311
nagyobb gazda taníttatja egyetlen gyermekét, az majdnem biztosan otthagyja a földmíves-sorsot és a birtok idegen kézre kerül. Higyjük el tehát, hogy az egyke-rendszernek nincs haszna sem a szülőre, sem a gyermekre, sem a hazára nézve. Sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem egészségileg. Nem lesz attól boldogabb és gazdagabb senki, csak azok az ellenségeink, akik máris szemet vetettek hazánkra. De lássuk az egvkés országot. A hatalmas római birodalmat az buktatta meg, hogy a római anyák nem akartak szülni. Az egész birodalom minden gazdagsága Rómában gyűlt össze, az emberek ott se dolgozni, se katonáskodni nem akartak. Csak gazdagodni a rabszolgák munkáján, így nem volt, aki a birodalmat megvédelmezze a rátörő ellenségtől. Franciaország bukásáról Petain marsall állapította meg, hogy annak oka az, hogy kevés volt a gyermek, kevés a katona, kevés a munka és gyenge az erkölcs. Az angol világbirodalom gazdagságát is a leigázott színes népek munkájának köszönhette. De amint nem született elég angol arra, hogy a birodalmat kereskedővel, katonával, hivatalnokkal ellássa, megindult a színes emberek mozgolódása és megrendültek a társadalom alapjai. Németország szaporodása 1925-ben a nagy nyomor hatása alatt mélypontra süllyedt. Berlinben a fele volt, mint a meddő Franciaországban. A felemelkedés első kelléke tehát a születések számának emelése volt. A nemzeti szocializmus ebben látja a fajvédelem alapját. Olaszország hatalmi súlyának gyors gyarapodását kizárólag népe szaporaságának köszönheti. Ez volt a gyarmatbirodalom megszerzésének indító rúgója. Japánt ugyancsak a rohamos szaporodás tette nagyhatalommá, amely a tengelyhatalmak kötelékében a nemzeti nagyság tetőfoka felé halad. Az egykés család tehát kihal, az egykés állam szolgasorsba süllyed, vagy elpusztul. Az élet, a jövő, a boldogulás a sokgyermekes családoké és szapora népeké. Zemplényi Imre
A SZÖKÖTT MENYASSZONY — Falusi jelenet énekkel és tánccal. — SZÍN: Falusi korcsma ivószobája. Kecskelábú asztalok, lócák. Ha egy lécből épített „kármentő" összeállítása nehézségekbe ütközik, úgy poharaknak, kimérőknek egyszerű polc, vagy alacsony szekrény is megfelel. A falakon pár egyszerű kép, nyomat, egy kakukkos óra. Az asztal fölé dróton függ egy petróleumlámpa. A polcon üvegek, poharak, törlőruhák. SZEREPLÖK: Korcsmárosné; Zsuzsi, a leánya; Laci, falubéli legény; Piroska, a menyasszony; Péter és Jani legények; Maris és Bözsi leányok; cigánybanda. I. JELENET. (Korcsmárosné és Zsuzsi a színen. Rakosgatnak, rendezgetnek, edényeket, poharakat törölgetnek. Távolból halkan, de kivehetően vidám cigányzene hallatszik, jelezve, hogy a szomszédban folyik a kézfogó.) KORCSMÁROSNÉ: Még a konyhában is maradtak poharak? ZSUZSI: Nem, már mind behoztam. Most törölgetem.
