Alapige: Jn 4,46-54 Énekek: 296; 96; 294
Elhangzott: 2009. január 3-án
Dicsıségét mutatta meg
A
z evangéliumok legfıbb szándéka az, hogy felmutassák – szavait és tetteit megırizve, papírra vetve – a mi Urunk Jézus Krisztust. Felmutatni – így fogalmaztunk tehát –, ez a felmutatás természetesen több, mint egy egyszerő bemutatás vagy leírás vagy akármilyen elbeszélés. Többet értünk e fogalom alatt annál, mint amikor valaki bemutat, leír vagy elbeszél egy eseményt. Az evangéliumok ennél sokkal többet akarnak: felmutatni az emberiség horizontján felragyogott Világosságot, a betlehemi Csillagot és mindazt, amit Jézus tett, cselekedett és szólt az İ földi idejében. Felmutatni, felemelni akarták ezt a Jézus Krisztust, hogy akinek van hite, az lássa és értse azt a titkot, ami ebben a názáreti Prófétában, ebben a Betlehemben született Gyermekben, a megfeszített Isten Fiában, a felkent Messiásban van. Csak a hit látásával láthatjuk azt a titkot, amibe bevezetnek bennünket az evangélisták, amelyben magunk is egyre mélyebbre juthatunk, ha figyelmesen olvassuk az Isten Igéjét. A Szentírás felmutatja azt a többletet, amit a keresztyén egyház és a hívı ember ıriz és ért az Úr Jézus Krisztusból. A János evangéliuma elsı fejezetében olvassuk, hogy „láttuk az ı dicsıségét” (Jn 1,14). Kánában, a következı fejezet szerint arról tudósít János, hogy Jézus megcselekedte az elsı jelet, amit cselekedni akart, és ezáltal megmutatta az İ dicsıségét – ezt azonban csak azok látták és értették, látják és értik, akiké a hit ajándéka. A Kánában összegyülekezett násznép, ill. a násznagy és a vılegény a csodatétel után a bor minıségérıl vitatkozott, ık ketten a bort kóstolgatták (Jn 2,9-10) – eddig jutnak. János mintha kiszállna az egész menyegzıi eseménybıl, és mintegy összegzésként mondja: „Ezt az elsı jelt a galileai Kánában tette Jézus, és megmutatta az ı dicsıségét; és hittek benne az ı tanítványa ” (Jn 2,11). Mindezt csak a hitre jutók látják és értik, ez a hitre jutás különösen fontos momentum a János evangéliumában. A hitre jutás egy olyan felébredı valóság, amit – nincs olyan földi, emberi szándék – bárki kierıszakolhatna bárkibıl is. Mert éppen a keresztyén létezés, a hit legmélyebb valóságát nem tudjuk birtokolni, uralni: ez a hit, amely kegyelembıl csodaként születik meg.
2009. január 18.
