartott. Megkísérelték a földre hozni, ha csak egy- egy mozaikdarabját is az isteni igazságnak, hogy ezáltal lélekben fölszabadulva, szeretettõl áthatva tegyék a jót, jó magot vessenek a földbe. Mindehhez lelkes, tenni vágyó emberek kellettek, akik minden akadályt leküzdve kapcsolatokat kerestek határokon innen és túl. Ilyen emberek a Suba házaspár, dr. Suba György és felesége, Kocsis Julianna, akik már 2010 óta kapcsolatban álltak az ipolybalogi Z. Urbán Aladárral, a Palóc Társaság elnökével, a Magyar Kultúra Lovagjával. Ez a baráti kapcsolat hozta létre azt a meghívást, mely 2012. február hónapjában érkezett az Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola és a balogi „bukrétás“ asszonyok számára, hogy mûvészetükkel, énekükkel tiszteljék meg ezt a szép rendezvényt. Elérkezett szeptember 15., a Nyitott Templomok Éjszakája, amikor a Jézus Szíve plébánia ferences templomában megkezdõdött a Szakrális Mûvészetek Fesztiválja ünnepségsorozat. Erre a napra a Felvidékrõl a balogi mûvészeti iskola igazgatója, Híves István, Kovácsik Marian és Rédli János, valamint Lõrincz Sarolta Aranka érkezett. Az ünnepi megnyitó beszédet dr. Novák István plébános atya és iskolaigazgató mondta, amelyben kiemelte a szakrális mûvészet fontosságát keresztény életünkben. A zene, az ének hatására felemelkedik a lélek, hogy a föld s az ég között lebegve közelebb kerülhessen Istenhez, mondta beszédében. Ragadjunk meg tehát minden lehetõséget az éneklésre, zenehallgatásra, feledkezzünk el ilyenkor minden gondunkról, hogy telítõdjön a lelkünk a szakrális szépséggel, amely érték és egyben erõ a keresztény ember számára. A tárogató hangjai már hívogattak is minket, hogy szép élményben lehessen részünk. A Pest- Budai Tárogató Egylet tagjai szólaltatták meg hangszereiket, Szíjjártó József, Delényi Éva és Lukács Ágnes. A szép tárogatómuzsika után Pálinkás Gyöngyi énekes elénekelte az Ave Máriát, majd az ipolybalogi trió következett. Híves István furulyán, Kovácsik Marian zongorán és Rédli János hegedûn játszott. A komolyzene után népi szent ének következett Lõrincz Sarolta Aranka elõadásában. Mivel a Fájdalmas Szûzanya vasárnapja volt, egy régi palóc Mária-ének is elhangzott Méry Margit gyûjtésébõl, „Ó, Szûzanyám, fáj a szívem“ címmel. Ez után a jászberényi Palotásy János Zeneiskola diákjai és tanárai következtek gazdag mûsorukkal, amelyben a diákok tanúságot tettek tehetségükrõl. A mûsort Kalocsai Mária népdalénekes zárta Gyöngyösrõl, aki csodálatos szép énekével elvarázsolta a hallgatóságot. Csángó Szûz Mária énekei, amelyet Józsa András kísért kobozon és gitáron, elénk tárták a csángó magyarok gyönyörû szép dallamkincsét, õsi nyelvezetét. A gazdag szakrális mûsort szentmisével zártuk, amely után tárogatómuzsika búcsúztatta az összegyûlt hallgatóságot és a szereplõket. A nap agapéval ért végett, ahol még egyszer megköszönték a szereplõknek, hogy felejthetetlen szép élményben részesítettek mindenkit, aki vette a fáradságot, és