312
KORCSMÁROSNÉ: No, csak igyekezzünk. Már későre jár. Hajnal lesz, mire lefekhetünk. ZSUZSI: Nem késtünk volna így el, ha az a szegény Laci haza nem jön az édesanyja levelére s aztán ide nem hozza a bánatát, meg a — cimboráit! De úgy nekikeseredtek azok is, mintha valamennyit elhagyta volna a babája? KORCSMÁROSNÉ: Ugyan minek is hívta haza Lacit az édesanyja? Mire volt ez jó? Hogy végignézze a Piros kézfogóját egy másik legénnyel? ZSUZSI: Talán arra gondolt, hogy hátha m é g . . . KORCSMÁROSNÉ (közbevág): Ej, itt nincs semmi „hátha még!" Ami el van intézve, az1 el van intézve, punktum! Piros a Gyurié, ezen már nem változtat 9enki és semmi. ZSUZSI (kis hallgatás után): Szegény L a c i . . . Azért igazán nem érdemelte Pirostól, hogy ilyen könnyen elhagyja! Olyan jó e m b e r . . . Olyan szép e m b e r . . . KORCSMÁROSNÉ (felfigyel): Nono, nézd csak! Talán te is bele vagy habarodva, mi? ZSUZSI (előbb szégyenkezik, majd nekibátorodik): Asse volna csuda. Aztán én hűségesebb is lettem volna hozzá, ha éngem választ. Lám, a Piros menten szót fogadott a szüleinek, akik a gazdag Bárczi Gyurihoz parancsúlták s a szíve nem szakadt belé, hogy el kell válnia a Lacitúl. Nem is volt az igazi szerelem, az övé, ha ezt meg tudta tenni! Én tűzön-vizen keresztül mennék» inkább meghalnék, de el nem hagvnám a választott páromat! KORCSMÁROSNÉ (felcsattanva): Nézd csak, nézd, hogy kinyílt a beszélőkéje! Híjjnve, majd adok én néked tűzön-vizen, csak sokat kotnyeleskedj! Különben is akkor mutasd meg, mit tudsz, ha majd rajtad a sor. A Piros szerelmét meg ne firtasd, az az ő dolga. Meg aztán nem is lesz olyan rossz sora Gyurival. Jó fiú az, módos is, meg szereti is Pirost, az én ki6 keresztlyányomat. Boldogok is lesznek ők; majd meghozza az idő. Te pedig ne jártasd még ilyesmin az eszed, ráérsz vele, hallod-é? ZSUZSI (durcásan): Hát én csak amondó vagyok, nem fog ez jóra vezetni. Én, ha édesanyámnak lettem volna, bizony pártját fogom a Pirosnak, hogv szíve szerint választhasson. Baj lesz ebből, meglássa! KORCSMÁROSNÉ: Baj? Ugyan miféle baj? Nem hallod, milyen vígan szól a zene odaát az örömházban, a kézfogón? Idestova hajnal lesz s még mindég vígadnak. ZSUZSI: Hiszen vígad, aki vígad. De ki lát a Piros szívébe? (Kint zaj, ajtót
zörgetnek.)
KORCSMÁROSNÉ: Te, nézz csak ki, mintha valaki jönne? Becsuktad már a pitvarajtót? ZSUZSI: Be, még az előbb. De rögtön kinyitom. Hátha valami késői vendég? (Indul az ajtóhoz, éppen kopognak. Kinyitja az ajtót, kinéz. Meglepetten szól:) Teremtőm, a Laci! Visszajött! II. JELENET. (Voltak,
Laci.)
LACI (bejön, komoran, nehéz léptekkel. Mondata végén az asztalhoz ül fáradt zökkenéssel, ökölre támasztja az állát): Visszajöttem... Adjon Isten jóéjszakát. Vagy jóreggelt? Nem is tudom. Az én életem már úgyis csak csupa merő éjszaka lesz, amíg meg nem únom s végét v e t e m . . .
313
ZSUZSI (szótlanul, részvéttel forgolódik Laci körül). KORCSMÁROSNÉ: Az Isten megáldja, hát mér jött vissza? Mér nem ment haza? LACI: Haza nem mentem, mert nincs sehol maradásom. Vissza meg azért jöttem, hogy hátha az a jó badacsonyi megfojtja a bánatomat. Nocsak ide egy literrel, lelkem korcsmárosné, vagy te add Zsuzsikám, siess, kedves. ZSUZSI (készséggel siet): Tüstént hozom! (El s mindjárt vissza, felszolgál.) KORCSMÁROSNÉ: Ne igyék már, lelkem! Pihennie kellene, egy jot aludni! Aztán mire felébredne, más színben látná a világot. LACI (tölt magának, a pohár bort forgatja, nézegeti): Pihenni? Ezzel az én széttépett, sajgó szívemmel? (Sóhajt:) Igaza van! Pihenni kellene, de úgy, hogy fel se ébredjek többé! (Dalol:) Szomorúfűz hervadt lombja R ¿hajlik a sírhalmokra. Kis madárka zeng az ágon, Temetőbe, sírba vágyom, Temetőbe sírba vágyom, — oda vágyom.