2
Akiké a hit ajándéka, azok ma is látják és értik, szemlélik a karácsonyi jászolban, az üldözött és megvert Prófétában, a kereszten életét adóban és szenvedıben az Élet Urát és Királyát. Jézusban maga az Élet nyilvánult meg, az Élet Királya jött el, az Élet Fejedelme az, aki a halál birodalma, a sötétségben ülık felett átvette az uralmat. İ született és jelent meg ebben a világban. A János evangéliuma 4. fejezetének végén Jézus ismét Kánába megy, ahová Kapernaumból (mintegy 25-30 kilométerrıl) jött egy királyi ember, talán a királyi udvar alkalmazásában lévı szolga, és elbeszéli Jézusnak, hogy fia hosszú idı óta erıtlenkedik, azaz beteg (Jn 4,46), sıt mi több: halálán van (Jn 4,47). Az evangélium nyelve egyértelmően és félreérthetetlenül fejezi ki a betegség hosszú idıtartamát és azt, hogy a gyermek meg fog halni, mintegy már most halott, pedig él (Károli fordítása szerint: halálán vala). A kifejezés egyértelmővé teszi, hogy a gyermek egyetlen „jövıképe” az, hogy meg fog halni, az atya jövıje pedig az, hogy megárvul; nem a gyermek fogja a szülıt gyászolni, hanem a szülı a gyermeket, így a jövıt. Az ember, a királyi szolga odamegy Jézushoz, akirıl hallott már valamit, elbeszéli mindezt mintegy az ész racionalitásával: a gyermek halálán van és erıtlen, mert – mint késıbb kiderül – nyomorúságos „tőz”, azaz a testet emésztı enyhíthetetlen láz emészti (Jn 4,52). Egy olyan atya ı, akinek fáj a szíve a gyermeke miatt, aki az ı fiacskájáért jár közben, és könyörög az Élet Uránál – Kánában, ahol Jézus már egyszer megmutatta az İ jelét és dicsıségét. Otthon hagyta a gyermeket a forró lázban, Jézus közbevetett korholó szava ellenére (Jn 4,48) folytatja kérését: „Uram, jöjj, mielıtt a gyermekem meghal” (Jn 4,49). Ez ugyanis nem csupán egy eshetıség, hanem ez a kilátás. Jézus azonban azt mondja „Menj el, a te fiad él” (Jn 4,50 – összesen háromszor hangzik el ez a mondat a szakaszban!). És ez az ember hitt, hittel vette ezt a szót (Jn 4,50). A hazafelé vezetı úton szolgái elé mennek, a beszélgetésbıl nyilvánvalóvá lesz, hogy a gyógyulás abban az órában: a nap hetedik órájában (a mai idıszámítás szerint du. egy órakor) történt, amikor Jézus szólt (Jn 4,53-53). Hogyan összegezhetnénk ezt az evangéliumi történetet? Gondoljuk végig: amikor Jézus elé járulunk, zarándokolunk, és szavunkat, ill. könyörgésünket elé terjesztjük, az a kérdés, hogy ebben az Új Esztendıben és mindenkor életünk idejében, mit gondolunk, mit érzünk a mi kimondott szavunkban és Jézus szavában? Vajon Jézus Krisztus hatalma és királyi felsége és ezek valóságossága-e az, ami bennünket meghatároz? Vajon tudjuk-e, látjuk-e, hogy ez a Krisztus, aki Kánában már kétszer is csodát tett (sıt: e gyógyítástörténet szerint el sem kell a helyszínre mennie, ott sincs, kilométerek választják el a Gyógyítót a meggyógyítottól), ha İ szól, akkor ez a beszéd életnek, erınek, újjáteremtésnek szava? Mert csak azoknak ad, akik hisznek, akik bizonyosak, akik reménykednek ebben. Vajon, amikor Hozzá megyünk akár szülıként, akár gyermekként, akár mindennapi emberként, az İ királyi szavát várjuk-e? Az İ szava ugyanannyira teremtı szó, mint az Úristen szava a teremtés hajnalán, amikor ezt mondta: „Legyen világosság: és lın világosság” (1Móz 1,3) – amikor elrendelte e világ folyását és forgását, amikor az embert is teremtette. Jézusban ez a teremtı Isten jött el erre a földre – nem más! Jézusban a teremtı Isten szava, az Ige lett testté (Jn 1,14): aki, hogyha szól, meglesz. Aki, hogyha megátkozza a fügefát, meglesz. Aki, hogyha gyógyító szót mond, meglesz. Aki, hogyha bőneid bocsánatát hirdetteti, meglesz. Aki, hogyha vigasztal, meglesz. Aki, hogyha elítél, az is meglesz. A keleti keresztyének istentiszteletén olyan sokszor hangzik el/fel az a megszó-
3
XII. évfolyam 2. szám