eljött a Nyitott Templomok Éjszakája ünnepségre. A következõ hét szombatján, szeptember 22-én már kora reggel elindult Jászberénybe a „bukrétás“ asszonyok csoportja, hogy részt vegyen a IV. Egyházi Népénekes Találkozón. Nem kis izgalommal néztünk elébe a szép napnak, hiszen még ilyen fesztiválon nem vettünk részt. A jászberényi Szentháromság téren álló magyar szent koronás templom elõtt parkoltunk, ahol már vártak bennünket dr. Subáné, Julika és unokája, Dorina. Erre az ügyes fiatal gimnazista lányra lettünk bízva, aki egyszerûségével és szeretetével elvarázsolt minket. A 9 órás szentmise után, amelyet Szántó József apát plébános celebrált, bõ egy óránk maradt városnézésre és múzeumlátogatásra. Megtekintettük a felújított városi parkot és játszóteret, a Szent Rozália-kápolnát, ahol megtudtuk, hogy Jászberény védõszentje Szent Rozália, aki egy szicíliai grófnak volt szépséges leánya. A város múzeumában megismerkedtünk a jászok történetével, megnéztük Lehel vezér kürtjét, és meghallgattuk a hangját, valamint egy idõszaki kiállítást csodáltunk meg, ahol a jász hímzés motívumaiban gyönyörködhettünk. Sietve visszatértünk a kétnyelvû katolikus iskolába, ahol magunkra öltöttük elõdeink szép népviseletét, és visszatértünk a Nagyboldogaszszony templomba, ahol már elkezdõdött a népénekes találkozó. Jászberény környékérõl majd minden jász nevû településrõl jöttek a csoportok, összesen 15, egyedül mi, „bukrétások“ voltunk a határon túlról. Nemsokára szólítottak is minket az oltár elé, ahol Szent Istvánról és a Szûzanyáról énekeltünk. Mûsorunk címe ez volt: „Üdvözlégy angyaloknak szentséges szép királynéja“. Nagy taps kíséretében mentünk vissza a helyünkre, és sokan megkönnyezték énekeinket. Végighallgattuk a sok éneklõ csoport mûsorát, míg végül az apát plébános úr beszéde zárta a fesztivált. Kifejezte köszönetét azért, hogy énekeinkkel dicsértük az Istent, és a Magyarok Nagyasszonya pártfogását kértük magyar nemzetünkre, ahogy mi, balogi „bukrétás“ aszszonyok énekeltük: „Tündöklõ csillaga nemzetünknek, hozzád gyermekeid esedeznek, pártfogold Istennél szép hazánkat, hisz te nekünk anyánk s pátrónánk vagy.“ A Tanárképzõ Fõiskola éttermében ebédre vártak bennünket, ahol dr. Suba György úr köszönetet mondott szereplésünkért, és üdvözletét küldte a határon túlra minden jót akaró embernek, külön Z. Urbán Aladárnak, aki nélkül ez a találkozás nem jöhetett volna létre. Ám köszönetet kell mondanunk az ipolybalogi önkormányzatnak és a polgármesternek, Cseri Lajosnak is, akik anyagilag támogatták az utunkat. Befejezésként hadd idézzem fel Szántó József apát plébános úr szavait, aki nagy figyelemmel kísérte végig a kétórás mûsort. A szentmise során az evangélium a vetésrõl és az aratásról szólt. Az apát úr ekképpen magyarázta: A földi vetés ideje most van, amíg a földön élünk, de az aratás a mennyben lesz, amikor az örök hazába érünk. Vessük itt a földön mi, keresztények a jót, a szépet, amelyhez az ének a zene és minden mûvészeti ág tartozik, hogy majd egykor Isten színe elõtt bõséges legyen az aratásunk. Legyenek anyák, nagymamák, akik az éneklés szeretetére tanítják a gyermekeket, hiszen egyre kevesebben énekelnek akár a szentmisénken, akár temetéseken. Isteni adomány a szép hang, az éneklés szeretete, amelyet meg kell becsülnünk. Adja a jó Isten, hogy mi, „bukrétás“ asszonyok még sokáig énekelhessünk Isten dicsõségére és az emberek örömére. Lõrincz Sarolta Aranka, Ipolybalog