Szomorúan zúg-búg a szél, Csendről, nyugalomról beszél. Édes lesz ott megpihenni, Odalent már nem f á j semmi, Odalent már nem f á j semmi, — nem bánt senki.
(Dal után keserű türelmetlenséggel): Csak ezt a muzsikaszót ne hallanám! Hát nem akar vége szakadni? Meddig mulatnak még odaát?! KORCSMÁROSNÉ: Ott bizony vígan vannak! Meg aztán — a boldog ember nem arasszal méri az időt. LACI (felcsattanva): Ki a boldog? Piros, aki a lelkét kisírja? Gyuri, az átkozott, azt elhiszem, hogy boldog. Csak jól vigyázzon, hogy megérje az esküvőjét! Mert ez még csak a kézfogó! És még hosszú az út a templom küszöbéig... ZSUZSI (rémülten): Laci! (Külső zene halkabb.) KORCSMÁROSNÉ (rémülten): Az Istenért, mit forgat a fejében? Legyen esze! LACI: Még van! Még egy kevés. Csak annyi, hogy az öklömet üresen tartsam. De majd ha ez a kevés is elhagy és az öklömbe kívánkozik a régi jó fokosom, akkor — akkor jobb lett volna Bárczi Gyurinak meg nem születnie! (Dalol:) Levelet hozott a posta, öregbetűs levelet: Valahol a Tisza partján hazavárnak engemet. A faluban muzsikaszó, hejehuja, vígság járja, Valakinek jegygyűrűjét most húzza fel mátkapárja.
(Tölt és iszik, majd folytatja az Nem Az a Nem S azt
(Énekszó
éneket:)
megyek én, édesanyám, minek mennék most haza? hangos muzsikaszó a házunkig hallana. vagyok én hívott vendég, mégis tudom, oda mennék a bitang barna fattyút a kezemből ki nem vennék!
alatt Korcsmárosné és Zsuzsi megértő összebólint ásókkal gatják, kicsit szorgoskodnak is körülötte.)
hall-
314
ZSUZSI: Laci, édes Laci, ne tegye magát szerencsétlenné! N e tápláljon a szívében ilyen vad haragot. Meglássa, nem vezet ez jóra! Ha most fáj is a lelke, majd megnyugszik lassan. Maga is talál még hűséges párt, aki el nem hagyja semmiért, senkiért! Higtíve el nekem. (Külső zene újra vígan áthallik.) LACI (megenyhülten): Te kedves, t e . . . Szépen beszélsz. De itt nem használ a b e s z é d . . . C s a k . . . (újból nekikeseredve felugrik az asztaltól s úgy kiáltja:) a cselekedet! KORCSMÁROSNÉ (csitítja): Ne bolondujjék mán, szerencsétlen! Csendőrkézre akar jutni? Jobb lesz akkor? LACI: Minden jobb lesz, mint ez az élet! (Külső zene erösebb. Laci a füléhez kap:) Mint ezt a zenét hallani szakadatlan! Meddig gyötörnek még vele? KORCSMÁROSNÉ (türelmetlenül): Maga az oka! Mennyék haza, szépen feküggyék le, hát nem fogja hallani! LACI (fenyegetően): Ha én innen kimegyek, abból baj lesz. Akkor én csak odamehetek ahhoz a vígadó házhoz, szétverem a cigányt, szembe állok azzal a barna fattyúval, számonkérem tőle az ellopott boldogságomat é s . . . ZSUZSI (ijedten): Jaj Laci, ne, az Istenért! KORCSMÁROSNÉ (békéltetően:) Jó lesz azt előbb meggondúni. lelkem! Ha a jó Isten csakugyan egymásnak szánta magukat, még csodát is tehet. De a törvényszék tömlöcébe a Piros se fog utána menni! Hát gondúja meg, mit csinál! (Zene állandóan hallalszik.) LACI (elkeseredetten): Én nem tudok már gondolkozni. Megállítom ezt a cudar muzsikát, ha addig élek is! (Fenyegető mozdulatot tesz.) Ne vígadjanak, mikor é n . . . (Ebben a pillanatban elhallgat a zene, Laci önkéntelen leereszti felemelt öklét.) ZSUZSI (lelkendezve): Édesanyám! Édesanyám! Itt a csoda! Abban a percben hallgatott el a zene, mikor Laci megszólalt! KORCSMÁROSNÉ: Csakugyan... Node ezzel még nem sokra jut, szegény. (Künn ismételt kopogtatás, mind odafigyelnek.) ZSUZSI: Üjra kopognak. Valaki jön! Szaladok! (Kimegy s kívülről nagy meglepetéssel kiált): Édesanyám, már teljes a csoda! Nézzék, ki van itt?! Laci, nézze csak! (Pirost előre tessékeli. Mindketten be az ajtón.) 111. JELENET. (Voltak,
Piros.)