lítás, hogy: Krisztus Istenünk. Ha az İ dicsıségét mutatja meg, akkor İ nem egy „szakadt próféta” vagy egy jóakaratú humanista, hanem Isten. Ez a tény a mi nyugati gondolkodásunkban és egyházunkban, hitéletünkben és istentiszteletünkben kissé háttérbe szorult. Amikor Krisztushoz lépsz, akkor az Úristen királyi székének trónusához lépsz; amikor İt kéred, akkor az Úristent kéred. Ekkor nem csupán utópisztikus, reménytelen fohászaidat mondod: Uram, Uram, halálán van az én gyermekem, meg tudom az én életem dolgait; vagy éppen én magam is a halálomon vagyok, nincs nekem onnan kimenekedésem. És aztán mi történik? Semmi! Uram, Uram, mennyi istentelen, hitetlen ember van kívül, az egyházon kívül! Uram, Uram, mennyi gonoszság és istentelenség terjed a földön! Uram, Uram, mennyit fáradunk a Te országod munkálásán! Na és? Az Isten (újjá)teremtı szava itt e földön és majd a sír mélységében vajon élı és éltetı szó-e a mi számunkra? A királyi ember, aki az életének nagy részében parancsol és utasít, a történetben kérleli Jézust, mert a betegség, az erıtlenség, a tüzes és forró láz még az ı hatalmát is meghaladja. Látjátok, Testvéreim, itt e történetben is a világosság és a sötétség, az élet és a halál, az Isten és az ember, a végtelen és a véges találkozik össze – de nyilvánvalóvá lesz, hogy az Élet Fejedelme Jézus. Ha Isten szól ma vagy bármikor, vajon élet, hit, reménység támad-e bennünk? Jézusnak el sem kell mennie, hogy csodafüvekkel és csodafızetek által, ráolvasásokkal vagy füstgerjesztés által gyógyítson, mint a korabeli gyógyítók, akik ekként akarták a szellemeket vagy az isteneket segítségül hívni, hogy a nagy bajt előzzék. Nincsen szüksége semmire, mert İ az Isten. Nem kell az isteneket, a szellemeket, a láthatatlan erıket elıcsalogatnia, mert szavával a halál birodalma fölött gyızedelmeskedik, a halál birodalmát töri meg. Ezt jelenti a dicsıség, amely megjelent ebben a világban, de a jánosi elıszó mond mást is: „İbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4). Ne feledjük hát, hogy soha nem Jézus szava az erıtlen, hanem az ember hite. Ma sem Jézus szava válik erıtlenné, hanem az ember az, aki gyengélkedik. Nem Jézus szava törpül el a világmindenség „hatalmas” harci zajai között, hanem az ember válik hitetlenné. Nem Jézus az, aki vesztett régi, egykori dicsıségébıl, nem a betlehemi csillag van leáldozóban, hanem az emberiség és csillaga. Ne vádoljuk, ne merészeljük vádolni Istent mindezért, hanem inkább dicsıítsük és magasztaljuk, és tartsunk e kezdıdı Új Esztendıben önvizsgálatot! Hiszen „Eljı az Isten törvényt tenni” (RÉ 96,9): jókat megmenteni és gonoszokat elítélni. Isten hatalma nem tılünk függ, İ nem nekünk van kiszolgáltatva, hanem pontosan fordítva: Istentıl függünk – hogy İ szól-e vagy sem; cselekszik-e vagy sem; küld-e áldást vagy sem. Ezért – mint a királyi ember – az élet egész idejében, különösen ebben az Új Esztendıben legyen a könyörgés, a kérlelés szava a mienk. Tartóztassuk magunk között Jézust, mint az emmausi tanítványok Húsvét után (vö. Lk 24,13kk.), hiszen nem Jézus szava az erıtlen, hanem a hitetlen ember hordozza magában az erıtlenséget; ahogyan erre két ószövetségi példa is így vagy úgy rámutat (Ezékiás király betegsége és gyógyulása, vö. Ézs 38 és 2Kir 20; Illés feltámasztja a sareptai özvegy fiacskáját, vö. 1Kir 17,17-24). A halál után élık példája és elıképe a Szentírásban az Isten elıtti tiszta, egészséges és teljes életet jelenti és jelöli; a beteg, erıtlen és tisztátalan ember a Jézus korabeli társadalomban is ki volt zárva az Isten és az Isten népe közösségébıl. Jézus ajkán az él szó sokkal többet jelent, hiszen magáról mondja, hogy ı az élet (vö. Jn 11,25; 14,6), és örök életet ad (Jn 10,28). A karácsonyi szent ünnepek után, és lassanként a vízkereszti idıbe lépve az Úris-
2009. január 18.
