Kemény Mária
A Bagolyvár, az újpesti lóvasút, majd villamos-végállomás története Az épület, melynek történetét most részletesen végigkövetjük mindig határpontján állt nemcsak városoknak, hanem stílusoknak és néha használati módoknak, funkcióknak is. Szerencsés történet után, melyről nyugodtan mondhatjuk, hogy az épületből sugárzó szellemiség, értékállóság, formai érdekesség, sőt titokzatosság mindig segítette, hogy az egymás után következő generációk az eredeti formák megőrzésére törekedjenek, s soha semmilyen pusztító törekvésnek ne engedjenek, ma gyönyörűen restaurálva láthatjuk egy itjú tagokból álló befektetői társaság jóvoltából, amely mindent megtett a műemléki formák hiteles helyreállítása érdekében. Mindjárt a tanulmány elején ki kell térnünk arra, milyen laikus és tudományos vélekedések kap csolódtak az építéstörténethez. A szájhagyomány szerint, amely jóval korábbra "datálja" a házat, mint a tényleges építés ideje, valamikor a Károlyiak vadászkastélya volt. Erre utal a közkeletű név is, hiszen a környék lakosai Bagolyvárként emlegetik az egykori mulató-vendéglőt. Nyilván a reprezen tativitásra törekvő nyugati homlokzat, a romantikus várakra utaló szeszélyes tömegek, s maguk a homlokzaton megjelenő romantikus részletformák (pl. a nyugati homlokzat törpegalériát idéző ívsora) s a homlokzaton látható különös, titokzatos maszkok keltik ezt a benyomást. A házat Ybl nevével is kapcsolatba hozták, s ez mutatja a kiemelkedő színvonalat, a romantikus építészeti elemek értő alkalmazását. Bár az össz benyomást elsősorban a romantikus tömegkezelés és részletformák határozzák meg, a részletesebb elemzés kimutatja milyen sokféle építészeti forma jelenik meg együttesen a házon. A külsőn az ablakkeretelések a korai, még klasszicizáló romantika formavilágát tükrözik, a maszkokat szintén sorolhatjuk még a klasszicizmus körébe, ám elhelyezésük, keretelésük egy későbbi, az 1860-as
években érvényesülő áramlat, a hellenizmus hatását mutatja. Az épülettömegek kezelésében is több tendencia érvényesül. A kelet-nyugati fő épülettömeg kiképzése szimmetrikus, még inkább klasszicizáló felfogású, ám a csatlakozó oldal szárnyak tömegei a 19. századi svájci ház típusát, a nyaraló, illetve villaépítészetet idézik. És itt kell utalnunk a vasúti építészet jellegzetes tömegkeze lésének esetleges hatására is, amely a villaépítészettel közös forrásból táplálkozott1. Végül újra csak utalni szeretnék a belsőben megjelenő, a későbbiekben részletezendő különböző plasztikai tendenciákra. Mindez azonban harmonikus egységet alkot, s éppen az összbenyomást gazdagítja. Talán még hitelesebb lenne a sokféleségnek ez a harmóniája, ha látnánk az eredeti festés erőteljes, sötétbe hajló, hellenisztikus jellegű színvilágát is.
Telektörténet Épületünk helyén a 18. század folyamán határviták folytak Pest városa és a környező kisebb települések, így Rákospalota és Káposztásmegyer között2, pontos adatunk van azonban arról, hogy Pest és Palota határán kocsma építését határozták el 1748. december 13.-án, s az 1749-ben már állt is, mivel Pest városa bérbe adta3. Az első közismert, Ballá Antal által szerkesztett 1785-ből származó térképen4 látható épület a hatáiponton minden bizonnyal ez a vendégfogadó. E térkép szerint már ekkor kialakult a végleges pont, mely aztán egészen Nagy-Budapest kialakításáig Budapest és Újpest határának számított a Váci országút mentén. Ugyanezt az állapotot mutatja egy 18. század végén készült térkép is, melyen a határ menti dűlő száma is pontosan olvasható, ez ekkor 37-es volt5 Az öt holdnyi telek s a kocsma egészen 1861. szeptemberéig Pest város tulajdonában maradt, ekkor vette meg azt Wagner János építőmester és neje6 243
akik 1866. február 20-tól tíz éves tartós bérleti szerződést kötöttek a Pesti közúti vaspálya társasággal. A szerződést a telekkönyvbe is bejegyezték, de még a bérleti idő lejárta előtt, 1869 február 11.-én a 10 számú bikáiét telekkel együtt 50.000 osztrák értékű forintért el is adták azt a társaságnak7 mivel az Pest és Újpest határán kívánta kialakítani az első lóvasút végállomását. Az épület, és a hozzá tartozó telek 1873-ban az 1503-as helyrajzi számot kapta8 és ekkor az 1525-ös telekkönyvi betétben szerepelt,9 majd az újabb, máig is érvényes 25999-es helyrajzi számát a telek 1924-ben nyerte el.10 A későbbiekben a telek mindvégig a közúti vaspálya társaság, illetve annak utódai, 1922-től a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT), illetve 1949-től a rendszerváltásig a BKV RT. tulajdonában, illetve használatában maradt. Ezért nem kerülhetjük el, hogy röviden áttekintsük e vállalatok, illetve a városi közlekedés történetét ezen a területen, mivel e változások alapvetően befolyásolták épületünk környezetét, és használatának módját. A rendszerváltás után az epületet egy magánvállalkozás vásárolta meg, igényesen, és műemléki szempontokat figyelembe véve helyreállíttatta, s bérletbe kívánja adni.