16 Kürtös

Hitélet

2012. október

Októberben (is) a Szûzanyával

Terménymegáldás

Október a rózsafüzér hónapja. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak ebben a hónapban imádkozzuk a szentolvasót, hanem Egyházanyánk felhívja figyelmünket erre a fontos és hasznos imádságra, meg a közösen végzett ima jelentõségére. Magyar népünk október 8-án hálával emlékezett meg a Szûzanyáról mint a Magyarok Nagyasszonyáról. Van miért köszönetet mondanunk, mert bizonyára a Szûzanya ezeréves segítsége és királynõi oltalma, gondoskodása nél-kül már régen eltûntünk volna a történelem süllyesztõjében, vagy beolvadtunk volna a környezõ (népesebb) nemzetek asszimilációs nyomása hatására az õ soraikba. Szûkebb pátriánkban, Palócországban ezekben a napokban volt még egy különleges alkalom Szûzanyánkkal találkozni, mégpedig a Feltámadási Kereszt visszafelé tartó útja során fogadni a Csíksomlyói Szûzanya üdvözletét. A jobb értés végett: ez év tavaszán (is), nem sokkal húsvét ünnepe után, az Ipoly mente falvainak népe is elküldhette a csíksomlyói búcsúra a Szûzanya elé kéréseit, háláját, magasztalását, egyszóval imádságait. Megvolt a búcsú, hazatértek a zarándokok, az elcsendesült Erdélyország székely népe és mindenki éli hétköznapjait, ünnepli ünnepeit, de a Szûzanya most sem pihen tétlenül, hanem jó édesanyaként vigyázza gyermekei életét, virraszt álmai fölött. Egyedül vagy közösségben megfogalmazott kéréseink biztosan a Szûzanya elé érkeztek. Most pedig arról kaptunk bizonyosságot, hogy Szûzanyánk Szent Fia, Jézus elé vitte imádságainkat. Ezen találkozás alkalmával ezt köszönhettük meg neki. A régi, gyermekkorunkban megtanult szokás szerint, ha kértünk és megkaptunk valamit, szüleink azt kérdezték: Mit kell mondani? És mi azt válaszoltuk: Köszönöm szépen! Ez történt tehát e napokban. Milyen jó volt tudomásul venni, szinte hallani Égi Édesanyánk biztató szavát: Ne féljetek, gyermekeim, Szent Fiam elé vittem kéréseiteket…! Szeptember utolsó napjaiban lépte az országhatárt Bussánál a Vándorkereszt. A bussai hívek után Óvár kisközség nagyhitû népe fogadta, és hódolt hálás szívvel elõtte. A következõ megállója Csáb községben volt, imádságos lélekkel mondtak ott is hálát a meghallgatott imákért. Majd Lukanénye várta és köszöntötte a Vándorkeresztet, iskolások és felnõttek térdepeltek le elõtte hálával szívükben. Nagycsalomja volt a következõ állomás, dicséretes, hogy a kis filiálés községek is csatlakoztak a köszöntéshez. Ipolybalog szent koronás templomába Assisi Szent Ferenc ünnepére érkezett a hála keresztje, majd utána a szomszédos Inám - járásunk legmagyarabb - községe fogadta a templom elõtt, Buday Károly nyug. esperesplébános lelkiatya szívhez szóló szavaival és a hívek lelkes énekével. Ipolynyék hódolata után Pereszlény és Százd községben imádkoztak a hálálkodás imáitól egyre súlyosbodó kereszt elõtt, majd Palást is ráhelyezte hálaimáját, és lassan kilépve a kis Ipoly folyó kacskaringós medre körül épült és egyszerû palóc nép által lakott falvak szeretet-gyûrûjébõl, a Garam mente felé vette útját. Mi meg szinte hallottuk búcsúzó szavait: Tavaszra újra erre jövök, újra összegyûjtöm lelketek legszebb gyöngyszemeit imádságaitokat - és viszem a nemzeti kegyhelyre, Csíksomlyóra, és odaszórom azokat Égi Édesanyátok lábai elé, vagy inkább a szívébe helyezem õket… Kedves Testvéreim, amiként Égi Édesanyánk soha nem tétlenkedik, ha üdvösségünkrõl van szó, úgy mi sem lankadjunk el, ha üdvösségünk a tét. Most, októberben menjünk el minden este a templomba, imádkozzuk együtt a rózsafüzért, köszöntsük közösségben Szûzanyánkat, kérjük mindennap segítségét, és mindennap köszönjük is meg, így kapcsolatunk az égiekkel nem csak egy-egy ünnepi találkozóra szegényül, hanem mindinkább megszokjuk az örökkévaló velük létet. Váljon lelkünk javára, kedves imádkozó palóc testvéreim, a Feltámadási Kereszttel való találkozónk. Tavasszal ismét eljön hozzánk, hogy újra elvigye Csíksomlyóba Szûzanyánk elé imáinkat, gyermeki szeretetünket.

„Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendõ, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli“ (1 Tim 4, 4-5) - Már szent Pál is felhívja a hívek figyelmét Isten ajándékainak élvezetére, ill. a Teremtõ dicséretére, ami által az ajándékok megszentelõdnek. A természet ajándékainak megáldására már az elsõ fennmaradt szövegek is az eucharisztikus imába való beillesztés szándékával születtek, hogy a hívek napi étkezését Urunk vacsorájának áldásával kössék össze. A keresztény ember ugyanis tudja, hogy ki van szolgáltatva a természeti eseményeknek, azok ajándékaival és veszélyeivel együtt, és ezért naponta könyörög földi létéért is a Miatyánk imádság negyedik kérésében, ti. „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!“. Ezért a keresztények életében is van létjogosultsága a termésben való örömnek, és az azért való hálaadásnak - természetesen az istentiszteletben történõ megünneplés igényével együtt. Erre nyújt lehetõséget a termény betakarítását követõ terménymegáldó szertartás, melynek ünneplése egyre inkább elõtérbe kerül.