4
ten önmagát feltáró dicsıségét láthatjuk és szemlélhetjük – lássuk és kérjük! Ahogyan İ király, ahogyan megmutatta magát a királyi embernek, mutassa meg magát nekünk is – elıször vagy újból! Ha kell, jöjjön el szelídséggel, vigasztaló szóval; ha jön ítélettel és számonkéréssel, ahhoz is van „joga”. Hajtsuk meg magunkat Elıtte és akarata elıtt, és hódoljunk! Kiderül, hogy a király ember fia meggyógyításának története végsı értelme szerint nem is ezekrıl, hanem a dicsıségét megmutató Krisztusról szól, akit az evangélium fel akar mutatni és emelni e világ elé. Övé legyen minden dicsıség, minden tisztesség és minden hálaadás, mert Krisztusban megjelent az élet, mert İbenne élet volt, és az élet az emberek világossága. Ámen. (Pap Ferenc)
Heti rendünk: Vasárnap (január 18.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Fekete Zoltán Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 18.00 Ökumenikus imahét [Kálvin terem], Hernádi László r. katolikus plébános 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Kedd: 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 18.00 Ökumenikus imahét [Kálvin terem], Hajnal Zoltán baptista lelkész Szerda: 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Ökumenikus imahét [Baptista Imaház], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök: 9.30 Kincsİ (Baba-mama klub) [Kálvin terem], Szabó Katalin 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Fekete Zoltán 18.00 Ökumenikus imahét [R. katolikus templom], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Péntek: 18.00 Ökumenikus imahét [Kálvin terem], Kis János evangélikus lelkész Szombat: 18.00 Ökumenikus imahét [Kálvin terem], Szabó Katalin
5
XII. évfolyam 2. szám
Vasárnap (január 25.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Fekete Zoltán Eltemettük: Ágoston Dezsı Jenı (Hajdú Sára férje) élt 75 évet, Losonczy u. 25. Balog Albertné (szül.: Boros-Máté Ilona) élt 93 évet, Gát u. 1. Halottunk: özv. Járó Ferencné (szül.: Nemcsik Mária) élt 89 évet, Arany J. u. 30/a. Temetése: 2009. január 19. (hétfı) 13 óra a református temetıben.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 47.000,– forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 30.725,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! 2009. január 19-tıl 24-ig (hétfıtıl szombatig) 18 órai kezdettel Ökumenikus Imahetet tartunk. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk.
A Fébé
nőszövetség
hírei
2009. jan. 13. Összejövetelünk a napi ige felolvasásával kezdıdött: „Én vagyok az életnek ama kenyere ; … aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (Ján 6,35-37). Elnökünk, Fodorné Sacika lelkészasszony ismertette a nıszövetség tavalyi munkájának összegzését, amely az egyházi év beszámolójának részeként jelenik meg. Testvéri közösségben 23-an voltunk jelen. Megbeszéltük a következı hónapok programját: - szeretetvendégség (Fébé-kávéház) keretében ismeretterjesztı, hitmélyítı elıadásokra kértük fel Fekete Zoltán és Pap Ferenc lelkészeket. Ezek idıpontja: febr. 1. vasárnap 3 óra Kálvin terem (Fekete Zoltán), márc. 1. vasárnap 3 óra Kálvin terem (Pap Ferenc) a Kálvin év kapcsán Kálvin Jánosról hallunk elıadást.