Közlekedéstörténet Újpest városát gróf Károlyi István, a fóti templom építtetője alapította 1831 -ben saját uradalmi birtokán. A város, éppen a birtokos által nyújtott letelepedési, és iparűzési kedvezmények következtében gyors fejlődésnek indult, népessége ugrásszerűen nőtt. Már a negyvenes években városiasodé jelleget öltött, és hamarosan önálló önkormányzatot alakíthatott. Pest és Újpest között már korán kialakult a társasközlekedés igénye és intézménye, ám a bérkocsik nem tudták közmegelégedésre ellátni a tömegközlekedés funkcióját. Az újpesti városi tanácsnak évtizedekig gondot okoztak a magán fuvarosok közti perpatvarok, és az utazóközönség elégedetlenkedése." Az 1832-ben megnyitott New York-Haarlem-i, az 1854-től közlekedő párizsi után12, Európában hatodikként13 1864-ben Pesten is létrejött egy részvénytársulat, azzal a céllal, hogy lóvasutat építsen a két város között. Elnöke gróf Károlyi 244
Sándor újpesti birtokos, vezetői között Hollán Ernő, mint a Déli Vasút felügyelője, Bielek Miksa a budai József ipartanoda tanára, a vezérigazgató ebben az első időszakban Jelinek Móric közgazda lett. A 10 és fél kilométer hosszú vaspályát viszonylag gyorsan felépítették, a befektetett tőke 220.000 Forint volt, az ünnepélyes megnyitót már 1866. augusztus 1 .-én megtartották. Érdemes felidéznünk a korabeli tudósításokat a lóvasút megnyitásáról, részben azért, hogy érzékeljük mit jelentett ez a két szomszédos város életében, részben mert ha szűkszavúan is, de megemlékeznek a vendéglő épületéről. "Kedden rózsaszínű falragaszok hirdették messzevirító örömmel, hogy a pesti közúti vaspálya megnyílt" -kezdi hangulatos tudósítását Vadnai Károly a Hazánk s a Külföld című hetilap 1866. augusztus 5.-i számában.14 A Vasárnapi Újság már július 22.-én15 közli az állomások neveit, melyek a következők: Széna (ma Kálvin) tér, Múzeum, Zrínyi Kávéház (az Astoria helyén), Evangélikus templom, Lipóttemplom, Indóház, Kis sörcsarnok, (valószínűleg a Lehel piac környékén lehetett a Váci úton)16 és végül Újpest. Érdekes módon, bár az ünnepélyes megnyitó csak augusztus 1.-én zajlott le (1. ábra), a Vasárnapi Újság már egy héttel korábban metszetet közöl arról, ahogy a város lakossága a Nemzeti Múzeum előtt üdvözli az arra haladó lóvasutat (2. ábra)." A „Hon" tudósítója is említi, hogy a lóvonatot mindenütt utcai tömeg várta és ünnepelte.18 Az első ünnepélyes úton 1866 augusztus 1 .-én délután 4 órakor 2 zárt és 3 nyitott kétfogatú kocsit indítottak, melyben a részvényesek, a város és a társulat vezetői, újságírók utaztak, s az utolsóban „népzenészek" azaz "egy cigány-banda erőlködött jó magyar dalokat játszani. " Az út 37 percig tartott, s "Újpesten mindenkit bokrétával tiszteltek meg, a kocsikat megkoszorúzták. " ° A Vaspálya Társulat negyven éves koncesszi óban állapodott meg a várossal, eredetileg 1865. áprilisától 1905. áprilisáig. Lehetőséget kapott különböző újabb vonalak (pl. a Városligethez vezető, az egészen 1928-ig közlekedő margit szigeti21) létrehozására jelképes területhasználati díj fejében. A koncessziós időszak végén az összes addig kiépített vonalat térítés nélkül kellett volna a város tulajdonába adni.
1. ábra A lóvasút megnyitása, 1866. augusztus 1.