György Ferenc, ipolybalogi lelkiatya

Balga Zoltán

A misekönyvben a „különbözõ szükségletekben mondható misék“ között található egy „hálaadás a termésért“ is. A Lelkipásztori liturgikus lexikon megfogalmazása szerint ennek szövegei összekapcsolják a szükséget szenvedõk iránti kötelességet a kegyelem gyümölcseire és az örök javakra irányuló kéréssel, amelyeket a föld nem adhat meg. Bár a terménymegáldás ünnepe augusztus utolsó vasárnapján van, a kerti és mezei betakarítás miatt a Praeorator rendelkezései szerint a szeptemberi, ill. októberi hónapban is ünnepelhetõ ez a szép szertartás. Az Ipoly mentén is vannak falvak, ahol évrõl évre felelevenítik ezt az õsi szokást, amely mára ismét több községben hagyománnyá vált. A termény betakarítása végeztével ki-ki elviszi a templomba a legszebb almáit, szõlõfürtjeit, paprikáit, káposztáját. Van, aki borral kedveskedik, van, aki egy üveg mézet ajánl fel. Amikor már teljes a lista, a falu apraja-nagyja összesereglik a templomban, hogy elkészíthessék a termésáldó oltárt. Vannak helyek, ahol elõzetesen megtervezett sablon szerint csoportosítják a zöldségeket, gyümölcsöket. Van, ahol keresztet, rózsafüzért, de a magyar királyi korona megmintázása sem ritka az ilyen alkalomkor. Az idei év aszályos idõjárása miatt kissé szegényesebbre sikeredett termés ellenére október hónapban merjünk mi is a legszebb zöldségekgyümölcsök felajánlásával hálát adni az Istennek!

2012. október

Hitélet

Kürtös 17

Beszélgetés Miskei Lászlóval, a wenlandi magyarok papjával

Niagara Fallson is terjesztik a KÜRTÖSt Diákkoromban szerettem a földrajzot, a világatlasz gyakori lapozgatásával „bejártam“ az egész világot, elsõsorban azonban az európai országokról volt viszonylag jó áttekintésem. Távolinak tartottam a többi földrészt, így ezekrõl szerényebb ismeretekkel rendelkeztem, kivéve az amerikai kontinenst. Persze idõvel sokat felejtettem az iskolai ismeretekbõl, de nem annyit, hogy ne tudnám, hogy például hol található a Niagaravízesés. A minap viszont az internet segítségével alaposan körüljártam ezt a hatalmas, a világ „csodái“ között emlegetett vízesésegyüttest mégpedig azért, mert riportalanyom immár nyolc éve a 85 ezer lakosú Niagara Fallson /magyarul: Niagara-vízesés/ végez minden szombaton este vasárnapra szóló magyar szentmisét a kármeliták templomában az ottani magyar híveknek. Elárulom, a csábi születésû Miskei Lászlóról van szó, aki Kanada délkeleti részében található Ontario tartomány Welland városában él, a Magyarok Nagyasszonyatemplom plébánosa.

László atya a csábi alapiskola magyar tagozatának tanulója volt, az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett, a pozsonyi Hittudományi Akadémia elvégzése után 1990. június 16án szentelték pappá a rozsnyói egyházmegye részére. Elõbb Losoncon, majd Rimaszombatban káplánkodott, majd 1999-tõl 2004-ig gesztetei /Rimaszombati járás/ plébános. Amikor korábbi mûködési helyeirõl beszélt, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy közben egy évet New Yorkban töltött, az ottani Árpád-házi Szent Margit-templom plébánosa volt. - Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy késõbb, 2004 októberétõl a hivatalos engedélyek, iratok elintézése után az St. Catharines püspökséghez tartozó több mint 50 ezer lakosú Wellandra kerültem az egyházmegyében élõ magyarok lelki gondozására - mondotta László atya beszélgetésünk további részében, majd így folytatta: - Itt, a városban és környékén mintegy 250 magyar családról van tudomásom, talán mondanom sem kell, hogy jobbára idõsebb korosztályról van szó, melynek tagjai igen tevékenyen ápolják hitüket, anyanyelvüket, rendszeresen megemlékeznek jeles nemzeti ünnepinkrõl, különféle társas összejöveteleket szerveznek, és szép számmal részt vesznek a vasárnapi 11 órai magyar szentmiséken. Átlagban 120-150 hívõ elõtt misézek, a 9 órakor kezdõdõ angol nyelvû szentmisét pedig jórészt azok látogatják, persze, jóval kevesebben, akik magyar gyökerekkel rendelkeznek, de már nem beszélik, inkább csak értik a nyelvünket. Wellandból két filiáléra járok még misézni. Mint már említettem, szombaton esténként Niagara Fallson találkozom a híveimmel, vasárnaponként pedig a Wellandtól mintegy 200 km-re fekvõ, 380 ezer lakosú London városban fél ötkor végzem a szentmisét az ott élõ magyar családoknak. A nagy távolságok miatt természetesen sokat autózom, hiszen nemcsak a templomi és a