2009. január 18.
6
- Virágvasárnapi szeretetvendégség április 5. du. 3 óra Kálvin terem - A megkeresztelt gyermekek, a szülık és keresztszülık meghívása egy családi délutánra 2009. május 10-én vasárnap du. 3 órától Szabó Gáborné Nátek Katalin tiszteletes aszszony szolgálatával. Beszélgettünk a megkeresztelt gyermekek születésnapi köszöntésének megszervezésérıl. Szabó Gáborné Katika lelkészasszony elmondta, hogy milyen lépéseket tett a gyermekmunka beindításáért. Leveleket küldött az Arany iskolások szüleinek, tájékoztatta ıket a gyermek-istentiszteletek rendjérıl, az alkalmakon való részvétel fontosságáról. Ezen kívül a tiszteletes asszony vezetésével újra indult a baba-mama klub Kincsİ névvel a kisgyermekes szülık és gyermekeik részére, jelenleg csütörtökönként ½ 10-11-ig. - Márc. 31-én, ápr. 1-én és 2-án tartjuk a hagyományos húsvéti vásárunkat ruhavásárral egybekötve. Megbeszéltük azt is, hogy az eddigi gyakorlatunkhoz híven részt vállalunk a szervezıdı táborok háttérmunkáiban, a Kopa iskola rendjének helyreállításában, s minden olyan munkában, amellyel a gyülekezetünket, lelkészeinket segíthetjük. A további hónapok terveirıl, feladatairól tájékoztatjuk gyülekezetünk tagjait. Szeretettel várunk minden újonnan jelentkezı testvért, aki szívesen kapcsolódna be közösségünkbe, a téli idıszakban minden második kedden du. 17.00-18.30-ig a Kálvin teremben!
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: A Nagykırös Város Önkormányzata által 2008. évre meghirdetett „Az én karácsonyom”címő rajzpályázaton 3. helyezést ért el Czira Tímea Emese 1.b osztályos tanuló. Szalay Anna ( 8. a ) bejutott a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium által szervezett német nyelvi tanulmányi verseny döntıjébe. Az Arany János Kulturális Központ „Tündérkert” mesemondó versenyén Czira Tímea 1.b, Turai Hunor 4.c osztályos tanuló 1. helyezést ért el, Bíró Nándor 1. b osztályos versenyzınk pedig különdíjat kapott. A 2. c osztályból 2. helyezett lett Cselóczki Boglárka. A szintén 2. c osztályos Nagy Zsófia Boglárka, Kakulya Réka, Szigetvári Krisztina produkcióját pedig különdíjjal jutalmazta a zsőri.
7
XII. évfolyam 2. szám
GIMNÁZIUM: A Bazsó Lajos Matematika Emlékversenyen 100 éves feladatokkal küzdöttek meg diákjaink. Korcsoport szerinti kategóriákban I. helyezést Hatvani Dániel (10.C), II. helyezést Német Tamás (9.B), III. helyezést Szıke Dávid (9. B) osztályos tanulók értek el. Felsıbb évfolyamosoknál pedig I. helyezést Herpai Vivien (12. A), II. helyezést Csapó Zsuzsa (11. C) és III. helyezést Stifter Dávid (12. A) kapott. Tantestületi értekezletet tartottunk, megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat. Pénteken rövidített órákat tartottunk, majd az osztályozó konferencián értékeltük diákjaink féléves tanulmányi munkáját.
Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok Két évforduló 1639. január 17. halt meg Szenci Molnár Albert . 1849. január 18. Nagyenyedet éjszaka mintegy 9000 román és szász rohanta le. A magyar lakosságot kiirtották.