2. ábra A lóvasút induló állomása a Nemzeti Múzeumnál, 1866 245
a még romantikus ízlésben épült Hutter féle fogadót, bár a szabadon álló épület oldalainak megoldat lansága nem vall mesterünkre."' A felvetést talán legerősebben a telektörténet azon adata cáfolja, hogy Wagner volt a tulajdonos is. Ugyanakkor nem tartjuk valószínűnek, hogy a város életében oly jelentős eseményről tudósítva az újságok nem említették volna az ekkor már hírének teljében lévő Ybl Miklós nevét, ha ő a tervező. További adat, amely ellentmond ennek a hipotézisnek, hogy ekkorra már maga Ybl is megszerezte a céhjogot,33 tehát semmi értelme nem lett volna annak, hogy Wagnerrel írassa alá a tervet. Végül pedig az a benyomásunk, hogy Wagner képzettsége, gyakorlata - és talán dokumentálható romantikus érzülete - alapján minden bizonnyal lehetett a máig is meglepő, titokzatos, érdekes hatású épület tervezője. Mint már említettük Wagner csak 1867. januári dátummal adta be a végállomás épületeinek építési engedélyezési tervét.34 A két színezett tervlap egyike a vendéglő földszinti alaprajza mellett a környező épületekét is bemutatja, valószínű, hogy ezeket is Wagner építette a közúti vaspálya társaság megbízásából (3. ábra). Láthatók a kocsiszínek, istállók, raktárak, valamint az istállómester lakása. Ez utóbbi épület alaprajza és metszetei feltűnnek a Építéstörténet második lapon is, mely a vendéglő pince és emeleti alaprajzát, nyugati homlokzatrészletét, valamint Wagner János' telektulajdonos és építőmester kelet-nyugati metszetét is ábrázolja (4. ábra). 1867. január 7.-én engedélyeztette az épület terveit.27 Ekkor azonban már minden bizonnyal állt A terv lényegében teljesen megegyezik a felépült az új indóház és vendéglő28 hiszen arról már 1866. házzal, amely szabadon álló szabálytalan alaprajzú, augusztusának elején képeket közölnek, s írnak a erősen tagolt tömegű romantikus stílusú épület. Az lapok. egyemeletes épület legdíszesebb homlokzata - bár innen közvetlenül sosem nyílt bejárat - nyugat felé Az épületről a „Magyarország'" és a „Nagyvilág" néz (5. ábra). Az öttengelyes középrizalit magassága közöl képet, amelyeken az dél felől látható.29 Mint kissé meghaladja a két egytengelyes oldalszárnyét. A írja "...Egész őszintén valljuk be, hogy az új-pesti földszintet egyszerű, kéttagú osztópárkány zárja, indóház várakozásunkat felülmúlta. E tágas és amely a homlokzat teljes szélességében végigvonul, díszes épület zászlókkal volt díszítve. Étterme, éppúgy, mint a kőfalazatú alacsony lábazat. A rizalit bálterme, szép festésű falai és karzatai igen középső három tengelye, melyben hármas össze kellemesen hatottak." Szinte szó szerint ugyanezt kapcsolt íves nyílást látunk, a földszinten enyhén ismétli a „Hazánk" s a „Külföld": A vendéglő, előrelép a két szélsőhöz képest. A hármas, osztott "...tágas helyiségei, termei, karzatai és díszes üveg-felületű ablakot levéldíszes romantikus fejezetű festésű falai mindnyájunkat meglepték." pilaszterek keretelik, illetve oszlopok választják el Ez utóbbi megjegyzéshez kapcsolódva elemezzük egymástól. A rizalit két szélső tengelyét a Ybl Ervinnek azt a felvetését, hogy esetleg Ybl földszinten nyílás nem töri át, a falfelületet tégla Miklós az épület tervezője.30 Mint írja "Nem lehetetlen, hogy Ybl tervezte Pestnek újpesti határán és kör alakú geometrikus keretben domborműves Az eredeti pest-újpesti lóvasút csak egy vágánnyal épült ki, 1870-ben kötöttek a várossal a második vágányokra szerződést.22 Nem sokkal a pesti lóvasút megnyitása után ugyanerről a végállomásról indítják el az Újpest-Rákospalotai vonalat, mely az Újpesten belüli tömegközlekedést bonyolította le, amit gróf Károlyi Sándor építteti."" További nagy fejlődést, s egyúttal a beruházások miatt a koncessziós időszak meghosszabbítását jelentette a villamosítás, amelyet Jelinek Móric kezdeményezésére Budapesten elsőként a szóban forgó vonalon 1896-ban hajtottak végre. Ekkor épült a ma szupermarketként használt impozáns vasbeton kocsiszín közvetlenül a vendéglő szomszédságában.24 A magánvasúti társaságok 1918-ban mentek át a város tulajdonába, és 1922bcn működtetésükre létre hozták a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.-t.25 A villamos végállomása egészen a metró megnyitásáig, illetve a Váci út újjáépítésének befejezéséig itt működött. 1981-ben történt meg az új Váci út nyomvonalának meghatározása, s ekkor a Fővárosi Müemlékfelügyelőség és a BKV együttesen elérte, hogy az út enyhe kanyarulattal kikerülje az épületet, hogy az ne essen az útépítés áldozatául.