plébániai hivatali teendõk töltik ki napjaimat, hanem rendszeresen látogatom a betegeket otthonukban, a nyugdíjasotthonokban vagy a kórházakban. - Úgy tudom, László atya rendszeresen olvassa lapunkat, a KÜRTÖSt… - Köszönhetõen Feri öcsémnek, aki minden hónapban postázza címemre az igen színvonalas és tartalmas lapjukat. De nem csak én kedvelem, hanem például Niagara Fallson a magyar hívek körében is igen közkedvelt a KÜRTÖS, olyannyira, hogy a Karaumenszky házaspár, János és Magdi /a felvételen/ sokszorosítja a lapot, hogy minél többen olvashassák. - Kérem, hogy tolmácsolja nekik köszönetünket fáradozásukért… László atya, tudom, hogy nem lehet összehasonlítani az itteni és az ottani egyházközségeket, de mi az, amiben jócskán különböznek? - Tudni kell, hogy Kanadában teljes mértékben a hívek fedezik egyházközségükben nemcsak a templom és a plébánia fenntartásának költségeit, hanem a lelkipásztor fizetését is az adományokból befolyt pénzbõl gazdálkodják ki. Megtörténhet,

hogy 10-20 év múlva errefelé is az egyházközségek tagjai fogják fenntartani templomaikat, papjaikat. - László atya, van-e idõnként honvágya a távoli Kanadában? - Hogy õszinte legyek, nem jellemzõ. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jutnak eszembe családom tagjai vagy a csábi barátaim. Egyébként naponta kétszer is szoktam édesanyámmal vagy a testvéremmel telefonon beszélgetni, tehát mindenrõl napra készen vagyok tájékoztatva. Meg aztán özvegy édesanyám az utóbbi öt évben rendszeresen nálam tölti a téli hónapokat, novembertõl áprilisig velem van a plébánián. Ennek köszönhetõen is könnyebben viselem a szülõföldemtõl való óriási távolságot. Meg aztán én a misszióra tettem fel az életem, ott kell szolgálnom Istent és az embereket. - László atya, köszönöm, hogy rövidke itthontartózkodása alatt szakított idõt a beszélgetésre. Bodzsár Gyula

18 Kürtös

Évfordulónaptár

2012. október

Gárdonyi Géza * 55 éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lõrinc, teljes nevén Szabó Lõrinc József Kossuth-díjas költõ, mûfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. (*1900) * 95 éve, 1917. október 5-én született Szabó Magda Kossuth-díjas magyar író, költõ, mûfordító. (†2007) * 35 éve 1977. október 6-án halt meg Kormos István magyar költõ, író, mûfordító, dramaturg, kiadói szerkesztõ; második felesége Rab Zsuzsa költõnõ. (*1923) * 90 éve, 1922. október 7-én született Polcz Alaine magyar pszichológus, írónõ, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörõje, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós felesége. (†2007) * 90 éve, 1922. október 8-án született Varga Domokos József Attila- és Kossuth-díjas magyar író, újságíró (†2002) * 120 éve, 1892. október 9-én született Nadányi Zoltán költõ, író, mûfordító. (†1955) * 200 éve, 1812. október 10-én született G a r a y J á n o s magyar költõ, író, újságíró. (†1853) * 105 éve, 1907. október 19-én halt meg báró Podmaniczky Frigyes magyar politikus, író, a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja. (*1824) * 130 éve, 1882. október 22-én halt meg Arany János magyar költõ, a Kisfaludy Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója és fõtitkára. (*1817) * 90 éve, 1922. október 23-án megszületett Bálint Ágnes József Attiladíjas magyar író, szerkesztõ, dramaturg (Szeleburdi család, Vízipók, csodapók, Frakk, a macskák réme, Mazsola). (†2008) * 90 éve, 1922. október 30-án halt meg Gárdonyi Géza (eredetileg Ziegler Géza) író, költõ, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. (*1863)