PIROS (zokogva borul keresztanyja karjaiba): Drága jó keresztanyám! (Laci hozzá akar rohanni, Zsuzsi visszatartja.) KORCSMÁROSNÉ: Édes kicsi lyányom, hát hogy kerülsz te most ide? Mi van veled? PIROS: Ó, keresztanyám, hová menekültem volna? Nem bírtam tovább. Megszakad a szívem! KORCSMÁROSNÉ (csititva): Nono, kincsecském, nyugodj meg. Hát mi baj? PIROS (nagy fennszóval szakad ki belőle): Én nem szeretem a Gyurit, nem tudok a felesége lenni. Hogy lépjek hamis esküvel az oltár elé? Akárhogy tisztelem a szüleim akaratát, nem bírom megtenni.
315
KORCSMÁROSNÉ (gondolkodva): Ej, ej hát így állunk? És anvádéknak mért nem mondtad meg idejében? PIROS (sírdogálva panaszkodik): Mondtam. Százszor. Nem hittek. Rám parancsoltak. Lacit eltiltották, nem jöhetett hozzám többé, hogy bátorítson. Mit tehettem egyedül? LACI (Zsuzsi nem tudja többé visszatartani. Piroshoz rohan): Draga violám, szerelmes, édes kicsi párom, de most itt vagyok, tied vagyok és veled maradok, ha az egész világ összedől is! PIROS (boldogan veti magát Laci nyakába): Lacikám, lelkem! LACI (dédelgetve): Hát otthagytad őket? PIROS (feltámadó kedvvel): Igen, megszöktem. Azt mondtam, kicsit az udvarra megyek. Gyuri utánam jött, neki meg a kezébe nyomtam a jegykendőt, hogy tartsa egy kicsit s elfutottam mellőle. A kendőben meg benne volt'a jegygyűrű, azt lehúztam az ujjamról, úgy égette, mint a parázs... • . „ LACI (boldogan): Drága kicsi párom! Hamar mondd, mi volt azutan.' PIROS: Azután? Gyuri szólítgatott, merre vagyok, mert a sötétben nem látott, ón kisurrantam a kiskapun s erre futottam keresztanyámhoz. Mire ideértem, már hallottam, hogy a muzsika elhallgatott, észrevettek szökésemet. (Szepegve:) Jaj, mi lesz most? LACI: Mi lesz? Semmi! Megvédelek én a hétfejű sárkánytól is. (ölelve maradnak.) KORCSMÁROSNÉ: Hát ha így vagytok, majd én is szólok az öregeknek az érdeketekben. Majd belátják, hogy más a ti szívetek törvénye, mint az ő eszüké. PIROS: Drága jó keresztanyám, úgyi megteszi? Látja, mi oly nagyonnagyon boldogok lennénk együtt! Mi már úgyis örökre egymáséi vagyunk s ha eltiltanak egymástól, csak szerencsétlenné tesznek mindkettőnket. (Lacival szemközt állva egymás kezét fogják, Piros így kezdi az ének első versszakát): Ellopták szívemet, jól érzem, Aki ellopta is ösmérem. Tied vagyok, rabod vagyok, Megkötözött foglyod vagyok, édesem!
(Helyzetük
marad az előbbi, a második versszakot
Laci énekli):
Szerencsés és kedves tolvaj vagy, De ha már megloptál, el ne hagyj! Tied vagyok, rabod vagyok, Megkötözött foglyod vagyok, édesem'
(Az utolsó két sort együtt ismétlik. — Kívülről hallatszik a zene:) Lakodalom van a mi utcánkba.