246
MHAIUK.
-
"• >y 1
.
!
• — * •
1
d l .
m .
__4—-——,
• my
.
-
• 1
L"J
|
——.t ,!«<• "*•"
3. ábra A vendéglő és a környező vasúti épületek földszinti alaprajza, Wagner János 1867.
4. ábra A vendéglő, pince, I. emelet alaprajza, nyugati homlokzat, metszet, kocsislakás, metszet 247
5. ábra Az épület nyugat felől korabeli metszet gyümölcsfüzéres hajfurtökkel koronázott női maszk díszíti. Az északi oldalszárny egyszerű keretelésű, egyeneszáródású ablakát kissé megemelt, állókonzolos szemöldök zárja, míg a déli oldalon elfalazott félköríveket találunk. A rizalit emeleti öt egyeneszáródású ablaka, amely egyenletes, sűrű ritmusban töri át a homlokzatot, az előzőhöz hasonló kialakítású, a szemöldökpárkányt alátámasztó állókonzolok nélkül. A rizalitot az emeleten pilaszterek keretezik. Az emeleti oldalszárnyakon az északi földszinti ablak kiképzésének megtelelő ablakok vannak. A rizalit szélességében az emeletet lezáró egyszerű párkányzat fölött hármas csoportozatú ívezet vonul végig, melyben a középső padlástéri ablakot egyegy vázás-indás gipszrátéttel díszített fülke kíséri. Az ablakok fölött egy-egy gipszrácsos rozetta jelenik meg a romantikában jellegzetes kettős zárópárkányzatban. Ugyanez a párkányzat zárja a két oldalszárnyat is. A legegyszerűbb a keleti homlokzat (6. ábra). Földszintjének középtengelyében nagyméretű pilaszterekkel szegélyezett szegmensíves ablak nyílik, a vállmagasságban osztópárkány indul a sarokpilaszterek felé. Az emeleti homlokzaton két egymástól távol ülő egyeneszáródású ablak 248
támaszkodik a könyöklőpárkányra. Felettük a középtengelyben a dísztelen oromfalon Pest város címerét helyezték el. Innen nyíltak, és nyílnak ma is az épület bejáratai. Az eredeti bejárat pilaszteres emelt szemöldökű keretébe az északi pavillon földszintjén ma ablakot falaztak, megmaradt viszont ettől északra a földszinti rész bővítményén át nyitott ajtó. A déli oldalon szintén elfalaztak egy bejáratot, amelynek keretelésében megjelenik az állókonzolos motívum. Az épület északi és déli homlokzatainak jelleg zetességét a bontott, lépcsőzetesen emelkedő tömegek, és az azokat lefedő észak-déli hosszten gelyű nyeregtetők lapos hajlásszögű síkjai adják (7. ábra). Mindkét homlokzat földszintjének közép tengelyében egy-egy alacsonyabb, a szabályos nyolc szög öt oldalával záródó apszisszerű bővítmény található. Ennek három oldalát egy-egy osztott táblájú, keretelés nélküli ablak (ill. a délkeleti oldalon egy ajtó) töri át. Itt is megjelenik az épületen sokszor ismétlődő kettős párkányzat, melynek hosszanti tábláiban a középpontot rozetta díszíti. A következő "lépcsőfok", a téglány alaprajzú, valamivel magasabb, zárt épülettömeg. Sima vakolt falsíkjain fogsoros osztópárkányzat motívuma vonul
6. ábra A keleti homlokzat, 1910-es évek
7. ábra Az épület észak felől, 1880-as évek vége 249
végig, amely északi és déli oromfalainak közép tengelyében, az apszisépítmények sátortetejének záródása fölött, félköríves motívumot leírva meg emelkedik. A félköríves keretben a déli oldalon ablak, az északin kőből faragott faunmaszk féldomborműve látható. A nagy, keretezetlcn hom lokzati síkok tagolásának e szokatlan megoldása, a sík középpontjának e váratlan plasztikai hangsú lyozása érdekessé, jellegzetessé teszi a homlok zatokat. Az oromfalat egyszerű párkányzat zárja, amely a kinyúló oromgerendák faragott végeit kereteléssel kiemeli. Az északi oldalon e föld szintes épületrészhez kelet és nyugat felé is egy-egy kisméretű bővítmény csatlakozik, amelynek magassága, s párkányzati kiképzése az apszis építményével egyezik meg. Hasonló motívumok ismétlődnek a két-két pavilonszerü keskeny egyemeletes tömb emeleti oromfalain is. E pavilonok északi és déli