Gárdonyi Géza Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án. Apja, Zeigler Sándor uradalmi gépészként és megalkuvásra képtelen természetének következtében családostul folyamatosan változtatta munka- és lakhelyét. Gárdonyi így számos városban és faluban töltötte gyermekkorát, elemi és középiskolai tanulóéveit, elsõsorban Észak-Magyarországon és a Dunántúlon. 1878-82ben az egri érseki tanítóképzõben tanult, majd segédtanító volt több településen. 1885-ben kötött házasságot Csányi Máriával. Gyõrött telepedtek le. 1886-ban megindította a Tanítóbarát c. lapot. Rövid pesti kitérõ után a Gyõri Hírlap munkatársa lett. 1888-91-ben Szegeden a Szegedi Hírlap, majd a Szegedi Napló munkatársa, majd Pestre költözése után a Magyar Hírlap rovatvezetõje volt.1892-ben különvált feleségétõl, és anyjával Egerben telepedett le. Teljes elzárkózásra rendezkedett be, bár az irodalmi élettel nem szakította meg kapcsolatát. Egyetlen írói csoporttól sem határolódott el: a Jövendõben éppúgy publikált, mint az Új Idõkben és A Hét-ben. 1898-ben a Petõfi és a Természettudományi Társaság tagja. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1918-ban akarata ellenére beválasztották a Vörösmarty Akadémiába. 1920-ban a Magyar Írók Szövetsége elnökévé választotta. 1922. október 22-én hunyt el, az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen temették el, gerendakereszt fejfájának felirata: „Csak a teste!“ Írt elbeszéléseket, verseket, az igazi sikert azonban regényeivel érte el: Egri csillagok, Láthatatlan ember, Az öreg tekintetes, Ábel és Eszter, Isten rabjai stb.

Szabó Magda Szabó Magda Debrecenben született 1917. október 5-én. Szülõvárosában érettségizett 1935ben; 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latinmagyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezõvásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallásés Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Az 1940-es években tanít Páhi községben rövid ideig. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tõle, és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az idõben tanárként dolgozott. Az eredetileg költõként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az õz címû regények hozták meg számára az országos ismertséget. Számos önéletrajzi ihletésû regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik nõi sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.1947ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának címû könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Kilencvenedik születésnapján rengetegen ünnepelték, szülõvárosában könyvesboltot neveztek el róla. Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, kerepesi otthonában olvasás közben érte a halál. Szerk.

2012. október

Szabadidõ

Kürtös 19

O KTÓBER A KERTEKBEN

Mi az álomvilág?

Az október alkalmas az évelõágyások átdolgozására, a gyönyörû virágok hagymáinak elültetésére, a bokrok és a fák telepítésére. A városban van esély a rózsák telepítésére is, de vidéken mindenki inkább tavaszra hagyja. Sok kedvelt díszcserje van hazánkban, amelyek kiültetést követõen egy-két évig fagyérzékenyek, késõbb megerõsödve már biztonsággal tûrik teleinket. Ilyen a selyemakác, a füge, a gránátalma és még sorolhatnánk. Ezek ágait célszerû összekötni, papírral betekerni, végül textillel, kenderzsákkal becsavarni. Fóliás borítást semmiképp ne használjunk, mert az nem szellõzik, és a bent lecsapódó pára indította folyamatok, valamint a mûanyag fólia alatti nagy hõingadozás nagyobb kárt okozhat, mint hasznot. Egy-egy napsütéses téli napon fölszökhet a fólia alatt a hõmérséklet, és a növény tavaszt érezve megindítja nedvkeringését, ami elfagyáshoz vezet, ha ismét mínuszok jönnek. Tehát a fóliát kerüljük. A hónap végéig a téli tárolásra szánt késõi zöldségeket is érdemes betakarítani és tárolni. Ilyen a sárgarépa vagy a fejes káposzta, sütõtök. Tárolásra csak a teljesen ép, kártevõ és kórokozómentes példányok alkalmasak. A sérülteken megtelepedõ tárolási kórokozók napok alatt teljesen tönkretehetik a teljes tárolt állományt. A fáktól és kertekbõl kikerülõ nagy mennyiségû növényi anyag jó kiegészítõje a komposzthalomnak. Elég, ha ásunk egy árkot a kertben, megtöltjük a növényi anyaggal, hozzáadunk némi trágyát, majd befedjük földdel. Szinte hihetetlen, mennyire feljavítja a talajt egy idõ után. Ha a leveleket felaprítjuk, azzal gyorsítjuk a lebomlást, a trágya pedig segíti a hasznos baktériumok munkáját. Szerves anyag, a szó valódi értelmében. Ha virágágyásainkon javítani szeretnénk, ez az ideális idõszak ehhez a munkához, ahogyan a többi kertépítési munkához is. A talaj jól megmunkálható, az idõjárás kellemes és tiszta, sokkal jobb ilyenkor elvégezni ezeket a munkákat, mint a sáros tavaszi körülmények között. Gondoljuk át, hogy minden készen áll-e a tavaszi veteményezéshez: a tavasz ablaka nyitva áll a veteményezéshez, és a föld mindig készen áll, ha õsszel elég gondosan dolgoztunk. Az õszi ültetés szabálya alól van néhány kivétel. Néhány fafajtát, például a magnóliát, tavasszal kell elültetni. A szabadgyökerû rózsákat szintén kora tavasszal kell telepíteni. Bármit is ültettünk, talajtakaróval vagy más védelemmel kell ellátnunk a növényeket a szárító szél és a fagyhullámok ellen. A világháló nyomán: be