Szenci Molnár Albert (1574-1634) Szenci Molnár Albert 1574-ben született a Pozsony megyei Szencen jómódú, mezıvárosi, református molnárcsaládból. Apja elszegényedése miatt saját erejébıl végezte tanulmányait. Gyırben, Göncön, majd Debrecenben tanult. Éppen akkor volt Göncön, Károlyi Gáspár környezetében, amikor kinyomtatták itt az elsı teljes magyar nyelvő Bibliát. 1590-ben egyetlen garas nélkül németországi tanulmányútra indult, kezdetét vette több évtizedes vándorélete, amelynek nagyobbik fele két kisebb megszakítással Németországban telt. Elıször Wittenbergbe ment, mint a protestáns magyar diákok többsége, majd innen Heidelbergbe, a német kálvinisták leghíresebb egyetemére. 1596-ban bejárta Svájcot, végiglátogatta a kálvinista városokat, s három hónapos utazást tett Itáliában. Az év végén visszagyalogolt Heidelbergbe, ahol pestis pusztított, és bár mindenki menekült, ı maradt, és szörnyő nyomorúság közepette tanult tovább. 1599-ben hazalátogatott, végigkóborolta fél Magyarországot, hogy pártfogókat keressen irodalmi és tudományos terveihez. Bár sikerült polgároktól és fınemesektıl némi pénzt összegyőjtenie, úgy érezte, Németországban jobbak a kilátásai, és visszatért ide.
8
2009. január 18.
A Nürnberg melletti Altdorfban telepedett le, és itt fél év alatt elkészítette latin-magyar és magyar-latin szótárát, amelyet Rudolf császárnak ajánlott. Személyesen be is mutatta neki Prágában, és ez alkalommal Kepler, a nagy csillagász is fogadta. 1606-ban elkészült zsoltárfordításaival, és ekkor már a tudományos élet elismert alakja volt. Munkáinak visszhangja támadt Magyarországon is, és többen igyekeztek ıt hazatérésre bírni. 1612-ban Szenci Molnár haza is érkezett, de nem találta a helyét a németországihoz képest elmaradottabb, szegényesebb hazai viszonyok között, és bár még Bethlen Gáborral is tárgyalt alkalmaztatásáról, végül 1615-ben családjával együtt visszatért Németországba. Úgy vélte, magyar kulturális-irodalmi misszióját csak német földön tudja megvalósítani. 1619-tıl Heidelbergben élt, és 1622-ben itt csaptak le rá a harmincéves háború viszontagságai. Elmenekült Hanauba, és itt Bethlen Gábor megbízásából lefordította Kálvin Institutióját. 1624-ben Bethlen meghívására végleg hazatért Magyarországra. Élete utolsó tíz évérıl kevesebbet tudunk, mint az elızı évtizedeirıl, amikor húsz éven át naplót vezetett. 1629-ben Bethlen Kolozsvárra rendelte. Mővelıdéspolitikai és diplomáciai kérdésekben vette igénybe szolgálatait. Bethlen halála után, élete utolsó kolozsvári éveiben, eléggé elszigetelıdött és elszegényedett, bár külföldi kollégái továbbra is számon tartották. 1634 januárjában, hatvanéves korában pestisben halt meg Kolozsvárott. Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. január 18 – január 25-e között) Jan. 18. Jan. 19. Jan. 20. Jan. 21. Jan. 22. Jan. 23. Jan. 24. Jan. 25.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Jn 7,14-30; Jn 7,31-39; Jn 7,40-53; Jn 8,1-11; Jn 8,12-20; Jn 8,21-29; Jn 8,30-36; Jn 8,37-47;
Zsolt 139;
Zsolt 62;
5Móz 17; 5Móz 18; 5Móz 19; 5Móz 20; 5Móz 21; 5Móz 22; 5Móz 23; 5Móz 24;
RÉ 139 RÉ 458 RÉ 452 RÉ 223 RÉ 500 RÉ 298 RÉ 467 RÉ 62
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