irányban szinte keresztszárnyként kapcsolódnak az épület kelet-nyugati hossztengelyű fő tömegéhez, amely a nyugati homlokzaton rizalitként kiemelkedve jelenik meg. Itt is feltűnnek az osztópárkányok, majd ezeknek félköríves kereteléseiben változatos faun- illetve Bacchusfejek féldombormüvei, alattuk vakablakokkal. Ez alól kivétel a déli homlokzat keleti keresztszárnyának emeleti homlokzata, ott ugyanis egyszerű keretelésű, egyeneszáródású ablak nyílik. Az emeleteken a gerendavégeket nemcsak a keretelés hangsúlyozza, hanem kis állókonzolok is megjelennek alattuk. Végül észak és dél felől a legtávolabbi sík adja az épület főtömegének oldalhomlokzatát. Ennek földszintjén kívül mindkét oldalon pilaszterekkel keretezett széles szegmensíves ablak, mellette keskeny ajtó, emeletén pedig két emelt szemöldökű, egyeneszáródású ablak van. A megnyitáskor még a nyugati homlokzat rizalitjának középső három tengelye előtt a maival teljesen megegyező homlokzati kialakítással a földszinten zárt, az emeleten nyitott erkély állt. Az eredeti terv szerint ennek északi és déli oldalán a kertből közvetlenül be lehetett jutni a vendéglő nagytermébe. Az középső három ablak kereteléséül, a földszinti rizalit lezárásaként a terv egy-egy álló plasztikát jelez. Ez így nem valósult meg, helyette a zárterkély melletti két földszinti falszakaszon a négyzetes táblába foglalt maszkok jelentek meg, 250
mint azt egy korai ábrázoláson láthatjuk (8. ábra). A keleti homlokzathoz kocsialáhajtó csatlakozott, esetleg ez faszerkezetű is lehetett. A terv szerint fölötte az emeleten nem nyílt ablak. Valószínű, hogy a kocsialáhajtót a villamosközlekedés beve zetésekor, tehát 1896-ban bontották el, s ezután törték át a keleti homlokzatot a két ma ott látható ablakkal. Az utasok eredetileg a nagy szegmens íves nyílású előcsarnokból szálltak fel közvetlenül a lóvasúti kocsikra, az aláhajtó elbontása és a funkció elvesztése után ez a homlokzati rész megoldatlan maradt. A déli és a nyugati homlokzat sarokpontján az emeletes pavilon földszintjén a terv nyitott íves árkádos teraszt ábrázol, ezt nem sokkal az vendéglő megnyitása után az 1870-es években készült metszet tanúsága szerint befalazták, ám innen is hagytak egy bejáratot. A déli homlokzaton említésre méltó még a keleti pavilon emeletén lévő konzolos erkély, amelyre félköríves ajtó vezetett ki a lépcsőház pihenőjéről. Ez világosan látszik mind a „Magyarország" és a „Nagyvilág" metszetén, mind pedig az 1920-as, évekből fennmaradt archív fényképeken (9. ábra).7,6 A homlokzaton látható maszkokkal kapcsolatban meg kell említenünk egy, a szájhagyományon alapuló, de az építészettörténeti irodalomban is felvetett hipotézist, nevezetesen azt, hogy azokat másodlagosan illesztették az épület homlokzati falába, s azok eredetileg a régi, 1837-es Zitterbarthféle Nemzeti Színházat díszítették volna.37 Borsos László építéstörténeti összefoglalásában, melyet az 1958-6l-es helyreállításhoz készített, maga is kétli ezt az állítást, hiszen nem talált hasonló elemeket a régi Nemzeti Színház épületének külső ábrázo lásain. Felveti azonban, hogy esetleg a Nemzeti Színház belső díszítményeit helyezték át ide. Nem kizárt, hogy Borsosnak ez utóbbi feltételezésében igaza lehet, hiszen a régi Nemzeti átépítése Szkalnitzky Antal terve alapján éppen 1875 körül zajlott. A vendéglő nyugati homlokzatát bemutató egyik metszetünk, melyet legkésőbb a hetvenes évek közepére datálhatunk, mutatja, hogy e homlok zaton már ekkor ott voltak a maszkok, s felté telezésünk szerint azok - ha nem is a megnyitással egy időben38 hiszen még az 1867 januárjában beadott terv a plasztikai dekoráció más megoldását jelzi, - de néhány évvel később biztosan megjelentek.