Létezik tudattalanunk, amit szeretünk elnyomni egyegy elhárító mechanizmussal. Éjszaka, amikor már nem tudjuk ezt az elnyomást kontrollálni, elõbukkannak az elfojtott vágyak, konfliktusok egy módosult tudatállapotban-álomban. Ez azért van, mert amikor alszunk, a tudattalanunkat nem tudjuk legyõzni sem becsapni. Álmainkat nagyban befolyásolják, hogy milyen hangokat hallunk. Ezért jó kellemes zenét hallgatni elalvás elõtt, fõleg annak, aki rosszalvó. Sokszor elõfordult már olyan helyzet, amikor egy diák elaludt egy elõadáson, és így is eljutottak hozzá az információk, amiket a tudattalanból elõ lehet hívni, és tudatossá lehet tenni. Hasonló a helyzet a kómás betegeknél, amikor úgy tûnik, nem reagálnak a külvilágra, akkor is képesek információkat feldolgozni. Amikor alszunk, a különféle tudatállapotoknak köszönhetõen a valóságot is másmilyennek látjuk, ezért van az, hogy néha elképesztõ dolgokat álmodunk. Mivel az elalvás egyfajta halál, minden félelmünk innen ered (halálfélelem). Meg lehet tanulni tudatosan álmodni, eldönthetjük, hogy mit álmodjunk. Ilyenkor a fizikai test és az érzékszervek kevésbé hatnak ránk, ezért aki ezt megtanulja, egészen biztos, hogy megváltozik az élete. (meditációval, relaxálással és jógával) Az egyik legjellemzõbb álomfajta, amikor a napi, illetve korábbi konfliktusokat, feszültségeket levezeti az elménk. Ezeket akár torzított módon újra megéljük, feldolgozzuk. Egy máik fajta álom, amikor valaki elõre lát valamit, illetve hasonló állapotban magasabb tudatossági szinten tanulhat álmaiból, információkat kaphat, vagy kapcsolatba kerülhet elhalálozott szeretteivel. (Prekogníciónakbejóslásnak hívják.) Ezzel a parapszichológia foglalkozik. A pszichológia az álomfejtéskor a szimbólumokra helyezi a hangsúlyt. Ha valaki olyasmit álmodik, hogy nehezen száll föl a buszra, és nehezen megy a leszállás is, akkor valószínû, hogy bizonytalannak érzi magát, segítségre szorul, miközben halad az élet útján. Ha valaki pedig álmában állandóan fölfele megy vagy menne, de nem halad, az nem tudja kontrollálni magát, és a világot sem tudja kezelni, stb. Valójában nem is az a fontos, hogy mit álmodunk, hanem az, hogy milyen érzésekkel ébredünk, pihentetõ volt-e az alvás, vagy fáradtan, kimerülten kelünk ki ágyunkból!

NEMZETKÖZI VÍZSUGÁR HIDAK Vízhíd az Ipoly felett A határ két oldaláról érkezõ hivatásos és önkéntes tûzoltók részvételével Nemzetközi Tûzoltó Hidak Napja volt Szlovákgyarmaton. Az érdeklõdõk láthattak tûzoltás bemutatót, ismerkedhettek a tûzoltóság eszközeivel, a tûzoltók életét bemutató képekkel, a lánglovagokról szóló gyerekrajzokkal. A rendezvény támogatója volt a Nagykürtösi Járási Önkéntes Tûzoltók Szervezete, a nagykürtösi hivatásos tûzoltó egyesület, Szlovákgyarmat önkormányzata és helyi önkéntes tûzoltó szervezet, mellettük Hrussó, Zsély, Príbel, Ipolynyék, Csáb, Ipolyharaszti, Zahora, Apátújfalu községek önkéntes tûzoltó szervezetei képviseltették magukat. A határon átnyúló találkozón képviseltette magát a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság és balassagyarmati kirendeltsége, valamint a térségi feladatokat ellátó balassagyarmati hivatásos tûzoltóság, az Õrhalom és Térsége Polgárõrség Önkéntes Tûzoltó Szakosztálya. A hivatalos program az elsõ Ipoly melletti szlovákmagyar tûzoltótalálkozó ünnepélyes megnyitójával vette kezdetét, amelyen a térség tûzoltóinak vezetõi, a környékbeli polgármesterek a lakosság biztonságát szolgáló központi és helyi intézkedésekrõl tartottak eszmecserét. A szabadprogramban bemutatót tartott a Cserhát Mentõkutyás Egyesület, mûködtek a gulyáságyúk. A kultúrmûsor mellett jókedvû kvaterkázás adott lehetõséget az ismerkedésre, barátkozásra. A közös tábortûz mellett a tûzoltónap fénypontja volt estefelé, mikor a tûzoltók az Ipoly mindkét oldalán felállított vízágyúkkal megvilágított vízsugár hidat képeztek a vén folyó felett. Szabó Endre