ZSUZSI: Halljátok? Jönnek! De vígan jönnek! Jóra fordul minden. (Kiszalad.) KORCSMÁROSNÉ: Ugyan mi ütött hozzájuk? Most ide hozzák a cigányt is? Hát mi lesz ebből? LACI (boldogan): Mi lesz? Ami úgyis lett volna: kézfogó! De most már az igazi! (ök is ajtó felé fordulnak, zene, ének erősödik. Jönnek.)
31G
IV. JELENET. (l'oltak, Péter, Jani, Maris, Bözsi és cigánybanda. Széles elhelyezkedés. A zene és ének a színen is tart és ott is fejeződik be. A szerelmes pár középre álljon, korcsmárosné és Zsuzsi balra előre, a másik két pár a szerelmesek mögött, a cigány a háttérben.) PÉTER: Hijjnye a ragyogóját, hát ti itt vagytok? Aztán így vagytok? Szepen párban? Ejszen, akkor folytathatjuk, ahol elhagytuk! JANI: Azám, megtartjuk a második kézfogót. De úgy látom, ez lesz a hiteles! LACI: Ez bizony, drága-egy cimborám! Akár mingván a papot is hozhatnátok! Éppen jó, hogy jöttetek. Vagy tán ezért jöttetek? J A N I : N o nem mondhatnám. Csak hát mikor odaát észrevettük, hogy megszökött a menyasszony, végeszakadt a mulatságnak. Az öregek rettentően zúgtak, tanakodtak, hogy most mi legyék, de amikor Gyuri megtalálta a keszkenőben a visszaadott gyűrűt, kimondta, hogv ő ezennel eláll a Pírostul, ne is erőiködjenek, hogy hozzá kényszeríjjék. Mi meg hogy az áldomást megigyuk a Piros felszabadulására, hát ide jöttőnk! LACI: Isten hozott mindnyájatokat! Az én vendégeim vagytok a jó hír fejében! Korcsmárosné asszony, Zsuzsi lelkem, ide minden jót, ami csak akad még a komorában, pincében! (Zsuzsi és korcsmárosné el és vissza, sürögnek-forognak, rendezkednek, töltenek, stb. Laci poharat fog, kínálkozik s szól): No adjon Isten mindnyájunk egészségére! MIND: Éljen, éljen! — Éljen az új pár! — Adjon Isten! stb. (Koccintanak, isznak.) LACI (Piroshoz hajolva átöleli): Hát, kicsi gyöngyvirágom, fordulsz-e most már vélem egyet erre az örömre? PIROS (boldogan): Igaz szívből szívesen! LACI (a cigányokhoz): No more, akkor kezdd el, de gyönyörűen azt a jó talp alá valót! (A zene magyar kettőst vagy toborzót kezd, a betanított táncszám szerint. A Laci—Piros-pár kezdi, később a másik két pár is bekapcsolódik a táncba. Zsuzsi és Korcsmárosné háttérben foglalkoznak s gyönyörködnek a fiatalok jókedvében, egészen közvetlen mozgással. Toborzó után a cigány csárdásba fog és a párok ezzel zárják a jelenetet.) — Függöny. — Néhány rendezői utasítás: A színen elég egy ajtó, hátul, középen. Ablakok tetszés szerint, tőle jobbra-balra, vagy az oldalkulisszákon. — A dalok közismert dallamokra. Az énekszámokat a kulisszák mögötti cigányzenekar kísérje. Ugyanezért az énekszámok előtt a messziről hallatszó zene mindég lehalkul, hogy átvehesse a dalkíséretet. — A végjelenetben több szereplő is lehet, de párosával, tehát 1, 2, vagy 3 párral több, ha a táncjelenetet (toborzó) sűríteni akarjuk. Felállásuk részarányos legyen, a főszereplő pár középre, a párok tőlük kétoldalt.* Nyiresi-Tichy Kálmán * A darab első bemutató előadása Rozsnyón volt, az 1935 okt. 25-iki Mécs-est keretében, a Rozsnyói Művelődési Egyesület rendezésében.