8. ábra Nyugati homlokzat
9. ábra Az épület délkelet felől, 1920-as évek 251
10. ábra Bachus-maszk a nyugati homlokzaton Fotó: Szilágyi Edit A maszkok ikonográfiájának kérdésében azonban nem érthetünk egyet Borsos véleményével. Ő ugyanis színházi - tragikus, komikus - álarcokként értelmezi őket, mi azonban inkább a görög mitológia Bacchus mondakörével érzünk erős kapcsolatot a maszkok láttán (10. ábra). Az ivás, a mámor ókori kultuszára utaló ikonográfiái elemek pl. a Balatonfelvidéken39 többször megjelennek a vendégfogadók dekorációjában. Kutatásunk során nem sikerült azonban sem a korabeli, sem pedig a Budapest épületszobrászatát feldolgozó irodalomban annak nyomára akadnunk, ki lehetett a maszkok mestere. Kétségtelen, hogy stíluskritikai alapon nem kizárt, hogy a maszkok még a 19. század első felében keletkeztek. A belső terek eredeti beosztásáról és funkciójáról pontosan tájékoztatnak az alaprajzok. A keleti homlokzat északi részén nyíló bejáraton át a biliárdterembe lehetett jutni, amelyből kis kávézó nyílt. Középen a rizalit mögött nyílt a nagyterem. Míg az egykori biliárdterem ma látható pilaszterei pontosan követhetően megjelennek a terven, a 252
nagyterem végleges fal-, illetve mennyezeti tagolása ekkor még nem alakult ki. A nagyteremtől délre a söntés található, végül pedig a vaspálya váró csarnoka mögött helyezkedik el a konyha. Az emeleti bálterem mennyezeti tagolása pontosan a terv szerint valósult meg, s ez lényegében érintetlenül fennmaradt mindmáig. Az emeleten a nagyobb terem mellett négy kisebb (vendég)szoba, s a vendéglős lakása van. A ház három nagyméretű, eredetileg is rep rezentatív funkciót betöltő tere megőrizte eredeti, illetve még a múlt században, vagy a századelőn kialakított díszítményeit. A nyugati homlokzat rizalitja mögötti nagy teremben a nagy hármas nyílásban megjelennek a homlokzati pilaszterek, illetve a nyílásokat elválasztó azonos kiképzésű oszlopok. A terem tagolását a négy atlasz tartotta mennyezeti gerendák határozzák meg. Az atlaszok konzolokon állnak, a konzolok alatt hosszú, indás, virágfüzéres kötények. A kazettás mennyezet teljes egészében megmaradt, általa meg határozható a terem eredeti nagysága (11., 12. ábra). Az ívezetes motívum a hármas homlokzati nyílással szemben, amely variánsa a főhomlokzaton már megismert romanizáló formáknak, ma elfalazva látható, de nyilvánvalóan valamikor itt nyitott árkádsor volt. Bár méreteiben, arányaiban, és formailag nem kapcsolódik az atlaszos-gerendáskazettás historizáló rendszerhez, a keretezés folyamatossága, a párkányzat töretlen végig vezetése azt mutatja, hogy e díszítőmotívumok egyszerre kerültek ide. Talán magyarázhatja a különböző formavilágú motívumok együttesét a sok egymástól eltérő technika és anyag, amit itt alkalmaztak. Gipszből készültek a homlokzati nyílás pilaszter és oszlopfői, s bár stílusértéküket tekintve azonos körbe tartoznak, az ívezetes árkádsor oszlopfejezeteinek és lábazatainak anyaga spiater. Gipszet alkalmaztak továbbá a mennyezeti kazetták díszítőtagozataihoz, ám a gerendák és lécek fából vannak. Terrakotta figurák az atlaszok, s velük együtt a hosszú kötényes konzolok, s bármilyen szervetlenül is tagolódik közéjük az atlaszfigurák mellől induló erős plasztikájú szalagos, leveles gyümölcsfüzér, annak anyaga is terrakotta Az ettől északra eső nagyobb síkmennyezetes terem architektúrája viszont egységesnek látszik. Itt a falfelületeket pilaszterek tagolják, ugyanezek a
11. ábra A vendéglő földszinti nagyterem nyugati falának összképe Fotó: Szilágyi Edit
;:
. Tt
12. ábra A vendéglő földszinti nagyterem keleti oldalának összképe Fotó: Szilágyi Edit 253
13. ábra Az I. emeleti nagyobb szoba mennyezeti részlete női fejes konzollal Fotó: Szilágyi Edit sarkokat is hangsúlyozzák. Finom fejezeteik korintoszi jellegűek, érdekes szfinx motívumokkal. A pilaszterek erőteljes háromtagú párkányzatot hor doznak, melynek frízében szőlőfürtös szőlőleveles indasor díszlik. Ennek plasztikusabb formái más stílusirányzathoz tartoznak, mint a hellenizáló pilaszterfejezetek. A harmadik nagyobb emeleti terem ma két szobára oszlik. Mennyezete hasonlóan gerendás, kazettás rendszerű, mint a földszinti atlaszos teremé, ám ennek mind tagolása, mind részletformái híven őrzik az eredeti, építéssel egykorú állapotot. A konzolok virágkoszorúval, gyöngysorral ékített leányfej figurák, közöttük lapos domborítású növényi motívumokkal díszített fríz fut (13. ábra). Mint ahogy a homlokzati maszkok készítőjéről sincsen adatunk, ugyanígy nem ismerjük a belső dekoratőrt sem. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az a két terem, melynek tagolása és plasztikai dísze feltehetőleg az építkezéssel egyidejűleg keletkezett - tehát az eredeti tervek 254