Folyt. köv. Molnár Judit

20 Kürtös

Köszöntõ - Felhívás

2012. október

A Csemadok Nagycsalomjai Alapszervezete, Nagycsalomja Önkormányzata, valamint a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete és Ipolynyék Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt az Esterházy János élete, áldozata és hagyatéka Emléknap a magyar-lengyel barátság tükrében címû rendezvényre, melyre 2012. november 9-10-én kerül sor Ipolynyéken és Nagycsalomján Program 2012. november 9., péntek - Ipolynyék 16.00 - Emléktábla-avatás és koszorúzás Esterházy János szobránál 16.30 - Az Emlékezés I. és II. címû kötet bemutatója a helyi kultúrházban Kötetlen beszélgetés a könyv szerzõivel, Krystyna és Grzegorz Lubczykkal 2012. november 10., szombat - Nagycsalomja 09.30 - Lengyel menekültek az Ipoly mentén a II.világháborúban Beszélgetés az Emlékezés I. és II. címû kötet szerzõivel Köszöntõt mond Jan Ciechanowski lengyel veteránügyi miniszter 10.30 - Esterházy János élete, munkássága és hagyatéka - Dr.Molnár Imre történész elõadása 11.30 - Az Esterházy Jánosról készült festmények kiállításának megnyitója Pozsonyi Magyar Galéria 12.10 - Esterházy János dombormûvének felavatása és megszentelése - alkotója Oláh Szilveszter szobrászmûvész Köszöntõt mond Nagy Mihály, Nagycsalomja polgármestere Beszédet mond Molnár Imre történész Közremûködik Lõrincz Aranka énekes és a Csemadok Nagycsalomjai Alapszervezete 13.00 - Fogadás a helyi kultúrházban 14.30 - Koszorúzások a helyi temetõben és a helyi templomkertben Nagycsalomja nevezetességeinek megtekintése A rendezvények ideje alatt könyvvásár és könyvdedikálás lesz. Mindenkit szeretettel várnak a rendezõk!

Hajnalok Völgye 5 Jubileumi Kortárs Kórusfesztivál Csábon A Hajnalok Völgye elsõ jubileumához érkezett, Csáb immár 5. alkalommal ad otthont Szlovákia egyetlen kortárs kórusfesztiváljának. A rendezés minden téren a Csábi Szeder Fábián Dalegylet érdeme, akik ismét európai színvonalú mûsort szerveztek a hallgatóknak 2012. november 10-ére, szombatra, 16 órai kezdettel a csábi római katolikus templomba. A fesztiválra meghívott együttesek a XX. és a XXI. század kórusrepertoárjából meríthetnek, egyetlen megkötés azonban, hogy minden együttesnek el kell énekelnie egy addig még soha, sehol fel nem csendült mûvet is. Az így elhangzott õsbemutatók közül a szakmai zsûri és a közönség is kiválasztja kedvencét: elõbbi a fesztivál nagydíját, utóbbi pedig annak közönségdíját nyeri el. A minden eddiginél színvonalasabbnak ígérkezõ mûsor összesen 7 õsbemutatót tartogat Magyarországról, Szlovákiából és Dél-Kóreából. A szervezõ kórus mellett olyan kiváló meghívott együttesek lépnek fel, mint a komáromi Concordia Vegyeskar, a budapesti Discantus Énekegyüttes, valamint a Magyar Rádió Gyermekkórusa. A szervezõk szeretettel várnak minden kedves érdeklõdõt ezen a Szlovákiában teljesen egyedülálló rendezvényen, bízva abban, hogy ezáltal is közelebb kerülhet mindenki a modern kóruszene különleges, varázslatos világához. Bõvebb információk a WWW.FESZTIVAL.DALEGYLET.COM oldalon találhatók.

A Kürtös megjelenését a Bethlen Gábor Alap és a Besztercebányai Megyei Önkormányzat támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.