tanúsága szerint a biliárdszoba és az emeleti bálterem - rendkívül finom stukkódíszt visel. Két részletforma - a biliárdterem szfinxes pilaszterfői, s a bálterem bájos női fejet ábrázoló konzolai alapján az a benyomásunk keletkezik, hogy a mester nem állhatott messze az Akadémia palotájának stukkódíszeit készítő, illetve részben a mintákat Berlinből importáló Marschalkó Jánostól. Az atlaszos terem kettős formavilágú díszítményeit néhány évvel későbbinek tartjuk, s úgy véljük, hogy itt már jelentősebb szerephez jutott -különösen a terrakotta motívumoknál - a sokszorosított díszítőplasztika. Kivételesen szerencsés az épület belső átalakí tásainak története. Bár itt-ott húztak válaszfalakat, szeszélyesen kialakítottak vizesblokkokat, ezek nem, vagy csak nagyon tapintatosan - mint az első emeleti nagyterem esetében - érintették a jellegzetes és gazdag díszítőmotívumokat. Az épületet műemléki szempontok gondos figyelembevételével Borsos László tervei alapján állították helyre 1958tól 1961-ig. Ismerjük a helyreállítás előtt készített felmérési terveket.40 Ezek a háború után, az ötvenes évekre kialakult állapotot tükrözik. Ekkor már az épület minden nyilvános funkcióját elvesztette, egyetlen kis helyiségben húzódott meg egy trafik. A földszinten a közlekedési vállalat személyzetének szociális helyiségei, pénztár, könyvtár, sportköri szoba van, az emeleten két lakás, és irodák. Nincs meg sem a nyugati, sem pedig a déli oldalon az erkély, ezek valószínűleg a háború veszteségei voltak. A nyugati homlokzaton a földszinti középrizalitban csak két íves ablak látható, a középső helyén Pest városának egy az átellenes oldalon lévőhöz hasonló címere. A keleti homlokzaton különböző méretű, rendszertelenül elhelyezett ablakok, s egy emléktábla, mely feltűnik még egy 1979-ben készült fényképen is, ma azonban már hiányzik (14. ábra)41 Az 196l-es helyreállítás a hevenyészett keleti és nyugati homlokzat rendezésére törekedett. A keleti homlokzat földszintjén az egykori várócsarnok keleti falán az északi és déli oldalon lévőhöz hasonló nagyméretű szegmensíves nyílást alakított ki, míg nyugaton egy enyhe kiülésű földszinti rizalitban megismételte, illetve újra létrehozta az eredeti zárterkély homlokzati motívumait. A belső ben - talán nem ekkor, hanem egy későbbi átalakítás
14. ábra A keleti homlokzat részlete Fotó: Székely Tamás 1979 során - az egykori biliárdteremben önkiszolgáló étkezdét hoztak létre a BKV kishajózási csoportjának személyzete számára. Mindvégig törekedtek azonban a külső és belső díszítőelemek, tagozatok gondos megőrzésére. A jelen helyreállítás előtt több
évig használaton kívül állt az épület, tulajdoni viszonyai vitatottak voltak, több kézen ment át, amíg mostani tulajdonosai megvásárolták. Annak ellenére, hogy műszaki állapota aggasztó volt, jelentős műemléki pusztulás ebben az időszakban sem érte.
Lábjegyzetek
BFL VII. 12/d. Budapesti járásbíróság iratai. Pesti telekkönyvi iratok, 1525. és 16933-as telekkönyvi betét. 10 uo. 11 Újpest története. Budapest, 1977. p. 59. Dr. Nagy Ervin-Dr. Szabó Dezső: Budapest köz lekedése tegnap, ma, holnap. Budapest, 1977. p.43. '" Berza László (főszerk.): Budapest lexikon. Budapest, 1993. II. k. p. 37. 14 Hazánk s a Külföld II. évf. 31. sz. 1866. aug. 5. p. 493. 15 Vasárnapi Újság, XIII. évf. 29. sz. 1866. július 22. p. 347-348. Az augusztus 5.-i 31. szám a menet rendet is közli, általában óránként közlekedetek a vonatok reggel 7-től este 10-ig, déli szünettel, p. 376. 16 A hely meghatározása az Országos Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum adatai alapján. A szíves
1
Wagner részt vett a Pozsony-Pest vasútvonal építkezésében. 2 Ugró Gyula: Újpest 1831-1930. Újpest, 1932. p.38. 3 Újpest története. Budapest, 1977. p. 20. 4 Pest város teljes területének térképe, Ballá Antal, 1785. BFL Térképtár XV. 201/3. 5 Plán von Pesther Hotter, 18. század vége, tévesen 19. század végére datálva. BFL Térképtár XV. 221/4. 6 . BFL IV. 1324/a. Pest város telekhivatalának iratai. Telek és betáblázási könyvek. Rákosi rétek 373. lap. 1525-ös telekkönyvi betét. 7 uo. 8 Ez a szám világosan olvasható Budapest főváros Duna-balparti kültelkeinek házszámozási térképén. 1873-74. BFL Térképtár XV. 221/16-1.
255
szóbeli felvilágosításért köszönettel tartozom Dravetzky Balázs igazgató úrnak és munkatársainak. A kis sörcsarnok 1868-ban Michael Schmidt tulajdonában volt. Pester Lloyd Kalender, Pest, Légrádi Testvérek, 1868. p. 382. 17 . Vasárnapi Újság, XIII. évf. 2 9 . sz. 1866. július 22. p. 348. Bal alsó sarokban jelzés:F.L. 18 . A Hon IV. évf. 175. sz. 1866. július 3 1 . ' 9 . Magyarország és a Nagyvilág II. évf. 3 1 . sz. 1866.augusztus 5. p. 494. 20 . A Hon IV. évf. 175. sz. 1866. július 3 1 . . Tóth Endréné (föszerk.): Budapest enciklopédia. Budapest, 1981. p. 205. 22 '. Mihályfi József. A budapesti közúti vaspályák. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye. 1887. p. 97-118. 23 . Dr. Nagy Ervin-Dr. Szabó Dezső: Budapest köz lekedése tegnap, ma, holnap. Budapest, 1977. p.43. 24 . Edvi Illés Aladár. Budapest műszaki útmutatója. Budapest, 1896. p. 398., ábrával. - Kiss Katalin: Ipari műemlékek. A mi Budapestünk. Városháza, 1994. p. 55. 25 . Berza László (főszerk.): Budapest lexikon. Budapest, 1993.1. k. 268. 26 . Wagner János (Székesfehérvár, 1813. okt. 6.Budapest, 1904. ápr. 12.) Pest egyik legjelentősebb építőmestere a 19. század második felében. Mun kássága még részleteiben feltáratlan, főként jelentős építészek, pl. Ybl Miklós, vagy a bécsi Theofil Hansen kivitelezőjeként tartják számon. 21 . B F L Pest város Építési Bizottmányának tervei. XV. 312. 71/1867. "8. A régi vendéglő épületeinek alaprajzát utoljára az un. Lindley-féle 1860 körül szerkesztett térképen tün tetik fel.(3. kép) Sz. kir. Pest városa és környékének átnézeti térképe. BFL Térképtár XV. 221/10/B 29 . Magyarország és a Nagyvilág II. évf. 3 1 . sz. 1866.augusztus 5. p. 4 8 1 .
256
30
Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, 1956. p. 183. 84. jegyzet . Az idézett helyen Ybl Ervin tévesen Hild Károlyt említi a tervet aláíró mesterként. 32 . Sőt éppen ellenkezőleg - Wagner nevét említi A Hon már idézett cikke: "Az újpesti indóházzal tőszomszédos igen csinos Wagner-féle házban vendéglőt nyitottak." A Hon IV. évf. 175. sz. 1866. július 31. . Komárik Dénes: Építészképzés és mesterfelvétel a XIX. században. Pesti mesterek és mesterjelöltek. Építés-Építészettudomány, III. évf. 4. sz. 1971. p.416. . Nem tudjuk, hogy a késedelemnek mi lehetett az oka. Sajnos a tervhez tartozó iratok hiányoznak. BFL Pest város Építési Bizottmányának tervei. XV. 312.71/1867. . Kiss Katalin: Ipari műemlékek. A mi Budapestünk. Városháza, (metszet legkésőbb a hetvenes évek közepén készülhetett). 36 . BTM Kiscelli Múzeum Fotótár F.82.6224; L 60.48.2. 37 '. Zakariás G. Sándor: Budapest műemlékei, 1951. - Borsos László építéstörténeti összefoglalása, 1958. XII. 12. B F L Tervtár XXXII. 306. 38 . H a a maszkok már a megnyitáskor ott lettek volna, akkor arról biztosan tudósított volna a korabeli sajtó. " . Dravetzky Balázs szóbeli közlése - amiért köszönettel tartozom. 40 A sorozat 5 lapból áll, földszint és emelet alap rajz, keleti, nyugati és déli homlokzat. BFL Tervtár XXXII. 306. 4I . BTM Kiscelli Múzeum Fotótár F.80.77. Fotó: Székely Tamás, 1979. - Talán a BKV felvilágosítást tud adni az emléktábla sorsáról
